SALGÓTARJÁN, 1956 Dokumentumválogatás tanulók részére

SALGÓTARJÁN, 1956 Dokumentumválogatás tanulók részére

SALGÓTARJÁN, 1956 Dokumentumválogatás tanulók részére

Salgótarján, 2002

ADATOK, FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRBÓL 36. Sorozatszerkesztõ: TYEKVICSKA ÁRPÁD A bevezetõt írta, a kötetet összeállította és szerkesztette: CS. SEBESTYÉN KÁLMÁN Számítógépes szerkesztés: KOPISZ ATTILA

A kötet megjelenését támogatta: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA NÓGRÁD MEGYE KÖZGYÛLÉSE

ISSN 0238-1990 ISBN 963 7243 44 5

© Nógrád Megyei Levéltár

Kiadja: a Nógrád Megyei Levéltár Felelõs kiadó: a levéltár igazgatója Készült a szécsényi Ipoly-Print Kft. nyomdájában

VÁZLATPONTOK AZ ELÕZMÉNYEKHEZ

A hatalom birtokának az a hatása, hogy az emberek siketekké és vakokká válnak. Nem látják többé azt, ami az orruk elõtt van, és nem hallják, ami a fülükbe harsog. (Gandhi)

Amikor 1951-ben, hatalma csúcsán Rákosi Mátyás kijelentette, hogy: „Mindenért, ami ebben az országban történik, mi, kommunisták vagyunk a felelõsek!“, igaza volt. Ebben a mondatban benne foglaltatik mindaz, amely a nevével összekapcsolódó diktatórikus rendszer jellemzõje. „Mindenért, ami ebben az országban történik ...“ A hatalom megszerzéséért 1946 tavaszán indult meg a Magyar Kommunista Párt (MKP) céltudatosabb harca, akkor még a Baloldali Blokk (tagjai: MKP, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, Szakszervezeti Tanács) keretei között. A sikerhez természetesen több - az MKP számára kedvezõ - tényezõ is hozzájárult. Egyik a Magyarországgal kötött párizsi béke, amely többek között Ausztria keleti területein és Bécs egy részén az osztrákokkal kötendõ békeszerzõdésig fenntartotta a szovjet katonai megszállást. Így Magyarországon az ausztriai csapatok utánpótlására szintén maradtak a szovjetek. A békeszerzõdésben „vasútbiztosító“-nak nevezett csapatok összetételét és létszámát nem határozták meg. Az MKP tehát továbbra is élvezte a szovjet katonai jelenlét nyújtotta - a békeszerzõdés után részben pszichikai, a tanácsadók útján pedig politikai - elõnyöket. Ez kiegészült az 1948. február 18-án Moszkvában aláírt „szovjet-magyar barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerzõdés“-sel. A szerzõdés megszületéséhez és egyben a kapcsolatok szorosabbá válásához alapot adott, hogy elõzõ év nyarán a Szovjetunió nyomására Magyarország visszautasította az újjáépítésre és a gazdaság fejlesztésére felkínált Marshallsegélyt. A külföldi pénzforrás elutasításának ellensúlyozására - a szovjetek hallgatólagos támogatásával - fogadtatta el az MKP a 3 éves tervet 1947. július 1-én. Az 1947 augusztusi - ún. kékcédulás választások - után politikai fölénye tudatában még erõteljesebb támadást indított a polgári pártok és a Szociáldemokrata Párt „jobboldali elemei“ ellen. Az SZDP „megtisztulása“ - a jobboldalinak nyilvánított vezetõk és támogatóik kizárása - lehetõséget teremtett a két munkáspárt egyesülésére 1948 júniusában Magyar Dolgozók Pártja (MDP) néven. A „fordulat éve“ - 1948 - azt is jelentette, hogy a többi politikai erõt le lehet söpörni. Azokból, akik elfogadták az adott erõviszonyokat, 1949. február 1-én megalakult a Magyar Függetlenségi Népfront. Salgótarjánban már korábban eldõlt a hatalomért folyó harc. 1945-ben az MKP a szavazatok 66,31 %-át, az SZDP pedig 18,4 %-át szerezte meg, 1947 augusztus végén pe-

5

dig az MKP 74,9 %-ot, az SZDP pedig 14,6 %-ot kapott. Így inkább a két munkáspárt - az SZDP számára egyre reménytelenebb - versengése volt jellemzõ. Ez egyben a hagyományos üzemi ellentétek továbbélését mutatja politikai köntösben. Ugyanis az MKP bázisát döntõen a bányászok adták, míg az SZDP az Acélárugyárban rendelkezett erõs háttérrel, illetve a szakszervezetekben befolyással. Az utóbbiban lévõ szociáldemokrata pozíciók ellen indult elõször támadás akkor, mikor Oczel Jánost, az MKP megyei titkárát megválasztották az építõmunkások salgótarjáni elnökének. Erre utalva meg is jegyezte: „Azon leszünk, hogy ez minden MB (Megyei Bizottság) taggal így következzen be.“ A nagy politikai nyomás következtében az egyesítõ konferencia lényegében csak formalitás volt. Ezzel egy idõben megindult az illegalitásban „nevet“ szerzõ, illetve 1945 után helyi vezetõ szerepet betöltõ személyek „kiemelése“ és elõrehaladása a kiépülõ pártbürokrácia lépcsõfokain vagy gazdasági pozíciókban. Salgótarjánban pedig az MDP vezetését egyre inkább az addigi második vonal vette át. „... mi, kommunisták ...“ Magyarországon 1949-tõl gõzerõvel indulhatott meg a szovjet rendszer teljes átvétele. Sürgette ezt Sztálin azon teóriája, amely az újabb világháború elkerülhetetlenségérõl szólt. Magyarország szerepe is felértékelõdött a Tájékoztató Iroda (KOMINTERN) Jugoszláviát elítélõ állásfoglalása után, hisz a déli határszakaszon háborús feszültség bontakozott ki. Jugoszláviát nemcsak a Marshall-segély elfogadása miatt bírálták keményen, hanem azért is, mert megkérdõjelezte, hogy a szocializmust csak a sztálini minta szerint lehet felépíteni. Ez elsõsorban a központosított újraelosztás minden területre kiható érvényesítésén alapult, melyet a hatalmi apparátus kiépítésén túl az erõs személyi függõségi, hierarchizált rendszer táplált. Mivel ez az élet minden területét átszõtte, egyben át is politizálta, a döntések meghozatalánál az ideológiai érvek váltak döntõvé. Tehát aki ideológiai szempontok alapján került be a hatalmi apparátusba, az részesévé válhatott a döntéseknek, az újraelosztás folyamatának. Ebben a függõségi viszonyban viszont - épp azért, mert átpolitizált - nincsenek mindenkire érvényes szabályok, az ellenõrzés és számonkérés mindig csak „felülrõl“ érvényesülhetett. Mégpedig azért, mert az állami és pártszervek összefonódtak. A döntéshozatal csúcsszerve az MDP Központi Vezetõsége, de jellemzõ módon a tényleges döntéseket néhány ember hozta. Nem véletlenül járta már 1949-1950-ben az a mondás - természetesen titokban -, hogy akkor volt jó, mikor a Vas még csak egy fém volt, a Farkas egy állatfajta, a Rákosi egy rendezõpályaudvar és a Révai egy lexikon. (Vas Zoltán az 1945-1949 között mûködõ, döntõen az államosítások elõkészítését végzõ Gazdasági Fõtanács fõtitkára volt, Révai József pedig a párt fõ ideológusa, 19491953 között népmûvelési miniszter.) A Központi Vezetõség jóváhagyása nélkül 1950. november 15-én létrejött Honvédelmi Bizottsággal még jobban szûkült e kör (tagjai: Rákosi Mátyás az MDP fõtitkára, majd 1952-tõl egyben miniszterelnök is, Gerõ Ernõ az MDP fõtitkár-helyettese, gazdasági csúcsminiszter és Farkas Mihály honvédelmi miniszter). Ezt nevezték orosz szóval trojkának. A hatalmi jogkörök gyakorlása így a párt kezében volt, az állami szerveknek csak a feladatok végrehajtása jutott, s ezt kellett segítenie a társadalmi szervezeteknek (pl. szakszervezet, népfront, nõszövetség stb.) Mindezt ideológiai alapon igazolták: mivel a párt a munkásosztály élcsapata, s az alkotmány kimondja, hogy a társadalom vezetõ ereje a munkásosztály, ez rendelkezik a

6

hatalom gyakorlásához szükséges, tudományosan megalapozott elvi rendszerrel. Ezért történhetett meg, hogy nemcsak a Központi Vezetõség, hanem az alsóbb szintû pártszervek is, ha szükségesnek ítélték, kimondatlanul kötelezõ döntést hozhattak az államigazgatás hatáskörébe tartozó kérdésekben, azaz a korabeli pártzsargon szerint „meghatározták a vonalat“. De a pártszervek azért is lépték túl gyakran „hatáskörüket“, mert gyakorlati tapasztalatuk volt, hogy bárki bármiért felelõsségre vonható, tehát a tanácsok tevékenységéért õk is felelõsek. Hozzájárult ehhez az is, hogy a párt, állami és gazdasági vezetõk több szervezetben is hatalmi pozíciókat töltöttek be. Például természetes dolog volt, hogy a tanács végrehajtó bizottságának tagjai voltak a helyi pártvezetõk és a jelentõsebb üzemek igazgatói, másrészt viszont a pártbizottságba szinte automatikusan beválasztották ugyanõket, mint megbízható kádereket. Így viszont nemcsak a személyek, hanem a szervezetek hatásköre is összekeveredett, egymásba csúszott. Többek között ezek a jellemzõ vonásai a pártállamnak. A hatásköri keveredés növelte a rendszer bizonytalanságát, kiszámíthatatlanságát, ezért az egyéni felelõsségre vonástól való félelem elhárítását jelentette a testületi döntések személytelensége mögé menekülés, amit - nyilvánvaló és döntõ érvként - „egyetemessé“ szélesített, megtámadhatatlanná tett „a párt tudja“, „a párt megmondta“ indoklás. Így alternatíva sem fogalmazódhatott meg, az érdekérvényesítés is csak a személyi kapcsolatokon keresztül vált lehetségessé. Lelassult a döntéshozatali mechanizmus, sõt az információk áramlása, illetve a hozzájutásuk lehetõsége is erõsen korlátozottá vált. Ez irányban hatott a végrehajtó szervek adminisztratív jellegû túlterheltsége (jelentések, kimutatások, statisztikák stb.) is, mely kitermelte a feladatelhárítás különbözõ formáit. Így azonban növekedett a távolság, amely a tényleges döntéshozók és a döntések végrehajtói, illetve az érintettek között volt. De a végrehajtásról szóló visszajelzések is több szinten mentek keresztül, s a félelembõl eredõ kiszolgáltatottság lépésrõl-lépésre formálta, alakította azokat. Ezt jellemzi az a közismert „történet“, mely szerint a paraszt bácsitól megkérdezik a tanácson, mennyit fialt a disznója, mire visszakérdez: mennyit kell neki fialnia. Természetesen a jelentések a felduzzasztott adminisztratív és pártbürokrácián áthaladva az eredeti döntés pozitív fogadtatásáról, illetve teljeskörû végrehajtásáról szóltak legtöbbször. Azaz a sok szint kiszûrte a kritikai megjegyzéseket, vagy ha véletlenül mégsem, azt a „népi demokrácia“ elleni támadásnak fogta fel és jóformán automatikusan beindította a megtorlás mechanizmusát. Ezt pedig naponta tudatosította az emberekkel a közvetlenül a párt felsõ vezetésének irányítása alatt álló Államvédelmi Osztály (ÁVO), majd Államvédelmi Hivatal (ÁVH). Farkas Mihály egyértelmûen fogalmazta meg a szervezet feladatát: „Az ÁVH azért van, hogy a rosszat lássa meg az állampolgárokban. A jót meglátni bennük nem az õ dolga !“ Salgótarjánról 1945 után - az MKP közremûködésével - kialakult egy idealizált munkásváros képe, ahol a dolgozók akarata érvényesül, s melynek még a polgármestere is egy bányász. (Polgármesterek: Kilczer Béla építõmester 1945, Blanár Sándor tanító 1945. augusztus-1949. január, Nagy Lajos bányász 1949. január-1950. augusztus, természetesen mindhárman az MKP, majd az MDP tagjai.) 1950-tõl azonban ez más árnyalatot kapott, s a városon belüli feszültségeket is növelte a megye székhelyének ide költöztetése. Részben az itteni vezetõk büszkék voltak a város új szerepkörére, részben viszont igen sok gondot okozott az ennek ellátásához szükséges háttér megteremtése (épületek, infrastruktúra, lakások, kereskedelmi ellátás stb.). Ezzel együtt le kellett küzdeni a többé-kevésbé nyíltan vállalt értelmiség-ellenességet. Egy pártvezetõ emlékezete szerint: „... 56 júniusában megvitattuk a párt értelmiségi politikáját. Oda pártonkívülieket is meghívtunk. Az anyag ki-

7

mondta, hogy az értelmiségieket is be kell vonni a szocializmus építésébe. Kimondtuk, hogy kezeljük emberként õket. De ez nem ment ilyen simán ebben a közegben, mert nálunk az járta: aki nem káromkodik, az nem osztályharcos, aki nyakkendõt visel, az nem ember.“ Súlyosbította a helyzetet az a körülmény, melyre korábban utaltunk, hogy a gazdasági szervezõ munkához és a város szellemiségének átformálásához nélkülözhetetlen tekintéllyel a „kiemelt“ vezetõk helyére lépõ második, harmadik vonalbeliek nem rendelkeztek, amit hatalmi pozícióik súlyával és erõsítésével igyekeztek pótolni, helyi szinten leképezve az országos politikát: „kis személyi kultuszt“ kialakítva. A Salgótarjáni Városi Pártbizottság titkára 1953-ban a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén ezt így fogalmazta meg: „Meg kell állapítani, hogy itt a dolgozók nem forradalmároknak, hanem bürokratáknak vannak nevelve. A pártban élesen elõtérbe került a bírálat és önbírálat kérdése, mert köztudomású, hogy az egész vonalon, különösen az állami apparátusban elfajul az, hogy nem emelkedett a dolgozók színvonala úgy, mint kellett volna. Ez azért történhetett meg, mert a Párt ahelyett, hogy harcolt volna azért, hogy a tanács betöltse funkcióját, elvégezte helyette a feladatot. A tanács és a pártbizottság között a kapcsolat ezáltal helytelenül alakult ki olyan értelemben, hogy a Pártbizottság nem a politikai irányvonal megszabását tekintette feladatául, (hanem) hogy a tanácsnak parancsolgasson és én azt hiszem, hogy ezen a területen okvetlen kell változtatni. Javaslom, hogy az elvtársak sürgõsen változtassák meg a vezetés módszerét és sürgõsen úgy foglalkozzanak a dolgozók problémáival, ahogy azt tõlük meg is kívánják. Az elvtársak vegyék tudomásul, hogy a Párt felé fognak felelni az el nem végzett dolgokért. Mi felelõsségre vonjuk hogy mi az oka annak, hogy egy-egy feladat nem lett végrehajtva. Ha az elvtársak akik itt vannak, nem tudják a problémákat megoldani, majd keresünk olyan kommunistákat, akik elvégzik (értsd: megoldják) a dolgozók problémáit. Az elvtársak valahogy úgy nézik a dolgot, hogy a városi pártbizottság titkára az elsõ gazdája a városnak, a második pedig a végrehajtó bizottság elnöke és azt hiszik, hogy õk (értsd: „az elvtársak“) egyáltalán nem felelõsek azért, ami a városban történik.“ „... vagyunk a felelõsek !“ A rendszer korrekciójára Sztálin halála (1953. március 5.) után kerülhetett sor. Az 1953 júniusában Moszkvába kirendelt magyar pártvezetõk közül Nagy Imrét találták alkalmasnak arra, hogy Magyarországon végrehajtsa a változtatást. Nagy Imre népszerûségét az 1945 márciusi földreformtörvény alapozta meg, mivel akkor földmûvelésügyi miniszter volt, majd növelte az, hogy 1949-ben ellenezte a termelõszövetkezetek erõszakos szervezését. Épp ezért az MDP vezetésén belül háttérbe szorult, sõt a kormányban a háládatlan begyûjtési miniszteri posztot kapta meg. Rákosit tehát õ váltotta a miniszterelnöki poszton. Sürgette a változtatásokat a Berlin keleti, szovjet zónájában kitört munkásfelkelés. A több városra átterjedt felkelésen nehezen, katonai erõ alkalmazásával tudtak úrrá lenni. Július 4-én Nagy Imre bejelentette az „új kormányprogram“-ot, melynek fõ elemei: a koncepciós perek felülvizsgálata, a kitelepítések megszüntetése és az internálótáborok feloszlatása, a lakosság ellátásának javítása és árleszállítások, a beszolgáltatási kötelezettségek csökkentése, a békekölcsönjegyzések fokozatos leállítása, a mezõgazdasági beruházások növelése, lehetõség a kényszerrel létrehozott termelõszövetkezeti csoportokból (tszcs) és termelõ szövetkezetekbõl (tsz) való kilépésre. A Nagy Imre által vezetett kormány intézkedései alapjaiban nem veszélyeztették a rendszert, a szocializmus további építése számuk-

8

ra vitathatatlan volt. Viszont a szemléletváltás, a gazdaság és ezen belül a nehézipar egyoldalú és erõltetett fejlesztésének jelentõs visszafogásával lehetõséget adott a kiegyensúlyozottabb fejlõdésre. Ezzel együtt a társadalom minden rétege lélegzetvételhez jutott, melynek jelentõs hatása lett Nagy Imre „bukása“ után is. Hozzájárult ehhez, hogy 1954 márciusában a Katonai Felsõbíróság ítéletet hirdetett az ÁVH volt vezetõi, köztük Péter Gábor elleni perben, amely megroppantotta a testület sérthetetlenségébe vetett hitet. A miniszterelnök leváltását döntõen a nemzetközi helyzet „fokozódása“, kedvezõtlenné válása idézte elõ. 1954 szeptembere, a NATO londoni konferenciája után elkezdõdött a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között a huza-vona a Német Szövetségi Köztársaság NATO-tagságáról. Néhány hónap múltán ez újra a háborús fenyegetettség érzését erõsítette, amely kedvezett az 1953 elõtti politikai irányvonal visszatérésének. Elõkészítését az MDP Központi Vezetõsége 1955. március 2-4. közötti ülése jelentette, melyen határozatot hoztak a jobboldali elhajlás ellen. Április 14-én le is váltották Nagy Imrét. Azonban Rákosiék „elõrelátását“ nem igazolták az események. Májusban ugyan a Varsóban kötött szerzõdés kereteket adott a szocialista országok katonai együttmûködésének és közös parancsnokság létrehozásának, de ezzel majdnem egyidõben megkötötték az osztrák államszerzõdést is Ausztria semlegességérõl. Ezzel megszûnt a nemzetközi jogalap a szovjet hadsereg nemcsak ausztriai, hanem - a párizsi békeszerzõdés szerinti - magyarországi állomásozására is. Hivatkozva azonban a Varsói Szerzõdésre, a csapatok nagy része Magyarországon maradt. Május végétõl az „enyhülés“ újra erõsödött a nemzetközi politikában. Kezdõdött azzal, hogy Hruscsov, az SZKP fõtitkára Jugoszláviába látogatott, s az addigi fagyos, sõt sokszor ellenséges kapcsolatok rendezésérõl állapodott meg Tito marsallal. Folytatódott júliusban, mikor a nagyhatalmak Genfben tárgyalóasztalhoz ültek azzal a céllal, hogy a vitás kérdésekben közelítsék álláspontjukat. Mindezt betetézte az SZKP XX. kongresszusa 1956 februárjában, mely határozatban ítélte el a sztálini politika módszereit és kimondta, hogy lehetõség van a különbözõ társadalmi rendszerû országok békés egymás mellett élésére, illetve, hogy a szocializmus építésének több útja is lehetséges. Ez alatt Magyarországon megindult a visszarendezõdés, mivel az új miniszterelnök, a fiatal Hegedüs András Rákosiék befolyása alatt állt. Ismét elõtérbe került a nehézipar erõltetett fejlesztése, az állandó normarendezésekkel a termelés növelésének kikényszerítése, s mindezzel együtt a háborús veszély sújkolása az emberek tudatába. Azonban, hogy nem múlt el Nagy Imre miniszterelnöksége alatti szabadabb légkör nyomtalanul, mutatja az 1955. november 10-én, a Magyar Írók Szövetsége MDP szervezete taggyûlésén Zelk Zoltán által felolvasott „memorandum“. Ebben a 60 aláíró felhívta a figyelmet arra, hogy az 1953 elõtti módszerek visszatérõben vannak, amely ellen fel kell lépni. Ez jelezte, hogy a Rákosi politikáját ellenzõ irányvonal jelentõs értelmiségi támogatást kapott, melynek hatása már 1956 márciusában, az MDP Központi Vezetõségében érzõdött az SZKP XX. kongresszusának határozatai értelmezése körül kirobbant vitában. Szintén márciusban a Dolgozók Ifjúsági Szövetsége (DISZ) felújította vitakörét, a Petõfi Kört, melyen aktuális kérdéseket vitattak meg egyre több résztvevõvel. Hasonló körök azután egyre több városban alakultak. Salgótarjánban ezt a szerepet a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztõ Társulat (TTIT) töltötte be. Elnöksége 1956 áprilisában fogalmazta meg azt az elképzelését, hogy „szeretnénk kiépíteni a szellemi túlterhelésben elfáradt tagtársaink szórakozási lehetõségét“ egy klub keretében. Létrejötte után néhány hónappal már arról számoltak be, hogy „akár a jogászok, akár a pedagógusok, vagy akármely szakmabeliek is jönnek össze, rövid idõ után - szórakozás közben is - szakmai vagy politikai témáról meg-

9

indul a vita. Pl. a pedagógusok egyik alkalommal a XX. kongresszusról, jogászok a törvényességrõl, házasság és válásról, stb. beszélgettek.“ „A Petõfi Kör szelleme, úgy látszott, az egész párttagságot hatalmába kerítette írja Gosztonyi Péter. - A mindjobban válságosra fordult belpolitikai helyzet miatt eddig soha nem tapasztalt mérvû és méretû viták bontakoztak ki az MDP alapszervezeteiben is. A taggyûléseket, amelyeken azelõtt alig-alig emelkedett valaki szólásra, most, a tömeges felszólalások miatt, képtelenség volt idõben befejezni. Igen sok taggyûlés 2-3 napig tartott! S a résztvevõk nem tettek lakatot a szájukra: követelték a munkások és általában a bérbõl élõk fizetésének emelését, a lakásproblémák megoldását, a bürokratikus rendszer reformját, a begyûjtési módszerek felülvizsgálatát, az egyszerû emberek feletti basáskodás megszüntetését, a közélet demokratizálását. Az MDP tagjai több helyen nyíltan kimondták: nem bíznak az eddigi pártvezetésben, és fõleg Rákosi Mátyásban nem! Csak a vak nem látta azt a mély társadalmi válságot, amelybe az ország került.“ Rákosi kényszerbõl lépésrõl-lépésre viszszavonult, mely kezdõdött azzal, hogy március 27-én Egerben bejelentette Rajk László és társai rehabilitálását, folytatódott a május 18-i pártaktíván a budapesti Sportcsarnokban saját felelõsségének elismerésével a Rajk-perben, s végzõdött július 18-án, mikor - szovjet nyomásra - „megromlott egészségi állapota miatt“ lemondott az MDP fõtitkári posztjáról. Bár néhány nappal korábban még reménye volt pozícióinak megerõsítésére - mint a berlini munkásfelkeléskor - a lengyelországi Poznanban kitört rendszerellenes zavargások hatásaként. Azonban ez most nem vált valósággá. Rákosi helyére azt a Gerõ Ernõt választották, aki személyisége miatt soha nem volt népszerû, s kinek neve összefonódott a Rákosi képviselte irányvonallal. Csekély mértékben ellensúlyozta ezt, hogy a vezetõ testületekbe bekerültek olyanok, akiket korábban igazságtalanul börtönöztek be: Kádár János, Kállai Gyula, Marosán György. Végeredményben a személyi váltás nem erõsítette az emberekben a hatalom iránti bizalmat. Fõként mikor Gerõ a változtatást az Országgyûlés és bizottságai hatáskörének szélesítésében, a helyi tanácsok és a szakszervezetek tevékenységének fejlesztésében, a népfrontmozgalom hangsúlyosabbá válásában és a gazdaságirányítás demokratizálásában jelölte meg. Az sem enyhítette a bizalmi válságot, hogy október 5-én letartóztatták Farkas Mihály honvédelmi minisztert és az ÁVH négy vezetõ tisztjét. A bûnbak állítást elhomályosította a következõ napi - október 6. - temetés ténye. Ekkor Rajk Lászlót, Pálffy György altábornagyot, Szõnyi Tibort és Szalai Andrást, majd 13-án és 20-án tizenegy, 1949-1952 között kivégzett honvéd- és rendõrtábornokot temettek újra. A fõként értelmiségi körökben tapasztalható elégedetlenség miatt az 1953-ban kizárt Nagy Imrét is visszavették a pártba, de mivel nem volt hajlandó önkritikát gyakorolni, nem került vezetõ pozícióba. Gerõ Ernõ és Hegedüs András annak reményében, hogy egy külpolitikai siker eltereli a figyelmet a belsõ problémákról, 15-én Jugoszláviába utazott a kapcsolatok rendezésére. Azt, hogy mennyire kilátástalan elvárás volt ez, mutatja egy Magyarországon tartózkodó jugoszláv pártfunkcionárius elõzõ napi levele: „Az emberek itt nem hajlandók tovább a régi módon élni, ahogy a párt vezetõi sem képesek már a régi módon uralkodni. Egy forradalomhoz az összes feltétel adva van! Vajon ki fogja azt vezetni, amikor a munkásosztály zavarodott, a pártvezetõség pedig az események után kullog? Arról nem is beszélve, hogy a pártvezetõség a tömegek elõtt már rég elveszítette tekintélyét!“ Ebben a helyzetben került sor a szegedi egyetemisták nagygyûlésére október 16-án,

10

mely felgyorsította az eseményeket. Itt arról döntöttek, hogy kiválnak a DISZ-bõl és megalakítják a Magyar Egyetemi és Fõiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ) helyi szervezetét. A következõ napokban a legtöbb felsõoktatási intézmény hallgatói is csatlakoztak ehhez, október 22-én a budapesti egyetemeken is létrejött a szervezet. Közben a Magyar Írók Szövetsége határozatban javasolta az MDP kongresszusának összehívását, mely a párt politikájának és vezetõ szerveinek megújításáról lenne hivatott dönteni. Október 23-án mindezek összekapcsolódtak a lengyel eseményekkel. Az egyetemisták néma demonstrációval akartak szolidaritást vállalni a lengyelekkel és egyben nyomatékot adni a MEFESZ által megfogalmazott követeléseknek.

Felhasznált irodalom: Bihari Mihály: Magyar politika (1944-1993). Budapest, 1993. Dávid János-Geskó Sándor-Schiffer Pál: Forradalom, sortûz, megtorlás. Progresszió /Bp./ 1990. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger... Népszava é.n. 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára. Összeáll. és az életrajzokat írta: Á. Varga László, Dupák Gábor. Salgótarján, 1996. Á. Varga László - Pásztor Cecília: Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. Salgótarján, 2001. (A kronológiai adatok és az életrajzok az elõbbi, a dokumentumválogatás az utóbbi kötetet alapul véve készült.)

11

ÍGY TÖRTÉNT SALGÓTARJÁNBAN

Tiszta lelkiismerettel szólok, és csak azt mondom el, amit a meggyõzõdésem diktál, és amit jórészt személyesen is ellenõriztem... Nem lesz teljes a kép, hiszen idõ se volt minden szükséges adat összegyûjtésére. Nem lehet teljes azért sem, mert a történész tárgyilagosságát egyelõre háttérbe szorítja az érdem. Túlságosan benne vagyunk még a forradalom által elindított folyamatban, és állásfoglalásunkat, cselekvésünket legalább annyira irányítja az érzés, mint az ész. És végül nem lehet teljes a kép azért /sem/, mert történelmi távlat híján túlságosan is egy szûk körû csoport tevékenységére kell szorítanom az eseményeket, illetve csak arról számolhatok be, hogyan illeszkedett mûködésük az országos eseményekbe. Ezek ellenére remélem, hogy hozzájárulok egy tisztább történelmi tabló kialakításához, amely szertefoszlatja azokat a téves értesüléseket, túlzásokat és rémhíreket, amelyek annak idején a város fölött keringtek, sõt talán még ma is ott vannak, csendben megbújva az emberek lelkében... A hitelességhez például hozzátartozna, hogy évekre visszamenjek, és úgy próbáljam kihámozni a mát a múltból. Erre azonban most nincs idõ. De talán szükségtelen is. Elég, ha annyit mondok, hogy a nép a magyarországi sztálinizmus ellen kelt fel, és hogy a forradalom mindenestül beletartozik abba a széles folyamba, amely 1953-tól magában a Szovjetunióban és a népi demokráciában megindult. A sztálinizmus eszméi, módszerei megcsúfolták Lenin álmát, a szocializmust. A sztálinizmus nem demokrácia, hanem a diktatúrának egyik fajtája. Megnyilvánulásairól aligha kell beszélnem. Ismeri mindenki. Azt azonban figyelembe kell vennünk, hogy a sztálini vezetés módszerei más-más fokon érvényesültek az ország különbözõ részein. Ennek különbözõ okai lehettek. Salgótarján 1919-es hõsi hagyományait sajnálatos módon eltorzította az elmúlt évek történelemtudománya. Nem az értékest emelte ki, hanem azt, amit felhasználhatott a személyi kultusz táplálásában. Ennek ismerete nélkül aligha értenénk meg, miért is maradt a mi megyénk annyira hátra, miért húzódott nálunk olyan soká a demokratizálás. Hozzá kell ehhez venni megyénk földrajzi fekvését is. Keletrõl nyugatra húzódó fõútvonalunk nincs, a hatvani és váci utakat pedig lezárták a szovjet katonai egységek. Budapesttõl elszigetelve éltük át a súlyos idõket. Tagadhatatlan, hogy ennek haszna is volt: fegyveres összetûzés nélkül, mindenfajta nagyobb túlzás, terrorcselekmény nélkül estünk túl a forradalmon és késõbb az ellenforradalmon. Viszont hátránya is van: meglehetõsen elkésve ért hozzánk a forradalom hulláma, és el is fáradt, mire ideért. Ráadásul szervezett, tervszerûen épített elõkészítés is alig volt. Az emberek persze politizáltak, mint az országban máshol, de ennél több alig történt. Az utcán ismeretlen emberek is összeálltak vitatkozni, az áruházból vitték a rádiókat. Olyanok ültek naphosszat a készülék mellett, akik éveken keresztül nem kapcsolták be, ha hírek következtek. Egyik ismerõsöm szuszogva cipelte a 2700 forintos készüléket. Ruhára, disznóra tette félre a pénzt, de nem bírta tovább. Tudni akarta, mi történik az országban. Mindenki beszélt, magyarázott, kézrõl-kézre adták az Irodalmi Újságot. Nem állítom, hogy mindenkivel így volt, hogy mindenki siet politizálni (mert holnap esetleg már megint csak úgy lehet, mint régen), de tagadhatatlanul ez volt az általános kép. (Mlinarik István, 1956. november elején)

12

ESEMÉNYEK, DOKUMENTUMOK

Salgótarján déli része, az események egyik fõ színhelye az 1950-es évek közepén

KRONOLÓGIA

A HATALOM ELBIZONYTALANODÁSA OKTÓBER 23. ELÕTT A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Nógrád Megyei Pártbizottság apparátusa a város üzemeiben konzultációt tartott az idõszerû politikai eseményekrõl. OKTÓBER 23. Salgótarjánban rádión keresztül értesültek a budapesti tüntetésrõl. Hajdú József, az MDP megyei elsõ titkára többször is sikertelenül próbált telefonon felvilágosítást kérni az MDP budapesti pártközpontjától. Elrendelték az üzemi pártbizottságoknak, hogy megbízható párttagokból szervezzenek fegyveres gyári õrségeket. OKTÓBER 24. Hajdú József az MDP megyei elsõ titkára tájékoztatta a megyei és járási kiegészítõ parancsnokság vezetõit a helyzetrõl, akik az egész megye területén riadót rendeltek el és begyûjtették a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség egységeinél lévõ kiképzõ fegyvereket és lõszereket. 40 személy felfegyverzésével megerõsítették a rendõrséget. OKTÓBER 25. Újabb személyeket fegyvereztek föl a megyei rendõrségen és intézkedtek a megyei pártbizottság védelmérõl. A megyei pártbizottság cenzúra alá vette a Szabad Nógrád címû lapot, nehogy párt és népi demokrácia-ellenes cikkek jelenjenek meg. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA „Október 23-án még semmirõl sem tudtunk. 24-én mentünk az Acélárugyárba dolgozni. Még akkor reggel valami furcsa volt, mert nem volt a szokásos mûsor a rádióban. Fél 6-kor, amikor a /BM/ fõosztály elõtt elhaladtunk, láttuk, hogy az összes lámpák égnek. Mit sem sejtve bementünk a gyárba, beindult az üzem rendesen. Majd vesszük észre, hogy a vezetõk bemennek olyan szobákba, ahol rádió van. Fülüket rátapasztják a rádióra és ott hallgatják a híreket. 9 óra tájban végigszaladt a hír, hogy Budapesten kitört a forradalom...“ /Steigerwald Ottó, Dávid-Geskó-Schiffer: Forradalom, sortûz, megtorlás. 21. p./

14

DOKUMENTUMOK „Magában Salgótarjánban egy szûkebb értelmiségi csoport vitte a szót (én legalábbis így tudom), amely az Írócsoport köré tömörült. Lapot akartak kiadni, egy olyan lapot, amely igazat ír, amelyik ténnyel, adattal igazolva mondja el, hogyan gazdálkodnak szövetkezeteink, van-e haszna az országnak a munkaversenybõl, és hogy miért jutott súlyos helyzetbe az Acélárugyár. A terv szép volt, idõszerû volt. De pénz kellett hozzá. Elmentünk hát a népfront akkori titkárához, aki megértette a kezdeményezés jelentõségét, és hajlandó volt azt támogatni. A készülõdés híre azonban a megyei pártbizottság funkcionáriusaihoz is eljutott, és /ez/ igen kemény szavakat váltott ki: „Nógrádban nem lesz ellenzék! Írjanak a Szabad Nógrádba!“ - ilyen megjegyzések hallatszottak. Az akkori Szabad Nógrádból azonban nem kértünk. Maga a szerkesztõség sem találta jónak, hiszen Rajk Lászlóék temetését is csaknem egy héttel késõbb hozta. Helyette a szövetkezeti híradó, termelési beszámoló, állattenyésztési tanácsadó foglalta el a drága papírt. De ki olvasott akkor ilyet? Senki. Körülbelül egyhetes huzavona után, október 23-án este 6 órakor az Írócsoport újra összeült. A rádió éppen a Petõfi-kör mezõgazdasági vitáját közvetítette. A Fõtéren csoportokba verõdve hallgatták Vas Zoltán beszédét. A nép között polgári ruhás megfigyelõk jártak. Az Írócsoport úgy határozott, hogy engedéllyel vagy anélkül, kiadja a lapot. Aznap délután már vonultak Budapest utcáin a tüntetõk, elszavalták a Nemzeti dalt, és a Petõfi-szobornál felolvasták a tizennégy pontot. Közben a rádió rövid idõközönként bejelentette, hogy este nyolckor Gerõ Ernõ, a központi vezetõség elsõ titkára szól a néphez. /A beszédet/ feszült várakozás elõzte meg. És akkor megszólalt Gerõ Ernõ. Amikor pár perces beszédének vége lett, valaki ezt mondta: „Nem fejezte be.“ Egy kis csend után hozzátették: „Nem engedték tovább beszélni.“ Ez volt a valószínûbb. A többi már ismert. Másnap reggel a rádióból lövések zaja hallatszott. Sehol sem dolgoztak, mindenki vitatkozott. Szidták Gerõt. Akadt azonban olyan is, aki védte, aki ellenforradalmat, csõcseléket emlegetett, és azt mondta, hogy a szovjet hadsereg közbelépése helyes volt. Október 25-én délután városszerte kitûzték a nemzeti lobogót.“ (Mlinarik István)

15

KRONOLÓGIA

KÍSÉRLET A HATALOM MEGÕRZÉSÉRE OKTÓBER 26. Megalakult a Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács, melynek elnöke Hajdú József az MDP megyei elsõ titkára lett, tagjai pedig a város üzemeinek képviselõi, valamint Laukó György, a Megyei Tanács elnöke. A bizottság székhelye a Megyei Tanács épületében volt. A Szabad Nógrád különszámban közölte Kádár János és Nagy Imre elõzõ napi rádióbeszédét. OKTÓBER 27. Az Acélárugyári Pártbizottság munkatársai üzemrészenként beszámológyûléseket tartottak, melyeken elítélõen szóltak a budapesti eseményekrõl. Ennek hatására a hideghengermûben, majd a többi üzemrészben az általános sztrájkról és a fõváros melletti szimpátia-tüntetésrõl döntöttek. A dolgozók elindultak a Salgótarján déli részén lévõ üzemek felé, hogy csatlakozásra szólítsák föl az ottani munkásokat. Az Öblösüveggyár és a Tûzhelygyár dolgozóinak jelentõs részével, valamint a Gépipari Technikum diákjaival kiegészült tömeg visszafordult a Szabadság tér felé, ahol már folyt a szovjet emlékmû eltávolítása. Ez ellen a tekintélyét vesztett, de még fegyveres erõvel rendelkezõ párt- és állami vezetés tevõlegesen nem lépett föl. Ezen a napon az Öblösüveggyárban és a Salgótarjáni Nyomdaipari Vállalatnál munkástanácsot választottak, a 33. számú AKÖV Vállalatnál pedig sztrájkbizottság alakult. Jakab Sándor, az MDP megyei másodtitkára az események miatt telefonon fegyvert kért Hegedüs András miniszterelnöktõl a szénmedence bányászai részére. Mivel a fegyverek nem érkeztek meg, éjjel Fülekre ment, hogy onnan kérjen segítséget. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA „A hangulat? A lelkesedés volt a domináns elem, úgy örültünk, hogy szabadon kivonulhatunk, tüntethetünk a magyarságunk mellett, mintha a bilincseket szétroppanni láttuk volna. Olyan gyerekes öröm töltött el mindenkit ... a karácsonyfa alatt nem tud örülni úgy a gyerek, mint amit mi akkor éreztünk valamennyien. A tömeghangulat teljesen zárt mederben haladt. Semmiféle olyasmi nem volt, hogy megkövezzünk egy kommunistát, bezúzzuk az ablakát, vagy elégtételt vegyünk, mert valakinek kinyírták a valakijét. Nemesen szép nap volt, semmiféle olyan nem volt, ami pettyet vetett volna szépségére.“ /Steigerwald Ottó, Dávid-Geskó-Schiffer: Forradalom, sortûz, megtorlás 22. p./

16

DOKUMENTUMOK Nógrád Megye Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanácsa a rend és a nyugalom megõrzésére szólítja fel a lakosságot Felhívás Nógrád megye dolgozó népéhez Az 1956. okt. 26-án megalakult Nógrád Megyei Ideiglenes Nemzeti Tanács felhívja megyénk /és/ Salgótarján minden hazáját szeretõ, becsületes dolgozóját, hogy a rend és nyugalom biztosítása érdekében mindent kövessenek el. Ezért szükséges, hogy karhatalmi szerveink mellé /a/ dolgozókból és az ifjúságból szervezett belsõ õrségnek mindenki engedelmeskedjék. Az ideiglenes forradalmi nemzeti tanácsnak legfõbb célja, hogy a rendet és nyugalmat amely alapja a szocialista demokratizmus további kibõvítésének és a legszélesebb népi alapokon nyugvó szervek megválasztásának - minden körülmények között biztosítsa. A közös nemzeti célokat szolgáló javaslatokat, követeléseket a különbözõ szervek és intézmények az ideiglenes forradalmi nemzeti tanács székhelyére, Salgótarjánba (/a/ megyei tanács/ra/) jutassák el! Salgótarján, 1956. október 26. Ideiglenes forradalmi nemzeti tanács (NML XXV. 4. c) B. 14/1958.) Az üzemi munkástanácsok megalakításáról A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetõsége helyesli a munkástanácsok megalakítását. A központi vezetõség helyesli a SZOT Elnökségének ezzel kapcsolatos határozatát. A SZOT-elnökség javasolja a munkásoknak és alkalmazottaknak, hogy a gyárakban, üzemekben, bányákban kezdjék meg a munkásigazgatás megalakítását, válasszák meg a munkástanácsokat. I. A munkástanács mûködésére a SZOT Elnöksége javasolja, hogy a munkástanács tagjait az üzem, /a/ gyár, /a/ bánya összes dolgozói válasszák. A választás módjáról a választásra összehívott gyûlés dönt. A munkástanácsok tagjaira általában az üzemi bizottság vagy valamelyik tekintélyes dolgozó terjesszen elõ javaslatot! A munkástanácsnak a munkahely nagyságától függõen általában huszonegy-hetvenegy tagja legyen, és a dolgozók minden csoportja arányának megfelelõen kapjon /benne/ képviseletet! A száznál kevesebb dolgozót foglalkoztató üzem/ek/ben az összes dolgozók is alkothatják a munkástanácsot. II. A munkástanács feladatai: A munkástanács dönt minden, a munkahely termelésével, igazgatásával, gazdálkodásával kapcsolatos kérdésrõl. 1. A gyár termelésének, gazdálkodásának irányítására saját soraiból válasszon a gyár állandó igazgatója mellé öt-tizenöt tagú igazgatói tanácsot, amely a munkástanács közvetlen utasításainak megfelelõen dönt a gyár vezetésével kapcsolatos kérdésekben. Felveszi, illetõleg elbocsátja a gyár dolgozóit, gazdasági és mûszaki vezetõit.

17

KRONOLÓGIA

OKTÓBER 28. Jakab Sándor az Antonín Novotny-val, a Csehszlovák Kommunista Párt KB elsõ titkárával történt telefonbeszélgetés után géppisztolyokkal visszatért Salgótarjánba, melyeket a BM megyei fõosztályon az állomány tagjai és az ott gyülekezõ pártkáderek között szétosztottak. Megkezdték a szintén Jakab Sándor által áthozott Új Szó (a Szlovák Kommunista Párt magyar nyelvû lapja) terjesztését, mely a magyarországi eseményeket ellenforradalmi puccskísérletnek minõsítette. A Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács ülésén az üzemek és intézmények küldöttei követelték többek között a beadás eltörlését, a normarendszer megszüntetését, a többpártrendszert, a szovjet csapatok kivonását az országból. Felvetõdött a tanács kibõvítése is, mely érdekében október 30-ára újabb ülés összehívását határozták el. Borsos Pál alezredes, megyei hadkiegészítõ parancsnok - egyeztetések után - felhívást adott ki, melyben közölte, hogy a rend fenntartása érdekében átvette a város összes fegyveres erõinek parancsnokságát. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA

A szovjet emlékmû ledöntése a Szabadság téren

18

DOKUMENTUMOK 2. Kidolgozza a gyár termelési tervét, megszabja a mûszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat. 3. A munkástanács dönt az üzem sajátosságának legjobban megfelelõ bérrendszer kialakításában, bevezetésében, valamint az üzem szociális ellátásának fejlesztésében. 4. Dönt a beruházás és nyereségrészesedés felhasználásáról. 5. Megszabja a gyár, /a/ bánya, /a/ munkahely munkarendjét. 6. Az összes dolgozók elõtt és az állam iránt /irányában/ felelõs a helyes gazdálkodásért. A munkástanácsok jelenlegi fõ feladata, hogy a munkahelyeken biztosítsa a rendet, fegyelmet, megindítsa a termelést. A SZOT Elnöksége az elhangzottak alapján javasolja megszervezni a munkástanácsokat. Szabad Nógrád, 1956. október 27., 1. p. MDP Megyei Bizottsága felhívása Bányászok! Munkásfiatalok! A jelenlegi nehéz helyzetben szól hozzátok a párt. A második világháború befejezése óta nem éltünk át olyan nehéz napokat, mint jelenleg. Jól tudjátok, hogy a budapesti ifjúság békésnek induló tüntetését egyes ellenforradalmi csapatok kihasználták, s támadást indítottak a néphatalom ellen. Az új kormány megígérte: a jogos sérelmeket a rend helyreállítása után orvosolja. Bízzunk a kormányban! Bányászok! Ti a felszabadulás óta számtalanszor bebizonyítottátok, hogy készek vagytok segíteni a pártot, most is ezt kérjük tõletek. Ne higgyetek a rémhírterjesztõknek, a lázítóknak! Azok, akik sztrájkba szólítanak, nem akarják a rendet, nyugalmat. Ezért arra kérünk benneteket, lépjetek fel minden ellenséges híreszteléssel szemben! Ne tûrjétek meg magatok között azokat, akik a néphatalom ellen lázítanak! Ne hagyjátok, hogy munkásvér folyjon nálunk is, amikor rendre, nyugalomra, békés, építõ munkára van szükség! Azt kérjük, dolgozzatok becsülettel a bányában, de ha kell, kíméletlenül sújtsanak /sújtsatok/ le a nép ellenségeire. A jövõtök, a néphatalom jövõje függ ettõl. Elvtársak, bányászok! A párt azt kéri tõletek, hétfõn /október 29-én/ újra dolgozzék minden bányász a munkahelyén. Védjétek meg a nógrádi bányászok hírnevét, becsületét! Magyar Dolgozók Pártja Nógrád Megyei Bizottsága Szabad Nógrád, 1956. október 28., 3. p.

19

KRONOLÓGIA

BIZTATÓ NAPOK OKTÓBER 29. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) feloszlatása hírére Rácz Károly õrnagy vezetésével több tiszt felkereste Hajdú József MDP megyei elsõ titkárt és közölték vele, hogy átmennek Csehszlovákiába, mert szerintük az ellenforradalmárok átvették a hatalmat az országban. Mivel hasonlóan ítélte meg a helyzetet Hajdú is, csatlakozott hozzájuk és a hajnali órákban Fülekre, majd onnan Besztercebányára mentek. Az üzemekben, intézményekben megalakultak a munkástanácsok, megfogalmazták követeléseiket, illetve megválasztották a küldötteket a másnapi nemzeti tanácsi ülésre. Az MDP pártbizottsága kérésére a kiegészítõ parancsnokságra szállított fegyvereket visszavitték az épület védelmére. A késõ esti órákban azonban a kiegészítõ parancsnokság tisztjei újra a parancsnokságra vitték a fegyvereket. OKTÓBER 30. A Megyei Tanács nagytermében megalakult a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság, miután Hajdú József távozásával a Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Tanács többi tagja lemondott. Több munkástanács tartott ülést, melyeken az üzemek vezetésében történõ személycserékrõl döntöttek. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA „Reggel nyolckor /október 30-án/, amikor a küldöttek megérkeztek, még teljes tanácstalanság uralkodott. Korelnök ült az asztalfõre, megpróbált néhány szavas útmutatást adni, aztán õ is lemondott. Senki sem tudta biztosan, mit kell csinálni, hogyan kell csinálni. Akkor felkiáltott valaki: Vigyázzunk, mert olyanok is vannak itt, akik nem ide valók! Mintha gátat vágtak volna a tétován hömpölygõ áradatnak. Egyszerre medrébe talált, és zúgva, tajtékozva megindult. Izgatott közbekiáltások mindenfelõl: Kik azok? Jöjjenek elõ! Egymás után felálltak: Jakab Sándor, Fekete Ottó, majd a többiek. Beszéltek, de szavukban nem volt meggyõzõdés. Segítséget ígértek, de aligha tudtak volna segíteni abban, amit eddig gátoltak. Aztán elpattant a húr. Megkérdezték tõlük, kik hozták be Szlovákiából az Új Szót, ezt a forradalmunkat gyalázó, nívótlanul uszító szennylapot. És Jakab Sándor hazudott. Nem volt bátorsága igazat vallani. Meg kell állítanom a tollat, hogy az izgalmas, forró atmoszférájú eseményeknek tárgyilagos képét adjam. Igaz, kiabálás volt. Ajtót mutattak azoknak, akik éveken át hamis elvek céljaira használták fel a pártot, de más nem történt. Nem volt egy túlzó szó, senki sem kiáltott halált. Még csak felelõsségre vonást sem emlegettek.“ (Mlinarik István)

20

DOKUMENTUMOK A 33. számú Autóközlekedési Vállalat dolgozói megalakítják a munkástanácsot, újraválasztják üzemi bizottságukat és döntenek az elbocsátások kérdésébe Jegyzõkönyv Készült a Salgótarjáni 33. sz. Autóközlekedési Vállalat új komplexumtelepén, 1956. évi október 29. napján, a munkástanács megalakulásáról. Jelen vannak: a vállalat valamennyi dolgozói. Demény Mihály gkv. /gépkocsivezetõ/ üdvözli a megjelent kartársakat, és a következõkben szól hozzájuk: Mindenki tudatában van annak, hogy mi folyik Budapesten és az ország egész területén. Sõt, Salgótarjánban nagy tüntetés volt, és /a munkások/ egyöntetûen elhatározták, hogy addig nem veszik fel a munkát, míg a szovjet csapatokat az ország határából ki nem vonják. (Hatalmas taps, éljen/zés/.) Egyben bejelenti, hogy a tegnapi nap folyamán a gépkocsivezetõk között megalakult az ideiglenes munkástanács, és õk is csatlakoztak a fenti követeléshez. ... Közli a dolgozókkal, hogy negyventagú munkástanácsot kell megválasztani a vállalatunknál, mivel nyolcszáznegyven dolgozója van. Ennek a tanácsnak a feladata, hogy válasszon vállalatvezetõséget... Kövér Mihály: Demény Mihály kartárs elmondta, hogy megalakul az ideiglenes munkástanács. Ennek a tanácsnak lesz a hivatása az, hogy a vállalati teendõket ellássa. Bejelenti, hogy a tanács csak élelmiszerszállításra, továbbá villanyvilágításhoz és szénszállításra adhat ki gépkocsit. Egyben az ideiglenes tanács részérõl /mind/ MÁVAUT, /mind/ TEFU-profilban lemond, és felkéri a kartársakat, hogy válasszák meg a munkástanácsot. Természetesen a tanácsba olyanokat válasszunk, akik a dolgozók érdekeit képviselik... Kövér kartárs bejelenti, hogy elérkeztünk napirendünk harmadik pontjához. Kéri õket, hogy tartsák meg nyugalmukat, mert most azokat a dolgozókat, akik a vezetõségben helyet foglaltak és nem úgy végezték munkájukat, ahogy kellett volna, leváltjuk, és helyükbe megfelelõ dolgozókat választunk be. A megjelent kartársak Gáspár György igazgató megválasztását egyhangúlag elfogadják. Nagy taps. Gáspár György: Köszönöm a belém helyezett bizalmat. A betegségemet nem mindenki ismeri. Tudják jól azt is, hogy én az elmúlt rendszert ugyanúgy kiszolgáltam, mint a többiek. A gépkocsivezetõket a szabálytalanságokért megbüntettem. És most kijelentem, hogy a jövõben is a legteljesebb szigorral fogok eljárni azokkal szemben, akiknél ittasságot észlelek. Ilyen körülmények mellett nem vállalhatom el az igazgatói megbízatást. Zentai Antal: Polgártársak! Mint legöregebb igavonó, csak röviden kívánok szólni. Ismerem Gáspár kartársat, igen szigorú volt, de jó gyerek volt, és nem fogadjuk el a lemondását, elfogadjuk igazgatónak. A kartársak Gáspár György igazgatói megválasztását egyhangúlag elfogadták... Kövér Mihály kartárs javasolja, hogy a személyzeti osztály szûnjön meg, és /közli, hogy/ a dolgozók a káderlapjaikat a kezükben akarják látni, vagy el /kell azokat/ égetni.

21

KRONOLÓGIA

OKTÓBER 31. A Szabad Nógrád mint a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság lapja, Nógrád Népe címmel jelent meg. Szabó István õrnagy, megbízott megyei rendõrkapitány bejelentette, hogy a fegyveres alakulatok csatlakoznak a független, demokratikus Magyarország megteremtéséért indított népmozgalomhoz. OKTÓBER VÉGE - NOVEMBER ELEJE Az Acélárugyárban a fegyveres gyári õrség mellett megszervezõdik a Hadady Rudolf és Hargitai Lajos vezette gyári nemzetõri fegyveres csoport. Krayer Ferenc elnökletével 9 tagú ideiglenes intézõ bizottság alakult a Szociáldemokrata Párt megyei szervezésére. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA

A Szabad Nógrád utódlapjának elsõ száma

22

DOKUMENTUMOK A dolgozók egyhangúlag kívánják, hogy a káderlapokat /a/ kezükben akarják látni. ... A munkástanács úgy döntött, hogy megalakítják a sztrájkbizottságot, azonban az élelmiszer-szállítást a szükséghez mérten ellátják, a vállalatokkal felveszik az intézkedést ezzel kapcsolatban. ... A bérezés tekintetében a munkástanács úgy döntött, hogy /az/ elõleget és a zárfizetést /mindenki a/ megfelelõ idõben fogja megkapni. ... A munkástanácsban felvetõdött az a kérdés, hogy a gépkocsikkal hol állomásozzanak: a telephelyen, vagy /a kocsikat/ hazaviszik. A gépkocsivezetõk egyhangúlag kérik, hogy lakásukra vihessék haza a kocsijaikat, és ott fogják õrizni, vagyis a községekben megszervezik az ottani forradalmi tanáccsal karöltve az õrséget... Nagy Sándor kartárs közli a gépkocsivezetõkkel, hogy munkába csak akkor álljanak be, ha a szakszervezet írásban értesítést küld a szakszervezet bélyegzõjével ellátva. ... NML XXV. 4. c) B. 263/1958. A Salgótarjáni Acélárugyár Nagyüzemi Forradalmi Munkástanácsa felhívást intéz a város lakóihoz Magyarok, acélgyári munkások, Salgótarján polgárai! Forradalmunk gyõzött! Hõs szabadságharcosaink nyílt küzdelemben, igen véres áldozat árán kivívták a belsõ hazaárulók/kal/ és külsõ beavatkozó orosz páncélosokkal szemben nemzetünk szabadságát. Hosszú évszázadok után ismét szabad a magyar! Rajtunk múlik, hogy ezután milyen életet éljünk. Ez pedig nem lehet más/milyen/, mint független, de magyar élet. Õrködjetek afelett, hogy nemzeti egységünket, amely a súlyos harcokban hihetetlen bátor tettekben mutatkozott meg, a nemzetközi kommunizmus és hazaárulás szelleme többé meg ne bonthassa! Ez azonban nem jelenti azt, hogy sérelem érheti azokat a tisztes magyarokat, akik nemzetünk és magyar testvéreink érdekében tagjai voltak a Kommunista Pártnak! Ne féljen senki, aki magát magyarnak érezte a tízesztendõs elnyomás alatt és ma! A boszszúállás szelleme nem lehet úr közöttünk! Nemzeti egységünket ne bontsa meg senki azzal, hogy egyéni sérelmeit önbíráskodással orvosolja! ... Üdvözöljük a megyei forradalmi tanácsot és a nemzetõrséget, mindaddig, amíg szelleme magyar, és tetteivel független államiságunkat szolgálja. Köszöntjük iparmedencénk üzemeit, illetve annak forradalmi tanácsait, akik az Acélgyár forradalmi nagytanácsának felhívása szerint, félelem nélkül tartották a sztrájkot, és így támogatták nemzetünk szabadságharcát. ... Célunk a belsõ rend és biztonság további fenntartása, valamint a félelem nélküli, régen várt, új magyar élet bevezetése. Adja az Úristen, hogy gyõztes harcok után, a békét is megnyerve újból virágozzék és éljen az ezer éven át oly sokat szenvedett drága magyar nemzet! A szabad /rádió/adók felhívásáig a munkát nem vesszük fel! S/algó/tarján, 1956. okt/óber/ 31. A Salgótarjáni Acélárugyár Nagyüzemi Forradalmi /Munkás/tanácsa NML XXV. 4. c) B. 700/1957.

23

KRONOLÓGIA

NOVEMBER 1. Salgótarjánba érkezett Árvai Mihály alezredes a katonai ügyek irányítására. Ugyanekkor a rétsági páncélos egységtõl Deli fõhadnagy vezetésével 16 fõ érkezett, akik rövid ideig fegyveres járõrszolgálatot láttak el a városban. Megszûnt az MDP megyei pártbizottsága és helyette hattagú elnökség alakult, mely a városi lakásgondok enyhítésére felajánlotta a pártiskola és a városi-járási pártbizottság épületét. Megjelent a felhívás a Független Kisgazda és Polgári Párt újjászervezésére. NOVEMBER 2. Miskolcról Salgótarjánba visszatérve a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság küldöttei beszámoltak az Észak- és Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanács megalakulásáról. Csatlakoztak az ott hozott határozatokhoz: a nemzeti tanács nem politikai párt, hanem a forradalom gyõzelméig a nemzet egységét megtestesítõ szervezet, minél elõbb létre kell hozni az Országos Nemzeti Tanácsot, Nagy Imre kormányát elismerik, új választások kiírását tartják szükségesnek, követelik a szovjet csapatok kivonását Magyarországról. A Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság határozatot hozott a munka felvételérõl a sztrájkjog fenntartása mellett. Támogatták ezt a salgótarjáni iparvidék üzemi munkástanácsai is. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt Munkástanácsa bejelentette, hogy a tröszt megszûnt és Nógrád Megyei Szénbányák Igazgatósága néven mûködik tovább. Határozatot hoztak arról, hogy a szovjet csapatok kivonásáig fenntartják a részleges sztrájkot. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA Zizeg a nád Fázósan sóhajt, fogy az õsz, zizeg a parti nád: könnyû a szélben hajlani, dúdolni más dalát.

Az is kiszáradt, elapadt benne a gondolat, harminc ezüstért bármit is napestig hajtogat.

Könnyû, ha lombtalan a szív, tar gallyon nincs remény, ha szádon szajkó kiabál s agyad van csak helyén.

Csalja magát: a lepke-szó mindent tisztára mos. Törzsed mutasd! Most tölgyfa kell, szélben ne ingadozz! Molnár Jenõ

Nógrád Népe, 1956. november 1., 1. p.

24

DOKUMENTUMOK Felhívás a Független Kisgazdapárt Nógrád megyei tagjaihoz Magyar Testvéreim! A magyar forradalmi ifjúság vezetésével felkelt a nép, és a magyar nép hõsiessége, bátorsága, ellenállhatatlan tüze megszabadította hazánkat a zsarnokság kegyetlen elnyomásától. Újból szabadok vagyunk! Szabad, független Magyarországon, szabad nép építi az új, demokratikus Magyarországot. Nyolc éve, hogy az önkény, a hallgatás számûzetésébe kergetett minden becsületes kisgazdapártit. Most itt van újra a párt, és harcba szólít minden magyar parasztot, minden értelmiségit és minden munkást, aki a Kisgazdapárt célkitûzéseit magáévá teszi, hogy jöjjön, szervezze a pártot, segítse pártunkat, hogy újból millió és millió magyar igazi nemzeti követelése, a magántulajdon, a szabad vallásgyakorlás, a tiszta demokrácia, a humanizmus legyen úrrá a nemzet életében. Ezek az eszmék számunkra szentek, ezért magyar ifjúságunk és népünk vérét hullatta. Jöjjetek, érdemes magyarnak lenni! Magyar paraszttestvéreim! A vetés mellett szervezzetek, hogy újból erõsek és nagyok legyünk! Minden faluban alakítsátok meg a pártot, utána a járási szervezetet, hogy mielõbb pártunk egész szervezete teljes erõvel mûködjék! A salgótarjáni városi pártszervezet helyisége a katolikus templommal szembeni Tobola-ház. A városi szervezet megindítására dr. Majzik Béla kórházi forradalmi orvos, a párt ifjúsági szervezõje kapott megbízatást. Dr. Garamvölgyi Antal a megyei nemzeti bizottság tagja, a Kisgazdapárt volt megyei ü/gyvezetõ/ elnöke Nógrád Népe, 1956. november 1., 1. p. A Szociáldemokrata Párt újjáalakulása Szociáldemokraták figyelem! Megyénkben is megalakult a Szociáldemokrata Párt. Elnöke Krayer Ferenc. A párt a szervezés idejére kilenctagú ideiglenes intézõbizottságot alakított. A pártszervezet Salgótarjánban, a Hazafias Népfront volt székházában (a déli plébániatemplommal szemben) kapott helyet. Az ideiglenes vezetõk a napokban fel kívánják keresni a Szociáldemokrata Párt Országos Központját, hogy megbeszélést folytassanak a további teendõkrõl. Nógrád Népe, 1956. november 2., 2. p.

25

KRONOLÓGIA

NOVEMBER 3. A MÁVAUT újból megindította a bányászjáratokat, de a polgári személyszállítás továbbra is szünetelt. Megkezdte adását a Szabad Salgótarján Rádió, melyet az ÁVH adójából alakítottak ki. NOVEMBER 4. A szovjet csapatok felvonulásának hírére ülést tartott a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság, ahol felmerült Salgótarján fegyveres védelmének kérdése, de végül úgy döntöttek, hogy nem fejtenek ki ellenállást. A rétsági katonai különítmény visszatért alakulatához. Árvai Mihály alezredes vezetésével 5 fõs karhatalmi parancsnokság alakult a városban lévõ fegyveres csapatok tevékenységének irányítására és ellenõrzésére. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA

Munkások szállítására használt bódés teherautók, úgynevezett „fakaruszok“

26

DOKUMENTUMOK A Salgótarjáni Iparvidék Forradalmi Munkástanácsa nagygyûlésének határozata A Salgótarjáni Iparvidék bányász- és nagyüzemi munkástanácsainak küldöttei pénteken /november 2-án/ megvitatták a budapesti üzemek, az egyetemi forradalmi ifjúság és a magyar honvédség felhívását a sztrájk megszüntetésérõl. A vita alapján egyöntetûen elhatározták, hogy a sztrájkjog fenntartásával a bányákban és a közlekedésben - a feltétlenül szükséges járatokban - azonnal, az egyéb üzemekben pedig hétfõn felveszik a munkát. A tanácskozás szükségesnek tartja a munka felvételét, mert: 1. A kormány a bányászok, munkások, parasztok és az értelmiség minden olyan követelését teljesítette, ami azonnal megvalósítható volt. Ilyenek: a normarendszer és a begyûjtési rendszer megszüntetése, a szabad választás, a szovjet csapatok kivonásának követelése, a semlegesség kinyilvánítása. 2. A további sztrájk már a forradalmat gyengítené, ami áruhiányhoz, késõbb esetleg inflációhoz vezetne. 3. Bányáink állapota olyan, hogy ha tovább sztrájkolnánk, mintegy tízezer bányászra egy hét múlva már nem lenne szükség. 4. A kormány a szovjet csapatoknak az országból való eltávozására minden lehetõt elkövetett. A nemzet egységesen a kormány mellett áll a semlegesség kinyilvánításában. Semlegességünk összeegyeztethetetlen idegen csapatok magyarországi tartózkodásával. 5. A biztosíték kezünkben van: a sztrájkjog fenntartása. Amennyiben a kormány a hosszabb idõt igénybe vevõ követeléseinket nem valósítja meg, élünk jogunkkal és erõnkkel. 6. A továbbiakban követeljük a kormánytól: intézkedjen, hogy a szovjet csapatok felszerelésükön és fegyverzetükön kívül semmit ne vigyenek ki az országból! A kivonulásukig maguk gondoskodjanak ellátásukról, a kormány még pénzért se adjon élelmet, üzemanyagot a szovjet csapatoknak! 7. A munka felvétele semmiképpen sem jelent meghátrálást! Nemzeti szabadságharcunkat tovább folytatjuk függetlenségünkért, a semlegességért, és - ha kell, fegyverrel is - nemzetünk önvédelméért. A Salgótarjáni Iparvidék Forradalmi Munkástanácsa és a Nógrád Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság Elnöksége NML XXXII. 8. g) 15.

27

KRONOLÓGIA

A HATALOM VISSZAHÓDÍTÁSA

NOVEMBER 5. A volt tanácsi- és pártfunkcionáriusok a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában gyûltek össze, majd a BM megyei fõosztályára mentek, ahol Szabó Istvántól kértek támogatást. Õ 20 géppisztolyt adott át nekik. Az MDP Nógrád Megyei Bizottsága aláírással felhívás jelent meg a Kádár-kormány támogatására. NOVEMBER 6. Az elõzõ nap az SZMT székházban ülésezõ csoport a rendõrségtõl kapott fegyverekkel Darázs István százados vezetésével a hajnali órákban megszállta a Megyei Tanács épületét, majd Nógrád Megyei Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács aláírással felhívást adott ki. NOVEMBER 7. Az Acélárugyár igazgatótanácsa úgy határozott, hogy november 9-én a gyár dolgozói felveszik a munkát. NOVEMBER 8. Az Acélárugyár Munkástanácsa az anyag- és energiaellátási problémák miatt november 12-re halasztotta a termelés megindítását. Megjelent az Új Úton címû lap, melyet a Nógrád Megyei Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács adott ki. Árvai Mihály karhatalmi parancsnok elrendelte, hogy a város üzemi õrségei jelentsék a náluk lévõ fegyver- és lõszerkészletet. NOVEMBER 8-9. Kádár János fogadta a Mrázik János vezette nógrádi küldöttséget. A megbeszélés eredményeként Kádár legális hatalmi testületnek ismerte el a Nógrád Megyei Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Tanácsot.

28

DOKUMENTUMOK Nógrád Megye Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottsága bejelenti megalakulását Felhívás! Nógrád megye dolgozó népe! Munkások, Parasztok, Értelmiségiek, Fiatalok! A Nógrád megyei ideiglenes forradalmi bizottság nem tudta betölteni feladatát, ezért november 5-én éjjel megalakult a Nógrád Megyei Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság. A forradalmi bizottság kijelenti, hogy teljes egészében egyetért a Kádár János elvtárs által vezetett munkás-paraszt kormánnyal, annak forradalmi programjával. E program megvalósítása érdekében, e felelõsségteljes idõben kérünk benneteket, hogy egységesen zárkózzatok fel az új munkás-paraszt forradalmi kormány mögé, és minden erõvel támogassátok a célkitûzések gyakorlati végrehajtását. Legfõbb feladatunk a rend, a fegyelem helyreállítása, a békés, építõ munka azonnali megkezdése, az ellenforradalom meglévõ erõinek felszámolása. Munkások, Parasztok, Értelmiségiek, Fiatalok! Mint hazánk hû fiait, kérünk benneteket, hogy ki-ki a maga munkahelyén biztosítsa a rendet, segítsen a közbiztonság helyreállításában, vegyen részt a termelõmunkában, hogy megyénkben újra meginduljon a normális élet, amely mindannyiunk javát szolgálja. Nógrád Megye Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottsága NML XXXII. 8. g) 15. A Salgótarjáni Acélárugyár forradalmi vezetõsége (igazgatói tanácsa) a munka felvételérõl és a bérügyekrõl tárgyal Jegyzõkönyv Felvéve az igazgatói tanács 1956. november 7-ei ülésén. Az igazgatói tanács november 7-én tartott ülésén megtárgyalta a munkafelvétel, valamint a bérezés kérdését, és az alábbi javaslattal fordul a munkástanács felé: 1. Javasolja a sztrájk megszüntetését és november 9-ével a munka beindítását. 2. Javasolja a karbantartási munkák azonnali beindítását teljes keresztmetszetben. 3. A bérezés terén az alábbiakat javasolja: - A sztrájk megszüntetés/é/ig (november 9.) a gyár minden dolgozója - október 27tõl kezdve - megkapja átlagos fizetését. - Akik a sztrájk ideje alatt dolgoztak vagy õrségben voltak, október 27-étõl november 5-én reggel 6 óráig százszázalékos pótlékot kapnak. - November 5-étõl a munka felvételéig (november 9.) ugyanezek ötvenszázalékos pótlékot kapnak.

29

KRONOLÓGIA

NOVEMBER 10. Az MSZMP Nógrád Megyei Ideiglenes Intézõbizottsága felhívást adott ki a párt szervezése érdekében. Az Acélárugyárban a tervezettnél korábban megindult a termelés. NOVEMBER 11. Szovjet páncélos egységek érkeztek a városba. NOVEMBER 12. A szovjet páncélosok távoznak a városból. Salgótarjánba érkezett Gyenes /Antal ?/ és Pothornik József, mint a Megyei Tanács mellé rendelt kormányösszekötõk. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA

A Nógrád Megyei Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács lapja

30

DOKUMENTUMOK - A sztrájk megszûnte után (november 9.) a munka felvétele kötelezõ a gyár minden dolgozójára nézve, a fizetés az új bérrendszer kidolgozásáig általában a régi elszámolás szerint történik. - Akik más munkakörben lesznek foglalkoztatva valamilyen okból, azok átlagkeresetüket kapják. - Akik /a/ közlekedés hiánya miatt munkába jönni nem tudnak, átlagfizetésük hetvenöt százalékát kapják, kivéve Somoskõújfalu, Zagyvapálfalva és Zagyvaróna községekben lakó dolgozóinkat, akiknek munkában való megjelenése kötelezõ. 4. /Az igazgatótanács a/ bérügyek mielõbbi rendezésére javasolja /egy/ bérügyi bizottság alakítását. Ennek tagjai vállalati szinten az alább felsorolt önelszámoló egységek vezetõi és egy-egy tanácstagja: huzalmû, hengermû, gazdasági szerárugyár, acélöntöde, vasöntöde, karbantartók, energia gy/ár/r/észleg/, kereskedelmi o/sztály/, igazgatóság. A bizottságba a vállalat igazgatója további három tagot delegál. A bizottság általános irányelveket dolgoz ki a bérezési rendszer átdolgozására vonatkozóan. Utána a fenti önelszámoló egységek vezetõi gyáregységi bérügyi bizottságokat hoznak létre, bevonva a munkástanács egy vagy több tagját is. A bizottságok munkahelyenként részletes javaslatokat dolgoznak ki, és ezeket a vállalati bérügyi bizottság elé terjesztik, amely megvitatás után jóváhagyás végett a munkástanáccsal ismerteti. /Magos Béla/ a munkástanács elnöke NML XXV. 4. c) B. 700/1957., valamint NML PA 33. f. 1. fcs. 5. õ. e. A Salgótarjáni Acélárugyár Munkástanácsa tíz pontban foglalja össze követeléseit a munkás-paraszt kormány felé A rendben beindult és két napon át folytatott termelõmunka az Acélárugyár összes üzemeiben a mai nap reggelén a dolgozók egyöntetû elhatározásából megállt. Ennek oka, hogy teljes a bizalmatlanság a jelenlegi kormány és általa a megye élére állított vezetõk személye iránt. Az üzemek munkásai hittek abban, hogy nem látják többé azokat a kompromittált személyeket, akik a város és a községek minden pozíciójába újonnan visszaszivárogtak. Hittek abban, hogy nem találkoznak oly személyekkel sem, akik a munkásokat azzal igyekeznek /meg/félemlíteni, hogy bõségesen vannak fegyvereik. A munkásság bátran kérdi: kik ellen gyûjtik a városban a fegyvereket? A dolgozók ellen? Akik rendíthetetlen hívei a népi uralomnak? Az Acélárugyár üzemi munkásai elítélik /a/ külsõ szervek által velük szemben alkalmazott képmutatást. Ezért /a munkásság/, azok erõszakjától sem rettenve vissza, teljes szolidaritást vállal az ország többi dolgozójával, aminek érdekében a karbantartó szolgálat fenntartása mellett ülõsztrájkot folytat. Az üzemek munkásai az alábbi követeléseket támasztják: 1. Azonnali tûzszünet. 2. Haladéktalanul engedjék be az ország területére az ENSZ megfigyelõit, minthogy Magyarország is ENSZ-tagállam! 3. Kezdjék meg a szovjet csapatok haladéktalan kivonását az ország területérõl!

31

KRONOLÓGIA

NOVEMBER 13. Az Acélárugyár Munkástanácsa gyûlésén, melyen részt vettek az iparmedence munkástanácsainak küldöttei, a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság tagjai és a Nógrád Megyei Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács képviselõi, indulatoktól sem mentes tárgyalás után abban egyeztek meg, hogy november 15-én új választást tartanak a helyi hatalmi szerv tagjaira. A munkástanácsok képviselõi követeléseiket 10 pontba foglalták össze. Az acélárugyári tanácskozás értelmében a Hadady-féle acélgyári fegyveres õrség tagjai megjelentek a Megyei Tanács épületében, hogy közös õrséget adjanak a karhatalmistákkal /pufajkásokkal/. Azonban utóbbiak nem tudtak a megegyezésrõl és elhagyták az épületet. NOVEMBER 14. Az Acélárugyárban az a hír terjedt el, hogy a Karancslapujtõn lévõ karhatalmista /pufajkás/ alakulat támadást tervez Salgótarján ellen. A gyári munkástanács képviselõi kimentek a községbe, ahol viszont arról tájékoztatták õket, hogy az ottani hírek szerint az acélárugyáriak akarnak fegyverrel fellépni ellenük. Szovjet páncélos egység vonult be Salgótarjánba Salupin alezredes parancsnoksága alatt. Az Acélárugyár Munkástanácsa felhívta a város lakosságát, hogy kerüljék az összetûzést a szovjet katonákkal. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA „1956. október 23-a után a salgótarjáni megyei pártbizottság épületében vállaltunk önkéntes fegyveres szolgálatot. Október vége felé a megyei rendõrkapitánysághoz mentünk át, ugyanis ott munkásõrséget szerveztek a rendõrség erõsítésére és ennek lettünk mi is tagjai. Innen átmentünk a pártiskola épületébe. Itt voltunk egy ideig, majd a Munkás Paraszt Forradalmi Kormány megalakulása után Salgótarjánban megalakult a Munkás Paraszt Forradalmi Tanács, amelynek a vezetõje Mrázik János volt, ez a tanács elismerte a Munkás Paraszt Forradalmi Kormányt és annak a mûködését akarta elõsegíteni. Ekkor mentünk mi is át tizenketten, vagy tizenöten a megyetanács épületébe és ott munkásõrséget tartottunk. Ezzel mi szintén a Kádár kormány megerõsítését akartuk szolgálni és a munkáshatalmat megvédeni. Kb. egy hétig voltunk már itt, ami-kor egy este 1 9 tájban megjelentek az acélgyári fegyveresek és lefegyverezték a két õrt aki a kapuban volt, utána bejöttek a szobáinkba és mindenkit lefegyvereztek. Nekünk túlnyomórészt géppisztolyaink voltak és azokat elvették tõlünk. Kihajtottak a folyosóra minket, eközben különbözõ kijelentések hangzottak el, hogy mi kommunisták vagyunk, sztálinisták, majd olyasmit is mondtak, hogy õket úgy tájékoztatták, hogy az Ávh. tagjai vagyunk. Ugyanakkor az acélgyáriak közül többen ismertek minket, tudták, hogy bányászok vagyunk.“ /Simkó István/

32

DOKUMENTUMOK 4. Nagy Imre, Maléter Pál és társai haladéktalan rehabilitálása. 5. Magyarország legyen semleges és független ország! 6. Tartsanak mielõbb titkos választásokat ENSZ-felügyelet mellett a demokratikus négy párt részvételével! 7. Nyilvánítsa ki a kormány, hogy a szabadságharcosok nem fasiszták, és senkit hazafias meggyõzõdése miatt sérelem nem érhet! 8. A megyei munkás-paraszt forradalmi tanácsba demokratikus úton válasszák be a tagokat, és ne erõszakosan! 9. Ismerjék el a dolgozók sztrájkhoz való jogát! 10. Államvédelmi /szervek/ volt tagjai, valamint kompromittált személyek ne szivárogjanak be a vezetésbe, mert a tömegek bizalmát nem bírják! Üzemünk dolgozói kijelentik, hogy /a/ jövõben is a népi hatalmat kívánják, azt az igazi népi hatalmat, amely mentes a földbirtokosok, bányabárók és a papi hatalom uralmától. Nem kívánják, hogy vérrel, de tisztes, azonnali intézkedésekkel oldják meg a nemzet kívánságát. Ezen munkásságra csak az számíthat, aki a kéréseit tiszteletben is tartja. S/algó/tarján, 1956. nov/ember/ 13. Acélárugyár dolgozói nevében a munkástanács (NML PA 33. f. 1. fcs. 5. õ. e.) A Salgótarjáni Katonai Városparancsnokság I. számú parancsa A mai napon a következõ parancsot és közleményt tudatom a lakossággal: Értesítem a város és környék lakosságát, hogy aki 1956. november 15-én 17 óráig a nála lévõ jogos/an/ vagy jogtalan/ul tartott/ fegyvert leadja a szovjet parancsnokság/ra, a/ Bartók Béla út 5. szám alá, az semmiféle bántódásban nem részesül. Ha a lakosság ezen parancsot végrehajtja, úgy teljes megértésre talál, és nem lesz szükség /a/ karhatalom közbelépésére. A járókelõk mozgását szabályozom reggel 7 órától 19 óráig. Az említett idõ után csak a p/arancsno/k/ság/ által engedélyezett igazolvánnyal lehet közlekedni. Az igazolvánnyal el nem látott személyeket, akik e tilalmat megszegik, õrizetbe vesszük. Ezen tilalom nem vonatkozik a munkába érkezõ és /munkából/ távozó dolgozókra. Ideiglenesen a csoportosulást, felvonulást és tüntetést betiltom. Figyelmeztetek minden lakost, /hogy/ aki a szovjet csapatokra lõ, vagy egyéb provokációt követ el, az a szovjet csapatokkal találja magát szemben! /Az/ üzletek nyitvatartási idejét reggel 8 órától 17 óráig szabályozzuk. A tilalom ellen vétõket felelõsségre vonjuk. VII. Kérem Salgótarján minden dolgozóját, hogy a haza és /a/ saját érdekében vegye fel a munkát, szüntesse meg a sztrájkot, mellyel nagyban hozzájárul a rend, a békés, normális élet biztosításához. ... Salgótarján, 1956. november 15. Salgótarjáni Katonai Parancsnokság Salupin alezredes (Nógrádi Történeti Múzeum - Röplapgyûjtemény Ltsz. 92.4.1.)

33

KRONOLÓGIA NOVEMBER 15.

A BM megyei fõosztálya telefonon jelentette az Országos Rendõrfõkapitányságnak, hogy a szovjet alakulat lefegyverezte a rendõrséget, valamint a város munkássága nem ismeri el a Kádár-kormányt és követelik a szovjet csapatok kivonását. Az Acélárugyár gyári õrsége átadta fegyvereit a szovjet alakulatnak. A Bányakaszinóban tárgyalás kezdõdött a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság, az Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács képviselõi és a kormányösszekötõk között, melyen a Bányatröszt vezetõségérõl és a részleges munkafelvételrõl döntöttek. Salupin alezredes I. számú parancsa. NOVEMBER 16. Salupin alezredes II. számú parancsa, melyben meghosszabbítja a fegyverek leadási határidejét. NOVEMBER 17. A Megyei Tanács épületében a politikai-gazdasági feladatokról tárgyalt a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság és a Nógrád Megyei Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács a kormányösszekötõkkel. Ennek eredményeként a megye vezetését újra a Megyei Nemzeti Tanács vette át, amely a munka felvételét és Ladvánszky Károly Budapestrõl érkezett rendõr õrnagy vezetésével a rend helyreállítását tekintette fõ feladatnak. Megalakult az MSZMP Nógrád Megyei Ideiglenes Intézõbizottsága. NOVEMBER 18. Megindult a részleges termelés az üzemekben. NOVEMBER 21. A Megyei Tanács épületében a megyei üzemek, bányák, intézmények küldöttei megválasztották a Megyei Munkástanácsot, melynek feladata a megye üzemeinek érdekképviselete. Ezzel szûkült a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság hatásköre. Ülést tartott a Salgótarján Városi Nemzeti Bizottság és a Salgótarján Városi Tanács VB., ahol felmentették tanácselnöki tisztségébõl Galajda Jánost és helyére Zavilla Viktort, a városi forradalmi bizottmány elnökét választották.

34

DOKUMENTUMOK A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád Megyei Ideiglenes Intézõbizottsága közleménye Közlemény /19/56. november 17-én megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei ideiglenes intézõbizottsága. A bizottság tagjai: Andó István, Jakab Sándor, Kovács József, László István, Rozgonyi István, Rozgonyi Lukács, Tanyai Ferenc, Vajó István. Az ideiglenes intézõbizottság 1956. november 18-ai ülésén /a/ következõ határozatot hozta: Az ideiglenes intézõbizottság kijelenti, hogy a Kádár-kormány programjával teljes egészében egyetért, azt támogatja és küzd annak megvalósításáért. Az intézõbizottság határozottan küzd úgy a burzsoá földesúri, mint a Rákosi- Gerõ-féle klikk restaurációs kísérletei ellen. Az ideiglenes intézõbizottság kijelenti, hogy a leghatározottabban elítéli azokat a volt pártbizottsági tagokat (Hajdú József, Rácz Károly), akik a legnehezebb idõszakban cserbenhagyták a pártot. Az intézõbizottság a volt MDP megyei, járási, városi bizottságain dolgozók közül többek között Kelemen Jenõ, Nádasdi András, Rátkai Tibor, Torják Gábor, Veszelka János, Ledeczki János, Tandel József, Novák József, Kovács József, Batki Pál és Nádasdi Dezsõ elvtársaknak, valamint az állami és gazdasági funkcionáriusok közül Oroszi Károly (volt megyei tanácsi ipari osztályvezetõ), Jakab Imre, Kerner Lajos, Galajda János, Bérc/z/es Henrik és Mester Lajos elvtársaknak javasolja, hogy térjenek vissza /a/ termelõmunkába. Az ideiglenes intézõbizottság, szakítva a régi, bürokratikus pártvezetési stílussal, elhatározta, hogy a volt pártapparátus dolgozóinak hetvenöt százalékát visszaküldi a termelõmunkába. Az ideiglenes intézõbizottság az adott idõben legfontosabb feladat/á/nak tartja a termelõmunka megindítását, támogatja a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság ez irányú felhívását, és kéri a megye összes kommunistáit, hogy járjanak élen a munka felvételében. Salgótarján, 1956. november 18. A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei ideiglenes intézõbizottsága NML PA 1. f. 3. fcs. 1. õ. e. A Nógrád Megyei Munkástanács november 23-i ülésének határozatai Elnök- és elnökhelyettes-választás: a megyei munkástanács titkos szavazással Szabó Ervint (bánya-szolgáltatóvállalat) elnökké, Steigerwald Ottót (acélárugyári munkás) elnökhelyettessé választotta. A megyei munkástanács elhatározta, hogy a hatáskörébe tartozó bányákban és üzemekben a munka fokozatosan szélesedjen. A megyei munkástanács a dolgozók kívánságát és követeléseit az alábbi pontokban foglalja össze: Teljes amnesztiát követelünk a forradalomban részt vett harcosok számára! Azokat, akik bûntettet követtek el, állítsák független magyar bíróság elé!

35

KRONOLÓGIA

NOVEMBER 22. Megjelent a Nógrádi Népújság a megye dolgozóinak lapjaként a Megyei Tanács kiadásában. NOVEMBER 23. A Megyei Munkástanács 10 pontban foglalta össze legfontosabb feladatait. NOVEMBER 26. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Megyei Munkástanács és a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság közös nyilatkozatot adott ki, melyben elhatárolódtak a politikai szélsõségektõl és javasolták a munka teljes felvételét a dolgozóknak. NOVEMBER 27. Nógrád megye karhatalmi parancsnokának Koltai Vilmos ezredest nevezték ki. A Megyei Munkástanács engedélyezte az Acélárugyár lapjának, a Tarjáni Acélakaratnak a kiadását. NOVEMBER 28. A munkástanácsok vezetõinek tanácskozására meghívták Koltai Vilmos karhatalmi parancsnokot és Cser Gyula kormányküldöttet. Az ülésen bírálták a karhatalom személyi összetételét, név szerint is megnevezve több volt funkcionáriust. Koltai Vilmos és Cser Gyula megígérte az érintett személyek felülvizsgálatát.

36

DOKUMENTUMOK Szüntessék be a deportálásokat! Azokat, akiket kivittek az országból, haladéktalanul hozzák vissza, és ha bûnösök, állítsák õket magyar bíróság elé! Javasoljuk a kormánynak, hogy a határállomásokon létesítsen ellenõrzõ szervet, lehetõleg a környék munkástanácsaiból, és ezeknek legyen joguk minden kifelé menõ szállítmányt ellenõrizni. Olyan mértékben, ahogyan az új magyar karhatalom átveszi a rend irányítását, vonják viszsza a szovjet csapatokat állomáshelyeikre! A kormány kezdjen azonnali tárgyalást a szovjet csapatoknak Magyarországról való kivonásáról! A magyar kormány kezdjen tárgyalást a Varsói Szerzõdésben részt vevõ államokkal a szerzõdés módosításáról! Csökkentsék a Varsói Szerzõdés alá tartozó magyar csapatok létszámát, és a hazánkban tartózkodó szovjet csapatok csakis a magyar kormány engedélyével hagyhassák el állomáshelyeiket! A kormány kezdjen tárgyalást Nagy Imrével és a demokratikus pártok képviselõivel a nemzeti kormány azonnali megalakítása érdekében! Ennek megtörténte után írják ki a titkos választást! Ennek határidejét legkésõbb 1957. március 31-éig javasoljuk. A kormány ismerje el az iparmedencék legfelsõbb munkástanácsait! Ismerje el ezeknek javaslattevõ jogát a kormány felé! A megyei munkástanács úgy határozott, hogy amennyiben a megyei nemzeti bizottság elsõsorban a közigazgatási kérdésekben tevékenykedik, a két szerv dolgozzon együtt, tartson közös megbeszéléseket. Amennyiben azonban a nemzeti bizottság hatáskörét a közigazgatásban megszüntették, a két szerv egyesülni fog. ... A megyei munkástanács megállapította, hogy a munka teljes megindítása elõtt még számos akadály áll. Ilyenek például: a szállítási nehézségek, az üzemanyag hiánya. Az elnökség azonnal lépjen érintkezésbe a karhatalom vezetõivel, mert egyes bányák és üzemek környékén még mindig garázdálkodnak fegyveresek, nyugtalanítva a munkába igyekvõ dolgozókat. A megyei munkástanács megállapítja, hogy a munka teljes megindítását nagymértékben elõsegítené a nemzeti kormány megalakítása. A megyei munkástanács és a nemzeti bizottság, a megyei tanács október 29-én megalakult szervének véleményére támaszkodva javaslatot tesz azoknak a leváltására, akik protekció révén jutottak fontos állásokba és ráadásul a szakképzettségük és magatartásuk nem megfelelõ. A megyei munkástanács úgy határozott, hogy a bányákkal, üzemekkel és nagyobb vállalatokkal állandóan tartja a kapcsolatot. Ez úgy történik, hogy az elnök, elnökhelyettes és titkár (Tóth Faragó József a Zagyvapálfalvai Bányagépgyárból) személyes kapcsolatot tart a bányák és üzemek választott küldötteivel. A megyei munkástanács /a megye/ élelmezésének biztosítása és egyéb célok érdekében szorosan együttmûködik a megyei tanács kereskedelmi és ipari osztályaival, azok munkáját megfigyeli és munkájuk megjavítása érdekében javaslatokat tesz nekik. A megyei munkástanács elnökségének tartózkodási helye a megyei tanácson lesz, a nemzeti bizottsággal közös helyiségben. A megyei munkástanácsot átlagban hetenként hívják öszsze, ez azonban a feladatnak megfelelõen módosulhat. Salgótarján, 1956. november 23. Nógrád Megye Munkástanácsa NML XXV. 4/c) B. 68/1957.

37

KRONOLÓGIA

ÚT DECEMBER 8-IG NOVEMBER 30. A Megyei Munkástanács az üzemek küldötteinek részvételével nagygyûlést tartott a Megyei Tanácson. Ezen kifogásolták, hogy az ígéret ellenére nem történt meg a karhatalom személyi felülvizsgálata, illetve ajánlásokat fogalmaztak meg a fegyveres testület kiegészítésének módjára. A szünetben a Bányatrösztbõl néhány személy érkezett, akik közölték, hogy az ott ülésezõ tröszti központi munkástanács intézõ bizottságának ülését a karhatalom brutális módon feloszlatta. A nagygyûlésen jelenlévõk erõteljesen tiltakoztak ez ellen és 8 pontos követelést fogalmaztak meg, melyet a kormányhoz kívántak eljuttatni, illetve a Nagybudapesti Munkástanáccsal egyeztetést kezdeményeztek. A gyûlést elhagyva Cser Gyula kormánykiküldött tájékoztatta az eseményekrõl Ladvánszky Károly rendõr õrnagyot, majd Budapestre utazott. Ladvánszky a szovjet parancsnokság egyetértésével utasítást adott a rendõrségnek a nagygyûlés feloszlatására. A Megyei Munkástanács küldöttjei közül négy személy Nagybátonyból kerülõ úton elutazott Budapestre. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA „A gyûlés feloszlatása után /a Megyei Munkástanács november 30-i gyûlésérõl van szó/ hazamentünk Nagybátonyba és ott a szolgáltató vállalat Munkás-Tanácsának iroda helyiségében újra összejöttünk, ahol részt vett Bogyai /Vilmos/, Beda /József/, Jecsmenik /Andor/, Rusznyák /Kálmán/, Frich /Fritsch István/ és én. Ezen az összejövetelen megtárgyaltuk az eseményeket, majd Bogyai /a Szénbányászati Tröszt Központi Munkástanácsának tagja/ elbeszélte azt ami velük a bányatrösztben történt, hogy a karhatalmi század szétzavarta õket. Beszélgetés közben telefonon értesítést kaptunk ... hogy a küldöttség elõbb induljon el Budapestre, mert ha szombaton reggel fog indulni, akkor le fogják õket tartóztatni. A telefonbeszélgetés lezajlása után Beda fölvette a kapcsolatot a Nagybátonyi MÁVAUT-tal és a küldöttség pénteken este Budapestre indult és a megbeszélt idõben Cser Gyula kormánybiztossal a parlament 12-es bejáratánál találkoztunk. Mielõtt a parlamenthez mentünk volna felkerestük a budapesti Munkás-Tanácsot ahol Beda egy Kerekes nevû személynek referált és tájékoztatta a salgótarjáni eseményekrõl. Kerekes utasított bennünket, hogy menjünk el a parlamentbe és mondjuk el Kádár Jánosnak a történteket és a bejutáshoz segítséget adott Balog Ignác személyében. A parlamentben Cser Gyula és még egy másik személy, kit nem ismerek, fogadott bennünket. Követelésünk az volt, hogy a Kádár-kormány támogassa három pontos követelésünket és rádión adjon választ követeléseink teljesítésérõl. Ha választ nem kapunk, vagy követeléseinket nem teljesítik a sztrájkhoz fogunk nyúlni.“ / Kiss István/

38

DOKUMENTUMOK Nógrád Megye Munkástanácsának kormányhoz intézett követelései Nógrád megye üzemi munkástanácsainak! A salgótarjáni események után a megyei munkástanács küldöttsége Budapestre ment, hogy tájékoztassa a kormányt, egyúttal összegezze azokat a helyi követeléseket, amelyeknek teljesítése helyreállíthatná megyénkben a rendet. Ezek a pontok a következõk: A tiszti század helyett olyan karhatalmi egységet állítsanak fel, amelybe csakis a munkástanácsok által javasolt személyek léphetnek be! Amennyiben a század jelenlegi személyzete saját munkahelyétõl megbízást kap, benn maradhat az egységben, azokat pedig, akik munkástanácsi igazolást szerezni nem tudnak, mert munkástársaik nem bíznak bennük, helyezzék el a termelõmunkában! A megyei tanács végrehajtó bizottságát a legrövidebb idõn belül egészítsék ki négy bányász-, négy üzemi és öt parasztküldöttel! A küldötteket a munkástanácsok, illetõleg a járási nemzeti bizottságok jelöljék! A Szocialista Munkáspárt járási és megyei ideiglenes intézõbizottsága tisztítsa meg önmagát a túlságosan kompromittált személyektõl! A két intézõbizottság menjen át egy kisebb épületbe, tekintettel arra, hogy az apparátus létszáma az eddiginél jóval kisebb épületet igényel! A megyei munkástanács a legélesebben tiltakozik a törvénysértések ellen. A hatóságoknak nem áll jogukban a munkástanács tagjait kidobálni egy épületbõl! Nem áll jogukban az sem, hogy megfélemlítés céljából tömeges letartóztatásokat hajtsanak végre! Minderrõl értesítettük a Budapesti Munkástanácsot és a kormányt. Amennyiben a kormány követeléseinkre 1956. dec. 2-án a húsz órai hírekben, de legkésõbb 3-án reggel hét óráig igenlõ választ nem ad, negyvennyolc órás tiltakozó ülõsztrájkot rendelünk el a megye egész területére a termelõüzemekben. A dolgozók feltétlenül jelenjenek meg munkahelyükön, hogy az újabb eseményekrõl tájékoztassuk õket és megtehessük a szükséges intézkedést! Salgótarján, 1956. dec/ember/ 2. Nógrád Megyei Munkástanács NML XXV. 4/c) B. 322/1957. A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád Megyei, Salgótarján Járási és Városi Ideiglenes Intézõ Bizottságainak álláspontja az elõállott helyzettel kapcsolatban Nógrád megye dolgozói! Munkások, parasztok, értelmiségiek! Fiatalok! Elvtársak! Az ország legkülönbözõbb részeibõl egyre biztatóbb hírek érkeznek a munka megindításáról. Sajnos nálunk a kezdeti eredmények után a helyzet rosszabbodott. A tegnapi nappal a Nógrád Megyei Munkástanács negyvennyolc órás sztrájkra hívta fel a megye dolgozóit. Mik a követelések? A Nógrád Megyei Munkástanács az üzemi munkástanácsoknak küldött körlevelében a következõket fektette le:

39

KRONOLÓGIA DECEMBER 1.

A Megyei Munkástanács Budapestre induló hivatalos küldöttségét Pásztó határában letartóztatták, majd Salgótarjánba szállították. Azonban Zagyvapálfalván a lakosság elállta az utat és kiszabadította a küldötteket. Salgótarjánban az elõzõ napi gyûlés miatt letartóztatták a Nógrád Megyei Nemzeti Tanács több tagját, de miután a város pedagógusainak szervezésében több mint 200 ember tüntetett a BM fõosztály elõtt, kiengedték õket. A Budapestre érkezett, elõzõ nap Nagybátonyból induló küldöttség a Nagybudapesti Munkástanácsot tájékoztatta a helyzetrõl. Azonban csak egy olyan kormánytisztviselõvel tudtak tárgyalni, kinek semmilyen felhatalmazása nem volt. Ekkor - mivel nem volt náluk a Megyei Munkástanács 8 pontos követelése - 4 pontos ultimátumot fogalmaztak meg, melyben követelték a Megyei Tanács elnökének leváltását, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a karhatalom megtisztítását, a pártház más célokra történõ hasznosítását. Kijelentették, hogyha legkésõbb december 3-án reggel 7 óráig nem kapnak kielégítõ választ, Nógrád megyében általános sztrájk lesz. A Bányatröszt Központi Munkástanácsa az elõzõ napi atrocitás hatására Salgótarjánból Nagybátonyba tette át székhelyét. DECEMBER 2. A Budapestrõl hazatért küldöttség az Acélárugyárban számolt be a Megyei Munkástanácsnak. A Megyei Munkástanács tagjai kifogásolták, hogy a sztrájk kérdése beleegyezésük nélkül került be az ultimátumba. Végül úgy döntöttek, hogy ha nem teljesülnek a követelések, 48 órás ülõsztrájkot hirdetnek meg. DECEMBER 3. Elkezdõdött a 48 órás ülõsztrájk. Salgótarjánba érkezett Házi Sándor vezérõrnagy, aki felvette a kapcsolatot az MSZMP Nógrád Megyei Ideiglenes Intézõ Bizottságával és a karhatalom parancsnokságával. DECEMBER 5. Salgótarjánban - a délelõtti nagybátonyi tárgyalást követõen - újra eredménytelenül egyeztettek a Megyei Munkástanács vezetõi Pothornik József termelési kormánybiztossal, Ladvánszky Károly õrnaggyal és a szovjet parancsnoksággal a karhatalom személyi összetételérõl. A Megyei Munkástanács elnökhelyettese, Steigerwald Ottó és Ladvánszky Károly õrnagy megállapodtak abban, hogy a Megyei Munkástanács visszatérhet a Megyei Tanács épületébe, valamint 5 fõs bizottság alakul a munkástanács és a rendõrség közötti kapcsolat tartására.

40

DOKUMENTUMOK A jelenlegi karhatalmi egységet oszlassák fel, a megyei tanács végrehajtó bizottságát egészítsék ki, végül a Szocialista Munkáspárt járási és megyei ideiglenes intézõbizottsága tisztítsa meg sorait! Ezek azok a követelések, amelyeket az üzemi munkástanácsoknak küldtek szét, és ezek nem teljesítése miatt hirdették meg a negyvennyolc órás sztrájkot. Rögtön meg kell állapítani, hogy a követelések mögött még további követelések is vannak. Hogy megyénk dolgozói tisztán lássanak és helyes álláspontra helyezkedjenek, szükséges tájékoztatni megyénk dolgozóit azokról a követelésekrõl, amelyek a Nógrád Megyei Munkástanács november 30-ai ülésén hangzottak el. A tanácsülésen nyíltan a Kádár-kormány ellen foglaltak állást, elmondották, hogy nem ismerik el a Kádár-kormányt, és Nagy Imrét követelik vissza a kormányba. További követelésük, hogy a Szovjetunió csapatai menjenek ki a megyébõl és azonnal hagyják el az országot. A megyei tanácsnak új végrehajtó bizottságot és új tanácselnököt követeltek. Követeléseiket a budapesti rádióban is közölni kívánták, és harcra akartak felhívni. A megyei munkástanács ülését a rendõrség, miután tudomást szerzett róla, feloszlatta, mert nincs engedélyezve gyûléstartás. ... A jogos követelések teljesítését támogatjuk, ez elõl a kormány nem zárkózik el, a lehetõségekhez mérten azok megvalósításán dolgozik. Azonban azok/at/ a követelések/et nem támogatjuk/, amelyek a Kádár-kormány ellen, a szovjet csapatok azonnali kivonására vonatkoznak, /hisz/ ez egyenlõ az ország függetlenségének feladásával. ... A karhatalommal kapcsolatos követelésekre vonatkozóan szükséges leszögeznünk az elõbb elmondottakon kívül azt is: karhatalom kell, és karhatalom lesz. ... A megyében lévõ karhatalmi alakulat a honvédség fõparancsnokának parancsa alapján szervezõdött, és ott a néphez hû, becsületes munkások vannak. Feladatuk, hogy a megyében segítséget adjanak a rendõrségi, állami és gazdasági szerveknek a munka megindításához, /az/ élet- és vagyonbiztonsághoz, a fosztogatók, a bûnözõk elleni harchoz. A nemrég megalakult karhatalmi alakulat eddig jól teljesítette feladatát, és azokon a helyeken, ahol megjelent, rendet, nyugalmat teremtett, és a községek lakói mindenütt megelégedéssel, örömmel beszélnek róluk. A karhatalmi alakulatnál - tudomásunk szerint - rend és fegyelem van, egy célt ismernek: népi demokratikus rendünk vívmányainak megvédését, dolgozóink életének biztosítását. ... Ami a pártra vonatkozó követeléseket illeti: elöljáróban le kell szögezni, hogy ez elsõsorban a párttagok, a párt ügye. Ezen túl hangsúlyozzuk, hogy úgy a megyei, mint a járási és városi ideiglenes intézõbizottságokban nincsenek kompromittált elemek, az apparátus kétharmada fizikai munkára ment. ... Nógrád megye dolgozói! A kivezetõ út most nem a sztrájkban van, hanem a mindennapi szorgalmas munkában. E helyzetbõl csak a munkás-paraszt forradalmi kormány programjának megvalósításával tudunk kijutni. Mint tudjátok, a munkás-paraszt forradalmi kormány programjában ott szerepelnek mindazok a lényegbevágó követelések, amelyek a munkások, parasztok és értelmiségiek lelkében az elmúlt években gyülemlettek és az október 23-ai felkelés pontjai között szerepeltek. E követelések közül a munkás-paraszt forradalmi kormány már több jogos követelést megvalósított: nemzeti ünnepé nyilvánította március 15-ét, Népköztársaságunk új címere a Kossuth-címer, december 1-jével a kormány a bányászok bérének megjavítására

41

KRONOLÓGIA

DECEMBER 6. A Tûzhelygyárban tiltakoztak a szécsényi forradalmi vezetõk letartóztatása miatt. DECEMBER 7. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt Központi Munkástanácsa felhívást adott ki a munka felvételére. A szovjet parancsnokság és a rendõrség lefoglalta a Tarjáni Acélakarat 2. számát.

AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA „December 7-én délután értesültem arról, hogy a bányák megbízottjai és a tröszt mûszaki vezetõi értekeznek. Rögtön odamentem és mivel már vége volt az értekezletnek a munka beindításáról, röviden beszéltem többek között arról, hogy a munkát minden üzemnél fel kell venni. Közölték velem, hogy megállapodtak már abban, hogy 8-án (másnap) felveszik a munkát. A gyûlés után emlékezetem szerint Bogyai Vilmos közölte velem, hogy 5 drb meghívót kaptunk a Budapesti Munkás Tanács ülésére. Ebbõl 2 drb meghívót a bányatrösztnek , a többit pedig Steigervard Ottónak, Jecsmerik Andornak, egyet pedig az acélgyár részére adtam át. Tudomásom szerint másnap kora reggel a Budapesti Munkás Tanács ülésre el is utaztak. Utazásukról bõvebbet nem tudok, mivel nem találkoztam velük.“ /Szabó Ervin, a Megyei Munkástanács elnöke/

42

DOKUMENTUMOK négyszáztizenötmillió forintot adott, és emellett már több bér- és munkaügyi kérdésben eddig is jelentõs határozatokat hozott. A követelések a lehetõségek megteremtésével megvalósulnak. Erre biztosíték a kormány eddigi intézkedései, továbbá az október 23-ai felkelés, a megalakult üzemi munkástanácsok, valamint az, hogy a kormányban, a pártban most valóban néphez hû, kipróbált vezetõk vannak. Munkások, elvtársak! Ma nem a sztrájk útján érhetjük el a követeléseinket. Ma a sztrájkkal önmagunknak ártunk... Elvtársak, munkások! Nógrád megye munkásainak többségét ma ugyanazok alkotják, akik a Horthy-/féle/ fasizmus ideje alatt, a felszabadulás után felsorakoztak a párt mögé, akik magatartásukkal példát mutattak az ország dolgozóinak. Ma tovább járjátok ugyanezt az utat! Álljatok egységesen a munkás-paraszt forradalmi kormány mögé, a Magyar Szocialista Munkáspárt mögé, mert igaz ügyért harcolunk, s az gyõzni fog! Hazánk a békés, szocializmust építõ országok segítségével a magyar dolgozó parasztok, értelmiségiek szorgalmával, tapasztalatával, szaktudásával nagyszerû eredményeket ér el sokat szenvedett hazánk, népünk életének megjavításában, hazánk felvirágoztatásában. Munkásszolidaritás Nem kutattuk bõvebben, milyen cél vezette a karhatalmi szerveket abban az intézkedésükben, mellyel az elmúlt héten letartóztatták és elhurcolták a forradalmi bizottság és a megyei munkástanács néhány köztiszteletben álló tagját. Mi csak sajnálni tudjuk, hogy ez megtörtént, és az a véleményünk: nem a törvényesség szellemében történt. Hiszen ezeket az egyéneket a megye munkássága állította a megye élére. Tehát betöltött tisztségüket a megye munkásainak, munkástanácsainak bizalmából foglalták el és gyakorolták. A munkásság nemegyszer bizalmat szavazott egyéniségüknek, különösen azokban az idõkben, amikor egyesek minden reményüket a múlt visszahúzó erejébe helyezték és nem rettentek vissza törvénysértõ cselekedetektõl sem. Mégis megkérdezzük: Miért volt akkor ez a felhajtás? Miért kellett a nyugodt, munkáját végzõ várost - ha csak egy napra is - újból megpiszkált hangyabollyá tenni? Megfélemlítésbõl? Kit akartak megfélemlíteni? A munkásságot? És kik akarták megfélemlíteni? A munkásság karhatalma? Mintha itt érthetetlen ellentmondás lappangana. Kádár János tatabányai megállapítása szerint „az üzemekben ma és ezentúl mindig a munkástanácsokra kell támaszkodnia a kormánynak“. Akkor a munkástanácsok bizalmát élvezõ egyéneket miért tartóztatják le? Lehet, hogy egyesek még mindig azt hiszik: ki kell emelni néhány hangadót, és összeomlik minden. De mennyire tévednek, akik így gondolkoznak! Ez a korszak már lejárt. Vége a szellemi sötétségnek. Az analfabetizmusnak. A hangadók korszakának. A munkásság elég okos, érett és szervezett is ahhoz, hogy saját hangját hallassa. Nem földesurakat és régi prókátorokat kér földügye védelmére, hanem saját fiaival képviselteti magát, de rajtuk keresztül maga a nép, a munkásnép a hangadó... /Tarjáni Acélakarat, 1956. december 8., 1. p./

43

KRONOLÓGIA

DECEMBER 8. Házi Sándor vezérõrnagy parancsára karhatalmisták letartóztatták Kisterenyén Gaál Lajost, a Bányatröszt Munkástanácsának tagját és Viczián Tibort sztrájkra buzdító röplapok terjesztésének vádjával, majd a BM salgótarjáni fõosztályára szállították õket. A hírre reggel kisterenyei bányászok indultak Salgótarjánba, ahol a BM fõosztály és a Megyei Tanács épülete elõtt kb. 3-4 ezer ember gyûlt össze 11 órára, akik követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását. A BM fõosztály elõtti részt 3 szovjet harckocsi, a Megyei Tanács épületét és elõterét, illetve a Rákóczi úti iskola és a Megyei Tanács közötti útszakaszt karhatalmisták szállták meg. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA

Az események helyszíne

44

DOKUMENTUMOK Az MSZMP Nógrád Megyei Ideiglenes Intézõbizottsága december 8-án kiadott röplapja a sortûzrõl Salgótarján dolgozói! A mai napon a rendõrségi szervek törvényes eljárást alkalmaztak olyan felelõtlen egyénekkel szemben, akik az elmúlt napokban sztrájkra uszítottak és kormányellenes propagandát folytattak. Az úgynevezett megyei munkástanács szervezésével a gyülekezési tilalom ellenére tüntetést szerveztek. Becsületes embereket: férfiakat, nõket vonultattak fel aljas céljaik elérésére. A megyei rendõrkapitányságnál lévõ belügyminiszteri kiküldött, a honvédparancsnokságtól Salgótarjánban tartózkodó vezérõrnagy, valamint a szovjet katonai városparancsnok kérte a tömeg elvonulását, de a tömegben lévõ fasiszta ellenforradalmi elemek durva kiabálásaikkal, fenyegetõzésükkel megakadályozták ezt. Késõbb a város északi irányából újabb csoport közeledett. A közeledõ csoportból aljas provokátorok a magyar karhatalmi egységekre, a szovjet katonai alakulatokra kézigránátot dobtak, és a Rákóczi úti iskolából, valamint a mellette lévõ épületekbõl géppuskatüzet nyitottak. Az ellenforradalmi elemek aljas provokációja áldozatokat követelt. Munkások! Dolgozók! Sajnálatos, hogy ez az eset bekövetkezett. De nyíltan meg kell mondani, hogy a bekövetkezett esetért minden felelõsség a törvényellenesen mûködõ megyei munkástanácsot terheli. A törvényellenesen mûködõ megyei munkástanácsba fasiszta elemek, a volt uralkodó osztály tagjai férkõztek be, akik naponként olyan kormányellenes követeléseket hangoztattak bûnös felelõtlenséggel, aminek célja a munkás-paraszt hatalom megdöntése, a munkások rabságba döntése, a földbirtokos-tõkés úri Magyarország feltámasztása. A megyei munkástanács tagjai e felelõtlen lépések mellett fegyveres felkelésre is szervezkedtek. Az illetékes szervek birtokában vannak olyan adatok, amelyek ezeket félreérthetetlenül igazolják. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy ezért az aljas provokációért, az ártatlan és becsületes munkások életéért minden felelõsség a törvényellenesen mûködõ megyei munkástanácsot, az abba furakodó fasisztákat, Kecskéseket, dr. Garamvölgyieket és felelõtlen cinkosai/ka/t terheli. A megtörténtekért ezeknek a sötét gondolkozású egyéneknek a törvény elõtt felelni kell! Munkások! Dolgozók! A mai nap eseménye új megvilágításba helyezte az eseményeket. Láthatjátok, hogy a törvényellenesen mûködõ megyei munkástanács mesterkedései vérengzéshez vezettek. A járható út a munkás-paraszt forradalmi kormány által megjelölt program megvalósítása. Az ellenforradalmárok által nehéz helyzetbe juttatott hazánkat, népgazdaságunkat /innen/ csak a magyar munkások szorgalmas munkájával, kiváló szakképzettségével, mûszaki és szervezési tapasztalatai felhasználásával tudjuk kivezetni. A szorgalmas alkotómunkának, a rend, nyugalom mielõbbi megteremtésének mindannyiunk jóléte, családunk boldogsága, hazánk függetlensége, népünk szabadsága lesz az eredmény/e/.

45

KRONOLÓGIA

Miközben a fegyveres erõk vezetõi - eredménytelenül - igyekeztek leszerelni a tömeget, a Megyei Tanács elõtt lövések dördültek el. A további lövöldözés megakadályozására Ferencz István AKÖV garázsmester gyakorló hanggránátot dobott a Megyei Tanács elõtt lévõ karhatalmisták mögé, azonban ez kiváltotta az általános sortüzet. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA

Helyszínrajz A = Úttest; B = Járda; C = Megyei Tanács épülete; D = MÁVAUT igazgatósági épület; E = Rákóczi út 91.; F = 36-os bérház; G = Magánlakás; H = Sertésólak; I = 3-as ÉPFU garázs; J = a kézigránát robbanási helye; K = gránát eldobási helye; L = helyszínrajzot rögzítõ személy helye.

DOKUMENTUMOK

A mindannyiunk által kívánt célok mielõbbi megvalósulása egyedül rajtunk múlik. Éppen ezért a legrövidebb idõn belül vegyétek fel a munkát, indítsátok meg a termelést! A termelés megindítása meghozza a meleg otthont, a szükséges árukat, a békés életet. Külön szólunk hozzátok, Bányász Elvtársak! Rajtatok, a Ti munkátokon múlik, hogy az élet mielõbb meginduljon! Rátok a Kommunista Párt mindig támaszkodott. Az a kérésünk: adjatok minél több szenet! A kormány a kiemelt bérezés bevezetésével már megmutatta, hogy segít a helyzeteteken, a lehetõségekhez mérten teljesíteni fogja a többi jogos követeléseket is. Indítsátok meg a termelést, mert ezzel megindul a többi üzem munkája is! Munkások! Dolgozók! Távolítsátok el az útból mindazokat, akik a munka ellen vannak, sztrájkra uszítanak! Söpörjétek ki a munkástanácsokból az oda befurakodott elemeket, a volt uralkodó osztály tagjait! Ne hagyjátok lejáratni a munkásosztály fontos szervét oda nem való elemekkel! Küldjetek oda becsületes, józan gondolkodású elvtársakat, akik értenek a termelés szervezéséhez, a bérügyi és szociális kérdésekhez egyaránt! Ha ezt megteszitek, megkezdõdik a felemelkedés, elmúlik az ellenforradalmárok rátok nehezedett nyomása. Munkások! Dolgozók! A magyar alakulatok, szovjet katonai egységek mindent megtesznek a rend, a nyugalom helyreállításáért. Intézkedéseiket segítsétek végrehajtani! Munkások! Dolgozók! Ne engedjétek félrevezetni magatokat az ellenforradalmárok által! Leplezzétek le az ellenforradalmi elemeket, segítsetek azok lefegyverezésében és ártalmatlanná tételében! A magyar karhatalmi alakulatok, a szovjet katonai egységek erélyes intézkedéseket foganatosítanak a provokátorokkal szemben. Biztosítják, hogy a becsületes embereknek nem esik bántódásuk, és megteremtik a nyugodt és biztos munka feltételeit. Munkások! Dolgozók! Tudjuk, hogy a becsületes dolgozók mellettünk állnak, és a megtévesztettek aggályai a provokáció után eloszlanak, és felzárkóznak a munkás-paraszt forradalmi kormány mögé. A munkásoknak bátor kiállása elsöpri a provokátorokat, megsemmisíti azok végsõ mesterkedéseit, és a parasztok, haladó gondolkodású értelmiségiek öszszefogásával megteremti a nyugodt életet. Magyar Szocialista Munkáspárt megyei, járási-városi ideiglenes intézõbizottságai NML XXV. 4/c) 14/1958. A megyei kórház hivatalos nyilatkozata a Megyei Bíróságnak „/A/ Tanács elnöke ismerteti ... a salgótarjáni megyei kórház megkeresés folytán adott válaszát, mely szerint a vádbeli napon és helyrõl /december 8-án a Megyei Tanács elõtti térrõl/ beszállított sebesültek között olyan sebesülés, amely kézigránáttól eredõnek látszik, nem fordult elõ. Közli az átirat azt is, hogy a felvételre

47

KRONOLÓGIA

Az eddigi hivatalos források szerint a helyszínen 27-en, a kórházban 19-en, összesen 46-an haltak meg. Azonban a halálos áldozatok számát a szemtanúk sokkal többre teszik, így a másik elfogadott adat: 131. Salupin alezredes szovjet katonai parancsnok azonnal feloszlatta a Megyei Munkástanácsot és kijárási tilalmat rendelt el. A délutáni órákban megkezdõdött a forradalom vezetõ személyiségeinek letartóztatása. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA „Én is tagja voltam annak a karhatalmi szakasznak, amelyiket 1956. december 8án rendfenntartás céljából a megyei tanács elé vezényeltek. A kivezényelt szakasz géppisztollyal és golyószóróval volt felfegyverezve. Amikor a helyszínre tíz óra körül megérkeztünk a /BM./ Fõosztály elõtt már nagy tömeg volt, a megyei tanács épülete elõtt azonban csak egy pár ember. A megyei tanács épületével szemben levõ parkírozott részen a csillag mellett foglaltam el tüzelõállást, arccal a Fõosztály felé. 1/2 11 óra lehetett, amikor azt a parancsot kaptuk, hogy meg kell akadályoznunk a Zagyvapálfalva felõl érkezett tömeg egyesüljön a város felõl jövõ tömeggel. A tömeg azt kiabálta felénk, hogy „véres szájú pufajkások! Gyilkosok! Nem vagytok magyarok!“ Ez így ment csaknem egy órán keresztül s ez alatt az idõ alatt lövöldözésre vagy tettlegességre nem került sor. A közelben még két bajtársamat láttam. 11 óra után lehetett az idõ, amikor kiáltást hallottam, hogy „vigyázz kézigránát!“ A csillag szára mellé a földre szorítottam a fejem és a kézigránát tõlem 4050 cm-re csapódott a földbe és robbant fel. Hatalmas robbanást hallottam és 3-4 méter magas füstoszlopot láttam. A kézigránát robbanása földet dobott felém. Robbanás után kicsit zúgó füllel egy épület holtterébe vonultam vissza. Ekkor kezdõdött minden irányból a lövöldözés. Hogy honnan és ki lövöldözött, azt nem tudom. A tömeg oszlani kezdett és én is visszavonultam a megyei tanács elõtt levõ oszlopsor mögé. A lövöldözés visszavonulás közben már gyengült. Már az oszlopsor mögött voltam, amikor még egy lövést hallottam, ez azonban csak az egyik oszlopot találta, s nyomát ma is meg lehet találni az oszlopon.“ /Szakács Mihály bányász/ „1956. december 8-án a megyei tanács épülete elõtt a Fõ-utcán mentem. Zagyvapálfalva felõl a hatalmas tömeg, hátam mögött pedig a karhatalom lezárta az utat, úgy, hogy a /BM/ Fõosztály elõtt megállni kényszerültem éppen akkor, amikor egy vezérõrnagy felhívta a tömeget, hogy oszoljon szét és küldjön be egy öt tagú küldöttséget, amelyikkel tárgyalni fognak. Azt nem tudtam, hogy milyen ügyben akarnak tárgyalni. A megyei tanács épülete felõl egyes és sorozatlövéseket hallottam. Szaladt mindenki. Én is olyan helyre húzódtam, hogy fedve legyek a lövések elõl. Fedezékhelyemrõl csak akkor távoztam el, amikor már vége volt a lövöldözésnek. Robbanást én nem hallottam. Amikor elõjöttem láttam, hogy egy szovjet harckocsi úgy segédkezett a torlasz eltávolításában, hogy az Ikarusz kocsi mellett lévõ munkásszállító kocsit eltolta.“ /Varga Sándor bányász/

48

DOKUMENTUMOK került sebesültek /között/ karhatalmi egyenruhát viselõ, vagy olyan, aki a karhatalomhoz tartozott nem fordult elõ. Közli az átirat, hogy 135 sérültet szállítottak be a salgótarjáni megyei kórházba, akik közül 27 már halva érkezett, 9 sérült mûtét közben, vagy mûtétre kerülés elõtt, 10 pedig mûtét után halt meg. A sérüléseket géppisztoly-lövedék okozta. A lövedék behatolási nyílása szerint 11 esetben elölrõl, 12 esetben oldalról, 32 esetben pedig hátulról történt a sérülés, a fennmaradó százalék esetében a lövedék behatolási iránya meg nem állapítható pontosan.“ NML MB. B. 1/1957. A szovjet városparancsnoknak és a megyei rendõrkapitánynak a sortûz után kiadott parancsa A szovjet katonai parancsnokság és /a/ megyei rendõrkapitányság vezetõjének parancsa Salgótarján dolgozói! Az ellenforradalmi erõk a mai napon a karhatalmi szervek törvényes intézkedése ellen tüntetést szerveztek. A szovjet katonai városparancsnokság és a rendõrség el akarta kerülni a vérontást, és többször felszólította a tüntetõket, hogy békésen vonuljanak el. Az ellenforradalmárok uszítására a tömeg ezt nem hajtotta végre. Az ellenforradalmárok a karhatalmi szervekre géppisztolyból, golyószóróból tüzet nyitottak és kézigránátot dobtak. Ennek következtében a szovjet és magyar karhatalmi szervek kénytelenek voltak tûzzel válaszolni. Dolgozók! Városunk területén súlyos helyzet állt elõ. Az ellenforradalmárok bûnös tevékenysége oda vezetett, hogy beszennyezték a magyar nép jogos követeléseit. Felhívunk benneteket, ne hallgassatok az ellenforradalmárokra, akik a régi Horthy-rendszert akarják a nyakatokra visszahozni, akik nem békés alkotómunkát akarnak, hanem vérontást! A szovjet katonai parancsnokság és a rendõrség felszólít benneteket, õrizzétek meg nyugalmatokat! Ne hallgassatok azokra, akik továbbra is a vérontást akarják! A rend helyreállítása érdekében megparancsolom: Azonnali hatállyal a város területén kijárási tilalmat rendelünk el. A városban csak élelmiszer-szállítás és elsõsegélynyújtás céljából közlekedhetnek gyalogosok és jármûvek. Arra, aki este hét óra után az utcán mozog és a katonai karhatalmi járõrök utasítását nem hajtja végre, tüzet nyitnak. Aki a fenti utasításunkat maradéktalanul nem tartja be, velük szemben a legszigorúbb intézkedéseket fogjuk alkalmazni. Tekintettel arra, hogy az ellenforradalmi szervezkedés fõ irányítója az ún. megyei munkástanács volt, a tanácsot azonnali hatállyal feloszlatjuk. Salgótarján, 1956. december 8-án megyei rendõrkapitányság vezetõje

szovjet katonai városparancsnok

NML PA 33. f. 1. fcs. 3. õ. e. 49

KRONOLÓGIA

A VISSZASZERZETT HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA DECEMBER 9. Nógrádi Sándor részt vett az MSZMP Nógrád Megyei Ideiglenes Intézõbizottsága aktívaülésén, melynek témája az elmúlt napok eseményeinek értékelése volt. A szovjet katonai parancsnokság és a rendõrség felhívta a lakosság figyelmét, hogy nem engedélyezi a sortûz áldozatainak közös vagy csoportos temetését. DECEMBER 10. Az Elnöki Tanács rendelete alapján bevezették a statáriumot. DECEMBER 12. Salgótarjánba érkezett a rétsági tiszti karhatalmi alakulat. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA

A vizsgálat során készített fénykép a gránátrobbanás helyérõl

50

DOKUMENTUMOK A megyei kórház rádiónyilatkozata december 8. után A megyei kórház igazgatósága felkérte a Nógrád megyei rádiót a következõk közlésére: A városunkban 1956. december 8-án lezajlott tragikus események következtében aránylag kicsiny intézményünkre óriási feladatok elvégzése hárult. Ezen feladatok elvégzése meglévõ, rendszeresített dolgozóinkkal szinte lehetetlennek látszott. Ezért kértük a rádió segítségét, hogy mozgósítsuk a város területén dolgozó vöröskeresztes aktívákat. A felhívás nyomán megmozduló áldozatkészség minden várakozáson felüli volt. Az Acélárugyár, Tûzhelygyár, Üveggyár vöröskeresztes aktíváin kívül magánosok, a vöröskereszt segíteni kész emberei már az elsõ felhívás után azonnal szolgálattételre jelentkeztek. Sebesültjeink között végzett áldozatkész munkájukért ezúton mondunk köszönetet. Szinte egy emberként mozdult meg a környék lakossága véradásra is. Folyosóinkon százával álltak a véradók, hogy vérüket adják a sebesülteknek. Tudjuk, hogy nem várnak köszönetet, de sebesültjeink és a magunk nevében hálásan köszönjük áldozatkészségüket. Köszönjük ugyanekkor a pásztói és balassagyarmati kórház orvosainak és egészségügyi dolgozóinak értékes közremûködését. Köszönjük a jelen volt körzeti orvosok segítségét, a körzeti ápolónõk áldozatkész hozzáállását. Hálásak vagyunk a Nemzetközi Vöröskereszt tagállamainak felbecsülhetetlen értékû segítségéért. Köszönjük az írországi penicillint, a szovjet vérplazmát, a lengyel vért és gyapjútakarót, az amerikai streptomycint, a holland csokoládét, az argentin gyapotvattát, a svájci tápszert, a svéd csillapítószereket, a brazil kávét, az olasz citromot, a legkülönbözõbb nyugat- és keletnémet, dán, spanyol, angol, csehszlovák, román, bolgár, osztrák, francia, kanadai gyógyszereket. Megmozdult ugyanekkor a város és a környezõ falvak lakossága is. Egymás után jelentették be adományaikat Mátramindszent, Nádújfalu, Mátranovák, Homokterenye, Nagybátony város és falu, Maconka, Dorogháza, Szuha, Nemti, Mátraverebély és a salgótarjáni üzemek. Az adományok között szerepel: csirke, kacsa, nyúl, tojás, vaj, készpénz, édességek, kolbász, borjú, vaddisznó, szalonna, zsír, liszt burgonya, alma, tej stb. A város egyes utcáinak lakosai süteményeket, befõttet hoztak, az Üveggyár szikvizet és mankót, /a/ magánosok csevicét, málnaszörpöt, /az/ üzlet- és boltvezetõk cigarettát. A megyei tanács gépkocsit bocsátott rendelkezésünkre, a rádió pedig készségesen tette közzé felhívásunkat. A felsorolt segítséget és adományokat kötelességünknek tartottuk a nyilvánossággal ismertetni. Tudjuk, hogy az egyszerû, szürke „köszönjük“ szó kevés és nem méltatja eléggé a dolgozók áldozatkészségét. Ellenértékképpen tudásunkat, jó szívünket és a minden ember felé egyformán megnyilvánuló szeretetünket, becsületes munkánkat adjuk. (Kérjük ezen közleményünk többszöri beolvasását!) Megyei kórház igazgatósága, Salgótarján NML PA 33. f. 1. fcs. 3. õ. e.

51

KRONOLÓGIA

DECEMBER 13. A megyei rendõrkapitányságról karhatalmisták az elõzõ nap letartóztatott Hadady Rudolfot és Hargitai Lajost - az acélárugyári fegyveres õrség két parancsnokát - a Budapesti Központi Bírósághoz szállították. Útközben azonban Hugyag községben mindkettõjüket megkínozták, majd az Ipoly-parton meggyilkolták. DECEMBER 13-14. A Budapesti Rendõrfõkapitányság Technikai Alosztálya helyszíni és fegyverszakértõi vizsgálatot tartott a december 8-kai sortûz színhelyén. Megállapították, hogy a lövések többsége a BM fõosztály épülete felõl a Rákóczi út 97. számú ház felé irányult. Megvizsgálták a rendõrség épületét is, melyen nem találtak lövésnyomot. A megállapításokat nem hozták nyilvánosságra. DECEMBER 15. A rendõrség közleményt adott ki, melyben közölték, hogy megindították a vizsgálatot a december 8-kai sortûz körülményeinek kiderítésére. DECEMBER 22. A MÁVAUT megindította a helyi közlekedést egy autóbusszal. 1957. JANUÁR 4-5. Kétnapos sztrájk volt a Tûzhelygyár öntödéjében, mert az igazgatóság leváltotta a munkástanács által novemberben kinevezett fõmûvezetõt. Az igazgatóság végül engedett, s visszavonta a leváltást. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA „Amikor a munkástanács tagjai megtudták, hogy a dolgozók munka helyett bérkérdésekrõl vitatkoznak, akkor többen, de én magam is lementünk az egyes üzemekbe. Valamennyiünknek nehéz dolga volt, mert a dolgozókat nehéz volt meggyõzni. ... Általában megjegyezhetem, hogy amikor ezeken a röpgyûléseken, munkástanácsi gyûléseken szóba kerültek a Kádár kormánynak legújabb pénzügyi és gazdasági természetû rendelkezései, sokan hangoztatták, hogy a Kádár kormány intézkedéseit nem ismerik el... január elsõ napjaiban a termelés érdekében visszaállítottam minden vezetõt, akit az ellenforradalom alatt leváltottak. Emiatt az intézkedésem miatt az öntödei éjszakai mûszakosok zúgolódni kezdtek és beszüntették a munkát, illetve ímmel-ámmal dolgoztak. Ezeknek a fellépésére kénytelen voltam Gyöngyösi József fõmûvezetõt meghagyni.“ /Oravecz László a Salgótarjáni Tûzhelygyár igazgatója/

52

DOKUMENTUMOK A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelete a statárium bevezetésérõl Utasítás A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1956. december 9-én kelt rendelete alapján utasítom a községi tanács vb-t a következõk kihirdetésére: Az Elnöki Tanács elrendelte a rögtönbíráskodás bevezetését a következõ esetekben: Aki 1956. december 11-én 18 óráig a birtokában lévõ fegyvert, lõszert, robbanóanyagot be nem szolgáltatja, vagy ha ilyen esetrõl tudomása van és azt nem jelentette az illetékes szerveknél. Aki olyan államellenes cselekedetet hajt végre, mint fegyveres szervezkedés, sztrájkra való uszítás, ellenséges röplap szerkesztése, sokszorosítása vagy terjesztése. Aki gyilkosság, gyújtogatás, rablás vagy fosztogatás bûntettét követi el. (/1/956. december 10-én továbbítva a községek felé.) (NML XXXII. 8/e) 1.) A megyei rendõrkapitányság közleménye a december 8-ai salgótarjáni eseményekrõl A megyei rendõrkapitányság vizsgálatot indított a Salgótarjánban, december 8-án történt események kivizsgálására, valamint az azt megelõzõ eseményekkel kapcsolatban. A megyei rendõrkapitányság a törvényesség szigorú betartása mellett folytatja az õrizetbe vett személyek ügyének kivizsgálását, valamint az eseményekkel kapcsolatban önként jelentkezõ munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók meghallgatását. Több bányász, acélgyári munkás, építõipari vállalati, tûzhelygyári, üveggyári munkás jelent meg a megyei rendõrkapitányságon azzal, hogy tanúvallomást akar tenni a 8-ai események alkalmával látottakról és hallottakról. A becsületes dolgozók, akik ugyancsak a rendõrség által fent írt vizsgálatban segíteni akarnak az események tisztázásában, nagy segítséget nyújtottak már eddig is a megyei rendõrkapitányságnak a tények valóságos feltárásában. A dolgozók vallomása alapján, valamint bejelentések és panaszok alapján olyan tények állnak a Nógrád Megyei Rendõrkapitányság rendelkezésére, amelyek tényként igazolják a fegyveres provokációt, valamint azt, hogy a dolgozók nem akartak felvonulni. ... Több bejelentés érkezett salgótarjáni és vidéki dolgozóktól, akik elmondották, hogy december 8-án provokátorok két kézigránátot dobtak a karhatalmi alakulatokra, és géppisztolyból és golyószóróból tüzet nyitottak a megyei rendõrkapitányságra. A vizsgálat az ügyben folyik, és a dolgozók bejelentései és egyéb adatok alapján a fenti tények kétséget kizárólag megállapíthatók. A vizsgálat eredményérõl Nógrád megye lakosságát folyamatosan tájékoztatni fogjuk. Nógrád Megyei Rendõrkapitányság vezetõje Nógrádi Népújság, 1956. december 15. 3. p.

53

AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA

A BM Fõosztállyal szembeni bérház, melynek falába legtöbb lövedék fúródott

A munkásõrség felvonulása a felújított szovjet emlékmûnél

DOKUMENTUMOK

FÜGGELÉK 1. A Nógrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökének utasítása a rendzavarók elleni fellépésre Utasítás valamennyi járási és városi vb-nek A párt központi vezetõsége és a kormány, Budapest összterületének öntudatos munkásaival együtt mindent megtesz, hogy a fasiszta csõcselék lázadását, fosztogatását, rablását megakadályozza. Tudjuk, hogy a vb-k a párt, a kormány mögött állanak. A helyzet természetesen súlyos. Minden vezetõnek éreznie kell a felelõsséget! Nem kevesebbrõl van szó, mint a munkás-paraszt hatalom megdöntésére szervezett ellenforradalmi bandák terrorcselekményeirõl, rablásairól, lázító tevékenységérõl. Ebben a helyzetben elvárjuk a vb-k minden tagjától, hogy /a/ községek /és a/ városok a járás egész területén tartsanak rendet, fegyelmet, nyugtassák meg a lakosságot, akadályozzák meg, hogy a fosztogatás kiterjedjen. Biztosítsák városukban, községükben a normális munkát, a törvényes rendet! Meg vagyunk gyõzõdve /arról/, hogy elvtársaink, a vb-k tagjai, akik olyan sok nehéz helyzetben megállták /már/ a helyüket, most is teljes erejükkel a demokrácia, a szocializmus, a munkáshatalom oldalán állnak, szívvel-lélekkel. A párt /és/ a kormány nagy erõfeszítéseket tesz, a központi vezetõség fontos határozatokat hozott. E határozatok nyilvánosságra hozása /a/ sajtón, /a/ rádión keresztül, az adott lehetõségek között sürgõsen megtörténik - ezeknek végrehajtását biztosítsák mindenütt az elvtársak! Még egyszer felszólítok minden elvtársat, személyes felelõsséggel akadályozzák meg, hogy a rendbontás a vidéki városokra, községekre kiterjedjen! A rendzavarókat azonnal vonják felelõsségre, szorosan mûködjenek együtt a rendõrséggel, államvédelmi szervekkel! Salgótarján, 1956. október 24-én Laukó György s. k. megyei vb-elnök NML XXIII. 528. 3. d. 115-8/1956.

55

FÜGGELÉK 2. A Salgótarjáni Acélárugyárban nagyüzemi (központi) munkástanács alakul Jegyzõkönyv Felvétetett 1956. okt/óber/ 29-én d/él/e/lõtt/, a munkástanácsok küldötteinek elsõ ülésérõl, az acélárugyári tanácsteremben. Jelen vannak: az üzemek által megválasztott tanácstagok. Tárgysorozat: Farsang Sándor megnyitója után a tanács dr. Magos /Bélá/t szólította fel a tanácskozás rendjének levezetésére és /a/ résztanácsok megválasztásának lebonyolítására. Dr. Magos Béla a tanácstagok elõtt vázolta az ország súlyos helyzetét, majd a bensõ nyugalom és fegyelmezettség, valamint a közrend és közbiztonság feltétlen betartására hívta fel a tagok figyelmét. Kifejtette, hogy ahol a bosszúállás megkezdõdik, ott a jogrend máris bevégzõdött, mi pedig nem anarchiát, hanem igenis jogrendet, sõt az eddiginél jobbat kívánunk. Hangsúlyozta, hogy bármi történjék is az országban, a mi célunk nem lehet más, mint a szocialista, munkás Magyarország kiépítése, de /az/ eddigi hibák nélkül. Ellenségünknek azt tekintjük, aki a munkást elnyomja és a tõke avagy nagybirtok felé kacsintgat, amely már történelmi múltnak tekinthetõ csupán. Ezután a nagyüzemi tanács tagjai egyhangú kézfeltartással, három fõ tartózkodás mellett dr. Magost választották meg a nagyüzemi munkástanács elnökévé, /majd/ egyhangúlag választották meg a munkásság soraiból Trezsnyik Ferenc, több évtizede fizikai munkával foglalkozó tisztes dróthúzónkat elnökhelyettessé. Ezen az ülésen választották meg a tanácsok a külön névjegyzékben szereplõ tizenöt fõs igazgatósági tanácsot. E napirendi pontok után került sor a vállalati igazgatói állás ... betöltésére. A nagyüzemi munkástanács megvitatta Bérc/z/es Henrik igazgató magatartását és mûködését. Igen élénk hozzászólásokban tolmácsolták, hogy véleményük teljesen azonos az üzemek dolgozói többségének elhatározásával, ezért azonnali hatállyal kívánták állásából történõ elmozdítását és munkakönyvének kiadását. A tanácstagok kifejtették, hogy igazgatói mûködése alatt súlyos károkat okozott a népgazdaságnak, és személye annyira nemkívánatos, hogy megtartása esetén tettlegességtõl és rendzavarástól kellene tartani. Az emelkedett hang/ulat/ú tanácskozás után a tanácstagok teljes egyhangúsággal megszûntnek nyilvánították Bérc/z/es Henrik igazgatói mûködését. Az elnökség ezt tudomásul vette. A nagyüzemi tanács közfelkiáltással és felállással választotta meg a távol lévõ Mándoki Andor kohómérnököt igazgatónak. A távol lévõ igazgató helyett a nagyüzemi munkástanács ideiglenes intézkedési jogkörrel Erdõdi Kálmán fõkonstruktõrt bízta meg. A Szózat eléneklése után a tanácsülés befejezõdött. K. m. f. NML PA 2. f. 12. fcs. 114. õ. e.

56

FÜGGELÉK 3. A Salgótarjáni Palacküveggyár ideiglenes munkástanácsának forradalmi követelései Salgótarján, 1956. október [29]. /Azonnal végrehajtandó követelések:/ 1. A bérfizetéseket a fizetés napján eszközölni, a pénzt minden körülmények között meg kell szerezni. 2. A béreket 800 Ft-ig azonnal tizenöt százalékkal kell emelni, 1500 Ft-ig pedig tíz százalékkal. Ha az igazgató /vagy/ az üzem más gazdasági felelõse ellenáll, a munkástanács és az üzemi bizottság tegyen intézkedést, hogy ez végre legyen hajtva maradéktalanul. 3. A normákat, ahol a munkástanács és a dolgozók kérik, azonnal meg kell szüntetni, és helyi viszonylatban alakítsák ki, hogy mivel mérik a teljesítményeket. 4. A négyszázalékos gyermektelenségi adót a keresetbõl levonni nem lehet, azonnal meg kell szüntetni a levonást! 5. Ahol a tüntetésben haláleset történt, a családtagok részére a szakszervezetnek rendkívüli segélyt kell folyósítani, 300-350 Ft-ig. Ezt az összeget rendkívüli esetben 1000 Ft-ig lehet növelni. 6. Azok/at/ a dolgozók/at/, akik fegyveres õrséget álltak az üzemnél, százszázalékos bérrel kell kifizetni. Azok/nak/ a dolgozók/nak/, akik részt vettek a munkában, a teljesítmény alapján kell a pénzt részükre kifizetni. /A kormány elé terjesztendõ követelések:/ 1. A békés rend helyreállítása érdekében a szovjet csapatok haladéktalanul kezdjék meg hazánk területének elhagyását! Ezzel egyidejûleg a párt és a kormány kezdeményezzen olyan tárgyalásokat a Szovjetunióval, amely lehetõvé teszi a békés egymás mellett élést anélkül, hogy egymás belügyeibe beavatkoznának! 2. Politikai foglyok s a második világháború hadifoglyainak szabadon bocsátása. 3. A harcban részt vevõ ifjúság és dolgozók részére teljes amnesztia biztosítandó, az elesettek özvegyeinek és családjának a szociális helyzetnek megfelelõ támogatás. Követeljük a halálbüntetés eltörlését és a statárium visszavonását! 4. Követeljük a munkabérbõl élõ dolgozók zsírbeadásának eltörlését, a munkástelep élelmiszer-ellátásának minõségi és mennyiségi biztosítását, s a szabadpiac biztosítását! 5. Az üvegipar területén követeljük a minimális bér megállapítását, a normák megszüntetését! 6. Követeljük, /hogy/ az üvegiparban dolgozók kapjanak munkaruhát, és a munkaruha kihordási idejének lerövidítését. 7. Követeljük a nyugdíjtörvény rendezését, a normális nyugdíjak megállapítását! A nyugdíjak megállapítása a munkában eltöltött évek után történjen! /Követeljük/ az ideiglenes rokkantság eltörlését!

57

FÜGGELÉK 8. /Követeljük a/ szerzett jogok (lakás, fûtés, világítás, õszi és karácsonyi segélyek) megadását, önköltségi áron üvegvételezést elõre meghatározott összegben, a gyógyszerek ingyenes juttatását! 9. A családi pótlék egy gyermek utáni folyósítását és felemelését, valamint a gyermektelenségi adó megszüntetését! 10. Követeljük az üvegiparban a negyvenórás munkaidõ bevezetését! 11. Az üvegipart kérjük az építésügyi miniszter hatásköre alól elválasztani, vagy önálló/vá tételét/, vagy pedig a kohóiparhoz való csatolását. 12. Az ifjúság nevelése korszerû szellemben történjen! A szabad út biztosítása a tanulni vágyó dolgozóknak külföldi államokban, munkában való érdemeik alapján. 13. Szabad választást az egész ország területén, több, független párt részvételével! Sztrájkjogok biztosítása. 14. Úgy politikai, mint gazdasági vonalon vezetõ szerepet csak olyan egyén tölthet be, aki becsületes dolgozó, a nép követeléseit szívügyévé teszi, nem Fejbólintó János szerepét tölti be, magyar állampolgár. 15. Követeljük Rákosi, Farkas, Gerõ és társa/i/nak magyar bíróság elé állítását és nyilvános tárgyalását! 16. Követeljük a sajtó- és a szólásszabadságot! 17. Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerzõdéseinket, soha ki nem fizethetõ jóvátételi adatait! 18. Követelünk a nemzeti kincseinkrõl (uránérc, bauxit), készleteinkrõl, azok kiaknázásáról, az orosz konszeknciókról /koncessziókról/ tájékoztatást adni! Követeljük a nemzeti kincseinket világpiaci áron, nemes valutáért, szabadon értékesíteni! TH O-15325/4. 67-68. p. 4. A Nógrád Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság felhívja Salgótarján lakosait a kommunista jelképek városból való eltávolítására Felhívás! Felhívom Salgótarján dolgozó népét, hogy a városunk területén fellelhetõ, a múlt rossz emlékét õrzõ dekorációt, felírást, képet stb. haladéktalanul, amennyiben ezt még meg nem tette volna, távolítsa el! Salgótarján, 1956. nov. 3. Lénárt /Andor/ s. k. Nógrád Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottsága NML XXIII. 3. a) 38. d. 37/1956.

58

FÜGGELÉK

5. A kompromittálódott személyek utcanévtáblájának eltávolítását sürgeti a helyi sajtó Nincs közünk hozzájuk Tüntessük el Sztahanov nevét a legszebb salgótarjáni utca házairól, és nevezzük újra Dózsa György útnak! Egyelõre a lakók öntevékenyen ideiglenes táblákat helyezzenek el a régiek helyére, és ha majd helyreáll a rend, sürgessék az új címtáblák elkészítését! De ha már ezt szóvá tettük, arról se feledkezzünk meg, hogy fõleg a falvakban még sokfelé látni a Sztálin, Rákosi és a többi utcák névtábláit! Ne sajnáljuk a fáradságot a leszedésükre! Nem nagy munka. Nógrád Népe, 1956. november 4., 4. p. 6. Az MDP Nógrád Megyei Bizottsága felhívást intéz a megye dolgozóihoz Felhívás! Bányászok! Vasasok! Építõipari és szállítómunkások! Nógrád megye dolgozói! Nehéz és felelõsségteljes idõben szólunk hozzátok. Az ellenforradalom erõi megkísérelték átvenni a hatalmat, vissza akarták állítani a nagytõkések és nagybirtokosok népelnyomó uralmát. A Nagy Imre vezette kormányban pártunk képviselõinek már nem volt sem szavuk, sem intézkedési joguk, s ezért vált szükségessé Kádár János elvtárs vezetésével megalakítani a munkások és parasztok forradalmi kormányát. Nógrád megye minden becsületes dolgozójának feladata egységesen felzárkózni az új munkás-paraszt forradalmi kormány mögé, és minden erõvel támogatni programjának gyakorlati megvalósítását. Legfõbb feladatunk a rend, /a/ fegyelem helyreállítása, a békés, építõ munka megkezdése, az ellenforradalom meglévõ erõinek felszámolása. Ez a biztosítéka az egyre jobban kiszélesedõ szocialista demokratizmus megvalósításának, a szocialista Magyarország megteremtésének. Munkás elvtársak! 1945-tõl becsülettel helytálltatok a termelés frontján. A párt most is azt kéri tõletek, hogy Nógrád megye dicsõ hagyományaihoz /méltóan/ egységesen zárkózzatok fel a megalakult munkás-paraszt kormány mögé! A termelõmunka megindításával szilárdítsátok népi demokratikus rendünket! Salgótarján, 1956. november 5. MDP Nógrád Megyei Bizottsága NML XXXII. 8. g) 15.

59

FÜGGELÉK 7. Árvai Mihály alezredesnek, a megye karhatalmi parancsnokának feljegyzése a Kádárral folytatott megbeszélésrõl Beszélgetés Kádár János elvtárssal, a munkás-paraszt forradalmi bizottság elnökével Kádár elvtárs a következõket mondotta: Egy kérdést szeretne tisztázni a küldöttséggel, és ez a következõ: Az ország népe - akár munkás, akár paraszt, akár értelmiségi - a következõ két kérdést tartja fontosnak: 1. az ellenforradalom kérdése, 2. a szovjet hadsereg kivonása. Ha /a/ másodikat követelik elsõdlegesnek, akkor az ellenforradalomra szavaznak, de megjegyezte, hogy a nép mozgalma nem ellenséges mozgalom, mert nem a népi hatalmat akarták megdönteni. De ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a tüntetéseknél már az elsõ percben fegyveres szervezkedések jöttek létre, amely késõbb olyan ellenforradalmi terrort hozott létre, amely a kommunisták/at/ és /a/ munkásmozgalom tagjait pusztította el. Itt nem egyszerû agyonlövésekrõl van szó, hanem arról, hogy egyszerû párttag/ok/ feleségeit is agyonlõtték, a kisgyermekeket falhoz verték. Itt arról is szó van, hogy embereket élve nyúztak meg, gépkocsival szakítottak szét. Mindezek azt mutatták, hogy féktelen ellenforradalmi terror dúl Magyarországon. Vidéken is elõfordultak hasonló garázdálkodások, és az elvtársak kértek segítséget, de nem lehetett adni nekik, mert ezek a terroristák ott mûködtek, ahol a jogos követelõ tömegek voltak. Ezek ellen nem volt célszerû és nem is lett volna jó fegyvert használni. Nagyon sokat engedtünk, engedtük, hogy szavazzanak, és több más hasonló engedményeket adtunk. Ugyanakkor az ellenforradalmárok Nyugat-Németországban csendõrezredeket vontak össze, és három hét alatt csatlakoztak az atlanti tömbhöz. Ez lehetõséget adott volna az amerikai hadseregnek arra, hogy Magyarországra bejöjjön. Ezek azok a tények, amelyek arra kényszerítettek engemet, hogy az a bûnös politika, amelyet Rákosiék folytattak /s amely/ olyan súlyos és kellemetlen helyzetbe hozta hazánkat és a Szovjetuniót, mihamarabb megszûnjön, és a szovjet hadsereg segítségével megszilárdítsuk a munkás-paraszt hatalmat. A kormány feladatai: 1. A munkás-paraszt hatalom megszilárdítása. 2. Talpra ejteni /helyesen: állítani/ a munkásosztályt. 3. Tömöríteni a szocialista erõket, világnézetüktõl függetlenül. 4. Megerõsíteni a Szocialista Munkáspártot. Azok/nak/, akik a népi hatalommal egyetértenek - ami a leglényegesebb -, más nézetük nem számít, és nem is lehet õket megróni érte. Mindenkinek tudnia kell azt, hogy Tildy csak három hétig kellett, utána jöhet a Mindszenty-kormány!

60

FÜGGELÉK Kovács /János MÁV alkalmazott/ szaktárs közben feltette a kérdést, hogy miért van itt a szovjet hadsereg Magyarországon. Válasz: A szovjet hadsereg szabadította fel Magyarországot a földbirtokos/ok/, tõkések uralma alól, s az itt maradt egységek, amelyek békésen élnek itt, ha egy bizonyos kis számban terhet is jelentettek az államnak, de ugyanakkor, ha ugyanannyi magyar katonát tartottunk volna fegyverben és olyan felszerelésekkel, /az/ ötvenszer többe került volna, mint a szovjet hadsereg. Meg kell mondani, hogy nem szívesen kértük a szovjet hadsereg beavatkozását, és azt, hogy õk sem jöttek szívesen, de szükség volt rá, és mihelyt a népi hatalom megszilárdul, ki fognak menni a szovjet csapatok Magyarországról. Errõl kész tárgyalni velünk a szovjet kormány. A népi hatalom megszilárdítása után lesz nemzeti függetlenségünk. Ezeknek a megvalósításához kér segítséget a kormány Nógrád megye dolgozóitól. Vincze /László acélárugyári munkás/ szaktárs a semlegesség kérdését vetette fel. Válasz: A semlegesség óhaja az embereknek, de annak feltétele van. Országunk olyan helyen van, amelyik körül van véve népi demokratikus országokkal. Ha országunkban a népi hatalom megszilárdul, akkor lehet errõl a kérdésrõl is beszélni. Rengeteg kérdés van, amit meg kell oldani a nép akarata szerint. Ilyen például a címer kérdése. Ha a nép Kossuth-címert akar, akkor Kossuth-címer lesz. Ha a nép délben harangozást követel, akkor harangozni fognak a rádióban. Ismételten és nyomatékosan felhívom a figyelmet arra, hogy a fõ feladat most az ellenforradalom csírájában való megfojtása. Tudni kell azt, hogy húszezer börtönbe való ember szabadult ki. Ezek Budapesten és egyéb vidéki városokban fosztogatnak, gyújtogatnak és ártatlan embereket lõnek le. Ezekkel le kell mindenütt számolni! Pl. tegnap este betörték az egyik áruház ablakát, és kényszeríttették az arra sétálókat, hogy vigyék el az egyes cikkeket. De a járókelõk erre nem voltak hajlandók. Ez jó jel. Mi a helyzet most, elvtársak? Hiányok vannak élelemben, tüzelõben, kötszerekben és más cikkekben. Ugyanakkor meg kell mondani azt is, hogy csak a Csehszlovák Népköztársaságból ezerháromszáz vagon van a határon, amely, ha a közlekedés megindul, enyhíteni tudna a helyzetünkön. És ismerem a Rákosi-rezsim módszereit, ami a saját hatalma megszilárdításáért a talpnyalás rendszerét vezette be. De ugyanakkor azt is megmondom, hogy a forradalmat nem hagyom. Én tizenkilenc éves koromban kezdtem a munkásmozgalomban dolgozni, /s/ nagyon jól tudom, hogy milyen volt a munkás sorsa a múltban. Ugyanakkor azt is tudom, milyen dolog ma kormányt vezetni. Én a tömegek harcát testvérharcnak tekintem. Ugyanezt teszi a kormány is. A Szocialista Munkáspártban csak az lehet és lesz titkár, akit a nép akar. Aki nem bírja a nép bizalmát, az nem lehet sem gazdasági, sem állami, sem pártvezetõ. Meg kell azt szüntetni, hogy az országban a vezetõ csak két-három ember lehet. Ezen az alapon kell dolgozni, és akkor az ellenforradalmat legyõzzük. Jelenleg és a jövõben is a helyi vezetõknek önállóan kell intézkedni, a józan ész alapján kell irányítani és kell a nagy feladatokat megoldani. Befejezésül elvtársak: a fõ kérdés a népi hatalom megszilárdítása, és ebben segítsenek a kormánynak Nógrád megye dolgozói! NML PA 33. f. 1. fcs. 5. õ. e.

61

FÜGGELÉK 8. Mikszáth rádió néven és a Nógrád Megyei Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság adójaként szólal meg a volt Szabad Salgótarján rádióadó Itt a Mikszáth rádió, Salgótarján Már hírt adtunk arról, hogy Nógrád megye új tájékoztatási szervvel gazdagodott. Valóban, ez meg is felel a valóságnak. Megszólalt a salgótarjáni rádió. Sajnos azonban, születésének pillanatától mindaddig, amíg megyénk harcos munkásosztálya erélyesen fel nem lépett a kapitalista restaurációval szemben, ez az adó is támogatója volt annak a rettenetes kísérletnek, amely hazánkban vissza akarta állítani a régi horthysta rendet. A népellenes kísérlet meghiúsult. A Nógrád megyei rádió most már valóban a dolgozó nép ügyét szolgálja. Jelentkezik naponta, a rövidhullám 40 méteres sávjában, reggel 8-tól este 8-ig, minden páros órában. Igaz, ma még zökkenõkkel, technikai és egyéb nehézségekkel, de ami a fontos: becsülettel, a nép mellett. Hallgassák! Remélhetõ, rövidesen így jelentkezik: Itt a Mikszáth rádió, Salgótarján! Új Úton, 1956. november 13., 1. p. 9. A Salgótarjáni Acélárugyár Munkástanácsa nyugalomra inti a lakosságot a szovjet csapatok esetleges újbóli felbukkanása esetére A Salgótarjáni Acélárugyár Munkástanácsa felhívja a dolgozók és a lakosság figyelmét, hogy minden körülmények között õrizzék meg nyugalmukat. Várható, hogy városunkba újólag szovjet csapategységek érkeznek. A velük való ellenségeskedést mindenki kerülje! A nép akarata minden körülmények között érvényesülni fog, ennek érdekében véráldozatra nincs szükség. Salgótarján, 1956. nov. 14. Acélárugyár Munkástanács/a/ 10. Kormánymegbízottakat neveznek ki egyes üzemekbe Rendeletet adott ki a kormány arról, hogy egyes nagyüzemekben kormánymegbízottakat nevezzenek ki. A termelés megindításával és folyamatosságának biztosításával kapcsolatban egyes üzemeknél rendkívüli nagy nehézségeket kell legyûrni, és ezért vált átmenetileg szükségessé a kormánymegbízottak kinevezése. A kormánymegbízott feladata eljárni a kormánynál a termelés zavartalan menetéhez szükséges intézkedések megtétele érdekében, és biztosítani az üzemben a törvények, törvényerejû rendeletek végrehajtását. Az üzem munkájával kapcsolatban a megbízott mindazokat a jogokat gyakorolja, amelyeket a jogszabályok a minisztériumnak biztosítanak. Nem gyakorolhatja azonban a miniszter személyes hatáskörébe tartozó jogokat. Eldönti a vitás kérdéseket, a munkástanáccsal

62

FÜGGELÉK egyetértésben ideiglenes igazgatót, fõmérnököt, fõkönyvelõt nevezhet ki, ezek azonban csak a miniszter jóváhagyása után válhatnak véglegessé. A munkástanácsok a kormányhoz fordulhatnak, ha a kormánymegbízott rendelkezései jogszabályt sértenek, vagy károsak a népgazdaságra vagy az üzem dolgozóira. Nógrádi Népújság, 1956. november 27. 1. p. 11. Beszámoló a Nógrád Megyei Munkástanács nagygyûlésérõl 1956. november 30-án a Nógrád Megyei Munkástanács a bányák, üzemek, vállalatok küldötteinek részvételével nagygyûlést tartott. Mintegy háromszáz fõnyi küldött erõsen kifogásolta a Salgótarjánban létesített tiszti század összetételét. Elmondták, hogy sok elbocsátott funkcionárius, személyzeti és munkakerülõ gyûlt össze ebben, ráadásul a század nagy része részegeskedik, rálövöldöznek a munkásszállító autókra, és fenyegetõ kijelentéseket tesznek. Felháborodva mondták el a küldöttek, hogy a század parancsnokának saját ígérete ellenére sem szerelték le a legkompromittáltabb egyéneket. A nagygyûlés követelte, hogy a tiszti századba csakis a munkástanács ajánlásával lehessen belépni. A nagygyûlés egyhangúlag kijelentette, hogy mindenben követi a megyei munkástanács utasításait, és egységesen fog fellépni mindenféle nyomás ellen. Követelte a nagygyûlés, hogy a megyei lapot és a rádiót a munkástanács használja fel a tájékoztatás megjavítására. A jelen lévõ kormányküldöttnek többen elmondták, hogy nincsenek megelégedve Laukó György megyei tanácselnök személyével, mert az elnök akadályozza mûködésében a megyei munkástanácsot, legutóbb pedig egyenesen ellenforradalminak nevezte. Többen elmondták, hogy a volt pártbizottsági tagok a tanácselnökkel és a karhatalom egyes vezetõivel közösen meg akarják félemlíteni a munkástanácsok vezetõit. Megbeszélésre hívják õket külön-külön, és megvesztegetéssel, megfélemlítéssel próbálnak hatni rájuk. Ezt tették legutóbb a megyei munkástanács egyik tagjával is. A nagygyûlés egyöntetûen kijelentette, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságát az üzemek és bányák munkástanácsainak megbízottaiból és becsületes parasztokból kell kiegészíteni. A munkásság érdekeit másképpen nem lehet biztosítani az államhatalomban. A nagygyûlés kijelentette, hogy a munkásság dolgozni akar, de nem engedheti meg, hogy kirekesszék a hatalom gyakorlásából. Márpedig - mondották egyesek - számos jel arra mutat, hogy sokan ezt akarják. A nagygyûlés kifejezte azt a véleményét, hogy a kormányban olyan mértékben bíznak, amennyire az a munkásság érdekeit szolgálja. Megkérdezték, hogy miért nem akarja elismerni a kormány a megyei munkástanácsokat. Fél talán a munkásoktól? Többen azt mondták, hogy ha a kormány nem fogadja el a munkásság jogos szervezeteit, a munkásság sem fogadja el a kormányt. A küldöttek tiltakoztak Kádár János és Apró Antal beszédeinek egyes kitételei ellen. A nép nem fog elmenni az országból - mondották -, csak azok, akiknek semmi közük a néphez, akik megtagadják a jogos politikai követelések teljesítését. Tiltakoztak az ellen is, hogy a munkásságot, a munkások jogos véleményét ellenforradalminak nevezzék.

63

FÜGGELÉK A szünet után néhány bányász érkezett a Tröszttõl. Elmondták, hogy a Bányatröszt épületét megrohanta a tiszti század. A munkástanács tagjait falhoz állították, majd kidobálták õket az épületbõl - mindezt a demokrácia nevében. Közben ilyeneket kiáltoztak: most lõdd agyon, itt az alkalom! A nagygyûlés élesen tiltakozott a brutális eljárás ellen, és felháborodott azon, hogy a különítmény parancsnoka semmit sem tesz a nyilvánvaló provokáció megakadályozására. Ezután kijelölték azokat, akiket a munkástanácsok a megyei tanács végrehajtó bizottságába delegálnak, majd /a munkástanács/ elfogadta a következõ határozatot: Azt kívánjuk, hogy Nagy Imre maga mondja el az elmúlt hetek történetét, és amennyiben kiderül, hogy nem volt része az ellenforradalom megerõsödésében, foglaljon helyet a kormányban! A megye dolgozói a megyei munkástanácsot a munkásság legmagasabb megyei szervének fogadják el, és követelik, hogy ezt a kormány is ismerje el. Követeljük, hogy a karhatalom vezetõi szorosan mûködjenek együtt a megyei munkástanáccsal! A fegyveres karhatalomban csak azok vehessenek részt, akiket a munkástanácsok ajánlanak! A megye munkássága nem ismeri el Laukó Györgyöt a megyei tanács elnökének, és követeli, hogy az Elnöki Tanács azonnal hívja vissza, és helyére a munkástanácsok jelöltjét nevezze ki. A megyei tanács végrehajtó bizottságát a bányák és üzemek küldötteibõl, továbbá a járások parasztképviselõibõl egészítsék ki! A megye munkássága tiltakozik Kádár János és Apró Antal legutóbbi beszédeinek türelmetlen hangja és egyes kitételei ellen. A Nógrád megyei munkásság dolgozni akar, nem ellenforradalmár, és csak olyan mértékben bízik a kormányban, ahogyan az bízik a munkásságban. A megyei tanács vegye kezébe a sajtót, rádiót, és azt úgy vezesse, hogy a nép a valóságnak megfelelõ híreket kapja! Az egész megye követeli, hogy oszlassák fel a tiszti századot, mert annak magatartása és összetétele minõsíthetetlenül rossz. Részegeskedõ, kompromittált személyek nyugtalanítják a lakosságot, rengeteg kárt okozva a kormány tekintélyének is. Nógrád megye munkássága /a/ fenti határozatot jogosnak és teljesíthetõnek tartja. A munkásság magatartása a kormánnyal szemben attól függ, hogy a kormány a fenti követeléseket hogyan teljesíti. A nagygyûlés úgy döntött, hogy a határozatot eljuttatja a kormányhoz, és egyúttal küldöttséget indít a Budapesti Munkástanácshoz az álláspontok egyeztetésére. Nem sokkal ezután a rendõrség parancsnoka bejelentette, hogy a gyûlést azonnal be kell fejezni, mert a szovjet parancsnokság annak megtartására nem adott engedélyt. A megyei munkástanács a történtek ellenére is tartja azt az álláspontját, hogy dolgozni kell, a sztrájkot a kormány és a fegyveres alakulatok magatartásától teszi függõvé. A nagygyûlés ezután, hogy a felesleges összetûzést elkerülje, feloszlott. Salgótarján, 1956. november 30. Megyei munkástanács

NML XXV. 4/c) B. 460/1959.

64

FÜGGELÉK 12. A Nógrád Megyei Munkástanács „Mi a teljes igazság?“ címû röpirata Mi a teljes igazság? Az elmúlt tíz év alatt megszoktuk, hogy néhány önkényesen felnagyított szóból /helyesen: szó miatt/ emberek élete fölött ítélkeztek. És a múlt újból kísért... Ott tartunk, hogy Salgótarjánban a munkásosztály szavát nem engedik nyomtatásban megjelenni. A megyei lap lényegében ma is a régi pártvezetõk lapja. Azoké, akik a tényeket elferdítve írták meg azt a gyalázkodó röpcédulát, amelyben óvatosan elkerültek mindent, ami megvilágíthatná a teljes igazságot. Mert mirõl van szó? A megyei munkástanács úgy döntött, hogy a munkásság érdekeit a megyei tanács végrehajtó bizottságában is képviselni kell. Ez a kívánság jogos, hiszen a régi végrehajtó bizottságban egyetlen üzemi munkás sincs, bányász is csak egy. A terv megvalósítására az látszott a legmegfelelõbbnek, hogy a végrehajtó bizottság bõvítését a munkástanácsok küldötteibõl végezzék, ne pedig a megyei tanács funkcionáriusaiból, ahogyan az újság írta. November 30-án a munkás-nagygyûlés kérte Cser Gyula kormányküldöttet, hogy ezt a kívánságot tolmácsolja a kormánynál. Kérték egyúttal arra is, hogy a kormányon keresztül mondassa le Laukó György tanácselnököt, aki Békés megyébe való, és aki maga jelentette ki a munkások elõtt, hogy Nógrádban /való tevékenységének/ nincs sok „erkölcsi alapja“. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy elõzõleg a munkástanács tagjai kérték Cser Gyulát, legyen õ ideiglenesen a megyei tanács elnöke, hiszen idevaló és bíznak benne. Az elmondottak elferdítésén túl azzal vádolja a Szocialista Munkáspárt megyei ideiglenes intézõbizottsága a nagygyûlést, hogy az nem ismerte el a Kádár-kormányt, és hogy sértegette a karhatalmat. Mi õszintén beszélünk. Megmondjuk azt is, hogy akadt egy-két kormányellenes közbekiáltás, de a gyûlés egésze bizalmat szavazott Kádár János kormányának. Nagy Imrérõl pedig a következõképpen hangzott a határozat: „Azt kívánjuk, hogy Nagy Imre maga mondja el az elmúlt hetek történetét, és amennyiben kiderül, hogy nem volt része az ellenforradalom megerõsödésében, foglaljon helyet a kormányban.“ Az idézet hitelessége egyébként a határozat sokszorosított példányairól ellenõrizhetõ. Mi nem tagadjuk, hogy van némi bizalmatlanság a nép körében a kormánnyal szemben. De azt is meg tudjuk mondani, hogy miért van. A forradalom Rákosiék uralma ellen robbant ki. Rákosi ugyan elment, de itt maradtak a képviselõi, akik tíz éven keresztül hûségesen szolgálták mindenben. Itt maradtak Salgótarjánban is (bár akadt néhány, aki megszökött). És ma ezek beszélnek legjobban a forradalomról, ezek döngetik a mellüket! De nézzük csak a tényeket egymás után: Hosszas veszekedés árán, legutoljára az országban, önmagukból jelölték ki a Szocialista Munkáspárt ideiglenes intézõbizottságait. Javaslatunkat, hogy hívjanak össze

65

FÜGGELÉK egy széles körû kommunista aktívát és az válassza meg az intézõbizottságot, elutasították. Félnek talán az igazi kommunistáktól? Vagy inkább attól félnek, hogy nem választják meg õket? Ez a félelmük jogos, hiszen pártszervezõ munkájuk során volt alkalmuk tapasztalni, hogyan vélekedik róluk a nép. Legutóbb pl. a Tûzhelygyárból kellett õket kimenteni. És mégsem állnak félre! Hogy ezzel lejáratják a Szocialista Munkáspárt tekintélyét, az nem érdekli õket. Ráadásul Kádár János nevében beszélnek, és kinevezik magukat a fasiszták elleni harc bajnokainak. Amelyiküknek már nem jutott hely az intézõbizottságokban, azok egy része a személyzetisekkel együtt beállt a tiszti századba. (Õszinte tisztelet azoknak, akik az üzemekbe mentek dolgozni!) A század ellen rengeteg a kifogás, részegeskednek, rálövöldöznek a munkásszállító autókra. Legutóbb Zagyvapálfalvánál borult fel egy gépkocsival száguldozó részeg csoport. Munkásságukat tetézték azzal, hogy november 30án, éppen a nagygyûlés idején, megrohanták a Bányatröszt épületét és kidobálták a munkástanács tagjait, nem sokkal ezután pedig feloszlatták magát a nagygyûlést is. Koltai ezredes ugyan megígérte, hogy néhány túlságosan kompromittált személyt (Mrázik, Batki) azonnal leszereltet, de ígéretét még mindig nem teljesítette. És végül néhány szót a megyei tanácsról! A megyei tanács vezetõi kb. felerészben szakképzetlen emberek, akik az általános iskolán kívül esetleg csak valamilyen gyorstalpaló tanfolyamot végeztek el. Ezeket a személyeket a régi megyei pártbizottság állította felelõs beosztásba. Ma már az a helyzet, hogy a beosztottak gyakran képzettebbek, mint a vezetõk. Kérdezzük: helyes állapot ez? Van ennek értelme? Mi nem félünk a vitáktól. Mi szívesen ismertetjük a lakossággal a megyei munkástanács vezetõit. De szeretnénk beszélni a sajtón és rádión keresztül arról is, hogy kik járatják le a pártot, kik vezetik a megyei tanácsot, kikbõl áll a tiszti század. Engedtessék meg, hogy errõl vitát indítsunk! /Nem véletlen,/ ha aztán kiderül, hogy a Rákosi-politikát folytató szûk csoport ebbe a vitába nem megy bele, mert akkor kiderül, hogy ki hozta be a forradalmat gyalázó Új Szót, ki nem engedte megjelentetni október 28-án a helyi újságban a munkásság követeléseit és még sok minden más is. Mi ezt mondjuk: Álljanak félre a Rákosi-rendszert legjobban kiszolgáló vezetõk! Õk ezt mondják: Félreállunk, ha majd rend lesz, ha majd megy a munka. Csakhogy ezt senki sem hiszi! A munkások nyugtalansága egyre nõ a régi vezetõk makacssága láttán. Fokozta a nyugtalanságot a Bányatröszt és a nagygyûlés esete, végletekig fokozta aztán a sok letartóztatás. Meg kell nyíltan mondani, hogy a forradalom ideje alatt a megyei pártbizottság egyetlen emberét sem tartóztatták le. Megkapták hiánytalanul a fizetésüket is, még a nagyszámú fegyvert is csak késõbb vette el tõlük a karhatalom. Ha ma Salgótarjánban és Nógrád megyében van kormányellenes hangulat, úgy az azoknak a bûne, akik jogtalanul, a Kádár-kormány nevében garázdálkodnak. A nép persze természetszerûleg azonosítja õket a kormánnyal. Ezek az emberek minden ellenvéleményt ellenforradalomnak neveznek, minden ellenvéleményre letartóztatással válaszolnak. Régi módszer ez, megismertük tíz év alatt. Az sem új, hogy pl. a MÁVAUT és a megyei munkástanács egy-egy vezetõjét meg akar-

66

FÜGGELÉK ták félemlíteni. Régen ismert az a fogásuk is, hogy tõkéseknek neveznek egyeseket, akiktõl meg akarnak szabadulni. Ezt tették Kecskés Károllyal, akinek soha életében nem volt autószerelõ vállalata. Nyilván azért élnek ezzel a módszerrel, hogy valamiképpen igazolhassák, hogy Nógrád megyében ellenforradalom van. És ha az Úristen lejön az égbõl, õk akkor is kiprovokálják az összetûzést, csak hogy ellenforradalomnak nevezhessék /a történteket/ és odaállhassanak a kormány elé, /mondván:/ mi vertük le az ellenforradalmat. Talán huszonötre tehetõ azoknak a száma, akik visszaélve a kormány nevével, a régi módszerekkel dolgozva próbálják továbbra is biztosítani maguknak a bársonyszéket és a luxusautót. Ezek ellenforradalminak nevezik a munkásság jogos kívánságait, pedig azok nagy része helyileg megoldható. Munkások! Ne engedjétek, hogy a régi rákosisták újra a nyakatokra üljenek! Õk a valódi ellenforradalmárok, õk akarják megsemmisíteni a forradalom vívmányait, õk akarják megfojtani a munkástanácsokat! Menjenek végre dolgozni, bizonyítsák be, hogy képesek megváltozni! Nógrádban senki sem akarja visszahozni a tõkés rendszert, a munkások legkevésbé, de nem kérünk Rákosi leghûségesebb képviselõibõl sem! Salgótarján, 1956. december 2. Megyei munkástanács 13. Igaz ügyért Ritkán szórtak még egy-egy szervre, intézményre annyi mocskolódást, mint a karhatalmi alakulatra. A csepülõk hadában ott találhatók elsõsorban azok, akiknek joggal van félnivalójuk a munkás-paraszt hatalomtól, de sajnos olyanok is, akik csak mások szándékosan rossz beállítású véleménye vagy híresztelések alapján ismerik a helyzetet. Miért volna félnivalója a karhatalomtól a munkásoknak, parasztoknak, az értelmiségnek - egyáltalán minden becsületes embernek? A nép fiai õk, akik az élet különbözõ területein végezték eddig munkájukat. Egyszerû emberek, akiknek drága a népi demokrácia, hûségesen õrzik a nógrádi munkásmozgalom emlékeit, a béke, a rend hívei. Nyíltan meg kell mondani: nincsenek közöttük volt ÁVH-sok! Ez nagyon is átlátszó rágalom, s az is világos, kiktõl ered. A nép nem tûr el semmiféle kísérletet, amely a Rákosi-Gerõ-féle rendszer restaurálására irányul. S aki azt hiszi, hogy a kormány eltûr ilyesmit, az nem bízik saját erejében. Ebben a szervben nem területi elvek alapján, hanem katonai behívás útján történik az állomány feltöltése. Ezzel kapcsolatosan egyértelmûen meg kell mondani, hogy a területi elv alapján történõ behívások követelése mögött az a nyilvánvaló szándék áll, hogy a munkás-paraszt kormánnyal szemben álló elemek kerüljenek a karhatalomba. A karhatalom tisztaságának megõrzése ma egyet jelent mind a Rákosi-Gerõ-féle rend-

67

FÜGGELÉK szer, mind a tõkések, földbirtokosok hatalma visszatérésének megakadályozásával. Vannak, akik - szintén nagyon átlátszóan - a karhatalom egyes tagjai ellen intéznek támadást. Egy-két esetben jogosak az észrevételek, mint Nagybátonyban Mrázik és a két Batki ellen (s az illetékesek meg is szívlelték azt). Amint azonban a gyakorlat mutatja, a legtöbb esetben rosszindulatú, tudatos /a/ rágalmazás. Egyesek úgy gondolják, hogy elõbb megpróbálnak egy-két embert kikezdeni, s aztán - ha netán sikerül - folytatják tovább. Szóval, akárhogy nézzük a dolgot, vannak még megyénkben, akiknek szívbõl fáj, hogy helyreáll a rend, a nyugalom, összeszedik a fegyvereket, nyakon csípik a közönséges bûnözõket, s lejár a zavarosban halászás ideje. Ám ettõl sokkal fontosabb, hogy a dolgozók többsége ezt megnyugvással veszi s támogatja. Támogatja, mert megérti, hogy a szocialista, építõ munka csak akkor lehetséges, ha a népre támaszkodó fegyveres erõ védi a dolgozók vívmányait. A karhatalom beosztottjai és vezetõi el vannak tökélve arra, hogy a nemzeti felkelés vívmányait, népünk becsületes célkitûzéseit és alkotásait becsületes eszközökkel megvédelmezik. Éltetõ elemük a dolgozó nép - fegyverük, hogy igaz ügyért állnak a vártán. Nógrádi Népújság, 1956. december 8., 2. p. 14. Az MSZMP Nógrád Megyei Intézõbizottságának felhívása a párt alapszervezeteihez Salgótarján, 1957. január 6. után Kedves Elvtársak! A megvert ellenforradalom után elsõ ízben szólunk megyénk valamennyi kommunistájához. Elsõ szavunkkal azokat az elvtársakat köszöntjük, akik az ellenforradalom alatt is bátran, harcosan viselkedtek, hûek maradtak a párthoz és az ellenforradalom leverése után azonnal megkezdték a párt szervezését. A pártszervezõ munkában külön dicséretet érdemelnek az idõsebb elvtársak, akik az illegális pártmunkában, a német fasizmus elleni partizánharcban, munkásmozgalomban szerzett bátor kiállásukat, gazdag mozgalmi tapasztalataikat eredményesen érvényesítették. Lelkesedésük, igaz, meggyõzõ szavaik sok elvtársba hitet öntöttek. Bízunk abban, hogy azok az elvtársak, akik a pártszervezésben ma élen járnak, továbbra is fáradhatatlanul végzik a párt építését, a szocializmus ügyét szolgáló munkájukat... Eredményes pártszervezõ munkánkban azonban már feltûntek az olyan jelenségek is, amik gátolják a párt további erõsödését. Ezekrõl már most, a kezdetben szólni kell, hogy idejében kijavíthassuk a késõbb elhatalmasodható hibákat. Elsõsorban a szektásságról kell szólni. A megyei ideiglenes intézõbizottság teljes mértékben helyesli azt a minden pártszervezetnél megtalálható helyes törekvést,

68

FÜGGELÉK hogy inkább kevesebb párttag legyen, de azokat a párthûség, a fegyelmezettség, a tiszta szándék jellemez/ze/. Feltétlen egyetértünk azzal, hogy olyan elvtársakat vegyünk fel a pártba, akik az ellenforradalom alatt párt- /és/ népellenes tevékenységet, ellenforradalmi munkát nem folytattak. Azonban helytelenítjük, hogy egyes alapszervezeteknél nem az MSZMP tagfelvételére vonatkozó irányelvek szerint járnak el. Nem keresnek fel minden volt MDP-tagot, hogy akar-e az MSZMP-nek tagja lenni, ezzel távol tartanak az MSZMP-tõl több olyan becsületes elvtársat, aki ugyan nem volt bátor fellépésû az ellenforradalommal szemben, de nem is segítette azt. Az ilyen elvtársak zöme, miután nyíltan látta, hogy mirõl van szó, hogy mi az ellenforradalom igazi célja, hozzánk csatlakozott, majd munkájával a felemelkedést segítette. Az ilyen elvtársakat lehet nevelni, és erõsségei lehetnek a pártnak. Több helyen tapasztalható az is, hogy olyan volt MDPtagok esetében, akik megtévedtek, tudatosan nem segítették az ellenforradalmat, az intézõbizottságok egyes tagjai önhatalmúlag döntenek, /ügyüket/ nem viszik taggyûlés elé. Véleményünk szerint helyes lenne, ha /az/ ilyenek esetében a párttagság döntene, mert ez nevelõleg hatna a párttagságra is. A nyílt ellenforradalmárok esetében /azonban/ a legnagyobb szigorral járjanak el, semmiféle megalkuvásnak helye nincs! A szektásságnál külön kell szólni az értelmiség irányában tanúsított magatartásunkról. Nem vitás senki elõtt, hogy az ellenforradalomban az értelmiségiek közül sokan - orvosok, pedagógusok, mérnökök - lecsatlakoztak az ellenforradalomhoz, vagy soviniszta, nacionalista követeléseik hangoztatásával, vagy más módon segítették azt. Ezek esetében nyilvánvaló, hogy az ellenforradalmi idõ alatt tanúsított magatartásuk miatt nem lehetnek az MSZMP tagjai. Ugyanakkor valamennyi alapszervezetünk kötelessége, hogy azt a néhány becsületesen helytálló értelmiségit, aki kitartott a nép, a párt mellett, felvegyék pártunk soraiba.... A pártszervezés kérdéseinek ismertetése után szólnunk kell a rendszeres pártélet megindításáról is. Jelenleg több alapszervezetünk munkáját az jellemezi, hogy csak a pártszervezéssel foglalkoznak, és a politikai munkát, a párttagok nevelését és egyéb más pártépítési munkát mellõzik. Ezen a gyakorlaton sürgõsen változatni kell! Az a feladatunk, hogy az ellenforradalmat - fegyveres szétzúzása után politikailag is meg kell semmisíteni. Tömegbázist kell teremteni a pártnak és a kormánynak, ami viszont csak /a/ minden párttag által végzett agitációval érhetõ el. Éppen ezért a megyei intézõbizottság azt a feladatot tûzi minden párttag elé, hogy legjobb tudása szerint naponta végezzen felvilágosítómunkát. A felvilágosítómunkában a következõ, legfõbb feladatokra irányítsuk a figyelmet: A pártpolitikai munkában határozottabban kell ismertetni, hogy a hatalom a kezünkben van, népi demokráciánkat meg tudjuk védeni. A Nagy Imre árulása folytán nehéz helyzetbe került hazánk társadalmi, gazdasági élet/ének/ normalizálását a kormány január 6-ai nyilatkozata tartalmazza. Szükséges, hogy a pártszervezetek /a/ lehetõ legszélesebb körben ismertessék a kormánynyilatkozatot. Pártnapokon, felolvasásokon, csoportos beszélgetéseken stb. keresztül minél több ember elõtt ismertessük e fontos nyilatkozatot! Az eredményesebb agitáció érde-

69

FÜGGELÉK kében helyes, ha iparáganként, foglalkozás szerint ismertetjük a kormánynyilatkozatot. A politikai felvilágosítómunkában nagyobb helyet kell adni az ellenforradalom tevékenységének ismertetésére. E munkánk alapját a K/özponti/ B/izottság/ dec/ember/ 6-ai határozata képezze! Agitációnk minden nap a legváltozatosabb eszközökkel beszéljen az ellenforradalom tevékenységérõl! Használjuk fel erre a Népszabadság, Nógrádi Népújság ilyen irányú cikkeit! Ezen túl /az/ írásos és szóbeli agitációban nagy helyet kell biztosítani a munkástanácsokba és más egyéb helyekre befurakodott ellenséges elemek leleplezésének. Agitációs munkánkban megfelelõ helyet kell biztosítani a racionalizálás és gazdasági helyzetünk ismertetésének. Világosan meg kell mondani, hogy a racionalizálás egyrészt a két hónapos sztrájknak az eredménye, másrészt végre megszünteti a kormány a dolgozók által régen kért bürokratikus vezetést. Emellett hangsúlyozni kell a szén- és energiahiány /jelentõségé/t, valamint a munkanélküliség átmeneti jellegét. Ezen viszont csak a széntermelés emelésével segíthetünk. Ebben is és a termelés egyéb területén /is/ a kommunisták legyenek, akik példát mutatnak az élet megjavításában! Többet kell foglalkozni a politikai felvilágosítómunkában a nemzetközi helyzet ismertetésével! Komoly helyet kell biztosítani a Szovjetunió s a népi demokráciák által nyújtott segítség megmutatására, ugyanakkor rá kell mutatni az imperialista körök jelenlegi mesterkedéseire /a/ Közel- és Közép-Keleten.... A ellenforradalom feletti harc elsõ szakaszát gyõzelmesen vívtuk meg a proletár nemzetköziség támogatásával. Nekünk a munkát tovább kell folytatnunk, hogy teljes sikert érjünk el! Kíméletlen harcot kell folytatni mindazok ellen, akik a nép hatalma ellen törnek! Ezek ma még a nemzetközi reakció biztatása, elvakultságuk miatt nem nyugszanak, minden munkájuk a népi rend, a szocializmus ellen irányul. Éppen ezért kommunista éberségre van szükség. Minden kommunista legfõbb kötelessége a párt tisztaságának megõrzése. Ne engedjünk rést ütni szorosra kovácsolt sorainkon! Az ellenség próbálkozik. Megtörténik, hogy olyan helyen kérik pártba való felvételüket, ahol nem ismerik õket. Ellenforradalmárok utazgatnak aljas célok eléréséért. Az ilyen esetekben a kommunisták szívének, eszének helyén kell lenni, hogy ezzel is gyengítsük az ellenforradalom erejét. Az ellenforradalom ereje naponta fogy, a szocializmus ereje állandóan nõ. Naponta nõ a párt és a kormány iránti bizalom, naponta nõ azok száma, akik a szocializmus által megvilágított útra lépnek. A Magyar Népköztársaság dolgozói egyre erõsebb, egyre tevékenyebb tagja/i/ annak a hatalmas, emberi közösségnek, amely a kommunizmust, a szocializmust építi. Hazánk a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével felzárkózik e táborhoz, amely megmentette a magyar népet, megvédi a világ békéjét.

MSZMP Nógrád Megyei Intézõbizottsága

70

Csákvári Sándor a ledöntött szojvet emlékmû talpazatán elszavalja a Nemzeti Dalt. Salgótarján, 1956. október 28.

ÉLETRAJZI ADATOK CSER GYULA: 1918-ban született, foglalkozása vas- és fémcsiszoló. 1935-tõl a Tûzhelygyárban dolgozott. 1942-tõl gimnáziumi altiszt Munkácson, a katonai szolgálat után pedig a Salgótarjáni Állami Gimnáziumban. 1949-1950-ben a Salgótarjáni Városi Tanácson katonai elõadó és közgyám. 1950-1953 között a Pásztói Járási Tanács fõjegyzõje, majd VB elnöke, 1953-1954-ben a Nógrád Megyei Tanács VB titkára. 1954tõl pártfõiskolán van. 1956 novemberében kormánybiztos Salgótarjánban, 1957-tõl pedig a Nógrád Megyei Tanács VB elnöke. DEMÉNY MIHÁLY: 1922-ben született szegényparaszti családban. Eredetileg cipész, a II. világháború után kisiparos. 1952-tõl gépkocsivezetõ a 33. sz. AKÖV-nél. 1956ban a vállalat munkástanácsának elnöke. 1958-ban a Legfelsõbb Bíróság 3 év börtönre, 3 év jogvesztésre és 500 Ft értékû vagyonelkobzásra ítélte. ÉDES GYÖRGY: 1939-ben született, gimnáziumi tanuló. 1956-ban a diákságot képviselte a Hajdú féle tanácsban, majd a Megyei Nemzeti Bizottság elnökségében. November 4. után nem fejtett ki tevékenységet és a letartóztatások megkezdése után külföldre távozott. Távollétében 6 év börtönre, 10 év jogvesztésre és 1000 Ft vagyonelkobzásra ítélték. GARAMVÖLGYI ANTAL dr.: 1912-ben parasztcsaládban született. Érettségi után a Pázmány Péter Egyetemen szerzett jogi diplomát. Ügyvédjelölti mûködés után a közigazgatásban helyezkedett el. A II. világháborúban közmunkára vonultatták be, ahonnan megszökött. 1945-tõl a salgótarjáni járás, 1946-tól a balassagyarmati járás fõjegyzõje. 1948 végén betegsége miatt nyugdíjazták. 1950-tõl nyugdíját megvonták, ezért az erdõgazdaságnál fõkönyvelõként helyezkedett el. 1956-ban az FKGP képviselõjeként a Megyei Nemzeti Tanács elnökségének tagja. A letartóztatások megindulásakor emigrált. A bíróság távollétében 10 év börtönre és jogvesztésre, valamint vagyonelkobzásra ítélte. GÁSPÁR GYÖRGY: 1913-ban született. A polgári iskola elvégzése után kereskedõtanonc lett. A II. világháborúban szovjet fogságba esett, ahonnan 1947-ben szabadult. A salgótarjáni MÁVAUT-kirendeltség vezetõje, majd 1954-tõl a 33. sz. AKÖV forgalmi osztályvezetõje. 1956-ban a vállalati munkástanács és az ágazati minisztérium igazgatónak nevezte ki. 1958-ban a Legfelsõbb Bíróság 3 év börtönre és jogvesztésre, valamint 500 Ft értékû vagyonelkobzásra ítélte. HADADY RUDOLF: 1923-ban született, iskolai végzettsége érettségi. 1948-tól dolgozott az Acélárugyárban. 1956-ban vezetõje annak a fegyveres csoportnak, melyet a

72

megyei rendõrkapitányság nemzetõri feladatok ellátására acélgyári dolgozókból szervezett. Ezt a csoport foglalta vissza a Megyei Tanács épületét a karhatalmistáktól. December 11-én vagy 12-én letartóztatták, majd 13-án a karhatalmisták Hargitai Lajossal együtt azzal az indokkal, hogy a Budapesti Központi Bíróságra szállítják, elvitték õket a megyei rendõrkapitányságról. Hugyagnál, az Ipoly-parton azonban meggyilkolták mindkettõjüket. HARGITAI LAJOS: 1928-ban született, iskolai végzettsége mûszaki egyetem. 1950-tõl dolgozott az Acélárugyárban mint üzemmérnök. 1956-ban tagja volt a vállalati munkástanácsnak és az igazgató tanácsnak is. Egyik vezetõje volt a nemzetõri feladatokat ellátó fegyveres csoportnak. További sorsa megegyezik Hadady Rudolféval. KECSKÉS KÁROLY: 1924-ben született, foglalkozása gépkocsivezetõ. 1956-ban beválasztották a 33. sz. AKÖV munkástanácsába, majd mint a Szociáldemokrata Párt képviselõje, a Megyei Nemzeti Bizottságnak is tagja lett. November 21-tõl a Megyei Munkástanács tagja. Emigrált, de távollétében 6 év börtönre, 10 év jogvesztésre és 1000 Ft vagyonelkobzásra ítélték. KOVÁCS JÁNOS: 1922-ben született, MÁV alkalmazott. 1956-ban a külsõ pályaudvar munkástanácsának elnöke, a Megyei Nemzeti Bizottságban a Parasztpárt képviselõje. Tagja volt annak a küldöttségnek, mely november elején Kádár Jánossal tárgyalt. A Legfelsõbb Bíróság távollétében 12 év börtönre, 10 év jogvesztésre és 1000 Ft vagyonelkobzásra ítélte. KÖVÉR MIHÁLY: 1932-ben született, foglalkozása gépkocsivezetõ. 1956-ban tagja volt a 33. sz. AKÖV munkástanácsának és igazgató tanácsának. A Legfelsõbb Bíróság távollétében 4 év börtönre, 5 év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. LAUKÓ GYÖRGY: 1914-ben született, iskolái elvégzése után a közigazgatásban dolgozott. 1950-1952 között a Békés Megyei Tanács VB titkára. 1952-tõl a Nógrád Megyei Tanács VB elnöke. 1956-ban tagja a Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Tanácsnak, majd a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottságnak, melynek csak egy ülésén vesz részt. Tagja a november 6-án megalakuló Nógrád Megyei Ideiglenes MunkásParaszt Forradalmi Tanácsnak is. 1957 tavaszán lemond megyei VB elnöki posztjáról, az év közepétõl a Békéscsabai Városi Tanács elnökhelyettese lesz. LÉNÁRT ANDOR: 1925-ben született, történelem-földrajz szakos tanár a Salgótarjáni Gépipari Technikumban. A pedagógusok küldötte volt október 30-án a Megyei Nemzeti Bizottságot megválasztó nagygyûlésen. Beválasztották ennek elnökségébe, ahol a titkári feladatokat látta el. November 4-e után visszavonult, majd kb. egy hét múlva újra bekapcsolódott az eseményekbe. November 21-én a Megyei Munkástanácsot megválasztó gyûlés levezetõ elnöke. December 1-én a Megyei Nemzeti Bi-

73

zottság több tagjával együtt letartóztatták, majd szabadon engedték. 1957-ben 12 év börtönre, 10 év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. MAGOS BÉLA dr.: 1922-ben született, foglalkozása vállalati jogász. 1949-tõl az Acélárugyárban jogügyi elõadó. 1956-ban a vállalat munkástanácsának elnökévé választották, melyrõl november 20-án lemondott. A Legfelsõbb Bíróság 1958-ban 4 év börtönre, 5 év jogvesztésre és ezer Ft vagyonelkobzásra ítélte. MLINARIK ISTVÁN: 1924-ben született. 1939-1947 között az Ózdi Kohászati Mûveknél dolgozott. 1950-tõl a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Fõiskolán tanított. 1955-tõl a Nógrád Megyei Tanács Népmûvelési Osztályán mûvészeti elõadó és a megyei írócsoport vezetõje. 1956-ban a Nógrád Megyei Munkástanács tagja, majd a Megyei Nemzeti Bizottság elnöke. Lényegében a forradalom salgótarjáni szellemi irányítója, annak ellenére, hogy mindvégig nyíltan kommunistának vallotta magát. December 15. után külföldre távozott. Távollétében a Legfelsõbb Bíróság halálra ítélte. MRÁZIK JÁNOS: 1924-ben született. Bányász, 1956 elõtt Katalin akna párttitkára volt. 1956-ban egyik szervezõje és vezetõje a karhatalomnak. 1956 után aknászként dolgozott tovább. NÉMETH LÁSZLÓ: 1920-ban született. 1950-tõl dolgozott a Tûzhelygyárban bérelszámolóként, munkaügyi elõadóként, majd áruforgalmi osztályvezetõként. 1956-ban a vállalat munkástanácsának titkára. A Legfelsõbb Bíróság 7 év börtönre, 10 év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. STEIGERWALD OTTÓ: 1925-ben született, foglalkozása esztergályos. 1956-ban az Acélárugyár Munkástanácsának tagja, majd a Megyei Munkástanács elnökhelyettese. 1956 decemberétõl közbiztonsági õrizet alatt állt. SZABÓ ERVIN: 1933-ban született, foglalkozása géplakatos. 1952-1954 között hivatásos katona, páncélos hadnagy és függetlenített párttitkár. 1954-ben önként leszerelt és a zagyvapálfalvai Bányagépgyárban dolgozott szakmájában, ahonnan Nagybátonyba helyezték a bányai szolgáltató részleghez. 1956-ban a vállalat munkástanácsa elnökének választották, tagja a Megyei Nemzeti Bizottságnak. November 23tól a Megyei Munkástanács elnöke. December 8-án tiltakozott a BM megyei fõosztály elé történõ felvonulás ellen, eredménytelenül. December 9-én letartóztatták. A Legfelsõbb Bíróság 11 év börtönre, 10 év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. SZABÓ ISTVÁN: 1919-ben született, a BM megyei fõosztály parancsnokának rendõri helyettese. 1956. október 29-tõl, Rácz Károly Csehszlovákiába távozása után, a megye rendõri parancsnoka, tagja a Megyei Nemzeti Bizottság elnökségének. November 4-e után nem foglalt egyértelmûen állást egyik oldal mellett sem, valószínûleg ezért 1957 júniusában elbocsátották a rendõrségtõl. Bányászként dolgozott tovább.

74