Siker és kudarc – a szakképzésben dolgozó tanárok képe önmagukról és tanítványaikról Hercz Mária Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, Szabadságharcos u. 59. Telefon: 22 / 543 341; 20 / 360 84 29 e-mail:
[email protected]
A pedagógusok gondolkodásának kutatása a pedagóguskutatás kevésbé frekventált területe. Eredményei azonban fontosak lehetnek egyrészt az egységes pedagógusképzés kialakításában, másrészt a jelenlegi tanárképzés számára. Kutatásomban különböző intézménytípusokban dolgozó összesen 666 pedagógus gondolkodását tárom fel a gyermekek kognitív fejlődéséről. Cikkemben e vizsgálat háttéradataiból emelek ki néhányat, melyek elemzését a szakképzésben dolgozó tanárokra fókuszálva mutatom be. Választ keresek a következő kérdésekre: Mennyire elégedettek szakképzésben dolgozó tanárok pedagógiai és egyéni karrierjükkel? Hogyan vélekednek pedagógiai hatékonyságukról? Minek tulajdonítják tanítványaik sikerét vagy kudarcát? Kulcsszavak: pedagógusképzés, pedagóguskutatás
Bevezető gondolatok A hazai szakképzés jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedben. „A magyar szakképzés, annak iskolarendszerű része nagyságában, működési módjában, eredménymutatóiban eléri az EU átlagát” [1], EU-konformnak tekinthető. A makrorendszer szintjén valóban így van, hisz a törvények, szabályozások, a szakképzés-fejlesztési koncepció, a finanszírozás mind ez irányba kényszeríti az iskolákat. Az intézmények egy része valóban úgy is működik már, ahogy elvárható, feszültségmentes pedagógiai légkörben oktatnak később hasznos ismereteket, sajátíttatnak el jól transzferálható készségeket, s segítenek a tanulók személyiségének fejlesztésében. Ezeket az iskolákat azonban megyényi területen név szerint fel tudjuk sorolni… A többség sajnos nem ilyen. A szakirodalomban is olvashatunk a problémákról, és egy új szakképzési koncepció szükségességéről, azonban ezek az elemzések, cikkek ritkán tesznek említést a fejlesztések emberi feltételeiről. Az oktatás gyakorlatához közel gyakran úgy érezzük, egy igen fontos elemet kifelejtettek a modern magyar szakképzés megálmodói és kidolgozói. A különféle szakképző iskolákban rendkívül nagy különbségek vannak mind a tárgyi felszereltségben, mind a nevelőtestület összetételében és szemléletmódjában, mind a napi pedagógiai gyakorlatban. Bizonyos iskolákat közelebbről megismerve azt tapasztalhatjuk, hogy az iskola mikrostruktúrája még mindig az évtizedekkel ezelőtti jegyeket viseli. Hiába mutat minden jel arra,
hogy a változtatások fontosak és szükségesek, hiába kapcsolódik be egy intézmény minőségbiztosításba és a világbanki programba, ha a pedagógusok és szakoktatók jelentős része nem változtat pedagógiai szemléletén. A használt oktatási módszerek és stílus a régi, bár az eredménytelenség látszik napról napra, a tanulók fejlesztése helyett a felelősség áthárítása mindennapos, hisz „hozott anyagból” dolgoznak. (Ez a szemlélet azonban nem csak a szakképző iskolák pedagógusaira jellemző, már alsó tagozatban is találkozhatunk vele.) Az iskolarendszeren belül a szakképzésnek kell leggyorsabban és leghatékonyabban alkalmazkodnia a változó gazdasági-társadalmi követelményekhez. Itt a legégetőbb a tanárképzés átalakításának szükséglete, s a pályán dolgozó pedagógusok alkalmassá tétele a minőségi megújulásra. De nem ismerjük pontosan, hogyan gondolkodnak, mik azok a jellemzők, amelyeket erősíteni kellene, s mik azok, amelyek hiányoznak pedagógiai gondolkodásukból, módszertani kultúrájukból. A szakképzésben dolgozó pedagógusok rendkívül heterogén csoportot alkotnak végzettségük és szakterületük alapján: számtalan felsőoktatási intézményből más-más pedagógiai tudással és szemlélettel kerülnek az iskolába. Vajon ennek ellenére vannak-e más pedagóguscsoportoktól elkülönülő jellemvonásaik? Hat-e rájuk a szakképzés egyszerre az általánoshoz kapcsolódó és külön jellemvonásokkal is rendelkező élete? Hatékony képzést és pedagógus-továbbképzést – véleményem szerint – csak akkor lehet számukra kidolgozni, ha jobban megismerjük őket, s tapasztalatokra építve dolgozzuk ki képzésüket.
A vizsgálat bemutatása A vizsgálat célja és módszerei Kutatásom Fejér megye intézményeire korlátozódott. A kognitív pedagógia elmélete alapján öt pedagóguscsoport, 666 pedagógus a gyermekek kognitív fejlődéséről való gondolkodását hasonlította össze. Vizsgálatom fogalmi keretéül a kognitív pedagógia szolgált [2]. Fő kérdések a következők voltak: Milyen helyet foglal el a kognitív fejlesztés e pedagógusok és célrendszerében? Hogyan gondolkodnak tanítványaik tudásának változásáról, a fejlődésüket befolyásoló tényezőkről? Mit tartanak fontosnak az oktató-nevelő munkában? Empirikus kutatást folytattam, a rétegzett mintaválasztással kialakított mintától kérdőíves felméréssel gyűjtöttem adatokat, melyeket SPSS 8.0 statisztikai feldolgozó programmal elemeztem. A kérdőíves felmérés 198 változó tartalmazott, melyek egy részét eddig nem volt módomban feldolgozni. Cikkemben azt szeretném bemutatni: Mennyire elégedettek (a mintában szereplő) szakképzésben dolgozó pedagógusok pedagógiai és egyéni karrierjükkel? Hogyan vélekednek pedagógiai hatékonyságukról? Minek tulajdonítják tanítványaik sikerét vagy kudarcát?
A minta jellemzése A megye közoktatási intézményeinek 20%-át választottam ki, három intézménytípusból. A pontos összetételt az 1. táblázatban mutatom be. Később öt csoportot alkottam belőlük, óvónők, tanítók, általános iskolai tanárok, szakképző iskolák tanárai és gimnáziumi tanárok.
Intézmény Óvoda Ált. iskola Középiskola
Intézmények száma a megyében* a mintában (db) (db) 180 29 147 27 42 17
Összesen
369
Pedagógusok száma a megyében* a mintában (fő) (fő) 1364 144 3296 328 1049 194
73
5709
*: Fejér megye statisztikai évkönyve, 2000
666 Táblázat forrása: [5]
1. táblázat. A minta összetétele
A szakközép – illetve a szakiskolák nevelőit nem különböztettem meg az intézmények vegyes profilja miatt. A csoportba 102 pedagógus került 9 intézményből, a teljes minta 15%-a szakképző iskolai tanár. A minta ennek ellenére arányosan tartalmazza a csak szakmunkásokat képzők véleményét is, hiszen a megyében dolgozó 243 fő közül 22 került a mintába. Főbb jellemzőik címszavakban: 25%-a férfi; 75%-a nő; 14% él egyedül. Átlag életkoruk 45,2 év (szórás: 10,5); a minta 25%-a 40 évnél fiatalabb, 15%-a 55 évesnél idősebb. A pályán töltött évek megoszlása nem azonos az életkor szerintivel (2. táblázat). Pályán töltött évek 0-4 5-9 10-19 20-29 30-34 35Összesen
% 11,8 8,8 26,5 35,2 9,8 7,8 100
2. táblázat. A minta megoszlása a pályán töltött évek szerint Iskolavezető 12%, a pedagógusok választott vezetője 28%, osztályfőnök 63%. A képzettség (3. táblázat) jelentősen befolyásolhatja a gondolkodást, így különösen fontos lehet, hogy a csoport 40%-a nem rendelkezik pedagógus végzettséggel, s 61%-nak van egyetemi diplomája. Nappali tagozaton szerezte első diplomáját a szakképzésben dolgozók 72%-a. A vizsgálat tapasztalatai szerint, ahogy az oktatási intézmények hagyományos hierarchia-szintjein feljebb lépünk, egyre növekszik a nappali tagozaton végzettek száma. Összehasonlításként a felső tagozatos tanárok 63, a gimnáziumi tanárok 89%-a végzett nappalin.
Fontos jellemző az is, hogy több diplomája van a szakképzésben dolgozó pedagógusok 36,3%ának. A végzettségek megoszlását a 3. táblázatban mutatom be. E mutatókból kitűnik a csoport képzettség szerinti nagyfokú differenciáltsága. Képzeljük a sokféle végzettség mögé a sokféle felsőoktatási intézményt, melynek értékrendjében nevelődtek. Végzettség N=102fő.
Óvónő
Összes Legmagasabb
2,9 1
Tanító
Általános Főiskola iskolai (nem tanári szak) tanár
3,9 0
34,3 17,6
Középiskolai tanár
(nem tanári szak)
47,1 42,2
15,7 15,7
32,4 23,5
Egyetem
3. táblázat. A szakképzésben dolgozó pedagógusok végzettség szerinti százalékos megoszlása
A vizsgált pedagógusok önértékelése Az iskola mikroszintjén nagyon fontos, hogy a nevelési folyamatban résztvevő pedagógusok mentálisan és pszichésen egészségesek legyenek, hisz csak így tudnak pozitív hatást gyakorolni a gyermekekre. A vizsgálatot megelőző szóbeli interjúban a tanárok kilenc tényezőt tartottak fontosnak ahhoz, hogy jól érezzék magukat az iskolában, ezek gyakorlatilag három csoportot alkottak: (1) társadalmi és anyagi megbecsültség; (2) szakmai sikerek; (3) kapcsolatok. Társadalmi és anyagi megbecsültség A társadalmi státuszukkal való elégedettség mértékét mind a szakképzésben dolgozó, mind az általános képzésben dolgozó pedagógusok ötfokozatú skálán mérve 2,9-re, vagyis az átlagosnak megfelelően értékelték. Ennél is rosszabb a helyzet, ha az anyagiakról kérdezzük őket. Anyagi megbecsülésük átlaga 2,5, tehát az átlagosnál alacsonyabb (1. ábra). Társadalmi státusz
Anyagi megbecsülés
100 80
66
60
37
40 20
46
21 1
10
9
6
2
2
0 nem
inkább nem
átlagosan
inkább igen
igen
1. ábra. A szakképzésben dolgozók elégedettsége társadalmi és anyagi megbecsülésükkel
Érdekes, hogy a két szempont szerint nem tér el a szakképző iskolák pedagógusainak véleménye, holott köztük olyan végzettségűek is vannak, akik az iparban jelenlegi fizetésük többszörösét kereshetnék. Az utóbbi 5 évre visszatekintve a megkérdezettek 35%-a szerint romlott; 49%-a szerint nem változott, 16%-a szerint javult anyagi helyzete. Utóbbi válaszok nagy része az 50 éves vagy idősebb tanároktól származik. Szakmai sikerek A szakmai elégedettséget három szempontból vizsgáltam: szakmai ambíciók (előmenetel, továbbtanulás, stb.), pedagógiai célok megvalósulása és tanítványaikkal való elégedettség. A megkérdezettek szakmai szempontból lényegesen elégedettebbek, mint külső, társadalmi megítélésükkel és anyagi helyzetükkel. Szakmai ambíciók terén ötös skálán 3,5-ös átlagot értek el, közepes mértékben elégedettek az eddig elértekkel. Nincs különbség a pedagóguspálya különféle szintjein dolgozók között még a vélemények megoszlásában sem, 52%-uk jelentős mértékben, vagy teljesen elégedett szakmai tervei megvalósításában. Pedagógiai céljaik megvalósulását 3,4-re értékelték. E szempontból sem tér el a szakképzésben dolgozók önértékelésének átlaga a közoktatás más területein dolgozókétól (kétmintás T-próbával majd Tukey-B próbával vizsgálva). Tanítványaikkal való elégedettség terén azonban van különbség, a szakképzésben dolgozók átlaga 2,9, az általános képzésben dolgozóké 3,2, p<0,01 szignifikanciaszinten a különbség szignifikáns. Az értékelések közötti megoszlás is jelentősen különbözik (2. ábra). Általános képzés
%
Szakképzés
100 80
74
60
54
40 20 0
31
17 4 0 Nagyon elégedetlen
9
9 Elégedetlen
Közepesen elégedett
Elégedett
2. ábra. A pedagógusok elégedettsége tanítványaik teljesítményével
2 0 Nagyon elégedett
Elgondolkodtató, hogy a szakképzésben dolgozó (vizsgált) pedagógusoknak alig 10%-a elégedett tanítványai teljesítményével. Fontos lenne tudni, hogy miért. Jelen vizsgálatomnak nem ez a kérdéskör volt a célja, a most elemzett adatok a a vizsgálat hátteréül szolgáltak.. Érdekes lehet azonban összevetni néhány – az eredeti vizsgálat központi kérdéseikor keletkezett adatsorral: Milyen pedagógiai céljai vannak a vizsgált csoportnak? Hogyan vélekednek a gyermekeket érő pedagógiai hatások jelentőségéről? Minek tulajdonítják tanítványaik sikereit és kudarcait? Vegyük sorra e szempontokat! Nevelési célok jelentősége Mindkét csoport az erkölcsi nevelést sorolja az első helyre, de míg a szakképző iskolák tanárai az anyanyelvi képességek fejlesztésénél kissé nagyobb jelentőségűnek ítélik az idegen nyelv elsajátíttatását, az általános képzésben dolgozóknál ez a cél az utolsó helyen szerepel. A szakképzésben dolgozók célrendszerében más pedagógusoknál kisebb szerepet kapnak a kognitív fejlődést megalapozó célok. A 3. ábrán az ötös skálából a 3,5 feletti részt ábrázolom a szemléletesség kedvéért. 5
4.3
4.2
4.2
4.5
4.4
4.4
4.1
4.1
4.1
4.5
4.4
4.1
4
Szakképzés N=102
Tanulási képesség
Egyéni képesség
Együttműködés i képessség
Idegen nyelv
Erkölcsi nevelés
3.5
Értelmi képesség
3.7 Egészséges életmód
4
4.5
4.6
Anyanyelvi képesség
4.5
Általános képzés N= 564
3. ábra. A pedagógusok nevelési célrendszere (Forrás: [5])
A szakképző iskolákban és az általános képzésben dolgozó pedagógusok értékelését általánosan vizsgálva megállapítható, hogy a szakképzésben dolgozók a vizsgált nevelési célokat (az idegen nyelv kivételével) kevésbé tartják fontosnak. Pedagógiai hatás- a tanulók fejlődését befolyásoló tényezők A fejlődést befolyásoló tényezők vizsgálatakor a genetikai adottság mellett a környezeti feltételeket válogattam össze, a tárgyi, az információs és a szociális (személyi) környezet elemeit [2]. A 14 tényezőt ötfokú skálán értékelték a pedagógusok, melyeket a 4. táblázatban részletezek.
Tényezők A pedagógus személyisége A pedagógus megerősítő stratégiája Szülők nevelési módszerei A pedagógus értékelési stílusa Tanulási idő Társak hatása A pedagógusok kérdéskultúrája Csoport klímája Genetikai adottságok Szülők végzettsége Szociális státus A pedagógus tervezési stílusa Intézményi program Település
Általános képzés 4.32 4,56
Szakképzés 4,34 4,33
Szign. különbség
Szign. szint
van
0,05
4,02 4,18
4,20 4,08
van
0,05
3,71 3,83 3,94
3,97 3,97 3,87
van
0,05
3,78 3,76 3,40 3,46 3,82
3,76 3,73 3,73 3,72 3,64
van van van
0,01 0,01 0,05
3,68 3,07
3,49 3,20
4. táblázat. A tanulók fejlődését befolyásoló tényezők A megkérdezett pedagógusok legfontosabb hatásnak saját, személyes hatásukat tekintik (első 4 hely közül 3), de igen jelentősnek értékelik a szülők szerepét is. A szakképzésben dolgozó pedagógusok véleménye több ponton jelentősen eltér a többi pedagógusétól. Elgondolkodtató, hogy az intézmény programját, a pedagógia munka megtervezésének jelentőségét milyen alacsonyra értékelik. Mindegy tehát, hogy mit tanítunk, milyen tervszerűen és következetesen, a legfőbb hatás a személyes hatás… Ha ez így van, különös figyelmet kell fordítani minden innovációs programnál a pedagógusok megnyerésére, hisz a változás valódi lehetősége az ő kezükben van. Meglepő az is, hogy a csoport klímáját és a társak hatását nem nagyon tartják fontosnak. A gyakorlatban ez sajnos tényleg így van, annak ellenére, hogy a pszichológia tanúsága szerint a társak és a közösség szerepe igen jelentős e korosztályban. Nem is beszélve arról, hogy a közeljövő munkavállalóinak fontos ’kulcskompetenciája’ kell, hogy legyen egy sor olyan képesség, amely csak a közösségeken belül szerezhető meg, gyakoroltatható be. A gyermekek egyéni jellemzői és eredményessége A pedagógusok gondolkodásának fontos mutatója, hogy minek tulajdonítják a gyermekek eredményességét vagy eredménytelenségét. A siker titkát gyerekek segítségével összeállított listával kérdeztem mind tanulóktól, mind pedagógusoktól. Három esetben nincs szignifikáns különbség a között, amit a pedagógusok gondolnak, és amit tanítványaik gondolkodásáról feltételeznek: (a) szerencse: pedagógusok: 0,205; tanulók 0,231 (b) fegyelmezettség: pedagógusok: 0,066; tanulók 0,054 (c) különórára járás: pedagógusok: 0,136; tanulók 0,142
.A pedagógusok szerint a jó eredményhez a tantárgyi motiváció és a szorgalom azonos módon járul hozzá, kisebb az értelmi képességek jelentősége. Az általános képzésben és a szakképzésben dolgozó pedagógusok gondolkodásának különbségét mutatja a 4. ábra.
S o k b eszé d P usk ázás T a nár szeretete T a náriszeretet Ma go lás K ülönóra S zerenc se A lk a lm a zk o d ás G ya k o rlás T a ntárgyim o ti vác i ó Ész 0
0.1
0.2
0.3
0.4
Á lt. k é pzé s N =564
0.5
0.6
0.7
0.8
S za k k é pzé s N =102
4. ábra. Az iskolai siker titka. Pedagóguscsoportok átlagai (Forrás:[5])
A kudarc okai közül adott listából választották ki a szerintük jelentőseket, s meghatározták az egyes okok százalékos előfordulását tanítványaik körében. A lista első öt helyén mindkét csoportban ugyanazok az okok szerepelnek, csak más sorrendben. A szakképzésben dolgozó pedagógusok véleménye a kérdések többségében szignifikánsan különbözik az általános képzésben dolgozókétól, rendre magasabbra értékelték sikertelenség okainak gyakoriságát (5. táblázat).
A kudarc okai
Általános Szakképzés képzés Gondolkodási képesség fejletlen- (3) 27,6 44,2 sége Tanulási képesség fejletlensége (1) 29,7 43,0 Figyelem, emlékezet zavarai (2) 28,5 41,9 Olvasási képesség szintje (4) 26,5 40,8 Motiválatlanság (5) 25,1 38,1 Anyanyelvi kép. fejletlensége 22,1 31,3 Társak hatása 15,0 30,7 Szülők nevelési hibái 25,5 30,3 Követelmények szintje 18,0 27,5 Viselkedészavar 20,0 26,9 Szociális státusz 18,0 23,4 Szervi probléma 8,1 9,7
Szign. szint p<0,01 p<0,01 p<0,01 p<0,01 p<0,01 p<0,05 p<0,01 p<0,01 p<0,01
A tényezők a szakképzés szerint rendezettek, az általános képzés oszlopában az egyes tényezők sorrendje zárójelben található. 5. táblázat. Az iskolai kudarc okai a tanulók százalékában
Az eredmények azt mutatják, hogy a gyermekek életkorának emelkedésével egyenes arányban nő a kudarcot okozó tényezők súlyosságának megítélése. A középiskolai tanárok gondolkodása is különbözik e kérdésben is: a gimnáziumi tanárok átlagértéke 26 %pont, a szakközépiskolaiaké 32. Kapcsolatok A napi pedagógiai gyakorlat fontos háttértényezője, a klíma mutatója, a pedagógusok elégedettségének fontos elemei az iskolában élők egymás közötti, illetve a szülőkkel való kapcsolata (6. táblázat). Kapcsolata
Más pedagógusok
Szakképzésben dolgozók Tanítványaival 4,30 4,15* Kollégáival 4,00 4,05 A szülőkkel 4,00 3,76* Vezetőivel 3,99 3,95 *p<0,01 szignifikanciaszinten különbség van a két csoport értékelése között 6. táblázat. A pedagógusok iskolai kapcsolatainak átlagértékei ötös skálán
Kapcsolataikat többségében jónak értékelik, megfigyelhető azonban a szakképzésben dolgozók negatívabb szemlélete (oka lehet az is, hogy a csoportban arányaiban több a férfi pedagógus).
Záró gondolatok A vizsgálat most kiemelt szempontjainak értékelésekor összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a vizsgált pedagógusok társadalmi és anyagi megbecsülésükkel nem elégedettek, szakmai ambícióik és pedagógiai céljaik elérését közepesen sikeresnek értékelték. Érdekes összefüggés, hogy a pedagógusok nagy része nem elégedett tanítványai eredményeivel, a gyermekek fejlődésének legfőbb befolyásoló tényezőjeként önmagukat jelölik meg, a tanulási kudarcokban azonban a ’külső’ tényezőket hibáztatják. E néhány kérdés vizsgálata is megerősíti azonban azt a nézetet, hogy a pedagógusok gondolkodása milyen jelentősen befolyásolja mindennapi munkájukat. Nézeteik, szemléletük, prekoncepcióik átalakítása nélkül nehezen képzelhető el az OECD [7] által is szorgalmazott új iskola működése.
Irodalom [1.] Benedek, A. (szerk,): Szakképzés az ezredfordulón. Oktatási Minisztérium, Bu-
dapest, 2002 [2.] Csapó, B.: Kognitív pedagógia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992 [3.] Falus, I., Golnhofer, E., Kotschy, B., M. Nádasi, M. és Szokolszky, Á.: A peda-
gógia és a pedagógusok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989 [4.] Hegyi, I.: Siker és kudarc a pedagógus munkájában. OKKER Oktatási Iroda,
Budapest, 1996 [5.] Hercz, M.: A szakképzésben dolgozó tanárok gondolkodása tanítványaik kognitív
[6.] [7.] [8.]
[9.]
fejlődéséről. Társadalom és Gazdaság 24. kötet. 2. szám 251-269. o., Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002 Hideg, É. és Nováky, E. Szakképzés és jövő. Aula Kiadó, Budapest, 1998 OECD (sz. n.): Education at a Glance. Education Policy Analyses. OECD, Paris. 2. fejezet: Teachers for Tomorrow's School, 1998 Mártonfi, Gy.: Középiskolai tanárok. Szakképző intézmények tanárai, szakmai tanárok és a többiek. In: Nagy, M.(szerk.): Tanári pálya és életkörülmények. OKI Kutatási Központ, Okker Kiadó, Budapest, 1998 Woods, P. Teacher skills and strategies. The Falmer Press, London, 1990
