Lustrum. Sollemnia aedificii a. D. MCMXI inaugurati. Separatum

Lustrum Sollemnia aedificii a. D. MCMXI inaugurati

Separatum

•

Lustrum Ménesi út 11–13. Sollemnia aedificii a. D. MCMXI inaugurati

Ediderunt László Horváth, Krisztina Laczkó, Károly Tóth, et András Péterffy (Appendix)

Typotex Kiadó – Eötvös Collegium Budapest, 2011

Sumptibus NKA

© Auctores et compositores, 2011 ISBN 978 963 279 441 9

Lócsi Levente

Farkas Zoltán et alii

Czebe Gyula élete dokumentumokban Czebe Gyula halála tragikuma miatt lett hírlapi hír 1930 júliusában.1 Később egykori tanára, Fejér Lajos, majd barátja, Dercsényi Mór búcsúztatta.2 A búcsúztatók mellett művei őrizték emlékét, meg egy fénykép a görög tanszéken, és persze a rokonság, mindenekelőtt unokaöccse, Czebe László.3 Az ő nagybátyja iránti tisztelete több emlékjelet állított a centenárium táján: előbb egy iskolatörténeti dolgozatot,4 utóbb két megemlékezést Kapitánffy Istvántól: egy előadást és egy tanulmányt.5 A pályaképhez Kapitánffy Istvánnak Czebe művein túl alig volt forrása. Nem tudta, hogy az elveszettnek hitt források karnyújtásnyira vannak tőle a görög tanszék egyik szekrényében. A tanszék legutóbbi költözésekor kidobott anyagból Mayer Gyula és Szovák Kornél mentett be egy dobozt az Ókortudományi Kutatócsoportba. Az Est 1930. július 15-én (kedden) címlapon három hasábban, és a 2. oldalon folytatva; lásd a Magyarország, a Pesti Hírlap és a Népszava július 15-i számát is; a tragikus hírt (helyi elemekkel színezve) átvették a mezőtúri és túrkevei lapok (Túrkevei Hírlap 1930. július 20.); a Mezőtúri Újságban például 1930. július 27-én tanítványa, Boross István búcsúztatta. A Pesti Napló július 25-én, a Tolnai Világlapja pedig július 30-án a temetésről számol be fényképekkel. 2 Fejér Lajos: Dr. Czebe Gyula (1887-1930). Protestáns Tanügyi Szemle 4. évf. (1930) 7. sz., 38-42. Dercsényi Móric: Gyászjelentés. Czebe Gyula. 1887-1930. Magyar Nyelvőr 59. évf. (1930) 7-8. sz., 208-210; Maurice Deresényi (= Dercsényi): Gyula Czebe. Byzantinisch-Neugriechische Jahrbücher 8. évf. (1931) 221-224. 3 Varga István: Dr. Czebe László (1932-2007). Magyar Állatorvosok Lapja 130. évf. (2008) 2. sz., 128. 4 Dualszky Sándorné Mikula Katalin: Dr. Czebe Gyula élete és munkássága (1988). 19 oldalas gépelt kézirat öt lap melléklettel; a budapesti Veres Pálné Gimnázium könyvtárában. Czebe kartársairól értékes háttéranyag található a gimnázium adatokban gazdag iskolatörténetében: Gráberné Bősze Klára: A Veres Pálné Gimnázium története. I: Az Országos Nőképző Egyesület tanintézetei és a leánygimnázium 1869/70–1947/48. II: Az Állami Veres Pálné Leánygimnázium és a Veres Pálné Gimnázium 1947/48–2007/08. Budapest, 2006-2009. 5 1988. március 18-án tartott előadást Kapitánffy István az Ókortudományi Társaság budapesti rendes ülésén Czebe Gyula emlékezete címmel (vö. Antik Tanulmányok 34. évf. [1989] 202). A tanulmányban fölvázolt pályakép: I. Kapitánffy: Gyula Czebe (1887-1930). In: Schmigalla, H. (ed.): Zur Geschichte der klassischen Altertumswissenschaft der Universitäten Jena, Budapest, Kraków. (Wissenschaftliche Beiträge der Friedrich-Schiller-Universität Jena 1990) Jena, 1990, 94–104. 1

464


Ott bukkant föl ismét 2010 júliusában, benne a Magyar-Görög Tanulmányok nyomdai kliséi és matuzsálemi korú egyetemi pályaművek alatt egy fekete irattartóban a Czebe-hagyaték. Az iratokat Szovák Kornél nézte át, majd engedte át közlésre, amit ezúton is köszönök neki. Az anyag feldolgozásában segített Hegyi Brigitta és Locsmándi Dániel (az Eötvös Collegium növendékei) és a katolikus egyetem hallgatói: Avar Anton, Baucsek Rajmund, Bolf Barbara, Csermelyi József, Fejes Eszter, Hegyi Orsolya, Korpás Tamás, Molnár Zsófia, Nagymihály Zoltán, Petrovics Tamás, Stumpf Julianna, Tölgyesi Nóra és Zelenka Rita. Mindannyian sokat dolgoztak, így most, eredményeink bemutatásakor, ahol lehet, nevüket is feltüntetem, munkájukat pedig ezúton is köszönöm. A Czebe-hagyaték iratait Gyóni Mátyás (1913-1955) gyűjtötte össze. Az irattartóban talált egyik lapon ugyanis az olvasható, hogy „Moravcsik Gyula professzor úrnak a Czebe anyagot küldi: Gyóni Mátyásné”, míg a MTA Klasszika-filológiai Főbizottságának 1954. március 10-i jegyzőkönyvében az, hogy „az I. osztály gondozásában” első helyen „kiadásra javasoljuk az 1955. évben Gyóni Mátyás: Czebe Gyula (Tudománytörténeti monográfia)” című munkáját. Ehhez a munkához gyűjtötte az anyagot Gyóni, aki tragikus halála miatt végül már nem írhatta meg könyvét. A gyűjtemény egyes darabjai nagyobb egységekben jutottak a birtokába. A legtöbb anyagot Révay Józseftől (1881-1970) kapta, főleg leveleket és különlenyomatokat. Révay ráadásul több helyről kért és kapott iratokat. A hivatalos iratok például közvetve vagy közvetlenül Fejér Lajostól kerülhettek hozzá. Búcsúztatójában ugyanis Fejér Lajos, Czebe hajdani osztályfőnöke jócskán merített ezekből. Az iratokat összefogó kettőslap bejegyzése szerint a hivatalos dokumentumokat még „1930. július 29-én használatra átadta Fejér Lajos tanár úrnak van Diermen Gizella”, Czebe unokahúga. Elkülöníthető még a gyűjteményben egy nagyobb egység Gyomlay Gyula (1861-1942) és Darkó Jenő (1880-1940) hagyatékából is. A fenti három egységhez nem tartozó iratok eredete nem állapítható meg. A datálható darabokat feltehetően már Gyóni halála után Moravcsik Gyula (18921972) számozta meg ceruzával, az érdekes részeket a lapszélen ceruzával jelölve meg – egy rá vonatkozó érdekes megjegyzés kivételével. A hivatalos iratok hátoldalán piros ceruzával írt betűk és kék ceruzával írt számok vannak. A lendületes betűk és az erőteljes piros ceruzás aláhúzások, valamint a kézirati javítások Czebe Gyulától származnak.

A Czebe-hagyaték leírása 1.1. Vászonborítású fekete irattartó; a fedőlap belső oldalán aláírás: Czebe Gyula. 1.2. van Diermen Gizella keltezetlen feljegyzése (1930. július vége?): 1908/9-iki tanévben magántanítványa volt báró Vay László, akit a VIII. osztályról sikerrel vizsgáztatott le a nyíregyházai ágostoni

Czebe Gyula élete dokumentumokban

465

hitvallású evangelikus főgimnáziumban. Ezzel a báró Vay-val ebben az évben külföldön járt. (Valószínűleg Németországban.) 1.3.1. Révay József keltezetlen feljegyzése (1952 nyara?): Czebe naplója. Emlékbeszéd Czebe Gyula fölött Lafontaine Társaság 1931. április 30.6 A hátoldalon töredék az Írószövetség Békebizottságának leveléből. 1.3.2. Révay József levele a mezőtúri gimnázium igazgatójának. Átütő papíron írógéppel írt levél indigóval készült másolata aláírás nélkül; a végén ceruzával: ajánlva. Budapest, XVI. Mátyásföld, Hársfa utca 3. 1952. június 14. Igen tisztelt igazgató úr! A magyar klasszika-filológia egykor kiváló, európai hírű művelőjének, Czebe Gyula egyetemi magántanárnak (majd 1919-ben nyilvános rendes egyetemi professzornak) emlékét végre most szándékozik feleleveníteni az egyetem és az Akadémia. Ehhez persze sok és sokféle adatra volna szükségünk. Minthogy néhai szeretett barátom mezőtúri volt s az ottani református gimnáziumban járt, valószínűnek tartom, hogy éppen a mezőtúri gimnázium tud majd adatokat szolgáltatni életére vonatkozóan. Annak idején (1931. április 30.) én tartottam emlékbeszédet Czebe Gyuláról a budapesti Lafontaine Társaságban, ezt azonban sohasem írtam le s így már sok mindenről megfeledkeztem, amit akkor még tudtam. Ugyanakkor találkoztam Czebe unokatestvéreivel, de azóta róluk sem tudok semmit sem. A mezőtúri gimnázium egykori tanára, Fejér Lajos megható nekrológot írt egykori tanítványáról a Protestáns Tanügyi Szemlébe. Ezeknek az adatoknak alapján tisztelettel kérem, szíveskedjék nekem felvilágosítást adni a következő kérdésekre: 1. Élnek-e még ott Czebe Gyulának rokonai? Ha igen, mi a címük? Birtokukban van-e Czebe Gyula naplója, amelyre Fejér Lajos hivatkozik?7 2. Él-e még Fejér Lajos, s ha igen: tudna-e adatokat közölni velünk Czebe Gyulára vonatkozólag? 3. Ha élnek ott még családtagjai: van-e tudomásuk róla, hogy hova került Czebe Gyula hagyatéka (napló, kéziratok, jegyzetek, könyvek stb.)? A La Fontaine Irodalmi Társaságot 1920-ban „a szellemi élet dermedt csendjében” „hazafias cégér alatt megbúvó indulatok” garázdálkodása közepette, amikor a „bérencek uralma tombolt” Vikár Béla, Giesswein Sándor és Bokor Imre hívta életre „a magyar szellemi élet üszkös romjain”; az idézetek Bokor I. 1945 utáni négyoldalas összegző visszaemlékezéséből valók, lásd MOL P 1748, 7. tétel, 3. dosszié. A társaság tagjai az oktatásból és a hivatalos irodalomból kiszorult „szabadon gondolkozó társak” voltak, akik 1920 után műfordításból próbáltak megélni; a társaság alapító tagjainak névsorát tartalmazó füzetben (MOL P 1748, 2. tétel, 1. füzet) a szoros betűrendben Czebe Gyula nevének ki lett hagyva a hely, majd a kipontozott részre utólag lett bevezetve Dr. Czakó Elemér és Dohnányi Ernő dr. közé: Dr. Czebe Gyula X. Kőbánya Györfy és Wolf gépgyár. A tagok között szerepel Toperczer Ákosné (Budapest, III. Zsigmond u. 26) és Toperczer Béla államtitkár (Budapest, III. Zsigmond u. 23), akik feltehetőleg Czebe feleségének, Toperczer Valériának voltak rokonai. 7 Fejér nekrológját az előkerült iratanyaggal összevetettem; ez alapján biztos, hogy Czebe naplójára hivatkozva Fejér mindig hivatalos iratból (például az önéletrajzból) idéz; Czebe valószínűleg egyáltalán nem vezetett naplót. 6

466


Rendkívül lekötelezné mélyen tisztelt igazgató úr a magyar tudományosságot, ha támogatna bennünket abban a munkánkban, amellyel méltó emléket akarunk állítani egyik legkiválóbb haladó szellemű tudósunknak, akinek pályáját éppen a Tanácsköztársaság mellett történt következetes és meggyőződéses állásfoglalása törte ketté. Szíves válaszát kéri mély tisztelettel Dr. Révay József egyetemi c. ny. rk. tanár 1.3.3. Révay József levele Geszti Lajosnak.8 Átütő papíron írógéppel írt levél indigóval készült másolata aláírás nélkül; a végén ceruzával: Geszti Lajos, Balatongyörök, ajánlva. Budapest, XVI. Mátyásföld, Hársfa utca 3. 1952. június 14. Kedves Lajos! Juvancznétól tudtam meg, hogy Györökre költöztetek; most tudtam meg azt is tőle, hogy Irke már két éve meghalt.9 Mily szomorú, hogy jóbarátok évtizedekig feléje se néznek egymásnak! Én is kimondhatatlanul sajnálom most, hogy legalább húsz esztendeje nem is láttam, nem is kerestem Irkét, mintha azt gondoltam volna, hogy ráérünk még, hiszen úgyis örökké élünk. Lajosom, most Czebe Gyuszi emléke ügyében írok neked. Bizony több mint húsz évnek kellett elmúlnia tragikus halála óta, hogy végre a mostani illetékesek arra gondoljanak, hogy emlékét fölelevenítik és megörökítik. Ezt a munkát persze kifogástalan alapossággal akarják elvégezni s ehhez az én segítségemet is kérték. Annak idején (1931. április 30.) én tartottam fölötte az emlékbeszédet a Lafontaine Társaságban; sajnos ennek az előadásnak még a vázlata is elveszett. Akkoriban meg akartam ugyan írni, de az átkozott kenyérkereső munka nem engedett rá időt; akkoriban ismertem Gyuszi unokahúgait, azok is ígértek adatokat; akkoriban még értekezhettem volna egykori tanárával, Fejér Lajossal, aki nekrológot írt róla a Protestáns Tanügyi Szemlében, de most már azt sem tudom, él-e még? Most írtam Mezőtúrra is. Fejér Lajos többször hivatkozik egy terjedelmesebb Czebe-életrajzra, amit ő írt meg, vagy ír meg: nem tudom, csakugyan megírta-e ezt a munkáját. Hivatkozik Czebe Gyula naplójára. Tudtok-e ti erről? Hol van ez a napló? Általában hova lett Gyuszi hagyatéka: könyvek, jegyzetek, kéziratok stb.? Vajon élnek-e még unokahúgai? Tudjátok-e a címüket? Ez most mind nagyon fontos volna. Nagyon sok levelem van tőle, ezek rendkívül jellemzők egyéniségére, meggyőződésére, tudományos terveire és munkáira, de persze ez így kevés. Adjatok nekem választ a fenti kérdésekre és még a következőkre: 1) mikor volt Gyuszi a Könyvkereskedők Egyesületének főtitkára; én úgy emlékszem 1927-30-ig, de már nem vagyok benne bizonyos;

8 Geszti (Gergács) Lajos (Gamás, 1885 – Keszthely, 1956): az Országos Nőképző Egyesület (ONE) föld- és természetrajz tanára (1919-1934); a magyar oktatófilm úttörője. 9 Juvancz Iréneusz (Pancsova, 1882 – Budapest, 1950): matematikatanár, a Kommün alatt a Trefort utcai gimnázium igazgatója. A tanári pályáról való eltávolítása (1920) után biztosítási matematikus lett.


467

2) tudtok-e arról, hogy Heisenberg müncheni professzor, a világhírű bizantinológus, külön Gyuszi kedvéért utazott Magyarországra, hogy közbenjárjon érte a miniszternél, gondolom Klebelsbergnél? Mikor történt ez? Annyit tudok, hogy a közbelépés eredménytelen volt. Általában nagyon megkérlek, hogy közöljetek velem minden olyan adatot, amit értékesnek és fontosnak véltek egy ilyen tudományos megemlékezés szempontjából, persze még a magánéletére vonatkozó adatokat is (például Valika halála). Látjátok: igazi benső barátságban voltam vele és mégis annyi mindent elfelejtettem már! Most azonban legalább így akarom megtenni kötelességemet drága barátunk emlékének megörökítésére. Segítsetek meg ebben a munkámban. Egyúttal írd meg, kedves Lajos, hogy vagytok, hogyan éltek, egészség dolgában hogyan álltok? Én még dolgozom, előadok az egyetemen, írok, fordítok, mintha nem is volnék 71 éves. De persze már érzem, hogy fáradt vagyok. Marianne10 meghajlott, nagyon gyenge, de fáradhatatlan; ő utolsó csepp erejéig dolgozni fog leányaiért és nyolc unokájáért. Nekem viszont tíz van, a legnagyobbik, Gézának a lánya, tavaly májusban ment férjhez. Írjatok, nagyon várom leveleteket. Addig is szeretettel ölel, Ica11 asszonynak kézcsókjait küldi, a régi barátsággal 1.3.4. Révay József írógéppel írt keltezetlen jegyzete. Czebe Gyula. Adatok ügyében írtam Mezőtúrra a gimnázium igazgatójának 1952. június 14-én. Írtam Geszti Lajosnak Balatongyörökre ugyanakkor. 1919-ben (a dátum a Pesti Naplóból megállapítható: akkor lehetett, amikor Szende Pált12 és társait egyetemi tanárokká nevezték ki az egyetem megkérdezése nélkül) Czebe, Alexics,13 Révay több magántanári gyűlésen erélyesen állást foglaltak a forradalmi kormány mellett, az egyetem autonómiája ellen. Ez fontos vádpont volt az egyetemi fegyelmin. Czebe Gyula bizonyos ideig (talán 1927-től) a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesületének főtitkára volt (előbb Révay József, Benedek Marcell). A huszas években Heisenberg professzor, Czebe egykori tanára Budapestre utazott és fölkereste Klebelsberg kultuszminisztert Czebe reaktiválása ügyében. Közbelépése eredménytelen volt.

Dr. Révay Józsefné Dr. Zuber Marianne (1892–?): német–francia szakos tanárnő. Wolkenberg Ilona (Hancsók Kálmánné, Geszti Lajosné, 1883–?): az ONE tanára, tanított men�nyiségtant, történelmet és filozófiát. 12 Szende Pál (Nyírbátor, 1879 – Szinérváralja, 1934): ügyvéd, a Károlyi-kormány pénzügyminisztere; 1919 májusában elhagyta Magyarországot. 13 Alexics György (Arad, 1864 – Budapest, 1936): nyelvész és irodalmár, 1897-től a budapesti egyetemen a román nyelv és irodalom magántanáraként dolgozott. 1920-ban előadási jogát megvonták. 10 11

468


1.4. Gyóni Mátyásné levele Moravcsik Gyulának. Félbevágott lapon: Moravcsik Gyula professzor úrnak a Czebe anyagot küldi: Gyóni Mátyásné. 1.5. Ismeretlen kéz feljegyzése (1980-as évek?) fekete golyóstollal: Czebe Gyula anyaga. A hátoldalon töredék az ELTE BTK Szakszervezeti Bizottsága által szervezett kirándulásról. 2.1.0. Czebe hivatalos iratainak „tartalomjegyzéke”: az iratokat összefogó hosszában félbehajtott, szakadozott és gyűrődött kettős lap van Diermen Gizella írásával. A sorszámokat valaki kék ceruzával bekarikázta, a tételeket az első betűnél vagy számnál kipipálta. Az első hasáb első sorában harmadik kéz ceruzával: Együtt mind. Dr. Czebe Gyula iratai: 1) 1917. november 6-i életrajza 2) Tanári oklevelének másolata 3) Tanárképzőintézeti Gyakorló Főgimnázium 1913. május 21-i bizonyítványa 4) Magántanári oklevelének másolata 5) Egyetemi tanári kinevezése 1919. (április 27) május 3-i 6) 1910. május 10-i tanulmányi terve 7) 1911. május 10-i tanulmányi terve 8) Budapesti Philologiai Társaság 1912. október 15-i levele rendes taggá választásáról 9) Országos Régészeti és Emberbaráti (sic; Embertani) Társaság 1914. májusi levele rendes taggá választásáról 10) Magyar Tudományos Akadémia 1916. június 13-i levele a Classica Philologiai Bizottság segédtagjává választásáról 11) Egyetemi ügyek kormánybiztosa 1919. március 21-i levele 12) Egyetemi ügyek kormánybiztosa 1919. április 1-i levele 13) Egyetemi ügyek kormánybiztosa 1919. április 10-i levele 14) Egyetemi ügyek kormánybiztosa 1919. április 18-i levele 15) Közoktatásügyi népbiztos 1919. május 28-i levele 16) Sajtóosztályhoz 1919. július 14-i beadványa Folytatva belülről Folytatás: 17) 1920. február 4-i elbocsátó levele 18) Kérdőíve 19) Önvallomása (két darab) (értsd: két lap) 20) Végkielégítése elleni beadványa 1929 I/26. (három darab) (értsd: három lap) 21) Egy görög irat (A Görög Néprajzi Társaság tagfelvételi oklevele; külön, de az iratok közelében.) 22) Tizenhét darab névjegy egyetlen borítékban. (Külön, de az iratok közelében egy borítékban 13 névjegy.)


469

1930. július 29-én használatra átadta Fejér Lajos tanár úrnak van Diermen Gizella Tudományos munkásságáról felvilágosítást adhat: Dr. Bevilagua Borsodi Béla a Hadtörténelmi Múzeum főlevéltárosa, Budapest. 2.1.1–20. A fenti „tartalomjegyzék”-ben leírt iratok. 2.1.21. Görög oklevél Czebe felvételéről a Görög Néprajzi Társaságba (1911. november 30.). 2.1.23. Tizenhárom névjegy fejléces borítékban ( – 3ME CONGRES INTERNATIONAL DES ÉTUDES BYZANTINES), a bélyeg kivágva; címzés (görög kéz): Herrn Dr Gyula Czebe Budapest I. Loigymeinyosi-u. 6. 1. Dr. Th. Wegner. Privatdozent an der Westfälischen Wilhelms Universität. Münster in Westfalen, Pferdegasse 6. (fölötte ceruzával: Kesselstr. 16. III.). 2. Prof. Avv. Giannino. Ferrari dell’ Università di Firenze (Firenze áthúzva, alatta: Padova). 3. Prof. Dr. Anton D. Keramopullos. Athen, Zaïmi Str. 23A. 4. Dr. Душан ј. поповић. доцент Универзитета. Београд (fölötte: Dr. Dušan I. Popović Universitätsdozent Beograd; fölötte Czebe (?) kezével: Ungarische Bibliographie über die Griechen in Ungarn). 5. Théodore Ruyssen. Professeur a l’université de Bordeaux. Secrétaire général de l’Union Internationale des Associations pour la Société des Nations. 1. Avenue de la Toison d’Or, Bruxelles. 6. André Delmouzos. Envoyé Extraordinaire et Ministre Plénipotentiaire de Grèce. 7. Alexandre N. Letsas. Agronome. Grèce. Salonique. 8. Trajan C. Topciu Signorini. Student Philosophie. Berlin. 9. Dr. Nikola Radojčić. Profesor universiteta. Ljubljana, Dolenjska Cesta 23A. 10. Desiré Czigany. Artiste-peintre. Nice, 105. Promenada des Anglais.14 11. Prof. dr. Jos(ip) Mantuani. Muzejski ravnatelj (fekete tintával) v. p. itd. (alatta ceruzával) Mestni trg. 8. Ljubljana, SHS (= Kraljevina Srbov, Hrvatov in Slovencev). 12. Archit., Prof., Pierre J. Popovitch. Directeur au Ministère des Travaux Publics. Belgrade. Serbie. 13. Dr. Otmar Schissel. Ao. Universitäts-Professor (ceruzával) Graz Universitätsplatz 3.15 2.2. A Friedrich-Wilhelms-Universität Berlin bizonyítványai Czebe Gyula nevére kiállítva. Az első kelt: Berlin 1909. március 8., a második: Berlin 1911. március 31. A bizonyítvány alapján Czebe a következő tanárok szemináriumait látogatta: Wilamowitz, Diels (2), Münch, Dessoir, valamint Wilamovitz (3), Preuner, Maas. 2.3. Magántanári oklevél – Decretum habilitationis; kelt: Budapest, 1917. szeptember 10. 3. Kéziratok. Czigány (Wimmer) Dezső (1883–1937): a Nyolcak alapítótagja; a Kommün alatti tevékenysége miatt 1920-ban kizárták a Magyar Képzőművészek Egyesületéből; 1926-tól lakott Nizzában. 15 Otmar Schissel von Fleschenberg (1884–1943): osztrák germanista, klasszikus-filológus, bizantinológus; 1926-ban lett a grazi egyetem rendkívüli tanára. 14

470


3.1a. Turco-byzantinische Miszellen III. von Gyula Czebe. 4 lap; GYÖRFFY-WOLF FÉMÁRUGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (= Gy-W Rt) fejléces, azonos keletű (1924. március 4.) félbevágott lapok hátoldalán. 3.1b. Turco-byzantinische Miszellen II-III. 4 füzetlap; címlap és német nyelvű, de nem összefüggő oldalak. 3.2. A magyarok középgörög elnevezései a X. és XI. században. Írta: Czebe Gyula. 4 számozott lap; Gy-W Rt fejléces félbevágott lapok hátoldalán, az első lapon német levél (1924. április 3.) vége. Inc.: Az a körülmény, hogy Darkó Jenő hibáktól hemzsegő tételeit a hozzá nem értő historikusok 3.3. X-XIII. századi új adatok a magyarok elnevezésére a bizánciaknál. 22 számozott lap; hiányzik: 8-11.; a 8. lap egy későbbi változat 16. oldalának hátoldalán. Gy-W Rt fejléces félbevágott lapok (1924. március 28. és december 16. közötti levelek) hátoldalán. Inc.: Mindenekelőtt Darkó Jenőnek egy végzetes név- és korjelzési botlását igazítom helyre 3.4a. A magyarok középgörög elnevezései a X. és XI. században. 18 számozott lap; hiányzik: 4.; a két 17-es számú közül 17.1. inc.: a Continuatio Theophanisnak csak; 17.2 inc.: A datálások közül katasztrofális. Gy-W Rt fejléces félbevágott lapok (1924. március 26. és december 20. közötti levelek) hátoldalán. A 14-16. lapokon egy korábbi változat három különböző 8. oldala. Inc.: Darkó Jenő, Miskolczi Gyula, Hóman Bálint és Schönebaum Herbert és Moravcsik Gyula tévedéseire Melich János legutóbb feltette a koronát 3.4b. Tóth Andor levele Czebe Gyulának. Az előző tétel (3.4a) két utolsó lapján írógéppel, fejléces papíron (Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete. V., Akadémia utca 6, I. – Telefon 30-13), aláírással, pecséttel (Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete). Budapest, 1924. március 26. Mélyen tisztelt Tanár Úr! Becses figyelmét felhívjuk arra, hogy - Balkánproblémák címen - egyesületünk kultúrprogramjába beállított, három előadásból álló előadássorozata e hét péntekjén, folyó hó 28-án veszi kezdetét délután 7 (hét) órakor, egyesületünk előadótermében (V. Akadémia utca 6. I.). Próbáltunk telefonálni a Győrffy-Wolff gyárba, de azt az értesítést kaptuk, hogy tisztelt Tanár Úr egynéhány napja nem jár be. Amennyiben betegsége akadályozná előadása megtartásában, kérjük azonnali telefoni értesítését. (valaki útján). Kiváló tisztelettel Tóth Andor főtitkár Czebe Gyula dr. tanár úrnak, Budapest. 3.5. A magyarok középgörög elnevezései a X. és XI. században. Írta Czebe Gyula. 10 számozott lap. Gy-W Rt fejléces félbevágott lapok (1922. június 6. és 1925. február 11. közötti levelek) hátoldalán. Inc.: A magyar történelem legrégibb bizánci forrásai előttünk fekvő fogalmazásban 3.6. A magyarok „türk” és „ugor” jelölése a X. és XI. századi bizánciaknál. Írta Czebe Gyula. 8 számozott lap: 1, 2, 3, 3a, 4, 4a, 5, 6. Gy-W Rt fejléces félbevágott lapok (1923. december 3. és 1925. január 13. közötti levelek) hátoldalán. Inc.: Arról a frivol játékról, amely X. századot megelőző időkből eredő, magyarokról szóló egykorú görög forrásművekkel Darkó Jenő útmutatása nyomán a mai napig folyik


471

3.7. Fenti tanulmány számozott, magyar (4, 5) és német nyelvű (10), besorol(hat)atlan lapjai. 3.8. A magyarok 922. évi itáliai kalandozásának elbeszélése egy XIII. századi bizánci krónika-töredékben. Írta: Czebe Gyula. 7 számozott, korrektúrázott lap. Megjelent: Magyar Nyelvőr 59 (1930) 164–167. 3.9. Magyar nyelvű fogalmazás a magyar-bizánci kapcsolatokról. Hiányzik: 1–3, 10 és a vége (a 26. lap alján új mondat első szava: A jámbor); van viszont 12, 12a, 21, 21a, 24, 24a. „Ez a könyv összefoglalást akar nyújtani az eddig ismeretes, sehol még ilyen terjedelemben nem jegyzett bizánci vonatkozású irodalomról, – azonban olyan elv alapján, mely az eddig követettnek átlós ellentéte. Szempontja elsősorban, s szinte kizáróan a görögség.” (8) 3.10. Marót Károly Homerus Comparatus IV. c. tanulmányának kézirata Czebe javításaival Megjelent: EPhK 40 (1916) 32-45, 73-83. A kéziratot Csermelyi József vetette össze a szöveggel; a mintegy 100 eltérés zömmel szórendi változtatás vagy helyesírási változat. 4.1. Czebe Gyula levelei Révay Józsefnek (20), Hans Gerstingernek (1) és Gyomlay Gyulának (1). 4.2. Czebe Gyula levelei Spyridón Lambrostól (1), Phaidón Kukulestől (2), Geórgios Megastól (1), Révay Józseftől (1), Darkó Jenőtől (15), August Heisenbergtől (3), Stilpón Kyriakidéstől (1), Nikos Beéstől (1) és a Teubner-kiadó könyvelőjétől (1). 5. 1. Különlenyomatok és folyóiratok Révay József tulajdonából 5.1.1.1. A Magyar királyi tanárképző-intézet gyakorló-főgimnázium 1915/16 évi értesítőjéből (27-47): Czebe Gyula: Adalékok Paraspondylos Zotikos életviszonyaihoz s a várnai csatáról szóló költeményéhez. Ajánlás: Révay Józsefnek szíves üdvözlettel Czebe Gyula. 5.1.1.2. A Philologus 75 N. F. 29 (1919) kötetéből (178–182): Julius Czebe: Zu Diog. Laert. III 28 und Alkiphron IV 7. Ajánlás: Sonderausgabe aus Philologus 75 N. F. 29 (1919) überreicht vom Verfasser. 5.1.1.3. A Kőrösi Csoma-Archívum I. kötet 3. számából (1922) 209–219: Turco-byzantinische Miszellen (I) von Gyula Czebe. Ajánlás: Révay József barátomnak szeretettel Budapest 1922. szeptember 2. Czebe Gyula. 5.1.1.4. A Byzantinische Zeitschriftból: BZ 25 (1925) 106–113: Julius Czebe: Ephraim, Missionär von Tourkia. Ein Beispiel für den Bedeutungswandel eines byzantinischen Landnamens. Ajánlás: Dr. Révay József kedves barátomnak szeretettel Czebe Gyula Budapest 1925. július 14. 5.1.1.5. A Magyar Nyelvőr 56. év. 1927. március-április 3–4. füzetéből (1–6): Czebe Gyula: De filio ducis Leonis. Új adat 1023-ból a bizánci  népnévre. Lapszéli javításokkal: 1, 3: helyett ; 4, 4: ung-ros helyett ungros. Ajánlás: Kedves Révay József barátomnak szeretettel Gyula 1927. augusztus 31. 5.1.1.6. Szabolcsi Bence – Tóth Aladár (szerk.): Zenei lexikon. A zenetörténet és zenetudomány enciklopédiája I–II. Budapest (Győző Andor) 1930-1931. Görög zene szócikk: I, 385–400. 5.1.2.1. Magyar Nyelvőr 59. évf. 7–8. sz. 1930. szept.–okt.; benne (208–210): Dercsényi Móric: Gyászjelentés. Czebe Gyula. 1887–1930. 5.1.2.2. Protestáns Tanügyi Szemle 4. évf. 7. sz. 1930. szept.; benne (38–42): Fejér Lajos: Dr. Czebe Gyula (1887–1930). 5.2. Különlenyomatok és folyóiratok Gyomlay Gyula hagyatékából 5.2.1.1. A Turul 1911. évi 3-4. füzetéből (Budapest 1912): A Veszprémvölgyi 1109. évi oklevél hitelessége. Írta Dr. Hóman Bálint. Ajánlás: Mély tisztelettel a szerző.

472


5.2.1.2. A Századok 1917. évi folyamából: Szent István görög oklevele. Írta Hóman Bálint. Budapest (A szerző kiadása) 1917. Ajánlás: Őszinte tiszetelete jeléül a szerző. Benne lapszéli jegyzetek Gyomlaytól és két önálló irat, azonos (nyomtatott) címmel: A veszprémvölgyi apáczák alapítólevele 1109. évből. Az egyik a szöveg „olvasása” (görög-latin szöveg utólag beírt sorszámokkal, aláhúzásokkal és kérdőjelekkel), a másik fordítás, hasonló módon „praeparálva”; ez utóbbi címe fölé Gyomlay ceruzával: Dézsi Lajos fordítása. Ugyancsak a különlenyomatban: Hóman Bálint levele Gyomlay Gyulának. Borítékban; címzés: Nagyságos Dr. Gyomlay Gyula egyetemi tanár úrnak H VIII. Aggteleki u. 8. Budapest, 1918. február 22. Mélyen tisztelt Tanár Úr! Szíves és megtisztelő sorai nagyon jól estek nekem, mert azt látom belőlük, hogy törekvésem – a „suum cuique”-elvnek érvényesítése a veszprémvölgyi oklevél vizsgálatában – jól sikerült. Elvégezve a veszprémvölgyi görög oklevél ügyét, melyet mindenki úgy kerülgetett, mint macska a forró kását, Professor Úr tisztázta. S ezt minden későbbi kutatónak kötelessége elismerni, sőt – kiemelni. Ez volt az én kötelességem is, és meg is tettem. Ami a két megjegyzést illeti, szabad legyen röviden válaszolnom. Az „esztergomi érsekhez” tartozásról szóló jegyzet az eredmények összefoglalásakor tényleg elkerülte figyelmemet, nyilván a „székhelyi monostor” fordítás miatt. Fontos volna, hogy e kérdésre Professor Úr kilátásba helyezett válaszában kitérjen s az elsőséget megállapítsa. A „fordítását” jelzem csak tévesnek, nem a földközösség tényét. S ezt azért, mert a mir nem jelent az oroszoknál a középkorban faluközösséget, hanem mindig csak falut, községet (= villa). Az irodalomban a múlt században kezdik – idegen (német stb.) írók – az orosz faluközösség intézményét a falu nevéről mir-nek nevezni. Ez azonban tévedés, mert olyan, mintha nálunk a nemzetségi közös birtoklásnak tényleg fennállt intézményét valamely német tudós elnevezné „nemzetség”-nek. Előre is a legnagyobb érdeklődéssel várom a kilátásba helyezett cikket. Bizonyára tanulni fogunk belőle. Őszinte tisztelettel vagyok készséges híve, Hóman Bálint 5.2.2.1. Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegéről. Szövegkritikai tanulmány. Gyomlay Gyula levelező tagtól. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből XVII. kötet 8. szám) Budapest 1901. A külső címlapon ceruzával: Gyomlay, a belső címlapon: (Kézipéldányom), ennek hátoldalán: Idevonatkozó okiratok Fejérből: III/1 103. l. V/2 229., 256., 321., 328., 394. l. V/3 514. l. VI/1 381. l. VI/2 38. l. VIII/3 430. l.16 Az értekezés második fejezetéhez (9-22: A Magyar Nemz. Múzeum példányának görög szövege) 29 hosszabb-rövidebb (többnyire szövegkritikai jellegű) lapszéli jegyzet. A példányban három Gyomlay Gyulának írt levél (Sarudy György levele,

16

G. Fejér: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Budae 1829-1844.


473

Pápa, 1904. november 28.; Zolnay Gyula levele, Budapest, 1904. március 27.; Czebe Gyula levele, Budapest, 1915. február 13.), melyek egymástól kékszínű lapokkal vannak elválasztva. A kék lapokon Gyomlay ceruzás jegyzetei. Végül Gyomlay akadémiai előadása öt számozott lapon, az elsőn első kéz ceruzával: Borgisz, második kéz: (Gyomlay Gyula levelező tag előadása október 24-én); a 4. lap hátoldalán tizenhárom soros jegyzet Gyomlaytól. 5.2.2.2. A veszprémvölgyi oklevél görög szövege. Írta Czebe Gyula. Felolvastatott 1915 június 7-ikén. (Értekezések a történeti tudományok köréből XXIV. kötet. 3. szám) Budapest 1916. A belső címlapon ajánlás: Gyomlay Gyula tanár úrnak nagy hálája s tisztelete jeléül Czebe Gyula. Benne kétlapos kiosztmány; a 3. oldal jobb alsó sarkában Gyomlay ceruzával: Czebe felolvasásának melléklete; továbbá Gyomlay mintegy száz (ironikus és méltatlankodó) megjegyzése; például 9: Hogy értsem ezt? 9: Komolyan mondja? 6: Utánam! etc. 6. Nyomtatott meghívó az Eötvös Collegium Cabaret a fekete macskához! című estjére. 7. Hegedűs Lóránt levele Révay Józsefnek. Írógéppel, fejléces papíron (Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete – Elnök), aláírással. Budapest, 1927. április 8. Mélyen tisztelt Igazgató úr! Kedves Barátom! Nagy érdeklődéssel kaptam megtisztelő sorait, melyekkel dr. Czebe Gyula kiváló országhírű tudósunkat figyelmembe volt szíves ajánlani. Sajnos a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete szabályzata oly kegyetlenül megköti kezemet, hogy lehetetlenség bármely Magyarországon kívüli célra bármely összeget folyósítani és így a jelen esetben sem állhatok rendelkezésére. Boldog húsvéti ünnepeket kíván őszinte üdvözlettel igaz híve Hegedűs Lóránt. Méltóságos Révay József igazgató úrnak, Budapest. VIII. Üllői út 18. I. em. 8. Újságkivágás a Budapesti Hírlapból (1916. év 158. szám 16. oldal): Az irodalom és művészet című rovatban a Magyar filozófia. Alexander Bernát székfoglalója című cikk végén: „Czebe Gyula vendégnek a Veszprémvölgyi oklevél görög szövegéről írt tanulmányát Áldássy Antal mutatta be. Czebe az értekezésében a veszprémvölgyi 1109. évi oklevél görög szövegének hitelességét veszi kutatás alá. A görög szöveget az eddigi kutatásoktól eltérően nem tartja a Szent István által kiadott eredeti, érintetlen, pontos, hivatalos másolatának, hanem egy, szinte teljes egészében átdolgozott változata 1109-ből, amely egyes helyeken egyenesen a latinra támaszkodik és amely szöveget egy görög ember másolta, úgy, hogy az 1109. évi görög oklevélszöveg nem a bizánci, keleti görög, hanem a dél-itáliai-szicíliai, nyugati görög világ egy momentán hatásának emléke. Ezt a külső és belső érvek egész sorozatával lehet bizonyítani, különösen azzal, hogy az oklevél összes nyelvi és stílusbeli részletei mutatják a dél-itáliai-szicíliai oklevélgyakorlatot.”

Több közgyűjtemény is őriz leveleket Czebe Gyulától. A MTAK Kézirattárában van levele Szabó Miklóshoz (1), Marót Károlyhoz (9), Moravcsik Gyulához (1),

474


Dercsényi Mórichoz (1) és Nagy Emmához (1), az OSzK Kézirattárában Németh Gyulához (10), Szilasi Vilmoshoz (1) és Babits Mihályhoz (1).17 Van levele és iratanyaga az Eötvös Collegiumban. Elszórt adatok találhatók nyomtatott művekben: lexikonokban, folyóiratokban (például ItK 63 (1959) 221 sk.), emlékiratokban (például Révay József és Benedek Marcell emlékirataiban). Újabb levelek ’felbukkanhatnak’ még (görög és német) tudós-hagyatékokból is. Élő rokonok után kutatva ismertem meg özv. Bereczki Lajosné született Czebe Erzsébet (1934) tanárnőt, Zsóka nénit, aki Czebe Gyula öccse, Czebe László (1906–1936) és felesége, Szakács Erzsébet (1911–2001) második gyermeke. Beszélgetéseink alatt sokat finomodott a Czebé(k)ről kirajzolódó kép, s betekinthettem abba az anyagba is, melyet bátyja, Czebe László hagyatékából vett magához. Az általa őrzött dokumentumok a következők: 1. Tóth István: A nemes Czebe család története (1982). 12 gépelt oldal családfával; a családfát van Diermen Gizella állította össze. Az az ág, melyen az egyik végpont Czebe Gyula volt, 1740-ben ágazik el a családfán, az Erdélyből Mezőtúrra (vissza)települő Czebe Mihálynál. 2. Fényképek a rokonságról; műtermi portré Czebe Gyuláról (1925 körül). 3. Csoportkép; Czebe Gy. és Révay J. 35 „könyves” között. A hátoldalon Czebe kezével: Verő Izsónak, a Könyvkereskedő Rt. igazgatójának 40 éves könyvkereskedői jubileuma alkalmából 1929. február 14én a Gellért Szálló márványtermében tartott bankett résztvevői, pecsét: KURIR fotoriport laboratorium. Budapest, Paulay Ede u. 11. Telefon: Teréz 257-86. 4. Fénykép a Farkasréti temető 13/140. sírjáról. A hátlapon: (Czebe) Boriskának 1938. Az időközben felszámolt sír műkő síremléke: egyes keret, talapzaton timpanon zárta sztélé, két oldalról két ölelkező bokorral; felirat öt sorban: Dr. Czebe Gyula 1887–1930 és felesége Toperczer Valéria 1888–1927. 5. Nyomtatott Értesítés a síremlék avatásáról: Dr. Czebe Gyula és felesége, Toperczer Valéria síremlékét folyó év október 9-én vasárnap, délelőtt 11 órakor avatjuk fel a farkasréti temetőben (13-dik parcella). Találkozás ½ 11 órakor a temető főbejáratánál, a villamosmegálló mellett. Indulás a sírhoz ¾ 11 órakor. Az elhunytak barátai és tisztelői. 6. Czebe Gyula doktori oklevele (summa cum laude); kelt: 1909. június 12. Főtárgy: philologia Graeca; melléktárgyak: philologia Latina, historia antiqua. 7. Egyetemi tanácsjegyző készítette másolat Czebe Gyula doktori okleveléről, 1910. július 9. 8. A túrkevei jegyző másolata Haláleset felvételről a szülők, Czebe Antal (Mezőtúr, 1856. július 13. (!) – Túrkeve, 1931. január 10.) nyugalmazott gátbiztos és Polgár Zsuzsanna (Mezőtúr, 1862 – Túrkeve, 1933) háztartásbeli részére 1931. április 17-én. Előzményei: 529/1930 Balatongyörök, 1930. július 24-én közjegyző; 2901. 1930 I. ker. 1930. augusztus 30-án Budapest székesfőváros I. kerületének

Itt szeretnék köszönetet mondani Babus Antal osztályvezető úrnak (MTAK Kézirattár) és Földesi Ferenc osztályvezető úrnak (OSzK Kézirattár), akik engedélyezték a Czebe-levelek kiadását. 17


475

elüljárósága másolattal a túrkevei jegyzőnek ugyanakkor; túrkevei jegyző 1930. szeptember 19-én. A legfontosabb adatok: A halál oka vízbe fúlás Balatongyöröknél 1930. július 13-án délután fél egykor. Az elhunyt polgári foglalkozása: a Könyvkereskedők és Könyvkiadók Országos Egyesületének főtitkára. Végrendelete nincs, legközelebbi hozzátartozói szülei és testvérei (Herczeg Zsigmondné Czebe Mária [1888–1971] gazdálkodó, Cs. Tóth Györgyné Czebe Boriska [1890–1967] gazdálkodó, özv. Márki Józsefné Czebe Zsuzsanna [1892–1973] gazdálkodó, Csipes Antalné Czebe Eszter [1894– 1965] gazdálkodó és Künsztler Erzsébet Czebe Erzsébet [1895–1961] kereskedő neje. Nem szerepel a felsorolásban öccse, Czebe László.) 9. 1914. május 30-án kelt számla a Dósa Testvérek bútorgyárától 1365 koronáról; kiegyenlítve 1914. december 7-én. A felsorolt tárgyak alkották (a frissen nősült?) Czebe lakásának (Lágymányosi utca 6. III. em. 14.) berendezését. A bútorok között az első, a legbecsesebb és legdrágább darab, az íróasztal a hozzá tartozó székkel (370 korona). 10. Czebe Gyula levele Czebe Lászlónak. Balatonberényi képeslap 1916 (?) nyarán. Címzés: Czebe Lacikának, Túrkeve, Jász-Nagykun-Szolnok megye. Kedves Csacsikánk, te ugyan nemigen gondolsz ránk, el vagy foglalva mindenfélével, mi azonban sokszor emlegetünk, annál inkább, mert sokszor hallunk tefelőled. Amit hallunk, az mind szép: jól tanulsz, ügyes, kedves kisdiák vagy, azután örömmel gazdálkodsz. Egyszer már szeretnénk írásod látni, ezért válaszod biztosan elvárva szeretettel ölel Vali és Gyula. 11. Czebe Gyula levele ismeretlennek. Eredeti kondoleáló levél leválasztott második lapja szülőknek, talán felesége szüleinek. (Feleségének írt ajánlásai egyik változata: Barátomnak.)18 […] csak testedet takarják el előlünk, míg felette ébren virraszt a hű Emlékezet, lebegjen csendben porladó tested felett áldás, béke s mindnyájunk szeretete; pihenj csendesen a boldog feltámadás reménye alatt, mígnem találkozunk. Isten veled! Szeretett, boldogult barátom bánatos szülőinek mély tisztelőjök, Czebe Gyula. 12. Hóman Bálint: A magyar nép neve és a magyar király címe a középkori latinságban. Különlenyomat a Történeti Szemle 1917. évi 2-3. füzetéből. Budapest 1917. Ajánlás: Dr. Czebe Gyula barátomnak őszinte tisztelettel Hóman Bálint. Czebe Gyula lapszéli jegyzeteivel. 13. Jakubovich Emil: Az Ambrasi gyűjteményből való-e Béla király Névtelen jegyzőjének kódexe. Szerzői különlenyomat. Magyar Könyvszemle 34 (1927) 84-102. Ajánlás: Czebe Gyula tanár úrnak őszinte tisztelettel 1927. július 20. Jakubovich Emil.

Egyéb ajánlásai feleségének: Kedves egyetlenemnek változatlanul régi szerető Gyulája; A legdrágább barátomnak, Valikának szeretettel Gyula. 18

476


14. A M. kir. tanárképző-intézeti gyakorló-főgimnázium értesítője az 1917-18. iskolai évről. Czebe talán Geréb J. nekrológja (Dr. Vértesy Dezső 1881-1917) vagy osztálya (VI.) névsora miatt tette el; Czebe Gyula osztályába járt többek között Ritoók Zsigmond (1901. dec. 9.) is.

Szövegkiadási elvek A szavakat mai helyesírással adom (díj [dijj], épp [ép],vajon [vajjon] etc. és Cegléd, cég, cégér, cél, cikk, cím, deputació, francia, hurcolkodás, lomnici, protekció, tárca, utca, vakáció etc. c-vel), de megtartom a görög–latin szavak (parasitos, recensio, evidentia, habilitatio, colloquium) és néhány sajátos vagy humoros szó eredeti alakját: mindég, jere, ösmertet(és), föl-, zsermek. A vonatkozó kötőszókat összevonom. A levelek külalakját és a keltezést egységesítem. A rövidítéseket feloldom, kivéve: ev. ref., a keltezést kivéve többnyire a számokat is kiírom. Az aláhúzottakat és a nyomtatott szövegbe kézzel beírt szavakat döntöm, a szögletes, csúcsos és kerek zárójeleket kerekkel jelölöm. A szerzői szándéknak megfelelően javítom (egészítem ki) a szöveget, de külön nem jelzem a javításokat és csak ritkán a (kiegészítéseket).

Czebe Gyula élete dokumentumokban 1887. március 1.: A mezőtúri református egyház Keresztelési anyakönyve 245. lapján a 153. „folyószámú” bejegyzés szerint az 1887. február 17-én törvényes házasságból született Czebe Gyulát szülei, Czebe Antal és Polgár Zsuzsanna (laknak: Mezőtúr alsórész 357) március elsején kereszteltették meg; keresztszülők Keleti Sándor ács és Pévási Julianna. A 29 éves mezőtúri Czebe Antal ispán (vagyis gazdatiszt), néhai Czebe Károly földbirtokos fia és Polgár Bálint mezőtúri kerékgyártó leánya, a 22 éves Polgár Zsuzsanna 1885. szeptember 20-án kötött házasságot; tanúk: Keleti Sándor ács és Szilaj Péter gazdálkodó. A család később Mezőtúrról Túrkevére költözött, ahol a rokonságnak több tagja is élt. Tóth István családtörténete szerint az apát, Czebe Antalt sógora, Hermann van Diermen holland vízmérnök segítette tisztviselői állásba a Hortobágy-Berettyó Árvízszabályozási Társulatnál. A költözés oka talán ez lehetett. A helyi lapok rendszeresen beszámolnak az elemista Czebe Gyula szavalatairól a túrkevei ünnepségeken. 1896–1904: A mezőtúri református főgimnázium Értesítőiből tudjuk, hogy 1896-1904 között Czebe Gyula a gimnázium éltanulója volt. Rendkívüli tárgyként műéneket és zenét tanult, s díjtalanul hegedűoktatásban részesült. Harmadikban tandíjmentességet és 40 korona jutalmat kapott, negyedikben 20, ötödikben 25, hatodikban 20 korona jutalmat kapott. A felsőbb osztályokban csak testgyakorlatból, s olykor énekből nem volt jeles. Latinra és görögre osztályfőnöke, Fejér Lajos tanította. Az osztály zöme református, de mindig voltak más vallásúak is. Néhány évig


477

Czebe osztálytársa volt például a költő Szép Ernő. Nyolcadikra az osztály tizenöt főre apadt, ebből tizenhárman értek, jelesen Czebe Gyula és Arató István.19 1904. június 24.: A mezőtúri gimnázium ajánlása Czebe Gyula részére EC 152/2: Tanári ajánlás aláírásokkal és a mezőtúri ev. ref. főgymnasium pecsétjével. Kivonat a mezőtúri ev. ref. főgimnázium tanárkar 1904. év június hó 24-én tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből. 304. szám. Igazgató jelenti, hogy a tiszántúli egyházkerületnek két ösztöndíja az Eötvös Collegiumban megüresedett. Ezek egyikére Czebe Gyula érettségit tett növendékünk folyamodni óhajt s evégből kéri a tanári kar ajánlását. Végzés. Tanárkarunk Czebe Gyulát, mint tehetséges, kiváló szorgalmú, kifogástalan magaviseletű s intézetünk jelesen érett növendékét a nevezett ösztöndíjra a legmelegebben ajánlja. Ezen végzés gyűlésből hitelesíttetik. Faragó Bálint s.k. főgimnáziumi igazgató Szakács György tanárkari jegyző 1904. június 27.: Czebe Gyula levele Kiss Áron református püspöknek EC 152/1: Felvételi kérvény. (1904. június 27. Ismeretlen kéz: Érkezett 1904. június 30.) Kiss Áron Püspök Úrhoz, Debrecenben, alázatos kérelme Czebe Gyula érettségi vizsgálatot tett tanulónak, melyben a tiszántúli ev. ref. egyházkerülettől tanárjelöltek számára alapított egyik ezer koronás ösztöndíj elnyeréséért esedezik. Főtiszteletű és Méltóságos Püspök Úr! Alulírott azon alázatos kérelemmel járulok Főtiszteletű és Méltóságos Püspök Úr kegyes színe elé, hogy engem, ki az 1903/04. évi iskolai évben a mezőtúri ev. ref. főgimnáziumban érettségi vizsgálatot tettem s a jelen évben fogok főiskolai tanulmányokhoz az egyetem bölcsészeti karán, azon ösztöndíjak egyikében, melyeket a tiszántúli ev. ref. egyházkerület alapított két tanárjelölt számára egyenként ezer koronával, részesíteni kegyesen méltóztassék. Alázatos kérelmem támogatására csatolom A) alatt az I-VIII gimnáziumi osztályokról szóló bizonyítványaimat, melyek amellett tanúskodnak, hogy középiskolai tanulmányaimat elejétől végig Mezőtúron, ev. ref. középiskolán végeztem; B) alatt keresztlevelemet; C) alatt érettségi bizonyítványomat, amely szerint a vizsgálatot jeles eredménnyel tettem le; D) alatt a mezőtúri főgimnázium Tekintetes Tanári Karának ajánló levelét; E) alatt hatósági bizonyítványt szüleim vagyoni állapotáról;

A mezőtúri adatokat Hegyi Brigitta (Eötvös Collegium) kutatta ki. Ígéretes a Czebekönyvtárral kapcsolatos kutatása is, amiről külön dolgozatban számol be. 19

478


F) alatt Mezőtúr város tiszti s a főgimnázium orvosának bizonyítványát egészségi állapotomról. A magyar tudományosság ügyének, melynek szívvel-lélekkel bajnoka lenni: életem célja, mint a latin és görög nyelvek s irodalmak tanára óhajtok csekélységemmel szolgálni. A pályázati hirdetmény követelte személyemre vonatkozó adatokként bátorkodom a következőket felemlíteni: Bár kellő gyakorlat híján nem tökéletesen, bírom a német nyelvet, ismereteim azonban kiegészítésre szorulnak; a francia nyelv elemeivel is ismerős vagyok; továbbá a mezőtúri ev. ref. egyház jóvoltából a hegedűt tanultam; végül gyakoroltam a levelező-gyorsírást. Ha oly szerencsés lehetnék, hogy Méltóságod rendkívüli kegyességéből javamra történnék döntés, mindazon kötelezettségnek, mely ezen ösztöndíj élvezése fejében méltán követeltetik, a legnagyobb buzgalommal igyekszem megfelelni s fő törekvésem leend tanulásom alatt s egész életemben: a felvállalt kötelességet becsületesen s lelkiismeretesen teljesíteni, ekként Méltóságod kitüntető felsegélésére magam minden időben érdemesnek mutatni s szerzett szerény ismereteimet a két legszentebb társaságnak: hazámnak s egyházamnak szentelni. Alázatos kérelmem meghallgatásáért hálás köszönetet mondva s teljesítéséért ismételten esedezve vagyok Főtiszteletű és Méltóságos Püspök Úrnak legalázatosabb szolgája Czebe Gyula. Mezőtúr, 1904. június 27. 1904. augusztus 26.: Czebe Gyula levele Bartoniek Gézának EC 152/3: Czebe Gyula levele a Collegium igazgatójához (1904. augusztus 26.). Nagyságos Igazgató Úr! Nagyságod becses levelét, melyben hallgatásom okát méltóztatik kérdezni, folyó hó 26-án vettem s sietek rá válaszolni, hogy magam a hanyag mulasztás s a Nagyságod személye, valamint a Collegium, mint erkölcsi testület, iránti látszólagos tiszteletlenség vádja alól tisztázzam azon kijelentéssel, hogy én Nagyságod múlt havi értesítésére augusztus hó első napjaiban válaszoltam megköszönve Nagyságod szíves s addigi nyugtalanságom eloszlató értesítését s irántam, ismeretlen iránt is, jóindulatról tanúskodó végső szavait, mely jóindulatnak továbbra megtartására érdemet szerezni, sőt azt megerősíteni: egyik fő igyekezetem leend. E levelet azonban, melyet nagyszüleimnél töltött pusztai tartózkodásom alatt küldöttem, mint a ma megkapott felszólítás mutatja, Nagyságod nem kapta meg, minek magyarázatául csakis az szolgálhat, hogy a leveleket a postára vivő elvesztette vagy elfeledte feltenni az én levelemet, melyet – ha mulasztás terhelhet, csakis ez a körülmény lehet az – meggondolatlanul nem „ajánlva” tétettem postára, hanem csak tízfilléres bélyeg alatt közönséges levélként, amely felett az ellenőrzés lehetetlen s amely Nagyságod utóbbi leveléből következtetve – egyrészt az én hibámból is – elkallódott. Kérem tehát nagyságos Igazgató Urat, hogy részben saját gondatlanságom miatt elmaradt köszönetem ezúton méltóztassék fogadni a szíves értesítésért, tájékoztatásért s azon jóindulat előlegezéséért, melynek irányomban továbbra is megtartására kérem Nagyságodat.


479

Megragadom egyszersmind az alkalmat, hogy – igénybe véve Nagyságod türelmét – bizonyítványaim sorsa felől tudakozódjam Nagyságodnál. Nevezetesen okmányaimat nem kaptam vissza mindekkoráig, pedig már közeledik az egyetemen s a theologia-akadémián beiratkozás ideje. A napokban voltam ez ügyben Mezőtúron, de az Igazgató Úr nem tudott mást mondani, minthogy vagy Budapesten, vagy Debrecenben vannak s e két helyen keressem. Kérem tehát a Nagyságos Igazgató Urat, méltóztassék értesíttetni afelől, vajon Nagyságodnál vannak-e okmányaim vagy sem, s ha igen, méltóztassék elküldetni keresztlevelem s érettségi bizonyítványom, hogy azokkal a theologia-akadémián, hol a beiratkozás bizonnyal hamarább történik, mint az egyetemen s a Báró Eötvös József Collegiumban jelentkezés, a kötelezett tárgy hallgatására beiratkozzam. Ha esetleg nem lennének Nagyságodnál, méltóztassék arról is értesíttetni, hogy az esetben Debrecenhez forduljak. Midőn kérelmem teljesítésére, valamint a mulasztás alól részben felmentésemre s szíves jóindulatának irányomban továbbra is megtartására ismételten kérem Nagyságodat, vagyok Nagyságos Igazgató Úrnak alázatos szolgája Czebe Gyula. Túrkeve, 1904. augusztus 26. 1905. június 7.: Részlet Gyomlay Gyula tanári jelentéséből EC 101/b: Jelentés a Báró Eötvös József Collegium görög szakú első és harmadik éves tanfolyamáról és annak növendékeiről az 1904/5. évben Az első éves növendékek az év elején megállapított munkaterv szerint Homéros Iliását olvasták el elejétől végéig. A hetenkénti összejövetelek tárgya olvasmányuk haladásának ellenőrzésén kívül egyes arra kiszemelt részek tárgyalása volt, különös tekintettel azokra a sajátságokra, melyeknek megfigyelése csak eredetiben való olvasás mellett lehetséges. Ezenkívül az idő egy részét a nyelvi és nyelvtani ismeretek ismétlésével és bővítésével töltöttük el. A Homérosra vonatkozó szakirodalomból a tanulók eddig csak Croiset görög irodalomtörténetéből az Iliás analysisére vonatkozó részleteket ismerik. Szünidei teendőjük a Fr. A. Wolf-féle Prolegomena ad Homerum-nak és az Odysseiának olvasása lesz. Legképzettebbnek a növendékek közt Czebe Gyula mutatkozott. […] Budapesten, 1905. évi június hó 7-én Dr. Gyomlay Gyula 1905. június 7.: Részlet Hoffmann Frigyes tanári jelentéséből EC 101/b: A német nyelv és irodalom tanítása a Báró Eötvös József Collegiumban az 1904/5. tanévben A német nyelvben gyenge idegen szakosok kurzusában részt vettek: Arató (István), Czebe, Gulyás (József), Mohay (Lajos), Pais (Dezső), Pintér (Lajos), Rab(b István), Trócsányi (Zoltán). Munkánk olvasmányból és beszédgyakorlatból állott. Olvastuk (Karl Emil) Franzos egy novelláját (Die Hexe) s Schiller több költeményét. Az eredmény általában jó, Gulyás és Czebe törekvése különösen dicséretes. […] Budapest, 1905. június 7. Dr. Hoffmann Frigyes, a német nyelv s irodalom tanára.

480


1905. június 30.: Részlet Némethy Géza tanári jelentéséből EC 101/b: Jelentés a latin philologia tanításáról a Báró Eötvös József Collegiumban az 1904/5. iskolai évben. […] Az első évfolyamot végezték: Czebe, Paiss (sic), Rab, Pintér, Trócsányi, Gulyás, Mohay, Wolf(inau Béla), Eckhart (Ferenc), Hlavathy (Imre). Elolvastuk együtt Vergilius teljes Aeneisét, Sallustius Catilináját, Cicero De officiis-át és Cato Maior-ját. A vakációban elovassák még Livius első három könyvét, amiről szeptemberben beszámolnak. Mint legjobbakat Czebét és Paisst emelem ki. […] A második évfolyamot végezték: Kuncz (Aladár), Pózna (Lajos) és Holub (József). […] A harmadik évfolyamot végezték: Kalocsay (Endre), Szolár (Ferenc), Szeremley (Császár Loránd), Szabó (Mikós), Sulica (Szilárd), Seni (Valér), Buteanu (Gyula) és Dragan (Dráganu Miklós). […] Budapest, 1905. június 30. Dr. Némethy Géza szakvezető tanár 1906. június 1.: Részlet Némethy Géza tanári jelentéséből EC 101/c: Jelentés a latin philologia tanításáról a Báró Eötvös József Collegiumban az 1905/6. iskolai évben. […] A második évfolyamon tízen voltak […] Közülök mint legjelesebbeket Czebét és Paisst emelem ki. A nagy szünidőben elolvasták Livius első három könyvét, amiről az iskolai év elején beszámoltak; együtt elvégeztük Horatius összes ódáit és epodusait, Ovidius Fasti-ját és a Metamorphosisokból szemelvényeket. […] Budapest, 1906. június 1-én. Dr. Némethy Géza szakvezető tanár 1907. május 22.: Részlet Gyomlay Gyula tanári jelentéséből EC 101/c: Dr. Gyomlay Gyula jelentése az Eötvös József Collegiumban az 1906/7 tanévben általa vezetett philologiai conferentiákról. A most múlt tanévben ötféle ilyen conferentiát tartottam hetenként. […] Végül egyet szombaton öttől hétig a harmadéves classicus philologusokkal a görögből, melyben részt vettek: Pintér, Czebe, Paiss, Rab, Trócsányi, Gulyás és Mohai. […] A harmadéves görögökkel Platón Respublicáját, Sophoklés tragédiáit és Aeschylus Agamemnónját olvastattam. Ezek közül legkiválóbb, s általában egész intézetünk egyik legtanultabb, legkomolyabb, legszorgalmasabb ifja: Czebe. […] Budapesten, 1907. évi május hó 22-én. Dr. Gyomlay Gyula 1907. június 7.: Részlet Némethy Géza tanári jelentéséből EC 101/c: Jelentés a latin philologia tanításáról a Báró Eötvös József Collegiumban az 1906/7. iskolai évben.


481

[…] Harmadévesek heten voltak, név szerint: Czebe, Paiss, Pintér, Trócsányi, Gulyás, Mohai és Rab. Közülök legjobban kivált úgy szorgalom, mint tehetség dolgában Czebe és Paiss, de az egész évfolyam nagy buzgalmat tanúsított, amint az elvégzett anyag mutatja: Horatius összes satirái és epistulái, Vergilius Eclogái és Georgicája, Tibullus és a Pseudo-Tibullianus költők teljesen. Budapest, 1907. június 7-én. Dr. Némethy Géza szakvezető tanár 1907. május-június (?): Részlet Reynier tanári jelentéséből Az École Normale Supérieure lektora az 1907/8. tanévről szóló jelentésben (EC 101/c) a nem szakosoknak tartott nyelvórán (írásgyakorlat, nyelvtan: igeragozás, szóképzés, szószármaztatás és könnyű szerzők – Loti, Richepin, Voltaire, Lesage, Molière – olvasása) a második csoport (Philologues classiques): a negyedéves Czebe, Pais, Trócsányi, Rab és Mohai, a harmadéves Klimkó (Károly) és a másodéves Szilasi (Vilmos) munkáját értékelve ezt írja Czebéről: „M. Czebe est incontestablement le plus avancé des élèves de le groupe; vocabulaire assez étendu, beaucoup de sûreté dans la lecture. Ses traductions ont été aussi les meilleures.” 1908 (?): Feljegyzés Czebe Gyula alapvizsgájáról és szakvizsgájáról EC 152/4: Alap- és szakvizsgálati bizonyítvány. (ismeretlen kéz) Czebe Gyula, református vallású. Született Mezőtúron, 1887. február 17. Érettségi vizsgálatot tett a mezőtúri ev. ref. főgimnáziumban 1904. évi június hó 24-én jeles eredménnyel. A Collegiumba felvétetett a tiszántúli ev. ref. egyházkerület alapítványi helyére. Szaktárgyai: görög-latin-magyar. Alapvizsgálatot tett: görög: kitűnő; latin: dicséretes; magyar: dicséretes. Szakvizsgálatot tett: görög: kitűnő; latin: dicséretes eredménnyel. 1908: Meghívó az 1908-as collegiumi Cabaret-ra – Közli Molnár Zsófia. Kisnyomtatvány kézzel írott műsorfüzetről. A rajzokat is hozó, pazar kiállítású első oldalon kézjegy: LB (Leffler Béla). Szereplők: Baranyai Zoltán (1907) diplomata (1888-1948), Domokos György (1907), Durkó Antal (1907) tanár (1890-1978), Kráthky (Karády) János (1906), Kuthy István (1907) levéltáros (1889-1966), Leffler Béla (1905) műfordító (1887-1936), Marcsek Andor (1904) tanár (1886-1964), Medveczky Károly (1907) tanár, könyvtáros, Paál Árpád (1907) botanikus (1889-1943), Riesz Marcel (1904) matematikus (1886-1969), Rochlitz Zoltán (1907) tanár, Szilasi Vilmos (1905) filozófus (1889-1966), Szűcs Dezső (1905) lelkész, tanár (18961961), Trócsányi Zoltán (1904) nyelvész, könyvtáros (1886-1971). „Művésznevek”: Kebe/Keve (Czebe), Pintoir (Pintér Lajos), Leflorez (Leffler Béla), Erna Heda S. Hajmer (Hetteszheimer Ernő 1906) Sar-Berta (Schárbert Ármin 1905), Gragger Sébégé (Gragger Róbert 1905), Szutyi (Szurmay Lajos? 1906), Hannibál (?)

482


29/1908 Báró Eötvös József Collegium. Cabaret a fekete macskához! Igazgató: Trócsányi Zoltán. Conferencier: Leffler Béla. Zenemester: Marcsek Andor. Elsőrendű művészek és művésznők fellépte. Kezdete 9 órakor. Előtte jóízű Cabaret vacsora ingyen! Műsor a túloldalon. Műsör után Műsor. 1. Nyisd … Kinyitány. Zongorán kiveri paal. 2. Dadi kuplé. … Énekli rochlitz gólya. 3. Duo (zöld.) Nyögdécseli: medveczky gólya. Bömböli: Leflorez Úr. 4. Tengeri változatok egy meglepetéssel … Énekli baranyai gólya. 5. Műsoron kívüli szám. ... ??? 6. Erna Heda S. Hajmer(esztő), északi művésznő szomorú dalai. 7. Cabaret Journal. Fontoskodta Trócsányi Úr. Kibetűzi a Conferencier. 8. Bölcsész kuplé … Előadja a tífuszból felgyógyult Hannibál Úr. 9. Intermezzo Lirico. …Összelopkodta paal gólya, vele együtt kizörgeti domokos gólya. 10. Ez a túloldalon van. 10.  Személyzet: Zeus, a dörgő: Szűcs. Apollo, a lövő: Sar-Berta. Hermes, a csaló: gólya (baranyai). Plato, a bölcs-Ő: Riesz Úr. Hera, a fehérölű: gólya (durkó). Athena, a szürkeszemű: gólya (kuthy.) Diana, a szűz: Hanni Bál. Nympha: Gragger Sébégé. Czebe, a szenior …gólya (rochlitz). Pintoir, a tenor: Szutyi. Krátky: Ő Maga. A műsor után műbor, műtánc, etc. 1909. március 7. : Czebe Gyula levele Szabó Miklósnak MTAKK Ms 641/92. Fekete-fehér berlini képeslap; előlapján: 89. Berlin. Brandenburger Tor, a postabélyegző: Berlin W. 64. -8. 3. 09. 11-12 V., a címzés: Herrn Dr. Nikolaus Szabó. Leipzig. Keilstr. 18. III. Kedves barátom! Marcsekhez20 intézett soraidról én is tudomást szereztem. Amint vehetted észre, – Marcsek különben meg is írta, nem mentünk, mert nem mehettünk Lipcsébe. A vesztes természetesen csak én vagyok; ti még sokat lehettek együtt is, Lipcsében is; én azonban „megyek a semmibe”. – Március 20 Marcsek Andor (Igló, 1886 – Igló, 1964) az Eötvös Collegium német–magyar szakos növendéke (1904); Berlinben és Lipcsében is tanult. Iglón tanár (1909–1948) és az evangélikus egyházközség jegyzője (1920–1942).


483

8-án indulok haza s 10-én este leszek a tetthelyen. – Újság körülöttem, hogy végre megjelent egy részlet disszertációmból. Különlenyomatokat áprilisban megkapom. – Jó egészséget, sok jó eredményt akár Lipcsében, akár Berlinben. Szívből ölel igaz barátod, Czebe. 1910. május 10.: Czebe Gyula első tanulmányi terve Czebe írásával az első és a harmadik lapon; a negyedik lap második hasábján pecsét: 5553 / 909-10 R.; kék ceruzával 6, tollal C), 1903-as 30 filléres bélyeg felülbélyegezve: FÖLÜLBÉLYEGZÉS 1910 JUN. 16. K. M. TUD. EGYETEMI RECTORI HIVATAL Tanulmányi terv Két Németországban egyetemen tölthető félév alatt tudományos célomul kitűzött tanulmányi körömben, a hellenisztikus kori görög kultúra kutatásában óhajtom magam képezni. Ez irányú tanulmányaim az irodalom területén indultak meg, a második sophistika termékeinek, Alkiphrón rhétor leveleinek vizsgálatával, feladatumul egyelőre továbbra is ezen keretben dolgozást tekintem, – az a sok ágból összeszövődött másodvirágzás azonban távolabbnak tetsző körök bevonását is szükségessé tévén, azokkal kiegészítve. A levél- és regényirodalom azon területek a hellenisztikus kori görög irodalomból, melyeken eddig dolgoztam, ezek szabják meg legközelebbi programom is. Elsősorban foglalkozni szándékozom továbbra is Alkiphrón rhétorral, összefoglalni s közzétenni rávonatkozó megfigyeléseim eredményét: nyelvi és stílusbeli észrevételeket, szövegmegállapítási kísérletet. Ezen kívül állanak következő nagyobb terveim. Nevezett íróval kapcsolatban behatóan megismerkedtem az új-vígjátékkal, különösen Menandrosszal, a levelekben menandrosi nyomokra már doktori értekezésemben rámutatva; e viszonyt tovább kívánom nyomozni, – amellett Menandrost s a műfajt önállóan is tanulmányozni az újabb leletek alapján, melyekkel foglalkozást évekkel ezelőtt megkezdettem. A görög epistolographok- és regényírókra célzó kutatások állandó szemmel tartása elsőrangú gondom. E körbe eső problémák közül már berlini félévem alatt figyelmessé lettem a tyanai Apollonius levelei hitelességére vonatkozóra. E nagy kiterjedésű kérdéshez anyaggyűjtést s kiterjedt ismeretek megszerzését remélem az év folyamán. Az irodalmi levélforma megértéséhez eddig is bevontam a papyrusleveleket. Ezeknek korábbi tanulmányozásától irodalmi és nyelvi tekintetben sok hasznot vélek húzhatni. A hellenisztikus kor nyelvi problémájára vonatkozó kutatásokat is figyelemmel szándékozom kísérni, melyekhez, a népies és irodalmi nyelv viszonyának, a  s az atticismus lényegének alapos megértéséhez eredeti tanulmányaim után az atticisáló rhétorokból s a papyrusleletekből, kiegészítve újgörög nyelvismeretemmel, bő anyagot s biztos alapot bírok. Egyetemet aszerint fogok választani, amint céljaimat legjobban meg fogom valósíthatni. Királyhida, 1910. május 10. Dr. Czebe Gyula.

484


1911. május 10.: Czebe Gyula második tanulmányi terve Czebe írásával az első és a harmadik lapon. Az első bekezdés előtt 1903-as, a Szent Koronát ábrázoló 30 filléres bélyeg felülbélyegezve: FELÜLBÉLYEGZÉS BUDAPESTI EGYET. BÖLCS. KARI DÉKÁNI IRODA. A negyedik lap második hasábján pecsételve: 5614 / 910-11 R., alatta kék ceruzával 7, alatta tintával C), jobb alsó sarokban ceruzával 911/V, alatta 3. Tanulmányi terv A görög kultúra megszakítás nélküli fejlődése mindmai napjainkig tudományos meggyőződésem s philologiai tanulmányaim vezető elve, mely érdeklődésemet az antik nagyság csodálata mellett is mindinkább az értékükben vitás korok: a pogány, majd keresztyén átmeneti hellenisztikus és bizánci görögség s végül a mai görög viszonyok felé terelte. Egy Görögországban tölthető évtől, egyfelől az athéni nemzeti egyetemen, másfelől a mai görög nemzet körében, a modern, de a régi emlékeivel telt s arra emlékeztető földön, előhaladást remélek tehetni mind azon elvi jelentőségű problémák vagy részletkérdések megoldásában, melyek ily felfogásom következtében eddigi tanulmányaimban foglalkoztattak. Az évet előkészületeim befejezésének kívánnám tekinteni s egyetemes benyomásaiban látnám legbecsesebb eredményét. Programját röviden két irányban részletezném: egy praktikus és egy elvontabb tanulmányokéban. Elsőben a nyelv áll előtérben. Törekedném újgörög nyelvismeretem tökéletesíteni, írásban és beszédben teljes jártasságot és biztosságot elérni, egyszersmind a Görögországra páratlan fontosságú kultúr-, számunkra tudományos értékű problémába, a nyelvkérdésbe önálló megfigyelés alapján betekinteni. Második helyen a körülményektől függő helyi és időterjedelemben utazás, kettős célból: antik és középkori kultúrhelyek meglátogatásával az elmúlt korokba megértőbb bepillantást nyerni, egyszersmind azonban a modern ethnologiai, főleg dialektikus viszonyokkal megismerkedni. A másodikban történnék egyfelől a nyert benyomások feldolgozása, általuk tudományos felfogásom kiépítése, másfelől az eddigiek folytatása. Speciális tanulmányi részletekből, – oly tervektől, melyeken most dolgozom s mindenesetre át fognak nyúlni a jövő évbe, eltekintve – csupán a következőket kívánom említeni: a leghivatottabb görög szakember, Chatzidakis professzor körében a görög nyelvnek éppen általa nem problematikus egységes történetéből részletekben beható ismeretszerzés; gazdag kézirattár s egy szintén jelentékeny professzor, Lambros segítségével a minden philologiai foglalkozás egyetlen alapjában, a palaeographiai jártasságban továbbképzés; előbbi tanulmányaimnak a császárkori rhétorika regény- és levél (s ezekkel összefüggő) irodalma területén a bizánci hasonló művekkel már megkezdett kibővítése után további, részletekbe ható kutatása. Idő és helybeosztás ideiglenes, a legnagyobb mértékben külső viszonyoktól függő terveként jelezni óhajtom, hogy ha nyolc-kilenc havi görög földön tartózkodás lehetségessé válnék, mintegy kétharmad részben Athénban s egyharmadban egyéb görög helyeken fognám tölteni a rendelkezésre álló időt. München, 1911. május 10. Dr. Czebe Gyula.


485

1911. július 3.: Czebe Gyula középiskolai tanári oklevelének másolata Hosszában félbehajtott lap hátoldala második hasábjának felső felén kék ceruzával 2. 30 filléres, Szent Koronát ábrázoló 1903-as bélyeg, téglalap alakú bélyegzővel: FELÜLBÉLYEGZÉS 901 (sic) JUL. 8 (?) VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSI M. K. MINISTERIUM. Alatta ismeretlen kéz fekete tintával: Dr Czebe Gyula középiskolai tanári oklevelénel másolata. Alatta pirossal: e). A jobb alsó sarokban ceruzával: 909, alatta iktatószám kék tintával: 84 602/911. A másolat alatt Szent Koronát ábrázoló, egykoronás bélyeg bélyegzővel, a keletben az évszám utolsó két eleme, a hónapnév és a nap kék tintával kitöltve, alatta aláírás és elmosódott köriratú pecsét: A MAGYAR TUDOMÁNYOK EGYETEMÉNEK (QUAESTORI?) (PE)CSÉTJE. Tanári oklevél. 4138. szám. Mi, országos középiskolai tanárvizsgáló bizottsági elnök és vizsgáló tagok bizonyítjuk, hogy Dr. Czebe Gyula úr, ki az 1887. évben Mezőtúron született és felsőbb tanulmányait a budapesti királyi magyar tudományegyetemen végezte, előttünk az 1883: XXX. törvénycikk követelte képesítő vizsgálatot letette, mégpedig a következő eredménnyel: I. az alapvizsgálaton 1) a magyar nyelv- és irodalomból dicséretes, 2) a latin philologiából dicséretes, 3) a görög philologiából kitűnő, II. a szakvizsgálaton 1) a latin philologiából dicséretes, 2) a görög philologiából kitűnő, III. a philosophiai és paedagogiai vizsgálaton 1) a philosophia elemeiből dicséretes, 2) a paedagogiából jó eredménnyel. E vizsgálat alapján mi Dr. Czebe Gyula urat a latin és görög philologiának magyar tannyelvű középiskolákban való tanítására, a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi Minisztertől ránk ruházott hatalomnál fogva képesítettnek nyilatkoztatjuk. Minek hitelére ezen oklevelet kiadtuk, és az országos középiskolai tanárvizsgáló bizottság pecsétjével és saját aláírásunkkal megerősítettük. Kelt Budapesten 1909. évi szeptember hó 28. napján. Dr. Beöthy Zsolt elnök s. k. P. H. Dr. Ponori Thewrewk Emil s. k. tanárvizsgáló bizottsági tagok. Ezen másolat a felmutatott eredetivel megegyező. Budapesten, 1911. július hó 3-án. Wickmann Ottó quaestor 1912. április 1.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának – Közli Korpás Tamás. Debrecen, 1912. április 1. Igen tisztelt Barátom Uram! Köszönettel vettem hosszú levelét s bocsásson meg, hogy most, amidőn egy hosszú utazás előtt állok, csak röviden felelek rá. Szíves részvétét először is hálásan köszönöm. Ami a hazai bizantinisták részvétlenségét illeti a congressussal szemben, ez nem újság, sőt ennek az ellenkezője lenne az újság, tudva azt, hogy mi még egy kissé nehézkesek vagyunk. Talán idővel javulni fog a helyzet. Nagyon meg fogom köszönni, hogyha szíves lesz elküldeni Lambrosz székfoglalóját és congressusi előadását a bizánci–osztrák és magyar kapcsolatokról: engem éppen az ő adatai érdekelnek.

486


Heisenberg professzor úrnak legyen jó átadni igaz tiszteletemet s legszívélyesebb üdvözletemet. Nehány nappal ezelőtt írtam neki Münchenbe egy levelet, de azt hiszem, már akkor, mikor levelem megérkezett, nem volt otthon. Thumb és társai nyilatkozatát a nyelvkérdésről a Süddeutsche Monatshefte-ben nem olvastam, de nem is érdekel túlságosan. Nézetem szerint leghelyesebb, ha külföldi tudósok nem szólnak bele ebbe az ügybe, melyet én a görögök legsajátabb belügyének tartok. Hanem azt nagyon sajnálom, hogy a helybeli gimnáziumi tanszékre nem vágyik. Ha itt megnyílik az egyetem, egy tudománnyal is foglalkozó gimnáziumi tanárnak igen kedvezően alakulhat a helyzete, amennyiben többféleképen is kereshet contactust az egyetemmel.21 Akkorra a könyvtári viszonyok is még gyorsabban fognak javulni. Érdekében már előzőleg szóltam is gr. Degenfeld főgondnok úrnak, sőt azt is tudom, hogy Hegedűs tanár úr is írt az érdekében, de ha úgy kívánja, természetesen nem fogom tovább ütni a vasat. A jelölés eredményéről – azt hiszem – Dóczi felügyelő úr fogja értesíteni, kivel szintén beszéltünk Önről. Kellemes időtöltést kívánva, igaz tisztelettel vagyok készséges híve: Darkó Jenő 1912. július 28.: Phaidón Kukules22 levele Czebe Gyulának – Közli Avar Anton. Ἐν Ἀθήναις τῇ 15/28 Ἰουλίου 1912 Ἀγαπητέ μου Ἰούλιε, Τακτοποιηθεὶς κἄπως, εὐχαρίστως σοῦ χαράσσω σοῦ τὰς ὀλίγας μου ταύτας γραμμάς. Ὅλα σου τὰ δελτάρια ἔλαβον καὶ μετὰ χαρᾶς ἐπληροφορήθην τὴν αἰσίαν ἄφιξίν σου εἰς τὴν πατρίδα. Τώρα πάλιν ἔρχεται νέος βίος, ὁ τοῦ στρατιώτου· νὰ δοῦμε τὶ souvenir θὰ λάβωμεν ἀπὸ τὰ γυμνάσια. Καὶ ἐγὼ θὰ στρατευθῶ κατὰ τὴν προσεχῆ ἄνοιξιν. Μὲ τὸν ἀγαπητὸν Zeitz κάμνομεν κατὰ Κυριακὴν τοὺς συνήθεις μας περιπάτους, δυστυχῶς ὅμως τὴν ἐρχομένην ἑβδομάδα άναχωρεῖ ὁριστικῶς δι’ Ἀλεξάνδρειαν. Εἶναι περιττόν, βέβαια, νά σου γράψω ὅτι πολλές φορὲς σὲ ἐνθυμούμεθα. Τώρα ἐμείναμεν ἢ μάλλον ἔμεινα μόνος. Ὑπομονή. Τὰ κατ’ ἐμέ, ὡς καὶ ἄλλοτε σοῦ ἔγραψα, δὲν ἐκανονίσθησαν ἀκόμη. Περιμένομεν τὴν νέαν βουλὴν κατὰ Ὀκτώβριον, ἵνα κατορθώσωμεν δι’ εἰδικοῦ νομοσχεδίου νὰ γίνωμεν ὑπάλληλοι τοῦ κράτους, κανονίσωμεν δὲ καὶ τὸν μισθόν μας. Ἐλπίδες ὑπάρχουν ὅτι θὰ κατορθώσωμέν τι, τίς ὅμως ἠμπορεῖ νὰ ἔχῃ βεβαιότητα, καθ’ ἣν στιγμὴν φωνάζουν πάλιν οἱ Κρῆτες ὅτι θὰ ἔλθουν; Ἐλυπήθην πολὺ ποῦ δὲν κατώρθωσες νὰ εὕρῃς δημοσίαν δέσιν. Τὸ νὰ μένῃ κἀνεὶς εἰς ἓν μεγάλον κέντρον, ὡς ἡ Βουδαπέστη, εἶναι καλόν, ἐπίσης ὅμως καλὸν νὰ ἔχῃ κἀνεὶς καὶ δημοσίαν δέσιν. Σὺ ἐν τούτοις εἶσαι δραστήριος καὶ ἐλπίζω ὅτι θὰ τα κατορθώσῃς καλά. Εἰς τὸν ἐκπαιδευτικὸν ὅμιλον ἔχω καιρὸν νὰ ὑπάγω, τώρα ἄλλως τε εἶναι θέρος καὶ αἱ ἐπισκέψεις τῶν μελῶν εἶναι ἀραιαί. Οἱ νέοι μας ταξιδεύουν. Ὁ Δεκαβάλλας εὑρίσκεται ἤδη ἐν Λειψίᾳ ὁ Βολίδης ἀναχωρεῖ διὰ Μόναχον, ἐν Μονάχῳ δὲ ἀπὸ μηνὸς εὑρίσκεται

21 22

Czebe Gyula erőteljes (indulatos) aláhúzásai piros ceruzával. Phaidón Kukules (Hermupolés, 1881 – Athén, 1956): görög bizantinológus.


487

ὁ Μπούτουρας. Ἐγὼ πλέον ἐπιφυλάσσομαι τό προσεχὲς θέρος νὰ έπισκεφθῶ τὸ Μόναχον. Ἐκεῖ, χωρὶς ἄλλο, θὰ πιοῦμε μαζί τὴν μπίραν μας. Τόν Καλιτσουνάκιν περιμένομεν μετὰ 10 ἡμέρας ἐδῶ. Μετοικεσία γενική, ὡς βλέπεις. Ἡ νέα μου διεύθυνση, τοὐλάχιστον μέχρι 1ης Σεπτεμβρίου, εἶναι· „Ὁδὸς Δερβενίου 42”. Εὐχόμενός σοι ὑγιείαν καί καλήν διασκέδασιν κατὰ τὴν διάρκειαν τῶν γυμνασίων σὲ ἀσπάζομαι σὸς Φ. Ι. Κουκουλές. Οἱ ἐνταῦθα φίλοι δι’ ἐμοῦ σὲ προσαγορεύουσι ὁ αὐτός. 1912. október 15.: Értesítés a BPhT rendes tagjává választásáról Nyomtatvány. Fejléc: Budapesti Philologiai Társaság. Hátoldalon kék ceruzával 8, jobb sarokban ceruzával 912 X, alatta 4. Igen tisztelt uram! Tisztelettel értesítem, hogy a Budapesti Philologiai Társaság választmánya folyó évi október havában tartott ülésén Önt az 1912. év elejétől számítva a Budapesti Philologiai Társaság rendes tagjának választotta meg. Midőn Elnökségünk nevében örömmel üdvözlöm Tagtárs urat a Budapesti Philologiai Társaság tagjainak sorában, arra kérem, hogy Társaságunk szellemi törekvéseit állandóan élénk figyelemmel kísérni s azokban komoly munkával részt venni méltóztassék, Társaságunk anyagi erejét pedig minél több új tag gyűjtésével lehetőleg fokozni szíveskedjék. Egyszersmind kérem, méltóztassék a mellékelt belépési nyilatkozatot hozzám mielőbb visszaküldeni. Budapest, 1912. október 15. Teljes tisztelettel Dr. Papp Ferenc második titkár. Budapest, I. Bors utca 15. II. 5. szám 1912. november 5.: Geórgios Megas23 levele Czebe Gyulának – Közli Avar Anton. Ἀγαπητέ μου Ἰούλιε, Μὲ μεγάλη χαρὰ ἔλαβα τήν τελευταία κάρτα σας· χάρηκα καὶ ποῦ μοῦ ἐχαρίσατε αὐτὴ τὴ φορὰ τὴ διεύθυνσή σας καὶ ἠμπορῶ τώρα νὰ σᾶς γράψω. Εἶχα τιμηθῇ ἐδῶ πολὺ μὲ τὴν φιλία σας, μὲ τὴν πολύτιμη συναναστροφή σας, καὶ γι’ αὐτὸ ἐγνώριζα καλὰ τὸ ἐνδιαφέρον καὶ τὴν ἀγάπη Σας γιὰ τὴν Ἑλλάδα. Γι’ αὐτὸ καὶ δὲν παραξενεύθηκα διόλου, ἄν τώρα καὶ στὴν πατρίδα Σας ἀποτελεῖτε ἐξαίρεση καὶ εὔχεστε γιὰ τὸ καλό μας. Σᾶς στέλνω τὴν ἀγαπητή Σας „Ἑστία”, γιὰ νὰ ἰδῆτε μὲ τί λόγια ἐκδηλώνουν τὸν φιλελληνισμό τους ὁ Heisenberg καὶ ὁ Krusius καὶ οἱ ἄλλοι „σοφοὶ τοῦ κόσμου”. Τὴν εὐχαρίστηση δὲ μὲ τὴν ὁποία ἐμεῖς ἐδῶ δεχόμαστε τὰς ἐκδηλώσεις αὐτάς, τὴν φαντάζεστε. Ἔχουμε τώρα, ἀγαπητὲ

23

Geórgios Megas (Mesémbria, 1893 – Athén, 1976): görög néprajztudós.

488


κύριε Czébe, τὴν κρυφὴ χαρὰ πῶς ἐπιτυγχάνουμε τὴν ἐθνικὴ ἀποκατάστασή μας, ποῦ θὰ μᾶσ φέρῃ ἐμπρὸς καὶ σὲ ὅλα τὰ ἄλλα ζητήματα, ποῦ χρόνια τώρα ἐμέναμε πίσω καὶ ποῦ τόσον καλά, ὅταν ἦσθε ἐδῶ, ἠξεύρατε νὰ τὰ ἀνακαλύπτετε. Τὸ θαῦμα ἔγινε καὶ ἡ Μεγάλη Ἰδέα, ἂν καὶ ψαλιδισμένη ἀπὸ τὸ ψαλίδι τοῦ Βενιζέλου μας, παίρνει σάρκα καὶ ὀστᾶ. Μὲ τὴν ἡσυχία τώρα ὅλα θὰ διορθωθοῦν! Σᾶς στέλνω μὲ τὸ σημερινὸ ταχυδρομεῖο καὶ τὸ τελευταῖο τεῦχος τοῦ Γ΄ τόμου τῆς Λαογραφίας. Βέβαιος γιὰ τὴν ἀγάπη Σας πρὸς τὴ Λαογραφία ἔδωκα τὴ διεύθυνσή Σας στὸν κύριο Πολίτη διὰ νὰ ἐξακολουθήσῃ ἡ ἀποστολὴ μέ τὴ νέα διεύθυνσή Σας. Γι’ αὐτὸ καὶ ἄργησα ἕως τώρα νὰ Σᾶς γράψω. Καὶ μερικὰ νέα! Ὁ κ. Μπούτουρας ἐχώθηκε στό χακί· κάπου θὰ πολεμᾷ τώρα, ὄχι βέβαια μὲ τὸν Χατζιδάκι· μᾶς ἔδωκε ὁ κ. Μπ. τελευταῖα ἕνα ὀγκῶδες βιβλίο του „περὶ τῶν κυρίων ὀνομάτων τῶν Ἑλλήνων” ποῦ πιστεύω νὰ ξεχωρίζῃ ἀπὸ τὰ ἄλλα του. Ὁ κ. Δεκαβάλλος ἐπίσης στρατιώτης, τὸ ἴδιο καὶ ὁ Μανόλης Τριανταφυλλίδης, οἱ δυὸ γιοὶ τοῦ κ. Πολίτου… Ἐγώ, τέως όθωμ(ανὸς) πολίτης, δὲν ἐκλήθηκα, ἀλλ’ αὔτε καὶ ἐθελοντὴς ἠμπόρεσα νὰ πάγω. Ἔχω τὰς ἐξετάσεις μου ἐφέτος, ἀλλὰ δὲν ἠμπορῶ νὰ κάμω τὴν μελέτην, ποῦ πρέπει, μὲ τὸν καθημερινὸν ἐνθουσιασμόν. Τώρα περιμένουμε τὰς μάχας τοῦ Μοναστηρίου, ματὶ ὅμως καὶ τὴν εἰρήνη. Μῆνες τώρα τό Πανεπιστήμιό μας εἶναι ἕνας μεγάλος στρατώνας καί μῆνες ἔχω νὰ ἰδῶ τὰς δεσποννίδας τῆς σχολῆς μας· ἀλλὰ χωρὶς ἄλλο δὲν ἔχουνε καμιὰ σχέση μὲ τὴν φρίκην τοῦ πολέμου καὶ τὰ νασοκομεῖα. Δὲν θὰ ἔχετε τὴν καλωσύνη νὰ μοῦ γνωρίσετε τὴν θέση ποῦ ἐπετύχατε τώρα εἰς τὴν Βουδαπέστην; ποῖαι αἱ ἀσχολίαι σας καὶ ἂν ἔχετε αὐτοῦ κανένα, μὲ τὸν ὁποῖον νὰ ἐξακολουθῆτε τὴν ὁμιλίαν εἰς τὰ νέα ἑλληνικά, ποῦ τόσον πολὺ τὰ ἀγαπήσατε. Διατελῶ μὲ ἀγάπη δικός Σας Γεώργιος Μέγας Ἀθήνα τὴν 5 Νοεμβρ. 1912. 1912. november 16.: Spyridón Lambros24 levele Czebe Gyulának – Közli Bolf Barbara. Athen, 16. November 1912. Lieber Herr Doktor! Es hat mir auch sehr leid gethan, dass ich meine weitere Reise nach meinem kurzen Aufenthalt in Rom, aufgeben musste. Sie war aber nur aufgeschoben, nicht bei Seite gelassen so dass ich hoffe spätestens im Frühjahr nach Budapest sicher zu kommen. Sie verstehen, lieber Herr Doktor, dass es mir nicht erlaubt war, trotz meinem Urlaub, in so kritischen Stunden für mein Vaterland weit von Griechenland zu sein. Sie kennen ja unsere Verhältnisse, und Sie können leicht einsehen, dass wir Alle etwas thun können und müssen. Meine Frau und meine Tochter selbst dienen bei der Prinzessin Helene, einer der hohen

24

Spyridón Lambros (Kerkyra, 1851 – Skopelos, 1919): görög bizantinológus, szövegkiadó.


489

Fürsorgerinnen unserer Verwundeten. Sie waren 14 Tage lang in Lamia, wo sie das dortige neue Hospital organisiert. Jetzt sind sie mit der Prinzessin in Salonik, sie werden ihr nach Monastir folgen. Mein Schwiegersohn Malamos, der Marineofficier (sic), den Sie ebenfalls kennen, war in den letzten Monaten mit seiner Frau in Deutschland, beauftragt mit der Beaufsichtigung des Baues eines neuen Torpilleurs in Stettin. Jetzt führt er ihn nach dem Piräus, wo er übermorgen ankommt, um sich dann gleich an unsere Flotte anzuschliessen. Wer hätte es sich gedacht am 30 October, vor dem Ausbruch des Krieges, als Sie mir geschrieben, dass wir in gar wenigen Wochen so schöne Erfolge haben würden? Es ist ein neues Griechenland, siegesbewusst, stolz und ernst, welches wir vor uns nunmehr sehen. Welche Freude für uns, aber auch für unsere Freunde! Alle die Hoffnungen und Wünsche, welche Sie in Ihrem Briefe äusserten, sind meistenteils erfüllt worden. Sei die Zukunft uns ebenso hold wie die Jetzzeit. Ich bitte Sie Herrn Kollegen, Professor Pecz meinerseits bestens zu grüssen. Auf Wiedersehen im Frühjahr. Nun noch eine Bitte. Ich bitte Sie Herrn Julius Musza Abgeordneten (ist er es noch?) auftreiben und ihm einschliesslichen Brief einhändigen zu wollen. Eine Depesche, die ich ihm als Antwort eines Telegramms von ihm geschickt, wurde mit dem Vermerk zurückgesandt: unbekannt, und dies aus Mangel der Adresse. Sie werden wohl glücklicher sein. Mit bestem Gruss von uns Alles Ihr Sp. Lambros 1913. május 21.: Czebe Gyula bizonyítványa gyakorló tanításról Kézzel kitöltött nyomtatvány 30 filléres, Szent Koronát ábrázoló 1903-as bélyeggel, aláírással és pecséttel: A M. K. TANÁRKÉPZŐ INTÉZETI GYAKORLÓ FŐGYMNASIUM IGAZGATÓSÁGA. 248/1913. szám. Bizonyítvány Dr. Czebe Gyula okleveles tanárjelölt úr, ki Mezőtúron (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye) 1887. év február hó 17-n született és református vallású, egyetemi tanulmányainak befejezése után az 1912/3. egész iskolai évben a budapesti magyar királyi tanárképző-intézet gyakorló főgimnáziumában mint rendkívüli tag működött. (Kineveztetett a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter – számú rendeletével.) Szaktárgyai: latin–görög. Tanított a VII. osztályban görög nyelvet (november 14-től kevés megszakítással egész évben) dr. Geréb József25 vezetése mellett. Próbaelőadást tartott -. Bírálta -. Jegyző volt az 1913. január 17-én tartott értekezleten. 25 Geréb József (1861–1930): latin- és görögtanár, műfordító (Hérodotos), tankönyvíró és népszerűsítő munkák szerzője. Czebe vezetőtanára, majd kartársa a budapesti gyakorló főgimnáziumban. A görög szellem Európa kultúrájában (Budapest, 1921) című művéről Czebe gúnyos ismertetést írt Czakó Ambró Független Szemléjében.

490


Észrevételek Igen alapos készültségű jelölt; görög szaktárgyát irodalmilag is műveli. Óráira igen lelkiismeretesen készült s methodikailag oly haladást tanúsított, hogy önállóan is sikerrel taníthat. Budapest, 1913. május 21-én. Dr. Badics Ferenc26 sk. királyi tanácsos, főigazgató 1913. május 29.: Phaidón Kukules levele Czebe Gyulának – Közli Avar Anton. Ἐν Ἀθήναις τῇ 29 Μαΐου 1913 Ἀγαπητέ μοι Ἰούλιε, Δὲν φαντάζεσαι μὲ πόσην χαρὰν ἔλαβον τὴν μακροσκελῆ καὶ ἐνθουσιώδη ἐπιστολήν σου ἐγὼ ἐνόμιζα ὅτι πλέον μᾶς ἐλησμόνησες καί, ἄν, μὰ τὴν ἀλήθειαν, ἦσο Αὐστριακός, θὰ ἔλεγον ὅτι μᾶς θύμωσες ἕνεκα τοῦ πολέμου. Ὅτι ἀγαποῦσες τὴν μικρὰν Ἑλλάδα μας ποτὲ δὲν ἀμφεβάλλομεν, πολὺ δὲ ὀλιγώτερον ὅτι ἰδιαιτέρως σὲ εὐχαρίστησαν [. . . ]27 τοῦ Ἑλληνικοῦ στρατοῦ. Εἶδες τί κάμνει ἐντὸς ὀλίγου ἡ θέλησις καὶ ἡ δραστηριότης ἀνθρώπων, οἱ ὁποῖοι θέλουν νὰ δράσουν; Πάντοτε, φίλε μου, νὰ βλέπῃ κἀνεὶς ἐμπρὸς καὶ πάντοτε νὰ ἔχῃ τὴν εἰς ἑαυτὸν πεποίθησιν· ὁ κόσμος εἶναι μοῖρα τῶν κρειττόνων, ἡ δὲ μικροψυχία ἡ ὑψίστη τῶν μωριῶν. Ἂν ἦσο τώρα εἰς τὴν Ἑλλάδα, θὰ ἀντελαμβάνεσο ὅτι ἔγινε μία μεγάλη ψυχικὴ πρὸ πάντων ἐπανάστασις. Τώρα ὅλοι ἄλλως σκέπτονται καὶ ἄλλως δρoῦν. Δὲν εἴμεθα πλέον μεμψίμοιροι: Καὶ μὲ τοὺς Τούρκους μὲν τὰ ἐπήγαμε καλά, τώρα ὅμως ἔρχονται οἱ Βούλγαροι, μὲ τοὺς ὁποίους κάθε τίμιος ἄνθρωπος εἶναι ἀδύνατον νὰ συνεννοηθῆ. Καθ’ ἣν στιγμὴν σοῦ γράφω τὰ πάντα εἶναι ἐνταῦθα ἕτοιμα δι’ ἕνα τοιοῦτον πόλεμον, ὁ ὁποῖος, ἂν μὴ ἐντόνως αἱ Δυνάμεις ἐπέμβουν, θὰ εἶναι ἄφευκτος καὶ λυσσωδέστατος: Ἀκήρυκτον ἄλλως τε πόλεμον καὶ μάχας καὶ συμπλοκάς πολυνέκρους ἀπὸ καιροῦ ἔχομεν ἀναμεταξύ μας. Σοῦ εὔχομαι, ἀγαπητέ μου, πλήρη ἐπιτυχίαν εἰς τὰ σχέδιά σου, μίαν καλὴν θέσιν, ἡ ὁποία νὰ εἶναι καὶ κυβερνητική, καὶ ἀκόμη μίαν καλὴν γυναικούλλα τέτοια, ὅπως τὴν θέλαμε, ὅταν μαζὶ συνεζητοῦμεν. Βλέπω ὅτι εἰς τὴν ἐπιζήτησιν ἀμφοτέρων ἔχεις ἀρκετὰ προχωρήσει, εὔχομαι δ’ ἐκ βάθους ψυχὴς ταχέως νά μου γράψῃς ὅτι κατ’ ἀμφότερα εἶσαι εὐτυχής. Τὸ ὅτι δὲν κατώρθωσες κατὰ τὸ πρῶτον ἔτος τῆς αὐτόθι ἐγκαταστάσεώς σου νὰ ἐργασθῇς, ὅπως εἰς ὅσον ἤθελες, εἶναι φυσικόν. Εὔχομαι εἰς τὸ μέλλον, αἰρομένων τῶν κωλυμάτων, νὰ κατορθώσῃς νὰ ἀφοσιωδῇς εἰς τήν ἀγαπητήν σου ἐπιστήμην. Ἐγὼ ἐξακολουθῶ νὰ ἔχω ὡς κύριον θέμα τὰ Λαογραφικὰ καὶ γλωσσικὰ ἐκ τοῦ ΙΒ’ αἰῶνος. Τό ὑλικόν μου αὐξάνεται καταπληκτικῶς. Κατ’ αὐτὰς γράφω κἄτι περὶ Τσακώνων, μίαν δὲ κρίσιν μου περὶ τοῦ βιβλίου τοῦ Μπούτουρα „Νεοελλην(ικα) ὀνόματα” θὰ ἴδῃς εἰς τὸ χειμερινὸν τεῦχος τῆς Β(yzantinische) Ζ(eitschrift). Ἐννοεῖς ὅτι συνάζω ἐκ τοῦ ἀρχείου μας ἀρκετὸν καὶ χρήσιμον διὰ τὰς μελέτας μου ὑλικόν. Τί γίνονται τὰ ξυλοκοντάρια; Ἡ Ἀκαδήμεια τοῦ Μονάχου, ὡς γνωρίζεις, μοὶ παρέσχε μάρκα 450 χάριν τοῦ ταξιδίου μου. Σκοπεύω κατὰ τὸν Ἰούλιον καὶ Αὔγουστον νὰ ὑπάγω εἰς Μόναχον, ὅσον ὅμως παρέρχεται ὁ καιρός, τόσον βλέπω ὅτι τὸ πρᾶγμα εἶναι δύσκολον. Ὁ Λουλάκις λείπει εἰς τὸν πόλεμον, ὁ Δεκαβάλλας εἶναι μὲν ἐδῶ, στρατιώτης ὅμως

Badics Ferenc (1854-1939): magyar–latin–francia szakos tanár, gimnáziumigazgató, tankerületi főigazgató, akadémikus irodalomtörténész, Gyöngyösi István szövegkiadója. 27 A levél hajtásából kikopott egy 7–8 betűből álló szó. 26


491

ὢν δὲν δύναται νά μας ἔρχεται εἰς τὸ γραφεῖον, ἄν φύγω δέ καί ἐγώ, τότε μένει ἄνευ συντάκτου τό γραφεῖον. Πρόσθες ὅτι τό προηγούμενον τοῦ Μπούτουρα δέν ἐπιτρέπει εἰς τόν Χατζιδάκιν νά μας δώσῃ ἄδειαν. Κατὰ πᾶσαν λοιπὸν πιθανότητα, ἀγαπητέ μου Ἰούλιε, δὲν θὰ λάβω τὴν εὐχαρίστησιν νά σε συναντήσω εἰς τό Μόναχον. 1/10 μόνον ἔχω ἐλπίδα νά ἐπιχειρήσω ἐφέτος αὐτὸ τὸ ταξίδιον. Τὸν βίον τὸν ἤρεμον τῶν Ἀθηνῶν γνωρίζεις· λάβε ὑπ’ ὄψιν σου ὅτι ἕνεκα τοῦ πολέμου λείπουν οἱ νέοι, οἱ δὲ γέροντες δὲν ἔχουν καὶ ὄρεξιν καὶ τότε θὰ φαντασθῇς τί νέκρωσις βασιλεύει ἐδῶ. Πάντοτε καλύτερα θὰ περνᾷς σὺ εἰς τὴν ὡραίαν Βούδαν. Δι’ ἐμέ ἰδιαιτέρως αὐτὴ ἡ ἐποχὴ δὲν εἶναι καθόλου εὐχάριστος, διότι ἀπὸ τριῶν μηνῶν ἔχω κλινήρη τὴν ἀγαπητήν γραῖαν μητέρα μου. Ἀνησυχῶ πολύ, διότι „σμικρὰ παλαιὰ σώματα εὐνάζει ροπή”. Ὑπομονή ὅμως· φυσικοί καί ἀναπόφευκτοι νόμοι. Σοὶ εὔχομαι νὰ ἐπανίδῃς μὲ τὸ καλὸ τοὺς γονεῖς σου, νὰ διέλθῃς εὐχαρίστους ἡμέρας πλησίον των καὶ νὰ ἀπολαύῃς καὶ σὺ καὶ ἐκεῖνοι διαρκούς ὐγιείας. Αὐτὸ τὸ τελευταῖον, φίλε μου, εἶναι τὸ ἄριστον. Ὅταν θὰ συγκεντρωθῶμεν ὅλοι κἀμμιὰ φορὰ εἰς τὸν ὅμιλον, ὅπου ἐφέτος σπανίως πηγαίνομεν, θὰ ἐπωφεληθῶ τῆς εὐκαιρίας νὰ τοις χαιρετίσω ἐκ μέρους σου. Εἰς τὸν ἐνταῦθα παραμένοντα Τριανταφυλλίδην ὡς καὶ τὸν Δεκαβάλλαν διεβίβασα ἤδη τοὺς χαιρετισμούς σου. Εἰς τὸν Λουλάκιν θὰ τοις γράψω, ἂν καὶ ἔχω τὴν ἰδέαν ὅτι ὁ δυστυχὴς κἄτι θὰ ἔπαθεν εἰς τὰς τελευταίας συμπλοκὰς πρὸς τοὺς Βουλγάρους. Ὁ Μπούτουρας εὐρίσκεται, ἂν δὲν ἀπατῶμαι, εἰς τὴν Κοζάνην, ὁ δὲ Βαμβέτσος εἰς τὴν Θεσσαλονίκην. Μοῦ γράφεις ὅτι θὰ ἤθελες νὰ ἔβλεπες καὶ πάλιν τὰς Ἀθήνας. Μὲ τὴν ὡραίαν Οὐγγαρίδα θὰ ἦτο δύσκολον νὰ μας ἐπισκεφθῇς; Ὅλο τίποτε ψιλὰ θὰ ἔχῃ ἡ εὐλογημένη. Τί λές; Τόσον λοιπόν σπανίως οἱ Ἕλληνες καὶ Ἑλληνομαθεῖς συναντᾶσθε; Ὁ Dr. Darco (= Darkó Jenő) μένει τώρα μονίμως ἐν Βουδαπέστῃ; Γρήγορα εὔχομαι νά μου γράψῃς ὅτι καὶ σὺ ἐπέτυχες ἀνωτέραν τινὰ θέσιν. Πιστεύω ὅτι γνωρίζεις ὅτι ὁ Καλλιτσουνάκις ἀπὸ τοῦ παρελθόντος Σεπτεμβρίου εἶναι ὑπανδρευμένος. Θὰ ἔχανα μόνον χῶρον, ἄν σου ἔγραφον ὅτι ὄχι μόνον δὲν μᾶς εἶναι ἀδιάφορον νὰ μανθάνωμεν τὰ κατὰ σέ, ἀλλὰ καὶ πολὺ μᾶς δυσαρεστεῖ ἡ μακρὰ σιωπή σου. Ὁσάκις εὑρίσκει, καιρόν, γράφε δύο λέξεις εἰς ἀνθρώπους οἱ ὁ[…]28 σὲ ἀγαποῦν. Τὸν Zeiz ἔχω ὑπὲρ τοὺς 4 μῆνας νὰ ἴδω. Εἶναι μὲ τὰς ἐργασίας τοῦ καταστήματός του πολὺ ἀπησχολημένος. Χαῖρε καὶ ὑγίαινε Σός Φαίδων Ι. Κουκουλές 1913. november 23.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának – Közli Petrovics Tamás. Debrecen (Pásti u. 2.) 1913. november 23. Igen tisztelt, kedves Barátom! Folyó hó 15-én kelt szíves soraidat idejekorán megkaptam s hogy csak most felelek rájuk, ne tulajdonítsd hanyagságnak, vagy figyelmetlenségnek az én részemről, hanem csakis annak

28

Olvashatatlan szó.

492


a súlyos körülménynek, hogy az elmúlt héten tanári és vőlegényi kötelezettségeim minden időmet lefoglalták. - Szívből köszönöm kedves üdvözlésedet és jókívánságaidat eljegyzésem alkalmából. Igazán sajnálom, hogy neked még várni kell egy ideig az esküvővel, mert tudom a saját példámból, hogy ilyen állapotban milyen nehéz a várakozás. De te mégis könnyebben viselheted a várakozás terheit, mint én, mert fiatalabb vagy. Nekem már igazán nincs sok halasztani való időm a nősülésre. Nagy érdeklődéssel várom jelzett cikkeidnek megjelenését, különösen az Apafi-féle görög nyugták szövegének további helyreállítását.29 Ha van időd rá, nagyon megköszönöm, ha idevonatkozó eredményeidet írásban közlöd velem. Ugyszintén nagyon érdekel a Sztripszky-féle recensio is.30 Sajnos, magát a munkát még mindig nem olvashattam. Nagyon érdekelne tudnom, hogy a konstantinápolyi orosz archaeologiai intézetnek a kiadványai megtalálhatók-e Budapesten valahol. Én régebben kerestem az Egyetemi és Múzeumi Könyvtárban, de nem találtam; nem kerestem azonban az Akadémiai Könyvtárban, hol legvalószínűbben feltalálhatók. Te bizonyosan tudsz erről valamit. Ott voltál a Moravcsik felolvasásán a Philologiai Társaságban? Én azt hiszem, hogy derék értekezése, melyet én már régebben olvastam kéziratban, tetszést aratott.31 Most Isten veled! Sokszor üdvözöl és minden jót kíván tisztelő barátod: Darkó Jenő 1914. május: Értesítés Czebe Gyula rendes taggá választásáról Nyomtatvány; bal felső sarokban nyomtatott pecsét körfelirattal (ORSZÁGOS RÉGÉSZETI ÉS EMBERTANI TÁRSULAT BUDAPESTEN); alatta iktatási szám: 40/1914. A negyedik lapon kék ceruzával 9, jobb alsó sarokban ceruzával: 914/V, alatta 6. Dr. Czebe Gyula urat Országos társulatunk, legutóbb tartott ülésében rendes tagjai sorába megválasztotta. Midőn erről értesíteni szerencsénk van, egyszersmind jelentjük, hogy társaságunk hivatalos szakközlönye, az „Archaeologiai Értesítő”, melyhez alapszabályaink egy példánya is csatolva van, részére egyidejűleg megindíttatott. Tudományunkat és társulatunkat további támogatásába ajánlva, fogadja hazafias üdvözleteink őszinte nyilvánítását. Az Országos Régészeti és Embertani Társulat igazgató választmánya megbízásából és nevében: Budapesten, 1914 május hó. Br. Förster Gyula elnök Dr. Éber László titkár. Nagyságos dr. Czebe Gyula tanár úrnak Budapest Czebe Gy.: Görög kereskedők nyugtái Bornemisza Anna gazdasági naplóiban. Századok 49. évf. (1915) 456–462. 30 Czebe Gy.: Sztripszky Hiador: Jegyzetek a görög kultúra árpádkori nyomairól. EPhK 37. évf. (1913) 754–756. 31 Moravcsik Gyula a Budapesti Philologiai Társaságban 1913. november 12-én olvasta fel A csodaszarvas mondája a bizánci íróknál című előadását; megjelent: EPhK 38 évf. (1914) 280–292, 333–338. 29


493

1915. február 13.: Czebe Gyula levele Gyomlay Gyulának A keltezés és megszólítás között Gyomlay ceruzával: Herod. VII, 222. Budapest, 1915. február 13. Mélyen tisztelt Tanár Úr, noha úgy érzem magamról, mint Alkiphrón parasitosa:  mégis bátorkodom életjelt adni magamról, mégpedig ezúttal egy tisztelettel teljes kérés alakjában. Jegyzeteim között nem bírok nyomára akadni annak a hérodotosi helynek, ahol a veszprémvölgyi oklevél phrasisa előfordul. E szorgos időben sok fáradozástól mentene meg, ha Tanár (úr) volna oly kegyes s közölné velem a helyet. Csekély viszonzásul a szívességért () közlöm, hogy ilyen kéttagú kifejezésekről legutóbb az öreg boldogult J. Vahlen írt Alkiphrónnal kapcsolatban, a berlini tudományos akadémia phil.-hist. osztályának értesítőjében, 1908, 995 s következő lapokon, ahol a régibb irodalom is szóvá van téve. Alkalmatlankodásomért bocsánatot kérve, legmélyebb tiszteletem nyilvánítása mellett maradok kész szolgája, Czebe Gyula 1915. szeptember 30.: Révay József levele Czebe Gyulának – Közli Hegyi Orsolya. Késmárk, 1915. szeptember 30. Tisztelt Kolléga Úr, a mellékelt kéziratot, melyet már a vakáció folyamán be akartam küldeni Förster Úrnak (aki azt akkor bevonulása miatt már nem fogadhatta el) – ezennel azzal a kéréssel küldöm meg tisztelt Kolléga Úrnak, szíveskedjék azt a november-decemberi kettős füzetbe beiktatni.32 Remélem, hogy ennek nem lesz semmi akadálya. Ha nem terhelem vele Kolléga Urat, arra is megkérném, hogy szíveskedjék belőle annak idején 25 darab egyszerű különlevonatot készíttetni számomra. Készséges tisztelettel: Révay József 1915. október 3.: Czebe Gyula levele Marót Károlynak MTAKK Ms 5209/368. Az EPhK fejléces levélpapírján (áthúzásokkal): Dr. LÁNG NÁNDOR az EGYETEMES PHILOLOGIAI KÖZLÖNY TÁRSSZERKESZTŐJE Budapest, I., Pauler u. 4. szám.

EPhK 39. évf. (1915) 680: Tisztelt Olvasóinkhoz! Tisztelettel tudatjuk, hogy dr. Förster Aurél bevonulása miatt a Közlöny class. philologiai részét távolléte alatt dr. Czebe Gyula szerkeszti, akinek címére (I. Lágymányosi utca 6.) kérjük a kéziratok beküldését. Ezen és más – technikai – okok folytán az ez évi két utolsó füzet november hó 15-én egyszerre fog megjelenni. A szerkesztők. 32

494


Budapest, 1915. október 3. Kedves Barátom, nagyon köszönöm szíves soraidat. Jókívánságaidnak örültem. Annak az embernek tartalak, akinek ítéletére adnom lehet, sőt fönntartás nélkül adnom kell. Laudari a te, laudato viro… ! Én neked őszintén mondhatom: sok nyugalmat, csendet, megelégedést cseréltem el exponált post-jaimért, s egyelőre bizony nem tudom, most választottam-e a jobbik részt. Bethe-recensiód leveled előtt kezemben volt már.33 Bleyer professzor úr34 azonnal átadta, amint megjött hozzá. A november-decemberi kettős számban szívesen elhelyezném, ha hely lenne. Sajnos, úgy látszik, vagy másfél-két ívvel kevesebb lesz a füzet a rendesnél, éppúgy, mint tavaly ilyenkor. Azért mégis majd meglátjuk. Homerus Comparatus IV.-t mellékelve küldöm átdolgozás végett. A következő füzetek két részletben hozhatják. R. Hirzel Der Eid-ját én külföldön használtam.35 Nem sok a reményem, hogy az Akadémiában vagy a Múzeumban megvan. Sajnos, fönt léted napjaiban sem a Szemináriumban, ahol, mint Lajtitól hallottam,36 megfordultál, sem más könyvtárban nem lehettem; kár, hogy szombat estém is el volt ígérve: így, – hozzávéve még azt is, hogy becses pesti óráidból nem akartam egynehányat messze kültelki utazással elprédáltatni -, nem volt módomban személyes találkozást kieszelni. Levelemet Ceglédre küldöm. Azonban annak a reményemnek adok kifejezést, hogy talán még most is, a következő pesti tartózkodásod alatt azonban minden bizonnyal látjuk egymást. Paisunknak szíves üdvözletem.37 Téged őszinte barátságban melegen köszöntelek, Czebe Gyula 1915. október 16. Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Fejes Eszter, Csermelyi József. Az EPhK fejléces levélpapírján (áthúzásokkal). Budapest, 1915. október 16. Igen tisztelt Tanár Úr, a szíves küldeményét nagyon köszönöm. Igen régi, részben folytatásos cikkekkel, sajnos, an�nyira le volt foglalva már régóta a novemberi kettős füzet „értekezések” rovata, hogy a cena Marót Károly: E. Bethe: Homer. Dichtung und Sage. Erster Band. Ilias. EPhK 40. évf. (1916) 59–65. Bleyer Jakab (1874–1933) az EPhK főszerkesztője, irodalomtörténész, egyetemi magántanár, akadémikus. 35 Rudolf Hirzel: Der Eid. Ein Beitrag zu seiner Geschichte. Leipzig 1902. 36 Lajti István az Eötvös Collegium tagja (1912), tanár (tanári gyakorlatra Czebe mellé beosztva), klasszikus-filológus; 1915-ben hosszú tanulmánya jelent meg a EPhK-ben A szatír-dráma eredete címmel, melyből egy különlenyomatot így ajánl: Dr. Czebe Gyula tanár úrnak tanítványi szeretettel Lajti István 1915. XII. 14. 37 Pais Dezső (1886–1973): magyar nyelvész. Czebe évfolyamtársa az Eötvös Collegiumban (1904); 1912-1918 között a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium tanára, akárcsak Marót Károly. 33

34


495

Trimalchionis-nak lehetetlen volt helyet juttatni. Nagyon kérem, kegyeskedjék beleegyezni, hogy januárban jöjjön. A 25 példány különlenyomatot el fogom készíttetni. Az „egyszerű”-séget minden bizonnyal úgy érti, mint én: az eredeti lapszámozással, boríték nélkül. Tanár Úr rendkívül le fog kötelezni, ha, míg a Förster Aurél örökében sáfárkodásom tart, nem vonja meg tőlem sem támogatását. Nagy a hiány az irodalom ismertetésében és bírálatában: itt minden jó adomány kedves. Legyen szabad különösen ezt a szükséget jóindulatába ajánlanom. A rövid, lapidáris „Anzeige”-kben mi nagyon gyöngén vagyunk képviselve: itt kívánatos volna nagyobb mozgalmasság és tevékenység a mi céhünkben. Egyáltalán a kritikai tevékenység fokozandó. Ilyen irányú kéréssel, azt hiszem, a legjobb helyen járok. Fogadja, kérem, Tanár Úr, őszinte tiszteletem kifejezését, amellyel maradok kész szolgája, Czebe Gyula 1915. október 16.: Czebe Gyula levele Marót Károlynak MTAKK Ms 5209/369. Az EPhK fejléces levélpapírján (áthúzásokkal). Budapest, 1915. október 16. Kedves Barátom, munkádat visszakaptam. Köszönöm. Úgy látszik, mintegy 24 lapot fog kiadni: így két részletben jön, az első, szinte teljes biztossággal mondhatom, januárban. A Bethe-recensiónak, sajnos, már nem jutott hely. Nagyon szeretném, ha nem vennéd tőlem rossz néven. Három Förster-féle régiség már szedésben volt,38 azonkívül szedő válsággal küzdünk: ugye, megértesz s beleegyezel abba, hogy ezt is januárban hozzam? A Homerus Comparatus IV.-hoz is volna egy szavam. A III. jegyzetei egy folytatólagos sorszámozással láttak napvilágot, térköz fölhasználással. Nem volna-e ellenedre, ha esetleg most is úgy tennénk? Légy szíves nekem tudomásomra adni kívánságodat: én készséggel járok el aszerint. Egyszersmind azt a bátorságot veszem, hogy élek első leveledben fölajánlott „szolgálatod”-dal. Nagyon leköteleznél, ha egy egészen modern és eléggé teljes bibliographia birtokába juttatnál a homéroszi, valamint általában költészeti, közelebbről népies költészeti ismétlődések (sorok, félsorok, egész szakaszok) kérdésére. Énnekem a közép- és újkori görögségre jókora anyag s idevágó nyilatkozatok állanak rendelkezésemre, nagyon szükséges volna azonban bedolgoznom magam a jelzett területen. Ismétlem, nagyon hálás tudnék lenni! Szívességeidet nagyon köszönöm. Légy jó, támogass ezentúl is. Paisunknak szíves üdvözletem! Téged őszinte barátsággal köszöntelek, Czebe Gyula

„Régiségek” alatt bizonnyal Láng Dussaudról, Geréb Crusiusról és Lajti Samterról írt kritikáját kell érteni. 38

496


1915. október 29.: Czebe Gyula levele Marót Károlynak MTAKK Ms 5209/375. Budapest, 1915. október 29. Kedves Barátom, nagyon szépen köszönöm, hogy oly gondosságot tanúsítasz irányomban. Most már, ma vett lapoddal együtt, két rendbeli támogatást könyvelhetek el. Igen le vagyok neked kötelezve s örömest fogok tenni érette is (hiszen anélkül is, úgyis készséggel tennék, tettem volna bármikor is) én is viszontszolgálatot. A jegyzék engem kielégít, kisebbíteni az értékét nem engedném senkinek, – tehát neked magadnak sem. Nekem szolgálatot fog tenni, nem is keveset, nem is közönségeset s hogy nem kell magamnak összekeresgélnem az irodalmat ezen a téren, az már nagy könnyebbség. Nekem most persze a Közlöny elég nagy gondom, azonban az ez évi hátralék bedolgozása után, remélem, tető alá hozhatom azt a munkát is, amihez Te is segédkezet nyújtottál, valamint egyebeket is, amik lelkiismeretemen s szívemen feküsznek. Nekem úgy tetszik, ti ott nagyobb nyugalomban s harmóniában dolgozhattok, mint mi itt, – egyesek legalább. Igaz, hogy ez egyéniség s külső életviszonyok dolga is, – az én benyomásom azonban például tirólatok kettőtökről mindenesetre ez. Irigyelni nincs okom itt fenn senkit, tisztelni se túlságosan nagyon, – titeket ott tisztellek. Ismételten nagyon köszönöm, amit nekem tenni jó voltál, – rendelkezz velem is, szolgálatodra állok. Szíves barátsággal, melegen üdvözöllek Czebe Gyula 1915. november 22.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Fejes Eszter, Stumpf Julianna. Az EPhK fejléces levélpapírján (áthúzásokkal). Budapest, 1915. november 22. Igen tisztelt Tanár Úr, szíves küldeményeit köszönettel nyugtázom. A latin cikket márciusra vettem tervbe. Azt hiszem, nem lesz semmi akadálya, – rajtam, az én készségemen semmi esetre sem múlik. A Leóról szóló nekrológot januárra szántam, a hadi tárgyúakat pedig februárra. Ezek az utóbbiak csakugyan kissé hosszúak lettek, sőt azok még mindég. Ha nem kapnék engedelmet rá, hogy az „új könyvek” rovatának maximumáig, azaz mintegy 30–40 petite sor terjedelméig folytassam én is a „cenzúrázás”-t, illetve „ceruzázás”-t (ennek megkapására írásban vagy élőszóval lehet még szerencsém addig, míg esedékes lesz), akkor a professzor úr kívánságára a „Külföldi irodalom” rovatában kellene hoznom. A múltkoriban szíves volt érdeklődni az iránt, hogy nem fordulok-e meg a Veneziában, abban a bizonyos szombati társaságban. Úgy tetszik, nem adtam rá választ még, azért sietek a kérdést részemről rendbe hozni. Én ott, bizony, csakugyan nem voltam, nem is lehettem, egyhamar talán


497

nem is lehetek látható. Egyeseket ugyan ösmerek onnan, de a társaságba bevezetve nem vagyok. Mindamellett nem teszek le a reménységről, hogy egyik vagy másik följövetele alkalmával lesz szerencsém valahol láthatni Tanár Urat. Szíves támogatását ismételten nagyon köszönöm, jóindulatát az ügyhöz s hozzám, kérem, tartsa meg továbbra is. Őszinte nagyrabecsülésem kifejezésével vagyok tisztelő, kész híve, Czebe Gyula 1915. december 8.: Czebe Gyula levele Marót Károlynak MTAKK Ms 5209/370. Az EPhK fejléces levélpapírján (áthúzásokkal). Budapest, 1915. december 8. Kedves Barátom, mellékelve küldöm végre a Homerus Comparatus IV. mindkettőnktől várva-várt korrektúráját. Légy szíves nagyon gondosan-pontosan átnézni (legalább magunkfajta emberek könnyítsenek a szerkesztői munkán!), aztán, a szokott módon, a kézirattal együtt visszaküldeni. A hét végéig van időd. Elég lesz, ha én vasárnap-hétfőre megkapom. Az a Hornyánszky-féle ügy ugyan nevezetes! Ki tudja, nem éppen akkor találkoztam-e én is Hegedűssel, mikor te. Én egy szép napon éppen az Egyetemi Könyvtár előtt álltam meg pár szóra vele. Kérdezte, mi lesz a Hornyánszky értekezésével.39 Én azt mondottam neki, hogy téged szándékozlak megkérni. Ő erre, mivel oly régen nem jutott már szóhoz minálunk, (– és máshol? –), Gyomlayt hozta szóba, illetve, mivel Gyomlay húzódozik, a két Vértesy40 valamelyikét. Röviden: éppen az ő kívánságára Vértesy Dezső fogja a Hornyánszky-művet megbeszélni.41 Ennyire tárgytalan volt az ő veled való diskurzusa. Én meg vagyok győződve, hogy rendben lévőnek tartod, amiért eddig nem fordultam hozzád (Hornyánszky nehéz falat, – se neked, se nekem nem érdekünk, hogy mi mondjunk meg egyet-mást, amit e távolról sem németes ízű, „schwungvoll” munkáról minden szép és jó elösmerése mellett meg kellett volna mondanunk), s azt is megbocsájtod, hogy a recensiót, illetve Anzeige-t éppen a Hegedűs tanár úr42 ajánlotta Vértesy Dezsőre, az én kedves és derék kollegámra bíztam. Legközelebbi följöveteledkor minden bizonnyal össze fogunk jönni, – még pedig, például könyvtári vagy más hasonló helyen találkozáson kívül, egy oly napon, amikor a tudomány csarnokai

Hornyánszky Gyula (1869–1933) filológus; a szóban forgó értekezés: A homerosi beszédek tömeglélektani vonatkozásukban (Rhetorica Homerica). 40 Vértesy Jenő (1877–1916): könyvtáros (OSZK), irodalomtörténész, egyetemi magántanár, műfordító (Homéros), és unokatestvére, Vértesy Dezső (1881–1917): Czebe Gyula kartársa a gyakorló főgimnáziumban, filológus, műfordító (Theokritos). 41 EPhK 40. évf. (1916) 47–51. 42 Hegedűs István (1848–1925): irodalomtörténész, egyetemi tanár, akadémikus, műfordító (Bacchylidés). 1890 és 1919 között a pesti egyetemen a klasszika-filológia tanára, hosszú ideig a Budapesti Philologiai Társaság elnöke. 39

498


zárva lesznek, te akkor nem sajnálod egyszer a fáradságot s ki„utazol” hozzánk, szegény appartement-unk megbecsült vendégéül. Mindenféle legjobb kívánságokkal s szíves baráti üdvözlettel vagyok kész híved, Czebe Gyula 1916. január 5.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Zelenka Rita, Bolf Barbara. Budapest, 1916. január 5. Mélyen tisztelt Tanár Úr, a Leóról szóló megemlékezés első hasábos levonatát van szerencsém végre megküldeni Önnek. Méltóztassék áttekinteni s kijavítása után a kézirattal együtt visszaküldeni. Minél elébb kapom meg, annál jobb lesz. Mellékelem egyszersmind a Wilamowitz, Leo és Synnerberg-ismertetések, illetve recensiók levonatait három példányban.43 A cena 25 példány különnyomatát megrendeltem volt,44 – a nyomda hihetőleg szállítja, vagy már szállította is. Végül az az ügy, amelyről már hónapokkal ezelőtt szólottam! Meg vagyok róla győződve, hogy nem fog nyomán semmi félreértés se létrejönni Tanár Úr s a bármikori szerkesztőség között. A „Nero fáklyái”-nak egy bírálatáról van szó. Hanuy főtisztelendő úr fölkérésre még tavaly nyáron megírt öreg katholikus tudós urak zsörtölődő modorában egy ártatlan recensiót, amelynek napvilágra jötte, a két (jelenlegi) szerkesztő közös megállapodása folytán, hovatovább esedékes lehet. Én részemről kötelességemnek tartom – s ezzel Bleyer professzor úrral egy értelemben járok el – szerkesztőségünkből előre is értesíteni Tanár Urat, hogy esetleges megjegyzései számára lapjaink rendelkezésre állanak. Szíves támogatását ismételten kérem s őszinte tiszteletem kifejezésével vagyok szolgálatrakész híve, Czebe 1916. január 24.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Tölgyesi Nóra, Csermelyi József. Budapest, 1916. január 24. Igen tisztelt Tanár Úr, mellékelve van szerencsém küldeni a második latin cikk hasábos korrektúráját.45 Kérem, kegyeskedjék a szokott módon a kézirattal együtt visszaküldeni.

43 Révay J.: U. v. Wilamowitz-Moellendorff: Reden aus der Kriegszeit. Fr. Leo: Kriegserinnerungen an 1870–71. EPhK 40. évf. (1916) 56–58; Révay J.: C. Synnerberg: Die neuesten Beiträge zur MinuciusLiteratur. EPhK 40. évf. (1916) 58–59. 44 Révay J.: De codicibus cenae Trimalchionis. EPhK 40. évf. (1916) 1–7. 45 Révay J.: Emendationum Petronianarum specimen. EPhK 40. évf. (1916) 163–168.


499

A februári számban jövő Leo-nekrológ s Langle-recensio három levonatát majd később fogom megküldeni.46 Előre jelzem, hogy a Leo-nekrológ Hegedűs tanár úr kívánságára eredeti terjedelmében maradt meg. A Hanuy-recensióból természetesen nem küldhettem Önnek előre levonatot.47 Kérem, legyen meggyőződve Tanár Úr, hogy diffamáló formában s szavakkal az Ön tudományos működéséhez – minden a szerzőknek kijáró szabadság mellett – sem engednék nyúlni. Lemaradt öreg urak privát zsörtölődése a mi progreszív s elfogulatlan teológiai-filológiai nézeteinken egy szemernyi foltot se ejthet. Még csak azt kívánom közölni, hogy a februári számban a külföldi ismertetések között tisztán nyomdatechnikai okok miatt került harmadik helyre a Langle. Az eddigiekért köszönettel s továbbiak reményében vagyok szíves üdvözlettel Tanár Úrnak készséges híve, Czebe Gyula 1916. január 30.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Bolf Barbara, Nagymihály Zoltán. Budapest, 1916. január 30. Igen tisztelt Tanár Úr, nagyon köszönöm a múlt napokon vett szíves küldeményét. A magam részéről mellékelve küldöm a Löfstedt-ismertetés hasábos levonatát.48 A szokott módon legyen szíves, kérem, átnézni s visszaküldeni. További szíves támogatását kérve vagyok őszinte tisztelettel készséges híve, Czebe Gyula 1916. február 1.: Czebe Gyula levele Marót Károlynak MTAKK Ms 5209/371. A kelet fölött ceruzával idegen kéz: özv. Szerepcsényi Imréné IX Dob utca 26. Budapest, 1916. február 1. Kedves Barátom, korrektúrát már, sajnos, nem lehetett küldenem: a tördelést oly későn kezdték, hogy ha 22-én meg akartam adni az imprimatur-t (s ezt kellett tennem, s meg is lett), akkor nem tehettem, hogy neked is megmutassam. Bleyer úr különben már a múltkor is kétségbe volt esve miatta. Én azonban, mondhatom neked, teljes gonddal, odaadással néztem át, mintha csak a magamé lett volna! Ilyesmit ugyan, igaz, az csinál legjobban, „qui centum oculos habet”, – ez esetben azonban az én 46 Révay J.: Friedrich Leo. EPhK 40. évf. (1916) 140–142; Révay J.: Langle, L. de: L’oeuvre de Pétrone. Le Satyricon. EPhK 40. évf. (1916) 134–135. 47 Hanuy F.: Révay J.: Nero fáklyái. EPhK 40. évf. (1916) 119–121. Hanuy Ferenc (1867–1953) pécsi kanonok, a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora. 48 Révay J.: Einar Löfstedt: Tertullians Apologeticum textkritisch untersucht. EPhK 40. évf. (1916) 193–195; Einar Löfstedt, a lundi egyetem tanára, Révay neki ajánlotta Petronius és kora (Budapest 1927) című könyvét.

500


munkám majdnem helyettesíthette a gazdáét. Különben ítéld meg magad s észrevételeidet közöld velem. Mellékelve küldök – illustris főszedőnk, Schwarz Illés úr különös kegyéből és gondoskodásából – négy darab levonatot. Nagyon köszönöm az Orsovai királygyűrűs doktor disszertációjáról szóló recensiót,49 – azonban, attól tartok, hogy vagy nagyon enyhítenünk kell rajta, vagy végképpen lemondanunk közléséről. Megmondom, miért. Tudtommal már Révay írt róla s szintén igen lesújtó hangon: azt a recensiót azonban Láng supprimálta, – elvégre „sub auspiciis regis doctor” … stb. stb., egyebek között azidőtájt „mintabeli gyakorló jelölt” jelszavak alatt. Mi most, te meg én, újra kezdjük? Sort csak úgy keríthetnénk rá, ha az 1914. évi értekezések közül még nem recenseáltakat elővennők; mit szól azonban a dologhoz Révay? Végül – last, not least –, igazad van, hogy majd egyszer saját bőrünkön ... etc.! Állunk elébe! Mi is szívesen emlékezünk együttlétünkre. Jöjj, amint időd engedi. Szíves, őszinte barátsággal Czebe Gyula 1916. február 4.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Tölgyesi Nóra. Budapest, 1916. február 4. Igen tisztelt Tanár Úr, egy apróságnak a korrektúráját, a Zelzner-ösmertetéséét magam megcsináltam,50 a napokban le is adtam a nyomdának, a Heinemannt azonban már mégis el kell küldenem.51 Mellékelve megy. Szíveskedjék, kérem, átnézni s a szokott módon visszaküldeni hozzám. Legújabb küldeményeit is köszönöm. Csakugyan „frissebbek”-et kérek, lehetőleg 1914-en is túl, 1915-16-ból. Ez ugyan , – de hát ennek a lapnak is kell „mutatnia” is, mintha menne, pedig áll – majdnem áll. ! E napokban kaptam egy recensiót Orsovai dissertatiójáról. Úgy szépen meg van benne mondogatva minden, röviden-tömören. Nekem, ösmerve Láng Nándor úrnak az ügyhöz való viszonyát, nem sok kedvem van ezt a recensiót, sőt egyáltalán akármilyet is adni a dolgozatról, azonban mégis úgy fordulhat, hogy megteszem. Nos, erre az esetre kell egy dolgot tisztába hoznom. Tudomásom van róla, hogy éppen Láng úr útján Tanár Úr is foglalkozott volt e dolgozattal, írott nyilatkozata is volt róla, ami sok okból érthető izgalmat keltett az érdekelt helyeken; úgy tetszik, azt is hallottam, hogy közmegegyezéssel mellőzték annak idején a Tanár Úr bírálatát, szándékosan hallgattak a munkáról a Közlönyben. Én most azt szeretném tudni, hogy ha én elhatároznám, hogy szó essék róla (a Ralbovszky-dolgozatot például magam is kívánnám megbeszélni),52 akkor volna-e kifogása

Marót K.: Orsovai Fülöp: Mysteriumok Arnobiusnál. EPhK 40. évf. (1916) 186–187. Révay J.: Maximilianus Zelzner: De carmine Licentii ad Augustinum. EPhK 40. évf. (1916) 331. 51 Révay J.: Karl Heinemann: Die klassische Dichtund der Römer. EPhK 40. évf. (1916) 329–330. 52 Czebe Gy.: Ralbovszky Endre Péter: Nazianzosi Szent Gergely költészete. EPhK 40. évf. (1916) 254–256. 49 50


501

az ellen, hogy ezt a rövid, értelmes és közömbös helyről eredő recensiót hozzam. Szinte azt mondhatnám: Kérem, ne legyen kifogása ellene. Sok köszönettel és szíves üdvözletekkel készséges híve, Czebe Gyula 1916. február 8.: Czebe Gyula levele Marót Károlynak MTAKK Ms 5209/372. Budapest, 1916. február 8. Kedves Barátom, a „természete már ez...” etc. jeles eset! Én és a szedő vagyunk benne hibásak. Kéziratodban helyesen van a folytatás, a vers második fele: „magyar embereknek”. A szedő azonban a kezemben lévő első tördelt levonaton „Természete már ez s magyar embereknek” lectiót adott. Tehát: első fokon hibás a szedő. Ezt az első recensiót én a vulgaris forma szerint teljes jóhiszeműséggel így javítottam: s / a , azaz az s helyett a-t akarok, – amiben az a nevezetes, hogy ekkor még nekem nem tűnt fel, hogy „embereknek” a folytatás, azaz hogy a második versfél egy szótaggal hosszabb, – persze, mert én meg voltam győződve, hogy a vulgáris versio való ide. Tehát: másodfokon hibás vagyok én. A további fejlemény most már világos. Mikor a második recensióban (az imprimációs példányon) azt láttam, hogy a vers rossz, azaz mikor észrevettem, hogy fölösleges egy szótag, folytattam vulgáris tévelygéseim s az a helyett az -ek- szótagot töröltem. A szedő követte utasításom s így történt a baj. Szóval: a harmadik fokon is én vagyok a hibás. Meg kell azonban jegyeznem, hogy lehetséges mégis az is, hogy a hasábos levonaton te sem vetted észre ezt az s-et, minden baj okozóját; – sajnos, még nem kaptam meg a második közlemény hasábjait: így ezt a gondolatot csak éppen jelentem; meg fogjuk ezt is állapítani s akkor ez a kétes pont is tisztázódni fog.– az eset megesett s most rajta, javítsuk. Szíves készséggel ajánlok föl három-négy sort a célra, hogy „Helyreigazítás” címen előadjuk, tiszta tanulság okáért is, ez ismert phrasis eredetijét.53 Postafordultával légy jó és küldd, akkor még márciusban jönni fog. Kérlek, légy oly jó és küldd vissza természetesen a mellékelt leveleket is, amelyeket bizonyság okáért mellékeltem. A hasábos levonatot, mint dokumentumot, azonnal küldöm, amint kezemben lesz. „Thomas Mann s a klasszikusok”54 nagyon megfelel nekünk is, jöhet, – a paedagogiai zsiradék nélkül is ízletes lesz bizton a Buddenbrooks. Bleyer úr a neki küldött cikket persze később fogja hozhatni, mint remélhetőleg én ezt. Sőt, jelenleg úgy állanak a constellatiók, hogy jönni fog az Orsovai-recensio is; Révayval elintéztem a dolgot, ő nem írt a Közlöny számára e munkáról, csak mint tanári dolgozattal volt vele baja, most már nem is formál hozzá jogot természetesen. Hát így e szerint mégis kezdjük! Elvégre bírálásainkhoz jogunk van, sőt én szerintem kötelességünk. Egy Ralbovszky nevű derék, de módszertelen ifjú premontreihez én is kénytelen leszek hasonló módon intelmeket tartani.

53 54

Marót K.: Helyreigazítás. EPhK 40. évf. (1916) 214. Marót K.: Thomas Mann és a klasszikusok. EPhK 40. évf. (1916) 237–247.

502


Most már azonban egyszer csakugyan lássunk Pesten! Mindketten szívesen üdvözlünk. Igaz barátod, Czebe Gyula 1916. február 12.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Baucsek Rajmund. Budapest, 1916. február 12. Igen tisztelt Tanár Úr, a Pro Domo korrektúrát mellékelve van szerencsém küldeni.55 Ha valamikor, most helyénvaló arra kérnem, hogy a legsürgősebben szíveskedjék visszaküldeni nekem, a szokott módon, kézirattal együtt. Egészen változatlanul jön, mert a teljesen tárgyilagos, higgadt modor a legcsekélyebb beavatkozást sem kívánta meg, az anyagi rész pedig eo ipso csorbítatlanul kellett, hogy maradjon. Nagyon sajnálom, hogy még nem Bleyer professzor úrtól tudom a Pitroff-ismertetés megérkezését,56 egyszeri futtában tárgyalásunk alkalmával, hogy-hogy nem, biz az nem került szóba, a nyomda azonban utána arról biztosított, hogy munkába is vette már. Mulasztásomat természetesen legközelebb pótolom. Őszinte tisztelettel vagyok Tanár Úrnak kész híve, Czebe Gyula 1916. február 18.: Czebe Gyula levele Marót Károlynak MTAKK Ms 5209/373. Budapest, 1916. február 18. Kedves Barátom, köszönöm, hogy a korrektúrával együtt megküldted a kért címeket is. Figyelembe fogom őket venni, s természetesen te is fogsz egy példányt kapni. Mellékelem a második bizonyságlevelet. A hasábos korrektúrán te törölted az „s”-et: te eszerint tisztázva vagy. Maradunk tehát hibásak a szedő meg én, úgy, mint azt múlt levelemben megállapítottam. A szedő hanyag és gondatlan, én pedig triviális tudású voltam. Mindegy! Győzzön (s győzött is most is) az igazság! A helyreigazítás neved alatt jő. A szállítmányokat várom. A Thomas Mann-ra esetleg már áprilisra, tehát február végéig szükségem lehet! Azonkívül külföldi ismertetéseket is kérek, ha van. Sokszoros szíves baráti üdvözlettel kész híved, Czebe Gyula (A lapot persze, kérlek, küldd alkalomadtán vissza.)

Révay J.: Pro Domo. EPhK 40. évf. (1916) 214–216. Pitroff Pál (Gölle, 1884 – Budapest, 1965) író, költő, műfordító, irodalomtörténész és esztéta. 1916-ban a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskola (ma Révai Miklós Gimnázium) tanáraként dolgozott (1907 és 1920 között). Alapító tagja, majd főtitkára és alelnöke a Kisfaludy Irodalmi Körnek. 55 56


503

1916. február 18.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Csermelyi József. Budapest, 1916. február 18. Igen tisztelt Tanár Úr, nagyon köszönöm szíves küldeményeit. Igazán nagyon lekötelez támogatásával. Örömmel nézek eléje a továbbiaknak is. Azonban –. Nagyon kérem, méltóztassék a Norden második kiadásának ösmertetését további értesítésemig felfüggeszteni. Heinze harmadik kiadásával együtt szeretné szóba hozni Huszti, – több mint egy hónapja lekötött ez irányban kijelentésével –: így nekem most őt meg kell kérdeztetnem, mennyire van a dologgal s egyáltalán akarja-e még.57 Az eredményről természetesen értesítést küldök s magatartásunkat szabjuk majd ehhez. Van azonban egy nagy kérésem is, amelynek teljesítésére annál nagyobb hálára leszek kötelezve, minél gyorsabban kezemben lesz kézzelfogható bizonyítéka. (Ez egy kicsit sok, – de kérem, ne vegye tőlem rossz néven, az elkapatott gyerek, azt hiszem, mind ilyen.) Legyen oly szíves, tudassa velem, hogy az Egyetemes Philologiai Közlöny 1914. évi folyamának német–francia nyelvű Auszugját a latin (középkori is!) irodalomtörténet, sőt mondjuk: filológia szempontjából mely szakembereknek lesz kívánatos megküldeni (német, osztrák, svájci, dán, svéd, norvég, holland jöhet egyelőre természetesen csak szóba), akiket a mi dolgaink érdekelnek s hasznot merítenek az 1914. évi termelésből. Gunnar Rudberg címét is kérem, ha tán bírja, szíveskedjék odaírni, – úgyszintén, amennyiben teheti, például birtokában lévő különlenyomatok segítségével, fölvilágosítani kiadó (szerkesztő) és kiadási hely felől a következő folyóiratoknál: Nordisk Tids(s)krift for Filologi. Eranos (Acta philologica Suecana) és Eos s Museum. – Ha nézete szerint figyelembe veendő, kevésbé ismert filológiai folyóiratokat is fog közölni, azt is köszönettel veszem; azt is, ha tudományos intézetek és könyvtárak speciális érdekeltsége felől tájékoztat. Előre is sokszoros köszönettel s a legszívesebb üdvözlettel vagyok igen tisztelt Tanár Úrnak készséges híve, Czebe Gyula 1916. március 11.: Czebe Gyula levele Marót Károlynak MTAKK Ms 5209/374. A keltezés alatt ceruzával (Marót?): 5 darab különlenyomat. Budapest, 1916. március 11. Kedves Barátom, csak pár szót. Itt küldöm a Thomas Mann-korrektúrát. Légy jó a legnagyobb gyorsasággal átnézni s kézirattal együtt visszaküldeni. Ez lesz áprilisban az (ceruzával aláhúzva, kérdőjellel) egyetlen? cikk tőlem. Fontos, hogy bekerüljön.

Huszti J.: Norden, E.: Ennius und Vergilius Kriegsbilder aus Roms grosser Zeit. EPhK 40. évf. (1916) 197–198. Huszti József (1887–1954): klasszikus-filológus, az Eötvös Collegium tagja (1908). 57

504


Orsovai-recensiódból csak egyetlen egy példányt tudok küldeni.58 Többet nem sikerült mentenem. Hegedűs úr szerint egy kissé kegyetlen voltál, – illetve voltunk. De lehetett mást tenni? Mi van a kolozsvári üggyel?59 Mástól kell hallani? Mindketten szívesen üdvözlünk. Barátságban vagyok mindig kész híved, Czebe Gyula. 1916. március 26.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek Budapest, 1916. március 20. + 26. Igen tisztelt Tanár Úr, kérem, olyan régen volt, amikor utolsó levelét és levelezőlapját vettem, hogy igazán meg se tudom mondani. Annyi ideig köszönetlenül hagyni szívességeket igazán nem járja, magam is érezem. Persze nemigen tehetek egyebet, mint kérem, hogy ne rójja föl semmi más egyébnek, mint annak, hogy egyszerűen nem bírtam, teljesen lehetetlen volt, a szó szoros értelmében lehetetlen, már hetek óta, egy rendes levél megírásához való időre szert tennem. Persze most azt se tudom, hol kezdjem. Nagyon köszönöm a közölt címeket, – sajnos, most nagyon keveset használhattam fel, de a jövőben még jó szolgálatokat fog a jegyzék valakinek tenni. Azután nagyon köszönöm, hogy azóta is juttatott hozzám egyet-mást. Kérem, az idő sürgőssége miatt két igen tekintélyes ismertetésnek (Dittrich, Müller) nem tudtam elküldeni a korrektúráját, mivel már az áprilisi számban hoznom kellett, – magam végeztem el, a legnagyobb pontossággal. Ugye nem lesz nagy baj? A múlt számban megjelentekről csak egy-két példányt tudtam megszerezeni, – mellékelve megküldöm, hogy meglegyenek. Az áprilisban jövő Dittrich-, Müller- s Stiglmayrról szintén fogok küldeni egy-két levonatot.60 Persze az elkapatott ember kérése elmaradhatatlan. A még az én cégérem alatt megjelenendő májusi számban nagyon nagy szükségem volna a szó szoros értelmében mindenféle cikkre, de mindenesetre nagyobb terjedelmű hazai és külföldi irodalom bírálatára s ismertetésére és vegyesre. Kérem, rendkívül lekötelezne, ha ezen utolsó alkalommal még segítségre jönne. – Ezen szám után én már, hála az égnek, le fogom tenni ezt a terhet, amelyről igazán nem tudom, mit mondjak: maga súlyos-e nagyon, vagy az én vállaim gyöngék – még (vagy lesznek is mindég). A két latin cikk levonatai, hiszem, megérkeztek már. Címét a legutóbbihoz a napokban kérték tőlem s én persze megadtam. Nagyon sajnálom, hogy a márciusiban egy-két lapsus, főleg a vocem intactum az én figyelmem is kikerülte, – igen keveset dolgozó, de igen sokat kritizáló, élvező „filológusaink” szemét szúrta. De hagyján – mi csak azt mondhatjuk: sajnáljuk, kár; – a mondanivalónk Marót K.: Orsovai Fülöp: Mysteriumok Arnobiusnál. EPhK 40. évf. (1916) 186–187. „Kolozsvári ügy”: Marót Károlyt 1917-ben Kolozsvárott habilitálták „Görög folklore és vallástörténet” témakörből; ennek előkészületeire vonatkozhat a megjegyzés. 60 Révay J.: Paul Dittrich: Plautus und Terenz in Pädagogik und Schulwesen der deutschen Humanisten. EPhK 40. évf. (1916) 258–260; Révay J.: Heinrich Müller: Suetons Verhältniss zu der Denkschrift des Augustus (Monumentum Ancyranum). ibid. 263–264; Révay J.: Josef Stiglmayr: Kirchenväter und Klassizismus. ibid. 264–265. 58 59


505

okos, aki olyasfélét s jobban tud mondani, elő vele! Én mondhatom, Tanár Úr: a munkához csak mi ketten-hárman maradunk! Sok szíves üdvözlettel maradok várakozó s készséges, tisztelő híve, Czebe Gyula. P. S. Hanuy úr bírálói viszontválasza,61 azt hiszem, eléggé rendes, sőt igen rendes hangon íródott s nem találja semmiképpen sem kellemetlennek! Ő is megnyugodott. Így mindnyájan ad acta tehetjük az esetet. Cz. 1916. május 1.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Stumpf Julianna. Budapest, 1916. május 1. Kedves Kollega Úr, végre itt a levél, amellyel régóta tartozom. Miután megírtam a májusi szám számára egy cikket, s azt többször átkorrigáltam; miután szőröstől-bőröstől átkorrigáltam minden, ugyanott jövő cikket; miután imprimáltam azt, s utána a szerkesztőséget teljesen átadtam, minden még szükséges írnivalót körülötte teljesen elvégeztem, – s végül miután a május elsejei félszünet itt van: hát most már végre nyugodtan kibeszélhetem magam, illetve írhatok, – s írok. Persze először is köszönő szavakat. Késmárkról még mindég csak leköteleztek engem s én részletekben fizető adósnak látom magam. Nehéz sor, de mit tegyünk! Tehát: nagyon köszönöm, hogy ez alkalommal mindketten jók és figyelmesek voltak hozzánk, kettőnkhöz szintén. Feleségem osztja köszönetem Önnek, kit munkái után, s az én referátumaimból ismer és becsül, épp úgy, mint a Nagyságos Asszonynak, kit a Sion-zárda62 révén szinte személyesen is, de jó híre-neve után jól ismer. Krisch úrral kapcsolat nyerésére megtettem a lépéseket, – az eredményről referálni fogok. Az eset eléggé komplikált, egyfelől a szakma különbsége folytán, de másfelől feleségem szolgálati viszonyai folytán. Ő nemcsak hogy jelenleg bír valami tíz óra városi megbízással, ami további fejlemények bázisa, hanem, mint a városi könyvtár volt tisztviselője, mintegy öt évi városi nyugdíjigény jogosultsággal. Ez az utóbbi nagy dolog, veszni engedni bajos; de az előbbi körülmény sem mellékes, mert bár nem magyart és franciát tanít most sem, hanem németet és magyart, azért városi pályáján nem kell vizsgát tennie – s ez már nem megvetendő előny –, hozzá azonban még alsóbbfokú iskolánál is versenyez a fizetés is a kilencedik fizetési osztálybelivel s ennek emelkedésével. Egy szóval: a dolog megfontolandó. Egy dolog azonban nem kétséges, az, hogy kedves figyelmük irántunk rendkívül lekötelező volt s hálásak vagyunk érte. Ha én is tehetnék valami szolgálatot! A Nőképző Egyesület engem meg nem kérdezett semmiről. Eljövetelem nem jó vért szült, azóta támadt bonyodalmak a helyzeten még rontottak. Ma ott semmi szavam nincs. Helyemet egy igen derék fiatal hölggyel töltötték be, Staibl Máriával,63 kit nyilván

61 62 63

Hanuy F.: Bírálói viszontválasz. EPhK 40. évf. (1916) 216–218. Sion-zárda: Notre-Dame-de-Sion zárda leányiskolája Budán, ebben az időben a Villányi úton. Staibl Mária (Székely Károlyné 1887–?): 1915 és 1917 között az ONE leánygimnáziumának tanára.

506


véglegesíteni is fognak. Kertész64 intézete még mindég a tervezgetés stádiumában van, semmi sem biztos nála, csak az, hogy ha lesz, csakis véglegesített, nyugdíjintézeti tagokként beiratott tanárokat alkalmazhat. A jelen helyzetről s terveiről tanerők dolgában a legrövidebben informálódom s, amen�nyiben kívánatos, tárgyalásba is bocsájtkozom vele. Mindketten szíves üdvözletünket küldjük mindkettőjüknek s én sokszoros szívességéért külön is ismételten köszönetet mondok s őszinte barátságban maradok készséges híve, Czebe Gyula 1916. június 13.: Értesítés Czebe Gyulának a MTA bizottsági segédtaggá választásáról Nyomtatvány. A bal felső sarokban: Magyar Tudományos Akadémia; alatta iktatószám: 503. sz. 1916. A negyedik lap második hasábban kék ceruzával 10, jobb alsó sarokban ceruzával 916 VI, alatta 7. Nagyságos Úr! A Magyar Tudományos Akadémia a mai napon tartott összes ülésén a Classica-PhilologiaiBizottság segédtagjává, az Ügyrend 44. paragrafusa alapján, megválasztotta. Midőn ezt tudomására hozni szerencsém van, azon reményemnek adok kifejezést, hogy a bizottság tudományos feladatai megoldásában hathatósan közre fog működni. Budapest, 1916. június 13. Heinrich főtitkár. Nagyságos Czebe Gyula főgimnáziumi tanár úrnak. 1916. június 14.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Stumpf Julianna. Budapest, 1916. június 14. Igen tisztelt, kedves Kolléga Úr, régi ügyekben régi szándékok csak most bírnak megvalósulni, életre kelni táncoló betűsorokban. A „pihenés” „boldog” első napjait sietek felhasználni arra, hogy értesítéseket küldjek, talán örvendeteseket is, ha nekünk még szabad volna (úgy, ahogy már nem szabad, sajna) szép reménységek messziről integető virágszálainak előre örülnünk. Kezdjük azon, ami nem ily mélyen érintő. A Krisch professzor úr-féle ügytől vissza kellett lépnünk. Egyszerű eset: a fővárosnál szerzett, bár nevetségesen csekély koncot nem lehet hagynunk. Az Önök kedves szívessége nagyon lekötelező volt, reánk gondolásuk emlékezetes marad, – igyekszünk hasonlóan jóknak bizonyulni egyszer valamikor. S most a másik, a nagyobbik, a nevezetesebbik ügyünk. Kertész Árminnal végre alaposan beszélgethettem – s egyelőre, amennyiben e tervezések világában pozitívumot kifoghatunk, a legjobb eredményeket közölhetem. Kertész intézete előtt sok-sok akadály áll még megvalósulásáig, bizonyos összeköttetésekkel azonban azt reméli, hogy mindenen győzedelmeskedik. Mi ezt kívánjuk neki! Mert 1) intézete az országos nyugdíjintézet tagja lesz, amelybe kedves Kolléga Úr be van íratva, évek óta tag, bizonyos

64

Kertész Ármin (?–1944), 1919 után a zsidó gimnáziumban tanított latint és görögöt.


507

számú nyugdíjjogosultságú évek birtokában, – tehát mint ilyenre semmi kárral sem járna ezen intézmény kebelén belül egyik iskolafönntartótól a másik kötelékébe átlépése; 2) Kertész szíves örömmel fogja latin-görög tanárnak látni iskolájában kedves Kolléga Urat, ha –. Ja, persze, „ha” szükséges nekünk minden dolgunk elé. Itt kettő is van. Az elsőt már elintéztük, s ez az: „ha” az egész ügyből lesz, lehet valami (ez azonban magától értetődik); a második pedig ez: „ha” megnyílik és prosperál, azaz tehát, ha a második évet (1917/18) úgy kezdheti már meg, hogy lesz az 1916/17-re kontemplált első és ötödik osztály mellé második és hatodik is, összesen tehát már négy osztálya. Az első, 1916/17. évi tanévben a latin-görög oktatást ellátná ő, meg Asztalos dr. kollégánk, neki innen való régi barátja (talán Braun Somával65), a második évre, 1917/18-ra azonban igenis ember kell s akkorra paroláját adja, hogy szíves örömest fogadja kedves Kolléga Urat, – sőt a Nagyságos Asszonyt is! – Révay József neve és címe az ő intézetüknek a legjobb „befektetések” egyike lehet. Önnek a nyolcadik osztálybeli, folytatólagos fizetését megadnia neki semmi gondot és aggodalmat nem okoz. – Nos, örüljünk? Én azt mondom: igen is, örüljünk. Különösen egy okból: Ön díszt fog jelenteni egy kis körre s Önt magáért becsülik. Reánk állítólag alkalmaztatásunk helye sugároz némi fényt. A továbbiak közlése természetesen kedves és szívesen teljesített kötelességem. A legőszintébb és legmelegebb üdvözlésekkel vagyok kedves Kolléga Úrnak készséges, tisztelő híve, Czebe Gyula 1916. szeptember 30.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Korpás Tamás. Budapest, 1916. szeptember 30. Igen tisztelt, kedves Kollega Úr, kis húguk járt nálunk a múltkorában, elhozta az Ön szíves sorait s maga is előadta kérését. Természetesen kötelességemnek tudom, hogy minderről, s a továbbiakról is, én is értesítsem Önt. Az oly rokonszenves, derék fiatal hölgy érdekében azonnal szóltam előbbi iskolámbeli intimusaimnak, – sajnos, még nem kaptam tőlük ajánlatot; azonban én remélek, mivel az élet itt csak ezekben a napokban fog megindulni. Ha összeköttetésekkel bírnék azon tanári és tanárjelölti körökkel, amelyeknek speciálitása az óraadás, akkor már azóta is szert tudtunk volna tenni valami egészen jó kondícióra; minthogy azonban ily irányban ismeretségem igen csekély, a dolog nem megy oly gyorsan. Kérem tessék azonban meggyőződve lenni róla, hogy mindent meg fogok tenni. Én még a legtöbbet a mostani fiúiskolámtól remélem. Itt nagyon sok kondíció van, igen jó fizetők: ezek közül lehetne egyet-kettőt a kisasszonynak adni. Én már a nyáron egy hatodik osztályos tanítványom mellé nőhallgatót ajánlottam. El is fogadták s rend volt, a fiatal úr parírozott, mindenki elégedett volt. Ismétlem: bizalmukra érdemesnek fognak találni. Szíves sorait nagyon köszönöm. Értekezésemről való jó véleménye igen megörvendeztetett; egy keveset én is tartok rá, azonban még nem tartom az én vágyam szerinti „mester”-munkának. Sok mindenen múlik, hogy ekkorra még nem írhattam meg, sajnos, olyasmiken, amik miatt talán

Braun Soma (1890–1944): tanár, szociáldemokrata politikus; a Kommün után öt év fegyházbüntetésre ítélték, amelyből három évet le is töltött Szegeden. 65

508


sohasem is fogom megírhatni „fő” művemet. Csupa apróság, détail, pepecselés, – sőt talán középszer csak?! ! Ez évi értesítőnkben tőlem jött egy programmértekezés,66 – máshonnan kirekedt apróság. Azt megküldöm az idei „gyönge” termésből, ízelítőnek is, – de viszonzásul is. Viszonzásul azon kis zöld füzetért, amelyet a nyár folyamán kegyes volt nekem megküldeni.67 Én sok mindennel egyetértek, sokat aláírok, – pár dolgot azonban nem, de – legyen meggyőződve, nem az „óh paedagogia” „szent paedagogia” nevében. Erről majd lesz még alkalmunk hihetőleg szóval is csevegni. A Kertészék dolgából, sajnos, mint különben az összes (privát) leánygimnáziumokból egyelőre semmi sincs. Nekem azonban van itt most egy újabb gondolatom! Erről majd alkalomadtán! Mindkettőjüknek legőszintébb tiszteletem s legszívesebb üdvözletem küldöm, s vagyok igaz hívük, Czebe Gyula 1916. december 30.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Korpás Tamás. Budapest, 1916. december 30. Kedves Barátom, bizalmas megszólítását nagyon köszönöm; a benne kifejezésre jutó érzéseket a magaménak ismerem fel: így szívből viszonzom hasonlóval; igazán azon meggyőződésben vagyok, hogy következetes fejlődési lépése barátságunknak. Nagyon köszönöm a breslaui sárga lapokat. Ha a könyvtár engedélyét én is megkapom, s rendes kölcsönzési viszonyba lépek vele, igazán nagy gondtól szabadulok meg. Hálával fogom elismerni mindég szíves segítségét. A német nyomtatványt mellékelve küldöm vissza – kívánsága és megrendelése szerint, ebben a levélben. A bélyegek itt is mennek a kis „révay” számára (aki legyen, ha tud, és lehet, !) s Németországba is a kis „haerens” számára. Biz’ ezek nem valami szépek. De hát, ha a posta s a magyar művészet nem szégyelli, minek szégyelljem én? Értékesnek értékes lesz ez így is. Ön levelét így fejezte: „No és most az elengedhetetlen kérés …”; én is hasonlóan teszek. Most még egy kérést! Tessék értesíteni Mattyosovszky Erzsike kisasszonyt,68 hogy ha kellő időben visszajön Pestre januárban, egy tisztességes kondíció, német korrepetálás várakozik reá. Ezt a hírt tessék közvetíteni hozzá, egyszersmind megkérni, hogy írja meg feleségem, Cz. Toperczer Valéria asszonynak, hogy elfogadja-e, s mikor jön föl. Érdekei fizetség dolgában persze meg lesznek óva.

Czebe Gy.: Adalékok Paraspondylos Zotikos életviszonyaihoz s a várnai csatáról szóló költeményéhez. A Magyar királyi tanárképző-intézet gyakorló-főgimnázium 1915/16 évi Értesítője. Budapest, 1916, 27–47. 67 Révay J.: A gimnáziumi latin olvasmány. Kritika és program. Budapest, 1916. 68 Mattyosovszky Erzsébet (Késmárk, 1893–1968): magyar–német szakos tanár (1922); lásd még Éder Zoltán: Ki volt Mattyasovszky Erzsébet? Irodalomismeret 10. évf. (1999) 1–2. sz., 17–19. 66


509

Örömmel értesülök róla, hogy lépéseket tett a Nőképző felé. Bár lenne foganatja! Tájékozódó lépéseket én is teszek s majd egyébként is megkísérlek egyet-mást kifundálni. Mindketten a legszívesebb üdvözletünket küldjük egész családjuknak, – az új évre is a legjobbakat! –; szíves, őszinte barátságban mindig kész híve, Czebe Gyula 1917. január 8.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Zelenka Rita. Budapest, 1917. január 8. Kedves Barátom, Föntlétében említettem, hogy van tudomásom a symposion-irodalomhoz tartozó egy műről legalább; most végre megtaláltam a címet s közlöm Önnel. Friedrich Ullrich: Entstehung und Entwick(e)lung der Literaturgattung des Symposion. II. Teil: Das literarische Gastmahl von Aristoteles bis Methodius und Julianus Apostata. Würzburg, Druck von Stürtz 1909. 73 S. 8o. Programm des neuen Gymnasiums 8. 1908/9. Ennek a dolgozatnak van első része is,69 amelyről azonban nem tudom, mikor jelent meg. Azt még keresni, illetve kerestetni kellene. Ha Ön már ismerte e művet, az én buzgólkodásom hiábavaló volt; ha nem, akkor talán még szolgálatot tehettem. Kis unokahúguk volt már nálunk. Köszönet az üdvözlésekért, s minden jót továbbra is a mi részünkről! A legszívesebb baráti üdvözletekkel Czebe Gyula 1917. február 22.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Zelenka Rita. Budapest, 1917. február 22. Kedves Józsim, a mi örömünk a tiéteket persze nem érheti el, de mondhatom azért neked, hogy kitörő örömmel üdvözöltük dolgod nagyszerű állásáról szóló értesítésedet. Nagy dolog, igazán elsőrangú fordulat sorsotokban, amelyet a legmelegebb rokonérzéssel kísértünk ismeretségünk kezdetétől fogva: ezen csak ujjongani kell mindnyájunknak. Levelezőlapodból szinte végleges döntést sejtek: erre meg szinte szavam sincs már! Ti rendkívül sokat nyertek, de mi is: kevés számú barátainkhoz nagyon erős, nagyon igaz, nagyon jó, ritka, becses embereket. Gaudeamus igitur…! Értesüléseim a múltkorában még úgy szóltak, (Wolkenberg Ilona útján a mindentudó s teljhatalmú Naberschnig Romeótól70 – ösmerj most már neveket s állapotokat! –), hogy februárban 69 Entstehung und Entwickelung der Literaturgattung des Symposion. I. Teil: Das Literarische Gastmahl bis Xenophon. Programm des kgl. neuen Gymnasiums zu Würzburg für das Studienjahr 1907/1908 von Friedrich Ullrich kgl. Gymnasiallehrer. Würzburg. Königl. Universitätsdruckerei von H. Stürtz 1908. 70 Wolkenberg Ilona (Hancsók Kálmánné, Geszti Lajosné) tanár (ONE); Naberschnig Romeo: földrajz és biológia szakos tanár, 1918 és 1919 között a budapesti Petőfi S. Gimnáziumban.

510


nem lesz választmányi ülés az Országos Nőképző Egyesületben: de mit tudom én a fa alján bujkáló gyíkoktól, miről s mikor döntenek (és hogyan) a fészeklakók! A te összeköttetéseid különben nagyon kitűnőeknek bizonyulnak; az enyéim értesítései hetekkel bicegnek azokéi mögött. Nem lesz nevetséges, ha azt ígérem most neked, hogy amint megtudok valamit, közlöm veled? A levelezőlapodban jelzett személyes pourparler(s)-t előre is valóságnak veszem, a napokban olvasott Budapesti Hírlap-hír után is (pedig talán nem is a deputáció ügyében jössz, hanem már ama döntés következtében, ugye). Akkorra azt remélem, hogy úgynevezett kéréseidre is választ adhatok, tudniillik a könyvek dolgában. Csomagküldés most bizony nincs, semmiféle, se könyvtárak, se magánosok között. Így ha jössz, ami könyv megvan, nevemre kivéve személyesen fogod magaddal vinni. Vagy várunk, míg a posta szabad lesz. Persze ez, mint írod is, föltartóztat téged a munkában. Ennek azonban most már úgy is vége lesz. Ezt már ki lehet bírnunk. Az ismertetések Angyalnál vannak.71 Köszönetét küldi értük. A lakás-ügyet, összes következményeivel, evidentiában tartjuk. Hihetőleg lesz erre, a szabadban, jó szállástok nektek is. Együtt egyszer: Szép volna; most egyelőre unsererseits nehéz volna innen nagyobb lakást vennünk; pedig nagyon kellene. Habilitatióm ügye most van a karnál tárgyalás alatt; az első szavazás csütörtökön volt. Úgy látszik, megy. Erzsike unokahúgotokat időnként látjuk. A derék, jó gyereket őszintén szeretjük s becsüljük. Egészség dolgában jól áll most már a famiglia? Minden jót kívánunk nektek mindnyájótoknak, igaz szívvel, barátsággal Gyula 1917. március 26.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Tölgyesi Nóra. Budapest, 1917. március 26. Kedves Józsim, e hó 22-i leveledet ma reggel vettem, s az abban kifejezésre jutott aggodalmak eloszlatása végett elsősorban, de különben több okból kifolyólag proprio motu is, azonnal válaszolok. Ehhez valóban nem szoktál nagyon tőlem hozzá; biztosíthatlak azonban: nem a szíves és buzgó zéluson múlott soha késedelmem. Kezdjük ott: a régebbi levelek! Valóban vettük őket s némileg frissebbek voltunk Pecznél. Azóta magatok meggyőződtetek róla. A te mostani lapod s Valika asszony levele keresztezték egymást. Ebben a magyarmiskás levélben úgy nagyjában minden érintve volt; én azonban azóta meggondoltam, hogy egy és más tekintetben ki kell egészítenem. A tények megállapításában és közlésében korrekt, csak éppen a végső hangokat kell szelídítenem. Nevezetesen azt, hogy a húsvéti följövetel lakáskeresés végett nem sokkal bíztat. Ehhez persze ti

Angyal (Engel) Dávid (1857–1943): történész, akadémikus; a Történelmi Szemle szerkesztője (1912–1922). 71


511

is, én is, sőt maga Valika is azt mondja ma, hogy ezt sok más tekintet is befolyásolja még, igaz-e vagy sem. Először is: személyes tájékozódástok a helyszínen csak hasznos lehet, akár hozzá lehet fogni a dologhoz most, akár későbbre kell hagyni. Másodszor: neked egyéb más dolgokkal lehet, esetleg talán kell összekötnöd fölutazásodat, például az intézet vezetőségével, elnökséggel, igazgatóval vagy másokkal tárgyalsz vagy más efféle. S még akár több pont lehet, amelyeket én nem kell, hogy részletezzek; az eddigiekkel is csak az volt a célom, hogy megmutassam, mennyire a mi tapasztalatainkból levont szűkös tétel volt a Valika ijesztgetése. Azt persze alig is kell hozzátennem, hogy följöveteleteknek nagyon örülünk, hogy úgy április 2-án délután nálunk, mint aznap délután vagy másnap a környéken a helyzet szemügyrevételekor tapasztalatainkkal s minden elképzelhető módon készséggel rendelkezéstekre állunk. Ha már a lakás-kérdés negatív állása miatt is (megengedhetőnek, sőt) kívánatosnak ítélem jöttödet, még inkább más tekintetben. (Ez már a proprius motus dolga.) A napokban hallottuk, hogy a Nőképzőnél talán német–francia órák is lesznek jövőre kaphatók. Feleséged Őnagysága részére talán lehetne a megfelelő mennyiséget biztosítani kellő időben való jelentkezéssel. Kötelességemnek tudtam, hogy ezt az értesülést hozzád juttassam. A másik dolog a te kinevezéseddel függ össze. Azt hiszem: kívánatos tisztázni, hogy te csak tisztán nőképzőintézeti alkalmazott fogsz-e lenni, vagy pedig a miniszter megerősítésének alávetett tanszékre választottak meg. Úgy tudom: ez a kérdés fölvetődött az igazgató előtt s most tisztázásra vár. Ha az utóbbi eset forogna fönn, akkor jó lesz megkérni Peczet és Hegedűst (esetleg!), hogy járjanak el Morlin és Gotthárd tanácsosoknál a megerősítés érdekében,72 amelynek persze most már csak formalitas jellege van s nyilván simán megy. Ha a kapott dekrétum valami pozitívumot tartalmaz, ez az én okoskodásom tárgytalan; ha nem, akkor örülnék, ha közlésemből hasznod származnék. No és végül a kis diák ügye! Valika leveléből tudod már, hogy én előjegyeztettem. Pruzsinszkynál minden meglepetésre el lehetünk készülve;73 mindamellett majdnem azt hiszem, hogy elintézettnek tekinthetjük a kérdést. Kis fiadat adhatnád ugyan például a fasori luteránus gimnáziumba is, az még mindég jó iskola, de azért, ha itt hely lesz a számára, inkább ide járjon.74 Tandíjmentességet, mint tanférfiú gyermeke, magától értetődik, hogy könnyen kaphat, gondolom, azonnal. A részleteket majd kitudjuk még. A felolvasást természetesen kész örömest vállalom. Försterrel elintézem a kézirat ügyét. Én neked még könyveket is szeretnék küldeni. Én is sokat schulmeistereskedem mostanság (27 órát hetenként!). Legutóbb ráfizettem: érzékeny a torkom a sok beszédtől; meghűltem, s még ma sem megyek iskolába s a többi pénzkereső útra. Hiába, nem bírom a sok szót. Esengve nézek oly munkakör után, ahol kevesebb ideig kell Szentimrei Morlin Emil (1858–1917): jogász, oktatáspolitikus, miniszteri tanácsos; Gothard Kálmán miniszteri segédtitkár. 73 Pruzsinszky János (1862–?): klasszikus-filológus; a budapesti gyakorló főgimnázium igazgatója. 74 Révay J. (első feleségétől, Korniss Piroskától született) kisfia, Révay Géza (Késmárk 1907. febr. 2.) az 1917–1918. iskolai évben kezdte meg gimnáziumi tanulmányait a budapesti gyakorló főgimnázium első osztályában. 72

512


beszélni. Egy homályos és bizonytalan ügy dereng számomra, hajlamomnak s eddigi tanulmányaimnak megfelelő: ezt ápolom és melengetem s színezem magamnak, illetve magunknak. Ennyivel megelégszünk mi. Nem gazdag nagyon a magunkfajta ember? Erről majd tárgyaljunk még! Tehát: a viszontlátásra! A legmelegebb és legőszintébb üdvözletek tőlünk mindkettőtöknek. Készséges és igaz barátod, Gyula 1917. május 20.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Tölgyesi Nóra. Budapest, 1917. május 20. Kedves Józsim, ha meggondolom, hogy megint május 5-e óta, több mint két hete váratlak, hát akkor respektusom önmagam iránt nem emelkedik valami túlságosan; – pedig idő haladtával, főleg hogy az egyetem részéről a habilitálás a múlt napok óta elintézett, ugye, nagyon is illő volna? Hanem, látod, az én késedelmeskedésem oka éppen ez az ügy volt. Eléggé elfoglalt. Végre is, bár a colloquium is, az előadás is formaság, a megállapított kérdéseknek utána kellett néznem még egyszer, fölfrissíteni mindent, hogy mégiscsak én legyek fölül. Hanem, ha én így megbénultam is éppen ezen két hét alatt, Valika megírt helyettem egy levelet; azt föl is akartuk tenni, mert megnyugtatónak éppen föl lehetett volna használnunk, bizonyítékul, hogy ügyed, illetve ügyeitek nagy szeretettel foglalkoztatnak bennünket; valóságos tény azonban annyira nem volt benne semmi, hogy mégis lemondtunk elküldéséről. (Majd ide mellékelem.) Most már, hogy szabadon lélegzem, mindenre szép rendben megfelelek én. Első pont: Valika kezd eléggé jó egészségnek örvendeni (persze vele örülök én is). Nektek is minden jót e tekintetben! Különösen a kis zsermek, a kis Erzsébet gyarapodjék! A mi évünk is 26-án záródik, a fővárosi iskoláké azonban csak júniusban. Persze Pesthez leszünk kötve egész júniuson át. A bevonulásokban én nem hiszek. Itt semmi biztosat nem tudnak. Mindössze Vértesytől hallom, hogy a most múlt hét csütörtökjén vagy péntekjén volt ebben az ügyben ankét a kultuszminisztériumban, amely azon alapelv szerint tárgyalt, hogy 32-ik életévig minden fölmentett tanárt behívnak, azon túl bizonyos válogatás alapján. Mi igaz ebben, mi nem, ki tudja megmondani. Én, ismétlem, behívásokban nem hiszek. A tanítás munkája így is barbár módon lesüllyedt. Gyorsított tempóban nem akarhatják a magyar oktatásügyet tönkretenni. A tisztviselők fizetésrendezéséről szintén nem lehet még csak megközelítő hírt sem hallani. A mostani szombati Est egy híre után sok reménységünk nem lehet. A mostani pótlék kétszerese is vajmi keveset fog nyomni a latban! A „megbízás” nagyon is jó dolog; bizony, az nagy segítség lenne házatok oekonomiájához; a főváros a kereskedelmi iskolai órákat jól fizeti, amellett a megbízott a mostani háborús pótlékokat is kapja; tíz vagy azon fölüli óra után már eléggé tisztességes összeget lehet kapni. A legfontosabb azonban, hogy ez már közvetlen alapja a későbbi megválasztásnak, s nyugdíjba beszámított év. Csak sikerüljön, szívből kívánjuk! Azonban, hiába, a főváros bizonytalan terület; ott – sajna, Valika immár hét (!) éve


513

tapasztalja – meglepetések érhetik az embert könnyen, biztosítani kell magát az embernek máshol is. A Nőképzőnél tanácsos óra után nézni! Különben, nekem úgy tetszik, azt mondják, hogy számítanak is az igen tisztelt Marianne asszonyra. Naberschnig Romeo e kérdésben az α és az ω. Őt ápold! No, és most a fűtés! Hát bizony: jól keresni s fővárosi alkalmazott családtaggal és valami kereskedői körök felé hatékony, erős, nagy protekcióval bírni, az itt a mai viszonyok mellett az um und auf. A ti lakóhelyetek, (amelyet mi már többször körülnézegettünk, fekvését, tőlünk való távolságát mérlegeltük-becsülgettük) északi fekvése miatt valószínűleg igen sok tüzelőanyagot, fát, szenet (esetleg, ha a kályhák miatt lehet, kokszot) kíván. Hogy mennyit, azt csak megközelítőleg lehet megmondani. Ha nálunk körülbelül hat mázsa szén, hat mázsa koksz és tizenkét mázsa fa fogyott el, akkor ti legalább háromszor annyit kell, hogy számítsatok. Legalább is ezt a mennyiséget alapnak be kell szerezni. Ha Őnagysága fővárosi tanár lesz, ő akkor havonta fog kapni bizonyos (nem is jelentéktelen) mennyiséget minden tüzelő anyagból: így a készletet állandóan ki lehet egészíteni. Gondos beszerzéssel, amihez csak éppen, mint mondottam, fővárosi alkalmazott családtag s némi pénz kell, ez a második fejezet, a kiegészítés, remélhetőleg, jól fog menni. Ellenben – a nyári rendelés, az már kemény dió. Ide jóval több pénz, s lehetőleg a jellemzett erős protekció kell. A szénkereskedők megközelítése s megpuhítása emberfölötti munka. Első részletnek itt következik egy-két cím (ha nem válnak be, többet is kijegyzünk): I) Szénkereskedők: Gutmann Testvérek: V., Béla utca 6., Faragó Gyula és Tsa: V., Váci-út 12., Alberti Ervin: V., Szabadság tér 6., Salamon Jakab és Tsa: V., Erzsébet tér 19. II) Tűzifakereskedők: Altmann Márkus: V., Arany János utca 12., Általános szénkereskedelmi vállalat: X., Schuster János tér 1., Biharmegyei tűzifaárusító részvénytársaság: V., Béla utca 3. A tanításterv, amint megkapható, a többi könyvekkel együtt megy. A Jákó–Újházy-féle földrajzkönyv (mint Újházy minden könyve) a Szent István Társulatnál jelent meg. Hát ezzel körülbelül minden el volna intézve. További kérdezősködésekre s utánjárásokra, légy meggyőződve róla, a legnagyobb készséggel hajlandók vagyunk. Tekintve beköszöntő szabadságunkat az eredmény az eddigit messze fölül fogja múlni ezentúl. Tehát csak elő a kívánságokkal! Annyival is inkább, mert viszontkérés akad itt is, nem kell a szomszédba menni érte. Az idevaló népség-katonaság (mi ketten, Wolkenberg Ilona és Juvanczék ketten) vagy két-három-négy heti fölvidéki üdülésre szeretnének menni, nem előkelősködő, nem elözönlött, igényes, drága helyre, hanem valami nagyon kényelmes, nyugalmas, szép fészekbe, ahol lenni jó, kimozdulni más helyre könnyű, s ahol holmi csorbai és lomnici luxusnak és tömegnek nyoma sincs, s az árak is némileg mérsékeltek. Szóba jöhetne akár egy falu, ahol családias jellegű penzió kapható. Legyetek szívesek sokszoros tapasztalataitok alapján valamit ajánlani e tapasztalatlan tömegnek, azon út és mód megjelölésével (ha teheted), ahogyan meg lehet tudni az illető helyen a részleteket. Egy bizonyos: napi tizennyolc-húsz koronás árak (személyenként) nekünk kissé magasak. Tehát ezen alul kell kereskednünk. Akár egy listával, akár egy életrevaló gondolattal sok embernek tennétek itt szolgálatot. Még mielőtt lezárom az episztolát, fel kell említenem a múltkori aventure-jét. Ti biztosan csodálkoztatok a hosszú késedelmen, továbbá, mikor megkaptátok, talán azon is, hogy a datálás

514


iszonyú régi rajta. Hát a magyarázat az, hogy én egy másik levéllel együtt kellő időben szépen megírtam, csak éppen fel nem adtam. Egy hétig feküdt házikabátom zsebében. Hiába, a professzor az esernyőt fekteti ágyba… Hanem most már aztán igazán vége. Mindketten legjobb kívánságainkat küldjük kis családotoknak, én Őnagyságának kézcsókjaimat küldöm s őszinte, meleg barátsággal vagyok készséges Gyulád 1917. június 16.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Hegyi Orsolya. Budapest, 1917. június 16. Kedves Józsim, köszönet, még pedig sok azért a nagy terjedelmű s igazán kedves leveledért, melyet 8-án írtál. Kedves az azért a sok jóért is, ami kívánságokban s tettre készségekben nyilatkozott, de kedves azért is, hogy baráti viszonyunknak részemről is tettekben megnyilatkoztatására alkalmat ad. Függőben lévő sok mindenféle ügyünket a fontosság sorrendjében tárgyalom le. Legfontosabbnak ítélem pesti költözködéstek s szénbeszerzéstek ügyét. Ezeket előre!! (Te is „főkérés”nek nevezted az elsőt.) A spediteur-ügy a magam és apósom kezében kezd reménnyel bíztatóvá válni. Apósom, a nyugati pályaudvar melletti adókirendeltség vezetője, hivatalos érintkezésben áll ezen üzletnemben legelsőrangú cégek megbízottaival. Kérésemre tárgyalt egy szerinte legmegbízhatóbb szakemberrel, a Ringwald cég egyik üzletkötésre fölhatalmazott emberével s tőle ezen információkat kapta: 1) Alig lehet valami a hurcolkodásból, ha az augusztus eleji időponthoz ragaszkodsz. Ezen idő alatt a pesti forgalom a megcsappant ember-, kocsi- és lóállományt rendkívül igénybe veszi. Ellenben – egyelőre elvben – közreműködhetnék a cég a fölköltöztetésben, ha az július 20-a előtt vagy augusztus 10-e után történhetnék. – Hát, először is ebben a kérdésben kellene döntened: bele lehetne-e menned ezen terminusokba (lám, bennünket, datáló filológusokat-historikusokat datálnak most e fondor kalmárok!). 2) A tisztelt bizalmi férfiú úgy véli: szükséges volna tudniok, hány szobabútor, darabszám és nagyság szerint is megnevezve, lesz szállítandó. Fontos volna tudnia, hogy hány kocsit kell küldenie s embert hozzá. (A cég tudniillik, úgy látszik, pakoló munkás leküldésére is gondol. Én bizony nem tudom, elengedhetetlen-e ilyennek a közreműködése. Úgy tetszik, azt kell revideálnod, elég lesz-e az az egy, körülbelül hat-hét méteres kocsi, melyről nekem tettél említést leveledben.) 3) A fent tisztelt úr azon a nézeten van, hogy az Orom utcába az ő cégükön kívül alig vállalkozhatnék jelenleg másik Budapesten (leveled hasonló tapasztalatokról értesít); ők föl fogják vontatni, de az annyi bajjal, átrakodással lesz egybekötve, hogy az elképzelhetetlen s kimondhatatlan. 4) Mi több: számokban is egyelőre kifejezhetetlen, csak az bizonyos, hogy igen jelentékeny összegbe kerül. Ám ezért garantálja, hogy meglesz, még pedig kifogástalanul. Hát ezzel, kedvesem, az első nagy kérdést megtárgyaltuk. Kérlek, légy szíves egy sürgős levélben közölni velem a tényállást, továbbá a magad kívánságaid, úgyszintén az ő kívánságaikkal


515

szemben fölvett álláspontodat. Leveled vétele után perfektuálhatjuk az ügyet – s ti nyugodtan hajthatjátok fejeteket pihenőre ettől a gondtól. Sajnos, a szén-ügy sokkal nehezebben fog elmúlni tőlünk. Mellékelek ismét egy lapon címeket, – próbáld te is; próbálom én is: egyelőre igazán kevés reménnyel. A helyzet oly képtelenül rossz, hogy például Juvancz nem tud szenet kapni egy szénnagykereskedő személyes ismerősétől, sőt tán barátjától. Tovább kell kísérleteznünk! Ha most nem megy, az ősszel, a te föntléted alatt jobbra fordulhat az ügy, – nem is szólva Marianne asszony fővárosi alkalmaztatásáról, amely megmentőtök lehet e kérdésben, mint ezt már kifejtém. Az egyetem beszerzési csoportjának az ügye engem is érdekel, hisz az ősszel én is jogosítva lehetnék a fölvételre. Meglep a rector „már nem lehet”-je. Miért már? Ezt a kérdést Valika segítségével éppen most tisztázom mindnyájunk részére: Fekete Mihály docens-társunk ugyanis (a váci utcai leánygimnázium tanára) azt állítja, hogy ő mint docens igen is kap onnan dolgokat.75 Akkor neked is, nekem is jár, – s a „már”-t mindennél a világon kevésbé értem. (Különben a gyakorló útján talán nyílhat még út az egyetem „gazdasági hivatalá”-hoz.) Addig is azonban – igazad van – be kell lépni valami szövetkezetbe. Íme két ilyen (rabló)szövetkezet: 1) (Ceruzás bejegyzés Révay kézírásával) nyilván: köztisztvis(elői) fogy(asztási) szöv(etkezet) 2) „Háztartás” fogyasztási (tudniillik a tagok pénzét, idejét, türelmét és idegeit fogyasztó) szövetkezet. Mi az elsőnek „még” nem, a másodiknak ellenben évek óta már tagjai vagyunk. Az utóbbiba, amint feljöttök, minden különösebb formaság nélkül be lehet lépnetek, - lépjetek is be, ha másért nem, a kis Erzsike kedvéért, kinek fél liter tejet naponta általa biztosíthattok. A másikba valóban ajánlás kell. Esetleg elintézhetjük majd együtt. Mondjuk, apósomék fognak bennünket ajánlani, – vagy csak titeket magatokat, majd meglátjuk. (Mi részünkről nem szívesen megyünk bele e szövetkezet szisztémájába, hogy tudniillik a havi fogyasztást a hó végén egyenlítsük ki, azaz a gyomor egy hónappal előbb legyen, mint a tárca.) Itt új tag állítólag nem kap tejet. („Naná!” – mondják erre Budapest egyes kerületeiben, „Szépen!” más helyeken.) A fővárosi órabeosztások jóval későbben lesznek s válnak ismertté. Addig türelem kell (hát még majd azután, az első lépés, az első év után! – tudod, ilyen tekintetben nem fogjuk itt unni magunkat; meglepetés lesz elég). A Nőképző ügye kívánatos! Magántanítás persze az ősszel jöhet, – jöjjön is. Ha az ember tartja magát, óránkénti tíz koronával jól lehet keresni. À propos „Nőképző”! A te jövő évi órabeosztásod a következő: ötödik a) és ötödik b) latin heti 8-8 óra és nyolcadik a) görög 4 óra. Meg vagy elégedve? (Egy pótlás, kedves barátom! Az Országos Középiskolai Tanáregyesület, illetve a Budapesti Kör is kíván létesíteni: egy „Beszerzési csoport”-ot. Most folynak az előkészületek, a kérdezősködés a belépés felől. A legközelebbi közgyűlésen talán hallunk már róla. Ide is be fogunk lépni. (Tudvalevőleg ugyancsak most foglal állást az Egyesület az iskolán kívüli munka, magánintézeteknél s magánházaknál végzett tanítás tárgyában. A jelenlegi helyzet jobbrafordulását 75 Fekete (Schwarz) Mihály (Zenta, 1886 – Jeruzsálem, 1957): matematikus, az analízis magántanára a budapesti egyetemen és gimnáziumi tanár (1914–1920); 1928-tól 1955-ig Jeruzsálemben egyetemi tanár.

516


várhatjuk, ha jól megy minden.) Minderről azonban, azt hiszem, te is tudsz. (Én csak a teljesség kedvéért tettem szóvá.) Hétfőn-kedden, remélem, referálhatok könyv ügyeinkről is. Addig ! Végül magunkról is! Először is a habilitatio! Köszönöm a baráti osztozkodást az örömben s a reménykedésekben. Kövesse egymást kettőnk (s hozzánktartozóink!!) vágyának és törekvésének gyors teljesülése ezentúl is úgy, mint most 1917 tavaszán, – s örüljünk neki mindég külön-külön kölcsönösen is úgy, mint most. Szép volna. Akarjuk! (Én „A középkori görög elbeszélő költészet” címen tartottam volna próbaelőadásomat, ha Kövesligethy úr le nem fúj már pisidiai Geórgiosnál.76 A jövő tervektől s gondoktól terhes! Oly szépnek képzeltem el az én akadémiai tanítási tevékenységemet, – a megvalósulásnál azonban sok mindent másképpen kezdek látni. Önbizalom s nagy erőkifejtés kell!) Másodszor és végül: a felvidéki nyaralás: Marianne asszony régebbi s a te legutóbbi szíves soraid ezt a nehéz kérdést végleg eldöntötték. A nézetek így alakultak ki: 1) Ha a Tränke elfogad:77 akkor legelsősorban és mindenek fölött arra szavaz a társaság. 2) Ha nem: akkor Késmárkra. Ennek folytán szíves közreműködésedet abban a tekintetben kell tovább kérnünk, hogy a Tränke válaszát továbbítsd hozzánk s igenlő válasza esetén ott, ha nem, akkor Késmárkon légy kegyes a megrendelést szoba és penzióra eszközölni. Szükség van két, egyenként kétágyas szobára, még pedig július hónapra, úgy 5–10-e közötti időtől kezdve a hó végéig, mindenesetre négy hétre. Késmárkban legszélső, akár egészen külső részek jöhetnek tekintetbe, esetleg magános ház, kerttel (ahol nem volna szükséges másokra tekintettel lenni öltözködés és ruházat dolgában) lakás és penzió esetleg egy helyen vagy egészen közel egymáshoz. – A Révay-család abszolút kímélete első és fő föltétel volna! Az itteni hölgyek végső elernyedésben vannak, töméntelen magánvizsgáik miatt, amelyekkel csak július első napjaira lesznek készen. Valika egész családotoknak velem együtt legszívesebb üdvözleteit küldi. Őszinte és igaz barátsággal Gyulád

1917. június 28.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Petrovics Tamás. Budapest, 1917. június 28. Kedves Józsim, legutóbbi kedves leveledért sokszoros köszönet. A nyaralás fordulatai sürgős írásra késztetnek. Kérdés és kérés jő özönével, s néhány nyilatkozat.

Kövesligethy Radó (1862–1934): csillagász, geofizikus, akadémikus; 1919–1924 között nem adhatott elő. 77 Tränke: késmárki fogadó (Kesmarker Tränke, Kézsmárki Itató). 76


517

Először is a személyek száma s összetétele ez: Czebe-házaspár (Czebe Gyula és Toperczer Valéria), két személy (= egy szoba); Hancsókné Wolkenberg Ilona fiával s nővérével,78 két és fél személy (= egy szoba). Ezek azon egyének, akiknek az eddigieket kerestem s szántam. Jön azonban, úgy látszik, Juvancz Iréneusz is egymaga. Ő, ha jut neki is egy szoba a talált lakásban, ott helyezkednék el (ez egy harmadik szoba volna), ha nem, akkor majd más helyet keres magának. – Kiegészítésül légy szíves ezt közölni, hogy vajon elhelyezhető-e ott vagy sem. (A legfontosabb kijelentést majd csak a helyszínen fogom megtenni, – ha az expeditio nagy köszönetét újra tolmácsolni fogom előtted egész ünnepélyességgel.) Most még egy-pár kérdést. Hölgyeink (s jómagunk) természetesen nem szándékozunk sem takarítani, sem túlságosan sokat lótni-futni. Azt szeretnők tudni, van-e vagy lehet-e szert tenni szolgáló-félére, ki minden házi munkát végez. (Sajnos, mi mindnyájan cseléd nélkül vagyunk június elseje óta.) Még talán ennél is fontosabb azonban az újságokból is a Tátra felől jól ismert liszt-mizéria. Légy szíves tájékoztatni afelől, hogyan van Késmárk s hogyan lehetnek ott idegenek liszttel ellátva. Fontos tudnunk az ottani helyzetet, hogy itt annak rendje-módja szerint járhassunk el, s hogy megfelelően vonuljunk föl: Késmárkra érvényes utalvánnyal vagy kiválasztott „bares Geld”-, akarom mondani liszttel, – vagy esetleg akár (ez nagyon kívánatos, finom, a legjobb lehetőség volna) minden nélkül, mert ott minden van. Ez a mi legnagyobb gondunk, egyben a legsürgősebb elintézést is kívánó. Azért nagyon kérünk, légy szíves erről pontosan és gyorsan fölvilágosítást küldeni. Végtelen hálánk…. stb., stb. A többi ügyek folyamatban. A szállítási ügy különösen illetékes kezekben: egy-két nap múlva még én is értesítést küldhetek. Jó volna, ha mindent tökéletesen applanálnánk júliusra, – s attól kezdve élnénk is, már, ne csak emésztenők magunkat, mint eddig tettük. Mindenkinek nálatok szíves üdvözletek az itteniektől. Meleg barátsággal ölel Gyulád 1917. november. 6.: Czebe Gyula önéletrajza Az első két lapon Czebe önéletrajza; a negyedik lap második hasábján 1914-ben kibocsátott 30 filléres bélyeg hátrafelé nyilazó honfoglaló lovassal; alatta kék ceruzával 1 bekarikázva. Alatta Czebe fekete tintával: Dr Czebe Gyula életrajza; majd piros ceruzával: g). A negyedik lap jobb alsó sarkában ceruzával: 917 XI. Életrajz (Curriculum vitae) Születtem 1887. február 17-én Mezőtúron, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, református családból. 1896-tól 1904-ig szülővárosom gimnáziumában tanultam; 1904-től 1908-ig a budapesti

Wolkenberg Ilona (Hancsók Kálmánné, Geszti Lajosné) tanár (ONE); húga Rébay Lászlóné Wolkenberg Margit (1893–1945) szintén az ONE növendéke és tanára volt. 78

518


királyi magyar tudományegyetem bölcsészettudományi karán készültem elő latin–görög szakból tanári pályára. Egyetemi éveim alatt a Báró Eötvös József Collegium tagja voltam, IV. éves hallgató koromban a classica philologiai pályatétel megoldásával díjat nyertem, egyszersmind a classica philologiai seminarium seniora voltam: e körülmények jelentékenyen befolytak irányválasztásomra. Egyelőre nem léptem tanári szolgálatba, hanem folytattam tudományos továbbképzésemet. Az után, hogy 1908/09-ben már alkalmilag dolgoztam Berlinben és 1909-ben elnyertem summa cum laude a bölcsészeti doctoratust s a tanári oklevelet s 1909/10-ben Bécsben katonai szolgálatot teljesítettem, állami és református egyházi ösztöndíj élvezetében két évet töltöttem külföldön szaktanulmányoknak szentelve magam: az 1910/11-ikit Berlinben és Münchenben, az 1911/12-ikit Athénben. Az utóbbi év végén beutaztam Görögország középső és déli részét s időztem Konstantinápolyban. 1912 óta Budapesten tartózkodom. Ezen idő alatt voltam: 1912/13-ban a szerb Tökölianum praefectusa s egyidejűen a magyar királyi tanárképzőintézeti gyakorló főgimnáziumnak gyakorló s az Országos Nőképző Egyesület leánygimnáziumának óraadó tanára; 1913/14-ben az utóbbi intézetnek helyettes, 1914/15-ben rendes tanára; 1915. augusztus 27-e óta állami középiskolai rendes tanár vagyok, szolgálattételre a nevezett gyakorló főgimnáziumba beosztva. Tudományos munkásságom eleinte a hellenisztikus és római kori görögség területén mozgott, 1910-től kezdve azonban, s azóta állandóan, a közép- és újkori görögség nyelvére, irodalmára és műveltségére vonatkozó tanulmányokat, önálló kutatásokat folytatok, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra. A Budapesti Philologiai Társaságnak 1913 óta választmányi és görög-magyar szótári bizottsági tagja vagyok, 1917 januárja óta pedig második titkára. 1915 novemberétől 1916 áprilisáig az Egyetemes Philologiai Közlöny classica philologiai részének helyettes szerkesztője voltam, a folyóiratnak különben 1908 óta dolgozótársa. Az 1916. év júliusában a Magyar Tudományos Akadémia classica philologiai segédtagjává választott. Folyó év május havában a budapesti királyi magyar tudományegyetem bölcsészettudományi kara „a közép- és újgörög philologia” című tárgykörből egyetemi magántanárrá habilitált. A magas miniszteri megerősítést augusztus hó folyamán megnyerve egyetemi előadásaimat a folyó 1917/18-iki tanév első félévében „Bizánci-magyar érintkezések emlékei és forrásai” című heti kétórás collegiummal megkezdtem. Budapest, 1917. november hó 6-án Dr. Czebe Gyula 1917. november. 6.: Czebe Gyula magántanári oklevelének másolata Czebe kezével: Dr Czebe Gyula magántanári oklevelének másolata. Fölötte kék ceruzával 4, alatta pirossal: b). A lap alsó részén 1914-es egykoronás bélyeg Szent Istvánnal, kitöltött, pecsételt mezők, aláírás, közjegyző pecsétje.


519

Másolat. Magántanári oklevél. (Decretum habilitationis.) A budapesti Királyi Magyar TudományEgyetem Philosophiai Kara a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi Ministertől 1892. évi 45520. szám alatt kiadott szabályrendelet intézkedéseinek megfelelő módon Dr. Czebe Gyula urat „a közép- és újgörög filológia” című tárgykörből magántanárrá habilitálta. A karnak ezt a határozatát a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi Minister úr 1917. évi augusztus hó 16-án 89308. szám alatt jóváhagyólag tudomásul vette és nevezettet ebben a minőségében megerősítette. Minek hiteléül dr. Czebe Gyula úr részére ezen „Decretum habilitationis”-t a kar nevében kiállítottam s a kar pecsétjével ellátva kiadtam. Budapesten, 1917. évi szeptember hó 10-én Goldziher Ignác s. k., a budapesti királyi magyar tudomány-egyetem bölcsészettudományi karának egyetemi dékánja. P.H. 1595 / 1917 sorszám. Tanúsítom, hogy ezen másolat Dr. Czebe Gyula úr részéről eredetiként felmutatott 1 íves - k. - f. bélyegű okirattal egyező. Kelt Budapesten, 1917 ezerkilencszáz tizenhét november hó 6. hatodik napján. (elmosódva) Számla 2 k. – f. Dr. Janits Imre királyi közjegyző. 1919. január 29.: Czebe Gyula levele Németh Gyulának79 OSZK Kt. Fond 121/154/1 Budapest, 1919. január 29. Kedves Kollega Úr, a következő közléseket engedje meg: (1) A „Turán”-ba szántam a mellékelt, németül megírt cikket.80 Tárgyát, mely bizánci, kazár, magyar kérdéseket érint, nem találom idegennek folyóiratától. Tessék közreadni, ha Ön is megfelelőnek találja. (2) A jövő héttől kezdve ügyeim úgy alakulnak, hogy nekiláthatok az Ön által kezdeményezett munkának, a szufi szentenciák átdolgozásának. Ha – mint remélem – készsége megvan Önnek is, tessék engem értesíteni, mikor és hol beszélhetjük meg a munka módját. Az eddigi irodalmat Krumbacher után egy lapon mellékelem. (3) A „Turán” látszik legalkalmasabb helynek egy harmadik dolgozat közreadására is, melynek témája a  és  név, címe körülbelül: Unberücksichtigtes und neues Material zur Frage der byzantinischen Benennungen der Ungarn. Tessék megfontolni, adható lenne-e ez is. Ha igen, elkészül. Ha nem, akkor majd később, magyarul tán. Szíves üdvözlettel tisztelő híve, Czebe Gyula. 1919. március 21.: Czebe Gyula kinevezése a reformbizottság tagjává Írógéppel, Dienes Pál aláírásával. Fejléc: AZ EGYETEMI ÜGYEK KORMÁNYBIZTOSA TUD. EGYETEM KÖZPONTI ÉPÜLET IV. EGYETEM TÉR 1-3. Hátlapon kék ceruzával: 11, jobb alsó sarokban ceruzával 919 III/21, alatta 10.

79 80

Németh Gyula (Karcag, 1890 – 1976): az Eötvös Collegium tagja (1909), nyelvész, turkológus. A Turán folyóiratnak 27 évfolyama jelent meg (1913; 1917–1918; 1921–1944).

520


20 / 1919 szám. Értesítem, hogy az egyetemi ügyek kormánybiztosának előterjesztésére a közoktatásügyi minister Önt a budapesti egyetem bölcsészettudományi karához a reformbizottság tagjává kinevezte. Budapest, 1919. március 21. A kormánybiztos megbízásából: Dienes Pál Dr. Czebe Gyula egyetemi magántanár úrnak Budapesten. 1919. április 1.: Dienes Pál levele Czebe Gyulának Gépírás indigóval készült másolata, Dienes Pál aláírásával. Fejléc: AZ EGYETEMI ÜGYEK KORMÁNYBIZTOSA (ceruzával kétszer áthúzva, fölé gépelve) politikai megbízottja TUD. EGYETEM KÖZPONTI ÉPÜLET IV. EGYETEM TÉR 1–3. Hátlapon kék ceruzával: 12, jobb alsó sarokban ceruzával 919 IV/1, alatta 12. 104 szám. Önt egyetemi megbízott előadóul a közoktatásügyi népbiztosnál javaslatba hozni szándékozom, miért is felkérem, hogy ennek az ügynek megbeszélése végett folyó évi április hó 2-án délelőtt 10-11 óra közt a közoktatásügyi népbiztosság egyetemi ügyosztályában (Budapest Báthory utca 12. II. emelet) dr. Kármán Tódor osztályvezető helyiségében jelenjék meg. Budapest, 1919. április 1. Dienes Pál Czebe Gyula úrnak, Budapest. 1919. április 10.: Megbízás egyetemi órák tartására Írógéppel, Kármán (Tódor) aláírásával. A hátoldalon a második hasábban kék ceruzával 13, jobb alsó sarokban 919 IV/10, alatta 12. A közoktatásügyi magyar népbiztostól. 77224/919 szám. IV. Megbízom Önt a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán az 1918/19. tanév második felében Platón: Politeia-jának heti két órában, továbbá Új szempontok a görög irodalom történetében című kollegiumnak heti három órában való előadásával, egy órai proseminariumnak, egy órai seminarium és végül Kónstantinos Porphyrogennétos című kollegiumnak heti egy órában való tartásával. Ezen előadás után megállapítandó tiszteletdíj kiutalványozása iránt külön fogok intézkedni. Budapest, 1919. április hó 10. A népbiztos rendeletéből: Kármán h. csoportvezető. Czebe Gyula tanár úrnak. Helyben. 1919. április 18.: Megbízás a görög filológiai múzeum igazgatására Gépírás indigóval készült másolata, Asbóth (Oszkár) aláírásával és pecséttel: BUDAPESTI MAGY. TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETKARI DÉKÁNI HIVATAL. Hátlapon a második hasábban kék ceruzával 14, jobb alsó sarokban 919 IV/18, alatta 13. 1412/1918-19 D.sz.


521

Dr. Czebe Gyula ny. r. tanár úrnak Tudomás és miheztartás végett közlöm, hogy a politikai megbízott úr folyó hó 15-én kelt 239. számú rendeletével a görög filológiai múzeum igazgatásával ideiglenesen Tanár urat bízta meg. Budapest, 1919. április 18. Asbóth bölcsészetkari egyetemi dékán 1919. május 3.: Czebe Gyula egyetemi tanári kinevezése Géppel írva, Lukács György aláírásával. A negyedik lap második hasábjában kék ceruzával: 5, jobb alsó sarokban ceruzával 919 V/3, alatta 14. A közoktatásügyi Népbiztostól. 88226 / 1919. szám. VI /1 Kinevezem Önt a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán a görög nyelv és irodalom rendes tanárává az állami alkalmazottakra nézve régebben megállapított (V. fizetési osztály) illetményekkel. Tanári illetményeit külön fogom utalványozni. Budapest, 1919. április hó 27-én május hó 3-án Lukács népbiztos. CZEBE GYULA egyetemi tanárnak, BUDAPEST. 1919. május 28.: Czebe Gyula felkérése véleményezésre Géppel írva, Fogarasi Béla aláírásával. A hátlap második hasábjában kék ceruzával: 15, jobb alsó sarokban ceruzával 919 V/28, alatta 15. Közoktatásügyi Népbiztosság. 93264 / 919. szám. VI /1. A Szellemi Termékek Országos Tanácsának felkérésére kiadandó művek véleményezését egyelőre a közoktatásügyi népbiztosság főiskolai csoportja látja el. Felkérem Önt, hogy a görög nyelv és irodalom körébe tartozó művek véleményezését elvállalni és a továbbiak megbeszélése céljából június hó 6-án délután öt órakor a közoktatásügyi népbiztosság főiskolai csoportja helyettes csoportvezetőjének helyiségében (V. Báthori utca 12. II. emelet 14.) megjelenni szíveskedjék. A véleményezésért kiutalandó munkadíjat később fogom megállapítani. Budapest, 1919. május hó 28. A népbiztos rendeletéből: Fogarasi Béla csoportvezető. Czebe Gyula elvtársnak. Helyben. 1919. július 2.: Czebe Gyula beadványa tanszék alapítására – Közli Fejes Eszter. A félbehajtott kettőslap első oldalán a jobb felső sarokban pecsét (Dr. RÉVAY JÓZSEF egyetemi c. ny. rk. tanár Mátyásföld, Hársfa-u. 3.), az első három oldalon a beadvány, a negyedik oldal második hasábjában az irat tartalma, középen pecsét (MAGY. TUDOMÁNYEGYETEMI BÖLCSÉSZETKARI DÉKÁNI HIVATAL 1872 / 1918-19 D. sz. Érkezett 1919 évi július hó 2. n.), a jobb alsó sarokban ismeretlen kéz piros ceruzával: Schmidt.

522


A Közoktatásügyi Népbiztossághoz Budapesten. Beadványa Czebe Gyulának, a budapesti tudományegyetemen a görög nyelv és irodalom professzorának a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán egy „kései latin nyelvi és irodalmi” tanszék létesítése s arra Révay Józsefnek egyetemi professzorrá kinevezése tárgyában. Népbiztos Elvtárs! Habár nem ismeretes még teljes egészében a jövő közép- és felsőoktatásának a tervezete, abból, ami köztudomásra jutott, annyi kitűnik, hogy a régi középiskolának megfelelő fokozaton a klas�szikus tanulmányok erősen megszűkített keretben fognak mozogni, annál nagyobb tért foglalnak el a modern nyelvek, különösen a francia, s hogy továbbá a felsőiskolai, a középiskolai tanítóképző főiskolai és az egyetemi oktatás ezzel párhuzamosan fog nagyobb mennyiségben modern nyelvekre, tehát franciára is tanítókat képezni. A felső iskolák ezen új igény szempontjából már a most végződött félévben kezdtek berendezkedni. Azt lehet mondani, hogy a francia, de különben a többi román nyelvek is, az olasz és a román, különös bőséggel voltak előadókkal s részben kinevezett tanítókkal és professzorokkal képviselve. Ebben a körülményben a jövendő képe vetődött előre. Egészen bizonyos, hogy iskoláink újraszervezése nyomán úgy a szakfőiskolán, mint az egyetemen igen erős lendületet fog venni a romanisztika. Megfelelő személyek kiválogatásával s azoknak a megfelelő helyre állításával a román philologia szép jövőnek néz eléje. Ami eddig e tekintetben történt (meg nem felelő személyek eltávolítása, alkalmasaknak helyükre állítása), megnyugtató s kielégítő – amennyiben személyekről van szó. A nagy, iskolai és tudományos ügy dologi érdeme tekintetében azonban még további sürgős építésnek a szüksége áll fenn. Teljes elismerés a Népbiztosság azon intézkedéséért, hogy olasz tanszéket kreált s töltött be: ezzel a harmadik román nyelv tudományos képviseletét szervezte meg. E sorok írója a kari bizottság útján azt a kérelmet intézi a Népbiztossághoz, hogy haladjon ezen a megkezdett úton egy lépéssel tovább, ahhoz a fölső építményhez, melyet a francia-olasz-román tanulmányok tanszékei s személyzete képviselnek, vesse meg a szilárd alapzatot: létesítsen a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karán egy „Kései latin nyelvi és irodalmi” tanszéket. E sorok írója mint philologus följogosítva érezi magát rá, hogy ezt az ügyet a Népbiztosság figyelmébe ajánlja, mint a kari bizottságnak a tagja pedig határozottan kötelességének érezi, hogy ezt alulról kezdeményezze. A tárgyi motívumok részben érintve vannak a javaslatot bevezető sorokban. Kiegészítés alig szükséges, mert hiszen nem szorul egyáltalán bizonyításra, hogy az úgynevezett vulgáris latin tanulmányok a román philologiának elengedhetetlen föltételei. Ha pedig a romanisztika egyetemünknek egyik fő tanulmányi ága lesz, akkor a legtermészetesebben kell annak tökéletes elmélyítéséről gondoskodni. Egy magántanár, heti egynéhány órával, nem elegendő; egy szakember kell, ki ereje javát, sőt teljességét, egy tanszék birtokában, e tudományágnak szenteli. E sorok írója előtt ismeretesek a Népbiztosságot ilyen esetekben vezérlő tekintetek; azért teljes őszinteséggel és bizalommal jelenti ki, hogy a kérdést annyival inkább is döntésre érettnek tekinti, mert személyi hiány ez esetben nincs. A szóba hozott tudományszaknak külföldön is ismert és méltányolt művelője hazánkban Révay József, eddigi egyetemi docens és megbízott előadó.


523

Nyeresége volna az egyetemnek megnyerni a fiatal philologus nemzedék e kitűnő tagját, de viszont nyereség volna reá magára nézve is, súlyos adminisztratív állásától fölmentve magát teljesen és kizáróan eddigi tanulmányainak szentelnie. Javaslom professzorrá kinevezését a fönt jelölt tanszékre. Tisztelettel Czebe Gyula. 1919. július 2.: A kari bizottság határozati javaslata – Közli Fejes Eszter. A félbehajtott kettőslap első oldalán a jobb alsó sarokban pecsét (Dr. RÉVAY JÓZSEF egyetemi c. ny. rk. tanár Mátyásföld, Hársfa-u. 3.), az első két oldalon ismeretlen kéz (M1) az első hasábokban Az ügy rövid tartalma. nyomtatott fejléc alatt, míg az első oldal második hasábban: Határozati javaslat. nyomtatott fejléc alatt. A negyedik oldal első hasábjának alján második kéz (Révay): Kinevezésem száma: VKM 159114 / VIII - 1919; a második hasábban harmadik kéz (Schmidt) töltötte ki az irat tartalmára vonatkozó nyomtatványt. 1872 szám. 1918/19. Kiadatott: 1919. július 2. Előadó Méltóságos / Nagyságos dr. Schmidt József nyilv. rendes tanár Tárgy: Kései latin nyelvi és irodalmi tanszék szervezése és erre Révay József kinevezése. (körpecsét) A Budapest Magy. Tudományegyetem Bölcsészetkar Dékáni Hivatal (benne) Asbóth (Oszkár) dékán 1 darab melléklet Az ügy rövid tartalma. Czebe Gyula bizottsági tag azt a kérelmet intézi a Népbiztossághoz, hogy a Budapesti Egyetem Bölcsészettudományi Karán egy „Kései latin nyelvi és irodalmi” tanszéket létesítsen s e tanszék professzorává Révay József eddigi egyetemi docenst s megbízott előadót nevezze ki. Az említett tanszék felállítása mellett Czebe azt az érvet hozza fel, hogy középiskoláink újjászervezése folytán a classica philologiai tanulmányok háttérbe szorulásával párhuzamosan nagy lendületet fog venni a román philologia s hogy ennek elengedhetetlen feltétele az úgynevezett vulgáris latin studiuma. Ez az érv teljesen helytálló. Referens a maga részéről még azt tenné hozzá, hogy a hanyatló latinság intenzív művelése elsőrendű érdeke nem csupán a gyakorlati didaktikának és a román philologiának, hanem a latin philologiának is – oly érdek, amelynek kellő képviselete egy külön egész embert kíván. Ha a görög philologia tanítása terén egyetemünkön a munkafelosztásnak helyes és szükséges elve uralkodik, úgyhogy a régibb és újabb görög philologia művelése külön-külön szakemberek kezében van, akkor a következetesség és méltányosság azt kívánja, hogy a Népbiztosság a munkafelosztás elvét az épp oly fontos latin philologia terén is érvényesítse, s ez enorm discipline terhét két szakember vállaira rakja. Ami az ügy személyi részét illeti, referens fenntartás nélkül csatlakozik Czebe indítványához. Révay József az ifjabb classica philologiai generatio legkitűnőbb tagjainak egyike, a szóbanforgó

524


disciplinának máris elismert s nálunk versenytárs nélkül álló művelője – épp oly kiváló tudós, mint lelkes és ügyes tanító, aki – végezze bármily jól mai adminisztratív teendőit – elsősorban mégis csak nem hivatalszobába, hanem kathedrára való, hogy a tudományt terjessze és előbbre vigye. Referens az előadottak alapján a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra: Határozati javaslat. Tegye magáévá a Kari Bizottság Czebe Gyula bizottsági tag beadványát egész terjedelmében – illetőleg ajánlja a Népbiztosságnak, (hogy) egy „Kései latin nyelvi és irodalmi” tanszéket létesítsen s ennek professorává Révay József eddigi docenst és megbízott előadót nevezze ki. Budapesten, 1919. július hó Schmidt József a Kari Bizottság tagja. 1919. július 14.: Czebe Gyula a SzTOT sajtóosztályának Indigóval sokszorosított űrlap Czebe aláírásával ismeretlen (női) kéz (m1) és Czebe által (m2) kitöltve és javítva. A hátlap második hasábjában kék ceruzával 16, a jobb sarokban ceruzával 919 / VII, alatta 16 (félig letörve). A Szellemi Termékek Országos Tanácsa Sajtó-osztályának, Budapest. A Közoktatásügyi Népbiztosság 54. K. N. számú rendelete 2. paragrafusa értelmében kérem a (m1) z Egyetemes Philologiai Közlöny című folyóirat további megjelenésének engedélyezését. A kiadó neve és lakása: (m2) Budapesti Philologiai Társaság A felelős szerkesztő neve és lakása: (m1) Czebe Gyula egy. tanár (m2) egyetemi professzor I., Lágymányosi utca 6. III. 14. A nyomda, amely a lapot készíti: (m1) Franklin A lap alakja: (m1) 8 r. A lap megjelenésének helye és időszakai: (m2) Budapest, havonta A lap jellege, iránya: (m2 betoldva) Tudományos (m1) Klasszikai és modern philologia A hely, ahonnan a lapot eddig terjesztették: (m2) Budapest A lap jelenlegi rendes példányszáma: (m2) 1200 A lap meglevő papírkészlete: (m2) Elegendő Hol van a papírkészlet raktározva: (m2) Franklin Társulatnál Budapest, 1919. július 14. Czebe Gyula Mellékelve a lap két példánya 1920. február 4.: Határozat Czebe Gyula tanári állástól való eltiltásáról Szakadozott-ragasztott lap két oldalán. A gépelt határozat alatt ismeretlen kéz (Czebe?): Budapest, 1920. február 4-én; aláírás, pecsét. A második lap jobb alsó sarkában ceruzával 920 II / 4, alatta 17. A címzés az első oldal utolsó öt sorában a szövegtől százalék-jellel elválasztva. Tekintetes DR. CZEBE GYULA a középiskolai tanárképző intézettel kapcsolatos gyakorló főgimnáziumhoz beosztott állami középiskolai rendes tanár úrnak, BUDAPEST.


525

A vallás és közoktatásügyi magyar minisztertől. 108789 / 1919. B- XI Az Ön ellen a proletárdiktatúra alatt tanúsított magatartásának igazolására illetékes tanári testület idevonatkozó határozatának és javaslatának figyelembe vételével elrendelt és lefolytatott fegyelmi vizsgálat során beigazolást nyert, hogy: 1) A proletárdiktatúra alatt egyetemi tanári állást vállalt; 2) a Philologiai Társaság direktoriumának tagja volt s mint ilyen a társaság közlönyének vezetésében részt vett. Minthogy ezek alapján megállapítható, hogy Tanár úr a fennálló állami és társadalmi rendet, az állam épségét veszélyeztető, ezek erőszakos megdöntésén törvénytelen és erőszakos eszközzel dolgozó úgynevezett proletárdiktatúrát úgy tettlegesen, mint erkölcsileg támogatta, szolgálta s így az 1883. évi 30. törvénycikk 36. paragrafusába ütköző olyan súlyos fegyelmi vétséget követett el, hogy a magyar ifjúság hazafias és erkölcsös tanításának és nevelésének további szolgálatában meg nem hagyható, a fegyelmi bizottság javaslata és a kebelbeli fegyelmi tanács meghallgatása után az idézett törvénycikk idézett paragrafusa alapján a harmadfokú fegyelmi büntetésre: állásvesztésre ítélem. Erről Tanár urat tudomás végett azzal értesítem, hogy a középiskolai törvény 40. paragrafusa alapján a mai naptól számítólag hat évig semmiféle tanintézetben nem alkalmazható. Jelen ítéletem meghozatalánál különös figyelembe voltam kénytelen venni a vizsgálat során felmerült azon körülményt, hogy az állam és társadalom ellen vétőknek felelősségre vonása során szabályszerűen eljáró tanári testületének eljárásával szemben elítélőleg nyilatkozott és kijelentette, hogy nem kíván már a tanársággal együtt az iskolában dolgozni. Budapest, 1920. február 4-én. Haller81 BUDAPESTI TANKERÜLETI FŐIGAZGATÓSÁG Érkezett: 1920. év február hó 13. nap ( . ? . ): 1356 (a pecsét további három mezője olvashatatlan) 1921. május 12.: Czebe Gyula levele Németh Gyulának OSZK Kt. Fond 121/864/1 Budapest, I. Lágymányosi utca 6. 1921. május 12. Méltóságos Professzor Úr, a Kőrösi Csoma Sándor-Társaság munkája s folyóirata meglehetősen érdekel, azonban természetes, hogy a politikai s tudományos társasági viszonyok miatt semmiféle nexusba lépni sem nem lehet, sem nem akarok ezzel a céhvel. Arra kérem tehát csupán: legyen szíves értesíteni, nem

Haller István (1880–1964): propagandaügyi (1919. aug. 15. – nov. 24.), majd vallás- és közoktatási miniszter (1919. nov. 24. – 1920. dec. 16.). 81

526


volna-e lehetséges az Archivumot előfizetői minőségben kapnom, – úgy hogy kompromittáló nevem sehol se szerepeljen, például apósom nevén és címén –; ha igen, mennyi az évi előfizetési ár egy évre; ha nem, akkor melyik könyvkereskedőnél lesznek kaphatók az Önök füzetei. Első füzetüket nem tudtam könyvkereskedésben megkapni. Nagyon lekötelezne azzal is, ha lenne olyan szíves és közölné velem, hogy a Turánnak az Ön szerkesztésében megjelent utolsó évfolyamából az első három füzetet hol tudnám megvásárolni, hogy kiegészíthessem azt a kötetet, melynek végső számait annak idején – nagy örömömre s biztosítom, mindenkori hálával – kaptam volt. Kérem, ne méltóztassék alkalmatlankodásomat rossz néven venni; ha válaszát fogom vehetni, előre is nagy köszönetet mondok érte, s maradok kiváló tisztelettel Czebe Gyula 1923. január 29.: Czebe Gyula levele Bartoniek Gézának EC 152/5; írógéppel írt levél aláírással. A lap alján Bartoniek ceruzával: Feleltem I/30-án. A hátoldalon két oszlopban a Collegiumhoz és/vagy Bartoniekhez köthető nevek (a második oszlop az első tisztázata, változtatásokkal). A második névsor: Angyal (Dávid), Szin(n)yei (József), Melich (János), Gombocz (Zoltán), Hóman (Bálint), Zichy (János gr.?), Károlyi (Árpád), Németh (Gyula), Hodinka (Antal), Szőts (?), Horváth (János), Szabó (Dezső, történész 1882-1966), Eckhart (Sándor), Lukcsics (Pál), Mikola (Micula Vazul), Miskolczy (Gyula), Szekfű (Gyula), BG (Bartoniek Géza). A névsor talán összefüggésben lehet egy feltételezett beszélgetéssel Czebe és Bartoniek között 1923 februárjában Czebe kilátástalan helyzetéről. A datáláshoz: nem szerepel a névsorban Moravcsik Gyula, aki 1923-ban (1923 őszén?) lett a Collegium tanára. Budapest I., Lágymányosi utca 6. III. 14. 1923. január 29. Méltóságos Uram! Egy tiroli folyóiratnak 1921. májusi számában, mely J. Ph. Fallmerayer emlékének van szentelve, azt olvasom, hogy bizonyos levelek, amelyeket Fallmerayer és B. Eötvös József váltottak, az Eötvös Collegiumban vannak. Kérem, méltóztassék fölvilágosítást adni arról, hogy ez a közlés helyes-e (a leveleket Concha Győző professor másoltatta a nevezett helyen közlő számára), s ha igen, volna-e Méltóságod oly kegyes engedélyt adni ennek a korrespondenciának egy vasárnapi napon megtekintésére. Szíves értesítését s egészen biztosra vett engedélyét előre is nagyon köszönöm s maradok mély tisztelettel alázatos szolgája Czebe Gyula 1925. március 14.: August Heisenberg levele Czebe Gyulának – Közli Hegyi Orsolya. Fejléces papír: Mittel- und neugriechisches Seminar der Universität München. München, Hohenzollernstr. 110. 14. März 1925. Lieber Herr Doktor! Nun muss ich Ihnen doch wohl den Bescheid geben, der das Resultat meiner Bemühungen gewesen ist, Sie wieder in die wissenschaftliche Laufbahn zurückzuführen. Es ist leider wenig erfreulich. Herr Graf Klebelsberg hat sich der Angelegenheit angenommen und ich habe den


527

Eindruck gewonnen, dass er auch Schritte zu Ihren Gunsten unternommen hat. Aber er scheint daher doch auf Widerstand gestossen zu sein und will offenbar, kann auch wohl nicht gegen den Willen der Universitätsbehörden etwas unternehmen. Er wies mich darauf hin, dass das bei uns in Bayern gewiss auch nicht möglich wäre, und ich musste ihn recht geben. So ist denn die Quintessenz, dass es ihm „derzeit” unmöglich ist Sie wieder in die wissenschaftliche Welt zurückzuführen. Das tut mir für Sie, lieber Herr Doktor, aufrichtig und herzlich leid. Aber ich werfe auch nicht die Flinte ins Korn. Wenn ich mich zunächst, nach einigen Praeliminarien, Ihrem Wunsche entsprechend an den Minister gewendet habe, so hatte ich von vornherein damit gerechnet, dass er auf die Universität verweisen würde. Mir hätte es ja ohnedies näher gelegen, mich von vornherein an die dortigen Kollegen zu wenden, aber Sie schienen das nicht zu wünschen oder doch für aussichtslos zu halten. Jetzt sofort kann ich diesen Weg naturgemäss auch nicht gehen, aber ich behalte ihm im Auge. Eine Bitte habe ich noch an Sie, lieber Herr Doktor. Nehmen Sie die Dinge, wie sie sind, und überschätzen Sie sie nicht. Die Zeit arbeitet für Sie. Natürlich müssten Sie in politischer Beziehung starke Zurückhaltung üben, noch schöner wäre es, wenn Sie trotz der Sorge um den täglichen Unterhalt noch Kraft zu wissenschaftlicher Arbeit finden. Freilich heisst das, fast Übermenschliches von Ihnen verlangen. Jedenfalls bitte ich Sie überzeugt zu sein, lieber Herr Doktor, dass ich auch künftig jederzeit, wo und wie ich kann, für Sie eintreten werde. Mit herzlichen Grüssen bleibe ich Ihr getreuer A. Heisenberg 1925. július 14.: Czebe Gyula levele Révay Józsefnek – Közli Petrovics Tamás. Kedves Józsim, miután különlenyomatainkból egymásnál kölcsönösen archívumot tartunk fenn, ide mellékelve megküldöm a legújabb „köteles példányt”. Apróság, cserép – mint minden bennem, rajtam s körülöttem. Tükröz valamit ez is, de mit ér különben!? Az idén még ilyenek összehozására se volt kedvem, erőm – s időm, a dehmeli „Nur Zeit!”.82 Hogy mikor és hogyan lesz, nem tudom, de a jövő héten egyszer kimegyünk hozzátok Valival. Légy szíves, írd meg, kérlek, mikor vagytok mindnyájan otthon s mikor nem zavarunk benneteket. Környékünkről az összes „garanciás”, „aktív” tanárcsaládok elmentek már, ki az Alpesekbe, ki a tengerre, – mi az „emigránsok” itthon maradtunk. Jól esnék egy kis kibeszélés rokon sorsokkal. Ha nektek sincs terhetekre, írj s tűzz ki néhány napot, amikor mehetünk. Nálatok ne legyen semmi

82 Utalás R. Dehmel: Der Arbeitsmann című versére: „Wir haben ein Bett, wir haben ein Kind, / mein Weib! / Wir haben auch Arbeit, und gar zu zweit, / und haben die Sonne und Regen und Wind. / Und uns fehlt nur eine Kleinigkeit, / um so frei zu sein, wie die Vögel sind: / Nur Zeit.” etc.

528


előkészület! Azonkívül az én szabadulásom dönt: hogy jöhetek el a GyW-robotból!83 Szombaton délután mindenesetre szabad vagyok, az azonban tennis-nap. Valival együtt mindnyájótokat szeretettel ölelünk Gyulád Budapest, 1925. július 14. 1925. november 5.: Czebe Gyula levele Czebe Zsuzsannának Édes kis húgom, Nagyon nagy örömöt szereztetek nekem fényképetekkel. Ki se tudom mondani, mit éreztem, amikor melletted s előtted a három drága csöppséget megpillantottam, akik közül csak a kis Lacikát láttam pólyás korában, az édes két kis lányt pedig most először, de csak képen. Nem tudom, kinek a gondolata volt, hogy elküldjétek ezt a képet, azért, édesem, neked írok s te vagy az, akit – gondolatban – szívemhez szorítalak, hogy érezd s tovább add mindenkinek a szívem melegségét, amely ugyanazzal a tisztasággal ég mindnyájótokért otthon, mint amikor még úgy voltam otthon az én kedves családi körömben, mint ti most. Te légy, kedves kicsikém, az én postám s add át mindenkinek köszönetemet azért, hogy boldoggá tettetek – mégpedig nagyon s hosszú időre. Sokat nézegetem képeteket, összehasonlításokat teszek, próbálok a drága kis gyerekszemekből olvasni, a tartástokból következtetni. Az eredmény csak az, hogy mind egyformán szeretett, kedves nekem, mert valahogy mind ismerős nekem, mert mind közülünk való, olyan, mint mi, – talán azt is mondhatnám, mint én. Mindnyájan az enyémek is vagytok, mert nagyon-nagyon szeretlek benneteket. Hogy nem látlak most s hogy oly régen láttalak benneteket s van, akit még nem is láttam, nagy szomorúság nekem. De ez, remélem, rövidesen jóra fordul s nemsokára megölelhetlek s megcsókolhatlak benneteket. Szép és kedves nagylány lettél, Zsuzsókám, tetszel nekem s szeretnélek látni, meghallani, mit csinálsz s hogy vagy. Mi lenne, ha – egyelőre – írnál nekem magadról s mindenkiről? A kis Lacika emlékeztet nagyon a nagy Lacikára – s még hozzám is hasonlít. Milyen édes az a kis kackiás fehér zsebkendő a matrózkabát zsebében, a kis balkeze, ahogy tartja, a nézése s a meghatott mosolya. Különös, de magamat látom a drága kis fickóban. A két apró hölgy két drága kis játékbaba, egyik ennivalóbb a másiknál, – a helyzetet, főleg, hogy nagybátyjukat szinte könnyekig meghatják, úgy látszik, nem értik. Majd egyszer később, – például a te korodban, Zsuzsikám. Most már Isten áldjon, édesem. Otthon mindenkit, névszerinti felsorolás nélkül, de senkit ki nem hagyva, nagyon melegen és sokszor ölelek s csókolok, – téged, mint mondtam, kis postásomat, külön is s maradok szívből szerető Gyula bátyád Budapest, 1925. november 5.

83 Czebe Gyula munkahelye akkoriban a Győrffy-Wolf(f) Fémárugyár Részvénytársaság volt Erzsébetfalván, ahol magánhivatalnokként (valószínűleg német kereskedelmi levelezőként) dolgozott.


529

1925 – 1926. április 6. előtt: Rehabilitációs (?) kérdőív – Közli Baucsek Rajmund és Nagymihály Zoltán. Kérdőív * 1. Név, születési év és hely, vallás: Czebe Gyula, 1887, Mezőtúr, református. Lakáscím: Budapest I., Lágymányosi utca 6. 2. Szaktárgyai: latin–görög 3. Alkalmazása 1919. III. 21. (hol, milyen minőségben, mennyi fizetéssel): a) Magyar királyi tanárképzőintézet gyakorló főgimnázium, Budapest, IX. 2. fizetési osztály b) A budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán egyetemi magántanár. 4. Alkalmazása 1919. III. 21 – VIII. 1. között (hol, milyen minőségben, mennyi fizetéssel): a) 1919. április 4.: Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti kar, megbízott előadó b) 1919. május 3.: Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti kar, nyilvános rendes tanár, V. fizetési osztály 5. Mikor, milyen alapon (hivatalból-e vagy feljelentésre) indult ellene fegyelmi eljárás? Azonnal, 1919. VIII. elején – hivatalból 6. Fel volt-e függesztve (a rendelet száma, kelte), mikortól, mennyi fizetéssel, meddig részesült kedvezményes ellátásban? Igen, 108. 401/1919 számú rendelettel, 1919. december 1-től, 1.933 korona 32 fillér + 1700 korona + 1000 korona évi élelmiszerdíj – háborús segély – lakpénzzel, kedvezményes ellátás 1919. december 1-ig. 7. Fegyelmi eljárásának ideje, tapasztalt sérelmek, elejtett vádpontok: a) Idő: 1919. október 20.: tanári testület előtti igazolás, fegyelmi tárgyalás; b) Sérelmek: 1) Vádak általánossága; 2) a gyakorló főgimnázium tanári testülete fölterjesztett vádiratát követelésre sem közölte egész terjedelmében; 3) az ítélkező testületben részt vettek az újak, az utódok, a beati possidentes; 4) tanári jegyzőkönyveket nem íratták alá. c) Elejtett vádpontok: 1) „Testestől-lelkestől kommunistának vallotta magát.” 2) „Nézeteit szenvedéllyel terjesztette.” 8. Fegyelmi büntetésének száma és kelte, foka, főbb indokai (fenntartott vádpontok): a) Szám, kelet: 108789/1919/B-XI, 1920. február 4. b) Fok: III (állásvesztés) c) Indokok: 1) „A proletárdiktatúra alatt egyetemi tanári állást vállalt” (Fenntartva a tantestület pontjaiban.) 2) „a Philologiai Társaság direktóriumának tagja volt s mint ilyen a társaság közlönyének vezetésében részt vett” (Új pont: Kerékgyártó Árpád hozta.) 3) „…az állam és társadalom ellen vétőknek a felelősségre vonása során szabályszerűen eljáró tanári testületének eljárásával szemben elítélőleg nyilatkozott és kijelentette, hogy nem kíván már a tanársággal együtt az iskolában dolgozni.” 9. Volt-e ellene rendőri vagy ügyészi-bírói eljárás, kinek feljelentésére és milyen eredménnyel? Nem volt. 10. Tudományos és társadalmi egyesületek részéről szenvedett-e üldözést? Kizárta tagjai sorából: Budapesti Philologiai Társaság. 11. Eddigi (különösen 1919. VIII. 1. óta) irodalmi munkássága, tudományos képesítései: 1) Munkában „A bizánci művelődés” című könyv. 2) Cikkek: Byzantinische Zeitschrift (München), Byzantinisch-neugriechische Jahrbücher (Berlin), Magyar Nyelvőr (Budapest), Aurora (Budapest) folyóiratokban. 3) A Byzantinisch-neugriechische Jahrbücher magyarországi referense.

530


12. Jelenlegi foglalkozása és helyzete, esetleges egyéb közölni valója: Foglalkozása: Tudományos kutatás és privátóra adás. Helyzete: Közepes, bizonytalan kereset. *) Olvasható írást és tömör fogalmazást kérünk! – Az írás világos jelzés alatt a hátlapon folytatható. ad 7. 8. a hátlapon folytatás ad 11. a hátlapon folytatás Ad 7. 8.: A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Bölcsészeti Kari igazoló bizottság vádjai is általánosságban voltak tartva, semmi konkrét ténnyel sem támogatva, jegyzőkönyvet nem írattak alá. Haller a venia legendi megvonását 45768/920. IV. a. szám alatt jóváhagyta 1920. május 22. Ad 11.: Régebbi, 1908 óta kezdődő irodalmi munkásság alapján 1917. május 17-e, illetve augusztus 16-a óta a „közép- és újgörög philologia” magántanára a budapesti egyetemen. (leszámítva a 1925 – 1926. április 6. előtt: Czebe Gyula „önvallomása” Két gépelt lap indigóval készült töredezett és ragasztott másolata Czebe állásvesztésének jogi körülményeiről. Czebe Gyula. (*1887, Mezőtúron, református, nős, gyermektelen.) I.) Végzések: 1) 1920. február 4.: Megfosztotta középiskolai tanári állásától és hatévi hivatalvesztésre ítélte. 2) 1920. május 22.: Megvonta tőle a „venia legendi”-t. II.) Indokolások 1) Az első két delictumot nevez meg: a) Egyetemi kinevezés elfogadása. b) A „Budapesti Philologiai Társaság” új vezetőségében részvétel. 2) A másodikban nincs semmi megokolás. III.) Előzmények: 1) Állami középiskolai szolgálatban 1915. szeptember óta állott, a Budapesti Tanárképzőintézeti Gyakorló Főgimnázium rendes tanára volt, IX. 2. fizetési osztály. 2) Egyetemi magántanár 1917. szeptember óta volt a budapesti egyetem bölcsészeti karán a „Közép- és újgörög philologia” című tárgykörből. 3) A „Budapesti Philologiai Társaság”-nak második titkára volt. 4) Politikával nem foglalkozott, ilyen jellemű szereplése soha nem volt, egyetlen pártnak nem volt tagja. Úgynevezett „liberális” vagy „progresszív” gondolatairól privatim, de teljes nyíltsággal beszélt.


531

IV.) A forradalmi idők alatti magatartás magyarázata: 1) Mást mint tudományos érdeket nem szolgált. 2) Következetes volt s áldozatot hozott erkölcsi hitelképességének. 3) Az egyetemi tanszéket a tudományos dolgozás biztosítékának tekintette. V. ) Sérelem: 1) Az eljárások szabálytalansága. 2) A középiskolai fokozatnak megítélése alá nem eső tényekkel foglalkozása. 3) A delictumokhoz mérten súlyos ítéletek: A föltett szándékkal végzett exisztencia-irtás és a tudós működés meghiúsítása. VI.) Életviszonyok 1920–1925: 1) Kenyérkereset: Óraadás és fordítás, 1923 óta fémárugyárban tisztviselői alkalmazás. Napi 12 óra üzleti elfoglaltság. 2) Tudományos munkálkodás: a szinten maradásért való kimerítő küzdelem. VII.) A jövő: Teljes felőrlődés az eddigi hatévi munka, annak minősége és tempója mellett. VIII.) A jelen pillanat psychologiája: 1) Az emberi és tudós lét megsemmisülésével végzett vezeklés megtörtént. A hatévi szenvedés és megaláztatás teljesen elég. 2) Az úgynevezett „revízió” ideje – hasonló esetek után ítélve – eljött. 3) A jelen és jövő tudós nemzedékével törődő miniszter most már segédkezet nyújthat egy olyan exisztencia megmentéséhez, amelynek kallódását külföldi barátok megdöbbenéssel szemlélik. IX.) Kérelem: 1) Az ítélet revíziója, az ítéletek hatályon kívül helyezése. 2) A reaktiválás valamilyen formájában a tudományos munka lehetőségének megteremtése. 1926. október 3.: Stilpón Kyriakidés84 levele Czebe Gyulának – Közli Avar Anton. Ἐν Ἀθήναις τὴν 3 Ὀκτωβ. 1926. Ἀξιότιμε κ. Dr. Czebe. Εὐχαριστῶ θερμότατα διὰ τὴν πρόθυμον ἀποδοχὴν τῆς παρακλήσεως μου, πολὺ δὲ περισσότερον διὰ τὸν κόπον, εἰς τὸν ὁποῖον ὑπεβλήθητε συντάξαντες περιλήψιν τῆς πραγματείας ὑμῶν. Ἐγὼ

84

Stilpón Kyriakidés (Komoténé, 1887 – Thessaloniké, 1964): görög történész és néprajzkutató.

532


ἐνδιαφέρομαι κυρίως διὰ τὰ νεοελληνικὰ ὀνόματα περὶ τῆς ἐπανόδου τοῦ ξενιτεμένου, διὰ τὰ ὁποῖα καὶ σκοπεύω νὰ γράψω, πιστεύω δὲ ὅτι δὲν θὰ μοῦ εἶναι ἄχρηστος καὶ ἡ πραγματεία ὑμῶν, καθῶς καὶ ἡ πλουσία βιβλιογραφία, τὴν ὁποίαν μοῦ παρέχετε. Ἐλπίζω νὰ δυνηθὼ νὰ φέρω εἰς πέρας τὴν ἐργασίαν του ἐντὸς ὀλίγου καὶ νὰ τῆς τυπώσω εἰς τὸ προσεχὲς τεῖχος τῆς Λαογραφίας. Εὐχαριστῶ, πάλιν θερμότατα διατελῶ ὑπόχρεως Στίλπων Κυριακίδης 1927. február 26. Czebe Gyula levele Szilasi Vilmosnak OSZK Kt. Fond III/356. Kiadva Gál I. – Kelevéz Ágnes: Babits-Szilasi levelezés. Dokumentumok. (Irodalmi Múzeum) Budapest é. n. (1979), 224-225; onnan (javítással). Budapest, 1927. február 26. Kedves Vilim! Az ősszel együttlétünk óta itt mifelénk s közelebbről énnálam sok is történt – nem is. Kezdjük elől a negatívumokon: nem történt meg a revízió, a rehabilitáció, nem történt meg a gyárból kimenekülésem, nem történt meg a polgári világba való beilleszkedésem, nem történt meg tanulmányaimhoz újra visszatérésem s a nem-eknek még egész légiója. Változatlan, csüggesztő, agyoncsapó vegetálás, igazán lomha lét. S sok minden történt azért, amiről bajos számot adni. Így történt az, hogy a revíziós eljárást folytatják, izgalmak, reménységek, aztán megint csüggedések között, történt az, hogy a gyárból már majdnem eljöttem egy kissé több szabadsággal járó helyre, történt az, hogy a polgári rend embereivel itt-ott jobban összemelegszem, történt az, hogy itt-ott mégiscsak a körmére nézek nehány „bizantinista” tudósnak – s még csomó más dolog. Ez azonban retrospektív szemlélet, arról nem is szólva, hogy önös, mert hiszen csak magamról beszélek. (A te változatosabb és nívósabb életedről majd te szólj! Én nem is kérdezhetlek.) Ma előre akarom szegezni tekintetünket egy olyan ügyben, amely szeretném, ha a történik s nem a nem történik rovatba kerülne. A tanulmányokhoz való visszatérés: létem centrális problémája. Ettől, saját erőm minden megfeszítésével is, ebben a percben távolabb vagyok, mint bármikor. Feleségemet súlyos betegsége leszorította a kereső pályáról.85 A kereset a létfenntartáshoz is alig elég, arra a gondtalanságra, anyagi és lelki „Müssen”-ra s testi rugalmasságra, ami a tanulmányokhoz kell, magamtól ezentúl még kevésbé telik, mint eddig. Azonban egy remény csillan a jövőben, s ehhez hozzásegíthetsz te is kettős baráti eljárással. A Baumgarten-hagyaték írói-tudósi stipendiumainak egyikét kellene több éven át megkapnom. Biztosan tudod, hogy Babits Mihály a végrendelet egyik végrehajtója, a stipendiumok egyik odaítélője. Arra a baráti szolgálatra kérlek, írj neki és kérd meg, egyik (tudósi-írói) díjat nekem adja görög műveltségi tanulmányok folytatására. A kivitel neked nem lehet nehéz, hiszen Babitscsal nagyon jóban vagy, s engem is szeretsz, tudom. A technikához nem szólok hozzá, hogy ti. említed-e, hogy kértelek a közvetítésre. Én csak kérlek az utolsó előtti órákban az utolsó előtti kísérletekben segédkezésre.

Toperczer Valéria krónikus vesepanaszokban, majd vesesorvadásban szenvedett, és halt meg 1927-ben. 85


533

Örülök, ha rövidesen, mint hiszem, jó híreket hallok felőletek. Vali mindkettőtöket melegen üdvözöl. Én Lilly kezét csókolom, téged szeretettel ölellek és maradok hű Gyulád! 1927. március: Szilasi Vilmos Babits Mihálynak Kiadva Gál I. – Kelevéz Ágnes: Babits-Szilasi levelezés. Dokumentumok. (Irodalmi Múzeum) Budapest é. n. (1979), 110-111 (92); onnan. Zagreb, (1927.) március Kedves Mihály! Teljes lehetetlenség, hogy a mellékelt levelet, melyet Czebe Gyula barátom írt nekem, ne továbbítsam hozzád. – Mindenkinek, aki megtámadott, hogy protezsáljam nálad, megírtam, hogy nálad nincs helye protekciónak, hogy az ajánlásom e kérdésben nem játszhatik szerepet, s hogy érzelmi akadályaim és elvi nehézségeim vannak veled szemben ily lépést egyáltalán is csak megpróbálni. De felelhetem mindezt erre a levélre! Czebe Gyula egyik legrégibb barátom, már együtt voltunk az Eötvös-kollégiumban. Azóta közös munkák emlékei, sok érzelmi kapocs, – nagy melegség és nagy megbecsülés fűz hozzá. Majdnem egy fél élet. Most ha bármit írnék neki, kifogásnak hangzana, mégpedig nevetséges kifogásnak nagy nyomora és rettenetes szellemi helyzete mellett. – Azt te is tudod, hogy tudósnak mily egészen első rangú, s embernek mily nagyszerű. Nevetséges, hogy ajánljam neked, – miután azt se tudom egészen, hogy miről van szó, s miután még gondolatnak is abszurd, hogy én befolyásolni akarjalak. De mikor egyik régi barátom, – ha naivságból is, – a helyzet nem ismeréséből, de mindenesetre a legmélyebb kétségbeesésből arra kér, hogy említsem meg előtted a nevét, még akkor se tudok elzárkózni e kérés elől, ha te tőlem rossz néven veszed is, – hogy beküldöm neked e levelet, amely lényegében neked szól, s arra kérlek olvasd el. […] Vilid 1927. május 25.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Debrecen (Simonyi u. 4.) 1927. május 25. Kedves Barátom! Melegen köszönöm szíves elismerő soraidat a Laonikos III. kötetéről,86 úgyszintén a kedves reminiscentiákat a belgrádi együttlétünkre. Minthogy tudom, hogy Téged e kongressusról az Akadémia elé terjesztendő referatumom érdekelni fog, szerencsém van ide mellékelni egy meghívót az Akadémia folyó hó 30-án tartandó ülésére. Benyomásom az, hogy nekünk, magyaroknak erősen hozzá kell látnunk a szervezett munkához a byzantinológia terén, hogy a nemzetek megindult nagy versenyében le ne maradjunk s e tekintetben, amint helyesen írod, szükség van mindnyájunk szoros és őszinte cooperatiójára. Nagyon örülök, hogy e tekintetben felfogásunk találkozik. Még egyszer nagyon köszönöm szíves megemlékezéseidet feleségem nevében is, a régi barátsággal üdvözöl őszinte híved: Darkó Jenő

86

E. Darkó (ed.): Laonici Chalcocandylae Historiarum Demonstrationes II/2. Budapest 1927.

534


1927. szeptember 18.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Debrecen (Simonyi u. 4.) 1927. szeptember 18. Kedves Barátom! Itt küldöm a Telekinek szóló levelet. Remélem, hogy a célnak megfelel s örülök, hogy alkalmat adtál nekem, hogy ezeket rólad elmondhassam. Őszintén kívánom, hogy revíziós ügyed mielőbb eredményes befejezést nyerjen. Nagy sajnálattal értesültünk feleségemmel együtt feleséged Őnagyságának betegeskedéséről s az ily módon reád szakadt megpróbáltatásról: vajha mielőbb elmúlnék ez a keserű pohár s visszajönne a jó egészség! A belgrádi kedves napok emlékét én is örömmel őrzöm. Nagyon örvendek, hogy oly hosszú idő után újra személyesen találkozhattam veled s kapcsolataink erősödtek. Magam is nagyon óhajtom s törekszem arra, hogy kapcsolataink a közös munka érdekében erősbödjenek és állandósuljanak, ami közös tudománnyal foglalkozó embereknél nem is ütközhetik nehézségekbe, ha az itt-ott elkerülhetetlenül felmerülő tudományos nézeteltérésekből nem fakad személyes ellentét, illetve félreértés. Remélem tehát, hogy valamint én nem veszem rossz néven tőled, hogy a Nyelvőrben megjelent legutóbbi cikkedben nem fogadod el az én nézeteimet, épp úgy te sem ütközöl meg azon, ha én is ragaszkodom korábbi álláspontomhoz az elterjedése kérdésében. Nagyon köszönöm szíves emlékeztetésedet a pesti találkozásra: gondom lesz rá, hogy téged ezen szándékomról előre értesítselek. A jó Isten segítsen meg mostani nehéz helyzetedben, fogadd és tolmácsold Őnagyságának is mindkettőnk szíves üdvözletét és tiszteletét s feleségem külön köszönetét neked a megemlékezésért. Igaz barátsággal: Darkó Jenő 1927. szeptember 23.: Czebe Gyula levele Németh Gyulának OSZK Kt. Fond 121/864/2 Budapest, 1927. szeptember 23. Kedves Professzor Uram, Odescalchi herceg tegnapelőtt délután eljárt gróf Teleki Pálnál – a legjobb eredménnyel.87 A nemes gróf tudniillik az ügy iránt meleg érdeklődést tanúsított. Klebelsbergnek ugyan, pláne azonnal, nem szándékozik szólni, azzal a megokolással, hogy ilyen protegálások százszámra történnek a miniszternél s ebben a tömegben még az ő ajánlása is természetszerűleg elkallódnék. Ellenben Hómannal fog beszélni s megtudja tőle, mit tett eddig Hóman s mit ígértek neki, és majd azután Hóman közléseihez képest jár el.

Szerémi Odescalchi Károly Borromeaus főherceg (Szolcsány, 1896 – London, 1987) a levél megírása idején első felesége, Andrássy Klára révén Károlyi Mihály és Andrássy Katinka sógora volt. 87


535

Tegnap megkaptam Heisenberg professzor ajánló sorait. Ma veszem át a Hómantól kiállított ajánlást. Ezt a három iratot átadom Odescalchi hercegnek s ő fogja a grófhoz továbbítani. Minthogy Ön személyesen lesz szíves őt felőlem informálni, kérem, tessék a fenti névsorra hivatkozni s kiemelni, hogy Ön az Odescalchi Károly herceg által felvetett ügy hőséről szól neki. (Köztünk maradjon: egy 100 százalékos forradalmi rokkantról, aki mellén szép kitüntetések sorát hordja, de az utcán koldul.) Teleki Pál azt kérdezte Odescalchitól, mi az én kívánságom. Ha ezt a kérdést Ön előtt is felvetné, akkor erre az a helyes felelet, hogy egyelőre a régi ítélet eltörlését, tehát erkölcsi rehabilitálást, azután ami legelőször elérhető, tehát valószínűleg csak nyugdíjazást, mégpedig úgy, hogy az exilium éveit is beszámítsák. Ezek nélkül az évek nélkül ugyanis hétévi tanári szolgálati időm van. Ennyi idő alapján pedig csak valami nevetséges összegű végkielégítést kapnék. Ez anyagilag sem segítség, de morálisan sem, mert egy végkielégített közalkalmazott nexusa, a jövő lehetőségei kiaknázása tekintetében, gyöngébb az államhoz, mint egy nyugdíjazotté. A legszebb és leginkább nekem tetsző persze egy későbbi tudományos téren elérendő „újrabekapcsolódás” volna. Tessék azt hangoztatni, hogy ez volna az igazi cél s hogy ennek az útnak az egyengetése volna a gróf támogatásának legnagyobb értéke s fő-fő értelme. Na de nem kell nekem Önt instruálnom. Ezek a gondolatok csak az enyémek. Ilyenformát mondanék neki én, ha beszélhetnék vele. Mint említett barátaim (ott a harmadik, Darkó), Ön is meg fogja találni a saját hangját és gondolatait, amelyeket Ön szerint kell mellettem alkalmaznia. Ezek szépek, helyesek s hasznosak lesznek, nyugodt vagyok felőle. Ha talán az volna a nézete, hogy személyesen is beszéljünk még ma a dologról, akkor házmesterünknél leadott levélben tessék helyet és időpontot kitűzni - ma azonban fél nyolc tájban. Sokszoros szívességét hálásan köszönöm s a legszívesebb üdvözletekkel maradok tisztelő híve, Czebe Gyula. 1927. szeptember 29.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Debrecen, 1927. szeptember 29. Kedves Barátom! Tegnap érkezett soraidból örömmel látom, hogy ügyed jól elő van készítve s remélem, hogy az eredmény is meg fog felelni az előkészítésnek. Telekihez intézett soraimban persze nem terjeszkedhettem ki munkásságod minden részletére, számolva azzal, hogy (a) hosszú leveleket az emberek nem szívesen olvassák, de hiszen számoltam azzal is, hogy a curriculum vitaehez magad fogsz mellékelni egy kimerítő jegyzéket irodalmi munkásságodról s így a gróf úrnak módjában lesz mindenről tájékozódnia. Heisenberg meghívását a Budapesti Philologiai Társaságban való előadás tartására Várival együtt ajánlottuk Némethynek s igazán nagy örömömre fog szolgálni, ha a meghívás megtörtént s az előadás meg fog tartatni. Ebből az alkalomból természetesen felutazom Budapestre s ekkor mindenesetre lesz szerencsém veled is találkozni.

536


A „Monacenses” összejövetelt jó gondolatnak tartom, csak tudni kellene pontosan, hányan vagyunk Magyarhonban ilyenek? Ha ennek a rendezését úgy érted, hogy a költségeket egyedül magad akarod viselni, akkor engedd meg, hogy e helyett a költségek egyenlő elosztását proponáljam (Heisenberget kivéve, akit vendégünknek tekintünk). Heisenberg az ősz folyamán jelezte eljövetelét s így előreláthatólag október vagy november hónapban lesz hozzá szerencsénk. Még egyszer minden jókat kívánva a Nagyságos Asszonynak, valamint Neked, feleségem üdvözleteit tolmácsolva, Őnagysága kezeit csókolom, Téged a legszívesebben üdvözöl igaz híved: Darkó Jenő 1927 vége: Babits Mihály levele Szilasi Vilmosnak Kiadva Gál I. – Kelevéz Ágnes: Babits-Szilasi levelezés. Dokumentumok. (Irodalmi Múzeum) Budapest é. n. (1979), 116-118 (96); onnan. Kedves Vilikém, […] Arra kérlek, te, aki jól ismered, ismertesd velem néhány sorban Czebe Gyula tudományos működését, tájékoztass annak jelentőségéről, önállóságáról, sorold föl főbb írásait, s hogy hol férhetnék némelyikhez hozzá, tájékoztass arról is, van-e esszészerűbb, irodalmilag is szép formájú műve? Bár másfelől is megpróbálok tájékozódni, fontos nekem a te útbaigazításod. Mondanom sem kell, hogy ez a kérdésem teljesen bizalmas, s kérlek arról senkinek se szólj, legkevésbé neki magának! Ha az egyesség most csakugyan meglesz, a B(aumgarten)-díjak tavasszal kiosztásra kerülnek, s én már most szeretnék értesüléseket szerezni mindazon nevekről, melyek akkor valószínűleg szóba kerülhetnek. […] 1928. január 18.: Hans Gerstinger88 levele Czebe Gyulának Fejléces papír: NATIONAL-BIBLIOTHEK 1., Josefsplatz Nr. 1.; a fejléc mellett Czebe kezével: I/23 Gerstinger, Schissel, NB, Zalán. Ez minden bizonnyal Hans Gerstingernek, Otmar Schisselnek, a National Bibliotheknak és Zalán Menyhértnek írott levelekre utal. Wien, am 18. / I. 1928. Hochverehrter Herr Professor! Wir sind gerne bereit, Ihnen die gewünschten photographischen Kopien der beiden steirischen Handschriften im Atelier der Nationalbibliothek anfertigen zu lassen. Wollen Sie die Güte haben und 1) an die beiden Klöster (Rein und Admont) das ansuchen und Bewilligung der Photographierung, beziehungsweise um Absendung der beiden Handschriften nach Wien88 H. Gerstinger (1885–1971): osztrák filológus, bizantinológus, papirológus, 1936-ig a Nationalbibliothek munkatársa, majd a Papirusz- és Kéziratgyűjtemény vezetője. 1941-től egyetemi tanár, 1949-től akadémikus. A levélben említett tanulmány: Johannes Sambucus als Handschriftsammler. In: Festschrift der Nationalbibliothek in Wien. Wien, 1926, 251 skk.


537

ationalbibliothek (auf Ihre Kosten) richten und 2) an die Direktion der National-Bibliothek N herantreten, um Vermittlung der Aufnahmen (das ist natürlich nur ein formaler Akt) unter Berufung auf diesen meinen Brief. Jedenfalls bitte ich um Nummer und Inhalt der Kodizes mitzuteilen, auf dass wir ebenfalls bei den Klöstern um Entlehnung ansuchen können. Die Kosten der Aufnahmen (wahrscheinlich) betragen zur Zeit 1 Schilling per Aufnahme (18 x 24 cm). Bei einigermassen guter Schrift kann man jeweils zwei Seiten auf einmal photographieren, wodurch sich das Ganze um die Hälfte verbilligt. Natürlich kommen dazu noch die Transport(kosten?) (Versicherungsspesen) für die Handschrift bei der Übersendung nach beziehungsweise von Wien (circa 8 Schilling per Handschrift hin und zurück). Nun glaube ich Ihnen alles Nötige gesagt zu haben und erwarte Ihren weiteren Auftrag. Ihr wissenschaftlich bewährter Name ist mir besonders aus den bibliographischen Berichten der Byzantinischen Zeitschrift sehr geläufig, gerade vorgestern noch fragte ich Professor Moravcsik nach Ihrem Befinden. Auch an Ihre Person entsinne ich mich noch von den schönen Belgrader Abenden her sehr gut. Es freut mich sehr, Ihnen mit etwas dienen zu können. Von meiner Sambucus-Arbeit besitze ich leider kein einziges Separatum mehr, sonst hätte ich Ihnen gerne eines gewidmet. Eine Notiz über die Budapester Eunapiushandschrift des Sambucus wäre mir sehr erwünscht, die Veröffentlichung derselben überlasse ich selbstverständlich Ihnen. Ich bin jetzt mit anderen Dingen (Papyrus) beschäftigt und weiss nicht, ob und wann ich je wieder auf Sambucus zurückkommen werde. Mit dem Ausdrucke meiner besonderen Hochschätzung verbleibe ich Ihr ergeben H. Gerstinger 18/I 28 1928. február 20.: Czebe Gyula levele Németh Gyulának OSZK Kt. Fond 121/864/3 Budapest, 1928. február 20. Kedves Professzor Uram, nem tudom, hogy meglátogatta-e Önt már Fehér Géza azóta, hogy a múlt hét csütörtökjén (Debrecenből) hazajött.89 Ő engem holnap, kedden, 21-én este fél nyolc - nyolc óra tájban keres fel, mégpedig úgy, hogy egy kis szerény vacsorát velem költ el itt nálam. Nagyon örülnék, ha Ön is olyan kedves volna s megtisztelne azzal, hogy részt vesz társaságunkban. Vacsora után, tíz órakor a Hadikban még egy-két másik filológussal is találkozunk, hadd kérjem meg arra is, hogy oda is tartson velünk (ez a Marót arrangement-ja). Ne mondjon, kérem, nemet! Szíves válaszát s magát örömmel várja tisztelő híve, Czebe Gyula

Fehér Géza (Kunszentmiklós, 1890–1955): régész, a bizánci történelem magántanára (Debrecen). 89

538


1928. február 20.: Czebe Gyula levele Németh Gyulának OSZK Kt. Fond 121/864/4 Budapest, 1928. február 20. Kedves Professzor Uram, Fehér Gézától ma délben levelet vettem, amelyben arról értesít, hogy el kell utaznia, – így a kedd esti összejövetel mindkét helyen elmarad. Ezt sietek Önnel közölni azzal a hozzátevéssel, hogy amint ma reggeli levelemben írtam, azt egy későbbi időpontra, folyó hó 24-28 közöttre fenntartom s igazán boldog volnék, ha Ön szegény házamat nem vetné meg. Fogadja, kérem, megkülönböztetett tiszteletem nyilvánítását. Czebe Gyula 1928. március 13.: Szilasi Vilmos levele Babits Mihálynak Kiadva Gál I. – Kelevéz Ágnes: Babits-Szilasi levelezés. Dokumentumok. (Irodalmi Múzeum) Budapest é. n. (1979), 118-120 (97); onnan. Feldafing, 1928. március 13. Drága Miskám! Bocsásd meg, hogy felszólításodnak, Czebe Gyula tudományos működéséről magam részéről is áttekintést nyújtani neked, csak íly elkésve tehetek eleget. Csak három héttel ezelőtt érhettem haza Jugoszláviából, s idehaza annyi munka várt, hogy csak most tudtam végre Czebe dolgozatait részletesebben áttanulmányozni. Irodalmilag legjelentékenyebb tanulmánya a Görög irodalom története a Benedek-féle Irodalmi lexikonban, s ugyanott vagy 60 cikke klasszikus, hellenisztikus, bizánci és újgörög írókról és műfajokról. E tanulmányokat kitűnőkké teszi az abszolút biztos és tökéletesen megbízható tudás. Czebe mintaképe az Erasmus-fajta filológusnak: szinte a Spitzfindigkeit egzakt, minden históriai, kultúrhistóriai és szellemtörténeti összefüggés érdekli. Írói képességei jelentéktelenek, előadása kissé száraz és ábrázoló módja nem eléggé szintetikus. De figyelme kiterjed minden fontos momentumra, s emellett minden részletre is, ami a tudományos igazság megállapításában szerepet játszhatik. Nem író, de olyannyira vérbeli tudós és vérbeli filológus, hogy tudományos temperamentuma és filológiai szenvedélye írásait rendkívül vonzókká teszik. Van minden munkájában valami elragadó kedves hév, a nagy odaadás a szellemi élet jelenségeivel szemben, az akribeia bája, minden türelmetlenség és grammatikus gőg nélkül, ami annyi filológus ostobasága, s ami annyi különben tudós filológust, mint pályatársai nagy részét a bizantiológiában (sic), elviselhetetlenné teszi. Hogy úgy mondjam: tudásában csupa előzékenység. Maga is örül neki, hogy annyit tud és oly jól tud. – Szerénnyé teszi a tudás, nem elbizakodottá, – mint a szellemi élet szerény, de hű és odaadó szolgájához illik. Éppen ezért még a legszárazabbnak látszó részletkérdésekkel foglalkozó értekezéseit se lehet öröm nélkül olvasni. Ebben egészen nagy mesterére, Usenerre emlékeztet. Belső fejlődését 1919-20 megtörte. Biztos, ha ugyanúgy dolgozhatott volna tovább mint addig, széles alapokra fektetett tanulmányai


539

főleg a hellenisztikus hagyományok elterjedésére és kihatására vonatkozólag a középkorban, ös�szefoglaló munkákhoz vezettek volna, sőt még most is, ha körülményei megjavulnának, bizton vezetnének. – Terve volt a balkanológiának, mint tudománynak teljes kiépítése, azaz a szellemi kölcsönhatások története, melyekben a Balkánon egymás mellett élő népek a hellenisztikus szellemi élet nagy hagyományait a maguk módja szerint irodalmilag, kultúrszervezetileg és jogilag adaptálták. Természetesen elsősorban érdekelték e szempontból a görög-magyar érintkezés történeti nyomai. – Ily irányú tanulmányai közül ismerem: „Halotti Beszéd és Könyörgés” és a görög és latin szertartás. E.Ph.K. 1915. – Görög kereskedők nyugtái Bornemissza Anna gazdasági naplóiban. Századok 1915. Ungaria (sic) helynév Boeotiában a középkorban. E.Ph.K. 1916. – Tanulmányai a Veszprémvölgyi oklevél görög szövegéről. Akad. Értek. 1916 és hiteléről. Tanulmányát a Nyugatban 1922 A hun kérdés mai állása – bizton ismered. A többi balkáni népek kultúr kölcsönvételeit a hellenizmustól és a bizánci kultúrától tárgyalják értekezései a Kőrösi-Csoma Archiv 1922. és (19)23. évfolyamaiban. Azt hiszem azonban, hogy ezen dolgozatok még nagyon előkészület jellegűek, és csak legutóbbi dolgozatai használják ki igazán munkáját. Ezen dolgozatokat azonban nem ismerem. Mindent összevéve lesz megjelent nagyobb dolgozata legalább 25, s bírálata, könyvismertetése egy egész sereg, mind az E.Ph.K. 1911-18 évfolyamaiban, főleg 1915. 16. és 18-ban. Ezenkívül tudok még a Gyak. főgimn. értesítőjében 1916-ban megjelent nagyobb dolgozatáról: Adalékok Paraspondylos Zotikos életviszonyaihoz s a várnai csatáról szóló költeményéhez. Nem szabad elfelejteni, hogy 1919 óta tudományos munkássága majdnem lehetetlenné van téve, – mégis tudott e nehéz években néhány nagyobb dolgozatot németül a Byzan(tinische) Zeitschriftben kiadni, és legalább a nívót nem elveszíteni. Biztos, hogy ha fejlődése nem szakad erőszakosan félbe, az elmúlt tíz esztendő az összefoglaló munkák ideje lett volna, melyekben kutatásait megfelelően tudta volna értékesíteni. – Be kell vallanom őszintén, hogy nem hiszem, hogy ily összefoglaló munkái is a nagy közönség érdeklődésére számot tarthattak volna, se hogy bennök nagy filológiai szellem és irodalmi képesség nyilvánult volna meg. De speciális tudományának határain belül a tudományosan egzakt munkának európai mértékkel mérve is igen jelentős képviselője volna. […] Vili 1928. (?) április (?) 21.: August Heisenberg levele Czebe Gyulának – Közli Bolf Barbara. Levelezőlap; az előlap bal felső sarkában kép: Forchtenstein, Burgenland; a bélyeg (és ezzel a hátoldalon szöveg is) kivágva.90 Címzés: Herrn Dr. I. Czebe Lágymányos-ut. 6III Budapest I. Wien, 21. (April 1928) Lieber (Herr Doktor!) Vielen Dank für Ihren freund(lichen Brief,) auch ich freue mich aufrichtig darauf Sie wiederzusehen und zu sprechen. Herr Professor Vári schreibt mir, dass er Ihnen inzwischen das ganze

Heisenberg 1928. április 24-én, kedden adott elő a Budapesti Philologiai Társaságban; lásd Moravcsik Gy. beszámolóját: Történeti Szemle 14. évf. (1929) 236 sk.; ez alapján kelteztük a levelet 1928 áprilisára. 90

540


Programm meines Aufenthaltes mitteilen wolle, so habe ich sicher die Freude Sie zu sehen, entweder Montag Abend im Hotel Pannonia oder bei meinem Vortrag oder nachher. Mit den besten Grüssen Ihr getreuer A. Heisenberg 1928. június 6.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Debrecen, 1928. június 6. Kedves Barátom! Külföldi ösztöndíj-ügyedben puhatolóztam több helyen. Hóman melletted van, Magyary Zoltán is lehetségesnek tartaná,91 hogy kapj egy kézi ösztöndíjat anélkül, hogy valamelyik külföldi intézetünkhöz csatlakoznál. Azonban vannak más oldalról akadályok is. Domanovszkyval nem tudtam beszélni,92 pedig ő a legfontosabbak közé tartozik. Azt ajánlanám neked, keresd fel őt és kérdezd meg, beadhatnád-e pályázatodat egy ilyen külföldi ösztöndíjra, esetleg fejtsd ki előtte az olaszországi kéziratokra vonatkozó programmodat, Kinnamos új kiadását stb. Ha ő biztat, akkor add be kérvényedet. Egyébként légy jó ezen közléseimet szigorúan bizalmasaknak tekinteni, aminthogy én is bizalmasan kaptam ez információkat. Ismétlem, akadályok vannak, de jóakarók is vannak s okos kitartás célhoz vezethet. Ne csüggedj! Szívből üdvözöl s minden jót kíván igaz híved: Darkó Jenő 1928. június 9.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Debrecen, 1928. június 9. Kedves Barátom! Mint folyó hó 6-án kelt levelemben tudattam, melyet - azt hiszem - megkaptál, Debrecenben beszéltem Magyaryval a te ügyedben s azt a választ kaptam, hogy annak van lehetősége, hogy te egy kézi ösztöndíjat kapj valamelyik külföldi tudományos központba (Róma, München stb.) csupán az ütközik nehézségekbe, hogy valamelyik Collegium Hungaricumhoz csatlakozzál. Ezt mondta nekem Magyary Zoltán. Legfontosabb lenne most Domanovszkyval beszélni, kivel én nem tudtam beszélni, bár kerestem ismételten az alkalmat erre. Neked úgysem fontos az, hogy tagja vagy-e valamelyik magyar intézetnek, nem lévén szükséged tudományos vezetésre, fő dolog, hogy adjanak ösztöndíjat egy bizonyos tudományos program megvalósítására. Legcélszerűbb lenne, ha te kidolgozott, tudományos programmal felkeresnéd Domanovszkyt s megkérnéd őt, hogy az ösztöndíj tanácsban támogasson a program megvalósításában. Hóman fog támogatni, én beszéltem vele, Magyary sem fog nehézséget csinálni. Szívből üdvözöl, kitartást és sikert kíván igaz híved: Darkó Jenő

Magyary Zoltán (1888–1945): egyetemi tanár, tudománypolitikus; a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa (1910–1930), ez idő tájt miniszteri tanácsos. 92 Domanovszky Sándor (1877–1955): történész, egyetemi tanár (magyar művészettörténet). 91


541

1928. június 16.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Levelezőlap. A postabélyegzőn: Budapest 928JUN. 17. É 9; a címzés: Nagyságos Dr. Czebe Gyula tanár úrnak Budapest I. Lágymányosi u. 6. Debrecen, 1928. június 16. Kedves Barátom! Szíves megemlékezésedet rektorrá választásom alkalmából hálásan köszönöm. Nagyon örülök, hogy ügyed jó irányban halad. Érdekelnek a fejlemények s előre örülök értesítésednek. E hónapban még Debrecenben leszek, júliusban a Balaton mellett leszek valahol, ezt majd megírom. Még egyszer teljes sikert kíván szívből üdvözölve igaz híved: Darkó Jenő 1928. július 11.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Levelezőlap. A postabélyegzőn: Fonyódfürdőtelep 928JUL. 11. N 9; a címzés: Nagyságos Dr. Czebe Gyula tanár úrnak Budapest I. Lágymányosi u. 6. Fonyód-Sándortelep, Tulipán lak 1928. július 11. Kedves Barátom! Pénteken, e hó 13-án Budapesten töltök pár órát s ha időd engedi, jere el aznap délután 5 órakor a Pannonia kávéházba egy kis eszmecserére. Ha találkozásunk bármi okból nem sikerülne, úgy jól esnék, ha ügyed legújabb fejleményeiről fonyódi címemre nekem információt küldenél. Szívből üdvözöl igaz híved: Darkó Jenő 1928. július 23.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Levelezőlap. A postabélyegzőn (elmosódva): Fonyódfürdőtelep 928JUL23, a második postabélyegzőn (elmosódva:) Debrecen 928JUL. 28; az első címzés: Herrn Dr. Julius Czebe Wien Wiedner Hauptstr. 7. Hotel Goldenes Lamm, a második címzés (idegen kéz): Budapest Lagymanyosi u. 6. Fonyód-Sándortelep 1928. július 23. Kedves Barátom! Bár pesti találkozásunk nem sikerült, ügyedben beszéltem Domanovszkyval, aki szintén lehetségesnek tartja, hogy kézi (nem collégiumi) ösztöndíjat kapj Italiába programod alapján. Szükségesnek tartaná azonban a Gerevich-csel való eszmecserét,93 kivel én nem tudtam találkozni. Mikor jön vissza onnan? Jó munkát kívánva szívélyesen üdvözöl: Darkó Jenő

Gerevich Tibor (1882-1954): az Eötvös Collegium tagja (1900), művészettörténész, 1925-től a Római Magyar Intézet igazgatója. 93

542


1928. július 30.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Levelezőlap. A postabélyegzőn: Fonyódfürdőtelep 928JUL. 31. N10, a címzés: Nagyságos Dr. Czebe Gyula tanár úrnak Budapest I. Lágymányosi u. 6. Fonyód-Sándortelep, 1928. július 30. Kedves Barátom! Az csak jó, ha V(ári) téged ajánl Athénbe is, mert ez nyomatékosabbá teszi abban az esetben is, ha Athénbe nem mehetnél ki, olaszországi kiküldetésed szükségességét. A két helyre való ajánlás, illetve folyamodás szerintem nem rontja egymást, sőt inkább az egyik a másikat alátámasztja s a kettő közül az egyiket talán biztosítja is. Mindenesetre kérd ki Domanovszky és Gerevich tanácsát s ha ők szükségesnek tartják, dolgozd ki és nyújtsd be tudományos programodat. Ha valami újabb momentum merülne fel, amit szükségesnek tartanál velem közölni, úgy itteni címemre légy szíves azt küldeni: szívből üdvözöl: Darkó 1928. augusztus 21.: Czebe Gyula levele Marót Károlynak MTAKK Ms 5209/376. Levelezőlap. A postabélyegzőn: Budapest 928. aug. 22. Feladó neve és lakása: (nyomtatvány) Prof. Dr. Czebe Gyula Budapest, I. Lágymányosi-ucca 6. Címzés: Nagyságos Dr. Marót Károly egyetemi címzetes nyilvános rendes tanár úrnak Budapest, VI., Vilmos császár út 21. Budapest, 1928. augusztus 21. Kedves Barátom, Megkaptam ma szíves küldeményedet94 s szokásom szerint azonnal elolvastam – s „nagy vala szívemnek ő gyönyörűsége”.95 Kerényi különben csakugyan minden dicséretet megérdemlő könyvét,96 azt tartom, helyesen ítéled meg. Konstrukcióját én sem fogadom el. Részletekben is, – hiszen több helyen saját kutatásaim vannak, – eltérek tőle. De azért gyönyörű (német) „Leistung”! Nagyon leköteleznél, ha kegyes volnál – esetleg élőszóval – megmondani, mire célozol „utólagos” és „előleges” „gratulációddal”. Nem láthatnálak-e (péntek s szombat kivételével) valamelyik este valahol? A legszívesebb baráti üdvözlettel Czebe Gyula

94 A küldemény valószínűleg különnyomat Marót Károly egy vagy két dolgozatából: Addenda recentiora ad „Homerus Comparatus”. EPhK 53. évf. (1929) 45–60 és 139–144. A dolgozatok előtt és után a Közlönyben név nélkül két beszámoló olvasható Kerényi Károlytól „Újabb külföldi vélemények Kerényi Die griech.-orient. Lit. c. könyvéről” (44) és „Újabb külföldi vélemények Kerényi Die griechisch-orientalische Romanliteratur c. könyvéről” (152) címmel. 95 A Petőfi-idézet: Olvastam, költőtárs, olvastam művedet / S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége. 96 Kerényi K.: Die griechisch-orientalische Romanliteratur in religionsgeschichtlicher Beleuchtung. Tübingen 1927.


543

1928. szeptember 14.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Debrecen, 1928. szeptember 14. Kedves Barátom! A napokban érkezett kedves leveledre nagy elfoglaltságom miatt csak most válaszolhatok. A görögországi tanulmányútra való ajánlásod tárgyában írtam Várinak. Addig is, míg levele megérkezik, a következőket írhatom. Mi Lánggal együtt ajánlottuk erre egyik debreceni tanítványunkat, dr. Bertók Lajost,97 de ez természetesen nem zárja ki azt, hogy mást is ne ajánlhatnók, mivel négy ösztöndíjas helyről van szó. Hogy nem gondoltam mindjárt kezdetben Rád, annak az az oka, mert én – amint írtam – az olaszországi útra gondoltam s bíztam benne, hogy az sikerülni fog s a görögországi ajánlást csak taktikai lépésnek tekintettem. Ha azonban úgy fordult a dolog, hogy Olaszországba nem mehetsz, – erről leveledben nem találok felvilágosítást – akkor ütni kell a vasat, hogy a görög kiküldetés sikerüljön. Tudnom kellene tehát, hogy az olasz kiküldetés végleg lekerült-e a napirendről, vagy van rá még remény, mert ettől függ, hogy a görög orientációt csupán taktikai fogásnak tekintsük-e, vagy pedig komoly célnak. Domanovszkyval még nem tudtam eszmét cserélni újabban ez ügyben s e helyzetről tájékozatlan vagyok. Légy jó tehát arról informálni, hogy olaszországi kiküldetésed ez idő szerint remélhető-e, vagy már nem s azután Vári beadta-e már ajánlását a görög útra. Én már tudattam vele, hogy hozzájárulok az ő ajánlásához s ezt Domanovszkyval is tudatni fogom. Örülök, hogy a Moravcsik-affaireban nekem adsz igazat. Így vélekedik Vári is s gondolom mindenki, aki ért a dologhoz. Szívből üdvözöl igaz híved: Darkó Jenő 1928. szeptember 18.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Debrecen, 1928. szeptember 18. Kedves Barátom! A mai napon közöltem Domanovszkyval, hogy csatlakozom Vári javaslatához s én is ajánllak Téged az athéni ösztöndíjra. Jobb szerettem volna ugyan, ha Olaszországba mész, de – ha az nem sikerül – akkor másodsorban a görög út is megfelelne neked s bizonyára sok hasznos dolgot mívelhetnél ott is. Isten adja, hogy ez most már sikerüljön! Szívből üdvözöl igaz híved: Darkó Jenő 1928. október 5.: August Heisenberg levele Czebe Gyulának Fejléces papíron: MITTEL- UND NEUGRIECHISCHES SEMINAR DER UNIVERSITÄT MÜNCHEN

97 Láng Nándorhoz és Bertók Lajoshoz lásd Mudrák J.: A Debreceni Tudományegyetem Görög-latin Philológiai Szemináriumának története (1914–1949). Antik Tanulmányok 50. évf. (2006) 323–331 és Mudrák J.: Dr. Bertók Lajos (1903–1993). Könyv és könyvtár 25. évf. (1993) 529–537, továbbá a szerző egyéb munkáit.

544


München, 5. Okt. 1928. Hohenzollernstr. 110. Lieber Herr Doktor! Eines freilich, lieber Herr Doktor, darf ich Ihnen doch vielleicht aussprechen. Ich würde an Ihrer Stelle es nicht ablehnen, nach Athen oder an eine andere wissenschaftliche Stelle ins Ausland zu gehen, eventuell sogar mit einem geringeren Gehalt, als Sie ihn jetzt beziehen. Denn notwendig scheint mir vor allem das eine, dass Sie überhaupt wieder im wissenschaftlichen Leben Ungarns festen Fuss fassen. Sind Sie erst wieder darin, dann ist mir für Ihr Weiterkommen nicht bange, jedenfalls ist dann eine neue Basis geschaffen und es ist nicht mehr möglich, von politischen Dingen in Bezug auf Sie zu sprechen, die gehören dann endgültig der Vergangenheit an. Dies alles, lieber Herr Doktor, möchte ich Sie bitten zu bedenken, wenn das Ministerum, wie ich hoffe, jetzt einen Schritt zu Ihren Gunsten unternehmen wird. Mit herzlichen Grüssen wie immer Ihr A. Heisenberg 1928. október 14.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Levelezőlap. A postabélyegzőn: Debrecen 928-OKT15.-N3; a címzés: Nagyságos Dr. Czebe Gyula tanár úrnak Budapest I. Lágymányosi u. 6. Debrecen, 1928. október 14. Kedves Barátom! A Heisenberg-Festschrift számára szánt cikkedet, mely ne legyen hosszabb egy nyomtatott félívnél, sőt inkább rövidebb, légy szíves legkésőbb jövő évi április 1-ig hozzám elküldeni, hogy azután az összes magyar cikkekkel együtt elküldhessem a redactiónak. Írni lehet mindazokon a nyelveken, melyek a Byzantinische Zeitschrift-ban használatosak. Szívből üdvözöl igaz híved: Darkó 1928. november 16.: Czebe Gyula levele Dercsényi Móricnak MTAKK Ms 4843/51. Czebe egyetlen ismert görög nyelvű levele. Értesíti barátját, hogy az aznapra tervezett, de Horváth Endre bécsi útja miatt meghiúsult találkozójukat a következő hét péntekére halasztja. Egyúttal kéri, hogy levele vételét telefonon nyugtázza, száma: 854-03. 1928. november 29.: Darkó Jenő levele Czebe Gyulának Debrecen, 1928. november 29. Kedves Barátom! Ismeretes elfoglaltságom miatt csak most tudom megköszönni szíves értesítésedet, mely szerint a Heisenberg-Festschrift részére idejében beküldöd a cikket. Reaktiválásodat illetőleg még nem volt alkalmam az illetékesekkel beszélni, azóta nem jártam Pesten, de a jövő hónapban remélem, hogy erre nyílik alkalom s akkor, ha valamit megtudok, arról természetesen azonnal értesíteni foglak.


545

Bizony próbára teszi a türelmet ez az ügy, de fő dolog, hogy a türelem ne fogyjon el hamarabb, mint amíg be nem fejeződik rendesen ügyed. Vidám munkakedvet s jó munkát kívánva sokszor üdvözöl igaz híved: Darkó Jenő 1929. január 26.: Czebe Gyula bírósági panasza A géppel írt háromlapos beadvány indigóval készült másolata aláírás nélkül. A harmadik lap hátoldalán a jobb alsó sarokban ceruzával 929, alatta 30; ugyanezen a hátoldalon a második hasábot kitöltve három egységben gépelve az irat címzettje és tartalma: A Nagyméltóságú magyar királyi Közigazgatási Bírósághoz, Budapesten. Dr. CZEBE Gyula (lakik: Budapest, I., Lágymányosi utca 6.) kérvénye, melyben az 1928. december 19-én kelt 24618 / 1928. IX. számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri, nevezett végkielégítését tartalmazó rendelet ellen panaszt nyújt be. Nagyméltóságú magyar királyi Közigazgatási Bíróság! Alulírott mély tisztelettel panaszt jelentek be a Vallás- és Közoktatásügyi magyar királyi Miniszterium 1928. december hó 19-én kelt 24618 / 1928. IX. számú rendelete ellen. Panaszom tárgya kettős. Egyáltalán felpanaszolom azt, hogy ez a rendelet a nyugdíj helyett végkielégítést állapít meg számomra, de ezen kívül panasz tárgyává teszem azokat a kitételeit is, amelyek nem helytállóak sem elv-, sem számszerűen. Panaszom tárgya mindenekelőtt az a részlet, amely úgy szól, hogy az 1919. december 1-től 1928. január 9-ig eltelt összesen nyolc évi, egy hónapi és kilenc napi időt nem számította be szolgálati időnek, mert ez szerinte „úgy tekintendő”, mint amely alatt fegyelmi eljárás alatt állottam, állásomtól és fizetésemtől fel voltam függesztve. Már azt a körülményt, hogy a dátum kezdete is, vége is teljesen önkényes, sem lehet megjegyzés nélkül hagyni. Engem ugyanis még 1919. augusztusában függesztett fel a Friedrich-kormány, december 1-én semmi olyan intézkedés nem történt, hogy ettől érát számolhatnánk. Viszont, hogy a jelenlegi kultuszkormány döntése 1926. április 6-án benyújtott újrafelvételi kérelmemre csak 1928. január 9-én egy és háromnegyed évre következett be, ez a körülmény sem szolgálhat okul, a szóbanforgó periodus innenső határának kijelölésére. (Arról alig is kívánok említést tenni, hogy az úgynevezett végelbánási eljárás lefolytatása további, közel egy évbe került.) Fontosabb ezeknél a számszerűségeknél a kérdés elvi része. Teljesen önkényes ennek az időnek a beszámítás szempontjából való kezelése. Ezt a rendelet azzal árulja el, hogy „úgy tekintendő” kifejezést használ. A Nagyméltóságú Közigazgatási Bíróság mély bölcsességébe s a jog kifejezéseit finoman mérlegelő készségébe vetett teljes hitemmel kérem, méltóztassék érvénytelennek mondani ki ezt a rendeletet, amely egy tudós existentia létét vagy nem létét egy „úgy tekintendő” kitétel ingatag talajára építi fel, s amely míg minden mellékes körülményt rendeletekre s törvényekre való hivatkozással támogat, a kérdés velejét alkotó mozzanatot törvényes alap nélkül valamilyen, de sem a humanitas szempontjából el nem fogadható, sem analogiákkal nem támogatható intrepertációval intézi el. Ahhoz, hogy szolgálati időmbe az 1913. szeptember 1-től az 1928.

546


január 9-ig eltelt összes idő beszámíttassék, minden jogos alapom megvan. Megvan már csak azért is, mert hiszen egyfelől az 1928. január 9-i második revíziós ítélet az egykori elsőt, az 1920. február 4-it hatályon kívül helyezte s másrészt ebben a második ítéletben pénzbírságot szabva ki rám a bírság összegét az itt tárgyalt időre eső illetményeim teljes összegében szabta meg. Nem lehet az, hogy egy bizonyos idő illetményeit ugyanazon hatóság egyik ítélete elvegye tőlem, egy másik pedig tagadja, hogy az időszakot szolgálati időnek beszámíthatja. A Nagyméltóságú Közigazgatási Bíróság jogérzéke ezt a logikailag tarthatatlan ellenmondást, nem kétlem, azzal fogja eloszlatni, hogy javamra megítéli az 1913. szeptember 1-től 1928. január 9-ig eltelt egész időnek, összesen tizennégy évnek négy hónapnak és kilenc napnak szolgálati időül való beszámítását s ennek következményeképpen azt, hogy 1928. január 9-étől kezdődően vagy megfelelő nyugdíj folyósíttassék számomra, vagy kívánságomra megfelelő összegű végkielégítés utaltassék ki. Panaszom tárgya ezenkívül az 1928. január 9-i ítélet ama rendelkező része, mely a pénzbírság nagyságát az 1920. február 4-étől nevezett időpontig eltelt idő illetményei összegében állapítja meg. Erre semmi törvényes alap sincs s az az analogia, melyet a népoktatási személyzet fegyelmi szabályzatának megfelelő helye szolgáltat (egyévi fizetés tíz százaléka), ellentmond, arról nem is szólva, hogy mennyire antihumanus és velem szemben, aki a magyar művelődésnek itthon és külföldön elismert munkása vagyok, egyénileg méltánytalan. Végül panasz tárgyává teszem a végkielégítés összegét számszerűsége szempontjából, egyrészt a fentiek alapján az alapul felvett szolgálati idő helytelen felszámítása miatt, tudniillik nem hat évről van szó, hanem tizennégy évről, négy hónapról és kilenc napról, illetve az ennek az időtartamnak megfelelő kikerekített időről, amely esetben különben is a végkielégítésnek csak saját kívánságomra kellett volna kiutaltatnia, persze a mostaninál tetemesen nagyobb összegben, de másrészt a rendeletben foglalt úgynevezett korlátozó rendelkezések alkalmazása miatt is. Mély tisztelettel várom kérelmem kedvező elbírálását s maradok a Nagyméltóságú magyar királyi Közigazgatási Bíróságnak alázatos szolgája, Budapest, 1929. január 26. 1929. március 26.: Czebe Gyula levele Németh Gyulának OSZK Kt. Fond 121/154/2 Kedves Professzor Uram, többrendbeli kérésem volna: 1) a Kőrösi Csoma-Archivum 1928. novemberi száma nekem nincsen meg, – nem lenne szíves vagy adni, vagy kölcsönözni egy példányt? 2) Nem tudná-e visszaadni azt a jegyzéket, amelyet a bizánci -ról adtam Önnek, legalább egy időre, – később visszaadhatnám. 3) Nem kölcsönözné-e egy pár napra a Budapesti Szemlében megjelent cikkét a magyarokról, hunokról és bolgárokról?


547

4) Nem adhatna-e nekem bibliográfiát a hunokról? Szíves üdvözlettel, kiváló tisztelettel igaz híve, Czebe Gyula Budapest, 1929. március 26. 1929. április 3.: Czebe Gyula levele Németh Gyulának OSZK Kt. Fond 121/864/5 Kedves Professzor Uram, amennyire sajnáltam, hogy a múlt héten akadályai voltak levelem elintézésének, annyira örültem annak a szíves ígéretnek, hogy személyes beszélgetésre is módot ad. Ha nem volna terhére, nagyon megtisztelne ma délutáni látogatásával. Délután négy és öt között van szabad időm – hónapok óta nem volna olyan jól felhasznált időm, mint ez, ha átfáradna hozzám. Magam mennék fel, hogy Önt ne terheljem a külön testi fáradsággal, de családjában nem akarnám viszont háborgatni. Az én barát-cellám legalább nem ismer alkalmatlanságot. Szíves üdvözlettel Czebe Gyula Budapest, 1929. április 3. 1929. április 9.: Czebe Gyula levele Babits Mihálynak OSZK Kt. Fond III/355. Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete. Budapest, (kézzel) 1929. IV. 9. IV. Magyar ucca 50. Telefon: József 425-85 fejléces papíron kézzel írt levél. Babits Mihály nagy jó uramnak köszönetet mondok, tisztelettel, Czebe Gyula. 1929. április 11.: Czebe Gyula levele Németh Gyulának OSZK Kt. Fond 121/154/3 Budapest, 1929. április 11. Kedves Professzor Uram, szívesen kölcsönadott cikkét, a „Hunok, bolgárok, magyarok” címűt egyidejűleg hálás köszönetem kíséretében visszaküldöm. A magam -jegyzeteit a napokban szintén visszajuttatom Önhöz. Minthogy szombaton egy vidéki nőismerős kalauzolásának, sőt este színházba kísérésének súlyos kötelezettsége nyomja szegény vállamat, nagyon kérem, halasszuk el a kövek megnézését erről a hétről a jövő hét szombatjára, ugyancsak háromnegyed hatra. Színhely: IV., Magyar utca 50. Szíves üdvözlettel készséges híve, Czebe Gyula

548


1929. augusztus 24.: Czebe Gyula levele Nagy Emmának98 MTAKK Ms 5272/6. Öt – a jobb felső sarokban – számozott oldal, vékony (átütő) papírra (kék tintával) írógéppel írva, itt-ott a sorvégen hiányzó betű tollal pótolva, aláírással. Kedves jó Emmy Barátom! Ez a levél nem válasz, azért kérem, legyen szíves, nyissa fel és olvassa el. Ezt annál inkább megteheti, mert a maga által kitűzött egyhavi terminus majdnem itt is van. Azt akarom, hogy ezt a levelemet még otthon olvassa. Ez valószínűleg lehetséges még. Nem hinném, hogy korábban kell eljönnie erre mifelénk a hét végénél. A Maga Gyuszi barátjának igen gyenge nyara volt. Egy havi vakáció járna neki, azonban ebből a hivatalnoki világban igen rendes vakációból mindössze egy négyszer háromnapos week-end lett, azaz összesen tizenkét nap s ebből is négy vasárnap. Még az a szerencse volt ebben a szerencsétlenségben, hogy kétszer három napot a Balatonnál töltöttem vendégségben. A Balatont imádom s most is nagyon boldog voltam, hogy láthattam, – négy év után újra. Különben itthon voltam Pesten – dolgozni. Tudniillik ez lett volna a feladatom. Rengeteg munkám van, ellenben kevés időm s türelmem, kitartásom és lemondásom. Laza és szétfolyó lett az életem, hiányzik a koncentráltság, az erő, a céltudatosság s bizonyos elérhető valami. A pénzkereséssel szemben indolens vagyok, (kellene, de kevés munkával), a munka megnyugtató tudata úgyis régóta hiányzik belőlem (robot csak, amit teszek, nem gyönyörűség) s mint körülöttem semminek, ennek se látom célját és értelmét. Amellett persze önző hiúságomnak igen hízeleg, hogy az ajánlatok és megbízások, ha magukban véve rongy dolgokra is, de maguktól jönnek hozzám. – S miközben ilyen jellemgyöngülésben, csüggetegségben és önmegvetésben szenvedek (közönséges kötelességmulasztó naplopó szerepében kapom magamat), miközben most például Magát, ezelőtt pedig például az én másik két bizalmas barátomat, a két Heltai-nőt, anyát és leányát, ilyen panaszokkal gyötröm, mondom, eközben egészen jó kondicióban vagyok – állítólag – külsőleg. Nyári fürdőzéseim után, amelyeket nemcsak a Balatonnál, hanem itthon a Dunában is folytattam, napbarnult és majdnem erős vagyok, mint egy kun legény. Mon Dieu, micsoda nevetséges elegy-belegy valami az ember, de különösen az ilyen meghibbant Kumano-europäer. Komolyan, ezt nem kell olyan komolyan venni. Annyi itt az igazság, hogy sok a dolgom s én bizony néha vakulásig dolgozom, máskor meg jó kevi szokás és kifejezés szerint „mellé fekszem” a dolgomnak s ez pillanatnyilag jól esik, mert kell is, de azután lelkiismeretfurdalásaim vannak, nemcsak azért, mert nem készült el valami, hanem azért is, mert a pénz is kellene, amit én még életemben csakis munkával tudtam szerezni. Minthogy azonban lehetne is s én is képes is volnék még egy „variáció”-t készíteni „egy témára, ez pedig elég unalmas lehetne Magának s végül teljesen lejáratná a probléma komolyságát (ha ugyan van ilyen egyáltalán),

98 Nagy Emma (Solt Jenőné; Túrkeve, 1895 – Budapest, 1957): gimnáziumi tanár, költő, „kevi lány, kunok sarja”. Több verset írt Czebéről/Czebéhez. Befejezetlen verses önéletrajza (MTAKK) jól láttatja „a gondolatszabadság útján járó” és „természettudományi alapon álló” (251 sk.) vidéki értelmiség szociális érzékenységét.


549

hát inkább abbahagyom már ezt a témát, annál is inkább, mert túlságosan önös, rólam szól – s ez a személy engem magamat egyáltalán nem is érdekel. Annál inkább érdekel egy dolog, ami Maga körül, a Maga makacs kun feltevései alapján történik, ez a Földessyékkel való viszonya.99 Szeretném, ha ezen változtathatnék. Most nem akarok fejtegetésekbe bocsátkozni, húsz oldalon se tudnám elintézni az ügyet, csak azt szeretném most megmondani, hogy azt a célt szépnek találom magam számára, hogy a Maguk közötti félreértéseket eloszlatni segítsem. Az ő ragyogó, boldog és minden tekintetben biztos életükhöz képest mi mind a ketten olyan elesett kis exisztenciák vagyunk, ő nekik annyira nincsen ránk szükségük, ha matériálisak akarunk lenni vizsgálatunkban s másrészt esetleg, ha kell, annyira egyformán vagyunk respektálandók előttük, ha éppen szellem valeurünk elismeréséről van szó, – hogy Magát és engem körülbelül ugyanazon mértékben kellene nekik becsülni vagy nembecsülni, magukhoz fogadni vagy eltaszítani. Nos, ez nincs így. Ők nem tesznek különbséget. Nem is tehetnek. Abszolút becsületes emberek. Hogy ők engem szeressenek, Magát pedig ne szeressék, ez a priori lehetetlen. Nekem amellett biztos tudomásom is van róla, hisz sokat beszéltem velük is erről a dologról, hogy Magát szeretik és becsülik. Amellett ők megértő emberek is. Elfogadják, hogy valaki másféle, mint ők. Elfogadják tőlem és rólam, elfogadják Magától is, Magáról is. A Gyulus abszolút nyíltságáról, nyersen és naivan szókimondásáról nem is beszélve, Lula is határozott és nyílt jellem. Nem is tudnék velük olyan viszonyban lenni, mint vagyok, ha nem bizonyultak volna előttem ilyeneknek. Amellett melegszívűek, résztvevők. Higgye meg, látszati tévedések, félreértések esete ez. Aztán belejátszik még az, hogy nekünk, akiknek az élete kegyetlen, nehéz önzetlenséget látnunk az ilyen tökéletes és tartós boldogsággal megáldott emberekben. Pedig ez lehetséges, ilyen eset van – s a mi barátaink is ilyenek. Na de most már megint variálok egy másik témát. Ilyen a rossz komponista. Újat alkotni nem tud, hanem egy dolgon sokképpen rágódik. Egy a vágyam, hogy Magát velük olyan jó viszonyban tudjam, mint amilyen indult s mint amilyen kötelező is ilyen talpig becsületes emberek között, mint Maguk, akiknek a félreértéseket is éppen ezért könnyű tisztázniok. Ezt én mégis csak szeretném létrehozni. Ráckevére menet ejtse úgy az útját, ossza be úgy az idejét, hogy töltsön nálunk egy kis időt. Ideje volna erről is meg más egyéb dolgokról is beszélgetni egy kicsit. Írja meg érkezését, eléje megyünk s ahogy nálunk már lehet, ellátjuk. Azt, hogy egyéb dolgokról is beszéljünk, erre az időre tartom fenn. Még csak annyit szeretnék mondani, hogy családjáról szóló jó hírének nagyon örültem. A viszontlátásig szíves, meleg baráti üdvözlettel, csókolom a kezét, tisztelő, igaz híve, Czebe Gyula Budapest, 1929. augusztus 24.

99 Földessy Gyula (1874–1964): gimnáziumi tanár Budapesten 1919 augusztusáig, amikor nyugdíjazták. Ady barátja, a költő „poéta-adminisztrátora”. 1945-től egyetemi tanár, 1960-tól az Akadémia levelező tagja. Ady minden titkai című könyvében említi, hogy Czebe a Szent Hegyen, Athóson is járt fiatal korában (1912-ben?).

550


1929. szeptember 9.: Czebe Gyula levele Moravcsik Gyulának MTAKK Ms 1234/12. Levelezőlap borítékban; a borítékon ceruzával (Moravcsik?): Czebe Gyula †1930. VII. 13. A levelezőlap postabélyegzőjén a dátum elmosódott. Címzés: Nagyságos Dr. Moravcsik Gyula tanár úrnak, Budapest, VI., Andrássy út 87. Feladó neve és lakása: Czebe Gyula. Budapest, I., Lágymányosi utca 6. Budapest, 1929. szeptember 9. Kedves Barátom, Nikos Bees szeptember 20-a után vagy négy-öt napot tölt Pesten. Megkérdezem Tőled, nem szándékoznátok-e Ti, itteni filológusok, egy este magatoknál valamilyen réunion keretében látni őt. Várit is megkérdeztem. Az ideje beosztása miatt szeretném tudni. Légy kegyes, beszélj az érdekeltekkel (Vári, Hornyánszky, Kerényi stb.). Előre megnyugtatlak afelől, hogy az a körülmény, hogy Bees az én szállóvendégem, ne feszélyezzen Benneteket. Én őt arra az időre „szabadságolom”. Ha a Ti szélesebb körötök nem foglalkozik vele, akkor csak Téged személyesen kérlek meg arra, hogy szűkebb körben legyünk vele egynéhányan (bizantinológusok s neogrécisták) együtt. Várom szíves értesítésedet. Szíves üdvözlettel vagyok tisztelő híved, Czebe Gyula. 1929. szeptember 14.: Czebe Gyula levele Németh Gyulának OSZK Kt. Fond 121/864/6 Kedves Professzor Uram, itt küldöm Inostrancev könyvét.100 Hálás köszönettel. De azzal a kéréssel, hogy a télen még egyszer legyen kegyes ide kölcsönadni nekem. Egyidejűleg átküldöm Önnek egy felolvasásom kéziratát, amelyet a tavasszal tartottam. Címe ez volt: „A magyar őstörténeti kutatás mai állása”. Engedje meg megkérnem arra, vegye el azt a húsz perc időt, amibe elolvasása kerül, érdemesebb munkájától. Olvassa el s mondja meg, hol van hozzá valami megjegyezni valója. Kértek, hogy engedjem közzétenni. Mielőtt ezt teszem, meg szeretném hallani az Ön legauthentikusabb megjegyzéseit. Már volt egy nagyon okos laikusnál és egy archaeologusnál. Engem egyedül az Ön nézete érdekel erről az összefoglaló tájékoztatóról. Mint látja, én semmilyen nézetet nem nyilvánítok. Csak referálok. Még bibliográfia jön hozzá. Tessék megizenni, hogy megjegyzéseit szóval tenné-e meg (ez esetben akkor keresem fel, amikor parancsolja, egy rövid időre, – vagy megkérném, hogy magános lakásomban legyen bármikor, esetleg ma vagy holnap délután vagy tetszése szerinti más napon és időpontban), vagy pedig pár szóval papírra veti.

100 K. A. Inostrantsev orosz keletkutató; vö. N. Ye. Vasil’eva: Konstantin Alexandrovich Inostrantsev (1876-1941). In: Pis’mennie pamyatniki i problemy istorii kul’tury narodov Vostoka … 1985. I. Moskau 1986, 16-20.


551

Terhelem tán, de a köz érdekében. Ne feledje, hogy én elszigetelten élek – Ön megérti, hogy ez a tudományban lehetetlenség, legalábbis ma. Sok szíves üdvözlettel tisztelő, igaz híve, Czebe Gyula Budapest, 1929. szeptember 14. 1929. október 25.: Nikos Beés levele Czebe Gyulának Kétoldalas kézzel írt görög nyelvű levél itt-ott német fordulatokkal. Beés megköszöni a budapesti vendéglátást, majd beszámol kalandos hazatéréséről Belgrádon át Athénba. Részletesen ismerteti otthoni betegeskedését. Hosszú hallgatását is a lázzal járó betegségével indokolja. Név szerint említve üdvözli Moravcsik Gyulát és Kerényi Károlyt. Végül kéri, hogy Czebe Gyula küldje a szokásos beszámolókat a Byzantinisch-Neugriechische Jahrbücher részére a magyar bizantinológiai szakirodalomról. 1930. január 18.: A Teubner-kiadó könyvelőjének levele Czebe Gyulának Fejléces papíron (B.G. Teubner Leipzig Berlin etc.) írógéppel írt levél olvashatatlan aláírással. Leipzig C 1, den 18. 1. 30. Herrn Professor Dr. Gyula C z e b e, Budapest / Ungarn, Lágymányosi utca 6. Hochgeehrter Herr Professor! Bei Durchsicht meiner Bücher stelle ich fest, dass auf Ihrem Konto noch ein Betrag von RM 30.- offen steht. Da ein Ausgleich der Rechnung vom 28.9.29 nicht erfolgte, erlaubte ich mir, am 7.11. v. Js. unter Beifügung einer Freikarte nachzufragen. Diese Karte, auf der ich bat, eventuelle Zahlungswünsche zu äussern, habe ich leider nicht zurückerhalten, wie auch ein weiteres am 19.12.29 abgesandtes Schreiben unbeantwortet blieb. Ich möchte Sie deshalb heute höflichst bitten, da ich die Konten über zurückliegende längst fällig gewesene Posten jetzt abschliessen muss, weil mir aus buchführungstechnischen Gründen ein Übertrag auf das neue Jahr schwer möglich ist, die Anweisung des Betrages durch Einsendung eines Schecks auf eine deutsche Bank oder durch internationale Postanweisung bis Ende dieses Monates vornehmen zu lassen. Sollte bis dahin die Zahlungsanweisung wider Erwarten doch nicht möglich sein, so darf ich Sie wohl wenigstens um eine kurze Rückäusserung bitten, dass der Betrag dann bis Mitte nächsten Monates hier eingeht. Mit vorzüglicher Hochachtung ganz ergebenst für B.G. Teubner (Mayer?) 1930. június 15.: Czebe Gyula levele Németh Gyulának OSZK Kt. Fond 121/154/4 Kedves Professzor Uram, az Akadémia könyvkiadó hivatala (vagy tán még a nyomda) nyilván az Ön utasítására megküldte nekem „A honfoglaló magyarság kialakulása” című műve egy példányát. Nagyon hálás vagyok kedves figyelméért s kérem fogadja érte szívből jövő köszönetem kifejezését.

552


Egyfolytában elolvastam s elragadtatásomat a zseniális „Wurf” iránt itt ki se fejezhetem. Csak gratulálok ehhez a munkához, amelyet ma hivatottabban s tökéletesebben senki se teremthetett ebben az országban. Boldog és büszke lehet. Ilyesmiért érdemes élni, Önnek megalkotnia művet, nekünk pedig tanulni belőle. Sok szíves üdvözlettel igaz híve, Czebe Gyula Budapest, 1930. június 15.

Tartalomjegyzék Laudationes externorum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 René Roudaut . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 François Laquièze . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Monique Canto-Sperber . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Salvatore Ettorre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Andrea Ferrara . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Chiara Faraggiana di Sarzana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 P. J. Rhodes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Herwig Maehler . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Chris Carey . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Mike Edwards . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Shawn Gillen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Nikolaus Hamm . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Elisabeth Kornfeind . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Leonore Peer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 Christian Gastgeber . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 Hermann Harrauer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 Herbert Bannert . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Jana Grusková . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 Christine Glaßner . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 August Stahl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 Javier Pérez Bazo . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 Alicia Gómez-Navarro . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

Laudationes Hungarorum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 Réthelyi Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 Hoffmann Rózsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 Dux László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 Mezey Barna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 Szepessy Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 Hiller István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 Keszei Ernő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 Dezső Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 Kozma László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77

1216

Tartalomjegyzék

Soós Anna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 Pintér Károly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 Kátai Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 Körmendy Mariann . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 Karsai György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 Kincses János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90

Rectores . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 Conspectus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 Gerevich Tibor: Az Eötvös Collegium története – Bartoniek Géza (1854–1930) . . . . . . . 96 Kiss Jenő: Gombocz Zoltán életéről és munkásságáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 Markó Veronika: Szabó Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 Nagy János: Keresztury Dezső . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 Pál Zoltán: Lutter Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 Szijártó István: A világra nyitott ablak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 Vekerdy József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145 Bertényi Iván: Igazgatói működésem az Eötvös József Collegiumban (1993–1996) . . . . 147 Bollók János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 Takács László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154

Historica • Res gestae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 Gángó Gábor: Eötvös József és barátai egyetemi éveiről, különös tekintettel a politikatudományi képzésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 Garai Imre: A magyar középiskolai tanári szakma kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176 Tóth Magdolna: „A budai parti ígéretföldje” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 Kovácsik Antal: Az Eötvös Collegium Ménesi úti épületének felavatása a korabeli sajtó tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211 Markó Veronika: Hogyan lett az Eötvös József Collegium könyvtárából az Irodalomtudományi Intézet Eötvös Könyvtára? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220 Szojka Emese: Fülep Lajos néprajzi gyűjteménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 Kucsman Árpád: Kémikusok a régi Eötvös Collegiumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272 Győri Róbert: A múlttal való tudományos leszámolás – Eötvös collegista geográfusok az 1950-es években . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288 Czirfusz Márton: Helyek és pozíciók újraírása – Wallner Ernő, Lettrich Edit és a hazai szociálgeográfiai iskola viszonya Mendöl Tibor örökségéhez . . . . . . . . . 312 Tóth Károly: Művészettörténészek az Eötvös Collegiumban (1896–1950) . . . . . . . . . . . 328 Ritoók Zsigmond: Klasszika-filológia az Eötvös Collegiumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345 Kucsman Árpád – Liptay György: Eötvös-kollégisták a Fasori Gimnázium tanári karában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348 Kapitány Adrienn: Az 1950-es évek a Kollégium történetében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365

Tartalomjegyzék

1217

Marafkó László: Nagyhatalmak ugratása, avagy groteszk lapok az Eötvös Kollégium félmúltjából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 378 Dénes Iván Zoltán: Diákmozgalom Budapesten 1969-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 383 Bakos István: Emlékeim a kollégista Kilencekről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 401 ifj. Arató György: „Szabadság a jelszavunk” Március 15-e az Eötvös Kollégiumban, 1955–1984 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 410 Szabics Imre: Az Eötvös József Collegium és az École Normale Supérieure . . . . . . . . . . 419 Nemes Tibor: Az Eötvös Collegium és az École Normale Supérieure közötti közvetlen kapcsolatok újraélesztése a 80-as években . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 428 Bubnó Hedvig: Összefoglaló a collegiumi spanyol nyelvoktatásról, 1992–2010 . . . . . . 432

Historica • Magistri . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435 Korompay H. János: Horváth János és az Eötvös Collegium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 437 Móser Zoltán: Ha a szellem napvilága ragyog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456 Farkas Zoltán et alii: Czebe Gyula élete dokumentumokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 463 Szakály Sándor: Szurmay Lajos, tábornok az Eötvös Collegiumból . . . . . . . . . . . . . . . . . 553 Szávai János: Gyergyai Albert és az Eötvös Collegium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563 Ress Imre: Hugo Kleinmayr és a germanisztikai oktatás megalapozása az Eötvös Collegiumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 570 Kiss Jenő: Zsirai Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 579 Keszthelyi Lajos: Bay Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 596 Pál Zoltán: Keresztury Dezső igazgatósága az állambiztonsági megfigyelések tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 599 Keszthelyi Lajos: Faragó Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 612 Farkas Zoltán: Gyóni Mátyás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 617 Papp István: Kettős ügynök – Nagy Péter, Szabó Dezső és az állambiztonság . . . . . . . 625 Balogh Elemér: Szász Imre versus Brusznyai Árpád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 638 Bottyán Gergely: Antal László és a mai magyar nyelvtudomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . 643 Dörnyei Sándor: Emlékezés Tomasz úrra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 648 Ifj. Tomasz Jenő: Tomasz úr és az Eötvös Collegium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 653

Memorabilia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 683 „Felújítani azt, ami érdemes” – Beszélgetés Elekfi Lászlóval . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 685 Tóth Gábor: Az idő sodrában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 709 Lekli Béla: Az Eötvös Kollégium az 1956 utáni években . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 836 Gereben Ferenc: Egyetemi évek (1962–1967) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 838 Kósa László: Az Eötvös Kollégiumban éltem én is (1963–1967) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 861 Bakos István: Az Eötvös Kollégium autonómiatörekvései és Baráti Körének megalakítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 889 Galántai Ambrus: Szubjektív történelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 899

1218

Tartalomjegyzék

Studia Germanica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 923 Balázs Sára: “Freiwillig dient der Geist”: Germanistik in der Veranstaltungsreihe des Lustrum Saeculare Collegii . . . . . . . 925 Eve-Marie Kallen: Dezső Keresztury als Kulturvermittler und Pädagoge und das Eötvös-Collegium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 928 August Stahl: „Schluszstück”. Rilkes Sicht und Deutung des Todes . . . . . . . . . . . . . . . . 944 Frank Baron: Die Entstehung des Faust-Mythos im 16. Jahrhundert . . . . . . . . . . . . . . . 962 Christine Glaßner: Zur handschriftlichen Überlieferung der Visiones Georgii . . . . . . 967 András F. Balogh: Schlacht der Stereotype in der Vngrischen Schlacht des Jacob Vogel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 975 Ilona Feld-Knapp Cathedra Magistrorum – Lehrerforschung. Lehrer-Denken und Lehrer-Wissen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 982 Géza Horváth: Elmar Tophoven, der Begründer des Europäischen Übersetzer-Kollegiums . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 997 Anita Czeglédy: „Schutzmarke: der Steg.” Interkulturalitätin Márton Kalász’ Lyrik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1006

Studia Slavica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1021 Katalin Kroó: Slawistik in der Veranstaltungsreihe des Lustrum Saeculare Collegii . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1023 Urs Heftrich: Lew Tolstoi und Anton Tschechow: Zum Doppeljubiläum 2010 . . . . . . . 1025 Bettina Kaibach: Raum für Nostalgie: Steppe und Prärie in Anton Čechovs Step’ und Willa Cathers My Ántonia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1032 Wolf Schmid: Eventfulness and Context . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1052

Studia Classica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1065 Tamás Mészáros: Klassische Philologie in der Veranstaltungsreihe des Lustrum Saeculare Collegii . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1067 Mike Edwards: The Application of Criticism to Textual Criticism . . . . . . . . . . . . . . . . . 1069 Herwig Maehler: Pindar und die Tyrannen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1076 P. J. Rhodes: The Erxadieis inscription . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1084

Artes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1093 Teleki Pál, a Collegium kurátora (1920–1941) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1095 Epikus és komikus collegiumi enumeráció 1935-ből – Közreadja: Takács László . . . 1100 Farkas Zsuzsa: Fotótörténeti adalékok az Eötvös Collegium archív fotóiról . . . . . . . . 1119 Süle Ágnes Katalin: Az Eötvös Collegium épülete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1137 Havas László: Hadrianus mint Pseudo-Alexandros? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1146

Tartalomjegyzék

1219

Sántháné Gedeon Mária: Kultúraközi kommunikáció: magyarságkép az angol mint lingua franca tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1156 Csuday Csaba: Az irodalom: „negatívan élni” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1161 Szlukovényi Katalin: Kollégisták, költők, korszakok: szépirodalmi hagyományok az Eötvös Collegiumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1165

Membra et alumni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1179 Pro patria defuncti . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1211 Tartalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1215 Appendix – Mellékletek jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1221

Kedves Olvasó! Önre gondoltunk, amikor a könyv előkészítésén munkálkodtunk. Kapcsolatunkat szorosabbra fűzhetjük, ha belép a TypoKlubba, ahonnan értesülhet új kiadványainkról, akcióinkról, programjainkról, és amelyet a www.typotex.hu címen érhet el. Honlapunkon megismerkedhet kínálatunkkal is, egyes könyveinknél pedig új fejezeteket, bibliográfiát, hivatkozásokat találhat, illetve az esetlegesen előforduló hibák jegyzékét is letöltheti. Kiadványaink egy része e-könyvként (is) kapható: www.interkonyv.hu Észrevételeiket a [email protected] e-mail címen várjuk.

Kiadja az Eötvös Collegium és a Typotex Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja. Felelős kiadó: dr. Horváth László – Votisky Zsuzsa Tördelte: Vidumánszki László A borítót tervezte: Tóth Norbert Terjedelem: 85,6 (A/5) ív Nyomta és kötötte: Séd Nyomda, Szekszárd Felelős vezető: Katona Szilvia

Lustrum. Sollemnia aedificii a. D. MCMXI inaugurati. Separatum

Recommend Documents