SAJTÓANYAG Felkészülés a 2007. évi árvíz- és belvízvédekezésre
Budapest, 2006. december
Hidrometeorológiai helyzet A 2006. január-november időszak csapadékösszegének területi átlagértéke 574 mm volt, amely 44 mm-rel volt magasabb az időszakos átlagnál. A január-november időszak csapadékösszege a Nyugat- és Közép-Dunántúl kivételével meghaladta az időszakos átlagot. Talajnedvesség, talajvíz Síkvidéki területeinken november végén – az egy hónappal korábbi állapothoz képest – a talajok nedvességtartalma a 0-20 cm-es rétegben valamelyest növekedett. A Kisalföldön a 60-70 % közötti, az Alföld területének túlnyomó részén 40-55 % közötti, de északkeleten az 55-70 % telítettségi értékek jellemezték ennek a talajrétegnek a nedvességtartalmát. A 20-50 cm-es talajréteg nedvességtartalma síkvidékeken az egy hónappal korábbi állapothoz képest alig változott, a Kisalföldön a 40 % körüli, az Alföld területén a 25-40 %-os telítettségi értékek voltak a jellemzőek. Az 50-100 cm közötti talajréteg nedvességtartalma síkvidékeinken a rendelkezésre álló adatok szerint az egy hónappal korábbi állapothoz képest lényegesen nem változott, területi átlagban a 25-50 % közötti telítettségi értékek fordultak elő. Magyarország síkvidéki területeinek többségén kisebb, többnyire a 0-25 cm-es osztályközbe sorolható csökkenés következett be. Talajvízszint-emelkedés nagyobb körzetben csak a Hanság területén mutatkozott. Egyes észlelőkutak környezetében a Győr-tatai teraszvidék, a Dráva-menti síkság, a Mezőföld a Duna negyedkori árterülete a Felső és az Alsó-Tisza vidék területén kisebb emelkedések jelentkeztek. Időjárás-előrejelzés Az Országos Meteorológiai Szolgálat 2006. november 29-én kiadott hosszú távú meteorológiai előrejelzése szerint a december hónap az átlagosnál kissé melegebbnek és az átlagosnál csapadékosabbnak ígérkezik, 2007. januárja várhatóan átlagos hőmérsékletű és az átlagosnál csapadékosabb lesz, míg február az átlagosnál kissé magasabb hőmérsékletűnek és az átlagosnál kissé csapadékosabbnak várható. A táblázatban a sokéves havi átlagértékeket és – zárójelben – az illető hónapra előrejelzett értékközt adjuk meg. Hónap
Havi középhőmérséklet °C
Havi csapadékösszeg (mm)
December
0,8 (-0,5 – 3,4)
43 (30 – 70)
Január
-1,4 (-2,5 – -0,3)
32 (35 – 60)
Február
0,8 (-0,4 – 2,9)
34 (25 – 50)
Belvíz-előrejelzés A viszonylag szárazabb idei októberi-novemberi időszak ellenére a 2006/2007. évi télikoratavaszi belvíz kialakulásának meglehetősen nagy a valószínűsége, ugyanis a talajvíz 2
szintje - néhány térséget (pl. a Duna-Tisza közi Hátság legmagasabb részeit) leszámítva az ilyenkor szokásosnál magasabban helyezkedik el, ezért a mélyebb talajrétegek vízbefogadó-képessége a sokéves átlagnál kisebb. Síkvidéki területeink nagy részén a talajvíz szintje megközelíti, vagy meghaladja a tavaly ilyenkor észlelt szokatlanul magas szintet is. Most 10-50 cm-rel magasabb a talajvízszint a Duna-Tisza közi Hátságon, a Jászságban, a Nagykunság jelentős részén, a Felső – Tisza vidékén és általában a Tiszántúl keleti szélén, de helyenként, pl. a Beregben 50-100 cm közötti a növekedés. Mivel a felsőbb talajrétegek viszonylag szárazak, decemberben nagyobb belvíz kialakulása még nem valószínű, de januárban és főleg februárban, ha az előrejelzett csapadékos időjárás bekövetkezik, az ideihez hasonló súlyos belvíz viszonyok is kialakulhatnak. Felkészülés a téli-tavaszi belvízre Az őszi felülvizsgálatok tapasztalatai alapján a kizárólagos állami tulajdonú KÖVÍZIG kezelésű belvízcsatornák és kisvízfolyások általános fenntartottsága az utóbbi éveknél kedvezőbb képet mutat. Ehhez nagymértékben hozzájárult a 2006-ban biztosított ún. preventív védekezési kiadásokra megnyitott előirányzat. Különös jelentőséggel bírt, hogy a fenti keret ideális időszakban állt rendelkezésre a lefolyásgyorsító munkák elvégzése érdekében. Az elvégzett medertisztítások kedvező hatása már a márciusi hóolvadás és nagy csapadékok idején megmutatkozott, kevesebb probléma volt a belterületeken. Az állapotok javulásában fontos szerepet játszott a fenntartási célkeretek 2006. évi megemelt összege, valamint a területi fenntartási munkákat jelentősen segítő közmunka program. A vízkormányzó műtárgyak üzemképesek, a csatornák nagy részére azonban a benőttség jellemző, melynek következtében a vízszállításuk a kiépítettség mértékéhez viszonyítva jelenleg 30-70%-os. A belvízvédekezés alkalmával történt beavatkozásokkal egy-egy csatorna vízelvezető-képessége jelentősen javult. Kiemelt figyelmet kell arra szentelni, hogy a vízelvezető hálózat valamennyi eleme a kezelő szervezettől függetlenül alkalmas állapotban legyen a névleges vízelvezetési kapacitás biztosítására. Gondoskodni kell a belvíztározók szükség szerinti leürítéséről is, az üzemelési szabályzatokban meghatározott módon. Különös figyelem fordítandó a belvíz által leginkább veszélyeztetett alföldi területekre. Az őszi felülvizsgálatok során az igazgatóságok, vízitársulatok és az önkormányzatok is felmérték a vízelvezető rendszerekre vonatkozóan a vízszállítást akadályozó pontszerű lefolyási akadályokat. Ez évben a Kormány döntése alapján rendelkezésre bocsátott preventív keret lehetőséget teremtett arra, hogy a vízgazdálkodási társulatokkal és önkormányzatokkal együttműködve tervezetten és összehangoltan, jó hatékonysággal valósuljanak meg a beavatkozások. A várható területi elöntést mintegy a felére lehetett csökkenteni. A Tiszán és mellékfolyóin levonuló árhullám elleni küzdelem idejére a KÖVÍZIG-eknél folytatott a preventív beavatkozások gyakorlatilag befejeződtek, így a belvízi helyzet kezelhető mértékűvé vált. 3
A 2006. évi belvízvédekezést követően minden tárcánál megállapítást nyert, hogy a preventív védekezés hatékonysága sokkal jelentősebb, mint a védekezés alatti medertisztítás. A preventív belvízvédekezés munkálatairól 2006. augusztusban Kormánytájékoztatót készítettünk Árvízvédelmi felkészülés A védelmi felkészülés keretében, október – november hónapokban megtartott védműfelülvizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy az árvízvédelmi létesítmények a pénzügyi lehetőségekhez mérten ápoltak és karbantartottak. Jóllehet nagyban hozzájárult ehhez az a tény, hogy a tavasszal levonult rendkívüli árvíz alatt végzett védekezési és az utána engedélyezett helyreállítási munkák sok helyen pótolták a hiányzó fenntartásokat, melyekre különben nem lett volna forrás. A helyreállítással nem érintett szakaszokon a töltések gyeptakarója elöregszik, a gyomos területek növekszenek. A töltésekben lévő műtárgyak állapota is fokozatosan romlik az elégtelen fenntartási források miatt. Jelentős lemaradás van a műtárgyak részletes feltáró vizsgálatában, az elzáró táblák, falszerkezetek, belső repedések javításában, valamint a műtárgyak elő- és utófenék rekonstrukciójában. A vízépítési nagyműtárgyaknál az 1999-ben elindított rekonstrukciós program forrás hiányában leállt. A nagyműtárgyak állapota tovább romlott, és sok kulcsfontosságú műtárgynál valószínűsíthető a 2005. évi tiszalöki meghibásodáshoz hasonló eset előfordulása. Realitások, melyekkel számolni kell: Az árvízvédelmi rendszer, előírt biztonságra történő kiépítése alapja az árvíz elleni eredményes védekezésnek, és egyben alapfeltétele a Tisza völgyében folyamatban lévő Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének. Az előírt mértékű árvízi fejlesztés végrehajtása nélkül nő az árvízi elöntés kockázata és még sikeres védekezés esetén is a védekezési költség tízszerese a ki nem épített töltésszakaszon, a megfelelően kiépített és rendszeresen karbantartott védvonalhoz képest. A folyók esetében a tönkrement, illetve megrongálódott folyamszabályozási művek helyreállításának elmaradása a középvízi medrek gyors elfajulásához vezethet. Csökkenő költségvetési támogatás esetén veszélybe kerül nagytavaink megbízható vízszintszabályozása, ami - emlékezzünk a Balatonra és a Velencei tóra - szélsőséges vízállások kialakulását eredményezheti. A rekonstrukciók elmaradása esetén a folyami nagyműtárgyak esetleges üzemzavarai veszélyeztetik a térségi vízszétosztást, vízátvezetést. Beláthatatlan gazdasági következménnyel járhat egy működési zavar, ha nem biztosítható a folyami nagyműtárgyak üzemképessége (Tiszalök, Kisköre, Kvassay-zsilip, Siófoki-zsilip, stb.) A belvízátemelő szivattyútelepek üzemeltetésének minimális szintre korlátozása egyes belterületek víz alá kerülését eredményezheti. A szivattyúzás elmaradása a szivattyútelepek elöntéséhez, tönkremeneteléhez vezet.
4
Az állami tulajdonú csatornák befogadó képességének csökkenésével, a társulati, üzemi, önkormányzati csatornák vize nem tud lefolyni, és jelentős elöntéseket okoz a bel- és a külterületeken egyaránt.
Összegezve megállapítható, hogy az elsőrendű árvízvédelmi fővédvonalak és tartozékaik fenntartottsági színvonala a korábbi években tapasztaltakhoz képest nem csökkent. A felülvizsgáló bizottságok az árvízvédelmi biztonságot közvetlenül veszélyeztető hiányosságot nem tapasztaltak. Ugyanakkor nyugtalanítóak az egyes folyami nagyműtárgyak üzembiztos működtetését megkérdőjelező fenntartási elmaradások. A 2006. évben a hazai árvízvédelmi rendszert alkotó töltések beruházásból, illetve döntő részben a rendkívüli árvizek levonulását követő helyreállítások keretében 49,6 hosszban megerősítésre kerültek. A Vásárhelyi terv 2006. évi kiviteli munkái keretében 15,1 km új töltés, illetve töltéserősítés épült. Összesen 64,7 km-el nőtt az előírásoknak megfelelően kiépített töltéshossz. A változatlan, jól működő védelmi szervezetet és a biztonságosabb töltésrendszert figyelembe véve jobb kondíciókkal állunk egy esetleges 2007. évi árvíz elé, mint 2006ban. A belvízcsatornák és a kisvízfolyások általános fenntartottsági képe az utóbbi évektől eltérően kedvezőbb képet mutat. Ehhez nagymértékben hozzájárult az ún. preventív védekezési kiadásokra megnyitott előirányzat.
5
