Sajtóvilág „Az igazság tisztelete, a nyilvánosság igazsághoz való jogának biztosítása az újságíró legfőbb kötelezettsége.” (IFJ etikai kódex) az újságírók, szerkesztŐségi alkalmazottak, kiadói dolgozók érdekvédelmi szervezetének lapja XX. évfolyam, 5. szám, 2008. október
Üléseztek a vezető testületek
Módosított szabályzat, őszi–téli programok
Már nem állnak a paloták Budapesti sajtóházak: múlt és jelen
A Sajtószakszervezet vezetősége, felügyelőbizottsága és titkári tanácsa is ülés tartott a múlt hónapokban. A vezetőségi ülés fő témája a nemrég lezárult törvényességi vizsgálat tanulságainak megvitatása, s ezzel kapcsolatban állásfoglalás megfogalmazása volt. Ugyanerről tárgyalt a felügyelőbizottság is, s határozatában támogatta a vezetőség állásfoglalását. A titkári tanács hatáskörében módosította a Sajtószakszervezet Szervezeti és Működési Szabályzatát. Mindkét szerv részletesen foglalkozott a 2009 tavaszán esedékes V. kongresszus előkészületeivel. A grémiumok tagjai tájékoztatást hallgattak meg a MÚOSZ-ban közösen szervezett média-érdekvédelmi tanácskozásról, amelyen körvonalazódtak egy újfajta érdekvédelmi kapcsolatrendszer keretei is, valamint a PHDSZSZ tevékenységéről, a MÚRE (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) gyergyószárhegyi táboráról és egy új médiaetikai kezdeményezésről. Elkészítették az őszi, téli sőt tavaszi időszak „mozgalmi naptárát”is. Tudósításunk és a két elfogadott dokumentum szövege a 2–3. oldalon.
Vasváribeszámoló és köszönet A Vasvári Pál Önsegélyező Sajtóalapítvány kuratóriuma tájékoztatja az írott sajtó valamennyi dolgozóját, hogy a 2006. évi adóból felajánlott és 2007. év végén az APEH-től a segélyezési számlára átutalt 62 662 forintot az előzetesen bejelentett terveknek megfelelően a nagycsaládos kollégák és az idős kisnyugdíjasok segélyezésére fordította. Nemrég kapta kézhez az APEH tájékoztatását: az összesítések szerint az adózók 2007 évi jöveleme alapján felajánlott 1%-aiból 55 624 forint átutalására számíthat az Alapítvány. A kuratórium úgy döntött, hogy ezt az összeget is a tavalyihoz hasonló célra: a nagycsaládos kollégák, illetőleg az idősebb kisnyugdíjasok segítésére használja föl. Köszönetet mondva a felajánlóknak, az alapítvány nemes céljainak támogatásáért, tisztelettel kér mindenkit – elsősorban szakmánk dolgozóit –: a szolidaritás jeléül a jövő évben minél többet ajánljanak fel a Sajtószakszervezet önálló jogi személyiségű közhasznú alapítványának a sajtóban dolgozók és nyugdíjasok segítésére. Emlékeztetőül közlik, hogy az alapítvány – mondhatjuk: a szakmai szolidaritás – adószáma: 19639903-l-42.
A 2005-ben elbontott sajtószékház helyén már áll egy új épület váza a Blahán Fotó: Várai Mihály A rendszerváltozás alaposan átformálta a hazai újságírás hagyományos helyszíneit: úgy látszik, nemcsak a könyveknek, az épületeknek is megvan a maguk sorsa. Budapesten, a Blaha Lujza téren még megáll a 6-os (jó ideje a 4-es is), de az újsütetű Combinókból kitekintve már nemcsak a Nemzeti Színházat nem látni, azt már régebben eltakarították innen, hanem az egykori Szabad Nép, a későbbi Népszabadság székházát sem. Helyén már magasodik a leendő Europeum betonváza – úgy hírlik ez lesz az új
épület neve. Talán luxusszálloda lesz, talán irodaház, újságírószempontból édes mindegy. A környék is tele volt patinás-régi szerkesztőségi épületekkel-palotákkal, s a hozzájuk tartozó nyomdákkal: New York, Népszava-ház, Athenaeum, hogy csak a nagyobbakat említsük. Ezen a pár száz négyzetméteren koncentrálódott a fővárosi zsurnaliszták sokszínű közössége – „rendszerfüggetlenül” – a XIX. század végétől csaknem egy évszázadon át, egészen az 1990-es évek elejéig. Akkor aztán az épületek sorra kiürültek, a sajtó-
házak új tulajdonosok kezére jutottak, az újságírók pedig kiszorultak a város szívéből, szétszéledtek a budapesti szélrózsa minden irányában, oda, ahol szerkesztőségük ideiglenesen vagy véglegesen helyet szerzett magának. A Sajtóvilág – Várai Mihály fotóriporter kollégánk segítségével – a pillanatnyi, 2008. október végi állapotot rögzíti, és a múltból is felidéz néhány momentumot. Képösszeállításunk a 8. oldalon
Döcög a gőzhenger Szakszervezeti hétköznapok a Népszabadság szerkesztőségében Alapszervezeteinket bemutató soro-
zatunkban ezúttal a legnagyobb példányszámú napilapnál működő alapszervezetünket mutatja be Hargitai Miklós, az ottani közösség titkára, aki az általános kép felvázolása mellett problémafelvető jegyzet írójaként is bemutatkozik. A Népszabadságnál tevékenykedik a Sajtószakszervezet legnépesebb alapszervezete, és itt kötöt-
ték meg 1990-ben az első olyan kollektív szerződést a munkáltatóval, amely mind a mai napig példa értékű, és biztos garanciája a szerkesztőségikiadói munkabékének. A bemutatkozáshoz a Sajtóvilág szerkesztősége krónika-összeállítással járult hozzá. Alapszervezeti bemutatkozás az 5. oldalon
Mindjárt jön a Mikulás, egyelőre csak a krampusz incselkedik a népszabis gyerekekkel Fotó: Várai Mihály
2
Sajtóvilág
„Az újságírónak mindenkor védenie, őriznie kell a szabadság alapjait, a pártatlan kommentár és kritika jogát.”
„Az újságíró csak olyan tényeket közölhet, melyeknek pontosan ismeri az eredetét.”
Sajtóvilág
2008. október
2008. október
Két lábon tévedés. alapszabály az újságírás-
tettamanti béla rajza
ban: ellenőrizd az információt legalább két oldalról, mindennek nézz utána inkább tízszer is, és semmiképpen ne hagyatkozz csupán az emlékezetedre. ezt az intelmet nem tartottam be, s lám, jókora csacsiságot írtam legutóbbi jegyzetemben itt, ezen a helyen. pár mondatban bemutattam két romániai megyei napilapot, a bihari naplót és a Hargita népét. előbbi nagyváradon, utóbbi Csíkszeredában jelenik meg: azt próbáltam meg velük kapcsolatban ér-
zékeltetni, hogy a laptulajdonlás különbözősége milyen tartalmi és formai eltérésekben mutatkozik meg. a bihari napló, amelynek külföldi tulajdonosa van, egyféle – eléggé egysíkú – formai és tartalmi„generálszósszal” van leöntve, míg, a Hargita megyei újság, amelynek tulajdonosai viszont maguk az újságírók, sok mindent megőrzött a magyar nyelvű újságírás nemes műfaji hagyományaiból – és mostanra külsejében is behozta korábbi hátrányát: színes képeivel, korszerű tördelésével felzárkózott a„vonalhoz”. eddig nagyjából rendben is volna a dolog, csakhogy a szépen felvázolt fejlődéstörténetnek semmi köze a tulajdonláshoz. a Hargita népe ugyanis nem az újságírók birtokában van, hanem a megyei tanácséban. vagyis, ha úgy tetszik, a lap tulajdonosa az állam, pontosabban a helyi önkormányzat. és a tévedésemet az sem enyhíti, hogy éppen pár hónapja mindenféle személyi és tulajdonlási viszályok dúlnak a szerkesztőségen belül és kívül, s hogy mindezekről – merthogy azóta igyekeztem ezeknek utánanézni – a cikkem írásakor nem volt tudomásom. egy korábbi beszélgetésre emlékeztem vissza pontatlanul, amelyet erdélyi újságíró kollégámmal folytattam az ottani megyei lapokról. pedig egy telefonnal vagy elektronikus levéllel megelőzhettem volna a fiaskót. a dilemma. Ha már itt tartunk:
előbbi tévedésemmel éppen erdélyben szembesültem, a magyar újságírók románia egyesületének összejövetelén. a hagyományos múre-tábort évek óta a festői gyergyószárhegy községben rendezik, idén először a valahai iskolából átalakított európai színvonalú kulturális központban. a tanácskozás az idén arról szólt, hogy hatalmi ág-e a média, s hogy ki védi meg az újságírót. Örökzöld témák, a rendszerváltozás óta különösképpen. sok értelmes és tanulságos mondatot meg fölöslegeseket is lehet mindkét résztémáról elmondani, mondtak is, mondtunk is mindannyian, akik ott voltunk: a romániai magyar újságírás színe-java meg a (tőlük nézve) külhoninak számító magyarországi és szerbiai meghívottak. Hát igen, a külhoniságot is szemlélhetjük topográfiai szempontból. (lásd a történelemkönyvvel felérő régi viccet, amikor a második világégés után azt kérdi a székely fiú a felmenőjétől: „Hát mit szól hozzá édesapám, hogy romániát megint hozzánk csatolták?) de a (topográfiailag behatárolt) kisebbségi lét mást is befolyásolhat: újságírói maga-
tartást, sajtóbeli etikát. Ha elfogadjuk, hogy a sajtó deklaráltan önálló hatalmi ág, de legalábbis ütős eszköz a hatalom különböző tényezőinek kezében, akkor milyen legyen a korrekt újságírói magatartás, a tényfeltáró újságírói lendület, amikor a kisebbségben élők politikai képviseletének esetleges negatívumairól, hibáiról, ne adj’ isten! gyanítható bűneiről kellene lerántani a leplet? nyilván alkalmazni kell a fő szabályokat, ha hiteles akarsz maradni, s hogy megmaradjon az önbecsülésed és a további szakmai munkádhoz az önbizalmad, de mégis! úgy írj becsületesen, hogy ne okozz kárt a közösségednek – ez a parancs sok dilemmát és lelki vívódást okozhat. erdélyben egyébként csak könnyebb a helyzet: a sajtó pluralitása ott úgyahogy megvalósult már. legalább két ellentétes politikai-eszmei kötődés megtalálhatja a maga sajtóbeli orgánumát, amellett, hogy romániában a magyar–magyar politikai szembenállás is valamiként a transzszilván türelem jellegét ölti. nem a szembenállás enyhébb, de a kifejezés erőssége lágyabb, legalábbis, innenről nézvést úgy látszik. (lám: a szárhegyi esti daloláson és a tanácskozási szünetekben, sőt a tanácskozáson magán is, az „ellenoldalak” zsurnalisztái budapesti szemmel nézve elképzelhetetlenül közel voltak, s barátságosak is egymáshoz…) de mi a teendő a vajdaságban? ahogy az újvidékről érkezett egyik kollégánk mondta keserűen, s szinte elcsukló hangon: olyan skizofrén helyzetben van az ottani magyar újságíró, amikor az igazságot kívánja feltárni, vagyis az igazat megírni, hogy azt nem kívánja senkinek, s ebbe a helyzetbe óhatatlanul sokan belerokkannak. és, hogy még bonyolultabb legyen a képlet: az ottani magyar nyelvű média az állam pénzén működik… írták, mondták. 1. Érdekes monda-
tok közterületekről: Udvarias eligazítás egy térítéses egészségügyi centrum folyosóján: „a beteg számára kijelölt mosdólehetőség a földszinten található”; felirat az állami egészségügyi központ megfelelő ajtaján: „beteg WC”; bemutatják a kereskedelmi tévében a nyilatkozót: „a volt hajléktalanokért felelős biztos”; riporter mondja szinte mindenütt és mindenhol, rádióban és televízióban: „a szavazóhelységeket hagyományosan a helyiség iskoláiban állították fel”. – 2. Megszívlelendő írói intelem (Temesi Ferenc: Vegyes vágott, Magyar Nemzet, 2008. szeptember 6.): „úgyis hiába. van, hogy néha már nem bírom tovább. amikor ezredszer hallom, olvasom (!) az idejekorán-t, mint ami állítólag annyit tesz: „korán, idő(nap) előtt, időnek előtte”. nem, kedves média-mélyépítők, nem. az idejekorán jelentése „még kellő időben”, „épp jókor”, „idejében”. miként az egyházfi sem egyházi méltóságot, tisztségviselőt jelent, hanem olyan alkalmazottat, akinek az istentisztelet külső feltételeinek teljesítése (harangozás, söprés, rendben tartás) a feladata. aztán itt van a miatt és a végett. ezek fölcserélése is nyelvi uraskodás, divat. Célhatározói értelemben használjuk: „a könyv vásárlása végett jöttem.” a régi nyelvben – és a mai zsurnálszpícsben – okhatározói használata is volt. a művelt fogalmazásban természetesen kerülni kell: például „betegség végett zárva” nem jó. Helyesen: „miatt” (okából). gyakran elég egy rag is: a „könyv végett” helyett egyszerűbb a „könyvért jöttem”. szolgátok tudja, hiába is vonyít: úgyis a nyelvi műveletlenség diadalmaskodik. TripolSzky láSzló
Módosított szabályzat, őszi–téli programok Ülést tartottak a Sajtószakszervezet vezető testületei Szeptemberben ülést tartott a Sajtószakszervezet vezetősége és felügyelőbizottsága, októberben pedig a titkári tanács is. A vezetőségi ülés legfontosabb témája a szakszervezetnél lezajlott törvényességi vizsgálat tapasztalatainak összegzése volt. Az ügyészségi vizsgálat teljességgel rendben találta a gazdálkodással összefüggő érdemi és adminisztrációs tevékenységet, és alapjában törvényesnek értékelve a hosszú évek érdekvédelmi munkáját, néhány problémát vetett fel a működés egyes vonatkozásainak szabályossága és adminisztrálása tekintetében. Felszólalásában kérte, hogy a szakszervezet a soron következő kongresszuson az észrevéte-
Állásfoglalás az ügyészségi vizsgálat záródokumentumáról A Sajtószakszervezet vezetősége 2008. szeptember 23-án megtartott ülésén megtárgyalta a Fővárosi Főügyészség törvényességi vizsgálatáról 2008. évi július hó 28. napján kelt és a szakszervezetnek 2008. augusztus hó 26. napján kézbesített TC.4019/2007/2-II. számú záródokumentumot, és állásfoglalását az abban leírtakkal kapcsolatban az alábbiakban rögzíti. l.) A Sajtószakszervezet vezetősége tanulmányozta a záródokumentum szövegét és úgy döntött, hogy a következőkben ennek szellemében kívánja folytatni tevékenységét. A soron következő – 2009. év májusára tervezett – V. kongresszuson az előírtaknak megfelelően, az egyesülési törvényben foglaltak szerint tesz javaslatot az új alapszabály, valamint új szervezeti és működési szabályzat elfogadására. A vezetőség haladéktalanul tájékoztatja valamennyi alapszervezet szakszervezeti bizottságát azokról a feladatokról, amelyek a főügyészség záródokumentumából, illetőleg ezen ülés határozataiból adódnak. 2.) A vezetőség leszögezi, hogy a Sajtószakszervezetnél, – amely az írott sajtóban működő egyetlen szak
leknek megfelelően módosítsa a Sajtószakszervezet Alapszabályát. A vezető testület hosszas és tartalmas vita után megalkotta elfogadó állásfoglalását. Ugyancsak tárgyalt a témáról és határozatot hozott a felügyelőbizottság is. A titkári tanács tudomásul véve a vezetőség állásfoglalását, módosította a szervezeti és működési szabályzatot, hogy ezáltal mindenben megfelelő lehessen az V. kongresszus előkészítése. A grémium tájékoztatókat hallgatott meg az előző tanácskozások óta végzett szakszervezeti munkáról, majd módosította a múlt év elején elfogadott kongresszusi programot. A két dokumentumot adjuk közre az alábbiakban.
szervezeti érdekvédelmi szervezet – a munkát társadalmi alapon, önkéntesen végeztük és végezzük, s megalakulásunk első percétől a demokratikus és törvényes működés mellett szálltunk síkra. Az ügyészség által kifogásoltak elsősorban tapasztalatlanságunkból, s abból adódnak, hogy a valós élethez igazodva jóhiszeműen alakítottuk ki saját szabályainkat. 3.) A vezetőség a tagnyilvántartást az egyesülési törvénynek megfelelően, az ügyészségi záródokumentumban foglaltak szerint átalakítja, valamenynyi alapszervezetet kötelezi, hogy központilag biztosított űrlapon 60 napon
belül juttassa el az alapszervezet jelenleg érvényes tényleges névsorát, s a szakszervezet irodája ennek alapján állítsa össze – a jelenlegi módosításával – az alapszervezetekre bontott országos névsort, hogy az V. kongresszus szervezésének időszakában már ez álljon rendelkezésre a küldöttek számának meghatározásakor. 4.) A kongresszus előkészítése során alkalmazni kell a Fővárosi Főügyészség felszólalásában közölt követelményeket. Az alapszervezeti beszámoló, tisztújító és küldöttválasztó taggyűlések szabályszerű, az egyesülési törvénynek megfelelő lebonyolí-
tása érdekében a vezetőség jegyzőkönyvmintákat ad ki valamennyi alapszervezetnek (akár kitöltendő űrlapként is) és ezek állnak majd a kongresszusi mandátumvizsgáló bizottság rendelkezésére. 5.) A kongresszus szervezésekor nagy figyelmet és gondot fordítunk a mandátumvizsgálatra. A Fővárosi Főügyészség által kifogásolt „határozatképesség elmaradása a IV. kongreszszuson” tárgyában is így történt. A megválasztott mandátumvizsgáló bizottság a szervezőbizottságtól kapott lista alapján ellenőrizte a megjelenteket, a jelenléti ívet és a kongresszuson még a szavazásokat megelőzően ismertetve jegyzőkönyvét, hivatalosan bejelentette, hogy a kongresszus határozatképes. ( Jegyzőkönyv, 21. oldal) 6.) A vezetőség megállapítja, hogy az ügyészségi Felszólalás 2/d pontjában szereplő, a központi és a központi nyugdíjas alapszervezetre vonatkozó működési szabályt, amelyet az ügyészség már a vizsgálat folyamán észrevételezett, ennek az ügyészségi kifogásnak az ismeretében a titkári tanács amelynek hatáskörébe tartozik az alapszabály szerint a szervezeti és működési szabályzat megalkotása, valamint módosítása – 2007. december 10-i ülésén eltörölte, s a jelenleg hatályos szervezeti és működési szabályzatban a szabályozás ennek megfelelően garantálja a szervezet demokratikus működését és a tagegyenlőséget. 7.) A vezetőség az V. kongresszus teljes anyagát (a jegyzőkönyvet és minden mellékletét, az ott elfogadásra kerülő alapszabályt, a szervezeti és működési szabályzatot) a Fővárosi Bíróság mellett egy eredeti példányban a kongresszus után haladéktalanul megküldi a Fővárosi Főügyészségnek is. Elfogadta 9 igen 0 nem 0 tartózkodás szavazattal a Sajtószakszervezet vezetősége. Baktai György ügyvezető társelnök
A szervezeti és működési szabályzat módosítása
A Sajtóvilágról is szó esett a vezetőség tanácskozásán
V. KONGRESSZUS 5-1. A Sajtószakszervezet legfőbb szerve a kongresszus, a tagok által közvetett módon választott testület, amelyet ötévenként kell összehívni. (Alapszabály 4-2-1)
5-2. Az alapszabálynak megfelelően a rendes kongresszust a következő szabályozás szerint kell előkészíteni: a.) biztosítani kell, hogy a szakszervezet minden 20 tagját egy-egy küldött képviselje, b.) a választást az alapszervezeteknél kell lebonyolítani oly módon, hogy biztosítva legyen a tagok és az alapszervezetek egyenlő mértékű képviselete. Ennek érdekében az alapszervezeteknél minden megkezdett húsz főre kell egy küldöttet megválasztani, függetlenül a jelöltek szakszervezeti tisztségétől, c.) az előző kongresszuson megválasztott tisztségviselők, valamint a titkári tanács további tagjai, amennyiben nem választották meg őket küldöttekké, tanácskozási joggal meghívást kapnak a soron következő kongresszusra, d.) a megválasztandó küldöttek számát a kongresszus előtt pontosított tagnyilvántartás alapján a vezetőség határozza meg és közli az alapszervezetek szakszervezeti bizottságaival. e.) a titkári tanács legalább 90 nappal a tervezett időpont előtt hozza meg elvi döntését és választja meg a szervezőés szerkesztőbizottságot, valamint a jelölőbizottságot, f.) a szervező- és szerkesztőbizottság végzi ettől kezdve a kongresszus előkészítésével kapcsolatos valamennyi operatív teendőt, g.) a kongresszust 60 nappal a kijelölt időpont előtt – az alapszabálynak megfelelően - a vezetőség hívja össze, határozatában ismertetve a kongresszust előkészítő munkafolyamatot, a meghatározó határidőket, h.) az összehívást követően – a kongreszszus előtt 30 nappal bezáróan – valamennyi alapszervezetnél meg kell tartani a beszámoló, vezetőségválasztó és küldöttválasztó taggyűléseket, s azoknak jegyzőkönyvét 5 napon belül el kell juttatni a Sajtószakszervezet vezetőségének, i.) a vezetőségnek legalább 20 nappal a kongresszus előtt jóvá kell hagynia írásbeli beszámolóját, j.) a szervező- és szerkesztőbizottságnak 20 nappal a kongresszus előtt el kell készíttetnie a küldöttigazolványokat, a meghívót a tervezett napirenddel, és ezeket, valamint az írásbeli dokumentumokat postán kézbesíteni kell valamennyi küldöttnek. Az elkészítendő írásbeli dokumentumok: l./ a vezetőség írásbeli beszámolója, 2./ az alapszabály tervezett szövege, 3./ a szervezeti és működési szabályzat tervezett szövege, 4./ a szakszervezet programjának esetleges módosítására vonatkozó javaslat, k.) az írásbeli dokumentumokkal kapcsolatos konkrét módosító javaslatokat a küldöttek a kongresszus megkezdése előtt (ez történhet a kongresszus helyszínén is) kötelesek eljuttatni a szervező- és szerkesztőbizottságnak. 5-3. A kongresszus ügyrendjét a következőkben foglaltaknak megfelelően kell kialakítani:
a.) a kongresszust a titkári tanács által előre megválasztott elnökség vezeti le, b.) a beterjesztésre kerülő dokumentumokat (alapszabály, szervezeti és működési szabályzat, esetleg programmódosítás) a titkári tanács által előre megválasztott szervező- és szerkesztőbizottság szövegezi meg, és még a beszámoló taggyűlések előtt eljuttatja az alapszervezetekhez, c.) a kongresszus határozati javaslatát ugyancsak a szervező- és szerkesztőbizottság készíti el a kongresszus helyszínén, a vitában elhangzottaknak megfelelően, d.) a személyi változásokat a titkári tanács által előre megválasztott jelölőbizottság készíti elő és terjeszti be, e.) a titkári tanács által előzőleg megválasztott testületeket a kongresszus megnyitó ülésén nyílt szavazással meg kell erősíteni, f.) a kongresszus megnyitó ülésén nyílt szavazással meg kell választani a mandátumvizsgáló és szavazatszámláló bizottságot, és a mandátumvizsgáló bizottság az első szünetet követően beszámol a kongresszusnak, g.) a szervező- és szerkesztőbizottság köteles gondoskodni arról, hogy a küldöttek a tárgyalás előtt kézhez kapják az előre ki nem küldött dokumentumokat (mindenekelőtt a gazdálkodásról szóló írásbeli jelentést), h.) a kongresszus időtartamát úgy kell meghatározni, hogy a napirend megtárgyalására a demokratikus elvek szigorú betartásával kellő idő jusson, h.) a kongresszus nyílt szavazással dönt – napirendjéről (az előre kiadott írásbeli javaslat alapján) – ügyrendi kérdésekről – a program, az alapszabály valamint a szervezeti és működési szabályzat módosításáról – a kongresszus határozatáról, titkos szavazással dönt – a szövetséghez csatlakozásról, illetve kilépésről – a hatáskörébe tartozó személyi kérdésekről. valamennyi szavazáson az egyszerű többség (megjelentek 50%-a + l fő) elve érvényes. 5-4. A kongresszus akkor határozatképes, ha azon a megválasztott – és a megválasztást hivatalosan igazolt – küldöttek 50%-a + l fő részt vesz. Határozatképtelenség esetén a vezetőség a megismételt kongresszust legalább 2 héttel az előző dátum utáni időpontra azonos napirenddel, és a megválasztott küldöttekkel hívhatja össze. Ez a megismételt kongresszus az egyesülési törvény értelmében létszámától függetlenül határozatképes. A Szervezeti és Működési Szabályzat V. fejezetének további pontjai (5-4. és 5-5. alpontszámok 5-5.-re, illetve 5-6.-re átszámozásával) érvényben maradnak. A módosítást a Sajtószakszervezet Titkári Tanácsa 2008. október 16-i ülésén elfogadta.
Múltidéző
Sekély oké, avagy úr-e, aki ír? Pár
flekkes kéziratot küldtem egy folyóiratnak, e-mailben, ahogy manapság a leggyorsabb. Kértem, hogy döntésükről alkalomadtán értesítsenek. Eltelt egy hónap, kettő, s bár tudtam, az ilyen parnasszusi műhelyekben a malmok lassan őrölnek, ennyi idő már soknak tűnt, felhívtam hát az impresszumban feltüntetett döntnököt. A fiatal rovatvezető szavamba vágott: „Nem olvastam”. Döbbent hallgatásomat észlelve gyorsan hozzátette: „Bocsánat”. Tudtam, hogy főállásban látja el feladatát, ám több hónapig így sem tudott időt szakítani rám. Túlterheltség? Nem mentség. Napilapos ügyeletes szerkesztő koromban egy-egy hétvégi szám „átrágása” kötetnyi terjedelmet tett ki. Egy nap alatt. Nemcsak szövegfájlokban, hanem előbb hasáb-, majd oldallevonatban is legyűrve a penzumot. Mély lélegzetet vettem és letettem a kagylót. Harminchét évet töltöttem el különböző szerkesztőségekben, írtam másfél tucat könyvet, néhányat szerkesztettem. Ahogy évekkel ezelőtt média szakos hallgatóimnak mondani szoktam: „Minden magyar laptípusnál dolgoztam.” Szerkesztőnek, írónak nem attól kezdve tekintettem magam, amikor felvettek az újságíró-szövetségbe, az írószövetségbe, avagy első könyvem megjelent, hanem amikor például Örkény, Weöres, Vas István a levélborítékján így titulált. Pártállami időkben is „író úrnak” címzett borítékkal. (Egyébként az „úr” megszólítás kijárt a nyomdásztársadalom tagjainak is. A régen „munkásarisztokráciának” számító művelt szakma tagjai nemcsak tiszteletet adtak, de méltósággal el is várták a viszontmegbecsülést. A szocia-
lizmusnak nevezett korszakban is ez a megszólítás járta a szedőtermekben, mettőrasztalnál. Súlyos bosszút tudtak állni, ha valakit nevetségessé akartak tenni a kinyomtatott termékben. A kapitális nyomdahibák évtizedek múltán is szájról szájra jártak.) De maradjunk annál, mit tanultam szerkesztő „tanoncként” jó nevű irodalmi folyóiratnál. Szederkényi Ervin, a Jelenkor már elhunyt főszerkesztője elmondta, hogy az írók kivétel nélkül érzékeny lelkek, s ha hagyományosan, kézzel írják a leveleiket (akkor még szövegszerkesztő nem is létezett, de írógép már igen), az ilyenekre kézírással illik válaszolni (megköszönni a kéziratot, netán módosításokat, húzást javasolni, tehát nem „sumákolva belenyúlni” stb.). Egyáltalán illik válaszolni egy küldeményre: levélben, telefonon. Egy másik öreg szerkesztő kolléga mutatta meg Kosztolányi gyönyörű, zöld tintával neki írott, megőrzött leveleit. Szederkényi azt tartotta, hogy még a dilettáns kéziratok beküldője is megérdemli az udvariasságot, hiszen olvasója marad(hat) a jó műveknek. Kialakított egy nagyon fájdalommentes, finoman visszautasító levéltípust, amelyet kézjegyével látott el az éppen adott küldeménnyel foglalkozó munkatárs. Jó, jó, de „villámpostás” időkben ki az a balga szerkesztő, aki kazinczys levelezés illúziójában ringatózik? De hát éppen az „emil” az, amely alig igényel többet néhány tucat másodpercnél, ezért is lepődtem meg az ifjú kolléga időben lassú, szóban nagyon is gyors reagálásán.
Aztán itt vannak a tiszteletpéldányok. Dedikálva barátnak, írótársnak, tiszteletre érdemes személynek. Ezt is illik megköszönni, még ha az opust elolvasni még nem is volt időnk. S a kapott tisztelgést illik viszonozni is, ha új könyvünk jelenik meg. Volt, hogy a postai kézbesítésről szerzett rossz tapasztalataim alapján fél év, egy év múlva megkérdeztem a címzettől, megkapta-e, mert korábban előfordult, hogy a posta elkeverte a küldeményt. „Ja, persze. Kösz’.” Ennyi – ahogy mondani szokták. Ifjú fotóriporter nyugtázza kérésemet a lapnál, ahova időnként írok, hogy mit kellene lefotóznia. „Okesz” – vágja rá. Már egy, általam egyébként nagyon utált „oké”-t sem érdemlek meg én, a „kisurranó szerkesztő” (mármint évekkel ezelőtt a gyakorlati lapkészítésből), ha a remek humorú Galsai Pongrác „besurranó szerkesztőjéről” tudna egyáltalán. Emlékszem, Ruffy Péter ha bejött a Magyar Nemzet szerkesztőségébe pedánsan, nyakkendősen, gondosan fésült hajjal, már halk megjelenésével tiszteletet ébresztett. „Most már te jöhetsz” – nyújtotta át nekem a nem éppen gördülékeny stílusáról ismert másik kolléga a kéziratát. Úgy értette, hogy a nagy munkán már túl vagyunk, s most jöhet az olvasószerkesztői pepecselés, akadékoskodás, pisz-
mogás szavakon, helyesíráson. Jött is. Teljesen át kellett írni. Érdekes, Ruffy kézirataiban ékezethibát sem lehetett találni. Nem beszélve arról, hogy remekül írt. Mellesleg… De kit érdekel az irodalmi, szerkesztőségi illem, ha a hétköznapi életet áthatja a – finoman fogalmazva – stílustalanság. Amikor menedzserküllemű férfi műanyag poharas, forró kávéval száll fel a villamosra, vagy amikor a közélet és a média szereplői naponta csapják a képünkbe azt, hogy mit kell „lenyomni a frakció meg az emberek torkán”. Amikor nemcsak a kereskedelmi tévé az alpári kifejezéseket, hanem a köztelevízió riporterei is ömlesztik a nyelvi szlenget („kirúgták”, „átverte”, „lenyúlták”), s már eszükbe sem jut, hogy nem csupán az érintetteket sérti ez a stílus, de a közlő, tehát a hírforrás hitelét is rontja a nyelvi silányság. Érdemes-e a szerkesztés „tsinosodásáról” beszélni, mikor az irodalom hovatovább katakombákba szorul, az újságírás meg sokak előtt a bulvár, a talmi tündöklés világával mosódik egybe? Hiszem, mert minden szerkesztőségben, ahol megfordultam, volt szerkesztő, aki tartásra, igényességre, viselkedésre mintát adott. „Úr ír” – így kezdődtek a régi olvasókönyvek. Ma is űzhető. MArAFkó láSzló
3
Méltóan az ünnephez
a
mikor a sajtóvilág mostani száma megjelenik, túl leszünk október 23-án, a megemlékezéseken. Hogy az idei ötvenhatos ünnepségek milyen légkörben zajlanak, e sorok írásakor még nem tudom. Csak remélem, hogy nemzeti ünnepünkhöz méltóan. és igaz lesz az előre vetített múlt idejű mondat: ezúttal minden rendben volt, úgy, ahogy az illik. Csendes méltósággal és békésen emlékeztünk az 1956-os forradalom hőseire, és azoknak a napoknak máig érő, jövőbe mutató tanulságaira. talán a mostani gazdasági, pénzügyi világválság fenyegetése, amely minket is elért, csillapítólag hat az indulatokra, és elgondolkodtat, hogy nincs értelme a széthúzásnak. mégiscsak, ha fogcsikorgatva is, össze kell fognunk, mert egy nemzet vagyunk, egy nép, közösek a gondjaink, azonosak az érdekeink. el kell felejteni a sérelmeket, le kell bontani a barikádokat, nem mehet ez így tovább. egyetemista lányom a nyáron bulgáriában járt. Hazatérve legnagyobb élményeként azt említette meg, hogy „a bolgárok szeretik egymást!” az ott töltött két hét alatt sok jelét tapasztalta ennek. amikor szófiában radka barátnője, akivel egymás között németül beszéltek, bolgárra váltott, rögtön a nyakába borultak a honfitársai, és különféle kedvezményeket kaptak szállodában, étteremben, taxiban. bolgár a bolgárnak nem farkasa, ők nem másoknak kedveznek, egymást segítik. büszkék magukra, a nemzetiségükre, a hazájukra, keresik egymás társaságát, és jól érzik magukat egymás között. itt lenne az ideje, hogy mi is megpróbálkozzunk ezzel. F. koVáTS ÉVA
Sok az eszkimó?
e
gyre csökkenő számok az apeH-közleményekben, amelyek évről évre az 1 %-ról értesítenek. az idén éppen 55 000 forint. sok az eszkimó, egyre több… – nyugtattak meg egyesek a mondás módosításával. vagyis egyre több alapítvány, szervezet válik jogosulttá az 1 % bekasszírozására. ezért jut kevesebb fóka az eszkimóknak. a mi alapítványunknak például alig több mint félszázezer forint. mennnyiii ? – húzhatná el a hangját a segélyre váró újságíró, csak nem éppen a milliárdos lottónyereményt hirdető reklám hangján. és menten számolni kezdene: ha a szokásos segélyt fizetik ki ebből, 11 igényt tudnak kielégíteni. kielégíteni? Ugyan már! a legkisebb „becsületes” segély is tízezer forintnál kezdődik. arról már nem is beszélve, hogy egy háromszázezer forintos temetéshez (és ez minimális temetési költség) még harmincezret adni is szégyen lenne. természetesen nem ennyiből – és nem ennyit ad az alapítvány. (sajnos nem sokkal többet!) van más forrás is. a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásaiból származó összeghez viszont valóban sok lenne „az eszkimó”? netán lépjünk fel a „konkurencia” ellen? először is: nehezen lehetne egyet is találni, amelynek ne adnám oda magam is szívesen azt az 1%-ot. másodszor: mi sem áll távolabb tőlünk, mint valamiféle konkurenciaharc. az adózó kolléganő, kolléga támogassa csak tiszta szívvel gyermeke óvodáját, iskoláját vagy a kórházat, ahol édesanyját ápolják, és folytathatnám. bárcsak mi is adhatnánk nekik! nem is azokhoz szólunk, szólok, akik másképp „rendelkeznek”. remélem, azokhoz is eljutnak ezek a sorok, akik – főként saját szakmánkban – semmilyen számot sem írnak a kézhez kapott „rendelkezési nyilatkozatra”, akik elfelejtik, ha odaírják: 19639903-1-42, azzal már régen befizetett adójuk egy százalékát adják a vasvári pál Önsegélyező sajtóalapítványnak. növelve a segélyalapot, amelyből 17 év alatt több mint harmincmilliót juttatott az alapítvány a rászoruló kollégáknak. a számítások szerint kollégáink közel egyharmada – akármennyivel nő is a jogosult alapítványok száma – „nem rendelkezik” semmiről. pedig ehhez csak egy kis odafigyelésre és szolidaritásra lenne szükség. ezért is fogalmaznék úgy: nem az eszkimó sok, a szolidaritás kevés! bAkTAi györgy
4
„Az újságíró nem hallgathat el fontos információt, nem hamisíthat meg tényeket, dokumentumokat.”
Sajtóvilág
„Az újságíró csak becsületes, tisztességes módszereket használhat az információk, fényképek, dokumentumok megszerzéséhez.”
Sajtóvilág
2008. október
2008. október
MédiAhírek − röviden Demény
Pál-emlékéremmel tüntették ki Ránki Péter újságírót, szerkesztőt, médiaoktatót, a Népszabadság rovatvezető-helyettesét. Kollégánk a Sajtószakszervezet egyik alapítójaként és országos vezetőségünk tagjaként kezdettől fogva kiemelkedő tevékenységet végez az újságírói érdekvédelem területén.
A Független Médiaközpont egyez-
tető fórumot szervezett a nyomtatott sajtó képviselői számára Önszabályozás a médiában – javaslatok az általános etikai irányelvek elfogadására és a jövőbeni önszabályozó testület létrehozására címmel. A két dokumentumtervezet elérhető a Független Médiaközpont honlapján: www.cij.hu A sajtónyilvánosságról rendeztek
fórumot a Kossuth Klubban abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt, 1988 októberében jelent meg először hivatalosan is Magyarországon a Javaslat a sajtónyilvánosság reformjára című írás. A Kritika folyóiratban közölt dokumentum, amelynek első változatát még 1987-ben a párizsi Irodalmi Újság adta közre, egyfelől bírálta a Kádár-rendszer tájékoztatáspolitikáját, másfelől felvázolt egy új, demokratikus nyilvánosságot. A Javaslat szerzőivel, a későbbi Nyilvánosság Klub alapító tagjaival: Gálik Mihály közgazdásszal, Halmai Gábor alkotmányjogásszal és Hirschler Richárd újságíróval Bajomi-Lázár Péter médiakutató beszélgetett arról, hogyan született meg a dokumentum, mi valósult meg a benne foglalt elképzelésekből.
5
AlAPSzervezeti élet: néPSzABAdSÁG A program keretében közép- és kelet-európai újságíróknak kívánnak lehetőséget nyújtani egy átfogó berlini képzésben való részvételre.
A Népszabadságnál megkezdték a politikai napilap nyomtatott és online kiadásának összevonását. Kovács Tibor elnök-vezérigazgató elmondta a távirati irodának, hogy az októberi indulás után az első eredményeket három-négy hónapi működés után fogják értékelni. Hozzátette: „A Népszabadság nincsen abban az életszakaszban, hogy az integrációval visszafogjuk a kiadásainkat, inkább az újabb munkatársak felvételét takaríthatjuk itt meg”. Mohácson rendezték meg a katolikus újságírók idei országos találkozóját, amelyen egyik fő célként leszögezték: a sajtó adta lehetőségeket, beleértve a honlapszerkesztést is, ki kell használni az evangélium terjesztésére. A találkozón a kárpátaljai és a vajdasági katolikus sajtó munkatársai is beszámoltak munkájukról. Kétszer is megsértette a Duna Televízió a politikai hirdetés közzétételére vonatkozó rendelkezéseket, amikor május 9-én két alkalommal közzétette a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai hirdetését – állapította meg az Országos Rádió és Televízió Testület. A médiatörvény szerint ugyanis a külföldre irányuló műsorszolgáltatásban tilos politikai hirdetés közzététele. Az RMDSZ hirdetésben kérte a nézőket, hogy május 11-én szavazzanak rá. Két év és nyolc hónap börtönbüntetésre ítéltek egy német újságírót. A hesseni tartományi közszolgálati
Bárdos András (44 éves), a TV 2 Tények című műsorának vezetője és főszerkesztője lett a Színház- és Filmművészeti Főiskola új rektorhelyettese. A
katolikus egyház és a média kapcsolata volt a fő téma az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) közgyűlésén, Esztergomban. Az új technikai kihívások „eleven és gyors reakciót” igényelnek az egyháztól, állapították meg a négynapos esztergomi rendezvényen.
Az ott már a világválság vége lenne? dallos jenŐ rajza – magyar Hírlap 2008. október 21.
rádió sportszerkesztőségének volt vezetője a vádirat szerint 2001 és 2004 között több mint félmillió euró kenőpénzt és bújtatott hirdetésekért járó díjat vágott zsebre. Az
ingyenes újságok terjedése fenyegetheti a lapkiadókat, ám az általánosan elterjedt feltételezéssel ellentétben az internet nem jelent veszélyt az ágazatra nézve – ezen a véleményen van a Lapkiadók Nemzetközi Szövetsége. A WAN előzetes számításai és becslése szerint 2012ig 207,8 milliárd dollárra nő az újságok világméretű forgalma a jelenlegi 186,2 milliárd dollárról. Második nekifutásra meghosszabbította október elején a Tilos Rádió
műsorszolgáltatási jogosultságát az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT). A KDNP kifogásolta a döntést. Új szolgáltatást vezetett be a Népszabadság: hetente egyszer, a szombati számban egy teljes újságoldalon a New York Times cikkeiből ad válogatást. A világmédiában mértékadónak tekintett patinás amerikai lap hétköznap 1,2 millió, vasárnap 1,6 millió példányban jelenik meg. A
Robert Bosch Alapítvány és a Berliner Journalisten Schule (BJS – Berlini Újságíróképző) Média – közvetítő a népek között címmel továbbképző programot szervez fiatal újságíróknak (felső korhatár: 35 év).
Állásfoglalást adott ki a Nemzeti Kör a médiáról. Ebben egyebek között megállapítja: minden nemzetnek olyan a médiája, amilyent maga elfogad. Ha Magyarország nagyon gyorsan nem tud előrelépni e téren, akkor nem leszünk felemelkedő nemzet. Felemelkedő nemzethez nemcsak gazdasági fejlődés, de mentális fejlődés is szükséges, a nemzet mentális egészségére pedig a legnagyobb hatással az ország médiája van. Angliában 93 éves korában elhunyt
Rentoul Ferenc (eredeti nevén: Galló Ferenc), a BBC Magyar Adásának 1949 és 1975 között volt vezetője. Munkássága évtizedeken át meghatározta az adás mérsékelt, objektív, igazságkereső hangját. forrás: internet, napilapok, e-masa, mti
Hirdetés
Felértékelődött az információ, az ügyfelekkel való személyes kapcsolat
Megnyílt az MFB személyes ügyfélszolgálata A Magyar Fejlesztési bank egyhónapos regionális rendezvénysorozatának kezdetével egy időben, szeptember 16-án budapesten megnyitotta ügyfélszolgálatát, amely az eddig is működő telefonos ügyfélszolgálat mellett a bank további fontos információs pontja lett. Dr. Erős János, az MFb vezérigazgatója az egyhónapos működés tapasztalatairól elmondta: „Az MFB Bankcsoport átstrukturálását követően, 2006 októbere óta nem volt ügyfélszolgálata az egyébként fiókhálózat nélkül működő banknak. Az érdeklődés utóbbi időben tapasztalt növekedése miatt döntöttünk az Ügyfélszolgálat megnyitása mellett. Az ország nyolc pontján megtartott „MFB Napok 2008” regionális rendezvénysorozat iránti érdeklődés is mutatja a nemzetközi pénzügyi válság hazai hatásának egyik jelenségét: a kis- és középvállalkozók, önkormányzati vezetők, fejlesztéssel foglalkozó szakemberek körében felértékelődött az információ. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a fejlesztési és beruházási igény régiónként eltérő intenzitású ugyan, de változatlanul nagy. A forráskeresés ennek természetes velejárója, a beérkező kérdéseket szakmailag kifogástalanul kell kezelni és ebben segít az új Ügyfélszolgálat.” A megnyitás az ügyfelekkel való kapcsolat egész rendszerének átalakítási folyamatába illeszkedett, amelyet egy DM-kampány indított el az év tavaszán, és amelyet a sikeres, nagy érdeklődéssel kísért regionális találkozók tovább erősítettek.
A
z ügyfélkiszolgálás színvonalának javítása, valamint a szolgáltatási portfolió bővítése érdekében elengedhetetlenül szükség van egy, a vállalkozásokat kiszolgáló személyes ügyfélszolgálatra. feladata, hogy felmérje az érdeklődő ügyfél hitelfelvételhez kapcsolódó problémáit, segítséget nyújtson a helyzetének áttekintéséhez, illetve a teendők megértéséhez, valamint ezekhez megoldásokat javasoljon. az itt dolgozó munkatársak végzik az e-mailben beérkező kérdések feldolgozását, megválaszolják a Call Centerből érkező speciális ügyfélkérdéseket. az Ügyfélszolgálaton nemcsak a kérdések felvétele történik, hanem lehetőség van az ügyek hatékony, kompetens módon történő elintézésére is. az ügyfélszolgálati tapasztalatok rendszeres összegzését a bank szakmai csoportjai az értékeléseknél és a termékfejlesztés során hasznosítják. az ügyfélkiszolgálás gördülékenységének elősegítése érdekében lehetőség van a Call Centernél is a személyes ügyfélszolgálatra való bejelentkezésre.
az ügyfélszolgálat megnyitásának előzménye volt az ez év májusában és júniusában végrehajtott széleskörű dm-kampány. a mikro- és kisvállalkozóknak (ezen belül külön az agrárvállalkozóknak), önkormányzatoknak és társasházi közösségek vezetőinek elküldött több mint 10 ezer levélben az mfb régi és új hitelkonstrukcióit ajánlották. a levelekhez csatolt kérdőívek válaszaiból többek között megállapítható, hogy az agrárvállalkozók 79%-a tervezi a közeljövőben vállalkozásában a forgóeszköz-állomány növelését, amelyre az mfb agrár forgóeszköz Hitelprogramjának kamat- és futamidő ajánlata kiválóan alkalmas. a mikro- és kisvállalkozók közül a fejleszteni szándékozók 62%-a hitelből kíván fedezeti forrást biztosítani. a panel plusz Hitelprogram és a lakossági energiatakarékossági Hitelprogram kiajánlására az érintett önkormányzatok és társasházak képviselőit kereste meg a bank. a válaszokból kiderült, hogy a kor-
szerűsítést tervező társasházak 71%-a hitelt szeretne felvenni a beruházásokhoz. a 241 települési önkormányzattól visszaérkezett 203 választ értékelve kiemelhető, hogy legtöbben a társasházakra bízzák a korszerűsítést. arra a kérdésre, hogy milyen jellegű beruházásokra lenne szüksége az adott önkormányzatnak, a válaszadók 74%-a közutak fejlesztését, a közvilágítás korszerűsítését, a település rehabilitációját emelték ki, 54% közoktatási célú fejlesztéseket is elvégezne. a megkérdezettek információforrása elsősorban az internet gazdasági portáljai és a gazdasági, szakmai lapok, ezt követik a személyes tanácsadások, amelyekhez többnyire ügyfélszolgálatoknál és konferenciákon juthatnak hozzá. az ügyfélkapcsolat kialakításával kapcsolatban az egyhónapos regionális rendezvénysorozat tapasztalata azt erősítette meg, hogy a közvetlen információk felértékelődtek, a személyes találkozások felgyorsíthatják a fejlesztési döntések meghozatalát. több olyan információ szinte nóvumként hatott – pl. az uniós és a hazai pályázatokon való sikeres részvétel esélyét növeli az mfb projektkiegészítő hitele –, amely már egy éve szerepel a bank ajánlatai között, de széles körben csak most jelent meg valóságos igényként az önrész, valamint a beruházás pályázati összegén felüli teljes költség hitelként való felvételének lehetősége. a regionális fejlesztési tervek és fejlesztési források találkozóin megerősödött az a felismerés, hogy a gyors cselekvéshez gyors és aktuális információk szükségesek, tehát a kérdések és azonnali válaszok lehetőségét biztosító ügyféltalálkozók nem nélkülözhetők még az internet világában sem. ezt az ügyfélszolgálati kapcsolatot erősítik a bank mikro- és kisvállalkozókat segítő ügynökei, akik személyesen is részt vettek a rendezvénysorozaton, és akik elérhetőségeit a jelenlévők megismerhették.
Döcög a gőzhenger
Mi számít békeidőnek?
A Népszabadságnál működő szakszervezet a nagy múltú és nagy létszámú alapszervezetek közé tartozik. Amint azt napjaink történései is jelzik, az eredményes érdekvédelemre önmagában sem a fényes múlt, sem a magas fokú szervezettség nem jelent garanciát. Ahhoz viszont hozzásegít, hogy a szakszervezet képes legyen elfogadtatni magát tárgyalópartnerként olyan ügyekben is, amikor az egyértelmű tulajdonosi akarat és a hasonlóképpen világos munkavállalói érdekek között látszólag feloldhatatlan ellentét feszül.
számos kritikus pontján (szülés, betegség, beiskolázás, halálozás) segítséget nyújtó támogatási tevékenységet folytatunk. A szakszervezet hivatásának tekinti a lapnál hagyományosan tartós munkabéke fenntartását (hogy ebben a menedzsment is partner, azt az ismételten elnyert Vasvári Pál-díjak is bizonyítják). A legfontosabb feladatunknak mindamellett azt tartjuk, hogy aki a Népszabadságnál dolgozik, annak ez a cég egzisztenciális és szociális biztonságot tudjon nyújtani, ahogyan eddig, úgy a jövőben is.
lapigazgató elégedetlen a főszerkesztővel, valószínűleg hamarosan meneszti – hallom az egyik, külföldi tulajdonban lévő médiaholdingnál dolgozó kollégámtól. Hallom, de nem értem. mit csinál a lapigazgató? nincs itt valami szereptévesztés? pedig nincs, ez a holding – és sok másik sajtóvállalkozás is – tényleg így működik. a szerkesztőségre egyfajta tartalom-előállító gépezetként, afféle szükséges, de nem túl jelentős alkatrészként tekintenek. a csapat vezetője, a főszerkesztő ebben a rendszerben beosztott, bármikor lecserélhető munkatárs csupán. Hogy ő testesítené meg a lapot előállító kollektívát? Ő jelentené a garanciát az újság szellemiségének, szakmai színvonalának, közléspolitikájának, világnézetének állandóságára? (mint – más patinás műhelyek mellett – a népszabadságnál is...) Ugyan már! (és egyáltalán, mi az a közléspolitika? és mi a világnézet? vagy a szellemiség?) a szóban forgó cégnél „természetesen” szakszervezet sincs. igény talán lenne rá, de a tulajdonos nem szorgalmazza, a munkavállalók pedig gyakran cserélődnek, kisebb gondjuk is nagyobb a szakszervezet-alapításnál, ami mégiscsak inkább hosszú távra szól. onnan érkezett munkatársaink nehezen állnak át a „csak magadra számíthatsz” meggyőződésről a „csak együtt érhetünk el valamit” mentalitásra. Ha azt javasoljuk nekik, hogy lépjenek be az alapszervezetbe, visszakérdeznek: „miért? Ha az éves tagdíjat inkább kutyatápra költöm, legalább tudom, hogy mit kapok a pénzemért.” és tényleg: a szakszervezeti tagságért nem jár kutyatáp – sőt, néhány bizonytalan ígéreten meg egy formás igazolványon kívül békeidőben tulajdonképpen szinte semmi nem jár érte. azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ami most van, az békeidőnek számít-e. és akkor még a holnapról nem is beszéltünk.
HArgiTAi MiklóS
H. M
Egy nagyjából 250 fős cégnél 260 fős szakszervezeti tagságot felmutatni – ez első látásra alighanem ágazati csúcsnak tűnik. Márpedig a Népszabadságnál ez a helyzet – igaz, a képet némiképp árnyalja, hogy a tagság jelentős hányada (mintegy 110 fő) az alapszervezet nyugdíjas tagozatát erősíti. Az aktív korú tagok mintegy 150 fős tábora nagyjából 60 százalékos szervezettséget jelent – az arány a vállalat kiadói részlegén belül ennél alacsonyabb, a szerkesztőségben viszont értelemszerűen valamivel magasabb, megközelíti a nyolcvan százalékot. A szakszervezet érdekérvényesítő képességének talán legfontosabb záloga a kollektívszerződés-kötési jogosítvány, különösen annak fényében, hogy a lapnál érvényes KSZ összességében a munka törvénykönyvben foglaltaknál erősebb biztonságot nyújt. Annak megértéséhez, hogy az érdekvédelem hogyan működik a gyakorlatban, azt is tudni kell, hogy ez a feladat a Népszabadságnál több szervezet és intézmény között oszlik meg. A szakszervezet mellett az üzemi tanács, a jóléti funkciók támogatásával felruházott Népszabadság Egyesület, valamint a szerkesztőségi közös részvény képviseli a dolgozókat (közülük az utóbbi kettő tulajdonosi jogosítványokkal is bír). A házon belül „érdekvédelmi konglomerátumnak” (harciasabb kollégáink szóhasználatával élve gőzhengernek) nevezett szerveződés az esetek többségében összehangolt álláspontot képvisel, ami nagyban megkönnyíti a munkavállalói szempontok érvényesítését.
a
A hölgyek évről évre csinosabbak és fiatalabbak. nyugdíjas hölgykoszorú a 2006. évi rendezvényen a taverna Alapítvány éttermében Mindennek persze megvannak a jól érzékelhető határai, hiszen a tulajdonosi érdekek, illetve az objektív gazdasági körülmények olykor a kívánatosnál szűkebbre szabják a munkavállalói érdekképviseletek mozgásterét – vagyis a gőzhenger robogás helyett időnként csak döcögve halad. Hogy csak egyetlen, aktuális példát említsünk: az integrált (azaz a lap nyomtatott és online kiadását egyetlen szervezetben készítő) szerkesztőség kialakítása a munkarend és a munkaterhelés nagymértékű átalakításával, az ügyeleti rendszer újragondolásával is jár, ami aligha képzelhető el érdekütközések nélkül. Olyan érvek feszülnek itt egymásnak, mint a munkahelyek hosszú távú megőrzésének igénye – amire egy működő integrált szerkesztőségi modell talán garanciát jelenthet –, illetve az a rövidebb távra szóló, de kétségkívül jogos elvárás, amely szerint több munkáért több juttatás is jár. Az ilyen és hasonló helyzetek kezeléséhez néha nemcsak az érdekképviseletek kooperációjára, hanem némi bölcsességre, taktikai érzékre és higgadtságra is szükség van, hiszen az anyagi igények egy ponton túl a gyakorlatban is könynyen szembekerülhetnek a foglalkoztatottság biztonságának szempontjával (magyarán a kérdés szélsőséges
Férfiak a fehér asztal mellett – ugyancsak 2006-ban Fotók: rédei Ferenc esetben úgy is feltehető: hány embert kell elküldeni azért, hogy több pénzt lehessen elosztani a maradók között – ami a létező legrosszabb „választási lehetőség” egy szakszervezet számára). Az alapszervezet természetesen ennél békésebb teendőkkel is foglalkozik. Szoros kapcsolatot tartunk (rendszeres találkozások formájában is) a lap tekintélyének és gazdasági hátterének megalapozásában korábban elévülhetetlen érdemeket szerző nyugdíjasainkkal, megünnepeljük a vállalat nődolgozóit, Mikuláskor műsoros ünnepséggel várjuk a munkatársak gyermekeit, és aktív, az élet
népszabadság szakszervezeti krónika kollektív szerzŐdés: a lap és kiadója 1991ben alakult részvénytársasággá. a megalakulás egyik feltétele volt, hogy az igazgatóság a megalakulástól számított egy hónapon belül megköti a kollektív szerződést a munkavállalók képviseletét ellátó szakszervezettel. ez meg is történt, a kollektív szerződés azóta – számos írásban rögzített kiegészítéssel, értelmezéssel – érvényben van. egyik legfontosabb eleme az évenkénti inflációkövető béremelés. szakszervezeti titkárok 1991-tŐl máig: tripolszky lászló, fehér gyula, ránki péter, seres attila, ránki péter (másodszor) és Hargitai miklós. a szakszervezeti iroda (később a dolgozói közös részvény, a dolgozói egyesület és a nyugdíjpénztár ügyeit is intéző közösségi iroda) vezetői sorrendben: kerecsényi sándorné, nagy sándorné és kenessey katalin vasvári pál díj: a népszabadság öt alkalommal (1992-ben, 1995-ben, 1996-ban, 1999-ben és 2006-ban) részesült ebben a kitüntetésben. a díj szabályzata szerint a vándordíjként adományozott
ezüst laptekercs a harmadik odaítélés után véglegesen a szakszervezet tulajdonába került. az átadásra a magyar sajtó napja alkalmával került sor minden évben, hagyományosan a pilvax kávéházban közjogi méltóságok (az első négy alkalommal göncz árpád köztársasági elnök, 2006-ban szili katalin házelnök) jelenlétében. a szakszervezeti kollektívát az ünnepségen a mindenkori alapszervezeti titkár képviselte, a munkáltató részéről az átvevők sorendben a következők voltak: kereszty andrás felelős szerkesztő, dr. eötvös pál elnök-főszerkesztő, lengyel l. lászló vezérigazgató, karcagi lászló lapigazgató és tamás ervin főszerkesztő-helyettes. a népszabadság tisztségviselŐi szakszervezetÜnk vezetésében: a mindenkori titkár hivatalból tagja a szervezet titkári tanácsának; az országos vezetőség munkájában a kezdetektől részt vesz ránki péter és tripolszky lászló. a vasvári pál sajtóalapítvány kuratóriumában hosszú éveken át dolgozott a népszabadságtól beválasztott nagy erzsébet és Horváth zoltánné.
A népszabadság vállalati, szerkesztőségi és szakszervezeti vezetői Göncz Árpád köztársasági elnök társaságában 1999-ben a sajtónapi ünnepségen a vasvári Pál-díjjal
6
Sajtóvilág
„Az újságíró tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy helyreigazítson minden pontatlanul, hibásan vagy félrevezetően megjelent információt.”
Sajtóvilág
2008. október
2008. október
BélyeGSArok
olvASóSzerkeSztői nAPló
Értéktermő évtizedek A mai magyarországi zsinagógákról
új sorozat kibocsátását kezdte meg a posta. Szelényi Károly fotói alapján a 200 forintoson a szegedi új zsinagóga látható, a 250 forintoson pedig a budapesti Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem oltára. A 120 férőhelyes fővárosi intézmény 130 éve működik, péntekenként a rabbijelöltek a prédikációt gyakorolják, a kántorképzősök pedig alkalmanként a rituálét sajátítják el benne. Egy emberöltővel fiatalabb a szegedi zsidók temploma, viszont a világon a negyedik legnagyobb, több mint ezerháromszáz ülőhelyével. Egyesek szerint ez a világ legszebb zsinagógája. Az eklektikus stílusú épület üvegablakait Róth Miksa műhelye szállította. A 28 mai magyarországi izraelita hitközség közt a szegedi az egyik legaktívabban működő, a város-
ban élő mintegy ötszáz zsidó fele tekinthető hívőnek. A zsinagóga felújítását 2001-ben a kormány támogatásával kezdték meg. Orgonakoncertjei a pazar akusztikai adottságok folytán különösen népszerűek. Egy másik bélyegújdonságon egy budapesti műalkotást láthatunk: az isteni hírvivőt, Gábriel arkangyalt Zala György megformálásában. A csaknem ötméteres szobrot szinte mindenki ismeri, akár fővárosi lakos, akár turistaként érkezik hozzánk vagy otthon ülő tévénéző. A kicsi bélyegen mégis meglepetést okoz: kissé fölülről, égi nézőpontból láttatja Domé Eszter tervezőművész, míg közönségesen csak a Millenniumi emlékmű 36 méter magas oszlopán vehetjük szemügyre. A kezeiben a Szent Koronát és a kettős keresztet
tartó édenkerti nagyfőnök a 150 éve született szobrász egyik mesterműve, elnyerte vele az 1900. évi párizsi világkiállítás nagydíját is. Éppen jövő májusban lesz nyolcvan éve, hogy a hősök emlékkövének felavatásával elkészült a nagy kompozíció (e követ 2001-ben nemzeti emlékhellyé nyilvánította az Országgyűlés). A munkálatok 33 éve alatt – melyben több szobrász vett részt – Zala György király- és vezérszobrok, domborművek tucatját készítette el. Ötvenöt éve ezek egy részét, a Habsburg-dinasztiabelieket a térről egy raktárba vitték. Ma is ott van többek közt a zentai csatáról, a Ferenc Józsefről, illetve a Horvátország és Dalmácia Magyarországhoz csatolásáról formált alkotása. Szerencsére a raktárból egy évforduló kapcsán 2002-ben Mária Terézia szobrát restaurálva a Szépművészeti Múzeumba vitték. Zala György remekléseinek egy részét végre vándorkiállításon láthatta az idén a közönség vidéki városokban, melyekhez köze volt a nagy művésznek: szülőhelyétől, a mai szlovéniai Alsólendvától Zalaegerszegen, Keszthelyen és Pécsen át a ma Romániához tartozó Aradig. A budapestiek figyelmét legfeljebb ez a bélyeg keltheti fel a zseni iránt, esetleg Szatmári Gizella vándorkiállításra szánt katalógusa, mely a méltatlan utókor adósságaiból egy keveset törleszt. SoóS kálMáN
Hirdetés
„Az újságírónak kötelessége a neki bizalommal kiszolgáltatott, átadott információ eredetét szakmai titokként kezelni.”
búcsúzunk
A hidegburkoló-tanuló és a tudásszomj „Jó fiú, nagyon jól ír, csak nem tud örülni más jó mondatának!” – az élete utolsó évében a Népszabadságban hetente tárcát megjelentető Kardos G. György így jellemezte egy kollégánkat. Jólesett, mert eszerint rólam feltételezte, hogy boldoggá tud tenni, ha szép fogalmazást olvasok. Hogy megmutassam, mire gondolok, itt a klasszikus példa: a Kádárkorszak kimúlásának pillanatában írta le Esterházy Péter a Hitel című folyóiratban: „Földet vissza nem veszek!” Nekem ma is ez jellemzi leginkább a rendszerváltás lényegét, még ha nem történt is minden úgy, ahogy ebből a mondatból következne. A Clinton-kormányzat idején a Magyar Narancsban Seres László így kezdte a Dunaferr-ről (!) szóló cikkét: „Miközben az egész világ azon vitatkozik, leszopta-e az Egyesült Államok elnökét ez az ambiciózus zsidó nő, …” Hoppá! Ebben a fél mondatban szinte az összes tabut megdöntötte. Micsoda szabadság adatott meg az új világ új szerzőjének, milyen szabadok is az ő olvasói! Milyen szabad az ország, ha
ezt ki lehet nyomtatni! És milyen jó, hogy ez nem kötelező: a Népszabadság közönsége még ma sem tűrné el a kül- vagy belpolitikai, pláne gazdasági elemezésben. Maga Seres sem írhatott így, amikor ott dolgozott. Néha egy szó is elég nekem. A lézeres lámpával összevissza világító közönségről írta Uj Péter: „… megérhetjük, hogy botrányba fullad Az ember tragédiája egyik matinéelőadása, mert az Úr hangja szerepében tündöklő Sinkovits Imre átugrik a zenekari árkon, hogy a kijáratig pofozzon egy lézerező hidegburkoló-tanulót.” Hidegburkoló-tanuló. Honnan a tehetség, amely ezt a szót a megfelelő pillanatban a megfelelő helyre rakta?! S hogy ne csak múlt századi példák legyenek, a szeptember 26-i Élet és Irodalom tankönyvkritikai mellékletében olvastam Szabó Katalin mondatát: (az egyetemi tankönyvek) „… nem az ideális, hanem a mostani középiskolákból kikerülő hallgatókra fókuszálnak (...) nem alapoznak a leküzdhetetlen tudásszomjra az adott tárgy iránt”. Igen, igen: ez a feladata a tankönyvnek, azokhoz szóljon, akiknek készül. És igen, igen: most végre megértettem, mi a baj azzal, hogy aki akar, bejut a közgazdaság-tudományi egyetemre. Örül az olv. szerk., az ő tudásszomja még leküzdhetetlen. kElEN károly
rovatunk legutóbbi jelentkezése óta alábbi kollégáink haláláról értesült a Sajtóvilág részben a sajtóban megjelent híradásokból, részben kollégáink, illetve a hozzátartozók családtagok és barátok közlése alapján. kegyelettel őrizzük elhunyt kollégáink emlékét. Pető Gábor Pál, a Népszabadság nyugdíjas munkatársa, a tudományos újságírás kiemelkedő alakja, a Sajtószakszervezetnek több mint fél évszázada tagja, lapunk, a Sajtóvilág éveken át köztiszteletben állt szerzője; Medveczky László, az MTI, majd a Népszabadság munkatársa, szerkesztője, hosszú éveken át a Magyar Televízió belpolitikai főszerkesztője; Osztojkán Béla roma író, költő, újságíró, a Világunk, az Amaro Drom és a Phralipe című lapok alapító főszerkesztője; Bános Tibor újságíró, színháztörténész; Almássy Tibor szakíró, újságíró; Dr. Fényi András, gimnáziumi tanár, a Pedagógusok Lapja örökös szerkesztője; Dr. Bátonyi György, a Magyar Rádió nyugdíjas munkatársa; Szabó L. István, nyugalmazott nagykövet, a Népszabadság egykori munkatársa; Albert Györgyi, a Petőfi rádió szerkesztőműsorvezetője majd több rádió és a Magyar Televízió munkatársa; Várkonyi Péter, ny. nagykövet, a kormány egykori Tájékoztatási Hivatalának elnöke, a Népszabadságnak több éven át főszerkesztője.
Szobor Vasvári pálnak Szobrot szeretne állíttatni az erdélyi közösség Vasvári Pálnak a magyar fővárosban. Péntek László, a körösfői Vasvári Pál Emlékmúzeum létrehozója, Körösfő alpolgármestere Budapesten a Városházán átadta Ughy Attilának, Budapest Főváros Közgyűlése Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottsága elnökének az erre vonatkozó kezdeményező levelet. A bizottsági elnök támogatásáról biztosította a tervet. Szakszervezetünk, amely Vasvári Pálról nevezte el évente adományozott díját és alapítványát, ugyancsak támogatja a szoborállítást.
7
A Független újságírók Alapítványa 2007-ben 54 390 forintot kapott a SzjA 1%-os felajánlásaiból. ezt az összeget az alapítvány az etikus és minőségi újságírást segítő programok helyszínéül szolgáló termek bérleti díjának kifizetésére fordította. A felajánlásokat köszönjük. Független Újságírók Alapítványa (Független Médiaközpont) 1088 Budapest, Vas u. 6. telefon: 317-5448 Honlap: www.cij.hu Péntek lászló (balra) átadja a kérelmet Ughy Attilának a városházán Fotó: takács Gusztáv
Hirdetés
A Magyar Televízió kegyeleti bizottsága közli a közelmúltban elhunyt munkatársak listáját: Horváth Lajosné hivatalsegéd; Tüske Andrásné, az üzemgazdasági főosztály dolgozója; Jánosi Ferencné, az MTV szakszervezetének alapítója; Kármán György zenei szerkesztő; Bodnár István rendező; Gárdos Edit pénzügyi főelőadó; Záborszky Józsefné műsorfigyelő; Lévai Kázmér műszaki munkatárs; Szőcs Jánosné anyagkönyvelő; Székely Istvánné műsorigazgató. A Sajtóvilág szerkesztősége a továbbiakban is értesítést vár (dokumentumot mellékelve) a szakmában dolgozó kollégák elhunytáról levélben vagy e-mailben.
rejtvény 1
2
ki a jó szerkesztő?
9 13
Vető József (1910–1977), a magyar újságírás egykori jellegzetes képviselője így válaszolt a kérdésre: A jó szerkesztő az, … (folytatása a függőleges 1., vízszintes 8., függőleges 29. sorban).
14
20
3
4
FÜggŐlEgES:
1. … endre (1877–1919) költő. 3. képes élclap volt. 9. a határvidék védőszentje. 11. 1950-ben dunakeszihez csatolt település. 13. bíró egyneműi. 15. folyadék. 16. áraszt. 18. kettős betű. 19. korcsmáros nándor monogramja. 20. Helység Heves megyében. 22. Csuk. 24. a volga mellékfolyója. 26. e napi. 27. növény. 28. szita. 30. … szilvia (1961– ) humorista, előadóművész. 31. popzenész. 33. a beszéd alkotóeleme. 35. Ősi bizony. 36. személyes névmás. 37. fülébe mond. 38. átkelőhely. 40. majdnem óra. 14. testrész. 42. svéd váltópénz. 43. becézett női név. 44. Házőrző. 46. Ötórai tea. 47. női név. 48. kicsinyítő képző. 49. tagadószó. 51. döf. 53. vésd papírra. 54. Huzal. 55. padlót súrol. 57. tőrrel támad. 58. veri. 59. alj. 60. férfinév. 61. kalcium vegyjele. 64. fordított kettős betű. 65. baz megyei helység. 67. Hangnem. 69. mulatság. 71. sziu törzsfőnök volt, 1890-ben dél-dakotában meggyilkolták (fordítva).
2. ybl miklós monogramja. 3. szín. 4. fél akna. 5. idegen anna. 6. macskafark. 7. női név. 8. Határrag. 10. Hamis. 12. arany szélei. 14. Csillagkép. 16. szabolcs-szatmár megyei helység. 19. szerencsejáték. 19. kis kéz. 21. arborétumáról híres vas megyei helység. 23. Cipészszerszám. 25. majdnem kap. 26. mint a vízszintes 26. 32. emberbolha. 34. korhadásnak indult fatörzsön növő gomba tájszóval. 37. pék igéje. 39. állófilm. 45. a téli napfordulónak, vagyis a fény születésének ősi germán istennője. 43. … gyula (1878–1933) író, hírlapíró 50. l’état ce… (az állam én vagyok) – Xiv. lajos francia király szavai. 51. természeti… 52. mongol uralkodi cím volt. 53. aromája. 55. fabogár. 56. oly keverve. 62. mező. 63. színház – gyerekeknek… 65. Hélium vegyjele. 65. azonos betűk. 67. juttat. 68. tantál vegyjele. 69. bizmut vegyjele. 70. puskát süt el.
21
16 22
MokoS iSTVáN
32
45
19 26
29
30 34 38
35 39
m
47 51
X
54
48
52
55
53 56
57
69
61
60
62 65
k
40
43
46
58
12
25
42
50
8
18
33
40
49
24
37
r 44
17
23 28
31
7
11
15
36
6
10
27
VÍzSziNTES:
5
63
e 66
67
U
68 71
89
k
64 70
l
8
Sajtóvilág
„Az újságíró kerülje el a faji, szexuális, nyelvi, vallási vagy politikai diszkrimináció megjelenésének elősegítését.”
2008. október
Sajtóházak: múlt és jelen négy
országos politikai napilapunk – magyar Hírlap, magyar nemzet, népszabadság és népszava – szerkesztőségi épületeit mutatjuk be ezen az oldalon: a korábbiakat és a mostaniakat. az régi és új házakról a legtöbb és legalaposabb információt, leírást a budapest folyóirat hasábjain találhatják a részletek iránt érdeklődők. külön köszönetet szeretnénk mondani n. kósa judit szakíró kollégánknak, aki összeállításunk adatolásához nyújtott segítséget. az oldalunkon látható fotókhoz pedig mintegy mottóként idézzük búza péternek, a budapest főszerkesztőjének következő sorait a folyóirat 2006. évi 1. számából: „nem szerencsés dolog, hogy a török idők óta sajátja az itt élő s várost építő-romboló közösségnek a neofita buzgalom. amely goromba gesztusokkal egész fejezeteket töröl ki a közös történelemből, holott még a neofiták nézőpontjából is több haszna volna, ha érintetlenül hagynák egy-egy korszak épített (…) lenyomatát, a város arcvonásait.” Fotók: Várai Mihály
új épületben kapott helyet a Magyar hírlap szerkesztősége a thököly úton, együtt az echo tv-vel
A new york-palota ma a Boscolo luxusszállodának ad helyet. valaha itt volt a Magyar hírlap és a Magyar nemzet szerkesztősége is, a lapkiadó vállalat sok más lapjával együtt
A Pénzverde épületének egyik szárnyában található a Magyar nemzet szerkesztősége az Üllői úton
A korábbi hírlapkiadó vállalat (népszabadság-székház) épülete bontás közben a Blahán
A népszabadság jelenlegi helye a Szilikátipari kutatóközpont korábbi épületében, a Bécsi úton
rákóczi út 54.: itt volt korábban a népszava szerkesztősége és kiadója, mostanra üzletházat alakítottak ki benne
A Ganz egykori vagongyári irodaépületében működik a népszava, a népliget szélén
a sajtószakszervezet 1989. május 31-én alakult, független, demokratikus szakmai szakszervezet. tagjai újságírók, szerkesztőségi alkalmazottak, kiadói dolgozók, akik elfogadva az alapszabályt, kérik felvételüket és vállalják a tagdíj (a jövedelem 1 százaléka) befizetését. legfőbb testülete a titkári tanács, amelynek munkájában az alapszervezetek titkárai közvetlenül vesznek részt. munkanélkülivé válásuk, illetőleg szociális helyzetük romlása esetén a szakszervezet által alapított vasvári pál Önsegélyező sajtóalapítvány nyújt támogatást tagjainknak, s mint közhasznú alapítvány részt vállal a sajtó minden dolgozójának szociális támogatásában. a sajtószakszervezet 1991 óta teljes jogú tagja az ifj-nek, a brüsszeli székhelyű nemzetközi újságíró szövetségnek. A szakszervezet elnöke: f. kováts éva, társelnökök: baktai györgy (ügyvezető) és tripolszky lászló. Gazdasági titkár: merza zsuzsa. A szakszervezet székhelye: bp., kölcsey u. 2. 1085, irodája: bp., naphegy tér 8. 1016, tel.: 266–0063, fax: 317–1653, e-mail:
[email protected].
a SAJTóVilág a sajtószakszervezet lapja. megjelenik kéthavonta. KIADÓ: a sajtószakszervezet. Felelős kiadó: f. kováts éva. Főszerkesztő: baktai györgy. Szerkesztő: tripolszky lászló. Tipográfia: dolinszki réka. Nyomdai előkészítés: dolart bt. Nyomás: passzer nyomda kft. Felelős vezető: bagaméri imre ügyvezető. issn 1586-9814
