Separatum

Különlenyomat / Separatum

AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KŐZETTÍPUSOK ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI (BUILDING STONES OF THE MEDIEVAL VILLAGE OF KÁNA. TYPOLOGY AND POSSIBLE PROVENANCE)

HORVÁTH ZOLTÁN, MINDSZENTY ANDREA, TEREI GYÖRGY

In: Petkes Zs. Szerk. HADAK ÚTJÁN XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete Budapest–Szigethalom, 2010. október 28–30. Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX, Budapest-Szigethalom, 28th–30th October 2010 Budapest 2012, 313–326.

http://www.mnm-nok.gov.hu/kiadvanyok/evkonyvek.html

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:43

Page 313

N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.

313

AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI HORVÁTH ZOLTÁN1, MINDSZENTY ANDREA2, TEREI GYÖRGY3 1Eötvös

Loránd Geofizikai Intézet, H–1145 Budapest, Kolumbusz u. 17–23. Loránd Tudományegyetem, H–1117 Budapest, Pázmány Péter s. 1/C. 3Budapesti Történeti Múzeum, H–1014 Budapest, Szent György tér 2.

2Eötvös

A kutatást az OTKA (72590 K) támogatta.

Összefoglalás Mint ismeretes, a régészeti ásatásokon gyakran alkalmazott földtani-talajtani módszerek mellett a geológusok az épített környezet vizsgálatával is hozzá tudnak járulni egy lelõhely komplexebb régészeti értékeléséhez. Az Újbuda Tóváros lakópark tervezett helyén, a Hosszúréti-patak partján feltárt Kána faluban (12–13. század) egy templom különbözõ épületrészeit, faragott kövekkel bélelt sírok, kemencék és egyéb objektumok kõzetanyagát vizsgáltuk. A különbözõ objektumokból származó kõzettípusokat azonosítottuk és megadtuk ezek legközelebbi természetes kibukkanásainak a helyét, illetve néhány olyan távolabbi elõfordulást, amelyek potenciális építõanyag források lehettek a középkori építõk számára. A vizsgálat alá vont objektumok a következõk voltak. I. Kemencék és házhelyek. II. Árpád-kori temetõ sírjainak kõzetanyaga a templom É-i szomszédságában. III. Kemencék és házhelyek kõzetanyaga a középkori templomtól Ny-ra. IV. A templom szentélye és hajójának K–Ny-i tájolású felmenõ fala és alapozásának kõzetanyaga. V. A templom korábbi periódusához tartozó É–D irányú zárófalának felmenõ fala és alapozásának kõzetanyaga. VI. A templom késõbbi periódusához tartozó É–D irányú zárófalának és D-i oldalfalának felmenõ fala és alapozásának kõzetanyaga. VII. A templom korábbi periódusától nyugatra található É–D irányú falszakasz. VIII. Egyéb faragott kõzetdarabok sírokból, a templomtól D-re. IX. Egyéb szórvány kõzetpéldányok sírokból. A mintegy 220 kõzetdarab részben makroszkópos leírása, részben mikroszkópos vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy: A felhasznált kõzettípusok között uralkodó szerepet töltöttek be a miocén karbonátos kõzetek (mész-

homokkõ és bioklasztos mészkõ). A legtöbb megvizsgált helyen, így a sírok falában a templomtól Éra, házhelyek területén a templomtól Ny-ra, a templom falmaradványaiban és a különbözõ, faragott kõzetpéldányok esetében is ezek jelentek meg a legnagyobb gyakorisággal. A második, illetve harmadik leggyakrabban használt kõzettípus az édesvízi mészkõ és a hárshegyi homokkõ volt. Utóbbi a sírok kövei között nem jelent meg, ugyanakkor a templom épületrészeiben és a kemencék-házhelyek környezetében hangsúlyosan jelen volt. Tûzkõ, dolomit, márga kõzetek csak kis százalékban fordultak elõ a telepjelenségekhez kapcsolódóan. Fentiek alapján határozottan tudatos építõanyag választás körvonalai bontakoznak ki. A jól faragható mészhomokköveket a sírok és a templom falának kialakításánál használták elõszeretettel, míg házalapozásra és a kemencék felépítésére a kevésbé esztétikus megjelenésû, de jó teherbíró képességû egyéb kõzetekre esett a választás. Ez utalhat arra, hogy a mindennapi tevékenységet kiszolgáló építmények esetében nem volt szempont az egységes, esztétikus megjelenés, de arra is, hogy korábbi tapasztalataik alapján felismerték más kõzettípusok (pl. kovás homokkõ, tûzkõ) nagyobb teherbíró- és ellenálló képességét. Az eddigi Budapest környéki megfigyelések szerint, már a római korban is hasonló volt a nyersanyag és építõanyag választás stratégiája (pl. vízvezetéképítõkõanyag: Horváth 2004). Bemutatjuk az építõanyagként használt kõzetek legfontosabb petrográfiai jellemzõit, a feldolgozott darabok százalékos gyakorisági eloszlását a különbözõ telepjelenségekhez kapcsolódóan, valamint lehetséges származási helyét. A miocén mészhomokkõ és bioklasztos mészkõ a Tétényi-fennsíkon egymás közvetlen közelében is megtalálhatók, ugyanakkor az édesvízi mészkõ és a hárshegyi homokkõ kinyerése érdekében a Budai-hegység közelebbi és távolabbi részein kellett lelõhelyeket találniuk (Schafarzik és Vendl, 1964; Scheuer és Schweitzer, 1988; Wein,

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:43

Page 314

314

1977). Az is felmerül, hogy a középkori Kána falu építésénél a területre korábban antropogén közvetítéssel behordott (õskori telep nyomok) kõzetdarabokat, esetleg a környezõ patakhordalék görgeteg anyagát kellett a faluépítõknek megtalálniuk és feldolgozniuk. Bevezetés A hazai, kõbõl épített mûemlékek közül a legkorábbiak a Római Birodalomhoz köthetõk. Pannóniában a legkedveltebb kõzettípusok között durva mészkõ, forrásvízi mészkõ (travertínó), vörös tardosi mészkõ, budai márga és andezittufa szerepel (Török 2008), de a 2002 óta zajló urbángeológiai vizsgálódásainkból tudjuk, a római útépítményekben alaphegységi triász és eocén mészkõ, illetve oligocén homokkõ is elõfordul (Horváth és Mindszenty 2003, 2004). A kõzeteket felhasználó építészet következõ jobban vizsgálható idõszaka az Árpád-kor volt, ami a kereszténység térhódításával és az egyházi építkezésekkel van összefüggésben. A kánai esettanulmányon keresztül azt szeretnénk megmutatni, hogy a népvándorlás kora, majd a hon-


foglalás után egy kiépülõ és fejlõdõ Árpád-kori faluban milyen volt az ott élõk építõanyag felhasználásának stratégiája. Budapesti ásatásokról 2002 óta mintegy 70 régészeti geológiai jellegû tanulmány készült az ELTE és BTM együttmûködése kapcsán, de kifejezetten kõzettani vonatkozású kutatás kevés (Rudas-fürdõ kõzettípusai; Mindszenty és Horváth 2006). Dolgozatunkban arra keressük a választ, hogy a kánaiak vajon melyik kõzettípust részesítették elõnyben? Ennek kapcsán a régészeti kérdések az alábbiak voltak: 1. Honnan származhatnak a falu templomában és a sírokban megtalált kõzetpéldányok? 2. A templom feltárása során megfigyelt különbözõ építési egységek kõzetanyaga között van-e hasonlóság vagy különbség? 3. Ezekbõl mire lehet következtethetni? 4. A kõzettani értékelés segíthet-e a korszakok elkülönítésében? Módszerek Mint a legtöbb geológiai munkának, amit régészeti ásatáson végzünk, jelen munkának is a terepi doku-

1. ábra Helyszínrajz a vizsgált objektumokkal Fig. 1. Site map with the features investigated in the course of the present study

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:43

Page 315

AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK

315

ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI

mentáció és osztályozás volt az alapja, amit a mész-, vagy a Mn-oxid tartalom kimutatására alkalmas egyszerû tesztek egészítettek ki. Laboratóriumban a típusos kõzetdarabokból vékonycsiszolatot készítettünk és petrográfiai vizsgálatot végeztünk. A mintákat a templom falából és a templom közelében található sírokból, továbbá egyéb objektumokból vettük. A vizsgálataink tehát erre a területekre nézve reprezentatívak. Földtani háttér A kutatási terület a Tétényi-fennsík ÉK-i elõterében a Budakeszi- és Budaõrsi-medencéket magába foglaló kistájon, a Hosszúréti-patak mentén található (Marosi és Somogyi 1991). A terület karbonátos alapkõzetbõl felépülõ hegyek közé zárt, enyhén tagolt medencék sora, erodált felszínnel. A patak környezetében felszínközelben uralkodóan felsõ-pleisztocén kavics, homokos kavics található. Foltokban oligocén korú, durva és finomszemû homokkõ, lokálisan finomhomokkõ és agyag váltakozásából álló képzõdmények bukkannak felszínre (Törökbálinti Homokkõ Formáció). Az Árpád-kori Kána falutól D-DNy-ra található Tétényi Fennsík nagyrészt miocén korú, durvább-finomabb mészhomokkõ rétegekbõl épül fel (torton „lajta mészkõ” és szarmata „durva

mészkõ”: Tinnyei Formáció). A tágabb kutatási területen felsõ-triász korú dolomit (Huszonnégy ökrös-hegy) és miocén korú, változó szemnagyságú homok, laza homokkõ kavicsoshomokos-agyagos betelepülésekkel fordulnak elõ. Az oligocén Hárshegyi Homokkõ Formáció kovás homokkõ rétegei is jelen vannak a környezõ hegyekben felszíni kibukkanásokban (pl. Katalinhegy), ami az építõanyag nyerés szempontjából fontos lehet mind az õskori mind a római területhasználat esetében is (Gyalog et al. 2005; Mindszenty és Horváth, 2006). Természetes kibukkanásban édesvízi mészkõ nincs sem a kutatási területen sem annak közvetlen közelében (1-2 km). Nagyobb travertínó elõfordulások a Széchenyihegyen ismertek. A területen a Hosszúréti-patak

3.a

2. ábra A kánai ásatáson vizsgált összes kõzettípus százalékos gyakorisági megoszlása. 1. mészhomokkõ, 2. durva bioklasztos mészkõ, 3. édesvízi mészkõ, 4. kvarc homokkõ, 5. tûzkõ, 6. dolomit breccsa, 7. mészkõ (triász), 8. kovásodott csonttöredék Fig. 2. The percental distribution of all stone samples investigated at the Kána excavation site.Percentage of the various stone types identified at the Kána site. 1. calcareous sandstone, 2. coarse bioclastic limestone, 3. travertine, 4. quartz-sandstone, 5. chert, 6. dolomite breccia, 7. limestone (Triassic), 8. silicified bone fragment

3.b 3. ábra Miocén mészhomokkõ makroszkópos (a.) és mikroszkópos (b.) képe. Templom I. építési fázis Fig. 3. Macroscopic (a) and microscopic (b) image of the Miocene calcareous sandstone, Church, earliest building phase

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:43

Page 316

316


folyik keresztül K-ÉK irányból Ny-DNy fele. A Hosszúréti-patak és a Benta-patak azért fontosak, mert árterük kiterjedése meghatározó lehetett a korábbi területhasználat során. A két medence vízhiányos terület, de a patakok ártere kiszélesedik esõs évszakok, nagyobb csapadék események alkalmával. Az árterek a modern idõkben, a nagyobb építkezések megkezdéséig nagyrészt szántók és rétek-legelõk voltak. A hegyperemeken, karbonátos kõzeten rendzina talajok alakultak ki, a medencében a magasabban fekvõ ártéri területeken barnaföldek és mezõségi talajok, a mélyebben fekvõ helyeket réti és öntés talajok borítják (Stefanovits et al. 1999).

Régészeti háttér 2003 és 2005 között került sor Kõérberek (ma Újbuda)-Tóváros-Lakópark építését megelõzõen az Árpád-kori Kána falu feltárására. A 20 hónapos terepmunka alatt 15-16 hektáron sikerült a középkori települést vizsgálni. Elõkerült a templom, körülötte 1077 sír, 198 földbe mélyített ház, 4 nagyméretû tároló helyiség. A Budapesti Történeti Múzeum Középkor Osztálya Magyarország eddig feltárt egyik legnagyobb Árpád-kori falujának feldolgozását kezdte meg 2005-ben. A kánai leletanyag feldolgozásának megkezdésekor az volt a célunk, hogy ne csak régészeti szempontból vizsgáljuk azokat, hanem interdiszciplináris módon is.

4.a

5.a

4.b

5.b

4. ábra Miocén durva mészkõ makroszkópos (a.) és mikroszkópos (b.) képe. 208. objektum (kemence) Fig. 4. Macroscopic (a) and microscopic (b) image of the Miocene coarse bioclastic limestone, from feature Nr 208.

5. ábra Édesvízi mészkõ makroszkópos (a.) és mikroszkópos (b.) képe. 204. objektum (kemence) Fig. 5. Macroscopic (a) and microscopic (b) image of travertine, from feature Nr 204 (oven)

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:44

Page 317


317


Már a feltárási munkákkal párhuzamosan László Orsolya jóvoltából megindult az embercsontok vizsgálata. Megtörtént a kor- és nem, valamint a népesség magasságának meghatározása. Ugyancsak elsõként került sor a vasanyag feldolgozására. Terei György és Horváth Antónia publikálta a tárgyakra vonatkozó eredményeket (Terei és Horváth 2007a, Terei és Horváth 2007b). Kánán elõkerült a 12–13. századra keltezhetõ vaseszközök teljes palettája. Jóri Tünde a házak és a kerámiaanyag, Vargha Mária a viseleti tárgyak feldolgozásában vállalt szerepet. Az archeozoológiai vizsgálatok során Daróczi-Szabó Márta meghatározta az Árpád-kori falu teljes állatcsont anyagát. Kiemelésre kerültek a fejjel lefelé fordított egész edénybõl elõkerült egyedek meghatározása. A régészeti vonatkozású eredményeinket összefoglalóan 2010-ben publikáltuk (Terei 2010). Az interdiszciplináris munka egyik állomása, és jó példája a kõanyag régészeti-geológiai feldolgozása az ásatás 1. ábrán látható részén. A cikk azt tûzte ki célul, hogy egy jó együttmûködés példáját mutassa be. Eredmények A) A vizsgált objektumokhoz kapcsolódó összes kõzettípus értékelése Mintegy 220 db kõzetpéldányt vizsgáltunk a templom négy kutatási egységébõl, a falazott sírokból és az egyéb objektumokhoz sorolt kemencékbõl, házhelyekbõl, gödrökbõl. Az összes vizsgált kõzettípus százalékos megoszlása gyakorisági sorrendben a következõ (2. ábra): A leggyakoribb kõzettípus a miocén korú, sekélytengeri mészhomokkõ (37%). Gyakorisági sorban a következõ kõzettípus (31%) egy összeállóbb mészkõfajta, ami a szabad szemmel is jól látható csigákat, kagylókat vagy rákpáncél töredékeket tartalmaz (a szakirodalomban „durva mészkõnek” is nevezik). Ebben a mészkõfajtában gyakran uralkodó mennyiségben láthatók õsmaradványok. Ekkor lumasellának nevezzük. Gyakorisági sorrendben a rómaiak által is kedvelt, fiatal (pilo-pleisztocén) édesvízi vagy forrás mészkõ (travertínó) következik (8%). Kevéssé gyakori, de mintegy 4%ban jelen van a vizsgált kõzettípusok között az oligocén korú, ellenálló kovás homokkõ. Ezen kívül 1-1 százalékban jelen voltak az alaphegységi triász képzõdményekhez köthetõ mészkõ, dolomitbreccsa, tûzkõ kõzettípusok, sõt még 1 db geológiai korú, kovásodott csont is volt a templom alapozásában. Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogy miért éppen ezeket a kõzeteket választották az

építkezéshez a kánaiak, a négy leggyakoribb kõzettípust vizsgáltuk részletesebben. A miocén mészhomokkõben vagy „lajta mészkõ”ben a homok méretû, meszes szemcsék, egysejtûek (foraminiferák), vörös alga töredékek finom mészanyaggal cementáltak, de a laza, porózus szerkezet következtében ez a kõzet kiválóan faragható (3.a és b ábrák). A szarmata, durvamészkõ kissé tömöttebb, jobban cementált, ezért még ellenállóbb, ugyanakkor kevéssé homogén; a nagyobb méretû kagylók, csigák, egyéb fosszíliák jelenléte miatt nehezebb faragni, de még így is jól megmunkálható (4.a és b ábrák).

6a

6b 6. ábra Hárshegyi homokkõ makroszkópos (a) és mikroszkópos (b) képe. 167. objektum (kemence) Fig. 6. The macroscopic (a) and microscopic (b) image of Hárshegy-type sandstone, from feature Nr 167 (oven)

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:44

Page 318


318

Az édesvízi mészkõ (vagy másképpen travertinó) kifejlõdései közül, a lelõhelyrõl nagyrészt azok a kávébarna, tömöttebb típusok kerültek elõ, amelyek az egykori forráskilépési pontoktól távolabbi, nyugodt üledékképzõdéssel jellemezhetõ kisebb medencékben képzõdtek. Ezekben gyakoriak a Molluszka (kagyló/csiga) héjak és kisebb-nagyobb likacsok. A mészanyagon, kalciton kívül más ásványt nem tartalmaz. Megmunkálhatósága emiatt szintén jó (5.a és b ábrák). A hárshegyi homokkõ az elõzõektõl teljesen különbözõ kõzettípus. A vázszemcsék között kvarc, kvarcit található, rosszul osztályozott és az utólagos hidrotermális oldatok hatására bekövetkezett vasaskovás cementáció miatt az egyik legellenállóbb hazai kõzet, amely azonban még jól faragható (6.a és b ábrák). Az ásatáson dokumentált négy legfontosabb kõzettípusnak az építõkõnek való alkalmasságot jellem-

zõ, mûszaki szempontú legfontosabb kõzetfizikai tulajdonságai viszonylag kedvezõek. Az édesvízi mészkõ és a hárshegyi homokkõ terhelhetõsége, nyomószilárdsága közepes, a miocén mészhomokkõé és mészkõé ennél kisebb, itt azonban a megmunkálhatóság a döntõ, ami a mészkövek esetében jobb, noha ezek fagyérzékenyebbek. Összességében mind a négy kõzettípus jó építõanyag. A 7. ábra mutatja a legismertebb elõfordulásokat. B) A használt kõzettípusok megoszlása a különbözõ objektumokhoz kapcsolódóan Vizsgáltuk, hogy a bemutatott kõzettípusokat milyen arányban használták a templomnál, a síroknál és a többi objektumnál. Azt az eredményt kaptuk, hogy a templom kõzetei között is a négy fõ kõzettípus uralkodik (8. ábra). A miocén üledékek mellett, az édesvízi mészkõ, majd a hárshegyi homokkõ van jelen számottevõ mennyiségben. A régészek négy építési egységet jelöltek ki, amelyek összefüggésben

Térfogatsúly (g/cm3)

Nyomószilárd. (kp/cm2)

Hõvezetõ képesség (kcal/ mól °C)

150 – 600

0,45 – 1,00

Szerkezet

Megmunkálhatóság

Miocén mészkõmészhomokkõ

Lyukacsos, porózus, durva felületû, gyakran kövületekkel

Jól fejthetõ, darabolható. A tömöttebb tartósabb, szilárdságuk nagyobb. Városi levegõn megfeketedik.

1,55 – 2,60

Édesvízi mészkõ

Tömör, finoman kristályos, jó teherviselõ képességû

Jól fejthetõ, darabolható. A szabad levegõn fényét elveszti. Tömbökben és padokban fejthetõ, jól faragható, csiszolható, fényezhetõ. Elterjedt építõkõ.

2,20 – 2,70

800 – 2000

1,00 – 2,00

Budapest környéke: Bécsi út menti kibukkanások, Széchenyi-hegy, Üröm, Budakalász, Pomáz; (Gerecse: Süttõ, Dunaalmás)

Hárshegyi homokkõ

A szemcsék nagy része kvarc, kovasavval átitatott szövetû

Közepes szilárdságú, fagyálló, jól fejthetõ, megmunkálható, hasítható. szakrális tárgyak (sírkõ, kereszt) is.

2,10 – 2,50

400 – 1500

0,80 – 2,00

Budapest környéke: Hárshegy, Budakeszi, Pilisszántó, Pilisborosjenõ, Üröm, Naszály, Katalin- és Bia-hegy

Fagyérzékeny

Elõfordulás, bányák Tétényi-fennsík, Budafok, Bia, Érd, Sóskút, Páty, Zsámbék, Diósd (Börzsöny: Zebegény, Kemence, Bernecebaráti; Cserhát: Mátraszõlõs, Soproni hegység: Fertõrákos, Margitbánya)

7. ábra A Kána falu területén talált 4 leggyakoribb kõzettípus néhány mûszaki szempontból legfontosabb átlagos tulajdonsága és néhány fontos, bányászatra alkalmas elõfordulása (Papp és Kertész 1966; Gálos és Vásárhelyi 2006; Schafarzik et al. 1962 alapján). Kivastagítva a lelõhely legközelebbi elõfordulásai vannak jelölve Fig. 7. Some important technological characteristics of the four most typical stone types from Kána and some natural occurrences where they might have been acessible for quarrrying already in Medieval times

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:44

Page 319

AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI

lehetnek a templom egyes építési fázisaival (9. ábra). Az I és II. egység a 12. század közepére keltezhetõ, a IV. egység építészetileg ezekhez tartozik, de felmerült, hogy késõbbi is lehet. A III. egység késõbbi bõvítés, ez a templom utolsó építési periódusa. Ezeket az egységeket külön-külön is vizsgáltuk.

8. ábra A templomépítés négy elkülönített egységének együttes kõzetanyag-eloszlása Fig. 8. The combined distribution of the stone material identified during the four defined building phases of the church

9. ábra A templom négy elkülönített egysége Fig. 9. The four phases of the church

319

Az I. építési egységben (12. sz.) uralkodó a miocén mészhomokkõ (78%), majd a többi kõzettípus, a miocén mészkõ, az édesvízi mészkõ, az alaphegységi mészkõ és a kovásodott csont következik közel egyenlõ arányban (6-6%). Ebben a felmenõ fal egységbõl hárshegyi homokkõ nem került elõ (10. ábra). A II. építési egységben a miocén durvamészkõ aránya növekszik (50%), a hárshegyi homokkõ aránya jelentõs, s csak ezután következik az édesvízi mészkõ (13%). A többi kõzettípusból nem találtunk egyet sem a vizsgált példányok között (11. ábra). A terepi megfigyelések alapján elmondható, hogy a hárshegyi homokkõ darabok teljes mértékben ennek az egységnek az alapozásából kerültek elõ. Megmunkáltság nyomait nem mutatták, az épített környezeten belül másodlagos helyzetûek lehetnek. A III. építési egységben ismét változatosabb kõzettípusokkal találkozunk. Ha a miocén mészhomokkövet és mészkövet külön-külön tárgyaljuk (27-13%), akkor a leggyakoribb kõzettípusnak az édesvízi mészkõ adódott (12. ábra). Az adatok azt

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:44

Page 320

320


mutatják, hogy az édesvízi mészkõ felhasználása intenzívebbé vált. Ez jelentheti újabb kõzet elõfordulás bekapcsolását vagy azt, hogy az építõk úgy gondolták, ennek az épületrésznek a kialakításhoz nagyobb teherbíró képességû kõzetre van szükség. A IV. építési egység ismét egy tisztább képet mutat annyiban, amennyiben a vizsgált példányok mindössze négy típusba besorolhatók (13. ábra). Figyelemre méltó, hogy a miocén mészhomokkõ és miocén mészkõ aránya külön-külön (27-13%) itt sem éri el az önállóan 39%-ban jelenlevõ édesvízi mészkõ százalékarányát, tehát megállapítható, hogy a III. és IV. egység az édesvízi mészkõ jelentõs arányával elkülönül az I és II. egységektõl. C) Sírok kõzettípusai A sírok falazásához egyértelmûen a szinte helyinek számító (Tétényi-platót felépítõ) miocén mészhomokkövet és mészkövet használták (14. és 15. ábrák). Ez utalhat az építõ tudatos, precíz választására, illetve alternatíve arra is, hogy ezek a falu szûkebb-tágabb környezetében ezek a kõzetek könnyen elérhetõk. Egy-egy sír falába belekerült néhány hasonló színû kõzetdarab is, így pl. dolomit breccsa és hárshegyi homokkõ. Ezekért valószínûleg nem mentek el külön a környékbeli hegyekbe. Valószínûleg korábban antropogén tevékenység eredményeként ide került

kõzetdarabokat vagy esetleg patakhordalékot dolgoztak fel. D) A síroktól elkülönülõ különbözõ objektumok A vizsgált kemencék, házhelyek, egyéb gödrök kõzetanyagai kapcsán az állapítható meg, hogy noha a miocén mészhomokkõ egyértelmûen a legkedveltebb kõzettípus (56%), a miocén mészkõ és lumasella is gyakran használt, kedvelt kõzetfajta volt (21%) (16. ábra). Kemencékben is megfigyelhetõ volt olyan miocén mészkõ anyagú kváderkõ, ami nagy valószínûséggel a templom egyik épületrészébõl származik. Egy másik kérdéskör az volt, hogy Lehet-e összefüggés a templom elkülönített építési egységei és a különbözõ korú kemencék kõzetanyaga között. Más szóval: Segít-e a kõzetanyag meghatározása az egyes objektumok datálásában. Ehhez két egymásba ásott ház kemencéjének a kõzetanyagát vizsgáltuk meg. A 17. ábrán a korábbi házhely kemencéje 167-es, a késõbbi objektum kemencéje 275-ös számmal van jelölve. Ezekhez a kemencékhez tartozó kõzetdarabokat vizsgáltuk meg. A korábbi kemencében a terepen világos színûnek mutatkozó kõzetek között hárshegyi homokkõ, édesvízi mészkõ, tûzkõ és dolomit breccsa található. A késõbbi kemencéhez olyan kváderköveket használtak, amelyek a miocén mészhomokkõbõl és mészkõbõl faragtak. Figyelembe véve azt a régé-

10. ábra A templom elsõ kutatási egységének kõzetanyag-megoszlása Fig. 10. The distribution of stone-types from the church’s first building period

12. ábra A templom harmadik kutatási egységének kõzetanyag-megoszlása Fig. 12. The distribution of stone-types from the church’s third building period

11. ábra A templom második kutatási egységének kõzetanyag-megoszlása Fig. 11. The distribution of stone-types from the church’s second building period

13. ábra A templom negyedik kutatási egységének kõzetanyag-megoszlása Fig. 13. The distribution of stone-types from the church’s fourth building period

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:44

Page 321

AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI

szeti megfigyelést, hogy a templom életében voltak átépítési fázisok, amikor a korábbi kõzetanyag egy része felszabadult, az észlelt kõzettani különbség értékelhetõ úgy is, hogy a korábbi kemence kialakításánál még állt a templom, ezért a környéken összeszedett kövekbõl építettek kemencét. Késõbb, az átépítésnél a felszabaduló kváderkövekbõl építették az újabb kemencét. Összefoglalás Fentiek alapján a tételes válaszok a régészeti kérdésekre az alábbiak: 1. Honnan származhatnak a falu templomában és a sírokban megtalált kõzetpéldányok? A) A mintegy 70%-ban jelenlevõ miocén mészhomokkõ és mészkõ a Tétényi-fennsíkról származhat, szóba kerülhet esetleg Érd, Bia (19. ábra), Sóskút , Páty, Zsámbék, Diósd térsége is.

14. ábra A 161. sír képe faragott miocén mészhomokkõ és mészkõ anyagú béléskövekkel Fig. 14. Grave Nr 161, lined with carved Miocene sandstone and limestone blocks

321

B) Az édesvízi mészkõ esetében is logikus, ha a legközelebbi, esetleg már a történelmi idõkben is mûködõ édesvízi mészkõ bányákat jelöljük meg. A Bécsi út menti kibukkanások, a Széchenyi-hegy, Üröm, Budakalász, az Ezüst-hegy szolgáltathattak ilyen építõkövet. C) A hárshegyi homokkõ lehetséges származási helye azért érdekes, mert igaz, hogy a közelben is elõfordul kisebb kibukkanásokban a Bia- és Katalin-hegyen, mégis a nagyobb elõfordulások a Hárshegyen, homokkõ bányák pedig Budakalászon és Pilisborosjenõn ismertek. D) A többi kõzettípus lehet szórvány anyag korábbi telepekrõl, más kõzet elõfordulások környezetébõl vagy patakhordalékból. A vizsgált fontosabb kõzettípusok lehetséges származási helyeit a 20. ábra mutatja. A térképvázlaton akár a fõbb építõkõ beszerzési útvonalak is nyomozhatók. A kõzetek pontos származási helyét azonban nagyon nehéz megállapítani. A természetes kõzet elõfordulásokon túl egyéb építõkõ-források is segíthették a Kána falubeli építkezéseket. Egy ilyen lehetõség az, hogy korábbi épületromok is szolgáltathattak építõkõ anyagot. A 18. ábrán egy ellipszis a római villának a helyét mutatja, amit 2007/8-ban tárt fel Miklósity Szõke Mihály (Miklósity 2009). Az akkor begyûjtött villa-kõzetanyagról már a terepi megfigyelések során megállapítható volt, hogy ugyanazok a kõzettípusok fordultak elõ ott is, mint Kána területén. Ez a „lehetséges építõkõ lelõhely” éppen a Kõ-ér patak mentén található, 8 és fél km távolságra Kánától. Ezek természetesen egyelõre hipotetikus felvetések, ellenõrzésük a jövõ feladatai közé tartozik. A kõzetek pontos származási helyét leginkább azért nehéz megadni, mert egyrészt nagyon hasonló kõzetkifejlõdések vannak az említett elõfordulások helyén, másrészt pedig egy feltáráson belül is több kõzettípus különíthetõ el.

15. ábra A vizsgált sírok bélésköveinek kõzetanyag-megoszlása Fig. 15. Percentage of stone types from the grave linings

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:44

Page 322

322

2. A második kérdés az volt, hogy a templom feltárása során megfigyelt különbözõ kutatási egységek kõzetanyaga között van-e érdemi hasonlóság vagy különbség? Hasonlóság volt kimutatható a kõzettípusok gyakorisági sorrendjében: miocén mészhomokkõ és durva-mészkõ, édesvízi mészkõ, hárshegyi homokkõ, egyéb. Jelentõs különbség pedig az, hogy az I és II. egységekhez képest a III. és IV. egységekben az édesvízi mészkõnek viszonylag magas az aránya. Az elsõ két egységben az édesvízi mészkõ átlagos gyakorisága mintegy 10% (9,5%). A III. és IV. egységekben együttesen az édesvízi mészkõ gyakorisága 36%. A több mint háromszoros növekedés magyarázható azzal, hogy ezt az egységet, valami miatt, tudatosan, jobb teherbírású vagy kevéssé fagyérzékeny kõzettípusból akarták építeni. A régészeti adatokkal ez ott vág egybe, hogy bár a szerkezete és a szintadatok alapján a IV. egység összetartozott az I és II.

16. ábra Kemencék, házhelyek, egyéb objektumok kõzetanyag-megoszlása Fig. 16. The distribution of stone-types from the houses, ovens and other features


egységgel, de a feltételezhetõ torony miatt sokkal nagyobb terhelésnek volt kitéve. A IV. egység pedig nagyságrendileg öt évtizeddel késõbb épített rész volt. Az építõknek a helyi miocén mészkövektõl különbözõ, azoknál teherbíróbb kõzettípust kellett keresniük. Nagyon valószínû, hogy a templom átalakítása miatt kapcsoltak be egy újabb bányát az építkezésbe, vagy válogatták ki a környékbeli romok építõi közül az édesvízi mészkõ anyagúakat. A kváderkövek közül a 20 cm-t jóval meghaladó darabok esetében nem valószínû, hogy patakbeli görgetegek lettek volna. 3. Ezen felül az alábbi következtetések vonhatók még le: Uralkodóan helyi kõzettípusok elõfordulására alapozták a templom építését, a sírok falazását. Az egyéb objektumokhoz kapcsolódó kõzettípusok esetében is alapvetõ fontosságúak a helyi kõzetek vagy a közelbõl származó kõzetek. Ugyanakkor biztos, hogy a kezdeti templom-építési fázisok törmeléke is belekerült a templom körüli objektumokba. A kváderkövek jelenléte a sírfalakban jó alapot adott a régészeti gyanúnak, miszerint a templom korábbi átépítései nyomán szabadult fel a sírok béleléséhez felhasznál kõanyag. Úgy tûnik, a sírok kialakításánál nagyon odafigyeltek a kõzetek kiválasztására. 9899%-ban a jól faragható miocén mészhomokkövet és mészkövet használták. Ez a kõzettípusok megmunkálhatóságának kiváló ismeretére és nagyon tudatos és igényes „sírkõ” választásra utal. 4. A kõzettani értékelés segíthet-e a korszakok elkülönítésében, a datálásban? Igen, de csakis a régészeti adatokkal együtt, azaz a kutatási egységek (vagy építési fázisok) ismeretében, amit a régész ad meg. Rámutattunk, hogy a

17. ábra Egymásba ásott házhelyekben található különbözõ korú kemencék és kõzetanyag-megoszlása Fig. 17. Percentages of stone types from ovens of various age found in houses dug into one another

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:44

Page 323


323


18. ábra Térképvázlat a Kána falu objektumaiban talált kõzettípusainak lehetséges származási helyeirõl. A nyilak a Kána környezetében található fontosabb, bányászatra alkalmas kõzetkibukkanásoktól indulnak Fig. 18. The possible sources of stone-types found in the features of the medieval Kána village. Arrows indicate the most important neighbouring sites accessible for quarrying

kõhasználat a templom átépítési fázisai és az azzal valószínûleg egyidejû (esetleg valamivel késõbbi) kemencék kialakítása közötti kapcsolatot tükröz. Véleményünk szerint, a templomépítésnél az édesvízi mészkõ felhasználás gyakoriságának dokumentálható növekedése a falu fejlõdésével is összefügghet (20. ábra). Az átépítéshez a templom méretének növelése miatt is szükség lehetett, amit a falu népességének növekedése tehetett szükségessé. Egy kedvezõ természeti adottságokkal, és megfelelõ anyagi háttérrel bíró, jól mûködõ falu esetében ez nem is meglepõ. Ezzel a fejlõdéssel az építõanyag szükségletek növekedése is együtt járhatott, ehhez lehetett elengedhetetlen a közelebbi illetve távolabbi, jó nyersanyag lelõhelyek felkutatása, megismerése, illetve a rendelkezésre álló építõkövek magas szintû ismerete. A kitekintés és továbbkutatási lehetõségek kapcsán a régész és a geo-szakember párbeszédének, együttmûködésének fenntartása, ha lehet a kapcsolatnak az eddiginél szorosabbra fûzése a legfontosabb. A bemutatott anyag egy közel 10 éves együttmûködés egyik eredménye. Évente legalább 1-2 millió m2 terület régészeti feltárása történik meg. Ennek során sok értékes környezeti információ gyûjthetõ be szakszerûen vagy hagyható veszni mindörökre. Most a

19. ábra Bia-Kõgomba nevû sziklaképzõdmény Fig. 19. The so called „Bia-Kõgomba” rock-formation

régészeten belüli változások kapcsán ismét egy olyan döntés elõtt áll a régészeti szakma, hogy maradjanake meg az „ad-hoc” munkakapcsolatok vagy szükség van-e a régészeti intézményekben saját geo-szakemberekre és hosszú távú kutatási programokra. A régész-geoszakember egyik együttmûködési területe a jövõben a középkori falukutatás, a magyarországi középkori emberek és a környezetükkel való kapcsolat pontosabb feltárása is lehet.

20_horvath.qxd

2012.07.11.

324

15:44

Page 324


20. ábra A Kána falu fejlõdésével összefüggõ nyersanyag használat-változás vázlatos összefoglalása Fig. 20. Cartoon showing the changing management of raw materials involved in the development of Kána village

Irodalom Gálos, M., Vásárhelyi, B. 2006. Kõzettestek osztályozása az építõmérnöki gyakorlatban, Mérnökgeológia-Kõzetmechanika Kiskönyvtár, Mûegyetemi Kiadó. Gyalog, L. 2005. Magyarország földtani térképe, M 1: 100 000, MÁFI kiad., L–43–14 Érd. Horváth, Z., Mindszenty, A. 2003. Az Óbuda/Békásmegyer: Pünkösfürdõi út – Szentendrei út keresztezõdésében található parkoló területén régészeti lelõhely geo-pedológiai vizsgálata 2003-ban, Jelentés. Aquincum Múzeum, Budapest. Horváth, Z., Mindszenty, A. 2004. Az Óbuda/Szentendrei út – Sujtás utca keresztezõdésében, a római vízvezeték környezetében található régészeti lelõhely geo-pedológiai vizsgálata. Jelentés. Aquincum Múzeum, Budapest. Horváth, Z. 2004: Az Aquaductus kõzetanyagának vizsgálata. Jelentés, Aquincumi Múzeum, Budapest. Marosi, S., és Somogyi, S 1990. Magyarország Kistájainak Katasztere I–II, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. Miklósity Szõke, M. 2009. Biatorbágy, Kukoricadûlõ (Tópark) Régészeti kutatások Magyarországon, 152–153. Mindszenty, A., Horváth, Z. 2006. A Rudas-fürdõ válogatott kõzetanyagának vizsgálata. Budapesti Történeti Múzeum.

Papp, F., Kertész, P. 1966. Geológia, Tankönyvkiadó, Budapest. Schafarzik, F., Vendl, A., Papp, F. 1962. Geológia Kirándulások Budapest környékén. Építõipari és Közlekedési Mûszaki Egyetem, Budapest. Scheuer, Gy., Schweitzer, F. 1988. A Gerecse- és Budai-hegység édesvízi mészkõösszletei. Földrajzi tanulmányok, 20., Akadémiai Kiadó, Budapest. Stefanovits, P., Filep, Gy., Füleky, Gy. 1999. Talajtan. Mezõgazda kiadó, Budapest. Terei, Gy., Horváth, A. 2007a. Az Árpád-kori Kána falu vasleletei I. (Die Eisenfunde des Arpadenzeitlichen Dorfes Kána I.). Communicationes Archaeologicae Hungariae 2007, 215–246. Terei, Gy., Horváth, A. 2007b. Az Árpád-kori Kána falu vasleletei II. (The Iron Finds from Period II at the Árpádian Village at Kána). Budapest Régiségei 41, 153–192. Terei, Gy. 2010. Az árpád-kori Kána falu. In.: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. Budapest, 81–112. Török, Á. 2008. Építészeti kõanyagok elõfordulása és felhasználása a mai Magyarország területén a XVIII. századig. Geotudományok, A Miskolci Egyetem Közleménye, Bányászat 74. kötet, 137–155. Wein, Gy. 1977. A Budai-hegység tektonikája. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest.

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:44

Page 325

BUILDING STONES OF THE MEDIEVAL VILLAGE OF KÁNA. TYPOLOGY AND POSSIBLE PROVENANCE

325

BUILDING STONES OF THE MEDIEVAL VILLAGE OF KÁNA. TYPOLOGY AND POSSIBLE PROVENANCE BY

ZOLTÁN HORVÁTH – ANDREA MINDSZENTY – GYÖRGY TEREI

The paper is the summary of a simple field-based archaeogeological study aimed at analysing the stone material recovered from the church, graves, ovens and other settletment features of the 12th to 13th century village of Kána excavated at Újbuda–Tóváros residential area along the Hosszúrétcreek, in the outskirts of Budapest. The investigations revealed that the stone material used in the construction of Kána was rather diverse. Identification of the studied stones permitted the correlation with rock formations indicated by the available geological maps. This way also the most likely natural outcrops which might have served as sources for the local Medieval stone-based industries could be delineated. There were three major questions to be settled: 1) What is the provenance of the stone material fund in the churchyard cemetery of the Medieval village? 2) Are there any differences or similarities between the stones used in different time intervals? 3) Is the geological analysis of stones useful in identifying building periods and their eventual age? Fetaures studied in details were as follows: 1) Ovens and houses 2) stone material from the Árpádian Age graves uncovered north of the Medieval parish church 3) Stone material from the ovens and houses west of the Medieval church 4) Stone material from the sanctuary of the church and the side walls both in the foundations and also above ground-level 5) Above-ground masonry of the N-S oriented wall, from the earliest phase of the church, 6) Foundation of the above-ground parts of the side-wall, as well, as the N-S end-wall from a later period. 7) N-S oriented wall-section west of the earlier phase of the church 8) Additional carved stones from the graves south of the church 9) Additional stray-stones from Medieval graves In all 120 samples were studied. The results can be summarized as follows:

Around 70% of the investigated material proved to be calcareous sandstone originating probably in the Tétény Plateau or in the nearby Érd-Bia-SóskútZsámbék-Páty area. The next most abundant stone is travertine, the nearest known occurrences of which are the Kiscell Plateau (Bécsi út) and Széchenyi Hill. However, much better-quality travertine can be found a little further away, to the north, in the surroundings of Budakalász–Ezüsthegy and Süttõ. Quartz-sandstone („Hárshegy Sandstone”) was also occasionally used in Kána. Natural outcrops of this material are known from the nerarby Bia Hill and Katalin Hill and also at Hárshegy, Budakalász and Pilisborosjenõ. The rest of the stone types identified are difficult to corelate with definite outcrops. They could have been collected rather as pebbles from the alluvium of the nearby creeks. Secondary use of some of the stones from older consructions can not be excluded, either. As to the Medieval church – four main building periods could be identified. Phase I and II date back to the mid-twelfth centruy. Phase IV apparently belongs also to these early periods, however, it is probably somewhat younger than the other two. Phase III was defined as a later enlargement of the church so this is the last architectural phase of the building. All these components were studied individually. The stone-types used in all the above Phases are remarkably similar: calcareous sandstone and coarse bioclastic limestone (both of Miocene age), quartz-sandstone („Hárshegy sandstone” of Oligocene age) and travertine (Pleistocene) are ubiqituous in all settlement features, only their relative proportion changes: Travertine was used in larger quantities (36%) in Phases III and IV as compared to I and II (9,5%). This significant increase may mean that for some reason, this part of the building was perhaps consciously constructed of a material which – according to the experience of the builders – was more frost-resistant more solid and and had a higher weight-carrying capacity, than the porous Miocene limestone and the calcareous sandstone. This idea seems to be in accordance with the

20_horvath.qxd

2012.07.11.

15:44

Page 326

326

archaeological data, according to which the foundations and wall-remnants assigned to Phase IV have had to carry also the load of a presumed tower. It is very likely that in that period either a new quarry had to be opened up to find better-quality stone or the best building blocks were selected from earlier, abandoned, desintegrating houses, or from the earlier church itself. To sum up all, it can be stated that local material was used to build the church and also the lining of the graves. Typically, local stone was utilized also for the construction of several additional features around the church as shown by stone debris from the older church recognized as building blocks mixed with more recent material. Ashlars found in the graves probably represent stone material which became redundant at the time of the reconstruction of the church-complex. The builders were apparently careful in selecting the items used for the construction of the graves: In 98 to 99% of the cases they used the easy-to-carve Miocene calcareous sandstone and the coarse bioclastic limestone for this purpose. This means that they possessed an

ZOLTÁN HORVÁTH, ANDREA MINDSZENTY, GYÖRGY TEREI

excellent expertise in making the right selection and consciously did so when selecting the stones for the graves. Based on the above we can say that geological analyses proved to be helpful, indeed, in separating architectural periods and establishing their relative age. Taking into consideration also the physical properties of the identified rocks it was possible to recognize that rocks were selected probably consciously, and this way also the relationship between the individual construction phases of the church and the contemporaneous ovens could be revealed. It is suggested that the increased use of travertine during the late Medieval reconstruction of the church was related to the development of the village. This is hardly unexpected in the case of a developing community such as the 12th – 13rd century Kána. Simultaneously with the development of the settlement the need for building materials obvioulsy increased and this required the exploration of new local, as well as further sites of potential raw material and the excellent knowledge of the stonetypes appropriate for building.

Separatum

Recommend Documents