1. oldal
Felsővárosi Harangszó
2016. április
2. oldal
Felsővárosi Harangszó
SummAdoramus „Hol volt, hol nem volt… Akár így is kezdhetnénk ennek a kis zenekarnak a történetét. Nyolc évvel ezelőtt a Budafok-felsővárosi Jézus Szíve Plébánián kezdett el négy fiatal, vállalkozó szellemű ministráns gitározni tanulni egy helybeli „mestertől”. Egy év tanulás után megrendezésre került a nyári ministráns tábor, ahol megszületett a gondolat egy zenekar alapításáról. A táborból hazatérvén össze is verődött egy kis csapat. Ekkor a négy gitáros fiatalból már csak három maradt, viszont egy fuvola és egy hegedű társult a már meglévő húros hangszerek mellé. Ahogy telt-múlt az idő, hirtelen egyre többen lettünk, és a fáradhatatlan gyakorlás után már szentmiséken is szolgálhattunk. Itt volt az ideje, hogy nevet találjunk magunknak, amire hamar jött is az ötlet: Imádunk – Adoramus.” Így kezdődött az a kis bemutatkozó szöveg, amit 2011ben fogalmaztunk meg. 13 év hosszú idő, olyannyira hosszú, hogy már lehetnek bizonyos kiváltságai. Ilyen lehet az, hogy egy-két szót megérdemel, ha komolyabb változások, megújulások történnek. 13 évnyi töretlen zenei szolgálat után az Adoramus zenekar vezetőjeként, és úgy gondolom, tagjainak nevében is, köszönettel tartozom azoknak a testvéreknek, akik ez alatt a 13 év alatt olyan sok szeretettel, támogatással halmoztak el bennünket. Mindenekelőtt meg kell említenem Vargha Zsolt atyát, aki ennek a közösségnek atyja és mindenkori legfőbb támogatója volt. Sosem felejtem el azt a személyes találkozást, amikor a készülő Keresztút CDhez kértem tőle borító-szövegezést. Arra kértem, hogy írjon rólunk pár mondatot, ami aztán a CD borítóján, egyfajta ajánlásként, szerepelhet. Mindkettőnknek könny szökött a szemébe, hogy azt a pillanatot megélhettük. Szeretnék köszönetet mondani a mindenkori Adoramus-os családok tagjainak, akik olyan hátteret
2016. december
biztosítottak ennek a szolgálatnak, hogy az pici gyermekek, családi összejövetelek vagy iskolai feladatok mellett is mindig működni tudott. Közülük hadd emeljem ki Attilát, a Férjemet, aki mindig biztatott és támogatott, sokszor átvállalva ezzel a családban betöltött szerepemet is. Neki is köszönhető, hogy a Keresztút CD felvétele elkészült, hiszen azt 3 héttel Luca lányunk születése után vettük fel és dolgoztunk rajta. Fogadják hálánkat továbbá azok a testvéreink, akik sokszor a külső helyszíneken végzett zenei szolgálatokon is megtiszteltek jelenlétükkel. Járjunk bár Budapest bármely templomában vagy vidéki városban, gyakran látunk budafoki arcokat a velünk együtt imádkozók között. Meg szeretném említeni plébániánk Alapítványát, amely anyagi támogatást nyújtott nekünk. Végül, de nem utolsó sorban és a teljesség igénye nélkül hálás vagyok azokért az emberekért, akik ebben a 13 évben tagjai voltak a az Adoramus-közösségnek. Többek voltunk egymásnak, mintsem együtt zenélők. Átéltünk együtt mennyet és poklot, volt részünk kegyelemben és áldásban, bánatban és kudarcban is, de mindenek fölött egy olyan szeretetközösségben, ami talán mindnyájunk életének meghatározó része… volt. S hogy mik ennek az okai? Az mindnyájunk szívében el van rejtve, és talán jól is van ez így. S hogy folytatjuk-e majd valahogy, valamikor? Erre még mi is keressük és kutatjuk a válaszokat, de jelenleg mindnyájunknak magunkban kell meghozni ezt a döntést. Mindenesetre szeretettel és imával a szívünkben gondolunk a plébánia egész közösségére, az újonnan alakuló ifjúsági zenekarra pedig Isten áldását kérjük, hogy tagjainak majd az évek során lehessen részük abban az előbb említett szeretetközösségben, amit mi Isten kegyelméből megélhettünk. Ezúton szeretnénk hálát adni Istennek az elmúlt 13 évért! Gulyásné Balogh Bianka
„...kihez a megboldogult annyiszor fohászkodott!” November 8-i Nyugdíjas klubunk vendége, egyházközségünk tagja, Bartos Mihály helytörténész, a Klauzál Gábor Társaság alapító tagja, mindnyájunk Bartos Misije brilliáns vetített képes előadást tartott Klauzál Gábor, a reformkor kiemelkedő egyénisége életútjáról, kerületünkhöz fűződő kapcsolatáról. Nemes szlavikovichi Klauzál Gábor 1804. november 18-án született Pesten, az akkori Károlyi-kaszárnyában, a mai főpolgármesteri hivatal épületében. Édesapja szlavoviczi Klauzál János, édesanyja Babarczy Ágnes. Iskolai tanulmányait Pesten a piarista gimnáziumban, majd a királyi egyetemen végezte, ügyvédi vizsgát és esküt 1824-ben tett. Csongrád vármegye táblabírája 1825-től, mellette különböző helyi és országos feladatokban való részvételre is megbízást kapott. A vármegye és Szeged népének tisztelete nyilvánult meg abban, hogy az 1832/36., az 1839/40. és az 1843/44. évi pozsonyi diétákra követnek, majd 1848-ban az első népképviseleti országgyűlésre, később pedig az 1861. és 1865. évi országgyűlésre képviselőjüknek választották. A reform-országgyűléseken Deák Ferenc mellett az ellenzéki oldal egyik vezető alakja és szónoka, később pedig a megegyezésre törekvés híve volt. Nagyszerű szónoklatokban tett hitet a szólásszabadság, a magyar nyelv hivatalossá tétele, a városok jogállásának, belső szervezetének rendezése, a polgárság jogai, a zsidók emancipációja, a nem-nemesek általi hivatalviselés és birtokbírhatás
3. oldal
Felsővárosi Harangszó
2016. december
és még számos ügy mellett. Az 1848. évi, Batthyány Lajos vezette kormányban a földművelés-, az ipar- és a kereskedelemügy, valamint egyidejűleg az egészség- és postaügyek minisztere is. A kormány lemondása után visszavonult. Az 1848/49. évi magyar forradalom és szabadságharc leverése után vizsgálati fogságba, majd haditörvényszék elé, szabadlábra helyezése után pedig rendőri megfigyelés alá került. Kistétényben 1850-ben vásárolt birtokot, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, nemesítéssel foglalkozott. Korizmics Lászlóval jelentős kísérleteket folytattak a hazai borászat megújításáért. Munkájukról részletes beszámoló a „Levelek a szőlőből” című írásokban olvasható. A Kistétényi Szőlőbirtokossági Társulat megalapításával sokat tett a terület gazdasági fejlődéséért. Ugyanitt gyümölcsfa- és rózsakertészetet is létesített. Első felesége Prezetska Mária, akivel 1827-ben kötött házasságot, majd húsz év múlva, 1848. elején özveggyé lett. Második felesége Schmidt Emma, akivel Kistétényben – a saját költségén fenntartott Szent Mihály kápolnában –, 1853ban fogadtak egymásnak örök hűséget. Házasságukból három gyermek született: Emma, Gábor és Mária. Kalocsán, 1866. augusztus 3-án hunyt el, hűlt tetemét augusztus 6-án Szegeden, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A temetését végző Kremminger Antal prépost-plébános sírbolt-beszenteléskor mondott fohászából vett részlet adta az előadás címét, és a hűlt teteme felett barátja, Osztróvszky József által mondott gyászbeszéd zárógondolata adta az előadás mának szóló intését is: „Ne felejtsék el önök a nagy hazafit, és tanítsák meg gyermekeiket Klauzál Gábor nevére…”. A szép számú közönség az előadást végig nagy figyelemmel követte, majd annak végén tapssal mondott köszönetet az előadónak. Ezúton is köszönjük Misinek az érdekes, értékes, mindenre kiterjedő előadását! Bereczkiné Edit
Lelki nap a Felsővárosban Egyházközségünkből közel 30-an izgalommal vártuk Ullrich Ágoston atyát, lelki napunk előadóját. A téma a megbocsájtás volt. Az atya plébános Csepelen, a „Szűz Mária Szeplőtelen Szíve” plébánián. Bemutatkozásában elmondta, hogy vallásos, több gyermekes családban nőtt fel, és családjukra jellemző, hogy mindenben igyekeznek a humort meglátni. Későn kapta a hivatását, 44 évesen lépett be a szemináriumba. 30 éve tagja a karizmatikus mozgalomnak, ezen belül az „Emmánuel” közösségnek. Ebben a közösségben különösen imádják a Szentlelket, és megtapasztalják a Szentlélek ajándékait, amint az Jézus idejében volt. Gyógyítás: kézrátétellel vagy a Betegek Olajával; Nyelveken beszélés adománya; Prófétálás; Megszabadítás – megbocsájtás. Ezekre több példát is mondott, amelyek saját keze által vagy Karizmatikus Találkozókon történtek. De mindig hangsúlyozta, hogy nem az ember, hanem az emberen mint eszközön keresztül Isten tesz csodát. Egyszer egy 22 éves fiatalember kereste fel, és kérte, hogy segítsen neki meggyógyulni, mert nem tud megbocsájtani az édesanyjának. Az édesanyja sohasem szerette, nem simogatta, nem vette ölbe, és ezért ő gyerekkorában nagyon sokat sírt. 5 évesen azt kérte Jézustól, hogy vegye el a szívét, és kőszívet adjon neki. Ettől kezdve többé nem érzett semmit. Sem örömet, sem bánatot. Az arca maszkhoz lett hasonló. Kérte Guszti atyát, hogy vegye le róla ezt a szívet, mert nagyon
4. oldal
Felsővárosi Harangszó
2016. december
szenved tőle. Az atya és húga, Ilike a kápolnába vitték, ahol ki volt téve az Oltáriszentség, és imádkoztak érte, de semmi hatást nem értek el vele. A fiatalember a földön feküdt magzatpózban, és egész teste görcsben volt. Végül elkezdték mondani a Rózsafüzért. Erre a görcs enyhült, és az atya arra kérte, hogy próbáljon megbocsátani az édesanyjának. Nem volt rá képes. Végül fél óra rábeszélés után kimondta: Édesanyám, megbocsájtok neked. (Közben Ilike egyfolytában mondta a Rózsafüzért.) Megkönnyebbült, hatalmas zokogás tört rá, és az arca is megváltozott. Meggyógyult. Később felkereste szüleit, akik most már örömmel fogadták. (Az atya sokat imádkozott értük is). Íme az ima, amit a megbocsájtáshoz Guszti atya mondott: „Jézusom, sok fájdalom van a szívemben, amit mások okoztak, vagy én okoztam nekik. Nem tudok segíteni rajta. Szeretnék megbocsájtani másoknak és magamnak, de nem tudok. Légy segítségemre! Te, amikor a kereszten függtél, akkor is imádkoztál azokért, akik bántottak Téged. A Mennyei Atya bocsánatát kérted számukra, mert nem volt harag a szívedben. Ezékiel prófétának Te azt ígérted, hogy kiveszed a kőszívet a kebléből, és élő eleven szívet adsz a keblébe. Az az élő és eleven szív a Te szíved. Kérlek, vedd ki keblemből a megbocsájtani nem tudó kőszívet, és helyette add nekem a Te Isten-emberi szívedet, amely mindenkinek meg tudott bocsájtani. Gondolatban nézzük szeretettel azokat, akik megbántottak, és Jézus Isteni Szívével a keblemben kimondom: Megbocsájtok Nektek. Elengedlek benneteket haragom láncáról. Azt akarom, hogy szabadok legyetek, legyetek boldogok a földön és majd az Örökkévalóságban. Köszönöm, Jézusom, hogy ezt a csodát megteszed a szívemben.” A megbocsájtás nem emberi dolog, hanem Isten csodája, és csak akkor fog menni, ha Jézust segítségül hívjuk. Mindez történt a Felsővárosban november 19-én szombaton, Szent Erzsébet napján. Herczegné, Marika
Az Oltáregylet vendégei voltunk Szeptember 10-én, a Mátraverebély-szentkúti zarándoklaton Herczeg Marika megható kérdést tett fel nekem: szívesen jönnének-e plébániánkra, szeretetvendégségbe a Habilitációs Intézet lakói. Boldogan mondtam igent, hisz a halmozottan fogyatékosok vendéglátása hatványozottan az irgalmasság testi-lelki cselekedetei közé sorolható. (Egy kis kitérő az Intézettel való kapcsolatomról: A Városházi Híradó 2003-ban meghirdette, hogy a Reménysugár Habilitációs Intézet önkénteseket keres. Akkoriban integrált óvodát vezettem, sérült és egészséges gyerekeket együtt neveltünk, s bizonyos típusú sérüléssel családomban is együtt éltem. Így evidens volt számomra: ott a helyem! Így hát 2003 tavasza óta hetente egy-két alkalommal igyekszem az Intézet lakóinak meséléssel, énekléssel egy kis örömet szerezni, az ápolóknak pedig hétvégén az étkeztetést könnyíteni. E „segítségnyújtás” nekem valószínűleg lelkileg többet ad, mint a gondozottaknak. Különösebben nem „reklámozom” ezt az elfoglaltságomat, ám mégis sokan megtudták, megtudják. Plébániánk is többször küldött már édességet, Mikulás-csomagot, apróbb ajándékot a lakóknak. Szántó Kiss Johanna, az Operaház zenekarának művésze ötödik alkalommal juttat 30 ingyenjegyet a lakóknak a Kiskarácsony c. koncertre. Az Oltáregylet tagjai közül is ketten önkénteskedtek-önkénteskednek az Intézetben.) Herczeg Marika az Oltáregylet tagjaival megbeszélte, hogy november 5-én, szombaton a délutánt tíz intézeti „gyermek” (25-35 év közöttiek) testi-lelki feltöltésére áldozzák. Az Oltáregylet tagjai mind megjelentek a „gyerekek” fogadásán. A lakók is kitettek magukért: ünneplőbe öltöztek, bemutatkoztak, kezet fogtak a vendéglátókkal. E meghitt gesztusban valóban a lélek dominált. Először a Legyetek jók, ha tudtok c. filmet tekintettük meg. A „gyerekeket” lekötötte a film, kifejezésre juttatták tetszésüket. A vetítés után a lakók számára a délután fénypontja következett. A kiváló ízléssel megterített asztalnál
5. oldal
Felsővárosi Harangszó
2016. december
gyorsan fogytak a melegszendvicsek, a sós és édes sütemények és a „torta-torta-torta”, ahogy a Rita nevű kislány nevezte a kedvencét. Szeretnék köszönetet mondani az Oltáregylet vezetőségének és minden tagjának, hisz nemcsak idejüket, munkájukat adták bele e „lakomába”, de egy asztalhoz is ültek sérült embertársainkkal, akikkel természetes módon beszélgettek, nevetgéltek… Az esti szentmisére késve érkeztünk. A lakók ismerik a liturgiát (az Intézet Szent Erzsébet kápolnájában, amelyet Bíboros Urunk szentelt fel, gyakran van szentmise), többen közülük szentáldozáshoz is járultak. Biztos vagyok benne, hogy a szentmisén részt vevők számára is meghatároz volt a sérült embertársaink imája, áhítata. Felvégi Marika
Karácsonyra készülünk Karácsonyi készülődésünk már hetekkel az ünnep előtt elkezdődik. Ádvent kezdetén sokan otthonra is készítenek vagy vesznek ádventi koszorút. Katolikusoknál természetes, hogy ennek lényege az Ádvent 4 hetére emlékeztető 4 gyertya, amelyek – az időszak miseruha-színével megegyezően – lilák, hiszen a bűnbánati időre emlékeztetnek, és csak a harmadiknak meggyújtandó gyertya lehet rózsaszín, mint a közelgő örömre utaló Laetare-vasárnap miseruha-színe. A koszorúhoz a teljességet, az idők teljességét jelentő kör alakban elhelyezett fenyőágakat használunk, de nem az illatos karácsonyfenyőt (lucfenyőt), hanem a kevésbé ünnepi, de négy hétig kitartó erdeifenyőt vagy feketefenyőt, melyre rátekintve Istentől kapott gyógyereje is eszünkbe juthat: C-vitamindús hajtásaiból nyugtató teát, fájából frissítő, fájdalom-enyhítő, fertőtlenítő olajat lehet készíteni… Ne helyettesítsük a fenyőt ciprussal, hamisciprussal, thujával, akkor se, ha – divatos díszfák lévén – kéznél vannak! A ciprus már a pogány ókor óta a halottak fája: ezt ültettek például az Angyalvárként ismert Hadrianus-mauzóleum sírdombbá kiképzett tetejére, ezt a fát mint temetőbe kívánkozót énekli meg Tompa Mihály Virágregéiben. Tiszafaágat se használjunk ádventi koszorúnak, már csak azért se, mert tűlevei mérgezőek, és – bár fája értékes, piros bogyós ágai temetői csokornak mutatósak – nem szimbolizálja az Ádvent időszakát, melynek lényege: készülés Jézus születésének a megünneplésére. Erre gondolva gyújtjuk meg esténként vagy legalább vasárnap esténként a koszorú gyertyáit: az önmagát értünk feláldozó Jézus jelképének – a gyertyának élő lángját nézve a remény zöldjét képviselő fenyőág felett Krisztus világosságára gondolunk… Új, de jó szokás az is, hogy azok, akik nem állítanak otthonukban karácsonyfát, az ádventi koszorú gyertyáit egy vagy négy fehér vagy piros gyertyára cserélve ünneplik a Szentestét. Ha a fenyőágakat nem egyszerűen csak tálcára vagy tálra tettük rá, hanem pl. szalmakoszorú-alapba tűzögettük bele, akkor a koszorú-vázat érdemes eltenni következő ádventünkre. A karácsony előtti időszakhoz tartozik a karácsonyfára ill. a karácsonyi asztalra való sütemények és díszek elkészítése. Az ezekhez felhasznált méz és dió Karácsony-szimbólum is. A méz már az ókorban, mikor egyedüli édesítőszernek számított, az ünnep édességét jelentette, egyben – megnyugtató hatása miatt, amit ma is köhögéscsillapításra használunk – az édes nyugalmat is. Az utóbbi években újra divatba jött mézeskalács készítésénél érdemes a formák jelentésére gondolnunk: a szív a szeretetnek, a harang az ünneplésre hívásnak, a nyolcágú csillag a betlehemi csillagnak a közismert jelképe, de kerek süteményszaggatóval és késheggyel könnyen alkothatunk új formát is: a körbe írt egyenlő szárú kereszt a rendezett világot körbefogó örökkévalóság ősi jele. Mézessüteményünket – akár karácsonyfadísznek, akár ünnepi édességnek szánjuk családunk asztalára vagy szép dobozba rejtve ajándékba adjuk –, díszíthetjük féldióval is, de a diót inkább egészben használjuk karácsonyfánk díszítésére, mert így lett a keresztény művészetben Krisztus-szimbólum: csonthéja a Kereszt fájára emlékeztet, édes bele pedig arra, hogy Jézus életet ad. Az egész dió szára helyére gombostűt szúrva könnyen rögzíthetjük a felfüggesztésre szolgáló cérnát, a diót pedig aranydióvá varázsolhatjuk festék nélkül is aranyszínű filctoll segítségével. Kisgyerekek ádventi készülődésének karácsonyfára akasztható jele lehet, ha egy-egy jócselekedetük megörökítésére piros papírból kis szíveket vágunk ki. Karácsonyi készülődésünkhöz hozzátartozik, hogy képeslapot küldjünk azoknak a szeretteinknek, akiknek nem tudjuk személyesen elmondani ünnepi jókívánságainkat. Ha nem tudunk betlehemi jelenetet ábrázoló képet küldeni, válasszunk vagy készítsünk (kivágással, ragasztással) olyan képeslapot, ami a Karácsony szimbolikájával kapcsolatba hozható. Lehet akár tájkép is. A fa állandóságot sugall, összeköti az eget a földdel. Az út életút, cél felé haladás. A híd összeköt bennünket másokkal, Jézus híd-szerepét is eszünkbe juttathatja. A víz az ókor óta a négy életadó elem egyike és jele, patakként lelki energiát is jelent, hó formájában pedig tisztaságot, megtisztulást. A napfény az életünket kísérő áldás jelképe. Falut vagy várost ábrázoló képeken a ház rejtettség és biztonság, a lámpa otthonosság. Erő, oltalom, de ugyanakkor Istenhez emelkedés jelképe is minden torony. Ha a vett képeslapon semmi sincs a torony tetején, „kereszteljük meg” bátran két tollvonással! A csendélet jellegű képeslapokból olyat válasszunk, amin az örökzöldek közül a fenyő szerepel. Virágok közül csak fehér vagy piros, leginkább a német nyelvterületen divatos, Karácsonyra hajtatott fehér hunyor illik a kis Jézus születéséhez. A gyertyán kívül a csengő is gyakori a karácsonyi lapokon, és méltán. Ősi feladata, hogy felébressze, emlékeztesse az embert, és közölje az örömet: elérkezett az ünnep! Szőke Ágnes
6. oldal
Felsővárosi Harangszó
2016. január
