Ó szi veszélyek Nem csak a jó pap

2009. OKTÓBER

A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA

´O´szi veszélyek Nem csak a jó pap...

1

2

A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA

Tartalom 2009. okt. VIII. évf. 8. szám Felelôs kiadó: Dr. Hetényi László Fôszerkesztô: Mélykuti Ilona Szerkesztôség: Alice Marketing Manufaktúra Szakmai lektor: Dr. Pók Tibor Grafika és tördelés: Havas Györgyi Nyomdai elôkészítés: Pont Pont Bt. Fotó: Tálas Péter Nyomda: Prospektus Nyomda, Veszprém Levélcím: Humantrade magazin, TEVA Magyarország Zrt. 1074 Budapest, R70 Irodaház Rákóczi út 70–72. E-mail: [email protected] A Teva Magyarország Zrt. ezen ügyfélmagazinját szakmai partnerei, a gyógyszerészek számára készíti. A kiadvány ingyenes. Más célra sem egészben, sem részben nem használható fel. Az Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerek és a Szépség, egészség, otthon rovatokban bemutatott termékek javallati és ellenjavallati információit a www.pharmindex.hu oldalról, illetve a gyártók által a csomagoláson feltüntetett tájékoztatókból idézzük. A támogatások forrása a www.oep.hu honlapon megjelent publikus gyógyszeradatbázis. Hirdetésfelvétel: (06-1) 225-1210 Alice Marketing Manufaktúra 1012 Budapest, Logodi u. 34/B E-mail: [email protected]. Telephelyek: 1074 Bp., R70 Irodaház, Rákóczi út 70-72. Telefon: (06-1) 288-6400 Fax: (06-1) 288-6410

5

Gyógyszerellátási kötelezettség – ma — Beszélgetés Dr. Paál Tamással (OGYI), Dr. Medgyaszai Melindával (EÜM) és Tóth Gergely Balázzsal (OEP)

12

A rabattól az automatákig — Bepillantás Németország gyógyszertári viszonyaiba

16

Ôszi veszélyek — a felsô-léguti betegségekrôl

20

Nyitott patika a plázában

24

Nem csak a jó pap...

26

Orvosi rendelvényre kapható gyógyszerek

38

Szépség, egészség, otthon

40

Alaki hibás készítmények

TEVA Magyarország Zrt. Logisztikai Központ 2100 Gödöllô, Liget u. 2. Telefon: (06-1) 577-5600 Fax: (06-1) 577-5700 ISSN 1787-5285

3

Gyógyszerellátási kötelezettség — ma Az ágazat e meghatározó fogalmához kapcsolódó szabályozás és a napi gyakorlat összefüggéseit próbáljuk meg feltérképezni több részes összeállításunkban. Megszólaltatjuk az OGYI, az EÜM és az OEP, majd késôbbi lapszámainkban a gyógyszergyártók és nagykereskedôk, végül pedig az ÁNTSZ és a gyógyszerész szakma képviselôit.

„Öt és fél ezres gyógyszerkinccsel gazdálkodunk” Elôször tehát a törvényi szabályozás kereteit tekintjük át: az Alkotmányon túl – amely minden magyar állampolgárnak a legmagasabb szintû egészségügyi ellátáshoz való jogát fogalmazza meg –, mi szabályozza ma Magyarországon a gyógy szerellátásra vonatkozó kötele zettséget? Dr. Paál Tamás professzor, az OGYI Operatív Tanácsának elnöke válaszol: A gyógyszerellátásra vonatkozó kötelezettséget a 2005. évi gyógyszerekrôl szóló törvény szabályozza, de természetesen a rendszerváltás óta annak elôdei is ugyanezt tették. Korábban az volt a helyzet, hogy az ellátási kötelezettségben érintett láncolat minden magyar résztvevôje állami tulajdonban volt, annak ellenére, hogy például egy gyógyszergyár nyilvánvalóan önálló profitcentrumként is funkcionált. A gyógyszer-nagykereskedelmet pedig a szintén állami tulajdonban levô Gyógyért képviselte. Ebbôl a felállásból pedig az következett, hogy ha egyszer vala-

melyik gyár törzskönyveztetett egy gyógyszert, akkor azt addig nem volt szabad kivonnia a forgalomból, amíg az Egészségügyi Minisztérium erre áldását nem adta. Ebbôl aztán jócskán adódtak olyan anomáliák, hogy például a gyártó egy adott szert már csak ráfizetésesen tudott elôállítani, mégsem kapott engedélyt a törzskönyvbôl való törlésre. Természetesen az ilyen típusú kényszerek a 90-es évektôl megszûntek. A gyártókra így ma már nem is vonatkozik ellátási kötelezettség, vagy azért a törzskönyveztetett gyógyszereiket nekik is folyamatosan kell gyártaniuk? Így van, természetesen ma már nem kötelesek államilag megszabott szereket elôállítani, de vannak kötelezettségeik. Ezek lényege az, hogy ha a gyártó valamilyen okból meg akarja szüntetni egy olyan termék elôállítását, amelyet korábban engedélyeztetett, akkor ezt a lépést köteles minimum három hónappal korábban bejelenteni. Ha pedig a további gyártás valamilyen hirtelen, elôre nem látott akadályba ütközik, akkor ezt legalább a legutolsó szállított tételnél be kell

5

Gyógyszerellátási kötelezettség — ma jelentenie. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre is, ahol például aktuális nyersanyagellátási problémák miatt átmenetileg szünetel a gyártás: mindezek a bejelentések felkerülnek az Intézet honlapjára, és bizony az átmeneti gyógyszerellátási problémák címû menüpont alatt néha elég testes listát vagyunk kénytelenek közzétenni… Amely lista hosszúságában, gondolom, a nagykereskedôknek is lehet némi szerepük… A törvény gyógyszer-nagykereskedelemre vonatkozó része elsôsorban azt mondja ki, hogy a gyógyszer-nagykereskedô köteles azokat a gyógyszereket beszerezni és forgalmazni, amelyekre engedélyt kért és kapott. Tehát szó sincs arról, hogy mindenkinek mindenféle gyógyszert forgalmaznia kellene, sôt egyes nagykereskedôk kifejezetten egy-egy gyógyszertípusra kérnek elsôsorban engedélyt; ilyen lehet például a homeopátiás szerek köre, vagy az úgynevezett galenikumok — azaz a korábban patikában készített, de mára már gyárban készülô gyógyszerek — csoportja. A szabályozás részleteit egy 2004. évi egészségügyi miniszteri rendelet tartalmazza, amely elsôsorban pontosítja, hogy a gyakorlatban mit jelent az ellátási kötelezettség. Természetesen nem kell minden típust folyamatosan raktáron tartani, amelyekre engedélyt kapott, hiszen — tekintettel a mai öt és fél ezres gyógyszerkincsre — ez egyszerûen nem lenne reális. A lényeg tehát az, hogy a nagykereskedôknek olyan beszerzési és készlet-gazdálkodási rendszert kell mûködtetniük, amelynek segítségével az igényeket folyamatosan ki tudják elégíteni. Ma már ez nem mûködhet szubjektív módon, azaz nem egy ember fejében levô információk határozzák meg a rendeléseket, hanem egy komplex számítógépes rendszer hivatott megakadályozni még az átmeneti hiányokat is, a forgalom folyamatos elemzése alapján. Az Intézet a hivatalosan bejelentett hiányok okának vizsgálatán túl is ellenôrzi a nagykereskedôket?

6

Bizony, méghozzá folyamatosan: Magyarországon száznál több (!) gyógyszer-nagykereskedô mûködik, és az Intézetnek kötelessége legalább kétévente felülvizsgálni mindegyiküket. Mivel egy-egy nagykereskedônek több telephelye is van, melyeket az ellenôrzéseknek érinteniük kell, inspektoraink minden héten vizsgálódnak valahol. A mai piaci helyzetben egyébként olyan tényezôk is zavart tudnak okozni, mint például, hogy a gyártók természetesen nem kötelesek minden nagykereskedôvel szerzôdést kötni egy adott gyógyszer forgalmazására, így tehát a külföldi, vagy akár magyar gyógyszergyártó magáncég csak azzal a néhány nagykereskedôvel köt szerzôdést, akivel óhajt. A patikák viszont már, gondolom, nem választhatják meg teljesen szabadon, hogy milyen szereket forgalmaznak? Természetesen itt egyértelmû szabályozás van: 2006 óta érvényes az a rendelkezés, amelynek értelmében a patikáknak minden úgynevezett referencia-gyógyszert — amelyekhez viszonyítva határozza meg az OEP a többi hasonló szer árát — készletben kell tartaniuk. A rendelkezés ugyanakkor nem írja elô, hogy milyen mennyiségben kell az adott gyógyszert készletezni, tehát adott pillanatban elfogyhat a raktáron tartott egy-két doboz. Más gyógyszerekre vonatkozóan pedig azt jelenti az ellátási kötelezettség, hogy nem szükséges raktáron tartani, de tájékoztatni

Gyógyszerellátási kötelezettség — ma kell a beteget arról, hogy a kérdéses szert a lehetôségekhez képest a leghamarabb — az esetek döntô többségében maximum egykét napon belül — beszerzik. Ez ma, amikor a nagykereskedôk már legalább naponta kétszer, de általában még ennél is sûrûbben szállítanak, általában nem okoz gondot. A gyakorlatban milyen jellegzetes nehézségek mutatkoznak ebben a rendszerben az Ön tapasztalatai szerint? Ilyen lehet például az, amire már utaltam, hogy a nagy gyártók csak néhány, maximum három-négy nagykereskedôvel szerzôdnek — a többiek az adott gyártó termékeit így közvetlenül nem tudják beszerezni. A nagykereskedôk viszont abban érdekeltek, hogy magukhoz kössék a patikákat a legkülönfélébb kedvezmények bevetésével. A patikák viszont nehéz helyzetbe kerülhetnének, ha csak két-három nagykereskedôtôl vásárolnának gyógyszert, s a gyártó ezek egyikének sem ad el egy bizonyos készítményt. Így jó néhány szerhez nem jutnának hozzá, csak akkor, ha további nagykereskedôkkel is kapcsolatba lépnek. Vagy: a magisztrális készítmények elôállításához szükséges alapanya-

gok nem tartoznak a jól jövedelmezô szerek kategóriájába, és ezért több jelentôs nagykereskedô nem szállítja ezeket. Csak néhány nagykereskedô vállalja tehát ezt a feladatot, és így ezen a területen is adódnak nehézségek. Volt-e arra precedens az elmúlt években, hogy az OGYI a kötelezettségek teljesítésének hiányában kénytelen volt egy gyártó vagy nagykereskedô engedélyét visszavonni? Nem, a nehézségek sohasem fajultak idáig: a gyártók igyekeznek megfelelô mennyiségben és minôségben gyártani, a nagykereskedôk pedig igyekeznek az igények szerint szállítani. Az idônként adódó komolyabb forgalmazási nehézségek esetén az OGYI inkább partner igyekszik lenni: például abban az esetben, ha a gyártó néhány hónapig nem tudja biztosítani egy szer termelését, akkor az Intézet a lehetô leggyorsabban megadja az engedélyt a lehetséges külföldi helyettesítô gyógyszer forgalmazására. Egy kicsit bonyolultabb a teendônk ilyenkor nekünk, az orvosoknak, no meg a betegeknek is, de ôk semmiképpen sem maradnak ellátatlanul.

7

Gyógyszerellátási kötelezettség — ma „A gyógyszerellátás szabályozása egy kicsit hasonlatos magához a gyógyszerészet tudományához” Dr. Medgyaszai Melinda, az Egészségpolitikai és Nemzetközi ügyekért felelôs szakállamtitkár

Mi az Egészségügyi Minisztérium feladata a gyógyszerellátási kötelezettség területén? A minisztériumnak ebben a bonyolult láncolatban az elsôdleges feladata az, hogy a törvényes kereteket megfelelôen biztosítsa. Egyrészt gondoskodnunk kell a nemzetközi, elsôsorban európai szabályok átvezetésérôl; ez Magyarország esetében azért nem nehéz feladat, mert amikor még nem voltunk az Unió tagja, az Országos Gyógyszerészeti Intézet már akkor is maximálisan tekintetbe vette, és ajánlásként fogalmazta meg ezeket a szabályokat, így azután nem esett nehezünkre alkalmazkodni a már hivatalosan is átvett jogszabályokhoz. Egyrészt „kifelé” figyelünk tehát, másrészt az a feladatunk, hogy itthon a gyártástól a kiskereskedelmi felhasználásig szabályozzuk a gyógyszer útját. Törvények és a hozzájuk tartozó végrehajtási-, kormány- és miniszteri rendeletek alkotnak ezen a területen igen szerteágazó, mégis logikus rendszert. A kiindulópont maga a gyógyszer: mit nevezhetünk annak, milyen feltételekkel lehet rá engedélyt kérni és kapni. Azután: hogyan lehet ezt forgalomba hozni, hogyan jut el a nagykereskedôhöz, ki és milyen feltételekkel vé-

8

gezhet ilyen tevékenységet, hogyan szállít a kiskereskedéseknek, valamint ki és hogyan mûködtethet ilyen egységeket, magyarul patikákat. Egy másik vonal pedig azt hivatott meghatározni, hogy mely gyógyszerek kaphatnak közfinanszírozást, milyen módon és milyen mértékû támogatásban részesülnek, továbbá, hogy mindezt hogyan kell elszámolni az Egészségbiztosítási Alap kezelôjének, illetve a gyógyszertáraknak. Azt mondhatom, hogy a gyógyszerellátás szabályozása egy kicsit hasonlatos magához a gyógyszerészet tudományához, amely, ugye, egy nagyon precíz és gondosan kimunkált tudomány. Gondolom, azért egy ilyen körültekintôen felépített rendszernek is vannak kritikus pontjai, különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben. Így van? Úgy gondolom, hogy a hazai gyógyszerellátásnak is az az egyik fô problémája, ami a világon általában vonatkozik erre a területre, illetve — még tágabban — az egészségügyi ellátásra: létezik az orvosilag lehetséges és a közgazdaságilag lehetséges ellátás, és ez a kettô nem feltétlenül fedi egymást — ez pedig a kevésbé gazdag országok esetében fokozottan így van. Ha tehát például egy nagyon innovatív és hatásos gyógyszer néhány héttel meghosszabbítja egy tumoros beteg életét, akkor ez az ô szempontjából feltétlenül tá-

Gyógyszerellátási kötelezettség — ma mogatandó. Azonban ha a közösség oldaláról nézzük, akkor azt kell mondani, hogy egy ilyen igen drága készítmény nem feltétlenül kerülhet be a közfinanszírozásba, az E-Alap ezt nem tudja vállalni, mert más, nagyobb egészségnyereséget hozó készítmények támogatásától vonná el a pénzt. Én úgy érzem, hogy az ellátás gazdasági nehézségei mögött nagyon sokszor ennek a kettôsségnek az ellentmondásai állnak. Egy másik alapprobléma, hogy a gyógyszeripar az egyik leginnovatívabb ágazat, de semmiképpen sem jótékonysági intézmény: milliárdokat fektetnek be azért, hogy egy molekulából gyógyszer legyen, így természetes, hogy megfelelô profitra törekszenek. Az állam az E-Alapon keresztül támogatja is ezt az innovatív tevékenységet, csak éppen nehéz megtalálni az egyensúlyi helyzetet, hiszen járulékfizetôként mindenki a lehetô legkevesebbet szeretne áldozni, betegként viszont a legnagyobb támogatásban érdekelt. Hogyan látja a nagykereseskedôk és a kórházi patikák közötti szabályozást? A nagykereskedôk és a kórházi patikák relációját tekintve az jelentheti a problémát, hogy vannak olyan területek, amelyeknél nem jelentkezik közvetlenül a gyógyszer-támogatás, hanem az úgynevezett homogén betegség-csoportok szerinti finanszírozás keretén belül a kórház részesül támogatásban, például az aktív fekvôbeteg szakellátásban. Itt nem az a meghatározó, hogy a beteg pontosan milyen gyógyszereket kapott, hanem egy becsült átlagos ráfordítás a kalkuláció alapja, tehát egy vakbélmûtétnek vagy egy infarktusos beteg ellátásának megvannak a megfelelô támogatási értékei, és ezen belül egy bizonyos arányt képviselnek a gyógyszerek. Így tehát egy kicsit bonyolultabb az elszámolás az intézmények és a nagykereskedôk között, és ezért ezen a területen bizony vannak a kórházaknak — különösen az egyébként is finanszírozási nehézségekkel küzdôknek — lejárt tartozásaik a nagykereskedôk felé.

Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy nem lehetnek-e ellentmondások a gyógyszerellátás szabályozása és más törvények, például a csôdtörvény között. Illetve, hogy folyik-e a szabályozás hozzáigazítása a „való világhoz”? A törvényi szabályozással igyekszünk követni az életet: például vártunk az Európai Bíróság döntésére, amely szerint — egyes tagállamok gyakorlatának megfelelôen — lehetséges korlátozni a gyógyszertárak tulajdonlásának jogát. Ennek megfelelôen a mi gyógyszertörvényünkben továbbra is érvényben marad az a korlátozás, amely szerint személyi jogos gyógyszerész szükséges a patika-nyitáshoz illetve -mûködtetéshez. Egy másik ilyen folyamatban levô ügy a gyógyszertárak mûködésére vonatkozó jogszabály módosításának szándéka annak érdekében, hogy lehetôvé tudjuk tenni gyógyszerautomaták üzemeltetését. Tudom, hogy sok ellenzôje van ennek, ugyanakkor nyilvánvalóan javítaná a gyógyszerhez való hozzáférést, különösen a legkevésbé ellátott településeken. Mi pontosan olyan szabályozást szeretnénk alkotni, hogy ezeket az automatákat kizárólag gyógyszerészi szakmai felügyelet mellett lehessen üzemeltetni. Ennek az egyeztetése, elfogadtatása folyik most az Európai Unióval.

9

Gyógyszerellátási kötelezettség — ma

„Van egyfajta természetes szelekció” Tóth Gergely Balázs, az OEP osztályvezetôje

A befogadást, vagyis a társadalombiztosítási támogatást az adott gyógyszer forgalmazójának kell kérelmeznie; ez szigorúan kötött formában és feltételekkel, formanyomtatványok segítségével történik. A támogatás mértéke azonban — ha jól tudom — nincs elôre, pontosan meghatározva. Hogyan alakul ki ez az érték? Jogszabály határozza meg, hogy az egyes hatóanyag-csoportok milyen támogatási kategóriába tartoznak. A gyakorlatban a kérelmezô a kérelem benyújtásakor megjelöli az igényelt támogatás mértékét, természetesen annak ismeretében, hogy a már támogatott, hasonló szerek milyen támogatást élveznek — ennél magasabb értéket általában nem szokás megjelölni. Akad azért erre is példa, de ilyen esetekben a kérelmezônek nyilvánvalóan bizonyítania kell azt, hogy az általa forgalmazott szer terápiás hatása jobb, mint a már támogatásban levôké — különösen abban az esetben, ha az új hatóanyagú termék ára is magasabb, mint a már korábban befogadott hasonló szereké. Szaknyelven szólva: igazolnia kell a gyógyszer költség-hatékonyságát. Egyszerûen fogalmazva azt kell tehát bizonyítania, hogy a termék megéri az árát, mindezt természetesen jól dokumentált vizsgálati eredményekkel kell alátámasztania.

10

Így kerülnek be tehát az új gyógyszerek a támogatottak körébe, de meddig maradhatnak ott, magyarul: hogyan kerülnek onnan ki, ha például elavulnak a még újabbakhoz, jobbakhoz képest? Van egyfajta természetes szelekció, de ez sajnos eléggé lassan érvényesül a rendszerben, és így bizony néha már relatíve kevésbé hatásos gyógyszerek is támogatásban maradhatnak egy ideig. Ennek elkerülésére az OEP idôrôl-idôre felülvizsgálja a támogatott gyógyszerek körét, és megnézi, hogy a különbözô terápiás területeken milyen befogadott készítmények vannak. Ennek a felülvizsgálatnak a szempontjai hasonlóak a befogadáséihoz, és eredményeként egyes szerekrôl bizony kiderülhet, hogy szakmailag elavultak, illetve már semmiképpen sem nevezhetôk költség-hatékonynak. Más oldalról közelítve: ezek a szerek az alkalmazásuknak köszönhetô egészség-nyereséghez képest aránytalanul megterhelik az Egészségbiztosítási Alap költségvetését. Ebben az esetben a biztosító olyan döntést hoz, amely kizárja az adott terméket a támogatásból. A támogatásba kerülésért, illetve a bennmaradásért tehát nyilvánvalóan verseny folyik. Van-e valamilyen konkrét, esetleg számszerû kritériuma is a „mezônyben maradás” elbírálásának? Igen, a jogszabály egészen pontosan definiálja, hogy ha például több azonos hatóanyagú készítmény van, melyeket az OGYI egyenértékûnek nyilvánított, akkor ezek kö-

Gyógyszerellátási kötelezettség — ma zül a lényegesen drágábbakat az OEP nem támogatja tovább. Tehát a hatóanyag-alapú, fix támogatási csoportba tartozó gyógyszerek esetén, ha a gyógyszer napi terápiás költsége, illetve egységnyi hatóanyagra számított ára legalább 30%-kal meghaladja a referencia-készítmény napi terápiás költségét, akkor az OEP kizárja a támogatásból. Ez a küszöb a különbözô hatóanyagú termékek körére kialakított terápiás fix elven mûködô támogatási csoportban 60%. Az OEP meghatározott rendszerben, negyedévenként végzi a felülvizsgálatokat, támogatási csoportok szerint. A gyártók és forgalmazók ezt a rendet ismerik, és figyelemmel kísérik a honlapunkat, ahol ezeknek a felülvizsgálatoknak az eredményeit közzétesszük, pirossal megjelölve azokat a készítményeket, amelyek „kilógnak” a rájuk vonatkozó sávból. Meghatározott idôtartamon belül a forgalmazó élhet árcsökkentéssel, és ha ez megfelelô mértékû, akkor készítménye továbbra is támogatásban maradhat. A forgalmazókat a befogadott készítmények esetén az OEP ugyanakkor három -

éves forgalomban tartásra kötelezi: ez mit jelent pontosabban, tehát például milyen kötelezô mennyiséget? A referencia-készítmények esetében a jogszabály pontosan meghatározza az elvárást: ebben a körben a minimális követelmény az összes forgalom egy százaléka. Ha a gyógyszer ezt a minimális részesedést nem éri el, nem válhat referenciává. A rendelkezés célja nyilvánvalóan az, hogy kizárja annak lehetôségét, hogy valóságos forgalom nélküli fantomkészítmények kiszorítsák a valódi és hatásos termékeket a támogatásból. A többi készítményre vonatkozóan nincs ilyen rögzített százalékos határérték, idôbeli korlát viszont van: ha a forgalmazó hat hónapon keresztül nem tudta a megrendeléseket teljesíteni, tehát a szer nem volt forgalomban, akkor az OEP kizárja a támogatásból. Ez az idôkorlát is szigorúbb a referencia-készítményekre vonatkozóan: ott csak három hónap. Az OEP egyébként folyamatosan ellenôrzi a gyógyszerek forgalmát, és az adatok alapján megteszi a szükséges lépéseket. László István

11

A rabattól az automatákig Bepillantás Németország gyógyszertári viszonyaiba

A PGEU, az Európai Unió Gyógyszerészi Csoportjának legutóbbi adatai szerint Németországban 25551 patika mûködik, ami azt jelenti, hogy 3825 lakosra jut egy. Ez nem meglepô, kérdés viszont, hogyan mûködik, és esetleg milyen gondokkal küzd mégis ez a jól fejlett rendszer? Zalai Károlytól, a Magyar Gyógyszerészi Kamara fôtitkárától, a terület szakavatott ismerôjétôl kértünk információkat. Mi a jellemzô a német egészségügyre: hosszú idôn át változatlan szabályozással mûködik, vagy ott is folyamatosan reformokra kényszerülnek a változó feltételek miatt? A német egészségügyi rendszerben egymást érik a reformok; a legutóbbi éppen tavaly volt. A korábban mûködô mintegy 350 (!) betegbiztosítóból mára nagyjából 200 maradt, közöttük a kiemelt szerepben levô Allgemeine Ortskrankenkasse, az Általános Területi Betegpénztár. Ez utóbbi köteles minden beteget felvenni, beleértve a munka-

12

nélkülieket is, szemben a többivel, amelyek foglalkozás, jövedelem, életkor, egészségi állapot stb. szerint elvileg — és gyakorlatilag is — válogathatnak a lakosok között. A betegbiztosítók viszont a gyógyszertámogatási rendszerben töltenek be nagyon fontos szerepet azáltal, hogy megpályáztatják a gyártókat rabatt, vagyis árkedvezmény elérése céljából: a gyártók versenyezni kényszerülnek, igyekeznek minél több biztosítóval szerzôdni — a biztosítók viszont azokkal szerzôdnek, akik jelentôsebb engedményt adnak, s így e biztosítók betegei olcsóbban jutnak a gyógyszerekhez. Ha jól tudom, Németországban a vényköteles gyógyszerek ára kötött, listában rögzített, nem? Igen, létezik egy ilyen „kôbe vésett” lista, a Rote Liste, amely évente jelenik meg, és az egész országra érvényes árakat tartalmazza. Mára azonban ez a lista gyakran kéthetente frissül: változhatnak az árak, és ez nemcsak az OTC készítményekre vonatkozik, hanem a vénykötelesekre is: ha például megjelenik egy gyártó a piacon egy új generikummal,

akkor az kikényszerítheti az originális készítmény árcsökkentését. Tehát tulajdonképpen egy állandó alkufolyamat zajlik a gyártók, a betegbiztosítók és az állam, a minisztérium között, és ennek eredményeként változnak az árak. Ezek a változások folyamatosan jelennek meg az adatbázisban, az így módosított listákat pedig a patikák kéthetente, az interneten keresztül vagy CD formátumban kapják meg a rendszergazdáiktól. Az OTC készítményeknél természetesen létezik az árrés-játéktér: az egyes patikák annyi százalékot tesznek rá a listaárra, amennyit érvényesíthetônek gondolnak. Mi jellemzô ehhez képest a német gyógyszerár-támogatás rendszerére? A krónikus betegek számára létezô, valamint a családok jövedelmétôl és a terápiára költött pénzösszegtôl függô különbözô kedvezményeket nem számítva teljesen egységes a német rendszer ebbôl a szempontból is: az ország egész területén, minden betegre érvényesen a megszabott ár 10%-át kell kifizetni a vényköteles gyógyszerekért! Van viszont egy alsó határ — 5 euró —, amennyit mindenképpen fizetni kell egy készítményért, tehát például egy 6 eurós gyógyszernél is ez a helyzet. Száz euróig arányosan fizet a beteg, tehát egy 80 eurós készítményt 8 euróért kap meg. Ugyanakkor van egy felsô limit is — ez viszonylag alacsony, mindössze 10 euró —, tehát lehet egy drága gyógyszer ára akár 1000 euró, a beteg akkor is csak 10 eurót köteles kifizetni a pénztárnál! A gyógyszertár oldaláról nézve ez úgy fest, hogy a betegektôl befolyt 5 és 10 euró közötti összegeket a patika automatikusan átutalja annak a biztosítónak, amelyhez az adott beteg tartozik. A gyógyszertár viszont minden vény után visszakap darabonként 8 eurót, ugyanakkor ebbôl visszafizet a biztosítónak 2 euró 35 centet. Ez az összeg korábban egyébként csak 2 euró volt, majd felemelték, és most megint azon megy a vita, hogy csökkenteni kellene. Ugyanakkor van még egy fontos elem: a biztosítók minden eladott gyógyszer árának 3%-át pluszban átutalják a

patikának, és ezzel mintegy kompenzálják azért, hogy a beteg a drága gyógyszerekért is csak maximum 10 eurót fizet. Ez utóbbi viszont nem az olcsó, hanem éppen a drágább készítmények forgalmazására ösztönözheti a gyógyszertárakat... Az én információim szerint összességében azoknak a patikáknak megy jól, amelyek elsôsorban olcsóbb gyógyszereket, generikumokat forgalmaznak nagy mennyiségben. A patikák igazi játéktere pedig az OTC készítmények árazása, ahol az ajánlott ártól jelentôsen, akár 25-30%-al is eltérhetnek: az egymáshoz közel fekvô gyógyszertárak árgus szemekkel figyelik a többiek árait, hol árengedményekkel igyekeznek nagyobb forgalmat generálni, hol áremeléssel nagyobb bevételt. Ezeket a folyamatokat a gyógyszerészek kamarája is figyelemmel kíséri, és ha szélsôséges, etikátlan jelenséget tapasztal a gyógyszerek értékesítésében vagy az árképzésben, megpróbál beavatkozni. Az igazi árverseny azonban nem egymás között zajlik, hanem a csomagküldô szolgálatokkal és az interneten keresztül forgalmazókkal, az ô áraik ugyanis lényegesen alacsonyabbak a hagyományos gyógyszertárakéinál, és a részesedésük az összforgalomban — bár még mindig minimális, de — növekvô tendenciát mutat. Emellett bizonyos gyártók mégis beleszólnak az árpolitikába, egészen egyszerûen megszabnak minimum-, illetve maximum árakat. Ilyen például a Vichy, amelyik azt mondja, hogy az ô kiváló készítményeit egy bizonyos ár alatt nem szabad forgalmazni, ugyanakkor elôír egy maximált árat is, nehogy

13

egyes patikák a profit érdekében irreális vételárat próbáljanak meg érvényesíteni. Érvényesül-e Németországban a liberalizáció valamilyen mértékben? A leglényegesebb kérdésben, a gyógyszertárak tulajdonlásának kérdésében nincs igazi liberalizáció, hiszen gyógyszertárat csak gyógyszerész létesíthet, ez a lényeg. A németek azt az álláspontot képviselik a teljes liberalizációval szemben, hogy a közegészségügyi szempontok elsôdlegesek a gazdaságiakkal szemben. Ezt most májusban az Európai Közösségek Bírósága is megerôsítette: jóváhagyta a német — és mellette az olasz — szabályozást, és deklarálta, hogy ezek nem mondanak ellent más érvényes jogszabályoknak. Ugyanakkor a német rendszer is megengedi, hogy az anyagyógyszertárnak legyenek fiókpatikái, maximum három. A patikák távolságára, vagy az ellátandó lakosság számára és hasonlókra vonatkozóan viszont egyáltalán nincsenek megkötések: egy gyógyszerész ott nyithat új patikát, ahol jónak látja. Mennyire szigorúan szabályozzák a patikák mûködtetését, például a minden országban sok vitát kiváltó ügyeleti rendszert? Az egyes települések hatáskörébe tartozik a szabályozás, de a Kamara egyetértése szükséges hozzá. Vegyünk példaként egy 250 ezres várost: ebben az esetben két ügyeletes patikát tartanak szükségesnek, lehetôleg egymástól távol esô városrészekben. Ezek

14

sorrendbeli kijelölését a város úgynevezett Gyógyszerészi Törzsasztala végzi el: a városban mûködô 70 patika gyógyszerészvezetôi évente legalább egyszer összeülnek, és elôre meghatározzák, hogy mikor mely patikák lesznek párban ügyeletesek. Jellemzô-e ott is a gyógyszerészhiány? Amióta az 1+3-as anyapatika-fiók rendszer létrejött, azóta beszélhetünk gyógyszerészhiányról, hiszen az újonnan megnyitott fiókokban is kötelezô a gyógyszerészi jelenlét. Így bizony csábítottak el máshonnan gyógyszerészeket; a folyamatos gyógyszerészi jelenlét, mondjuk, reggel nyolctól este nyolcig alapkövetelmény, tehát sok patika került nehéz helyzetbe. Az asszisztensek tekintetében viszont állítólag ez nem probléma, minden évben elég az utánpótlás. Az úgynevezett PTA-k (gyógyszertári technikus asszisztensek) a kétéves képzés plusz fél év gyakorlat után lényegében önállóan dolgozhatnak, kivéve a gyógyszertár vezetését, helyettesítést, illetve az erôs hatású szerek magisztrális készítését. Természetesen az, hogy mennyire önállóan dolgozhat egy asszisztens, mindig a gyógyszerész felelôssége. Segítenek-e az egyre nagyobb számban kihelyezett automaták a németországi gyógyszerészhiányon? Óriási viták vannak most a gyógyszer-automaták körül: az egyik tartomány engedélyezi, a másik nem. Bírósági ügyek is zajlanak ebben a témában. Ráadásul különféle típusok kerülnek forgalomba a legegyszerûbb, cigaretta-automatákhoz hasonló rendszerû eszközöktôl a legfejlettebb interaktív megoldásokig. Ez utóbbiaknál a kijelzôn megjelenik a központban, ügyeletben levô gyógyszerész, ily módon kapcsolatba lép a beteggel, látja a digitalizált receptet, tanácsot is adhat a betegnek, aki aztán az automatán keresztül hozzájut a gyógyszerhez. Mindez azonban annyi szakmai, jogi és etikai problémát vet fel, hogy az automaták jövôje ebben a pillanatban Németországban — is — még bizonytalan. László István

Ôsszel és tavasszal nem csak a H1N1 támad

Védôoltás szezonális influenza ellen

szorítsa. Ahogy minden évben, úgy a WHO idén februárban is nyilvánosságra hozta, hogy várhatóan milyen törzsek okozzák majd a szezonális influenza pandémiákat, és hogy ennek megfelelôen mely vírus antigéneket kell tartalmazniuk a szezonális fertôzések elleni vakcináknak. A gyártók tavasz végére be is fejezték a megfelelô oltóanyagok gyártását. Az USA Járványügyi Hivatala (CDC) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) most arra hívják fel a figyelmet, hogy mivel a H1N1 elleni vakcina nem véd majd meg senkit a „hagyományos” szezonális influenzától, érdemes mindkét fertôzés ellen védekezni. A szezonális influenza ellen a krónikus betegek és az idôsek mellett célszerû a gyermekeket is beoltani, mégpedig több okból. Az egyik az orvosi szempont, hiszen körükben gyakoriak például a gasztrointesztinális tünetek, a kiszáradás, szövôdményként a gennyes középfülgyulladás. A kisgyermekek igen gyakran kerülnek kórházba influenza miatt. Járványtani szempontból pedig azért érdemes oltani a gyermekeket, mert a gyermekközösségek az influenza igen jelentôs terjesztôi. Míg a szezonális influenzajárványok idején a közösségbe járó gyerekek 33 százaléka betegszik meg, addig a 18 éven felüli korosztályban kb. 10 százalék az influenzások aránya. Egy másik adat szerint járványok idején a kisgyerekes családokban kétszer akkora az influenzás megbetegedések gyakorisága, mint a nagyobb gyermeket nevelôknél. Nem véletlen hát, hogy Oroszországban, az

Egyesült Államokban és Japánban a gyerekeket rendszeresen oltják influenza ellen. Természetesen a nagyobb gyerekek, valamint az egészséges fiatal és középkorú felnôttek sem járnak rosszul, ha kapnak védôoltást a szezonális influenza ellen. Nem kell elviselniük a magas lázzal, izomfájdalommal, köhögéssel járó kellemetlenségeket, nem kell vállalniuk az esetleges szövôdmények kockázatát, és fontos szempont az is, hogy influenza miatt nem kell hiányozniuk az iskolából, illetve nem esnek ki a munkából. Az a szemlélet tehát, hogy csak az idôseket és a krónikus betegségben szenvedôket érdemes beoltani a szezonális influenza ellen, nem korszerû. Egyrészt abból a tévhitbôl fakad, hogy az influenza nem súlyos betegség, ami azért terjedt el, mert járványok idején számos más, ártalmatlanabb vírusfertôzés is jelentkezik, amelyeket az emberek influenzának gondolnak, pedig ha azonosítanák a kórokozót, kiderülne, hogy az nem influenzavírus. A másik, hogy sok-sok éven át korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre szezonális vakcina, ami azt eredményezte, hogy azokat oltsák be, akiknek életét legnagyobb valószínûséggel veszélyeztetheti a betegség.

A Sanofi Pasteur a világ vezetô influenzavakcina gyártója, több mint 40 éves tapasztalattal rendelkezik a fejlesztés és gyártás terén, hiszen Vaxigrip nevû szezonális split — azaz nem a teljes vírusokat, hanem azok antigénjeit tartalmazó — vakcináját 1968-ban törzskönyvezték. Kb. egy évtizede fejlesztették ki a Vaxigrip Junior nevû gyógyszert, amely kényelmesen alkalmazható 6-36 hónapos gyermekek oltására, hiszen 0,5 ml helyett 0,25 ml oltóanyagot tartalmaz. 2010-ben a WHO várhatóan elrendeli, hogy a legyengített H1N1-t, vagy annak antigénjeit építsék be a szezonális vakcinákba, idén azonban a közegészségügyi szakembereknek, a klinikusoknak és a gyógyszerészeknek egyaránt gondolniuk kell arra, hogy a szezonális járványt okozó kórokozó vírus ellen más oltás véd, mint a H1N1 ellen.

További információ: sanofi pasteur, a sanofi-aventis csoport vakcina ágazata • laszlo.labancz@sanofipasteur.com

HIRDETÉS

Az idén tavasszal Mexikóban megjelent influenzavírustörzs (H1N1) folyamatosan a figyelem középpontjában áll, hiszen kiderült, hogy egy új antigenitású kórokozó, amely igen gyorsan terjed, és egy új világjárvány okozója. Az új vírus ellen a világ számos országában, így hazánkban is, nyár óta gyártják az oltóanyagot. Sok szakember, és a média is megfeledkezik azonban arról, hogy a H1N1 jelenléte és terjedése ellenére is számolnunk kell a szezonális influenzajárvánnyal, vagyis azzal, hogy azok a „régi” törzsek, amelyek télen és tavasz elején évrôl évre járványt okoztak, 2010 elején sem fogják kímélni a lakosságot. A H1N1-nek ugyanis még idôre van szüksége ahhoz, hogy a régi törzseket ki-

15

Bár a felsô légúti fertôzések hozzátartoznak a mindennapi élethez és többnyire banális beteg ségeket okoz nak, mégis érde mes odafigyelni rájuk, mert amellett, hogy sok kellemetlenséggel járhatnak, krónikus gyulladásokhoz is vezethetnek. Többek közt ezekrôl is beszélgettünk dr. Gyeney Lászlóval, a Budai Irgalmasrendi Kórház fül-orr-gégész fôorvosával.

Oszi

veszélyek

A legegyszerûbb felsô légúti fertôzés a nátha, amelyet általában a rhinovírus okoz, de sok másféle kórokozó, például az adenovírus is kiválthatja az orr nyálkahártyájának náthás gyulladását. A vírus által elindított folyamatok hatására a nyálkahártya megduzzad, az erek kitágulnak, és a rajtuk átszüremkedô váladék, illetve a nyálkahártya-duzzanat okozza az orr eldugulását, valamint az orrfolyást. A betegség általában néhány nap alatt elmúlik, ám a vírusok gyengítik a helyi immunitást, és ezzel segíthetik a baktériumok elszaporodását. A bakteriális fertôzés a váladék színessé válásából látható. Az ilyen baktériumokkal „fûszerezett” náthák is többnyire elmúlnak néhány nap alatt; ezalatt érdemes orrcseppet használni, amely összehúzza az ereket, így az orr kitágul, a váladék pedig könnyebben ürül. Ha az illetô nyûgös, rosszul érzi magát, a gyulladás csökkentésére szedhet paracetamol vagy szalicilát tartalmú készítményt. Ha azonban úgy érzi, hogy betegsége már több ennél: belázasodik, fogai fájni kezdenek, ar-

16

cában, homlokában feszítô, vagy teltségérzés jelentkezik, érdemes felkeresni egy fülorr-gégész szakorvost, aki ilyenkor — lehetôség szerint — endoszkópos vizsgálatot is végez, mellyel megállapítható, hogy az arcüregek, a rostasejtek vagy a homloküreg szájadékánál van-e gennyfolyás, duzzadt-e a nyálkahártya. Elôfordulhat, hogy az orrmelléküregek röntgenvizsgálatára is szükség van, mellyel a gyulladásra utaló árnyéktöbbletet és a váladék jelenlétét lehet megállapítani. Az orrmelléküregek valamelyikének gyulladása esetén a gégész antibiotikum-kúrát rendel el. Ideális esetben a váladékból tenyésztést készítenek, amelynek során nemcsak a kórokozót azonosítják, hanem azt is, hogy az mely antibiotikumokra érzékeny. Ez lehetôvé teszi a célzott terápiát és a leghatásosabb készítmény kiválasztását. Ha azonban a beteg állapota miatt nincs idô arra, hogy a tenyésztés eredményére várjunk — hiszen ez több napot vesz igénybe —, az orvos a tapasztalatok, „hagyományok” alapján rendeli el az antibiotikumot.

Az orrmelléküreg valamelyik részének — arcüreg, homloküreg, rostasejtek, iköböl — gyulladása esetén az antibiotikum mellett nagyon fontos az érösszehúzó orrcsepp vagy orrspray alkalmazása, sôt érdemes tengervizet vagy más sóoldatot tartalmazó készítményt is használni, mert ezzel a beteg mintegy kiöblíti a váladékot. Szükség lehet az „egyszerû” náthánál már említett gyulladáscsökkentôkre is, valamint ajánlatos mukolitikumot alkalmazni. Ez kisebb egységekre „szabdalja” a besûrûsödött váladékot, megkönnyítve ezzel az ürülést. Mikor van szükség arra, hogy az orvos arcüreg-öblítést végezzen, vagy, ahogy a köznyelv mondja: „felszúrják a beteg arcát”? És valójában mi történik ilyenkor? Az öblítésre akkor van szükség, ha az akut gyulladás igen kifejezett, vagy krónikussá válik, és az arcüreget az említett gyógyszerek együttes alkalmazásával sem tudjuk megszabadítani a kórokozóktól. Ilyenkor megfelelô érzéstelenítést követôen az alsó orrkagyló alatt tûvel behatolunk az arcüregbe, és steril, esetleg antibiotikumot, mukolitikumot is tartalmazó oldattal átöblítjük. Ez megindítja a

genny ürülését, és a páciens megkönnyebbül. Ezt a beavatkozást azonban néhányszor meg kell ismételni. Ha ez sem segít, endoszkópos mûtétet végzünk, amelynek célja a váladék ürülésének végérvényes megkönnyítése. Ezen mûtétek egyik típusa például, hogy a középsô orrkagyló alatt kitágítjuk az orr és az arcüreg közötti rést. A lecsorgó váladék a garatba jut, mert az arcüreg csillószôrei az arcüregekbôl az orrüregbe hajtják, az orrüreg csillószôrei pedig hátra az orrgaratba. Ebbôl a mechanizmusból

17

nyilvánvalóan következik, hogy a krónikus gyulladás kórokozói könnyen megfertôzhetik az alsó légutakat is, légcsôgyulladást, bronchitist, tüdôgyulladást okozhatnak, tehát az orrmelléküreg gyulladásos betegségeit mindig komolyan kell venni, és meg kell gyógyítani. Ezek egyébként a fület is veszélyeztethetik, hiszen a fülkürtön keresztül a fül is megfertôzôdhet; ilyenkor középfülgyulladás jön létre. A felsô légúti fertôzések sorát folytatva, gyakori a gégegyulladás is. Meghûléskor, vírusvagy bakteriális fertôzés esetén akut gégegyulladás jöhet létre. Ilyenkor a hang rekedtté, fátyolossá válik, köhögési inger jelentkezhet. A gégében gyulladt hangszalagokat és gyulladt nyálkahártyát látunk. Ilyenkor nem elég a gyógyszeres kezelés, a non-szteroid gyulladáscsökkentôk, a mukolitikum, szükség esetén az antibiotikum alkalmazása, hanem elrendeljük az úgynevezett gégediétát is. Ez azt jelenti, hogy tilos a dohányzás és az alkoholfogyasztás, a sok és hangos beszéd, kerülendôk a nagyon meleg vagy hideg, illetve a túl fûszeres ételek és italok. Természetesen a gégegyulladásnak krónikus formája is létezik. Ezt okozhatja a krónikus orrmelléküreg-gyulladás következtében állandóan lecsorgó váladék, de gyakran elôfordul dohányosoknál és alkoholistáknál is. Ennek oka, hogy mind az alkohol, mind a cigaretta erôs irritációt jelent a gége számá-

18

ra, és ez gyulladást tart fenn. Középkorú dohányos nôknél gyakran jellegzetes, mély hangot okozó ödéma jelenik meg a hangszalagokon, melyet mikroszkóppal kombinált endoszkópos technikával el lehet távolítani, és a normális hang visszatér. Krónikus gégegyulladást okozhat nem túl jól záró gyomorszáj esetén a nyelôcsövön át a garatba, gégébe jutó savas gyomornedv is. Említette már, hogy az orrmelléküregbôl a fülkürtön keresztül a fül is megfertôzôdhet. A középfülgyulladás miért gyakoribb a gyerekeknél, mint a felnôtteknél? Egyrészt azért, mert a gyerekeknek tágabb fülkürtjük van, így könnyebben jut a fertôzés a középfülbe. Másrészt kisiskolás korig az orr és a garat találkozásánál van egy sokat szidott szervecske: az orrmandula. Ha egy gyermeknek valamilyen okból — ez egyébként többnyire alkati sajátosság — nagy az orrmandulája, akkor az orrgaratban állandó váladékpangás jön létre, mert a megnagyobbodott orrmandula akadályozza az orr ürülését, azaz a váladék elfolyását a garat felé. Így, ha a váladékban baktériumok is vannak, a fülkürtön keresztül nagyobb eséllyel fertôzôdik meg a középfül. Az orrmandula egyébként 9-10 éves kor körül többnyire visszafejlôdik, de a fül — és természetesen az orrmelléküregek — védelmében gyakran érdemes korábban eltávolítani, hiszen csak kis mûtétrôl van szó. A középfülgyulladást általában antibiotikummal kezeljük, ritkán azonban szükség lehet arra, hogy a felgyülemlett váladék miatt nagyon elôredomborodó dobhártyának segítsünk, és „felszúrjuk” a fület. A dobhártyán kis lyukat nyitunk, amin keresztül kiürülhet a váladék. Ezzel meggyorsítjuk a tisztulást, és csökkentjük annak esélyét, hogy a gyulladás szövôdményeket okozzon. Az orrmandulákat tehát még ma is gyakran eltávolítják. A garatmandulákkal kapcsolatos szemlélet azonban változott, és ma már sokkal ritkábbak a gyerekeken végzett garatmandulamûtétek. Ennek mi az oka?

Valóban, pályám kezdetén a mandulák eltávolítása már minimális problémák esetén is szinte kötelezô volt. Manapság azonban körülbelül negyedannyi mandulamûtét végzünk, mint régen, és arra törekszünk, hogy 6 éves kor elôtt lehetôség szerint ne távolítsuk el a mandulákat. Ez azért van, mert ma már tudjuk, hogy a mandulák fontos szerepet játszanak az immunrendszer érési, tanulási folyamataiban. A mandula ugyanis minden nyeléskor „megmerítkezik” a falatban, így az abban lévô mikroorganizmusokkal törvényszerûen találkozik. A mandula belsejébe soksok kis járat vezet, melyeknek fala normális esetben félig áteresztô hártyaként mûködik. Ezeken a hártyákon keresztül a baktériumok, vírusok, gombák bemutatják antigénjeiket az immunrendszernek, azonban nem tudnak bejutni a véráramba. Szóval itt az immunrendszer felveszi az információkat, memóriasejtjei el is raktározzák ezeket, így amikor legközelebb jön az adott kórokozó, már gyorsabb és hatékonyabb lesz a védelem. Az immunrendszernek ez az érési folyamata 8-10 éves korig rohamléptekkel halad. A mandula akkor válik „góccá”, amikor ezek a járatok tönkremennek, és a kórokozók, bejutva a mandula belsejébe, megtelepszenek. Onnan aztán a toxinok vagy maguk a baktériumok könnyen bejuthatnak a szervezetbe, majd a szívben, a vesében, az izületekben súlyos betegségeket okozhatnak. Ilyenkor szükségessé válhat a mandulák eltávolítása, különösen akkor, amikor valaki valamilyen betegség — például rheumatoid arthritis — miatt immunszupresszált állapotban van, és nem engedhetô meg, hogy egy idôzített bombaként viselkedô góc legyen a szervezetében. Asztmás, allergiás betegeknél ameddig lehet, igyekszünk megôrizni a mandulát, hogy védje az alsó légutakat. A felsô légúti fertôzések kezelésére az antibiotikumoktól eltekintve minden Ön által említett gyógyszertípusból számos vény nélkül kapható készítmény áll rendelkezésre. Mégis, mire hívná fel a gyógy-

szerészek figyelmét ezekkel a betegségekkel kapcsolatban? Egyrészt arra, hogy ha a patikába betérô páciens arról panaszkodik, hogy már több mint három napja lázas, akkor érdemes azt tanácsolni neki, hogy forduljon orvoshoz. Másrészt, ha elmeséli, hogy már „meggyógyult”, és a láz mégis visszatért, akkor szinte biztosan bakteriális szövôdményrôl van szó, mely esetben szintén orvoshoz kell küldeni. Az is fontos, hogy az allergiás habitus fogékonnyá tesz a krónikus fertôzésekre, például arcüreggyulladásra, mert az allergiás gyulladás felduzzasztja az egész orrnyálkahártyát, lezárja az orrmelléküregek kivezetô nyílásait, és a fülkürt nyálkahártyája is duzzadttá válik. Jó lenne tehát, ha a patikusok figyelmeztetnék pácienseiket, hogy az allergia kezelése ebbôl a szempontból is lényeges. Az érösszehúzó orrcseppek, orrsprayk használatát 1 hét után lehetôleg fel kell függeszteni, hogy kíméljük az orrnyálkahártyát. És még egy dolog: a fokozott folyadékbevitel felsô légúti fertôzéseknél sem elhanyagolandó, ilyenkor a sok citromos tea fogyasztása is segíthet. Örülnék, ha ezek a dolgok szóba kerülnének a patikákban. Bakos Júlia

19

Beszélgetés Tóth Máriával, a fóti Flora–Medoswiss Patika vezetôjével

Nyitott patika a plázában A fóti bevásárlóközpont frekventált helyén tágas, igényes dizájnnal kialakított patika fogadja a betérôt: a szabad polcokon kozmetikai készítmények és étrend-kiegészítôk kínálják magukat, a termékekkel ismerkedô vásárlókat pedig fiatal gyógyszerészek és asszisztensek segítik. A vezetô is fiatal, feltûnôen csinos gyógyszerésznô, akin látszik, hogy nem fél a feladatoktól. Honnan jön, s hogyan, miért választotta ezt a hivatást? Pest környékérôl, közelebbrôl Mogyoródról származom, középiskolába azonban már Budapestre jártam, a Dózsa György Gimnáziumba. Nagyon jó iskola volt, és az osztályunk különösen kitett magáért, gyakorlatilag mindenkit felvettek egyetemre, aki tôlünk felvételizett. Én mindig is arra készültem, hogy valahogyan segítsek az embereknek, és ezen belül a gyerekekre gondoltam elsôsor-

20

ban, így eredetileg a gyermekorvosi pályát céloztam meg. Az osztályfônököm azonban, amikor a jellemzésemet készítette, leült velem beszélgetni, és azt mondta, hogy az orvosi hivatást nem javasolja a számomra, mert nem biztos benne, hogy minden szempontból megfelelnék rá. Én hittem neki, és ugyan továbbra is a SOTE-ra igyekeztem bekerülni, de már a gyógyszerész karra. Volt már a családban gyógyszerész, egy unokatestvérem, aki késôbb, az egyetemi évek alatt is mintaként szolgált nekem, és többször segített is, amikor egy kicsit elbizonytalanodtam a nehézségek miatt. Azt sajnálom csak, hogy valószínûleg nem lesz a szakmának folytatása a családban, mert három nagy fiam van ugyan, de csak a legkisebb természettudományos érdeklôdésû, és ô sem kifejezetten ebben az irányban. Kénytelen vagyok megkérdezni, hogy mikor végzett, és milyennek találta az akkori viszonyokat?

Nem titok, 1986-ban államvizsgáztam. Szerencsém volt, mert a Hôgyes Endre utca sarkán levô, Szilágyiné Marika által vezetett patikában voltam gyakorlaton, ott nagyon sokat meg lehetett tanulni a szakmáról. Azután kisebb-nagyobb patikákba kerültem Pesten, egészen Rákospalotáig. Furcsa ma arra gondolni, hogy még nem volt számítógép, csak a pénztárgépbe ütöttük be a kódokat, és persze csak havonta egyszer (!) volt rendelés. Közben férjhez mentem, születtek a gyerekek, így a privatizáció engem nem érintett. Mivel családosként nem volt könnyû Budapestre járni dolgozni, ezért kerestem közelebb patikusi munkát, és találtam is, a szomszédban, a fóti, akkor már privatizált gyógyszertárban. Jó volt ott beosztott gyógyszerészként dolgozni, de egy idô után az ember tovább szeretne lépni. Addigra már ezt is, azt is elsajátítottam, és érdekeltek a szakmának a gazdasági, munkajogi stb. részei is, amit az egyetemen mi még nem tanultunk. Szerettem volna kipróbálni magam a szakmánk minden területén. Ekkor jött ez a lehetôség: szakvizsgával rendelkezô gyógyszerészt keres-

tek a közeli üzletközpontban létesülô gyógyszertár vezetésére. Ez akkor már „sima ügy” volt, vagy még az elsôk között indultak, mint bevásárlóközpontban létesülô gyógyszertár? Bizony, akkor még úttörônek számítottunk; ha jól tudom, egy budai üzletközpont után mi voltunk a másodikak Pest megyében. 2002-t írtunk. Teljesen új filozófiára kellett alapozni az egész gyógyszerészi tevékenységünket. Tehát nem a hagyományos falusi, kisvárosi, fôként nyugdíjas betegkör ellátására kellett csak összpontosítani, hanem a bevásárló

21

családokra, az ügyeiket itt, az üzletközpontban intézô menedzserekre, valamint az átmenô forgalom igényeire is. Nem volt könnyû az indulás! Már akkor elkezdôdött a vita az etikus kontra merkantil patikák körül, és nem volt egyszerû meggyôzni az illetékeseket arról, hogy egy ilyen környezetben is lehet szakmailag magas szintû szolgáltatást nyújtani. Soklépcsôs ügymenetben, csaknem egy év alatt azután minden elrendezôdött, és megnyitott ez a modern, tágas, új patika. Kérdezték is az emberek meglepôdve, hogy ez vajon tényleg patika-e… Tény, hogy elsôre inkább valamiféle nyugati típusú drogériának, illetve kozmetikai szalonnak tûnik… Az biztos, hogy ez semmilyen szempontból nem egy hagyományos gyógyszertár. Valójában tartalmilag és a térben is két részbôl áll: egy dermo-kozmetikai egységbôl és a tényleges patikából. A termékkör teljes és speciális is egyben: humán- és állatgyógyászati szerek, gyógyhatású étrend-kiegészítôk, gyógynövények teljes palettája sorakozik a polcokon. A dermo-kozmetika sem a hagyományos kozmetikumok forgalmazását jelenti, hanem kifejezetten gyógyászati jellegûekét. Például érzékeny vagy beteg bôrre alkalmas hypo-allergén szereket ajánlunk, amelyek másutt nem beszerezhetôek. Másrészt, mivel a közelben nincs orvosi rendelô, sokkal több beteg tér be hozzánk közvetlen kérdéssel, segítségkéréssel, mint egy olyan patikába, amely egy orvosi rendelô mellett van. Ezért mi a hagyományos, zárt, üvegfallal elválasztott kiadóablak helyett nyi-

22

tott tárát terveztünk az officinába. Így kerülünk közelebb betegeinkhez a tanácsadás során, így sokkal könnyebben megnyílnak, bátrabban kérnek és kérdeznek. Ez a nyitott polcos rendszer tényleg meglepô, hiszen a gyógyszerészek gyakorlatilag „kint”, a betegek között dolgoznak… Nem egészen egy évvel ezelôtt alakítottuk ki a szabadpolcokat az „egyéb” termékek számára. Már egyre erôsebb igénnyé vált a gyorsabb kiszolgálás, és a több ismerettel rendelkezô vásárlók szeretnek kutakodni a polcokon. Természetesen vannak azért, akik megpróbálnak visszaélni ezzel a lehetôséggel, de ma már éppen a törzsvevôink figyelmeztetnek, ha valaki lopással próbálkozik. Azonban szerencsére nem ez a jellemzô, a vevôk elmélyülten válogatnak a termékek között, és mára az is ritkább, hogy „kibeleznek” egy dobozt; inkább segítséget kérnek, ha bizonytalanok. Szóval, a betegek is, mi is folyamatosan tanuljuk az értékesítésnek ezt a módját a gyógyszertárban. Azért, gondolom, ez a forma szép forgalmat is produkál, hiszen az ember meglátja még ezt is, meg azt is… Kétségtelenül ilyen elônye is van. Sajnos, az embereknek viszont egyre kevesebb a pénzük. Ebben az évben lett ez szembeötlô, és bizony nem ritka az sem, hogy valaki még a kiváltandó receptek között is válogat. Ilyenkor nagyon komoly a mi szerepünk, hogy tanácsot tudjunk adni, melyik szer miért fontos. Nagyon jó gárdával dolgozom, kitûnô szakmai alapokkal és empátiával rendelkeznek. A betegek igen hálásak ezért, és visszajönnek hozzánk. Az imént véletlenül tanúja voltam, hogy az egyik munkatársa azt is felajánlotta egy betegnek, hogy elviszi a lakására a kért gyógyszert... Igen, nincs ebben semmi különös, egy törzsvásárlónkról van szó, aki komoly betegséggel küzd, amelynek következtében nehezére esik és fájdalmas a mozgás. A környéken lakik, ahogy a gyógyszerészek és az asszisztensek többsége is, úgyhogy nem okoz nagy

gondot az éppen arra lakónak elvinni a gyógyszert a betegnek. Ez nálunk valahogy természetes. Az a tapasztalatom, hogy ezek a gesztusok sokszorosan megtérülnek a betegek bizalmában és hûségében a patikához. Mert minden látszat ellenére mi elsôsorban patika vagyunk! A forgalmuk nagyobb része is a gyógyszerekbôl származik? Természetesen: a vényköteles és az OTC szerek együttesen legalább a forgalmunk nyolcvan százalékát teszik ki. A látszat csalóka: a gyógyszerek a fiókokban lapulnak, az egyéb termékeket pedig nagy választékban, jól láthatóan helyeztük ki a szabad polcokra. Az összforgalmunk egyébként stagnál, amire én nagyon büszke vagyok, mert manapság a patikákra a bevétel csökkenése a jellemzô. Persze ennek érdekében nekünk sok mindent meg kell tennünk… Látom, egy ifjú kollegina dermo-kozmetikai termékbemutatóra is készül… Igen, de most elsôsorban olyan szakmai programokra gondoltam, mint az „Egy csepp figyelem” cukorbeteg-gondozási program, amelyben már kezdettôl benne vagyunk. Az idén pedig már a metabolikus-szindróma gondozási program keretében is tartunk szûréseket. Elég megdöbbentôek az eredmé-

nyek, egyre több magas vérnyomással, magas vércukor- és koleszterin-értékkel élô beteget szûrünk ki. Szinte látom is az embereken mindezt, fôként a stressz jelei kiáltóak. Túlhajszoltak az emberek, feltehetôen nincs lehetôségük eleget pihenni — pláne nyaralni. Visszajáró pácienseink vannak, így egy év alatt is szemmel látható, mérhetô a változás: romlott az egészségi állapotuk! Az embereknek nincs idejük saját magukkal, az egészségükkel törôdni. Csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már kikerülhetetlen a baj, így aztán nô a komplikációk száma. Ekkor már több és drágább gyógyszer kell a kezeléshez – ez egy ördögi kör. Most még nagyobb a mi felelôsségünk abban, hogy rábírjuk a beteget, törôdjön egészségével, illetve forduljon a bajával orvoshoz. Ez bizony sok idôt és odafigyelést igényel, néha hónapokig is eltart, amíg többszöri nekifutásra, de sikerül… László István

23

Egész életen át tanulás. Európa jelszava, egyben fennmaradásának záloga. Elcsépelt közhely, hogy a kontinens lakossága öregszik, vagyis egyre kevesebb az aktív korú, és egyre több az idôs, megérdemelt pihenését töltô ember. A fiataloknak tehát a terhük, a nyugdíjasoknak pedig az aggodalmuk nô: vajon utódaik meddig tudják majd egyensúlyban tartani a világot?

Ha innen nézzük, az élethosszig tartó tanulás értelme az, hogy az ember, bármely generációhoz is tartozzon, minél tovább megôrizze vonzerejét a munkaerôpiacon. Magyarán: ha meglévô szaktudását folyamatosan frissíti, illetve újabbakra tesz szert, akkor meg van mentve: egy életen át lesz állása. Azt persze mindnyájan tudjuk, hogy az élet nem a formális logika mentén szervezôdik, tehát a legtöbb, amit valójában állíthatunk, hogy aki elsô iskolái elvégzése után is hajlandó képezni — esetleg átképezni — magát, az komoly eséllyel talpon marad.

24

Érdemes hozzátenni, hogy a talpon maradáshoz számos egyéb képesség és hajlandóság is szükséges, mint például rugalmasság, nyitottság, határozott fellépés, jó kifejezôkészség, reális ön- és helyzetértékelés, összességében: strapabíró lélek és gyors észjárás. Ezeknek látszólag vajmi kevés közük van az egész életen át tanuláshoz. De ez tényleg csak látszat. Hiszen a képességek kialakítása és a készségek fejlesztése is tanulás, ha ezt csecsemôként, kisgyerekként, kamaszként vagy akár felnôttként nem is vesszük észre.

És épp ez a lényeg: ennek az új keletû szlogennek valójában egyetlen újszerû üzenete van, ez pedig nem más, mint hogy „vegyük észre!” Vegyük észre, mi az, amit tudunk, és mi az, amit még meg kell tanulnunk — legyen az szaktudás, magatartás vagy ezek alapja: az, amit az embernek önmagáról kell tudnia. Eszerint a dolog egyszerûbb is, bonyolultabb is, mint az elsôre látszik. Egyszerûbb, mert nem kell hozzá más, mint szellemi frissesség és az abból eredô elszántság. Bonyolultabb, mert nem korlátozható — a szó iskolás értelmében vett — tanulásra. Nem elég beiratkozni egy tanfolyamra vagy elvonulni egy vaskos könyvvel a sarokba. Habár kezdetnek ez is megteszi. Pléh Csaba akadémikus egy interjúban azt mondta: kutatások bizonyítják, mennyire fontos az agy terhelése ahhoz, hogy az ember önmaga maradjon. Úgy fogalmaz, hogy aki egész életében folyamatosan tanul, sokkal jobban ellenáll a mentális öregedésnek, de még az Alzheimer-kórnak is, mint az, aki kényelmesebb üzemmódra kapcsol. Kifejti, hogy az agykéreg bizonyos területein a szürkeállomány általános kapcsolati ritkulása elindul 45 éves kor tájékán, de ez sokkal ritkábban fordul elô a hivatásos zenészek vagy a sokat olvasók körében. Az olvasással ugyanis új és új információkat szerzünk, vagyis nem hagyjuk berozsdásodni agyunk fogaskerekeit.

A mentális öregség nem korhoz kötött. Habár csikorogva és lassan, de a közoktatás és a munkaerôpiac is megpróbál ehhez igazodni. Egyre nagyobb jelentôséget kap a felnôttoktatás, a munkahelyi továbbképzés, különféle helyi és központi átképzôprogramok; nem csak cégek és oktatási intézmények, de nyugdíjas klubok és karitatív szervezetek is indítanak különféle kurzusokat tagjaiknak, pártfogoltjaiknak. Persze a szakemberek mindeközben nem gyôzik hangsúlyozni, hogy az élethosszig tartó tanulás záloga az alapfokú oktatás: elsôsorban írni, olvasni, számolni kell jól megtanulnunk ahhoz, hogy legyen mire építkeznünk egy életen át. Azt, hogy ennek csak 6 évesen érdemes nekiállni, senki sem állítja. Fáczán Anna Margit

A különbség aközött, amit megteszünk, és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot. (Gandhi)

25

www.teva.hu

ORVOSI RENDELVÉNYRE KAPHATÓ GYÓGYSZEREK TERMÉKCSALÁD diklofenák-k • diklofenák-dietilamin

J

2 149 Ft 2 685 Ft

nagyker. ár fogy. ár

TB-TÁMOGATÁS: kiemelt 100%

Amikor minden pillanat számít!

Gyors és erôteljes hatású gél: • fájdalom • duzzanat • gyulladás

}

csökkentésére

TEVA.FORT.09-08/01

A Fortedol gél jellemzôi: • • • •

könnyen bedörzsölhetô, kellemesen hûsítô, a bôrön át gyorsan felszívódik, naponta 3-4 alkalommal, enyhén bedörzsölve alkalmazandó.

Hármas hatás egy tablettában: • gyulladáscsökkentô, • fájdalomcsillapító, • lázcsillapító* hatásaival kiemelkedik a többi készítmény közül.

*Adjuvánsként súlyos fájdalmas gyulladásos fül-, orr- és torokfertôzésekben, pl. pharyngotonsillitis, otitis (a láz önmagában nem javallat a készítmény alkalmazására). Alkalmazási elôiratokat lásd: www.oep.hu

Teva Magyarország Zrt. • 2100 Gödöllô, Repülôtéri út 5., Postacím: 1074 Budapest, Rákóczi út 70-72. R70 Irodaház, Telefon: (1) 288-6400, fax: (1) 288-6410, További információk: www.teva.hu

37

ALAKI HIBÁS KÉSZÍTMÉNYEK

T

67