ÖSSZEFOGÁST MOST!* Alapvetések. I. A KÖZÖSSÉG A TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁGÉRT párt alapprogramja

ÖSSZEFOGÁST – MOST!* Alapvetések Tegyük élhetővé Magyarországot!

I. A KÖZÖSSÉG A TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁGÉRT párt alapprogramja II. A KÖZÖSSÉG rendszerkorrekciós tézisei Kiindulópontok Körülöttünk a világ Hogyan tovább? Szemléletváltás a szakpolitikákban 1. Gazdaságpolitika 2. Társadalompolitika Szociális juttatások Nyugdíjrendszer Egészségpolitika Oktatáspolitika Kultúra és közművelődés Vidék – és agrárpolitika Iparpolitika Környezetpolitika Energiagazdálkodás Vízgazdálkodás Közszolgálat Önkormányzatiság és területi közigazgatás Bírósági rendszer Rendvédelem

III. Mellékletek / 1-7 /

* A Közösség a Társadalmi Igazságosságért párt alapításakor az együttműködés alapjaként elfogadott, Szociális Unió által készített program

1

ÖSSZEFOGÁST – MOST!*

ALAPVETÉSEK Szövetkezzünk közös jövőnkért! A Közösség a Társadalmi Igazságosságér Párt /a továbbiakban: KÖZÖSSÉG/ olyan politikai szerveződés, amely erkölcsi és értékrendjét tekintve tradicionális, a haladó európai értékeket, a demokráciát és az öko- szociális piacgazdaságot vezérlő fonalaként fogadja el. A globális rendszer újraszerveződési folyamatában a nemzeti értékek megőrzését, a nemzeti érdekek képviseletét feladatának tekinti. Társadalomszemléletében szociális, célja olyan Magyarország kialakítása, amely a társadalom minden tagjának egyenlő esélyt biztosít az előre haladáshoz és ahol a környezettel harmóniában élő ember megteremtheti a jövő generációi számára a fenntartható környezeti és gazdasági feltételeket is. A KÖZÖSSÉG működését valódi közösségekre kívánja alapozni, ahol mód és lehetőség nyílik a közélet helyi és tágabb kérdéseinek megvitatására, közös értékek kialakítására. A KÖZÖSSÉG olyan politikai kultúrát kíván teremteni, amely a közélet iránt érdeklődő emberek számára egyénenként is az élet kiteljesedését jelentheti, elindulást egy nyitottabb, élhetőbb társadalom felé vezető úton. A KÖZÖSSÉG a nemzeti és keresztény értékeket büszkén felvállaló társadalmilag elkötelezett erőt hoz létre, amely kérlelhetetlenül fogja képviselni a munkajövedelmükből élők, a helyi kisvállalkozások és az állástalanok érdekeit. Hazánk akkor válhat az európai nemzetek demokratikus közösségének egyenjogú és egyenrangú tagjává, ha meghaladja az elmúlt 22 év bárhonnan eredő hibás döntéseit, ha ökoszociális – azaz szociális, ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt fenntartható - állammodellt hoz létre, amely elismeri, tiszteletben tartja, garantálja és védi az emberi, polgári és közösségi jogokat. Ápolja nemzeti kultúránkat. Célkitűzéseinket az egész hazánk számára alkottuk!

A KÖZÖSSÉG stratégiai célkitűzései

-

-

demokratikus, tiszta és átlátható döntéshozatali mechanizmus keretében kimunkált, társadalmi párbeszéden és szakmaiságon alapuló stabil szabályrendszer megalkotása; olyan politika képviselete, amely a társadalom integrációjának kívánalmaihoz igazítja a gazdasági racionalitás követelményeit, s a méltó élethez való hozzáférést mindenki számára elidegeníthetetlen szükségletként és jogként tekinti; olyan demokratikus állam megszilárdítása, amelyben hazánk polgárai európai magyarként határozhatják meg önmagukat; olyan anyaország felépítése, amelyre büszkén tekinthetnek honfitársaink és a határainkon túl élő nemzettársaink;

2

-

-

-

-

a képviseleti és a részvételi demokrácia intézményes, alkotmányos összhangjának kialakítása, beleértve a természetes alapon létrejött civil- és más képviseleti szervezetek ellensúlyát a pártcélokkal szemben; nemzeti és alkotmányos hagyományaink büszke felvállalása, az ökológiai és szociális alapjogok együttes garantálása, az európai értékeken nyugvó, társadalmi viszonyaink sokszínűségét jobban leképező, és a párbeszédet garantáló kétkamarás közjogi modell visszaállítása; kiszámíthatóan színvonalas képzés, egzisztenciális biztonság és vonzó nemzeti jövőkép a felnövekvő nemzedéknek; a képzett és a képzetlen állástalanok, a saját családi vállalkozásukból és a bérből, fizetésből élők, az életük munkája és több évtizedes járulékfizetésük eredményeként nyugdíjban részesülők érdekeinek megalkuvásoktól mentes, eltökélt képviselete; a kultúra, az erkölcsi normák, a hitvállalás értékhordozó szerepének elismerése; fellépni minden, a társadalmi viszonyainkat, térségi állapotainkat, európai partneri kapcsolatainkat destabilizáló szélsőséggel szemben; a meghaladottá vált, jórészt mesterségesen fenntartott ideológiai és politikai alapú társadalmi törésvonalak és a gyűlöletstruktúra feloldása párbeszéd útján.

VALLJUK:

-

-

-

-

-

-

hogy minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges, hogy mindenkinek joga van a munkához, a munkahely biztonságához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, a lakhatáshoz, a lakhatás biztonságához. E jog érvényesülését az államnak a versenyszféra keretei között álláslehetőséghez nem jutó állampolgárok számára közösségi tulajdonú gazdasági szervezetek működtetésével, méltó megélhetést biztosító szociális munkahelyek létrehozásával, a közmunka rendszer fenntartásával és kiterjesztésével kell biztosítania, hogy az egyenlő munkáért, megkülönböztetés nélkül mindenkit egyenlő bér illet meg. Minden dolgozónak a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő bérezéshez van joga. Továbbá mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz, hogy az ország minden polgárának joga van a testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot az államnak - az egészségügyi ellátás és a munkavédelem megszervezésével - kötelessége garantálni. hogy hazánk minden polgárának joga van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és a munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. Az államnak az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével kell megvalósítania. hogy az államnak biztosítania kell az állampolgárok számára a művelődéshez és az oktatáshoz való jogot. Mindez a közművelődés kiterjesztését és általánossá tételét, az ingyenes és kötelező általános iskolát, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatást, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatását beleértve mindenkori kormányzat alapvető feladatköre.

3

Tegyük élhetővé Magyarországot! A KÖZÖSSÉG alapprogramja

Gazdaság Tervezzük újra Magyarországot! Magyarország, mint az elmúlt évszázadban annyiszor, ismét olyan válságba került, ami gazdasága konszolidálásának és stabilizációjának szükségességét veti fel. Az állam gyakorlatilag a csőd szélére került, azt a legutóbbi időkig a külső források – alapvetően az IMF és az EU hitelek – tartották életben. (Állandósult az ikerdeficit, a folyó fizetési mérleg és az államháztartás együttes hiánya), s mellette új elem a gazdasági teljesítmény- és a tudástőke csökkenése. A tennivalók részben azonnaliak, részben több évet átfogó program kidolgozását és következetes végrehajtását igénylik. Országstratégiánk alapjai A kiindulási alap az ország hosszú távú, a fenntartható fejlődés követelményeinek megfelelő, a várható világtrendekhez igazodó, ezért több változatban testet öltő és a folyamatosan változó feltételekre reagáló társadalompolitikai és gazdaságfejlesztési stratégia. A Nemzeti Fejlesztési Programok ezt nem képesek helyettesíteni, hiszen nem többek, mint egymás mellé rakott, de egymással nem összehangolt, alulról, a különböző lobbi érdekek alapján felépült részelképzelések, amelyekről nem tudni, hogy segítik-e egymást vagy inkább korlátozzák, kioltják. Ezért meggyőződésünk, hogy a társadalom „GPS”-e a társadalmi közmegegyezésen alapuló újratervezés igényét jelzi. Az országos újratervezés elemei: 1. Harmonikus fejlődést! Az exportorientált fejlődés és a belső fogyasztás által indukált növekedés összhangjának megteremtése. Véget kell vetni annak a téves gyakorlatnak, amelyik az exportvezéreltséget és a belső fogyasztás bővülését egymás ellentéteként kezeli. 2. Fordulatot a fejlesztéspolitikában! A külföldi tőke importjára alapozott kizárólagos „gazdaságfejlesztési” gyakorlatot fel kell váltani egy nemzetközi együttműködést vállaló, ám a hazai erőforrások racionálisabb hasznosítását biztosító fejlesztéspolitikával. Ennek lényege a „humán tőke” gyarapodását szolgáló befektetések növelése (oktatás), a természeti adottságok (vízbázis) és infrastruktúra kapacitások (logisztikai lehetőségek) tudatosabb, összehangolt hasznosítása; 3. A közüzemi hálózatos szolgáltatások közfelügyeletének megteremtése.

4

4. A prioritások újratervezése A magyar gazdaságban kiemelkedő helyet kell elfoglalniuk azoknak az ágazatoknak, amelyek komparatív előnyöket biztosítanak, mint pl. a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a környezetvédelmi ipar, egészségügyi szolgáltatások és a turizmus. A fejlesztésre érdemes területek meghatározása csak cost-benefit elemzés alapján és után történhet meg. 5. Új agrárstratégia Adottságainkat és az EU agrárpolitikájának előre jelezhető változásait felmérve ideológiától mentesen kell kialakítani a racionális birtokpolitikát, kijelölni a technológiai fejlesztés irányát, az élelmiszeripar helyét, szerepét. A vidékfejlesztést a földcsere, a szövetkezés, a nagybérlői rendszer kontrollja és a térség-köztulajdon prioritásai alapján kell újraszervezni. A családi gazdaságok támogatása és azok mérethatékony szerveződéseinek elősegítése prioritást kell, hogy élvezzen. Programra van szükség ahhoz, hogy a föld — mint az utolsó privatizálható, és ezért tőkésedésre alkalmas eszköz — szinte kizárólag magyar tulajdonban maradjon. 6. Új államháztartási filozófiára van szükség A terület rendbetételéhez nem kerülhető el egy, a teljes költségvetési szférára kiterjedő átvilágítás, és ennek alapján a funkciók és szervezetek újrarendezése. Mára a költségvetési intézmények olyan szövevényes rendszere alakult ki, amelyben követhetetlenek a döntési és pénzügyi folyamatok, ezért gyakorlatilag ellenőrizhetetlen az előirányzatok tervezésének és a költségvetések végrehajtásának menete. Elő kell készíteni az államháztartás legalább 30 éve húzódó reformját. Ez az államháztartás körébe tartozó egyes alrendszerek működési mechanizmusát meghatározó elvek olyan megváltoztatása, amely alapján a rendszer hatékonyabban, célszerűbben, takarékosabban (ha úgy tetszik, kevésbé pazarlóan), a szolgáltatást igénybe vevők részére jobb ellátást biztosítva működik, mint annak előtte. Az átalakításnak ki kell terjednie az oktatási, az egészségügyi, az önkormányzati rendszerre, a nyugdíjrendszerre, az államháztartás gazdálkodási rendjére. Átgondolt, a legkisebb részleteket illetően is jól előkészített, széleskörű társadalmi párbeszédre épülő szakmai munka végső fázisa lehet egy a társadalom által is támogatott és elfogadott váltássorozat. A cél a takarékos, hatékony szolgáltatás, nem pedig az öncélú piacosítás, a gyakran csupán a privatizálás álcájába bújtatott ingatlanspekuláció. 7. Hozzáférhető, átlátható és hatékony támogatási rendszert! A versenyszektornak nyújtott működési, illetve fejlesztési támogatások rendszere átláthatatlan, következetlen, hatékonysága nem kielégítő. Az e támogatásokról hozott döntéseket teljesen nyílttá kell tenni; az egyes célokra adott összegek hatásainak összemérése alapján, kizárólag a hatékonysági (nemzetgazdasági fejlesztési és megtérülési) szempontoknak alávetetten szabad meghozni; a nem rendeltetésszerűen felhasznált támogatásokat vissza kell fizettetni. 8. Tervezést és ellenőrzést a nagyberuházásoknál! A közbeszerzéseknél szinte mindenhol kimutathatók az indokolatlan „többletköltségek”, amelyek tisztességes kormányzati tervezés és ellenőrzés mellett elkerülhetők. Ennek megfelelően meg kell szüntetni a közbeszerzési törvény hiányosságait, s szigorú felelősségre vonást kell alkalmazni a szabályok megszegőivel szemben. A piac pontos feltérképezésének meg kell előznie a közbeszerzések kiírását!

5

9. Tartsák el a támogatóik a pártokat! A közmorál javítása és a kedvezményezettek ellenőrizhetősége érdekében — a nemzetközi gyakorlathoz igazodóan — már rövidtávon újra kell szabályozni a pártfinanszírozás, a sportfinanszírozás és a civil szervezetek támogatásának rendszerét. Javasoljuk kiterjeszteni a pártokra a személyi jövedelemadó közvetlen 1 százalékos felajánlásának lehetőségét, a direkt állami támogatás helyett. 10. Kiszámítható adórendszert! Az adórendszer fejlesztése nem lehet rögtönzések tárgya. Nem adóreform, hanem egy átfogó adómodernizációs program kell. A közteherviselési rendszer modernizációjának egyidejűleg kell szolgálnia az államháztartás biztonságos finanszírozását, az adó- és járulékterhek arányosabb elosztását, valamint minimalizálni kell a versenyszektorban érzékelhető „teljesítményfékező” hatást. Meg kell szüntetni a rengeteg kivételt, kedvezményt, és azt a bizonytalanságot, ami a szinte folytonos, ötletszerű változtatásokból következik. 11. Egyszerű és következetes közteherviselést! A közteherviselés modernizációja keretében gondoskodni kell a közteherviselési szabályok kiszámíthatóságáról, következetességéről és az eljárási szabályok egyszerűsítéséről. Az ellenőrzési szervezet megerősítésével is el kell érni egy oldalról, hogy a tényleges adóbefizetések legalább a nemzetközileg elfogadható szintig megközelítsék a potenciális adóbevételeket, másoldalról pedig, hogy az adóhatóság működése mindenben megfeleljen az alkotmányosság követelményeinek. 12. Foglalkoztatási fordulatot! A munkához jutást és a munkahelyek biztonságát alapvető állampolgári jognak tekintjük, az alkotmányra vonatkozó javaslatunknak megfelelően! A foglalkoztatáspolitikában gyökeres fordulatra van szükség. Emelni kell a gazdasági aktivitást (cél a 64-66% elérése), s minimum felére kell csökkenteni a ma már 10 %-ot meghaladó munkanélküliségi rátát. E célból is ki kell szűrni a szociális ellátások ésszerűtlen elemeit, újabb könyörtelen lépéseket kell tenni a feketén foglalkoztatók ellen, a gazdaság kifehérítésére, és az „út a munkához” programot kell átalakítani a vállalkozói körre - kiemelten a KKV-kra - alapozva. 13. Erős hazai tőkét! Elő kell segíteni a hazai tulajdonú tőke, és ezzel együtt az országon belüli tulajdonosi réteg megerősödését. Ehhez állami szervezésben végrehajtott nagy- és középméretű beruházások is kellenek, amelyeket azonnal vagy később — az államadósság lakosságra terhelésével párhuzamosan — privatizálni lehet/kell. Ki kell dolgozni egy adósságcsere programot. Az államadósságot a lakosságra konvertálva a még lehetséges privatizáció révén fel kell gyorsítani a belföldi tulajdonosi kör megerősödését. Itt mindenekelőtt a földtulajdonszerzés jöhet szóba, különösen mert hamarosan letelik a földpiac liberalizálására kapott uniós moratórium, s akkor reális a veszélye annak, hogy indokolatlanul alacsony áron külföldi kézbe kerül a földek nagy része. 14. Jogegyenlőséget a beruházók között! Újra kell gondolni a külföldi tőke számára szinte kritikátlanul nyújtott befektetési kedvezményeket.

6

A világgazdaság a nemzetközi pénzügyi rendszer jelen állapotában az egyik, nem elképzelhetetlen fordulat az lehet, hogy a tőkebefektetők számára felértékelődik a közép-európai régió, s ennek részeként Magyarország sem kényszerül kedvezményekre a tőke vonzása érdekében. Időben fel kell készülni, hogy a tőkemozgás esetleges ilyen természetű elmozdulása hogyan fordítható előnnyé a hazai feltételrendszerben. 15. A kisvállalkozások nélkül nincs jövő Az uniós források felhasználásában előnyt kell adni a gazdaságfejlesztési programoknak, s ezen belül is a kis- és középvállalkozásoknak, a döntően a nagyvállalati körre kialakított adminisztratív terhek látványos csökkenésével. Újra kell gondolni a kkv-k számára előírt, esetenként teljesíthetetlen, ráadásul ésszerűtlen pályázati feltételeket. 16. Jegybank ellenőrzése El kell érni, hogy a jegybank az Országgyűlés érdemi ellenőrzése alá kerüljön. A monetáris politika elmúlt években elkövetett hibái mélyítették a gazdasági válságot, ráadásul teljesen beszűkítették saját mozgásterét is. Ideje átgondolni, hogy a gazdaság dinamizálása érdekében hogyan lehet enyhíteni az egyoldalú inflációellenességen. 17. Szorítsuk vissza a bankok erőfölényét! A kereskedelmi bankok tagadhatatlan egyoldalú erőfölényét a vállalkozókkal és a lakossággal szemben a mainál sokkal szigorúbb állami szabályokkal és felügyeleti tevékenységgel kell ellensúlyozni. Konkrétan: nem elegendő a banki magatartás-kódex. A helyes megoldás a kötelező viselkedési szabályok törvényes keretbe – mint pl. a fogyasztóvédelmi törvénybe – foglalása, ami biztosítja a megszegésük szankcionálását. A pénzpiaci és tőkepiaci működést külön kell választani. 18. A közszféra közmegegyezéses átalakítása Meg kell erősíteni az államigazgatást, mégpedig két tekintetben. Egy oldalról a jelenlegi kormányzati szerkezet nehezen kezelhető feszültségek forrása lehet, amit csak a minisztériumi struktúra kiegyenesítésével lehet megoldani. (Pénzügyminisztérium hiánya, NGM és NFM feladatés felelősség megosztása, stb.) Másoldalról, a jelenleg durván politikailag kézi vezérelt, éppen ezért szakmailag teljesen paralizált szakértői apparátusok életre keltése nélkül nem lehet még a legzseniálisabb elgondolások megvalósulásáról sem álmodozni, mert nincs, aki a terveket átültetné az életbe. Független, felkészült szakértői stáb nélkül az ország továbbra is gyakorlati kormányzás nélkül marad, ami azt jelenti, hogy nem remélhető a helyzet javulása. Tudomásul kell venni, hogy a közigazgatás alapvető feladata az alkotmányosság betartása és betartatása, a politikai szándékok megvalósíthatóságának szakmai szűrése. 19. Az euró bevezetése időszerűtlen Tekintve, hogy az euró, mint európai közös valuta és a mögötte működő pénzügyi mechanizmusrendszer automatizmus-szerűen a régión belüli legfejlettebb országokba szívja át a jövedelmeket a fejletlenebbektől, hazánknak csak akkor szabad belépnie az euro-zónába, amikor eléri azt a fejlettségi szintet, amelyen ennek a nem kívánatos jövedelemtranszfernek a kockázata minimálisra korlátozható.

7

20. Az adottságainknak megfelelő társadalompolitikát 1. Az un. skandináv modell követésével: tekintettel a világgazdaságra, fejlett szociálpolitikai rendszer megteremtése, a minden állampolgár számára elérhető, hatékony oktatási és egészségügyi szolgáltatásokkal, védve a lakosságot a globalizáció negatív hatásaitól. A konszolidációs periódusban kimunkált és főbb elemeiben bevezetett, egy a mainál jobb, hatékonyabb, áttekinthetőbb politikai döntési rendszer kialakítása szükséges, a Szociális Unió elnökének, Dr. Szili Katalinnak az Országgyűlés számára benyújtott alkotmány javaslata alapján. 21. A fejlődés fenntarthatóságának záloga Természetes, hogy alapvetően a külső feltételek determinálják azt a mozgásteret, amelyen belül a magyar gazdaság- (és társadalom-) politikának meg kell oldania az egyensúlyteremtés és a növekedés összhangba hozatalának feladatát, a jelenlegi helyzetben azonban a magyar diplomáciának mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a mozgástér a lehető legnagyobbra táguljon 2.

Út a felemelkedéshez Társadalompolitika A demokrácia alapja a létbiztonság, a munka és a jövő kiszámíthatósága. Csak egy integrált, szolidáris társadalom lehet demokratikus. Nemzeti érdek: Társadalompolitikai stratégiánk megvalósítását tekintjük elsődleges nemzeti érdeknek. Kiszámítható jövőt, gyarapodást, jól-létet kívánunk teremteni. Csak ez garantálhatja ugyanis a népesség növekedését, az elvándorlás megakadályozását, az egymásért történő felelősségvállalás alapját. 1. Az adórendszer és a társadalompolitika elválaszthatatlan Az adórendszer az egymásért történő felelősségvállalás. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy a különböző társadalmi rétegek teherviselő képességük alapján járuljanak hozzá a közösség intézményeihez. Az adómodernizációs program keretében a társadalmi szolidaritás, az egymásért való felelősségvállalás érdekében az SZJA rendszerének négy kulcsossá tételét javasoljuk.(700.000 Ft-ig O %, 700.000-8 millióig 16%, 8 és 15 millió között 25%, 15 millió felett 35% ). Az ÁFA átalakítása keretében az alapvető élelmiszerek, zöldségek, gyümölcsök, oktatási- és kulturális termékek, szolgáltatások Áfa-ját 5%-ban, az összes többiét 20%-ban határozzuk meg. A dohánytermékek, az alkoholos termékek, 8 millió forintnál magasabb értékű gépjárművek, műkincsek és ékszerek után 10%-os fogyasztási adót javasolunk, ugyanakkor minden személy évenként 500 millió forint vagyona feletti része után 5%-os vagyonadóval járuljon hozzá a közösség gyarapodásához. 1

A részleteket lásd alább „Út a felemelkedéshez” című társadalompolitikai programunkban. A részleteket lásd alább a „Találjuk meg a helyünket a világban! Új hangsúlyokat külpolitikában” munkacímű programunkban.

2

8

2. Újraépíteni a helyi termelést és a helyi piacokat Az agrárium valamennyi szereplőjének együttműködését kell biztosítani a helyi árutermelés, feldolgozás, értékesítés összehangolására úgy, hogy közben óvjuk természeti erőforrásainkat, a termőföldet, vizet, a biológiai sokféleséget. A tulajdonlás és támogatás rendszerét a jövedelmet adó és jó minőségű hazai élelmiszergyártást biztosító agrárium megteremtésének szolgálatában kell szabályozni. Az EU-n kívüli élelmiszerek után védővám bevezetése szükséges az előbbiek megvalósíthatóságához. 3. A munkához való jog és a munkahely biztonságának joga állampolgári alapjog Valamennyi eszközzel elő kell segíteni, hogy minden ember tisztes munkával biztosítsa megélhetését. A fiatalok számára az első munkahelyet alanyi jogon biztosítani kell. Ha az első szakképzettsége megkezdését követő 3 hónapon belül a polgár igazoltan nem tudott a szakmájában elhelyezkedni, az állam 2 éves gyakornoki jogosultságot biztosítson számára akként, hogy az 50 főnél több személyt foglalkoztató szervezeteknél helyezi el őket a számukra előírt kvótarendszer létrehozásával a szakképzettségüknek megfelelő munkakörben. A gyakornoki díj a minimálbér 80%-a. A foglalkoztató 50 fő foglalkoztatottként legalább 2 gyakornokot köteles foglalkoztatni. A gyakornok TB járulékát az állam fizeti. A Start program bővítésével a vállalkozók ösztönzése: két dolgozó mellé vegyen fel egy harmadikat! A harmadik járulékát bruttó 200.000 Ft forint munkabérig az állam fizesse 2 éven keresztül. 4. A lakás, lakhatás biztonságának joga A lakhatás Magyarországon legyen alanyi jog! Nem engedjük meg, hogy egyetlen család, vagy akár egyetlen ember is az utcára kerüljön akár jelzáloghitel, vagy közüzemi díjtartozás miatt! A különböző törvények összehangolásának megteremtésével elő kell segíteni, hogy ne utólag kelljen az utcára került embereknek tömegével szembesülnünk. A fiatalok lakhatásának megteremtésére külön programot dolgozunk ki. Végrehajtási törvény módosítása: a legalább egy természetes személy lakhatását biztosító ingatlant nem lehet elárverezni. 500ezer forint alatti követelés végrehajtása során nem lehet lakóingatlant árverezni. A végrehajtó legyen köteles igazolhatóan az adóst tájékoztatni arról, hogy az árverezés elkerülése érdekében a tartozás megfizetésére milyen lehetőségei vannak (részletfizetés, segélyezés, stb.) Hitelintézeti törvény módosítása: legalább egy természetes személy lakhatását biztosító ingatlanra biztosítéki jellegű jogviszonyokat nem lehet alapítani. 5. Első az egészség megőrzése Szabályozási rendszerünknek - a lelki és fizikai feltételrendszernek - a megelőzést, az egészségben megtartást kell szolgálnia, jutalmaznia - az egészségmegőrzésben kell érdekeltté tenni valamennyi szereplőt. Ingyenesen biztosítani kell minden korosztály számára az általános szűrővizsgálatot a daganatos, szív- és érrendszeri megbetegedések és az egyéb vezető hazai halálokok esetében. Az egészségügyi ellátáshoz való teljes körű hozzáférés, az ellátás minőségének és szervezettségének megteremtése. A várólisták megszüntetésével felszámoljuk „akinek van pénze, előbb meggyógyulhat” szemléletet. Ne a pénz, vagy az ismeretség biztosítsa a gyógyulás lehetőségét!

9

Az egészségügyi dolgozók számára életpályamodell kidolgozása, a velük való érdemi egyeztetés alapján. 6. Képzett állampolgárokat! Az oktatás teljesítményét az elsajátított ismeretek hasznosíthatóságán és hasznosságán mérhetjük. Tudósgyár helyett az élet megértéséhez, közösségi értékrend elsajátítását elősegítő oktatást kell kialakítani. Közös cél, hogy mindenki megfelelően magas szintű alapképzettséggel rendelkezzen. Ehhez olyan differenciált oktatási rendszert kell kialakítani, amely a képességek legszélesebb körű kibontakoztatására alkalmas. Egyénhez igazított tanulmányi, tanulási út, és pedagógus életpálya modell kialakítása szükséges. A szakképzés megerősítésével kell az országban a szakmunka becsületét helyreállítani. 7. Szociális biztonságot! Célunk a szegénység újratermelődésének megakadályozása. Az állam feladata a közösségi gondoskodás feltételeinek megteremtése. Közös érdek a mind teljesebb foglalkoztatással a jövedelemtermelés biztosítása a társadalmi leszakadás előidéző mechanizmusok felszámolása. Meg kell teremteni a városban és a vidéki hátrányos helyzetű kistelepüléseken is a segítségnyújtás hálózatát, alkotmányban és jogszabályban kell garantálni a közösség felelősségvállalását, és azt a társadalmi minimumot, amelynek biztosításával mindenki lehetőséget kap a méltóságteljes élet minimumának megteremtésére. 8. Védelmet a fogyasztónak! A nagy kereskedelmi szolgáltatók monopolizált helyzetével szemben védeni kell a fogyasztókat! A közüzemi díjak árkalkulációját felül kell vizsgálni, az egyes díjakat maximálni kell. Törvényben szabályozzuk, hogy csak 3 havi nem fizetés után lehessen kizárni a fogyasztót a szolgáltatásból. A kikapcsolás – visszakapcsolás díját a szolgáltató ne terhelhesse át a fogyasztóra. A védett fogyasztókat kiemelt figyelemmel kell kísérni. A Szociális törvényben megfogalmazott adósságkezelés aktualizálása, különös tekintettel a jelzáloghitelekre. Elengedhetetlen a családsegítők aktív bevonása a program kidolgozásába. A fogyasztóvédelem intézményrendszere reformjának első szintje tehát, hogy a politika megteremti a tőle független fogyasztóvédelmi területet, a civil társadalom bevonásával egy jogszerű és elfogadható szintű önvédelmi rendszert egy új társadalmi ellenőrzőrendszert kell kialakítani 9. A hajléktalan is ember! A hajléktalanok jelentős része visszavezethető a munka világába! A hajléktalan lét felszámolását nem a büntetésben, a szankcionálásban látjuk, hanem egy emberhez méltó lét megteremtésében. Meg kell szüntetni a hajléktalanok kriminalizálást, meg kell szüntetni, hogy bűnözőknek tekintse őket a társadalom! Az otthonaikat elvesztő családokban mára szinte bárkiből lehet hajléktalan! 10. A roma kérdésről csak őszintén! A program csak akkor lehet sikeres, ha megvitatása az érintettek bevonásával történik! A roma felzárkóztatásra a rendszerváltás alatt eltelt 20 évben összességében 1000 milliárd forintot költöttek a különböző kormányok, különböző programok keretein belül. Meg kell vizsgálni az elmúlt időszakban az elköltött pénz hatékonyságát, és nagyon szigorú, ám ésszerű, hatékony tervet kell kidolgozni egy tényleges program megvalósíthatóságára.

10

11. Védjük meg a fogyatékosok jogait! Figyelembe kell venni, hogy a fogyatékkal élőknek többet kell költeniük a mindennapi megélhetésükhöz. Biztosítani kell munkához való jogukat! A fogyatékkal élőkkel teljes körű konzultáció szükséges, hiszen maga a fogyatékosság is szerteágazó. Javaslataik figyelembe vétele nélkül nem lehessen sorsukat érintően döntéseket hozni! 12. Tudomány és kultúra A tudomány számára folyamatosan biztosítani kell, hogy a kutatás – fejlesztés – innováció támogatása a GDP legalább 1.5%-át érje el évente. A kultúra nem lehet csak egy megfizetésre képes szűk kör kiváltsága, ezért egyrészről a kulturális szolgáltatások forgalmi adó kedvezményével, másrészről a kultúrához való hozzájutás és a kulturális intézmények közgyűjtemények értékmegőrző állami támogatásának folyamatos biztosításáról kell gondoskodni. Könyvtár nélkül nincs esélyegyenlőség, múzeum nélkül nincs nemzeti emlékezet, levéltár nélkül nincs hiteles nemzeti múlt, közművelődés nélkül nincs nemzet. 13. Partnerséget a civileknek! A civil szervezetek tevékenysége nélkül a társadalom nem értelmezhető, ezért tevékenységük hasznosságát a társadalom igazolja. A második kamarában történő részvételük lehetőséget biztosít, hogy a politika kontrolljai, szűrői legyenek, és a döntéshozatalban a részvételük ne a pártpolitika visszaigazolása legyen. Erősíteni kell a civil szervezetek helyi közéletben betöltött szerepét. 14. Rendszeres társadalmi párbeszédet! Alkotmányos szabályozással kívánjuk a kormányzati ciklusoktól független folyamatos társadalmi párbeszédet és annak színterét biztosítani a Parlament második kamarájának létrehozásával, amely egyszeri halasztó hatályú vétójoggal biztosítja különösen a civilek, érdekképviseletek, köztestületek részvételével a jogalkotás társadalmi kontrollját. 15. Nyugalmat a nyugdíjasoknak! A biztos, és megélhetést biztosító nyugdíjak értékállóságát folyósításának feltételeit minden körülmények között kiszámíthatóvá tesszük, és garantálni kívánjuk. Társadalmi közmegegyezést kívánunk e területen is létrehozni, ami a generációk közötti békét is megteremti - ezzel is nyugodt és békés időskort biztosítva szüleinknek, nagyszüleinknek. 16. Jövőnk záloga a gyermekek esélyegyenlősége Minden gyermeknek joga van a gondoskodásra, amely biztosítja számára a testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges forrásokat. Amennyiben a család igazolhatóan, várhatóan hosszú távon vagy véglegesen nem képes megadni mindezeket gyermekének, alternatív gondozó hálózatot kell létrehozni, amely nem adminisztrál, hanem ténylegesen pótolja a gyermek számára a hiányokat. Komoly társadalmi probléma az egyre szaporodó válások száma, az élettársi kapcsolatok felbomlásának gyakorisága, amely gyermekek tömegének elbizonytalanodásával jár. A gyermekek ezekben a helyzetekben védtelenek, ki vannak szolgáltatva a szülők és az őket segítő környezet meggondolatlan harcának.

11

Ezért a házassági bontóperekben valamint a gyermek elhelyezési perekben- amennyiben a gyermekeket mindkét fél kéri -, a bíróság legyen köteles a gyermek képviseletére gyermekenként külön-külön gondnokot rendelni, aki az erre szolgáló gondnoki névjegyzékbe felvett ügyvéd lehet. Ennek a gondnoknak kötelessége az eljárás során a gyermek sorsát, életét, szándékait megismerni, a bíróság számára 3 havonta a gyermekről és tapasztalatairól jelentést készíteni. Minden tárgyaláson jelen lenni, felszólalni, kérdéseket feltenni. A gondnok díját a felek egyenlő arányban közösen viselik a per befejezését követően, amelyet az állam előlegez meg. Nagyon sok olyan élethelyzet van, ahol a szülők azért nem tudnak munkát vállalni, mert csak az otthontól távol van erre lehetőségük. Az ilyen élethelyzetek megoldására fontosnak tartjuk a hetes iskola, hetes óvoda intézményrendszerének megteremtését olyan szakemberek részvételével, akik minden képességükkel tudják hétköznapokon az oktatáson, foglalkozáson kívül a gyermekek nevelését a szülőket pótlóan megvalósítani. A tehetséges gyermekek minőségi előmenetelének biztosítására ösztöndíjrendszert kívánunk létrehozni, a tehetséggondozás az oktatásban prioritás. A felzárkóztatásra szoruló gyermekeknek pedig meg kell teremtenünk minden alternatív oktatási környezetet a hátrányok ledolgozása érdekében. 17. Közbiztonság, jogbiztonság Visszaállítjuk a jogbiztonság intézményét! Senkitől ne lehessen megvonni a már megszerzett jogát az élet egyetlen területén sem! A közbiztonság megteremtésénél nem a biztonságérzetet, hanem a közbiztonságot teremtjük meg. A rendvédelmi állomány teljes anyagi és erkölcsi elismerésének újragondolása, a korrupt rendőrök és rendőri vezetők kiszűrése. Legszigorúbb fellépés a közéleti szereplők korrupciójával szemben. A biztonság elsődleges megteremtése, hogy az egyéni érdek soha, semmilyen formában nem előzheti meg a közérdek és közjó szolgálatát! 18. Szolgálati, közszolgálati jogviszonyban lévők helyzete Tőlünk nem kell félni! Minden közszolgálatban dolgozó munkájának egyetlen mércéje a szakmai teljesítmény, senkit nem érhet hátrány a párthovatartozása, politikai meggyőződése miatt. Azon beosztásokban, amelyekben a szolgáló személy az átlagosnál nagyobb mértékű pszichés és mentális tehernek, valamint magasabb fizikai erőfeszítésnek van kitéve, legyen biztosítva 25 év ilyen beosztásban eltöltött szolgálati év után a korengedményes nyugdíj. A beosztások típusát a FEOR-ban meghatározott foglalkozás alapján lehet meghatározni. Egyébként a szolgálati viszonyokra életpálya modellt kell létrehozni, amelyben az egyes szakterületek közötti átjárhatóságot is meg kell teremteni. Azokban a foglalkozásokban, amelyekben rendszeres ügyeleti és munkaidőn kívüli munkavégzés van, a szolgálati időt a ledolgozott és/vagy rendelkezésre állásban eltöltött munkaórák alapján kelljen megállapítani. Ennek alapján megállapított 35 év után el lehessen menni nyugdíjba. A társadalmi párbeszéd rendszerének működtetése, a szerzett jogok elvételének, és a visszamenőleges jogalkotás tilalma jogrendszerünk sziklaszilárd alapja! 19. Közlekedés A szakmai szervezetekkel és képviseletekkel egységes közlekedési stratégia kidolgozása biztosíthatja csak azt a közös tudást és végrehajtás alapját, mely egyszerre tudja biztosítani valamennyi település elérhetőségét, a fejlesztést, az állami támogatást és a reális árképzést.

12

20. Energia A hálózatos szolgáltatások állami kontrolljának megteremtése. Az energiafüggőség csökkentése, a fosszilis energia kiváltása megújulókkal. 21. Környezetünk A mai gazdasági helyzet és a növekvő munkanélküliség helyzete rávilágította a figyelmet a munkahelyteremtés hosszú távú megoldásának keresésére. Ez késztetett arra bennünket, hogy olyan alternatívákat keressünk, amelyek önfenntartók és több tízezer munkahelyet teremtenek, egyúttal minimális anyagi befektetést igényelnek. A szelektív hulladékgyűjtés megvalósítható formáinak széles tárháza van, amely környezetvédelem mellett társadalompolitikai célok megteremtéséhez is segítséget nyújthat.

a

A szelektív hulladékgyűjtés munkahelyteremtő vonzatai: Két lehetőség is van a munkahelyteremtésre. Az első, hogy a panelházakban emeleti szintű gyűjtésnél alkalmazhatunk kb: 10 lépcsőházanként egy fő, főállású munkavállalót, aki napi szinten kezeli a szelektív hulladékot. A hazai panellakások száma: kb: 700000, ez kb.17500 lépcsőház, ami akár 1750 munkahelyet is jelenthet. A másik lehetőség a hulladék feldolgozás. Itt is nagy munkahely teremtő lehetőségek vannak. Ahhoz hogy a hulladékot minél hatékonyabban fel lehessen dolgozni, szét kell válogatni kézi erővel. A teljes hulladékkezelés és hasznosítás megszervezésével és bevezetésével, közel 30 ezer munkahelyet tudunk létre hozni. Találjuk meg a helyünket a világban! Új hangsúlyokat a külpolitikában! Európai Magyarországot! Általános adottságaink és az összefüggések rendszere rá kell ébresszen bennünket arra, hogy egyedül nem megy. Helyre kell állítani nemzetközi presztízsünket, minden irányban. Fel kell ébresztenünk e téren is a globális, kontinentális, regionális és al-regionális felelősségünk tudatát. Barátainkat és szövetségeseinket a közelünkben és a ma is létező szövetségi rendszerünkön belül kell keresnünk. Külpolitikánkat egy olyan, főleg a gazdasági felzárkózást elősegítő integráció szolgálatába szükséges állítani, amely segíteni képes Hazánk általános fejlődését. Nincs helye ma már a trianoni veszteségekből táplált és az ezen veszteségekre alapozott nemzeti frusztráció állandó táplálásának. Más kell. Szövetség kell a térség: Közép - Kelet Európa felzárkóztatásáért és integrációjáért, kontinentális és globális szinten is. E térségi integráció az: Európában kell magyarnak lennünk, ami - véleményünk szerint - külpolitikai stratégiánk lényege kell legyen. 1. Térségünk integrációja elkerülhetetlen A globális együttműködés terepe ma is az ENSZ és szakmai szervezetei és más nemzetközi szakmai szervezetek. Itt is meg kell azonban említeni a NATO szövetségi rendszerét, hiszen az nem csak szorosan vett katonai együttműködés, ez a nemzetközi demokrácia védelmét is szolgálja. Az ENSZ-ben aktívan kell jelen lennünk, már csak a globális éghajlati változások miatt is. Ne legyen Magyarország sivataggá! A felmelegedés okozta módosulások még új térségi integrációra is lehetőséget nyújtanak! A Duna-

13

stratégiát folytatni és támogatni kell! A NATO tagságból származó szövetségesi kötelezettségünknek is eleget kell tennünk. A világrend nyugalma soha nem felesleges erőfeszítés. A mostanában keletkező új atomhatalmakra oda kell figyelnünk! A kontinentális együttműködés kerete az Európai Unió és más európai hatáskörű szervezetek, mint például az EBESZ. 2004 óta teljes jogú tagként veszünk részt az EU-ban. Az azóta megfigyelhető folyamatok sok gondot, vitát, olykor heves tiltakozásokkal járó vélemény-nyilvánítást okoztak. Az EU egy új út keresésének és kimunkálásának idejét éli. Ez az új út, különösen a tovább globalizálódó világ okozta problémák megoldásának lehetségességét, a politikai és gazdasági integráció, a mostaninál nagyobb kiterjesztésében és elmélyítésében szeretné láttatni. Ez ma viszont komoly ellentéteket vált ki a fejlett és még elmaradott tagállamok illetve a szegény és gazdagabb társadalmi rétegek között! Ha az EU vezető államai és vezető elitje nem látja be, hogy az ellentétek kiegyenlítése a járható út a további integráció felé, akkor ezek az ellentmondások robbanáshoz is vezethetnek. Azokat az EU csoportokat támogatjuk, amelyek az EU jövőjét az új tagok felzárkózásának elősegítésében, bővítésben, az európai biztonságot is nyújtó, a szociálisan is kiegyensúlyozott európai közösségben látják! Az EU kereteinek együttműködést ösztönző célkitűzései számunkra ma már a regionális és alregionális együttműködés lehetőségét is megteremtik. Ez a Közép alapja. Ezt a térségi felzárkózást és térségi integrálódást szem előtt tartó tevékenységet az érdekek motiválják. Érdekeltté kell tegyük ebben az integrációban a térség iránt nagy figyelmet tanúsító, fejlett partnereinket, épp úgy, mint a szomszédjainkat. Ezen integráció egyik motorja a Duna stratégia, a másik a korszerű vasúti és közúti korridorok megteremtése. Hazánk földrajzi helyzete kiválóan adja meg a lehetőségét annak, hogy Európa észak és déli, nyugat és keleti irányú forgalmának központi bázisa legyen. Hazánk európai centrális elhelyezkedése természetesen nyújt lehetőséget az al-regionális, vagyis határ menti és azon is túlmutató együttműködési rendszerek kiépítéséhez. Ez megköveteli a mind kevesebb konfliktust szomszédjainkkal. A feszültségek oldása csak akkor lesz könnyebb, ha azt a kölcsönös előnyök, érdekek alapján meghatározott cselekvés segíti elő. 2. Közmegegyezéses nemzetpolitikát! Nem csak a szimbolikus térben mozgó, hanem a magyarság érdekeit az európai realitásokba messzemenően beültető, ugyanakkor a magyarságot a külhonban nem ellehetetlenítő nemzetpolitikát kívánunk. A nemzetpolitikának olyan közmegegyezésen kell alapulnia, amely a közös célok megvalósításában elsősorban a külhoni magyarság érdekeit veszi figyelembe. A határon túl élő magyar közösségek önmeghatározását, szülőföldön boldogulását kívánjuk előmozdítani. Határ menti térségek fejlesztésének távlatos és közös stratégiájával kívánjuk a szomszédos országok közösségeit is érdekeltté tenni a mindnyájunkat inkább szolgáló együttműködésünkben. A külhoni magyar közösségek céljainak szem előtt tartásával, annak erősítésével, együttműködéssel juthatunk közelebb európai autonómia törekvéseik megvalósításához. 3. Az új külpolitika foglalata: szövetség a térségi integrációért! Magyarország külpolitikája akkor nyugszik stratégiailag helyes alapokon, ha az államunk és az összmagyarság mindensíkú, de főleg gazdasági és szociális felemelkedését szolgálja. Ezért a szövetségi rendszereinkből adódó lehetőségeinket az előbbiekben megfogalmazott célok elérésére kell kibontakoztatni. Mint mondtuk: egyedül nem megy! Ki kell hát lépni a jelen egyre nyomasztóbb elszigeteltségéből! Új külpolitikánk eszközeinek megteremtésével elsősorban a térségi

14

gazdasági és szociális integrációt kell felgyorsítani és ehhez kell tehetős partnerekkel együttműködni a kontinensen és annak határain túl is! Mi nem csak beszélünk róla… Meggyőződésünk, hogy a jogszabályi környezet „emberarcúbbá” tételével anyagi ráfordítások nélkül is tehetünk a kiszolgáltatottság csökkentéséért. A KÖZÖSSÉG elnöke, dr. Szili Katalin által a jelen kormányzati ciklusban benyújtott törvénymódosítások és önálló indítványok: T/8132 A természetes személyek csődhelyzetének rendezési eljárásáról T/7841 A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény módosításáról T/7818 A közigazgatási eljárás koherencia zavarainak megszüntetéséről T/7665 A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról K/7426 Hallgatói juttatások, finanszírozási kérdések az új "A nemzeti felsőoktatásról" szóló törvény értelmében T/7394 A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény, valamint a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény, és a pártok működését segítő tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokról szóló 2003. évi XLVII. törvény módosításáról T/6671 Magyarország Alaptörvényének módosításáról a köztársasági elnök közvetlen választása tárgyában T/4885 A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2011. évi CXXX. törvény módosításáról az otthonvédelmi intézkedések kiterjesztése tárgyában K/4884 Az egészségkárosodott bányászok kereset-korlátjának megszüntetése H/3316 A privatizációs szerződésekben vállalt és/vagy kikötött kötelezettségek teljesülésének a Kormány általi felülvizsgálatáról T/2628 A Magyar Köztársaság Alkotmánya 5825/1 A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról 5539/71 A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról 5538/33 A hulladékról Miniszteri kérdések: K/8131Miért késik a Panel Alprogram támogatási döntése? K/7628 Miért alkalmazza hátrányosan a foglalkozási rehabilitálhatóságra vonatkozó szabályokat az intézményrendszer, van- e ennek haszna? K/7427 Levonta-e a Kormány a közművelődési intézmények átszervezéséből eredő hibák konzekvenciáit? K/6812 Biztosított-e a munkába járás a több mint 400 járat megszüntetésével minden magyar településen? K/6811 Hová tűnik a nyereség az egyidejűleg több országban működő, belső elszámolási rendjüket célirányosan kialakító nagyvállalatok esetében? K/6670 Mennyiben biztosított a jövőben a vidéki múzeumi intézményrendszer fenntartása? K/2757 Mi lesz a vízügyi ágazat sorsa a zárolások után? K/2488 Elkerülhető lenne-e a lakossági vízfogyasztás túlárazása a vízmérők tulajdonjogi rendezésével? K/2470 Leértékelődik a falugazdász hálózat? ____________________________________________________________

15

II. ÖSSZEFOGÁS - MOST A Közösség a Társadalmi Igazságosságért párt rendszerkorrekciós tézisei Kiindulópontok Nem az volt kérdéses, hogy a rendszerkorrekcióra sor kerül-e hazánkban – nyilvánvaló volt, hogy ezt az élet úgyis kikényszeríti – hanem az, hogy mikor és melyik politikai erő indítja meg, illetve milyen eljárások formájában igyekszik korrigálni a neoliberális ideológia nevében elkövetett korábbi abszurditásokat, túlkapásokat. Ki kezdi el a politikai pártok-csoportok öntörvényű basáskodásának, zsákmányszerzésének, klientúra-építésének a megfékezését, és megkezdi-e a reálfolyamatokon nyugvó távlatos nemzeti elképzelések szerinti építkezést. Az elmúlt több mint két évtized politikai elitjéből különös felelősséget viselnek azok (politikai alakulatok és személyek) akik a „nép” és a rendszerváltozás utáni folyamatok veszteseinek képviselőivé kikiáltva magukat, leginkább az érdekeik ellenében tettek mikor hatalomban voltak. (A szó klasszikus értelmében vett nemzeti baloldal hiányában mindig balliberális koalíciók voltak azok, amelyek elleni protest szavazások a jobboldali konzervatív erőket kormányba emelték) A pártok a rendszerváltás óta nem csupán a politikai szférát kezelték saját zsákmányukként, de kormányra kerülésükkor a társadalomban fellelhető minden erőforrást és az ezek feletti rendelkezés minden formáját. A „bizalmi elvet” érvényesítve csaknem teljesen szétverték a szakbürokráciát, maradványait pedig a mindenkori hatalmat gyakorló pártok kiszolgálójává a tették. A szakapparátus mára nem is az ország szolgálatára esküszik fel, hanem - kizárólag az őt a hivatalba beültető pártnak tartozik felelősséggel. Mára mindez olyan áttekinthetetlen és kiszámíthatatlan politikai gyakorlattá állt össze, melynek csúcspontja a jelenlegi kormány által megjelenített populizmus. Azok a megfontolások és főként eljárások, amelyek napjaink politikai gyakorlatát uralják, mint az emberi és az európai alapértékek semmibevétele, a bűnbakképzés, a kirekesztés és a gyűlöletkeltés állandósulása, a politikai ellenfelek-személyek (sőt a politikai barátok-támogatók) lejáratása, gyalázása, a társadalmi integráció tudatos rombolása és a szétaprózottság fenntartása-növelése és különösen egy élhetetlen világpolitikai sikerként való felmutatása a kudarc maga: hajdani reményeink megcsúfolása. Ezen csak rendszerkorrekcióval, minden erre irányuló jobbító szándékot, méltányolható törekvést összefogva segíthetünk! Amit tudni lehet, tudni kell! Az ismét teret hódító, számunkra elfogadhatatlan jelenségeknek sajnos gazdag történelmi hagyományai vannak. Számos uralkodónak, pártnak és politikai-gazdasági csoportnak hoztak „sikereket”, egyben súlyos árat követelve az alávetett társadalmaktól. Az emberektől, akikkel e hatalom-technikusok soha nem törődtek. Ám csak nem fogunk évszázadokkal visszalépni az időben? A társadalom a sorsot valaha, mint uralhatatlant élte át, de a modern kor politikai gondolkodásában szinte általános az a felismerés, hogy a társalmi összefüggések nem teljesen áttekinthetetlenek - és főleg nem sorsszerűek. Bizonyos folyamatok, irányzatok, következményekesemények potenciálisan előre láthatók. Még csak nem is a politikai szándékot kell megítélni, hiszen nyilvánvaló a felelősségetika követelménye: a döntéshozónak, a politikusnak, a „cselekvőnek” kötelessége a tudható tudása!

16

Ez a második világháború után általánosan elfogadott követelmény hazánkban még a rendszerváltás után sem érte el a politikai elit ingerküszöbét. Nem csupán azért, mert a hazai politikusok többségükben „felkészületlenek” voltak, hanem sokkal inkább azért, mert úgy vélték, megtehetik, hogy a politikát ettől merőben eltérően értelmezzék és gyakorolják. Mi ezen szeretnénk változtatni. A hazánkban mára uralkodóvá vált gyakorlatot – jóllehet messze esik az ízlésünktől és erkölcsi felfogásunktól –nem politikai devianciáként tartjuk számon. Az újkapitalizmusunk egy közönséges félperifériás kapitalizmus lett, szélsőségesen polarizált és szétesett társadalommal. Önszerveződésében és érdekmegjelenítésében súlyosan gátolt közösségekkel, egy basáskodó politikai-oligarchia vezérlete alatt. Az ebből adódó problémák számos „rendszerváltó” és nem-rendszerváltó országban dominálják a politikát - megfelelve az adott „fejlődési lehetőségek” általános állapotának. Hazánk nagy bajban van. Társadalmunk képe piramishoz hasonlít, felül a boldog kevesek, alul a tengődők sokasága: a végzetes mélyszegénységben élőktől kezdve a lecsúszástól nap, mint nap rettegőkig. Túlélésért vagy megkapaszkodásért küzd honfitársaink kétharmada! Magyarország a rendszerváltás kezdetétől bukdácsol, és mindmáig nem képes olyan fejlődési pályára állni, mely esélyt adna a táradalom egészének boldogulására. Parlamenti ciklusokon átívelő, majd negyedszázada tartó lecsúszási folyamat elszenvedői vagyunk. Ha innen nézzük, nincs értelme a hazugságlicitet folytató, az országot a mai helyzetébe juttató jobbés baloldali pártokban bízni. Hazánkat csak a valóságot ismerő, szakmailag felkészült, közösséget építő új politikai erők összefogása mentheti meg. A rendszerkorrekció azonban távolra tekintő megoldás, és csak társadalmi párbeszéddel képzelhető el. Egy sokkal nyitottabb, élhetőbb emberi táradalom felé vezető úton kell elindulnunk. Olyan úton, amelynek nem a könyörtelen verseny, hanem az együttműködés a fő iránya, s mely a profitmaximálás mértéktelen hajhászása helyett a természeti és társadalmi erőforrások fenntartható használatát célozza meg. Egy kölcsönös függőségek rendszeréből álló világban korszerű válaszok szükségesek, hiszen egész emberi civilizációnk válaszút előtt áll. Természeti és fosszilis erőforrásaink kimerülőben vannak, klímánk előnytelen változásokon megy keresztül, és a világ legfejlettebb régióiban, Európában is prioritást nyer a szociális sovinizmus, nő az idegengyűlölet. Erősödik a válság tovagyűrűzésétől, a lecsúszástól való félelem. Nem csak a magyar helyzetről, körülményekről, problémákról kell gondolkodnunk, hanem Európát, a világot, sőt a föld egészét érintő gondokról. A kölcsönös függőségek rendszeréről, amely messze túlmutat hazánkon és persze a nemzeti politika befolyásolási körén. Időben sem szűkíthetjük le a problémák tárgyalását – akár a pénzügyi-gazdasági válság kezdetéig vagy a legutóbbi választásokig – hanem olyan, a rendszerváltás óta zajló társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokról kell szólni, melyek hazánkat és népességének jó részét „sodródó” pályára lökték. Olyan pályára, melyen egyetlen eddig kormányra került párt sem volt képes és hajlandó változtatni. Ez nemzeti konszenzus nélkül nem is elképzelhető. Helyreállítani a politika erkölcsiségét! A parlamenti kétharmad birtokában kormányzó, de társadalmi tőkéjét szisztematikusan felélő jelenlegi kormány mélyen belevágott a két évtizede úgy-ahogy működő demokratikus intézményrendszerünk szövetébe. Szisztematikusan lebontotta a fékek és ellensúlyok rendszerét, visszamenőleges hatályú,

17

demokratákhoz méltatlan törvényeket kezdeményezett, szerzett jogokat zúzott semmivé, korlátok közé szorította közmédia intézményeit. Adminisztratív döntésekkel akadályozta a még szabad sajtó működését és önérdekűvé változtatta a választási rendszert. Kétharmados, sarkalatos törvényekkel határolta be a következő kormányok mozgásterét, átgondolatlan nemzetközi fellépéseivel pedig évekre elszigeteli Magyarországot egy különösen válságos gazdasági helyzetben. A politikai osztály szinte teljes energiáját saját pozícióban tartása emészti fel. Tevékenységével nemhogy javítaná, de kimondottan rontja az ország és benne a népesség nagyobb hányadának esélyeit, miközben „keveseknek” kedvez. Ez azt is jelenti, hogy a rendszerváltás óta lecsúszó pályára került országban a kormányzó politikai csoportok az egyre szűkülő forrásokat mindig egy kisebbség előnyére osztották újra, méghozzá úgy, hogy ez a többség rovására történt. Az eljárásokat hol a „középrétegek” kialakításaként, hol „megmentéseként”, hol a magyar „vállalkozói” csoportok helyzetbe hozásaként, hol a társadalmi robbanások „megelőzéseként”, hol pedig az ország „szélsőségesektől” való megóvásként mutatták be. Az indokok-szándékok lehetnének akár igazak is, azonban mit sem változtatnak azon, hogy a jelzett eljárás csupán mindig egy szűk kisebbséget hozott előnyös helyzetbe, miközben a többség helyzete kimondottan és érezhetően romlott - jobb esetben éppen csak stagnált. Demokratikus rendünk helyreállítása elkerülhetetlen, ám minden konstruktív szándékú politikai erő együttműködésével, széles összefogással érhetjük csak el. Tudjuk, hogy a társadalmi többség közmegegyezésén nyugvó rendszerkorrekció csak a kilábalás első lépése. A politika hitelét csakis erkölcsisége és szakmai minősége adhatja vissza. Az országot az új kihívásoknak megfelelően összehangolt, a társadalmi és ökológiai korlátokra tekintettel megalkotott szakmapolitikák menthetik meg attól, hogy a halmozódó feszültségek a szélsőséges indulatokat mobilizálják – attól, hogy az elszabaduló indulatok rajzolják újra a politikai térképet. Elég volt a szekértáborok gyűlölködő harcából! A rendszerváltás azon felfogása, mely szerint a szocializmusról a kapitalizmusra való áttéréssel az ország és a népesség minden évszázados gondja-baja automatikusan megoldódik, mára elvesztette meggyőző- és magyarázó erejét. Az állami tulajdont a magántulajdonnal váltottuk fel, a bürokratikus újraelosztást a „piaccal”, az egypártrendszert a többpártrendszerrel - azt is feltételezve, hogy ezzel természetszerűen a „diktatúrából” (a totalitárius rendszerből) a demokráciába, a szegénységből a jólétbe, egy sötét és erkölcstelen világból egy boldog és erkölcsös világba jutunk. Ám természetesen nem ez történt, és az okokról, a ma a fennálló kapitalizmus válságáról és e rendszer változtatásának szükségességéről nyíltan kell beszélnünk. A kapitalizmus hazai variánsa csak nagyon kevesek érdekét tartja szem előtt. Napjainkra már a politikai harcokban is polgárjogot nyert „klientúrákról”, „oligarchiákról”, „maffia típusú kapitalizmusról”, vagy „kaszinó kapitalizmusról” beszélni, az ellenfeleket ezzel vádolni, megbélyegezni – ami több dolgot is nyilvánvalóvá tesz. A „szocialista–kapitalista” rendszerváltás és eljárásai hazánkban a lakosság többsége számára egyértelművé tették – mert saját bőrén érezte és érzi mindenki – hogy a történelem menete itt nem a szegénységből a jól-lét, az alattvalói létből a polgár, az erkölcstelenből az erkölcsös irányába halad! Ahol a társadalom jelentős részét alkotó elszegényedők még az írott jogaikat sem képesek érvényesíteni, ott működő intézmények mellett is csak kevesek demokráciájáról beszélhetünk.

18

Mára az is világosan látszik, hogy nem csupán egyes pártok, koalíciók vagy kormányok felelőtlenségéről, erkölcsi „hibáiról”, bűnös szándékairól, eltévelyedéséről, a „jó és demokratikus útról való letérésről” van szó, hanem a rendszerváltás után kialakult félperifériás újkapitalizmus jellemző működésmódjáról. Érdekviszonyokról, a különféle társadalmi rétegek-csoportok nagyon is eltérő érdekérvényesítő-képességéről, egyes pártok-csoportok elfogadhatatlan hatalommegjelenítési-gyakorlási módjáról. Aligha véletlen, ha ilyen körülmények között megjelenik a kaotikus viszonyok megfékezhetetlen kiterjedésétől, az indulatok elszabadulásától, a politikai szélsőségek további erőnyerésétől, a társadalmi robbanástól való félelem. Ezt még tovább erősíti, hogy az eddig kormányra került pártok mintegy nyilvánosan is vádolják egymást - felismerve a másik zsákmányszerzésbenklientúraépítésben testet öltő érdekérvényesítési- és képviseleti gyakorlatát. Ezzel nem csupán a pártok, a politika és az intézményrendszere, a különféle kormányok vagy az újkapitalizmus, mint rendszer lejáratását gyorsítják meg, de előbb-utóbb a kormányozhatatlanság lehetőségét is felidézik. Harmadik út vagy kudarc? A jobb- és baloldali választóvonalak már nem világosak, a régi válaszok „elavultak”, vagy nem érvényesek. A hagyományos konzervatív, liberális, szocialista ideológiák mozgósító-magyarázó erején - és azon társadalmi-gazdasági berendezkedéseken, melyekben ezek még megmozgatták a tömegeket - túllépett a történelem. E vonatkozásban is hiány van, vákuum keletkezett. Nem véletlen, hogy egyre gyakrabban felmerül a „rendszerkorrekció” szükségessége, amelyet azonban eddig senki nem fejtett ki. Hogy miért nem, könnyen megérthető: évszázados hagyománya van hazánkban, hogy sem a „kapitalizmus”, sem a „szocializmus” nem felel meg a „magyarnak”! Nekünk egy harmadik „magyar út” kell, de azt senki sem mondja meg, hogy ez mit is jelentene. A rendszerváltás óta eltelt idő bizonysága szerint az újkapitalista rendszer eddigi gazdasági, társadalmi, életminőségbeli stb. teljesítményével nem volt képes legitimálni magát. Bebizonyítani, hogy e tekintetben a társadalom többsége számára sikeresebben működő újratermelődési forma, mint az államszocializmus volt. Világosan kell beszélni arról, hogy a rendszerváltás valójában kiről, miről szólt. 3 Megint nem az ország több évszázados, rendre sikertelen modernizációs kihívásainak megoldása volt a tét, hanem az új elitek hatalom- és vagyonszerzése! Bebizonyosodott, hogy ez egy lehetséges út és kimenet – azonban ez egyértelművé teszi a rendszerváltás valóságát is: ismét csak zsákutcába torkolló jellegét, s a politikai elit hatalmi harcainak valóságos tétjét. Több mint két évtizeddel a rendszerváltás után a jelenlegi kormány magára vállalta, hogy változtat a kapitalizmus hazánkban kialakult működésmódján: ő akar a mércéje lenni annak, hogy aktuálisan mi a jó vagy a rossz kapitalizmus. Ő mondja meg, hogy mit kell ismét államosítani - persze nem államosít, hanem saját tulajdonba vesz az államra hivatkozva és formailag az állam közbeiktatásával - és ez most miért jó. Másfél évtizeddel ezelőtt a magánosítás volt a jó. (Azt is, megmondja, hogy melyik cégnek mekkora lehet adott esetben a profitja). Nem csupán az egyre szűkülő erőforrásokat-vagyonokat osztogatja saját klientúrájának, hanem közben bátran megadóztatja a multikat – úgymond megvédi a kapitalizmustól a kapitalizmusnak egyébként az általa engedélyezett mértékben kiszolgáltatott lakossági csoportokat. Harcias profit- és kapitalizmusellenes nyilatkozatokat tesz, miközben stratégiai együttműködést és előnyöket kínál a multik számára. Újra államosít, miközben az államszocializmus ezen eljárását, mint önkényuralmi formát elutasítja-megveti.

3

ld. 1. sz. melléklet

19

Adózási, foglalkoztatási, újraelosztási gyakorlatával nyilvánvalóan rontja a szegények és lecsúszók helyzetét, ám közben a rezsiköltség állami csökkentésével igyekszik e rétegek-csoportok megélhetését könnyíteni, és persze saját választó rezsi szavazói táborába terelgetni őket. Ugyanígy hangzatos kijelentéseket tesz a család és a gyermekek fontosságáról, miközben a gyerekek egy nem elhanyagolható hányada éhezik, és csupán gyermekmegőrzésre alkalmas iskolákat biztosít számukra; beszél a jövő ifjúságáról, de fiatalok tömegei képtelenek hazánkban munkához, elégséges bérhez, lakáshoz jutni. Szépen szónokol a nemzetről, miközben annak tagjait már a választójog alapján is megkülönbözteti. Szónokol a nemzetépítésről, ám ennek elemi feltételeit nem képes felkínálni legalább a lakosság nagyobb hányadának - így sokan már kénytelenek külföldön keresni boldogulásukat. Szónokol a keresztény értékekről, miközben nem csupán érzéketlen a szegények-kiszolgáltatottak irányába, de alkalmasint meg is alázza őket. Ez így együtt élesen rávilágít, hogy a korrekciót mennyire felemás módon vállalta fel a nemzeti együttműködés rendszerét ígérő, kétharmados politikai felhatalmazással rendelkező jelenlegi kormányzat. Az egymásnak is ellentmondó megfontolásokból, értékekből álló, döntően az aktuális zavarok átmeneti elhárításra irányuló, és az egyes társadalmi csoportokat-rétegeket, intézményeket egymásnak feszítő politika nem más, mint populizmus. Valódi rendszerkorrekciót! Az ország érdekében mégis határozottan szorgalmazni kell a rendszerkorrekciót – melynek természetesen csak akkor van értelme, ha párbeszéddel, együttműködéssel és építkezéssel párosul. Megtisztítva a helyes kezdeményezéseket a populizmus mai sarától, kétértelműségeitől. Indokait, eljárásait és formáit az ország fenntarthatóságot szolgáló távlatos érdekei szerint kell alakítani, beleértve mindenekelőtt a ma elfogadhatatlan szegénységbe és nélkülözésbe szorított társadalmi rétegek és csoportok szociális- kulturális felemelését is. Ma úgy látjuk, hogy a hazai politikai osztály nem ura (inkább csak haszonélvezője) a félperifériás társadalmában zajló reálfolyamatoknak, mi több: a politika szférájában zajló történéseket sem képes mindig a saját kezében tartani. Annál is kevésbé, mert az ország tőkefüggősége, illetve az uniós tagság és bizonyos (pénz)elosztási mechanizmusok következtében a hazai politikai osztály nem egyedüli és kizárólagos ura a hatalomnak. Aki más pénzén építi a kapitalizmusát, annak számolni kell ezzel a kellemetlen ténnyel! A választások alkalmával minden bizonnyal ismét politikai vesszőfutás kezdődik: a gyalázkodás, a kirekesztés, a megszégyenítés, az ígérgetés, a fenyegetés zagyva egyvelege veszi át a távlatos, jövőképpel bíró, konszenzusra épülő és gazdaságilag is megalapozott párt- és kormányprogramok helyét. A kormányzás pedig aktuális nyomulások, az erőforrások megszerzéséért-elosztásáért való harc lesz, a hatalom-technikai megfontolások, a propaganda és a nyers érdekérvényesítés szintjére süllyedve. Ezen kell változtatnunk. Az új politika feladata itt kezdődik. Körülöttünk a világ A növekedés határai A mai kapitalizmus meghatározó eleme, egyben fő jellemvonása a globalizáció. A piaci folyamatok világméretűvé váltak, a tőkés társadalmi újratermelés által érintett területek határai földrajzi értelemben eddig szinte folyamatosan tágultak. Ez a rendszer Afrika valamint Közép- és DélAmerika egyes területeit kivéve gyakorlatilag mára az egész világra kiterjedt.

20

(Ez azt jelenti, hogy pl. Kínára is, jóllehet a kommunista politikai hatalmi struktúra azt a hitet keltheti a kívülállóban, hogy ott a gazdaság is valami más rúgóra jár.) Erről a szinte zárt rendszerről a tudomány már régen kimutatta, hogy annak egészében profit csak akkor keletkezik, ha van gazdasági növekedés. Ha nincs, akkor nem jön létre profit - legfeljebb egyes szektorokban, de mások rovására. A folyamatos terjeszkedés határai mára beszűkültek, ezért a rendszer szükségképpen önmaga tartalékait kezdi felélni. A beszűkülés persze relatív, hiszen nagy régiók, mindenekelőtt Kína, India és egyes dél-amerikai országok még növekedési pályán vannak, de a korábbi időszakokhoz képest a növekedési potenciál nagyságrenddel kisebb. Vannak még pótlólagos földrajzi források (mindenekelőtt Afrika), ezért a jelenlegi válságból időlegesen van még kilábalás. Ugyanakkor a Föld anyagi erőforrásainak kimerülése, a társadalmilag elviselhetetlen következmények, a szegénység-gazdagság végletes kiéleződése, a természeti környezetre gyakorolt hatások miatt a növekedés bizonyítottan fenntarthatatlan. Korszakhatárhoz értünk, a növekedésre alapozott fejlődés végső határaihoz. Elkerülhetetlen az egész világra kiterjedő paradigmaváltás. Elemi érdekünk mindent megtenni azért, hogy a mára kialakult és még alakuló feszültségek ne robbanással, végletes formákat öltő változásokkal: lázadásokkal és háborúkkal, akár élettér-háborúkkal oldódjanak fel. Sok függ attól, hogy a világ meghatározó országai – főleg a G20-ak - át tudják-e állítani az új körülményeknek megfelelő fejlődési pályára. Nyitott gazdaságú ország lévén ennek függvényében enyhülhet, de súlyosbodhat is a hazánkra háruló nyomás. A jövő bizonytalansága közvetlenül is hatással van a nemzetpolitika és ezen belül a gazdaságpolitika lehetséges és szükséges körvonalaira. Mindenekelőtt védeni és óvni kell még meglévő természeti kincseinket, az általános és a széles értelemben vett szuverenitásunkat, hogy az elkerülhetetlenül közelgő krízishelyzetekben megfelelő erőforrások álljanak rendelkezésünkre. Nyilvánvaló, hogy Magyarország nem vonhatja ki magát a globalizáció általános hatásai alól, ám minden döntésben benne kell lennie a hosszú távú nemzeti érdekek szempontjainak, és minden nemzetközi megállapodásnál messzemenően törekedni kell a számunkra legkedvezőbb rövid és hosszú távú előnyök megszerzésére. Eltékozolt magyar esély Hazai sikertelenségünk elmúlt két évtizedes történetében legsúlyosabb fejezet a gazdaságunké. Az erőforrások majd fele olyan szektorokba áramlott, ahol nem tudott és ma sem képes külső piacokon is eladható hozzáadott-értéket termelni. Háttérbe szorult a hazai élelmiszergazdaság, elvesztette hagyományos szerepét a feldolgozóipar, s a vállalkozások majd 40 százaléka a növekvő anyagköltség, magas kamatteher és egyéb okok miatt évről évre veszteséges. Ennek a következtében nincs valós lehetőség tőke-emelésre, fejlesztésre. A nagyobb vállalkozások körében még ma is zajlik egyfajta osztódás (kiszervezés, szétválás), ami a hazai versenyszektor atomizálódásával, és azzal járt és jár, hogy háttérbe szorulnak a méretgazdaságossági szempontok rontva a piacszerzés esélyeit. Jelentős szerepe van annak az erősen magyar jelenségnek is, hogy vállalkozásaink tőkeemelés helyett jellemzően az osztalékfizetést, illetve beruházások helyett a luxusfogyasztást választják. Ez még kockázatosabbá teszi a komolyabb hatású átrendeződéseket, mivel az anyagi megrázkódtatások átvészelése megfelelő tartalékok nélkül társadalmi léptékben is igen nehéz. A magyar vállatok kitettsége az árfolyamváltozásnak rendkívül nagy: a felvett hitelek 60%-a külföldi devizában van.

21

A magyar gazdaság átalakulásában meghatározó szerepe volt a pótlólagos erőforrásként szolgáló külföldi tőkebefektetéseknek, melyek következményeként a tulajdonosi struktúra végletesen átalakult. A magas technológiai, termelékenységi színvonalat a külföldi tőkével működő vállalatok képviselik, ők adják az export és a GDP 70-80%-át, miközben a foglalkoztatottak 2/3-a a döntően magyar tulajdonú KKV szektorban dolgozik. Úgynevezett duális gazdaság jött létre. A külföldi anyavállalatú cégek, a multik tevékenysége azonban erősen konjunktúra-érzékeny: a piaci megingások akár azonnali kivonulásra késztetik őket. Ugyanilyen hatással jár, ha csak olcsóbb munkaerejű országot találnak. A reményekre és hiedelmekre rácáfolva nem integrálták a hazai gazdaságot, és a hazai gazdasági szereplők sem tudtak érdemben élni a belső piacon kínálkozó termelési és értékesítési kooperációs lehetőséggel. A kieső exportjukat viszont a hazai kkv szektor nem képes pótolni. A nettó költségvetési befizetéseik (a kapott támogatások és az alacsony foglalkoztatási szint miatt) igen szerények, esetenként negatívak. A pénzügyi válság óta végrehajtott, saját finanszírozási nehézségeikre hivatkozó alaptőke csökkentés, illetve piaci szintű kamat szedése, a korábban folyósított „kölcsönök" kamatainak piaci szintre emelése 2008 óta drasztikusan rontja az érintett leányvállalkozások jövedelmezőségét – ami negatívan érintette a költségvetési bevételek alakulását is. Mindezek következtében a legutóbbi években vészesen csökken a beruházások volumene, és gyengül a fogyasztói és az üzleti bizalom is. A válság előtt Magyarország az itt befektetett külföldi tőke hozamkövetelménye miatt a növekvő külső egyensúlytalanság felé mozgott, azóta viszont viszonylagos tőkeszegénysége ellenére folyamatosan és jelentős mértékben tőkét exportál, ami a tőke meneküléseként is értelmezhető. (Az előbbi hosszabb távon fenntarthatatlan, az utóbbi pedig a tartósan alacsony gazdasági növekedés biztos receptje.) A munkatermelékenység igazán szerény növekedése ellenére is csökken a foglalkoztatottság, és minden kozmetikázás ellenére nő a munkanélküliség. Mára általánossá vált a képzett munkaerő külföldre vándorlása is. Az adósságcsapda A jelenlegi kormány erőlködése ellenére sem kielégítő a gazdaság egyensúlyi és pénzügyi helyzete. A szinte folyamatos egyensúly-javító gazdaságpolitikai intézkedések mellett is változatlanul magas a külföldi eladósodottság, és rossz az állam adóssághelyzete. Egyedül az államháztartási deficit elfogadhatóan alacsony, de az adóztatás szintje relatíve továbbra is magas, szerkezete pedig fenntarthatatlan. Nem tekinthető stabilnak a jelentős áldozatokkal létrehozott bankrendszer sem: folyamatosan romlik az eszközminőség, nagyarányú forráskiáramlás zajlik, és leépülőben van a banki hitelállomány. A magyar gazdaság jelentős többletet mutató külső jövedelmi egyenlege ellenére a teljes fizetési mérleg hiánnyal küzd, a külső finanszírozás pedig az államkötvények külföldi vásárlóitól függ. A piacgazdaság szépreményű éltanulójaként rendszerváltozáshoz érkező hazánk államháztartási kiadásai évről évre meghaladják a bevételeket. A kiadási oldalt súlyosan terhelik: - az adósságállomány kamatterhei (a GDP 5%-a) - a közszolgáltató szervezeteknek működtetési céllal adott (rosszul felhasznált) támogatások - a nagy elosztó rendszerek reformjának többszöri halasztása - a költségvetési gazdálkodás alacsony hatékonysága.4

4

Az államadósság és a költségvetés összefüggéseit ld. 2. sz. melléklet

22

A közteherviselési rendszer A bevételek 88-90%-át jelentő közteherviselési rendszer elvesztette döntésorientáló szerepét. Az egyedi megállapodások és speciális kedvezmények gyakorlata alapjában veszélyeztetik a normativitást, az állandó változások (nem egyszer éven belüli módosítások) pedig aláássák a kiszámíthatóságot. A terhek elosztása összességében is aránytalan, az adóalanyok negyede viseli a közterhek háromnegyedét. Nem érvényesülnek az adórendszerrel szemben támasztható fontos követelmények: a vállalati tevékenység tervezhetősége és az etikai elfogadhatóság, ami a társadalom a jogkövető magatartásának alapja. Nincs például kellő összhang a közteherviselési kötelezettség teljesítése és a szolgáltatási jogosultság között. Vitatható – mind költségvetési, mind gazdasági, mind társadalmi szempontból – a 25%-os ÁFA kulcs visszaállítása (sőt 27%-ra emelése). Az SZJA egykulcsosra módosított szabályai figyelmen kívül hagyják a növekvő jövedelmi és vagyoni különbségeket. A környezetterhelő tevékenységek adóterhei pedig – különösen a káros hatások semlegesítését szolgáló ráfordítások ismeretében aránytalanul alacsonyak. A társasági adózás adminisztrációs szabályai az utóbbi időben bevezetett változások (KATA) ellenére nagyvállalkozásokra szabottak, nincsenek tekintettel arra, hogy a hazai vállalkozások több mint négyötöde a mikro- és kisvállalkozás. Az összefoglalóan "különadóknak" nevezhető tételek sem maradhatnak fenn egy ésszerű rendszerben (és addig is első sorban a hitelezés károsultjainak megmentését, esetleg kártalanítását kell szolgálják.) Korszerűsítésre szorul az önkormányzati finanszírozás és a helyi közteherviselés rendszere, mint ahogy indokolt a központi és a helyi adóztatási jogosítványok közötti arányok alapos újragondolása is. Gazdaságpolitikánk korlátai és lehetőségei Magyarország mai gazdasági állapota is a rendszerváltozás során kialakult politikai döntési rendszer kudarca. Az ország eljutott arra a pontra, ahol a gazdasági problémák megoldása immár nagyrészt a politikai rendszeren és feltételeken múlik. A nemzetközi fizetési mérlegünket ma instabilitás jellemzi, és ez a gazdaságpolitika szabadságfokát erősen korlátozza. Az ország külső adóssághelyzete és nemzetközi fizetési mérlegének állapota a gazdaságpolitikai cselekvés egyik legfontosabb peremfeltétele. A magyar folyó fizetési mérleg egyenlege ideális esetben deficites, de a hangsúly a deficit mértékén van. Biztosítani kell a megfelelő ütemű hazai tőkefelhalmozást, ugyanakkor azt is, hogy az alkalmazott külföldi tőkének a gazdaság teljesítőképességéhez viszonyított aránya ne növekedjen túlzottan magas szintre. A külföldi tőke magas arányából következően a magyar gazdaságpolitika elemi érdeke, hogy a már itt lévő külföldi tőke hatékony működésének az államtól függő feltételeiről a hazai tulajdonú tőkével azonos színvonalon gondoskodjon - sőt az is, hogy a hazai tulajdonú tőke mellett további külföldi tőke bevonását is ösztönözze. Azonban az ország további tőkeimportja a közeljövőben csak mérsékelt ütemű lehet, amely az itt alkalmazott tőkeállomány gyarapodását még biztosítja, de a külföldi tartozások/GDP rátát érdemben tovább nem növeli, inkább mérsékli. A külföldi tartozások/GDP ráta gyors csökkentése ugyanis az optimálisnál jelentősen alacsonyabb gazdasági növekedéshez, végső soron a magyar gazdaság további lemaradásához vezetne. Az adósságot előnytelenebb típusú kötelezettségnek tartjuk, mint a szakmai tulajdonosok által termelő és szolgáltató vállalatokba közvetlen (részvény és tulajdonosi hitel) befektetéseket, mivel az adósság ára jellemzően a kölcsönadott tőke alkalmazásának hatékonyságától függetlenül fizetendő

23

kamat. (Ezzel szemben a közvetlen befektető viseli a hasznosítás felelősségét és kockázatát is.) A túlzott növekedési áldozat elkerülése érdekében kifejezetten célszerű az adósságot a lehető legnagyobb mértékben külföldi közvetlen befektetésekkel felváltani, nem pedig egyszerűen visszafizetni. Az ország pénzügyi stabilitásának további döntő kérdése, hogy képes-e Magyarország a külső finanszírozási szükségleteit megfelelő szinten, fenntartható módon kielégíteni. A mai helyzetben a bankrendszeren keresztül nyilvánvalóan nem, hiszen ott folyamatos és nagyarányú forráskivonás zajlik – a folyamat vége pedig még egyáltalán nem látható. Lehetőségként marad az állam további külföldi finanszírozása. A jövedelmi mérleg pozitív egyenlege érdemben mérsékli az ország rövidtávú finanszírozási nehézségeit, ezért a pénzügyi stabilitás szempontjából nagy jelentősége van. A jövedelmi mérleg többlete azonban a Magyarország által bevételezett EU- transzfereknek a GDP 3-4%-át kitevő éves többletének eredménye, ezért a velünk szemben indított túlzottdeficit-eljárás megszüntetésének, a bizonytalanság oldásának érdemi jelentősége van. Be kell látnunk, hogy az erősen nyitott magyar gazdaság konjunktúráját és pénzügyi körülményeit nagymértékben a külső környezet határozza meg. A külső kereslet és pénzügyi feltételek számottevő javulása pedig nem várható a közeljövőben, ezért helyzetünk jobbra fordulását csakis saját erőfeszítéseinktől remélhetjük. Gazdaságpolitikánknak a társadalmi békét és együttműködést gátló súlyos és igazságtalan egyenlőtlenségek enyhítésén, a komparatív előnyök kiaknázásán, természeti erőforrásaink megőrzésén és ésszerű kihasználásán, a társadalom versenyképességének érdemi javításán kell alapulnia. Ehhez hazai kézben lévő gazdaság fejlesztésére, tőkeellátottságának javítására, és különösen a „szociális gazdaság” – szövetkezeti és más közösségi befektetések és beruházások – ösztönzésére, különösen az élelmiszergazdaságunk és az energiaszektor rendbetételére szükséges komolyan figyelmet összpontosítanunk.5 Fenntartható fejlődés gazdasági növekedés révén, ahogy azt a neoliberális gazdaságpolitika szajkózta, nem lehetséges. Mielőbb változtatnunk kell jelenlegi trendjeinken, mert az eddig járt útnak nincsen folytatása. Az ember szellemi, fizikai, erkölcsi és egyéb kvalitásai ebben a szélesen értelmezett európai kultúrkörben egyre rosszabbak. A paradigmaváltás jegyében nem kisebb a feladatunk, mint a hangsúlyt visszahelyezni a kultúrára, erőforrásaink fenntartható igénybevételére, mert csak ez a megközelítés lehet egy új civilizáció alapja. Az új civilizáció sokkal kevésbé lesz technikai (inkább biotechnológiai) - és sokkal humánusabb kell legyen a mainál. Kulturálisan bővül inkább, s ezért fejlődni is tud – így az ember végre eljuthat oda, hogy az állandó minőségi javulás és fölemelkedés útját járhatja. Leginkább azonban az ipari társadalom szomorú tapasztalatain okulva nem engedi, hogy tárgyi-intézményi eszközei korlátlanul növekedve uralkodjanak az ember felett. Ehhez kell programot készíteni - megtartani, megőrizni a természeti, és alkalmassá tenni a társadalmi feltételeket. Helyünk a világban Az Európai Unió illetve a NATO jelentős mértékben megszabja nemzetközi kötelezettségeinek jellegét és szintereit is. Az ENSZ-ben aktívan kell jelen lennünk - már csak a globális éghajlati változások miatt is - és a NATO-tagságból származó szövetségesi kötelezettségünknek is eleget kell 5

A növekedési tényezők számbavétele ld. a 3. sz. melléklet

24

tennünk. A világ nyugalmának előmozdítása soha nem felesleges erőfeszítés, noha Magyarország önálló érdekérvényesítési képességei viszonylag szerények. Az EU egy új út keresésének és kimunkálásának idejét éli. Ha vezető államai és vezető elitje nem látja be, hogy az ellentétek kiegyenlítése a járható út a további integráció felé, akkor ezek az ellentmondások robbanáshoz is vezethetnek. Mi azokat az EU csoportokat támogatjuk, melyek az EU jövőjét az új tagok felzárkózásának elősegítésében, és az európai biztonságot nyújtó, szociálisan kiegyensúlyozott európai közösségben látják. A patrióta, unortodox gazdaságpolitika – amely jórészt a globális pénzügyi válság és a korábbi, hazai neoliberális gazdaságpolitika közös kényszereiből alakult - továbbá a kétharmados parlamenti többség diktálta törvényhozási visszásságok érthető módon váltották ki egyes nemzetközi politikai és gazdasági körök nyílt rosszallását. Az itthoni politikai erők egy része ugyanakkor elfogadhatatlan módon támadja és járatja le saját kormányunkat. A mindennapos többfrontos harc állandó védekezésre kényszerít, kevés lehetőséget adva szövetségesek szerzésére - noha erre, továbbá offenzív, megelőző külpolitikai lépésekre lenne szükség. Magyarországnak mindenkor a legáltalánosabb nemzeti érdeke, hogy az optimális külső feltételeket garantálja a nemzeti közösség egésze fejlődéséhez. A Duna-stratégiát ezért folytatni és támogatni kell, hiszen térségünk, Közép-kelet Európa felzárkóztatásáért és integrációjáért kontinentális és globális szinten is szövetségesek kellenek. Az együttműködés lehetőségi adottak, a várható előnyök pedig megkövetelik a konfliktusok számának csökkentését szomszédjainkkal. A feszültségek oldása azonban csak akkor lesz könnyebb, ha azt a kölcsönös előnyök, érdekek alapján meghatározott cselekvés segíti elő. Hogyan tovább? A Magyarországon kialakult politikai döntési rendszer mára a társadalom igényei helyett legfeljebb a politikusok egyéni érdekeinek felel meg - miközben rendre súlyos egyensúlyi zavarokat, nemzetgazdasági veszteségeket okoz. A szakmai tudást korlátozás nélkül felülírja a lojalitás, következményeként a józanészt egyre sűrűbben helyettesíti a hatalmi bornírtság, a személyi ügyekben pedig a hozzáértés helyett a brancson belüliség, az uram-bátyám kapcsolatok. A dolgok rendbetételének elemi feltétele a politikai keretek és kultúra átalakítása, a jogrend stabilitásának megteremtése, az alkotmányosság helyreállítása. A politikai rendszerben szükséges változtatások elveit, egy a mainál jobb, áttekinthetőbb társadalmi érdekegyeztetés és politikai döntési rendszer alapjait a dr. Szili Katalin által az Országgyűlés számára benyújtott alkotmányjavaslat írja le.6 Gazdaságpolitikájában - más politikai szervezetektől eltérően - a KÖZÖSSÉG nem számokba foglalt, éppen ezért jelszószerű növekedésre vonatkozó célokat fogalmaz meg a jövőre nézve, hanem azt a minőségi követelményt, hogy hazánk fejlődése a mindenkori egyensúlyi feltételek szigorú betartása mellett érje el az adott körülmények között lehetséges maximumot, vagyis az optimális ütemet. Az optimum elérésének útja a nemzeti stratégia kialakítása. Ennek kiindulási alapja az ország hosszú távú, a fenntartható fejlődés követelményeinek megfelelő, a várható világtrendekhez jól igazodó, és a bizonytalanságok miatt több változatban is testet öltő (a folyamatosan változó feltételekre reagáló) társadalompolitikai és gazdaságfejlesztési stratégiája.

6

ld. 4. sz. melléklet

25

Az újratervezés elemei - Létezik, és egyre erősödik a globalizáció: minden gazdaság és társadalom nyitott, globális a verseny. A globális kihívások mindenkit érintenek, de különböző mértékben, mert a globalizált világot nagyon eltérő erőviszonyok, versenyképességű szereplők és hatalmas (egyre növekvő) egyenlőtlenségek jellemzik. A viszonylag kisebb súlyú szereplők (és hazánk – minden eltérő vélekedéssel szemben – ebbe a kategóriába tartozik) érdekeinek érvényesítése racionális és minél szélesebb körű, elvi alapokon nyugvó szövetségi politikával lehetséges. - Minden mindennel összefügg: a globalizált világ szereplőit különféle (gazdasági, szociális, infrastrukturális és ökológiai) hálózatok szorosan összekapcsolják. Ennek következménye a hálózatos gazdaság és hálózatos társadalom, amelyben ha valaki kimarad (vagy kiszáll) a hálózatokból, az reménytelenül lemarad. Hazánk elsőrendű stratégiai érdeke, hogy részt vegyünk ezekben a hálózatokban, és ennek minden előnyét maximálisan kiaknázzuk. De ez azzal a követelménnyel is jár, hogy ne illúziókban éljünk: ismerjük a vonatkozó játékszabályokat. - Magyarország nyitott gazdaság és nyitott társadalom: hazánk minden mutató szerint a nemzetközi átlaghoz képest jóval kitettebb a globális változásoknak, ezért számunkra a bezárkózás, vagy az autarchiára (önellátásra) törekvés járhatatlan út. Ökológiai lábnyomunk mintegy négy Magyarországnyi – azaz jelenlegi fogyasztási színvonalunkhoz négy Magyarországnyi természeti erőforrásra van szükségünk. Ez felértékeli meglevő erőforrásaink fenntartható hasznosítását, illetve a pazarlás minden formájának a kiküszöbölését. - Átmeneti gazdaságban és társadalomban élünk: a legtöbb globális gazdasági és társadalmi mutató gyorsuló (exponenciális) változásokat jelez, ennek következtében fenntarthatósági paradigmaváltás küszöbén vagyunk. Amit most teszünk, az utódaink életét döntően meghatározza. Eddigi játékszabályaink (formális, azaz jogi szabályozásunk és informális szabályaink, azaz életvitelünk) teljes átalakítása szükséges. A gyorsuló változások előrevetítik azt is, hogy a múlt és a jövő kapcsolódása nem lesz folytonos, hanem ugrásszerű váltások várhatók. Olyan nemzetstratégiát kell követnünk, amely rugalmasan képes alkalmazkodni a nagyléptékű változásokhoz, és minél kevesebb kényszerpályát tartalmaz. - Társadalmi változások kezelése: a demográfiai változások előrevetítik, hogy ennek az évszázadnak a közepére a maitól teljesen eltérő összetételű népességgel kell számolnunk globálisan és földrajzi helyenként is. Az öregedő és egyre inkább multikulturálissá váló fejlettebb országoknak fel kell készülniük az ezzel járó kihívások kezelésére. Az alacsony (1,3 gyermek/család) hazai reprodukciós ráta alapján Magyarország lakossága 2040-2050-re kb. 8,5 millió fő lesz, ezen belül kb. 1,7 milliós roma népességgel. Ugyanakkor a nyugdíjasok aránya meghaladja az aktív népesség arányát. A képzett (globálisan piacképes) munkaerő mobilitása növekvő mértékű, és itthon maradásának (vagy visszajövetelének) alapfeltétele, hogy élhető országban versenyképes jövedelmi viszonyokat teremtsünk - Tudásgazdaság és tudástársadalom: a technikai fejlődés következtében egyre kevesebb ember fizikai erejére lesz igény a termelésben, és általában a munkaerőpiacon. Azok az egyének, szervezetek, térségek és nemzetgazdaságok lesznek versenyképesek (másként: nem szakadnak le), akik (amelyek) folyamatosan megújuló tudásra alapozzák tevékenységüket. A teljes hazai oktatási rendszer összehangolt működésének, valamint az innovációs rendszernek is ezt kell megalapoznia és szolgálnia. - Erőinket eddig nem az országunkat fenyegető valódi szakadékok eltüntetésére fordítottuk: Magyarországon a valódi szakadék nem a jobb és a baloldal között húzódik, mert ez a lakosság

26

értékrendjére vonatkozó felmérések alapján értelmezhetetlen – ez a megosztást célzó, mesterségesen keltett politikai hisztéria. A valódi fenyegetést azok a szakadékok hordozzák, amelyek a demokrácia és az autokrácia hívei, a szegények – gazdagok, a versenyképesek – versenyképtelenek, a vidék és a főváros, az együttműködésre hajlandók és arra képtelenek között húzódnak. Amelyek egyre szélesednek, és amelyeket érdemben eddig nem kezeltünk. Az egyes térségek, társadalmi rétegek közötti fenyegető egyenlőtlenségek csökkentésére hosszú távú stratégiai fejlesztési programok szükségesek. - Kétirányú építkezés – egyidejűleg felülről lefelé és alulról felfelé: Magyarországon az értékrend nemzetközi összehasonlításban igen sajátos - egyike vagyunk az együttműködésre legkevésbé hajlamos, a leginkább paternalista (államra hagyatkozó), legkevésbé innovatív és legpesszimistább országoknak. Ugyanakkor a nagy kihívásokra innovatív és sokszínű helyi válaszokra van szükség, amelyeket széleskörű helyi társadalmi összefogással lehet csak kidolgozni, megvalósítani. Ehhez pedig sokrétű együttműködés szükséges a helyi erők és az állami irányítás valamennyi szintje között. Mindennek megteremtése a következő időszak egyik legfontosabb feladata. - Élhető országhoz a tágabban értelmezett nemzeti vagyon újrateremtése szükséges: települési – térségi és országos szinten is ez a vagyon a rendelkezésre álló humán +gazdasági + természeti + társadalmi tőkéből áll. Ennek tekintélyes részét évtizedek alatt feléltük (pl. társadalmi tőke), más része most tűnik el (humán + gazdasági + természeti tőke), illetve rosszul gazdálkodunk vele (humán + természeti tőke). Térségenként más a felzárkózást / versenyképességet korlátozó szűk keresztmetszet – nincs egységes, központi megoldás („best practice”) – csak helyi jó megoldások („good practices”) révén teremthető meg a jól-lét alapja. Ehhez támogató partnernek kell lennie a mindenkori kormányzatnak. * Magyarországon az egymást váltó kormányok a rendszerváltás óta igen eltérően ítélték meg a problémák gyökerét és az ebből fakadó teendőket. Nincs illúziónk abban a tekintetben, hogy minderről megoszlanak a vélemények. De ha a fentieket elfogadjuk, rossz útra nem tévedhetünk. Mindezek konkrét kihívások rendszerszerű problémák, amelyekre konkrét rendszerszerű stratégiai válaszokat kell adni. Hibázunk, ha a kihívásokat nem egységes rendszerben, hanem egymástól függetlenül kezeljük. Szakítanunk kell az eddigi gyakorlattal, amely szerint ágazati és területi stratégiák tucatjai készültek különösebb összehangolás nélkül. A stratégia konkretizálásának eszköze a nemzetgazdasági terv. A Nemzeti Fejlesztési Programok ezt nem képesek helyettesíteni, hiszen nem többek, mint egymás mellé rakott, de egymással nem összehangolt, alulról, a különböző lobbi érdekek alapján felépült részelképzelések amelyekről azt sem tudni, hogy segítik-e egymást vagy inkább korlátozzák. A magyar gazdaságban kiemelkedő helyet kell elfoglalniuk azoknak az ágazatoknak, amelyek komparatív előnyöket biztosítanak, mint pl. a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a környezetvédelmi ipar, egészségügyi szolgáltatások, a turizmus. A tervnek magában kell foglalniuk a társadalmi és gazdasági fejlődés célrendszerét, a korlátozó és a meghatározó feltételeket, valamint a megoldás legésszerűbb eszközeit. Ekkora munkához biztosítani kell az intézményi feltételeket is, helyreállítva a tervezés társadalmi rangját.

27

SZEMLÉLETVÁLTÁS A SZAKPOLITIKÁKBAN

1. GAZDASÁGPOLITIKA Az államháztartás hiányát az Európai Unió által megkívánt 3%-os határon egyidejűleg biztosítva az elsődleges költségvetési egyenleg többletét és az mérsékelt ütemű csökkenését. A legfontosabb minőségi követelmény, hogy növekedése a mindenkori egyensúlyi feltételek szigorú betartása mellett körülmények között lehetséges maximumot, vagyis az optimális ütemet.

belül kell tartani, államadósság-ráta hazánk gazdasági érje el az adott

Az optimum elérésének útja a nemzeti stratégia elfogadása. Ennek kiindulási alapja az ország hosszú távú, a fenntartható fejlődés követelményeinek is megfelelő, de a várható világtrendekhez is igazodó, ezért több változatban testet öltő és a folyamatosan változó feltételekre reagáló társadalompolitikai és gazdaságfejlesztési stratégiája. A stratégia konkretizálásának eszköze a már említett nemzetgazdasági terv. A következő időszak egyik alapkérdése az export orientált fejlődés és a belső fogyasztás által indukált növekedés összhangjának megteremtése. Véget kell vetni annak a téves gyakorlatnak, amelyik az exportvezéreltséget és a belső fogyasztás bővülését egymás ellentéteként kezeli. Fordulatra van szükség a fejlesztéspolitikában. A külföldi tőke importjára alapozott és már megbukott „gazdaságfejlesztési” gyakorlatot fel kell váltani egy nemzetközi együttműködést vállaló, ám a hazai erőforrások racionálisabb hasznosítását biztosító fejlesztéspolitikával. Ennek egyik fontos eleme a KKV szektor tudatos fejlesztése, a másik pedig az ágazati prioritások átrajzolása. A KKV szektor fejlesztését illetően eljött az ideje a duális gazdasági szerkezet meghaladásának. Fel kell oldani azt az ellentmondást, hogy a GDP és az export döntő részét azok az általában magas technológiai színvonalat képviselő külföldi tőkével működő cégek produkálják, amelyek elsősorban az anyacégek függvényei - ezért a magyar szabályozási feltételekre jórészt immunisak - miközben a foglalkoztatás kétharmadának terhe a zömmel magyar kis és közepes vállatok vállán nyugszik. Ebben a körben nem egyszerűen adótechnikai, hanem javarészt az adminisztratív előírások egyszerűsítésében és a szervezési ismeretek elterjesztésében megnyilvánuló lépésekre (pl. a fejlődni képes cégek esetében kihelyezett szakértők átmeneti alkalmazásával, ellenőrzött tőkeemelés formájában) van szükség. A fejlesztéspolitikai fordulat másik lényeges eleme az ágazati prioritások átrajzolása. A tudás és egészség alapú társadalom a „humán tőke” gyarapodását szolgáló befektetések növelését, a természeti adottságok és infrastruktúra kapacitások tudatosabb hasznosítását, s ennek részeként a közüzemi hálózatos szolgáltatások határozott állami felügyelet alá vonását igénylik. Elő kell segíteni a magyar tulajdonosi réteg megerősödését. Ehhez állami szervezésben végrehajtott nagy- és középméretű beruházások is kellenek. Ki kell dolgozni egy adósságcsere programot. Az államadósságot a lakosságra konvertálva a még lehetséges privatizáció révén fel kell gyorsítani a magyar tulajdonosi kör megerősödését. Azonos jogokat a magyar és külföldi beruházóknak! Újra kell gondolni a külföldi tőke számára szinte kritikátlanul nyújtott befektetési kedvezményeket

28

Az uniós források felhasználásában előnyt kell adni a gazdaságfejlesztési programoknak, s ezen belül is a kis- és középvállalkozásoknak, a döntően a nagyvállalati körre kialakított adminisztratív terhek látványos csökkentésével. Újra kell gondolni a kkv-k számára előírt, esetenként teljesíthetetlen, ráadásul ésszerűtlen pályázati feltételeket. A költségvetési politika részben makrogazdasági, részben gazdaságszerkezeti és társadalompolitikai jelentőségű politikai eszköz, Az államháztartás rendbetételéhez nem kerülhető el egy, a teljes költségvetési szférára kiterjedő átvilágítás, és ennek alapján a funkciók és szervezetek újrarendezése. Mára a költségvetési intézmények olyan szövevényes rendszere alakult ki, amelyben követhetetlenek a döntési és pénzügyi folyamatok, ennél fogva gyakorlatilag ellenőrizhetetlen az előirányzatok tervezésének és a költségvetések végrehajtásának menete. Az előbbire épülve végre tisztességesen végre kell hajtani az államháztartás legalább 30 éve húzódó reformját.. Reformon azonban nem a politikailag elszíneződő újraszerkesztést, hanem az államháztartás körébe tartozó egyes alrendszerek működési mechanizmusát meghatározó elvek megváltoztatását értjük, amelynek révén a rendszer hatékonyabban, célszerűbben, takarékosabban (nem pazarlóan), a szolgáltatást igénybe vevők részére pedig olajozottabban, jobb ellátást biztosítva működik. Átgondolt, a legkisebb részleteket illetően is jól előkészített, széleskörű társadalmi párbeszédre épülő munka végső fázisa lehet egy a társadalom által is tolerált váltássorozat. Az állami költségvetés gazdálkodási fegyelme sok ponton kifogásolható. A költségvetés végrehajtásában az előirányzatok felhasználásánál a Nemzetgazdasági Minisztériumnak (pontosabban az újra önállóvá váló Pénzügyminisztériumnak) vissza kell kapnia teljes egyetértési és ellenőrzési jogkörét. A kincstár hatáskörét ki kell terjeszteni a teljes államháztartási pénzforgalomra. A nyilvánosság és átláthatóság alapkövetelmény az állami döntések rendszerében, de a politika színterén is! A nagyberuházásoknál. és a közbeszerzéseknél szinte mindenhol kimutatható indokolatlan többletköltségek tisztességes kormányzati tervezés és ellenőrzés mellett elkerülhetők. Ennek megfelelően meg kell szüntetni a közbeszerzési törvény hiányosságait, s szigorú felelősségre vonást kell alkalmazni a szabályok megszegőivel szemben. Az adórendszer fejlesztése nem lehet rögtönzések tárgya. Ki kell dolgozni egy átfogó adómodernizációs programot (adóreformra nincs szükség). A közteherviselési rendszer modernizációjának egyidejűleg kell szolgálnia az államháztartás biztonságos finanszírozását, az adó- és járulékterhek arányosabb elosztását, valamint minimalizálni kell a versenyszektorban érzékelhető „teljesítményfékező” hatást. Meg kell szüntetni a profitokat és fejlesztéseket érintő töredezettséget, a rengeteg kivételt, kedvezményt, és azt a bizonytalanságot, ami a szinte folytonos, ötletszerű változtatásokból következik. Helyzetünk ismeretében a GDP arányos adó- és járulékterhelés csak lassan mérsékelhető, ám a strukturális átalakítás előtt szabad az út: -

fokozatosan enyhíteni kell a válságadók és a bankadó mértékén. A monopolhelyzetekből származó extraprofitok és az országból illegálisan kiszivattyúzott jövedelmek lecsapolására az európai jogrendbe illeszkedő, de kíméletlen, a cél eléréséhez adekvát módon alkalmazkodó szabályozási és ellenőrzési eszközök bevetésére van szükség. Ezek hatékonyságától függően mérsékelhetők a különadók.

-

a munkára épülő járulékterheket — részben a versenyképesség javítása, részben a foglalkoztatottság növelése, részben az informális szektor visszaszorítása érdekében — mérsékelni kell mind a foglalkoztatók, mind a foglalkoztatottak oldalán;

29

-

a 25 százalékos normál ÁFA kulcsot – részben a nemzetközi elszámolások egyenlegének javítása, részben a belső kereslet élénkítése érdekében – a nem túl távoli jövőben mérsékelni kell;

-

a munkára épülő terhek mérséklése, illetve a normál ÁFA kulcs csökkentése miatt kieső bevételeket részben a környezetterhelő tevékenységek markánsabb adóztatásával, részben a jövedéki adók emelésével lehet pótolni;

-

a nagyvállalkozásokra szabott normál kulcsú társasági adó mellett – nemzetközi gyakorlathoz igazodóan — meg kell tartani a kkv szektort érintő kedvezményes kulcsot;

-

a személyi jövedelemadózásban vissza kell térni a többkulcsos progresszív adóztatásra, de elkerülve a korábbi megoldásnak azt a súlyos hibáját, hogy már az átlagos jövedelmeket is a legmagasabb teher sújtotta. Az adómodernizáció keretében újra kell gondolni a központi és az önkormányzati adóztatás közötti arányokat;

-

a tranzakciós illetéket, a távközlés utáni adót felül kell vizsgálni,

-

vagyon illetve ingatlanadóra nincs szükség, szakmailag értelmezhetetlen: jövedelmet termelni nem képes eszközt megadóztatni értelmetlenség.

A közteherviselés modernizációja keretében gondoskodni kell a közteherviselési szabályok kiszámíthatóságáról, következetességéről és az eljárási szabályok lehetséges egyszerűsítéséről. Az ellenőrzési szervezet megerősítésével is el kell érni, hogy a tényleges adóbefizetések legalább a nemzetközileg elfogadható szintig megközelítsék a potenciális adóbevételeket - azaz tisztuljon a fekete- ill. szürkegazdaság és így mérséklődjön az átlagos adóterhelés. Másoldalról pedig, hogy az adóhatóság működése mindenben megfeleljen az alkotmányosság követelményeinek. Az államháztartást érintő változásokat átalakítását egy új államháztartási törvénynek kell megszabnia, amelyben helyet kap a diagnózis alapú finanszírozás lehetősége! Ami a monetáris politikát illeti, el kell érni, hogy a jegybank az Országgyűlés érdemi ellenőrzése alá kerüljön. A monetáris politika elmúlt években elkövetett hibái mélyítették a gazdasági válságot, ráadásul teljesen beszűkítették saját mozgásterét is. Ideje átgondolni, hogy a gazdaság dinamizálása érdekében hogyan lehet enyhíteni az egyoldalú inflációellenességen. A bankrendszerben külön kell választani a kereskedelmi banki és tőkepiaci működést. A kereskedelmi bankok tagadhatatlan egyoldalú erőfölényét a vállalkozókkal és a lakossággal szemben a mainál sokkal szigorúbb állami szabályokkal és felügyeleti tevékenységgel kell ellensúlyozni, a banki magatartás-kódex nem elegendő. A helyes megoldás a kötelező viselkedési szabályok törvényes keretbe – mint pl. a fogyasztóvédelmi törvénybe – foglalása, ami biztosítja a megszegésük szankcionálását. Egyidejűleg abba kell hagyni a bankellenes kormányzati retorikát, a kormányzatnak ki kell egyeznie a bankszektorral a működési feltételek mindkét felet kielégítő szabályairól, biztosítva, hogy a hitelpiac végre hozzájárul a gazdaság teljesítményének javulásához. A devizahitelesek problémáinak megoldására komplex jogszabályi és intézményi háttér jóváhagyása szükséges… Az euró bevezetése csak akkor időszerű, ha az gazdaságilag előnyös hazánk számára.

30

Tekintve, hogy az euro, mint európai közös valuta és a mögötte működő pénzügyi mechanizmusrendszer automatizmus-szerűen a régión belüli legfejlettebb országokba szívja át a jövedelmeket a fejletlenebbektől, hazánknak csak akkor szabad belépnie az euro-zónába, amikor eléri azt a fejlettségi szintet, amelyen ennek a nem kívánatos jövedelemtranszfernek a kockázata minimálisra korlátozható. Ez azt jelenti, hogy nem céldátumot kell kitűzni, hanem a minőségi cél teljesítéséhez kell kötni a döntést. AZ ERM2-höz egyelőre nem célszerű csatlakozni, mert ezzel megszűnne a magyar jegybank szuverenitása, s ezzel lehetősége a kedvezőtlen valutapiaci hatások kivédésére. Természetes, hogy alapvetően a külső feltételek determinálják azt a mozgásteret, amelyen belül a magyar gazdaság- (és társadalom-) politikának meg kell oldania az egyensúlyteremtés és a növekedés összhangját úgy, hogy erőforrásainkkal is a jövő generációk érdekét is figyelembe véve gondolkodjunk.

2. TÁRSADALOMPOLITIKA Jóllehet az elfogadott Alaptörvény nem használ ilyen fogalmat (gyakorlatilag megszüntethetővé tette az un. társadalmi juttatásokat), a KÖZÖSSÉG – elkészített alkotmánytervezetével összhangban – ezeket továbbra is létezőknek tekinti, és szükségesnek tartja a hozzájuk kapcsolódó jogosultságokat visszaépíteni az Alaptörvénybe. Nevezetesen azt a szociális minimumot kívánjuk megfogalmazni, amely keretében rögzítjük, a társadalom tagjai milyen szinten vállalnak felelősséget egymásért. Ezért fogalmaztuk meg - figyelemmel a XXI. sz. követelményeire - a lakhatáshoz, a lakhatás biztonságához a munkához, a munka biztonságához fűződő alapvető jogokat.

SZOCIÁLIS JUTTATÁSOK Az EU statisztikai rendszerében a szociális támogatási rendszer nyolc elemből áll: öregségi ellátás egészségügyi ellátások, rokkantsági ellátás, hátrahagyottak támogatása, család- és gyermekellátás, a munkanélküliség, a lakhatás és a máshová nem sorolható kirekesztés elleni fellépés. Alapelv, hogy a juttatásoknak az önhibájukon kívüli okokból nehéz helyzetbe kerülő embereket és családokat kell támogatniuk, illetve a család- és gyermekellátás esetében elő kell segíteniük a népesedéspolitikai célok megvalósulását. Néhány kiemelten fontos elem: -

-

-

-

a közmunkaprogram helyének és szerepének újragondolása elodázhatatlan, különös tekintettel azokra, akik iskolai végzettség hiányában nem tudnak a nyílt munkaerőpiacon munkát találni; a legkisebb öregségi nyugdíj felemelése soron kívül. 2007-től az összeg nem emelkedett, 28.500 Ft. Ez azért is elengedhetetlen, mert a törvény alapján ezen összeghez viszonyítva számolják az összes segély mértékét; a hajléktalan ellátás és a közmunkaprogram visszahelyezése azonnali hatállyal a szociális ágazathoz a Belügyminisztériumtól, s ezzel egyidejűleg mindkét csoport kriminalizálásának megszüntetése; a szociális törvény egyes fejezeteinek harmonizálása elsősorban a magáncsődöt szabályozó illetve az ahhoz tartozó végrehajtási törvénnyel, mert e nélkül maga a magáncsőd intézménye sem lehet kellő hatásfokú;

31

-

a részmunkaidős, és a távfoglalkoztatás újragondolása az informatika világának megfelelően; az iskolai, óvodai étkeztetés növelése és finanszírozása tankönyv-támogatási rend átalakítása, a lakhatási és a munkahelyhez való jog kialakítása az alkotmány-felfogásunkból levezetve; a szociális szövetkezetek nagyobb szerepének megszervezése; a költségvetésben külön keret biztosítása azon családok részére, ahol fogyatékkal élő gyermeket nevelnek. Szükség esetén olyan szervezet minisztérium alá rendelése törvényi szabályozással, amelytől segítséget és támogatást kérhetnek annak megelőzésére, hogy olyan családok kerüljenek utcára, ahol egy, vagy több fogyatékkal élő gyermeket nevelnek nehéz körülmények között,

NYUGDÍJRENDSZER A mai felosztó-kirovó rendszer egykét évtizedig fenntartható, de a várható demográfiai folyamatok kényszerré teszik a későbbi módosítást. Hosszú távon arra kellene törekedni, hogy kialakuljon egy állampolgári alapon járó minimális juttatásból, egy az életkeresetekkel mainál sokkal degresszívebb módon arányban álló és egy, a mainál jóval nagyobb súlyt adó, sőt az időskori életlehetőségeket alapvetően meghatározó önkéntes megtakarításokból felépülő háromelemes rendszer. Egyidejűleg az egyének számára a mainál lényegesen követhetőbbé kell tenni a várható nyugdíj kalkulációját, aminek feltétele az egyéni (nyugdíj) számla megteremtése. Bármilyen változás csak olyan időhorizonton, olyan ütemezéssel (adott esetben több tíz éves előretartással) társadalmi párbeszéd után vezethető be, hogy az érintetteknek érdemben módjuk legyen a maihoz képest bekövetkező változásokra való felkészülésre, számukra kiszámítható legyen a jövő. Újra kell gondolni a rokkant nyugdíjak területén végrehajtott módosításokat, a helyenként embertelennek tetsző kiszorítósdinak ható megoldások végrehajtását meg kell szüntetni. Nincs szükség általános revízióra az un. korkedvezményes nyugdíjak esetében, szerzett jogokat elvenni , és a visszamenőleges hatállyal alkotott jogszabályok végrehatását fel kell függeszteni. A rokkant és korkedvezményes nyugdíjak revíziója a jövőre nézve szükséges.

EGÉSZSÉGÜGY 23 éve minden politikai erő megígérte a rossz és romló állapotú egészségügyi ellátás javítását, a rendszer anyagilag hatékonyabbá tételét, ugyanakkor a rendszer egyre rosszabb, kiszámíthatatlanabb lett. Az intézkedések nem rendszerszerűek voltak, a döntések ötletelés útján születtek. A rendszer problémái, megoldási javaslataink 1.

A finanszírozás hatékonyságának teljes figyelmen kívül hagyása, finanszírozás merevsége. Az egészségügyben az államnak van elsődleges feladata, de annak működése során a szereplőknek együtt kell működnie. Ehhez nem csak állami feladatellátásra, hanem teljes társadalmi szemléletváltásra van szükség. Egyik helyen alulfinanszírozottság, másik oldalon pazarlás tapasztalható. A teljesítményfinanszírozás az elmúlt húsz év alatt több változáson ment át, azonban mindvégig megfigyelhető volt, hogy az intézmények – a finanszírozás közvetlen

32

teljesítményfüggő jellege miatt - folyamatosan törekszenek az ellátott esetek számának, valamint az ún. esetösszetétel-indexnek (case-mix index, CMI) a növelésére. Következtetés az, hogy alapjaiban kell a finanszírozási rendszert az új, hatékony ellátórendszerhez igazítani, s ezt a statikus, szakmai alapokat és rugalmasságot nélkülöző finanszírozási rendszert fel kell váltania az esetfinanszírozással rendkívül magas szintű ellenőrzési rendszer megteremtésével. 2.

Az országban egyenlőtlenül kiépített ellátó rendszer. Sok helyen sűrűn elhelyezkedő túlellátottság, máshol távollévő, nehezen megközelíthető ellátó hely. Ez a legnehezebb feladat. Évtizedek alatt kialakult, megcsontosodott hitbizományok jellemzik az intézmények fennállását. Nagy hátrányban van a vidék. Nem vitás, hogy Budapesten be kell zárni intézményeket, a megmaradókat pedig hatékonyabb működésre kell ösztönözni. Vidéken mind az ellátás minőségét, mind személyzet színvonalát emelni kell, a betegekhez közelebb kell hozni az ellátás helyét. Egyúttal ki kell alakítani a bizalmat a betegben a vidéki személyzet iránt. (Gyakran azért mennek Budapestre gyógyíttatni magukat a betegek, mert nem bíznak a hazai orvosaikban.)

3.

Betegség megelőzésre irányuló rendszer hiánya. Az egészségügy színvonalának emelésében a betegeknek is dolga van. Az egészségre ártalmas szenvedélyek, a tünetek figyelmen kívül hagyása, a nagy szellemi és fizikai megterhelést jelentő munkavégzés mind-mind halmozza a betegség előfordulásának esélyét. Ezért sokkal hatékonyabb felvilágosító, egészséges életmódra nevelő munka kell már az óvodától egészen az időseket ellátó intézményekig.

4.

Zavaros betegirányítás. A betegnek a gyógyító személyzethez jutása számtalan lépés után valósulhat meg indokolatlanul túlzott adminisztrációval és időveszteséggel. Egészségstatisztikai adatok alapján pontosan meghatározható,, hogy mely területre milyen ellátórendszer szükséges, úgy, hogy a beteg a lehető legrövidebb idő alatt a legkisebb idő és energia befektetéssel eljusson a betegellátó intézményhez. Teljesen újra kell gondolni ezt a beutalási rendszert. Végcélunk az, hogy a TB ellátási joggal rendelkező beteg tüneteinek keletkezése után telefon útján egy magas szinten kialakított diszpécser rendszer felállításával - nem akut vagy életveszély esetén - legkésőbb másnap a diagnózis felállításához szükséges szakorvossal a lehető legrövidebb út megtétele mellett találkozhasson, s azt követően a vizsgálatok valamint a kezelés mikéntjének döntése három napon belül megtörténhessen.

5.

Egészségügyi dolgozóhiány, az egészségügyi pálya utánpótlásában komoly nehézségek Az egészségügyi munka nem csak foglalkozás, hanem életforma. Folyamatos szolgálat egy életen át, mindig kiszámíthatatlan következő pillanatokkal. Minthogy az egészség a legnagyobb kincse az emberiségnek, ezt a problémahalmazt átmenetileg akár magasabb ráfordítással, de meg kell oldani. Az akadályozó tényezőket pedig ki kell iktatni a rendszerből. 6.

Paraszolvencia felszámolhatatlansága A jövedelemszint emelkedése kialakíthat egy új etikai rendszert, amelynek megsértése következményekkel járhat. A rendszerben ma is benne van a pénz. Egyrészről rendkívül sok felesleges infrastruktúrát tart fenn a rendszer, amely megszüntetésével forrás szabadul fel. Meg kell vizsgálni az igénybe vett áruk és szolgáltatások árát, amelyek indokolatlanul magasak, ártárgyalásokkal komoly megtakarítást lehet elérni. (Persze nem a gazdasági igazgatókra kell ezt bízni és az OEP rendszeréből is ki kell szűrni a korrupt ártárgyalókat.)

33

OKTATÁSPOLITIKA A cél: tanítani és megtanítani. Az oktató-nevelő munkában szemléletváltásra van szükség. Vége a kréta és a beszéd hatalmának, az egyirányú eszmefuttatásoknak, az „iskolán át a munkába” sémának. A multimédia, a számítástechnika, stb. új lehetőségeit kínálják a tudás átadásához és megszerzéséhez. A pedagógus motivál, fejleszt, ellenőriz. A tanítás-tanulás folyamatában a cselekvésre helyeződjön a hangsúly. A tanulás tapasztalatszerzés során valósul meg: a tanulók gyakorlati cselekvés útján ismerkedjenek meg a világ dolgaival. A 70-es évek végéig az általános iskolában olyan alapismereteket tanítottak, amelyek megalapozták a későbbi tanulmányokat. Nem volt gond az olvasással, a szövegértéssel, az elemi matematikai ismeretekkel A középiskola valóban előkészítette az egyetemi tanulmányokat. Az egyetemekre olyan fiatalok jelentkeztek, akik az egyetemi képzéshez megfelelő ismeretekkel rendelkeztek, volt mire építeni. A felvételi megoldotta, hogy a jók közül csak a legjobbak kezdhessék meg a tanulmányokat. Az oktatás és nevelés NEMZETI ÜGY, amelyet nem lehet a társadalmi egyetértés nélkül megvalósítani. Egy oktatási nevelési program megvalósítása legalább 10 év, s ha állandóan változtatják, akkor bizonytalanná válik az egész rendszer. A képző intézmények heterogének. Pedagógusképzés több mint harminc helyen folyik. Ennyi intézményre nincs szükség. Szigorítani kell az akkreditációt úgy az állami, mint egyházi intézményeknél s rendszeressé tenni az eredményesség vizsgálatát. A finanszírozás kérdése vitatható, mert egyetlen oktatási formában sincs kihasználva a felzárkóztatásra fordítható összeg. Feladatok: -

-

Oktatási Minisztérium felállítása, a létrejött járási tankerületek szerepének, helyének tisztázása (ügyrend, együttműködés az önkormányzatokkal stb.), a pedagógiai intézetek és kutató intézetek nagyobb támogatása, a pedagógus bérezés és életpálya modell kidolgozása, az OKJ-s tanfolyamok munkájának felülvizsgálata, a nyelviskolák felülvizsgálata (az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy középfokú nyelvvizsgát végzett, nem tud külföldi cégnél munkát vállalni, mert nyelvtudása nem felel meg, a szülőket őszintén tájékoztatni a valós helyzetről, s az őszinte igazság elmondásával rádöbbenteni őket a való helyzetre, ismeretközpontúság, mennyiségi szemlélet a minőségi szemlélet helyett, helyi problémákra, helyben adható gyors, hatékony válaszok adása, valódi pedagógusi életpálya modell, a tananyag központúság helyett ismeret átadás, készség megszerzése, a kiemelkedően nagy tapasztalattal rendelkező nevelők benntartása a rendszerben, az alsó tagozat első két osztályában az egész napos iskola bevezetése javasolt, az egyszintű érettségi visszaállítása, szakmunkásképzés rendszerének kialakítása, szakképzés megerősítése, ingyenes oktatást!

34

A KLIK olyan nagyszámú intézmény ellenőrzését végzi, amely gyakorlatilag átláthatatlan munka elé állítja. Az eddig helyi (intézményi vagy önkormányzati) döntések most egy olyan intézményben dőlnek el, amelynek nincs megfelelő információja egy-egy intézményről. Mindössze egy „plusz kört” iktattak be az oktatási rendszerbe, amely nem hatékonyabbá, hanem drágábbá teszi az oktatási rendszert. Nem beszélve arról, hogy a gazdasági-pénzügyi döntések is a KLIK kezében vannak. Mindezzel csorbul az intézményi önkormányzatiság és az intézményi autonómia. Az igazgatók jogköre is csorbul, akik pedig leginkább ismerik intézményük sajátos problémáit. Mivel a legsúlyosabban, halmozottan sérült gyermekek egyéni tanmenetet, személyre szabott foglalkozásokat és igen nagy létszámú szakembergárdát igényelnek, az ellátásukra vállalkozók között sok a civil szervezet is. Fenntartótól függetlenül nagy nehézséget jelent, hogy közel ugyanolyan finanszírozási feltételek mellett kell nyújtani e sokkal komplexebb, több foglalkozást magában foglaló szolgáltatást, mint a lényegesen kevesebb óraszámot előíró fejlesztő felkészítés esetében. Emellett a súlyos állapotú gyermekek – akik nem tudnak magukról gondoskodni, nem tudnak vagy csak korlátozottan mozogni, nem tudják magukat kifejezni stb. – ellátásához sok speciális szakemberre van szükség.

KULTÚRA ÉS KÖZMŰVELŐDÉS A magyar kultúrában és közművelődésben, nem kell bármit is feltétlenül bezárni vagy megszüntetni, hanem a meglévő adottságokat, bázisokat kell új útra segíteni. A magyarországi kultúra és közművelődés jelenleg átpolitizált. A kultúra és közművelődés döntéshozó rendszerében a politikai döntéshozók lényegesen többször annyian vannak, mint maga az a szakmai stáb, amelyik segíti e két terület és a hivatalok közötti együttműködést. E mellett a másik adottság, hogy a piac kicsi. Ha csak az elérhető, hogy a vásárlóképes piac megnyíljon és a túlpolitizáltság megszűnjön, a jelenleg a költségvetésből a kultúrának és közművelődésnek nyújtott támogatásokkal jelentősen jobb, minőségében más kultúrélethez és közművelődéshez juthatunk el. A tapasztalatok szerint (a kulturális élet bármely területén) a pályázatok eredményei általában a kiírók részéről előre elhatározott eredményűek. Mivel e kiválasztási rendszert a gyakorlat lejáratta, szükségtelen fenntartani. A tehetség és a képesség egyértelműen látható azokban a szakmai közösségekben, ahol az adott területen tevékenykednek a szakemberek. A fenntartó az intézmények egy jelentős részének olyan bevételi kötelezettséget ír elő a fenntartó, amely elvárás eleve meghatározza tevékenységének minőségét. Többnyire a nagyobb bevételt hozó könnyed, szélesebb társadalmi rétegeket vonzó programokat várják el, semmint, hogy a társadalom kulturális nevelését állítatnák a tevékenység középpontjába. Ugyanakkor a megszerzett bevétel és az intézmény fenntartói finanszírozása között alig van összefüggés, mint ahogy a közművelődésben tevékenykedők munkája és bére között sem. A támogatások jelentős részben nem minőségi szemléletűek, hanem adminisztratívak, mértékük sem igazodik a tényleges szükségletekés a megszerzett bevétel közötti különbséghez. A rendszer működése javarészt, annak köszönhető, hogy a könyvtárak, levéltárak, művelődési házak kiszolgáló személyzete tartja fenn áldozatos munkájával a rendszert. A múzeumok fenntartói végtelenül vegyes képet mutatnak. A fenntartók egy része, a bevételszerzésre koncentrál, az intézmény tisztelete és nevelő jellege nem kap kellő figyelmet. A fenntartók politikai vezetőinek sűrű változásai miatti gyakori követelmény-módosulásokat ők a többnyire történelmi távlatokban gondolkozó muzeológusok nem igen tudják követni, ami. viszont

35

gyakran az állásukba kerül.

Javaslataink a kultúra és közművelődés területén: -

-

-

-

-

Helyre kell állítani a fenntartók politika mentességét. A jelenlegi vertikális rendszer tagoltságának egyszerűsítése. A kulturális és közművelődési intézményeknek szakmailag hatékony, szabályozott fenntartói tevékenységet kell folytatniuk, és a vezetői pályázati rendszer megszüntetése mellett a szakmai alapokon nyugvó, egyéni felelősséget feltételező kinevezési rendszerre kell áttérniük. A média képviselőivel állandó szakmai egyeztetési fórumot kell létre hozni azért, hogy a minőségi kultúra megfelelő súllyal jelenjen meg a média minden területén. Szükség esetén a médiatörvényt e cél elérése érdekében módosítani kell. A fiatal művészek társadalmi megismertetésére átfogó program megalkotása szükséges. Az megteremtése érdekében állami kulturális támogatás rendszerét úgy kell átalakítani, hogy az alkotó és a felhasználó közvetlen kapcsolata segítse elő a különböző társadalmi státusú fogyasztók „vásárlóerővé” válását. A filmgyártás támogatásából ki kell vonulnia a magyar államnak mindaddig, amíg abban teljesen tiszta viszonyok nem alakulnak ki. Ezt követően pedig az alkotók felől alulról jövő kezdeményezéssel lehet lépésről lépésre értékszemlélettel megteremteni az új állami támogatási rendszert. Vissza kell állítani a múzeumok, közgyűjtemények tényleges költségvetési szükségleteihez igazodó költségvetési támogatását. Ki kell alakítani az oktatási és művészeti intézmények tiszta, átlátható alapon támogatott együttműködési rendjét, a résztvevők és az Ország kulturális felemelkedése érdekében. Segíteni kell egy új átlátható mecenatúra rendszer kialakítását. A beruházások bekerülésének összegének 1 ezrelékét kortárs művészek támogatására kell felhasználni

VIDÉK - és AGRÁRPOLITIKA Át kell értékelnünk a vidékkel, a mezőgazdasággal kapcsolatos elképzeléseinket és elvárásainkat. A fenntartható jövő szempontjából fontos, hogy a termőföldet mindenütt arra és olyan intenzitással használjuk, amire az a legalkalmasabb, amit képes károsodás nélkül elviselni. A föld használata a jövőben nem múlhat kizárólag a tulajdonos szándékán, vagy a vak piaci törvények akaratán. A vidéki térségek adják Magyarország területének kétharmadát (ez az EU átlag 3,5-szöröse!), és itt él a magyar lakosság egyharmada. A mezőgazdaság jelentőségét az adja, hogy a hazai kistérségek egyharmadában a mezőgazdaság nyújtja az egyetlen munkalehetőséget, alig folyik más típusú gazdasági tevékenység. A települések több mint 90%-a falu, és e körben már a 70%-ot is meghaladja az inaktív népesség aránya. A munkanélküliség az országos átlag kétszerese – ezekből az összefüggésekből adódik, hogy az agrárágazat helyzete és foglalkoztatási kilátásai meghatározóak az egész vidéki népesség számára. Ez a tény azonban rendszeresen tévútra visz a vidék fejlesztésével kapcsolatos gondolkodásban. A két jellemző tévedés: „Ha megoldjuk a mezőgazdasági problémákat – rendben lesz a vidék is!”; „A mezőgazdaság nehézségeit és a vidék válságát, (szociális, kulturális, gazdasági gondjait) csak külön lehet orvosolni!” – vagyis szűkíteni kell az agrárágazat felelősségét, mérsékelni a terheit.

36

Az EU- csatlakozáskor még regisztrált 960 ezer mezőgazdasági egység közül 10 % volt „versenyképes˝ (árutermelésből megélni képes) gazdaság, 30 % az önellátáson túl kismértékben piacra is termelt, tehát rendelkezett kiegészítő jövedelemmel, és 60 % kizárólag az önellátását biztosította mezőgazdasági tevékenységével. A birtokszerkezet elaprózódott, a földtulajdonosok száma mintegy 2 millió volt. A tulajdonosi kör jelentős része kora, élethelyzete vagy birtokmérete miatt már akkor nem látott jövőt a mezőgazdaságban, legfeljebb abban volt érdekelt, hogy jobb áron váljon meg földtulajdonától. A politika a legutóbbi időkig e négy – nagyon eltérő agrárpotenciállal rendelkező – réteg (kisgazdálkodók, volt birtokosok, nagyüzemek, mezőgazdasági munkavállalók) érdekeiből legfeljebb kettővel-kettővel számolt. Hogy mikor melyik kettővel, és milyen megfontolásból, az a politikai kurzusoktól függött. (Következményeként folyamatosan szűkül a potens szereplők száma.) Nem meglepő, hogy a fejleményeket meglehetős ellenszenvvel követő magyar társadalom máig nem értette meg, hogy változó világunkban -

a vidéki térség már nem csupán a mezőgazdasági termelés színtere, hanem az egyre értékesebbé váló biológiai és társadalmi lét terepe, a táj, a természeti környezet a társadalmi elvárásoknak megfelelő szinten már csak okszerű mezőgazdálkodással tartható fenn ehhez szakszerűen gazdálkodó, professzionálisan mezőgazdasággal foglalkozó emberek kellenek a végzetesen meggyengült vidéki közösségeket kifejezetten becsülni és támogatni kell, mert nélkülük nincs kibontakozás.

Lényeges körülmény, hogy a vidék talpra állásához szükséges közösségi aktivitás demográfiai okokból spontán már nem állhat elő. Ehhez komoly össztársadalmi erőfeszítés kell, és elengedhetetlen a városi lakosság figyelme, érdekeltségének tudatosítása. Fenntarthatatlan a jövőben az a szemlélet is, hogy a mezőgazdaságban más feladat nincs, mint hatékony és jövedelmező termelés. Az élelmiszer, takarmány és ipari alapanyagok előállítása mellett új feladatokra is koncentrálni kell. Ezek közül a legfontosabbak: -

fogyasztási és szolgáltatási lehetőségek kihasználása, a hozzájuk kapcsolódó a környezet-, természet- és tájvédelmi funkciók ellátása,

A teendő: fenntartható mezőgazdálkodásra – majd valódi „értékfenntartó” gazdálkodásra áttérni -

közjavak előállításaként elismerni (és úgy is honorálni!) a tájfenntartást, tekintve, hogy az egész társadalom egyetemes érdekeit szolgálja segíteni kell, hogy a vidéki térségek a növekvő jelentőségű népességmegtartó, társadalmi, kulturális és környezetstabilizáló feladataikat is képesek legyenek ellátni el kell ismerni a piactól részben függetlenítő tájfenntartási és vidékfejlesztési támogatások létjogosultságát támogatni kell a kulturális értékek újratermelését.

Termelni – de megőrizni a termőföldet, a tájat – s benne a kultúráját újratermelni képes közösségeket – az embert is!

37

E felfogás megvalósulásának feltételei: -

a tágabb közösség érdekeire tekintettel tevékenykedő gazdálkodók helyi társadalom közreműködése és érdekeltsége olyan fenntartható földhasználati feltételek, mely a mezőgazdálkodás fogalmát megtöltik környezetgazdálkodási tartalommal. a konkrét természeti környezetnek megfelelő intenzitási fok és gazdálkodási forma

Olyan javak előállításáról és olyan szolgáltatásokról kell fenntarthatóan gondoskodnunk, melyek nem importálhatóak - csakis helyben állíthatók elő. A megvalósítás igazi gátja az, hogy az uniós támogatások 80%-át a gazdálkodók elég jól körülhatárolható 20 %-a, az amúgy is tehetős és jól informáltak rétege kapja, akik elég ügyesen védik előjogaikat. Ezzel az új agrár- és vidékpolitikának számolnia kell. A sikerhez nem csak az elmúlt huszonöt évben megosztott magyar agrártársadalom figyelmét kell a vidék gondjaira és új lehetőségeire irányítani, hanem az egész magyar társadalomét. Ellenkező esetben még a vidékfejlesztési támogatások növelése sem hozhat megoldásokat és sikereket. A vidékfejlesztés és a területfejlesztés még a kifejezetten mezőgazdasági térségekben sem tévesztendő össze egymással - vagy ahogy agrárberkekben gyakran megesik - az agrárfejlesztéssel. A vidékfejlesztés fő célkitűzése a vidéki népesség életminőségének javítása és a vidéki térségek, települések népességmegtartó erejének fokozása. (Csak így remélhetjük például képzett fiatalok visszaáramlását.) A programunk középpontjában ezért a vidéken élő ember és a helyi közösség áll. Ha fejlesztés a vidéki térség belső erőforrásaira támaszkodó programokból, ezek ösztönzéséből, külső segítéséből áll, akkor – és csakis akkor – vidékfejlesztés. Vagyis a folyamat nem képzelhető el a helyi szereplők, a gazdálkodók az önkormányzatok, civil szervezetek és – remélhetően egyre növekvő számban nem kifejezetten agrár-vállalkozók részvétele nélkül. Az agrárpolitikának – valódi vidékfejlesztési felfogásba és intézkedésekbe ágyazottan – integrálódnia kell a társadalom- és környezetpolitikába. Ez azt jelenti, hogy a profit maximálás primitíven önző hajszolása helyett a termelés és a tájhasználat szociális és ökológiai szempontú átalakítása az elsődleges cél. A jövő perspektivikus modelljének nem a kevesek gazdagodását szolgáló, energia-intenzív, munkaerőt alig foglalkozató tőkés agrárnagyüzemet tekintjük. Jelenlétüket a magyar gazdaságban ugyanakkor tényként fogadjuk el, és felelőtlenség lenne létük, létjogosultságuk megkérdőjelezése. Adottságaink és az EU agrárpolitikájának előre jelezhető változásait felmérve ideológiától mentesen kell kialakítani a racionális birtokpolitikát, törekedve az optimális birtokszerkezet kialakítására. (Tekintettel kell lenni arra a tényre is, hogy jó termőképességű, mezőgazdasági művelésre kitűnően alkalmas vidékeink kifejezetten ritkán lakottak, míg jelentős lélekszámú, aprófalvas településeink kedvezőtlen adottságú térségekben találhatók.) Ki kell jelölni a technológiai fejlesztés irányát, az élelmiszeripar helyét, szerepét. A vidékfejlesztést a földcsere, a szövetkezés, a nagybérlői rendszer kontrollja és a térségi-köztulajdon prioritásai alapján kell újraszervezni. Programra van szükség ahhoz, hogy a föld — mint az utolsó privatizálható, és ezért tőkésedésre alkalmas eszköz — szinte kizárólag magyar tulajdonban maradjon. Meg kell gátolni a nagybérletek további elburjánzását. Helyi szociális gazdaságok megszervezésére van szükség - kalákák, szövetkezetek, önkormányzó közösségek felügyelete alatt. Az állam ezt a tulajdonában lévő termőföld rendelkezésre bocsátásával (birtokrendezési célokra, oszthatatlan szövetkezeti földalapok létrehozására, önkormányzati kezdeményezésű szociális földprogramok támogatására, természetvédelmi megfontolásokból

38

védelemre érdemes területek kiváltására) támogassa.7 Előnyt kell élveznie azoknak a vidéki gazdasági tevékenységeknek, melyek távlatosan is közösségi célokat szolgálnak, illetve amelyek a keletkező jövedelmek helyben hasznosulását, helyben maradását is biztosítják. A nyitott szövetkezeti és a korszerűsített kaláka jellegű együttműködést – közösségépítő, szolidaritást és kultúrát teremtő sajátosságai miatt is - nyomatékosan preferálni kell.8 Egy szervezettebb és öntudatosabb vidéki társadalom kulturális kohéziós erejét részben az adja, hogy nagyon sokan egyenrangú partnernek, miközben a lokális gazdaság tulajdonosainak is tekinthetik magukat. A vidéki gazdaság alapvetően kis- és középvállalkozási jellegű, közteherviselő képessége igen korlátozott. A jövedelemtermelő képességének javításához szükség van kiszámíthatóan stabil adókedvezményekre, a helyi pénz terjedésére, az állam garanciájára. A feladat az értelmes alkotó munkalehetőségek bővítése mellett a helyi közösség vásárlóerejének jelentős fejlesztése is. Árbefolyásoló és árérvényesítő szerepre képes vertikumok kiépítését kell előtérbe helyezni. Termelési és értékesítési láncokat szükséges szervezni a vidéki gazdaság (és ezen belül kiemelten az élelmiszergazdaság) vezértermékeinek értékesítésére - a résztvevők ellenőrzése alatt tartva a minőségellenőrzési és jövedelem-visszaosztási folyamatokat. Radikális oktatási, főleg szakképzési változtatások szükségesek az agrárképzésben. Nem hihetjük el, hogy az iskolarendszert írástudatlanul elhagyó vidéki fiatalok tömegét majd a felnőttképzés fogja alkotó munkaerővé formálni! Vissza kell térni a modern, írásbeliségre épülő pedagógia mellett a „csinálva tanulás” gyakorlati módszeréhez, szakmunkás – és szakképzéshez. Falumegújítási mozgalmakat, illetve a hazai termelői hálózatok által működtetett bemutató gazdaságokat és szociális piacokat kell kialakítani, nagy hangsúlyt helyezve a vidéki életmód támogatására, népszerűsítésére.

IPARPOLITIKA Az iparpolitika megvalósításához szükséges keretfeltételek az általános gazdaságpolitikai felfogásból vezethetők le. A kiinduló pont egy komplex, hosszú távú stratégia, amelynek megvalósításához az alábbiak megléte szükséges: -

stabil makrogazdasági feltételek, vállalkozásbarát környezet tényleges kialakítása az iparfejlesztés és más szakterületek fejlesztési céljainak összehangolása belső piaci integráció megteremtése szociális kohézió.

A Magyarországoz hasonló adottságokkal rendelkező országok példája azt mutatja, hogy egy, a globális rendbe integrált ország, illetve gazdaság akkor lehet versenyképes, ha azokra a sajátos erőforrásokra támaszkodik, amelyekben más országokhoz képest komparatív előnyei, azaz kedvezőbb adottságai vannak.

7 8

Az Új Szociális Földprogramra vonatkozó elképzelésünket lásd az 5. sz. mellékletben. A Kaláka Programra vonatkozó javaslatunkat lásd a 6. sz. mellékletben.

39

Fejlesztendő területek: -

gyógyszeripar, orvosi műszergyártás, gyógyászati segédanyagok a hálózati gazdaság területei (logisztika és beszállítói hálózat) élelmiszeripar informatika járműipar zöldgazdaság /megújuló, alternatív energiák/ tudásgazdaság: filmipar design, építészet turizmus, különös tekintettel az egészségturizmusra.

A fejlesztendő területek meghatározásánál a felsorolt és az adott ágazatra legjellemzőbb keretfeltételek megteremtése kell, hogy elsődleges legyen!

KÖRNYEZETPOLITIKA A globális környezetet illetően a korábban feltárt egyes környezeti problémák megoldásában nemzetközi és nemzeti szinten is van előrelépés (pl. ózonkárosító anyagok termelésének és felhasználásának beszüntetése), de számos káros környezeti folyamat súlyosbodásában mindenkinek – nemzetközi viszonylatban pedig minden országnak – megvan az arányos felelőssége (pl. véges természeti erőforrások apadása, biológiai sokféleség csökkenése). Különös jelentősége van azoknak a problémáknak, amelyek közvetlenül hatnak az emberi egészségre, illetve amelyek esetében a környezetterhelések felhalmozódnak (levegőszennyező anyagok, a környezetben tartósan megmaradó vegyi anyagok, üvegházhatású gázok kibocsátása stb). A levegő vagy az ivóvíz nem megfelelő minőségét okozó helyi hatások, valamint a térségünkre, környezetünkre kívülről ható, illetve globális káros folyamatok kivédésében nekünk is megvan az arányos felelősségünk. Következésképpen, sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni e környezeti hatásoknak és a hatékony környezetpolitikának. Annak ellenére, hogy mind nemzetközi szinten, mind az EU tagállamain belül már számos szakpolitikai program készült és jogi eszköz jött létre, nem sikerült ellensúlyozni a növekvő környezethasználatot (a környezeti erőforrások apadását, a környezetszennyezést). E folyamatok mozgatórugói (hajtóerői) globális szinten a népességnövekedés, a nem fenntartható termelési és fogyasztási mintázatok terjedése, amelyek a környezeti erőforrások növekvő mértékű felhasználásával járnak együtt. Az általános, az átlagot kifejező tendenciák mögött a különbségek erősödnek. Míg a különösen elmaradott térségekben az alapvető, méltányos életfeltételek megteremtéséről van szó, addig a fejlett régiókban még az erőforrás-hatékonyság javítása is sokszor – paradox módon – az abszolút mértékben megnyilvánuló még több fogyasztást eredményezi. A környezeti ügyei tehát messzemenően összekapcsolódnak a szociális ügyekkel. A megfelelő hazai környezetpolitika kiindulása az lehet, hogy kedvező környezeti adottságokkal, jelentős természeti értékekkel rendelkezünk, s ezek megőrzése, szükség szerinti helyreállítása és fenntartható hasznosítása nemcsak környezetpolitikai, hanem általános társadalmi-gazdasági stratégiai okokból is rendkívül fontos feladat. Ennek társadalmi vetületei magukban foglalják a különböző társadalmi csoportok, ill. különböző térségekben élők számára nélkülözhetetlen környezeti erőforrásokhoz való hozzáférés társadalmi igazságossági követelményeit. Ugyancsak lényeges, mindenkit érintő követelmény a jó egészségi állapotot nem biztosító környezeti hatások felszámolása; annak elismerése, hogy az egészséges környezeti feltételekhez joga van mindenkinek, hanem e jognak ténylegesen érvényesülnie is kell.

40

A hazai teendők fő irányai: -

A környezeti problémákat nem lehet önmagukban értelmezni azok társadalmigazdaságivetületeinek – a hajtóerők, hatások, összefüggések – feltárása nélkül. A szükséges válaszintézkedéseknek, az újabb környezeti problémák elkerülését szolgáló fejlesztési terveknek tehát a fenntartható fejlődés koncepciójába kell illeszkedniük.

-

A nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan nálunk is megfigyelhető, hogy a formálisan kialakított fenntartható fejlődési stratégiai és intézményi keretek ellenére általában hiányzik a fejlesztési, ágazati szakpolitikák összhangja a fenntartható fejlődés alapelveivel, koncepciójával. A fenntartható fejlődés célkitűzéseinek elérését szolgáló hazai stratégia érvényesítésére van szükség, s ennek kell megszabnia a konkrétabb környezetügyi feladatokat is. A hatékony környezetpolitika feltétele, hogy egyrészt az összefüggéseiben foglalkozik minden környezeti erőforrás és környezeti elem témakörével, másrészt konkrétan kitér a fejlesztési és ágazati tervek, tevékenységek környezeti követelményeire. Az előbbi szempont azt jelenti, hogy a környezetügy stratégiai kerete, programja, jogi eszközei és intézkedései – a kölcsönhatásokra tekintettel és az átterhelések elkerülése érdekében is lefedik a környezetvédelem (levegőminőség, légköri kibocsátások, éghajlatvédelem, hulladékgazdálkodás stb.), a természetvédelem (faj- és élőhelyvédelem, illetve legtágabb értelemben a biológiai sokféleség megőrzése, tájvédelem stb.), a vízgazdálkodás, s mindezekbe beleértve a környezeti erőforrások fenntartható hasznosításának területeit.

-

A környezeti hatások szempontjából kiemelkedő jelentőségű (kulcs)ágazatok esetében különösen fontos a teljes összhang biztosítása a vonatkozó környezetügyi követelményekkel (energiagazdálkodás és a különböző ipari ágazatok, közlekedés-szállítás, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás stb.). Ki kell mondani, hogy ez számos esetben a környezet terhelhetősége, az egészségkárosítás megakadályozása, az esetleg visszafordíthatatlan és káros környezeti folyamatok elkerülése szigorú korlátok meghatározását jelenti bizonyos fejlesztési, ágazati tervekkel, tevékenységekkel szemben.

-

A hosszú távú környezetstratégiai keret és az újabb középtávú környezetpolitikai program alapja – az átfogó környezetállapot értékelés mellett, illetve abból kiindulva – a megfelelő környezeti célok meghatározása. Ezek jelentős részére vonatkozóan adottak a közös EU stratégiákból és szabályozásokból fakadó, tagállamokra lebontott számszerű célok (levegőés vízminőség, légköri kibocsátások, hulladékgazdálkodás, természetvédelem), valamint a jelenleg készülő újabb közösségi környezetvédelmi program keretében körvonalazódó célkitűzések.

-

Kiindulva a legfontosabb globális kihívások hazánkban is érvényesülő, komplex rendszeréből a környezetpolitika alapvető prioritásai között szerepelnie kell a természeti erőforrások használatában fontos szerepet játszó termelő ágazatok stratégiáinak harmonizálása a fenntarthatósággal. Ezek az ágazatok az energiagazdálkodás, a mező- és erdőgazdaság, az élelmiszeripar, a vízgazdálkodás, a közlekedés és szállítás és a nehézvalamint a könnyűipar ágazatai. Ehhez kapcsolódva fontos a társadalmi fenntarthatóság kérdése is, amelynek érdekében biztosítani kell a megfelelő életminőséget, ezen belül hosszú távon kiküszöbölni az energiaszegénységet, megvalósítani az élelmezésbiztonságot és a minőségi ivóvíz ellátást, valamint az élhető környezetet.

41

-

A jó hazai környezetállapot elérése és megtartása feltételezi a nemzetközi, illetve az EU szintű környezetügyi együttműködésben való aktív részvételt. Ez magában foglalja a hatályos programokból, jogi eszközökből adódó hazai feladatok végrehajtását és az ezzel való korrekt – az ország tekintélyét is erősítő – „elszámolást”, továbbá a nemzetközi és EU-s együttműködés, programok, jogi eszközök közös érdekű továbbfejlesztésében való közreműködést.

Az intézményrendszert illetően és a társadalmi együttműködésben arra kell alapozni, hogy a környezeti ügyek mind jobban áthatják a fejlesztési, az ágazati tevékenységeket, nemzeti szintű figyelembevételük mellett – a határokat átlépő, illetve globálissá váló környezeti folyamatok miatt – komoly szerepük van a nemzetközi együttműködésben is. E szempontok miatt és az átfogó környezetpolitikai megközelítés szükségességére tekintettel jöttek létre szerte a világban nemzeti keretekben a környezetüggyel foglalkozó állami szervezetek. Ugyanezen megfontolások alapján létesültek külön környezeti szakosított intézmények az ENSZ, az EU és számos más nemzetközi, illetve kormányközi szervezetek keretében is. A megfelelő hatáskörű és hatékonyságú hazai környezetügyi intézményrendszer nélkülözhetetlen. Ezt nem helyettesíti egy átfogó környezetügyi stratégia és program számításba vétele az egyes ágazatok területén. Az intézményrendszer fontos részét képezik – megerősítendők, illetve újra létrehozandók – a háttérintézmények (tipikusan nem minisztériumi jellegű, pl. környezetállapotértékeléssel, hivatalos és központosított környezeti mérésekkel és elemzésekkel, nemzetközi jelentésekkel összefüggő állami feladatok ellátására), valamint a területi környezeti felügyelőségek, természetvédelmi igazgatóságok stb. A környezet ügye nemcsak állami, illetve kormányzati, önkormányzati feladatokat jelent, hanem mindenkit érint. Emiatt lényeges az együttműködés a tudomány, a civilek, az üzleti szféra szervezeteivel mind a problémák, a teendők azonosításában, a programok és a jogszabályok kidolgozásában, mind a feladatok végrehajtásában. Közülük a non-profit szervezetek működésének, a környezeti közügyekben való részvételének (pl. transzparens pályázatok útján történő) elősegítésével is célszerű érdemben foglalkozni, mert sok akár országos, akár helyi jelentőségű feladat megoldásához sajátos eszközeikkel hatékonyan tudnak hozzájárulni. A fenntarthatóság céljának, követelményeinek megismertetése, ehhez kapcsolódóan a környezeti ismeretek közreadása, a környezettudatos viselkedés elterjesztése a tágan vett környezeti nevelés célja és ennek a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet kell kapnia minden korosztály számára. Ennek óriási jelentősége van a fenntartható termelési és fogyasztási mintázatok elterjesztésében, megerősítésében, a megfelelő környezeti feltételek biztosításában, a természeti értékeink megőrzésében a jövő nemzedékek számára is. Mindebben kiemelkedő jelentősége van a közoktatási és felsőoktatási intézményeknek, az ismereteket közreadó szakembereknek, tudósoknak. a közéleti szereplőknek, a gyorsan változó eszköztárral rendelkező sajtónak.

ENERGIAGAZDÁLKODÁS A globális környezeti válság ma már cáfolhatatlan tény, mint az is, hogy ebben egyik főfelelős a fosszilis energiára alapuló energiagazdaság. Látván a próbálkozások eredménytelenségét úgy tűnik, kevés az esélye annak, hogy a szükséges gyorsasággal globálisan értékrendet és fogyasztási kultúrát váltsunk és valamit érdemben is tegyünk a klímaváltozás ellen. A multinacionális tőkével összefonódó nagy nemzetgazdaságok (egyben legnagyobb környezetkárosítók) rövidtávú versenyképességi érdekei felülírják az emberiség hosszú távú érdekeit.

42

Pedig van példa arra, hogy alacsony energiafogyasztással (nagy energiahatékonyság mellett) is lehet versenyképes egy ország – lásd Japánt. Tehát az energetikai paradigmaváltás nem elsősorban versenyképesség, hanem életmódváltás kérdése. A globálisan szükséges paradigmaváltásban hazánk súlya, jelentősége minimális, hiszen a magyar nemzeti termék körülbelül a világ nemzeti termékének az 1,8 százaléka. Magyarország üvegházhatású gázkibocsátása pedig csak mintegy 0,15 százaléka a világkibocsátásnak. Viszont előrelátva az óhatatlanul kikényszerülő energetikai váltást, ismerve hazánk fosszilis import energiafüggőségét (62% körüli), azaz energiaellátási biztonságának törékenységét és gazdaságunk nyitottságát legcélszerűbb elébe menni a fenntartható energiagazdálkodást célzó folyamatnak, és ez biztosíthat egyfajta relatív versenyelőnyt a később mozdulókkal szemben. A fenntartható energiagazdálkodás megvalósítása felér egy komplett rendszerváltással, mert a következő tényezők mindegyikét magába foglalja:

Víz Fö ldh st ő r

uk tú ra

In fra

Biomassza Társadalmi

i

Sz áll ít á s

s tá sz ya

i Jog

Piac

g Fo

e elt ek rd lt é rá eg Int

T erm e lé s

k

En erg iat ak ar ék os sá g

fo rrá Ki me rü lő

Nuk leáris

er

at lóz á h ix tt im to a z k i Os gisz t Lo T árolás

Föl dgá z

sá g Gazda lo m da a s t r Tá ze és rm Te

z ds en iar erg En

Ol aj

Biomassza

él

Sz én

Nap

Sz

so k

Megújuló források

„Játékszabályok”

Ennek megfelelően a fenntartható energiagazdálkodás egyik fontos területe a megújuló (ki nem meríthető, illetve megújítható) energiaforrások kihasználása, ugyanakkor a fenntartható energiagazdálkodás részeként kell kezelnünk a klasszikus (nem megújuló, kimeríthető) energiaforrásokat is, hiszen teljes mértékű kiváltásuk belátható időtávon belül jelenlegi ismereteink alapján lehetetlen. Ezzel szoros összefüggésben természetesen elkerülhetetlen – bár kétségkívül innováció- és tőkeigényes - a nem megújuló energiaforrások ún. tiszta (tehát környezetbarát) és a jelenleginél jóval hatékonyabb technológiákra átállítása. Ugyancsak kiemelt fontosságú az energiaellátás rendszere, mert az energiahordozók kitermelésének, feldolgozásának és az energiatermelés melléktermékeinek logisztikai kezelésén, valamint az energia sokkal hatékonyabb tárolásának megoldásán túl kezelni kell az időszakos (pl. nap-, szélenergia) valamint a szezonális (pl. biomassza termelés) ingadozásokat, továbbá az energiafogyasztás ingadozásainak kihívásait is. Ráadásul a kialakuló, ún. osztott (decentralizált) globális energiahálózat alapvetően eltérő technológiai jellemzőkkel rendelkezik, mint a mai centralizált hálózatok.9 9

Energiahatékonyság, lásd a 7. számú mellékletben.

43

Hosszú távú célok: -

A lakossági, intézményi és gazdasági fogyasztók biztonságos energiaellátása A legkisebb költség elvének figyelembe vétele A környezeti szempontok fokozott érvényesítése Az EU energiapolitikájának magyar érdekű befolyásolása Az ország súlyával, és erőforrásaival arányos részvétel a globális problémák megoldásában A vállalkozás szabadságának elvét tiszteletben tartva megfelelő súlyú állami szerepvállalás Az EU által megfogalmazott elvárások teljesítését nemzeti érdekeink figyelembe vétele mellett kell megtervezni és végrehajtani Döntéshozói kompetencia létrehozása főhatósági szinten A szabályozási hitelesség helyreállítása – átlátható és elszámoltatható iparági szabályozás Az energetikai információkhoz történő szabad hozzáférés biztosítása A hazai energetikai képzés fejlesztése

A megvalósítás eszközei: -

Az energia importfüggőség csökkentése: energiatakarékossággal, energiahatékonysággal, a megújulók részarányának növelésével, a beszerzési útvonalak és források diverzifikálásával Az állam szabályozó szerepének növelése A támogatások extraprofittá konvertálásának megakadályozása Az energiagazdálkodáshoz kapcsolódó iparágak tudatos fejlesztése Az energiaszegénység csökkentése A fogyasztóvédelem szerepének megerősítése A meglevő energiastratégia, a Nemzeti (Megújuló) Cselekvési Terv és a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv felülvizsgálata Nemzetközi megállapodások Új árszabályozás kialakítása A kötelező átvétel (KÁT) rendszerének felülvizsgálata Megújuló energia törvény megalkotása Az energiastatisztikai rendszer megújítása A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia felülvizsgálata és az energiastratégia ezzel történő harmonizálása Klímatörvény megalkotása

Feladatok: Ellátásbiztonság -

Kiegyensúlyozott forrásszerkezet elérése és fenntartása A kedvező geopolitikai helyzet kihasználásával a tranzit szerep erősítése a földgázszállításban, valamint a kedvező geológiai és tározói adottságok jobb kihasználása Beszerzési forrásdiverzifikáció A határkeresztező kapacitások fejlesztése A meglévő kapacitások kétirányúsítása Megerősített regionális együttműködés

Versenyképesség és fenntarthatóság -

Az energiagazdálkodási döntéseknél a versenyképesség és fenntarthatóság egyidejű, 44

-

-

valamint a rövid és hosszú távú következmények súlyozott figyelembevétele Miután a versenyképesség rövid távú maximalizálása a források túlfogyasztásához és a környezet túlterheléséhez vezethet, ezért a versenyképesség fokozásának irányt kell szabni a következők révén: konvencionális technológiák alacsony karbon felhasználást célzó történő fejlesztése életképes zöld innovációk ösztönzése szemléletformáló programok elindítása az eddig együtt mozgó primer energiaigény és a GDP-növekedés elválasztása A szociális támogatásokat illeszteni kell az energiapolitikához, de annak szerves részét ne képezzék

Energiahatékonyság és takarékosság -

A lakossági és intézményi, vállalkozói, közlekedési energiafelhasználás csökkentése A lakossági fogyasztás vonatkozásában 30%-os hatékonyságjavulás szükséges Az energiahatékonyság növelése termelésben és elosztásban, a jelenlegi 33%-os hatékonyság helyett 50-60%-os szint elérése szükséges Alacsony karbon igényű technológiák kutatása, fejlesztése és elterjesztése Intelligens mérési rendszer bevezetése, amely mérsékli az energiaigények növekedési ütemét és csökkenti a lakosság és a közszféra terheit Másodlagos gazdasági kör (energiakvóta) kialakításának vizsgálata Az olaj importfüggőség 12%-os csökkentése A közösségi közlekedési rendszerek helyben termelt megújuló üzemanyagokra történő átállítása Az elektromos hajtás részesedésének 15-20%-ra történő emelése A közúti áruszállítás elterelése a vasúti és vízi szállítás irányába /100 – 10 – 1 arányban/ Az alternatív üzemanyag előállítás és ezzel működő közlekedési eszközök fejlesztésének együttes támogatása

Megújuló energiaforrások -

-

A megújuló energiaforrások részesedésének növelése a primer energia felhasználásban A megújuló energia támogatott átvételének diverzifikálása: a zöld áram, a megújuló hőenergia átvételének és a tisztított biogáz közvetlen betáplálásának támogatása Decentralizált, biztos hőpiaccal rendelkező, kapcsoltan termelő biogáz és biomassza alapú energiatermelés elősegítése A távhőszolgáltatás műszaki színvonalának javítása, lefedettség növelése 2020-tól a napenergia potenciál kihasználása a villamos energiatermelésben A földgázárak alakulásával összehangolva biztosítani a megújulók térnyerését A megújuló energiaforrások alkalmazásának, elterjedésének kihasználása a magyar gazdaság egyik kitörési pontjaként Átlagos adottságainkkal összhangban támogatni a biomassza, bioenergetika és a geotermia térhódítását Energiagazdálkodási és klímapolitikai céljaink megvalósítása mellett a megújuló energiaforrások bővítésével új munkahelyek létrehozását és a vidék fenntartható fejlődését is szolgálni Komplex zöldgazdaság-fejlesztési stratégiát készíteni, amely integrálja a kapcsolódó termelő és szolgáltató ágazatok bővítését (energiahatékonyság, környezetipar, élelmiszergazdaság, szakképzés, tanácsadás)

45

Atomenergia -

A paksi 1-4. blokkok élettartam növelésének végrehajtása, atomerőművi kapacitások bővítése csak a teljes társadalmi támogatottság mentén Az atomenergia felhasználásának további kutatása a nukleáris elektrolízisen alapuló hidrogén előállítással történő kombinálási lehetőségének vizsgálata

Infrastruktúra-hálózatok összekapcsolása -

Regionális együttműködés lényegi erősítése Forrásdiverzifikáció a határkeresztező kapacitások bővítése révén Csúcskapacitások közös kiépítése EU-szintű érdekérvényesítés: a 2050-ig tartó dekarbonizációs útiterv és a 2020-ig tartó energiastratégia végrehajtásának nemzeti érdekeken alapuló befolyásolása

Új kormányzati energetikai intézményrendszer -

A kormányzati intézményrendszer szabályozói hitelességének helyreállítása A Magyar Energia Hivatal jogosítványainak bővítése, függetlenségének megerősítése, az Országgyűlés alá történő rendelése Hosszútávon kiszámítható befektetői környezet biztosítása Hosszú távú ellátásbiztonság garantálása a meglévő energiamix fokozatos átalakításával, és a kétoldalú nemzetközi kapcsolatok erősítésével

VÍZGAZDÁLKODÁS Kiindulópont Annak ellenére, hogy a globális kihívások között a vízellátás az egyik legfontosabb kérdés, a rendszerváltás óta a kutatásfejlesztés tökéletes feladásával, az alapvető jogszabályok gyakori módosításával, a szinte követhetetlen, évenkénti átszervezésekkel a hazai vízügyi ágazat az elmúlt húsz év alatt csaknem működésképtelenné vált. A folyamat egyre nagyobb számú, fontos megoldandó feladat jelentkezésével párosult. A stratégiai teendőket a vízgazdálkodás egészét átfogva egyes szakterületeként, illetve a más területekkel (ágazatokkal) való kapcsolódásokra is kitekintve összegezzük, nevezetesen: vízkészletek és igények, vízminőség-szabályozás, árvízvédelem, területi vízgazdálkodás, települési vízgazdálkodás és a hazai vízgazdálkodás intézményi rendszere, továbbá a teendők sürgősségét erősítő, két meghatározó tényező, az éghajlatváltozás és az EU egységes vízpolitikájából („vízkeret irányelv”) fakadó feladatokat figyelembe véve. Kiindulópontnak tekintjük azt a víziót, amely szerint a 2025-ig terjedő időhorizonton belül elégséges, biztonságos, tiszta és egészséges víz álljon majd rendelkezésünkre – a társadalmi teherviselés keretein belül – a természet és a stabil demokráciában élő emberek számára egyaránt. A vízió megvalósulásához vezető út feladatainak meghatározásához az alábbi trendeket (hatásokat) vettük figyelembe:

• tradíciók, • társadalmi hajtóerők, • gazdasági szektorok fejlődése (válsága),

46

• teherviselés és finanszírozás, • nemzetközi folyamatok, • EU vízkeret irányelv, • éghajlat változás, • oktatás – képzés – köznevelés, • intézményi rendszer, integrálás.

A kielégítendő társadalmi igényeket pedig az alábbi stratégiai követelmények mentén fogalmaztuk meg: • álljon rendelkezésre elegendő, jó minőségű víz; • a víz és a vele történő gazdálkodás szolgálja az életminőség javítását; • maximális ellátásbiztonság és minimális kockázatok; • a fenntarthatósági szempontok érvényesülése; • szolgálja a vízgazdálkodás a helyi gazdaság és a vidék fejlesztését; • legyen hatékony a döntéshozás, azaz az intézményrendszer működése A vízgazdálkodás helyzetének alapos elemzése alapján megállapítható, hogy haladéktalanul koncepcióváltásra van szükség. Ennek lényege, hogy a gyors vízelvezetésen alapuló vízgazdálkodási stratégia nem tartható fenn, mert eredménye az egyre jobban elavuló települési vízi infrastruktúra, a környezetet súlyosan terhelő, nyitott víz- és anyagforgalom a településeken, a befogadókban és a földeken, a süllyedő talajvízszintek és az emelkedő legnagyobb árvízi szintek, fenntarthatóság megvalósításának a hiánya. Mindebből következnek az alább felsorolt feladatok, amelyek időben, szakmailag és financiálisan is összehangolt megvalósításához a konkrét feladatokat részletező, komplex programot kell készíteni. A települési vízgazdálkodás átalakításának feladatai 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

A vízi-közművek megfelelő törvényi szabályozása és intézményi rendszere A tulajdonosi struktúra rendezése, a szétaprózódott szervezetek integrációja, a regionális közművállalatok önkormányzati tulajdonba adása A közművagyon nyilvántartása, a vagyon értékelése és azzal ésszerű gazdálkodás Teljes költségmegtérülést biztosító díj- és forrásképzés, rekonstrukció A meglevő rendszerek intenzifikálása és üzemeltetésének a javítása Csapadékvíz-gazdálkodás megvalósítása Kistelepülések szennyvíz elhelyezése, zárt anyagforgalmú hálózatok Új ivóvíz-ellátási koncepció és megvalósítása Vízi-közműrendszerek rugalmas alkalmazkodásának biztosítása az éghajlatváltozás kapcsán

A területi vízgazdálkodás reformja 1. 2.

3. 4.

Összehangolt árvízi, belvízi és aszálystratégia, illetve a területhasználat, a mezőgazdaság és vízgazdálkodás integrációja Intézményfejlesztés: az állam regionális szervezete(i), víztársulatok és gazdálkodók közötti együttműködés szabályozása. Ennek kapcsán a tulajdonviszonyok, jogok, kötelességek, felelősségek, érdekeltségek tisztázása, a társulati törvény módosítása A vízügyi infrastruktúra és védelmi képességének felmérése, vagyonértékelés és gazdálkodás megalapozása Teljes költségmegtérülés (teherviselés) bevezetése a szolgáltatásban, új alapokon történő díj-

47

5. 6. 7. 8. 9. 10.

11. 12. 13. 14. 15.

és forrásképzés, rekonstrukció Árvíz- és belvízvédelmi kockázati tervek készítése a szükséges kockázati alapú méretezési módszerek kidolgozásával Védőművek kiépítésének szintre hozása Természetes tározási helyek kijelölése, megvalósítási terv mélyártéri tározásra, árvízcsúcsokat csökkentő állandó tározók és záportározók rendszerének kialakítása A biztosítási rendszer átalakítása, amely nem az utólagos kártalanításra, hanem a megelőző intézkedésekre ösztönöz, ehhez megfelelő kárbecslési módszerek alkalmazása Agrár-környezetvédelmi intézkedések bevezetése: művelési ág- és módváltás erózió-, belvíz- és nitrátérzékeny területeken, vízfolyások pufferzónájában Vízvisszatartás megvalósítása a talajban, természetes mélyedésekben, tározókban, medrekben: vizes élőhelyek kialakítása, a mezőgazdasági vízszolgáltatás biztonságának a növelése Víztakarékos öntözési technológiák, a gyakoribb aszályokhoz alkalmazkodó növénytermesztés és agrotechnika bevezetése Vízfolyások és állóvizek rehabilitációja, ehhez kapcsolódóan az ökoturizmus alapjainak fejlesztése A jó halgazdálkodási és horgászati gyakorlat bevezetése Készletekhez igazodó vízkivételek és termelésfejlesztés, virtuális vízexport, szükség esetén a készletek növelése (tározás, átvezetések) Termálvízkészletek fenntartható hasznosítása energetikai és fürdési célokra

A meghatározó hajtóerőkből származó feladatok 4.1. Az éghajlatváltozásból származó feladatok -

Éghajlati kutatások szintézise Érzékeny indikátorok meghatározása és átfogó monitoring bevezetése Éghajlati hatásvizsgálatok és nem éghajlati hatások rendszeresítése Vízjárási hatások elemzése Az alkalmazkodás jó példáinak terjesztése Kritikus területek és problémák vizsgálata Víztakarékos vízhasználatok és kevésbé vízigényes technológiák bevezetése Nemzetközi együttműködések létrehozása

4.2. Az EU vízkeret irányelvből adódó feladatok -

Hasznosítható vízkészletek meghatározása, környezeti hatásvizsgálatok követelményeinek pontosítása (az éghajlatváltozás figyelembevételével) Takarékos vízhasználatok ösztönzése Vízhiányos területen történő készletgazdálkodás elveinek a kidolgozása és beépítése a szabályozásba Újragondolt monitoringterv kidolgozása a vízkeret irányelv állapotértékeléséhez Az állapotértékelés és a célkitűzések módszertanának felülvizsgálata, célkitűzések és intézkedési programok kapcsolata Összhang megteremtése az emissziós és immissziós szabályozás között, ehhez kapcsolódóan az ökológiai hatások kutatása Felszín alatti vizek minőségének a védelme a veszélyeztetettség szerint megállapított prioritásokkal Természetvédelmi területek, fürdővizek és halas vizek esetén speciális intézkedések Vízfolyások és állóvizek rehabilitációja (ökológiai állapotának javítása).

48

Kormányzati átalakítás -

-

Nemzeti vízpolitika és végrehajtó intézmény kijelölése Vízgazdálkodási kerettörvény megalkotása és jogharmonizáció, a vízgazdálkodási kerettörvény jogszabályi érvényesítése A víz-, terület-, éghajlat- és gazdaságpolitika integrálása Integrált vízgazdálkodási tervezési rendszer kialakítása, összhangban a települési és területrendezési tervekkel valamint a fenntartható területhasználattal Finanszírozási reform: szolgáltatások piaci alapon, a költségmegtérülés és rászorultság elvének érvényesítése. Hatékony és takarékos vízhasználatok ösztönzése: vízjogi engedélyek piaca, igénygazdálkodás. Vízügyi területi szervezetek korszerűsítése, a hatékony hatósági munka és ellenőrzés feltételeinek megteremtése, Két- és többoldalú nemzetközi egyezmények erősítése a határon átadandó vízmennyiség és – minőség tisztázása, a vízgazdálkodási tervek, árvizek, rendkívüli helyzetek ügyében A vízgazdálkodásra vonatkozó K+F+I politika kidolgozása és végrehajtása Új alapú humánerőforrás-gazdálkodás a vízgazdálkodásban: az oktatás, képzés, továbbképzés, szaktanácsadás rendszerének fejlesztése, köznevelés

LOGISZTIKA A logisztika, mint a versenyképesség egyik fontos összetevője alkalmas eszköz lehet a magyar gazdaság beilleszkedésének erősítésére az európai és a világgazdasági folyamatokba. E cél elérése érdekében érdemes célul tűzni, hogy hazánk legyen a térség egyik gyűjtő-elosztó logisztikai központja. Az ország térségi logisztikai központtá válása szempontjából kedvező, hogy a területünkön áthaladó nemzetközi (Európán kívüli indulási illetve érkezési célú) áruforgalom jellemzően logisztikai szolgáltatási igényt is generál, mert a schengeni határ átlépésekor rövid időre megszakad az ellátási lánc. Erre alapozva kell – esetleg a szomszédos országokkal együtt – versenyképes szolgáltatást (vámolás, össze- és végszerelő tevékenység) kiépíteni. Ez természetesen komplex szolgáltatást nyújtására képes hazai és nemzetközi szolgáltató vállalatok megfelelő számú jelenlétét feltételezi. E mellett az Európán belüli regionális áruforgalom is lehetőséget ad arra, hogy a logisztikai szolgáltatási igényeket jórészt Magyarországon elégítsék ki. Az ország térségi logisztikai központtá válásához olyan vonzó feltételek kialakítására van szükség, amelyek miinél több európai és tengeren túli, multinacionális vállalat számára is nyilvánvalóvá tennék, hogy az egyre fontosabbá váló kelet-európai, és benne a hatalmas és igényes orosz piac ellátásában Magyarország az utolsó megbízható és hatékony értékesítési pont, a távol–keleti áruk európai elosztó központjaként pedig ideális helyszín. A logisztikai igény kielégítése fontos lehetőség a helyi gazdasági szereplők számára is. Ebből a valós keresletből akkor tudnak profitálni, ha versenyképesek, a szolgáltatásokat megfelelő szinten nyújtják, amihez elengedhetetlen, hogy a szereplők fejlett közlekedési és informatikai infrastruktúrával, logisztikai központokkal, valamint magas felkészültségű humán erőforrással rendelkezzenek. A térség elosztó központjává válásához összehangolt gazdaságpolitikai döntéseket kell hozni, amelyben a versenyképes gazdaság feltételei kialakulnak. Külpolitikai, külgazdasági téren el kell dönteni mely partner országokkal kötünk szövetségeket, melyekkel versenyzünk. Ez a fejlesztési források allokációja szempontjából is fontos.

49

Fejleszteni kell a közlekedési infrastruktúra elemeket. A vasúti, vízi és légi szállítás feltételeinek, versenyképességének javítása jelentős fejlesztéseket is igényelhet, míg a közúti forgalmat megfelelő szabályozással lehet befolyásolni. Ezek állami feladatok, a többi a piaci szereplők ügye.

KÖZSZOLGÁLAT Tőlünk nem kell félni! A hivatalnoki kar politikai kiszolgáltatottságát, kormányzati ciklusokhoz kötött kitettségét megszüntetjük Általánosságban: szakmaiságon alapuló, korszerű közszolgálati életpálya modellre van szükség! Javaslatunk a hibás szabályozás korrekciójára, a kiskapuk bezárására, az európai normáknak megfelelő szabályrendszer megalkotására irányul. Fel kell számolni a nemzetgazdaságot és az egyént egyaránt megkárosító, humánerőforrás pazarló, igazságtalan gyakorlatot! Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenlegi visszásságok megszüntetése, vagy akár a munkahelyi rotáció bevezetése nem igényel többlet költségvetési ráfordítást. Mégis növelik a Magyarországba, az államba vetett bizalmat mind honfitársaink, mind a külföldi magánszemélyek, a hazai és külföldi befektetők részéről. Mindez bizonyítottan képes hozzájárulni a gazdasági növekedéshez. A közszolgálati dolgozók végre, a rendszerváltás után 25 évvel, nyugodtan, hosszú távon tervezve dolgozhatnának munkahelyükön, ami minden bizonnyal önmagában a szakmai színvonal emelkedéséhez és az ügyfélbarát közigazgatás irányába mutatna. Az alábbi változásokat javasoljuk a közszolgálati jogviszonyban: -

-

Általánosan kötelező pályáztatás, átlátható, politikai befolyástól mentes, szakmaiságon alapuló, jogorvoslati utat biztosító felvételi rendszer. Valós, átlátható teljesítményértékelés, ezen alapuló, a felelősséghez, munkamennyiséghez igazodó illetményrendszer és előmenetel. A munkahely biztonságát garantáló szabályok a felmondási szabályok körében. A szubjektív felmondási okok, gumikategóriák megszüntetése. Kompetencia követelmény a szakmai vezetői posztokon. A közigazgatási államtitkár és az alatti un. szakmai struktúrában a szakirányú végzettség, vezetői tapasztalat a kinevezés feltétele kell, hogy legyen. A közigazgatáson belüli mobilitás ésszerű támogatása. Biztosítani kell, hogy a tisztviselők, különösen pályájuk első felében több közigazgatási területen, feladatkörben tapasztalatot szerezhessenek.

ÖNKORMÁNYZATISÁG ÉS TERÜLETI KÖZIGAZGATÁS A javasolt változások fő vonásai a következők: -

Erős autonómia, demokratikus decentralizáció Az önkormányzatok gazdálkodása és finanszírozása az önkormányzat feladataival arányosnak kell lennie Az önkormányzatok feladat- és hatáskörének a szubszidiaritás figyelembe vételével történő meghatározása Az önkormányzati rendszer területi megosztása Az önkormányzat szervei

50

-

A közigazgatás egységének visszaállítása

A KÖZÖSSÉG a következő közigazgatási beosztásra tesz javaslatot: Az ország területe -

városokra és vonzáskörzeti községeikre, járásokra, megyékre (150 ezer főtől. 800 ezer főig) és a Fővárosra, valamin t régiókra (800 ezer főtől, 3 millió főig) tagolódik.

A járási önkormányzatot a járásban megválasztott polgármesterek közgyűlése, a regionális önkormányzatot pedig a járási közgyűlések elnökeiből álló testület alkotja. A járás területe -- adott lehetőség szerint -- lefedi az egyéni képviselői választókerületet. A KÖZÖSSÉG a fentieknek az igazgatási egységek valamennyi szintjén biztosítani kívánja az önkormányzatiságot. A járási, regionális stb. szintű közgyűlések egyetértési joggal vesznek részt a struktúra kialakítása és a hivatalvezetők kiválasztása során. A járások kialakítása során a hagyományokat, a területi adottságokat, elsősorban az elérhetőséget kell figyelembe venni. A jelentős méretbeli eltéréseket fel kell számolni. Biztosítani kívánjuk, hogy az állampolgárok valamennyi településen hozzáférjenek a lehető legteljesebb körű ügyintézés lehetőségéhez. Mindezt az elektronikus hozzáférést biztosító pontok fejlesztésével kell elsősorban elérni. A kihelyezett ügyintézési pontok fő feladata a tájékoztatás és a személyazonosság ellenőrzését követően a kérelmek továbbítása. Javasoljuk a helyi posták bevonását is egyes közigazgatási feladatok ellátásába, pl. gépjármű átírása, forgalmi engedély kiállítása (ilyen gyakorlat működik Hollandiában). Mindez erősíthetné az un. kisposták megmaradását, amelyet a levélalapú forgalom csökkenésével indokolnak. Össze kell hangolni a járások, régiók és a szakigazgatási feladatokhoz kapcsolódó területi hatásköröket. Hangsúlyosan figyelembe kell venni az Európai Uniós források igénybevételéhez megkövetelt területi integrációs és adminisztratív szükségleteket, a lehető legnagyobb összegű támogatás bevonás érdekében. A járási hivatalok, kormányhivatalok vezetői kizárólag szakemberek lehetnek, mivel azok igazgatási szervek, politikai vezetők oda nem valók. A szakértelem kell, hogy legyen a kiválasztás elsődleges szempontja. A rendszert az önkormányzati szövetségek, a közigazgatás tudomány szakembereinek véleményét alapul véve, objektív mérés és hatásvizsgálat eredményein nyugvó elemzést követően, az állampolgárok és helyi közösségek érdekeit célpontba állító optimális megoldásokat keresve kívánjuk kialakítani, tekintettel a gazdaságosság követelményeire is.

A BÍRÓSÁGI RENDSZERRŐL A KÖZÖSSÉG alkotmányos koncepciójához híven a hatalmi ágak elválasztásának klasszikus, és a demokráciákban általánosan követett modellje mellett elkötelezett.

51

A függetlenség deklarálása nem elegendő, nem elég függetlennek lenni lélekben és formálisan, de annak is kell látszani. A bírósági önigazgatás, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyreállítására lenne szükség a korábbi jogkörökkel. A rendszer kialakításában a bírói kar álláspontjának a lehető legnagyobb mértékű figyelembevételét szeretnénk biztosítani. A hosszútávú stabilitás érdekében a politikai döntéshozatal során teljes körű konszenzusra törekszünk a parlamenti pártok között. Az OIT elnöki pozícióját gyakori rotációval kívánjuk töltetni. Ez még inkább képes lenne garantálni a politikai függetlenséget. Hangsúlyt kell helyezni a szakmai kiválasztás, képzés és előmenetel rendszerének megerősítésére. A bírói kinevezést a 35. életév betöltéséhez kívánjuk kötni. Nagyobb mértékben kellene biztosítani, akár ösztönözni, a más jogi szakmákból való átjárhatóság lehetőségét, hogy a legjobb ügyvédek, ügyészek is betölthessenek felelős ítélkezési pozíciókat, ez ne csak elméleti lehetőség maradjon. A bíróságok működését az anyagi feltételek biztosításával támogatni kell. Az illetékes bíróságon a szükséges bírói létszámot és segédszemélyzetet garantálni kell. A jogbiztonság erősítése érdekében több elvi állásfoglalásra, az ítélkezési gyakorlatot orientáló kúriai döntésre lenne szükség az ítélkezés egysége érdekében.

RENDVÉDELEM A rendőrség, katasztrófavédelem szervezetrendszerét érintően túl erős politikai befolyás érvényesül, a szakmai szempontok háttérbe szorulásával járó gyakorlatot meg kell szüntetni. A vezetési pontokra vezetési, szervezési ismeretekkel rendelkező tiszteket kell helyezni. Helyismerettel rendelkező vezetőket kell kinevezni, akik a meglévő állományra támaszkodnak, ahelyett, hogy saját kádereikkel töltenék fel a szolgálati helyeket. A túlórát fizessék meg! Meg kell szüntetni azt a hibás gyakorlatot, hogy a túlmunkát jellemzően szabadidő biztosításával kompenzálják, az un. lecsúsztatás azonban a gyakorlatban nem tud megvalósulni, mivel újabb sürgős feladatra veszik igénybe az érintett beosztottat. Így sem plusz jövedelem, sem pihenőidő nem jut a jelentősen igénybe vett állománynak Az egyenruha biztosítsa az eredményes fellépéshez szükséges hivatalos külsőt, az egészség és a testi épség védelmét. Nem engedhető meg, hogy a rendőr egyenruhája alapján összetéveszthető legyen a különböző közterület-felügyelők, polgárőrök ruházatával. Ha a rendőrség létszámhiánnyal küzd, azt nem lehet a hatáskörök delegálásával kezelni. Az állomány szakmai, önvédelmi és fegyveres képzésére több időt kell biztosítani. Az alacsony fizetésekkel függ össze, hogy szabadidőben sokan kénytelenek másodállásban munkát vállalni, ami szintén a rekreációtól és az önképzéstől veszi el az idő. A differenciált, kiszámítható korengedményes nyugdíjazást kell visszaállítani. A korengedménynek igazodnia kell a tényleges beosztáshoz, a munkavégzéshez és az egészségi állapothoz, amelynek kiszámíthatóságát a jövőre nézve kialakított és a konszenzusos szabályozás biztosítja. A járandóság, az előmenetel, a továbbképzés és a teljes szakmai út tekintetében életpályamodellre

52

van szükség, amely biztosítani képes a kiszámíthatóságot a testület egésze és az egyén szempontjából egyaránt. Ennek kialakításában a rendészeti szakmai (tudományos) és érdekképviseleti véleményeket kell elsődlegesen figyelembe venni.

MELLÉKLETEK

1. sz. melléklet A rendszerváltást és az új politikai döntési rendszer döntési mechanizmusának a kialakítását alapvetően külső, nyugati politikai és gazdasági erők vezényelték, fő szerepben az IMF-fel és Világbankkal, amelyek már nagy tapasztalatot szereztek e téren a fejlődő országok válságainak kezelése során. E vezénylés egy tekintetben nagyon is hasonló volt az 1940-es és 1950 évekéhez, amikor ugyancsak külső erők és szakemberek voltak a domináns szereplők, csak akkor szovjet szakértők voltak, akik kioktatták a magyarokat, hogy kell „szocializmust” építeni. Sajnos azt kell megállapítani, hogy nagy a hasonlóság abban is, hogy egyik sem volt úgymond kiemelkedően sikeres. Az előbbi – nem véve figyelembe a sajátos magyar körülményeket, viszonyokat - egyik fő oka volt 1956-nak. Ma már azt is tudjuk, hogy a rendszerváltozás sem alkalmazkodott a hazai viszonyokhoz, ugyanakkor olyan politikai döntési mechanizmusbeli megoldások épültek be a rendszerbe, amelyek állandó veszteségforrásokká és a nem kis mértékben a mai problémák okozóivá is váltak. 2. sz. melléklet Államadósság, költségvetési és monetáris politika A költségvetési peremfeltételek áttekintéséhez a kiindulópont az adósságállomány. A magyar állam egy viszonylag magasan eladósodott regionális tömörülés, az Európai Unió nyolcadik leginkább eladósodott tagállama. 2011 végén az Európai Unió átlagos államadósság-rátája 82,5%-os, Magyarországé pedig 81,4%-os volt. A jelenleg IMF-EU vagy EU pénzügyi mentőövre szoruló öt tagállam közül csak háromnak magasabb az államadósság-rátája, mint Magyarországé. Ez a tény a befektetők számára azt sugallja, hogy noha az utóbbi két évben egyedül Magyarország volt képes adósságának mértékét csökkenteni, az állami eladósodottság szempontjából egyfajta veszélyzónában van. Ezt színezi az körülmény, hogy Magyarország és az IMF/EU között a követendő gazdaságpolitikát illetően mára erősen demonstrált és köztudott módon éles nézetkülönbség áll fenn. A magyar szuverén hitelkockázat és az ezzel szoros átfedésben lévő forint valutakockázat negatív megítélése markánsan tükröződik az adósság költségében. Tény, hogy 2011-ben Magyarország az EU-n belül a legmagasabb átlagos kamatrátát (5,1%) fizette ki államadóssága költségeként, némileg abszurd módon még a lényegében csődben lévő görög államnál (4,5%) is többet. Utóbbi esetben a tényleges hitelképesség által indokoltnál jóval alacsonyabb fajlagos finanszírozási költség nyilvánvalóan a nemzetközi hitelezőkkel való együttműködés jutalma. Magyarország számára viszont a viszonylag magas adósságráta és a kiemelkedően magas átlagkamat (az EU-átlag 3,6% volt) azzal a következménnyel járt, hogy 2011-ben a magyar állam az EU-n belül a harmadik legmagasabb adósságköltséget volt kénytelen kifizetni, a GDP 4,2%-át az EU-átlag 2,9%-kal szemben. Mindez azt jelenti, hogy a magyar államnak adósságai költségének fedezésére rendszeresen a GDP 2-2,5%-ával több adót kell szednie, ami a többi új tagországgal szemben versenyhátrányt eredményez, miközben az európai versenytársainkkal szembeni versenyképesség

53

biztosításához az adóztatás és az elsődleges állami kiadások párhuzamos csökkentésére volna szükség. A költségvetési politika legfontosabb makrogazdasági mutatója az államháztartás egyenlege, amely meghatározza az államadósság dinamikáját, méri a fiskális politika egyensúlyi elkötelezettségét, alapvetően befolyásolja az állam hitelminősítését és befektetői megítélését, és végül az Európai Unión belül nagyarányú, rendszeres transzferbevételek gazdaságpolitikai elemeként szolgál. Az államháztartás egyenlege végső soron az állam bevétel-kiadási fegyelmezettségét, vagy fegyelmezetlenségét minősíti. Az államháztartási hiány mértéke szerint a 2005-2011 közötti hét évben Magyarország folytatta az EU ötödik legfegyelmezetlenebb fiskális politikáját. Ezekben az években ugyanis a deficit csak a hírhedten fegyelmezetlen görög, a bankrendszer szanálására hatalmas összeget fordító ír, valamint a brit és a portugál költségvetés esetében volt nagyobb, mint a magyar esetben (5,9%), annak ellenére, hogy a magyar költségvetés 2006 közepe óta visszatérően nagyarányú megszorításokat hajtott végre. Ez – pontosabban a 20012002. évi túlköltekezéssel kezdődött negatív fiskális teljesítmény – a jelenleg felszámított magyar szuverén kockázati felár alapvetően fontos oka és összetevője. A 2011. évi államháztartási tényleges egyenleg számításakor is el kell tekinteni a magánpénztári vagyon államosításából keletkezett egyszeri bevételtől. Az államháztartás igazi egyenlege nem 4,3% GDP arányos többlet, hanem 6,1%-os hiány volt, vagyis 2011-ben az előző évi 4,4%-os hiányhoz képest jelentős fiskális lazítás valósult meg. E mögött az a logikusnak tűnő, de a végeredményt tekintve téves számítás húzódott meg, hogy a 2011 elején meghirdetett Széll Kálmán terv megszorításai előtt a gyengélkedő gazdasági konjunktúrának erős lökést kell adni. Ezt a koncepciót legalábbis hallgatólagosan az EU is elfogadta, de természetesen fenntartotta azt a követelményt, hogy a hiányt a GDP 3%-a alatt kell tartani – ami 2011-ben a pénztári vagyon államosításának az európai rend szerint szabályos elszámolása miatt automatikusan teljesült. A kormány számítása azonban nem jött be, mert a globális konjunktúra újbóli gyengülése és a hazai jövedelempolitika hibái miatt a gazdasági növekedés messze elmaradt a várakozástól, az állam és a magyar gazdaság pénzügyi egyensúlyi helyzete viszont romlott. Így 2012-ben a kormány a tervezettnél nagyobb arányú fiskális kiigazításra kényszerült, amely egyrészt a hiányt valóban leszorította az EU által minimálisan követelt 3% körüli, vagy annál némileg alacsonyabb szintre, másrészt a nemzetközi konjunktúra további gyengülésének hatását erősítve a magyar gazdaságot ismét recesszióba taszította. A jövedelempolitikai hibák egyrészt a személyi jövedelemadó reformjában, másrészt a devizahitelekkel összefüggő végtörlesztési konstrukcióban, harmadrészt a magánpénztárakkal összefüggő reálhozam-kifizetésben keresendők. Ezek közös tulajdonsága, hogy nagy mennyiségű többletjövedelmet, illetve vagyont juttattak a lakosság tehetősebb, s egyben alacsonyabb fogyasztási hajlandóságú rétegei részére (összesen mintegy 1000 milliárd forint, a GDP 3,5%-a értékben). Ellentételként az „egykulcsos” SZJA ugyancsak nagy összegű jövedelmet vont el az alacsonyabb jövedelmű, viszont magasabb fogyasztási hajlandóságú (kevésbé megtakarítás-képes) rétegektől. A végtörlesztés erősen megterhelte a tehetősebb rétegek mobilizálható pénzügyi eszközeit és bizonyos mértékig a folyó jövedelmeit is, továbbá az ennek egyik forrásául szolgáló banki veszteség kompenzálása a hitelezési feltételek szigorodását idézte elő, vagyis hitelforrásokat vont el a gazdaságtól. Az eredmény az egyik oldalon a fogyasztás fedezetéül szolgáló jövedelem elvonása, a másikon pedig a kapott pluszjövedelem jelentős arányú megtakarítása lett, ami a belföldi kereslet további süllyedésében, és a jövedelemelosztás egyenlőtlenségének fokozásában, a társadalmi kohézió és együttműködés feltételeinek jelentős romlásában foglalható össze.

A 2013-as évre további egyenlegjavításra már csak kisebb mértékben – lényegében alig – van szükség, de valószínű, hogy a kormányzat nem úszhatja meg további jelentős megszorítások nélkül.

54

A költségvetési politika egyfajta negatív spirál foglya. Ennek lényege, hogy a további recesszió vagy stagnálás a tervezett költségvetési bevételek kiesésével jár, ami további kiigazítást tesz szükségessé; amennyiben azonban az említett kiigazítást a kormány az eddigi filozófiáját követve hajtja végre, akkor az a gazdasági növekedés további gyengüléséhez, illetve további költségvetési bevételek kieséséhez fog vezetni. Ezt kiválóan szemlélteti az előző évi büdzsé: nagyjából hozta a tervezett hiánycélt, az adóztatható jövedelem bővülése azonban messze elmaradt a hivatalos várakozástól, ezért a kormány újabb (megszorító) intézkedésekre kényszerült. Korábban kialakított stratégiáján azonban semmit sem változtatott: egyrészt folytatta egyes költséges elképzeléseinek, például személyi jövedelemadóreformjának végrehajtását, másrészt újabb közvetett adóterheket (pénzügyi tranzakciós illeték, közműadó, telekommunikációs adó) vezetett be, amelyek részben a befektetési/beruházási hajlandóságot, részben az érintett szolgáltatások iránti keresletet csökkentik. Ezekkel (és más költségvetési intézkedésekkel) párhuzamosan a gazdasági konjunktúra tovább gyengült, az országból való tőkekivonás üteme pedig fokozódott.

A 2013. évi költségvetés amúgy is magas kockázatait növeli, hogy a kormányzat ennek keretében több olyan, a közszolgáltatásokkal kapcsolatos nagyhatású reformot határozott el – ilyen például a járási rendszer visszaállítása, nagyszámú oktatási intézmény államosítása, a felsőoktatás reformja – amelyek megvalósíthatósági bizonytalansága komoly mértékű. A túlzottdeficit-eljárás megszüntetése végső soron a kulcsfontosságú EU-transzferek elnyerhető összegére van komoly befolyása. Az eljárás 2013. évi megszüntetése ezért volt Magyarország eminens érdeke. AZ EU ma nincs abban a helyzetben, hogy a szűken vett gazdasági érvek alapján megtagadhatta volna az eljárás megszüntetését, fenntartása a nyilvánvaló és erkölcsileg igazolhatatlan politikai zsarolás eszközeként látszott volna működni.

Bankrendszer, tőkepiac A hazai tőkepiac – a tőkepiacot a bankrendszeren kívüli tőkeközvetítés intézményrendszere és mechanizmusai együtteseként meghatározva – a valóban tekintélyes méretű és mélységű állampapírpiacot leszámítva lényegében alig létezik, a gazdaság finanszírozásában betöltött szerepe marginális. Mindez annak ellenére, hogy a piac működéséhez szükséges jogi és intézményi infrastruktúra rendelkezésre áll, a korlátok tehát főként gazdasági természetűek. A vállalati kötvénypiac a magas finanszírozási költségek és a valóban piacképes minőségű kibocsátók nagy részének nemzetközi háttere és az abból eredő külföldi finanszírozási lehetőségei miatt nem működik. A részvénypiaci forgalom túlnyomó része maroknyi nagyvállalatra összpontosul, a likviditás trendje csökkenő, érdemi kibocsátási tevékenység nem zajlik. A befektetési alapkezelői tevékenység mögött nagyrészt bankok állnak, a befektetési alapok többnyire kiskereskedelmi forrásokat közvetítenek az állam, a bankok és a külföld felé. A hazai intézményi befektetői kör méretére és aktivitására nagy csapást mért a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának 2011. évi államosítása. A biztosítók általi tőkeközvetítés üzleti volumene tekintélyes, de az utóbbi években a csökkenő, melynek oka főként a befektetési egységekhez kapcsolódó életbiztosítások iránti kereslet nagyarányú szűkülése. A tőkepiaci aktivitásra az utóbbi néhány év eseményeit tekintve általánosságban szűkülés jellemző. A tőkepiac korlátozott jelentősége csak aláhúzza a bankrendszernek a hazai tőkeközvetítésben játszott szerepét és felelősségét, és növeli a bankok működésével kapcsolatban látható problémák gazdasági és társadalmi súlyát.

55

A hazai bankrendszerben az utóbbi két-három évben nagyarányú diszfunkcionalitás és visszahúzódás tapasztalható, amely a gazdaság elégtelen hitelellátásában, a banki szolgáltatások árainak irreális szintjében és méretének ebből adódó leépülésében, továbbá a bankokon keresztül külföldi tulajdonosok és hitelezők felé nagyméretű forráskiáramlásban nyilvánul meg. A banki hitelezés leépülése nem csupán a belföldi beruházási és fogyasztási kereslet, hanem elsősorban a vállalatok és vállalkozók mérlegeinek, eszközállományának kényszerű csökkentésével, és mindkét említett csatornán keresztül az amúgy is hiányzó gazdasági növekedés esélyeinek erős korlátozásával fenyeget. A bankrendszeren keresztül történő masszív forráskiáramlás pedig – a nemzetközi fizetési mérleggel kapcsolatban már kifejtett módon – a forintárfolyam stabilitását, s ezzel együtt a nemzetgazdaság egészének pénzügyi stabilitását veszélyezteti. A hitelintézetek – bankok és szövetkezeti hitelintézetek – összesített eszközállománya 2008 vége és 2012. november vége között tranzakciós alapon, vagyis az árfolyamváltozások torzító hatását kizárva összesen 3998 milliárd forinttal, vagyis az eredeti állapothoz képest 12%-kal zsugorodott. Az időközben bekövetkezett mintegy 20%-os inflációt figyelembe véve ez reálértékben nagyjából egyharmadnyi méretű állományvesztést képvisel. E folyamat 2012-ben jelentősen gyorsult, amennyiben a január-novemberi állománycsökkenés 1819 milliárd forintot, az év eleji mérlegfőösszeg több mint 5%-át tette ki. Az említett összeg a belföldi vállalatoknak, vállalkozásoknak, háztartásoknak, és az említetteket finanszírozó pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott bankhitelekből lett visszavonva: e kategóriában a négyéves állománycsökkenés 4259 milliárd forint, az eredeti állomány közel 15%-a volt. A szóban forgó állományveszteség csaknem egyharmad része a devizahitelek egyszeri kedvezményes végtörlesztése hatásának tudható be – a 2012. évi gyorsulás is emiatt történt – a többi azonban a hitelállomány folyamatos, havi rendszerességgel megfigyelhető leépülésének következménye. Megfigyelhető, hogy a végtörlesztés hatását leszámítva az eltűnt állomány nagyobbik része a vállalati hitelekből hiányzik, ahol az állományi veszteség négy év alatt 1188 milliárd forint volt, az eredeti banki finanszírozás állományának 15%-a. A magyar vállalkozások a szóban forgó 47 hónapból 36-ban csökkenő banki hitelállománnyal dolgoztak, vagyis 2008 vége óta gyakorlatilag folyamatosan jelentősen romló finanszírozási feltételek között kellett működniük.

A banki mérlegek másik (forrás) oldalán az látható, hogy a banki tevékenység szűkülése a külföldi tartozások négy év alatti 5717 milliárd forintos, vagyis a 2008. végi állomány 51%-át kitevő fogyatkozásával áll összefüggésben. Szembetűnő, hogy a kivont forrásállomány számottevően meghaladta a hitelállomány időközbeni zsugorodását, vagyis a hitelezők – a leggyakoribb esetben maguk a tulajdonos anyabankok – a menetközben felgyülemlett belföldi többletforrásokat (betéteket, illetve a belföldön kibocsátott kötvények ellenértékét) is kivonták. E tények alapján úgy tűnik, hogy a túlnyomó részben külföldi tulajdonban lévő magyar bankrendszer jelenleg egyfajta önfelszámoló üzemmódban működik. A tényt, hogy külföldi bankok a hazai bankpiacon összegyűjtött forrásaik külföldre vitelével vannak elfoglalva, a bankok és a magyar hatóságok eltérően interpretálják. A bankok szerint a hitelállomány fogyatkozása főként annak tulajdonítható, hogy a válság által alaposan megtépázott gazdaságban nincs elegendő hitelképes ügyfél, illetve finanszírozásra érdemes hitelcél. A főként a jegybank és a pénzügyi felügyelet által hangoztatott magyarázat szerint a kereslet lanyha, a korrekció a korábban túlhitelezett lakossági szektorban tulajdonképpen természetes is, a bankok pedig a maguk szempontjából jogosan törekszenek a korábban rendkívül magas magyarországi hitel/betét arányuk mérséklésére. A jegybank szerint ez utóbbi trend még nagyjából két évig várhatóan fennmarad, miközben a hitel/betét arány a mai 120-130%-os szintről 100% közelébe csökken, utána viszont ismét a hitelezés élénkülésére lehet számítani. A hitelezési feltételeknek a válság nyomán bekövetkezett szigorítása a romló hitelminőség fényében indokolt, a hitelkereslet valóban lanyha, és a hitel/betét arány is korrekcióra szorul., sőt, Eez utóbbit például az osztrák bankfelügyelet a közép-kelet-európai hitelezéssel foglalkozó bankoknak direkt módon elő is írja.

56

Mindebben sok igazság van, de nem ez a teljes igazság. Utóbbihoz az is hozzátartozik, hogy a Magyarországon is tevékenykedő külföldi, jellemzően európai bankok más piacaikon is komoly forrásszűke és tőkeínség körülményei között működnek, amelyhez a válság okozta pénzügyi veszteségeken és gyenge piaci körülményeken túl a banki szabályozás folyamatban lévő jelentős szigorítása is hozzájárul. A 2012. szeptemberrel zárult kétéves időszakban ugyanis a teljes magyar hitelintézeti szektor összesen 311 milliárd forint veszteséget realizált, ami azt jelenti, hogy a bankok az itt befektetett tőke nagyjából 12%-át elvesztették. Ebben az időszakban különféle kormányzati intézkedések, úgymint a devizahitelek végtörlesztése, a banki különadó és a nyugdíjpénztári államosítás a bankszektort mintegy 650 milliárd forint veszteséggel terhelte meg, vagyis a szektor veszteségessége az időközbeni portfólióromlásból származó hasonló nagyságrendű értékvesztés mellett több mint felerészben a kormányzati intézkedések eredményeképpen jött létre.

A bankok az elszenvedett veszteséget mintegy 600 milliárd forint új tőke befektetésével ellensúlyozták, tevékenységük kockázatainak tőkeszükségletét, pontosabban az ezt számszerűsítő állami szabályozást kielégítendő. Egyben azonban jelentősen emelték mind hitel-, mind forgalmi szolgáltatásaik árait, hitelkínálatukat pedig a nem-árjellegű feltételek szigorításával is számottevően szűkítették. Csak példaként: a valóban létrejött új banki hitelszerződések átlagos forintkamata 2012-ben a vállalati hiteleknél 9%-ot közelítő, a lakossági jelzáloghitelszerződések esetében pedig 11-12% között volt. Mivel csak nagyon kevés új hitelnyújtás történt, e feltételek minden bizonnyal csak a jó minőségű adósok számára voltak elérhetők, de így is nehéz elképzelni, hogy egy legfeljebb 2-3%-os nominális ütemben növekedő gazdaságban ilyen magas kamatköltséget miként lehetséges kitermelni. Saját válaszunk szerint a potenciális hitelfelvevők széles köre számára igazából sehogy. Kérdés, ilyen körülmények között tehetnek-e a külföldi bankok mást, mint hogy csomagolnak és mennek Magyarországról? Nos, nyilvánvalóan igen, megpróbálhatnak tárgyalni a kormányzattal, működési feltételeik javítása érdekében. Ilyen tárgyalásokra az elmúlt egy-két évben visszatérően sor is került, ezeket folytatni kell. A bankok ellenséges kormányzati kezelése célszerűtlen és haszontalannak tűnik. Egyrészt e viselkedést a befektetők a kormányzat tőke- és külföldi ellenessége egyértelmű bizonyítékának tekintik.

Monetáris politika A jegybank a mai magyar körülmények között alapvetően két dolgot tehet: egyrészt a pénz belföldi árát, a kamatszintet, másrészt a pénz külföldi árát, a valutaárfolyamot szabályozza – a hitel- és pénzbőség mennyiségi szabályozásának számos módszere is végső soron e két tevékenység alesetei. A mai magyarországi feltételek között a jegybanki forintkamat emelése, vagy az ezzel együtt járó erősforint-politika eléggé nyilvánvalóan csak az amúgy is súlyos hazai dekonjunktúrát erősítené, mint ahogy az elmúlt néhány évben ez tapasztalható volt. Érthető, hogy a magyar jegybankot manapság a lazább monetáris politika irányában szokták sürgetni, s a jegybank, az utóbbi hónapokban el is indult a lazítás irányába, amennyiben 2012. augusztus vége óta alapkamatát – a hazai pénzpiac marginális kamatlábát – 7%-ról több lépésben 5,25%-ra mérsékelte. A lazításra rövidtávon nyílt is bizonyos lehetőség, részben mert azt a korábbi szigorú kamatpolitikára alapuló erős forint megteremtette. Az említett lazítást ennek ellenére meglehetősen hamar, szinte közvetlenül a forint érdemi gyengülése követte, bár meglehetősen zavaró, hogy a hektikus árfolyamváltozások nem hozhatók ok-okozati összefüggésbe a kamatmérsékléssel, mint ahogy a meglepő infláció csökkenés sem). Az feltételezhető, hogy további drasztikus kamatcsökkentés esetén jelentős forintgyengülés következhetne be, ami viszont az inflációt tovább táplálná.

57

Itt tehát különböző pluszokat és mínuszokat kell figyelembe venni: -

az alacsonyabb jegybanki kamat elvileg növeli a belföldi keresletet, így kedvező a gazdasági növekedésre; a leértékelődő forint a hazai termelőket támogatja (olcsóbbá teszi) a külföldiekkel szemben, tehát ugyancsak kedvező növekedési hatású; de az alacsonyabb kamat növeli az inflációt és tovább csökkenti a meglévő belföldi kereslet reálértékét; (d) ugyanilyen negatív keresleti hatással járnak a devizahitel-adósoknak a gyenge forint miatt emelkedő törlesztési terhei; a magasabb infláció emeli a belföldi megtakarítók hozamkövetelményét, ami a jegybanki kamatcsökkentésnek a banki forrásköltségekre gyakorolt hatását aláássa; (f) az alacsonyabb kamat miatt csökken a külföldi portfólió-befektetők érdekeltsége, viszont nő a valuta leértékelődési kockázata – vagyis vagy csökken a magyar államkötvények iránti kereslet (és fokozódik a fizetési mérleg hiánya és esik a forint), vagy emelkedik a magyar valutakockázati felár, ami megint csak jegybanki kamatcsökkentés hatását aknázza alá.

Utóbbihoz hozzátartozik, hogy a jelentősen leértékelődő forint az állam nagyarányú devizaadóssága miatt komoly mértékben emelné az állami adósságrátát, ami természetesen hitelképességi kérdés, vagyis a szuverén kockázati felár emelkedéséhez vezetne. A lényeg, hogy az adott körülmények és szempontok mérlegelésével az optimumra kell törekedni, s ebben nem kizárólagos szempont a forint értékállósága (az infláció mértéke).

3. sz. melléklet A növekedési tényezők a) Kereslet A külső kereslet mai állapota és trendje nem drámaian rossz, de tartósan kedvezőtlen. Nagyobb arányú növekedésére a közeljövőben nem indokolt számítani, és a távolabbi jövőben is csak annak arányában, ahogyan Európa képes fiskális és versenyképességi problémáit időlegesen orvosolni. A korábban komoly húzóerőt jelentő autó- és elektronikai ipar világpiacán dekonjunktúra tapasztalható, az európai nagyvállalatok egy része a közelmúltban teret veszített fejlődő világbeli, főként ázsiai termelőkkel szemben. Ugyanakkor rövid- és hosszabb távon is kitűnő lehetőség kínálkozik élelmiszerek növekvő árak melletti nagyarányú exportjára. Más kérdés, hogy a kihasználhatósága érdekében a magyar mezőgazdaságnak is szembe kell nézni a negatív klimatikus események kihívásaival, melyek a világ egyéb jelentős élelmiszertermelőit is sújtják, továbbá az öröklött szerkezeti gondokkal. Magyarország tehát külső kereslet szempontjából összességében kedvezőtlen helyzetben van, melynek spontán javulására rövid és hosszabb távon is csak szerény mértékben lehet számítani. A belső kereslet nagyobbik eleme, a lakossági fogyasztás bővülése az általunk szorgalmazott gazdaságpolitika egyik fő célja. Másrészt azonban nagy súlyánál fogva az egészséges ütemű gazdasági növekedéshez is nélkülözhetetlen. A másik nagy keresleti elem, a beruházások expanziója a kínálati oldal fejlesztésén keresztül hat, így a hosszú távú termelésbővülés elengedhetetlen feltétele.

58

Az elmúlt hét év során a magyar gazdaságban megtermelt összjövedelem egyedül a külkereskedelmi egyenleg javulásának köszönhetően nem esett jelentősen vissza, mert a megtermelt javak belföldi végső felhasználása számottevően zsugorodott. (A visszaesés mértéke még visszafogott mértékű volt az összes munkavállalói jövedelem 13-14%-os csökkenéséhez képest. Az egy főre jutó reáljövedelem 2006-2012 között ennél kisebb mértékben, 10-11%-kal esett vissza a társadalmi jövedelmek viszonylagos stabilizáló hatása következtében). A lakosság kiadásai tehát végső soron a több mint egytizednyivel zsugorodó jövedelmeiket követték, ami a folyamatos költségvetési „kiigazítások” és a 2008-ban kitört világgazdasági válság hatása miatt alakult így. A pénzügyi megtakarítási rátának a csökkenő jövedelmek ellenére bekövetkezett növekedése a devizahitelek növekvő terheinek tudható be, másrészt a gazdasági visszaesésre és a munkahelyek fokozódó bizonytalanságára tekintettel kifejezetten elővigyázatossági jellegű. Kedvezőtlenül hatott mind a jövedelem, mind a kiadások szintjére a társadalmi jövedelemelosztás egyenlőtlenségének az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével bekövetkezett fokozása is, mert az egykulcsos adó éppen a magasabb fogyasztási hajlandóságú, szegényebb rétegektől vont el jövedelmeket – a melyeket aztán az alacsonyabb fogyasztási határhajlandóságú tehetősebbnek juttatott. Az itt leírt tényezők sajátos elegye magyarázza a gazdaságpolitika 2011. évi dinamizálási kísérletének látványos kudarcát is. A növekvő költségvetési deficitet a magánnyugdíj-pénzek államosításával kiigazítva, abban az évben összességében bővülő reálbérek és az ún. reálhozamkifizetések által keletkeztetett többletforrásokat elnyelték a devizahitelek törlesztései és a középosztály elővigyázatossági megtakarításai. A lakossági kiadások szintje ténylegesen egyáltalán nem növekedett. A belső kereslet másik nagy területe és egyben kritikus pontja a beruházások alakulása. A nemzetgazdasági beruházások volumene 2005 és 2012 között 22%-kal mérséklődött, a GDP-hez mért beruházási ráta pedig 22,8%-ról 17,4% köré esett vissza. Ezzel Magyarország mára az EU egyik legalacsonyabb beruházási rátájával rendelkező országává vált, közel 4%-ponttal elmaradva az ún. új tagországok átlagos beruházási rátájától is. Ez keresleti, másrészt versenyképességi szempontból is rendkívül kedvezőtlen fejlemény. A háztartások lakásberuházásainak volumene hét év alatt drasztikusan, 53%-kal zsugorodott. (Egyfelől a súlyos gazdasági depresszió, másfelől a korábbi ingatlanpiaci és lakáshitel-buborékot követő szükségszerű korrekció miatt.) Ám az összes beruházás zsugorodásában a lakásberuházások mégoly nagyarányú visszaesése is csupán korlátozott szerepet játszott. (Ez utóbbi elmaradása esetén is csupán 2%-ponttal lenne kisebb a visszaesés, mint ténylegesen.) A visszaesés döntő okai az állami és az üzleti szférában keresendők. A fiskális kiigazítást az aktuális gazdaságpolitika aránytalanul nagymértékben a fejlesztések terhére hajtotta végre, illetve hogy az EU-támogatások igénybe vétele sem haladt megfelelő lendülettel. Természetesen mindkét körülmény negatív a gazdasági növekedés jelene és jövője szempontjából. Az üzleti beruházások esetében a gazdasági visszaesés ugyancsak természetes módon jár a beruházások csökkenésével, mert alacsony kapacitás-kihasználtság esetén bővítő fejlesztésekre nincs szükség - a vállalati költségek és az eladósodás visszafogására annál inkább. Nem természetes azonban, ha a beruházási ráta a válságot követően, illetve hosszú távon is meredeken csökken ellentétben az ország versenytársainak teljesítményével! (Magyarország beruházási rátája 2005 és 2011 között 4,9%-ponttal süllyedt, miközben az EU többi új tagországának átlagában a teljes

59

időszakot tekintve összesen csak 0,6%-pontnyi csökkenés következett be.) Az üzleti beruházókat főleg a belföldi keresletre alapozott beruházások megtérülési kilátásai korlátozzák. A második ok - a kisebb méretű és hazai bázisú vállalkozások esetében különösen - a rendkívül drága finanszírozás. Ez a különféle kockázati feláraknak – ami főleg a magyar állam és valuta stabilitását megkérdőjelező ítéletekből fakad – és a bankrendszer viselkedésének (részben extrém adóztatásának) köszönhető. Harmadik ok a gazdasági szabályozás nagyfokú instabilitása, az adók, a hatósági árak és a gazdálkodás feltételeit alkotó egyéb jogszabályok megjósolhatatlan változása. A beruházási hajlandóság szempontjából tehát a magyar gazdaság legfőbb ellensége egyrészt a saját rossz teljesítménye, másrészt e teljesítményhez kapcsolódóan a kormányzat viselkedésének és szándékainak rossz híre, amelyek vegyületéből jellemzően kedvezőtlen üzleti előrejelzések alakulnak ki. Az átlagosnál jobb helyzet csupán a nagyvállalati feldolgozóipar azon részénél figyelhető meg, amely jellemzően exportvezérelt, és finanszírozása a határon keresztül történik. (Különösen, ha nem esik sem központi árszabályozás, sem pedig ágazati különadók hatálya alá.)

b) Versenyképesség A magyarhoz hasonló kisméretű, erősen nyitott nemzetgazdaságok méretüknél fogva nem képesek a globális kereslet méretének és szerkezetének befolyásolására. Az számukra külső adottságként jelentkezik, amelyhez termék- és szolgáltatáskínálatukkal igazodniuk kell. Az igazodás eredményessége jellemzi az adott gazdaság versenyképességét. A magyar gazdaság jelenleg gyengén versenyképes. Részesedésünk a világgazdaság összes végső jövedelméből (hozzáadott értékéből) 2005-2012 között 22%-kal csökkent. (A globális GDP 28%kal bővült, míg a magyar GDP összesen 0,5%-kal mérséklődött.) Ha fajlagos alapon (egy főre vetítve) fejezzük ki, hét év alatt a magyar gazdaság piaci részaránya a világgazdaság egészéhez képest 14%-os, az új EU-tagországokhoz képest 21%-os, az Euró-térséghez képest pedig 1%-os mértékben csökkent. Az Euró-térséggel szembeni eredményt az teszi fájdalmassá, hogy elméletileg érdemi mértékű magyar felzárkózásnak kellett volna végbemennie, ahogyan az a tíz új tagország közül nyolc esetben ténylegesen be is következett. Ezzel szemben az elvárt konvergencia esetünkben nem jött létre, a hasonló fejlettségű és helyzetű gazdaságokhoz képest Magyarország lemaradt. Alapvető sikertényező a rendelkezésre álló termelési tényezők kihasználásának színvonala is, amely végső soron a munkaerő, vagyis a humántőke minőségi elemének is tekinthető. (A társadalmi és gazdasági intézményrendszerrel és kultúrával, a közszolgáltatásokkal, a jogrendszerrel és állami szabályozással, valamint a gazdaságpolitikával együtt.) Élőmunka (foglalkoztatottság) A foglalkoztatottság hazai rátája az Európai Unión belül egyértelműen a legalacsonyabb, és hosszabb távon is csökkenő. A gazdasági növekedés hiánya a beruházási tevékenységet általában visszafogja, mert a nem bővülő termék- és szolgáltatástömeg előállításához elegendő munkaerő áll rendelkezésre. A beruházási tevékenység visszaesése a gazdasági növekedés lehetőségeit csökkenti, hiszen a gazdaság stagnáló állapotát konzerválja. A beruházások a termelékenységet is fokozzák, vagyis munkaerőt takarítanak meg, ezért érdemi gazdasági növekedés esetén is csak a termeléstől jelentős mértékben elmaradó dinamikával bővülhet a foglalkoztatottság. Erre tekintettel a mai szerkezetben a foglalkoztatottság érdemi növekedésére csak abban az esetben lehet számítani, ha a gazdasági növekedés üteme tartósan meghaladja az évi 2%-ot.

60

Ezért teljesen hiteltelen a foglalkoztatási adatokkal való kormányzati zsonglőrködés! Félrevezető az a hivatalos statisztika, amely szerint 2012-ben a foglalkoztatottak száma jelentősen bővült. E reprezentatív felmérésben ugyanis foglakoztatásnak számít a részmunkaidős és alkalmi munka, valamint a feketemunka és a külföldi munkavállalás is. A tényleges helyzetet sokkal jobban tükrözi a teljes munkaidős alkalmazottak számát bemutató rendszeres jelentés, amely szerint a foglalkoztatottak száma ebben az évben mintegy húszezer fővel csökkent.

Magyarország a foglalkoztatottság terén is lemaradó pályán mozog, melynek a hazai munkaerő minőségi szintje részint oka, részint pedig következménye. Az aktív korú népesség foglalkoztatottsági rátája 2011-ben 60,7% volt, az Európai Unión belül a második legalacsonyabb, és az elmúlt évtizedet tekintve a fogyó hazai népesség ellenére is enyhén csökkenő (: 2005-ben még 62,2%-os volt). Ezzel szemben az EU egésze 2011-ben aktív korú népességének 68,6%-át, a többi új tagország átlagosan 65,3%-át foglalkoztatta, és a foglalkoztatottság rátája mindkét utóbbi esetben a legutóbbi hét évben is emelkedett. A hazai nem, vagy alulfoglalkoztatott népesség körében milliós tömegben találkozunk kevéssé iskolázott, a korszerű termelés követelményeinek megfelelő képességekkel, alapismeretekkel, illetve speciális ismeretekkel nem rendelkező munkaerővel. Több százezres tömegben olyan népességgel is, amelynek fizikai és/vagy mentális állapota, illetve szocializációja gyakorlatilag meggátolja a hatékonynak tekinthető termelésbe való beilleszkedést. Mindez részben az oktatási rendszer gyengeségét tükrözi, de nagyobb súlyúnak tűnik maga az alulfoglalkoztatottság ténye, a termelési tapasztalat és gyakorlat, a megfelelő szocializáció, illetve az igényességet közvetítő életkörülmények és kultúra kényszerű hiánya. A versenyképesség erősen túlhangsúlyozott tényezője a munkaerő ára. A magyar termelékenység általános szintje az EU átlagának 60-65%-a, ám a bér- és jövedelemszint csak 25% körül mozog! A követett gazdaságpolitika alacsony bérköltséggel próbálta idevonzani a tőkét - a munkaerő viszont menekül az országból a jobban fizetett helyekre. A következmény meglehetősen riasztó… Tőkehelyzet Részben az előzőek ellenére, részben pedig éppen azokra tekintettel a szűk keresztmetszet mégis a célszerű fejlesztéseket szolgáló tőke. (Pontosabban kifejtve: a gazdasági fejlesztéseket és működést finanszírozó felhalmozott jövedelem, és a beruházásokkal létrehozott termelő eszközök, termelési technológiák hiánya.) Ebből fakad a hazai munkaerő krónikus alulfoglalkoztatottsága, a mobil és jó képességű munkaerő százezres számú külföldre áramlása, az itthon foglalkoztatott néhány milliós létszámú jó képességű, felkészült munkaerő jellemzően alacsony díjazása. Ebből következik, hogy a magyar gazdasági stratégiának elsősorban a meglévő tőkeállomány (főleg a humán tőke) megfelelő hasznosítására - és ezen keresztül is a hazai tőkeállomány gyarapítására kellene törekednie. A természeti adottságok állománya értelemszerűen nem gyarapítható, a rendelkezésre álló munkaerő fejlesztése pedig hosszabb időt igényelne. (Csak a több befektetés, beruházás, munkahely és jövedelem láncolatán keresztül képzelhető el - akár egy sikeres oktatási reform forrásszükségletéről, akár a szükséges termelési gyakorlat és speciális ismeretek megszerzéséről, akár a tágan értelmezett életkörülmények javításának fejlesztési szükségleteiről van szó.) Természeti adottságok Alapvető gazdaságstratégiai jelentősége elsősorban a viszonylag bőségesen rendelkezésre álló termőföldnek, illetve a hozzá kapcsolódó vízkincsnek és klimatikus viszonyoknak van, amelyek a 61

globális túlnépesedés és a klíma változása miatt fenyegető élelmiszerválság körülményei között elsőrendű jelentőségűek. Az élelmiszertermelésre alkalmas, művelhető földterület aránya az ország teljes területének több mint 60%-a, ami globális 24%-os arányhoz képest különösen jó mezőgazdasági adottságokat jelent. (Ugyancsak stratégiai jelentőségűek, bár jellemzően némileg túlértékeltek az ország idegenforgalmi adottságai, amelyek a termálvíz-kincs és egyéb természeti, valamint kulturális értékek vitathatatlan jelentősége ellenére legfeljebb jó közepesnek mondhatók.) A mezőgazdasági ágazat eddigi teljesítménye azonban a rendelkezésre álló potenciáltól nagyon nagymértékben elmarad. A rendszerváltozás óta a bruttó termelése a növénytermesztésben 10-15%kal, az állattenyésztésben 50%-kal csökkent, az ágazat hozzáadott értéke és foglalkoztatási szintje 60%-kal esett vissza. A beruházások volumene a kilencvenes évek agrárválságának alacsony szintjét sem éri el. E látványos kudarc oka a földtulajdon és hasznosítás szabályozásának következetes és nagyarányú félrekezelése. Ebben szerepet játszott elsősorban a korábbi szövetkezeti birtokrendszert felszámoló, a földbirtokokat elaprózó és a termelőeszközöket szétszóró, elvesztegető földreform, másodsorban a kisméretű, a magyar viszonyok szerint jellemzően nem tőkeerős, rosszul felszerelt, alulképzett munkaerővel ellátott, alacsony hatékonyságú családi gazdaságok erőltetése. Végül pusztító hatása van annak, hogy az egymást követő hivatalos agrárpolitikák nem ismerték fel a vidék valóságos szociológiai helyzetét.

4. sz. melléklet A KÖZÖSSÉG Párt alkotmány tervezete (T/2628 A Magyar Köztársaság Alkotmánya) Benyújtva: 2011. 03.15. (Dr. Szili Katalin független képviselő)

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

A KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYÁNAK PREAMBULUMA

Mi, a Magyar Köztársaság polgárai a magyar nemzet egészéért viselt felelősséggel: hitet téve a demokrácia eszményei és intézményei mellett, megemlékezve a magyar államiság ezer évéről a jogfolytonosság biztosítása érdekében, azon céltól vezérelve, hogy a magunk és utódaink számára az európai demokratikus országok közösségének egyenjogú tagjaként ökoszociális piacgazdaságot, fenntarthatóan gyarapodó államot építsünk, mely elismeri, tiszteletben tartja, garantálja és védi az elidegeníthetetlen és sérthetetlen emberi, polgári és közösségi jogokat, ápolja évezredes nemzeti kultúránkat és az egyetemes emberi értékeket, felelősségünk tudatában, legjobb meggyőződésünkben és szabad akaratunkból a Köztársaság számára és egész nemzetünk javára a következő alkotmányt alkottuk.

62

I. fejezet A KÖZTÁRSASÁG

1. § Magyarország államformája parlamentáris köztársaság. 2. § A Magyar Köztársaságban minden közhatalom forrása a nép. 3.§ A Köztársaság előmozdítja a szociális jogok, mint alapjogok érvényesülését, különös tekintettel a szociális biztonsághoz, a munkához, a lakhatáshoz és a lakhatás biztonságához való jogra. 4.§ (1) A Köztársaság gazdasági berendezkedése szerint ökoszociális piacgazdaság. (2) A Köztársaság fokozottan védi nemzeti értékeit, a környezetet és a természetet, különösen a Köztársaság termőföldjeit és vízkészleteit. 5.§ (1) A Köztársaság elismeri a törvényesen szerzett tulajdon minden formáját és védi a tulajdonformák egyenlőségét. (2) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. (3) A tulajdon társadalmi kötelezettségekkel jár. (4) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. (5) Az állam kizárólagos, illetve tartós tulajdonának körét törvény határozza meg. 5.§ (1) A Köztársaság előmozdítja a szociális biztonsághoz való jog érvényesülését. (2) Mindenkinek joga van az emberi lét alapvető feltételeihez, amelyet az állam a társadalombiztosítási és a szociális juttatások összességével biztosít. (3) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy öregség, betegség, árvaság, özvegység vagy keresőképtelenséggel járó egészségi állapot esetén a gazdaság teherviselő képességével, valamint az érintett jövedelmi és vagyoni helyzetével összhangban álló pénzbeli ellátásában részesüljön. Törvény ezen ellátások igénybevételét az érintett teherviselő képességéhez igazodó járulék fizetéséhez kötheti. (4) A szociális biztonsághoz való jog érvényesülése érdekében a Köztársaság a) gondoskodik a szociális intézmények működtetéséről, b) elősegíti a tartósan egészségkárosodott, valamint a testi vagy szellemi fogyatékkal élő személyek ápolását, képzését, foglalkoztatását és társadalmi beilleszkedését, c) támogatja az idősek zavartalan életvitelét segítő szolgáltatásokat. 6.§ (1) A Köztársaság előmozdítja a munkához való jog érvényesülését. (2) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy foglalkozását szabadon válassza meg. (3) A munkavállalónak joga van a pihenésre és a szabadidőre. (4) Senkit sem szabad jogszerű és valós indok nélkül elbocsátani. (5) A munkavállalóknak gazdasági és szociális érdekeik védelme céljából joguk van a sztrájkhoz. (6) A munkához való jog érvényesülése érdekében a Köztársaság a) elősegíti a teljes foglalkoztatás megvalósulását, támogatja új munkahelyek létrehozását, valamint a meglevő munkahelyek megtartását, b) meghatározza a munkavégzés egészségügyi követelményeit és biztonságos feltételeit, c) támogatja a munkához szükséges készségek elsajátítását és fejlesztését, az élethosszig való tanulást. 7.§ (1) A Köztársaság előmozdítja az egészséghez való jog érvényesülését. (2) Mindenkinek joga van a nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítás keretében igénybe vehető, a gazdaság teherviselő képességével összhangban álló egészségügyi ellátásokhoz. (3) Az egészséghez való jog érvényesülése érdekében a Köztársaság a) meghatározza az egészségi állapot megőrzését, védelmét és fejlesztését szolgáló népegészségügyi és járványügyi célokat, szervezi és irányítja megvalósításukat, b) szabályozza az egészségügyi szolgáltatások általános szakmai követelményeit, c) gondoskodik az egészségügyi intézmények működtetéséről, d) támogatja az egészséges életmód folytatását.

63

8.§ (1) Mindenkinek joga van az egészséges környezethez. (2) A Köztársaság ezt a jogot az épített és természetes környezet, ezek növény és állatvilága megőrzésével garantálja. (3) Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni. 9.§ (1) A Köztársaság előmozdítja a művelődéshez való jog érvényesülését. (2) Mindenkinek joga van a tudományos kutatás, a művészeti alkotás és a kulturális tevékenység szabadságához. (3) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy oktatási intézményt alapítson, továbbá hogy az általa választott intézményben oktatásban vagy más képzésben vegyen részt. A pedagógusoknak joguk van a tanítás szabadságához. (4) A szülőket megilleti az a jog, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak. (5) A művelődéshez való jog érvényesülése érdekében a Köztársaság a) biztosítja a tankötelezettség időtartama alatt a tandíjmentes oktatást, b) gondoskodik a megfelelő színvonalú felsőoktatási intézmények működtetéséről, c) a rászorulók számára támogatást nyújt az oktatásban való részvételhez, d) meghatározza az oktatási és képzési követelményeket, ellenőrzi azok megtartását, e) támogatja a magyar, az európai, valamint az egyetemes kultúra, tudomány és művészet értékeinek megőrzését, megismertetését és gazdagítását, f) támogatja a tudományos alapkutatásokat, valamint a kutatás-fejlesztést. 10. § (1) A Köztársaság elősegíti és védi a gyermekek jogait, a gyermeket fokozott védelem és gondoskodás illeti meg a Köztársaság részéről. (2) A gyermeknek joga van az anyakönyvezéshez, a névviseléshez, a szüleivel való kapcsolattartáshoz és a sorsát érintő döntésekben – érettségének megfelelően – szándéka kinyilvánításához. A házasságból és házasságon kívül született gyermek jogai azonosak. (3) A Köztársaság gondoskodik a gondviselő nélkül maradt, az elhanyagolt és a bántalmazott gyermekről, továbbá kiemelt védelmet biztosít a testi vagy szellemi fejlődésében akadályozott gyermekeknek. (4) A Köztársaság támogatja a gyermekvállalást, a gyermeket nevelőket törvényben meghatározott kedvezményekben és juttatásokban részesíti. (5) A Köztársaság elvárja a szülőktől, hogy a gyermek tartásáról, neveléséről, iskoláztatásáról, valamint a gyermek harmonikus testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosításáról gondoskodjon. II. fejezet ÁLLAMPOLGÁROK ALAPVETŐ JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI 1.§ (1) A Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen – a hozzájárulása nélkül – orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. 2.§ (1) A Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. Senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. (2) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni. 64

(3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult. 3.§ A Köztársaságban minden ember jogképes. 4.§ (1) A Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (2) A Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata meg nem állapította. (3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt. (4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – a határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesülése céljából az Európai Unió jogi aktusai által meghatározott körben, az alapvető jogok lényeges tartalmát nem korlátozva – a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásában közreműködő más állam joga szerint nem volt bűncselekmény. (5) A Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági és hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja. 5.§ (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik a Köztársaság területén – törvényben meghatározott esetek kivételével – megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is. (2) A Köztársaság területén törvényesen tartózkodó külföldit csak a törvénynek megfelelően hozott határozat alapján lehet kiutasítani. Magyar származású külföldi állampolgárságú személyt az ország területéről nem lehet kiutasítani. (3) Az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 6.§ (1) A Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. (2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 7.§ (1) A Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismereti- és a vallás szabadságához, annak gyakorlásához és kinyilvánításához. (2) A Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. (3) A Köztársaság tiszteletben tartja az egyházak belső autonómiáját, elismeri és támogatja oktatási, karitatív és a társadalom erkölcsi értékrendjét erősítő tevékenységüket. (4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 8.§ (1) A Köztársaságban mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságához, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez, terjesztéséhez. (2) A Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét. (3) A demokratikus közvélemény kialakítása érdekében mindenkinek joga van a közügyekben a megfelelő tájékoztatáshoz. (4) A Köztársaságban a nemzeti önazonosság és az európai identitás, a magyar, valamint a kisebbségi nyelvek és kultúra ápolásában, gazdagításában, a nemzeti összetartozás megerősítésében, illetőleg a nemzeti, etnikai, családi, vallási közösségek igényeinek kielégítésében közszolgálati médiaszolgáltatás működik közre. A közszolgálati médiaszolgáltatást a képviselőház által választott tagokkal működő autonóm közigazgatási hatóság és független tulajdonosi testület felügyeli, céljainak megvalósulása felett pedig az állampolgárok egyes, törvényben meghatározott közösségei őrködnek. (5) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól rendelkező törvény, továbbá a médiaszolgáltatások

65

felügyeletéről szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 9.§ (1) A Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását. (2) A gyülekezési jogról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 10.§ (1) A Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. (2) Politikai célt szolgáló fegyveres, vagy katonai jellegű szervezet nem hozható létre. (3) Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 11.§ A Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé. 12.§ (1) A Köztársaság törvényben meghatározott feltételek szerint – ha sem származási országuk, sem más ország a védelmet nem biztosítja – menedékjogot nyújt azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban, illetve a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetőleg politikai meggyőződésük miatt üldöznek vagy üldöztetéstől való félelmük megalapozott. (2) A menedékjogról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 13.§ (1) A Köztársaság biztosítja a nők és a férfiak egyenjogúságát minden polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogban. (2) A Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt, és a szülőknek a gyermek születése után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. (3) A munka végzése során a nők és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják. 14.§ (1) A Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. (2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. 15.§ (1) A Köztársaságban élő valamennyi nemzeti és etnikai közösség államalkotó. (2) A Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai közösségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. (3) A Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai közösségek képviseletét a törvényhozásban biztosítják. (4) A nemzeti és etnikai közösségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. (5) A nemzeti és etnikai közösségek jogairól szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 16.§ (1) A Köztársaságban senkit nem lehet magyar állampolgárságától megfosztani, vagy magyar állampolgárt, magyar származású személyt a Köztársaság területéről kiutasítani. (2) Magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet, a Köztársaság köteles ezt elősegíteni. (3) Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Köztársaság védelmét élvezze. (4) Az állampolgárságról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 17.§ (1) Minden nagykorú magyar állampolgárt – a külön törvényben szabályok szerint – megillet az a jog, hogy a képviselőházi képviselők választásán választó és választható legyen. (2) A Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú állampolgárt megillet az a jog, hogy országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen, vagy kezdeményezzen. (3) A Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek

66

választásán választható és – amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Köztársaság területén tartózkodik – választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen és kezdeményezzen. (4) A Köztársaságban minden menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyt megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán – amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik – választó legyen, valamint a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. (5) A Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen. (6) Nincs választójoga annak, aki jogerős ítélet alapján a cselekvőképességet kizáró gondnokság, illetőleg a közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll. (6) A választásokról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 18.§ (1) A Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, szexuális orientáltság, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan büntesse. (3) A Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel segíti. (4) Minden magyar állampolgárnak joga van képességének, képzettségének, szakmai tudásának megfelelő közhivatal viselésére. (5) A Köztársaságban az egyenlő bánásmód követelményét be kell tartani. (6) Az egyenlő bánásmód megsértésének következményeit megfelelően orvosolni kell, mely nem járhat más állampolgárok jogainak sérelmével. 19.§ (1) A Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. E jog érvényesülését a Köztársaság a versenyszféra keretei között álláslehetőséghez nem jutó állampolgárok számára közösségi tulajdonú gazdasági szervezetek működtetésével, szociális munkahelyek létrehozásával, valamint a közmunka rendszerének fenntartásával és kiterjesztésével biztosítja. (2) Az egyenlő munkáért, megkülönböztetés nélkül mindenkinek joga van az egyenlő bérhez. (3) Minden dolgozónak a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő bérezéshez van joga. (4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz. 20.§ (1) A Köztársaságban mindenkit megillet a szabad vállalkozás joga. (2) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon. (3) A sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni. (4) A sztrájkjogról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 21.§ (1) A Köztársaság területén élőknek joguk van a testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Köztársaság az egészségügyi ellátás és a munkavédelem megszervezésével garantálja. 22.§ (1) A Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és a munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. (2) A Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények

67

rendszerével valósítja meg. 23.§ (1) A Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez és az oktatáshoz való jogot. (2) A Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. 24.§ (1) A Köztársaság tiszteletben tartja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát, támogatja a tudományos kutatásokat és a kortárs művészeteket. (2) Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak. 25.§ Az emberi faj fennmaradásáért viselt felelősség érdekében minden ember kötelessége: a) az élet minden formájának tisztelete, b) a természeti erőforrások fenntartható használata, c) a nem anyagi értékek megőrzése, d) egészség lehető legteljesebb, önakaraton múló megőrzése, e)a megelőzés és elővigyázatosság elvének alkalmazása. 26.§ (1) A haza védelme a Köztársaság minden állampolgárának kötelessége. (2) Rendkívüli állapot idején, vagy ha arról megelőző védelmi helyzetben a Képviselőház a képviselők kétharmadának szavazatával határoz, a Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgár férfiakat - törvényben meghatározottak szerint - hadkötelezettség terheli. Akinek lelkiismereti meggyőződése a katonai szolgálat teljesítésével összeegyeztethetetlen, polgári szolgálatot teljesít. (3) A Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárok számára külön törvény katasztrófa elhárítása érdekében polgári védelmi kötelezettséget és rendkívüli állapot idejére honvédelmi munkakötelezettséget írhat elő. (4) A természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére kötelezhetőek. (5) A honvédelmi kötelezettségről szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 27.§ A Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni. 28.§ Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások, bíróság előtt érvényesíthetők. III. fejezet KÖZPÉNZEK ÉS KÖZJAVAK 1.§ (1) Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. (2) A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg. (3) A Köztársaság köteles a nemzeti vagyon és vagyonértékű jogok megőrzéséről gondoskodni. (4) A közpénzek felhasználása és a költségvetési gazdálkodás során a Köztársaság biztosítani köteles az átláthatóságot, a felelős gazdálkodást, az ellenőrizhetőséget és a felelősség megállapíthatóságát. (5) A költségvetési egyensúly fenntartását szolgáló hitelfelvételről, vagy pótlólagos adókivetésről a Képviselőház külön törvényben köteles dönteni. 68

IV. fejezet A NEMZETGYŰLÉS 1.§ A Köztársaság törvényhozása a Nemzetgyűlés, melynek két kamarája a Képviselőház és a Felsőház. Mindkét kamara saját hatáskörében dönt tisztségviselőiről, a tisztségek felsorolása és a tisztségviselők választása sarkalatos nemzetgyűlési törvényben szabályozandó. IV/A. alfejezet A Köztársaság Képviselőháza 1.§ (1) A Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve a Képviselőház, amelyet a választópolgárok közvetlenül választanak. (2) A Képviselőház a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. (3) E jogkörében a Képviselőház a) megalkotja a Köztársaság Alkotmányát, melyet ügydöntő népszavazás léptet hatályba. Amennyiben a népszavazás eredménye nem lépteti hatályba az Alkotmányt, úgy új alkotmányozási folyamat az adott választási ciklus ideje alatt nem kezdeményezhető; b) törvényeket alkot; c) meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét; d) megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását; e) dönt a Kormány programjáról; f) megköti a Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket; g) dönt a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötés kérdéséről; h) hadiállapot vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye (háborús veszély) esetén kihirdeti a rendkívüli állapotot, és Honvédelmi Tanácsot hoz létre; i) az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén (a továbbiakban együtt: szükséghelyzet) szükségállapotot hirdet ki; j) az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével dönt a Magyar Honvédség országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erők magyarországi, vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, valamint a Magyar Honvédség külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozásáról; k) jelöli a Kormányfőt, az Alkotmánybíróság elnökét és tagjait, az alkotmányos jogok biztosait, az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit, a Legfelső Bíróság elnökét és a Köztársaság Főügyészét; l) a Kormány javaslatára feloszlatja annak a helyi önkormányzatnak a képviselő-testületét (közgyűlését), amelynek működése az Alkotmánnyal ellentétes; m) közkegyelmet gyakorol; n) külső fegyveres támadás veszélye esetén vagy szövetségi kötelezettség teljesítése érdekében meghatározott időre kihirdeti, vagy meghosszabbítja a megelőző védelmi helyzetet, és felhatalmazza a Kormányt a szükséges intézkedések megtételére. (4) A (3) bekezdés g), h) és i) pontjában meghatározott döntéshez a képviselőházi képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. (5) A (3) bekezdés j) és n) pontja szerinti döntéshez a jelenlévő képviselőházi képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. 2.§ (1) Ha a Képviselőház e döntések meghozatalában akadályoztatva van, a Köztársaság Elnöke

69

jogosult a hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli állapot kihirdetésére és a Honvédelmi Tanács létrehozására, továbbá a szükségállapot kihirdetésére. (2) A Képviselőház e döntések meghozatalában akkor van akadályoztatva, ha nem ülésezik, és összehívása az idő rövidsége, továbbá a hadiállapotot, a rendkívüli állapotot vagy a szükségállapotot kiváltó események miatt elháríthatatlan akadályba ütközik. (3) Az akadályoztatás tényét, továbbá a hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének indokoltságát a Képviselőház elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Kormányfő együttesen állapítja meg. (4) A Képviselőház a hadiállapot, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének az indokoltságát az akadályoztatásának megszűnése utáni első ülésén felülvizsgálja, és dönt az alkalmazott intézkedések jogszerűségéről. E döntéshez a képviselőházi képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. 3.§ (1) Rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács dönt a) a Magyar Honvédség országon belüli, vagy külföldi alkalmazásáról, békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint külföldi állomásozásáról, b) a külföldi fegyveres erők magyarországi, vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, illetve magyarországi állomásozásáról, c) a külön törvényben meghatározott rendkívüli intézkedések bevezetéséről. (2) A Honvédelmi Tanács elnöke a Köztársaság Elnöke, tagjai: a Képviselőház elnöke, a Képviselőházban képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak vezetői, a Köztársaság kormányfője, a miniszterek és tanácskozási joggal a Honvéd Vezérkar főnöke. (3) A Honvédelmi Tanács gyakorolja: a) a Képviselőház által rá átruházott jogokat, b) a Köztársaság Elnöke jogait, c) a Kormány jogait. (4) A Honvédelmi Tanács rendeletet alkothat, ebben egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, illetőleg törvényi rendelkezésektől eltérhet, továbbá egyéb különleges intézkedéseket hozhat, az Alkotmány alkalmazását azonban nem függesztheti fel. (5) A Honvédelmi Tanács rendelete a rendkívüli állapot megszűnésével hatályát veszti, kivéve, ha a Képviselőház a rendelet hatályát meghosszabbítja. (6) Az Alkotmánybíróság működése rendkívüli állapot idején sem korlátozható. 4.§ (1) A szükségállapot kihirdetésekor a Képviselőház akadályoztatása esetén a Köztársaság Elnöke dönt a Magyar Honvédség X. fejezet. 2. § (1) bekezdése szerinti felhasználásáról. (2) A szükségállapot idején a külön törvényben megállapított rendkívüli intézkedéseket rendeleti úton a Köztársaság Elnöke vezeti be. (3) A Köztársaság Elnöke a bevezetett rendkívüli intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatja a Képviselőház elnökét. A szükségállapot idején a Képviselőház – akadályoztatása esetén a Képviselőház Honvédelmi Bizottsága – folyamatosan ülésezik. A Képviselőház, illetőleg a Képviselőház Honvédelmi Bizottsága a Köztársaság Elnöke által bevezetett rendkívüli intézkedések alkalmazását felfüggesztheti. (4) A rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedések harminc napig maradnak hatályban, kivéve, ha hatályukat a Képviselőház – akadályoztatása esetén a Képviselőház Honvédelmi Bizottsága – meghosszabbítja. (5) A szükségállapotra egyébként a rendkívüli állapotra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. 5.§ A rendkívüli állapot és a szükségállapot idején alkalmazandó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 6.§ (1) Külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése esetén a támadás elhárítására, illetőleg az ország területének a honi és szövetséges légvédelmi és repülő készültségi erőkkel való oltalmazására, az alkotmányos rend, az élet- és vagyonbiztonság, a közrend és a közbiztonság védelme érdekében a Kormány a Köztársaság Elnöke által jóváhagyott védelmi

70

terv szerint – a támadással arányos és erre felkészített erőkkel – a szükségállapot vagy a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó döntésig azonnal intézkedni köteles. (2) A Kormány az (1) bekezdés alapján megtett intézkedéséről haladéktalanul tájékoztatja a Képviselőházat, a Köztársaság Elnököt a további intézkedések megtétele érdekében. (3) A Kormány azonnali intézkedésére alkalmazandó szabályokról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 7.§ (1) A Képviselőházi képviselők általános választását – a Képviselőház feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével – az előző Képviselőház megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani. (2) A Képviselőházi képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. (3) A Képviselőházi képviselőt – a Képviselőházi képviselők jogállásáról szóló törvényben szabályozottak szerint – mentelmi jog illeti meg. (4) A Képviselőházi képviselőt a függetlenségét biztosító javadalmazás illeti meg. A Képviselőházi képviselők javadalmazásáról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (5) A képviselő nem lehet Köztársaság Elnöke, az Alkotmánybíróság tagja, az alkotmányos jogok biztosa, az Állami Számvevőszék elnöke, alelnöke és számvevője, bíró, ügyész, polgármester, közigazgatási szerv alkalmazottja – a Kormány tagja, az államtitkár és a kormánymegbízott kivételével –, továbbá a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja. Törvény az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja. (6) A Képviselőházi képviselők jogállásáról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 8.§ (1) A Képviselőházi képviselő megbízatása megszűnik: a) a Képviselőház működésének befejezésével, b) a képviselő halálával, c) az összeférhetetlenség kimondásával, d) lemondással, e) a választójog elvesztésével. (2) Az összeférhetetlenség kimondásáról a Képviselőház a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával határoz. (3) A képviselő a Képviselőházhoz intézett nyilatkozatával lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez a Képviselőház elfogadó nyilatkozata nem szükséges. 9.§ (1) A Képviselőház elnököt, alelnököket és jegyzőket választ tagjai sorából. (2) A Képviselőház állandó bizottságokat alakít tagjaiból, és bármely kérdés megvizsgálására bizottságot küldhet ki. (3) A Képviselőházi bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük megjelenni. 10.§ (1) A Képviselőház évenként két rendes ülésszakot tart: minden év február elsejétől június tizenötödikéig, illetve szeptember elsejétől december tizenötödikéig. (2) A Képviselőház alakuló ülését – a választást követő egy hónapon belüli időpontra – a Köztársaság Elnöke hívja össze; egyébként a Képviselőház ülésszakának és ezen belül az egyes üléseknek az összehívásáról a Képviselőház elnöke gondoskodik. (3) A Köztársaság Elnöke, a Kormány, vagy a képviselők egyötödének írásbeli kérelmére a Képviselőházat rendkívüli ülésszakra vagy rendkívüli ülésre össze kell hívni. A kérelemben az összehívás indokát, továbbá a javasolt időpontot és napirendet meg kell jelölni. (4) A Köztársaság Elnöke a Képviselőház ülését egy ülésszak alatt egy alkalommal – legfeljebb harminc napra – elnapolhatja. (5) Az elnapolás tartama alatt a Képviselőház elnöke a képviselők egyötödének írásbeli kérelmére – a kérelem kézhezvételétől számított nyolc napnál nem távolabbi időpontra – köteles a Képviselőházat összehívni. 11.§ A Képviselőház ülései nyilvánosak. A Köztársaság Elnöke, a Kormány, továbbá bármely

71

képviselő kérelmére a Képviselőház a képviselők kétharmadának a szavazatával zárt ülés tartását is elhatározhatja. 12.§ (1) A Képviselőház akkor határozatképes, ha a képviselőknek több mint a fele jelen van. (2) A Képviselőház a határozatait a jelen lévő képviselők több mint a felének szavazatával hozza. (3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához a Képviselőházi képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. (4) A Képviselőház a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban állapítja meg működésének szabályait és tárgyalási rendjét. 13.§ (1) Törvényt a Köztársaság Elnöke, a Kormány, minden képviselőházi bizottság és bármely képviselőházi képviselő kezdeményezhet. (2) A törvényhozás joga a Képviselőházat illeti meg. (3) A Képviselőház által elfogadott törvényjavaslatot a Képviselőház elnöke aláírja, majd felterjeszti a Felsőház elnökéhez. (4) A IV/B. alfejezet 24. § (3) bekezdése szerinti újratárgyalás esetén a Képviselőház elnöke – aláírás és kihirdetés céljából – közvetlenül a Köztársaság Elnöke számára továbbítja az újratárgyalásban elfogadott törvényi normát. 14.§ (1) A Köztársaság Elnöke a Nemzetgyűlés mindkét háza által jóváhagyott, illetve a 13. § (4) bekezdése alapján számára megküldött törvényi normát annak kézhezvételétől számított tizenöt napon – a Képviselőház elnökének sürgősségi kérelmére öt napon – belül aláírja, és elrendeli annak kihirdetését. (2) Ha a Köztársaság Elnöke a törvénnyel vagy annak valamelyik rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírás előtt az (1) bekezdésben említett határidőn belül megfontolás végett, észrevételeinek közlésével visszaküldheti a Képviselőháznak. (3) A Képviselőház a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. A Képviselőház elnöke által ezt követően megküldött törvényt a Köztársaság Elnöke öt napon belül köteles aláírni és elrendelni annak kihirdetését. (4) A Köztársaság Elnöke a törvényt aláírás előtt az (1) bekezdésben említett határidőn belül véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak, ha annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja. (5) Ha az Alkotmánybíróság – soron kívüli eljárásban – az alkotmányellenességet megállapítja, a Köztársaság Elnöke a törvényt a Képviselőháznak visszaküldi, egyébként öt napon belül köteles a törvényt aláírni és elrendelni annak kihirdetését. (6) A népszavazásra bocsátott törvényt a Köztársaság Elnöke csak akkor írja alá, ha azt a népszavazás megerősítette. 15.§ A Képviselőház tagjai az alkotmányos jogok biztosaihoz, az Állami Számvevőszék elnökéhez, a Köztársaság Főügyészéhez és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez kérdést, a Kormányhoz és a Kormány bármely tagjához interpellációt és kérdést intézhetnek a feladatkörükbe tartozó minden ügyben. 16.§ (1) A Képviselőház megbízatása az alakuló ülésével kezdődik. (2) A Képviselőház kimondhatja feloszlását megbízatásának lejárta előtt is. (3) A Köztársaság Elnöke a választások kitűzésével egyidejűleg feloszlathatja a Képviselőházat, ha a) a Képviselőház – ugyanazon Képviselőház megbízatásának idején – tizenkét hónapon belül legalább négy esetben megvonja a bizalmat a Kormánytól, vagy b) a Kormány megbízatásának megszűnése esetén a Köztársaság Elnöke által a kormány elnökének javasolt személyt az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg. (4) A Képviselőház feloszlatása előtt a Köztársaság Elnöke köteles kikérni a kormány elnökének, a Képviselőház elnökének és a Képviselőházban képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai vezetőinek véleményét. (5) A Képviselőház feloszlásától vagy feloszlatásától számított három hónapon belül új Képviselőházat kell választani.

72

(6) A Képviselőház működése az új Képviselőház alakuló üléséig tart. 17.§ (1) Rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején a Képviselőház nem mondhatja ki a feloszlását és nem oszlatható fel. (2) Ha a Képviselőház megbízatása rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején jár le, a megbízatás a rendkívüli állapot, illetőleg a szükségállapot megszűnéséig meghosszabbodik. (3) A feloszlott vagy feloszlatott Képviselőházat a Köztársaság Elnöke hadiállapot, háborús veszély állapota vagy szükséghelyzet esetén ismét összehívhatja. Megbízatásának meghosszabbításáról a Képviselőház maga határoz. 18.§ (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya a Képviselőház hatáskörébe tartozó kérdés lehet. (2) Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 19.§ (1) Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor. (2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére. (3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés a Képviselőházra kötelező. (4) Mérlegelés alapján országos népszavazást a Köztársaság Elnöke, a Kormány, a Képviselőházi képviselők egyharmada vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére a Képviselőház rendelhet el. (5) Nem lehet országos népszavazást tartani: a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról, b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról, c) az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseiről, d) a Képviselőház hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (átalakítási, megszüntetési) kérdésekről, e) a Képviselőház feloszlásáról, f) a Kormány programjáról, g) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről, h) a Magyar Honvédség külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról, i) a helyi önkormányzat képviselő-testületének (közgyűlésének) feloszlatásáról, j) a közkegyelem gyakorlásáról. (6) Az ügydöntő országos népszavazás eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. 20.§ Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy a Képviselőház hatáskörébe tartozó kérdést a Képviselőház tűzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést a Képviselőház köteles megtárgyalni. 21.§ Országos népszavazás elrendelésére irányuló állampolgári kezdeményezés esetén négy hónapig, országos népi kezdeményezés esetén két hónapig lehet aláírást gyűjteni.

IV/B. alfejezet A Köztársaság Felsőháza 22.§ (1) A Köztársaság Felsőházának 90 tagja van.

73

(2) Delegálási joggal rendelkeznek különösen az érdekképviseleti szervezetek, az egyházak, a kamarák, a köztestületek szervezetei, a nemzeti és etnikai közösségek, az önkormányzati szervezetek szövetségei, valamint más szervezetek a sarkalatos törvényben meghatározott szabályok szerint. 23.§ (1) A Köztársaság Felsőháza a törvényalkotási folyamatban egyszeri, halasztó hatályú vétójoggal rendelkezik. (2) A Köztársaság Felsőháza a Képviselőházzal közösen a) ratifikálja a külkapcsolatok szempontjából meghatározó nemzetközi szerződéseket, b) meghatározza a megyék és régiók területét, székhelyét, elnevezését; 24.§ (1) A IV/A alfejezet 13. § (3) bekezdésében foglalt felterjesztést a Felsőház elnöke a Köztársaság Felsőháza elé terjeszti. (2) A felterjesztett törvényjavaslat felsőházi elfogadása esetén a törvényi normát aláírás és közzététel céljából a Felsőház elnöke továbbítja a Köztársaság Elnökének. (3) A felterjesztett törvényjavaslat felsőházi elutasítása esetén a Felsőház elnöke a konkrét kifogások pontos megjelölésével – újratárgyalás végett – visszaküldi a Képviselőház elnökének. 25.§ A Felsőház a Képviselőház feletti ellenőrzési jogköréből adódóan kötelező választ igénylő átiratot intézhet a Képviselőházhoz annak tevékenységi körébe tartozó bármely kérdésben. 26.§ (1)A Köztársaság Felsőháza önállóan jogosult vizsgálóbizottság felállítására, (2) A Felsőház vizsgálóbizottsága előtt a megidézett személyek megjelenése kötelező és a büntetőeljárási törvényben előírt tanúzási és igazmondási kötelezettség érvényesül. (3) Folyamatban lévő büntetőeljárás alatt a vizsgálóbizottság illetéktelen. 27.§ (1) A felsőházi ciklus hossza: 5 év. (2) A Felsőház mindenkor az Európai Parlamenti választásokkal azonos időben alakul újjá, ülésezési rendjében a Képviselőházhoz igazodni köteles. (3) A felsőházi tagok jogállását sarkalatos törvény rendezi. (4) A felsőházi tagság nem fér össze a) a képviselőházi mandátummal, c) a kormánytagsággal, továbbá d) a végrehajtó hatalom bármely tisztségével. (5) A Felsőház saját tagjai közül egyszerű többséggel öt évre választja meg elnökét, aki közjogi méltóság.

V. fejezet A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE 1.§ (1) A Köztársaság Elnöke a választópolgárok által 5 éves időszakra közvetlenül választott, 35. életévét betöltött magyar állampolgár, aki államfőként képviseli a Köztársaságot, kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet alkotmányos működése felett. (2) A Köztársaság Elnöke a Magyar Honvédség legfőbb parancsnoka. 2.§ (1) Államfői jogkörében a Köztárság Elnöke a) összehívja és megnyitja a Köztársaság Nemzetgyűlésének mindkét háza alakuló ülését, b) aláírja – és a Köztársaság Kormányának kihirdetésre megküldi – a törvényeket, c) a törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével való egyet nem értése esetén a törvényt megfontolásra visszaküldi a Képviselőházának, d) a törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével kapcsolatos alkotmányossági aggálya esetén a törvényt állásfoglalásra megküldi a Köztársaság Alkotmánybíróságának, e) kezdeményezi a Képviselőház rendkívüli ülésének összehívását, f) megerősíti a Köztársaság nevében kötött nemzetközi szerződéseket, g) a nemzetközi szerződéssel vagy annak valamely rendelkezésével való egyet nem értése esetén a

74

nemzetközi szerződést megfontolásra visszaküldi a Köztársaság Kormányának, illetve h) a nemzetközi szerződéssel vagy annak valamely rendelkezésével kapcsolatos alkotmányossági aggálya esetén a nemzetközi szerződést állásfoglalásra megküldi a Köztársaság Alkotmánybíróságának. (2) A Köztársaság Kormánya elnökének előterjesztésére és ellenjegyzésével a Köztársaság Elnöke feloszlathatja a Képviselőházát. (3) A Köztársaság Kormánya hatáskörrel rendelkező tagjának előterjesztésére és ellenjegyzésével a Köztársaság Elnöke a) dönt a magyar állampolgárság megszerzésével és megszűnésével kapcsolatos ügyekben, b) munkáltatói jogokat gyakorol a városi polgármesterek, a főpolgármester, valamint a járási és a regionális közgyűlési elnökök felett, c) díjakat, címeket, érdemrendeket és kitüntetéseket adományoz, továbbá engedélyezi a külföldi állami kitüntetések viselését, d) az egyes választások időpontját meghatározó törvények alapján kitűzi az képviselőházi választásokat, a helyi önkormányzati választásokat, valamint az európai parlamenti választásokat, e) gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát, f) megállapítja az ország fegyveres védelmének tervét, valamint g) megerősíti tisztségükben az állami felsőoktatási intézmények elsőszámú vezetőit és a Magyar Tudományos Akadémia elnökét. (4) Kinevezési jogkörében a Köztársaság Elnöke (a) a Köztársaság Felsőházának mandátuma idejére kinevezi a Köztársaság Felsőházának kinevezéssel mandátumhoz jutó tagjait, valamint b) kinevezi a Köztársaság Kormányának elnökét. (5) A Kormányfő előterjesztésére és ellenjegyzésével a Köztársaság Elnöke a) kinevezi a Köztársaság Kormányának tagjait és az államtitkárokat, b) kinevezi a Köztársaság Főügyészét, valamint c) kinevezi a Központi Statisztikai Hivatal elnökét. (6) A Köztársaság Igazságszolgáltatási Tanácsának előterjesztésére a Köztársaság Elnöke a) kinevezi a Köztársaság valamennyi bíráját, b) kinevezi és megbízza a Köztársaság Legfelső Bíróságának elnökét és elnökhelyetteseit, valamint c) kinevezi a Köztársaság Igazságszolgáltatási Tanácsának elnökét. (7) A Képviselőház jelölésére a Köztársaság Elnöke kinevezi a) az Alkotmánybíróság elnökét és tagjait b) a Legfelső Bíróság elnökét, c) az alkotmányos jogok biztosait, d) az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit, (8) A Köztársaság Kormánya hatáskörrel rendelkező tagjának előterjesztésére és ellenjegyzésével a Köztársaság Elnöke a) kinevezi és megbízza, illetőleg fogadja a nagyköveteket és a főkonzulokat, b) kinevezi az állami felsőoktatási intézmények tanárait, továbbá c) kinevezi és előlépteti a tábornokokat. (9) A Köztársaság Elnökének kinevezési és megbízási jogköre – ha a kinevezés előterjesztést és ellenjegyzést igényel – magában foglalja a felmentési és az elmozdítási jogot; ilyen esetben a felmentéshez és az elmozdításhoz ugyancsak ellenjegyzés szükséges. 3.§ (1) A Köztársaság Elnöke a Köztársaság első polgára. Tisztsége összeférhetetlen minden más állami, politikai és gazdasági tisztséggel vagy megbízatással. A Köztársaság Elnöke más kereső foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért – a szerzői jogi védelemben részesülő tevékenységet kivéve – díjazást nem fogadhat el. (2) A Köztársaság Elnöke a Köztársaság egységének és az alkotmány értékeinek kifejezője, az alkotmány politikai védelmezője. Hivatali ideje alatt, a Köztársaság vagy a nemzet közvéleményét

75

jelentősen megosztó kérdésekben nyilvánosan nem nyilvánít politikai véleményt. (3) A Köztársaság Elnöke együttműködik a Köztársaság valamennyi szervével. Tevékenysége során a Köztársaság Kormányától adatokat, információkat, tájékoztatót és beszámolót kérhet, a Köztársaság Kormányának elnökétől a kormány általánosan követett politikájáról rendszeres tájékoztatásra tarthat igényt. (4) A Köztársaság Elnökének személye sérthetetlen. Védelméről büntetőtörvény rendelkezik. (5) A Köztársaság Elnökének munkáját a Köztársaság Elnökének Hivatala segíti. 4.§ (1) A Köztársaság Elnökét e tisztségre egyszer lehet újraválasztani. (2) A Köztársaság Elnökét a hivatalban lévő államfő megbízatásának lejárta előtt legalább harminc nappal, ha pedig a megbízatás lejárat előtt szűnt meg, a megszűnéstől számított harminc napon belül kell megválasztani. 5.§ (1) A Köztársaság Elnöke elődje megbízatásának lejártakor, illetőleg a megbízatás idő előtti megszűnése esetén a kiírt választás eredményének kihirdetését követő nyolcadik napon lép hivatalába. Törvény előírhatja, hogy a Köztársaság Elnöke augusztus 20-án déli 12 órakor lépjen hivatalba. A választás és beiktatás részleteit törvény állapítja meg. (2) Hivatalba lépésekor a Köztársaság Elnöke a Köztársaság Nemzetgyűlése előtt esküt tesz. Az esküt a Köztársaság Alkotmánybíróságának elnöke veszi ki. 6.§ (1) A Köztársaság Elnökének átmeneti akadályoztatása esetén, vagy ha a Köztársaság Elnökének megbízatása megszűnt, az új államfő hivatalba lépéséig a Köztársaság Elnökének jogkörét a Képviselőház elnöke gyakorolja, de ebben a jogkörében a) törvényt a Képviselőháznak és nemzetközi szerződést a Köztársaság Kormányának megfontolásra, illetőleg törvényt vagy nemzetközi szerződést a Köztársaság Alkotmánybíróságának alkotmányossági vizsgálatra nem küldhet meg, b) a Képviselőházat nem oszlathatja fel, továbbá c) a kegyelmezés jogával csak jogerősen elítélt ügyében élhet. (2) A Köztársaság Elnökének helyettesítése idején a Képviselőház elnöke képviselői jogait nem gyakorolhatja, és helyette a Képviselőház elnökének feladatát a Képviselőház által kijelölt alelnök látja el. 7.§ (1) A Köztársaság Elnökének megbízatása megszűnik a) a megbízatás idejének lejártával, b) ha feladatkörének ellátására egészségügyi okból kilencven napon túl képtelen, c) az összeférhetetlenség kimondásával, d) lemondással, illetve e) az elnöki tisztségtől való megfosztással. (2) Az képviselőházi képviselők egyötödének indítványára – az (1) bekezdés b) pontjában említett idő eltelte után – a Képviselőház állapítja meg, hogy a Köztársaság Elnöke egészségügyi okból feladatkörének ellátására képtelen. A határozat meghozatalához az képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A szavazás titkos. (3) Ha a Köztársaság Elnökével szemben a tisztségének gyakorlása során összeférhetetlenségi ok merül fel, az képviselőházi képviselők egyötödének indítványára a Képviselőház határozata alapján a Köztársaság Alkotmánybírósága dönt az összeférhetetlenségről. (4) A Köztársaság Elnöke a Képviselőházhoz intézett nyilatkozatával lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez a Képviselőház elfogadó határozata szükséges. A Képviselőház tizenöt napon belül kérheti a Köztársaság Elnökét, hogy elhatározását fontolja meg. Ha a Köztársaság Elnöke az elhatározását fenntartotta, a Képviselőház a lemondás tudomásulvételét nem tagadhatja meg. (5) A Köztársaság Elnöke a tisztségétől megfosztható, ha annak gyakorlása során szándékosan megsértette az Alkotmányt vagy a törvényt. (6) A Köztársaság Elnökének felelősségre vonását az (5) bekezdés alapján a Képviselőház képviselőinek egyötöde indítványozhatja. (7) A felelősségre vonási eljárás megindításához az képviselőházi képviselők kétharmadának

76

szavazata szükséges. A szavazás titkos. (8) A felelősségre vonási eljárást megindító képviselőházi határozat meghozatalától a felelősségre vonási eljárás befejezéséig a Köztársaság Elnöke nem gyakorolhatja jogkörét. (9) A Köztársaság Elnökének alkotmány-, illetőleg törvénysértő cselekményét a Köztársaság Alkotmánybírósága bírálja el. (10) A Köztársaság Alkotmánybírósága a Köztársaság Elnökét megfoszthatja a tisztségétől, ha az eljárás eredményeként megállapította az Alkotmány, illetőleg a törvény megsértését. (11) Ha a Köztársaság Elnöke ellen a felelősségre vonási eljárás büntetőjogilag üldözendő olyan cselekmény miatt indult, amelyet a Köztársaság Elnökének a hivatali ideje alatt a hivatali tevékenységével összefüggésben követett el, a Köztársaság Alkotmánybírósága eljárásában a büntetőeljárás rendelkezéseit is alkalmazza. A vádat a Képviselőház által a saját tagjai közül választott vádbiztos képviseli. (12) A Köztársaság Elnöke ellen a (11) bekezdésben nem említett egyéb cselekménye miatt büntetőeljárást csak megbízatásának megszűnése után lehet indítani. (13) Ha a Köztársaság Alkotmánybírósága a Köztársaság Elnökének bűnösségét szándékos bűncselekmény miatt állapította meg, a Köztársaság Elnökét tisztségétől megfoszthatja, és a Büntető Törvénykönyvben az adott cselekményre meghatározott bármely büntetést és intézkedést alkalmazhatja. 8.§ (1) A Köztársaság Elnökének megválasztásával és hivatalba lépésével kapcsolatos eljárásról, javadalmazásáról, valamint a megbízatásának megszűnése után őt megillető kedvezményekről külön törvény rendelkezik. Ugyancsak külön törvény rendelkezik a Köztársaság Elnökének Hivataláról. (2) Külön törvény rendelkezhet a Köztársaság Elnöke által adományozható díjakról, rendekről és címekről, továbbá azokról a területszervezési ügyekről, amelyekben a Köztársaság Elnökének hatásköre lehet. Külön törvény további feladatokat utalhat a Köztársaság Elnökének hatáskörébe.

VI. fejezet

A KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA 1.§ (1) A Köztársaság Kormányának megbízatása a Kormányfő megbízatásával kezdődik és szűnik meg. (2) A Kormányfő megbízatása a kinevezésével kezdődik, és lemondásával, illetve választójogának elvesztésével szűnik meg. (3) A Köztársaság kormányfője lemond a) a Képviselőház feloszlatásának kezdeményezésével, illetőleg b) ha a Képviselőház határozata vele szemben az összeférhetetlenséget megállapítja, továbbá c) ha a Képviselőház a bizalmat nem adja meg, vagy megvonja. (4) A lemondott Kormányfő ügyvezető kormányt vezet. (5) Az ügyvezető kormány megbízatása a Köztársaság Kormánya elnökének kinevezéséig tart. Az ügyvezető kormány nemzetközi szerződést nem hagyhat jóvá, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben hozhat. (6) A Köztársaság Kormánya tagjának megbízatása a) lemondásával, b) felmentésével, c) választójogának elvesztésével, illetve d) a Köztársaság Kormánya megbízatásának megszűnésével szűnik meg. 2.§ (1) A Köztársaság Kormánya – a Köztársaság végrehajtó hatalmának élén – az Alkotmány és a

77

törvények alapján meghatározza és megvalósítja a Köztársaság általános politikáját, végrehajtja a törvényeket és irányítja a Köztársaság közigazgatását, valamint felügyeli a helyi önkormányzatainak működését. (2) A Köztársaság Kormánya – a Köztársaság közigazgatásának legfőbb szerveként – meghatározza az irányítása alá tartozó közigazgatási szervek és azok vezetőinek feladatait; e szervezetek tevékenységét bármikor megvizsgálhatja, arról adatokat, beszámolót kérhet. (3) Tevékenysége során a Köztársaság Kormánya a) az alapjogok tiszteletben tartásával védi az alkotmányos és törvényes rendet, b) meghatározza a gazdasági, infrastrukturális, oktatási és környezetvédelmi fejlesztés állami feladatait, a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, a tudományos és kulturális igazgatás rendjét, gondoskodik az állami ellátások anyagi fedezetéről, továbbá biztosítja a feladatok megvalósulásához szükséges feltételeket, c) közreműködik a külpolitika meghatározásában, képviseli a Magyar Köztársaságot a nemzetközi szervezetek és az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben, továbbá nemzetközi szerződéseket köt, d) irányítja a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek működését, valamint e) ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal. (3) Külön törvény a Köztársaság Kormányának hatáskörébe utalhat minden olyan feladatot, amelynek ellátására a Köztársaság más szerve az Alkotmány alapján nem jogosult. Ugyancsak külön törvény meghatározhatja azokat a feladatokat, amelyek ellátására a Köztársaság közigazgatásának irányítása keretében a Köztársaság Kormánya – általános felhatalmazása ellenére – nem jogosult. (4) A Köztársaság Kormánya tevékenységét a Képviselőház ellenőrzése mellett végzi. 3.§ (1) A Köztársaság Kormányát a Köztársaság Kormányának elnöke, a Kormányfő vezeti, aki irányítja a testület munkáját, és annak működéséért, tevékenységéért és intézkedéseiért felelős a Képviselőház előtt. (2) A Köztársaság Kormányát a Kormányfő és – kormánytagokként – a miniszterek alkotják. (3) A Köztársaság Kormányának Kormányfő-helyettes, államminiszter vagy tárca nélküli miniszter tagja is lehet, akiknek jogállása a miniszterek jogállásával egyezik meg. A Kormányfő-helyettesnek, az államminiszternek és a tárca nélküli miniszternek kormánytaggá történő kinevezése a Kormányfő felelősségét nem érinti. (4) Feladatainak ellátása érdekében a Köztársaság Kormánya a) közigazgatási szervet hozhat létre, b) döntés-előkészítő, tanácsadó, vagy ellenőrző feladattal bizottságot alakíthat, c) meghatározott tevékenység ellátására kormánybiztost nevezhet ki. (5) A Köztársaság Kormányának tagja – a Kormányfő iránymutatása szerint – a jogszabályoknak megfelelően önállóan irányítja az irányítási hatásköre alá rendelt szervezeteket és a közigazgatásnak a feladatkörébe tartozó ágát, továbbá ellátja a Köztársaság Kormánya által meghatározott, illetve a Kormányfő által kijelölt feladatokat. (6) A Köztársaság Kormánya legfeljebb tizenöt tagú. 4. § (1) A Köztársaság Kormánya döntés-előkészítő feladattal Kormánybizottságokat alakíthat a gazdaságpolitika, a társadalompolitika és az állampolitika általános teendőinek meghatározása. A Kormánybizottság tagjai a feladatkörrel rendelkező miniszterek. A kormánybizottságot a Kormányfő által kijelölt miniszter vezeti. (2) A Köztársaság Kormánya általános politikai irány-meghatározó döntéseinek meghozatalára néhány kormánytagból álló Kormánytanácsot hozhat létre. A Kormánytanácsot a Kormányfő vezeti. (3) Kormányrendeletet és kormányhatározatot csak a Köztársaság Kormányának teljes ülése hozhat. A kormány ülését a Kormányfő, akadályoztatása esetén általa kijelölt helyettese vezeti. A határozatképességhez a kormánytagok kétharmadának jelenléte szükséges. A napirendet a Kormányfő határozza meg. (4) Miniszteri rendeletet csak a Köztársaság Kormányának minisztérium élén álló tagja hozhat.

78

5. § (1) A Köztársaság Kormányának munkáját államtitkárok segítik. Az államtitkárok általános politikai vagy parlamenti államtitkárok lehetnek. Az államtitkárok száma nem haladhatja meg a harmincat. Parlamenti államtitkárnak csak a Képviselőház képviselője nevezhető ki. Képviselői mandátumának elvesztésével a parlamenti államtitkár megbízatása megszűnik. (2) A Köztársaság Kormányfője meghatározott tevékenység ellátására kormánymegbízottat nevezhet ki. (3) A Köztársaság Kormányának minisztérium élén álló tagja meghatározott feladat ellátására miniszteri biztost nevezhet ki. (4) A Köztársaság Kormánya elnökének és tagjainak jogállását, valamint az államtitkárok jogállását és hatáskörét külön törvény szabályozza, díjazásukról, továbbá az őket megillető költségtérítésekről és kedvezményekről külön törvény rendelkezik. 6. § (1) A Köztársaság Kormányfője és a Kormány tagjai – vagy akadályoztatásuk esetén az általuk kijelölt parlamenti államtitkárok – részt vehetnek és felszólalhatnak a Képviselőház plenáris és bizottsági ülésein. A Képviselőház a Köztársaság Kormányfőjét vagy a Kormány bármely tagját az ülésén való részvételre kötelezheti. (2) A Köztársaság Kormányfője és a Kormány tagjai jelen lehetnek a Köztársaság Felsőházának ülésein. Az ülésen való felszólalási jog gyakorlására és a Köztársaság Felsőházával való általános kapcsolattartásra a kormány politikai államtitkárt nevez ki. 7.§ (1) A Köztársaság Kormányának elnökét a Köztársaság Elnöke a Képviselőház elnökével történő előzetes konzultáció után nevezi ki. A kinevezett Kormányfőnek a kinevezéstől számított három napon belül – indítvány formájában – a Képviselőháztól bizalmi szavazást kell kérnie. (2) Ha a kinevezett Kormányfő a Képviselőháztól nem kap bizalmat, lemondását köteles benyújtania a Köztársaság Elnökének. A Köztársaság Elnöke a lemondás kézhezvételétől számított nyolc napon belül az (1) bekezdés szerinti eljárással új Kormányfőt nevez ki. A lemondott Kormányfő ügyvezetőként marad hivatalban az új Kormányfő kinevezéséig. (3) Ha a Képviselőház a kinevezett Kormányfőnek bizalmat szavaz, a Kormányfőt a Köztársaság Kormánya elnökének kell tekinteni. A Köztársaság Kormánya elnökének megbízatása a kinevezésének napjára visszamenő hatállyal veszi kezdetét. (4) A bizalmi szavazással megerősített Kormányfő a Képviselőház előtt esküt tesz. Az esküt a Képviselőház elnöke veszi ki. (5) A Köztársaság kormányfője a sikeres bizalmi szavazást követő nyolc napon belül javaslatot tesz a Köztársaság Elnökének a Kormány személyi összetételére, továbbá a kinevezését követő harminc napon belül ismerteti a Képviselőház előtt a Kormány programját. (6) A Kormány miniszterei a kinevezésükkel válnak a Köztársaság Kormányának tagjaivá. A Köztársaság Kormányának tagjai a kinevezésükkor a Köztársaság Elnöke előtt esküt tesznek. (7) Az ügyvezető Kormányfő az (1) bekezdés szerinti eljárással újból kinevezhető. 8.§ (1) A Kormányfő megbízatásáról bármikor lemondhat. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A lemondott Kormányfő ügyvezetőként az új Kormányfő kinevezéséig hivatalában marad. (2) A Kormányfő lemondása és az új Kormányfő kinevezése között – ha a Képviselőház megbízatása nem szűnt meg – legfeljebb nyolc nap telhet el. Ha a lemondás a Képviselőház megbízatásának megszűnésével összefüggésben történt, az új Kormányfő kinevezéséig legfeljebb kilencven nap telhet el. (3) A Képviselőház megbízatásának megszűnésekor a Kormányfő köteles lemondani. Amennyiben a Kormányfő a Képviselőház feloszlatására tesz javaslatot, a feloszlatásról szóló előterjesztéssel egyidejűleg a lemondásáról szóló nyilatkozatot is a Köztársaság Elnöke elé terjeszti. (4) A Köztársaság Kormányának tagjai a megbízatásukról bármikor lemondhatnak. A lemondás érvényességéhez a Kormányfő elfogadó nyilatkozata szükséges. Az elfogadó nyilatkozatot a lemondó nyilatkozattal együtt a Kormányfő a lemondott kormánytag helyére kinevezendő új miniszter személyére történő javaslattal egyidejűleg terjeszti a Köztársaság Elnöke elé. A lemondott kormánytag a kormány új tagjának kinevezéséig ügyvezető miniszterként jár el, de ilyen

79

minőségében nemzetközi megállapodást nem köthet, és miniszteri rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben hozhat. A Köztársaság Elnöke a Köztársaság Kormányának új tagját a lemondott kormánytag felmentésével egyidejűleg nevezi ki. Amennyiben a Kormányfő a kormány lemondott tagjának tárcáját meg kívánja szüntetni, a lemondott kormánytag megbízatása a felmentéssel szűnik meg. (5) Az államtitkárok lemondásának érvényességéhez a Kormányfő és a hatáskörük felett irányítási jogkörrel rendelkező miniszter elfogadó nyilatkozata is szükséges. 9.§ (1) A Köztársaság Kormányának tevékenysége a Képviselőház bizalmán alapul. A Képviselőház a Köztársaság Kormánya iránti bizalmát bármikor kifejezheti, és bármikor megvonhatja. A bizalmi kérdés tárgyalásához indítvány szükséges. (2) A Képviselőház a Köztársaság Kormánya iránti bizalma a Köztársaság Kormányának elnökével szemben nyilvánul meg. (3) A Köztársaság kormányfője a Képviselőháztól bármikor bizalmi szavazást kérhet. (4) A Köztársaság kormányfője indítványozhatja, hogy a Köztársaság Kormányának előterjesztése feletti szavazás bizalmi szavazás legyen. (5) Bizalmatlansági indítványt a Képviselőház képviselőinek legalább egyötöde nyújthat be. (6) Az (3), (4) és (5) bekezdés szerinti indítvány feletti szavazást képviselőházi vita előzi meg. A vitát legfeljebb három nap alatt le kell folytatni. (7) Ha a (6) bekezdés szerinti szavazás során a Képviselőház a bizalmát megvonja, a Kormányfőnek le kell mondania. (8) Bizalmatlansági indítványt ugyanazon Kormányfővel szemben legfeljebb háromhavonta (három hónapon belül legfeljebb egyszer) lehet benyújtani. (9) A (6) bekezdés szerinti szavazást legkorábban az erre irányuló indítvány beterjesztésétől számított három nap után, legkésőbb a beterjesztéstől számított nyolc napon belül kell megtartani. VII. fejezet AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 1.§ (1) Az Alkotmánybíróság elnökét és tizenegy tagját a Képviselőház a képviselők kétharmadának támogatásával jelöli és - kilenc éves időtartamra - a Köztársaság Elnöke nevezi ki. (2) Az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. (3) Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. (4) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma - az élethez és emberi méltósághoz való jogot, - a személyes adatok védelméhez való jogot, - a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy - a magyar állampolgársághoz kapcsolódó II. fejezet 1. § szerinti jogokat sérti. (5) Az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és az Alkotmánybíróság hatásköréből adódó feladatokon kívül politikai tevékenységet nem folytathatnak. (6) Az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

80

VIII. fejezet ALKOTMÁNYOS JOGOK BIZTOSA 1.§(1) Az alkotmányos jogok betartásának vizsgálatára a Képviselőház kétharmados támogatással jelöli az állampolgári jogok biztosát, a nemzeti és etnikai közösségek biztosát, a jövő nemzedékek biztosát, amely tisztségekre a jelölteket a Köztársaság Elnöke hat éves időtartamra nevezi ki. A Képviselőház más alkotmányos jogok védelmére is jelölhet biztost. (2) Az állampolgári jogok biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja, vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. (3) A nemzeti és etnikai közösségi biztosának feladata, hogy a nemzeti és etnikai közösségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja, vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. (4) A jövő nemzedékek biztosának feladata, hogy az utánunk következő nemzedékek jogainak érvényesülését folyamatosan figyelemmel kísérje, e jogokkal kapcsolatosan tudomására jutott visszásságokat vizsgálja, intézkedéseket kezdeményezzen. (5) Az alkotmányos jogok biztosának eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti. (6) Az alkotmányos jogok biztosa tevékenységének tapasztalatairól évente beszámol a Képviselőháznak. (7) Az alkotmányos jogok biztosairól szóló törvény elfogadásához a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. IX. fejezet AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK ÉS A MAGYAR NEMZETI BANK 1.§ (1) Az Állami Számvevőszék a Köztársaság pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve. Feladatkörében ellenőrzi az államháztartás gazdálkodását, ennek keretében az állami költségvetési javaslat megalapozottságát, a felhasználások szükségességét és célszerűségét, ellenjegyzi a költségvetés hitelfelvételeire vonatkozó szerződéseket; előzetesen felülvizsgálja az állami költségvetés felhasználásának a törvényességét; ellenőrzi az állami költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást; ellenőrzi az állami vagyon kezelését, az állami tulajdonban lévő vállalatok, vállalkozások vagyonérték-megőrző és vagyongyarapító tevékenységét; ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt egyéb feladatokat. (2) Az Állami Számvevőszék ellenőrzéseit törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint végzi. Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzésekről jelentésben tájékoztatja a Képviselőházat. A jelentést nyilvánosságra kell hozni. Az Állami Számvevőszék elnöke a zárszámadás ellenőrzéséről készült jelentést a zárszámadással együtt terjeszti a Képviselőház elé. (3) Az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit a képviselőházi képviselők kétharmadának jelölésére a Köztársaság Elnöke nevezi ki 6 évre. (4) Az Állami Számvevőszék szervezetéről és működésének alapelveiről szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 2.§ (1) A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság központi bankja. A Magyar Nemzeti Bank

81

külön törvényben meghatározott módon felelős a monetáris politikáért. (2) A Magyar Nemzeti Bank elnökét a Köztársaság Elnöke hat évre nevezi ki. (3) A Magyar Nemzeti Bank elnöke a bank tevékenységéről évente beszámol a Képviselőháznak. (4) A Magyar Nemzeti Bank elnöke külön törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet bocsát ki, amely törvénnyel nem lehet ellentétes. A Magyar Nemzeti Bank elnökét rendelet kiadásában az általa rendeletben kijelölt alelnök helyettesítheti. X. fejezet A MAGYAR HONVÉDSÉG ÉS EGYES RENDVÉDELMI SZERVEK 1.§ (1) A Magyar Honvédség alapvető kötelessége a haza katonai védelme és a nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása. (2) A Rendőrség alapvető feladata a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme. (3) A Magyar Honvédség feladatairól és a rá vonatkozó részletes szabályokról szóló, továbbá a Rendőrségről, a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásáról, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról szóló törvények elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 2.§ (1) A Magyar Honvédséget az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények esetén, az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kihirdetett szükségállapot idején lehet felhasználni, akkor, ha a rendőrség alkalmazása nem elegendő. (2) A Magyar Honvédség irányítására – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – az Alkotmányban meghatározott keretek között kizárólag a Képviselőház, a Köztársaság Elnöke, a Honvédelmi Tanács, a Kormány és az illetékes miniszter jogosult. (3) A Magyar Honvédség, a Rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, politikai tevékenységet nem folytathatnak, továbbá szolgálati jogviszonyuk fennállása alatt és annak megszűnését vagy megszüntetését követő három évig nem indulhatnak jelöltként a képviselőházi képviselők választásán, az európai parlamenti választáson, a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek, valamint a kisebbségi önkormányzati képviselők választásán. (4) A Magyar Honvédség nem hivatásos katonai állományú tagjának pártban való tevékenységére a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátokat állapíthat meg. 3.§ (1) A Kormány engedélyezi a Magyar Honvédség, illetve külföldi fegyveres erők az Európai Unió vagy az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete döntésén alapuló alkalmazását, valamint más csapatmozgásait. (2) A Kormány az (1) bekezdés alapján, valamint a Magyar Honvédség békefenntartásban való részvételének vagy a külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységének engedélyezése tárgyában hozott döntéséről haladéktalanul beszámol a Képviselőháznak a Köztársaság Elnöke egyidejű tájékoztatása mellett. XI. fejezet A PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETE 1.§ (1) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a Magyar Köztársaság pénzügyi közvetítő rendszert felügyelő, ellenőrző és szabályozó szerve. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete törvényben meghatározott módon felelős a pénzügyi közvetítő rendszer zavartalan működéséért. (2) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét a Köztársaság Elnöke nevezi ki hat évre,

82

alelnökeit a Kormányfő nevezi ki hat évre. (3) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke a Felügyelet tevékenységéről évente beszámol a Képviselőháznak. (4) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke törvényben meghatározott feladatkörében, törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet bocsát ki, amely törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét rendelet kiadásában az általa rendeletben kijelölt alelnök helyettesítheti. XII. fejezet A NEMZETI MÉDIA- ÉS HÍRKÖZLÉSI HATÓSÁG 1.§ (1) A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a Magyar Köztársaság elektronikus hírközlési piac felügyelő és ellenőrző szerve. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság felelős az elektronikus hírközlési piac zavartalan működéséért. (2) A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét a Kormányfő nevezi ki 6 évre. (3) A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság tevékenységéről évente beszámol a Képviselőháznak. (4) A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke törvényben meghatározott feladatkörében, törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet bocsát ki, amely más jogszabállyal nem lehet ellentétes.

XIII. fejezet A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK

1.§ (1) A Köztársaság területe a) városokra és vonzáskörzeti községeikre, b) járásokra, c) megyékre (150 ezer főtől, 800 ezer főig) és a Fővárosra, valamint d) régiókra (800 ezer főtől, 3 millió főig) tagolódik. (2) A Főváros kerületekre tagolódik; a városokban kerületek alakíthatók. 2.§ (1) A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása. (2) A Főváros és kerületei, illetve a megye és a régió választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. Önállóan gyakorolja önkormányzati jogosítványait a legalább háromezer fős lélekszámú város. A községek választópolgárai a vonzáskörzet-központi szerepet betöltő városhoz kapcsolódva gyakorolják helyi önkormányzati jogosítványait. (3) A járási önkormányzatot a járásban megválasztott polgármesterek közgyűlése, a regionális önkormányzatot pedig a járási közgyűlések elnökeiből álló testület alkotja. (4) A járás területe – adott lehetőség szerint – lefedi az egyéni képviselői választókerületet. 3.§ (1) A helyi önkormányzatok alapjogai egyenlőek. Az önkormányzatok kötelezettségei eltérőek lehetnek. (2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat. 4.§ (1) A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselő-testület útján,

83

illetőleg helyi népszavazással gyakorolják. (2) A képviselő-testület tagjainak és a polgármesternek a választását - az időközi választás kivételével - az általános képviselőházi választást követő második év október hónapjában kell megtartani. (3) A képviselő-testület megbízatása az önkormányzati általános választás napjáig tart. A jelöltek hiányában elmaradt választás esetén a képviselő-testület megbízatása meghosszabbodik az időközi választás napjáig. A polgármester megbízatása az új polgármester megválasztásáig tart. (4) A képviselő-testület a megbízatásának lejárta előtt - a helyi önkormányzatokról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint - kimondhatja a feloszlását. A közvetlenül választott polgármester megbízatása a képviselő-testület feloszlatásával megszűnik, saját kezdeményezésű feloszlásánál pedig folytonos marad. 5.§ (1) A helyi képviselő-testület: a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül, b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tulajdonosi jogait, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat, c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül, d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét, e) törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és működési rendjét, f) önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat, g) a helyi közösséget érintő közügyekben kezdeményezéssel fordulhat a döntésre jogosult szervhez, h) szabadon társulhat más helyi képviselő-testülettel, érdekeinek képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhat létre, feladatkörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek. (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes más saját rendeletével, illetve más magasabb rendű jogszabállyal. 6.§ (1) A helyi képviselő-testület elnöke a képviselő-testületi tagok soraiból választott testületi elnök. Az önkormányzatot vezető polgármestert a választópolgárok közvetlenül választják. A testületi elnök és a polgármester nem lehet ugyanaz a személy. (2) A képviselő-testület bizottságot választ, és hivatalt hoz létre. (3) A polgármester és a testületi elnök az önkormányzati feladataikon kívül törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthatnak, ugyanakkor képviselőházi képviselőséggel mandátumuk összeférhetetlen. (4) A városi polgármester, valamint a megyei közgyűlés elnöke feletti munkáltatói jogokat - a IV. fejezet 2. § (3) bekezdésének b) pontja szerint - a Köztársaság Elnöke gyakorolja. A városi-, járási-, valamint a regionális önkormányzat jegyzője feletti munkáltatói jogokat az illetékes kormányhivatal vezetője gyakorolja. 7.§ A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai.

XIV. fejezet A BÍRÓSÁGI SZERVEZET 1.§ (1) A Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelső Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi, illetőleg a közigazgatási bíróságok gyakorolják. 84

(2) A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti. 2.§ (1) A bíróság - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - tanácsban ítélkezik. (2) A törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben. (3) Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el. Mind a hivatásos bíró, mind a nem hivatásos bíró csakis a törvénynek van alárendelve. Helyi bíróság hatáskörébe tartozó, törvény által meghatározott ügyben, egyesbíró hatáskörében bírósági titkár is eljárhat, aki e tevékenysége során független, csak a törvénynek van alárendelve. 3.§ (1) A Legfelső Bíróság a Köztársaság legfőbb bírósági szerve. (2) A Legfelső Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek. 4.§ (1) A Legfelső Bíróság elnökét a Köztársaság Elnöke javaslatára a Képviselőház választja, elnökhelyetteseit a Legfelső Bíróság elnökének javaslatára a Köztársaság Elnöke nevezi ki. A Legfelső Bíróság elnökének megválasztásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (2) A bírói kinevezés a 35. életév betöltéséhez kötött. (3) A hivatásos bírákat törvényben meghatározott módon a Köztársaság Elnöke nevezi ki. (4) A bírákat tisztségükből csak törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. 5.§ (1) A Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit. (2) A közigazgatási bíróság felülvizsgálja az önkormányzati rendeletek alkotmányszerűségét, valamint a közigazgatási határozatok törvényességét. (3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. (4) A bíróságok igazgatását az Országos Igazságszolgáltatási Tanács végzi, az igazgatásban bírói önkormányzati szervek is közreműködnek. (5) A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, továbbá a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

XV. fejezet AZ ÜGYÉSZSÉG 1.§ (1) A Köztársaság Főügyésze és az Ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről. (2) Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett. (3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében. 2.§ (1) A Köztársaság Főügyészét a Köztársaság Elnöke javaslatára a Képviselőház választja, a A Köztársaság Főügyésze helyetteseit a A Köztársaság Főügyésze javaslatára a Köztársaság Elnöke nevezi ki. A Köztársaság Főügyésze megválasztásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (2) A Köztársaság Főügyésze a Képviselőháznak felelős, és működéséről köteles beszámolni. 85

3.§ (1) Az ügyészeket a Köztársaság Főügyésze nevezi ki. (2) Az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. (3) Az ügyészi szervezetet a Köztársaság Főügyésze vezeti és irányítja. (4) Az ügyészségről, valamint az ügyészek szolgálati viszonyáról szóló törvény elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

XVI. fejezet A VÁLASZTÁSOK ALAPELVEI 1.§ (1) A képviselőházi képviselőket, az Európai Parlament képviselőit, a helyi önkormányzati képviselőket, valamint a polgármestert és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják. (2) A háromezer fős lélekszámú feletti városok képviselő-testületi elnökeit, a járási és regionális közgyűlések elnökeit és a közgyűlések tagjait titkos szavazással választják. Közgyűlési elnökké kizárólag magyar állampolgár választható. (3) A képviselőházi képviselők, az Európai Parlament képviselői, továbbá a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról külön törvények rendelkeznek, amelyek elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (4) A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról külön törvény rendelkezik, amelynek elfogadásához a képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

XVII. fejezet A KÖZTÁRSASÁG NEMZETI JELKÉPEI ÉS FŐVÁROSA 1.§ A Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével, mely a nemzet szimbóluma is egyben. 2.§ (1) Az állam zászlaja három, egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll, benne a címerrel. (2) A nemzet zászlaja három, egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll. (3) A Köztársaság címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szentkorona nyugszik.

86

(4) A Köztársaság címeréről, zászlajáról és azok használatáról szóló törvény elfogadásához az képviselőházi képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 3.§. A Köztársaság fővárosa Budapest. XVIII. fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 1.§ (1) Az Alkotmány a Köztársaság alaptörvénye. (2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek. 2.§ (1) A Köztársaság Alkotmánya kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a Kormány gondoskodik. (2) A Kormány köteles az Alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat a Képviselőház elé terjeszteni. Budapest, 2011. március 15.

Indokolás

87

A Javaslat célja az alkotmányozás kapcsán a ’49. évi, a rendszerváltáskor is mindössze ideiglenesnek szánt módosításokkal ellátott magyar alaptörvény megváltoztatásának nyilvánvaló szimbolikus értékén túlmenően a demokratikus intézményrendszer tökéletesítése, annak tisztán parlamentárissá tétele. Tarthatatlan az a hatalomfelfogás, amely a ma még hatályos alkotmány 2.§ (2) bekezdéséből következik – ugyanezen szakasz (1) bekezdésének pontatlan fogalomhasználata miatt is – a szuverenitásra, a népszavazási tárgyakra és a hatalommegosztásra nézve. Ugyancsak elfogadhatatlan az a szemlélet, amely a 19.§ (1) bekezdésében megjelenik, és a kommunista hatalomfelfogás máig megmaradt lenyomataként annyira beleégett a szövegbe, hogy lehetetlennek látszik kiirtani onnan. Az új alkotmány előkészítésének összes dokumentuma, ideértve a szakértő anyagok teljes sorát még említésszerűen vagy hivatkozásképpen sem utal ezekre a problémákra. Ez alapján a parlamentarizmus erősítése az egyik legfőbb cél. Így hazánkban sajnálatosan a későbbiekben is fennmaradhat az a már térségünkben is ritkuló gyakorlat, mely szerint az Országgyűlés – mint „legfőbb államhatalmi szerv” – folyamatos szavazásokkal tölti az időt, miközben maga választja meg a köztársaság egy seregnyi köztisztségére a legfőbb tisztségviselőket. Ráadásul ezek közül a legtöbbnek személyére maga a köztársasági elnök tesz javaslatot a háznak, egy parlamentarizmusára büszke, valamirevaló alkotmányos államban a parlament javasol, a köztársaság elnöke kinevez.. Nem hagyhatjuk, hogy az új alkotmány újdonsága néhány – egyébként fontos – szimbólum alaptörvénybe, vagy annak preambulumába való beemeléséből álljon, miközben megmarad a két évtizede már elhagyottnak hitt kommün-típusú hatalomszerkezet teljes közjogi arzenálja. A Javaslat valamennyi eleme azt célozza, hogy elérje a magyar kormányforma valódi „parlamentarizálódását”, amelynek végre elérkezett a várva várt ideje. Hazánk új alkotmányának parlamentárissá kell válnia, különben nincs értelme a létrehozásának. Az új alkotmány preambuluma A preambulum alapvetően hitet tesz a köztársaság a demokrácia eszménye mellett, elismerve ezer éves történelmünket, kultúránkat, a jövő generációért, a nemzetért viselt felelősséget, rögzíti, hogy az ökoszociális piacgazdaság biztosíthatja távlatosan ezek megvalósítását. A Köztársaság céljai Az államcélok valójában kormányzati célkitűzések. Arra szolgálnak, hogy a mindenkori kormányzat ne mehessen velük szembe. A Javaslat felfogása szerint az államcélok mögött az egész állam autoritásának kell állnia. Az államcélokat alapjogi nyelvhasználattal is meg lehet fogalmazni, valódi természetükön a megfogalmazás jellege nem változtat. A legfontosabb államcélok alapjogi megközelítéssel a következők: • A jövő nemzedékek joga az egészséges, tiszta környezethez (harmadik generációs állampolgári jogok). • A lakhatási jog, a lakhatás biztonságának garantálása • A termőföld és a vízkészletek védelmének állami kötelezettsége • Magyarország gazdasági berendezkedése szerint szociális piacgazdaság, amiből következően az új alaptörvénynek rögzítenie a magántulajdon, a szövetkezés és a köztulajdon egyenrangúságát. Állampolgárok alapvető jogai és kötelezettségei A Javaslatból első sorban azokat az elemeket kell kiemelnünk, amelyek az emberek életkörülményeivel szoros összefüggésben vannak. Így fontosnak tartjuk a tervezetben alapjogként megfogalmazni a munkához való jog érvényesülését, ennek állami feltételrendszerének megvalósítását. Az állam köteles e jog érvényesítéséhez működtetni állami, illetőleg közösségi tulajdonú gazdasági szervezeteket, szociális intézményeket, fejleszteni a közmunka intézményrendszerét. Ezen túlmenően a Javaslat megfogalmazza a szociális biztonsághoz, az egészséges környezethez való alapjogokat is. A jövő nemzedékek életfeltételének egyik biztosítéka a termőföld, a vízkészlet és az egészséges környezet, állat és növényvilágával együtt, való védelme is. Kétkamarás parlamenti modell A rendszerváltozás óta számos alkalommal búvópatakként tűnt fel újra meg újra, majd került le hirtelen a napirendről a második kamara hazai visszaállításának gondolata. A Nemzeti Kerekasztaltól kezdődően több mint két évtizede változó intenzitással jelen levő szakmai és közéleti vita időnkénti hevessége érthető, hiszen a hagyományos modell visszatérte habár a közjogi berendezkedést alapjaiban nem befolyásolná - a politikai kultúrát, az érdekegyeztetés mikéntjét, a konfliktusok feloldását meghatározó módon alakítaná át. A felsőház ellenében - elsősorban liberális oldalról - képviselt érvek, miszerint legitimitás nélküli marginális csoportok számára nyújtana fokozott érdekérvényesítési lehetőséget, lelassítaná a törvényhozási folyamatot, költségesebbé tenné a törvényhozást, valamint feleslegesen bonyolítaná a választási rendszert, az alábbi elemzés szerint nem állják meg a helyüket. Illetve a javasolt konstrukció megvalósulása esetén teljességgel minimalizálható volna mindegyik ellenérv bekövetkezte, miként azt alább részletesebben is kifejtjük.

88

Minden tervezett politikai változás szükségszerűsége elsősorban célszerűségi szempontból értékelhető. Ezért teljesen érthető az ezt firtató kérdés feltétele. Vajon milyen hozadéka volna a javasolt kétkamarás modellnek a jelenlegi egykamaráshoz képest? • Hazánk visszatérne történelmi alkotmánya egyik legfontosabb - a szovjet megszálló hatalom nyomására a világháborús összeomlást követően eltörölt – eleméhez, • a közjogi hagyományunk helyreállításával az alkotmányozó elitek kiiktatnák a ’44/’45 utáni szuverenitáshiányos időszak utolsó örökségét jogrendünkben, • a potenciálisan erőre kapó szélsőjobboldal természetes ellensúlyát képezné a felsőház, • a mindenkori kormánypárt számára konfliktusmentesebb körülményeket biztosítana a társadalmi aktorok törvényalkotásba való becsatornázása révén, felelős politizálásra késztetve azokat, • a konfliktusos modellből hazánk érezhetően elmozdulna a konszenzusos irányába, • növelné a törvényhozás presztízsét a szenioritás és a szakmaiság felmutatásával, • a törvényhozásnak a demokratikus mellett lokális, érdekképviseleti, kulturális-vallási legitimitást is biztosítana, • minimalizálná a képviselőházat terhelő helyi/önkormányzati lobbinyomást, • a politikai osztály „kimeneti oldalát” intézményesítené (tagjai emelt fővel vonulhatnának vissza, nem ragaszkodnának görcsösen pozíciójukhoz a „semmibe hullás miatti” félelmükben), • a pártpolitikán kívüli elitcsoportokból kooptált tagok szakmai, illetve pozícióból fakadó tekintélyével javítaná a köztársaság intézményrendszerének elfogadottságát, a politika egészének presztízsét. A magyar törvényhozás 1608-tól egészen 1944-ig kétkamarás modell szerint működött, vagyis a rendiség korából származó struktúrát elődeink tudatosan megőrizték a polgári alkotmányosság korszakában is. Az ország modernizációja során természetesen alapjaiban módosult a második kamara funkciója, tagjainak rekrutációja, hatásköre, de az 1918’19-es forradalom és a tanácsköztársaság időszakát leszámítva a fősodorhoz tartozó politikai szereplők körében fel sem merült a második kamara felszámolása. Az 1920-ban hatalomra kerülő Horthy-rendszer az Antant nyomására nem élesztette fel a győztes hatalmak szemében a legyőzött Habsburg Monarchia egyik intézményének látszó Főrendiházat. De a külső erőtér enyhülésével a Bethlen-kormányzat ’25-ben azonnal hozzálátott a második kamara modelljének kidolgozásához, amit az 1926. évi XXII. törvénycikk képviselőházi megszavaztatásával a gyakorlatba is átültetett. A kormányzati elit soraiban a hazai közjogi tradíciók és a modernizáció igényeinek kedvező ötvözeteként számon tartott közjogi reform a dualizmus során fennálló anakronisztikus Főrendiházat jelentősen átalakította: Felsőházzá. A külső nyomás mérséklése érdekében utóbbit hivatalosan nem deklarálták az előbbi jogutódjaként. A második kamarában a születési jogon helyet foglaló főúri családfők helyét túlnyomórészt átvették az érdekképviseleti, helyhatósági, szakmai/hivatásrendi, egyházi elitcsoportok delegált, vagy kinevezett reprezentánsai. A reform pillanatától kezdve érdekképviseleti, érdekegyeztető szerepkört szántak a Felsőháznak, amely mentes a pártpolitikai csatározásoktól (a várakozások később be is igazolódtak). A két világháború között egyre jelentősebb szerepet kapott a Felsőház e korporatív funkciója, ami a ’30-as évek közepétől kiegészült az Egységes Párt fémjelezte jobboldali éra világnézeti megjelenítésének és közéleti alátámasztásának konzervatív, állagőrző szerepkörével. A megalakításakor a szélsőbalelhajlások, a második világháború közeledtével pedig a szélsőjobboldali tömegmozgalmak erősödésének gátját, ellensúlyát képezte a korporatív intézmény. A Felsőház tagjai voltak: • 51 fő - társadalmi/közéleti pozíciójuk alapján bizonyos egyházi, bírósági, gazdasági érdekképviseleti, hivatali vezetők (tagságuk hivatalukhoz, méltóságukhoz volt kötve) • 76 fő - törvényhatósági jogú városok és vármegyék küldöttei, • 38 fő - szakmai alapon közvetlen felsőházi képviselethez jutottak az oktatási, tudományos, gazdasági szakmai testületek, • 41 fő - kinevezett személyek is tagjai lehettek a második kamarának a kormány előterjesztésére az államfő kinevezése révén, • (42 fő - a modellnek egyetlen - amúgy jelentéktelen - feudális eleme maradt meg: a 38 főrendi családfő és a Habsburg család 4 tagja születési alapon, bizonyos adózási cenzus teljesítése esetén tagja lehetett a Felsőháznak).

A második kamara működése, hatásköre, költségvetése: A magyar elitek gyűjtőhelyévé váló, nagy tekintélynek örvendő Felsőház a Képviselőházzal ellentétben nem volt parázs viták színtere, mindvégig a rendszer konszenzuális jellegét erősítette. Működési szabályzatát, bizottsági rendszerét saját hatáskörben önállóan alkothatta meg, de nem volt ráhatása a Képviselőház szabályzatára, szervezetének felépítésére. Kétszeri halasztó hatályú vétójoggal bírt, vagyis nem állt módjában megsemmisíteni a Képviselőházból elé kerülő jogszabály-tervezeteket, mindössze konkrét kifogásolt elemek megjelölésével visszaküldhette átdolgozásra azokat. Nézeteltérés esetén a két ház egy-egy illetékes bizottsága összeült egyeztetni, viszont ha másodjára sem sikerült

89

egyezségre jutni, automatikusan jogerőre emelkedett a tervezet. A költségvetési törvényt csak egyszer küldhette vissza a Képviselőháznak, de egyes tételein akkor sem módosíthatott (leszámítva saját büdzséjének mértékét). A második kamara képviselőinek minimálisan szükséges életkorát 35 évben állapították meg, a 10 évre mandátumot szerzett tagság felét 5 évente - kategóriánként ismétlődő rotációs rendszerben - újraválasztották. A két ház ülésrendjét, ülésszakjait összehangolták; a képviselőházi választások alatt a Felsőház sem ülésezett, holott utóbbi összetételén annak kimenetele nem módosított. A kormány kizárólag a Képviselőháznak felelt, ami egyértelművé tette a második kamara másodlagos jelentőségét (a második kamarának kizárólag az alsóház ellenőrzésében volt szerepe). A Felsőház minimális működési költségekkel tevékenykedett, miután többnyire szilárd egzisztenciával rendelkező tagjai nem kaptak fizetést, csak napidíjban részesültek az ülésezési időszak során; költségvetése a Képviselőház működési forrásainak alig több mint tizedét tette ki. A tagok közel kétharmada áttételesen rendelkezett választásokból fakadó legitimitással (pl: a köztestületek és a helyhatóságok küldöttei), mégis számottevően hozzájárult a második kamara depolitizáltságához, hogy a képviselőknek nem kellett versengeniük a szavazók kegyeiért. A pártpolitikai frakciók hiányában elsősorban gazdasági érdekek mentén strukturálódott a Felsőház (pl: agrárius blokk, pénzügyi-ipari lobbi), emellett tág tere maradt az egyéni közéleti szerepek megjelenítésének is. Az intézmény élén álló tisztikart a nyolc jegyző, a két alelnök, a háznagy és az elnök alkotta, kizárólag ők rendelkeztek az alsóházi tisztviselőkhöz mérhető fizetéssel és költségtérítéssel. A második kamarát a közéletben megjelenítő, nagy tekintélyű házelnök mellett jelentős reprezentációs súlya volt még a 12, szakmapolitikák szerinti bontásban szerveződő bizottság elnökének is. A jelentősebb gazdasági szervezetek vezetőinek folyamatos kooptálásával majd’ 250 fősre duzzasztott Felsőház létszámának ötöde elegendőnek számított a határozatképességhez. Az intézmény kormányzat iránti természetes lojalitását jelzi, hogy majd’ két évtizednyi fennállása során mindössze néhány esetben fordult elő az alsóházból érkező törvényjavaslatok visszaküldése. A politikai osztály létszámának és működési költségeinek csökkentésének megvalósulása mellett a nemzeti hagyományainknak megfelelő Felsőház modernizált visszaállítása nem veszélyezteti az Országgyűlés létszámcsökkentésének általunk is helyeselt célját. A két világháború közötti modellt iránymutatónak tekintjük (nyilván a születési előjogaik alapján mandátumhoz jutó főrendi tagok tagságát leszámítva), és a korábbi felsőházi létszám közel harmadával megvalósíthatónak tartjuk a közélet nem pártpolitikai aktorainak reprezentatív törvényhozási képviseletét. Javasolt a Nemzetgyűlés két házának tradicionális elnevezését visszaállítani (Képviselőház, Felsőház) a korábbi működési feltételekkel és a nem túl széleskörű hatáskörökkel egyetemben. Továbbá a mandátumok rotációjának korábbi gyakorlatát módosítva feleleveníthetőnek, ismételten bevezethetőnek véljük. A hazai politikai élet túlzott főváros-centrikusságát számottevően enyhíthetné a jelentős mértékben az önkormányzati szférából érkező tagokból álló Felsőház. Szélesebb alapokra helyezné a jogszabályalkotást az egyházak, a gazdasági és társadalmi érdekképviseletek, a köztestületek, valamint a kulturális, tudományos, közigazgatási elitek reprezentánsainak intézményes becsatornázása a törvényhozás folyamatába. A múlt generációitól ránk hagyományozott értékek megőrzésének legitim szándéka mellett a jövő generációk érdekeinek megjelenése is indokolná a választói tömegek nyomásától mentes, a cikluslogika szorításától kevésbé függő, aktív pártpolitikai karrierrel rendelkező személyeknek csak elvétve helyet adó Felsőház megalakítását. A fenntartható fejlődés, a környezetvédelem, a hosszú távú társadalompolitikai stratégiaalkotás, a globális kihívások mind-mind igényelnék a rövidtávú pártpolitikai szemléleten túlmutató második kamara visszaállítását. A hagyományos modellnek megfelelően törvénymódosító hatáskörrel nem rendelkezne a második kamara, mindössze megfelelő módosítási iránymutatások megtételével átdolgozásra két alkalommal visszaküldhetné a Képviselőház felől érkező jogszabály-tervezetet. A kétszeri relatív vétó – megfelelő határidó-korlátok kijelölésével - nem eredményezhetné a kormányzati törekvések bojkottját, vagy a jogalkotás elhúzódását. A delegált (áttételes választói legitimációjú), valamint kinevezett tagság semmilyen kihatással sem lenne a választói rendszerre, vagy a választások költségeire. A történelmi példák alapján bizonyítottan a képviseleti rendszert stabilizáló hatással járó kétkamarás modellben a Képviselőház az Országgyűlés csaknem minden jelenlegi hatáskörében továbbra is önállóan járna el. A Felsőház kizárólag az alábbi pontokon lenne hatással a köztársaság működésére: • (a halasztó hatályú vétó révén) minimális részben a törvényalkotásban, • a külkapcsolatok szempontjából meghatározó nemzetközi szerződések elfogadásában, • a megyék területéről, székhelyéről, nevéről való döntésben, • közkegyelem gyakorlásában, • megyei jogú várossá nyilvánításban, • az alkotmánnyal ellentétesen működő önkormányzati képviselőtestületek feloszlatásában • az alkotmánybíróság tagjainak megválasztásában (a Képviselőház javasolta jelöltek 2/3-os többséggel történő jóváhagyása vagy kétszeri elvetése). A Felsőház léte, működése még érintőlegesen sem volna hatással az alábbi területekre: • az államháztartás mérlegének megállapítására,

90

• •

az állami költségvetés végrehajtására; a kormányfő, a kormány, az országgyűlési biztosok, az ÁSZ elnökének és alelnökeinek, az LB elnökének, a Médiatanács tagjainak és a legfőbb ügyész személyének választására; • a kormány ellenőrzésére. A jogalkotás során a Képviselőház elfogadta jogszabályjavaslatot a Képviselőház elnöke aláírás után felterjesztené a Felsőház elnökének. Ezt követően a Felsőház a tervezetet vagy elfogadja (ilyenkor a Felsőház elnöke aláírja, majd törvényjavaslat esetén - aláírás és közzététel céljából továbbítja a köztársasági elnöknek, határozati javaslat esetén pedig a Képviselőház elnökének), vagy elutasítja azt és konkrét kifogásai pontos megjelölésével visszaküldi a Képviselőház elnökének. A kormány ellenőrzésére továbbra is kizárólag a Képviselőház volna jogosult. A kormány bármely tagjához szóló kérdések és interpellációk feltételére kizárólag a Képviselőház tagjai lennének jogosultak. A Felsőház a Képviselőház feletti ellenőrzési jogköréből adódóan kötelező választ igénylő átiratot intézhetne a Képviselőházhoz annak tevékenységi körébe tartozó bármely kérdésben. A Felsőház önállóan jogosult lenne vizsgálóbizottságot felállítani, ahol a megjelenés kötelező és a büntetőeljárási törvényben előírt tanúzási és igazmondási kötelezettség érvényesülne. Büntetőeljárás folyamata alatt álló ügyben ilyen vizsgálóbizottság nem alakulhatna. •

A Felsőház létszáma, a tagok delegálása o

Mandátumok száma: 90 Érdekképviseletek (érdekegyeztetés): 5 mandátum Egyházak (hagyományos vallás): 5 m. Köztestületek (szakmaiság): 3 m. Nemzeti intézmények (kultúra, sajtó): 5 m. Önkormányzatok (lokalitás): 46 m. Nemzeti és etnikai kisebbségek (kulturális sokszínűség): 8 m. Kinevezett tagok (szenioritás): 18 m.

A Felsőház javasolt összetétele: •

Munkáltatói érdekképviseletek elnökei: o Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) o Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ)

•

A reprezentatív szakszervezeti föderációk vezetői (3 mandátum félidős rotációval): o Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) o Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) o Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (Liga) o Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ) o Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) o Munkástanácsok Országos Szövetsége

•

A történelmi egyházak vezetői: o a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és elnökhelyettese o a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöke o a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöke o a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke

•

Köztestületek elnökei (3 mandátum félidős rotációval): o Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) o Magyar Agrárkamara o Magyar Orvosi Kamara (MOK) o Magyar Ügyvédi Kamara o Magyar Mérnöki Kamara o Magyar Rektori Konferencia (MRK)

•

Az alábbi nemzeti intézmények vezetői (5 mandátum félidős rotációval): o Magyar Tudományos Akadémia (MTA); egyben köztestület is o Magyar Országos Levéltár (MOL) o Magyar Nemzeti Múzeum (MNM)

91

o o o o o o o •

Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Nemzeti Színház Magyar Állami Operaház Magyar Televízió (MTV) Magyar Rádió (MR) Magyar Távirati Iroda (MTI)

Az önkormányzati szféra képviseletében: o A 23 megyei jogú város képviselőtestületeinek delegáltjai A megyeszékhelyek mellett: Dunaújváros, Érd, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa, Sopron o A fővárosi közgyűlés delegáltja o A 19 megyei közgyűlés delegáltja o A kistelepülési és kisvárosi önkormányzatok ernyőszervezeteinek vezetői: Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége (KÖSZ) Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége Magyar Faluszövetség

• Az országos kisebbségi önkormányzatok vezetői az alábbiak szerint: A 13 országos kisebbségi önkormányzat közül 12-nek a vezetője (bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán) 6 mandátumon osztozik a felsőházi ciklus félidejében lezajló rotáció révén, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat 2 delegáltja (elnöke és általános alelnöke) a ciklus egésze alatt betölti mandátumát. •

A kormány javaslatára az államfő 18 tagot nevezhet ki az alábbi körből választva: o a korábbi köztársasági elnökök, miniszterelnökök, miniszterek, politikai és közigazgatási államtitkárok o megyei jogú városok legalább két ciklust folyamatosan kitöltő egykori polgármesterei és alpolgármesterei o megyei önkormányzatok legalább két ciklust folyamatosan kitöltő egykori közgyűlési elnökei és alelnökei o az Országgyűlés egykori elnökei o az MTA főtitkára, intézetigazgatói, levelező- és rendes tagjai o a hazai felsőoktatási intézmények aktív vagy nyugalmazott rektorai, dékánjai o magyarországi központú nagyvállalatok csúcsmenedzserei, magyar nagyvállalkozók o az öt ítélőtábla (Budapest, Szeged, Pécs, Győr, Debrecen) aktív vagy nyugalmazott vezetői o korábbi legfelsőbb bírósági elnökök o korábbi legfőbb ügyészek o korábbi honvéd vezérkari főnökök o a nemzet sportolói o a nemzet színészei o Kossuth- és Széchenyi díjas kitüntetettek o olimpiai bajnokok o a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa elnöke o a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke o a Magyar Vöröskereszt elnöke o a megyei kormányhivatalok nyugalmazott vezetői o az alábbi országos hatáskörű szervek aktív vagy nyugalmazott vezetői Nemzeti Adó- és Vámhivatal Országos Rendőr-főkapitányság Kormányzati Ellenőrzési Hivatal Közponi Statisztikai Hivatal Magyar Energia Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

A felsőházi ciklus javasolt hossza: 5 év. Javaslatunk szerint a Felsőház mindenkor az Európai Parlamenti választásokkal azonos időben alakul újjá.

92

A felsőházi tagok jogállása: sarkalatos törvényben rendezett szigorú összeférhetetlenségi szabályokkal egyrészt elválasztandó egymástól az önkormányzati képviselői mandátum és a képviselőházi mandátum, másrészt a felsőházi tagság és a képviselőházi mandátum, továbbá a felsőházi tagság és a kormánytagság, illetve a végrehajtó hatalomban betöltött szerep. A Köztársaság Elnöke • Az államfő nem „köztársasági elnök”, hanem a köztársaság elnöke. • Ne az államszervezet demokratikus működése felett őrködjék, hanem az államszervezet alkotmányos működése felett. Az államfő a politikai alkotmány felett őrködik. A jogi alkotmány felett az Alkotmánybíróság őrködik. • A felsőház létrehozása, jogkörei az államfő jogait nem érintik. A felsőház vétójoga nem érinti az államfő vétójogát. Ha az államfő él ezzel a jogával, az újratárgyalandó törvénynek a felsőházi elfogadása is szükséges. Az államfő a hozzá eljuttatott törvényt továbbra is elküldheti az Alkotmánybírósághoz előzetes normakontrollra. Vagy az alkotmányos, vagy a politikai vétóval él, de összesen egy törvény esetében csak egyszer. Rajta kívül senki más ne élhessen az előzetes normakontroll kérésének jogával. • Az Alkotmánybíróság tagjait az államfő nevezze ki, többcsatornás jelölés nyomán. Minden közfunkciót ellátó személyt, akit most a parlament választ, a jövőben az államfő nevezzen ki. A Legfelső Bíróság elnökét, az alkotmánybírákat, az alkotmányos jogok biztosát, a legfőbb ügyészt stb. különböző jelölések alapján, miniszterelnöki ellenjegyzéssel az államfő nevezze ki. Az államfő semmilyen jelölést ne tegyen, ne ő jelöljön, hanem neki jelöljenek. Az országgyűlés ne válasszon senkit, kivéve saját tisztségviselőit. A köztársasági elnököt ugyanakkor a két ház együttes ülése válassza meg, ötévenként, ünnepi ülésen. Az ünnepi ülés helyszíne az országházi kupolacsarnok legyen. A Javaslat a köztársaság elnökének nép általi választását rögzíti. Nemzetgyűlés • Az Országház épületében két ház működjék. Jöjjön létre a második kamara. Az alsóház hivatalos neve Képviselőház, a felsőházé pedig legyen Felsőház. • A Felsőház kizárólag a törvényhozásban vegyen részt, a kormány ellenőrzésében ne kapjon szerepet, a kormány iránt bizalmat vagy bizalmatlanságot ne nyilváníthasson. • Tagjai tiszteletdíjban ne részesüljenek, csak a mindenkori államigazgatási napidíjban. • A felsőházi tagok mandátuma öt évre szóljon. Az új alkotmány 2012 januárjában lépjen hatályba, de a felsőház csak 2014-ben, a következő választással álljon fel, és mandátuma a következő EP-választásig terjedjen, így igazítani lehetne ciklusait az EP-hez, a felsőház mandátuma öt évre szóljon (ettől függetlenül a magyar parlament két házának ülésszakai annyiban igazodnának egymáshoz, hogy a Képviselőház választása során a Felsőház sem ülésezne). • A Felsőházba ne lehessen törvénytervezetet benyújtani. A törvényhozás folyamata egyirányú legyen, minden törvénytervezet az alsóházban kezdje meg útját. A Felsőház csak akkor kezdhesse meg az adott törvény vitáját, ha az már átment az alsóházon, és eljutott hozzá. • A Felsőház vétójoga csak egyszeri halasztó hatályú lehessen, a másodszorra elé került törvényt már el kell fogadnia, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy akkor már nem szükséges az elfogadása, mert anélkül is érvényesen az államfőhöz kerül. Az Alkotmánybíróság és a jogszolgáltató hatalom A Javaslat nem támogatja az Alkotmánybíróság eredeti jogköreinek megváltoztatását. Sem az utólagos normakontroll tárgyköreinek szűkítését, sem az előzetes normakontroll lehetőségének bővítését. Utólagos normakontrollt továbbra is bárki kérhessen. Ugyanakkor a helyi önkormányzati rendeletek alkotmányosságának vizsgálata kerüljön át a felállítandó közigazgatási bírósági szervezetrendszerhez. Az Alkotmánybíróság, a Legfelső Közigazgatási Bíróság és a Legfelső (és nem Legfelsőbb) Bíróság legyen egy székhelyen, a Kúria épületében, a mai Néprajzi Múzeumban, a majdani Alkotmány (vagy Szent István) téren (a mai Kossuth téren). Alkotmányos jogok biztosa A javaslat az alkotmányos jogok betartásának vizsgálatára három biztost rögzít, egyrészről ennek keretében az állampolgári jogok biztosára, a nemzeti és etnikai közösségek biztosára, és a jövő nemzedékek biztosára tesz javaslatot. A helyi önkormányzatok Az elmúlt húsz év legnagyobb kudarca az önkormányzati rendszer változatlanságának működésképtelensége. A Javaslat szerint a helyi önkormányzati választás ideje a parlamenti ciklus felező ideje. A köztársaság területi tagoltsága és felépítése összhangba kerül az 1059/2003 EK (V.26) direktíva szabályozásával. A polgármesterséget és képviselőséget a Javaslat összeférhetetlenné teszi. Az önkormányzat jogosítványait 3000 fős lélekszámhoz köti. A polgármesterséget és a képviselő testületet szétválasztja azzal, hogy bevezeti a testületi elnöki funkciót. A városi polgármester feletti munkáltatói jogokat a köztársaság elnöke, a jegyző felettit az illetékes

93

kormányhivatal vezetője gyakorolja. A Köztársaság nemzeti jelképei Ennek keretében a Javaslat a Köztársaság himnuszát egyben nemzeti szimbólummá is emeli. Külön rögzíti a nemzet zászlaját, amely a piros-fehér-zöld színű zászló, de megkülönbözteti tőle az állami zászlót, mely a nemzeti zászló, benne a címerrel.

5. sz. melléklet Az Új Szociális Földprogram lényege: a még lehetséges (szabad rendelkezésű földterületeken) kizárólag önkormányzatok pályázhatnak a Nemzeti Földalaphoz minimum 300 ha szántóterületért, melyet munkaszövetkezetbe tömörült tagok művelnek egy gesztorságot elnyert agrárvállalkozás támogatása mellett. Ez utóbbi nagyjából hasonló szolgáltatásokat nyújt a termelőknek, mint hajdan a termelőszövetkezet a háztáji gazdálkodást folytató tagjainak - hozzávetőlegesen az EU-s földalapú támogatásáért (annak megfelelő összegért) cserébe. Pár év (5 év) sikeres munka után a szövetkezet tagjai egyénileg is jogosulttá válnak 10 ha állami föld kedvezményes használatára, hogy a termelésbővítésnek, illetve az önálló vállalkozóvá válásnak ne legyen akadálya. Teljes siker esetén (a munkaszövetkezetből mindenki egyéni vagy társas vállalkozó lett) az önkormányzat belátása szerint rendelkezik az induláskor kapott területtel. (Bérbe adja, új programot indít, esetleg saját vállalkozásba viszi.) 6. sz. melléklet A Kaláka Program az amerikai "Időbank" logikája alapján adómentes együttműködési lehetőséget garantál azoknak, akik az adott projekt létrehozására egymással korrekt, de nem pénzbeli elszámolás mellett személyes közreműködésre szövetkeztek. Elektronikus "Kaláka-kártyát" kap minden résztvevő, hogy az adott programot azonosítani és ellenőrizni is lehessen. A projektet - pl. egy pajta, egy családi ház, egy kerítés építését - szabályosan engedélyeztetni, a résztvevők személyes hozzájárulását tervezni és jóváhagyni, illetve nyilvántartani is kell, de csak a munkabiztonság és minőségbiztosítás, illetve a korrekt elszámolás érdekében. (Ez utóbbit az adott projektre kódolt kártyaleolvasó szolgálja.) Így több kalákában is lehet volna ugyanaz a személy résztvevő, illetve a szükséges kiegészítő szakmunkák is korrektül dokumentálhatók, és megvásárolhatók.

7. sz melléklet Az energiahatékonyság szerves részét képezi a fenntartható energiagazdálkodásnak, mert a legtisztább energia az, amit nem kell megtermelni – vagyis amit meg tudunk takarítani (az ún. „negajoule”). Kalkulációk szerint az energiatakarékossági potenciál a fejlett országokban 20-25%, a kevésbé fejlettekben – így Magyarországon is – 30-35%. Globális méretekben és hosszabb távon a technológiai fejlődést is bekalkulálva pedig kb. 30 %-kal számolnak. Pontosan tudjuk, hogy Magyarország évi 1.100-1.150 PJ (peta-joule) primer energia felhasználásából ténylegesen kb. 33 % (mintegy 350 PJ) hasznosul – a többi elveszik az energiatermelő és szolgáltató szektor alacsony hatékonysága, illetve a pazarló fogyasztás miatt. Mindez még mindig féloldalas lenne a játékszabályok átalakítása nélkül, mert ma még a formális jogszabályi előírások, illetve piaci szabályozók – támogatások, korlátozások, kötelezettségek és elvonások - rendszere részint hézagos, részint ellentmondásos – nemzetközi, nemzeti és helyi szinten is sok összehangolt lépésre van szükség, míg a befolyásos ellenérdekű lobbykkal szemben

94

egy konzisztens, a fenntartható energiagazdálkodást támogató játékszabályrendszer jön létre. Ugyanehhez hozzátartozik az informális játékszabályok rendszere, azaz a társadalmi értékrend (energiafogyasztási szokások), amelynek megváltoztatása nélkül vajmi kevés az esély fenntartható energiagazdálkodásra. Végezetül ehhez kapcsolódik az eltérő érdekek integrálásának a megoldása: a fenntarthatóság csak akkor valósulhat meg, ha az energetikai ágazat (és általában a komplett gazdaság) szereplőinek összetett értékalkotó tevékenységében (az ún. „értékláncban”) integráltan kapcsolódnak össze a gazdasági, társadalmi, valamint a természeti környezet érdekeltjei. Magyarországon a primer energia használatot az alábbiak jellemzik. A rendszerváltást az energia-intenzív iparágak gyors leépülése követte, ennek nyomán a primer energiafelhasználás: 1990-1992 között - 17%-kal csökkent, majd 1992-2007 között évi 0.5%-kal növekedett, végül 2009-2011 között a válság hatására 6%-kal csökkent összességében két évtized alatt mintegy 30%-kal csökkent a hazai termelés Eközben a fosszilis energiahordozók importja növekedett és nemzetbiztonsági szempontból kiszolgáltatott állapot állt elő, amelyen némileg javít az időközben fejlesztett stratégiai készletezés. Villamos energia A válságot megelőző két évtizedben 8-9 %-kal növekedett a fogyasztás A piac nem igényelte a folyamatos technológiai fejlesztéseket erőműveink többsége elavult Meghatározó szerepe van a paksi atomerőműnek A hálózat szabályozhatósága korlátos 2011-ben a termelés 8 %-a származott megújuló forrásból A megújulók térnyerésének legnagyobb akadálya a kötelező átvételi rendszer rossz működése Hőenergia -

A hazai épületállomány energetikailag pazarló Nincs kiépült monitoring rendszer Az igény közel felét egyéni földgázvételezésen keresztül elégítjük ki A lakásállomány 17 %-a kapcsolódik távhő rendszerhez Nem biztosított a termelés és szolgáltatás integrációja

Közlekedés -

A kőolaj felhasználás 68 %-a közlekedési célú Fő CO2-kibocsátó a közúti gépjármű forgalom A hazai járműpark átlag életkora 12 év felett van A bioüzemanyagok felhasználásának hazai szintje 5.75 % Az E85 kategóriájú igényt hazai termelésből fedezzük Jelentős eltolódás történt és történik a közúti szállítás irányába

95

Összességében energiagazdálkodásunk helyzetképe a következőt mutatja: -

Fosszilis energiafüggőségünk meghaladja a 62%-ot, és saját fosszilis energiakészletünk erősen korlátozott Energiafogyasztásunk földgázfelhasználás szempontjából túlsúlyos, és ennek 82%-át importból szerezzük be Erőműparkunk elöregedő stádiumban van Megújuló-energia hasznosításunk mindössze 8 % Épületeink energiafelhasználása pazarló Nincs energetikai szempontok szerint átgondolt közlekedés-fejlesztési jövőképünk Az energiagazdálkodás keretét képező természeti, társadalmi és gazdasági egyensúly megbomlott A gazdasági növekedés – profitmaximalizálás – nem teszi lehetővé a természeti és társadalmi erőforrások elégséges mértékű megújulását Veszített súlyából az energiaellátás közszolgáltatási jellege, a helyi közösségek kezéből is kivették az energetikai infrastruktúrát Az energiatörvények áttekinthetetlenek és bürokratikusak A piac koncentráltsága magas, a liberalizált fogyasztói árak pedig nem csökkentek A villanyáram támogatások jelentős részben a befektetők profitját növelik A távfűtés elveszítette versenyképességét A fogyasztóvédelem megingott, elmélyült az energiaszegénység

96