01/2014:0862
SOLUTIONES AD PERITONEALEM DIALYSIM Peritoneális dialízis céljára szánt oldatok DEFINÍCIÓ A peritoneális dialízis céljára szánt oldatok intraperitoneális használatra szánt készítmények, amelyek a plazma elektrolitösszetételéhez hasonló koncentrációban tartalmaznak elektrolitokat. A készítmények különböző koncentrációban glükózt vagy más alkalmas ozmotikusan aktív anyagot is tartalmazhatnak. A peritoneális dialízis céljára szánt oldatok az alábbi tartályokban hozhatók forgalomba: – merev vagy félmerev falú műanyag tartályok, – rugalmas falú, speciális szerelékkel ellátott műanyag tartályok; ezeket általában névleges kapacitásuknál kisebb térfogattal töltik, és lezárt védő borítékban hozzák forgalomba, – üvegtartályok. A tartályok és a záróelemek feleljenek meg a parenterális készítmények tárolására szánt tartályokra előírt követelményeknek (3.2). Különböző összetételű oldatok használatosak. Az összetevők koncentrációja 1 liter oldatra vonatkoztatva általában a következő tartományokban található: 0862.-1. táblázat Koncentráció (mmol/l)
Koncentráció (mEq/l)
Nátrium
125–150
125–150
Kálium
0–4,5
0–4,5
Kalcium
0–2,5
0–5,0
0,25–1,5
0,50–3,0
Acetát és/vagy laktát és/vagy hidrogén-karbonát
30–60
30–60
Klorid
90–120
90–120
Glükóz
25–250
Magnézium
Ha hidrogén-karbonát is jelen van, akkor a nátrium-hidrogén-karbonát–oldatot egy külön tartályban, vagy a tartály elkülönített részében hozzák forgalomba, és csak közvetlenül felhasználás előtt adják hozzá az elektrolitoldathoz. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével az oldat antioxidánsokat nem tartalmazhat.
AZONOSÍTÁS A feltüntetett összetételnek megfelelően, a vizsgálandó oldattal az alábbi azonossági reakciókat elvégezve (2.3.1) az előírt változások észlelhetők: – kálium: b) reakció; – kalcium: a) reakció; – nátrium: b) reakció; – klorid: a) reakció; – acetát: 5 ml vizsgálandó oldathoz, kupakkal ellátott és egy hajlított csövet is tartalmazó kémcsőben 1 ml R tömény sósavat adunk, a kémcsövet melegítve néhány milliliter desztillátumot gyűjtünk; a desztillátummal elvégezzük az acetátionok b) pont szerinti azonossági reakcióját; – laktát és hidrogén-karbonát; az azonosítást a tartalmi meghatározással együtt végezzük; – magnézium: 0,1 ml R titánsárga–oldathoz 10 ml R vizet, 2 ml vizsgálandó oldatot és 1 ml 1 M nátrium-hidroxid–oldatot adunk; rózsaszínű színeződés keletkezik; – glükóz: 5 ml vizsgálandó oldathoz 2 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldatot és 0,05 ml R réz(II)szulfát–oldatot elegyítünk; az oldat tiszta és kék színű; az oldatot forrásig melegítjük; bőséges, vörös színű csapadék képződik. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S4 szín– mértékoldaté (2.2.2, I. módszer). pH (2.2.3): 5,0–6,5. Amennyiben az oldat hidrogén-karbonátot tartalmaz, a pH 6,5–8,0. Hidroximetilfurfural. A vizsgálat csak abban az esetben végezhető el, ha a készítmény glükózt tartalmaz. 25 mg glükóznak megfelelő térfogatú vizsgálandó készítményhez R p-toluidin R 2propanollal készített, 10 %V/V töménységben R tömény ecetsavat tartalmazó, 100 g/l töménységű oldatából 5,0 ml-t és R barbitursav 5 g/l töménységű oldatából 1,0 ml-t adunk. 550 nm-en az előzőleg 2– 3 percig állni hagyott keverék abszorbanciája (2.2.25) nem lehet nagyobb, mint az egyidejűleg és azonos módon, a vizsgálandó készítménnyel megegyező térfogatú és 10 µg R hidroximetilfurfuralt tartalmazó oldattal készített összehasonlító oldaté (400 ppm, glükóz-koncentrációra vonatkoztatva). Amennyiben az oldat hidrogén-karbonátot is tartalmaz, az összehasonlító oldatot 20 µg R hidroximetilfurfuralt tartalmazó oldattal készítjük (800 ppm, glükóz-koncentrációra vonatkoztatva). Alumínium (2.4.7): legfeljebb 10 µg/l. Előírt oldat. 400 ml vizsgálandó oldat pH-ját 6,0-re állítjuk 0,2 M sósav–oldattal, vagy 0,1 M nátriumhidroxid–oldattal, ezután 10 ml R acetát–tompítóoldatot (pH 6,0) elegyítünk hozzá. Összehasonlító oldat. 3 ml R alumínium–mértékoldat (2 ppm Al), 10 ml R acetát–tompítóoldat (pH 6,0) és 9 ml R víz elegye. Üres oldat. Készítéséhez 10 ml R acetát–tompítóoldatot (pH 6,0) és 10 ml R vizet elegyítünk. Részecskeszennyezések (2.9.19, I.-módszer). 50 ml vizsgálandó készítménnyel végezzük el a vizsgálatot. Kivehető térfogat (2.9.17). Az oldat feleljen meg az infúziókra előírt követelményeknek. Sterilitás (2.6.1). Az oldat feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,05 NE/mg, hacsak nincs más előírás. Pirogének (2.6.8). Azok az oldatok, amelyekkel érvényes bakteriális endotoxin vizsgálat nem végezhető el, feleljenek meg e vizsgálat követelményének. A nyulakba testtömegkilogrammonként 10 ml-t fecskendezünk az oldatból.
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Nátrium: a feliraton feltüntetett nátrium (Na)-tartalom 97,5–102,5%-a. Atomemissziós spektrofotometria (2.2.22, I. módszer). Vizsgálati oldat. Szükség esetén a vizsgálandó oldatot R vízzel, az alkalmazott készülék által megkívánt mértékben hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R nátrium–mértékoldatot (200 ppm Na) használunk. Hullámhossz: 589,0 vagy 589,6 nm (dublett emissziós vonal). Kálium: a feliraton feltüntetett kálium (K)-tartalom 95,0–105,0%-a. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Szükség esetén a vizsgálandó oldatot R vízzel, az alkalmazott készülék által megkívánt mértékben hígítjuk. Az oldat 100 ml-éhez R nátrium-klorid 22 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét elegyítjük. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R kálium–mértékoldatot (100 ppm K) használunk. Minden egyes összehasonlító oldat 100–100 ml-éhez R nátrium-klorid 22 g/l töménységű oldatának 10–10 ml-ét elegyítjük. Fényforrás: kálium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 766,5 nm. Atomizáló egység: levegő-propán, vagy levegő-acetilén láng. Kalcium: a feliraton feltüntetett kalcium (Ca)-tartalom 95,0–105,0%-a. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Szükség esetén a vizsgálandó oldatot R vízzel, az alkalmazott készülék által megkívánt mértékben hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R kalcium–mértékoldatot (400 ppm Ca) használunk. Fényforrás: kalcium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 422,7 nm. Atomizáló egység: propán–levegő vagy acetilén–levegő láng. Magnézium: a feliraton feltüntetett magnézium (Mg)-tartalom 95,0–105,0%-a. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Szükség esetén a vizsgálandó oldatot R vízzel, az alkalmazott készülék által megkívánt mértékben hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R magnézium–mértékoldatot (100 ppm Mg) használunk. Fényforrás: magnézium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 285,2 nm. Atomizáló egység: levegő-propán, vagy levegő-acetilén láng. Összes klorid: a feliraton feltüntetett klorid (Cl)-tartalom 95,0–105,0%-a. Kb. 60 mg klorid-tartalomnak megfelelő, pontosan mért térfogatú vizsgálandó oldatot R vízzel 50 ml-re
hígítunk. A hígított oldathoz 5 ml R hígított salétromsavat, 25,0 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldatot és 2 ml R dibutil-ftalátot adunk, majd összerázzuk. Az oldatot, 2 ml R2 ammónium-vas(III)-szulfát–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M ammónium-tiocianát–mérőoldattal vörösessárga színig titráljuk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 3,545 mg Cl egyenértékű. Acetát: a feliraton feltüntetett acetát-tartalom 95,0–105,0%-a. Kb. 0,7 mmol acetát-tartalomnak megfelelő térfogatú vizsgálandó oldathoz 10,0 ml 0,1 M sósav– mérőoldatot elegyítünk. A kapott oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 0,1 mmol acetát egyenértékű. Laktát: a feliraton feltüntetett laktát-tartalom 95,0–105,0%-a. Kb. 0,7 mmol laktát-tartalomnak megfelelő térfogatú vizsgálandó oldathoz 10,0 ml 0,1 M sósav–mérőoldatot, majd 50 ml R acetonitrilt elegyítünk. A kapott oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátriumhidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 0,1 mmol laktát egyenértékű. Nátrium-hidrogén-karbonát: a feliraton feltüntetett nátrium-hidrogén-karbonát-tartalom 95,0– 105,0%-a. Kb. 0,1 g nátrium-hidrogén-karbonát-tartalomnak megfelelő térfogatú vizsgálandó oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M sósav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M sósav–mérőoldattal 8,40 mg NaHCO3 egyenértékű. Laktát és hidrogén-karbonát: a feliraton feltüntetett laktát és/vagy hidrogén-karbonát-tartalom 95,0– 105,0%-a. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó oldat. Összehasonlító oldatok. 100 ml R kromatográfiás célra szánt vízben annyi pontosan mért tömegű laktátot és hidrogén-karbonátot oldunk, hogy a feliraton feltüntetett laktát és hidrogén-karbonátkoncentráció 90, 100 és 110%-ának megfelelő töménységű oldatokat nyerjünk. Oszlop: – méretei: l = 0,30 m, Ø = 7,8 mm ; – állófázis: R kationcserélő gyanta (9 µm), – hőmérséklet: 60 °C. Mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt héliummal előzetesen gázmentesített 0,005 M kénsav. Áramlási sebesség: 0,6 ml/perc. Detektálás: differenciál refraktométerrel. Injektálás: 20 µl, kétszer. Elúciós sorrend: laktátok, hidrogén-karbonátok. A vizsgálati oldat laktát- és hidrogén-karbonát-koncentrációját interpolálással határozzuk meg, úgy, hogy a lineáris regresszióval illesztett görbe felvételénél az összehasonlító oldatok kromatogramján a laktát esetében a csúcsterületet, míg a hidrogén-karbonát esetében a csúcsmagasságot vesszük figyelembe. Redukáló cukrok (vízmentes glükózban kifejezve): a feliraton feltüntetett glükóz-tartalom 95,0– 105,0%-a. A vizsgálandó oldat 25 mg glükóznak megfelelő térfogatát 250 ml-es, csiszolatos üvegnyakú Erlenmeyer-lombikba mérjük, majd 25,0 ml R réz(II)-citrát–oldatot mérünk hozzá. Az oldathoz néhány szemcse horzsakövet adunk, majd a lombikhoz visszafolyóhűtőt csatlakoztatva, az oldatot úgy melegítjük, hogy 2 percen belül felforrjon, és a forralás pontosan 10 percig tartson. A lehűtött oldathoz 3 ml R vízben oldott 3 g R kálium-jodidot, majd óvatosan, kis adagokban R tömény kénsav 25 %V/V
töménységű oldatának 25 ml-ét elegyítjük. A kapott oldatot, R keményítő–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal titráljuk. Az indikátort a titrálás vége felé adjuk az elegyhez. 25,0 ml R vízzel üres kísérletet is végzünk. A vízmentes glükózban (C6H12O6) kifejezett redukáló cukor-tartalmat a 0862.-3. táblázat alapján számítjuk ki. 0862.-2. táblázat A 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldat fogyása (ml)
Vízmentes glükóz (mg)
8
19,8
9
22,4
10
25,0
11
27,6
12
30,3
13
33,0
14
35,7
15
38,5
16
41,3
ELTARTÁS 4 °C-nál nem alacsonyabb hőmérsékleten. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: – a peritoneális dialízis céljára szánt oldat összetételét g/l-ben és mmol/l-ben, – a mosmol/kg-ban kifejezett számított ozmolalitást, – a tartályban lévő peritoneális dialízis céljára szánt oldat névleges térfogatát, – hogy az oldat bakteriális endotoxinoktól mentes, vagy adott esetben, hogy az oldat pirogénmentes, – az eltartási körülményeket, – hogy az oldat intravénás infúzióként nem alkalmazható, – hogy az oldat fel nem használt részét meg kell semmisíteni.
