Marosi Eszter „Interaktív játék” a tinédzser korosztállyal Az ötlet, miszerint a tinédzser korosztály számára kellene közelebb hozni a magyar színháztörténetet még az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársaként merült fel bennem. Ahogy figyelemmel kísértem múzeumpedagógusunk figyelemre méltó és áldozatos munkáját, világossá vált számomra, hogy kultúránknak ez a része minimális figyelmet élvez a középiskolai oktatás során. Ez elkeserítő tény, hiszen történelmünk nagyjai, többek közt Petőfi Sándor is kapcsolatban álltak a színészettel, ha ugyan nem azok voltak, vagy akár mecénálták a kezdeti vándortársulatokat. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy színészetünk hőskora alapvető fontosságúnak tekinthető a magyar nyelv 19-i századi fejlődése, modernizálása során. Így semmiféleképpen nem hanyagolható el művészetünk ennek az ágának bemutatása a fiatal korosztálynak, ha már az iskolai oktatásba nem fér be, múzeumi előadás, ismeretterjesztés által. Ezt, a tulajdonképpeni kísérletet, kollégáimmal előzetesen megbeszélve, 2008 őszének elején a Bajor Gizi Színészmúzeumban tartott Museumcafe ülésén vezettem fel, érdeklődést és pozitív visszajelzést keltve a szakmában. Az ősz folyamán kezdtük el rendhagyó történelem órák keretében színháztörténetünk nagyjait bemutatni a múzeumban fellelhető források által. Ezek közt szerepeltek dokumentumok, korabeli kéziratok, festmények, fotók, esetleges film és hangfelvételek a tárgyi anyag mellett. Ezek segítségével megragadtuk az alkalmat, hogy bemutathassuk az egyes gyűjteményeket is.
A foglalkozások kezdetén a Bajor Gizi Színészmúzeumban-fotó: Füle Péter
Igyekeztünk érdekes személyiségű színészeket is választani a színháztörténeti szempontból jelentős művészek mellett. A művész egyéniségének bemutatása mellett kiválóan lehetett illusztrálni az adott korszak szokásait, viselkedés és tárgyi kultúrájának jellemzőit is. Megpróbáltuk kifejezni hogy miért volt fontos a 19. században a magyar színház létrejötte, hogy mennyire hangsúlyossá vált a magyar nemzettudat ebben a korban.
1
Tisztában kellett lennünk azzal a ténnyel is, hogy a régiek, már holt időknekmeseszerű alakoknak- számítanak a mai tinédzser korosztály szemében. De ez könnyebbséget is jelentett, hiszen a legendásnak számító alakok felidézését személyükhöz fűződő anekdota kinccsel, mintegy meseszerűen is meg tudtuk oldani. Így remek szórakozási lehetőséget is szolgáltattunk a szárazabb tudásanyag átadása mellett. Az a tény, hogy kevés tárgyi emlék is maradt meg a színház világából a 19. sz. első feléből, annak az illusztrálására is jó volt, hogy ebben az időben a színészek köznapi ruháikban játszottak, jelmezeiket saját maguk készítették, saját költségükből. A későbbi korszakok színészeinek bemutatását összekapcsoltuk a kiállításokkal, így felhasználva a villamúzeum adottságait és lehetőségeit, szemléltetve a gyerekek felé, milyen eszközökkel dolgozhat és dolgozik egy kicsi múzeum.
A Bajor Gizi Emlékszoba a Színészmúzeumban, fotó: Czékmány Anna
A foglalkozásokat havonta egyszer kezdtük tartani, a legváltozatosabb iskolatípusok tanulói jöttek. Az egyes gyűjtemények vezetői erőfeszítésével sikerült érdekessé és vonzóvá tenni az előadásokat, melyek sorát fokozatosan tovább fejleszteni szándékoztuk szerepjátékok- korabeli előadásmód megjelenítése, felvehető jelmezmásolatok segítségével. A Színháztörténetiben elindított program futása közben lehetőségem nyílott arra, hogy az Iparművészeti Múzeumban folytassam pályámat. Itt is sikerült, elsősorban tárlatvezetéseken keresztül belekapcsolódni a gyerekfoglalkozásokba. Ez, mivel előadás formátum, szűkebb lehetőség a sokrétűség megteremtéséhez, a múzeumpedagógus eszközeit tekintve. Mindig szem előtt tartottam és tartom, hogy muzeológusként nemcsak az őrzéssel, kiállítás készítéssel vagyunk felelősek értékeinkért. Az iparművészetnek, mint művészeti ágnak segítségével kiválóan lehet illusztrálni a civilizációk, más kultúrák többféle tudásanyagát. Ezeknek a kultúráknak a közvetítésével megismerheti a látogató- bármely korosztályból legyen is – a világ, valamint a mesterségek világának sokszínűségét. Ezáltal a régi tárgyközpontú szemléletet emberközpontúvá válthatjuk át. Az Iparművészeti Múzeumban őrzött tárgyi anyag kincs eleve lehetővé teszi és kínálja az izgalmas, szórakoztató foglalkozások lehetőségét. Ennek illusztrálásául hadd idézzem
2
Kurta Mihály szavait: „ …a múzeum valamennyi intézményt tekintve az egyik legizgalmasabb szervezet, a múzeumokban felhalmozódott tudás, ismeret, tapasztalat semmilyen más kulturális rendszerhez nem hasonlítható.” 1 Célommá vált behozni a tinédzser korosztályt és a fiatal felnőtteket, a 20-30-as korosztályt. Tapasztalataim szerint ők még kevésbé jönnek, mint az iskoláskorúak, talán pénzhiány is közrejátszhat benne. Kivételt képeznek a vidéki múzeumok, ahol a saját szűkebb kultúrkörük megismerése szinte kötelező program. Ezek a helyek szinte kivételezettséget élvezhetnek, hiszen a közösség számára összetartozást létrehozó, erősítő tényezőként szerepelnek. A fiatal felnőttek esetén gyakran felmerül, hogy a kultúrát mintegy luxuscikknek tekintik. Drágák a belépőjegyek, különösen az egyetemisták számára, még, ha van bizonyos engedmény biztosítva számukra. Azzal is szemben kell néznünk, hogy ha nem vitték őket gyerekkorukban múzeumokban, nem is igen merül fel igényük rá. Sajnos, korunkat jellemző erkölcsi, elbutulási, szellemi igénytelenségi válsága kihat a múzeumokra is. Ezért a foglalkozások sorát úgy kell kialakítanunk, hogy minél változatosabb képzettségű rétegű érdeklődőknek nyújtson élményt. Figyelnünk kell arra is, hogy ne csak izoláltan, a múzeumpedagógiai kabinet falain belül történjenek a foglalkozások. Ki kell vinni a kiállításokba a gyerekeket, ezáltal múzeumi viselkedés kultúrát tanuljanak. Egyáltalán cél legyen a fegyelmezett, kulturált köznapi magatartás elsajátítása.—összehozva az eredeti tárgyak megismerésének varázsával. A tárgy lényegét, eredeti funkcióját bemutató oktatás előnye a múzeumi tér. Minden vezetés a szépművészeti és iparművészeti tárgyak esetén esztétikai nevelés egyben. Rá kell irányítani a figyelmet a szépség kultuszára. Szem előtt kell tartani azt, hogy a nem szakmabeli másként látja a tárgyat, mint az adott terület szakembere. A foglalkozások, tárlatvezetések során a látogató élete gazdagodik az érdekes művek, technikák, történetek megismerése által. Észre sem vehetővé válik a tulajdonképpeni tanulás ténye. Vezetéseim során több szempontot tartottam szem előtt: - Meglátásom szerint elegendőek a 30 perces vezetések- figyelem lekötés nehéz minden korcsoportnál- nem tudnak, nem tanultak összpontosítani a mai gyerekek. De felnőttek esetén is jobb ez az időmennyiség, és ha hosszabban tartjuk a foglalkozást, érdemes megszakítani egy-egy pihentető, érdekes történet, anekdota elmondásával. A tárlatvezetők és foglalkozástartók sokszor nem néznek szemben azzal a ténnyel, hogy figyelni sokkal megerőltetőbb, mint előadni. - Minden csoporthoz más megszólítás kell. Minden csoportra szinte rá kell „állni”, megérezni mit tudnak, mit szeretnének. Ehhez alapvető a muzeológus, múzeumpedagógus megfelelő személyisége. Nem elegendő a tudás mennyisége, szinte előadóművésszé kell válni az egyes esetekben. Nem szabad, hogy unatkozzon a foglalkozás résztvevője egy percig sem. Nem hanyagolható el a kísérő tanárok szerepe sem. Tartani lehet számukra is jó információ mennyiséggel rendelkező vezetéseket. - A látogatót, a gyerekkorút is a múlt életmódja, szokásai, viselkedés, öltözködésének bemutatása érdekli. Ezt remekül be lehet mutatni a tárgyakon keresztül. Az ember maga az érdekes, ezért világjelenség a múzeumok antropologizáló jelleg felé modernizálódása a nyugati múzeumok esetében. - Óriási dolog hogy a főként gyerekeknél már a holtnak tekinthető történelem, száraz adatok közelebb hozása, felélesztése válik lehetővé. A műkincsek egy része a nagy felfedezések korában készült, ez a korszak több esetben a tárgy megtekintésekor
1
Kurta Mihály 2010. 28.
3
-
-
-
realizálódik a gyerekeknél. Élővé válik, és a rácsodálkozás élményé nagyszerű jutalom a muzeológus fáradozásaiért. Egy tárgyon keresztül széleskörű bemutatásra nyílik lehetőség: egykori tulajdonosa személyisége—készítőjének alakja- anyagán át: elefántcsont—vadászat, jellemzők A tárgyak mögött húzódó ember, korszak, miliő- például a 19. századi polgári életmód- bemutatása a gyűjtemények- például a Kisgyűjtemények tárgyain át. Bár ezek a mindennapi életben használatos darabok voltak akkortájt, mégis ennek ellenére jellemző rájuk a míves megmunkálás, anyag és technika tekintetében egyaránt. Nem egyszer neves mesterek készítették őket. Bizonyos szempontból nézve tucat áruk, mégis egyedi darabok. Kiváló lehetőség nyílik a barokk korszak jellemzőinek bemutatására az állandó kiállítás tárgyain keresztül. Szépen ecsetelik a kor pompa kedvelését, részint a funkció nélküli, felesleges díszek tobzódása, részint a pusztán díszítő jellegű tárgyak által. Itt remek játékra nyílik lehetőség, ha a látogatókkal összehasonlítjuk ezeket a műtárgyalkat, a ma embere által használtakkal. A cél mindenképpen a látókör kiszélesítése. Különösen érdekes megfigyelni a különféle európai műhelyekben tanult magyar mesterek miképpen ötvözték a külföldi stílusokat a magyar ízlésvilággal és motívumkinccsel. Akár globalizációról is beszélhetünk már abban az időben. A más mesterségek, más kultúrák megismertetése által a magyar identitás összevethető az európaival.
Kiváló tárlatvezetés lehet az is, ahol csak a szűk szakmai anyag előadása fut. Azonban tinédzserek esetében nem lehet így tartani, ez kevés. Színessé kell tenni a vezetéseket, ha hagyományos eszközök állnak a rendelkezésünkre, akkor is. Nem szabad elfelejteni, hogy a látogató sokszor szűk és kevés tudással rendelkezik egyes tárgykörben. Ám az általánosan megfigyelhető, hogy a történelem távolban, meseként rejtőzik számukra. Ezért az egyes létező történelmi alakok személyes tárgyain keresztül éleszthetők fel a korszakok. Például Abraham I. Drentwett augsburgi ötvösmester Bacchus szekerét ábrázoló asztaldíszének megrendelője Nádasdy Ferenc, a Wesselényi összeesküvés egyik alakja volt. A történelmi ködben rejtőző személy valóságos alakká válik ez által, hiszen az ő keze is érinthette a műkincset. Régi álom részemről olyan restaurátor műhelyek kialakítása ahol lehetőség nyílna technikák- mesterfogások bemutatására a látogatók számára, biztonsági és egyéb műtárgyvédelmi szempontok figyelembe vételével. Ezen túl virtuális, digitális játékok segítségével ki lehetne alakítani egy, egyre bővülő rendszert, hogy mintegy ők „vehessék kézbe” a műtárgyakat. Már generációk sora fog számítógép mellett felnőni- ez előny is- be lehet kapcsolni a tárlatok világába az elektronikus szerkezeteket. A számítástechnika adta úgyszólván korlátlan lehetőségekkel a technikai érdekességek igen könnyen megjeleníthetők. A vizuális látványtárak a látogatók szabad böngészését segítik. Az a tény, hogy milyen tudással és milyen háttérrel rendelkező rétegből jöttek a gyerekek, majdnem mellékes- ugyanis szívesen veszik az információ özönt. Itt is ügyelni kell a keményebb tudnivalónak a könnyedebb, szórakoztatóbb részekkel történő váltogatására. Több alkalommal felvetődik kérdésként a látogatók körében, hogy mi volt az értelme a régiek tudásának. A régi mesteremberek, még ha több darabot készítetek is egy fajta műből, egyedi tárgyakat alkottak. Olyat hoztak létre, amit egyedül csak ők tudtak elkészíteni, így kielégülhetett fontosság érzete, egyaránt fontosak voltak a társadalom számára. Biztosítva volt nevének századokon át való fennmaradása. A múzeum megfelelő helyszín a kultúrák és emberek találkozására. Kísérő programok sorával közösségi színtérré válik. A tárgyakon keresztül pedig globális tudás átadása kell történjen elhivatott szakemberek által, akiknek tisztában kell lennie azzal is, hogy a látogatók
4
élmény feldolgozási képessége is különböző. Fontos a muzeológus bekapcsolódása a gyerekfelnőtt programokba, szem előtt tartva, hogy nem szakmabeliek számára kell információkat eljuttatni. Ezért rendkívül fontos a közérthetőség, a szakkifejezések magyarázata. A muzeológus felkészültsége, személyisége döntő a tudás látogató felé való interpretálásának módjával. Szakkifejezések a kiállításban, nem általánosan ismertek, erről sokszor elfeledkeznek a kurátorok. Alapvető, hogy legyünk érthetők! Magyarázzuk meg, miért, hogyan alakultak ki a tárgyak, mit takarnak a szakkifejezések Szem előtt kell tartani még azt is, hogy nemcsak a tudásanyag átadásáról legyen szó. Fel kell kelteni a látogatóban a vágyat az értékes élet után. Napjainkban az élet minden területét eluraló tőkeszemlélet mindent elsöprő nyomását kikerülve próbáljuk bemutatni a régi mesterek társadalomban betöltött fontos szerepét. A jelenleg mindennapos társadalmi degradálódás-deklasszálódás- környezeti csapások által nehézségekkel való küzdelemben mintegy pihenőként megmutatni a szépség, az esztétikum, a szakmai tudás fontosságát. A gyerekeknek, különösen a tinédzsereknek igényük van arra, hogy foglalkozzunk velük, éreztetni kell, hogy ők fontosak nekünk! Hangsúlyt kell helyeznünk arra, hogy ne csak a tanulás, hanem a múzeum valóságának élménye maradjon meg bennük. . A túllépés a régi, több évtizedes múzeumi sémán, a csak bemutatásán a tárgyaknak ma már kényszer, ha azt akarjuk, hogy a látogató bejöjjön a múzeumba. Minden gyűjteménynek különlegesek valamiképp tárgyai, ezt kell vonzó módon a látogató felé tárni. Ez többletmunkát jelent már a kiállítások megtervezése során is. Szórakoztatva oktatni- személyiségfejlesztés. A múzeum ne iskola legyen! Ezért nem szerencsés a múzeumi iskola kifejezés. Nem vonzó a 18 év alattiaknak, nézzünk ezzel szemben Mást szeretnének, hiszen napjaik jó részét amúgy is iskolapadokban töltik. A szórakoztatva történő oktatást valósították meg a múzeumpedagógus kollégák a 2011-es TÁMOP program keretében tartott foglalkozások során, ahol például a török idők és erdélyi fejedelem udvarában játszódó blokkokban korabeli életmód, viseletek, eszközök sorával ismerkedtek meg, mind kiállítás, mind a múzeumpedagógiai kabinet falai közt. Illetve a korabeli motívumkincset felhasználva kézműves foglalkozások alkalmával hasonló tárgyakat kíséreltek meg előállítani.
5
Foglalkozás a török sátorban. Fotó: Múzeumpedagógia
A legpozitívabb megoldás az lenne, ha a felnőttképzés párhuzamban tudná művelni az adott kiállítóhely a gyerekképzéssel. Játékosan akár a felnőttek esetében is, de mindenképp példát mutatva. A felnőttekkel foglalkozóknak könnyebbséget jelent, hogy ők már bizonyos ismeretekkel, viselkedésmintával érkeznek hozzánk. Elgondolkodtató tény, hogy a 18 év alatti korosztály csak 20%-ot jelent a múzeumlátogatók köréből.2
2
Kurta Mihály 2010. 37.
6
Fez-alkotók. Fotó: Múzeumpedagógia
A korunkban zajló változásokat – az élet felgyorsulása, az információözön áramlása, a vágy az egzotikum, a különlegesség iránt- nem kerülhetik meg a múzeumok sem. Ezeknek a változásoknak a pozitívumait kell felhasználniuk, hogy talpon maradjanak abban a versenyben, ami a kulturális szférában kialakult. Irodalom: Kurta Mihály: Múzeumandragógia és múzeummediáció, Múzeumandragógia, I. 2010. 28, 37.
7
