A romantika mûvészete
Képzômûvészet
Francisco Goya: Május 3-ai kivégzés (1814) A madridi lázadást Napóleon csapatai 1808. május 3-án leverték és megtorolták. Ezt az eseményt örökítette meg a festô. Egyetlen pillanatba sûríti a tragédiát: megmutatja az arcokra kiülô rémületet, a halálraítéltek kétségbeesését, a kivégzés szörnyûségét. A csoport középpontjában az erôs fénnyel kiemelt alak úgy tárja szét karjait, mint a keresztre feszített Krisztus. 32
AZ EURÓPAI ROMANTIKA IRODALMÁBÓL
A romantika mint irodalmi stílus született meg, s innen jutott át más mûvészeti ágakba. Az építészetben lanyhult az érdeklôdés az antik formák iránt, s ehelyett inkább a középkori stílusirányok, a romantika és a gótika felé fordult a figyelem. Így jöttek létre a különbözô neo-stílusok (pl. neoromán, neogót, neoreneszánsz). E motívumok mellett gyakran felhasználták a bizánci és a mór építészet formáit is. – Tipikusan romantikus vonás a régi romok iránti érdeklôdés jelentkezése is, a középkori dómok, várak, kastélyok restaurálását célzó törekvések. A szobrászatban lényeges változást hozott a romantikus ízlés. A görög mûvek utánzása, a színpadias beállítás helyett az alakok mozdulatai érzelmeket, indulatokat fejeznek ki, a szobrok az élet közvetlenségét árasztják. Az európai romantikus szobrászat talán legjellegzetesebb alkotása a francia François Rude (franszoá rüd; 1784–1855) dombormûve, Az önkéntesek harcba indulása 1792-ben, melyet a párizsi Diadalív számára készített. Ezt az alkotását Marseillaise-ként (marszejéz) is szokták emlegetni. A szoborcsoport csupa lendület, tûz és erô. A zászlók áradatában a Szabadság géniusza viharzó
Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet (1831) A jobb kezében a francia lobogót, a balban szuronyos puskát tartó nô a szabadság szimbolikus alakja, aki a halottakon át lépdelve harcba hívja és diadalra vezeti népét. Csupa tûz és lendület a kép: a zászló lobogása, a taglejtések szenvedélyes mozdulatai, az élénk színek mozgalmasságot visznek az ábrázolásba. – A mûvész az 1830-as júliusi párizsi forradalomnak állított emléket.
mozdulattal hívja harcba a katonákat. – A párizsi operaházat díszíti a francia Jean-Baptiste Carpeaux (zsan-batiszt karpó; 1827–1875) Tánc címû híres szoborcsoportja. Körtáncba perdülô, érzéki életörömmel telített alakjainak ruganyos mozdulatait finom fény-árnyék hatással formálta meg. Ugyanezt lehetne elmondani A három Grácia címû szobráról is. A romantikus múltszemlélettel függ össze a historizmus, a történelmi témák kedvelése a tárgyválasztásban. Legnagyobbrészt emlékmûszobrok születtek: költôknek, tudósoknak, hadvezéreknek, államférfiaknak megörökítésére igen sok szobor készült. Ezekben a fôalak mellett megnô a mellékalakok száma. A 48-as szabadságharc miatt bujdosó Izsó Miklós (1831–1875) pályafutását a Búsuló juhász (1862) címû szobrával kezdte. A népiesség hatását tükrözik táncoló figurákat megjelenítô késôbbi terrakottaszobrocskái is. A 19. század 20-as éveiben a festôk is egyre nagyobb számban fordultak el a hideg és kiüresedô klasszicista festészettôl. Az új mesterek az erôteljes fény-árnyék hatással, az élénk színekkel, a merész ecsetkezeléssel, a megdöbbentô, drámai helyzetek ábrázolásával szenvedélyeket, felfokozott érzelmeket, indulatokat kívántak vásznaikkal kifejezni. A mûvészettörténet Théodore Géricault (teodór zserikó; 1791–1824) A Medúza tutaja (1818–19) címû óriási festményét tekinti a romantika elsô nagy alkotásának. A spanyol Francisco Goya (fransziszkó goja; 1746–1828) híres rézkarcsorozata, de különösen a napóleoni háborúk véres kegyetlenségeit feltáró festményei nemcsak megdöbbenést keltenek, hanem állásfoglalásra is késztetnek az erôszak ellen. Megrázó erejû festménye a Május 3-ai kivégzés (1814). A francia Eugène Delacroix (özsen dölakroá; 1798–1863) a romantikus festészet vezéregyénisége Franciaországban. Képeit kötetlen kompozíció, laza kontúrok, dinamikus, könnyed ecsetvonások jellemzik. Legismertebb közülük A Szabadság vezeti a népet (1831). Korábbi festménye, A khioszi mészárlás (1823–24) a török kegyetlenség elleni tiltakozás. A német romantikus festészet kiemelkedô mûvésze Caspar David Friedrich (kaszpar dávid fridrich; 1774– 1840). Tájképei, köztük a A romantika mûvészete
33
Eugène Delacroix: A khioszi mészárlás (1823–24) A törökök Khiosz szigetén vérbe fojtották a görögök szabadságharcát. Az erôs fénnyel megvilágított fôalakok tekintetében, arckifejezésében nemcsak a kétségbeesés tûnik fel, hanem mintha a jövôbe vetett bizakodás is megjelenne.
Madarász Viktor: Hunyadi László a ravatalon (1859) Drámai erôvel tárul a nézô elé V. László király esküszegésének tragikus következménye. A sötét teret alig világítja be a gyertyák fénye. A képen két szín, a fekete és a fehér uralkodik. A kettô éles kontrasztja: a sötét templomhajó és a hófehér halotti lepel ellentéte érzékelteti a hangulati feszültséget. 34
AZ EURÓPAI ROMANTIKA IRODALMÁBÓL
Táj a sziléziai hegyekben (1815–20 körül), a természet meghitt szépségérôl vallanak, s a romantikus lírai költészetnek, Schubert dallamainak hangulatát árasztják. A korszak két legnagyobb angol tájfestôje William Turner (viljem törner; 1775–1851) és John Constable (dzsón kansztebl; 1776– 1837). – Turner képeivel lenyûgözô, drámai hatást vált ki: a természet romantikus, végsôkig kifinomult ábrázolását adja. Egyik legmerészebb festménye: Gôzhajó hóviharban (1842). A kép csak érzékelteti a sötét hajótestet, az árbocon csapkodó zászlót, a dühöngô tengerrel, a fenyegetô hullámokkal vívott küzdelmet. A félelmetes vihar újszerû megragadásával az emberi riadalmat tudja kifejezni. – Constable nem akarta meghökkenteni az embereket merész újításaival. A vidéket járta, a természet után készítette vázlatait, s ezeket mûtermében dolgozta fel. A szénásszekér (1821) címû festményén a táj nyugalma, már-már idilli békéje jelenik meg. Témája egy mindennapos vidéki-falusi jelenet: parasztszekér kel át a folyón. A mûvész elsôsorban ôszinteségre törekedett. A magyar romantikus festészetre fôképp a historizmus nyomta rá a bélyegét: a festôk többsége a nemzeti múlt dicsôségét, illetve történelmünk tragikus eseményeit igyekezett felmutatni képein. Madarász Viktor (1830–1917) Párizsban ismerkedett meg a francia romantikus festôk mûvészetével, s hatásukra fordult a magyar múlt felé. Legjelentôsebb romantikus olajképe a Hu-
Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja (1856)
nyadi László a ravatalon (1859). – Madarász képének történelmi elôzménye látható Benczúr Gyulának (1844–1920) Hunyadi László búcsúja (1866) címû vásznán. – Gyárfás Jenô (1857–1925) Tetemrehívás (1881) címû olajfestménye Arany balladájának hatása alatt készült. Történelmi festészetünk jeles mesterei között meg kell még említeni Székely Bertalant, Than Mórt, Lotz Károlyt, Wagner Sándort. – Barabás Miklós, a reformkor jellegzetes mûvészalakja, falusi életképein túl fôleg politikusok, költôk, mûvészek arcképét festette meg. – A romantikusan felfogott magyar táj jelenik meg id. Markó Károly (1791–1860) képein. Magyar alföldi táj gémeskúttal (1853) címû festményén Petôfi tájverseinek ihletô hatása fedezhetô fel. Klasszicizmus, romantika, realizmus, naturalizmus, akadémizmus, historizmus egy idôben, egymás mellett, egymásra hatva létezett. Éppen ezért igen nehéz és rendkívül bizonytalan lehet egy-egy mûvész, alkotó besorolása egyetlen irányzatba. Ezt a fenntartást figyelembe kell venni a fenti „besoroláskor” is. A mûvészeti stílusok ugyanis nem „libasorban” követik egymást.
Gyárfás Jenô: Tetemrehívás (1881) A lélekábrázolás mélységével s különösen a paraszti típusok gazdag, realisztikus visszaadásával emelkedik ki a kor átlagfestészetébôl. Itt is megfigyelhetjük a sötét-világos ellentétben rejlô lehetôségek kiaknázását.
A romantika mûvészete
35
Zene
Id. Markó Károly: Magyar alföldi táj gémeskúttal (1853)
36
AZ EURÓPAI ROMANTIKA IRODALMÁBÓL
Ugyanezt kell megállapítani a zenemûvészettel kapcsolatban is. Beethoven pl. nemcsak a klasszikus zene óriása, hanem – sok zenetudós szerint – a zenei romantika egyik szülôatyja is. Ô vagy félredobja a szabályokat, vagy muzsikájának szolgálatába kényszeríti ôket, míg Mozart és Haydn behódolt a szabályoknak. A romantikus zenét gazdag fantázia, erôs érzelemvilág és az én belsô világának kivetítése jellemzi. Témáit sokszor a múltból meríti. Több romantikus nemzedék is létezett. Az „elsô generációt” Carl Maria von Weber (karl, fon; 1786–1826), Gioacchino Rossini (dzsoakkinó rosszíni; 1792–1868) és Franz Schubert (franc súbert; 1797–1828) képviselte. Schubert a romantikus dal mûfajának legnagyobb mestere. Gazdag dallamossága a német népdal hatását mutatja. A „második nemzedék” legismertebb tagjai az olasz Gaetano Donizetti (donicetti; 1797–1848) és a francia Hector Berlioz (ektor berlióz; 1803–1869). Az ún. „harmadik nemzedék” komponistáinak tevékenysége jelenti a romantika csúcsát. Az utókor szemében mindenképpen ez a harmadik generáció a leghíresebb. Frédéric Chopin (frederik sopen; 1810–1849), Robert Schumann (súmann; 1810–1856), Liszt Ferenc (1811–1886) és Félix Mendelssohn (mendlszón; 1809–1847) zongorakompozíciói, szimfóniái, illetve oratóriumai, Richard Wagner (rihard vágner; 1813–1883) és Giuseppe Verdi (dzsuzeppe; 1813–1901) operái a zeneirodalom felejthetetlen és kimagasló alkotásai. A magyar zene legnagyobb romantikus mestere Erkel Ferenc (1810–1893). Zenemûveinek témáit a magyar múltból merítette. Legsikeresebb operái a Hunyadi László és a Bánk bán. – Erkel írta Kölcsey versére a magyar Himnusz zenéjét is.
