Sárvíz melléki ökológiai program. Sáregrestõl Tácig. Készült: Sárvíz Térségfejlesztõ Egyesület. Aba, Béke tér 1

Sárvíz melléki ökológiai program Sáregrestõl Tácig

Készült: Sárvíz Térségfejlesztõ Egyesület Aba, Béke tér 1.

1

ÁLTALÁNOS BEVEZETÕ

A Sárvíz Kistérség valójában tájegységi alapon, valamint már mûködõ infrastrukturális, kulturális kapcsolatok alapján szervezõdött meg. Túl az egyes települések infrastrukturális fejlõdésén, kibontakozni és megszilárdulni látszik egy olyan alulról induló szervezõdés, amely korszerû, térségi szemléletben fogalmazza meg a távlati fejlõdés fenntarthatóságának elemeit. Olyan fejlõdés indult el itt, amely radikálisan megváltoztatta egy mikro-régió arculatát, egy valós, alulról szervezett folyamat alapján olyan kistérségi együttmûködési rendszert hozott létre, amely talán országos szinten is mintaszerûnek értékelhetõ. Ennek a térségi szervezõdésnek egyik leglátványosabb eredménye a Sárvízvölgye Tájvédelmi Körzet létrehozása és eddigi fejlõdése. A 26/1997 (VIII.1.) KTM rendelettel létrehozott Tájvédelmi Körzet a Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága felügyelete alatt áll, jellegébõl adódóan célterülete lehet

egy

komplex,

nemzetközi

mércével

mérhetõ

területhasználati

rekonstrukciónak. A Körzet értékfeltárása, fejlesztési programjának kialakítása még csak a kezdeti szakaszában

tart,

gyakorlatilag

a

magterület

alap-felmérései

vannak

folyamatban, a tágabb összefüggések nincsenek feltárva. Erre eddig sajnálatosan kevés pénz állt –és áll- rendelkezésre, a társadalmi és gazdasági szereplõk valójában csak most kezdenek gondolkodni a problémákon. A beindult regionális folyamatok megnyitják a lehetõségét a komplex fejlesztési folyamat beindításának, amennyiben kidolgozásra kerülhetnek a megfelelõ célprogramok. A PROGRAM ÁLTALÁNOS CÉLKITÛ ZÉSEI Hipotézis: elsõdleges célkitûzés a fenntartható tájhasználat rendszerének a kialakítása az agro-ökológiai és agro-ökonómiai potenciálra alapozva.

2

A munka során azt kell kiderítenünk, megalapozott-e a fenti elképzelés. Alapfeltétel az ehhez szükséges komplex információs csomag és adatbázis felállítása, az összefüggések és megindult kezdeményezések csokorba szedése, egységes megjelenítése, valamint a lehetséges fejlesztések irányainak elvi felvázolása. A jelen munkának sem szakmai, sem idõ és pénzügyi keretei nem teszik lehetõvé egy átfogó, teljes körû, részletes ökológiai program kidolgozását. Vállalkozni tud azonban

egy

elsõ

megközelítésû

egységbe

foglalására

azoknak

a

dokumentumoknak, forrásanyagoknak, adatoknak, amelyek kiinduló pontját képezhetik a kistérség ökológiai szemléletre alapozott fejlesztési programjai kidolgozásának. Célja továbbá a tanulmánynak, hogy felhívja a figyelmet arra a tényre, miszerint a jelenlegi helyzet csak egy elsõ fokú megvalósulása annak a követelménynek, hogy a térségben kialakításra kerüljön egy olyan ökológiai folyosó, amely a meglévõ egyedi értékek megmentése mellett integrálódik a nagytérségi szinten már jegyzett természetvédelmi rendszerekhez. Ennek a célnak az elérése érdekében teszünk javaslatot a körzet határainak a korrekciójára, illetve kiterjesztésére, ennek a folyamatnak egy lehetséges ütemezésére, a kapcsolódó birtok-, tulajdon- és területrendezésére. Célként jelöljük meg a körzet idegenforgalmi – turisztikai értékeinek jelzését, kiegészítve néhány – akár rövid távon is megvalósítható – javaslattal ezek jobb bemutatásának érdekében. FELHASZNÁLT ESZKÖZÖK A program készítése során felhasználtunk ? ? általános, alapkutatások irodalmat, ? ? a területre vonatkozó szakmai adatbázisokat, különös tekintettel talajtani és környezetvédelmi adatokra, ? ? térképeket, térinformatikai- és adatbázis-kezelõ szoftvereket

3

? ? és a kistérségre vonatkozó korábbi tanulmányok anyagait. A munka során került kidolgozásra a tanulmány részét képezõ térinformatikai alapú grafikus adatbázis. Itt említjük meg azt a paradoxont, hogy a program megrendelõje és gazdája, Sáregres látszólag nem kellõ súllyal szerepel az anyagban. Valójában Sáregres a Sárvíz völgye természeti kistáj tagja (a völgy déli végén fekszik), a Sárvíz Kistérség Önkormányzati Társulásnak azonban csupán ez évben lett tagja, ráadásul a „Nyolcakat” Sáregrestõl az ökofolyosóban egy fehér folt (Sárbogárd külterülete) választja el. A

térinformatikai

adatbázis

felállításánál

csupán

szûk

mintaterületre

hagyatkozhattunk, amelynél elsõsorban az ökofolyosó központi területeivel dolgoztunk, így Sáregres nem lett volna igazán szignifikáns. A program következtetései, eredményei azonban egyaránt alkalmazhatóak az egész területre. A PROGRAMTÓ L VÁRT ÁLTALÁNOS EREDMÉNYEK A legfontosabb eredmény, hogy segíti a kistérség saját, „belsõ” megismerését. Elsõsorban e települések döntéshozóinak, intézményeinek, polgárainak tárja fel lakóhelyük értékeit. Az elkészült anyag a kistérség és a települések programjaihoz, fejlesztéseihez szolgál iránymutatóként, az adatbázis pedig célzott, részletes információnyerést tesz lehetõvé a felmerülõ kérdések megválaszolásához, problémák értékeléséhez. Emellett természeten az anyagot nem csupán a kistérségben olvassák, a külsõ érdeklõdõknek is megfelelõ szintû információt kell nyújtani a kistérség megismeréséhez. A KISTÉRSÉG BEMUTATÁSA A „Sárvíz Kistérség” Fejér megye közepén a Mezõföld kilenc községe: Aba, Csõsz, Káloz, Kisláng, Sárkeresztúr, Sárszentágota, Sáregres, Soponya és Tác szövetségével jött létre. A spontán módon, a települések által önállóan szervezett, nem statisztikailag kialakított térség az Abán, a térség legnépesebb (4300 fõs) községében megindult nagy hatású, tudatos közösségszervezõ településpolitika

4

biztatásával létrejött kezdeményezésen alapult. 1991-tõl a Sárvíz Kistérség településein mûködõ egyesületek ismerkedni kezdtek egymással, együtt szerveztek ünnepeket, találkozókat és eseményeket a sport, a kultúra, a helyi hagyományok területén, melyben már négy falu lakossága közösen részt vett. 1994-tõl a „négyek” (Aba, Káloz, Sárkeresztúr, Soponya) önkormányzatai

megkötötték

a

kistérség

elsõ

szerzõdéseit,

melyekben

elkötelezték magukat az ünnepek, a kultúra, az oktatás, az önkormányzati ügyintézés, az infrastrukturális beruházások, a közös érdekvédelem és más egyéb, a településeket érintõ területeken való szoros együttmûködésre. Az elsõ Sárvíz szerzõdés még csak a kulturális kapcsolatok bõvítésérõl szólt, a második Sárvíz szerzõdéssel a települések elõre felkészültek a kormányzatnak a kistérségi együttmûködéseket támogató politikájára. A kistérség 2001-ben „kilencekre”-re bõvült, Sáregres csatlakozásával. A szerzõdések nyomán sok minden megvalósult a közös tervekbõl. Csak néhányat kiemelve a sokaságból: kialakult a helyi iskolákat kiegészítõ, a helyi hagyományokat kutató és fenntartó mûvészeti alapiskolák szakmailag és gazdaságilag is egymást támogató kistérségi hálózata, mely a térségen kívül is egyre nagyobb népszerûségnek örvend. A civil szervezetek és alapítványok száma ugrásszerûen megnövekedett (településenként 8-20 aktív egyesület, csoporttal). A gazdasági eszközök megosztásával közös vízbázisok épültek, illetve szennyvíztisztító van tervben, valamint összekötõ utak létesültek Aba Bodakajtor és Aba – Soponya és Soponya-Kisláng között. A szerzõdésekben megkötött egyenrangú kapcsolatrendszer a térség minden falujának biztosítja a garanciát arra, hogy a közös döntésekben mindenki szava egyformán számítson; ne alakuljon ki az egyoldalú centrum periféria viszony. A közös terheket mindenki, de csak arányosan viselheti. Tehát a Sárvíz – menti településeken nem egyedi akciókra irányult a kistérség szervezés, hanem a helyi demokráciának

a

helyi

autonóm

közösségekbõl

kiinduló

spontán

önszervezõdésének támogatására. A KSH KISTÉRSÉGEK ÉS A SÁRVÍZ KISTÉRSÉG A KSH komplex mutatórendszere alapján a Sárvíz Kistérség Fejér megye fejlett

5

északi és a fejletlenebb déli térségei között, azok átfedésében helyezkedik el. A kistérség 9 településében a lakosságszám nem éri el a 20000 fõt. A kistérség területe alig 400 km2. Itt jegyezzük meg, hogy a természeti ökofolyosó kiterjedése jóval nagyobb, északon és délen folytatódik, sõt a Sárvíz területfejlesztési kistérség közepén jókora területek nem tartoznak a településszövetséghez. A valóság azonban nem veszi figyelembe az ilyen politikai-társadalmi határokat, az ökofolyosó-program eredményei, javaslatai érvényesek a szövetséghez nem csatlakozott településekre is. Ezért a munka során – hacsak ki nem emeljük ennek ellenkezõjét – a „kistérség” szón egyaránt értjük a természeti kistáj egészét. DEMOGRÁFIAI HELYZET ÉS FOLYAMATOK A kistérség demográfiai mutatói vegyesek. Ellentétben az országos demográfiai folyamatokkal, a körzet településeinek népessége 1990 és 1997 között összességében néhány %-al emelkedett. Az 1990-1997 közötti népességnövekedés a pozitív vándorlási egyenleg eredménye, nyilvánvaló összefüggésben a térség gazdasági fejlõdésével. Ez a folyamat azonban csak a kistérség északi, Székesfehérvárhoz aktívan kapcsolódó részére jellemzõ. Lassuló tendenciával, de észlelhetõ a városból a falvakba történõ kiköltözés. Ezt a folyamatot két tényezõ határozza meg: ? ? A megyeszékhelyen a foglalkoztatási struktúra egyensúlyzavarai miatt elhelyezkedni nem tudó emberek a vidéken próbálnak megélhetést keresni. ? ? A magas városi ingatlanárak és az életmód változtatás miatt sokan a vonzáskörzetben vásároltak vagy építettek családi házakat és innen ingáznak be a munkahelyükre. TÉRSÉGI ÖSSZEFÜGGÉSEK Országos, nagytérségi összefüggések A kistérség természeti- táji érték színvonal alapján országosan jegyzett kulturális örökség célterület. Megyén belüli elhelyezkedés

6

A kistérség területi elhelyezkedése a megyén belül kiváló: ? ? közvetlenül kapcsolódik Székesfehérvárhoz, az elérési idõ 30 percen belüli ? ? közvetlenül kapcsolódik a Velencei tó- Vértes kiemelt térséghez, amelynek ökológiai, öko-turisztikai potencálja egyre növekvõ mértékben hasznosul ? ? országos fõút (63-as) halad át a térségen (annak peremén), ami biztosítja a jó elérhetõséget, ugyanakkor a forgalom zavaró hatása nem érvényesül a térség védett értékû területein. ? ? Az M7-esrõl közvetlenül elérhetõ és fogadó település (Tác) egyben a kistérség egyik kiemelkedõ kulturális értékének bemutató helye (Gorsium) ? ? A regionális területrendezési tervben a kistérség területén halad át az M8 autópálya. Ennek megvalósulása 2010 után reális. Ennek hatása jelentõs lehet az ökofolyosó létére, a nyomvonal kijelölése során különös figyelemmel kell kezelni a természeti értékek védelmét. A nagy gazdasági erõcentrum (Székesfehérvár) közelsége magas foglalkoztatási színvonalat biztosít a kistérség lakosai számára, így a mezõgazdasági foglalkoztatási kényszer elsõdlegesen nem áll fenn, ugyanakkor értékes területekkel rendelkezik mind intenzív mûvelés, mind pedig tájökológiai jellegû használat szempontjából. Ebbõl adódóan a tájhasználat optimalizálása elsõsorban belsõ, szakmai, szakmapolitikai kérdésként jelenik meg, az ökológiailag és ökonómiailag fenntartható fejlõdés célrendszere alapján. A tényleges tájvédelmi körzet túlnyomó része állami tulajdon, a körülötte levõ, jövõben puffer-területnek tekinthetõ földek évrõl évre bizonyítják, hogy az utóbbi évtizedekben erõltetett intenzív mûvelésére kevéssé alkalmasak. Emiatt a tulajdonosok maguk is keresik az újabb szemléletû hasznosítás módjait. A HELYI GAZDASÁG ÁLLAPOTA A körzet belsõ gazdaságát alapvetõen az agrárgazdasági termelés határozza meg. A térség kiváló termõhelyi adottságokkal rendelkezik. Kiemelkedõen magas arányú a gabona, ezen belül a búza és a kukorica vetésterülete.

7

A kistérség egészére nézve a földhasználatot természeti adottságok nem korlátozzák, kivéve a Sárvíz völgyét, mely környezeti szempontból veszélyeztetett területeken az eddiginél fokozottabb mértékben kell megvalósítani környezetkímélõ földhasználatot és gazdálkodási rendszert. Lehetséges intézkedési irányok: ? ? jelentõs méretû a kihasználatlan gyep- és legelõterületek nagysága, adottak az extenzív állattartás feltételei. Az igen gyenge minõségû gyepterületek esetében mûvelési ág változás is indokolt (erdõsítés). ? ? elõny a kistérség megyei, központi fekvése, a nagyváros közelsége. Erre alapozva cél lehet a város-ellátó övezet jelleg erõsítése (zöldség, gyümölcs ellátás és feldolgozó kapacitásbõvítés kisüzemi szinten). ? ? hiányoznak a piacra jutás szervezett intézményei és infrastruktúrája. ? ? a jellemzõ vállalkozói méretû magángazdaság 50 ha-nál nagyobb. Jelentõs a még több lábon álló mezõgazdasági szervezetek száma, amelyek képesek a kistermelõk integrálására. ? ? a Sárvíz völgye tájvédelmi körzet jelentõs természeti értékkel rendelkezik, amelyek megõrzése érdekében az érintett települések együttmûködésére, környezetkímélõ mezõgazdasági technológiák, értékmegõrzõ tájgazdálkodás bevezetésére és elterjesztésére van szükség. ? ? jelentõs a vadgazdálkodás és feldolgozás súlya, ? ? a kistérségben nem igazán jelentõs az öntözésre berendezett terület nagysága, melynek legfõbb oka az egyéb célú (halgazdaságok) vízkivétel. Emiatt paradox módon a terület vízhiányos. Szükséges a Sárvíz- és Malom csatornák vízgazdálkodásának rendezése. ? ? alacsonyabb az erdõsültség, mint amit a természeti adottságok indokolnának. Elsõsorban véderdõk, mezõvédõ erdõsávok telepítése szükséges. A TÉRSÉG FOGLALKOZTATOTTSÁGI ÉS MUNKANÉLKÜLISÉGI VISZONYAI A székesfehérvári gazdasági fellendülés eredményeként a körzetben a foglalkoztatottsági helyzet ma lényegesen jobb az országosnál, de még a megye egészénél is. Mind a regisztrált, mind a tartós munkanélküliek száma folyamatosan csökken. Ugyanakkor nagyon magas a hosszú távon munkanélküliek aránya; a térségben a regisztrált munkanélküliek 50,8 %-a fél éven túl sem tud elhelyezkedni. A munkaerõpiac keresleti viszonyai miatt egyre növekszik a munkanélküliek átlagos életkora. Szintén megfigyelhetõ a kistérségben az észak-dél tengely, melynek mentén nõ a

8

munkanélküliség.

Különösen

magas

arányokról

beszélhetünk

a

mezõgazdaságból kiszorult, alacsony iskolázottságú népesség viszonylatában.

9

AZ ÖKOFOLYOSÓ T ÉRINTÕ KÖRNYEZETI ELEMEK ÉS KÖZVETLEN HATÓ TÉNYEZÕ K

LEVEGÕ MINÕ SÉG A környezeti levegõ minõségérõl a településekre jellemzõ adat nincsen. Legközelebb

Székesfehérváron

és

Dunaújvárosban

üzemelnek

országos

hálózatba tartozó mérõállomások, az ott mért adatoknak a Kistérségre vonatkoztatva nincs jelentõségük. A terület mezõgazdasági jellegébõl adódóan a levegõ minõsége valószínûleg jó, környezetet illetve egészséget károsító mértékû szennyezés nem jellemzõ. Alkalmi és természetszerûleg lokális jellegû levegõminõségi problémákat és bûzhatást jelentenek az egyedi útszéli, kerti égetések. Lakossági panaszhoz nem vezetõ mértékû bûz jellemzõ az állattelepek, felhagyott és mûködõ hulladéktelepek környékén. LEVEGÕ SZENNYEZÉS A Kistérség területén jelentõs levegõszennyezõ forrás nem található. A Középdunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség adatai szerint bejelentett helyhez kötött légszennyezõ pontforrás csak Kislángon a Chio Magyarország Kft telephelyén és Abán a MOL Rt. gázátadó állomásán található. Ezek bejelentett kibocsátásai az elmúlt 5 évben nem haladták meg a kibocsátási határértékeket és nem jelentettek jelentõs légszennyezést. Nem regisztrált pontforrások ezen kívül az egyéb gazdasági, önkormányzati és lakossági létesítmények fûtésébõl adódó kibocsátások. Diffúz forrásoknak tekinthetõk az állattartó telepek, ahol fõleg metán és ammónia kerül nagyobb mennyiségben a levegõbe. Ezen telepek a lokális bûzhatás szempontjából is érdekesek, bár erre vonatkozó lakossági panasz, bejelentés nem ismert. Egyedi lakossági égetésekbõl (kerti hulladék) származó kibocsátások szintén nem jelentõsek, bár egyedi esetekben (pl. kábel, mûanyag égetésekor) toxikus és rákkeltõ anyagok kibocsátásával kell számolni. A levegõminõséget települési szinten befolyásoló tényezõ a közlekedési eredetû kibocsátás. A népesség-koncentrációt, az ebbõl adódó jelenlegi forgalmat és a személygépkocsi állományt figyelembe véve nem okoz jelentõs mértékû

10

szennyezést. ZAJ, REZGÉS A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség tájékoztatása alapján a Kistérség települései területén mindösszesen két helyen végeztek hatósági zajmérést az elmúlt években. A kislángi FAEG Kft-nél 1997-ben folytatott mérések során nem mértek határértéken felüli zajkibocsátást. 1994-ben a táci Gorsium Mûanyagipari Kft-nél két ízben is mértek határértéken felüli zajkibocsátást (6 illetve 3 dB határérték feletti zaj). A tájékoztatás szerint azonban a Kft. a késõbbiekben zajcsökkentõ intézkedéseket hozott, s a határérték alá csökkentette a zajkibocsátást. Egyéb jelentõs zajkibocsátásról, erre vonatkozó lakossági panaszról, bejelentésrõl nem kaptunk tájékoztatást a polgármesteri hivatalokban és máshonnan sem, csupán jelentéktelennek tekinthetõ mértékûekrõl (helyi diszkók elleni panasz). FELSZÍNI VIZEK MINÕ SÉGE A Kistérség felszíni vizei alapvetõen a Sárvíz völgy vízrendszeréhez tartoznak. A nyugati területekrõl (Kisláng) közvetlenül a Sióba is folyik felszíni víz. A jelentõs vízfolyások közé tartoznak a Séd vízét vezetõ Nádor (Sárvíz) és Malomcsatornák, illetve a Dinnyés-Kajtori csatorna, amely a Velencei-tó levezetõje. A Dinnyés-Kajtori csatorna Sárkeresztúrnál éri el a Sárvíz-csatornát.

A sárvízi

vízfolyások a Sióba torkollva végsõ soron a Dunába érkeznek. A fõ folyó vizekbe számos kisebb vízfolyás torkollik. A területen viszonylag sok állóvíz található, melyek egy része természetes tó, de számos mesterséges tározó és halastó is található. A területen gyakoriak a kisebb-nagyobb lefolyástalan, lápos részek. Az 1770-es évektõl elkezdõdött vízrendezési munkákkal a folyókat szabályozták, a mocsarak nagy részét lecsapolták, vízelvezetõ csatornákat építettek ki. E munkák célja volt, hogy a völgyekben hasznosítható területeket nyerjenek, de a vízfolyások nagy része csatorna jellegûvé vált. Az Õ s-Sárvíz a közlekedés és a mezõgazdasági mûvelés szempontjából nem használható mocsárvilág volt, amelynek a végleges szabályozása 1821 és 1926 között ment végbe.

11

A felszíni vizek minõségérõl kevés információ áll rendelkezésre, s ezek kizárólag a Nádor és Malom-csatornák minõségére vonatkoznak. A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi

Felügyelõség

által

rendszeresen

vizsgált

vízminõség

mintavételi helyek a Nádor- és Malom- csatornákon csak a Kistérség területén kívül találhatók. Ugyanakkor a Nádor-csatorna vízgyûjtõ területén rendelkezésre állnak adatok mind a beérkezõ, mind a kifolyó víz minõségérõl, ami így irányadó adatokkal szolgál a Kistérség területére vonatkozólag. Egy 1996-ban, a VITUKI Rt. Hidrobiológiai Osztálya által végzett vizsgálat1 a Séd-Nádor csatorna-rendszer komplex vízminõségi vizsgálatát végezte el. A vizsgálat

megállapításai

jellemzõ

információkkal

szolgálnak

a

jelenlegi

viszonyokra is. A vizsgálati eredmények alapján a területre beérkezõ vizek már jelentõsen szennyezettek. Az oxigénháztartás jellemzõ értékei közül az oldott oxigén szintje jó, viszont a szervesanyag-terhelést indikáló biológiai és kémiai oxigénigény (BOI és

KOI)

értékei

alapján

jelentkezik

IV-V.

osztályú

vízminõség.

A

tápanyagháztartás a vizek növényi tápanyag kínálatát jellemzik. E tápanyagokban (nitrogén, foszfor) a vizsgált vizek rendkívül és káros mértékben dúsak, amit az V. vízminõségi osztályba sorolás jellemez. A mikrobiológiai paraméterek (pl. coliform baktériumok koncentrációja) a vizek higiénés szennyezettségét mutatják, amely jellemzõen a kommunális szennyvíz-bevezetések nyomán alakul ki. A Séd és a Gaja patak, Veszprém illetve Székesfehérvár szennyvízével terhelten érkezik a kistérségi területre, amit az V. vízminõségi osztályba sorolás jelez. A szerves és szervetlen mikroszennyezõk (pl. fenolok, illetve nehéz fémek) és toxicitás adatok elsõsorban ipari eredetû szennyezések meglétére utalnak. E jellemzõk közül a fémek vonatkozásában különösen a cink, kadmium és réz, míg a szerves paraméterek közül a fenolindex és a széntetraklorid extrakt mutatója rossz. Az egyéb vízkémiai jellemzõk közvetve utalnak szennyezések meglétére, s a területre érkezõ vizek esetében közepes szennyezettségre utalnak. A Nádor és Malom-csatornák, valamint a beléjük torkolló Gaja-patak és Veszprémi-Séd vízminõségi adatait az 1. sz. táblázat tartalmazza.

1 . A Séd-Nador csatorna rendszer ökotoxikológiai állapota, 1996, KöM K+F tanulmányok, Témaszám: 712/3/3112

12

A Nádor-csatorna adatai alapján látható, hogy számos paraméter (mikrobiológiai szennyezettség és mikroszennyezõk) vonatkozásában tisztul a víz a kistérségi szakaszon, ugyanakkor a tápanyagháztartás tekintetében nincs jelentõs javulás, az oxigénháztartás vonatkozásában pedig további romlás figyelhetõ meg. Ez feltehetõen a területen folytatott mezõgazdasági tevékenység során használt kemikáliákból és eseti szennyezésekbõl eredhet. A Környezetvédelmi Felügyelõség jelentése alapján a vízgyûjtõ adatainak tízéves tendenciáit tekintve némi javulás mutatkozik, ugyanakkor ez még számottevõ változást nem jelent. Összességében az mondható, hogy a fõ vízfolyások vízének minõsége meglehetõsen rossz. A VITUKI tanulmány szerint a Séd-Nádor vízrendszer minõsége az 1950-es évek óta rosszabbodik. A Nádor-csatorna felsõ szakaszán a víz nem alkalmas öntözésre és mesterséges halastavi használatra. 1993. áprilisában a Malomcsatorna középsõ és alsó szakaszán halpusztulások jelentkeztek a mesterséges halastavakban. A tanulmány szerint a „halpusztulás végleges okait nem sikerült teljes bizonyossággal meghatározni, de számos bizonyíték amellett szól, hogy a magas beáramló ammónia-koncentrációk (pl. 28-30 mg/l ammónia) és az ehhez párosult magas pH értékek lehettek az okai a halpusztulásnak”. A Séd-Nádor rendszerek vízminõségét elemezve, a VITUKI tanulmány kiemeli, hogy az 1989-1993 közötti idõszak adatai alapján, „a hazai vízminõségi kritériumokat a halgazdálkodási célú vízhasználat tekintetében az ammónia, nitrit és foszfor tekintetében március, július és augusztus hónapokban, biokémiai oxigénigény tekintetében márciusban és oldott oxigén tekintetében júliusban és augusztusban nem lehet maradéktalanul biztosítani. Az ammónia minden bizonnyal elsõdleges szennyezõ anyag és az egyik legnagyobb környezeti kockázati elem a vizsgált vízrendszerben.” Bár frissebb kutatási eredmények nem állnak rendelkezésre, valószínûsíthetõ a fenti viszonyok fennállása. A többi folyóvíz, így a Dinnyés-Kajtori csatorna, valamint az állóvizek minõségérõl nem áll rendelkezésre jellemzõ információ. 1. sz. táblázat

A Sárvíz-Nádor-csatorna vízgyûjtõ vízminõségi besorolása a mintavételi

13

helyeken (1998-as adatok) Vízfolyás

Gaja-patak

Mérõhely

Oxigén-

Tápanyag Mikro-

Mikrosz.

Egyéb

háztartá -háztartás biológia és

jellemzõ

s

toxicitás

k

Sársztmihá IV.

V.

V.

na

III.

ly Veszprémi-

Õ si

V.

V.

V.

III.

III.

Urhida

IV.

V.

V.

IV.

III.

Urhida

IV.

V.

V.

IV.

IV.

Cece

V.

V.

III.

III.

na

Séd Malomcsatorna Nádorcsatorna Nádorcsatorna Megjegyzések: 1. A vízminõségi csoportok az MSZ 12749 sz. szabvány szerint 2.

Az osztályba sorolásoknál V. legrosszabb, I. legjobb minõség

3. na = nincs adat Forrás: Vizeink Minõsége, Környezetvédelmi Minisztérium, 1999 FELSZÍNI VÍZ KIVÉTELEK ÉS SZENNYEZÉSEK Annak ellenére, hogy a vízrendszer „az egyik legjobban mesterségesen szabályozott

vízgazdálkodási

terület”

Magyarországon,

a

vízminõségi

problémákhoz gyakran járul hozzá a vízhiány, különösen a Malom-csatornában. (Tudniillik, amennyiben ugyanannyi szennyezõ anyag érkezik kevesebb vízbe, a koncentráció megemelkedik.) A vízrendszeren legnagyobb mennyiségû vízkivétel a Malom-csatornából 14

történik. A Vízügyi Igazgatóság adatai szerint öntözõvíz tározó és halastavak kialakítása céljából engedélyezett vízkivétel történik a Malom-csatornán a Kistérség települései közül Tác, Csõsz, Aba (bodakajtori halastavakhoz), Soponya, Káloz és Sáregres területén. Bár az adatok a hiányos nyilvántartás okán nehezen összegezhetõk, megállapítható, hogy a legjelentõsebb, évi 4-5 millió m3 víz kivételére Soponya területén adtak ki engedélyt. A

Nádor-csatornából

jelentõsebb

vízkivételt

csak

Káloz

halastavaihoz

engedélyeztek, míg a Dinnyés-kajtori csatornából kis mennyiségû engedélyezett vízkivétel Aba területén történik. Az engedélyezett vízkivételek általában nem egyeznek a valós vízkivételi mennyiségekkel. VITUKI tanulmány kiemeli például, hogy az 1990-es évek elsõ felének szárazabb éveiben az elérhetõ vízkészletek mindössze 30-40%-át tették ki a (Vízügyi Igazgatóság által) kivételre engedélyezett vízmennyiségnek. A már említett VITUKI tanulmány szerint a Séd-Nádor csatorna-rendszer rossz vízminõségéért elsõsorban mintegy 10-15 pontszerû szennyezõ-forrás okolható. Ezek egy része ipari eredetû szennyvizet, másik része kommunális szennyvizet vezet a csatorna- rendszerbe. 2. sz. táblázat A Séd-Nádor vízrendszerbe történõ szennyvízbevezetések Szennyezõ forrás

Szennyvíz típusa Befogadó víz

Bakony Mûvek Rt

ipari

Veszprémi-Séd

Nitrokémia gyártelep

ipari

Veszprémi-Séd

Nitrogén Mûvek

ipari

Veszprémi-Séd

Vegyipari Mûvek

ipari

Veszprémi-Séd

Várpalota-Inota Alumnium kohó

ipari

Veszprémi-Séd

Várpalota-Inota Erõmû

ipari

Veszprémi-Séd

Veszprém város

kommunális

Veszprémi-Séd

15

Szennyezõ forrás

Szennyvíz típusa Befogadó víz

Balatonfüred város

kommunális

Veszprémi-Séd

Balatonfûzfõ város

kommunális

Veszprémi-Séd

Herend környéki

kommunális

Veszprémi-Séd

Eplény környéki

kommunális

Veszprémi-Séd

Õ si

kommunális

Veszprémi-Séd

Berhida

kommunális

Veszprémi-Séd

Székesfehérvár város

kommunális

Gaja patak

SZIM Köszörûgépgyár

ipari

Gaja patak

Patex Albacolort Rt

ipari

Gaja patak

Alcoa

ipari

Dinnyés-kajtori

Várpalota város

kommunális

Nádor

Szabadbattyán Á TI Depó

ipari

Nádor

Aba-Bodakajtor

Munkaterápiás kommunális

Nádor

Intézet Sárszentágota

–

Felsõtöbörzsöki ipari

Nádor

galvánüzem (Lóki vízen) Sárbogárd város

kommunális

Nádor

Cece város

kommunális

Nádor

Forrás: VITUKI, 1996, Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság TALAJ A talaj kiemelkedõ fontosságú tényezõ az ökofolyosó szempontjából. Elsõdlegesen meghatározza bármely terület agro-ökológiai potenciálját.

16

Valójában a talaj magában foglalja a kõzettani viszonyokat, a víz és az éghajlat hatásait egyaránt. A vizsgált terület talajviszonyai A vizsgálati terület az Alföld nagytáj része, és magán is viseli az alföldekre jellemzõ talajképzõdés jegyeit. A tájban egyrészt a folyó-, álló- és talajvíz hatása érvényesül. Jelentõs szerepet játszhat a talaj sótartalma, a magasan fekvõ, löszös hátakon pedig a klíma és a növényzet hatása dominál. A kialakuló talajtípusok ennek megfelelõen a csernozjom, a réti, a szikes és az öntéstalajok fõtípusaiba sorolnak be. A Sárvíz, valamint a vele párhuzamos kisebb vízfolyások völgyei nemcsak a domborzatot tagolták, hanem a kialakult széles völgyekben a vízhatású talajok kialakulásának feltételeit is megteremtették. A Sárvíz elsõ teraszát a fiatal folyóvízi képzõdmények uralják, az ártéren pedig humuszos- és többrétegû öntéstalajok kialakulása zajlott le. Az uralkodó folyamat a periodikus elöntés volt, ami öntésanyagával rendszeresen átfedte, áthalmozta a kialakuló talajokat. A huzamosabb ideig árvízmentes területeken nyugodtabb talajképzõdés zajlott. Az elöntések hatásától mentesülve határozott, humuszos szint(ek) kialakulására nyílt lehetõség. A magasan fekvõ talajvíz következtében azonban részben a mállás gyorsult fel (agyagosodás), részben a reduktív bélyegek tartósan megmaradtak a talajban. Az öntések peremein ezért réti öntés (öntés réti) talaj átmenettel típusos, karbonátos réti talajok alakultak ki. Ezeken a talajokon üde láprétek, legelõk találhatók. A kaszálók általában savanyúfüves szénát adnak, mert a talajvíz hatása – valamint az idõszakos elöntések és felületi vízállások miatt – a nitrogén feltáródása lassú, a tápanyag-szolgáltatás ezáltal tartósan gátolt. Elsõsorban

a

vízfolyást

kísérve,

az

egykori

holtágakban,

lefolyástalan

mélyedésekben a talajvízszint szinte egész évben a felszín közelében van, A tartósan reduktív körülmények hatására a gyékényes, sásos, zsombékos vegetáció nem bomlik el, a humifikálódás, a szerves anyag átalakulása lassú. A folyamat a szerves anyag felhalmozódását eredményezi. Így 7 % szervesanyagtartalmat meghaladó lápos réti talajok keletkeztek. Ilyen talajokkal Káloz és

17

Sárszentágota között, a sárszentágotai réti talajok nyugati peremén találkozunk. Foltokban, tartós vízállású helyeken már tõzegképzõdés is zajlik, és láptalajok – a láposodás kiindulási anyagának megfelelõen síkláp (rétláp) talajok - alakultak ki. Ezek tõzegkészlete nem túl jelentõs, a tõzeges szint vastagsága sekély, bár ez utóbbi tényt nagy részben az ember tevékenysége, a bolygatás, a lecsapolási próbálkozások, a szántóföldi használat erõltetése nagymértékben elõsegítette. Sárkeresztúrtól délre a lápos réti talajokat övezõ löszös üledéken újra réti talajok képzõdtek. A keleti és nyugati peremek, a második folyóterasz illetve a mezõföldi löszhátak alatt a talajvízszint már 2-4 m mélységben, esetleg annál is mélyebben mozog. A talajképzõdésre gyakorolt hatását elveszti, megszûnnek az idõszakos vagy tartós reduktív viszonyok, a vasmozgás. A Sárvíz völgyét nyugaton a Kálóz-Igari löszhátak, keleten pedig a Közép-Mezõföld kistáj löszterasza határolja. Ennek megfelelõen a táj nyugati részén, a lösszel fedett területeken mészlepedékes csernozjomok az uralkodók, a lösszel kevert pannon üledékeken pedig réti csernozjomok képzõdtek. A Tác-Csõsz-Soponya-Káloz vonaltól nyugatra, valamint a Sárkeresztúr-Sárszentágota vonaltól keletre, a magasabb térszíneken, az alföldi száraz területekre (és a Mezõföld java részére) jellemzõ mezõségi talajképzõdés zajlott. A kialakult mészlepedékes csernozjomok azonban a domborzat hullámossága, a vályog fizikai féleség, valamint a kizárólagos szántóföldi használat következében a tetõkön, a lejtõoldalakban (különösen az inflexiós sávban) erodálódtak, és az egykoron 1-1,5 m mély csernozjom szelvények közül sok már csak a 10-40 cm termõrétegû humuszkarbonátok, vagy még rosszabb esetben a 10 cm alatti humuszos szintû földes kopárok közé sorolható be. A megmaradt csernozjomok közvetlen genetikai rokonságot mutatnak a Mezõföld középtáj jellegzetes talajképzõdményeivel. A szabályos talajkaténát, vagyis az alföldi területekre jellemzõ, vízjárta területekbõl a löszös hátakig emelkedõ talajsort (láptalajok, öntéstalajok, réti talajok, csernozjomok) szikes bélyegek színesítik. A szikesedés szintén az alföldi területek jellegzetes talajképzõdési folyamata, bár inkább a Duna-Tisza közére és a Tiszántúlra jellemzõ. Mégis, a Sárvíz völgyét kísérve a talajvíz sótartalma megemelkedhet, és szolonyec talajok képzõdést indítja meg. Az átmenetet a réti

18

szolonyec talajok képviselik, de típusos szolonyec talajok is elõfordulnak, elsõsorban a sárkeresztúri és sárszentágotai szikes tavak mentén. Nehéz rekonstruálni, hogy a talajok eredendõen szikesek-e, vagy másodlagos szikesedés zajlott. Elõbbire a szabályos szolonyec szelvény megléte, a felszíni sókiválások, valamint a vegetációtípus utal, utóbbit a csapadékosabb idõszakok, valamint árvizek, belvizek esetén a mélyebb szintekbe könnyedén mosódó, és ott tartósan megmaradó, tehát kimosódó só erõsíti. A vegetáció mindenesetre viszonylag gyorsan és könnyedén változik, szikes és lápréti jelzõnövények a talaj sótartalmától függõen egymástól veszik el a domináns szerepet. Ez utóbbi pontos megfigyelésére az ökofolyosó gondozásával egyidõben kialakítandó talajtani, biológiai és vízmonitoring pontos adatokat fog szolgáltatni. Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy a területen ÉNy-DK irányban, a folyóvölgyben öntés és réti talajképzõdés zajlott, a kistérségben uralkodó talajképzõ tényezõ a felszíni és talajvíz. A lefolyástalan, tartós vízállású területeken kis lápszemek alakultak ki gyenge tõzegesedéssel. A szikesedés a réti talajok körét érintheti, de a mélyben szikes szolonyeces réti talajok mellett réti szolonyec talajokat, szikes tavakat is találunk. A magasabb teraszon, illetve a Mezõföldhöz csatlakozó magas térszíneken mészlepedékes csernozjomok keletkeztek, K és NY felé kifelé haladva a völgybõl ezeket a talajokat tárhatjuk fel. Kiváló termõképességük miatt a csernozjomok kivétel nélkül intenzív szántóföldi használat alatt állnak, a nem megfelelõ mûvelés pedig sok helyen felgyorsította a talajkopást, ami komoly természet- és környezetvédelmi, valamint gazdálkodási problémája a kistérségnek. Az emberi tájalakító tevékenysége sok területre rányomta bélyegét. Így a nem megfelelõ táj- és talajhasználat, valamint öntözés következtében másodlagosan kialakult szikes foltok is tarkítják a talajtakaró képét. A vizsgált terület talajainak sérülékenysége, az ökológiai folyosó kialakításának talajtani alapjai a talajtípusok értékelése sérülékenység szempontjából Csernozjom talajok Sérülékenység A csernozjom talajok – bár eredetileg kiváló puffer képességû, jó szerkezetû

19

talajok – igen érzékenyek az erózióval és a deflációval szemben. Különösen szántóföldi területeken fordulhat elõ a talaj túlzott mûvelése következtében fellépõ szerkezetszétesés, porosodás, ami az erózió veszélyét felgyorsítja. A vályog fizikai féleség – ami a terület csernozjom talajait jellemzi – különösen gyorsan reagál a víz általi pusztításra, és a szél is könnyen megmozgatja. Mivel a terület nem teljesen sík, kis szintkülönbség mellett is megindul a víz általi talajszállítás, a dombtetõkön és a sík területeken pedig a defláció. A folyamat kettõs veszélyt rejt magában: egyrészt az értékes csernozjom talajok pusztulnak el – itt jegyezzük meg, hogy a talajképzõdés több száz, sõt több ezer (!) évig tartó folyamat -, másrészt a lehordódó talajanyag leülepedése, a kolluviumképzõdés veszélyeztetheti a mélyebb terület talajainak ökológiáját, például a szilárd formában

mozgó

foszfor

(mûtrágyák!)

felhalmozódásával,

az

esetleges

szennyezõdések másodlagos felhalmozódásával. A nem megfelelõ, túlintenzifikált szántóföldi mûvelés a talaj tömörödését is elõidézheti, és felléphet az ún. eketalp-betegség. A tömörödött rétegek károsan befolyásolhatják az amúgy jó vízgazdálkodású talajok vízáteresztését. Védekezési lehetõségek Az erózió és a defláció elleni legegyszerûbb védekezés a megfelelõ vetésforgó alkalmazása, a talajfelszín takarása, a lejtõirányra merõleges mûvelés, esetenként a minimálisra csökkentett, illetve összevont menetekben végzett gépi munka. A defláció ellen talajtakarással, a mezõvédõ erdõ- és cserjesávok újratelepítésével lehet védekezni. Ez utóbbi mindjárt közvetlen bekapcsolódást jelent a kialakítandó ökofolyosókba is. Fontos a táblaméretek újragondolása, a talaj- és domborzati adottságokhoz alkalmazkodó táblaméret-kialakítás. A gépi munka ésszerû elvégzése a szerkezetszétesés, és a tömörödés ellen is védelmet nyújt. Ajánlott talajtani szaktanácsadás kikérése. Réti csernozjom talajok Sérülékenység A réti csernozjomok az átmeneti zóna talajai. Így egyrészt a fent említett eróziós károk, másrészt a másodlagos szikesedés (szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben)

20

veszélyezteti õket. Védekezési lehetõségek A csernozjom talajoknál felsorolt egyszerû erózióvédelmi eljárások mellett indokolt az öntözés idõpontjának, az öntözõvíz adagjának gondos tervezése, valamint az öntözõvíz minõségének folyamatos ellenõrzése. Réti szolonyec talajok Sérülékenység A réti szolonyecek jellegzetes szikes élõhelyek. Amennyiben szántóföldi mûvelésbe vonják õket, a kár kettõs: a szikesedés miatt a termesztés nem eredményes, másrészt az értékes szikes élõhely megszûnik. Ezért ajánlott a területek legelõként és/vagy kaszálóként való használata, indokolt esetben természetvédelmi oltalom alá helyezése. Az ökofolyosóba bekapcsolandó talajok közé tartoznak. Védekezési lehetõségek Amennyiben szükséges, mûvelési ág váltás javasolt a fenti irányelveknek megfelelõen. A legeltetés és kaszálás természetvédelmi szempontoknak megfelelõen kerülhet tervezésre. Megjegyzés: a fenti irányelveket érdemes áttekinteni a szolonyeces réti talajok esetében is. Réti talaj Sérülékenység A réti talajok a legtöbb esetben – különösen lösz, iszap, agyag alapkõzetek esetén – erõsen agyagos talajok. A nagy agyagtartalom miatt a talajok nehezen mûvelhetõek, tömörödésre, vízkáros helyzetekre (magas talajvíz, belvíz) hajlamosak. Ezért szántóföldi mûvelésre ritkán alkalmasak, inkább legeltetéssel, kaszálással

érdemes

hasznosítani

õket.

Így

értékes

növénytársulásaik

megmaradhatnak, az ökofolyosóba való kapcsolás közvetlenül megoldható.

21

Védekezési lehetõségek Amennyiben az ökofolyosóba való kapcsolás, vagy a természeti értékek indokolják, mûvelési ág váltás javasolt a szántóterületeken. A legeltetés és/vagy kaszálás esetében a természetvédelmi szempontoknak kell prioritást biztosítani. Szántóként hasznosítva javasolt a 3-5 évente végzett középmély- vagy mélylazítás, a körültekintõ tápanyag-utánpótlás, zöldtrágyák, szerves trágyák, komposztok használata. Talajjavító anyagok (alginit, zeolit, stb.) használata esetében talajtani szaktanácsadást javaslunk. Lápos réti talajok Sérülékenység Potenciálisan értékes természeti területek, az ökofolyosó részeit adják. A szántóföldi mûvelés veszélyezteti õket. Védekezési lehetõségek Szántók esetében feltétlenül javasolható a mûvelési ág megváltoztatása, kaszálóként, legelõként szabályozottan hasznosíthatók. Réti öntéstalajok Sérülékenység Szántóföldi mûvelésre általában nem alkalmas talajok. Mivel a folyóvölgyet és a vizes élõhelyeket kísérik, ökofolyosóba való bekapcsolásuk elengedhetetlen. Védekezési lehetõségek Az eredeti vegetáció visszatelepítése/visszaállítása indokolt (bokorfüzesek, ártéri ligeterdõk).

Magasabb

területekrõl

történõ

ráhordódás

veszélyes

lehet,

különösen szennyezett, vagy intenzív szántókról leerodálódó talajanyag esetén. Ilyenkor a talajvédelmi kérdéseket mindkét területet összekapcsolva kell kezelni. Síkláp talajok Sérülékenység

22

Értékes, és egyben igen sérülékeny talajok. Vizes élõhelyként ex lege oltalmat kell évezniük. A természetes állapot gondozásán kívül semmilyen egyéb hasznosítás nem javasolt. Az ökofolyosó központi részeit adják, kiemelten védendõ zónába tartoznak. Védekezési lehetõségek Amennyiben indokolt, mûvelési ág váltást kell végezni, természeteshez közeli állapotú területek esetében természetvédelmi tervezés és gondozás szükséges. A ráhordódás veszélye – az elõzõ talajtípushoz hasonlóan – fennáll. A veszélyeztetett talajok köre A terület veszélyeztetett talajai tehát a síklápok (fokozattan veszélyeztetett talajok), a szolonyec és réti talajok (veszélyeztetett talajok), és nem az ökofolyosó részeként, de a talajtípus megóvását, valamint a többi talajra gyakorolt hatását tekintve a csernozjom talajok. Kevésbé érzékenyek az átmeneti zóna talajai (csernozjom réti, réti csernozjom, szolonyeces réti talajok), de a pufferzónában való szerepük jelentõs. Talajvédelmi zónarendszer A B és C típusú pufferzónák kijelöléséhez a talajtani, hidrogeológiai és természetvédelmi térképek együttes feldolgozása szükséges. Az ehhez szükséges talajtani alapvetések a következõk. A mészlepedékes csernozjom, valamint az átmeneti zónában szereplõ réti csernozjom talajok nem igényelnek pufferzónát, inkább a róluk történõ lehordás megakadályozásra kell gondot fordítani. A zónákkal is védendõ talajok a láptalajok és öntéstalajok, ezen kívül néhány esetben a lápos réti és réti szolonyec talajok (amennyiben szedimentációs, kolluviális területként jönnek szóba). Ez utóbbi talajok elsõsorban mint pufferzónák lesznek jelentõsek. Ugyanígy várhatóan a pufferzónát adó talajtípusok közé fognak tartozni a típusos réti talajok is. A szükséges vizsgálatok köre, a lebontás késõbbi fázisai VÁ RALLYAY és SZÛ CS (1978) szerint Magyarország 1:100000 léptékû talajtérképe

23

alapján a táj- és településrendezés tervezése, a mezõgazdasági termelés körzetesítése,

a

természeti

erõforrások

felmérése,

valamint

ökológiai,

környezetvédelmi, természetvédelmi célú kutatások egyaránt tervezhetõk az adott léptéknek megfelelõen. Ugyanakkor az egyes talajtípusok kiterjedésének, határának és átmeneteinek pontosításához szükséges az 1:100000-es és az 1:50000-es léptékû talajtérképek 1:25000-es méretarányba történõ lebontása. A ponthálózat felvételezéséhez a Pürckhauer-féle szúróbotos technika kiválóan alkalmas (FINNERN (ed.) 1994), ugyanis az eljárás sok ponton tesz lehetõvé talajtípus, szint vastagság, szín, fizikai féleség, karbonát, kémhatás és nedvességvizsgálatokat anélkül, hogy a talajokat erõsen bolygatná, és alkalmas a talajfoltok durva elkülönítésére is. A szúróbot anyagát tekintve rendkívül szívós ötvözetbõl készült, és keménysége miatt könnyedén megmintázhatók vele az erõsen tömõdött, vagy nehéz agyagos talajok. A talajtípusok határának tényleges feltárásához a feltételezett váltások határán a szúróbotos felvételezések számát érdemes növelni. A talajtípusok pontosítása érdekében pedig a legjellegzetesebb helyeken talajszelvényt kell nyitni, a talajtérképezés iránymutató elveinek figyelembevételével

(SZABOLCS

(szerk.)

1966,

MÓ DSZERKÖNYV

1989).

A

talajtípusok megállapításához és a szelvények leírásához STEFANOVITS (1992) és SZODFRIDT (1993) munkái szolgálhatnak útmutatóul. A szelvényleírás után szintenként vagy rétegenként (igény szerint) mintavétel következhet. A pontok betájolásához

hagyományos

eszközök

(vonalzó,

körzõ,

tájoló,

légifotó,

mérõszalag, lejtõszögmérõ) vagy pedig (a talajszelvények feltárásakor) GPS (Global Position System) mérõmûszer vehetõ igénybe. Az egyes talajtípusokból vett mintákon a laboratóriumban elvégezhetõek – a talaj minõségének, mennyiségének, funkcióinak megõrzése, valamint veszélyeztetõ tényezõik feltárása érdekében – a szükséges vizsgálatok. A mészlepedékes csernozjom talajok kiváló adottságaik miatt szántóföldi mûvelés alatt állnak. A huzamosabb ideig történõ mezõgazdasági használat okozta károk (eketalp réteg) feltárása, megszüntetése érdekében ajánlott a tömörödött rétegek feltárása penetrométerrel. A talajpusztulással szembeni hajlamának, illetve ellenállásának becsléséhez a humusz-tartalom meghatározása és a teljes mechanikai elemzés szükséges. A tábla lejtõszögének és hosszának

24

megmérésével GIS eróziós modellel is számolhatunk, ebben az esetben ajánlott az USLE (Egyetemes Talajvesztési Becslési Egyenlet) használata. Réti csernozjom talaj esetében az elõzõk mellett fontos lehet a sótartalom horizontális eloszlásának és a sódinamikának vizsgálata. A közeli talajvíz ugyanis mélyben sós altípusok kialakulásához vezethet, de okozhat másodlagos szikesedést is. A réti szolonyec és szolonyeces réti talajok tekintetében elsõdleges cél a szikes élõhelyek fenntartása, valamint a helyes mezõgazdasági használat kialakításának elõsegítése talajvizsgálatokkal. Ennek érdekében alapvetõ a sódinamika és sóeloszlás ismerete, valamint a humusz-tartalom és minõség meghatározása. Ugyanakkor elkerülhetetlen a biológiai monitoring is. A réti talajok sajátsága és egyben termelést veszélyeztetõ tényezõje a nagy agyagtartalom és az idõszakos vízhatás. Az agyagtartalom és a hatására kialakult esetleges

tömõdöttség

meghatározásához

teljes

mechanikai

elemzés

és

tömörödöttség-vizsgálatok szükségesek. A víz általa okozott talajhibák (pl. káros sótartalom a mélyebb szintekben) feltárására pedig só-mennyiségi és minõségi vizsgálatok ajánlottak. Mindezek mellett a réti talajok fontos szerepet játszhatnak,

mint

vizes

élõhelyek,

vagyis

az

élõhely-vizsgálatok

sem

nélkülözhetõek. A réti öntés talajok esetében fõként a vízminõség vizsgálatoknak és a folyamatos monitoringnak kell, hogy szerep jusson. Lápos réti és síkláp talajaink kiemelkedõ természeti értékekkel bírnak. Ezek megismerése, feltérképezése biodiverzitás vizsgálatokat igényel. Ugyanakkor ezeknél a típusoknál számos veszélyeztetõ tényezõvel is számolnunk kell. Ezért a célzott vizsgálatok fõ motiválója a víz jó minõségének megõrzése, a humusztartalomnak és minõségnek vizsgálata, valamint a kedvezõtlen irányú eutrofizációt elõsegítõ elemeknek, mint például a foszfornak a mennyiségi meghatározása. A talajtani tényezõk, valamint az élõhely és vízrajz közötti kapcsolatrendszer

25

Az eddigieket összegezve megállapítható, hogy a sérülékeny és/vagy szántóföldi gazdálkodás számára alkalmatlan talajok potenciálisan ökofolyosóként szóba kerülhetnek. A talajok kijelölése a megfelelõ léptékû genetikus talajtérkép alapján rendkívül egyszerû. Az ökofolyosó védett belsõ részét a fokozottan sérülékeny, igen extrém talajok adják, míg elsõ pufferzónájukat a kevésbé sérülékeny, többnyire átmeneti talajtípusok. A harmadik pufferzónába azokat a talajokat soroljuk, amelyek gazdálkodásra alkalmasak, de vagy sérülékenységük folytán, vagy azért mert az ökofolyosók élõterére hatással vannak, a gazdálkodást – vagy bármi más tevékenységet – figyelemmel kell kísérni, esetenként szabályozni kell. Így várhatóan elkészül egy olyan szelvénylap, amelyen a talajtípusok a fenti zónarendszerekbe rendezve jelennek meg. Ezt a lapot kell térinformatikai módszerekkel fedvénybe hozni egyrészt a készülõ biológiai (védett területek, ökológiailag értékes területek) térképlappal, amely elõre jelezhetõen a nagyobb talajsávokon foltszerû kimetszéseket ad. Ezt egy mintaterületre el is végeztük, bár a pályázati program nem tartalmazta. A harmadik fedvénylap a vízvédelmi térkép, amely a talajtérképhez hasonlóan nagyobb területeket, a vizsgált terület esetében például az ökofolyosó összeköttetési pontjait, szakaszait adja. A három térkép együttes kimetszései jelenítik meg az ökofolyosó legértékesebb, természetvédelmi oltalom és kezelés alá esõ területeit. A pufferzónák a védendõ érték jellegének megfelelõen fõleg a talajtérkép alapján rajzolhatók meg, míg a foltok és a sávok folyosórendszerbe történõ összeköttetése a felszíni és felszín alatti vizek, valamint kisebb mértékben a talajtérkép alapján rajzolódik ki. A kisrégió nagyobb léptékû ökohálózatba kötése - amennyiben a szomszéd területekrõl nem készült hasonló – a fenti elvek alapján valósítható meg (Sió majd Duna vízhálózata alapján). A fenti modellt kivetítve az egész kistérségre tervezhetõ meg az ökofolyosó részletes, tábla szintû rekonstrukciója a fenntartható fejlõdés elveinek alapján. Területérzékenység Talajvíz átlagos szintje magas (helyenként 0-1m), amely korlátozza a területhasználatot és szennyezésre érzékennyé teszi a területet. A megyei

26

környezetvédelmi program adatai szerint tartósan magas talajvízállású terület Tác, Soponya, Aba, Káloz, Sárszentágota területén található. A talaj és talajvíz szennyezésével illetve védelmével kapcsolatosan számos jogszabály jelent meg az elmúlt két év során. A felszín alatti vizek minõségét érintõ tevékenységekkel összefüggõ egyes feladatokról szóló 33/2000. (III.17.) Korm. rendelet 2. számú melléklete rögzíti a területek szennyezõdés érzékenységi besorolását. A területek szennyezõdés érzékenységi besorolására támaszkodóan összeállításra kerültek a települések szennyezõdés érzékenységi térképei is. Egy adott település érzékenységi besorolása – a környezetvédelem elõvigyázatosság elvét követve – a közigazgatási területen 5%-ot meghaladó legnagyobb érzékenységû kategória szerint történt. E szempontok alapján a Kistérség települései többsége a II., kiemelten érzékeny besorolást kapta, míg Kisláng, Sáregres és Tác IV., azaz érzékeny besorolású (1.3.1. táblázat). A kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõségvédelmi területeken/településeken a már említett Kormány rendelet hatályba lépésekor már minõségében károsodott felszín alatti víz, földtani közeg károsodását legkésõbb 2010. december 31-éig meg kell szüntetni. A rendelet szabályozza az egyes területek szennyezettsége megállapítása és elhárítása érdekében szükséges teendõket. A szennyezettség megállapítását segítik a az egyes anyagokra rögzített hátér szennyezettségi határértékek. A szennyezettség

elhárítására

úgy

nevezett

intézkedési

szennyezettségi

határértékek alkalmazandóak, ezek azonban nem kötött értékek, hanem a területek szennyezõdés érzékenységi besorolásától függnek. Az ország teljes területe “A”, “B” és “C” szennyezõdés érzékenységi fõkategóriákra került felosztásra, amely alapján az egyes települések besorolása is megtörtént. Az ABC osztályozás alapján a Kistérség minden települése a „B”, érzékeny kategóriába tartozik (lásd táblázat). A környezetvédelmi alap célelõirányzat (KAC) felszín alatti védelmet szolgáló (fõként szennyvíz elhelyezés) beruházások támogatására benyújtott pályázatok elbírálásához meghatároztak egy további prioritás listát. A listában elsõsorban a szennyezõdésérzékenységi besorolások és a lakosság létszáma alapján határozták 27

meg az egyes településeken végrehajtandó beruházások sürgõsségét országos összehasonlításban. Ezek alapján a Kistérség települései Aba kivételével 6. prioritási osztályba tartoznak, míg Aba 3. osztályú besorolást kapott. 3. sz. táblázat

A Kistérség településeinek szennyezõdés érzékenységi besorolása

Település

Szennyezõdés ABC

érzékenység KAC felszíni víz Nitrát-

prioritás

védelmi prioritás érzékenység

Aba

B

II.

3

+

Csõsz

B

II.

6

+

Káloz

B

II.

6

+

Kisláng

B

IV.

6

+

Sáregres

B

IV.

6

-

Sárkeresztúr

B

II.

6

+

Sárszentágota

B

II.

6

+

Soponya

B

II.

6

+

Tác

B

IV.

6

-

Forrás: Környezetvédelmi Minisztérium Az Európai Közösségeknek a vizek mezõgazdasági forrásból származó nitrátszennyezéssel szembeni védelmérõl szóló 91/676/EGK tanácsi irányelvével harmonizáló, a vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmérõl szóló 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet 2. számú melléklete tartalmazza a nitrátérzékeny területeken lévõ települések listáját. A 91/676/EGK irányelv bevezetése hazánkban alapvetõen a megelõzést szolgálja, a nitrátérzékeny területek kijelölését is ez határozta meg. A felszín alatti vizek esetében a nitrátérzékeny területek kijelölése „a felszín alatti vizek minõségét érintõ tevékenységekkel összefüggõ egyes feladatokról” szóló

28

33/2000. (III. 17.) Korm. rendelettel bevezetett érzékenységi kategóriákra támaszkodva történt a települések közigazgatási határának megfelelõen. Ez alapján a Kistérség településeinek többsége, Sáregres és Tác kivételével, nitrátérzékeny

területen

mezõgazdasági

eredetû

fekszik.

A

nitrátérzékeny

nitrátszennyezéssel

területeken

szembeni

a

védelmét

vizek

szolgáló

intézkedéseket, a jó mezõgazdasági gyakorlat alkalmazását akcióprogrammal kell elérni. A mûködõ ivóvíz-kutak környezetében kijelölt védõterületek találhatóak mindegyik település területén. A Kistérséggel szomszédos Szabadbattyán területe

fokozottan

érzékeny,

mûködõ

vízbázis.

A

mélyebben

fekvõ

karsztrétegek révén potenciális ivóvízbázis található Tác, Aba, Sárkeresztúr, Sárszentágota területén. Talaj, talajvíz szennyezések A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség tájékoztatása alapján a felügyelõségnek

a

kistérség

településein

nincs

tudomása

talaj-,

illetve

talajvízszennyezésrõl. Ugyanakkor, a 33/2000. számú Kormányrendelet alapján kötelezõ, a felszín alatti víz és földtani közeg veszélyeztetésével kapcsolatos adatszolgáltatások feldolgozása a felügyelõségen még nem kezdõdött el. Az

Országos

Környezeti

Környezetfejlesztési

Intézet

Környezetgazdálkodási

Kármentesítési (mely

Intézet)

2001

Program nyarán

kezelésében

részeként

megszûnt,

lévõ

készült

a

jogutódja

a

KÁ RINFÓ

központi

adatbázisában korábbi bejelentések alapján meghatározott potenciálisan illetve feltártan szennyezett területek szerepelnek. Az adatbázis mindegyik kistérségi település területére vonatkozólag tartalmaz potenciálisan szennyezett területet. Az adatbázis meglehetõsen hiányos és az egyes területekre vonatkozó információk alapján még a szennyezés megléte sem bizonyított sok esetben. Azonban az is valószínûsíthetõ, hogy a listán szereplõknél jóval több területen található a Kistérségben (és országosan) potenciális és létezõ talaj- illetve talajvízszennyezés. A KÁ RINFÓ -ban minden kistérségi településre vonatkozólag van bejegyzett

29

potenciális szennyezõforrás illetve szennyezett terület. Ezek többsége a volt vagy még mûködõ TSz telepek, majorok területeire vonatkozik, de szerepelnek nem szigetelt, felhagyott települési hulladék lerakók, egyes magánüzemek, valamint teljes települések is a csatornázatlanság okán. A kistérségben ismereteink szerint talaj- és talajvízvizsgálatra kiterjedõ környezeti kárfelmérés még sehol nem történt, ezért az esetleges szennyezések meglétérõl és kiterjedésükrõl nem áll rendelkezésre információ. Mindazonáltal, a jelen felmérés részeként végzett területbejárások során tapasztaltak alapján is valószínûsíthetõ, hogy a Kistérségben számos területen lehet talaj illetve talajvízszennyezéssel számolni. VÍZHASZNÁLAT A védõterületeket illetõen a Sárkeresztúri kutaknak külsõ és belsõ, a többi kútnak csak belsõ védterülete van. Hidrogeológiai védõidom nincs a kutakhoz kijelölve, felmérésük folyamatban van. Vezetékes vízellátás megyében 89%, kistérségben 87%. Az éves átlagos vízfelhasználás háztartásonként 55m3 (a megyében 94m3, a városokban 110m3). Település

Lakásállomány Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt %

Aba

1465

1411

96,31

Csõsz

381

300*

78,74

Káloz

916

847

92,47

Kisláng

1039

1026

98,75

Sáregres

357

315

88,24

Sárkeresztúr

780

639

81,92

Sárszentágota 489

429

87,73

Soponya

606

88,86

682

30

Tác

495

495

100,00

Összesen

6604

6068

91,88

Forrás:

KSH

(1999),

kivéve

*

* Csõsz, becsült adat azon lakásokról, ahol a telekre bevezetésre került vízvezeték SZENNYVÍZ KIBOCSÁTÁS A Kistérség területén a keletkezõ szennyvizek elvezetése nem megoldott. Egyik település sem csatornázott, tipikusan egyedi kialakítású derítõkbe kerül a szennyvíz. A keletkezõ szennyvíz mennyiségérõl nincsenek adatok, de a felhasznált víz mennyiségi adataiból következtetve a Kistérség egész területén évente körülbelül 315 000 m3 szennyvíz keletkezik, ami naponta mintegy 800 m3nek felel meg. A nem csatornázott szennyvíz a hazai szakmai besorolás szerint folyékony kommunális hulladéknak minõsül. Bõvebben lásd a késõbbiekben. A felszíni vizekbe történõ szennyvíz bevezetésre a Vízügyi Igazgatóság adatai alapján a Kistérségben az Aba-Bodakajtor Munkaterápiás Intézet (kommunális szennyvíz a Felsõszentiváni árkon keresztül), valamint a SárszentágotaFelsõtöbörzsök galvánüzem (kémiailag tisztított ipari szennyvíz a Lóki vizen keresztül) rendelkezik engedéllyel. A Kistérség szinte minden települése készített terveket a települési szennyvizek elhelyezésére. Térségi szennyvíztisztítót és csatornarendszert tervez közösen Aba, Káloz, Sárkeresztúr és Soponya, valamint Tác és Csõsz is. Kislángon egyedi megoldást, egy nádgyökeres tisztító rendszert és kezdetben szippantóautós beszállítást terveznek. A fenti tervek már elvi vízjogi engedéllyel rendelkeznek. Sáregresen és Sárszentágotán rövid távon nem terveznek szennyvízzel kapcsolatos beruházást. Ezek a tervek a településeken általában már 1994-ben a tervezõasztalon voltak. Akkoriban a hivatalos, államilag támogatott koncepció a kistérségi szennyvízkezelés volt. Emiatt pl. Aba-Soponya-Káloz-Sárkeresztúr közös tisztítótelep koncepciója alakult ki. Az utóbbi két évben azonban megváltozott az ideálisnak tartott megoldás szakmai koncepciója és az állami pályázatokon kevéssé támogatják a hasonló megoldásokat. Lehetséges, hogy Kisláng terve áll a legközelebb a gyors megvalósuláshoz. Valószínû, hogy e

31

fentebb említett már 7-8 éves kistérségi koncepciókat ez esetben fel kell majd váltania a települések, kicsi, egyedileg végiggondolt megoldásainak. Itt jegyezzük meg, hogy az újabb szemléletû, alternatív biológiai rendszereket a vízügyi lobbyk nem nézik jó szemmel, mert számukra kevéssé jelent üzletet azok mûködtetése. ÉLÕ VILÁG , TÁJ A Kistérség jelentõs természeti értékekkel bír, melyek számottevõ része káros emberi hatástól kevéssé érintetten, természet közeli állapotban van ma is. Országos jelentõségû védett területek közé tartozik a Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet, melyet hét sárvízi település (Tác, Csõsz, Soponya, Káloz, Sárszentágota, Sárkeresztúr, Aba) fog közre, valamint a Rétszilasi tavak Természetvédelmi Terület, melynek egy része Sáregres közigazgatási területén fekszik. Helyi védettségû, értékes terület a soponyai Kastélypark. A védett területek a Dunántúl legjelentõsebb ökológiai folyosójához tartoznak. A zöld folyosó a Duna-völgy folytatásaként, a Ferencmajori-halastavakon, a tatai Öreg-tavon, a Csíkvarsai-réten és a Pákozdi-tározón, az északi Sárréten, a Velencei-tavon és a Dinnyési-Fertõn át, majd a Sárvíz völgyében található természetes vízállásokon és a mesterséges tavak füzérén keresztül újra a Dunához csatlakozik. A terület az Alföldi flóravidékhez tartozik. A vegetáció múlt századi állapotáról, az egykori vadvízi világról kevés feljegyzés maradt ránk, de ennek alapján is képet alkothatunk a nyílt vízi, lápi, mocsárréti állapotokról. A sajka nélkül nehezen járható egykori berekben úszó virágszõnyeget alkotott a tündérfátyol, a fehér tündérrózsa, a vízitök és a kolokán. Ma ezek a növényfajok már csak elvétve

fordulnak

elõ

a

Sárvíz

völgyében.

Az

úszó

és

gyökerezõ

hínártársulásokban a békalencsefajok, a rence, a vidrakeserûfû, a békatutaj, a süllõhínár- és a békaszõlõfajok dominálnak. A táj jellemzõ képéhez tartoznak az összefüggõ, nagy kiterjedésû nádasok, amelyek feltöltõdõ vízparti sávjaiban rohamosan terjed a széleslevelû gyékény. Az árkokban és felhagyott mélyedésekben télisásosokat és magas sásosokat találunk. Utóbbi társulásban helyenként elõfordul a gyógynövényként ismert - egykor tömegesen gyûjtött -, ma már védett kálmos. A vízi szukcesszió következõ lépcsõjeként 32

bokorfüzesek

települnek

a

feltöltõdött,

kiemelkedõbb

részekre.

A

csatornapartokon spontán megtelepedõ fûzek között elegyszerûen jelenik meg a fehér nyár, a juhar és a kõris. A tavakat kísérõ nedves részeken a talajminõségtõl és a vízellátottságtól függõen mozaikos eloszlásban sziki kákás mocsárrétet, sziki sásrétet és ecsetpázsitos mocsárrétet találunk. E terület jellegzetes védett növényfaja a kisfészkû aszat. A szárazulatokon, kisebb foltokban zárt homoki rétek és löszpusztarét-asszociációk fordulnak elõ, de sajnos a közeli szántóföldekrõl, ruderáliákról betelepülõ gyomnövények miatt erõsen degradálódott formában. A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet (A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzetet a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tájékoztatása, különösen az elõkészítés alatt álló rendezési terv alapján mutatjuk be.) A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet 1997 óta, a 26/1997. (VIII. 1.) KTM rendelete alapján védett. A fenti idõpont elõtt a terület részét képezõ Sárkeresztúri Sárkány-tó TT állt országos (2/1987. (VII. 10.) OKTH határozat), illetve a Sárszentágotai Sós-tó és Sárkeresztúri Fehér-tó TT állt helyi (137/1975. (XI. 19.) FM. VB rendelet) természetvédelmi védelem alatt. A terület a Mezõföld tengelyében – a névadó völgy középsõ részén -, mintegy 20 km hosszban nyúlik el Tác és Sárszentágota községek között. A területtõl keletre húzódik a 63. számú fõközlekedési. A nyolc területrészletbõl álló tájvédelmi körzetet keletrõl a fõút, délrõl – Sárszentágota térségében nagy kiterjedésû gyepek és szántók, nyugatról a Malom-csatorna és északról összefüggõ szántó területek határolják. Területe: 3650 ha, ebbõl fokozottan védett a Sárkeresztúri Csikó-rét és Sárkánytó, 157 hektár kiterjedésben. Tulajdonosi-, birtokviszonyok, használati jogok A tájvédelmi körzet Fejér megye hét településének külterületét érinti. A meghatározó tulajdoni hányad (79,9 %) a Magyar Á llamot illeti, a kezelõk közül

33

kiemelkedik a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, (39,1 %) és a VADEX RT (36,5 %). A magántulajdonosok közül a SÁ G-AGRO Kft. a TK 1,8%-án gazdálkodik, míg a többi terület egyéni gazdálkodók tulajdonában van. A tájvédelmi körzeten belül egyéb, a mai arányokat jelentõsen megváltoztató tulajdonos változás hosszabb távon sem várható. A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet birtokviszonyai

Magyar Á llam 80%

Magán 19%

Önkormányzat 1%

A terület közel felén gyepterületek találhatók (45,9 %), és jelentõs nagyságú az erdõk kiterjedése is (22,2 %). Kiemelt szerepe van a védett természeti értékek megõrzése szempontjából a vizes élõhelyeknek (nádas, halastó, árok, csatorna, mocsár, vízállás, víztározó), ezek kiterjedése is számottevõ (16,8 %). A tájvédelmi körzet a Sárréti Földtulajdonosi Közösség vadászterületéhez tartozik. A különleges rendeltetésû vadászterületen a vadászati jogot a VADEX RT gyakorolja. A természetvédelmi kezelést a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság végzi. A tájvédelmi körzet kezelési feladatait - más védett területekkel együtt – a Mezõföldi Tájegység keretein belül 2 fõ látja el. A tájvédelmi körzet természeti értékei A tájvédelmi körzet természeti, természetvédelmi értékét a Mezõföldön mára már csak foltszerûen fennmaradt természetes vegetáció mozaikok, s hozzájuk kapcsolódó állatközösségek adják.

34

A tájvédelmi körzeten belül kiemelt jelentõsége van a vizes élõhelyeknek. A rossz lefolyású, mocsaras, nagy kiterjedésû árterekkel behálózott Sárvíz-völgyébõl a múlt század második és századunk elsõ felében folytatott jelentõs árvízmentesítõ munkálatok következtében mára a lefûzõdött, levágott mélyebb fekvésû részeken kisebb-nagyobb, állandó vagy idõszakos természetes tavak, mocsarak maradtak meg. Ezek, az idõk folyamán elszikesedett élõhelyek kiemelt jelentõséggel bírnak. Botanika történeti jelentõsége van a Mezõföld – és így a védett terület homokpusztáinak és szikeseinek vegetációjának, hiszen ezek alapján bizonyította be Boros Á dám a Mezõföld és a Duna-Tisza közének növényföldrajzi összetartozását. A természetes növényzet töredékei és a talajtakaró alapján az eredeti vegetáció valószínûleg a homoki és lösztölgyesek keveréke lehetett, melyeket jelentõs kiterjedésû sztyeppfoltok tagoltak. A terület meghatározó gyeptársulása ma is a sztyepprét típus, s jelentõs részén a használat (legeltetés, vagy kaszálás) több évtizede nem változott. A védett terület egyik legjelentõsebb természetvédelmi értékét az elõforduló védett és fokozottan védett növények elõfordulása jelenti. Jelenlegi ismereteink szerint itt található a megye legnagyobb pókbangó, poloskaszagú kosbor állománya, a soponyai téltemetõ elõfordulás az országban a második legerõsebb. Védett növényfajok Ophrys sphegodes – pókbangó Digitalis lanata – gyapjas gyûszûvirág Adonis vernalis – tavaszi hérics Anacamptis pyramidalis - vitézvirág Astragalus asper – érdes csüdfû Astagalus exscapus – szártalan csüdfû

35

Centaurea sadleriana - Sadler-imola Cephalanthera damasonium – fehér madársisak Cephalanthera longifolia – kardos madársisak Cirsium brachycephalum - kisfészkû aszat Crocus reticulatus – tarka sáfrány Dactylorhiza incarnata – hússzínû ujjaskosbor Eranthis hyemalis - téltemetõ Glaux maritima - bagolyfû Iris humilis – homoki nõszirom Iris pumila – apró nõszirom Iris spuria – fátyolos nõszirom Iris variegata – tarka nõszirom Listera ovata – békakonty Orchis coriophora – poloskaszagú kosbor Orchis laxiflora – mocsári kosbor Orchis militaris – vitézkosbor Orchis morio – agárkosbor Scilla vindobonensis – ligeti csillagvirág Spiranthes spiralis – õszi füzértekercs Stipa borysthenica – homoki árvalányhaj A területen nem készült a gerinctelen állatokról átfogó állapotfelmérés. Egy alkalommal történt 1999-ben kisebb kutatás a terület szitakötõ állományával

36

kapcsolatban. Ennek során 22 fajt sikerült leírni. Három szezonban vizsgálták a sárkeresztúri térség éjszakai lepkefaunáját, amely kutatásnak kiemelkedõ jelentõséget ad a védett magyar zsákhordómoly elõkerülése. Védett gerinctelenek Helix pomatia - éti csiga Lestes dryas – réti rabló Mantis religiosa - imádkozó sáska Carabus cancellatus – ragyás futrinka Carabus coriaceus – bõrfutrinka Carabus ullrichii – rezes futrinka Oryctes nasicornis – orrszarvú bogár Lucanus cervus – nagy szarvasbogár Coleophora hungariae – magyar zsákhordómoly Iphiclides podalirius – kardos lepke Papilio machaon - fecskefarkú lepke Inachis io - nappali pávaszem Megj.: néhány eseti vizsgálat alapján A gerincesek közül a halfauna tömegét a gazdasági fajok adják. A kisebb vízfolyásokban, mocsarakban a természetes fauna elemei is megjelennek közöttük szép számban található a védett réti csík is. Részletes ichtiológiai vizsgálata nem történt meg a tájvédelmi körzetnek, így a védett, veszélyeztetett fajok állománynagyságáról, változásáról nincs adat. Feltárt halfajok

37

Esox lucius – csuka Aristichthys nobilis – pettyes busa Carassiua auratus – ezüstkárász Carassius carassius - aranykárász Ctenopharyngodon idella - amur Cyprinus carpio – ponty Hypophthalmichthys molitrix – fehér busa Pseudorasbora parva – kínai razbora Scardinius erythrophthalmus – vörösszárnyú keszeg Tinca tinca – compó Misgurnus fossilis – réti csík Silurus glanis – harcsa Ictalurus nebulosus – törpeharcsa Rhodeus sericeus – szivárványos ökle1 Rutilus rutilus – bodorka Gymnocephalus cernuus – vágódurbincs Perca fluviatilis – sügér Stizostedion lucioperca – fogassüllõ Megj.:

Vastag betûvel a védett fajok 1. védelem 2002. január 1-tõl hatályos

A nagy kiterjedésû vizes élõhely típusok miatt a terület a kétéltûek számára szüksége szaporodó és táplálkozó helyekkel bõven el van látva. Ennek

38

következtében több fajuk és azok jelentõs állománya fordul elõ, ami azért is jelentõs, hiszen Magyarországon az összes kétéltûfaj védett. Az egyes fajok kedvezõtlen állományváltozásáról - külön kutatási eredmények megléte nélkül – nincs tapasztalat. Feltárt kétéltûfajok Triturus cristatus – tarajos gõte Triturus vulgaris – pettyes gõte Bombina bombina – vöröshasú unka Pelobates fuscus - barna ásóbéka Bufo bufo – barna varangy Bufo viridis - zöld varangy Hyla arborea – levelibéka Rana arvalis – mocsári béka Rana esculenta – kecskebéka Rana lessonae – kistavi béka Rana ridibunda – tavi béka Megj.: Mindegyik kétéltûfaj védett A terület megfelelõ életfeltételeket biztosít több gyíkfajnak, a vízi siklóknak és a mocsári teknõsnek is. (Magyarországon minden õshonos hüllõfaj védett.) Ezek pontos állománya a terület nagysága és a tematikus kutatások hiánya miatt nem ismert. Feltárt hüllõfajok Emys orbicularis – mocsári teknõs

39

Lacerta agilis - fürge gyík Lacerta viridis - zöld gyík Natrix natrix – vízisikló Natrix tesselata – kockás vízisikló Megj.: Mindegyik hüllõfaj védett A tájvédelmi körzet mint ökofolyosó - jellegébõl, nagyságából következõen egyik legjelentõsebb természetvédelmi értékeit az itt fészkelõ, táplálkozó, megpihenõ madár állomány adja. A több évtizede folyó ornitológiai kutatások eredményeként az elõforduló fajok állományairól viszonylag pontos kép áll rendelkezésre. Mind a fészkelõ, mind a területen csak táplálkozó, pihenõ fajok közül a vízi madarakat

kell

külön

kiemelni.

A

Soponyai-víztározóban elhelyezkedõ

mesterséges szigeteken danka és szerecsen sirálykolónia található. Ezeken a szigeteken a tõkés-, barát- és kontyos réce mellett 5-7 pár cigány réce is költ. A Soponyai 6-os tavon és a mellette lévõ erdõben vegyes gémtelep található. Itt bakcsó, kis kócsag és üstökös gém fészkel. A tájvédelmi körzetben található felsõszentiváni szikes tavak és a sárkeresztúri Sárkány-tó kedvezõ feltételeket biztosít a gulipán, a kis lile fészkelésére. Az elmúlt két évben jelent meg fészkelõ fajként a tájvédelmi körzetben a fattyúszerkõ. A sárkeresztúri Csikó-rét mocsarában 80-100 páros kolónia alakult ki. A védett területen belül egy nagyobb (Soponya) és egy kisebb (Sárszentágota) gyurgyalag, valamint egy parti fecske (Soponya) telep található. A vonulási idõszakban is kiemelt szerephez jut a Soponyai-víztározó és a szikes tavak. Á tlagosan 8000-10000 lúd- és 10000 réceféle pihen a vizeken. A ludakon belül jól megfigyelhetõ - a rendszeres szinkron vizsgálatok alapján - a nagy lilik és a nyári lúd állományának növekedése a vetési lúdhoz képest. FÉSZKELÕ MADÁR FAJOK

40

Podiceps nigricollis – feketenyakú vöcsök Botaurus stellaris – bölömbika Ixobrytus minutus – törpegém Nycticorax nycticorax - bakcsó Ardeola ralloides – üstökös gém Egretta garzetta – kis kócsag Ardea cinerea - szürke gém Ardea purpurea - vörösgém Anser anser – nyári lúd Anas strepera – kendermagos réce Anas clypeata – kanalas réce Aythya nyroca - cigányréce Aythya fuligula – kontyos réce Circus aeruginosus – barna rétihéja Buteo buteo - egerészölyv Falco tinnunculus – vörös vércse Himantopus himantopus - gólyatöcs Recurvirostra avosetta - gulipán Vanellus vanellus - bíbic Gallinago gallinago - sárszalonka Limosa limosa – nagy goda

41

Numenius arquata – nagy póling Tringa totanus – piroslábú cankó Larus melanocephalus - szerecsensirály Larus ridibundus – danka sirály Chlidonias hybridus - fattyúszerkõ Asio otus – erdei fülesbagoly Merops apiaster - gyurgyalag Motacilla flava – sárga billegetõ Luscinia svecica - kékbegy Saxicola rubetra – rozsdáscsuk Locustella naevia – réti tücsökmadár Locustella luscinioides–nádi tücsökmadár Locustella fluviatilis - berki tücsökmadár Acrocephalus melanapogon-fülemülesitke Panurus biarmicus - barkóscinege Lanius collurio – tövisszúró gébics Lanius minor - kis õrgébics TÁPLÁLKOZÁSKOR, VONULÁSKOR ELÕ FORDULÓ MADÁR FAJOK: Egretta alba – nagy kócsag Platalea leucorodia - kanalasgém Anser fabalis – vetési lúd

42

Anser albifrons – nagy lilik Anas crecca - csörgõréce Anas acuta – nyílfarkú réce Anas querquedula – böjti réce Mergus albellus – kis bukó Haliaetus albicilla – réti sas Circus cyaneus – kékes rétihéja Philomachus pugnax - pajzsoscankó Tringa stagnalis – szürke cankó Tringa glareola – tavi cankó Larus minutus – kis sirály Larus canus - viharsirály Turdus pilaris – fenyõrigó Megj.:

Mindegyik védett, vastag betûvel a fokozottan védett fajok

A terület emlõs állományáról elmondható, hogy mind fajokban, mind állományokban gazdag. Jelenleg nincs megfelelõ mélységû felmérés az egyes fajok állománynagyságáról. A kisemlõsök egy részérõl – bagolyköpet vizsgálatokból – áll rendelkezésre szórványos jellegû adatsor. A vadászható emlõs fajok közül meg kell említeni a vaddisznót, melynek állománya a természetvédelmi szempontból kívánatos mérték felett van. Feltárt emlõsfajok Erinaceus concolor – sün Crocidura leucodon - mezei cickány

43

Crocidura suaveolens – keleti cickány Neomys fodiens – vízi cickány Sorex minutus – törpe cickány Talpa europaea – vakond Eptesicus serotinus – kései denevér Myotis daubentoni – vízi denevér Pipistrellus pipistrellus – törpedenevér Nyctalus noctula – korai denevér Lepus europaeus - mezei nyúl Clethrionomys glareolus – erdei pocok Microtus arvalis - mezei pocok Pitymys subterraneus – földi pocok Apodemus sylvaticus – erdei egér Micromys minutus – törpe egér Rattus norvegicus – vándorpatkány Vulpes vulpes – róka Lutra lutra – vidra Meles meles - borz Martes martes – nyest Mustela erminea - hermelin Mustela nivalis – menyét

44

Sus scrofa – vaddisznó Cervus elaphus - gímszarvas Capreolus capreolus – õz Megj.: Vastag betûvel védett fajok, aláhúzva fokozottan védett fajok Természetvédelmi szempontból értékelve a területet megállapítható, hogy fajkészlete – a halak kivételével - minden élõlénycsoport vonatkozásában rendkívül

gazdag,

diverzitása

nagyfokú.

Természetességét

tekintve

féltermészetes, míg a speciális talaj-, vízviszonyokhoz kötõdõ szikes társulások, mocsarak természetesnek tekinthetõk. Ritkaság tekintetében a területen található számos védett ritkaság közül kiemelkedik a gyapjas gyûszûvirág, melynek ez a megyei egyetlen elõfordulása. A tájvédelmi körzet összességében nem tekinthetõ sérülékenynek. Egyes részei viszont, mint a szikes tavak, mocsarak viszont különösen sérülékenyek. A Rétszilasi-halastavak Természetvédelmi Terület A Rétszilasi-halastavak Fejér megye déli határán, a Sárrét és a Mezõföld találkozásánál, a Rétszilasi-süllyedékben, a Sárvíz (Nádor-csatorna) és a Malomcsatorna mentén találhatók. A Kistérség települései közül Sáregres közigazgatási területére esik a terület egy része. A közel 1500 hektár nagyságú tórendszer 1996 óta védett, 1997-tõl pedig a ramsari egyezmény nemzetközi jelentõségû vizes területeinek jegyzékében is szerepel. A halastavak legkiemelkedõbb értéke gazdag madárvilága. A Rétszilasi-halastó rendszer az átlagosan egy kilométer széles folyóvízi ártér középsõ részét foglalja el. A védett terület tengerszint feletti magassága száz méter körüli, amelybõl a magas ártéri részek szigetszerûen, alig 2-4 méter magasra emelkednek ki. Az egykori Õ s-Sárvíz teraszai - 6-12 méter magas szintek - az ártéri medencét mindkét oldalán párhuzamosan kísérik, ezek azonban nem részei a védett területnek. Tulajdonviszonyok, halgazdálkodás

45

A rendszerváltás utáni években a terület nagy része magánkézbe az Aranyponty Rt. tulajdonába került, ami pozitív változást hozott a tó életében. A halastórendszer

új

gazdája

a

természetvédelmi

kezelõ

nemzeti

park

igazgatósággal egyetértésben, a fenntartható használat elvének szellemében hosszú távon gondolkodik, a halgazdálkodás anyagi haszna mellett a természeti értékek megõrzését és bemutatását is fontosnak tartja. A zsilipek és a töltések megerõsítése után hozzáláttak a közlekedõ utak kiépítéséhez, megkezdõdött az elhanyagolt tóegységek revitalizációja is. A

vadgazdálkodás

ma

már

a

madárvédelmi

céloknak

alárendelten,

konszolidáltan zajlik. A vízivad vadászat az itt pihenõ madártömegek nyugalma érdekében tilos, kizárólag korlátozott kárelhárító riasztás és létszámgyérítés engedélyezett a nagyszámú kormoráncsapatok megjelenésekor, illetve a nyár végi "szárcsa-dömping" idején. Az elmúlt évek gyakorlata bizonyította, hogy a riasztás, illetve a halgazdálkodásra káros, vadászható madárfajok állományának korlátozása a vonuló vízivad nyugalmának megõrzésével is megoldható. A természetvédelmi értékek fenntartásának, megõrzésének alapvetõ feltétele a halgazdálkodás folytatása. Ha nincs halbõség, nincs elegendõ táplálék a madarak számára sem. Az õszi lehalászások elmaradásakor nem alakulhatnak ki a partimadarak számára optimális élõhelyek. A következmény jól ismert: csökken a fajszám, visszaesik az egyedszám. Természeti értékek A védett területrõl még nem készült részletes vegetációtérkép. Az alkalmi terepbejárásokon azonban több értékes, védett és ritka növényfaj is elõkerült. A tavakat kísérõ száraz pusztai környezetben megtalálták a homoki árvalányhajat, amely a közeli Tengeli-homokhátságon a homoki gyepekben helyenként tömeges. A száraz és a nedves gyepek átmeneti zónájában április végén nyílik a virágával rovart utánzó, fokozottan védett pókbangó néhány töves és az agárkosbor több százas állománya. A kissé nedvesebb szinteken a poloskaszagú kosbor közel ezer tövet számláló populációja virágzik. A mocsárréteken felfedezték a mocsári kosbor és a vitézkosbor kisebb csoportjait is. A töltések melletti buja növényzettel borított kopolyák, árkok kiváló szaporodó

46

helyei a vízirovaroknak. A sekély vizek bõsége optimális petézõhelyet nyújt a milliónyi kétéltû számára is. A nyár derekára szinte "mozog" a föld a sok apró vízibékától. A zöld vízibékák mindhárom hazai faja - kis tavi béka, tavi béka, kecskebéka - elõfordul itt. Tavasztól õszig hallható "koncertjük" alaphangját a vöröshasú unkák egyhangú hümmögése színezi, amelyet a nádszálakra, fûzbokrokra felkapaszkodott levelibékák jellegzetes "nászdala" tör meg. A "barna" békákat és a varangyokat két-két faj - erdei béka, mocsári béka, illetve a barna és a zöld varangy - képviseli. A laza, homokos talajú részeken nem ritka az inkább éjszakai életmódú barna ásóbéka sem. Nyári délelõttökön mindennapos látványnak számítanak a töltéseken, a könnyen melegedõ talajon, a nádkévéken napozó vízisiklók, a kidõlt tuskókon, a kopár partokon helyenként csoportosan sziesztázó mocsári teknõsök A laza homokos, tõzegesedõ, gyorsan melegedõ partoldalak kiváló tojásrakási lehetõséget nyújtanak e félénk páncélos hüllõknek. Sajnos a tojások gyakran áldozatul esnek a vaddisznóknak és a szarkáknak. A tavakban tenyésztik a gyakoribb haszonhalakat (ponty, busa, amur, harcsa, süllõ és csuka), de megtalálható emellett ezüstkárász, széles kárász és más pontyfélékhez tartozó halfaj, valamint a védett réti csík. A Rétszilasi-halastavak legnagyobb értéke gazdag madárvilága. Az 1950-es években Magyarországon elsõ ízben itt bizonyították az akkor még országosan ritka szerecsensirály fészkelését. Az alkalmi megfigyelések eddig kétszázhat madárfaj elõfordulását bizonyították, amely közel 60%-a a Magyarországon bizonyítottan elõforduló fajoknak. Az észlelt madárfajokból 181 védett, 32 faj pedig fokozottan védett. A védett madarak többsége fészkel is a területen. A nádban és a fûzbokrokon épült vegyes gémtelepen közel háromszáz bakcsó, húsz-harminc pár szürke gém és kiskócsag, nyolc-tíz pár üstökösgém és néhány pár kanalasgém költ évrõl évre. A nagy kócsagok három különálló telepen, gyarapodó számban fészkelnek. Á llományuk 1997-ben meghaladta a háromszáz párt. Az elkülönülten, laza telepekben fiókákat nevelõ vörös gémek száma az utóbbi években sajnos némiképp csökkent, a fészkelõk számát csupán húszhuszonöt párra becsülik. A rejtett életet élõ bölömbika mély, sóhajtásszerû hangját a náddal benõtt tórészeken mindenütt hallani. Folyamatosan növekszik a nyári lúd költõállománya, a fészkelõ párok száma már elérte a százötvenet. Négy

47

vöcsökfajunk mindegyike fészkel a halastavakon. Legszámosabb a búbos vöcsök és a kis vöcsök. A vörösnyakú vöcsök ritka, de rendszeres fészkelõ, a feketenyakú vöcsök viszont csak egyes években telepszik meg. Az örsi tavak szigetein létesült több százas dankasirály-kolóniában gyarapodó számban fészkel a szerecsensirály, de a múltban rendszeresen költõ küszvágó csérek a nitrogénben feldúsult költõhelyek buja növényzete miatt csak rapszodikusan telepszenek meg. Néhány éve költõfajként megjelent itt a nálunk ritka fészkelõnek számító kontyos réce és az üstökös réce is. Pehelykoszorús fészkeiket a sirálytelepek szélein és a nádszegélyekben építik meg. A globálisan veszélyeztetett cigányréce domináns költõfajnak számít, de a halastavak sekély, tápanyagokban gazdag vize a bukórécék közül a barátrécéket is vonzza. A leggyakoribb vadrécefaj azonban a tõkésréce. A rejtett életet élõ, sûrû növényzetben élõ guvat, pettyes és a kis vízicsibe a nádas-gyékényesekben és a tocsogós mocsárréteken foglalja el költõrevirjét, a fokozottan védett haris ellenben a tavakat kísérõ nedves kaszálóréteken hallatja jellegzetes recsegõ hangját. A halastavakon nyáron - a gyakori barna rétihéján és egerészölyvön kívül meglepõen kevés ragadozó madarat látni. Az elegáns, látványosan halat fogó halászsasok õsszel, a lehalászások idõszakában jelennek meg és kitartanak, míg van táplálék. A halastavak énekesmadár-állománya a fészkelési szezonban roppant gazdag. Májusban szinte zsong a nádas a cserregõ- és a foltos nádiposzáta nászdalától, a nádirigó

karicsolásától,

fülemülesitke

a

utánzásokkal

nádi

tücsökmadár

tûzdelt

dallamos

monoton énekétõl,

pirregésétõl, a

a

barkóscinege

csengettyûszavától, a kékbegy és a nádi sármány egyszerû, de csodálatos tirádáitól. A gyomos gátoldalakon mezei poszáták, cigánycsukok, a nedves árkok buja növényzetében pedig énekes nádiposzáták, barátposzáták dallamos éneke tölti be a teret. A Nádor-csatorna mentén, a víz fölé nyúló faágakon függõcinege mûvészi fészkei himbálóznak, a partoldalakban vájt kotorékjaikban jégmadarak nevelik fiókáikat, a lombok között sárgarigók flótáznak, kakukkok feleselnek. A nyár végi lehalászások idején kialakuló táplálékbõség vonzza a legnagyobb és 48

legváltozatosabb madáregyütteseket. Gázlómadarak; kócsagok, gémek, fehér és fekete gólyák terelik, szigonyozzák, szûrik a halágyban tömörült apró halak tömegét. Sirályok ezrei kavarognak, rikoltoznak. A leengedett tómeder iszapjában sárszalonkák, kislilék, sárjárók, partfutók, cankók, godák, pólingok csapatai, elegáns gulipánok, nyakigláb gólyatöcsök keresgélnek táplálék után kutatva, vagy pihennek a kopár szigeteken, zátonyokon. A partimadarak csoportjaiban gyakran ritka északi vendégek; ujjaslillék, kõforgatók, vékonycsõrû víztaposók is rendszeresen felbukkannak. Az õszi hónapokban több ezer vadliba és vadréce állomásozik, pihen, táplálkozik a tavakon. A nyári ludak csoportjai kiegészülnek az északról érkezõ nagy lilikek, vetési ludak csapataival. Ekkor érkeznek a nagy tõkés- és csörgõréce tömegek. Nyomukban megjelennek a ragadozók is; a nyilalló röptû vándorsólyom és a rétisas. A tavakon olyan ritka madárvendégeket is megfigyeltek már, mint a fokozottan védett kis kárókatona, a batla vagy a tavi cankó. A sarki lúd második hazai megfigyelése is a területhez fûzõdik. A tórendszer ideális élõhelye a fokozottan védett vidráknak. Ezek a figyelmes és félénk állatok, a terület háborítatlansága miatt kevéssé tartanak az embertõl. Jellegzetes csúszásnyomaikat mindig megtaláljuk a töltések oldalában. Télen a tavak jégpáncélján, a lékek környékén játszó állatokat is megpillanthatjuk. Kifejezetten gyakori ragadozó a nappal és éjszaka is egyaránt aktív hermelin. A part menti növények sûrû szövedéke között mesterien bujkálva vadászik az apró rágcsálókra. Nem védett területek A védett területeken kívül jellemzõen mezõgazdasági területek találhatók, de ezek között is találunk rendkívül érdekes természeti területeket. Az Aba határában található lösz magaspartok oldalában például a Mezõföldre valamikor jellemzõ növénytársulások reliktumai maradtak fenn. Kiemelkedõ jelentõségû a Dinnyés-Kajtor csatorna mentén Felsõbáránd közelében elhelyezkedõ lösz oldal, ahol olyan növényritkaságok fordulnak elõ, mint a fokozottan védett tátorján, borzas macskamenta, a védett szennyes ínfû, szártalan csûdfû, apró nõszirom, sárga len vagy a tavaszi hérics vagy a törpemandula. A tátorjánnak ez az egyetlen ismert megyei elõfordulása, a borzas macskamentát pedig elõször ezen a lelõhelyen írták le az országban. Látszik, hogy a nem védett területeken is 49

igen sok a természeti érték. Sajnos ezek már csupán foltszerûen írják le a valaha volt állapotokat. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET Az ökofolyosó ugyan leírható pusztán tájföldrajzi, geológiai és éghajlattani alapokon, egy ilyen komplex tanulmányban –amely ráadásul része egy nagyarányú stratégia-alkotási folyamatnak - azonban nem hagyhatók figyelmen kívül más értékek sem. Épített környezet, mûemlékek A Kistérség legjelentõsebb mûemléke a Tác külterületén található római város, Gorsium romegyüttese. A Kr.u. I. században alapított Gorsium romjait a múlt század közepe óta kutatják Magyarország legnagyobb római kori ásatásán. A megtekinthetõ maradványok egyik része a hajdani városközpont (nagy palota, szentélyek, katonai tábor stb.), a másik pedig a déli városnegyed és a helyén a IVV. Században kialakult temetõ. A Kistérség településein található építészeti, kultúrtörténeti értékekrõl az alábbi táblázat ad áttekintést. A Kistérség kultúrtörténeti, mûemléki értékei Település

Kultúrtörténeti, mûemléki érték

Aba

Szentháromság

Védettség

templom

(1747)

a Sárvíz-völgy bal partján: Kr.e. 4.évezredbõl temetõ,

telep

Bodakajtor:

Csõsz

víztorony

kastélypark

helyi

falusi kúriák

folyamatban

Katolikus

védelem

templom

református templom Káloz

római

katolikus-és

Zichy-kastély

református

(1820)

templom

Belmajorban,

uradalomistálló

50

Település

Kultúrtörténeti, mûemléki érték

Védettség

Kisláng Sáregres

Téglaoromfalú épületek

Sárkereszt

Református

úr

katolikus templom (1787)

templom

(1720)

Sárszentág római kori határjelzõ dombon álló katolikus ota

templom

Soponya

klasszicista kastély

helyi védettség

Tác

Gorsium római város maradványai

országos mûemlék

Gorsium A rómaiak Kr.u. 46-49 között szállták meg a Dunántúl keleti részét, ekkor katonai táborral védték a Sárvíz átkelõhelyét, ahol az Itáliából Aquincumba (Ó buda) és a Balkán felõl Brigetioba (Komárom-Ó szõny) vezetõ utak keresztezték egymást. A tábor a II. század elejéig állt fenn, amikor a Duna mellett kiépült, erõdítésekkel és õrtornyokkal védett határ (limes) a belsõ erõd fenntartását szükségtelenné tette. Kr.u. 106-ban Traianus császár kettéosztotta Pannonia provinciát. Ettõl az idõtõl a gorsiumi felhagyott katonai tábor területe a tartomány vallási központja és tartománygyûlésének helyszíne lett. A szentkerület központjában felépült Augustus császár temploma, elõtte a provincia fõoltára, amelyen évente a tartomány városai küldötteinek jelenlétében áldozatot mutattak be az uralkodó császár üdvére. A közel 9 hektáron fekvõ szentkerületnek egyelõre mintegy harmada látható: nagy, ünnepi csarnokok, különbözõ isteneknek szentelt templomok,

szentélyek,

az

ünnepségekhez

csatlakozó

lakoma

épülete,

vendégház a küldöttek lehelyezésére, freskókkal gazdagon díszített reprezentatív helyiségek. Már a szentkerületen kívül épült fel az amphitheatrum, ahol az ünnepségek végén gladiátor- és állatviadalokkal szórakoztatták a küldötteket. A szentkerület 169-180 között egy szarmata támadásban súlyos károkat

51

szenvedett, amelynek helyreállítása évtizedekig tartott. 202-ben, amikor Septimius Severus császár Pannóniában járt, jelenlétében avatták fel a császár költségén újjáépített Augustus-templomot. A II. századi katasztrófánál súlyosabb volt az a támadás, amely 260-ban érte Gorsiumot. Ekkor az egész szentélykerület romba dõlt és nem is épült többé újjá. A 290-es években Diocletianus császár Herculia néven új várost alapított a romok fölött, amelynek központja az egykori szentkerült területét foglalta el. A romokat új épületekhez és a városfal alapozásához használták fel. A város valószínûleg az ekkor szervezett Valeria provincia székhelye lett, központjában tekintélyes palota, üzletsor, két ókeresztény bazilika, két közfürdõ, további középületek, lakóházak emelkedtek. A fallal körülvett városközpont a népvándorlás kor idején is lakott maradt, a magyar honfoglalás idején az útkeresztezõdésben kis falu állott, amelyet ettõl az idõtõl Fövenynek neveztek. A település a török korig állt fenn. A XVI. század második felében végleg megsemmisült, és a török kiûzése után is puszta maradt: ez tette lehetõvé, hogy helyén a Régészeti Park létrejöhessen. Az 1958 óta folyó ásatások a szentkerület és a hozzá csatlakozó város teljes feltárásáig folynak. A romokat kiterjedt, mediterrán hangulatú park veszi körül, kihelyezett római kõemlékekkel, sírkövekkel, a legszebb leleteket bemutató kiállítással és 1200 fõt befogadó, görög-római jellegû színháztérrel, ahol évente, a tavasz szezonnyitáskor – az antik Flora ünnepén, április 28.-május 03. között – ünnepi játékokra, a nyár folyamán a Ludi Romani – Gorsiumi Nyári Játékok alkalmával színházi elõadásokra kerül sor. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS A hulladékgazdálkodásnak mint a környezetgazdálkodás egyik kiemelt szakterületének elsõdleges célkitûzése a hulladékok által okozott környezeti kockázat minimalizálása. A kockázat mértéke a keletkezõ hulladékok veszélyességének mértékétõl, mennyiségétõl, fizikai megjelenési formájától valamint a hulladékkezelés módjától és megbízhatóságától függ. A megfelelõ színvonalú

hulladékgazdálkodás

alapvetõen

meghatározza

a

települési

környezet tisztaságát, amelynek biztosítása az egyes helyi önkormányzatok feladata.

52

A hulladékgazdálkodás helyzetének áttekintésekor a hulladékok keletkezésétõl, az a begyûjtésen, esetleges újrafelhasználáson keresztül az égetéses, illetve lerakással történõ ártalmatlanításig kísérjük figyelemmel a hulladékok sorsát. A településeken keletkezõ hulladékok összes mennyiségérõl pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A hulladékok szokásos osztályozása alapján egyrészrõl eredet szerint megkülönböztetjük a lakossági, kommunális illetve a termelési (ipari, gazdálkodótól származó) hulladékokat. Veszélyesség szempontjából, jogszabály alapján megkülönböztetjük az elsõsorban kémiai összetételük alapján „veszélyes” illetve a „nem veszélyes” hulladékokat. A veszélyes hulladékokat már a gyûjtéskor elkülönítetten, speciálisan kell kezelni és további kezelésük, esetleges újrafelhasználásuk, illetve ártalmatlanításuk lerakóban illetve égetõben csak speciálisan erre a célra kialakított, engedélyezett körülmények között történhet. Ma Magyarországon a kommunális hulladékokra vonatkozólag a Központi Statisztikai Hivatal csak a városokra vonatkozólag gyûjt adatokat az elszállított hulladékok mennyiségérõl. A termelési veszélyes hulladékok vonatkozásában a Környezetvédelmi

Felügyelõségek

rendelkeznek

az

egyes

gazdálkodó

szervezetek által benyújtott önbevallásokon alapuló adatokkal. Kommunális hulladékok A 2000. évi hulladékgazdálkodási törvény a települési hulladék fogalmát így definiálja: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetõleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegû és összetételû, azzal együtt kezelhetõ más hulladék. A

Kistérség

minden

egyes

településén

kötelezõen

igénybe

veendõ

közszolgáltatásként, szervezetten folyik a szilárd kommunális hulladékok begyûjtése. Abán a székesfehérvári Székom Rt, míg a többi településen a polgárdi székhelyû Vertikál Rt végzi a begyûjtést és az ártalmatlanítást. A háztartásokban keletkezõ hulladékoknak természetesen egy része nem kerül begyûjtésre, ezért a keletkezõ

hulladék

mennyiségére

csak

közvetve

következtethetünk

a

településeken begyûjtött hulladékok mennyiségi adataiból. Ezeket az adatokat a

53

szolgáltató cégektõl sikerült beszerezni. A Kistérség településeirõl elszállított hulladék mennyisége és a lerakók Település

Elszállítot Egy

Egy

Gyûjtés

t hulladék lakosra

lakásra

kezdete

jutó

jutó

(év)

hulladék

hulladék

(laza m3)1

Lerakó

Aba

2 6642

0,63

1,82

?

Székesfehérvár

Csõsz

1 455

1,40

3,82

1992

Polgárdi

Káloz

1 596

0,65

1,74

1997

Sárbogárd

Kisláng

12063

0,46

1,16

1994

Polgárdi

Sáregres

411

0,51

1,15

19984

Sárbogárd

Sárkeresztúr

1 356

0,57

1,74

1998?

Sárbogárd

Sárszentágota

974

0,73

1,99

2000

Sárbogárd

Soponya

2 1903

1,20

3,21

1992

Polgárdi

Tác

1 992

1,33

4,02

1990

Polgárdi5

Összesen

13 844

0,76

2,10

Megjegyzések: 1. 2000-es adatok, kivéve Aba (lásd 2.) 2. Számított érték, 2001 elsõ félévre megadott 266,4 t értékbõl, 200 kg/laza m3-es szorzóval 3. Hulladékudvarba leadott hulladékokkal együtt 4. 1998. elõtt konténeres gyûjtés, nem teljes körûen 5. 1998 elõtt Szabadbattyán

54

A Kistérség településeirõl elszállított hulladék egy lakosra illetve lakásra jutó mennyisége

1,60

4,50 4,00 3,50 3,00 2,50 2,00 1,50 1,00 0,50 0,00

1,40 1,20 m3

1,00 0,80 0,60 0,40 0,20

So po ny a

Ab a

0,00

m3

településenként

m3/lakos

m3/lakás

Az elszállított hulladék lakosra vetített értékei jelentõs különbségeket mutatnak az egyes települések között. Az adatok alapján lakosonként legtöbb hulladék Csõszön és Tácon, míg a legkevesebb Kislángon illetve Sáregresen keletkezik. A Kistérségben lakosonként évente átlagosan keletkezõ hulladék mennyisége országos viszonylatban meglehetõsen alacsony. Míg ma Magyarországon egy lakos átlagosan mintegy 1,5 m3 (kb. 300 kg) hulladékot termel évente, addig az adatok alapján a kistérségi átlag ennek mintegy fele, 0,76 m3 (kb. 150 kg). Az országos átlagot még az adatok alapján relatíve legtöbb hulladékot termelõ táciak és csõsziek sem érik el. A fenti adatokat elemezve számos megállapítást tehetünk. Mindenképpen kétséges az adatok alapján fennálló különbség mértéke az egyes települések között. A keletkezõ hulladék mennyisége jellemzõen a lakosság fogyasztási szokásaival áll összefüggésben. (Nemzetközi tapasztalatok alapján, a gazdaságilag fejlett országokban a gazdagodással párhuzamosan nõ a fogyasztás és vele a hulladék mennyisége. Ezt ellensúlyozhatják az újrahasznosítási és újrafelhasználási törekvések, ezek azonban ma még az összmennyiségre nem, csak a növekedés mértékének csökkenésére hatnak.) Bár a Kistérség települései

55

között gazdasági mutatók alapján feltétlenül vannak különbségek, a különbségek mértéke és mintázata semmiképpen nem indokol ekkora eltéréseket. Az adatok pontatlansága eredhet a nyilvántartás hiányosságaiból is, ami ez esetben a szolgáltatókat terheli. Az õ nyilvántartásuk pontosságát meghatározzák gazdasági érdekeik. A legtöbb településen a szolgáltatás díja adott idõszakra egységesen az ürítésre vonatkozik, a hulladék valódi mennyiségétõl függetlenül. A lakosságra vetített adatokban jelentõs eltérések adódhatnak a miatt is, hogy a lakosság milyen arányban veszi igénybe a közszolgáltatást. Abán és Kálozon például, a polgármesterek tájékoztatás alapján, a részvétel valószínûleg csak mintegy 80-85%-os, míg más településeken ettõl jelentõsen eltérõ is lehet. Számos oka van/lehet annak, hogy a lakosok nem veszik 100%-osan igénybe a hulladékgyûjtési szolgáltatást. A díjfizetés terhe egy lehetséges ok, bár ennek ellentmondani látszik, hogy míg pl. a lakosonként relatív nagy mennyiségû elszállított hulladékkal jellemzett Soponyán, Tácon és Csõszön viszonylag magas, 5000 Ft feletti a hulladékszállítás éves díja, addig a legkisebb lakosonkénti értekkel rendelkezõ Kislángon évi 1m3 hulladék elszállításának díját az önkormányzat fedezi. Valószínûbb ok a lakossági szemlélet, motiváció szintjén belüli különbségek megléte. A szemléletet tájékoztatással, pozitív propagandával lehet helyes irányba változtatni, míg a motivációt az esetleges szankciók, a felhagyott szeméttelepek bezárása, a szemétdíj körültekintõ kialakítása növelheti. A változás jelentõs tényezõje az idõ, s ebben a tekintetben elõnyben vannak azok az önkormányzatok, ahol már korábban megszervezték a hulladékszállítást. A legtöbb településen a szervezett hulladékszállítás beindítása elõtt helyben alakítottak ki „lerakókat”, vagyis szeméttelepeket, ahová helyenként még most is hordanak ki szemetet a lakosok. Ez a gyakorlat is ellenirányba hat a szervezett hulladékszállítás kiteljesedésének. Összességében megállapítható, hogy a begyûjtött hulladék mennyiségénél valószínûleg jóval több kommunális hulladék keletkezik a településeken, amely ily módon rendezetlen körülmények között helyben marad. Amennyiben az

56

országos átlagot irányadónak tekinthetjük, a begyûjtött hulladék mintegy kétszerese, tehát kistérségi viszonylatban évente 12-14 000 m3 szemét kerül a Kistérség rendezetlen lerakóira, erdõszélekre, út mellé vagy háztartások szemétdombjára. Ez a Kistérség egészére vonatkoztatva naponta több, mint 7 tonna hulladékot jelent. Természetesen elképzelhetõ, hogy a városok adatait is tartalmazó országos átlagnál valamivel kevesebb hulladék képzõdik fajlagosan a kistérségi településeken. A változó fogyasztási és életmódbeli szokások nyomán azonban ez a különbség egyre jelentéktelenebb, valamint számolni kell azzal is, hogy a hulladékok fajlagos és összes mennyisége növekvõ tendenciát mutat. Szelektív gyûjtés, lakossági veszélyes hulladékok A

Kistérségben

keletkezõ

települési

szilárd

hulladékok

összetételére

vonatkozóan nincsenek vizsgálati adatok. A hulladék összetételének tájékoztató bemutatásához a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Terv vonatkozó, általános jellegû adatait (országos átlag) vettük figyelembe. Ennek alapján az 1999. évi mennyiség becsült összetétele az ábrán látható. ábra

A Magyarországon keletkezõ kommunális hulladék becsült összetétele

(1999)

Szervetlen 26% Üveg 4%

Veszélyes 1%

Papír 16% Mûanyag 6%

Fém 3%

Textil 4% Bomló szerves 40%

57

A lakossági hulladékok között gyakran fordulnak elõ (az összetételük alapján) veszélyes hulladékok. Az országos adatok alapján ez a hulladékfajta átlagosan 1%-ot tesz ki. (Kémiai összetétel alapján elõfordulhat, hogy a többi hulladékfajta között is megjelenik „veszélyes” minõsítésû, azonban a statisztikai adatokban ez általában

nem

jelenik

meg.)

Mindezzel

kiegészítve

az

elõzõ

részben

elmondottakat, megállapítható, hogy a Kistérségben éves szinten mintegy 12001400 m3 (avagy naponta több, mint 70 kg) háztartási eredetû veszélyes hulladék nem kerül elszállításra, hanem rendezetlen körülmények között végsõ soron a Kistérség környezetét szennyezi. Az újrahasznosítható, valamint a veszélyes hulladékok elkülönített gyûjtésére alakíthatók ki például hulladékudvarok. A Kistérség települései közül Kislángon és Soponyán mûködik hulladékudvar, az önkormányzatok és a Vertikál Rt közös kezelésében.

A

Kislángon

mûködõ

hulladékudvar

háztartási

veszélyes

hulladékot is fogad. A gyûjtésre és szállításra vonatkozó hatósági engedélyekkel rendelkezik a Vertikál Rt. A hulladékudvarokban a lakosság térítésmentesen leadhatja hulladékát, amit az udvarban elszállításig rendezett körülmények között tárolnak. A Soponyán üzemelõ hulladékudvaron újrahasznosítandó papírt, fémet, és mûanyagot, valamint kommunális és kerti hulladékot gyûjtenek elkülönítve. Az utóbbi hulladékok gyûjtését az egyedi lomtalanítások vagy nagyobb kerti munkák nyomán nagy mennyiségben képzõdõ hulladékok befogadására alakították ki. Az udvaron zárt konténerekben gyûjtik a hulladékokat, ami elsõdleges védelmet jelent a talaj szennyezése ellen. Emellett, a területet elõzetesen agyagos földdel töltötték fel, azonban a csapadékvíz elvezetése és biztonsági gyûjtése nem megoldott. A vízmû szomszédságában elhelyezkedõ terület nagyobb védelmét jelentõ szigetelõ burkolat hiányzik az udvarról. A területen egy talajvíz figyelõ kutat is létesítettek, amibõl félévente vesznek mintát a talajvíz minõségének laboratóriumi vizsgálatára. A

Kislángon

üzemelõ

hulladékudvar

veszélyes

hulladékok,

így

pl.

akkumulátorok, elektronikai hulladékok és növényvédõszer göngyölegek gyûjtését is végzi (lásd a ). A gyûjtés itt is zárt konténerekben történik, azonban a talaj biztonságos védelme szigetelõ burkolattal, ami a veszélyes hulladékok okán

58

még jobban indokolt, itt is hiányzik. A területen szintén található egy talajvíz figyelõ kút, melybõl félévente történik mintavétel. A Vertikál Rt. tájékoztatása szerint a hulladékudvarok területén vett talajvízmintákat az Rt. alkalmazottai veszik meg, majd a mintákat a simontornyai Sz. és V. Szolgáltató Kft. (nem akkreditált) illetve a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség (KDKF, akkreditált) laboratóriumába szállítják. A minták vizsgálatakor általános vízkémiai paraméterek, összes szénhidrogén és 8 nehéz fém koncentrációinak meghatározása történik, majd az eredményekrõl tájékoztatják a KDKF hatósági osztályát. Az eredményekrõl pontos információk nem állnak rendelkezésre, de a Vertikál Rt tájékoztatása szerint az udvarok mûködésének megkezdése óta nem fordult elõ határérték túllépés. A Kislángon és Soponyán üzemelõ hulladékudvarokban gyûjtött hulladék éves mennyisége fajtánként (2000) Hulladékfajta

Kisláng

Soponya

kommunális

440,1 m3

318 m3

fém

877 kg

1500 kg

mûanyag

188 kg

233 kg

papír

2,3 kg

6 kg

üveg

82 kg

25 kg

kerti hulladék

26,6 m3

28 m3

gumi köpeny1

-

nem gyûjtik

elektronika1

28 m3

nem gyûjtik

festék1

53 kg

nem gyûjtik

növényvédõszer

22 m3

nem gyûjtik

göngyöleg1

59

Hulladékfajta

Kisláng

Soponya

gyógyszer1

1 m3

nem gyûjtik

Megjegyzések:

1. Jellemzõen veszélyes hulladék

Forrás:

Vertikál Rt.

A táblázatban bemutatott mennyiségi adatokat elemezve megállapítható, hogy a hulladékudvarokban jelentõs mennyiségû hulladékot gyûjtenek. A Soponyáról elszállított hulladék mintegy 16%-a, de a Kislángról szállítottnak közel fele a származik a hulladékudvarról. Az udvarokon gyûjtött hulladék legnagyobb részét kommunális hulladék teszi ki. Kislángon a veszélyes hulladék aránya az udvaron gyûjtötteknek közel 10%-a, míg a településrõl elszállított összes hulladéknak több, mint 4%-a. Ez az adat azt is mutatja, hogy a veszélyes hulladékok aránya a háztartási hulladékokban a statisztikai átlag 1%-nál jóval magasabb is lehet. A Vertikál Rt. tájékoztatása szerint az újrahasznosítható hulladékok közül a fémet, papírt és a mûanyagok közül a PEP palackokat a MÉH Rt. részére értékesítik, a kerti hulladékot illetve gumiabroncsokat az Rt. saját lerakóján használja fel fedõ humuszréteghez illetve rézsûvédelemre. Az üveg értékesítése jelenleg nem megoldott. A veszélyes hulladékokat, így a gyógyszer és vegyszer maradékokat, valamint az elektronikai hulladékok nem újrafelhasználható, veszélyes elemeit a Dorogi Hulladékégetõ Kft. veszélyes hulladék égetõjébe szállítják. Települési folyékony hulladék (szippantott szennyvíz) A Kistérség területén a keletkezõ szennyvizek elvezetése nem megoldott. Egyik település sem csatornázott, tipikusan egyedi kialakítású derítõkbe kerül a szennyvíz. A keletkezõ szennyvíz mennyiségérõl nincsenek adatok, de a felhasznált víz mennyiségi adataiból következtetve a Kistérség egész területén évente körülbelül 315 000 m3 szennyvíz keletkezik, ami naponta mintegy 800 m3nek felel meg. A hulladékszállító cégek a településeken szippantást nem végeznek, bár

60

engedélyük van rá. Néhány helybeli vállalkozó vállal megrendelésre szippantást, azonban az ezek által kivett szennyvizek mennyiségérõl nem áll rendelkezésre információ. A polgármesterek tájékoztatása alapján, (a sajnálatosan országos gyakorlatnak megfelelõen) a derítõk legnagyobb részét megfelelõ szigetelés nélkül építették, s ritkán ürítik. Ennek következtében a szennyvizek legnagyobb része a derítõkbõl elszivárog a talajba, talajvízbe. A szippantott szennyvizek nagy része szintén a települések területén, szántóföldeken, erdõszéleken végzi. Termelési veszélyes hulladékok Veszélyes hulladékokról az 1996/102. számú kormányrendelet értelmében bejelentést kell tenni a környezetvédelmi felügyelõségeken. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség adatai alapján a bejelentett veszélyes hulladékok mennyisége az elmúlt években nem változott jelentõsen (ld. a táblázatot). (Az 1997-es évre vonatkozó jelentõsen különbözõ adatsor magyarázata nem ismert, de a nyilvánvaló nagyságrendi különbségek megkérdõjelezik az egész adatsor megbízhatóságát.) Az adatokból látható, hogy a legjelentõsebb regisztrált hulladéktermelõ telephelyek a soponyai VADEX Rt., a Kálozi Termelõ és Szolgáltató Szövetkezet, az abai Kajtor-Völgye Mezõgazdasági Szövetkezet, valamint a kislángi Chio Magyarország Kft. A Kistérségben bejelentett veszélyes hulladékok mennyisége termelõk szerint Telephely

Települé 1996

1997

1998

1999

79,8

13,9

66,8

78,7

-

8,1

0,07

0,01

s Kajtor-Völgye MGSz. Oil

63

Aba

Kft

(Avanti Aba

Ság-Mezõ Kft.

Aba

26,9

-

-

-

Kálozi Szövetkezet

Káloz

66,8

3,2

41,3

80,9

Chio Magyarország

Kisláng

18,5

0,4

33,3

41,9

F.A.E.G. Kft

Kisláng

-

-

0,08

0,03

ü.a.kút)

61

Telephely

Települé 1996

1997

1998

1999

-

0,06

0,06

s Gumiipari Szövetkezet

Kisláng

Vadex Rt

Soponya 395,7

2,8

246,9

289,5

Sárrét Gmk

Tác

0,3

-

-

-

Szórádi és Társa Kft.

Tác

1,5

-

-

-

589,6

28,9

388,6

490,5

Mindösszesen

0,06

Dögkutak A Fejér megyei Környezetvédelmi Program adatai szerint a Kistérségben Soponyán üzemel dögkút. Az állati hullák elhelyezése azonban a Kistérség minden településén egyelõre nem teljes mértékben rendezett. Lerakók A Kistérség településeirõl származó hulladékot a szervezett gyûjtés keretében a Kistérségen kívül helyezik el engedélyezett lerakókban. A Vertikál Rt. Csõszrõl, Kislángról, Soponyáról és Tácról a saját kezelésû polgárdi lerakóba, míg Kálozról, Sáregresrõl, Sárkeresztúrról és Sárszentágotáról Sárbogárdra szállít. A Székom Rt Abáról Székesfehérvárra szállítja a hulladékot. Székesfehérváron és Sárbogárdon új lerakók épülnek meg 2001. õszére magas szintû mûszaki védelemmel ellátva, míg a polgárdi lerakó 1996-97-ben létesült, szintén magas mûszaki színvonalon. Sárbogárdon és Székesfehérváron jelenleg még a régi, mûszaki védelem nélkül épült lerakókat használják. A jövõben használatos lerakók fõbb jellemzõit az alábbi. táblázat ismerteti. A Kistérségrõl elszállított hulladékokat befogadó lerakók Lerakó adata Teljes

Polgárdi

kapacitás 1 050 000 m3

Sárbogárd

Székesfehérvár

302 523 m3

1 050 000 m3

(m3)

62

Lerakó adata Szabad

Polgárdi

kapacitás 620 000 m3

Sárbogárd

Székesfehérvár

302 523 m3

1 050 000 m3

34 000 m3

n.a

kommunális,

kommunális

(m3) Évente befogadott 78 260 hulladék mennyisége

(laza

m3) Fogadott hulladék kommunális, típusa

III. oszt. Veszélyes, lakossági veszélyes komposztálható

Üzembe

helyezés 1996-97

2001.

2001.

Vertikál Rt.

SZÉKOM Rt

éve Üzemeltetõ neve

Vertikál Rt.

Mûszaki védelem

Bentonex,

HDPE Bentonex,

lemez, geotextilia Monitoring

figyelõ

rendszer

elektródák

HDPE HDPE fólia

lemez, geotextilia

kutak, figyelõ

kutak, figyelõ kutak

elektródák

A rendszeres hulladékgyûjtés és szállítás megszervezése elõtt minden településen kialakítottak szeméttelepeket a települési hulladék gyûjtésére. Ezeket a telepeket jellemzõen mûszaki védelem és általában bármilyen építés nélkül, üres területeken alakították ki az 1980-as évek végén vagy az 1990-es évek elején. A lerakókon a kommunális hulladék mellett általában engedéllyel csak építési törmeléket lehetett lerakni, a gyakorlatban azonban szinte mindenütt elõfordult veszélyes

hulladékok

(elsõsorban

növényvédõszer,

mûtrágya,

festék

göngyölegek, valamint kiöregedett háztartási gépek és autóalkatrészek) lerakása is. A lerakók egy részét már elfedték és nem használják (pl. Csõsz, ), másutt (pl. Aba, Sárkeresztúr, Kisláng, Soponya … ) még továbbra is hordanak rá

63

ellenõrizetlenül, illetve helyenként engedéllyel (pl. építési törmeléket) A szeméttelepek által okozott esetleges (valószínû) környezetszennyezés mértékét sehol nem mérték fel, s kárelhárítás sem történt. Jelenlegi állapotukban a szeméttelepek valószínûleg - szennyvíz-derítõk mellett - a legjelentõsebb talajés

talajvíz-szennyezõ

létesítmények.

Különösen

nagy

veszélyt

rejt

a

rendezetlenül lerakott veszélyes hulladékokból eredõ szennyezés. A hulladéklerakók környezeti hatásait foglalják össze az alábbi táblázatok, amelyeket a Környezetvédelmi Minisztérium által 2001-ben készített tanulmány alapján közlünk. A hulladéklerakók által okozott felszámolható hatások

Hatások

Hulladéklerakó

A hatások okai

típusok

A megszüntetéshez kötõdõ

pozitív

változások

Egészségügyi kockázatok KÖZVETLEN

A

FERTÕ ZÕ HATÁS

guberálást

fedetlen, Nem õrzött, rosszul nem kezelt

alkalmazó, szivárgó hulladéklerakók hulladéklerakókban elhelyezett hulladékokkal

való

közvetlen érintkezés Kis távolságról jelentkezõ szennyezõ hatások

64

Hatások

TÛ Z

Hulladéklerakó

A hatások okai

típusok

A megszüntetéshez kötõdõ

pozitív

változások

Gyújtogatás/öngyu Az összes legális A

beszállítások

lladás és guberálás hulladéklerakó

leállítását követõen

alkalmazása.

a

A

abbahagyása,

hulladékok

tevékenység

lebomlásából

megbízható

adódóan

megszüntetése

felszaba-

esetén:

duló anyagok

a

hulla-

déklerakók lefedése,

a

gázképzõdés kezelése SZAGOK

A

hulladékok Települések

takarásának hiányából

közelében található, adódó lefedetlen háztartási

jelenlét és bomlás ÁLLATOK

Szabadon táplálékforrás

hulladéklerakók

levõ Lefedetlen hulladéklerakó

vonzereje ZAJOK

A

hulladéklerakó Települések

mûködése (szállítás közelében található és üzemeltetés)

jelentõs

méretû

hulladéklerakók Á tmeneti szennyezõ hatások

65

Hatások

A

A hatások okai

LERAKÓ

pozitív

probléma

megszüntetése a táj

városi, helyreállítása esetén

nem idegenforgalmi,

helyszín megfelelõ

megvá- érzékeny környezet közelében van

lasztása

ELHORDÁ S

kötõdõ

olyan A

legtöbb

a amely

A megszüntetéshez változások

hulladéklerakó,

mûködtetése,

Á LTALI A

típusok

lerakó A

A

LÁ THATÓ VOLTA kialakítása,

SZÉL

Hulladéklerakó

hulladékok Rosszul

diszperziója, amely üzemeltetett, a

lerakó szélirányban

lefedetlenségébõl és elhelyezett üzemeltetési

A

probléma

megszüntetése

a

hulladékok befedése esetén

hulladéklerakók

problémájából adódik Forrás: A hulladéklerakók rekultivációja Magyarországon, KöM, 2001 A hulladéklerakók hosszú távú hatása Hatások

A hatások okai

Hulladéklerakó

A megszüntetéshez

típusok

kötõdõ

pozitív

változások A fogyasztók és a közeli lakosság biztonságának hiánya

66

Hatások

A hatások okai

Hulladéklerakó

A megszüntetéshez

típusok

kötõdõ

pozitív

változások BEROBBANÁ S

A

hulladékok Erjedésre hajlamos A

lebomlásához kötõdõ

stabilizálódásáig

hulladékok

biogáz- településekhez

termelõdés

hulladékok

(30-50 év) fennálló

lerakói, kockázatok

közeli amelyeknél

hiányzik a biogázelvezetést szolgáló berendezés Vízszennyezés FELSZINI

A

csurgalékvíz Csurgalékvíz-

VIZSZENNYEZÉS

elvezetésének

A

hulladékok

elvezetõ rendszerrel stabilizálódásáig

hiányából adódóan nem

rendelkezõ tartó

folyamatos

a vízrajzi hálózat hulladéklerakók

kockázatok. A szi-

szennyezése

várgások szabályozása, amennyiben

erre

lehetõség

van,

csurgalékvízelvezetõ berendezés felszerelésével, ill. a lerakó befedésével oldható meg, amely korlátozza

a

vízbeszivárgást.

67

Hatások

A hatások okai

Hulladéklerakó

A megszüntetéshez

típusok

kötõdõ

pozitív

változások FELSZÍN

ALATTI A

VIZSZENNYEZÉS

csurgalékvíz A természetes vagy

altalajba

történõ mesterséges

alsó

a szigeteléssel

nem

beszivárgása szigetelés,

ill.

a rendelkezõ

gyûjtõberendezés

hulladéklerakók

hiányából adódóan Forrás: A hulladéklerakók rekultivációja Magyarországon, KöM, 2001 Amennyiben figyelembe vesszük, hogy az említett lerakók a terület geológiai viszonyait tükrözõ pannon üledékeken (homok, lösz) nyitott lerakókból a víz szabadon távozik, igen jelentõs a víz- illetve talajszennyezés. TERÜLETHASZNÁLAT A jelenleg rendelkezésre álló adatok, információk alapján jellemezni tudjuk a földhasználati módokat, de azok kritikai értékelésére nem vállalkozhatunk. A területi arányokat a rendelkezésre álló térképi információk, légifotók és személyes tapasztalataink alapján számítottuk. Nagyon fontos, hogy a kiválasztott mintaterületen viszonylag magas az erdõterület

aránya,

és

az

országos

átlagnál

lényegesen

magasabb

a

természetvédelmi oltalom alá esõ terület (844 ha). A földhasználatot, a talajok termékenységét jelentõsen befolyásolja, hogy viszonylag sok a belvízveszélyeztetett terület. A szántóterületek elsõsorban a löszplatón, a mészlepedékes csernozjommal, réti csernozjommal és kisebb mértékben csernozjom réti talajjal jellemezhetõ. Ezeken a területeken korlátozás nélkül termeszthetõ a gazdasági növények széles köre. Viszonylag kis ráfordítással, szakszerû termesztés-technológiával elérhetõk átlagos eredmények. Nagyobb ráfordítással, esetleg öntözéssel igen jó eredménnyel, intenzív mezõgazdasági mûvelésre alkalmas területek.

68

A löszplatókról leereszkedve már kevésbé jó szántók találhatók, ahol mérsékelt korlátozással

a

haszonnövények

széles

skálája

termeszthetõ.

Intenzív

mezõgazdasági termelés nem folytatható, nagyobb figyelmet kell fordítani a környezetei elemek védelmére. A völgy felé haladva ezeket követik a gyengébb talajtani adottságú, környezetileg érzékeny területeken extenzív gazdálkodás folytatható. Gyepként legelõként való hasznosításuk javasolt, mivel ezen területek jelentik a TK pufferzónáját. A leggyengébb adottságú területek a belvíz veszélyeztetett , mélyebb fekvésû területek. Ezeken kizárólag gyep, vagy erdõ mûvelés javasolható. A területen a mai használati viszonyok jól közelítik a javasoltat. Kisebb eltérések Aba és Soponya közti területen találhatók, ahol kisparcellákon ma is folyik kukorica és búza termesztés. A mintaterület a 49/2001. (IV.3.) sz. Kormányrendelet szerint a nitrátérzékeny kategóriába tartozik. Ennek következtében minden gazdálkodónak minden gazdálkodónak be kell tartani a rendeletben elõírtakat. Alapvetõ szabály, hogy nitrátérzékeny területen nem használható 170kg/ha nál több szerves eredetû N, tehát annyi szerves trágyát lehet felhasználni, ami ennél kevesebb nitrogént tartalmaz. Ez érzékenyen érintheti a szõlõ- és gyümölcsös telepítéseket. Az

erdészeti

hasznosítás

fõleg

keménylombos

erdõkkel

történik,

a

mezõgazdálkodást tekintve a fõ növények a búza, a kukorica és a silókukorica. A Sárvíz völgyének mintegy kétharmada van mezõgazdasági mûvelésbe fogva, 7 % körüli a rétek, legelõk aránya, az 5 % erdõ mellett kevés szõlõvel és gyümölccsel találkozhatunk. Az ártér és a vízfelszínek mennyisége csaknem eléri a 10 %-ot, a védett területek aránya csekély. A Közép-Mezõföld felé haladva növekszik a szántók aránya, és a táj kultúr-sztyepp jellegûvé válik.

69

70

100% Mûveletlen Halastó Nádas Erdõ Rét, legelõ Gyümölcsös Szõlõ

80% 60% 40% 20%

Ab a

So po ny a

0%

Halastó 0,5%

Nádas 0,7%

Kert Szántó

Mûveletlen 2,3%

Erdõ 21,2%

Rét, legelõ 9,2% Gyümölcsös 1,0% Szõlõ 0,6%

Szántó 63,3% Kert 1,1%

71

ÖSSZEGZÉS

FÖLDRAJZI ÖSSZEFÜGGÉSEK A CÉLOK MEGHATÁROZÁSÁBAN Természeti összefüggések A Sárrét és a Sárvíz völgye településein a környezetvédelmi programok bevezetése a tájmegõrzés érdekében, szoros összefüggésben a vízrendezéssel. A Sárvíz völgye ökofolyosó hídként kötheti össze a kistérség déli illetve a megye leszakadó déli kistérségeinek településeit a Székesfehérvár környéki fejlõdõ gazdasággal. A löszhátak településein azonban elsõsorban az intenzív mezõgazdaságra alkalmas területek találhatók. A kistérség tehát igen vegyes képet mutat. Gazdaságföldrajzi összefüggések Az ipari potenciál koncentrálódásának oldása a gazdasági csomópontban, Székesfehérvár közvetlen vonzáskörzetéhez tartozó települések városellátó funkciójának erõsítése (Tác, Aba) Vállalkozáshiányos és belsõ perifériás településeken helyi munkalehetõségek megteremtése (Aba, Csõsz, Sáregres, Káloz, Sárszentágota) A program sarokpontjai Az ökofolyosó kialakításának a programja két fontos ponton fogható meg: ??

a védett területek és értékek fennmaradásának és érvényesülésének a biztositása

??

a korszerû, fenntartható, jövedelmezõ gazdálkodási rendszer kialakitása

A

vizsgálatok

jórészt

alátámasztják

a

kezdeti

hipotézist,

miszerint

a

mezõgazdaság kellõ területi- és szerkezetváltásával érhetjük el a fenti célokat. Az adatok, következtetések alapján a következõ kibontakozik az ökofolyosó mint természeti gazdasági egység.

72

A PROGRAM FÕ CÉLKITÛ ZÉSEI

??

A körzet népességmegtartó képességének további erõsítése a fenntartható fejlõdés alapelveit szem elõtt tartva.

??

A lakosság életminõségének javítása a gazdasági bázis fenntartható fejlesztésével

??

Természeti és épített környezet hosszú távú összhangjának megteremtése

??

A természeti környezet revitalizációja, összehangolása a táj potenciáljával

gazdálkodási

módok

SPECIÁLIS CÉLKITÛ ZÉSEK ? ? A kistérség védett területei és gazdálkodásának összehangolása

az

azokat

övezõ

pufferterületek

? ? A felhagyott (rekultiválatlan) és illegális hulladéklerakók problémájának rendezése ? ? A hulladékkezelés és gazdálkodás megoldása ? ? Vízminõség- és vízgazdálkodás javítás ? ? Ökológiai alapú gazdálkodási formák meghonosítása ? ? Természeti és ökológiai értékekre épülõ, tényleges potenciálokat kitöltõ turizmus megvalósítása ? ? A székesfehérvári felvevõpiac, mint adottság maximális érvényesítése ? ? A körzeten belüli gazdasági és területi különbözõségek csökkentése, belsõ perifériás települések felzárkóztatása (pl. Káloz, Sáregres,) ? ? Települések közötti kommunikáció erõsítése, együttmûködési egységek stabilizálása mikrotérségek, helyi lakosság és a vállalkozók felkészítése, tudatformálása ? ? A kistérség természeti erõforrásainak, sokszínûségének mezõgazdasági adottságainak érvényesítése az általános célok megvalósítása érdekében

73

AZ ÖKOFOLYOSÓ JÖVÕ KÉPE

A térségben a tervezett kistérség-fejlesztési stratégiai célok, prioritások, programok és intézkedési csoportok hierarchiája és azok megvalósulása az alábbi jövõképet vetíti elõre: ? ? Á talakul a mezõgazdaság szerkezete, a fejlesztések környezetorientálttá vállnak. ? ? A térségben lévõ természeti erõforrások szabályozásával, fejlesztésével megteremtõdik az alapja a gazdaságfejlesztésnek (vízrendezés, hulladékgazdálkodás, környezetvédelem). ? ? A mezõgazdasági termelés szerkezeti konverziójával közelítünk az EU-s arányokhoz, ezzel megkönnyítjük a csatlakozás szerkezeti és személyes (gazdálkodók) nehézségeit is. ? ? Az alapanyagok magasabb szintû feldolgozásával a termelés minõségének javításával emelkedik a versenyképességünk, helyi munkalehetõségek bõvülnek. ? ? A mezõgazdaság szervezeti struktúrája átalakul azonos érdekeltségû gazdaságok önszervezõdésével a termelés hatékonysága javul. ? ? A turizmus fejlesztésével a térség gazdasági szerkezetét diverzifikáljuk, ami külsõ többletjövedelmeket jelent a térségnek. ? ? A falukép javítással, építészeti emlékek megõrzésével, a közterületek fejlesztésével erõsítjük az emberek kötõdését a településükhöz. ? ? A helyi jövedelmek helyben történõ elköltését ösztönzõ programokkal növeljük a belsõ piacot, a vállalkozások fejlesztésével javul az ellátási színvonal. ? ? A vidéki gazdaság átalakításához illeszkedõ oktatási és továbbképzési programokkal megteremtõdik a fejlesztésekhez szükséges humán erõforrás, illetve a hosszabb távú prioritásokhoz igazodik az alap és középfokú oktatási struktúra. ? ? A helyi közösségek fejlõdésével, a hagyományok ápolásával a térségi lakosság identitása erõsödik, az átgondolt térségi marketingstratégia megalkotásával javul a települések ismertsége, a települések belsõ énképe.

74

? ? A településeken belüli információs pontok, tudásközpontok segítik a térség kommunikációját, ezáltal fejlõdik a térségek közötti a térség és a régió kapcsolatrendszere.

75

A JÖVÉKÉP LEBONTÁSA: PRIORITÁSOK, PROGRAMOK, INTÉZKEDÉSEK

1. Prioritás Környezeti és természeti értékek védelme és helyreállítása (a természetes térstruktúra visszaállítása, rehabilitációja) 1.1. Program Természeti erõforrások megõrzése, környezeti terhelés csökkentése. Kedvezõ természeti adottságok és környezeti hatások megõrzésén és rehabilitációján alapuló környezethasználati módszerek elterjesztés. Az Agenda program elveinek adaptációja a kistérségi folyamatokba. 1.1.1 Intézkedéscsoport Vizes élõhelyek rekonstrukciója, õshonos állatfajok élõhelyének fejlesztése (Sárrét tájvédelmi körzet 2211 ha, Sárvíz völgye). Vízfolyások és környezetének rendbetétele, revitalizáció 1.1.2. Intézkedéscsoport Szántó-gyep, szántó-erdõ, gyep-erdõ konverziója, természetszerû állapot visszaállítása 1.1.3. Intézkedéscsoport Agrár környezetvédelmi képzési, szaktanácsadási és demonstrációs programok 1.1.4. Intézkedéscsoport Extenzív gyepgazdálkodási területhasználat

rendszerek

elterjesztése,

védelmi

célú

1.1.5. Intézkedéscsoport Extenzív típusú szántóterület-használat vetésszerkezet váltással 1.1.6. Intézkedéscsoport Mezõgazdasági és belterületi vízelvezetõ és befogadó rendszerek felújítása, kialakítása (kistérségi, megyei program)

2. Prioritás Diverzifikált gazdasági szerkezet kialakítása a helyi foglalkoztatottság bõvítése és a jövedelemszerzés lehetõségeinek növelése érdekében

76

2.1. Program Turizmus többirányú fejlesztésével a gazdasági élénkítése, alternatív jövedelemszervezési lehetõségek biztosítása 2.1.1. Intézkedéscsoport A turisztikai célterületek, programok kulturált megközelítéséhez, igénybevételéhez szükséges alapinfrastruktúra kiépítése, korszerûsítése. (Járdák, parkolók, kerékpáros-, lovas-, természetjáró útvonalak, természet-megfigyelés, vadászat, horgászat kiszolgáló létesítményei, higiénés létesítmények.) 2.1.2. Intézkedéscsoport Kistérségi turisztikai stratégia kidolgozása települési összefogással, figyelembe véve a szomszédos kistérségekkel, városokkal, üdülõövezetekkel történõ együttmûködésben rejlõ kölcsönös elõnyöket is. (infrastruktúra fejlesztés, arculat, szlogen, megjelenés, információs csatornák, stb.) 2.1.3. Intézkedéscsoport A falusi vendéglátás fejlesztése a minõsített szállásférõhelyek bõvítésével, korszerûsítésével. 2.1.4. Intézkedéscsoport Gyermekek üdültetéséhez szükséges tárgyi és humán feltételek kiépítése. (állandó és szezonális szálláshelyek, erdei iskolák, tematikus táborok, sportolási lehetõségek.) 2.1.5. Intézkedéscsoport Hévíz-kutató és feltárási program Aba térségében termálvíz kitermelésére. 2.1.6. Intézkedéscsoport A tervezett Tác-gorsiumi Kárpátia Park megvalósítási ütemének felgyorsítása. 2.1.7. Intézkedéscsoport Turisztikai programcsomagok kifejlesztése a civil szervezetek, vállalkozók, lakosság részvételével, a programok koordinációjának, értékesítésének megszervezése. (Csuhé-múzeum, csuhé-szobrászat, régi kukorica ételek készítése, fogyasztása, nomád szállás-és élõpark, kastélyprogram, Tác-gorsiumi programok, rekreációs és speciális hobby, szabadidõs programok stb.) 2.2. Program Kisvállalkozások fejlesztése, helyi munkalehetõségek növelése

77

2.2.1. Intézkedéscsoport Beszállító vállalkozások letelepítése a térségben, a vállalkozáshiányos területek csökkentése (telephely biztosítás, ösztönzõ rendszerek, infrastruktúrák biztosítása) 2.2.2. Intézkedéscsoport A kisvállalkozások növekedését segítõ pénzügyi programok (kockázati tõke, mikrohitel, garancia intézmények) 2.2.3. Intézkedéscsoport Kisvállalkozások piacra jutását és versenyképességét javító programok kidolgozása (szakmacsoportos termékismertetõk, kiállítások, rendezvények, marketingprogramok, minõségjavítás) 2.2.4. Intézkedéscsoport Vállalkozói kapcsolatok és ismeretek bõvítését szolgáló programok (vállalkozások oktatása, továbbképzése, vállalkozói hálózatok kialakítása) Intézkedéscsoport 2.2.5. A vállalkozások jövedelmezõségének emelése, a vállalkozások innovációs készségének javítása (vállalkozásokat segítõ innovációs központ, termékek magasabb szintû feldolgozása) 2.2.6. Intézkedéscsoport A helyi jövedelmek kistérségi vállalkozásoknál történõ elköltését segítõ programok (helyi vállalkozások támogatása közbeszerzéseknél, helyi akciók vállalkozói összefogással, katalógusból történõ vásárlási lehetõségek) 3. Prioritás Mérsékelt szerkezetváltás, illetve átalakítás az agrárgazdaságban. A hozzáadott érték növelése 3.1. Program A mezõgazdasági termelési és szervezeti struktúrák átalakítása 3.1.1. Intézkedéscsoport Helyi feldolgozottsági szint javítása, bioélelmiszerek elõállítása. Zöldséggyümölcs feldolgozó kapacitás javítása, bõvítése (Sárszentágota, Aba, Soponya). 3.1.2. Intézkedéscsoport

78

Családi gazdaságok, TÉSZ-ek, teljes termékpályás szövetkezések létrehozása. (megyei szinten kialakuló TÉSZ-kezdeményezés támogatása). 3.1.3. Intézkedéscsoport Hagyományos szántóföldi kultúrák részbeni kiváltása: gyógynövény-, zöldséggyümölcstermesztés, vetõmag-vetõgumótermesztés, biokultúrák, alternatív mezõgazdasági program. 3.1.4. Intézkedéscsoport Gyenge termõképességû szántóterületek kiváltása: véd- és haszonerdõk telepítése, gyepesítés (a VI-VIII. földminõségi osztályokba tartozó területek bevonásával). 3.1.5. Intézkedéscsoport Legelõerdõk és fás legelõk kialakítása 3.2. Program Az agrárgazdaság versenyképességének növelése a minõségi termelés és a környezet terhelhetõségének figyelembevételével 3.2.1. Intézkedéscsoport Tógazdasági termelõalapok felújításán, bõvítésén alapuló haltermelõ rendszerek elterjesztése 3.2.2. Intézkedéscsoport Vadgazdálkodáson alapuló vadászat lehetõségeinek jobb kihasználása (Soponya tapasztalataira építve), élõhelyfejlesztés, vadgazdálkodási beruházások. 3.2.3. Intézkedéscsoport Legelõre alapozott extenzív állattartási technológiák bevezetése. 3.2.4. Intézkedéscsoport Tradicionális termelõ körzetek megjelenítése (tájtermesztés) a minõségi alapanyag termelés és feldolgozás érdekében (pl. Sáregres, minõségi paprika, lásd www.spiceoflife.hu). Technikai és technológiai beruházások. 3.2.5. Intézkedéscsoport Környezetkímélõ jellegû közepes méretû állattartó telepek létrehozása, meglevõ állattartó telepek környezetkímélõ technológiájának kialakítása

79

3.2.6. Intézkedéscsoport Meglevõ öntözõkapacitások kihasználása, öntözésfejlesztés új rendszerek kialakításával Vízminõség javítás. 3.2.7. Intézkedéscsoport Ökológiai gazdálkodás területének növelése és az ehhez szükséges infrastruktúra megteremtése (technológiák, gépek, berendezések). 4. Prioritás A vidéki identitástudat erõsítése 4.1. Program Humán erõforrás fejlesztés 4.1.1. Intézkedéscsoport Szakképzési struktúra továbbfejlesztése, a munkaerõpiaci igényekhez igazítása, a gyakorlati képzõhelyek fejlesztése (igényalapú tervezési rendszer, támogatások, távoktatás, modulrendszerû képzés) 4.1.2. Intézkedéscsoport A mezõgazdasági és vidékfejlesztési intézkedések megalapozásához és támogatásához igazodó speciális képzési programok kidolgozása (pl. környezetvédelem, térségmenedzselés, EU-s képzések) 4.1.3. Intézkedéscsoport Speciális programok az alacsony képzettségû munkanélküliek, és más hátrányos helyzetû rétegek számára (népfõiskolai modell, közhasznú munka és képzés kombinációja) 4.1.4. Intézkedéscsoport A képzési igények és kínálat információs rendszerének kialakítása, összehangolt oktatásmarketing szakképzõ intézmények együttmûködése, információs csatornák, többszintû szakképzési terv) 4.1.5. Intézkedéscsoport Pályakezdõ fiatalok helyi letelepedésének támogatása (telekbiztosítás, támogatott pénzügyi konstrukciók) Információs társadalom közösségi elérésének támogatása. A teleházak mint a helyi fejlõdés informatikai támogatói.

80

4.2. Program Információs kapcsolatok fejlesztése, megyei és regionális kapcsolatrendszer erõsítése, mikrotérségek együttmûködési rendszerének stabilizálása 4.2.1. Intézkedéscsoport Kistérségi térségmenedzsment ügynökség és hálózat kialakítása a településeken, amelyek általános információs pontként is mûködhetnek (programozás, menedzselés, információgyûjtés és továbbítás, monitoring) 4.2.2. Intézkedéscsoport Kapcsolatépítés a szomszédos településekkel, kistérségekkel, (rendszeres fórumok, információcsere, fejlesztések összehangolása

megyékkel

4.2.3. Intézkedéscsoport Információs infrastruktúrafejlesztések támogatása (pl. kábeltv, intézmények informatikai felszereltsége) 4.3. Program Kulturális és kézmûves hagyományok felelevenítése, hagyományõrzés, építészeti örökségek megóvása, faluszépítés 4.3.1. Intézkedéscsoport A helyi kézmûves és hagyományos feldolgozási szakmák, módszerek újraélesztése a termékek piacra jutásának elõsegítése. (kosárfonás, gyékényfonás, hálókötés, csuhé-szobrászat, fafaragás, hímzés, stb.) 4.3.2. Intézkedéscsoport Faluszépítõ programok a rendezett, vonzó településkép kialakítására ösztönzõ, támogatási rendszer egyidejû bevezetésével. (falukép, utcakép, közterületek rendezése, virágosítás, falusi porták rendezése, útbaigazító táblák, stb.) 4.3.3. Intézkedéscsoport Településenkénti kataszter készítése a megõrzendõ egyedi tájértékekrõl, építészeti örökségekrõl (kulturális, népi, gazdasági), felújításuk, helyreállításuk támogatása. 4.3.4. Intézkedéscsoport Közösségfejlesztés, régi népszokások, néprajzi hagyományok megõrzése, újraélesztése a mûködési, bemutatkozási lehetõségek biztosítása, támogatása. (faluház, kultúrház, tánccsoportok, dalkörök, falunapok, település-börzék, civil

81

szervezetek stb.) 4.4. Program Település- és térségmarketing 4.4.1. Intézkedéscsoport A vidéki lakosság információhoz jutása feltételeinek javítása, a helyi kommunikációs csatornák (pl. helyi médiák, fórumok) létrehozásával, illetve fejlesztésével; a településen belüli PR ösztönzése 4.4.2. Intézkedéscsoport Kistérségi marketingstratégia kidolgozása települési összefogással (külsõ és belsõ célcsoportok meghatározása, marketingkommunikáció) 4.4.3. Intézkedéscsoport Térségi marketinginformációs rendszer kialakítása és mûködtetése (belsõ és külsõ információk, befektetõi információigények feltárása és kielégítése) 4.4.4. Intézkedéscsoport A térségi befektetési lehetõségek feltárása, illetve kialakítása (ingatlankataszter, ingatlanok felújítása stb.) A települési értéktérkép, vonzerõleltár korszerû megjelenítése (pl. CD, videó), összehangolt térségi marketinganyagok

82

TARTALOMJEGYZÉK

ÁLTALÁNOS BEVEZETÕ

2

A PROGRAM ÁLTALÁNOS CÉLKITÛ ZÉSEI

2

FELHASZNÁ LT ESZKÖZÖK

3

A PROGRAMTÓ L VÁRT ÁLTALÁNOS EREDMÉNYEK

4

A KISTÉRSÉG BEMUTATÁ SA

4

A KSH KISTÉRSÉGEK ÉS A SÁRVÍZ KISTÉRSÉG

5

DEMOGRÁ FIAI HELYZET ÉS FOLYAMATOK

6

TÉRSÉGI ÖSSZEFÜGGÉSEK

6

Országos, nagytérségi összefüggések

6

Megyén belüli elhelyezkedés

6

A HELYI GAZDASÁG ÁLLAPOTA

7

A TÉRSÉG FOGLALKOZTATOTTSÁGI ÉS MUNKANÉLKÜLISÉGI VISZONYAI

8

AZ ÖKOFOLYOSÓ T ÉRINTÕ KÖRNYEZETI ELEMEK ÉS KÖZVETLEN HATÓ TÉNYEZÕ K 10 LEVEGÕ MINÕ SÉG

10

LEVEGÕ SZENNYEZÉS

10

ZAJ, REZGÉS

11

FELSZÍNI VIZEK MINÕ SÉGE

11

FELSZÍNI VÍZ KIVÉTELEK ÉS SZENNYEZÉSEK

14

TALAJ

16

A vizsgált terület talajviszonyai

17

Csernozjom talajok............................................................................................19 Réti csernozjom talajok .....................................................................................20

83

Réti szolonyec talajok........................................................................................21 Réti talaj...........................................................................................................21 Lápos réti talajok...............................................................................................22 Réti öntéstalajok ...............................................................................................22 Síkláp talajok ....................................................................................................22 A veszélyeztetett talajok köre

23

Talajvédelmi zónarendszer

23

A szükséges vizsgálatok köre, a lebontás késõbbi fázisai

23

Területérzékenység

26

Talaj, talajvíz szennyezések

29

VÍZHASZNÁLAT

30

SZENNYVÍZ KIBOCSÁTÁS

31

ÉLÕ VILÁG , TÁJ 32 A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet

33

Tulajdonosi-, birtokviszonyok, használati jogok

33

A tájvédelmi körzet természeti értékei

34

A Rétszilasi-halastavak Természetvédelmi Terület

45

Tulajdonviszonyok, halgazdálkodás...................................................................45 Természeti értékek.............................................................................................46 Nem védett területek

49

TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET

50

Épített környezet, mûemlékek

50

Gorsium ...........................................................................................................51 HULLADÉKGAZDÁLKODÁS

52

Kommunális hulladékok

53

Szelektív gyûjtés, lakossági veszélyes hulladékok

57

84

Települési folyékony hulladék (szippantott szennyvíz)

60

Termelési veszélyes hulladékok

61

Dögkutak ..........................................................................................................62 Lerakók

62

TERÜLETHASZNÁLAT

68

ÖSSZEGZÉS 72 FÖLDRAJZI ÖSSZEFÜGGÉSEK A CÉLOK MEGHATÁROZÁSÁBAN

72

Természeti összefüggések

72

Gazdaságföldrajzi összefüggések

72

A program sarokpontjai

72

A PROGRAM FÕ CÉLKITÛ ZÉSEI

73

SPECIÁ LIS CÉLKITÛ ZÉSEK

73

AZ ÖKOFOLYOSÓ JÖVÕ KÉPE

74

A JÖVÉKÉP LEBONTÁSA: PRIORITÁSOK, PROGRAMOK, INTÉZKEDÉSEK

76

1. Prioritás Környezeti és természeti értékek védelme és helyreállítása (a természetes térstruktúra visszaállítása, rehabilitációja)

76

2. Prioritás Diverzifikált gazdasági szerkezet kialakítása a helyi foglalkoztatottság bõvítése és a jövedelemszerzés lehetõségeinek növelése érdekében 76 3. Prioritás Mérsékelt szerkezetváltás, illetve átalakítás az agrárgazdaságban. A hozzáadott érték növelése 78 4. Prioritás A vidéki identitástudat erõsítése

80

TARTALOMJEGYZÉK

83

85

TÉRKÉPMELLÉKLETEK

A térinformatikai adatbázis alapján (mintaterület) készült térképeket a könnyebb kezelhetõség és áttekintés érdekében mellékletként, az anyag végén helyezzük el. Ezek a térképek elõrevetítik egy tábla szintû területhasználati modell elkészítését. Az adatbázis bõvítésével a cél elérhetõ, mivel a módszerek rendelkezésre állnak.

86