Ikt. sz.: GAB/4-3/2014. GAB-1/2014. sz. ülés (GAB-1/2014-2018. sz. ülés)
Jegyzőkönyv az Országgyűlés Gazdasági bizottságának 2014. június 3-án, kedden, 10 óra 24 perckor kezdődően az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében megtartott üléséről
2
Tartalomjegyzék Napirendi javaslat
3
Az ülés résztvevői
4
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
5
Dr. Navracsics Tibor külgazdasági és külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása (Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 44. § (2) bekezdése alapján) 5 Dr. Navracsics Tibor hozzászólása
6
Kérdések, hozzászólások
10
Válaszok
12
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása (Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 44. § (2) bekezdése alapján) 15 Varga Mihály hozzászólása
15
Kérdések, hozzászólások
17
Válaszok
18
Szavazás
20
Dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása (Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 44. § (2) bekezdése alapján) 20 Dr. Seszták Miklós hozzászólása
21
Kérdések, hozzászólások, válaszok
23
Szavazás
31
3
Napirendi javaslat
1. Dr. Navracsics Tibor külgazdasági és külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása (Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 44. § (2) bekezdése alapján) 2. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása (Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 44. § (2) bekezdése alapján) 3. Dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása (Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 44. § (2) bekezdése alapján) 4. Egyebek
4
Az ülés résztvevői A bizottság részéről Megjelent Elnököl:
Rogán Antal (Fidesz), a bizottság elnöke L. Simon László (Fidesz), a bizottság alelnöke Dr. Seszták Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke Tóth Csaba (MSZP), a bizottság alelnöke Z. Kárpát Dániel (Jobbik), a bizottság alelnöke Bencsik János (Fidesz) Cseresnyés Péter (Fidesz) Dr. Mengyi Roland (Fidesz) Riz Gábor (Fidesz) Tiffán Zsolt (Fidesz) Vantara Gyula (Fidesz) Velez Árpád (MSZP) Dr. Molnár Csaba (független)
Helyettesítési megbízást adott Bánki Erik (Fidesz) L. Simon Lászlónak (Fidesz) - távozása után Riz Gábornak (Fidesz) L. Simon László (Fidesz) távozása után dr. Mengyi Rolandnak (Fidesz) Dr. Seszták Miklós (KDNP) megérkezéséig Rogán Antalnak (Fidesz) Bencsik János (Fidesz) távozása után Cseresnyés Péternek (Fidesz) Meghívottak részéről Hozzászólók Dr. Navracsics Tibor külgazdasági és külügyminiszter-jelölt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterjelölt Dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszterjelölt Dr. Schiffer András (LMP) országgyűlési képviselő
5
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 24 perc) Elnöki bevezető, a napirend elfogadása ROGÁN ANTAL (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel üdvözlöm a bizottság tagjait és a megjelenteket, a meghívott vendégeket, külön tisztelettel a miniszter urat, miniszterjelölt urat. Tekintettel arra, hogy ma vele kezdjük el a meghallgatásokat, így kis türelmét kérem, amíg a bizottság a napirendjét elfogadja. A mai írásbeli napirendi javaslatként három miniszterjelölti meghallgatásra tettem javaslatot, Navracsics Tibor miniszterjelölt úr, Varga Mihály miniszterjelölt úr és Seszták Miklós miniszterjelölt úr kinevezés előtti meghallgatására, valamint az Egyebekre. Kérdezem, hogy a napirenddel kapcsolatban van-e a bizottság tagjai közül bárkinek kérdése vagy észrevétele. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor kérdezem, hogy ki az, aki támogatja a napirendet, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Úgy látom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendjét. Dr. Navracsics Tibor külgazdasági és külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása (Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 44. § (2) bekezdése alapján) Akkor hozzá is kezdenénk az érdemi munkához. Tisztelettel üdvözlöm Navracsics Tibor miniszterjelölt urat és miniszter urat egyben, hiszen ő hivatalban lévő miniszter is. Mielőtt hozzákezdünk a meghallgatáshoz, szeretném tájékoztatni a bizottság tagjait arról, hogy ugyan most nincsenek hatályban a Házbizottság állásfoglalásai a miniszterjelölt meghallgatására vonatkozóan, hiszen új házszabály van, viszont az országgyűlési törvény elég határozottan útmutatást ad arra, hogy hogyan kell kinézni egy miniszterjelölti meghallgatásnak. Ezt szeretném szó szerint idézni a későbbi félreértések elkerülése végett. A 44. § (2) bekezdése szerint: „a törvény valamely közjogi tisztségviselő megválasztása vagy kinevezése előtt a jelölt országgyűlési bizottság előtt történő meghallgatását írja elő, a feladatkörrel rendelkező országgyűlési bizottság a jelöltet meghallgatja, a személyi javaslatot véleményezi és a véleményéről írásban tájékoztatja az Országgyűlést. A miniszteri tisztségre javasolt személy miniszterré történő kinevezésének támogatásáról az országgyűlési bizottság nyílt szavazással határoz”. Tehát a fenti rendelkezések értelmében a miniszter kinevezés előtti meghallgatása során a bizottság feladatköre a személyi javaslat véleményezésére terjed ki. Ezt csak azért szeretném hangsúlyozni, mert természetesen bármit kérdezhetnek a képviselők, de a miniszterjelölt nem köteles és a bizottság sem köteles foglalkozni a konkrét programjával vagy elképzeléseivel, hanem alapvetően a személyi alkalmasság megítéléséről szól a bizottsági meghallgatás. Ez volt egyébként a korábbi házbizottsági állásfoglalásnak is a lényege, ennek megfelelően járt el az Országgyűlés jó néhány ciklus óta, és értelemszerűen az országgyűlési törvény ezt a gyakorlatot foglalta törvény formájába valamivel több mint egy esztendővel ezelőtt. Ezt előrebocsátva akkor tisztelettel üdvözlöm még egyszer miniszter urat, miniszterjelölt urat. Tekintettel arra, hogy a jövendő tárcája nem egyszerűen Külügyminisztérium, hanem Külgazdasági Minisztérium is, ezért kerül sor a Gazdasági bizottság előtti meghallgatásra. Ezennel át is adnám önnek a szót. Parancsoljon, miniszterjelölt úr!
6 Dr. Navracsics Tibor hozzászólása DR. NAVRACSICS TIBOR külgazdasági és külügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A hagyományos Külügyminisztérium elnevezés mostantól változott Külgazdasági és Külügyminisztérium elnevezésre, ami sok szempontból inkább egyfajta kommunikációs lépésnek tekinthető, hiszen a külügyek közé hagyományosan bele szokták sorolni a külgazdasági kérdéseket is, és általában a Külügyminisztérium sok országban a külgazdasággal is foglalkozik. Sok országban, de nem minden országban, hiszen számos országban, mint ahogyan például Magyarországon is, az elmúlt 25 évben a külgazdaság mozgott. Volt, amikor a Külügyminisztériumhoz tartozott, például az 1998-2002-es időszakban, de volt, amikor a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz vagy a gazdasági tárcához, akármilyen névvel is illették akkoriban, odatartozott, sőt olyan is volt, hiszen tudjuk, az 1990-ben alakult Antall-kormány esetében külön minisztérium volt, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma. A mostani megoldás egy szervezeti széttagoltságot szüntet meg. Eddig, az előző négy évben a külgazdasági feladatok tartoztak a Külügyminisztériumhoz, tartoztak jelentős mértékben - a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, és tartoztak a Miniszterelnökséghez is az utóbbi időszakban, amikor létrejött egy államtitkárság, amely kifejezetten a keleti nyitás politikájával foglalkozott. Úgy ítéltük meg az elmúlt négy év tapasztalatai alapján, hogy miközben számos eredményt ért el a Külügyminisztérium egyébként, a klasszikus diplomáciai területen is és a külgazdaság területén is a külgazdasági diplomatáink, a jövőben egy összehangoltabb, egységesebb intézményi működés nagyobb eredményeket és hatékonyabb működést hozhat. Megjelenik ez intézményi szinten, hiszen innentől kezdve a minisztériumhoz tartozik a külgazdasági terület is, azaz mindazok a munkatársak, akik korábban más minisztériumban, akár a Nemzetgazdasági Minisztériumban, akár a Miniszterelnökségnél külgazdasági feladatokat láttak el, a jövőben a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz fognak tartozni. Jelentkezik ez abban is, hogy önmagában a tevékenység összehangolása is ezáltal szorosabbá tud válni. A más országokban működő külképviseleteken ezt azzal kívánjuk megvalósítani és azzal kívánjuk hatékonyabbá tenni, hogy szakítva az eddigi hagyományokkal, a nagyköveteknek sokkal erősebbé tesszük az irányítási jogaikat. Gyakorlatilag a nagykövetek lesznek a munkahelyi elöljáróik az ottani, az adott országban szolgálatot teljesítő diplomatáknak. Mi úgy szoktunk fogalmazni, hogy a nagykövet gyakorlatilag az adott országban egy „kis miniszterelnök” lesz. Ahogyan itt Magyarországon a miniszterelnök alá vannak rendelve az egyes szakpolitikai feladatokat ellátó miniszterek, hasonlóképpen a külképviseleteken a nagykövet alá lesznek rendelve azok a szakdiplomaták, akik különböző feladatokat látnak el, így azt a széttagoltságot meg tudjuk szüntetni, amellyel talán önök is találkoztak külföldön járva, hogy adott esetben a nagykövet és a gazdasági diplomata között még beszélő viszony sem nagyon volt, vagy nem is tudtak egymásról. Ebből adódóan a tevékenységüket sem hangolták össze. Ami a Külgazdasági és Külügyminisztérium feladatát adja, az jórészt azon magyar külpolitikai és külügyi hagyományok folytatása, amely az elmúlt 25 évben is meghatározta a Külügyminisztérium, illetve a magyar diplomácia működését. Nevezetesen: továbbra is érvényesnek tartjuk azt a hármas célkitűzést, amelyet még 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés, illetve az első szabadon választott kormány határozott meg: egyszerre tartjuk célnak az euroatlanti integrációt, illetve az abban való részvételt, a közép-európaiságot és a közép-európai együttműködést, és a határon túli magyar közösségek védelmét, illetve képviseletét. Ez minden eddigi kormánynak alkotmányos kötelezettsége volt vagy alkotmányos kötelezettsége lett
7 volna, bizonyos kormányok különböző mértékben tettek ennek eleget, attól függően, hogy mit gondoltak erről a kérdésről, de ma is ennek kell lennie a Külgazdasági és Külügyminisztérium tevékenysége alapvető viszonyítási pontjának. Az elmúlt időszak alapján ami talán az újdonságot hozhatja - bár itt is egy hosszabb folyamatról van szó, amelynek igazából csak most akarunk nagyobb nyomatékot adni - az az, hogy ezt a hármas célrendszert és általában a világpolitikában, a nemzetközi rendszerekben való részvételünket és fellépésünket a klasszikus diplomáciai eszköztár mellett, tehát az államközi kapcsolatok, a diplomácia, a protokoll, a nemzeti érdekérvényesítés mellett két olyan területtel támasztanánk meg vagy tennénk még hatékonyabbá és segítenénk, amelyek egyértelműen, láthatóan kezdenek dominánssá válni a nemzetek egymás közötti kapcsolatrendszerében az utóbbi évtizedekben. Diplomatákkal beszélgetve, más országok diplomatáival beszélgetve, az ő beszámolóik is arról tanúskodnak, hogy a világ az elmúlt 25 évben nagyot változott, sokat változott. A klasszikus diplomácia mellé eltérő mértékben, de erős segítőként és erős megtámasztóként nőtt fel egyrészt a külgazdaság, a külgazdasági diplomácia, másrészt pedig a kulturális diplomácia. A külgazdasági diplomácia - és ezt a tevékenységet folytatja jó pár Magyarországon is szolgálatát teljesítő külföldi diplomata - elsődleges célját a saját országa, saját gazdasága piaci felmérésének, expanziójának, illetve lehetőség szerint a gazdasági növekedés exporttal való alátámasztásának szánja. Ebből adódóan a diplomácia, külgazdaság, mondhatjuk azt, a diplomáciai lobbi és a külgazdasági lobbi szorosan összefonódott. Elengedhetetlen, hogy a külgazdasági szakdiplomata és a nagykövet vagy a nagykövetség más munkatársai is szorosan együtt dolgozzanak, és bizonyos területeken az elsődleges cél, a diplomácia elsődleges célja is az legyen, hogy utat nyisson, piacot nyisson a magyar vállalkozásoknak, illetve a magyar termékeknek. Ezt a folyamatot mi a keleti nyitás fogalommal illettük, amelyben igazán benne van az az elhatározásunk is, hogy a magyar gazdaság, amely nagyon sok szempontból rendkívül nyitott gazdaságnak tekinthető, egyetlen szempontból speciálisan meglehetősen zárt gazdaság. Nevezetesen arról van szó, hogy miközben a magyar gazdaság a termékeinek jelentős részét exportálja és ilyen értelemben nyitott gazdaság, azt is mondhatjuk, hogy a világgazdaságnak kitett gazdaság, az exporttermékek túlnyomó többsége, közel 80 százaléka az Európai Unió tagállamaiba megy. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió egységes piac, sőt mivel mi tagjai vagyunk az Európai Uniónak, és azt is mondhatjuk, hogy egységes belső piac számunkra is, éppen ezért ez a nyitottság sajátos módon ebből a szempontból zártságként is jelenik meg. Ennek a hatását különösen akkor érezzük, amikor az Európai Unió - gyakorlatilag most már egyetlen gazdasági térségként - még mindig válságban vagy válságközeli állapotban van, miközben a világgazdaság más térségei már erőteljes növekedés fázisába léptek. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy a keleti nyitásnak alapvető feladata az, hogy keressen olyan piacokat az Európai Unión kívüli államok tekintetében, amelyek részben gazdaságilag ígéretesek vagy éppen a gazdasági növekedés pályáján haladnak, és a magyar gazdaság számára vagy hagyományos kapcsolódási pontot jelentenek, vagy pedig újonnan megteremtendő és megnyitható piacként azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy a magyar árukat el tudjuk ott adni. A hagyományos piacok tekintetében itt alapvetően két nagy övezetet lehet megjelölni. Az egyik a Balkán, illetve a Nyugat-Balkán térsége, talán ez tekinthető a leghagyományosabbnak, hiszen itt nemcsak 50-70 éves múltra tekinthetünk vissza, hanem száz vagy akár több száz éves múltra is visszatekinthetünk. Az itteni piacokat nemcsak a földrajzi közelség teszi elérhetővé számunkra, de sok szempontból a történelmi, hagyománybéli rokonság vagy éppen családi rokonság is, hiszen éppen a
8 származásunk, a vegyesházasságok révén sok magyar polgár is rendelkezik kötődéssel ebbe a térségbe. Éppen ezért adottak azok az előfeltételek, amelyek a jövőben egy hatékonyabb magyar külgazdasági diplomáciát tesznek lehetővé. Úgy gondolom, hogy a diplomácia számára, miközben a klasszikus diplomáciának is természetesen megvannak a feladatai, de az eddigieknél sokkal nagyobb aktivitást kell kifejteni, gondolok itt Szerbiára, Montenegróra, Macedóniára, Albániára, illetve az európai uniós tagállamok közül Bulgáriára, Romániára, Horvátországra és Szlovéniára, hiszen ezeken a területeken jó lehetőségekkel léphetünk a piacra, nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van még. Azt is mondhatjuk, hogy földrajzi érdekeink is indokolják, hiszen tengeri kijáratot is kell találnunk és egy stabil, prosperáló tengeri kijárattal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a világ más gazdasági térségeihez is eljussunk. A másik ilyen hagyományos térség, ahol már szintén fokoztuk az aktivitásunkat, de a jövőben is tovább kell fokozni az aktivitásunkat, a posztszovjet térség, vagyis a szovjet utódállamok, a Szovjetunió széthullása után függetlenné vált országok térsége. Itt van természetesen Oroszország, amely az egyik elsődleges piacunk, de itt van Ukrajna is, amely szintén közvetlenül Oroszország után egy nagyon jelentős külkereskedelmi partnerünk. Éppen ezért alapvető érdekünk az, hogy az ukrán helyzet minél hamarabb stabilizálódjon, Ukrajna területi integritását tiszteletben tartva lehetőség szerint úgy szilárduljon meg a helyzet, hogy az ukrán gazdaság is minél előbb növekedési pályára tudjon térni, illetve az ott megindult magyar beruházások is a mostani átmeneti megakadás után folytatódni tudjanak. Ilyen az orosz piac, ahol szintén óriási lehetőségeink vannak nemcsak a mezőgazdasági termékeink számára, de tudjuk jól, hogy a gyógyszeripar, illetve az ipari termékeink számára is nagyon komoly lehetőségek vannak a jövőben. Oroszország és Ukrajna mellett tovább kell folytatnunk a gazdasági együttműködést, illetve élénkíteni kell a gazdasági együttműködést a többi, egykor a Szovjetunió részét alkotó, mára függetlenné vált közép-ázsiai vagy éppen kaukázusi köztársaságokkal is annak reményében, hogy az ottani magyar termékek még folytonosságot tudnak képviselni majd az egykor volt magyar export és az újonnan induló magyar export világában. A másik csoportja a piacoknak, amely valójában az újonnan megteremtendő vagy ismét megteremtendő piacok körébe tartozik: Kína. Ugyan Kína tekinthető lenne hagyományos gazdasági partnerünknek is, valójában a kínai piac nagysága most először teszi lehetővé azt, hogy a magyar termékek tekintetében, ha nagyon tudatos és nagyon szándékos külgazdasági diplomáciát folytatunk, akkor végre észrevehetővé teszi a magyar jelenlétet, és meg tudunk ott is jelenni. Itt van az ázsiai, csendesóceáni térség is természetesen, mint amelyik az egyik fejlődési pólusa a világgazdaságnak, illetve másik oldalról pedig a dél-amerikai, latin-amerikai térség, ahol eddig szinte egyáltalán nem voltunk jelen, és reményeink szerint a jövőben meg fogunk jelenni. Jelenti ez értelemszerűen a külképviseletek aktivizálódását is, ami abban is jelentkezik, hogy egyrészt a posztszovjet térségben a jövőben is kulturális intézeteket, magyar intézeteket kívánunk létrehozni. Az elmúlt négy évben is már a Balassi Intézet terén egyre erősebb aktivitás volt megfigyelhető. A legutóbbi időszakban Pekingben, Krakkóban és Zágrábban nyitottunk meg magyar intézetet. A mostani terveink szerint - éppen a Balkán felé mutatott érdeklődés élénkülésének jeleként - Belgrádban fog a közeljövőben, gyakorlatilag heteken belül megnyílni egy magyar intézet, ha az időpont-egyeztetésekkel is dűlőre jutunk, és haladnánk tovább Baku irányába, Azerbajdzsánban is magyar intézetet kívánunk nyitni. Új külképviseleteket, új nagykövetséget szeretnénk nyitni az ázsiai, csendes-óceáni térségben Kuala Lumpurban, illetve terveink szerint új nagykövetséget nyitnánk a latin-amerikai térségben, Quitóban, illetve itt van két
9 olyan nagykövetségünk, amely ugyan létezik, de gyakorlatilag eddig aktivitást nem fejtett ki, az egyik Santiago de Chilében, tehát Chilében, a másik pedig Mexikóvárosban Mexikóban. Ide is nagyköveteket kívánunk küldeni, és bízunk abban, hogy itt is erősödik az aktivitás. Az én elképzelésem szerint a klasszikus diplomácia, ha lehet ezt így mondani, a kulturális diplomácia és a gazdasági diplomácia, egymást kiegészítve és egymást támogatva mennének előre. Vannak olyan területek, ahol a kulturális diplomácia aktivitásától várhatjuk azt, hogy megnyitja a piacot, hiszen először be kell mutatkoznunk, először a magyar kultúrát vagy a magyar kultúrához tartozó értékeket kell bemutatnunk, hogy felkeltsük az érdeklődést az ország iránt. Vannak olyan területek, ahol inkább a gazdasági diplomáciára kell helyezni a hangsúlyt, mert elsődlegesen piacként fontosak ezek az országok, természetesen nem leértékelve ezzel ezen országok kultúráját vagy akár éppen az adott nemzet barátságát sem. És vannak olyan országok, ahol pedig a külpolitikai képviselet vagy éppenséggel a külügyi képviselet a klasszikus diplomácia területén haladhat tovább, hiszen itt jól bejáratott diplomáciai kapcsolatok vannak, jól bejáratott külgazdasági kapcsolatok vannak, kulturális diplomácia területén is rendben van minden, és éppen ezért tudunk előrehaladni. A politikai földrajz szempontjából számomra az a három térség, amely meghatározó, és amely értelemszerűen meghatározó Magyarország számára a külgazdaság szempontjából is, egymást feltételező és egymást erősítő térségek. Közép-Európa, ideértve a szomszédos országokat, a szomszédos országok gazdaságát, földrajzi lehetőségeit és a szomszédos országokban élő magyar közösségeket, a közös közép-európai gazdaság megteremtése szempontjából fontos, hiszen aztán most láthatjuk, mind az Európai Unióban, mind pedig a világpolitikában egyre inkább ismerik föl a kis-, illetve kis-, közepes méretű országok és nemzetgazdaságok az összefogás szükségességét, részben a befektetők vonzása szempontjából, részben a nagyon egyszerű diplomáciai kapcsolatok, gazdasági diplomáciai kapcsolatok fenntartása szempontjából. Japán számára vagy Kína számára sokkal inkább kézenfekvő például a visegrádi négyekkel mint egységgel tartani a kapcsolatot, mint esetlegesen egymással versengő közép-európai országokkal. Adatik tehát itt diplomáciai feladat és külgazdasági feladat is és kulturális diplomáciai feladat is, hogy a közép-európai együttműködést minél hatékonyabbá és minél összecsiszoltabbá tegyük. Az Európai Unióról már tettem említést. Számunkra az Európai Unió a természetes létközegünk, a magyar gazdaság számára, és nemcsak az itteni befektetések miatt, hanem azért is, mert a magyar termékek az európai egységes belső piacon léteznek, ott mozognak, a magyar gazdaság az európai egységes belső piac szerves részét jelenti. Ebből adódóan itt az esetleg meglévő hiányok felfedezése, illetve ezek árukkal való betömése a feladata a külgazdasági diplomáciának, és mint említettem, nemzetközi szinten, világszinten, a világgazdaság szintjén pedig azon prosperáló, ám eddig a magyar áruk által érdemlegesen el nem ért piacok felkutatása és ezek elérése lesz a cél, amelyet meg kell valósítanunk. A mi nagyon durva becslésünk szerint ez a ciklus alapvetően egy aránymódosítást kell hogy képviseljen, és ez talán egy olyan számon kérhető arányt is jelent, amelyet majd 2018-ban a ciklus lejártakor a képviselők nekünk szegezhetnek, a minisztérium irányítóinak. Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi közel 80:20-as EU-n belüli:EU-n kívüli arányt 2018-ra közel 66:33-as arányra kell módosítani, ami egy rendkívül ambiciózus cél, nagyon összeszedett és nagyon koncentrált külgazdasági érdekképviseletet jelent. Az intézményi háttere megvan, a tehetséges munkatársaink is megvannak. Én abban bízom, hogy sikerülni fog az elkövetkező négy évben elérni ezt az ambiciózus célt.
10 Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, képviselőtársaim, a figyelmet, és várom a kérdéseiket. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. Az elmúlt négy évben végzett miniszteri munkájának megfelelően is azt gondolom, hogy elég részletes elképzeléseket, célokat is vázolt, úgyhogy ez mindenképpen alapot teremt a bizottsági meghallgatásra. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kinek van kérdése vagy éppenséggel véleménye a miniszterjelölt úr által elmondottakkal kapcsolatban. (Jelzésre:) Z. Kárpát Dániel alelnök úr, parancsoljon! Kérdések, hozzászólások Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyben nagy szeretettel köszöntöm a bizottság minden tagját, meghívottait és munkatársait is. Kettő pontosító jellegű kérdésem lenne csak. Az egyik az úgynevezett középeurópai gazdasági övezetre vonatkozó koncepció, amely az előző ciklusban már azért helyenként előkerült. Most ugyanakkor a minisztériumok felsorolásáról szóló harmonizáló jellegű tervezetben tizenhét helyről kivezetésre került különböző jogforrásokból. Éppen ezért adódik a kérdés, hogy milyen koncepcióval rendelkezik a leendő kormányzat a Kárpát-medencei gazdasági övezet egészét tekintve, milyen víziói, milyen felállítható tervei vannak annak kapcsán, hogy Magyarország, a jelenlegi, együtt tudjon működni az elszakított magyarokat magában foglaló országrészekkel, jelen pillanatban más államokhoz tartozó régiókkal, ezen gazdasági együttműködés milyen úton-módon húzható szorosabbra, hogyan lehet a korábbi Kárpát-medencei szerves gazdasági egységhez legalább közelíteni valamelyest. Elmondta miniszterjelölt úr, hogy az EU természetes létközegként jelenik meg az ő dimenziójukban. Ezzel kapcsolatban el kell hogy mondjuk, Európa megjelenhet természetes létközegként, hiszen ennek a közepén vagyunk, az Európai Unió tekintetében egyértelmű, hogy belátó gazdaságpolitikus nem beszélhet azonnali kilépésről, és felismeri azt, hogy Magyarország ezer szállal kötődik ide, exportvolumenének több mint négyötöde ide kötődik. De ezen belül az utóbbi másfél évtized távlatában is nagyon erősen hiányolható az a nagyon tudatos, nagyon jól felépített stratégia, akár marketingstratégia, ami a magyar áruk betörését illeti akár nyugat-európai piacokra. Itt a lengyel modell nyújthatott volna egy olyan mintát, egy olyan követendő utat, ami véleményem szerint nagyságrendekkel tudta volna ezt a volument növelni. Ugyanakkor ennek nyomai nem voltak fellelhetőek az utóbbi négy év során, pontosabban halvány cselekvési kísérletek történtek, de a számok, a tények, a statisztikák sajnos még nem igazolják vissza ezen nagyon optimista várakozásokat. Én kívánom azt, hogy ez a 66:33-as arány jöjjön létre, közelítsünk efelé, de egyáltalán nem mindegy, hogy csak arányszámokban gondolkodunk, vagy a volumennel súlyozzuk ezt az egész rendszert, hiszen ez a 66:33 úgy is elérhető, hogy a 80 százalékból minél többet leépítünk. Nyilvánvaló módon ez nem lehet cél, hanem egészen pontosan a keleti nyitás tekintetében, annak keretein belül egy volumennövelés lehet a cél az eddigi pozíciók megtartása mellett, én úgy értelmeztem, hogy természetesen ez a vízió és ez a kitekintés iránya. Ugyanakkor négy éven belül ezen 66:33-as arány eléréséhez meg kell fogalmazni a már elhangzott célokhoz hasonlóan azt is, hogy bizonyos korábbi régiókban, adott esetben a történelmileg már meglévő piacaink tekintetében Kazahsztánt, Törökországot illetően milyen irányban kíván elmozdulni Magyarország, ugyanakkor azon hagyományos piaci ágazatokban, ahol magyar termékek, szolgáltatások és a magyar szakértelem már világsikereket tudott felmutatni akár évtizedes távlatban is, hogyan, milyen pozíciókat kívánnak visszafoglalni. Gondolok itt a vízügyi mérnököktől kezdve a
11 mezőgazdasági cikkekre, mezőgazdasági gépgyártásra, akár a vetőmagiparág tekintetében különböző fejtegetésekre, amelyek, bár nagyon részletes volt a beszámoló, sajnálatos módon nem kerültek a maguk mélységében kifejtésre. De a legfontosabb talán az lenne, hogy ez a megcélzott 66:33-as arány valóban a volumen növekménye mellett álljon elő. Az ezzel kapcsolatos víziókra szeretnék egy-két pontosító gondolatot. Köszönöm. ELNÖK: Van-e még esetleg kérdés vagy észrevétel a miniszterjelölt úrhoz? (Jelzésre:) Parancsoljon, L. Simon László alelnök úr! L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Nagyon örülök annak, hogy a miniszterjelölt úr a magyar intézetek innovatív fejlesztésével kapcsolatosan is megfogalmazta álláspontját, és ezúton köszönöm meg az elmúlt négy évben a Balassi Intézet érdekében és a külföldi magyar kulturális diplomácia érdekében végzett munkáját. Ugyanakkor szeretném megkérdezni, várható-e az, amiről már az elmúlt években többször beszéltünk, hogy a sepsiszentgyörgyi intézet példáját követve Kolozsváron is nyitunk magyar intézetet. Ez azért is fontos, hiszen Erdély „fővárosáról” beszélünk, egy sajátos státuszú, nagy magyar hagyományokkal, múlttal rendelkező városról, ahol Európa számos kultúrnemzete nyitott kulturális intézetet az elmúlt években. Akár nemzetstratégiai szempontból, akár külügyi szempontból nyugodtan felsorolhatjuk a miniszter úr által már említett, a közelmúltban nyitott intézetek mellett, hogy legalább olyan fontos, ha nem fontosabb - mint Belgrádban, Zágrábban és a többi - intézetet nyitni. Ez lenne az egyik kérdésem, hogy számíthatunk-e arra, hogy ebben a kormányzati ciklusban Kolozsvárott magyar intézet nyílik. Megjegyzem, hogy a sepsiszentgyörgyi intézetünkben, amely egyébként egy fős intézet, ilyen szerény eszközökkel is nagyon hatékonyan lehet dolgozni, egy igazgató működik ott, és egy félállású titkárság segíti a munkáját. Óriási nagy hatást tud kifejteni Sepsiszentgyörgy életében, és nemcsak Szentgyörgy, hanem Bukarest, Erdély, Budapest viszonylatában is komoly kulturális hídszerepet tud betölteni. Ha emellé tudnánk tenni egy komoly, nyilvánvalóan nem egy fős, hanem ennél jóval nagyobb apparátussal rendelkező intézetet Kolozsvárott, az óriási nagy, komolyan mondom, óriási nagy előnyt jelentene. A másik: a miniszter úr kifejtette, hogy milyen nagykövetségekbe kell új életet lehelni. Azt gondolom, hogy a Gyurcsány-kormány elévülhetetlen bűnei közé sorolhatjuk azoknak a keleti nagykövetségeknek a bezárását, sőt ha Ulánbátorra gondolok, az egyik legrégebbi ulánbátori nagykövetségi épület eladását, amiben tudomásom szerint most a francia nagykövetség székel. Ami nem volt jó a magyaroknak, egy gyönyörű, szép, régi épület Ulánbátor központjában, az jó a franciáknak. A keleti nyitás keretében ezeken a területeken, ahol a Gyurcsánykormány bezárta a nagykövetségeket - ha Mongólia feltörekvő gazdaságára tekintek, nem is értem ezt, végül is mi motiválta a szocialistákat -, számíthatunk-e arra, hogy itt lesz nyitás, esetleg újra nyílnak nagykövetségek? Ennek lesznek-e a gazdasági kapcsolatokban következményei? Köszönöm szépen, ennyi. ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még esetleg más kérdés vagy észrevétel? (Jelzésre:) Tóth Csaba alelnök úr, parancsolj! TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen. A miniszter úr nagyon részletesen ismertette a külgazdasági koncepcióját, az elképzeléseket, aminek elsődleges célja, ahogy ön mondta, az export növelése lenne, ami tényleg egy kívánatos cél.
12 Ugyanakkor ha megnézzük a legutóbbi statisztikai adatokat, azt látjuk, hogy a magyar export, az Unióba irányuló rész 9-10 százalékos, az új tagállamokba szerény ütemben, 4,4 százalékra emelkedett, az import viszont 15 százalékkal bővült. Az új tagállamokból 19,7 százalékkal, és ezzel szembeállítjuk az Unión kívüli országokba irányuló kivitelünket, az 0,3 százalékkal nőtt csak, tehát azt mondhatjuk, hogy ez stagnált, viszont az import 15,3 százalékkal visszaesett. Ezek az év első két hónapjára vonatkozó adatok. Ezek nem támasztják alá a keleti nyitás eddigi sikerességét, eredményességét. Ugyanakkor nagyon ambiciózus célnak látjuk, hogy 2018-ra megváltozzon az exportarány kétharmad-egyharmadra, úgy látszik, ez a kétharmad valamiért az önök számára kedves szám, sok sikert is kívánunk ahhoz, hogy ezen a területen elérjék a kétharmadot 2018-ra, és bízunk benne, hogy más területen ez nem így fog történni. Ugyanakkor egyvalamiről nem hallottunk, minket nagyon érdekelne, hogy a magyar exportnak jelenleg csak mintegy 25 százalékát teszik ki a kis- és középvállalkozók, ugyanakkor a magyar cégeknek ez majdnem a 98 százaléka. Hogyan kívánják a magyar export növelésében a kis- és középvállalkozókat támogatni? Nélkülük nem lehet elérni semmilyen exportnövekedést, és mindenképpen szükséges, hogy ez a terület valamilyen módon előnyt élvezzen. Elsősorban erre lennék kíváncsi, hogy hogyan és milyen eszközökkel tudják ezt biztosítani. Köszönöm szépen. ELNÖK: Tiffán Zsolt képviselő úr, parancsoljon! TIFFÁN ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nem kérdést szeretnék feltenni, hanem egy észrevételem, illetve egy javaslatom lenne, tisztelettel, a magyar bor kapcsán szeretnék szólni néhány szót. Mindannyian tudjuk és látjuk, hogy az elmúlt negyed évszázadban a magyar bor - a minőségi magyar borról beszélek - látványos fejlődési pályát járt be. Olyan történelmi borvidékeink vannak, amelyeken a családi gazdaságok révén a magyar bor hihetetlen teljesítményekre képes. Ebben abszolút mértékben zászlóshajónk - villányi gazdaként mondom - Tokaj, amely olyan húzószerepet játszik, amire felfigyelt a világ. Egy tokaji gazda szavaival szeretnék élni: a magyar bor az a termék, amely - bár ronda szó, hogy termék - országimázselem, amely a világ bármely pontjára eljuttatva, minőségromlás nélkül mutatja be az ország értékeit. Úgy gondolom, a magyar bor megérdemli azt, hogy az exportpiacon nagyobb részvételt élvezzen. Ezt akkor is mondom, ha a magyar borászat a termelői szerkezet miatt egy kicsit elaprózódott, de rendelkezünk olyan készletekkel, amelyek főleg a harmadik országbeli piacokon - gondolok itt a volt, vagyis a posztszovjet államokra vagy a kínai piacon - szerintem látható fejlődést mutatnak be. Arra szeretném tisztelettel kérni a miniszter urat, hogy a nagykövetek segítségével a Külügyminisztérium a tevékenységében legyen kedves, még erőteljesebben képviselje a magyar bor ügyét, mert úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül sikeres és a külkapcsolatok szempontjából is előremutató lépés lehetne. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés vagy észrevétel a miniszterjelölt úrhoz? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, átadom a szót a válasz lehetőségére, utána pedig szavazni fogunk. Parancsoljon! Válaszok DR. NAVRACSICS TIBOR külgazdasági és külügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Z. Kárpát Dániel képviselő úr kérdéseire válaszolva, amelyek
13 valóban pontosító jellegűek, hiszen az alapvető irányban, azt hiszem, egyetértünk, a közép-európai gazdasági övezet szervessé tétele a mi részünkről, vagy ennek a szándéka legalábbis abban is megvalósul, hogy szeretnénk az európai területi együttműködés összehangolását is a Külgazdasági és Külügyminisztériumba vonni. Ez gyakorlatilag azokat a határ menti uniós fejlesztéseket jelentik, amelyek sok esetben éppen azt eredményezik, hogy a mesterséges határ által kettévágott magyar közösségek könnyebben találjanak egymásra, egyesüljenek. A bihari régiótól kezdve a felvidékkel határos térségeken keresztül nagyon sok olyan területet lehet mondani, ahol a határ mind a két oldalán magyarlakta területek vannak, és ebből adódóan a közös határ menti fejlesztés az ottani magyar közösségek gazdasági fejlesztését is jelenti. Két olyan alpontja van ennek, amelyben megpróbálunk előrelépni a jövőben. Az egyik, szintén a szervessé tételt elősegítendő, a közúti közlekedés megteremtése, újrateremtése, hiszen sok esetben itt létező vasútvonalat és létező utakat vágott ketté a határ, és nemcsak kettévágta a határ ezeket, de közlekedhetetlenné is tették őket, jellemző módon 1945 után. Tehát az az érdekes ezekben a közlekedési összeköttetésekben, hogy a két világháború között még a trianoni határok többnyire átjárhatók voltak, az én őseim is annak idején még a Dráván, ma már Horvátországhoz tartozó szigeteikre át tudtak menni minden további nélkül Őrtilosból, és ott tudták legeltetni az állataikat. Ez a második világháború után, az internacionalizmust hirdető kommunista rendszerekkel változott meg, amikor a vasfüggöny nemcsak nyugat és kelet, de sok esetben a különböző kelet-európai országok határán is létrejött, és ott elvágták. Szlovákiával van egy olyan közös fejlesztési programunk, ahol reményeink szerint a jövőben radikálisan fog nőni a határátkelők száma, és az utakat is össze tudjuk kötni, vagyis sokkal könnyebbé válik a közlekedés, tekintettel arra, hogy schengeni övezetbe tartozik mind a két ország. Ez teljes egészében a szabad közlekedést teszi lehetővé, vagyis a szerves együttműködést. Románia esetében sajnos egy kicsit a román hatóságok hezitálóbbak e fejlesztések végrehajtásánál, így nagyobb energiára és nagyobb lobbierőre van szükség a mi részünkről, hogy végrehajtsák az egyébként betervezett programokat, de abban bízunk, hogy ez is sikerülni fog. Van egy speciális probléma a horvát határvidékkel kapcsolatban, az aknamentesítés kérdése, ahol sajnos a húsz évvel ezelőtti háború egyik ilyen szomorú következményeként még mindig meglehetősen sok éles akna van a határövezetben, de ez is folyik előre az ottani megyék közötti együttműködés eredményeként. A másik terület pedig a kis- és középvállalkozások támogatása, tehát a határon túli magyar kis- és középvállalkozások támogatása is, hiszen gazdaságilag így tud szervessé válni ismét a térség. Én abban bízom, hogy itt a különböző támogatási programok hatékonyabbá tételével el tudjuk érni azt, hogy elsősorban az ottani kis- és középvállalkozásokat is tudjuk támogatni. A magyar áruk marketingje terén nagyon sok előrelépnivalónk van. Valóban voltak ugyan kísérletek arra, hogy például központosítottabb legyen a magyar áruk marketingje, de valójában még most is sok esetben azt látom, hogy hiányzik az összhang. Azt hiszem, Tiffán képviselő úr észrevétele is arra irányul, hogy sok olyan termékünk van, amely egész egyszerűen promóció híján nem válik kelendővé, miközben a tokaji - de akkor hadd legyek egy kicsit lokálpatrióta - és a herendi porcelán például, tehát számos olyan termékünk van, amit ismernek a világban, adott esetben nem tudják, hogy magyar, olyan is előfordul. Egy összehangoltabb tevékenységet kell majd ez ügyben folytatnunk, és igyekszem is ezt megtenni. Kazahsztán, Törökország vonatkozásában én úgy gondolom, hogy komoly előrelépések lesznek. Jelen pillanatban éppen a kazah kormányfő itt van most
14 Magyarországon hivatalos látogatáson, és Törökországgal is élénkülnek a kapcsolataink, Isztambulban most nyitottunk magyar intézetet, és hogy L. Simon László észrevételére is reflektáljak, valóban sok esetben már csak pénz kellene ahhoz, hogy ezek tényleg meghozzák az áttörést. Én abban bízom, hogy az elkövetkező időszakban több pénzt fogunk tudni hozzá keríteni. A vízügy a szívemnek azért is különösen kedves, mert egyrészt valóban vízügyi nagyhatalom vagyunk, másrészt az elmúlt időszak egyik legnagyobb sikerét arathattuk itt, az ENSZ vízügyi világkonferenciáján, amely a köztársasági elnök úr hathatós támogatásával valósult meg, és amely valóban megteremtette a hírnevünket a világban mint vízhez értő nemzet. Most június 13-án fog érkezni Magyarországra a kuvaiti külügyminiszter, aki egyben miniszterelnök-helyettes, a kuvaiti belpolitika örvényeinek következtében most éppen miniszterelnök is, és többek között egy vízügyi megállapodást fogunk aláírni. Tehát én abban bízom, hogy az arab országokkal, ahol a legélesebb ez a probléma, ott komolyan jelen tudunk lenni, illetve van egy irányított segélyprogramunk Vietnámmal, ahol a Mekong deltájában ott a problémát az okozza, hogy a tenger sós vize folyik visszafelé, elsósodik gyakorlatilag a folyó, és annak az édesvizesítésére most már folyik a magyar beruházás, amely lehetővé teszi. Tehát én úgy gondolom, hogy itt komoly előretörésre van lehetőségünk. L. Simon László képviselő úr kérdésére. A kolozsvári intézet meglesz az elkövetkező négy évben, és olyan lesz, amely nemzetpolitikai szempontból és a nem nemzetpolitikai kulturális diplomácia szempontjából is reményeim szerint egy fontos hivatkozási pont lesz. Kolozsvár nemzetpolitikai szempontból kulcsfontosságú, de ahogy a demográfiai folyamatokat nézzük, sajnos azt kell most már mondanunk, hogy a román közvélemény szempontjából is kulcsfontosságú várossá vált. Éppen ezért úgy kell kialakítanunk ott a működési elveket is. Köszönöm, hogy figyelmeztetett, mert annyira az ázsiai és csendes-óceáni térségre koncentráltam, hogy a bevezetőmben azt elfelejtettem megemlíteni, hogy Ulánbátorban is újranyitjuk a nagykövetséget. Tóth Csaba képviselő úr észrevételére. Most én is mondjak akkor… Én meg ’13as adatokat tudok mondani, hány százalékkal nőtt. Ezen szerintem nem fogunk vitatkozni. Mindannyiunknak az az érdeke, hogy a magyar gazdaság minél sikeresebb legyen ezeken a piacokon. Én azon leszek, hogy minden olyan akadály elháruljon, amely a magyar termékek keleti piacokon való értékesítését eddig gátolta. Amennyiben önöknek ilyen a tudomásukra jut, akkor jelezzék nekünk, és én abszolút szövetséges leszek abban, hogy ezeket az akadályokat elhárítsuk és támogassuk a magyar termékek piacra jutását. Azt hiszem, hogy ezzel végeztem is. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a szavazás következik. Tehát az országgyűlési törvény értelmében arról kell döntenünk, hogy a miniszteri tisztségre javasolt személy miniszterré történő kinevezését a bizottság támogatja-e. Tehát most tisztelettel kérdezném, hogy aki a bizottság tagjai közül Navracsics Tibor külügyi és külgazdasági miniszteri posztra történő jelölését támogatja, az kérem, ezt kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Úgy látom, hogy a bizottság a helyettesítéseket is figyelembe véve, mert én egyik képviselőtársunkat helyettesítem, 10 igen szavazattal... (L. Simon László: Én is.) Ki az, aki nem? (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Szavazás.) 4 tartózkodás mellett a miniszterjelölt úr kinevezését támogatta. Gratulálunk hozzá, és az új feladathoz pedig jó munkát kívánunk. Ha megengedik, akkor, ha jól tudom Varga miniszter úr meghallgatása még nem ért véget, néhány perc technikai szünet, és utána folytatjuk.
15 (Szünet: 11.06 - 11.16) Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása (Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 44. § (2) bekezdése alapján) ELNÖK: Folytatjuk a bizottsági ülést. Üdvözlöm Schiffer András képviselő urat. Minden képviselőnek joga van megjelenni egy bizottság ülésén, ezt hozzáteszem, nyugodtan foglaljon helyet. Folytatnánk a mai bizottsági meghallgatások sorát. Tisztelettel üdvözlöm Varga Mihály miniszter urat. Azt hiszem, itt most felesleges miniszterjelöltként bemutatni önt, mert ugyanazt a tárcát vezeti, értelemszerűen gyakorlatilag a feladatainak, a tárcavezetésnek a meghosszabbításáról beszélünk. Az Országgyűlésről szóló törvény alapján, ugyanazon pontja alapján hallgatjuk meg ezt csak a miniszterjelölt úrnak mondom, hogy a bizottság tagjait már tájékoztattam, hogy az Országgyűlésről szóló törvény alapján a bizottságok feladata alapvetően a személyi alkalmasság megítélése, nem pedig programhirdetés számonkérése a bizottság ülésén, azt ugyanis legfeljebb akkor lehet számon kérni, amikor majd a rendes éves meghallgatására kerül sor miniszteri tisztségében, illetve miniszteri pozícióban. Még egyszer tisztelettel üdvözlöm a jelenlévőket, a miniszter urat is tisztelettel üdvözölve átadom neki a szót. Parancsoljon! Varga Mihály hozzászólása VARGA MIHÁLY nemzetgazdasági miniszterjelölt: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Abban a reményben érkeztem a bizottság színe elé, hogy két bizottság már zöld jelzést adott számomra, és abban bátorkodom reménykedni, hogy majd önök is támogatnak a meghallgatás végén. Röviden összefoglalva, azt a gazdaságpolitikai irányt kívánom folytatni, amelyik az előző négy évben domináns volt. Ennek az eredményeit láthatják, az eredményeit megtapasztalhatták. Az áprilisi választásokon a választók többsége is, azt gondolom, támogatta akár a szavazatával is ezt a fajta gazdaságpolitikai elképzelést. (Dr. Schiffer András elhagyja a tanácstermet.) Az elmúlt négy esztendőben elértük azt, hogy a magyar gazdaság helyzetét stabilizáltuk. A 2010-es kormányváltáskor még úgy tekintettek az országra, mint amelyik a tíz legkockázatosabb, éppen csőd előtt álló ország között van, emlékezzünk rá, Görögországgal emlegettek együtt bennünket. Ehhez képest sikerült elérnünk azt, hogy ma a magyar gazdaság növekedését tekintve az Európai Unió első három tagországa között van. Ha a negyedéves összevetést nézzük, akkor az első helyen van holtversenyben Lengyelországgal. Sikerült elérnünk azt, hogy tavaly júniusban kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól. Sikerült elérnünk azt, hogy a drámai mértékű adósságnövekedés, ami a 2002-es 53 százalékos bruttó hazai termék arányról 85 százalékra nőtt 2010-re, megállt, sőt kis mértékben csökkent is az elmúlt években. Tehát stabilizáltuk a gazdaságot, megteremtettük az egyensúlyt, és elindítottuk egy olyan pályán az adósságszintet is, amely mindenképpen ígéretesnek tűnik. A növekedésünket szeretnénk stabilizálni a következő időszakban. Tehát arra van szükség, hogy több munkahely legyen a magyar gazdaságban, versenyképesebb legyen a magyar gazdaság, növelni tudjuk az exportképes vállalataink számát. A magyar gazdaság szerkezetére egy piramisként tekintek, felül vannak a nagyvállalatok, aztán a közép, aztán lejjebb a kisvállalkozások. Ez a piramis ne horpadjon be a közepén, tehát több olyan középkategóriás, középnagyságú vállalkozásunk legyen, amely importkiváltásra képes, világszínvonalon termel,
16 exportálni is tudni fog, és jelentős számú munkaerőt foglalkoztat. Ez a cél, a gazdasági közép megerősítése a vállalkozói szektort tekintve. Ha a bruttó hazai termék alakulását nézem meg, akkor a feladat az iparszerkezet módosításában adott, iparfejlesztésre készülünk a továbbiakban is. Az exporthoz jelentős mértékben járult hozzá a járműipar, az elektronikai ipar, a logisztikai terület. Vannak területek, ahol nagyon jó adottságaink vannak, mondjuk a vízkezelés, a szennyvízkezelés területe, a víztisztítás területén például nagyon komoly exportképes ágazataink vannak. Szeretnénk, ha ehhez felzárkózna a következő időszakban az élelmiszergazdaság, a turisztika, ebben az országban nagyon komoly tartalékok vannak még. Mindig is jók voltunk orvosműszer-gyártásban, elektronikai gyártásban, tehát az egészségipar fejlesztése számunkra nemcsak a gyógyszergyártás kutatásfejlesztési részét, innovációs részét, hanem az orvosi műszergyártást is jelenti. Ezek azok a területek elsősorban, amelyekre koncentrálni fogunk a következő időszakban. Ide tartozónak érzem a logisztikai területet, a külföldi beruházókkal vagy vállalkozókkal beszélgetve az első helyen említik meg az ország jó földrajzi adottságát, ezzel tehát élnünk kell, ebbe az iparágba érdemes invesztálnunk. Tavaly elkészült az a logisztikai program, amelynek a konkrét kormányzati lépésekre való lebontása most történik. Chikán Attila elnök úrral már egyeztettem ebben az ügyben. Nagyon ígéretes munka és fejlesztés előtt állunk, ami még a foglalkoztatásban is jelentős kapacitást tud majd lekötni. Logisztika alatt nemcsak azt kell érteni, hogy a budapesti központi régió fejlesztésére van szükség, hanem az ország más területei is szóba jöhetnek, utalnék arra, hogy Borsodban, Miskolc környékén is nagyon komoly logisztikai beruházások valósultak meg az elmúlt időszakban. Fejleszteni szeretnénk az ország többi régióját is logisztikai szempontból. Mire van még szükség ahhoz, hogy ez a versenyképesség javuljon? Nyilván a forrásainkat máshogy fogjuk felhasználni. A hazai és az uniós források elosztása más szerkezetben történik. Az előző hétéves ciklus - 2007 és 2013 között - a gazdaságfejlesztési felhasználásban csak 16 százalékot ért el, most arra készülünk, hogy 60 százalékban használjuk ki ezeket a forrásokat gazdaságfejlesztésre. Kevesebb lesz a presztízsberuházás, kevesebb lesz a 38 centiméteres kilátó, és több lesz az olyan munkahelyteremtő beruházás, ahol az egy forinthoz vagy egy euróhoz hozzáadott érték többszörösen tud majd hasznosulni. A szabályozórendszert ehhez illesztettük az elmúlt hónapokban. Az operatív programok elkészültek, a partnerségi megállapodás már egyeztetés alatt van az Európai Bizottsággal. Azt a vállalásunkat akarjuk teljesíteni, hogy októberre, október 15-re a különböző uniós pályázatok kiírásra kerüljenek, és ebben az évben is gond nélkül tudjon tovább menni az uniós források felhasználása. A szabályozórendszerben nagy átalakításra nem készülünk. Nyilván a finomhangolás időszaka jött el mondjuk az adórendszer átalakításában. Az a kormányzati adófilozófia, hogy jövedelemtípusú adók adóztatása helyett a fogyasztási típusú adókra kell helyezni a hangsúlyt, a következő időszakban is prioritást fog kapni. Szja-ban, egykulcsos adóban változásra nem készülünk. Az előző bizottságok vitáit tudnám itt megismételni. Azt gondolom, hogy ezt a vitát már 2010-11 táján lefolytattuk. ’13 volt az első éve az egykulcsos adórendszernek. Az adóbevallásokat most kellett beadni, ennek a kiértékelése szeptemberre elkészül, akkor lehet egy átfogó képet adni arról, hogy az egykulcsos adórendszer egyébként hogyan tudta segíteni a jövedelmet megkereső családokat és háztartásokat. Tisztelt Elnök Úr! Több terület van még, amiről nagyon hosszan tudnék beszélni. Adósságkezelés például. Az adósság szerkezete változott az elmúlt években, 50 százalék fölötti devizaarányból most már 42 százaléknál tartunk, de csökkenteni akarjuk a jövőben, tehát a forintalapú kibocsátásokat fogjuk elősegíteni és erre fogunk törekedni.
17 Kutatás-fejlesztés, innováció. 1200 milliárd forint áll rendelkezésre a következő hét évben ezekre a programokra. Szeretnénk, ha az országban harminc olyan innovációs központ, centrum jönne létre, amely nemcsak egyetemeket vagy éppen egy adott nagyvállalatot szolgál ki, hanem bárki számára innovációs fejlesztéseket, kutatás-fejlesztési programokat tud végigvinni. Nagyon ígéretes az, ami mondjuk Győrben történik. Az ottani - a nevét nem mondom - nagy autógyárral közösen az ottani egyetem olyan kutatás-fejlesztési bázist tudott létrehozni, amely most már piaci alapon tud vállalkozói megrendeléseket és igényeket kiszolgálni. 2018 végéig húsz ilyen központot szeretnénk, és 2020-ig ennek a száma fölmehet harmincra is. Tehát komoly innovációs kutatóközpontok létrejöttéről van itt szó. Röviden, dióhéjban ennyit. Nem vagyok annyira naiv, hogy bármilyen bevezető meg tudná spórolni a kérdéseket, illetve a hozzászólásokat, úgyhogy tisztelettel várom ezeket. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úrnak. Akkor tisztelettel kérdezném a bizottság tagjait, hogy kinek van a miniszter úrhoz kérdése vagy észrevétele, az kérem, hogy jelezze. (Tóth Csaba jelentkezik.) Alelnök úr, parancsolj! Jó lenne, ha addig jelentkeznének a többiek, mert akkor felírom. Parancsolj! Kérdések, hozzászólások TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen. A miniszter úr említette a vállalatszerkezetet. Valóban, a magyar vállalatszerkezet eléggé eltér az EUtagállamokban tapasztaltaktól, hiszen 98 százaléka a magyar cégeknek mikrovállalkozás, és azért ez jelentős versenyhátrányt jelent. Ha összehasonlítjuk ezt mondjuk a német vállalatszerkezettel, azt látjuk, hogy az egy főre jutó cégek száma 40 százalékkal több itt Magyarországon, mint mondjuk Németországban, és talán ennek is az oka az, hogy soha ennyi cég még nem szűnt meg, mint az elmúlt évben, hiszen közel 30 ezer magyar kis cég szűnt meg a tavalyi évben. Ehhez is kapcsolódik az első kérdésem, hogy mit kíván tenni, mit kívánnak tenni, hogy ezt a vállalatszerkezetet átalakítsák, mert valóban, ahogy említette, ez a lapos görbe nem tartható, tehát itt valamiféle szerkezeti módosításra lesz szükség, egyrészt hogy ezek a kis cégek megfeleljenek azoknak a követelményeknek, hogy egyáltalán exportképesek tudjanak lenni és az itt levő multicégek beszállítóivá tudjanak válni. Az egy nagyon jó elképzelés, hogy a gazdaságfejlesztésre az EU-s források 60 százaléka menjen a korábbi 16 százalékkal szemben, viszont meg kell jegyezni, hogy azért nagyon aránytalan volt az EU-s források eloszlása ezt megelőzően is, hiszen a vállalatszerkezetben található részvénytársaság, ami 1 százalékot tesz ki, azokhoz ment a 75 százaléka ezeknek az EU-s forrásoknak. Ehhez kapcsolódik a második kérdésem, hogy akkor ezen a területen mit kívánnak tenni, hogy a kis- és középvállalkozókat erősítsék, és ezekkel a forrásokkal nekik növeljék a gazdasági területen a lehetőségét, illetve a jobb kihasználását azoknak a lehetőségeknek, amik előtt állnak. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés vagy észrevétel miniszter úrhoz? (Jelzésre:) Velez Árpád képviselő úr, parancsolj! VELEZ ÁRPÁD (MSZP): Köszönöm. Az lenne a kérdésem, hogy mivel a jelenleg 30-35 ezer vállalkozó több mint 40 ezer pénztárgépe után ezt az 50 ezer forintos támogatást nem tudták megkapni, van-e erre valami tervezet, hogy
18 kompenzálni lehetne ezeket a kisvállalkozókat, azokat, amelyek önhibájukon kívül estek ebbe a helyzetbe. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés vagy észrevétel? (Jelzésre:) Alelnök úr, parancsolj, Z. Kárpát Dániel! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget. Egyetlen részterületre szeretnék rákérdezni, amely a maga teljességében kifejtendő, ez pedig az otthonteremtési koncepció kiteljesítése. Elsősorban nem a szocpolra, félszocpolra gondolok, hiszen itt a kereskedelmi bankok erőteljesen szűkítő feltételei miatt az igénybevevők köre nagyon szűknek bizonyult az utóbbi tíz év során. Adódik viszont a kérdés, hogy a következő ciklusban otthonteremtés tekintetében, egyben a kivándorlás folyamatának lassítását megcélzó módon rendelkezik-e koncepcióval a kormány. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés vagy észrevétel? (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nincs. Akkor viszont miniszter úré a szó. Parancsoljon! Válaszok VARGA MIHÁLY nemzetgazdasági miniszterjelölt: Köszönöm a kérdéseket. A vállalatszerkezet módosulása nyilván időigényes, és idő szükséges ahhoz, hogy ez a kedvező változás bekövetkezzen a magyar gazdaság szerkezetében. Ehhez nemcsak a szabályozórendszer módosítására van szükség, hanem nyilván arra is, hogy a gazdaság lehetőséget nyisson ezen vállalkozások előtt. Külön kell választanunk azokat a vállalkozásokat, amelyek valamilyen kényszer hatására jöttek létre, vagy alvó vállalkozásnak minősülnek és tényleges vállalkozási tevékenységet egyébként nem végeznek. Az elmúlt években olyan módosítása történt a cégjegyzéknek, cégregisztrációnak, ami megpróbálta kiszűrni ezeket a vállalkozásokat ebből a körből. Az elmúlt években, persze a válság miatt is, a válság időszaka miatt is, de egyébként a szabályozórendszer változása miatt is csökken ezeknek a vállalkozásoknak a száma. Amit mi szeretnénk elősegíteni, hogy ebből a tömeges mikro- és kisvállalkozói körből minél több tudjon a középkategóriába átkerülni, és minél több vállalkozás tudjon gazdaságfejlesztési programba bekapcsolódni vagy önmagában piacképesebbé válni. Ehhez hitelre van szükség. A Magyar Fejlesztési Bank egy kis- és középvállalkozói programot futtat 120 milliárd forintos keretértékben. Az elmúlt hónapokban az Eximbanknál is elindult egy ilyen program, exportképes vállalkozásokat szeretnénk. Nem az kaphat az Eximbanktól hitelt, amely cég már exportál, hanem mondjuk egy exportáló cég beszállítója, vagy amely importkiváltást csinál. Az Exim-kártya elindítása lényegében ugyanolyan, mint a Széchenyi-kártya bevezetése. Apropó, a Széchenyi-kártya is jelentősen kibővült az elmúlt években, több mint 50 milliárd forintnyi hitelt tudunk kihelyezni ezen a kártyarendszeren keresztül mindenféle adminisztráció és egyebek nélkül. Úgyhogy ezeket szeretnénk erősíteni, hogy a legégetőbb problémáját a kisvállalkozóinknak, a forráslehetőségeket és a finanszírozási kereteket vagy korlátokat oldani tudjuk. Még egyszer mondom, nem élek abban az illúzióban, hogy ez az egyik hónapról a másikra bekövetkezik, ez egy folyamat. Kedvező változások voltak az elmúlt években, ezt a munkát folytatni kell. EU-források felhasználása. Nézze, a fő kereteket még az előző ciklus fogalmazta meg, 2007-től indult ez a felhasználási periódus. Most abban a kedvező
19 helyzetben vagyunk, hogy a 2004 és 2018 közötti parlamenti és kormányzati ciklus egybeesik a 2014 és 2020-as európai ciklussal, tehát egymáshoz tudjuk igazítani a hazai fejlesztési források felhasználását és az uniós fejlesztési források felhasználását. Amire törekedni fogunk, hogy sokkal inkább ezt a hazai kis- és középvállalkozói kört érje el támogatási rendszer, mint az ön által is joggal kifogásolt nagyvállalkozói, nagyvállalati vagy multinacionális vállalati kört. Volt olyan multinacionális vállalat az előző hétéves ciklusban, amely csapatépítő tréninghez kapott 35 millió forint támogatást, amelyet Szicíliában tudott aztán felhasználni, na most ebből a magyar gazdaságnak nagyon sok hozzáadott értéke, előnye nem származott. Ezeket szeretnénk megszűrni, kiszűrni, és már eleve a pályázatokat úgy kiírni, hogy ilyen jellegű felhasználásra ne is kerülhessen sor. Pénztárgépek ügye. Furcsa, amit mondok, de egy rossz indulás után ez egyre inkább egy sikertörténetté kezd válni. Több mint 110 ezer gép van most már bekötve, a kereskedők ennyit vásároltak meg, és ennyit kötöttek be. Ilyen rövid idő alatt ilyen jellegű átállásra még egyetlen országban sem került sor, tehát ma mindenki elismeri, hogy ez a magyar rendszer a legbiztonságosabb adatforgalmazási rendszer, ezért is volt talán lassabb az indulása, hiszen komoly szoftverfejlesztésekre volt ebben az ügyben szükség. Ami tapasztalatként pedig mindenképpen leszűrhető, hogy csak a piacra bízni kizárólag ezeknek a gépeknek az elkészítését és forgalmazását nem lett volna szabad, vagy hosszabb időt kellett volna hagyni a felkészülésre. Ugyanis azzal találtuk magunkat szemben, hogy hiába akartak a kereskedők gépeket vásárolni, nem állt rendelkezésre kellő számú gép, és voltak olyan forgalmazók persze és olyan gyártók is, akik egyébként megpróbáltak visszaélni a gépek kapacitásával vagy lehetőségével és eleve olyan gépeket a piacra dobni, amelyek csalásra vagy visszaélésre adtak volna okot. Ezt nyilván nem lehetett hagyni, ezért kellett három forgalmazót kizárni erről a piacról, de azt gondolom, hogy ezt helyesen tette a kormány. Ha bevezetünk egy új rendszert a feketegazdaság visszaszorítására, és a célt mindenki támogatta, akkor nem az a cél, hogy újra lehetőséget teremtsünk arra, hogy a feketegazdaság eszközeit használják bizonyos kereskedők. Ebből a szempontból az a kedvezmény, az a támogatás, amit a kormány biztosított, nyilván egy bizonyos ideig állt rendelkezésre. Amiatt, mert valaki a kedvezményt nem vette igénybe, kárpótolni valakit, ezt én furcsának tartanám, és nem is készülünk arra, hogy ebben bármiféle határidő-módosítással állnánk elő a jövőben. Már 2013 novemberében, októberében a polcról lehetett vásárolni online pénztárgépet. Ma jelenleg 120 forgalmazó forgalmaz ilyen típusú gépeket. Aki úgy érzi, hogy túlságosan megerőltető egy ilyen gépbe való beruházás vagy ennek a gépnek a megvásárlása, bérelni lehet gépeket. Havi ötezer forintért tud egy vállalkozó, egy kereskedő online pénztárgépet bérelni. Azt gondolom, indokolatlan lenne, ha az adott időre szóló kedvezményt a kormányzat meghosszabbítaná. Építőipar, szociálpolitikai támogatás. Képviselő úr, én közvetlen összefüggést az otthonteremtés és a kivándorlás között nem látok. Lehet, hogy van ilyen, aki azt mondja, hogy ő könnyebben tud fedelet találni magának külföldön. Alapvetően annak örülünk, hogy az építőipar az elmúlt hónapokban kezd talpra állni és egyre jobb eredményeket produkál. Az első negyedéves növekedésünkben is már egy komoly faktor volt az építőipari beruházásoknak és az építőipari termelésnek a növekedése. A kormányzat nyilván mindig egy fontos célnak tekinti, hogy olyan otthonteremtési programok fussanak, amelyek érdemi lehetőséget kínálnak arra, hogy fiatal családok lakáshoz tudnak jutni, ezért vizsgáljuk jelenleg a szociálpolitikai támogatásrendszerének a módosítását. Ez a felülvizsgálat hamarosan be fog fejeződni. Olyan programot szeretnénk elindítani, amely elsősorban az új lakások építését és vásárlását ösztönzi, de nem zárom ki annak a lehetőségét, mint ahogy az
20 történt az előző Orbán-kormány időszakában 2000 és 2002 között, hogy a szociálpolitikai támogatásoknak valamiféle piacbővítő, piacélénkítő, az ingatlanpiacot élénkítő hatása is legyen, tehát ne csak az új és az épített lakásokra lehessen ezeket felhasználni. Ezt, még egyszer mondom, most vizsgáljuk, majd amikor ez a vizsgálat befejeződik, nyilván tájékoztatni fogjuk az illetékes bizottságot és a parlamenti képviselőket is ennek a felülvizsgálatnak az eredményéről. Köszönöm szépen a kérdéseiket. Szavazás ELNÖK: Köszönöm szépen. Döntenénk a miniszterjelölt miniszter úr meghallgatása után. Kérem tehát, hogy aki Varga Mihály miniszter urat miniszterjelölti minőségében a nemzetgazdasági tárca vezetésére alkalmasnak tartja és kinevezését támogatja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A helyettesítéseket is figyelembe véve 10 igen szavazattal támogatta. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Egy fő. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Három. A bizottság a miniszter úr kinevezését támogatta. VARGA MIHÁLY nemzetgazdasági miniszterjelölt: Köszönöm a bizottság támogatását. ELNÖK: Most 12 óráig szünetet rendelek el, mert akkor fog megérkezni Seszták Miklós úr. Tizenkét órakor folytatjuk a bizottsági ülést. (Szünet: 11.36 - 12.24) Dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása (Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 44. § (2) bekezdése alapján) ELNÖK: Újranyitjuk a bizottság ülését. Tisztelettel üdvözlöm Seszták Miklós miniszterjelölt urat, úgy is egyébként, mint a bizottság még meglévő alelnökét. Nyilvánvalóan 7-étől majd ez megváltozik, amennyiben a parlament előtti eskütétel megtörténik. (Dr. Schiffer András visszatér a tanácsterembe.) Itt jelzem, hogy egy kicsit speciális helyzetben vagyunk, mert eddig az ő megbízásával én szavaztam a többi miniszterjelöltről. Ezt most nyilvánvalóan nem óhajtom megtenni, tehát ezzel a megbízással nem élek. Azt majd ő dönti el, hogy akar-e szavazni a saját esetében. Én csak felhívnám a figyelmet arra, hogy Konrad Adenauer annak idején ezt a problémát úgy oldotta meg, amikor megszavazta saját magát, hogy amikor utána megkérdezték az újságírók, azt válaszolta, hogy „ha én nem bízom saját magamban, miért várnám el másoktól, hogy bízzanak bennem”. Persze nem kell ezt követni feltétlenül, csak mondanám, hogy van erre is példa a nemzetközi politikatörténetben. Tisztelettel üdvözlöm miniszterjelölt urat. Ha jól tudom, akkor a mai meghallgatási sorban ez az utolsó, amin át kell esnie, mi is ma már két bizottsági meghallgatáson átestünk. Az ő figyelmét is felhívnám arra, hogy az országgyűlési törvény vonatkozó szakasza értelmében alapvetően a személyi alkalmasság megítélése a bizottság feladata, és nem mondjuk valamilyen program számonkérése vagy egyéb kérdések, tehát az ezzel kapcsolatos kérdésekre nem köteles válaszolni. Bőven elég, ha esetleg a céljairól és a feladatairól ejt szót itt a bizottsági ülésen, úgyhogy át is adnám neki a szót. Parancsoljon!
21 Dr. Seszták Miklós hozzászólása DR. SESZTÁK MIKLÓS nemzeti fejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Köszönöm a meghívást. Kicsit be vagyok rekedve, mert tényleg a harmadik meghallgatásom ma, de nyugodtan el tudom mondani, hogy a legnyugodtabban ide jövök, aztán lehet, hogy a legkellemetlenebb kérdések itt lesznek, de azért mégiscsak ez a terem volt számomra az elmúlt négy évben a bizottsági ülések színtere. Azért engedjék meg nekem, hogy egy kicsit bemutatkozzak, már csak azért is, mert itt, ahogy az elnök úr elmondta, ennek a mai meghallgatásnak a célja az alkalmasság kérdése és nem bizonyos programok ismertetése. Azt gondolom, hogy az alkalmassághoz szükséges az, hogy egy picit tudják, hogy kit jelölt a miniszterelnök úr fejlesztési miniszternek. Férfi létemre én nem titkolom a korom, itt el tudom mondani, már talán az érettségemet is jelenti, hogy 1968. október 31-én születtem, tehát immáron 46. életévemet taposom. Házas vagyok, két gyermekem van egy anyától. Tehát ezzel le is zárom ezt a - fogalmazzunk így - szubjektív részt. Egy picit a tanulmányaimat. A ferences gimnáziumban végeztem 1987-ben. Onnan egyenes út vezetett a jogi pályáig. Bejártam azt a szokásos jogásztanonci, majd jelölti és végül ügyvédi pályát, mint oly sokan, oly sok ezren Magyarországon. Tehát az ELTE-n végeztem a jogtudományi karon 1994-ben, majd jelölt voltam, és a ’96-os szakvizsga után saját ügyvédi irodaként dolgozom, és egészen 2014. május 1-jéig, amikor az összeférhetetlenségi szabályokra tekintettel szüneteltettem az ügyvédi tevékenységemet, addig ügyvédi tevékenységet is folytattam. Értelemszerűen az ügyvédi tevékenységem szerteágazó volt, és azt szoktam erre mondani, és elmondtam mind a három bizottságban is, hogy én a 20 év alatt nem inkubátorban éltem. Tehát az ügyvédi tevékenységem, mint mondtam, szerteágazó volt, és amennyiben a politikát majd egyszer befejezem, már azért is, mert a lányom most elsőéves jogász, majd remélhetőleg ezt tudom is tovább folytatni, tehát természetesen a fejlesztési minisztériummal összefüggő, mondjuk úgy, hogy feladatok nagy részébe valamilyen szinten azért bele kellett hogy ássam magam. Majd erről kérdésre szívesen válaszolok. Csak egy érdekesség, hadd mondjam el, mert valamelyik bizottságon rákérdeztek és kicsit meglepően hallották. Érdekes, és szerintem kevesen tudják, még a sajtó se, hogy az első szélerőművét az országnak az egyik nagybátyám akarta kivitelezni, ott jogi tevékenységet is folytattam, tehát ilyen szinten már elég jó rálátásom van például erre is. De nem is ez a lényeg, én azt gondolom, hogy a 20 éves ügyvédkedés megtanított arra, hogy tudjam, hogy merre van az előre. Szerintem ennek megfelelően a Fejlesztési Minisztériumhoz tartozó államtitkárságokkal lefedett tevékenységi körök nagy részéhez azért nem idegenként fogok hozzáállni. Picit még engedjék meg, nem csak az ügyvédkedéssel függ össze, hogy a politikai munkámat azért hadd mondjam el önöknek. ’94-ben kerültem először bizottságba külsősként, majd ’98-tól mind a mai napig folyamatos képviselő-testületi tagságom, illetve bizottsági tagságom van. Mindegyik bizottsági tagság összefüggött a Fejlesztési Minisztériumhoz tartozó valamely tevékenységi körrel, például most jelenleg a kisvárdai fejlesztési bizottság elnöke vagyok, az ügyrendi, jogi és fejlesztési bizottságnak, de 8 évig, 2002-től 2010-ig a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlésben a gazdasági és vagyonbizottságot vezettem, illetve tagja voltam. Ez is mind olyan feladatsort támasztott elém, amely, azt gondolom, hogy alkalmassá tehet ennek a pozíciónak a betöltésére. Ilyenkor, ahogy mondta az elnök úr, nem kormányprogramot kell ismertetni. Nem is tudom, hogy melyik elemet válasszam vagy milyen lehetőséget válasszak,
22 hiszen higgyék el, hogy az expozéhoz nagyon jól felkészültem, mivel ez már a negyedik meghallgatásom. Tehát most el fogom tudni önöknek mondani az energetika kérdését, hiszen ennek a bizottságnak mégis csak az energetika az egyik legfontosabb eleme nagyon sok mellett. Pontosan tudjuk az energiamix vonatkozásában az atommal, szénnel és a zöldenergiákkal kapcsolatos iránymutatást, az ezzel kapcsolatos összehangolt és szükséges jogi szabályozás szükségességét. Pontosan tudom a százalékos arányokat, hogy az Európai Unió 2020-ra 13 százalékos megújuló energiaforrás-felhasználást írt elő számunkra, ezt a magyar állam 14,65-re vállalta, és 2012-ben már elértük a 9,6-ot. Azt is tudom, persze vérmérséklettől függően, hogy van, aki ezt kevésnek tartja, van, aki többnek. Értelemszerűen is úgy gondolom, hogy a megújuló energia kérdése mindenképpen nagyon fontos és méltányolható igény. Természetesen ennek az arányát kell megtalálnunk, hiszen a bizottságokban - elnézést, hogy visszahivatkozom ezekre a meghallgatásokra -, már amennyire az adott keretek adták, hosszan beszélgettünk például az LMP-s képviselő asszonnyal, hogy a Paks és a megújuló energia, a paksi fejlesztés és a megújuló energia fejlesztése összeegyeztethető-e vagy nem. De azt gondolom, hogy ez mind-mind olyan kérdés, amit bármikor és bárkivel, amikor a kinevezésem megtörténik, szívesen leegyeztetek, mint ahogy a frakcióvezető urat is, már jeleztem neki, hogy természetesen állok rendelkezésére, amennyiben a jóisten megadja azt a lehetőséget, hogy a miniszteri székbe beülök. Azt gondolom, a közös gondolkodás egyik fontos eleme, hogy hallgassuk meg a másikat. Nyitott vagyok minden olyan együttműködésre, és azt gondolom, a kormányzat is nyitott minden olyan együttműködésre, amely ezt az igen fontos stratégiai kérdést - mint az energiát és az ország energiabiztonságát érintő kérdést illeti és együtt tud működni. Szintén fogalmazzunk úgy, jól felkészítettek, és órák hosszat tudnék beszélni az olyan stratégiai vagyoni elemek megszerzéséről, mint az E.ON, a MOL vagy esetleg a Rába vonatkozásában a vagyonszerzésről, ennek a gazdasági hasznáról. Azt gondolom, a kérdésre szívesen válaszolok. Engedjék meg nekem, hogy egy dolgot nagyon pontosítsak, hiszen az elmúlt időszakban a sajtóhírekben megjelent megint mindenféle offshore, offshore-lovag. Ezt szeretném pontosítani, ezt megtettem mindenhol máshol. Szívesen várom a kérdéseket is, és értelemszerűen állom is ezt a kérdést. Mint ahogy hangsúlyoztam, ’94-től, ahogy befejeztem az egyetemet, ügyvédi irodám van. Ezenkívül egy magyar gazdasági társaságnak vagyok a tagja, ezenkívül soha semmilyen más gazdasági társaságban nem szereztem tulajdonrészt. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a Népszabadság újságírója azt mondta, hogy valami Tóth és Balla Bt.-ben kültag vagyok. Én még nem tudok róla, de örömmel veszem, ha ezt megosztják velem, hátha kiderül, hogy van még valami tulajdoni hányadom. Szeretném a kérdéseket megelőzve mondani - de mondjuk nyugodtan kérdezhetnek is -, hogy soha nem voltam más gazdasági társaság tagja, főleg nem olyan gazdasági társaságé, amely külföldi bejegyzésű gazdasági társaság volt. Azt szoktam erre mondani, hogy aki ettől eltérőt tud, ossza meg velem, hátha fontos. Ha meg olyat tud, ami bármi visszaélésre okot adó gyanúnak tűnik, akkor meg tegye meg a szükséges lépéseket. Én bármilyen ilyen vizsgálat elé eddig is álltam, ezután is állok, és azt gondolom, ezt talán túl is beszéltük ezzel kapcsolatban. Tehát mondom, azt gondolom, az energetika mindenképpen nagyon fontos kérdés ennek a bizottságnak. Ugyanilyen fontos a közösségi közlekedés vonatkozásában, ha nem is program, de ahogy mondta az elnök úr, az én szakmai elképzelésem elővezetése. Itt mindenképp ki kell hangsúlyozni egy nagyon pozitív eredményt. Engedjék meg nekem, hogy megemlítsem a MÁV, a MÁV-START, a MÁVTRAKCIÓ, a MÁV-GÉPÉSZET összevonását, hiszen azt gondolom, az utóbbi évek
23 egyik, gazdaságilag nem biztos, hogy a legnagyobb átalakítása. Hiszen azzal, hogy most ezzel az átalakítással született egy olyan, fogalmazzunk csúnya szóval, gazdasági tömörülés, amely évek óta először 7 milliárd adózás előtti nyereséget tudott produkálni, nagyon fontos költségvetési szempontból is, hiszen végre ennyivel kevesebbet kell betenni ezeknek az igen fontos stratégiai vállalatoknak a működésébe. Ennek ellenére itt azt kell látni, hogy ezzel az átalakulással végre olyan folyamatok indultak meg, amelyek az eredményes, hatékony és célravezető gazdasági társaságok, nagy állami gazdasági társaságok működését tudják biztosítani. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos. Ugyanilyen fontos legalább - még ha méretben kisebb is - a Volán vonatkozásában, hogy 7 regionális társaságra szűkült össze a meglévő 24, de természetesen ezt tovább tudnánk mondani a járulékfejlesztési programoktól kezdve. Én inkább megkímélném ettől a bizottságot. Azt fogom kérni önöktől, hogy inkább kérdezzenek, higgyék el, órák hosszat tudnék beszélni az autópályákról. Fontos célja a kormányzatnak, hogy minél hamarabb érje el az autópálya az országhatárt, illetve a megyei jogú városokat, a megyeszékhelyeket is összekössük gyorsforgalmi úttal. Talán ha megengednek egy záró gondolatot, nem azt fogom mondani, hogy az M85, M8, M15, M70, pontosan tudom ezeknek a jelentőségét, hanem inkább talán a mindenki számára sugallni kívánt vagyonstratégiai célt. Azt gondolom, ha egy mondatba kellene zárnom a mai expozémat, akkor azzal zárnám, hogy mindenképp az elkövetkező négy év vagyonpolitikája legfontosabb tematikájának vagy jelentőségének az kell lennie, hogy minden olyan állami vagyont, amit értékesítünk, az abból befolyt közvagyonért kapott pénzt közvagyon fejlesztésére kell fordítani, tehát nem szolgáltatás igénybevételére, nem működésre, hanem abból igenis közvagyont kell létrehoznunk. Azt gondolom, hogy rajtam nem fog múlni. Amennyiben miniszterré tudok válni 6-án, akkor ezt az irányvonalat fogom tudni képviselni. Elnök úr, köszönöm, és inkább várom a kérdéseket, ha megengeditek. Köszönöm szépen. ELNÖK: Rendben! Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kinek van a miniszterjelölt úrhoz kérdése vagy észrevétele. (Jelzésre:) Előbb a bizottság tagjainak adnék szót, utána természetesen megadom a szót Schiffer Andrásnak is. Most Molnár Csaba következik. Parancsoljon! Kérdések, hozzászólások, válaszok DR. MOLNÁR CSABA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Én komolyan szeretném venni elnök úr felszólítását, amiben egyébként igaza van elnök úrnak, hogy nyilván elsősorban nem programügyben, hanem személyes alkalmasság ügyében kell kérdéseket kell feltenni. Programügyben is szívesen tennék, hiszen hasonló területen dolgoztam én is a korábbi kormányomban. Kezdjük inkább a személyes alkalmasság ügyével elnök úr felszólításának megfelelően! Mivel elnök úr nyilván nem csatolt hozzá kristálygömböt, hogy a jövőbe nézzünk, ezért ezt csak múltbéli tények vagy hírek alapján tudjuk megítélni. Az az anyag, amit kaptunk, azon túl, hogy viszonylag egyszerű internetes kereséssel lehet megnézni a miniszterjelölt úr korábbi tevékenységével kapcsolatos információkat, alapvetően három ügyben vannak olyan dolgok az internetes keresés alapján, amiről azt gondolom, hogy a miniszter úrnak érdemes legalábbis kísérletet tennie arra, hogy eloszlassa az aggályokat. Az elsőre már tett utalást miniszterjelölt úr, és erről hadd beszéljek, az offshore-történetek. A második egy pénzmosási ügy kapcsán, a harmadik pedig egy európai uniós csalási ügy kapcsán merült fel. Mind a három ügyben
24 szeretném kérni a miniszterjelölt urat, hogy világosítsa meg az elménket, hogy vajon mik az igazak ezekből a sajtóhírekből. Az offshore-ügyekben azt olvashatjuk - a miniszterjelölt úr ezt már elkezdte cáfolni, de ha kicsit részletesebben tenné, azt megköszönném -, hogy az a cég, amely önnek a tulajdonában volt, ez a Ramiris elnevezésű cég, ennek kapcsán merültek fel ilyen offshore-gyanúk két - egy ciprusi és egy New York állambeli - tulajdonosi kör kapcsán. Nyilván nem ebben a cégben, hanem az a cég, aminek ez a tulajdona, több áttételen keresztül mondják a sajtóhírek ezt offshore-cégeknek. Hasonlóképpen egy másik esetben, az Oxygen Wellness kapcsán, ahol nem tulajdoni, hanem jogi képviselői tevékenységet látott el, ott is szintén offshore-háttérrel, egy ciprusi cég hátteréről ír a sajtó. Ez lenne az első kör. A második kör egy korábbi HVG-cikk kapcsán merült fel - szintén a Ramiris céghez köthető -, ahogy a sajtó írta, 17 milliárd forintos pénzmosási ügyről olvashattunk akkori VPOP-nyomozással, adóvégrehajtással, fiktív exportőri szereppel és a többi. Ez lenne a második kérdésem, amiben szeretném várni a miniszterjelölt úr álláspontját, hogy igaz-e, hogy ez így történt, és hogy milyen köze volt ehhez a céghez. Itt is tulajdonosi jogi képviselői dolgokról írnak. A harmadik pedig az EnterNet-ügy, amit jól ismerünk az elmúlt időszakban. Megint csak az előbb említett nevű cégről, plusz az EnterNet Invest nevű, szintén Cipruson bejegyzett offshore cégről van szó, amelynek korábban, szintén a sajtóhírek szerint, talán ezt ön sem cáfolta, felügyelőbizottságának volt tagja. Ennek is egy ciprusi offshore tulajdonosa, a Mogul Consulting nevű ciprusi offshore tulajdonosa volt. Itt az Európai Unió csalásellenes hivatala, az OLAF vizsgálatot folytatott, és Lázár János államtitkár úr üdvözölte ennek az OLAF-vizsgálatnak az eredményét. Ez volt az az ügy, mi is csodálkoztunk rajta, ahol az OLAF minden megállapításával egyetértett a magyar kormány, Lázár János levélben is megköszönte ezt a nyomozást. Én is úgy látom, hogy azt, hogy itt csalás történt, nemcsak az Európai Unió csalásellenes hivatala, hanem a magyar kormány ezzel foglalkozó tisztségviselője, államtitkára is megerősíti. Ez tehát három olyan történet, ami azt hiszem, mindenképpen tisztázásra szorul, egy miniszterjelölt személyes alkalmasságát - hiszen programját, ahogy elnök úr helyesen mondta, részletesen nem ismerhetjük - elsősorban ez alapján tudjuk megítélni. Várom a választ, és köszönöm a lehetőséget. (Dr. Seszták Miklós jelez.) ELNÖK: Van rá lehetőség, ha így gondolod, akkor parancsolj. DR. SESZTÁK MIKLÓS nemzeti fejlesztési miniszterjelölt: Igen, igen, hadd válaszoljak erre, mert kértem a többi bizottságnál is, hogy mivel ez nem program, hanem személyes kérdés, hadd válaszoljak erre értelemszerűen. Nyílt és egyenes ember voltam mindig is, ezután is az leszek. Melyikkel kezdjük? Először tisztázzunk már egy fogalmat, mi az offshore. Ez egy nagyon fontos kérdés. Volt gyakorló jogászként azt gondolom, hogy nagyon sokan az offshore cégek fogalmát összekeverik a tényekkel. Az én fogalmam szerint… Vagy menjünk, azt mondom, hogy ki nem offshore. Azt gondolom, hogy az nem lehet offshore egyszer, aki európai uniós államban van bejegyezve. Ha valaki ellentmond ennek, mert azt mondja, hogy amennyiben mondjuk Ciprusra be van jegyezve, attól még lehet offshore. Én azt gondolom, hogy ehhez képest még egy dolog mindenképp kell, hogy offshore legyen, az az, hogy van-e tényleges tulajdonosa vagy nincs, magyarul, ténylegesen nyílt tulajdonosi háttérrel rendelkező gazdasági társaságról beszélünk-e vagy nem.
25 Én azt gondolom, hogy amennyiben tényleges tulajdoni háttérrel rendelkező gazdasági társaságról beszélünk, és legyen ez akár Cipruson bejegyezve, de ilyen erővel be lehetne jegyezve mondjuk New Yorkban, vagy New Yorkban nem, mert az nem EU-tag, de mondjuk, nem tudom, bárhova, mindegy, az én jogászi fogalmam szerint az nem offshore cég. Csak csináljunk egy fogalomtisztázást, és akkor gyorsan szaladjunk végig. Elmondtam az elején, hogy 20 éve ügyvédkedem, és azt is el kell hogy mondjam érdekességként például, ezt végképp kevesen tudják, hogy 1994-ben, amikor elkezdtem ügyvédkedni, akkor a principálisom egyik megbízása Magyarország első postarablása volt, ahol védőként eljártam, nem tagadom, de attól én még nem leszek postarabló. Azt gondolom, hogy amiket itt felhoztak ügyeket, azok - kivéve az fb-t, de arra majd visszatérünk - egy része olyan dolog, amikor én mint jogi képviselő jártam el. Sajnos ennél többet nem is tudok mondani majd erről a tényről, hiszen én jogászként láttam el megbízást bizonyos esetekben, tehát konkrét összefüggésem soha nem volt ezeknek a cégeknek a gazdasági tevékenységével, és nem is az én tisztem, hogy itt ezeket a cégeket megvédjem. Például hivatkozott képviselőtársam erre a bizonyos HVG-cikkre. Mindenféle peres eljárás volt, és mindenféle peres eljárást megnyert ez a cég. Ezt nyugodtan tudom, ebben az esetben többek között én is csináltam peres eljárást - neveket nem fogok mondani - annak a cégnek, amelynek akkor a jogi képviseletet láttam el. Hozzáteszem, sem tulajdonom nem volt benne, sem érdekeltségi viszonyom nem volt benne, kizárólag jogi képviseletet láttam el cégalapítás és ilyen szinten, ahhoz az ügyhöz soha semmilyen közöm nem volt, ehhez a bizonyos 17,5 milliárdos ügyhöz, soha semmilyen szinten. Azt most nem tudom megmondani, hogy tanúi szakban volte meghallgatás, de hogy érintettségi szinten nem volt meghallgatás, az 1000 százalékig biztos. Ezért ezt nyugodt szívvel tudom cáfolni. Az más kérdés, még ha lett volna is, hozzáteszem, ha lett volna is, tehát ha kiderült volna erről a cégről, hogy ez egy bitang cég, én azt gondolom, hogy nekem mint a cégjoggal foglalkozó ügyvédnek semmilyen közöm nem kell hogy legyen hozzá, hiszen tényleg nem akarok felhozni semmilyen ügyvéd kollegát a parlamentből meg korábbi minisztereket, akik mondjuk emberölésért valakit képviseltek, attól még nem lesz gyilkos, hogy valakit képviselt. Én azt gondolom, hogy ezzel talán ezt le is zárhatjuk. Tényleg szívesen beszélgetek bármikor bárkivel erről, és ha valaki úgy érzi, hogy ebben az összefüggésben bármilyen jogszabályba nem illő cselekedet van, tegyen bármilyen feljelentést, örömmel állok bármilyen vizsgálat előtt. Ugyanígy hadd beszéljek már egy kicsit erről az Oxygenről, mert ezt most olyan sokszor emlegetik. Én persze erre csak azt tudom mondani, hogy bárcsak minél több ilyen magyar vállalkozás lenne, amely, fogalmazzunk úgy, hogy az ember közérzetjavító tevékenységével összefüggő szolgáltatásba öli a pénzét. Lehet, hogy szegények már megbánták, mert azért ez nem egy aranybánya. Csak itt is szeretném hangsúlyozni, hogy az a cég, amely ebben a társaságban tulajdonos… Hozzáteszem és hangsúlyozom, soha semmilyen tulajdonosi részesedésem nem volt, nem lesz, illetve nem volt, nincs, és sajnos nem is lesz, mert lehet, hogy szívesen szereznék azért benne egy kis tulajdont, de nem ilyen egyszerűen tudok egy olyan komplexumban tulajdont szerezni. Nincs. Ezenkívül, ahogy az elején mondtam, ráadásul az abban a társaságban szereplő ciprusi cég egy tényleges tulajdonosi, magyar háttérrel rendelkező gazdasági társaság. Már azért is így van, mert minden titkok elárulása nélkül azért egy fontos momentum, hogy azért aki a gazdasági életből jön, és nap mint nap mondjuk bankkölcsönökkel foglalkozik vagy hiteleket vesz fel, ma már bank nem ad olyan cégnek semmilyen hitelt vagy hitelfolyósítást, amely, fogalmazzunk úgy, bizonytalan hátterű gazdasági társaságok tulajdonában áll. Tehát azt gondolom, hogy ezt is
26 kipipálhatjuk. Nincs is közöm hozzá. Mondom, a tulajdont vállalnám, mert azért nem lenne rossz egy kis tulajdon benne, de nem az enyém, nem volt, és önmagában az a ciprusi cég egy teljesen ismert tulajdonosi háttérrel rendelkező dolog. Ezzel a kettőt talán kipipálhatjuk, aztán kinek a vérmérséklete szerint ez jó válasz vagy nem. Van, aki azt mondta, hogy még ennyit se beszéljek erről, de annyira bennem volt, hogy szerettem volna elmondani. Ez a tény. Aki ettől eltérőt tud, örömmel állok elé, hozzon valamit, hátha megtudok valamit, amiről még nem tudok. A másik ez az ominózus EnterNet és EnterNet Invest kérdése, erről hadd mondjak egyet. Most is azt mondom, hogy amit 2013. évre én erről lenyilatkoztam, az pontosan és a tényeknek megfelelően úgy van. Most abba nem mennék bele, hogy hogy lettem felügyelőbizottsági tag, tulajdonoscsere, és addig voltam felügyelőbizottsági tag első körben, míg ott az a tulajdonosi csere le nem zajlott. Egyetlenegy dolgot szeretnék hangsúlyozni itt is. Én ebben a cégben, és nem azok, amelyek pályáztak, azt pontosítsuk, hanem fogalmazzunk úgy, hogy az egyik anyacégben felügyelőbizottsági tag voltam, nem tulajdonos, nem ügyvezető, nem stratégiát létrehozó gazdasági partner, felügyelőbizottsági tag. Ebben az esetben semmi mást nem látott el az ember, csak azt, amit a Gt. és egyéb jogszabályi előírások szerint a felügyelőbizottsági tag elláthat. Tehát nagyon fontos, hogy a felügyelőbizottsági tag, legalábbis az én értékítéletemben és az én jogi megítélésem szerint, és a gyakorlatban is így van, stratégiai kérdésekben nem dönt, pláne nem dönt abban, hogy milyen céget alapítsanak, pláne nem dönt abban, hogy az így megalakított cég milyen céget alakított, és pláne nem dönt abban, hogy az a cég milyen pályázaton vesz részt. Ez az egyik. A másik dolog. Én most azt, hogy hány cég alakult meg hogy, azért nem tudom, mert nem volt információm akkor se, most se. Próbálták nekem megmagyarázni, hogy ez hogy történt, de mondtam, nem érdekel, mert eddig se tudtam, ezután se akarok erről tudni. Csak itt is annyit szeretnék hangsúlyozni, mert még az említett valami Consulting ciprusi céget is sok mindennek lehet nevezni, csak egy dolognak biztos nem, offshore cégnek nem, mert ez nyílt titok, tehát ilyen szinten nem titok, hogy abban a cégben a tulajdonnal rendelkező tulajdonosok esetén szintén ismert tulajdonosi kör volt, tehát nem ismeretlen tulajdonosi kör volt. Ha utánanéz, majd látja, hogy ki volt benne a tulajdonos, tehát pontosan lehet tudni, hogy nem egy fiktív vagy kitalált személyről van szó. Ez az egyik. A másik meg, én az újságból hallottam, hogy OLAF-vizsgálat meg satöbbi. Egy biztos, ha volt is OLAF-vizsgálat - biztos volt, ha leírták -, ha volt megállapítás, azt nem tudom. Egy biztos, hogy nem az én felügyelőbizottsági tagságommal összefüggésben, biztos nem. Ezt nyugodt szívvel mondom, mert ha ilyen lett volna, legalább engem meg kellett volna kérdezni egyszer ebben a témában, márpedig engem soha senki nem kérdezett meg. Logikus, hogy nem kérdezett meg, mert mondom, egy háromszor közvetett tulajdonban lévő felügyelőbizottsági tagságból eredő jogviszonyok nincsenek, hacsak valami olyan adat nincs, ami az én közreműködésemet alátámasztaná, márpedig mivel én nem működtem közre, így nincs. Azt gondolom, hogy ezeket tudom ezzel kapcsolatban mondani. Biztos valakit kielégít, valakit nem. Ha még kérdése van, szívesen állok rendelkezésre e vonatkozásban, de ez a tény szerinti kérdés. Ja, és az is tényszerű volt, hogy már 2012 májusában bejelentettem a lemondásomat. Ez a cégbíróságon meg is található, utána lehet nézni. Nem tudom, mennyire nyilvánosak ezek a cégadatok, illetve hozzáférhetőek. Értelemszerűen egy dolog tény, megint jogászként tudni kell, vagy tudom, hogy ezek a posztok sokféleképpen megszűnhetnek, határidő lejártával stb., illetve lemondással. Értelemszerűen, ha én lemondtam 2012 májusában, és a cégbíróság nem vezeti ki hogy kinek az okából, én ezt nem vizsgálom -, csak 2013 januárjában, az nem nekem
27 felróható ok. De mondom, ha még felügyelőbizottsági tag is maradtam volna végig, akkor is semmilyen olyan összefüggés nem volt vagy nincs, ami levezethető. Köszönöm, ezzel kapcsolatban ennyit szerettem volna mondani. Elnézést, hogy hosszúra nyúlt. ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy elég részletesen válaszolt a miniszterjelölt a három kérdésre. Ha jól láttam, jelentkezett még Schiffer képviselő úr, jelentkezett még Riz Gábor képviselő úr és Tóth Csaba alelnök úr. Akkor most a kormánypárti-ellenzéki sorrendet figyelembe véve először Riz Gábor képviselő úrnak, majd Tóth Csaba alelnök úrnak, ezt követően pedig Schiffer András képviselő úrnak adnám meg a szót. Parancsolj, Gábor! RIZ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszterjelölt Úr! Egy nagyon fontos területet több alkalommal említett a beköszönő beszédében, ami számunkra is valóban nagyon fontos, az energiastratégiánk, az energiapolitikánk. Több olyan dokumentum is született az elmúlt időszakban az előző kormányzati ciklusban, amely az ország energiastratégiáját határozza meg, és emellett olyan fontos dokumentum is a kormány asztalán van, amely a hazai ásványvagyont, annak helyzetét és lehetséges kitörési irányait is taglalja és foglalkozik konkrét ásványvagyon-elemekkel. (L. Simon László távozik a bizottsági ülésről.) Fontos megemlítenünk azt is, hogy a külföldi szakmai sajtó egy része eleve nem foglalkozik azzal, hogy a válság elmúltával nagyjából 30 százalékkal fog megemelkedni a világ energiaigénye. Ebben lényeges szerepet kell tulajdonítanunk annak, hogy a hazai energiastratégia, a meglévő ásványvagyonunk hogyan mobilizálható, használható fel úgy, hogy közben eleget tegyünk uniós elvárásoknak is és úgy, hogy közben egy olyan szakmakultúráról is beszélünk, mint a bányászat, amely több mint szakmakultúra, hiszen foglalkoztatási és szociális kérdés is egyben. Ön hogyan látja ennek az ágazatnak a helyzetét annak ismeretében, hogy ezek a kordokumentumok az elmúlt években megszülettek? Köszönöm szépen. ELNÖK: A következő kérdező Tóth Csaba alelnök úr. Parancsolj! TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszterjelölt úr, nem kívánok a sajtóban megjelent hírekkel foglalkozni, nem akarok offshore-cégekről, cégekről, informatikai cégekről beszélni, hisz ezt az előbb elég jól körbemagyarázkodta, értettük is a válaszok nagy részét. Egyvalamit hiányoltam, ha megemlítette volna, hogy mellette még a Sakkszövetség elnöke is, bizony senkinek nem okozott volna semmilyen problémát (Dr. Seszták Miklós: Elfelejtettem.), és nem lettek volna kínos kérdések ezzel kapcsolatban. Egyvalami látszik abból, amit elmondott, hogy sikeres és jó vállalkozó, és hogy az ön szavaival éljek, ön tudja, merre van az előre. Ez nagyon fontos számunkra, hogy egy sikeres és jó vállalkozóból miniszter legyen, hiszen egy sikeres és jó vállalkozó tudja a vállalkozók érdekeit is maximálisan képviselni és figyelembe venni a munkája során. Ehhez kapcsolódik kettő kérdésem. Ha korábban lett volna miniszter, bizonyára a dohánypiac újrafelosztását is ezek szerint másképp oldották volna meg. Az a kérdésem, hogy hogyan kívánják a dohánypiac újrafelosztásával a trafikpiac problémájából adódó problémákat orvosolni, a megnövekedett feketekereskedelmet és a több tízezer vállalkozást, amely ellehetetlenedett a törvény kapcsán. Ehhez kapcsolódik a másik is, hogy felröppentek hírek, hogy tervezik a szeszesitalpiac koncesszióba adását is. Mi várható ezen a területen? Köszönöm szépen.
28
ELNÖK: Ha a bizottság tagjai közül más jelentkező nincs, akkor a vendégként jelenlévő Schiffer András képviselő úré a szó. Mielőtt bárki részéről szóvá tennék, hogy miért adok neki lehetőséget, mondom, hogy minden képviselőnek joga van megjelenni bizottság ülésén és joga van szót kérni. Parancsoljon, képviselő úr! DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Elöljáróban az offshore-ügyhöz még annyit, hogy én természetesen azokkal a hírekkel egyáltalán nem kívánok foglalkozni, amelyek a képviselő úr ügyvédi minőségével vannak összefüggésben. Szeretném előrebocsátani, hogy engem ez a része a történetnek egyáltalán nem érdekel. Etikátlan lenne ebben színvallásra késztetni, hiszen az ügyvédi titok tiltja azt, hogy ezzel kapcsolatban magyarázatot adjon. Ami engem viszont érdekel, és azt gondolom, nem volt egészen kimerítő a magyarázat, amit Molnár képviselő úrnak adott, az a Ramiris-cégcsoport, egész pontosan a Ramiris Rubin Zrt.-ben, illetve a Ramiris Holdings Ltd.-ben való részesedés, illetve tulajdonosi szerep. Még egyszer mondom: az, hogy ügyvédként kit képviselt, mit jegyzett ellen, hol vállalt kézbesítési, megbízotti szerepet, ez nem érdekel. Az viszont, hogy tulajdonosként vagy vezető tisztségviselőként hol vállalt szerepet, azt gondolom, ez lényeges. Egyrészt a Ramiris-cégcsoport tekintetében nem teljesen tiszta továbbra sem a kép. A másik pedig: az EnterNet-ügy kapcsán annyit hadd mondjak el, hogy az egy dolog, hogy megszűnt a felügyelőbizottsági tagsága 2012-2013 fordulóján valamikor, de azért ez az alapvizsgálat, hogy egyrészt Lázár János maga nyilatkozott arról, hogy ilyen volt, mármint a kormányzat fejlesztéspolitikáért felelős tagja, a másik viszont az, hogy felügyelőbizottsági tagként kellett volna, hogy tudomása legyen erről. A felügyelőbizottsági tagnak a társasági törvényben előírt felelőssége, kötelezettsége, hogy a tulajdonosok felé a társaság törvényes működéséről jelentsen. Ebben a körben én azért még várnék némi kiegészítést. Viszont ami előremutató, hogy először is ezt az offshore-fogalmat tényleg tegyük tisztába. Való igaz, hogy ha az alaptörvény betűjét nézzük, illetve az államháztartási törvényt, akkor offshore-nak nevezzük azokat a cégeket, amelyek tulajdonosi struktúrája nem átlátható. Viszont önök is, egész pontosan a miniszterelnök úr offshore-lovagnak titulálta Simor Andrást és Bajnai Gordont azért, merthogy felmerültek olyan érdekeltségek, amelyek nem azért kerültek Ciprusra, mert Cipruson olyan élénk a gazdasági környezet, hanem adókímélő céllal. Tehát az offshore-nak van az a kategóriája, ahol adott esetben lehet, hogy tudjuk, hogy ki a végső tulajdonos, de kifejezetten adókímélő célzattal kerül ki a vállalkozás székhelye mondjuk Ciprusra, Jerseyre vagy éppen a Seychelles-szigetekre. Na most ebben a tekintetben lenne néhány kérdésem. Ha bármelyik offshorekategóriát vizsgáljuk, egyetért-e ön azzal, hogy záros időn belül Magyarországon tiltsuk meg azt, hogy a gazdálkodó szervezeteknek offshore-cégek érdekeltségei Magyarországon be legyenek jegyezve? Egyetért-e azzal, hogy ilyen értelemben az offshore-lovagokat seprűzzük ki a magyar gazdasági forgalomból? Kettő: egyetért-e azzal, hogy állami vezetőknek, politikai vezetőknek ne legyen offshore-érdekeltségük, akár tulajdonosi, akár vezető tisztségviselői érintettség legyen kizárva? Harmadrészt: egyetért-e azzal, hogy a fejlesztési források környékéről törvényben zavarjuk el az offshore-érdekeltségeket? Azonkívül érdekelne az is, egyetért-e azzal, hogy a közbeszerzéseknél az alvállalkozói hálót tegyük teljesen átláthatóvá. Ez az, ami az offshore-téma. Az energiapolitika kapcsán engem az érdekelne, mi a véleménye arról, hogy az elmúlt években a második Orbán-kormány idején és a megelőző kormányok idején is - főleg, hogy ezek szerint van is jártassága a megújulóenergia-ipari szektorban -
29 mesterségesen nehezítették az átvételt a központi elosztórendszerben mind a szél-, mind a napenergia-iparban lévő vállalkozásoknak. Kíván-e tenni valamit? Van-e tudomása azokról a koncepciókról, amelyek Magyarország energiastratégiáját egyébként hosszú távon a megújuló energiaforrásokra, illetve az energiahatékonyságra alapozzák, tehát arra, hogy igenis ki lehet vezetni az atomenergiát 30 éven belül a magyar energiamixből, hogy Paksnak van alternatívája, illetve tisztában van-e a paksi erőműbővítésből adódó pénzügyi, jegyzem meg, alkotmányossági és egyébként környezeti kockázatokkal? Vannak-e tervek arra, hogy egyébként a nukleáris hulladékot hosszú távon Magyarország hogyan fogja biztonságosan elhelyezni? Ami a közlekedést illeti: MÁV Cargo. Tervezik-e adott esetben a MÁV Cargo visszaállamosítását? Egyáltalán, engem érdekelne az, hogy milyen tervei vannak a vasúti közösségi közlekedés fejlesztésére. Jelenleg ez folyamatosan pusztul. Tervezike például az integrált ütemes vasúti menetrend bevezetését, amire egyébként már az előző kormányzati ciklus elején voltak ígéretek? 2016-ban beüt a közúti közösségi közlekedésnél is a piacnyitási kötelezettség. Ezzel kapcsolatban Magyarország meg kíván-e fogalmazni egy keményebb álláspontot az Európai Unión belül? Ha már az autópálya-fejlesztésekről beszélt, nem érzi-e úgy, hogy abba kellene hagyni azt a politikát, amit több kormányzati ciklus óta folytatnak kormányok, hogy az autópálya-fejlesztésekre helyezik a hangsúlyt, miközben a közösségi közlekedés pusztul, miközben Boldog képviselő úr egyre-másra fekszik bele a kátyúkba a Nagykunságban, mert hogy a bekötőutak, összekötő utak olyan állapotban vannak. Nem érez-e ebben ellentmondást? Köszönöm szépen. ELNÖK: Úgy látom, hogy a kérdések végére értünk, úgyhogy akkor lezárnám a kérdéskört, és miniszterjelölt úrnak pedig átadom a lehetőséget a válaszokra. DR. SESZTÁK MIKLÓS nemzeti fejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm. Az első kettőt, amit érintett, könnyebben meg tudom válaszolni. Nem érzem az ellentmondást, de csak azt tudom mondani, amit eddig. A Ramiris Holdingsban soha semmilyen tulajdonosi, üzletvezetői, ügyvezetői feladatom nem volt. Ettől jobban nem tudom. Ügyvezető nem is lehetek, mert ügyvéd voltam, tehát az kizárt. Tulajdonos nem voltam, az meg ténykérdés. (Dr. Schiffer András: Ramiris Auto?) Az kettő. Van a Ramiris Auto Kft. Abban - én szegény szerencsétlen - volt 40 százalékos tulajdonrészem, a Ramiris Autóban., annak tulajdonosa volt még a Ramiris Rubin, de az két külön gazdasági társaság, én voltam meg a Ramiris Rubin. Jól beszélt az ügyvezető, és rábeszélt 2007-ben, hogy vegyem már meg tőle a többit is. Sajnos megvettem, inkább ne tettem volna, és úgy kizárólag az én tulajdonomba került. De az semmi, az egyszerű jogügylet volt. A Rubinhoz semmi közöm nincs. A Ramiris Auto egy önálló gazdasági társaság, a vagyonnyilatkozatomban pontosan fel van tüntetve, mikor mennyi tulajdonom volt és mennyit szereztem. A Rubin és a Ramiris Auto között semmilyen gazdasági együttműködés nem volt ezt meghaladóan, hogy közös üzletrészünk volt. Tehát a Rubin-ügyben nem volt tulajdonrészem. A Ramiris Holdings meg két magyar személy tulajdona, ráadásul az egy nyílt részvénytársaság, tehát részvénnyel rendelkező dolog. Nekem soha nem volt tulajdonom ezekben. Nem tudok mást mondani. De mondom, ha tudtok eltérőt vagy tudnak ettől eltérőt, hozzatok, de én nem tudok róla. Azt hiszem, ez a kettő volt ezzel kapcsolatban. Még az fb-tagság, hogy nekem tudnom kellett volna. Azt már megtudtam, hogy miért nem kellett volna tudnom. Mert nem az történt, hogy az a cég pályázott, ahol én
30 fb-tag voltam. Tehát én csak azt tudom, hogy ez a cég alakított egy céget, az alakított még egy céget, és az alakított egy közös céget valakivel. Nincs olyan fb-tag, aki háromszori közvetettnél tudna. Az ember rendszeresen jár közgyűlésre meg taggyűlésre ügyvédként vagy ebben az esetben fb-tagként. Odamész, látsz egy mérlegbeszámolót, nem látod, hogy a harmadik cég vagy negyedik cég milyen beruházásokat csinál, de tényleg. Itt fogalmam nem volt. Mondom, síelés után tudtam meg, éppen elestem a fekete pályán, jött egy sms, hogy nézzek e-mailt. Onnan tudtam meg, hogy egyáltalán pályáztak. Tehát ez tényleg így volt. Nem kell magyarázkodnom, ez ténykérdés. Tehát nem volt, elképzelhetetlen, hogy én ezt közvetetten tudtam volna. Mondom még egyszer, hogy ahol fb-tag voltam, az alakított egy céget, az alakított még egy céget, az alakított még egy közös céget. Tehát nem tudtam. De picit akkor pár mondatban már, amire tudok válaszolni, mert értelemszerűen, ahogy mondta is az elnök úr, habár információkkal rendelkezem bizonyos kérdésekben, de nem mennék bele olyan kérdésekbe, amik nem az én kompetenciáim. Felvetődött itt képviselőtársam részéről a bányászati stratégia kérdése. Időhiány, nem fogok részletes, nagy esszékbe belemenni, de az biztos, hogy a kormány számára ez egy nagyon fontos ágazat, igenis méltatlanul elfeledett ágazat. Ennek megfelelően számtalan olyan lépés már megindult, ami segítséget nyújt ahhoz, hogy ez az ágazat visszanyerje, ha nem is a régi hírét, hiszen azt azért nem olyan egyszerű, meg azt tudjuk, hogy lehet, hogy egy picit torzított is volt, de például egy dolgot hadd mondjak. A 2500 méter alatti geotermikus hővel kapcsolatos pályázati lehetőségeknél szintén, és kaptam mindenféle anyagot, el tudom mondani, hogy milyen elsőkörös kiírások történtek pályázatban, hogy volt hat szén-hidrogén, és egy geotermikus koncessziókerület kiírásra. Tehát azt gondolom, a kormányzat pontosan látja, hogy azt a hármast, ami jó vagy nem jó, azt nem most fogjuk eldönteni, de hogy atom-szén-zöld, itt a szén, ennek igenis van kormányzati felelőssége és feladata, ezt megfelelő szintű szabályozással el kell hogy lássuk. A további kérdés. Azt tudom mondani, hogy egy kicsit több mint egy hete kértek fel miniszterjelöltnek. Én még életemben nem szívtam egyetlenegy cigarettát se, még benne se voltam egy dohányboltban, így azt kell hogy mondjam, nagyon nem tudok ezzel kapcsolatban nyilatkozni, nem azért, mert tudásom nincs, meg nem is az, hogy információm. A feketekereskedelemről nagyon sokat tudnék beszélni, mert kisvárdai képviselőként Záhony vonatkozásában csak tippelem, hogy a feketekereskedelem nagy része, ha jön, akkor onnan jön, tehát ott azért, azt gondolom, hogy azt a részét nem fejlesztési miniszteri szabályozással kell megoldani, tehát a feketekereskedelmet. Az mindig volt, van, lesz. Értelemszerűen inkább Pintér miniszter úrral kellene erről beszélni, hogy milyen vámhatósági vagy egyéb eljárásokat kell… Jogászként el tudom mondani, hogy az, hogy valakinél találnak tíz karton cigit, elveszik a kocsiját, azért ebben van visszatartó erő, persze nem elég. Most maga az a tizen-, nem tudom, hány ezer trafikos, vagy tízezer trafikos, aki nem kapott trafikot, lehet, hogy ha most megkérdeznék, akkor örülne, hogy nem kapott trafikot, mert az az 5000 viszont nagyon sajnálja, hogy kapott trafikot, mert mindenki a csőd szélére került. Majd mindenki megítéli, hogy visszaadja, és újat kiírnak, vagy inkább majd azt hiszi, hogy egyszer majd jó lesz ez a koncesszió. Nem tudom, ennek a megítélését most nem tudom. Adjon egy kis időt erre, hogy utánanézzek, hogy ennek a jogszabályi hátterével, esetleg változásával mit lehet csinálni. Szívesen megosztom utána önnel a véleményemet, tapasztalatomat, sőt ha önnek erre konkrét véleménye van, várom szeretettel ott is. Ezt le is tudjuk konkretizálni. Amit viszont biztos tudok cáfolni, nem azért, mert én már olyan pozícióban voltam, de olyan információm van, hogy szeszesital-koncesszió elképzelhetetlen
31 jelenleg Magyarországon, már csak azért is, mert az EU se engedné és a magyar kormány sem akarja. Ebből kifolyólag azt gondolom, hogy míg a mi kormányzati struktúránk áll fenn, nem tudom elképzelni, hogy a szeszesital-koncesszió bármilyen szinten, akár bármilyen korlátozással bejönne. Schiffer elnök úr kérdezte, hogy egyetértek-e azokkal, hogy a gazdálkodó szervezet és offshore háttér, satöbbi. Én azt gondolom, hogy amiket elmondott, mindegyikkel egyetértek. Azt pontosítanunk kell, hogy pontosan nem velünk lesz probléma, hanem az EU-val. Tehát mondjuk egy ciprusi cég… (Dr. Schiffer András: Nekem nem!) Azért mondom. A ciprusi cég az EU vagy nem? Arra kell figyelni, megint gyakorló jogászként, ráadásul gyenge jogász, aki nem tud egyetérteni ilyen dolgokkal, csak azzal kell egyetérteni, hogy lassan a kormány gazdasági politikájában - most ezt lehet szeretni, nem szeretni - lassan mi válunk offshore céggé. Sokan már idetelepülnek azért, mert most már kedvezőbb az adózás, mint mondjuk Dániában. Én tudok több olyan céget, amely azért jött ide, dán cég, mert itt csak 16 százalékos a társasági adó az ottani 36 százalékkal szemben. Tehát arra kell figyelni, hogy esetlegesen nem sokat akarunk-e fogni és keveset markolunk, de mint ahogy jeleztem ön felé vagy feléd, nyitott vagyok arra, hogy ezt pontosítsuk. Hidd el vagy higgye el, hogy a szakmai megítélése… A 20 éves ügyvédi munkám alkalmas volt arra, hogy pontosan le tudjuk szabályozni azt, amit szeretnének, szeretnénk, hiszen a cél egy és ugyanaz. Mi is azt szeretnénk, mint mindenki más, hogy közpénz ne menjen átláthatatlan tulajdonú külföldi hátterekbe. Azt gondolom, aki itt ül, mindenki ezt akarja. Ennek a formáját kell megtalálni. Én nyitott vagyok a közös együttgondolkodásban természetesen. Szerintem ennyi volt. Köszönöm. Szavazás ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a kérdéskört, a szavazás következik. Kérdezem, hogy a bizottság tagjai közül ki az, aki Seszták Miklós Nemzeti Fejlesztési Minisztérium élére történő kinevezését támogatja. Aki támogatja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Kilenc igen. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Egy. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Három nem szavazat. A bizottság 9 igen szavazattal, 3 nem szavazat ellenében, 1 tartózkodás mellett a miniszterjelölt miniszteri kinevezését támogatta. Gratulálunk, és a miniszteri feladatok ellátásához jó munkát és erőt kívánunk! (Dr. Seszták Miklós: Köszönöm szépen.) (Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 11 perc)
Rogán Antal a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Földi Erika és Vicai Erika
