Sikerének titka: az egyszerû

5_MesteresTanitvany555.qxd

1/17/05

12:29

Page 127

EGY

NEM KÖZÖNSÉGES HIVATÁS. BERECZ ERZSÉBET SKOLASZTIKA NÕVÉR PEDAGÓGIAI PORTRÉJA SZABÓ KRISZTINA BENEDIKTA ikerének titka: az egyszerû szív, jóakarata és „ áldozatkészsége” (…) „Nagyon jól tudta, hogy a lelkek meghódításának igazi nyitja a valódi szeretet.” (…) „Sohasem büntetek. Igaz, hogy nem is akadt ok rá, de ha véletlenül megtörténik, akkor önérzetükre próbálok hatni és Isten segítségével mindig sikerül kísérletezésem… Ez a bánásmód egészen új a kis lelkek elõtt s éppen azért van rájuk oly nagy hatással.”

S

Belsõ izgalom jár át, ha egész életemet megragadó valóságról tanítok a gyerekeknek, s akkor is, ha olyan személyt kell másoknak bemutatnom, akit szeretek és tisztelek. Berecz Erzsébet Skolasztika nõvér, népiskolai tanítónõ és hitoktató, bencés szerzetesnõ életét és munkáját szeretném tiszta forrásként megnyitni az olvasó elõtt, hogy erõt és bátorságot meríthessen belõle pedagógiai munkájához. Ki volt õ? Bálint Sándor néprajzkutató szerint „a futóhomok szentje”, Kolbai Jenõ áldozópap szerint „a ma-

gyar tanyák angyala”. Fiatal, celldömölki születésû tanítónõ, aki egész életét az alföldi, tanyasi emberek életének szolgálatára, szellemi, lelki és erkölcsi nevelésére szentelte az 1920-as évek elején, amikor még nagyon kevesen foglalkoztak ezzel a munkával. 1922ben kapott meghívást Tiszaugra egy különlegesnek ígérkezõ feladatra: tanító-hitoktatóként valóságos misszióra kérték fel, melynek kereteit és formáját saját magának kellett megteremtenie az iskola falain belül, sõt azon kívül is. Kühár Flóris tudós bencés véleménye szerint Berecz Erzsébet hivatása „nem közönséges hivatás” volt. A mélyen hívõ fiatal tanítónõ nevelésének legfontosabb eszköze – saját vallomása szerint – a „Mester szívébõl fakadó szeretet” volt. A szeretet pedagógiájának alapjait nem õ rakta le, de olyan ösztönös erõvel és kifinomult érzékkel épített rá, hogy szellemisége iránymutató és példaértékû ma is. Berecz Erzsébet pedagógiája a szeretet pedagógiája. Mialatt elkötelezettsége a Mester iránt egyre szorosabb lett, nagy és féltett vágyak valósultak meg körülötte és benne. Õ lett alapító perjelnõje a bencés szerzetesség nõi ágának Magyarországon. A fiatal hitoktatónõ így vált egy személyben tanítvánnyá és mesternõvé egy más szintû, de a gyermeki egyszerûséget sohasem nélkülözhetõ iskolában, az istenszolgálat benedeki iskolájában. S milyen lépéseken keresztül bontakozott ki ez az életpálya? Hogyan lett képes ez a fiatal tanítónõ arra, hogy néhány év alatt tökéletes egységgé for-

127. oldal


1/17/05

12:29

Page 128

Mester és Tanítvány – A keresztény pedagógia gyakorlata

rassza össze a tanítói hivatást és a nevelés karizmáját? 1921. június 29-én vehette át elemi népiskolai tanítónõi oklevelét Pápán, az Irgalmas Nõvérek Ranolder Intézetében. Huszonhárom éves volt ekkor. E napot megelõzõen hivatása éveken keresztül járta a belsõ fejlõdés útját. Gyermeki egyszerûséggel vonzódott azok közelébe, akiknek életén megérezte a tökéletesség utáni vágyat. Példát és egyéniségébe beépíthetõ kincseket talált nevelõi, tanáreszményei, lelkivezetõi és barátai életében. Kühár Flórisnak, celldömölki plébánosának írta: „Fõtisztelendõséged által elém állított legszebb, legtökéletesebb Eszményt s a hivatást, mely rám vár, nem tévesztem szem elõl. Öszszes lelki erõmet összeszedve iparkodom minél inkább megközelíteni õt, s szorgalmasan gyûjtöm ama szellemi kincseket, melyek jövõ életpályámon hasznomra válhatnak, s melyek által én is hasznára lehetek másoknak…”1 Berecz Erzsébet rendkívüliségét mind diáktársai, mind nevelõi megérezték. Egy alsóbb évfolyamos diáklány késõbbi visszaemlékezésében így írt róla: „Feltûnt társai között hosszú ruhájával, fehér blúzával, göndör szõke hajával, csodálatosan ragyogó kék szemével, mosolygó arcával. Ha elhaladt elõttünk a kicsik folyosóján, mindig áhítattal, rajongással néztem utána. Nem értettem, mi benne a vonzó, hiszen ritkán láttam. De mindig azt éreztem, hogy rendkívüli, nem olyan, mint a többi. Megszólítani sosem mertem. Beszéltünk, suttogtunk róla, utánaszaladtunk. Ha észrevette, megfordult, ránk mosolygott.

Boldogság, melegség áradt mosolyából. Ha sikerült egy-egy ilyen találkozás, örömmel újságoltuk társainknak, hogy láttam a ’fehér blúzos prepát’.”2 A fiatal tanítónõ életében végig érzéseire, ösztöneire, szívére hallgatott, s ezért tudta, hogy képesítõ vizsgája után elérkezett az indulás ideje. Celldömölkre hazaérve nem keresett állást, mert anyagilag nem volt rászorulva, de valójában azért nem tette, hogy szabadon hagyja magát a Mester bármikor érkezõ konkrét hívására. A hívás 1922 õszén megérkezett. Csicsópolyáni Steer Ferenc és Fechtenbergi Fechtig Adél földbirtokos házaspár keresett hitoktató-tanítónõt Tiszaugra, az Alföldre. Kérésükben benne volt Isten iránti hálájuk, amiért a férj épségben hazatért az I. világháborúból, és nemes elhatározásuk, hogy valamit tenni szerettek volna a tanyákon szórványban élõ katolikusok szellemi, lelki, kulturális, erkölcsi felemelésének érdekében. Kühár Flóris, aki idõközben Pannonhalmára került fõiskolai tanárnak, ajánló levelében a következõ jellemzést írta Berecz Erzsébetrõl: „Arra a hitoktatónõi állásra felelõsségem teljes átérzésével Berecz Bözsit ajánlom. Ismerem szívét-lelkét, sokszor épültem azon a hiten, melybõl él. Érzem, hogy nem közönséges hivatása van, és az életet a legkomolyabb szemmel nézi. Engem nagy szeretet fûz hozzá, és iránta való szeretetemnek megnyilatkozása, hogy oly nehéz, áldozatos, még a lelki javakról való lemondással is járó foglalkozásra ajánlom…”3. Ezzel párhuzamosan a fiatal

128. oldal


1/17/05

12:29

Page 129

Szabó Krisztina Benedikta: Egy nem közönséges hivatás. Berecz Erzsébet Skolasztika nõvér pedagógiai portréja

tanítónõ teljes nyíltsággal tárta fel Kühár Flórisnak, hogy lelke azonnal megérezte e lehetõségben a Mester hívó szavát, s azt is, hogy miért vállalja készséggel az alföldi megbízatást. „Nekem nagyon-nagyon sok szeretetet adott az Úr Isten, mit itthon a meg nem értés, közöny, gúny, és a bûntõl való félelem legtöbbször mindenkitõl elzárt. Pedig néha annyi volt, hogy alig bírtam el! – de ott majd akadálytalanul kiömölve, valóságos áradás lesz, mely mint a szentséges Szív segítségével remélem, – nem elvonja, hanem magával ragadja s egyre közelebb viszi Istenhez a reábízott drága lelkeket.” Indulás elõtt még Pannonhalmára utazott. E látogatás okát feltáró levélrészlet a legmélyebb, legmarkánsabb személyes vallomása hivatásáról: „Pannonhalmára, ha csak valami közbe nem jön – okvetlen elmegyek. Szeretném, hogy az a kövekben élõ lélek mélyen átjárná egész lényemet, hogy csodás erejével az Alföld futóhomokjában is megkövesedett hitet teremthetnék.”4 A 20. század elején sokan és szívesen emlegették az Alföldet „magyar Afrikaként”. Találó volt ez a kifejezés. Azok, akik ismerték és szerették ezt az õsi, archaikus alföldi népet, már az 1910-es években meghúzták a vészharangot. A mérhetetlen távolságok, a fejletlen népiskolai rendszer, a szegénység, az elegendõ lelkipásztor és tanító hiánya nagyban gátolták az itt élõket kulturális felemelkedésükben. A tanító jelenléte pedig sokrétûen orvosolhatta volna e nép kulturális elmaradottságát, hiszen a népiskolai tanító szellemi vezetõként

és irányítóként tevékenykedett nemcsak a gyerekek, de a felnõttek, az egész faluközösség életében. Berecz Erzsébet Tiszaugra való megérkezését nagy várakozás elõzte meg a Steer családban. Hajós Ida, a gyermekek nevelõnõje, s Berecz Erzsébet – ahogy sokan hívták, Bözsike kisasszony – késõbbi munkatársa, szemléletes leírással emlékezett vissza késõbb a házban uralkodó várakozásra: „Vártunk valakit, nem is tudtuk, hogy kit – egy kis tanítónõt, aki valamit fog csinálni itt a tiszaugi, tiszakürti határban lakó elhagyatott szegény emberek, gyerekek között, – magunk sem tudtuk, hogy mit.”5 A „nagy missziós” útra érkezett fiatal, pályakezdõ hitoktatónõbõl az elsõ perctõl kezdve természetesség, közvetlenség és szeretet sugárzott, ami nem is maradt viszonzatlan. „A következõ napokat – írta Wimmer Károlyhoz, a Ranolder Intézet igazgatójához írt beszámolójában – a missziós munkálatok alapköveinek lerakására szenteltem. Elvegyültem a nép között, beszélgettem velük s iparkodtam érdeklõdésüket és ambíciójukat felkelteni.”6 Majd a Steer család segítségét kiemelve így folytatta: „A három falu közt elterülõ mintegy 6000 holdnyi határnak meglehetõsen a középpontjában találtunk egy elég tágas, üresen álló épületet. Felkerestük a tulajdonosnõjét, ki bér nélkül a legnagyobb örömmel rendelkezésünkre bocsátotta, s mi kineveztük missziós iskolának… Mikor a beíratást megkezdtem, annyian jelentkeztek, hogy attól féltem, be sem férnek majd az iskolába.”7 A missziós iskola 1922. november 15-én

129. oldal


1/17/05

12:29

Page 130


bérbe vett épülete lett Berecz Erzsébet missziós mûködésének szíve 1922–27ig a Tiszazugban. Gondviselésszerûen talált egymásra a fiatal hitoktatónõ elképzelése és a tanyák népének legmélyebb vágya. Ezt a találkozást idézte fel késõbb Kolbai Jenõ zárdalelkész: „Amikor elsõ ízben összegyûlt a tiszaugi és tiszakürti tanyák népének apraja-nagyja, hogy szavát meghallgassa, és õ felsorolta, mi mindent akar csinálni: háziipar, fonás, népmûvelõdési elõadások, felnõttek oktatása írásra-olvasásra, számolásra, akkor elõállott az egyik õszbecsavarodott hajú magyar és azt mondotta: Kisasszonyka, mind szép és hasznos, amit elmondott, de mi elõször is azt szeretnénk tudni, miért vagyunk katolikusok. És a kisasszonykát majd szétfeszítette az öröm, hiszen az volt az õ vágya, hogy Krisztust ismerje meg a tanyák népe. Mert ez minden felemelkedés útja. Krisztus nélkül nincs boldogság, nincs õszinte emberszeretet, nincs emberhez méltó élet.”8 Hitoktatónõi mûködésének másik két fontos színhelye lett a tiszaugi és a Tiszakürthöz tartozó bogarasi iskola. Itt a gyermekek hitoktatása volt a feladata. Mindkét iskolát örömmel látogatta; a mérhetetlen távolságok ellenére is legtöbbször gyalog. „A missziós iskola kb. ¾ órányira van lakásomtól, a bogarasi és a tiszaugi több mint 1 óra járásra. Bogarason 186 katolikus tanítványom van. (…) Semmi fogalmuk nincs a hittant illetõleg, úgyhogy a VI. osztálynak is csak azt a katekizmust taníthatom, amit nálunk az elemi I.oszt.ban tanulnak, mert nincs alap, amire

építhetnék. Sajnos, a tanterv a hat osztályban csak heti 1 és ½ órát enged hittanra, s így (…) lassan haladhatok. Az elsõ órán sokáig s kedvesen beszélgettem velük. (…) Szavaim, hála Istennek, jó talajra találtak, mert kis gyermekeim azóta oly jók és figyelmesek, hogy sokszor pirulok, ha rágondolok, hogy hányszor maradtam én közömbös és haszontalan sokkal nagyobb szeretettel és jóakarattal szemben. (…) Órák alatt tanítok néhány megfelelõ egyházi éneket is. (…) Az ének bámulatos nevelõ erejét nemcsak náluk, de a felnõtteknél is állandóan tapasztalom.”9 Szavainak és egyéniségének vonzó ereje volt. Ennek nyitját önkéntelenül is saját maga fogalmazta meg: „Magyarázataim elõtt mindig kértem a gyermekek szeretõ szívû barátját, hogy én csak eszköz legyek és õ beszéljen.”10 Hittanórák alatt kis mozdulatokkal kísért énekkel élénkítette fel a gyermekeket, melynek szövegét maga szerkesztette ismert gyermekdallamra. Ezzel fegyelmezett. Hittanóráinak fõ „ékessége” a tanári asztalra állított kis Jézus Szíve szobor volt, kifejezve Jézus jelenlétét és a Mester példájának, szavainak központi szerepét életében, tanítói munkájában. Gyermekei ezt különösen szerették, s ha kezükbe kaparinthatták, végtelenül boldogok voltak.11 A beszámolókból kitûnik, hogy az iskolai hitoktatáshoz kevés segédeszköz állott „Erzsike néni” rendelkezésére. Pannonhalmáról mindjárt mûködése elején kért papírt, füzetet, könyvet. Késõbb celldömölki, pápai barátnõitõl kapott rózsafûzért, imakönyvet, amit

130. oldal


1/17/05

12:29

Page 131


– gyermekeivel közösen – imádsággal viszonzott.12 Az énektanításban egyedül hangjára hagyatkozhatott. Figyelmet érdemelnek versei, rajzai, saját szerkesztésû énekszövegei. Saját feljegyzései tanúskodnak róla, hogy óráin egyszerû szemléltetõeszközöket használt. Még több kihívást, a „legtöbb dolgot, de egyúttal a legtöbb örömet is a missziós iskola” jelentette számára. Beszámolójában így írt az általa alapított iskoláról: „Tanítványaim száma ott tán a 200at is felülhaladja. Oda nagyobb részben felnõttek járnak. Megtörténik, hogy egyszerre három nemzedék hallgatja szavaimat: nagyapa, apa és fiú együtt tanulja meg a keresztvetést. (…) Kezüket, azt a munkában megkérgesedett, becsületes, magyar kezet, a keresztvetésre is úgy kell tanítani, mint nálunk az óvodás gyermekekét. (…) Végtelen örömmel tölti el lelküket a tudat, hogy akadtak, kik õket is szeretik és törõdnek velük. (…) A hittanon kívül persze sok mindent tanítok a missziós-iskolában. Fölváltva jönnek a gyermekek, nõk, férfiak. (…) Közülük a legtöbb írni, olvasni és számolni tanul. Míg látunk, addig ilyesmit végzünk; s ha már esteledik, akkor kedves beszélgetés keretében nyújtok nekik némi kis történelmi, földrajzi és politikai ismereteket. A bibliát mindig a fölfogásukhoz mért nyelven mondom el elõttük. (…) Legszívesebben az éneket tanulják. Egész lelkükkel énekelnek és mélyen átérzik az ének értelmét.”13 1923 októberétõl Steerék és Bözsike hívására Hajós Ida is részt vett az iskolai hitoktatásban. A munkatárs megér-

kezése mellett Bözsike másik öröme az lett, hogy lehetõséget kapott a tiszakürti iskolában is hitoktatásra. Bözsike kisasszony és Ida tanítónõ minden tanév végén szabályos hittanvizsgákat bonyolítottak le az egyes iskolákban, amit több alkalommal is Kühár Flóris pannonhalmi fõiskolai tanár vezetett. Berecz Erzsébet hitoktatónõ pedagógiai munkáját mélyen áthatotta a hit. Hitt abban, hogy aki vágyat oltott belé a tanító-hitoktatói hivatásra, segíteni is fogja õt abban, hogy „megkövesedett, sziklaszilárd hitet teremthessen az Alföld futóhomokjában”.14 Tudta, érezte, hogy legtöbbet azáltal adhat szeretett híveinek, ha minél több idõt velük tölt, s olyan szeretettel figyel rájuk, amibõl megérezhetik Isten jóságát. Ezért tanításon kívüli idejét az egyesületek szervezésére fordította. „Megpróbáltam megvalósítani régi tervemet: az egyesületek szervezését (…), külön a legényeket, leányokat, férfiakat, asszonyokat. (…) Most csak kísérletezem, de ha látom, hogy állandósítani lehet, majd Isten segítségével összeállítok valami szabályt. Vasárnap délután jönnek a legények, kedden délelõtt a lányok, szerdán délután a férfiak és pénteken délelõtt az asszonyok. (…) Minden csoporttal más-más éneket tanítok, hogy minél nagyobb ambíciójuk legyen s igyekezzenek szorgalmasan tanulni, s a végén aztán mindnyájan mindegyiket is tudjuk.”15 A fiatal hitoktatónõ közvetlen környezete számára legérdekesebb a „kisasszony” legényegyleti mûködése volt. A legényegylet megalapításának kiemelkedõ jelentõségét Kolbai Jenõ jó egy évti-

131. oldal


1/17/05

12:29

Page 132


zed távlatából így értékelte: „A nagy szellemek kiváltsága, hogy elõre meglátják a jövõ fejlõdés útját.” Berecz Erzsébet „mûködése is megmutatja ezt. Megszervezte a Kalot õsét, az elsõ tanyai legényegyletet. És az egyesületi életben nemcsak a vallásos életre való nevelés, hanem kedélyképzés, egyéb ismeretek szerzése is nagy szerephez jutott. Amit e mûködésének kis körében megvalósított, azóta már széles körû elterjedtségre jutott, sõt nem egy törekvése az államhatalom programját képezi.”16 Berecz Bözsi kisasszonyt nagyon megszerették a tanyák és a kastély lakói egyaránt. Mikor nyári szünidõben Celldömölkre hazalátogatott, megható leveleket kapott az „aranyos szívû tanító”. Az egyik idõs bácsi írta levelében neki: „hogy Bözsike kisasszony nincs itt, néma a szõlõ”.17 Nagy motiváló erõt jelentett az egyszerû, tanyasi emberek számára, hogy mûködését figyelve láthatták, mennyi mindent tett értük a fiatal tanítónõ. Az õ erkölcsi nevelõ munkáját pedig megkönnyítette, hogy az Alföld népe szomjas lélekkel szívta magába mindazt, amit õ egyéniségébõl, tudásából, értékeibõl adni tudott számukra. Hogyan rajzolhatnánk meg Berecz Erzsébet pedagógiai portréját? S hogyan látták õt és tiszazugi mûködését a kor szellemi, pedagógiai, spirituális vezetõ egyéniségei? Számtalan olyan tulajdonsággal rendelkezett, amelyet érett pedagógusegyéniségek is örömmel mondtak volna sajátjuknak. Éles szeme, megfigyelõképessége, belsõ finomsággal páro-

sult határozottsága és szervezõképessége segítették abban, hogy megteremtse az oktatás feltételeit és kereteit ezen a szellemileg elmaradott vidéken. Radó Polikárp bencés tudós és tanár szerint: „Egy-két hét alatt már teljesen ismeri a helyzetet és tudja, mit kell tennie.”18 Ugyancsak tõle származnak a következõ gondolatok: „Sikerének titka: az egyszerû szív, jóakarata és áldozatkészsége, valamint veleszületett pedagógiai érzéke, hogy nagyszerûen tudott bánni kicsinyekkel és nagyokkal, férfiakkal és nõkkel egyaránt.”19 „Nagyon jól tudta, hogy a lelkek meghódításának igazi nyitja a valódi szeretet”. Egyszerûség és szeretet jellemezte munkáját, a néppel való kapcsolatát, olyanynyira, hogy pedagógiai módszerét is ebben a két bánásmódban tudtuk megragadni. Valósággal „összeforrott a néppel”.20 1923. február 3-i levelében így vallott tanítói munkájáról: „E három hónap alatt alaposan megismertem õket s tudom, hogy csak a legnagyobb egyszerûséggel tudom õket megnyerni. Egyszerû, közvetlen az érintkezés köztem és köztük. Egyszerû az egész külsõm, s hogy ez mennyire imponál nekik, azt több csendben megfigyelt megjegyzésük (…) bizonyítja. (…) Lelkem mélyén hálát adtam a jó Istennek, amiért megmutatta a módot, amellyel megközelíthetem õket.”21 A pápai Ranolder Intézetnek küldött beszámolójából kitûnt a gyermekekkel való bánásmódja: „Türelemmel és nagy szeretettel munkálkodom köztük. (…) Sohasem büntetek. Igaz, hogy nem is akadt ok rá, de ha véletlenül

132. oldal


1/17/05

12:29

Page 133


megtörténik, akkor önérzetükre próbálok hatni és Isten segítségével mindig sikerül kísérletezésem. (…) Ez a bánásmód egészen új a kis lelkek elõtt s éppen azért van rájuk oly nagy hatással.”22 Radó Polikárp szerint: „Nem csoda, hogy Bözsike mûködésének láttára egy hitetlen, rideg ember megjegyezte, hogy mégis csak kell abban az ideálban valaminek lenni, amely ennek a gyenge lánynak annyi erõt, kedvet, örömet ad ehhez a fárasztó munkához. Elbámult ugyanis azon, amikor a ragadós, sáros úton gyalog ment hitoktatásra a faluba, mosolygó, lelkes arccal. Az ideálnak neve, amelyben ’kell valaminek lennie’: Szeretet.”23 Bözsike kisasszony számára a Szeretet jelentett mindent; a Szeretet volt életének célja és a cél elérésének a módja is. Mivel szeretetbõl, „az Úr Jézus szívének áldozatos” szeretetébõl élt már hosszú évek óta, ezért konkrétan is meg tudta fogalmazni, mit értett õ a szeretet pedagógiáján.24 Kühár Flórishoz írt levele volt az elsõ vallomása errõl: „Tudja, hogy szeretet kell ide, édes, erõs, meleg szeretet, mely a Mester Szívébõl fakadt elõször, – mely minden század, még a quatrocento mûvészeinél is jobban észrevesz mindent, simogat, ápol, életre kelt.”25 „Csak szeretni kell õket azzal a szeretettel, mely a Mester Szívébõl veszi hevét, erejét – és akkor meghódolnak, megnyílnak a szívek!”26 Berecz Bözsike számára a szeretet „értékes, boldogító, varázsos, csodás hatalmat és áldozatos lelkierõt adó kincset” jelentett, mellyel minél többeket akart elvezetni „az örök élet forrásai-

hoz”.27 „Ha a szeretet mindent meghódító hatalmára, csodás erejére gondolok és ha csak kicsiny életem tapasztalataira visszatekintek, azt mondom: (…) a szeretet legyõz minden akadályt, még akkor is, ha közben vérrel verítékezik, csak azért, hogy egyetlen lelket megmentsen és itt egy egész kis birodalom lelkérõl van szó!”28 1923 tavaszán szintén Kühár Flórishoz írt levelébõl világosan kirajzolódott, hogy az Alföld népével való kapcsolatát a legegyszerûbb, legbiztosabb alapra akarta fektetni. „Mert itt is az kell, hogy a nép lássa és érezze, hogy közülük való, hogy úgy szereti õket, mintha édes testvérei lennének.”29 Az eredmény pedig az lett – a tudós bencések szerint –, hogy „a szívek megnyíltak elõtte”.30 Nevelésének célját, pedagógiai módszerét és az Alföld népével való kapcsolatát tanulmányozva, Radó Polikárp így foglalta össze Berecz Erzsébet hitoktatónõ jelentõségét: „A legegyszerûbb dolgot tanulhatjuk belõle: nem módszer, nem statisztikák és környezettanulmányok és szociális folyóiratok böngészése, nem a társadalomtudomány ismerete és valami általános filantrópia szükséges, mert ’mindezeknél nagyobb a szeretet’. A vidám, mosolygó, igazán szeretettel teljes szív mindezt nemcsak pótolja, hanem fölülmúlja.”31 Berecz Erzsébet Skolasztika nõvér élete és munkássága hiteles példája a pedagógia és a spiritualitás egységének. S így erõforrás lehet mindazok számára, akik hivatásuknak érzik erkölcsi, szellemi, lelki értékek továbbadását.

133. oldal


1/17/05

12:29

Page 134


IRODALOM: Berecz Erzsébet Skolasztika nõvér hagyatékát Tiszaalpáron, a Szent Benedek Leányai Társaság levéltárában õrizzük.

JEGYZETEK: 1 Berecz Erzsébet levele Kühár Flórishoz (1920. október 10.) 2 Gyenese Mária testvér visszaemlékezése (1944. augusztus) 3 Kühár Flóris levele Balázs Benediktához (1922. október 7.) 4 Berecz Erzsébet levele Kühár Flórishoz (1922. október 12.) 5 Hajós Ida Placida emlékirata 1934-bõl 6 Berecz Erzsébet: A „magyar Afrikából”, in: Mária Kongregáció, Pápa, 1923. április, 5. o. 7 Berecz Erzsébet: A „magyar Afrikából”, in: Mária Kongregáció, Pápa, 1923. április, 5. o. 8 A magyar tanyák angyala – Kolbai Jenõ emlékbeszéde – elhangzott Tiszaújfalun, 1939. június 16-án, Berecz Skolasztika perjelnõ földi maradványainak kriptába helyezésekor. 9 Berecz Erzsébet: A „magyar Afrikából”, in: Mária Kongregáció, Pápa, 1923. április, 6. o. 10 Berecz Erzsébet: Újabb levél a „magyar Afrikából”, in: Mária Kongregáció, Pápa, 1932. szeptember, 10. o. 11 Vö. Reichardt Aba OSB: Akit a csillag hívott, Bencés Kiadó, Tiszaalpár, 2002, 72. o. 12 Vö. Reichardt Aba OSB: Akit a csillag hívott, Bencés Kiadó, Tiszaalpár, 2002, 49. o. 13 Berecz Erzsébet: A „magyar Afrikából”, in: Mária Kongregáció, Pápa, 1923. április, 6–7. o.

14

Berecz Erzsébet levele Kühár Flórishoz (1922. október 14.) 15 Berecz Erzsébet levele Kühár Flórishoz (1925. január 16.) 16 A magyar tanyák angyala – Kolbai Jenõ emlékbeszéde – elhangzott Tiszaújfalun, 1939. június 16-án, Berecz Skolasztika perjelnõ földi maradványainak kriptába helyezésekor. 17 Kengyel Mihály bácsi levele Berecz Erzsébethez (1925. július 20.) 18 Radó Polikárp OSB: Tiszazugi történet, SZIT, Budapest, 1945, 36. o. 19 Radó Polikárp OSB: Tiszazugi történet, SZIT, Budapest, 1945, 118. o. 20 Radó Polikárp OSB: Tiszazugi történet, SZIT, Budapest, 1945, 127–128. o. 21 Berecz Erzsébet levele Kühár Flórishoz (1923. február 3.) 22 Berecz Erzsébet: A „magyar Afrikából”, in: Mária Kongregáció, Pápa, 1923. április, 6. o. 23 Radó Polikárp OSB: Tiszazugi történet, SZIT, Budapest, 1945, 131. o. 24 Kühár Flóris: Berecz Skolasztika, in: Katolikus Jövõ, IV. évf., 11. szám, 1932. november 1. 25 Berecz Erzsébet levele Kühár Flórishoz (1923. február 3.) 26 Berecz Erzsébet levele Kühár Flórishoz (1924. február 3.) 27 Berecz Erzsébet levele Kühár Flórishoz (1923. április 30.) 28 Berecz Erzsébet levele egy bencés plébánoshoz (1923. december 8.) 29 Berecz Erzsébet levele Kühár Flórishoz (1923. február 3.) 30 Kühár Flóris: Berecz Skolasztika, in: Katolikus Jövõ, IV. évf., 11. szám, 1932. november 1. 31 Radó Polikárp OSB: Tiszazugi történet, SZIT, Budapest, 1945. 65. o.

134. oldal

Sikerének titka: az egyszerû

Recommend Documents