SZATMÁRI G I Z E L L A
Stróbl Alajos, „a romantika utolsó lovagja"
Lyka Károly eléggé közelről ismerte a szobrászművészt, főis kolai tanártársát ahhoz, hogy fenti jellemzésének helyt adjunk, sőt találó voltát elismerjük. Az 1890-es években a honfoglalás millenniumának megünneplésére készülő ország a történelmi múlt értékeit feltáró és összegyűjtő tevékenység lázában égett, s a szembesülés, a bemutatás, az értékek reprezentálásának leg alkalmasabb módozatait fontolgatta. Mindez szerencsésen ta lálkozott Stróbl egyéniségével, legjobb tulajdonságait hívta elő, sőt - ha ugyan erre szüksége lehetett - támogatta is őt szűkebb hazájának, Liptóújvárnak és Őrtűznek fenntartásában, a szülő ház megszerzésében, az ősök nyomainak felkutatásában, emlé keinek megörökítésében - azaz a haza, a nemzet történelmével párhuzamosan az egyéni múlt feltárásában, megőrzésében. Stróbl szinte kapaszkodott ebbe, talán valamiféle biztonsá got is adott számára erdős-hegyes liptói pátriája, ahová minden körülmények között vissza lehet térni. Nem mintha a bécsi, majd pesti életvitel a legmagasabb körökből származó meg bízások sorával létbizonytalansággal fenyegette volna. Mégis: a „családfa-kutató" korszellem ösztönzésére ő is megkísérelte feltárni szülőföldje történetét és saját gyökereit. Ennek során mintegy „ős-földijeként" üdvözölte Hunyadi Mátyást, Mátyást, az igazságost, Mathias Rexet, a hatalmas uralkodót. Hogyan? Ferenc József és Erzsébet királyné portretistája („mein Strobellino" - mondja egy ízben az uralkodó), a szob rász, aki megmintázta József főherceg, Albert főherceg, a fiatal László főherceg, Klotild, Mária Dorottya főhercegnők kép mását, a szász-kóburgi Klementina főhercegnő, I . Ferdinánd bolgár cár édesanyjának gothai síremlékét és így tovább - most a nemzeti király kultuszát ápolja, méghozzá nem is szalmalángszerü fellobbanással, hanem évtizedeken keresztül, kon zekvensen, nem szűnő lelkesedéssel és buzgalommal! Ehhez j ó erkölcsi alapot szolgáltattak a Ferenc József császár és király 70. születésnapja alkalmából, 1900-ban megjelent üdvözlő írá sok. A Vasárnapi Újságban e sorokat olvashatjuk: „E nevezetes napot lelkesült örömmel ünneplik a monarchia népei, de egyik sem nagyobb szeretettel, őszintébb ragaszkodással, mint a ma gyar... És ez a tisztelet és hálás szeretet., gyökeredzik abban a tudatban, hogy a nagy Hollós Mátyás óta nem ült Magyarország trónján uralkodó, akinek érdemei most uralkodó királyunk ér demeivel mérkőzhetnének. ... M i a már kikerülhetetlennek hitt nemzeti megsemmisülés örvényének széléről emelkedtünk oda, ahol most állunk." 1
Az ezredéves ünnepségek előkészületei között is volt egyné hány olyan esemény, amelynek segítségével e - látszólagos (?)
- ellentmondás feloldódhatott. Ferenc József a kiegyezés után magyar királlyá koronázva „apostolivá" és Szent István utódjá vá emelkedett, s ezt a tényt a millenniumi kiállítás is elismerte, sőt, szembeszökően demonstrálta: fogadó- és pihenőtermét a román kori, tehát az Árpád-házi királyok uralkodását bemu tató és dokumentáló egységben nyitották meg. Thaly Kálmán 1897-ben - mintegy viszonzásul Ferenc József azon gesztusára, mely szerint I I I . Béla és felesége, Antiochiai Anna hamvainak a Nagyboldogasszony (Mátyás)-templomban történő elhelyezését és síremlékük felállításának költségeit magánpénztárából fede zi az Egyetértés című napilapban cikket jelentetett meg. Ebben mindenki tudomására hozta, hogy „e nemes érzelemtől sugallt tettben" és a miniszterelnökhöz e tárgyban intézett „szép so rokban" - az Árpádok vére nyilatkozott meg, mivel a király nem csak koronás utóda, hanem két ágon is vérbeli leszármazottja az elhunytaknak, mivel I I . Endre dédunokája, illetve I I I . Béla leányának Konstanciának is dédunokája... (kimutatás szerint 21. leszármazottja). A Magyar Történelmi Társulat közlönye, a Századok, a cikket rövidesen átvette, mintegy hitelesítve és igazolva az abban foglaltak valódiságát. 2
Hauszmann Alajos a királyi Vár bővítési és újjáépítési mun kálatai során szükségesnek látta, hogy „nemzeti létünk" elmúlt nagy korszakait megörökítse. „Emlékszerü alakban kívántuk kifejezésre juttatni az Árpádok, Hunyadiak és a Habsburgok korszakát" - írja, azaz az Árpádok, a Hunyadiak mellett a Habsburgokat tartotta erre méltónak, utóbbiakat ezzel a nem zeti királyok sorába emelve. Thaly Kálmán egyébként jó barátja volt a szobrásznak, mely barátságot minden bizonnyal a nézet azonosság is erősítette. Stróblnak - ahogy erről fiának, Mihálynak a feljegyzései és emlékezései is tanúskodnak - szent meggyőződése volt, hogy Mátyás király többször megfordult Királylehota és Liptóújvár körül, kedvelt vadászterülete volt a Fehér- és Fekete-Vág öszszefolyása körül elterülő erdőség. (Az innen - Stróbl köz vetlen szülőföldjétől - mintegy 30 km-re fekvő Poprádon valóban járt a király 1494-ben, ezt emléktábla is megerősíti.) Vadászai Királylehotán telepedtek le - erre utalna a község (vagy Lehotzkyak) címere: nyilazó vadász és egy átlőtt nyakú szarvas, a község és a nem messzi Kralová Holá, azaz Királyrét nevével együtt... 4
Stróbl sokat vitázott e dolgok fölött, különösen a korszak k i váló ismerőjével és monográfusával, Frakói Vilmossal (akinek színezett pirogránit portréját - tisztelete jeléül - majd elhelyezi az őrtűzi kastély falában). Sőt: szerinte Mátyás itt, Liptóban
találkozott nem egyszer a Boroszlóból származó Borbálával, a későbbi Corvin János anyjával (mindezt Corvin János „Liptó hercege" címe alátámasztani látszik...). Szülőföldi eredetmíto szát keresve - a megteremtésükhöz kissé saját maga is hozzá járult - az elmúlt évszázadokra utaló mondák szemében való sággá váltak és helyét is ezek világában kereste. Romantikus historizmusát a korszellem is támogatta, egyéni adottságai és tulajdonságai még inkább elősegítették ezek kibontakozását. Az őrtüzi kastély létrehozása már önmagában is a hagyo mányteremtés körébe sorolható tett volt. Korábban már próbálko zott „várúrrá" lenni: 1897-ben a liptóújvári Balassa-várat szerette volna megvásárolni „a szobrászok számára nyári tartózkodási helyül és műtermeknek", s felajánlotta, hogy a várban felállíta nák Balassi Bálint emlékszobrát. A költő ugyanis itt, a családi birtokon töltötte gyermekkorát s szinte egész életén keresztül különböző - eredménytelen - birtokpereket folytatott ennek viszszaszerzésére. A vadregényes fekvésű, középkori lovagvár tágas termekkel, erkéllyel, tornyokkal és kazamatákkal ez időben elha gyott börtönépület volt. Stróbl Erdély Sándor igazságügy-minisz tert kereste meg beadványával, kérése azonban nem teljesülte Őrtűz megvásárlására és felépítésére - mégpedig művészte lep céljára - már 1890-ben tett lépéseket, legalábbis a Vasárnapi Újság szerint, amely azt is tudni véli, hogy az ötlet első megfo galmazója Zichy Géza gróf volt, akinek portréját még az 1880-as évek végén Stróbl éppen Otátrafüreden mintázta meg. A megva lósítás hosszú időbe telt. A munka a századelőn indult meg, a ter veket építészbarátai: Gerster Kálmán és Alpár Ignác készítették. Alpárnak a millenniumi kiállítás történelmi főcsoportja számára tervezett épülete (a mai Vajdahunyadvár) nagy hatást gyako rolhatott rá, de motiválhatta az is, hogy 1899-ben a Műcsarnok folyóirat hasábjain körkérdést intéztek a művészekhez: mi legyen a nemrég bezárt millenniumi kiállítás történelmi főcsoportjának épületeivel? Stróbl fejében már ekkor megszületett a mestersé ges romok építésének a romantikában gyökerező gondolata (ezt 6
később az epreskerti ún. Hunyadi-kápolna esetében tudja meg valósítani). „Tartsák meg a »Vajdahunyad várát« (a városligetit) rom nak - javasolta - , egy vagy két tornyot kellene még felépíteni, bástyafalakkal, téglából és malterbői. Egy elhagyott romantikus várudvart kell építeni, ahol dúsgazdagon tenyészik a repkény meg a fauna. M i , szobrászok aztán domborművekkel és szob rokkal díszítenők fel az udvart." Végül Örtüzön kerülhetett sor az (eredeti) vajdahunyadi várkastélyt idéző háromemeletes (!), támpillérekkel körülvett torony felépítésére, amely magában foglalt két műtermet, és nem utolsó sorban a jelmeztárat s a régi, ill. a modern fegyve rek gyűjteményét. A torony az egykori szülőházhoz folyosóval csatlakozott. A támpillérekre szobrokat helyezett, pl. a reimsi székesegyház egyik királyszobrának színes replikáját, a torony ba beépítette a bautzeni Mátyás-emlék másolatát. Ugyancsak ide került Mátyás színes hollós címere, Királylehota község címere, Fraknói Vilmos már említett színes pirogránit szobra, Dobó István síremlékének másolata, valamint - a ház urára tör ténő utalással - egy ugyancsak színes művészcímer. Valahol a belső térben elhelyezte Mátyás és Beatrix közismert 15. századi domborműves profil-arcképének másolatát is. A kastély kertjé be zászlórudat állított (fenyőszálból), amelyre ha megérkezik, ünnepélyes keretek között, trombitaszóval felvonják a három pajzsos müvészcímeres zászlót. Markó Miklós a Vasárnapi Újságban a - nagybányai, kecskeméti és budapesti Százados úti nyomában - negyedik magyarországi művésztelepként ünnepli az 1910-ben végre elkészült őrtüzi kastélyt, mivel - úgy tudja - „a mestert... azon elv vezérelte, hogy idővel a telepet az állam vegye át, és a ké sőbbi müvésznemzedék ingyenesen használhassa, pihenésre és újabb benyomások gyűjtésére". A köztudatban valószínűleg keveredtek a liptóújvári vár felhasználására vonatkozó tervek e kastélyéival, mert az őrtüzi kastély családi fészeknek épült s az is maradt (a második műtermet Stróbl festőművész húga, Zsófia használta). A kastély a világháborús események során „kül földre" került, a 40-es években egy ideig családi üzemeltetésű panzióként működött. Ma is üdülő, a falán egy kis kétnyelvű emléktábla megörökítette az egykori tulajdonos nevét. A millenniumi gondolat, a nemzeti hagyományok felélesz tése és számbavétele ösztönözhették Stróblt - a fentiekben leírt kultikus jellegű gondolatokon kívül - arra, hogy a budai Várpalota átépítésén és bővítésén munkálkodó Hauszmann Alajosnál kieszközölje egy Mátyás királlyal kapcsolatos te matikus kútszobor felállítását. Ybl Ervin úgy tudja, hogy a kút megépítése Hauszmann ötlete volt, kompozícióját pedig egy bi zonyos párizsi szökőkút, a Fontaine St. Michel sugallta. Stróbl Mihály már említett visszaemlékezései egy zugligeti kirándu lást örökítenek meg, amelyen a Normafa és a Disznófö vidé kének hangulata késztette volna a szobrászt egy Mátyás király életéből vett jelenet megmintázására. Az ötletet Hauszmann, a nagy vadász szívesen fogadhatta, sőt egy kapitális szarvas agancsát fel is ajánlotta a mintázás szakszerűsége érdekében. A kiránduláson egyébként a mesteriskola növendékei - Istók János, Lukácsy Lajos, Blaschke Frigyes, Kiss József - mellett Thaly Kálmán is részt vett, s feltételezhető, hogy a vele való jó baráti kapcsolat révén csak erősödhetett a művészben a ha zai történelem tanulmányozására irányuló elszánt törekvés, s elmélyülhetett az erre irányuló romantikus vonzalom. Thaly 7
8
9
10
/. Az őrtüzi tanya modellje, 1905. Fénykép, Stróbl Kratochwill Alojzia felvétele
Alajosné
fotódokumentációja ismeretes). A várbeli kút-csoportozat min tázása idején hóból-jégből is megformálta Mátyás alakját, mint egy háromszoros életnagyságban(í), mégpedig egy alkalommal az Epreskertben (1902), máskor a Budapesti Korcsolyázó Egylet jégünnepélyén, a városligeti műjégpályán (1905). Vajdahunyadon Hunyadi János lovas szobrát szerette volna felállítani. Háromalakos kompozíciót tervezett: a ló két oldalán egy-egy török vezér figurájával, utalva a törökverő hős haditet teire (1910). S ha mindezek után megemlítjük, hogy első, kis gyermekkorban elhunyt fia a Mátyás nevet viselte, kirajzolódik a művész konzekvens igyekezete arra nézve, hogy a nemzeti k i rály jelenléte művészetében - és életében - permanens legyen.
2. Stróbl Alajos bíbornoki jelmezben, 1906 (?). Fénykép, Alajosné Kratochwill Alojzia felvétele
Stróbl
Az Epreskert, a főiskolai műterem kertje, ahol Stróbl 1885töl évtizedeken át dolgozott, keze nyomán egyfajta szabadtéri múzeummá vált. Szobortöredékeket gyűjtött, replikákat készít(tet)ett, mesterséges romokat szerkesztett. Letűnt korszako kat rekonstruált, szívesebben élné is azokat, lehetőség szerint nem is véve tudomást a 19. vagy 20. századról. Az Epreskertet - írja tanártársa, Lyka Károly - „ő építette, tervezte, évről évre foltozgatta, mert ha az öreg Budán valahol egy ócska házat bon tottak, Stróbl mester hamar elfuvaroztatott egy párkány töredé ket, egy kapufélfát. Ugyanígy fuvaroztatta oda a lebontásra ítélt régi pesti Kálváriát, egy 18. századbeli építményt". 13
1898-tól a Történelmi Társulat első alelnöke és az Akadémia Történeti Bizottságának elnöke volt, s mint ilyen, biztos pont, akinek véleménye meghatározó és útmutató lehetett. Egyébként Thaly és Stróbl együtt tevékenykedtek az ezredéves kiállítást előkészítő országos bizottságban, valamint az ún. I I . főcsoport képzőművészeti bizottságában is. Mátyás kútja a várkápolna külső falán kapott helyet. A szoborcsoportozat, mely valójában inkább csak tartalmilag össze tartozó, ám formailag alig összekapcsolódó figurákból áll és Mátyás király életének egy idilli, tökéletes pillanatát ábrázolja, színpadképszerüen helyezkedik el a mozaikfal előtt. A király íves záródású fülke közepén áll, azaz a nézők elé lép. Mögötte színpadi függönyként nyílik kétfelé a tölgyfák lombja. A lát ványos megoldást a tökéletes formaképzéssel, naturalisztikusan mintázott alakok együttese mögött csordogáló vízfüggöny (újabb térlezárás) és a historizmustól nem idegen „geoplasztika" egészíti k i . Az első terven még átmenő övpárkány választja el társaitól a király alakját. Ez a mü végleges formájában eltűnik, és a sziklás háttér a két „társadalmi szintet" egybekapcsolja. A kürtös alakja 1901-ben a Műcsarnok kiállításán állami nagy aranyérmet nyert. A korabeli sajtó szerint Stróbl „a ku tat az eredeti terv szerint felállítja a Képzőművészeti Társulat városligeti Műcsarnokának szobortermében, melyet óriási vízmedencévé alakítanak át". A többi helyiségeket lovagtermekül rendezik be, és itt „napokra terjedő ünnepélyek, jel mezes felvonulások és élőképek lesznek, melyek Mátyás fényes fejedelmi udvarát és korának kiemelkedő történelmi eseményeit mutatják be". A mű - Mátyás kútja - leleplezése 1904-ben a király jelen létében történt meg. Kérdés, vajon e kitüntetés a felséges előd nek vagy a szobrásznak szólt? Netalán a mű tárgya keltette fel az uralkodó szimpátiáját, hiszen maga is szívesen vadászott? A kürtösről és a kutyákról Stróbl egyébként egy mintegy fél életnagyságú külön csoportot is készített 1900 körül (csak
A józsefvárosi Kálvária sorsáról 1892-ben határozott a főváros törvényhatósága. A svábhegyi lakosok ugyan szívesen felállították volna egyik hegyormukra, mégis Stróblnak sikerült megszereznie. 1893 júliusában - mérnöki felügyelet mellett megkezdték a lebontást, majd darabonként a mesteriskola kert jébe szállították, ahol „kőről kőre összeillesztették a mester - ti. Stróbl - vezénylete alatt" (Lyka). Az elmúlt évszázad művésze te és a régi kövek iránti tiszteleten kívül nagy valószínűséggel nem maradt hatástalan Stróblra az építmény szerkezetében rejlő dramaturgiai érték sem, amelyet a Kálvária mesterének egyik kutatója a következőképpen fogalmazott meg: (A Kálvária 14
11
12
3. Stróbl Alajos asztrológusi jelmezben a Hunyadi-kápolna előtt, 1910. Fénykép, Stróbl Alajosné Kratochwill Alojzia felvétele
4. Stróbl Alajos mint asztrológus a műteremben, 1910. Fénykép, Stróbl Alajosné Kratochwill Alojzia felvétele
építménye) „egészen profán s egészen súlytalan architektonikus talapzata annak a nagyszerű vallásos drámának, amely a ma gasban, a plasztika figurális világában tárul a szemlélő elé".'* Stróbl az építmény belsejében Erzsébet királyné ülőszobrát - a tervezett nagy köztéri emlékműhöz készített tervét - helyezte el. (A Kálvária szoborcsoportja nem került át az Epreskertbe, sorsa egyelőre ismeretlen.) Ezekben az években, 1874-től folyik a budavári Nagy boldogasszony-templom restaurálása. Schulek Frigyes a sérült eredeti építészeti tagozatokat, oszlopfőket, gyám köveket mú zeumba viteti, illetve azokat hű és ép másolatokkal váltja fel. Pulszky Károly, a Nemzeti Múzeum igazgatója 1888. december 18-án kelt és a Műemlékek Országos Bizottságához intézett le velében panaszolja, hogy a déli kapu kőtömbjei „évek óta a mú zeum belső udvarán állnak, s célszerű lenne, ha a vezető építész egyenként megvizsgálná, mely kövek érdemlik meg a további fenntartást. Ezeknek - így Pulszky - a templom egyéb emlékmaradványai közt volna a legméltóbb helyük."" (Felmerül az emlékmúzeum gondolata!)
17
Újság egykorú cikkírója lelkesen mesélte. Feltehetően az 1898ban készült Zsolnay Vilmos-portréval egy időben mintázta azt a - piros és arany színekben pompázó - pirogránit tondót Mátyás király újabb arcképével, amely Stróbl Mihály feljegyzése szerint szintén a Hunyadi-kápolnát díszítette.
1
Ez a „múzeum" - sajátos körülmények között - megvalósult az Epreskertben. Stróbl ugyanis odaszállíttatta a 13. századi, ún. menyasszony-kaput és más kőtöredékeket, s ebből emeltette a „Hunyadi-kápolnát". Jellemző, hogy a bejárattal szemben, a fő helyen, mintegy oltárként, Mátyás királynak a bautzeni emlékről ismeretes alakja állt. Elkészíttette a gyulafehérvári Hunyadi-sír emlék dombormüveinek másolatát, Mátyás és Beatrix dombor műves képmásainak replikáját - valóban Hunyadi-emlékmúzeu mot rendezett be s azt „folyvást gyarapítja", ahogy azt a Vasárnapi
5. Stróbl Alajos Mihály fiával az Epreskertben, Stróbl Alajosné Kratochwill Alojzia felvétele
1910. Fénykép,
„Számos bengáli fényes, görögtüzes kerti ünnepély zajlott le az Epreskertben. Középpontja ezeknek az ünnepélyeknek a Hunyadi-kápolna környéke, a nagy eperfa alatt volt, fáklya- és lampionvilágítással. Nagy tűz mellett nyárson sültek a pecse nyék. A vendégek, Stróbl barátai és tanítványai sokszor az ünnepély jellegének megfelelően korhű jelmezekbe öltöztek. Az ünnepek rendezésében Vágó Pál, Nádler Róbert és Feszty Árpád is sokszor közreműködtek, Benczúr, Lötz, Székely Bertalan inkább csak vendégek voltak." Később az ünnepségek a Szent György-szobor körül zajlottak. A Kolozsvári testvérek alkotásának másolata Stróbl megrendelésére Róna József ön tödéjében készült. (Egy, már a szobrászművész halála után ké szült riportban feljegyezték, hogy a Szent György-szobron van egy sárkányfej-toldalék, melyből - legalábbis a visszaemlékező szerint - mulatságok alkalmával bor folyt...) " Stróbl Alajosra, a művészre és az emberre halála után tíz évvel így emlékezett egy újságcikk írója: „Ez a művész állandó extázisban élt, fantáziája olyan tenger volt, amely csak dagályt ismert. Hangzatos periódusai - idegenszerű raccsolással v i lággá szavalva - az élet legegyszerűbb körülményei között is bíbor palástot viseltek vállukon. A páthos permanenciájában élt, ebben dolgozott, beszélt, tervezett, étkezett s bizonyára még álmában is patetikus képek környékezték. Mint halandó ember koturnust viselt, de lelkének szárnyai voltak - ...romantikus volt. Nagy művész." Nyugtalansága - furcsa kettősség! - kiegyensúlyozott, har monikus, gondosan megmunkált, adott esetben hosszas előzetes történelmi tanulmányok után biztos kézzel megmintázott, vilá gos, egyértelmű gondolati tartalommal bíró munkáiban nem ke rült napvilágra. Inkább az ember kereste önmagát, az szeretett volna más bőrbe bújni, egy másfajta korszakban élni. Az lova golt ki hajnalban kürtszó mellett a Bajza utcában, az rendezte a reneszánsz ünnepélyeket az Epreskertben, a művészestélyeket a Műcsarnokban, s az jelent meg József főherceg udvari jelmezes 2
6. A Mátyás-templom kapuzata az Epreskertben, 1914. Fénykép, Stróbl Alajosné Kratochwill Alojziafelvétele A kövekből nem oktató kertet, skanzent akart telepíteni, hanem újjáéleszteni, felépíteni kívánt egy régmúlt korszakot, s ha csak ideig-óráig is, az ily módon létrehozott világban élni. Nemcsak tanulmányozta vagy használta a historizmust, mint művészi kifejezési módot, hanem élte is azt. Az épített környe zetet tehát formálta, alakította maga körül: „A kapu mögött a Képzőművészeti Főiskola néhai igazgatójának, Székely Bertalannak márványszobra került felállításra. A Kmetty utcai falon, a timpanon alatt Kelety Gusztáv egészalakos síremlékének gipsz változata váltotta föl a Trefort-emléket. Felállították a nagyra becsült elődök, Ferenczy István és Izsó Miklós, valamint Munkácsy Mihály és Zichy Mihály mellszobrát. A kertet díszítette a milói Vénusz eredeti nagyságú márvány replikája, a borghesi viador bronz replikája, az aegiai nyilas bronzreplikája, egy Kentaur és egy Ámor. Egy antik Herkules hatalmas sárga homokkő torzója állt a Szt. György-szobor mellett, a Lucius Verus meg egy Herakles-fej a tanítványok márványmunkája volt, a Kálvária szomszédságában. Ott volt márványba faragva Napóleon halotti maszkja is, babérkoszorúval, épp a Kálvária előtt. A z Epres kikövezett gyalogjárója felett néhány vadszőllős kapun keresztüljutott a látogató a hátsó szobrászati pavilonhoz. Az utolsó kapu mellett szürke homokkőből Napóleonnak kb. két szeres életnagyságú csákós feje, a Benczúr iskola mellett pe dig homokkőből Noénak nagy szobra állott, amint dicstelenül fekszik egy kereveten a bor felfedezésének hatása alatt. Ezt még kiegészítette a sok szarkofág, oszlop, posztamens, kőpad és díszváza." „Stróbl mester - folytatja Lyka a korábban idézett visszaem lékezését - egyike volt a legkülönösebb embereknek. Igen nagy távolság választotta el a hétköznapi élet normális emberétől. Nagy lelkesedéssel tudott élvezni mindent, ami rendkívüli, ami szokatlan, ami romantikus. Ez szorosan hozzátartozott egyéniségének jelleméhez. A romantika pedig jelenti a múltba rajongást is, a múltba való visszavágyást."
21
18
19
7. Stróbl Alajos a Szent György-szoborral és Ferenczy István mellszobrával. Fénykép, Stróbl Alajosné Kratochwill Alojzia felvétele
8. Hunyadi Mátyás alakja a kibontott bautzeni reliefből (Epreskert). Fénykép, Stróbl Alajosné Kratochwill Alojzia felvétele
estélyen középkori csillagászmágusnak, asztrológusnak öltöz ve. „Hosszú, fekete bő talárján hófehér nagyméretű spanyolgal lér volt... egy legalább 80 cm hosszú, fekete, kúp alakú kalapot viselt. Felszerelését egy nagy iratmappa és egy összetolható pléhtávcsö képezte... A távcső végén egy Stróbl által rajzolt Vénuszt láthatott a szemlélő... A jelmezt hosszú hajú paróka egészítette k i . (Ugyanebben jelent meg 1922-ben a Vigadóban, az újságírók, színészek, művészek zártkörű estélyen - 66 éves korában!) Máskor pedig egy udvari bolond csörgősipkás, talpig vörös és taláros jelmezét öltötte magára: „Teljesen fejéhez is simuló ruháján hosszú szövetből készült szarvakon csengettyűk fityegtek. Ilyen kis sárgarézcsengők voltak még kar- és lábpere ceken úgy, hogy mozgása mindig diszkrét csengetéssel járt." A budapesti társaság „krémje", a műpártolók körének tagjai, művészek és arisztokraták 1895-ben a felvidéki közművelődési egyesület javára élőképeket rendeztek a Vigadóban. Stróbl a hat jelenet közül négyben szerepelt: püspököt, papot, „udvarbéli" ne mesembert alakított, ill. a „Római követség Attila előtt" elnevezé sű jelenetben Aetius római hadvezért személyesítette meg. Egyfajta „élőkép-sorozatot" jelentett a millenniumi ünnep ségek keretében rendezett jubileumi díszfelvonulás is. Stróbl bécsi tanulóévei alatt, 1879 áprilisában végignézhette a Hans Makart által tervezett ünnepélyes díszfelvonulást (Fcstzug), amely a német reneszánsz időszakát mint a polgárság fénykorát idézte meg, párhuzamba állítva a jelenkor ipari és technikai vívmányaival. A „reaktivált történelem" (W. Telesko kifejezé se) megjelenítése ösztönözhette arra, hogy a magánszférából 22
23
24
25
kilépve társadalmi feladatot vállaljon, s mint a koncepció egyik kidolgozója, részt vegyen a felvonulás megtervezésében. (Ez - a hazai körülmények között - a feudális történelmi múlt dicső évszázadainak felelevenítését célozta, és jogfolytonos ságára hivatkozott). Ismeretes, hogy Vágó Pál Stróbl műter mében készítette el a felvonulás kartonjait (látványterveit). Ugyancsak Stróbl műtermében ülésezett jó néhány esetben a Képzőművészek Egyesülete, hiszen a szobrászművész az orszá gos előkészítő bizottság tagja volt. Saját ünnepi öltözékét - díszmagyarját - is nagy gonddal tervezte meg: „Fekete kucsma piros belsőrésszel, forgóval és egy nagy darutollal volt a fejfedő. Fekete sujtásos mente és zubbony, vörös, testhez simuló nadrág, sujtásokkal és sárga szarvasbőr csizma volt a ruházat. Sárgarézhüvelyes díszkard és kesztyű egészítette ki felszerelését és különleges ünnepélyek alkalmával kitüntetéseit is kitűzte." Egy 1910-1912 körül megrendezett epreskerti ünnepélyen - emlékezik megint a művész fia - „ismét népes vendégkoszorú gyűlt össze... Stróbl Alajos tanártársai, tanítványai, barátai, az építészek és történészek, a teljes Gerster család, a zenei világ néhány kiválósága stb. Stróbl Alajos bíbornoki ornátusban fogadta a nagy eperfa alatt tábortűznél vendégeit, hermelin palásttal és középkori bíbornoki kalappal. Két fiatal tanítvá nya uszályát vitte utána. A tűz mellett egy trónus állt, melybe betelepedve kifogyhatatlanul tartotta szóval vendégeit, Mátyás királyról és az olasz renaissance időkről, meg Michelangelóról, Donatellóról mesélve és kérdésekre válaszolva." 26
27
Mindezt feltétlenül kapcsolatba lehet és kell hozni a Gottfried Semper-féle Bekleidungstheorie-val. Semper a fel öltöztetésről és a maszkírozásról szólva ezt mondja: „A kar neváli fáklyafüst a művészet igazi atmoszférája. A realitásnak, az anyaginak a tagadása szükséges ott, ahol a formának mint jelentésteli szimbólumnak, mint az ember önálló alkotásának kell szerepelnie." 28
Stróbl „karneváli fáklyafüstjében" a mindennapi élet, a kortárs idő realitását tagadta, visszavágyva-nézve a múltba, mégpedig a középkor és a reneszánsz világába, egy „második realizmust" teremtve magának és társadalmi körének - ameddig az hajlandó vele tartani.
9. Az ún. Mátyásepitáfium. A keret Lechner Jenő munkája. Reprodukció az Ünnep című folyóirat 1940. 2. számából
9 Y b l Ervin: A budai Várpalota Bp., 1957. 257-259. 10 Építész
a századfordulón.
építése,
in: Művészettörténeti Tanulmányok.
Hauszmann Alajos naplója. Bp., 1997. 65-66.
11 Fővárosi Lapok X X X V I I . 29. 1900. j ú l . 15. E terv végül azonban mégsem valósult meg. 12 A király jelenlétét Lieber Endre említi Budapest szobrai című könyvében. (Bp., é. n. 249-250.) Kedvteléséről a Fővárosi Lapok emlékezik meg 1900. aug. 19-i számában: „Egyetlen szórakozása a vadászat, amelyben páratlan kitartást és ügyességet fejt k i . Fáradhatatlan gyalogló lévén, nem átall órák hosszat egy-egy szarvasra lesben állni vagy éjszakákat tölteni bokorsürüségben, hogy virradatban egy fajdkakast ejtsen z s á k m á n y u l " - és így tovább. I 3 L y k a Károly hagyatéka, M T A Művészettörténeti Kutató Intézet, Adattár, MDK-C-I-17-2122. A Műemlékek Országos Bizottságához 1898. j ú n . 2 4 - é n érkezett levél szerint Stróbl a jáki templom restaurálása során „feleslegessé vált" köveket is szeretné megszerezni a szobrászati mesteriskola számára, mégpedig - s ez a gondolat csak itt bukkan fel - a létesítendő „lapidáris mú zeum" részére. Mivel azonban a Vas megyei történeti és régészeti egyesület „figyelemreméltó" m ú z e u m m a l rendelkezik a szombathelyi püspöki palotá ban - a hivatalos állásfoglalás őket részesíti előnyben (Műemlékek Országos Bizottsága, 130/1888. ikt.sz.). 14 K. D..A józsefvárosi Kálvária. V U X L . 30. 1893. 509. 15 Grimschitz Brúnó: Az epreskerti Kálvária. Henszlmann Lapok 1927. 4. sz. 16 Pulszky Károly levele a Műemlékek Országos Bizottságához. Műemlékek Országos Bizottsága, 71/1888. dec.18. 17 Hunyadi Múzeum. V U L I . 25. 1904. 428. Az említetteken kívül Szuchy Tibor Stróbl-monográfiájában (Bp., 1941. 51.) szó esik egy újabb M á t y á s király-áb rázolásról, mely 1939-ben a Műcsarnok őszi tárlatán szerepelt. A katalógus szerint a d o m b o r m ű egy, a „koronázó" (Mátyás) templomba szánt epitáfium része volt, melynek építészeti elemeit Lechner Jenő tervezte (kat. 12.). A z Ünnep című folyóirat 1940. évi 2. száma reprodukálja. A mű sorsa egyelőre ismeretlen. 18 A babérkoszorús Napóleon-maszk, i l l . csákós fej, valamint a milói Vénusz márványreplikája, i l l . a „borghesi viador" - azaz a Louvre-ban látható, ko rábban a Borghese család tulajdonában volt „vívó" férfialak bronz másolata - Stróbl 1900-as párizsi utazása emlékeként került az Epreskertbe. (Ismeretes, hogy a világkiállításon Anyánk című szobra Grand Prix-t nyert.) Lucius Verus fejét Fakits Ernő, Heraklesét Vaszary László mintázta - Stróbl Mihály: i . m. (4. j . ) 79. Az „aegiai" - helyesebben: aeginai - nyilas alakja talán egy münche ni tanulmányút emlékét őrzi. 19 M T A Művészettörténeti Kutató Intézet, Adattár, MDK-C-l-1/191. 20 (-a): Az Epreskert tölgyeinek legendája. Szózat (Magyar Újság) I X . 1927. jan. 1. 191. A szoborfejböl csordogáló borról Stróbl Mihály: i . m. (4. j . ) is ír (116.).
JEGYZETEK 1 Vasárnapi Újság (a továbbiakban V U ) XLV11. 1900. 33. sz. 537. Idézi Gerő A n d r á s : Ferenc József, a magyarok királya. Bp., 1988. 147. 2 Sinkó Katalin: A millenniumi kiállítás mint Gesamkunsiwerk, in: A historizmus művészete Magyarországon. Szerk. Zádor Anna. Bp., 1993. 137., i l l . Thaly cikke: Századok X X X I . 1897. 6. 567 570. 3 Hauszmann Alajos: A királyi Vár belső kiképzése és iparművészeti felszerelése. Magyar Iparművészet V I . 1903. 177. 4 Stróbl Mihály: A gránit oroszlán. Kézirat. A család, i l l . a szerző tulajdonában. (A korábbiakban SM) 5 Műcsarnok I . 1898. 205, i l l . I I . 1899. 11. A folyóirat is úgy tudta, hogy „itt vadászott hajdan medvékre Mátyás király". 6 Markó Miklós: Művészotthon a Tátrában. V U 1910. 37. sz. 761-62. Valójában Zichy Jenő k é p m á s á t készítette a művész, 1886-ben, mégpedig Lomnicon, amikor a művésztelep-művészotthon alapításának ügye felmerült. 7 Műcsarnok I I . 1899. 247, i l l . Stróbl Mihály: i . m. (4. j . ) 64. Utóbbi leírja, hogy a Dobó-szarkofág elhelyezésekor Stróbl Alajos „díszmagyarba öltözve valóságos felavatási ünnepséget rendezett." Ugyancsak Őrtűzre került az a magas domborműves terrakotta szobor, mely M á t y á s királyt félprofilban, fején tölgyfaleveles koszorúval, hermelin galléros öltözetben ábrázolta. SM ezt tartja a legjelentősebb M á t y á s - á b r á z o l á s n a k . Véleménye szerint 1925 (!) körül készülhetett. 8 Ld. a 6. j .
21 Gergely István: És ki alkotta ezt a szobrot? Nemzeti Újság X V I I I . 1936. aug. 9. Érdekes ezzel összevetni egy jóval korábbi, 1885-ös keltezésű levelet. Keleti Gusztáv ez év március 20-án terjeszti fel Trefort Ágoston miniszterhez Stróbl tanári kinevezésének ügyiratát, a következőképpen: „[Stróbl] előzetes szak tanulmányainak terjedelme és sikere, valamint beigazolt művészi képessége, általános műveltsége és nyugodt férfias jelleme által ezen tanári állomás méltó betöltésére hitem és t u d o m á s o m szerint legtöbb érdemmel és hivatással bír." - E szavak hitelét alig rontja egy későbbi, ceruzával írt megállapítás az irat alján (talán Lykától vagy Rétitől): „Keleti véleménye Stróbl »nyugodt« j e l lemére vonatkozólag a későbbiekben nem bizonyult nagyon helytállónak." 22 Stróbl Mihály: i . m. (4.j.) 105. 23 Szabolcsi Miklós gondolatmenetét követve (A clown, mint a művész önarcké pe. Bp., 1974.) a művész, miközben helyét keresi a világban, szerepet játszik. E szerep - állandósulva - a rejtőzés romantikáját nyújtja, egyfajta „játék-as pektust", melyben a ruha jelképi értékűvé válik. 24 Fővárosi Lapok X X X I I . 85. 1895. márc. 27. 968. 25 Telesko, Werner: Der Triumph- und Festzug im Historismus, in: Der Traum von Glück. Die Kunst des Historismus in Europa. Katalógus. Wien, 1996. 1. 292. 26 Fővárosi Lapok X X X I I . 108. 1258. 1895. ápr. 20. 27 Stróbl Mihály: i . m. (4. j . ) 145. 28 Sempert idézi Németh Lajos: A historizmus mint művészettörténeti fogalom, in: A historizmus művészete Magyarországon. Szerk. Zádor Anna. Bp., 1993. 15. Az 1-8. sz felvételeket Stróbl Alajosné Kratochwill Alojzia készítette. A család tulajdonában lévő negatívokról Bokor Zsuzsa készíteti nagyítást.
GIZELLA
SZATMÁRI
„Der letzte Ritter der Romantik", Alajos Stróbl Durch den Zeitgeist des Historismus und seine persönli chen Eigenschaften bestimmt suchte Alajos Stróbl nach den Herkunftmythos des Heimatslandes, den der Umgebung von Királylehota (Král'ová Lehota) und Lipótújvár (Liptovsky Hrádok). In dieser Gegend wollte er vor allem die Andenken des Lebens von König Matthias in landschaftlichem Zusammenhang entdecken. Der Bildhauer repräsentierte den König der Nation in ro mantischer Belichtung, und nutzte jede Möglichkeit aus, sein Vorbild darzustellten, ihn immer wieder in Erinnerung zu ru fen. Stróbl stellte das Matthias-Denkmal in Bautzen wieder auf, und an der äußeren Kapellenwand des ehemaligen königlichen Palastes in Buda führte er den Matthias-Brunnen aus. Er plante die Reiterstatue von János Hunyadi aufzustellen, verfertigte zahlreiche Porträts über den Herrscher und verfasste Kopien des Porträtpaares von Matthias und Beatrix (um 1485, von lom bardischem Bildhauer) usw.
Der romantische Historismus veranlasste ihn zur Wieder aufstellung der in Josephstadt abgebauten Kalvarienkapelle im sog. Epreskert (Maulbeergarten). In demselben Garten baute er aus den originalen Resten der Budaer Matthiaskirche, die nach dem schulekschen Umbau übriggeblieben sind, die sogenannte Hunyadi-Kapelle, mit einem Matthias-Porträt auf dem „Altar" auf. Stróbl organisierte Feste und Künstlerveranstaltungen auf Renessaince A r t und Weise, an denen auch er selbst in verschie denen, in erster Linie in mittelalterlichen Kostümen teilnahm. Er studierte nähmlich den Historismus nicht nur aus den Aspekten der künstlerischen Ausdrucksweise, sondern er versuchte, die indirekte und die architektonische Umgebung des Menschen in der Auffassung des Historismus umzustalten, darunter er die klassischen Zeitalter der Geschichte wieder erlebte.
