Streptococcus pneumoniae epidemiológiája: Magyarországon izolált törzsek molekuláris jellemzése, antibiotikum érzékenysége és szerotipizálása Dobay Orsolya
Doktori (PhD) értekezés tézisei
Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Pathológiai Tudományok Interdiszciplináris Doktori Iskola 8/3 program: Mikroorganizmusok és anyagaik hatásának molekuláris, celluláris és organizmus szintu vizsgálata Programvezeto: Prof. Dr. Rozgonyi Ferenc, MD, PhD, DSc Témavezetok: Prof. Sebastian G.B. Amyes, MSc, DSc, PhD, FRCPath, FIBiol Prof. Rozgonyi Ferenc, MD, DSc, PhD
Budapest 2004
BEVEZETÉS A WHO jelentései szerint a Streptococcus pneumoniae évente több mint 1 millió 5 év alatti gyerek haláláért felelos világszerte [1]. Ez a vezeto kórokozója a bakteriális pneumoniának (foleg közösségben szerzett, de lehet nosocomiális is), bacteriémiának, otitis mediának, sot már az akut bakteriális meningitisnek is. Ezenkívül sok más felso és alsó légúti megbetegedést tud okozni, többek között sinusitist, akut bronchitist, krónikus bronchitis ill. krónikus obstruktív tüdobetegség akut exacerbációját, vagy bronchopneumoniát. A rezisztencia, illetve multirezisztencia elmúlt évtizedekben megfigyelt növekedése miatt a pneumococcusok által okozott betegségek kezelése egyre nehezebbé és drágábbá vált, gyakran hosszantartó kórházi tartózkodást igényel [1]. Legfontosabb a ß–laktám és makrolid rezisztencia,
mivel
ezeket
a
szereket
használják
leggyakrabban
a
felso
légúti
megbetegedések kezelésében. Aggodalomra adhat okot a helyzet romlásának lehetosége: a rezisztencia gyors terjedése mobilis genetikai elemeken, horizontális transzferrel a viridáns streptococcusoktól vagy más fajoktól a hordozás során, és végül a néhány, világszerte sikeres klónban történt változás következtében [2].
A tok poliszaccharid szerkezeti sokféleségére alapulva a pneumococcust 90 különbözo szerotípusba osztják, amelyek közül néhány kiemelkedo klinikai jelentoséggel bír. Például a 6, 9, 14, 19 és 23-as szerocsoportok (“gyermekkori típusoknak” is szokás nevezni ezeket) gyakrabban okoznak gyerekekben súlyos infekciókat, gyakoribb a rezisztenciájuk és a hordozásuk is surubben elofordul. A gyerekek egyébként sokkal gyakoribb pneumococcus hordozók, mint a felnottek [3].
A fenotipizáló módszerek, mint a szerotipizálás, csak korlátozott diszkriminatív erovel bírnak, így a részletes epidemiológiai információkhoz molekuláris tipizáló módszerekre van szükség mind lokális, mind nemzetközi szinten [3, 4]. Többféle ilyen módszer ismeretes és használatos S. pneumoniae vizsgálata esetén, de általában a pulzáló mezeju gélelektroforézis (PFGE) tekintheto gold standardnak. A genotípusos vizsgálatok alapján világossá vált, hogy a pneumococcusok világszerte elterjedt antibiotikum rezisztenciája nagyrészt néhány sikeres rezisztens klón közremuködésének köszönheto.
1
A magyarországi rezisztencia adatok 1975 óta állnak rendelkezésre az Országos Epidemiológiai Központ által évente kiadott ún. Fehér Könyvekben. Az ez alapján elkészített nemzetközi publikációk a 90-es években kiemelkedoen magas (>40%) magyarországi penicillin rezisztenciát jelentettek [5]. Az utóbbi két évben azonban a Fehér Könyvben szereplo penicillin rezisztencia értékek látványos csökkenését (<10%) tapasztalhatjuk a közelmúltban bevezetésre került surveillance programnak köszönhetoen. Ugyanakkor a makrolid rezisztencia magas szintu maradt az utóbbi évtizedek során.
CÉLKITUZÉSEK Jelen munka célja Magyarország több klinikai laboratóriumából származó, pontosan identifikált Streptococcus pneumoniae izolátumok átfogó epidemiológiai felmérése. Elso célunk a törzsek antibiotikum érzékenységének meghatározása volt, különös tekintettel a penicillinre és a makrolidokra. Kíváncsiak voltunk, vajon tényleg olyan súlyos-e a helyzet, mint azt korábban jelezték. Miután kiderült, hogy a makrolid rezisztencia sokkal komolyabb probléma Magyarországon, külön megvizsgáltuk a makrolid rezisztencia molekuláris mechanizmusait. Mive l a magyar pneumococcus populáció szerotípusainak megoszlásáról eddig nagyon kevés adat állt rendelkezésre, nagyszabású szerotipizálást végeztünk. Az izolátumok epidemiológiai vizsgálatát egy genotipizáló módszerre (PFGE) alapoztuk; meghatároztuk a törzsek genetikai rokonságát, és próbáltuk megállapítani, hogy a rezisztencia inkább klonálisan terjed, vagy spontán alakul ki. Végül a magyar törzseket összehasonlítottuk a nemzetközileg elterjedt sikeres rezisztens klónokkal és vizsgáltuk esetleges jelenlétüket az országban.
ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK Baktérium törzsek A munkában szereplo háromszáz- négy Streptococcus pneumoniae törzset Magyarország különbözo területein fekvo négy város (Budapest, Gyor, Szeged, Szolnok) öt rutin laboratóriumában izolálták, három egymást követo téli szezonban, 1999 és 2002 között. A törzseket mindig 5% vért tartalmazó Columbia agar lemezeken vagy Todd-Hewitt levesben tenyésztettük 35-37o C-on, 5% CO2 atmoszférában, egy éjjelen át. A törzsek identifikálása az optochin érzékenységen, telepmorfológián és az autolysin gén (lytA) PCR-rel történo kimutatásán alapult [6].
2
Antibiotikum érzékenységi vizsgálatok Az antibiotikum korongok az Oxoidtól származtak, a porok pedig a Sigmától vagy a megfelelo gyógyszergyártótól. A moxifloxacint és faropenemet a Bayer AG (Leverkusen, Németország), a telithromycint az Aventis Pharma UK Ltd (West Malling, Anglia) ajánlotta fel. Az antibiotikum érzékenységet elozetes vizsgálatként eloször korongdiffúziós módszerrel határoztuk meg 114 törzsre, 14 antibiotikumra. A MIC meghatározása agarhigításos módszerrel történt, mind a 304 törzs esetében, 19 antibiotikumra, multipoint inokulátor (105 cfu/folt) használatával. Az izolátumok érzékeny és rezisztens hányadait mindkét esetben a 2002-es NCCLS határértékek alapján határoztuk meg, amennyiben ez hozzáférheto volt [7, 8].
Szerotipizálás Az izolátumok szerotipizálása a Mast Group Ltd által forgalmazott S. pneumoniae antiszérumokkal történt. Todd-Hewitt levesben való egész éjszakás inkubálás után a baktérium szuszpenziót 2000 g-n, 4o C-on 10 percig centrifugáltuk, majd a reszuszpendált üledék 15 ? l-ét tárgylemezen 10 ? l antiszérummal keverve figyeltük az agglutinációt. A törzseknek csak a szerocsoportját határoztuk meg (pl. 6, 9, 23), ezen belül a típusok meghatározását (pl. 19A, 19F) csak a fontosabb esetekben végeztük el.
Pulzáló mezeju gélelektroforézis (PFGE) A kromoszomális DNS készítéséhez a Hall és munkatársai által leírt módszert alkalmaztuk [4], néhány kisebb módosítással. A géldugókat 30 U ApaI enzimmel emésztettük 37o C-on, egy éjszakán át. A futtatás 1% gélben történt, CHEF-DR? II gépen (Bio-Rad), 6 V/cm feszültséggel, 21.5 órán át, 14o C-on, 2s/30s pulzáló idokkel. Minden futtatás magában foglalta a megfelelo molekulasúly- markereket. A gél lefényképezése után a PFGE profil analízise a Bionumerics programmal történt (Applied Maths BVBA). Egy PFGE genotípus definíciója a törzsek legalább 90%-os rokonsága volt a beállított statisztikai paraméterekkel (UPGMA/different bands) elkészített dendrogramban, 1.0%-os sáv pozíció tolerancia mellett.
3
A makrolid rezisztencia mechanizmusok meghatározása Négy rezisztencia determináns: erm(B), erm(A), erm(TR) és mef(E/A) jelenlétét teszteltük PCR-rel, a Sutcliffe [9] és Tait-Kamradt [10] által leírt primerekkel. Az erm(B) és mef PCR szurés együtt, duplex reakcióban történt. A mef primer pár a mef(E) és mef(A) gének közös nukleotid szekvenciájára lett megtervezve, így mindkét gén amplifikációjára alkalmas volt. Megkülönböztetésükre a BamHI restrikciós eljárást alkalmaztuk [11]. Minden PCR reakció tartalmazta a megfelelo pozitív kontroll törzset. Az erm(TR) esetében erre a célra azt a törzset használtuk, amely a saját törzsek közül pozitívnak bizonyult, miután szekvenálással leellenoriztük
azonosságát
a
GenBank
adatbázisban
szereplo
génével
(www.ncbi.nlm.nih.gov, AF002716). A 23S rRNS-ben, illetve az L4 és L22 riboszomális fehérjékben található esetleges mutációk feltárására a géneket vagy annak részeit PCR-rel amplifikáltuk (Tait-Kamradt által leírt [10], vagy saját tervezésu primerekkel), majd szekvenáltuk.
Szekvenálás A PCR termékeket közvetlenül a reakcióból, QIAquick PCR Purification Kit (QIAGEN GmbH) segítségével tisztítottuk, a gyártó eloírása szerint. A szekvenálás láncterminációs módszerrel történt az edinburgh- i Új Királyi Kórház DNASHEF Technológiai osztályán. Az eredményeket összevetettük az adatbázisban szereplo adatokkal a BLAST szekvenciaösszehasonlító program segítségével (www.ch.embnet.org/software/frameBLAST.html).
EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS Fenotipizálási eredmények Antibiotikum érzékenységi eredmények Kiemelkedoen alacsony penicillin rezisztencia értékeket kaptunk (a legmagasabb MIC érték mindössze 8 mg/L volt), azonban az ún. nemérzékenység (non-susceptible az angol irodalomban) aránya 39%. A többi ß-laktám antibiotikum nagyon hatásosnak bizonyult (9799% érzékenység).
A makrolid rezisztencia nagyon magas, körülbelül 40%, ezért a makrolid rezisztens törzseket részletesebb vizsgálatnak vetettük alá. Az antibiotikum érzékenységet légköri levegon is teszteltük és ekkor sokkal alacsonyabb MIC értékeket kaptunk, mint 5% CO2
4
jelenlétében (87 ill. 122 izolátum bizonyult rezisztensnek). A clindamycin (linkózamid) rezisztencia 30% körüli, ugyanakkor a telithromycin (ketolid) ebben a rezisztens csoportban is kituno eredményeket adott, nagyon alacsony MIC értékekkel. Nem találtunk quinupristindalfopristin (Q/D, streptogramin) rezisztenciát, de 3 törzsnek emelkedett a Q/D MIC-e (1-2 mg/L). A makrolid rezisztencia szignifikánsan magasabb a penicillin nemérzékeny törzsek körében (54.2%), mint a penicillin érzékenyek között (28.8%, p=0.0003).
A
ciprofloxacin
kivételével
minden
törzs
teljesen
érzékenynek
bizonyult
a
fluoroquinolonokra. Azonban határozottan növekvo MIC tendenciát kaptunk a levofloxacin és moxifloxacin esetében a három vizsgált szezon során, ami az elkövetkezo években esetleg valódi rezisztenciához vezethet (Magyarországon a két szer 2000 illetve 2001 óta van forgalomban). Az izolátumok teljesen érzékenyek voltak vancomycinre és linezolidra.
Az elokísérletben használt korongdiffúziós teszt a ß–laktámok és fluoroquinolonok esetében túlbecsülte a rezisztencia mértékét, valószínuleg az alacsony hatóanyag tartalom miatt; míg a többi esetben nagyjából megegyezett a MIC eredményekkel.
Határozott összefüggést találtunk a penicillin nemérzékenység és a betegek életkora között, jóval magasabb MIC értékekkel a fiatalabbak esetében. Hasonlóan, mind a penicillin nemérzékenység, mind a makrolid rezisztencia jóval magasabb a hordozók esetében (n=43, klinikai tünetekkel nem rendelkezo mintaadók), akik mindannyian gyerekek voltak.
Szerotipizálási eredmények Az öt fo, ún. “gyermekkori” szerocsoport (6, 9, 14, 19 és 23) képviselte a szerotípusra vizsgált 178 törzs 88.2%-át. Leggyakoribb a 6-os szerocsoport (39.3%), ezt követik a 9-es (13.5%), 19-es (12.9%, ezen belül 19A: 4.5%), 23-as (11.8%) és 14-es (10.7%) típusok. Vizsgálatunkban a 15-ös és 11-es szerocsoport 7 ill. 5 izolátumot tartalmazott, míg az 1, 3, 7, 18 és 35-ös típusok 3 vagy kevesebb törzset képviseltek. Ezek az eredmények ellentmondanak a korábban jelzett, de kevés törzs szerotipizálásán alapuló adatoknak, miszerint Magyarországon a 19A szerotípus egyértelmuen domináns.
Összefüggést találtunk a szerotípusok és a rezisztencia között. A 9-es és 23-as szerocsoportba tartozó törzsek túlnyomó része makrolid érzékeny, mérsékelten érzékeny penicillin MIC értékekkel. A 6-os szerocsoportú törzsek éppen ellenkezoleg, mind makrolid 5
rezisztensek, alacsony penicillin MIC-ekkel (? 0.25 mg/L). Az a 6 törzs, amely magas szintu penicillin rezisztenciával rendelkezik (? 4 mg/L), 19A szerotípusú, míg a 19F szerotípusú izolátumok kifejezetten alacsony penicillin MIC értékekkel rendelkeznek. Mind magas szintu makrolid rezisztenciát mutattak. Értheto módon a 14-es és 19A szerotípusok, amelyek a legmagasabb penicillin MIC-ekkel rendelkeztek, elsosorban a 2 év alatti gyerekekben fordulnak elo.
Genotipizálási eredmények PFGE eredmények 112 penicillin nemérzékeny izolátum PFGE genotipizálását végeztük el. Noha 25 különbözo PFGE genotípust találtunk, a törzsek 70.5%-a mindössze öt típusba tartozik. Tizenkét klón csupán 1-1 törzset tartalmaz. Az egyes genotípusok tagjai az összes gyujtohe lyrol származnak, a baktériumok jelentos mértéku országon belüli terjedését és keveredését jelezve. Az A és B PFGE genotípusok tartalmazzák a legtöbb törzset (32 illetve 25). Mindkettobe 2-2 szerocsoport tartozik (9 és 14; illetve 6 és 23). Az egy genotípuson belül formált alcsoportok (szubtípusok) a rezisztenciában vagy a szerotípusokban megnyilvánuló eltéréseket jól tükrözik.
A 9-es, 23-as és 14-es szerotípusok tagjai majdnem kizárólag egy-egy genotípusba tartoznak, míg a 6-os és 19-es szerocsoportok sokkal nagyobb genetikai diverzitást mutatnak. A hat magas penicillin rezisztenciájú, 19A szerotípusú törzs ugyanabba a PFGE klónba (C) tartozik, ugyanakkor a mérsékelten érzékeny törzsek között számos más PFGE klón elofordul.
A PFGE módszer használata lehetové tette a magyar törzsek összehasonlítását nemzetközi klónokkal. A Pneumococcal Molecular Epidemiology Network (PMEN) által ezen tanulmány elkészültéig meghatározott, világszerte eloforduló tizenhat sikeres rezisztens pneumococcus klón [3] közül ötnek a magyarországi jelenlétét sikerült bizonyítanunk. Ezek egyike a Hungary19A-6 PMEN klón, amelyet eredetileg a 80-as évek végén Magyarországon izoláltak, vagyis feltehetoen azóta is az országban cirkulál. A magyar 9-es és 23-as szerocsoportú izolátumok a Spain9V-3 és Spain23F-1 PMEN klónokkal mutatnak azonosságot. Ezen felül néhány angliai és hollandiai reprezentatív törzs is közeli rokonságot mutat más magyar törzsekkel.
6
A makrolid rezisztens izolátumok jellemzése Az európai helyzethez hasonlóan az erm(B) által képviselt metiláció a fo makrolid rezisztencia mechanizmus (87.4%). A törzsek 9.2%-ában a mef gének jelenlétét (efflux pumpa), egy törzsben pedig az erm(TR) gént mutattuk ki. Ez utóbbit nem vettük volna észre, ha nem CO2 atmoszférában határoztuk volna meg a rezisztenciát. A két mef(A)-val rendelkezo törzs a PFGE mintázat alapján teljesen azonos az England 14 -9 PMEN klónnal, és mindketto a klasszikus M fenotípust mutatja. Ugyanakkor a mef(E)-vel rendelkezo törzsek közül háromnak szokatlanul magas a makrolid és clindamycin rezisztenciája. Ezek genetikailag azonosak a földrajzilag távol leírt Taiwan19F-14 PMEN klónnal, és új mutációkat találtunk és írtunk le a 23S rRNS-ükben.
További (új és ismert) mutációkat találtunk a három emelkedett Q/D MIC-u törzs 23S rRNS-ében és riboszomális fehérjéiben, valamint abban a három törzsben, amely negatív volt a vizsgált rezisztencia determinánsokra.
A makrolid rezisztens törzsek genetikailag nagyon sokfélék, >20 különbözo PFGE genotípusba tartoznak. A hét legnagyobb típus mindegyike hasonló tulajdonságokkal rendelkezo törzseket tartalmaz (például az S genotípus csupa 19F szerotípusú izolátumból áll,
melyek
clindamycin
rezisztenciával,
magas
szintu
makrolid
rezisztenciával
rendelkeznek, de penicillin érzékenyek). Leggyakoribb a 6-os, 19-es és 14-es szerotípus.
KÖVETKEZTETÉSEK Nagyszámú, az ország különbözo részein izolált magyar pneumococcus törzset vizsgáltunk, meghatározva antibiotikum érzékenységüket, szerotípusukat és genotípusukat, nemzetközi protokollok és molekuláris módszerek alkalmazásával. A bizonytalanságok elkerülése végett a törzsek identifikálása szintén molekuláris módszer bevonásával történt, a lytA gén PCR-es kimutatásával.
Az antibiotikum érzékenység meghatározása során a korábbi jelentéseknek ellentmondó, alacsony penicillin rezisztenciát tapasztaltunk, ami azonban egybevág más magyar csoportok friss, nemzetközileg nem publikált adataival. Ugyanakkor rendkívül magas makrolid és co-trimoxazol rezisztenciát mértünk, a régi és új adatokkal egyaránt
7
összhangban. Noha a fluoroquinolonok nagyon jó hatékonyságot mutatnak, MIC értékeik folyamatos növekedését tapasztaltuk a vizsgált idoszak során.
A makrolid rezisztencia vizsgálatok az erm(B) gén dominanciáját mutatják a magyar populációban is, ezenkívül találtunk 8 törzset mef génekkel. Ezek közül három szokatlanul magas szintu makrolid és clindamycin rezisztenciával rendelkezik, és új mutációkat találtunk és írtunk le a 23S rRNS-ükben. További mutációkat találtunk más makrolid rezisztens törzsekben is. Volt a csoportban egy erm(TR) génnel rendelkezo izolátum is, ami nagyon ritka a pneumococcusok körében. A légköri körülmények között, illetve 5% CO2 jelenlétében mért MIC értékek nagy eltérést mutatnak (az utóbbi esetben magasabbakat), ezért az a javaslatunk, ho gy a rezisztenciagének jelenlétének meghatározása során az inkubáció mindig 5% CO2 atmoszférában történjék. A rezisztens törzsek szerotipizálása során a 19A szerotípus dominanciája helyett a szerotípusok sokféleségét figyeltük meg. Ezen eredmények alapján megpróbáltunk javaslatot tenni egy esetleges magyarországi konjugált vakcina összetételére. Elsoként hajtottuk végre magyar rezisztens pneumococcusok szélesköru molekuláris epidemiológiai vizsgálatát, egy genotipizáló módszerre, a gold standardnek számító PFGE-re alapozva. Az izolátumok nagy genetikai diverzitást mutatnak, jóllehet a penicillin nemérzékeny törzsek egymással nagyobb fokú rokonságban állnak. Miután azonos szerotípusú izolátumok gyakran egymással nem rokon genotípusba tartoznak, illetve fordítva, egy genotípuson belül többféle szerotípus elofordul, következtetésül levonhatjuk, hogy a szerotipizálás önmagában elégtelen epidemiológiai célokra; ezek alapjául mindig egy genotipizáló módszer kellene szolgáljon.
Szintén a genotipizáló módszer használatával vált lehetové a magyar izolátumok összehasonlítása jól definiált nemzetközi rezisztens klónokkal, és ezek közül legalább ötnek a jelenlétét sikerült igazolni Magyarországon.
Az eredményeket összegezve, sikerült bebizonyítanunk, hogy Magyarország nem különbözik Európa többi részétol a pneumococcusok területén: hazánkban nincs kiemelkedoen magas penicillin rezisztencia (a makrolid rezisztencia viszont nagyon magas), ugyanakkor a szerotípusok és genotípusok eros diverzitása tapasztalható. A rezisztencia kialakulása dinamikus kölcsönhatások eredménye, beleértve a nemzetközi rezisztens klónok 8
sikeres terjedését, a rezisztencia determinánsok genetikailag távol álló törzsek közötti átadását, valamint néha az antibiotikum használat szelektív nyomására létrejövo spontán átalakulást is.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Eloször is kiemelkedoen hálás köszönetemet szeretném kifejezni témavezetoimnek, Dr. Sebastian G.B. Amyes és Dr. Rozgonyi Ferenc professzoroknak, folyamatos és nélkülözhetetlen útmutatásukért, bátorításukért az egész doktori munka során, amiért mindig a helyes úton tartottak és biztosították a lehe toséget, hogy laboratóriumaikban dolgozhattam. Rendkívül hálás vagyok továbbá Dr. Nagy Erzsébet professzorasszonynak, Dr. Hajdú Editnek, Dr. Knausz Mártának, Dr. Kristóf Katalinnak, Dr. Boriszova Dimitrinkának és Dr. Kispál Gyulának a munkához felajánlott pneumococcus izolátumokért; valamint Dr. Fiona Walshnak a kontroll törzsekért, Dr. Zeynep Gülay professzorasszonynak a PMEN klónokért és Dr. Robert Patonnak a Gram-pozitív kontroll klinikai izolátumokért. Külön köszönöm Dr. Fiona Walshnak egész ido alatt nyújtott segítségét és értékes tanácsait a pneumococcusokkal kapcsolatban, illetve Dr. Leila Valinak és Dr. Deborah Hoylenak a PFGE kísérletekben és a Bionumerics program használatában adott szakérto szakmai segítségét. Nagyon hálás vagyok Dr. Soós Gyöngyvé r professzorasszonynak és Dr. Matuz Máriának a magyarországi antibiotikum felhasználási adatokért. Köszönettel tartozom Dr. Jeney Csabának, aki annak idején bevezetett az általános és molekuláris laboratóriumi munka szépségeibe és megtanított a precíz munkára. Köszönöm az Edinburgh- i Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézete munkatársainak az inspiráló környezetet és a pihenteto kávészüneteket. Szeretnék továbbá köszönetet mondani Balogh Gyulánénak, Pesti Józsefnénak és Kapás Mónikának a laboratóriumi munkában nyújtott gyakorlati segítségéért és a törzsek fenntartásáért, Bajár Jánosnénak az adminisztratív teendok pontos bonyolításáért, valamint Ghidán Ágostonnak, Muk Andrásnak és Fekete Gábornak a számítógépes segítségekért. Köszönöm szüleimnek egész ido alatt tanusított támogatásukat és lelkesedésüket; és végül, de nem utolsósorban köszönöm Indinek, hogy a nehéz idoszakokban is mindig jókedvre derített. Ez a munka a Bayer AG, a GB-30/2003 számú Brit-Magyar Kormányközi TéT pályázat, az Oktatási Minisztérium FKFP0092/2002 számú pályázata és a T032473 számú OTKA pályázat anyagi támogatásával valósulhatott meg.
9
FELHASZNÁLT IRODALOM 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Obaro, S.K. (2002) Clin Microbiol Infect 8:623-33. Klugman, K.P. (2002) J Antimicrob Chemother 50:Suppl. S2, 1-5. McGee, L., et al. (2001) J Clin Microbiol 39:2565-71. Hall, L.M.C., et al. (1996) J Clin Microbiol 34:853-59. Marton, A., et al. (1991) J Infect Dis 163:542-8. Nagai, K., et al. (2001) J Antimicrob Chemother 48:915-18. National Committee for Clinical Laboratory Standards. (2000) Publication M2-A7. NCCLS, Wayne, PA, USA 8. National Committee for Clinical Laboratory Standards. (2002) 12th Informational Supplement M100-S12. NCCLS, Wayne, PA, USA 9. Sutcliffe, J., et al. (1996) Antimicrob Agents Chemother 40:2562-66. 10. Tait-Kamradt, A., et al. (2000) Antimicrob Agents Chemother 44:2118-25. 11. Oster, P., et al. (1999) Antimicrob Agents Chemother 43:2510-12.
SAJÁT KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE Az értekezés témá jával összefüggo Cikkek 1. Orsolya Dobay, Ferenc Rozgonyi, Edit Hajdú, Erzsébet Nagy, Márta Knausz and Sebastian G.B. Amyes (2003): Antibiotic sensitivity and serotypes of Streptococcus pneumoniae isolates from Hungary. Journal of Antimicrobial Chemotherapy 51:887893. IF=3.080 2. Orsolya Dobay, Ferenc Rozgonyi, Sebastian G.B. Amyes (2004): Virulence factors, antibiotic resistance mechanisms and the prevalence of resistance worldwide in Streptococcus pneumoniae. Reviews in Medical Microbiology 15:27-39. IF=1.22 3. Orsolya Dobay, Ferenc Rozgonyi, Edit Hajdú, Erzsébet Nagy, Márta Knausz and Sebastian G.B. Amyes: Relationship between serotyping and genotyping (PFGE) in Hungarian Streptococcus pneumoniae isolates. Közlésre elküldve a Clinical Microbiology and Infection-höz. 4. Orsolya Dobay, Ferenc Rozgonyi and Sebastian G.B. Amyes: Characterization of macrolide resistant Streptococcus pneumoniae isolates from Hungary. Közlésre elküldve az Antimicrobial Agents and Chemotherapy-hoz. Idézheto kongresszusi absztraktok impact faktoros kiadványokból 1. O. Dobay, F. Rozgonyi, S.G.B. Amyes: Antibiotic sensitivity of Streptococcus pneumoniae isolates from Hungary. (Poster P1097) 12th European Congress of Clinical Microbiology and Infectious Diseases (ECCMID), Milánó, Olaszország, 2002. április. Clinical Microbiology and Infection, 2002, 8(Suppl. 1):247. IF=1.198 2. O. Dobay, E. Hajdú, E. Nagy, M. Knausz, F. Rozgonyi and S.G.B. Amyes: Comparison of serotyping and genotyping of Hungarian Streptococcus pneumoniae isolates. (Poster P1461) 13th European Congress of Clinical Microbiology and Infectious Diseases (ECCMID), Glasgow, Skócia, 2003. május. Clinical Microbiology and Infection, 2003, 9(Suppl.1):355. IF=2.238
10
3. O. Dobay, F. Rozgonyi and S.G.B. Amyes: Comparison of the clonality of penicillin and macrolide non-susceptible pneumococci. (Oral presentation O141) 14th European Congress of Clinical Microbiology and Infectious Diseases (ECCMID), Prága, Cseh Köztársaság, 2004. május. Clinical Microbiology and Infection, 2004, 10(Suppl. 3):22. IF=2.238 Egyéb nemzetközi kongresszusi absztraktok 1. O. Dobay, F. Rozgonyi, E. Hajdú, E. Nagy, M. Knausz and S.G.B. Amyes: Antibiotic sensitivity of Streptococcus pneumoniae isolates from Hungary. (Poster E-1907) 42nd Interscience Conference of Antimicrobial Agent s and Chemotherapy (ICAAC), San Diego, USA, 2002. szeptember (abstract book 170.o.) 2. O. Dobay, E. Hajdú, E. Nagy, M. Knausz, F. Rozgonyi and S.G.B. Amyes: Characterization of Hungarian Streptococcus pneumoniae isolates by antibiotic sensitivity, serotyping and genotyping. (Poster SU 198) 23rd International Congress of Chemotherapy (ICC), Durban, Dél- Afrika, 2003. június (abstract book 54.o.) 3. O. Dobay, F. Rozgonyi and S.G.B. Amyes: Characterization of macrolide resistant Streptococcus pneumoniae isolates from Hungary. (Poster C2-70) 43rd Interscience Conference of Antimicrobial Agents and Chemotherapy (ICAAC), Chicago, USA, 2003. szeptember (abstract book 112.o.) 4. O. Dobay: Epidemiological relationship between serotypes and genotypes. (Oral presentation B-30) The Resurgence of Streptococcal Diseases – ESCMID symposium within the 14th International Congress of the Hungarian Society for Microbiology, Balatonfüred, Magyarország, 2003. október (programfüzet 23.o.) 5. O. Dobay, F. Rozgonyi and S.G.B. Amyes: Streptococcus pneumoniae in Hungary: Molecular analysis of macrolide resistant isolates. (Oral presentation B-9) The Resurgence of Streptococcal Diseases – ESCMID symposium within the 14th International Congress of the Hungarian Society for Microbiology, Balatonfüred, Magyarország, 2003. október (programfüzet 11.o.) Magyar kongresszusi absztraktok 1. Dobay O., Ádám É., Rozgonyi F., L. Vali, A. Bamarouf and S.G.B. Amyes: Streptococcus pneumoniae genetikai diverzitása. Magyar Mikrobiológiai Társaság (MMT) Jubileumi (50.) Kongresszusa, Balatonfüred, 2001. október. Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica, 50:202-203. 2. Dobay O., D. Hoar, Rozgonyi F., Hajdú E., Nagy E., Knausz M. and S.G.B. Amyes: Hazai pneumococcus törzsek genotipizálásával nyert adatok összehasonlítása a szerotipizálás eredményeivel. (E07/07) Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság (MLDT) 51. Nagygyulése, Gyula, 2002. augusztus. (programfüzet 47.o.)
11
Az értekezés témájával nem összefüggo Cikkek 1. É. Ádám, I. Nász, F. Hudecz, A. Lengyel, Gy. Mezo and O. Dobay (1998): Characterization of intertype specific epitopes on adenovirus hexons. Archives of Virology, 143:1669-1682. IF=1.498 2. Cs. Jeney, O. Dobay, É. Ádám and I. Nász (1998): Fast method to remove UV absorbing agarose gel contamination from DNA samples. Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica, 45:253-256. 3. Cs. Jeney, O. Dobay, A. Lengyel, É. Ádám and I. Nász (1999): Taguchi optimisation of ELISA procedures. Journal of Immunological Methods, 223:137-146. IF=1.950 4. B. Lakatos, Z. Knotek, J. Farkas, É. Ádám, O. Dobay and I. Nász (1999): Adenovirus infection in cats and epidemiological survey in the Czech Republic. Acta Veterinaria Brno, 68:275-280. IF=0.227 5. B. Lakatos, J.Farkas, É. Ádám, O. Dobay, Cs. Jeney, I. Nász and J. Ongrádi (2000): Serological evidence of adenovirus infection in cats. Archives of Virology, 145:10291033. IF=1.705 6. Cs. Jeney, B. Banizs, O. Dobay, K. Glatz, T. Huszár, É. Ádám and I. Nász (2002): The endosomal epsilon-cop protein is involved in human adenovirus type 5 internalization. Acta Veterinaria Hungarica 50:481-489. Nemzetközi kongresszusi absztraktok 1. É. Ádám, I. Nász, A. Lengyel and O. Dobay: Prediction of intertype specific epitopes in the amino acid sequence of adenovirus hexon. (Poster P112) Progress in clinical virology III., Bologna, Olaszország, 1997. szeptember Egyéb idézheto kongresszusi absztraktok 1. É. Ádám, I. Nász, A. Lengyel and O. Dobay (1997): Studies on intertype specific epitopes of adenovirus hexons using antibodies directed against synthetic peptides. Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica, 44:386. 2. Cs. Jeney, O. Dobay, A. Lengyel and É.Ádám (1997): New optimization strategy for improving multi- variable ELISA-assays. Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica, 44:47. 3. Cs. Jeney, O. Dobay, É. Ádám and I. Nász (1997): Elimination of agarose contamination from DNA samples. Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica, 44:390. 4. Cs. Jeney, B. Banizs, O. Dobay, É. Ádám and I. Nász (1999): Effect of cloroquine on the early processes of adenoviral infection. Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica, 46:96-97. 5. Cs. Jeney, O. Dobay, B. Banizs, É. Ádám and I. Nász (2000) In the absence of epsiloncop the human adenovirus type 5 regurgitates into the extracellular space. Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica, 47:242-243. 6. B. Banizs, Cs. Jeney, O. Dobay, É. Ádám and I. Nász. (2001). The effect of mutant Rab5 endosomal proteins on the viropexis of adenoviruses. Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica, 48:222-223.
12
