31
2009 április Angi Istvá n
SIPOS LÁSZLÓ ELTITKOLT MEGÉRTÉSE I FESTMÉNYEIN Soha ilyen izgalmam könyvolvasás közbe n nem volt. . . Mekkora megdöbbenések értek utol , micsoda [ . .] szédül ő megértések. (Móricz Zsigmond )
Ahol a hermeneutikai magatartá s alkotássá válik Képeibő l mindig ő tekint le ránk : Sipos László . Még akkor is, ha e képek nem portrék és nem alakok . . . Tekintetéb ő l rejtetten vagy nyilvánvalóan a megértés ereje árad . A megértésé, amely gondolatait alkotássá nemesíti . Rendszerint mítoszalkotássá . Képei mesébe fognak, olyan mesébe , amely akár meg is történhetett volna . Ám ne m valósága vagy vélt valósága dönti el érvényességüket, hanem az a mesebeli csoda, amely h a megtörténik, a festmény tér-idejében keresztmetszetbe rövidíti le e történések mögött neszez ő megértést. Jelképessé teszi e történéseket, és a festő megmosolygón elfogadó vagy visszautasító megértését is, amely korántsem mentes a meg döbbenésekt ő l, mint Móricz mondaná, nem i s egyszer a „szédül ő megértésektől” . Megértései tekintetébő l áradnak felénk . É s minket is megértésre késztetnek . Feladják az esztétikai élmény házi feladatát : azt, hogy pólyáljuk k i bábaságából a születő mondanivalót oly módon,
hogy a képek látszat-látványától át- és visszajussunk a m ű vész valós, de rejtett eszméléséig . Hiszen Sipos László eszmélései valóban titkos eszmélések . Ám titkai esztétikailag feltárható titkok . A feszültség a kép látványa és a m ű vész valós jelenléte között e látványban összehasonlít ható Gárdonyi paradoxonjával, amellyel regénye , A láthatatlan ember alapgondolatát tárja fel : „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van . Láthatatlan .” Sipos is, paradox módon, saját maga láthatatlanságá t festette meg ránk tekint ő képeiben .
A megértések szét- é s összeszerkesztése Mit akar megérteni és megértetni fest ő n k képei révén? Nem a világot, sem annak szépségé t vagy rútságát, hanem önmaga tépel ődéseit e világ szépsége-rútsága fölött azzal a reménnyel, hog y talán sikerül minket is rávennie arra, hogy saját világunk felé fordulva ismerkedjünk meg mi i s önmagunkkal . Ha kell, tépel ő d ő n, mint ahogy ő teszi a Szent Jeromos-festményén . Ha kell, szédületesen beledöbbenten, mint ő tette a 2001 . szeptember 11-i borzalom tetten érő megörökítésével . És megmosolyogtatóan, mint a tótágast áll ó világot ábrázoló festményei, például a fejfed ő
különböző metamorfózisaiban . Persze a megértő befogadás skáláját még hosszasan, sok-so k árnyalattal népesíthetn ő k be egészen az abszurd groteszk értéktengely majd minden kategória közt i formájáig . Valamennyi rezdülésben értékek sokasága vibrál . Keljünk párbeszédre képeivel é s fedezzük fel ő ket, szerezzük meg magunknak a felismerés borzongó örömét .
A megnevezések csalafintaság a Ugyan miről is szól ez a képed? – epekedne k a nézők a válaszért . Aki pedig szenved a rákérdezés b ű nétő l, az mindig a m ű vész. Umberto Ec o csípő s tréfája jogos igazságot fed . „A cím dolg a nem az – írja –, hogy megfegyelmezze, hanem az , hogy összezavarja az ember gondolatait . Mi se m hízelgő bb egy regényíróra nézve, mint amikor olvasói az írót olyan értelmezésekre vezetik rá, amelyekre addig nem is gondolt . Valahányszor elméleti m ű veket írtam, bírálóimat mindig mintegy bírójuk ként ítéltem meg : megértették-e, mit akarok mondani, vagy sem? A regénnyel más a helyzet . Ne m mondom, hogy az író nem találkozhat olyan értelmezéssel is, amelyet ő tévesnek vél, de akárhog y is, az a legjobb, ha hallgat; vegyék kézbe a szöveget, és cáfolják meg a tévedést mások Egyébkén t . olvasáskor majdnem mindig el ő bukkannak olyan új
32 jelentéshajtások, amelyekre az ember nem gondolt . Persze mi az, hogy nem gondolt? [ . ..] A szöveg megvan, és hat, ahogyan hat . Akár akartam , akár nem, most itt ez a kérdés, ez a kétértelm ű kihívás, és magam is zavarban vagyok, ha értelmeznem kell ezt az ellentétet, mégis tudatába n vagyok, hogy itt valahol egy jelentés lappang (s ő t talán több is) . Az írónak meg kellene halnia, miután szövegét megírta . Hogy ne zavarja őt, amin t az járja a maga útját ."' Sipos László névadó gyakorlata persze szelídebb. Valamilyen chiazmus mög é bújó gyakorlat ez, mondjuk így : a megértő megértés szelídsége a szelídség megért ő megértése . Annyira szelíd, hogy a megértetés jogos helyére kétszer is a megértő megértést gondoltuk oda . Az 1 ., 2 ., 3 ., 4 . számú képek egységesen Einstein már-már mitikus figurája mögé rejtik üzenetüket . Ám megnevezéseik korántsem azonosak : 1 . A mágus, 2 . A világ mágusa, 3 . Einstein hegedűvel, 4 . Fekete Einstein profilból. Mi pedig a gyanakvó néző k rácsodálkozó kívánságával igyekszünk a képeken túltekintve eljutni Sipos fest ő i szándékához. Közben elfelejtjük, hogy szándék a mögé rejtett üzenete imígyen címbe foglalva csupán ürügy arra, hogy a mágus-Einstein képek látványában a Nagy Varázsló révén megértsük a tudomány és m űvészet konfrontációiban a verseng ő tisztelet kölcsönösségét . Ám ha megértésün k gyümölcsöző volt, akkor Sipos festő i trükkje, cím adása telibe talált .
Az alkotás eszköztára A látvány megalkotása Sipos festményei n egyszerre képien érzéki és eszmeien láttató . A költő -filozófus Lucian Blaga metaforaelemzéseiben éppen erre a kettő ségre összpontosít . A képlékeny érzékivé tételt és az eszmél ő láttatást min t a retorikai általánosítás komplementáris oldalait a
Keresztény Szó plaszticizáló, illetve a revelláló metaforák hasonlóságában-különbségében látja . Így ír : „A plaszticizáló metaforák a nyelv keretében keletkeznek a z egyik, többé-kevésbé hasonló tényező másikhoz való közeledése által ; mindkettő e világból való , vélt, megélt vagy gondolt tényez ő . [ . . .] A revellál ó metaforák arra irányulnak, hogy valami rejtélyest hozzanak felszínre éppen azokról a tényekrő l , amelyeket célba vettek. Megpróbálják bizonyos módon egy „titok” felfedését, azoknak az eszközöknek a révén, amelyeket kezünkre adnak a konkrét valóság, az érzéki élmény és a kép i világ . " 2 Mutatis mutandis a megállapítás a m ű vész i nyelvek retorikájára is alkotó módon ráillik . Sipos festményein első pillanatra úgy tű nik, hogy a képlékeny, plaszticizáló elemek jelentkeznek túlsúlyban . Kelléktára szigorúan vett instrumentárium, használati, illetve személyes tárgyakból, étkezési eszközökb ől, szerszámokból, papí r játékokból, növényekb ől, madarakból és más álla ti figurákból rendez ődik nagyon is expresszív kifejez ő eszköz-tárrá . A látszólag pusztán plaszticizál ó képlékeny általánosításai szinte észrevétlenü l átcsapnak megnyilatkozások intim szférájába . Három képe – a Megszegzett kulcs, Harapofogó körtével, Befűzött kés (5 ., 6 ., 7. kép) – szemlélete azonnal túlléptet, mint Goethe mondaná, a z egyszer ű imitáció szintjén . Mert Sipos utánzásai a stílus mélyrétegei felé irányítanak . „Az egyszerű utánzás tehát mintegy a stílus pitvarában munkálkodik . Mennél hívebben, szorgosabban, tisztábban végzi a maga dolgát, mennél nyugodtabba n szemléli tárgyát, mennél higgadtabban utánozz a és mennél inkább megtanul eközben gondolkodni , azaz a hasonlókat egybevetni, a különböz őke t elkülöníteni, az egyes tárgyakat besorolni az általános fogalmak körébe, annál inkább méltóvá váli k rá, hogy átlépje a szentély küszöbét” – olvashatju k Goethe idevágó esszéjében .' Hiszen e tárgyi vilá g megmutatkozásából a fájdalom egyetemesség e olvasható ki, még a látszatra kevésbé jámbor kel-
lékekbő l is : a megszegzett kulcs szögei fájdalmasan elgörbültek, a harapófogót kihúzott szöge k bántalmazzák, a rejt ő zködő kést is szeg veri át . M i más ez, mint az emberi fájdalom ellentétez ő meg élésének kivetítése (nem mindig szimpatikus) tárgyi világára ? A képlékenységbe fogant projekciók megérté se a siposi retorika tartományába vezet . Üzenetei t jelz ő k, hasonlatok metaforák és még számos má s alakzat révén közvetíti néz ő i felé .
Az eltérés A legelevenebb gondolati mozgásokat hasonlatai hordozzák . Ám nem pusztán a jelent ő k meg sokszorozódása hozza létre ezt a festő i dinamikát, hanem az a mód, ahogyan a tulajdonképpen i hasonlatot a jelz ő s szerkezet általánosításaiva l rokonítja . Mert a jelentő k sokasága valóban az eltérés az eredetitő l alapelvét követi és a megoldást a kezdeti ponthoz, „a zéró ponthoz"4 val ó meggazdagodott visszatérésben találja meg . D e ez a megtalálása egyben jelz ő vé, lényegi tulajdonsággá avatja az új jelent ő t, s mint olyant állandósítja is . Ezt tapasztalhatjuk Krisztus-sorozatában : Vándor Krisztus, Krisztus Máriával, Pepsi s Krisztus, Lánykrisztus (8 ., 9 .,10 .,11 . kép) . A Vándor Krisztuson a fejfed ő helyét réveteg kelléktár-kompozíció bitorolja kalapácsból, harapófogóból, szegb ő l, kismadárból és halacskából . Ők a mini-kompozíció szerepl ő i . Mintha a kalapács egyensúlyozná a világállapotukat . Rajt a illeg-billeg a kismadár, amely akkora szeget érint , hogy bele sem férne a cs ő rébe, pedig minden je l arra vall, hogy a béke olajágát elhozó galamb szerepében ő a tövis eldologiasodott metaforáját, a szeget hozta el . Billeg ő ottléte a harapó-fogó szókép elkopott plaszticitását kéri számon, amin t önvédelemb ő l megbúvik alsó fogói között és a harapó felső támadását imígyen lezárva, könnyed
33
2009 április kisiklásba szabadítja a benne verg ő d ő halacskát . Ez a kvintett rájátszás a zártság lehetetlenségére : nincs gondolat, nincs érzelem, nincs szándék é s nincs következmény, ami örökre elzárható . Mindenek nyitottságát igazolja a már-már súlytalanul lebeg ő kalapács, a ráhárított harapófogó szárai közül repülésre kész madárka, mint aki a ki s cső rében képes volna a nagy szeget is eltávolítani, és a harapófogó nyakából a madár röptéve l ellentétes irányból éppen kisikló hal . Ez a már-már szituációvá b ővített mozzanat a maga rejtett elevenségével párbeszédben áll a figura néma mozdulatlanságával . Vajon minek a helyén áll ez a némaság? A szenvedés helyén? A szenvedé s kiváltotta félelem helyén? Avagy ezek motivációi nak a helyén? Ha már a fest ő a krisztusi események világába vezet címszer ű programjával, akko r persze a legelevenebb eszmetársítások, amelyeket kiválthat, bibliai eszmetársítások : Uram, múljék el tőlem, ha lehet, ez a pohár és Én vagyok a z út, az igazság és az élet. Persze a fejfedő „kamarakompozícióját” tekinthetjük jelképek ötvözetének is, hiszen bibliai szimbólum a hal is, a kis madár is, és a kalapács me g a szeg is . . . Jelentéseik emlékképei pedig egyenként is, összességükben is az ikonfestészet rehabilitációjához vezetnek . Mert Sipos László Krisztus-képei sorozatát oly módon komponálta meg , hogy a felidézésre szánt üzenet cselekményessége a középkori ikonok fenséges nyugalmába n egyetlen transzcendens mozzanatba s ű ríti a végtelent, vagy amint Tankó Ferenc írta teológiai diszszertációjában, az örökkévalóságot az id ő ben .' Úgy tű nik azonban, hogy még ennél is többrő l tudósítanak ezek a kis világi ikonok . Arról, hogy minden így, a maga egészében, jelképek ötvözete, amely a krisztusi szenvedés történetét miniat ű r érzelmi keresztmetszetekben kelti életre . E kereszt metszeteikre rövidített történetek tövissel koronáztatásától keresztre feszítéséig a legmélyebben
átélt krisztusi érzelmeket keltik életre . Velük azonosulva értjük meg a maguk mélységében a krisztusi béke, a megváltás, a megbocsátás, az örö k kárhozattól való megszabadítás katartikus érzelmeit úgy, ahogy körülvették akkoron a Megváltót . Félelmét és szánalmát, a phoboszt és az eleoszt , amint Gadamers mondaná, Sipos Vándor Krisztusa a verg ő d ő ember fia kettősségében teszi érzékivé oly módon, hogy értünk vállalt szenvedésében a mi szánnivalóságunkat megváltásun k kegyetlen félelmeként felvállalva magasztoss á teszi azt, és a megtisztulás katartikus esztétika i élményét a dantei anagógikus-transzcenden s élménnyé magasztosítja, a megtisztító felemelkedettség élményévé, azzá a sursum cordává, ami t minden bizonnyal akkor élt át mindannyiun k helyett el őször Krisztus urunk, amikor megvallot t félelmét – „ha lehet, múljék el tő lem ez a pohár” –, és a totális rezignáció mélységes hitét a megváltást vállalás bizonyossága váltotta fel . A második kép mítoszt teremt Krisztus és Mária, a fiú és anyja mélységesen intim lelki kapcsolatáról . Mint az el ő z ő képen, itt is szürrealista bábu életre kelésével állunk szemben . Az alakba szinte kollázshoz hasonlóan illeszkedik egy második kép, a megkoronázott Máriáé . Egy létrára szállt madárkával társalog . Közéjük, talán a madár cs ő ré b ő l, virágszál ereszkedik alá, piros szirmai akár ele ven szívet is sejtethetnek . Mária és a kismadár dia lógusát behunyt szemmel hallgatja a kékl ő en felező hold zárt ajkú profilja . Itt, ellentétben eme alkotókorszak sok-sok más képével, a fejtet ő n nem jelenne k meg azok a festőien retorikus alakzatok, amelye k Siposnál általában szóra bírják a festményt, dialógusra késztetik a nézőt, és további gondolatokat ébresztenek . Itt az eszköztár, a legtöbbet alkalmazott hármas : a kalapács, a harapófogó és a szeg hiányzik . A szeretet párbeszéde kizárja ő ket . Az ikonok szimbolikája jegyében a titok tito k marad . Azt hinni kell . Sipos Krisztus-képei olyan
arcképek, amelyek láthatatlanok . A fejen, pontosabban a fej helyén szürrealista portrékra emlékeztető ovális alakzat lappang, amelyhez személyi jegyként vagy fatörzs évgy ű r ű ket, vagy ujjlenyomatot társíthatunk . Az egyik id ő -, a másik térállapotot sugall . Az els ő három kép jelentést irányítójelző i– Vándor Máriával, Pepsis. . . –enne k a megkett ő zöttségnek a következményei . Az alakok bels ő , lényeget hordozó formáját a festő különös gazdaságossággal engedi át a néző nek . A Vándor Krisztus vállára vetett, már-má r népinek ható vándortarisznya puszta látványa igazolja a kép jelzőjét – és sugallja közvetlen és átvitt értelemben egyaránt a krisztusi tanítás három éves, de máig tartó útját . Krisztus Máriával a fenség intimitását tárj a elénk : az édesanyát, akit szentül szeretünk, szívünkbe zárjuk minden cselekedetével, jóságával , önfeláldozásával . . . A Pepsis Krisztus jelentéstartalma szinte passiószer ű en leplezi le a gonosz értetlenség következményét, a gúnyolódást, a krisztusi áldoza t semmibevételét. Akkoron leköpdösték, kínozták , úgy gyalázták . Ma reklámként forgalmazzák, akár az élsportolókat vagy a filmcsillagokat, agyondicsérik, reprezentálják a hirdetett árut . . . A képsor végére hagytuk a Lánykrisztus els ő pillanatra meghökkentő kompozícióját . A festő ki nem mondott gondolata – a krisztusi érzelemvilág , a krisztusi dráma megélése mindig egyetemese n emberi, akár férfi, akár n ő , tegyük hozzá, aká r gyerek éli is azt meg – ráhagyatkozik a kép egészére . Itt a szenvedés arcot kap, láthatóvá válik . A gyönyör ű séges n ő i arc aranyló szépségébe n könnyet hullat. . . és viseli a töviskoronát. . . Erich Kástner osztrák író gondolatát juttatj a eszünkbe : éppen ide találnak a gyermeki fájdalomnak a feln ő ttek fájdalmával való egyenértékű ségér ő l . A repül ő osztály cím ű gyermekregényében írja : „Teljesen mindegy ugyanis, hogy az ember
Keresztény Szó
34 egy eltört baba miatt sír-e, vagy pedig valamiko r kés ő bb azért, mert egy barátját veszíti el . Az élet ben sohasem azon múlik a dolog, miért szomorkodik az ember, hanem csakis azon, hogy milyen mély a szomorúsága . A gyermeki könnyek, Istenemre, nem kisebbek, és gyakran súlyosabbak , mint a feln ő ttek könnyei ."' Nyilván érthetjük a párhuzamot a n ői fájdalomra is, összevetve a férfiúival .
Az átszegezettség világi változata i Az els ő képen átszegezett papírhajó A tábornokportréján még csak kellék, a fejföd ő metaforája . A másik képen (13 . kép) – átszegezett világ – azonban a kelléktár mint olyan fő szerepl ővé válik , önmaga ellentétébe csap át. Mást jelent, mint ami . Itt papírhajó, madárágak, pohár . Valamennyien leszögezve jelentkeznek, és önmagukért megél t valóságukban állnak elénk (12 ., 13 . kép) : a szög átszúr, a harapófogó kihúzza a szöget . A papírhajó vitorláját görbeszög szúrja át, a galambszárnyakat (lehet, hogy galamb, csak a fejét elrejti) háro m szeg is átjárja . A d ő lt pohár harapófogó nyeléné l piros sávjában szintén odaszegezett, ellentéte s irányban egy kék szeg a háromlevel ű ágacskáho z közelít . De lehet, hogy éppen fordítva . A harapófogó, ez a bilincsekre emlékeztet ő szerszám itt éppen mentő eszközként szerepel . Úgy tű nik, a z ág felé irányuló szeget idejében megragadja, hog y ne érje el az ágacskát . Nyelei alatt a szegek lebegései mintha azt sugallnák, hogy a galambból is , a vitorlából is tovat ű nnek majd . Mert a szög a fáj dalom metaforája, a fájdalom okozásáé, a fájdalom eltű réséé, a kicseng ő perspektíva pedig jelzi , hogy egyszer minden fájdalomnak vége van, a fáj dalom tövisszegeit el ő bb-utóbb csak kihúzzák, é s a tövisek lebegésében, legalábbis egy id ő re, helyreáll a bántás nyugalma .
Szent Jeromos oltárképe Eszközhasználatában visszafogottabban , mozgáskultúrájában felerő sítetten teszi érzékivé a szakrális értékek biblikus jelenlétét a Vulgata for dítójának-szerkesztőjének, Jeromos alakjának a megfestésében . A festmény eleve oltárképne k készült, kifejezőeszközei ideogrammikusan sűrí tettek és lényeget hordozók . Sipos alaposan dokumentálódott a nagy filozófus-filológus egy házfi személyiségével és életm ű vével kapcsolatban . Erre valóban szüksége is volt, mert az életrajzi adatok és az alkotói munka aprólékos isme rete nélkül vajmi nehezen tudta volna Jeromo s egyéniségének érzelmi metaforáját festményb e örökíteni . Tudta, hogy harmincöt évesen nagy fel adat várt rá : „Damazusz pápa, aki maga is m ű velt szellem volt, bevonta legsz ű kebb munkatárs i körébe és megtette a titkárjává . Hamarosan még ennél is fontosabb feladattal bízta meg : az evan géliumok latin fordítását kellett átvizsgálnia . Ez a munka azonban nem egyszerű en szövegvizsgá lat, fordításrevízió volt, hanem fordítás is ; és ne m korlátozódott csupán az evangéliumokra, hane m idő vel kiterjedt az egész Szentírásra, és hús z éven át foglalkoztatta Jeromost, aki ebben a munkában minden tehetségét és addig szerzet t tudását az egyház szolgálatára szentelte . [. . . ] Mindenekel őtt eredeti nyelvbő l lefordította a Szentírásnak majd minden könyvét. Ez önmagában olyan teljesítmény, amellyel kivívta magána k a kortársak bámulatát. Megteremtette azt az alap szöveget, amelyet Vulgata néven a latin egyhá z egészen a legutóbbi id ő kig hivatalos szentírási szövegként használt . [. . .] Önmagát úgy jellemzi , hogy filozófus, rétor, grammatikus és dialektiku s egyszerre, továbbá három nyelvnek ; a hébernek , görögnek és latinnak ismer ője . Különösen e z utóbbi háromnyelv ű ség, a héber ilyen szintű isme rete volt akkoriban rendkívüli . [. . .] Élete végéig meg ő rizte a legszigorúbb aszkézi s gyakorlatait, de elkísérte betegese n izgulékony és érzékeny természete is . Ha vitatkozott, bántó éllel i s tudott fogalmazni .”' (14 ., 15 . kép ) Az alkotás útja ezúttal kétlép cs ős út volt. Az első a vázlat elké szítéséig tartott . Látszatra a vázlat szinte kipattant fest ő nk szívébő l-lel kébő l . Hiszen a kép jelentéstartal ma a vázlattól a kivitelezésig ali g változott . Talán a vonalak grafika i kifejez ő erejét a színek kontrasztáló energiája tovább erő sítette . Való jában hosszantartó, végiggondolt alkotói munka eredménye áll el ő ttünk, amelyben a második lépcs őt , a festmény megalkotását elmélyül t dokumentáció és a kell ő eszköztár, valamint formavilág kidolgozása el őzte meg . Tanú erre a vázlat, amely,
akár grafikai változata, el ő zetese is lehetne a késő bbi m űnek .
A Jeromos-kép üzenete Fejtartása a gondolkodó alázatára utal a rá váró feladatokkal szemben : a bizánci szentkép alakjaira emlékeztetve szerényen fejet hajt . Tekintete els ő pillanatra elmélázónak tűnik, ám nem az , hiszen nagyon is beszédes arcból árad felénk . Látnoki tekintet ez . Az ifjonti bátorság, a merés z kíváncsiság, a t ű nő dő tépel ő dés hordozója . Együttm ű ködésre szólít, a rendkívüli munka feladattudatának segítséget kérő tekintete, és a rendkívül i munka eredményeinek a megbecsülésére késztet . Alakja a vándor tudósé . Nem tudjuk, megérkezett valahonnan, avagy megy valahová? Leül , feláll? Kutatva jön valahonnan és teli eredményekkel baktat valahová Európában becserkészett tudásának-tudományának göröngyös útjain . Teste-lelke állandó alkotó lázban izzik . Védekező magábazártságát ellenpontozz a tenyérrel kifordított bal keze, ez a kérő n magyarázó, intő n figyelmeztet ő kéz . Képi jelenlétét a fest ő anatómiai atlaszr a emlékeztetően teste csupasz izomzatára bontott a le . Jeromos testi látványát a néz ő nek kell újraalkotnia, pontosabban a maga számára megalkotnia . Ebben az újraalkotásban a fizikai látván y integrációja elkerülhetetlenül magával hozz a Jeromos pattanásig fokozott szellemiségéne k a befogadását is . Sipos ennek a szellemiségnek a befogadásra készít fel első sorban . Ezért varázsolja légiessé a szikla anyagiságát, amin pillanatnyi id őre a végtelenségb ő l a tudós szent megpihen . Környezetét tér–id ő beli , pars pro foto módjára rendezett kellékek révé n mutatja be, avagy inkább csak jelzi . A köves út csak talpa alatt köves és csak ott út . Jeromos
35
2009 április ezekbő l a sorsa által ráhagyott talpalatnyi kövekbő l megadóan rakja össze és járja be útja egészét. A koponya szimbolikáját Sipos képe a keresztény ikonográfia jelentésgazdagságában tárj a elénk és teszi mozgalmassá . Jeromos ölében tart va felette gondolkodik . Gondolatai a bibliai üzene tek felé irányítanak . „A keresztény ikonográfiába n a kereszt tövében ábrázolt koponya a keresztb e tett lábszárcsontokkal együtt a Golgotára (koponyák hegye) utal, s a b ű nbeesés és a megváltás összefüggését hangsúlyozza . A legenda szerin t ezek Ádám csontjai és koponyája, amelyek a kereszt által elnyerhet ő örök életre utalnak . Az els ő ilyen ábrázolást a 9 . századból ismerjük . Az ellen reformáció korában tipikus az az ábrázolás, ame lyen a Megváltó testér ő l lehulló vércseppek a kereszt tövében fekv ő koponyára esnek, s így eltörlik Ádám b ű nét . A katolikus m űvészetben a 16 . század végétő l különösen jellemző a szente k olyan jelleg ű ábrázolása, ahol a főalak egy koponyát figyelve imádkozik (Caravaggio : Szent Jeromos, 1604—1605 k ., Róma, Galleria Borghese ; Francisco de Zurba-rán : Szent Ferenc, 1635 — 1640 k ., London, National Gallery)” — olvashatju k Pál József és Újvári Edit Szimbólumtárában . 9 A festő mondta, hogy Jeromos „elrongyolódott köpenye, köpenyének ráncai felfoghatóak eg y fa gyökérzeteként is, de felidézhetik egy tiszta for rás csorgó vizének képzetét ugyanígy"?' Sipos László Szent Jeromos-képe a Babe — Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Didak tikai Teológia Karának kápolnájában oltárkép gya nánt sugallja mai tanítványainak örök érvény ű üzenetét a Biblia kimeríthetetlen szellemi varázsá ról . A festő a kép megszentelésekor egyebe k között így foglalta össze munkásságát a szándék tól a következményig vezet ő útján : „Én a »magam « Jeromosát fő leg az általa írt és hátrahagyott leve leib ő l, azok segítségével próbáltam megalkotni elképzelni . Jeromos is azon emberek sorába tartozik, akik életükkel, helytállásukkal áldozatot hoz tak embertársaikért — a sorban nem els ő , nem i s utolsó . Szerintem a pusztában napokat, heteket , éveket eltölteni, életben maradni, alkotni — igen csak erős szellemi és fizikai képességeket feltéte lez . Ezért egy életerő s, egészsé ges Jeromost próbáltam megalkot ni — de egyben megelégedettet —, mert a reá bízott feladatokat sikerült elvégeznie. A szerepeket ne m mi választjuk — arra kiválaszt az a z er ő , akinek felel ősséggel tartozunk . Jeromos bal keze mintegy »antennaként« veszi az üzenetet , hogy majd fóliánsokra jegyezze é s továbbítsa . Hangsúlyos vonalakka l határoltam-körbeírtam a színe s ólomüvegablakon ábrázolt alakok hoz hasonlóan, mert a színe s üvegablakok sugározzák a néz ő felé a fényt . A kolozsvári Jeromos
is bels ő fényt ő l ragyog-sugárzik — meggyőző ere jével világít ."
A tragikum rejteke i Amint a szavak szóképekké válhatnak eg y költemény küls ő formájában, ugyanúgy Sipo s László festészetének építő elemei is a kelléktá r szintjérő l a kifejező eszköz tárává fejl ődhetnek . Retorikai kelléktára sajátos . Sajátosságát nem a kellékek milyensége és hovatartozás a határozza meg els ő sorban, hanem az a mód, aho gyan ő ket viszonyrendekbe szervezi . Szervezés i módját az eltérés jellemzi, eltérés a megszokottól . A hasonlatok bizarr világába irányít . Számos példát idézhetnénk . Ám valamennyiben a jelenté s plusz információt hordoz, többet, mint amire képe s a hasonlító egyszerű megkettőzése . A régi hason lító mellé illeszked ő eltérő új mindig meghökken t ő hírértékkel szolgál, amely néha a magyaráz ó visszatérést az ún . zéró fokhoz kérdésessé teszi . Már-már a szürreáliák világában adja vissza a z eldologiasodott tárgy egykori létjogosultságát azáltal, hogy még eredeti hivatásánál is magasabb, másabb jelentéssel ruházza fel12 (16 . kép) . Retorikai eltérésre alapozott kifejez ő eszközei gyakran kész metaforaként ugranak be az üzene t magalkotásába .
Metaforák konfliktuális világában , a groteszktő l a tragikumon át az abszurdig A bohóc sorsába kényszerült ember portréj a az ellehetetlenedés szomorú groteszkjét állítj a össze kollázsként, a szemeket — sakktáblából, a z orrot — sörnyitóból, a szájat — cipzárból, a hajat — növényi lombokból (17. kép) . A szegekkel (tövissel!) átszegzett (megkoronázott!) ing az őt visel ő alak helyett . . . véd ő n kifogja hordozója bántásait . Variánsai : Ing var. 1 ., In g var. 2 . Majd váratlanul allegorikus címmel : Emlékmű Erdélynek (var. 3 .) . Itt már módosul az el ő bbi
jelkép felfejtése . Az ing jelképpé magasodik ; a szegekkel (tövissel!) átszegzett (megkoronázott! ) ing a benne lakók várát szimbolizálja, és vár a lakóinak fájdalmait maga szenvedi el . . . (18 ., 19 . , 20 . kép) A lefelé tartó borzalom megsejtését élhetjü k át a szeptemberi rém megidézésében . A 2001 . szeptember 11. szignóval bemutatott képe a tragi kus borzalom legsötétebb bugyrai felé irányítj a tekintetünket az abszurdba kergetett tragiku s Amerikában . Ott, ahol, mint Halasz mondaná, 13 a „tiszta szív ű gyilkosok” fanatikus utódainak, a terroristáknak gaztette, torpedóvá er ő szakolva a békésen szálló repül őket, gyilkoló tragédiába, fel h őkarcolók talpig rombolásába vezeti ő ket . Az emlék látomása ihlette-kényszerítette Sipost, hog y mementót fessen róla azért, hogy emlékezve tilta kozzunk . Eszköztára geometrikus idomaiból kiépített é s átszegezett repül ő géptorzókkal a végtelenne k tű nő zuhanás katasztrofális végességét érzékelteti a feje tetejére állított kék ég könyörtelen hidegségében . (21 . kép) A múlt búcsújában a színvilág lassan felenged, és a benne szület ő képek a szemlél ő derű sebb fantáziájára alapoznak . A Királynő üvegkoronával cím ű kép megérté se során a néz ő a sárga szín felszabadító rabságában vergő dik . Maga a m ű vész fejtette ki, hogy számára a sárga megfestése alkotói munkájána k egyik legnehezebb feladata . Szimbolikájának a feltárása hasonlóan nehéz jelentéstani feladat . A kromatológiai indexekben a sárga asszociáció i rendkívül gazdag skálán mozognak : Például az éppen soron levő kádmium-sárga érzelmi asszociációjában az egyetemesebb, a jelképesebb réteg felfejtései az ösztönz ő , felszabadító, meg könnyítő, kisugárzó, mozgásra ösztönz ő jelentéseket sugallják . Kicsit távolabb a szellemiség , intuíció, kapcsolatfelvétel szimbolikája következik . Majd a második réteg, egy teszt révén összeállított érzelem és értelem társító spektruma rendkívül színessé teszi az el ő bb sorolt jelentésmező ket, így : frissítő, irigy, napsütés, lámpafény ködben, forró homok, tengerparti strand, kikerics, arany, idegesség, unszimpátia, déli nap, süket csend, villogó, keserű, betegség, fizikai fájdalom,
Eltéré s plusz új hasonlító
Kiindulás, "zéró fok"
megért é értelmezés
Keresztény Szó
36 rézkilincs, kínai, utazás, csillogó víz, vakító fény , napraforgó .14 Nem volt könny ű feladata tehát fest ő nkne k királynéarcképet felragyogtatni aranylón, a befogadás egyértelm ű rokonszenvével . Az eszmerajz szer ű en szép n ő i arcot, amelyet itt semmifél e instrumentárium-, fauna- vagy flóraelemek ne m díszítenek, királyn ője képét egyszer ű en, aranyl ó hajjal keretezve mutatja be . Az aranyló sárga szín kontrasztjainak a megvalósítására alig észrevehetően a száj és a spanyol nemesek viseletére emlékeztető csipkegallér meg a koronában rejtőzköd ő búzavirágkék sávocskák szolgálnak (22 . kép) . Ami azonban els ő sorban jelképes, az a korona . Miért van üvegb ő l? Kicsúcsosodásai miér t emlékeztetnek törött üveg éles szilánkjaira? Hogy a szilánkok felfele mutatnak, hogy az arc lefedettségét nem annyira sérteni, mint inkább véden i igyekeznek — mind-mind a tekintet megértő válaszaira váró kérdések . Hiszen az arc sárgaság a a maga eszmerajzában végül is megnyugtatja a tekintetet . Ugyanakkor az az éles kontraszt, ami t a törött üvegkorona és a szögletes csipkegallé r más-más irányú szúróssága vált ki, újra a rácsodálkozások izgató területére irányítja a néz őt . Végül is megkérdezhetjük : nem egy mindenko r királyn ő i hatalom allegóriájával állunk szemben ? Avagy általában az uralkodó hataloméval, amely a világot átbilincselve, önarcképébe illeszkedve , saját hatalmától szenved? Uralma rabságba ejt i önmagát is .
Ludikusan : Fej zöldben Itt, úgy tű nik, semmi sem az, ami . Az arc érzékivé tételére a növényvilág szolgáltat eszközöket . A szemek helyén két viráglevél ül mandulaszem ű en, titokzatosan . Száracskái egybefonódva, az orr ottlétét sejtetik az arcon . Stíluskorszakára jellemző módon fest ő nk itt sem mond le a fejfed ő r ő l . D e ez a fejfed ő inkább „fejnyitó” . Nem lezárja az ar c körvonalát, hanem betekintésre késztet az ar c mögé (23 . kép) . Bolondos gondolatok játszadoznak e mögött az arc mögött. Mulató múzsa kép e lenne talán, akinek a koccintása félig eld ő lt pohárból a chagalli antigravitáció szellemében felfel e pöttyenti ki a sz ő l ő szemeket, és ahelyett, hogy elfogyasztaná, hagyja, hogy rászálljon a kismadár? A lányportré tekintetünket végül megint a növényi világra irányítja . Egy távoli meggysze m mérlegén egyensúlyoz a gondolat a madárka fej e és egy felfele törekv ő levélke viszonyrendjeiben . Persze mindennek más értelme is lehet . Például ez a felfelé epeked ő levélke lehetne zölden vibráló aprócska láng, a mérleg rúdja gyufa szál, és az is megtörténhet, hogy minden visszájára fordul, a pohár most áll újra talpra, aztán viszszapottyannak belé a sző lőszemek, meggyszemek, és kifújva a gyufaszálat, talán a madárka i s tovaröppen . Egyetlen arcra emlékeztető vonásról
sem derül ki, hogy az mi . Mintha pici-pici kolibr i szállt volna rá a zárt ajkakra kiszabadulva a z összefonódó levélszemek alól . A színvilág és a dekoratív feldolgozásmó d bátorsága egyaránt Matisse nimfáinak a hátterét idézi . Ám a téglavörös nimfák helyett aranyló sárgán ott neszez Debussy Lenhajú lányának titokzatos muzsikája, és kiegyensúlyozza az esés véletlenségét egyfajta rögzítettségben, miáltal végül , és csak végül, minden azzá válik, ami : játékká a z aranyló sárga és a termékeny zöld rejtett kontrasztjában .
Mítoszon innen, valóságon túl Sipos festészetében m ű fajilag az én—te— ő arisztoteleszi hármasát követi . Annak idején a nagy Sztagirita e hármas algoritmusának lírai epikai-drámai hasonlóságait-különbségeit íg y határozta meg : a) lírában csak maga a költ ő szólal meg ; b) epikában a költő maga beszél, de mást is megszólaltat; b) drámában ő maga már ne m beszél, csak az utánzott személyek tevékenykednek és cselekednek .15 Sipos festményein a mítos z az „ ő ” világát idézi, epika ; a szürreáliák világa a z elszabadult „te” vagy „ti ” kalandjait igyekszik szorítóba állítani, dráma . Ám mindezeken innen és tú l képein a maga „én"-je kel életre, líra, és tesz vallomást, mint Móricz Zsigmond írta, megértéseine k izgalmáról, döbbenetérő l, szédületérő l . Végül is vallomása e hármas osztódásban a szürreáliák felé tereli gondolatvilágát, Andr é Breton meghatározására emlékeztet ő en . „A fest ő számára — írja Breton — ma egyedül kiaknázhat ó terület a tisztán gondolati megjelenítés tartománya, amely a valóságos érzékelésen túl helyezkedik el, anélkül azonban, hogy összeolvadna a hallucinációs tartománnyal . A gondolati megjeleníté s (mely független a tárgy fizikai jelenlétét ő l) Freu d kifejezésével „olyan érzeteknek ad tápot, amelye k a pszichikum legkülönbözőbb, mondhatni legmélyebb rétegeiben lejátszódó folyamatokkal kapcsolatosak . Az ilyen érzetek mind rendszereseb b elő idézése a m ű vészetben oda vezet, hogy az én feloldódik a lényben, s ennek folytán a gyönyörel v a valóságelv fölé kerekedik [ .. .] A fest ő előtt a lehe t ő ségek egész világa tárul fel, amely a puszt a rajzösztönre hagyatkozástól a kritikai-paranoiá s világértelmezés különböz ő módszerein át a z álomképek pontos rögzítéséig terjed".16 Sipo s László álomképei eltitkolt értelmezéseket hordoznak . Őszinte elénk tárásukban azonban számára megértő , számunkra megérthet ő fest ő i vallomásokká szelídülnek.
Jegyzete k 1 Umberto Eco, Széljegyzetek A rózsa nevé hez . In : U ő, A rózsa neve. Árkádia, Budapes t 1988, 586 . 587–588 .
2 Lucian Blaga, Trilogia culfurii. ELU, BucureO 1969, 276, 279 . (Fordította a szerz ő – A . I . ) 3 Goethe, A természet egyszer ű utánzása , modor, stílus . In : U ő , Irodalmi és m ű vészeti írások. Európa, Budapest 1985, 297–302 . 4 Vö . R . Barthes és a liege-i iskola elemzéseit : Barthes, Roland, A retorikai elemzés . Helikon . 1977/1 ; Grupul * M+, Retorica generall, Ed . Univers, Bucure§ti 1974 5 Tankó Ferenc, Ewigkeit in Zeit. Pontifici a Universitas Gregoriana, Facultas Philosophiae, Roma 199 2 6 „ . . .küls ő hatalmak [Widerfahrinsse] ezek , melyek megszállják és magukkal ragadják a z embert . Az eleosz a siralom, amely elfog bennünket, látván azt, amit siralmasnak nevezünk . Igy fog el bennünket siralom példáu l Oidipusz sorsának a láttán (Arisztotelészne k állandóan ez a példa lebeg a szeme el őtt) . A német „Jammer” [siralom] szó azért jó ide , mert ez sem csupán a bels ő állapotot jelenti , hanem annak kifejezését is (a „jajpanaszt") . Hasonlókép a phobosz sem csupán lelkiállapot, hanem – mint Arisztotelész mondja – hidegrázás, olyan, hogy megfagy a vérünk , elborzadunk . Amikor Arisztotelész a tragédi a jellemzése közben sajátos módón az eleoszszal összefüggésben beszél a phoboszról , akkor a phobosz az aggódás borzadályát jelenti, mely az iránt fog el bennünket, aki a szemünk láttára rohan a vesztébe, és aggódunk érte . A siralom és az aggódás az eksztázis, a magunkon-kívül-levés módjai, melye k az el ő ttünk lejátszódó történés lebilincsel ő erejérő l tanúskodnak” . In : H . G . Gadamer, Igazság és módszer. Gondolat, Budapes t 1984, 104 . 7 Erich Kástner, A repülő osztály. Mór a Ferenc Kiadó, Budapest 1969, 13 . 8 http ://www .katolikus .hu/szentek/0930 .htm l a Google keres ő program által tárolt változata . Ez pillanatfelvétel, ahogyan az oldal megjelent a következ ő id ő pontban : 2009 . febr. 15 . , 02 :32 :28 GMT. Az aktuális oldal azóta meg i s változhatott . 9 Szimbólumtár. (Szerk . Pál József és Újvári Edit) . Balassi Kiadó, Budapest 2005, 287 . 10 Részlet Sipos Lászlónak a festmén y felavatáskor mondott beszédéb ő l, 2009 . február 20 . 11 Uo . 12 a tölcsér mint sapka a cip ő mint födé m a szíjú lyukai mint könnycseppe k a mellkas mint epizódok színhely e a madár mint a papírrepül ő gép alteregój a ellenmozgásba n a papírhajó, a hal úszását ellenpontozz a fülpiszkáló mint szemhéj levél mint a szemek kifejezőj e a szegek mint amelyek át- és odaszegeznek a meggörbült szegek mint az odaszegző fájdalmai (odaszegezettsége) átszegezett levél tövis nélkül (helyett) átszegezett inge k ébreszt ő óra mint ékszer láncok, mint nyaké k láncok mint kötelé k ég ő gyufa mint mérleg karja (láng és madárka között ) 13 N . Halasz – R . Halasz, Tiszta szívű gyilkosok. Kossuth, Budapest 197 2 14 Király Sándor, Általános színtan és látáselmélet . Kézirat . Tankönyvkiadó, Budapest 1969, 157 . 15 „ . . .egyik költ ő maga is beszél, mást is meg szólaltat (mint ahogy Homérosz teszi), a másik csak maga szólal meg, és nem adja á t a szót, a harmadiknál viszont az utánzott személyek tevékenykednek és cselekednek .” In : Arisztotelész, Poétika. Magyar Helikon , Budapest 1974, 8 . 16 A . Breton szövege a Peinture/Festésze t címszó alatt A szű rrealizmus kivonatos ,szótárából (A . Bretonnal együtt) . In : Paul Eluard , A körülmények és a költészet. Gondolat Kiad ó 1972, 410 .
