Sokkal fontosabb azt tudnunk, hogy Isten mennyire szeret bennünket, mint azt, hogy mi magunk mennyire szeretjük Őt

A Budavári Főtemplom közösségének lapja .

2017. Szent Kereszt felmagasztalása

Sokkal fontosabb azt tudnunk, hogy Isten mennyire szeret bennünket, mint azt, hogy mi magunk mennyire szeretjük Őt. Ferenc pápa

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

Várunk

2017. szeptember 17.

A MI UTUNK PÜNKÖSDHÉTFŐTŐL SZEPTEMBER 1-IG Mennyi esemény történt az elmúlt pár hónap alatt, talán már nem is tudunk minden pillanatára visszatekinteni. A pünkösdhétfői majális kint volt most is Máriaremetén. Egy sátorral készültünk Bodroghelyi Erzsi és Csapó Viki, Hoffmann Réka szervezésében a gyerekekkel, Duska Noémivel és Balázzsal, Bódy Ágostonnal és Blankával, Csapodi Orsolyával és Csaba atya irányításával. Ebben is ott volt a vári lelkület és a templom története persze csak teszt formájában, viccesen és játékosan, ahogy a majális lelkületéhez megfelel. Itt kapták meg az Eucharisztikus Kongreszszusra a koordinátorok a megbízásukat, Pálffy Laci, Hoffmann Réka, Papné Gál Kinga plébániánk képviseletében. Ugyanezen idő alatt a templomból gyerekek vonultak ki a térre és táncoltak, a pünkösdhétfőhöz, a pünkösdi királynő-választáshoz kapcsolódó néptáncot. A Liget Táncakadémiával szinte egy éve készültünk arra, hogy egy néptáncot, amelynek hitünkhöz is van kapcsolódása, most eljátsszák. A TV is itt volt, és látta az egész ország azt a táncot, amely Mária tiszteletünknek egyik megnyilvánulása volt. Sok turista vitte magával a telefonján fényképek formájában, és az amerikai atyák is, akik közt előbb úgy tudtuk a New York-i bíboros is jelen lesz, de ő lemondta ezt a találkozót. A tánc nagyon jól sikerült, és a gyerekek arca is tükrözte azt az örömet, amely az Angyal kérdésére Mária arcán is tükröződhetett. Mécs László: A gyermek szeme tükröt keresett A gyermek szeme tükröt keresett: a gyermek rám mosolygott, s arcát, a kedveset tükröztem, mint kék tó a teli holdat s ringattam. Valahol angyalok daloltak. Ebben a munkában Heffnerné Lung Ritának mondok köszönetet a szervezés és az egész program sikeréért. Aztán Berg Judit könyvének bemutatója következik: A holló gyűrűje címmel. Nagyon sokat készültünk erre a napra, és szintén Rita volt, aki ebben segített. Az írónő már a Kaláka betlehemesén jelen volt templomunkban, és akkor azt látta, hogy a gyerekek nem ijednek meg a papjuktól, a templomba a karácsonyi hangulat olyan erővel tört be, hogy már akkor el tudtuk varázsolni a templom misztikus lelkületével a személyét. Aztán a templomot lassan megismerte, a karzaton a templom orgonistájával, Bercivel is találkozott - így lett főszereplő az unokájából, aki véletlenül a könyvben is és a valóságban is Emma névre hallgat. Ezt a könyvet kellett a gyerekeknek kötelező olvasmányként elolvasni már a nyár folyamán. 2


XVII. évfolyam, 101. szám

Aztán a 25 év következik (Plébános úr ezüstmiséje - Szerk.), amely szinte az egész plébániát megmozgatta: a gyermekek ajándéka 1177 órányi szentmise, amit a közösség egy ezüst kehelybe töltött bele. Talán nem tudják az olvasók, hogy a plébános hányszor tette fel a kérdést, hogy Te tegnap is voltál ministrálni, mi történt veled, nehéz vizsgád lesz, vagy van valamilyen fogadalmad? De ez a Plébános csak ott a szentmisén vagy inkább este a szobájában szembesült azzal, hogy ez nem vizsgáért, nem saját célra, hanem ÉRTEM történt. És azt sem tudják a kedves olvasók, hogy a gyermekek úgy megszokták ezt a felajánlást, hogy egyesek azóta is beírják magukat a füzetbe, mert a jó szokás is be tud rögződni, nem csak a rossz. Hála és köszönet a szép ünnepért! A nagytábor pedig szinte fantasztikus volt a szervezőivel, Csaba atyával és a segítőkkel, Sólyom Bercivel, Erős Csongival, Kovács Ágival, Székely Pirivel, Tölgyesi Andival és még sok-sok ministránssal. Volt ebben a táborban eső és eső. Csak hogy el tudjuk képzelni, idézem: „miért állsz itt az esőben, kabátban - mert jó közben focizni” – válaszokat kaptam, amikor meg mertem kérdezni a drága hittanosunkat, miért nem jön be a sátorba, ahol kicsit kevésbé fog megázni. A tábori misék, ahol a káplán atya gitárral a kezében táncolt és énekelt, még a liturgikus szabályok betartásával is mosolyt fakasztott az arcunkra. A tábori ebédek, vacsorák Boghy személyének voltak köszönhetők. Elemér a víz, a fa, a fűtésrács, a vágódeszka szinte minden kellékét elővarázsolta. A reggeli torna énekszóval Laurentiát harsogva Noémi, Péter és Beni nevéhez kapcsolódik. De volt 20-25 km gyaloglás a nagyoknak és a kicsiknek 10 km, amit egy-két kamaszlány hagyott csak ki, mert ők a rehabilitációs csoportba léptek, Csaba atya szavával REHAB csoporttá váltak. A lelkinap folyamán megtudtam, ha csak az egyik oldal szeret, akkor a másiknak sokkal nehezebb megélni a szeretetet. Az akadályverseny, a vetélkedő, az esti tábortüzek élményét biztos, hogy mindenki elmesélte már, és tudnunk kell: ez volt a legfantasztikusabb tábor. Köszönöm a gyerekeknek és a szervezőknek ezt az élményt. László atya Jézus olyan követőket akar, akik megtapasztalták, hogy a vele való együttlét végtelen boldogságot ad, amit az élet minden egyes napján újból meg lehet kapni. Isten országának az olyan tanítványa, aki nem vidám, aki szomorú, az nem evangelizálja ezt a világot… Hogyan válhatunk Jézus hirdetőjévé? Ha megőrizzük szemünkben az igazi boldogság ragyogását.

Ferenc pápa, 2017. augusztus 30.



Sorozatot indítunk Szentatyánk, Ferenc pápa katekéziseiből idézve, szemezgetve szeretetteljes tanításaiból.

MEGBOCSÁT, MEGÉRT, KÖZEL JÖN – ILYEN JÉZUS Kedves Testvéreim! … Hallottuk, hogyan reagáltak a vendégek a farizeus Simon házában: Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja? Egy asszony a városból, akit mindenki bűnös nőként ismert, belépett Simon házába, lehajolt Jézus lábához, és illatos olajat öntött a lábára. Az asztalnál ülők mind összesúgtak: Ha Jézus próféta, nem szabadna elfogadnia ilyen tetteket az ilyesfajta nőktől. Jézus viselkedése viszont másmilyen. Galileai működésének kezdetétől ő közelébe megy a leprásnak, az ördögtől megszállottaknak, minden betegnek és kirekesztettnek.… Ahol csak szenvedő emberrel találkozik, Jézus gondjába veszi és magáévá teszi az illető szenvedését. Jézus osztozik az ember fájdalmában, és amikor bajjal találkozik, előtör belsejéből a kereszténységre jellemző viselkedés mód: az irgalmasság. Jézus szíve irgalmas, Jézus együttérez az emberrel. .. Krisztus szíve Isten szívét testesíti meg és tárja fel, és ahol csak szenved egy férfi vagy nő, Ő azt akarja, hogy meggyógyuljon, megszabaduljon, és teljes élete legyen. … Sokan vannak, akik ma is beleragadva élnek elhibázott életükben, mert senki sem hajlandó más módon nézni őket: Isten szemével… Jézus viszont meglátja a feltámadás lehetőségét abban is, akit rengeteg hibás döntés terhel… Jézus kitárja a szívében rejlő irgalmasságot, átölel, megért, közel jön, ilyen Jézus. … Felszabadító üzenettel fordul felénk: Fiam, bocsánatot nyertek bűneid! Nekünk, akik hozzá vagyunk szokva bűneink megbocsátásához, talán túlságosan is „jó áron kapjuk” - időnként emlékeztetni kellene magunkat, mennyibe is kerültünk Isten szeretetének! … Isten Fia főleg azért jutott keresztre, mert megbocsátja a bűnöket, mert az ember szívének teljes és végérvényes felszabadulását akarja. Mert nem fogadja el, hogy az emberi lénynek ezzel a levakarhatatlan „tetoválással” kelljen leélnie egész életét, azzal a gondolattal, hogy nem kaphat elfogadást Isten irgalmas szívétől. … Jézus sokkal többet tesz: új élet reményét ajánlja fel a bűnös embernek. …Jó arra gondolnunk, hogy Isten nem olyan társaságot választott ki Egyházának kialakítására, akik sosem vétkeztek. Az egyház bűnösökből álló nép, akik megtapasztalják Isten irgalmát és bocsánatát. … Testvéreim! Mindnyájan szegény bűnösök vagyunk, rászorulunk Isten irgalmára, akinek megvan az ereje ahhoz, hogy megváltoztasson minket, és visszaadja reményünket, mégpedig nap mint nap. … Ez a mi reményünk! Így haladjunk előre, ezzel a bizalommal Jézus megbocsátásában, az Ő irgalmas szeretetében.



Örömmel köszöntjük Erdő Péter bíboros urat abból az alkalomból, hogy Szent István király ünnepén rangos kitüntetésben részesült. Idézünk Áder János köztársasági elnök úr ünnepi köszöntőjéből, és Bíboros úr szavaiból, amelyek az MTV interjú alkalmával hangzottak el. Augusztus 20-án Áder János köztársasági elnök a Szent István Rend díjat adta át Erdő Péter bíboros, prímásnak. Az államfő a díjátadón kiemelte, hogy azok vehetik át ezt az elismerést, akik megerősítik: emberként és magyarként is mindenkinek küldetése, hogy a maga egyedi teljesítményével, ötleteivel, elszántságával gazdagabbá tegye ezt a világot. „A Magyar Szent István Rend a tehetségeknek, példát mutató tudósoknak, művészeknek, sportolóknak, egyházi és közéleti szereplőknek szóló közös hála legrangosabb kifejezője. A nagyot álmodó, izzó tehetségek nélkül, az örökös fejlődni vágyás, a kreatív megújulás, a kitartó, precíz és céltudatos munka, a minőség kérlelhetetlen érvényesítése és a mindig magasabbra igyekvő szándék nélkül a világ sokkal szürkébb, reménytelenebb hely lenne.” „Erdő Péter mindig a nemzet „pótolhatatlan méltóságát” szolgálta, továbbá lelkipásztori és tudományos munkáját is abban a tudatban végzi, hogy az igazság felismerése a továbbadás felelősségével jár, ezért jelent életében a tanítás küldetést az értékek megismerésére és megismertetésére.” „Bíboros úr lelkipásztori, egyházszervezői és kutatói hivatástudata egyaránt arra figyelmeztet: helyesen tesszük, ha tekintetünket időről időre az örökkévalóra, a változatlanra irányítjuk, és életünk tengelyébe olyan értékeket állítunk, amelyek megtartanak minket hivatásunkban.” „A kereszt nélkül az, amit ma Európának ismerünk, nem is létezhetne” – idézte a köztársasági elnök Erdő Péter korábbi kijelentését, aláhúzva, hívőknek és nem hívőknek közös a felelőssége, hogy Európát és benne Szent István Magyarországát a maga egyediségében megőrizze, továbbá a kölcsönös megbecsülés, a felebaráti szeretetet, a tisztesség, az igazságosság, az emberi méltóság értékeit érvényre juttassa.” Az elismerés alkalmából Bíboros úr TV interjút adott, amelyből néhány gondolatát idézzük: „Az utóbbi évtizedekben a társadalom mintha elismerné, hogy szükség van az Egyház által képviselt értékekre. Fontos, hogy legyenek olyan közösen vállalt és vallott értékeink, amelyekre a közös cselekvésünket is építeni tudjuk. Ebben pedig Szent István biztosan példaképünk lehet.” „Az államalapító ugyanis nemcsak sikeres politikus volt, aki megszilárdította Magyarországot, hanem valóban hívő ember is. Számára a kereszténység nem pusztán politikai számítást jelentett,



hanem a legszemélyesebb meggyőződését, ezért volt képes arra, hogy „magasabb elvek szerint rendezze életét”, és – a Szentírással szólva – „sziklára építse” az országot. „Európa akkor igazán gazdag, ha megőrzi az európai népek nyelvét, kultúráját, történelmi tapasztalatait és az évszázadok során kialakított probléma megoldási technikáit. A nemzetek sokfélesége ugyanis sajátos európai érték.” „A történelemnek minden szakasza kritikus valamilyen szempontból, így a mostani is. Ugyanakkor Európában – az egyes területeken lévő feszültségek ellenére – mégiscsak hosszú ideje béke van, ezzel a helyzettel pedig nagyon tudatosan kell bánni. Óriási lehetőség, de benne van a veszély, hogy alapvető dolgokról megfeledkezünk. Az Egyháznak ezért kötelessége a fontos emberi dolgokra ráirányítani az emberek figyelmét.”

 Már Plébános úr is említést tett a nyári táborról, ami idén újra több korosztályt gyűjtött össze néhány napra. Előbb egy lelkes ministráns beszámolóját olvashatjuk, majd egy lelkes ministránsból immár még lelkesebb ministráns vezető írta meg, hogy neki mit jelentett ez az idei tábor. Mindkettejüknek köszönjük gondolataik megosztását.

MINGYŰL TÁBOR Idén nyáron, mindenki örömére, újra elérkezett az össznépi ministráns tábor ideje, amely Bakonybélben volt. Szerdán dél körül megérkeztek a roppant fáradt és izgatott gyerekek. A mi csoportunk már hamarabb lement, és segítettünk a táborépítésben. Mivel már mindenkinek korgott a gyomra az éhségtől, ebédeltünk és felállítottuk a sátrakat. Ezután kisebb csoportokra, vagyis színekre osztottak bennünket, és néhány ismerkedő játék után, a zuhogó esőben Csaba atya vetélkedőt rendezett. Estefelé Laci atya tartott egy szentmisét, vacsorára pedig jól belakmároztunk a finom bográcsgulyásból, amit Boghy főzött nekünk, majd összegyűltünk a tábortűznél és énekeltünk. Másnap lelkinapunk volt, amelyet Laci atya, Csaba atya és Reisz Doma, a minket kísérő kispap tartott korosztályonként. Délután bazárjátékokon vettünk részt. A vacsorát követően még órákig ültünk a tábortűz mellett. Péntek délelőtt métáztunk, délután pedig színek szerint elindultunk az akadályversenyre, ahol különféle izgalmas állomásokat kellett teljesítenünk. Természetesen a szentmise és az esti tábortűz sem maradhatott el.



Szombaton kirándultunk: a kisebbek egy rövidebb túrára mentek, és miután megérkeztek a táborhelyre, kókuszgolyóval kedveskedtek a nagyobbaknak. A misét egy hosszas tábortüzezés követte, hiszen ez volt az utolsó éjszakánk itt. Másnap már reggel elkezdtünk pakolni, lebontani a sátrakat. Nem sokkal később megérkeztek a szülők egy közös szentmisére, megkaptuk a tábori pólókat, megebédeltünk, és kicsit megkésve elindultunk haza. Hálás szívvel és élményekkel gazdagon szeretnénk megköszönni minden szervezőnek a fáradságos munkát és a sok segítséget. Csapodi Kinga

Egy ministráns nagytábor mindig az adott nyár meghatározó élményei közé tartozik. Így volt ez, amikor a legkisebbek egyikeként, vagy amikor fiatal kamaszként vettem részt benne. Egy szűk hét felejthetetlen pillanatok sorával, amely az évekkel, évtizedekkel későbbi nosztalgikus esték alapját szolgáltatják. Minden korábbi nagytáborból, amin részt vettem, fel tudok idézni legalább egy-egy olyan eseményt, élményt, érzést, ami mosolygásra sarkall. Az idei, bakonybéli nagytábor az eddigiekhez nem hasonlítható élményekkel gazdagított. Mint mingyülcsapat-vezető az én idei táborom nem július végén kezdődött, hanem már jó pár hónappal korábban a szervező csapat tagjaként. Látni és megtapasztalni, hogy ennyi ember közös erőfeszítése mit eredményez, egy olyan új élményt adott, ami beillik az eddigi táborok pozitív momentumainak sorába. Amikor a szekrényemből az idei nagytáborban kapott, zöld emblémával ellátott fehér tábori póló a kezem közé kerül, a remek szervező társaság mellett rögtön eszembe jut a kék színű kendővel jelölt csapatom, az akadályverseny útvonalának végigjárása, a patakban elterülve a csillagos ég bámulása. És ez még mind semmi ahhoz képest, ami történt. Határtalan foci Csaba atyával, hangulatos tábortüzek szuperhősökkel, fókavadászattal, nem dolgozó Józsival és csúcsicsákkal teletűzdelve, a fantasztikus bazárjáték nagyszerű tízedik állomása, ahol nagyjából hatvanszor mondhattam el játékos köszöntő szövegemet. Mind-mind olyan pillanatok, amik apró mosolyt csalnak az arcomra. És ezek mellett ki emlékszik az első napok égszakadásira, a csaláncsípésekre, a foci közben szerzett apróbb sérülésekre. Aligha ezek maradnak meg. Az egymás iránt tanúsított hűségünk vezethet minket közelebb az Isten felé irányuló hűséghez. Azt hiszem, hogy ezt mindannyian megtapasztalhattuk. Kicsik, nagyok egyaránt, mindenki a maga módján. Egy ministráns nagytábor mindig az adott nyár meghatározó élményei közé tartozik. Ez idén sem volt másképp. Istennek legyen hála! Bodroghelyi Peti



Évek óta a nyári gyermek elhelyezés gondját megszakítja a plébániai napközis tábor lehetősége. Nemcsak nagy segítség a szülőknek, hanem igazán gazdagító a hét a gyermekek számára. Az idei program különösen is szép volt, hisz Szent László királyhoz sok lehetőség adott templomunkban. Ehhez még Bea néni lelkesedése és szeretete, no meg Csaba atya komoly erőnlétet kívánó jelenléte tarkította az idei hetet.

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY TÁBORA Az idei napközis hittan tábor témájául Szent László királyunkat választottuk. Reggelente a hermája előtt gyűltünk össze a templomban napkezdő imára, majd a kápolnában megjelenített legendák valamelyikéről beszélgettünk. Aznap a megismert legendához kapcsolódó tevékenységekkel foglalkoztunk. Hétfőn a magyar lány megmentéséről és a lovagi erényekről beszélgettünk, majd lovagi tornán mindenki kipróbálhatta saját ügyességét, tud-e célba dobni, hosszan kardot kitartani maga elé, avagy elég gyors-e Csaba atya elfogásához. Kedden a templomalapításról, szerdán az angyalok által Váradra irányított szekérről, csütörtökön a szentté avatásról, pénteken meg az igazmondásról tanultunk. Közösen főztük a középkorban használatos fűszerekkel a Nagyboldogasszony napi lakománkat, amelyre Laci atyát is szeretettel meghívtuk. Kipróbáltuk a hímzést, a pajzsfestést, az iniciálék rajzolását és a pecsétkészítést. A Széchényi Könyvtárban középkori könyvekbe pillanthattunk bele az egyik ott dolgozó anyuka jóvoltából. A jól tartásunkról sok család gondoskodott gyümölcsök és sütik küldésével. Hála és köszönet érte! „Sok jó élményem van a plébániai táborról! Játszottunk Csaba atyával és Bea nénivel is. Szent László királyról tanultunk, aki nem csak király volt, hanem hős is. Szerettem pajzsot, zászlót készíteni, de a legjobban hímezni, mint amikor régen a lányoknak szabadnapjuk volt, ha a lovagok nem voltak a várban.” Bánhidai Míra, táborozó Jövőre is szeretettel várunk minden alsós gyermeket a napközis táborunkba! Lengyelné Hazai Beáta



Változik a világ – sokszor jó irányba, és mégis kicsit fájóan. Emlékszem milyen nagy ajándék volt, amikor – akkor még – Raffay Marika Ambrus Lóri atya buzdítására ovis hittant indított a templomban, az akkori hittanteremben, az altemplomban. Gyermekeink nagy lelkesedéssel jártak, dédelgették a füzetüket, készítették a házi feladatokat. Nem volt ez magától értetődő a nyolcvanas években. Ma már iskolai hittan van, sőt az óvodákban is lehet hittanórára járni. Ez már természetes. Elmúlt a varázslatos hittan-ovi időszaka a templomban, plébánián, a mindennapi élet részévé válhatott. Nagy ajándék ez a változás, mégis kicsit fájó a búcsúzás. Az elmúlt közel 35 év alatt számtalan gyerek fordult meg a plébániai ovis hittanon, amelyet Marika néni, Kertesyné Raffay Mária tartott egészen ez év júniusáig. Az óvodákban megjelenő hitoktatás átvette ezt a feladatot: valami véget ért, és most szeretnénk hálát adni az elmúlt időért. Nem egy olyan vári család akad, ahol a szülők úgy vitték el az első ovis foglalkozásra gyermeküket, hogy „nézzétek, Ő Marika néni, és én is Hozzá jártam sok-sok évvel ezelőtt”. Megkérdeztem az enyéimet, mi jut eszükbe Marika néniről és a hittanóráiról. „A csillagszemű báb, a mosolygós-sírós fejecske, a kiskanál-nagykanál játék, a mézeskalács, az éneklések, különösen Szent Miklós püspök előtt.” Nem is hittem volna, hogy ennyi emlékük maradt meg, hiszen az idősebbek már majd 10 éve kikerültek a kezei alól. Kedves Marika, köszönjük neked, hogy kedvesen és csendesen, mindig mosolygósan és fáradhatatlanul játszottál és meséltél, énekeltél és vetítettél a legkisebbeknek, hogy teljesebb képük legyen Istenről! Csapodi Anikó



Kedves Marika! 30 év alatt gyűjtögetett képeidet, hitoktatásodnak teljes anyagát önzetlenül adtad át nekem, amely nagyon nagy kincs számomra. Ha ezeket majd előveszem a tanítás alatt, rád gondolok, és remélem, hogy egyszer majd (remélem soká) én is ilyen nagylelkűen tudom továbbadni másnak. Isten tartson meg szeretetében! Lengyelné Hazai Beáta Óvódás koromból csak homályos emlékeim vannak. Arra például nagyon büszke voltam, hogy már elég nagy lettem ahhoz, hogy hittanra járjak, mert csak a nagyoknak van különórájuk. Nagyon büszke voltam arra is, hogy van füzetem, aminek az elejébe ragasztott nagy borítékba sokszor házi feladat is került. (Persze azt szerettem a legjobban, ha képet kaptunk vagy színezőt.) Nagyon komolyan vettem a feladatot, hogy a Kisjézus kemény jászlát komfortosabbá tegyem a jócselekedetek szalmájával, vagy hogy a töviskoszorú ne szúrja annyira Jézus fejét, a tövisekre nőtt színes jóságvirágoknak köszönhetően. Attól pedig tényleg nagynak éreztem magam, hogy a mikrofonba beszélve elmondhattam az elsőáldozáskor az ovisok versének egy részét. Tényleg kevés emlékem van ebből az időszakból, de amik a hittanhoz kötődnek, mind arról szólnak, hogy a Jóisten dolgaihoz már én is elég nagy lehettem. Kedves Marika, köszönöm, hogy életem első tantárgya még bőven az iskolakezdés előtt a hittan lehetett. Pappné Gál Kinga Isten azt akarja, hogy képesek legyünk álmodni, hozzá hasonlóan és vele együtt, miközben igenis jól látjuk a körülöttünk lévő valóságot utunkon. Merjünk egy másfajta világot álmodni! És ha egy álmunk kialszik, kezdjünk el ismét álmodni, és merítsünk erőt reménnyel a kezdetek emlékezetéből, azokból a parazsakból, amelyek – talán egy nem annyira jól sikerült élet után – ott rejtőznek a Jézussal való első találkozás hamui alatt.




Minden nyáron immár 28 éve 5 napos lelkigyakorlaton vesz részt a plébánia KÉK (Keresztény Élet Közösség) csoportja. Hacsak lehet, a olvasóival is megosztunk néhány gondolatot az ott megéltekből. Idén csak töredékesen válogattunk a nem könnyű téma felvetéseiből, de bízunk abban, hogy talál a kedves olvasó is elmélkedni valót a leírtak között.

ISTEN MŰKÖDÉSÉRŐL NÉPÉBEN (zsidó költemény alapján)

Egy átvirrasztott éjszaka az Úr neve által való megszabadulást szolgálta abban az időben, amikor Izrael fiai kiszabadultak Egyiptomból. Csupán négy éjszaka lett leírva az emlékezések könyvében. Az őskezdet éjszakája, amikor az Úr kinyilatkoztatta magát a világnak azáltal, hogy megteremtette azt. A világ tohuvabohu volt, és sötétség borult a mélységek fölé. És Ő – az Úr – szólt, és ez a világosság volt. És elnevezte ezt az őskezdet éjjelének. (Ter 1,1-3 és 5) Második éjszaka, amikor Isten Ábrahámon keresztül nyilatkoztatta ki magát (Ter 15), amikor Ábrahám 100, felesége 90 éves volt, ezzel megerősítve, amit az Írás mond: Lám, Ábrahám száz éves volt, amikor nemzett, felesége Sára kilencven, amikor szült (Ter 17, 17; 21,5). Izsák pedig 37 éves volt, amikor feláldoztatott az oltáron (Ter 22,1-19; 23,1). Az egek lehajoltak és leszálltak, és meglátta Izsák az ő beteljesedését, melynek következtében szemei elhomályosultak. És ezt nevezte el második éjszakának. Harmadik éjszaka volt, amikor az Úr megnyilvánult az egyiptomiak fölött az éjszaka közepén; az Úr keze halált osztott az egyiptomiak elsőszülötteire, a jobbja pedig pajzs volt Izrael elsőszülöttei fölött (Kiv 12,12) és ezzel megerősítést nyert, amit az Írás mond: Izrael az én elsőszülöttem (Kiv 4,22). És ezt nevezte harmadik éjszakának. Negyedik éjszaka, amikor a világ – végül – beteljesedik, a vasjárom összetöretik, a gonosz nemzedék elpusztul. És Mózes fölkel a pusztaság belsejéből, és a Király, a Messiás az ég belsejéből, a magasságból (Dán 7,13). Így vezet egyik és a másik is a nyáj élén, és kettőjük között vezet az Ő Igéje, és Én meg Ő együtt vezetünk. Ez a Pascha éjszakája az Úr nevének, „egy átvirrasztott éjszaka”, mely Izrael szabadulását hozta „minden nemzedéken át” (Kiv 12,42). A négy éjszaka, mint egy ünnep volt megünnepelve. A Bibliában is sok ünnep szerepel. Mi is az ünnep?



- Az ünnep lényege a hálaadás azért, ami jó, ami nem magától értetődő. Mi Istennek adunk hálát. Lehet egyszerűen csak az életért hálát adni. Kiemelünk egy kis időt az időből, az ünnep egy más valóság. - Az ünnep pazarlás – Jézus első csodája Kánában is ez volt, az esküvő bőségében még 6 korsó bor. Az ünneplés nem függ társadalmi helyzettől: az élethez való hozzáállástól függ. - Az ünnep paradicsomi állapotot jelenít meg – Dantenál a Paradicsom egy hatalmas ünnepség. - Az ünnep fantázia is – általa új dolgokkal találkozhatunk, ahol mindenki szívből örülhet. Ha így tudunk ünnepelni, kihat a hétköznapjainkra is. - Az ünnep feloldás is- Ma sokat ünnepelnek, a hétköznapokat, de nem azt, ami feloldaná a hétköznapokat. Vannak ünnepek, amik közben elromlanak: tervezzük és valami történik, ami elrontja. Ezek is az élethez tartoznak, új lehetőséget tartalmaznak. Ilyen is van a Bibliában. A Krónikák könyvében a perzsa király férfiaknak szervez ünnepet, 7 napig ittak, de amikor a 7. napon a királynét meg akarta hívni, felesége nem ment el. A király nagyon mérges lett, elűzte, és így lehetősége nyílt annak, hogy Eszter legyen a királyné. Mivel ő zsidó volt, megmentette a zsidó népet. A királyné „nem”-jére Isten beléphetett és népét megmentette. Az Újszövetségben is van példa, amikor a meghívást nem fogadják el a vendégek, és helyettük szegények ünnepelnek. Ezek a megzavart ünnepek másként végződnek, mint tervezték. Ha meg tudjuk nyitni magunkat, valami új történik. Az elrontott ünnepekkel könyörületesen kell bánni, erre tanít, hogy a Bibliában is szerepelnek. Személyes átgondolásra, elmélkedésre: 1. Milyen ünnepeket ünneplek? 2. Melyik a kedvenc ünnepem? 3. Milyen szokásom van az ünnepekhez, ünnepléshez kapcsolódóan? … A negyedik éjszaka a zsidók számára a beteljesedésre, a Messiásra való várakozás, hogy a világot célba vezesse. A keresztények számára ez az éjszaka a megérkezés ünnepe, a beteljesedés már most elkezdődik Jézus feltámadásával. Számunkra a 4. éjszaka a Húsvét éjszakája. Ha a Jézus idejében élt emberek helyzetébe beleéljük magunkat, akkor a húsvét nagyon óvatosan kezdődött. Bezárkóztak, az utcára se mertek kimenni. Ahogy beszélni kezdenek egymással, kiderül, hogy nem vártak feltámadásra. Mária Magdolna is azt hiszi az üres sírt látva, hogy elvitték az Urat. Itt nem csak arról volt szó, hogy egy ember meghalt, hanem lassan kezdték hinni, hogy Jézus a Messiás, és ő halt meg. És Isten a kereszttel nem fogadta el a várakozásukat: a reményük dőlt romokba. Tamás ül a teremben, a többiek már



mondják, hogy Jézus él, de ő nemet mond. Az apostolok számára a jelek azt mutatták, hogy Isten nem igazolta számukra, hogy Jézus a Messiás. A feltámadás egyáltalán nem juthatott eszükbe, csak Isten által történhetett meg. A döntő az, amikor kimondják: láttam az Urat – először Mária Magdolna. Ez egy kinyilvánítás, egy belső tapasztalat, nemcsak látvány. A feltámadás tapasztalatai nagyon plasztikusan lettek leírva, mert ezek belső megtapasztalások, amelyek Isten hatására jöttek létre. Ha egy belső dolgot akartak elmesélni, úgy mondták, hogy előtte mit tettek: vele ettünk, … Amit mondani akarnak: Ő él – megbizonyosodásban mondják, Ő az Úr. Nem intenzív Isten élmény, hanem egyértelműen Jézussal van összekapcsolva: Ez Jézus és él! Tamás többet mond, mint nem hiszem: ha nem látom, ha nem érintem, akkor nem hiszem. Nem a végtelenben való feloldódás ez, hanem a mi identitásunkkal élünk. A feltámadás nehézséget okoz. Nem lehet „agyból” megérteni. A feltámadás az élet teljessége, élet Istenben a saját identitásunkkal. Az ajtók megnyílnak és kimennek. Az emmausziak visszamennek Jeruzsálembe. Újra az utcára mennek, és elkezdik hirdetni – mind apostolok (jelentése: küldött): a megváltás hírét Jézus személyével együtt. Ő lesz, akit hirdetnek, vele igazolta Isten a világot. Újra hirdetnek, és kezdik a saját életüket, az Ószövetséget ennek tükrében nézni. Jézus feltámadásának tudatában kezdték az Ószövetség történeteit olvasni. Megértik, hogy az Ószövetség egy út a Messiás felé. Mi is helyzetekben élünk, aztán eltelnek évek, és ha visszanézünk, látjuk, hogy egy célhoz vezettek – úgy látjuk, ahogyan a hitünk már növekedett. Olvassuk el Mária Magdolna történetét Jn 20,1-19. Helyezkedjünk bele, s próbáljuk megérezni: mit jelent számomra, hogy nevemen szólított az Úr. A feltámadás nem olyan, ami valamikor megtörténik számunkra, nem vigasztalás a távoli jövőben, hanem itt és most jelenlevő valóság. A feltámadás bizonyos idő tapasztalata. Fontos érzékelni, keresni, hogy a mi életünkben hol tud ez most megjelenni. Belső tapasztalat: a hit, remény, szeretet, a Szentlélek ajándékaival. Lejegyezte: Török Ili



Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony búcsús szentmise után – amin az esperes kerület papjai közül is többen részt vettek – az ünnephez méltó vacsorát megelőzően Dr. Erdő Péter bíboros úr megáldotta a plébánia felújítását és az újonnan kiépült tetőteret. Még folynak a befejező munkálatok, de az ünnep estéjén jól esett megállni a már elkészültek előtt. Az építők nevében Furmann Lőrinc ismét rendelkezésünkre állt, és néhány fontos információt küldött a megvalósultakkal kapcsolatban.

EDDIG JUTOTTUNK – ELŐZŐ ÍRÁSUNK ÓTA A plébánia felújítás befejező stádiumába került. Jelenleg az utolsó simítások folynak: a belső terek lámpáinak felszerelése, burkolási munkák befejezése, és több mint nyolc hónap munka „porának” eltakarítása. A lakói lassan visszavehetik házukat, így a Várunk szerkesztőségének kérésére ismertetném az elkészült felújítás pár ok-okozatát. Karácsonyi számunkban a következőket olvashattuk /Szerk./: „A padlástérben felhalmozódott tárgyi emlékek, nyomtatványok, egyéb eszközök tárolásának rendezett és hosszútávú megoldása érdekében a teljes meglévő fa fedélszék felújításra kerül és kicseréljük a tetőfedést. A tető alatt kiépül két közepes és egy nagyobb terem, ahol a jövőben méltóképpen és biztonsággal tárolhatóak a plébánia meglévő és leendő kincsei. Ehhez az új terheket hordani képes födémet kell készíteni a meglévő padlásfödém felett, vigyázva a fa tetőszerkezet elemeire is.” A Vár kiemelt műemléki környezetében és az egyre szigorodó tűzvédelmi előírások között mint általában, most is kellett kompromisszumot kötni a tetőtér beépítés során. Ennek megfelelően a meglévő fa fedélszéket a lehető legnagyobb mértékben megóvtuk, és körbeburkoltuk tűzálló építőlemezzel. Így a három nagyobb helyiségben, lift előtérben és közlekedőben kirajzolódnak a különféle faelemek kontúrjai: székoszlopok és könyökök, torokgerendák és dúcok. Minden elem egyedi, így méretük is más és más: nem mérnöki pontosságúak, hanem egy több mint száz éves tető megmaradó, csavarodó-görbülő alkotórészei. Az adottság eredménye a sokszor egyenetlen belmagasság, térbeálló amorf formák, amiket figyelembe véve alakítottunk ki hol szűkebb, hol tágasabb egybefüggő helyiségeket. A kerületi szabályozás miatt tetőablakokat csak a belső udvar felé nyithattunk, ezért ahol kellett, ezt kiegészítettük egy-egy ún. „fénycsatornával”, ami egy tükröződő belső felületű csövön keresztül természetes fényt tud behozni a mélyebben fekvő helyiségekbe is.



Ismét a karácsonykor olvasottakból: „A magyar szabadalom alatt álló, speciális eljárással készülő úgynevezett „dermesztett gipszbeton” födém előnye az összesen 4 cm szerkezeti vastagságból eredő kis súly, ami miatt az épület terhei a tetőtér beépítés mellett sem növekednek összességében.” A korábbi tetőtér bővítés tervezője, Szövényi István a gipszkarton elemes építkezés egyik legfőbb képviselője, így jó gondolat volt a kezdeti egyeztetésen az ő tanácsait is meghallgatni. /Szerk./ A külső homlokzati szín kiválasztásánál a régivel egyező hatást szerettünk volna elérni, így a több körös hatósági egyeztetés után egy árnyalattal élénkebb szín mellett döntöttünk, ami az időjárás hatására pár év alatt látványában „beleöregszik” majd környezetébe. „Még néhány gondolat a karácsonyi tervekből: megtörtént az épület teljes külső nyílászáró felújítása, elkészült a lépcsőház meghosszabbításával a harmadik emeletre felvezető lépcső. /Szerk./ Köszönjük az eddigi munkálatokat, és a teljes befejezéshez kérjük valamennyi résztvevő munkájára a jó Isten áldását.

A keresztény ember tudja, hogy Isten országa, az ő szereteturalma úgy növekszik, mint egy nagy búzamező, még ha konkoly van is benne. Mindig vannak nehézségek, vannak pletykák, vannak háborúk, vannak betegségek… vannak problémák. De a mag növekszik, és a rossznak vége lesz. A jövőt még nem ismerjük, de tudjuk, hogy az élet legnagyobb kegyelme Jézus Krisztus: ő Isten ölelése, aki utunk végén vár ránk, de aki már most kísér és vigasztal minket utunkon.




Ebben az évben ismét megrendezésre kerül az Ars Sacra Fesztivál, amelyhez templomunk az előző években is csatlakozott. Az idei programokról, amelyek szeptember 16-24 között zajlanak az alábbiakban adunk hírt.

TÁRLATVEZETÉSEK A MÁTYÁS-TEMPLOMBAN A HIT SZEMÉVEL

Az idén harmadik éve már, hogy templomi vezetésekkel és vári sétával is bekapcsolódik a Mátyás-templom Gondnoksága az Ars Sacra Fesztivál programjaiba. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nagyon gyorsan betelik a meghirdetett létszám, és öröm az idegenvezetőinknek is, hogy ilyen szép és nemes programnak lehetnek részesei. Idén is szeretettel várjuk az érdeklődőket vezetéseinkre. Ingyenes templomi tárlatvezetéseket maximum 25 fős csoportokban tudunk tartani. A vezetések időtartama kb. 45 perc. A részvételhez előzetes bejelentkezés szükséges! Jelentkezni az alábbi címen lehetséges: [email protected] – akinek nincs internet elérhetősége azok számára telefonon: 06-20-484-8082 Facebook oldalunk: facebook.com/matth.church A vezetések indulása: hétköznap szombaton vasárnap

10 és 14 órai kezdéssel 10 órai kezdéssel 14 órai kezdéssel

Másik programunk az Ars Sacra Fesztiválon az esti vári történelmi séta beszélgetéssel. Laza esti séta a várban, a vár történelmileg fontos helyszínei körül, egy-egy esemény felelevenítésével, a hozzá köthető izgalmas történetekkel. Találkozó a Szentháromság szobornál. A programra szeptember 22-23-24-én kerül sor 18:30-20 óra között. A séta létszáma maximum 20 fő lehet csoportonként, időtartama kb. 1,5 óra. A részvételhez előzetes bejelentkezés szükséges! Jelentkezni az alábbi címen lehetséges: [email protected] – akinek nincs internet elérhetősége azok számára telefonon: 06-20-484-8082 Heffnerné Lung Rita



ARS SACRA FESZTIVÁL: BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK! Szeptember 22-én, pénteken este 7-től az Ars Sacra Fesztivál keretein belül Szele György: Egy Széchenyi varázsa c. regény könyvbemutatójára kerül sor. A könyv írója, valamint Marsall Anikó újságíró és Sinkovits Vitay András színművész lesz az est vendége. A Beszélgetés helyszíne szokásosan plébániánk (Országház u. 14.) emeleti nagyterme lesz. A regény történetében a II. világháború borzalmaival kezdődő szenvedést a budai vár akkori ötszáz családjának többsége a saját szenvedésével való hasonlóságként fedezheti fel. Ez a történet egy fiatal magyar diákról szól, aki átélte a II. világháború borzalmait, a légitámadásokat, szülővárosának bombázását és Budapest ostromát. Szovjet katonák hurcolták el a pincéből, mint hadifoglyot. A náci megszállás idején családjával együtt, aktívan segítette zsidó embertársait. A háború után évekig élt a szovjet kommunista terror elnyomása alatt. Hamis vádak alapján börtönbüntetés fenyegette, s hogy ezt elkerülje, áldiagnózis segítségével egy tüdőszanatóriumban talált menedékre. Az 1956-os forradalom alatt sebészként dolgozott Budapest egyik központi kórházában, ahová a harcok kitörése után, az első áldozatokat szállították. A szabadságharc brutális vérbefojtása után menekülni kényszerült. Azokban a nehéz időkben hite, Istenszeretete, a családja, a barátai és embertársai iránt érzett szeretete éltették. És még valaki, akinek varázsa magával ragadta és betöltötte szívét, lelkét örökre. Soha nem adta fel a reményt, kitartással küzdött, hogy szabadságban élhessen. Bár ez a történelmi regény valós élettapasztalaton alapul, bárminemű hasonlóság élő vagy elhunyt személyekhez csupán a véletlen műve. A belépés ingyenes, mindenkit szeretettel .

BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK – ELŐZETES A Budavári Beszélgetések keretei között még ebben az évben készülünk még egy könyvbemutatóval, amely a templomunk két emblematikus eseményét, a 150 és a 100 évvel ezelőtti koronázásokat mutatja be. Bizonyára eddig is sokan látták a kiállításokat és hallhatták Kisvarga Gábor történész tárlatvezetéseit. A hamarosan megjelenő könyvben templomunkban látható ünnepi kiállítás anyagát is bemutatva és ahhoz kapcsolódva, történelmi környezetbe ágyazva ismerhetjük meg országunk, nemzetünk számára sorsfordító fél évszázadának tényeit. A 150 évvel ezelőtti koronázásról szóló kiállítás még mindig látogatható. A könyvbemutatóra várhatóan október végén november elején kerülhet sor.



Az utóbbi tíz évben a Budavári Beszélgetések többségéről hang vagy filmfelvétel készült. Ezek közül a Mátyás-templom honlapján, a Budavári beszélgetések fejezet alatt jelenleg 8 film látható. Ezek közül a legkorábbi, Böjthe Csaba látogatásakor, 2006-ban készült. A régebbi beszélgetések közül azok filmjeit tennénk fel, amiket érdeklődő olvasóink kérnek. Örömmel fogadjuk javaslataikat – emlékeztetőül néhányat felelevenítve: Béres József és Béres Klára, Bíró László püspök, Blanckenstein Miklós, Bugár Mészáros Károly, Dragonits Tamás, Eperjes Károly, Habsburg Mihály, dr. Hámori József, Jankovics Marcell, dr Kellermayer Miklós, Kramsner Bettina, Lányi Béla, Lázár Balázs és Tallián Mariann, Mátéffy Balázs, Nemeshegyi Péter, Portisch Lajos, dr.Mikola István, dr. Náray- Szabó Gábor, Pálffy István, Sándor György, Seremetyeff-Papp János, Schmitt Pál, Szepsy István, Székely Orsolya filmrendező, Tolcsvay Béla, dr. Török József teológus professzor, Vásáry Tamás zongoraművész, dr. Vörös Győző, Wehner család, Wittner Mária. Örömmel fogadjuk javaslataikat a visszatekintésre és újabb Beszélgetések szereplőire is. Várjuk a javaslatokat! Pálffy László

GÓLYAHÍREK

 Örömmel mutatjuk be Nektek családunk legifjabb tagját, Erős Matyit, aki már több mint egy hónapja vidámabbá teszi a mindennapjainkat. Köszönjük a sok-sok segítséget, a finomabbnál finomabb ebédeket és a kedves szavakat. Erős Csongi, Kinga, Dorka és Julcsi /Az sms-ben érkezett hírből tudjuk, hogy Matyi augusztus 1-jén született, nagyon sürgős volt neki, de már épp akkora volt, hogy gond nélkül indulhatott a boldog növekedés önálló útján. Szép nagy hajkoronáját sok kislány megirigyelhette. Szerk./  Szeretettel tudatjuk, hogy 2017. augusztus 29-én megérkezett nagypapa és nagymama (Szövènyi Pisti és Kati) 15. unokája, kis családunk 5. tagja: Varga Zselyke - bátyókái nagy szeretettel fogadták. Szőke hajú 4 kg-s 60 centis szépséges kis picúr, anya - apa is jól vannak. Szövényi Anna a Varga család képviseletében



HÍREK  Szeretettel adjuk hírül, hogy ismét katekumen hittan indul plébániánkon. Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretne felnőttként megkeresztelkedni, elsőáldozó lenni, bérmálkozni, vagy csak mélyebben megismerkedni hitünk igazságaival. Jelentkezni a sekrestyében lehet. Jelentkezési határidő: szeptember 30.  Szeptember 23-án imanapot tartanak Szent Pio atya tiszteletére a Boldog Salkaházi Sára plébánián (1156 Bp, Pattogós u. 1.). A lelkinap 10 és 18 óra között tart, 6 órakor kezdődő szentmisével zárul. Délelőtt Dr. Monostori László atya tart előadás a 2020-as Eucharisztikus Kongresszusról és az Eucharisztiáról, délután pedig Szent Pio atyáról Bánóczky előd atya beszél. Szentségimádások és dicsőítés is ad alkalmat az elcsendesedésre.  Szeptember 24-én, vasárnap 19.30-kor templomunk Ének- és Zenekara Mozart Requiem-ét adja elő egyházzenei áhítat keretében imádkozva ezzel elhunyt tagjaiért. A hangverseny kezdetén megemlékeznek azokról, akik az együttesben szolgálták a szent liturgiát, és az elmúlt egy évben tértek meg a Teremtőhöz.  A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a fatimai jelenések 100. évfordulója alkalmából október 13-án, pénteken országos zarándoklatot szervez a soroksári Fatimai Szűzanya tiszteletére épült Szent István Király Plébániatemplomhoz, amelyre minden egyházmegyéből várják a papokat és a híveket. A 11 órakor kezdődő szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros úr lesz. Az ünnep másnapján, október 14-én, szombaton 10 órától a Mária-jelenések évfordulójának alkalmából rendezett konferencián vehetnek részt az érdeklődők. A programokon való részvételhez regisztrálni kell a katolikus.hu oldalon található űrlapon.



PILINSZKY JÁNOS: A KERESZTRŐL ÉS KERESZTÜNKRŐL Valaki azt mondta: „Ádám az Élet fájáról leszakítva annak gyümölcsét, a halált hozta ránk. Jézus kilehelve lelkét a kereszt holt fáján, az örök életet szerezte vissza számunkra.” S valóban, amikor a keresztény élet középpontjába helyezzük a keresztet, a halál és a haláltusa e könyörtelen eszközét, igazában a teljes életet, a teljes élet reményét szemléljük benne. „Tér és idő keresztjén függünk” – vallotta Simone Weil. Mivel azonban e kereszt valóságos keresztünk, Jézus keresztje óta tér és idő többé nemcsak életünk, agóniánk és halálunk helye, de örök boldogságunk záloga is. Azóta a kereszt árnyékában és világosságában egész emberi létünk szinte minden betűje átértékelődött. Életünk és halálunk többé nemcsak valamiféle bölcsőtől koporsóig vezető vízszintes vonal, sokkal inkább merőleges egyenes, pontosabban egyszerre mind a kettő, akár a kereszt drámai „dimenzionális totalitása”. E jelben a földi idő keresztezi egymást az örökléttel – innét fokozhatatlan drámaisága, minden gyásza és földöntúli fényessége. Sorsunk, történetünk minden ellentmondását, élet és halál paradoxonát a kereszt két ágának feszültségében szemlélhetjük a legméltóbban. Ez az a metszőpont, ahol szinte minden fogalmunk megütközik és megbékél. Ez az a „holt fa”, melynek ágai közt legfőbb reménységünk, az örök élet ígérete fészkel. Elég széttárni karunkat, hogy lássuk és belássuk: keresztre születtünk. De hogy ez a kereszt „édes”, arról Jézus keresztje és egyedül az övé győzheti meg szívünket. (Új Ember, 1975. február 16.)



A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ E-mail: [email protected] Plébánia: Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő, csütörtök 10.00-14.00; kedd, szerda 13.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00

Sokkal fontosabb azt tudnunk, hogy Isten mennyire szeret bennünket, mint azt, hogy mi magunk mennyire szeretjük Őt

Recommend Documents