Ikt. sz.: NEB/105-2/2015/EL EL-3/2015. sz. ülés (EL-4/2014-2018. sz. ülés)
Jegyzőkönyv az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottságának Ellenőrző albizottsága 2015. október 28-án, szerdán, 14 óra 05 perckor az Országgyűlés Irodaháza 562. számú tanácstermében megtartott alakuló üléséről
2 Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat
3
Az ülés résztvevői
4
Az ülés megnyitása
5
A napirend elfogadása
5
Az albizottság 2015. évi őszi ülésszakra vonatkozó munkatervének megvitatása és elfogadása 5 Tájékoztató a magyarországi nemzetiségi színjátszás aktualitásairól 5 Szedlacsek Emília tájékoztatója
6
Kérdések, észrevételek és a válaszok
9
Az ülés berekesztése
19
3
Napirendi javaslat 1.
Az albizottság 2015. évi őszi ülésszakra vonatkozó munkatervének megvitatása és elfogadása
2.
Tájékoztató a magyarországi nemzetiségi színjátszás aktualitásairól Előadó: Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért felelős államtitkárságának képviselője
3.
Egyebek
4
Az ülés résztvevői A bizottság részéről Megjelent Elnököl:
Alexov Lyubomir szerb nemzetiségi szószóló, az albizottság elnöke Dr. Turgyán Tamás örmény nemzetiségi szószóló, az albizottság alelnöke Hartyányi Jaroszlava ukrán nemzetiségi szószóló Varga Szimeon bolgár nemzetiségi szószóló
Meghívottak Hozzászólók Szedlacsek Emília, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője Paulik Antal István, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője Fuzik János szlovák nemzetiségi szószóló Koranisz Laokratisz görög nemzetiségi szószóló
A bizottság titkársága részéről Dr. Arczt Ilona főtanácsadó Schweighoffer Anita, a bizottság munkatársa
5 (Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 05 perc) Az ülés megnyitása ALEXOV LYUBOMIR szerb nemzetiségi szószóló, az albizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim. Szeretettel köszöntöm önöket az ebben az ülésszakban az Ellenőrző albizottság első ülésén. Megállapítom, hogy a jelenléti ívet az albizottság tagjai közül négyen írtuk alá, tehát a határozatképesség megvan. Hepp Mihály kollégánk hiányzik, helyettesítéssel senkit nem bízott meg, így 4 a szavazatok száma. A napirend elfogadása Először is szeretném, ha elfogadnánk a napirendet. Vendégeink közül külön fogom majd köszönteni a napirendi ponthoz meghívottakat. Az előzetesen kiküldött napirendi javaslat szerint az 1. napirendi pontban elfogadnánk az erre az ülésszakra vonatkozó munkatervet, a 2. napirendi pontban meghallgatnánk egy tájékoztatót, illetve beszélnénk a magyarországi nemzetiségi színjátszás aktualitásairól, és ha van egyebek, azt a 3. napirendi pontban tárgyalnánk meg. Kérdezem az albizottság tagjait, hogy az előzetesen kiküldött napirendhez képest van-e valakinek esetleg módosító javaslata, mert ezt írásban senki nem jelezte. (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy módosító javaslat nincs. Akkor kérem, aki elfogadja ezt a napirendet, legyen szíves szavazni. (Szavazás.) Megállapítom, hogy 4 igen szavazattal az albizottság elfogadta mai napirendjét. Az albizottság 2015. évi őszi ülésszakra vonatkozó munkatervének megvitatása és elfogadása Ennek alapján a kiküldött munkaterv megvitatása következik. Eszerint két albizottsági ülést terveznénk az ülésszakra. Ha megengeditek, én mindjárt szeretnék egy módosítással élni, ami nem titok. A tegnapi bizottsági ülésen merült fel, hogy esetlegesen bővítsük ki az Ellenőrző albizottság novemberi ülésének napirendjét. A mai ülésen maradna a nemzetiségi színjátszás aktualitásainak megvitatása, ebben nincs változás, viszont javasolnám, hogy novemberben hallgassunk meg egy tájékoztatót a közoktatásért felelős államtitkártól, hogy a KLIK által fenntartott intézményekben hogyan érvényesülnek a nemzetiségi jogok. Tegnap a bizottsági ülésen kifejezetten egy elnöktől elhangzott, hogy itt komoly problémákkal szembesül a nemzetiségi közoktatás. Ezért úgy gondoltam, hogy ezt mindenképpen célszerű lenne napirendre tűzni. Nyilván ez csak folyamat kezdete. A novemberi ülés 2. napirendi pontja lenne egy tájékoztató a hazai nemzetiségi anyakönyvezési eljárásról, mint ahogy ezt eleve terveztük. Kérdezném az albizottság tagjait, hogy van-e esetleg még módosító javaslat. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, és elfogadjátok ezt az új napirendi ponttal kibővített munkatervet, akkor kérem, szavazzatok! (Szavazás.) Megállapítom, hogy 4 szavazattal az albizottság elfogadta az ülésszakra vonatkozó munkatervét. Ezzel az 1. napirendi pontot le is zártuk. Tájékoztató a magyarországi nemzetiségi színjátszás aktualitásairól A 2. napirendi pont tájékoztató a magyarországi nemzetiségi színjátszás aktualitásairól. Szeretném itt meghívott vendégeinket külön köszönteni. Tisztelettel köszöntöm Szedlacsek Emília asszonyt, az EMMI Közösségi, művelődési és művészeti főosztályának vezetőjét, illetve Paulik Antal főosztályvezető urat, akik ennek a napirendi pontnak a megtárgyalása során egyrészt tájékoztatnak, másrészt
6 szaktudásukkal segítségünkre lesznek, hogy esetlegesen következtetéseket is levonjunk. Tisztelettel felkérném főosztályvezető asszonyt, hogy tájékoztasson minket, a főosztály részéről hogyan látják a nemzetiségi színjátszás aktualitásait, jelenét és esetlegesen a jövőjét. Nyilván megkérjük majd Paulik főosztályvezető urat is, hogy a beszélgetésben, a vitában vegyen részt. Át is adnám a szót főosztályvezető asszonynak. Szedlacsek Emília tájékoztatója SZEDLACSEK EMÍLIA főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Köszönöm szépen. Nagy tisztelettel köszöntöm én is önöket, elnök úr, bizottsági tagok. Köszönöm a meghívást, hiszen azt gondolom, ez az érdeklődés azt is jelenti, hogy fontosnak tartják a színházi életen belül a nemzetiségi színházakat. Szeretném arról önöket meggyőzni, hogy a főosztályon mi is fontosnak tartjuk a nemzetiségi színházakat, illetve összességében természetesen a színházi életet. Mert azt szoktuk mondani, hogy a színház az egyénekből, akik ott ülnek, élményközösséget kovácsol. Az, aki színházba megy, ezt az élményt sokszor szeretné átélni. Azt gondoljuk, hogy így aztán a színháznak mindig lesz közönsége, akármilyen élethelyzetekbe is kerülnek az emberek. A színházi életben, amikor szakemberekkel beszélünk, óhatatlanul felmerül bennük és el is mondják, hogy a színház és a szakralitás milyen egységben van, mennyire elválaszthatatlan. Mi azt gondoljuk, hogy erre a katarzisra minden embernek szüksége van, nemcsak felnőttkorban, hanem már gyermekkorban is. Nem véletlenül a kulturális alapellátást hirdette meg államtitkárságunk, hiszen azt akartuk, hogy mindenkihez jusson el a színházi élmény. Most a színházról beszélünk, de a mi főosztályunk a közművelődéssel is foglalkozik. Azt mondjuk, hogy fontos a közösségi élmény, hogy mindenkinek legyen lehetősége arra, hogy közösségi művészi élményhez jusson, vagy pedig, ha a településén nem tudjuk ezt biztosítani, akkor el tudjuk elvinni hozzá ezeket az élményeket, vagy el tudjuk őt juttatni ezekhez az élményekhez. Tehát mindenképpen a kulturális alapellátásában a színházaknak is szerepük van. Azt gondoljuk, hogy a jövőre beinduló kulturális alapellátásban a nemzetiségi színházaknak is akár anyagilag, akár a közönségszervezésben segítséget jelenthet majd. Amikor a meghívást kaptam, én is végiggondoltam, hogy mit tehetünk a színjátszás jövőéért úgy általában, ezen belül a nemzetiségi színjátszásért, illetve a nemzetiségi színházak strukturálisan hogyan vannak a színházi szakmába beágyazva, milyen helyzetben is vannak ezek a színházak, illetve valóban egy helyzetfelmérés mindenképpen szükséges a nemzetiségi színházak esetében. Nyilván azt is vizsgálni kellene, hogy a színházi életben milyen szerepük van. Nyilván önöket is érdekli, hogy a nemzetiség életében milyen szerepet játszik a színház, egyáltalán, az országos kulturális életben milyen szerepük van. Természetesen ez azt jelenti, hogy mindjárt problémák is felmerültek, hiszen a Nemzetiségi Színházak Szövetsége megkereste az államtitkárságot azzal, hogy legyen egy befogadó színház a fővárosban, és ezt még nem tudtuk megoldani. Mindjárt az elején mondom, hogy milyen problémák vannak, és hogy ezeket a problémákat mi is látjuk. Az is nagy kérdés, hogy hogyan tudnánk elérni, hogy a nemzetiségi színházak még szélesebb körben jelenjenek meg, hogy ne csak régióban, hanem akár fővárosi vagy nemzetközi szinten is tudnánk őket pozícionálni. Nézzük, hogy mi jellemzi a színházakat, mi mit találtunk jelen helyzetben. Úgy látjuk, hogy a színjátszás, a falusi
7 színjátszás felelevenítése is feladatuk a nemzetiségi színházaknak, ugyanakkor egy olyan színházi élmény nyújtása is, amelyet hagyományosan szép színházi élménynek tekinthetünk. De úgy látjuk, az innovatív produkcióknak is helyük van a nemzetiségi színházak programjaiban. Természetesen mindenhol kiemelt szerepet tölt be a nemzetiségi nyelv ápolása, terjesztése. Azt is tapasztaltuk, hogy ugyanakkor megjelenik a magyar nyelv is, a két nyelv kevert használata, vagy magyar, illetve nemzetiségi nyelven is vannak előadások, vagy kivetítőn a másik nyelven is lehet követni az előadást. Ki játszanak a színházakban? Ez számunkra mindig nagyon érdekes. Látunk a professzionális tagok mellett amatőröket is, és ennek mindig örülünk, mert ez egy frissítést is jelent. Nagyon sok színház állandó társulattal rendelkezik, de persze van olyan is, amelynek nincs állandó társulata. Összességében azt mondhatjuk azonban, hogy az állandó társulatok nagyon kis létszámúak, és azt is mondhatjuk, hogy vannak színházak, amelyek nyelvet beszélő színészet alkalmaznak, akik esetlegesen külföldről érkeznek. Ha a társulatokról beszélünk, akkor természetesen azt is meg kell említenünk, hogy az állandó tagok mellett mindig vannak alkalmi jelleggel a színházhoz tartozó tagok is. Milyen célokat tűzhetnek ki ezek a színházak, hogy is láthatjuk ezt a bemutató darabjaikból? Azt láthatjuk, hogy a régiós megjelenés sokkal nagyobb arányú a színházaknál, ugyanakkor minden színháznál érezzük, hogy országos kitekintetésre törekszenek, országosan a tájoltatásban részt vesznek. Persze látjuk azt is, hogy nemzetközi színtérre is nagyon sokan kilépnek. Említettem, hogy magyar, illetve nemzetiségi előadások keverten is megjelennek a színházaknál. De tapasztalatunk szerint a legfontosabb cél mindegyik színháznál az, hogy megjelenjenek a nemzetiségek életében, részt vegyenek a nemzetiségek életében, minél többeket elérni, minél többeknek megmutatni a nemzetiségi színjátszást. Emellett, azt gondolom, ugyanolyan nagy hangsúlyt kap a színházak életében az is, hogy a főváros, az ország színházi életében jelen legyenek. Azt gondolom, a színházaknak nemcsak az a céljuk, hogy a nemzetiségükben jelenjenek meg vagy annak a közönségnek a körében, ahol játszik, hanem szélesebb, tágabb körben is szeretnék megmutatni azt a művészetet, amit képviselnek. Mi a mi kulturális államtitkárságunk feladata? Egyértelműen azt gondoltuk, azt mondtuk ki, hogy nekünk a nemzetiségi színházak támogatása a feladatunk. Egészen egyszerűen tudtuk ezt megfogalmazni, minden sallangtól mentesen. Azt tudjuk mondani, hogy a működésükre és a művészeti célok megvalósítására tudunk támogatásokat biztosítani. A működési célú pályázati konstrukciókban önálló, zárt pályázóként jelenítjük meg a nemzetiségi színházakat. Azt gondolom, ez egy védelmet is jelent számukra. Hiszen így nem kell más színházakkal bármilyen rangsorba kerülniük. A pályázati forrásokból 2015-ben majdnem 89 millió forintot osztottunk szét működési célú konstrukcióban, a teljes keretösszeg 1 milliárd forint volt. Ha megnézzük, hogy a pályázati felhívással milyen gondok voltak ebben az évben, azt gondolom, talán jelezték is ezt önöknek a nemzetiségi színházak, akkor az első, hogy ezt a működési támogatást nagyon későn tudtuk kiosztani. A működési támogatásnak mindig az a lényege, hogy minél előbb kapjuk meg, hiszen abból élünk, abból fizetjük az állandó költségeinket. Itt több jogszabályi változás történt januárban, amihez nekünk minden támogatási szerződést és általános keretszerződés, amit az NKA-val kötöttünk, módosítani volt szükséges többször is. Így egy kicsit lassabban ment a működési támogatás kifizetése, egyáltalán a szerződéskötés. Azt tudom ígérni ez ügyben, hogy mindenképpen sürgetjük és gyorsítjuk a jövő évi eljárást. Sőt, a terveink szerint a 2016-os működési támogatásokat szeretnénk már ez évben meghirdetni, hogy már
8 ebben az évben tudjanak pályázni, mivel pályázati támogatásról van szó, illetve igyekszünk, hogy a bírálat is minél előbb megtörténjen. Természetesen a szerződés csak 2016-ban lehetséges, hiszen január 1-től lesz érvényes a 2016-os szerződés. Arra is figyelniük kell a színházaknak, hogy az ez évi pályázati támogatás februárig tart tehát januártól február 26-ig terjedő időszakra nem pályázhatnak majd az új pályázatban. Vannak még művészeti célú pályázataink is. Én megnéztem, hogy a mi művészeti pályázatainkon hogyan indultak a színházak. Bizony nagyon kevesen pályáztak. Művészeti célra lehetne pályázni országos forgalmazásra, belföldi vendégjátékra, külföldi vendégjátékra, független színházak fogadására, színházi nevelési programra. Azt gondolom, itt is lehetne pályázni. Van akadálymentesítés is. Ezeken a pályázatokon összesen 3 nemzetiségi színház indult. Megnéztem az NKA pályázatát is, hiszen művészeti célra ott is lehetne pályázni, körülbelül ugyanilyen lehetőségekre vagy témákra. Lehetne pályázni új produkció bemutatására, ez minden színházat érinthet, lehetne pályázni tájoltatásra. Meg tudom mondani, hogy az ez év tavasziban a Karaván Művészeti Alapítvány, a Magyarországi Román Kulturális Közhasznú Alapítvány - Egy Profi Színházért, a Cinka Panna színház, a szlovák önkormányzat Vertigo színháza, illetve a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség pályázott ugyanilyen lehetőségekre vagy témákra. Az Újszínházi produkció bemutatása minden színházat érinthet, lehetne pályázni ugyanúgy tájoltatásra. Meg tudom mondani, hogy az idén tavasziban a Karaván Művészeti Alapítvány, a Magyarországi Román Kulturális Közhasznú Alapítvány - Egy Profi Színházért, a Cinka Panna színház, a szlovák önkormányzat Vertigo színháza, illetve a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség pályázott. Azt tudom javasolni, hogy érdemes lenne szorgalmazni a színházaknál, és ezt magunknak is adom feladatként, hogy ne csak egyedül a működési pályázaton, hanem ezeken a művészeti célú pályázatokon is induljanak, vegyék igénybe. Mert azt gondolom, hogy akik egy pályázaton elindulnak, azoknak mindig van esélyük, hogy nyerjenek, és az adott évre vonatkozó bemutatótervet így sokkal könnyebben meg tudnák valósítani. Milyen feladatokat tudunk magunknak adni azon túl, hogy a támogatásról beszélünk? Ugye, eljutottunk a pénzhez. Azt szoktam mondani, hogy a kultúra sok pénzbe kerül. Szépen beszélünk a színházról, fontosnak tartjuk, szeretnénk, ha minden korosztály eljutna színházba, szeretnénk, ha a nemzetiségeknek minél szélesebb lenne a kulturális kínálata, és ebbe a színház is beletartozna. Ezektől a jó gondolatoktól, támogatandó programoktól mindig eljutunk a pénzhez. Egyébként egy osztrák pénzügyminiszter mondta, hogy a kultúra ugyan sok pénzbe kerül, de a kulturálatlanság még többe. Magamban azt gondolom, hogy nekünk, az államtitkárságnak és a főosztályunknak az a feladata, hogy valamilyen módon mindenképpen segítsük a nemzetiségi színjátszást, és amennyiben szükséges, akkor annak a pénzügyi lehetőségeit is próbáljuk megteremteni. Milyen feladatokat tudunk mi magunknak adni, ha azt mondtam már, hogy mindenképpen szeretnénk, ha a 2016-os pályázat korábban kiírásra kerülne, könnyítve ezzel a jövő évi tervezést? Szeretnénk, ha nem is növeljük ezt a pénzt, de lehessen belőle hatékonyabban részesülni, akár az NKA-tól, akár a művészeti célú pályázatokon. Szeretnénk ahhoz hozzájárulni, hogy legyen egy befogadó színház, lehetőleg a fővárosban, ami könnyen elérhető, ahová a vidéki nemzetiségi színházak elhozhatják darabjaikat, és akár mások is könnyebben meg tudják nézni. Ez nehezebb feladat, ehhez helyszínt kellene keresnünk. Illetve feladatként tudom mondani, hogy a pályázatokról való tájékoztatást minél szélesebb körben közhírré tesszük a nemzetiségi színházak számára is. Köszönöm szépen, ezzel zárnám, a mi feladataink
9 megfogalmazásával, és örömmel venném az önök kérdéseit, de minden észrevételüket és javaslatukat is. ELNÖK: Köszönöm szépen Szedlacsek Emília főosztályvezető asszonynak a tájékoztatást. Megkérdezném Paulik Antal főosztályvezető urat, hogy kíván-e most, az első körben esetleg kiegészítéssel élni. PAULIK ANTAL ISTVÁN főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Szerintem főosztályvezető asszony nagyjából elmondott mindent azzal, hogy az ő vállalásaik, illetve célkitűzéseik között az szerepel, hogy támogatni kell a nemzetiségi színjátszást. Szerintem az EMMI nevében mondhatjuk, hogy ez mindannyiunknak fontos szempont, és tényleg mindent megtettünk, amit lehetett. Ugye, nálunk egy kicsit bonyolultabb a helyzet, hiszen a színházi támogatási rendszer évek óta kialakult rendszerként üzemel. Mi az előkészítésben szoktunk részt venni, tehát a mi főosztályunk részéről évek óta résztvevője valaki a döntés-előkészítésnek. Nyilvánvalóan meg szoktak találni bennünket a problémákkal a nemzetiségi színházak. Azt gondolom, nagyon fontos előrelépés volt színházi területen, amikor megalakult a Magyarországi Nemzetiségi Színházak közös szervezete, amely kvázi összefogva a terepen működő valamennyi társulatot, egyáltalán meg tudott fogalmazni olyan elvárásokat, olyan elképzeléseket, ami egyenként valószínűleg nem várható el egyik színháztól sem. Ideértve például ezt a budapesti központi játszóhelyet. Mi, akik itt régebben mozgunk a terepen, tudjuk, hogy volt néhány javasolt épület az elmúlt évek során. Legutoljára valahol a Deák tér környékén volt két megüresedett színház, amelyekről voltak tárgyalások a mi bevonásunkkal is. Előtte a Józsefvárosban valahol egy színházi épület. Tehát nem egyszerű ennek a történetnek a lezárása, de nyilvánvaló, hogy ha fel-felmerülő újabb és újabb épületeket hoz a színházi szövetség, és ezzel nem tudunk semmilyen módon sem eljutni odáig, hogy valóban realitássá váljon az, hogy esetleg ők, a nemzetiségi színházak legyenek azok a kedvezményezettek, amelyek az első helyen szerepelnek egy színház megtöltésének folyamatában, akkor sajnos túl sok realitása nem lesz ennek a történetnek középtávon. Egyelőre ennyit mondtam volna, aztán majd meglátjuk, hogyan tudok még hozzászólni vagy kell-e hozzászólni. Köszönöm. Kérdések, észrevételek és a válaszok ELNÖK: Köszönjük szépen főosztályvezető úrnak is a kiegészítést. Felkérem az albizottság tagjait, illetve az albizottsági tagsággal nem rendelkező, de jelenlévő szószóló kollégákat, hogy ha van kérdésük, tegyék fel, de úgy gondolom, nyugodtan csinálhatjuk egy körben az észrevételekkel. Ki kezdi? Mert mindnyájunknak van mondanivalója ez ügyben. A görög szószóló kolléga kezdi a sort. KORANISZ LAOKRATISZ görög nemzetiségi szószóló: Tisztelettel köszöntöm főigazgató asszonyt. Azt szeretném megkérdezni, hogy ezek a pályázatok, akár a működési, akár a művészeti pályázatok hol jelennek meg, mikor jelennek meg, hol szerezzünk róla tudomást. A másik kérdés, hogy ki pályázhat. Ugyanis nálunk, görögöknél van egy lehetősége az országos önkormányzatnak, illetve alakultak, úgy vidéken, Beloianniszban, mint Pesten színházi körök, és 2-3 kerület vezet egy ilyen színházi kört. Ezek most alakultak, működésükre, illetve támogatásukra milyen lehetőség van. Köszönöm szépen.
10 ELNÖK: Nem tudom, önöknek hogy jobb. Legyen kérdés-felelet. Jó. SZEDLACSEK EMÍLIA főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Előadó-művészeti szervezetté kell válniuk. Tehát be kell jelentkezniük az előadóművészeti irodánál, és akkor tudnak pályázni, mivel ezek előadó-művészeti pályázatok. De vannak olyanok, akiket nem minősítünk. (Koranisz Laokratisz: Hol kell bejelentkezniük?) Az NKAI-nál. A Nemzeti Kulturális Alap igazgatóságán, az előadó-művészeti irodánál. De szívesen átküldök mindent. Ha megkeresne ez a két alakuló szervezet, mi mindenben megsegítjük őket. (Koranisz Laokratisz: Köszönöm szépen.) ELNÖK: Köszönjük szépen. Turgyán Tamás, a bizottságunk alelnöke kért szót. DR. TURGYÁN TAMÁS örmény nemzetiségi szószóló, az albizottság alelnöke: A kérdésem az lenne, hogy gondolkodtak-e, vagy gondolkodhatunk-e egy olyan megoldásban, hogy egy működő fővárosi színház befogad nemzetiségi színházakat, a József Attila, az Újszínház, bármelyik. Gondoltak-e erre? Illetve, van egy olyan lehetőség, ha mondjuk a színházak élén igazgatóváltás van, ez periodikus, mert bizonyos időszakra kapnak megbízást, a pályázat része lehet-e egy ilyen szempont, hogy befogad-e nemzetiségi színházakat? Ahogy elnézem, az önálló nemzetiségi színház kőszínházi, állandó színházi léte meglehetősen bizonytalan. Most már jó ideje döcög ez a történet, de inkább mélyponton van, mint a csúcson. Ha kap egy önálló színházat a nemzetiség társulat, nagyon nehéz finanszírozni. Nagyon nagyok a különbségek a nemzetiségek költségvetési támogatásában is, holott művészi szempontból kvázi mindenki egyforma súllyal vesz részt ebben a játékban. Ez az egyik kérdésem, vagy ha úgy tetszik, felvetésem. A másik. Mi van akkor, ha társulat van, de színház nincsen. Mert előfordult, ön is említette, hogy sok színház van, de társulat nincs hozzá. Nem lehet ezt egy kicsit összefaragni? Mert az örmény közösség két színházat is kvázi fenntart vagy megpróbál fenntartani, viszont egyiknek sincs lehetősége arra, hogy próbáljon. Mindig azzal vagyunk alapvetően és leginkább elfoglalva, hogy helyet keressünk a próbáknak vagy a bemutatóknak. Nagyon-nagyon szerényen hangzott el az a meglátása főosztályvezető asszonynak, hogy ezek a színházak elsősorban azért vannak, hogy a nemzetiségek felé igazolják a nemzetiségek létét és identitását. De véleményem szerint, és ez az ön mondata is volt, hogy ezt kifelé is meg kell mutatni. Akkor érvényes ez az egész dolog, ha meg tudom mutatni az ország többségi lakosainak is azt, hogy a szlovén vagy a görög, vagy adott esetben szerb színházi élet mit tud. Ehhez hozzátartozik kőkeményen az a helyzet is, hogy ez nyilván akkor működik kiegyensúlyozottan, ha az anyaországban is képes vagyok befogadni színházi előadásokat. Ez pedig egy olyan komplex történet, amit külön, ekkora költségvetési támogatásból nem tudunk megoldani. Ha viszont összekötöm mindezt egy működő színházzal, és az ezt befogadja, akkor eleve minden cél belekalkulálható a rendszerbe. Hiszen egyéb előadások vannak, magyar produkciókat mutatnak be, időközben belepottyan egy nemzetiségi, akkor arra is elmennek az emberek, akár a bérlet része lehet. Tehát egyszerűen föl lehet hozni a színházi élet átlagszínvonalára a nemzetiségi színházak produkcióját. Köszönöm szépen. ELNÖK: Tessék!
11 SZEDLACSEK EMÍLIA főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Köszönöm szépen. Nagyon fontos javaslatokat mondott, hálás vagyok érte. Azt gondolom, hogy tényleg nagyon fontos a nemzetiségi színháznak is a játszóhely. Azért tapasztalom, hogy vannak színházak, amelyek megjelennek a fővárosban, nagyon ügyesen, akár a Cervinus Theater a Nemzeti Színházban. Nagyon jó produkciójuk volt itt tavasszal. És vannak mások is. De külföldre is nagyon sokan mennek, akár a Vertigót vagy a Marco Theatert említhetném. Tehát vannak külföldi kapcsolatok, a Deutsche Bühne, azért látom, hogy a színházak nagy ügyesen helyezik el magukat a színház térképén. Hogy legyen egy színjátszó helyek, azt, azt gondolom, bizonyára nagyon nehéz fenntartani, és a valóban, a szövetség nagyon sokat dolgozott. Tavasz óta én is figyelemmel kísérem, több helyszínen jártam velük, most egy új helyszínjavaslatot akarok nekik közvetíteni, úgyhogy ne beszéljen le róla, hogy nehéz egy ilyet fenntartani. Mert valóban a két stúdió itt, a Madách téren szóba jött, de nagyon közel van az Örkény színház, és annak ott már a kerülettel nagyon jó kapcsolata volt, és az egyik stúdió kerületi tulajdonban van, így nehezen tudtuk már érvényesíteni a másik akaratot, hiszen ők már nagy tárgyalási előnyben voltak a kerülettel az egyik stúdió kapcsán. A másik pedig annyira kicsinek tűnt, hogy ott magával a szövetséggel is végigtárgyaltuk, hogy az maximum irodáknak lenne jó. Ha ez nem egy nagy objektum lenne vagy nem egy fenntarthatatlan, mert ez mindig kérdés, megoldódna azoknak a színházaknak a gondja, amelyeknek esetlegesen nincs színterük, csak társulatuk van, vagy sok mindent megoldanak, vagy szeretnének ide, a fővárosba jönni, illetve itt lehetne próbalehetőséget is biztosítani. Ez hatalmas gond, ezt nagyon jól tudom, hiszen nagyon sokan művelődési házakban próbálnak, akár a Cinka Pannáról tudjuk, hogy nehezen tud próbálni, ha csak a nemzetiségi önkormányzat nem tud neki színteret adni. De jó megoldásnak vagy lehetőségnek tekintem én is azt, hogy valóban, úgy, ahogy a Nemzeti Színház befogadja a nemzetiségi színházakat, más színházaknak is ezt javasoljuk. Illetve igazgatóválasztáskor ezt valamennyire lehet érvényesíteni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Jaroszlava! HARTYÁNYI JAROSZLAVA ukrán nemzetiségi szószóló: Itt, ha befogadásról beszélünk, nekem lenne egy ötletem. Amikor a nemzetiségi színjátszás egy kicsit felfelé ívelt, én emlékszem ezekre az időkre, amikor színházat biztosítottak nekünk, akkor, ahogy ön is fogalmazott, ez szakrális jellegű volt. Az emberek bementek az igazi színházba. Az igazi színháznak tényleg van valamilyen aurája. Az emberek nemcsak kiöltöznek, hanem úgy mennek el, hanem utána még ott maradnak. Például amikor a Thália Színházban ukrán előadást tartottunk, kíváncsi voltam, hogy hány ukrán megy, hány nem ukrán, végig a bejáratnál álltam, mondhatni exit pollt készítettem, és láttam, hogy családostul vonultak az emberek, gyerekek, a nagymamák, tehát három generáció. Nekem lenne egy ötletem, amíg nem oldódik meg a nemzetiségi színházak állandó helye, hogy amikor pályázatot írnak ki, ösztönözzék a magyar színházakat a pályázati kiírásban. Az is legyen egy plusz pont, ha évente befogadnak egy-két nemzetiségi színházat, előadást. Mert a bérleti díjat mi próbáltuk egyszer saját magunk megoldani, körülbelül egymillió jött ki, és ebben még nem voltak benne a hölgyek, akik a ruhatárnál dolgoznak, s a többi. Vagyis a színházak mindent felszámolnak, és még jóval előtte is kell szólni, hogy oda bekerüljünk. Tehát azt ajánlanám önöknek, hogy amikor a magyar színházak, akár pestiek, akár nem, pályáznak, mert ők is pályáznak, erre legyen egy pont.
12 Annak idején ez nagyon jól működött a televíziós csatornáknál, hogy a licenc megadásánál megfogalmazták, hogy hány nemzetiségi adást terveznek nemzetiségről. Ez utána szépen eltűnt, de akkor az RTL Klub és mindenki igyekezett bennünket megkeresni, mert benne volt a pályázati kiírásban. Nekem ez lenne a javaslatom, szerintem olyan, mint a Thália Színház vagy akár másik is, szívesen helyet adna, és így nem kell óriási pénzeket fizetni a bérleti díjért. Köszönöm. SZEDLACSEK EMÍLIA főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Igen, valóban a bérleti díj nagyon magas összeg. Jó javaslatnak tartom valóban, csak aláhúzom én is azt, hogy a színházaknál legyen egy ilyen befogadás. Ahogy visszamegyek, még egyszer végignézem a pályázati kiírást. Nekünk van egy olyan pályázati kiírásunk, amelyben független színházi befogadásról szólunk. Akkor átbeszélem a színházas szervezetekkel, hogy ebbe tegyük bele esetleg, hogy független vagy nemzetiségi színház befogadása. HARTYÁNYI JAROSZLAVA ukrán nemzetiségi szószóló: A másik kérdés, ha lehet még. Ön azt mondta, hogy a művészeti célú pályázaton csak három nemzetiség vett részt. Önök elemezték, hogy miért? Nehéz volt a pályázat, vagy nem tudtak a nemzetiségiek erről, vagy valami más lehetett az oka? Csak kérdezem, hogy önök elemezték-e ezt, mert nekem nagyon kevés a három. SZEDLACSEK EMÍLIA főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Igen. Megdöbbentő volt számunkra is, hogy ilyen kevés volt. Láttuk már, hogy kevés a pályázó, ezt érzékeltük, de úgy gondoljuk, hogy minden színházi szervezetet kiértesítünk, így a nemzetiségi színházak szövetségét is. Azt gondoljuk, ez a pályázat elérhető az EMMI honlapján. Hagyományos pályázatról van szó, évek óta meghirdetésre kerülő pályázatról, tehát erről mindenkinek tudnia kell. Másrészt azt gondolom, hogy olyan világban élünk, amikor mindenki pályázatot ír. Nem tudom elképzelni, hogy egy színház vezetése ne gondolja azt, hogy minden héten kinyitja a pályázati honlapokat, minimális a Nemzeti Kulturális Alap pályázati honlapját és ott pályázzon. A mi pályázataink az EMMI honlapján jelennek meg, tehát hivatalos pályázati honlapon, de utána minden pályázati fórumra, minden internetes fórumra fel szokott ez kerülni. Bízom benne, hogy ez elér mindenkit. De azt tudom mondani, hogy ez nekünk feladat, és valóban azt feltételezzük, hogy talán nem jutunk el mindenkihez, minden szervezethez, úgyhogy oda fogunk figyelni a pályázati kiírásokra. Ezt tudom ígérni. (Hartányi Jaroszlava: Köszönöm.) ELNÖK: Köszönjük szépen. Turgyán Tamás kért még egyszer szót. Tessék! DR. TURGYÁN TAMÁS örmény nemzetiségi szószóló, az albizottság alelnöke: Azt hiszem, jobb lenne párhuzamos megoldásokban gondolkodnunk, mert ha csak egy megoldás van, azon biztosan össze fogunk veszni. Márhogy mi. Ez teljesen természetes. Gondolja csak el! Mondjuk, az örmény Urartu Színház produkciója neki legalább olyan kedves, mint bármelyik másik. A bármelyik másik mögött több tízmillió forint van, emögött meg három. Nyilvánvalóan ez egyfajta sorrendiséget feltételez akkor, amikor színházhoz kell jutnunk, bérleti díjakat kell fizetnünk, ruhatárost, fővilágosítót, műszakot, technikát. Tehát eleve, mondjuk, a német színház tiszteletre méltó produkciókat hoz létre, de előnyben van. Nagyon nehéz egy olyan megoldásban gondolkodnunk, mint egy önálló nemzetiségi színház. Ez egy nagyon szép szimbólum. Komolyan! De csak kívülről. Ha bemegyünk az ajtón, már
13 veszekedés van, hogy ki hogyan tudja kifizetni. Higgye el! Én ismerem az urakat. (Derültség.) Meg magunkat. Elnézést, magamból indulok ki. SZEDLACSEK EMÍLIA főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Ezek szerint a hölgyek nem ilyenek, csak az urak ugye? DR. TURGYÁN TAMÁS örmény nemzetiségi szószóló, az albizottság alelnöke: Nem. Ez az élet. Ezt produkálják! Látom és érzem. Tehát a megoldás valami olyasmi legyen, hogy igen, legyen egy befogadó színház. Mindig ez jut eszembe, hogy mondjuk, az Újszínház azt mondja, befogadom a nemzetiségi produkciókat, a bolgár vagy éppen a görög színtársulat produkcióját Budapesten, beteszem két saját darabom közé. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag behozom a képbe. Mert ha külön vagyunk, akkor ugyanúgy gettósítva vagyunk, mint a rádióban meg a televízióban. Ugyanúgy gettósított műsora van a nemzetiségnek vagy a Székelyföldnek. Vagy bekapcsolja valaki azt a fél órát, vagy nem. De ha behozom ezt a képbe, és azt mondom, hogy az Újszínház produkciói között van egy bolgár, egy örmény, egy görög darab, akkor ezzel bent vagyok. Emellett persze nyilvánvalóan keresni kell bárhol a városban egy olyan helyet, amire azt mondom, hogy igen, ez a nemzetiségi színház műhelye, ahol bemutathat, ahol próbálhat, edzhet, táncolhat vagy bármit csinálhat. A kettő külön-külön nem fog megvalósulni, mert csak balhé lesz belőle. Együtt lehet valamit produkálni, össze lehet rakni. Higgye el! Mert mindenki a saját produkcióját ugyanolyan fontosnak, szépnek és jónak tartja, mint bárki más. Tudom azt, hogy előadást bárhol meg lehet tartani, az a lényeg, hogy a közönséget bevonjuk. De azért vannak kötöttségek, ez másként nem oldható meg. Ennyi. Bocsánat. ELNÖK: Köszönjük szépen. Tetszik erre reagálni? SZEDLACSEK EMÍLIA főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Képviselni fogom ezt véleményét a többi színház esetében, ezt mindenképpen megígérem. DR. TURGYÁN TAMÁS örmény nemzetiségi szószóló, az albizottság alelnöke: Megtisztelve érzem magam. ELNÖK: Köszönjük szépen. Varga Szimeon bolgár szószóló úr kért szót. VARGA SZIMEON bolgár nemzetiségi szószóló: Üdvözlöm főosztályvezető asszonyt és Paulik urat. Igazából hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem, mint amiket az ukrán szószóló felvetett. Itt fölírtam magamnak ugyanazokat a dolgokat, hogy készült-e olyan felmérés, hogy miért indulnak olyan kevesen ezeken a pályázatokon. Ha meg van hirdetve, ezt lehet figyelni, de igazából azt tudni kell, hogy a nemzetiségi színházaknál, főleg a kisebb nemzetiségeknél kis létszámú szakember van. Tehát amellett, hogy a színházzal, a játszással foglalkoznak, még pályázatot is figyelni erőn felüli, úgy gondolom. De ez nem különösebb kitétel ezzel kapcsolatban. Azon gondolkoztam, és talán javaslatként is fölmerült bennem, hogy érdeme lenne a színházakkal egy közös gondolkodásban afelé elindulni, hogy itt a pályázati kiírásokon néhány sarkalatos pontot valahogy testre szabjunk. Nem tudom, mennyire lehetséges ez, de úgy gondolom, ha el tud indulni egy beszélgetés, a közvéleménykutatás, hogy mik azok a feltételek, amelyek között ez működne.
14 Ugyanúgy, ahogy már itt ezt a témát többen elmondták, tényleg azt el tudom képzelni javaslatként, amit az ukrán szószóló mondott, hogy ha lenne egy befogadó színház, amelyik befogad egy nemzetiséget, akkor a pályázat során valamilyen előnyökben részesüljön. De ez számon kérhető legyen, ne az történjen, hogy csak beírja a neveket, közben nem teljesít semmit. Lehet, hogy ez egy előremozdulás lenne afelé, hogy a későbbiekben egy saját befogadó színházunk legyen majd, ahol a 13 nemzetiség tud dolgozni. Csak ennyit szerettem volna, köszönöm. ELNÖK: Köszönjük szépen. SZEDLACSEK EMÍLIA főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Köszönöm én is a megerősítést. Ha mindenkinél jelentkezik ez a pályázati vagy nem tudás, vagy nem figyelés, akkor nekünk kell ebben mindenképpen valamit segítenünk. Vagy a pályázatírásban, vagy a hirdetésében. Van ebben feladatunk, azt gondolom. Valóban, akkor azt tudom tényleg ígérni, hogy a színházak figyelmébe fogjuk ajánlani ezt a nemzetiségi feladatot vagy befogadást. Azt tudom mondani, hogy ebben önök mint képviselők a politikai életben is legyenek partnereink, és akkor mi a szakmai oldalról megpróbáljuk ezt megtenni. HARTYÁNYI JAROSZLAVA ukrán nemzetiségi szószóló: Bocsánat, nekem van egy ötletem, hogy hogyan lehet érvelni a színházaknak. Ha befogad, mondjuk egy német vagy bolgár színházat, egy kisebb színházat, és elmegy oda az ukrán, bolgár vagy örmény közönség, megnézi a programot, hogy milyen előadások vannak abban a színházban, biztos vagyok benne, hogy legalább egynegyede bemegy olyan előadásra, ami tetszik. Ezzel még a nemzetiségi közösségeket is megszólítja saját színházuk, akik egyébként vetélytársai egymásnak. Ha így érvelnek önök, hogy a pályázati feltételeknél ez előnynek számít, és majdnem minden nemzetiségnek van egy értelmiségi köre, amelyik tudja propagálni ezt. Ha bemegy az ukrán Macbeth-re, azt mondom, láttam, menjetek el ebbe a színházba. Ez így is meg. Ha önök úgy érvelnek a színházaknál, akkor azok szívesen megteszik, amit meg kell tenni. Köszönöm. SZEDLACSEK EMÍLIA főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Köszönöm én is. ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha most megengedik, mert Fuzik elnök úr jelezte, hogy utolsóként szeretne hozzászólni, akkor most magamhoz ragadom a szót. Egy kicsit azt is megindokolom, bár kritikusabb hangot fogom megütni, mint az előttem szólók, hogy miért az Ellenőrző albizottság ülésére kívántuk külön kiragadni az kultúra összterületéről a nemzetiségi színjátszás helyzetét. Ezt azért találtuk indokoltnak, mert azt gondoljuk, hogy a mostohagyereknél is mostohább helyzetben van pillanatnyilag a nemzetiségi színjátszás. Azért hallgattam az elején, a bevezetőben főosztályvezető asszony szavait nagy szeretettel és nagy örömmel, mert pozitív képet rajzolt fel, és így nem egészen az a kép rajzolódik ki, mint amilyen ismereteink vannak erről, illetve mint amilyennek bizonyos látószögből a nemzetiségi színjátszás pillanatnyi helyzete látszik. Amin az ember megrökönyödik, az az elhangzott szám, hogy 2015-ben 88 millió forint jutott nemzetiségi színjátszás támogatására. Ehhez tudni kell, hogy az elmúlt 20 évben ilyen alacsony nem volt. Ennek volt a sokszorosa is, amivel a nemzetiségi színjátszást támogatták. Úgy gondolom, ez a klasszikus eset, hogy éhen halni még sok, de ebből működni már igencsak nehézkes. Nem véletlenül dolgozott azon éppen a bizottságunk, amikor a 2016. évi költségvetésről volt szó, hogy
15 valamilyen formában növekedjen ez az összeg. Így az EMMI kezelésébe került, igaz, hogy egy másik államtitkárságra, plusz 100 millió forint, mert ez a 88 millió is tavaly még 106 millió volt, és ez folyamatosan csökkent. Én máshonnan látom ezt a helyzetet, mert én egy olyan önkormányzatban dolgoztam, amelyik színházfenntartó. Nagyon közelről láttam és éltem meg ezeket a problémákat. Azt hiszem, a nemzetiségi színjátszásnak a legkevésbé az a problémája, hogy lesz-e közös játszóhely vagy sem, mert eddig is megtalálta mindenki a módját. Úgy gondolom, a színházi szövetség és az elnöke már nem is biztos, hogy annyira élvezi az összes színház bizalmát, vagyis nem tudom, mennyire legitim az adott pillanatban, de most ezt nem akarom itt feszegetni. De most már nincs mögötte az összes nemzetiség színház, az biztos. Éppen azért, mert mindenki tart attól, hogy az egyre csökkenő források még tovább osztódnak. Ha most hangsúlyos szerepet kap egy közös játszóhely kialakítása, amiről itt a kollégák beszéltek, akkor az mennyibe fog kerülni. Itt nyilván nem az a kérdés, hogy mennyibe kerül, hanem hogy ki fizeti. Mert ha erre egy pillanatnyilag nem látszó forrás egyszer csak előteremtődik valahogy, és nem a nemzetiségi színjátszás amúgy is szűk kereteiből kell finanszírozni, akkor természetesen örömmel vesszük. De azt nagyon nem szeretnénk, ha ez a szerény összeg, ami ennek a tízegynéhány színháznak a rendelkezésére áll pillanatnyilag, tovább osztódna, mert egy ilyen játszóhely komoly részesedést vinne el ebből a közös, nem túl nagy forrásból. A másik, amiről itt szintén szó volt, maga az idő. Annak nagyon örültem, hogy elhangzott, a következő évi pályázatra már az idén sor kerül. Mert azok a színházak, amelyeknek, valljuk be őszintén, a legfontosabb finanszírozási forrása a központi költségvetés, egyszerűen a tavaszi időszakban béna kacsaként állnak a világban. Elbocsátják az embereiket, nem fizetnek fél évig, mert amelyek intézményként működnek, és nem alkalmi társulatok, azoknak ez megoldhatatlan problémát jelent. Ennek volt, nem azt mondom, hogy ideális helyzete, de amíg a nemzetiségi színházak egy külön alapból, elkülönítve kapták meg márciusra, áprilisra, legkésőbb májusra a forrásukat, sokkal jobb helyzet volt. Ha jól tudom, ez a helyzet azóta áll fenn, amióta a nemzetiségi színházak és az alternatívok egy közös kalapból kapják ezeket a finanszírozási összegeket. Nyilván a mai napon célszerű lenne, ha a problémák mellett arról is beszélnénk, hogyan tovább. Hogy van-e realitása, illetve milyen realitása van annak, hogy azok a színházak, amelyek most ebből a pályázati forrásból részesülnek, a következő évben vagy belátható időn belül, ha a 2016. évi költségvetés el van fogadva, akkor 2017-től, esetlegesen jutnak-e olyan forráshoz, ami biztosítja valamennyi nemzetiségi színház számára a működést, amelyik azon a listán szerepel, bejelentkezett annak idején az előadó-művészeti körbe, regisztrált és minden törvényi feltételnek megfelel. Azt hiszem, az összes ön által felsorolt céllal egyetértek, és tényleg azt kell mondjam, hogy az EMMI pontosan látja, hogy mi ezeknek a színházaknak a feladata, dolga. Csak akkor a hogyanra kell választ adni, hogyan fogjuk ezt közösen megvalósítani. Mert gyakorlatilag a német színház kivételével kilátástalan helyzetben vagyunk. Az is egy kérdést vet fel tegnap óta, én ezt a számot nem ismertem, tegnap hallottam ebben a teremben, hogy van egy színház, amelyik ilyen vagy olyan, de zömében a központi költségvetésből, nem ismerem a bevételi arányokat, többet kap, mint az összes többi együttvéve. Azért itt is egyfajta anomáliát látok, de nyilván nem akarok erről ítéletet mondani, mert nem ismerem a részleteket. De maga a szám, ami ebben a teremben tegnap elhangzott, engem sokkolt. Nem azért, mert azt sokallom, hanem annak tükrében ezt keveslem. Hogy ezekre a pályázati forrásokra ennyi pénz
16 áll rendelkezésre. Ezek a színházak komoly munkát végeznek sok évtizedes, vagy akár évszázados hagyományokkal rendelkeznek Magyarországon. Mi nem szeretnénk, ha ez elsorvadna. Ezek tájolnak hivatásos színészekkel, lehet, hogy van, amelyik a falusi színjátszás szintjén működik. Azokat, amelyek régebben működnek, ismerem, lehet, hogy az újak is csinálnak ilyet, de őket annyira én magam nem ismerem, és ez az én hiányosságom. Ahogy ön elmondta, abból azt láttam, hogy 100 százalékig pontosan képben van a főosztály, és örülök is, hogy ön itt most jegyzőkönyvbe elmondta. De ezek profi színházak is lehetnének. Kérdés, hogy a besorolásukat a jogszabályban hogyan oldjuk meg. Az, hogy a nemzetiségi színházak döntő többsége nem fér be, csak az egyéb kategóriába, az is egy kérdőjel, hogy muszáj-e ennek így maradni. Ha itt ma elindítjuk a közös gondolkodást, nem tételezem fel én sem, hogy meg tudjuk oldani ezt a problémát, és tudunk a nemzetiségi színjátszás minden nyitott kérdésére választ adni. De kezdjünk el közösen gondolkodni! És ha már ezt ma elérjük, és egy következő egymásféléves periódusban eljutunk odáig, hogy akár törvénymódosítással, akár a források ésszerű átcsoportosításával tudunk az intézményként működő színházaknak kiszámítható és garantált finanszírozást biztosítani, nyilván minden szakmai szempontnak megfeleltetve őket, akkor nem ültünk ma délután itt hiába. Emellett, ha még marad ebből a forrásból, és kell hogy maradjon azoknak is, akik esetenként egy-egy előadásra, egy-egy produkcióra pályáznak, akkor talán valahová léptünk előre. Még egy mondat, és ezzel befejezem. Biztos, hogy vannak olyanok, akik nem ismerik ezeket az NKA-s, NEA-s pályázatok, de ismereteim szerint legtöbben azért nem pályáznak, mert valamikor rendes pályázói voltak ezeknek az alapoknak, csak az ember az x-edik sikertelen pályázat után nem pályázik többet. Elnézést, hogy egy kicsit hosszú meg indulatos voltam. (Fuzik János: Te vagy az elnök. - Derültség.) SZEDLACSEK EMÍLIA főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Biztos csak az ügy szeretete miatt volt indulatos. Én sem akartam nagyon pozitív lenni, inkább az értékeket akartam kihangsúlyozni, és ezért tűnt pozitívnak a kép. Az biztos, hogy a források tekintetében hangsúlyozni kell, hogy egyébként minden színház több helyről szedi össze a megélhetését. Így a nemzetiségi színházak is az önkormányzatoktól kapnak forrást, a helyi önkormányzattól, esetlegesen a nemzetiségi önkormányzattól, a tao-ból is részesülhet valaki. Én is a pályázatokat azért hoztam fel, mert a mai világban mindenkinek több lábon kell állnia, egyéneknek és közösségeknek, a művészeti intézményeknek is. De természetesen abszolút elfogadom azt, hogy valamilyen módon lépni kell, közös fellépésre van szükség a nemzetiségi színházak ügyében. Én is azért jeleztem a problémát az ez évi támogatásnál, mert mi is azon dolgozunk, hogy egyrészt többet ilyen ne forduljon elő, másrészt, valamilyen módon kompenzálva az idei évet, kicsit előbb tudjuk meghirdetni a pályázatokat. Nagyon köszönöm minden észrevételét. Ez abban erősít meg bennünket, hogy egyrészt van közös teendőnk, legyen még munkánk a jövőben, legyen közös munkánk a jövőben. Ezt tudom mondani. ELNÖK: Fuzik János szlovák szószóló. FUZIK JÁNOS szlovák nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Albizottság! Tisztelt Szószólótársaim! Tisztelt Főosztályvezető Asszony! Tisztelt Főosztályvezető Úr! Lehet, hogy Lyubomirt kellett volna a végére hagynom, de én, mint aki nem vagyok tagja az albizottságnak, igyekeztem megvárni, hogy az
17 albizottság tagjai tegyék fel kérdéseiket. Amit tetszett említeni, hogy milyen fontos szerepük van ezeknek a nemzetiségi színházaknak, az egész mozgalomnak, ami végül is valóban az utóbbi évtizedben teljesedett ki. Hiszen másfél tucat különböző nemzetiségi színházról beszélhetünk már. Ezek nyilván az állandó kőszínházzal, állandó, még ha kicsi társulattal rendelkező színháztól a falusi színjátszói szintig terjedhet, de természetesen regisztrált színházakról van szó. Ezen kívül is vannak színjátszók. Én egyébként ebben nőttem fel. Kesztölcön a helyi szlovák színjátszók rendszeresen jöttek édesapám szabóműhelyébe, és elvitték a próbababát, mert az mindig kellett valamihez a színpadon. Tönkre is tették, de nagyon jó előadások voltak, és nagyon népszerűek voltak ezek. Akár magyar színműveket, akár helyi szlovák darabokat adtak elő. Ahogy elnök úr is említette, vannak itt azért színházak, amelyek másfél évszázados hagyománnyal rendelkeznek, a szerb színház vagy a szlovák műkedvelő színjátszás is a XX. század elejére nyúlik vissza. Ezért is tartottam magam is fontosnak az Országos Szlovák Önkormányzat élén, hogy egyrészt a Vertigót átvegyük és amennyire tudjuk, felfejlesszük. Sajnálatos módon a játszóhelyét elveszítette azzal, hogy Szlovákia kulturális intézete összezsugorodott, és elvesztettük ott a színpadot, az előadótermi lehetőséget. De ezért támogattuk a Cervinus Teátrumot Szarvason, és mindenki ezért iparkodik, hiszen egyértelmű, hogy a nyelvőrzésünk, nyelvápolásunk szempontjából ez nyilvánvalóan fontos dolog. Valóban, Lyubomir elnök úr az élharcosa a bizottságon belül is a színházi területnek és annak finanszírozásának. Ezért is örülök annak, hogy a jövő évi költségvetésben sikerült egy plusz százmilliós tételt átcsoportosítani, illetve ennek előteremtését megvalósítani. Nyilvánvaló, hogy jövőre együtt kell majd dolgoznunk a 2017. évi költségvetés összeállításakor is önökkel is, hogy valóban még megalapozottabban tudjuk az önkormányzati rendszerünk költségvetési igényeit megjeleníteni. Ön említette, hogy a működési támogatási keretből 88 millió forintot fordítottak idén a nemzetiségi színjátszásra, de ott egy 1 milliárdos keret volt. Mintha ez is elhangzott volna. Erre szeretnék rákérdezni, hogy ez mit jelent. A befogadó színház kérdésében engem mint szlovák szószólót, mert mint említettem, a színházunk elvesztette a játszóhelyét, nyilván minden megoldás érdekelne, és lehet, hogy egy kicsit máshogy állnak hozzá a kérdéshez azok a színházak, amelyeknek van játszási lehetőségük. De feltételezem, bár valóban itt hallatszottak a kétely hangjai is a Nemzetiségi Színházak Szövetségével kapcsolatban, hogy ez a szervezet azért képes valamilyen módon megfogalmazni az igényeket, és ezen belül is majd valami támogatható közös álláspontra jut. Nyilván folytatjuk ennek vizsgálatát. Ön is említette nagyon helyesen, hogy fontos lenne kitörnünk akár a regionális, akár a belső nemzetiségi közegből. Ezek a színházak természetesen az anyaországban is játszanak, de kiváló lehetőség volt a közös nemzetiségi színházi találkozók, az Arcusfest-ek, a fesztiválok. Mi lett ezekkel? Az a kérdésem, hogy erre nincs pénz. Ez egy olyan lehetőség volt, amikor mi magunk is megnézhettük a másik színházát, törekvéseit, hol tartanak. Mi van a nemzetiségi színházi találkozókkal? Van-e erre lehetőség, esély, hogy ismét felélesszük őket? Köszönöm szépen. SZEDLACSEK EMÍLIA főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Nagyon köszönöm. A nemzetiségi színházi találkozóra valóban nagy szükség lenne, én is szorgalmaznám. Azt gondolom, azért is lenne fontos a szövetség, mert a szövetség képviselné szakmailag a színházakat a nagy színházi szervezetek körében. Neki van jelölési lehetősége, beleszólási lehetősége. Én azért mondanám, hogy a nemzetiségi színházi szövetséget olyasmire használni, hogy a színházi berkeken belül tudja
18 képviselni a nemzetiségi színházak érdekeit. Hiszen ők maguk is színházi emberek, akik vezetik. Én ezt javasolnám. Mindig azt tűzöm ki én is célul, hogy minél több szervezettel legyünk kapcsolatban, és minél nagyobb össztűz zúduljon minden feladatra. Tehát lehet őket is erre használni. Azért azt hadd mondjam el, hogy valóban nagynak tűnik a támogatási összeg és azon belül kicsinek a nemzetiségi színházak támogatása. De itt a táncszínházakról vagy a táncművészeti szervezetekről, együttesekről is szó van, a szabadtéri színházakról természetesen, amelyek szintén sok pénzt visznek el. Mondom, az összes színházi szervezetről van szó, és a táncművészeti szervezetek is mind itt vannak, és ők nem kis létszámmal vannak, és a táncszínházak a nagy színházakon belül is nagy szervezetet képviselnek. Köszönök szépen minden gondolatot. ELNÖK: Köszönjük szépen. Paulik Antal úr! PAULIK ANTAL ISTVÁN főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Köszönöm szépen. Csak egy mondatot arról, hogy elhangzott elnök úr felvetése a színházi fesztiválról, az Arcusfest-ről. Korábban ezt még a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal támogatta, finanszírozta. Próbálkozunk, egy ugyanilyen kísérletünk van. A jövő évi támogatások felosztásánál tettünk javaslatot arra, hogy most már nem használjuk a multikulturálist, mert azt nem szeretjük -, több nemzetiséget érintő kezdeményezések támogatására jelöljünk ki egy keretösszeget. Valószínűleg ez nem lesz túl magas összeg, de az érvrendszerben az egyik ilyen lehetséges támogatandó kezdeményezés adott esetben egy színházi fesztivál, hasonló a korábbi Arcufest-ekhez. Nyilván az a kérdés, hogy megtaláljuk-e azt az együttműködő partnert, aki majd ezt megszervezi. Adná magát a szövetség, de most itt egy kicsit elbizonytalanodtam én is a mostani beszélgetés során, de úgy tűnik, hogy lesz rá forrás. ELNÖK: Köszönöm szépen. Még csak egy mondat a szövetségre. Nem akarok tényleg ennek nagy ellenlábasaként tűnni, mert a szövetség elnökével nagyon jól együttműködöm. Csak a közös játszóhely gondolatát fogadom kritikusan. Viszont nyilván az anyagi szempontokat elsősorban figyelembe véve egy dolgot tudni kell, és ezt talán célszerű minél több nemzetiségi színjátszó társulatnál propagálni, hogy nagyon előnyös, ha ezek a színházak egyenként is kérik a felvételüket a Vidnyánszky által vezetett magyar színházi szövetségbe. Megtört a jég, befogadtak már nemzetiségi színházakat, először nem nagyon könnyen, de tudok olyan nemzetiségi színházat, amelyik tagja ennek a magyar színjátszó szakmát összefoglaló szövetségnek. Talán ez az egyik módja annak, hogy, ahogy itt a kolléga mondta, a gettósodást elkerüljük. Mert úgy gondolom, és valószínűleg mindnyájan, hogy ez a színjátszás is, amit a mi társulataink művelnek, része a magyar vagy magyarországi színházi életnek, kinek melyik szimpatikusabb. Muszáj, hogy a színházi szakma is tudjon róluk, hogy léteznek, dolgoznak ezek a társulatok, komoly művészeti teljesítmény áll mögöttük. Sok olyan színházat tudok, amelyek az anyaországi nyelvnemzeti fesztiválokon is böcsülettel meg tudják állni a helyüket, nem vallunk szégyent velük. Csak nekünk is kell a mi eszközeinkkel segíteni és támogatni őket. A kérdés persze, amit a mai vita végén, ha jól érzékelem, föl kell tenni, az a klasszikus kérdés, hogy hogyan tovább. Egy nagyon fontos dolog itt ma elhangzott, hogy várhatjuk a jövő évi pályázatok közeljövőbeni kiírását, de megfogalmazhatunk egy olyan gondolatot, hogy itt az EMMI két illetékes államtitkárságának még illetékesebb főosztályai, illetve a mi bizottságunk, albizottságunk egy közös megoldás
19 irányában kíván-e együtt dolgozni és gondolkodni. Bár erről még szavazást nem tartottunk, de gondolom, kijelenthetem, hogy erre mi nyitottak vagyunk. Talán célszerű lenne egy közös gondolkodás akár csak a két forrás további sorsáról, a művészeti munkáról, a fesztiválokról. Nemcsak a pénzről kellene tehát beszélni, hanem leginkább a szakmáról. Ha nem veszik tolakodásnak, mi szívesen részt vennénk ebben a munkában. Nem tudom, kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelentkező.) Most visszaveszem a levezető elnök szerepét. Mivel több hozzászólás ebben az ügyben nincs, a 2. napirendi pontot is lezárom, konstatálva, hogy itt sok fontos dolgot állapítottunk meg. Köszönöm szépen a vendégeinknek. Az ülés berekesztése Nekem mint levezető elnöknek az egyebekben nincs mondanivalóm. Van-e esetleg az albizottság tagjainak, (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor a bizottsági ülést lezárom, és köszönöm szépen a részvételüket. Az aktivitást külön. (Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 15 perc.)
Alexov Lyubomir az albizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető:
Csoknyay Edit
