Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Testnevelő - edző szak. A korcsolya oktatás metodikai lépései

Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Testnevelő - edző szak

A korcsolya oktatás metodikai lépései Az első lépésektől, a kiválasztásig történő foglalkozások leírása, csoportosítása és a mozdulatok elemzései

Témavezető:Dr. Géczi Gábor

Süveges Péter Ödön

2010

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés ............................................................................................................ 6 2. Szükséges eszközök, feltételek .......................................................................... 8 2.1. Orvos és kísérők ......................................................................................... 8 2.2. Oktatók és személyzet ................................................................................ 9 2.3. Pálya ............................................................................................................ 9 2.4. Használati tárgyak ................................................................................... 10 2.5. Ruházat ..................................................................................................... 12 2.6. A korcsolya ............................................................................................... 13 3. A foglalkozások irányítása ............................................................................. 15 3.1. Kommunikáció ......................................................................................... 15 3.2. Az óra hatékonyságának megőrzése, a rendzavarás megelőzése és a rend visszaállítása ........................................................................................... 17 4. Az óratartás meghatározó tényezői ............................................................... 18 4.1. Gyakorlatvezetés ...................................................................................... 18 4.2. Gyakorlatvezetési formák ....................................................................... 19 4.3. Gyakorlatvezetési módszerek .................................................................. 20 4.4. Csoportok .................................................................................................. 20 4.5. A pályán történő lebonyolítások lehetőségei .......................................... 20 4.6. Oktatási mechanizmusok......................................................................... 26 5. A jégre lépés előkészítése ................................................................................ 27 5.1. Szárazedzés cipőben- bemelegítés ........................................................... 29 5.2. Esés oktatása, cipőben, szárazon ............................................................ 29 5.3. Szárazedzés korcsolyában - bemelegítés ................................................ 29 5.4. Esés oktatása korcsolyában szárazon ..................................................... 32 6. A jégen történő oktatás metodikai lépései .................................................... 33 6.1. Jégre lépés ................................................................................................. 33 6.1.1. Egyhelyben végzett gyakorlatok ...................................................... 34 6.1.2. Egyhelyben történő ismétlődő mozgások ........................................ 34 6.1.3. Egyhelyben történő fordulatok ........................................................ 35 6.1.4. Egy helyben történő gyors fordulatok ............................................. 35 6.1.5. Egyhelyben történő fékezések .......................................................... 36 6.1.6. Egyhelyben történő ugrások ............................................................ 37 6.2. Jégen történő lépések ............................................................................... 37 6.2.1. Lépegetés előre .................................................................................. 37 6.2.2. Oldalra történő lépegetések .............................................................. 38 6.2.3. Hátrafelé lépegetés ............................................................................ 38 6.2.4. Lépegetés közbeni fordulatok .......................................................... 39 6.2.5. Oldalra lépegetésekből történő fordulatok ..................................... 39 7. Korcsolyázás alapelvei, törvényei .................................................................. 40 8. Előre korcsolyázás ........................................................................................... 41 8.1. Az előre történő korcsolyázás elmélete .................................................. 41 8.2. Az előre történő korcsolyázás gyakorlata .............................................. 44 8.3. Előre történő korcsolyázás elmélete irányváltással, keresztlépéssel ... 54 8.4. Koszorú előre ............................................................................................ 57 9. Hátrafelé történő korcsolyázás ...................................................................... 57

3

9.1. A hátrafelé korcsolyázás elmélete ........................................................... 58 9.2. A hátrafelé történő korcsolyázás gyakorlata ......................................... 59 9.3. Folyamatos keresztlépések hátra ............................................................ 62 9.4. Keresztlépéssel – irányváltoztatással történő korcsolyázás ................. 62 10. Indulások........................................................................................................ 62 10.1. Előre indulások fajtái............................................................................. 63 10.2. Hátra történő elindulások ..................................................................... 64 10.3. Keresztlépéses indulás ........................................................................... 65 11. Fékezések ....................................................................................................... 66 11.1. Fékezések fajtái, előre korcsolyázás során........................................... 66 11.1.1. Előre egy lábbal, belső élen ............................................................ 66 11.1.2. Előre egy lábbal külső élen ............................................................. 68 11.1.3. Előre páros lábon ............................................................................ 68 11.2. Hátra történő fékezések ......................................................................... 70 11.2.1. Hátra páros lábon ........................................................................... 71 11.2.2. Hátra egy lábon belső élen.............................................................. 71 11.2.3. Hátra egy lábon külső élen ............................................................. 71 11.3. Oldalra történő fékezések ...................................................................... 71 12. Fordulások ..................................................................................................... 71 12.1. Előre történő fordulatok ........................................................................ 72 12.1.1. Előre páros lábon ............................................................................ 72 12.1.2. Nyitott forduló ................................................................................. 74 12.1.3. Előre külső élen ............................................................................... 74 12.1.4. Előre egy lábon külső és belső élen ................................................ 75 12.2. Hátra történő fordulatok ....................................................................... 75 12.2.1. Hátra felé korcsolyázásban történő fordulatok páros lábon ...... 75 12.2.2. Hátra történő fordulatok külső élen .............................................. 75 12.2.3. Hátra történő fordulatok belső élen .............................................. 75 13. Fordítások ...................................................................................................... 76 13.1. Előre korcsolyázás során hátra menetbe történő fordulások, páros lábon, külső és belső élen ................................................................................ 76 13.2. Hátrakorcsolyázás során, előre menetbe fordulások, páros lábon .... 76 12.3. Hátrakorcsolyázás során, előre menetbe fordulások, belső élen ....... 76 14. Forgások ......................................................................................................... 77 14.1. Páros lábon ............................................................................................. 77 14.2. Egy lábon történő forgás, a támaszlábbal ellentétes irányban .......... 77 14.3. Egy lábon történő forgás, a támaszlábbal azonos irányban............... 77 15. Tárgyak bevonásával történő gyakorlatok ................................................. 77 16. Társas gyakorlatok előre-, hátra ................................................................. 80 17. Csoportos gyakorlatok .................................................................................. 83 18. Játékok ........................................................................................................... 83 18.1. Egyéni ...................................................................................................... 83 18.2. Páros ........................................................................................................ 84 18.3. Két-három tanuló játéka ....................................................................... 84 18.4. Csoportos játékok .................................................................................. 84 18.5. Fogók ....................................................................................................... 85 18.6. Sorversenyek ........................................................................................... 86 19. Követelmények rendszere ............................................................................. 86

4

20. Edzéstervezés ................................................................................................. 86 21. Összegzés ........................................................................................................ 90 Felhasznált irodalom........................................................................................... 91

5

1. Bevezetés Szakdolgozatom célja, a tizennyolc éves jégkorongozó pályafutásom során tapasztalt korcsolyázó tudások hiányosságainak jövőbeli kiküszöbölése a magyar jégkorongozóknál.

Utánpótlás szinten, minden korosztályban Magyar Bajnok

voltam, de a profi pályafutás megkezdése előtt vált teljesen világossá, hogy alap tudásbeli hiányosságokkal nem lehet megfelelő ütemben tovább fejlődni és a tökéletesítés nálam azóta is tart, de már aktív foglalkoztatóként – nem, mint élvonalbeli játékos. Már itt megfigyelhető, hogy egy „kis” hiányosság miatt sok év munkája veszhet kárba és akár tehetségeket is veszt ez által egy sportág, mert nem fektették le korábbi edzők, a megfelelő alapot vagy nem volt rá lehetőségük. A magyar jégkorong, az utóbbi évtizedben sokat fejlődött pozitív irányba, ami érdemessé teszi ennek a dolgozatnak a megírását, mert van jövőnk a sportág élvonalában és ezt nemzetközi eredményeink is bizonyítják, egyre több korosztályban, egyre több játékosnál, akik egyéni képességeik alapján, mint tehetség léptek tovább. Szükségünk van, mint nevelőnek, a lehető legtöbb gyerek számára megadni a lehetőséget, hogy megfelelően tanulja meg az alapokat, mert így nevelhetünk ki több tehetséget, ha van miből merítenünk egyáltalán! Hiányosságainkra, már felfigyeltem, amikor ifj. Kovács Csaba válogatott jégkorongozó, kanadai légióskodása után, az Alba Volán Fevita csapatához igazolt 2002-ben. Látni lehetett a mozgásán, hogy a lábemelése és a sebessége, eltérő az akkori állandó válogatott játékosokhoz képest. Azóta követem ennek a lépcsőfoknak és az említett játékosnak a folyamatos megfigyelését és összehasonlítást végzek, az aktuális csapattársaival és ellenfeleivel együtt, de tapasztalataim alapján a technikai lemaradás, már gyermekkorban megelőzhető lenne, ha mindenre megfelelő időt fordítanának a foglalkozásvezetők, eredménykényszertől és külső nyomástól függetlenül, még a beidegzés és motoros tanulás időszakában. Ez észrevehető utánpótlás szinten is, ahol más nemzetek tagjai már „mini” korosztályban is stabilabban állnak a jégen, mint a hazai fiatalok. Szakdolgozatom témája tehát a „hockeypiramis” legalsó lépcsőfoka: a korcsolyázás. Bemutatom az elméleti és video anyagokban tanult feladatokat, a

6

gyakorlati tapasztalataimmal és fejlődést elősegítő gondolataimmal kiegészítve. A pontos gyakorlatvezetések egymásutániságáról, a kommunikáció fontosságáról és a pedagógiai alapokról is szót ejtek. Támaszkodom a többi sportág oktatásának folyamatára, véleményem szerint főként a gimnasztikai mozgásanyagok jelentenek nagy előrelépést a jégen történő „bevezető”munkában. Testnevelési játékok, egyéni kitalált- és kipróbált, az életben jól bevált gyakorlatok leírását is tartalmazza a dolgozat. Az eljárás, amelyet leírok, a kisiskolásokon kívül, minden kezdő korcsolyázónál alkalmazható. A dolgozat tehát, két szintet különböztet meg, amiből az egyik az élsportra nevelés, amit a jégkorongozni vágyók jelentenek és a másik a korcsolyázás iránti elkötelezett hívek tábora. A korcsolyatudás a jégkorongozás legalsó lépcsőfoka, amely során eldől, ki válik alkalmassá erre a sportágra és ki az, aki mentálisan is képes arra, hogy sikeres játékos legyen.

Itt tartom fontosnak, azt megjegyezni, hogy a tehetségek

kiválasztása és az építő szülői háttér mennyire fontos! Munkám során találkoztam elég sok retardált kisiskolással, akik a megfelelő izomérettség megszerzésével, azaz a törzsizmok és lábizomzat fejlesztésével és a tartáshibák kijavításával, a koordináció alapjainak a beidegződésével, egyre jobban terhelhetők voltak, de ehhez minimum heti kettő (plusz) foglalkozásra – korrepetálásra szükség volt. Magyarországon több klubnál is találkozni lehet, a túl hosszú edzésekkel ezekben a korosztályokban és heti lebontásban magas, jeges- edzésszámmal, amely a gyerekek korai érdeklődésvesztését hordozza magában. A koncentráció is nagyban függ a napi megszokott ritmustól, amely a reggeli órákban - ahol az óvodákban foglalkozásokhoz van szokva a gyermek - ott elég jól adagolható terhelés valósul meg, míg a délutáni foglalkozások - amelyek a játékot illetve a pihenést hivatottak szolgálni - nehezebben kezelhetőek az egyénnek. A gyakorlatok leírásánál törekszem arra, hogy a legegyszerűbb feladatoktól haladjak a nehezebbek felé, amely mindig az adott csoport függvényében alkalmazható tematika, de lényeges szempont a fokozatosságra való törekvés.

7

2. Szükséges eszközök, feltételek Ehhez a csoporthoz tartozik minden segédeszköz, amit a pályán fellelhetünk, mert ezek színesítik a foglalkozást, de ide tartoznak a személyi feltételek is, amelynek részei a korcsolyázáshoz szükséges felszerelések, a testi épség biztosítása és a foglalkozások segítése is. A pályák is alapfeltételként jelennek meg, de a téli időszakban fellocsolt pályák vagy tavak is lehetőséget adnak a korcsolyázásra. Minden később használatra kerülő segédeszközt szárazon elő kell már venni, akár csak bemutatásra, hogy ott megismerkedhessenek vele a tanulók, ne a jégidőből vegyen el a felfedezés öröme. Ezen tárgyak okozta sérülések lehetőségére hívjuk fel már itt a figyelmet!

2.1. Orvos és kísérők Az orvosi ellátás illetve gyors szakszerű segítségnyújtásról gondoskodni kell, mert könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, melyet nem biztos, hogy képesek vagyunk megoldani. Az orvosi ellátás gyors beavatkozását tegyük lehetővé, hogy nagy baj esetén is könnyen szállítható legyen pl. egy gerincsérülésnél.

Ez főleg,

természetes jégfelületeknél fontos, de a téli időjárás kiszámíthatatlansága miatt is késhet a segítség, ezért jobb, ha már a helyszín biztosított.

Egyre nagyobb

számban jelennek meg az országban a mobil pályák, amelyek sátorteteje (ha fedett) gyakran a ráesett hó alatt összerogyhat, ezért már a kimenekítést is célszerű átvenni időben. A kísérőknél mindig kel, hogy legyen, egy aktuális névsor, ha bármilyen okból, személyeket kell keresni. A kísérők a korcsolyakötésnél, orrfújásoknál, öltözködéseknél, stb. vagy egy kisebb baj utáni kétségbeesésnél mind a segítségünkre lehetnek, de a csoportok mozgatása is könnyebb a részvételük miatt, ami költségkímélő megoldást jelenthet a foglalkozások szervezőinek.

8

Sérülések Sokszor

találkozhatunk

síró

kisgyerekekkel,

kétségbe

esett

arcú

középiskolásokkal, de gyakran az ijedtség okozza az igazi problémát. Ennek oka lehet, a nagyobb bátorság a megfelelő jártasság nélkül, mely a jobb társak hatására könnyen kialakul. Ott vannak a korcsolya vagy helytelen felszerelések okozta sérülések is: vágások, feltört láb, stb. Ezekre legyünk mindig felkészülve, de az öltözködésnél is hívjuk fel a figyelmet, ezek elkerülésére és tanítsuk meg a felszerelések helyes használatát. A palánk, mint sérülés okozó is előkerül. Sokszor mennek vagy esnek neki, de a palánkra lökés is gyakori.

Ezekre is figyelni kell, mert gerincproblémákat,

agyrázkódást is okozhat, akárcsak a jégre esés. Ha végtag fájdalmak vannak, akkor próbáljuk meg megmozgatni azokat, ráállítani, egy kicsit játékosan, lábak esetén, míg a karoknál a következő módszer jól szokott működni: „Mozgasd meg így! De a másik kézzel! Ne úgy, hanem kifordítva!” – ezzel a gyakorlattal, ismerve az ízületek fajtáit, gyorsan meggyőződhetünk mekkora is a baj.

2.2. Oktatók és személyzet Itt a munkahelyi hierarchiának jelen kell lennie, végzettségtől függetlenül is akár. A kezdő foglalkoztatók a bemelegítésnél, korcsolyakötésnél kell, hogy kezdjék a munkát, mert így tanulják meg leginkább az oktatott személyekkel történő bánásmódokat, a nevelőkkel, szülőkkel történő kapcsolattartást. A foglakozásokat az elején jobb, ha egy tapasztalt és egy kezdő nevelő végzi.

Így a csoport

lemorzsolódott tanulóinak felzárkóztatása és a többi tag közötti lemaradás könnyen behozható illetve egy kezdő foglalkoztatónak még nem jelent akkora kishívást a kisebb létszám (csoportonként átlagosan három ember) és így tanulhat a rutinosabb kollégáitól is.

2.3. Pálya Fedett jégpálya már nagyon sok van az országban és nyitott pályák is nagy számban találhatóak, de nem szabad megfeledkezni a befagyott tavakról,

9

holtágakról vagy a fellocsolt iskolaudvarokról. A hivatalos pályák elég jól karban tartott felületek, ahol egyenletes, állandó minőségű jéggel találkozhatunk (van kivétel az időjárás miatt), de a tavak és a gyorsan készült, otthoni pályák, már jelenthetnek veszélyt. Figyelni kell, mindig a környező településeket, milyen rendelkezéseket adnak ki, a jég vastagságáról és állapotáról. A természetes jégen történő korcsolyázásnál figyelni kell nagyon az időjárásra és a napszakra. Lehetőleg kerüljük a természetes jégfelületeket, mert elég nagy rizikó faktort jelenthetnek

és

oktatásra,

nem

igazán

alkalmasak,

keménységük,

összekarcoltságuk miatt korcsolyázás tanítására.

2.4. Használati tárgyak A jégpályákon sokféle eszköz megtalálható, ezért szerencsések az oktatók és a tanulók egyaránt, mert számtalan technika oktatható ezek bevonásával.

Az

oktatások megkezdése előtt, nézzünk át mindent, nehogy egy szálka, vagy eltört darab, sebesülést okozzon. A használati tárgyaknál, a hordásokra is figyeljünk, ne essenek rá ezek a szerek senkire vagy ne emeljen túl nehezet valaki.

A

korcsolyában történő hordások különösen veszélyesek, mert instabil a korcsolyában való közlekedés. A kapuknál, magas bójáknál, mini palánkoknál is kerülni kell, hogy ezek a tárgyak a jéghez fagyjanak, mert egy ütközés során egyhelyben maradó tárgy is komoly sérülést tud okozni.

A következő tárgyak alapfelszerelésnek számítanak (mellettük a nemzetközi rajzírás jelek)

• bóják (kicsi, közepes, magas)

• fektetett bóják

• útjelző bója

10

• gokart gumik, gumiabroncsok

• akadályok

• szupermini, mini palánk

• labdák (teniszlabda, pöttyös labda, stb.)

• bot és nyél

• korongok

• hullahopp karika • gumikötelek, ugráló kötelek

• kapuk

• székek

• padok • speciális felszerelések, stb. (Tóth, 2006)

11

2.5. Ruházat Ebben a szakaszban még nem igen lehet sportágválasztásról, specializációról beszélni ezért a jégkorongban használatos drága felszerelések nem szükségesek. Régi, nagy port felverő kérdés a sisak használata, amely tényleg fontos pont, de ha kivesszük

a

kiküszöbölhető.

„rohanást”

a

korcsolyázás

oktatásából,

akkor

könnyen

Ezt arra értem, ha a játékok a megfelelő jártasság után

nehezednek és a hirtelen mozdulatok még nincsenek az oktatott anyagban, valamint a némely kisgyereknél tapasztalható, kiugróan heves győzni akarás „lekezelésre” kerül, akkor a sisak, mint olyan nem feltétlenül fontos. Tapasztalataim alapján ez alól kivétel lehet, a harmadikos, negyedikes korosztály és annak is a bátrabb fiú tagjai - akik képesek önkontroll nélkül is belemenni egyegy veszélyes szituációba - ezért rájuk nagyobb figyelmet kell fordítani. Amit meg kell jegyezni, hogy a lányok, gyakran hajcsatokkal, ékszerekkel érkeznek az oktatásra, amelyek könnyen okozhatnak egy egyszerű fejbicsaklásból is vérző sérülést, akár a viselőre, akár a többi részvevőre nézve egyaránt. Ezekre, már a foglalkozást kísérő személy figyelmét fel kell hívni! Ha ezeken a lépéseken túl vagyunk, akkor egy sima, vastag kötött téli sapka is képes megvédeni az oktatott személyeket. A hőérzet más lesz nyitott és fedett pályát tekintve, ezért ebben a kérdésben is kénytelenek vagyunk beavatkozni és az aláöltözést – ha szükséges megkövetelni. Ennek jelentősebb szerepe a foglalkozás végeztével lesz, mert így megelőzhető a megfázás. A felső ruházatnál egyértelmű követelmény, hogy mindenképpen vízhatlannak kell lennie, mert nyitott pályán hamar lehet találkozni vízzel (a napsugárzás vagy az eső miatt), de a pálya havasodása is hamarabb észlelhető, mint fedett pályán. Főleg abban az esetben, ha a jégkészítés nem gyakori, vagy nem szakszerű. A jégkészítés után a pályán maradó víz is rövid idő alatt elronthatja az oktatást, mert a csúszósabb jégen, a kezdő versenyzők, hamarabb lehetnek esés áldozatai, amely teljes elázást jelenthet, még vízhatlan ruhában is. A szintén vízhatlan kesztyű minden életkorban kötelező felszerelés kell, hogy legyen. A kötött, jégfelülethez tapadó kesztyűket mellőzni kell, mert azok átázást, azaz a testhőmérséklet csökkenését okozhatják.

12

A pályán hátrahagyott

műszáldarabok is csúszásveszélyt és ebből fakadó esést eredményezhetnek. Arra azért minden esetben figyelni kell, hogy a kesztyűre tapadt jég hamar eltávolítható legyen, ezért műanyagot ne sokat tartalmazzon, mert annak jegesedése kisgyermek korban gyakori problémákat okoz, mert a kisebb gyerekek sokszor eszik a havat, amit azonnal tiltani kell majd!

2.6. A korcsolya Ez külön részt érdemlő dolognak és elég kényes kérdésnek érzem, ugyanis hamar veszíthet bármely korcsolyázó sportág tehetségeket, egy helytelen vagy alkalmatlan felszerelésnek köszönhetően. A korcsolya megválasztása már ott kifejezetten fontos, amikor az első, sportági számításban vett értékes mozdulatot tapasztaljuk és erre akár klub vagy önkormányzati szinten is áldozni kell! Amennyiben megoldható ez maradjon - a lehetőségekhez mérten - szülői keretek között. A

manapság

kapható

bevásárlóközpontos

korcsolyák,

foglalkozásra

alkalmatlanok, ugyanis az egyetlen érvvel, az állíthatósággal szemben, más előnyös tulajdonságuk nincs.

A helyes korcsolya választás nemcsak

finanszírozási kérdés! Gyakori hátráltató tényező a megfelelő szakismeret hiánya is.

A legtöbb speciális korcsolya, amely tényleg ergonómiai szempontokat

figyelembe véve van fejlesztve és kiegyensúlyozva, drágább, de elmaradhatatlan kellék. A pengék hossza, a boka tartása, a szár magassága és a cipő könnyedsége is, mind-mind a gyors tanulási képességet szolgálják. A csatos korcsolyák ezzel szemben viszont, folyamatos hátráltatást jelentek és kizökkentenek mindenkit a foglalkozás menetéből és ez minőségi romláshoz és hátrányhoz vezethet. Könnyen használhatóak, de egyel több vagy kevesebb pattintás a csaton és máris felborul a terhelés mértéke a két láb között és hamar rossz beidegződés valósul meg. A kötés egy hosszadalmas folyamat, de a foglalkozásokat, általában több személy kíséri, akik ennek megoldásával már szerephez is jutnak és elősegíthetik a tanulást. (Dubecz, 2009) Kisiskolás korban ez még edzői, oktatói feladat is lehet, mert a gyerekek, még nem képesek a szükséges erővel bekötni a korcsolyát, gyakran még az utcai cipő bekötése is problémás náluk. Az érv, ami szintén a

13

fűzős korcsolya mellett szól, az a manapság kifejlesztett, waxos fűzők megjelenése, amelyek a kilazulást csökkentik. Korcsolya vásárlása esetén figyelembe kell venni a zokni vastagságot és a láb növekedését. Az erre használatos egy kézujjnyi távolság a saroknál, még nem okoz hátrányt a tanulási folyamatban, kiskorú tanulóknál.

A korcsolyapenge és az élek bemutatása és a korcsolya karbantartása

A korcsolyázó szezon előtt, illetve korcsolya vásárlása esetén mindig éleztessük meg a korcsolyát, a megfelelő élezési móddal, ami azt jelenti, hogy külső és belső él is kialakításra kerül, közte egy pici árokkal, amely szemmel nehezen látható. Figyelni kell, hogy kezdők esetén, az úgynevezett lapél kialakítást követeljük meg és fokozatosan alakuljon csak ki a saját stílus, amit bizonyos idő után mindenki érezni fog majd. Soha ne feledkezzünk meg az élezés utáni sorlyáról, amit mindig el kell távolítani a penge két széléről. Viszonylag új eszközök is segítségünkre lehetnek, amelyek lehetőleg állandó felszerlésként legyenek egy oktatónál és akár minden használat előtt húzzuk meg egy kerámia lehúzóval a pengéket. Az élekre mindig nagy figyelmet kell fordítani, ami azt jelenti, hogy használat után szárazra kell törölni a rozsdásodás megelőzése érdekében. A korcsolyában történő közlekedésnél, lehetőleg követeljük meg a műanyag/gumi élvédő használatát, hogy a penge ne sérüljön egy esetleges cipővel bevitt kavics vagy betonra lépés miatt.

A szállításnál már használhatóak a gumírozott, textil

14

pengevédők, amelyek a penge szárazontartásában jelentenek védelmet.

A

korcsolya hátsó szárára is figyeljünk, mert szállítás közben előfordulhat ezek sérülése is, ezt megelőzhetjük, ha mindkét korcsolyába belehelyezünk egy- egy félliteres flakont és akkor nem gyűrődik a lábbeli (ezek főként bőr – Graf típusú korcsolyáknál lényegesek, http://www.hockeymonkey.com/iceskates-graf-sr.html) Manapság (a képen látható ilyen) léteznek azok a fajta pengék, amiket nem kell élezni a megfelelő körültekintés mellett, de ennek elmulasztása cserével jár együtt. A korcsolyákat lehetőleg korcsolya tartó táskában szállítsuk, de erre megfelelő a sícipő táskája is. A boltban kapott doboz az elázás miatt erre nem alkalmas! A korcsolya penge használata során teljes felületével soha nem érintkezik a talajjal és a legtöbb esetben csak egy kockacukornyi, azaz egy centiméteres résszel segít a lendület szerzésben vagy lassításban, amit tovább bonthatunk, mert még ez se mindig történik meg és vannak olyan lépések, amikor még az egy centi csak a külső- vagy belső élre korlátozódik. A pengéknek a képen jelölt három fő részét különböztetjük meg – sarok rész, középső rész és a penge eleje. A meghibásodott korcsolyákat lehetőleg ne kezdjük el otthon szerelni, mert sérülésveszélyes. Kérjünk tanácsot az oktatótól vagy a boltban, ahol vásároltunk.

3. A foglalkozások irányítása 3.1. Kommunikáció

Jégen történő kommunikáció A legtöbb esetben óvodás, nagycsoportos gyerekekkel találkozik elsőként egy korcsolyaoktató, jégkorongedző, ezért fontos, hogy a gyerekek világában naprakészek legyünk, mert ez sokban elősegíti a kommunikáció kezdeményezést, ill. annak gördülékennyé tételét.

Az edzői kreativitás tárháza végtelen, de

lényeges megjegyezni, hogy egy korábban már bevált módszer, nem biztos, hogy tíz perc múlva is megállja a helyét. A gyerekeknek és kísérőiknek jól esik, ha a nevükön szólítják őket, ezáltal is fokozva bennük a bizalmat és odafigyelés érzetet. Az elején, ha még nem vagyunk tisztában a nevekkel, akkor kitalált

15

beceneveket is lehet alkalmazni, amelyek viccesen csengenek, hiszen – amennyiben ez nem bántó - ez is csak a jó kedvet szolgálja. Jól bevált módszer az is, ha eleve rá van írva a korcsolyákra, a tulajdonosuk neve, mert ez is gyorsabbá teszi a kommunikációt. Kommunikációs eszköz, maga az oktató korcsolyája is, mert ha elég hó van ráfagyva, akkor meg lehet rajta azt is mutatni, hogy a penge melyik részét kell főként használni a különböző feladatokban. A jégpályákon a korcsolyák okozta sercegés és gyerekzsivaj miatt, gyakran elveszik a hang, ezért, figyelni kell a folyamatos visszacsatolásra.

Rövid

időközönként kérdezzünk vissza, hogy hallották-e, értik-e, ami elhangzott.

Verbális és nonverbális kommunikáció A korcsolyázni tudás elsajátítása, a rengeteg új élmény miatt akkora ingert jelent az emberek számára, hogy ez megnehezíti az oktató feladatát. Itt a feladatvezető személyének létfontosságú a szerepe, hogy a figyelmet mindvégig fenntartsa, akár saját maga produkálásával - leginkább kisebbeknél - vagy tudásának észrevétlen fitogtatásával, amellyel a bátrabb, idősebb versenyzőket tudjuk tovább motiválni. Elősegíthetjük az egyén problémafelismerő képességének rögzítését azáltal, hogy a tanítási folyamat során más élethelyzetekben alkalmazott kézjeleket is használunk, így előre felkészítjük őket az élet más területén megtanulandó ismeretre. Ilyen pl. a rendőri karjelzés is. A rajzolás csak megerősítésként szolgál és a bemutatás irányát szabad csak így megtenni, mert a használatos jelek ismertetése időigényes és nem biztos, hogy mindenki érteni- és tudni fogja. A lényeg, hogy az oktatás során elhangzott utasítások minél egyszerűbbek és egyértelműbbek legyenek. Ne legyen soha keveredés, mert a „ki hol állt” dolgokból, mindig fegyelmezési probléma alakul ki. (Szabó, 2009)

16

3.2. Az óra hatékonyságának megőrzése, a rendzavarás megelőzése és a rend visszaállítása Azokkal az egyénekkel, akikkel nincs még kialakult viszony, vagy csak rövidtávú az együtt töltött idő, ott ez fő hangsúlyt kap. Itt partnernek kell lennie a csoport vezetőjének és oktatónak, a helyettesített oktatónak, és a szülőknek is, ha kísérettel érkezik egy gyermek. A nagyobb korosztályokban, ahol az is előfordulhat, hogy az oktatónál idősebb részvevői is vannak a foglalkozásnak, ott megint egy új kihívást jelent, ennek a feladatnak a megoldása. Az is gondot okozhat, ha sok az ismerős vagy családtag is van a csoportban. Ezek egytől egyig hozzájárulnak a rend és a fegyelem megbomlásához. A sportválasztó táborok, külön órák, testnevelés óra is lehet veszélyforrás, ha több szinten is jelen kell lennünk időbeli eltérésekkel, mert egy engedékenység az előbb említett foglalkozásoknál, erre sarkalhatja a tanulókat a jégen is, amiből szintén kellemetlenség adódhat. Itt nem érvényes a tornasor, magasság szerinti felosztása sem, döntsön inkább a tudás és a kialakult sebesség (nem a technika rovására). Ha egy rendszeres csoporttal vannak fegyelmezési problémák, ott meg kell vizsgálni, magát az intézményt (körülményeket), ahonnan érkeznek a tanulók. Mindezt nem beskatulyázva, előítéletekkel teli hozzáállással, hanem oktatási terv alapján. A feladat veszélyessé válik egyből, ahogy a rend felborul, mert elvihet minden illetőt a saját érdekeinek érvényesítésének irányába. Az egyik legjobb fegyelmezési módszer, ha büntetünk mindenkit, mert így a csoport lesz hatással a renitens egyénre. A fegyelmezés gyakorlatánál fontos, hogy sportági specialitást tartalmazzon, mert így a fegyelmezéssel is előkészíthetünk egy következő lépcsőfokot és bejárathatjuk a koordinációs stabilitást is. Az is jó módszer, ha az állandó fegyelmezésre szoruló illetőket, előrevesszük a sorban és kiemelve őket, a csoport élére állítva szerezzük meg a bizalmat. Legtöbbször nem neveletlenség, hanem az eltérő tudásszint és tanulási képesség adja a figyelmi képesség megbomlását. Ha a jobbak vannak az élen, akkor őket már a fékezésre is taníthatjuk a sorbaálláskor. Ez magával hozza a lemaradást, de

17

a fegyelem fenntartható. A cél, a korcsolyázás megtanítása elérhetőbbé válik így, mindenki számára. A közben lemaradt egyének rendszerint a játékból sem úgy tudják kivenni a részüket, mint haladóbb társaik. Általában ők azok, akik hamar kiesnek, vagy hamar elvesztik érdeklődésüket a játék iránt. Ha egy ilyen, nekik esetleg sikertelennek megélt pillanatban ezen egyéneknek is megadjuk a fékezés megtanulásának lehetőségét, akkor a kör be is zárult és elértük, hogy a csoport minden tagja egyforma képzésben részesüljön, még ha időbeli csúsztatással is. Fegyelmezésnél a gyerekek megszégyenítése a legrosszabb pedagógiai módszer, mert akkor még inkább kezelhetetlenné fog válni. Ha mégis az a cél, hogy az aláfölérendeltségi viszony megmaradjon, akkor be kell lépni az adott szituációba, és az oktatónak kell ellenfélként részt vennie. Ez csak általános iskolásoknál lehet jó módszer! Idősebbekkel már más a helyzet. Ott mindvégig fent kell tartani az oktatónak az alá-, fölérendelt viszonyt, a fegyelmet és a figyelmet is. Ezt véletlennek tűnő mozdulatokkal is megtehetjük, melyeket egyből a leutánzás veszélye fenyeget. Ha észrevettük, hogy egy vagánykodó résztvevő megkísérelte egy gyakorlat végrehajtását és nem sikerült neki, ki kell venni a csoportból, hogy mutassa be azt a mozdulatsort, majd a konkrét hibát javítani nála és bemutatni a helyes megoldást. Így apránként visszaterelhetjük a foglalkozásba részt vevők közé. Fegyelmezésnél a lehetséges veszélyeket és következményeket is el kell mondani! Ha ezeket képekkel, történetekkel is alá tudjuk támasztani, nem lesz probléma, mert egy ismételt eset után csak egy visszacsatolásra van szükség és máris olyan szinten érzi magát a fegyelmezetlen egyén, hogy hamar visszaáll a sorba. Fegyelmezésnél figyelni kell még a már említett napszakra is, mert ez is befolyásoló tényező lehet. A legjobb ilyenkor, ha ideje korán lefárasztjuk őket és akkor hamarabb válnak kezelhetőbbé.

4. Az óratartás meghatározó tényezői 4.1. Gyakorlatvezetés Minden egyes csoport más! Függ a közvetlen családi környezettől és az iskolai szintértől egyaránt. Annyi kijelenthető, ha egy általános iskolai csoport tagjait

18

kell megtanítani, korcsolyázni és már van korcsolyázni képes személy, akkor őt kell a leginkább lekötni vagy leválasztani a csoporttól, de bemutattatás céljára is beléphet, mint segítő, így az oktatónak is több lehetősége nyílik a többi résztvevővel való foglalkozásra. Egy jégpálya elég nagy felület, ahol életkortól és előképzettségtől (más sportágban jártasság is megfelelő) függően, akár háromszáz ember is egyszerre, jól szervezetten oktatható. Ehhez nem kell sok oktató egyén sem. Ezek csak az alapok elsajátítására lesznek elegendőek, mert a speciális részhez, már csak kevesebb bekapcsolódás valósítható meg. Ilyen lehet a keresztlépés, a koszorúzás előkészítő gyakorlata, mely csoportbontásokkal oldható meg leginkább. Azért nehéz a feladat, mert itt nem tudnak annyira aktívan részt venni a feladatokban a korcsolyázás tanulói. A pályán a gyakorlat vezetése és a bemutatás miatt is lényeges, mely módját választjuk a gyakorlatvezetésnek. Ehhez a gimnasztika jó segítségként szolgál, mely a legtöbb ember számára ismert dolog, ezért alapja a sportági oktatásoknak.

4.2. Gyakorlatvezetési formák A gyakorlatokat lehet, oszlopokban, sorokban, félkörben, körben, állásban és menet közben is végezni (Kerezsi, 1988), de a fő cél, hogy időt ne veszítsünk a folyamatos változtatásokkal. A legjobb, ha abszolút kezdőknek, csak egy közepes bójákkal kirakott ovális pályát építünk, mert ott gyors lehet a haladás. Később már variálhatjuk, kapukkal, ami alatt át kell bújni vagy kúszni, magas bójákkal, gumikkal, székekkel, stb.

(Pavlis – Peric, 1996)

A fejlődés során, már alkalmazhatunk más formákat is, ami a felfestett kör, vagy a vonalak közti távolság, de akár a jégen kívüli tér is lehet.

19

4.3. Gyakorlatvezetési módszerek Minden gyakorlat már a csoportlétszámnál eldönti, melyik a legmegfelelőbb gyakorlatvezetési módszer. Ez egy olyan nehézséget jelent, hogy a hiányzók és az újonnan bekapcsolódó személyek le- és elmaradással fognak küzdeni, míg az oktató számára sem mindegy, ha páros gyakorlatok vannak a feladatokban vagy más szerigényre is szükség van (labda, bója, bot, de akár a korcsolya kölcsönzés is) a feladatok színesebbé tételéhez. A legjobb, ha három-négy standard dologgal várjuk a csoportot, mert akkor minden eshetőségre fel lehet készülni. A legjobb módszernek a bemutatás számít úgy, hogy minden lényeges dologra felhívjuk a figyelmet, majd indítással engedjük a feladatok végrehajtását és csak a hibajavítás után engedjük a következő tanulót, mert így még a hibákat is látni fogják, és közben azért pihenhetnek is.

4.4. Csoportok Erről jó előre tájékozódnia kell az oktatónak, hogy minden eshetőségre fel tudjon készülni időben. Egy oktató, akár száz emberre is oda tud figyelni, ami persze minőségi romlással jár, de megoldható.

A sportfoglalkozás szervezőjének

célszerű felkeresnie az adott csoport kísérőit vagy kitöltött jelentkezési lapokat beszednie, hogy ne legyen fennakadás a létszám miatt. Figyeljünk rá, hogy a jégpályák házirendjében ki vannak kötve a jégen történő foglalkozások követelményei (hány fővel foglalkozhat egyszerre egy oktató - ez sok helyen anyagilag is magasabb kategóriába sorolással jár együtt, ha nagyobb a létszám). A legmegfelelőbb az, ha maximum harminc embert kell csak egyszerre oktatni, mert így senki nem veszíti el közben az érdeklődését és mindenkire lesz ideje az oktatónak, az egyéni hibák javításánál.

A pályán történő lebonyolítások a

következő fejezetben lesznek leírva, de itt megemlíteném, hogy harminc fő, akár hattal is szorozható és még így is megfelelő képzésben részesülhet mindenki.

4.5. A pályán történő lebonyolítások lehetőségei A szabvány jégpálya 61-től, 56 méterig bármilyen hosszú lehet. A szélessége 30 métertől, 26 méterig bármekkora széles lehet. A jégfelületet körbe veszi egy 1,17-

20

től, 1,22 méter magas palánk, amely oktatásoknál kapaszkodó pont lehet és megvédi a tanulókat, hogy kiessenek a pályáról. Kisebb gyerekeknél ez egy korlát is lehet, mert nem tudnak elveszni és a szabad foglalkozásoknál elvándorolni. A pályán több ajtó is van, ami a csoportok mozgatásánál nagy előny az oktatók számára, mert az öltözködés után, ha megfelelően elhelyezünk padokat a pályán, akár hat külön csoport is egyszerre a jégre vihető, torlódás nélkül. A következő rajzon a pályát mutatom be, amelyen látható, hogy három harmadra osztható a pálya.

A középső harmad, megint kettéosztható a piros vonalnál

szétválasztva, de az alapvonalak mögötti két rész is alkalmas oktatási célra (maximum tizenöt fő - elsősöknél).

A következő felsorolások, csak szimbolizálják, mennyi lehetőség van a pálya felosztására. Minden lehetőséget nem lehet megemlíteni, mert több száz felosztás alkalmazható, de a kiválasztott forma, a csoportlétszámoktól függ minden esetben. Nyitott pályán a hóesés miatt, egy külön kihívás is megjelenik, amikor a jégfelületet folyamatosan karban tartják, de így sincs soha teljesen szabad pálya. Ilyenkor célszerű, két bója vagy egy hólapát segítségével utakat rajzolni a hóba, ahol a csoport egymás után tud folyamatosan haladni. A fordulókat ilyenkor célszerű belerakni az oktatás anyagába, mert a pengére tapadt sok hó miatt a korcsolya csúsztatása könnyebb, mint frissen felújított jégen.

21

Egész pálya A mai jégárakat figyelembe véve, ez a megoldás, oktatás céljára, nagy luxust jelent, de ha van rá lehetőségünk, akkor végtelen számú, a gyakorlatok variálása. A képek, amiket kiválasztottam, azt hivatottak bemutatni, hogy egy egyszerű pályán körbe haladás helyett, hogyan lehet megnövelni a pálya méretét, azzal, hogy az utat eleve meghatározzuk.

Az első gyakorlati lehetőség, kb. harminc, negyvenfős csoport számára lesz ideális, akik már a gyorsaságra és az állóképességre is alkalmas egyénnek számítanak.

http://www.halifaxhawks.com/files/crossover_snake.jpg A képen látható, hogy ennél a feladatnál, már az előre korcsolyázásokat, fordulatok és hátra menet is váltja, megfelelő időközönként.

Az előző

gyakorlatnál leírt létszám, és követelmény, most is érvényesülni fog.

http://www.halifaxhawks.com/files/figure_eight_course.jpg

Szintét, ugyanazok az elvek, mint az előző két feladatban, de fékezéssel egészül ki a gyakorlat.

22

http://www.halifaxhawks.com/files/forward_backward_skating_1.jpg

Ebben a feladatban az átváltás fog leginkább előtérbe kerülni, előre menetből, hátra és fordítva, folyamatosan végrehajtva a gyakorlatot.

http://www.halifaxhawks.com/files/pivot_circles.jpg

Fél pályán történő felosztások Fél pályával, már kisebb csoportbontásokkal és fiatalabb edzéséletkorú tanulókkal is lehet oktatást végezni. Ebben az esetben, akár már két általános iskolás osztály számára is fejlődési lehetőséget tudunk biztosítani, az érdeklődés vesztése nélkül.

http://www.halifaxhawks.com/files/half_ice_skating_1.jpg

A pályát nem csak a középső (piros) vonal mentén tudjuk szétválasztani, hanem a hossztengely mentén is, amivel, megint állóképesség és gyorsaságfejlesztés valósítható meg.

23

http://www.halifaxhawks.com/files/long_turn_skating.jpg

Harmadok szerinti lebontás Ha a harmadok szerinti lebontást választjuk, akkor a pályán akár száz személy is megfelelően oktatható. Az oktatók száma a csoportok számával növekszik. Ez a módszer a kisiskolás korúaknál alkalmazott oktatási módszer, mert az órában megfelelően, be tud kapcsolódni mindenki és a játékokhoz is marad elegendő hely.

http://www.halifaxhawks.com/files/agility_skate.jpg

Több részre osztott pálya Ha a pályát ekkora részre osztjuk, akkor általában tökéletesítést végezhetünk, de kisiskolásoknak továbbra is alkalmas lesz oktatás céljából. Ilyenkor a vonalak vagy a pályán kívüli területet is bevonhatjuk, mint edzéseszköz.

24

A korcsolyázás és a jégkorong rajzírásjelei (korong nélkül): Előre korcsolyázás

Hátra korcsolyázás

Indulás és előre korcsolyázás

Start

Előre korcsolyázás nyolcasba

Hátra korcsolyázás nyolcasba

Terpesz- zár, korcsolyázás

Párhuzamos korcsolyázás

Előre korcsolyázás –fék

Teljes megállás

A haladás iránya ívesen

Gyorsítás

Oldalra történő haladás, egyenes vonalon

Lassítás

Start –előre korcsolyázás – fék

Ugrás a vonalon

Oldal irányú korcsolyázások

Előre korcsolyázásból, átfordulás hátramenetbe

Hátramenetből, átfordulás előremenetbe

Leereszkedések, guggolások

Fordulatok

Felugrások

Átbújás az akadály alatt (Tóth, 2006)

25

4.6. Oktatási mechanizmusok

Az oktatásnál célszerű a tizenkét órára bontott ciklust követni. Itthon általában ezt követik a korcsolyaiskolai óratartások.

Ebbe a tizenkét órába kell belevonni

mindent, amit az adott fizikum és értelmi képesség megenged. Lényeges, hogy nem csak és kizárólag az élversenyzői szint elérése a cél, hanem a sportág számára, későbbiekben hasznos - egyénekkel történő sportág megszerettetés is. Ha ezt a tizenkét órás modellt követjük, akkor a kilencvenhatodik órára, már eldől, ki melyik sportágra lehet alkalmas. Ez, az első osztálytól a nyolcadikos osztályig történő óratartásnak is megfelel. Ezek a foglalkozások átlagban három hónapot vesznek igénybe heti rendszerességgel, folyamatosan, a nyolc éves lebontást tekintve. A tehetséges gyerekeket célszerű már idejekorán integrálni a jégkorong felé és ezt a nevelő egyesületeknek támogatni is kell, hogy a folyamatos utánpótlásképzés biztosított legyen. Nekik már a plusz heti kétszer negyvenöt perc - utolsó hónapokban hatvan perc is lehet - jó fejlődési lehetőség lesz, szeptembertől, április végéig, amikorra a hetvenkét óra fog kijönni. Ez a saját csoporttal, már majdnem eléri a kilencvenhat órát, de ezt a következő évi augusztusi alapozáskor behozható, de a megnövelt edzésidőtartam is emeli a hatékonyságot, ezáltal nyerhetünk egy évet. Ez azt jelenti, hogy a négy-öt-hat éveseket, akik tényleg szemmel láthatóan hasznos jégkorongossá válhatnak, „korisulikba” kell vinni és majd innen tudnak tovább lépni, az elkövetkező fejezetekben olvasható lépcsőknek a gyorsabb megtanulása által. Az óvodai oktatásnál csak az első osztályosoknak szükséges feladatokat kell oktatni évről, évre, amíg el nem éri a második osztályos kort.

Ebben az

időszakban az alapokat, tökéletesen meg lehet tanítani mindenkinek, amire később könnyen tudunk ráépíteni új dolgokat. Manapság már nagyon hamar elkezdődik a specializáció, ami azért jelent nagy problémát, mert fenn áll a veszélye, hogy sportágváltás következhet be, ami a jövőt tekintve kedvezőtlen számunkra.

26

Másik nagy probléma, amikor már olyankor bot van négy-öt-hat évesek kezében, amikor még korcsolyázni sem tudnak.

Ez leköt egy oktatót és nem igazán

hasznos. Tartsuk meg mindig az oktatások ütemét, mert ezzel az érdeklődés is könnyen fenntartható és gyors fejlődés érhető majd el a későbbiekben. Egy másik érv, hogy az előbb említett gyerekek, esetleg még nincsenek rendre, összpontosított feladatvégzésre szoktatva és ez által lassul a munka és fegyelmezési gondok adódhatnak a gyerekek között.

5. A jégre lépés előkészítése A korcsolyázás illetve jégre lépés előtt mindig szükség van úgynevezett szárazedzésre.

Ez szárazföldön történik előbb korcsolya nélkül, majd

korcsolyában.

A gyakorlatok gimnasztikai jellegűek, amelyek az ízületi

mozgékonyságot, kis mértékben az erőt és a koordinációt fejlesztik. Már ezeknél a mozgássoroknál is nagyon fontos, hogy a kar és láb mozgása, egy időben történjen és a korcsolyázni tanulók, sebesség váltásokra is képesek legyenek a végtagjaikkal. Fontos a hirtelen megállítása egy mozdulatsornak, amely a test akaratlan elforgását előzi meg, fékezi le. A korcsolyázásnál, nagyon fontos dolog a test súlypontjának áthelyezése, emelése és süllyesztése. A térd, a könyök, a váll és a csípő helyzete, valamint a boka hajlásszöge is lényeges. A fej és törzs helyzete mindig a legmeghatározóbb szempont, főleg, ha a nem kívánt esést és az ebből eredő sérüléseket is meg kívánjuk előzni. A tartásos gyakorlatok (nem erőnövekedés a fő cél) is lényegesek, ezért a kezdő mozdulatoknak statikusnak kell lenniük és utánzó mozgásként kell ismételtetni a kezdő tanulókkal. A már említett esés is lényeges része a korcsolyázás oktatásának, főleg kisiskolás korúaknál, ugyanis a fáradással szemben gyakran így reagálnak a jégen történő feladatoknál.

Az esés oktatása is elsőként szárazföldön kell, hogy történjen

ugyanúgy, mint a lépések gyakorlása.

Előbb ott is cipőben kell elvégezni a

feladatokat, és csak utána korcsolyában. A gyakorlatokat, mindig lépésről-lépére haladva, a fokozatosság elvét követve kell végrehajtani, életkornak megfelelően. Nagyon gyakori, hogy kimaradnak edzésekről, órákról tanulók, ami miatt a lemaradás szinte teljesen biztos, ezért mindig kell az előző foglalkozás

27

visszaidézése a kezdő gyakorlatok részeként, így lesz egy oda-vissza kapcsolás, amely a motoros emlékezeti képességeket fejleszti. Minél többet látja a tanuló a helyes kivitelezését a feladatoknak, annál jobban rögzül a mozdulatsor és válik készség szintűvé. (Dubecz, 2009) Az emlékezés és a váratlan helyzetekben történő reagálási képesség a játékok és a különböző élethelyzetek kiindulópontja, ezért a jó teljesítménynek elengedhetetlen kelléke, mert így válik emocionálisan és affektíven is komplexé a tevékenység. Kialakul a kreativitási képesség, amely gyakran ismeretlen helyzetekben történő döntéshozatalt segít elő.

Ez a

gyerekeknél könnyen megfigyelhető, hogy a fogó játékok során, miként kerülik el, hogy megfogják őket. Ilyenkor történik egy összekapcsolás, amely teljes mértékig az egyén sajátossága. (Dubecz, 2009) A gyakorlatokat, előre haladva (lépegetés, futás, sarokemelés, térdemelés, ugrás, halacska, stb.) kell elsőként megkezdeni úgy, hogy ezek később kombinálhatóvá válhassanak.

Ezzel a mozgástanulás szakaszainak első lépcsőfokához érünk,

amikor még a durva koordinációs szint kialakítása zajlik. (Nádori, 1995) Később kortól függetlenül, más kiegészítő feladatokkal is variálhatjuk a gyakorlatokat, hogy így örömtelibbé, vidámabbá váljon, ezzel a monotónia is elkerülhető, illetve a készség szintű munka is elősegíthető. Ha egy gyakorlatnál például csúszás két lábon, egy tapsot kérünk - a felemelt térd alatt, akkor már a testhelyzetét, az egyensúlyt is javítjuk. A kisgyereknél ez egy észrevétlen folyamat, mert magára a tapsra koncentrál, főleg, ha nagyon hangos tapsot kérünk. Ezzel egy másik gyakorlat, előkészítését is elérjük, mert így a tapson keresztül, már pillanatokra egy lábon történő csúszás valósul meg, amely a továbblépés egyik alapja lesz. Ezek a fajta feladatok, minden életkorban, nemtől függetlenül jól alkalmazhatóak, de professzionális szinten is segíthetnek egy versenyzőnek, rehabilitációként illetve a nagyobb kihagyások után.

Az ilyen

típusú gyakorlatok, a helyes végrehajtással, a kisebb fedettebb izmokra lesznek igazán nagy hatással, amelyeknek a bekapcsolási sebessége hosszabb ideig tart és ezáltal, hogy ezek erősödnek, a maximális erő is mérhetően nagyobbá válik például egy lábon történő ugrás, guggolás során.

28

5.1. Szárazedzés cipőben- bemelegítés Gimnasztikai általános bemelegítést kell végezni, ahol megtörténik a tanulók mozgásképességének vizsgálata, ill. ilyenkor készítjük fel a hidegre az egyének szervezetét. (Metzing, 2006) A játékok, amelyek a későbbiekben a jégen lesznek beiktatva, már jó, ha szárazon előkerülnek, hogy a drága jégidőből ez ne vegyen el. A rávezető játékok és maga a jeges sportok is, vegyes kéztartásokban történő egyensúlyi magabiztosságot is megkövetelnek, ezért, már kis korban el kell kezdeni oktatni őket.

Gyakori

hiányosság az aszimmetrikus mozgástanulás közben bekövetkezett egyoldalúság, amely főként gyermekkorban veszélyes, elsősorban a rivalizálás miatt.

A

sikerélmény vagy annak hiánya, gyakran készteti a gyerekeket arra, hogy a gyakorlatokat a dominánsabb testrésszel mutassák be, így alakulhat ki a folyamatos roller hajtástípus, amely elkerülendő.

5.2. Esés oktatása, cipőben, szárazon A küzdősportok minden egyes tompítással, vetődéssel, gurulással járó gyakorlatát lehet alkalmazni. Végezhetőek a gyakorlatok egyénileg és társas formában is. (Szirányi, 2009)

5.3. Szárazedzés korcsolyában - bemelegítés Itt is gimnasztikai gyakorlatokat kell végeztetni a tanulókkal, de már aerobic mozdulatok és néptánc elemek is beiktathatóak. A feladat elég fárasztó ezért fontos, hogy megfelelő előképzettség, egyénekről összegyűjtött háttértudás ismeretében végezzük ezeket. Külön figyelni kell még az asztmára és más kóros elváltozásokra, betegségekre.

A feladatok a következőek: • Egyhelyben történő döntések - külső és belső talp élre, amelyben célunk, hogy a külső- és belső él megtapasztalása megtörténjen. • Hintaszerű mozdulatok, amikor az penge egészén gördülünk végig, a penge elejétől a sarok részig. Csak akkor menjünk tovább, ha mindenki ráérzett a pengék hat féle terhelési módjára./2.6. pont/

29

• Fél guggolások, guggolások, mély guggolások, amiben a végén, már dülöngélni is kell, azaz a stabil pontból kimozdulva, megtartani az egyensúlyt. Mindegyikből célszerű tíz darabot végezni, mert így a kívánt nyújtás is létre fog jönni illetve a megfelelő izomérettség is hamar kialakítható, amely szükséges lesz a korcsolyázáshoz. • Páros lábdöntések jobbra és balra, ahol megváltozik a pengék szerepe, ugyanis a dőlés irányában vett külső láb, külső élére és a belső láb, belső élére terhelődik, a még kiegyenlített lábak közti nyomás. Ez a feladat tovább nehezíthető tizenöt másodperc elteltével, amikor is a döntés irányában vett belső láb bokáját, meg kell érinteni az azonos oldali kézzel (innentől minden gyakorlat, ennyi ideig fog tartani, megszakítás nélkül - a pihenés, aktív lépegető mozdulatokkal fog történni). • Egyhelyben történő lépegetés, amely a megfelelő pengeterhelést segíti megtalálni. Lényeges, hogy a „kacsázó” bokákra, még itt hívjuk fel a figyelmet és ebben a szakaszban állítsuk be a megfelelő erősségű kötést a korcsolyák fűzőjén, hogy ebből a jégen már ne legyen gond. A feladat tovább nehezíthető, ha oda is kell csapni a penge kívánt (közepe, sarka, eleje) részét, a talajhoz. • Térdemelésekkel kell folytatni, kisebb emelésekkel kezdve, majd a támaszkodó lábra ütve, később a felemelt lábra, majd a felemelt láb alatt egy tapssal. Ebből a négy gyakorlatból, már megállapíthatjuk, milyen az egyensúlya az oktatott egyénnek és már ennek javítását is elkezdtük, ebben az egy percben. Ez rendszeres foglalkozásoknál, sokat javíthat a tanulók mozgásképességén-, készségén. Erre a szakaszra már általában nem igen van jelen az instabilitás és itt leginkább a külső él használata a jellemző. • A sarokemelések a következő csoport, ahol a belső él talajfogása lesz a kívánt oktatási cél, amelyet előbb egyszerű sarokemeléssel, majd az emelt láb külső bokájának érintésével végeztetünk el. A lábakat le lehet rázni, hogy egy kis pihenő is legyen a feladatba. • Miután a kis pihenő megtörtént a karkörzések fognak következi, mert a kar szerepe nagyon fontos az egyensúly megtartásában. Ezeket végezhetjük,

30

páros karkörzéssel, malomkörzéssel, a lényeg, hogy ne legyen oda nem illő mozdulat a lábtartásoknál. • A következő szakasz már a pulzust fogja magasabbra emelni, a szükséges izmok fő nyújtó hatásaként.

Előbb oldalra történő kilépések és

mellézárásokat kell kérni, akár talajérintéssel is (itt figyeljünk, hogy ne törzshajlításban

végezzék

a feladatokat,

hanem

guggolva),

majd

térdemelések, ahol a kilépést követően csak a kilépést irányába eső térdet emeljük. A felemelt térdet a későbbiekben az ellentétes kar, könyökével is meg kell érinteni, majd később egy- két másodpercig meg is kell tartani ezt a testhelyzetet. • Ezt követően már jöhetnek guggolásból történő szökkenések, ahol még az elején kérhetünk egy tapsot is, mert így nem esik hátra senki, mert ezt a taps következtében történő előredőlés nem engedi. Most már egyhelyben történő futással is lehet folytatni, ahol a karmunkára azért hívjuk fel a figyelmet, mehet közben és legyen azonos a futás mozgásanyagával. A pulzus, amíg visszaesik egy keveset (110 ütés/perc), folytathatjuk keresztlépésekkel egyhelyben az oktatást. • Most már a pengéket mindenki tudja külső és belső élen is használni, amit eddig nem igazán vettek észre, még is kialakításra került.

Innentől

egyhelyben történő forgásokkal folytathatjuk, amibe guggolást, felugrást, stb. is kérhetünk, de ez csoport és életkor függő is. A csoportot oszlopba kell állítani (oszloppal kezdődik a jégen történő oktatás is, amit már itt előkészíthetünk) és mehet két pont között a haladás, előbb, a túlsó pontig, majd, ha mindenki végzett vissza is.

A következő módon fog alakulni a járások, futások, forgások, ugrások szakasza: • Lépegetés előre • Külső talp élen járás • Belső talp élen járás (az első három feladat csípőre tartással van) • Lépegetés

előre,

azonos

irányú

középtartásban

31

törzsfordítással,

karok

oldalsó

• Támadóállásba történő kilépés – csípőre tartással, ahol a törzs tartására hívjuk fel a figyelmet • Gólyalépés – a lépő lábnál, egyszerre történik a sarok és térdemelés • Keresztlépésekkel haladás (oda-vissza, mindkét irányba), karok oldalsó középtartásban • Karkörzéssekkel történő járások • Lábujjhegyen (penge elején) járás, oldalsó közép- vagy magas tartással • Sarkon (penge sarkán) járás, csípőre tartással • Futás előre (később térdemeléssel, sarokemeléssel, majd együtt a kettőt mint a gólyalépésnél) • Lépegetés hátra, mellső középtartással • Kitörés hátrafelé - hátsó haránt terpeszállással itt már oldalalsó középtartásban a kar • 90 fokos fordulatok (ahol minden lépést követhet egy másik mozgás – taps, talajérintés, stb.) • 180, majd 360 fokos fordulatokkal történő járások, mindkét irányba • Páros lábon szökdelés előre, oldalra (óvatosan hátra is lehet, de a penge elejére kell érkezni!) • Fél lábon szökdelések • Guggolásból felugrás előre (nagyobbaknál a végén a bátorugrás is kérhető, de ezt cipőben alapozzuk meg)

5.4. Esés oktatása korcsolyában szárazon Az oktatás kizárólag szakértő segítségével történhet, akiben teljesen megbízik az esést gyakorló személy. A gyakorlat célja, annak a végső egyensúlyi pontnak a kitapasztalása, amikor még kontrollálható a mozgás, majd ha ez már nem lehetséges, kezdődhet az esés előkészülete, végül a tompítás.

Ezeknek a

gyakorlatoknak az iránya történhet jobbra, balra, előre és hátra. A félelem érzetét már itt el kell kezdeni feloldani, hogy a jégen, egy esetleges ijedtség miatt, már elkerülhessük a sérülést. Kisiskolásoknál az oktatónak, edzőnek kell lennie a segítő félnek, míg nagyobb korosztályokban már társas gyakorlatként lehet alkalmazni.

32

Ha a körülmények adottak és rekortánon vagy gumiszőnyegen van lehetőség a gyakorlásra, akkor egy bálán, már egymás után vetődéseket is be lehet iktatni, felhívva arra a veszélyre a résztvevők figyelmét, hogy a korcsolya, hirtelen mozdulat esetén, már komoly sérüléseket okozhat. A tanulókkal már ebben a szakaszban ismertetni kell, hogy a jégen történő összekapaszkodások egy esetleges, „dominó” hatást is megindíthatnak. A test kritikus pontjai, amelyek lökésénél garantált az esés, már itt is oktatandó feladatként jelennek meg, még akkor is, ha ebben az esetben sportválasztás sem történt és a testi kontaktus sem cél.

6. A jégen történő oktatás metodikai lépései 6.1. Jégre lépés A jégre lépés fokozott óvatossággal történjen - lehetőleg ne frissen felújított jégfelületre, egymás után helyezzük a kezdőket négykézláb vagy térdelőállásban. Óvodások és iskolások félelemérzetét pár perc jégen történő mászással, kúszással, nagyobbaknál a térdelőterpeszben történő járással - vigyázva a térdekre feloldhatjuk. Ha a kezdők már megismerkedtek az új közeggel, akkor a felállást kell elvégeztetni mindkét lábra támaszkodva, többször egymás után. Amikor ez mindenkinek stabilan sikerül, akkor ebből egy felálló versennyel még jobban lehet fejleszteni, tudati szinten rögzíteni ezt a képességet.

Ilyenkor jelezzük az

esetleges veszélyforrásokat - nem megrémítve a tanulókat – pl. hogy az ujjak helyzete, mennyire fontos és, a kezeknek mindig a test alá kell kerülniük, majd ebből következhet a körültekintés utáni gyors felállás. Ezután már az esést, előbb térdelésből, majd nagy terpeszállással is el kell végeztetni, de fontos, hogy ne maguktól, hanem irányítva végezzék. Ez leginkább a kisiskolás és bátrabb egyénekre jelenthet veszélyt. A hátrafelé történő tompítás is lényeges, de ezt nyújtott ülésből kell elkezdeni. Állásból nem szabad elvégezni ezt a gyakorlatot, vagy kizárólag csak az oktatóra bízva a feladatot, hogy ő kapja el a tanulókat. A túlsúlyos, idősebb egyéneknél, ez fokozott veszéllyel jár, ezért a védőfelszerelés náluk már elengedhetetlen. A hátrafelé történő eséseket, már a megindulásukkor kontrollálni kell, méghozzá kifordulással, hogy lehetőleg

33

oldalazva közelítsék meg a jeget. A kezeket, soha nem szabad hátratenni, ezért könnyebb botok segítségével oktatni az esést, mert akkor a két kar rögzített helyzete és a törzs megakadályozza a helytelen mozdulatokat. Az esések irányítása elengedhetetlen, főleg jégpályákon, ahol palánk van és az ezzel történő ütközés belekalkulálható, mint veszélyzóna. A következő feladat, hogy térdelő-terpeszállásból el kell rugaszkodni valamely irányba illetve hason csúszni, valamint hason csúszásban megfordulni a test hossztengelye körül. Ezek már a szárazföldi edzéstől eltérőek a csúszás lehetősége miatt és a későbbiekben a korcsolyázás során is koordinációs gyakorlatként szolgálhatnak.

(Pavlis – Peric, 1996)

6.1.1. Egyhelyben végzett gyakorlatok Az első gyakorlat az élek jégen történő, felfedezésével kezdődik, amely korcsolyánként a már említett, hat területre különíthető el. Majd ezek váltogatása és a testsúlyáthelyezés lesz a fő cél a penge elejére, közepére és hátuljára. Amikor ezzel megvagyunk, akkor egyhelyben történő guggolásokkal érjük el, hogy minél inkább próbálják levinni a testsúlyt. Itt már a kezdésnél törekedni kell a kilencven foknál nagyobb térdhajlítási szög elérésére és lehetőségeikhez mérten (korcsolya, nem mindig engedi) a maximális hajlításokra és az abban való stabil guggoló állásra. A szárazon történő bemelegítést újra végig kell venni /5.3. pont/, de a járásokat még ne kezdjük el.

6.1.2. Egyhelyben történő ismétlődő mozgások Ezután térdemelések, körbeforgások, távolítással történő terpeszbe csúsztatás, sarokemelések, ugrálások és a korcsolyák jéghez kocogtatása zajlik. /5.3. pont/ A következő gyakorlatok már a mozgásos gyakorlatok lesznek, amikor a korcsolya elmozdul valamilyen irányban a jégen, de a test helyzete még állandó. Az úgynevezett „tili-toli” gyakorlat, amikor apró kitörések váltják egymást. Ezután már kisebb keresztlépéseket kérünk, amit a haladóbbak már a lábak közé

34

tett bot átlépésével gyakorolhatnak a következő részek rávezetéseként. Itt gyakran vándorolnak (akaratlanul) előrefelé a tanulók – addig kell oktatni ezt a feladatot, amíg ténylegesen egyhelyben végre nincs hajtva.

6.1.3. Egyhelyben történő fordulatok Adott területen kell körbefordulni, megállás nélkül.

A tájékozódásban fog

segítségünkre lenni illetve a test súlypont áthelyezésénél kap fontos szerepet. Ezeknél egyszerre tanulják meg a két lábon történő külső és belső élen létrejövő súlypontáthelyezések képességét. A karok helyzetére figyelnünk kell, hogy ne összevissza álljanak (mindenféle kartartásban végrehajtható, de célszerű a fej felett összekulcsolva tartani).

6.1.4. Egy helyben történő gyors fordulatok Főként jégtánc, műkorcsolya gyakorlatok ezek, ami a jégkoronghoz nem igazán szükséges versenyzések során, de bármikor előkerülhetnek és fontos már itt megismertetni ezeket. A lényeg itt is a gyors megállás vagy a gyorsaság növelése helyváltoztatás nélkül, aminek előfeltétele a tökéletes koordinációra való törekvés. Ez is koordinációs feladat, ami már kis hajlékonyságot is igényel. Ilyen a fél lábemeléssel történő előre csúszás utána, fél vagy egész fordulat, mérleg során történő fordulatok a test tengelye körül, amelyek elég nehéz feladatok, mert végig vándorol a testsúly a penge különböző részein. Ezeket csak a finom koordinációs szint megszilárdítása után alkalmazzuk. (Nádori, 1995)

35

6.1.5. Egyhelyben történő fékezések Oktatása bevezetéssel történik a jégen, amit előbb a palánkba kapaszkodva kell elvégezni, majd fokozatosan egyre távolabb a biztos támasztól. A palánk melletti oktatást egy egyszerű gyakorlattal kell kezdeni, ami azt jelenti, hogy az egyik láb belső pengeélét oldalra kell csúsztatni, folyamatos térdnyújtás mellett, miközben a másik, támaszkodó láb behajlításával a teljes testsúlyt át kell helyezni erre az oldalra. Amikor ez megvan, mindkét lábbal, akkor jöhet páros lábon előbb támasszal, majd támasz nélkül. Ha esetleg ez nem működne, akkor fél térdeléssel is végre lehet hajtani a támasz helyett, de figyelni kell, arra, hogy a tanulók valóban a pengét tolják, ne korcsolyacipő sarkát a jégfelületen. A következő lépés, újra az egyik láb tolása lesz csak, de azzal a különbséggel, hogy a mozdulatsor végén, hirtelen csinálunk egy belső, penge elején történő hurokszerű mozdulatot, azaz egy fordított „J” betűt. Ezt szintén mindkét lábra el kell végezni az előbb említett szisztéma szerint, majd amikor ez már mindenkinek megy, léphetünk tovább. Ezek a gyakorlatok általában az oktatás felét igénybe veszik, ezért célszerű a bemelegítés részeként (tizenöt perc) alkalmazni őket, mert így egy nyújtást is beiktatunk pluszba.

Kis gyerekeknél leginkább (de

felnőtteknek is) mondhatjuk, hogy sok havat lehet gyűjteni és az oktatás végén lehet egy hógolyó csatát vívni, ami egyfajta pihenés is lesz a jó szórakozás mellett. Az sem mellékes, hogy koordinációs kapcsolat jön létre, mert a dobás során történő terhelések, megint csak egy új kihívást jelentenek mindenki számára. Aki már dobás közben is képes kontrollálni a mozdulatait az jó úton halad, hogy kiváló korcsolyázóvá váljon, még ha csak hobbi szinten is. A „J” betűzés tovább vitele az általam csak szemüvegnek hívott feladat, ami úgy valósul meg, hogy a „J” után van visszahúzáskor, közelítéskor egy „karcolás” is, majd egy oldalra történő lépéssel, ismét két „J” betű, jobbra és balra, amivel a szemüveg szárát tudjuk meghúzni. Ez egy játékos feladat is. Győztes lesz, aki a legszebben kirajzolódó alakot tudja megformálni.

Külön azért érdemes ezt

megcsinálni, mert láthatjuk rögtön a különbséget, ha valaki nem egyformán használja a két lábát, de a megfelelő korcsolya alapállást és tolást is fejlesztjük ezáltal.

36

Mindezek után következhet - főleg a lányok nagy kedvence - a „pillangó”. Ez már jóval összetettebb feladat, mert kell egy jó nagy felső szárnyat csinálni mindkét oldalra, majd egy kisebb, gömbölyű formát alá, ami egyfajta emelkedéssel, lábnyújtással érhető el leginkább, ami után már csak a két csápot kell meghúzni, a jég karcolásával.

Itt a cél, hogy a legszebben kirajzolódó

pillangót kell keresni. Tükörjégen a legcélszerűbb e gyakorlat végrehajtatása, ahol már a későbbi feladatoknak készítjük elő - az amúgy kezdők számára - még igen csúszós jégfelületet.

6.1.6. Egyhelyben történő ugrások A feladat az előbbi „fékezés” tanulás tovább nehezített változata, amelyben a távolítás után, egy zárt állásba szökkenéssel folytatódik, ciklikus mozgásként addig, amíg tökéletesen végre nincs hajtva a gyakorlat, azonos sebességgel mozgatva, mindkét lábat. Később jöhet a már említett bátorugrás, de ezt szárazedzésen nagyon magas szinten el kell sajátítani.

6.2. Jégen történő lépések 6.2.1. Lépegetés előre A helyes testtartás beállítása az első lépés, majd a lábak kifordítása - kacsaláb és apró pici lépések, lehetőleg gyors irányváltás nélkül egy közepes bójákkal kijelölt pályán. Mindkét irányba el kell végezni. A közönség korcsolyázások általában az óra járásával ellentétesen haladnak a résztvevők, ezért az egyoldaliság kiküszöbölésére már itt figyelmet kell fordítani és persze a továbbiakban is.

37

6.2.2. Oldalra történő lépegetések Amikor a lépegetés már mindenkinek megy, akkor egyenes vonalon megkezdhető az így történő haladás oldalra, mindkét irányban. Itt nem lesz nagy helyigény, ami az jelenti, hogy egy jégpályán maga az alapvonal is megfelelő lesz erre a célra. A feladat egyszerű lesz –oldalra kilépés és mellézárás, a karok oldalsó középtartásban. Ezt már a kilépés követően egy térdhajlítással nehezíthetjük, majd jöhet a keresztlépéssel történő haladás, mindkét irányban. Ha ez is megy futólépésben, akkor megkezdhető az így történő szlalomban haladás, lefektetett magas bóják között. Ezzel a koszorúzás készíthető elő, amely fontos része az összes korcsolyázó sportnak. Ebben az esetben már a hát mögé, akár egy bot is helyezhető a könyökhajlatnál beszorítva, ezzel is a növelve a stabilitást.

6.2.3. Hátrafelé lépegetés A hátrafelé haladás is komoly munkát igényel, de ebben a szakaszban még csak rávezetésként szolgál. A lényeg, a megváltozott irányban történő haladás. A lábak helyzete itt nagyon lényeges – hóeketartásban kell, hogy legyenek és a térdek kicsit nézzenek befelé, majd legyen egy gyors térdhajlítás, amiből következik, hogy a korcsolya egyből hátrafelé fog csúszni.

A kezek tartása

nagyon meghatározó a hátrafelé korcsolyázásnál, ezért törekedjünk arra, hogy mellső rézsútos mélytartásban legyenek. Itt esésnél általában szembe érkezik mindenki a jéggel, amire a figyelmet fel kell hívni már az elején. Ennek oka, a lábak hátrafelé történő kicsúszása a testtömeg középpont alól, azaz a boka, nagymértékben a csípő mögé fog kerülni, ami nem cél. Ennél a gyakorlatnál a vállakkal

történő

kifordítás

is

folyamatos

munkaként

jelenik

meg

a

lendületszerzés miatt, amit egy egyszerű kéréssel érhetünk el, hogy végre is legyen hajtva a játékosság mellett. Az oktatónak itt kommunikatívabban kell viselkedni és kell egy párbeszédet is tartani a csoporttal. Ez jó pihenésre és figyelemelterelésnek is. Jól bevált módszer erre a játékosságra, ha megkérdezi az oktató a csoportot, ki tud kerékpározni, majd megkéri őket, hogy csináljanak úgy, mintha bicikliznének és fogják a képzeletbeli kormányt. Ilyenkor a váll és csípő,

38

mindig helyesen fog fordulni a törzzsel együtt és az előbb említett kéztartás is megtörténik.

6.2.4. Lépegetés közbeni fordulatok Az egyhelyben történő forgásokat és a keresztlépéseket, már átvettük, ezért a következő feladatot is bátran lehet már alkalmazni.

Ezek a feladatok a következőek:

Két bója közti megfordulás Lépegetni kell előre, amíg két előre kihelyezett bója közé nem érnek a tanulók, majd ott, szép lassan elkezdhetnek körbe forogni egyhelyben, minden fordulatnál változtatva annak irányát. A forgás során kérjük meg a tanulókat, hogy a kezüket kulcsolják össze a fejük felett, mert így stabilabb lesz a mozdulat az emelés miatt, mert amire felemeli tejesen a két karját, már körbe is tudott fordulni és így nem esik el egyik irányba sem. Kisgyerekeknél ez nevezhetjük „lombos fa” tartásnak.

Két bója közti megfordulás közben térdhajlítás A feladat továbbra sem változik, csak hajlított, korcsolyázóra jellemző testtartásban kell tartani a térdeket.

6.2.5. Oldalra lépegetésekből történő fordulatok A gimnasztikai feladatokból jól ismert a mozdulat, amit bemelegítéskor mindenki szokott használni. Karok oldalsó középtartásban, majd két keresztlépés történik jobbra, majd egy 180 fokos fordulat után balra is kétszer, folyamatosan haladva a kijelölt területen.

39

7. Korcsolyázás alapelvei, törvényei Az első és legalapvetőbb, ha valaki meg akar tanulni korcsolyázni, hogy a tevékenységet rendszeresen űzi valamilyen szinten, lehetőleg, szakember irányítása alatt. A rendszeresség hatására folyamatosan fog javulni az ideg–izom kapcsolat, ami a mozgásfejlődés elengedhetetlen kelléke, főként ebben a sportágban segíthet sokat, mert a megváltozott közeg miatt, még apró testi rendellenességek is előtérbe kerülhet. Az ismétlés elve nagyon kiemelt szerephez kap, mert a jégen történő korcsolyázás, csak kevés esetben lehet tizenkét hónapos sportolási lehetőség. Mindig elő kell venni a korábban tanult dolgokat, hétről- hétre és évről- évre is, mert elő kell hívni az emlékezetből a helyes végrehajtás. Ami még megköveteli az ismétlést, az maga a növekedés, mert egy hirtelen megnyúló egyénnek teljesen megváltozik a mozgása. A 20. pontban, leírom az életkoroknak megfelelő adagolást, amire nagy figyelmet kell fordítani, mert a terhelések, csakis fokozatosan emelkedhetnek.

Ez a

fokozatosság fogja kiváltani majd, a folyamatos kompenzációkat, ami elősegíti a teljesítménynövekedést

–terhelhetőség,

intenzitás,

terjedelem,

időtartam,

ismételhetőségek gyakorisága. Specializálódni is csak fokozatosan szabad. Ha észreveszünk egy tehetséges egyént, nem abban a pillanatban kell jégkorongost faragni belőle. Hagyni kell időt, hogy maga keresse a lehetőséget a további fejlődés felé.

Törvények: •

Rá kell hangolódni a tevékenységre és az oktatásban résztvevőknek is, egymásra!

•

Az egyszerűbbtől az összetettig haladunk mindig!

•

Minden új, egyben képességfejlődést is elősegít!

•

A csoportokat, mindig fel kell mérni, adottságaik alapján!

•

Mindig meg kell tervezni és alapozni a következő edzéseket!

•

A hibákat mindig javítani kell!

•

A csoportokat soha nem szabad magukra hagyni!

40

•

Mindenki számára érthetően és világosan kell fogalmazni és lehetőleg mutassuk is be a gyakorlatok!

•

Hagyni kell az egyéni képesség fejlődését, hogy mindenki saját maga is megtapasztalhassa a gyakorlatok!

•

El kell érni, hogy mindenki meg is akarja csinálni a gyakorlatot és fejlődni is tudjon ezáltal!

•

Semmit nem szabad erőltetni, inkább vonjuk be (pszichés fáradás esetén ne) a negatív hozzáállású egyének – játékossággal, stb.

Számos dolgot meg lehet még említeni, de én az általam legfontosabbakat írtam csak le, amit egy oktatónak mindig szem előtt kell tartania.

8. Előre korcsolyázás 8.1. Az előre történő korcsolyázás elmélete

Korcsolyázás fázisai A korcsolyázásnak három fázisát különböztetjük meg. Kezdetben keresztezett ciklikus mozgássor jön létre és csak később válik az egész, nem állandó jellegű mozgássorokká. (Dubecz, 2009) Fontos a karok és a láb, azonos sebességgel történő megindítása és megállítása valamit a gyakorlat követelményéhez mért maximális megnyúlás és megrövidülés meg kell, történjen. E nélkül szaggatottá válik a cselekvés és egyensúlyi instabilitás következik be, amely testi kontaktus esetén – kezdetben fogójáték később ez lehet akár body check is – lépéshátrányt jelent és a párharcok nem kívánt elvesztését.

A korcsolyázás fázisainál a

különböző mozdulatok variálása is már kis korban oktatható, például két toló fázist követ egy lépő fázis, vagy egyszerűen kihagyni az egyik részt. Ez a láb vagy lábak folyamatos jégen tartásával érhető el, ami a későbbi „timing” és hátra korcsolyázásnál már alapul szolgál. Ilyenkor előre haladva a tanuló, csak apró lökéseket végez a belső él sarokrészével és a térd folyamatos nyújtást és hajlítást végez, váltva egymás.

41

Az előre történő korcsolyázás fázisai a következőek: • Csúszó fázis, amikor a penge külső éle éri elsőként a jeget, a test függőleges vetülete alatt, ahová a súlypont is áthelyeződik minden lépés során.

A csúszó fázisnál a testsúly a penge, a talp sarokpárnájának

lábujjakhoz közeli részén ér jeget, majd az elülső talppárna lábboltozati szakaszánál billen át a következő fázis előkészítéséhez, azaz bentről, a külső él irányába, emelve a sarkat, a térd hajlítása mellett és a külső talp élre helyezve a terhelést. távolítás jön létre.

Ilyenkor a csípő fordítás is megvalósul és

Anatómiailag a musculus gastrocnemius, laterális

részének ernyesztésével, a mediális részt kezdjük el feszíteni, miközben a comb legnagyobb izmai végig be vannak kapcsolva.

(Szirányi, 2009,

Izmok, 4. kép)

• Toló fázis, amikor az átdőlt korcsolya, a belső él egészén végighaladva a penge elejével eltávolodik a jégtől.

A tolás, a test súlypontja alatt

kezdődik a kívánt hajlítási szögben, a lehetőségekhez mért legnagyobb megnyúlásig bezárva az adott mozdulatsort.

A tolásnál az utolsó

pillanatban, amikor a penge elejére helyeződik a nyomás, akkor a tibialis anterior izom végzi a legnagyobb erőkifejtés az alsó lábszárban. (Szirányi, 2009)

42

• Lépő fázis, amikor a láb elemelkedik a jégtől, megkezdve újra az ismétlődő mozdulatsorokat. Ez a mozdulat az újbóli jégfogásig, azaz a csúszó fázis megkezdéséig tart.

A mozdulat befejezése a sarok

közelítésével és lehelyezésével ér véget. A jó korcsolyázó technika alapja az alacsony sarok és combemelés, mert így a szervezet nem pocsékol felesleges energiákat és időt is, nyerhetünk ez által.

Ezek a fázisok a következő sorrendben fogják követni egymás a mozdulatsor megállítását követően egy lábra lebontva: • lépés • csúszás • tolás Az előre történő korcsolyázás alapállása: • fej fent • hát egyenes • vállak egy síkban vannak • karok a test mellett • csípő és a combok feszesek • térd a lábujjak előtt 5- 7 cm-rel • boka erősen hajlított és gyorsaságtól függően a lábfej kifelé fordul

43

Amire figyelni kell, hogy ne ugráljon a súlypont és a kilengés is kismértékű maradjon. A kar és a láb ellentétes munkát végez. Az egyensúlyozó kar (elől lévő) hajlított, értelemszerűen mellső- rézsútos mélytartásban van és az ujjak, nem kerülhetnek a szem vonalánál magasabbra. A másik kar is egyensúlyi munkát végez, de annak a következő mozdulatsor megindítsál sebességcsökkentő vagy növelő szerepe lesz és hajlított- hátsó rézsútos mélytartásban kell tartani. Az alkarnak és a tenyérnek/ ujjaknak mindig a törzs felé kell néznie, de utóbbiak tartása nem korlátozott. A későbbiekben (specializáció során) ez változni fog. Az elől lévő kar könyöke, borítást is végez előre lendítésnél, majd hanyítani fog, a hátra húzás során.

8.2. Az előre történő korcsolyázás gyakorlata Ebben a szakaszban még nem biztos, hogy mindenki siklani is tud, nagyon eltérőek a tanulók, ezért még mindig lépegetést kérünk, de már próbálunk rávezetni mindenkit egy tolásra és csúszásra is. Ennél a résznél lesz egy kis kapkodás a mozdulatokban, de három- négy kör után, már lesznek mindenkinél korcsolyázásra emlékeztető mozdulatok.

Ilyenkor alakul ki az új mozgások

tanulásának második szakasza, a finomkoordináció. (Nádori, 1995) Ezek minden gyakorlatnál meg fognak jelenni. Az első tizenkét tanulási óra közepére, azért már mindenki meg tudja majd csinálni (ez kisiskolásokra vonatkozó megjegyzés!). Az ovális pálya a legalkalmasabb erre a célra, közepes (útjelző) bójákkal kirakva.

Bójaérintéssel lépegetés tovább Ezeket oldalsó középtartással kell végeztetni, az úgynevezett „repülő” tartással, ami azért is jó, mert a kisgyerekeknek ezzel egy plusz élményt tudunk adni. A feladatnál mindig rá kell ütni a bója tetejére. Ezzel már egy optimális térdhajlási szög beállítást tudunk előkészíteni. Ezt is mindkét irányba végeztessük el. Hívjuk fel a figyelmet, hogy ne támaszkodjanak, csak üssenek a bójákra!

44

Szlalom előre bójaérintéssel A szlalomnál már az oldalirányú mozgás előkészítése a cél, de leginkább, csak a kétoldali váltakozó terhelésre kell figyelni. Itt is meg kell érinteni váltakozva a bóják tetejét. Így már a test dőlésszöge is meghatározóvá válik. A „repülő” itt is bevonható.

Támaszlábra történő ütések A gyakorlat célja, hogy a támaszláb fölé vigyük a testsúlyt, amit a két kar együttes használatával érhetünk el a legjobban.

Felemelt térdre történő ütések Erre a szakaszra már általában egy lendületet elér mindenki, még ha a csúszás helyett csak a lépegetés történik meg, akkor is. támaszkodó láb fölé vitt test súlypontjáról szól.

A térdre történő ütés, a Itt már megindul a csúszás

hosszabb kivitelezése is, amely elengedhetetlen a megfelelő korcsolyázó technika elsajátításához.

Az ütés két kézzel történjen, és ne legyen eltérés a két láb

munkája között.

Külső bokára történő ütések Menet közben fel kell emelni a térdet és a sarkat, majd az azonos oldali karral meg kell érinteni a korcsolyacipő külsejét. /5.3. pont/

Térd alatt taps Az cél ugyanaz, mint az előző gyakorlatnál, de még stabilabb egyensúlyi helyzetet követel meg, a test dőlése is nagyobb mértékben jelenik meg. A korábban leírt /5. pont/ figyelem összpontosítás, a taps hatására megjelenik, így ha a kezeken van a

45

fő koncentráció, akkor mélyebben tudja, már-már készség szinten megtanulni a helyes lábtartást.

A cipő belső oldalára történő ütések /5.3. pont/ Menet közben csak úgy, mint a külső bokánál, meg kell érinteni a belső részét a cipőnek, de figyeljünk, hogy nehogy megvágják magukat a tanulók.

Guggolás A stabilitást készíti elő ez a gyakorlat és szép lassan megkezdődik a csúszás előkészítése is, amíg a guggolás zajlik.

Guggolásban való csúszás is

alkalmazható, akár már most is.

Két bója megérintése guggolásba csúszás során A két bója egyszerre történő megérintése a felsőtest megfelelő előredőlését alakítja, a megfelelő térdhajlásszög elérése mellett. A karok oldalsó középtartása is a guggolásnál a koordinációt erősíti.

Térdelések Nem kell védők nélkül teljesen letérdelni, most még nem is az a cél, sokkal inkább a toló láb teljes menet közbeni kinyújtását, azaz a maximális megnyúlást követeljük meg. Ehhez fontos a korcsolyázó lazaság, azaz az izmok megnyújtása és a csípő kifordításban történő stabil egyensúlyi helyzet. Erre nagyon jó feladat az alacsony bójára térdelés menet közben, majd fokozatosan emelni kell a megérintendő cél magasságát. Lényeges, hogy ez a céltárgy soha ne csússzon el a jégen és ne okozzon sérülést.

46

Roller A roller általában, mint játék már mindenkinek ismerős kiskortól kezdve. Itt az egy lábon történő hajtás, abból is a toló fázis előkészítése a feladat. A lépő fázisra is oda kell figyelni és a cél az lesz, hogy az elején az egész pengével tolja magát az illető. Később már a karcolással, azaz a penge elejével történő hajtás is beépíthető. A támaszlábon kell, hogy legyen végig a testsúly, amit elérhetünk a combra történő támaszkodással, ami abban segít, hogy ez a láb soha nem emelkedjen el a jégről, végig csak csússzanak rajta. Kisgyerekeknél figyeljünk, melyik lábbal csinálják, mert ők még gyakran a jobb és bal kezüket se tudják megkülönböztetni és ennél a feladatnál is sokszor, duplán végzik el ugyanarra az oldalra a hajtást, ami egyoldalúsághoz vezet.

Hat éves kor alatt éppen ezért, ha észrevettük a

folyamatos fél lábas hajtást, akkor egyenként a térd mögött összekulcsolva a kart oktassuk tovább.

C vágások folyamatosan A

rollerezés

továbbfejlesztésére

irányuló

feladat,

ami

szintén

gyors

irányváltoztatásokra ad lehetőséget. A combra is nyugodtan lehet támaszkodni, de a hajtó, toló láb, soha nem hagyja el a jeget, csak pici c vágásokkal külső- és belső élen vándorol a sarokkal történő hajtás során. Mindkét lábbal egyformán végre kell tudni hajtani, csak utána lehet továbblépni erről a feladatról.

Bója fölött áthaladás Az áthaladás megfelelő időközönként ismétlődik, ezért van egy lendületszerzés, majd azt követi a terpeszben történő átcsúszás, aminél már a páros lábon történő

47

csúszás is elkezdődik valamint a halacska nevezetű gyakorlat is előkészítésre kerül. Fontos, hogy törekedni kell már most arra, hogy a lábfej elől ütődjön össze, mert így már a hóeke fék alapmozdulata is rögzülni kezd.

Halacska Ez a gyakorlat eléggé komplexnek minősül, amely során a sarokkal történő hajtás készítjük elő. De megtörténik a külső és belső él használat is a penge teljes hosszának igénybevételével együtt. A térdek folyamatosan, nyúlnak, hajlanak, ami által már a tolóerő növekedése is megvalósul és közben még mindig c vágások vannak, de már nagyobb ívben, amivel az íves korcsolyázás előkészítései is elkezdődnek. Ez később lesz majd követelmény. Itt is figyelni kell, hogy folyamatosan fel-le jár a testtömeg középpont és közben a sarok és lábfej összeütődik.

Sarkon történő korcsolyázás Nagy terpeszben indulnak a tanulók, egyenes vonalon, egymás után, és a belső élek sarokrészével, folyamatos térdnyújtások és hajlítások mellett hajtják magukat. A lábak, soha nem emelkedhetnek el a jégtől, azaz a lépő fázis nem része a feladatnak, csak a csúszás és a tolás a lényeges ebben a gyakorlatban.

Futás A futás, a lépő fázist fogja segíteni és a folyamatosan koordinált mozgásban lesz hasznos, mert helyesen végrehajtva a test oldalra történő akaratlan kiforgását előzi meg. Futásnál próbáljunk meg arra törekedni, hogy a sarok lendüljön fel minél magasabbra, de ezzel együtt a térd is emelkedjen, mert ennek elhagyása a

48

későbbiekben rengeteg időt fog elvenni pluszba a játék során, amivel hátrányba lehet kerülni, ugyanis tovább tart a következő mozdulat megindítása. Ennek a feladatnak volt az előkészítése a gólyalépés /5.3. pont/.

49

T siklás A két láb egy t betűt formáz és a lehető legnagyobb térdhajlítás után, egy hirtelen toló mozdulattal, a toló láb teljes kinyújtásával haladunk tovább, teljesen egyenes vonalon a penge közepére, mindkét élre helyezve a testsúlyt. Nem baj, ha egy gumilabdát helyezünk az oktatott személy kezébe még a feladat begyakorlásánál, mert azzal szimulálni tudjuk a test forgásának megállításával történő helyzetstabilitást és iránytarást. A lábak végig T tartásban vannak. A feladat előbb T tartásban, a teljes pengefelület a jégen történő siklásával kezdődik, majd a penge elejének a karcolásával, majd a hátul lévő láb felemelésével fog befejeződni.

Ezeket mindig óráról - órára oktassuk, ne ugyanazon a

foglalkozáson, de hívjuk elő újra, az előző óra anyagát.

Félköríves korcsolyázás A pici c vágások helyett már félköríveket kérünk. Ez is lehet vonal fölött úgy, hogy vonaltól indul a sarok, majd az ív következik és vonalnál ér vissza a penge eleje, úgy, hogy nem érhet a vonalhoz.

Itt az egész pengét használjuk, de

lendületet a sarokkal veszünk. Elsőként mindig a belső élen történő haladással kezdjük, majd utána a külső élen.

Fontos a megfelelő láblendítés ezeknél a

feladatoknál, amivel tartható a sebesség. Ezeket is lehet a nyakba helyezett bottal kivitelezni, az is a stabilitást növeli.

50

Csúszások Egy nagy lendületszerzés követően, adott ponttól kell tovább csúszni pl. golyóba (összegörnyedve), ahol a sebességre is törekedhetünk. A csúszások történhetnek páros és fél lábon is.

Hosszú siklás/ macijárás Folyamatos váltott lábbal történő t indulás utáni siklás a cél, egy kihelyezett tárgy felett. A kar lehet összekulcsolva a hát mögött, hogy a fékezést csak a láb végezze és a törzs ne tudjon beleavatkozni ebbe. Így rávezethetjük, az oktatott személyeket, az egy lábbal történő fékezésre is és elkezd kialakulni a gyors korcsolyázás előkészítése is, amikor csak pillanatokra van egyszerre a jégen a két láb.

Mérlegek Egy szintén adott távolság között végrehajtandó feladat, aminek lényege az egyenletes vonalon történő egyensúly megtartása, törzsforgatás és végtag kilengés nélkül. Gyakorlatilag egy pár lépést követően, a penge egészét kihasználva kell tudni kivitelezni statikus elemeket elsőként, majd ezeket dinamikussá formálni,

51

menet közben történő tartásváltoztatásokkal, amelyben hirtelen mozgások még nem igazán lehetnek. A lényeg a fél lábon történő csúszás pontos kivitelezése, amiből később már váltakozó vonalú pályán is tudunk haladni. A testtömeg itt a penge elejére helyeződik, de figyelni kell, hogy ne essen orra senki!

Óriáslépés A gyakorlat nagyon pontos odafigyelést igényel, mert csak a penge elülső hegyén lépkedés a cél és a haladás így valósul meg. Ilyenkor többnyire a külső-, és belső élét is használja a tanuló.

Törpejárás a penge elején Az óriáslépést követően kell összezsugorodni, az egyensúly megtartása mellett, majd fel-, le - mozgatva a törzset. Nagy összpontosítást igénylő feladat, ami magas terheléssel jár együtt, ezért a combizmokat jól mozgassuk át előtte és lehetőleg már a fő rész elején vegyük elő ezt a feladatot.

Sarkon járás A gyakorlatot már a száraz bemelegítés során átvettük, most a jégen is végre kell hajtani, a kezek csípőre tartásával, egyenes vonalon kell haladni, csak a penge hátuljára lépve.

52

Csúszásból penge elejére és sarkára történő emelkedés Folyamatosan váltogatva az elől és hátul lévő lábat, haránt terpeszbe kell emelkedni csúszás közben. A kilépő láb sarokra és a mögöttünk lévő lábujjakra emelkedik, amiben tovább kell csúszni, minél több ideig.

Csúszásból penge elejére történő emelkedés Lassú előre haladásból pillanatokra fel kell állni a két korcsolya pengéinek elejére, majd vissza, sokszor megismételve. Ez az egyensúlyt magas fokon fejleszti.

Csúszásból történő letérdelés és felállás Menet közben előbb fél térdre, majd térdelőterpeszbe kell ereszkedni, így csúszva tovább, majd felállni és tovább korcsolyázni előre. Mindkét lábra el kell végezni a térdeléseket úgy, hogy az első térdelésnél, ne mindig ugyanazt a lábat használják a tanulók és ez a felállásokra is vonatkozik, erre figyelni kell!

Csúszásból történő letérdelés, körbeforgás és felállás A feladat ugyanaz, mint az előbbi, az első térdelés szakaszáig, de a második térd lehelyezését, már úgy kell kivitelezni, hogy az lendületet adjon egy 360 fokos térdelő csúszásban történő körbeforduláshoz, amiből egyből fel kell tudni állni és egyenesen tovább haladni a célig.

Csúszásból, hason történő csúszás A térdelésnél vett gyakorlatig azonos a gyakorlat, de utána már egy előre történő elrugaszkodás is cél lesz, ahogy az esés jégen történő gyakorlásánál már korábban vettük. A kezekre figyelve, fel kell állni és tovább korcsolyázni./6.1.3. pont/

Csúszásból - hason csúszás teljes fordulat A feladat az előbbivel azonos, de összezárva a lábat, fekvés közben kell 360 fokos fordulatot tenni a test hosszúsági tengelye mentén.

Figyelni kell, hogy ne

csússzanak egymásba a tanulók, ezért inkább egymás utáni indítással végezzük ezt a feladatot.

53

Csúszásból nyújtott ülésben csúszás Itt előbb le kell guggolni, majd a kéz segítségével nyújtott ülésbe kell ugrani és így csúszni tovább. A kéz miatt a fej, nem tud hátradőlni, de az óvatosságra törekedni kell és ennél a feladatnál is, egymás után dolgozzanak a tanulók.

Csúszásból nyújtott ülésben történő körbeforgás A nyújtott ülésbe ereszkedésig azonos az előbbi feladattal a mostani is, de már az ugrás pillanatába meg kell kezdeni a forgást, amibe a kéz is segíthet. (A körbe forgásokat, mindig el kell végezni, a két irányba – jobbra és balra)

Fél térdelésben történő csúszás A feladatban fél térdre kell ereszkedni és abban csúszni, a másik láb, különböző szögállásban tartása mellett, előbb a jégen tartva, majd a levegőben is a felemelt végtagot.

Fél térdelésből történő csúszás, forgással Az előbbi feladat az alapja ennek is, de közben negyed, fél és egész fordulatokat is megkövetelünk, mindkét irányba. Ez a feladat az szinte az összes koordinációs képességet fejlesztheti, ha megfelelően van nehezítve és felépítve ez a gyakorlatcsoport.

8.3. Előre történő korcsolyázás elmélete irányváltással, keresztlépéssel Az irányváltoztatással járó gyakorlatok, lehetőleg a fő rész elején már jelenjenek meg az elfáradási szint előtt, mert a koncentráció mértéke ilyenkor még magas. Az előre történő korcsolyázásnál, ha irányváltást akarunk elérni, akkor külön kell bontani a két lábat a mozgásszerkezet tekintve. Az egyik lábunk erőteljesebb toló munkát fog végezni belső élen, míg a másik kisebb tolásokkal a külső élen fog segíteni a lendülete szerzésben. Megkülönböztetünk azonban egy olyan, sebesség csökkenés nélküli irányváltoztatást (koszorúzás, keresztlépéses korcsolyázás), amelyben a külső láb, azaz amelyik a tolás irányát határozza meg, egy keresztirányú lépést végez a másik, a haladás irányához viszonyított belső oldalon lévő, külső résszel toló láb előtt. A tolások száma, mindig helyzetfüggő, de a

54

tanulásnál meghatározhatjuk ennek számát, vagy egy körpályán folyamatossá is tehetjük.

Keresztlépéssel történő korcsolyázás A keresztlépéses gyakorlatokhoz már tejes mértékben uralni kell az előre,- hátra és felfelé, - lefelé történő testtömeg kilengéseket és azok megfordítását, összehangolását. A feladatot már megalapoztuk a korábbi gyakorlatokkal (oldalra futás – keresztlépésekkel), de tovább nehezítjük azzal, hogy a lépés számot kötelezően megadjuk és már a lefektetett magas bóják között haladunk vagy nagyobb távot próbálunk megtenni így, mindkét irányba.

Balra történő keresztlépés, jobb lábra lebontva („külső láb”): Toló fázisnál a penge belső részének közepéről az eleje felé haladva hagyja el a láb, a jeget.

Lépő fázisban, már elhagyta a láb a jeget és az addigi támaszlábat (bal láb) átlépve (erősen hajlított térddel), egész a penge lehelyezéséig tart.

55

Csúszó fázisban csak rövid ideig van a „külső” láb, mert egyből jön újra egy toló fázis.

Balra történő keresztlépés, bal lábra lebontva („belső láb”): Ezt a lábat is a másik elé kel hozni, de nem túl nagy ívben, ezért a lépés sokkal rövidebb ideig tart. Toló fázisnál, a haladási irányt nézve vett belső láb pengéjének az eleje és a közepe, annak is a külső része fog találkozni a jégfelülettel.

Lépő fázisban, a toló lábat a test elé helyezzük, de úgy, hogy a keresztbe lépő láb útját ne akadályozzuk. Ez a láb mindig nagyobb hajlítást végez a jégfelületen történő fázis során, mint amelyik a hajtást (jobb láb) végzi.

56

Csúszó fázisban több ideig lesz a támaszláb, mert addig a jégen tartjuk, amíg a másik láb (jobb), meg nem érkezik elé.

Ezek a fázisok a másik irányban is ugyanígy néznek ki.

8.4. Koszorú előre Ezt a szokványos kör alakú pályán kezdjük el oktatni. Sajnos elég monoton ennek az elemnek a tanulási folyamata, de a további fejlődés elengedhetetlen lépcsőfoka. Figyelni kell a lábak állandó tolására és a maximális terhelhetőségére. Hátra kell nyúlnia magunk mögé nagymértékben a belső lábnak. Mindkét irányba el kell végezni a feladatot, a gyengébb oldalra többször is.

9. Hátrafelé történő korcsolyázás Az előző fázisok betanítása után megkezdődhet a gyakorlatok hátrafelé történő oktatása. Az oktatott feladatok szinte azonosak (halacska, stb.) az előre haladó korcsolyázáséval, csak a megindítás, a fázisok egymásutánisága, valamint a testtartás változik. A hátrafelé korcsolyázásnál fontos, hogy soha nem szabad kiegyenesedni teljesen és a sarokra helyezni a testsúlyt, mert könnyen esés következhet be, amelyet nehéz irányítani és sérüléshez vezethet. Ezért a kezek használatával - például bot a két kézben mellső középtartáshoz közeli állapotban már előrébb hozható a testtömeg középpont és megelőzhető a hanyatt esés. Az is jó szokott lenni, ha azt mondjuk egyensúlyvesztésnél, egyből a kezekre kell nézni, mert ez által visszahozzuk a törzset a helyes tartásba. A hátra menet miatt, a figyelem vándoroltatása is szerepet fog kapni, a vállak is nagyobb szerepet kapnak.

57

9.1. A hátrafelé korcsolyázás elmélete

Hátrafelé korcsolyázásnál a következő lesz a fázisok sorrendje: • tolás • lépés • csúszás A három fázis kritériumai hátrafelé korcsolyázás során: • Csúszó fázisnál, a testsúly áthelyeződik a csúszó lábra és a korcsolya a belső élről dőlt a külső élre előkészítve a toló fázist. Itt a lábujjhegy találkozik elsőként a jéggel, majd végig gördülve azon, a sarokrésznél hagyja el a penge a jeget. A talajfogás a test függőleges vetülete mögött jön létre, majd a törzs alá csúszik, közelítve a másik láb bokájához a csúszó lábat, a boka kifelé történő döntésével. Ilyenkor az egész alsó lábszár feszesen tart.

• Toló fázisnál, a test alól elkezd oldal irányba és kissé előre tolódni a támasz láb, miközben a penge sarkáról a lábujjhegyre történik az erőátvitel, azaz a penge elejére. A testsúly végig ezen a lábon van. A tolás eléggé dinamikus mozdulatsor és egy elrugaszkodó mozdulattal ér véget a c vágás befejezését követően.

58

• Lépő fázisnál, a lábakat az elrugaszkodás után egy kis körívet a levegőben leírva, visszahozzuk a test függőleges vetülete mögé.

Amire figyelni kell a hátrafelé történő korcsolyázás során, hogy a testsúlyunkat jóval előrébb kell helyezni, mint előre felé tettük. Amire még figyelni kell: • Hátra is kell nézni a test emelkedése nélkül (perifériás látás) • Lábfejek befelé néznek • A térdek közel vannak egymáshoz, X tartásban • A boka majdnem összeér • A vállak előre-, hátra mozognak a mozgó lábat kísérve (ilyenkor lehet hátranézni a lépő lábnál a váll fölött) • A könyök eltávolodik a testtől, miközben majdnem derékszögben vannak a has vonalában • Törzs- és csípőforgatások jönnek létre 9.2. A hátrafelé történő korcsolyázás gyakorlata A hátra korcsolyázás legalapvetőbb különbsége az előre történő korcsolyázással szemben, hogy az egyenes vonalon történő gyors korcsolyázásból, a lehető legkevesebb ütemvesztéssel kell tudni irányt váltani, miközben (előbb fogójátékok, majd később védekezés) az ellenfél mozgását is le kell követni.

Bója érintés El kell kezdeni hátra lökéseket végezni és a kihelyezett bóják megérintése a cél, figyelve arra, hogy ne lépjenek azok széléra, nehogy esés legyen belőle.

59

Bot kikerülése szlalomban A folyamatos váltakozása a karnak a cél, hogy a vállból történő plusz lendületvételre is ráérezzen mindenki.

Hátrafelé –terpeszben történő korcsolyázás A két láb folyamatosan nyújtást és hajlítást végez, miközben a testsúly folyamatosan a hajlított láb fölé kerül.

A hajlított lábban ellentétes váll, a

hajlással egy időben előre kerül és fel is emelkedik kissé, ezzel is nagyobb energiát adva a tolásnak, amikor vissza kell hozni a nyújtással egy időben a másik láb fölé. Ez ciklikus mozgásként folyamatosan történő gyakorlat.

Hátrafelé csúszás Itt már képesek a nyújtott-, hajlított mozgással való terpeszben történő hátrahaladásra a tanulók, amit csak annyival nehezítünk, hogy egy adott ponttól, összezárt bokával, fél guggolásban, csúszással fejezzük be a gyakorlatot. (Itt elkezdődhet a hátrafelé hóeke fékezés oktatása is.)

60

Roller hátrafelé, egyenes vonalon Az egyik láb folyamatosan hajlítva van és a testsúlyt is ezen a lábon van. A másik (toló láb), végig (kifordítva a sarkat) a penge elejével, közepével segít a lendületszerzésben. Mindkét lábra el kell végezni.

Rövid C vágásos korcsolyázás hátra A feladat ugyanaz, mint az előre korcsolyázásnál, csak a sarok rész helyett a penge elejével lökjük el magunkat, ahogy az előző gyakorlatban le van írva.

Halacska hátrafelé Ez a feladat, azonos az előre történő halacskázással

Moonwalk Ez egy ajándék gyakorlat, amellyel megint csak örömöt lehet szerezni, minden korcsoportnál. A közismert tánclépéseket kell végrehajtani, lehetőleg egyenes pályán. Itt egy kis lazításnak fogja fel mindenki, de hamar érezhető a feladat nehézsége, ugyanis külső- és belső él egyszerre a jégen van és a toló fázis, kis lépéssel egybekötve, végigmegy a penge teljes hosszán. Párhuzamos korcsolyázás hátra A két láb a megindítás után, szinte teljesen összezárva, síelő mozdulatokat végrehajtva adja a lendületet. A csípő itt nagy mozgástartományban fog jobbra és balra lendülni.

Ívben történő korcsolyázás Csak úgy, mint előre - hátra is végrehajtható ez a feladat.

61

Szlalom Szintén azonos az előre haladással, de az említett vállemelés itt jobban érvényesülni fog.

9.3. Folyamatos keresztlépések hátra Van egy lendületszerző szakasza ennek a feladatnak, amit folyamatos keresztlépések követnek egyenes vonalon, úgy, hogy mindig a másik láb elé kell lépni külső éllel.

9.4. Keresztlépéssel – irányváltoztatással történő korcsolyázás Keresztlépéses korcsolyázás, melynek alapfeltétele a megfelelő koszorúzással eltöltött (sokszor, monotonnak vélt idő), amivel a gyors irányváltásokat tudjuk elérni sebesség visszaesés nélkül.

Itt nem muszáj törekedni a kettes szám

betartására, lehet nyugodtan változtatni rajta. A feladatot már megalapoztuk a korábbi gyakorlatokkal, de tovább nehezítjük azzal, hogy a lépés számot kötelezően megadjuk és már nem a lefektetett magas bóják között haladunk, hanem megpróbálunk egy nagyobb távot így megtenni, minden irányból. Elkezdődhet a hátrafelé keresztlépéssel történő korcsolyázás oktatása is, egy-egy kereszttel a test előtt.

10. Indulások Az indulások minden korcsolyázás alapjai ezért nagy hangsúlyt kell rá fektetni már az oktatások megkezdésének azon szakaszánál, amikor a finom koordinációs szint kezd elkezdődni. A gyors helyváltoztatások minden játékban elsődleges szerepet kapnak, akár üldözik az embert, akár ő maga az üldöző. Ugyanígy van ez a játékban a védekezések és támadások esetében. A korcsolyázás, a kerékpározás után

a

leggyorsabb

emberi

erővel

62

végrehajtott

sportmozgás,

aminek

következtében az ingerre adott válasznak itt kell a leggyorsabban megjelenni, mert a kerékpározásban nincsenek ilyen gyors irányváltoztatások, mint pl. a jégkorongban. A reakcióidőnek éppen ezért elég gyorsnak kell lennie, amit azzal tudunk még inkább fejleszteni, ha tudatos helyezkedések után a pillanatnyi állapot függvényében a leggyorsabban tudjuk izolálni, hogyan alakul a játékok további kimenetele. Ezt az indulásokkal tudjuk a legjobban kivitelezni, ha minden egyes szituációban a megfelelő módszert választjuk, ezzel is időt megtakarítva vagy teret nyerve vele. Az első két- három lépésben történik az indulás, amikor még mindig csak támaszlábaknak nevezhetjük végtagjainkat, ugyanis a csúszó fázisra itt még nem kerül sor. Az elindulás a tehetetlenségi erő ellen fellépő mozdulatsor, amikor a testet álló helyzetből kell felgyorsítani, ami után növelni tudunk a sebességet egy bizonyos fokig (egyéni maximumig).

10.1. Előre indulások fajtái

Előre indulás A legalapvetőbb indulás, amit a gyorsaság fejlesztése előtt alkalmazunk, az úgynevezett V vagy egyenes indulás. A két lábfej ki van fordítva és páros térd rogyasztás után kilépünk előre valamelyik lábbal.

Arra figyeljünk, hogy ne

mindig csak az egyik láb legyen az indulás utáni kilépő, azaz támaszláb. A V indulásnál a karok is szerepet játszanak a mozgások megindításánál, mert ezzel tudunk impulzust növelni, hogy az ellentétes kart gyorsan változtatjuk, lehetőleg a törzs mellett.

T indulás Az előre korcsolyázásnál már vettük a T siklást /8.2. pont/, ez ugyanúgy fog kinézni, de csak egy lendületszerzés van a feladatban. A két lábat a legnagyobb

63

mértékben behajlítjuk, majd a hátsó láb maximális nyújtásával szerzünk lendületet.

Keresztlépéssel elindulás Csak az első lépés kereszt, amelyből rögtön egy csípőforgatás következik és utána már egyenes vonalon haladunk tovább, a lehető legnagyobb erővel.

Amíg a begyakorlás fázisa van és még a készség szint nem alakult ki, addig ez az irányelv és csak később lehet ezt keretek közé szorítani. Amely lehet például botok közti belépéssel és azok távolságának változtatásával, így frekvenciát is növelhetünk.

10.2. Hátra történő elindulások A hátra történő indulások lassabbak, az előre történő indulásnál, ezért lépéshátrányt jelenthetnek, ha csak magukban alkalmazzuk őket, de fordulatokkal

64

párosítva ezeket a feladatokat, előnyhöz is lehet jutni velük, mert végig lekövethető az ellenfél mozgása. A hátra történő indulások kezdetben a betanulást segítik, de később már tárgyak bevonásával a gyors helyzetfelismerő képességet tudják javítani, egy megindítás után bedobott labda vagy korong használatával, aminek észlelése a megszerzése jelenti a párharcok megnyerését.

Párhuzamos indulás A két láb, összezárva van a testtömeg középpont alatt, majd síelő mozdulatokkal lökéseket végzünk, úgy, hogy a csípő, mindig az ellentétes oldalon legyen a lábakhoz viszonyítva.

Terpeszben történő indulás A két láb vállszélességnél nagyobb terpeszben van. A megindításnál az egyik lábat behajlítjuk, a súlypontot felé helyezzük és a lábfejet befelé fordítjuk, majd egy hírtelen tolással elrugaszkodunk az álló helyzetből, majd tovább folytatódik terpeszben történő korcsolyázással a feladat.

10.3. Keresztlépéses indulás Az egyik lábbal kilépünk a test mögé, de ahogy a lépő láb a jéghez ért, már abban a pillanatban, a másik lábat fogjuk átemelni az elsőként hátratett láb mögött. A lépések száma nem korlátozott, de figyeljünk, hogy ezzel a technikával csak minimális helyzeti előnyre (sebességre nem) tehetünk szert. A kis területeken történő védekezések módszere ez a technika, de általában a megindítás után, már egy teljesen más mozdulatsor következik, mint például, blokkolás, emberfogás a területszerző vagy labdás játékokban, míg fogókban a „vár” őrzése.

Ha az indulások, már pontosan végre vannak hajtva, akkor tovább nehezíthetjük térdelésekből, fekvésekből történő, jelre érkező indulással, ami további versenyzésre is lehetőséget ad. Ezeket, már a készség szintű tudás elérése után tervezzük az edzéstervbe, óravázlatokba.

65

11. Fékezések A fékezéseket, már megalapoztuk az egyhelyben történő gyakorlatoknál és sok esetben már rávezető gyakorlatokat is vettünk, de az alapoktól kezdjük el a fékezés csoportosítását is, amelyek a menet közben történő megállásokat, lassításokat teszik lehetővé. A menet közben történő fékezésekhez, a tanulóknak már ismerniük kell a korcsolya legjellemzőbb tulajdonságai pl. mikor „ugrál” a penge a jégen, ami azt jelenti, hogy nem a megfelelő szögben tartja a bokáját és a testsúlya is más ponton terheli az éleket, mint ahol alapvetően lennie kellene. A fékezésekhez tudni kell, a testsúlyunkat áthelyezni egyik lábról a másikra, súlypontot emelni vagy süllyeszteni. Ezek a módszerek már az első oktatási óra valamelyikén meg fognak jelenni, persze nehézségükből adódóan csak fokozatosan. A megállás megóv a sérülésektől is, ami nem mellékes szempont, de a játékokban is fokozza az élményt, a kiszámíthatatlanság, azaz az emberi tényező miatt. Megálláskor - akár teljes sebességről is rövid időn belül - meg kell állítani az előre, hátra vagy oldalra haladó testet, majd abból hírtelen tovább is kell korcsolyázni, elsőként azonos irányban, majd ellenkezőleg és oldalra is, az előbb leírt indulásokkal egybekötve.

11.1. Fékezések fajtái, előre korcsolyázás során

11.1.1. Előre egy lábbal, belső élen A test tengelyéhez viszonyítva is szét lehet bontani ezeket a fékezéseket. Fékezhetünk a test mögött lévő láb belső élével és a test előtt lévő láb belső élével, de a test mellett is. A testsúly mindig a támaszlábon lesz, míg a fékező lábat a lehető legkisebb módon terheljük meg. Ennél a fékezésnél a fékező láb, folyamatosan nyújt, míg a támaszláb, végig hajlítást végez.

T vonalas csúszó fék A hátul lévő korcsolya egész pengéjét a jégre fektetjük és húzzuk magunk után a lábat (ne a korcsolya cipőt). A mozdulat a kilépő álláséval azonos. Az oktatása

66

már kisiskolás korban megkezdhető.

Nehezítésként már megkövetelhetjük a

penge elejével, vagy végével történő ilyen típusú fékezést is.

Hóekefékezés Ez a gyakorlat is kisiskolás kortól oktatható. Az egyik lábat a test elé csúsztatjuk kissé befelé döntve a térdet, a lábfej befelé forgatásával, de itt inkább a penge közepe és sarka fogja a nagyobb munkát végezni.

Fél fékezés A test 90 fokot fordul ennél a fékezésnél a penge közepén, elején, majd, hírtelen elkezd befelé és kissé előre dőlni. Az egyik láb a levegőben, sarokemelést végez, de figyeljünk, ne forduljon ki nagymértékben, mert esés a következménye, ha nincs időben megállítva ez a láb. A fékező lábat folyamatosan hajlítva, erősen elkezdjük tolni a jégbe, majd egy rövid siklási szakasz után megállítjuk a testet. Ennek a szakasznak az útját, folyamatosan csökkenteni kell, akár egy lépés utáni vagy teljes sebesség utáni azonnali megállás lesz a cél. A fél fékezés tovább nehezíthető, de ezt már csak több éves gyakorlat után lehet majd megkövetelni. A penge sarkával vagy elejével is meg lehet állni ilyen módon, de ahhoz tökéletesen ismerni kell a jégfelület és a korcsolya tulajdonságait.

67

11.1.2. Előre egy lábbal külső élen A külső élen történő egylábas fékezés, a megváltozott támadó és védekező fázisoknál lép előtérbe vagy pozíció védésekor, amikor azonnal vissza kell fordulni az ellenkező irányban. A test a fékező láb mögött vagy fölött lesz, sebességből adódóan, előbbi a gyorsabb korcsolyázásnál, utóbbi csúszások során leginkább.

A másik láb

helyzete nem korlátozott, ugyanis a következő mozdulatért fog felelni a felemelt lábunk, ezért, a test mögött, mellett és előtt is tartható, annak függvényében, merre kívánunk tovább haladni, mit követel meg az adott játékszituáció. Ez a fékezési mód történhet a penge bármely részén.

11.1.3. Előre páros lábon Ez a csoport nagyon összetett, mert a két láb, külső és belső élei és a penge három fő része sok lehetőséget ad, ezért lehet a fékezés nyitott és zárt tartásban, lehet külső- külső, belső- belső és váltott módon is.

Hóekefékezés – belső éleken történő megállás A legalapvetőbb fékezés, amelyet előkészítettünk a már az egyhelyben történő lépegetésekkor vagy rávezettük a tanulókat a halacska nevű gyakorlatnál. A két térd hajlítva egymás felé néz, a lábfejek összenéznek, a törzs előre dől egy kicsit és szép lassan elkezdenek terpeszbe szétcsúszni a lábak, a sarkak meg egyre inkább kifordulnak.

68

Figyelni kell rá, hogy a tanulók ne akadjanak meg, mert hamar orra lehet így esni.

Nyitott fékezés A két láb haránt terpeszállásban csúszik a pengék közepén, elején vagy sarkán. Ilyenkor az egyik korcsolya belső (külső láb) és a másik korcsolya külső (belső láb) éle végzi a megállást. A test a fékezés irányát nézve, befelé és kissé előre dől és a belső láb végez nagyobb hajlítást. A feladatban a belső láb van elől, a külső hátrébb, de nehezítésként kérhetünk lábtartás cserét is, amelynek következtében megváltozik a pengeterhelés. Ilyenkor a belső, hátul lévő láb pengéjének elülső – külső része, míg az elől lévő külső láb belső részének sarka fogja a megállást végezni. A pengeterhelést ilyenkor is lehet változtatni, hogy csak karcolással, azaz pengeheggyel legyen a megállás.

69

Zárt fékezés A feladatban lesz egy belső és külső láb, ahogy eddig is. A test dőlésszöge és a belső láb hajlítása sem változik, de a testsúly erre a lábra fog terhelődni. A külső láb nagyon erős nyomást fog végezni és a sebesség erejét ez a láb nyeli el. Ez a fékezés az úgynevezett hokifék, amely akár további oldalra történő csúszás nélkül is képes megállítani a testet, a csípőfordítás után. (Oktatásánál figyeljünk, hogy sok jégszilánkot ver fel ez a fajta megállás, amit előszeretettel alkalmaznak a fiúk a lányok megrémisztésére. Fontos, hogy az első pár alkalommal, ne tudjanak a tanulók egy véletlen esés következtébe - egymásba csúszni, mert ilyenkor a korcsolya, komoly sebeket tud okozni).

Külső éleken történő megállás Jégkorongban nem használatos fékezés, de ügyesség fejlesztő gyakorlatnak számít. A két combot a legnagyobb mértékig ki kell fordítani és hátra kell dőlni, de figyeljünk rá, hogy a tanulók ne essenek farizmaikra. A kezek legyen lehetőleg a törzs előtt, hogy a csuklóban véletlenül se okozzunk törést. Ez a fékezés lábujjhegyen és sarkon is megvalósítható illetve ugrás során a levegőben történő kifordítással – a korcsolya pengéket, a jégbe szúrva. Van egy másik nehéz technika a pingvinezés, amikor hintázik a két láb a külső éleken és szép lassan fog lelassulni a korcsolya.

11.2. Hátra történő fékezések A hátra fékezéseknél nincs ekkor variálási lehetőség és legtöbb módszer megegyezik az előre történő korcsolyázáséval, mert pár gyakorlatot leszámítva, csípőfordítás vagy 180 fokos fordulat után előre, vagy oldalra végezzük hátramenetből a megállást.

70

11.2.1. Hátra páros lábon A legalapvetőbb fékezési forma hátramenet során. Hóekefékezést kell csinálni a sarok lenyomásával, amiben a két lábfej ki van fordítva. Ilyenkor álltalába jó nagy terpeszbe fejezi be mindenki a gyakorlatot. Kis sebességnél zárt lábbal is végre hajtható, de ilyenkor a gerincoszlopnak és a térdeknek nagy nyomást kell kibírniuk.

Zárt állásban, általában csak az ellenünk történő tolást szoktuk

megakadályozni védekezés során.

11.2.2. Hátra egy lábon, belső élen Fél fékezés vagy fél hóekézés történik ilyenkor a hátrafelé fékezés alapállásának megtartása mellett.

11.2.3. Hátra egy lábon, külső élen Hátrafelé külső élen fékezést, csak csípőfordítás után végzünk.

A penge

sarokrészének lenyomásán kívül, más nem különbözik az előre történő megállástól.

11.3. Oldalra történő fékezések • Páros lábon • Egy lábon, belső élen • Egy lábon, külső élen Ezek a fékezések nem különböznek az előre fékezésnél leírtaktól, mert itt a csípőfordítás nélkül végezzük ugyanazt a munkát.

12. Fordulások A fékezésből történő visszafordulás elég sok időt vesz el és hamar hátrányba kerülhetünk miatta, de a fordulásokkal gyorsabb visszaválthatunk védekezésbe. A fékezés, amúgy is sokkal több energiát emészt fel, mert újra fel kell gyorsítani álló helyzetből a testet. A fordulatoknak támadás során nagy hasznát tudjuk venni, mert így mi tudjuk rákényszeríteni akaratunkat az ellenfélre. Át lehet váltani gyors fordulatokkal a

71

térfél másik oldalára, de társainkat is bevárhatjuk, hogy felzárkózzanak, és a segítségünkre legyenek a támadások során. Fordulások során, terelni is tudjuk a támadókat, hogy kezdetben a börtönhöz (kiszabadítós játék), később a kapuhoz, ne juthassanak el egyenes úton.

12.1. Előre történő fordulatok Az előre történő fordulat hamar megjelennek az oktatási anyagokban főleg, ha már valamilyen játék is szerepel az oktatások végén. Lényege annyi lesz, hogy a legkisebb ívben, a lehető legnagyobb sebességet képesek legyünk tartani, majd továbbhaladni belőle.

12.1.1. Előre páros lábon

Csúszó forduló – kétlábas csúszó forduló A legelső fordulat, amire meg kell tanítani a korcsolyázni vágyókat, a sima csúszó forduló. Egy magas bója kihelyezésével, egyenes vonalon megkerülve azt, kell visszajutni a kiindulási pontig.

A visszafordulásnál, a külső láb sarkának

csúsztatásával és a csípőfordításával a sebesség lecsökken és a súlypont lejjebb kerül, majd ebben a pillanatban kell erőteljesen lenyomni a sarkat és a belső lábbal kilépni előre.

A feladat nehezítése, ha a kívül lévő láb lesz az elől lévő láb.

72

Dupla forduló – hurok Két bóját kell kihelyezni egymás mellé és adott irányból kívülről kell megkerülni az elsőt, ami után áthaladunk a két búja között, majd ott átérve visszafordulunk az eredeti irányunkba és tovább haladunk. Ezek is már kezdésként megjelenhetnek. Ennél a gyakorlatnál két fordulatot teszünk meg, amelyből az első egy lassabb nagy ívű mozdulat lesz, majd a második, egy kis ívben történő gyors visszafordulás.

Folyamatos csúszó fordulók, két bója körül A gyakorlatot sokat kell ismételni, kis kortól kezdve, hogy a megfelelő üteme kialakuljon a fordulatoknak. A két kirakott alacsony bóját, nyolcasokat leírva kell megkerülni időre vagy adott mennyiségre elvégezve, mindkét irányban. Mivel tükörmozgás lesz, így a két irány csak a monotónia kerülés végett fontos. Folyamatosan csökkenteni kell a két bója közti távolságot. Ha ezt elvégeztük, már jöhetnek a nehezebb fordulatok páros lábon, amelyek a következőek lesznek:

Mohawk forduló Ezt a fordulási fajta, azért lényeges, mert végrehajtása során, a gyakorlatot végző személy, végig a játékkal megegyező irányba néz és fel van készülve, arra, hogy bármikor játékba lehessen hozni vagy lépéselőnyt tudjon kialakítani.

73

12.1.2. Nyitott forduló A két korcsolya V betűt formáz, a csípő kifelé fordított és a fej a kanyar belseje felé néz.

Zárt forduló A két korcsolya szinte teljesen össze van zárva és így történik a hírtelen visszafordulás. A két sarok ilyenkor jó mélyen belevág a jégbe. Ez a fordulás nagy sebességnél is jól kivitelezhető, de figyelni kell, mert a lábat elég nagy terhelés éri ilyenkor. Szokták ezt a gyakorlatot hokikanyarnak is nevezni. Sok jégszilánkot lehet felverni ennél a fordulásnál, de megfelelő körültekintés mellett szabad csak gyakorolni, mert a jégfelületet, nagyon könnyen tudja károsítani a kitört darabok miatt, ez a feladat.

12.1.3. Előre külső élen

Nyitott Mohawk forduló A csípőt ki kell nyitni ebbe a feladatba és arccal a kanyarnak háttal kell végrehajtani a gyakorlatot. A két korcsolya sarka összenéz és így lesz lehetőség kiszorítani a támadó játékost.

74

12.1.4. Előre egy lábon külső és belső élen Az ívben történő korcsolyázás /8.3. pont/ során vett gyakorlaton alapul ez a feladat, de nem szakítjuk meg, hanem hagyjuk, hogy a korcsolya egy nagy U betűt írjon le. Ebből lehet aztán továbblépni és a kiindulási pontig visszakorcsolyázni. Ez külső és belső élen is végrehajtható feladat. Ezeket a fordulásokat folyamatos nyolcasozással, azaz két bója megkerüléssel lehet tökéletesíteni.

12.2. Hátra történő fordulatok Ezt a módszert általában a hátrányban lévő fél alkalmazza, hogy teret és időt nyerhessen vele.

A lényeg a leggyorsabb visszaállás a megfelelő „taktikai”

pontra.

12.2.1. Hátra felé korcsolyázásban történő fordulatok páros lábon A feladat végrehajtható nyolcasokat leírva, egy fordulattal, párhuzamosan tartva a két korcsolyát és keresztlépéssel egyaránt. Ezzel a gyakorlattal nem veszítünk sok időt, ha helyesen van kivitelezve és könnyen tudunk támadásból, védekezésbe váltani. Hátra haladás során az egyik láb pengéjének külső, másik láb belső élének elejét nyomjuk a jégbe, folyamatos térdhajlítás mellett, a testet befelé döntve. Utána már eldönthetjük, keresztbe lépünk, vagy párhuzamosan tartva a korcsolyákat, kívánunk tovább haladni.

Mindkettő módszer helyes, ezért

gyakorolni kell őket, a felsorolással azonos metodika szerint.

12.2.2. Hátra történő fordulatok külső élen Az ívben történő korcsolyázás tovább fejlesztett változata, amikor a külső él elején nyomjuk bele jó erősen a jégbe, míg a levegőben lévő láb, a test elől, hátra lendül, ezzel segítve a test befordulását.

12.2.3. Hátra történő fordulatok belső élen Hátramenet során, a kanyar irányától számított külső lábon fogjuk a támasztást és a fordulást végezni, a penge egészét kihasználva.

A levegőben lévő láb,

egyensúlyoz és megindítja a visszafordulást, a támasz láb pedig, erőteljes hajlítást végez. A támasz lábon a penge sarokrészének belsejéről indul a fordulat, a lábfej

75

fokozatos lenyomása mellett, amitől azonnal befordul a láb és visszajutunk az eredeti helyünkre.

13. Fordulások 13.1. Előre korcsolyázás során hátra menetbe történő fordulások, páros lábon, külső és belső élen A fordulások bármely fajtája alkalmazható ennél a gyakorlatnál, a lényeg, hogy egy törzsfordítással egybekötött 180 fokos fordítás van a feladatba. Ez jó az átváltásokra, támadásból- védekezésbe és fordítva, egyaránt, mert időt tudunk megtakarítani vele. Egy dologra kell nagyon figyelni, hogy a fordulat során, soha ne veszítsük szem elől a játékot, ezért adott szituációtól függően, poszt specifikus gyakorlat lesz.

13.2. Hátrakorcsolyázás során, előre menetbe fordulások, páros lábon Keresztlépéses forduló előre Hátrafelé haladásnál koszorúzó lépéseket teszünk a játékszituáció vagy gyakorlat kívánta irányban. A kanyar felénél, a törzset egyszerűen elfordítjuk kifelé, ahol a kanyart iránytól számított külső lábbal egy kitámasztást végzünk csúszás közben, majd keresztbe lébe a támasz láb előtt, pár keresztlépés után visszaindulunk a kiinduló pontig.

12.3. Hátrakorcsolyázás során, előre menetbe fordulások, belső élen Nyitott forduló Hátra haladás során az egyik láb erőteljesen a jégbe nyomódik a korcsolya belső élével, majd egy kis ívet leírva csúszik tovább. A másik lábat ugyanígy fordítva tesszük a jégre és egyből visszaindulunk a kiindulási pontig, pár keresztlépés után.

76

14. Forgások 14.1. Páros lábon Piruette Haladhatunk előre és hátra is, de a lényeg, a két láb együttes talajérintése során történő 180 vagy 360 fokos fordulat. Lehet más szögtartomány is, de ahhoz már nagyon kell ismerni az említett két továbbhaladási lehetőséget.

Páros lábon belső és külső élen is végre lehet hajtani a körbeforgásokat, de itt a sebességgel négyzetes arányban fog nőni a végrehajtandó kör sugara. Teljes sebességnél, ez akár a pálya hossztengelyét tekintve, több mint a fele pályát fogja igényelni és amúgy sem túl hasznos feladat, mert sok időt vesz igénybe és eléggé instabil mozgásforma.

14.2. Egy lábon történő forgás, a támaszlábbal ellentétes irányban Az egyik láb fel van emelve a test mellett, mögött vagy előtt.

A másik a

támaszláb, amelynek egész pengéjén fog történni a körbeforgás, ennek a lábnak az irányába. Ezt egy erőteljes térdhajlítás utáni törzsfordítással tudjuk elérni. A másik láb megindító és egyensúlyozó munkát végez.

14.3. Egy lábon történő forgás, a támaszlábbal azonos irányban A gyakorlatban előre és hátra is haladhatunk, de a lényege, hogy az egyik láb valamelyik irányba (test előtt, mögött, oldalt) fel van emelve. Ezzel a lábbal és egy törzsfordítással veszünk egy lendület és a támasz láb egész pengéjén körbefordulunk a test hossztengelye körül. Az egylábas körbefordulásoknál, ez a legnehezebb gyakorlat, ami szintét tovább nehezíthető, ha guggolások során van végrehajtva (műkorcsolya elem).

15. Tárgyak bevonásával történő gyakorlatok

A tárgyak bevonása a különböző gyakorlatokban nagy segítséget jelentenek, mert a koncentráció a tárgyra irányul, aminek következtében észrevétlenül tudjuk

77

kialakítani a megfelelő korcsolyázó technikát.

A bevont dolgok, még plusz

élményt is jelentek ez által színesítve a foglalkozásokat.

Láb közötti tárgyak váltása Ez elengedhetetlen rész, mert ez által elkezdődik egy magasabb oktatási szint és szép lassan elindul a még mélyebb ideg-izom kapcsolat megteremtése. Egy korongot vagy labdát célszerű választani, mert minden kesztyűben jól megmarkolható. Itt a sarokkal való hajtás végrehajtása a cél, a labda, egy külső rávezető segítség, aminek a nyolcasban történő átvezetése a comb mögött, segít a test súlypontjának ráhelyezésében. A fej helyes tartására mindig hívjuk fel a figyelmet! Amikor az egyének ezt a gyakorlatot már nagy sebességgel is képesek végrehajtani, akkor tovább léphetünk és megvalósulhat ugyanez a feladat labda nélkül is.

Labdaterelgetés Koordinációs lábügyességet fejlesztő feladat, aminél az összerúgásra már korán fel kell hívni a figyelmet! Az összerúgás történhet palánkkal, jéggel, társsal, ezért szárazon készítsük elő a gyakorlatot, cipőben és korcsolyában egyaránt. Mindkét lábbal végre kell hajtani majd ezeket a feladatokat és folyamatos belsővel és külsővel történő labdavezetés során is. Itt már a karok helyzete megváltozik és egyénileg elsajátított egyensúlyteremtésnek kell kialakulni.

Ha az ismert

repülőzést választjuk, még inkább összehangoltabbá válik a mozgássor, de a fej tartása is fontos, hogy folyamatosan vándoroljon.

(Pavlis – Peric, 1996)

Tárgyak átlépése Ez végezhetjük az előbbi feladat tovább színesítésével, hogy lehelyezett tárgyakat kell átlépni, miközben van azért támaszuk is. (Lehet egyéni feladat is.) Itt már

78

összekapcsolunk többi első blokkban megismert gyakorlatot a megfelelő végrehajtáshoz. Lehetőleg olyan tárgyat válasszunk, ami nem csúszik ki a láb alól, ha rálép az illető, mert elég nagyot lehet így esni. Ebben a szakaszban már a palánkon kívüli részt is be lehet venni a feladatba, a pályán kívülre és a belépés beiktatásával, ahol kint akár még futólépéseket is bevethetünk. Ha olyan bójánk van, ahol fényvisszaverő csík is van, akkor ott körről, körre nehezíthetjük a feladatot, hogy hol kell épp átlépni a három részre osztott szakaszánál a bóját.

(Pavlis – Peric, 1996) Ugrások Ez már egy komoly feladat, amire fokozott óvatosság lesz a jellemző. Csak akkor szabad kérni, amikor az esési százalékunk szemmel láthatóan alacsony és a pengét már érezni, uralni tudják az oktatott személyek.

Fontos a szárazon történő

előkészítés is. Hívjuk fel a figyelmet, hogy mindig a lábujjhegy érjen a talajra elsőként, majd gördüljön végig a pengén mindenki, folyamatos térdrogyasztás mellett. Erre nagyon jó gyakorlat, a halacskázásból történő felugrás, mert így egy ismert gyakorlatot kötünk össze egy ismeretlennel, ami jó előkészítése a dolgoknak. Ha ez mindenkinek megy, akkor a botokat, bójákat már el lehet kezdeni átugrani. De célszerű inkább, előbb a vonalakat átugrani, de ehhez nagy helyre van szükség és felfestett pályára. Itt a kezeknek is lényeges szerepük van, mert egy, a nem a mozgássorba illő lendítés, hamar nagy esést idéz elő. Amikor folyamatos ugrásokra, ill. eltérő távolság átugrására is képesség vált mindenki, akkor a keresztirányú mozgások is megkezdhetőek.

(Pavlis – Peric, 1996)

79

Ütő a hát mögött Ez egy ismétlő része minden eddig tanult gyakorlatnak egy nagy nehezítéssel, hogy egy ütő vagy nyél, mindvégig a könyökhajlatba van szorítva a hát mögött. Ez növeli az egyensúlyozást és megtanít mindenkit egy mozgássor időben történő lassítására, fékezésére, amivel egy akaratlan gerinccsavarodást tudunk megelőzni. Az sem utolsó szempont, hogy egyből fel tudjuk készíteni a testet, a következő mozdulatsor megindítására, idővesztés nélkül.

Ütő tolása Itt már finomkoordináció valósul meg. A lefektetett botot, úgy kell apránként tolni, szaggatott mozdulatok nélkül, hogy a pengének az eleje nem emelkedik el a bottól sohasem. Ez apró térdmozgásokkal és a lábak megfelelő erejű feszítésével és ernyesztésével valósítható meg. A törzsnek mindvégig egy hullámzó mozgást kell végeznie a terhelt láb fölé helyezve a testsúlyt, majd vissza.

A szem

folyamatosan vándorol az út és tárgy között, de a perifériás látás a legfontosabb képesség, amit segítségül hívunk.

A szem beidegződtetése és a gyors

szemmozgás is fontos előkészítés ebben a korban. Amikor már ez is folyamatos sebesség növeléssel végrehajtható haladóbb csoportoknál, akkor egy korong segítségével, amely a bot előtt van és a két láb között, tovább javíthatjuk a mozgást és a finomkoordinációt. A test helyzete így már közel azonos lesz a hátrafelé induláséval, így tovább léphetünk. Ezt szlalomozva is megcsinálhatjuk és a szemek egyenként történő letakarásával is, hogy esetleg látáshibákra még itt fény derüljön. (Frenkl, 2005)

16. Társas gyakorlatok előre-, hátra Társ tolása Itt már jobban oda kell figyelni a kommunikációra és próbáljunk társítani is. A társ tolása, egy egyszerű „bevásárlókocsis” kifejezéssel már egyből humort, lazaságot visz a feladatban és általában mindig tudják, mekkora sebességgel kell tolni, hogy kell kanyarodni. Azért jó ez a feladat, mert a hátul lévő toló személy, a legjobb boka kifordítást éri el, ami az induláshoz és a későbbi nagyobb erejű

80

toláshoz szükséges, míg az elől lévő társ megtanulja, hogyan kell a pengére helyezni a testsúlyt, hogy az kanyarodni is tudjon. Ezt célszerű ovális pályán végezni, mindkét irányban. Jó gyakorlat azért is, mert az elől lévő ember pihen, majd egy kör elteltével ő dolgozik tovább. Itt már szét tudja magától is választani a feladat során észlelt változásokat. Gyakori hiba viszont, amikor az elől lévő személy, nem hajlítja eléggé a térdét és esés következik be.

Ez a védő

felszerelések nélkül, komoly sérüléseket okozhat, ezért az oktatónak be kell állítani a korcsolyázóra jellemző helyes testtartást. A tolásnál figyelni kell, hogy azonos sebességgel történjen. A kör vagy ovális pálya azért is jó, mert a cserénél az elől lévő személy, kis hóekére is befejezheti a gyakorlatot és nem tolják bele egymást a palánkba, ha olyan pályán oktatjuk őket, ahol ezzel is lehet találkozni.

Társ húzása A lényeg szinte ugyanaz, mint az előbb, de itt lehet lányoknál „hintónak”, fiúknál „kamionnak” nevezni, ami megint egy pozitív kapcsolatot teremt. Itt is be kell állítani a megfelelő testhelyzetet és ezt megkövetelni a feladat végzése során. Az elől lévő embernek hirtelen megindulni nem szabad, mert esés a következménye, de figyelnie kell, hogy a lehető legnagyobb mértékben valósuljon meg a bokából, csípőből és törzsből történő előre dőlés, ami a későbbi nagy erejű tolást készíti elő. Mivel a kar ilyenkor hátul van, ezért nem fordul ki a test, csak amennyire a hátul lévő társ engedi.

A hátul lévő társnak a fél guggoló testhelyzet is

fejlesztésül szolgál, mert így pont az ideális korcsolyázó szögben megy végig.

81

Ha ezeket már elérték az oktatott személyek, akkor a hátul lévő személynek fél hóeke, hóeke, hoki fék, egylábas fék mozdulatokat is beiktathatunk, de ezt előbb készítsük elő külön is az esések elkerülése végett.

(Pavlis – Peric, 1996)

Társ húzása háttal Itt a hátsó ember menetiránnyal szemben huzatja magát, míg társa elkezdi a hátrafelé korcsolyázás össze fázisát szép lassan megtanulni. Erre több időt kell a gyakorlások során szentelni és a foglalkozás végén történő játékkal is erre kell törekedni pl. bójafoglaló háttal. Ez azért jó, mert megtanulja az oktatott személy, hogy folyamatosan kell hátrafelé is figyelnie.

A társ átvezetése a zebrán - vakvezető Pedagógiai gyakorlat is lehet, hogy a hátrányos helyzetűek megsegítésére már időben hívjuk fel a figyelmet, de egy bizalmi alapon nyugvó dolog is. Előbb csak kézen fogva kísérjük körbe, mindkét irányban a társat, majd ha ez jól megy, akkor bekötött szemmel is.

82

Azért jó, mert megtanulja, mennyire szabad, oldalra engedni a lábat, képes lesz más sebességének kontrollálására. (Reigl, 1997)

17. Csoportos gyakorlatok Az egész csoport összekapaszkodásával történő feladatok tartoznak ide, amelyek lehetnek körben, sorba és oszlopban is kivitelezve. A lényeg, hogy a csoport együtt tudjon mozogni. Erre jó gyakorlat amikor „vonatozást” kérünk és szép sorba, kis lépéssekkel tudjuk bevonni a tagokat. Jutalmazásra is jó, mert az első helyen lévő vezető posztjára, sokan versenyeznek.

18. Játékok A foglalkozásokat célszerű játékkal befejezni, mert akkor ez marad meg leginkább az résztvevők fejében a sok pozitív inger hatására. A kezdőknél a legjobb játék a „vonatozás” vagy „kígyó”. A játék lényege, hogy az oktató lesz a mozdony vagy a kígyó feje és lassú korcsolyázással (összekapaszkodás nélkül) halad a sor.

Ezt fokozatosan irányváltások is

követhetik, de fontos, hogy ne legyen benne hirtelen kanyar,

18.1. Egyéni Autópálya Itt már az oktató nélkül lehet egyénileg játszani. Bójával meg kell jelölni a havas, jeges útvonalat jó sok kanyarral fűszerezve és mehet egyből a játék. Ez azért jó

83

feladat, mert az „autópálya” egy korlátot jelent és nem fognak egymásnak menni a gyerekek. Ezt bójatologatással tovább színesíthetjük.

Bójatologatás Ez már teljesen egyéni játék, amely már a váratlan helyzetekre történő felkészülést és észlelést (reakcióidő) erősíti.

Szoborjáték A lényeg, hogy amikor az oktató megfordul, már senki ne legyen mozgásban, azaz állóra fékezzen. Aki még mozog, kiesik. Ez a feladat, az említett autópályán is alkalmazható.

18.2. Páros

Tükörjáték Két tanuló egymással, szembe vagy háttal áll és az egyik fél fogja irányítani a feladatot. Az ő mozgását kell a társnak leutánozni. Hiba esetén történik a csere, azaz a támadóból, védő lesz.

18.3. Két-három tanuló játéka

Búj-búj zöldág Páros gyakorlat, ahol a cél a két tanuló összekulcsolt keze alatt való átbújás. Ezt mindenki ismeri, aki részt vesz egy oktatáson, mert intézményeikből hozzák magukkal, mint játék.

18.4. Csoportos játékok

Kiesős, bójafoglaló Eggyel kevesebb bója van, mint személy és adott jelre, mindenkinek el kell kapnia egy bóját.

Akinek nem marad, az kiesik, majd egy újabb bója kivételével

84

folytatódik a játék, amíg egy ember nem marad. Ezt előre, hátra is el lehet végeztetni.

Farkas és a bárányok, vagy macska-egér játék Ez kis korban ajánlott feladat, amikor még nincs annyira kialakult jégbiztonság. A feladnál célszerű, ha az oktató irányít, azaz valamelyik szerepet neki kell betölteni, mert így a sebesség és irányváltások, nem okoznak koccanásokat.

18.5. Fogók

1 perc fogó Itt az oktató jól tudja befolyásolni a játékot és mindenki szerephez tud benne jutni. A lényeg, hogy adott időre, ki tud több embert megfogni. (Reigl, 1997)

Sima fogó Akit megfognak, az kézfeltétel után fogává válik. Sok szabályt lehet közben kitalálni. (Reigl, 1997)

Halászfogó Egy adott területnek kell átjutni oda-vissza a csoportnak, és akit megfognak, az beáll fogónak. Az utolsó győz, aki nem kaptak el egyszer sem. (Reigl, 1997)

Páros fogó Összekapaszkodott párok, megfognak egy embert, majd hárman folytatják és egy újabb megfogásnál, két párossá szakadnak. Az győz, akit nem kapnak el. (Reigl, 1997)

A fogóknál az elején leírt lökésekre fel kell hívni a figyelmet és arra kell rávenni a résztvevőket, hogy érintsék társaikat az elkapás pillanatában, ne lökjék.

85

18.6. Sorversenyek Az adott tanulási blokk és a korábbi elemek bármelyik feladata alkalmas erre a célra, csak a pontozásra kell figyelnie az oktatónak, de a kísérő személyek ebben segítséget jelenthetnek.

19. Követelmények rendszere A következő szintek a korcsolyázó tudás felmérésére irányulnak, ami alapján visszajelzéseket kaphatunk az adott korosztályokról, csoportokról. 8-10 ÉVESEK: 30m korcsolyázás előre:

5,5 mp

60m korcsolyázás előre:

10,5 mp

11 ÉVESEK: 30m korcsolyázás előre:

5,4 mp

60m korcsolyázás előre:

10,0 mp

12 ÉVESEK: 30m korcsolyázás előre:

5,3 mp

60m korcsolyázás előre:

9,5 mp

120m korcsolyázás előre:

19,0 mp

60m korcsolyázás hátra:

12,5 mp

120m korcsolyázás hátra:

29,0 mp

300m korcsolyázás előre (2,5 kör):

42,0 mp

(Orgovány, 2002)

20. Edzéstervezés Az óra tartásnak a létszám és a rendelkezésünkre álló hely lesz a legmeghatározóbb szempontja. A következő ábrán azt mutatom, meg, hogy az tervezések során, milyen szempontokat kell figyelembe venni.

86

Látható, hogy a korcsolyázás iránya nincs megadva, mert a tudásszintek eltérőek. A gyakorlatok összekapcsolása viszont lényeges kritérium, mert a sok egymásba fonódás eredményként fog kialakulni, a megfelelő fejlődés.

87

Megfigyelhető az is, hogy két külön elem, létrehoz egy harmadik lehetőséget, amelyet a következő táblázat adatai alapján tudunk megtervezni, életkornak és terhelhetőségi szintnek függvényében.

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

Egyensúly

50

45

45

40

40

35

35

30

30

25

25

20

20

15

15

Koordináció

35

35

30

30

30

25

25

20

20

15

15

10

10

5

5

Erő

0

0

0

5

5

5

5

10

10

15

15

20

20

25

25

Gyorsaság

0

0

0

0

0

0

0

5

5

10

10

15

15

20

20

Állóképesség

0

0

0

0

10

15

20

20

20

20

20

25

25

25

25

Egyéni játék

15

20

25

25

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

5

10

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

10

10

15

15

15

15

15

10

10

10

10

2-3 személy játéka Csoportos játékok

100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

A táblázat százalékos értékeket mutat. A legfelső sor jelzi az életkorokat, a bal oldali táblázat a fejlesztendő képességeket.

Látható, hogy hat éves korig a sportág fokozott megszerettetése történik a játékossággal a megfelelő képességi szint fejlesztése mellett. Ez a szisztéma az iskolakezdésig tart. gyerekeket,

Itt történhet meg a kiválasztás, amikor a tehetséges

egyesületekhez

vagy

„korisulikba”

vihetjük,

hogy

később

jégkorongos válhasson belőlük. A következő csoport az általános iskola végéig tart, de ha kiválogattuk a jól korcsolyázó egyéneket, akkor nekik az első jeges szezon végre, ezt a szint el kell érniük, persze a technikai elemek számát tudjuk csak növelni, mert az erőt és állóképességet, csak az adott kortársaikhoz viszonyítva és egyéni képességeikhez mérten van lehetőségünk kialakítani. Ha nem történik meg a kiválasztás vagy nincs érdeklődés a sportág iránt, mint versenyző, akkor az általános iskola kezdetétől a végéig, folyamatosan, terhelhetőségi szintnek megfelelően kell összeállítani az edzésterveket a táblázat alapján.

88

Itt megint találkozunk egy újabb csoporttal, a középiskolás korúakkal. Nekik tovább folytatódik az oktatás, de figyeljünk, mert az iskolaválasztások sokszor olyan helyről hozhatnak tanulókat, akiknek a korábbi lakhelyén esetleg nem volt lehetősége a korcsolyázás megtanulására. A korisulikba vitt gyerekeknek ezeket a szinteket, a hockeypiramis legalsó lépcsőfokából, a következő év augusztusába és a felkészülési időszakban tudják megtanulni, amiből, már gyors ütemben tovább lehet lépni, hogy szupermini, mini bajnokságokban lehessen indítani őket. Ha idáig eljutottunk velük, akkor a jégen könnyebb lesz őket edzeni, mert a fegyelmezettség már kialakult náluk. A száraz edzéseken, próbáljuk meg a következő lépcsőfokokat előkészíteni ezeknél a gyerekeknél, hogy a pl. szuperminiben történő három-három elleni játékokhoz hozzá legyenek szokva, mert ezzel is idő takarítható meg, ami továbbra is a fejlődés mozgatórugója.

89

21. Összegzés A gyakorlatok, amelyeket bemutattam, általában mindenki számára ismertek, de a lényege a jó idő kihasználás és a fokozatosság, hogy mindent el tudjanak sajátítani a tanulók. A rekreációs foglalkozások nem tartoznak szorosan ehhez a témához, de segítséget jelentenek a leírtak. Ha ezeket a lépcsőfokokat megtartják a pályával rendelkező települések, intézmények és nem rohannak, csak azért, hogy egyből jégkorongost faragjanak, akkor a későbbi munkát alapozzák meg, ezáltal még inkább költségcsökkentő lehet a továbblépés, amikor már a kiválasztás megvalósul. Minden feladat, amit leírtam, a gyakorlati tapasztalatokból vett tudás és észrevétel, amelyek jó része tapasztalt kollegáimtól ragadt rám. Amit még nagyon lényegesnek érzek, az a jégen történő előkészítés.

Nem

mindegy, hogy a hidegben vagy a melegben történik az előkészítés és nem szabad a jég élményéből sokat elvenni és a sokszor leírt pénz miatt, ami a legmeghatározóbb tényező. A korcsolyázás, amúgy egy jó visszajelzés, tartáshibák javítására, különféle légzőszervi betegségek kezelésére. További előnye, hogy egyszerre sokan tudják a sportolás örömét megélni egy időben. Ami igazán rendkívülivé teszi és kiemeli a többi sport közül a korcsolyázást az nem más, minthogy a gyerekkorban elsajátított tudást (legyen az bármilyen szintű) az egyén élete végéig képes megismételni, fejleszteni.

Gondoljunk csak a közönségkorcsolyázáskor még

mindig gyakran feltűnő 60-70 éves korcsolyázókra, akik amúgy ekkora sebességre már szárazföldön nem igen képesek.

90

Felhasznált irodalom Dr. Frenkl Róbert – Sportélettan, 2005. Budapest – Látásélesség. Látótér. Két szemmel történő látás 52. oldal Dr. Igor Tóth, Enlish- Slovak and Slovak- English Ice Hockey Dictionary, 2006, 456-467. oldal Dr. Metzing Miklós - Gimnasztika, 2006. TFTI segédanyag, Általános bemelegítés, 86- 89. oldal Dr. Nádori László – Sportelmélet és módszertan, 1995. Pécs, A mozgástanulás szakaszai, 169- 172. oldal Dr. Nádori László – Sportelmélet és módszertan, 1995. Pécs, A mozgástanulás harmadik szakasza, 182- 184. oldal Dr. Nádori László – Sportelmélet és módszertan, 1995. Pécs, A mozgástanulás második szakasza, 180- 182. oldal Dubecz József – Általános edzéselmélet és Módszertan, 2009. Budapest – A sportmozgások csoportosítása, 28- 29. oldal Dubecz József – Általános edzéselmélet és Módszertan, 2009. Budapest – A személyiség testnevelés- és sportvonatkozású kiemelt képesség- készség komplexe 108. oldal Dubecz József – Általános edzéselmélet és Módszertan, 2009. Budapest – Edzéselvek és tanulási törvények 139. oldal Dubecz József – Általános edzéselmélet és Módszertan, 2009. Budapest, Szülői-, vezetői háttér kezelése, 266-268. oldal Géczi Gábor, Dr. Igor Tóth, - Hoki Mágia DVD sorozat, 1. rész, Budapest, 2008, Jéghezszoktatás, Géczi Gábor, Dr. Igor Tóth, 2005 Középfokú edzői tankönyv – A jégkorongozás feladat és követelményrendszere, 8, 12, 17, 18, 23, 24, 29, 30, 36, 37, 42. oldal Géczi Gábor, Dr., Igor Tóth, - Hoki Mágia DVD sorozat 2008, 2. rész, Budapest, 2008, A korcsolyázás technikája, Kerezsi Endre – Torna I. kötet, 1988, Alapalakzatok, 174- 177. oldal Orgovány István – A korcsolyázás oktatása a jégkorongban, Szombathely. 2002, - szakdolgozat, A korcsolyázó ügyesség próbái, 30.oldal

91

Reigl Mariann - Az iskolai testnevelés játékai – Budapest, 1997. évi kiadás változatlan utánnyomása, Vakvezető 33. oldal Reigl Mariann - Az iskolai testnevelés játékai – Budapest, 1997. évi kiadás változatlan utánnyomása, Fogójátékok, 35- 44. oldal Szabó József –Sport, életmód, egészség, 2009, Sport és kommunikáció, 10581089. oldal Szirányi Bence – Az egyensúlyozás szerepe és fejlesztése jégkorongban, 2009. Budapest - szakdolgozat, Izmok, 4. kép, 10. oldal Szirányi Bence - Az egyensúlyozás szerepe és fejlesztése jégkorongban, 2009. Budapest - szakdolgozat, Izmok, 4. kép, 11. oldal Szirányi Bence - Az egyensúlyozás szerepe és fejlesztése jégkorongban, 2009. Budapest – szakdolgozat, Páros gyakorlatok, 23- 25. oldal

Képek: Géczi Gábor, Dr. Igor, Tóth - Hoki Mágia DVD sorozat 2008, 1. rész fejezetei, Budapest, 1. rész, 6. fejezet Géczi Gábor, Dr. Igor, Tóth - Hoki Mágia DVD sorozat 2008, 2. rész fejezetei, Budapest,

Zdenek Pavlis, Tomás Peric - 1996 - ABECEDA Hokejového Bruslení, 17. kép, 23. oldal Zdenek Pavlis, Tomás Peric - 1996 - ABECEDA Hokejového Bruslení 9. kép, 19.oldal Zdenek Pavlis, Tomás Peric - 1996 - ABECEDA Hokejového Bruslení 18. kép, 23. oldal Zdenek Pavlis, Tomás Peric - 1996 - ABECEDA Hokejového Bruslení, 7. kép, 18. oldal

92

Hivatkozások: http://ep.yimg.com/ca/I/hockeymonkey_2104_94271899 http://www.hockeymonkey.com/iceskates-graf-sr.html http://i.ehow.com/images/a04/6v/07/create-outdoor-hockey-rink-200X200.jpg http://www.halifaxhawks.com/files/crossover_snake.jpg http://www.halifaxhawks.com/files/figure_eight_course.jpg http://www.halifaxhawks.com/files/forward_backward_skating_1.jpg http://www.halifaxhawks.com/files/pivot_circles.jpg http://www.halifaxhawks.com/files/half_ice_skating_1.jpg http://www.halifaxhawks.com/files/long_turn_skating.jpg http://www.halifaxhawks.com/files/agility_skate.jpg

93