A nemzetközi kutatások eredményei dr. Sárik Eszter
A kutatások forrásai A hivatalos bűnügyi statisztikák Az un. látencia-kutatások + kiegészítve a hivatalos bűnügyi statisztikákkal A bűnelkövető fiatalok mérése, vizsgálata (aktaelemzés, interjú, kérdőívezés módszerével)
Összességében: a bűnelkövetővé válás folyamata össztársadalmi adatok és egyéni életútelemzések által világítható meg
Az életkori görbe A kutatások azonos megállapításokra jutnak a bűnelkövetői életkori görbe tekintetében: - a belépési időpont leggyakrabban a 9-10. életév - a bűnelkövetés folyamatos emelkedést mutat a 15-16. életévig - a 17-18. életév között éri el a tetőpontját - a 25. életév környékén a bűnözés üteme törvényszerűen csökkenni kezd.
Az életkori görbe A folyamatos mennyiségi emelkedés csak a 1516. életévig jellemző, ezt követően a görbe már ciklikus, és radikális cezúrát jelent a 25. életév. Kutatások: Farrington, Tremblay&Nagin, Laub&Sampson nevéhez köthetők.
A fiatalkor kitolódása Masten állítása szerint a kitolódott felnőtté válás újabb lehetőség az egyén számára, hogy az élete fordulatot vegyen. Ez az időszak ablak a változásra, ami lehet pozitív vagy negatív. Hendry & Kloep kutatásai szerint a későbbi munkavállalás és családalapítás újabb rizikófaktort jelent a bűnelkövetés szempontjából.
A bűnelkövetői gyakoriság mérése: prevalence és frequency Prevalence fogalma arra válaszol, hogy adott időszakban az egyének milyen arányban vesznek részt a bűnelkövetésben (társadalmi gyakoriság); Frequency pedig arra ad választ, hogy az adott személy hány bűncselekményt követ el élete folyamán (egyéni életút mérések).
Prevalence Philadelphia Birth Cohort Study (1972, Wolfgang): az 1945-ben született fiúk egyharmadával szemben történt rendőri intézkedés az egyén 18. éves koráig A legtöbb felmérés értelmében a bűnelkövetés a 15-19. életév között éri el a csúcspontját, és a 20as életévek elején csökkenni kezd (Blumstein et al 1986, Piquero, 2003)
Prevalence Cambridge Study in Delinquent Development (Piquero, 2007) - 400 fő elítélési adatainak mérése, South London a kora tinédzserkortól a tinédzserkor középéig 2%-ról 10%-ra emelkedik a részvétel a bűnelkövetésben 17. éves korban tetőzik a bűnelkövetési gyakoriság
Prevalence CSDD (Piquero, 2007): - 40. életév után radikális csökkenés következik be - elhanyagolható a különbség a bűncselekmények között; Pittsburgh Youth Study (Loeber, 2008): - Erőszakos bűncselekmények és lopások elemzése; - 7-25 éves korúak körében;
Prevalence A legfiatalabb születési kohorszban a letartóztatások 25%-a a 19. életévben következett be súlyos erőszakos bűncselekmény miatt 10%-a a letartóztatásoknak a 19 évnél fiatalabb korban következett be; A legidősebb születési kohorszban a letartóztatások 33%--ra a 25. életévig került sor
Prevalence A mérés vegyes módszerrel történt: önbevallás és hivatalos statisztikák A tanulmány megállapította, hogy a születési csoportok – a társadalmi változások függvényében – eltérő aránnyal vettek részt a bűnelkövetésben; Az egyes bűncselekményekben való részesedés azonban - többé-kevésbé - stabilnak mutatkozott:
A bűncselekmény típusok A bolti lopások: 7-13 éves korosztályban stabil volt, 14. életévnél tetőzött és 19 fölött csökkenni kezdett A súlyosabb lopások a 14-15. életév körül érték el a csúcspontot, és a 19. életévnél csökkenni kezdtek; Az autófeltörések kis korban nem voltak jellemzőek, a 14-17. életév között tetőztek és utána már csökkenést mutatott a számuk; A hivatalos statisztikák későbbi tetőzésről adtak számot, mint az önbevalláson alapuló eredmények! (Ezt igazolták a saját mérések is!)
Prevalence Moffit et al (2001), Új Zéland: - 1000 férfi és nő, 21 éves korig; - önbevallásos mérés (self report) + a szülők megkérdezése + hivatalos statisztikák Eredmények: a lányok és fiúk részvétele nagyon különböző a bűnelkövetésben, kivéve a tinédzserkor közepén, amikor a lány-fiú részvétel azonos a bűnelkövetésben;
Frequency
-
Mérések: Piquero, 2007, Loeber, 2008. Az éves egyéni elkövetési gyakoriság más képet mutat, mint a prevalence adatok; Az egyéni elkövetési gyakoriság a késő tinédzser korban tetőzik, és csak nagyon kevés bűnelkövető esetén marad stabil a későbbiekben; Aminek az oka az, hogy a bűnelkövetői karrier maximum 5-10 évet tesz ki az egyén életében!
Frequency Az éves, egyéni elkövetés magasabb a nemerőszakos bűncselekmények esetében, mint az erőszakos bűncselekmények között; Az önbevalláson alapuló kérdezések eredménye nagyobb éves bűnelkövetői aktivitást mutat, mint a hivatalos statisztikák;
Folytonosság- Continuity
1.
2.
Folytonossági adatok – karrier mérés – rizikó faktorok 2 állítás, amelyek együttesen igazak: Robins (1978) „A legtöbb antiszociális felnőtt magatartás antiszociális gyermekkori viselkedést feltételez.” Loeber&LeBlanc (1990, 1998): „A legtöbb antiszociális fiatalból nem lesz antiszociális felnőtt.”
Continuity Blumstein, 1986: A fiatalkorú elkövetők 3060%-a felnőttként is elszenvedett legalább egy letartóztatást. Shannon, 1982: Három születési kohorszban a fiatalkorú elkövetők 31%, 44% és 54%-a bűnelkövetővé vált felnőtt korában is. Tracy&Kempf-Leonard: 27.000-es mintán vizsgálódva: a korábban fk. elkövetők 32,5%-a követett el bűncselekményt felnőttként is.
Continuity Míg! Mindössze a minta 7,6%-a volt olyan, akit felnőttként letartóztattak, korábban viszont nem! A fiatalkorú elkövetők 67,5 %-a nem folytatta a korábbi életmódját felnőttként; A nem-elkövető fiatalkorúaknak viszont 92,4%a nem vált bűnelkövetővé felnőtt korában;
Continuity Abban az esetben, ha valakit fiatalkorúként és felnőttként is letartóztatnak szignifikánsan nő az esély arra, hogy felnőttként többször követ el bűncselekményt vagy visszaeső lesz, mintha csak felnőttként kerül sor a letartóztatására. Felnőttként egy bűncselekményes --- 65,5%-a azoknak, akik nem voltak korábban letartóztatva; és 45,8%-a annak, akik korábban büntetőeljárás alanyai voltak;
Continuity 28,4%-a a visszaesőknek csak felnőttként letartóztatott és 37,7%-a fiatalkorúként is; A krónikus bűnelkövetőknél ugyanez az arány: 6,1 és 16,6%!!! Az adatokban nincs szignifikáns különbség a nők és a férfiak, az afrikai-amerikai és a fehér lakosság között!
Continuity A folytonossági adatok arról tanúskodtak, hogy a súlyosabb felnőttkorban elkövetett bűncselekmények (rablás, fegyver használat stb.) nagyobb eséllyel feltételez fiatalkori bűnelkövetői hátteret. Minél több esetben történt letartóztatás fiatalkorúként, annál nagyobb eséllyel lett bűnelkövető felnőttként.
Continuity Loeber, 2008. heterogén minta (self-report, hivatalos statisztika) 5 súlyos bűncselekményt megvalósító fiatalkorúból egy felnőtt korában is elkövető lett, aki 10-12 éves korában belépett a bűnelkövetői karrierbe, nagyobb eséllyel lett felnőttként letartóztatott, mint, aki csak 14-15 évesen kezdett el bűnözni.
Continuity Több afrikai-amerikai fiúból lett bűnelkövető felnőttként, mint fehérből: DE!!! A különbségek elhalványodtak a rizikófaktorok elemzésével.
A tinédzserkori bűnelkövetést magyarázó elméletek A bűnelkövetés közös pontjainak megtalálása a kutatások feladata. Öt elméleti alapállás rajzolódik ki: 1. A statikus modell (Glueck&Glueck, Mednick, Hirschi, Moffit, Patterson&Capaldi, Bank etc.) 2. A dinamikus életút elmélet (Akers, Catalano, Farrington, Elliott, Huizinga, Sampson &Laub) 3. Szociál-pszichológiai elméletek(Giordano, Rudolph, Matsueda&Heimer etc)
A tinédzserkori bűnelkövetést magyarázó elméletek 4. Fejlődési pszichopatológiai modell (Chiccetti, Masten, Dahl) 5. A bio-pszicho-szociológiai modell (Huttenlocher, Ramakers, Chugani, Phelps &Maziotta)
A statikus modell Egy, maximum néhány tényezőt fogad el a bűnelkövetés okaként. A gyermekkori életesemények döntő volta mellett teszi le a voksot. Nem számol a felnőttkori belépéssel. Korai belépők, akik egész életükben elkövetők. Késői kezdők, a tinédzser korukra limitált elkövetési forma a jellemző.
Hirschi és Gottfredson self-controll elmélete Az önuralom döntő volt, a szintje kb. 8 éves korban eldől. Az elkövetés az élet folyamán stabil, és az életesemények nem befolyásolják – mivel egytényezős a bűnelkövetés. Azok a fiatalok, akik gyermekkorukban támogató nevelői miliőben nőttek fel, stabil önkontrollal bírnak. Akiknek a nevelése szegényes, az önkontrolljuk gyenge, és hamar bűnelkövetővé válnak. Hirschiék szerint ebből univerzális minták olvashatók le, amihez igazodik a bűnelkövetői görbe.
Egyéb magyarázat Patterson és kollégái: A korai problémák, amelyek a nevelésben és a családi interakciókban felmerültek, befolyásolhatják a személyiséget, különösen a kényszerítő nevelési módszerek. A hatások felerősödnek az iskolában: a gyermekekkel való kapcsolatot és az iskolai teljesítményt is befolyásolják. A progresszív kudarcok együttesen vezethetnek a bűnelkövetéshez, devianciához.
Tipológiai elméletek Két fajta elkövető típus különböztethető meg: - early starters (Patterson, Capaldi és Bank, 1991) másképpen life course bűnelkövetők (Moffit, 1993) - late starters (Patterson, 1991) másképpen adolescence limited offenders (1993)
Rizikófaktorok Belső okok: undercontrolled temp.3 éves korban neurológiai abnormalitás késletett motoros fejlődés alacsony intellektuális képességek olvasási zavarok szegényes memória hiperaktivitás alacsony szívverés
Külső okok: tinédzser, egyedülálló szülő mentálisan gyenge állapotban lévő anya kemény és elhanyagoló anya kemény/durva és fegyelmezetlen nevelés családi konfliktusok gyakran változó primary caretakers alacsony szocioökonómiai státusz és a kortárs közösség elutasító magatartása
A dinamikus modell A statikus modelltől eltérő magyarázatot ad a tinédzserkori bűnelkövetésre Nem tagadja a gyermekkor meghatározó voltát, azonban nagyobb hangsúlyt helyez az életút során felmerülő változó környezeti kihívásokra. Három meghatározó tényező van a modell értelmében: fejlődési faktorok, antiszociális magatartás + igazságszolgáltatás.
Fejlődési faktorok Negatív temperamentum jegyek, nem megfelelő nevelési stílus, szegénység és egyéb hátrányok iskolai kudarcok stb. Ezek a tényezők stabilitást mutatnak az élet folyamán és egymást erősítik.
Korai antiszociális magatartás A bűnelkövetés megszakítja a normális fejlődési ívet, különösen, ha hosszú és komoly bűnelkövetés folyamata. (Paternoster&Nagin) A bűnelkövetés lerontja a hagyományos intézményekkel való együttműködést: - növeli a bűnelkövetői csoportokban való részvétel esélyét - megerősíti a bűnelkövetést elképzeléseket + iskolából való kiesés, tinédzserkori szülővé válás, instabil munkaerő piaci viszonyok(Krohn, Lizotte&Perez)
Az igazságszolgáltatás rendszerébe való korai bekerülés A bűnüldözés rendszerébe való bekerülés: az őrizetbe vétel és a letartóztatás befolyásolja a bűnelkövetési hajlandóságot A „labeling” befolyásolja az iskolából való kiesést és a többi legális hálózathoz való tartozást.
Magyarázatok a dezisztenciára Statikus modell: Spontán A szexuális, fizikai és erkölcsi/szociális fejlődés kettéválik a tinédzserkorban. A fejlődési folyamatok összekapcsolódnak, akkor a kilépés megtörténik. Hirschi és G. szerint a dezisztencia teljesen az érés függvénye. Glueck&Glueck: biológiai érés miatt lépnek ki
-
Dinamikus modell: Külső erő hatására Alapfaktorok gyengék Több legális hálózathoz tartozás Szocializációs tényezők változása A kortárscsoport csökkenő szerepe Házasság Katonai szolgálat Munka
Szociálpszichológiai teóriák A szociálpszichológiai elméletek az életesemények egyéni aspektusait vizsgálja, illetőleg azt, hogy az egyes események, magatartások mennyire hatnak vissza a személyiségre (ld. agresszivitás) Bár a szociálpszichológia elméletek elsősorban az egyéni szintre koncentrálnak, mégis az aktív fél (aktor) és a környezet közötti kapcsolat kerül előtérbe; oly módon, hogy az egyéni attitűd alakulását vizsgálják az életeseményeknél és nem a konkrét kötődést hangsúlyozzák.
Fejlődési modell A fejlődést egy olyan dinamikus folyamatként írjuk le, ahol az egyént a sejtjei, a kisközösség és össztársadalmi változók egyaránt befolyásolják, ezért a genetikai állomány, a kora gyermekkori fejlődés és a későbbi környezeti hatások (pl: stressz) egyaránt relevánsak; Mivel a változók és interakciók száma végtelen, ezért minden indivuduum fejlődése teljesen egyéni; A fejlődési modell nemcsak a bűnelkövetés, hanem egyéb deviáns magatartások okaira is (ivás) koncentrál, és a devianciát komplex kérdésként kezeli.
Bio-pszicho-szociológiai modell A modell arra alapoz, hogy már a prenatális korban nagyon sok tényező befolyásolja az agyi folyamatok fejlődését; a neurális fejlődést a külső emocionális tényezők determinálják; Az agy fejlődése azonban az élet további szakaszaiban nem áll meg, tehát az érzelmi tényezők az agyi funkciók és diszfunkciók kialakulását érintik, mivel a szürke állomány egész életünk folyamán képlékeny rendszerként funkcionál.
