Szabados György: BIBLIAI SZEMLÉLETŰ LEVELEZÔ LELKISEGÉLY SZOLGÁLAT

Szabados György: BIBLIAI SZEMLÉLETŰ LEVELEZÔ LELKISEGÉLY SZOLGÁLAT Bevezetés (Személyes dolgok, kapcsolatba kerülésünk a levelezô lelkigondozói szolgálattal.) Nagyon hosszú idôre nyúlik vissza az emberek problémái, lelki gondjai iránti érzékenységem. Tizenhét éves koromban történt bemerítkezésemtôl 35 évig voltam tagja egy vallási közösségnek. Ebbôl 25 évig - ugyan más elnevezéssel - lelkészi szolgálatot végeztem. Az igehirdetés, bemerítés, temetés, mennyegzôi szolgálat, az úrvacsora jegyeinek kiszolgáltatása mellett ez természetesen lelkigondozói feladatot is jelentett. Három éve hitelvi okokból megszüntettem tagságomat korábbi felekezetemnél, de a szolgálatot, a lelki segítségnyújtást más közegben folytattam. Az Úr bôséges lehetôséget ad erre, felekezethez nem tartozva is. Egy évig telefonos lelkisegély szolgálatot végeztem. Ezt a "HUMANITÁS Bűnmegelôzést és Társadalmi Beilleszkedést Segítô Társaság Ifjúságvédelmi Csoport" keretén belül. Három éve pedig ugyanebben a keretben levelezô lelkisegély szolgálatot látok el. (A lelkészi feladatokat, a telefonos majd levelezô lelkigondozást is "társadalmi munkában" végeztem, végzem, sôt a boríték, levélpapír, bélyeg költségeit sem téríti meg földi halandó.) Negyedik éve dr.Gyökössy Endre professzor pásztorálpszichológiai szemináriumára járok, ez is a bibliai szempontú lelkigondozásban ad továbbképzést, buzdítást. A fentiek alapján úgy gondolom, hogy indokolt volt szakdolgozatom témaválasztása. Tudom, hogy egy szakdolgozatot nem szokás senkinek ajánlani. Így a bevezetôben teszek említést Róla, aki nélkül ez a munka talán el sem készült volna, vagy egyáltalán nem ilyen mélységben. Barátomról, munka- és szövetséges társamról, a csontomból való csontról és testembôl való testrôl van szó, kit az Úr Isten hozzám illô segítôtársként szerzett nekem. Feleségem is annak a vallási közösségnek a tagja volt gyermekségétôl, melyben én is szolgáltam. Nagyon sokat fáradozott, nagyon sok lelki segítséget nyújtott másoknak. A közösségtôl való elszakadás, és a telefonosmajd levelezô lelkigondozás, pásztorálpszichológiai szeminárium, a többekkel folytatott személyes szolgálat mind hasonló és közös az életünkben. A levelezésben ô a lányok, én a fiúk leveleire válaszolok. (Túlnyomó többség tinédzser.) Feleségem munkája a lányok levelezési szokásából is adódóan - többszöröse az enyémnek. Levelezô partnereinkkel tudatjuk, hogy mi együtt végezzük ezt a szolgálatot, és ha csak nem kérik az ellenkezôjét, mi egymással megbeszéljük a leveleket és a válaszokat is. Így amit a szakdolgozatban leírok, az nagyrészt párom szolgálatából és a közös megbeszéléseinkbôl született - természetesen ehhez adódik az én levelezésem tapasztalata, tanulsága. 1993.januártól foglalkozunk a levelezô lelkisegély szolgálattal. Dolgozatomban az 1993. januártól 1995. októberig terjedô idôszakot veszem figyelembe. Bár a továbbiakban a maga helyén erre alaposabban kitérek, már most, elöljáróban szeretném leszögezni, hogy az eredményes, célbavivô lelkigondozás meggyôzôdésem szerint csak Isten Igéjén alapulhat, az Úr Jézus Krisztus életpéldáján épülhet fel. A jó kimenetel záloga, Isten újjáteremtô Szentlelkének emberi elmével felfoghatatlan csodálatos munkálkodása.

I.Általános ismertetés a levelezéssel kapcsolatban 1. A levelezô szolgálat elônyei a. Személytelen Sem a gondozottat, sem a gondozót nem feszélyezi a partnerrel való tényleges szembetalálkozás. Egy, az ismeretlenség homályában lévô valakitôl bátran lehet kérdezni, a problémákat egészen nyugodtan meg lehet osztani vele. A gondozó sem esik kísértésbe, hogy "szemeinek látása szerint" vélekedjék, a másik emberrôl nyert impressziók befolyásolják akár a tanácsát, akár a módot, ahogy mondanivalóját tolmácsolja. A külsô megjelenés alapján kialakulható rokon- vagy ellenszenv nem tereli el a figyelmet a problémáról és nem befolyásolja a segítségnyújtást, illetve nem teszi nehézzé annak elfogadását.

b. Lehetôség a megfontolásra Mód van a megfelelô tanács alapos megfontolására. A születô választ, annak várható hatását, hasznosságát lehet mérlegelni, és ami ebben a tekintetben a legfontosabb: lehet imában kérni - ismételten kérni - a vezetést, útmutatást a mennyei Atyától. c. Nem idôhöz kötött Sem a levelezô partnert, sem a lelkigondozót nem szorítja az idô. Amennyiben más, sürgôs tennivaló vagy a mindennapi élet dolgai úgy kívánják, egy-két napig el lehet csúsztatni a levélírást. d. Többszöri olvasás lehetôsége Nagy elônyt jelent a válaszadásnál az a lehetôség, hogy a levél többször elôvehetô, újra olvasható. Különösen bonyolult probléma vagy nehézkes fogalmazás esetén komoly segítség ez a szempont, hiszen rosszul értve a kérdést, a problémát, elhibázott válasz születik. e. Válaszkeresés Van lehetôség a különbözô forrásoknak utánanézni, melyek az érintett problémával foglalkoznak, s abban eligazodni segítenek. Az azonosítás lehetôségét kizárva, mód van arra, hogy hiteles személyekkel megbeszéljük a kérdést, szükség esetén ilyen segítséget is igénybevegyünk a tanács, a segítség megfogalmazásában. f. Távolságáthidalás Ez különösen fontos elôny vidéki levelezôk esetében. Az idô és az anyagiak korlátozott volta miatt a személyes beszélgetésre alig-alig volna mód. A levélváltás akár hetente is történhet. g. A kapcsolat rugalmassága Kicsit rokon az elôzô szemponttal. Még az egy településen élôk személyes találkozása is komoly koordinálást, erôfeszítést igényel. Hosszú idô eltelhet, mire a megvalósulás elérkezik. A levelezô kapcsolatnál mindez fel sem merül. Az idôegyeztetés ki van zárva ennél a módszernél. h. Nyomon követhetôség Többszöri levélváltásnál van szerepe, de ott nélkülözhetetlen. A gondozott lefűzött levelei és a gondozó válaszainak csatolt másolatai azonnal felvehetôvé teszik a párbeszéd fonalát. Különösen több személlyel történô levelezésnél nagy segítség az eddigiek átolvasása, felelevenítése, hogy a lelkigondozó újra "képbe kerüljön". Csak így lehet tervet készíteni a folyamatos segítségnyújtásra, azt végrehajtani és menetközben ellenôrízni. Ez ad módot a partner állapotának elôre-, netán visszafelé haladásának megfigyelésére. 2. A levelezô szolgálat hátrányai a. Személytelen Amennyire elôny, bizonyos szempontból ugyanannyira hátrány is a személytelenség. Élôbb, közvetlenebb a szemtôl-szembe találkozás, beszélgetés. Sokat elmondana a segítséget kérôrôl a személye, külseje, stílusa és mindaz, ami csak a vele való találkozáskor derülhet ki. A segítséget nyújtó pedig a közvetlenség élményével valamint személyes megjelenésébôl adódó jó benyomással (feltételezzük, hogy rendelkezik ilyesmivel!) megerôsítheti, hitelesítheti mondanivalóját.

b. Azonnali párbeszéd kizárt A levelezés természeténél fogva a postafordulta idejéhez között. Ez a gyakorlatban a legideálisabb esetben is két napot vesz igénybe, az oda-vissza útra, és ehhez adódik a levélírás ideje. Amennyiben a gondozott azonnali tanácsot, választ vár, ezzel a módszerrel ez az igény megvalósíthatatlan. c. Rugalmasság hiánya Úgy értem, hogy az élô beszélgetés esetén gyakori, hirtelen felmerülô kérdés feltevésére a levelezésben nincs mód. Személyes találkozásnál gyakran történik, hogy új, váratlan fordulatot vesz a beszélgetés. Menetközben alakul a szükségnek megfelelôen - gyakran egy elhangzott félmondat hatására is. Ez levelezésben kizárt. d. Képkialakítás A levélváltások során mindkét félben a másikról határozott kép alakul ki. Ez a külsô jegyekre, a fellépésre, stílusra is kiterjed. Mindez a probléma jellegébôl, az arra adott válaszokból, az írás külalakjából, a

fogalmazásból, helyesírásból, valamint a partnerek önmagukról közölt adataiból születik. Ez a kép csaknem mindig valótlan, kisebb-nagyobb mértékben. Ez igazi nehézséget az esetleg létrejövô személyes találkozáskor jelent. A valósabb (természetesen az sem igazán valós!) kép nem fedi a csupán levelekbôl kialakítottat. e. Levéltitok Fôleg iskolások esetében okoz gondot. Szüleik és más családtagok felbonthatják leveleiket. Bár a lelkigondozó minden leírt mondatot kell hogy vállaljon Isten és emberek elôtt, de a levelezô titkait csak az ô beleegyezésével lehet másokkal - akár szülôkkel is - megosztani. A probléma kivédhetô pl. más címére küldött válasszal. Ez mégis nehézség, mert nem olyan magától értetôdô a diszkréció, mint a négyszemközti beszélgetésnél. f. Családtagok kezelése Az elôzô ponthoz kapcsolódó nehézség. Gyakran éppen a részeges apa, a gyerekkel nem vagy nem jól törôdô anya a probléma a levelezô számára. A "Tisztelt atyádat és anyádat" parancsolat figyelembevételén túl, nagyon meg kell fontolni minden leírt mondatot, hogy segítséget nyújthasson a tanácsadó, nem szélesítve a generációs szakadékot, hanem betemetni igyekezve azt, ugyanakkor nem figyelmen kívül hagyni, elnyomni a gyermek igazát, jogos panaszát. Mindezt úgy - és éppen ez jelenti a problémát - hogy fennáll az esély, hogy a levelet a szülôk és mások is elolvassák. Úgy szabad és kell fogalmazni, hogy el is olvashassák. g. Elkallódás Számolni kell vele, mert elôfordulhat - következésképpen néha elô is fordul - hogy a postán elvész a levél. Két szempontból is gond ez: Elôször is a késedelem, különösen akkor, ha nem azonnal derül ki, hanem egy ideig elbeszélgetünk, ellevelezünk egymás mellett. Másodsorban a "felesleges" munka az elveszett levél újraírásával. Ha nem ôríz meg másolatot a lelkigondozó, akkor most szinte megoldhatatlan nehézség elôtt áll. h. Szükségletek nehezebb felismerése A személyes beszélgetésnél nagyon sok mindenbôl következtethet a tanácsadó. Kérdésekkel, a beszélgetés célzatos irányításával is viszonylag könnyen fel lehet ismerni a beszélgetô társ igazi gondját, valódi szükségleteit. A levelezés jellege ezt nagyon nehézzé teszi. A sorok között olvasva, ügyesen szerkesztett kérdésekkel a jól megfogalmazott válaszlevélben érhetô el a kívánt cél - természetesen sokkal késôbb. 3. A levelek ideális száma és terjedelme a. Havi darabszám ................. Ez függ a levelezôk nehézségeinek súlyától, a lelkigondozó képességeitôl és levélírási adottságaitól, problémakezelô készségétôl. Továbbá attól is, milyen gyakorlott a megfelelô tanács, a helyes módszer megtalálásában. Az sem közömbös, hogy milyen a lelki és fizikai teherbíróképessége. Döntô, hogy a tanácsadó mennyire elfoglalt családi, munkahelyi, gyülekezeti és egyéb feladataival. A felsorolt összes tényezônél közepesen nehéz helyzettel számolva - megítélésem szerint - havonta 6-8 levélre lehet maximális lelkiismeretességgel válaszolni. (Természetesen a gyakorlatban mindkét irányban jelentôs eltérések vannak.) b. Terjedelme Gondjaiktól, életkoruktól, személyes kvalitásuktól és beállítottságuktól függôen nagyon különbözô a partnerek levélterjedelme. Féloldalas butácska írások is elôfordulnak, mondvacsinált álproblémákkal, grafomániás (és természetesen egyéb devianciával is terhelt) egyének 30 oldalas "kisregényeivel" is találkozni lehet. Tapasztalatom szerint a legkomolyabb levelezôk 5-6 oldalon igen alaposan közölni tudják mondanivalójukat. Természetesen indokolt kivételek lehetnek és vannak is. A terjedelmet is motiválja, hogy hányadik levélváltás történik ugyanazzal a személlyel. (Talán mondani sem kellene, hogy terjedelemtôl, a mondanivaló súlyától függetlenül, mindenkinek tisztelettel, segítôkészen és komolyan kell válaszolni.) 4. Korosztályok

(Amikor a Humanitás Társaság Ifjúságvédelmi csoportjában a levelezô lelkisegély szolgálatot átvettük, akkor már sajnos rossz megfogalmazással megjelent egy hirdetés az Ifjúsági Magazinban. Mivel a kezdeményezôk ezt a korosztályt célozták meg, ez a levelezôk életkorában erôsen megmutatkozik.) Mind a lányok, mind a fiúk, fôleg a tinédzserek közül kerülnek ki. A lányok közül a két szélsô életkor a 13 illetve a 46 év. A levélírók túlnyomó többsége 15-18 éves. A fiúknál 13 éves volt a legfiatalabb levelezô, 37 a legidôsebb. A jellemzô életkor a 18-20 év. 5. A korosztályok jellemzô problémái A viszonylag idôsebb korosztály speciális problémája az állása elvesztésébôl, a munkahelye bizonytalanságából adódik. Az egészen fiatalok - 13-14 évesek - ugyanazokkal a nehézségekkel birkóznak, mint a "felsôbb évfolyamok", a 20 év körüliek. Meglátásom szerint a különbség a megélés hôfokában, a kiszolgáltatottságuk mértékében és a koruknak megfelelô testi, lelki sajátosságokban rejlik. Leggyakoribb probléma a szétbomlott vagy bomlófélben lévô család. Szinte sablonnak tekinthetô az alkoholista apa, és a vigasztalást máshol keresô anya. Az "önzetlen lovag" többnyire házas, családos férfi, akinek megjelenése tovább rontja a helyzetet, fôleg az amúgy is sérült gyermekét. (Természetesen alkoholista anyákról és munkába temetkezô, vagy kapcsolatokba menekülô apákról is írnak levelezôink.) Nyilvánvalóan a fenti helyzetet másképpen éli meg egy általános iskolát éppen befejezô kisgyerek, és máshogy az a fiatalember, aki ugyan a szüleivel lakik, de önálló keresettel és életvitellel bír. Példának említem még a párkapcsolatok, a szerelem kérdését. Jelentkezik a téma a legfiatalabbaknál is. De természetesen nem ugyanazt jelenti, ha a gondot az okozza, hogy a titokban csodált osztálytárs a nagyszünetben másnak a copfját húzza meg, mintha a levelezô kétségbeesve találgatja, hogy melyik partnertôl kapott nemibetegséget. Nagyon riasztó, nagyon szomorú, hogy egyre fiatalabbak tekintik természetesnek, hogy szexuális kapcsolatot létesítsenek. Sem lelkileg, sem fizikailag nem készek erre, és ami a döntô: Istennek egyértelmű, mindenki boldogságát szolgáló véleménye van a kérdésrôl. Így a depresszió, öngyilkos gondolatok, fiatalon tönkretett életek egészen természetes aratásai az igazságtalan vetésnek. A többi problémát nem részletezem, de legalább felsorolásszerűen fontos érinteni: Magányosság. Társ, barát hiánya. Beilleszkedési gondok (pl. új iskola), az elfogadás hiánya a többiek részérôl. Kisebbségi érzés: Sokszor, vélt szépséghiba miatt (Kamaszkori testi aránytalanság, súlytöbblet, elálló fül stb.). Gyakran a neveltetésre, korábbi sérelmekre visszavezethetôen. Szülôkkel, nevelôszülôkkel konfliktusok. Ugyanez a tanárokkal, osztálytársakkal. Hozzátartozók, szülôk halála. Egészségügyi problémák (Pl. egy éven belül négy agyi műtét). Kamaszkori személyiségzavarok, ebbôl eredô depresszió, öngyilkossági gondolatok, kísérletek. Volt aki a börtönbôl írt, és volt aki több évi kábítószerezésbôl szabadulva. Egyesek a Humanitás Társaság Ifjúságvédelmi Csoport munkájában kívántak segíteni, egy személy pedig rossz társaságba keveredett barátján. Olyanok is írtak, akik az istenkeresés, a hit, vallás kérdésében nem tudtak eligazodni. Belsô lelki küzdelmet vívtak, melyben sem a szülôi ház, sem az iskola nem tudott segíteni. Valakinek egész életére negatívan hatott, hogy nem tudta feldolgozni származását: törvénytelen kapcsolatból született, apa nélkül nevelkedett. 6. 3. Indítékaik a levélírásra A legjellemzôbbel kezdem. Sokuknak nincs lehetôségük sehol, senkinek elmondani gondjaikat, gondolataikat, kételyeiket és kérdéseiket. A család sok helyen csupán szállást biztosító étkeztetô szolgáltató állomássá vált. A fáradt, önzô és gyermeknevelésre teljesen alkalmatlan szülôk még pénzt is szívesebben adnak gyermeküknek, csak önmagukat nem. Idejüket, figyelmüket nem! Az iskolákban többnyire ismeretközlés történik (jó esetben!), de nevelés nem. Tanerôk vannak, pedagógusok hiányoznak. A gyülekezeti élet - ha egyáltalán van a fiataloknak egyházi kapcsolata - általában langyos, élettelen, személytelen. A legtöbben abban a reményben írnak, hogy valakinek ôk is fontosak, és a mondanivalójuk is. Hogy valahol nem szakítják félbe ôket, nem kicsinylik le gondjaikat, hanem érdeklôdést tanúsító választ kapnak. Vannak, akik csupán unaloműzésbôl vagy az érdekesség kedvéért kezdenek levelezni. Van, akinek égetôen szüksége van tanácsra, segítségre. Esetleg azonnal lépnie kell egy nehéz helyzetben, és úgy véli, hogy ebben kap segítséget.

II.A lelkigondozó személyérôl, tevékenységérôl 1. Követelmények a lelkigondozóval szemben a. Fizikai tekintetben ...................... Ennél a pontnál említem meg a rajta kívül álló, de ôt érintô, befolyásoló körülményeket. Családi háttere feltétlen olyan legyen, hogy sem a lelkigondozás ne szenvedjen hátrányt a családi - pl. gyermeknevelési kötelezettségei miatt, se fordítva. Legyen elég szabadideje a munka, a társadalmi és gyülekezeti elfoglaltság mellett, hogy a levelezô segítségnyújtást teljes szívvel, a tôle telhetô legjobban végezze. Egészségi állapota kitartása tegye lehetôvé, hogy azt a fizikai terhet vállalni tudja, melyet esetenként havi tíznél is több levélváltás jelent. Ide kívánkozik az a szempont, hogy a teljes levelezés mások elôl - a legközvetlenebb családtagok elôl is biztonságban legyen. b. Lelki, erkölcsi tekintetben .............................. Ha egyetlen mondattal kellene meghatározni, azt mondanám, hogy a lelkigondozó Szentlélektôl újjászületett keresztény legyen. Homo Christiánus! Meggyôzôdésem, hogy ezt a szolgálatot elsôsorban a bibliai elvekre, tanácsokra építve lehet és szabad végezni. Minden más - így a pszichológia, sôt a pásztorálpszichológia is - csak segédtudomány lehet. Az igazi tudomány a Szentírásban található. A lélektan a diagnózis megállapításában segíthet, a terápia Isten Igéjében van. A lelkigondozó a fentebb vázoltak szerint gondolkodva tud igazán segíteni, akkor rendelkezik csak az igazi lelki alappal és belsô tartással. Az alábbiakban néhány nélkülözhetetlen tulajdonságról szeretnék részletesebben szólni. Az empatikus képesség, készség is alapkövetelmény. Bár minden levelezô és minden probléma más, mégis mindegyik helyzetet meg kell érteni. Mondhatnám, mindenki bôrébe bele kell bújni! A megértés természetesen nem jelenthet egyetértést minden esetben. Ha az ember segítôkészséget és - merem kimondani - szeretetet érez, vagy legalábbis igyekszik érezni azok iránt akiknek szolgálni akar, akkor jó esélye van a hasznos, igaz tanácsnak, segítségnek. A lelkigondozó kiegyensúlyozott, tehát megfontolt, higgadt ember legyen. Bár a hozzáérkezô levelek tartalma sokszor nagyon is feldúlja, nem szabad hagyni, hogy érzelmei, netán indulatai vezessék a válaszadásban. Csak azt mondja, írja, ami igaz, ami a bajban levô számára maradandóan hasznos. Diszkréció. Mint a gyónási titkot, úgy kell kezelnie a rábízottakat. Hiteles élet álljon a lelkigondozó mögött. Véleményét, saját gyakorlatát jó ha megosztja a gondozottal, de ez soha ne keltse a dicsekvés, önmutogatás látszatát. A türelem egy további követelmény. Fôleg akkor van rá nagy szükség, amikor a sokadik levélváltás után is ugyanazok a rossz gyakorlatok vannak a partnernél, amelyekkel hónapokkal ezelôtt hozzánk fordult. Ôszinteség nélkül sem lehet jól ellátni a szolgálatot. Nem mindentudó a tanácsadó sem! Bizonyos esetekben meg kell írni, hogy ezt vagy azt nem tudom, nincs ismeretem róla. Van aminek utána lehet nézni, ekkor ezt meg kell tenni, de vannak korlátok, amelyeket ôszintén tudomásul kell venni és vállalni. Ebben az esetben sokkal hiteltérdemlôbb lesz, amirôl felelôsséggel elmondjuk a meggyôzôdésünket. Kitartó, állhatatos is legyen. Akinek a gondját Urunk ránk helyezte, akinek a szolgálatával megajándékozott, azért felelôsek vagyunk. Sem a világi munka, sem a gyülekezeti elfoglaltság, sem a családi kötelezettségek nem mentenek fel az alól a kötelezettségünk alól. Gyakran sokkal többet jelent a levelezôpartner számára a gondozóval való kapcsolat, mint azt gondolná a tanácsadó. Nincs joga ezt könnyelműen kezelni. Ha az eredmény nem is látszik, de a másik fél igényli, akkor nem szakíthatjuk meg a levelezést. Megbízható. A levelezôpartner joggal számíthasson a tanácsadó válaszaira. Levelei indokolt idô múltán érkezzenek. Mind a levélváltás, mind a lelkigondozó mondanivalója legyen mentes az esetlegességtôl és a kiszámíthatatlanságtól. A tárgyilagosság sokat segíthet a jó és eredményes kommunikáció kiépítésében. Ne az érzelmek, indulatok, megalapozatlan benyomások irányítsák, hanem objektív tényezôk. Amennyire csak lehetséges, törekedjék a valódi tényekkel megismerkedni, és azok józan mérlegelése után reagálni. A lelkigondozóval szemben alapkövetelménynek tartom, hogy legyen biztosan meggyôzôdve arról, hogy a segítséget, a megoldást Isten adja a hozzánk forduló embereknek. Minket pedig eszközként felhasznál, ha erre

készségesen rendelkezésre állunk. (Ennek alapján tehát nem beszélhetünk az alábbiakról: az én gondozottam, az én tanácsom, az én véleményem, az én eredményem.) 2. Céljai a levelezéssel Mindenek elôtt azt kell figyelembe venni ennél a pontnál, hogy levelezôpartnereink túlnyomó többsége a legsebezhetôbb és így valóban a legsebzettebb korosztályból kerül ki. Kamaszok, kis felnôttek, ennek az életkornak minden szélsôségességével, labilitásával. Egész életre szóló útravalót képesek elraktározni, akár jó, akár rossz legyen is az. Célunk a levelezéssel sokkal több, mint amit az alábbi néhány pontban igyekszem megfogalmazni. Hiszem, hogy a lényeget mégis sikerül ismertetni. a. Fület adni Gyökössy Bandi bácsi mondta, hogy a mai modern világban mindene van az embernek - autó, lakás, nyaraló, technikai eszközök - csak embere nincs. (Lásd: Jn.5,7. "... Uram, nincs emberem...") Ez pedig a mi levelezôinkre hatványozottan vonatkozik. A szülô - persze jó esetben - megad minden fizikailag szükségest, a zsebpénzt, csak önmagát, a figyelmét nem. (És még nem részleteztem az alkoholista, lumpen környezetet.) A pedagógus többnyire agyonzsúfolt feladatokkal, túl sok gyerekkel kell/-ene/ törôdnie. Egyénileg nem jut rájuk idô, energia. A pedagógusok nagy hányadánál szakmai, emberi hiányosságok is rontják a gyerek esélyét a meghallgatásra. Máshol sem talál meghallgatást, érdeklôdést a legtöbb fiatal. Ez a nagyon hiányzó és nagyon fontos "fül" szeretnénk lenni számukra. b. Pótolni Mit is pótolni? Azt, amit valójában nem lehet pótolni. Fôleg nem levelezô kapcsolatban. Úgy érzem, mégis meg kell kísérelni, akkor is, ha eleve kudarcra van ítélve a kísérlet, akkor is, ha szélmalomharcot jelent próbálkozásunk. Apát, anyát, idôsebb barátot, barátnôt szeretnénk pótolni, kinek miben van hiánya. Csonka családokban nagyonis hiányzik valamelyik - gyakran mindkét - szülô. Egyre több az olyan család, ahol az igazi törôdést tekintve árvák a gyerekek, noha él a papa, mama is. Levelezôink egyáltalán nem az egyenlô partnert keresik a lelkigondozóban. Sokkal inkább olyan valakit, aki tapasztalatban, ismeretben érettebb, aki választ ad az égetô kérdésekre, akire építeni lehet, akibe bele lehet kapaszkodni. Egyértelműen kiderül, hogy a kamaszoknak többre van igényük mint a hasonló korú barátok véleményére, tanácsára. Igénylik a - jó értelemben vett - tekintélyt. c. Segíteni A lelkigondozó a segítségnyújtásban kétfrontos harcot folytat. A levelezôtárs problémáit ismerve segíteni kell, hogy egy jó, kívánatos célt elérjen, és segíteni kell, hogy egy hibás, rossz következményekkel járó úttól távol tudjon maradni. Ennél a tevékenységnél különösen kényes a "hol a határ" kérdése. A lelkigondozó nem nyomhatja el a gondozott egyéniségét, nem korlátozhatja szabad döntési jogát. Nem élhet vissza a tanácsadó a helyzetével. Pontosan ismernie kell, meddig terjed a saját kompetenciája, és azt, hogy meddig szolgálja a partnere valós érdekeit. d. Nevelni Jó pedagógiai érzékkel az addig ismertnél többet, jobbat, szebbet, igazabbat mutatni, adni a lelkigondozottnak. A mai technikai civilizáció, a szennyirodalom áradása, a TV és Video hatalomátvétele, az anyagelvű és anyagias szemléletmód nem kedvez a humánus és etikus értékeknek. Ezt a torz értékrendet szeretnénk levelezôpartnereinkben megváltoztatni. Sajnos, sokszor az ôket körülvevô modellek nemhogy az igényt nem ébresztik bennük erre a többletre, de még azt sem képesek tudatosítani, hogy egyáltalán van ilyesmi. e. Istenhez vezetni Sorrendben ez a gondolat az utolsó, jelentôségében az elsô. A mostani kamaszok szülei sem kaptak semmiféle keresztény nevelést. Az utóbbi évek divatvallásossága legalább annyira rossz, mint a korábbi évtizedek legalább ôszinte - pogánysága. A levelezôknek nincs, vagy torz az Isten-képe. A népszerű keleti misztikák, a szinkretizmus, alapos káoszt teremtenek elméjükben. Az az ilyen irányú oktatás, amit az iskolában kaphatnak, részben elenyészôen kevés, részben olyan, hogy nem teremt rendet a fejekben. A Bibliára és a Biblia Istenére igyekszünk irányítani figyelmüket. Bibliai irodalom, kazetták, maga a Szentírás, amit törekszünk a kezükbe adni. Csak nagyon óvatosan, tapintatosan lehet, mert rettenetesen nagy az elôítélet és ellenállás. Személyes kapcsolatok kialakítására is buzdítunk. TIT-re, élô hitű gyülekezetek látogatására hívjuk fel a figyelmet. Igyekszünk megértetni a levelezôpartnereinkkel, hogy minden probléma gyökere az, hogy nem olyan a kapcsolatuk a Teremtônkkel, mint amilyennek kellene lennie, és minden igazi, jó, maradandó megoldást az Istennel való összhang következményeképpen kaphatnak.

3. Hangvétele, stílusa a. az elsô válaszlevélben ......................... Az elsô levélváltás mindkét részrôl tele van bizonytalansággal. A kezdetek tipikus nehézségei ezek. A gondozandó személy nem tudja milyen mentalitású ember fog a levelére válaszolni, kétségei vannak, hogy érdemes volt-e egyáltalán problémáját leírni? Megértéssel kezelik, avagy értetlenséggel, lekicsinyléssel találkozik? Bizonytalan afelôl, hogy milyen mélységig lehet bizalmas a most még teljesen idegen emberrel. A lelkigondozónak egyetlen levél jelenleg a támpontja, hogy kezdjen képet formálni a hozzá fordult személy gondjáról, egyéniségérôl. Ez a másik által leírtak alapján nem egyszerű. Fôleg az elsô levél igen sok "kozmetikázást", erôsen szubjektív elemet tartalmaz, melyek torzítják a valóságot. A levélírók különbözô okokból ilyenkor még nem tárulkoznak ki. (Sokan ezt késôbb sem teszik.) Az említettek miatt, jó ha a lelkigondozó az elsô levélben rögtön megkísérel egy olyan alaphangot megadni, amely a késôbbi levelezésben mindvégig kívánatos. Bizalmas, de nem bizalmaskodó hangot. A tanácsadó elsô levele rögtön tegyen bizonyságot arról a stílusról, melyet jónak tart és követni fog a levelezés során. Kerülni kell a hanyag, a ma oly gyakran tapasztalt lezser fogalmazást. Nem szabad merevnek, hivataloskodónak bizonyulni, de a szolgálatunknak valamint a témának megfelelô komolyságot és tiszteletet tükrözzön nemcsak az amit írunk, hanem az is, ahogyan írunk. b. a levelezés folyamatában ........................... Cél, hogy a lelkigondozó megnyerje a tanácsot kérô bizalmát. Ezt semmiképpen nem olcsó vagy igazságtalan fogásokkal kell elérni. A stílus és hangvétel is azt az ôszinte érdeklôdést és segíteni akarást tükrözze, amit a levelezôk joggal elvárnak. A kialakuló kapcsolat valódi tartalma, a fokozatosan megszületô bizalom, és remélhetôen a ragaszkodás, értékelés a levelek hangvételében is tükrözôdik. Megismerve a partnert, idô múltával a tanácsadó el tudja dönteni, hogy felszabadultabb, esetleg fesztelenebb stílusban célravezetôbben tudja-e megértetni mondanivalóját. Nagyon fontos a saját egyéniség megôrzése ebben a tekintetben is, de a partnerhoz szabottan humorosabb, kötöttebb, tárgyszerűbb lehet a stílusunk. Természetesen ez is csak eszköz lehet - a célnak alárendelve. 4. Mondanivalója, lelkülete a. az elsô válaszlevélben ......................... Ismételten hangsúlyozom az elsô levélváltás nehézségeit. A lelkigondozó mindenekelôtt próbálja beleélni magát a gondozandó helyzetébe, aki teljesen ismeretlenül bizonyos mértékig kiszolgáltatva és lemeztelenítve magát, bizalmat ad egy idegennek. Az elsô válaszlevélnek meg kell nyugtatnia a partnert, hogy információit diszkréten kezelik. Jó rögtön tisztázni, hogy bármilyen témával szóbaállunk, akármilyen problémát meghallgatunk, és ha mód van rá, tanácsot, segítséget nyújtunk, de természetesen van határozott véleményünk a dolgokról és megvannak a korlátaink is. Már az elsô levelünkbôl derüljön ki, hogy nem vagyunk mindenhatók, csodagyógyítók, és nem biztos, hogy azt fogja tôlünk hallani, amit hallani szeretne, hanem azt írjuk majd, amit a legjobb meggyôzôdésünk és lelkiismeretünk szerint vallunk. A lelkigondozó elsô levele tartalmazzon bizonyos információt saját személyérôl is. Itt is nagyon szükséges a mértéktartás és visszafogottság. Hasznos lehet tudatni korunkat, a tegezôdés-magázódás kérdésére kitérni. Esetleg családi állapotunkra, körülményeinkre néhány mondatot szánhatunk, ha valamiért úgy ítéljük meg, hogy ez az információ segítség a hasznos kapcsolat mielôbbi kialakításában. Mindezek a leírtak azért lényegesek a levelezés kezdetén, hogy a segítséget kérô egyén ne érezze, hogy egy személytelen valakivel - már-már inkább valamivel - áll szemben. Élô, hús-vér partnert lásson abban, akivel nagy horderejű kérdésekben bizalmas. Amennyire az egyáltalán levelezésben lehetséges, meghitt légkör alakulhasson ki a lelkigondozó és a gondozott között. b. a levelezés folyamatában ........................... Hangsúlyozni kívánom, hogy az a levelezô lelkisegély szolgálat, mely a dolgozat tárgya - bibliai szemléletű lelkigondozás. Ennek a szemléletnek a levelezés folyamatában mind határozottabban érvényesülnie kell a

mondanivalóban és a levelekbôl nyilvánvaló lelkületben is. Nem szem elôl tévesztve azt a témát, amivel a levelezô felkereste, a lelkigondozó határozott terv szerint irányítsa a figyelmet az Úrra és az Igére. Mivel meggyôzôdése, hogy csakis onnan származik a megoldás - nemcsak a partner gondjaira, hanem - minden problémára, erre a felismerésre szeretné elvezetni a hozzá fordulót. Nem mindig lehet közvetlenül Isten szent Igéjére hivatkozni, ilyenkor lehet például az alábbiak szerint eljárni: - ezt az igazságot olvastam ... - így hangzik egy többezer éves bölcsesség ... - egy értékes könyv ezt a tanítást tartalmazza... A fenti bevezetés után a Szentírás mondanivalóját, akár szószerinti idézetben lehet leírni. Így a vallástól, Istentôl idegenkedô személy elôítélet nélkül tud figyelni a mondanivalóra. Ha pedig annak igazságát el tudja fogadni, akkor a forrása ellen sem tiltakozik, amikor késôbb az is tisztázódik. Természetesen, a mindvégig ateista gondolkodást ôrzô, Istent és a Bibliát elutasító levelezôket is teljesen olyan felelôsségteljesen kell kezelni, mint a hit útján elindulókat. Ha tiltakoznak az igei megközelítések ellen, akkor az igaz emberi értékekre építve kell a segítséget megvalósítani. (Nyilvánvaló, hogy ezeknek az értékeknek is Isten a forrása!) Sokszor elôfordul, hogy a partnerek szeretnék jobban megismerni - legalább levélen keresztül - a tanácsadót. Az ésszerűség határain belül írhat magáról a gondozó. Élet- és munkakörülményeirôl, érdeklôdési körérôl, kikapcsolódási szokásairól, véleményérôl az élet különbözô dolgaival kapcsolatban, sôt, hitéletérôl, vallási tevékenységérôl is. Elôfordul, hogy azzal a problémával, amivel hozzánk fordultak, vagy a saját vagy mások életében találkoztunk már. Ezt a jó ízlés figyelembevételével felhasználhatjuk a leveleinkben. Különösen a saját példa felhasználásával kell vigyázni. Soha ne mi legyünk a fôszereplôk, hanem a történet, amibôl tanulni lehet. Soha ne az kapjon hangsúlyt, hogy valami velünk történt, hanem az, hogy van jó kimenetel az ilyen jellegű gondokból, bajokból. Ha úgy tekinti a lelkigondozó ezt a szolgálatot, mint Istentôl kapott feladatot, és a tanácsra, segítségre váró embert mint Istennek egy kicsit az ô gondjaira bízott gyermekét, akkor igaz keresztény lelkület jellemzi minden körülmények között. Nem fog kényszerű kötelességgé válni a levelezô lelkigondozás. Nem fogja hozzáállását befolyásolni a partner esetleges értetlensége, rossz hozzáállása, de még neveletlen, szeretetlen, sôt goromba megnyilvánulása sem. Igyekszik hasonlóvá válni a jó lelkülete megôrzésében ahhoz az Istenhez, "akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." (Jak.1,17.) 5. Amivel a lelkigondozó a leveleken kívül szolgál A magunk gyakorlata alapján írom le az ehhez a ponthoz tartozó gondolatokat. A levelezés folyamán a partner egyéni affinitása szerinti mértékében és tempóban igyekszünk vele megosztani az evangéliumot. Az illetôk vallási elôélete ezt általában nehézzé teszi. Van olyan személy, akinek valamilyen langyos vallásossága van, mely csak külsôségekbôl áll, és semmi köze nincs az örömüzenethez. Van akinek a maga módján valami ködös elképzelése van Istenrôl, de több semmi. Sokan teljesen hit és ismeret nélkül élnek, sôt gyakran tiltakoznak minden, a Bibliát vagy a Teremtôt érintô információ ellen. Mindentôl függetlenül az a törekvésünk, hogy valamilyen mértékben ezen a téren is szolgálhassuk a hozzánk fordulókat. Ebben a leveleken kívül az alább felsorolandókat vesszük igénybe: Biblia. Egyes családokban porosodik a polcon. Máshol azt sem tudják, hogyan néz ki. Ha csak egy mód van rá, el kell érni, hogy a levelezô kezébe Biblia kerüljön. Ha szükséges, a lelkigondozó ajándékozza meg vele. Hasznos egy kis segítség is az olvasás sorrendjére, mikéntjére vonatkozóan. A tapasztalat szerint leghasznosabb, ha valamelyik evangéliummal - fôként Lukács írása szerintivel - a Cselekedetek könyvével, Zsoltárokkal, Példabeszédekkel kezdik az ismerkedést. Kazetták. Bár jó eredménnyel jár, ha az Igét hitelesen tolmácsoló igehirdetést hallgathat a gondozott, mégis a leghasznosabbnak a TIT elôadások anyaga bizonyul. Míg az igehirdetés általában a már jártasabb hallgatóságnak szól, a TIT-en a kívülállók, kezdôk figyelembevételével hangzik az elôadás. Így azok számára is érthetô lehet, akiknek semmi ismerete nincs a témában. Nagyon jól használhatók a bibliai táborokban - pl. Bózsván - elhangzott elôadások kazettái. Könyvek. Szeretnénk, ha gondozottainkat olvasmányaik is közelebb vinnék a Biblia igazságainak megismeréséhez. Az általunk jónak talált irodalmat részben ajánljuk, részben kölcsönözzük is. Ezek egy része kifejezetten az Írást magyarázó könyv. Mások olyan szépirodalmi alkotások, melyek a szentírási elveket, gondolkodási-, és viselkedési módot erôsítik meg az olvasóban. Vannak közöttük ismeretterjesztô, és gyakorlati tanácsokat nyújtó írások is. Mivel a levélírók értelmi szintje, kora, érdeklôdési köre, olvasottsága igen eltérô, nagy figyelem kell az olvasmányok megválasztásához.

Írott igehirdetések. A kazettáknál olcsóbbak és lényegesen egyszerűbb az eljuttatásuk is. Ezeket ajándékba szoktuk adni. Mivel teljes anyagot tartalmaznak, nagyon sokat nyújthatnak partnereinknek. Kimásolt szemelvények. Akármilyen írott anyagból származhatnak. Ha valamilyen okból az eredeti anyagot nem tudjuk elküldeni, akkor a legfontosabb, leghasznosabb részleteket kigépeljük, és ezeket postázzuk. Ezek lehetnek valamilyen szempont szerint csoportosított bibliai Igék, gondolkodók, bibliakutatók írásainak részletei. A világ mai állapotát dokumentáló írások, statisztikák, irodalmi klasszikusok, általunk hallott elôadások jegyzetei. 6. Szülôk kezelése, érintése a levelezésben Az I.2. pontban "A levelezô szolgálat hátrányai" címszó alatt a "Családtagok kezelése" résznél már kitértem e probléma némely részletére. Itt azt említem meg, amirôl ott nem volt szó. Ideális eset, ha a szülô valamint a családtagok partnerei a lelkigondozónak a levélíróért való fáradozásban. Bár legtöbbször éppen az ellenkezôjérôl van szó, szükséges, hogy mi a tôlünk telhetô maximumot tegyük a jó kapcsolatért. Ezt egészen egyszerűen a gondozott jól felfogott érdeke kívánja. Amikor már a levelekbôl tudunk róluk, akkor érdeklôdjünk a hozzátartozók felôl, ne maradjunk közömbösek a róluk kapott hírek hallatán. Fejezzük ki a válaszunkban örömünket a velük kapcsolatban olvasott jó-, együttérzésünket a kedvezôtlen hírekkel kapcsolatban. Ha lehetséges és nem hat természetellenesen, leveleinkben üdvözöljük ôket. 7. A lelkigondozó kontrollja Az egész lelkigondozásban - nemcsak a levelezôben - az egyik legkényesebb kérdés. E nélkül a tanácsadó nagyon könnyen saját elképzelései csapdájába esik, téves nézet alakulhat ki benne egy-egy eset kapcsán. Valamit félreérthet, hibás következtetésre és ennek következtében helytelen megoldásra talál. Elôfordul, hogy fontos momentum elkerüli a figyelmét, aminek következtében nem tud segíteni, vagy egyenesen kárt okoz. A lelkigondozó részérôl nagy-nagy felelôsség minden kiejtett szó, leírt mondat, melyet a gondozotthoz intéz. Még a legpontosabb felismerés, a legjobb tanács, és a legtökéletesebb tolmácsolás esetén is félre-, vagy rosszul érthet valamit a partner. Ha a kontroll hiánya miatti hibalehetôséget is meghagyjuk, ugrásszerűen megnô a torzítás veszélye. A téma kényes pontja a diszkréció. Még "kollégával", hasonló szolgálatban levôvel sem szabad megosztani egy harmadik ember titkát. Megoldásként a személy azonosítása nélkül az eset lényeges vagy kérdéses részeit lehet megkonzultálni, általánosan ismertetve, olyan mélységig, hogy a reális véleményalkotást lehetôvé tegye. Újabb kérdôjeles terület, mennyire lehet építeni a konzultáns véleményére. Egyáltalán milyen mértékben vagyunk az illetôvel egy hullámhosszon? Teljes mélységében átlátta-e a problémát, melyben a meglátására vagyunk kíváncsiak? Az ô véleménye ismeretében se kapkodjunk el semmit. Ha nagyon eltér a mi álláspontunktól, újra átgondolva, esetleg még egy tanácsadót igénybevéve közelítsük meg az ügyet. Én személy szerint nagyon kedvezô helyzetben vagyok. Feleségemmel együtt végezzük ezt a tevékenységet, és gondolkodásban, lelki hozzállásban nagyon hasonlóak vagyunk. Mi egymás számára jelentjük az állandó kontrollt. Levelezôpartnereink kezdettôl tudják, hogy egymás között megbeszéljük az ô leveleiket, és a magunk válaszát is. Ezt természetesnek tartják, teljesen elfogadják. Így a problémáknak nemcsak a részleteit ismerjük, hanem a levelezés teljes egészét átlátjuk mindketten, minden tanácskérôre vonatkozóan. Messzemenôen figyelembe vesszük egymás véleményét. Ha eltérések vannak, esetleg "alszunk rá egyet". Mindig, mindenképpen imával kell végezni ezt a szolgálatot. Imádkozni a levelezôkért, a válaszért, amit megírunk. Végsô soron a legjobb, legfelsôbb kontroll, revízió Isten Szentlelke. Hisszük, hogy ebben a tevékenységben is tanácsol, vezet. Sokat segít egymás támogatása során, hogy különbözô neműek lévén, az abból fakadó sajátos látással tudunk egy-egy kérdéshez közelíteni. Végsô soron elengedhetetlen, hogy a lelkigondozó kontrollt vegyen igénybe, mégis a válaszlevél az ô levele, a vélemény az ô véleménye kell hogy legyen. (Bárcsak minden esetben a Mennyei Atya tökéletes tanácsával kiigazítva, teljessé téve!)

III.A levelezés gyakorlati folyamata 1. A levelezôk reagálása a. az elsô válaszlevélre

A tanácsot kérôk igen jelentôs része megelégszik az egyszeri levélváltással, és nem kívánja a kapcsolatot fenntartani. Nekik vagy a kapott válasz volt elegendô - netán elriasztó - vagy megszűnt a probléma amiért tollat fogtak. Elôfordul, hogy valakiben csak a kíváncsiság munkálkodott és ez a kapott válasszal ki is elégült. Nagyon sokan folytatni akarják a levelezést. Vagy az adott gondjukkal kapcsolatban kérnek újabb véleményt, vagy mással hozakodnak elô. Elôfordul, hogy az egész életvezetésükre vonatkozóan szeretnének útmutatást kapni. Megint másoknál ez a levelezés kapocs a külvilághoz. Híd, amely valakivel összekötheti ôket. Az elsô válaszlevélre reagálásuk többnyire sokkal bizalmasabb hangvételben nyilvánul meg. Ebben a második levelükben sokkal közvetlenebbek, barátibbak, mint az elôzmények alapján feltételezhetô lett volna. Ekkor már a mindennapi életükrôl is sokkal többet elárulnak mint elsô írásukban. Erre egyébként biztatni is szoktuk ôket. Ebben a levélben kérdezgetni szoktak a mi személyünk, munkánk, érdeklôdési körünk felôl. b. a levelezés folyamatában Tapasztalatunk szerint a legtöbb esetben a várakozásnál sokkal hamarabb és a feltételezettnél lényegesen közvetlenebb kapcsolat alakul ki azokkal, akik a rendszeres levelezést igénylik. A legtöbb emberben van bizonyos vágy a kitárulkozásra, és erre ideális lehetôség az ilyen levelezés. A partner - a lelkigondozó - teljes komolysággal és figyelemmel kíséri a mondandót, és ugyanúgy válaszol is. Másfelôl pedig személyes ismeretlenségben marad, tehát akár a maximális ôszinteség után sem áll elô a kényes helyzet, hogy szembe kell nézni azzal, aki elôtt lemeztelenítették belsô emberüket. Ahogy a levélváltás egyre komolyabb múltra tekint vissza, rendszerint egyre mélyebb, egyre bizalmasabb lesz a két fél kapcsolata. A lelkisegélyt igénylôk az eredetileg felvetett problémán nagyon hamar túllépnek. Szinte egész életükbe, gondolkodás- és érzésvilágukba betekintést engednek. Szinte személyes ismerôseinkké válnak az osztálytársaik, barátaik. Csaknem mindent tudunk családtagjaikról, a család mindennapi életérôl, gondjairól. Olvasunk érzelmi- és sajnos igen gyakran szexuális életükrôl is. Néha az az érzésünk, hogy a naplója másolatát küldi el borítékban a levelezôtárs. Van aki a hitéletét is megosztja velünk. Nem ritkán a keresés, az Istenre találás fázisait, örömeit, és a kívánatosnál gyakrabban a kétkedés, a visszaesés, az úttévesztés keserveit. 2. A lelkigondozó viszonyulása a fentiekhez A lelkigondozón múlik nagyrészt, hogy milyen ôszinte és magvas levelezés alakul ki. Óvatos szeretettel és törôdô figyelemmel megfogalmazott válaszlevelei eredményesen nyitogathatják a lelkeket. Antoine de Saint-Exupéry megfogalmazása szerint az ember felelôs azért akit, amit megszelídített. Felelôsen kell reagálni minden újabb részletre. Jó ha a levélíró tudja, hogy köszönjük a bizalmát és megtiszteltetésnek vesszük, hogy beavat legszemélyesebb ügyeibe is. Itt megint elôkerül az a probléma, hogy vállalnunk kell a saját meggyôzôdésünket, dolgokról alkotott véleményünket; - de nem kioktató, leforrázó, a szót a másikba belefojtó módon. Bizonyos, nem egészen világos, vagy alaposabban ismerni kívánt részletekkel kapcsolatban kérdéseket is lehet feltenni. Itt is nagyon kell ismerni a tapintat határait. 3. Személyes találkozás a. elônyei Egyes esetekben úgy alakul a levelezés, hogy személyes kapcsolat felvételére is sor kerül. Ez bizonyos tekintetben kívánatos és hasznos. Megítélésem szerint az alábbiakban mutatkozhat meg az elônye leginkább: Jobb megismerés. Levelei - a magától értetôdô szubjektivitásuk miatt - nem adnak igazán reális képet a segélykérôrôl. Ez személyes találkozásnál a viselkedés, beszédstílus, de még külsô jegyek is segítenek a gondozónak a valósabb kép kialakításában. Ebben természetesen segít a párbeszédek során elhangzó sok élô és gyorsan kapott információ is. Közvetlen megbeszélés. A levelezô partner kérdései, problémái a levelezéssel veszítenek frissességükbôl, olykor a súlyukból is. A lelkigondozó válaszaival ugyanez a helyzet. Egy-egy nehezebben megfogható témában több levélváltásra is szükség van, míg egyértelművé válik akár csak a kérdés is. Egy személyes találkozás, ahol viszonylag bôvében vagyunk az idônek, nagyon elôrevisz ebben a tekintetben. Valamire akár többször is rá lehet kérdezni különbözô módon, amíg a megértésig eljutunk. Közelkerülés lehetôsége. Fennáll a valószínűsége annak, hogy a személyes ismeretség közelebb hozza egymáshoz a levelezôtársakat. Szimpátia, megbecsülés születhet az élô találkozásból. Az együtt töltött rövid idô is felfedhet mindkét félnél olyan értékeket, amiket a másik a leveleken keresztül soha nem tudott volna meg. A további levelezés személyesebb hangvétele. Ezután már nem egy "fantom" a címzettje illetve feladója a leveleknek. Személyes ismerôshöz szólnak a sorok. Igazi élmény, valós tapasztalat hátterén meghittebb is a mondanivalónk. A másikról szerzett közvetlen ismeret új teret ad a levélváltásban.

Lelkigondozás lehetôsége. Aki bibliai szempontú segítséget akar adni, feltétlenül arra törekszik, hogy Isten Igéje kerüljön elôtérbe a levelezés során. Az élô, személyes találkozás erre hasonlíthatatlanul több lehetôséget ad. Míg a levelekben szinte csak másodlagosan lehet érinteni a hitbeli témákat, a személyes beszélgetés során direkt módon lehet erre irányítani a figyelmet. Percek alatt lehet tisztázni azt, amit írásban esetleg hónapokig sem. Gyorsan világossá válik, hogy mindkét fél hogyan áll a témához, mi a meggyôzôdése, mennyi az ismerete, milyen a "vallásos elôélete". A lelkisegélyen túl nagyon jó a lehetôség a lelkigondozásra, hiszen a gyakorlott segítségnyújtó nagy megbízatósággal meg tudja állapítani, hogy milyen módszer és eszköz segíti legeredményesebben a másik felet. b. hátrányai Képtörés. A levelezôpartnerek óhatatlanul kialakítanak magukban egy képet a másikról. Ez a külsô jegyeket is magában foglalja. Olyan részletekre terjed ki, mint testalkat, öltözködés, haj, szem színe, hangszín, stb. Ha nem törekszik is rá az ember, ez a folyamat lejátszódik. Komoly hátránya a személyes találkozásnak, hogy a gyakran idealizált képet alulmúlja a valóság. Az is gond, ha a gondozó csalódik a levélíróban, mert egy kis idôbe és erôfeszítésébe kerül, hogy helyre tegye ezt a kérdést, és a levelezés semmiképpen ne lássa kárát a csalódásnak. Sokkal nagyobb baj az, ha a segítségért forduló érez csalódást. Neki nagyon nagy szüksége van arra a támaszra, mely úgy egész, hogy a róla kialakított fantáziakép is hozzátartozik. Nagyon visszavetheti kettejük jó kapcsoltát, ha a levelezô partner nem tudja könnyen túltenni magát a csalódáson. A fentiekben vázolt veszély nem szabad hogy arra késztesse a tanácsadót, hogy személyes találkozáskor pózoljon, szerepet játszon, mindenáron imponálni akarjon. Természetesen figyeljen oda a viselkedésére, megjelenésére, de mindenképen legyen természetes, maradjon önmaga. Valós csalódás. Sajnos, ezzel is lehet számolni. A legôszintébb szándék mellett is félrevezethetik egymást a levelezôpartnerek. Talán az önmagukról alkotott képük sem igazán reális, amit pedig a levelezéssel igyekeznek kialakítani a másikban, az még torz is lehet. Elôfordulhat az is, hogy a személyes találkozás során adódik olyan helyzet, melyben valamelyikük szereplése csalódást okoz. Rossz hangulatban, lelkiállapotban nem írunk levelet. Az élô beszélgetést nem lehet félretenni néhány órára, napra. Itt is a kisebb rossz, ha a hozzánk fordulóról derülnek ki a nyilvánvaló negatívumok. A tanácsadó általában több tanácsot kérôvel van kapcsolatban. Így természetszerűleg nem olyan erôs az ô kötôdése a másikhoz, mint viszont. Aránylag hamar túl tud lépni a csalódáson. Sôt! Jó egy kicsit ezt elôre bekalkulálni, hiszen a levelezôk rendszerint kedvezôbb színben tüntetik fel magukat a valóságosnál. Az igazi nagy gond, ha a hozzánk fordult személy velünk kapcsolatban csalódik. Lehet, hogy a segélynyújtó volt a legfontosabb kapaszkodója, esetleg az egyetlen kapaszkodója. Talán csak hosszú-hosszú idô múlva, esetleg sohasem tud már újra építeni rá úgy, mint korábban. Elvész a személytelenség. A feltétlen ôszinteség, gátlásmentesség egyik záloga éppen az ismeretlenség, személytelenség. Sokkal könnyebb a legkényesebb kérdéseket is megbeszélni valakivel, aki majdnem olyan, mintha a képzeletében élne csupán. Ezt a nagyon kedvezô helyzetet veszélyezteti egy személyes találkozás. Visszavonhatatlanul életre kelti azt a valakit, aki eddig csak egy levélcím, egy kéz- vagy gépírás volt. Feltételes módot használtam: veszélyeztetheti. A tapasztalat az, hogy legalább annyi az esélye a mélyülô, gazdagodó kapcsolatoknak is, a személyes találkozást követôen. c. programjai Ennek a pontnak a gyakorlati kivitelezése döntôen függ a rendelkezésre álló idôtôl. Természetesen más lehetôség adódik, ha rövid egy-két órás találkozásról van szó, és egészen más helyzetet teremt néhány napos együttlét. Telefonon, illetve levélben pontosítva volt példa az elôbbire, amikor a levelezôpartner budapesti vagy fôváros közeli lakos, esetleg itt járt rokonlátogatáson, és eközben szakított néhány órát a személyes találkozásra. Ugyanígy rövid idô áll rendelkezésre, ha a levelezôtárs átutazik a városon - például iskolai kirándulás során. Elôfordultak olyan esetek is, amikor néhány napig vendégül láttuk egyik-másik levélírót. Motiválja a személyes találkozás programkészítését az is, hogy az illetô a tanácsadóval egy településen (jelen esetben ez Budapest) lakik vagy sem. Az alábbiakban a lehetséges és ajánlott, általunk kipróbált lehetôségeket sorolom fel. Meghitt beszélgetés. Úgy gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb program. Bôséges lehetôség az egymás alapos megismerésére, egymáshoz és a segítséget kérô problémájához közel kerülésre. Beszélgetésre van szükség, nem valamelyik vagy akár mindkét fél monológjára. Ez a jó beszélgetés, mind az egészen rövid, mind a hosszú ideig tartó együttlétnél megvalósítható, megvalósítandó. Az ezután felsorolt lehetôségekhez már legalább egésznapos együttlét szükséges.

Rokonokkal, barátokkal, testvérekkel megismertetni. Nagyon valószínű, hogy azok az emberek, akik nekünk is fontosak, akiket sokra tartunk - hiszen azért ápolunk velük szoros kapcsolatot - jó hatással lesznek új ismerôsünkre. Az is kedvezô benyomást tesz rá, hogy érzi a bizalmat, a segítôkészséget, hiszen ezzel a lépésünkkel bevonjuk a magánéletünkbe. Városnézés, kirándulás. A város legszebb helyeit bejárva, kellemes és oldott lesz az együttlét. A távolabbról jött fiatalok közül sokan nagyon keveset ismernek a fôváros nevezetességeibôl, az azokhoz kapcsolódó történelembôl. Ha múzeum, kulturális kiállítás szintén beiktatható az együttlét programjába, az nagyon sokat adhat a levelezônknek. Egy kellemes kirándulás akár a zöldövezetbe, akár a városon kívülre, élmény lehet a gondozottunknak. Ha csak megoldható, jó ha egy-két komoly gondolkodású ismerôsünket is bevonjuk ebbe a programunkba. Gyülekezetek, bibliakörök látogatása. Mivel ezek szerves részei a mi életünknek, természetesen az együttlét során sem változtatunk ezen a szokásunkon. Nem tapasztaltunk vonakodást, elzárkózást egyetlen esetben sem. Az más kérdés, hogy az utólagos vélemény nem mindenkinél volt azonos. Ha igazán bibliai nézôpontból szeretnénk segítséget nyújtani, akkor erre az elfoglaltságra feltétlenül sort kell keríteni, ha csak egy mód is van rá. Nagyon jó hatást tehet vendégünkre sok egyéb mellett az is, ha korban hozzá illô keresztény fiatalokkal ismerkedik meg. Nyaralás. Az átlagosnál kicsivel több odafigyeléssel és erôfeszítéssel az is megoldható. Legcélszerűbb egy olyan Bibliatáborban, mint például a Keresztény Advent Közösség által fenntartott bózsvai táborban, ahol sok értékes ismeretséget köthet, ahol Istenrôl és Igéjérôl sok ismerettel gazdagodhat (és ahol azért kevesebb megütközést keltô jelenséget tapasztalhat, mint más táborokban). Ezeken túl bôséges kikapcsolódási lehetôség van, mint például a kirándulás. Igen fontos az is, hogy ésszerű szabadsága van az embernek, és nem kötelezô a részvétel a közös elfoglaltságokban.

IV.Visszatekintés a szolgálat elmúlt éveire 1. Szemelvények levelekbôl A teljesség igénye nélkül és csupán a nevek megváltozatásával néhány jellemzô és néhány általam rendkívülinek, de legalábbis figyelemreméltónak ítélt levélrészletet másolok le. Némelyik levélíróval már évek óta tart a kapcsolatunk, személyes találkozásaink is voltak. Így érdekesnek gondolom, ha az idô haladtával történt sokféle változást nyomon követhetjük a levelekben is. Ezek a változások gondolkodásban, problémalátásban, és -kezelésben, hozzánk való bizalomban mutatkoznak meg. Van olyan eset is - és ez számunkra a legkívánatosabb változás -, hogy az Istenhez való viszony tekintetében is változás történt. Havas Bálint levelei. (18 éves) 1993. május. "... Egy lelki problémám miatt kérem segítségeteket. Ezen levelemmel küldök magamról egy fényképet. Biztos vagyok benne, hogy az elsô dolog ami feltűnik, hogy milyen nagy - pontosabban elálló - füleim vannak. ... Komoly gátlások alakultak ki bennem. Társaságba egyáltalán nem járok. Moziban évek óta nem voltam, diszkóba még életemben nem mentem el. A lányoktól meg egyenesen félek ... Tudom, hogy plasztikai műtét segíthet a füleimen. De a lelkemen nem hiszem." 1993.augusztus "... Amikor elôször elolvastam a leveledet, bizony nem minden részével értettem egyet. Azután találkoztam egy volt osztálytársammal, aki egy keresztény közösségbe jár, cserkész. Az egyik imaórájukra én is elmentem. Ez gyökeresen és teljesen megváltoztatta az egész életemet, életem értelmét ... Nekünk - nekem - már csak a belsô, lelki dolgok a fontosak." 1993.szeptember "Nagyon örültem levelednek, fôként annak, amit írtál. Bizony, csodálatos dolog Isten közelébe kerülni és testvérekre, közösségre találni. Leveled végén írod, hogy szívesen olvasnál közösségünkrôl. Én pedig szívesen írok róla." Balla Ákos Ödön levele. (23 éves) 1993.június.

"Én egy 23 éves, 180 cm magas, erdélyi, érettségizett srác vagyok. Már elmúlt 3 éve, hogy áttelepültem Nagyváradról, és két éve, hogy magyar állampolgár vagyok. Lehet, hogy pont ezért, vagy talán más oka is lehet, de nagyon nehezen barátkozom, mindig tele vagyok gátlásokkal és így elég magányos vagyok, hiányzik a társaság ..." Birkás Samu levelei. (20 éves) 1993.július. "Augusztus 12-én szerelek le. Óriási az én problémám, és ehhez teljes diszkréciótok szükséges. ... Van egy barátnôm, iskolai végzettsége 6 általános, tehát szakmája nincs. Anyja elvált az apjától, és egy idegen ürgével állt össze. 17 évesen nem jött ki a nevelô faterjával, és az ô kérésére intézetbe vonult. Az intézetben csak 3 hónapot volt. Ô nem volt hajlandó a többi lánnyal ellentétben k...kodni, szipuzni stb. Hét hónappal ezelôtt megszökött. Semmilyen igazoló dokumentáció nincs nála. Országos körözésen van. Most jelenleg itt van velem, albérletben vagyunk. 1993.július vége "... amikor édesanyám megtudta, hogy a barátnôm intézeti, ezt a kapcsolatot ellenezni kezdte, és az apám is. A barátaim is ellenezték a kapcsolatunkat. Ezért kénytelen voltam a szüleimnek és a barátaimnak is hazudni, mert nem akartam senkit elveszíteni. Ez a hazudozás 3 hétig tartott, szégyellem hogy hazudtam a szüleimnek." Kovács Imre levelei. (19 éves) 1993.június. "Tanyavilágban élek apuval. Két lánytestvérem van, már mindketten férjnél vannak. Anya sajnos 5 éve és 9 hónapja hogy meghalt. Még most sem tudtam túltenni magam rajta igazán. ... Megkeményítettem a lelkem, talán még jobban is mint kellett volna. Visszahúzódtam a magányba, teljesen magamba zárkóztam. Nincsenek barátaim. Szószerint félek az emberektôl. ... Csak akkor nyitom ki a számat, ha kérdeznek, akkor is megpróbálok a lehetô legrövidebben válaszolni. Mindenkivel visszautasító vagyok. Amit most leírok, azt szóban már nem tudnám elmondani. Ja, igen, hogy nevetni hogy kell, azt már lassan el is felejtem. ... Adjatok tanácsot, mit tehetnék, hogy egy picit is megváltozzam?" 1993.június közepe "... Mikor anyu meghalt, a nôvérem rá két hónapra elment Pestre. Apu dolgozott, és csak este jött haza fáradtan. Én már nyolcadikba jártam, a húgom hetedikbe. Mint kisebb iránt, felelôsséget éreztem iránta. Nem is tanultam tovább, valakinek otthon kellett maradni a jószágokkal. Takarítottam, mostam, fôztem, mire apu hazajött. Miután húgom kijárta a nyolcadikat, ô is elment Pestre. Apuval ketten maradtunk. ... Egy este hiába vártam haza ... három napra rá tudtam meg, hogy kórházban van, lábát törte. 15 évesen két hétig egyedül voltam az üres lakással, meg a jószágokkal. Sok minden érdekel. Például a csillagászat. Szeretek olvasni, szeretem a zenét. Káros szenvedélyem nincs, nem iszom egyáltalán. Még szilveszterkor sem. Nem is cigizem. ... Jövô év, vagyis 94.febr.12-én szerelek le, ugyanis most vonultam februárban ... Szeretek még a természetben sétálni, leginkább éjszaka ... De ha apu is meghal, nekem sem lesz már miért élnem. Jó, hogy ezt el tudtam mondani valakinek, aki megért."

1993.július "... Apu már valóban nem iszik. Néha nem azt mondom hogy nem rúg be, de már nem áll neki üldözni. ... Sokkal jobban figyeltem arra, amit anyu csinált, mint a lányok. Ott ültem mellette, és figyeltem. Még bombával sem lehetett volna kirobbantani anyu mellôl. Biztos, hogy fogok segíteni a feleségemnek, ha egyszer lesz." 1994.január "... Még mos sem akarom elhinni, hogy ez megtörténhetett. A nôvérem hozta a hírt. Apa éppen hazafelé ment volna a szomszédból, amikor elesett, és nem tudott felkelni. A boncolási papírra szívelgyengülést és kétoldali tüdôgyulladást írtak rá. ... Most olyan váratlanul itt hagyott. Úgy érzem, hogy teljesen kiégtem és nincs tovább." 1994.február "... Bibliám az van nekem is, s szoktam is olvasgatni. Nem tudom, de ilyenkor mintha megnyugodnék, amikor olvasok belôle. ... Otthon minden este szoktam imádkozni. Ha azt a környékbeliek tudnák, valószínűleg kinevetnének."

1994.február vége "... Köszönöm szépen a kis könyvecskét. Elolvastam, és nagyon tanulságosnak, sôt mi több, igaznak találtam." 1994.július "... Azt kérdezed, milyen vállalkozásba kezdtem? Nem tudom, hallottál-e már az AMWAY cégrôl? ..." Baki Gáspár levele (24 éves) 1994.március "... Azért nem írtam, mert - mint arra az utolsó levelemben céloztam is, nem látom értelmét a további levelezésünknek. Lelki segítségre nincs szükségem, a dolog 'kriminalisztikai' oldalában pedig te mondtad, hogy nem tudtok segíteni." Simon István levelei. (19 éves) 1993.június "Amikor leültem az asztalhoz, sokáig gondolkodtam. A halált vagy az írást válasszam. Az írást választottam (egyelôre). Ti vagytok az utolsó reménységem. Nincs senki, akihez fordulhatnék. A ti lehetséges segítségetek jelenti az utolsó szalmaszálat az élethez. Nincs senki és semmi, akibe kapaszkodhatnék. ... 19 éve születtem házasságon kívül. Apám már nôs volt. El sem akart ismerni, erre egy hosszadalmas bírósági eljárás kényszerítette. 18 éves koromig nem is találkoztam vele. Alkoholista. ... Neurotikus depresszióra vallanak a tüneteim. Kérem, mihamarabb írjatok és segítsetek. Szerintetek egy ilyen múlttal rendbe jöhet még az életem?!" 1993.június vége "... Egy gyereknevelés nem abból áll, hogy valaki étellel és ruhával ellátja a gyerekét ... Aki viszont sem erre, sem a gyerek fejlôdésének irányítására nem képes, az ne szüljön gyereket." 1993.augusztus "Egyre gyakrabban foglalkoztat mostanában a vallás, de bizonyos kérdésekben zavar van a fejemben. Isten miért engedi meg a gonoszságot? Miért nem vet véget a szenvedésnek? Miért nem söpri le egyszerűen Sátánt? Miért nem változtatja meg minden ember gondolkodását? Miért kell valakinek a pokolba kerülni? Mennyiben felelôs az ember a saját sorsáért? Isten segít-e azoknak, akik meg akarnak változni?" 1993.szeptember "... Sokkal örvendetesebb hír, hogy felvettem a kapcsolatot P.G-el (Keresztény Advent Közösségbe tartozó illetô. Sz.Gy.megjegyzése) ... Egyre inkább foglalkoztat a vallás. Elkezdtem olvasni a Bibliát." 1993.október "A belgyógyászaton magas vérnyomást állapítottak meg, és valószínűnek tartják a gyomorfekélyt. ... Az orvosok szerint ez az úgynevezett pánikbetegség." 1993.december "A családban kiújultak a harcok. Megmondom neked ôszintén, hogy nekem elegem van ebbôl az egészbôl, sôt ebbôl a mocskos világból is." 1994.január "... olvastam a Bibliából egy érdekes idézetet. Ha nem is szószerint, de valahogy így hangzik: Tiszteld atyádat és anyádat, különben a pokolba jutsz. Csak az a furcsa, hogy a gyerekek megfelelô nevelésérôl semmit sem ír a Biblia. Legalábbis és nem olvastam róla." 1994.február "Levelet írtam egy pesti gyülekezet és három pesti vallási fôiskola vezetôjének. Azzal a kéréssel, hogy szeretnék különbözô vallási felekezetű fiatalokkal levelezni. 1. Szól a Biblia gyülekezet 2. Országos Rabbiképzô Intézet 3. Tan Kapuja - Buddhista Fôiskola 4. Sola Scriptura Teológiai Fôiskola 1994.március

"... A múltkori levelemben említettem, hogy szoktam beszélgetni a helyi adventista lelkésszel. ... Megkérdeztem tôle, hogy Isten tudta-e, hogy Hitler mit fog csinálni? Azt válaszolta, hogy elôre tudta. Akkor ebbôl az következik, hogy Isten egy tömeggyilkos. ... Ennyit a kereszténységrôl és a jóságos Istenrôl." 1994.március "Két napja írtam neked egy levelet, amelyben meglehetôsen kemény szavakkal illettem a kereszténységet. Ezért most ebben a levélben bocsánatot kérek. Jelenleg a józan ész helyett az érzelmeim diktálják a cselekedeteimet . ... - Jó néhány hete újra aktívan foglalkoztat az öngyilkosság." 1994.március "... március 7-én meghalt az apám. Megindult ellenem a család részérôl egy ízléstelen kampány. Ez természetesen az örökséggel függ össze. A bátyámmal közöltem, hogy kb. félmillió forintról (ennyi lenne az örökrészem) lemondok a javára." 1994.április "Amikor fönn voltam Pesten, nagyon örültem annak, hogy megismertelek benneteket. Azt persze természetesen észrevettem, hogy meglehetôsen a terhetekre vagyok. Persze tudom, hogy nem volt túl illendô dolog értesítés nélkül 'rátok törni'. Mindazok mellett úgy látom, hogy a velem való kapcsolattartás terhet jelent számodra. Ezt támasztja alá levelezésünk is, ami már egyáltalán nem olyan rugalmas és pozitív hatású mint régen. Tehát ezek tükrében gondold át légyszives, hogy van-e értelme a közöttünk lévô kapcsolattartásnak?" 1994.május "... A nagyobb kegyelem című újságban olvastam néhány érdekes, de félreérthetô dolgot. 1. Minden újjászületett hívô fel fog támadni a nagy nyomorúság elôtt. 2. A nagy nyomorúság végén minden antikrisztusi erô megtörettetik. 3. Jézus Krisztus létrehozza a Földön ezeréves királyságát. Örülnék, ha ezekrôl írnál bôvebben." 1994.július "... Egy fantasztikus üzlettel foglalkozom, ami emberi kapcsolatokra épül. Semmi köze a hagyományos, embertelen üzletekhez. Én ezt a munkát igazából nem is üzletnek tekintem, hanem küldetésnek. ... Néhány héten belül az ELO távoktatási központ segítségével angolul tanulok." 1994.július vége "... Most a tanulás mellett el vagyok foglalva az Atlas- kupa szervezésével. (Erôemelô verseny. Sz.Gy.) ... A múltkor említett üzlet már 35 éve működik." 1994.augusztus "...Biztosan feltűnt neked, hogy az említett vállalkozásnak nem írtam le a nevét ... Ne értsd félre ezt az egészet! De szeretném, ha minden kötelezettség nélkül megismerkednél ezzel a vállalkozással." 1994.augusztus közepe "... Postán elküldtem neked Rich De Vos: Együttérzô kapitalizmus című művét. ..." 1994.augusztus vége "Mindennapi életemben megtapasztalom Isten közelségét, jelenlétét. De minél inkább közeledem Jézushoz és rajta keresztül Istenhez, egy hatalmas erô megpróbál a padlóra dönteni ... Úgy érzem, mintha két énem lenne, és ezek tusakodnak szüntelenül egymással. ... Szeretném, ha a terjedelmes levél minden részletére kitérnél. Persze az nem baj, ha nem egy, hanem kettô levélben tudsz ezekre válaszolni ..." 1994.szeptember

"... Nagyon örülök, hogy ismerôseidtôl érdeklôdtél, informálódtál az AMWAY üzletrôl ... Kereszténységen alapuló, együttérzô kapitalizmus elkötelezettje vagyok és leszek ... Októberben Pesten leszek. 13-án délelôtt megyek, és 15-én jövök haza. Ha lehetséges ez idô alatt nálatok szállnék meg." 1994.október

"... Köszönöm a vendéglátást, igazán kiválóan éreztem magamat. ... P.G.-val megpróbáltam rendezni a kapcsolatomat. ... Ô néhány mondat után kijelentette, hogy meglátása szerint én egy rendkívül önzô, öncélú és célratörô ember vagyok.” 1994.november „... Tudod, hisz többször leírtam, hogy én a keresztyénségen alapuló együttérzô kapitalizmus híve, elkötelezettje vagyok. Ennek néhány hitvallását leírom most neked és szeretném tudni, mit ír errôl a Biblia.” 1994.december "Leveled megkaptam, amelyet nagy megdöbbenéssel és értetlenséggel olvastam. Én elôzô levelemben arra kértelek, hogy mondj véleményt az együttérzô kapitalisták néhány hitvallásáról. Legnagyobb megdöbbenésemre erre durva módon belekeverted az AMWAY céget. ... És hadd mondjak még valamit: az az üzlet hozzám tartozik, az életem része! És ha te továbbra is diktatórikus rendszerekkel kívánod egy lapon említeni, akkor akár be is fejezhetjük a levelezést." 1995.január "... Nagyon sajnálom, hogy nem értettél meg engem, de én nem kívánok veled az AMWAY üzletrôl vitázni. ... Ha azonban úgy döntesz, hogy megpróbálsz megérteni, akkor javaslom, olvasd el részletesen és figyelmesen Rich De Vos: Együttérzô kapitalizmus című könyvét. Véleményem szerint az a mű rávilágít a gyakorlati keresztény értékekre ... Persze ezt neked kell eldönteni, hogy fontos-e vagy sem." 1995.június "Ne haragudj, hogy levelemmel zavarlak, de egy apró szívességet szeretnék kérni tôled ... Hívd fel ... kérdezd meg ... a.) ... b.) ... Jó lenne, ha legkésôbb keddig tudnál nekem erre válaszolni." : A lányok leveleire feleségem válaszol, de a levélírók tudtával - mint dolgozatomban írtam is - egymással megbeszélve végezzük ezt a szolgálatot. Így betekintésem van az ô tevékenységébe, az általa kezelt esetekbe és természetesen viszont is így van. Bár a lányok sokkal többen és többet írnak, a terjedelmi keret szorításában az ô írásaikból aránytalanul keveset idézek. Néhány kihagyhatatlannak gondolt információt a saját szavaimmal elmondok, és a legelsô, máig is élô kapcsolatot jelentô, kedves segélykérônk leveleibôl idézek.: Egy - sajnos jellemzôen - butácska levélben azt kérdi az általános iskolából épphogy kikerült hölgy, hogy a neki tetszô fiú a szomszéd községbôl eljön-e az ô falujukban rendezendô táncmulatságra. 21 éves érettségizett, kitűnô kézírású, jól fogalmazó lány elmondja, hogy a középiskola befejezéséig csúnyácska Hamupipôkének érezte magát. Ártatlan, gyermeki életet élt. Ezt követôen kimunkálva egy másik külsôt és belsôt - vajon kinek és mit akarva bizonyítani!? - szinte démonná vált. A legméltatlanabb, legmegalázóbb kapcsolatok, szituációk, idegi és lelki összeomlás, sivárság következett. Rettegés az AIDS-tôl, komoly esély valamilyen venerás betegségre. Sajnos a személyes találkozások, TIT bibliai elôadásainak és ugyanilyen kazettáknak meghallgatása ellenére a kapcsolatot megszakította. Aranyos szituáció volt, hogy egy vidéki középiskolás lány nagy örömmel fogadta a problémájára érkezô válaszlevelet. Elújságolta egy osztálytársnôjének. Rövid idôn belül az osztályból négyen leveleztek feleségemmel, Ágival. 1994.július 20-tól él a kapcsolat egy Budapest-környéki, most már 21 éves leánnyal. Egy év alatt négy súlyos műtéten - agyműtéten - esett át. A szülôk legfőbb kötelességnek tekintik, hogy a Bibliától és Istennel való foglalkozástól megóvják. Az ifjú hölgy éppen ellenkezôleg gondolkodik, de kiszolgáltatottsága nagyon korlátozza döntéseit. Nekünk - fôleg Áginak - is komoly gondot jelent a fentiek miatt a lelkigondozás. Csak egy példa a Mennyei Atya csodás gondoskodására: A legutóbbi agyműtéte elôtt meglátogattuk a dekordinált mozgású, nagyon rossz fizikai, de várakozáson felül jó lelki állapotban levô kislányt. Természetesen vittünk olvasnivalót, és áldott beszélgetést folytattunk. Ennek ellenére nyilvánvaló volt, hogy ennél több segítség kell. Ekkor találkoztunk egy komoly keresztény fiatalemberrel, aki néhány napja azon az osztályon betegszállítóként dolgozik. A két kedves ismerôsünket egymás figyelmébe ajánlottuk. Istenünk ezen a testvérünkön keresztül nagy erôsítést adott a kis betegnek nagyon válságos, nehéz idôszakában.

1993.januárban, a szolgálat elsô hónapjában, írt egy akkor 18 éves leány, aki ma is az egyik legmegbízhatóbb levelezô. Ha az ember az Isten nélkül élôk világában el tud képzelni egy igazán becsületes embert, akkor ôrá gondoljon. Részeges apa, szülôk válása, anya vigasztalódása egy nôs, családos emberrel. Munkakerülô élôsködô báty, kajla, üres hug. Levelezônk, mint egy idegen elem a sok rossz és bűn között, mint magányos virág a szeméttelepen. Feltétlen becsületesség, munka- és tanulásszeretet, kötelességtudat és kötelességteljesítés. Fogékonyság a jóra, igazra és a szépre. Mindez megvolt benne, de sajnos eleinte mindent önerôbôl, Isten nélkül akart megoldani. Ma már a levelezés nagyon sok lelki témát tartalmaz. Imával, Bibliával él, Isten egyre inkább helyet kap az életében. A vele való személyes találkozás csak megerôsítette a róla kialakított jó véleményünket. Négy levél és egy csomag erejéig tartott a kapcsolat egy Kalocsán börtönbüntetését töltô 20 éves lánnyal. Tapasztalható, észrevehetô eredmény nélkül.: Érdekes figyelemmel kísérni a levélzáró búcsúszavakat, azok metamorfózisát: - Szia, Hello. Kiss József - Üdvözlettel Kiss József - Üdvözöl Józsi - Üdvözöl (ha írhatom ezt) barátod Józsi Ági levelezôi nem egyszer a második, harmadik levelükben azt írják, hogy te vagy az egyetlen, aki megértesz! Volt ilyen is: Te vagy a legjobb barátnôm! Nem ritka ez: Tudod, hogy nagyon-nagyon fontos nekem a véleményed. Mindez különösen annak fényében mond sokat, hogy ezek családban, szülôkkel élô, többnyire tanárokkal, "barátokkal" körülvett fiatalok. Végezetül annak a lánynak a leveleibôl idézek, aki elsôként fordult hozzánk gondjával, akivel most is rendszeres a levelezés, többször telefonon és gyakran személyesen is beszélgettünk, együtt voltunk. Azon túl, hogy nem egyszer napokat töltött nálunk, mi is meglátogattuk a családját, és vele közösen táboroztunk Bózsván. Szűcs Henrietta levelei. (15 éves) 1993.jan. "... Van egy nôvérem, aki két évvel idôsebb nálam ... Az anyukám csodálatos, az apámat gyűlölöm. Mégpedig azért, mert részeges, nem becsül semmit (pl. soha életében nem tudott örülni annak, ha én és a nôvérem voltunk általánosban a suli legjobb tanulói), idegbeteg. (Ez fôleg azóta van, mióta munkanélküli, 2 éve) és verekedni is szokott. Pontosan egy hete, hogy nekünk jött, és hárman verekedtünk vele. ... azt mondtam neki, hogy megölöm. Nekem akart jönni, az ablakon keresztül menekültem. Gátlásos vagyok ... Depressziós hangulatom volt egyfolytában ... A gimnáziumban kis szürke egérként viselkedem, mert úgy is érzem magamat. Ki szereti az ilyen embert? Senki. Én se. Élni is útálok. Meg akarok halni. ... Valószínű, hogy ma este is verekedés lesz. Ugyanis már veszekednek. Ne feledjétek, egyetlen reményeim vagytok!!!" 1993.február (ez a 4. levele) "... Azért is írtam olyan keveset, mert durcáskodtam. Azt akartam, hogy észrevedd, hogy keveset írtam. Azt akartam, hogy felfigyelj rám. ... tudtam, hogy neked szembetűnik, hogy valami nem stimmel. Kórházban voltam 10 napra. Hogy milyen volt? Egyszerűen szuper! ... Az apám egyetlen egyszer sem jött be. Tíz napra megszabadultam tôle. Minden szavaddal egyetértek. Nagyon sok okos mondást írtál, és ha leveledet újra és újra olvasom, feldobott vagyok, mert érzem, hogy a gondok megoldhatók. ... Kérlek, továbbra is ilyen ôszintén írj, és tudd, nekem nagyon fontos, hogy törôdj velem." 1993.április "Nagyon-nagyon jól éreztem magam nálatok és veletek. ... Kérdéseim: Hogyan segíthetek másokon? Hogyan adhatok szeretetet az embereknek? Hogyan fedezzem fel magamban a pozitív illetve a negatív tulajdonságokat?" 1993.május "... Nagyon örülök, hogy megismerhettelek téged, és az is jó, hogy egyáltalán írtam neked. ... De tudod, az sem véletlen, meséltem neked arról a vallásos elôadásról. Akkor kezdett bennem valami kialakulni, de ha nem levelezek veled, ez a kialakuló Isten-hit fokozatosan kialudt volna."

1993.június "... Levelednek nagyon-nagyon örültem, fôleg a 16 oldalasnak. Ez a kedvenc levelem! ... Anyukám mindig kérdezgeti, hogy mit írt Ági. ... Görcsölök, mert nem tudok nem görcsölni, nem tudok önmagam lenni! Úgy el vagyok keseredve. Ugye te érted, ugye te megértesz. ... Bibliát még nem sikerült szerezni, pedig próbáltam és akarok mindenképp."

1993.augusztus "... Most csak rövid levelet írok, mert egyszerűen nem bírom ki, le kell írni valakinek, vagyis nektek! Az egyik dolog amit le szeretnék írni nektek, a hála a szép napokért, törôdésért, szeretetért. ... nagyon boldog voltam veletek! Nem is tudjátok, micsoda töltést adtatok nekem! ... A másik dolog, amit le szeretnék írni - olyan nehéz még leírni is ... Szóval azt hiszem, szerelmes vagyok. ..." 1993.szeptember "Rá kell jönnöm, hogy semmit sem változtam, pedig azt hittem. Annyira sajnálom, hogy csalódást kell okoznom neked. Gyűlölöm magam és az életet is. Senki sem szeret az osztályból." 1993.szeptember vége "Milyen igazad van. Te mindig felhívod a figyelmemet az igazságra. Olyan jó volt érezni, hogy jól gondolkodom (ez a leveled után volt). Elolvastam a Bibliában azokat a részleteket, amiket ajánlottál. Egyedül a Lukács 11,22t nem értettem. Ó, milyen boldog vagyok, hogy te vagy nekem, Ági! Olyan jó, el se hiszed, hogy rád mindig számíthatok." 1993.november "... mindjárt megöl az idegeskedés. Apám egyfolytában veszekszik, és jól tudom nemsokára el fogja kezdeni a verekedést is. Anyu idegei nem sokáig bírják. ... Kikészítem az anyukámat azzal, hogy nagyon trehány vagyok. Nemhogy nem segítek, de magam után sem pakolok el. ... Tudom, hogy ez szörnyű, ... elôször agyilag kellene átállni." 1993.december "... Az utóbbi 3-4 napon rengeteget olvastam a Bibliából. És imádkoztam, persze. Nagyon boldogan feküdtem le. ... Összegyűltek a kérdések: Jak.1,12. Mire gondol itt? Jak.2,21. Az a baj, hogy én nem tudom ki volt pl. Ábrahám vagy épp Izsák. Mit jelent, hogy Isten hasonlatosságára? Mikor íródott a Biblia? Mi az a szela? Kik a pogányok?" 1994.január "... A Pesten töltött három nap életem eddigi legboldogabb napjai. A szerda esti gyülekezet pedig szintén egyedülálló élmény nekem. Életemben elôször voltam idegen emberek társaságában úgy, hogy azokban nem volt elôítélet és én nem éreztem magam kiközösítettnek. ... Ahogy mentem ki az állomásra, egyre rosszabb lett a kedvem. Ez nagyon meglepett, mert a 3 nap alatt minden percben egyfolytában boldog és derűs voltam. A szám lekonyult és olyan szürkés volt az ég is. Egyszercsak elbôgtem magam, és akkor rájöttem mi a baj. Amíg nálatok voltam, olyan volt, mintha az otthonotokba beköltözött volna az Isten. Tudod, mint a "Napország"-ban. Szóval ott olyan biztonságban volt az ember, és ott mindig olyan boldog voltam, és olyan kedves emberekkel voltam körülvéve, akik lelkében a Szent Lélek lakozik. És amikor a vonaton elbôgtem magam, csak úgy akaratlanul kiáltottam magamban: 'Istenem, nem akarom, hogy elhagyj!' ... Nem akartam, hogy a Szentlélek Pesten maradjon. Féltem, ha kisétálok Pestrôl, kisétálok a Krisztusból. Azután a vonaton elkezdtem imádkozni, és teljesen megnyugodtam, és nagyon boldog lettem. Elkezdtem olvasni Ruth könyvét ..." : Nagyon nehezen írtam le a kislánynak azokat az irreális, túlzó sorait, melyek minket a valóságnál lényegesen kedvezôbb színben tüntetnek fel. Csupán az ô kedves, fogékony lelkivilágára akartam rámutatni. A levélidézetekkel nem tudom folytatni, mert kb. 2 hetes gyakorisággal történik a levélváltás, és a szakdolgozat terjedelme is korlátokat szab. Azóta is rendszeres a kapcsolat - személyesen is. Az ô lakóhelyén baptistákkal került kapcsolatba, és az élô, tevékeny gyülekezetben bemerítkezett. Aggodalmaskodott - tudva, hogy bizonyos kérdésekben másként gondolkodunk, - hogy talán hátrányosan hat ez a kapcsolatunkra. Már túl van az alaptalan félelmen. Szülei elváltak, ô ebben a tanévben fog érettségizni. Gátlásai, görcsei még jelentkeznek, de a legjobb úton van, hogy mindenben megtapasztalja: "ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (Jn.8,36.)

Csupán a szakdolgozatban vizsgált idôszak utolsó levelébôl idézek befejezésül: : 1995.szept.22. "- Most voltam Istentiszteleten és úrvacsora volt. - Több dolgot szeretnék neked elmondani, és olyan jó, hogy neked elmondhatom, hogy foglalkozol velem. Az utóbbi napok nagyon jók és boldogok voltak. A hét elején olyan lázadozó voltam, mindenért kissé Istent hibáztattam. Péntektôl helyre jöttek a dolgok. Szombaton volt ifjúsági, és mondhatom hogy nagyon jó volt. Jól érzem magam az imaházban, többet tudok beszélgetni. Tudod, ezelôtt ez nagy problémám volt, sokat imádkoztam ezért. ... Ne haragudj kérlek, hogy negatív dolgokról is írok, ez neked terhelô. Nem akarom, hogy te úgymond 'lelki szemetesládám' legyél. Különben sem szeretem ezt a kifejezést. Te nekem egy nagyon kedves lelki társam vagy, aki törôdik velem, akitôl tanulhatok, akivel lelki dolgokról beszélgethetek. Nem? ... Az is olyan jó, hogy Isten mindig újból és újból magához von. Tudom, hogy Isten azt akarja, hogy mi fiatalok, legyünk szolgáló munkatársai. Az is jó, hogy majd társat is fogok kapni Istentôl és nem kell nekem társat keresni (egy gonddal kevesebb!). ... Mindkettôtöket nagy szeretettel puszillak." : 2. Statisztikai elemzés 1993.januártól 1995.októberig, tehát 34 hónap alatt hozzánk fordult személyek valamint az érkezett levelek adatait elemzem. A levelek mindegyikére válaszoltunk, sôt elôfordult, hogy huzamosabb hallgatást tapasztalva - ha indokoltnak ítéltük -, érdeklôdô levelet írtunk. Levélírók száma:

Összesen: Ebbôl

38

fiú leány 28

%-os megoszlás:=100

10

26,32 73,68

A levélírók kormegoszlása:

legalacsonyabb legmagasabb legjellemzôbb átlagkor Összességében: 13 46 15 Fiú 13 37 18 Leány 13 46 15

20 20 18

20 22 19

A levelek száma:

Összesen: Ebbôl

346

%-os megoszlás:=100

fiútól 65 leány 281

18,79 81,21

A levélírók megoszlása leveleik darabszáma szerint

levelezôk száma %-os megoszlás Össz. Fiú Leány

Össz

Fiú

Leány

1

levél

15

5

10

39,47

13,16

26,32

2-5

levél

10

3

7

26,32

7,89

18,42

6 - 10levél

7

1

6

18,42

2,63

15,79

10 feletti levél

6

1

5

15,79

2,63

13,16

10

28

Együtt:

38

100,00

26,31 0/000 azaz tízezrelék eltérés elôfordul a kerekítésbôl adódó hiba következtében.)

73,69

Az adatokból erôsen szembetűnik, hogy a lányok csaknem háromszor annyian leveleznek mint a fiúk. A levelezés gyakorisága még nagyobb különbséget mutat a hölgyek javára. Itt több mint négyszeres a fölényük. Az is kiderül az adatokból, hogy a fiúk általában kevésbé ragaszkodnak a levelezéshez, többnyire egy-két levéllel elintézettnek veszik a problémájukra kapott választ. A lányoknak újabb és újabb mondanivalójuk támad, és feltűnô az igény a tanácsadóval való ismerkedésre, barátkozásra. A fiúknál egy 13 éves után a legfiatalabb 18 éves. Lányoknál a 16 évesek száma a legmagasabb, de sok a 15 éves is. (Ezek az életkorok az elsô levélíráskor értendôk!) Ha az összesen három szélsôségesen "magas" korút nem számítjuk, akkor fiúknál 26 éves, lányoknál 22 éves volt a legidôsebb levélíró. Ugyancsak a számok bizonysága szerint viszonylag kevés levélíró sok levelet írt. Az Ifjúsági Magazinban jelent meg két hirdetés - sajnos a velünk történt elôzetes megbeszélés nélkül - és ez magyarázza a hozzánk fordulók létszámát. Két éve egyáltalán nem hívták vagy hívtuk fel a figyelmet erre a szolgálatunkra. Néhány tanácsot kérô a társától, barátjától vette az értesítést, és így jutott el hozzánk. Nem is kívántunk szolgálatunknak nagyobb nyilvánosságot adni, mert a levelezés kezdete óta olyan sok munkánk, illetve szolgálatunk lett, hogy lelkiismeretesen már nem tudnánk lényegesen többet ellátni. A meglévô levélírók jelenleg 9-10-en vannak, s aránylag sokat és sokszor írnak. Van aki havonta 2-3 szor ír. Szolgálatunk vizsgált 34 hónapjában az egy hónapra esô legmagasabb levélszám 20, a legalacsonyabb 3 volt. Az átlag 10 levél. A legutóbbi idôben, 1995 tíz hónapjában a legtöbb 11, a legkevesebb 3, az átlag 7 volt. 3. Lelki mérlegkészítés a. Amit a levelezôk kaphattak Minden esetben és minden levelezô számára ez a szolgálat fórum volt, ahol meghallgatták. Sokak számára talán éppen ez jelentett a legtöbbet. Valahol várták a levelüket, reagáltak a mondanivalójukra. Sok esetben a problémájukra konkrét, használható tanácsot kaptak. Gyakran ötlet, inspiráció volt amit a levelezésbôl nyerhettek. Esetleg a levélíró nem gondolt valamire, vagy egyáltalán az ismerete hiányzott valamivel kapcsolatban, és most a felvetett lehetôséget végiggondolhatta, továbbvihette. Nem ritkán barátot vagy családpótlékot kaphattak a segélykérôk. Mint a dolgozatból is nyilvánvaló, nagyon sokan a levelezôk közül éppen a magányosság, társtalanság problémájával küzdenek. Koruknál fogva nagyon nagy szükségük volna a szülô, a pedagógus vagy az érett jó barát észrevételeire, tanácsaira, mellettük állására. Ezt vagy azért nem kapják meg, mert ténylegesen nincsenek a felsoroltak, vagy azért, mert az illetôk alkalmatlanok feladatuk betöltésére. A tartós levelezés a tanácsadó és a tanácskérô között ezek valamelyes pótlását jelentheti. Amit a többi elônynél is fontosabbnak tartok, az a Bibliára irányított figyelem. Ez ugyan jelentôsen az illetôk "vevôkészülékétôl" függ, de mindenképpen megmarad és elraktározódik valami abból az ismeretbôl, amit Istennel, a gondoskodásával, Igéjével kapcsolatban szeretnénk átadni. Az igazi cél ennél természetesen több: a megértést munkálni a partnerekben. Vágyat ébreszteni, hogy konkrét lépéseket, személyes erôfeszítéseket tegyenek, hogy minden gond, baj, nehézség egyedüli és igazi megoldását, orvoslását megtalálják. A teljesen különbözô fogékonyság miatt egészen különbözô mértékben gazdagodhattak ebben a tekintetben. b. Amivel a lelkigondozó gazdagodott Mivel fôleg a tizenévesek és a kevéssel 20 év fölöttiek írtak, betekintést nyerhettünk ennek a korosztálynak a problémáiba. Természetesen az ô gondjaik elválaszthatatlanok a környezetük és az egész társadalom nehézségeitôl, de az ô speciális kérdéseik az ô megélésükben és megfogalmazásukban igazán hitelesek. A többszáz levél és a csaknem három év ajándéka az is, hogy a levélíró korosztály gondolkodásával megismerkedhettünk. A fiatalok gondolkodása soha nem látott mértékben és gyorsasággal változik. Mindezek iránya leginkább a Tim.II.3,1-5-el azonosítható. Én például alig több mint 10 évvel ezelôtt neveltem hasonló korú gyermeket, de sokszor érzem úgy, hogy teljesen idegen, ismeretlen világgal találkozom. Komoly leckét kap a lelkigondozó empátiából és toleranciából. A kezdetben távoli és idegen emberkék - fôleg a tartósabb levelezés során - szerethetô, sôt szeretendô, értékes egyedi példányokká értékelôdnek, akiknek esendôsége, de még torzulásai is részvétet, megértést, segíteni akarást indukálnak. Az ember elkezdi, megpróbálja úgy nézni ôket, ahogy Mennyei Atyánk látja. Amit még ad a levelezô lelkisegélyszolgálat annak aki szolgál, - a véleménynyilvánítás és tanácsadás felelôsségében való növekedés. Sok esetben csak a vélemény kialakítására van mód az eset természeténél fogva,

tanácsot adni nem lehet. Elôfordul, hogy ezt is meg lehet tenni. Akárhogy is áll a dolog, nagy-nagy felelôsség van a lelkigondozón, hiszen legtöbb esetben óriási súllyal esik a latba az ô véleménye. További ajándék a szolgálat öröme. Hiszem és vallom, hogy az Úr Jézus Krisztus szolgáló tanítványságra hívta el követôit. Ez most lassan 2.000 éve is változatlanul így van. Úgy gondolom, hogy ez a mi szolgálatunk is lehet olyan tevékenység, mellyel kapcsolatban is igaz a Mt.25,40 jézusi tanítása: "amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." Az evangélizálás szolgálata. Ez a levelezô szolgálat azzal a fontos jellemzôvel bír, hogy "bibliai szemléletű". Ezért egészen természetes, hogy Isten királyságának azt az örömhírét, amely a mi szívünket átmelegítette, értelemmel töltötte meg az életünket - szeretnénk másokkal is megosztani. És senkinek sincs nagyobb szüksége erre, mint éppen annak, aki képtelen úrrá lenni valami nagy, vagy nagynak megélt problémáján. Aki az életét nem tudja rendbetenni hanem segítségért, segélyért, lelkisegélyért kiált. Istenünknek az emberek számára küldött jó üzenete rajtunk keresztül is eljuthat a címzettek közül egyesekhez. Ezt elfogadhatóan, érthetôen, sôt azzal egyetérthetôen átadni szép és kiváltságos ajándék.

Befejezés (Konklúzió megfogalmazása)

Istentôl kapott nagy ajándéknak, de ugyanakkor nagy felelôsségnek érzem - érezzük - ezt a tevékenységet. "Bibliai szemléletű levelezô lelkisegély szolgálat". Minden szónak súlya, értelme van. Szolgálat. Valóban szolgálni akarunk azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy terheiket megosztják velünk. Az Úr Jézus földönjárta óta magasztos foglalkozás a szolgálat. Aki az Ô nyomában szeretne járni, ebben a tekintetben is tegye azt, hiszen "... az Embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ô szolgáljon. ..." (Mt.20,28.) Lelkisegély. "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ô lelkében kárt vall? (Mt.16,26.) Mivel ilyen fontos a belsô ember, ha csak lehetséges, szeretnénk segíteni, különösen ha a "segélykiáltás" is elhangzik. Bibliai szemléletű. Tanítványaiért imádkozva kérte az Úr: "Szenteld meg ôket a te igazságoddal: A te igéd igazság". (Jn.17,17.) Ez az Ige ma is igazság, és ma is képes megszentelni minden elrontott, kisiklott életet, ha azt oda tudjuk vinni Istenünk elé! A világ helyzete ma sokkal tragikusabb, mint bármikor. Most különösen igaz, hogy "az egész világ a gonoszságban vesztegel". Jn.I.5,19. Ma egyre több embert - fiatalt is - nyomorít meg ez a Teremtôtôl elidegenedett világ, és annak istene a Sátán. A végidô minden nehézsége, nyomorúsága érezhetô, és azok akik még nem ismerték fel Krisztusunk szavainak igazságát, hogy "mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket, mert elközelgett a ti váltságtok" (Lk.21,28.), azok nagyon is tanácstalanul horgasztják le a fejüket. Igen nagy szükségük van arra, hogy kérdéseikre valahonnan válasz, jó válasz érkezzék. Különösen a fiatalok vannak kiszolgáltatott helyzetben. Ôk már csak olyan világot ismernek, melyben elfogadhatatlan normák érvényesülnek, minden ésszerű mérce hiányzik, vagy ami egy cseppet sem jobb, tévesek, hibásak ezek a mércék. Az ember - naivan - arra gondolhat, hogy társadalmi, szociális és egyházi szervezetek ott állnak a tanácsra szorulók mellett, és ha a közvetlen környezet, a család, iskola, a barátok elmulasztják is a kötelességüket, azok majd segítenek. Mekkora tévedés! Szociális gondoskodásról hovatovább már beszélni sem lehet. A szociális érzékenység kihalófélben van. A szociális szervezetek nem is tudni miért viselik nevükben a szociális jelzôt. A társadalmi szervezetekrôl hasonlót lehet elmondani. Igazán nem akarok és nem is lehet általánosítani, de az egyházak jelentôs része is inkább a nagy számok bűvöletében, a mindenáron való tagtoborzással törôdik. Mások régi nagyságukat kívánják restaurálni. Megint mások a többiekkel való "vallásháborúzásba" merültek bele. Ijesztô hírek hallatszanak az anyagiakra orientálódó közösségekrôl. Így - sajnos - egészen természetes, hogy lelki segélyért ezekhez a fórumokhoz hiába fordul egy fiatal. Igen, tudom, hogy szinte minden folyóiratban van tanácsadási rovat. Megtalálhatók a lelkisegély telefonok is. Megint csak azt tudom mondani, hogy nagy tisztelet a kevés, egészséges kivételnek, de a tanácsok többsége igazán elrontja az odafordulók helyzetét. Minden bibliai, de jóérzésű emberi normát is nélkülözô válaszokat is olvastam a lelki tanácsadó rovatokban. Ha a fiatal élete eddig nem volt összekuszálva, az ettôl kezdve garantáltan megtörténik. Néha nem a dilettantizmus, hanem mintha a tudatos károkozás rejlene a tanácsok mögött. A fentiek figyelembevételével úgy ítélem meg, hogy Isten iránt elkötelezett, a Szentírást zsinórmértéknek tartó lelkisegély szolgálatra szükség van. Szeretném hangsúlyozni, hogy sok teherrel jár, nagy felelôsséget jelent és gyakorta hálátlan tevékenységnek bizonyul. Számos esetben az ember semmi eredményt nem lát, de tudja, hogy a Mindenható bárhol, bármikor adhat jó kimenetelt, növekedést. Különben is, ismételten hangsúlyozom,

hogy Isten végzi a munkát, a lelkigondozó része az, hogy az Atya tenyerébe simuló, használható eszköz igyekezzék lenni. Imádkozom, hogy akik ebben a szolgálatban résztvesznek - így feleségem és én is - mindig az Úrral összhangban járjanak el, a hozzájuk fordulókat szolgálva és Isten nevét dicsôítve, megszentelve!