1 PREDGOVOR Obeležavajući ovaj značajan jubilej , ovom publikacijom želimo se odužiti i odati priznanje svima koji su tokom proteklih stodvadeset godina, ispuweni ljudskom plemenitošću, ostvarivali uzvišene ciljeve naše i medjunarodne humanitarne organizacije. Vreme koji je iza nas, kao i vreme u kome živimo , ispunjeni su nažalost, brojnim i velikim nesrećama, stradanjima i patnjama ljudi , izazvanih uglavnom ratovima, prirodnim nepogodama i socijalnim nepravdama. Ova kniga na svojim stranicama, beleži samo manji deo onoga što je naša organizacija Crvenog krsta učinila, pružajući rado i nesebično pomoć pojedincima, porodicama i stanovnicima nastradalih područja u zemlji i van njenih granica. Pomoć koja se davala, a koja se i danas izdašno pruža, nije ničim ograničena niti uslovljavana. Ona nije poznavala granice, niti deobe ljudi prema rasnoj, nacionalnoj, verskoj, političkoj ili bilo kojoj drugoj pripadnosti. Povod i motiv bio je i ostao unesrećeni čovek. U tome i jeste veličina i univerzalnost organizacije Crvenog krsta čime se mnoge druge organizacije bilo one nacionalne ili medjunarodne, ne mogu se pohvaliti. U proteklih stodvadeset godina oblike organizovanja i sadržaje rada, Crveni krst je prilagodjavao društvenim stanjima, uslovima i potrebama vremena. O tome nam govori i ovo izdanje, koja se oslanja na požutele stranice brojnih zapisa i dokumenata i sećanja naših poznatih i po radu cenjenih članova. U prvim decenijama, nakon osnivanja, Crveni krst je bio malobrojna dobrotvorna organizacija. Rezultati njegove aktivnosti iz tog vremena, tako skromni, zaslužuju veliko priznanje i reči hvale. Ljudi dobre volje posejali su plemenito seme koje je urodilo bogatim plodovima. Putem raznih vidova materijalne pomoći i zdravstvenog prosvećivanja, članovi ove organizacije su , svojim ličnim primerom, uticali na formiranje i razvijanje svesti o istinski ljudskim vrednostima, koje treba da krase čoveka u svakom kutku ove naše po mnogo čemu, ugrožene planete. Posledice dva svetska i velikog broja lokalnih ratova, ekonomska i kulturna zaostalost vekovima porobljenih i potlačenih naroda, česte prirodne nepogode i katastrofe, glad, masovna oboljenja i epidemije, ublažavani su tada, a i danas ih ublažavamo pružanjem raznih vidova pomoći. Zahvaljujući povoljnim društvenim uslovima u drugoj polovini dvadesetog veka, doživeli smo zavidan uspon i razvoj Crvenog krsta Proslavljajući ovaj jubilej, možemo samo poželeti , da i mi i buduće generacije živimo i radimo u miru, imajući na umu uvek da čovek kao društveno biće može biti istinski srećan onoliko koliko i sam doprinosi sreći i blagostanju drugih ljudi. Đeno Andreković Monografija - 1986. odlomci
2
Stevan Mačković, istoričar, viši arhivist Gabor Lalija, viši arhivist
UMESTO UVODA Pre dvadeset godina (1986.) kao doprinos obeležavanjs stogodišnjice osnivanja Crvenog krsta u Subotici, pojavila se u izdanju NIO „Subotičke novine“, dvojezična publikacija - „Crveni krst u Subotici 1886-1986.”. U njoj je veća grupa veća autora obradila nastanak te međunarodne humanitarne organizacije u Subotici i njeno delovanje u kasnijim periodima. Kolege koje su potpisale istorijski deo dale su radu značajan doprinos istražujući u fondovima Istorijskog arhiva i Gradske biblioteke. Sledeći njihove rezultate kao osnovu, kolegi Gaboru Laliji i meni, je sa jedne strane izuzetno olakšan zadatak u pronalaženju odgovarajuće građe i njenom tumačenju, a sa druge istovremeno i otežan, pošto je većina dostupnih izvora već bila obrađena. Sama pređašnja Monografija o stogodišnjici Crvenog krsta je dragocena literatura o temi koju obrađuje. Istovremeno ona svedoči i odaje atmosferu, društveno okruženje u kojem je nastajala. Verujemo da i ova nova obrada prošlosti Crvenog krsta u Subotici također donosi neke nove a za temu važne činjenice, kao što i one poznate posmatra iz drugačije vizure primerene današnjem vremenu.
3 CRVENI KRST SUBOTICE OD OSNIVANjA DO PRVIH GODINA NAKON II SVETSKOG RATA (/1882/ 1886-1946)
„Valjda najbogatiji i ujedno najprotivrečniji period u istoriji Subotice bio je Dualizam (1867-1918).“1 U to vreme u gradu se oseća narastanje i zamah, kako privredno ekonomskog razvoja, tako i onih dešavanja u političkoj i društvenoj sferi. Dolazak železničke pruge 1869. godine2, osnivanje finansijskih i privrednih ustanova kao na pr. Električne centrale, izgradnja modernog centra grada sa monumentalnom gradskom kućom, samo su neki od markantnijih stepenika na tom putu. Tada započinje i proces masovnog osnivanja raznih udruženja i kasina. Subotica se nalazila u Bačko-Bodroškoj županiji i imala status Slobodnog kraljevskog grada, koji joj je omogućavao izevsnu lokalnu samoupravu. Ona je bila ograničena zakonskim rešenjima, a predstavnici centralne vlasti, kao na pr. veliki župani su imali kontrolnu i korektivnu ulogu u odnosu na lokalnu vlast. Prvi činovnik Grada i predsednik gradskog Veća je bio gradonačelnik. Teritorija na kojoj se prostirala administrativna vlast Subotice bila je 1905. godine oko 170 000 katastarskih jutara3. O rasporedu stanovništva na toj velikoj površini, koja se smatrala za „najveću palanku u zemlji“, može se suditi i po broju kuća. U samom gradu ih je 1900. godine bilo 5 856, a na periferiji koju čine pustare i sela 6 5364. Popis stanovništva iz 1880. godine navodi brojku 61 367, onaj iz 1890. – 73 000, 1900. – 82 122 a 1910. godine – 94 6105. Sa jačanjem građanskog sloja razvija se i specifičan kulturni život, koji često uspeva da prati aktuelna evropska dešavanja. *** Organizacija „Crvenog krsta zemalja svete mađarske krune“ zaživela je 1881. godine. Na čelu joj se nalazio grof Đula Karolji. U tom periodu, kao što je i inicijativu za širenje i omasovljenje Crvenog Krsta, vodio sam državni vrh, akciju na lokalu pruzimaju i usmeravaju područni organi vlasti. Tako i u Subotici Gradska Skupština na sednici od 25. januara 1882. godine6 donosi odluku da Grad (Municipija) stupi među članove utemeljivače Crvenog Krsta uplatom od 100 forinti kao i uplatama od po 20 forinti u narednih pet godina. To je bio prvi korak, ispostaviće se više samo formalni i ukalkulisan od strane inicijatora i čelnih aktera, tj. velikog župana, kao jedan od poteza u tada vođenoj snažnoj politićkoj borbi. On ipak nije urodio očekivanim rezultatom, mada je sam tadašnji gradonačelnik Ivan Mukić vodio posebnu komisiju koja je trebala da radi na formiranju filijale društva Crvenog Krsta. Po nekim izveštajima, koji pišu gradski funkcioneri, kao na. pr. - gradonačelnik Lazar 1
Laslo Mađar, Ilustrovana istorija Subotice, Subotica 2004, st.115 vidi: Laslo Mađar, Izgradnja železničke pruge Segedin – Subotica (1864-18969), Ex Pannonia br. 1, Subotica 1996, st. 111-128 3 Laslo Mađar, Ilustrovana istorija Subotice, Subotica 2004 st. 125. 4 Isto, st. 125 5 Te 1910. godine Beograd je imao 89 876, Zagreb 79 038 a Novi Sad 30 593 stanovnika. 6 Istorijski arhiv Subotica (dalje IAS), F:2 , Zapisnik 1882. godine, odluka br. 10499/21 2
4 Mamužić, 1885. godine, Crveni krst je tada imao 450 članova, što bi značilo da je po broju članstva vrlo respektabilno udruženje. Međutim docniji razvoj događaja, kao i svi kasniji zvanični izveštaji, kao godinu utemeljivanja Društva navode 1886. Do toga dolazi, opet zalaganjem organa gradskih vlasti, na sednici Skupštine održanoj 31. marta 1886. godine7 kada je jednoglasno doneta odluka o osnivanju filijale. Za predsednika je izabran velki župan Aurel Janković, a gradskom Veću povereno da radi na upisu članova. Gradski ekonomski većnik Jožef Sigeti i veliki beležnik Josip Kulunčić su dobili zadatak da vrše upis članova subotičke filijale Crvenog krsta. Neki od članova osnivača su bili: Grad Subotica sa 200 ft, udova Jakoba Vojnića iz Bajše sa 60 ft, udova Katalin Papić sa 50 ft, Subotička štedionica d.d. sa 40 ft, Supruga dr Nikole Milašina s 2o ft. Izraelitska crkvena opština sa 20 ft.
O radu u prvim godinama od osnivanja se može suditi i na osnovu dokumenata koji su nastajali na sednicama Odbora društva Crvenog krsta a koje je vodio sam veliki župan Aurel Janković. One su tada održavane mesečno. Podrška subotičkoj filijali dolazila je i iz Budimpešte, nju je pružao član uprave Zemaljskog Crvenog krsta, tadašnji narodni poslanik Subotice Imre Ivanka. Za njegovo ime ostala je zabeležena i akcija priprema za formiranje jedne ratne bolnice kada je na sednici održanoj 24. oktobra 1886. godine doneta vrlo pretenciozna odluka da se u Subotici ona formira sa lokacijom na železničkoj stanici i to sa čak 210 kreveta. Značajan izvor finansiranja su bili i prihodi od koncerata sa igrankama, a prvi je održan početkom 1887. godine u saradnji sa Prvim subotičkim ženskim orkestrom. U kasu se slilo preko 400 forinti. Tesna povezanost organa vlasti i Crvenog krsta očitovala se i u daljem radu. Gradsko Veće je odlučilo da u cilju pripremanja i osposobljavanja Crvenog krsta za delovanje u slučajevima rata i opasnosti, obezbedi 40 opremljenih kreveta i odgovarajuću prostoriju. No, očekivani rezultati u plemenitoj misiji mogli su se realizovati tek sa masovnijim uključivanjem građanstva. Upravo ka tom teže i raspisi Ministarstva unutrašnjih poslova iz 1890. godine u kojima se traži da se u svakom mestu i srezu osnivaju filijale, da se u njih upiše barem 10 članova na jednog vojnog obveznika, te da se stanovništvo obaveštava i informiše o ciljevima Crvenog krsta, pošto samo tako taj plemeniti poduhvat može uspeti i doneti rezultate.8 Najbolje svedočanstvo koliko se razvio i ojačao Crveni krst u Subotici daje sumarni izveštaj o radu zemaljske organizacije tokom 1893. godine9 u kome stoje i sledeći podaci: 7
IAS, F:2 , Zapismik 1886, IAS, F:2. ured vel.župana 76/1890 9 IAS, F:2. ured vel.župana 471/1894 8
5 GRADSKI ODBOR U SUBOTICI Društvo osnovano: Broj članova osnivača: Članova sa ulogom od 10 forinti: Redovnih članova: Ukupan broj članova: Ukupan prihod:
1886. godine 24 98 390 512 1522,46 forinti
U narednom periodu, kako saznajemo iz izveštaja10 koji 1897. godine šalje centrali u Budimpeštu, poverenik Društva Jožef Sigeti, rad i delovanje Crvenog krsta ide uzlaznom linijom. Jožef Sigeti je otvorio 1897. godine apoteku Kod crvenog krsta, a zauzvrat se obavezao da će za potrebe lečenja bolesnika i ranjenika u stacionaru Crvenog krsta obezbeđivati lekove. Ta firma, odnosno njen naziv, je potrajao sve do kraja II sv. rata. Treba istaći da je upotreba simbola Crvenog krsta bila vrlo dobro regulisana, tj. zaštićena, ali verovatno tek u kasnijem periodu, kako se to vidi i iz raspisa Ministarstva za trgovinu iz 1913. godine.11 Period zatišja u radu Crvenog krsta nastupa od 1900. godine. No, prilike za aktivno delovanje i ispunjavanje humanitarne misije organizacije daće naredno desetleće, koje približava i 1914. godine i uvodi Evropu, Monarhiju, pa time i Suboticu, u do tada najkrvaviji sukob svetskih rezmera. U 1912. godini Društvu pristupa gradonačelnik Karolj Biro12, kao i istaknute javne ličnosti Bela Vermeš koji će vršiti u 1913. godini i funkciju predsednika, Joca Manojlović13 i Tereza Hartman14. S početkom 1914. godine na zemaljskom nivou se pristupa počecima organizovanja ustanova dobrovoljnih bolničarki, odnosno kurseva za njihovo osposobljavanje.15 Tada se kao predsednica javlja udova Đerđa Mađara.
10
IAS, F:2, ured vel.župana 283/1897 F:2. XIX 48/1913. Iz dokumenta saznajemo da je jedan sporazum iz 1906. godine precizno regulisao izgled i način upotrebe simbola i reči Crveni krst. 12 Dr Karolj Biro (Bíró Károly) (1864-1952) advokat, gradonačelnik u periodu od 1901. do 1918. godine. 13 Joca Manojlović, advokat (Subotica 1872-1956). vidi: Tatjana Segedinčev, Braća Vladislav i Jovan Manojlović, Ex Pannonia br. 9-10, Subotica 2006 14 Tereza Hartman rođena Šreger ( Schrégér Teréz), (Szentes 1863 - Subotica 1940) bila je supruga Rafaela Hartmana, jednog od osnivača firme "Hartmann és Conen". Mada je imala samo 2 razreda osnovne škole odlikovao ju je izuzetan poslovni osećaj. Sa razvojem firme, potvrdiće se kao veliki dovrotvor i pomagač dobrotvornih, humanitarnih i prosvetnih udruženja i institucija u Subotici. 15 Vršene su pripreme i za kurseve u Subotici. 11
6 Sa izbijanjem rata i nastupanjem ratnih dejstava, u kojima učestvuju i formacije sa teritorije Subotice, javlja se i problematika ratnih ranjenika, invalida, kao i i ostalih socijalnih posledica (ratna siročad i drugo) uzrokovanih stradanjima na bojnim poljima. Zbrinjavanju i lečenju ranjenika, pomaže i doprinosi i subotička filijala organizacije Crvenog krsta koja se starala za bolnicu „Ležećih bolesnika“ i „Teških bolesnika“.16 Isto tako pojačano se radilo i na sabirnim akcijama u kojima se sakupljao novac, ali i prilozi u naturi. Vojnicima na frontu ta pomoć je redovno prosleđivana.
U 1914. godini iz Subotice je bilo 238 prijavljenih žena za bolničarke. One su zahvaljujući angažovanju banke17 koja je osposobila u Rajhlovoj palati bolnicu za ranjenike, mogle da pomažu i leče prispele vojnike. I sanatorijum dr Đerđa Šante18, gde su se inače i nalazile kancelarije društva, primao je lečilo ranjenike. O aktivnostima subotičana za vreme rata na humanitarnom polju i angažovanju u Crvenom krstu može se suditi i na osnovu dodeljenih medalja. „Na početku rata 1914. car je ustanovio poebnu medalju Crvenog krsta, koja se dodeljivala kao priznanje za patriotski i humanitarni rad. Prva dva stepena medalje dodeljivao je sam car kao patron Crvenog krsta u Monarhiji, a ostala tri stepena njegov zamenik princ Franja Salvator. Tom medaljom odlikovani su mnogi subotičani (na pr. direktor električne centrale, operska pevačica Marija Milašin, supruga Rafaela Hartmana).“19 *** Jesen 1918. godine, kraj četvorogodišnjeg ratnog sukoba, čije su linije borbi i frontova bile udaljene od Subotice, a koji ipak nije poštedeo ni ovaj region gubitaka, kako u ljudskim žrtvama tako i materijalno-ekonomskim, donosi splet vojnih, političkih, diplomatskih, državno pravnih akcija, izraslih na talasu poraza Centralnih sila, raspada Austro-Ugarske Monarhije, a usmeravanih težnjama sila pobednica da uspostave novu geopolitičku kartu i ovog dela Evrope, koje će bitno odrediti i dalju sudbinu ovih prostora. Jedna od njih je i ulazak srpske vojske u Suboticu 13. novembra 1918. godine, samo nekoliko časova pre potpisivanja Beogradskog ugovora o primirju (između mađarske vlade i komandanta savezničkih snaga), te uspostavljanje demarkacione linije prema Mađarskoj od strane snaga Antante, čime se stvara na ovom području vrlo složen državnopravni provizorijum. Događaji koji su usledili nakon toga, Velika narodna skupština u Novom Sadu – 25.11.1918. godine i njene odluke o otcepljenju i pristupanju Kraljevini Srbiji, te formiranje nove južnoslovenske državne zajednice, Kraljevstva Srba, Hrvata i Slovenaca – 1.12. iste godine, označili su, usmerili i odredili dalju sudbinu 16
IAS, F:2.XV 336/1915 Privredna banka d.d. - Délvidéki Közgadasági Bank r.t. 18 Dr Emil Libman, Istaknuti lekari Subotice (1792-1992), Subotica 2003, st. 51-55. Objekat koji se nalazi u današnjoj ulici Ivana Gorana Kovačića ?, tadašnja Lenkei ulica broj 174, izgrađen je upravo za sanatorijum 1906. godine. Dr Đerđ Šanta, istaknuti hirurg ginekolog ( Tenke 1863 - Budimpešta 1947) po završetku studija radio je 1888. i 1889. godine u bolnici Crvenog krsta u Budimpešti. 19 Stevan Sentđerđi, Subotički Crveni krst od 1886. do 1914. i od 1914. do 1918., Crveni krst u Subotici 1886-1986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 28. 17
7 Subotice, baš kao i drugih delova teritorija “zemalja krune Sv. Stefana” u južnoj Panoniji, koje prelaze u novu sferu uticaja ulazeći u “srpski imperium”20, a zatim i u jugoslovensku državu. Time u Subotici započinje jedan novi istorijski period, koji će biti omeđen novouspostavljenim državnim okvirima, obeležen novim ideološko-političkim i nacionalnim smernicama, pa time i iziskivati prilagođavanje svih društvenih faktora, uslovima koji su zavladali. Od perifernog položaja u Monarhiji grad dospeva u sam pogranični region Kraljevine SHS, gubeći zaleđe sa kojim je do tada bio povezan. Nakon svakog rata u domenu socijalne politike najaktuelnija su pitanja – invalida, ratnih udovica i siročadi, nezaposlenih i neopskrbljenih, gradske i seoske sirotinje. Subotica nije bila zahvaćena direktnim vojnim operacijama. Pomeranja i promene strukture stanovništva uočavaju se u nastupajućem periodu. U Suboticu se doseljava izvestan broj novopridošlih stanovnika, mahom Srba i Crnogoraca iz Srbije i drugih krajeva, agrarnih aspiranata, trgovaca i zanatlija, činovnika i vojnika, zatim optanata, koji dolaze sa teritorija biše Monarhije, ali i onih drugih nacionalnosti, poput Jevreja koji tragaju za privrednim šansama. Posebnu grupu doseljenika čine Rusi izbegli pred revolucionarnim vlastima.21 Sa druge strane teče proces manjeg obima, iseljavanja stanovništva mađarske i namačke nacionalnosti. Prvih poratnih godina u zemlji, pa i u Subotici vladale su nestašice hrane, ogreva i robe široke potrošnje. Snadevanje je bilo racionalizovano, najsiromašniji slojevi su od, u tu svrhu formiranih gradskih tela, dobijali minamalna sledovanja brašna. Vladala nestašica uglja i ogrevnog drveta22. Po zakonskim propisima koji su važili u periodu Monarhije23 Subotica je morala da se stara o svim siromasima koji su bili zavičajni na ovoj teritoriji. I u čitavom međuratnom razdoblju Grad je preduzimao niz akcija na suzbijanju problema siromaštva, od kojih je najzamašnija bila otvaranje narodnih kuhinja. U organizaciji gradske vlasti, u prvo vreme nakon 1918. godine, u Senatu, postojao je Sirotinjski odbor, koji je imao zadatak da se bavi pitanjima načina pomoći najsiromašnijima. On se u tridesetim godinama transformisao u Socijalni pododbor. Na čelu mu je 1932. godine bio dr Matija Evetović24. Od 1934. godine postoji i Kulturno - socijalno odeljenje u strukturi gradskih vlasti. Krajem 1918, i u 1919-20. godini u Subotici, kao i u široj regiji, vladala je nestašica hrane, uglja, drva, gasa, petroleja, benzina, industrijskih proizvoda – šećera (od marta do oktobra 1920. nije ga bilo gotovo uopšte). Veoma je bio veliki broj "neopskrbljenih" o kojima se starala "Gradska aprovizicija". U 1919. bilo ih je 24.013, a
20
Iz govora na svečanoj sednici Senata povodom 15 godina od oslobođenja Subotice.IAS, F:47. Zapisnik Senata 1933. g. 21 Vidi: Miroslav Jovanović, Doseljavanje ruskih izbeglica u Kraljevinu SHS 1919-1924, Beograd 1996; Tatjana Petković, Iz života ruske emigracije u Subotici u periodu od 1919-1941, Ex Pannonia br. 1, st. 155-164 22 Ugalj je bio deficitarna roba i nije se praktikovala njegova upotreba za u svrhu grajanja. 23 „Ubogim i nemoćnim na osnovu paragrafa 145 Zak. Čl. XXII iz 1886. god. Po kojem je zavičajna opština dužna da se brine za sva ona lica, koja se bez pripomoći opštinske ne bi mogla izdržavati.“ IAS, F: 47 IV 5803/1932 24 Dr Matija Evetović (Subotica, 24. II 1894. – 2. VII 1972.), pisac, podgradonačelik Subotice, ravnatelj subotičke Gimnazije, Gradskog muzeja.
8 u 1920. godini 18.477.25 Vlasti su imale pravo da rekviriraju hranu za zbrinjavanje stanovništva. Oskudica najsiromašnijih slojeva je bila izrazita. Iz izveštaja senatora za ishranu - Aleksandra Suvajdžića, iz 1920. godine, saznajemo da niko nije hteo da predaje hranu, da su se velike količine žitarica izvezle u pasivne krajeve i inostranstvo.26 Cene žitarica su rasle, a taj trend je, dobivši zamah polovinom dvadesetih godina, potrajao sve do prvih godina trećeg desetleća. Grad Subotica je na ime pomoći nezbrinutima 1921. godine utrošio 81 820, 1922. – 202 501, a 1923. godine 338 110 dinara.27 Drugi veliki otežavajuči faktor koji je uticao na celo društvo bila je ekonomska kriza, koja na našim prostorima započinje već polovinom dvadesetih godina, a dostiže kulminaciju 1929-1933. godine, kao i u svetskim okvirima. Pored pogoršanja položaja sloja poljoprivrednika, i radnički proleterijat time dospeva u tešku situaciju. Prosečna kupovna moć subotičkog stanovništva bila je veća u periodu 1910-1914, nego tokom čitavih petnaestak godina nakon završetka rata.28 Stabilizacija započinje polovinom tridesetih godina, ali je prekida započinjanje novog ratnog sukoba 1939. godine29. I u Subotici se jasno beleži ta predratna atmosfera, koju prati čitav niz pojava ekonomske ali i društvene prirode, kao na pr. porast nacionalne homogenizacije. Teritorija grada Subotice u međuratnom periodu prostirala se na površini od 140 611 k.j. što odgovara 809,166 kv. km. Po podacima iz 1927. godine, od ove površine “unutarnji” grad zauzimao je 1 992 k.j, kupalište Palić 1 812 k.j. a pustare t.j. periferija grada Subotice ( salaši) zauzimale su površinu od 136 807 k.j. Razlike između “unutarnjeg grada” i “salaša” su bile velike. “Centar Subotice imade karakter grada, dok okolina ovog centra i periferija imaju sve osobine sela.”30 U unutrašnjem gradu (centru), koji se delio na XII kvartova, bilo je 9200 kuća i približno 60 000 stanovnika , a na spoljašnjem delu, koji čine 24 naselja (Bajski vinogradi, Bikovo, Čikerija, Tavankut, Hajdukovo, Kelebija, Šupljak, Zobnatica, itd.) bilo je 8015 kuća i 43 000 stanovnika. Broj “domova, kuća i drugih zgrada za stanovanje” iznosio je po popisu iz 1931. godine 19.098.31 Po nesređenim podacima gradskih vlasti 1921. godine bilo je 101 709 stanovnika, 49 024 muških i 52 685 ženskih, 19 040 domaćinstava, 2060 zanatlija, 8 519 radnika32 Nakon popisa 1931. godine beleži se 24 466 domaćinstava, 100 058 stanovnika, 48 703 muških i 51 355 ženskih.33 Od togukupnog broja približno polovina – 50 767 živela
25
Aprovizacija je vodila poimenične spiskove, radi dodele pomoći u brašnu. IAS, F:47.1199. I 129/1919, XXIII 101/1920. 26 IAS, F:47. XXIII 96/1920. 27 Milenko Palić, Pregled administrativno - teritorijalnih promena u Vojvodini 1918-1941, Zbornik za društvene nauke, sv. 38, Novi Sad 1954, st. 27 28 Položaj radničke klase u 1926-27 godini, Radnička Komora za Vojvodinu, Novi Sad 1927. Radničke plate su tada bile u proseku od 600 do 1000 dinara, a cena hleba 2,5 dinara, šećera 13, goveđeg mesa 13, čokolade 30 30 Kosta Petrović, Kr. Slob. Grad Subotica i kupalište Palić, Subotica 1928. st.XVII. 31 IAS, F:47. I 558/1931. 32 IAS, F:47. II 44/1928. Po „maternjem jezikui narodnosti je bilo 71 085 Jugoslovena, 523 ostalih Slovena, 2 349 Nemaca, 27 561 Madžara, 191 ostalih narodnosti“. To su podaci koje gradska vlast dostavlja za potrebe publikacije Matica živih i mrtvih Srba, Hrvata i Slovenaca. IAS, F:47. II 44/1928 33 IAS, F :47. Gradonačelnik 853/1931
9 je u Subotici a ostatak na okolnim naseljima, pustarama i salašima.34 U 1945. godini ima 19 821 kuća-domova 35 Mada je ukupno stanovništvo Subotice vrlo specifično teritorijalno raspoređeno, polovina u užem gradu, sa naznakama karakteristika građanskog sloja, a druga polovina na okolnim mestima i salašima, sa osobinama bližim stanovništvu sela, ipak je ta velika brojnost predstavljala jedan od elemenata za pokušaje razvoja i jačanja privrednih i drugih civilizacijskih potencijala, koji doduše nisu do kraja ostvareni, zbog niza drugih otežavajućih faktora, mahom geostrateške i političke prirode36. O relativnoj zaostalosti u oblasti gradsko komunalne infrastrukture, dovoljno je reći da Subotica u čitavom međuratnom periodu nije dobila javnu vodovodnu mrežu, snabdevanje je vršeno sa javnih i privatnih bunara, kanalizacija je bila izgrađena samo u manjoj dužini, a i ta je bila većinom otvorenog tipa, većina puteva je bila bez kamenog (kaldrme) ili asfaltnog sloja, to jest bili su to tzv. letnji putevi, zimi gotovo neupotrebljivi zbog blata, javno osvetljenje je pokrivalo samo manji deo centra grada. Upravo samo taj deo, oko monumentalne Gradske kuće, je i pružao sliku i odavao utisak grada, tu su bile koncentrisane zgrade javnih ustanova, kuće i palače bogatih građana, trgovačke i druge radnje, tu je bila tramvajska pruga, ulice kao i trotoari popločani, dok je okolina tog dela i periferija više ličila na selo, po svojim kućicama, većinom od naboja, po blatnjavim ulicama bez ikakvog osvetljenja, U tim činjenicama treba tražiti i korene označavanja Subotice kao „najvećeg evropskg sela“37. Ona je zaista bila velika po površini, na njoj bi se po nekim prosecima drugih gradova, moglo smestiti tri puta više stanovnika, gradska periferija je zaista i imala seoski izgled, a stanovništvo se većinom bavilo poljoprivredom, ali Subotica nikako nije bila – selo. Pre bi se moglo reći, da je ona posedovala i izgrađivala sve ono što karakteriše gradove, počevši od materijalne osnove, privrede, trgovine, bankarstva, preko saobraćajnih komunikacija, železničkih ali i tramvajskih pruga, do oblasti kulture i prosvete, pozorišta, škola, itd, ali je zadržala usađene osnove ravničarskih naselja. Imala je gradsko jezgro i tanak sloj građana, oko koga se koncentrisalo ostalo mnogobrojno stanovništvo.
O socijalno zdravstvenom stanju pupulacije dobijamo naznake iz sledećih crtica. Po izveštaju gradskog fizika o stanju populacije u novembru 1923. godine je bilo rođeno 179 dece, 2 mrtvorođena deteta, a u prvoj godini je umrlo 31, u uzrastu od 1 do 7 godine 34
IAS, F:47. II 3603/1938. Palić je po podacima iz 1935. godine imao 1701 stanovnika, Žednik 2705, Gornji Tavankut 2892 a Donji Tavankut 3386. IAS, F:47. II 416/1935 35 IAS, F:70. 9090/1945 36 Kako se i u tom međuratnom periodu ispostavilo, sama veličina grada sa svojom okolinom, nije dovoljno jak garant rasta i napredka. Drugi jugoslovenski centri, poput Beograda, Zagreba ili nama bližeg Novog Sada, koji su uneli u novu državu slične ili znatno manje demografske potencijale, razvijali su se mnogo brže i uspešnije od Subotice. Otežavajuće okolnosti za Suboticu u tom vremenu su bili njen pogranični položaj, relativna demografska dominacija mađarskog stanovništva, njen dominantno poljoprivredni karakter u produkciji, malobrojnost “slovenskog” (srpskog, hrvatsko bunjevačkog) građanskog sloja. 37 Taj izraz u javnim obraćanjima, često je koristio i subotički gradonačelnik (1929-1931), brigadni general Selimir Ostojić (Beograd 1875 - 1931). Da li mu se može pripisati i autorstvo nad njim, nije nam poznato.
10 21, u uzrastu preko 7 godina - 87, svega zajedno 139, što je značio da je priraštaj bio 40.38 List Subotički glasnik br. 10 od 11.2.1926. godine na sdrugoj strani u članku „Zdravstvene prilike u našem gradu u kretanju populacije” donosi podatke iz godišnjeg izveštaja „gradskog fizikusa” za proteklu 1925. godinu. Saznajemo da je od akutnih zaraznih bolesti, najviše bilo obolelih od „trahome” – 549, od tifusa 71 - a umrlo je 11 lica, od šarlaha je obolelo 60 - a umrlo 9, od „tifterije” je bilo 36 obolelih i 8 umrlih. „Ogromna je šteta što se ne vodi statistika o kretanju tuberkoloznih obolenja, jer kao što je poznato tuberkoloza je tipična bolest naših sugrađana pored trahome.” Po nekim drugim izvorima može se naslutiti da je ona bila izuzetno velika, do 30 smrtnih slučajeva na 1000 ljudi. Kretanje populacije je bilo sledeće: ukupno rođeno 2914 dece ( 1465 muške i 1449 ženske), ukupno umrlih 214839, što je davalo prirtaštaj od 766 lica. Po podacima sekretarijata radničkih komora mortalitet odojčadi je u Vojvodini iznosio čak 26,7 na svakih 1000,a na primer u Holandiji samo 5,1.40 Po izveštaju Matičarskog ureda Subotica broj rođenih u 1927. godini je bio 2225, umrlih 1871, a venčanih 782. Po tom izveštaju, uzevši podatke iz drugih Matičarskih ureda sa teritorije Grada, rođeno je ukupno 3169, umrlo 2356, a venčano 970 lica.41 O težini socijalnih problema polovinom tridesetih godina, svedoče podaci po kojima je od 8.12.1935- do 15.3.1936. godine u Gradskoj narodnoj kuhinji za „nezaposlenu gradsku sirotinju, siromašnu decu i nemoćne starce“42 podeljeno 30 494 obroka, a dnevno se na kazanu nalazilo 180-190 porodica.43 Deljeno je i brašno, sposobni za rad su angažovani na vršenju javnih radova. Na tim poslovima je radilo 1332 lica, a njihova nadnica je iznosila od 17 do 20 dinara.44 Po podacima gradskih vlasti tada je evidentirano 2147 nezopslenih lica, od toga najviše zemljoradnika – 1845, stručnih radnika – 192, sposbnih za lakši fizički rad – 100, i muzikanata – 10. „Svi su ovi nezaposleni radnici članovi grada Subotice. Kad se broju ovih nezaposlenih radnika doda broj dece, prosečno po 3 dece na svaku obitelj, onda bi ukupan broj nezbrinutih iznosio oko 6500, što daje u procentu od 100 000 stanovnika, svega 6,5%.“45 U Subotici su u međuratnom periodu, pored Crvenog krsta postojale i delovale i druge dobrotvorne i humanitarne organizacije i društva. O njima gradske vlasti 1936. godine iznose sledeće: „Privatna dobrotvorna i humana društva vrlo lepo i uspešno deluju u ovom gradu. Vredno je spomenuti društva: Dobrotvorna zajednica Bunjevaka, Dobrotvorna zajednica Srpkinja, Jevrejsko sv. Društvo, kuhinja Franjevaca, kuhinja rimokatoličkih župa. Sva ova društva daju dnevnu hranu sirotinji, pa u mnogom potpomažu akciju grada oko 38
IAS, F:47. I 1/1923 Od toga broja, nesrećnih slučajeva, samoubistva i umorstava bilo je 49. U Gradsku bolnicu je bilo primljeno ukupno 5340 bolesnika a umrlo je 212. 40 Za zaštitu i osiguranje radnika, Memoar centrale Sekretarijata radničkih komora i slobodnih radničkih sindikata podnet predsedniku Ministarskog saveta i Ministru socijalne politike, Beograd 1929, st. 66. 41 IAS, F:47. I 25/1927 42 IAS, F:47. IV 1586/1936 43 IAS, F:47. IV 1586/1936 44 Radnici su zapošljavani na zidanju „Narodnog doma viteškog Kralja Aleksandra I ujedinitelja“ i Stadiona za veliki sokolski slet. 45 IAS, F:47 1586/1936. Po podacima Mesnog međustrukovnog odbora Ujedinjenog Radničkog Sindikalnog Saveza Jugoslavije u Subotici je bio znatno veći broj nezaposlenih: oko 10 000 poljoprivrednih i 3000 industrijskih radnika. 39
11 suzbijanja nezaposlenosti i zbrinjavanja sirotinje, a na poziv grada rade u zajednici tu plemenitu i humanu svrhu.“46 Jedna od najstarijih humanitarnih organizacija u Subotici bila je Subotička ženska zadruga Milosrđe /Szeretet/ osnovana još 1872. godine. Ona se 1933. godine starala o pomaganju učenika doručkom - hlebom i mlekom, u jednom delu grada – V krugu, odnosno onih koji su pohađali škole Mlaka i Jasibara. Još neke od njih su: Prva subotičke jevrejske pučke kuhinje47, odnosno Subotička jevrejska ženska zadruga i pučka kuhinja (izdavala je tokom 1933. godine novčane mesečne pomoći za 90 lica, u iznosu od 30 do 100 dinara, delila odeću i obuću, hranila decu koja su stajala pod nadzorom Jevrejskog patronažnog društva), Dobrotvorna zajednica Bunjevaka, Katoličko divojačko društvo, Društvo sv. Vincencija, Evangelističko žensko udruženje, Dobrotvorna zadruga srpkinja. Za razliku od tih društava osnovanih na užim, konfesionalnim ili nacionalnim osnovama, teška socijlna situacija u gradu, naterala je i same gradske vlasti da pristupe osnivanju jedne šire zasnovane i od vlasti pomagane organizacije. To je bilo -Društvo za pomaganje bednih i nevoljnih Dobro delo osnovano 1929. godine uz pomoć tadašnjeg gradonačelnika đenerala Selimira Ostojića.48 Prvu Upravu se činili: gradonačelnik Ostojić kao predsednik i još tri podpredsednika, 20 članova, 5 zamenika i 2 revizora. U njoj su bile istaknute ličnosti iz političkog , privrednog (na pr. Jakobčić Konen Vilim industrijalac), kulturnog života grada ( Šokčić Josip – književnik i novinar). Doneta je senatska odluka kojom se tom društvu, počevši od 1.1.1930. godine dodeljuje iz gradskog budžeta suma od 50 000 dinara. U početku je imalo kancelariju u Gradskoj kući i jednog činovnika. Zatim je dobilo zgradu u Železničkoj ulici br. 9, da tamo organizuje kuhinju koja bi se starala o pripremanju hrane za siromašne. Sa druge strane i gradske vlasti - odlukom gradskog Senata 1932. godine kojom je odlučeno da se „pristupi podizanju pučke kuhinje“49 i da se za tu svrhu iz budžeta odvoji suma od 172 800 dinara, kreću u neposredno staranje o ishrani najugroženih. Po pravilima Dobrog dela „svrha je društva, da zajedničkom saradnjom svojih članova, ostalih humanih društava u Subotici i uprave opštine grada Subotice potpomaže bedne i nevoljne na teritoriji grada Subotice“. Predviđeno je da taj cilj ostvaruje davanjem besplatnih obroka, obuće i odeće i davanjem smeštaja. U 1933. godini toplu hranu je dobivalo 450 lica, a ukupno je izdato 79 497 obroka hleba po 500 grama i 86 763 obroka tople hrane.50 Dobro delo je u 1940. godini imalo 150 štićenika, mahom nemoćnih i starih, „a u cilju umanjenja zimske bede kod subotičke sirotinje“ i uzelo je na sebe i ishranu „još 50 lica iz redova nezaposlenih mlađih ljudi isključivo mladih porodica sa 3 – 7 dece“51. Time je obezbeđivalo po jedan obrok dnevno za ukupno 200 osoba.
46
IAS, F:47 1586/1936 IAS, F:47.2. Zapisnik 1921-1922. 19 PS, 803/1922. Dr Zoltan Lorant, sekretar pisao je molbu Proširenom Senatu (gradskoj skupštini) i dobio 5000 dinara za 1922. godinu. 48 IAS; F:47 I 2/1930. Selimir Ostojić, konjički brigadni đeneral u penziji, gradonačelnik 1929-1931. godine. 49 IAS; F:47. IV 812/1932 50 IAS, F:47. IV 257/1934 51 IAS; F:47 IV 14297/1940 47
12 Grad je imao i svoju posebnu ustanovu za zbrinjavanje siromašnih i socijalno ugroženih lica. To je bio Uboški dom. 52 „U ovaj se dom primaju siromašni zavičajnici grada Subotice, koji su bez ikakvog imanja, stari i nemoćni i za svaki privredni rad nesposobni.“53 U jednoj akciji Gradske policije u cilju suzbijanja prosjačenja, juna 1938. godine, uhapšena su 64 lica, kažnjena sa tri dana zatvora „i stavljena u Uboški dom na čuvanje“.54 Nalazio se na adresi Beogradski put 117. U 1940. godini se toj zgradi namenjuje da bude „Institut civilne zaštite“.55 *** Od prvih dana dolaska, Rusi u Subotici, činili su relativno homogenu i zatvorenu celinu56. Imali su i svoje - Rusko Društvo Crvenog krsta u Kraljevini SHS, Odbor za Suboticu i Palić, koje je osnovano 1921. godine. Kancelarija mu se nalazila u čitaonici subotičke pravoslavne crkve, a imalo je i prostoriju - za krojačnicu, na Pravnom fakultetu. Predsednik je bio profesor subotičkog Pravnog fakulteta Grigorije Demčenko57. Organizovalo je dobrotvorne priredbe i koncerte čiji je prihod išao u korist siromašnih i bolesnih ruskih izbeglica. U 1921. godini Rusi osnovaju i svoju Ambulantu sa jednim svojom lekarom. Sačuvana je molba Ruskog Društva Crvenog Krsta 1922. godine da im grad ustupi prostorije, pošto se iz postojećih mora iseliti, odgovor je bila negativna odluka gradskih vlasti.58 „Obor Društva Ruskog Crvenog krsta izvodi svoju humanu delatnost u pogledu ukazivanja pomoći siromašnim, iznemoglim i bolesnim ruskim emigrantima, iznalazeći sredstva sa velikim teškoćama za taj cilj sakupljanjem dobrovoljnih priloga, prihoda od priređivanja čajanka, zabava, predavanja, članskih uloga i tome slično“59 To društvo je planiralo da 2. IV 1932. godine priredi koncert, u maloj dvorani gradskog pozorišta, a čiji bi prihod išao u svrhu pomaganja iznemoglih i bolesnih ruskih
52
U decembra 1933. godine tamo je bilo 67 lica, januara 1934. primljenoje 9, izašlo 3 i umrlo 8 lica. IAS, F:47 IV 5803/1932. Starci starice su dobivali tamo smeštaji hranu, nezaposleni i siromasi damo ručak. 54 IAS; F:47 IV 3295/1938. Policija je tražila da se ta lica strožije čuvaju u Domu, a ne da se puštaju već drugi dan. 55 IAS, F:47. III 12/1940 56 Vidi: Tatjana Petković, Iz života ruske emigracije u Subotici u periodu od 1919-1941, Ex Pannonia br. 1, st. 155-164; Ruska emigracija na subotičkom pravnom fakultetu (1920-1941), Ex Pannonia br. 2, Subotica 1997, st. 105-120 57 Grigorije Demčenko, redovni profesor (Kijev 1869 - Subotica 1958) otac Vasilije, majka Jevgenija, rođena Bošnjak, rodom iz Subotice?. Doktor pravnih nauka, bavio se istorijom prava, "profesorski stipendijat" Univerziteta Sv. Vladimira u Kijevu od 1892. do 1895. zatim premešten i unapređen za docenta Varšavskog univerziteta , 1920. godine potvrđen kao honorarni nastavnik za Krivično pravo. Stigao u Suboticu 8.juna 1920. Postavljen 1922. godine za honorarnog redovnog prof. Pravnog fakulteta u Subotici (Istorija slovenskog prava i Pravna enciklopedija i Krivično pravo). Penzionisan je 1936. godine. 58 IAS, F:47. II 143/1922 59 IAS, F:47. X 301/1930. Iz molbe gradonačelniku za pomoć, koju u ime društva potpisuje Sergije Troicki, profesor subotičkog Pravnog fakulteta. 53
13 izbeglica.60 Od gradskih vlasti su zamolili i dobili pomoć od 500 dinrara, ali koncert se ipak morao otkazati – „zbog teške materijalne i moralne situacije jer je nemoguće bilo računati na materijalni uspeh“.61 I pored svih teškoća, Rusko društvo Crvenog krsta će nastaviti da radi u čitavom periodu do 1945. godine. *** Sve navedeno u gornjem poglavlju predstavlja lokalne specifične društvene okvire i uslove u kojima je moralo naći svoje mesto i subotičko Društvo Crvenog krsta. Isto tako, administrativno ustrojstvo države je bilo izuzetno važno i za Crveni krst, pošto su njegovi Odbori bili bili formirani po toj shemi. U prvo vreme su postojali oblasni, okružni i mesni, zatim nakon 1929. godine – banovinski, sreski, opštinski. Jedan od prvih organizacionih koraka Crvenog krsta na teritoriji današnje Vojvodine je bio 1.12.1918. godine kada dolazi u Novom Sadu do formiranja Srpskog društva Crvenog Krsta za Banat, Bačku i Baranju. Društvo Crvenog krsta Kraljevine SHS osnovano je tek 1921. godine. Treba istaći da je Srpsko društvo Crvenog krsta osnovano još 6.2.1876. godine, a da je ono odmah nakon rata 1919. godine i stupilo u Ligu Društva Crvenog krst. Dan osnivanja 6. februar se obeležavao se kao dan Crvenog krsta. Po uzoru na druge države i u (Kraljevini Srbiji) Kraljevini SHS, od 1929. godine – Jugoslaviji, zaštitnik Crvenog krsta je bio kraljevski par. Kancelarije subotičkog društva od 1922. godine nalazile su se na Pravnom fakultetu62, Vilsonova ulica 53. Većina aktivnosti je bila planirana na centralnom nivou. Takve su bile i akcije Letwi ( održavane u nedelju između 863-12. juna) i Zimski ( 29. januara – 12. februara) dan Crvenog krsta u cilju popularisanja i širenja ideja pokreta. A one su bile: „pored osnovnog zadatka pomaganja ranjenika i bolesnika u ratu i ublažavanja ratnih patnji“64 i čitav niz delatnosti u miru, od „pružanja pomoći u velikim elementarnim i drugim narodnim nesrećama“ do pomganja „nesposobnih, nejakih i nevoljnih“. O dubokom utemeljenju i negovanju tradicije pokreta u Subotici govori i to što se 1926. godine proslavlja pedesetogodišnjica postojanja lokalnog Društva Crvenog krsta. U 1928. godini bilo je 200 redovnih članova i 1200 potpomažućih. Tada se započinje i sa planovima za gradnju jednog oporavilišta na Paliću. Ta akcija će se nastaviti, ipak bez konkretniih rezultata. Sakupljala se pomoć pasivnim krajevima u kojima je zavlada glad, Bosni i Hercegovini, Dalmaciji, Liki i Crnoj Gori. Sačuvan je dopis Crvenog krsta Široki Brijeg65 u kojem se moli za pomoć. Gradski Senat je odredio uplatu subotičkom Crvenom krstu sume od 10 000 dinara u te svrhe. Redovan način prikupljanja sredstava je bilo organizovanje zabava, igranki, koncerata, od čijih se prihoda finasirala delatnost. Tako je 60
IAS, F:47. IV 1880/1932 IAS, F:47. IV 1802/1932. U potpisu, kao predsednik Odbora Društva Ruskog crvenog krsta stoji Gersdorf. 62 Pravni fakultet je osnovan 1920. godine. 63 To je povezano sa proslavom 8. juma, dana venčanja Kralja Aleksandra I i Kraljice Marije. 64 Iz raspisa Glavnog odbora crvenog križa Kraljevine Jugoslavije. 11.5.1932. IAS, F:47.III 2430/1933 65 IAS, F:47. X 28/1928 61
14 16. aprila 1928. godine održana „svečana zabava subotičkog Crvenog krsta“66 u sali gradskog pozorišta „u korist gladnih u Hercegovini“67. Nakon uvođenja diktature janaura 1929. godine, u talasu preregistrovanja društava, i Društvo Crvenog Krsta u Subotici je ispunilo tu obavezu pa se ponovo osnovalo 1929. godine rešenjem Velikog župana bačke oblasti br. 2722 od 11.3.1929.68 Centralni organ na nivou države u 1930. godini je bio Glavni odbor Crvenog krsta Kraljevine Jugoslavije. Snagu i organizaciju Društva Crvenog Krsta na nivou države dobro ilustruje podatak da je 1932. godine bilo ukupno 1195 Odbora, sa preko 150 000 članova. Kao „posebna grana Društva Crvenog krsta“69 na državnom nivou je 1922. godine osnovan Podmladak Društva Crvenog krsta. Imao je svoj poseban budžet, administraciju, pečat. Zadaci su mu bili: razvijanje svesti i osećaja plemenitog zadatka Crvenog krsta u miru i u ratu, unapređenje znanja iz telesne i duševne higijene, praktičan rad na humanim zadacima, vaspitanje o građanskim dužnostima i zadacima, razvijanje patriotizma i drugarstva i altruizma, navikavanje na rad, prikupljanje pomoći za siromašne, bolesne i ranjene. Podmladak Društva Crvenog krsta širi svoju mrežu i u Subotici. Njegovo postojanje se očekivalo po svim školama. Pored drugih škola, osnovan je i u „Državnoj muškoj realnoj gimnaziji“ školske 1923/24 godine. Svi učenici su morali biti članovi podmadka. Rad se odvijao preko razrednih odbora. U 1934. godini prof. Pavle Tišma je vršio nadzor rada Podmladka, davao uputstva u pogledu zdravstvenog rada, te o tome kako da se radi na pružanju pomoći najsiromašnijim učenicima. Ta vrsta pomoći se ogledala u finansiranju njihove ishrane kao i božićnim poklonomi u odeći i obući Nov Zakon o Društvu Crvenog krsta Kraljevine Jugoslavije donet je 1933. godine. Kao i do tada, on se prilaogađavao i pratio administrativno političke odluke vlasti, te se sada njime predviđalo postojanje 9 banovinskih70 Odbora. Predviđao je da lokalne samouprave izdvajaju određena sredstva za fondove Crvenog krsta, pa se tako i predsednik Sreskog odbora Crvenog krsta - dr Miodrag Aćimović71 obratio sreskom načelniku72 sa molbom da taj organ vlasti utiče i omogoći da se pri donošenju gradskog budžeta za 1938. godinu, predvide i sredstva za Crveni krst. Glavni odbor podmaldka društva Crvenog Krsta vodio je od 1929. godine sistematsku akciju „osnivanja školskih kuhinja naročito po seoskim školama i zabačenim i pasivnim krajevima“. O uspešnosti te akcije govore podaci da je novembra 1929. godine 66
IAS, F:47. II 24/1928 IAS, F:47. II 24/1928 68 IAS, F:47. IV 2808.1936 69 Smilja Prodanović, Sreski odbor društva Crvenog krsta 1939. godine, Ex Pannonia, 7-8-9, Subotica 1998, st. 60-61 70 Milenko Palić, Pregled administrativno - teritorijalnih promena u Vojvodini 1918-1941, Zbornik za društvene nauke, sv. 38, Novi Sad 1954 71 Dr Miodrag Aćimović (Jagodina 1875 - ? ), profesor subotičkog Pravnog fakulteta za redovnog profesrora za predmet Krivično sudski postupak. Dekan 1921,1924,1925,1926, 1930 i 1935. godine. U 1931. predaje međunarodno javno pravo. Dobio je više odličja: Karađorđevu zvezdu 1905. godine, Orden Belog orla 1913. godine, Orden Sv. Save 1914. godine, Albansku spomenicu. 72 O Sreskom načelstvu Subotica vidi: Stevan Mačković, Sresko načelstvo Subotica (1934 – 1941), Ex Pannonia, br. 3-4, Subotica 2000, st. 23-42 67
15 bilo u državi 517 školskih kuhinja u kojim je prahranjivano preko 23 000 dece, a decembra naredne godine već 604 takve kuhinje, u kojima se hranilo 25 000 dece.73 I u Subotici se radilo na ostvarivanju te ideje. Na inicijativu i zalaganje samih nastavnika zaživele se prvo školske kuhinje u subotičkim školama II, III, IV i V kruga. Iz jednog dopisa aprila 1931. godine, upravitelja „Osnovne škole II kruga Pop Pajo Kujundžić“ Gradskom senatu, kojim moli pomoć potporu školskoj kuhinji, dobijemo ilustraciju o težini socijalne situacije i u toj školi. „Osnovna škola II kruga, kao prosvetni centar jednoga dela periferije gradske, bori se već više godina protiv nemarnog pohađanja škole. Primenjujući sva, zakonom predviđena, sredstva protiv toga, došli su nastavnici do konstatacije, da je tome uzok očajno materijalno stanje dečijih roditelja, koji iz godine u godinu nalaze sve manje rada i zarade. Oni neuredno šalju svoju decu u školu zato, što ih, u mnogim slučajevima, ne mogu da ishrane i odevaju.“ U školi II kruga kuhinja je počela da radi februara 1931. godine tako da „ hrani najsiromašniju decu, te danas ovde dobijaju dobru hranu 45 dece svaki dan“.74 Pored drugih aktivnosti, Podmladak društva Crvenog Krsta oraganizovao je Proslavu materinskog dana.75 Cilj je bio da se „toj velikoj, uzvišenoj materinskoj ljubavi“ oda vidno priznanje i zahvalnost. Posebno se obeležavao po svim školama, đaci su radili sastave sa tom temom, držala su se predavanja, koncerti. U bioskopima i pozorištima predviđeno je „davanje komada i filmova u kojima se veliča majka i njena ljubav“. Osnovan je i „Fond zahvalnosti dece“ iz kojeg se planirala isplata samohranim majkama i onima sa više dece. Bila je zanimljiva i akcija koju Podmladak društva Crvenog Krsta pokreće u 1928. godini - postavljanje automata iz kojih bi se prodavala čokolada i bomboni, a u cilju sprečavanja nehigijenske prodaje ovih poslastica i ostvarivanja prihoda koji bi se koristili ta ustanovljavanje školskih kuhinja i pomoći deci u pasivnim krajevima.76 Predsednica Glavnog odbora Podmladka Leposava Petković se tim povodom obratila i subotičkom gradonačelniku, ali ta ideja nije naišla na pozitivan prijem , zbog kako se to navodi „što bi grad sa podelom ove dozvole došao u kontradikciju sa sklopljenim ugovorima sa vlasnicima pojednih kioska, te bi ga isti sa punim pravom mogli tužiti za oštetu“. Na konferenciji direktora gimnazija, građanskih i osnovnih škola 25. IX 1933. godine izvršen je izbor za članove Izvršnog odbora mesnog podmlatka Crvenog krsta u Subotici za školsku 1933/34 godinu. Izabrani su: za predsednika Velimir Stefanović – direktor muške realne gimnazije, za podpredsenika Đorđe Đorđević – upravitelj muške građanske škole, za 1. sekretara Josip Desičar – upravitelj osnovne škole V kruga, za 2. sekretara – Margita Ivandekić učiteljica, za blagajnika Dragutin Začko – nastavnik muške građanske škole, za zamenika blagajnika Marija Đenero učiteljica, te od strane Mesmog odbor Crvenog krsta članovi: supruge dr Ljudevita Refi i dr Zorana Savića lekara, a od strane školskih lekara: dr Ivan Jonjić i dr Vidosava Kutlešić. Tom prilikom je zamoljen i Senat da oderedi jednog svog člana u tom telu, na što je gradska vlast odlučila da delegira dr Matiju Evetovića.
73
IAS, F:47. X 167/1929 IAS, F:47. X 167/1929 75 IAS, F:47. X 299/1930. 76 IAS, F:47. III 449/1928 74
16 O teritorijalnoj raširenosti govori i delovanje Mesnog odbora društva Crvenog krsta u Maloj Bosni. Poverenik u tom naselju je bio Rade Bulatović, državni učitelj77. Pored toga, postojali su Odbori u Bajmoku, Bikovu, Čantaviru, Horgošu, Žedniku. Mesni odbor Crvenog krsta, Subotica podelio je 1933. godine pojedinačnu pomoć od 4500 dinara, za odeću i obuću siromašnoj školskoj deci – 6200, za lekove mesnoj sirotinji – 2000, i za poplavljene u Dravskoj i Savskoj banovini 1000, štoje činilo ukupno 13 700. dinara.78 Redovna je bila pojava da se Crveni krst obraća direktno Senatu, a da on zatim odobrava manje sume jednokratne pomoći79 u novcu ili u naturi. Tako juna meseca 1933. godine Senat donosi odluku da ustupi 100 litara vina80 sa gradske ekonomije Mesnom odboru Crvenog krsta. Isti postupak vidimo i kada se 26.oktobra 1933. godine molbom koju potpisuje predsednik dr Aćimović, traži da Grad sa svoje ekonomije izda 2 praseta i izvesnu količinu vina, koje bi unovčili na tomboli. U njoj stoji: „Po odluci Društva Crvenog Krsta u Subotici donetoj na sednici održanoj 21. oktobra o.g. prirediće se 10. decembra u 5 ½ časova po podne u hotelu Srpski Kralj koncerat sa čajankom, tombolom i igrankom u korist blagajne ovog odbora a u svrhu izvađanja svojih ciljeva. Najvećim delom prihod od ovog koncerta biće upotrebljen na pomaganje mesne sirotinje. Prihod koji se dobije na ovom koncertu je jedini veći izvor iz koga društvo crpe sredstva za svoje ciljeve, najvećim delom pomažu se nevoljna lica i familije iz Subotice koja bolešću, nezaposlenošću ili kakvim nesretnim slučajem dođu u položaj, da im je hitna pomoć neophodna.“81 Sličnu molbu potpisuje i „potpredsednica društva Olga P. Ognjanova“ 7. XII iste godine, moleći za istu čajanku (10. XII ) još 50. litara vina. Sudeći po tim sačuvanim dokumentima, molbama je udovoljeno, Društvo Crveni krst je dobilo 500 dinara i 100 litara vina. Zlatnom medaljom Crvenog krsta Kraljevine Jugoslavije odlikovana je 1934. godine Olga Ognjanov82 a srebrnom Gligorije Jovanović83, Beba Belimarković84, Etuška Stipić, Vera Milekić, Bela Gabor85, Radomir Vujić86.
77
Bulatović je 7.09.1937. godine prijavio Sreskom načelstvu blagajnicu tamošnjeg Crvenog krsta Amalku P. Za proneveru 346 dinara i tražio njenu krivičnu odgovornost. 78 IAS, F : 47. IV 257/1934. Subotička Jevrejska ženska zadruga i pučka kuhinja dala je pomoć u vrednosti od 50 135 dinara, Dobrotvorna zajednica Bunjevaka od 29 229 a Dobrotvorna zadruga Srpkinja od 16 184. Kao ilustraciju šta znače te dinarske vrednosti prema nekim tadašnjim platama i cenama, kvalifikovani radnik je mesečno zarađivao od 2000 do 3000 dinara, a na pr. direktor „Opšte kreditne banke d.d. – Subotica” imao je mesečnu platu 13 500, službenik 4310. dinara itd. IAS, F:43.106. Cena hleba je tada bila 4 dinara, pirinča 10, kobasice 30, kafe 40. 79 Obično su se obraćali invalidi, bivši gradski službenici, itd. 80 IAS, F:47 III 1747/1933. Po toj odluci vidi se da je cena 1 litre vina obračunata 3 dinara. U 1936. godini je cena vinu, koje se unosi u Grad, i na koje se nije platila gradska trošarina – poseban gradski porez na robu, iznosi od 4,5 do 5 dinara. IAS, F:47. III 561/1936. 81 IAS, F:47.IV 4788/1933 82 Olga Ognjanov je bila upravnica osnovne škole u Aleksandrovu. 83 Gligorije Jovanović je bio učitelj u Žedniku. 84 Beba Belimarković je bila supruga brigadnog đenerala. 85 Bela Gabor (Budimpešta 1874 - Aušvic 1943), industrijalac, jedan od vlasnika fabrike „Rothmann“ (nakon rata „Partizan, fabrika bicikla“) 86 Radomir Vujić je bio školski nadzornik.
17 Aktualizuju ideje o gradnji oporavilišta za decu na Paliću beležimo u 1936. godini. Tada se za tu svrhu traži pomoć gradskih vlasti87. Saznajemo da je već obezbeđeno i oko 100 000 dinara, što je bila suma dovoljna za započinjanje ali ne i za okončanje jedne tako velike planirane gradnje. Od Grada se očekivalo besplatno ustupanje zemljišta za gradnju. Zbog niza razloga, nedostatka regulacionih planova, potrebe otkupa privatnog zemljišta, itd, pravo rešenje za taj projekata Crvenog krsta, vlasti nisu mogle da pronađu. Jedna od varijanti je bila da za Crveni krst ponudi zemljište na gradskoj ekonomiji, što je Upravni odbor Crvenog krsta na svojoj sednici 20.12.1937. godine i prihvatio. No, za ustup placa veličine 1600 kv. hvati ( 1 kat. jutro) predloženi su od strane vlasti vrlo strogi i teško dostižni uslovi i obaveze: „da se u roku od godinu dana izgradi dom, da zgrada mora biti jednospratna izrađena potpuno slobodno u suterenu vile /sa terasama/, ...“88 Pošto na tako kratak rok izgradnje Crveni krst nije mogao da pristane, pokušao je da to zemljište dobije u druge svrhe – za igralište i baštu. Odgovor je bio obeshrabrujući: „Pošto se iz gornjeg dopisa vidi, da Sreski odbor društva crvenog krsta u Subotici, nenamerava traženo zemljište upotrebiti za podizanje dečijeg oporavilišta, nego za igralište i baštu, stoga do ponovnog traženja Crvenog krsta, akt se stavlja u arhivu“.89 U 1937. godini od nadležnih banovinskih vlasti u Novom Sadu, stizala su cirkularna pisma u kojima se tražilo da lokalne vlasti razvijaju saradnju sa podmladkom Crvenog krsta i oko akcije sađenja i podizanja uglednih voćnjaka oko škola.90 U 1938. godini bilo je 166 redovnih članova91, a naredne jedan više. Oni su na ime članarine uplatili ukupno 4008 dinara. Sreskom odboru Crvenog krsta obraćale se su sa molbama za pomoć i druge subotičke humanitarne i dobrovoljne organizacije. Tako je na pr. Dobrotvorna zajednica Bunjevaka za svoju priredbu 14. 1.1939. godine dobila 50 dinara.92 I Uprava ruske kolonije93 obratila sa molbom za pomoć u obezbeđivanju ogreva. Dobili su 200 dinara. Odbor Kola srpskih sestara je dobio 200 dinara „na ime pomoći za održavanje higijene u devojačkom internatu Kola srpskih sestara“.94 „Dobro delo“ je dobilo početkom 1940, godine pomoć u iznosu od 1000 dinara. Subotički odbor je od Banovinskog odbora naručio s75 udžbenika za „samrjanski i bolničarski tečaj“. Kupili su i knjigu „Leksikom zdravlja“ (za 150 dinara). Marija Brašovan je bila delegat na VI Banovniskoj skupštini Crvenog krsta u Petrovgradu 26. 3.1939. godine
87
IAS, F :47 III 76/1938 i F:47.III 1929/1936. Gradsko Tehničko odeljenje razmatralo je nekoliko zahteva za dodelu placeva za gradnju na Paliću, Bačke Duhovne oblasti za Rimokatoličku crkvu, Srpske pravoslavne crkvne opštine za pravoslavnu crkvu, Saveza skauta za dodelu zemljišta za logorovanja i Sreskog odbora Crvenog krsta za dečije oporavilište. Predlog tog tela je bio da se sačeka izrada regulacionog plana ali i da potencijalno mesto za oporavilište može biti južno od Sokolvca. 88 IAS, F :47. III 76/1938 89 IAS, F :47. III 76/1938. Akt nosi datum od 14.3.1939. godine. 90 IAS, F :47. III 1726/1937 91 IAS, F:47.IV 4788/1933 92 IAS, F:165.13/1939 93 Ruska kolonija je u tom periodu bila u dva „skloništa“ u ulici Oslobođenja 148 i Masarikovoj ulici 127. Tamo je stanovalo 4 porodice sa 14 dece i 9 samaca. IAS, F:165.6/1939 94 IAS, F:165.398/1939
18 Po obračunu načinjenom nakon čajanke Crvenog krsta održane 5.3.1939. godine u „Jugoslovenskom narodnom domu“, ona je donela prihod od 10 762 dinara. Prodato je čak 460 ulaznica po 10 dinara, ostatak su činili dobrovoljni prilozi95, prihodi od tombole, prodatih sendviča i drugo. Troškovi-rashod za tu priredbu su bili 3847 dinara, a najveća stavka je bio trošak zakupa dvorane – 750 dinara. Marta 1939- godine, za izbeglice iz Čehoslovačke obezbedili su hranu ( slaninu, konzerve sardina, sir, naranče i limun96). Po sačuvanoj priznanici od 6.1.1939. godine, za poljske izbeglice odvojena je suma od 1600 dinara. Mesečno je deljena novčana pomoć za određeni broj najsiromašnijih. Tako je januara podeljena hitna novčana pomoć u ukupnom iznosu od 500 dinara za 51 lice, marta u istom iznosu za 43 lice a meseca juna za njih 47. U Mesnom odboru su bili angažovani :Olga Ognjanov kao prva potpredsednica, lekar dr Vladeta Savić kao drugi potpredsednik, Vakanjac Žarko97 kao sekretar društva, a Radomir Vujić je obavljao poslove „društvenog blagajnika“ dok je Petar Flohjar98 je bio služitelj. Na Paliću 18. 06. 1939. godine održan je „kermes“, koji je doneo prihod od 10 278 dinara, dok je tombola donela 3 403, a „ulaznice kod glavnog ulaza“ 1 872 dinara.99 Rashod priredbe je bio je bio 2672 dinara. Za Nedelju Crvenog krsta 17. 9. 1939. godine kada je vršeno prikupljanje dobrovoljnih priloga sakupljeno je 3 778 dinara. Kao primreme za „samarjanski tečaj“ u septembru 1939. štampano je 100 plakata, te isto toliko za „Apel građanstvu za radno osoblje za slučaj mobilizacije ili rata“ u decembru. U oktobru se vrše pripreme za bolničarske tečajeve. Sve aktivnosti Crvenog krsta jasno upućuju da je plamen ratnih sukoba zahvatio Evropu i neumitno se približavao i ovim prostorima. Pored toga, bilo je potreba i za delovanjem na prozaičnijim poljima, pomaganju siromašnih i socijalno ugroženih sugrađana. O tome govori i detalj kako se novembra iste godine Odboru Crvenog krsta obratio dopisom siromašni subotičanin Rigo Geza u ime svoje mnogočlane porodice, moleći jedan par cipela. Kao rezultat, za tu porodicu je, od firme „Bata“ kupljeno dva para cipela, po ceni od ukupno 150 dinara. I u tom predratnom periodu uvažena građanka Tereza Hartman koja je bila dugogodišnja počasna članica Crvenog krsta i njegova velika dobrotvorka, redovno je davala priloge u aktuelnim akcijama. A one su održavane po ustaljenom rasporedu, tako je čajanka 10.12.1939. godine donela 11 498 dinara. Subotički Crveni krst je već od 1938. godine pokušavao da realizuje ideju o prevozu ranjenika i bolesnika posebnim vozilom. Ali tek krajem 1939. godine, nakon sporazuma gradskih vlasti i predsedništva Crvenog krsta iz Beograda, uspeva da od centrale iz Beograda dobije vredan poklon – automobil za prevoz bolesnika i ranjenika. Od 95
Supruga dr Kenđelca i firma Električna centrale su priložili po 100 dinara, dr Balog i dr Kemnji , te dr Geršon (rabin) po 20. IAS, F:165.96/1939 96 Sačuvani su računi za tu robu. Slanina i konzerve sardina su kupljene u mesarskoj radnji Korhec.IAS, F:165.205/1939 97 Žarko Vakanjac, pravnik, rođen 1882. u Osijeku. Mesečni honorar za njegove usluge je bio 500 dinara. 98 Služitelj je dobijao samo 150 dinara. 99 IAS, F:165.205/1939. Iz obračuna prihoda saznajemo i da je prilog Ilije Šibalića bio 300, a Konena 100 dinara.
19 1.januara 1940. godine i zaživela je auto – stanica. Dobili su specijalni automobil marke „Renault” za prevoz bolesnika i ranjenika i hitnu pomoć. U kolima su bila dva specijalna nosila i mesta za pratioca. Garažiran je bio na adresi Vilsonova 55 u dvorištu Vatrogasaca. Važila je tarifa od 25 dinara za vožnju na teritoriji grada i 20 plus 3 dinara po kilometru van grada. Od januara 1940. godine inicirana je od strane Knjeginje Olge akcija prikupljanja tzv. - zimske pomoći100. Uključila se i gradska opština, kao i sva dobrotvorna i humanitarna društva, pa tako i Crveni krst. On je deo novčani prilog gradu, odnosno akcionom odboru koji je organizaciono vodio tu akciju, a u cilju za održavanje gradske javne kuhinje. Slobodno zidarska loža Stella polaris ustupila je početkom 1941. godine Crvenom krstu svoju zgradu u Šenoinoj ulici broj 11101 da bi se i tamo formirala javna kuhinja. „Poslednja godišnja skupština Crvenog krsta pred okupaciju trebalo je da se održi 23.02.1941. godine na Pravnom fakultetu pod predsedništvom dr Miodraga Aćimovića, ali nema vesti da je odista i održana.“102 *** O delovanju subotičkog Crvenog krsta u periodu između 1941. i 1944. godine se do sada vrlo malo pisalo. Razlog tome je da je spomenuti period dosta dugo važio kao nezahvalni period za istraživače, te su se oni nerado bavili njime. U poslednje vreme se međutim sve češće srećemo sa obrađenim arhivskim i autentičnim novinskim izvorima pa na osnovu tih podataka pokušavamo da rekonstriušemo događaje vezane za Crveni krst u Subotici. Jedna epizoda sa korišćenjem sanitetskog vozila za predsednika Crvenog krsta, dovoljno ilustruje atmosferu i psihozu straha koja je vladala u Subotici samo dan pre napada nemačke avijacije na Beograd i nedelju dana pre ulaska mađarskih trupa u grad. Radi se o tome da je 8. aprila 1941. godine, šofer koji je bio zadužen za vozilo Crvenog krsta - Šternhard Šandor, a koji je već od 5. aprila te godine imao vojni raspored upravo kao vozač tog automobila, dobio od predsednika Sreskog odbora Crvenog krsta i tadašnjeg dekana Pravnog fakulteta dr Aćimovića, naredbu da njega i njegovu porodicu preveze do Surčina, što je vozač i učinio.103 Nakon toga je vozilo doveženo u Suboticu pa je i dalje služilo u funkciji prevoza ranjenika. Vojna uprava komande južnog korpusa 18.5.1941. godine šalje dopis vojnoj komandi Subotice u vezi predmeta – pronlaženje i osiguravanje imovine Crvenog krsta južnih teritorija: „Po obaveštenjima predsedništva Mađarskog Crvenog krsta za vreme okupacije Crveni krst Jugoslavije je preko svojih mesnih odbora u raznim gradovima i selima imao svoje institucije. Opšti je interes da se ovi mesni odbori reorganizuju i uključe u zemaljsku organizaciju Mađarskog Crvenog krsta i tako nastave svoje delovanje. Nalažem vam da pomoću u prilogu dostavljenih formulara, ustanovite u kojim gradovima i naseljima postoji imovina Crvenog krsta, ko i gde je čuva, zatim da li su oni koji trenutno 100
IAS, F:47.1931/1941 IAS, F:47.1931/1941 102 Nevenka Bašić Palković, Subotički Crveni krst od 1918. do 1941., Crveni krst u Subotici 18861986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 35 103 IAS, F:60.21949/1941. U prilogu predmeta, zapisnika o saslušanja vozača, nalazi se i obaveštenje Crvenog krsta o tarifama auto stanice iz 1938/39. godine. 101
20 stoje na čelu tih mesnih organizacija po nacionalnim i drugim merilima podobni da i dalje vrše tu funkciju. Ukoliko nisu podobni za vođenje mesnih odbora i staranje o imovini na njihovo mesto treba postaviti nove i poverljive ljude s kojima će predsedništvo Mađarskog Crvenog krsta stupiti u kontakt.“ 104 Đula Vali predsednik Upravnog odbora Mađarskog Crvenog krsta 11.7. 1941. godine šalje vojnoj komandi Subotice pismo sličnog sadržaja: „Do nas iz prosleđenih privatnih izveštaja, a iz štampanog izveštaja Crvenog krsta Jugoslavije saznajemo da na ponovno vraćenoj južnoj teritoriji Crveni krst poseduje priličan broj pokretne i nepokretne imovine. Pošto postoji bojazan da ta imovina dospe u ruke nacionalno nepodobnih, čelnih i drugih ljudi, pa će oni tu imovinu premestiti, zgrade i inameštaj u njima oštetiti ili ostaviti bez nadzora – stoga nam je hitno potrebno da na nadležnoj teritoriji poštovane sreske vojne komande dođe do evidencije pokretne i nepokretne imovine i da se sastavi spisak lica koje je poštovana sreska komanda zadužila čuvanjem istih.“105 Dana 19. 7. 1941. godine je održana osnivačka skupština Društva mađarskog Crvenog krsta. Od strane inicijatora sednicu je otvorio dr Ištven Mezei lekar i prisutnima predstavio Martu Mauks glavnog poverenika zaduženu za južne teritorije. Ona je preuzela predsedavanje sednicom i upoznale prisutne sa opravdanošću organizovanja subotičkog Društva mađarskog Crvenog krsta, pozvala delegate da potvrde osnivanje i izaberu rukovodstvo. Svi su jednoglasno i sa velikim oduševljenjem izabrali generala i vojnog komadanta Subotice Deže Bitoa za predsednika. Ostali funkcioneri su bili: Upravnik – lekar dr Ištvan Mezei Dopredsednik – sup. Silarda Sariča Glavni lekar – dr Laslo Fekete Sekretar – sup. Mihalja Lepeša Potom su izabrali i 32 člana Odbora. Po završetku glasanja Marta Mauks glavni poverenik, je u detalje upoznala prisutne sa osnovnim ciljevima i načinom delovanja Mađarskog Crvenog krsta. Saziv je doneo odluku da je novoosnovano Društvo mađarskog Crvenog krsta pravni naslednik bivšeg subotičkog odbora Crvenog krsta Jugoslavije i tako sva imovina – i pokretna i nepokretna prelazi u vlasništvo nove organizacije. Doneta je odluka o tome da će organizacija u najkraćem mogućem roku organizovati dvonedeljne kurseve za bolničarke na koje se mogu prijaviti svi zainteresovani. Za one koji su već završili jugoslovenske kurseve će doći do prevalifikacije a njihove ranije izdate isprave će se zameniti mađarskim. Na sednici odbora 29.7.1941. godine, potvrđena je odluka da je Deže Bito general – vojni komadant Subotice počasni i stalni predsednik društva. U isto vreme je došlo i do nekih kadrovskih promena. Za predsednika odbora je predložen dr Mihalj Mate vojni lekar, a umesto sup. Mihalja Lepeša koja je podnela ostavku na funkciju sekretara – sup. Pala Cejsa. Blagajnica postaje sup. Antala Pletla. Bilo je reči još i o evidentiranju pokretne i nepokretne imovine društva, o kolima za hitnu pomoć koja trenutno koriste vatrogasci, o pružanju pomoći ruskim (carskim) emigrantima, o organitaciji raznih, na pr. patronažnih, kuvarskih tečajeva. 104 105
IAS, F:60. P-2526/1941. IAS, F:60. P-8357/1941.
21 Na sednici odbora održanoj 26.10.1941. godine ponovo dolazi do kadrovskih promena. Od tada u radu društva učestvuju glavni župan dr Andor Rek i njegova supruga, gradonačelnik dr Janoš Velđi, također sa suprugom. Osniva se Podmladak Crvenog krsta pod vođstvom Aranke Feč nastavnice Ženske gimnazije. Do održavanja prve skupštine Crvenog krsta dolazi 7.12.1941. godine, gde je pored ostalog na dnevnom redu bio i izveštaj o dotadašnjem radu. Do proširivanja predsedništva dolazi 21.2.1942. godine, na mesto predsednika je postavljena supruga gradonačelnika dr Janoša Velđija, a njen zamenik postaje Margita Čajkaš. Do kraja rata nije bilo promena takve vrste. Kao sedišta Crvenog krsta navode se adrese, za kancelarije - ulica Bem 14, a za vojnu bolnicu - Horti Mikloša ( Đure Đakovića ) 4 i Sondi 2. Možemo kontsatovati da je delovanje subotičkog Crvenog krsta bilo veoma razgranato: pomagao je jugoslovenskim vojnicima (prvenstveno onima iz Subotice i severne Bačke) koji su bili u nemačkim logorima, vodio je brigu o deci i udovicama poginulih vojnika. Vodio je evidenciju o nestalim licima i obezbeđivao utočište za povratnike iz ratnog zarobljeništva. Svake godine je organizovao sabirne akcije u državnim okvirima, za članove porodica ranjenih i poginulih boraca sa ruskog fronta. Tako na pr. 4. i 5. 10. 1941. godine se održavaju Dani Crvenog krsta koji su za školsku decu bili neradni dani a za vreme trajanja akcije je prikupljeno 12290,30 penga. Svaka se škola, osnovna, srednja i specijalna, zajedno sa humanitarnim udruženjima grada uključila u tu sabirnu akciju. Svi oni koji su dali prilog veći od 100 penga su dobili posebno priznanje.106 Isto tako, uspešna akcija je sprovođena i 1942. godine kad su “Mali Mađari” i “Skauti” (Levente), sakupljali novac od kojeg su kupovali duvan, slaninu, toplu odeću te pakovali i slali te stvari vojnicima.107. Slične su akcije obavezno sprovođene svake godine. Subotički Crveni krst je pomago i ruskom Crvenom krstu koji je prestankom rada Jugoslaovenskog Crvenog krsta ostao bez novčane potpore. Više puta su dodeljivana novčana sredstva nezaposlenim ruskim emeigrantima u Subotici, o kojima se inače i Grad navčano starao.108 Tesno su sarađivali sa Zelenim krstom, pomažući im u organizaciji patronažnih tečajeva i pružajući im logističku pomoć. Pored svega ovoga su organizovali dobrotvorne plesove, pozirešne i bioskopske presdstave, a sav prihod od tih manifestacija su namenili za već navedene potrebe i za snabdevanje Bolnice. U poslednjoj, završnoj fazi rata delovanje Crvenog krsta se svodi na planiranje protivvazdušne odbrane i organizovanje pomoći u slučaju vazdušnog napada. Na kraju možemo konstatovati da se rad Subotičkog društva Mađarskog Crvenog krsta u periodu između 1941. i 1944. godine više svodio na vojno-zdravstvene poslove koji su smatrani - za prvorazredne i patriotske, a manje na zbrinjavanje siromašnih i izbeglih lica, što je bilo od sekundarne važnosti, pošto se time bavilo Ministarstvo unutrašnjih poslova. *** 106
IAS, F:60. P-24241/1941. IAS, F:60. P-29098/1941. 108 IAS, F:60. P-7944/1941. 107
22 „Jugoslovenski Crveni krst je obnovljen 1944. godine u Drvaru na predlog vojnog saniteta, rešenjem Nacionalnog komitetata oslobođenja Jugoslkavije. Stvorena je široka narodna organizacija, čiji je rad određen karakterom novih društvenih odnosa.“109 Strogo centralizovana državna uprava olakšala i usmeravala rad Crvenog krsta. Tako se ubrzo stvara mreža odbora, kojih polovinom 1945. ima oko 3500, sa preko 400 000 članova. „U Subotici je Društvo Crvenog krsta osnovano 10. februara 1945.“110 Zadataka pred njim bilo je veoma mnogo. U gradu se nalazio veći broj ranjenika, trebalo je rešavati pitanja repatriraca, vladala je oskudica u namirnicama, ratne žrtve – ljudske i materijalne ostavile su teške posledice. Ukupan broj ljudskih gubitaka iznosio je preko 7000.111 Značajna materijalna pomoć stizala je iz inostranstva.112 Uz takve i druge domaće izvore, radilo se na pomaganju deci boraca stradalih u ratu, nezbrinutim majkama i drugim socijalno ugroženim kategorijama. Organizuju se sabirne akcije, priredbe, radi se na podizanju opšteg higijenskog nivoa, održava nedelja Crvenog krsta. Podmladak Crvenog krsta formira se po školama. „Prva skupština Crvenog krsta održava se 3. septembra 1945. pod predsedništvom dr Vladete Savića.“113 On će i u narednom periodu ostati na toj funkciji. Redovna skupština Gradskog Crvenog krsta je održana 12.5.1946. godine. Jedan od pravaca delovanja bilo je obezbeđivanje prostorija. U tu svrhu tražen je popravak zgrade u Šenoinoj ulici, koja je bila oštećena od savezničkog bombardovanja.114 Delovanje Crvenog krsta u poratnom dobu imalo je potuno jasno usmerenje, koje je bilo prilagođeno opštoj društvenoj klimi i podređeno ostvarivanju strogo zacrtanih zadataka. *** Od začetaka u doba Monarhije, preko delovanja u međuratnom i ratnom razdoblju, Crveni krst je i u novuspostavljenom društvenom poretku nalazio načina i puteva da ostvaruje svoje ciljeve. Organska sprega i povezanost, državno-društvenih okvira i njihovih specifičnosti, sa Crvenim krstom, time je bila samo potvrđena u tom a i narednom periodu. Crveni krst je u svom humanitarnom radu samo posredno delio sudbinu tih okvira, prilagođavajući se društveno-političkim promenama koje su vladale, a kao konstantu sledio osnovne principe pokreta.
109
Eva Bažant, Subotički Crveni krst od 1941. do 1944. i od 1944. do 1956.m st. 39., Crveni krst u Subotici 1886-1986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 39 110 Isto 111 Mirko Grlica, dr Antal Hegediš, Milan Dubajić, Lazar Merković, Imenik žrtava Drugog svetskog rata na području subotičke opštine, Subotica 2000. 112 Pomoć je stizala od anglo američke organizacije za civilnu pomoć oslobođenim zemljama, od koje je već u prvoj polovini 1945. dobijeno 120 000 tona namirnica, i od Ujedinjenih nacija, od kojih je do kraja 1947. stiglo 2,5 tona razne robe. Vlado Strugar, Jugoslavija 1941-1945, Beograd 1978, st. 227. 113 Eva Bažant, nav. delo, st. 40 114 Radovi su obavljeni i početkom 1947. godine izvršeno je i svečano otvaranje tog objekta.
23 CRVENI KRST U SUBOTICI OD 1944 GODINE
1944. Obnovljen rad Crvenog krst na predlog vojnog saniteta u Drvaru a rešenjem Nacionalnog komiteta pod nazivom Jugoslovenski Crveni krst stvorena je široka narodna organizacija čiji je rad određen karakterom novih društvenih odnosa.
1945. U subotici je Crveni krst zvanično obnovio ( produžio ) svoj rad pod novim okolnostima 10. februara 1945. godine. Po žavrđetku rata intenzivno se radilo na omasovljavanju članstva. Rad podmlatka je bio vrlo intenzivan. U periodu od 14. do 20. novembra prvi put je obeležena Nedelja Crvenog krsta Prva posleratna Skupština Crvenog krsta u Subotici održana je 03. septembra 1945. godine pod predsedništvom dr Vladete Savića. Glavna Skupština Okružnog odbora Crvenog krsta Subotica održana je 11. oktobra 1945. godine. Društvo je u Okrugu imao 3.866 članova. Za Predsednika je izabran dr Vladeta Savić. Iste godine Subotički Crveni krst se useljava u objekat koji se nalazi u Šenoinoj ulici broj 14. i ona postaje sedište organizacije. Osnovne aktivnosti organizacije su bile socijalno humanitarnog karaktera kao i poslovi oko popisa nestalih i poginulih u ratu. 1946. Okružni odbor Crvenog krsta dana 14. marta 1946. godine na plenarnoj senici razmatra i usvaja uputstva Glavnod odbora Društva Crvenog krsta Srbije o zadacima . Crveni krst je u ovom periodu pomagao Subotičku i Senćansku bolnicu sa lekovima Otvorena je ekspozitura ( kancelarija ) Crvenog krsta na željezničkoj stanici gde je pomagala putnicima podelom hrane i lekova, a organizovao je doček dece koji su bili upućeni u Češku na izučavanja zanata. 30. decembra 1946. godine održana je svećana akademija Crvenog krsta Subotica povodom 60 godina organizacije. 1947. Aktivisti Crvenog krsta Subotica održali su dvomesečni sanitetski tečaj za Omladinsku prugu Šamac - Sarajevo, i organizovali su kurseve za zdravstvene aktive po selima , školama i fabrikama. 11. maja 1947. godine svečano je otvorena društvena sala u svom domu u Šenoinoj ulici. Crveni krst je iste godine imao 4.266 članova a evidentirano je 8.273 člana podmlatkara.
24 1948. Glavni odbor Crvenog krsta Srbije u januara osniva jednogodišnju školu za dečje negovateljice obzirom na izuzetno izraženu potrebu. U Vojvodini Pokrajinski odbor takodje osniva školu. 1949. Crveni krst Subotice organizuje tečaj za 40. polaznika iz grada i okoline . Učesnice su dobijale mesečni dodatak u novcu za stan i hranu. U periodu od 25. septembra do 05. oktobra organizovana je Dečja nedelja . 1950. Šezdeset članica organizacije je povodom osnog marta preradio 6.600 metara platna - donaciju Medjunarodnog dečjeg fonda. Tako su izdradili 6.000 pelena i 3.000 benkica. Crveni krst je uz veliki napor i angažovanje otvorio tri dečja restorana i organizovao raspodelu mleka u 16. škola u gradu i 12 škola u okolini. Uz neposrednu pomoć Crvenog krsta uredjena je dečja jaslica u fabrici Jovan Mikić u Subotici. 1951. U januara održan je Dan dečje radosti kada su deci podeljeni poklon paketi i održana je priredba na srpskohrvatskom i na mađarskom jeziku. Početkom aprila održana je godišnja Skupština. Kao poseban cilj istaknuta je potreba da se u 20. seljačkih zadruga osnuje povereništvo Crvenog krsta. Predvidjeno je povećanje broja članstva na 25.000. Početkom godine predstavnici UN boravili su u Subotici. Tom prilikom su pohvalili angažovanje Crvenog krsta na planu zdravstveno edukativnog rada. 1952. Crveni krst je poslao dvadesetoro Subotičke dece bolestima na oporavak u Švajcarsku.
naklonjeno plučnim
Od 01. do 08. oktbra organizovana je Nedelja Crvenog krsta koja je otpočela otvaranjem zdravstvenog Narodnog univerziteta u Šenoinoj ulici. Odbor Crvenog krsta Suotica istim povodom priredio je zabavu u hotelu Beograd. Iste godine pokrenuta je akcija prikupljanja krvi. 1953. Aktivnosti oko davalaštva krvi su intenzivirani pogotovu organizacijama i broj davalaca je povećan na 500.
u
radnim
Od 25. oktobra do 02. novembra organizovana je nedelja Crvenog krsta, u okviru koje je obuhvaćen veliki broj davalaca krvi, održano više tečajeva i otvoreno je nekoliko stanica Crvenog krsta za usluge stanovništvu.
25 1954. Tokom godine organizovani su tečajevi za zdravstveno prosvečivanje po selima, obavezni za žensku omladinu izmedju 14 i 18 godina starosti. 16. maja održana je godišnja Skupština. U periodu od 01. do 08. novembra borbe protiv tuberkuloze.
održana je Nedelja Crvenog krsta u znaku
Iste godine u Subotci je održano savetovanje društva Crvenog krsta iz Subotice, Sente, Sombora, Bačke Topole i Novog Kneževca. Raspravljalo se o zdravstvenom prosvećivanju seoske omladine. 1955. Tokom godine organizovano je 66 kurseva i obuhvaćeno je 2.000 devojaka. Ratnoj siročadi je podeljeno funkcionisanju đačkih kuhinja.
1.344 paketa i pružena je pomoć
u
U saradnji sa Društvom prijatelja dece i udruženjem žena Crvenog krsta organizovana je menza u Zlatnom jagnjetu, gde su siromašna deca svakodnevno dobijala ručak, a te 1955. godine Crveni krst ima i letovalište za decu na Krku. 1956. Početkom februara pristiglo je kontingent putera i mleka u prahu , koji se delio prema uputstvima Jugoslovenskog Crvenog krsta. Crveni krst Subotice je uputio 142 deteta na besplatno letovanje, a 288 pionira je letovalo uz minimalnu doplatu roditelja. Intenzivirana je propagandna delatnost i tako održano je ukupno 87. predavanja sa prikazivanjem filmova na kojem je bilo ukupno 17.000 posetilaca. Nedelja Crvenog krsta održana je u periodu od 06. do 13. maja u znaku poboljšanja higijenskih uslova života. Crveni krst je bio iniciator otvaranja đačkih kuhinja. Kuhinje su radile u škole u srezu i u njima se hranilo oko 8.000 učenika. Ovu godinu je posebno obeležilo angažovanje izbeglica iz NR Mađarske.
52
organizacije na zbrinjavanju
1958. Izdržavanje dece čiji su roditelji oboleli od TBC kao i pomoć 1960. Preventivno rešavanje pitanja i problema alkoholizma. omasovljavanjke davalaštva krvi. Održan sajam dečjih radova.
obolelima. Inicijativa
za
26 Prihvat i smeštaj ranjenika iz alžira i smeštaj istih na Paliču u objekat hotela Jezero i Trščara kao i u blatnom kupatilu. 1961. Zdravstveno prosvećivanje omladine na predvojničkoj obuci. Inicirana obuka iz prve pomoči i SŽO. Formiran eksperimentalni centra za zdravstveno vaspitanje na Paliću, koji je funkcionisao četiri godine. Zbrinjavanje alžirskih ranjenika. Prvi put u Jugoslaviji na trgu kod gradske kuće organizovana je vežba sa izrežiranim saobraćajnim udesom. Ova vežba je snimljena i isti je prikazan 1963. godine u Ženevi. 1962. Program za obuku seoske omladine. 1963. Pomoć Skuplju povodom katastrofalnog zemljotresa. 1964. Osposobljavanje predavača prve pomoći i šminkera za realističko prikazivanje povreda i oboljenja. 1965. Intenziviranje obučavanja predavača iz oblasti pružanja organizaciji je zaposleno 4 radnika.
prve pomoći. U
Aktivnosti oko pomoći na nasipima zbog velikih poplava na Dunavu. Prihvaćena su romska deca iz Apatina .Aktivistkinje su ih kupali i šišali a potom oblaćili. Nakon toga su smešeni na Paliču u Bagolyvaru gde su ostali mesec dana. 1968. Uključivanje samozaštite.
Crvenog
krsta
u sistem
opštenarodne
odbrane i društvene
Organizacija prihvata izbeglih povodom događanja u Čehoslovačkoj na Paliču. 1969. Pomoć stanovnicima Banja Luke nakon katastrofalnog zemljotresa i zbrinjavanje dece iz porušenog grada. Učenici i nastavnici iz škole Karlo Rojc iz Šargovca nakon zemljotsa 26. i 27. oktobra doselili su se na Palić. Osam meseci su boravili u hotelu Sport. 1970. Poćetak programa zaštite starih pod nazivom Za sunčanu jesen života. Idejni tvoraci programa su Antun Futo, dr Račić Etela i Gabor Silađi. Aktivnosti na masovnoj vakcinaciji stanovništava protiv velike boginje.
27 1971. Uvođenje novih oblika obolelih.
osposobljavanja za kućnu negu
povredjenih i
Januara meseca formiran je Centar za kučnu negu . 1973. Sabirne akcije za prikupljanje pomoči i nedovoljno obezbedjenim licima.
distribucija pomoći materijalno
1974. Osnovan klub omladine Crvenog krsta u Subotici. Održano takmičenje u prvoj pomoći u kategoriji omladine i podmlatka. 1975. Osposobljavanje i ispit za vozače motornih vozila iz oblasti pružanja prve pomoći. 1977. Kursevi o higijeni životnih namirnica, ličnoj higijeni i zaraznim bolestima. 1978. 25. aprila kupljen objekat u ulici Trg žrtava fašizma broj 3. koji postaje sedište organizacije . 1979. Pomoć stradalima u katastrofalnom temljotresu u Crnoj Gori. Uspostavljena je saradnja sa Crvenim krsto grada Seged u NR Mađarskoj. Akcija rasljavanja stanara subotičke deponije. 1980. Osposobljavanje i priprema mladih za brak i porodicu. Obeležena desetogodišnjica akcije Za sunčanu jesen života. Inicijativa i aktivnosti na omasovljavanju organizacije sa mladima. Po tome posebno mesto zauzima dr Slobodan Pantelić. 1981. Akcija dobrosusedska pomoć. U Osnovnoj školi J.J. Zmaj osnovana prva ekipa učenika za obilzak starih sugrađana. 1982. Intenzivirane aktivnosti organizacijama.
oko
osnivanja
osnovnih organizacija
po
radnim
Posebne aktivnosto na planu prevencije bolesti ovisnosti - alkoholizma. Tim povodom osmišljen program Igra. U okrilju Crvenog krsta formiran Klub lečenih alkoholičara. 1983. Pomoć Kopaoniku nakon zemljotresa. Pomoć izbeglicama libancima.
palestincima i
28 1984. Crvei krst je dobitnik Oktobarske nagrade - oslobodjenje Subotice -
1986. Obeleženo sto godina postojanja Crvenog krsta u Subotici.
1991. Formiran magacin humanitarne pomoći na adresi Edvina Zdovca broj 2. i u ulici Matije Gubca broj 8. sa ukupno 210 m2 površine. Prihvat izbeglih i prognanih na Paliću. Aktivnosti u granicama mandata Crvenog krsta Subotica u vezi prihvata i smeštaja izbeglih i prognanih. 1992. Prihvat i distribucija humanitarne pomoći.
1994. Od aprila meseca u okviru Crvenog krsta funkcioniše narodna kuhinja sa 203. kuvanih obroka dnevno. 1995. Prihvat izbeglih i prohnanih nakon ratnih dejtava u bivšim republikama SFRJ. 1996. Aktivnosti u okviru mandata Crvenog krsta u vezi izbeglica i distribucija humanitarne pomoći iz medjunarodne donacije. 1997. Crveni krst Baošićima.
Subotice
je
realiozator
programa Letnje škole
podmlatka
u
Na Paliću se organizuje medjunarodni kamp prve pomoći i spasilaštva na void. U okviru Crvenog krsta Subotica funkcioniše služba spasavanja na void sa više od 50 aktivnih članova i sa 7 instruktora. 1998. Aktivnosti na planu spasilaštva na void dobijaju na značaju . Upućeno je 200 učenika osnovnih škola na oporavak – letovanje u objekat Crvenog krsta Srbije u Baošićima. Sve troškove boravka pokrio je Crveni krst Subotica iz sopstvenog budžeta. Uspešno se realizue program Letujmo kod kuće. Crveni krst Subotice postaje vlasnik odmaralištana na Paliu u vikend naselju sa ukupno 19. stambenij jedinica. U objektu su smeštena izbegla i prognana lica. od 1991 godine. 1999. Nadležna služba Crvenog krsta Subotica je u toku godine evidentirala ukupno 13.479 lica sa statusom izbeglog ili prognanog lica , odnosno 3.000 privremeno raseljeno lice.
29 Na adresi Put Jovana Mikića otvoren je Distributivni cemntar sa 1.700 m2 korisne površine i kuhinja sa kapacitetom od 6.000 obroka dnevno. Programom narodne kuhinje obuhvaćeno je u kontinuitetu 1.277 korisnika. Topli obrok se dostavlja na 11 distributivnih mesta. Prihvat i evidentiranje privremeno rasejenih lica sa Kosova i metohije. Crveni krst Subotice u toku bonbardovanja zemlje od strane NATO snaga intenzivirano deluje u okviru svog mandata. Vrši masovno obučavanja gradjana i specijalnih jedinica MUP-a iz oblasti ukazivanja prve pomoći, službe traženja i medjunarodnog humanitarnog prava. Omladina koja je osposobljena za ukazivanje prve pomoči aktivno učestvuje u saniranju nastalih povreda nakon izvršenih vazdušnih napada. 2000. U programu narodne huhinje u toku gonine pripremljeno je million obroka za 3.000 korisnika dnevno. U kategoriji domicilnog stanovništva evidentirano je ukupno 7.862 korisnika humanitarne pomoći u količini od 1.238.379 kilograma U kategoriji izbeglih i prognanih lica obuhvaćeno je ukupno 1.118 korisnika sa ukupnom količinom pomoći od 638.660 kilograma. U kategoriji privremeno raseljenih lica evidentirano je ukupno 800 korisnika sa ukupnom količinom humanitarne pomoći od 469.256 kilograma. U letovalištu Crvenog krsta Subotica na Paliću boravilo je ukupno 243 podmlatkara i omladinaca tokom letnjeg raspusta uz realizaciju bogatog programa. U maju meseci objavljen prvi broj časopisa HM revije. Poseban kuriozitet časopisa je i poseban prilog na brajevom pismu za slabovide i slepa lica. 2001. Crveni krst je realizator programa Letnja škola podmlatka u Baošičima. Započeta adaptacija i dogradnje objekza Crvenog krtsa na adresi trg žrtava fašizma broj 3. 2002. Svi planirani programi i aktovnosti se sprovode bez obzira na skučene prostorne mogućnosti organizacije nastale adaptacijom objekta. 2003. Organizovn oporvak školske dece u odmaralištu Crvenog krsta Crne Gore u Sutomoru. 05. jula četiri člana ekipa prve pomoći u kategoriji omladine kao predstavnici u ekipi nacionalnog društva učestvuje na takmičenju EFAC u Pragu.
30 Instruktori spasavanja na void održali obuku spasilaca u Sutomoru za potrebe Crvenog krsta Crne Gore. Promocija programa prevencija polno prenosivih infekcija. Promovisana jedinstvena akcija pod nazivom programa dobrovoljnog davalaštva krvi na paliću Humani božić dana 20. decembra.
Humana Subota u okviru 02. avgusta, kao i akcija
2004. U toku nedelje Crvenog krsta 08. maja adaptirani i dogradjeni objekat Crvenog krsta dat na korišćenje članovima organizacije. Održana medjunarodna manifestacija IFAK - Subotica od 06. maja do 09. maja. U periodu od 09. avgusta do 31. avgusta realiziran je projekat pod nazivom Koridor 10. u toku trajanja letnjih olimpijskih igara u Atini. 30. septembra oformljen klub dobrovoljnih davalaca krvi. Realizuje se program narodne kuhinje a distribuirano je ukupno 111.200 toplih obroka. Realiziran program novčane pomoći interno raseljenim licima u saradnji sa MKCK i Rpubličkim komesarijatom za izbeglice za ukupno 87 porodica. 2005. Posebni rezultati se postižu u saradnji sa transfuziološkom službom Zdravstvenog centra u Subotici darivanjem programa za elektronsku obradu podataka davalaca krvi na području Skupštine opštine Subotica. U toku godine se u kontinuitetu realizuju programi namenjeni deci iz romske raseljeničke populacije u cilju olakšanja socijalizacije i uklapanja u sredinu.
31 PREDGOVOR
Obeležavaući ovaj značajan jubilej, ovom publikacijom želimo se odužiti i odati priznanje svima koji su tokom proteklih stodvadeset godina, ispunjeni ljudskom plemenitošću, ostvarivali uzvišene ciljeve naše i medjunarodne humanitarne organizacije. Vreme koji je iza nas, kao i vreme u kome živimo , ispunjeni su nažalost, brojnim i velikim nesrećama, stradanjima i patnjama ljudi , izazvanih uglavnom ratovima, prirodnim nepogodama i socijalnim nepravdama. Ova kniga na svojim stranicama, beleži samo manji deo onoga što je naša organizacija Crvenog krsta učinila, pružajući rado i nesebično pomoć pojedincima, porodicama i stanovnicima nastradalih područja u zemlji i van njenih granica. Pomoć koja se davala, a koja se i danas izdašno pruža, nije ničim ograničena niti uslovljavana. Ona nije poznavala granice, niti deobe ljudi prema rasnoj, nacionalnoj, verskoj, političkoj ili bilo kojoj drugoj pripadnosti. Povod i motiv bio je i ostao unesrećeni čovek. U tome i jeste veličina i univerzalnost organizacije Crvenog krsta čime se mnoge druge organizacije bilo one nacionalne ili medjunarodne, ne mogu se pohvaliti. U proteklih stodvadeset godina oblike organizovanja i sadržaje rada, Crveni krst je prilagodjavao društvenim stanjima, uslovima i potrebama vremena. O tome nam govori i ovo izdanje, koja se oslanja na požutele stranice brojnih zapisa i dokumenata i sećanja naših poznatih i po radu cenjenih članova. U prvim decenijama, nakon osnivanja, Crveni krst je bio malobrojna dobrotvorna organizacija. Rezultati njegove aktivnosti iz tog vremena, tako skromni, zaslužuju veliko priznanje i reči hvale. Ljudi dobre volje posejali su plemenito seme koje je urodilo bogatim plodovima. Putem raznih vidova materijalne pomoći i zdravstvenog prosvećivanja, članovi ove organizacije su , svojim ličnim primerom, uticali na formiranje i razvijanje svesti o istinski ljudskim vrednostima, koje treba da krase čoveka u svakom kutku ove naše po mnogo čemu, ugrožene planete. Posledice dva svetska i velikog broja lokalnih ratova, ekonomska i kulturna zaostalost vekovima porobljenih i potlačenih naroda, česte prirodne nepogode i katastrofe, glad, masovna oboljenja i epidemije, ublažavani su tada, a i danas ih ublažavamo pružanjem raznih vidova pomoći. Zahvaljujući povoljnim društvenim uslovima u drugoj polovini dvadesetog veka, doživeli smo zavidan uspon i razvoj Crvenog krsta. Proslavljajući ovaj jubilej, možemo samo poželeti , da i mi i buduće generacije živimo i radimo u miru, imajući na umu uvek da čovek kao društveno biće može biti istinski srećan onoliko koliko i sam doprinosi sreći i blagostanju drugih ljudi. Đeno Andreković Monografija - 1986. odlomci
32
33
Stevan Mačković, istoričar, viši arhivist Gabor Lalija, viši arhivist
UMESTO UVODA Pre dvadeset godina (1986.) kao doprinos obeležavanjs stogodišnjice osnivanja Crvenog krsta u Subotici, pojavila se u izdanju NIO „Subotičke novine“, dvojezična publikacija - „Crveni krst u Subotici 18861986.”. U njoj je veća grupa veća autora obradila nastanak te međunarodne humanitarne organizacije u Subotici i njeno delovanje u kasnijim periodima. Kolege koje su potpisale istorijski deo dale su radu značajan doprinos istražujući u fondovima Istorijskog arhiva i Gradske biblioteke. Sledeći njihove rezultate kao osnovu, kolegi Gaboru Laliji i meni, je sa jedne strane izuzetno olakšan zadatak u pronalaženju odgovarajuće građe i njenom tumačenju, a sa druge istovremeno i otežan, pošto je većina dostupnih izvora već bila obrađena. Sama pređašnja Monografija o stogodišnjici Crvenog krsta je dragocena literatura o temi koju obrađuje. Istovremeno ona svedoči i odaje atmosferu, društveno okruženje u kojem je nastajala. Verujemo da i ova nova obrada prošlosti Crvenog krsta u Subotici također donosi neke nove a za temu važne činjenice, kao što i one poznate posmatra iz drugačije vizure primerene današnjem vremenu.
34 CRVENI KRST SUBOTICE OD OSNIVANJA DO PRVIH GODINA NAKON II SVETSKOG RATA (/1882/ 1886-1946) „Valjda najbogatiji i ujedno najprotivrečniji period u istoriji Subotice bio je Dualizam (1867-1918).“115 U to vreme u gradu se oseća narastanje i zamah, kako privredno ekonomskog razvoja, tako i onih dešavanja u političkoj i društvenoj sferi. Dolazak železničke pruge 1869. godine116, osnivanje finansijskih i privrednih ustanova kao na pr. Električne centrale, izgradnja modernog centra grada sa monumentalnom gradskom kućom, samo su neki od markantnijih stepenika na tom putu. Tada započinje i proces masovnog osnivanja raznih udruženja i kasina. Subotica se nalazila u Bačko-Bodroškoj županiji i imala status Slobodnog kraljevskog grada, koji joj je omogućavao izevsnu lokalnu samoupravu. Ona je bila ograničena zakonskim rešenjima, a predstavnici centralne vlasti, kao na pr. veliki župani su imali kontrolnu i korektivnu ulogu u odnosu na lokalnu vlast. Prvi činovnik Grada i predsednik gradskog Veća je bio gradonačelnik. Teritorija na kojoj se prostirala administrativna vlast Subotice bila je 1905. godine oko 170 000 katastarskih jutara117. O rasporedu stanovništva na toj velikoj površini, koja se smatrala za „najveću palanku u zemlji“, može se suditi i po broju kuća. U samom gradu ih je 1900. godine bilo 5 856, a na periferiji koju čine pustare i sela 6 536118. Popis stanovništva iz 1880. godine navodi brojku - 61 367, onaj iz 1890. – 73 000, 1900. – 82 122 a 1910. godine – 94 610119. Sa jačanjem građanskog sloja razvija se i specifičan kulturni život, koji često uspeva da prati aktuelna evropska dešavanja. *** Organizacija „Crvenog krsta zemalja svete mađarske krune“ zaživela je 1881. godine. Na čelu joj se nalazio grof Đula Karolji. U tom periodu, kao što je i inicijativu za širenje i omasovljenje Crvenog Krsta, vodio sam državni vrh, akciju na lokalu pruzimaju i usmeravaju područni organi vlasti. Tako i u Subotici Gradska Skupština na sednici od 25. januara 1882. godine120 donosi odluku da Grad (Municipija) stupi među članove utemeljivače Crvenog Krsta uplatom od 100 forinti kao i uplatama od po 20 forinti u narednih pet godina. To je bio prvi korak, ispostaviće se više samo formalni i ukalkulisan od strane inicijatora i čelnih aktera, tj. velikog župana, kao jedan od poteza u tada vođenoj snažnoj politićkoj borbi. On ipak nije urodio očekivanim rezultatom, mada je sam tadašnji gradonačelnik Ivan Mukić vodio posebnu komisiju koja je trebala da radi na formiranju filijale društva Crvenog Krsta. Po nekim izveštajima, koji pišu gradski funkcioneri, kao na. pr. - gradonačelnik Lazar Mamužić, 1885. godine, Crveni krst je tada imao 450 članova, što bi značilo da je po broju 115
Laslo Mađar, Ilustrovana istorija Subotice, Subotica 2004, st.115 vidi: Laslo Mađar, Izgradnja železničke pruge Segedin – Subotica (1864-18969), Ex Pannonia br. 1, Subotica 1996, st. 111-128 117 Laslo Mađar, Ilustrovana istorija Subotice, Subotica 2004 st. 125. 118 Isto, st. 125 119 Te 1910. godine Beograd je imao 89 876, Zagreb 79 038 a Novi Sad 30 593 stanovnika. 120 Istorijski arhiv Subotica (dalje IAS), F:2 , Zapisnik 1882. godine, odluka br. 10499/21 116
35 članstva vrlo respektabilno udruženje. Međutim docniji razvoj događaja, kao i svi kasniji zvanični izveštaji, kao godinu utemeljivanja Društva navode 1886. Do toga dolazi, opet zalaganjem organa gradskih vlasti, na sednici Skupštine održanoj 31. marta 1886. godine121 kada je jednoglasno doneta odluka o osnivanju filijale. Za predsednika je izabran velki župan Aurel Janković, a gradskom Veću povereno da radi na upisu članova. Gradski ekonomski većnik Jožef Sigeti i veliki beležnik Josip Kulunčić su dobili zadatak da vrše upis članova subotičke filijale Crvenog krsta. Neki od članova osnivača su bili: Grad Subotica sa 200 ft, udova Jakoba Vojnića iz Bajše sa 60 ft, udova Katalin Papić sa 50 ft, Subotička štedionica d.d. sa 40 ft, Supruga dr Nikole Milašina s 2o ft. Izraelitska crkvena opština sa 20 ft. O radu u prvim godinama od osnivanja se može suditi i na osnovu dokumenata koji su nastajali na sednicama Odbora društva Crvenog krsta a koje je vodio sam veliki župan Aurel Janković. One su tada održavane mesečno. Podrška subotičkoj filijali dolazila je i iz Budimpešte, nju je pružao član uprave Zemaljskog Crvenog krsta, tadašnji narodni poslanik Subotice Imre Ivanka. Za njegovo ime ostala je zabeležena i akcija priprema za formiranje jedne ratne bolnice kada je na sednici održanoj 24. oktobra 1886. godine doneta vrlo pretenciozna odluka da se u Subotici ona formira sa lokacijom na železničkoj stanici i to sa čak 210 kreveta. Značajan izvor finansiranja su bili i prihodi od koncerata sa igrankama, a prvi je održan početkom 1887. godine u saradnji sa Prvim subotičkim ženskim orkestrom. U kasu se slilo preko 400 forinti. Tesna povezanost organa vlasti i Crvenog krsta očitovala se i u daljem radu. Gradsko Veće je odlučilo da u cilju pripremanja i osposobljavanja Crvenog krsta za delovanje u slučajevima rata i opasnosti, obezbedi 40 opremljenih kreveta i odgovarajuću prostoriju. No, očekivani rezultati u plemenitoj misiji mogli su se realizovati tek sa masovnijim uključivanjem građanstva. Upravo ka tom teže i raspisi Ministarstva unutrašnjih poslova iz 1890. godine u kojima se traži da se u svakom mestu i srezu osnivaju filijale, da se u njih upiše barem 10 članova na jednog vojnog obveznika, te da se stanovništvo obaveštava i informiše o ciljevima Crvenog krsta, pošto samo tako taj plemeniti poduhvat može uspeti i doneti rezultate.122 Najbolje svedočanstvo koliko se razvio i ojačao Crveni krst u Subotici daje sumarni izveštaj o radu zemaljske organizacije tokom 1893. godine123 u kome stoje i sledeći podaci:
121
IAS, F:2 , Zapismik 1886, IAS, F:2. ured vel.župana 76/1890 123 IAS, F:2. ured vel.župana 471/1894 122
36 GRADSKI ODBOR U SUBOTICI Društvo osnovano: Broj članova osnivača: Članova sa ulogom od 10 forinti: Redovnih članova: Ukupan broj članova: Ukupan prihod:
1886. godine 24 98 390 512 1522,46 forinti
U narednom periodu, kako saznajemo iz izveštaja124 koji 1897. godine šalje centrali u Budimpeštu, poverenik Društva Jožef Sigeti, rad i delovanje Crvenog krsta ide uzlaznom linijom. Jožef Sigeti je otvorio 1897. godine apoteku Kod crvenog krsta, a zauzvrat se obavezao da će za potrebe lečenja bolesnika i ranjenika u stacionaru Crvenog krsta obezbeđivati lekove. Ta firma, odnosno njen naziv, je potrajao sve do kraja II sv. rata. Treba istaći da je upotreba simbola Crvenog krsta bila vrlo dobro regulisana, tj. zaštićena, ali verovatno tek u kasnijem periodu, kako se to vidi i iz raspisa Ministarstva za trgovinu iz 1913. godine.125 Period zatišja u radu Crvenog krsta nastupa od 1900. godine. No, prilike za aktivno delovanje i ispunjavanje humanitarne misije organizacije daće naredno desetleće, koje približava i 1914. godine i uvodi Evropu, Monarhiju, pa time i Suboticu, u do tada najkrvaviji sukob svetskih rezmera. U 1912. godini Društvu pristupa gradonačelnik Karolj Biro126, kao i istaknute javne ličnosti Bela Vermeš koji će vršiti u 1913. godini i funkciju predsednika, Joca Manojlović127 i Tereza Hartman128. S početkom 1914. godine na zemaljskom nivou se pristupa počecima organizovanja ustanova dobrovoljnih bolničarki, odnosno kurseva za njihovo osposobljavanje.129 Tada se kao predsednica javlja udova Đerđa Mađara. Sa izbijanjem rata i nastupanjem ratnih dejstava, u kojima učestvuju i formacije sa teritorije Subotice, javlja se i problematika ratnih ranjenika, invalida, kao i i ostalih socijalnih posledica (ratna siročad i drugo) uzrokovanih stradanjima na bojnim poljima. Zbrinjavanju i lečenju ranjenika, pomaže i doprinosi i subotička filijala organizacije Crvenog krsta koja se starala za bolnicu „Ležećih bolesnika“ i „Teških bolesnika“.130 Isto 124
IAS, F:2, ured vel.župana 283/1897 F:2. XIX 48/1913. Iz dokumenta saznajemo da je jedan sporazum iz 1906. godine precizno regulisao izgled i način upotrebe simbola i reči Crveni krst. 126 Dr Karolj Biro (Bíró Károly) (1864-1952) advokat, gradonačelnik u periodu od 1901. do 1918. godine. 127 Joca Manojlović, advokat (Subotica 1872-1956). vidi: Tatjana Segedinčev, Braća Vladislav i Jovan Manojlović, Ex Pannonia br. 9-10, Subotica 2006 128 Tereza Hartman rođena Šreger ( Schrégér Teréz), (Szentes 1863 - Subotica 1940) bila je supruga Rafaela Hartmana, jednog od osnivača firme "Hartmann és Conen". Mada je imala samo 2 razreda osnovne škole odlikovao ju je izuzetan poslovni osećaj. Sa razvojem firme, potvrdiće se kao veliki dovrotvor i pomagač dobrotvornih, humanitarnih i prosvetnih udruženja i institucija u Subotici. 129 Vršene su pripreme i za kurseve u Subotici. 130 IAS, F:2.XV 336/1915 125
37 tako pojačano se radilo i na sabirnim akcijama u kojima se sakupljao novac, ali i prilozi u naturi. Vojnicima na frontu ta pomoć je redovno prosleđivana. U 1914. godini iz Subotice je bilo 238 prijavljenih žena za bolničarke. One su zahvaljujući angažovanju banke131 koja je osposobila u Rajhlovoj palati bolnicu za ranjenike, mogle da pomažu i leče prispele vojnike. I sanatorijum dr Đerđa Šante132, gde su se inače i nalazile kancelarije društva, primao je lečilo ranjenike. O aktivnostima subotičana za vreme rata na humanitarnom polju i angažovanju u Crvenom krstu može se suditi i na osnovu dodeljenih medalja. „Na početku rata 1914. car je ustanovio poebnu medalju Crvenog krsta, koja se dodeljivala kao priznanje za patriotski i humanitarni rad. Prva dva stepena medalje dodeljivao je sam car kao patron Crvenog krsta u Monarhiji, a ostala tri stepena njegov zamenik princ Franja Salvator. Tom medaljom odlikovani su mnogi subotičani (na pr. direktor električne centrale, operska pevačica Marija Milašin, supruga Rafaela Hartmana).“133 *** Jesen 1918. godine, kraj četvorogodišnjeg ratnog sukoba, čije su linije borbi i frontova bile udaljene od Subotice, a koji ipak nije poštedeo ni ovaj region gubitaka, kako u ljudskim žrtvama tako i materijalno-ekonomskim, donosi splet vojnih, političkih, diplomatskih, državno pravnih akcija, izraslih na talasu poraza Centralnih sila, raspada Austro-Ugarske Monarhije, a usmeravanih težnjama sila pobednica da uspostave novu geopolitičku kartu i ovog dela Evrope, koje će bitno odrediti i dalju sudbinu ovih prostora. Jedna od njih je i ulazak srpske vojske u Suboticu 13. novembra 1918. godine, samo nekoliko časova pre potpisivanja Beogradskog ugovora o primirju (između mađarske vlade i komandanta savezničkih snaga), te uspostavljanje demarkacione linije prema Mađarskoj od strane snaga Antante, čime se stvara na ovom području vrlo složen državnopravni provizorijum. Događaji koji su usledili nakon toga, Velika narodna skupština u Novom Sadu – 25.11.1918. godine i njene odluke o otcepljenju i pristupanju Kraljevini Srbiji, te formiranje nove južnoslovenske državne zajednice, Kraljevstva Srba, Hrvata i Slovenaca – 1.12. iste godine, označili su, usmerili i odredili dalju sudbinu Subotice, baš kao i drugih delova teritorija “zemalja krune Sv. Stefana” u južnoj Panoniji, koje prelaze u novu sferu uticaja ulazeći u “srpski imperium”134, a zatim i u jugoslovensku državu. Time u Subotici započinje jedan novi istorijski period, koji će biti omeđen novouspostavljenim državnim okvirima, obeležen novim ideološko-političkim i nacionalnim smernicama, pa time i iziskivati prilagođavanje svih društvenih faktora,
131
Privredna banka d.d. - Délvidéki Közgadasági Bank r.t. Dr Emil Libman, Istaknuti lekari Subotice (1792-1992), Subotica 2003, st. 51-55. Objekat koji se nalazi u današnjoj ulici Ivana Gorana Kovačića, tadašnja Lenkei ulica broj 174, izgrađen je upravo za sanatorijum 1906. godine. Dr Đerđ Šanta, istaknuti hirurg ginekolog ( Tenke 1863 - Budimpešta 1947) po završetku studija radio je 1888. i 1889. godine u bolnici Crvenog krsta u Budimpešti. 133 Stevan Sentđerđi, Subotički Crveni krst od 1886. do 1914. i od 1914. do 1918., Crveni krst u Subotici 1886-1986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 28. 134 Iz govora na svečanoj sednici Senata povodom 15 godina od oslobođenja Subotice.IAS, F:47. Zapisnik Senata 1933. g. 132
38 uslovima koji su zavladali. Od perifernog položaja u Monarhiji grad dospeva u sam pogranični region Kraljevine SHS, gubeći zaleđe sa kojim je do tada bio povezan. Nakon svakog rata u domenu socijalne politike najaktuelnija su pitanja – invalida, ratnih udovica i siročadi, nezaposlenih i neopskrbljenih, gradske i seoske sirotinje. Subotica nije bila zahvaćena direktnim vojnim operacijama. Pomeranja i promene strukture stanovništva uočavaju se u nastupajućem periodu. U Suboticu se doseljava izvestan broj novopridošlih stanovnika, mahom Srba i Crnogoraca iz Srbije i drugih krajeva, agrarnih aspiranata, trgovaca i zanatlija, činovnika i vojnika, zatim optanata, koji dolaze sa teritorija biše Monarhije, ali i onih drugih nacionalnosti, poput Jevreja koji tragaju za privrednim šansama. Posebnu grupu doseljenika čine Rusi izbegli pred revolucionarnim vlastima.135 Sa druge strane teče proces manjeg obima, iseljavanja stanovništva mađarske i namačke nacionalnosti. Prvih poratnih godina u zemlji, pa i u Subotici vladale su nestašice hrane, ogreva i robe široke potrošnje. Snadevanje je bilo racionalizovano, najsiromašniji slojevi su od, u tu svrhu formiranih gradskih tela, dobijali minamalna sledovanja brašna. Vladala nestašica uglja i ogrevnog drveta136. Po zakonskim propisima koji su važili u periodu Monarhije137 Subotica je morala da se stara o svim siromasima koji su bili zavičajni na ovoj teritoriji. I u čitavom međuratnom razdoblju Grad je preduzimao niz akcija na suzbijanju problema siromaštva, od kojih je najzamašnija bila otvaranje narodnih kuhinja. U organizaciji gradske vlasti, u prvo vreme nakon 1918. godine, u Senatu, postojao je Sirotinjski odbor, koji je imao zadatak da se bavi pitanjima načina pomoći najsiromašnijima. On se u tridesetim godinama transformisao u Socijalni pododbor. Na čelu mu je 1932. godine bio dr Matija Evetović138. Od 1934. godine postoji i Kulturno socijalno odeljenje u strukturi gradskih vlasti. Krajem 1918, i u 1919-20. godini u Subotici, kao i u široj regiji, vladala je nestašica hrane, uglja, drva, gasa, petroleja, benzina, industrijskih proizvoda – šećera (od marta do oktobra 1920. nije ga bilo gotovo uopšte). Veoma je bio veliki broj "neopskrbljenih" o kojima se starala "Gradska aprovizicija". U 1919. bilo ih je 24.013, a u 1920. godini 18.477.139 Vlasti su imale pravo da rekviriraju hranu za zbrinjavanje stanovništva. Oskudica najsiromašnijih slojeva je bila izrazita. Iz izveštaja senatora za ishranu - Aleksandra Suvajdžića, iz 1920. godine, saznajemo da niko nije hteo da predaje hranu, da su se velike količine žitarica izvezle u pasivne krajeve i inostranstvo.140 Cene žitarica su rasle, a taj trend je, dobivši zamah polovinom dvadesetih godina, potrajao sve do
135
Vidi: Miroslav Jovanović, Doseljavanje ruskih izbeglica u Kraljevinu SHS 1919-1924, Beograd 1996; Tatjana Petković, Iz života ruske emigracije u Subotici u periodu od 1919-1941, Ex Pannonia br. 1, st. 155-164 136 Ugalj je bio deficitarna roba i nije se praktikovala njegova upotreba za u svrhu grajanja. 137 „Ubogim i nemoćnim na osnovu paragrafa 145 Zak. Čl. XXII iz 1886. god. Po kojem je zavičajna opština dužna da se brine za sva ona lica, koja se bez pripomoći opštinske ne bi mogla izdržavati.“ IAS, F: 47 IV 5803/1932 138 Dr Matija Evetović (Subotica, 24. II 1894. – 2. VII 1972.), pisac, podgradonačelik Subotice, ravnatelj subotičke Gimnazije, Gradskog muzeja. 139 Aprovizacija je vodila poimenične spiskove, radi dodele pomoći u brašnu. IAS, F:47.1199. I 129/1919, XXIII 101/1920. 140 IAS, F:47. XXIII 96/1920.
39 prvih godina trećeg desetleća. Grad Subotica je na ime pomoći nezbrinutima 1921. godine utrošio 81 820, 1922. – 202 501, a 1923. godine 338 110 dinara.141 Drugi veliki otežavajuči faktor koji je uticao na celo društvo bila je ekonomska kriza, koja na našim prostorima započinje već polovinom dvadesetih godina, a dostiže kulminaciju 1929-1933. godine, kao i u svetskim okvirima. Pored pogoršanja položaja sloja poljoprivrednika, i radnički proleterijat time dospeva u tešku situaciju. Prosečna kupovna moć subotičkog stanovništva bila je veća u periodu 1910-1914, nego tokom čitavih petnaestak godina nakon završetka rata.142 Stabilizacija započinje polovinom tridesetih godina, ali je prekida započinjanje novog ratnog sukoba 1939. godine143. I u Subotici se jasno beleži ta predratna atmosfera, koju prati čitav niz pojava ekonomske ali i društvene prirode, kao na pr. porast nacionalne homogenizacije. Teritorija grada Subotice u međuratnom periodu prostirala se na površini od 140 611 k.j. što odgovara 809,166 kv. km. Po podacima iz 1927. godine, od ove površine “unutarnji” grad zauzimao je 1 992 k.j, kupalište Palić 1 812 k.j. a pustare t.j. periferija grada Subotice ( salaši) zauzimale su površinu od 136 807 k.j. Razlike između “unutarnjeg grada” i “salaša” su bile velike. “Centar Subotice imade karakter grada, dok okolina ovog centra i periferija imaju sve osobine sela.”144 U unutrašnjem gradu (centru), koji se delio na XII kvartova, bilo je 9200 kuća i približno 60 000 stanovnika , a na spoljašnjem delu, koji čine 24 naselja (Bajski vinogradi, Bikovo, Čikerija, Tavankut, Hajdukovo, Kelebija, Šupljak, Zobnatica, itd.) bilo je 8015 kuća i 43 000 stanovnika. Broj “domova, kuća i drugih zgrada za stanovanje” iznosio je po popisu iz 1931. godine 19.098.145 Po nesređenim podacima gradskih vlasti 1921. godine bilo je 101 709 stanovnika, 49 024 muških i 52 685 ženskih, 19 040 domaćinstava, 2060 zanatlija, 8 519 radnika146 Nakon popisa 1931. godine beleži se 24 466 domaćinstava, 100 058 stanovnika, 48 703 muških i 51 355 ženskih.147 Od togukupnog broja približno polovina – 50 767 živela je u Subotici a ostatak na okolnim naseljima, pustarama i salašima.148 U 1945. godini ima 19 821 kuća-domova 149 Mada je ukupno stanovništvo Subotice vrlo specifično teritorijalno raspoređeno, polovina u užem gradu, sa naznakama karakteristika građanskog sloja, a druga polovina na okolnim mestima i salašima, sa osobinama bližim stanovništvu sela, ipak je ta velika brojnost predstavljala jedan od elemenata za pokušaje razvoja i jačanja privrednih i drugih
141
Milenko Palić, Pregled administrativno - teritorijalnih promena u Vojvodini 1918-1941, Zbornik za društvene nauke, sv. 38, Novi Sad 1954, st. 27 142 Položaj radničke klase u 1926-27 godini, Radnička Komora za Vojvodinu, Novi Sad 1927. Radničke plate su tada bile u proseku od 600 do 1000 dinara, a cena hleba 2,5 dinara, šećera 13, goveđeg mesa 13, čokolade 30 144 Kosta Petrović, Kr. Slob. Grad Subotica i kupalište Palić, Subotica 1928. st.XVII. 145 IAS, F:47. I 558/1931. 146 IAS, F:47. II 44/1928. Po „maternjem jezikui narodnosti je bilo 71 085 Jugoslovena, 523 ostalih Slovena, 2 349 Nemaca, 27 561 Madžara, 191 ostalih narodnosti“. To su podaci koje gradska vlast dostavlja za potrebe publikacije Matica živih i mrtvih Srba, Hrvata i Slovenaca. IAS, F:47. II 44/1928 147 IAS, F :47. Gradonačelnik 853/1931 148 IAS, F:47. II 3603/1938. Palić je po podacima iz 1935. godine imao 1701 stanovnika, Žednik 2705, Gornji Tavankut 2892 a Donji Tavankut 3386. IAS, F:47. II 416/1935 149 IAS, F:70. 9090/1945
40 civilizacijskih potencijala, koji doduše nisu do kraja ostvareni, zbog niza drugih otežavajućih faktora, mahom geostrateške i političke prirode150. O relativnoj zaostalosti u oblasti gradsko komunalne infrastrukture, dovoljno je reći da Subotica u čitavom međuratnom periodu nije dobila javnu vodovodnu mrežu, snabdevanje je vršeno sa javnih i privatnih bunara, kanalizacija je bila izgrađena samo u manjoj dužini, a i ta je bila većinom otvorenog tipa, većina puteva je bila bez kamenog (kaldrme) ili asfaltnog sloja, to jest bili su to tzv. letnji putevi, zimi gotovo neupotrebljivi zbog blata, javno osvetljenje je pokrivalo samo manji deo centra grada. Upravo samo taj deo, oko monumentalne Gradske kuće, je i pružao sliku i odavao utisak grada, tu su bile koncentrisane zgrade javnih ustanova, kuće i palače bogatih građana, trgovačke i druge radnje, tu je bila tramvajska pruga, ulice kao i trotoari popločani, dok je okolina tog dela i periferija više ličila na selo, po svojim kućicama, većinom od naboja, po blatnjavim ulicama bez ikakvog osvetljenja, U tim činjenicama treba tražiti i korene označavanja Subotice kao „najvećeg evropskg sela“151. Ona je zaista bila velika po površini, na njoj bi se po nekim prosecima drugih gradova, moglo smestiti tri puta više stanovnika, gradska periferija je zaista i imala seoski izgled, a stanovništvo se većinom bavilo poljoprivredom, ali Subotica nikako nije bila – selo. Pre bi se moglo reći, da je ona posedovala i izgrađivala sve ono što karakteriše gradove, počevši od materijalne osnove, privrede, trgovine, bankarstva, preko saobraćajnih komunikacija, železničkih ali i tramvajskih pruga, do oblasti kulture i prosvete, pozorišta, škola, itd, ali je zadržala usađene osnove ravničarskih naselja. Imala je gradsko jezgro i tanak sloj građana, oko koga se koncentrisalo ostalo mnogobrojno stanovništvo. O socijalno zdravstvenom stanju pupulacije dobijamo naznake iz sledećih crtica. Po izveštaju gradskog fizika o stanju populacije u novembru 1923. godine je bilo rođeno 179 dece, 2 mrtvorođena deteta, a u prvoj godini je umrlo 31, u uzrastu od 1 do 7 godine 21, u uzrastu preko 7 godina - 87, svega zajedno 139, što je značio da je priraštaj bio 40.152 List Subotički glasnik br. 10 od 11.2.1926. godine na sdrugoj strani u članku „Zdravstvene prilike u našem gradu u kretanju populacije” donosi podatke iz godišnjeg izveštaja „gradskog fizikusa” za proteklu 1925. godinu. Saznajemo da je od akutnih zaraznih bolesti, najviše bilo obolelih od „trahome” – 549, od tifusa 71 - a umrlo je 11 lica, od šarlaha je obolelo 60 - a umrlo 9, od „tifterije” je bilo 36 obolelih i 8 umrlih. „Ogromna je šteta što se ne vodi statistika o kretanju tuberkoloznih obolenja, jer kao što je poznato tuberkoloza je tipična bolest naših sugrađana pored trahome.” Po nekim drugim izvorima može se naslutiti da je ona bila izuzetno velika, do 30 smrtnih slučajeva na 1000 ljudi.
150
Kako se i u tom međuratnom periodu ispostavilo, sama veličina grada sa svojom okolinom, nije dovoljno jak garant rasta i napredka. Drugi jugoslovenski centri, poput Beograda, Zagreba ili nama bližeg Novog Sada, koji su uneli u novu državu slične ili znatno manje demografske potencijale, razvijali su se mnogo brže i uspešnije od Subotice. Otežavajuće okolnosti za Suboticu u tom vremenu su bili njen pogranični položaj, relativna demografska dominacija mađarskog stanovništva, njen dominantno poljoprivredni karakter u produkciji, malobrojnost “slovenskog” (srpskog, hrvatsko bunjevačkog) građanskog sloja. 151 Taj izraz u javnim obraćanjima, često je koristio i subotički gradonačelnik (1929-1931), brigadni general Selimir Ostojić (Beograd 1875 - 1931). Da li mu se može pripisati i autorstvo nad njim, nije nam poznato. 152 IAS, F:47. I 1/1923
41 Kretanje populacije je bilo sledeće: ukupno rođeno 2914 dece ( 1465 muške i 1449 ženske), ukupno umrlih 2148153, što je davalo prirtaštaj od 766 lica. Po podacima sekretarijata radničkih komora mortalitet odojčadi je u Vojvodini iznosio čak 26,7 na svakih 1000,a na primer u Holandiji samo 5,1.154 Po izveštaju Matičarskog ureda Subotica broj rođenih u 1927. godini je bio 2225, umrlih 1871, a venčanih 782. Po tom izveštaju, uzevši podatke iz drugih Matičarskih ureda sa teritorije Grada, rođeno je ukupno 3169, umrlo 2356, a venčano 970 lica.155 O težini socijalnih problema polovinom tridesetih godina, svedoče podaci po kojima je od 8.12.1935- do 15.3.1936. godine u Gradskoj narodnoj kuhinji za „nezaposlenu gradsku sirotinju, siromašnu decu i nemoćne starce“156 podeljeno 30 494 obroka, a dnevno se na kazanu nalazilo 180-190 porodica.157 Deljeno je i brašno, sposobni za rad su angažovani na vršenju javnih radova. Na tim poslovima je radilo 1332 lica, a njihova nadnica je iznosila od 17 do 20 dinara.158 Po podacima gradskih vlasti tada je evidentirano 2147 nezopslenih lica, od toga najviše zemljoradnika – 1845, stručnih radnika – 192, sposbnih za lakši fizički rad – 100, i muzikanata – 10. „Svi su ovi nezaposleni radnici članovi grada Subotice. Kad se broju ovih nezaposlenih radnika doda broj dece, prosečno po 3 dece na svaku obitelj, onda bi ukupan broj nezbrinutih iznosio oko 6500, što daje u procentu od 100 000 stanovnika, svega 6,5%.“159 U Subotici su u međuratnom periodu, pored Crvenog krsta postojale i delovale i druge dobrotvorne i humanitarne organizacije i društva. O njima gradske vlasti 1936. godine iznose sledeće: „Privatna dobrotvorna i humana društva vrlo lepo i uspešno deluju u ovom gradu. Vredno je spomenuti društva: Dobrotvorna zajednica Bunjevaka, Dobrotvorna zajednica Srpkinja, Jevrejsko sv. Društvo, kuhinja Franjevaca, kuhinja rimokatoličkih župa. Sva ova društva daju dnevnu hranu sirotinji, pa u mnogom potpomažu akciju grada oko suzbijanja nezaposlenosti i zbrinjavanja sirotinje, a na poziv grada rade u zajednici tu plemenitu i humanu svrhu.“160 Jedna od najstarijih humanitarnih organizacija u Subotici bila je Subotička ženska zadruga Milosrđe /Szeretet/ osnovana još 1872. godine. Ona se 1933. godine starala o pomaganju učenika doručkom - hlebom i mlekom, u jednom delu grada – V krugu, odnosno onih koji su pohađali škole Mlaka i Jasibara. Još neke od njih su: Prva subotičke jevrejske pučke kuhinje161, odnosno Subotička jevrejska ženska zadruga i pučka 153
Od toga broja, nesrećnih slučajeva, samoubistva i umorstava bilo je 49. U Gradsku bolnicu je bilo primljeno ukupno 5340 bolesnika a umrlo je 212. 154 Za zaštitu i osiguranje radnika, Memoar centrale Sekretarijata radničkih komora i slobodnih radničkih sindikata podnet predsedniku Ministarskog saveta i Ministru socijalne politike, Beograd 1929, st. 66. 155 IAS, F:47. I 25/1927 156 IAS, F:47. IV 1586/1936 157 IAS, F:47. IV 1586/1936 158 Radnici su zapošljavani na zidanju „Narodnog doma viteškog Kralja Aleksandra I ujedinitelja“ i Stadiona za veliki sokolski slet. 159 IAS, F:47 1586/1936. Po podacima Mesnog međustrukovnog odbora Ujedinjenog Radničkog Sindikalnog Saveza Jugoslavije u Subotici je bio znatno veći broj nezaposlenih: oko 10 000 poljoprivrednih i 3000 industrijskih radnika. 160 IAS, F:47 1586/1936 161 IAS, F:47.2. Zapisnik 1921-1922. 19 PS, 803/1922. Dr Zoltan Lorant, sekretar pisao je molbu Proširenom Senatu (gradskoj skupštini) i dobio 5000 dinara za 1922. godinu.
42 kuhinja (izdavala je tokom 1933. godine novčane mesečne pomoći za 90 lica, u iznosu od 30 do 100 dinara, delila odeću i obuću, hranila decu koja su stajala pod nadzorom Jevrejskog patronažnog društva), Dobrotvorna zajednica Bunjevaka, Katoličko divojačko društvo, Društvo sv. Vincencija, Evangelističko žensko udruženje, Dobrotvorna zadruga srpkinja. Za razliku od tih društava osnovanih na užim, konfesionalnim ili nacionalnim osnovama, teška socijlna situacija u gradu, naterala je i same gradske vlasti da pristupe osnivanju jedne šire zasnovane i od vlasti pomagane organizacije. To je bilo -Društvo za pomaganje bednih i nevoljnih Dobro delo osnovano 1929. godine uz pomoć tadašnjeg gradonačelnika đenerala Selimira Ostojića.162 Prvu Upravu se činili: gradonačelnik Ostojić kao predsednik i još tri podpredsednika, 20 članova, 5 zamenika i 2 revizora. U njoj su bile istaknute ličnosti iz političkog , privrednog (na pr. Jakobčić Konen Vilim industrijalac), kulturnog života grada ( Šokčić Josip – književnik i novinar). Doneta je senatska odluka kojom se tom društvu, počevši od 1.1.1930. godine dodeljuje iz gradskog budžeta suma od 50 000 dinara. U početku je imalo kancelariju u Gradskoj kući i jednog činovnika. Zatim je dobilo zgradu u Železničkoj ulici br. 9, da tamo organizuje kuhinju koja bi se starala o pripremanju hrane za siromašne. Sa druge strane i gradske vlasti - odlukom gradskog Senata 1932. godine kojom je odlučeno da se „pristupi podizanju pučke kuhinje“163 i da se za tu svrhu iz budžeta odvoji suma od 172 800 dinara, kreću u neposredno staranje o ishrani najugroženih. Po pravilima Dobrog dela „svrha je društva, da zajedničkom saradnjom svojih članova, ostalih humanih društava u Subotici i uprave opštine grada Subotice potpomaže bedne i nevoljne na teritoriji grada Subotice“. Predviđeno je da taj cilj ostvaruje davanjem besplatnih obroka, obuće i odeće i davanjem smeštaja. U 1933. godini toplu hranu je dobivalo 450 lica, a ukupno je izdato 79 497 obroka hleba po 500 grama i 86 763 obroka tople hrane.164 Dobro delo je u 1940. godini imalo 150 štićenika, mahom nemoćnih i starih, „a u cilju umanjenja zimske bede kod subotičke sirotinje“ i uzelo je na sebe i ishranu „još 50 lica iz redova nezaposlenih mlađih ljudi isključivo mladih porodica sa 3 – 7 dece“165. Time je obezbeđivalo po jedan obrok dnevno za ukupno 200 osoba. Grad je imao i svoju posebnu ustanovu za zbrinjavanje siromašnih i socijalno ugroženih lica. To je bio Uboški dom.166 „U ovaj se dom primaju siromašni zavičajnici grada Subotice, koji su bez ikakvog imanja, stari i nemoćni i za svaki privredni rad nesposobni.“167 U jednoj akciji Gradske policije u cilju suzbijanja prosjačenja, juna 1938. godine, uhapšena su 64 lica, kažnjena sa tri dana zatvora „i stavljena u Uboški dom na čuvanje“.168 Nalazio se na adresi Beogradski put 117. U 1940. godini se toj zgradi namenjuje da bude „Institut civilne zaštite“.169 162
IAS; F:47 I 2/1930. Selimir Ostojić, konjički brigadni đeneral u penziji, gradonačelnik 1929-1931. godine. 163 IAS; F:47. IV 812/1932 164 IAS, F:47. IV 257/1934 165 IAS; F:47 IV 14297/1940 166 U decembra 1933. godine tamo je bilo 67 lica, januara 1934. primljenoje 9, izašlo 3 i umrlo 8 lica. 167 IAS, F:47 IV 5803/1932. Starci starice su dobivali tamo smeštaji hranu, nezaposleni i siromasi damo ručak. 168 IAS; F:47 IV 3295/1938. Policija je tražila da se ta lica strožije čuvaju u Domu, a ne da se puštaju već drugi dan. 169 IAS, F:47. III 12/1940
43 *** Od prvih dana dolaska, Rusi u Subotici, činili su relativno homogenu i zatvorenu celinu170. Imali su i svoje - Rusko Društvo Crvenog krsta u Kraljevini SHS, Odbor za Suboticu i Palić, koje je osnovano 1921. godine. Kancelarija mu se nalazila u čitaonici subotičke pravoslavne crkve, a imalo je i prostoriju - za krojačnicu, na Pravnom fakultetu. Predsednik je bio profesor subotičkog Pravnog fakulteta Grigorije Demčenko171. Organizovalo je dobrotvorne priredbe i koncerte čiji je prihod išao u korist siromašnih i bolesnih ruskih izbeglica. U 1921. godini Rusi osnovaju i svoju Ambulantu sa jednim svojom lekarom. Sačuvana je molba Ruskog Društva Crvenog Krsta 1922. godine da im grad ustupi prostorije, pošto se iz postojećih mora iseliti, odgovor je bila negativna odluka gradskih vlasti.172 „Obor Društva Ruskog Crvenog krsta izvodi svoju humanu delatnost u pogledu ukazivanja pomoći siromašnim, iznemoglim i bolesnim ruskim emigrantima, iznalazeći sredstva sa velikim teškoćama za taj cilj sakupljanjem dobrovoljnih priloga, prihoda od priređivanja čajanka, zabava, predavanja, članskih uloga i tome slično“173 To društvo je planiralo da 2. IV 1932. godine priredi koncert, u maloj dvorani gradskog pozorišta, a čiji bi prihod išao u svrhu pomaganja iznemoglih i bolesnih ruskih izbeglica.174 Od gradskih vlasti su zamolili i dobili pomoć od 500 dinrara, ali koncert se ipak morao otkazati – „zbog teške materijalne i moralne situacije jer je nemoguće bilo računati na materijalni uspeh“.175 I pored svih teškoća, Rusko društvo Crvenog krsta će nastaviti da radi u čitavom periodu do 1945. godine. *** Sve navedeno u gornjem poglavlju predstavlja lokalne specifične društvene okvire i uslove u kojima je moralo naći svoje mesto i subotičko Društvo Crvenog krsta. Isto tako, administrativno ustrojstvo države je bilo izuzetno važno i za Crveni krst, pošto su njegovi Odbori bili bili formirani po toj shemi. U prvo vreme su postojali oblasni, okružni i mesni, zatim nakon 1929. godine – banovinski, sreski, opštinski. 170
Vidi: Tatjana Petković, Iz života ruske emigracije u Subotici u periodu od 1919-1941, Ex Pannonia br. 1, st. 155-164; Ruska emigracija na subotičkom pravnom fakultetu (1920-1941), Ex Pannonia br. 2, Subotica 1997, st. 105-120 171 Grigorije Demčenko, redovni profesor (Kijev 1869 - Subotica 1958) otac Vasilije, majka Jevgenija, rođena Bošnjak, rodom iz Subotice?. Doktor pravnih nauka, bavio se istorijom prava, "profesorski stipendijat" Univerziteta Sv. Vladimira u Kijevu od 1892. do 1895. zatim premešten i unapređen za docenta Varšavskog univerziteta , 1920. godine potvrđen kao honorarni nastavnik za Krivično pravo. Stigao u Suboticu 8.juna 1920. Postavljen 1922. godine za honorarnog redovnog prof. Pravnog fakulteta u Subotici (Istorija slovenskog prava i Pravna enciklopedija i Krivično pravo). Penzionisan je 1936. godine. 172 IAS, F:47. II 143/1922 173 IAS, F:47. X 301/1930. Iz molbe gradonačelniku za pomoć, koju u ime društva potpisuje Sergije Troicki, profesor subotičkog Pravnog fakulteta. 174 IAS, F:47. IV 1880/1932 175 IAS, F:47. IV 1802/1932. U potpisu, kao predsednik Odbora Društva Ruskog crvenog krsta stoji Gersdorf.
44 Jedan od prvih organizacionih koraka Crvenog krsta na teritoriji današnje Vojvodine je bio 1.12.1918. godine kada dolazi u Novom Sadu do formiranja Srpskog društva Crvenog Krsta za Banat, Bačku i Baranju. Društvo Crvenog krsta Kraljevine SHS osnovano je tek 1921. godine. Treba istaći da je Srpsko društvo Crvenog krsta osnovano još 6.2.1876. godine, a da je ono odmah nakon rata 1919. godine i stupilo u Ligu Društva Crvenog krst. Dan osnivanja 6. februar se obeležavao se kao dan Crvenog krsta. Po uzoru na druge države i u (Kraljevini Srbiji) Kraljevini SHS, od 1929. godine – Jugoslaviji, zaštitnik Crvenog krsta je bio kraljevski par. Kancelarije subotičkog društva od 1922. godine nalazile su se na Pravnom fakultetu176, Vilsonova ulica 53. Većina aktivnosti je bila planirana na centralnom nivou. Takve su bile i akcije Letnji ( održavane u nedelju između 8177-12. juna) i Zimski ( 29. januara – 12. februara) dan Crvenog krsta u cilju popularisanja i širenja ideja pokreta. A one su bile: „pored osnovnog zadatka pomaganja ranjenika i bolesnika u ratu i ublažavanja ratnih patnji“178 i čitav niz delatnosti u miru, od „pružanja pomoći u velikim elementarnim i drugim narodnim nesrećama“ do pomganja „nesposobnih, nejakih i nevoljnih“. O dubokom utemeljenju i negovanju tradicije pokreta u Subotici govori i to što se 1926. godine proslavlja pedesetogodišnjica postojanja lokalnog Društva Crvenog krsta. U 1928. godini bilo je 200 redovnih članova i 1200 potpomažućih. Tada se započinje i sa planovima za gradnju jednog oporavilišta na Paliću. Ta akcija će se nastaviti, ipak bez konkretniih rezultata. Sakupljala se pomoć pasivnim krajevima u kojima je zavlada glad, Bosni i Hercegovini, Dalmaciji, Liki i Crnoj Gori. Sačuvan je dopis Crvenog krsta Široki Brijeg179 u kojem se moli za pomoć. Gradski Senat je odredio uplatu subotičkom Crvenom krstu sume od 10 000 dinara u te svrhe. Redovan način prikupljanja sredstava je bilo organizovanje zabava, igranki, koncerata, od čijih se prihoda finasirala delatnost. Tako je 16. aprila 1928. godine održana „svečana zabava subotičkog Crvenog krsta“180 u sali gradskog pozorišta „u korist gladnih u Hercegovini“181. Nakon uvođenja diktature janaura 1929. godine, u talasu preregistrovanja društava, i Društvo Crvenog Krsta u Subotici je ispunilo tu obavezu pa se ponovo osnovalo 1929. godine rešenjem Velikog župana bačke oblasti br. 2722 od 11.3.1929.182 Centralni organ na nivou države u 1930. godini je bio Glavni odbor Crvenog krsta Kraljevine Jugoslavije. Snagu i organizaciju Društva Crvenog Krsta na nivou države dobro ilustruje podatak da je 1932. godine bilo ukupno 1195 Odbora, sa preko 150 000 članova. Kao „posebna grana Društva Crvenog krsta“183 na državnom nivou je 1922. godine osnovan Podmladak Društva Crvenog krsta. Imao je svoj poseban budžet,
176
Pravni fakultet je osnovan 1920. godine. To je povezano sa proslavom 8. juma, dana venčanja Kralja Aleksandra I i Kraljice Marije. 178 Iz raspisa Glavnog odbora crvenog križa Kraljevine Jugoslavije. 11.5.1932. IAS, F:47.III 2430/1933 179 IAS, F:47. X 28/1928 180 IAS, F:47. II 24/1928 181 IAS, F:47. II 24/1928 182 IAS, F:47. IV 2808.1936 177
45 administraciju, pečat. Zadaci su mu bili: razvijanje svesti i osećaja plemenitog zadatka Crvenog krsta u miru i u ratu, unapređenje znanja iz telesne i duševne higijene, praktičan rad na humanim zadacima, vaspitanje o građanskim dužnostima i zadacima, razvijanje patriotizma i drugarstva i altruizma, navikavanje na rad, prikupljanje pomoći za siromašne, bolesne i ranjene. Podmladak Društva Crvenog krsta širi svoju mrežu i u Subotici. Njegovo postojanje se očekivalo po svim školama. Pored drugih škola, osnovan je i u „Državnoj muškoj realnoj gimnaziji“ školske 1923/24 godine. Svi učenici su morali biti članovi podmadka. Rad se odvijao preko razrednih odbora. U 1934. godini prof. Pavle Tišma je vršio nadzor rada Podmladka, davao uputstva u pogledu zdravstvenog rada, te o tome kako da se radi na pružanju pomoći najsiromašnijim učenicima. Ta vrsta pomoći se ogledala u finansiranju njihove ishrane kao i božićnim poklonomi u odeći i obući Nov Zakon o Društvu Crvenog krsta Kraljevine Jugoslavije donet je 1933. godine. Kao i do tada, on se prilaogađavao i pratio administrativno političke odluke vlasti, te se sada njime predviđalo postojanje 9 banovinskih184 Odbora. Predviđao je da lokalne samouprave izdvajaju određena sredstva za fondove Crvenog krsta, pa se tako i predsednik Sreskog odbora Crvenog krsta - dr Miodrag Aćimović185 obratio sreskom načelniku186 sa molbom da taj organ vlasti utiče i omogoći da se pri donošenju gradskog budžeta za 1938. godinu, predvide i sredstva za Crveni krst. Glavni odbor podmaldka društva Crvenog Krsta vodio je od 1929. godine sistematsku akciju „osnivanja školskih kuhinja naročito po seoskim školama i zabačenim i pasivnim krajevima“. O uspešnosti te akcije govore podaci da je novembra 1929. godine bilo u državi 517 školskih kuhinja u kojim je prahranjivano preko 23 000 dece, a decembra naredne godine već 604 takve kuhinje, u kojima se hranilo 25 000 dece.187 I u Subotici se radilo na ostvarivanju te ideje. Na inicijativu i zalaganje samih nastavnika zaživele se prvo školske kuhinje u subotičkim školama II, III, IV i V kruga. Iz jednog dopisa aprila 1931. godine, upravitelja „Osnovne škole II kruga Pop Pajo Kujundžić“ Gradskom senatu, kojim moli pomoć potporu školskoj kuhinji, dobijemo ilustraciju o težini socijalne situacije i u toj školi. „Osnovna škola II kruga, kao prosvetni centar jednoga dela periferije gradske, bori se već više godina protiv nemarnog pohađanja škole. Primenjujući sva, zakonom predviđena, sredstva protiv toga, došli su nastavnici do konstatacije, da je tome uzok očajno materijalno stanje dečijih roditelja, koji iz godine u godinu nalaze sve manje rada i zarade. Oni neuredno šalju svoju decu u školu zato, što ih, u mnogim slučajevima, ne mogu da ishrane i odevaju.“ U školi II kruga kuhinja je počela da
183
Smilja Prodanović, Sreski odbor društva Crvenog krsta 1939. godine, Ex Pannonia, 7-8-9, Subotica 1998, st. 60-61 184 Milenko Palić, Pregled administrativno - teritorijalnih promena u Vojvodini 1918-1941, Zbornik za društvene nauke, sv. 38, Novi Sad 1954 185 Dr Miodrag Aćimović (Jagodina 1875 - ? ), profesor subotičkog Pravnog fakulteta za redovnog profesrora za predmet Krivično sudski postupak. Dekan 1921,1924,1925,1926, 1930 i 1935. godine. U 1931. predaje međunarodno javno pravo. Dobio je više odličja: Karađorđevu zvezdu 1905. godine, Orden Belog orla 1913. godine, Orden Sv. Save 1914. godine, Albansku spomenicu. 186 O Sreskom načelstvu Subotica vidi: Stevan Mačković, Sresko načelstvo Subotica (1934 – 1941), Ex Pannonia, br. 3-4, Subotica 2000, st. 23-42 187 IAS, F:47. X 167/1929
46 radi februara 1931. godine tako da „ hrani najsiromašniju decu, te danas ovde dobijaju dobru hranu 45 dece svaki dan“.188 Pored drugih aktivnosti, Podmladak društva Crvenog Krsta oraganizovao je Proslavu materinskog dana.189 Cilj je bio da se „toj velikoj, uzvišenoj materinskoj ljubavi“ oda vidno priznanje i zahvalnost. Posebno se obeležavao po svim školama, đaci su radili sastave sa tom temom, držala su se predavanja, koncerti. U bioskopima i pozorištima predviđeno je „davanje komada i filmova u kojima se veliča majka i njena ljubav“. Osnovan je i „Fond zahvalnosti dece“ iz kojeg se planirala isplata samohranim majkama i onima sa više dece. Bila je zanimljiva i akcija koju Podmladak društva Crvenog Krsta pokreće u 1928. godini - postavljanje automata iz kojih bi se prodavala čokolada i bomboni, a u cilju sprečavanja nehigijenske prodaje ovih poslastica i ostvarivanja prihoda koji bi se koristili ta ustanovljavanje školskih kuhinja i pomoći deci u pasivnim krajevima.190 Predsednica Glavnog odbora Podmladka Leposava Petković se tim povodom obratila i subotičkom gradonačelniku, ali ta ideja nije naišla na pozitivan prijem , zbog kako se to navodi „što bi grad sa podelom ove dozvole došao u kontradikciju sa sklopljenim ugovorima sa vlasnicima pojednih kioska, te bi ga isti sa punim pravom mogli tužiti za oštetu“. Na konferenciji direktora gimnazija, građanskih i osnovnih škola 25. IX 1933. godine izvršen je izbor za članove Izvršnog odbora mesnog podmlatka Crvenog krsta u Subotici za školsku 1933/34 godinu. Izabrani su: za predsednika Velimir Stefanović – direktor muške realne gimnazije, za podpredsenika Đorđe Đorđević – upravitelj muške građanske škole, za 1. sekretara Josip Desičar – upravitelj osnovne škole V kruga, za 2. sekretara – Margita Ivandekić učiteljica, za blagajnika Dragutin Začko – nastavnik muške građanske škole, za zamenika blagajnika Marija Đenero učiteljica, te od strane Mesmog odbor Crvenog krsta članovi: supruge dr Ljudevita Refi i dr Zorana Savića lekara, a od strane školskih lekara: dr Ivan Jonjić i dr Vidosava Kutlešić. Tom prilikom je zamoljen i Senat da oderedi jednog svog člana u tom telu, na što je gradska vlast odlučila da delegira dr Matiju Evetovića. O teritorijalnoj raširenosti govori i delovanje Mesnog odbora društva Crvenog krsta u Maloj Bosni. Poverenik u tom naselju je bio Rade Bulatović, državni učitelj191. Pored toga, postojali su Odbori u Bajmoku, Bikovu, Čantaviru, Horgošu, Žedniku. Mesni odbor Crvenog krsta, Subotica podelio je 1933. godine pojedinačnu pomoć od 4500 dinara, za odeću i obuću siromašnoj školskoj deci – 6200, za lekove mesnoj sirotinji – 2000, i za poplavljene u Dravskoj i Savskoj banovini 1000, štoje činilo ukupno 13 700. dinara.192 188
IAS, F:47. X 167/1929 IAS, F:47. X 299/1930. 190 IAS, F:47. III 449/1928 191 Bulatović je 7.09.1937. godine prijavio Sreskom načelstvu blagajnicu tamošnjeg Crvenog krsta Amalku P. Za proneveru 346 dinara i tražio njenu krivičnu odgovornost. 192 IAS, F : 47. IV 257/1934. Subotička Jevrejska ženska zadruga i pučka kuhinja dala je pomoć u vrednosti od 50 135 dinara, Dobrotvorna zajednica Bunjevaka od 29 229 a Dobrotvorna zadruga Srpkinja od 16 184. Kao ilustraciju šta znače te dinarske vrednosti prema nekim tadašnjim platama i cenama, kvalifikovani radnik je mesečno zarađivao od 2000 do 3000 dinara, a na pr. direktor „Opšte kreditne banke d.d. – Subotica” imao je mesečnu platu 13 500, službenik 4310. dinara itd. IAS, F:43.106. Cena hleba je tada bila 4 dinara, pirinča 10, kobasice 30, kafe 40. 189
47 Redovna je bila pojava da se Crveni krst obraća direktno Senatu, a da on zatim odobrava manje sume jednokratne pomoći 193 u novcu ili u naturi. Tako juna meseca 1933. godine Senat donosi odluku da ustupi 100 litara vina194 sa gradske ekonomije Mesnom odboru Crvenog krsta. Isti postupak vidimo i kada se 26.oktobra 1933. godine molbom koju potpisuje predsednik dr Aćimović, traži da Grad sa svoje ekonomije izda 2 praseta i izvesnu količinu vina, koje bi unovčili na tomboli. U njoj stoji: „Po odluci Društva Crvenog Krsta u Subotici donetoj na sednici održanoj 21. oktobra o.g. prirediće se 10. decembra u 5 ½ časova po podne u hotelu „Srpski Kralj“ koncerat sa čajankom, tombolom i igrankom u korist blagajne ovog odbora a u svrhu izvađanja svojih ciljeva. Najvećim delom prihod od ovog koncerta biće upotrebljen na pomaganje mesne sirotinje. Prihod koji se dobije na ovom koncertu je jedini veći izvor iz koga društvo crpe sredstva za svoje ciljeve, najvećim delom pomažu se nevoljna lica i familije iz Subotice koja bolešću, nezaposlenošću ili kakvim nesretnim slučajem dođu u položaj, da im je hitna pomoć neophodna.“195 Sličnu molbu potpisuje i „potpredsednica društva Olga P. Ognjanova“ 7. XII iste godine, moleći za istu čajanku (10. XII ) još 50. litara vina. Sudeći po tim sačuvanim dokumentima, molbama je udovoljeno, Društvo Crveni krst je dobilo 500 dinara i 100 litara vina. Zlatnom medaljom Crvenog krsta Kraljevine Jugoslavije odlikovana je 1934. godine Olga Ognjanov196 a srebrnom Gligorije Jovanović197, Beba Belimarković198, Etuška Stipić, Vera Milekić, Bela Gabor199, Radomir Vujić200. Aktualizuju ideje o gradnji oporavilišta za decu na Paliću beležimo u 1936. godini. Tada se za tu svrhu traži pomoć gradskih vlasti201. Saznajemo da je već obezbeđeno i oko 100 000 dinara, što je bila suma dovoljna za započinjanje ali ne i za okončanje jedne tako velike planirane gradnje. Od Grada se očekivalo besplatno ustupanje zemljišta za gradnju. Zbog niza razloga, nedostatka regulacionih planova, potrebe otkupa privatnog zemljišta, itd, pravo rešenje za taj projekata Crvenog krsta, vlasti nisu mogle da pronađu. Jedna od varijanti je bila da za Crveni krst ponudi zemljište na gradskoj ekonomiji, što je Upravni odbor Crvenog krsta na svojoj sednici 20.12.1937. godine i prihvatio. No, za ustup placa veličine 1600 kv. hvati ( 1 kat. jutro) predloženi su od strane vlasti vrlo strogi i teško dostižni uslovi i obaveze: „da se u roku od godinu dana izgradi dom, da zgrada mora biti
193
Obično su se obraćali invalidi, bivši gradski službenici, itd. IAS, F:47 III 1747/1933. Po toj odluci vidi se da je cena 1 litre vina obračunata 3 dinara. U 1936. godini je cena vinu, koje se unosi u Grad, i na koje se nije platila gradska trošarina – poseban gradski porez na robu, iznosi od 4,5 do 5 dinara. IAS, F:47. III 561/1936. 195 IAS, F:47.IV 4788/1933 196 Olga Ognjanov je bila upravnica osnovne škole u Aleksandrovu. 197 Gligorije Jovanović je bio učitelj u Žedniku. 198 Beba Belimarković je bila supruga brigadnog đenerala. 199 Bela Gabor (Budimpešta 1874 - Aušvic 1943), industrijalac, jedan od vlasnika fabrike „Rothmann“ (nakon rata „Partizan, fabrika bicikla“) 200 Radomir Vujić je bio školski nadzornik. 201 IAS, F :47 III 76/1938 i F:47.III 1929/1936. Gradsko Tehničko odeljenje razmatralo je nekoliko zahteva za dodelu placeva za gradnju na Paliću, Bačke Duhovne oblasti za Rimokatoličku crkvu, Srpske pravoslavne crkvne opštine za pravoslavnu crkvu, Saveza skauta za dodelu zemljišta za logorovanja i Sreskog odbora Crvenog krsta za dečije oporavilište. Predlog tog tela je bio da se sačeka izrada regulacionog plana ali i da potencijalno mesto za oporavilište može biti južno od Sokolvca. 194
48 jednospratna izrađena potpuno slobodno u suterenu vile /sa terasama/, ...“202 Pošto na tako kratak rok izgradnje Crveni krst nije mogao da pristane, pokušao je da to zemljište dobije u druge svrhe – za igralište i baštu. Odgovor je bio obeshrabrujući: „Pošto se iz gornjeg dopisa vidi, da Sreski odbor društva crvenog krsta u Subotici, nenamerava traženo zemljište upotrebiti za podizanje dečijeg oporavilišta, nego za igralište i baštu, stoga do ponovnog traženja Crvenog krsta, akt se stavlja u arhivu“.203 U 1937. godini od nadležnih banovinskih vlasti u Novom Sadu, stizala su cirkularna pisma u kojima se tražilo da lokalne vlasti razvijaju saradnju sa podmladkom Crvenog krsta i oko akcije sađenja i podizanja uglednih voćnjaka oko škola.204 U 1938. godini bilo je 166 redovnih članova205, a naredne jedan više. Oni su na ime članarine uplatili ukupno 4008 dinara. Sreskom odboru Crvenog krsta obraćale se su sa molbama za pomoć i druge subotičke humanitarne i dobrovoljne organizacije. Tako je na pr. „Dobrotvorna zajednica Bunjevaka“ za svoju priredbu 14. 1.1939. godine dobila 50 dinara.206 I „Uprava ruske kolonije“207 obratila sa molbom za pomoć u obezbeđivanju ogreva. Dobili su 200 dinara. „Odbor Kola srpskih sestara“ je dobio 200 dinara „na ime pomoći za održavanje higijene u devojačkom internatu Kola srpskih sestara“.208 „Dobro delo“ je dobilo početkom 1940, godine pomoć u iznosu od 1000 dinara. Subotički odbor je od Banovinskog odbora naručio s75 udžbenika za „samrjanski i bolničarski tečaj“. Kupili su i knjigu „Leksikom zdravlja“ (za 150 dinara). Marija Brašovan je bila delegat na VI Banovniskoj skupštini Crvenog krsta u Petrovgradu 26. 3.1939. godine Po obračunu načinjenom nakon čajanke Crvenog krsta održane 5.3.1939. godine u „Jugoslovenskom narodnom domu“, ona je donela prihod od 10 762 dinara. Prodato je čak 460 ulaznica po 10 dinara, ostatak su činili dobrovoljni prilozi209, prihodi od tombole, prodatih sendviča i drugo. Troškovi-rashod za tu priredbu su bili 3847 dinara, a najveća stavka je bio trošak zakupa dvorane – 750 dinara. Marta 1939- godine, za izbeglice iz Čehoslovačke obezbedili su hranu ( slaninu, konzerve sardina, sir, naranče i limun210). Po sačuvanoj priznanici od 6.1.1939. godine, za poljske izbeglice odvojena je suma od 1600 dinara. Mesečno je deljena novčana pomoć za određeni broj najsiromašnijih. Tako je januara podeljena hitna novčana pomoć u ukupnom iznosu od 500 dinara za 51 lice, marta u istom iznosu za 43 lice a meseca juna za njih 47. U Mesnom odboru su bili angažovani :Olga Ognjanov kao prva potpredsednica, 202
IAS, F :47. III 76/1938 IAS, F :47. III 76/1938. Akt nosi datum od 14.3.1939. godine. 204 IAS, F :47. III 1726/1937 205 IAS, F:47.IV 4788/1933 206 IAS, F:165.13/1939 207 Ruska kolonija je u tom periodu bila u dva „skloništa“ u ulici Oslobođenja 148 i Masarikovoj ulici 127. Tamo je stanovalo 4 porodice sa 14 dece i 9 samaca. IAS, F:165.6/1939 208 IAS, F:165.398/1939 209 Supruga dr Kenđelca i firma Električna centrale su priložili po 100 dinara, dr Balog i dr Kemnji , te dr Geršon (rabin) po 20. IAS, F:165.96/1939 210 Sačuvani su računi za tu robu. Slanina i konzerve sardina su kupljene u mesarskoj radnji Korhec.IAS, F:165.205/1939 203
49 lekar dr Vladeta Savić kao drugi potpredsednik, Vakanjac Žarko211 kao sekretar društva, a Radomir Vujić je obavljao poslove „društvenog blagajnika“ dok je Petar Flohjar212 je bio služitelj. Na Paliću 18. 06. 1939. godine održan je „kermes“, koji je doneo prihod od 10 278 dinara, dok je tombola donela 3 403, a „ulaznice kod glavnog ulaza“ 1 872 dinara.213 Rashod priredbe je bio je bio 2672 dinara. Za Nedelju Crvenog krsta 17. 9. 1939. godine kada je vršeno prikupljanje dobrovoljnih priloga sakupljeno je 3 778 dinara. Kao primreme za „samarjanski tečaj“ u septembru 1939. štampano je 100 plakata, te isto toliko za „Apel građanstvu za radno osoblje za slučaj mobilizacije ili rata“ u decembru. U oktobru se vrše pripreme za bolničarske tečajeve. Sve aktivnosti Crvenog krsta jasno upućuju da je plamen ratnih sukoba zahvatio Evropu i neumitno se približavao i ovim prostorima. Pored toga, bilo je potreba i za delovanjem na prozaičnijim poljima, pomaganju siromašnih i socijalno ugroženih sugrađana. O tome govori i detalj kako se novembra iste godine Odboru Crvenog krsta obratio dopisom siromašni subotičanin Rigo Geza u ime svoje mnogočlane porodice, moleći jedan par cipela. Kao rezultat, za tu porodicu je, od firme „Bata“ kupljeno dva para cipela, po ceni od ukupno 150 dinara. I u tom predratnom periodu uvažena građanka Tereza Hartman koja je bila dugogodišnja počasna članica Crvenog krsta i njegova velika dobrotvorka, redovno je davala priloge u aktuelnim akcijama. A one su održavane po ustaljenom rasporedu, tako je čajanka 10.12.1939. godine donela 11 498 dinara. Subotički Crveni krst je već od 1938. godine pokušavao da realizuje ideju o prevozu ranjenika i bolesnika posebnim vozilom. Ali tek krajem 1939. godine, nakon sporazuma gradskih vlasti i predsedništva Crvenog krsta iz Beograda, uspeva da od centrale iz Beograda dobije vredan poklon – automobil za prevoz bolesnika i ranjenika. Od 1.januara 1940. godine i zaživela je auto – stanica. Dobili su specijalni automobil marke „Renault” za prevoz bolesnika i ranjenika i hitnu pomoć. U kolima su bila dva specijalna nosila i mesta za pratioca. Garažiran je bio na adresi Vilsonova 55 u dvorištu Vatrogasaca. Važila je tarifa od 25 dinara za vožnju na teritoriji grada i 20 plus 3 dinara po kilometru van grada. Od januara 1940. godine inicirana je od strane Knjeginje Olge akcija prikupljanja tzv. - zimske pomoći214. Uključila se i gradska opština, kao i sva dobrotvorna i humanitarna društva, pa tako i Crveni krst. On je deo novčani prilog gradu, odnosno akcionom odboru koji je organizaciono vodio tu akciju, a u cilju za održavanje gradske javne kuhinje. Slobodno zidarska loža Stella polaris ustupila je početkom 1941. godine Crvenom krstu svoju zgradu u Šenoinoj ulici broj 11215 da bi se i tamo formirala javna kuhinja. „Poslednja godišnja skupština Crvenog krsta pred okupaciju trebalo je da se održi 23.02.1941. godine na Pravnom fakultetu pod predsedništvom dr Miodraga Aćimovića, ali nema vesti da je odista i održana.“216 211
Žarko Vakanjac, pravnik, rođen 1882. u Osijeku. Mesečni honorar za njegove usluge je bio 500 dinara. 212 Služitelj je dobijao samo 150 dinara. 213 IAS, F:165.205/1939. Iz obračuna prihoda saznajemo i da je prilog Ilije Šibalića bio 300, a Konena 100 dinara. 214 IAS, F:47.1931/1941 215 IAS, F:47.1931/1941
50 *** O delovanju subotičkog Crvenog krsta u periodu između 1941. i 1944. godine se do sada vrlo malo pisalo. Razlog tome je da je spomenuti period dosta dugo važio kao nezahvalni period za istraživače, te su se oni nerado bavili njime. U poslednje vreme se međutim sve češće srećemo sa obrađenim arhivskim i autentičnim novinskim izvorima pa na osnovu tih podataka pokušavamo da rekonstriušemo događaje vezane za Crveni krst u Subotici. Jedna epizoda sa korišćenjem sanitetskog vozila za predsednika Crvenog krsta, dovoljno ilustruje atmosferu i psihozu straha koja je vladala u Subotici samo dan pre napada nemačke avijacije na Beograd i nedelju dana pre ulaska mađarskih trupa u grad. Radi se o tome da je 8. aprila 1941. godine, šofer koji je bio zadužen za vozilo Crvenog krsta - Šternhard Šandor, a koji je već od 5. aprila te godine imao vojni raspored upravo kao vozač tog automobila, dobio od predsednika Sreskog odbora Crvenog krsta i tadašnjeg dekana Pravnog fakulteta dr Aćimovića, naredbu da njega i njegovu porodicu preveze do Surčina, što je vozač i učinio.217 Nakon toga je vozilo doveženo u Suboticu pa je i dalje služilo u funkciji prevoza ranjenika. Vojna uprava komande južnog korpusa 18.5.1941. godine šalje dopis vojnoj komandi Subotice u vezi predmeta – pronlaženje i osiguravanje imovine Crvenog krsta južnih teritorija: „Po obaveštenjima predsedništva Mađarskog Crvenog krsta za vreme okupacije Crveni krst Jugoslavije je preko svojih mesnih odbora u raznim gradovima i selima imao svoje institucije. Opšti je interes da se ovi mesni odbori reorganizuju i uključe u zemaljsku organizaciju Mađarskog Crvenog krsta i tako nastave svoje delovanje. Nalažem vam da pomoću u prilogu dostavljenih formulara, ustanovite u kojim gradovima i naseljima postoji imovina Crvenog krsta, ko i gde je čuva, zatim da li su oni koji trenutno stoje na čelu tih mesnih organizacija po nacionalnim i drugim merilima podobni da i dalje vrše tu funkciju. Ukoliko nisu podobni za vođenje mesnih odbora i staranje o imovini na njihovo mesto treba postaviti nove i poverljive ljude s kojima će predsedništvo Mađarskog Crvenog krsta stupiti u kontakt.“ 218 Đula Vali predsednik Upravnog odbora Mađarskog Crvenog krsta 11.7. 1941. godine šalje vojnoj komandi Subotice pismo sličnog sadržaja: „Do nas iz prosleđenih privatnih izveštaja, a iz štampanog izveštaja Crvenog krsta Jugoslavije saznajemo da na ponovno vraćenoj južnoj teritoriji Crveni krst poseduje priličan broj pokretne i nepokretne imovine. Pošto postoji bojazan da ta imovina dospe u ruke nacionalno nepodobnih, čelnih i drugih ljudi, pa će oni tu imovinu premestiti, zgrade i inameštaj u njima oštetiti ili ostaviti bez nadzora – stoga nam je hitno potrebno da na nadležnoj teritoriji poštovane sreske vojne komande dođe do evidencije pokretne i nepokretne imovine i da se sastavi spisak lica koje je poštovana sreska komanda zadužila čuvanjem istih.“219 216
Nevenka Bašić Palković, Subotički Crveni krst od 1918. do 1941., Crveni krst u Subotici 18861986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 35 217 IAS, F:60.21949/1941. U prilogu predmeta, zapisnika o saslušanja vozača, nalazi se i obaveštenje Crvenog krsta o tarifama auto stanice iz 1938/39. godine. 218 IAS, F:60. P-2526/1941. 219 IAS, F:60. P-8357/1941.
51 Dana 19. 7. 1941. godine je održana osnivačka skupština Društva mađarskog Crvenog krsta. Od strane inicijatora sednicu je otvorio dr Ištven Mezei lekar i prisutnima predstavio Martu Mauks glavnog poverenika zaduženu za južne teritorije. Ona je preuzela predsedavanje sednicom i upoznale prisutne sa opravdanošću organizovanja subotičkog Društva mađarskog Crvenog krsta, pozvala delegate da potvrde osnivanje i izaberu rukovodstvo. Svi su jednoglasno i sa velikim oduševljenjem izabrali generala i vojnog komadanta Subotice Deže Bitoa za predsednika. Ostali funkcioneri su bili: Upravnik – lekar dr Ištvan Mezei Dopredsednik – sup. Silarda Sariča Glavni lekar – dr Laslo Fekete Sekretar – sup. Mihalja Lepeša Potom su izabrali i 32 člana Odbora. Po završetku glasanja Marta Mauks glavni poverenik, je u detalje upoznala prisutne sa osnovnim ciljevima i načinom delovanja Mađarskog Crvenog krsta. Saziv je doneo odluku da je novoosnovano Društvo mađarskog Crvenog krsta pravni naslednik bivšeg subotičkog odbora Crvenog krsta Jugoslavije i tako sva imovina – i pokretna i nepokretna prelazi u vlasništvo nove organizacije. Doneta je odluka o tome da će organizacija u najkraćem mogućem roku organizovati dvonedeljne kurseve za bolničarke na koje se mogu prijaviti svi zainteresovani. Za one koji su već završili jugoslovenske kurseve će doći do prevalifikacije a njihove ranije izdate isprave će se zameniti mađarskim. Na sednici odbora 29.7.1941. godine, potvrđena je odluka da je Deže Bito general – vojni komadant Subotice počasni i stalni predsednik društva. U isto vreme je došlo i do nekih kadrovskih promena. Za predsednika odbora je predložen dr Mihalj Mate vojni lekar, a umesto sup. Mihalja Lepeša koja je podnela ostavku na funkciju sekretara – sup. Pala Cejsa. Blagajnica postaje sup. Antala Pletla. Bilo je reči još i o evidentiranju pokretne i nepokretne imovine društva, o kolima za hitnu pomoć koja trenutno koriste vatrogasci, o pružanju pomoći ruskim (carskim) emigrantima, o organitaciji raznih, na pr. patronažnih, kuvarskih tečajeva. Na sednici odbora održanoj 26.10.1941. godine ponovo dolazi do kadrovskih promena. Od tada u radu društva učestvuju glavni župan dr Andor Rek i njegova supruga, gradonačelnik dr Janoš Velđi, također sa suprugom. Osniva se Podmladak Crvenog krsta pod vođstvom Aranke Feč nastavnice Ženske gimnazije. Do održavanja prve skupštine Crvenog krsta dolazi 7.12.1941. godine, gde je pored ostalog na dnevnom redu bio i izveštaj o dotadašnjem radu. Do proširivanja predsedništva dolazi 21.2.1942. godine, na mesto predsednika je postavljena supruga gradonačelnika dr Janoša Velđija, a njen zamenik postaje Margita Čajkaš. Do kraja rata nije bilo promena takve vrste. Kao sedišta Crvenog krsta navode se adrese, za kancelarije - ulica Bem 14, a za vojnu bolnicu - Horti Mikloša ( Đure Đakovića ) 4 i Sondi 2. Možemo kontsatovati da je delovanje subotičkog Crvenog krsta bilo veoma razgranato: pomagao je jugoslovenskim vojnicima (prvenstveno onima iz Subotice i severne Bačke) koji su bili u nemačkim logorima, vodio je brigu o deci i udovicama poginulih vojnika. Vodio je evidenciju o nestalim licima i obezbeđivao utočište za povratnike iz ratnog zarobljeništva. Svake godine je organizovao sabirne akcije u državnim okvirima, za članove porodica ranjenih i poginulih boraca sa ruskog fronta. Tako na pr. 4. i
52 5. 10. 1941. godine se održavaju Dani Crvenog krsta koji su za školsku decu bili neradni dani a za vreme trajanja akcije je prikupljeno 12290,30 penga. Svaka se škola, osnovna, srednja i specijalna, zajedno sa humanitarnim udruženjima grada uključila u tu sabirnu akciju. Svi oni koji su dali prilog veći od 100 penga su dobili posebno priznanje.220 Isto tako, uspešna akcija je sprovođena i 1942. godine kad su “Mali Mađari” i “Skauti” (Levente), sakupljali novac od kojeg su kupovali duvan, slaninu, toplu odeću te pakovali i slali te stvari vojnicima.221. Slične su akcije obavezno sprovođene svake godine. Subotički Crveni krst je pomago i ruskom Crvenom krstu koji je prestankom rada Jugoslaovenskog Crvenog krsta ostao bez novčane potpore. Više puta su dodeljivana novčana sredstva nezaposlenim ruskim emeigrantima u Subotici, o kojima se inače i Grad navčano starao.222 Tesno su sarađivali sa Zelenim krstom, pomažući im u organizaciji patronažnih tečajeva i pružajući im logističku pomoć. Pored svega ovoga su organizovali dobrotvorne plesove, pozirešne i bioskopske presdstave, a sav prihod od tih manifestacija su namenili za već navedene potrebe i za snabdevanje Bolnice. U poslednjoj, završnoj fazi rata delovanje Crvenog krsta se svodi na planiranje protivvazdušne odbrane i organizovanje pomoći u slučaju vazdušnog napada. Na kraju možemo konstatovati da se rad Subotičkog društva Mađarskog Crvenog krsta u periodu između 1941. i 1944. godine više svodio na vojno-zdravstvene poslove koji su smatrani - za prvorazredne i patriotske, a manje na zbrinjavanje siromašnih i izbeglih lica, što je bilo od sekundarne važnosti, pošto se time bavilo Ministarstvo unutrašnjih poslova. *** „Jugoslovenski Crveni krst je obnovljen 1944. godine u Drvaru na predlog vojnog saniteta, rešenjem Nacionalnog komitetata oslobođenja Jugoslkavije. Stvorena je široka narodna organizacija, čiji je rad određen karakterom novih društvenih odnosa.“223 Strogo centralizovana državna uprava olakšala i usmeravala rad Crvenog krsta. Tako se ubrzo stvara mreža odbora, kojih polovinom 1945. ima oko 3500, sa preko 400 000 članova. „U Subotici je Društvo Crvenog krsta osnovano 10. februara 1945.“224 Zadataka pred njim bilo je veoma mnogo. U gradu se nalazio veći broj ranjenika, trebalo je rešavati pitanja repatriraca, vladala je oskudica u namirnicama, ratne žrtve – ljudske i materijalne ostavile su teške posledice. Ukupan broj ljudskih gubitaka iznosio je preko 7000.225 Značajna materijalna pomoć stizala je iz inostranstva.226 Uz takve i druge domaće izvore, 220
IAS, F:60. P-24241/1941. IAS, F:60. P-29098/1941. 222 IAS, F:60. P-7944/1941. 223 Eva Bažant, Subotički Crveni krst od 1941. do 1944. i od 1944. do 1956.m st. 39., Crveni krst u Subotici 1886-1986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 39 224 Isto 225 Mirko Grlica, dr Antal Hegediš, Milan Dubajić, Lazar Merković, Imenik žrtava Drugog svetskog rata na području subotičke opštine, Subotica 2000. 226 Pomoć je stizala od anglo američke organizacije za civilnu pomoć oslobođenim zemljama, od koje je već u prvoj polovini 1945. dobijeno 120 000 tona namirnica, i od Ujedinjenih nacija, od kojih je do kraja 1947. stiglo 2,5 tona razne robe. Vlado Strugar, Jugoslavija 1941-1945, Beograd 1978, st. 227. 221
53 radilo se na pomaganju deci boraca stradalih u ratu, nezbrinutim majkama i drugim socijalno ugroženim kategorijama. Organizuju se sabirne akcije, priredbe, radi se na podizanju opšteg higijenskog nivoa, održava nedelja Crvenog krsta. Podmladak Crvenog krsta formira se po školama. „Prva skupština Crvenog krsta održava se 3. septembra 1945. pod predsedništvom dr Vladete Savića.“227 On će i u narednom periodu ostati na toj funkciji. Redovna skupština Gradskog Crvenog krsta je održana 12.5.1946. godine. Jedan od pravaca delovanja bilo je obezbeđivanje prostorija. U tu svrhu tražen je popravak zgrade u Šenoinoj ulici, koja je bila oštećena od savezničkog bombardovanja.228 Delovanje Crvenog krsta u poratnom dobu imalo je potuno jasno usmerenje, koje je bilo prilagođeno opštoj društvenoj klimi i podređeno ostvarivanju strogo zacrtanih zadataka. *** Od začetaka u doba Monarhije, preko delovanja u međuratnom i ratnom razdoblju, Crveni krst je i u novuspostavljenom društvenom poretku nalazio načina i puteva da ostvaruje svoje ciljeve. Organska sprega i povezanost, državno-društvenih okvira i njihovih specifičnosti, sa Crvenim krstom, time je bila samo potvrđena u tom a i narednom periodu. Crveni krst je u svom humanitarnom radu samo posredno delio sudbinu tih okvira, prilagođavajući se društveno-političkim promenama koje su vladale, a kao konstantu sledio osnovne principe pokreta.
227 228
Eva Bažant, nav. delo, st. 40 Radovi su obavljeni i početkom 1947. godine izvršeno je i svečano otvaranje tog objekta.
54 CRVENI KRST U SUBOTICI OD 1946 GODINE 1946. Okružni odbor Crvenog krsta dana 14. marta 1946. godine na plenarnoj senici razmatra i usvaja uputstva Glavnod odbora Društva Crvenog krsta Srbije o zadacima . Crveni krst je u ovom periodu pomagao Subotičku i Senćansku bolnicu sa lekovima Otvorena je ekspozitura ( kancelarija ) Crvenog krsta na željezničkoj stanici gde je pomagala putnicima podelom hrane i lekova, a organizovao je doček dece koji su bili upućeni u Češku na izučavanja zanata. 30. decembra 1946. godine održana je svećana akademija Crvenog krsta Subotica povodom 60 godina organizacije. 1947. Aktivisti Crvenog krsta Subotica održali su dvomesečni sanitetski tečaj za Omladinsku prugu Šamac - Sarajevo, i organizovali su kurseve za zdravstvene aktive po selima , školama i fabrikama. 11. maja 1947. godine svečano je otvorena društvena sala u svom domu u Šenoinoj ulici. Crveni krst je iste godine imao 4.266 članova a evidentirano je 8.273 člana podmlatkara. 1948. Glavni odbor Crvenog krsta Srbije u januara osniva jednogodišnju školu za dečje negovateljice obzirom na izuzetno izraženu potrebu. U Vojvodini Pokrajinski odbor takodje osniva školu. 1949. Crveni krst Subotice organizuje tečaj za 40. polaznika iz grada i okoline . Učesnice su dobijale mesečni dodatak u novcu za stan i hranu. U periodu od 25. septembra do 05. oktobra organizovana je Dečja nedelja . 1950. Šezdeset članica organizacije je povodom osmog marta preradio 6.600 metara platna - donaciju Medjunarodnog dečjeg fonda. Tako su izradili 6.000 pelena i 3.000 benkica. Crveni krst je uz veliki napor i angažovanje otvorio tri dečja restorana i organizovao raspodelu mleka u 16. škola u gradu i 12 škola u okolini. Uz neposrednu pomoć Crvenog krsta uredjena je dečja jaslica u fabrici Jovan Mikić u Subotici. 1951. U januaru održan je Dan dečje radosti kada su deci podeljeni poklon paketi i održana je priredba na srpskohrvatskom i na mađarskom jeziku.
55 Početkom aprila održana je godišnja Skupština. Kao poseban cilj istaknuta je potreba da se u 20. seljačkih zadruga osnuje povereništvo Crvenog krsta. Predvidjeno je povećanje broja članstva na 25.000. Početkom godine predstavnici UN boravili su u Subotici. Tom prilikom su pohvalili angažovanje Crvenog krsta na planu zdravstveno edukativnog rada. 1952. Crveni krst je poslao dvadesetoro Subotičke dece bolestima na oporavak u Švajcarsku.
naklonjeno plučnim
Od 01. do 08. oktobra organizovana je Nedelja Crvenog krsta koja je otpočela otvaranjem zdravstvenog Narodnog univerziteta u Šenoinoj ulici. Odbor Crvenog krsta Suotica istim povodom priredio je zabavu u hotelu Beograd. Iste godine pokrenuta je akcija prikupljanja krvi. 1953. Aktivnosti oko davalaštva krvi su intenzivirani pogotovu organizacijama i broj davalaca je povećan na 500.
u
radnim
Od 25. oktobra do 02. novembra organizovana je nedelja Crvenog krsta, u okviru koje je obuhvaćen veliki broj davalaca krvi, održano više tečajeva i otvoreno je nekoliko stanica Crvenog krsta za usluge stanovništvu. 1954. Tokom godine organizovani su tečajevi za zdravstveno prosvečivanje po selima, obavezni za žensku omladinu izmedju 14 i 18 godina starosti. 16. maja održana je godišnja Skupština. U periodu od 01. do 08. novembra borbe protiv tuberkuloze.
održana je Nedelja Crvenog krsta u znaku
Iste godine u Subotci je održano savetovanje društva Crvenog krsta iz Subotice, Sente, Sombora, Bačke Topole i Novog Kneževca. Raspravljalo se o zdravstvenom prosvećivanju seoske omladine. 1955. Tokom godine devojaka.
organizovano je
Ratnoj siročadi je podeljeno funkcionisanju đačkih kuhinja.
66 kurseva i istim obuhvaćeno je 2.000
1.344 paketa i pružena je pomoć
u
U saradnji sa Društvom prijatelja dece i udruženjem žena Crvenog krsta organizovana je menza u Zlatnom jagnjetu, gde su siromašna deca svakodnevno dobijala ručak, a te 1955. godine Crveni krst ima i letovalište za decu na Krku.
56 1956. Početkom februara pristiglo je kontingent putera i mleka u prahu , koji se delio prema uputstvima Jugoslovenskog Crvenog krsta. Crveni krst Subotice je uputio 142 deteta na besplatno letovanje, a 288 pionira je letovalo uz minimalnu doplatu roditelja. Intenzivirana je propagandna delatnost i tako održano je ukupno 87. predavanja sa prikazivanjem filmova na kojem je bilo ukupno 17.000 posetilaca. Nedelja Crvenog krsta održana je u periodu od 06. do 13. maja u znaku poboljšanja higijenskih uslova života. Crveni krst je bio iniciator otvaranja đačkih kuhinja. Kuhinje su radile u škole u srezu i u njima se hranilo oko 8.000 učenika. Ovu godinu je posebno obeležilo angažovanje izbeglica iz NR Mađarske.
52
organizacije na zbrinjavanju
1958. Izdržavanje dece čiji su roditelji oboleli od TBC kao i pomoć
obolelima.
1960. Preventivno rešavanje pitanja i problema alkoholizma. omasovljavanjke davalaštva krvi. Održan sajam dečjih radova.
Inicijativa
za
Prihvat i smeštaj ranjenika iz alžira i smeštaj istih na Paliču u objekat hotela Jezero i Trščara kao i u blatnom kupatilu. 1961. Zdravstveno prosvećivanje omladine na predvojničkoj obuci. Inicirana obuka iz prve pomoči i SŽO. Formiran eksperimentalni centra za zdravstveno vaspitanje na Paliću, koji je funkcionisao četiri godine. Zbrinjavanje alžirskih ranjenika. Prvi put u Jugoslaviji na trgu kod gradske kuće organizovana je vežba sa izrežiranim saobraćajnim udesom. Ova vežba je snimljena i isti je prikazan 1963. godine u Ženevi. 1962. Program za obuku seoske omladine. 1963. Pomoć Skuplju povodom katastrofalnog zemljotresa. 1964. Osposobljavanje predavača prve pomoći i šminkera za realističko prikazivanje povreda i oboljenja.
57 1965. Intenziviranje obučavanja predavača iz oblasti pružanja organizaciji je zaposleno 4 radnika.
prve pomoći. U
Aktivnosti oko pomoći na nasipima zbog velikih poplava na Dunavu. Prihvaćena su romska deca iz Apatina .Aktivistkinje su ih kupali i šišali a potom oblaćili. Nakon toga su smešeni na Paliću u Bagolyvaru gde su ostali mesec dana. 1968. Uključivanje samozaštite.
Crvenog
krsta
u sistem
opštenarodne
odbrane i društvene
Organizacija prihvata izbeglice povodom događanja u Čehoslovačkoj na Paliću. 1969. Pomoć stanovnicima Banja Luke nakon katastrofalnog zemljotresa i zbrinjavanje dece iz porušenog grada. Učenici i nastavnici iz škole Karlo Rojc iz Šargovca nakon zemljotsa 26. i 27. oktobra doselili su se na Palić. Osam meseci su boravili u hotelu Sport. 1970. Poćetak programa zaštite starih pod nazivom Za sunčanu jesen života. Idejni tvoraci programa su Antun Futo, dr Račić Etela i Gabor Silađi. Aktivnosti na masovnoj vakcinaciji stanovništva protiv velike boginje. 1971. Uvođenje novih oblika obolelih.
osposobljavanja za kućnu negu
povredjenih i
Januara meseca formiran je Centar za kučnu negu . 1973. Sabirne akcije za prikupljanje pomoči i nedovoljno obezbedjenim licima.
distribucija pomoći materijalno
1974. Osnovan klub omladine Crvenog krsta u Subotici. Održano takmičenje u prvoj pomoći u kategoriji omladine i podmlatka. 1975. Osposobljavanje i ispit za vozače motornih vozila iz oblasti pružanja prve pomoći. 1977. Kursevi o higijeni životnih namirnica, ličnoj higijeni i zaraznim bolestima. 1978. 25. aprila kupljen objekat u ulici Trg žrtava fašizma broj 3. koji postaje sedište organizacije . 1979. Pomoć stradalima u katastrofalnom zemljotresu u Crnoj Gori. Uspostavljena je saradnja sa Crvenim krsto grada Seged u NR Mađarskoj.
58 Akcija raseljavanja stanara subotičke deponije. 1980. Osposobljavanje i priprema mladih za brak i porodicu. Obeležena desetogodišnjica akcije Za sunčanu jesen života. Inicijativa i aktivnosti na omasovljavanju organizacije sa mladima. Po tome posebno mesto zauzima dr Slobodan Pantelić. 1981. Akcija dobrosusedska pomoć. U Osnovnoj školi J.J. Zmaj osnovana prva ekipa učenika za obilzak starih sugrađana. 1982. Intenzivirane aktivnosti organizacijama.
oko
osnivanja
osnovnih organizacija
po
radnim
Posebne aktivnosti na planu prevencije bolesti ovisnosti - alkoholizma. Tim povodom osmišljen program Igra. U okrilju Crvenog krsta formiran Klub lečenih alkoholičara. 1983. Pomoć Kopaoniku nakon zemljotresa. Pomoć izbeglicama libancima.
palestincima i
1984. Crvei krst je dobitnik Oktobarske nagrade - oslobodjenje Subotice 1986. Obeleženo sto godina postojanja Crvenog krsta u Subotici. 1991. Formiran magacin humanitarne pomoći na adresi Edvina Zdovca broj 2. i u ulici Matije Gubca broj 8. sa ukupno 210 m2 površine. Prihvat izbeglih i prognanih na Paliću. Aktivnosti u granicama mandata Crvenog krsta Subotica u vezi prihvata i smeštaja izbeglih i prognanih. 1992. Prihvat i distribucija humanitarne pomoći. 1994. Od aprila meseca u okviru Crvenog krsta funkcioniše narodna kuhinja sa 203. kuvanih obroka dnevno. 1995. Prihvat izbeglih i prohnanih nakon ratnih dejtava u bivšim republikama SFRJ. 1996. Aktivnosti u okviru mandata Crvenog krsta u vezi izbeglica i distribucija humanitarne pomoći iz medjunarodne donacije. 1997. Crveni krst Baošićima.
Subotice
je
realiozator
programa Letnje škole
podmlatka
Na Paliću se organizuje medjunarodni kamp prve pomoći i spasilaštva na vodi.
u
59 U okviru Crvenog krsta Subotica funkcioniše služba spasavanja na vodi sa više od 50 aktivnih članova i sa 7 instruktora. 1998. Aktivnosti na planu spasilaštva na void dobijaju na značaju . Ekipa prve pomoći na evropskom takmičenju EFAK u Italiji osvaja peto mesto. Upućeno je 200 učenika osnovnih škola na oporavak – letovanje u objekat Crvenog krsta Srbije u Baošićima. Sve troškove boravka pokrio je Crveni krst Subotica iz sopstvenog budžeta. Uspešno se realizue program Letujmo kod kuće. Crveni krst Subotice postaje vlasnik odmaralištana na Paliću u vikend naselju sa ukupno 19. stambenih jedinica. U objektu su smeštena izbegla i prognana lica od 1991 godine. 1999. Nadležna služba Crvenog krsta Subotica je u toku godine evidentirala ukupno 13.479 lica sa statusom izbeglog ili prognanog lica , odnosno 3.000 privremeno raseljeno lice. Na adresi Put Jovana Mikića otvoren je Distributivni cemntar sa 1.700 m2 korisne površine i kuhinja sa kapacitetom od 6.000 obroka dnevno. Programom narodne kuhinje obuhvaćeno je u kontinuitetu 1.277 korisnika. Topli obrok se dostavlja na 11 distributivnih mesta. Crveni krst Subotice u toku bonbardovanja zemlje od strane NATO snaga intenzivirano deluje u okviru svog mandata. Vrši masovno obučavanja gradjana i specijalnih jedinica MUP-a iz oblasti ukazivanja prve pomoći, službe traženja i medjunarodnog humanitarnog prava. Omladina koja je osposobljena za ukazivanje prve pomoči aktivno učestvuje u saniranju nastalih povreda nakon izvršenih vazdušnih napada. 2000. U programu narodne huhinje u toku godine pripremljeno je milion obroka za 3.000 korisnika dnevno. U kategoriji domicilnog stanovništva evidentirano je ukupno 7.862 korisnika humanitarne pomoći u količini od 1.238.379 kilograma U kategoriji izbeglih i prognanih lica obuhvaćeno je ukupno 1.118 korisnika sa ukupnom količinom pomoći od 638.660 kilograma. U kategoriji privremeno raseljenih lica evidentirano je ukupno 800 korisnika sa ukupnom količinom humanitarne pomoći od 469.256 kilograma. U letovalištu Crvenog krsta Subotica na Paliću boravilo je ukupno 243 podmlatkara i omladinaca tokom letnjeg raspusta uz realizaciju bogatog programa.
60 U maju meseci objavljen prvi broj časopisa HM revije. Poseban kuriozitet časopisa je i poseban prilog na brajevom pismu za slabovide i slepa lica. 2001. Crveni krst je realizator programa Letnja škola podmlatka u Baošičima. Započeta adaptacija i dogradnje objekza Crvenog krtsa na adresi trg žrtava fašizma broj 3. 2002. Svi planirani programi i aktovnosti se sprovode bez obzira na skučene prostorne mogućnosti organizacije nastale adaptacijom objekta. 2003. Organizovan oporvak školske dece u odmaralištu Crvenog krsta Crne Gore u Sutomoru. 05. jula četiri člana ekipa prve pomoći u kategoriji omladine kao predstavnici u ekipi nacionalnog društva učestvuje na takmičenju EFAC u Pragu. Instruktori spašavanja na void održali obuku spasilaca u Sutomoru za potrebe Crvenog krsta Crne Gore. Promocija programa prevencija polno prenosivih infekcija. Promovisana jedinstvena akcija pod nazivom programa dobrovoljnog davalaštva krvi na paliću Humani božić dana 20. decembra.
Humana Subota u okviru 02. avgusta, kao i akcija
2004. U toku nedelje Crvenog krsta 08. maja adaptirani i dogradjeni objekat Crvenog krsta predat na korišćenje članovima organizacije. Održana medjunarodna manifestacija IFAK - Subotica od 06. maja do 09. maja. U periodu od 09. avgusta do 31. avgusta realiziran je projekat pod nazivom Koridor 10. u toku trajanja letnjih olimpijskih igara u Atini. 30. septembra oformljen klub dobrovoljnih davalaca krvi. Realizuje se zimski program narodne kuhinje a distribuirano je ukupno 111.200 toplih obroka. Realiziran program novčane pomoći interno raseljenim licima u saradnji sa MKCK i Rpubličkim komesarijatom za izbeglice za ukupno 87 porodica. 2005. Posebni rezultati se postižu u saradnji sa transfuziološkom službom Zdravstvenog centra u Subotici darivanjem programa za elektronsku obradu podataka davalaca krvi na području Skupštine opštine Subotica. U toku godine se u kontinuitetu realizuju programi namenjeni deci iz romske raseljeničke populacije u cilju olakšanja socijalizacije i uklapanja u sredinu.
61 ELŐSZÓ A Vöröskerest szabadkai szervezetének jubileuma alkalmából ezzel a szerény monográfiával kívánunk adózni mindazoknak az ismert és ismeretlen embertársainknak, akik az elmúlt százhúsz évben cselekedeteikkel valóra váltották ennek az önkéntes, emberbaráti nemzetközi szervezetnek magasztos céljait. Múltunkat háborúk, természeti és egyéb csapások, szociális igazságtalanságok és az általuk okozott balsorsok, szenvedések jellemzik, amelyek terhes örökségként nehezednek ránk. A kiadvány csupán kis részét villantja fel annak az önfeláldozásnak és odaadásnak , amelyet a szabadkai Vöröskereszten belül tevékenykedők nyújtottak a rászorulóknak, családoknak és a csapásokkal sújtott területek lakóinak hazánk más vidékein és a határainkon túl. Soha nem korlátoztuk és nem kötöttük feltételhez a felkínált segélyt, amelyet mindenkor nyújtunk. Határokat nem ismerve , eltekintve a faji, a nemzeti, a vallási , a politikai megkülönböztetéstől és hovatartozástól, a segélynyújtás célja és motívuma mindig a rászoruló ember volt és maradt. Ebben nyilvánul meg a szervezet nagysága és egyetemessége, ami sok más nemzeti vagy nemzetközi szervezetről nem mondható el. Az elmúlt százhúsz évben a Vöröskereszt tevékenysége és szervezeti felépítése összhangban volt az adott társadalmi helyzettel és szükségletekkel. Erről tanúskodnak a kiadványban közzétett , megsárgult dokumentumok, a tények és azok a visszaemlékezések, amelyeket a szervezet jeles tagjaival folytatott beszélgetések során jegyeztünk le. A megalakítás utáni első évtizedekben a Vöröskereszt kis létszámú önkéntes szervezet volt. A kezdeti szerény eredmények azonban nagy elismerést érdemelnek, mert hiszen az a maroknyi jószándékú ember nemes magot vetett el, amely busás terméssel ajándékozta meg a következő nemzedékeket. A szervezet tagjai példamutatóan szervezték meg a segélynyújtást és a gyűjtést, az egészségügyi felvilágosítást és ezzel jelentős mértékben hozzájárultak az emberséges tudat kialakításához. Egy új, az egész bolygóra kiterjedő tudat gyökérverésén fáradoznak, amely behállózza a sok tekintetben veszélyeztetett földünk minden zugát. Enyhítettünk a két világháború és számos helyi jellegű háborús viszály következményein, a gazdasági és kultúrális függőségen , az elmaradottságon, segítettük az évszázadokon át rabszolgasorsra ítélt és leigázott népeket, az éhezőket, a gyakori természeti katasztrófák és csapások károsultjait, küzdöttünk a járványok és a tömeges megbetegedések ellen, és jelenleg is a rászorulók segítségére sietünk. A mindennapi gyakorlatban a szervezet bebizonyította létjogosultságát. Az új társadalmi viszonyok közepette a Vöröskereszt addig nem tapasztalt lendületes fejlődésen ment keresztül. A jubileum alkalmából csak azt kívánhatjuk hogy mi és az elkövetkező generációk békében élhessünk és dolgozhassunk most és a jövőben egyaránt. Ne tévesszük szem elől , hogy az ember mint társadalmi lény, olyan mértékben lehet boldog , amilyen mértékben személyesen is hozzájárul embertársainak jólétéhez és boldogságához. Đeno Andreković Monográfia - 1986 - részletek
62
63
Stevan Mačković, történész, főlevéltáros Gábor Lalija, főlevéltáros
BEVEZETÉS HELYETT Húsz évvel ezelőtt, 1986-ban a Szabadkai Vöröskereszt megalakulásának 100 éves évfordulója alkalmával a Subotičke Novine NIO gondozásában megjelent egy kétnyelvű kiadvány A szabadkai Vöröskereszt 1886-1986 címmel. Ebben a könyvben szerzők csoportja dolgozta fel e nemzetközi emberbaráti szervezet létrejöttét és a későbbiekben kifejtett tevékenységét. A munkában közreműködő szerzők a történelmi tényeket a Levéltárban és a Városi Könyvtárban végzett kutatásaikkal támasztották alá. Ezzel meg is könnyítették a munkánkat, mivel őket követve, hamarabb rábukkantunk a forrásokra és a feldolgozás módjára, de ugyanakkor meg is nehezítették feladatunkat, mivel az adatok többségét már fel is dolgozták. Az említett, a szabadkai Vöröskereszt megalakulásáról szóló monográfia igen jelentős kiadvány, mivel arról az időről, hangulatról is tanúskodik, melyben keletkezett. Bízunk benne, hogy a most megjelenő, a szabadkai Vöröskereszt múltját feltáró monográfia új adatokkal is tud szolgálni, az eddig feltártakat pedig egy másmilyen, a maihoz közelebbálló nézőpontból tudja megközelíteni.
64 A SZABADKAI VÖRÖSKERESZT MEGALAKULÁSÁTÓL A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁNI LEGELSŐ ÉVEKIG (1882/1886-1946) „ A dualizmus kora (1867-1918) Szabadka történetének talán leggazdagabb, legszínesebb, egyben legellentmondásosabb időszaka.„229 Ebben az időszakban a város gazdasági, politikai és társadalmi fejlődése is lendületet vett. A vasút lefektetése 1869-ben 230 , az olyan pénzügyi és gazdasági intézmények megalakulása mint a Villanytelep, a monumentális városházát körülölelő modern városközpont kiépítése, csak néhány jelentősebb esemény, amely a fejlődést jellemezte. Erre az időszakra tehető számos egyesület és kaszinó megalakulása is. Szabadka Bács-Bodrog vármegyében szabad királyi városi ranggal rendelkezett, amely titulus bizonyos önrendelkezési jogokat biztosított számára. A törvény rendelkezéseit a városnak is tiszteletben kellett tartania, ennek ellenőrzését és a helyi döntések felülbírálását a központi hatalom képviselői, a főispánok végezték. A város legelső embere és a városi tanács elnöke a polgármester volt. Szabadka közigazgatási területe 1905-ben 170 000 kataszteri holdat tett ki231. Ezen a hatalmas területen, ahogy akkoriban emlegették „az ország legnagyobb mezővárosában“ a lakosság megoszlásáról a lakóházak számából következtethetünk. 1900-ban magában a városban 5856, a külterületeken, tehát a környező falvakban és pusztákon 6536 ház állt 232. Az 1880-as népszámlálás adatai 61 367 lakosról számolnak be, az 1890-es adatok 73 000, az 1900-asok 82 122 lelket említenek, az 1900ban végzett felmérés 94 610 lakosról tudósít 233. A polgáriasodás előrehaladtával a művelődési élet is gazdagabbá válik, gyakran az időszerű európai történésekkel is lépést tartva. *** A Magyar szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete megalakítására 1881-ben került sor. Ebben az időben a szervezet élén Károlyi Gyula gróf állt. Mivel ebben az időszakban a szervezet megalakulását és tagságának bővítését a legmagasabb állami szervek kezdeményezték és támogatták, így természetes, hogy a helyi szervezetek megalakulását és munkáját a helyi önkormányzatok felügyelték. Szabadkán a városi közgyűlés 1882. január 25-én 234 olyan döntést hoz, hogy Szabadka is Egyletet alapít, amit 100 forintos befizetéssel támaszt alá, sőt az elkövetkező öt évben 20 fornitos tagsági díj befizetésére kötelezi magát. Ezek voltak tehát az Egylet megalakulása irányába tett első lépések. Igaz, mint később kiderült, ezt voltaképpen csak a politikai harc egyik eszközeként használták fel a résztvevők, azaz leginkább a kezdeményező, a főispán. Az egylet megalakítása tehát nem járt sikerrel, annak ellenére, hogy Mukits János, az akkori 229
Magyar László, Szabadka képes történelme, Szabadka, 2004., 115. old. Magyar László, A Szeged – Szabadka közötti vasútvonal kiépítése (1864-1869), Ex Pannonia 1. sz., Szabadka, 1996., 111-128. old. 231 Magyar László, Szabadka képes történelme, Szabadka, 2004.,125. old. 232 Uo., 125. old. 233 1910-ben Belgrádnak 89 876, Zagrábnak 79 038, Újvidéknek pedig 30 593 lakosa volt. 234 Szabadkai Történelmi Levéltár (a továbbiakban SZTL), F:2 , Jegyzőkönyv, 1882., 10499/21. sz. határozat. 230
65 polgármester maga állt annak a külön bizottságnak élén, melynek feladata a Vöröskereszt fiókegyletének létrehozása volt. Egyes, városi tisztségviselőktől származó jelentések – mint amilyen az 1885-ben keltezett, Mamuzsits Lázár aláírásával ellátott dokumentum is – egy 450 tagot számláló, és mint ilyen, igen figyelemreméltó Vöröskereszt Fiókegyletről számolnak be. A későbbi események azonban, akárcsak az akkori hivatalos okiratok, mégis az 1886-os évet tekintik az Vöröskereszt Fiókegylet megalakulása évének. Ez ismételten a Városi tanács indítványára történik, amely javaslatot terjeszt a közgyűlés elé, a Vöröskereszt Fiókegylet megalakítására. A közgyűlés 1886. március 31én 235 tartott ülésén a javaslatot egyhangúlag elfogadták. Az egylet elnökévé Jankovich Aurél főispánt választották, a városi tanácsot pedig a tagok toborzásával bízták meg. Szigethy József gazdasági tanácsnokot és Kuluncsich József főjegyzőt kérik fel a Szabadkai Vöröskereszt Fiókegylet tagságának bővítésére. Néhányan az alapítók névsoráról: Szabadka városa 200 forinttal özv. bajsai Vojnits Jakabné 60 forinttal özv. Pápits Katalin 50 forinttal Szabadkai Takarékpénztár 40 forinttal Dr. Millasin Miklósné 20 forinttal Izraelita hitközség 20 forinttal Az alapítás utáni első években folyó munkáról azokból a jegyzőkönyvekből tudhatunk meg bővebbet, melyeket a Vöröskeresztegylet választmányi ülésein maga Jankovich Aurél főispán vezetett. A választmányi üléseket havi rendszerességgel tartották. A szabadkai fiókegylet Budapestről is kapott támogatást, ugyanis az Országos Vöröskereszt Egylet Igazgatóságának tagja volt Ivánka Imre szabadkai képviselő is. Az ő nevéhez fűződik a sebesültek részére létesítendő kórház felépítésére tett kezdeményezés, melyet 1886. október 24-én terjesztett a Vöröskereszt egyleti tagjai elé. Ekkor született meg az a határozat, hogy a vasútállomáson, 210 betegággyal rendelkező kórház létesül. Jelentős pénzforrásnak bizonyultak a táncestélyekkel egybekötött hangversenyek is, melyek sorában az elsőt 1887 elején tartották meg, a Szabadkai Első Nőegylettel karöltve. Ez alkalommal 400 forinttal gazdagodott az egylet pénztára. A helyhatósági szervek és a Vöröskereszt szoros együttműködése a következőkben is nyomon követhető. A városi tanács döntést hoz arról, hogy a háború és más veszély esetére felkészíti és ellátja a Vöröskereszt Egyletet, és ennek érdekében 40 betegágyat és megfelelő helyiségeket biztosít számára. A nemes cél megvalósítása azonban csak a tagság létszámának növelésével vált lehetővé. A Belügyminisztérium 1890-ben keltezett körlevele hasonló szándékkal íratott, ugyanis azt a felszólítást tartalmazza, hogy minden község, minden járás alakítson fiókot, hogy ide minden katonaköteles egyénre legalább 10 tag jelentkezzen. A lakossággal ismertessék a Vöröskereszt céljait, mivel az csak akkor érheti el magasztos célját és a kitűzött feladatokat.236 A szabadkai Vöröskereszt fejlődéséről és megerősödéséről az 1893-ban 237 megjelent Országos Vöröskereszt évi munkájáról szóló jelentésben is találunk bizonyítékokat, ahol többek között a következő adatokkal találkozhatunk: 235
SZTL, F: , Jegyzőkönyv, 1886. SZTL, F:2. Főispáni hivatal, 76/1890. 237 SZTL, F:2. Főispáni hivatal, 471/1894. 236
66 SZABADKAI FIÓKEGYLET Az Egylet alapításának éve: Az alapítótagok száma: 10 forintos tagdíjat fizetők száma: Rendes tagok száma: A tagság összlétszáma: A teljes bevétel:
1886. 24 98 390 512 1522,46 forint
Az elkövetkező időszakban, mint ahogy azt Szigehty József egyleti megbízott a budapesti központhoz címzett, 1897-ben 238 kelt jelentéséből is megtudhatjuk, a helyi egylet tevékenysége felfelé ívelt. Szigethy József 1897-ben gyógyszertárat nyit a „Vöröskereszthez“ elnevezés alatt, az engedélyért viszonzásul kötelezi magát, hogy a betegszálló állomás sebesültjei számára ingyen gyógyszereket biztosít. A cég ilyen elnevezés alatt egészen a II. világháború végéig működött. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Vöröskereszt jelképeinek használata szabályokhoz kötődött, sőt le is volt védve, mint ahogy ez egy később keltezett, a Kereskedelmi Minisztérium 1913-ban kibocsátott körleveléből is látható.239 A Vöröskereszt munkájában az 1900-as évek eleje meglehetősen eseménytelen. Ez azonban vihar előtti szélcsend, mivel az elkövetkező évtized, az 1914-es év közeledte bőven nyújt arra lehetőséget, hogy a szervezet aktívan bizonyítsa emberbaráti tevékenységét. Az eddigi legvéresebb fegyveres összetűzésbe, a világháborúba, Európa, a Monarchia – így a hozzá tartozó Szabadka is belesodródik. 1912-ben az Egylethez Bíró Károly 240, polgármester is csatlakozik, de más jeles, közéleti személyiség is felveszi a tagságot: Vermes Béla aki 1913-ban elnöke is a szervezetnek, Manojlovich Joco 241, Hartmann Teréz 242. 1914 elején országos szinten elrendelik az önkéntes betegápolói intézmények létesítését, illetve az ott szolgálatot teljesítő személyzet képzését 243 Ekkor találkozunk Magyar Györgyné nevével, ki akkoriban került a szervezet élére. A háború kitörésekor az összecsapásokban szabadkai illetőségű polgárok is részt vettek, így természetesen a sebesültek, a hadirokkantak problémája is felmerült, de a hadi cselekmények eredményeként jelentkező szociális következmények (hadiárvák) is 238
SZTL, F:2, Főispáni hivatal, 283/1897. F:2. XIX 48/1913. Az okiratból megtudhatjuk, hogy egy 1906-ban keltezett megegyezés nagyon pontosan szabályozza a Vöröskereszt szó és jelkép jelentését és használatának módját. 240 Dr. Bíró Károly (1864-1952) ügyvéd, az 1901-1918 közötti időszakban polgármester. 241 Joca Manojlović, ügyvéd (Szabadka, 1872-1956). lásd: Tatjana Segedinčev, Braća Vladislav i Jovan Manojlović, Ex Pannonia 9-10. sz., Szabadka, 2006. 242 Hartmann, szül. Schrégér Teréz, (Szentes, 1863 – Szabadka, 1940) Hartmann Rafael, a Hartmann és Conen cég megalapítója egyikének felesége. Annak ellenére, hogy csak két osztályt fejezett be, különleges üzleti érzékkel volt megáldva. A cég fellendülésével párhuzamosan egyre több emberbaráti és oktatási intézményt megsegítő jótékonysági és segélyező akcióban vett részt Szabadkán. 243 Szabadkán is történtek előkészületek a tanfolyamok beindítására. 239
67 jelentkeztek. A sebesültek ellátásában és gyógyításában a szabadkai Vöröskereszt Egylet tevékenyen kiveszi részét, két kórházat, a Betegnyugvó kórházat és a Súlyos betegek állomását működteti.244 Ugyanakkor rendszeres gyűjtési akciókat szerveznek, ahol pénzadomyányokat és más segítséget is gyűjtenek. Az adományokat rendszeresen továbbították a harctereken szolgálatot teljesítő katonáknak. 1914-ben 238 nő jelentkezett betegápolónak. Ők - a Délvidéki Közgazdasági Bank 245 segítségének köszönhetően, akik a Raichle-palotában sebesültkórházat szereltek fel – a sebesültek ápolását és gondozását látták el. Dr. Sánta György 246, szanatóriuma, egyébként az Egylet székhelye, szintén fogadta a sebesült katonákat. Arról, hogy a szabadkaiak milyen tevékenyen vettek részt a háború alatt a Vöröskereszt munkájában, és milyen emberbatáti érzelmek fűtötték őket, a kiosztott kitüntetések is tanúskodnak. “A háború kezdetén, 1914-ben, a császár bevezette a Vöröskereszt érdemrendének a kiadását, melyet a hazafias és humánus munka elismeréseként ítélnek oda. Az érdemrend első két fokozatát maga a császár, a Vöröskereszt patrónusa, a másik három fokozatát pedig a helyettese Szalvator Ferenc főherceg ítéli od. Az elkövetkező években ezekkel az érdemrendekkel számos szabadkait (pl. a villanytelep igazgatóját, Milašin Marija operaénekesnőt, Hartmann Rafael feleségét) tüntették ki” 247 *** 1918 ősze, annak a négyéves háborúnak a vége, mely harcterei és fronvonalai ugyan távol estek városunktól, mégis súlyos veszteségeket okozott emberi, gazdasági téren a mi területeinken is. A Központi hatalmak veresége, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása, a győztes államok azon törekvése, hogy Európa ezen részét geopolitikailag újraszabják - olyan új katonai, politikai, jogi körülményeket teremtettek, melyek meghatározták ezen területek további sorsát. Egyik ilyen befolyásoló körülmény a szerb csapatok 1918. novenber 13-án történő bevonulása Szabadkára, csak néhány órával a magyar kormány és a Szövetségesek között megkötött Belgrádi Békeegyezmény aláírása előtt, vagy az Antant által, Magyarország felé meghúzott demarkációs vonal meghatározása, amely igen specifikus és összetett ideiglenes államigazgatást eredményezett. Az ez után bekövetkezett események, az újvidéki Nagy Nemzetgyűlés 1918. november 25-én, és ennek határozatai: a magyar államtól való elszakadás és a szerb államhoz, majd pedig ugyanez év december 1-jén az új államhoz – a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz való csatlakozás ugyancsak meghatározták Szabadka
244
SZTL, F:2.XV 336/1915. Délvidéki Közgadasági Bank Rt. 246 Dr Emil Libman, Istaknuti lekari Subotice (1792-1992), Szabadka, 2003., 51-55. old. Az épület, mely a mai Ivan Goran Kovačić utcában áll (akkoriban Lenkey utca 174.) dr. Sánta György szanatóriumaként épült 1906-ban. Dr. Sánta neves nőgyógyász-sebész (Tenke, 1863 – Budapest, 1947) egyetemi tanulmányai befejezése után 1888-ban és 1889-ben a budapest Vöröskeresztes kórházban dolgozott. 247 Szentgyörgyi István, A szabadkai Vöröskereszt 1886-tól 1914-ig és 1914-től 1918-ig, A szabadkai Vöröskereszt 1886-1986., Subotičke novine, Szabadka, 1986., 28. old. 245
68 további sorsát és fejlődését. A délvidék ezen területei előbb a „szerb impérium“ 248 fennhatósága alá tartoznak ezentúl, majd pedig az új délszláv államhoz. Szabadkán is egy új történelmi időszak veszi kezdetét, új állam keretei között, új eszmei-politikai és nemzeti mércékkel, amelykehez minden társadalmi tényezőnek alkalmazkodnia kellett. A Monarchiában elfoglalt helyét egy olyen határmenti város státusa váltotta fel, melyben elveszítette eddigi, az anyaország által biztosított hátterét. A háború befejeztével a szociális politika területén a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák kérdése, a munkanélküliek és nyomorgók problémája, a városi és falusi szegénység helyzete a legégetőbb. Mint tudjuk, Szabadka nem vett részt közvetlenül a hadi eseményekben. A lakosság összetételében bekövetkező változások a következő időszakra tehetők. Szabadkára olyan szerbek és Crna Gora-i lakosok érkeznek Szerbiából, de más területekről is, akiknek földet ígértek. De jönnek kereskedők és iparosok is, tisztviselők és katonák. Jönnek optánsok a volt Monarchia területeiről, érkeznek zsidók, akik biztosabb megélhetést remélnek ezeken a területeken. Az idetelepültek külön csoportját azok az oroszok képezik, akik a forradalom elől menekülve érkeztek ide. 249 Ezzel a jelenséggel párhuzamosan, de sokkal kisebb mértékben, jelentkezik az itteni lakosok, elsősorban magyarok és németek kitelepülése is. A háború utáni első években az országban, így Szabadkán is élelmiszerhiány, tüzelőhiány uralkodott. Az ellátást racionalizálták, a legszegényebbek a város által e célból létesített szervektől kapták meg a minimális lisztadagjukat. Tűzifa és szénhiány is volt. 250 Még a Monarchia idejéből származó törvényrendelet értelmében Szabadka köteles volt a területén élő minden szegényről gondoskodni.251 A két háború közötti időszakban a város a szegényeket megsegítő akciók egész sorát hajtotta végre, melyek közül a legjelentősebb a népkonyhák megnyitása volt. 1918 után a városi szervek kezdeményezésére a tanács egy Szegényeket megsegítő bizottságot hozott létre, melynek feladata a leginkább rászorulók megsegítése volt. Ez a bizottsag a harmincas években Szociális albizottsággá alakult át, és 1932-ben dr. Matija Evetović állt az élén.252 1934-től egy Művelődési-szociális tagozat is dolgozott a városi szervek keretein belül. 1918 végén, de az 1919-20-as években Szabadkán, de a környező területeken sem volt élelem, szén, fa, gáz, pertóleum, benzin, gyáripari termék (cukor például 1920 márciusától októbeérig alig akadt). Igen megnőtt azoknak a nincsteleneknek száma, akikről a ”Városi aprovizíció” (a szegényeket élelmisszerrel ellátó szerv) gondoskodott. 1919-ben
248
SZTL, F:47. Tanácsi jegyzőkönyv, 1933. A városi tanács Szabadka felszabadulásának 15. évfordulója kapcsán tartott ülésén elhangzott beszédből. 249 lásd: Miroslav Jovanović, Doseljavanje ruskih izbeglica u Kraljevinu SHS 1919-1924, Belgrád, 1996.; Tatjana Petković, Iz života ruske emigracije u Subotici u periodu od 1919-1941, Ex Pannonia 1. sz., 155-164. old. 250 A szén hiánycikknek számított, ezért fűtőanyagként nem is használták. 251 SZTL, F: 47 IV 5803/1932. „A nincsteleneknek és szerencsétleneknek, az 1886. évi 145. sz. törvény XXII. szakasza értelmében. A helyi önkormányzat köteles mindazon személyekről gondoskodni, akik ezen segély nélkül képtelenek magukat fenntartani.“ 252 Dr. Matija Evetović (Szabadka, 1894. február 24. –1972. július 2.), író, Szabadka alpolgármestere, a szabadkai Gimnázium és a Városi Múzeum igazgatója.
69 24 013 ilyen polgárt tartottak nyilván, 1920-ban pedig 18 477-et jegyeztek be.253 A hatalmi szervek jogában állt, hogy a rászorulók részére élelmet rekviráljanak. A legszegényebbek nincstelensége volt a legszembetűnőbb. Aleksandar Suvajdžić élelmezési biztos 1920-ból származó jelentéséből arra derül fény, hogy senki sem volt hajlandó beszolgáltatni az élelmet, és hogy jelentős mennyiségű gabona a hátországban vagy külföldön kötött ki. 254 A gabonaárak felszöktek, különösen a huszas évek közepétől, és tartották magukat a harmincas évek elejéig. Szabadka városa a szegényekről való gondoskodás címén 1921-ben 81 820, 1922-ben 202 501, 1923-ban pedig 338 110 dinárt költött.255 Az egész társadalomra kiható másik nagy probléma a gazdasági válság, amely területeinken már a huszas évek közepétől érezhető, tetőpontját pedig, akárcsak az egész világban,1929-1933 között éri el. A mezőgazdasági dolgozók helyzetének romlásával párhuzamosan, a munkásosztály helyzete is egyre nehezebb. A szabadkai lakosok vásárlóképessége az 1910-1914 közötti időszakban nagyobb volt, mint a háborút követő tizenöt évben. 256 A helyzet rendeződni látszik a harmincas évek második felétől, de az új háború kezdete 1939-ben ismét megtorpanást eredményez.257 A háború előtti hangulat szele Szabadkát is megcsapja, érezteti magát a gazdsági, társadalmi élet területén, de nemzeti homogenizácóhoz is vezet. A két háború közötti időszakban Szabadka 140 611 katasztáris holdon terület el, vagyis 809,166 négyzetkilométert tett ki. Az 1927. évi adatok alapján e területekből a város beltéri része 1992 katasztrális holdon, Palics-fürdő 1812 holdon, a külterületek, a puszták, illetve tanyák 136 807 holdon terjeszkedtek. A beltéri és kültéri területek közötti különbségek hatalmasak voltak. “Szabadka központjának városi jellege van, míg a külterületek falusi jelleggel bírnak”258 a belterület 12 kerületre-körre oszlott, ezekben 9200 ház állt, megközelítőleg 60 000 lakossal. A külterületeket 24 település alkotta (Bácsszőlős, Békova, Csikéria, Tavankút, Hajdújárás, Kelebia, Ludas, Zobnatica stb.) 8015 házzal és 43 000 lakossal. Az 1931-es népszámlálás adatai 19 098 lakóházat jegyeztek. 259 Az 1921-es népszámlálás adatai szerint Szabadkának 101 709 lakosa van, ebből 49 024 férfi és 52 685 nő. 19 040 háztartást tartanak nyilván, 2060 iparos működik és 8 519 munkás van. 260 Az 1931-es adatok 24 466 háztartásról, 100 058 lakosról tanúskodnak, ezek közül 48 703 férfi, 51 355 nő.261. Mindezen lakosoknak megközelítően a fele – 50 767 253
SZTL, F:47.1199. I 129/1919, XXIII 101/1920. Az aprovizíció pontos nyilvántartást vezetett a lisztjárandóság kiosztása céljából. 254 SZTL, F:47. XXIII 96/1920. 255 Milenko Palić, Pregled administrativno - teritorijalnih promena u Vojvodini 1918-1941, Zbornik za društvene nauke, 38. füzet, Újvidék, 1954., 27. old. 256 Položaj radničke klase u 1926-27 godini, Radnička Komora za Vojvodinu, Újvidék, 1927. A munkások átlagos fizetése 600 és 1000 dinár között mozgott, míg például a kenyér 2,5, a cukor 13, a marhahús 13, a csokoládé 30 dinárba került. 258 Kosta Petrović, Kr. Slob. Grad Subotica i kupalište Palić, Szabadka, 1928., 17. old. 259 SZTL, F:47. I 558/1931. 260 SZTL, F:47. II 44/1928. „Anyanyelvüket és nemzeti hovatartozásukat tekintve 71 085 jugoszláv, 523 más szláv, 2349 német, 27 561 magyar, és 191 más nemzetiségű volt. Ezeket az adatokat a városi szervek Az élő és holt szerbek, horvátok és szlovének c. kiadvány szükségleteihez adalékolták. SZTL, F:47. II 44/1928. 261 SZTL, F :47. Polgármesteri hivatal, 853/1931.
70 Szabadkán, a másik fele pedig a környező településeken, tanyákon, pusztákon él.262 1945ben 19 821 háztartást vettek nyilvántartásba.263 Szabadka lakosságának fele a belterületeken él, magán viselve a városi polgárság jellegzetességeit. A lakosság másik fele a külterületeken és tanyákon lakik, a falusi lakosságra jellemző életmódot folytatva. A belterület lakosságának aránylag magas száma lehetővé tette volna a gazdasági és más, civilizációs vívmányok fejlődését és megerősödését, ami azonban bizonyos nehezítő körülmények (elsősorban geostratégiai és politikai okok) miatt nem következett be264. A városi kommunális infrastruktúra fejletlenségélről tanúskodik az is, hogy a városban két háború között nem épült ki vízvezeték, a vízellátás nyilvános- és magánkutakból történt. A szennyvízelvezetőcsatornáknak csak rövid szakaszai voltak kiépítve, ezek is főleg nyitottak voltak. Az utak többségét nem fedte macskakő vagy aszfalt, vagyis főleg ún. nyári utak voltak, és mint ilyenek, télen használhatatlanok a sár miatt. A közvilágítás csak a városközpont kisebb részén működött. Éppen ezért, csak a monumentális Városháza körülötti terület keltett városi benyomást. Itt voltak a közintézmények, a tehetős polgárok lakóházai, palotái, különféle boltok és kereskedések, itt volt a villamos, a kikövezett úttestek és járdák. A környező utcák és a külterületek már falura hasonlítottak, a többségükben vályogházas utcákkal és a közvilágítás teljes hiányával. Ezek a ténynek következtében kapott szárnyra a „Szabadka, a legnagyobb európai falu“ kifejezés.265. Szabadka, kiterjedését tekintve valóban nagy volt, ezen a területen – egyes városok mintáját követve – háromszor több lakos is élhetett volna. Bár a külterületek valóban falura hasonlítottak, és a lakosság többsége is földműveléssel foglalkozott, Szabadka semmiféleképpen sem volt falu. Inkább azt lehet elmondani róla, hogy minden előfeltétele megvolt várossá való átalakulásához – anyagi bázisa, gazdasága, kereskedelme, bankügyletei, közlekedési infrastruktúrája, művelődési és oktatási feltételei, színháza, iskolái stb. – de mindezek mellett megtartotta a síksági települések örökségét. Létezett a városközpont és a polgárság egy vékony rétege, ezek köré csoportosult a többi nagyszámú lakosság. A lakosság egészségügyi-szociális állapotára a következő adatok nyújtanak betekintést. A városi tiszti főorvos 1923 novemberében készült jelentéséből kiderül, hogy 179 gyerek született, 2 anyánál halvaszülés történt. Életének első évében 31 csecsemő, első életéve és 7 éves kora között 21 kisgyermek hunyt el, a hét évestől idősebbek közül pedig
262
SZTL, F:47. II 3603/1938. Az 1935. évi adatok szerint Palicsnak 1701, Nagyfénynek 2705, FelsőTavankútnak 2892, Alsó-Tavankútnak 3386 lakosa volt. SZTL, F:47. II 416/1935. 263 SZTL, F:70. 9090/1945. 264 Más nagyvárosok, mint Belgrád, Zágráb, vagy a hozzánk közelebb fekvő Újvidék, sokkal gyorsabban és eredményesebben fejlődtek az új államban. Szabadka kedvezőtlen helyzete határmenti fekvésével, a magyar lakosság többségi létszámával, a mezőgazdaság térhódításának más iparágakkal szemben, a szlávok (szerbek, horvátok, bunyevácok) elenyésző számánál a polgárság köreiben, magyarázható. 265 Nyilvános fellépései alkalmával ezt a kifejezést gyakran használta Selimir Ostojić (Belgrád, 1875 – 1931.) dandárparancsnok, Szabadka polgármestere. Hogy valóban tőle származik-e, nem ismeretes számunkra.
71 87 halt meg. Ez összesen 139 kisgyerek, ami annyit jelent, hogy a szaporulat 40 fő.266 A Subotički glasnik hírlap 1926. február 11-én megjelent 10. számában a második oldalon A városunkban uralkodó egészségügyi körülmények és a lakosság alakulása cím alatt megjelent cikkében a városi főorvos 1925-re vonatkozó évi jelentését közli. Ebből megtudhatjuk, hogy a fertőző betegségek közül legtöbben „trahomától“ betegedtek meg – 549-en, tífuszban 71 ember betegedett meg és 11-en haltak meg, torokgyíkban 60 beteg közül kilencen haltak meg, „tiftériában“ viszont 36 beteg közül nyolcan hunytak el. “Hatalmas kár, hogy a tuberkulózisban szenvedő betegekről nem vezetnek nyilvántartást, mivel köztudott, hogy polgáraink a trahoma mellett, ettől a betegségtől szenvednek leginkább.“ Más adatok viszont arra utalnak, hogy valóban tizedelt az említett betegség, ugyanis 1000 emberre 30 tuberkulózisos haláleset jutott. A lakosság száma a következőképpen alakult: összesen 2914 gyermek született (1465 fiú és 1449 leány), az elhunytak száma pedig 2148267, ami 766 fős szaporulatot jelent. A Munkáskamara titkárságának adatai szerint a csecsemők mortalitása Vajdaságban 1000 lakosra számítva 26,7 százalékos volt, míg mondjuk Hollandiában ez az arány mindössze 5,1 százalék. .268 A szabadkai Anyakönyvi hivatal 1927-re vonatkozó jelentése 2225 születésről, 1871 halálesetről számol be, házasságot 782-en kötöttek. Más, még ezen kívül a városban vezetett anyakönyvi nyilvántartás adataival kibővítve ebben az évben 3169 születést, 2356 halálesetet és 970 házasságkötést jegyeztek be.269 A harmincas évek második felében uralkodó nehéz szociális helyzetről az az adat is tanúskodik, miszerint 1935. december 8-a és 1936. március 15-e között a városi népkonyhán összesen 30 494 adagot osztottak a „munkanélküli városi szegények, szegény gyerekek és tehetetlen idősek között“ 270 naponta 180-190 család étkezett itt. 271 Lisztet is osztottak számukra, a munkaképeseket bevonták a közmunkákba. Így 1332 személyt vontak be, ezek fizetése 17 és 20 dinár között alakult.272 A városi szervek adatai 2147 munkanélküli személyt tartanak nyilván, ezekből legtöbb a földműves – 1845, a szakmunkás 197. Könnyebb fizikai munkára alkalmas személy 100 akadt, zenészekből 10 volt. „Mindezek a munkanélküli személyek szabadkai lakosok. Ha a munkanélküliek számához hozzáadjuk a gyerekek számát, ami családonként átlagosan három gyereket jelent, akkor az ellátás nélküliek száma mintegy 6500 főt jelent, ami 100 000 lakost tekintve mindössze 6,5 százalék.“ 273 A két világháború közötti időszakban Szabadkán a Vöröskereszten kívül más jótékonysági és emberbaráti szervezetek és egyesületek is működtek. Munkájukról a városi 266
SZTL, F:47. I 1/1923. A halálesetek közül 49 alkalommal baleset, öngyilkosság vagy gyilkosság volt a halál oka. A Városi Kórházba 5340 beteget vettek fel, ezek közül 212 halt meg. 268 Za zaštitu i osiguranje radnika, Memoar centrale Sekretarijata radničkih komora i slobodnih radničkih sindikata podnet predsedniku Ministarskog saveta i Ministru socijalne politike, Belgrád, 1929., 66. old. 269 SZTL, F:47. I 25/1927. 270 SZTL, F:47. IV 1586/1936. 271 SZTL, F:47. IV 1586/1936. 272 A munkásokat „A Vitéz és Egyesítő I. Sándor Király Népotthon“ és a nagy Sokol-bemutató helyszínének építkezésein foglalkoztatták. 273 SZTL, F:47 1586/1936. A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Szakmai Összekötő helyi bizottságának adatai szerint Szabadkán sokkal több munkanélküli volt: mintegy 10 000 földműves és 3000 gyári munkás. 267
72 szervek 1936-ban a következőképpen nyilatkoznak:“ Városunkban igen sikeresen és eredményesen működnek a magánjótékonysági és emberbaráti társaságok. Ezek közül meg kell említenünk a Bunyevác Nők Jótékonysági Szövetkezetét, a Szerb Nők Jótékonysági Szövetkezetét, az Izraelita Társaságot, a Ferencrendiek konyháját, a Római-katolikus megyék konyháját. Mindezek a szervezetek naponta osztanak élelmet a szegényeknek, így segítenek a városunk által kezdeményezett akcióban, melynek célja a munkanélküliség leküzdése és a szegények ellátása. A város felhívását követve, közösségünkben fejtik ki nemes és emberbaráti tevékenységüket.“ 274 Az egyik legrégebben alakult, még 1872-ben létrehozott jótékonysági szervezet Szabadkán a Szeretet – Szabadkai Jótékonysági Nőszövetkezet volt. Ez a szervezet 1933-ban az V. köri iskolák (Mlaka és Jasibara) tanulóinak reggeliztetésében nyújtott segítséget. Más jótékonysági szervezetek is működtek: Első Szabadkai Izraelita Népkonyha 275, illetve Szabadkai Zsidó Nőszövetkezet és Népkonyha ( ez utóbbi 1933 folyamán 90 személynek nyújtott anyagi támogatást 30 és 100 dinár közötti értékben, ruhát és lábbelit osztott, étkeztette a Zsidó Pártfogó Társaság által támogatott gyerekeket). A Bunyevác Nők Jótékonysági Szövetkezete, a Katolikus Leánytársaság, a Szent Vince Társaság, az Evangelikus Nőszövetség, a Szerb Nők Jótékonysági Szövetkezete mind hasonló tevékenységet fejtett ki. Ezek a szervezetek szűkebb, vallási vagy nemzeti alapokon szerveződtek, nem tudták azonban a városban uralkodó nehéz szociális helyzetet orvosolni, így városi szerveknek is hatékonyabb lépéseket kellett tennie. Ennek érdekében 1929-ben az akkori polgármester Selimir Ostojić generális segítségével megalakult a Dobro delo – Jótett, a Nincstelenek és Szerencsétlenek Megségítésére Létesült Társaság, melynek célja hogy a segítségnyújtás minél átfogóbbá és a várostól is támogatottá váljon. 276
A társaság igazgatóbizottságát a következők alkották: maga Ostojić polgármester mint elnök, rajta kívül három alelnök, 20 bizottsági tag, 5 helyettes és 2 ellenőr. A bizottság tagjai neves közéleti személyiségek voltak, a politikai, gazdasági (például Jakobcsics Conen Vilmos gyáriparos), művelődési élet (Josip Šokčić író és újságíró) területeiről. A városi tanács olyan határozatot hozott, miszerint a városi költségvetésből a Társaság pénztárába 1930. január 1-től kezdve 50 000 dinárt folyósít. A Társaságnak kezdetben a Városházán volt irodája, egy tisztségviselő intézte az ügyleteiket. Később épületet utaltak ki számukra a Vasút utca 9. alatt, hogy ott népkonyhát is szervezhessenek, és helyben főzhessenek is a szegények számára. A városi tanács 1932-ben hozott határozata ugyanakkor azt is elrendelte, hogy „a városi népkonyha megszervezéséhez is hozzá kell látni“ 277, és ennek érdekében a költségvetésből 172 800 dinárt hagyott jóvá a leginkább rászorulók étkeztetésének biztosításához. A Jótett Társaság szabályzta a következőket tartalmazza: „ ...a Társaság célja, hogy tagságának, és más, a városban működő szervezetek összefogásával, Szabadka városának vezetőségétől támogatva, a Szabadka területén élő nincsteleneket és szegényeket segítse...“A kitűzött célokat ingyenes étkeztetéssel, ruhanemű és lábbeli osztásával és 274
SZTL, F:47 1586/1936. SZTL, F:47.2. Jegyzőkönyv, 1921-1922. 19 PS, 803/1922. Dr. Lóránt Zoltán titkár kérvénnyel fordul a kibővített közgyűléshez (városi tanácshoz), és az 1922. évre 5000 dinárt hagynak számára jóvá. 276 SZTL; F:47 I 2/1930. Selimir Ostojić, generális, polgármester az 1929-1931 közötti időszakban. 277 SZTL. F:47. IV 812/1932. 275
73 szállásbiztosítással óhajtották elérni. 1933-ban 450 személy kapott meleg ételt, összesen 79 497 darab 500 grammnyi kenyeret és 86 763 adag melegételt osztottak ki.278 A Társaságnak 1940-ben 150 gondozottja volt, többnyire magatehetetlenek és idősek, és a „szabadkai szegényekre váró téli ínség enyhítése érdekében“ még „50 fiatalabb, 3-7 gyerekes munkanélküli család“279 étkeztetését is fedezte. Így naponta összesen 200 adag melegételt osztottak ki. A város egy, a szegények és szociálisan veszélyezetett személyek elhelyezésére szolgáló intézménnyel is rendelkezett, ez volt a Szegényház. 280 “Ebbe az otthonba olyan szabadkai lakosokat fogadnak be, akik nincstelenek, idősek, minden munkára képtelenek és alkalmatlanok“. 281 1938 júniusában a városi rendőrség a koldulást visszaszorítani igyekvő akciói egyikének alkalmával 64 személyt vett őrizetbe, akiket három napi fegyháfogságra ítéltek, majd „a Szegényházba utalták őket megőrzésre“. 282 A Szegényház a Belgrádi út 117. alatt működött. 1940-ben az épületben a Polgárvédelmi Intézet kezdett tevékenykedni.283 *** Már megérkezésük első napjaitól a Szabadkára érkezett oroszok egy aránylag homogén, zárt közösséget képeztek.284. 1921-ben magalakították a Szerb-HorvátSzlovén Királyság Orosz Vöröskereszt Egyesületét, melynek Szabadkán és Palicson is volt fiókegyesülete. A szabadkai fióknak a szabadkai Szerb Egyházközösség olvasótermében volt irodája, de helyiséggel – varrodával is rendelkezett a Jogi Egyetemen. Az egyesület elnöki tisztjét a Jogi kar tanára, Grigorije Demčenko látta el. 285 Olyan jótékonysági rendezvényeket és hangversenyeket szerveztek, melyek bevételéből azután a szegény és beteg orosz emigránsokat tamogatták. 1921-ben saját orvosi rendelőt is létesítenek, ahol saját orvosuk rendel. Fennmaradt az Orosz Vöröskereszt Egyesület egy olyan kérvénye 1922ből, ahol arra kérik a városi hatóságokat, biztosítsanak számukra működésükhez megfelelő helyiséget, mivel a meglévőből ki kell költözniük. A kérvényt a városi hatóság nem hagyta jóvá. 286 278
SZTL, F:47. IV 257/1934. SZTL. F:47 IV 14297/1940. 280 1933 decemberében a Szegényházban 67 személy volt, 1934 januárjában kilencet fogadtak be, 3 elment, 8 pedig meghalt. 281 SZTL, F:47 IV 5803/1932. Az idősek szállást és ellátást kaptak, a munkanélküliek és szegények viszont csak ebédet. 282 SZTL, F:47 IV 3295/1938. A rendőrség elvárta, hogy ezeket a személyeket szigorúbban felügyeljék a Szegényházban, ne engedjék ki őket már másnap. 283 SZTL, F:47. III 12/1940. 284 lásd: Tatjana Petković, Iz života ruske emigracije u Subotici u periodu od 1919-1941, Ex Pannonia 1. sz., 155-164. old.; Ruska emigracija na subotičkom pravnom fakultetu (1920-1941), Ex Pannonia 2. sz., Szabadka, 1997., 105-120. old. 285 Grigorije Demčenko, rendes tanár (Kijev, 1869 – Szabadka, 1958) a jogtudományok doktora, jogtörténettel foglalkozott, 1892-1895 között a kijevi Sv. Vladimir Egyetem ösztöndíjasa, majd áthelyezése után a varsói egyetem docense. 1920-ban büntetőjogot tanít. Szabadkára 1920. június 8án érkezik. 1922-től a szabadkai Jogi Egyetem bedolgozó rendes tanára. (Istorija slovenskog prava i Pravna enciklopedija i Krivično pravo). 1936-ban vonul nyugdíjba. 286 SZTL, F:47. II 143/1922. 279
74 „Az Orosz Vöröskereszt Egyesület emberbaráti tevékenységét a szegény, tehetetlen és beteg orosz emigránsok megsegítésével fejti ki, nagy nehézségek árán tud eszközöket biztosítani a jótékonysági adományok begyűjtésére, amelyeket teadélutánok, táncmulatságok alkalmával, vagy tagdíjak befizetésével és hasonló módon tud csak biztosítani.“287 Az Egyesület 1932. április 2-án hangversenyt szeretett volna rendezni a Városi Színház kistermében, mely hangverseny bevételét a tehetetlen és beteg orosz menekültek megsegítésére szánták.288 A városi hatóságtól 500 dináros pénzsegélyt kértek – és kaptak, a hangverseny azonban mégis elmaradt – „a nehéz anyagi és erkölcsi körülményeket figyelembe véve, lehetetlen volt jelentősebb anyagi sikerre számítani.“ 289 A nehéz működési feltételek ellenére az Orosz Vöröskereszt Egyesület egészen 1945-ig folytatja tevékenységét. *** Az eddig felsoroltak olyan helyi jellegzetességekről és feltételekről tanúskodnak, melyekhez a szabadkai Vöröskereszt Egyletnek is igazodnia kellett. Ugyanakkor az állami közigazgatás felépítése meghatározta a Vöröskereszt működési módját, mivel egyletei is ugyanarra a mintára épültek fel. Kezdetben kerületi, körzeti és helyi egyleteket alakítottak, majd 1929 után bánsági, járási és községi szervezeteket. A Vöröskereszt első, a mai Vajdaság területén érvényes, az újraszervezés irányába tett első lépései 1918. december 1-jén történtek, amikor is Újvidéken megalakították a Szerb Vöröskereszt Bánáti, Bácskai és Baranyai Társaságát. A SzerbHorvát-Szlovén Királyság Vöröskereszt Szervezete csak 1921-ben alakult meg. Meg kell említeni, hogy a Szerb Vörökereszt már 1976. február 6-án megalakult, és közvetlenül az I. világháború után, 1919-ben csatlakozott a Vöröskereszt Társaság Szövetségébe. Megalakulásának emlékéül ezért február 6-át a Vöröskereszt napjaként tartották számon. Mint minden más országban, a Szerb Királyságban, majd a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, 1929-től pedig Jugoszláviában is, a Vöröskereszt védnöke a királyi pár volt. A szabadkai szervezet irodái 1922-től a Jogi Egyetem290 helyiségeiben találhatók, a Vilson utca 53. alatt. A tevékenységek legtöbbjét központi tervezés alapján hajtották végre. Az ilyen akciók sorába tartozott a Vöröskereszt Nyári Napja (június 8-a291és 12-e közötti vasárnap) és a Vöröskereszt Téli Napja (január 29-e és február 12-e között), melyeket a mozgalom eszméinek népszerűsítése és a tömegesítés céjából tartottak. Az eszmék pedig: „az alapeszme a háborúban megsebesültek és megbetegedettek segítése és a háborús szenvedések enyhítése mellett“ 292 a békeidőkben „az elemi csapásokban, és más, a népet sújtó szerencsétlenségekben szenvedő károrosultak“, de „a magatehetetlenek, gyengék megsegítése is.“
287
SZTL, F:47. X 301/1930. Az egyesület polgármesterhez írt, pénzsegélyt igénylő kérvényéből, melyet a szabadkai Jogi Egyetem tanára Sergie Troicki írt alá. 288 SZTL, F:47. IV 1880/1932. 289 SZTL, F:47. IV 1802/1932. Az Orosz Vöröskereszt Egyesület elnökeként Gersdorf írt alá. 290 A Jogi Egyetem 1920-ban alakult meg Szabadkán. 291 A dátum június 8-ához kapcsolódik, akkor kötött házasságot I. Sándor király és Mária királyné. 292 A Jugoszláv Vöröskereszt Főbizottságának körleveléből, 1932. 5. 11.. SZTL, F:47.III 2430/1933.
75 1926-ban sor került a Vöröskereszt Társaság fennálásának ötvenéves fennállásának megünneplésére Szabadkán is, ami szintén arról tanúskodik,hogy a mozgalom gyökeret vert és az eszéje táptalajra talált városunkban is. 1928-ban 20 rendes tagot és 1200 besegítőt tartanak nyilván. A palicsi szanatórium építésére tett javaslat is ebben az évben kerül napirendre. Az akció annak ellenére huzamosabb ideig zajlott, hogy nem talált kellő megértésre a város vezetőségénél. A hátországban éhínség uralkodott, így segélyt küldtek Bosznia és Hercegovina, Dalmácia, Lika és Crna Gora területeire is. A Levéltárban a Široki Brijeg-i Vöröskereszt olyan átiratára bukkantuk, melyben azok segítséget kérnek.293 A városi tanács e célra 10 000 dinárt hagyott jóvá. A pénzeszközöket egyébként a szórakoztatóestek, táncestélyek, hangversenyek bevételéből biztosították. 1928. április 16-án került sor a szabadkai Vöröskereszt ünnepi estjére 294 a Városi Színházban, melynek bevételét „az éhező hercegovinaiaknak“ juttatták.295. A diktatúra bevezetése után, 1929-ben, az átigazolások és újrajegyzések időszakában a szabadkai Vöröskereszt Társaság is eleget tett kötelességének, amit a bácskai főispán 1929. március 11-én keltezett, 2722 számú végzésével igazol.296 1930-ban a központi szervezet szerepét állami szinten a Jugoszláv Királyság Vöröskereszt Főbizottsága töltötte be. A Vöröskereszt Társaság erejét és jólszervezettségét bizonyítja, hogy 1932-ben az egyész ország szintjén 1195 egylete volt, mintegy 150 000 taggal. 1922-ben állami szinten létrehozták a Vöröskereszt Társaság Ifjúsági Szervezetét, mint a Vöröskereszt Társaság külön ágazatát.297 Külön költségvetéssel, adminisztrációval és pecséttel rendelkeztek. Feladatuk a háborúban és békében egyaránt tevékenykedő Vöröskereszt nemes eszméinek hirdetése, a testi és szellemi egészség fontosságának elmélyítése, emberbaráti akciókban való aktív részvétel, a polgári jogok és kötelezettségek tudatosítása, a hazafiasság és barátság eszméjének elmélyítése, a munkára való nevelés, szegényeknek, betegeknek és sebesülteknek szánt segélyadományok gyűjtése volt. A Vöröskereszt Társaság Ifjúsági Szervezete Szabadkán is megalakult. Működését minden iskolában előlátták. Többek között megalakult az Állami Férfi Reálgimnáziumban is, az 1923/24-es tanévben. Minden tanuló köteles volt belépni az Ifjúsági Szervezetbe. A munkát minden tagozaton közgyűlések megtartásával végezték. 1934-ben Pavle Tišma tanár ellenőrizte az Ifjúsági Szervezet munkáját, utasításokat adott az egészségügyi munkával és a leginkább rászoruló tanulók megsegítésével kapcsolatban. Ezeknek a tanulóknak az étkeztetését fizették, ruhát és lábbelit osztottak számukra, karácsonyi ajándékokkal lepték meg őket. A Jugoszláv Királyság Vöröskeresztjének munkáját szabályozó törvény 1933ban lépett életbe. Mint eddig is mindig, az állami közigazgatási politika határozataihoz
293
SZTL, F:47. X 28/1928. SZTL, F:47. II 24/1928. 295 SZTL, F:47. II 24/1928. 296 SZTL, F:47. IV 2808.1936. 297 Smilja Prodanović, Sreski odbor društva Crvenog krsta 1939. godine, Ex Pannonia, 7-8-9. sz., Szabadka, 1998., 60-61. old. 294
76 igazodott, így most tevékenységét 9 bánsági bizottság kereteiben folytathatta. 298 Az új törvény előlátta, hogy a helyi önkormányzatoknak kötelessége meghatározott pénzeszközöket biztosítani a Vöröskereszt számára, ezért a Vöröskereszt járási bizottságának elnöke, dr. Miodrag Aćimović 299 a járási hatósági szervekhez olyan kérvénnyel járult,hogy ez utóbbi tegyen lépéseket annak érdekében, hogy az 1938-ra érvényes községi költségvetésben szerepeljen a Vöröskereszt számára átutalandó pénzösszeg is.300 A Vöröskereszt Ifjúsági Szervezetének Főbizottsága már 1929 óta szisztemtikusan dolgozott „az iskolakonyhák megnyitásán, különösen a falusi és hátországi iskolák keretein belül“. Az akció sikerességét az 1929 novemberéből származó adatok bizonyítják, melyek 517 olyan iskolakonyháról számolnak be, melyekben több mint 23 000 gyerek étkezett, ugyanez év decemberében pedig a 604 konyhán 25 000 tanuló kapott ételt.301 Szabadkán is igyekeztek ezt az elképzelést valóra váltani. A tanárok kezdeményezésére először a II., III., IV. és V. köri iskolákban nyíltak iskolakonyhák. 1931ben a II. köri Pop Pajo Kujundžić Általános Iskola igazgatója kérvénnyel fordul a városi tanácshoz, melyben azt kéri, segítsék iskoláját a konyha megnyitásában, de egyben fel is térképezi az iskolában uralkodó nehéz szociális helyzetet. „ A II. köri általános iskola, bár a külváros ezen részének oktatási központja, már évek óta azzal küzd, hogy a gyerekek nem járnak rendszeresen iskolába. Már minden törvényadta lehetőséget kihasználva, a tanárok arra a következtetésre jutottak, hogy a kimaradás oka a tanulók szüleinek kétségbeejtő anyagi helyzete, mivel évről-évre kevesebb munkát és fizetést kapnak. Ezek a szülők rendszertelenül küldik gyermekeiket iskolába, mivel gyakran nincs mivel megetetniük őket, és fel sem tudják őket öltöztetni.“ A II. köri iskolában az iskolakonyha 1931 februárjában kezdett dolgozni, azzal, hogy „a legszegényebb gyerekeket látja el ennivalóval, akik közül 45 kap rendes ételt minden nap.“302 Egyéb tevékenysége mellett, a Vöröskereszt Ifjúsági Szervezete az Anyák-napi ünnepségeket is megszervezte.303 A rendezvény célja, az volt, hogy „a határtlan és magasztos anyai szeretet előtt“ tisztelegjenek és azt meghálálják. Minden iskolában megrendezték az ünnepségeket, melyekre a tanulók fogalmazásokkal készültek, előadásokat és hangversenyeket tartottak. A mozik és színházak műsorán „az anyákról és az anyai szeretetről szóló filmeket vetítettek illetve játszottak. Olyan pénzalap, a „Gyeremeki Hála Alap“ létrehozását is tervbe vették, mely az egyedülálló vagy sokgyermekes anyákat segítette volna.
298
Milenko Palić, Pregled administrativno - teritorijalnih promena u Vojvodini 1918-1941, Zbornik za društvene nauke, 38. füzet, Újvidék, 1954. 299 Dr Miodrag Aćimović (Jagodina, 1875 - ? ), A szabadkai Jogi Egyetem tanára, a bírósági büntetőeljárás tantárgyat tanította. Az egyetem dékánja 1921.,1924.,1925., 1926., 1931. és 1935. évben. 1931-ben nemzetközi jogot tanít. Több kitüntetést kapott: Karađorđe csillagot 1905-ben, Fehér Sas érdemrendet 1913-ban, Szent Sava érdemrendet 1914-ben, Albán emlékérmet. 300 O Sreskom načelstvu Subotica lásd: Stevan Mačković, Sresko načelstvo Subotica (1934 – 1941), Ex Pannonia, 3-4. sz., Szabadka, 2000., 23-42. old. 301 SZTL, F:47. X 167/1929. 302 SZTL, F:47. X 167/1929. 303 SZTL, F:47. X 299/1930.
77 Figyelemreméltó a Vöröskereszt Ifjúsági Szervezetének 1928-ban megindított akciója, amikor csokoládé és cukorkaautomatákat állítottak volna fel, abból a célból, hogy ezen élvezeti cikkek egyébként egészségtelen körülmények között zajló árusítását megakadályozzák, s hogy a befolyt bevételt a hátországi iskolakonyhák segélyezésére juttassák el.304 Az Ifjúsági Szervezet alnöke, Leposava Petković ez ügyben még a polgármester segítségét is kéri, de ennek ellenére az elképzelést nem sikerült valóra váltaniuk, mivel – mint ahogy ez az indoklásban áll: „az engedélyek kiadásával a város már megszegné az előzőleg kiadott engedélyekkel rendelkező vállalkozókkal kötött szerződést, így azok kártérítési pert indíthatnának a város ellen“. A gimnáziumigazgatók, polgári és általános isklolák igazgatóinak 1933. szeptember 25-i gyűlésén megválasztották a Szabadkai Vöröskereszt Ifjúsági Szervezetének igazgatóbizottsági tagjait az 1933/34-es iskolaévre. Ennek értelmébn az elnöki tisztet a Férfi Reálgimnázium igazgatója – Velimir Stefanović törtötte be, alelnök Đorđe Đorđević, a Polgári Fiúiskola igazgatója lett, az elsőtitkári teendőket Josip Desničar, az V. köri iskola igazgatója látta el, másodtitkár pedig Margita Ivandekić tanítónő lett. Pénztárossá Dragutin Začko a Polgári Fiúiskola tanárát választották, helyettese Marija Đenero tanítónő. A Vöröskereszt helyi bizottságának képviselői dr. Ljudevit Refi felesége és dr. Zoran Savić orvos felesége, az iskolaorvosok közül dr. Ivan Jonjić és dr. Vidosava Kutlešić. A városi tanácsot is felkérték, küldjön képviselőt ebbe a testületbe. A kérésnek eleget téve, a város dr. Matija Evetovićot delegálta. A szervezet terjeszkedésének a Vörökereszt Társaság kisboszniai helyi bizottságának létezése is bizonyítéka. A helyi megbízott Rade Bulatović tanító volt 305. A kisboszniai mellett működtek bizottságok Bajmokon, Békován, Csantavéren, Horgoson és Nagyfényen is. A szabadkai Vöröskereszt helyi bizottsága 1933-ban 4500 dinár készpénzt osztott ki, a szegénysorsú tanulók ruházatára és lábbelijére 6200 dinárt adott, a helyi szegények gyógyszereire 2000 dinárt költött, a Drávai- és Szávai bánság árvízkárosultjainak pedig 1000 dinárt juttatott, ami összesen 13 700 dinárt jelent.306 Rendszeresen előfordult, hogy a Vöröskereszt közvetlenül a városi tanácshoz fordult kisebb, egyszeri pénzsegélyért 307 vagy más, természetbeli segélyért. Így történt ez 1933 júniusában, amikor a városi tanács arról dönt, hogy a Vörökereszt helyi bizottságának a városi birtokról 10 liter bort utal át. 308 Ugyanez történik, mikor 1933. október 26-án dr. Aćimović elnök azt kéri, hogy a városi tanács saját birtokáról 2 malaccal 304
SZTL, F:47. III 449/1928. Bulatović 1937. szeptember 7-én a Vöröskereszt járási bizottságánál feljelentést tett P. Amálka ottani titkár ellen, 346 dinár elsikkasztása miatt. Kéri, hogy a titkár büntetőjogilag feleljen tettéért. 306 SZTL, F : 47. IV 257/1934. A Zsidó Nők és a városi népkonyha 50 135 dinár, a Bunyevác Nők Jótékonysági Szövetkezete 29 229 dinár, a Szerb Nők Jótékonysági Szövetkezete 16 184 dinár pénzsegélyt gyűjtött össze. A begyűjtött pénz jelentőségét akkor érezhetjük igazán, ha tudjuk, hogy egy szakképzett munkás 2000-3000 dinárt keresett havonta, a szabadkai Általános Hitelben Rt. igazgatójának fizetése 13 500 dinár volt, az ugyanott dolgozó tisztviselőjé pedig 4310. SZTL, F:43.106. A kenyér 4, a rizs 10, a kolbász 30, a kávé 40 dinárba került. 307 Általában nyomorékok, volt városi tisztviselők igényeltek ilyen segélyt. 308 SZTL, F:47 III 1747/1933.A határozatból látszik, hogy egy liter borért 3 dinárt számoltak fel. 1936-ban arra a városba behozott bornak, melyre nem fizettek fogyasztási adót, literje 4,5 és 5 dinár között mozgott. SZTL, F:47. III 561/1936. 305
78 és némi borral járuljon hozzá ahhoz a tombolához, melyeken a kért dolgokat pénzzé tehetnék. A kérvényben a következők állnak: „A szabadkai Vöröskereszt Társaság ez év október 21-ei gyűlésén olyan határozat született, hogy december 10-én délután 5 és fél órakor a Srpski Kralj szállóban teával egybekötött hangverseny kezdődik, melyet tombola és táncmulatság követ a célból, hogy e bizottság pénzösszegeinek növelésével meg tudjon felelni céljainak. A bevétel legnagyobb részét a helyi szegények megsegítésére fordítanánk. A hangversenyből befolyó pénzeszközökből tudja társaságunk a kitűzött célokat megvalósítani, úgymint azon rászoruló szabadkai családok megsegítése, akik betegségük, munkanélküliségük miatt, vagy egyéb szerencsétlen esemény folytán olyan helyzetbe kerülenk, hogy a sürgős segély számukra nélkülözhetetlen.“ 309 Hasonló kérvény érkezik ugyanez év december 7-én Olga P. Ognjanov alelnök aláírásával, aki ugyanezen táncmulatság alkalmával még 50 liter bort kér. A megőrzött okiratok alapján arra lehet következtetni, hogy a kéréseknek eleget tettek, vagyis a Vöröskereszt Társaság 500 dinárt és 100 liter bort kapott. 1934-ben a Jugoszláv Királyság Vöröskeresztje Arany Érdemrenddel tüntették ki Olga Ognjanovot 310, Ezüst Emlékérmet Gligorije Jovanović kapott 311, Beba Belimarković 312, Etuška Stipić, Vera Milekić, Gábor Béla 313, Radomir Vujić314. A palicsi gyermeknyaraló felépítésének ötlete 1936-ban merül fel újra, ekkor a városi tanácshoz fordulnak segítségért315. Megtudhatjuk, hogy az építkezés megkezdésére biztosítottak már mintegy 100 000 dinárt, de ez semmiképpen sem elegendő a munkálatok teljes befejezésére. A várostól ingyenes telek biztosítását várták volna el. Különböző okok miatt, mint a rendezési terv hiánya, magánterületek felvásárlásának lehetetlensége - a hatóság nem tett eleget a Vöröskereszt kérelmének. Az egyik változat értelmében a Vöröskereszt számára a városi birtokon jelöltek volna ki egy bizonyos parcellát, amit a Vöröskereszt igazgatóbizottsága 1937. december 20-i gyűlésén el is fogadott. Mégis, az 160 négyszögöl ( 1 kataszteri hold) nagyságú telek a város által támasztott, átruházási feltételei olyan szigorúak voltak, amelyeknek nehezen lehetett volna eleget tenni:“hogy a nyaraló egy éven belül épüljön fel, emeletes legyen, a földszinten szabad területtel – erkélyekkel...“ 316 A Vöröskereszt nem tudott beleegyezni az ilyen rövid megvalósulási tervbe, megpróbálta az említett telket más célra – játszótér és kert kailakítására megkapni. A válasz lehangolóan elutasító: „Mint az a fenti átiratból látható, a szabadkai Vöröskereszt járási bizottságának nem áll szándékában
309
SZTL, F:47.IV 4788/1933. Olga Ognjanov a sándori iskola igazgatónője volt. 311 Gligorije Jovanović nagyfényi tanító. 312 Beba Belimarković egy dandártábornok felesége. 313 Gábor Béla (Budapest, 1874 – Auschwitz, 1943.), nagyiparos, a „Rothmann“ gyár egyik tulajdonosa (a háború után Partizán Kerékpárgyár). 314 Radomir Vujić iskolafelügyelő volt. 315 SZTL, F :47 III 76/1938 i F:47.III 1929/1936. A városi műszaki osztály több palicsi telek kiosztására vonatkozó kérelmet is megvizsgált. Római-katolikus templomot és pravoszláv templomot is szerettek volna építeni, a cserkészek táborozásra alkalmas telket, a Vöröskereszt gyermeküdülő építésére alkalmas telket kért. Az illetékes testület úgy határozott, hogy meg kell várni a városrendezési terv kidolgozását, és hogy a gyermeküdülő felépítésére alkalmas hely a Sokolotthontól délre eső terület lehet. 316 SZTL, F :47. III 76/1938. 310
79 a kért telket gyermeküdülő felépítésére kihasználni, hanem játszóteret és kertet szándékozik ott kialakítani. Ez okból, a Vöröskereszt újbóli kérelmét ad acta helyezzük.“ 317 1937-ben az illetékes újvidéki székhelyű bánsági bizottságtól olyan körlevelek érkeztek, melyben a helyi hatóságokat arra szólítják fel, hogy szorosabban működjenek együtt a Vöröskereszt Ifjúsági Szervezetével az iskolaudvarokban ültetendő gyümölcsfamintagazdaságok telepítésében és gondozásában.318 1938 folyamán 166 rendes tagja 319, volt a szervezetenek, a következő évben pedig eggyel több. Tagságdíj címén 4008 dinár gyűlt össze a pénztárban. A Vöröskereszt járási bizottságához más, szabadkai székhelyű emberbarári és jótékonysági szervezetek is segélykéréssel fordultak. Így például a Bunyevác Nők Jótékonysági Szövetkezete is, mely 1939. január 14-én tartott ünnepségére 50 dinárt kért – és kapott.320 Az Orosz Telepesek igazgatóbizottsága321 is a tüzelő biztosítása érdekében fordult a járási szervekhez – ők 200 dinárt kaptak. Szintén ennyi pénzt kapott a Szerb Nővérek Köre az általuk működtetett leányintézet „egészségügyi feltételeinek biztosítása“ címén.322 A Jótett 1940 elején 1000 dináros pénzsegélyt kapott. A szabadkai helyi bizottság a járásai bizottságától 75 tankönyvet rendelt a szamaritánus és betegápolói tanfolyam tanulói számára. 150 dinárért az Egészségügyi lexikont is megvették. 1939. március 26-án Marija Brašovan képviselte városunkat Petrovgradban (Nagybecskereken) a Vöröskereszt VI. Bánsági Tanácskozásán. Az 1939. március 5-én, a Jugoszláv Népotthonban tartott Vöröskereszt teadélután költségvetése kimutatta, hogy a rendezvény bevétele 10 762 dinár volt. 460 darab 10 dináros belépőt adtak el, a többi bevétel jótékonysági adományokból 323, tombolajegyekből, az eladott szendvicsek árából származott. A kiadások 3847 dinárt tettek ki, ebből a legnagyobb tétel – 750 dinár – a terem bérlete volt. 1939 márciusában a cseszlovák menekültek számára biztosítottak élelmet (szalonnát, halkonzerveket, sajtot, narancsot és citromot 324). Egy máig megőrzött, 1939. január 6-án keltezett bizonylat pedig a lengyel menekültek számára adományozott 1600 dinárról szól. Havonta nyújtottak anyagi támogatást meghatározott számú leginkább rászorulónak. Januárban 51 személy kapott sürgős pénzsegélyt összesen 500 dinár értékben, márciusban ugyanennyit 43-an osztottak, júniusban pedig 47-en. A helyi bizottságban aktívan tevékenykedők közül néhányan: Olga Ognjanov, az első alelnök, dr Vladeta Savić orvos, a második alelnök, Vakanjac Žarko 325 a szervezet 317
SZTL, F :47. III 76/1938. Az irat 1939. március 14-i keltezésű. SZTL, F :47. III 1726/1937. 319 SZTL, F:47.IV 4788/1933. 320 SZTL, F:165.13/1939. 321 Az orosz idetelepültek két helyen húzták meg magukat: a Felszabadulás utca 148. és a Masarik utca 127. alatt. Ezeken a címeken 4 család élt 14 gyerekkel, valamint 9 egyedülálló.SZTL, F:165.6/1939 322 SZTL, F:165.398/1939. 323 SZTL, F:165.96/1939 Dr. Kenđelc felesége és a Villanytelep 100-100 dinárt, dr. Balog, dr. Kemnji és dr Gerson rabbi 20-20 dinárt fizettek be. 324 Fennmaradtak az áruért kifizetett számlák, a szalonnát és halkonzerveket a Korhecz-féle hentesüzletben vették.SZTL, F:165.205/1939 325 Žarko Vakanjac, jogász, 1882-ben született Eszéken. Szolgálataiért havonta 500 dinár honoráriumot kapott. 318
80 titkára, Radomir Vujić pedig a pénztárosi teendőket látta el, Petar Flohjar mint segédszemélyzet dolgozott.326 1939. június 18-án Palicson egy olyan szabadtéri mulatságot szerveztek, melynek összbevétele 10 278 dinár volt, ebből a tombolán 3 403, a főbejáranál eladott belépőjegyek árából 1872 dinár gyűlt össze.327 A kiadások 2672 dinárt tettek ki. Az ugyanezen év szeptember 17-től kezdődő Vöröskereszt hét alatt az adományoknak köszönhetően 3778 dinárral gyarapodott a szervezet pénztára. A „szamaritánus tanfolyamot“ hirdetve 1939 szeptemberében 100 hirdetőplakátot nyomtattak, majd december folyamán ugyanennyit, de más tartalommal – ekkor „arról értesítették a lakosságot, mi a teendő mozgósítás vagy háború esetén.“ Ez év októberében betegáplói tanfolyamok indítására készülnek. A Vöröskereszt minden ez időben végzett tevékenysége arra enged utalni, hogy az Európában már nagyban zajló háború szele ezeken a területeken is lengedez. Ez mellett azonban az olyan „hétköznapi“ feladatoknak is eleget kellett tenni, mint amilyenek a szegénysorsú és szociálisan veszélyeztetett polgárok megsegítése. Így például 1939 novemberében a Vöröskereszt helyi bizottságához fordul Rigó Géza sokgyermekes szegénysorsú szabadkai lakos, egy pár cipőt kérve. A család számára a Bata cégtől 15 dinár értékben két pár cipőt vásárolnak. Hartmann Teréz, városunk kiemelkedő polgára, aki hosszú éveken át pártolója és segítője volt a Vöröskeresztnek, most, a háborút közvetlenül megelőző időkben is aktívan részt vett adományaival és jótékonysági akcióival annak munkájában. Az ilyen akciók pedig meghatározott menetrend szerint zajlottak, ezek közül az 1939. december 10-i 11 498 dinár bevételt hozott. A szabadkai Vöröskereszt már 1938 óta igyekezett egy sebesültek és betegek szállítását biztosító járművet beszerezni. Ez a terv azonban csak 1939 végén valósult meg, amikor a helyhatósági szervek és a belgrádi Vöröskereszt elnöksége megegyeztek abban, hogy Belgrád Szabadkára egy ilyen jellegű autót küld ajándékba. 1940 január 1-jén létrejött az Autóállomás, mégérkezett a „Renault“ típusú, sebesültek és betegek szállítására alkalmas mentőautó. A jármű két speciális hordággyal és a kísérők számára elegendő hellyel rendelkezett. A Tűzoltóotthon udvarán, a Vilson utca 55. alatt garázsolták. A város területén 25 dinár volt a viteldíj, a városon kívül pedig 20 dinár volt az indulás, és 3 dinárt számoltak kilométerenként. 1940 januárjától Olga hercegnő indítványára hozzáfogtak a téli segély 328 begyűjtéshez. Az akcióba a város, a helyi jótékonysági szervezetek, és a Vöröskereszt is bekapcsolódott. Ez utóbbi a város, illetve az akciót irányító szervezőbizottság pénztárába a városi népkonyhák működtetéséhez szükséges pénzt fizette be. A Stella polaris szabadkőműves-páholy 1940 elején a Vöröskereszt számára, egy népkonyha megnyitása céljából átengedte a Šenoa utca 11. alatti épületét.329 „A Vöröskereszt utolsó, háború előtti évi közgyűlűsét 1941. február 23-án kellett volna
326
A tisztiszolga fizetése csak 150 dinár volt. SZTL, F:165.205/1939. Az elszámolásból megtudhatjuk, hogy Ilija Šibalić 300, Conen 100 dinárt fizetett be. 328 SZTL, F:47.1931/1941. 329 SZTL, F:47.1931/1941. 327
81 megtartani a Jogi Egyetemen, dr. Miodrag Aćimović elnöklete alatt, de nincs róla feljegyzésünk, hogy valóban megtartották-e.“ 330 *** A szabadkai Vöröskereszt második világháborús (1941-1944) tevékenységéről eddig kevés adat látott napvilágot. Ennek oka, hogy a tárgyalt időszak jó ideig hálátlan téma volt, és s kutatók nem szívesen foglalkoztak vele. Az utóbbi időben azonban mind több levéltári és könyvtári (korabeli napilapok) forrás bukkant fel, melyek alapján az alábbiakban megpróbáljuk rekonstruálni a szabadkai Vöröskereszttel kapcsolatos történéseket. A következő eset mindössze egy nappal a Német Légierő Belgrád elleni légitámadása előtt, és a Magyar hadsereg Szabadkára történő bevonulása előtt egy héttel játszódik le, és hű képest fest a városban uralkodó hangulatról. A Vöröskeresztes jármű felügyeletével Sternhardt Sándor sofőr volt megbízva, aki már április 5-én hadibeosztást kapott – éppen mint e jármű további sofőrje. A Vöröskereszt járási bizottságának elnökétől, aki ugyanakkor a Jogi Egyetem akkori dékánja volt, dr. Aćimovićtól 1941. április 8-án azt a parancsot kapta, hogy őt és családját szállítsa Surčinra. A sofőr teljesíti a parancsot331, majd a járművel visszatér Szabadkára, ahol a mentőkocsit ezentúl rendeltetésének megfelelően használják 1941. május 18-án a déli hadsereg katonai közigazgatási csoport-parancsnoksága következő levelet intézete a szabadkai városi katonai parancsnokságnak a Délvidéki Vöröskereszt vagyona felkutatásának és biztosításának tárgyában: „A Magyar Vöröskereszt Egylet elnökségének közlése szerint a megszállás ideje alatt a Jugoszláv Vöröskereszt különböző városokban és falvakban a fiókszervei utján különböző intézményeket tartott fenn. Közérdekből kívánatosnak látszik, hogy ezek a Vöröskereszt fiókszervek újjászervezés útján a Magyar Vöröskereszt Országos Szervezetébe bekapcsolva működésüket minél előbb folytathassák. Utasítom, hogy a Magyar Vöröskereszt Egylet által rendelkezésre bocsátott és csatolt kérdőívek felhasználásával állapítsa meg, mely városokban és községekben fellelhető Vöröskereszt vagyontárgyakat, kik és hol őrzik azokat és azok, akik ezidő szerint a helyi fiókszervek élén állnak, nemzethűségi és egyéb szempontból nem eshetnek kifogás alá. Ahol a vagyongondozók kifogás alá esnek, a fiók-egylet vezetésére és vagyona megőrzésére, arra megfelelő és megbízható egyént kell kijelölni, akivel majd a Magyar Vöröskereszt Egylet elnöksége felveszi az érintkezést.”332 1941. június 11-én hasonló témájú levelet küldött Vállay Gyula a Magyar Vöröskereszt országos ügyvezető igazgatója, a város katonai parancsnokának: „ Hozzánk érkezett magánjelentésekből, valamint a Jugoszláv Vöröskereszt által kiadott nyomtatott jelentésből is tudomással bírunk arról, hogy a visszacsatolt délvidéki területen a Vöröskereszt igen sok ingatlan és ingó vagyonnal rendelkezik. Miután félő, hogy az ott fellelhető vagyontárgyakat nem nemzethű vezetőségi személyek és mások is elszállítják, vagy rongálásokat végeznek az épületeken és berendezéseken, avagy az 330
Nevenka Bašić Palković, A szabadkai Vöröskereszt 1918-tól 1941-ig, A szabadkai Vöröskereszt 1886-1986., Subotičke novine, Szabadka, 1986., 35. old. 331 SZTL, F:60.21949/1941. A tárgy mellékletében megtalálható a Vöröskereszt Autóállomás értesítése 1938/39-ből, valamint a sofőr kihallgatásának jegyzőkönyve. 332 SZTL, F:60. P-2526/1941.
82 ingóságokat őrizetlenül hagyják, sürgősen szükségünk lenne annak a megállapítására, hogy a tekintetes Járási Katonai Parancsnokság hatáskörébe tartozó területen milyen vöröskeresztes ingó és ingatlan vagyon található és azok őrzésével a tekintetes Járási Katonai Parancsnokság kit bízott meg.”333 1941. július 19-én tartották meg a Magyar Vöröskereszt Egylet alakuló gyűlését. A gyűlést dr. Mezey István szervező orvos nyitotta meg, majd bemutatta a jelenlévő egylettagoknak Mauks Márta központi szervező délvidéki főnökasszonyt , aki átvette az elnöklést és ismertette a magyar Vöröskereszt Egylet szabadkai megalakulásának szükségét, majd felhívta a jelenlévőket, hogy mondják ki a megalakulást, és a tiszti kart válasszák meg. Elnöknek, egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Bitó Dezső tábornokot (Szabadka város katonai parancsnoka) választották meg. A többi tisztségviselő: Ügyvezető elnök: dr. Mezey István, orvos Női társelnök: Szárits Szilárdné Főorvos: dr. Fekete László, orvos Titkár: Lépes Mihályné Ezt követően megválasztották a 32 tagú választmányt is. A választások megtartása után Mauks Márta délvidéki főnökasszony ismertette a Magyar Vöröskereszt célját és működési körét. A gyűlés kimondta, hogy a most megalakult Magyar Vöröskereszt Egylet jogutódja a volt szabadkai Jugoszláv Vöröskereszt Egyletnek, és így annak minden ingó és ingatlan vagyona a most megalakult egyesület tulajdonába ment át. Döntés született arról is, hogy az egyesület a legrövidebb időn belül kéthetes ápolónői tanfolyamot rendez, amelyre bárki jelentkezhet. A jugoszláviai ápolónői tanfolyamot-végzetteket átképző tanfolyamokon átminősítik, és igazolványaikat magyar igazolványra kicserélik. 1941. július 29-én választmányi gyűlésen már csak megerősítették, hogy Bitó Dezső tábornokot Szabadka város katonai parancsnokát az Egyesület örökös díszelnökévé választja. E gyűlésen pár személycserére is sor került. A választmány elnöki tisztségére dr. Máté Mihály tiszti főorvost javasolták, a titkári teendőket a lemondott Lépes Mihályné helyett Czeisz Pálnéra, a pénztárnoki tisztséget, pedig Pletl Antalnéra bízták. E gyűlésen szó volt még az Egylet ingó és ingatlan vagyonának számbavételéről, az Egylet mentőautójának kérdéséről, melyet a tűzoltóság használt, a régi orosz menekültek (cári) megsegélyezéséről, és különböző tanfolyamok (főző, védőnő stb.) megszervezéséről. 1941. október 26-án megtartott közgyűlésen új vezetőséget választottak. Az Egylet munkájában részt vállalnak dr. Roeck Andor főispán és dr. Völgyi János polgármester is nejeikkel. A Vöröskereszt Ifjúsági Szervezete Fetsch Aranka leánygimnáziumi tanár vezetésével alakult meg. 1941. december 7-én tartották meg a Vöröskereszt első nagy közgyűlését, melynek napirendjén az eddigi munkáról szóló jelentés is szerepelt. 1942. február 21- től bővül a vezetőség, az elnök dr. Völgyi Jánosné, a polgármester felesége. Elnökhelyettes, pedig Csajkás Margit. Személyi változás ezt követően a háború végéig nem történt. A Vöröskereszt székhelyeként szóban forgó épületek: iroda – Bem utca 14., katonakórházak - Horthy Miklós (ma Đure Đaković ) utca 4, és Szondi utca 2. 333
SZTL, F:60. P-8357/1941.
83 Elmondhatjuk, hogy a szabadkai Vöröskereszt tevékenysége igen sokrétű volt. Segítette a német hadifogságban sínylődő jugoszláv katonákat (elsősorban szabadkaiakat és észak-bácskaiakat), gondoskodott az elesettek özvegyeiről és árváiról. Dolgozott az eltűnt személyek névsorán és a hadifogságból hazatérők elszállásolásán. Évente szervezett gyűjtést ( az ún. Országos gyűjtés keretében) a keleti fronton harcoló sebesült és elhunyt honvédek családtagjainak megsegítésére. Így például, 1941. október 4-én és 5-én rendezték meg a Vöröskeresztes napokat, amely napok iskolaszüneti napok voltak, és a gyűjtés eredménye 12.290,30 pengő. Minden iskola (elemi, közép és speciális iskolák) és karitatív szervezet részt vett a gyűjtésben. Akik 100 pengőn felül gyűjtöttek, a Vöröskereszt külön elismerésében részesültek334 Ugyanilyen emlékezetes gyűjtés volt 1942-ben a „kis magyarok” és a leventék pénzgyűjtése, melyet szeretetcsomagok (dohány, szalonna, meleg holmi) vásárlására és küldésére költöttek335. Ezeket a segélyakciókat minden évben kötelezően megrendezték. A szabadkai Vöröskereszt segítette a szabadkai Orosz Vöröskereszt (régi szervezet) munkáját, kik a Jugoszláv Vöröskereszt megszűntével anyagi fedezet nélkül maradtak. Többször pénzsegélyt utaltak át a Szabadkán élő munkanélküli orosz emigránsoknak, kiket egyébként a város is külön segélyben részesített.336 Szorosan együttműködött a Zöldkereszttel, zöldkeresztes védőnői tanfolyamok megszervezésében és logisztikai támogatásban részesítette e testvérszervezetet. Mindezek mellett jótékonysági bálakat, színielőadásokat és filmbemutatókat szerveztek, melyek bevételét a már felsoroltakra, és kórházfejlesztésre fordították. A Vöröskereszt tevékenysége a háború végső szakaszában a légoltalmi óvintézkedések megszervezésében, és az ezzel kapcsolatos segítségnyújtásban merült ki. Végül leszögezhetjük, hogy a szabadkai Magyar Vöröskereszt Egylet 1941-től 1944-ig tartó tevékenysége inkább a hadegészség ügyeivel kapcsolatos, míg az ínségek és menekültek segélyezése csak másodlagos tevékenységnek volt tekinthető, mely egyébként is a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott. Ilyen időben, akkor ez természetes hazafias cselekedetnek számított. *** „A Jugoszláv Vöröskeresztet 1944-ben újították fel Drvaron, a szanitécbizottság javaslatára és a Jugoszláv Nemzeti Felszabadítási Bizottság határozata alapján. Széles körű országos szarvezete alakítottak, amelynek munkáját az új társadalmi viszonyoknak rendelték alá.“337 A szigorú közponi irányítás most is meghatározta, de meg is könnyítette a Vöröskereszt munkáját. Létrejön a bizottságok hálózata, melyekből 1945 második felében mintegy 3500 működik, több mint 400 000 taggal. „Szabadkán a Vöröskereszt 1945. február 10-én alakult meg. 338 Igen sok feladat állt a szervezet előtt. A városban igen sok sebesült volt, meg kellett oldani a hadifogságból visszatértek gondját, éhínség uralkodott, a háborús veszteségek – akár személyiek-akár
334
SZTL, F:60. P-24241/1941. SZTL, F:60. P-29098/1941. 336 SZTL, F:60. P-7944/1941. 337 Eva Bažant, A szabadkai Vöröskereszt 1941-től 1944-ig és 1944-től 1956-ig, A szabadkai Vöröskereszt 1886-1986., Subotičke novine, Szabadka, 1986., 39. old. 338 Uo. 335
84 anyagiak mély sebeket hagytak. Az elesettek száma meghaladta a 7000-et.339 Külföldi segítséggel340 gondoskodtak az elesettek gyermekiről és az önellátó anyákról. Gyűjtési akciókra, rendezvények megtartására is sor kerül, a Vöröskereszt hetet is megtartják. A Vöröskereszt Ifjúsági Szervezetének háború utáni első közgyűlését 1945. szeptember 3án tartották, dr. Vladeta Savić elnökletével.341 Az elkövetkező időszakban is ő viseli ezt a tisztséget. A szabadkai Vöröskereszt rendes közgyűlésére 1946. május 12-én került sor. Tevékenységük egy megfelelő helyiség biztosítására is kiterjedt. E célból a Šenoa utca épület tatarozását is kérték, mivel az említett épület a Szövetségesek légitámadásában megrongálódott. 342 *** A Vöröskereszt Monarchia-beli megalakulása kezdetétől, a háborús időkben, és a két világháború közötti időszakban, de az új társadalmi berendezés körülményei alatt is megtalálta annak módját, hogy eredetileg kitűzött céljait megvalósítsa. A társadalmipolitikai keretek és azok jellegzetességei végig átszőtték a Vöröskereszt munkáját, meghatározták annak tevékenységét. A társadalmi-politikai körülmények megváltozása országhatárokat húzott meg, új országokat teremtett, vagy tüntetett el a süllyesztőben - a Vöröskereszt nem osztozott ezek sorsában, hanem az új feltételekhez alkalmazkodva végig kitartott a mozgalom alapeszméinek követésében.
339
Mirko Grlica, dr. Hegeűs Antal, Milan Dubajić, Lazar Merković, Szabadka község II. világháborús áldozatainak névsora, Szabadka, 2000., 340 A segítség egy angolszász segélyszervezettől érkezett, mely a felszabadított országok lakosságának küldött segélyt, így már 1945. első felében 120 000 tonna élelmiszer érkezett. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1947 végéig 2,5 tonna segítséget küldött. Vlado Strugar, Jugoslavija 1941-1945, Belgrád, 1978. 227. old. 341 Eva Bažant, az említett munka, 40. old. 342 A munkálatokat elvégezték, és az ünnepélyes átadásra 1947-ben sor is került.
85 A
1946.
SZABADKAI VÖRÖSKERESZT TEVÉKENYSÉGÉNEK ESEMÉNYNAPTÁRA 1946 – TŐL
A Vöröskereszt kerületi bizottsága március 14 -én plenáris ülést tartott, melyen megvitatták a Szerb Vöröskereszt főbizottságának a bizottság feladatával kapcsolatos utasítását. A Vöröskereszt ebben az időben külön segítette a szabadkai valamint a zentai kórházat gyógyszerszállítmánnyal. A szabadkai vasútállomáson megnyílt a Vöröskereszt kihelyezett kirendeltsége, melynek az volt a feladata, hogy fogadja és ellássa azokat a fiatalokat, akik szakmai tanulmányra indultak Csehszlovákiába. December 30 – án ünnepi nagygyűlést rendeztek fennállásának alkalmából.
1947.
a szervezet hatvan éves
A Vöröskereszt aktivistái két hónapon keresztül megszervezték a Šamac – Sarajevo vasútépítő munkaakció fiataljai részére az egészségügyi kiképzést. Ugyanakkor külön megelőző programot szerveztek a falusi ifjúság részére, valamint a gyárakban. Május 11-én ünnepélyesen megnyitották a Šenoa utcai székházban a társalgót. Ebben az évben a szervezetnek 4.266 bejegyzett tagja, valamint 8.273 ifjonc tagja volt.
1948.
A Szerb Vöröskerszt főbizottsága január hónap folyamán egyéves óvónőképzőt alapított és indított el a kihangsúlyozott káderhiány miatt. Vajdaságban a tartományi bizottság úgyszintén iskolát alapított. Szeptember 25-e és elnevezésű programot.
1950.
október
5-e
között
megrendezték a
Gyermekhét
Március 8-a alkalmával hatvan női tag 6.000 méter kelméből, melyet a Nemzetközi Gyermekalapítvány adományozott, 6.ooo pelenkát valamint 3.ooo rugdalózót készített. Nagy erőfeszítésekkel és munkával a Vöröskereszt három gyermekéttermet nyitott meg, valamint 16 városi iskolában és 12 kültéri iskolában tejet osztott. A Vöröskereszt közvetlen segítségével és támogatásával Jovan Mikić szőnyeggyárban a bölcsődét.
1951.
megnyitották a
Januárban megszervezték a Gyermekek öröme elnevezésű akciót, amikor csomagokat osztottak és színházi előadást szerveztek.
86 Április elején megtartották a szervezet évi közgyűlését. Külön célként tűzték ki annak szükségét, hogy 20 termelőszövetkezetben Vöröskereszt bizottságot alakítsanak. Előirányozták a tagság létszámának növelését 25.000 taggal. Az év elején az EN képviselői Szabadkára látogattak. Ez alkalommal dícséretben részesítették a szervezetet sikeres egészségvédelmi és megelőző tevékenysége miatt. 1952.
A Vöröskereszt húsz légúti betegségben szenvedő gyermeket Svájcba küldött felépülésre. Október 1-e és 8-a között megszervezték a Vöröskereszt hetet, melynek keretén belül a Šenoa utcai székházban megnyílt a Népegyetem egészségügyi tagozata. Ebből az alkalomból a vezetőség a Beograd szállodában szórakozóestet szervezett. Ebben az évben megindult az önkéntes véradás szervezett formája.
1953.
Az önkéntes véradás terén felgyorsult a tevékenység, munkaszervezetekben, a véradók száma pedig elérte az 500-at.
főleg
a
Október 25-e és november 2 -a között megrendezték a Vöröskereszt hetet, melynek középpontjában az önkéntes véradás tömegesítése volt. A város területén több fiókintézet nyílt a lakosság szükségleteinek kielégítése céljából. 1954.
Az év folyamán több egészségügyi felvilágosító tanfolyamot szerveztek a falusi lakosság részére, főleg a 14 – 18 éves leánygyermekeknek. Május 13-án megtartották a szervezet évi közgyűlését.
1955.
Az év folyamán 66 tanfolyamot szerveztek, melynek összesen 2.000 leánygyermek hallgatója volt. A hadiárvák részére összesen 1.344 csomagot osztottak ki, támogatásban részesítették a gyermekellátó konyhákat.
valamint
A Gyermekbarát társasággal karöltve az Aranybárány étteremben közétkezdét nyitott a Vöröskereszt, ahol a szegénysorsú gyermekek mindennap melegételt kaptak. Ebben az évben a szervezetnek van egy Krkszigeti nyaralója is. 1956.
Februárban egy vajból és tejporból álló szállítmány érkezett, melyet a Jugoszláv Vöröskereszt szabályzata alapján osztottak ki.
87 142 gyermeket ingyenes nyaralásban részesítet a Vöröskereszt, míg 288 gyermek szülei minimális anyagi hozzájárulással biztosították gyermekeik nyaraltatását. Erősödött a szervezet propaganda-tevékenysége, aminek eredménye 87 filmvetítéssel egybekötött előadás , melyeknek összesen 17.000 nézője volt. A Vöröskereszt hetét május 6-átol 13-áig tartották meg, melynek mottója a közegészségi feltételek javítása volt. A Vöröskereszt a diákkonyhák fö elindítója és támogatója. működött diákkonyha, s mintegy 8.000 diákot látott el.
52 iskolában
1958.
A tüdőbeteg szülők gyermekeinek eltartása volt az év fő- és aktuális tevékenysége.
1960.
Az alkoholizmust megelőző tevékenységek, valamint az önkéntes véradás további tömegesítése jellemezte az év munkásságát. Az algériai sebesültek fogadása és elhelyezése a Palicsi -tó valamint a Nádas hotelben és a sárfürdőben.
1961.
Egészségügyi felvilágosítás és megelőző programok szervezése az ifjúság számára a katonai kiképzés előtt. Megalakították a palicsi Kísérleti Oktató és Megelőző Kiképző központot. Jugoszláviában először, a Városháza körüli tereken gyakorlatot szervezett a szabadkai Vöröskereszt elsősegélynyújtás bemutatása céljából. A gyakorlatot filmezték, és a kész anyagot bemutatták Genfben.
1962.
A falusi ifjúság részére gazdag felvlágosító programokat szerveztek.
1963.
Emberbaráti tevékenységek a szkopljei nagy földrengés károsultjainak javára.
1964.
Elsősegélyt oktatók képzése, valamint a sérülést ábrázolók képzése.
1965.
Az elsősegélyt előadók alkalmazott dolgozik.
képzésének
fokozása.
A
szervezetben
négy
Aktív szerepvállalás a nagy árvíz károsultjainak megsegítésében. Apatinból cigánygyermekeket fogadott be a Vöröskereszt, és helyezett el Palicson a Bagolyvárban, ahol egy hónapig maradtak.
88 1968.
A Vöröskereszt tevékenységeivel bekapcsolódot az általános honvédelembe, mint annak aktív alkotó- és építőeleme.
1969.
A Banja Luka-i földrengés károsultjainak megsegítése. A šargovaci Karlo Raić Általános Iskola diákjai valamint tanárai október 26-án, Palicsra költöztek a Sport szállodába, ahol nyolc hónapig maradtak.
1970.
A Napsugaras ősz elnevezésű program megindítása, melynek ötletadói Antun Futo, dr. Etela Rajčić és Szilágyi Gábor voltak. A feketehimlő elleni védőoltás körüli önkéntes tevékenységek.
1971.
Újítások bevezetése a háziápolás programba. Az év januárjában megalakult a Háziápolási központ.
1973.
Gyűjtési akció és segélyosztás az arra rászorultak részére.
1974.
Megalakult a Vöröskereszt fiataljainak klubja. Községi elsősegélynyújtó-versenyt szerveztek az ifjoncok és a fiatalok részére.
1975.
Megkezdődött a gépjárművezetők oktatása és vizsgáztatása elsősegélynyújtási ismeretekből.
1977.
Ételhigiéniai, valamint a fertőző betegségek megelőzésének módjait oktató programok az élelmiszeriparban dolgozók részére.
1978.
Április 25-én a Vöröskereszt megvásárolta a Fasizmus áldozatainak terén lévő mai székházát.
1979.
A Crna Gora-i földrengés károsultjainak megsegítése. Megkezdődött az együttműködés a Csongrád megyei Vöröskereszt szervezetével. Megkezdődött a szabadkai szeméttelep lakosainek szervezett kitelepítése.
1980.
Megalakult a Házasság előtti- és családi tanácsadó. A Napsugars ősz elnevezésű program tízéves fennállásának ünnepe. A fiatalság aktív részvétele a Vöröskereszt tevékenységében, valamint új tagok toborzása az év célkitűzése. E téren külön kiemelkedő munkát végzett dr. Slobodan Pantelić.
89 1981.
A Jószomszédi segély program megformálása és megvalósítása. A Jovan J. Zmaj Általános Iskolában megalakult az orszagban is első ifjúsági munkacsoport, feladatuk az idősek látogatása és a program más formáinak megvalósítása.
1982.
Külön hangsúlyt fektetnek az alapszervezetek megalakítására, elsődlegesen a munkaszervezetekben. Külön jellemző a függőségi betegség, az alkoholizmus elleni prevenciósmegelőző tevékenység. A Vöröskereszt keretén belül megalakult a gyógykezelt függőségi (alkoholisták ) betegek klubja.
1983.
A kopaoniki földrengés károsultjainak megsegítése. A palesztin és a líbiai sebesültek és menekültek megsegítése.
1984.
A szabadkai Vöröskereszt megkapja Szabadka város Októberi nagydíját.
1986.
A szervezet fennállásának Népszínház nagytermében.
1991.
Megalakult a Vöröskereszt segélykészlet-raktára 210 m2 területen az Edvin Zdovc utcában, valamint a Matije Gubec utca 8. alatt.
100.
éve alkalmából
díszülést szerveznek a
A menekültek mandátumon belüli megsegítése Palicson. 1992.
Az emberbaráti segélyek fogadása és azok elosztása a rászorulók között.
1994.
Áprilisban működni kezdett a Vöröskereszt konyhája napi 203 adaggal.
1995.
Menekültek fogadása a volt Jugoszlávia mandátumon belüli megsegítésük .
1996.
Mandátumon belüli emberbaráti tevékenység a menekültek megsegítésére.
1997.
A Vöröskereszt iskolájának.
háború sújtotta területeiről és
szervezője és megvalósítója
Baošićen
az ifjoncok nyári
Első ízben szervezik meg Palicson a Nemzetközi elsősegélynyújtó és vízimentő tanfolyamot, melynek 50 résztvevője és hét kiképzője volt. 1998.
Külön eredményeket ért el a vízimentő program. Az ifjúsági elsősegálynyújtó csapat Olaszországban ötödik helyezést ért el.
az
EFAK
európai
versenyén
90 200 gyermek részére biztosított ingyenes nyaralást a Vöröskereszt Baošićen. A Vöröskereszt tulajdonosa lesz egy 19 lakásos alkalmi nyaralónak Palicson, melyben a továbbiakig menekült személyeket helyeznek el. 1999.
A Vöröskereszt illetékes szakszolgálata 13. 479 menekült személyt jegyzett, valamint 3.000 ideiglenesen áttelepült személyt Koszovóról. Szabadkán, a Jovan Mikić utcában megnyílt a Vöröskereszt központi segély raktára 1.700 m2 felületen, valamint saját konyhája 6.000 napi adag elkészítésének lehetőségével. A népkonyhának 1.277 felhasználója van. A NATO bombázások ideje alatt a Vöröskereszt a mandátuma keretein belül tevékenykedik. Elsősegélykiképzéssel foglalkozik, valamint a fiatal önkéntesek a légitámadás utáni pillanatokban megfelelő segítséget nyújtanak az esetleges rászorulóknak.
2000.
A Népkonyha programban az év során összesen 1.000.000.000 adag ebédet osztottak szét a rászorulók körében. A helyi lakoságnak 1.238.379 kg segélyt osztottak ki, azaz 7.862 személynek. A menekültek részére 638.660 kg segélyt osztottak ki, azaz 1.118 személynek. Az ideiglenesen idetelepülteknek 469.256 kg segélyt osztottak ki . A Palicsi nyaralóban programokkal.
243
fiatal
töltötte
a
nyári
szünidejét
aktív
Az év májusában a szervezet gondozásában megjelent a HM Revija elnevezésű folyóirat, melynek kuriózuma a Brei írásos melléklet. 2001.
A Vöröskereszt szervezője és megvalósítója iskolája elnevezésű programnak.
Baošićen a Vöröskereszt nyári
Megkezdődött a székház felújítása és funkcionális bővítése. 2002.
Minden tervezett tevékenység megvalósulásán szorgoskodik a szakszolgálat, a korlátozott lehetőségektől függetlenül, amik az építkezés következményei.
2003.
A szervezet terhére a fiatalok egy csoportja nyaralt a Vöröskereszt Crna Gora-i nyaralójában. Július 5-én az elsősegély-csapat négy tagja a nemzeti szervezet csapatának tagjaiként részt vett az EFAC versenyen Prágában.
91 A szabadkai Vöröskereszt vízimentő oktatói vízimentő tanfolyamot szerveztek. Új programot mutattak be, mégpedig megelőzése címen.
Crna Gorában - Sutomoren
a Nemi úton terjedő fertőzések
Egyedülálló programot indított a Vöröskereszt „ humanus szombat” és „humanus karácsony” elnevezéssel, mellyel az önkéntes véradók toborzása a fő cél. 2004.
A Vöröskereszt Nemzetközi hete alkalmaból majus 8-án átadták a felújított és kibővített székházat a tagságnak. IFAC elnevezéssel szerveztek Palicson.
nemzetközi
elsősegélynyújtó versenyt
és bemutatót
Augusztus 9-től 31-ig “ KORIDOR 10 „ elnevezéssel az autópályán fogadó- és pihenőhelyet alakított ki a Vöröskereszt, az olimpiai játékok idejére. 2005.
Külön hangsúlyt fektettek a vérátömlesztő osztállyal való együttműködés javítására. E célból a Vöröskereszt önerőből számítógépes adatfeldolgozást biztosít az osztálynak. Folyamatosan valósul meg a menekült cigánygyermekekkel való foglalkozás és reszocializáló program.
92
ARHIVSKA GRAĐA (PREPIS SA ORGINALA)
ARHIVSKA GRAĐA (PREPIS SA ORGINALA)
LEVÉLTÁRI ANYAG (ÁTIRATOK)
93 F:2. polg. 3905/1886 1
1886 évi március hó 31-én Szabadka sz. Kir. városban tartott rendes havi közgyűlés jegyzőkönyvének Kivonata Olvastatott a magyar szent korona országai vöröskereszt egyletének f. évi március hó 4-én 521 Szám alatt kelt átirata, melyben vöröskereszt fíók egyletnek leenő alakítására hívja fel fel a város hatóságát, mely átírat a tanács részéről azon javaslattal terjesztetik be a közgyűléshez, miszerint a törvényhatósági bizottság részéről határozatilag kimondandó lenne, hogy e város közönsége Szabadkán vörös kereszt fiók egylet alakítását melegen óhajta, ezen egyletbe 100 ft összeggel alapító tagul belép s az egylet tagjainak gyűlése végett egy öt tagból álló bizottságot küld ki a saját kebeléből azon kérelemmel, miszerint az alakítandó fiók egylet érdekében minden lehetőt elkövetni szíveskedjenek. Minthogy a város törvényhatósága az egylet tagjai közé már számú közgyűlési határozattal belépett s évenként 20 ftot fizet az egylet pénztárába, ennélfogva a tanácsnak az egyletbe lépésre vonatkozó javaslata a fenti indoknál fogva mellőztetik, hanem Szabadkán egy fiók egylet alakítása egyhangúlag elfogadtatik s a fiók egylet részére a tagok gyűjtésével a tanács megbízatik, miért is erről kivonatilag értesítetik. Kiadta Kulunchich József főjegyző
Ezen átirat azon javaslattal terjesztetik be a közgyűléshez, miszerint a törvényhatósági bizottság részéről határozatilag kimondandó lenne, hogy a város közönsége Szabadkán vörös kereszt fiok egylet alakitását melegen óhajtja, ezen egyletbe 100 frt. összeggel alapitó tagul belép s az egylet tagjainak gyűjtése végett egy öt tagból álló bizottságot küld ki a saját kebeléből azon kérelemmel, miszerint az alakitandó fiok egylet érdekében minden lehetöt elkövetni sziveskedjenek. Kelt Szabadkán 1886 évi márczius hó 30. tartott tanácsülésből. Kiadta: Manojlovich XXXX jegyző
94 4834 3905/1886 sz. A magyar szent korona országai vörös kereszt egyletének f. évi márczius hó 4-én 521 sz. A kelt átirata, melyben vörös kereszt fiok egyletnek Szabadkán leendő alakitására hivja fel a város polgármesterét. Tek. Közgyűlésnek ( az átirattal:) 521 szám Tekintetes polgármester ur! Szabadka város majdnem 62 000 lakosával, fejlett társadalmi életével, virágzó magánegyleteivel azon helyek közé tartozik, hol a vörös kereszt egylet mindeddig nem alakult meg. Ma midőn országszerte több mint mint 450 vörös keresztes testület működik, nagy sulyt fektetünk azra, hogy ily helyen, hol a fogékonyság hazafias és emberbaráti czéljaink iránt nem hiányzik, fiókegylet, illetöleg városi választmány alakuljon. A szükséges actió meginditása végett megkeresést intézünk Szabadka város főispánjához Méltóságos Jankovich Aurél urhoz, ki kérelmünk szives támogatását készséggel megigérte. Nem kétkedünk, hogy ő Méltóságának és Tekintetes polgármester urnak vállvetett müködését siker fogja koronázni. Azon bizalomteljes kérelemmel van szerencsénk tekintetességedhez fordulni, méltóztassék ügyünket azon jó indulattal támogatni, melylyel eddig is az egylet érdekében intézett átiratainkat és megkereséseinket elintézni méltóztatott. A mennyiben átirási ivek vagy egyéb, a működés megkönnyitésére szolgáló egyleti kiadványok nem állnának igen tisztelt polgármester ur rendelkezésére, mi azokat készséggel közvetitjük. Kitünö tisztelettel maradván Budapesten, 1886 évi márczius 4én Gróf Károlyi Gyula
95 F:2. polg. 3225/1889 Szabadka sz. kir. város tanácsa Igtatókönyvi szám. 3225 Tárgy: Az országos vörös kereszt egylet megbizottjának kérvénye háború esetén ágyak és segélyezés iránt. Határozat: A kérvény folytán az országos vörös kereszt egylet helyi választmánya részére háború esetén 40 felszerelt ágy valamint a helyi viszonyokhoz mérten megfelelő pár helyiség rendelkezésére bocsájtatni rendeltetik. Miről a számvevőség végzésileg és az országos vörös kereszt egylet megbizottja átiratilag értesíttetik. Kelt Szabadkán 1889 évi április hó tartott tanácsülésből. Lévay ... Tanácsnok
Tekintetes Tanács! Az országos vöröskeresztegylet által még 1886 oktober 24-én Szabadkán tartott vegyes bizottsági űlésen a midőn Bács-Bodrogh vármegye főispánja a cs. és kir. katona parancsnokság képviselői Ivánka Imre főgondnok és a megye ugy a város első tisztviselői résztvettek, valamint a város polgármestere mint a tanács jelenlevő tagjaitól azon ígéretet vette az egylet, hogy esetleges háború esetén nemcsak anyagi pártolásra számíthatunk, hanem hajlandónak nyílatkozott a város hogy a rendelkezése alatt lévő ágyakat is átengedi kölcsön képen azon időre amidőn a betegszálló állomáson sebesültek ápoltatnak. Ez okból mély tisztelettel felkérem tekintetes Tanácsot nyilatkozni az iránt valjon hány ágyat lenne hajlandó háború esetén a választmány rendelkezésére bocsájtani, esetleg mily nemű segélyre számíthat egyesületünk a vész idején. Tekintve, hogy a központ válságos időket helyez kilátásba a midőn segélyezésünk erejével tisztában kell lennünk, szabad legyen kérnem hogy elhatározását velem mielőbb tudatni szíveskedjék. Szabadkán 1889 évi marcius hó 28-án A vörös kereszt egylet megbízásából Szigethy József egyleti megbízott
96 F:2. XXIII 33/1895
1400. szám 1895.
KÖZPONTI IRODA : Budapest, IV., Koronaherczeg-utcza 2. sz.
Mellékelve van szerencsém a magyar szent korona országai vöröskereszt egyletének 1894. évben kifejtett működéséről szóló jelentést becses tudomásvétel végett megküldeni, kérvén emberbaráti ügyünket hathatós támogatásában a jövőben is részesíteni. Kitünő tisztelettel maradván
Az elnök: Gróf Csekonics Endre, v. b. titkos tanácsos Budapesten, 1895. évi június hó 20-án.
97 F:2: II 163/1907
2860. szám 1907.
Mellékelve van szerencsém a magyar szent korona országai vörös-kereszt egyletének az 1906-ik évben kifejtett működéséről szóló jelentését, valamint annak bevezető része gyanánt a folyó évi május hó 21-én megtartott országos közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet nagybecsű tudomásvétel végett megküldeni, tisztelettel kérvén, hogy emberbaráti és hazafias czéljainkat a jövőben is hathatósan elősegíteni szíveskedjék.
kiváló tisztelettel Budapesten, 1907. évi június hó 26-án.
Az igazgatóság nevében: Gróf Csekonics Endre v. b. t. tanácsos, kir. főasztalnokmester, elnök. Babarczi-Scbwartzer Ottó tr. főrendibázi tag, m. kir. udvari tanácsos, főgondnok.
98 F:2. V 1478/1914
12553. szám
Tekintetes Polgármesteri Hivatal! Tisztelettel felkérjük a tekintetes polgármesteri hivatalt, hogy a csatolt felhívást, illetve kérelmet a célnak leginkább megfelelő módon közismertté tenni szíveskedjék. Kérésünk teljesítésének reményében fogadja a tekintetes polgármesteri hivatal hálás köszönetünknek nyilvánítását. Budapest ,1914 évi szeptember hó 8-án, Teljes tisztelettel „A magyar szent korona országainak vörös-kereszt egylete.” AZ IGAZGATÓSÁG
Szabadka szabad királyi város tekintetes polgármesteri hivatalának
10 drb melléklet.
Szabadka.
99
A magyar szent korona országainak vörös-kereszt egylete. 12553 szám 1914 Felhívás illetve kérelem a hazai vadászterületek tulajdonosaihoz és bérlőihez. A harcztéren sebesült, vagy megbetegedett vitéz katonáinknak száma az általuk aratott fényes győzelmek sorával arányban napról-napra szaporodik. Nemcsak a hadvezetőség, hanem a minden áldozatra önként és örömest kész, hazafias társadalom is külön-külön együttesen a legnagyobb lelkiismeretességgel és semmiféle fáradozást sem kimélve azon iparkodik, hogy hős fiainknak sorsát lehetőleg türhetővé tegye. Gondoskodva van tehát igényeiknek és szükségleteiknek minden irányban való kielégítéséről, megfelelő élelmezésükről is. Kétségtelen azonban, hogy az élelmezés javítása, különösen pedig változatossá tétele tekintetében, szemben a gyengélkedő szervezettel, megbecsülhetetlen jelentőséggel bírna, ha sebesült és beteg, de különösen, ha a lábadozó katonák élelmezésébe az apró vad, melyben hazánknak jóformán mindegyik vidéke bővelkedik, szintén bevonható lenne. Erre való tekintettel ama kérelemmel fordulunk tehát hazánk vadászterületeinek tulajdonosaihoz és bérlőihez, hogy vadászzsákmányuknak egy részét az említett czélra áldozni szíveskedjenek. A kik hálára kötelező készséggel hajlandók kérésünket nagybecsü figyelmükre méltatni, szíveskedjenek a harcztéren sebesült vagy megbetegedett katonáink élelmezésére szánt vadat a szállításra alkalmas kihűlt állapotban, a vörös-kereszt egylet czimére, (Budapest, Hűtőház IX. Tóth Kálmán-utcza 8-10. sz.) feladva továbbítani és erről egyidejűleg egyletünket (Budapest, L, Disz-tér 1. sz.) levelezőlapon értesíteni. A magyar szent korona országainak vörös-kereszt egylete.
100 F:2. eln. 1300/1914 1300/914 A szabadkai gör. kel. szereb egyházközség nevében Dimitrievics Szvetozár elnök kérelme a Magyar szent korona országai Vörös Kereszt egylete részére való gyűjtés engedélyezése iránt. Határozat Ezen kérelem a szabadki gör. keleti szerb hitközség elöljáróságágnak a Magyar szent korona országai Vörös Kereszt egylete részére való gyűjtésre az engedélyt megadom. Mely határozatomról Szalay Mátyás rendőrfőkapitány és Dimitrievics Szvetozár hitközségi elnök értesülnek. Szabadkán, 1914. aug. hó 9-én Bíró Károly udv. tan. polgármester azzal, hogy 30 napon belül a begyűlt pénznek rendeltetés helyére juttatását nálam igazolni köteles.
Ad Ikt. 85/8 sz. ex 1914.
Szabadka, 1914. VIII.3-án
Tekintetes Rendörkapitányságnak Szabadkán Méltóságos és fötisztelendő Sevics Mitrofán bácsegyházmegyei gör. kel. szerb Püspök úr 1914. évi július hó 30.án (17.én) 142/1914. sz. a. kelt közlevelében utasította, a fennhatósága alatt álló egyházközségeket, hogy, az elözetes illetékes engedély alapján, a hitsorsosok (?) között a Magyar Szt. Korona Országai Vörös Kereszt Egylet részére adományokat gyüjtsenek és az ekkép összegyüjtött adományokat neki átszolgáltassák, aki ezen összegeket a rendeltetési helyükre fogja juttatni. Amidőn ezen rendeletröl a tek. címet értesítjük, tisztelettel kérjük: Méltóztassék az alulírott egyházközségnek ilynemü engedélyt mielőbb megadni. A szabadkai gör. kel. szerb egyházközség nevében:
Ognyanov Péter Jegyzö
Dimitrijevics Szvetozár elnök.
101
13352. szám. 1914. Körlevél mindazokhoz, a kik tartalék-kórházat, betegnyugvó-állomást, kisegítő-kórházat vagy üdülőházat fentartanak.
A magyar szent korona országai vörös-kereszt egylete igazgatóságának az egységes intézkedés szempontjából tudomással kell bírnia arról, hogy mely egészségügyi intézetek, úgy mint: tartalék-kórházak, betegnyugvó-állomások, kisegítő-kórházak és üdülőházak kezelnek már sebesült, beteg vagy lábbadozó harczosokat, és melyek üresek. Felkérjük ennélfogva a t. Czimet, hogy mihelyt a vezetése alatt álló egészségügyi intézet megkezdte működését és sebesülteket, betegeket vagy lábbadozókat gondozásra átvett, minket arról táviratilag vagy levélben az átvett katonák számának megjelölése mellett értesíteni szíveskedjék. Ugyancsak nagybecsü értesítését kérjük, mihelyt a sebesültek, betegek, illetve lábbadozók mindannyian eltávoztak és az egészségügyi intézet üres lett. Ebből az alkalomból közöljük, hogy Saxlehner András úr keserűvízforrástulajdonos (Budapest VI., Andrássy út 3.) az egyesület részére 30.000 üveg keserű-vizet ajánlott fel. Amennyiben a t. Czim ebbéli szükségletét velünk közli, szívesen intézkedünk elszállítása iránt. Budapesten, 1914. évi szeptember hó 8-án. Tisztelettel AZ IGAZGATÓSÁG. Gróf Gsekonics Endre s.k. Báró Feilitzsch Berthold s.k. kir. biztos, elnök. központi főmegbizott-főgondnok.
102 Eln. 1543/1914 Sza ba dk a s za b. kir. Város tis zti főor vos a. 485. szám főorvos 1914. MÉLTÓSÁGOS POLGARMESTER ÚR! A magyar szent korona országai vörös-kereszt egylet körlevelet intézett Szabadka szab. kir. város Tanácsához mely körlevél 22157 tan. sz. alatt iktattott be. E körlevelet Méltóságod, elintézés céljából, a t. főorvosi hivatalnak osztotta ki. A körlevélben foglalt felhívás szerint a magyar vörös-kereszt a katona tartalék kórházak, betegnyugvó állomások, kisegítő kórházak és üdülő házakban elhelyezett katonák, illetőleg sebesültek számáról haladéktalan értesítést kér. A m. kir. Belügyminiszter úr 5256/914 eln. ez. - hivatalomhoz Méltóságodnak 1275/914 eln. sz. alatt érkezett utasítása szerint az említett intézetek beteglétszámukról jelentést tenni tartoznak. A katonai tartalék kórházak parancsnoksága velem, illetőleg hivatalommal napról-napra közli a változási kimutatásokat; azonban sem a vörös-kereszt, sem a betegnyugvó állomás, sem a Szeretet Nőegylet, sem a Délvidéki bank által fentartott kisegítő kórházak forgalmáról mind a mai napig értesítést, helyesebben kimutatást nem kaptam. Eltekintve attól,hogy a beteg forgalmi kimutatás ilyen körülmények között a lehető legnagyobb mértékben hiányos s ennek következtében nemcsak a vörös-kereszt központjának, helyesebben Méltóságodnak, sem a város közönségének az említett intézetek forgalmáról jelentést tenni nem tudok, de nem felelhetek meg Méltóságod 1275/914 eln. sz. rendeletének sem. Amikor arra kérem Méltóságodat, hogy e jelentésemet jóváhagyólag tudomásul venni, egyúttal arra is kérem, hogy ez intézményeket az adatszolgáltatás fontosságára való tekintettel felszólítani méltóztassék,hogy beteg forgalmi kimutatásaikat a mellékelt minta szerint hetenként a II.fokú egészségügyi főnökéhez beterjesszék. Szabadka, 1914. évi szeptember hó 29-én főorvos.
103 F:2. XII 629/1914
BUDAPEST, VI, VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 55
NAGYSÁGOS POLGÁRMESTER ÚR! A Magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egylete javára kibocsájtott jótékonysági bélyegekből 10 sorozatot Nagyságos Polgármester úr vezetése alatt álló város részére azzal zárok ide, hogy azt megtartani és a szigorú elszámolás tárgyát képező jegyekért járó 100 koronát a csatolt befizetési lap útján megküldeni méltóztassék. A művészi kivitelű jegyek jövedelme a Vörös Kereszt Egylet alapjainak gyarapítására fordíttatnak, tehát oly hazafias és magasztos célt szolgálnak, amelynek teljes erejű támogatása a mai időben elsőrendű hazafias kötelesség! Fogadja Nagyságos Polgármester úr őszinte köszönetünk nyilvánítását. Hazafias tisztelettel
m. kir. ministeri tanácsos
104 F:2. I 106/1915
131/1915 szán. Rokkant Katonákat Gyámolító és Elhelyező Hivatal. Budapest, VI., Andrássy-út 8. szám. MÉLTÓSÁGOS POLGÁBMESTER ÚR! A Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete megalakította a Rokkant Katonákat Gyámolító és Elhelyező Hivatal azon célból, hogy a háborúban értünk harcolt és bármely oknál fogva rokkantakká vált katonákat rokkantságuk mérvéhez képest a polgári társadalomban kenyér keresethez juttassuk és megmentsük őket a koldusbottól, attól, hogy a társadalom munkanélküli eltartottjaivá váljanak. Éppen e célból azokat akik - bár kisebb mérvben - munkaképesek, minden rendelkezésünkre álló eszközzel munkára akarjuk szorítani. Ezen nagy és nemes feladathoz azonban úgy a nagyközönség, mint annak irányítójának: a városi hatóságnak erős támogatására van szükségünk. Hogy feladatunknak kellőkép megfeleljünk, fel kell kutatnunk az ország egész területén élő rokkantakat, viszont a nagy közönség erkölcsi kötelessége, hogy ezen egyébként is használható rokkantak számára megfelelő munkaalkalmat biztosítson. Ezen feladat biztosítása érdekében intézkedtünk, hogy lehetőleg minden városban a Vöröskereszt Egylet választmányának keretén belül rokkant bizottságok alakuljanak, melyek tagjai az önként jelentkező rokkant gyámok, kik vállalkoznak arra, hogy a rokkantak összeírását elvégzik, a munkaközvetítésben részt vesznek és a hozzájuk beosztott rokkantakat továbbra is pártfogásukban részesítik. Úgy hivatalunknak, mint gyámi szervezetünknek nagy szüksége lesz azonban a városi hatóságok s így elsősorban Méltóságos Polgármester Úr jóindulatára és hathatós pártfogására. Kérjük: ennélfogva Méltóságodat kegyeskedjék intézményünket a város közönségének figyelmébe ajánlani, hogy rokkant katonák alkalmazása által igyekezzenek a háború által sújtottak bajain segíteni. Midőn ismételten Méltóságos Polgármester Úr szíves jóindulatába ajánljuk intézményünket, mely mindenkor készségesen áll Méltóságos Polgármester Úr rendelkezésére fogadja mély tiszteletünk nyilvánítását. Budapest 1915 április havában.
105 F:2. XV 336/1915
Szabadkán, 1916. évi januűr hó 8-án tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 6 kgy. 1916. -------------27310 tan. 1915. „Magyar szt. korona országainak Vöröskereszt egylete” szabadkai fiókjának kérvénye tüzifa segély megadása iránt. Határ ozat A törvényhatósági bizottság felhatalmazza a tanácsot hogy Vöröskereszt egylet helyi kórházának háború tartamára szükésgletéhez mérten tüzifát utaljon ki. k; m.f.
főjegyző
106 F:2. II 98/1916
1668 szám eln.1916 Tekintetes városi T a n á c s n a k Szabadkán A Magyar Vörös Kereszt Egyesület vállakozott arra, hogy Ő Felségének születés napján augusztus hó 18-án a harctéren küzdő vitéz magyar csapatokat bőséges szeretet adományokkal elássa. Ezen cél előmozdítása érdekében a magyar vörös kereszt Egyesület elnöksége megkereste hivatalomat is, minek folytán az iránt keresem meg a tekintetes városi Tanácsot, hogy a rendelkezésre álló alapokból a városnak egy arányos összegben megállapítandó adományát megszavazni és azt a Magyar Vörös Kereszt Egyesület cimére /: Budapest V.Lipót körút 1.sz.:/ eljuttatni szíveskedjék. Szabadkán, 1916 évi augusztus hó 6-án
udv.tan.polgármester
107 S, F:47. X 28/1928 Izvadak Iz zapisnika redovne sednice Gradskog odbora grada Subotice održane dne 28. februara 1928. godine Broj 218 – G.O. 3315 sen. Predlog gr. Senata radi pripomoći gladnim u pasivnim krajevima
O d l u k a: Gradski Odbor na predlog gr. Senata ustanovljuje pripomoć gladnima u pasivnim krajevima svotu od din. 10 000 – slovom desethiljada dinara kod računa „Nepredviđeni“ i to iz razloga što je po celoj državi pokrenua jedna hitna akcija, kako od same državn vlade, tako i od samoupravnih opštinskih vlasti iraznih humanih društava, da pomognu gladnima u Bosni Hercegovini, Dalmaciji, Liki i Crnoj Gori, gde su naši sudržavljani bez njihovih krivica došli u takovo bedno stanje, da im se mora hitna pomoć pružiti. Odobrena pripomoć će se isplatiti na netaksiranu priznanicu mesnom odboru u Subotici Društva Crvenog Krsta Kr. S.H.S., da ovaj novac odmah dostavi tamo gde je pomoć najpotrebnija. Sa ovomodlukom se izveštava gr. Senat, gr. Računovođstvo, Mesni odbor u Subotici Društva Crvenog Krsta Kr. S.H.S. D.K.G.
gr. vel. beležnik S. Kopilović, sr.
108 IAS, F:47. X 196/1928 Subotički Oblasni Odbor Društva Crvenog Krsta S.H.S. Br. 462 16. novembra 1928. god. Gospodinu subotičkom gradonačelniku i gradskom senatu U svom radu subotički Crveni krst je za poslednje 2 – 3 godine pokazao lepe rezultate. On danas broji preko 200 redovnih i preko hiljadu pomažućih članova. Za poslednjih 2 – 3 godine, od kada je uspeo, da se pravilno organizuje i došao do svog lokala, subotički Crveni krst je na svim poljima rada iz oblasti Crvenog krsta, pokazao dosta lepih rezultata. On je u danima teških poplava skupio i za stradalnike stavio na raspoloženje Glavnom Odboru Crvenog krsta preko 120 000 dinara u gotovom novcu. U prošloj godini prikupio je, koje u hrani i naturalijama a koje u novcu za gladne u zemlji oko 60 000 dinara i tu sumu takođe dostavio Glavnom odboru. U varoši je preko cele godine u granicama svojih redovnih sredstava pomagao veliki broj sirotinje i u buduće će deliti podjednaku pomoć siromašnima u bedu zapalim porodicama, bez razlike vere i narodnosti. Subotički Crveni krst tiho i bez reklame vrši svoju humanu misiju, bez ikakve javne materijalne pomoći i svoju delatnost sveviše razvija u raznim pravcima, tako da će on uskoro postati jedan moćan socijalno humani faktor u našoj varoši, od koga će ovdašnje društvo imati i mnogo veće koristi. U toku ove godine pala je odluka upravnog odbora, da se u najkraćem vremenu na Paliću podigne jedno oporavilište Crvenog krsta za bolešljivu decu u sada se sav napor upravu u tom pravcu kreće, da se ova odluka što pre ostvari, što će jedna ovakva institucija u neposrednoj blizini varoši značiti za Suboticu, gde tuberkoloza satire njen podmaladak, nije potrebno naročito obrazložavati. U izvršenju svojih humanih zadataka ovdašnji Crveni krst se pomaže isključivo svojim sopstvenim sredstvima, članarinom i prihodima od zabava i dana Crvenog krsta. Ti prihodi bi mogli biti dovoljni za akciju u posve skromnim granicama, ali za jednu humanitarnu akciju većega stila od koje će širi slojevi građanstva imati u budućnosti velike koristi, ta su sredstva nedovoljna. Tu Crveni krst mora biti pomognut i od naših samoupravnih tela kojima dobrobit njihovih građana mora biti jedna od prvih briga. Uveren da će subotička gradska uprava sa svoje strane rado potpomoći Odbor Crvenog krsta u vršenju njegovih zadataka, potisanom je čast umoliti gospodina gradonačelnika i gradski senat, da ovdašnjem Crvenom krstu odredi za ovu godinu jednu sumu od 15 – 20 000 dinara, koja će se uneti u fond za podizanje dečijeg opravilišta na Paliću. Po raspoloženju članoa odbora za ovu stvar i trudu koji oni ulažu oko stvaranja prihoda za ovu svrhu, Odbor računa, da će već početkom 1930. godine moći pristupiti prvim poslovima na ostvarivanju korisne ustanove. sa odličnim poštovanjem predsednik Crvenog krsta
109 Dr Miodrag Aćimović343
15. IAS, F:47. X 301/1930 Rusko Društvo Crvenog Krsta U Kraljevini S.H.S. Odbor za Suboticu i Palić 8. aprila 1930 Br. 16
GRADONAČELNIKU GRADA SUBOTICE
Uprava Odbora Ruskog Društva Crvenog Krsta za Suboticu i Palić ima čast obratiti se Vama sa ovom učtivom molbom. Počev od 1921. god. Odbora Ruskog Društva Crvenog Krsta izvodi svoju humanu delatnost u pogledu ukazivanja pomoći siromašnim, iznemoglim i bolesnim ruskim emigrantima, iznalazeći sredstva sa velikim teškoćama za tu cilj potem sakupljanja dobrovoljnih priloga, prihoda od priređivanja čajanka, zabava, predavanja, članskih uloga i tome slično. U poslednje vreme, a naročito u prošloj i ovoj godini veliki se broj siromašnih ruskih emigranata obraća ovom odboru radi ukazivanja marerijalne pomoći, a za podmirenje naneophodnijih potreba za opstanak. Uprava Odbora Ruskog Društva Crvenog Krsta, u koliko je mogla, starala se da se moliocima makar i u malom delu odazove, ali ta pomoć nije bila dovoljna s obzirom na skromna sredstva uprave. Sada Odbor naročito oseća oskudicu u sredstvima zbog toga što usled bolesti lekara ambulante Ruskog Crvenog Krsta mora i njemu pružiti pomoć, a osim toga ima i veliki broj nezaposlenih Rusa, kojima treba pomagati bar u izdavanju hrane radi održavanja života. Imajući sve ovo u vidu, a takođe i to što sada nema nikakvog načina za poboljšanje materijalnog stanja Odbora, Upravi je čast obratiti se Gradonačelniku s molbom da po mogućnosti dodeli Odboru Ruskog Društva Crvenog Krsta u Subotici novčanu pomoć, imajući u vidu humani cilj ustanove, čija je dužnost svakome siromašnom i znemoglom pružiti pomoć. 343
Gradski senat nije mogao izaći u susret ovoj molbi „pošto zasada nema budžetskih mogućnosti“ ali u istoj odluci stoji i da je spreman pomoći materijalom iz „Inžinjerskog magacina“ u slučaju da se sa gradnjom otpočne.
110 U toku celog vremena od 1921 do 1930 g. Ova Uprava se sada prvi put obraća gradu Subotici i stoga se i nada da ćete se Vi, Gospodine Gardonačelniče, odazvati oboj molbi, čime ćete učiniti veliko delo humanosti, zašto će Vam cela ruska kolonija u Subotici biti zahvalna.
Predsednik Odbora Profesor univerziteta Troicki Sergije344
16. IAS; F:47 257/1934 Mesni odbor Crvenog Krsta Br. 538 29.XII 1933 Subotica
Kulturno - socijalnom odeljenju grada Subotice Prema tom traženju od 12-XII- t.g. čast nam je sledeći izveštaj podneti: 1) broj stalnih članova: 5 broj redovnih članova : 135 broj pomažućih članova: 463 2) Predsednik uprave: dr Miodrag Aćomović prof. Umiverziteta, potpredsednica Kosara dr Josipa Martinisa i Olga Petra Ognjanova. Sekretar: Dušan Stojković školski upravitelj, blagajnik: Radomir K. Vujić školski nadzdornik. Upravni odbor se sastoji sem gornjih još iz 37 članica i 39 članova. Nadzorni odbor: predsednik Ilija Lepedat i još 2 člana. 3) U cilju svršavanja tekućih poslova održano je 8 odborskih i 1 skupštinska sednica. 4) Prihodi su bili:članarina od čajanki i od kermesa na Paliću u ukupnoj sumi od 17 100 din. 5) Izdaci a) pojedinačne pomoći - 4 500 din. b) za odelo i obuću sir. škol. deci – 6 200 din. 344
IAS, F:47. X 301/1930. U predmetu su dve gotovo istovetne molbe, prva iz 8. aprila 1930. i druga iz 2. februara 1931. godine. Kao odgovor nа prvu molbu, na седници Градског Сената 12. априла донета је одлука да се са рачуна „Награде и припомоћи“ издвоји 3000 динара, a za drugu, odlukom na sednici od 11. februara 1931. godine, – 500 dinara и уплати Одбору Руског Друштва Црвеног Крста. No, u sačuvanoj dokumentaciji nalazi se i dostavnica iz 24. aprila 1930, iz koje se vidi da akt sa odlukom nije mogao biti uručen predsedniku Odbora prof. Troickom „pošto se nalazi sa poslom u Parizu na neznano vreme“.
111 c) za lekove sirotinji – 2 000 din. d) za poplavljene u Dravskoj i Savskoj ban. – 1 000 din. po nalogu predsednika sekretar Dušan Stojković
17. IAS, F:47 III 2093/1936 SRESKI ODBOR DRUŠTVA CRVENOG KRSTA Br 563 28. XII 1935 god. SUBOTICA Gospodinu gradonačelniku Za EKONOMAT GRADSKOG POGLAVARSTVA
Čast nam je izvestiti Vas da ovaj Odbor na dan 15 decembra 1935 godine u 4 časa po podne priređuje čajanku u Gradskom Pozorištu kao i prošlih godina. Umoljava se stoga Ekonomat da izvoli kaoi do sada ovome Društvu pokloniti 100 litara vina koje će se točiti na Čajanki a u korist ovog Društva, koje će dobiveni prihod od prodatog vina upotrebiti za pomaganje sirotienj Grada Subotice. Sekretar Žarko Vakanjac
18. IAS, F:47. III 76/1938
SRESKI ODBOR DRUŠTVA CRVENOG KRSTA Br 136 3. III 1936 god.
Predsednik Crvenog Krsta Dr M. Aćimović
112 SUBOTICA
Pretsedniku opštine i senatu grada Subotice
Upravni Odbor Društva Crvenog Krsta u Subotici doneo je još 1928. godine na jednoj od svojih sednica odluku, da se osnuje fond za podizanje jednog dečijeg opravilišta na Paliću, koje bi u smislu društvenih pravila bilo podešeno tako, da u miru služi za oporavilište slabunjave subotičke dece, a za vreme rata, da se može probratiti u vojnu bolnicu i služiti za smeštaj izvesnog broja ranjenika i bolesnika. U svrhu podizanja ovakve jedne ustanove koja će biti ne samo od neprocenjive koristi siromašnom subotičkom građanstvu nego i služiti na čast varoši, odbor je već prikupio zamašnu sumu od preko 100 000 dinara, koju drži na priplodu kod Gradske štedionice, a prikupio bi i više, da nije pod teškim okolnostima i ekonomskim prilikama, koje poslednjih godina vladaju, bio priniđen da mesnoj sirotinji svakodnevno ukazuje svoju pomoć. Za ostvarenje ove zamisli, ova suma nije ni približno dovoljna, ali se sa njom već može da pristupi izvršenju početnih radova, izgradnji plana, parkiranju, uređenju placa itd., što u znatnoj meri ima da pojača interesovanje mesnog građanstva, da Odbor u ovom zamašnom poduhvatu pomogne. Naročito Odbor u tom pogledu očekuje blagonaklonost i pomoć varoške uprave. Njeno bi bilo da odboru u tu svrhu besplatno ustupi podesan plac na Paliću. Takav jedan plac koji gradu ničemu ne služi a kao poručen bi bio za ovakvu ustanovu, nalazi se na uzvišici između kupališne plaže i Sokolovca. Ako bi gradska Uprava bila voljna da ovaj ili eventualno koji drugi plac koji bi za to bio podesniji besplatno ustupi mesnom Odboru Društva Crvenog Krsta za gornju svrhu, molim da se Odbor što skorije o tome izvesti a u isto vreme i da se od strane gradske Uprave odredi jedna komisija koja bi sa određenim članovima ovog Odbora izašla na lice mesta i pregledala koje bi mesto sa higijenskog i zdravstvenog gledišta za ovaj posao bilo najpodesnije. Odbor se nada da će g. Prestsednik opštine i gradski senat prihvatiti ovu njegovu molbu i povoljno je rešiti. Sa odličnim poštovanjem
Sekretar Žarko Vakanjac
19. IAS, F:57.203/1938 SRESKI ODBOR DRUŠTVA CRVENOG KRSTA
Predsednik Crvenog Krsta dr Miodrag Aćimović
113 Br 356 31. XII 1937 god. SUBOTICA
SRESKOM NAČELNIKU SUBOTICA Čast nam je izvestiti Sresko načelstvo, da smo pozivom na član 32 tačka 7 Zakona o Društvu Crvenog Krsta Kraljevine Jugoslavije danas pod gornjim brojem uputili pismenu molbu Pretsednuku Opštine grada Subotice i umolili ga, da u budžet Opštinskog poglavarstva za narednu 1938 godinu unese izvesnu sumu na ime pomoći Crvenim Krstu, koja će se u celosti upotrebiti za društvene fondove za izvršenje zadataka Crvenog Krsta, a naročito za Fond prve pomoći mesnoj sirotinji. Molimo načelstvo, da ovoj molbi izađe u susret i da sa svoje strane skrene pažnju Savetu grada Subotice za izvršenje ovog zadatka, koji je propisan Zakonom o Crvenom Krstu kao i na obavezu da se po njemu postupi.
predsednik Crvenog krsta Dr Miodrag Aćimović
25. IAS, F:68. V 333/1945 MESNI ODBOR DRUŠTVA CRVENOG KRSTA SUBOTICA Broj 301
114 Subotica, 24.feb.1944345 Tehničkom odelejenju
Grada Subotice
Molim da se zgrada Mesnog odbora Crvenog Krsta, Subotica, Šenoe ulica br. 14, koja je od bombardovanja nastradala, dovede u red, t.j. krov, zastakljivanje i ostalo. Zgrada je potrebna za rad Crvenom Krstu. Smrt Fašizmu – Sloboda Narodu!
Sekretar:
345
P-predsednik:
Dokument je greškom datiran - 1944 a jasno je da je reč o 1945. godini.
115 20. F:60.2526/1941 Szabadkai városi katonai parancsnokság.
A Magyar Vöröskereszt Központi Irodájának, B u d a p e s t. VIII.,Baross-utca 15. A 4298/1941.számú megkeresésére közlöm: Hel ység n eve: Sza ba dka sz. Va n -e vör ösk er e sz t fi ók eg yl et ? Jelenlegi vezetőjének neve állása, címe Nemzethűségi stb. szempontból nem esik-e kifogás alá? H a ig en , k i t j e lö l t k i a járási katonai parancsnokság a vöröskereszt ügyeinek vezetésére? Ennek neve és cime: Milyen ingatlan vagyonnal rendelkezik az ottani vöröskereszt fiókegylet Készpénzvagyona: Takarékbetétben: E z e k k i n é l őr i z t e t n e k : Van-e m ent őaut ója, hány? Egyéb vagyona, /mint pl. kórházi felszerelések,hordágyak, mentőfelszerelések, berendezési tárgyak, műtőfelszerelések, st b./
kir. vár os igen
Szabadkai Járási Vöröskereszt Egyesület Dr Atyimovics Miodrag jogakadémiai tanár /ismeretlen helyen tartózkodik/ kifogás alá esik
Dr. Sántha György ny. kórházi főorvos Szabadka, I. kör, Lenkey u. lakost. Nevez ett a hel yi Vöröskereszt fi ókegyl eti ut ol s ó m a g ya r eln öke vol t 1918 -ba n . ingatlan vagyona nincs van 696 Pengő van 90,199 Dinár, 25 para Városi Takarékpénztár Szabadka van egy dr b. van csatolt leltár szerint
Szabadka, 1941……………………1941. évi… május…………hó 31.-n
116
aláírás. városi katonai parancsnok.
117 21. F:60.9006/1941
J e g y z ő k ö n y v Szabadkán 1941.július 19.-én délután ½ 6 órakor a Magyar VörösKereszt Egylet alakuló gyűlésén. Dr. Mez ey Ist ván sz er vez ő or vos üdvözli a m egjelen t eket s a gyűlést megnyitja, majd bejutatja Mauks Márta központi szervező, dél vi déki főn öka ssz on yt , a ki á t veszi a z eln ökl ést s ism ert et i a Ma gyar Vörös-Kereszt Egylet szabadkai megalakulásának szükségét és fel hívja a jel enl evőket, h ogy a m ega lakulá st m on djá k ki és a t i sztikart válasszák meg. A jelenlevők egyhangúlag hozott határozattal kimondották, hogy a Magyar Vörös-Kereszt -Egyletet Szabadkán megalakítják s elnöknek egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Bittó Dezső tábornokot, Sza badka város katonai parancsnokát választották meg. A többi tisztségekre is egyhangúlag ejtették meg a választást és pedig a következőképpen: Ügyvezető elnök: Dr. Mezey István orvos Női társelnök: Szávits Szilárdné Főorvos: Dr.Fekete Lálszló orvos Titkár: Lépes Mihályné A délvidéki főnökasszony javaslatára választmányi tagokul, megválasztattak az összes megjel ent hölgyek és urak, névsz erint a következők: Balázs Imréné, Dr.Békeffy György, Dr. Békeffy Györgyné, Dr.Britvich Józsefné, Czéhner Andorné, Dr. Dekker Endréné, Decsy Jenőné, Emich Jánosné, Erdélyi Antalné, Fehér Ferencné, Dr. Fekete Lászlóné, Gábor Béla, Gritzbauch Walterné, Ivkovics Jánosné, Kapamadzsia Konstantinné, Dr. Kengyelác Milivojné, Dr.Kovács Sztrikó Imréné, Kriszháber Jenőné, Ognyanov Péterné, Dr.Pavlovics Milosné, Pletl Antalné, Dr. Prokesch Mihályné, Prokesch Ilona, Dr. Reisz Elekné, Dr. Révffy Lajos, Dr.Révffy Lajosné, Dr.Ruby Gyula, Dr.Singer Béláné, Dr Vidákovich Ferencné, Dr. Veréb Gyula, Dr. Veréb Gyuláné, Vértessy Béláné, Dr. Vojnich Istvánné. A választások megtörténte után Mauks Márta délvidéki főnöka s s z on y i sm er t et t e a Ma g ya r Vör ösker eszt cél ját és működési kör ét. Bej el en t et t e, h og y a z eg yesül et a l egr övi de bb i dőn bel ül 2 h etes házi ápolónői tanfolyamot rendez az egyesület Bem utca 14. számú épületében, amelyre bárki jelent kez he t, a ju g osz lá vi ai á polónői tanfolymot végzetteket átképző tanfolyamon átminősítik és igazolványaikat magyar igazolványokra kicserélik. A gyűl és ki m ondot t a, h og y a m ost m ega lakult Magyar Vörös-Kereszt Egylet jogutódja a volt Szabadkai Jugoszláv Vörös-Kereszt Egyletnek és így annak minden ingó és ingatlan vagyona a most megalakult Egyesület tulajdonába ment át. Az egyesül et á t v e t t e a v o l t szabadkai Vorös-Kereszst Egylet vagyonát ami a következőkből áll: 2 drb. zöldposztóval bevont világosbarna szekrény 22 drb. tonett szék
118 1 drb. 3 ajtos világosbarna szekrény 1 drb. zöldposztóval bevont íróasztal 1 drb. karosszék 1 drb. mosdó 1 drb. fogas 2 drb. hordágy 57 drb. gyűjt ő persel y 16 drb. fehér ágy 8 drb. hálószekrény 2 drb. mosdó 6 drb. gyapjútakaró 15 drb. párna tollal 9 drb. üres párnatok 13 drb. lepedő 17 drb. párnahuzat 12 drb. törülköző Az Önkéntes Tűzoltó és Mentő Egyesület damjanich-utcai garázsában egy Dods gyártmányú mentő autó. A Városi Takarékpénztárnál 8111/56 betétkönyvön D. 7786/393. " D. A Bem utca 14 számú ház. Szávics Szilárdné ismertette a Bem utcai ház és az autmobil jogi helyzetét. A Bem utca 14.számú házat a volt "Stvaranje” /:Alkotás:/ szabadkai szabadkőműves páholy még 1940.-ben amikor az egyesület szabad elhatározásából feloszlott jegyzőkönyvi határozattal a Vöröskereszt Egylet nek ajándékozta. Az akkori Vörös-Kereszt Egyl e t az é p ül et et b ir to k á ba i s ve tt e, de a tu la j d on j o g telekkönyvi átírása még nem történt meg. Az épületnek a VörösKereszt javára való telekkönyvi átírása kérdésében többen felszólaltak, amire Mauks Márta délvidéki főnökasszony kijelentette, hogy folyó hó 24én újra Szabadkára jön ez ügy végleges rendezése véget t . Az Önkéntes Mentő és Tűzoltó Egyesület garázsában levő automobil a volt szabadkai Vörös Kereszt Egylet Szabadka sz.k.városnak használatra a város és környéki mentőszolgálat teljesítésére irásban kötött szerződési feltételekkel adta át a Vörös-Kereszt Egylet azzal, hogy az Egyesület adja az üzemi anyagot, fedezi az eseti javításokat, Szabadka városa adja a garázst, a személyzetet, az autó jövedelme a Vörös-Kereszt Egyletet illeti meg, amivel a Mentő Egyesület időnként elszámol. Az elszámolás már hónapok óta nem történt meg. A gyűlés elhatározta, hogy az automobil ügyet is 24.-én a délvidéki főnökasszonnyal együttesen fogja az Egyesület rendezni. A délvidéki főnökasszony megköszönte a megjelenteknek az érdeklődést s a gyűlést berekesztette. Kmft. szervező orvos délvidéki főnökasszony el nök
96.7 90102.5
119 22. F:60.12804/1941 Szabadka város katonai parancsnoksága. 1941 VII. 24. P. 12801 /1941 eü. szám. Tárgy: A zöldkereszt városi egészségvádelmi szolgálat.
HIRDETMÉNY Szabadka, 1941 julius hó 23-án Felhívom a lakosság figyelmét arra, hogy a Zöldkereszt városi egészségvédelmi szolgálat f. hó 23-án a Mikes ucca 2 szám alatti házában megkezdte müködését a következö ingyenes orvosi tanécsadási orákkal és pedig: Csecsemő és kisgyermekeknek, terhez anyáknak Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken d.u. ½ 5-6 óráig Tüdőbetegeknek Hétfőn, szerdán és pénteken reggel ½ 8-9 óráig Bőr és nemibetegeknek Férfiaknak: Hétfőn, szerdán és pénteken Nöknek: Kedden, csütörtökön és szombaton d.u. ½ 4-5 óráig Erröl értesül a Szabadkai “Hirlap” ez év julius hó 27, 29 és 31 számában jelentesse meg. m. kir. tisztiorvos parancsnok eü. Elöadó
városi katonai
120 23. F:60.22044/1941 Budapest,Nürnberg utca 36. 1941,szeptember 22. Mélyen tisztelt Polgármester Úr ! Engedje meg,hogy szíves figyemét felhívjam a Szabadkán /Lenkei-utca 7./ elnökletem alatt működő Orosz Vöröskereszt bizottságára. Az Orosz Vöröskereszt /régi szervezet/ az emberbaráti tevékenységet a Magyar Vöröskereszt Egylet hozzájárulásával fejti ki az egész országban. Nagyon hálás lennék Őnnék, ha támogatná ezt az emberbaráti működését Szabadkán is, ahol sok szegény munkanélküli, munkaképtelen, agg, invalidus orosz emigráns él. Ezek a szerencsétlen emberek csak az Orosz Vöröskereszt támogatásából élnek. A szabadkai bizottság h.elnöke : von Gersdorff György, /Pupinova-utca 2l/, orosz cári államtanácsos, volt orosz nemességi főmarsal. Előre is legőszintébb köszönetet mondok melyen tisztelt Polgármester úrnak és szíves üzvözlettel maradok:
Nagyságos Dr.Völgyi János úrnak, Polgármester Szabadka.
121 24. F:60.21949/1941 J E G Y Z Ő K Ö N Y V
Felvétetett Szabadkán a tüzoltófőparancsnokság irodajában 1941 évi szeptember hó 15-ik napján a Magyar Vöröskereszt Egylet szabadkai kirendeltségének a Szabadka Városi Katonai Parancsnoksághoz 1941 julius 28-án beadott 13.168/1941 számú kérelmében előadottak kivizsgálása tárgyában. Jelen vannak alulirottak: S t e r n h a r d t S á n d o r
szabadkai Teréz tér 3 sz. alatti
lakos gépkocsivezető az előtte ismertetett fenti ügydarabra vonatkozólag a következőket adja elő: “1941 április 5-én hívtak be a jugoszláv uralom alatt katonai szolgálatra, és mint gépkocsivezetőt a tűzoltó paranosnokságon /:Damjanich-utca 55 sz. alatt:/ garazsirozott vöröskeresztes mentőautóhoz osztottak be szolgálat tételre. 1941 április 8-án hajnalban 1 órakor azt a parancsot kaptam, hogy azonnal töltsem fel üzemanyaggal a vörös-kereszt tulajdonát képező “Crveni krszt Szubotica” felirásu "Dodzs" gyártmányú mentőautót. A parancsnak elegett kellett tennem. Hajnali 2 órakor a szabadkai Vöröskereszt Egyesület elnöke, aki Atyimovity nevü jogi fakultási dékán volt - lakása elé /: Halasi ut:/ kellett állnom. Nevezett Vöröskereszt Egyesületi elnök csaladjával együtt beszállt a kocsiba magukkal hozván értéktárgyaikat is és parancsot adott hogy őt családjával együtt szállitsam le Belgrádtól nyugatra 14 km. eső Szurcsin nevü községbe. A parancsot teljesitettem es a megadott helyre ugyanaznap délelött 11 órakor érkeztünk meg. Itt azt a parancsot adta hogy várjam meg mig ő a jugoszláv minisztériummal érintkezésbe lép további utasitás kikérése céljából. Én azzal az ürüggyel kértem engedélyt Atyimovity elnök urtól az autóval való eltávozásra, hogy Zimonyba lakó rokonaimat szeretném megnézni nem e történt a légi támadáskor valami bajuk, s igy a kocsit visszahoztam Szabadkára, és azt ujra a városi tüzoltófőparancsnokságon adtam le.
122 A beadvány azon állitása, hogy a kocsi az önkéntes tüzoltóságnál teljesitett volna szolgálatot nem felel meg a valóságnak, mert az a jugoszláv Vöröskereszt elnökének szökése előtt is a tűzoltó főparancsnokságon /:Damjanich-utca 55 sz. alatt:/ volt elhelyezve, és én is ugyanoda hoztam vissza azt. Igaz, hogy nagyszombat reggelén a szabadkai vasúti-hid robbantásánál megsebesült Tamási urat hajnali 3 órakor a fenti mentőautóval én szállítottam be a városi közkórházba, azonban a beadványt benyújtók elhallgatták azt, hogy ennél az útnál a jugoszláv hadsereg akarta a mentőautót magával vinni, azonban én életem kockáztatásával másodszor is megmentettem a fenti mentőautót ugy, hogy a kórházmögötti mezőkön bujtam el vele. Itt rejtőzködtem mindaddig mig a jugoszláv hadsereg utolsó menetoszlopa a várost el nem hagyta. Ekkor a kocsival visszajöttem újra a tüzoltófőparancsnokságra, ahol már a magyar királyi honvédség részére álltam szolgálatba egészen április l6-ig, amikor a fenti autót Dr. Benedek Mihály székesfővárosi tüzoltóalparancsnok a Délvidékre kirendelt tűzoltó kiképzőkeretek parancsnokának adtam át. Ezzel az üggyel kapcsolatba mást előadni nem tudok”. Jegyzőkönyv lezáratott. kmft.
gépkocsivezető.
hiv. tűzoltóparancsnok mint jegyzőkönyvvezető ČELNI LJUDI SUBOTIČKOG CRVENOG KRSTA 1886-2006
szfőv. tüzoltóalparancsno Délvidék tüzoltó kiképzőke parancsnoka.
123 PREDSEDNICI 18861887 18871892 1894-
Aurel Janković
1913 1914
Bela Vermeš udov. Mađar Đerđa Dr Karolj Biro
19151918 19261941 193019331935 1939 19351941 19421944 19451946-
PODPREDSEDNICI
SEKRETARI Jožef Sigeti
Lukač Vojnić st. Jožef Piuković
518 Lazar Mamužić Đula Birkaš
Dr Đerđ Šanta
Dr Miodrag Aćimović
Dušan Stojković Melanija Manojlović Olga Ognjanov
Dr Vladeta Savić . Kosara Martinis Bito Deže sup. dr Velđi Janoša Dr Vladeta Savić
BROJ ČLANOVA 499
233346
5 stalnih, 133 redovnih 463 pomažućih Žarko Vakanjac
498
Margita Čajkaš
Žarko Vakanjac
ILUSTRACIJE 346
Toliko je bilo redovnih a 1286 pomažućih. Nevenka Bašić Palković, Subotički Crveni krst od 1918. do 1941., Subotički Crveni krst 1886-1986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 31
124
ILUSTRACIJE
ILLUSZTRÁCIÓK
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
