sz. ülés)

Ikt. sz.: NEB/6-2/2016/EL EL-1/2016. sz. ülés (EL-6/2014-2018. sz. ülés)

Jegyzőkönyv az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága Ellenőrző albizottságának 2016. március 9-én, szerdán, 10 óra 06 perckor az Országgyűlés Irodaháza V. emelet 562. számú tanácstermében megtartott üléséről

2 Tartalomjegyzék Napirendi javaslat

3

Az ülés résztvevői

4

Az ülés megnyitása, a határozatképesség megállapítása, a napirend elfogadása 5 A Magyarországi nemzetiségek bizottsága Ellenőrző albizottságának az Országgyűlés 2016. évi tavaszi ülésszakára vonatkozó munkaterve megvitatása és elfogadása 5 Tájékoztató a magyarországi nemzetiségek egyházi és hitéletéről 5 Fülöp Attila tájékoztatója

5

Kérdések, észrevételek

8

Fülöp Attila válaszai

13

Tájékoztató a nemzetiségi célú előirányzatokból nyújtott támogatások feltételrendszeréről és elszámolásának rendjéről szóló 428/2012. (XII. 29.) számú kormányrendelet alkalmazása során felmerülő gyakorlati tapasztalatokról 17 Fülöp Attila tájékoztatója

17

Kérdések, észrevételek

18

Fülöp Attila válaszai

23

Egyebek

25

Az ülés berekesztése

26

3 Napirendi javaslat 1.

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága Ellenőrző albizottságának az Országgyűlés 2016. évi tavaszi ülésszakára vonatkozó munkaterve megvitatása és elfogadása

2.

Tájékoztató a magyarországi nemzetiségek egyházi- és hitéletéről Meghívott előadó: Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára

3.

Tájékoztató a nemzetiségi célú előirányzatokból nyújtott támogatások feltételrendszeréről és elszámolásának rendjéről szóló 428/2012. (XII. 29.) számú kormányrendelet alkalmazása során felmerülő gyakorlati tapasztalatokról Meghívott előadó: Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára

4.

Egyebek

4

Az ülés résztvevői Az albizottság részéről Megjelent Elnököl: Alexov Lyubomir szlovák nemzetiségi szószóló, az albizottság elnöke Dr. Turgyán Tamás örmény nemzetiségi szószóló, az albizottság alelnöke Hartyányi Jaroszlava ukrán nemzetiségi szószóló Hepp Mihály horvát nemzetiségi szószóló Varga Szimeon bolgár nemzetiségi szószóló A bizottság titkársága részéről Schweighoffer Anita munkatárs Dr. Arczt Ilona főtanácsadó Meghívottak Ritter Imre német nemzetiségi szószóló Koranisz Laokratisz görög nemzetiségi szószóló Dr. Csúcs Lászlóné lengyel nemzetiségi szószóló Fuzik János szlovák nemzetiségi szószóló Kissné Köles Erika szlovén nemzetiségi szószóló Fülöp Attila helyettes államtitkár (Emberi Erőforrások Minisztériuma) Tircsi Richárd osztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma) Hollerné Racskó Erzsébet elnök (Országos Szlovák Önkormányzat)

5 (Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 06 perc) Az ülés megnyitása, a határozatképesség megállapítása, a napirend elfogadása ALEXOV LYUBOMIR szerb nemzetiségi szószóló, az albizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok minden kedves megjelentnek! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm körünkben Fülöp Attilát, az EMMI nemzetiségi, civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárát, Tircsi Richárd osztályvezető urat, a megjelent országos önkormányzatok elnökeit, hivatalvezetőit, jogi szolgálatok vezetőit, szószólótársaimat és minden kedves megjelent érdeklődőt. Megállapítom, hogy az albizottság jelenléti ívét a mai nap öt szószóló írta alá, tehát teljes létszámban ülésezik az albizottság, így nyilván határozatképes is. A kiküldött napirendhez semmilyen módosító javaslat nem érkezett, ezért most kérném, hogy a napirend elfogadásával kezdjük. De mielőtt szavazásra tenném fel a kérdést, megkérdezem az albizottság tagjait, hogy esetleg itt, a helyszínen valamilyen módosítási javaslat van-e a napirendhez. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor az eredeti kiküldött napirendi javaslatot teszem fel szavazásra. Kérem, aki elfogadja a napirendet, az kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Megállapítom, hogy 5 igen szavazattal az albizottság a napirendet elfogadta. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága Ellenőrző albizottságának az Országgyűlés 2016. évi tavaszi ülésszakára vonatkozó munkaterve megvitatása és elfogadása Az első napirendi pontunk a Magyarországi nemzetiségek bizottsága Ellenőrző albizottságának az Országgyűlés 2016. évi tavaszi ülésszakára vonatkozó munkaterve megvitatása és elfogadása. A kollégákkal kiküldtünk egy munkatervet, ahol két albizottsági ülést terveztünk erre az ülésszakra. A kiküldött munkatervjavaslattal kapcsolatban van-e valakinek javaslata, észrevétele? (Senki sem jelentkezik.) Gyakorlatilag ez a mai, március 9-ei és május 4ei, mind a két nap szerda, délelőtt 10 óra, és a mai napirend ismert a meghívóból is. Ha a május 4-ével kapcsolatban sincs észrevétel, akkor felteszem szavazásra. Aki a munkatervet elfogadja, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Szintén 5 szavazat. Egyhangúlag elfogadtuk a munkatervet, és ezzel az első napirendi pontot lezárom. Tájékoztató a magyarországi nemzetiségek egyházi és hitéletéről A második napirendi pont tájékoztató a magyarországi nemzetiségek egyházi és hitéletéről. Meghívott előadónk Fülöp Attila helyettes államtitkár úr. Át is adnám neki a szót, és kérem, hogy tájékoztasson minket. Fülöp Attila tájékoztatója FÜLÖP ATTILA helyettes államtitkár (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit. Örömmel jöttünk ide, megpróbáljuk ezt a tájékoztatást megtenni, természetesen az esetleges felmerülő kérdésekben pedig megfelelő vagy legalábbis tőlünk elvárható válaszokat adni. Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy nagyon örülünk, hogy ez a téma terítékre került, és nemcsak azon önző mivoltunkból, mert az államigazgatásban az egyház meg a nemzetiség egy államtitkárságnál van, ezért ebből a szempontból kifejezetten örülünk neki, ha ez a téma előjön, hanem azért is, mert államtitkár úr is és magam is bármerre járunk, akkor általában azt az állítást szoktuk mondani, hogy a

6 nemzetiségek esetében a felekezeti hovatartozás és a vallásgyakorlás talán erősebb a magyar társadalomban, mintha a magyar társadalom egészét nézzük. Kaptam egy pár felvezető kérdést, azok között volt egy olyan kérdés is, hogy statisztikai adatokat ilyen szempontból tudunk-e, és ezt alátámasztandó én teljesen publikus adatot említenék, a KSH 2011-es népszámlálási adatait, azért egy pár számot ebből szeretnék kiemelni, mert azt gondolom, hogy elég fontos. Ha a teljes nemzetiséget nézzük Magyarországon, legalábbis a ’11-es népszámlálás alapján, ahol 644 ezer főről beszélünk, akkor a 644 ezer főnek nemzetiségek szerint 71 százaléka vallotta magát valamilyen felekezethez tartozónak. Ha a felekezeteket is megnézzük, akkor a számok úgy néznek ki, hogy a 644 ezer főből 335 ezer fő mondta magát katolikus - ebből a szempontból mindegy, hogy görög vagy római katolikus - egyházhoz tartozónak, több mint 10 ezren valamelyik ortodoxiához, 62 ezren a református egyházhoz, 23 ezren az evangélikus egyházhoz, ezren az izraelita közösséghez tartozónak vallották magukat, más valláshoz tartozónak pedig összesen 25 ezren. Ez azt jelenti, hogy a nemzetiségek kétharmada a keresztény egyházakhoz tartozónak vallja magát. Összehasonlítva: ez az egész magyar társadalomban az 50 százalékot alig haladja meg. Tehát itt van egy majdnem plusz 20 százalék, ami a nemzetiségek esetében nem megítélés kérdése, hanem statisztikai számadatok kérdése, hogy valóban igaz az az állítás, hogy a nemzetiségek átlagban sokkal inkább közelebb érzik magukat az egyházhoz, ezen belül pedig a keresztény alapú egyházakhoz; most teljesen mindegy, hogy ortodoxiáról, katolikus, evangélikus vagy református egyházról beszélünk. Ebben a bizottságban már korábban is volt szó arról, hogy a mostani időben, amikor egyre többször kerül elő a keresztény kultúra, a keresztény gyökerű kultúra kérdése, akkor ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. De azt gondolom, kell is hangsúlyozni, hogy a nemzetiségek és a magyar nemzet egyik összekötője a vallási gyökerekben is keresendő, ugyanabban a keresztény gyökerű kultúrában és keresztény gyökerű hitben. Azt gondolom, hogy ezek a számok és a KSH népszámlálási adatai ezt támasztják alá. Felmerült az a kérdés is, hogy mennyiben biztosított az anyanyelvű istentiszteletek, anyanyelvű misék lehetősége. Abban a rövid felmérésünkben, amit a 2011-13. évi jelentés is tartalmaz, azt látjuk, hogy a Magyar Katolikus Egyház német, szlovák, horvát, lengyel és szlovén nyelvű miséket is tart, az Evangélikus Egyház értelemszerűen német és szlovák nyelvű istentiszteleteket, a Görögkatolikus Sajátjogú Metropólia pedig ruszin és román nyelvű miséket, pasztorációt is ellát. A nemzetiségi ortodox egyházak – a szerb, a román, a bolgár vagy a konstantinápolyi ortodox egyház – alapvetően a saját típusuk szerint saját nyelvű miséket tartanak. S azt is meg lehet jegyezni, hogy bevett egyházként az ortodoxiához tartozóan működik még a kopt ortodox egyház is. Alapvetően minden egyháznak két típusú támogatást biztosít az állam, az egyik a közcélú feladatok ellátásához kapcsolódó támogatások, a másik pedig a hitélethez kapcsolódó támogatások. A közcélú feladathoz kapcsolódó támogatások alatt olyan támogatást értünk, mint például az oktatáshoz kapcsolódó támogatások. A nagy bevett egyházak között vannak olyan egyházak, amelyek olyan köznevelési intézményeket tartanak fenn, ahol nemzetiségi nyelvű képzés is folyik. Ezek az egyházi fenntartású köznevelési intézmények kapnak bizonyos normatívát. Az egyebekben erre még vissza fogok térni, ezért most ebben tovább nem szaporítanám a szót. A lényeg az, hogy van olyan közcélú feladatellátás, amihez az állam intézményeken keresztül nyújt támogatást. Az egyházi közgyűjtemények kérdésköre is ugyanilyen. Az egyházi közgyűjteményeket – ez megint az ortodoxiánál jellemző; számokat majd utána mondanék, most csak az elvi támogatásokat mondanám – az állami költségvetés

7 szintén támogatja, ráadásul a nemzetiségi egyházi gyűjtemények támogatása 2014ben a négyszeresére emelkedett, tehát itt van egy komoly emelkedés. Persze ez nagyjából igaz minden támogatásra, de az egyházi gyűjtemények vonatkozásában kifejezetten igaz. A másik fontos támogatási rész a hitéleti tevékenység támogatása. Minden bevett egyház jogosult az 1 százalék és az 1 százalék kiegészítésének, az állami kompenzációnak a lehívására, érvényesítésére, gyűjtésére. Szintén a hitéleti tevékenységet támogató rész az ingatlanmegváltásból adódóan az évente folyósított járadék. Vagy történt egy ingatlanátadás az ingatlanrendezés kapcsán, vagy van egy olyan típusú örökjáradék, amely minden évben biztosít egy összeget az adott egyház vonatkozásában meg nem váltott ingatlanok terhére. A harmadik ilyen állami segítségnyújtás a hitoktatás támogatása. Azok az egyházak, amelyek hitoktatást vállalnak, igényelhetnek és kaphatnak fakultatív hitoktatási támogatást. Ebben a szerb, a román és a görög ortodoxia is részt vesz. A negyedik ilyen típusú támogatás a kistelepüléseken élő és szolgálatot teljesítő lelkészek jövedelempótlása. Az 5 ezer főnél kisebb településen élő lelkészek kapnak úgynevezett kiegészítő pénzt. Ennek az az elvi alapja, hogy ezek a lelkészek, papok nem egy települést, hanem öt-hat-hét települést látnak el, ami sokkal több utazással, sokkal több szervezéssel jár. Ezért kapnak egyfajta kiegészítő támogatást, ami az ő esetükben releváns. Hoztam egy gyűjtést is arra vonatkozóan, hogy ez az egyes egyházmegyék tekintetében mit jelent. Itt a katolikus, az evangélikus és a református egyházakat külön nemzetiséghez kötődően nem tudom említeni, mert ott nyilván az egész egyházról van szó. De az előbb felsorolt tételek például azt jelentik, hogy 2015-ben összességében majdnem 200 millió forintot kapott ezen a költségvetési ágon keresztül a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye. Ennek legnagyobb tétele az ingatlanok utáni járadék. Volt egy kérdés erre vonatkozóan is, nevezetesen hogy az ingatlanrendezéssel kapcsolatban hogy állunk. Nos, az ingatlanrendezés 2011-ig minden egyház tekintetében befejeződött. A magyar állam azt vállalta, hogy a korábban egyházi tulajdonú ingatlanok visszarendezését megteszi, és ennek a vállalásának 2011-ig teljeskörűen eleget is tett. A Budai Szerb Ortodox Egyházmegye esetében 41 ingatlanra volt ilyen igény benyújtva, a 41 ingatlanból 13 jogalapja lett kétségbe vonva és 13 lett elutasítva, a maradék 28-ból 21 kormánydöntéssel, 5 közvetlen megállapodással, 2 pedig ingatlanjáradék-megállapodással lett rendezve. Ez a százmillió forint ennek az ingatlanjáradéknak az összege. Az egyházi közgyűjtemények támogatása majdnem 60 millió forint, messze ez a két tétel a legnagyobb az egyházmegye támogatásában. Az egyházi alapintézmény-működése és szja-rendelkezés kiegészítése 9 millió forint volt, az egyházi hitélet-támogatás kiegészítése és hittanoktatás 4 millió forint, az 5 ezer lakosnál kisebb településen élők támogatása, lelkész támogatása, amit az előbb mondtam, másfélmillió forint, az egyházi fenntartású intézmények bérkompenzációja 5 millió forint. Most ezeket csak azért említettem meg nagyságrendileg, mert ezek nyilván kisebb tételek, a nagyobb tételek az egyházak esetében nyilván az ingatlan utáni járadék vagy a közgyűjtemény rendezése. A Budai Szerb Ortodox Egyházmegyén kívül a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus is kap támogatást, 2015-ben 30 millió forintot, a Bolgár Ortodox Egyház 5,5 millió forintot kapott, a Román Ortodox Egyház pedig 30 millió forintot. Ezeket egymással összehasonlítani azért nagyon nehéz, mert ezekben az ingatlanrendezési tételek a legjelentősebbek. Volt olyan egyház, aki elfogadva a felajánlott ingatlant, nem részesül ma ingatlanjáradékból, ott nyilván kisebb - például

8 a román ortodoxia esetében - ez az összeg, ahol pedig járadék formájában lett rendezve, ott pedig nagyobb ez az összeg. Volt egy pár olyan felmerülő kérdés, amire nem a hárítás kedvéért, de azt tudom mondani, hogy tekintve, hogy Magyarország is úgy működik, hogy az állam és az egyház egymástól elkülönítve működik, ezért nem tudunk rá válaszolni. Tehát volt olyan időszak, amikor tudtak arra válaszolni, hogy mennyire aktív a hitélet egy közösségen belül, erről ma a Pécsi Egyházmegyében nagyon jó kiállítás is található, mi erre nem tudunk és nem is szeretnénk válaszolni. Természetesen a magyar kormány és Magyarország, mint ami a keresztény gyökerekben és a keresztény kultúrában nemcsak eddig élt, hanem ezután is szeretne, támogatni fogja az egyházak működését, de nem szeretne ebből a szempontból semmilyen beleszólást gyakorolni. Úgyhogy a paphiány, mint említett kérdéskör, szintén olyan kérdés, amit az egyházakon belül lehet és kell rendezni. A kormány nyilván direkt ebbe nem fog és nem is tud beleszólni, hogy hol milyen paphiány lép fel, és azt hogy lehet enyhíteni. A statisztikai adatokat megpróbáltam az előzőekben elmondani. Úgyhogy összességében, ha elnök úr elfogadja, akkor felvezetőként ennyit szerettem volna mondani, de természetesen bármilyen felmerülő kérdésre nagyon szívesen válaszolunk. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen helyettes államtitkár úrnak a felvezetést. Önöké a szó. Kérdések, észrevételek. Tessék parancsolni! (Jelzésre:) Hartyányi Jaroszlava! Kérdések, észrevételek HARTYÁNYI JAROSZLAVA ukrán nemzetiségi szószóló: Tisztelettel üdvözlöm a vendégeinket és a helyettes államtitkár urat. Gondolom, tudja, hogy milyen kérdéssel fogok fordulni önökhöz. Ön szépen felvázolta, hogy Magyarországon a nemzetiségek hitélete kapcsán körülbelül hogy állunk ezen a területen, és ahhoz képest, hogy az állam és az egyház nincs egybekötve, hanem szét van választva, azért látom, hogy szép támogatásban részesülnek az egyházak. Mi már régóta felvetettük azt a problémát, hogy a magyarországi ukrán közösség szeretne papot - nemhogy hívni, hanem jár már négy éve - havonta egyszer az anyanyelvi misék miatt. Hiszen a mi közösségünk két részből áll. Majdnem felefele arányban görögkatolikusok és ortodoxok. De az anyanyelvi miséken - ami szerintem nagyon jó, lehet, hogy másoknak furcsa - ott vagyunk együtt, az ortodoxok és a görögkatolikusok, csak azért, mert ukrán nyelven van. Tehát az istenhez való kötődés anyanyelven sokat számít. Ismerem a kárpátaljai magyarok helyzetét. Ha végignézem, Kárpátalján a magyar közösségbe Magyarországról küldött lelkészek nagyarányúak. Tehát a Katolikus Egyház és az anyaország, tehát a mi anyaországunk, én látom, hogy semmi akadályt nem képez, hogy ezek a papok odamenjenek. Amikor mi fordultunk a Görögkatolikus Egyház, most azt hiszem, metropolita, a Kocsis Fülöphöz, tárgyaltam is vele, hogy szeretnénk most egyelőre egy papot, hogy itt állandóan misézzen, felvázoltuk, nemcsak Budapesten, hanem, hogy melyik területen lenne ukrán nyelvű misénk. Azt a választ kaptam a Kocsis Fülöptől, hogy most már Európában nem divatos, hogy anyanyelven, ez nem számít, a lényeg az, hogy az istennel tartsunk kapcsolatot. Ezt furcsának tartottam. Amikor mondtam, hogy olyan papot szeretnék, mint ön, mert láttam, azt hiszem, a Művészetek Palotájában a színpadon ült a Kocsis Fülöp, és úgy átölelte a közönséget, mondom, na látja, egy ilyet szeretnék, mint ő, ami közel áll hozzám, megérti a lelkünket, és nem tudunk másképpen imádkozni, csak anyanyelven. Akkor megértette, és mondta, hogy segít.

9 Innentől kezdve azt gondoltuk, hogy ezzel rendben lennénk, de a végén kiderült, hogy minden egyes érkezése ide az ukrán papnak Kijevből, amit az ukrán közösség áll - az útiköltséget, az itt tartózkodását -, ez engedélyhez van kötve. Tehát a templomba úgy engednek minket, ahogy engedték a fő utcán, mielőtt engedélyt kért a pap, hogy ő jön Magyarországra. Én görögkatolikus vallású vagyok, és érzem, hogy mégis keresztény országban élek, ha nem lennék olyan türelmes, ahogy az isten is mondta nekünk, én isten bizony már ateistává váltam volna ezután. Mert ilyet nem lehet, hogy egy közösség szépen kér, mi gyűjtöttük az aláírásokat, nem bocsátottuk nyilvánosságra az aláírásokat, de én megmondtam, hogy nagyon sok, több mint ezer aláírást gyűjtöttünk, hogy az emberek szeretnének ukrán nyelvű misét. A Balog miniszter úrnak írtam levelet, és ebben kérek segítséget. Itt hozzánk jár már a püspök is, mert van az ukrán görögkatolikus egyháznak ilyen misszionárius részlege, ami külföldön élő ukránokkal foglalkozik. Tehát, ha valaki nekem elmagyarázná, ha itt látjuk, hogy van egy ilyen, hogy kistelepülésen lelkészeknek a fizetés kiegészítése, miért nem lehet megoldani egy szem ukrán nyelvű papnak ideérkezését, és mondjuk, kapna, mint a kistelepülésen élő lelkészeknek a fizetéshez támogatás, a többit a közösség összegyűjtené és kitermelné. Én nagyon örülök, hogy a bolgár egyház - és ezért köszönöm szépen a bolgár közösségnek, de főleg a Tancsó atyának, miután kicsit belefáradtunk az engedélyezésbe, úgy döntöttünk, hogy mivel a fele ortodox, átmegyünk az ortodox templomba, a Vágóhíd utcába. Átmentünk, jó éreztük ott magunkat. Nem tudom, ha valaki hívő… Én már úgy érzem magamat, mint az első keresztények. Mondjuk, még nem üldöznek minket, meg nem vetnek az oroszlánok elé a Colosseumba, de én ezt nem tudom felfogni. Tehát beszéltünk róla, írtunk, tehát nem értem ezt az egészet. Azt kicsit megértettem, amikor Misi mondta, hogy ők négy éve vártak az anyanyelvi horvát papra Horvátországból, aztán richtig nem oda küldték, ahol horvátok élnek, hanem ahol, mondjuk, németek. Először azt hittem, hogy ukránokról van szó. Mondom, tuti, hogy nem akarják, hogy ez a közösség éljen. Hiszen - és ez az utolsó mondat lesz - mindent lehet más nyelven csinálni: szeretkezni, szerelmet vallani, de istenhez imádkozni, aki anyanyelven nőtt fel, csak anyanyelven. Nem tudom, gondolom, ezt megértik, és a kárpátaljai magyarok szépen tudják végigélni ezt az egyházi életet. Magyarázza már el nekem valaki, hogy mi ennek az akadálya! Azt akarják, hogy az ukránok Rómába menjenek a pápához? Mi kell ahhoz, hogy el tudjuk érni, az a pap legyen itt, akit mit szeretnénk? Kocsis Fülöp azt mondta, hogy ő küld egy papot. Küldte is Ábel atyát, aki Miskolcon lett püspök. Én megkérdeztem Ábel atyát, hogy tud-e ukránul. Azt válaszolta, hogy nem nagyon. Kocsis Fülöp erre azt mondta, hogy majd megtanul. De hát olyan nincs, hogy majd megtanul, hiszen egy lelkésznek nemcsak prédikálni kell, hanem a lelkeket is kell gondoznia. Úgy érzem, itt van az ideje, hogy állami segítséget kapjunk, mert szerintem megérdemeljük, hiszen bebizonyítottuk, hogy a mi közösségünk lojális ehhez az államhoz. Nem akarunk egy saját önálló egyházat létrehozni, de ha erre kényszerítenek, akkor meg fogjuk csinálni. Mi csak egy papot szeretnénk! Mondja már meg valaki nekünk, hogy miért kell már négy éve várnunk erre! Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen az ukrán szószóló asszony hozzászólását. Kérdezem, hogy az albizottság tagjai közül ki kíván még hozzászólni ehhez a témához. Varga Szimeon bolgár szószóló úr! VARGA SZIMEON bolgár nemzetiségi szószóló: Üdvözlöm helyettes államtitkár urat és munkatársát. Szeretném megköszönni az államtitkárságnak a

10 Bolgár Ortodox Egyház idei százéves jubileumi évfordulójának az előkészítésével kapcsolatos közreműködését és segítségét, és bízom benne, ez a jubileumi év úgy fog lezajlani, hogy a Bolgár Ortodox Egyház, valamint az államtitkárság elégedetten tudja majd konstatálni, hogy a Magyarországon működő egyházunk méltóképpen ápolja az ortodox keresztény kultúrát. Az általunk tervezett jubileumi ünnep október 19-én lesz, amikorra a magyar-bolgár barátság napja is kitűzésre kerül. Ennek a lebonyolításához szeretném kérni az államtitkárság segítségét. Ebben az ügyben azért is szeretnénk az államtitkársághoz fordulni, hogy milyen módon tudnánk ezt az ünnepet lebonyolítani. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen a bolgár szószóló úr hozzászólását. Turgyán Tamás alelnök úré a szó. DR. TURGYÁN TAMÁS örmény nemzetiségi szólószó, az albizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mint örmény szószóló szeretnék néhány szót mondani. Ami örmény, az sosem egyszerű, ezt mindnyájan tudjuk, főleg azok, akikkel már korábban is együttdolgoztunk. Szeretném jelezni, hogy az Örmény Apostoli Egyház és az Örmény Katolikus Egyház viszonya továbbra sem változott. A kérdés továbbra is fennáll, ami egészen pontosan az, hogy az Örmény Apostoli Egyház most egyesületként működik, és ő is szeretne templomhoz jutni. A történelmi hátteret nem kívánom ismertetni, hiszen azt nagyjából mindenki ismeri. Valóban kisebb létszámú a gyülekezet, mint amennyire a törvény szerint szükség volna, de ezt talán kompenzálja az a történelmi múlt, amely összeköti ezt a két országot, szinte már a honfoglalás óta. Csak azt szeretném jelezni, hogy ez a kérdés továbbra is napirenden van, és ha az örmény közösségnek ebben tennivalója van, azt bátran vállaljuk továbbra is. Köszönöm szépen a lehetőséget. ELNÖK: Köszönöm szépen az örmény szószóló hozzászólását. A lengyel szószóló asszony következik. DR. CSÚCS LÁSZLÓNÉ lengyel nemzetiségi szószóló: Üdvözlöm államtitkár urat és a kollégáit. Mi valahogy mindig fordítva vagyunk. Magyarországon jelenleg 29 pap van, akik kisegítik a Magyar Katolikus Egyházat. Viszont Magyarországon csak egy lengyel templom van, ami a mi közösségünket szolgálja, és ott csak egy pap van. Lehet, hogy minden rendben van, de abból a tájékoztatóból, amit az Országos Lengyel Önkormányzat kapott, úgy tűnik, hogy az Országos Lengyel Önkormányzat ezt a templomot nem támogathatja, és a helyi önkormányzatok is csak korlátozottan támogathatják. Viszont ha nem támogatják, akkor nem fog létezni ez a templom, hiába van nekünk sok papunk. Azt szeretném megkérdezni, a törvény alapján hogy támogathatják az önkormányzatok - az országos önkormányzat és a helyi önkormányzatok – a templomunkat. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Ritter Imre német szószóló úr következik. RITTER IMRE német nemzetiségi szószóló: Tisztelettel köszöntök mindenkit. A téma nagyon súlyos és nagyon fontos, de csak három dolgot jeleznék. Az első: január 19-én volt a Vertreibung, Verschleppung kormányzati megemlékezés és emléknap, ami nagyon jól sikerült. Az a legnagyobb öröm számomra, és erre vagyok a legbüszkébb, hogy első alkalommal fordult elő, hogy egy német szentmise elejétől a végéig a hivatalos kormányzati megemlékezés része volt. Ez számunkra rendkívül

11 nagyjelentőségű volt. Remélem, hogy ez a továbbiakban is így lesz, és ebből akár hagyományt is lehet csinálni. A második: a nap mint nap templomba járó emberek pontosan tudják, annak ellenére – amit államtitkár-helyettes úr is elmondott –, hogy a magyarországi kereszténység meghatározó részét képezik a Magyarországon élő nemzetiségek, továbbra is nagyon sok probléma van azzal, hogy a magyarországi papság egy jelentős része ha nem is mélyen nacionalista, mint ahogy az évtizedekkel korábban volt, de ma sem alkalmas arra, hogy német istentiszteleteket, német liturgikus rendezvényeket lehessen tartani. Nagyon sok helyen folyamatos küzdelem van a plébánosokkal, a helyi papokkal azért, mert nem tudnak németül vagy nem ismerik a nemzetiség nyelvét. Ez ténykérdés. Ezen a téren egymást segítve további lépéseket kell tenni. Ehhez kapcsolódik a harmadik dolog, amit szeretnék megemlíteni. Természetesen örülünk annak és maximálisan támogatjuk is, hogy ahol az indokolt, minél több köznevelési intézmény egyházi fenntartásba kerüljön, ugyanakkor mélyen nem értünk egyet azzal, hogy az egyházi fenntartásba kerülő nemzetiségi köznevelési intézményeknél a nemzetiségi önkormányzatok egyetértési joga nem biztosított. Szeretném aláhúzni és nagybetűkkel kiemelni, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. Részletekbe nem akarnék belemenni, de eddig például Budaörsön a Mindszentynek olyan igazgatója volt, hogy rendszeresen vissza kellett venni tőlük a nemzetiségi célokra adott többlettámogatásokat, mert azokat nem volt hajlandó erre felhasználni, de amióta új igazgató van, aki számára ez fontos, aki ezt szívügyének tekinti, megváltozott a helyzet, a régi és az új helyzetet össze sem lehet hasonlítani. Márpedig egy gyereknek annál többet – s ezt a gyakorlatból tudom a három kisebb gyermekem kapcsán –, hogy a hitet az írni-olvasni tanulással együtt az iskolában magába szívja, s mindemellett nyelvet tanul és nemzetiségi identitástudatot kap, nem tudunk adni. Nagyon szomorú lenne, ha pont az egyházi fenntartású intézményeknél sérülne ennek a dolognak a másik oldala, az, hogy nemzetiségi identitásunk van és hitünk van. Csak jelzem, hogy ez a dolog még nem rendezett. Az egyházi fenntartású nemzetiségi köznevelési intézmények egyetértési jogát pedig napirendre kell venni és ott tartani, és ezen változtatni kellene. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Kissné Köles Erikáé a szó. KISSNÉ KÖLES ERIKA szlovén nemzetiségi szószóló: Tisztelettel köszöntöm helyettes államtitkár urat és valamennyi résztvevőjét az albizottsági ülésnek. Miután mi vagyunk a legkisebb nemzetiség, nyilván nálunk kicsiben jelentkeznek azok a problémák, amelyek nagyobb nemzetiségeknél nagyban. Egészen konkrétan a szlovén kisebbségnek, nemzetiségnek sincsen saját papja. Bár van egy, a térségből származó pap, akit pár évvel ezelőtt elhelyeztek. Nincs természetesen megoldva tehát nálunk sem az egyházi anyanyelvi hitélet kérdése. Vannak szlovén nyelvű szentmiséink, minden településen havonta egyszer. Többek között Szentgotthárdon is, ezt még jómagam kezdeményeztem helyi nemzetiségi önkormányzati elnökként, és szerencsére meghallgatásra találtam a helyi plébános személyében, és a muraszombati püspökségnél is, viszont úgy járnak hozzánk Szlovéniából misézni a papok, hogy soha egy fillért nem tudunk nekik fizetni se útiköltségre, se semmire. Most amire itt felkaptam a fejem, a hitéleti tevékenységek támogatásánál, és kérdésem lenne, hogy adott esetben lehetne-e, mondjuk, a nemzetiségi önkormányzatnak egy ilyenre pályáznia, hogy a Szlovéniából érkező papoknak valamilyen, legalább útiköltség-támogatása, mert ez nálunk örökké vita volt, miután a szentgotthárdi polgármesteri hivatal rendezi a pénzügyi dolgainkat, és nem tudtunk

12 dűlőre jutni. Tehát konkrétan határozottan elzárkóztak, hogy mi ilyen célra bármit fordíthassunk. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Fuzik János, szlovák szószóló! FUZIK JÁNOS szlovák nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr és Munkatársai! Nyilvánvalóan a hitélet területén nagyon színes a kép bizottságunkban, albizottságunkban is, hiszen 13 nemzetiséget képviselünk, és nem egy nemzetiség polgárai több felekezethez is tartoznak, akár a szlovákok is legalább három jelentős egyházhoz. Tehát nyilván nagyon színes a kép, és ebből adódik a kérdésem is, ami nyilván szintén hasonlóképpen összetett, és erről nem hallottunk, hogy az anyaországainkban működő testvéregyházakkal a hazai egyházaknak milyen a kapcsolata, mennyit tud erről a kormány vagy az állam vezetése, hogy tudja ezt támogatni, ennek vannak-e nemzetiségi vonatkozásai. Hiszen örömmel hallunk arról, hogy például Szlovákiában a magyar kormány támogatásával református vagy római katolikus templomokat újítanak fel, feltételezhetően itt az egyházak közötti kapcsolatoknak is ezt alá kell támasztaniuk. Van-e valamiféle visszahatás az egyes anyaországi testvéregyházak részéről a nálunk élő nemzetiségi hívők vonatkozásában, tehát pozitív visszahatás? Egy dolog, amit megértek, hogy helyettes államtitkár úr nem kívánt elmélyülni az egyházak belső életében, tehát, hogy ők a nemzetiségekkel milyen kapcsolatokat ápolnak, és ez hogy működik, bár több kérdés erre irányult. Szerencsére az ombudsmani hivatal végzett ilyen irányú vizsgálatot, a helyettes ombudsman asszony, a nemzetiségi jogok védelmezője ennek az egyházügyi vizsgálatnak az eredményeiről hamarosan beszámol bizottságunknak. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Görög szószólókolléga! KORANISZ LAOKRATISZ görög nemzetiségi szószóló: Tisztelettel köszöntöm én is államtitkár urat és minden meghívottat. Az a kérdésem, helyettes államtitkár úr, hogy a Görögkeleti Ortodox Egyházzal volt egy olyan probléma, hogy egy templom, amely a Petőfi téren található, amely még 1780-ban épült és görögök építették, most az oroszok birtokolják. Több esetben hallottunk arról, hogy a patriarchátus és a magyar állam között van valamilyen kapcsolat, amely arra vonatkozik, hogy valamilyen templomot tudnának ehelyett adni, vagy a kérdésem az, hogy milyen irányban folynak ezek a tárgyalások, ez az egyik dolog. A másik meg, hogy tudjuk mi is, nemzetiségekhez tartozók, hallottuk az előbb, hogy 30 milliót kapott 2015-ben a Görögkeleti Egyház. Az 1 százalék után mennyi pénz jött össze? Ezzel mi is le tudjuk mérni, hogy a nemzetiséghez tartozók és a vallásgyakorlók mennyire támogatják a saját vallásukat. Ha arról van valamilyen információ vagy statisztika, azt kérném. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Így a vége felé, ha szabadna nekem is néhány szót szólni szószólói minőségemben. Azt hiszem, az elhangzottak világosan bebizonyították, hogy indokolt ennek a kérdésnek a napirendre tűzése. Nem tudom, hogy egy parlamenti albizottságként meghívhatnánk-e, mondjuk, a bíboros urat egy tájékozódó beszélgetésre, mert könnyen vagyunk mi, akik az Ortodox Egyház hívének számítunk, mert ott gyakorlatilag a nemzeti egyházként működik, és az anyanyelvű szentmisék evidenciába tartoznak. A probléma - és ezt én a magam környezetéből is látom - ott van, ahol az egyetemes Katolikus Egyház vagy a Református Egyház szolgálatába

13 tartozik, és gyakorlatilag a tradicionálisan nemzetiségi településeken is, mi most örülünk, hogy havonta egyszer vagy egy állami ünnepség alkalmából van nemzetiségi nyelvű szentmise vagy istentisztelet, holott úgy gondolom, hogy ez természetes lenne. Jómagam voltam két évvel ezelőtt - és azóta foglalkoztat ez a gondolat - egy olyan településen, ahol a rác hagyományai vannak és az illír Madonnájuk országosan ismert, és ugyan Nagyboldogasszony ünnepe a falu búcsúja, és az ottani plébános nem engedte a horvát közösségnek, hogy az ünnep napján tartsanak rácmisét, hanem azt csak az ünnep másnapján engedélyezték, a templomban legalább ötszáz ember volt jelen, és engem, mint ugyan nem a felekezethez tartozót, de hívő embert ez nagyon megdöbbentett, hogy ilyesmi egyáltalán a kétezres években létezhet. Ezért gondolom, hogy itt, még ha tudjuk, hogy az egyház és az állam szét is van választva, de azért nekünk közösen kell gondolkodni, és sugallanunk kellene legalább vagy erősen javasolnunk az egyházi méltóságoknak, hogy gondolkodjanak el ezeken a problémákon. De ez nyilván nem az én tisztem, illetve az én tisztem is, hogy mondjam, és minél többször mondjuk mi magunk. Viszont itt a legtöbb probléma - és én egy kicsit másik oldalról szeretnék mint szerb szószóló egy problémát felvetni. Itt a legtöbb probléma az volt, hogy nincs. Van olyan helyzet is, mint például a szerb nemzetiség és a szerb egyház kapcsán, amikor a van is problémát okoz. Tehát nekünk Magyarországon sajnos vannak olyan régiók, ahol a több évszázados templomaink, a temetők ott állnak és a hívek azokról a területekről sajnálatos módon eltűntek. Tehát valamiképpen ezeknek a fenntartására, gondozására kellene megoldást találjunk. És most én nem elsősorban pénzt szeretnék kérni az államtitkárságtól, de az is nagy segítség lenne, ha ezeknek a fenntartására, akár a nemzetiségi önkormányzatokat is be lehetne venni ezekbe a közmunkaprogramokba, hogy a nemzetiségi önkormányzatok számára legyen területileg, mert azokon a területeken nyilván nincs önkormányzatunk se, ahol nincsenek hívek, hanem, hogy akár a megyei, vagy a szomszéd, vagy az országos, tehát ez egy megbeszélés meg közös gondolkodás eredménye, de ezekbe a programokba ilyen, a mi számunkra értelmes munkára is lehessen pályázni, embereket, segítséget kapni, mert ezek nagyon fontos dolgok lennének, ezeknek a tereknek a rendbetétele, hisz ez is Magyarország épített öröksége, az itteni emberek keze munkájának a dicsérete, és ezt mindenképpen fenn kellene tartani és meg kellene őrizni az enyészettől. Nyilván vannak problémák a visszaadott ingatlanok, múzeumok fenntartásával, gondozásával, de hát ezek ismertek, ezekre most nem szeretnék kitérni. Kérdezem helyettes államtitkár urat, hogy kíván-e reflektálni az elhangzottakra. Fülöp Attila válaszai FÜLÖP ATTILA helyettes államtitkár (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Mindenképpen. Nem tudom, milyen mélységben fog sikerülni, de mindenre megpróbálok válaszolni. Az első kérdésre már csak azért is, mert nem akartam én túldramatizálni és ebbe az irányba vinni, de amit a szószóló asszony említett, hogy régen az oroszlánok elé vetették a keresztényeket, nos szerintem ez ma is így van, és nincs is olyan messze tőlünk. Az a helyzet ma is fennáll, hogy vannak keresztények, akiket a hitük miatt oroszlánok elé vetnek, csak ma nem oroszlánok vannak, hanem egyéb eszközök, és ez nincs túl messze Magyarországtól. De hangsúlyozom, ez nem Magyarországra vonatkozik, hanem tőlünk kicsit keletebbre. Az szerintem minden kérdésre összességében is válasz, hogy az állam azért, mert támogatja az egyházakat, még nem jogosult arra, hogy a hitéletbe beleszóljon. A hitéletbe való beleszólás nemcsak azt jelenti, hogy mik a hitelvek, hanem az is, hogy

14 milyen az egyház szervezeti felépítése. Bármennyire is összemosódik ez a két dolog, nyilván minden egyháznál másképp működik az, hogy milyen alapon és hogy lehet valaki egy adott közösség lelkésze vagy papja. Itt szóba került a bíboros atya. Nos a Római Katolikus Egyháznál a papok elhelyezése a mindenkori egyházi megyés püspök joga. Ebből a szempontból tehát nem a bíboros atya, hanem a Püspökkari Konferencia az, aki ebben segíteni jut, illetve akihez ezt az információt el kellene juttatni. Most Veres András püspök atya az MKPK vezetője. A püspökök döntik el, hogy melyik plébánia élén ki legyen. Ebből a szempontból ott érdemes tájékozódni. Mi ebben nagyon szívesen közvetítünk. Már korábban is mondtam, mi ebben úgy tudnánk segíteni, ha konkrétummal tudnánk előállni, ha azt tudnánk mondani, hogy melyik egyházmegyében mely települések környékén melyik nemzetiségről van szó, mert a püspök uraknak is az első kérdésük nyilván az lenne, hogy melyik településről és ott milyen nyelven folyó anyanyelvi szentmiséről van szó. Ha kell, akkor mi ebben nagyon szívesen közvetítünk, például úgy, hogy az államtitkárságra is menjen egy olyan összefoglaló levél, amelyben a nemzetiségek jelzik ezt a kérést, illetve problémát, de magát a szervezeti kérdést – s nem azért, mert nem szeretnénk – nem tudjuk megoldani, ez az egyházak belügye, ők fogják eldönteni, hogy az adott lelkészt vagy papot hova fogják tenni. A második kérdésre, a százéves évfordulóval kapcsolatos felvetésre reagálva: tavaly év végén is próbáltunk még az év végi pénzekből egyházi célú nemzetiségi programokat támogatni például Felsőszölnökön és a kőbányai lengyel templom vonatkozásában is. E tekintetben ezután is szívesen állunk rendelkezésünkre. Az útszéli keresztek felújítása is tipikusan nemzetiségi, de mégiscsak egyházi vonatkozású kérdés. Sokszor elhangzott, hogy fontos a hitélet és az egyházi élet; mi ezt lehetőség szerint pénzzel is szeretnénk támogatni. Azt valóban mindannyian tudjuk, hogy az örmény helyzet speciális. Én ebben a kérdésben most nem tudok semmiféle fejleményről beszámolni, az üggyel kapcsolatban semmilyen előrehaladásról nincs tudomásom. A lengyel templommal, valamint azzal kapcsolatban, hogy ma 29 lengyel pap van Magyarországon, valamint hogy közülük hányan tartanak anyanyelvi misét, egyetlenegy gondolatot engedjenek meg. Van egy szerzetesrend, a Verbiták, amelynek a magyarországi vezetője a lengyel származású Gergely atya. A Verbiták azért alakultak száz évvel ezelőtt, hogy Magyarországról és Európából menjenek ki missziós tevékenységet folytatni azokra a területekre, ahol nincsenek keresztények. Ma viszont már fordított a helyzet, a Verbitáknál van harminc pap, akik közül mintegy húszan nem magyarok, és nem is a környező országokból jönnek, hanem például a Fülöpszigetekről, Új-Guineából vagy Afrikából. Ma jellemzően az a helyzet, hogy mindenki paphiánnyal küszködik, és ez nemcsak a nemzetiségeknél van így, hanem mindenkinél így van. Ezt csak azért mondtam el, mert most arról beszélünk, hogy egy adott településen van-e olyan felkészült pap, aki anyanyelven tud szentmisét mondani, de sokszor az a kérdés, hogy van-e olyan pap, aki tud szentmisét mondani, nyelvtől függetlenül. Szerintem az a következő napirendi ponthoz is tartozik, hogy az országos önkormányzat tudja-e támogatni a templomot. Egyébként lehet támogatni, ezt jogszabály nem tiltja, de ehhez bizonyos dolgokat meg kell tenni. A mostani támogatói okiratot módosítani kell, de erre vonatkozóan nincs jogszabályi tiltás. Ahogy Ritter Imre szószóló úr, úgy én is nagyon örültem február 19-ének, és azt gondolom, hogy nagyon méltó volt az az esemény. Jó lenne, ha több ilyen esemény is lenne. Az anyanyelvű papokról már beszéltünk. A köznevelési intézménnyel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy én a személyi viszonyokat nem ismerem, nem

15 tudom, hogy ott ki az igazgató és a tevékenységét nem is szeretném értékelni. A nemzetiségi önkormányzatoknak hogy lehet ebbe beleszólási joguk? A köznevelési törvény most éppen napirenden van, ezt a kérdést ott kell felvetni. A szlovén szószóló asszonynak válaszolva: az 5 ezer főnél kisebb települések helyzetét egy kormányrendelet szabályozza. Itt belső jogi személyek vannak, kizárólag egyházi jogi személyek, és a kormányrendelet definitíve megmondja, hogy ki kap és hány forintot. Tehát ez nem pályázati alapon működik, hanem úgy, hogy le van írva a kormányrendeletben, melyik egyházmegye vagy belső egyházi jogi személy hány forintra jogosult az ott szolgálatot teljesítő papok után. Ezt a kérdést alapvetően egyházi részről kellene rendezni, úgy lehetne erre megoldást találni. Az anyaországok és a testvérországok kapcsolatairól kevés információnk van. Azt nyilván el lehet mondani – amit egyébként valamennyien tudunk –, hogy a burgenlandi horvátok és a magyar horvátok között jó a viszony, meg hogy Mariazell közel van. De az egyházakra vonatkozó szervezeti információ nekünk nem áll rendelkezésünkre, ez csak az egyházakon belül van meg. Viszont van egy fontos dolog, ami erre kihat, és amit még nem említettem: az egyházi támogatások között minden évben van egy pályázatos támogatás, amely nem személyeknek szól, hanem kifejezetten felújításokra vagy programokra. Ez az egyházi örökségvédelem és a közösségi célú programok, ami 2 milliárd forint. Az idén már volt róla döntés. Minden évben az év végén van kiírva, általában novemberben, a döntés pedig márciusban van. Ebben egyházi jogi személyek tudnak pályázni az általuk fenntartott templomokra, de nemcsak templomokra, hanem bármilyen közösségi teremre, intézményre – adott esetben szociális vagy oktatási intézményre – , parókiára vagy közösségi térre. Ez abszolút pályázatos közösségi célú programok, például egy évforduló megszervezésére van. Emlékeim szerint az idén 4 millió forint volt a maximum, a beruházásnál pedig 35 vagy 40 millió. Ezt azért ajánlom a bizottság szíves figyelmébe, mert ez fontos, de ez minden évben csak egyszer nyílik meg. Év közben nincs ilyen pályázat, ez egyszer nyílik meg és utána zárul. Ez azért fontos, mert ez határon belül és határon kívül is van, tehát az egész Kárpátmedencében, bár ennek az összegnek a nagyobb része nyilván Magyarországon szokott hasznosulni. A görögkeleti egyház Petőfi téri templomával kapcsolatban egy régi tulajdonjogi vita van. Arról nem tudok beszámolni, hogy ebben valamilyen fejlemény, illetve bármilyen csereingatlannal kapcsolatban konkrét megállapodás lenne. Közben megnéztem, az 1 százalék 2015-ben 4,47 millió forint volt, az előző évben 4,4 millió, 2013-ban pedig 4,3 millió, ez tehát nagyjából állandónak mondható. Ebben persze a kiegészítés is benne van, tehát nemcsak a felajánlott 1 százalék összege, hanem az állami kiegészítés is, ami 1 százalékra kiegészíti ezt a dolgot. Tehát a kettő együtt volt mintegy 4 és fél millió forint. Amit pedig elnök úr kérdezett, az anyanyelvű istentisztelet, én ezért gondolom, hogy ha a Katolikus Egyházról, de az nyilván egy része, egy Református Egyháznál megint más, mert ott pedig a helyi közösségnek van alapvetően beleszólási joga és döntése, de a Római Katolikus Egyházban az elhelyezést kevésbé a bíboros atya, hanem konkrét ügyekben abszolút az egyházmegyei püspökök fognak dönteni. Tehát én ezért vetettem fel. A közmunkaprogramot örömmel továbbítom vagy karoljuk fel ezt a dolgot, mert egy másik területen, a civil területen sikerült ebben egyet előrelépni, tehát, ha nemzetiségi területen erre van igény, akkor ezt nagyon szívesen kezdeményezzük az államigazgatáson belül, hogy annak legyen utána jogszabályi lába, meg finanszírozás is mögötte.

16 ELNÖK: Köszönöm szépen helyettes államtitkár úrnak. (Jelzésre:) Hartyányi Jaroszlava szeretne még reagálni. HARTYÁNYI JAROSZLAVA ukrán nemzetiségi szószóló: Az államtitkár úrnak, én értem a helyettes államtitkár helyzetét, hogy ezt mondta, amit mondani tetszett, csak azt mondom, hogy a magyar sajtóban halljuk, hogy Nyugat-Európa már nem is keresztény, elveszítette a kereszténységet. Pár évvel ezelőtt Toledóban jártam, ahol 150 ukrán él a városban. Ott is az egyház és az állam el van választva egymástól, és ennek ellenére az egyház az ukrán görögkatolikus papnak autót adott, 800 euró fizetést és a lakást. Tehát ennyit a keresztény nyugati Európáról, ami itt a magyar sajtóban annyira ostoroznak. És itt egyetlen ukrán papot, amit kérünk, nem lehet ide beengedni, vagy nagy nehézségek árán önállóan behozhatunk, de ehhez nincs a közösségnek ereje. Tehát lehet azt mondani, hogy nem tudunk semmit segíteni, de én nem hiszek ebben. Tehát, ha az állam akarná, akkor megtalálná annak a módját, hogy segítsen. Hiszen Toledóban - és ez az utolsó mondat - nem az egyház volt a kezdeményező, hanem a spanyol állam, aki megértette, hogy nemrégen, tíz évvel ezelőtt odaérkezett ukrán migráns emberek, akik dolgoztak és építették az országot, megérdemelték, hogy anyanyelvi misét kapjanak. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Helyettes Államtitkár Úr! FÜLÖP ATTILA helyettes államtitkár (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Ha szabad két mondatot erre reagálva. Ha félreérthető voltam, akkor elnézést. Tehát én nem azt mondtam, hogy mi nem szeretnénk segíteni, csak azt, hogy ebben a kérdésben az egyház maga megkerülhetetlen. Bármilyen ilyen típusú segítségben állunk rendelkezésre, akár az egyházzal való megbeszélésben, akár bármiben, biztos, hogy segíteni fogunk. Ha megengedi elnök úr, még egy mondatot szerettem volna a végén mondani. A felvezetőből ezt kihagytam, hogy pont ezek miatt a kérdések miatt, amik itt felmerültek, hogy az egyház és a nemzetiség hogyan viszonyul egymáshoz, mi szeretnénk idén, szeptember 9-én és 10-én egy rendezvényt csinálni, a Velencei-tónál méghozzá. A rendezvény egy nemzetiségi, egyházi, ifjúsági találkozó lenne. Szeretnénk a szószóló asszonyok, urak részére elmondani. A kapacitás véges, tehát várhatóan 100 fő körül lenne. Velencei-tó, Agárd, szeptember 9-10, ez egy péntekszombat. Alapvetően ifjúsági találkozó lenne. Tehát itt szeretnénk azt lehetővé tenni és megmutatni is, hogy vannak Magyarországon nemzetiségi ifjak, akik egyébként még vallásos gyökerekkel is rendelkeznek. Szeretnénk majd kérni ebben azt a segítséget, hogy mi várnánk mindenkit ide, még egyszer mondom, felekezettől függetlenül, az ortodoxiától a katolikus, református, evangélikus felekezettől is, és szeretnénk azt, ha ez azért alapvetően egy fiataloknak szóló, jó hangulatban eltöltött másfél nap lenne, aminek a végén nyilván valamilyen közös istentisztelet, ima, elmélkedés zárná ezt a dolgot. A megszervezésével kapcsolatban felvettük a szlovák és a német ifjúsági szervezettel a kapcsolatot, beszéltünk is velük, de azért szeretném itt hangsúlyozni, mielőtt bármilyen más információ lenne erről, hogy minden nemzetiséget szeretettel várnánk. Egy kérésünk van, hogy aki diák oda eljön, azért az adott küldő intézmény vállaljon valamilyen felelősséget. Tehát nyilván lesznek kísérő tanárok is velük, csak szeretnénk azért, ha semmilyen probléma nem lenne itt ilyen 14-16 éves gyerkőcök között. Köszönöm szépen.

17 ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezzel a második napirendi pontot lezárom. Tájékoztató a nemzetiségi célú előirányzatokból nyújtott támogatások feltételrendszeréről és elszámolásának rendjéről szóló 428/2012. (XII. 29.) számú kormányrendelet alkalmazása során felmerülő gyakorlati tapasztalatokról Következik a harmadik napirendi pont, tájékoztató a nemzetiségi célú előirányzatokból nyújtott támogatások feltételrendszeréről és elszámolásának rendjéről szóló 428/2012. (XII. 29.) kormányrendelet alkalmazása során felmerülő gyakorlati tapasztalatokról. A meghívott előadónk továbbra is Fülöp Attila helyettes államtitkár úr, akinek egy fél pillanat szusszanásnyi idő után újra átadom a szót. Fülöp Attila tájékoztatója FÜLÖP ATTILA helyettes államtitkár (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Nagyon szépen köszönöm. Bár gondolom, itt inkább előbb adom át a szót, annál több kérdést fogok megkapni egyszerre. (Derültség.) A mi részünkről én csak szeretném megismételni, hogy itt alapvetően a sokat emlegetett 428/2012-es kormányrendeletről van szó, ami szabályozza az országos és helyi települési, területi nemzetiségi önkormányzatok pénzköltésének a szabályait most nagyon leegyszerűsítve. Számos átalakuláson ment ez keresztül az elmúlt időszakban. Az átalakulás nyilván azt is jelenti, hogy bizonyos szempontból, sőt mindenféle szempontból az elszámolási szabályok szigorodtak, szigorodtak az elmúlt évben, és szigorúbbak lettek idén is. Folytattunk erről év végén egy megbeszélést az ONÖSZ kezdeményezésére, mert ez az országos önkormányzatokat érinti alapvetően, nyilván a helyieket is, akiknek pont az elmúlt napokban kellett vagy kellett volna benyújtaniuk a beszámolót az előző évi gazdálkodásukról. Abban maradtunk akkor, és én ezt szeretném a bizottság előtt is hangsúlyozni, hogy azt mi is látjuk, hogy ez felvet számos kérdést, részben azért, mert ebben vannak olyan szabályok, amivel eddig nem találkoztak az önkormányzatok, ebből adódó kötelezettségek is vannak, olyanok, amiket nem értenek, és vannak olyan kormányzati szándékok, miután ez költségvetési támogatásnak minősült, amelyek szigorítják ezeket az elszámolásokat. Mi azt kértük, hogy ebben csak akkor lesz előrelépés, ha háromoldalú egyeztetéseket tudunk idén folytatni, tehát az önkormányzatok részéről, az EMMI részéről és a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről is van ott munkatárs. Ha ezt nem háromoldalúan tesszük meg, akkor szerintem ebben nem fogunk tudni hatékonyan előremenni. Azt is egyeztettük, hogy most a pályázatok lassan lezárulnak, a bírálatok, és ezután mi szeretnénk márciusban ezt elkezdeni, már csak azért is, mert a jövő évi költségvetést 2016. június 30-ig el kell fogadnia a parlamentnek. Ha elfogadják addig, akkor legalább már a kereteket lehet tudni, hogy mi az, ami változtatás van, mert az elszámolási szabályzatok akkor kellenek, hogy nagyjából a keretek meglegyenek, amikor már tudjuk, hogy mennyi pénz van ezen a területen. Úgyhogy én elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy az észrevételeket megkaptuk, folyamatosan megkapjuk, mi nyitottak vagyunk az egyeztetésre. Én szeretném összehívni ezt az egyeztetést, mondjuk, március végéig bezárólag biztosan, úgy, hogy azon a nemzetiségek is, az NGM is és mi is részt vegyünk. ELNÖK: Köszönjük szépen a bevezetőt, helyettes államtitkár úrnak. Jöjjenek a kérdések, észrevételek. (Jelzésre:) Ritter Imre német szószóló!

18 Kérdések, észrevételek RITTER IMRE német nemzetiségi szószóló: Köszönöm szépen. Végül is három nagy terület van, amit generálisan át kellene nézni, és több esetben azzal az iránnyal, ami az elmúlt két-három évben történt, pont ellentétes módosításokat kéne megcsinálni. Én a magam részéről ezeket a szabályozásbeli problémákat fontosabbnak tartom most, a 2017-es év előtt, mint adott esetben a támogatások számszaki változtatását. Egyrészt az országos önkormányzatokról, másrészt a helyi önkormányzatokról beszélek, harmadrészt pedig érdemi lépést kellene tenni a NEMZ pályázati kiírásainál is. Elnézést kérek, hogy Heinek Ottó elnök úr nem tudott eljönni, ez nem az érdektelenség miatt van, hanem azért, mert két hete műtötték és egyelőre még nem mozgásképes, de tegnap az Országos Német Önkormányzat részéről az országos önkormányzatokra vonatkozó részt írásban is megküldtük az államtitkár-helyettes úrnak. Az a dolog lényege, hogy míg korábban az Országgyűlés fejezetében voltak az országos nemzetiségi önkormányzatok támogatásai és azt úgymond normatív, alanyi jogon kapták, ez kikerült a KIM-hez, majd kikerült az EMMI-hez, és most az egészet megpróbálják beletenni egy olyan keretbe, mint amiben a civil szervezeteket pályáztatják, így gyakorlatilag teljesen szétverve és lenullázva azt az eredményt, amit az önkormányzatiság jelent, és amit az országos önkormányzatoknál az elmúlt húsz évben elértünk. Abba nem akarnék belemenni, hogy a támogatási okirat is – mivel az se volt meg, csak minta volt – alkalmatlan, és az egész technikai feltételei sincsenek meg, mert ez csak idő, pénz meg paripa kérdése. Egyáltalán az elvvel nem értünk egyet, amilyen irányba ez elment, hogy kivették az önkormányzatokból a nemzetiségi önkormányzatokat. Ez nemcsak a 428-as problémája, hanem az államháztartási törvény problémája is. Először generálisan az elvet kéne az asztalra tenni és abban rendet csinálni, mert ez így gyakorlatilag lábbal tiporja az önkormányzatiságot. A másik nagy terület a helyi nemzetiségi önkormányzatok, ahol lényegében ugyanaz történik. Az alanyi jogon járó támogatások helyett megpróbálnak egy olyan adminisztratív előírásokkal teletűzdelt elszámolási rendszert csinálni, ahol valamilyen íróasztal melletti elvek alapján próbálják meghatározni az adott közösség helyett, hogy mit mire költhet, mennyit költhet, hogy az év végéig el kell költenie, hogy feladattal kell terhelnie, satöbbi, bizonyos területeket pedig – például az ösztöndíjakat –, amelyek meghatározók egy nemzetiség jövője szempontjából, kizárnak a felhasználási lehetőségek közül. Hogy Magyarországon a nemzetiségek még élni tudnak és túlélnek, az – nem akarok más nevében beszélni – meghatározóan annak köszönhető, hogy egy stratégiailag átgondolt, rendkívül szakszerű és rendkívül előrelátó hosszú távú tervezést készített például a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata. Az ingatlanjainkkal kezdettől fogva azért gazdálkodtunk úgy, ahogy, hogy legyen fedezetünk a hitelfelvételekhez, és a szabályozási problémákat ezzel valamilyen szinten kezelni tudjuk. Kezdettől fogva alapvető célkitűzés, hogy megfelelő szintű tartalékot képezzünk, mert különben bármiféle megalapozott gazdálkodásnak még a nyoma sem lehet. Az a fajta szabályozási irány, amerre a szabályozások az elmúlt két-három évben elindultak, ennek pont az ellenkezője, és ez ellehetetleníti a további működést. A harmadik rész a nemzetiségi egyesületekre, civil szervezetekre vonatkozik. Azt kezdeményeztük, hogy ha már a költségvetést előrehozták fél évvel, akkor hozzuk előre legalább fél évvel a pályázatok kiírását is. Két hete részt vettem a Landesrat közgyűlésén. A Landesrat – amelynek 241 magyarországi német egyesület a tagja – az egész országra kiterjedően az ének, a zene, a tánc, a zenekarok mellett a teljes kulturális életet fogja össze. A 2016-os költségvetésüket elfogadták, de már 2017-re és

19 2018-ra is napra pontosan meghatározva megvan az egész program, az összes minősítőnek, országos versenynek és mindennek az ideje helyszínre, napra, költségekre lebontva. Jelenleg az éves 30-32 millió forintos működési költségük fele van lekötve bankban tartalékként, és az a célunk, hogy legalább egy évi költségvetésnek megfelelő tartalékunk legyen, mert egyébként nem lehet tervszerűen, normálisan működni a magyar támogatási rendszerben. Mivel az összes nemzetiségi diákverseny tavasszal van megrendezve, de csak július-augusztusban lehet pénzhez jutni, holott elvileg előtámogatott pályázati rendszer van, ez csak úgy működhet, hogy több millió forintot különítettünk el arra, hogy meg tudjuk rendezni ezeket a versenyeket. Csak egy dolgot mondok: a német vers- és prózamondó versenyre – és ez csak egy a zene, a tánc, az ének, satöbbi mellett – közel nyolcszáz gyereknek hét iskolában van előverseny, majd pedig a döntő. Ha a buszokat, az étkezést, minden technikai és tartalmi feltételt az aktuális pályázatokból kellene finanszíroznunk, már régen megszűntek volna ezek a versenyek. Ezt csak azért tudjuk megcsinálni, mert mindig mindent időben kifizettünk, még a sarki cukrászdában a sós süteményeket is. Szerintem senki másnak nem adnak átutalásos számlát az életben, csak a németeknek, és csak azért, mert 15 éve mindig megfinanszírozzuk saját pénzből. De így nem működhet egy nemzetiség! Elnézést kérek, hogy mindezeket helyettes államtitkár úrnak mondom, hiszen nem ő az előidézője ennek a helyzetnek, sőt tudom, mindent megtesz azért, hogy ezen változtassunk – ezt már meg is beszéltük –, de azt gondolom, nyilvánosan el kell hangoznia annak, hogy nem kegyet gyakorol az állam. Mi két-három évre előre dolgozunk. Noha a nemzetiségi köznevelési intézményeknél hosszú éveken keresztül nem volt egyetlen forint jutalom, és nem ismerték a kafetériát sem, mi mégis azt mondtuk, hogy muszáj tartalékot képeznünk, mert másképp nem tudjuk finanszírozni a gyerekek oktatását. Ha nem ezt tettük volna, már nem lennének nemzetiségi köznevelési intézményeink. Folyamatosan több tízmillió forinttal tartozik az állam a pályázatok késedelmes elbírálása és az állami támogatások késedelmes folyósítása miatt. Csak és kizárólag azért tudtuk működtetni az intézményrendszert és a pályázati rendszert, mert megfelelő tartalékokat képeztünk, és ezt alapvetően fontosnak tartottuk. A jelenlegi elszámolás ezt derékba vágja, és nem lehet értelmes megtakarítást képezni. Nem tehetem meg, hogy ha háromévente van a táncverseny, akkor arra készülök, vagy ha egy tájházat akarok berendezni, akkor az a fontos. Ez a fajta szabályozás az eddigi nagyon nehéz körülményeket egy tudatos, előrelátó, valamilyen szinten kezelni tudó gazdálkodás alól kihúzza a talajt. Azért fogalmazok sarkosan, mert nem az a lényeg, hogy egy-egy részletkérdésről beszéljünk, hanem generális elvi kérdéseket kell rendbe tenni. Itt nemzetiségekről van szó, önkormányzatiságról van szó, önállóságról van szó, hogy az adott közösség ennek keretében maga dönthesse el, mit mikor, mire, hogy használ fel, ne pedig egy íróasztal mellett próbáljanak olyan szabályokat csinálni ebbe bele nem látó, egyébként jó szándékú emberek, akiknek vajmi kevés közük van ehhez. Ehhez kérem a maximális támogatásukat, és azt, hogy az érdemi háromoldalú megbeszélések valóban elinduljanak, hiszen a nyakunkon van a 2017-es központi költségvetési törvény. A másik a pályázatokkal kapcsolatos, ahol most megint nem megyek bele, hogy mennyi minden dolog van. A legjobb, mi kezdeményeztük februárban bizottsági szinten is, hogy nézzük meg, hogy van-e bármilyen törvényi, technikai, tárgyi, személyi akadálya annak, hogy a pályázatok októberben kiírásra kerüljenek, az év vége előtt elbírálásra kerüljenek, januárban a szerződések megkötésre és februártól kifizetésre kerüljenek. A legjobb tudomásom szerint ennek semmilyen törvényi akadálya nincs, egyedül a szerződéseket nem lehet aláírni idén, mert azt akkor

20 miniszter úrnak kéne személyesen aláírni, mint jövő évre vonatkozó kötelezettséget. De ezt szeretném írásban egyértelműen letisztázni valamennyi minisztériummal és szervezettel, hogy ennek nincs törvényi akadálya, nincs személyi akadálya, ergo idén amint meglesz júniusban a költségvetés, októberben ezek kerüljenek kiírásra, elbírálásra, és jussunk el 25 év után oda, hogy valóban az előfinanszírozott pályázatok kifizetése megtörténik, a rendezvények megtartását és kifizetését megelőzően. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen Ritter Imrének, a költségvetési albizottságunk elnökének ezt az értékes hozzászólást. Hartyányi Jaroszlava! HARTYÁNYI JAROSZLAVA ukrán nemzetiségi szószóló: Ugyanúgy, mint az Imre, tényleg nem a helyettes államtitkárnak szóló előadásokat tartunk vagy szeretnénk tartani, mert tudjuk, végre van egy jóindulatú valaki, aki szeretne segíteni, csak szerintem gúzsba van kötve a keze. Maga fiatal, igazságérzéssel rendelkezik, és gondolom, hogy megérti, hogy miről beszélünk most, és ez kell hogy valahogy irányítsa a helyettes államtitkár tevékenységét. Én egyetértek, hogy ha a kormány ad támogatást, akkor az elszámolás rendje, feltételekről, minden rendelet legyen, sőt monitoringozzunk, de én kérdezem, ebben a kormányrendeltben lehet, hogy én nem olvastam végig, hogy a helyi önkormányzatoktól kérik az olyan elszámolást, hogy névsor, hogy ki vesz részt a helyi ukrán önkormányzat által rendezett ünnepségen. Ezeket kérik, a névsort. Tehát mint a civil szervezet közgyűlése. Amikor én ezt meghallottam, azt mondtam, hogy ilyen nincs, hát mi ez. És ha valaki véletlenül ezzel visszaél, hogy ez alapján majd ukránokat nyilvántartja? Ezt valaki nekem elmondja - Veszprémről beszélek, tehát konkrét veszprémi önkormányzat, beszámolókat írásban kérik, rendben van. Az egyes rendezvényről beszámolókat? Akkor anyanyelven fogjuk benyújtani. Miért? Senki nem tiltja, hogy mi ezt anyanyelven nyújtsuk be, csak az önkormányzatnak kell vállalni egy fél napot, hogy ott veszekedés formában vagy mit tudom én, milyen formában ezt el is fogadják. Bántónak érzem az egészet, hogy honnan veszik a helyi magyar önkormányzatok, akik segítenek a helyi nemzetiségi önkormányzatok munkájában, ezt a bátorságot, hogy névsorellenőrzést tartsanak a nemzetiségi… (Közbeszólás.) De hogy tőlük? Ezt én jelzem maguknak, hogy van ilyen, ez az egy, és kettő, szabályszerűen, én nem tudom, a többieknél, de nálunk nagyon sok panasz érkezett, hogy a helyi önkormányzatok rászállnak a nemzetiségi önkormányzatokra, pont erre a rendeletre hivatkozva. Úgy érzem, hogy lehet, hogy valakinek szándéka van, hogy elmenjen a kedve a nemzetiségnek, hogy önkormányzatot csináljon és működtessen, nemzetiségit, de én inkább azt mondanám, hogy ez inkább erősíti az embereket, csak azért is fogjuk csinálni, mert ha ilyen módon már szeretnék ellenőrizni a mi tevékenységünket, annál is inkább, hogy a helyi újságban, a helyi tévében ott bemutatják a rendezvényt, hála a jó istennek, és az alapján számlálhatja az embereket, mert azt is kérik, hogy hányan vettek részt. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha ez a rendelet az anyanyelv használatát szorgalmazza, ahogy a szószóló asszony mondta, akkor ilyen szempontból üdvözöljük a rendelet megszületését és alkalmazását. Kissné Köles Erikáé a szó. KISSNÉ KÖLES ERIKA szlovén nemzetiségi szószóló: Én egy kicsit ezt a témakört szeretném folytatni, egészen konkrétan azokkal az elkötelezettségekkel

21 kapcsolatosan lennének megjegyzéseim, amiket egy helyi nemzetiségi önkormányzatnak végre kell hajtania ahhoz, hogy adott esetben a pénzéhez jusson. Egy kötelezettségvállalást az elnöknek ki kell töltenie. Ezt két-három helyen kell aláírni, besorolni, hogy a működési célú támogatásból vagy a feladat alapú támogatásból kulturális, anyanyelvű, hitélet, satöbbi. Nagyon gyakran volt nekem személy szerint is például a pénzügyi ügyintézővel vitám, hogy ez belefér-e a feladat alapúba, ez lehet-e kulturális tevékenység és a többi. Majd miután ezt a kötelezettségvállalást természetesen az önkormányzat által hozott határozattal is alátámasztva megcsináljuk, akkor a számlát még jóvá kell írni, tehát igazolni, és a többi, én ezt egy kicsit soknak tartom. Tehát volt olyan számlám, hogy 3400 forintról szólt, és ehhez nekem hat aláírást kellett produkálnom. Ezt a ló másik oldalának tartom, azzal együtt természetesen, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy a központi költségvetésből származó bármilyen fillérrel el kell számolni. Tehát én javaslom, hogy gondolkodjunk együtt azon, hogy ezt valamilyen módon egyszerűsíteni lehessen, de legalábbis a nemzetiségi önkormányzatok ne érezzék, mert én sajnos néhányszor éreztem, hogy a polgármesteri hivatalok pénzügyi irodája vagy éppen a hatóság feladatát ellátó jegyző megvétózhatja, hogy egy nemzetiségi rendezvény nemzetiségi-e, megfelelő százalékban vettek-e részt azon a kulturális rendezvényen a nemzetiséghez tartozók, és a többi, tehát ez egy kicsit a másik oldala annak a bizonyosnak. Biztos, hogy jó. Tehát jó, ha rend van, én világ életemben híve voltam a rendnek, de ezeket mindig túlzásnak tartottuk. Biztos, hogy van ennek egy kicsit finomítottabb változata. Ha egy fillér forgalmam nem volt, nem nekem, hanem nyilván az önkormányzatnak, akkor is meg kellett jelennem a hivatalban, mert a bankszámlánk ketyeg, azon jelentkezik 41 forint kamat, vagy éppen fizetni kell a számlavezetésért 2740 forintot - körülbelül ezek az arányok -, és akkor azt alá kell írni, hogy igen, ezt átvezették, satöbbi. Summa summarum, ennek egyfajta felülvizsgálatát és egyszerűsítését tudnám javasolni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha az albizottság tagjai közül nincs jelentkező, akkor megadom a szót Hollerné Racskó Erzsébetnek. HOLLERNÉ RACSKÓ ERZSÉBET elnök (Országos Szlovák Önkormányzat): Köszönöm szépen a meghívást is és a lehetőséget is, hogy hozzászólhatok ehhez a témához. Itt ugyan a konkrét témamegjelölés a 428-as számú kormányrendelet, de ahogy itt előttem is elhangzott már, én is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amikor helyettes államtitkár úr rugalmasságának köszönhetően mi decemberben leültünk az EMMI, az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetségének a delegációja és az NGM képviselői, akkor is egyértelművé vált számunkra, hogy ez egy sokkal komplexebb probléma, ahogy itt Ritter Imre német szószóló úr is elmondta. Azt szeretném javasolni – erről már beszéltünk is helyettes államtitkár úrral –, hogy üljünk le tárgyalni, mert egyrészt több jogszabály módosítása már megtörtént, amiből a problémák egy része következik, másrészt pedig szükségesnek tartanánk, hogy térjünk vissza abba az irányba, amit Ritter Imre az imént felvázolt, hogy figyelembe véve az önkormányzati autonómiát és mindazokat a feladatokat, amelyeket az elmúlt években az országos önkormányzatok felvállaltak – de nemcsak az országos önkormányzatok –, próbáljuk meg annak a jogi kereteit megteremteni, hogy működőképes lehessen ez a rendszer. Én is el tudom mondani azt, amit az előbb Ritter Imre elmondott, hogy ha az Országos Szlovák Önkormányzatnak nem lett volna tartaléka, akkor sem a TÁMOP-os tankönyvfejlesztések, sem az iskolai működés

22 biztosítása, sem egy csomó más feladat nem lett volna finanszírozható. Ez tehát kardinális kérdés. A mi álláspontunk szerint hozzá kell nyúlni az államháztartási törvényhez, a végrehajtási rendelethez, a 428-as kormányrendelethez, s az egész csomag áttekintése után még az is elképzelhető, hogy más jogszabályokhoz is. Mi köszönjük azt a nyitottságot, amivel az államtitkárság kezeli ezt a kérdést. Már beszéltünk róla, hogy le fogunk ülni és elkezdjük a párbeszédet arra vonatkozóan, hogy milyen változtatásokra lenne szükség, és hogyan lenne működőképes ez a rendszer, amely a maga szerteágazó voltával és színességével véleményünk szerint a nemzetiségek hasznára szolgál, hiszen itt különböző lélekszámú közösségek és különböző intézményrendszerek vannak. Én sem tartom elhanyagolhatónak azokat a felvetéseket, amelyek az előttem szólóktól hangzottak el, ami nagyon megnehezíti a helyi nemzetiségi önkormányzatok helyzetét. Hozzánk is folyamatosan érkeznek ilyen jelzések. Az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége részéről azt szeretném jelezni, hogy az országos önkormányzatok elnökei fontosnak tartják a párbeszédet. Most egy nehéz időszak van mögöttünk, hiszen költségvetés-készítés és elszámolások voltak az elmúlt hetekben. Ez lassan lezárul, s akkor nekiülünk és megpróbálunk megoldást keresni azokra a kérdésekre, amelyek itt felvetésként elhangzottak. Úgy gondolom, ha abban az összetételben, ahogy decemberben is találkoztunk, le tudunk ülni, akkor meg fogjuk tudni keresni azokat a módokat, ahogy működőképessé váljon ez az egész rendszer. Nem lenne jó, ha a jelenlegi előírások maradnának hatályban, mert én már a 2016-os elszámolást is nagyon problematikusnak érzem. Nem tudom, hogy fogunk elszámolni a jelenlegi szabályok szerint azzal a forrással, amit az országos önkormányzatok kapnak, hiszen ezek nem 200 meg 300 ezer forintos tételek, hanem több tíz- és százmillió forintról van szó. Én személy szerint fizikai képtelenségnek tartom azt, hogy a 100 ezer forint fölötti számlák másolataival, tehát egy őrült mennyiségű dokumentációval számoljunk el. Végig kell gondolni, hogy lehetne ezt működőképessé tenni. Azt azért szeretném elmondani, nem arról van szó, hogy mi az ellenőrzés vagy a közpénzek felhasználásának a tisztasága alól szeretnénk valamiféle kibúvót keresni, hanem arról van szó, hogy meg kellene próbálni megtalálni azt az utat, amely lehetővé teszi az önkormányzatok önkormányzatként való működését, és egyben a közpénzek felhasználásának az ellenőrzését, ami az elmúlt időszakban egyébként az Állami Számvevőszék részéről is megtörtént. Ez tehát folyamatosan megy. Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy a következő hetek tárgyalásai során közelebb jutunk ahhoz a megoldáshoz, amihez a helyettes államtitkárság és a parlamenti bizottság támogatását is kérni fogjuk. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök asszony. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy nemcsak a meghívóban és a napirendben nevesített kormányrendelet megvitatásáról van szó, hanem arról is, hogy a nemzetiségi jogok megvalósítása során a gazdasági elszámolás körüli problémák komoly aggályokat vetnek fel nagyon sok jogszabálynál. S mivel az Áht. esetleges módosítása is felmerült, negyedik félként ahhoz az asztalhoz talán a mi bizottságunknak is oda kellene ülnie. Elnök úrral ugyan nem egyeztettem, de gondolom ő is egyetért azzal, hogy bizottságunk felajánlja azt a lehetőséget, amivel rendelkezik, hogy ezekben a jogszabály-módosításokban együttműködünk, és kezdeményezzük bizonyos törvények módosítását is, ha a tárgyalások során eljutunk odáig. Márpedig én nagyon szeretném, ha még a költségvetés elfogadása előtt tudnánk valamilyen eredményt felmutatni, és a tavasz

23 vége előtt valamilyen konszenzusos javaslatot letenni ezeknek a jogszabályoknak a módosítására. De nem az én dolgom a mai napirend összefoglalása. Kérdezem helyettes államtitkár urat, hogy kíván-e reflektálni az elhangzottakra. Fülöp Attila válaszai FÜLÖP ATTILA helyettes államtitkár (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Csak egy pluszgondolat erejéig. Az első gondolat: ha van egy helyzet, amikor nincs teljes egyetértés és elég sok kérdés merül fel, akkor le kell ülni és a problémákat meg kell beszélni. Én már december óta ezt mondom. A másik gondolat: ahhoz, hogy leüljünk tárgyalni, az előzményektől függetlenül mindenkinek arra kellene koncentrálnia, hogy a jövőben mi legyen. Megütötte a fülem egy mondat, amit már elég sokszor hallottunk, hogy lábbal tiporjuk az önkormányzatiságot. Ezt sokszor el lehet mondani, de ez nem fogja előrevinni az ügyet, mert akkor az lesz a következő félmondat, hogy az a jogszabály, amiről most beszélünk, 2015. február 18-án látott napvilágot, és azóta már eltelt egy év. Lehet, hogy már késésben vagyunk és korábban kellett volna erről beszélni, mert az biztosan megkönnyítette volna a helyzetet. Azt, hogy ez miért került ki a központi kezelésű előirányzatok közül és miért lett fejezeti kezelésű előirányzat, én nem tudom megmondani. Ez egy három-négy évvel ezelőtti történet, és ennek nyilván vannak konzekvenciái. Ha ez bekerül fejezeti kezelésre és bekerül költségvetési támogatásra, akkor az államháztartási törvény szerint ugyanez a kormányzat, amelyik nem akarja lábbal tiporni ezeket a jogokat, azt mondja, hogy a határon túliak, az egyházak és a nemzetiségek esetében lehet kivételt tenni akkor, ha a kormány erre megfelelő kormányrendeletet alkot. A kormány alkotott erre egy kormányrendeletet, a 428-ast, amellyel kapcsolatban a kormányon belül is van vita, hogy így jó, vagy úgy a jó. Én december óta folyamatosan azt mondom, az, hogy a nemzetiségek ma 12 helyett 50 iskolát tartanak fenn, vagy hogy a 2010. évi 3,2 milliárd helyett ma 8 milliárd forintot kapnak, nagyon sokak helyében csak szám, sokakban nem tudatosult az, hogy ennek mi a valós tartalma. Szerintem csak akkor lehet jó kompromisszumot kötni, ha sok beszélgetés után más döntéshozók fejében is megjelenik az, hogy az önkormányzatok mint intézményfenntartók vannak jelen, és ez a pénz nemcsak arra kell, hogy a hivatalok ezt működésre, személyi bérre és rezsire kifizessék, év végén pedig lekapcsolják a villanyt és el tudjanak számolni, hanem ez egy sokkal összetettebb dolog. Már a múltkor is felmerült Hartyányi Jaroszlava szószóló asszony részéről, hogy a civil szervezetek miért nyáron meg ősszel kapják meg ezt a pénzt. Én akkor azt a remélem nem elsietett ígéretet tettem, hogy az idén már májusig mindenki meg fogja kapni a pénzt. Továbbra is azt mondom, hogy addig meg fogják kapni, különben nincs értelme a nyári pályázatoknak. Ezt nekünk kell rendbe tenni, csak annyit szeretnék kérni a nemzetiségektől, hogy a megoldás felé próbáljuk vinni a helyzetet. Ma van egy jogszabályi környezet, amiben elég erős az akarat. Én úgy látom, hogy a központi költségvetés mint államilag osztott pénz feletti ellenőrzési mechanizmusok jogszabályba vannak vésve. Tehát ehhez a jogszabályokat kell módosítani, csak ezt mondom, mi abszolút mértékben állunk rendelkezésre. A helyi önkormányzatokról csak annyi, hogy friss adat, több mint 1800 önkormányzat benyújtotta az elszámolását a tavalyi évről. Nem tudom megmondani, hogy ebből mennyi jó, tehát a 2100-nak, mondjuk, 80-85 százaléka teljesítette. Biztos, hogy lesz, ahol nem jó, csak azt mondom, hogy mégis meg tudják csinálni. Tehát én értem, erre nem tudok mit mondani. (Fülöp Attila jegyzőkönyvön kívüli megjegyzése.) Az, hogy egyedileg vannak túlkapások, azt nyilván ott helyben meg kell

24 nézni meg ki kell vizsgálni, de azért hajlamos most egy pár olyan információ keringeni erről a kormányrendeletről, ami nincs is benne. Tehát ilyen típusú nincsen benne. Csak azt mondom, hogy a helyi önkormányzatok, mi is érdeklődve álltunk az előtt, hogy hányan fogják tudni megcsinálni ezt a beszámolót, ami egyébként, még egyszer hangsúlyoznám, nagyon minimális, de ezek szerint a nagy része azért legalábbis megpróbálta, hogy mire jutott vele, azt majd a következő napokban ki tudjuk értékelni. Befejezve, az a lényeg, hogy nagy részével mi is egyetértünk, és segíteni megpróbálunk a jövőben. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak két mondattal szeretnék visszaélni az elnöki funkciómmal. Az egyik, hogy reagálva erre a 85 százalékra. Megcsinálják a helyi önkormányzatok, mert megpróbálnak jogkövető magatartást tanúsítani. Az nem biztos, hogy egyetértenek, és hogy segíti ez a rendelkezés a munkájukat. Ez az egyik mondat. A másik mondat, hogy azt hiszem, abban konszenzus volt, hogy le kell ülni és meg kell tárgyalni ezeket a dolgokat. Decembertől márciusig eltelt idő, ki lesz, aki először meghívja az asztalhoz a feleket? Megkérhetjük helyettes államtitkár urat, hogy magára vállalja ezt a feladatot? (Fülöp Attila: Örömmel, természetesen.) Akkor köszönettel. Ezzel a harmadik napirendi pontot… (Hartyányi Jaroszlava: Reflektálok, ha lehet…) Most már nem lehet. (Hartyányi Jaroszlava: De…!) Nem jelentkeztél. (Hartyányi Jaroszlava közbeszól.) Jó, kivételesen. HARTYÁNYI JAROSZLAVA ukrán nemzetiségi szószóló: Köszönöm. Csak tényleg egy mondat. Nekem van egy javaslatom. Annak idején, amikor problémák voltak a helyi önkormányzatok és a magyar önkormányzatok között, akkor jegyzőket összehívták egy gyűlésre, konferenciára, és elmondták, hogy ez a rendelet, hogy kell értelmezni, vagy ez a törvény. Szerintem itt is eljött az idő. Én azért kérdeztem, tudtam, hogy nincs, de a túlkapások nem egy helyről szólnak, hanem több helyről, és itt bólogatnak is. Tehát ez azt jelenti, hogy önszántából értelmezik rosszul vagy valami baj van az értelmezési képességekkel egyes önkormányzatoknak. Tehát ezért mondom, hogy kellene, és én emlékszem, minket is meghívtak annak idején, az országos önkormányzatok elnökeit, hogy mi is elmondjuk, volt egy kétnapos konferencia, elmondtuk, hogy így nem lehet folytatni, hogy a helyi nemzetiségi önkormányzatokat - hogy mondjam? - nem megsemmisíteni akarják, vagy amit ön mondott… Milyen kifejezést használt? (Jelzésre:) Lábbal tiporják. Ezt senki soha nem állította, ezért is élünk és túl fogjuk élni, hanem ahogy Erika is mondta, azt szeretnénk, hogy egy emberi kapcsolat legyen, hogy ne keserítse azoknak az önkormányzatoknak az elnökeit, akik nem veszik fel se a pénzüket, se semmit, tehát ingyen csinálják, szeretetből, elkötelezettségből, és nem vállalják a konfrontációt a helyi nagy önkormányzattal, nem akarják vállalni, ott élnek helyben. És azt mondják, hogy jobb, ha békésen lezajlik, de ha muszáj, akkor kénytelenek lesznek. Tehát én azért mondom, hogy segítséget ajánlunk vagy kérünk, csináljuk együtt, hogy értelmezzék normálisan ezt a rendeletet. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen Jaroszlava asszonynak. Ha nincs több észrevétel, akkor ezt a harmadik napirendi pontot lezárom.

25 Egyebek A negyedik napirendi pont az egyebek. Az ülés előtt megkértem helyettes államtitkár urat, hogy ha ideje engedi, maradjon itt az egyebek napirendi pontnál, mert a román szószóló úr megkért arra, hogy az egyebekben folytassuk a tegnapi témát egy kicsit és a köznevelés, illetve a köznevelési megállapodások aláírása körüli problémákról beszéljünk. Nyilván tudjuk, hogy ennek megvan a saját államtitkársága a minisztériumon belül, de szeretnénk kérni a nemzetiségekkel foglalkozó államtitkárságot, hogy próbáljon a minisztériumon belül a szövetségesünk lenni, és meggyorsítani ezeknek a köznevelési megállapodásoknak az aláírását, hiszen a nemzetiségi iskolák finanszírozása terén, ott, ahol nincsenek olyan tartalékok, mint amiről a német kolléga úr beszélt, ott bizony komoly finanszírozási problémákat okoz ennek a szerződésnek az alá nem írása, és a román önkormányzat elnöke, illetve a szószóló úr éppen egy ilyen levelet tett le az asztalra, ahol komoly anyagi problémákról írnak. Ha jól tudom, ezt az államtitkár úr, illetve önök közül valaki megkapta, ugyanezeknek a leveleknek a másolatát, úgyhogy eltekintenék a felolvasásuktól. A szószóló hölgyek, urak pedig tudják, hogy nagyjából miről van szó, mert erről már több fórumon beszélgettünk. A kérdés az, hogy milyen megoldás lehetséges ennek a problémának a megoldására. Nyilván ilyen ad hoc módon és az egyebekben most nem hozakodhatunk elő azzal, hogy az egyik megoldás lehetne, ha a nemzetiségi iskolák finanszírozása kikerülne az egyházi körből, és egy külön fejezet lenne, tehát nem állunk neki most ilyenekkel ötletelni, de nyilván ennek a problémának a hosszú távú megoldására ugyanúgy le kell ülnünk a megfelelő körben és a megfelelő szervekkel, hogy erre hosszú távú megoldás szülessen. A korábbi gyakorlatnak megfelelően, amikor minimum öt évre születtek ezek a megállapodások, és egy biztonságos és kiszámítható finanszírozást nyújtottak a nemzetiségi köznevelési intézményeknek, itt most ez az évenkénti elbírálás és szerződéskötés nagymértékben nehezíti az országos önkormányzatok iskolafenntartó mivoltát, illetve mondjuk, a román példa szerint ott tart, hogy akár a munkabér-kifizetés is veszélybe kerül egyegy adott nemzetiségnél vagy intézménynél. Ennyi bevezetőként. Nem tudom, van-e aki esetleg ehhez kíván hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor ezt most a jegyzőkönyv kedvéért rögzítettük. Az egyebekben van-e más, amit szeretnének az albizottság tagjai? (Jelzésre:) A költségvetési albizottság elnökének adom meg a szót. RITTER IMRE német nemzetiségi szószóló: Nem akartam a házszabályt megzavarni az előző napirendi pontnál, természetesen, ahogy az elmúlt két évben, de továbbmegyek, az elmúlt négy-öt évben… (Közbeszólások: Mikrofont! - Ritter Imre bekapcsolja mikrofonját.) …intézményeknél a Magyarországon élő nemzetiségek kaptak, én elmondtam, hogy történelmi léptékű és minden elismerés, minden lehetséges szinten. A másik oldalról viszont, ahol meg ez nem jó irányba megy, ott muszáj sarkosan fogalmazni, hogy igenis felhívni a figyelmet arra, és a parlamentben is elmondtam, már egy évvel ezelőtt is elmondtam, és azért volt tavaly is az Áht. módosítása is házszabálytól való eltéréssel, mert egész egyszerűen egy olyan törvénymódosítás történt, aminél nem volt ember, aki gondolt arra, hogy itt vannak nemzetiségi köznevelési intézmények, nemzetiségi önkormányzati fenntartásban. Tehát ezekre néha igenis le kell ütni egy cöveket és azt mondani, hogy ez nem jó irány, ezen alapvetően módosítani kell.

26 Ez a kettő nem mond ellent egymásnak, és véletlenül sem azért mondtam, mert a magyarországi nemzetiségekkel kapcsolatban minden negatív lenne. De ténykérdés, hogy ez alapvető jogokat vesz el a Magyarországon élő nemzetiségektől, és nem az a kérdés, hogy meg tudjuk-e csinálni vagy nem tudjuk megcsinálni. Nyilvánvalóan meg kell csinálni, mert rákényszerítenek, csak az a kérdés, hogy van-e értelme és mi a célja. Ez a legnagyobb probléma. Ha olcsó államot akarunk, akkor miért kell egy nemzetiségi önkormányzatnak anélkül, hogy gazdasági esemény történt volna nála, egy 40 oldalas jelentést írnia, amelyben három szám van? Kinek jó ez? Mit visz ez előre? A 2. napirendhez: az egyház önállósága természetesen nem kérdőjelezhető meg, de az állam szabja meg a szabályokat, azt, hogy hogy vehetik át a köznevelési intézményeket, milyen feltételek között, milyen szabályokkal, és ezek között a szabályok között nyilvánvalóan figyelembe kell venni azt, hogy ott nemzetiségi oktatás-nevelés folyik, és a nemzetiségeknek is kell, hogy legyenek jogaik. Ezt csak azért kívántam kihangsúlyozni, nehogy valaki azt gondolja, az, hogy bizonyos szabályozási területeken nem jó irányba mentek a változások, azt jelentené, hogy ne történt volna nagyon sok pozitív előrelépés is, amiket nem értékelnénk, nem köszönnénk meg és nem tisztelnénk. Dehogynem! Csak az a lényeg, hogy ez a pénz valóban jól legyen felhasználva, és az adott nemzetiséget szolgálja. Ez a dolog másik fele, egyrészt a pénz, másrészt pedig annak a felhasználási lehetősége és elszámoltatása. Szerintem ebben nincs közöttünk véleménykülönbség. Mivel a kormány április végén, május elején kívánja benyújtani a parlamenthez a 2017-es költségvetési törvény tervezetét, ezért már nincs sok időnk, már csak négyöt hetünk van arra, hogy ezekben a kérdésekben előrelépést érjünk el, ha azt szeretnénk, hogy a benyújtott költségvetési tervezetbe és az ahhoz kapcsolódó salátatörvénybe ezek a dolgok már belekerülhessenek. Mivel tehát kevés időnk van, azt szeretnénk kérni, hogy minél hamarabb legyen lehetőségünk összeülni a minisztériumokkal és ezekben a témákban előrelépést elérni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e más? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, megkérdezem helyettes államtitkár urat, hogy kíván-e az elhangzottakra reagálni. (Fülöp Attila: Köszönöm szépen, nem.) Köszönjük szépen, hogy megtiszteltek bennünket és aktívan részt vettek a mai ülésünkön. Arra kérem helyettes államtitkár urat, hogy a köznevelési kérdést a minisztériumon belül képviselje és legyen a segítségünkre, hogy ez a probléma minél előbb megoldódjon. A 4. napirendi pont tárgyalását lezárom. Az ülés berekesztése Ha nincs más kérdés, észrevétel, bejelentenivaló, megköszönöm a részvételt és az albizottság ülését bezárom. (Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 53 perc)

Alexov Lyubomir az albizottság elnöke Jegyzőkönyvvezetők: Soós Ferenc és Horváth Éva Szilvia