Somogy megye élővilágának áll and természettudomáii yi kiáiiításaHj
" \\tkS 4fc. r
S
omogy megye, a Dunántúl legnagyobb me gyéje, a Balatontól délre helyezkedik el. Te rülete: 6036 km', földrajzilag a Dunántúli dombsághoz tartozik. Állandó népessége 1998ban: 345 279 fő volt; átlagos népsűrűsége: 56 fő/kma . Természetes határai nyugaton a Zalai-domb vidék, keleten a Mezőföld és a Tolna-Baranyai dombvidék, északon a Balaton és délen a Drá va. A somogyi táj a Dunántúli-dombság színes, változatos tájegyütteseinek keveréke. A somo gyi középtájak között a domborzat, az éghajlat, a vízrajz stb. átmenetet teremtő, elkülönítő és közvetítő hatása egyaránt megfigyelhető. A megye északkeleti része, Külső-Somogy, lösszel fedett dombság. Ezen a tájon északnyu gat-délkeleti és erre merőleges völgyszerkezeti rendszer alakult ki. Itt található a megye legma gasabb pontja is, a Gyúgy-hát (311 m). A megye nyugati részén, a Balatontól egé szen a Dráváig, Belső-Somogy homokos síksá ga húzódik, melyből csak a lösszel fedett Mar cali-hát emelkedik ki. A megye keleti területén, a Kapós folyótól délre a Zselici dombvidéket találjuk, melynek lankás hátai szinte egybeol vadnak a Mecsekkel. E tájhoz tartozik még a Balaton medencéje is, melynek nagy részét a tó foglalja el, míg máshol kiterjedt mocsár- és lápvilág (Kis-Balaton) jellemzi ezt a középtájat. Az átmenetiség az éghajlati viszonyokban is megmutatkozik. A szomszéd tájakhoz képest kiegyenlítettebb, viszonylag nedves, szubatlanti-szubmediterrán éghajlati jellegű terület, ahol a kelet-európai kontinentális hatás már elmosódottabban érvényesül. Az évi középhő mérséklet sokévi átlaga: 10-10,5 °C. Az évi csa padékösszege: 600-800 mm, mennyisége DNYEK-i irányban csökken. A megye területét az aprólékosan tagolt fel szín, a fejlett völgyhálózat és a nedves éghajlat miatt számtalan nagy és apró vízfolyás, tó, láp teszi felszíni vizekben gazdag vidékké. Itt talál ható hazánk harmadik legnagyobb folyója, a Dráva és Közép-Európa legnagyobb tava, a Ba laton is. A lápok között a leghíresebb a Bal át ató. Változatos a talajtakaró, túlnyomóan a barna erdőtalajok az uralkodóak. A megye területének legnagyobb részét állatföldrajzilag az Illyricum faunakörzethez, növénvföldrajzilag a Praeillyricum flóratarto mányhoz sorolják.
A kiállítás megtekinthető: Somogy Megyei Múzeum Kaposvár Fő utca 10. I. emelet Nyitvatartás: április I - október 30. 10-16-ig november 1 - március 3 1 . 10-15-ig Információ: Tel.: (82) 314-011 Fax :(82) 312-822
A kiállítás forgatókönyvét írta és rendezte: Ábrahám Levente, Juhász Magdolna, Nagy Lóránt és Dr. Szakáll Sándor Művészeti vezető: Bánkuti Albin
A kiállításvezetőt írta és szerkesztette: Dr. Ábrahám Levente Ötletek: Juhász Magdolna, Nagy Lóránt
A
megye természeti értékeit bemutató kiállítás bevezetőjében Somogy megye földrajzi hely zetének, domborzatának ismertetése után annak földtörténeti kialakulásával ismerkedhetünk meg.
Négy vitrinben mutatjuk be a Földtörténeti korok jellemző kőzeteit és ősmaradványait. A folyosóról nyíló termekben Somogy legfonto sabb természetes életközösségei, azok növény- és állatvilága tekinthető meg. Egy-egy nagyméretű, látványosan berendezett dioráma (életkép) mu tatja be az egyes élőhelyek - az erdő, a tó, a láp, a homoki erdők és gyepek - élővilágát. A vitrinek ben gerinctelen állatok mini életképeiben, préselt növényekben és rovarpreparátumokban gyönyör ködhetünk. A gombák formagazdagsága, a lepkék pompás színvilága és a nagyméretű színes fotók megkapóak. Egy további teremben információt kaphatunk a környezetvédelem néhány aktuális helyi problé májáról. Végül a kiállításhoz egy audiovizuális terem is csatlakozik, ahol a somogyi növény- és állatritka ságok mellett természetfilmeket nézhetünk meg.
A
Lektorálta: Héra Zoltán
Föld és az élet története nem évekb'en, ha nem évmilliókban, évmilliárdokban mérhető. A földtörténetet időkre, időszakokra, korokra osztjuk fel.
Technikai szerkesztő: Matucza Ferenc Fotók: Ábrahám L., Juhász M., Nagy L., Gőzsy G-né, Tóth S., Török J., Szinetár Cs., Bécsy L., Szőcs D. Seregélyes T, Frank T, Szollát Gy, MTI fotó
Környezet védelem
A Föld 4,6 milliárd éves. Természetesen ezt az időszakot kiállításunkon nem tudjuk nyomon kö vetni, hanem csak az utolsó pár százmillió évről, a földtörténeti Óidő, Középidő, Harmadidő szak és Negyedidőszakról rendelkezünk kiállí tott tárgyi anyaggal, melyet különböző kőzetek, ősmaradványok képviselnek a földtörténeti idők és időszakok szerint csoportosítva a vitrinekben.
Homoki gyepek
Grafika: Matucza E, Sovány R., Zsoldos V Lápok
Felelős kiadó: Dr. Király István Szabolcs PhD. megyei múzeumigazgató Készült: a Pethő és Társa nyomdájában Kaposvár, 1999 A kiadványt támogatta: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a Nemzeti Kulturális Alapprogram
Audio vizuális terem.
Erdők
Vizek
BEJÁRAT
H a egy területen az egyes üledékek lerakódásá ban időrendbeli folytonosság van, akkor a legré gebbi üledékek a legmélyebben helyezkednek el, míg a legfiatalabbak a felszínen vannak. Az üledé keket azonban a Föld felszínének külső erői (víz, szél stb.) lekoptathatjákm, s így a hegységekben az idősebb kőzetek, kövületek a felszínre kerül hetnek. Ezek azonosítását segítik elő a csak egyet len időszakra jellemző ősmaradványok, az ún. ve zérkövületek.
ELOIDO 2 6 0 0 - 5 8 0 millió év
KÖZÉPIDŐ - MEZOZOIKUM 240 - 65 millió év
UJIDO - KAINOZOIKUM 65 millió év
ÓKIDŐ - PALEOZOIKUM 580 240 millió év
S
omogy földtörténetében az Óidő, a Kö zépidő és a Harmadidőszak folyamán képződött kőzetek csak a felszín alatt, a mélyfúrások tanúsága szerint, mintegy 5004000 m mélységben vannak. A mélyben lévő kőzetek tanulmányozása során megállapítot ták, hogy a Kaposvár-Dunaújváros-Miskolc vonaltól északra és délre más-más kőzettípu sok jelennek meg a medencealjzatban. A két eltérő egységet az úgynevezett Igali-öv vá lasztja el egymástól, mely a földtörténeti Kö zépidőben az afrikai és eurázsiai kéregleme zek találkozása és ütközése révén jött létre. Az óriási erők hatására az ütközési fronto kon az egyes lemeztöredékek elmozdultak; e folyamatok hatására alakult ki, már a Közép időtől fogva a Dunántúli-középhegység, és kerültek az óidéi kőzetek ismét itt a felszín re. Ennek a kornak a legjellegzetesebb kép ződménye a vörös homokkő és a gránit, amelyet Somogy területén a mélyfúrások 2000 m-es mélységben értek el. Ezt tanúsít ják a vitrinben bemutatott fúrómagvak is. A földi életformákat a virágtalan növények és a mai kétéltűeldiez hasonló fejlettségű élőlények uralták.
A
gránit a legelterjed tebb magmás kőzet; szabad szemmel is jól megkülönböztethető ás ványszemcsékből áll. A kvarc és a többi alkotó részének egymáshoz vi szonyított aránya befo lyásolja a gránit típusát A kvarc mellett nagy mennyiségben fordul elő a káliföldpát és a plagioklász, kisebb mennyiség ben pedig a biotit, muszkovit és az amfibol.
Középidő kőzetei a paleozóos képződmé nyekhez hasonlóan Somogy megyében csak a mélyfúrások során váltak ismertté. A medencealjzatban a legnagyobb tömegben megjelenő kőzetek (mészkő, dolo mit, márga) elsősorban a triász időszakból származnak. A térségben, a Mecsekben és a Bakonyban, e földtörténeti idő kép ződményei széles körben elterjedtek. A Középidőben jórészt tenger borí totta a somogyi terü leteket, melyek jelleg zetes ősmaradványai a különféle csigák, kagy lók és a tintahalak, poli pok rokonai, az a m m o n i t e s z e k voltak, A Somogy területét borító trópusi, mélv és sekély tengerekben is rendkívül gazdag kagyló és csigafauna élt. A Felső-triász kor jellemző kagylótípusa a Megalodus. Itt látható a ha zánkban található dinoszaurusz tojások egyike
is, mely egy Tarboszaurusz megkövesedett te jásmaradványa (a képen). Ennek a 240 és 6 millió évvel ezelőtti időszaknak a legjellerr zőbb élőlényei a szárazföldi, a nyúl nagyságú tói az elefántnál is nagyobbra megnövi növényevő és ragadozó életmód dinók voltak. Hazánkba csak a komlói szénbányj ban találtak dinoszai rusz maradványokat., mintegy 2,5 m nag) ságú állatc Komlosaurus névi keresztelték el. . Középidő növényv lágát még jórészt nyitvatermők jelh mezték, de már e per ódus vége felé a krét; ban a zárvatermő növénye nagy fajgazdagságban jelente meg. A virágos növények megjeleni sével a rovarvilág törzsfejlődésében is óriási fe lendülés volt. Ekkor alakultak ki a viráglátc gató lepkék, méhek, legyek ősi képviselői.
' K Ö Z É P I D Ő-
MEZOZOIKUM
A
A korszak legjellemzőbb élőlényei a dinoszauruszok
ÚJIDŐ -
HARMADIDŐSZAK
Harmadidőszakban a dinoszauruszok kipusztulása után nemcsak a Föld állatvilága, de fel színe is jelentősen megváltozott. A Dunántúlon ekkor tengerek, szigetek, nagy tavak és vul kani kitörések alakították tovább a felszínt. Az időszak jellemző kövületei a Harmadidőszak ele jéről (az eocénből) származó nagyon gazdag csiga, kagylófauna, melynek megkövesedett példa nyai láthatók kiállításunkon. Az eocén kor másik jellemző képződménye a Nummuliteszeket i; tartalmazó mészkő. Ez egy megkövesedett vázú, köralakú, lapos, egysejtű állat héjmaradványa hazánkban a népnyelv a kövületeket "Szent László pénzeként" is emlegeti. A tihanyi kecskekö röm viszont már fiatalabb korú, a pliocénből származó kagyló, meh nemcsak közismert előfordulási helyén Tihanyban, hanem a Balator déli partján is többfelé megtalálható pl.: Szántódon és Fonyódon. Ugyancsak fellelhetők ezen a tájon a 25 millió évvel ezelőtt (miocét kor) kitört vulkánok maradványai is. Európa egyik legszebb panoráma ját láthatjuk a fonyódi magaspartról, ha a Balaton északi oldalára ; vulkanikus eredetű Badacsonyra és tanúhegy társaira tekintünk. Án maga a fonyódi Vár-heg)' és a boglári Vár-hegy is egyszeri vulkán kit(')rés eredményeképpen jött létre. A bazalt és andezit e vulkaniku időszak jellegzetes kőzete. Az élővilág fejlődésében is nagy változásol történtek, ugyanis a Harmadidőszaktól kezdve már a zárvatermő nővé nyék uralták a kontinenseket, és emlősök népesítették be a dinoszauru szók után üresen maradt élőhelveket. A balatonszentgyörgyi téglagyá agyagbányájából nagyon gazdag ősmaradvány leletanyag vált ismertté A növények vizes körnvezetben konzerválódott lenyomatai már , jelenkori növényekhez hasonló szerkezetű felépítésről tanúskodnak. •
ÚJIDŐ-
HARMADIDŐSZAK
A
egy kozmikus katasztrófa következtében az Újidő elejére már kihaltak.
ÚJIDŐ -
HARMADIDŐSZAK
A
ÚJIDŐ-
NEGYEDIDÖSZAK
földtörténeti időket, időszakokat bemutató utolsó vitrinben kap tak helyet a ma Somogy felszínét borító kőzetek. Külső-Somogyban, a Zselicben és a Marcali-háton nagy területeket borít a lösz, melyben a különböző alakú mészkiválásokat nevezik löszbabáknak. Belső-Somogyot nagyrészt folyami eredetű homok fedi. A lápokban, oxigéntől elzárt környezetben keletkezik a tőzeg és a gyepvasérc is. Nagy tőzegtelepek a Balaton déli partvidékén, a Nagyberekben talál hatók. Gyepvasércre elsősorban a patakok mentén lelhetünk rá.
A
z cg\'ik ilyen, kül alakjában nem va lami szép gyepvasérc darab belsejéből került elő hazánkban a legna gyobb, csodálatos ég színkék színű vivianit kristály, mely kb. fél cm nagyságú. SíS^I?^
homok 2 mm-0.2 mm
lösz < 0.2 mm
A negyedidőszak ősföldrajzi képet a jégkorszakkal jellemezhetjük. A mintegy 650 ezer évig tartó jégkorszak sem azonos időszak, hiszen meleg ún. interglaciálisok és hideg glaciális időszakok követték egy mást. Ekkor a jellegzetesen nagy testű állatok együtt éltek már itt a mi emberelődeinkkel. A kiállításon mamut-, barlangi medve-, őstulok csontmaradványok képviselik ezt az időszakot. Az ősmaradványok ta núsága szerint a mamut egyáltalán nem volt ritka élőlény ekkor So mogyban. A hazai legteljesebb őstulok maradvány a nagybajomi ho mokbányából került elő. A jégkorszak után a Kárpát-medence növény- és állatvilága főként déli irányból, délnyugatról és délkeletről települt vissza.
A 10 ezer évvel ezelőtt véget ért jégkorszak után a folyamatos éghajlatváltozás következtében vázánk növénytakarója is megváltozott: fenyő-nyír, mogyoró, tölgy, bükk I., és bül<J<. II. éghajlati ázisok követték egymást, erre utal az egyes időszakok jellemző fásszárú növényének neve.
t gyapjas orrszarvú
t őstulok
^ t barlangimedve
ÚJIDŐ - NEGYEDIDŐSZAK
A jégkois/aki Luiopai LÍ Berlin-Varsó-Moszkva vonaltól északra ^ L egybefüggő jégtakaró fedte be. Több helyen nagy kiterjedésű ég borította a magashegységeket is. A Kárpát-medencében ekkor endkívül zord körülmények uralkodtak, az alföldet hideg-száraz öszpuszta és erdőstundra, a középhegységet havasi növényzet boította. A többszöri lehűlést és felmelegedést a növény- és állatfajok a középhegység déli kedve;őbb klimatikus lejtőin vagy a Földközi-tenger mellékén vészelték át. A hidegkedvelő élőlényeklek a síkvidéki lápok párás, hűvös környezete nyújtott menedéket a többszöri felmelegedés dőszakában; ezek néhol (pl.:Baláta-tó) ma is nagy fajgazdagságban élnek.
ERDŐK!
S
omogyban a természetes életközösségek legnagyobb ré szét az erdők akotják. E táj még ma is az ország egyik legerdősültebb megyéje, felszínét mintegy 27%-ban erdők borítják. Az erdők életközösségét bemutató teremben egy téli zselici erdős táj diorámájában gyönyörködhetünk. Ami kor a diorámát a fény teljes egészében bevilágítja, a nappal aktív állatok láthatók, amikor pedig csak fénypontok lát szanak, akkor az éjszaka mozgó állatokat figyelhetjük meg. így a tölgyfa ágai közt ülő macskabaglyot vagy az egerekre, pockokra vadászó vörös rókát. A diorámában számtalan ap ró madarat: csonttollút, fenyőrigót, citromsármányt és az avarkuckójában alvó süncsaládot fedezhetünk fel. Egy adott régióban a zonális erdőtípusok előfordulása a földrajzi szélesség és tengerszint feletti magasság következ tében törvényszerűen változik. Azonban a klimazonális er dők - főleg a kitettség miatt megerősödő egyéb ökológiai té nyezők következtében saját zónájukon kívül (extrazonálisan) is előfordulhatnak. Vannak olyan erdőtípusok is, melyek kialakulása nem klimatikus okokra, hanem lokális ökológiai tényezőké, (pl.: folyóvíz hatásra) vezethető viszsza. Ezeket azonális erdőknek nevezzük, megjelenésük a sónától független. Somog\'ban zonálisan legelterjedtebbek a cseres-tölgye'sek; szép extrazonális állomán^ií bükkösök vannak a Zse licben, míg azonális erdőkkel a folyók és patakok mentén találkozhatunk.
z élet hajtómotorja a Nap sugárzása, ami a Földön 3,2 milliárd év óta tart fenn különböző élő szervezeteket. A Nap sugárzási energiáját a növényvilág zöld színtestjei gyűjtik össze, széndioxid és víz segítségével szénhidrátokat építenek fel, melyeket más apró sejtszervecskék tovább alaIdtanak. A növényzet a fenti folyamatok eredményeképpen oxigént bocsát ki a légkörbe, amely minden földi lét alapja. A növényi táplálékot számtalan apró élőlény fogyaszt, hernyók, bogarak, más apró termetű növényevő állatok és nagyobbak is: nyulak, őzek stb. A növényi táplálék energi át és anyagot nyújt a a növényevő állatok testfelépítéséhez. A növényevő állatok viszont a ragadozóknak szolgálnak táplálékul.
Az elpusztult növényi és állati maradványokat gombák, fér gek, csigák, baktériumok bontják kis molekulájú anyagok ká, melyeket a növények ismét felvehetnek. Ebben a rend szerben, melyet az erdei életközösség vázlata című táblán is bemutatunk, rengeteg a kapcsolódás élő-élettelen és élő-élő között. Az élőlények közötti anyag- és energiaáramlás az ún. táplálkozási hálózaton keresztül folyik.
• ERDŐK"
A
A
SZÁRAZ
TÖLGYESEK
szárazabb tölgyerdők a somogyi dom bok tetőin, délies fekvésű lejtőin talál hatók, mind cserje szintjük, mind gyep szintjük fajokban rendkívül gazdag. Jelleg zetes lágyszárú növényeik: a fürtös gyön gyike, a hölgypáfrány és a fehér pimpó. Vál tozatos rovarvilágukból, a farontó bogarak ból: szarvasbogár, orrszarvúbogár, cincérek, készített kis életképet mutatunk itt be. Ha zánkban a nagytestű bogarak többsége ma már ritkaságuk miatt védett. Az ilyen er dőkben él hazánk legnagyobb őshonos lep kéje is, a nagy éjjelipávaszem. A vitrinekben nagyon élethűek a gombák preparátumai. Ezeket mélyhűtve szárítot tuk meg (liofilizált), így a gombák termő testéből a megfagyott jég elpárolgott és a visszamaradt, kitint tartalmazó váz élethű en megőrizte formáját.
T
avasszal Külső - Somogy Balatonhoz kifutó domboldalain a száraz gyepek ben, erdőszegélyeken virágot bont tavaszi hérics. Levelei fonál alakúak, virágai tojássárga színűek. A nyár közepére már kiszárad, csupán elszáradt virágkocsányán ágas kodó aszmagtermése árulko dik jelenlétéről. /. 2. 3. 4.
Farontó bogarak Királyné gyertyája Tavaszi hérics Nagy éjjelipávaszem
S
Tavasszal a gyertyános-tölgye sek aljnövényzetét virágsző nyeg borítja; a hóvirág, a boglá ros szellőrózsa, a medvehagy ma és a szagos müge mellett számos védett faj is bontogatja szirmait: csillagvirág, szártalan kankalin. A somogyi gyertyános tölgyesek termőhelye csapadékos, de az enyhe éghajlati hatásnak köszönhe tően több örökzöld is megél ezekben az erdőkben: kis télizöld, borostyán, szúrós csodabogyó. A párás, meleg mikroklimatikus környezet kedvez a kalapos gombák fejlődésének. A sok ehető gomba szedése közben óvatosnak kell lennünk, mert a legveszélyesebb gombát, a gyil kos galócát is bőven termik ezek az erdők. A változatos növényvilág miJ^ ^"""^s^ att a rovarok nagy fajgazdagság* ban fordulnak elő. Az avarszinten mozgó futóbogarak erős rágó szájszervükkel csigákat, más rovarokat tá madnak meg az éj leple alatt. Napköz ben elrejtőznek. Az erdei utak, napsü tötte erdőszegélyek mentén a nappali lepkék, zengőlegyek és rózsabogarak kutatnak nektárban gazdag virágok után. A dús lombozatú fák lombkoronaszintjéből zöld lombszöcskék ciripe lését hallhatjuk. A gyertyános-tölgyes erdőket bemutató vitrin ezt az erdei hangulatot adja vissza, amikor a vitrin szemrevétele során már szinte érezzük a párával telt friss levegőt is.
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Gyilkos poloska Szártalan kankalin Nagy gyöngyházlepke Négypettyes dögbogár Cseh kucsmagomba Pirítógyökér Erdei sikló
^G YT^ tTS""ISÍ O S T Ö 'f"G'™V E S E K
omogyban az országos átlag feletti csapadékmennyiség következtében a megyében nagy területet foglalnak el az üde gyertyános-tölgyesek. Többnyi re elegyes korona összetételűek, gyak ran kettős koronaszintűek. Az ilyen er dőkben a kocsánytalan tölgy és a gyer tyán mellett a hárs és a csertölgy is előfordul.
A
bükkerdők hazánkban elsősorban a hűvösebb és csapadékosabb hegyvidé keken találhatók meg. A Zselic magas évi csapadékösszege, tagolt felszíne, mély völ gyei jó termőhelyet biztosítanak a bükkö söknek. A bükkösök előfordulása Somogy ban a Zselicségen kívül ritkaságnak számít.
|ÍB Ü K K Ö S Ö I^
A bükkerdő koronája zárt, gyepszintjére kevés fény jut, ezért kis számú növényfaj képes megélni az aljnövényzetében (szagos müge, bükksás, madársóska). A bükkösök egyik legszebb ízeltlábú bogara a havasi cincér; nyár közepén kidőlt fákon és farakásokon mászkál, miközben az óriás éne kes kabócák muzsikájától hangos a zselici erdőrengeteg. Mindkét faj védett. Napsü tötte útszegélyek mentén pedig a szintén védett nagy színjátszólepkék kergetőznek.
H
azánk legnagyobb termetű fullánkos darazsa a lódarázs. Nagyméretű lépek ből álló emeletes fészkét faodvakba rakja. Szúrása veszélyes.
Havasi cincér Lódarázsfészek Nagy színjátszólepke Erdei ciklámen Légyölő galóca
I V I Z E K "^ omog)' megye az erdők mellett a vizek életközösségeinek is nagyon gazdag tárháza. Egy kis teremben úgy csodálhatunk meg egy víz alatti életképet, mintha búvárfelszerelést öltöttünk volna magunkra, és a vízben közvetlen közelről figyelhetünk meg szabad szemmel a természet ben il\'en helvzetben soha nem látott állatokat. A tőponty, a harcsa, a sügér a leggyakoribb hala ink közé tartoznak. Érdekes látványt nyújt a vízben a veresszárn^'ú keszeget fogó kormorán vagy az éppen kis halakat kiemelni készülő dankasirály Ezt a víz alatti világot színesíti a különböző vízi gerinctelen állatfajok, tányércsigák, pocsolya csigák, kagylók, sáigaszegélyes csíkbogarak és szitakötő lárvák formagazdag sokasága.
S
VÍZPARTOK VIZEK,
E
kiállítási teremben a vitrineket az egyes vizes élőhelyeknek megfelelően úgy rendeztük be, hogy a nyílt vizi élőhelytől haladhatunk a csak időnként vízzel borított élőhelyek felé.
A vízpartokon a víz mélységétől függően a növényzetnek sajátos, kis távolságokon belül is jól tanulmányozható övezetessége fejlődik ki. A vizek szabad szemmel nem látható lakói az algák (növények) és a planktonok (állatok). A vizek felszínén gyakran cikáznak molnárpoloskák, a vízben pedig ragadozó életmódú közön séges vízi skorpiót és vízi botpoloskát láthatunk. A szitakötők lárvái a vizek félelmetes ragado zói, képesek elkapni az ebihalakat és a kistermetű halivadékokat is. Átváltozásuk után pedig a vízpartok gyorsan tovalebbenő, ügyes vadászai.
A
folyami rák a síkvidéki tiszta fo lyóvizeket kedveli, de tavakban is előfordul. Éjszaka jár zsákmányol ni, táplálékállatai: rovarok, csigák, ebihalak és döglött vízi állatok. Az ősszel lerakott petékre a nőstény potrohlábai közt a következő év tavaszá ig vigyáz. Az utódok a nyár elején kel nek ki, mindenben hasonlítanak a ki fejlett állathoz. Védett faj.
A
mocsári teknős Magyaror szágon csaknem minden síkvidéki álló- és lassú folyású vízben előfordul. Hátpáncél)a 20 cm-nél nem nagyobb, tojása it nyár elején rakja le száraz he lyen a maga ásta gödörbe. A vízben különösen a sekély iszapos részeket kedveli, főleg rovarokkal, csigákkal és kisha lakkal táplálkozik, de a növényi táplálékot sem veti meg. Télen az iszapba húzódva téli álmot alszik. Védett faj.
^Illgíjpr
A
Dunántúli-dombságon, a völgyekben sű rű a vízhálózat. Sok helyen a földtani adottságok miatt a víz nem talál magának le folyást, ilyen helyeken lápok, mocsarak alakul tak ki. Ezek sok sajátos életmódú élőlénynek nyújtanak a megélhetéséhez megfelelő feltéte leket. A mocsárrétek szép tavaszi virágai a mo csári gólyahír, a sárga virágú boglárkák. A láp réteken több védett hazai orchidea-faj is él. Csak ilyen mocsárréteken találkozhatunk a szintén védett és ritka kékszínű vérfű- és zanótboglárka lepkékkel, valamint az alhavasi tűzlepkével. Az ember szempontjából „nem szeretem" állatoknak minősülnek a különféle csípős szúnyogok és bögölyök, de ezek az élő lények is ugyanolyan fontos szerepet töltenek be ennek az élőhelynek az életközösségében, mint a ritka és védett fajok.
í. Mocsári nőszirom 2. Vérfűboglárka 3. Keskenylevelű gyapjúsás
4. Vitézkosbor 5. Zanótboglárka 6. Alhavasi tűzlepke
MOCSÁRRÉTEK
A nyílt vízben úszóhínárok élnek, melynek jellegzetes képviselői a békalencsék. Ezeket gyakt \ . r a n kisodorja a hullámverés a parti, egy-két méteres mélységű zónába, amely egyébként a gyökerező hínárok birodalma. Közülük itt a vizilófarkot, a füzéres süllőhínárt és a sárga vízitö<:öt figyelhetjük meg. A vízből kifelé haladva a parti övezet gyékényesei és nádasai következnek, í\elyek különféle sástársulásokban folytatódnak tovább az állóvíz partján. A változatos növény iét táplálékot, búvóhelyet, szaporodási helyet jelent az itt élő állatok számára.
* 'í t ifcX - 1.
LIGETERDŐK
' T-m!t^%.^
•i
A
harmadik vitrinben bemutatott li geterdők élőhelyén a vízborítás csak időszakos. Jellegzetesen a na gyobb folyókat, patakokat kísérik ezek az erdők, és rendesen a tavaszi árvizek alkalmával kapnak elöntést. A vízhez közel a fűz, nyár alkotnak ún. puhafa ligeterdőket, míg a víztől távolabb, a magasabb ártéri szinteken találunk magas kőrissel, tölggyel, szillel ún. ke ményfa ligeterdőket. Az ilyen ártéri er dőkben sok a fára kapaszkodó liánnö vény, mint pl.: a komló és a ligeti sző lő, ezek indái gyakran szinte áthatol hatatlan szövevényt alkotnak.
A ligeterdők rovarvilága jobban ha sonlít a somogyi dombvidéki erdők ro varvilágára, mint a vizek, vízpartok, lá pok, mocsárrétek rovarvilágára. A fűz- és nyárfákban a bogarak kö zött is nagytermetű, különleges illatot kibocsátó, sötétzöld színű pézsmacincér fejlődik. Ezek az erdők az övesbagolylepkék, színjátszó lepkék tipikus élőhelyei.
f«^.
rX'iállításunk előző két termében a víz állandó jelenléte határozta Lvjneg az élőhelyek jellemzőit, a víz hiánya viszont döntő ha ássál van a homokfelszínek sajátos növény- és állatvilágának ialakulására.
A homoki gyepek sajátos világából ad ízelítőt a dioráma. Az igen gyoran felmelegedő homokfelszíneken sütkéreznek a zöld- és fürgegyíkok. A homoki gyepekben sásák százai repülhetnek fel minden lépésünknél. Itt él a kékszárnyú sáska, az olaszsáska és a saítosan kúpos fejformájú sisakos sáska is. A homokfelszínen a hangyalesők tölcséreket építenek s ezek alján lesnek a fogótölcsérbe belepottyanó különféle rovarokra. A számtalan apró lyuk peig a darazsak és méhek fészkelőhelye. Ezekre a fullánkos rovarokra vadászik előszeretettel, haánk talán legszebb madara, a trópusi színpompába öltözött gyurgyalag. A bokrokon gyakran fiyelhetjük meg a tövisszúró gébicset és az általa elkapott, de azonnal el nem fogyasztott tücsköet, szöcskéket a galagonya töviseire felszúrva.
HOMOKI
Belső-Somogyot folyóvízi eredetű, a szél által áthalmozott lomoktakaró fedi. A homok a vizet gyorsan átengedi, könylyen kiszárad és felszíne hamar felmelegszik. A kialakuló zélsőséges környezeti viszonyokat nem minden élőlény kéles elviselni. A homokterületek vegetációja gyakran mozai.os szerkezetű, a fás ligetek váltakoznak homoki gyepekkel, k. homoki gyepeket pedig kisebb, csupasz homokfoltok is megzakítják., s ilyen helyeken a növények nyárra teljesen kiszáradnak.
ERDŐK, GYEPEK
HOMOKI
ERDŐK,
GYEPEK
A
kiállításon két vitrinben a ho mokfelszínek jellegzetes lágyszá rú növényeiből és rovarvilágából ka punk ízelítőt. Az elmúlt évek tudo mányos vizsgálatai során múze niunk szakemberei feltérképezte a Barcsi Borókás, Boronka-mellcl Tájvédelmi Körzet és a Dráva men te élővilágát. Megállapították sok I itka, védett faj előfordulását ezeken a természetvédelmi területeken.
A
fogólábú fátolyka és a homoki hangyalcső recésszárnyú rovarok. Kedvelik a száraz, meleg élőhelyeket. Mindketten ragadozó életmódúak. A fogóláb hatékony szerszámnak bizonyul a lesből támadó állat esetében. A hangyalesők nevüket ragadozó, helytülő lárváikról kapták, akik néhány cm-es fogótölcsért mélyítenek a laza talajba, és a tölcsér be pottyanó kisebb rovaroknak már nincs esélyük az óriási rágok halálos szorításából elmenekül ni. Védett fajok. A fekete kökörcsin a somogyi savanyú homoki gyepek ritka tavaszi növénye. A földben kúszó gyöktörzsén több hajtás fejlődik, ezek levélrózsákat és egyszerű, egy-két egyvirági'i szárat hoznak. Leveleik összetettek. Szirom és csésze levelei mélykék színűek, az egész hajtást pclvhcs növényi szőrzet borítja. A termésen rajta marad a megnyúlt bibe, melv repítőkc s/üiékként szolgál.
A mezei homokfutrinka kb.: 15 mm hosszúságú futóbogár A nyár elején látható, de acélzöldes alapszínével és hátán lévő fehér foltjaival jól rejtőzködik, s mire megpillantjuk, már néhány métert tova is szállt. Ragadozó, minden nálánál kisebb rovart, rovar-lárvát, hernyót megtámad. Több évig fejlődő, rejtett bejáratú, csőlakó lárvája is ragadozó.
.
%
A
z, hogy az ember folyamatosan pusztítja a Föld élővilágát, hogy a maga önkényes és anyagi tébolya szerint egyre ijesztőbb tempóban teszi tönkre a bioszférát, nemcsak szomorú, si ránkozni való tény, hanem kozmikus bűn is sőt - ha egyáltalán Talleyrand-nak igaza van - több, mint bűn: hiba. A környezetvédelem célja éppen ezért az, hogy az ember mindennapos tevékenysége so rán kiküszöbölje, semlegesítse tevékenységéből fakadó káros következményeket az élővilág és az emberiség károsodás nélküli fennmaradásá nak érdekében.
Nagy ellentétet fedezhetünk fel kiállításunk eddigi színes, változatos világa és az emberi te vékenység okozta környezeti problémákat be mutató terem anyaga között. Akármerre tekin tünk, fekete-fehér komor fotók néznek vissza ránk, tudatosítva bennünk cselekedeteink sú lyos hatását. Lehet-e együtt élni a természettel ? Az egyik diorámában megoldási javaslatot kí nálunk az utakon tömegesen elütött békák problémájára. A másik, gondolatban megfelezett diorámá ban pedig választhatunk egy természetes állapo tú, gazdag élővilágú tavacska és az emberi sze mét elhelyezésének következtében kialakult gusztustalan világ között. Somogy megyében is egyre több problémát jelent a víz, a levegő, a talajszennyezés és a zaj ártalom. Ennek bizonyítására szolgáljon itt né hány elriasztó adat. Somogy szennyvíz csatornázottsága 10,3 %. Évente 600 ezer m^ szilárd hulladék keletkezik, melynek 95%-t valahol ártalmatlanítás nélkül rakják le. Ebből 20 ezer t a veszélyes hulladék. A fáradt olaj újra hasznosítási aránya: 16%. A megyében a legnagyobb zajterhelést Balatonlellén mérték 24 óra alatt 70,8 dBA (el viselhetőségi szint 65 dBA). Somogy megyéből a becsült kipusztult növény- és állatfajok száma: 150 faj. t barna medve t farkas t daru t tátogó kökörcsin t narancslepke
VESZÉLYBEN A FÖLD !
Ez az új fogalom szorosabb értelemben azt jelenti, hogy az emberi tevékenység következ tében olyan tájidegen növény- és állatfajok ke rülnek be a természetes állapotú életközössé geinkbe, melyek azok szerkezetét képesek át alakítani, sőt még az emberre is veszélyesek lehetnek. Ezek preparátumait a kiállításon külön vitrinben mutatjuk be. Az akác rendldvül agresszív fa, képes az őshonos növényvilágot és állatvilágot 90%-ban kiszorítani arról az élőhelyről, ahol egyszer gyökeret eresztett. Napjaink ban egyre több és több allergiát okozó nö vényről is hallunk, ezek egy része szintén más kontinensekről származik, ilyen pl. a legtöbb panaszt kiváltó parlagfű is. Az állatok között is találunk hasonló fajo kat, ezek egy részét mezőgazdasági kártevő ként ismerjük: burgonyabogár, amerikai fe hér medvelepke, vándorkagyló.
| K Ö R N Y E Z E T - É S'^ERMÉ S Z E T V É D E L E M
• iológiai természetszennyezés
S O M O G Y RITKAS^PAI^
#' ^#1"
/. Agárkosbor 2. Farkasalmalepke 3. Réti sas 4. Fűrészlábú szöcske 5. Aldrovanda 6. Vidrafű 7. Fekete gólya 8. Lápi póc 9. Cigányréce 10. Csillagos nárcisz 11. Kakasmandikó
LÁPOK
A
Baláta-tó Somogv^ megye legnagyobb erdőtömbje mélyén, a Szentai erdőben, ICaszópuszta mellett bújik meg. E terület változatos élővilágából nyújt ízelítőt a dioráma. Ez a vadvízvi lág a háborítatlan környezet miatt, természeti értékekben bővelkedik. Különösen gerinces állat világa gazdag. Megtalálható itt a vidra, szárcsa, nagykócsag, jégmadár, különféle récék, cankók ugyanúgy mint a kecskebéka, vízisikló és a compó. A lápok lágyszárú növényeit és jellemző gerinctelen állatait a dioráma melletti vitrinben talál juk meg. A lápok legjellegzetesebb fája az éger Az égerlevelet számos ritka és védett éjszakai lep ke is fogyasztja, ezek preparátumai láthatók a \'itrin bal felső részében. A láperdők állandóan pá rás mikroklímája biztosít megélhetési feltételeket a szálkás pajzsikának és a lápi csalánnak is. A vízpartokon a nagytermetű, különböző csibor és csíkbogarak szinte egész évben aktívak.
lapok élővilágát bemutató kiállító teremben a dioráma mellett, egy forgatható vitrinben há rom kisebb életképet látunk. Ebben közvetlen közelről vehetjük szemügyre a keresztes vi pera fekete változatát, egy törpeegér családot és a leveli békák, gőték tavaszi párzó és sza porodóhelyét. A keresztes vipera fekete színű változata, a faj egy külön alfaja, Magyarországon csak Somog\' megyében él. Mérges kígyó, de rendkívül félénk, így a természetben is ritkán lehet látni. Védett. A leveli békákkal ugyan legtöbbször csak árnyas fák lombjai között találkozhatunk, de a tava szi szaporodási időszakban a peterakáshoz mindenféleképpen fel kell keresniük a kisebb nagyobb vizeket éppúgy, mint minden más kétéltű fajnak. Hazánkban minden kétéltű és hüllő faj védett. A törpeegerek jellegzetes alakú fészküket, a növények szárai közé, a nádasok szegélyére építik. A nőstények egyszerre 3-12 utódot szoktak elleni. Éjszaka aktívak, magvakkal és rovarokkal táp lálkoznak, p
LÁPOK
A
Jelmagyarázat: Hűl
Duna-Dráva Nemzeti Park Tájvédelmi Körzet
t!2H>
Természetvédelmi Terület Főútvonal Vasút
Kis-Balaton TK
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Látrányi puszta TT Somogyvári Kapuvár-hegy TT Nagybereki Fehér víz TT Baláta-tó TT Rinyaszentkirályi erdő TT Babócsai Basa-kert T T Csokonyavisontai fás legelő TT
0AÍ0AÍ05A0A i'üh
•~Ü U 'Í*Í
