1. BEÖTHYNÉ-STEINER ANNA (1902-1985) KOMPOZÍCIÓ / COMPOSITION ceruza, gouache, karton / pencil, gouach on cardboard jelzett / signed: BAS 25*18,5 cm
1
2. KASSÁK LAJOS (1887-1967) KOMPOZÍCIÓ, 1920 / COMPOSITION, 1920 tus, papír / ink on paper jelzett / signed: Kassák 920 24*17,5 cm
2
3. MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ (1895-1946) KERESZTEZŐ ÁTLÓK, (1923) / CROSSED DIAGONALS, (1923) rézkarc, papír / etching on paper jelzett / signed: Moholy=Nagy 23 hátoldalon / backside: 1995 Nachlaß László Moholy-Nagy 28,5*32,5 cm
1995-ös kiadás Edited 1995
3
4. GROSS-BETTELHEIM JOLÁN (1900-1972) HÁZTETŐK / ROOFTOPS szén, papír / coal on paper jelzett / signed: Gross Bettelheim 36,5*29 cm
4
5. MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ (1895-1946) PHOTO GRAM-POZITÍV, (1923) zselatinos ezüst nagyítás / gelatin silver print hátoldalon / backside: 1995 Nachlaß László Moholy-Nagy 24*18 cm
1995-ös kiadás Edited 1995
5
6. CSÁKY JÓZSEF (1888-1971) NŐI FEJ / WOMAN HEAD polírozott bronz, fa talapzaton / polished bronze on wood pedestal jelzett / signed: Csáky hátoldalon / backside: Morris Singer Founder számozott / numbered: 3/6 m:38 cm
6
7. CSÁKY JÓZSEF (1888-1971) KUBISTA FEJ / CUBISTIC HEAD patinázott bronz / tarnished bronze jelzett / signed: Csáky 1914 m:39 cm
Reprodukálva: A László Károly gyűjtemény, Műcsarnok-Fővárosi Képtár, Budapest, 1996, 119. oldal, 57. kép Szuromi Pál: Csáky József, 1989, Szeged, III. kép Reproduced: A László Károly gyűjtemény, Műcsarnok-Fővárosi Képtár, Budapest, 1996, page 119., picture 57. Szuromi Pál: Csáky József, 1989, Szeged, picture III. 7
8. ÉBNETH LAJOS (1902-1982) KOMPOZÍCIÓ, 1927 / COMPOSITION, 1927 gouache, tus, kollázs, papír / gouache, ink, collage on paper jelzett / signed: ÉL 27 38*28 cm
8
9. ÉBNETH LAJOS (1902-1982) KOMPOZÍCIÓ, 1926 / COMPOSITION, 1926 gouache, kollázs, papír / gouache, collage on paper jelzett / signed: ÉL 26 30*22 cm
Reprodukálva: A László Károly gyűjtemény, Műcsarnok-Fővárosi Képtár, Budapest, 1996, 75. oldal, 320.kép Reproduced: A László Károly gyűjtemény, Műcsarnok-Fővárosi Képtár, Budapest, 1996, page 75., picture 320
9
10. FORBÁT ALFRÉD (1897-1972) KOMPOZÍCIÓ / COMPOSITION ceruza, pasztell, fedőfehér, papír / pencil, pastel, opaque white on paper jelzett / signed: FA 22*25,5 cm
Kiállitva / Exhibited: L’Art en Hongrie; Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris 1980-1981; No: 17
10
Magyarok a 20. századi áramlatokban Hungarian artists in the currents of the 20th century Kiállítás megnyitó | Exhibition opening 2012. december 4-én, kedden 18-20 óráig on Tuesday 4th December 2012 from 6 pm. to 8 pm. A kiállítás megtekinthető | On view 2012. december 5-től 2013. január 11-ig a galéria ünnepi nyitvatartási idejében from 5th December 2012 to 11th January 2013 in the holiday opening times of the gallery A kiállításon bemutatott alkotások megvásárolhatóak Árak a galériában The artworks are available to buy Prices on request Kiállítás helyszíne | Location of the exhibition Biksady Galéria | Biksady Gallery H-1055 Budapest, Falk Miksa utca 24-26. Telefon: 0036 1 784 11 11 Fax: 0036 1 780 93 07 www.biksady.com |
[email protected] A katalógus megtekinthető a www.biksady.com honlapon The catalog is available on website www.biksady.com
A tételeket összeállította | The lots are compiled by Kalmár Ervin, Sipos Dániel Szöveg | Text Sipos Tünde Kiadta | Edited by Biksady Galéria Kft. | Biksady Galéria Ltd. Budapest, 2012 11
ÉL-VONAL --------
A Biksady Galéria Él-vonal című tárlata exkluzív bemutatója a 20. század első évtizedeiben külföldön élő magyar művészek munkáinak. Olyan nemzetközileg is elismert alkotók kerültek be ebbe a különleges válogatásba, akik a kor különféle izmusainak meghatározó, elismert alakjai voltak: Beöthy István, Beöthyné-Steiner Anna, Csáky József, Ébneth Lajos, Forbát Alfréd, Gross-Bettelheim Jolán, Huszár Vilmos, Kassák Lajos, Miklós Gusztáv és Moholy-Nagy László. A kiállítás az ő korszakukból ad nagy jelentőségű műveket felvonultató bemutatót, melyek a magyar közönség előtt eddig nem, vagy csak igen ritkán voltak láthatóak. Az érdeklődés a külföldön élő magyar képzőművészek iránt lassan és lépcsőzetesen alakult ki. Az 1970-es évek óta napjainkig sorra jelennek meg a 20. század első évtizedeinek történetét bemutató szakirodalmak, valamint az egyes művészek nagy ívű monográfiái. A megismertetésnek leghatékonyabb fóruma a hazaérkezett művekből létrejött kiállítások és katalógusaik, melyek által itthon is kontextusba kerülnek emigráns alkotóink. Ennek az anyagnak a bemutatása is hasonló célból valósult meg. A hazai műtárgy kereskedelem közvetítői funkciója által még közelebb kerülhetünk az itt bemutatott alkotókhoz. Olyan kiemelkedő darabokat ismerhetünk meg ezáltal, melyek a korszak művészetének első kategóriáját képviselik. Tíz alkotó tizenhét műve került be a válogatásba, melyek technikák és stílusok számos válfaját vonultatják fel. Igaz, hogy az itt szereplő művészek mellett nagyszámú művészkolóniák éltek Európa nagyvárosaiban, most mégis rajtuk keresztül egy rövid áttekintés következik, mely segít elhelyezni őket a 20. század elejének különböző áramlatai és törekvései között. Az első világháború körüli évtizedek feszültséggel teli időszaka eredményezte azt a fajta tenni akarást,
az újra való törekvést, amely számos új irányzatot és műfajt hozott létre, melyek alkalmassá váltak a lendülettel teli új szellemiség kifejezésére. A megszülető avantgárd egyszerre stílusfogalom, mozgalom és világnézet lett. Egyszerre van jelen benne a figurativitás és a non-figurativitás, a dadaizmus szelleme és az absztrakt, így gyűjtőfogalmát jelenti a 20. század elején jelenlevő stílusirányzatoknak. Ennek keretén belül a művészek első számú célkitűzése a forma bontás volt. A magyar avantgárd jelentőségére először Kállai Ernő figyelt fel, melyről Új magyar piktúra (1925) című könyvében írt. A külföldön letelepült magyar művészek hamar nemzetközi ös�szefüggésbe kerültek a nagy mozgalmak képviselőivel együtt. A kor kialakult irányzataira jellemző, hogy saját kiadású folyóirataikban közölték kiáltványaikat és fogalmazták meg elveiket. Az első avantgárd központ a magyar művészek számára Budapest volt, ahonnan a MA és köre is indult. 1919 után több művészünk is Bécsbe emigrált. Ez a város sokszor csak ideiglenes tartózkodási helyet jelentett számukra, ugyanis vagy bíztak a kitelepültek a visszatérés esélyébe, vagy távolabbi, nagyobb, a művészeti életet meghatározó központokba utaztak. Így az igazán jelentős avantgárd város Berlin lett, mely egyben a kelet- és nyugat-európai alkotások gyűjtőpontja is volt. Fontos centrum Weimar és a Bauhaus, ide kapcsolódott be Moholy-Nagy László és Forbát Alfréd is, akiket maga Walter Gropius vett szárnyai alá a korszakalkotó intézményben. A legnépesebb művészkolónia Párizsban alakult ki, mely város régi művészeti központ, tele kultuszokkal, szellemileg pezsgő élettel, szinte euforikus hangulattal, mely nagyon vonzóvá tette a települést a magyar alkotók számára is. A magyar képzőművészek közül többen már tanulmányaik folytatására választottak külföldi
-113
színteret. Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről sem, hogy a magyar művészek nemcsak a nyugati országokkal, hanem a közép-európai központokkal is kapcsolatban voltak. A magyarok gyorsan beilleszkedtek az új környezetbe, és azon belül saját stílust alakítottak ki a nemzetközi csoportosulásokon belül. De az egyes országokban nem csak letelepedtek, hanem rövid időn belül formálóivá, alakítóivá váltak a kulturális közéletnek; aktív tagjai a művészcsoportoknak, mozgalmaknak; valamint résztvevői, szereplői a művészeti világnak. Számunkra elsőként az aktivisták, Kassák Lajos és köre a meghatározó, akik a legdinamikusabb irányzatok közötti szintézisre törekedtek. 1920ban Kassák már Bécsben szerkesztette a Ma című folyóiratot, mely az avantgárd művészek szócsöve, prezentálója lett. Kassák rövidesen aktív kapcsolatot alakított ki a Der Sturmmal és a De Stijl-jel, ezáltal kiadványa nemzetközi folyóirattá válhatott. Kassák Lajos kapcsán fontos megemlítenünk a Képarchitektúra fogalmát. Ez a képszerkesztési stílus finom ceruza satírozással és tusfelületekkel megépített, kisméretű mégis monumentális hatású kompozíciókat jelent, melyek a rajz eszközeivel épület hatását érzékeltetik. Az eljárást tovább örökíti, többek között Moholy-Nagy Lászlóra is hat. Moholy a szuprematizmus és konstruktivizmus jeles képviselője. Kísérletező művészegyéniség. A legkülönfélébb, legújabb technikákat bátran alkalmazta és ezekkel a kísérleteivel idézte elő saját, egyéni, összetéveszthetetlen formanyelvét. Nagy hatással volt rá a nemzetközi avantgárd. A külföldi metropolisz élmény, az elgépiesedés érvényre jutása több alkotónk munkásságában is fontos szerepet játszik. Evvel a háttérgondolattal rendelkezik többek között az Él-vonal válogatásán belül Gross-Bettelheim Jolán képe is. A következő stílus melyről említést teszünk a holland De Stijl, mely keretein belül dolgozó művészek a térhatást síkszerűvé egyszerűsítését al-
kalmazták. Az avantgárd és a hagyomány egyszerre van itt jelen. A De Stijl is a azonos nevű folyóiratról kapta elnevezését. Ennek arculatát Huszár Vilmos tervezte, akitől egy eredeti olaj festményt valamint egy üvegablakot mutatunk be. Az avantgárd összetettségét jól megfigyelhetjük Ébneth Lajos művein, aki Bécs, Berlin és Hollandia után Peruba emigrált. Művészetében a figuratív expresszionista képektől kezdve, a konstruktivista kompozíciókig számos példát láthatunk. A legnépesebb művészeti központ Párizsban volt, ahol a kiállítás szempontjából fontos stílus, a kubizmus is kibontakozott. Ebben a kifejezésmódban alkotott Csáky József, aki a francia art décoban is jelentős műveket hozott létre. Vele egy időben, hasonló modorban dolgozott Miklós Gusztáv, akinek bemutatott szobrán stilizált női fej jelenik meg. Párizs egyik folyóirata, az Abstraction Création és köre, a franciaországi, főleg a külföldi származású absztrakt művészeknek biztosított nemzetközi kapcsolatrendszert, fórumot. Ide tartozott Beöthy István szobrász is. Színes város című alkotása az Aranysor (1919) teóriájának eredményeképpen született meg. Későbbi feleségével Beöthyné-Steiner Annával már Párizsban ismerkedett meg. Ő leginkább a geometrikus absztrakció képviselőjének számít. Az Él-vonal válogatásába került művek bemutatása tehát arra szolgál, hogy a felidézett évek atmoszféráját érzékeltessék. Magyar származású művészeink, a 20. század áramlataiban jelentőssé és meghatározóvá vált műveinek különleges esszenciáját a Biksady Galéria bemutatója a művészet iránt fogékony közönség és a gyűjtők számára elérhetővé teszi. Felhasznált irodalom: Cserba Júlia: Magyar képzőművészek Franciaországban (1903-2005), Vince Kiadó, 2006. Passuth Krisztina: XX. századi magyar származású művészek külföldön, Műcsarnok, 1970.
-215
ÉL-VONAL --------
The “Él-vonal” Exhibition of the Biksady Gallery presents the works of Hungarian artists living abroad in the first decades of the 20th century. This special selection contains works of internationally recognized artists, who were defining figures of the different contemporary isms of their age: István Beöthy, Mrs Anna Beöthy-Steiner, József Csáky, Lajos Ébneth, Alfréd Forbát, Jolán Gross-Bettelheim, Vilmos Huszár, Lajos Kassák, Gusztáv Miklós és László Moholy-Nagy. The exhibition depicts that period by presenting significant works of art, that were not yet or very seldom brought to the Hungarian public. The interest for Hungarian visual artists living abroad evolved slowly and gradually. Since the 1970s numerous studies as well as significant monographs of some of the artists were published. However, the most efficient forum of presenting an artist were the exhibitions and their catalogues, including works of art that were brought home, thanks to which our emigrant artists get their own place in their native context, too. This was the aim of presenting this material. Thanks to the intermediary function of the native art trade we can learn more about the works of art and those who created them. These outstanding items - representing first-class works of their contemporary art. - can be admired here. The selection includes seventeen works of ten artists, displaying a great variety of techniques and styles. Admittedly, besides the artists present here, numerous artist colonies were living in the great European cities. However, we are going to present you the appealing works of the selected artists, these make it possible to postion them within the different streams of the beginning of the 20th century. The tense decades around the first world war resulted into efforts aimed at creating something new. For this
reason numerous new streams and genres emerged - suitable for the expression of the new enthusiastic spirituality. The arousing avantgard is at the same time a style concept, a movement and an ideology. It places alongside each other at the same time figurative and non-figurative elements, the spirituality of dadaism and of the abstract, therefore it is an umbrella term encompassing the different styles of the beginning of the 20th century. In this frame the principal aim of the artists was to break down the form. The importance of the Hungarian avantgard was first noticed by Ernő Kállay, who wrote about it in his book entitled Új magyar piktúra (1925). Hungarian artists residing abroad became rapidly associated with the leaders of the great movements in an international context. The representatives of the streams contemporary to that age published their manifestos and principles in their own magazines. The first avantgard centre of the Hungarian artists was Budapest, where the artistic journal MA and its circle came into being. Subsequent to 1919 many of our artists emmigrated to Vienna. This city often represented only a temporary residence, since the artists hoped to have the opportunity of either returning home or leaving for farther significant artistic centres. Thus, Berlin became the real avantgard city, collecting both Western and Eastern works of art. An important centre was Weimar and the Bauhaus, László Moholy-Nagy and Alfréd Forbát were associated to it. In this epoch-making institution, Walter Gropius himself took them under his wing. The largest artists’ colony was established in Paris, in this traditional artistic centre, full of different cults, with a seething spiritual life, with an almost euphoric atmosphere, which made it very attractive for Hungarian artists too. Most of them chose the foreign cities as places of study.
-317
We shouldn’t forget that Hungarian artists were connected to both the Western and to the Central-European centres. Hungarians accommodated rapidly to the new environment and established fast their new style within the international groups. They not only settled down there, but within a short period of time formed and moulded their cultural environment; they became active membres of the artistic groups and movements; participants and actors of the artistic world. For us, the most defining figure is Lajos Kassák and his circle, who endeavoured to create a synthesis of the most dynamic streams. In 1920 Kassák edited the journal MA in Vienna, that became the presenter and speaker of the avantgard artists. Ina short time, Kassák established a relationship with Der Surm and De Stijl, thus his publication became an international one. Another notion connected to Lajos Kassák’s name is that of PictureArchitecture. This style of creating images by combining fine pencil and India ink shades and results in compositions with monumental impact despite their small size, these depict an architectural effect with the help of drawing tools. The methosd is preserved, it appealed among others on László Moholy-Nagy too. Moholy was an illustrious representative of suprematism and constructivism. He was a highly experimentative artist. He bravely deployed the most different and modern techniques and due to these, he achieved his own individual, unmistakable language of form. He was deeply infuenced by the international avantgard. The expereince of the foreign metropole, the enforcement of mechanisation plays an important role in the work of many of our artists. This background belief is also present among others in Jolán Gross-Bettelheim’s picture from the “Él-vonal” selection. The next style worth mentioning is the Dutch De Stijl, the caracteristic of which was the simplification of the three-dimensiones to a plane. The avantgard and the tradition was
present here at the same time. This stream received its name from the magazine bearing the same name. The image of this magazine was designed by Vilmos Huszár, who is represented in our selection by an original oil painting and a stained glass. The complexity of avantgard can be observed in the works of Lajos Ébneth, who first emmigrated to Vienna, Berlin, Netherlands and then to Peru. His works of art cover a large scale, from the figurative expressionist paintings to the contructive compositions. The largest artistic centre was Paris. There emerged cubism, an important stream from the point of view of our exhibition. Its tools were deployed by József Csáky, who created significant art deco works of art. At the same time, Gusztáv Miklós worked in a similar way, the statue presented here displays a stylized woman’s head. A magazine published in Paris, the Abstraction Création and its circle, provided the French and especially the foreign abstract artists with an international system of relationships and a forum. To this belonged the sculptor István Beöthy too. His work entitled Colorful city was created as a result of his theory Aranysor /Golden Row/ (1919). In Paris he got acquainted with the woman who was to become his wife, Anna Beöthy-Steiner She counts as a representative of the geometrical abstraction. The works selected in the “Él-vonal” aim at illustrating the atmosphere of the years evoked. The exhibition of Biksady Gallery presents the essential features of our artists of Hungarian origin - who became important and defining figures of the 20th century streams - to the public sensitive to art and to the collectors. Literary sources: Cserba, Júlia: Magyar képzőművészek Franciaországban (1903-2005), Vince Kiadó, 2006. Passuth, Krisztina: XX. századi magyar származású művészek külföldön, Műcsarnok, 1970.
-419
BEÖTHY ISTVÁN (Heves 1897 - Párizs 1961) ----------------------------------------
Gyermekéveit Jászapátiban töltötte. 1918-ban építészetet tanult a műegyetemen. 1919-ben Rippl-Rónai József szabad iskoláját látogatta. 1920-1924 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára járt, ahonnan nézetei miatt kizárták, végül Vaszary János növendékeként a festő szakon végzett. 1925-1926-ban európai tanulmányutat tett. 1926-ban letelepedett Párizsban. 1931-ben alapító tagja az Abtraction-Création csoportnak. 1936-ban megszervezte a Les Artistes Musicalistes csoportot, 1938-ban a párizsi magyar képzőművészek kiállítását Budapesten. A II. Világháború idején bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba, a magyar Függetlenségi Mozgalom alelnöke. 1946ban a Salon des Réalités Nouvelles alapítója, 1957-től vezetőségi tagja. 1947-ben több magyar művész szereplését biztosította a Réalités Nouvelles című folyóiratban, majd a következő évben megszervezte párizsi kiállításukat. Az 1950-es években építészeti, urbanisztikai, ipari formatervezési munkák foglalkoztatták. Halála előtt egy színelméleti abc kidolgozásán fáradozott. Tervezte egy Kör elnevezésű, absztrakt művészekből álló társulás létrehozását. Előkészítette egy önálló, a művészeti írásait egybefoglaló magyar nyelvű kötet kiadását. A XX. századi modern plasztika nemzetközi élvonalában számon tartott művész. Alkotásait az európai avantgárd legjelentősebb absztrakt képviselőinek műveivel együtt említik. Szemlélete kialakításában fontosa szerepe volt az Abstraction-Création csoportban végzett munkásságának. Ez idő alatt öntötte végleges formába Aranysor című tanulmányát. Kutatásainak kiindulópontja az antik „sectio aurea” (aranymetszés elve). Az általa meghatározott aranysor egy, a képzőművészetben alkalmazható arányelmé-
letet hozott létre. Az 1930-as években ritmusplasztikáival a tér-idő, a harmónia, a forma és ritmus összhangjának kifejezésére törekedett. Hullámvonalú, spirálisan csavarodó, pillér hatású szobrainak sajátossága a zártság, a határozott befoglaló vonal, ugyanakkor mégis szabadon áramló hajlékonyság. Szobrait nemes anyagokból formálta, mahagóni és paliszanderfából vagy aranyló bronzba öntve. Formavilágát Hans Arp és Max Bill munkásságával rokoníthatjuk. Munkássága Magyarországon az 1983-as pécsi és budapesti, a teljes életművet bemutató kiállításáig kevéssé ismert.
-521
BEÖTHYNÉ-STEINER ANNA (Nagyvárad 1902 - Párizs 1985) ---------------------------------------------------A festészetet magániskolában kezdett tanítani az érettségi után. Majd hos�szabb utazást tett Ausztriában, Németországban, valamint Olaszországban, ahol megismerkedett Marinetti és a futuristák munkáival. 1927-ben Párizsban telepedett le, ahol megismerkedett későbbi férjével, Beöthy Istvánnal. Eleinte a rue Daguerre-ben laktak, ahonnan a Párizzsal szomszédos Montrouge-ba költöztek, és halálukig ott éltek. A házasságkötést követően ideiglenesen megszakította művészi tevékenységét. Az 50-es években építészettel, ipari formatervezéssel és urbanisztikával foglalkozott. Bár a korábbi időszakban is szívesen rajzolt, csak férje halála után, 1961től kezdett újra komolyan festeni, és azt az utat folytatta, amit a harmincas évek elején megszakított. Alkotásain ekkor már olyan forma- és színviszonyokat alkalmazott, amelyekből a szigorú, száraz geometrikus absztrakttól távol álló, kifinomult és érzékeny kompozíciók születtek. 1972-ben László Károly hatlapos szitanyomat albumot adott ki 1925 és 1935 között készült képeiből (Panderma, 1972, Bázel). 1979-ben részt vett a müncheni Kunstvereinben sorra kerülő Ungarische konstruktivistische Kunst 1920–1977 című tárlaton, 1980-ban a XV. Festival de Sénart alkalmával megrendezett Présence Hongroise en France kiállításon, majd a nyolcvanas évek végén New Yorkban, a Matignon Galleryben került sor egyéni kiállítására 1927 és 1932 között készült műveiből.1979-ben részt vett a müncheni Kunstvereinben sorra kerülő Ungarische konstruktivistische Kunst 1920–1977 című tárlaton. 1980tól világszerte több kiállításon is szerepelt, többek között New Yorkban is. 1946-tól a Salon des Réalites Nouvelles alapító, később vezetőségi tagja. Több művészeti folyóirat, például a Forme et Vie szerkesztésében
is aktív szerepet tölött be. 1983-ban Budapesten és Pécsett is életmű kiállítást rendeztek alkotásaiból. GROSS-BETTELHEIM JOLÁN (Nyitra 1900- Budapest 1972) ---------------------------Grafikus, festő. 1918-1919-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt, mesterei Edvi Illés Aladár és Berény Róbert voltak. 1919 és 1925 között a legnevesebb bécsi, berlini, párizsi, és clevelandi művészeti intézményekbe járt. Budapesten készült korai festményeire hatással volt a Nyolcak, közülük is Berény Róbert puritán expresszionizmusa. 1920-1922 között Berlinben futott fel- egyetlen lendülettel- pályájának legfényesebb és munkásságában egyedülálló csúcsára dinamikus látomás-szerű pasztellképeivel. Ez az expresszív színkavalkád a berlini évek elmúltával nyomtalanul tűnt el, soha többé nem festett ilyesmit. 1925-ben az USA-ba költözött. Itt 1955-igm többnyire fekete-fehér grafikai lapokat: szénrajzokat, litográfiát, rézkarcot, később pasztellrajzokat készített. Rajtuk a német expresszionizmus és verizmus hatása érezhető: Georg Grosz és Otto Dix elidegenítő, szatirikus hangvételével ábrázolt nagyvárosi hölgyek, kávéházi összejövetelek, valamint az amerikai metropolisz látványelemeiből táplálkozóak: kábelhidak, gyárak, futószalagok sötét, szigorú kompozíciói. Élete utolsó évtizedeiben ablakából látott kertrészleteket vetett papírra, csöndes, részletező rajzokat., Hazai kiállításain először, mint baloldali művészt méltatták; valódi értékére, nagy erejű expresszionizmusára a legutóbbi évtizedekben figyeltek fel.
-623
CSÁKY JÓZSEF (Szeged 1888 – Párizs 1971) ----------------------------------------
1904-1905.: budapesti Iparművészeti Iskola, díszítőszobrászati osztály, mestere: id. Mátrai Lajos., 1907ben Pécsett a zsolnai kerámiagyárban dolgozott Kapás Nagy Mihály mellett, majd arcképek másolásából élt. 1908 augusztusától Párizsban Brummer József szobrász, a későbbi neves műkereskedő részére másolt afrikai szobrokat, illetve modellt állt művészeknek. 1910-1913 -ban a szülővárosától kapott ösztöndíjjal A La Palette Akadémián tanult. 1910-től szerepelt kiállításokon. 1912-ben Canudo folyóiratának, a Montjoie-nak a titkára, megismerkedett a korszak minden jelentős művészével. 1920 -ban hároméves szerződést kötött Léonce Rosenberg műkereskedővel, szerepelt galériájának kiállításain. 1922 -ben kapott francia állampolgárságot. 1924-1930 között Marcel Coard-ral együttműködve több jelentős art déco enteriőr elkészítésében vett részt. Művei belekerültek fontos magángyűjteményekbe. 1930-1953 -ig tagja és kiállítója az UAM-nek (Union des Artistes Modernes). Bábterveket Készített az Arc-en Ciel bábszínháznak. A II. világháborútól haláláig nagy szegénységben, elfeledve élt. Kapcsolata Magyarországgal sohasem szakadt meg. Újra felfedezése 1973mas kiállításával kezdődött. Korai művei három szobor kivételével megsemmisültek. 1919-ben geometrikus idomok egybeépítésével három nonfiguratív szobrot alkotott, amelyek rokonok Léger ekkor készült képeivel és a korszak szobrászatának fő művei közé tartoznak. 1920-1921 -ben még készített kubista fejeket, erősen absztrahált és fes-
tett kődomborműveket, majd egyre inkább az art deco jellegzetes szobrásza lett. Népszerűek voltak elegáns stilizált állatfigurái. Az 1920-as évek második felétől visszatért a hagyományos figuratív ábrázolásához. Reliefjei mozgalmasak, erősen rajzos hatásúak. 1935-ös görögországi utazása a klasszicizáló tendenciákat erősítette fel művészetében. ÉBNETH LAJOS (Szilágysomlyó 1902 - Lima 1982) -------------------------------1920-ban vegyészmérnöki képzése közben beiratkozott a Budapesti Képzőművészeti Akadémiára, majd 1922-ben Münchenbe utazott és az ottani Akadémián szobrászatot és festészetet tanult a szimbolista Franz von Struck „Meisterklasse” növendékeként. Rövid drezdai és berlini tartózkodás után Hollandiában telepedett le 1923ban. Kurt Schwittersszel való 1926-os együttműködése hozta meg a konstruktivista stílusváltást és nemzetközi elismerést számára. A harmincas évek közepétől ismét figuratív-expresszionista képeket, később szobrokat alkotott és több nagy sikerű egyesült államokbeli szoborkiállítás után Peruba emigrált 1949-ben, ahol ebből a korszakból két köztéri szobra áll Mirafloresban (Lima). Az ötvenes években vált újra elvontabbá művészete.
-725
FORBÁT ALFRÉD (Pécs 1897 - Vällingby 1972) ------------------------------------------
Építész, várostervező, festő. A budapesti Műegyetemen megkezdett építészeti tanulmányait (1914-1918) megszakítva művészettörténettel foglalkozott, a korábban elsajátított grafikai műfajokban dolgozott. 1916ban ex-libriseit mappában adta közre. 1918-ban a Magyar Régészeti és Éremtani Társaság tagja lett, reneszánsz műremekekről publikált. Az európai műveltség klasszikus hagyományai iránti vonzódása vitte a későbbiekben az építészeti régészet területére is, és lett életre szólóan az antik érmék gyűjtője és elismert szakértője. Szociális vonzódása, kapcsolata a Galilei Körrel már ekkor felkeltette érdeklődését a várostervezés iránt, ezért Theodor Fischernél folytatta tanulmányait Münchenben. Az építészoktatás reformjával is foglalkozott. 1920-1922-ben Walter Gropius irodájának munkatársa Weimarban, részt vett a Bauhaus lakótelep tervmunkálataiban, az építészet, szobrászat, festészet egységét megvalósító korszerű ház típusának kimunkálásában. Gropiussal elkészítette a Márciusi elesettek emlékművét. Weimarban önálló építész munkásságot kezdett, megélhetését plakát- és reklámgrafikai tervezéssel segítette. Jelentősek az ekkor készült, a konstruktivizmus és szuprematizmus hatására születő dinamikus kompozíciói, krétarajzai, amelyeket épületterveivel együtt a weimari Landesmuseumban (1926) mutatott be. 1923-ban hazalátogatott; Pécsre, Békéscsabára, Békésre házat, Budapesten a Gellérthegyre villát tervezett. Építészete a Bauhaus irányvonalát követte, azt írásaival és oktatóként is népszerűsítette. 1924-1925-ben Szalonikiben a Népszövetség kezdeményezésére menekültek elhelyezésére tízezer lakásos, favázas házak építését vezette. 19301931-ben városépítészetet tanított
Itten művészeti iskolájában. 1932ben Ernst May-jel együtt meghívták a Szovjetunióba tanácsadónak az állami várostervezés megszervezéséhez. Athénben bekapcsolódott az olympiai Zeus templom építészeti-régészeti kutatásába. Az 1930-as években Svédországba emigrált, ahol 1938-1942-ig Lund város mérnöki hivatalának tervező építészeként általános rendezési tervet készített, amely az első ilyen jellegű munka volt Svédországban. 1959-1960-ban vendégtanár, majd professzor a stockholmi műegyetemen. Szociológiai, gazdasági prognózisok alapján végzett tanácsadói, városfejlesztő-tervezői gyakorlatában a jobban funkcionáló emberi együttműködés megteremtésén fáradozott, és lett a várostervezés nemzetközileg elismert szaktekintélye.
-827
HUSZÁR VILMOS (Budapest 1884 - Hierden 1960) --------------------------------------------
Budapesten, Nagybányán és külföldön folytatott művészeti tanulmányokat. 1902-1907 között többnyire naturalista hangvételű portrékat állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. 1905-ben kivándorolt Hollandiába, eleinte Voorburgban, majd Hágában telepedett meg; a képzőművészet több ágában szerzett ismereteket, az arckép és tájkép festészet mellett a grafika, az épület-plasztika, bútortervezés a belső építészet, színes üvegablakok készítése terén is kapott megbízásokat, sőt bábkészítéssel és színházi jelmeztervezéssel is foglalkozott. Jó barátságba került kortárs haladó művészekkel. Theo van Doesburg, Piet Mondrian, Gerrit Rietveld, Jacobus Johannes Pieter Oud, akikkel együtt alapították meg a De Stijl c. folyóiratot. Alkotásait 1926-ban a New York-i Brooklyn Múzeumban, 1927-ben az Andersen Galériában mutatta be. Sajnos műveit leginkább fényképekről lehet ismerni, mert azok magángyűjteményekben vannak, egymástól igen távol eső múzeumokban, vagy elpusztultak. Szerencsére nézeteit gyakran publikálta a De Stijl hasábjain, kísérleteiről, műveiről is jelentek meg itt képek. A művész 1960ban halt meg Hierdenben. Munkáiból a hágai Gemeentemuseum rendezett retrospektív kiállítást 1985 -ben.
MIKLÓS GUSZTÁV (Budapest 1888 – Oyannax 1967) ------------------------------
1910-ben a Salon d’Automne-on kiállított két festményén még nem érződött a kubizmus hatása, addig az 1913-mas Salon des Indépendants alakalmával bemutatott alkotások már annak erős befolyásáról árulkodtak, a későbbi szalonokon pedig már kubistákkal szerepelt együtt. Az I. világháború alatt, a francia hadsereg katonájaként többek között Szalonikiben szolgált és az ott szerzett élmények, elsősorban a bizánci művészet megismerése nagymértékben meghatározták művészi pályáját. Érdeklődése az iparművészet és a szobrászat felé fordult. Amikor Jacques Doucet megbízta, hogy vegyen részt neuilly-i villájának art deco stílusú berendezésében, kilincseket, fogantyúkat, faliszőnyeget, színes üvegablakot és különféle lakberendezési tárgyakat tervezett számára. Ezeknek egy része utóbb a párizsi Musée d’Arts Décoratifs gyűjteménybe a került. Domborműveit, amelyekben a kubista és bizánci stílusjegyeket ötvözte, 1923-ban korának legjelentősebb galériájában, Léonce Rosenbergnél mutatta be nagy sikerrel. Ugyanabban az évben állította ki első szobrát (Totem) az Őszi Szalonon, amelyet azután számos másik követett. 1929-ben alapítója volt az U.A.M-nak (Union des Artistes Modernes) amelynek csoportos kiállításain rendszeresen részt vett. 1940-1952 között az oyonnaxi Képzőművészeti Iskolában tanított rajzot, emellett folytatta festői és szobrászati tevékenységét, de többé már nem állított ki. Csak halála után kezdték felfedezni újra munkásságát.
az Iparművészeti Iskolában Kimnach László növendéke volt. 1909-ben Párizsba ment, ahol néhány hónapig volt iskolatársa, Csáky József fogadta be szűkös otthonába. Építészeti tanulmányokat folytatott, Henri le Fauconnier lett mestere. Míg az -929
KASSÁK LAJOS (Érsekújvár 1887 - Budapest 1967) ----------------------------------------------
Az 1910-es évektől az 1930-as évekig, majd rövid ideig 1945 után a magyar avantgárd fő alakja, költő, író, szerkesztő, lapalapító, mozgalomszervező, ideológus, a vizuális művészetek sokféle műfajában dolgozott a tipográfiától a festett fa reliefekig; készített grafikákat, kollázsokat, fotomontázsokat és festményeket. Itthon a fiatal művészek körében a tiszta szellemiség idolja lett. 1904-ben Pestre költözött, 1909-1910 között Nyugat-Európában, Párizsban járt. 1915-ben saját lapot indított Tett címmel, ezzel megkezdte irodalmi és képzőművészeti szervező munkáját. A művészet társadalmi felelősségét hangsúlyozta. Fő művész-munkatársa Uitz Béla volt. 1916-ben megindította a MA című aktivista folyóiratot. Tihanyi Lajos, Bortnyik Sándor, Pátzay Pál, Gulácsy Lajos, Mattis-Teutsch János és Rohancsek Ernő felfedezője. 1919-ben az írói direktórum tagja volt. A Tanácsköztársaság bukását követő bebörtönzése után, bécsi emigrációjában 1926-os hazatéréséig folytatta a MA kiadását. A 20-as években alkotta meg a Képarchitektúra fogalmát. Az 1925-ben kiadott Tisztaság Könyvében számozott költeményei és képarchitektúrái együtt szerepelnek. A húszas években szellemi pályaíve jelentős változásokon ment keresztül, a dadaista hatásoktól a pragmatikus konstruktivizmusig; ekkor készített képei általában kis méretűek. 1928-ban Munka címmel új folyóiratot indított, ő szervezte a Munka kört. Az 1945ben megalakult Európai Iskola alapító tagjaként szerepelt, bár a kollektíva főként szürrealista vonulata számára idegen volt. 1945-1949 között a Magyar Művészeti Tanács alelnöke, az Új Idők, a Kortárs és az Alkotás szerzője volt, 1947-ben szociáldemokrata képviselőséget vállalt. 1949-től
belső száműzetésbe kényszerült, művei nem jelenhettek meg. 1946-1954 között Békásmegyeren élt, ahol telekszomszédja Gadányi Jenő baráti biztatására újra rajzolni kezdett. Tusrajzokat készített, amelyek a természetben mélyen rejlő energiák megjelenései, majd redukált kompozíciójú csendéleteket festett. 1956-tól visszatért a kulturális életbe. Az 1966- 1967-es párizsi nagy dadaista kiállításon 15 művel vett részt. Felidézte korai, már számon tartott munkáit és ismét elkezdett nonfiguratív munkákon dolgozni. Késői művei líraibb hangvételű absztrakciók; nagy távlatú, mégis személyes vallomások. Az ultramodern indulatú Kassák feladta modernizmusát, pont akkor, amikor az érvényre jutott. 1967-ben, halála előtt, a Fényes Adolf Teremben megrendezte első gyűjteményes kiállítását. A hagyatékból 1976-ban létrehozott Kassák Emlékmúzeum állandó kiállításon mutatja be munkáit.
- 10 31
MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ (Bácsborsód 1895 - Chicago 1946) ---------------------------------------------------
Festő, szobrász, művészeti író. Sokoldalú, a legkülönbözőbb műfajokkal kísérletező igazi avantgárd művész volt, akinek legtermékenyebb alkotói periódusa az 1920-as évek németországi művészetéhez kapcsolódott. Itthon megkezdett-soha be nem fejezett- jogi tanulmányai, szépirodalmi kísérletei, majd az I. világháborúban való aktív részvétele nem hatott rá olyan meghatározó erővel, mint a budapesti MA folyóirat körével kiépített kapcsolata. Elsődlegesen Nemes Lampérth József, Uitz Béla és Tihanyi Lajos portré- és tájfestészete segítette saját stílusa megteremtésében. Noha a Tanácsköztársaság művészetpolitikai küzdelmeiben nem vett részt, az 1919-es év legvégén elhagyta az országot, s előbb Bécsben, majd az 1920-as évek elején Berlinben telepedett le. Miközben portré- és tájrajzaiban aktivista szemlélete tovább élt, Berlinben megismerkedett a nemzetközi dadaizmus és az orosz konstruktivizmus legfontosabb irányzataival, képviselőivel. 1922-től rendszeresen kiállított, Péri László magyar szobrásszal együtt a berlini Der Sturm galériában, és a berlini baloldali Novembergruppe-ban. 1921től a bécsi MA munkatársa, berlini képviselője lett. A berlini hidak, transzformátorok ihletésére születtek 1921-ben dadaista jellegű „ipari tájképei”. 1922-től festészetében a geometrikus absztrakció sajátos változata- amit üvegarchitektúrának nevezett- vált uralkodóvá. 1922-ben Kassák Lajossal együtt Bécsben kiadta az Új Művészek Könyvét (magyarul és németül). 1923 tavaszától Walter Gropius meghívására a weimari Bauhausban tanított, mint a legfiatalabb professzor. A fémműhely művészeti vezetésén és bevezető kurzuson kívül a Bauhausban grafikai mappák megalkotásával, az új, korszerű Bau-
haus- tipográfia megtervezésével, a Bauhaus- könyvek sorozatának megszerkesztésével is foglalkozott. Ekkor születtek legharmonikusabb absztrakt festményei, fényképei, fotogramjai, „fotoplasztik”-jai. Ekkor készült A nagyváros dinamikája című filmszcenáriója, valamint a Bauhaus-sorozatban két önálló könyve: Festészet, fényképészet, film (1925) és Az anyagtól az építészetig (1929). Mire ez utóbbi megjelent, ő is Gropius példáját követve 1928-ban elhagyta a Bauhaust. Először Párizsban, a Werkbund- kiállításon 1930-ban mutatta be Fénytér-modulátor című korai kinetikus szerkezetét, amely színes fényjátékot teremtett. Ennek felhasználásával született a Fekete-fehér-szürke filmjáték című absztrakt filmje. Közben rendszeresen publikált- elsődlegesen fényképészetről- az amszterdami i10, a kolozsvári Korunk, a budapesti Dokumnetum, Munka majd később a brnói Telehor folyóiratban. 1934-ben Amszterdamba, 1935-ben Londonba költözött, ahol gyakorlati, kereskedelmi feladatokat látott el Kepes Györggyel együtt. 1937-ben Gropius meghívására Chicagoba utazott, és véglegesen ott telepedett le, a New Bauhaus-American School of Design igazgatója lett. Miután a New Bauhaus anygai okokból 1938-ban megszűnt, 1939 februárjában megalapította saját, School of Design elnevezésű iskoláját, amely 1944-ben Institute of Design nevet és főiskolai státuszt nyert. Egészen haláláig tanított. 1945-ben befejezte a Látás mozgásban című alapvetően fontos könyvét, amely több évtizedes tapasztalatait összegzi. Művészi öröksége- elsősorban a fotóművészet terén folytatott kutatásai- egyre inkább a nemzetközi figyelem központjába került, számos kiállítás és publikáció foglalkozott velük.
- 11 33
11. KASSÁK LAJOS (1887-1967) KOMPOZÍCIÓ / COMPOSITION gouache, papír / gouache on paper jelzett / signed: KL 31*23 cm
35
36
12. MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ (1895-1946) KOMPOZÍCIÓ, 1923 COMPOSITION, 1923 ceruza, gouache, karton pencil, gouach on cardboard jelzett / signed: Moholy=Nagy 23 hátoldalon / backside: L. Moholy=Nagy 1923 31,5*41,5 cm
korabeli paszpartun a művész saját kezű ajánlása: to Mrs. Alice Breuer with best regards Moholy=Nagy on the matboard the dedication under one’s own hand the artist: to Mrs. Alice Breuer with best regards Moholy=Nagy
37
38
13. HUSZÁR VILMOS (1884-1960) NAPRAFORGÓK (1916) / SUNFLOWERS (1916) festett üveg, ólom / colored glass, lead 48*48 cm
Reprodukálva: Theo van Doesburg: De nieuwe beweging in de schilderkunst, Delft, 1917., 66. oldal Reproduced: Theo van Doesburg: De nieuwe beweging in de schilderkunst, Delft, 1917., page 66.
39
14. HUSZÁR VILMOS (1884-1960) FIATAL NŐ GEOMETRIKUS KÉPPEL ÉS BAUHAUS- LÁMPÁVAL YOUNG WOMEN WITH GEOMETRICAL PICTURE AND BAUHAUS LAMP olaj, vászon / oil on canvas jelzett / signed: V Huszár 50*60 cm
40
15. MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ (1895-1946) LEBEGŐ FORMÁK, 1945 / FLOATING FORMS, 1945 ceruza, pasztell, kollázs, papír / pencil, pastel, collage on paper jelzett / signed: M=N nov 29 45 19,5*26 cm
41
16. ÉTIENNE BEOTHY (1897-1962) SZÍNES VÁROS / COLOR CITY festett fa / painted wood jelzett / signed: E Beothy számozott / numbered: 8/8 m: 73 cm
Reprodukálva: A László Károly gyűjtemény, Műcsarnok-Fővárosi Képtár, Budapest, 1996, 68. oldal, 795. kép Reproduziert: A László Károly gyűjtemény, Műcsarnok-Fővárosi Képtár, Budapest, 1996, Seite 68. oldal, Nr. 795
42
17. ÉTIENNE BEOTHY (1897-1962) TÁMADÁS (1927) / ATTACK (1927) patinázott bronz / tarnished bronze m: 76,5 cm
43
18. GUSZTÁV MIKLÓS (1888-1967) NŐI FEJ / WOMAN HEAD polírozott bronz / polished bronze jelzett / signed: G Miklos számozott / numbered: 4/4 m:36,5 cm
44
