Sajtóvilág „Az igazság tisztelete, a nyilvánosság igazsághoz való jogának biztosítása az újságíró legfőbb kötelezettsége.” (IFJ etikai kódex) újságírók, szerkesztŐségi alkalmazottak, hírügynökségi, kiadói dolgozók érdekvédelmi szervezetének lapja I XXii. évfolyam, 3. szám, 2010. június
Médiacsomag halasztva
Anyagi szűkösségben
I Öt
Egy év munkája az elnökség és a választmány mérlegén
előterjesztést tartalmazó átfogó médiacsomagot nyújtottak be az Országgyűlésnek fideszes képviselők 2010. június 11-én. A csomagnak része egy alkotmánymódosítási javaslat, egy nagy terjedelmű – a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló – előterjesztés, két – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa tagjait jelölő eseti bizottság felállításáról, valamint a Közszolgálati Közalapítvány felállításáról szóló – határozat, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló indítvány. A csomag társadalmi vita nélküli elfogadása és egyes részletei ellen szakmai és civil szervezetek kezdtek tiltakozásba. Ennek nyomán az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága konzultációs meghallgatást tartott az érdekelt szervezetek – köztük a Sajtószakszervezet – képviselőivel. Az eredetileg június végére tervezett szavazást a parlament elhalasztotta. A szakmai észrevételeket és kifogásokat írásban várják a törvény beterjesztői. A javaslatok többek között megszüntetnék a Magyar Rádió, a Hungária Televízió Közalapítványt és a Magyar Távirati Iroda (MTI) Tulajdonosi Tanácsadó Testületét, felszámolnák azok feladatait és teljes vagyonát, ideértve a megszűnő közalapítványok tulajdonában levő részvénytársaságokat – mindet az Országgyűlés által létrehozott Közszolgálati Közalapítvány venné át. A közszolgálati rádió és televíziók, valamint az MTI zártkörűen működő egyszemélyes részvénytársaságai nonprofit részvénytársaságokká alakulnának. (Forrás: MTI)
Leolvastuk a vízórát!
A választmány elfogadta a költségvetést Fotó: Várai Mihály I Május utolsó napjaiban megtartották a 2009. évet
értékelő tanácskozásaikat a Sajtószakszervezet vezető testületei. Mindenekelőtt az elnökség vitatta meg az ügyvezető társelnök és a gazdasági vezetés előzetesen írásban elkészített beszámolóját, hogy azt követően a választmány ülésén elnökségi előterjesztésként kerüljön a két kongresszus közötti legfőbb képviseleti szerv elé a szakszervezet szervezeti és gazdasági „mérlege”. Az elnökség áttekintette a 2009. májusi, V. kongresszus óta megtett, a határozatok végrehajtását
célzó lépéseket, tájékozódott a gazdálkodás nehézségeiről. Külön is részletesen megtárgyalta a tihanyi üdülő használati jogának megváltásaként kapott összeg eddigi felhasználásáról és a beruházási tervek helyzetéről szóló tájékoztatót. Határozatban hagyta jóvá a jászszentandrási üdülőnk fejlesztésére, valamint egy balatonszemesi apartman létesítésére vonatkozó terveket. Módosította az előző elnökségi ülés határozatát és jóváhagyta, hogy az anyagiak szűkössége miatt – a tagság csökkenése folytán kevesebb a tagdíjbevétel – a Nemzetközi Új-
Olvasó internetezők I A hazai lapkiadó vállalatok jó része
I A Sajtószakszervezet jászszentandrási üdülőtelepén június közepén végre megtörtént az „építési terület átadása” az építő vállalkozó, a felelős műszaki vezető, a műszaki ellenőr és a szakszervezet képviselője jelenlétében. Ez a hivatalos aktus – mi is most tanultuk meg – előzi meg az építkezés tényleges megkezdését. Aminek most már, reméljük, semmiféle további hivatali és időjárási akadálya nem lesz. Így is sokáig húzódott. A képen az átadás egyik fontos mozzanata látható: Antal József, a kivitelezőnk éppen a vízaknába „száll le” leolvasni az állást, akik pedig segédkeznek neki: Mátyus Andrásné műszaki ellenőr és Bátor Béla műszaki vezető.
szerint súlyos válságban van a nyomtatott sajtó, a Nemzeti Médiaanalízis felmérése szerint azonban alig észrevehető az olvasók számának csökkenése, ráadásul az online hírfogyasztók sokkal fogékonyabbak a printmédiára is; a magyar internetezők 85 százaléka olvas nyomtatott újságot – derült ki a Magyar Lapkiadók Egyesülete által megrendelt felmérésből, amelyet a májusban megrendezett Sajtófesztiválhoz kapcsolódóan hoztak nyilvánosságra. Lehetséges, hogy a nyomtatott sajtó válsága egyfajta öngerjesztő folyamat – kommentálta Kázmér Judit, a Magyar Lapkiadók Egyesületének (MLE) elnöke azt az ellentmondást, ami a magyar lapkiadók véleménye és a konkrét számok között húzódik. Ez az öngerjesztő folyamat pedig kétsé-
geket kelt a hirdetőkben, akik így esetleg akkor is elfordulnak a printmédiától, ha arra egyébként nem is lenne okuk – vélte az elnök. Az MLE márciusban végzett felmérést tagszervezeteinek vezetői körében. A válaszadók csaknem kétharmada úgy gondolja, hogy a nyomtatott sajtó „súlyos válságban van”, s csak 37,5 százalékuk szerint állítja be a média a válságjelenségeket súlyosabbnak, mint amilyenek valójában. A válaszadók második helyen említették a gazdasági válságot a kialakult helyzet okaként, s csak jóval lemaradva e két válasz után következett az új média megerősödése. A lapkiadók harmada hajlamos az önkritikára is: szerintük a válság okai között ott van a nyomtatott sajtó elkényelmesedése is. (Forrás: MLE)
ságíró Szövetség (IFJ) spanyolországi kongresszusán csak egy kolléga képviselje a Sajtószakszervezetet a rendelkezésünkre álló két mandátummal. Az elnökségi ülést követő választmányi fórum vita keretében megvonta egy év mérlegét, foglalkozott a taglétszám növelésének lehetőségeivel. Elfogadta a beszámolót, a mérleget és eredmény-levezetését, valamint megvitatta és elfogadta a szakszervezet 2010. évi költségvetését. Részletes beszámoló a Sajtóvilág 5. oldalán
Merre tart az újságírás?
Május végén tanácskozott a Nemzetközi Újságíró Szövetség kongresszusa. A Sajtószakszervezet küldöttének beszámolója az IFJ cadizi fórumáról a lap 2–3. oldalán Fotó: IFJ
2
Sajtóvilág
„Az újságírónak mindenkor védenie, őriznie kell a szabadság alapjait, a pártatlan kommentár és kritika jogát.”
„Az újságíró csak olyan tényeket közölhet, melyeknek pontosan ismeri az eredetét.”
Sajtóvilág
2010. június
2010. június
Két lábon I válaszadás. nem, nem az új média-
tettamanti Béla rajza
szabályozásban előírt követelményről lesz szó. pusztán arról, hogy egy levélre válaszolni illik. magánpanaszomat adom elő, de talán mások nevében is szólok. megkerestem e-mailben a kulturálisközéleti hetilap főszerkesztőjét egy tanítványom érdekében, aki saját választása alapján az új orgánumnál szerette volna eltölteni az iskola által kötelezően előírt gyakorlatát. a levél vételét a drótposta rendszere visszajelezte nekem. eltelt két hét, válasz nem jött. nosza, újabb
levelet eresztettem meg a főszerkesztőnek, ezúttal kézzel írottat, s továbbítására a hagyományos postai küldést választottam. eltelt újabb három hét, válasz nélkül. a tanítványt ezután egy másik laphoz közvetítettem ki, s mint hallom, igyekvőnek bizonyul az őt azonnal fogadni kész bulvárújságnál. az ottani főszerkesztő postafordultával értesített az igenről. a hetilapot eddig rendre megvettem, mert jónak és hiánypótlónak láttam. de lehet, hogy mostantól elveszítette legalább egy olvasóját. kollegiálisan, de hivatalból és szakszervezeti kötelességből is gratuláltunk a nagy, országos terjesztésű politikai napilap új főemberének. a levelet legalább másfél hónapja elküldtük, s benne jól felfogott közös dolgaink megbeszélésére is ajánlatot tettünk. válasz, sem elutasító, sem fogadókész, mindeddig – most már keserűen mondom: természetesen – nem érkezett. gyanítom, hogy összefüggés lehet a válaszadás elmaradása és a lap egyes hírek szerinti nem éppen kecsegtető helyzete között. I köszönet könyvekért. a szerkesztői-újságírói pozíció egyik adománya, hogy az ember alkalmanként dedikált könyvet kap barátaitól, kollégáitól, ismerőseitől. az utóbbi néhány hónapban több ilyen kötettel tiszteltek meg. kósa Csaba író, a múk elnökeként kollégánk, hegyháti rapszódia címmel jelentette meg nemrég legújabb könyvét (hungarovox kiadó). szociográfiai ihletésű szépirodalmi tisztelgés ez a szerző vasi szülőföldje előtt. mennyi volt és mai szépsége tárul elénk a szeretett tájnak feledhetetlen tanulságaival és köznapian kivételes embereivel az egyes fejezetekben! és milyen olvasható, egyszerűségében is ihletett, emelt nyelven! mily kár, hogy manapság a napilapok hasábjain ilyen és hasonló írások, még folytatásokban sem kaphatnak helyet… marafkó lászló is újságíró-ember. (lásd ugyanezen oldalon a múltidéző rovatot.) egyszervoltak című legújabb kötetében (anonymus kiadó) rövid novelláit kötötte csokorba. e sokszor villanászszerű kiselbeszélések elárulják a szerző eredeti hivatását, a sok évtizedes szerkesztői, riporteri múltat. az újságírólét élménye, tapasztalata, egy meg nem írt, akkor talán mellékesnek tűnő vagy éppen észre nem vehető körülmény lesz sok esetben az írások kiindulópontja. miközben pedig olvassuk őket, érzékletesen tárulnak fel a rendszerváltozás előtti ország mindennapjai a szerző saját életének emlékezetes pillanatait érintve. utolsó ismert ruházata – ez a címe Colin dexter krimiszerző 1976-ban írott
könyvének, amelyik nemrég jelent meg a perfact-pro kft. kiadó által morse felügyelő rejtélyes esetei néven indított sorozat második darabjaként. angol eredetiből katona terézia, szakszervezetünk választmányi tagja fordította, aki„civilben” jeles műfordító, kiváló irodalmár, és„előéletében” nagy tapasztalatú szerkesztőként és érdekvédőként tevékenykedett a régi kossuth rádióban. kollégánk olyan detektívregényt segített világra, amelynek olvastán egy pillanatra sem gondolunk arra, hogy a mű nem magyarul íródott eredetileg. I mkrofonnal futó hölgy. akár festménycím lehetne a XX. század végéről. igazából napjainkban, a XXi. század elején jelöli a sajtó pozícióját. jön a politikus, az információadásra hitelesnek tekintett személy, fontosságát siető léptekkel is nyomatékosítva. mikrofonok erdeje várja, a mikrofont tartók mostanában többnyire hölgyek, ráadásul többnyire fiatalok, rugalmasak, fürgék. náluk sebesebben csak a hiteles személy képes ügetni, sőt futni – az ellenkező irányba. menekülés a sajtó elől. lihegve vagy – már szinte megunt trükk – mobiltelefonálást imitálva. legfeljebb egy-egy odavetett fél mondat két lélegzetvétel között. a lihegésből leginkább kivehető szavak: nem, köszönöm, majd, kérdezzék meg…, s itt egy feljebbvaló neve következik. a nyugatiak vagy jobban csinálják ezt a műfajt, vagy eleve jobbak a sajtóelhárításban. én az első változatban hiszek. a politikus megáll a sajtónak, figyelmesen meghallgatja a kérdést (vagy úgy tesz, mintha figyelmesen meghallgatná), s aztán válaszol. akkor is, ha a kérdés enyhén provokatív, akkor is, ha tudjuk, a politikus legszívesebben a pokolba kívánná az érdeklődést. többnyire kerek a válasz, de legalábbis annak tűnik. akkor a legjobb, ha mosoly kíséri. és mindenképpen van tartalma, amely kielégíti a hírre éhes sajtót. van legalább egy mondat, amely idézhető. ilyen választ követően már nem tűnik ridegnek és ellenszenvesnek a sajtó„elhajtása”. mindenki eljátszotta a közönség érdekében a rá kiosztott szerepet, mindegyik fél megnyugszik a következő csörtéig. nekem az a tippem, hogy hosszabb távon, akár több választási cikluson át a megálló politikusok gárdája fog talpon maradni. tanulni a módszert sohasem késő. I meghagyás. úgy alakult, hogy az
utóbbi fél esztendőben sokféle hivatallal kellett leveleznem. gyakorlott szerkesztőként rendre hosszasan kellett értelmeznem a szövegeket, mire felfoghattam miről is„határoznak”. egyszer„fizetési meghagyás” érkezett, tértivevényesen. már elfogott a rosszullét, mire a másfél oldalas szöveg végén kiderült, hogy abban áll a„fizetési meghagyás”, hogy nem kell egyetlen fillért sem befizetnem a hivatalnak. m. lengyel lászló kollégánk jó egy éve javasolta e lap hasábjain, hogy alakítsunk a szakszervezet keretében egy vállalkozást, amely némi pénzmagért átfésülné szerkezetileg és nyelvileg a ilyenfajta hivatalos„határozatok” mintaszövegeit. emberivé és érthetővé tenné őket. de vállalhatnánk feliratok, reklámszövegek, nota bene éttermi-vendéglői étlapok nyelvi korrigálását is. szerény díjazásért, a kis haszon, nagy forgalom elve és gyakorlata alapján. állítom: meggazdagodna szakszervezetünk, nem lennének gondjaink működési költség tekintetében. kollégák! olvassátok el újra a felhívást a sajtóvilág tavalyi 4., augusztusi számának 6. oldalán. hátha összejön egy csapat erre a feladatra. TRipOLszky LászLó
[email protected]
Etika megszegésére buzdító munkáltatók Az újságírás jövője a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) spanyolországi kongresszusának napirendjén A sajtószakszervezet annak köszönhetően vehetett részt a május végén Cadizban megrendezett fórumon, hogy részbeni segítséget kapott az iFJ támogatási alapjából, így az utazás és a tartózkodás költségei már nem voltak annyira ijesztőek. szervezetünket Gyöngyösi árpád elnökségi tag képviselte a kongresszuson, amelyre száz országból érkeztek küldöttek.
hitelesség és elszámoltathatóság. Ezt csak az újságírás nyújthatja a közéletnek. A blogolás és twitterezés révén jó hallani, hogy mit mondanak az emberek, de ez nem helyettesítheti az igazi újságírást – tette hozzá a főtitkár. Aidan White szólt még az újságírókat érő veszélyekről, fenyegetésekről, illetve a résztvevők maguk számoltak be az újságírók helyzetéről a világ különféle térségeiben. Ez a cikk nem tudja teljes terjedelmében ismertetni az elhangzott beszédeket, de érdemes megemlíteni azokat a témaköröket, amelyeket a kongresszus résztvevői megvitattak. Ilyen volt az újságírás jövője, az etika és a szakszervezeti látásmód, a nők egyenjogúságának helyzete. Érdekes továbbá a kérdés: a kvótarendszerrel egyenlővé válnak-e a nők, valamint az is, hogy az újságíróknak milyen a jogi helyzetük a világban, és milyen veszélyek fenyegetik a szakma képviselőit világszerte.
A kongresszus ismét a brit Jim Boumelhát választotta meg a szervezet elnökévé. Az argentin Gustavo Granero, valamint a francia Olivier da Lage alelnök lett. Megválasztották a szervezet végrehajtó bizottságát is. A testületbe nem került be az IFJ 2007-es moszkvai kongresszusát szervező Orosz Újságíró Szövetség képviselője, de megválasztották olyan szervezetek küldötteit, amely szervezeteknek nincs akkora létszámuk és befolyásuk. Ez leginkább annak a következménye, hogy figyelembe veszik a régiós eloszlást, így az európai régióból nem feltétlenül a legnagyobbaknak vagy a legjelentősebbeknek lett képviseletük. Megállapítható az is, hogy a keletközép-európai térség szinte egyáltalán nem kapott képviseletet. Ennek egyik oka az lehetett, hogy több térségbeli szervezet – talán éppen a válság miatt – nem tudott részt venni az IFJ kongresszusán.
A tanácskozáson elmaradt a vita az IFJ új nemzetközi igazolványáról. A korábbi tervek még arról szóltak, hogy megváltoztatják, korszerűbbé teszik az igazolvány külalakját, kiadásának módját. Elhangzott, hogy a világ több részében hamisítványok is megjelentek. Az IFJ igyekszik ezt megakadályozni, de egyelőre a központi szervezet nem jutott egyetértésre annak módjáról. Felmerült az is, hogy az igazolvány fóliázott legyen, mint manapság a jelentősebb személyi okmányok. Ennek azonban számos akadálya van. Az egyik gondot az okozza, hogy egy ilyen dokumentum kiállításához különleges nyomtatóra lenne szükség, amelyet a tervek szerint a tagszervezetek vennének meg. Ez azonban túlságosan költséges. Több javaslat hangzott el, hogy miképpen lehetne ezt közbeszerzéssel, esetleg lízingeléssel beszerezni, de végül a megoldásról nem döntött a kongresszus. Gy. á.
I A házigazda spanyolok a kongresz-
szus elé egy tanácskozást illesztettek, amelyen megemlékeztek arról, hogy kétszáz éve, 1810-ben Spanyolországban elfogadták a sajtószabadságról szóló első törvényt. A fórumon felszólalt Teresa Fernández de La Vega spanyol miniszterelnök-helyettes, aki hangoztatta: a sajtó és az újságírás jövőjével kapcsolatos döntések hatással vannak a demokrácia jövőjére is. Bármit hoz is a jövő, a sajtó mindig a demokrácia támasza marad – tette hozzá. Szerinte ezekben a bizonytalan időkben stabil, hiteles és demokratikus sajtóra van szükség. Az EU soros elnökségét betöltő spanyolok láthatóan nagy jelentőséget tulajdonítottak a kongresszusnak, mert később, a zárónapon a tanácskozás résztvevőihez szólt Asztúria hercege, Fülöp spanyol trónörökös is. Mi a kapcsolat a herceg és a sajtó között? Az közismert, hogy a spanyol Nobel-díjnak is nevezett Asztúria hercege-díjat évente nyolc kategóriában adják ki többek között olyan területeken, mint a művészet, a tudomány, a nemzetközi együttműködés vagy a kommunikáció. Aidan White, az IFJ főtitkára megnyitójában arról beszélt, hogy a most tapasztalható válság nem csupán gazdasági és pénzügyi. Ez bizalmi válság is, amelyben az emberek
Küldöttünk, Gyöngyösi Árpád (középen)az ülésteremben Fotó: IFJ nem érzik úgy, hogy a sajtó képviseli érdekeiket. Ennek következtében az újságíróknak – akik eddig a polgárok élharcosai voltak – nap mint nap harcolniuk kell, hogy megnyerjék a közvélemény bizalmát. A válságban a szakszervezeteknek még inkább az lehet a szerepük, hogy mobilizálják a tagságot, nyomást gyakoroljanak a munkáltatókra. Ez nem megy könynyen akkor, amikor a laptulajdonosok leépítenek, csökkentik az újságírók és a nem újságírói munkakörben dolgozók számát is. A hagyományos sajtó területén sokakat elbocsátanak, miközben a munkáltatók arra buzdítják az ott maradókat, hogy szegjék meg a szakmára vonatkozó etikai normákat. Az elmúlt három évben több tízezer újságírói állás szűnt meg. A helyi és nemzeti szintű közügyekről egyre kevesebb tájékoztatás jelenik meg. Ha ez a folyamat tovább tart, maga a de-
mokrácia kerül veszélybe, növekszik és elhatalmasodik a korrupció. Ilyen körülmények között nem marad más lehetőség a munkahelyek megmentésére, mint az, hogy meg kell győzni az embereket a szakszervezeti összefogás szükségességéről. Mint mondta, nem véletlen, hogy ezekben az időkben sok szakszervezet veszíti el tagjainak jelentős részét, maga az érdekképviselet kerül veszélyeztetett helyzetbe. A főtitkár hangsúlyozta: igaz, hogy az internet és az új tájékoztatási eszközök sokat jelenthetnek a véleménynyilvánítás és a demokrácia fejlődésében, de többet kell tenni annak a minőségi hiánynak az ellensúlyozására, amit a hagyományos sajtó területén történt leépítés jelent. Az embereknek átfogó elemzésekre, kommentárokra és információkra van szükségük, amelyek az olyan értékeken alapulnak, mint az átláthatóság,
I a nemzetközi újságíró szövetségnek (ifj) 125 országban 165 tagszervezete van, tagjainak létszáma szerte a világban eléri a félmilliót. az idei, a spanyolországi Cádizban tartott kongresszuson a szervezet elfogadta a 2007–2010-re szóló munkaprogramja végrehajtásáról szóló beszámolót, illetve jóváhagyta a 2010–2013-as időszak feladatait. ez utóbbi három fő területre összpontosít: szakszervezeti jogokra, az etikai szabályokra és a sajtószabadságra, valamint a biztonságra és a munkakörülményekre. a szakszervezeti jogok területén az ifj egyebek között azt ajánlja, hogy a szervezet továbbra is kövesse figyelemmel a médiaiparban végbemenő változásokat, különös tekintettel a médiacégek koncentrációjára, az információ globalizációjára, valamint az új információs tartalmak létrehozására. az ifj-nek a tagszervezetekkel együtt kell munkálkodnia a globális, regionális és nemzeti szintű stratégiák kialakításában, illetve annak érdekében, hogy együttesen megvédjék az újságírók eddig kivívott jogait a munka világában és a minőségi újságírás területén. a szervezet akciókat sürget a tagtoborzás és az újságírók szervezettségének erősítésére, a szakszervezetek közötti szolidaritás fejlesztésére, a tagok mobilizálására a szakmaiság védelmében regionális és globális szinten. az etikai szabályok és a sajtószabadság kérdésében azt ifj javasolja, hogy folytatódjanak azok az akciók, amelyeket eddig a tagszervezetek az újságírók jogainak és a sajtószabadság védelmében indítottak. tanácsolja továbbá, hogy indítsanak célzott kampányokat az újságírók függetlenségének védelmére, az önszabályozás megvalósítására.
az ifj felhívja a tagszervezetek figyelmét, hogy szenteljenek különös figyelmet a faji megkülönböztetés eltörlésére, a női egyenjogúság érvényesítésére. a tagszervezetek kezdeményezzenek akciót a közszolgálatiság értékeinek védelmére a tömegtájékoztatásban, és szerezzenek érvényt a szerkesztői függetlenségnek, kezdeményezzenek programokat a minőségi újságírás megteremtéséért. fontos, hogy a kezdeményezések kapcsolódjanak az ifj-nek„az újságírás jövője”világprogramjához. a biztonság és a munkakörülmények területén egyebek között elsőbbséget kell adni az olyan programoknak, amelyek erősítik az együttműködést a nemzetközi hírbiztonsági intézettel (insi), de segíteni kell az ifj Biztonsági alapjának fejlesztését, tevékenységének ismertetését is. (az alapot 1992-ben hozták létre, amelyből különböző akciókat, tiltakozásokat szerveznek, továbbá pénzügyi segítséget nyújtanak újságíróknak és a tagszervezeteknek.) az ifj szerint különös figyelmet kell szentelni azoknak a problémáknak, amelyek a hírügynökségi újságírást és a sajtó más területeit veszélyeztetik a hagyományos újságírói munkakörök elsorvadása, új információs források megjelenése miatt. az ifj 2011-ben megrendezi az újságíró-szervezetek világkonferenciáját, amelyen központi szerepet kap majd az a kérdés, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet segítő törvények milyen hatással vannak a sajtószabadságra és az újságírók jogaira. a szervezet továbbra is fontosnak tartja a források, a szerzői és a szellemi jogok védelmére indított kampányok folytatását, a női egyenjogúság érvényesülését az újságírásban és a szakszervezeti mozgalomban.
Röpke (sajtó)örömök, tartós lelkifurdalások I „Mi az neked, ezt elintézni?” – jegyezte meg ismerősöm, amikor a hetvenes évek közepén telefonkérelmünket beadtuk. Nos, húsz évig nem volt telefonunk, már csak a rendszerváltozás után sikerült vonalat kapnunk. Igaz, a hivatalos úton kívül nem is próbálkoztam másként. Emlékszem, hogy még régi egyetemi társ is amolyan bohémnak (s jó, ha nem „linknek”) vagy „az élet királyának” (no, nem igazi, amolyan „törpe királyának”) vélte az újságírót. Előfordult nyilván gátlástalan is (meg a hatalommal különleges kapcsolatot kialakító), de a többség a szerkesztők által terelt, felülről (a pártállamban: az agit.prop.-tól) abajgatott hírvadász volt, aki – ha megelégelte – megpróbált ki-kitörni a karámból. Avagy az információs nagyüzem (meg)fegyelmezett alkalmazottja, aki – mondjuk – szerkesztőként ügyeleti napjain 16 órákat ült a rendszerváltozás körül általánossá váló szövegszerkesztő előtt (amit mai porckorongsérvei bánnak), miközben a lapba szánt anyagok többször is, több változatban végigfutottak előtte a monitoron. Mégis mire lehet büszke az az ember, aki ilyen korban tudta le újságírói működése jó részét, s akit a kívülállók
mégis a nyilvánosság netán teljhatalmú bajnokának véltek? Szerény a mérlegelés eredménye. Megyei napilapos időszakomból én szívesen gondolok vissza arra a riportomra, amelyet egy kis baranyai faluról írtam. Az iskola öreg vályogépületében a falon átnövő szívós venyigét, ha zöldellni kezdett és megnyúlt, az osztályteremben mindig visszavágták (a fa gyökérzetének teljes kiemelése az épület összedőlésével fenyegetett). Szóval, új iskoláért apelláltam. Pár év múlva megvalósult a reményem, s én úgy fogtam fel, hogy talán soraimnak is volt szerepük az ügy elindításában. Minthogy a hatvanas évek végén abban a (balga) reményben vágtam neki a pályának, hogy az (újság)írás révén a világ megváltoztatható. A Magyar Nemzetnél töltött évtizedeimből meg lehetne említeni egyik interjúmat (természetesen név és intézmény nélkül, nehogy bárki utólagos „számlabenyújtásnak” tekintse). A nyolcvanas évek közepén az egyik fővárosi, patinás intézmény élére vezetőt kerestek. A jelöltek és ellenjelöltek versenyében patthelyzet jött létre. Minderről a kívülállók (köztük én) mit sem tudtak. S éppen ekkor futott egy sorozatom a lapban, amelyben jeles értelmiségieket szólaltattam meg. Egy vidéken élő, szellemi ereje teljében levő tanárt is. Tőle tudom, tehát nem önnön érdemeimet „tupírozom fel” utólag, hogy a riport feloldotta a patthelyzetet. Ő, az addig számba sem vett személy
Helyünk a skálán
e
gy nemrég közzétett kutatás szerint a hazai újságírók a bizalmi skála végén foglalnak helyet. az első helyen a tűzoltók állnak. történelmileg rövid idő kellett ahhoz, alig húsz esztendő, hogy szakmánk„leküzdje” magát az utolsó helyek egyikére. az új helyzet létrejötte magyarázható azzal a hatalmas társadalmigazdasági átalakulással, amely a rendszerváltozással kezdődött el. lehet okolni kényszerű, külső körülményeket. nagyon sokszor joggal. mégis, mi inkább azt vizsgáljuk meg, miben hibázott a szakma. hiba volt, hogy hagytunk ledarálni minőségi szakmai műhelyeket, többnyire politikai nyomásra. az újságírói függetlenséget sokan kizárólag egyéni alapon értelmeztük. az individualizmus lett a szakmai érdekvédelem fő sírásója is: az első, amit a kollégák lelkendezve hagytak el, a szakszervezet lett. jöttek néha helyükbe az okoskodók, az egyforintos tagdíj szószólói, akik azon nyomban, hogy pár fillérrel többet kaptak, faképnél hagyták kollégáikat. szétzilálta az újságírószakmát a megélhetési kényszer is. a jól fizetett kevesek gárdája munkáltatói pozícióba emelte magát, szemben a talpasok seregével, akik„függetlenül” írják-mondják mindig azt, amit éppen elvárnak tőlük. e sorok írásakor óriási a hangzavar a médiával kapcsolatos új törvényi szabályozás miatt. Bizonyára jogos a szakmai szervezetek egy részének kifogása és aggodalma az elmaradt egyeztetés miatt (a sajtószakszervezet is csatlakozott az ezt kérő felhíváshoz). de el kell ismernünk: hitelesebben és eredményesebben szólhatnánk, ha ténylegesen betartanánk és működtetnénk a jó pár éve aláírt közös etikai kódexet és az azt„üzemeltető” együttműködési fórumot; ha közösen segítettünk volna életre hívni és a meglévőkkel összehangolni az ún. önszabályozó etikai kódexet, amelyet a független médiaközpont támogatott; ha megvizsgáltuk volna, presztízsszempontokat félretéve, melyik szervezetünkre milyen főfeladat hárul a munkavállalói érdekek és a szakmai szempontok érvényesítésében; ha összefogtunk volna a régen dédelgetett elgondolás: egy minőséget biztosító szakmai kamara, amolyan újságírócéh létrehozásában. amit elmulasztottunk, azt más helyettünk nem fogja pótolni. ez a demokrácia egyik alapja. azt pedig, hogy mit hoz majd az új törvényi szabályozás, a gyakorlat fogja megmutatni. döntően attól függően is, képesek leszünk-e pótolni elmulasztott dolgainkat. TRipOLszky LászLó
[email protected]
Nyitott ajtó
ö
MÚltIdéző nyerte el a helyet. Nem mellesleg: az intézmény „újrafelfuttatása” fűződik a nevéhez. Büszke vagyok arra is, hogy 1972 kora nyarán, amikor megyei lapom főszerkesztője megállított a folyosón, hogy most éppen lehetne Vietnamba menni a KS (azoknak, akik akkor még nem éltek: Központi Sajtószolgálat – a megyei lapok cikkügynöksége) különtudósítójaként, s tíz perc volt a döntésre, nem minden aggodalom nélkül (kislányom még kétéves sem volt) úgy határoztam: most vagy soha, de belepillantok a történelembe. Bármily veszélyes is: azokban a hetekben az amerikai légierő napi 250-300 bevetésben támadta Észak-Vietnamot. Ha belegondolok: a vietnami volt Amerika XX. századi egyetlen meg nem nyert háborúja (a csúcsponton majdnem 550 ezres inváziós hadsereg részvételével). S ha a szuperhatalom mai világpolitikai dilemmáit nézem (például korlátlan-e a vitathatatlanul legerősebb állam befolyása a folyamatok menetére? – a válasz: nem), akkor úgy érzem, jól döntöttem. Az külön szerencse, hogy megúsztam. Azt is, amikor 1978 végén „újráztam” a már egyesült Vietnamban, s belecsöppentem a kínai–vietnami határkonfliktusba, s a déli határvidéken a kambodzsai vörös khmerek elűzésének kezdődő csapatmozdulataiba. De nem hallgathatom el a nem nyugvó lelkifurdalást sem. Korai, szintén megyei napilapos koromból való az egyik: egy nyári egyetem nemzetközi gárdájának (keleti és nyugati résztvevők, jórészt fiatalok) kötetlen vitáiról írtam kisriportot. Egy, nem mellesleg baloldali érzelmű francia lánytól pár hét múlva képeslapot kaptam (valószínűleg egy magyarul tudó ismerőse fordította le neki az írásomat), aki szememre hányta, hogy az ott elhangzott vélemények egy részét nem látta viszont az én beszámolómban. Ma már semmit sem tudnék felidézni
azokból az esti eszmecserékből, de nem kenem a dolgot a szerkesztői beavatkozásra. Mert a féligazságok roncsoló veszélyeire egy életre figyelmeztetést kaptam. És ráadásul nemzedékemnek olyan évtizedek jutottak, amelyet a féligazságok korának is nevezhetnénk. Amikor a sajtó csak „virágnyelven” és ritkán tehetett eleget elemi igazságok kimondásának. (Nem mintha manapság minden, például tulajdonosi érdek az igazság kiderítését szolgálná…) Többször előfordult, hogy ismerős ügyes-bajos dolgainak elintézéséhez kért volna segítséget – mármint a nyilvánosság ereje által. Hiába próbáltam magyarázni, hogy ez bizony „privatizálás” (a szó eredeti értelmében) lenne a javából, magánügyek közügyként feltüntetése. Nemegyszer lett sértődés belőle, de nem emiatt van azóta is lelkifurdalásom, hanem azért, mert jogos panaszok is voltak köztük, amelyeket viszont nem az újság (a véletlenül jó ismerősként megkereshető „sajtómunkás”) révén, hanem az intézmények normális működésével kellett volna orvosolni. A rendszerváltozás utáni kiújuló médiaháborúk sem használtak a szakma presztízsének. Abban a kis nógrádi faluban, ahol elég sok időt töltök el az utóbbi időkben, ma már a megyei lap is alig pár példányban jár, az országosak pedig nem kaphatók. A szegénységgel, munkanélküliséggel, elöregedéssel „megáldott” településen jórészt titkolom „előéletemet”, ám ha a velem jó kapcsolatokat ápoló és sajtómúltamat ismerő szomszédok őszintén kíváncsiak a véleményemre, a létrejött állapotokért a felelősséget, a szakma felelősségét sosem feledhetem. Még ha bajainkon nem is a szó segít. Az újságírás csak szeizmográf. Már ha komolyan veszi önnön hivatását. MARAFkó LászLó
3
röm volt hallani, mennyi javaslat, ötlet sorjázott a választmány ülésén, amikor előrelépésünk egyik alapvető kérdésére, a taglétszám növelésére került sor a vitában. mint néhány hónappal előbb az elnökség hasonló témával foglalkozó tanácskozásán, most is nagy volt az egyetértés abban, hogy ezen egyre szorítóbb gond megoldásán minden alapszervezetnél dolgozni kell, s hogy annak, aki csak teheti, meg kell keresnie a régi és új kollégákat, akik jelenleg szakszervezeti képviselet nélküli munkahelyen dolgoznak. ám az elnökség ülése után is, sőt mire e sorok megjelennek, már a választmányi tanácskozást követően is, egyre telnek a napok, hetek – anélkül, hogy bárhonnan is értesítés jönne: találkoztunk, megbeszéltük, előkészítettük a megbeszélést. a tanácsokat szinte senki nem tekintette felajánlásnak, inkább feladatnak, amit a vezetőknek, mármint a szakszervezeti központnak kiosztanak. márpedig, mint tudjuk, szakszervezetet kintről vagy fentről szervezni nem lehet. egy másik megközelítésben: a feladatot mindenki magának osztja ki. a szakszervezet mi magunk vagyunk! nyitott ajtó nem várja a szakszervezeti központot sem kiadóban, sem szerkesztőségben; az első lépést a tagtoborzásban csak a helyi szakszervezeti tagok tehetik meg az ott dolgozó ismerősök, barátok, kollégák meggyőzésével. ki gondolná, hogy a mi tisztségviselőinknek csak ötleteik vannak, ismerőseik, barátaik nincsenek? ismerős helyett, barát helyett – lépjünk előre mi, a lap hasábjain. a kollégákhoz szólunk, akik még nem találták meg az utat a szakszervezethez. mindenekelőtt azt igyekszünk megértetni velük, veletek: nem pusztába kiáltott szó a szakszervezeté, ha többen, egyre többen mondják. a hangereje és a hatása is nagyobb. a sajtószakszervezet nyitott ajtóval várja mindazon újságírókat, szerkesztőségi, hírszolgálati, kiadói dolgozókat, akik szeretnének védelmet kapni – és adni, akik készek maguk is növelni a szolidaritásban rejlő erőt. a régi szervezetek gyarapítására és új szervezetek létrehozására kész kollégák együtt hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szakszervezet erős felhatalmazást kapjon, s ekként eredményesebben léphessen fel a szakma érdekében. BAkTAi GyöRGy
[email protected]
4
„Az újságíró nem hallgathat el fontos információt, nem hamisíthat meg tényeket, dokumentumokat.”
Sajtóvilág
1-jéig lehet benyújtani a pályázatokat az idei Szegő Tamás-díjra a MÚOSZ-nál. A névadóról elnevezett alapítvány minden évben 100 ezer forintos ösztöndíjban részesít egy olyan fiatal, 30 év alatti újságírót – az írott vagy az elektronikus média bármely területén –, aki publikációiban kiállt az elesettekért, az érdekeik érvényesítésére képtelenekért. A díjra minden újságíró pályázhat saját munkájával, egyénileg. Indoklással és a megjelent művekkel javaslatot tehet egy-egy szerkesztőség, osztály, közösség, a MÚOSZ bármelyik szakosztálya, valamint az illető főszerkesztője is. Pályázni a 2009. szeptember 1. és 2010. augusztus 31. között a nyomtatott sajtóban, az interneten megjelent egyes cikkekkel, fotóriportokkal, rádióban vagy televízióban elhangzott műsorok felvételével és sorozatokkal lehet. Egy pályázó legfeljebb három önálló művel jelentkezhet. A díj átadására 2010. október 1-jén pénteken, a Szegő Tamás születésnapja előtti napon kerül sor.
2010. június
KApcSolAtoK
zOMBi napi Hírek című hetilapot, amelyet eddig Avar János irányított. A hetilap kiadói jogát a Geomédia Zrt. vásárolta meg. A Geomédia Kiadói Zrt. a Geoholding tagja. A zrt. portfóliójában az ismeretterjesztés minden formája megtalálható. Kiadványai között szerepelnek a Szabad Föld lapcsalád újságjai és tematikus női magazinok. • Vicsek Ferenc korábbi műsorvezető lesz a Klubrádió új főszerkesztője, jelentette be a kereskedelmi adó tulajdonosa. Vicsek úgy nyilatkozott, hogy „semmilyen változást” nem tervez új pozíciójában.
I Szeptember
költségcsökkentés, a munkakörülmények romlása és a nemzetközi válság közvetett következményeként etikátlanná váló újságírás együttesen lassan ölő méregként hat, ezért az újságíró-szervezetek fő feladata most, hogy helyreállítsák a szakma tekintélyét – hangsúlyozták az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) áprilisban tartott isztambuli közgyűlésén. A hivatalos adatok szerint az EFJ több mint 30 ország több mint 250 ezer újságírójának nemzetközi szövetsége. A szervezet közgyűlésén a Magyar Újságírók Országos Szövetségét Acsay Judit alelnök képviselte, akit a közgyűlés az EFJ intéző bizottságának póttagjává választott. Ez a testület két közgyűlés közötti időszakban alkalmat teremt a magyar és az EU-hoz újonnan csatlakozott országok újságíróinak közvetlen képviseletére. Acsay az e-ma-
HIrdetés
Sajtóvilág
2010. június
MédIAhíreK − rövIdeN
IA
„Nem beszélhetünk sajtószabadságról, ha az újságírók megfélemlítés, szegénység és korrupció közepette dolgoznak.”
I Kiosztották jókó CsaBa rajza – magyar hírlap 2010. június 23.
sának elmondta, hogy az EFJ továbbra is a klasszikus érdekvédelmi funkciókat tekinti első számú feladatának, ami egyben az újságírás jövőjét biztosító minőségi teljesítmények védelmét is jelenti. I Bármelyik iskolatípus tanulói pályázhatnak 2010. július 31-ig a Pulitzer Szülővárosának Díja kitüntetésre, amelyet a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és Makó város önkormányzata írt ki azzal a céllal, hogy segítsék és támogassák a fiatal, pályakezdő tollforgatókat, felhívják a figyelmet az újságírás mint közéleti tevékenység fontosságára, az (online) nyilvánosság erejére, egyben méltó emléket állítsanak a makói születésű sajtómágnásnak, Pulitzer Józsefnek. I A Független Médiaközpont és a Soma Oknyomozó Újságíró Központ közös pályázatot hirdet szakmai tapasztalattal rendelkező újságíróknak a politikai és gazdasági döntéshozatal visszásságaival foglalkozó tényfeltáró cikkek készítésére. Jelentkezési határidő: 2010. július 12. Feltétel, hogy valamely szerkesz-
tőség előre jelezze, szándékában áll megjelentetni a támogatás eredményeként elkészülő riportot. A cikk vagy cikksorozat megírására – a pályázat eredményhirdetésének időpontjától számítva – maximum három hónap áll rendelkezésre. A téma összetettségétől és a feldolgozáshoz szükséges időtől függően, a Soma Központ 100.000,– Ft (+ áfa) és 400.000,– Ft (+ áfa) közötti öszszeggel támogatja a nyertes projektötleteket. I Személyi
változások sora zajlik a hazai médiában. Távozott az elnökvezérigazgatói posztról a Népszabadság Zrt.-nél Kovács Tibor, helyette Mihók Attila, a Ringier Kiadó Kft. ügyvezetője lett a részvénytársaság új első embere. Nőtt a napilap főszerkesztő-helyetteseinek száma: június 1-jétől Kuczogi Szilvia immár negyedikként dolgozik ebben a pozícióban. A szakember 2009-től a Népszabadság mellékleteinek és TOP kiadványsorozatának szerkesztőségi projektigazgatója volt, korábban pedig tévézett. • Gál J. Zoltán július 1-jétől felelős szerkesztőként vezeti majd a Vasár-
június végén Bonnban a blogoszféra Oscar-díjának nevezett BOB (Best of Blogs) elismeréseket. A fődíjat egy interaktív térképszolgáltatást működtető blog kapta, amelynek segítségével minden eddiginél pontosabban nyomon lehet követni a természeti katasztrófák és egyéb rendkívüli események következtében kialakult vészhelyzetek alakulását. A véleményszabadság érvényesülését és az emberek, kultúrák közti párbeszéd ösztönzését szolgáló díjat a német Deutsche Welle (DW) nemzetközi közszolgálati műsorszóró társaság alapította 2004-ben. Az idén hatodszorra átadott díjak odaítélésének első szakaszában az olvasók nevezhetik kedvenc blogjaikat, videoblogjaikat, podcastjaikat. Az idén 58 ezer blogot javasoltak az internetezők, ebből 8300 került a szavazás első körébe. A második fordulóba 178 blog jutott be, és ezek közül választotta ki a DW nemzetközi zsűrije a kategóriák győzteseit. A fődíjat az ushahidi.com kapta. Az ushahidi szuahéli szó, magyar jelentése tanú, szemtanú. A blogon elhelyezett térképeken megjelenő információkat az érintett területen élőktől érkezett adatok alapján állítják össze.
forrás: napilapok, e-masa, mti
MÚRE-jubileum utolsó napjaiban tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. A romániai testvérszervezet meghívására a Sajtószakszervezet képviseletében Tripolszky László ügyvezető társelnök és Ránki Péter elnökségi tag vett részt a rendezvényen. A Gyergyószárhegyi Kulturális Központban szervezett találkozó egyben „születésnapi rendezvény” is volt, hiszen húsz évvel ezelőtt Csíkszeredában jött létre az újságíró-szervezet. A jelenleg közel 300 tagot számláló Magyar Újságírók Romániai Egyesületének sikerült rangot kivívnia hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Hiánypótló kezdeményezésként Nagyváradon a MÚOSZ támogatásával – és magyarországi médiaszakemberek, a többi között a Népszabadságtól meghívott oktatók közreműködésével – újságíróképzést indított a kilencvenes évek közepén, majd bábáskodott a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen a médiaoktatás létrehozásánál. Szakmai képzéseket, riporttáborokat szervezett, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a romániai magyar újságíró-társadalom felépüljön, megerősödjön. Olyan neves újságírók, publicisták vezették az egyesületet, mint Hecser Zoltán, Kántor Lajos, Ágoston Hugó, Csép Sándor, Ambrus Attila, Gáspár Sándor – az utóbbi ügyvezető elnökként. De említenünk kell Stanik István és Cseke Péter nevét is, akik oroszlánrészt vállaltak a romániai magyar médiaképzésben. A jubileumi ünnepség keretében – a korábbi elnökök közül jelen volt Hecser Zoltán, Csép Sándor, illetve Ambrus Attila – a szárhegyi kastély lovagtermében a résztvevők ünnepélyesen felidézték a kezdeti időszakot, majd hagyományosan átadták a Veszely Károly-díjakat. Az elismerést a Brassói Lapok első főszerkesztőjéről nevezték el, akit az 1848-as forradalmat követő időszakban meghurcoltak. Az idén a díjban Benkő Leventét, a Művelődés munkatársát részesítették, aki számos, a közelmúltat feltáró publicisztikai, történelmi kötetet jelentetett meg, illetve a szórványban kifejtett sajtótevékenységükért a nagybányai Bányavidéki Új Szót illette az elismerés. Az ünnepségen könyvbemutatóra is sor került. Ambrus Attila Gótvárosi levelek, Balázs János Csabákra várva és Simonffy Katalin Képnyelv – szónyelv című köteteit ismertették. A második ciklusa után leköszönő Ambrus Attila helyébe a MÚRE közgyűlése Karácsonyi Zsigmondot választotta meg az egyesület elnökének. Az ügyvezető tanács további tagjai a következők lettek: Szekeres Attila (írott sajtó alelnök), Kacsó Sándor (audiovizuális alelnök), Simonffy Katalin és Szűcs László (tagok). (Forrás: www.mure.ro)
5
A túlélés záloga a taglétszám növelése Mérleg egy év után – Elfogadtuk az elnökség beszámolóját, a gazdasági jelentést és a költségvetést
I Május
Találkozó Csókán IA
vajdasági Csókán rendezik meg a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának soros összejövetelét július első napjaiban. A vendéglátó vajdasági magyar újságírószervezet tájékoztatást ad a szerbiai magyar nyelvű lapkiadás, rádiózás és televíziózás helyzetéről, ottani kollégáink lehetőségeiről, valamint a vajdasági kisebbségek médiájának állami finanszírozásáról.
I Kerek
egy esztendővel a Sajtószakszervezet V. kongresszusa után megtartotta első évértékelő tanácskozását a szakszervezetnek a kongresszuson megválasztott új legfelső időközi képviseleti szerve: a választmány. A május 27-i ülésen a választmány tagjai mellett tanácskozási joggal jelen voltak az elnökség és a felügyelőbizottság tagjai, valamint a vezető testületek állandó meghívottai. A választmány ülését F. Kováts Éva, a Sajtószakszervezet elnöke, egyúttal a választmány elnöke vezette: bevezetőben köszöntötte a választmány megjelent tagjait, majd megadta a szót Tripolszky Lászlónak. A szakszervezet ügyvezető társelnöke az elnökség írásban előre megküldött beszámolójához fűzött szóbeli kiegészítésében is mindenekelőtt ezen új testület jelentőségét méltatta. Emlékeztetett arra, hogy a csaknem kongresszusi felhatalmazással rendelkező grémium fogja a kongresszusok között évente egyszer jóváhagyni a beszámolót, a gazdasági jelentést, a mérleget és annak eredmény-levezetését, valamint a Sajtószakszervezet költségvetését. Emlékeztetett rá, hogy ennek a testületnek létrehozására a szakszervezetünknél két évvel ezelőtt lefolytatott – működésünket alapjában megfelelőnek tartó, de néhány javaslattal annak módosítását igénylő – ügyészségi törvényességi vizsgálatot követően került sor. Bejelentette, hogy mivel a kongresszusi jegyzőkönyvet, s az észrevételekkel kapcsolatos jelentést illetően az ügyészségtől újabb észrevétel nem érkezett, a vizsgálatban foglalt követelményeket teljesítettnek tekinthetjük. Az ügyvezető társelnök utalt az V. kongresszus egyik legfontosabb határozatára: a taglétszám növelésére és új alapszervezetek létrehozására. Megállapította, hogy az ennek érdekében tett lépések sajnálatos módon nem bizonyultak hatékonynak, de még elégségesnek sem.Tovább csökkent – hasonlóan más szakszervezetekhez – a Sajtószakszervezet létszáma, s e folyamat megállítására nincs igazán hatékony eszközünk. A taglétszám csökkenése egyaránt bekövetkezett kisebb és nagyobb alapszervezeteink-
nél is, elsősorban a szerkesztőségekben és a kiadókban elrendelt létszámcsökkentések miatt. Beszámolt arról is, hogy 2010-ben főként takarékossági megfontolások miatt a korábbi évekhez képest szerényebb külsőségek mellett voltunk kénytelenek megrendezni márciusi hagyományos sajtónapi ünnepségünket. A hazai társszervezetekkel – MÚOSZ, MÚK, MAKÚSZ, PRÚSZ, PHDSZSZ – való kapcsolatainkat a kollegiális együttműködés jellemzi. Továbbra is szoros kapcsolatokat ápolunk a külhoni magyar sajtó szervezeteivel. Áprilisban részt vettünk a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának szlovéniai jubileumi tanácskozásán, májusban pedig a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének tisztújító ülésén. Gyöngyösi Árpád kollégánk, az elnökségi tagja éppen a választmányi ülés idején vett részt a spanyolországi Cadizban a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) kongresszusán. (A kongresszusra taglétszámunknak megfelelően két küldöttet állíthattunk, de anyagi helyzetünk csak egyikük kiutaztatását tette lehetővé.) Anyagi helyzetünkről szólva – az előre írásban kiküldött gazdasági beszámoló alapján – a társelnök nyomatékosította: a központ fenntartási költségei nem csökkenthetők a csökkenő tagdíjbefizetések arányában. Mindenképpen jelentős takarékossági intézkedésekre van szükség, hogy a szakszervezetet működtetni tudjuk. Miközben a működtetésre nincs elegendő pénze a szakszervezetnek (havonta 3-400 ezer forintos deficit keletkezik), a tihanyi haszonélvezeti jog megváltásából származó összeg legalább 50 plusz 1 százalékát hasonló célú, új beruházásra, üdülőépítésre kell költenünk. Jászszentandrási saját üdülőtelepünk fejlesztésére már tavaly elkészült a terv, de az építési engedély jogerőre emelkedése különböző „papírügyek” miatt késik. Amint minden akadály elhárul, az építkezést azonnal megkezdjük. (Azóta ez megtörtént.) A Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel folytatott tárgyalásunk eredményeként egy balatoni apartman építkezésébe is „beszállhatunk”, hogy a kötelező beruhá-
Nagy figyelem kísérte a választmány tagjainak hozzászólásait az első évet értékelő tanácskozáson Fotók: Várai Mihály
dr. Bálint Gyula György örökös tag zási összeggel a 2011. márciusi határidőre elszámolhassunk. A választmány tagjai hozzászólásaikban elsősorban a taglétszám növelése mellett érveltek, illetve ennek ér-
dekében tettek javaslatokat, ajánlottak fel segítséget, kifejtve, hogy csak ennek révén lehet erősíteni érdekérvényesítő képességünket és javítani tartósan gazdálkodásunkat. Kifejtették véleményüket Katona Terézia, Kapitány Rezsőné, Nagy Erzsébet, Nyúl Ede, Kádár Elza, Szabó Magda, Rácz Jánosné. Külön és nyomatékosan kérte a választmányi tagokat a taglétszám növelésével kapcsolatos együttműködésre Papadopulosz Péter, az elnökség tagja is. A mérleghez és az eredménylevezetéshez, valamint a gazdálkodással kapcsolatos dokumentumhoz Merza Zsuzsa, a Sajtószakszervezet gazdasági vezetője fűzött szóbeli kiegészítést, s ő foglalta össze a 2010. évi költségvetéssel kapcsolatos indoklásokat is. Az egyes tételek magyarázatait követően vita alakult ki, különösen a 2010. évi költségvetés finanszírozásáról, s végül az a javaslat került a határozatba, hogy a hiánnyal beterjesztett
költségvetés egyensúlyának biztosítására az ugyancsak beterjesztett takarékossági intézkedések mellett az elnökség jogosult lesz a kötelező kifizetéseknek a lekötött számláról történő biztosítására. A vita végén különkülön szavaztak a testület tagjai a beszámolóról, a mérlegről, a gazdasági jelentésről és a költségvetésről is. Valamennyi javaslatot egyhangúan szavazta meg a választmány. A befejezésül felszólaló M. Lengyel László társelnök két kérdéskörben adott tájékoztatást. Részletezte a nemzetközi kapcsolatokat, majd mint a Sajtószakszervezet képviselője a Nemzeti Média-kerekasztalban elmondta: alapítvány létesítését szeretnék kezdeményezni a média-kerekasztal finanszírozására. Az alapítvány létrehozói a PHDSZSZ, a MÚOSZ és a Sajtószakszervezet lennének. Ehhez kérte a választmány hozzájárulását. A grémium a hozzájárulást megadta. B. Gy.
A sajtószakszervezet 2009. évi mérlege és eredménylevezetése MéRLEG Sorszám a 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.
A tétel megnevezése b A. Befektetett eszközök (2.–4. sorok) I. IMMAterIÁLIs JAVAK II. tÁrGYI esZKÖZÖK III. BeFeKtetett PéNZÜGYI esZKÖZÖK B. Forgóeszközök (6.–9. sorok) I. KésZLeteK II. KÖVeteLéseK III. értéKPAPÍrOK IV. PéNZesZKÖZÖK esZKÖZÖK (AKtÍVÁK) ÖssZeseN (1.+5. sorok) C. saját tőke (12.–16. sorok) I. INdULÓ tŐKe / JeGYZett tŐKe II. tŐKeVÁLtOZÁs / eredMéNY III. LeKÖtÖtt tArtALéK IV. tÁrGYéVI eredMéNY ALAPteVéKeNYséGBŐL V. tÁrGYéVI eredMéNY VÁLLALKOZÁsI teVéKeNYséGBŐL d. tartalék e. Céltartalék F. Kötelezettségek (20.–21.sorok) I. HOssZÚ LeJÁrAtÚ KÖteLeZettséGeK II. rÖVId LeJÁrAtÚ KÖteLeZettséGeK FOrrÁsOK (PAssZÍVÁK) ÖssZeseN (11.+17.+18.+19. sorok)
EREdMényLEvEzETés előző év / eFt c 903 99 804
előző év(ek) helyesbítései d
tárgyév / eFt e 5678 82 5596
78048
68089
259 76486 1486 78951 78742 8312 71420
459 66333 1297 73767 71563 8312 68447
-2132 1142
-6355 1159
209
2204
209
2204
78951
73767
Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.
A tétel megnevezése A. Végleges pénzbevételek, elszámolt bevételek (I.+II.) I. PéNZÜGYILeG reNdeZett BeVéteLeK ebből: – támogatás (magánszemélyektől) – központi költségvetési – helyi önkormányzati – társadalombiztosítási – továbbutalási céllal kapott – egyéb – tagdíj – egyéb bevételek II. PéNZBeVéteLt NeM JeLeNtŐ BeVéteLeK B. Végleges pénzkiadások, elszámolt ráfordítások(III+IV+V+VI) III. rÁFOrdÍtÁsKéNt érVéNYesÍtHetŐ KIAdÁsOK ebből: – továbbutalt támogatás IV. rÁFOrdÍtÁst JeLeNtŐ esZKÖZVÁLtOZÁsOK V. rÁFOrdÍtÁst JeLeNtŐ eLsZÁMOLÁsOK VI. rÁFOrdÍtÁsKéNt NeM érVéNYesÍtHetŐ KIAdÁsOK C. tárgyévi pénzügyi eredmény (I.-III.-VI.) d. Nem pénzben realizált eredmény [II.-(IV.+V.)] e. Adózás előtti eredmény (I.+II.)-(III.+IV.+V.) F. Fizetendő társasági adó G. Jóváhagyott osztalék H. tárgyévi eredmény (e.-F.-G.)
előző év / eFt tárgyév / eFt Alaptev. váll. tev. összes Alaptev. váll. tev. összes 31174 2340 33514 33309 3886 37195 21994 2340 24334 19066 3886 22952 263
263
360
360
263 12717 9014 9180 33306 23982
263 12717 11354 9180 34286 24962
360 10700 8006 14243 39664 25257
360 10700 11892 14243 42121 27714
144
266
9180 –772
14243 –6355
2340 980 980
144 9180 –2132
1360
3886 2457 2457
266
1429
14243 –4926
–2132 218
1360
–772 218
–6355 270
1429
–4926 270
–2132
1142
–990
–6355
1159
–5196
6
Sajtóvilág
„Az újságíró kerülje el a faji, szexuális, nyelvi, vallási vagy politikai diszkrimináció megjelenésének elősegítését.”
Sajtóvilág
2010. június
2010. június
kincsünk: a magyar szó – ii. kuti Márta, marosvásárhelyi kollégánk nem hivatásos nyelvész. A magyar nyelv gyönyörűségei címmel összeszedte újságíróként, olvasószerkesztőként szerzett tapasztalatait. „nyelvi kiskátéját” folytatásokban adjuk közre. 4. Anyanyelvünk beszélt és írott változatáról már szó esett korábban. A katolicizmus és a latin nyelvű misézés, a hivatali latin nyelv nem kedvezett az anyanyelv, semmilyen anyanyelv fejlődésének, gazdagodásának. Ez csak a lutheri reformáció után vált lehetségessé a Szentírás, a Biblia lefordításával. Addig csak az „istenadta nép” (Arany János) beszélte a nyelvet, és nyelvemlékeink tanúskodnak szórványos előfordulásáról az írásbeliségben. Ezért is alakult ki annyiféle nyelvjárás, egyes népeknél (pl. olasz, francia, német) oly változatosan, hogy nyelvtani rendszerükön kívül igazán nem is hasonlítottak, s az azonos nyelven beszélők nem értették egymás nyelvjárását, és nem értik mai napig sem. De a Biblia-fordítások minden keresztény népet hozzásegítettek egységes irodalmi nyelvének megalkotásához, és így már saját anyanyelvükön értik meg egymást, ami a nemzetté válásukat is elősegítette. Először tehát anyanyelvünk beszélt változata virágzott. A beszéd főnév (1138?, 1372 u.) régi szláv jövevényszó. Nem az egyetlen, gazdagok vagyunk szláv eredetű szavakban is. A szerb-horvát is beseda-t mond, a szlovák beszélgetést (beseda) folytat, az orosz pedig eszmecserét. A szláv szavak az ősszlávból eredeztethetők: bez=kint, seda=ülés, hely. Kint ültek és csevegtek, nyilván. A magyarban a szóvégi a lekopik, mert birtokos jelnek vélik, aztán igét képeznek belőle az -l igeképzővel, s már beszél is mindenki 1372 után. Az írással mindig gond volt, nem csoda, ha ír igénk eredete vitatott. Hát akkor bogozzuk csak ki! Egyik vélekedés szerint a honfoglalás előtti időkből származó csuHIrdetés
„Az újságíró kezelje szakmai veszélyként a plagizálás, a tudatos elferdítés, a rágalmazás minden formáját.”
vasos típusú török nyelvből vettük át. A csuvasban ír, fest hasonló szóval a kis csuvas. A másik vélekedés szerint az irt (nyír, vág, oszt) szótövével azonos. Ha ez igaz, akkor az is valószínű, hogy a magyarság a honfoglalás előtti időkben török eredetű rovásírást használt. Az irdal ige utal erre. No nem a szakácsművészetben, hanem valami keményebb tárgyat bevágásokkal lát el az irdaló, ill. író (1392) egyén. Az írás, irat, iratos, irkál származékok a 1416. századból valók, a nyelvújítás korában keletkezett az iromány, írnok, iroda, irón. 200 évvel ezelőtt Aranka György, Kazinczy Ferenc és a többiek alapos munkát végeztek. Kincsekkel, új szavakkal gyarapították nyelvünket. Most herdáljuk el, mert nem használjuk, inkább idegen tollakkal ékeskedünk, s a román államnyelvet részesítik előnyben nagyon sokan. Félelemből vagy vélt kényelemből? 5. A Biblia nagy szerepet vitt az anyanyelv gazdagításában, elterjedésében. Kutakodjunk, járjunk utána a szó eredetének. Szentírásról vagy Szent Bibliáról beszélünk. Akkor hát nézzük szent szavunkat, hiszen a római és görög katolikus meg ortodox hívek számos szentet is imádnak, hisznek és ünnepelnek. Mi, magyarok szentnek tartjuk I. István országépítő királyunkat, I. Lászlót, és kivételesen a nők között is akadnak olyan szentek, akik a magyarsághoz kötődnek, pl. Margit vagy Erzsébet az Árpád-házi királylányok közül, de katolikus olvasóink bizonyára sokkal többet ismernek és szeretnek. Szentek nevét viseli számos településünk, s még a protestáns vidékeken is megmaradt a falvak nevében: pl. Szentlászló,
Szentmárton, Szentgerice a Nyárád mentén. Honnan ered, és mit is jelent a szent? A 12. század végén kölcsönözték őseink a szlávoktól, valószínűleg a szlovénektől vagy a szerb-horvátoktól, de a szlovákban vagy az oroszban is hasonló jelentésű, sőt az óegyházi szlávban svet alakban fordul elő, ami annyit jelent, hogy istennek vagy isteneknek szentelt. Maga a szó indoeurópai eredetű (aveszta). A magyarba a keresztény terminológia, ill. szakkifejezések révén került be szláv közvetítéssel, nyilván a kereszténység felvétele után, amikor a hitükért sokan hoztak áldozatot, és az egyház szentekké avatta őket. Természetesen származékai is vannak a szónak, pozitív és negatív értelemben, mert aki szentségel vagy szenteskedik, azt nem igazán kedveljük, ám a szentséget szívesen veszik magukhoz a katolikusok, s felekezetre való tekintet nélkül csodálunk meg egy-egy szentélyt. Ha pedig a törvényt vagy szokást szentesítik, az ellen nincs apelláta vagyis fellebbezés. A biblia latin kölcsönszó, és azt jelenti, hogy a kereszténység szent iratai. Útja hosszú: a latinba is a görögből ment át, ott papirusztekercset jelent. Itt még nincs vége a visszafelé útnak, mert a görögök sem a saját kútfejükből merítettek, hanem az ókori főníciai város, Büblosz (Byblos) nevéből, ugyanis itt vásárolták a különböző országokból érkező kereskedők az egyiptomi papiruszokat. Így azután minden keresztény kultúrában előfordul a szó, nálunk még családnévként is, de valószínű más népeknél is. Más értelme is van, valaki számára lehet egy könyv akkor is biblia, ha nem vallási tartalmú, csak olyan fontos gondolatokat tartalmaz, amelyeket élete vezérlőelvének tekint. De tudunk az ördög bibliájáról, vagyis a játékkártyáról, hogy a rossz se maradjon ki a sorból, hiszen az mindig leselkedik ránk. Óvakodjunk tőle!
olvASóSzerKeSztőI NApló
BélyeGSAroK
Ede medve utca
Antall, szánkázó felülnyomással
E g y i k nyelvről a másikra átültetni egy szöveget lehetetlen feladat. De nincs mit tenni, mert legtöbbször még azok számára is többet ér anyanyelvükön olvasni egy remekművet, akik viszonylag jól megtanulták a másik nyelvet. Manapság sokan állítják, hogy nem kellene szinkronizálni az angol nyelvű filmeket, a feliratozás segítené a nézőket az angoltanulásban. Csakhogy a szakértő fordítás óriási többlettel jár: az idegen kultúrában is otthonosan mozgó átültető megtalálja azokat a magyar megoldásokat, amelyekkel a lehető legtöbbet közvetíteni tud az eredeti alkotás szerkezetéből, stílusából, utalási rendszeréből, hangulatából. Mert a nyelvet csak-csak megtanulja az ember, de egészen másként fogadja be a műveket az, aki az adott országban nőtt föl. Mondok példát így futballvébé idején: a sokszor játszott reklámban egy újságcímet mutatnak, amelyben a Roo név szerepel. Nem kell hozzá angolul tudni, hogy felismerjük, a híres futballistát, Wayne Rooneyt becézhetik így. De azt is tudja minden angolul jól beszélő magyar, hogy Roo egy híres angol mesefigura is? Magyarul Zsebibaba a neve. Szörnyű, mondaná az a – valószínűleg – fiatal fordító, akivel összevitatkoztam az interneten. Nemrégiben tartott előadásáról számolt be a leiterjakab.blog.hu oldal. Szerinte tűrhetetlen, hogy Karinthy mennyire elrugaszkodott az eredetitől a Micimackó fordításakor. Vagy ha nem is tűrhetetlen, de mindenképpen szükség volna egy olyan fordításra is, amelyik rendesen visszaadja az eredetiben sokkal sötétebb tónusú mesét. S már a nevekkel is baj van: mi az, hogy Micimackó? Honnan van a Róbert Gida? Méghogy Zsebibaba! Tessék tudomásul venni, csak legenda, hogy a magyar változat jobb, mint az eredeti, és megérdemelnénk, hogy a Milne-éhoz hű szöveget is olvashassanak a magyar gyerekek, azI
után döntsék el ők, melyiket kedvelik jobban. Nehéz vitatkozni vele, hiszen ismeretes, hogy Karinthy nem tudott angolul, Mici nevű nővére nyersfordítása alapján dolgozott, és esze ágában sem volt egy gyerekkönyvnél a fordítás aranyszabályait betartani. A Winnie – the – Pooh címet például nyilván női névnek nézte, és gyorsan belekombinálta testvére nevét. (Pedig filológiai kutatások – ma egy kattintás az interneten – segítségével megtudhatta volna, hogy Winnipeg állam becézéséről van itt szó.) Így azután a fiú mackó neme bizonytalanná vált (másrészt Kovács Jánosnak hívják ugyanis). Ugyanígy helytelen az új fordító szerint Christopher Robint (a szerző pontosan ilyen nevű fiát) Róbert Gidára változtatni. A Gida Karinthynál a Gedeon becézése, egyben utal egy állatra is, talán mert azt hitte, valami ilyesmiért került ide a különben vörösbegy jelentésű „robin” szó. Szerkesztőként nagy bajban vagyok: dehogy szeretném, ha egy fordító enynyire elrugaszkodnék az eredetitől! Éppen az a kötelessége, hogy amenynyit csak lehet, megőrizzen az eredeti sajátosságaiból. Másrészt Karinthy zseni volt, a legnagyobb magyar írók egyike, hogy másért ne dicsérjük, pontosan tudta, hogy a magyar mesehagyományok teljesen eltérőek. Jól érezte, hogyan kell beilleszteni ezt a történetet a nálunk kialakult keretek közé. Különben a gyerekek nem fogják eléggé élvezni, idegen lesz nekik az egész. Ráadásul alkotó módon tágította is a határokat: azt hiszem, az ő megoldásai segítettek a jellegzetesen brit gyermekverseknek, a Lúdanyó meséi abszurdjainak-groteszkjeinek itthoni befogadásában. Valahogy nem tudom hibáztatni a jogtulajdonosokat, hogy felmenőjüké alatt annyira az ő nevét szeretik látni a magyar kiadáson, hogy nem adnak engedélyt más fordítás megjelentetéséhez. Talán az is nyom a latban náluk, hogy a XXIII. kerületben utcát neveztek el Micimackóról. Lehet, hogy az új fordító javaslata: Ede, a medve hívebben adja vissza az eredetit, de nem hiszem, hogy az ott lakók szívesen lecserélnék utcanévtábláikat. kELEn káROLy
I Magyarországon
Rákosi Mátyás óta nem jelent meg élő államvezetői képpel bélyeg, ha az 1991. évi pápalátogatást, II. János Pál arcmásával, nem számítjuk ebbe a körbe. (Sztálinról is többször adtak ki dicsőítő bélyeget, majd „drága tanítónk, vezérünk és felszabadítónk” felirattal kétforintos gyászblokkot 1953ban.) Így, amikor Antal József 1993 decemberében elhunyt, a magyar posta nem alkalmazhatta a nemzetközi gyakorlatban nem ritka módszert, hogy az ország vezetőjéről kiadott címletet – filatéliai szaknyelven: alapbélyeget – halálakor gyászkerettel ellátva (azaz felülnyomva) újra kibocsátják. A Magyar Köztársaság szabadon választott miniszterelnöke emlékére egy 19 forintos forgalmi bélyeget és lényegében ennek a bélyegnek a Parlament képe elé helyezésével egy hasonló címletértékű blokkot készíttettek. Gyászbélyegről szólva talán nem ildomos a tetszés birodalmában kutakodni, de nehéz nem leírni, hogy a mérhetetlenül sok szép magyar bélyeg közt én ezt a címletet találom az egyik legszerencsétlenebbnek, az arcmás, az elrendezés, az arányok és különösen a szín szempontjából. Persze ilyenkor gyorsan kell cselekedni, tervezni, s épp ádvent idején, aztán visszafogottnak kell lenni, ráadásul tudom, hogy a grafika a számítógépes alkotás hazai korai szakaszát reprezentálja. Mindezt beszámítva, a bélyeg akaratlanul is azt jelzi, hogy egy kiforratlan korszakban készült. Hiába árasztana megfontoltságot és derűt a portré önmagában, a környezete nem engedi. Májusban volt húsz éve, hogy kormányt alakíthatott az MDF győzelme után Antall József, és történelmi érdemeket szerezhetett a
Búcsúzunk Puskár Tibor
kommunista birodalom lebontásában. Egy normálisan működő demokráciában ezt méltóképpen megünneplik. Nálunk nem sikerült, a Bajnai-kormány nem készítette elő az emlékezést, az új kormány pedig még nem tehette, a néhai miniszterelnök emlékét óvó baráti társaság lényegében magára maradt. Az MDF addigra méltatlanná vált, a vezetői a pártot Antall szellemétől fényévnyire csábították, porig alázták és bevitték a bűn világába. Így elmaradt a méltó állami megemlékezés, és a szer vezési zavarok miatt a posta is csak június 18-án tudta kibocsátani az „Antall József miniszterelnökké választásának 20. évfordulója, 2010. május 23.” feliratú blokkot. A bordó színű felülnyomat az 1993-as (a 4225. katalógusszámú) blokk postai raktárban megmaradt példányaira került. A 17 éve megjelent blokk a katalógus szerint ma 300 forintért kapható, a piaci értéke persze jóval kisebb. A felülnyomott címletérték 200 forint lett, tehát ezt a felülnyomásos bélyeget ekkora értékben lehet bérmentesítésre felhasználni. A kibocsátásban némi zavart okozott, hogy az Állami Nyomda nem tudta a kis méretű blokkokra szabványosan elkészíteni a felülnyomást. Talán nincs két, filatéliai értelemben egyforma példány, tizedmilliméterekkel ide-oda csúsztak a sorok; némelyik nyomási hibát szabad szemmel is fel lehet fedezni, ha két példány kerül a kezünkbe. Talán a 25. évfordulóra megtisztul az ország annyira, hogy méltóan tudja ünnepelni a szabaddá válását, akár bélyegeken is. sOós káLMán
MorFoNdírozó
igen, a helyzet fokozódik I Olvasom az újságban az epés megjegyzést, hogy valakinek nem Nemes De-
zsővel és Berecz Jánossal van baja, hanem azzal, hogy nem ő Nemes Dezső és Berecz János. Olvasom az újságban, hogy Szalay Annamária lesz Lakatos elvtárs. Olvasok riadalmat, jóslatot, ökölrázást meg persze gúnyt, készülődést, lelkendezést. Olvasok arról, hogy milyen is szokott lenni Weimar, és hogy mi, miért szokott következni utána… A hazai médiának, amely a társadalom és – tiszta pillanatainkban – önmagunk szemében is általánosságban silánynak és hiteltelennek minősíttetik, nem csekély megrázkódtatások árán kell már a közeljövőben is osztályismétlésre kényszerülnie. Hogy egyszer majd felsőbb – felvilágosultabb, modernebb, hivatástudóbb – osztályba léphessen. Hogy megtanulja: a függetlenség nem az ellenféltől való függetlenséget jelenti. Hogy pártkatonák ellen nem lehet párthadsereg felállításával küzdeni. Hogy az igazság mindig a felszín és a látszat mögött- alatt található. Hogy a kényelemkereső attitűd a médiában a szakmánkívüliség biztos tünete. Hogy a következetesség butaságból is fakadhat. Hogy az ügyszeretet nem tévesztendő össze az ügyes szeretettel (szervilizmus). Hogy aki mindig felül akar kerekedni, a végén alulmarad (Vitray), s hogy a hígmagyarság és mélymagyarság (Esterházy) egy tőről fakad, és azonos zsákutcába visz. Hogy az írás olvasással kezdődik (saját szlogenem), hogy a gondolkodó ember számára a divat életveszélyes vonzás. Hogy a valóságos élet mindig a szerkesztőség és a stúdiók falain kívül van. Hogy a gyakorlati tapasztalat sohasem pótolhatja az elméleti felkészültséget. Hogy a műveletlenségnél sokkal veszélyesebb a félműveltség. Hogy a gondolat hiányát ideig-óráig feledtetheti, de távlatban sohasem pótolhatja az indulat.
7
Húsz-huszonöt éve szomorúan, olykor elképedve láthatjuk az egykori rendszer „üldözötteinek” folyamatosan és rohamosan növekvő számát, jellemek széthullását, szellemek leépülését. Régi műveletlenek, tehetségtelenek és lelkiismeretlenek helyére azonos színvonalúak lázas nyomulását. A züllés méreteire jellemző, hogy valaki személyes bosszújának selyemzsinórját országos napilapban küldheti el párttársának (!) olyan modorban, amilyet a valahai pártlapfőszerkesztő Nemes Dezső is csettintéssel nyugtázna. Persze példák és tünetek tucatjaival, sajnos, könnyű lenne itt előrukkolni a politikai-közéleti paletta valamennyi színéről és oldaláról. Azt hiszem, hamarosan az eddiginél is látványosabb lesz hiúságok és megalkuvások, elvtelen üzletkötések és önfeledt felelőtlenségek vására félművelt analfabéták és szellemi outsiderek közreműködésével. Nagy rosták fognak itt rázódni, s bizony értékek is ki fognak hullani azokon a lyukakon. Ne legyen kétség: azok sorából is, akik mindezt eufóriával várják, sőt esetleg csinálják. Fájdalmak, csalódások, kiábrándulások minden mennyiségben, egzisztenciák, tehetségek, kompetenciák elvesztése. A tanulópénz nem csekély, de megéri, ha a negyed százada mélyen alulteljesítő hazai média valóban tanulni képes, ha magához tér zajos bénultságából, ha lesznek a politikai-közéletitársadalmi élet minden oldalán olyanok, akik belátják, hogy a helyzetből való tudatos, tehát önreflexiót sem nélkülöző tanulás most az egyetlen út, amely a média felemelkedéséhez vezethet. Vagyis a hivatás, a szakma méltó gyakorlásához. Mert azért végül mindig kiderül, hogy az alkalmasságnak hosszú távon nem a kiváló toll, a remek beszélőkészség a legfőbb feltétele, hanem a gerinc. CsERhALMi iMRE
(1957–2010) I Halottja
van a Sajtószakszervezetnek. Június 6-án eltávozott közülünk miskolci alapszervezetünk titkára, Puskár Tibor kollégánk. Négygyermekes apaként, fiatalon, 53 éves korában vitte el a súlyos betegség. A gyász óráiban, napjaiban a legméltóbban úgy búcsúzhatunk Tőle a Sajtóvilág hasábjain, ha egy közvetlen kollégának, jó barátnak, Buzafalvi Győzőnek az Észak-Magyarország című megyei lapban megjelent nekrológjából idézünk „Emlékszem, Pusi, amikor 1996. január 22-én betoppantál az Északhoz, szinte azonnal forrni kezdett körülötted a levegő, mert tele voltál energiával… Munkamániás voltál, terápiaként a cikkírás mindennél előrébbvaló volt számodra. Vidámságod, vagányságod, élni akarásod kiemelt a többiek közül. Nem akartál mindenkinek megfelelni, öntörvényűen éltél… A szerkesztőségben is központ voltál, mindig akadt egy-két perced bárkire, még ha szorított is a lapzárta. Állandóan valamilyen információ, hír után loholtál, ez töltötte ki az életed. Mindent meg akartál ismerni, tudni akartál, ahogy az egy profi hírlapíróhoz illik. Szenvedélyesen fotóztál, és ötvenévesen tördelni is megtanultál. Legalább tíz évvel megelőzted a jelent. Az oknyomozói türelem és az élményszerűség hatotta át soraidat, a mondataid hibátlanul összeálltak, emiatt tettél szert óriási népszerűségre. A legtöbben téged olvastak. Rendőrségi, bírósági riporterként a krimi műfaj ellenére sem „tocsogtál a vérben”, mindig körültekintő voltál emberileg és jogilag. Az írástudó felelősségével. Ebben az évben a szabad magyar sajtó napján a kollektíva szavazatai alapján méltán érdemelted ki Az év újságírója kitüntető címet. Szakszervezeti titkárként is közmegelégedésre sok-sok esztendőn át lelkiismeretesen képviselted kollégáid érdekeit. Rosszat senkinek nem akartál, azt üzented, hogy béke legyen…”
Rovatunk legutóbbi jelentkezése óta – a fent közölt szomorú hír mellett – alábbi kollégáink haláláról értesült a sajtóvilág. Elhunyt kollégáink emlékét kegyelettel megőrizzük. Vermes Éva író, újságíró, a Családi Lap egykori főszerkesztője; Pólya Zoltán fotóriporter, a Bálint György Újságíró Iskola tanára; Bognár Károlyné Fábik Eta, a MÚOSZ egykori munkatársa; Thurzó Tibor újságíró, szerkesztő, a Népszava egykori munkatársa; Wagner József, az MTI Zrt. nyugdíjas műszaki igazgatója; Nyitrai Lászlóné, az MTI külpolitikai szerkesztőségének titkárnője; Wertheimer Andor, az MTI Kiadó igazgatója; Béleczki Béláné, az MTI Fotólabor retusőrje
8
Sajtóvilág
„A legsúlyosabb etikai vétség a csúszópénz elfogadása, akár a megjelentetés, akár az elhallgatás érdekében.”
2010. június
üdülési ajánlatok – 2010 I az idei nyár – legalábbis eddig – nem kényeztetett
el bennünket. elérkezett a meteorológiai nyár első napja (június 1.), majd eljött a nyári napforduló napja (június 21.) is, csak éppen a 25–30 fokos strandidő késlekedett. ennél csak szakszervezetünk nyári üdülési ajánlatai késlekedtek jobban. ennek megvolt a maga oka. a legfontosabb: jászszentandráson, saját üdülőtelepünkön a vártnál hosszabb ideig tartottak az új üdülő építésének előkészületei. de mire e sorok megjelennek, már megkezdődtek és őszre be is fejeződnek a munkálatok. mint ahogy elkészül az ősz végére a tihanyi összegből épülő apartman Balatonszemesen is. ezeket az üdülőket az idén még nem vehetik igénybe tagjaink, de bizonyos lehetőségeket sikerült teremtenünk. erről tájékoztatunk. BALATOnLELLE – hOTEL LELLE a sajtószakszervezet tagjai már jól ismerik a balatonlellei hotel lelle üdülőszállót. az üdülőben az új üzemeltető is lehetőséget teremt az idén arra, hogy a szakszervezeti tagjaink kedvezményesen tölthessék el szabadságukat. amint a megállapodást megkötöttük, alapszervezeteinket azonnal értesítettük is. most a sajtóvilágban olvasóinkat is tájékoztatjuk. a legfontosabb információnk: a szálloda honlapján szereplő napi 6.500,– ft helyett az egy fő/éj ára a nálunk jelentkezőknek: 5.600,– ft! és ehhez igazodnak a különböző kedvezményes árak is. az üdülő címe: Balatonlelle, honvéd utca 24. elhelyezés: kétágyas, pótágyazható, fürdőszobás, erkélyes szobákban. napi felnőtt ár (félpanzióval, svédasztalos reggelivel és svédasztalos vacsorával): 5.600,– ft/fő/éj. gyer-
mekkedvezmények: 0–6 éves korig ingyenes; 6–12 éves korig (50%) 2.800,– ft/fő/éj; 12–16 éves korig (80%) 4.480,– ft/fő/éj. 4 nap/3 éjszaka csomag félpanzióval, vasárnapi éjszakával 12.500,– ft/fő; 6–12 éves korig 6.250,– ft/fő; 12–16 éves korig 10.000,– ft/fő. 5 nap/4 éjszaka csomag félpanzióval, hétköznap 21.000,– ft/fő; 6–12 éves korig 10.500,– ft/fő; 12–16 éves korig 16.800,– ft/fő. 8 nap/7éjszaka csomag félpanzióval 36.000,– ft/fő; 6–12 éves korig 18.000,– ft/fő; 12–16 éves korig 28.800,– ft/fő. kisállat hozható: 1.500,– ft /éj áron. jelentkezés és foglalás: a sajtószakszervezetben kovács gézáné és merza zsuzsa kolléganőknél. elérhetőség: 1016 Budapest, naphegy tér 8. fszt. 5. (mti épület), tel: 061/2660063, fax: 061/3171653, e-mail:
[email protected] Befizetés: 20% előleg rendezése után a sajtószakszervezet beutalójával lehet menni az üdülőbe és ott kell befizetni az üdülés fennmaradó összegét. a hotel lelle üdülési csekket, sodexo-utalványt (enni-kék), melegétel- és ajándékutalványt elfogad. az üdülőben a szobát 14 órától lehet elfoglalni és az utolsó napon 10 óráig kell elhagyni. étkezés: svédasztalos félpanzió az üdülővel szemben lévő étteremben. színes televízió és hűtőszekrény igényelhető. idegenforgalmi adó: 18 év felett 340,– ft/fő/éj. Figyelem! Újabb jelentkezéseket már csak az augusztus 4. utáni időszakra tudunk elfogadni! TisnO – a phdszsz az idén is kedvezményes üdülési lehetőséget biztosít szakszervezeti tagjainknak a horvátországi tisnóban található hotel tomislavban.
utazás egyénileg; ár: napi 30 euró/fő, benne kontinentális reggeli és menüvacsora + 1 euró idegenforgalmi adó. gyermekek részére 4 éves korig ingyenes; 12 éves korig 50% kedvezmény. a szállodáról bővebb információ a http://hotel-tomislav.tisno.info/ internetes oldalon található. az üdülésre a foglalás folyamatosan e-mailen:
[email protected] lehetséges. fizetés: a foglalás visszaigazolása után 50% előleg fizetendő előzetes egyeztetés alapján a phdszsz-ben juhász gyulánénál; telefon: 343 8771, 432 8417. a fennmaradó rész és az ifa a helyszínen fizetendő. BALATOnGyöRök – Klaudia Apartmanház a település központi részén, a strandtól 900 méterre. az apartmanok 2–3 szobásak, mindegyikben van fürdő tusolóval, étkező-konyhás nappali, toalett, terasz vagy balkon. egész éves nyitva tartás, központi fűtés, zárt parkoló, pingpong asztal, kerékpárbérlés. üdülési csekket elfogadnak. főszezoni árak (július, augusztus): 2.900,– ft/fő; elő és utószezoni árak: 2.500,– ft/fő, fakultatív reggeli: 700,– ft/fő. Családi apartmanár 4–5 főre főszezonban: 11.900,– ft/nap; elő- és utószezonban: 9.900,– ft/ház. kapcsolatfelvétel: kozma tibor (06 30 3759496) vagy
[email protected] kEszThELy – kedvezményes szállás szakszervezeti tagoknak és családtagjaiknak a hotel via (8360 keszthely, Balatonpart 15.) és a hotel mini (8360 keszthely, honvéd utca 28.) szobáiban. a Hotel Via árai elő- és utószezonban (április 1.–június 15; szeptember 1.–október 15.): kétágyas szobában 7 nap/6 éj félpanzióval 37.000,– ft/ fő. gyermekked-
vezmény: szülőkkel egy szobában pótágyon: 3 évig korig ingyenes, 3–12 éves korig 40% kedvezmény. a Hotel Mini árai 2010. március 01.–október 15. : 7 nap/6 éjszaka kétágyas szobában reggelivel: 27.500,– ft/fő. gyermekkedvezmény: szülőkkel egy szobában: 4 éves korig ingyenes, 4–12 éves korig 15.000,– ft/fő/6 éjszaka reggelivel üdülési csekket mindkét helyen elfogadnak. kapcsolatfelvétel: kocsisné t. orsolya és kocsis andrás (telefon: 0036 30 2815626; 0036 30 4039425) elérhetőségek a világhálón: www.hotelvia.hu;
[email protected] és www.hotelminikeszthely.hu;
[email protected] BALATOnszEMEs és Bükkszék – a pedagógusok szakszervezete (debrecen) ajánlata. Balatonszemesen a nagy imre u. 55–57. alatti üdülőben 10 napos turnusokban. elő- és utószezoni ár május 24.–július 2., ill. augusztus 22.–szeptember 10. között: 1.730,– ft/éjszaka/fő, 14 év alatti gyermek: 1.440,– ft/éjszaka/fő; főszezoni ár július 3.–augusztus 21. között: 3.170,– ft/éjszaka/fő; gyermek 14 éves kor alatt: 2.020,– ft/éjszaka/fő. Bükkszéken a vörösmarty u. 37. alatt két különálló összkomfortos apartmanban. az apartmanok egész évben üzemelnek, turnusbeosztás csak nyáron van. nyolcnapos turnusok május 29.–szeptember 4. között. árak: felnőtt 3.150,– ft/éjszaka/fő; gyermek 2.550,– ft/éjszaka/fő. jelentkezés a szakszervezeti bizottságon: debrecen, péterfia u. 2.; telefon. (52) 533 296; fax: (52) 533 298; e-mail:
[email protected]
HIrdetés
A szakszervezet elnöke: f. kováts éva; társelnökök: tripolszky lászló (ügyvezető) és m. lengyel lászló; gazdasági vezető: merza zsuzsa.
a sAJTóviLáG a sajtószakszervezet lapja. megjelenik kéthavonta; e-mail:
[email protected]; kiadja a sajtószakszervezet. Felelős kiadó: f. kováts éva. Főszerkesztő: tripolszky lászló. Szerkesztők: Baktai györgy, m. lengyel lászló. Fotó: várai mihály. Tipográfia: dolinszki réka. Nyomdai előkészítés: dolart Bt. Nyomás: passzer nyomda kft. Felelős vezető: Bagaméri imre ügyvezető.
A szakszervezet székhelye: 1016 Budapest, naphegy tér 8., telefon: 266–0063, fax: 317–1653, e-mail:
[email protected].
issn 1586-9814
a sajtószakszervezet 1989. május 31-én alakult független, demokratikus szakmai szakszervezet. tagjai újságírók, szerkesztőségi alkalmazottak, kiadói, hírügynökségi dolgozók, akik elfogadva az alapszabályt, kérik felvételüket és vállalják a tagdíj (a jövedelem 1 százaléka) befizetését. a sajtószakszervezet tagjainak munkanélkülivé válásuk, illetőleg szociális helyzetük romlása esetén a szakszervezet által alapított vasvári pál önsegélyező sajtóalapítvány nyújt támogatást. a közhasznú alapítvány részt vállal a sajtó minden dolgozójának szociális támogatásában is. a sajtószakszervezet 1991 óta teljes jogú tagja az ifj-nek, a brüsszeli székhelyű nemzetközi újságíró szövetségnek.
