Az aether architecture stúdiót 2002-ben Hudini Péter, Somlai-Fischer Szabolcs, és Pozna Anita alapították elsősorban építészeti kutatás, oktatás és médiatervezés körüli projektekre. A stúdió intenzív munkájával mára a kicsi de nemzetközi interaktív építészeti irány egyik ismert tagjává nőtte ki magát, kiállításokkal Helsinkitől Velencéig, publikációkkal Angliától Indiáig.
PING GENIUS LOCI A hely szellemének behálózása
Somlai-Fischer Szabolcs, aether architecture és Bodó Balázs, BME MOKK 2005. Július www.aether.hu
Az indián és médiuma Az építészeti alkotás médiuma soha nem volt állandó. A mesteremberek fejében féltve őrzött tudás hol szóbeli instrukciókon, hol rituális fegyelemmel végzett gyakorlatokon keresztül jelent meg, s csak a természettudományos fejlődéssel párhuzamosan, egészen későn jelent meg a rajz, s azon belül is a műszaki rajz mint az építészeti gondolat hordozója. Ugyanez a folyamat nem csak az építészetre igaz. Egyetlen típusú tudás, egyetlen fajta kommunikáció sem mentes a kommunikációs technológiákban bekövetkezett változások hatásától. A szóbeliségtől a könyvnyomtatáson át a rádióig és a televízióig vezet az az út, ahogy emberek egymást követő generációi egymással és egymás közt kommunikálni voltak képesek. Mindegyik médium jelentősen megváltoztatta a kultúrának és társadalomnak az alapvető szerkezetét, azaz annak az információnak a természetét, amelyet mint Médium hordozott. Az alkotás médiuma az építészetben manapság elsősorban a rajz és a modell, mindkettő alapvetően az írásbeliséghez köthető kommunikációs technika. Ám a könyveket a világban lassan de biztosan kiszorítja a televízió és a számítógép, s ez megkerülhetetlen hatással van a kultúránkra. Kérdés, hogy az alkotás médiumának változásai ugyanilyen léptékű változáshoz vezetnek-e az építészetben? Marshall McLuhan kanadai médiakutató A Gutenberg Galaxis, (McLUHAN, Marshall: A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte. Bp. 2001,Trezor Kiadó.) című könyvében azt a folyamatot írja le, ahogy a Gutenberg-galaxis, vagyis az írás, a könyv elterjedése gondolkodási, életmódbeli változást, robbanást generál a 16.-17. század európai kultúrájában. Technológia és kultúra szoros egymásra utaltsága azonban nem csak a Gutenberg-galaxisra igaz: ahogy a felvilágosodás és a reformáció nem elképzelhető a nyomda nélkül, úgy nem képzelhetők el a 20 század nemzetállamai és diktatúrái a rádió nélkül. Landerer nyomdája 1848-ban ugyanolyan kulcsszerepet játszott a magyar nemzet életében, mint majd egy évszázaddal később Göebbels rádiója 1
a német nemzet kohéziójának megteremtésekor, vagy épp a Szabad Európa Rádió vasfüggönyön, zavaróadókon átszivárgó adása a kommunista kulturális és információs hegemónia megbontásában.
Egy nagyon szép kortárs referencia a nemzeti kultúrák határainak alakulásaira a műsorszóró szatellitek un. lábnyoma. (google: satellite footprint) Nézzük Kurdisztánt, mely ugye nem létezik, ám a Mezopotámia nevű Kurd nyelvű adót azért sugározzák a Hotbird4 szatellitről, és íme Kurdisztán képlékeny határai. Illusztráció: aether architecture
McLuhan másik jelentős művének, a Média Megértésének (Understanding Media) egyik sokat idézett kulcsmondata szerint a „Médium maga az üzenet” azaz, az üzenet milyensége, hordozója korántsem semleges, adott esetben maga válik üzenetté. Egy idézet e könyvből: „A technológiákkal való folyamatos kapcsolatunk által, mint szolgamechanizmusok kapcsolódunk hozzájuk. Ezért kell mind úgy használnunk őket, szolgálnunk eme tárgyakat, a saját kiterjesztéseinket, mint kis vallások isteneit. Az Indián a kenu szolgamechanizmusa, a cowboy a lováé, a menedzser az órájáé” Kemény szavak, de nem jut-e eszünkbe ragaszkodásunk kedvenc ceruzánkhoz, vagy, hogy Esterházy Péter éveken át csak egyfajta füzetbe volt hajlandó írni, és az, hogy milyen elítélő tud lenni az építészszakma az alkotás médiumának változásaira? Akkor elértünk oda, amiről ez a szöveg szólna: Talán állíthatjuk, hogy míg az építészet médiuma az épített környezet, az építészé hagyományosan pedig a rajz, és ahogy az építészet médiuma változik funkcióiban, technológiáiban, úgy ezzel kölcsönhatásban változik az építész médiuma is, a modelltől a rajzon át a számításig. Vegyük elsőnek az építészet médiumának változásait.
2
Fiatalok közösségi tere, 2004 Oslo, Norvégia. A sok kis fehér pont mind-mind számítógépek. Magában a közösségben nincs semmi meglepő, mindennapi cselekedetünkké vált a mediális kapcsolattartás, együttműködés, szórakozás, nekem egy dolog szembeötlő itt; ahogyan az épület egyáltalán nem kerül párbeszédbe ezzel a funkcióval. Fotó forrás: scene.org
Az emberek közötti interakció változik, így az emberi interakció tereinek kritériumai is változnak. Élményeink jó része mára mediálissá vált, ahogy tudásunk megszerzésének nagy része is. Ugyanez elmondható emberi kacsoltainkról, én majdnem minden nap beszélek az Interneten pár barátommal távoli országokból, sokat dolgozunk együtt is e módon. Ugye mindenki halotta már, hogy hat ismeretségi kapcsolaton keresztül bárkihez el lehet jutni a világon? Igaz. De térjünk vissza arra, hogy mit is jelenthet ez az építészetben. Vigyázat, alapkutatás.
Ping genius loci; kutatás a puha építészetért A számítógépes hálózatok legalapvetőbb parancsa a ping utasítás, amely semmi másra nem szolgál, mint a hálózat egy másik pontján a jelenlét ellenőrzésére. Emberi nyelvre talán így lehetne fordítani: „Ott vagy?” s a válasz rögtön érkezik: „itt vagyok!” Összeértek a hálózataink. Létezik egy fiatal nemzetközi építészközösség, építészek, kiket (minket) a fentiek által ösztönzött szakmai kutatás iránti elkötelezettség egy érdekes pályára sodort. Épülettervek rajzolása helyett installációkat építünk, melyeken tesztelni lehet egy puhább építészeti médiumot, reményeink szerint szorosabb párbeszédbe kerülve mediális közösségeinkkel. Induljunk el az anyag lehetőségei felől, majd folytassuk a hely medialitása felől, végül a komplexitás felől zárnám e kört.
3
Az anyag felől Az egyik alapvető irány az építészeti médium címezhetővé tétele. A címezhetőség (megszólíthatóság) a kommunikációban való részvétel feltétele: ha van cím (ez esetben nem feltétlenül postai, hanem mondjuk egy mobiltelefonszám vagy egy Internetes cím) akkor e címen elérhető felület részt tud venni a kommunikációs interakcióinkban. Itt arra gondolok, hogy számítógépekről az épített valóság valamilyen aspektusait irányítani tudjuk, így információval, interakciós lehetőségekkel töltjük azt meg. Ezt a kutatást nagyon is gyakorlatias alapon végezzük, újszerű élményeket valós prototípusokon tesztelve keressük e lehetőségeket. Ezért, a fenntarthatóság okán túl nagy energiaigényű változásokra, pl. kinetikusan átalakuló épületekre nem érdemes gondolni. Létezik a minket körülvevő anyagoknak egy sokkal képlékenyebb halmaza, melyet Usman Haque, Londonban élő építész barátom (akiről mellettem Péter is ír) a puha tér jelzővel nevezett el; fények, hangok, illatok, szagok, hőmérséklet, elektromágneses tér, minden, ami kis energiával változtatható, azaz alacsony tehetetlenségű. Ez a lista mára már szépen behelyettesíthető megvalósult projektekkel; gondolok itt Usman Haque Skyear nevű installációjára, mely a város feletti elektromágneses térrel foglakozik, olyan lebegő 30 méter átmérőjű konstrukció, mely az azt körbevevő elektromágneses sugárzásra reagálva alakul, változik. Szintén Usman projektje a Scents of Space, mely illatokból állított falakat. Vagy gondolok az aether architecture indukcióház sorozatára, mely analóg pixelek, azaz színükben változatható objektumok térbeli elrendezésével kísérletezik, illetve a Budapest Heat nevű köztéri utazó szobrunkra, melynek hőmérséklete mindig megegyezik az épp Budapesten mérttel, azaz egyszerre van jelen Európa valamely fővárosában és Budapesten, mediális technikák segítségével érzelmi kommunikációs tartalmat hozva létre.
Az aether architecture térben programozható installációja az 5 kilo pixel, mely 300 db. 5 x 5 centis térben elrendezett műanyag pixelből, és az ezt vezérlő ultrahangos érzékelőkkel felszerelt vezérlő számítógépből épült fel. Itt elsősorban a fénnyel, programozható mélységgel, és az installációt körülvevő emberek helyzetével hoztuk létre a térélményt. Fotók: aether architecture
4
A hely felől A programozható anyaggal folytatott kísérletekhez nagyon közel áll, hiszen szintén a fizikai tér és az információ kölcsönhatásaira épít a locative media azaz helyérzékeny média vonal. A locative media fogalma pár éve született, s létrejöttének hátterében az az egyszerű felismerés áll, hogy ha az információ mindenhol van, akkor valahol is van, tehát helyet lehet hozzá rendelni a fizikai térben. Az információk fizikai térben való relevanciája mostanában robban be a mobil szolgáltatások terén, bár pár éve még inkább az építészettől várták, hogy felismerve a lehetőséget, alkalmazni kezdi a tervezés során. Ha jobban belegondolunk, nagyon kevés olyan információt, tudást tudunk mondani, amelynek ne lenne relevanciája a fizikai térben valahol. Az időjárás jelentéstől az apróhirdetéseken át a történelemig, vagy épp az irodalom, költészet teréig a legtöbb gondolat kötődik a tér egy-egy pontjához, s az egyetlen ok, amiért nem így rendeztük el eddig a tudásunkat, az volt, hogy viszonylag nehezen lettek volna kezelhetők az utcasarkokon útszélen felhalmozott könyvkupacok. Ezt a problémát az információ digitális tárolása (könnyen hordozhatóvá tétele) félig megoldotta, a megoldás másik fele a mobiltelefonunkban rejlik, mely mindig pontosan tudja, hogy hol is járunk a fizikai világ terében. E két információ összekapcsolása nyomán nem csak arra nyílik lehetőség, hogy SMS üzenetet küldjek ismerősömnek téren és időn át, de az is működik (és működik!), hogy az üzenetet egy helynek küldjem (egy helyhez rendeljem), lerakjak egy információdarabot egy városban számomra fontos saroknál, kávézó teraszánál, hogy ha valaki arra jár, az megkaphassa, függetlenül attól, hogy ismer-e engem vagy sem. A hely, mint kulturális információhordozó, már most is fontos szerepet tölt be, ennek a mediálissá tétele következik hamarosan.
A Budapest Heat installáció, miközben városról városra szállítják az EU-ban, a Budapesti hőmérsékletet jeleníti meg távvezérelt légkondicionáló technológiával, így ha a kiállítás látogatói megérintik az installációt, megérezhetik milyen lenne az adott pillanatban Budapesten lenni. Mivel a felülete chromazone hőre színt válltó festékkel lett kezelve, ahogy a hőmérséklet változik Budapesten, úgy váltja színét az installáció is. Fotó, rajzok: aether architecture
5
A komplexitás felől A kutatási irány harmadik fontos aspektusa az emergens komplexitás kérdése. Emergenciának azt a folyamatot hívjuk, amikor „buta”, azaz korlátozott érzékelő- és hatóképességű egyedek koordinálatlan viselkedéséből minta születik, olyan rendszer, melynek tulajdonságai nem vezethetők le az egyedek tulajdonságaiból. Nem csak a hangyaboly, nem csak a méhraj ilyen emergens rendszer, ahol központi koordináció híján is képes komplex rendszer létrejönni (melynek egyik meglepő emergens tulajdonsága, hogy a méhraj gyorsabban tud repülni mint a méhek külön-külön), de ilyen emergens rendszer a város is, ahol a központi akarat hatása rendre eltörpül a város saját akarata mellett. Nem véletlen, hogy a városra gyakran alkalmazunk biológiai metaforákat, s képzeljük el úgy, mint egy élőlényt. A komplexitás tudománya , illetve az ezzel foglalkozó matematika, ilyen rendszerek leírására, modellezésére vállalkozik. A számítógépes szimulációk előrehaladtával e tudomány egyre eredményesebben tud leírni komplex, azaz nemlineáris kölcsönhatásokkal teli rendszereket, mint amilyen az élet, vagy amilyen egy város. Ilyen komplex, életszerű rendszereket ma már meg lehet tervezni, fel is lehet építeni, kritériuma, hogy számos érzékelő és reagáló, valamint kommunikációra képes elemből álljon össze.
Az indukcióház projektünk legújabb tagja, mely az IHM, NKA és az NKÖM támogatásával épül, 4-500 intelligens pixelből álló, környezetére reagens és komplexitásában interaktív rendszert kíván létrehozni, mely a sorozat eddigi installációival szemben természetes fényben működik majd. Tervezett megvalósulás 2005 szeptembere.
Az építész médiumának változásai E gondolatsor végén még kitérnék a munkamódszer kérdésére, illetve, a médiumra, melyet az építesz használ, hogy az építészetet létrehozza. A bevezetőben említett referenciákra hivatkozva állítanám, hogy a médium generatív, tehát bizonyos dimenziókra meghatározó erővel bír az alkotói folyamatban. Nagyon egyszerű szemszögből, ha rajzolok, csak olyan házat fogok tervezni, amit le tudok rajzolni, olyan házat fogok megmodellezni, amit meg tudok modellezni. (itt jut eszembe BME diákságom egyik kedvenc sztorija, ahol egy említett iparterves mester, akinek nagy volt a hasa, csak széles, lapos házakat tervezett, mire a fiatalok megkérdezték, hogy miért is; ő így felelt: „de hát, hogy képzelitek, hogy tudnék én toronyházat rajzolni?! Hát nem érem én el a ceruzámmal még a harmadik szintet sem!”) Ezek nagyon egyszerű gondolatok, mégis 6
amikor egy alkotó belefeledkezik az ő kedvenc médiumába, gyakran mindenhatónak érzi azt, és elfelejti annak korlátait. Szellőfal Gyakorlat Emberi algoritmus Földeld le magad, érintsd meg a földet, vagy egy nagy fém tárgyat egy másodpercre. Nyisd fel az egér alját, vedd ki a golyót, csavard ki a csavarokat melyek a műanyag dobozát tartják, tisztítsd meg ha kell. Végy 6cm papír ragasztószalagot, ragaszd az egyik végét az egér X tengelyéhez (lásd ábra) ragassz egy tűt a papír másik végére súlynak. Dugd be az egeret a számítógépbe, vedd észre, hogy ha megfújod a papírt, az egérmutató is megmozdul. Indítsd el a 3DStudio MAXot, nyiss egy új scriptet, másold be a lenti kódot az ablakba, nyomd meg a ctrl+e gombokat, és a számítógép 5 másodpercig az egér által mért szellőből egy formát fog generálni. Zoomolj ki, ha kell, és ismételd meg a fentieket, amíg a forma jó nem lesz. Számítógépes algoritmus (MAXScript) for a = 0 to 150 do ( mypos = [0, a*10, 0] mybox = box pos: mypos height:400 length:20 width:20 rot_box = eulerangles 0 (mouse.screenpos.x*4) 0 rotate mybox rot_box sleep 0.05 redrawViews() )
Fontos átgondolnunk a digitális formálás kérdésköre kapcsán, hogy talán a hagyományos alternatívák, az építész rajzfetisizmusa nem a minőség biztosítéka, inkább egyfajta milyenséget határoz meg, melyre léteznek alternatívák régebben a modell, ma a digitális modellezés és számítás, és folyamatszimulációs rendszerek segítségével. Így szerintem nem értelmezhető az a kérdés, hogy melyik jobb vagy rosszabb, sokkal inkább fontos a lehetőségekre való rálátás, valamint a meglévő technológiák megkérdőjelezése, újragondolása, hogy esetleg az alkotói folyamatot a mcluhani szolgamechanizmusról egy rendszerelmélet szempontjából magasabb szintre, a folyamatok tervezésére emeljük.
7
