SÁROSPATAKI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA
SZABADOS ERZSÉBET
ÉLŐ KÖVEK Dr. KISS FERENC ORVOSPROFESSZOR HÁZIDOLGOZAT
JAAP DOEDENS Újszövetségi tanszék
2008.
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezetés.................................................................................................................................... 3 A szülői ház................................................................................................................................ 4 Távol az otthontól....................................................................................................................... 5 Sorsfordító találkozás................................................................................................................. 7 Az élet sűrűjében........................................................................................................................ 8 Egymás mellett......................................................................................................................... 11 Összefoglalás............................................................................................................................ 13 Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 14
3
Bevezetés A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet (Ézs.28.16) olvashatjuk az Ószövetségben az Úr szavait. Péter első levelében azt írja: Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban az Isten előtt „kiválasztott és drága”; ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá… (1Pt 2,4-5) Igen, a kövek, a kemény, nehéz kövek létünk építőelemei. Sarokkő, útjelző, később egymásra rakva már oltár. Kötőanyaggal kombinálva torony, családok otthona, Isten háza. Kövek, melyek között utat tör az életet tápláló forrás. Kövek, melyek ölelő medret adnak az erőtől duzzadó folyónak. A kövek között csendesen csordogál az élő víz, az Istennek odaszentelt életekből. Ha a kövek beszélni tudnának megannyi történet, öröm és bánat, sikerek és kudarcok elevenednének meg előttünk. A láthatatlan gyökerek az éltető víz nyomán új hajtásokat táplálnak. Ilyen élő kő volt a múlt században Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor.
Víz, kő, gyökér – hallotta számtalanszor a Bibliát mélyen ismerő nagymamájától. Ahogy a kiszáradt föld szomjúhozza a vizet, úgy vágytak a templomban tartott istentisztelet utáni közösségre. Imádkoztak saját szavaikkal, ahogy a szív és a lélek diktálta, zsoltárokat énekeltek, és mindig volt valaki, aki felolvasott a Szentírásból és magyarázta azt. Összetartoztak minden szervezkedés nélkül. A református édesapa is elvitte a fiát a gyülekezetbe. A diákfiú élete megváltozott. Sok-sok gondolat fészket rakott a tudatában, kereste a kapcsolatokat, hogyan hatnak egymásra események, emberek, vagy éppen az, hogy mitől piros a vér? Miért imádkoznak a gyülekezetben a betegekért?
4
A szülői ház 1889. szeptember 7-én született az erdélyi Nagyszalontán. Édesapja köztiszteletben álló szabómester, szőlősgazda, aki aktív szerepet vállalt az istentisztelet utáni gyülekezeti életben. Nem volt saját helyiségük, mindig oda mentek, ahová éppen meghívták a közösséget. Nemcsak a templomban hallott Ige hallgatói, hanem annak megtartói voltak. Ez jelentette az igazi testvéri közösséget számukra. Hűségesen imádkoztak és jól ismerték a kálvinizmus tételeit. Olvasták Szikszai György Keresztyén Tanítások c. könyvét, és eljutott hozzájuk az angol baptista John Bunyan A zarándok útja c. műve is. Padtársa Zilahy Lajos már akkor szembe szállt vele, mondván: ő író lesz, az emberek gondolatait fogja kutatni, és elmegy Szalontáról. A múltat fürkésző Feri zokon vette barátja szavait. Sokat olvasott, ahhoz, hogy tanuljon bizony a bihardiószegi szőlőnek gazdagon kellett teremnie. A megművelésbe, a metszésbe szívesen segített. Egyik reggel fájó fejjel ébredt, próbálta figyelni saját testét, honnan indul a fájdalom, teste görcsbe rándult, levegőért kapkodott. A megérkező orvost jól ismerték, kezének is megnyugtató érintése volt. Most azonban nem sok jót lehetett kiolvasni komor tekintetéből. Alighanem átfúródott vakbélgyulladás – akár végzetes is lehet. Az édesanya és a nagymama egymást váltva ápolta Ferit. A napok múltak, állapota csak rosszabbodott, az orvos is lehajtott fejjel ment ki a kapun, nincs több remény. Vasárnap volt, apja állt meg ágya mellett, nyújtotta volna felé erőtlen kezét, de nem bírta felemelni. Elmegyek a gyülekezetbe! – mondta fiának. Ott már mindenki tudta, hogy a halál leselkedik a fiú körül. Imádkoztak közösen, az orvos kezel, de a gyógyulást Isten adja – tudták jól. Feri aludt, erősen verítékezett. Késő este volt, mikor hosszú napok óta először kinyitotta a szemét. Imádkoztunk érted a gyülekezetben. Isten meggyógyít téged, fiam! – mondta édesapja. Kora reggel az orvos félve nyitott be hozzájuk. Orvosilag nem értette a különös gyógyulást, de tapasztalt már ilyet a szalontai gyülekezetbe járók között. Egyre jobban lett, Ő is imádkozott a családtagjaival. Tudta, hogy hit és hit között különbség van, a maga csöndességében fogadalmat tett, hogy ha Isten őt teljesen meggyógyítja, akkor apja és nagyanyja nyomdokaiba lép. Most már értette, hogy miért is imádkoznak a gyülekezetben. Saját bőrén tapasztalta meg a hit és az imádság erejét. Jó érzése csak fokozódott, amikor Balogh bácsitól a mélyről fakadó élő vízről hallott. Ez nemcsak a kútból fakadó, szomjoltó vizet jelentette, hanem a gyülekezetet. Az élő vizek forrása az Isten, írja Jeremiás: „népem elhagyott engem, az élő vizek forrását.” (Jer 2,13) Csodálata fokozódott, ahogy rádöbbent, hogy az olvasni nem tudó Balogh bácsi milyen pontosan idéz a Szentírásból. „Az Ige hallás útján került a
5 szívembe, hullt, mint a mag. És terem… Mert a forrásaim is az Úrban vannak,” 1 – mondta az idős ember Ferinek. A Biblia szent volt számára, különös erővel bírt már akkor is, amikor még nem olvasta rendszeresen. A hitben, közösségben élést látta, tapasztalta szüleitől, nagymamájától. Keresztapja történetét számtalanszor hallotta nagyanyjától közösen végzett mezőgazdasági munkák közepette: iszákos, kicsapongó életet élt. Felesége, anyja rendszeresen járt a gyülekezetbe, együtt imádkoztak, és cselekedtek is, hogy a keresztapa megváltozzon. Az történt, hogy nyitva hagyták a Bibliát a tékozló fiú történeténél (Lk 15.), és elmentek a gyülekezetbe. Az alkoholmámoros keresztapa egyszer csak kezébe vette a nyitott könyvet: vajon mit olvasnak belőle az asszonyok? A hit és az imádság győzedelmeskedett, Molnár János már aznap elment az asszonyok után… Feri már csak a folytatásra emlékszik, Ő már úgy ismerte a keresztapját, mint a gyülekezeti közösségért sokat tevő, imádkozó, józan életű embert. Negyedikes gimnazista volt, amikor tífusz tizedelte Nagyszalonta lakóit, Feri már másodszor lett súlyos beteg. Különös kegyelme az Úrnak, hogy meggyógyult. Szülei, tanítói látták, hogy mennyire éles eszű, érdeklődő gyermek, tovább kell taníttatni! Az orvos tanácsára került Székelyudvarhelyre.
Távol az otthontól Az iskolai beíratás megtörtént, édesanyja hímezte a monogramot a ruháiba. Feri könyvekkel a kezében a Csonka toronyba ment, onnan búcsúzott szülővárosától. Megnyugodott, talált egy „hidat” a régi és az új között: itt Csonka torony, ott Csonka vár. A fazsindelyes templom tornyáról messzire látszik az évszám: 1862 – ennek utána kell néznie, gondolta… A templommal szemben a gimnázium. A tantermek olyanok, mint otthon, de az ablakon át az erdőt látni, ami annyira lenyűgözte, hogy komoly erőfeszítésébe telt, hogy a katedra felé figyeljen. Orvos akarsz lenni? – kérdezte egy elmélyült beszélgetés közben tanára. „Az leszek tanár úr kérem! – Majd hozzátette: - Isten segítségével!” 2 Igyekvő, szorgalmas tanuló volt, mely bizony egynémely osztálytársában ellenszenvet, kötekedést váltott ki. A tél beálltával megkezdődtek a vallásos esték. Egy ilyen alkalmon Kecskeméthy István, hittudós, teológiai tanár volt az előadó. Akkor jelent meg Jézus útján c. könyve, melyet az iskolai könyvtárból elsőként Feri kölcsönzött ki. Az olvasottakról beszélgetni akart társaival, de azok újra csak kuncogtak, élcelődtek vele: „Te még Kálvin Jánosnál is nagyobb református vagy! Miféle káposztalé folyik a te ereidben, hogy más nem érdekel, csak amit a katedráról vagy a 1 2
Lukátsi Vilma: Élő kövek 29.o. Lukátsi Vilma: Élő kövek 35.o.
6 szószékről hallasz?! Még Ágotát se vetted észre, pedig ő megnézett téged! Azt sem tudod ki ő? Hát Árkos tanár úr „éfi” leánykája … ahogy errefelé mondják …” 3 Valóban nem vette észre, Ferit nem a földi szenvedélyek, érzelmek fűtötték. Ő elhivatottságot érzett a test és a lélek együttes gyógyítására. A nyári szünetre hazautazott. Sokáig kereste a hegyeket, érezte más ez a síksági levegő, mint az Udvarhelyi. Találkozott Sarkadi Dániellel, az orvossal. Szinte szakmai beszélgetést folytattak, hogy Wilhelm Konrad Röntgen valami sugárfélét fedezett fel, ami átvilágítja a testet. Mennyire más lesz a gyógyítás! E beszélgetés megerősítette abban a szándékában, hogy orvos legyen, hogy apja kívánságának is megfeleljen, tanulmányai után az embertársai javára éljen, de ez sokba kerül. A következő szünidőben is dolgozott a szőlőben, az iskolában tanítást vállalt a kisebbek között. Tavaszodott, barátai nem lévén, egyedül sétált a temetőben. Sarkadi doktor javasolta neki, évente egyszer nézze meg mennyi fiatal, gyermek hal meg – lássa, mennyire szüksége van a világnak az ő tanulására, munkájára. Bolyong a sírok között, napsütés, madárcsicsergés – egyszer csak Ágota jött vele szemben. Lassan sétáltak tovább … Ágota lehajolt egy szál ibolyáért, Feri a sírfeliratot betűzte, ez is gyerekkorban halt meg – mondta. Gyönyörű vasárnap délután egy lánnyal, másról nem tud beszélni? – kérdezte Ágota. „- Azt gondoltam, érdekli … - dadogta Feri, és érezte, hogy égni kezd az arca. – Érdekel – válaszolta a leány ingerülten - , de csak a maga helyén és … nem ilyenkor! Én egészséges vagyok, élek és élni akarok! Érti, Kiss Ferenc? – Értem! – Lélegzetet vett, majd hozzátette, száraz, kemény hangon: - És nagyon jónak tartom, hogy megmondta! A leány elképedt! - Miért? – Mert megerősített abban, amit eddig csak sejtettem, hogy nőkből ritkán válnak igazi orvosok!” 4 A lány valószínűleg hallgatott a konfliktusról, mert Árkus tanár úr nem éreztetett Ferivel semmit. 1907-ben egyetemi polgár lett Kolozsvárott. Gyorsan teltek a napok, hetek. Érezte, mekkora felelősséget jelent orvosnak lenni. Sokat és elmélyülten tanult egészségtant, de Kecskeméthy István minden előadását meghallgatta, amikor Kolozsvárott evangelizált. „Hol vagy? – Kihez szól a kérdés? Ádámhoz, aki a bűn elkövetése után szégyenében a kert sűrűjében
rejtőzött;
énhozzám,
tehozzád,
minden
bűnös
emberhez,
aki
vétkeit
fügefalevelekkel takargatja; a kifogások sűrű bozótjába búvik az Úr elől ahelyett, hogy töredelmes vallomást tenne. Ember, ember, az Úr jól tudja, hogy te hol vagy, ha te nem tudod, azért kérdi tőled, hogy te is tudd meg!” 5 E prédikáció részlet hosszú ideig csengett fülében, igazi értelmét évekkel később találta meg: „ha nem is voltam tudatosan hívő ember, de az 3
Lukátsi Vilma: Élő kövek 37. o. Lukátsi Vilma: Élő kövek 39-40. o. 5 Lukátsi Vilma: Élő kövek 42. o. 4
7 egyszerű vidéki gyülekezet ereje engem erkölcsileg konzervált és megőrzött a világ sok bűnétől, veszedelmétől. Soha nem mentem el évfolyamtársaim éjjeli mulatozásaiba, mert egy belső hang ezektől mindig távol tartott. Ők ezt nem értették. Közülük többen is halálosan belebetegedtek ezekbe az éjszakai dorbézolásokba, és idő előtt, régen meghaltak. Némelyik elmondta, hogy melyik éjszaka, hol kapta a halálos szívbajt, vérbajt … Ezektől Isten engem megőrzött testben és lélekben. Csendes, visszavonult, tanulmányaimban és szakmámban emelkedő fiatalember voltam.” 6 – olvashatjuk önéletrajzi írásában. Valóban, a harmadik évben demonstrátor lett, kicsi díjazással. Takarékosan élt, eredményes pályázatokkal jutott mindig előbbre. Már a gimnáziumban is komolyan vette a nyelvtanulást, jó alapokkal indult a két hónapos bécsi útnak, mely nemcsak szakmailag volt hasznos, hanem a német nyelv elsajátításában is. 1912-ben Kölnben, Frankfurtban tanulmányozta az anatómiai intézetek anyagát, majd később Angliában mélyítette szakmai tudását és kezdte meg az angol nyelv tanulását. Legnehezebb volt az angol szavak kiejtése úgy, hogy a született angolok megértsék. Érdekes megállapításra jutott: „a nyelvtani szabályok helyes alkalmazásában a nők gondosabbak, mint a férfiak. … idegen nyelvet lehetőleg tanárnőtől tanuljon az ember!”. 7 Igazi orvosként a nőket nem tudta elképzelni, de nyelvtanárként ők a jobbak. 1913-ban megkapta orvosi oklevelét.
Sorsfordító találkozás Tanársegéd lett. Kutatásait akadályozta az I. vh. A gyerekkorában átélt tífusz most védelmet nyújtott számára – sorra haltak ki mellőle a kollegák, az ápolók és a betegek. 1917-ben Budapestre hívták tanársegédnek. Előtte azonban hazalátogatott. Szüleit már orvosi szemmel nézte – megöregedtek. A gyülekezetbe együtt mentek. Csöndesen tűnődött a múlton – e gyülekezet közösségi ereje kőfalként vette körül. Hányszor gúnyolták évfolyamtársai mértéktartó, sőt inkább visszafogott életéért! Istennek mi a célja az Ő személyes életében? 28 évesen élet és halál titkait kutatta a boncasztalok között. Idegen nyelvű szaklapok segítségével figyelte más nemzetek tudósainak kutatásait. Már két éve élt Budapesten. Az Anatómiai Intézet Igazgatójának helyettese, adjunktus. Vasárnap volt, elment a Kálvin téri templomba, majd utána a Teológia dísztermében a református egyház jövőjéről tartott megbeszélésre. Kevesen voltak, mert a Munkástanács is abban az épületben működött, a bejáratot gépfegyveresek őrizték – 1919-et írtak ekkor. Vívódott, mostanában Darwin fejlődéselmélete 6 7
Lukátsi Vilma: Élő kövek 42. o. Lukátsi Vilma: Élő kövek 43. o.
8 foglalkoztatta, Victor Jánostól pedig azt hallja, hogy nem kell megretteni a veszedelemben, mert Isten országa nem vész el. A tanácskozás után megkérdezte a teológiai tanártól, hogy: „Hogyan egyeztethető össze a tudomány és a hit? Ha Ön erre nekem felelni tudna, akkor én is tudnék hinni!” 8 Jöjjön el holnap a Biblia órára – hangzott a bölcs válasz. Elment és a szalontai gyülekezetben elültetett mag kikelt … „Aki győz, adok annak fehér kövecskét , és a kövecskén új írott nevet,”(Jel.2.17) 9 Megértette, hogy az Úr Jézus kegyelmet ad annak, aki küzd, aki nem hátrál meg. Victor János azt mondta, nem tud választ adni a kérdésére, de hamarosan elküldi hozzá a külföldről hazatérő fiát. Találkoztak, sőt, rendszeresen hallgatta dr. Victor János Biblia magyarázatát. Ő még nem tudott beszélni erről, de újra elkezdte olvasni a Bibliát. A Szilveszter-esti szeretetvendégségbe őt is meghívták. A családi élet melege, melyet régóta nélkülözött, érintette meg a terített asztalok láttán. Hangosan, mindenki előtt Ő is imádkozott, ez az imádság kapcsolta be őt a közösségbe. Tudott és beleolvasott egykori iskolatársai írásaiba, (Zilahy Lajos, Jékely Zoltán) vagy Móricz és Kodolányi műveibe, de nem értette őket, pontosabban jól látta, hogy az kevés, hiányzik az útmutatás. „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31) Szíven találta saját gondolata, neki mikor lesz segítőtársa, családja? A Bethániában megismert egy kedves, komoly, szegedi lányt, Kartmann Ilonkát. Egy konferencián Ilonka testvére, Gizi is részt vett. És Feri választott, Gizit. Ilonka fáradt volt az egész heti munka után, Gizi vidámsága a maga sütötte süteménnyel, elkápráztatta a jelenlévőket. Igen, ilyen feleség kell neki, nem baj, ha elfogy a süti, süt másikat, még az idegennek is. 1922-ben volt a menyegzőjük. Édesanyja arcán nagyobb örömet szeretett volna látni …
Az élet sűrűjében Napról napra rosszabbul érezte magát a Bethániában. Az összejövetelek főként a megtérésre szólítottak, az Ige mélyebb megismerésére nem törekedtek. Ezt Ő nagyon hiányolta. Munkájában rendkívül sikeres volt, újabb és újabb külföldi utak, konferenciák követték egymást. Megjelent a Tájanatómia c. tankönyve németül is. Sikerei nem tudták feledtetni, hogy itthon, az egyházban nincs minden rendben. Útjai során rendszeresen felkereste az ottani gyülekezeteket, hogy ott hogyan hirdetik az Igét. A Bethániával megszakadt minden kapcsolata. 1923-ban Keresztyén Testvéri Gyülekezet néven egy új csoport alakult. Az Anatómia igazgatóságától engedélyt kért és kapott, hogy dolgozószobáját használja 8 9
Lukátsi Vilma: Élő kövek 50. o. Lukátsi Vilma: Élő kövek 51. o.
9 gyülekezeti összejövetelekre. Alapigéjük az efézusi levél: „És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, arra a nagykorúságra, amelyben elérjük a Krisztus teljességét. Mert azt akarja, hogy többé ne legyünk kiskorúak, olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” (Ef 4,11-16). Kiss Ferenc a szakmai sikerek után kiteljesedett a gyülekezetben is. Nagy hatással volt rá a német Lang és az angol Wine testvérek igehirdetése, példaképeknek tekintette őket. Az Igéhez sem hozzátenni nem szabad, sem elvenni belőle. Wiedenestben elérkezettnek látta az időt, hogy bemerítkezzen: illik betölteni az igazságot. Lépésről-lépésre megértette az Ige mélységeit, összefüggéseit, egyre határozottabban érezte, hogy mérhetetlen kincs van a birtokában, az Igét neki is hirdetni kell. Örömmel ment haza édesapjához, hogy most már itt is van gyülekezet! Apja nem értette, hogy ami működik Szalontán az egyház kereteiben, azt fia miért az egyházon kívül teszi. Jeremiás szavaival válaszolt: „Álljatok ki az utakra és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek …” 10 Édesapám hol épült jobban, a templomi prédikációkból, vagy a gyülekezeti közösségben? – szólt a nem várt kérdés az apához. A nyitott ablak alatt Ilus, a legfiatalabb testvér megállt a seprésben, úgy várta a választ. „Az nem is lehet kérdés, fiam! Hiszen ha nem a gyülekezetben épültünk volna jobban, többet, ugyan miért mentünk volna oda? De mi imádkozva, egymással is törődve éltünk. Gondjaink, betegségeink, esetleges viszályaink is megoldódtak. Egymást erősítjük mi most is, ezekben a nehéz időkben … ahogy az apostoli levelekben áll. De mégis … mögöttünk ott az egyház, a templom …” 11 – válaszolta édesapja. Beszéltek még annyi mindenről, nem is sejtve, hogy az ablak alatt a lány, a testvér átélte a megtérés valóságát. Ilus a szomszédos varrodában e naptól kezdve más szellemben dolgozott. Eleinte csak Rózának, gondokkal küszködő munkatársának beszélt a Bibliáról, később ez hatással volt a többiekre, olyannyira, hogy az egyébként vallásos Orbán Károlyné, a varroda tulajdonosa, minden vasárnap délutánra helyet adott a fiatal lányok számára. Nemcsak a Bibliát olvasták, hanem az 10 11
Lukátsi Vilma: Élő kövek 75. o. Lukátsi Vilma: Élő kövek 76. o.
10 orvosprofesszor elküldött igemagyarázatait is felolvasta valamelyikük. Egyre többen lettek, hozták a kisebb testvéreket is, hisz’ „szép meséket” halhattak, velük Róza énekelgetett. Kinőtt egy leánygyülekezet, egy vasárnapi iskola, olyannyira, hogy a következő évben már az iskolában külön tantermet kaptak. Az új református lelkész színlelve a barátságot, együtt imádkozott velük, később feljelentette Kiss Ferencet. A román rendőrfőnök becsülte a hívőket, védte az orvost. Néhány nap múlva a szalontai polgármesterhez érkezett két református lelkész feljelentése, mondván: a gyülekezet nem működik együtt az egyházzal. A román polgármester bekérte a vallásos füzeteket, és azt mondta: bárcsak románul is megjelennének ilyen írások! A korábbi években oly áhítattal hallgatott Kecskeméthy István teológiai professzor vezetésével vizsgálat indult a lányok ellen, mert nem a református egyház keretében teszik, és eltérnek annak a gyakorlatától. Kecskeméthy megtiltotta, hogy a lányok bármilyen munkát végezzenek az egyházban. Kiss Ferenc börtönbe került a gyülekezeti alkalmak szervezése miatt. Az elkobzott Bibliáját egy zsidó fiatalember kilopta az irodából és átadta neki. Három hónapra Nagyszalontára internálták, éppen oda, ami miatt büntetni akarták. Szabad mozgása volt a városban, minden este másutt magyarázta az Igét. Visszatérve Budapestre arról értesült, hogy szerte az országban alakulnak együtt imádkozó közösségek, Miskolcon Roth Annie, egy zsidó fényképész adta át műtermét, Debrecenben egyetemisták a kezdeményezők. Különös érzékenységgel figyelte az ifjúságot. 1929 szeptemberében a szegedi egyetem kinevezett professzora. Itt talált olyan munkatársakat, akikkel tudott együtt tanácskozni és imádkozni, dr. Kiss Antal és Józsa Károly személyében. Bibliaórájára olyan diákok is elmentek, akiket nem tanított. 1931-től a budapesti Anatómiai Intézet igazgatója. Külföldi konferenciák sorozata, melyet német és angol nyelven tartott. Sikerek és elismerések. Kegyelem és Igazság c. füzetet több mint 10 éven ad ki, melyben a Szentírást magyarázza, szerkesztésében felesége sokat segít. Megtudta, hogy Kecskeméthy professzor nagyon beteg, meglátogatta. Együtt imádkoztak és megbocsátotta neki a szalontai lánygyülekezet miatt elszenvedett meghurcoltatást. A viharos II. vh. és a zsidóüldözés közepette, 1944-ben létrejött a Szabadegyházak Szövetsége. „Új vallásügyi törvényt kérünk! Szabad államban szabad egyházak!” 12 – szólt kiáltványuk. Az egyetemen összetalálkozott két korábbi diákjával. Boldogan köszönték, hogy megbuktatta őket anatómiából, mert így megtanulták, és amiatt maradtak életben. Sok volt a menekült, az orosz fogoly és ők operáltak, gondoskodtak róluk. Fegyverrel, orosz papírokkal jöttek vissza az Odera partjáról. A megfogyatkozott gyülekezet lassan új erőre kapott. „Az ember csak nagy próbák után tudja
12
Lukátsi Vilma: Élő kövek 148. o.
11 értékelni a testvéri közösséget, de amikor már tudja, mit jelent, többet nem mond le róla.” 13 Egykori tanítványa, majd professzor társa, Szentágothai János segítségével megalkotta az anatómiai Atlaszt. Rendszeres bonctan c. könyve több kiadást ért meg. A sorozatos kérvények eredményt hoztak, 1950. január 8-án engedélyezték az országos nyilvánosságú rádiós igehirdetést. 1952-ben Kossuth díjat kapott. A Pathológiai Szakcsoport nagygyűlésére készült a Vérerek szövettana c. beszámolóval. Érdekes párhuzam világosodott meg benne a hit és a tudomány kapcsán. „A vér végzi a maga misszióját – mondotta a gyülekezetben is – gyártja a szövetet. Bárhol van a baj, a vér rohan oda. A vérsejtek úgy képesek körülzárni egy-egy gócot, mint valami katonaság, … - Ilyen gyógyító hatása van Isten Igéjének! Az Ige ugyanazt teszi, mint a vér: mobilizálja a belső erőket. Ahogyan az orvosok a vértől várják a beteg gyógyulását, a hívő ember Isten Igéjétől várja lelki-szellemi gyógyulását.” 14 Az egyetemi ifjúság szívesen hallgatta Őt a tudományos előadásokon kívül is, nagyra értékelték politikai éleslátását, a napi politikát kerülte. Minden hatalmasság Istentől van, amely hatalmasság visszaélt a hatalmával, akkor Isten választott egy másikat. A hit mennyei hatalom. Sokakban felmerült a kérdés: hogyan lehetne megmenteni a világot? Nem ez a feladatunk e földi létben. Ti vagytok a föld sója. (Mt 5,13). Ez a legszebb misszió, a só ízesít, konzervál. A só kering a vérben. Katalizátor, indít, lebonyolít életfolyamatokat. Az életünkkel kell sózni a környezetünket. „Nem beszélni kell, hanem úgy szolgálni az életet, mint a só. Észrevétlenül, de nélkülözhetetlenül!” 15 1959 szeptembere nemcsak a következő tanévet jelentette számára, hetven éves lett, 50 éve van az egyetemen, 30 éve professzor. Gazdag életút, beutazta a fél világot, szakmai sikerek sokasága, több Tudományos Akadémia a tagjai között tudja, csak a MTA nem. Ajándékok, virág, díszvacsora. Az életútján végigtekintő ember felismerte, hogy valami kimaradt az életéből, a szűk, családi szeretet.
Egymás mellett Hiszen az idős ember is vágyik szeretetre, nemcsak arra, hogy tiszteljék… Gondolatai a múltba tévedtek. Arany Jánosra gondolt, hogy milyen meleg, családi körben írhatta balladáit… És Ő? Ő inkább félre állt a békesség kedvéért. Azért választotta Gizit feleségnek, mert tökéletes háziasszonynak vélte, aki gondoskodik a gyerekekről. Ebben nem is volt hiba. A ház körül, a kertben, a konyhában nem is talált hibát, de nem volt Társa. Eleinte ment vele a 13
Lukátsi Vilma: Élő kövek 159. o. Lukátsi Vilma: Élő kövek 177. o. 15 Lukátis Vilma: Élő kövek 183. o. 14
12 gyülekezetbe, segítette a folyóirat szerkesztését, később mindhiába kérte. Idővel a család is szinte szétesett, egyik fia elvált, a másik 1956-ban disszidált, majd hazatért és újra a szülői segítségre szorult. A meg nem értés, az otthoni szeretethiány még inkább a szakmai munkába és a gyülekezeti életbe űzte. Felesége megbetegedett, kórházba került. És e két ember, talán életükben először, őszintén, valós énjüket mutatva egymásnak, megnyílt a másik felé: „odalépett a feleségéhez, arcán valami eddig hiányzó őszinte örömet látott, de mintha nem is figyelt volna férje szavaira… a keze után nyúlt. Le kellett hozzá hajolnia, egészen közel, hogy megértse suttogását: - Feri, meg tudsz-e nekem bocsátani? Egész életünkre visszamenően… tudom, hogy nem jó feleséged voltam… sok mindent nem úgy kellett volna… Amit a férj érzett, több volt, mint meglepődés. Végtelen hála töltötte el Isten iránt, amelyben őszinte szégyenérzet is volt, hogy Ő ezt az emberileg egészen jól indult, de később megromlott kapcsolatot nem engedte lejtőn futva befejeződni. Mert ami itt történt, amit a felesége most kimondott, arra önmagától soha nem lett volna képes… Mindkét kezébe fogta az asszony kezét, majd megsimogatta forró arcát és nyelte a meghatottságát. Végre kimondta: - Te is bocsáss meg nekem! Van mit megbocsátanod… én is szerethettelek volna másképpen… hirtelen a táskája után nyúlt: - látod, most is majdnem elfelejtettem, hogy… - kivette a gondosan kötözött szekfűket – hogy neked hoztam! – Igen, ezt is hányszor vetettem a szemedre, pedig… a rózsavölgyi kert minden virága az enyém volt…” 16 Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jő segítségem – mondta halkan, majd elszenderült. A professzor menekült az üres lakásból, eleinte gyülekezetlátogatásokkal töltötte az időt, később újra bejárt a laboratóriumába. Közvetlen környezetében többen látták, hogy szenved a magánytól, ebből még baj lesz… Tragikusan elhunyt kollega özvegye is jelentkezett, hogy meg kell nősülnie, ők ketten … Igaza van – válaszolt a professzor – már választottam – és letette a telefont. Aranka, a munkatárs volt a kiválasztott. Készült az esti bibliaórára, de megszédült és lecsúszott a földre. Aranka gyenge volt ahhoz, hogy felemelje, segítséget hívott. A professzor már tudta, hogy a zarándokút végére ért. „Áldjátok az Urat mindnyájan, ti, akik az ÚR szolgái vagytok…” … az Úr szolgái… - Mózes, az ÚR szolgája meghalt…” „Az utolsó grádicson az utolsó lélegzettel elhalt a dallam is: Áldjátok az Urat mindnyájan!” 17 1966. április 6-a volt.
16 17
Lukátsi Vilma: Élő kövek 218. o. Lukátsi Vilma: Élő kövek 228. o.
13
Összefoglalás Szabados Erzsébet Összefoglaló a 2008 évben az Újszövetségi tanszéken készített ÉLŐ KÖVEK - Dr. KISS FERENC ORVOSPROFESSZOR című szakdolgozatról A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet – kezdtem a dolgozatomat Ézsaiás szavaival. Ez a kő az évszázadok során fallá növekedett. Folyamatosan épül a Ház, az Isten láthatatlan temploma, melyben mindnyájan kicsi kavicsok, kövek, sziklák vagyunk hitünk, szeretetünk mértéke szerint. Fontos, hogy megtartsuk helyünket, ott, ahová Isten elhívott minket. Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor jól látható, kemény, szilárd kő volt és maradt. Tudományos kutatásaival kimagasló sikereket ért el, mégis megmaradt, alázatos, szerény embernek. A gyülekezeti életben a vezető, a jó pásztor szerepét töltötte be. Felelősségtudat és felelősségvállalás jellemezte emberi és közéleti megnyilvánulásait. Halála után a gyülekezet nem esett szét, sőt újabb növekedésnek indult. Mindig akadt szolgálatot végző testvér is. Hamarosan kinőtték a gyülekezeti termet, jóval nagyobbat építettek, ami folyamatosan megtelik. Életének egyetlenegy vezérfonala volt, a Szentírás, attól nem tért el sosem. Igemagyarázatai számtalan élethelyzetben kiutat, a megoldást mutatták az Őt hallgatóknak. Nagy odafigyeléssel volt embertársai felé, miközben kissé megfeledkezett családjáról, feleségéről. Élete végén felismerte, hogy ezt másként kellett volna – de közben az idő lejárt. A hit és a remény adatott az embernek. A szeretet a legnagyobb erő, amely bennünket megtart. Az Ószövetség alapja a törvény, a parancsolatok, az Újszövetségben a szeretet. Nincs eltörölve az ősi törvény, csak kiegészül a szeretettel. Pál apostol írja Timóteusnak: ”A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet!” (1Tim 1,5) „… a szeretet nemcsak érzelem! Az érzelmek megcsalhatják az embert, a szeretet soha!” 18
18
Lukátsi Vilma: Élő kövek 178. o.
14
IRODALOMJEGYZÉK
Lukátsi Vilma:
Élő kövek, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1990.