Segíts élni és meghalni,

Segíts élni és meghalni, örvendezni és gyászolni Gyászoló szülőknek MUDr. Mária Jasenková és kol. 2010

© MUDr. Mária Jasenková és kol. Fordította: Mgr. Fülöp Márta, Mgr. Šimon Tímea Borító és design © Mgr. Bc. Art. Monika Bajlová Plamienok gyermek-hospice, Zadunajská 6/A, 851 01 Bratislava www.plamienok.sk Pozsony 2010

TA RTA LOM

ELŐSZÓ

4

SZERETET ÉS BÁNAT

5

SZÜLŐKNEK, AKIK A BÚCSÚSZERTARTÁSRA KÉSZÜLNEK

5

HOGYAN GYÁSZOLUNK Pszichés nehézségek Testi nehézségek Változások a viselkedésben Baráti, ismerősi és rokoni kapcsolatok Lelki szenvedés

KI VAGY MI SEGÍTHET A GYÁSZBAN?

7 7 11 12 12 12

Hogyan éljük túl az évfordulókat, az ünnepeket, a karácsonyt

13 16 17 17 18

HONNAN TUDHATJUK, HOGY MÁR JOBBAN VAGYUNK?

19

SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGÜNK?

21 21 21 22

Gyászoló anyáknak Gyászoló apáknak Azoknak, akik hiszik, hogy az élet a halállal nem ér véget

Mikor kell elgondolkodni szakértői segítségen Hol találunk segítséget? Nyugtatók

A GYEREKEK GYÁSZA Hogyan érzékelik a gyerekek a halált Hogyan viselkedjünk a gyászoló gyerekekkel

22 23 23

A SERDÜLŐK GYÁSZA Hogyan viselkedjünk a gyászoló tizenévesekkel Mikor kell elgondolkodni szakértői segítségen

A NAGYSZÜLŐK GYÁSZA

25 25 25

Hogyan nyújthat segítséget gyermekének

26 26

A PARTNEREK GYÁSZA

26

A KÖRNYEZET, BARÁTOK, ISMERŐSÖK

27

PLAMIENOK GYERMEK-HOSPICE Együtt a gyászoló családokkal

28 28

ZÁRSZÓ

31

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM

32

Kedves szülők, kedves barátaim, mindnyájan vágyunk az örömre és a boldogságra, harcolunk érte akkor is, amikor éppen eltűnőben van életünkből. Ha veszteség ér, mindig gyászolunk, hogy majd újra megtalálhassuk az örömet… Ezt a füzetet azért írtam, mert hiszek a segítség erejében. Hiszem, hogy támaszai lehetünk egymásnak, tudunk tanácsot adni, és együtt megtanulhatjuk hordozni a fájdalom terhét. Hiszem, hogy a helyes időben a megfelelő helyen felajánlott segítség megkönnyebbülést hozhat. Annak ellenére, hogy nem veszítettem el saját gyermekemet, első személyben írok. Sok veszteség ért életemben, sok fájdalmat éltem át. Gyászoltam, így azok az érzések és nehézségek, amelyekről ez a füzetecske szól, nem ismeretlenek számomra. De igazán csak a gyászoló családokkal való találkozások vezettek el a gyász mélyebb értelméhez. Elsősorban Önöknek, szülőknek és gyermekeknek tartozom köszönettel. A legtöbbet Önöktől tanultam és tanulok most is. Köszönöm a bizalmukat, bátorságukat és a nyitottságukat, hogy megosztották velem a fájdalmukat. Köszönöm a Plamienok gyermek-hospice munkatársainak értékes megjegyzéseiket: doc. MUDr. Veronika Lehotská, CSc.-nak, MUDr. Martina Mikeskovának, Mgr. Lýdia Ileninovának, Mgr. Milan Bariaknak, Mgr. Vierka Bónovának, Ľudmila Adamenak és Mgr. Marcela Daubnerovának. Nagyon hálás vagyok a Gyermekonkológiai Klinika (Detská onkologická klinika) és a pozsonyi Egyetemi Gyermekkórház (DFNsP na Kramároch) vezetőségének és a kollégáknak, főleg doc. MUDr. Emília Kaiserová, CSc.-nak és MUDr. Daniela Sejnovának, akik lehetőséget adtak arra, hogy elegendő időt és erőt tudjak szentelni a gyász témakörének. Senki sem szakértője a gyásznak, pedig az élete folyamán mindenki találkozik vele. Kívánom, hogy e füzetnek legalább egyetlen gondolata szerezzen enyhülést és hozzon ihletet. Pozsony, 2005. 2. 10.

Mária Jasenková

5

SZERETET ÉS BÁNAT A bánat a szeretet függvénye. Ár, amelyet azért fizetünk, hogy szerethettünk. A bánat, a gyász kiszámíthatatlan és kimerítő. Csökkenti életerőnket, és megnehezíti a normális életet. A fájdalom hullámokban érkezik, és gyakran úgy tűnik, soha nem lesz vége. Hogy ki gyászol? Az emberek többsége megküzd vele. Mindenki, akit valamilyen fájdalmas veszteség ért és vágyik újra az egyensúlyra. Özvegy asszonyok és férfiak, árvák, elváltak, szerencsétlenségek áldozatai, szétesett családok tagjai, háborús veteránok, súlyos betegek és haldoklók és a családtagjaik, felnőttek és gyerekek. Leszek még valaha boldog? Amikor gyászolunk, a világ fekete és csupa fájdalom, úgy tűnik, hogy már soha nem találunk rá a boldogságra, már soha többet nem fogunk semminek örülni. Többek sorsa, akik nem akarták megkerülni a szomorúságot és nem menekültek a fájdalom elől, hanem felvették a harcot és türelmesen megélték a gyász folyamatát, reményt adhat, hogy újra meg lehet találni az örömöt. Az a fajta gyász, ami előrevisz, megkívánja, hogy átéljük a fájdalmat. Ez fájdalmas munkát követel, amit sem meggyorsítani, sem megkerülni nem lehet. Először is el kell jutnunk annak elfogadásához, hogy gyermekünk valóban meghalt. Hogy nincs sem a kórházban, sem kiránduláson, és nem nyaral sehol. El kell fogadni és el kell hinni, hogy többé már nem jön vissza. Hogy nem vár a hívásunkra egy másik helyiségben vagy valahol máshol. Ennek elfogadása időbe kerül, türelmet és nyitottságot igényel. Aki megpróbálja kikerülni a gyász fájdalmát, nehezen találja meg újra a békét és az utat vissza önmagához. A gyász feladat: új értelmet és új tartalmat adni az életnek. Ez nem jelenti azt, hogy el kell felejteni a gyermeket, akit szerettünk. Éppen ellenkezőleg, pont miatta és neki köszönhetően nyitjuk meg életünket az új kihívásnak, és erre összpontosítunk. Azok az emberek, akik megélik a gyász folyamatát, érzékenyebbé válnak mások szenvedésére. Jobban megértenek másokat és megérzik, mire van szükségük. Teljesebben élik meg a közelséget és az öröm pillanatait. Értékelik és mélyen átélik kapcsolataikat, érzékenyen megkülönböztetik a fontosat a kevésbé fontostól, az értékeset az értelmetlentől. Felnőnek, érettebbé és teljesebb emberré válnak.

SZÜLŐKNEK, AKIK A BÚCSÚSZERTARTÁSRA KÉSZÜLNEK A búcsúszertartás lehetőség arra, hogy közösen búcsúzzunk el a gyermek testétől, együtt

6

emlékezzünk és átéljük, nem vagyunk egyedül a fájdalommal, lehetőség nyilvánosan kifejezni a gyászt és megadni a testnek a tiszteletet, illetve együtt megélni a hit értékét. Egyúttal lehetőség nyilvánosan kifejezni hálánkat gyermekünknek mindazért, amit tőle kaptunk. Szervezze meg a búcsúztatást úgy, ahogy Ön szeretné, ne törődjön azzal, mi „illik“. • Még ha nálunk ez nem is általános, ha úgy érzi, szeretné megmosdatni, megfésülni a gyermekét a halála után, karjaiban tartani, altatót énekelni neki stb., ne féljen és kérje meg a kórház személyzetét vagy a temetkezési vállalatot. • Gondolkodjon el azon, milyen búcsúztatást szeretett volna a gyermeke, ha még élete folyamán beszéltek volna erről, illetve tegye olyanná, amilyennek a gyermek kívánta. • Azokat az embereket hívja meg, akikkel meg akarja osztani ezeket a pillanatokat. Ne hívja meg illemből azokat, akiknek jelenléte zavarná. • Ha van lehetősége és ereje, készítse el, illetve díszítse ki a gyermek koporsóját. Ez nagyon nehéz, de felemelő is. Megkérheti erre közeli ismerőseit is, sokan az ilyen felkérést megtiszteltetésnek veszik. • Ha úgy érzi, maradjon kettesben a szertartás kezdete előtt gyermeke testével, mondja el neki lélekben vagy hangosan is azt, amit nem volt ideje elmondani, amíg élt, vagy amit úgy érez, el kell mondania. • Ön is írhat, illetve mondhat búcsúbeszédet, ha szeretne. Nálunk ez nem általános, de ha így dönt, nagyon nehéz, de értékes és felszabadító lehet. Írjon szívből, őszintén, fejezze ki szeretetét és érzéseit. Bármit is ír, az emberek értékelni fogják. A búcsúbeszédet készítse el úgy, hogy könnyen olvasható legyen, pl. nyomtassa ki nagyobb betűkkel. Olvasás közben lélegezzen mélyeket. Nem kell sietnie. Készítsen magának vizet egy pohárba, és ha kiszárad a torka, igyon egy kortyot. Ne legyenek túl nagy elvárásai önmagával szemben. Bármi is történik, jól van úgy: ha elakad, ha elsírja magát, ha nem fejezi be a beszédet, rendben van, nem történt semmi baj. Mindenki megérti. Nem szükséges szemkontaktust kialakítani a jelenlevőkkel, ha úgy elfogadhatóbb az Ön számára. Legyen olyan, amilyen valójában. • A búcsúszertartás segít elfogadni a veszteséget. Nem csak nekünk, felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is. Engedje, hogy a testvérek szabadon dönthessék el, részt vesznek-e a temetésen vagy sem. Ne tiltsa meg nekik, de ne is kényszerítse őket. Ha elutasítják, finoman ajánlja fel nekik, hogy később majd együtt kimennek a temetőbe. A kisgyermekek is gyászolnak, és ha felkészítjük őket arra, mi fog a temetésen történni, segíthet nekik feldolgozni a helyzetet. Magyarázza el a testvéreknek, ki mindenki lesz a temetésen, mondja el, hogy az emberek sírni fognak. Biztosítsa őket arról, hogy a meghalt testvérke már semmit sem érez,

7

semmi se fáj neki, már nem szomorú, nem éhes, nem szomjas és semmitől sem fél, és hogy a testnek a halál után a föld alá kell kerülnie. • Kínálja fel a testvérnek, hogy aktívan vegyen részt a temetés szertartásán: gyújtson gyertyát, mondjon verset vagy imát. Ajánlja fel neki, hogy szeretete jeleként tegyen a testvérének a koporsóba valamilyen kedves játékot vagy levelet. • Ha a temetésen nem tud gyermekének támasza lenni, kérje meg erre a család valamelyik tagját vagy valaki ismerőst, akit a gyerek szeret. Adjon lehetőséget gyermekének eldönteni, melyik felnőttel szeretne lenni. Olyan valakit válasszon, akivel a gyermeke biztonságban és felszabadultan érzi magát, és akitől nem szégyell megkérdezni bármit is. Ne hagyja ezt a véletlenre.

HOGYAN GYÁSZOLUNK Mindenki máshogy gyászol. A gyász az élet minden területét befolyásolja, hat a testünkre, az érzelmeinkre, gondolkodásunkra, viselkedésünkre és a hitünkre is. A fájdalom mélysége meglepő, megdöbbentő lehet. Hullámokban, különböző intenzitással térhet vissza. Egyszer fent, egyszer lent – és lesznek nagyon fájdalmas és nehéz napok is. Nem tudjuk megmondani, meddig tar a gyász. A fájdalom az egész élet folyamán bármikor visszatérhet, de intenzitása később csökkenni fog.

Pszichés nehézségek Sokk Közvetlenül a gyermek halálát követő időszakban tehetetlennek és zavartnak érezhetjük magunkat. Képtelenek vagyunk sírni, vagy kiabálni. Mintha nem is éreznénk semmit, álomban élve, mintha az élet rajtunk kívül menne tovább. Lehet, hogy tagadni fogjuk a gyermek halálát. Ez természetes folyamat, amellyel a lélek védi magát az elviselhetetlen fájdalom és az összeomlás elől. Ezek az érzések idővel megszűnnek. Ha túl sokáig tartanak vagy elviselhetetlenek, keressünk segítséget. A szorongás, idegesség és nyugtalanság sok kellemetlenséget okozhat. Ingerültek lehetünk, és úgy érezzük, muszáj valamin változtatni az életünkben, ami enyhülést hoz. Pl. átköltözni más helyre, gyermeket szülni és hasonlók. Ezek a változások valóban megkönnyebbülést okozhatnak, amely azonban többnyire csak rövid ideig tart. A fájdalom gyakran sokkal erősebben tér vissza.

8

A félelem a gyász normális velejárója. Félünk, hogy nem bírjuk elviselni a fájdalmat, hogy megbolondulunk, hogy nem tudjuk ellátni a családunkat. Félünk, hogy elveszítjük a családunkat, hogy egyedül maradunk. Maga a gyász mélysége és ereje is meglephet, megrémíthet. Ez is természetes. Idővel ezek az érzések is elhalványulnak majd. Harag Haragudni és gyászolni szintén természetes, de nagyon nehéz folyamat. Haragudhatunk az orvosokra, hogy nem cselekedtek helyesen és időben, haragszunk azokra, akiket nem tartunk alkalmasnak az adott élethelyzetben. Haragudhatunk a feleségünkre vagy férjünkre, hogy nem jól törődött a gyermekkel. Néha még a gyermekünkre is haragszunk, mert elhagyott és megbüntetett bennünket. És haragszunk Istenre, aki megengedte, hogy az ártatlan gyermekünk szenvedjen és meghaljon. A harag másokat megsebezhet. Ne fojtsuk el, de próbáljunk neki olyan körülmények között szabad folyást engedni, ahol nem ártunk másnak (pl. sportoljunk, vagy törjünk össze akár egy poharat vagy bármi mást ott, ahol más nem sérülhet meg, kiabáljunk, ahol senki sem hallja). Figyeljünk oda, hogy haragunk ne nehezítse mások gyászát. A többieknek is nehéz. Ha ez nem sikerül, próbáljunk meg bocsánatot kérni. Magány Mindezek mellett a gyász önmagunkba fordulást is jelent. Nem érezzük mások közelségét, magányosnak és elhagyatottnak érezzük magunkat még akkor is, ha nem vagyunk egyedül. Bűntudat Sokan átélik, és nagy szenvedést okoz az érzés, hogy megakadályozhattunk volna gyermekünk halálát vagy csökkenthettük volna szenvedését. Pl. hibásnak érezhetjük magunkat, hogy nem vettük időben észre, hogy valami történik a gyermekünkkel, hogy nem mentünk időben orvoshoz. Lelkiismeret-furdalásunk lehet amiatt, hogy nem sürgettük jobban az orvosokat, hogy végül úgy döntöttünk, nem gyógyíttatjuk tovább. Azt is gondolhatjuk, talán még lett volna valamilyen gyógymód, és nem kellett volna meghalnia, vagy hosszabb élete lehetett volna. Bánthat az is, hogy kevés időt töltöttünk a gyermekkel, hogy szigorúak voltunk hozzá, sok kívánságát nem teljesítettük, nem vettük meg a kívánt játékot, nem engedtük tévét nézni, nem mehetett ki vagy a barátokhoz, nem mondunk el neki sok mindent, például azt, mennyire szeretjük.

9

Kínozhat, ha a gyermekünk többet szenvedett a kelleténél, ha kértük az orvosokat, tegyenek meg mindent akkor is, amikor már éreztük, hogy a gyógyítás nem hoz neki enyhülést. Magunkat okolhatjuk, ha a gyermekünk örökletes vagy genetikai betegségben szenvedett: „Valójában én vagyok az, aki miatt a gyermekem szenvedett és meghalt.“ Bűntudatunk lehet amiatt is, amilyenek vagyunk, hogy nem tudjuk elfogadni, ami történt. Sokszor kínozzuk magunkat olyan dolgokkal is, amiért nem is vagyunk felelősek. Hibásak csak olyan dologban lehetünk, amit tudva és akarva teszünk. A bűntudat természetes dolog. Megkönnyebbülést hozhat, ha sikerül beszélni róla valakivel, aki megérti. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a gyerekek érzik szüleik szeretetét. Azt is tudják, szüleik mindent megtesznek, hogy megmentsék életüket vagy a lehető legkevesebbet szenvedjenek. Szégyen A gyermek halálát zavar és szégyenérzet is kísérheti, amiért nem tudjuk elrejteni vagy elfojtani a veszteség fájdalmát. Szégyellhetjük pl. hogy nem tudjuk elfojtani a könnyeket. Ne nyomjuk el ezeket az érzéseket, hanem beszéljünk róluk azokkal, akikben megbízunk, és akik megértenek. Ne szégyelljük azt, hogy szégyelljük magunkat. Befolyásolhatóság Nagy fájdalom idején hajlamosak vagyunk – csak azért, hogy enyhüljön a fájdalom – olyan döntéseket hozni, amit más körülmények között nem tennénk meg, vagy feltétel nélkül hallgatni mások tanácsára (pl. eladni a házat, elválni, új házasságot kötni). Később gyakran pont ezeket a döntéseket bánjuk meg, de már nem lehet megváltoztatni őket. Ebben az időszakban őrizkedjünk a radikális változásoktól, amelyek bonyolítják a helyzetet és nehezítik a veszteség feldolgozását. Emlékezetzavarok, figyelemkiesések a gyász természetes részei. Képtelenek vagyunk filmet nézni, könyvet olvasni, hallgatni más beszédét, nem emlékszünk, mit láttunk, olvastunk vagy hallottunk. Ezek a problémák nem jelentik azt, hogy lelki betegek vagyunk. Lassan háttérbe szorulnak majd és vissza tudunk térni a mindennapi életbe. Álmok, rémálmok, éber álmodás Sokan kívánják, bár legalább álmukban viszontláthatnák a gyermeküket. Az álmot gyakran annak bizonyítékaként értelmezzük, hogy a gyermekünk nem halt meg, hanem tovább él egy másik világban. Megkönnyebbülünk, ha a gyermek álmunkban azt üzeni, hogy jól van. Hogy

10

álmodni tudjunk, ahhoz bizonyos fokú feloldódás szükséges. Közvetlenül a halál után csak ritkán álmodunk a gyermekünkkel. Néha napközben is azt képzeljünk, érezzük, hogy gyermekünk velünk van, figyel bennünket, ahogy dolgozunk, lélekben beszélgetünk vele, elmondjuk neki, amire nem volt addig időnk. Nem kell félni ettől a fajta éber álmodástól, gyógyító hatású lehet. A rémálmok ijesztőek, életszerűek és kellemetlenek is lehetnek. Az esetek nagy részében idővel megszűnnek. Ha túl sok fájdalmat és nehézséget okoznak, keressünk segítséget. Hallucinációk Nem betegek azok, akik a gyász időszakában hallucinálnak. Hallhatják a gyermekük hangját és lépteit, érezhetik a jelenlétét, élőnek láthatják a fényképét. Ezek az érzések többnyire a mély gyász és a találkozás utáni vágy jelei, nem pszichés zavarok. Megjelenhetnek pár évvel a halál után is. Pánikroham A gyászt pánikroham is kísérheti. Megnyilvánulásai: heves, elviselhetetlen szorongás, úgy érezzük, elveszítjük az önuralmunkat, megőrülünk, és nem tudjuk elviselni a félelmet. Gyakran a légzés felgyorsul, izzadás vagy hidegrázás lép fel, kiabálhatunk, összetörhetjük a közelünkben levő tárgyakat, félhetünk, hogy kárt teszünk magunkban. Tanácsok a szorongás legyőzésére azoktól, akiknek sikerült: • Próbálja meg lelassítani a gondolatait és a mozgását. Összpontosítson a légzésre, lélegezzen lassan mélyeket. Figyeljen a fejére, a gondolatait próbálja meg lelassítani, összpontosítson a testére, haladjon felülről lefelé. • Ásítson, nyújtózkodjon. • Használja fel az összes erejét, ami csak maradt, és gondoljon valamilyen pozitív képre, jelenetre. Próbálja meg kívülállóként nézni. • Képzeljen el valakit, akiben megbízik, és aki közel áll Önhöz. Valakit, akinek hisz, aki képes Önnek támaszt nyújtani, akinek fontos. Képzelje el, hogy Ön mellett van és segít. • Ha van rá ereje, menjen el sétálni, beszélgessen valakivel. • Gondoljon arra, hogy amikor legutóbb ilyen rosszul volt, mégis kibírta és jobban lett. Gondoljon arra, mennyire megkönnyebbült, amikor elmúlt a szorongás. • Összpontosítson arra, ami körülveszi, figyelje a tárgyakat, embereket Ön körül, vegye észre a részleteket.

11

• Számoljon el húsztól egyig, minden számnál gondoljon valakire, aki él, és aki szereti Önt. Képzeljen el olyan helyzeteket, amikor jól érezte magát. • Gondoljon valakire, akit csodál. Képzelje el, hogy a helyében van. Próbáljon meg úgy gondolkodni, úgy érezni, úgy viselkedni, mint ő. • Tudatosítsa, hogy a pánikroham nagyon kellemetlen, de nem életveszélyes. • Próbálja meg tudatosítani, hogy a pánikroham mindig véget ér.

Testi nehézségek Testünkre is hatással van, amit átélünk. A gyász testi kísérőjelenségei: • fáradság és erőtlenség a mindennapi feladatokhoz A gyász nemcsak lelkileg, de testileg is nagyon kimerítő. • alvászavarok Még azoknak is, akiknek soha nem volt problémájuk az alvással, gondjaik lehetnek az elalvással, éjszaka gyakran felébrednek, napközben pedig kialvatlanok és fáradtak. • változó étvágy Jelentkezhet étvágytalanság, mások a szorongást evéssel próbálják legyőzni. A gyászt gyakran kíséri testsúlyingadozás. • emésztési zavarok • légzési és szívproblémák (erős szívdobogás, mellkasi nyomás, mellkasi szúrás, elszorult torok, gombóc a torokban, fulladás, ájulás, vérnyomás-ingadozás) • fejfájás, nyak- és hátfájás • csökken a libidó Főleg nőknél gyakori a testi vágy csökkenése. A gyász időszakában romolhatnak vagy megjelenhetnek különböző komoly betegségek tünetei is. Pl. az asztmásoknál gyakoribbak a rohamok, egyes bőrbetegségek, reuma lefolyása erősödik. Nő a daganatos megbetegedések kockázata. A stressz gyengíti az immunrendszert és növeli a fertőzésveszélyt – influenza, légcsőgyulladás, tüdőgyulladás stb. Fontos, hogy megpróbáljunk törődni az egészségünkkel és a testünkkel. A gyász kiváltotta betegség végigkísérheti egész életünket. Hogyan törődjön egészségével? • Igyekezzen rendszeresen kisebb adagokban étkezni.

12

• Igyekezzen napirendet kialakítani. • Ne feledkezzen meg a pihenésről. Próbáljon meg minden este ugyanabban az időben nyugovóra térni. Alvás előtt jót tehet egy pohár meleg mézes tej vagy nyugtató hatású tea (pl. citromfűből). • Hallgasson zenét, ami megnyugtatja. Ne becsüljük le testünk figyelmeztető jeleit, és ha valamilyen betegségre utaló jelet észlelünk, menjünk orvoshoz.

Változások a viselkedésben Néha, főleg a gyász kezdeti szakaszában, a fájdalom olyan nagy, hogy kedvük támadhat valamilyen veszélyes dologgal legyőzni, amivel a saját életünket is kockáztatjuk, pl. nagyon gyors motorozás, lerészegedés, tetőjavítás, sziklamászás, stb. Próbáljuk meg elkerülni ezeket a helyzeteket és más módot találni, ami enyhülést hoz. Gyermekünk biztos nem kívánná, hogy önként távozzunk a világból. Szeretteinknek, akik körülöttünk élnek, szükségük van ránk.

Baráti, ismerősi és rokoni kapcsolatok A gyász ideje alatt változó lehet az igény a barátokkal, családdal, ismerősökkel való találkozásra. Néha egyedül akarunk lenni, máskor vágyunk a közelségre. Néha az idegeinkre megy, hogy jönnek vagy telefonálnak, máskor fáj, ha nem jelentkeznek. A gyász időszakában túlérzékenyek is vagyunk. Az emberek nem tudnak olvasni a gondolatainkban, adjuk világosan a tudtukra, mire van szükségünk.

Lelki szenvedés Gyermekünk halálával elveszítjük álmainkat, terveinket, megkérdőjeleződik életünk értelme és értékei, elveszíthetjük a hitet a jóban, az igazságban, Istenben, elveszítjük a reményt, hogy még valaha megtaláljuk ezeket az értékeket. Sértettnek, üresnek, erőtlennek, az élettől, Istentől becsapottnak érezhetjük magunkat. Lehet, hogy gyűlöljük az embereket és Istent és sok bennünk a harag. Teli vagyunk kérdésekkel: Miért pont velem történt mindez? Miért pont az én gyerekemmel? Milyen értelme van a halálának? Milyen értelme van az én életemnek? Van az életnek egyáltalán értelme? Miért kell szenvedniük az ártatlanoknak? Hogy engedhette ezt az Isten? Mit csináltam rosszul? Miért büntet engem? Létezik egyáltalán az az Isten, akiben hittem? Minden hiábavaló? Azt hiszem, hogy a válaszok ezekre a kérdésekre megközelíthetetlenek, hogy nem tudjuk őket

13

megtalálni. Enyhülést hozhat, ha megpróbáljuk más irányból megközelíteni: Mit kínál nekem a fájdalom és az élet? Mire szolgál? Mire irányuljak, és mit kell megtanulnom? Nagyon nehéz úgy élni, hogy a világban a káosz és igazságtalanság uralkodik, az élet és a szenvedés pedig értelmetlen. Sok gyászoló család élettapasztalata azonban azt sugallja és reményt ad arra, hogy újra meg lehet találni az egyensúlyt, az életnek újra értelme lesz. Többeknek az hozott megkönnyebbülést a lelki szenvedéstől, hogy türelmesen keresték értelmét és a jót, amit a szenvedés hozott életükbe. Ez a keresés nehéz, fájdalmas, gyakran hosszú folyamat telve bizonytalansággal. „A szenvedés, amelyet elfogadtunk, valamilyen értelemben megszűnik szenvedés lenni.“ Scott Peck „Aki megpecsételtnek tartja sorsát, az nem tudja legyőzni azt.“ V. E. Frankl

KI VAGY MI SEGÍTHET A GYÁSZBAN? Engedje meg magának a gyászt, ez az egyetlen út a fájdalom enyhüléséhez. Gyászolni azt is jelenti, hogy elismerjük gyöngeségünket, sebezhetőségünket. Időnként mindenkinek, legyen bármilyen erős és független, szüksége van valakire, aki meghallgatja, és egy vállra, amin kisírhatja magát. Megengedni magamnak a gyászt azt is jelenti, hogy időt és teret adok a fájdalom átélésére, hogy majd kiutat találjak belőle. Keressen valakit, aki közel áll Önhöz, és ossza meg vele szenvedését. Különbözőek vagyunk, máshogy osztjuk meg a fájdalmat, és idővel ez is változik. Hallgasson a belső hangra. Erőnek-erejével magányosan küzdeni nem jelent hősiességet. Akik átélték gyermekük halálát, meg tudják érteni az Ön fájdalmának mélységét és segíthetnek. A Plamienok gyermek-hospice segítséget kínál abban is, hogy kapcsolatot teremt olyan családok között, akik átélték vagy élik a gyász folyamatát. Ne féljen kiejteni a gyermeke nevét. Beszéljen az emlékeiről. Gyermekeink az emlékeinkben tovább élnek. Idézze fel, milyen huncut és milyen hősies volt a gyermeke, mi mindent éltek át együtt. Mit szeretett, mi okozott neki örömet, mitől félt, mitől szenvedett. Beszéljen arról is, ahogy meghalt. Ne féljen a könnyektől, azok gyógyíthatnak. Térjen vissza az emlékekhez és be-

14

széljen róluk mindig, ha szükségét érzi. A fájdalmas emlékeket nem lehet elfojtással kitörölni. Csak megélésük és elfogadásuk tesz lehetővé, hogy újra élni tudja mindennapi életét. Eljön az idő, amikor nagyobb örömmé válik az, hogy vannak emlékei, mint az abból fakadó fájdalom, hogy nem lesz több közös élmény. Fejezze ki érzéseit. Ha haragszik, haragudjon, ha sírni akar, sírjon. A sírás enyhülést hoz és felszabadítja a fájdalmat. Sírjon egyedül és a szeretteivel is. Ha tudunk együtt nevetni, miért ne sírhatnánk együtt? Legyen türelmes önmagához, a gyásznak idő kell. Írhat is: • naplót arról, milyen nehéz, mit él át, miről gondolkodik, mitől szenved, és mi okoz örömet, • gyermeke életéről, hogy Önnel maradjanak az emlékek, • verseket és elbeszéléseket, amelyek az átéléshez és az emlékekhez kötődnek, • leveleket és e-maileket azoknak, akik szeretik Önt, és készek együtt lenni Önnel. Ennek az értelme nemcsak abban rejlik, hogy megmaradnak az emlékek, hanem abban is, hogy kifejezze a gondolatait és érzéseit, ami gyógyító. Írjon le bármit, ami eszébe jut. Ha írás közben sírnia kell, sírjon. Egy rövid kirándulás megkönnyebbülést hozhat, a visszatérés után azonban visszajön a fájdalom is. De a távollét segíthet tudatosítani, hogy képes felszabadulni és megtalálni az örömet. Ne legyen bűntudata, hogy képes örülni. Ez a gyógyulás jele. Nem felejti el a gyermekét, csak megtanul vele másképp élni. A gyors terhesség és gyermekszülés kockázatos az egész család számára. Az újszülött gyermek sok energiát igényel nemcsak az anya, hanem az egész család részéről. A gyermek nagyon érzékenyen reagál a családi helyzetre. A gyászoló telve van fájdalommal, amelyet a kisgyermek is átvesz. És az, amit a gyermek első hónapjaiban és éveiben átél, meghatározó az egész életére. Egy újszülött gondozása nagyon kimerítő lehet, megnehezíti a fájdalom feldolgozását és a veszteség elfogadását. Megnöveli az elhúzódó, nehéz gyász veszélyét.

15

Olvasson gyászról szóló cikkeket, könyveket, hallgasson meg ilyen tárgyú előadást. Ezek segítenek tudatosítani, mit érez, mit él át, és megtudhatja, mi nyújthat segítséget. Találkozhat olyan emberekkel is, akik szintén gyászolnak. Ha szükségét érzi megosztani a fájdalmát és a gyásszal kapcsolatos tapasztalatait azokkal, akik szintén gyászolnak, keressen önsegítő csoportokat vagy csatlakozzon internetes fórumokhoz. Csak az, aki átélte gyermeke halálát, tudja megérteni, mi mindent okoz ez a veszteség. Sokan arról számolnak be, hogy a gyermek halálát követő fájdalom és szenvedés rosszabb, mint amit a gyermek betegsége és haldoklása alatt átéltek. Az átélt fájdalom összeköti az embereket. Azok, akiknek meghalt a gyermekük, támaszt tudnak egymásnak nyújtani, meg tudják osztani tapasztalataikat, tanácsot tudnak egymásnak adni, hogyan lehet tovább élni egy ilyen veszteséget követően. Nemcsak helyesen tudnak hallgatni, de ki is tudják mondani a szükséges szavakat, amikor mások nem tudják, mit mondjanak, meg tudják érezni, mikor kell hallgatni és a jelenlétükkel osztozni a fájdalomban. Azt mondják, a fájdalomból nő ki az együttérzés. Az önsegítő csoport tagjai megélhetik az együttlét ritka perceit olyan időszakban, amely telve van magánnyal, lehetőséget nyújt nemcsak elfogadni, de adni is a gyász különböző stádiumához mérten. Nagyon nagy megkönnyebbülést hozhat az érzés, hogy végre valaki megért, ugyanazt éli át, mint én. Feltölthet, hogy az átélt fájdalom képessé tesz segíteni másoknak. Szlovákiában a Plamienok gyermek-hospice is szervez önsegítő csoportot – lásd a Plamienok gyermek-hospice című fejezetben – 33. oldal. Az internetes fórumok lehetőséget nyújtanak megosztani a fájdalmat, beszélgetni a távolság dacára is, illetve segíteni másoknak. Különböző módon működhetnek, legtöbbször e-mailek segítségével. A csoportba általában regisztrálni kell. A tagok küldhetnek e-mailt, amelyet az összes bejelentkezett fórumozó megkap, és válaszolhat rá. Szlovákiában a gyászoló családok fórumához csatlakozhat www.plamienok.sk weboldal segítségével is – lásd a Plamienok gyermek-hospice című fejezetben – 33. oldal. Alkosson rítust, amely a veszteség fájdalmát jelképezi. Írjon verset vagy elbeszélést, és olvassa fel hangosan olyan helyen, ami fontos Önnek (pl. a gyermek szobájában, olyan helyen, ahová gyakran jártak együtt, a temetőben, stb.). Írjon gyermeké-

16

nek saját imát. Gyújtson gyertyát, ültessen fát annak jelképeként, hogy gyermeke tovább él. A rítus segít feloldani a fájdalmat. Lehetőséget nyújt megszabadulni a szomorúság kötelékétől, új életutat találni és meglelni a belső békét. Megnyitja a szívet és segít abban, hogy félelem nélkül azzá legyünk, akik vagyunk. Kínálja fel segítségét más gyászolóknak. Az ilyen segítség feltölt és új értelmet ad az életnek. Csak aki maga is elveszítette a gyermekét, tudja egészen megérteni a fájdalom mélységét és többnyire azt is tudja, hogyan lehet segíteni. Másoknak segíteni erőbe kerül. Akkor döntsön csak így, ha már van rá ereje. Harcoljon a reményért, hogy egyszer majd jobban fogja magát érezni. Eljön az idő, amikor reggel újra örülni fog annak, hogy új napot ért meg. Képes vagyok erre egyedül? Nem jó, és nem is fontos, hogy magára maradjon a gyászával. Mindannyian sebezhetőek vagyunk, és időről-időre szükségünk van segítségre. Főleg, amikor a gyermekünk elvesztésével kell megbirkóznunk.

Gyászoló anyáknak • A gyász kimerítő, elveszi az erőt és a kedvet attól, hogy a családdal, a férjjel, a többi gyerekkel törődjünk. Ne tegyen magának szemrehányást, hogy nem tökéletes. A gyerekek is gyászolnak, megérzik, és meg is értik, hogy anyukájuknak időre van szüksége, mire a családi élet visszatér a megszokott kerékvágásba. Ne várjon el magától túl sokat. A túlzott elvárások mindig csalódáshoz vezetnek. • Találjon időt magára is. Az egyedül töltött idő segít letisztítani a gondolatokat. Menjen sétálni valahova, ahol szabadon átélheti érzéseit. • Pihenjen. A gyász kimerítő és fárasztó. Próbáljon megpihenni ebéd után, vagy amikor hazaér a munkából, illetve menjen aludni egy órával korábban. • Próbáljon meg kedves és elnéző lenni önmagához. A gyermek halála utáni időszak a legnehezebbek közé tartozik az életben. Keresse az apró örömöket (pl. vegyen magának valamilyen kis édességet az üzletben, vegyen egy jó fürdőt, menjen el fodrászhoz). • Keressen valakit, aki meghallgatja és megérti. A nőknek nagyobb igényük van beszélni a szenvedésről, és ezt tiszteletben kell tartani. • Fejezze ki, mire van szüksége. Mondja meg a partnerének, férjének, gyerekeinek, családjának, főnökének, barátainak és ismerőseinek. Nem tudják ugyanis, mi játszódik le Önben, nem tudnak olvasni a gondolataiban. Legyen őszinte önmagához és másokhoz. • Ne akarja ellenőrizni és befolyásolni a gyászt. Végső soron a gyászt úgysem tudjuk ellen-

17

őrizni, és az ilyenfajta igyekvés fékezi az elfogadást. Próbálja meg tudatosítani, mit él át, mit érez. • Ne féljen sem az örömtől, sem a szomorúságtól. Az öröm nem jelenti azt, hogy megfeledkeztünk a gyermekünkről, vagy már nem szeretjük őt. • Éljen egyik napról a másikra, ne tervezzen előre.

Gyászoló apáknak • Fogadja el, hogy a férfiak máshogy gyászolnak, mint a nők. Több csendre és magányra van szükségük. • Találjon időt csak magára. Menjen horgászni, töltsön el egy hétvégét egyedül. • Ne vegyen magára újabb felelősséget. El kell telnie egy kis időnek, mire visszatér az ereje. • Engedje meg magának a sírást. Ne fojtsa el a könnyeket. Nem igaz, hogy azok a férfiak gyengék, akik sírnak. Ellenkezőleg, a sírás annak a jele, hogy őszinte önmagához. A sírás gyógyít, és erőt tud adni. • Ne fojtsa le a haragját, amely a gyász szinte törvényszerű velejárója. Próbálja meg kisportolni magából, vagy valamilyen tárgyakon kitölteni – de ne embereken. • Beszélgessen más apákkal, akik elvesztették a gyermeküket. Beszéljenek arról is, amit éreznek, ne csak arról, hogyan segíthetnek a feleségüknek. • Próbáljon meg többet megtudni a gyászról, az érzésekről, amelyeket a gyászolók átélhetnek, a folyamatokról, amelyek lejátszódnak. • Mondja el a feleségének, gyermekeinek, mire van szüksége, mit tudnak Önért tenni.

Azoknak, akik hiszik, hogy az élet a halállal nem ér véget „Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.“ Mt. 5,4 Az Istenbe vetett hit és a gyermekünk iránt érzett szeretet afelé vezet bennünket, hogy a halál nem az élet egyértelmű és visszafordíthatatlan végét jelenti, hanem a gyermekeink tovább élnek egy másik világban, velünk vannak, tudnak rólunk, szeretnek bennünket és türelmesen várják, hogy újra találkozhassunk velük. Nekünk, akik hiszünk, a halál az örök élet kapuja. • Bocsássunk meg magunknak és másoknak is, hogy megtisztuljunk, és teljesebb életet tudjunk élni. Idő és bátorság kell ahhoz, hogy nyitottá váljunk a megbocsátásra. Ha megtesszük, mély hála és belső fény tölt majd el.

18

• Imádkozzon, amikor szükségét érzi. Tegye úgy, ahogy jónak érzi. Egyedül, vagy mások társaságában, saját szavakkal, énekkel vagy kötött szöveggel. Kérjen, kiabáljon, kételkedjen. Ha nem képes imádkozni, ne tegyen magának szemrehányást. • Természetes, ha gyermeke halála miatt kételkedni kezd Isten létében vagy jóságában. Nehéz bízni Benne, amikor tehetetlenül állunk a sors kegyetlenségével szemben. Úgy érezhetjük, hogy senki se törődik velünk. Még Isten sem, akiben bíztunk. Csalódottak lehetünk, Isten hirtelen személytelennek, hidegnek és távolinak tűnhet. Nem értjük Őt, és úgy érezzük, túl sokáig hallgat, amikor már itt volna az ideje, hogy megnyilvánuljon. Kérdéseink vannak: Hol vagy, Isten, amikor szenvedek? Miért tetted ezt velem? Miért vetted el tőlem, ami a legdrágább volt nekem – a gyermekemet? Létezel egyáltalán? Hogy higgyek Benned újra? És mi hasznom belőle? Mi az igazság az örök életről – a halál utáni életről? Milyen az értelmes és értékes élet? Miért élek? Minden hiábavaló? Okolhatjuk Istent gyermekünk haláláért, ugyanakkor Ő lehet erőnk forrása is. Néha mindezt egyszerre élhetjük át. Hiszem, hogy a hit ajándék. Hiszem, hogy a kételyeknek és a hitbeli problémáknak is megvan a maga helye az életünkben, és nem véletlenül éljük meg őket.

Hogyan éljük meg az évfordulókat, ünnepeket, a karácsonyt • A veszteség fájdalma az élet folyamán bármikor visszatérhet. Az idő múltán azonban sikerül majd megtalálnunk az örömet is. • Az évfordulók – mint pl. a gyermek születésnapja, a halál napja, az iskolaév kezdete, a szünet, karácsony, fontos családi események évfordulói (esküvő, a gyermek első lépéseinek, közös kirándulás évfordulója, stb.) más gyermek temetése, ha valaki kiejti a nevét – mindig fájdalommal teli pillanatok lesznek. Sokaknak főleg a karácsonyi ünnepek vannak teli az elválás szomorúságával. • A fájdalom az ünnepek és évfordulók idején visszatér. Ez nem azt jelenti, hogy ott vagyunk, ahol voltunk. • Gyakran sokkal fájdalmasabb az, hogy várjuk a fájdalmat, mint a fájdalom maga. • Legyen magához őszinte, és ne legyenek túl nagy elvárásai önmagával szemben. Ez csalódást és a sikertelenség érzetét okozhatja. • Tervezze meg, hogyan szeretné eltölteni az ünnepet vagy évfordulót. Beszéljék meg a családban. Tudatosítsa, mit nem szeretne. • Próbálja meg a karácsonyt egy kicsit máshogy megtervezni és megszervezni. Soha nem lesz már ugyanolyan, mint azelőtt. Alakítson ki új hagyományt. Nincs helyes vagy helytelen mód.

19

Találjon olyat, ami a legjobban megfelel Önnek és szeretteinek. Valakinek a régi családi hagyományok felelnek meg, mások előnyben részesítik a változást. Egyike a lehetőségeknek pl. házon kívül tölteni a karácsonyt – barátokkal vagy egyedül. Ha otthon marad, vacsorázhat más szobában, más étkészlettel vagy evőeszközökkel, stb. • Ha nincs ereje képeslapokat írni, ne írjon, vagy kérje meg valamelyik barátját vagy ismerősét, hogy írja meg Ön helyett. • Elmehet más helyre, más időben szentmisére, istentiszteletre, lelki csoportok találkozására, stb., mint ahogy szokta. • Ne kötődjön ahhoz, mit „kell“. Ha a karácsony hagyományos megünneplése túl fájdalmas Önnek, változtassa meg. • Nem kell a karácsonyt minden évben egyformán ünnepelni. • Tudatosítsa, hogy az ünnep nem lesz könnyű, és készüljön föl rá a lehető legjobban. Hagyjon időt magának a pihenésre. • Ne féljen segítséget kérni a rokonaitól és barátaitól. Biztosan szívesen segítenek, ha jelzi nekik, mit szeretne. Kérjen segítséget pl. a takarításhoz, a bevásárláshoz, a sütéshez, a karácsonyfa díszítéshez, stb. • Meghívhat valakit, aki egyedül tölti a karácsonyt. • A gyermeke tiszteletére szervezhet találkozót az Önhöz közel álló embereknek. Beszéljen a gyermekéről, ossza meg az emlékeit. Mondja el másoknak, mi mindent adott Önnek a gyermeke. Tudassa velük, hogy a gyermeke Önben tovább él, és soha nem fogja elfelejteni. Kérje meg őket, hogy gyújtsanak az emlékére gyertyát, vagy eresszenek el egy léggömböt. • Tegyen a gyermeke emlékére valamit, amit fontosnak tart. Ajándékozzon pénzt valamilyen karitatív szervezetnek, vegyen a gyászról szóló könyvet, ültessen a kertbe fát, süssön süteményt, látogasson meg valakit, aki egyedül van. Szervezzen családi kirándulást a kedvenc helyükre. Nem kell, hogy más is tudjon erről, lehet ez az Ön és gyermeke titka. • Ha nincs ellenére, köszönje meg gyermekének, Istennek vagy bárki másnak, hogy élt a gyermeke. • A gyermek elvesztése miatt érzett fájdalomtól nem lehet végleg megszabadulni, de sokak tapasztalata reményt ad arra, hogy lehet újra örömteli a karácsony. Próbáljon meg küzdeni ezért a reményért.

HONNAN TUDHATJUK, HOGY MÁR JOBBAN VAGYUNK? A gyász lassú, fárasztó folyamat, gyakran egy lépést teszünk előre és kettőt hátra. Néha nehéz meglátni a javulást. Ha nyitottak vagyunk rá, a gyógyulás egyszer biztosan bekövetkezik.

20

Honnan tudhatjuk, ha már jobban vagyunk? Ezek a szülők válaszai, akik megélték a gyászt, és megosztották a tapasztalataikat. • A szívünkben megéljük a veszteség visszafordíthatatlanságát. Teljesen tudatosítjuk és érezzük, hogy a gyermekünk soha nem tér vissza, és nem harcolunk ez ellen. • Tudunk beszélni a kellemes és kellemetlen emlékekről is. A gyász korai stádiumában csak a rossz emlékek jutnak az eszünkbe. • Tudunk egyedül lenni, és nem érezzük magunkat magányosnak. Nincs már szükségünk arra, hogy valaki szüntelenül velünk legyen, vagy valamilyen tevékenységgel eltereljük figyelmünket a fájdalomról. • Tudunk vezetni, és közben nem sírni. A gyászolók, ha egyedül vannak az autóban, gyakran sírnak, és ez nagyon veszélyes rájuk és a környezetükre is. • Kevésbé sért a külvilág érzéketlensége. Megértjük, hogy az érzéketlen megjegyzések gyakran nem szándékosak, hanem tudatlanságból vagy az empátia hiányából fakadnak. Mi sem tudunk mindent megérteni, ami miatt mások szenvednek. • Örülünk a szabadnapnak és a szabadságoknak. • Segítséget tudunk kínálni azoknak, akik gyászolnak. • A gyermek kedvenc zenéje hallatán nem tölt el mély fájdalom. • Részt tudunk venni az istentiszteleteken, és nem sírunk közben. • Rövid ideig már tudunk élni anélkül, hogy a gyermekünkre gondolnánk, és nincs emiatt lelkiismeret-furdalásunk. • Bűntudat nélkül tudunk nevetni egy jó viccen. • Normálisan alszunk és eszünk. • Nem vagyunk folyton fáradtak, tudunk pihenni és erőt gyűjteni. • Figyelni tudunk a könyvre, amit olvasunk, vagy a tévénézésre. Meg tudjuk jegyezni a kapott információkat. • Van új időbeosztásunk. • Nem érezzük szükségét mindennap kimenni a temetőbe. • Hálásak tudunk lenni bizonyos helyzetekért, amelyeket átéltünk. • Új kapcsolatokat kötünk, újra vannak barátaink, tudunk örülni a találkozásoknak. • Újra tudunk bízni. • El tudjuk fogadni a dolgokat olyannak, amilyenek, és nem akarjuk visszaállítani az eredeti állapotukat. • Ha újra ránk tör a szomorúság, türelmesek vagyunk, tudjuk, hogy már nem tér vissza olyan gyakran és kevésbé fájdalmas.

21

• Tudjuk tervezni a jövőt. • Tudunk reggel örülni az új napnak. • Meg tudunk állni, megszagolni egy virágot. • Az űrt, ami a gyermek elvesztése után maradt, be tudjuk tölteni más emberekkel, bár valami mindig üresen marad. • Van erőnk gondolkodni a gyermekünk elvesztéséről. • Tudatosítjuk, hogy a gyermek elvesztése előrevitt bennünket, hogy érettebbek lettünk. • Nehéz egyszerre több változást elérni. Minden egyes kicsi változás a javulás jele, amely lassan békességet hoz majd az életünkbe.

SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGÜNK? A gyász lehet olyan nehéz és kimerítő, hogy nem lehet elkerülni a szakértő segítségét, hogy megbirkózzunk a fájdalommal, és tovább tudjunk lépni. A legfontosabb és a legnehezebb beismerni, hogy szükségünk van ilyesfajta segítségre. Ez nem jelenti azt, hogy csődöt mondtunk, hogy valamilyen pszichikai betegségünk van. Más területeken is természetes, ha az ember szakértőhöz fordul. Mikor kell elgondolkodni szakértői segítségen • nehéz depresszió és kimerültség esetén, pl. ha gondot okoz magunkat ellátni, mosakodni, felöltözni, enni, aludni, stb. • ha sokáig nem hisszük el, hogy a gyermekünk meghalt • ha a viselkedésünk hosszabb ideje ijesztőnek és furcsának tűnik • ha hosszabb ideje rémálmok gyötörnek • ha arról gondolkodunk, hogy a legjobb volna elmenni ebből a világból • ha több szerettünket is elvesztettük • ha a drogokban és az italban keressük a segítséget • ha már hosszú ideje nem bírjuk ki nyugtató nélkül Hol találunk segítséget? Forduljunk olyan szakértőhöz, aki jártas a pszichoterápiában és gyásztanácsadásban. Lehet az pszichológus, orvos, szociális munkás, stb. A bevezető beszélgetés után általában egyeztet az ügyféllel a találkozások számáról és gyakoriságáról. A találkozók beszélgetések formájában zajlanak. Némelyik pszichoterapeutának van szerződése a betegbiztosítóval, másoknál fizetni kell. A segítség lényege a kapcsolat, amely a szakember és a gyászoló köz-

22

ött kialakul, az elfojtott fájdalom felszabadítása és önmagunk megértése. Ha szüksége van rá, a Plamienok gyermek-hospice segít megfelelő szakembert találni. Nyugtatók A gyász időszakában előfordul, hogy a fájdalom és a szorongás nagyon erős. Ilyenkor nyugtatók is segíthetnek túlélni az elviselhetetlen perceket, és néha ez lehet a megkönnyebbülés egyedüli hatásos és elérhető módja. Bár a gyógyszerek csökkentik a fájdalmat, és segítenek túlélni a fájdalom legrosszabb perceit, ugyanakkor lefojtják a gyászt és gátolják a gyógyulást. Hosszantartó használatuk esetén kialakulhat testi és lelki függőség is. • A nyugtatókat próbálja meg csak rövid ideig, a legelviselhetetlenebb fájdalom idején szedni, amikor nincsen más segítség. • Ha a környezete tanácsolja is, hogy vegyen be nyugtatót, gondolja meg, valóban szüksége van-e rá. Az emberek néha azért kínálják fel a gyógyszert, mert nem tudják, hogyan segíthetnének. Tudassa velük, mire van igazán szüksége. • Ne vegyen be olyan orvosságot, amit a szomszéd vagy valaki más adott. Kérje meg a körzeti orvosát, hogy írjon fel valamit. Tartsa be az adagolást, ne szedjen be több gyógyszert, mint amennyit az orvos előírt. • Ha már hosszabb ideje nem tud gyógyszerek nélkül élni, kérjen szakorvosi segítséget.

A GYEREKEK GYÁSZA A gyerekek is szeretik testvérüket, így a gyász őket sem kerüli el. Még ha mindent megteszünk is, nem tudjuk őket megvédeni a fájdalomtól. Meg kell élniük a saját szenvedésüket, hogy megtalálhassák az egyensúlyt. A gyerekek különböző módon fejezik ki fájdalmukat, összhangban a korukkal és a fejlődési stádiummal. Épp úgy, mint a felnőtteknél, a gyász befolyásolja a testüket, gondolkodásukat, érzéseiket, viselkedésüket és hitüket. Néha úgy tűnhet, nem tudnak belemerülni a gyászba annyira, mint a felnőttek, az ő veszteségük kevésbé fájó. Ez azonban nem igaz. Legalább annyira fájdalmas az ő gyászuk is, csak éppen a gyerekek máshogy gyászolnak. A kisebb gyerekeknél előfordulhat, hogy a gyász idején megállnak a fejlődésben, esetenként megtörténhet, hogy a visszafejlődés jeleit mutatják, pl. újra bepisilnek, cumisüveget kérnek, azt akarják, hogy etessék őket, hogy folyton legyen velük valaki, romolhat a beszédkészségük is. Többnyire ez az állapot csak ideiglenes.

23

Főleg azoknál a gyerekeknél, akik nem tudják, vagy nincs módjuk kifejezni az érzéseiket, akik elhagyatottnak érzik magukat, előfordulhat, hogy ingerlékennyé, idegessé válnak, agresszívan viselkednek az állatokhoz (békák, galambok, verebek kínzása, megölése, stb.), vagy az emberekhez is (verekedések az osztálytársakkal, testvérrel), illetve a tárgyakhoz (pl. tönkreteszik a játékaikat). Az iskolás gyerekeknél figyelmeztető jel lehet, ha hirtelen leromlanak a jegyeik.

Hogyan érzékelik a gyerekek a halált Óvodáskor: Az óvodáskorú gyerekek félnek a haláltól, mert félnek az elszakadástól. Nem értik a halál véglegességét, álomnak érzékelik, ami egyszer véget ér. Hiszik, hogy a testvérük elment, és valahol máshol tovább él. Hiszik, hogy a dolgok úgy történnek meg, ahogy azt ők kívánják. Az ilyen korú gyereket biztosítani kell arról, hogy a testvérkéje azért halt meg, mert nem lehetett meggyógyítani a betegségét, és nem azért, mert a kisgyerek azt kívánta, bár halna meg a testvére, mert rossz volt hozzá, mert verekedtek egymással. Meg kell őt győzni, hogy semmilyen módon nem felelős a testvére haláláért, nem az ő hibája, hogy meghalt. El kell neki magyarázni, hogy a testvére már nem szenved, nem lélegzik, nem fázik, nem szomjas és nem éhes, és nem is szomorú többet. A kisiskolások tudják, hogy a halál végleges, de nem értik, hogy mindenkire vonatkozik. Nem tudatosítják teljesen, hogy ők, vagy a közeli hozzátartozóik is meghalhatnak. Hiszik, hogy el lehet kerülni a halált. Gyakran megszemélyesítik, azaz valamilyen személyhez kötik a halált, pl.: „Aki meghal, az angyal lesz.” 8–10. évtől a gyerekek hasonlóan értelmezik a halált, mint a felnőttek.

Hogyan viselkedjünk a gyászoló gyerekekkel • Magyarázza el nekik, miért halt meg a testvérük. Biztosítsa őket, hogy nem ők okozták a halálát. Legyen tömör, nyitott és őszinte. Jó, ha a gyerekek időben megtudják az igazságot valaki olyantól, aki közel áll hozzájuk, és akiben megbíznak. • Ossza meg érzéseit a gyermekeivel. A fájdalmat és a gyászt nem lehet elrejteni. Ezzel azt is megmutatja nekik, hogyan lehet elfogadni és feldolgozni a veszteséget, és felkészíti őket azokra a veszteségekre, amelyek az életben még érhetik őket. • Magyarázza el nekik, mit érez, és miért érzi azt. A gyerekek ugyanis rosszul magyarázhatják a szülők szomorúságát. Pl.: Anyu azért szomorú, mert nem takarítottam ki a szobát. Anyu azért szomorú, mert rossz vagyok. • Buzdítsa őket, hogy fejezzék ki, mit éreznek. Pl.: „Mondd el, mit érzel. Itt vagyok veled.”

24

• Mondja el nekik, hogy szereti őket, hogy törődik velük, mindegy, bármit is éreznek. • Mondja el nekik, amennyiben igaz, hogy a családban senki sem halálos beteg. • Engedje meg, hogy a gyerekek is törődjenek Önnel. A szeretet tud adni és elfogadni is. • A gyerekek előtt is mondja ki a „halál” szót. Beszéljen róla nyitottan, őszintén és szelíden. A halál az élet része. • Ne féljen sírni a gyerekei előtt. A sírás természetes, ha elveszítette szeretett gyermekét. Engedje meg, hogy a gyerekei is sírhassanak. A könnyek nem a fájdalmat növelik, hanem enyhülést hoznak. • Amikor beszélget velük, érintse meg őket, simogassa, ölelje meg őket, fogja meg a kezüket, üljön melléjük. • Ne féljen megmondani, ha valamit nem tud, ha nem ismeri valamire a választ. Mondhatja pl.: „Meglep, hogy én sem tudok mindent? Éppen ezért kell beszélnünk egymással. Mondd el, te mit gondolsz erről.” Nem kell tudni megmagyarázni a halált, de tudni kell egészen elfogadni. • A gyerekek kérdéseire feleljen őszintén és az igazságnak megfelelően. Ne terhelje őket olyan információkkal, ami után nem érdeklődnek. A hamis válasz növeli a félelmet és a bizonytalanságot. • Ha lehetséges, próbáljon meg kialakítani valamilyen időbeosztást. • Minden gyerekkel foglalkozzon külön is. • Elalvás előtt szánjon időt a gyerekekre, olvasson nekik mesét vagy játsszon velük. Lefekvés előtt foglalják össze együtt a napot. Ha gyermeke szeretné, vegye őt maga mellé aludni. • Próbáljon találni valami jót, amin a gyerekek elgondolkozhatnak, pl.: „a gyász szorosan összeköt bennünket.” • Engedje meg a gyerekének, hogy haragudjon Istenre. Ne mondja meg neki, mit kell Istenről gondolnia, ha nem kérdi a véleményét. • A halál misztériumát ne magyarázza mesék, hasonlatok vagy Isten akaratának segítségével. Pl.: • „Máté már csendesen alszik, és nem ébred fel többé.” A gyermek félhet, hogy meghal, ha elalszik. • „Máté hosszú kirándulásra ment, és csak nagyon soká jön vissza.” A gyermek gyanakodhat, hogy miért nem búcsúzott el. Félhet, hogy ott, ahová ment a testvére egyedül van és szenved. Félhet, hogy neki is el kell majd egyedül mennie. Bűnösnek érezheti magát, hogy a testvére azért ment el, mert rossz volt hozzá. • „Isten akarta így.” A gyermek kérdezheti: Hogyan lehet Isten jó, ha elvette tőlem azt, akit szeretek? A gyermek meggyűlölheti Istent. • „Isten elvitte Mátét, mert szereti a jókat.” A gyerek megpróbálhat rossz lenni, mert fél,

25

hogy Isten őt is elviszi. • „Máté nagyon beteg volt, azért kellett kórházba mennie, ahol meghalt.” A gyereknek el kell magyarázni, hogy csak néhány betegség halálos, hogy a kórházban a gyerekek többnyire meggyógyulnak. Különben nagyon félhet, hogy mindenki meghal, aki kórházba kerül. • Kapcsolja be a gyerekeket is a rituálékba, amelyekkel a meghalt gyermekére emlékezik. Pl.: a halála évfordulóján gyújtsanak gyertyát, énekeljenek vagy mondjanak verset. • Engedje meg, hogy a gyerekek úgy gyászoljanak, ahogy az nekik természetes. Vannak gyerekek, akik nyitottabbak, és vannak, akik zárkózottabbak. • Amíg a gyermek nem bánt másokat vagy magát, ne ítélkezzen, vagy irányítgassa őt.

A SERDÜLŐK GYÁSZA A serdülőkor még normális körülmények között is nehéz korszak, a változások, konfliktusok, önkeresés évei. A tizenévesek nagyon gyakran sok energiát fektetnek abba, hogy elrejtsék, mennyire sérülékenyek és bizonytalanok. Úgy tesznek, mintha semmi se történt volna, mintha minden rendben lenne. Sokszor menekülnek a fájdalom elől. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy könnyen és gyorsan birkóznak meg a gyásszal, hogy ez nekik nem okoz gondot. Ez azonban nem igaz. A kamaszok gyásza gyakran hosszadalmas és bonyolult folyamat. Serdülőkorban a testvérek viszonya ellentmondásos lehet, telve szeretettel és megoldatlan ellentétekkel. Sokszor nyomasztó bűntudatuk van, hogy a testvérükhöz nem viselkedtek elég kedvesen, hogy ők életben maradtak, míg a másik meghalt. A harag, a düh, a dac, a magány és a meg nem értettség érzése elszigetelheti őket. Hogyan viselkedjünk a gyászoló tizenévesekkel • Ne kritizálja, és ne ítélje el a módot, ahogy a kamasz gyermeke a testvére halálára reagál. Lehet, hogy nem viselkedik az Ön elvárásai szerint, de talán Ön sem az övéi szerint. • Mutassa ki, hogy érdekli a gyermeke világa és gondolatai. A kamaszok többnyire csak a kortársaikban bíznak, azt hiszik, csak azok tudják őket megérteni. Nem egyszerű feladat elnyerni a bizalmukat. • Éreztesse a gyermekével, hogy olyannak szereti, amilyen. • Ossza meg vele érzéseit, tekintse őt egyenrangú partnernek. Ne várja el és ne sürgesse, hogy megnyíljon Önnek.

26

Mikor kell elgondolkodni szakértői segítségen? • A kamasz viselkedése veszélyezteti az életét, pl. nagyon gyors és veszélyes autózás vagy motorozás, sziklamászás biztosítókötél nélkül, ájulásig leissza magát. • Alkohol- és drogfogyasztás. • Kerüli a barátait, családtagjait, nem kapcsolódik be semmilyen tevékenységbe, ami addig érdekelte, elszigetelődik. • Többször megemlíti, hogy szeretne meghalni, arról is beszél, mikor és hol akar meghalni. • Váltogatja a szexuális partnereit. • Az agressziója a környezet számára elviselhetetlen. A NAGYSZÜLŐK GYÁSZA A nagyszülőknek is nagyon fáj, hogy meghalt az unokájukat. Fájdalmuk bizonyos szempontból kettős: nemcsak szeretett unokájukat veszítették el, hanem a gyermeküket is szenvedni látják, és nem tudnak neki segíteni. Gyakran bűntudatuk is van, hogy ők élnek, a kicsi ártatlan unokájuknak pedig meg kellett halnia. Elveszítik a reményt és az álmaikat, hogy ami nem sikerült az ő életükben, sikerülhet az unokáiknak. Ha messze élnek a gyermekük családjától, magányosnak érezhetik magukat, és bűntudatuk lehet, hogy nem tudnak támaszt nyújtani nekik. Hogyan nyújthat segítséget gyermekének (Ötletek nagyszülőknek) • Gyászoljon, ne fojtsa el a fájdalmát. A kor nem kötelezi Önt arra, hogy „erősnek" kell lennie. Ereje abban rejlik, hogy tud gyászolni. • Ne ítéljen, tartsa tiszteletben gyászoló gyermeke érzéseit és viselkedését. • Ne kívánja, hogy a családi hagyományok továbbra is változatlanul be legyenek tartva. Az élet az unokája halála után már nem lesz többé olyan, mint előtte. A szokások megváltoztatása segíthet a szülőknek. • Gyógyító hatású lehet és közel hozhatja a családot, ha sikerül elbeszélgetnie unokája szüleivel és testvéreivel arról, mi mindent éltek át együtt.

A PARTNEREK GYÁSZA Partneri kapcsolatban a gyászt sokszor tehernek éljük meg. Mindkét fél a maga módján és a saját ritmusa szerint gyászol. Ha a gyász más-más fázisában vannak, ha a gyász megnyilvánulása az egyes partnereknél különböző (pl. az egyik már elfogadta, hogy a gyermek nem jön vissza többet, a másik pedig még nem, ha egyikük agresszív, a másik pedig gyengédségre vá-

27

gyik), előfordul, hogy nem értik meg egymást, eltávolodnak egymástól. Ez főleg azon kapcsolatokat veszélyezteti, amelyek a gyermek halála előtt sem voltak problémamentesek. • A férfiak és a nők eltérően gyászolnak. A nők gyakrabban igénylik megosztani a szenvedést, a férfiaknak fontosabb a magány, tudnak egyszerre dolgozni és gyászolni. • Próbáljon meg figyelmes lenni partneréhez. Az ő igényei különbözhetnek az Önétől. • Tartsa tiszteletben partnere gyászát. • Jelezze partnerének, hogy érzi magát, mire van szüksége, mi segítene. Nem tud olvasni az Ön gondolataiban. Nem tudhatja, hogy pont ez a nap nehéz Önnek. Nem kell tudnia, mire van Önnek pont most szüksége. • A harag és a bűntudat a gyász része. Ne irányuljanak a partnere iránt. • Beszélgessenek régebbi veszteségekről, hogyan gyászoltak akkor. Ez segíthet megérteni partnere viselkedését, miben és miért különbözik Öntől. • A gyász ne legyen verseny. Mindenkinek fájdalmas, nem kell összehasonlítani, ki szenved jobban. • Ne legyen túl sok elvárása partnere felé. Az emberek a gyász ideje alatt gyengébbek, nem tudják rendesen ellátni minden kötelességüket. Nem baj, ha nincs elmosogatva vagy levágva a fű. • Készítsen partnerével tervet, mit fognak tenni, ha fájdalmasabb időszak jön. Beszélgessenek arról, hogyan szeretnék átélni a karácsonyt, gyermekük születésének, halálának évfordulóját, stb. • Tervezzenek közös kirándulást, könnyebben feloldódhatnak a fájdalomtól és jobban átélhetik a kölcsönös közelség élményét. • Ha úgy érzi, kapcsolatuk komoly veszélyben van, keressen segítséget szakembernél.

A KÖRNYEZET, BARÁTOK, ISMERŐSÖK Az igazság az, hogy az emberek sokszor tudat alatt elkerülik a gyászolókat. Hiszik, hogy azoknak magány kell és egyedül is akarnak lenni. Ennek a hitnek az alapja a találkozástól érzett saját félelmük. Nincsenek felkészülve beszélni a halálról, nem tudják, hogyan viselkedjenek, mit mondjanak, ha valaki elveszítette szeretett gyermekét. Nem tudják – beszéljenek vagy ne beszéljenek a gyermekről. Bizonytalanok, összezavarodottak, félnek, hogy ne okozzanak fájdalmat. Gyakran az emberek nem azért nem tudnak segíteni, mert nem akarnak, hanem mert nem tudják, hogyan segítsenek. Nyíltan adjuk tudtukra, mit tehetnek értünk.

28

Mit tegyünk, ha olyan ismerőssel találkozunk, aki nem tud gyermekünk haláláról? Ez a helyzet nagyon nehéz és kellemetlen. Megoldására nincs általános útmutatásunk. Megpróbálhat pl. valami hasonlót mondani: „Lehet, hogy nem tudja, mi történt velem.” (Ezzel jelzi neki, hogy rossz hírt fog hallani, és időt ad neki felkészülni rá.) „Februárban meghalt a fiam/lányom.” A helyzet szerint aztán eldöntheti, tovább beszélnek-e erről, vagy inkább változtat a témán. Nem kell arról beszélnie, amiről nem akar. Ne hagyja magát olyan beszélgetésbe beleerőltetni, amit nem szeretne. Mit mondjon, ha valaki megkérdi, hány gyereke van? A gyermek, akit elveszített, örökre a gyermeke marad. Ha kihagyja őt, lelkiismeret-furdalása lehet, hogy kizárta őt a családból. Ne féljen úgy beszélni a családjáról, mintha a gyermeke élne. A beszélgetés közben, ha úgy alakul, mondja el, hogy a gyermeke meghalt.

PLAMIENOK GYERMEK-HOSPICE A Plamienok gyermek-hospice nonprofit egészségügyi intézmény, amely a halálos betegségben szenvedő és haldokló gyermekek és családjaik otthoni környezetben való ápolásával és gondozásával foglalkozik. Ezeknek a gyerekeknek és családjaiknak lehetőséget kínálunk, hogy azt az időt, ami még megadatik, otthon, a szeretteik körében töltsék el. Hisszük, hogy a halálos beteg gyerekek és családjaik számára az otthon az a hely, ahol a gyermek biztonságban érzi magát, ahol lehetőség van pontosan a gyermek igényei szerint alakítani az időbeosztást, és ahol azokkal lehet, akikkel szeretne. A haldokló gyermek otthon lehet, és emiatt nem kell elviselhetetlenül szenvednie. A gyerekek, akiknek gondját viseljük, különböző betegségekben szenvednek – pl. anyagcsereés daganatos megbetegedések, egyes születési rendellenességek. Pozsony kb. 100 km-es környékén a gyerekekhez házhoz megyünk. Szolgáltatásainkat a nap 24 órájában a hét minden napján biztosítjuk. A szülőknek és a gyerekeknek bármikor felhívhatnak minket telefonon. A látogatásokat a gyermek és a család szükségletei szerint tervezzük meg. Ha a gyermek és hozzátartozói testi vagy lelkiállapota úgy kívánja, nem tervezett látogatásra is kimegyünk. Biztosítani tudjuk orvos, nővér, pszichológus és szociális munkás segítségét. A családoknak rendelkezésére bocsátjuk a szükséges egészségügyi berendezéseket (leszívó, infúziós pumpa, stb.). Minden szolgáltatásunk – az egészségügyi berendezések kölcsönzése is – térítésmentes.

29

Együtt a gyászoló családokkal Nem tudjuk megszüntetni a fájdalmat. De meg tudjuk azt Önökkel osztani, elkísérjük Önöket az út fájdalmas szakaszán, ha szeretnék, együtt lehetünk azokban a pillanatokban, amikor szükségük van rá. Nekünk ezek a találkozások rendkívül értékesek, mert lehetőséget kapunk átérezni, megérteni és megtudni, hogyan segíthetünk. Önöktől tanuljuk meg, hogyan kell gyászolni, hogyan lehet élni a szeretett személy nélkül, és hogyan lehet segíteni magunkon és más gyászoló családokon. Beszélgetések, telefonhívások, sms-ek, e-mailek, levelek A gyermek halála után minden családot meglátogatunk, és felajánljuk, hogy támaszt nyújtunk nekik a gyász folyamán, személyes találkozások formájában a hospice dolgozóival. Ezt a támaszt minden gyászoló családnak felajánljuk, aki elvesztette gyermekét, azoknak is, akiknek a gyermekéről nem gondoskodtunk. A találkozásokra ott kerül sor, ahol Önnek megfelel – otthon, cukrászdában, parkban vagy a Plamienok gyermek-hospice helyiségeiben. A találkozások számát és gyakoriságát Ön dönti el. A találkozásoknak nem kell személyesnek lennie. Hívhat minket telefonon, küldhet sms-t vagy e-mailt, írhat levelet. Biztosan válaszolunk. Telefonhívások és személyes beszélgetések más gyászoló családokkal Néhány család, akit a gyász során kísértünk vagy kísérünk, rendelkezésünkre bocsátotta a telefonszámát, hogy megadhassuk olyan családoknak, akik gyászolnak. Ha szeretne velük személyesen is találkozni, lépjen velünk kapcsolatba telefonon, levélben vagy e-mailben. Gyászoló családok önsegítő csoportja 2005 márciusától találkozókat szervezünk gyászoló családoknak. Ezeken a találkozókon mindenki részt vehet, aki közel állt a gyermekhez, és akik szükségét érzik beszélni és megosztani a tapasztalataikat hasonló sorsú családokkal. Nemcsak a szülőket és a testvéreket várjuk szeretettel, hanem a nagyszülőket és más rokonokat, szomszédokat is. Akkor jöhet, amikor szükségét érzi és megfelel Önnek. A találkozóról bármikor elmehet. Eljöhet egyszer, vagy járhat rendszeresen, idő multán vissza is térhet a csoportba. A találkozón lehetőség van beszélgetni arról, amiről szeretne. A találkozó programja nincs előre meghatározva, azt maguk a résztvevők határozzák meg. A beszélgetésbe nem kell bekapcsolódnia, ha Önnek az jobban megfelel, elég, ha hallgatja. Nem kell beszélnie semmi

30

olyanról, amiről nem akar. A gyerekek számára egész napos felügyeletet biztosítunk, és érdekes programot is szervezünk – játék, alkotó feladatok, stb. A találkozók időpontját a Plamienok gyermek-hospice weboldalán közöljük, és azokat, akik már részt vettek a találkozónkon, levélben is értesítjük. Internetes fórum a www.plamienok.sk oldalon, a Stratili sme dieťa szekcióban A Plamienok gyermek-hospice weboldalán a gyászoló családok számára internetes fórum is működik. Lehetőséget nyújt megosztani a fájdalmat, beszélgetni a távolság dacára is, illetve támaszt nyújtani másoknak. A fórumba először regisztrálnia kell magát egy internetes kérdőív kitöltésével. Ezután az e-mailcímére elküldjük a fórum címét és a jelszót (LOGIN), amellyel bejelentkezhet a fórumra. Küldhet e-mailt, amelyet az összes bejelentkezett fórumozó megkap, választ kaphat és válaszolhat a többi gyászoló szülő és hozzátartozó üzeneteire. Kapcsolat: Detský hospic Plamienok, Vajanského 3, 900 31 Stupava www.plamienok.sk, [email protected] Tel./fax: 02/62414323, 0908 686 897

31

ZÁRSZÓ Szeretni mindig a veszteség kockázatát jelenti. Az emberek meghalnak, a szeretet azonban megmarad. A gyermekek, akiket elvesztettünk, bennünk élnek. Csak meg kell találnunk a módot, hogyan szeressünk tovább, még ha a földön már nem is találkozunk többé. Járjuk együtt az utat és segítsünk egymásnak.

32

Felhasznált és ajánlott irodalom cseh és szlovák nyelven: Biddulph, S.: Proč jsou šťastné děti šťastné. Praha; Portál, 1997. Frankl, V. E.: Napriek všetkému povedať životu áno. Bratislava; Slovenský spisovateľ, 1998. Frankl, V. E.: Vůle ke smyslu. Brno; 1997. Halík, T.: Sedm úvah o službě nemocným a trpícím. Brno; 1993. Haškovcová, H.: Rub života – líc smrti. Praha; Orbis, 1975. Hennzel, M. De: Smrt zblízka - umírající nás učí žít. Praha; ETC Publishing, 1997. Honzák, R.: Deprese. Praha; Galén, 1999. Křivohlavý, J.: Mít pro co žít. Praha; 1994. Křivohlavý, J., Kaczmyrczyk, S.: Poslední úsek cesty. Praha; 1995. Kubíčková, N.: Zármutek a pomoc pozůstalým. Praha; ISV, 2001. Kübler-Rossová, E.: O d tech a smrti. Praha; ERMAT, s. r. o., 2003. Kübler-Rossová, E.: O smrti a umírání. Turnov; Arica, 1993. Kübler-Rossová, E.: Otázky a odpov di o smrti a umírání. Turnov; Arica, 1994. Kübler-Rossová, E.: O živote po smrti. Turnov; Arica, 1992. Lansberg, Pl.: Zkušenost smrti. Praha; Vyšehrad, 1990. Längle, A.: Smysluplně žít. Cesta; Brno, 2002. Larry, D., Crabb, A.: Naděje v utrpení. Praha; Návrat domů, 2002. Lewis, C. L.: Svědectví o zármutku. Praha; Návrat domů, 1995. Lewis, C. L.: Problém bolesti. Praha; Návrat domů, 1998. Lukasová, E.: I tvoje utrpení má smysl. Brno; Cesta, 1998. Siegel, B.: Láska, medicína a zázraky. Praha; Radost, 1994. Smithová, J.: Smrt – konečná stanice ? Praha; 1994. Svatošová, M., et al.: Hospic slovem a obrazem. Praha; Ecce Homo, 1998. Svatošová, M.: Hospice a umění doprovázet, Ecce Homo, 1995 Kushner, H.S.: Proč se zlé v ci stávají dobrým lidem. Praha; Portál,1996 Tolstoj, L.N.: Smrt Ivana Iljiče. Praha; Čs. spisovatel, 1982. Internet: www.griefcompanion.org www.counselingforloss.com www.grief-recovery.com www.compassionbooks.com www.compassinatefriends.org www.candlelighters.org www.plamienok.sk További oldalak: www.anjeliky.sk www.ajonisunasedeti.sk, magyarul: www.angyaloszulei.hu (a ford. megj.)

33

PLAMIENOK n.o. Zadunajská 6/A, 851 01 Bratislava Mobil: 0908 686 897, Tel./Fax: 02/207 88 373 Denné centrum, Tel.: 02/207 18 169 IČO: 36 077 259, č. bankového účtu: 2629530681/1100 E-mail: [email protected], www.plamienok.sk