SUGÁR ESZTER. A MOLDOVAI KÖZTÁRSASÁG * Alkotmányelemzés országismertetéssel

1. évf. 2. szám: 2011/ 2. Feltöltve: 2011. december 21.

SUGÁR ESZTER A MOLDOVAI KÖZTÁRSASÁG* Alkotmányelemzés országismertetéssel A tanulmány egy nagyobb ívű kutatás keretében született, mely Európa valamennyi országának alkotmányát hivatott feltérképezni hiánypótló műként összesítve azokat, nem nélkülözve a magyar szabályozásra való összehasonlító jellegű utalásokat. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK A szovjet utódállamok sorát gyarapítja e kicsiny, alig egyharmad Magyarországnyi területű (33833 km2) köztársaság. 1991-ben nyerte el függetlenségét, mint azt alkotmánya, és augusztus 27-i nemzeti ünnepe is hirdeti. Moldova sűrűn lakott (142.7 fő/km2) területe az egykori történelmi Besszarábia területén fekszik, de nem azonos azzal, mivel déli, a Feketetengert határoló része ma Ukrajnához tartozik, mely északi, déli és keleti szomszédja is egyben. Moldova nyugati határa Romániával közös. A Prut és a Dnyeszter közt hosszan elterülő síkságot az ország közepén a Kodri dombság töri meg mintegy 400 méteres magasságával (legmagasabb pontja 429 m), majd az eróziós völgyek által szabdalt dombságot délen ismét sík, de inkább szárazabb talajú sztyepp követi. A Kelet-Európai síkvidék ezen csücskén a 2008-as népszámlálási adatok alapján mintegy 4.324.450 fő él, meglehetősen szerény életszínvonalon. A lakosság etnikailag és területileg is megosztott: a moldovánok a lakosság mintegy 65%-át teszik ki, az oroszok és az ukránok, az összlakosságon belül közel azonos arányban 13 illetve 14 %-ban képviseltetik magukat *

A szerző közigazgatási szakértő (BCE-KIK 2010), a Nemzeti Közigazgatási Intézet munkatársa. Elérhetőség: [email protected]

PRO PUBLICO BONO ONLINE

elsősorban a Dnyeszter- menti szakadár területre koncentrálódva. A gagauzok a lakosságon belüli 3,5%- a, a bolgár kisebbség 2%-os népességével az ország déli, autonóm területén élnek nagyobb létszámban. Ezen kívül több, kisebb arányú népcsoport (pl.: zsidók) jelenléte fokozza az ország etnikai sokszínűségét. Az etnikai megosztottsággal szemben a lakosság vallásilag egységes, mintegy 98%-ban ortodox. Az ország hivatalos nyelve a moldovai (román), ezen kívül a Gagauz autonóm területen az orosz. Használják továbbá a gagauz , ukrán, a Dnyeszter-menti területen pedig a moldvai nyelv ciril betűs változatát. Fővárosa Chisinau, a korábbi Kisinyov. Urbanizált körülmények közt a moldovaiak mintegy 41%-a él, többek közt olyan jelentősebb településeken mint Balti, Cahul, vagy Soroca. Közigazgatása területileg az alkotmány értelmében 9 megyére (Judetul), 1 városi körzetere (municipiul), és két autonóm területre ( Gagauzia, Dnyeszter-menti Köztársaság) oszlik. Az ország gazdasága a talajviszonyok és a mérsékelten kontinentális éghajlat által kedvezően befolyásolt mezőgazdaságra támaszkodik, mely elsősorban gyümölcsöt, dohányt, gabonát, zöldségeket, cukorrépát termeszt. Emellett a bortermelés is kiemelkedő, továbbá foglalkoznak szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztéssel. Ipara elsősorban az élelmiszerfeldolgozásra és az építőiparra koncentrálódik. Moldova említésre méltó ásványi kinccsel nem rendelkezik, így más szovjet utódállamokhoz hasonlóan orosz függőségtől szenved földgáz és kőszén import tekintetében. Egyetlen fizetőeszköze az 1993-ban bevezetett saját valutája, a lei. TÖRTÉNELME Anélkül, hogy a Római Birodalom része lett volna a mai Moldova területe a Kr. u. első évszázadokban római befolyás alatt állt. Majd a római csapatok Duna határához való visszavonulását követően mintegy évezreden keresztül népvándorlások színtere volt, mígnem a XIII-XI. században a tatárok támadása elleni határtartományként meg nem alakultak a Moldvai és Havasföldi Fejedelemségek. I. Besarab fejedelem 1328-ban bekebelezte a Havasföld Duna és Dnyeszter közé eső részét, a későbbi Besszarábiát. Ezt követően a terület a Moldvai Fejedelemséghez került, majd az oszmánok balkáni terjeszkedése következtében Délkelet-Moldva (törökül Bugeac) az Oszmán birodalom része lett.

2


Az ötödik orosz-török háború (1806 és 1812) után Oroszország kebelezte be a Pruttól keletre fekvő területet. A Besszarábia nevet viselő terület egészen a hatodik orosz-török háborúig autonómiát élvezett, majd annak II. Miklós cár által való eltörlését követően a cári birodalom teljes befolyása alá került. A krími háború után a két dunai fejedelemség Moldva és Havasföld felett, hét európai állam vette át a védnökséget. Moldva viszszakapta Bugeacot, viszont Észak- Besszarábia orosz kézen maradt. Mindeközben két ellentétes hatás nyomta rá bélyegét Besszarábiára. Egyrészt a román nemzetállam konszolidációjából fakadó román-barát érzelmek felerősödése, másrészt az Orosz Birodalom központi hatalmának egyre erőteljesebb kiterjesztése. Ez magába foglalta a terület etnikai öszszetételének megbontását betelepítésekkel, az őshonos lakosság erőszakos oroszosítását,a lakosság izolálását a nyugat-európai politikai eseményektől. Az I. világháborút követően, a trianoni békeszerződések nyomán teret nyert Nagy –Románia megalakulása, amihez Besszarábia is hozzátartozott. Ezt azonban a Szovjetunióval egy pillanatra sem sikerült elfogadtatnia, mely bizonytalanság meghatározta a bukaresti központi hatalom Besszarábia politikáját, amit nem tekintett másnak, mint periférikus agrárterületnek. A helyi lakosság iránti bizalom nem alakult ki, mivel „bolsevik vírussal fertőzöttnek” tekintették őket. A két világháború közti permanens politikai krízis ellenére is Besszarábia 22 éven át Románia része maradt, mely következtében legalább egy generáció román állampolgárként élte meg saját helyzetét. Ezzel szemben Szovjet-Oroszország Ukrajnán belül 1924-ben megalapította a Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot azzal a céllal, hogy legitimálja a Besszarábiával szembeni követeléseit. A területet következőnek Sztálin szabta át 1940- ben amikor is Besszarábia déli része a Duna- és Dnyeszter torkolattal, továbbá Észak- Moldáviával együtt Ukrajnához került, míg az újonnan alakult Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasághoz hozzácsatolta az addig ukrán területhez tartozó Transznisztriát. Ezáltal történelmileg két teljesen különböző területet egyesült, melynek következményét a mai napig magán viseli a Moldovai Köztársaság lakossága mentalitásában. Románia II. világháborús szereplését követően a Szovjetunió visszakapta Besszarábiát, így a visszacsatolt terület és az autonóm terület egyesüléséből létrejött a Moldovai Szovjet

3


Szocialista Köztársaság. A Szovjetunió „új” tagállamában ezt követően beindult az erőszakos integrálás folyamata, többek közt a latin betűs írásmód betiltásával, a lakosság deportálásával, kiéheztetésével, lakosságcserével, a románellenesség durva elterjesztésével. Ennek köszönhetően a lakosság többsége magát moldovaiként és nem románként határozta meg. Továbbá a Moldovai SZSZK hatalmi struktúrájában valamennyi vezető pozíciót más köztársaságokból érkezettekkel töltettek be. Végeredményben létrejött a „moldovai szocialista nemzet” az emberi jogok masszív eltiprásával, a nemzeti kultúra és történelmi memória szétverésével, erőszakos oroszosítással és a románellenesség folyamatos sulykolásával. Moldova 1989-ig a legmerevebb vezetésű szovjet tagköztársaságok közé tartozott, ahol nehezen törtek utat maguknak a gorbacsovi reformok. A lassan kibontakozó ellenzéki mozgalmakkal párhuzamosan, a kulturális és nyelvi követelések is egyre erősebbé váltak. Ennek hatására tették a moldovánt is (mely a román helyesíráson alapul) az orosszal egyenrangú hivatalos nyelvvé, és vette fel az ország hivatalos zászlaja a románéhoz hasonló jegyeket. Moldova elindulta a függetlenné válás rögös útján, miközben egyre többet hallatták hangjukat a Romániával való egyesülést szorgalmazók, akik a szovjet rendszer által elnyomott családokból kerültek, ki vagy szovjet értelmiséghez tartozók voltak. Ezzel párhuzamosan fokozódott az ukrán, orosz és gagauz kisebbség beolvasztástól való félelme, és ennek elkerülése érdekében az államból való kiválás igénye. Ezt tettre váltva még Moldova 1991-ben kikiáltott függetlenségét megelőzően előbb a déli részen többséget alkotó ortodox, türk származású gagauzok deklarálták szuverenitásukat, a Gagauz Autonóm Köztársaság kikiáltásával. Tették mindezt önrendelkezési jogukra, illetve nemzeti identitásuk védelmére hivatkozva. A stratégiailag fontos, olajszállításban szerepet játszó terület elszakadását azonban Kisinyov azonnal alkotmányellenesnek nyilvánította. Ezt a feszültséget kisebb atrocitások árán viszonylag erőszakmentesen, tárgyalások útján sikerült rendezni a szemben álló feleknek. A gagauzok tulajdonképpen nem akartak elszakadni a közben 1991. augusztus 27-én függetlenségét kikiáltó Moldovától, így konkrét tervezetben alkut ajánlottak: reintegrálódnak az államba, ha területi autonómiájukat garantálják. Az 1992-ben kezdődött tárgyalások nemzetkö-

4


zi közvetítők segítségével hoztak megállapodást. Az 1994-ben rendezett választásokon a román uniót hirdető pártok csúfos veresége nyomán bekövetkezett belpolitikai fordulatot követően az új alkotmány 111. cikkelye deklarálta a gagauzok területi autonómiáját a Dnyeszter-menti térségével egyetemben. Ennek ellenére az orosz és ukrán többségű Dnyeszter menti terület és az anyaország kapcsolata a mai napig nem felhőtlen. Ennek hátterében a Dnyeszter-menti Moldovai Köztársaság, más néven Transznisztria területén még 1992-ben kirobbant, azóta pacifikálódott fegyveres összecsapás áll. Előzményként felróható hogy az ipari zónák többnyire csak orosz nyelvet beszélő lakossága magát a Szovjetunió állampolgárának tartotta, és ezt az internacionalista szellemet a Kreml tudatosan erősítette. A „moldovai” latin betűs formájának államnyelvvé minősítése az etnikai alapú ellentéteket csak erősítette. A lakosság nem volt felkészülve az államiság megteremtésére, sőt az egymással szembenálló csoportokra osztotta a lakosságot. Így a Moldovai Köztársaság Parlamentje által elfogadott szuverenitásról szóló nyilatkozatot követően néhány hónapon belül 1990-ben a Dnyeszter-melléki Triaszpolban kikiáltották a Szovjetunió részét képező Dnyeszter-menti Moldáviai Szovjet Szocialista Köztársaságot. Az ellentét a moldáv fegyveres erők és a volt 14. szovjet hadsereg által támogatott szeparatisták közti incidens több száz halálos áldozatot követelő nemzetközivé terebélyesedő konfliktusában csúcsosodott ki. Az orosz-moldovai béketárgyalások június 21.-én kötött megállapodás keretében egy közösen ellenőrzött biztonsági zóna kialakításával pacifikálták a helyzetet, továbbá ígéret született orosz részről csapatai Transznisztriából való kivonására, másik oldalról pedig az autonómiáról. Ennek eredményeként állomásoznak a térségben a mai napig orosz, moldován és Dnyeszteren-túli békefenntartók, s működik a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság. 2003-ban orosz közvetítéssel megszületett ugyan a Kozak-terv nevet viselő rendezési elképzelés, de a chisinaui-i vezetés az utolsó pillanatban visszalépett annak aláírásától. A nemzetközi erőfeszítéseknek köszönhetően 2005-től folyik az 5 + 2 tárgyalássorozat (Moldova, DMK, Oroszország, Ukrajna, az EBESZ, valamint az USA és az EU részvételével) a békés megoldás érdekében, mely eddig nem hozott eredményt. A kölcsönös bizalom hiánya így a mai napig hozzájárul a de facto önálló Dnyeszter-menti állam kvázi államiságának megőrzésé-

5


hez. Ez erősíti az erőteljes államépítő tevékenység, mely keretén belül saját oktatási és egészségügyi rendszert épített ki, önálló pénznemet vezetett be (Dnyeszter-menti rubel). Ezzel növelte a terület vezetése népszerűségét a lakosság körében olyannyira, hogy 2006-ban népszavazáson mondta ki a Moldovától való függetlenséget. Ezt azonban nemzetközi jogi szempontból elfogadhatatlannak tartották a legnagyobb európai és nemzetközi szervezetek, az Európai Uniótól az EBESZ-en át az Európa Tanácsig, mint ahogy nem ismerte el azt egyetlen ország sem. A terület napjainkban is de jure Moldova részét képezi, de facto azonban önálló államisággal rendelkezik. A Dnyeszter-menti marionett rezsim megjelenése óta egyetlen chisinaui kormány sem volt képes reális országegyesítési elképzelést felvázolni, ami nemcsak az erős orosz befolyásra világít rá, hanem a moldovai demokrácia túlzott gyengeségére is. AZ ALKOTMÁNY Elöljáróban A mai Moldovai Köztársaság az egykori Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság utóda, mely a Szovjetunió részét képezte. A Szovjetunió jogi szempontból föderatív ország volt, melyet szövetségi tagköztársaságok alkottak, melyek autonómia- és elszakadási jogait az 1922-ben aláírt Szovjetunió Alapszerződése rögzített. Ezen jog a mindhárom későbbi alkotmányban is szerepelt, de tartalma mindaddig fikció maradt, míg a szovjet politikai rendszer elrettentő jellegű és rugalmatlan volt. A Mihail Gorbacsov által meghirdetett „peresztrojkával” 1985-ben megindult liberalizáció a Szovjetunió felbomlásához vezetett. Mikor ez kész ténnyé vált a nemzetközi közösség nem tehetett mást,, minthogy a 15 „szövetségi köztársaságot” független államként ismerte el, köztük a Moldovai Köztársaságot is. Az új államok a Szovjetunió szétesése után különböző fejlődési ütemet mutattak, így az államiság kialakulásában is különböző eredményekre jutottak. Más volt tagországokkal ellentétben a Moldovai Köztársaság a mai napig nem képes teljes egészében működő és egységes államként létezni, köszönhetően többek közt a Dnyeszter-menti konfliktusnak, mely következtében területe 12%-a felett vesztette el ellenőrzését.

6


Összevetve más utódállamokkal, példának okáért a baltiakkal, a moldovai állami intézmények működőképessége rendkívül szerény, kihívásokkal küzd a médiaszabadság és az igazságszolgáltatás függetlensége terén. Az állam függetlensége óta megfigyelők szabadnak és törvényesnek ítélték meg a választásokat, mégis 2009-ig valamennyi alkalom a Moldovai Köztársaság Kommunista Párt (PCRM) győzelmét hozta. Az addigi köztársasági elnökök valamennyien az egykori kommunista nómenklatúra tagjai. A 2009. áprilisi választások kommunistáknak kedvező eredményének vitatottságát követően kitört „Twitter forradalom” szeptemberre érvényt szerzett a kommunisták eltávolításának, ami az elnök lemondásában manifesztálódott. Ezzel egyetemben nagyobb lehetőség nyílt a Romániához való közeledésnek, ami azonban az etnikai megosztottság okán, illetőleg a lakosság idősebb tagjainak kommunizmussal való szimpátiája okán nem egységes nemzeti akarat. A Moldovai Köztársaság államiságának elmaradottságát szakértők túlnyomó részt az ún. „identitáskrízisnek” tudnak be, mely a fent ismertetett történelmi múltból fakad ezáltal rányomva bélyegét alkotmányára is. (Nantoi, 2008) Magyarországgal összevetve a nem túl távoli múlt közös nevezőjéből fakadóan Moldova demokratikus berendezkedésének intézményi elvi felépítésében és működésében több hasonlóságot is felfedezhetünk, bár ezek gyakorlati megvalósulásában szerencsére hazánk teljesíti a jogállamiság kritériumait. Preambulum Friss demokrácia révén hangsúlyozza, hogy az ország legfelsőbb szintű jogforrását a „Moldovai Köztársaság népének meghatalmazott képviselői, a parlament tagjai” fogadják el kiemelt tekintettel az alapvető jogok tiszteletére, valamint az általánosan elfogadott nemzetközi jogi normákra és alapelvekre. I. Rész: Általános rendelkezések Az első paragrafus az állam függetlenségét, szuverenitását, egységét és oszthatatlanságát emeli ki, a terület történelmi hátterére tekintettel, és

7


nem általja ismételten hangsúlyozni demokratikus mivoltát. Ezt igazolja a továbbiakban deklarált népszuverenitás elve, a hatalmi ágak elválasztásának elve, az emberi jogok és szabadságok nemzetközi egyezményekkel összhangban való védelme, a politikai pluralizmus kinyilvánítása, a tulajdon valamennyi formájának védelme. A nemzeti nyelv meghatározásakor szintén történelmi okokból fontos a moldován latin alapú írásrendszerének hangsúlyozása, ugyanakkor elismeri külön az orosz és más, az állam területén használt nyelv jogát. Ugyanígy elismeri a nemzeti identitáshoz való jogot. II.Rész: Alapvető jogok, szabadságok és kötelességek A rendszerváltást követően megújuló közép és kelet- európai alkotmányokhoz hasonlóan a nemzetközi standardoknak megfelelően teljes körűen biztosítja az alapvető jogokat. A magyar szabályozáshoz hasonlóan deklaratív jellegű, nem rendelkezik részletesen a jogok tartalmáról és korlátairól, érvényesülésük jogi garanciáiról. A megvalósulás alsóbb szintű részletező jogi szabályozást feltételez, mely általában a több paragrafusban említett ágazati törvények révén valósul meg. Ha a jogok tárgya szerint vesszük az I. és II. fejezetben biztosítja az jogegyenlőséget, az alapvető személyi és politikai jogokat és szabadságokat, a gazdaságiszociális-és kulturális jogokat valamint a 3. generációs jogokat. Itt azonban nem árt megjegyezni, hogy az ország függetlenedése óta több nemzetközi szervezet bírálta a jogállamiság kritériumainak teljesülésének hiányát. Különös tekintettel tették ezt az igazságszolgáltatás alapelveinek csorbulásával kapcsolatban, mint az áll az alábbi OSAR beszámolóban: „Moldova aláírta a kínzást és az embertelen bánásmódot tiltó nemzetközi egyezményeket. Mindazonáltal a gyakorlatban még mindig sor kerül ezen emberi jogok súlyos megsértésére. A letartóztatások és kihallgatások során a rendőrsé kínzáshoz és durva bánásmódhoz folyamodik. A gyanúsítottak gyakran túl sokat kell, hogy várjanak, mielőtt ügyük bíróság elé kerül (előzetes fogvatartás). A fogvatartás körülményei mindenhol rosszak az országban. Általános az alultápláltság, a betegségek (tuberkulózis, AIDS) jelenléte, illetve az őrök által alkalmazott bántalmazás, a cellák túlzsúfoltak és túl kicsik. (…) A korrupció és a hatóságok nyomása a bírákra problémát jelent a bírósági eljárás során. (…) A főváros-

8


ban sor került a rendőrség részéről tüntetők önkényes letartóztatására, megfélemlítésére és zaklatására.” A fentieket támasztják alá a 2009-es zavargások idején készült jelentések, melyek az emberi jogok megsértését vetik a moldovai vezetés szemére különös tekintettel a rendőrségi akciók következtében letartóztatásra került fogvatartottak tekintetében. Azt, hogy súlyos gondok vannak az igazságszolgáltatás függetlenségével, valamint a médiaszabadsággal mi sem bizonyítja jobban, hogy az állam rendkívül sok pert veszít el az Emberi Jogok Európai Bíróságán, jelezvén, hogy a moldovai jogállamiság és a politikai demokrácia súlyos hiányosságokkal küzd, állítja a Moldovai államiság dilemmái cikk szerzője. A III. fejezet az állampolgári kötelességeket tartalmazza, melyek közül sajátos megfogalmazása és tartalma révén is említést érdemel: „Az Ország felé irányuló hűség és lojalitás szentsége” - „ A szülőföld védelme”- többek közt kötelező sorkatonai szolgálat révén.” - „A környezet és a műemlékek védelme” További tartalmi eltérést jelent a magyar szabályozáshoz képest, hogy az I. Fejezet 18.§ (1) alapján politikailag negatívan diszkriminálja a kettős állampolgársággal rendelkezőket. III. Rész- Közhatalmi szervek A Parlament A törvényhozást a 3 szakaszban tárgyalja az Alkotmány, elkülönítve a struktúra és funkció, a parlamenti képviselők jogállásának, valamint a törvényhozás és a Parlament döntéshozatalának kérdésköreit. A 101 tagú parlament tagjait demokratikus országhoz méltón általános, szabad, egyenlő és közvetlen választások alkalmával választják a regisztrált választópolgárok 4 évre a pártpluralizmus keretein belül. Akárcsak hazánkban a Házelnök, Moldovában is a Parlament Elnöke, illetve helyettese kiemelt méltóság. Az elnököt a parlamenti frakciók javaslata

9


alapján titkos szavazással választják a képviselők, míg helyettesét az elnök javaslata alapján nyílt szavazással egy teljes parlamenti ciklus időtartamára. A Parlamenthez tartozó fontos háttérintézmény az úgynevezett Állandó Hivatal. Létszámáról a törvényhozás határoz, a parlamenti frakciók arányosan képviseltetik magukat, a Parlament Elnöke és helyettese hivatalból tagja e „munka intézménynek”. Az törvényhozással kapcsolatban fontos kiemelni az állandó bizottságok szerepét, melyek a kormányzati politika fő területei szerint tagozódnak és döntés előkészítő illetve végrehajtást ellenőrző feladatot látnak el. Ezen bizottságok tagjait egy teljes parlamenti ciklusra választják és a törvényhozásnak jelentenek. A törvény kezdeményezés joga megilleti a parlamenti képviselőket, az államfőt, illetve a kormányt. A törvényhozás által jóváhagyott törvényeket az államfő hirdeti ki, és az állam hivatalos lapjában kell közzé tenni érvényességéhez. Érdekeség, hogy az Alkotmány értelmében az államot illetve a társadalmat érintő súlyos problémákat népszavazás útján kell rendezni, melynek eredménye a legfelső hatalommal bír, ergo kötelező erejű. A Moldovai Köztársaság Elnöke A Moldovai Köztársaság elnöke, akárcsak hazánkban az államfő, leginkább reprezentatív funkciót tölt be, kevés tényleges jogkör illeti meg . „77. § Moldova Köztársaság elnöke – az államfő (1) Moldova Köztársaság elnöke az államfő (2) Moldova Köztársaság elnöke képviseli az államot, biztosítja a nemzeti szuverenitást és függetlenséget valamint a nemzet egységét és területi integritását is.” Lényeges differencia, hogy a feltételeknek megfelelő jelöltek közül- 35 éves, moldáv állampolgár, aki beszéli az ország hivatalos nyelvét és legalább 10 éve az országban él- a magyar gyakorlattal ellentétben nem a Parlament, hanem közvetlenül általános, szabad, titkos és egyenlő választáson a választásra jogosult állampolgárok választják. A választás eredményét pedig az Alkotmánybíróság szentesíti. Amennyiben egy jelölt megszerzi a leadott szavazatok felét, úgy az eskü letétele után nyeri

10


el mandátuma érvényességét 5 évre. Egyszer újraválasztható. Az összeférhetetlenség, a sérthetetlenség és a jogkörök szabályzása közel azonos. Az államfő jelöli, majd a parlament szavazását követően nevezi ki a miniszterelnököt, illetve annak javaslatára a kormány tagjait. Ezen túl számos kinevezési (bírák, ügyészek) és egyéb jogkör illeti meg. Részt vehet a kormány ülésein, feloszlathatja a parlamentet, a parlamenti csoportokkal való egyeztetést követően. Az általa aláírt szerződéseket a parlament hagyja jóvá. Külpolitikai jogosítványai közé tartozik a diplomaták megbízása, illetve fogadása. Honvédelemmel összefüggésben a fegyveres erők főparancsnoka, döntéseihez azonban a parlament előzetes jóváhagyása szükséges. Kihirdeti a törvényeket, illetve egyet nem értése esetén egyszer visszaküldheti a parlamentnek, akit azonban véleménye nem köt. Tehát a magyar gyakorlathoz hasonlóan második alkalommal ki kell hirdetnie a parlament által elfogadott törvényt. Jogköre gyakorlása során rendeletet alkothat, melyhez a külügyi és honvédelmi tárgykörök esetében miniszterelnöki ellenjegyzés szükséges. Hivatala súlyos alkotmánysértés esetén a parlamenti képviselők 2/3-nak igen szavazatával függeszthető fel. Ennek jóváhagyását követően 30 napon belül népszavazást kell kiírni. Ebben az esetben a hivatalt átmenetileg a házelnök illetve a miniszterelnök tölti be ebben a sorrendben. A Kormány A kormány felépítését tekintve az Alkotmány miniszterelnöki, miniszterelnök első helyettesi, miniszterelnök helyettesi, miniszteri illetve szervezeti törvényben meghatározott pozíciókat rögzít. A magyar gyakorlathoz hasonlóan a miniszterelnököt az államfő jelöli, és a parlament választja, szavazva egyben a kormány tagjaira és programjára. Ezáltal a miniszterelnök személyében a kormány kollektív felelőssége testesül meg. A kormány rendeletet alkot, melyet a miniszterelnök ír alá, jogszabályban rögzített esetekben az illetékes miniszter ellenjegyzi. A kormány megbizatása optimális esetben a következő parlamenti választások kiírásának napjáig tart, az új kormány eskütételéig csak a közigazgatást ellenőrizi.

11


A parlament és a kormány kapcsolata Az Alkotmány a törvényhozás primátusát rögzíti a kormány parlamentnek való felelősségének deklarálásával, ami a kormány megalakulásának módjából is következik. Továbbá megnyilvánulhat a kormány egészéhez, illetve annak tagjaihoz intézett kérdések és interpellációk formájában, valamint az ülésen jelenlévő parlamenti képviselők ¼ -e által kezdeményezhető bizalmatlansági indítvány formájában. A kormánytagok részt vehetnek, illetve bizonyos esetekben kötelező részt venniük a parlament eljárásaiban. A közigazgatás E fejezet tagolása magába foglalja a központi igazgatás, a fegyveres erők és a helyi igazgatás legfontosabb elveit. Egy paragrafus erejéig tesz említést a központi igazgatásról mindössze a minisztériumokat megnevezve, mint az állam szakosított szerveit, melyek a kormányprogram végrehajtására hivatottak, és számon kérhetőek. A következő paragrafus rögzíti, hogy a fegyveres erők kizárólag a nemzet akaratának vannak alárendelve. Továbbiakban a helyi igazgatást taglalja, alapelvként rögzítve az autonómiát, kvázi önkormányzatiságra utalva. Moldova terülte közigazgatási szempontból körzetek, városokra és falvakra tagozódik. Néhány város törvény értelmében törvényhatósággal rendelkezik, aminek mibenlétét e helyen nem fejti ki a jogalkotó. Települési szinten a helyi autonómia letéteményesei a választott helyi tanácsok és a polgármester. Az alkotmány értelmében a helyi tanács és a polgármester törvény rendelkezései szerint önálló közigazgatási hatóságok, akik a helyi közügyek megoldására hivatottak. A körzeti tanácsok koordinatív feladatot látnak el a helyi tanácsok tekintetében, annak érdekében, hogy a közszolgáltatások körzeti szinten elérhetőek legyenek. A helyi igazgatás tekintetében, elsősorban a hatásköröket vizsgálva tehát lényegi különbségeket fedezhetünk fel a magyar berendezkedéssel összehasonlítva. Hiszen hazánkban az államigazgatási jogkör címzettje helyi szinten nem a polgármester illetve a képviselő testület, hanem egy harmadik szerv, a jegyző. Ebből a fejezetből fontos kiemelni egy másik sajátosságot, a már korábban említett 111. §-ban biztosított különleges autonómia szabályzatot, mely lényegében területi autonómiát biztosít.

12


„(1) A Nistru folyó bal partján található területek, valamint Moldova Köztársaság déli részének bizonyos területei az autonómia különleges formájával rendelkezhetnek az ágazati törvények speciális rendelkezései alapján. (2) Amennyiben az ágazati törvények az (1)-es pontnak megfelelően speciális státuszt biztosítanak a fent említett területeknek, azt a parlamenti tagok 3/5-ének akarata alapján meg lehet változtatni.„ Ezt azért is érdemes kiemelni, mert a Kelet illetve Közép -Európában végbement 1989-es változások után ez volt az első eset, amikor egy etnikai kisebbség, jelesül a gagauzok illetve az oroszok és az ukránok területi autonómiát kapott. Bár az Alkotmány igen szűkszavúan nyilatkozik, az 1994-ben elfogadott Gagauz-Jeri különleges státusáról szóló törvény kellő részletességgel fejti ki az autonómia mibenlétét. A térségben példaértékű státusz saját belső alkotmányt, jelképrendszert, 3 hivatalos nyelvet (moldován, orosz, gagauz) biztosít a népszavazással megállapított határokon belül. A terület közigazgatásának élén választott kormányzó áll, aki hivatalból tagja a moldovai kormánynak. Tevékenységét a helyi kormány, az ún. végrehajtó bizottság segíti. Gagauzia törvényhozása viszonylag széles hatáskörrel rendelkezik, különleges jogosítványa, hogy a Gagauziát érintő kérdésekben részt vehet Moldova kül,- és belpolitikájának alakításában, továbbá a helyi és a központi törvények ellentmondása esten a moldáv alkotmánybírósághoz fordulhat. Gagauziának lénygében saját rendőrsége van, saját bíróságának, ügyészségének tagjait a moldáv elnök nevezi ki. Bár a Dnyeszteren- túli terület is rendelkezik e speciális státusszal, a helyzet közel sem ilyen idilli, hiszen Transznisztria Gagauziával ellentétben nem mondott le a Moldovából való kiválás jogáról, sőt népszavazással mondta ki függetlenségét, ami mint korábban említettem nem kapott nemzetközi támogatást. Ugyanakkor de facto államiságát bizonyítja, Győr Szabó József írása alapján, hogy saját valutával rendelkezik (Dnyeszter-menti rubel). Az igazságszolgáltató hatalom A fejezet első részében a bíróságok működésének alapelveit tekinti át, ahol nem találkozhatunk különösebb eltéréssel, deklarálja a bírói függet-

13


lenséget, pártatlanságot, elmozdíthatatlanságot, az eljárások nyilvánosságát, az anyanyelv használatának jogát illetve a tolmácshoz való jogot. Igazságszolgáltatást végeznek: Legfelső Bíróság, Fellebbviteli Bíróság, ítélőszékek, bíróságok. A bíróságok szervezetére, hatáskörére vonatkozó előírásokat külön törvény részletezi. A fejezet második része egy sajátos alkotmányos szervet rögzít nevezetesen „Higher Magistrates’ Coucil”, ami Felsőbb Bírói Tanácsnak fordítható. Funkcióját tekintve leginkább az egykori magyar Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz hasonlítható. A Felsőbb Bírói Tanács 11 tagból áll 5 éves mandátummal. Hivatalból tagja az Igazságügy miniszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Munkaügyi Bíróság elnöke valamint a Főügyész. A Legfelsőbb Bíróság egyesített kollégiumai titkos szavazással 3 magisztrátust delegálnak, további 3 tagot pedig a parlament választ az egyetemi tanárok közül. A fejezet harmadik része az ügyészi hivatalt tárgyalja. Az ügyészség intézménye hazánkban is szovjet gyökerű, így nem véletlenül azonos elvek alapján működik. Az ügyészségi rendszer Főügyészi Hivatalból, területi ügyészségi hivatalokból valamint speciális ügyészségi hivatalokból áll. IV. Rész: A nemzetgazdaság és a közfinanszírozás Ebből a részből érdemes kiemelni, hogy Moldova gazdaságát a jogalkotó szociális piacgazdaságként határozza meg. A nemzeti valutaként a moldovai lei-t nevezi meg. Biztosítja a Moldovai Köztársaság Nemzeti Bankjának „pénzverési” monopóliumát. Kiemelendő, hogy alkotmányos intézményként rögzíti a közpénzek felhasználásának ellenőrzésére hivatott 7 tagú Számvevőszéket, mely évente beszámol a Parlamentnek. Elnökét 5 évre a Parlament Elnökének javaslata alapján az Országgyűlés nevezi ki. V. Rész: Az Alkotmánybíróság A kiemelt fontosságú szervet kizárólagos alkotmányossági hatáskörrel bíró bíróság, mely független és kizárólag az Alkotmány kötelezi. Jogkörei hasonlatosak a magyar intézményéhez, mint pl.: jogszabályok alkotmányossági ellenőrzése, alkotmányértelmezés stb. Ugyanakkor a köztársasági népszavazás eredményének, illetve parlamenti és elnöki választás eredményének megerősítése is jogkörébe tartozik. Szervezete annyiban eltérő a magyar intézményhez képest, 6 bíróból áll, akit 6 évre neveznek

14


ki, akik közül 2-2-t a Parlament, az államfő valamint a Felsőbb Bírói Tanács nevez meg. Ezzel szemben hazánkban a 15 tagú testület tagjait az Országgyűlés választja 2/3-os többséggel 12 évre egy külön bizottság javaslatára. A függetlenség, az összeférhetetlenség szabályai nagyjából azonosak. Döntései véglegesek és meg nem támadhatóak. VI. Rész: Az Alkotmány módosítása Az Alkotmány módosítását kezdeményezheti a 141. § alapján: „(1) Az Alkotmány módosítását kezdeményezheti: a) Moldova Köztársaság legalább 200,000 szavazópolgára. Az alkotmányrevíziót kezdeményező állampolgárok lakóhelye területileg összességében le kell, hogy fedje a nemzet körzeteinek és városainak felét, és ennek megfelelően minden ilyen körzetben vagy városban legalább 5000, a kezdeményezést támogató bejegyzett aláíró szükséges b) a parlamenti képviselők nem kevesebb, mint 1/3-a c) a köztársasági elnök d) a kormány (2) Amennyiben az Alkotmánybíróság legalább 4 bíró támogatásával meghozza a megfelelő javaslatot, ezen alkotmányjogi kérdéseket a Parlament elé terjesztik .” A módosítás terjedelmét tekintve a szuverenitást, függetlenséget, államegységet és állam semlegességet érintő kérdésekben kizárólag népszavazás útján lehetséges. Az alkotmánymódosítási kezdeményezést a parlament 2/3-os törvény elfogadásával szentesítheti. Semmilyen módosítás azonban nem sértheti illetve veszélyeztetheti az alapvető jogokat és szabadságokat. VII. Rész: Záró és átmeneti rendelkezések Ezen rendelkezésekre ehelyütt azért volt szükség, mert az itt lefektetett intézmények egy részével az éppen függetlenné váló újdonsült demokrácia még nem rendelkezett, illetve működése nem felelt meg ezen Alkotmányban rögzített feltételeknek. „A záró és átmeneti rendelkezések szorosan részét képezik az Alkotmánynak és a hatálybalépéssel kapcsolatos problémák megoldását hivatottak szolgálni.”

15


A Moldovai Köztársaság ezen Alkotmánya 1994. augusztus 27-én lépett hatályba, és ezzel egy napon a Moldovai Köztársaság 1978. évi április 15i alkotmánya valamennyi későbbi rendelkezésével és módosításával együtt érvényét vesztette.

FELHASZNÁLT IRODALOM: •

Krónika Kézikönyv Európa 2001 Magyar Könyvklub

Folyóiratok: • • •

Győri Szabó Róbert: Autonómia a posztszovjet európai utódállamokban ,Kisebbségi kutatás 15. évfolyam 2006. 2. szám 207-215. oldal Rakovszki Viktor: Moldovai bel-és külpolitikai helyzet-kép a 2009-es parlamenti választások előtt, Pro Minoritate folyóirat 2008/tél 59-68.old Oazu Nantoi: A Moldovai államiság dilemmái, Pro Minoritate folyóirat 2008/tél 4558. old.

Internetes hivatkozások: • CONSTITUTION OF THE REPUBLIC OF MOLDOVA • http://confinder.richmond.edu/admin/docs/moldova3.pdf http://www.moldova.md/en • A Svájci Menekülteket Segítő Szervezet (Organisation suisse d’aide aux réfugiés, OSAR) 2004 februárjában kiadott rövid helyzetértékelése http://www.osar.ch/imgupload/gutachten_laenderberichte/Bil_Moldawien0403f.pdf • http://hu.wikipedia.org/wiki/Moldova • http://hu.wikipedia.org/wiki/2009es_moldovai_zavarg%C3%A1sok

16

SUGÁR ESZTER. A MOLDOVAI KÖZTÁRSASÁG * Alkotmányelemzés országismertetéssel

Recommend Documents