Összefoglaló tanulmány a mezei nyúl gazdálkodás aktuális helyzetéről és a szükséges fejlesztésről
Készítette: Szemethy László, Biró Zsolt, Kelemen József
Gödöllő 2004
I. Bevezetés Hazánk apróvad-gazdálkodásának talán a legfontosabb tényezője a mezei nyúl. Az elmúlt évtizedben több kutatás és tanulmány foglalkozott gazdálkodásának ökológiai illetve ökonómiai problémáival anélkül, hogy egyes vadgazdálkodási egységtől eltekintve komolyabb foganatja lenne a kidolgozott jó és hatékony módszerek gyakorlati bevezetésének. A különböző tájegységeken megrendezett konferenciák szakmai tájékoztatók nem hozták meg a várható eredményeket és jelen pillanatban nyugodtan kijelenthető, hogy ezen vadfajjal teljes mértékben vakon gazdálkodunk. Legalapvetőbb problémák: •
A mezei nyúl állomány Magyarországon csökken az elmúlt 30 évben és az előrevetített számítások további erőteljes csökkenést jósolnak.
•
A folyamatos csökkenést a mezei nyúl populáció-nagyságának ciklikus változásai elfedik, ezért a vadgazdálkodók sokszor úgy gondolják, hogy csak ideiglenes volt a csökkenés.
•
Többszörös élőhelyvesztést figyelhetünk meg: az intenzív mezőgazdasági művelés, a nagykiterjedésű
erdősítések,
a
nagyvadfajok
terjeszkedése
(apróvadas
területek
csökkenése – áttérés nagyvadgazdálkodásra a korábbi apróvadas területeken, Csányi 1999b). •
A ragadozók, az elsősorban lényeges róka létszáma folymatosan nő, de növekszik a borz, az aranysakál létszáma is (Heltai 2004b).
•
A tenyésztés és kibocsátás nem megoldott és nem járható út. Természetes állományokkal kell gazdálkodni.
•
Tavaszi állománybecslése alapján történő állományhasznosítás még akkor sem tervezhető nagy biztonsággal, ha az elfogadott és jónak ítélt sávos reflektoros becsléssel végzi el precízen a vadgazdálkodó / sokszor a pénzt és az időt sajnálják, holott a költsége 3 értékesített mezei nyúl árából fedezhető /
•
A vadgazdálkodási és az államigazgatási gyakorlat is sokszor merev, elavult, ökológiailag nem alátámasztott szemléletű (állandó hasznosítási ráta, alkalmazkodó hasznosítás helyett, februári tervezés, szeptemberi helyett).
2
•
A gazdálkodók tudják az élőhelyfejlesztés, a takarmányozás, ragadozó gyérítés szükségességét, de hanyagságból – nemtörődömségből vagy rosszul értelmezett takarékosságból nem veszik tudomásul ezeket az alapvető ökológiai tényezőket, melyet a mezei nyúl mint indikátor az egy éven belüli növekedési rátájával jelez.
•
Az előzőek figyelembe nem vétele sokszor túlhasznosítást vagy jobb esetben alulhasznosítást eredményez. Gazdasági szempontból mindkettő egyformán káros tényezőnek minősíthető.
•
Relatív túlhasznosítás. Az élve történő befogással történő hasznosítás több kockázati tényezőt foglal magában. Januárban már tulajdonképpen a már áttelelt, szaporodási ciklus előtti törzsállományt hasznosítjuk. Komoly kockázati tényező, ha januári befogásokon derül ki a tularémia fertőzöttség magas aránya. Rossz gyakorlat a befogáskori előszűrés, a fertőzött egyedek visszaeresztése a vadászterületre.
•
A hasznosításban benne foglaltatik a bérvadászatokon sokszor 10-20%-ot meghaladó magas sebzési arány, melyet figyelmen kívül hagynak. Egy vadászterületrészt többször is levadásznak stb.
Ugyanakkor: • A mezei nyúl r stratégista, tehát gyorsan reagál az élőhely-fejlesztésre (ld. Moson projekt, Magyar Fogolyvédelmi Program); • kis beavatkozással nagy hasznot hajt, hisz kismértékű élőhely-fejlesztéssel és tudatos ragadozó gazdálkodással hatalmas állománynövekedést lehet elérni; • csekély vadkárt okoz; • nagy vadászati érdeklődés van a faj iránt, mind külföldről, mind Magyarországról, hisz az egyik olyan vadfajunk, amit minden magyar vadász meglőhet; • természetvédelmi jelentősége is fontos, hisz egyrészt zsákmányfaj sok ragadozó számára, másrészt szabályozó szerepet tölthet be egyes növénytársulásokban (ld. Bugac); • sok kutatási eredmény, tapasztalat és gazdálkodási javaslat halmozódott már fel a fajjal kapcsolatban.
3
A felsorolt problémák az adott gazdálkodási feltételek mellett állandónak tekinthetők, de a vadászatra jogosultak hajlamosak mindig az élőhelyi környezetben keresni a problémák okait, holott a megoldás kulcsa nagy részben a kezükben van.
II. Az állomány helyzete A mezei nyúl országos helyzete folyamatosan romlik az 1970-es évektől kezdve (1. ábra, Csányi 1996, 1999a, 2000, 2001, 2002, 2003). 1600000 3
2
y = -9.0201x + 915.4x - 32843x + 579096
1400000
2
R = 0.8732
1200000
-0.0216x
y = 1E+06e
darab
1000000
2
R = 0.8581
800000 600000 400000 200000
19 60 19 63 19 66 19 69 19 72 19 75 19 78 19 81 19 84 19 87 19 90 19 93 19 96 19 99 20 02
0
Év Becslés
Teríték
becslés trend
teríték trend
1. ábra: A mezei nyúl országos állományának és terítékének alakulása 1960-2003. között. A jelenlegi trend mellett 2030-ra az országos állomány eléri a 4 egyed/100 ha-os küszöbértéket. Ezen érték alatt nem lehet mezei nyúlra vadászni. A Dunántúlon a jelenlegi állományhasznosítása alig éri el az elmúlt évtized elején történő hasznosításnak a felét, az országos hasznosításnak, pedig az 5 %-át (1. táblázat). A hasznosítás csaknem teljesen a kilövésre
korlátozódik,
az
élve
történő
értékesítés
minimális,
szükségessége
megkérdőjelezhető. Az állomány fenntartása és bölcs hasznosítása azonban szükséges akkor is, ha a gazdálkodók alapvetően a nagyvaddal foglalkoznak. Az 1. táblázat számoszlopait áttekintve megállapítható, hogy a Dunántúl összességének mezei nyúl állománya összeomlott.
4
Az alacsony hasznosítási % mellett is csökkent a törzsállománynagyság és ennek megfelelően a teríték is. Lehetséges okok: - a nagyvadállomány / elsősorban a vaddisznó / rohamos terjeszkedésével jelentősen megnőtt az éves mezei nyúl szaporulat mortalitása; - róka, borz és más ragadozók állománynövekedése, mely szintén elsősorban az éves szaporulat mortalitását növeli; - a vadgazdálkodók többsége elsősorban a nagyvaddal gazdálkodik és a mezei nyúl fokozatosan, mint gazdasági tényező indifferensé vált; - rossz állománybecslési módszerek, vagy csak „hasraütés” alapján történő tavaszi állománybecslés, mely túlhasznosítást eredményezett. 1. táblázat: A Dunántúl mezei nyúl gazdálkodása 1990-2003. között. (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár) Év
Becslés /db Hasznosítás összesen /db %-os arány
1990 109398
17699
16
1991 101614
17417
17
1992 93778
17088
18
1993 90955
14973
16
1994 78390
14680
19
1995 84532
13733
16
1996 82933
9673
12
1997 65752
9377
14
1998 61896
7796
13
1999 60970
7074
12
2000 62515
6388
10
2001 59979
6507
11
2002 66772
8111
12
2003 75818
5
Az adatokból kiragadva el lehet mondani, hogy Tolna és Győr- Moson-Sopron megye mezei nyúl állománya illetve hasznosítása adja jelenleg a tájegység 80 %-át. A leglátványosabb visszaesés, pedig Fejér megyében tapasztalható (1990-ben hasznosított 3205 pld. 2002-ben hasznosított 563 pld.). A hasznosítás csaknem teljesen a kilövésre korlátozódik, az élve történő értékesítés minimális, szükségessége megkérdőjelezhető (2. táblázat). 2. táblázat: Dunántúl mezei nyúl hasznosításának megoszlása 1990-2002. között. (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár) Év
Elejtés Befogás %-os arány
1990 16873
826
5
1991 17101
316
2
1992 16829
259
2
1993 14407
566
4
1994 14322
651
5
1995 14219
461
3
1996 13419
314
2
1997 9255
122
1
1998 7758
38
0,5
1999 6807
267
4
2000 6302
86
1
2001 6300
207
3
2002 7965
146
2
A 3. táblázat adatsorai összesítve már egy elfogadhatóbb szintű hasznosítási százalékot mutatnak a Dunától keletre eső régióban. Ugyanakkor láttuk, hogy ez az állandó 30 %-os hasznosítási arány nem alkalmazkodik az állomány változásához. A grafikon jól szemlélteti a „sok illetve kevés” meghatározást mivel a hasznosítás csak bizonyos fáziskéséssel követi a becsült létszám alakulását (ld. 1998). Az ország mezei nyúl hasznosításának 95%-a erre a régióra esik.
6
3. táblázat: A Dunától keletre eső országrész mezei nyúl gazdálkodása 1990-2002. között. (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár) Év
Becslés /db Hasznosítás összesen / db %-os arány
1990 486961
158712
33
1991 543634
144947
27
1992 490762
162510
33
1993 492796
150408
31
1994 460344
171265
37
1995 498805
176141
35
1996 515667
130613
25
1997 404618
129126
32
1998 454174
102409
23
1999 402300
122675
30
2000 452250
126528
28
2001 461825
164325
36
2002 515684
167277
32
2003 554976
III. Élőhely A többszörös élőhelyvesztés egyik tényezője az erdősítések. Az elkövetkező évtizedek erdősítéseit a mellékletben közölt 3-4. térkép részletezi. Az új erdőállomány nagy része az apróvadas területeken jelenik majd meg, ami másfajta mezei nyúl gazdálkodást kíván meg, mint a korábbi mezőgazdasági területen folytatott gyakorlat. Továbbá várható a nagyvad térhódítása ezeken a területeken és a gazdálkodók áttérhetnek a nagyvadgazdálkodásra (Csányi 1999b), amivel elhanyagolhatják a mezei nyúl állományukat (ld. Dunántúl). A másik tényező az intenzív mezőgazdaság. A vegyszerek használata, a gépesítés, a nagytáblák mind negatívan hatnak a mezei nyulak túlélésére (Edwards és mtsai. 2000, Panek és Kamieniarz 1999, Farkas 1980, Istvánffy 2002, Magyar 1981, Fodor 1976, Jakabházy 1976, Barkóczi és Hagymási 1982, Saly 1976, Farkas 1977, Nikodémusz 1978). Emellett a gyors aratás miatt a tápláléknövények szinte egyszerre tűnnek el nyáron a területről, ami elsősorban a kisnyulak elhullási arányát növeli (Heltay 1980).
7
A nagytáblák nem használhatók a mezei nyúl szempontjából. Igazából nem jelentenek valós élőhelyet számukra (Farkas 1978a, Waliczky 1981, Barkóczi és Hagymási 1982, Lehoczki 1999). Ezek közül is elsősorban a kukorica és a napraforgó táblák csökkentik a mezei nyúl élőhelyének nagyságát, ahogy azt élőhely-preferencia és táblaszegély-használat
Átlagos ürülék bogyószám (db)
vizsgálatok kimutatták (2. ábra, Buka 2003, Szrnka 2003, Pap 2003, Farkas 2002). 60 50 40 30 20 10 0 10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
110
120
130
140
150
Távolság a táblaszegélytől (m) Búzatarló
Gyep
Lucerna
Kukorica
Napraforgó
Olajtök
2. ábra: A mezei nyúl ürülékek eloszlása különböző növénykultúrákban a tábla szegélyétől a tábla belseje felé haladva a geszti Toldi Miklós Vt területén. A táplálkozás vizsgálatok is azt mutatták, hogy a mezei nyúl számára a kukorica és a napraforgó nem jelent táplálékot (3. ábra, Demeter és Mátrai 1988, Brüll 1976, Steineck 1978, Kammerer 1981, Frylestam 1986).
8
Apaj
Apaj
2002
2002
2001
Kompolt Kompolt Kompolt Csongrád Csongrád Csongrád
2000
2002
2001
2000
2002
2001
2000
Táplálékalkotó aránya (db)
100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Abádszalók T őserdő
T arackbúza
Repce
Rozsnok
Pásztortáska
Sás
Kakaslábfű
Zörgõfű
Csillagpázsit
Egyéb egyszikű
Keskenylevelű ezüstfa
Csenkesz
Gledicsia
Egyéb kétszikű
Egyéb mag
Lucerna
Fásodó részek
Fenyő
Kökény
Szeder
Bodza
Vadrozs
Búza
Búzamag
3. ábra: A mezei nyúl őszi-téli táplálékösszetétele öt különböző vizsgálati területen 20002002. között. Mindezeket figyelembe véve, ha az abádszalóki Hubertus Vadásztársaság 18.172 haos nettó vadászterületén, ahol jó mezei nyúl állomány talalható kiszámítjuk, hogy mekkora a napraforgó és a kukorica vetésterülete (4166 ha, Farkas 2002), akkor a maradék, mezei nyulak számára használható area csak 14.006 ha lesz.
IV. Ragadozók A mezei nyúl szempontjából fontos ragadozó emlősök populáció-sűrűsége az utóbbi évtizedben folyamatosan nőtt. Mind a róka, mind a borz, mind az aranysakál elterjedése és populációnagysága meredeken nőtt (Heltai 2004a, b). A ragadozó madarak állománya is nő a védelemnek köszönhetően. E fajok hasonló arányban fogyaszthatnak mezei nyulat, mint a róka (Tóth 2003). Bár a mezei nyúl aránya nem nagy a ragadozók táplálékában, de ez csak azt jelenti, hogy ezeknek a ragadozóknak a mezei nyúl nem jelentős táplálék-összetevő. Azonban a mezei nyúl számára ezek a ragadozók jelentős hatásúak lehetnek.
9
V. Hasznosítás Az állandó hasznosítási arány problémát jelent egy r stratégista faj esetében, ahol az állomány létszáma évről-évre nagymértékben változhat. A populáció nagyságát követő hasznosítási modell alkalmasabb lenne mind a bevételek miatt, mind az állomány szempontjából, így ugyanis biztosan nem lesz túlhasznosítás és az alulhasznosítás is kisebb mértékű lehet. A hasznosítás során problémát jelent jelenleg a kései vadászat (december), mivel ekkor már a fiatalok nem különíthetők el biztonságosan az öregektől a Stoh-jegy alapján. Továbbá a fiatalok egy része már elhullhatott természetes okok miatt. Szintén
problémát
jelenthet
például
a
Kovács-Heltay
modell
alkalmazása
szempontjából a próbavadászat válogató jellege (csak nagy nyulakat lőnek), vagy az, hogy alacsony a mintaszám (kevés nyulat lőnek egy-egy vadászaton). Emiatt torzul a fiatal-öreg arány becslése, ami akár negatív hasznosítható mennyiséget is eredményezhet. A téli élőnyúlbefogás pedig mindenképpen káros, ugyanis ez már a törzsállományt veszélyezteti (relatív túlhasznosítás).
VI. Állategészségügy A tularémia mint a mezei nyúl exportot befolyásoló legfontosabb betegség elterjedésének és mértékének vizsgálata alapvető fontosságú. A tularémia fertőzöttséget nem kendőzni, hanem kutatni kell. A felmérésekkel kapcsolatos adatokat hozzáférhetővé kell tenni. A Bárány (2003) által közölt adatok teljes mértékben megkérdőjelezik az élőbefogással történő hasznosítás létjogosultságát. Humán veszélyessége sem elhanyagolható: A hazai aktuális zoonózis járványügyi helyzet jellemzésére, a kötelező bejelentés alá eső betegségek vonatkozásában az Országos Közegészségügyi Intézet adatai állnak rendelkezésünkre. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az állami állategészségügyi szolgálat, illetve az állategészségügyi intézetek és laboratóriumok nem készítenek külön statisztikát a zoonózis betegségekről, kivéve a veszettség és a szarvasmarha gümőkór előfordulásának nyilvántartását. A bejelentési kötelezettség alá nem tartozó zoonózisokról az állami állategészségügyi szolgálatnak bizonytalan, mondhatni hiányos információi vannak (salmonellosis, campylobacteriosis, yersiniosis, Q-láz, chlamydiosis, tularémia, leptospirosis
10
és Lyme-kór), pedig ezek közül számos betegség közegészségügyi jelentősége meghaladja egyes bejelentendő betegségek súlyát. (Forrás: Dr. Nagy Attila és Dr. Mikola István – Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi Intézete: A környezet szerepe a zoonózisok megelőzésében az Európai Unióhoz történő csatlakozás időszakában.) Hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozása után várható, hogy a tularémia szerepelni fog a bejelentési kötelezettség alá tartozó zoonózisok között.
VII. Gazdasági értékelés Az elejtési árakat a vadászatközvetítő irodák vadászati évre vonatkozó árjegyzékük útján közlik a bérvadászokkal illetve a vadászatra jogosultakkal. A kezdeti időszakban a német márkában majd mivel az apróvadvadászatok nagy részét olasz vendégvadászok vásárolták meg itáliai lírában közölték az értékesítési árakat. 2002-től az Európai Unió hivatalos pénzneme az Euro. Forrásként a Pegazus Rt. adatai vannak megjelölve, de más irodák által alkalmazott árak sem térnek el jelentősen pozitív vagy negatív irányban az általuk alkalmazott ártól. Lényeges szempont, hogy külön van választva az elejtési ár, illetve az elejtett állatok elvitele (4. táblázat). A forintra kiszámított összeg alapját az illető valuta éves közép árfolyama adja.
11
4. táblázat: A lelőtt mezei nyúl értékesítési árának alakulása 1989-2003. között. (Forrás Pegazus Rt.).
Vadászati év. Mezei nyúl elejtési árak Elejtés/db Elvitel/db összesen valutanem Forint /db összesen 1989/90
60
10
70
DM
2203
1990/91
60
10
70
DM
2740
1991/92
60
10
70
DM
3163
1992/93
60
10
70
DM
3542
1993/94
60
10
70
DM
3894
1994/95
60
10
70
DM
4553
1995/96
50
20
70
DM
6149
1996/97
49000
16000
65000
ITL
6431
1997/98
48000
16000
64000
ITL
7016
1998/99
48000
16000
64000
ITL
7920
1999/00
50000
20000
70000
ITL
9139
2000/01
50000
20000
70000
ITL
9401
2001/02
50000
20000
70000
ITL
9280
2002/03
31
2
33
EUR
8018
2003/04
31
2
33
EUR
8250
Természetesen egységes valuta és a forint inflációs rátájának hányában az értékesítési árak nehezen értelmezhetők. Az 5. táblázatból kitűnik, hogy az értékesítési ár euro / ecu értékre átszámítva az elmúlt évtizedben alig-alig változott és kijelenthetjük, hogy napjainkban sokkal kevesebb forintot kapunk értékben egy elejtett és exportált mezei nyúlért, mint 10 évvel ezelőtt. Az inflációs ráta alapját az 1994-es év képezi, mint 100 %-os érték. 1995-től minden év januárjának a maginflációs értéke került a táblázatba (az infláció mértéke már 1995. januárjában 3 %). Azért a januári inflációs mérték a mérvadó mivel a mezei nyúl vadászatok zömmel november és december hónapban kerülnek megrendezésre és az elszámolások után legkorábban január hónapban jutnak pénzükhöz a gazdálkodók.
12
5. táblázat: A lőtt mezei nyúl inflációval korrigált export értékének alakulása 1989-2003. között. (Forrás Pegazus Rt. MNB., KSH). Vadászati
Elejtés +
Év
Elvitel/db
1989/90
Eredeti
Értékkövetés
Euro/ECU
Forint /db
70 DM
34
2203
--
--
1990/91
70 DM
34
2740
--
--
1991/92
70 DM
34
3163
--
--
1992/93
70 DM
35
3542
--
--
1993/94
70 DM
36
3894
--
--
1994/95
70 DM
36
4553
103
4690
1995/96
70 DM
38
6149
130,1
5923
1996/97
65000 ITL 34
6431
153,7
6998
1997/98
64000 ITL 33
7016
177,5
8082
1998/99
64000 ITL 33
7920
196,1
8928
1999/00
70000 ITL 36
9139
212,2
9661
2000/01
70000 ITL 36
9401
232,3
10577
2001/02
70000 ITL 36
9280
248,8
11328
2002/03
33 EUR
33
8018
262,0
11929
2003/04
33 EUR
33
8250
maginfláció
A gazdálkodó minden évben döntés előtt áll, hogy állományát bérvadászattal vagy élő befogással hasznosítsa. A 6. táblázatból kitűnik, hogy az exportra történő elejtés díjtétele már elérte az élő befogási ár 84 %-át, a tularémia veszélyt és a relatív túlhasznosítást is figyelembe véve el kell gondolkodnunk azon, hogy érdemes-e élő befogást végezni. Az 1995-96-os vadászati idényben az elejtési ár csaknem elérte az élőnyúl felvásárlási árát, ha belegondolunk, hogy a 90-es évek elején még 20%-os export bizományosi jutalékot is vontak le egyes felvásárló cégek mindjárt látható az élő befogás megkérdőjelezhetősége. Viszont azon is el kell gondolkodni, hogy a vadászattal történő értékesítés piaca a továbbiakban növelhető-e? Dávid (2001) ismerteti az idő előrehaladtával a hasznosítható mennyiség csökkenését. Eszerint egy október eleji vadászat során négyszer annyi mezei nyulat ejthetnek el a vadászok, mint amennyit élve befoghatnának január elején. Ha a 6. táblázat 2002/2003-as adataival számolunk, akkor egy januárban befogott nyúlért 10.500 Ft-ot kaphat a
13
vadgazdálkodó s ezt a pénzt majd csak az állatok értékesítése után kapja meg, s már az inflációs rátával csökkent az értéke. Az október elején ehelyett lelőtt 4 db nyúlért 4*8018=32.072 Ft-ot kap azonnal kézhez a gazdálkodó s még azévi értéken. Ha ennyiért nem tud elegendő (akár magyar) vadászt találni októberben, akkor csökkenthető a lelőtt nyúl ára akár 4000 Ft-ra darabonként. Még ekkor is 16.000 Ft-ot kap kézhez a gazdálkodó azonnal októberben, ami még mindig több mint az élő nyúlért kapott januári vagy februári összeg.
14
6. táblázat: A lőtt és az élő mezei nyúl értékesítési árának alakulása 1989-2003. között. (élőnyúl felvásárlási árak forrás: MEDO KFT. ) Vadászati Hónap év 1989/90 1990/91 1991/92 1992/93 1993/94 1994/95 1995/96 1996/97 1997/98 1998/99 1999/00 2000/01 2001/02 2002/03 2003/04
December Január December Január December Január December Január December Január December Január December Január December Január December Január December Január December Január December Január December Január December Január December Január
elejtett Elejtési Ft/ élő Ft/ egyed ár% egyed /Nettó ár/ 2203 3.600 4.000
2740
68,5
3163 5400 5700 4800 5400 6250 6750 6500 7300 7700 8700 10.000 11.500 12.320 14.000 12.000 13.500 11.000 12.000 11.000 12.000 9.500 10.500
3542 3894 4553 6149 6431 7016 7920 9139 9401 9280 8018
66 62 81 72 73 67 95 84 84 74 70 61 64 57 76 68 85 78 84 77 84 76
8250
VIII. Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program Mivel a Nemzeti Agrár-környezetvédemi Program valószínűleg éppen azokat az élőhelyeket érinti a legerősebben, ahol az apróvadas vadgazdálkodási egységek találhatók, ezért mindenképpen érdemes megvizsgálni a lehetséges hatásokat.
15
Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program: / kivonat / „Magyarországon a mezőgazdaság mindig is több volt, mint egyszerű árutermelő ágazat. az élelmiszerek és nyersanyagok előállításán túl egyéb feladatokat is ellátott, tájat, élővilágot, talajt, vizet, környezetet is “termelt”, és munkát, megélhetést, életcélokat és feladatokat adott a vidék embere és közösségei számára. Ez ma sincs másképpen. Néhány évtizedes agráriparosítási,
termésmaximalizálási
kitérő
után
ismét
rá
kellett
jönnünk:
a
mezőgazdaságnak a termelési feladatok mellett környezeti és társadalmi feladatokat is magára kell vállalnia. Ez utóbbiak olyan - az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos - ökoszociális szolgáltatások, amelyek helyben keletkeznek, nem importálhatók, és amelyekért a mezőgazdaságot, a gazdálkodót fizetség illeti meg. Fizetség illeti meg tehát, ha olyan gazdálkodási rendszert alkalmaz, amely segít fenntartani természeti, környezeti értékeinket, az ember és környezete kapcsolatait, és biztosítja a tevékeny élet és a biztos megélhetés feltételeit a mezőgazdaságban dolgozók, az abból élők számára. „ / forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program. / A program szövegéből lényeges kiragadni azokat az alapelveket és célokat, melyek alátámasztják, hogy a vadgazdálkodás, mint gazdálkodási cél egyáltalán nem lehet idegen a megfogalmazott irányelvek szerint. •
A programnak vannak olyan elemei melyek az apróvad-gazdálkodás számára elfogadhatatlan elemeket tartalmaznak, ilyen például a talajvédő gazdálkodás vagy az integrált növénytermesztési célprogramban megfogalmazott „Gondoskodik a terület, valamint a táblához tartozó szegély, árok és csatorna gyommentes, hulladékmentes és rendezett állapotban való tartásáról” holott itt is alap célként van megjelölve a biodiverzitás megőrzése.
„Az NAKP célprogramjai közül a természeti környezet fenntartása szempontjából az egyik legfontosabb az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszerének kiépítése. Ezek olyan mezőgazdasági művelés alatt álló területek, amelyeken különleges, illetve sérülékeny természeti, környezeti értékek vannak jelen, és ezek megőrzése speciális gazdálkodási rendszer alkalmazását, rendszabályok, technológiai előírások betartását kívánja meg a gazdálkodótól. Ha vállalja ezen előírások betartását, akkor ezért normatív, földalapú, vissza nem térítendő támogatásban, gazdálkodása kedvező környezeti teljesítményeiért nyújtott
16
kifizetésben részesül. A kifizetés nagysága arányos az előíráscsomag várható környezeti hatásával, összetettségével, valamint a termelés gazdasági eredményét befolyásoló hatásával.” / forrás : Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program. / Az ÉTT. rendszerének kialakítása illetve a hozzá rendelt anyagi támogatás apróvadgazdálkodásunk szempontjából rendkívül kedvező elemeket tartalmaz, de csak az ország kis hányadán alkalmazható jelen előírások szerint. Az apróvad-gazdálkodást ezen fejezeten belül külön programként lenne szükséges a jövőben megjelölni. A mellékletben közölt térképek (forrás: Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program) jól tükrözik a tervezett művelési ág változtatásokat, melyek új távlatokat nyithatnak meg a mezei nyúl gazdálkodás területén. Szántó művelés ág során a következő feltételek betartása kötelező: / forrás : Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program. / •
altalajjavítás, talajjavítás, melioráció és drénezés nem végezhető;
•
tarló és szalma égetése nem megengedett;
•
csak természetvédelmi szempontból kedvező kaszálási és az aratási módszerek és technológiák alkalmazhatók (kaszálás a tábla közepétől kifelé haladva, a táblaszegélyeket utoljára kell lekaszálni);
•
betakarítás során vadriasztó lánc használata szükséges;
•
a támogatás időtartama alatt a meglévő fasorok, erdősávok, idős fák megőrzése (telepítés esetén őshonos fa és cserjefajok használata);
•
a területhasználó köteles az általa használt területen az esetlegesen ott található szemetet saját költségén eltávolítani;
•
a növénytermesztéssel kapcsolatos technológiai munkálatok során bármilyen depónia (trágyaszarvas, bálakazal, szalmakazal, stb.) csak a művelt területen hozható létre;
•
ideiglenes és állandó létesítmények felállítása a Nemzeti Park Igazgatóságával történő konzultáció alapján lehetséges;
•
telephelyek, kazlak tényleges tűzveszélyeztetése esetén az alábbi módon kell eljárni:
a körbeszántás távolsága a fentiektől maximálisan 50 m-re lehet,
a szántás szélessége maximálisan 5m,
17
a tűzveszély elmúlása után legkésőbb 24 órán belül (felázott talaj esetében száradás után) a durva szántást fel kell tárcsázni, majd simítózni;
•
a területhatár megjelölése csak természetes anyagokkal (faoszlopok) történhet,
•
a
vonatkozó
előírások
alapján
a
területre
természetvédelmi
célú
agrár-
környezetvédelmi üzemi gazdálkodási terv készítése, amelyet a területileg illetékes Nemzeti Park Igazgatóság hagy jóvá. Gyep művelés ág során a következő feltételek betartása kötelező: •
a gazdálkodó vállalja a gyep rendeltetésszerű használatát;
•
altalajjavítás, talajjavítás, melioráció és drénezés nem végezhető;
•
növényvédő szer használata nem megengedett;
•
szárnyas és sertés legeltetése nem megengedett;
•
a lekaszált és bebálázott szénát a területről 1 hónapon belül le kell hordani;
•
minden gépi munka csak a talajfelszín károsítása nélkül végezhető;
•
égetés nem megengedett;
•
csak természetvédelmi szempontból kedvező kaszálási és az aratási módszerek és technológiák alkalmazhatók (kaszálás a tábla közepétől kifelé haladva, a táblaszegélyeket utoljára kell lekaszálni);
•
betakarítás során vadriasztó lánc használata szükséges;
•
a támogatás alatt a meglévő fasorok, erdősávok, idős fák megőrzés, pótlás csak őshonos fajokkal;
•
a területen található szemét eltávolítása;
•
a gyeptermesztéssel kapcsolatos technológiai munkálatok során bármilyen depónia (trágyaszarvas, bálakazal, szalmakazal, stb.) csak a művelt területen hozható létre
•
ideiglenes és állandó létesítmények felállítása a Nemzeti Park Igazgatóságával történő konzultáció alapján lehetséges;
A mellékletben közöljük az ÉTT. támogatási rendszeréből a túzok védelme esetében alkalmazott támogatási rendszert és feltételeit. Aláhúzással kiemeltük azokat az előírásokat, melyek az apróvad-gazdálkodás szempontjából pozitív jelentőségűek.
18
IX. Ajánlások a mezenyúl gazdálkodás hatékonyabbá tételére a./ Kormányzati eszközök. Alternatív földhasznosítás: Hazánk Európai Uniós csatlakozása után várható, hogy a rossz adottságú mezőgazdaságilag művelt területek jelentős részét ki kell vonni a klasszikus értelemben vett mezőgazdasági művelés alól. Ezek a földterületek apróvad-gazdálkodás céljaira rendkívül jól hasznosíthatók. Ezeknek a létrehozásához ki kell dolgozni a megfelelő támogatási rendszert, mely a földtulajdonosokra ösztönzőként hat. Sajnos az eddig ismertetett programok között a vadgazdálkodás csupán csak széljegyzetként szerepel, holott a gazdasági súlya alapján komolyabb figyelmet érdemelne. Magyarország területének 57,7 %-a apróvadas jellegű, melyeknél az egyik legjelentősebb bevételi forrást a mezei nyúl gazdálkodás adja. Elgondolkodtató, hogy a mezőgazdaságnak egy olyan ágazata, mely az ország területén több tízezer ember megélhetését adja, illetve adhatja milyen mostohán van kezelve – támogatva. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás ezen ágazatnak új lendületet adhat, de a fejlesztéseket csak komoly tőke bevonással lehet megvalósítani és ez első lépésként csak úgy lehetséges, hogy előkelő helyen szerepeltetjük az alternatív földhasznosítási lehetőségek között. Élőhely-fejlesztési támogatások:
A vadgazdálkodási alap élőhely-fejlesztési támogatásainak keretein belül hosszú távra célirányosan legyenek meghatározva a tervezett élőhely-fejlesztési beruházások, és előírás legyen, hogy hatékonyságuk mérése érdekében a korszerű létszámbecslés és az ezekből származtatott hasznosítás-tervezést alkalmazzák. Föld alapú agrártámogatások:
19
Ebben a támogatási formában jelen viszonyok között a vadgazdálkodás még széljegyzetként sem szerepel. Az NAKP keretében bekövetkező művelési ág változtatások viszont, különösen az alacsony termőképességű szántók esetében felvetik a lehetőségét annak, hogy erre a célfeladatra kidolgozott előírások szerint a gazdálkodó vadgazdálkodási célból művelje meg a földjét és haszonvétele a vadászati hasznosításból származzék. b./ Hatósági eszközök A januári élő befogást törölni kell. Amennyiben a vadgazdálkodási egység teljes területére vonatkoztatott mezei nyúl sűrűség nem éri el tavaszi becslésnél a 0,2 egyed/ha, az őszi becslésnél pedig a 0,4 egyed/ha sűrűséget, akkor a decemberi vadászatot is engedélyhez kell kötni, vagy meg kell tiltani, hogy ne csökkenjen a törzsállomány. Meg kell követelni az egységes becslési módszerek szerinti adatszolgáltatást. Mezei nyúl hasznosítás mennyiségének engedélyezését csak az őszi állománybecslési adatok közlése után
lehessen
véglegesíteni.
A
vadásztársaságoknál
a
vadászmesteri
beosztásban
foglalkoztatottak számára kötelező továbbképzéseket kell tartani, amelyek tananyagából vizsgázni kell. A jelenleg folytatott állandó hasznosítási rátájú gyakorlattal szemben az állomány létszámváltozásait követő hasznosításra van szükség. A mezei nyúl esetében nem lehet meghatározni februárban, hogy mennyit lehet hasznosítani októberben, ezért szükség van a végrehajtási rendelet módosítására úgy, hogy a hasznosítható mennyiséget a szeptember végi létszámbecslések alapján határozzák meg a gazdálkodók. Ha negatív eredmény jön ki a hasznosítható mennyiségre, akkor egyáltalán nem lehet hasznosítani abban az évben a populációt. A mezei nyúl populáció létszámának nyomonkövetése fontos az Országos Vadgazdálkodási Adattárban is. Lényeges lenne az Adattár elemző munkájának erősítése, és ha kell, akkor beleszólhasson a gazdálkodók éves vadgazdálkodási tervébe, a hasznosításba. Mivel a hasznosítható mennyiség meredeken csökken októbertől decemberig, szükséges lenne a januári befogások betiltása, és a decemberi befogásokat is engedélyhez kellene kötni. Ezen felül havi bontásban kellene megadniuk a gazdálkodóknak a hasznosítandó mennyiséget, amiből a legnagyobb résznek októberre kell esnie, amikor még sok nyulat lehet kivenni az állományból és nincs relatív túlhasznosítás.
20
Fontos a tudatos ragadozó gazdálkodás bevezetése (Szemethy és Heltai 2000). Becsülni kell és jelenteni a róka állomány-sűrűségét (kotorék térkép készítése a területről minden évben), és ez alapján meghatározott számú egyedet kell terítékre hozniuk a vadásztársaságoknak. A gazdálkodók által végzett tularémia előszűrést meg kell szüntetni, hanem a vadászati hatóság szorgalmazza, hogy a nagyterítékű első vadászaton vizsgálják meg a nyulak fertőzöttségét és vegyen is részt a hatóság ellenőrzésképpen a terítéken történő tularémia vizsgálatokon. Ezzel meg lehet állapítani, hogy a vadászterületen belül is, hol kell számolni a tularémiával, mekkora mértékű fertőzöttség van az egyes helyeken. A vadászokat lehet figyelmeztetni, hogy itt ekkora fertőzöttségi aránnyal számoljanak a vadászatokon. Mindenképpen szükséges a vadászok tájékoztatása a tularémiáról, mint betegségről és a megelőzés lehetőségeiről (gumikesztyű használata a nyúlbontásnál). Bejelentési kötelezettség alá eső zoonózissá kell nyilvánítani, valószínűleg az Európai Unióhoz való csatlakozás után ez be is fog következni. c./ Érdekképviseleti eszközök Pályázati lehetőségek kidolgozása ajánlásként a kormányzat felé. Részvétel a pályázati kiírások kidolgozásában. Fórumok, továbbképzések szervezése a hivatásos vadászok és a vadászmesterek részére. Kiadványok készítése, melyek közérthetően ismertetik a mezei nyúl gazdálkodás módszereit és eredményeit. Felvilágosító kiadvány a tularemiáról. d./ A vadgazdálkodó eszközei
Mezei nyúl becslési, hasznosítási modell alkalmazása: Pontosan, jól elvégzett tavaszi-őszi létszámbecslések a leírt sávos, vagy vonal transzekt módszerekkel. Nagyterítékű próbavadászat október elején, ahol koreloszlás-, szaporulatbecslést kell végezni az ismertetett módszerekkel. Ezután hasznosítás tervezés valamely modell segítségével. Lehetőség szerint inkább az új modellt alkalmazzák, mivel ezzel elkerülhetik a korbecslés hibáit, becsülhetik a túlélési rátákat és információt kapnak az állomány helyzetéről még a vadászatok megkezdése előtt. Hasznosítás koncentrálása októberre, novemberre, esetleg engedéllyel decemberben is. Elhullás becslés, majd a
21
meghatározott legrosszabb időszakra koncentrálni a kiegészítő takarmányozással, ideiglenes és rendes vadföld-gazdálkodással. Ehhez természetesen szükséges a februárban megállapított kilövési számok aktuális megváltoztatása, illetve ennek engedélyezése. Hasznosítási forma: Vadászattal történő hasznosítás során ügyelni kell : • egy területrészt a hasznosítás eredményétől függetlenül csak évi egyszer vadásszunk meg; • a vadászatok során 3,5 mm – es / 8-as/ sörétet használjunk a sebzési arány csökkentése céljából; • októberben, illetve november elején lehetőleg kevésbé fedett területeken rendezzük a vadászatokat (alacsonyabb sebzési arány). Az élőbefogás több kockázatot is magában foglal: • magas tularémia fertőzöttség lehetősége fennáll – kobzás; • januárban már a törzsállomány hasznosítása történik és egy kedvezőtlen tél után ez túlhasznosításhoz vezethet; • egyre kisebb az árkülönbözet az export vadászat és az élőnyúl felvásárlási ára között; • bizonytalan piaci környezet; • az élőnyúl befogás arányának csökkentése, inkább kora októberi nagyterítékű és kevés vadászat. Élőhely-fejlesztés, -megőrzés, takarmányozás: • szoros és jó kapcsolat a földtulajdonossal; • hasonló irányelveket kell követni, mint a már említett érzékeny természeti területek esetében; • nyári táplálékhiányos időszakban is szükséges lédús takarmánnyal takarmányozni.
22
Ragadozó gazdálkodás: Tervszerű ragadozó gyérítés tavasszal (fialáskor) a megbecsült kotorék-sűrűség alapján. Sűrűségfüggő gyérítési módszerek alkalmazása (csapdázás), illetve kotorékozás (kiásás, kotorék ebek alkalmazása).
e./ Kutatás Kutatási támogatások:
Az elmúlt évtizedben több mezei nyúl kutatással kapcsolatos projekt is megvalósult. Ezeknek köszönhetően alakult ki egy jól használható és elfogadott becslési – hasznosítási módszer. Ezek a kutatások viszont új és újabb összefüggések vizsgálatának indokoltságát vetették fel: 1.
Mezőgazdasági
táblaszerkezet
/
táblanagyság,vetésszerkezet
/agrotechnika
hatásainak vizsgálata. A mezőgazdaság átalakulásával járó, sok helyen újra kialakuló kisparcellás termelés nem hozta meg azt az eredményt, hogy az apróvadállomány, köztük a mezei nyúl ennek hatására látványosan növekszik. Az alkalmazott agrotechnika változatlan maradt, a táblaszegélyek még inkább eltüntek hiszen a gazdálkodó minden talpalatnyi földet meg kíván művelni. A szelektív gyomirtókat széles körben használják, ezzel összefüggésben, illetve a táblaszegélyek eltüntetésével a táplálékbázis minősége és mennyisége leszűkült.
2.
Az élőhelyek vízellátásának kérdése : A mezei nyúl gazdálkodás szempontjából egyaránt fontos az aszályos és a belvizes
időszakoknak és az ezzel érintett terület nagyságoknak az ismerete. Eddigi kutatásaink során egyértelműen kiderül, hogy a területek vízellátottságának a talajtípusok vízmegőrző képessége komoly hatással van a fenntartható törzsállomány nagyságára, illetve az éves
23
szaporulat megmaradására. Tulajdonképpen ezek a dolgok vizsgálatok nélkül is egyértelműnek tűnnek, de a végrehajtott meliorizációk, a meliorizációs csatornákból a víz gyors elvezetése egyes területrészek mezei nyúl állományának teljes összeomlását okozzák.
3.
Állategészségügy: Lehetővé kell tenni a terítéken történő vizsgálatokat. Országos állategészségügyi
monitoring a betegség előfordulásával kapcsolatban, megelőzés – védekezés módszereinek kidolgozása. Meg kell vizsgálni, hogy az általánosan alkalmazott teszt reagense csak a betegfertőző egyedeknél mutat pozitivitást, vagy az ellenanyagot hordozó gyógyult nem fertőző egyedeknél is. A
vadgazdálkodókat
-
vadászokat
tájékoztatni
kell
a
betegség
humán
vonatkozásairól.
Záró megjegyzés Tisztában vagyunk azzal, hogy javaslataink kemények és mind az állami igazgatásra, mind az érdekvédelemre, mind a vadgazdálkodókra, mind a kutatókra komoly feladatokat rónak. Véleményünk szerint azonban a mezei nyúl állomány az elmúlt évtizedekben folyamatosan romló helyzete indokolja a javaslataink megtételét, elfogadását és a gyakorlatban való alkalmazásának támogatását, kikényszerítését.
24
Irodalomjegyzék Barkóczi, I. és Hagymási, L. (1982): Nyúlremények. Nimród, 102(2): 58-59. Barta, Z., Karsai, I. és Székely, T. (1995): Alapvető kutatástervezési, statisztikai és projectértékelési módszerek a szupraindividuális biológiában. Egyetemi jegyzet, KLTE, Debrecen. Bárány, P. (2003): A mezei nyúl tularémiája és az Alföld vadászterületeinek fertőzöttsége. Szakdolgozat, Szent István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Begala, A., Lanszky, J., Heltai, M. és Szemethy, L. (2000): Adatok néhány fontosabb hazai ragadozó táplálkozásáról. A Vadgazdálkodás Időszerű Tudományos Kérdései, 1: 28-37. Begon, M., Harper, J. L. és Townsend, C. R. (1990): Ecology: Individuals, Populations and Communities. Blackwell Scientific Publications, Cambridge, USA. Bertóti, I. (1975): A zárt rendszerű kukoricatermesztés hatása a mezei nyúl állományra. A Vadgazdálkodás fejlesztése, 15:33-41. Brüll, U. (1976): Nahrungsbiologische Studien am Feldhasen in Schlesswig-Holstein. Ein Beitrag zur Äsungsverbässerung. Pp. 16-35., Z. Pielowski and Z. Pucek (Eds.): Ecology and Management of European Hare Populations. Polish Hunting Association, Warsaw. Buka, Sz. (2003): A mezei nyúl gazdálkodás vizsgálata a geszti Toldi Miklós Vt. területén. Szakdolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Byers, C. R., Steinhorst, R. K. and Krausman, P. R. (1984): Clarification of a technique for analysis of utilization-availability data. Journal of Wildlife Management, 48: 1050-1053. Csányi, S. (Szerk.) (1996): Vadgazdálkodási Adattár 1960-1995. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi, S. (Szerk.) (1999a): Vadgazdálkodási Adattár 1994-1998. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi, S. (1999b): Vadgazdálkodási tájak és körzetek kijelölése. Vadbiológia, 6: 1-12. Csányi, S. (Szerk.) (2000): Az 1999/2000. vadászati év vadgazdálkodási eredményei és a 2000. tavaszi vadállomány becslési adatok. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi, S. (Szerk.) (2001): Vadgazdálkodási Adattár. 2000/2001. vadászati év. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő.
25
Csányi, S. (Szerk.) (2002): Vadgazdálkodási Adattár. 2001/2002. vadászati év. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi, S. (Szerk.) (2003): Vadgazdálkodási Adattár. 2002/2003. vadászati év. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Dávid, J. (2001): A Kovács-Heltay féle állomány hasznosítási modell vizsgálata a biharkeresztesi Petőfi Vadásztársaság területén. Szakdolgozat, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Demeter, E. és Mátrai, K. (1988): A mezei nyúl tápláléka intenzíven művelt alföldi területen, novemberben. Vadbiológia, 2: 85-90. Edwards, P. J., Fletcher, M. R. és Berny, P. (2000): Review of the factors affecting the decline of the European brown hare, Lepus europaeus (Pallas, 1778) and the use of wildlife incident data to evaluate the significance of paraquat. Agriculture Ecosystems & Environment, 79(2-3): 95-103. Erdei, M. (1977): A róka. Nimród, 2: 64-65. Erdei, P. (2000): Az abádszalóki Hubertus Vadásztársaság rókagazdálkodásának bemutatása. Szakdolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Faragó, S. (1997): Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazdálkodásban. A fenntartható apróvadgazdálkodás környezeti alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Farkas, D. (1977): A lucernabetakarítás hatása a mezei nyúlra és a fácánra. Nimród Fórum, 7: 1-4. Farkas, D. (1978a): Az iparszerű kukoricatermesztés hatása az apróvadállományra. Nimród Fórum, 4: 30-32. Farkas, D. (1978b): Tarlóégetés vadkímélő módon. Nimród, 7: 324-325. Farkas, D. (1980): Tovább csökken a mezenyúl száma? Nimród, 100(10): 440-442. Farkas, D. (1983): A róka és az apróvad. Nimród, 103(5): 198-199. Farkas, S. (2002): A korszerű mezei nyúl-gazdálkodás alapjai. Diplomadolgozat, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Fodor, T. (1976): A növénytermelési rendszerek iránya és a vadgazdálodás. Nimród Fórum, 6: 41-43. Frylestam, B. (1979): Structure, size and dynamics of three European hare populations in Southern Sweden. Acta Theriologica, 24(33): 449-464. Frylestam, B. (1981): Estimating by spotlight the population density of the european hare. Acta Theriologica, 26: 419-423.
26
Frylestam, B. (1986): Agricultural land use effects on the winter diet of Brown Hares (Lepus europeus Pallas) in southern Sweden. Mammal Review, 16(3/4): 157-161. Goszczynski, J., Rakowski, L. és Truszkowski J. (1976): The role of the european hare in the diet of predators in cultivated field systems. Pp. 127-134., Z. Pielowski and Z. Pucek (Eds.): Ecology and Management of European Hare Populations. Polish Hunting Association, Warsaw. Harder, J. D. és Kirkpatrick, R. L. (1994): Physiological methods in wildlife research. Pp. 275-306., T. A. Bookhout (Ed.): Research and management techniques for wildlife and habitats. Fifth ed. The Wildlife Society, Bethesda, Md. Hecsei, J. és Szappanos, I. (1978): Az időszerű mezőgazdasági munkák és a vadvédelem kérdései. Nimród, 5: 201-203. Heltai, M., Lanszky, J. és Szemethy, L. (2000): Adalékok a vörösróka táplálkozásához. Vadbiológia, 7: 72-82. Heltai, M. (Szerk.) (2004a): A vadgazdálkodás, vadászat szempontjából fontos emlős ragadozók és ragadozó madarak hosszútávú, országos, kérdőíves adatgyűjtésen alapuló monitoringja. FVM jelentés, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Heltai, M. (Szerk.) (2004b): Az aranysakál visszatelepedésének és vadgazdálkodási hatásainak vizsgálata. FVM jelentés, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Heltay, I. (1980): A mezei nyúl helyzete Magyarországon. Nimród Fórum, 9: 27-29. Istvánffy, A. (2002): A mezei nyúl állományának vizsgálata és élőhelyének fejlesztése. Nimród, 90(3): 23-25. Ivlev, V. S. (1961): Experimental Ecology of the Feeding of Fishes. Yale University Press, New Haven. Jakabházy, M. (1976): A nagyüzemi batakarítás hatása mezei nyúl-állományunkra Komárom megyében. Nimród Fórum, 6: 44-46. Kammerer, E. (1981): Bestimmung der Quantität und Qualität der Aufgenommenen Äsung und Rückschluss auf die Grösse des Tages – aktivitätsraumes des Feldhasen – Lepus europeus
Pallas
–
im
Waldviertel
(Raum
Schrems).
Ph.
D.
Dissertation,
Veterinärmedizinische Universität, Wien. Katona, K. és Altbäcker, V. (2002): Diet estimation by faeces analysis: sampling optimisation for the European hare. Folia Zoologica, 51: 11-15. Kovács, Gy. (1981): A mezei nyúl populációdinamikája és az állományhasznosítás tervezése. Szakdolgozat, GATE.
27
Kovács, Gy. és Heltay, I. (1985): Mezei nyúl. Ökológia, gazdálkodás, vadászat. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Lehoczki, R. (1999): Földrajzi információs rendszerek alkalmazása az élőhelyfejlesztésben. Szakdolgozat, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Magurran, A. E. (1988): Ecological Diversity and its Measurement. Princeton Univ. Press, Princeton. Magyar, B. (1981): A vad által hasznosítható táplálékforrás helyzete a nagyüzemileg művelt mezőgazdasági területeken. Nimród Fórum, 9: 23-26. Mátrai, K. és Kabai, P. (1989): Winter plant selection by red and roe deer in a forest habitat in Hungary. Acta Theriologica, 34:227-234. Möller, D. (1971): Beitrag zur Reproduktion des Feldhasen (Lepus europaeus Pallas) in der Deutschen Demokratischen Republik. Beitr. Zur Jagd- und Wildforschung VII. tag.Ber. Akad. Landwirtsch. - Wiss., Berlin, Nr. 113: 191-202. Nikodémusz, E. (1978): Növényvédőszerek vadtoxikológiai vizsgálata. Nimród Fórum, 4: 78. Panek, P. and Kamieniarz, R. (1999): Relationships between density of brown hare Lepus europaeus and landscape structure in Poland in the years 1981-1995. Acta Theriologica, 44(1): 67-75. Pap, I. T. (2003): Mezei nyúl gazdálkodási modellek értékelése a csanádapácai Kittenberger Vt. területén. Diplomadolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Pielowski, Z. (1976a): Number of young born and dynamics of the European hare population. in Ecology and Management of European hare population, eds. Pielowski and Pucek, Warszawa, 260-283. Pielowski, Z. (1976b): The role of foxes in the reduction of the European hare population. Pp. 135-148., Z. Pielowski és Z. Pucek (Eds.): Ecology and Management of European Hare Populations. Polish Hunting Association, Warsaw. Pielowski, Z. (1981): Yearly balance of European hare population. Pp. 536-540., K. Myers és C. D. MacInnes (Eds): Proceedings of the World Lagomorph Conference, Guelph, Ontario. Pielowski, Z. és Raczynski, J. (1976): Ecological conditions and rational management of hare populations. in Z. Pielowski és Z. Pucek (Eds.): Ecology and management of European hare populations. Polish Hunting Association, Warsaw.
28
Raczynski, J. (1974): Die Testalltung der Bestandgrösse der Hasenpopulation nach einem mehrjährigen Zyklus. XIth Int. Congress Game Biologists, Stockholm. Saly, G. (1976): Növényvédelem-vadvédelem. Nimród, 7:304-305. Steineck, T. (1978): Die Botanische Zusammensetzung des Magen – inhaltes bei Feldhasen (Lepus europeus P.). Ph. D. Dissertation, Veterinärmedizinische Universität, Wien. Szabari, Sz. (1999): A mezei nyúl hasznosítási modell tapasztalatai. Diplomadolgozat, GATE. Szemethy, L. és Heltai, M. (2000): Ragadozó-gazdálkodás: az elmélet összekapcsolása a gyakorlattal. A Vadgazdálkodás Időszerű Tudományos Kérdései, 1: 81-88. Szemethy, L., Heltai, M., Biró, Zs., Klenk, B., Márton, Sz. és Szűcs, D. (2003): Emlős ragadozók monitoringja. SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, FM részjelentés. Szrnka, P. (2003): A hódmezővásárhelyi Szakszervezeti Vt. mezei nyúl gazdálkodásának elemzése. Diplomadolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Tóth, L. (2003): A vadgazdálkodás, vadászat szempontjából fontos ragadozó madarak és zsákmányállataik hosszútávú, terepi felvételezéseken alapuló monitorozása. SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, FM részjelentés. Vaughan, N., Lucas, E. A., Harris, S. és White, P. C. L. (2003): Habitat associations of European hares Lepus europaeus in England and Wales: implications for farmland management. Journal of Applied Ecology, 40(1): 163-175. Waliczky, L. (1981): Nyúlgondjaink. Nimród, 101(11): 486-487. Zaják, Á. (1978): A vadkímélő növényvédelem. Nimród Fórum, 4: 1-6.
29
Melléklet Bács –Kiskun megye tularémia fertőzöttsége Vadászati év
Beszállító vt.
Beszállított
Átlag
szórás
Minimum Maximum
mezei
%
%
%
nyúl/db
1995/96
13
1255
1,86 3,4
0
11,63
1996/97
5
421
2,22 2,76
0
5,83
1997/98
13
739
1,14 2,47
0
6,98
1998/99
10
495
1,73 2,34
0
5,45
1999/00
9
453
5,01 10,12 0
31,58
2000/01
5
282
1,56 2,3
0
5,55
2001/02
3
160
1,76 1,67
0
3,33
/ Forrás : Bárány Péter szakmérnöki diploma dolgozat 2003 /
Békés megye tularémia fertőzöttsége Vadászati év
Beszállító vt.
Beszállított
Átlag
mezei
%
szórás Minimum Maximum %
%
nyúl/db
1995/96
24
11.704
2,1
2,47 0
1996/97
5
989
3,16 2,02 0
5,48
1997/98
19
3899
7,11 8,76 0
28,48
1998/99
17
1892
4,36 4,76 0
16,92
1999/00
14
2746
4,83 5,14 0
17,31
2000/01
11
3268
5,56 3,09 0
11,81
2001/02
16
3716
6,95 3,60 0
14,14
/ Forrás : Bárány Péter szakmérnöki diploma dolgozat 2003 /
30
10,27
Hajdú-Bihar megye tularémia fertőzöttsége Vadászati év
Beszállító vt.
Beszállított
Átlag
mezei
%
%
%
szórás
Minimum Maximum
nyúl/db
1995/96
14
3086
0,66 1,15
0
4,0
1996/97
7
534
1,23 1,32
0
3,01
1997/98
13
4057
7,5
1998/99
11
1071
2,14 3,25
1999/00
12
1494
9,9
2000/01
7
555
1,62 2,38
0
6,06
2001/02
7
1208
3,57 5,4
0
14,66
11,48 0
33,33
0
10,62
15,74 0
45,97
/ Forrás : Bárány Péter szakmérnöki diploma dolgozat 2003 /
Jász-Nagykun-Szolnok megye tularémia fertőzöttsége Vadászati év
Beszállító vt.
Beszállított
Átlag
mezei
%
szórás
Minimum Maximum %
%
nyúl/db
1995/96
17
4264
5,99
8,26 0
25,87
1996/97
12
1474
3,27
2,63 0
10,00
1997/98
15
2642
13,79 11,07 0
33,62
1998/99
16
1689
4,0
3,63 0
12,12
1999/00
21
5777
19,15 12,75 0
50,61
2000/01
16
4329
5,81
4,24 0
13,04
2001/02
7
1810
6,88
4,84 0
11,68
/ Forrás : Bárány Péter szakmérnöki diploma dolgozat 2003 /
31
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tularémia fertőzöttsége Vadászati év
Beszállító vt.
Beszállított
Átlag
mezei
%
szórás Minimum Maximum %
%
nyúl/db
1995/96
12
1607
0,38 0,91 0
2,487
1996/97
7
1009
0,73 1,16 0
2,72
1997/98
13
1170
0,00 0,00 0
0
1998/99
10
505
0,24 0,76 0
2,41
1999/00
12
1057
0,33 1,15 0
4,00
2000/01
8
505
0,00 0,00 0
0,00
2001/02
8
403
0,00 0,00 0
0,00
/ Forrás : Bárány Péter szakmérnöki diploma dolgozat 2003 /
32
.
1. térkép (forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.)
2. térkép (forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.)
33
3. térkép (forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.)
4. térkép (forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.)
34
5. térkép (forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.)
6. térkép (forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.)
35
Választható gazdálkodási formák és azok előírásai: / forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program. /
Szántóföldi művelés, túzokvédelmi gazdálkodás Kifizetési összeg: 32 400 Ft/ha
•
a lucerna első kaszálását csak június 15-e után lehet elkezdeni;
•
a területen rotációs vetésforgót kell alkalmazni a következő - túzok számára kedvező növények meghatározott arányú termesztésével: kalászos 20-25 %, lucerna 20-30 %, repce és egyéb növények (borsó, fénymag, köles, napra-forgó, kukorica, cirok) 25-30 %, ugar 20-25 %;
•
a vegyszeres növényvédelem során csak gyomirtó és gombaölő szerek alkalmazhatók;
•
vegyszerfelhasználás esetén a következő hatóanyagok nem megengedettek: o
gyomirtó szerek: 2,4-D, atra-zin, linuron, trifluralin, ciana-zin, alaklór,
o
gombaölő szerek: maneb, cineb, benomil, mankoceb, metiram, TMTD, triadimefon;
o
min. 6 méter széles vegyszerezetlen táblaszegélyeket kell hagyni.
Lucernatermesztés túzokvédelem mellett Kifizetési összeg: 26 400 Ft/ha
•
kaszálásonként változó helyen 5% területarányban lucernasávokat kell meghagyni;
•
a lucerna első kaszálását el kell hagyni, és a kaszálást csak június 15-e után lehet elkezdeni.
•
a vegyszeres növényvédelem során csak gyomirtó szerek és gombaölő szerek használhatók;
•
vegyszerfelhasználás esetén a következő hatóanyagok nem megengedettek: o
gyomirtó szerek: atrazin, linuron, trifluralin, cyanazin, alaklór,
o
gombaölő szerek: maneb, cineb, benomil, mankoceb, metiram, TMTD, triadimefon;
36
Gyepterületek hasznosítása túzokvédelmi szempontból Kifizetési összeg: 21 600 Ft/ha •
a gyepterület fenntartása során nem alkalmazható felülvetés, és nem használható szerves- és műtrágya;
•
a gyep csak juh, szarvasmarha vagy ló legeltetésével vagy kaszálással hasznosítható, az állatlétszámot 0,5-1 számosállat/ha értékre kell beállítani;
•
a legeltetést csak június 15-e vagy a tavaszi felszáradás után lehet megkezdeni, és az őszi esőzések beálltával fel kell függeszteni (általában ápr. 24 - szept. 29);
•
a kaszálás megkezdését június 15-e utánra kell halasztani;
•
a kaszálókon éves váltásban 5 % területarányú kaszálatlan sávokat kell meghagyni.
37
