Sipos Erika Közös utak Tanulmány a svájci és a magyar idősek ellátásairól
Érted és Veled Alapítvány Pécs, 2013
1
A kiadvány kereskedelmi céllal, a jogtulajdonosok engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható. A kiadvány részei nonprofit célokra sokszorosíthatók a szerző és a kiadó feltüntetésével. Projekt partnerek: Svájci Idősügyi Tanács (Svájc) Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége (Magyarország) Koordinátor: Érted és Veled Alapítvány (Pécs, Magyarország) Írta és szerkesztette: Sipos Erika Fotó: Hange László Jelen kötet egy tanulmány, amely a projektpartnerek kölcsönös együttműködésén, tapasztalatain, ismeretein alapul. A szerkesztési és nyomdai munkálatok Magyarországon készültek. A Közös utak/Common roads svájci-magyar közös program megvalósítását, a tanulmány megírását a Svájci Hozzájárulás Testvértelepülési és Partnerségi Pályázati Alap támogatása tette lehetővé. ISBN 978-963-08-7216-4 2013
2
Tartalomjegyzék
I. A „Közös utak”svájci-magyar projekt……………………………………………………………………………………………….. II. A partnerség……………………………………………………………………………………….……………………………………………… II.1. A partnerség kezdete……………………………………………………………………………………………………………………… II.2. Partnerszervezetek…………………………………………………………………………………………............................ II.2.1. A Svájci Idősügyi Tanács……………………………………………………………………………………………………….……. II.2.1.1. Az SSR felépítése……………………………………………………………………………………………………………………… II.2.1.2. A Svájci Idősügyi Tanács munkacsoportjai……………………………………………………………………………… II.2.2. A Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek”Országos Szövetsége…………….……………………. II.2.3. Az Érted és Veled Alapítvány………………………………………………………………………………………………………. III. A nyugdíjbiztosítási rendszerek jellemzői………………………………………………………………………………………… III.1. A Svájci Nyugdíjrendszer………………………………………………………………………………………………………………. III.2. A Magyar Nyugdíjrendszer………………………………………………………………………………………………………….… III.2.1. Magyar demográfiai jellemzők…………………………………………………………….................................. III.2.2. A magyar nyugdíjrendszer jellemzői…………………………………………………………………………………………. IV. A svájci egészségbiztosítás jellemzői……………………………………………………………………………………………….. V. Az időskori ápolás és gondozás…………………………………………………………………………….......................... V.1. Az időskori ápolás és gondozás lehetőségei Svájcban…………………………………………………………………… V.1.1. Demográfiai és társadalmi változások………………………………………………………………………………………… V. 1.2. Lakhatási formák………………………………………………………………………………………………………………………… V.2. Az időseknek nyújtott szociális szolgáltatások Magyarországon…………………………………………………… VI. Víz- és balneoterápia Magyarországon………………………………………………………................................. VI.1. Alapfogalmak…………………………………………………………………………………………………………………………………. VI.2. Balneoterápia…………………………………………………………………………………………………………………………………. VI.3. Magyarországi gyógykezelések orvos-szakmai és jogszabályi háttere………………………………………. VII. Svájci tájak és emberek…………………………………………………………………………………………………………………… VIII. Galéria………………………………………………………………………………………………………………………………………….….
3
Előszó Rosa és Franz emlékére Több mint 20 évvel ezelőtt egy svájci házaspár érkezett Pécsre, hogy megtekintse a várost. Megismerkedtünk és megkedveltük egymást. A látogatást követő évben már Svájcba utazhattam. Az elmúlt húsz évben meghívásukra többször is jártam ebben a szép országban, és alkalmanként jó pár hetet tölthettem ott. Bekapcsolódtam a hétköznapi életükbe, körbeutaztuk Svájcot. Először Franzot, majd két évre rá Rosát is elveszítettük. Amikor megláttam a svájci pályázati felhívást, szinte azt éreztem, hogy Rosa és Franz küldte a lehetőséget, hogy azokat a dolgokat, amelyeket tőlük Svájcról megtanulhattam, amit általuk megismerhettem, most hasznosíthatom, továbbadhatom. Az Érted és Veled Alapítványt megkeresve javaslatot tettem arra, hogy valósítsunk meg egy svájci programot a magyar Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetséggel közösen. A svájci pályázati kiírás feltételként szabta, hogy svájci partnerrel közösen pályázzunk. Nekünk azonban nem volt ilyen kapcsolatunk. A Svájci Programirodához fordultunk támogatásért. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani André Chatelain úrnak, aki segítségünkre volt a svájci partner felkutatásában. Négy hónapos keresés után talált egy olyan szervezetet, amelyről úgy gondolta, méltó súlyú partnere lenne a 100.000 embert tömörítő magyar szövetségnek. Felkereste a Svájci Idősügyi Tanács képviselőjét, és tárgyalt velük a közös program lehetőségéről. Azért, hogy megismerje egymás céljait a két szervezet, és személyesen is megtárgyalhassák a felvetődött kérdéseket, a pályázat benyújtása előtt, 2011 októberében kiutaztunk Svájcba, és első alkalommal találkoztunk Karl Vögeli úrral és Marianne de Mestrallal. Köszönöm, hogy mellénk álltak, és a Svájci Idősügyi Tanács elé terjesztették a programot. Herbert B. Kaestner úr (az SSR korábbi társelnöke) nevét is szeretném kiemelni, akinek édesanyja magyar származású, és kezdettől fogva nagy lelkesedéssel segítette a projekt megvalósítását. Köszönöm a Svájci Idősügyi Tanácsnak, hogy megszavazták a közös munkát, és köszönettel tartozom azon SSR tagoknak is, akik fáradságot nem kímélve elutaztak Hévízre a Svájci-Magyar Konferenciára. Köszönöm Benkő Péter úrnak, a VÁTI Norvég és Svájci Együttműködési Programok osztályvezetőhelyettesének, hogy maximális segítséget nyújtott a pályázat megírásához, igazi támaszunk volt, és ezáltal a pályázat az első benyújtás alkalmával támogatást nyerhetett. Köszönjük a Svájci Államszövetségnek, hogy egy Pályázati Alapot hozott létre Magyarországon, amely anyagilag is lehetővé tette programunk megvalósítását.
Sipos Erika projektmenedzser
4
I. A „Közös utak” svájci-magyar projekt A partnerség két jelentős bázissal rendelkező szenior szervezet között valósult meg, a Svájci Idősügyi Tanács (SSR), valamint a magyar nyugdíjasklubokat tömörítő legnagyobb szervezet, a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetség között. A projekt koordinátora az Érted és Veled Alapítvány volt. A projekt legfőbb céljai a következők voltak: 1. Tapasztalatcsere a magyar és a svájci idősebb generáció ellátásairól, lehetőségeiről. A demográfiai tényezők, az időskori aktivitások összehasonlítása. Részletesen a nyugdíj-, az egészségbiztosítási rendszer és az otthonápolás témaköre került napirendre. 2. Magyarország rendkívül gazdag termálvizekben, egészségturisztikai, gyógyító központokban, ahol a természeti adottságok mellett az orvos-szakmai ismeretek is kiválóak. Egyre több az európai színvonalú gyógyászati szolgáltatás is. A közös munka során mindezt a svájci partner személyesen is megtapasztalhatta. Az első találkozó helyszíne Budapest volt, ahol a svájci delegáció tagjai megtekintették a Gellért és a Széchenyi fürdőt. A Svájci-Magyar Konferenciának Hévíz városa adott otthont. Egy tanulmányutat is szerveztünk a svájci résztvevők számára Sárvárra.
II. A partnerség II.1. A partnerség kezdete A magyar nyugdíjas szervezet a közös projekt előtt már részt vett nemzetközi együttműködési programokban. A Svájci Idősügyi Tanácsnak azonban nem volt tapasztalata arról, hogy milyen egy külföldi idősszervezettel együtt dolgozni. Ezért a magyar megkeresés kezdetben szinte sokkolta a tanács tagjait, de végül felvállalták a közös munkát. Döntésüket két tényező inspirálta. Egyrészt az újdonság, hiszen úgy gondolták, hogy ebből a közös munkából sokat tanulhatnak. A másik ok az a szerződés volt, amit a svájci állammal kötöttek, amelyben szerepel az a feladat is, miszerint erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a külföldi idősszervezetekkel kapcsolatokat alakítsanak ki. Ahogy Karl Vögeli úr, a tanács társelnöke elmondta, a kezdeti nehézséget az jelentette, hogy először a tanács tagjait kellett meggyőzni az együttműködés jelentőségéről, a projekt hasznáról. Nagyon nehéz az újdonság felé nyitni egy svájci idősebb ember számára. Több időre, mérlegelésre van szükségük. A téma és a lehetséges tapasztalat azonban nagyon izgalmasnak tűnt számukra, ezért a tanács tagjai igent mondtak. Így elkezdődhetett a projekt megvalósítása.
II.2. Partnerszervezetek A partnerség két, jelentős bázissal rendelkező szenior szervezet között jött létre: a Svájci Idősügyi Tanács (SSR), valamint a magyar Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége között.
II.2.1. A Svájci Idősügyi Tanács Svájcban a Schweizerischer Seniorenrat (Svájci Idősügyi Tanács) képviseli az idős emberek gazdasági, szociális és társadalmi ügyeit. A Schweizerischer Seniorenratot a Bundesrat (a Szövetségi Tanács, a Svájci Államszövetség kormánya) nevezi ki mint a Bundesrat, a Parlament és a hatóságok idősügyi kérdésekben véleményt nyilvánító tanácsadó szervét.
5
II.2.1.1. Az SSR felépítése A Schweizerischer Seniorenrat a ZGB (Svájci Törvénykönyv) 60. cikkelye szerinti egyesületként működik. Az egyesület tagjai a következők: a VASOS: Vereinigung aktiver Senioren- und Selbsthilfeorganisationen (az Aktív Szenior- és Önsegélyező Szervezetek Egyesülete), SVS: Schweizerischer Verband für Seniorenfragen (Idősügyi Kérdések Svájci Szövetsége). A két ernyőszervezetnek mintegy 200.000 idős tagja van. A Svájci Idősügyi Tanácsnak 34 tagja van, az alábbiak alapján: ernyőszervezet:
ernyőszervezet:
VASOS 9 delegált 8 pótdelegált
SVS 9 delegált 8 pótdelegált
Svájcban négy hivatalos nyelv van, amit figyelembe kell venni a tanács összetételénél is. Arra is külön figyelmet fordítanak, hogy a szervezetben Svájc minden kis szeglete képviseltesse magát. Munkacsoportokban tevékenykednek. A delegáltak és a Svájci Idősügyi Tanács megbízatását, a szerződést négyévente meg kell újítani.
II.2.1.2. A Svájci Idősügyi Tanács munkacsoportjai Idősek a társadalomban munkacsoport Mindenekelőtt szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Felszólalnak a diszkrimináció ellen. Munkájuk hangsúlyos részét az idősek méltóságával, autonómiájával és életminőségével, valamint a generációk közötti szolidaritással kapcsolatos tevékenység teszi ki. Szociális biztonság munkacsoport Feladata elsősorban az SSR stratégiai vonalának meghatározása. Egészség munkacsoport Az egészség munkacsoport betegbiztosítási törvény alcsoportja kezdeményez, és javaslatokat dolgoz ki. Az ápolás alcsoport többek között az ápolás finanszírozásáról, az átmeneti ápolásról, a Spitexről (otthoni ápolásról), a demenciáról, az ápolás minőségéről és a palliatív gondozásról tárgyal. A prevenció alcsoport a prevenciós törvénnyel és a Best Practice témájával foglalkozik. Arra törekednek, hogy a szakmai grémiumok döntései során is legyen beleszólási joguk. Lakás és mobilitás munkacsoport A „Biztonságos lakhatás és közlekedés időskorban” céljaiért tevékenykedik. Információs és kommunikációtechnológiai munkacsoport (IKT) A munkacsoport célja, hogy elősegítse az információs és kommunikációs technológiák idősek általi használatát, és védje az érdekeiket. Svájcban jelenleg a 65 év felettiek csupán 1/3 részének van internet-hozzáférése. A másik 2/3 rész nem tudja, vagy nem akarja használni ezt a technológiát és a szolgáltatásokat. Idősek és migráció munkacsoport Nagy információs igény mutatkozik az adatok, valamint a svájci tartózkodás jogi rendelkezései iránt. Ezen a területen közreműködnek az SSR törvényhozás előtti véleményezésében, speciálisan a külföldiek jogait érintő és a társadalombiztosítás-jogi, valamint az egészségpolitikai kérdésekben. Külön téma a migránsok által végzett idősgondozás. Ezek a személyek gyakran háromhavonta cserélődnek. Magyarországról is meglehetősen sokan vesznek részt a svájci idősebb emberek gondozásában. Így a munkacsoport különösen az egészségügy és a szociális biztonság területére hívja fel a figyelmet.
6
II.2.2. A Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége A szövetség 1989. március 29-én alakult, 139 klub részvételével. Az elmúlt időszakban taglétszámuk 100.000 fölé emelkedett, klubjainak száma ma már megközelíti az 1200-at. Alapszabályuk szerint a következő tevékenységek tartoznak a feladataik közé: -
szociális tevékenység, családsegítés, az időskorúak gondozása; kulturális tevékenység; emberi, állampolgári jogok védelme; időskorúak érdekvédelme és képviselete; időskorúak egészségvédelme, üdültetése.
Számos klubban működik amatőr művészeti együttes. Kiemelt feladatuk a népi hagyományok ápolása, megőrzése és átadása a fiatalabb nemzedékek számára. A másik hangsúlyos terület a tagok számára szociális, kedvezményes gyógyüdülési lehetőségek felkutatása és biztosítása.
A magyar elnökség, a megyei vezetők és képviselőik 2012. augusztus 27-én a svájci-magyar közös pályázatról, a „Közös utak” elnevezésű projektről tájékozódtak Budapesten.
Az országos szövetség legmagasabb fóruma a küldöttközgyűlés, ahol a klubok küldöttei meghatározzák a klubszövetség működésének irányvonalát, főbb célkitűzéseit; értékelik az elmúlt időszak eseményeit. Négyévenként választják meg az elnökséget, valamint az ellenőrző bizottság tagjait. Alapegységét, pillérét továbbra is a nyugdíjasklubok, nyugdíjas egyesületek, idősek klubjai alkotják. A klubok önállóan működnek, saját alapszabályuk, éves programjuk szerint. A szövetség felvételt nyert az EURAG (Idősek Európai Szövetsége) és a FIAPA (Idősek Nemzetközi Világszövetsége) tagjainak sorába.
II.2.3. Az Érted és Veled Alapítvány Az alapítványt 2008-ban egy orvos alapította. Fő feladatként, célként az egészségmegőrzést, az egészségnevelést, a beteg-felvilágosítást és tájékoztatást tűzte ki, de az ország értékeinek bemutatását is felvállalta. A szervezet igazi erőssége, hogy kapcsolatrendszerein keresztül olyan elismert szakembereket tud mozgósítani, akik saját szakterületük legkiválóbbjai. Ennek szellemében került a kuratórium élére egy olyan nemzetközileg elismert kutató orvos, dr. Szolcsányi János professzor, aki milliárdos nagyságrendű pályázatokat felügyelt, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, és 14 éven keresztül a Pécsi Orvostudományi Egyetem, illetve a későbbiekben a Pécsi Tudományegyetem tudományos rektorhelyettese volt.
7
Az alapítvány 2013-ig tíz egészségfejlesztő, illetve ismeretterjesztő programot felügyelt, koordinált.
III. A nyugdíjbiztosítási rendszerek jellemzői III.1. A svájci nyugdíjrendszer Svájcban a nyugdíjkorhatár a nőknél 64, a férfiaknál 65 év. Ha az emberek elérik ezt az életkort, és 44 évet dolgoztak, illetve fizettek járulékot, akkor a teljes öregségi nyugdíjra jogosultak. Más esetben viszont csak rész-nyugellátást kapnak. A svájci nyugdíj-előtakarékosság koncepciója lassan alakult ki, és először 1972-ben nevezték el 3pillér rendszernek. Kezdetben – már 1900 előtt – az első nyugdíjpénztárak jöttek létre, önkéntes alapon, a fejlődő iparnak köszönhetően. 1914-től egy törvény ösztönözte a munkaadókat úgynevezett „gyári kasszák” létrehozására. Az ebbe a kasszába befizetett járulékok az adóból leírhatóvá váltak. Ebben az időben azonban még nem létezett egységes, nyugdíj-előtakarékosságra vonatkozó állami nyugdíjrendszer. A svájci nép akkoriban egy olyan nyugdíjrendszert képzelt el, mint a német Bismarck-féle szisztéma. Németországban ugyanis már 1879-ben bevezették az általános öregségi és rokkantsági nyugdíjrendszert. Svájcban azonban csak több népszavazást követően, a második világháború után fogadta el a nép az idősek és hátrahagyottak biztosításáról (AHV) szóló törvényt. Így jött létre a későbbi 3- pillér rendszer első pillére. Az AHV, mint első pillér, 1948 óta az öregségi nyugdíjasok általános alapbiztosítása. Ezt a Szövetség központilag irányítja, néhány állami és szövetségi kasszán keresztül. Ez az első pillér – mint kötelező állami ellátórendszer – nyújtja mind az öregségi nyugdíjat, mind a hátrahagyottak, vagyis az özvegyek és árvák számára a járandóságot. Amennyiben szükséges, az AHV kiegészítő szolgáltatásaival együtt gondoskodik a létminimumról. Az AHV-hoz kötelező jellegű járulékfizetés kapcsolódik. Ebbe az ellátórendszerbe, pillérbe mind a munkaadók, mind a munkavállalók a fizetés 4,2%-át fizetik be, amelynek nincs felső limitje. Ezekből a befizetésekből és az AHV kiadásait kb. 20%-ban kiegészítő szövetségi hozzájárulásból fedezik a nyugdíjakat. A pillér a hozzájárulási eljárás és a szolidaritás elvén működik. Ha valaki munkavállaló, akkor ezeket a járulékokat már 18 éves korától kezdve meg kell fizetnie, a tanulókra ez 21 éves koruktól vonatkozik. A második pillér – ez a szakmai elő-takarékosság – nem általános, hanem egy munkavállalói biztosítás. Szintén az öregségi és özvegyi nyugdíjakat, illetve az árvaellátást rendezi. Feladata, hogy a megszokott életmód folytatását biztosítsa. Az életkor szerint lebontott járulékoknak egyenlő arányban kell szerepelniük a szakmai elő-takarékosság kötelező részében. Mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak azonos mértékben kell a pénztárba befizetnie. Sok munkaadó – önként – többet fizet. Az Öregségi nyugdíjalap a befizetett járulékok összegéből és a kamatokból áll. Tőkeként kifizethető vagy nyugdíjjá alakítható. Tőkefedezeti eljárás alapján működik ez a pillér. A második pillért egy kerettörvény szabályozza. Ezt több mint 2000 magánjogi elő-takarékossági intézmény és 96 közjogi nyugdíjpénztár működteti, és a társadalombiztosítási, polgárjogi és közjogi törvények szabályozzák. A szakmai elő-takarékossági intézeteket önálló intézményként, alapítványként vagy szövetkezetként a munkaadók és munkavállalók által közösen és egyenlő részvételi arányban felállított legfelsőbb szerv vezeti, például egy alapítványi tanács. Ezt egy állami elő-takarékossági felügyelet ellenőrzi. Ez a legfelsőbb szerv a törvényi kereteken belül állapítja meg az előtakarékossági szabályzatot, beszedi a járulékokat, befekteti a tőkét, és kifizeti a nyugdíjakat. Mindez jogilag független a munkaadó cégtől, és pénzügyileg elhatárolt. Ez a szétválasztás Svájc sajátossága. Ebben a rendszerben egyforma fizetések ellenére is különböző mértékű járulékok és nyugdíjak vannak. Elvileg a szakmai nyugdíj olyan magas lesz, ahogy a munkavállaló és a munkaadó az adott munkáltató cég elő-takarékossági szabályzata értelmében a járulékbefizetésben megegyezett. Hiszen a legtöbb ember nem egy cégnél dolgozik egy életen át.
8
A harmadik pillér a legidősebb rendszert jelenti, amelynek Svájcban a legnagyobb hagyománya van: vagyis a privát megtakarítást. Ez egy önkéntes magán-öregségi megtakarítási forma. Aki így tud megtakarítani, annak megvan a lehetősége arra, hogy nyugdíjazásakor kiegészítő nyugdíjat vagy kiegészítő tőkét kapjon. Egy bizonyos összegig adókedvezmény jár utána. Elvileg a tőke az elő-takarékossági esemény beálltáig le van kötve. Alapesetben, legkorábban a nyugdíjba vonuláskor, illetve halál vagy rokkantság esetén vehető igénybe. De akadnak speciális helyzetek, amikor előbb is fel lehet használni. Ilyen például, ha valaki saját házat vagy lakást szeretne vásárolni, vagy végérvényesen elhagyja Svájcot. Még egy fontos információ az özvegyi nyugdíj kapcsán: gyermektelen nők csak akkor kaphatják meg az özvegyi nyugdíjat, ha a férjük elvesztésekor betöltötték a 45. életévüket, és legalább öt éve házasok voltak. Férfiak csak abban az esetben részesülnek özvegyi nyugdíjban, ha félárva gyermekük van. Gyermekeknek árvaellátás jár a szülők elvesztésekor. Ha mindkét szülő meghal, akkor duplázódik az árvaellátás összege. Az első pillér, az AHV nyugdíjrendszer szükség esetén kiegészítő szolgáltatásokat nyújt. A kiegészítő szolgáltatás a járulékfizetéstől független összeg, amelyet csak azon esetekben lehet igénybe venni, ha valaki nyugdíjas korában nem rendelkezik elegendő jövedelemmel vagy elegendő nyugdíjjal. Ehhez kérvényt kell írnia. Egy személy évente maximum 20 ezer frankot kaphat, ami a megélhetéshez a legtöbb esetben igen szerény összeg. A kiegészítő szolgáltatásokon belül, a megélhetési hozzájárulás lakbértámogatási és egy betegbiztosítást támogató járulék is.
mellett
létezik
egy
Fontos feltétele a kiegészítő szolgáltatások igénybevételének, hogy vagyonnal nem rendelkezhet az igénylő. Először a legtöbb esetben el kell adni az igénylő házát, egyéb ingatlanát, és csak ezután nyújtható be a kérvény. Az öregségi nyugdíjkorrekció az AVH-nál alapvetően minden második évben megvalósul egy váltóindex alapján. Az inflációs index és a bérindex átlagából állapítják meg azt a kevert indexet, amely alapján a nyugdíjakat emelik. A második és a harmadik pillér nyugdíjait általában nem egészítik ki. Ám ha a pénztárak nagyon jól teljesítenek, lehetséges a nyugdíjak korrekciója, növelése.
III.2. A magyar nyugdíjrendszer III.2.1. Magyar demográfiai jellemzők Magyarországon a magyar lakosság folyamatos csökkenésével kell számolnunk. Ez a nyugdíjbiztosítás számára rendkívül sok problémát jelent. A második világháborút követően a születések száma jelentősen és folyamatosan növekedett. Az 1950-es évek első felét kiugró népesség-növekedési hullám jellemezte. A következő ilyen tendencia a ’70-es, ’80-as évekre tehető, amikor az ’50-es évek elején született korosztályok kerültek gyermekvállalásra alkalmas életkorba. Ettől kezdve a születések száma folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, és az 1990-es évtől kezdődően a lakosság létszáma is folyamatosan csökken. A 2011-es adatok alapján 9.937.628 fő Magyarország lakónépessége. A demográfiai folyamatok másik fontos jellemzője a születéskor várható élettartam, amely mind a férfiak, mind a nők esetében nőtt. Magyarországon a várható élettartam a nők esetében 78,38, férfiaknál pedig 71,45 év (2012). Ez a tendencia, azaz mind a társadalom elöregedése, mind a születések számának csökkenése Európa más államaiban is megfigyelhető.
III.2.2. A magyar nyugdíjrendszer jellemzői A magyar nyugdíjrendszer finanszírozásának sajátossága, hogy úgynevezett felosztó-kirovó elven működik. Ez azt jelenti, hogy az aktuálisan befolyó járulékoknak kell fedezniük a nyugdíjkiadásokat. Magyarországon a központi költségvetéstől elkülönített a nyugdíjbiztosítási alap, amely a járulék-befizetéseket fogadja. Magyarországon, aki biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban (munkaviszonyban) áll, keresetének 10%-át fizeti nyugdíjjárulékként a nyugdíjbiztosítási alapba.
9
Ezenkívül a társadalombiztosítási rendszer fenntartása céljából igénybe vehető még a munkáltatók által fizetett szociális hozzájárulási adó - ennek mértéke magasabb, 27%-os -. Ezek a befizetések képezik a nyugdíjellátás fedezetét. E felosztó-kirovó rendszerű finanszírozás sok szempontból előnyös, de hátránya is van. A társadalombiztosítás szempontjából például az egyik előny, hogy a pénzügyi, gazdasági válságok, az infláció nem befolyásolja hátrányosan, nem veszélyezteti a nyugdíjak kifizetését. Ezzel szemben bizonyos demográfiai folyamatok - sajnálatos módon ezek tapasztalhatók jelenleg nehezítik a rendszer finanszírozását. Egyre kisebb létszámú a dolgozó réteg, és egyre nagyobb létszámú az időskorú társadalom. A magyar nyugdíjtörvény garantálja a nyugdíjak kifizetését azokban az esetekben is, ha a járulékbefizetések nem fedeznék a szükséges összeget. Ilyenkor a központi költségvetés előirányzatából pótolják a hiányzó összeget. Ugyanakkor a rendszer hosszú távú fenntartásának és a biztonságos finanszírozás megteremtésének érdekében időről időre be kell avatkozni a nyugdíjrendszer szolgáltatásaiba. Ennek egyik módja az öregségi nyugdíjkorhatár felemelése. Jelenleg az új nyugdíjkorhatár fokozatos bevezetése valósul meg. Az 1952 előtt született korosztályok számára 62 év az öregségi nyugdíjkorhatár, a férfiak és a nők számára egyaránt. Az 1952-ben születettektől kezdve fokozatosan valósul meg a korhatáremelés. Először az 1957-ben született korosztálynak kell 65 éves koráig dolgoznia. A magyar nyugdíjrendszer másik átalakítása - 2011-ben született erről döntés - az úgynevezett korhatár alatti nyugdíjazás lehetőségének megszüntetése. Korábban nagyon sok kedvezményes nyugdíj megállapítására volt lehetőség, elsősorban foglalkozáshoz kötődő kedvezmények, mint például a hivatásos fegyveres szolgálatot teljesítők, azaz a katonák, a rendvédelmi szerveknél alkalmazottak mehettek el jóval a korhatár előtt nyugdíjba. De ugyanígy kedvezmény illette meg a szervezetre különösen ártalmas munkát végzőket is, például a bányászokat. A legtöbben azonban az úgynevezett előrehozott nyugdíjat vették igénybe, amihez csak a szolgálati idő megszerzése volt feltétel, tehát 38-40 év szolgálati idővel korhatár előtt nyugdíjba lehetett vonulni. Még egy nagyon jelentős beavatkozás történt. A rokkantsági kockázatkezelés kikerült a nyugdíjbiztosítás keretéből. Az állam korábban rokkantsági nyugdíjat, baleseti rokkantsági nyugdíjat biztosított azok számára, akik a megfelelő szolgálati időt megszerezték, és az egészségi állapotuk ezt szükségessé tette. A rokkantsági nyugdíjat megszüntették, helyette a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait vezették be. Ez azonban már egy másik rendszerhez, az egészségbiztosításhoz tartozik. Az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor minimum 20 év szolgálati idővel lehet nyugdíjra jogosultságot szerezni. Ez a szolgálati idő olyan biztosítási időszakokat jelent, amelyekre a jogszabály járulékfizetést írt elő, és ez a járulékfizetés meg is történt. 2011-ben vezették be a nők számára azt a lehetőséget, hogy amennyiben 40 évi jogosultsági idővel rendelkeznek, öregségi nyugdíjba mehetnek. Ezzel a nők számára biztosított kedvezménnyel az volt a központi kormányzat célja, hogy a nők kettős szerepvállalását, tehát a munka világában és a gyermekneveléssel kapcsolatos helytállását is elismerje társadalmi szinten. Az öregségi nyugdíj kiszámításánál meghatározó a járulékfizetéssel/munkával töltött évek száma. Ha például valaki 20 év szolgálati időt szerzett, akkor a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetének (egyéb járulékok levonása utáni) az 53%-a lesz az induló nyugdíj összege. A nyugdíj összege folyamatosan emelkedik a szolgálati idő arányában. 30 év szolgálati idő esetén már az átlagkereset 68%-a, de 40 év szolgálati idő esetén az átlagkereset 80%-a lesz a nyugdíj összege. Ezt követően is szolgálati évenként 2-2%-kal növekedik az öregségi nyugdíj. Azok a személyek, akik a nyugdíj igénybevétele mellett tovább kívánnak dolgozni, további szolgálati időt nem szerezhetnek. A magyar nyugdíjrendszerben ugyanis nincs lehetőség az öregségi nyugdíj újraszámítására. Magyarországon 2012 decemberében közel 2 millió fő részesült öregségi nyugdíjban. A folyósított öregségi nyugdíjak havi átlagos összege 107.140 forint volt, az úgynevezett nyugdíjminimum 28.500 forint. A nyugdíjalap kiadásait képezik az öregségi nyugdíjak és a hozzátartozói nyugdíjak. Ezek közé tartozik az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj. A hozzátartozói ellátások közül a legjelentősebb, amit a legtöbben igénybe vesznek, az özvegyi nyugdíj. Özvegyi nyugdíjra jogosult lehet az élettárs, a házastárs, az elvált házastárs is
10
meghatározott feltételekkel. Az alapvető feltétel az, hogy az elhunytnak kell megszereznie a nyugellátáshoz szükséges szolgálati időt. Állandó özvegyi nyugdíjat csak azok az özvegyek kaphatnak, akik az öregségi nyugdíjkorhatárukat már betöltötték, vagy rokkantak. Ha az elhalálozás időpontjában ezek a feltételek még nem állnak fenn, de az elhalálozástól számított 10 éven belül bekövetkeznek, akkor szintén jár az özvegyi nyugdíj. Alapesetben az özvegyi nyugdíj mértéke 30%. Özvegyi nyugdíjat a 2012-es adatok szerint 108 ezer főnek folyósítanak Magyarországon, és az ellátások átlagos összege 62.000 forint. A magyar nyugdíjrendszerben a nyugdíjak értékmegőrzését az évenkénti nyugdíjemeléssel biztosítják. Ez azt jelenti, hogy minden év januárjában megemelkednek a nyugdíjak, mégpedig a fogyasztói árnövekedés tervezett mértékének megfelelően. Amennyiben a tényleges gazdasági folyamatok ettől eltérő - magasabb - fogyasztói árnövekedést eredményeznek, akkor az adott év november hónapjában kiegészítő emelésre kerül sor, januárig visszamenőleg. A különös méltánylást érdemlő helyzetben lévő nyugdíjasok, a rendkívül hosszú szolgálati idővel rendelkező, alacsony nyugellátásban részesülő, vagy rossz egészségi állapotú személyek rendkívüli emelést igényelhetnek. Ennek összege attól függ, hogy a méltányossági keret mit tesz lehetővé. Ez a nyugdíjminimum 10%-a és 28%-a közötti összeg lehet. Szintén ebből a méltányossági keretből egyszeri segélyt is tudnak biztosítani a rászorulóknak, melynek összege 10.000 forint és a nyugdíjminimum másfélszerese közötti összeg lehet. Bár a nyugdíjasok életminőségét érinti, de az utazási kedvezmények nem tartoznak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer által nyújtott ellátáshoz vagy szolgáltatásokhoz. Ezeket az utazási kedvezményeket egy kormányrendelet határozza meg. A legfontosabb, hogy minden 65 év feletti magyar állampolgár 100%-os mértékű kedvezményre jogosult a menetrend szerinti járatokon, bármilyen tömegközlekedési eszközön. Ezt a kedvezményt a magyar állampolgárok mellett az Európai Unió tagállamaiban állampolgársággal rendelkező, 65 év feletti személyeknek is biztosítja a magyar állam.
IV. A svájci egészségbiztosítás jellemzői A svájci egészségügyi rendszer sajátossága, hogy a Svájci Államszövetségben az államszövetség és a kantonok (26) közösen felelnek az egészségügyért. A kantonok önállóan vállalnak felelősséget a finanszírozásért és a politikai döntésekért. Mindez olyan különbségeket okoz, hogy míg például egy gondozási otthon bizonyos költségeit egyes kantonok teljes egészében átvállalják, addig más kantonok, illetve községek azt nem finanszírozzák. Egyes kantonokban a háziorvosok írják fel a gyógyszereket, másokban viszont csak a kórházban lehet a gyógyszereket felíratni, illetve kiváltani. Az erős kantoni autonómiai igényeken túl az egészségbiztosítás területén is megjelenik a központi szabályozás. Az államszövetség mozgástere, hatásköre, feladatai az alkotmányban rögzítettek, a beteg- és balesetbiztosításról a 117-es cikkely rendelkezik. Az államszövetség egységes szabályokat és rendeleteket hoz a beteg- és balesetbiztosításokról, ami azt jelenti, hogy vannak Svájc teljes területén létező tarifarendszerek, díjrendszerek, általános szabályok mind a kórházi, mind az orvosi ellátásra vonatkozóan. A beteg- és balesetbiztosítás minden ember számára kötelező, vagyis mindenkinek rendelkeznie kell ilyen biztosítással, így a külföldi munkavállalóknak is. A szövetség hatáskörébe tartoznak olyan intézkedések, amelyek az egészség védelméről szólnak. Törvényeket, rendeleteket hozhat például a gyógyszerekről, a kábítószerekről, a fertőző-, a széles körben elterjedt rosszindulatú betegségek kezeléséről, a kemikáliákról és az olyan tárgyakról, amelyek az egészséget veszélyeztethetik. További jellemzője az egészségügyi rendszernek, hogy az idők folyamán a szövetség egyre több feladatkört vett át a kantonoktól. Ilyenek például az alternatív gyógymódok, az embereken való kísérletezés, a reprodukciós orvostudomány, a géntechnológia a humán területen, s a transzplantációs orvostudomány.
11
A svájci egészségügyi piac 2012-ben 64,6 milliárd svájci frankot tett ki. Svájcban 120 kórház, 179 speciális intézmény (pl. rehabilitációs klinikák és gyógyfürdők), illetve 1585 idős- és gondozóotthon található. Az egészségügyben összesen 540 ezer embert foglalkoztatnak. A kötelező betegápolási biztosítás a privátszférán keresztül valósul meg, de ez nem lehet nyereségre törekvő. A magán-egészségbiztosítók azonban nyújthatnak nyereséget hozó kiegészítő biztosításokat. 2010-ben egy személynek havonta átlagosan 680 svájci frank volt az egészségügyi ellátási költsége, amely a biztosító, az állam és a polgárok között oszlik meg. Svájcban 62 magántulajdonú biztosítótársaság létezik. Az egész Svájcban egységes betegápolási alapbiztosítás feladatát magán-biztosítótársaságok végzik. A kiegészítő biztosítás azt jelenti, hogy ha az alapbiztosítás például egy rehabilitációs kezelést nem, vagy csak részben finanszíroz, akkor a kiegészítő biztosítás révén fedezheti valaki a teljes rehabilitációs költségét, beleértve a tartózkodást, a szállás (hotel) és az ellátás költségét is. Ez valójában két kiegészítő biztosítást jelent. Központi kötelező szabályozás a teljes mobilitás lehetősége és az átjárhatóság a betegápolási biztosítók között. Minden biztosítottal szerződést kell, hogy kössön valamelyik biztosító, és a biztosított évente egyszer válthat biztosítót. A biztosítónak nem áll módjában és jogában, hogy rizikó alapján válogassa meg ügyfeleit, nem kötheti ki, hogy egy bizonyos kor fölött, vagy valamilyen meglévő betegség miatt nem köt szerződést az illetővel. Különbséget tesznek betegbiztosítás és balesetbiztosítás között. A baleseti kockázatot az említett betegápolási biztosítás nem fedezi. Erre külön biztosítást szükséges kötni. Az egészségügyi költségmegosztást, illetve arányokat az alábbi diagram szemlélteti. (2010-es adatok)
Az ambuláns orvosi ellátások költsége a büdzsé 22%-a. 23% a fekvőbeteg kórházi ellátás költsége. A kórházi ambuláns ellátás 16%-ot, a gyógyszerek 7%-ot, az egyéb gyógyszeres kiadás 13%-ot, a gondozóotthonok 8%-ot, a Spitex, azaz az otthonápolás 2%-ot, a fizioterápia 2%-ot, a labor 3%ot, illetve az egyéb költségek 4%-ot tesznek ki. A svájci rendszer vívmányai közül szakértőnk, Schönenberg úr a magas várható élettartamot, az univerzális biztosítási védelmet, ami széles körű (azaz alapesetben elégséges az alapbiztosítás, és nincs mindenképpen szükség a kiegészítő biztosításra) emelte ki. Hangsúlyozta, hogy az egészségügyi indikátorok, jelzők a világ legjobbjai közé tartoznak, és ezek még tovább javulnak. Ez alól jelenleg kivétel - mint a világ számos országában - a mentális egészség, a stressz és az alapanyagokkal való visszaélés. Nagyon magas a páciensek elégedettsége, nincsenek hosszú várakozási idők. Nem kell fél évig várni a rehabilitációra, ez Svájcban ismeretlen. Nincsenek felhalmozott deficitek, hiányok, és az egészségügyi terület az egyik legfontosabb gazdasági szektor. A gyógyszeriparban, a biogyógyászati kutatásban az élen járnak. A siker azonban nagyon magas anyagi költséggel jár, ami évente fejenként 8160 svájci frankot tesz ki. Az egészségügyi kiadások magasabbak, mint a GDP 11%-a, és sajnos tovább emelkednek. Schönenberg úr a problémákat sem hallgatta el.
12
Szövetségi szinten koordinációs hiány van, és nemzeti szinten az egységes modell kialakításának politikai akarata is hiányzik. Ez az állapot rendkívül megnehezíti a további tárgyalásokat, akárcsak egy konzisztens nemzeti egészségpolitika kialakítását és továbbfejlesztését. További problémát jelent, hogy az ápolás minőségének felügyelete nem egységesen szabályozott, és rosszul is ellenőrizhető. A jövőre nézve igazi kihívás a betegbiztosítás számára a beteggondozási biztosításra vonatkozó, 1996-ban bevezetett törvény megújítása és összehangolása. Természetesen ez a változtatás csak népszavazás által vezethető be. Svájcban elképzelhetetlen, hogy a kormány azt mondja népszavazás nélkül, hogy ez most elfogadható a polgárok számára, avagy sem. Szükséges lenne a kiadások korlátozása, a költségeket egy időre be kellene fagyasztani, illetve visszaszorítani. Feltehetőleg ennek ellenére mégis folyamatosan nőni fognak. Mindenekelőtt a megelőzés területén szeretnének egy jobb rendszert, s elérni azt, hogy minél több betegség a korai stádiumban legyen felismerhető. Az egészségügyi szolgáltatások minőségét is igyekeznek javítani, mindenekelőtt a gondozás területén. A legnagyobb kihívás az egészségügy számára a társadalom demográfiai változása.
V. Az időskori ápolás és gondozás V.1. Az időskori ápolás és gondozás lehetőségei Svájcban V.1.1. Demográfiai és társadalmi változások A várható életkor Svájcban is növekszik. 2010 és 2030 között az idősek aránya várhatóan 17%-ról 24%-ra emelkedik, azaz Svájcban minden negyedik ember 65 év feletti lesz. Különösen a 80 és a 90 évesek száma nő. Korábban jóval magasabb volt a születési ráta, több gyermek jött világra. Ez „ellátási biztonságot” jelentett az idősebb generáció számára. Néhány éve egyre alacsonyabb a gyerekek száma Svájcban is, ez jelenleg családonként átlagosan 1,4 fő. A családi élet az utóbbi években nagyon megváltozott, az együttélés új formái jöttek létre. Nagymértékben megszaporodtak az egy-, illetve kétfős háztartások. Ez azt jelenti, hogy a háztartások száma 2000 óta 14%-kal nőtt, és jelenleg 3,5 milliót tesz ki. Svájc összlakossága 8 millió fő. Egyre magasabb arányban vannak jelen a „patchwork családok”, amelyekben együtt élnek a közös és az előző kapcsolatból származó gyermekek. Egészében nézve nőtt a mobilitás, valamint – jobb képzettségüknek köszönhetően – a nők munkába állása. Ezek az új élet-, lakhatási és munkavállalási formák teljesen új kihívásokat jelentenek az idősek gondozásával kapcsolatban.
V. 1.2. Lakhatási formák Ha az idősek már nem képesek önállóan ellátni magukat, lehetőségük van egy idős- vagy gondozóotthonban való állandó tartózkodásra. Svájcban 2010-ben több mint 136 ezer embert gondozóotthonokban helyeztek el. Az itt élő emberek 57%-a 84 évesnél idősebb, és az ismert demográfiai adatokkal összhangban 75%-uk nő. A gondozóotthonok páciensei a gondozási igénytől függő orvosi ellátásban és gondozásban részesülnek. Az alapellátás, azaz az étkeztetés és az egyéb ellátási költségek szintén biztosítottak. A gondozóotthonban tartózkodás nagyon sok pénzt felemészthet, ami gyakran probléma Svájcban is. Állami szinten előírások határozzák meg, hogy mennyivel kell finanszíroznia a kötelező egészségbiztosítónak az orvosi ápolást, de a kantonok döntenek arról, milyen forrásból kell származnia a pénz többi részének. Mindenekelőtt a gondozási és ott-tartózkodási költségek magasak. Vannak kantonok, ahol egységes a szabályozás, de akadnak olyanok is, mint pl. Zürich kanton, ahol 171 település, és valószínűleg 171 különböző megállapodás létezik. Az idősotthonok lakói alapvetően önállóbban élnek, általában egyágyas, külön fürdőszobával rendelkező szobában. A házaspárok rendszerint egy- vagy kétágyas egységben laknak. A nyugdíjasok étkezést kapnak az otthonban, és a mosásról is gondoskodnak – úgy élnek, mint egy
13
hotelszobában. Ennek kiegészítésére további szolgáltatásokat is igénybe vehetnek, pl. tornát vagy szórakozási, esetleg tanulási lehetőségeket. Sok településen épültek idősek számára kialakított lakások. Ezek általában külön épületblokkban találhatók, pl. 40 olyan lakással, amelyeket az idősek igényeinek megfelelően rendeztek be. Emellett itt szükség esetén speciális szolgáltatások is elérhetők. Manapság egyre erőteljesebb az igény arra, hogy az idősebbek továbbra is a saját otthonukban élhessenek. Ennek lehetővé tételéhez a lakást először balesetmentessé/akadálymentessé kell tenni. Pl. el kell távolítani a küszöböket, a konyhában a szekrényeket alacsonyabbra helyezni, és a lépcsőházban korlátot kell felszerelni. Az önállóan még saját otthonukban vagy az idősotthonban élő idősek ambuláns szolgáltatásokat is igénybe vehetnek. Ezt Svájcban Spitexnek nevezik (= spitalexterne Dienste, kórházon kívüli szolgáltatások), ami kórházon kívüli segítségnyújtást és ellátást jelent. Magában foglalja az ápolást és a háztartás vezetésében nyújtott segítséget, a különböző lakhatási formákban. Ezeket a szolgáltatásokat általában egy nonprofit egyesület szervezi, és pénzügyileg az önkormányzat támogatja. Ezen a területen profitorientált vállalkozások is működnek. A Spitexnek 32.000 munkatársa van, közülük 14.400 teljes állású. Évente 217.000 pácienst látnak el, akiknek 47 százaléka 80 éves vagy idősebb. Az ellátás 64 százaléka ápolási, gondozási jellegű, 33%-a házvezetői munka. Ennek az ellátási formának az igénybevétele folyamatosan nő. A Spitex tevékenység négy feladatkörre bontható. Az első a tanácsadás, a szükségletek felmérése, a szerződés. A második az alapszolgáltatás nyújtása. Ez magában foglalja a segítségnyújtást különböző élethelyzetekben. Ehhez az alapvető ápoláshoz tartozik a segítségnyújtás az ágyból való felkelés, etetés, testápolás során. A harmadik terület az orvosi ápolás, így az injekció beadása, a sebkezelés, a katéterek bevezetése és gondozása, illetve a gyógyszerbeadás. A negyedik a házimunkák ellátása. A háztartási munkákat nem finanszírozza a társadalombiztosítás, erre magáncégekkel lehet szerződést kötni. A gondozási-szakmai Spitex tevékenységet a társadalombiztosítás negyedévente 60 órában támogatja. Ez arra elegendő, hogy egy injekciót beadjanak, vagy kicseréljék a kötést. A profitorientált Spitex magánszolgáltatás nem olcsó. Zürichben például egy óra 31-44 frank között mozog, ami óránként mintegy 7000 forintnak felel meg. A Spitex új területe az onkológiai betegek gondozása, a palliatív ellátás. Egyéb szolgáltatásokat is nyújt még a Spitex. Étkezés (ebédszolgálat), gyógyászati eszközök (pl. mankó vagy kerekes szék) bérbeadása, szállítás nemcsak orvoshoz, de például fodrászhoz is. Segélyhívó rendszert is működtet. Egy további svájci jellegzetesség is mutatkozik. A múlt században nagyon sok bevándorló, azaz külföldi munkavállaló érkezett az államszövetségbe Spanyolországból, Görögországból, Olaszországból és Portugáliából. Ők most érték el a nyugdíjkorhatárt, és sokan idősotthonokba költöztek. Többnyire Bernben, Zürichben és Baselben vannak olyan otthonok, ahol úgynevezett mediterrán részlegek találhatók. Akadnak köztük olyanok, ahol például olaszul beszélnek. A mediterrán részlegek kialakításának az az oka, hogy azok az emberek, akik egyre inkább demensekké válnak, először a német, azaz a tanult nyelvet felejtik el. Az anyanyelvét veszíti el legkésőbb a szellemileg leépült személy. A hangsúly azon van, hogy utolsó éveikben is méltóságteljesen élhessenek az emberek. Érdemes megemlíteni, hogy Svájcban az ápolásra szoruló idős emberek 78% százalékát egy családtagjuk is ápolja. A nők hetente átlagosan 56 órás ápolási segítséget nyújtanak beteg hozzátartozóiknak, a férfiak 24 órát fordítanak erre. Ez azonban rendszerint nem fedezi egy páciens ápolási igényét, ráadásul munka mellett igen megterhelő. Ezért újabban egy harmadik lehetőség is megjelent, amikor magánszemélyeket alkalmaznak magánháztartásokban. Pillanatnyilag több száz ilyen személy van Svájcban. Ahhoz, hogy az idősebb, beteg emberek a saját otthonaikban maradhassanak, Kelet-Európából egyre több bevándorló ápolót („care migrant”) alkalmaznak. Ennek a gondozási formának még nincs meg a letisztult jogszabályi háttere és védelme. Vannak olyan munkaviszonyok, amelyek nagyon bizonytalanok, és amelyben kihasználják az ápolókat. A külföldi személyek (a leggyakrabban nők), akik a privát gondozást felvállalják, maximum három hónapot tölthetnek el
14
Svájcban, mert ők általában korlátozott tartózkodási engedéllyel rendelkeznek. Ám ugyanabban az évben még egyszer visszatérhetnek újabb három hónapra. A „care migrant”-ok még kis csoportja mellett a kórházakban és a Spitex szolgálatoknál hivatalosan bevándorolt ápolók ezrei dolgoznak. Távoli országokból (akár Kínából is) toboroznak ápolókat. A svájci egészségügyi rendszer a külföldi munkavállalók nélkül abszolút mértékben összeomlana. Azonban ahhoz, hogy valaki Svájcban vállaljon ápolási munkát, nagyon fontos, hogy jó nyelvismerettel rendelkezzen (például német, olasz vagy francia), illetve szükséges a magasabb szakmai végzettség is. Elgondolkodtató, hogy migráns ápolók esetén tulajdonképpen a munkaerő elvándorlásáról van szó. Ennek következtében sok országban munkaerőhiány jelentkezik az ápolási szakterületen.
V.2. Az időseknek nyújtott szociális szolgáltatások Magyarországon Magyarországon általánosan jellemző, hogy az idősellátás során a drága, költséges bentlakásos intézmények, szolgáltatástípusok helyett az otthoni vagy otthonközeli szolgáltatási formákat részesítik előnyben. Az intézményi rendszer állami (megyei, kistérségi, önkormányzati), valamint civil és egyházi fenntartású, a szolgáltatók nagyrészt állami fenntartásúak. A szolgáltatók, intézmények ellenőrzését az erre kijelölt különböző állami szervezetek végzik. Az ellátás típusát és az ellátási formákat tekintve Magyarországon megkülönböztetünk alapszolgáltatásokat és szakosított ellátásokat.
az
idősellátásban
Az alapszolgáltatások körébe tartozik az idősek nappali ellátása – idősek klubja, szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás, valamint a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás. Ezeknek a szociális szolgáltatásoknak azért van kiemelt jelentőségük, mert a saját otthonukban próbálják ellátni, segíteni azokat az időseket vagy rászorultakat, akiknek az önálló háztartás vitelével kapcsolatos feladatok már problémát jelentenek. Ugyanakkor ilyen segítségnyújtás mellett még a saját otthonukban önálló életvitelre képesek. A szociális étkeztetés kötelező önkormányzati szolgáltatás. A rászorulók számára legalább napi egyszeri étkezést kell biztosítani, amit az érintettek a megjelölt helyen elfogyaszthatnak, vagy hazavihetik az ételt. Ha erre nem képesek (pl. betegség miatt), a szolgáltatást nyújtók a lakásukra szállítják az ebédet. Az, hogy ki és milyen formában jogosult az étkeztetésre, és kinek mennyit kell fizetnie az ételért, a helyi önkormányzati rendelet határozza meg. A fizetés mértéke függ az érintett nyugdíjától. A házi segítségnyújtás az egyik legrégebbi alapszolgáltatási forma, ami már az 1970-es években is létezett. Az ellátást minden településen kötelező biztosítani, lakosságszámtól függetlenül. Ez a szolgáltatás az idős vagy beteg embereket a mindennapi élet során nélkülözhetetlen tevékenységek ellátásában segíti (fürdés, bevásárlás, takarítás, hivatalos ügyintézés, főzés, mosás, fűtés stb.). A házi segítségnyújtást a megállapított napi gondozási szükségletnek megfelelő időtartamban, de legfeljebb napi 4 órában kell biztosítani. A szolgáltatás térítésköteles, de a térítés mértékét személyre szabottan állapítják meg. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás az önálló életvitel fenntartása mellett felmerülő krízishelyzetek megoldását célzó ellátás. Megadja azt a biztonságot, amire egy idős, beteg embernek szüksége van. A nap 24 órájában elérhetővé teszi a diszpécserszolgálatot, amely jelzésre az idős, beteg emberhez kiküldi a gondozót, ha szükséges, az orvost, a mentőt, de ha kell, a rendőrséget is értesíti. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás az önkormányzatoknak nem kötelező feladata, így csak egyes településeken hozzáférhető. A szolgáltatás térítésköteles, mértékét személyre szabottan határozzák meg. A 65 év felettiek igényelhetik minden egyéb rászorultság nélkül. Az időskorúak nappali ellátásának célja, hogy lehetőséget biztosítson az idős ellátottak számára otthonuk fenntartása mellett napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére és napközbeni étkeztetésre. A szolgáltatások körébe tartozik többek között a szabadidős programok szervezése, szükség szerint az egészségügyi alapellátáshoz és a szakellátásokhoz való hozzájutás segítése, a hivatalos ügyek intézésében nyújtandó közreműködés, munkavégzés szervezése, életvitelre vonatkozó tanácsadás, életvezetés megkönnyítése. Az otthoni szakápolást a kezelőorvos rendelheti el (háziorvos vagy szakorvos), és szakképzett ápoló által végzett tevékenységet jelent. Akkor biztosítható, ha a gondozási igény a napi 4 órát nem éri el. Az otthoni szakápolási szolgáltatók meghatározott keretig területi kötelezettséggel
15
rendelkeznek. Tevékenységük közé tartozik például betegmozgatás, sebellátás, fájdalomcsillapítás, infúzióbekötés, katéterezés, gyógytorna. Az otthoni szakápolás keretében a térítésmentesen nyújtott ellátás naponta egy, de három órát meg nem haladó vizit, melyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszíroz. Egyszerre legfeljebb 14 vizit (napi 1) rendelhető. Azonban ismételt orvosi vizsgálatot követően további három alkalommal, egy naptári éven belül összesen a kezelőorvos 56 vizitet rendelhet el, azzal a kitétellel, hogy ha napi többszöri látogatás szükséges, az akkor is csak egy vizitnek számít. Az egyéb szakosított ellátásokat az ápolást/gondozást nyújtó átmeneti, valamint tartós bentlakásos intézmények biztosítják. A bentlakásos intézményi ellátásban csak azon idős személyek részesülhetnek, akik az átlagos napi négy órát meghaladó gondozást igényelnek. Az időskorúak gondozóháza (idősek átmeneti ellátása) ideiglenes jelleggel, legfeljebb egy évre (de orvosi szakvélemény alapján ez további egy évvel meghosszabbítható) folyamatos ellátást biztosít azoknak az idős embereknek, akik betegségük vagy egyéb ok miatt átmenetileg nem képesek önmagukról gondoskodni. A szolgáltatás térítésköteles, a térítés mértékét személyre szabottan állapítják meg. Az idősotthonok tartós bentlakást biztosító intézmények, ide kerülhetnek be azok, akik életkoruk, egészségi állapotuk vagy szociális helyzetük következtében saját otthonukban napi négy órán belül kielégítően nem gondozhatók. Az intézmény feladata a komplex gondozási tevékenység biztosítása, ez folyamatos 24 órás szolgálatot jelent. A szolgáltatás térítésköteles, de a térítés mértékét személyre szabottan állapítják meg. A felsorolt szolgáltatásokon, szakosított ellátásokon kívül Magyarországon lehetőség van arra, hogy a gondozásra szoruló idős emberek hozzátartozói igénybe vehessék az ápolási díjat, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a tartós gondozásra szorulókat otthoni környezetben lássák el a hozzátartozók, családtagok. Magyarországon az állam a központi költségvetésből normatív állami hozzájárulásokkal, valamint kötött felhasználású támogatásokkal járul hozzá az idősek ellátásához. A normatív támogatások összegét az éves költségvetési törvényben határozzák meg. Kiemelendő még a szépkorúak jubileumi köszöntése és az úgynevezett szépkorúak juttatásának a biztosítása. 2009 óta a 90., 95. vagy 100. életévüket betöltő személyeket állami finanszírozású köszöntés, jubileumi juttatás illeti meg. Ennek összege a betöltött életkor szerint 90.000, 95.000 vagy 100.000 forint, amit a jubileumi köszöntéshez az állam biztosít.
VI. Víz- és balneoterápia Magyarországon Az egészségturizmus iránt az egész világon egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik. Svájc a gyógyturizmusban hagyományosan résztvevő országok egyike. Németország, Ausztria és Svájc Európa legegészségtudatosabb államai közé tartozik. Németországban a megkérdezett lakosság 41%-a, Svájcban 40%-a állította, hogy tudatosan tesz egészségi állapotának megőrzéséért vagy javításáért. (Laczkó, 2007) Magyarország területének 80%-a alatt jelentős mennyiségben található 30 ºC-nál magasabb hőfokú víz, amely közel 1300 termálforrást táplál. Az ország területén a geotermikus gradiens értéke a világátlag másfélszerese. Ennek hatására az ország egyes területein az átlagos 33 méter helyett már 21 méterenként nő 1 Celsius-fokkal a hőmérséklet a földkéregben, de például Budapest térségében 8-14 méterenként. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország az első öt, termálvízben leggazdagabb ország közé tartozik, Japánt, Izlandot, Olaszországot és Franciaországot követi. A gyógy- és termálvíz-készlet mellett további gyógytényezők is találhatók, például gyógyiszap, barlangi és klimatikus gyógyhelyek, illetve a mofetta. (Laczkó, 2007)
VI.1. Alapfogalmak Az ásványvíz a föld mélyéből feltörő vagy feltárt természetes víz, amelynek ásványianyagtartalma literenként legalább 1000 mg. Termálvízről akkor beszélünk, amikor a feltörő vagy feltárt ásványvíz hőmérséklete a feltöréskor, tehát amikor a föld felszínére felér, meghaladja a 30 ºC-ot.
16
Gyógyvíznek azokat az ásványvizeket nevezzük, amelyeknek vizsgálatokkal, statisztikai elemzések segítségével igazolták.
a
gyógyhatását
különféle
A fizioterápia a gyógyítás legősibb ága. Az a gyógymód, amely a természet erőit használja fel, tehát természeti, elsősorban fizikai energiákkal való gyógyítást jelent (hő, fény, elektromosság, mágnesesség, víz, mozgási és mechanikai energia). Széles körben alkalmazzák megelőzés, terápia és rehabilitáció során. (Borbély & Müller, 2008) A hidroterápia vízzel történő kezelés. A víz fizikai tulajdonságait - mint hőhatás, felhajtóerő, ellenállás, hidrosztatikus nyomás - használják fel gyógyítás céljából. Jelentősen befolyásolja a hidroterápia hatásait a víz hőmérséklete. A leggyakoribb kezelések a súlyfürdő, a tangentor (víz alatti sugármasszázs), a víz alatti torna és a szauna. (Borbély & Müller, 2008) A hidroterápia kiválóan alkalmazható különféle mozgásszervi betegségek, sérülések kezelésére, rehabilitációjára, különféle szív- és keringési betegségek, asztma, illetve bizonyos ideggyógyászati betegségek kezelésére.
VI.2. Balneoterápia Balneoterápiáról akkor beszélünk, ha gyógyvízzel történik a kezelés, amely a gyógyvizek kémiai, fizikai és biológiai hatásait együttesen alkalmazza gyógyítás céljából. A balneoterápia körébe sorolhatjuk magát a gyógyfürdő-kezelést, ami speciálisan erre a célra kialakított medencében, illetve kádban történik, a gyógyiszap-kezelést, de belsőleg is alkalmazzák ivókúra formájában. A gyógyfürdő-kezelés során a termális ásványvíz hőfoka 36 ºC. Általában a fürdőkezelés 20, maximum 45 percet vesz igénybe. Kúraszerűen alkalmazzák, egy kúra általában 10-15 kezelésből áll. A gyógyfürdőkezelés során jelentkezhet az úgynevezett fürdőreakció - általában a kúra 5-6. napján -, melynek következtében a páciens fájdalma fokozódhat, fejfájásra, álmatlanságra panaszkodhat. Ezek a panaszok néhány nap elteltével többnyire megszűnnek. A gyógyvizek nagyon különböző összetételűek lehetnek. Beszélhetünk többek között földes-meszes vizekről, ezeket gyulladáscsökkentésre alkalmazzák. A sósfürdők kiválóan alkalmasak a végtag ízületi, gerincgyulladásos folyamatainak és különféle nőgyógyászati, urológiai, bőrgyógyászati gyulladásoknak a kezelésére. Ha a sósvizet fénykezeléssel kombinálják - ez az úgynevezett balneo-fototerápia -, például pikkelysömör esetén jól alkalmazható. A szénsavas fürdők szívgyengeségi állapotokban, perifériás keringési zavarok kezelésére nagyon jól hasznosíthatók. A szénsavas fürdőt nemcsak a természetes gyógyvizek esetében alkalmazzák, hanem mesterségesen is előállítják. A radioaktív vizek növelik az ivarmirigyek, a mellékvese funkcióját. A kénes ásványvizeket a kopásos jellegű végtagízületi megbetegedések, idült mozgásszervi gyulladások, sérülések kezelésére alkalmazzák, de a bőrgyógyászatban is kiválóan hasznosítható pikkelysömör, ekcéma, idült bőrgyulladások, állandó krónikus viszketések kezelésére. Az iszapkezelés a balneoterápiának egy speciális formája. Az iszap fizikai és kémiai hatásait hasznosítják. Az iszapra az a jellemző, hogy nagyon lassan veszi fel a hőt, és nagyon lassan adja le. Beszélhetünk szerves, illetve szervetlen iszapokról, valamint ezek keverékéről is. Az iszapkezelés alkalmas idült mozgásszervi, nőgyógyászati, illetve bizonyos bőrgyógyászati megbetegedések kezelésére, kötött, feszes izomzat lazítására. A kezelés során a meleg iszapot a bőrre helyezik fel, majd alaposan betakarják a pácienst, aki mintegy 20-25 percig a takaró alatt fekszik, amíg az iszap szép lassan leadja a hőt, és kifejti hatását.
VI.3. A magyarországi gyógykezelések orvos-szakmai és jogszabályi háttere A fürdőgyógyászati ellátás az orvosi rehabilitációs ellátások körébe tartozik. Az orvosi rehabilitáció során, amikor valamilyen betegség vagy baleset nyomán valakinél tartós vagy átmeneti fogyatékosság, avagy rokkantság következik be, akkor felmerülhet ezen ellátás alkalmazása. Mind a járó-, mind a fekvőbeteg-ellátás keretében, tehát kórházi, illetve szakrendelés során (ez utóbbi a gyógyfürdők területén is megtalálható) igénybe vehető. Az egészségbiztosítás a következő kezeléseket támogatja:
17
A gyógyvizes kezelések közül a gyógymedencefürdőt, a gyógyvizes kádfürdőt, az iszappakolást, a sósfürdőt, a szénsavas fürdőt. A masszázsok közül az orvosi gyógymasszázst, a víz alatti vízsugármasszázst és a víz alatti csoportos gyógytornát. A jogszabály társadalombiztosítási (tb) támogatással lehetővé teszi a 18 éves kor alatti gyerekeknek a csoportos gyógyúszást és a szén-dioxid gyógygázfürdőt. Ezeket a kezeléseket tb-támogatással csak az Országos Egészségpénztárral (OEP) kötött, érvényes szerződéssel rendelkező szolgáltatóknál lehet igénybe venni. A gyógyfürdő olyan intézmény, ahol gyógyvizet, gyógyiszapot vagy más, természetes gyógytényezőt használnak fel, tehát balneoterápiát nyújtanak, többnyire hidroterápiával és fizioterápiával együtt biztosítják a szolgáltatást. Szigorú hatósági engedélyekhez kötött a gyógyfürdők működtetése, és külön gyógyászati részleget kell ezekben a gyógyfürdőkben létrehozni. Érvényes társadalombiztosítási (taj-) kártyával a magyar betegek orvosi indikáció alapján vehetik igénybe. Magyarországon a fekvőbeteg-ellátás keretében két kórházban: a Hévízi Szent András Kórházban és a Harkányi Gyógyfürdőkórházban részesülhetnek a magyarországi betegek teljes körű fürdőgyógyászati ellátásban. A fekvőbeteg-ellátás keretében ingyenesek ezek az ellátások, a társadalombiztosítás teljes mértékben finanszírozza. A járó betegeknek azonban csak támogatást nyújt az egészségbiztosító, így a pácienseknek hozzájárulást kell fizetniük. A térítési díjak eltérőek lehetnek. A Harkányi Gyógyfürdőkórházban a 4 kezelésből álló komplex kezelés 800 forint (2013-as adat). A 10-15 kezelésből álló kúra költsége tehát 10-szer vagy 15ször 800 forint. Utazási költségtérítést igényelhetnek az érintettek. A szakorvos a kezelések kiírásakor a recept mellé egy kezelőlapot ad a betegnek. A szakember a vizsgálatot követően egyénileg állítja össze a kezelési tervet. A recept kiállításának napjától 30 napon belül meg kell kezdeni a kezeléseket, és 8 hét alatt kell befejezni a kúrát. A betegség jellegétől függetlenül egy évben két járóbeteg-kúra vehető igénybe. Egy kúra során legfeljebb négyfajta kezelést kaphat a beteg, kezelésenként maximum 15 alkalommal. Orvos-szakmai szempontból ahhoz, hogy hatásos legyen a kezelés, minimum 6 alkalmat lenne szükséges igénybe venni. A baleseti vagy műtéti utókezelés esetén a kezelések száma fajtánként 20 alkalomig növelhető. Az EU állampolgárok, akik Európai Egészségbiztosítási Kártyával rendelkeznek, csak a sürgősségi ellátásra jogosultak, így a támogatott gyógyfürdő-kezelésekre nem. Ha valaki azért jön Magyarországra, hogy krónikus betegségét kezeltesse, akkor neki az igénybe vett gyógykezelésre vonatkozóan a saját biztosítójának, azaz a saját országában lévő egészségbiztosítónak az előzetes engedélyét és költségvállalási nyilatkozatát be kell szereznie. Erre létezik egy formanyomtatvány, és a rendelésen ezzel kell jelentkezniük a külföldi állampolgároknak. De a beteg saját maga is finanszírozhatja a kezelések teljes költségét.
18
Svájci tájak és svájci emberek A svájci táj varázsa Svájc Európa egyik legkülönösebb országa. Nyugat-Európa közepén fekszik. Az első, ami Svájcban újra és újra megragadja az embert: a táj szépsége.
Egy-egy csúcsról, kilátóhelyről széttekintve csodálatosak a sziklás, hófedte ormok, a gleccserek jégmezői, avagy a napot szikrázva visszatükröző tavak. A tipikus svájci táj a városokban is jelen van, egy-egy hegycsúcs a tetők felett, az utcák végében, vagy éppen egy fasoros sétány végén is feltűnhet. Az Alpok jelenti vonzerejét.
az
ország
legnagyobb
Földrajzi jellemzők Svájc három fő földrajzi egységre tagolható: a Jura-hegység, a Svájci-medence és az Alpok vidékére. Az ország nagyobb része hegyvidék, mivel 60%-át az Alpok teszi ki, 30%-a a Svájci-medence, a további 10% a Jura-hegység. A Svájci-medence a svájci lakosok több mint kétharmadának szolgál otthonul, és az ország legfontosabb városai is itt találhatók. A legnagyobbak: Zürich (370 ezer lakos), Genf (185 ezer lakos), Bern (127 ezer lakos) és Lausanne (117 ezer lakos). A Jura hegyláncolat tengerszint feletti átlagos magassága 700 méter, a festői hegyeket folyóvölgyek szelik át. Svájcban található Európa édesvízforrásainak 6%-a, gyakran Európa édesvíztározójának is nevezik. Az országban a tavak száma több mint 1500. A Genfi-tó, mely átszeli a francia-svájci határt, Nyugat-Európa legnagyobb tava. A gleccserek Svájc területének 3%-át alkotják, a legnagyobb közülük a 23 km hosszú Aletsch gleccser. /Forrás: „Switzerland in brief” (FDFA, Presence Switzerland)/ Svájc festői falvai, történelmi hangulatú városai minden évszakban vonzzák a turistákat. Területi nagyságát tekintve feleakkora sincs, mint Magyarország: 41.285 km2, a világ kis országainak egyike. A Svájci Államszövetség 23, illetve 26 kantonból áll, attól függően, hogy a 3-szor 2 félkantont egynek számolják-e vagy kettőnek. Svájcról a gazdagság, a bankok jutnak eszünkbe, miközben a helyzet sokkal árnyaltabb.
19
Történelme Svájc története 1291-ben vette kezdetét, amikor három kis kanton: Uri, Schwyz és Unterwalden „örök szövetség”-et kötött idegen hűbéruraik, a Habsburgok ellen. A szövetség újabb kantonok csatlakozásával bővült. Nevét a „legféktelenebb” kantonról, Schwyzről kapta. A ma békeszeretőnek tartott svájciak hosszú évszázadokon keresztül harcoltak egymással, polgárháborúk, parasztfelkelések, vallásháborúk egyaránt jellemezték. Ám a svájciak mindig visszamanőverezték magukat a szakadék széléről. Gyakran utasítottak el olyasmit, ami más európai országokban jelentős előrelépést hozott. Elhatározott nem-belekeveredésükkel öntudatlanul is megszabták a mai Svájc korai paramétereit. A modern Svájc csak 1848-ban született meg a Svájci Államszövetség megalapításával, a központi kormányzat felállításával. „Politikusok gyakran az akarat diadalának nevezik Svájc létrejöttét, mert sem etnikailag, sem nyelvileg, sem vallásilag nem egységes. Szövetségi állam, ami azt jelenti, hogy felépítése decentralizált. A kantonok nagyfokú autonómiát élveznek, olyan fontos területeken, mint az egészség- vagy az oktatásügy, önállóan döntenek.” (Forrás: Marco Polo útikönyv, 8. oldal)
Svájc multikulturális (soknemzetiségű) és többnyelvű ország A „Switzerland in brief” (FDFA, Presence Switzerland) adatai szerint Svájc lakosainak száma közel 7,8 millió. Svájc a bevándorlók országa, és ez politikailag roppant kényes téma. Több mint 1,7 millió külföldi él Svájcban. A lakosság 22%-a bevándorló. Svájcnak négy, hivatalosan elfogadott nyelve van. A lakosság kétharmada (64%) a 17 német kantonban él. A lakosság 20%a francia nyelvű, akik többnyire NyugatSvájcban élnek, de vannak kétnyelvű városok is, például Fribourg. Az olasz nyelvet a lakosság 6% használja anyanyelvként, ők az Alpok hegyláncától délre élnek. A rétorománt 0,5% beszéli. Az egész országra vonatkozó, szövetségi törvényeket és szabályozásokat minden állampolgár és nem állampolgár számára három, egyformán érvényes államnyelven: németül, franciául és olaszul fogalmazzák meg. Szövetségi szinten nincs nyelvi diszkrimináció. Általában tisztelik és számon tartják egymás nyelvét, kultúráját. Mindegyik kantonnak azonos joga van, és nagymértékű függetlenséggel, valamint saját alkotmánnyal, saját parlamenttel és saját kormánnyal, illetve joghatósággal rendelkeznek.
Svájc gazdasága A svájci gazdaság jellegzetessége a két eltérő gazdaság – a tradicionális és a fejlett - együttélése. Az egyik a dinamikus, fejlett ipar és üzlet világa, a másik a hegyekben a hagyományos mezőgazdaságé.
20
Alpesi legelők Az alpesi legelőket nyáron olyan növények jellemzik, mint az alpesi kökörcsin, az alpesi rózsa, a sisakvirág, az encián és az ördögszekér. Még magasabban nyílik a szigorúan védett, igénytelen havasi gyopár. Svájcban még élnek a hamisítatlan népszokások: pl. Appenzellben és a Berni-felföldön, de a Freiburgi-Alpokban is júniusban kihajtják az állatokat a legelőre, szeptemberben pedig visszahajtják az istállókba. A tejtermékek és a hús minőségét meghatározza az alpesi legelőkön eltöltött időszak, amelynek az elejét és a végét megünneplik. (Forrás: Marco Polo 16. oldal) Az erdőhatáron túli sziklákra a zergék, még magasabbra csak a hegyi kecskék kapaszkodnak. A zergéket és a hegyi kecskéket télen a legördülő lavinák tizedelik. A velük egy magasságban élő, a veszélyt két lábon állva, füttyögetéssel jelző, játékos kis mormoták ekkor már téli álmukat alusszák. A kolomp ugyanúgy hozzátartozik Svájchoz, mint a sajt. Hangját mindenütt hallani.
Szolgáltatások
A Svájcról kialakult képben jelentős szerepet játszik a mezőgazdaság, holott a foglalkoztatottaknak csupán 4%-a dolgozik a mezőgazdaságban, 24%-a az iparban és 72%-a a szolgáltatási szektorban. A fő szolgáltatóipari ágazatok: a biztosítás, a banki tevékenység, a kereskedelem és üzleti tevékenység, valamint a turizmus. A második szektort a gépgyártás, az elektronikai ipar, a fémmegmunkálás, a vegyi/gyógyszerészeti ipar jelenti.
Turizmus Svájcban a turizmus a gazdaság kulcsszereplője, a hazai össztermék /GDP/ 6%-át állítja elő. A vendéglátó- és szállodaipar körülbelül 225.000 embert foglalkoztat mintegy 30.000 vállalkozásban. A svájci szállodaiparban, mely magában foglalja a szanatóriumokat is, 2009-ben 35,5 millió vendégéjszakát töltöttek el. Svájcban a turisztika nagyon jól szervezett, egész évben kiváló lehetőségeket biztosít. Nagyszámú téli és nyári üdülőhely közül lehet választani, nem is beszélve a termálfürdőkről és a konferenciák rendezésére alkalmas szállodákról. Napjainkban Svájc legfontosabb turisztikai vonzereje az érintetlen és változatos táj, valamint az élénk kulturális élet. (Forrás: „Switzerland in brief” FDFA, Presence Switzerland)
21
A Jungfrau-Aletsch-Bietschhorn vidéke az Alpok legjobban eljegesedett területe. Itt találhatjuk kontinensünk legnagyobb gleccserét és számtalan, jég által létrehozott természeti formát. S itt törnek az ég felé az Alpok csodálatos északi sziklafalai olyan hegyóriásokkal, mint az Eiger, a Mönch és a Jungfrau. A Jungfrau 4158 méteres magasságával az egyik legismertebb svájci csúcs a Berni-Alpokban. Közeli szomszédjától, a Mönchtől (4107 m) a Jungfraujoch nyereg választja el, ahol obszervatórium, vasútállomás és hotel is található 3478 méteren. Ez Európa legmagasabb, vasúton elérhető pontja.
Képforrás: http://www.splendorsofeurope.com/images/Interlaken%20JungfraujochTop%20of%20Europe%202.jpg
22
Utószó
Történelmet írunk. Legalábbis mi, a Svájci Idősügyi Tanács minden bizonnyal. Először vagyunk tevékenyek a határainkon túl. És hogy ez éppen Magyarország, az nem a mi érdemünk, ugyanis a magyar szervezők kezdeményezték a közös projektet. De ez mégiscsak sorsszerű, hiszen Magyarország és Svájc immár több mint fél évszázada szoros kapcsolatot ápol. 1956-ban 14 ezer magyar érkezett Svájcba, telepedett le, és illeszkedett be. A mi kapcsolatunkat illetően pedig érdekes egybeesés, hogy a Svájci Idősügyi Tanács tagjának, korábbi társelnökének, Herbert Kästner úrnak magyar az édesanyja. A közös munka egyik tapasztalata, ami nagyon szemléletesen ki is fejeződött, hogy Magyarországnak - és valószínűleg más országoknak is - hasonló problémái vannak az időseket érintő kérdésekben, mint nekünk, svájciaknak. Igen hasznos ezeket a tapasztalatokat kicserélni. Senki kezében nincsen ott a bölcsek köve. Magam is rengeteget tanultam, az egyik előadásban hallottam például azt, hogy a kórházon kívüli ápolási rendszer Magyarországon – amit egy pécsi rendszer bemutatásával szemléltettek - mi módon szerveződik. Én úgy látom, itt sokkal egyszerűbben valósul meg, és biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan hatékonyan, mint Svájcban. Sokat tanultam, és keresni fogom a lehetőséget arra, hogy az együttműködés továbbra is fennmaradhasson, és hogy a tapasztalatokat továbbadjam.
Karl Vögeli, a Svájci Idősügyi Tanács társelnöke
23
Szövegforrások:
Borbély Attila - Molnár Anetta: A testi-lelki harmónia összefüggései és módszertana. PEM tanulmányok VII., Budapest, 2008, 103-108. p. Laczkó Tamás (szerk.): Wellness alapismeretek I. PTE ETK, 2007, 71-82. p. de Mestral, Marianne (az SSR Idősek és migráció munkacsoport elnöke): Wohn- und Pflegeformen im Alter, selbständig/ambulant/stationär című előadása. Hévíz, 2013. május 8. Molnár Ágnes (főosztályvezető-helyettes, Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság): A magyar nyugdíjbiztosítási rendszer című előadása. Hévíz, 2013. május 8. Potts, Joanna: SVÁJC. Nyitott szemmel sorozat, Kossuth Kiadó, 2010. Schönenberg, Hansruedi (az SSR Egészség munkacsoport elnöke): Vorstellung des schweizerischen Gesundheitswesens című előadása. Hévíz, 2013. május 8. Schuppisser, Hans Rudolf (az SSR Szociális biztonság munkacsoport tagja): Altersvorsorge című előadása. Hévíz, 2013. május 8.
Die Schweizerische
Stofer, Judith: Svájc. Marco Polo útikönyv, Corvina Kiadó, 2009. Udvari Andrea: Az idősellátás helyzete Magyarországon (kutatási jelentés). NCSSZM, 2013, 28-30. p. „Switzerland in brief” (FDFA, Presence Switzerland) http://www.oep.hu/pls/portal/docs/PAGE/LAKOSSAG/OEPHULAK_EBELLAT/ACH%C3%8DVUM%20 2010/OTTHONI_SZAKAPOLAS.PDF
24
