Rozsda 2064. augusztus 8. (péntek) 20:47. Lakewood, Seattle Hazafelé tartottam és kiélveztem az egyre sötétedő égbolt látványát, miközben azon gondolkodtam, szinte tökéletes volt az elmúlt egy hét. Senki nem vette észre, amikor varázslataimmal megtévesztettem az árusokat ezért nem kellett menekülnöm sem, a kölykök szinte kisangyalként viselkedtek a legutóbb, mikor nekem kellett rájuk felvigyázni és nem utolsó sorban négy randi is összejött. Mindig szívesen töltök el egy kellemes estét valakivel, ha a végén duplán jól járok. Így mindketten jól éreztük magunkat és volt alkalmam tiszta vízzel fürödni az otthoni, kissé furcsa színű és felettébb büdös helyett. Sikerült megszereznem a fizetésem is, és ezzel megkerestem azt a kreditet, amivel ki tudtam fizetni a lakbért és maradt elég, hogy elmenjek Jannel valahová. Éppen azon helyek nevét idéztem fel, ahová elmehetnénk, amikor rövid szirénaszó kíséretében rám villantottak hátulról. - Remek – gondoltam, majd kezeimet a vállamig emelve lassan megfordultam a parkoló járőrautó felé. - Lépjen a kocsihoz, tegye rá a kezeit és álljon terpeszbe! –parancsolta az anyósülésről kiszálló zsaru. Követtem az utasításait, mire ő megmotozott és kivette dzsekim zsebéből a kulcsaim és hamis azonosítóm. - Forduljon meg és mutassa meg a bal felkarját! – kissé szokatlan kérés, de egy fejbillentés után kibújtam a dzsekiből és feltűrtem a pólóm ujját, hogy láthassa nincs ott semmi. Azt már megszoktam, hogy a rókafarok miatt sok humán félt, vagy szánakozva nézett rám, de drogosnak még nem néztek. A ’62-es Második Felébredésnek is nevezett események, az elváltozottak megjelenése után végre nem kellett takargatnom róka mivoltom bizonyítékát, hiszen az emberiség egyötöde hasonló megkülönböztető jegyeket viselt magán. Volt, aki egész testén sűrű bundát vagy pikkelyeket növesztett az üstökös elhaladtakor. - Valami baj van? –kérdeztem. - Egy férfit keresünk, farokkal és tetoválással a bal karon… köszönöm, elmehet. - Jó estét maguknak is –feleltem és gyorsan eltettem a kulcsot és azonosítót, nehogy eszükbe jusson alaposabban megvizsgálni, majd tovább indultam. Pár perc alatt besötétedett, így kissé gyorsabb tempót vettem fel. Módosítottam hazavezető egyenes utamat, nehogy valaki kövessen. A Grove Tó utcáról a Tölgy útra fordulva a szomszédos telek egyik fa tövében valami ismerős érzés kapott el. Persze, leszámítva, hogy ugyanolyan koszos a környék és szeméttel van teliszórva az út, mint bármelyik külső kerületben. Asztrális pillantást vetettem körbe, hogy megbizonyosodjak, nem követ-e valaki. Az asztráltér tiszta volt, a házak szürkeségét kevés megmaradt fa és bokor színe törte meg, előre tekintve Róka feküdt egy fa tövében, éppen bal mancsát nyalogatta. Mikor odaértem mellé, abbahagyta egy pillanatra és rám pillantott: - A baj sosem jár egyedül. –kedves hangja szólalt meg fejemben, majd felállt és egy szökkenéssel eltűnt. Bár Róka követőjeként gyakran látom őt, ez a figyelmeztetés most bizonytalansággal töltött el. A Falka területére érve megszokott bizsergést éreztem a bal karomon: egyik figyelőszellemünk ezzel jelezte, hogy észrevett és visszatér az őrökhöz jelenteni. Elmentem a generátor mellett, ami jó szolgálatot tett áramkimaradáskor és 22 óra után, mivel a közművek csak eddig működtek, és épp benyitni készültem, amikor megjelent előttem Égen Járó kivetülése. A jellegzetes indián vonásokat felvevő sas alakváltó a Falka egyik alapítója és a telek tulajdonosa volt. - Üdv itthon. Remélem sikeres napod volt. - Üdv neked is, minden rendben ment. A lakbért átküldöm Lorival, mikor átveszi az őrséget. Valami zűr a Falkában? - Ma semmi különleges nem történt. És ha már az őrségről van szó, hétfőn és szerdán te vagy éjszakai szolgálatban, kedden pedig te ügyelsz a kölykökre. És mivel kérted, hogy a holnapi napot pedig a nővéreddel tölthesd, jövő héten tiéd a nappali őrség is. - Értettem, köszönöm. Jó éjt! - Jó éjt! –azzal eltűnt. A kulcsommal kinyitottam a zárat, beléptem és végre megérkeztem haza. A házba belépve megtöltötte orrom annak jellegzetes szaga, melyet a humánok nem észleltek. Fejlett szaglásommal éreztem a rókák által lakott terület szagát, az épp benn lévőket és ettől érezhettem magam igazán otthon. Az ajtó nyílásának hangjára Manny felfigyelt és már rohant is lefele az emeletről. A kis rókakölyök Shira és Caden kölyke volt, gyorsan mozgott és imádott a házban ugrálni, vagy a farkaskölykökkel játszani… vagy bárkivel, aki épp szabad volt. A lépcsőről jól rálátni a bejáratra, ezt kihasználva szokta lesni ki érkezik és most épp engem rohamozott meg. Farkamat megrázva jeleztem, hogy készen állok a becsapódásra, mire ő a lépcsőről felém ugrott. Miután sikeresen elkaptam, a mellkasomhoz öleltem és megvakartam a füle tövét:
- Mi van kis rosszaság? Nem volt elég a játék egész nap? –erre csak néhány üdvözlő nyalogatást kaptam az arcomra. Letettem a földre, majd a nappaliban összegyűlt lakótársaimnak köszöntem: - Sziasztok! Mi van vacsorára? - Csá!- Caden ült a szemben lévő széken- marhasteak baconnel és chilis babbal vagy lazac kaviárban, rizzsel. - Hello! –Diana háttal ült- jó képzelőerővel persze… Ha már a hűtő felé jársz, hoznál egy sört? Kivettem a halkonzervet a szekrényből és előkotortam egy villát a fiókból, majd néhány szelet toast kenyérrel és két üveg sörrel visszatértem a nappaliba. Az egyik üveget Dianának adtam, majd leültem a trideóval szemben a kanapéra, Shira mellé, magam mellé tettem a sört és nekiláttam a konzerv kinyitásának. Miközben a halat ettem, a következő hírre figyeltem fel: - A Novatech bejelentette, hogy részvényeit tőzsdére viszi. A felújított, bostoni tőzsde épületét jelölte ki a feladat lebonyolítására. A tulajdonosok remélik, ezzel stabilizálhatják a megatársaság helyzetét a piacon. A részvények árusítását augusztus 15-ére tűzték ki. –szólt a trid – Késő esti műsorunkban ma a Tigrisek játékszere című műsort élvezhetik Rebecca Constantine főszereplésével közvetlenül az időjárás-jelentés után. Köszönöm figyelmüket. Caden elnémította a trideot és Mannyt anyja ölébe pottyantotta. - Ideje lefeküdnie, nekünk pedig mennünk kell váltani. - Még mielőtt elfelejtem –kivettem a kredchipet a nadrágom zsebéből- Lori légy szíves add ezt oda Égen Járónak, a bérleti díj. –Lori eltette a chipet, majd fogta a táskáját és az ajtónál várta Cadent, aki épp hosszú csókkal búcsúzott Shirától, majd kabátját leakasztva a fogasról szótlanul indult őrködni. Shira felvitte Mannyt a saját lakrészükbe és bezárta az ajtót. - Kettesben maradtunk –suttogta Diana, majd vállamra hajtotta fejét: ha neked is van hozzá kedved… mmm? Diana alkalmi partnerem volt már három éve, ráadásul az egyetlen sarki róka, akit ismertem. Humán alakban karcsú testalkata, közepes méretű, telt mellei, vállig érő platina szőke haja, csillogó kék szeme és hegyes orra volt, valódi alakjában pedig a legselymesebb bundája a Falkában. A trideon épp elkezdődött a bejelentett felnőtt tartalmú műsor, az első elváltozott híresség főszereplésével. Rebecca teljes testén tigriscsíkos bunda, szájába tépőfogak nőttek és riporterből pornószínésznő lett. Meg kell hagyni, így sokkal jobban el tudta magát adni. - Veled, bármikor - megcsókoltam, majd a trid kikapcsolása után elkezdtük egymást vetkőztetni. Augusztus 9. Amilyen jól végződött a péntek, olyan rosszul kezdődött a szombat. Hajnalban kaparást hallottam az ajtón, de inkább ügyet sem vetve rá tovább hevertem. A következő pillanatban Manny csapódott be közénk, ideiglenesen kiszorítva belőlem a szuszt, majd látva, hogy valami rosszul sült el, bebújt az ágyam alá. Ekkor rohant be Shira, szintén róka alakban. Gyorsan megtalálta csemetéjét, majd elkezdett alakot váltani, hogy az alacsony ágytartó alól kiszedje. Közben mi is felvettük humán alakunkat. - Rettentően sajnálom, Rozsda. Azt hittem kulcsra zártátok az ajtót, ezért engedtem ki a szobánkból. - Én bezártam… - visszaemlékeztem, amint feljöttünk és elfordítottam a kulcsot, mielőtt Dianával a tettek mezejére léptünk. - Kérj bocsánatot, Manny! –a kölykök szeretnek állati alakjukban lenni az első évben, ha ilyenkor alakot kell váltaniuk, az még erőfeszítés nekik. Manny szót fogadott és lassan tizenkét éves kisfiú az anyja kezét fogva, a padlóra szegezett tekintettel állt előttem. - Sajnálom, elnézést kérek. –mondta olyan megbánó hangon, mintha valami hatalmas bűnt követett volna el. - Semmi baj, nincs semmi bajom. Hogy nyitottad ki az ajtót, Manny? –erre felnézett rám és oldalra billentette fejét: - Én... én nem. –aztán szinte suttogva- Egy mosómedve volt –erre mindenki felkapta a fejét. - Rendben, most elmehetsz. Legközelebb kérdezd meg, hogy miért is segít és gondolkozz el rajta, hogy mibe keverhet. No, futás! –a fiú ezzel kirohant a szobából. Shira egy sóhajtással nyugtázta, majd az ajtó felé fordult. - Végre beadtátok a derekatokat? Vagy megint csak rekreációs szex? - Á, dehogy! –böktem ki gyorsan- csak megerősítettük a kapcsolatunk. –Ezzel elindult kifelé. Szemem megakadt alakján, csípőjének mozgásán. Mikor kilépett elégedetten füttyentettem, amire Diana rácsapott a fenekemre. - Ááó! Ez kissé túlzás, nem? - Hány másodpercig is bámultad? –kérdezte keresztbe font karral. - Nem is bámultam! Különben is, mióta vagy ilyen féltékeny? –Mielőtt válaszolhatott volna, egy csókkal betapasztottam a száját. A reggeli egyszerű tükörtojás volt, amit mindenki szeretett. Talán az egyetlen olyan élelmiszer, aminek nincs műanyag íze: a tojás. Persze akik meg bírják fizetni az eredeti húst és zöldséget, azoknak nem kellett a
pusztulat szomszédságában élniük. Kevés dolog miatt irigyeltem a nővérem, ez volt az egyik. És ma újra találkozhatunk! Végre két hónap után először ismét el tud szakadni a munkahelyeiről. Délelőtt szülésznőként, délután állatorvosként, éjszaka sebészként dolgozik az előkelő Belleuve kerületben. Luxus lakosztályban él és állítása szerint még arra is van ideje, hogy elmenjen szórakozni hetente többször. - Ma lesz rá alkalmam, kifaggatom! –gondoltam magamban. Ekkor a bejárati ajtón átlebegett Róka és eltűnt a szemközti falban. - Nem felejtettél el valamit? –mit felejthettem el, gondolkoztam. Találkozunk a rentoni orvosi központ előtt, irány a Youngs tó majd vacsorára vissza Belleuve egyik éttermébe… oh, a ruha. Az egyetlen öltönyöm, amit viselhetnék egy ilyen elit helyen a ruhásszekrényben volt már egy bő hónapja. Akkor volt egy munkám, amiben ki kellett hallgatnom néhány beszélgetést és egy alkalommal olajba térdeltem. Akkor nem volt rá elég kreditem, hogy kitisztítassam és elfelejtődött. Kénytelen leszek útba ejteni egy automatát. Ránéztem a trideo tetején lévő lejátszó egységre, hogy leolvassam az időt. 9:18 ideje indulnom. - Elmentem, holnap jövök. Vigyázzatok magatokra! - Oké! - Te is! Felkaptam dzsekimet és elindultam Lakewood központ felé, hogy onnan taxival átjussak Rentonba. Az út negyven percig tartott, az ötös autópályán kellett felmenni, át a 167-es útra, majdnem a 405-ösig, amely a Washington tó keleti partján futott. Kifizettem a 30 nujent a taxiért, majd beléptem a ruhaüzletbe. Dempsey üzletében bárki megtalálhatta a neki megfelelő ruhát, legyen az valódi bőr, selyem vagy instant nyomott öltöny. Az üzletben a tulaj mellett egy pénztáros és négy segéd dolgozott, egyikük rögtön hozzám sietett: - Szép napot kívánok, uram. Miben segíthetek? - Jó napot. Eldobható öltönyre lenne szükségem, valamint nadrágra, ami jól illik rám. - Értem, kérem erre jöjjön. –a fiatal nő átvezetett a ruhák közti folyosókon, egy külön szobába. A szobában két, ruhásszekrény méretű gép volt, amelyek az olcsó, eldobható ruhákat állították elő, valamint egy egyfős kabin, ami méretet vett. - Kérem, álljon be a kabinba. –Beléptem és a hölgy bezárta az átlátszó ajtót, majd a külső falon lévő konzolon beállított valamit –Most vegyen nagy levegőt és tartsa benn pár másodpercig! –a gép halk zajt adott és három sípolással jelezte, hogy készen van. A hölgy kinyitotta az ajtót és egy képernyőhöz kísért: - Itt vannak a fazonok és a minták, válassza ki az önnek tetszőt. Gyorsan kiválasztottam egy egyszerű, fekete színű darabot. - Ez jó lesz. - Egy perc és kész. –a hölgy elindította a gyártást és a gépek felzúgtak. Két perc alatt végeztek és a kisegítő gyorsan becsomagolta azokat. – Inget is választ hozzá? - Igen, egy 40-es fehér ing megteszi. –azzal egy dobozból kivett egy előre csomagolt inget és egy szatyorba tette. A pénztárnál elköszönt, megköszöntem a segítségét és kifizettem az összesen 13 nujent. Néhány perc sétával elértem az orvosi központot, a megbeszélt helyen keresni kezdtem Jane kocsiját, 4 éve hűséges metálkék Nissan Jackrabbitját. Nem volt sehol. Talán máshol kellett parkolnia? A padkához közel elindultam a hátsó parkoló felé, mikor kerékcsikorgásra és gyorsuló kocsi hangjára figyeltem fel. A piros sportkocsi a hátsó keresztutcából startolt a főútra, keresztülvágva a szembe haladó sávon, egyenesen felém. Előkészítettem a levitáció varázslatot, hogy elugorhassak és vártam, míg elég közel nem ért. A kocsi viszont az utolsó pillanatban irányt váltott és szorosan a padka mellé állt és egyszer még felpörgött a motor, mielőtt leállt volna. A sötétített üvegek mögé nem lehetett belátni, de a jobb oldali ablak ereszkedni kezdett, így én is leereszkedtem a fél méteres magasságból. - No, mi lesz? Beszállsz vagy sem? –szólt ki Jane hangja. - Hát, nem is tudom. Mit vállalsz egy húszasért? –viccelődtem miközben beültem. – Boldog születésnapot! - Köszönöm szépen. Miután mindkét orcájára nyomtam egy puszit, végig néztem rajta alaposan. Jane két évvel volt idősebb és tünde alakot vett fel, gyönyörű és sikeres nővé ért az elmúlt öt évben. Édesanyánktól örökölte sötétbarna szemét, de vele ellentétben nem szőke, hanem fekete, hátközépig érő haja volt. Mellméretét és alakját bármelyik pornószínésznő megirigyelhette volna. - Lilára festetted a hajad!? - Nem tetszik? - De, nagyon szép. Máson nem változtattál? –lepillantottam a melleire célzásul. - Háhá –elmosolyodott- nekem ez is elég. Látom te viszont kicsit felszedtél. - Az utolsó hónap jól sikerült. Hogy van Zoe?
- Jól, kissé hiányol téged. Kösd be magad, induljunk a parkba! –beindította a motort, beállította az útvonalat a fedélzeti computerbe és besorolt a forgalomba. - Mi történt a Jackrabbittal? - A kis Zümit le kellett cserélnem egy karambol után. Összefutottam Jean-Marie Crossal egy kereszteződésben. Bár neki lett volna elsőbbsége, amit nem adtam meg, ő pedig erősen ittas volt, egyikünk sem akart belőle ügyet csinálni. Én elláttam a barátnőjét, ő pedig írt egy csekket, ami fedezte volna egy új Nissan árát. De úgy gondoltam, hogy végre költök abból, amit félretettem és megvettem Prüntyőkét. - Prüntyőke? –ezen a néven röhögnöm kellett. Egyáltalán miért ad valaki nevet egy autónak? –És miféle kocsi ez? Nem mindennapi látvány. - Ez öcsikém, egy Westwind 2000-es Turbó változat, európai gyártmány, speciális tartozékokkal. A formája Porsche, a motor Ferrari és az ülések farokkal rendelkező elváltozottakra lettek tervezve. –Most vettem csak észre, hogy az ülés tényleg nem nyomja a farkam. –Akár 180 mérföld/órás sebességre is képes és kéttanknyi benzinnel akár Floridába is elvisz. - Biztos egy vagyonba került. Csak nem vettél fel kölcsönt? - Dehogy! Függetlenség napi akciós 100.000 nujenes áron vettem. Na kapaszkodj, kicsit odavágok a lovak közé! – az 515-ös főútra kanyarodva rögtön a belső sávra hajtott és azok a bizonyos lovak rögtön feléledtek. Az ülésbe passzírozódva hol a sebességmérőt, hol az utat figyeltem. Előbbit a vérnyomásommal vetettem össze, utóbbit egy repülőgép szimulátorral. A 192-es utcáig egy mérföldes utat nem egész egy perc alatt tettük meg, majd a balkanyar után következő két és fél mérföldet csaknem teljes sebességgel szintén egy percbe telt megtenni. Az utolsó, partra vezető részen végre emberi sebességet tartott és lenyugodhattam. Be kell vallanom, sosem voltam oda a száguldozáshoz, ekkora sebességhez nem voltam hozzászokva. Ezen el is gondolkoztam. Jannel kapcsolatban. Sokat változott az évek alatt és az elmúlt hónapok alatt is. Mialatt Jane egy alkalmas parkolóhelyet keresett, én asztrálisan vizsgáltam meg őt. Első pillantásra egy átlagos elváltozott volt, aki két varázslattal megbűvölt ékszert viselt: egy gyűrűt és egy nyakláncot. A gyűrű nem volt újdonság, hiszen a Falkával való találkozásom után készítettünk hasonlókat azon alakváltóknak, akik nem voltak képesek saját aurájuk álcázására. A Falkával való találkozásom után Égen Járóval és Fehéragyar-Brandt útmutatásával váltam beavatottá a mágia magasabb tanaiba. A nyaklánc viszont új volt, legutolsó találkozásunkkor még nem volt rajta. Nővérem adeptusi erejét ezzel az energiafókusszal növelte? Ha ez igaz, a nyaklánc legalább annyit ért, amennyit a kocsi, amiben ültünk! Bal csuklóján egy karperecre formázott kommlink volt, amit a hasonlóan fontos emberek hordanak telefon és laptop helyett. Tovább vizsgáltam Jane auráját. A tünde testben megbúvó róka alakja fényesen ragyogott, testét átjárta a mágia, jelezve, hogy még mindig aktívan működik valamelyik adeptusi képessége. A ragyogás abbamaradt, a kocsi motorja leállt és Jane szólt: - Megérkeztünk, kiszállás! - Szép nyaklánc, honnan van? - Egy túl kíváncsi varázslótól, aki megpróbált besurranni egy Shiawase laborba. Szegény srác testére rátalált egy bargeszt amíg ő odabenn kutatott és mire feleszmélt már félig letépte a karját. Csodával határos módon le tudta lökni magáról a dögöt és az egyik közeli épület tetejére levitált. Mire kiértünk már ájult volt és rengeteg vért vesztett, már késő volt stáziskamrába tenni. Nem volt nála azonosító, úgyhogy rövid papírmunka után a süllyesztőben végezte. - És mióta lopják le a DocWagonnál az emberek ékszereit? - Ni csak, ki beszél! Telt el úgy nap, hogy nem loptál semmit? Te vagy a kleptomániás, én csak éltem az alkalommal. –A kocsi csomagtartójából kivette a hűtőládát és a kezembe nyomta. - Jól van, igazad van. Hagyjuk a nyakláncot. Most már mindegy, nem tudjuk kideríteni, kié volt. - Ne izgulj miatta, majd elmesélem később. Hagyjuk meg vacsora közbeni témának. –Kivett néhány pokrócot és a másik kezembe adta. - Miért pont vacsorára? - Be akarlak mutatni valakinek. - Kinek? - Titok, még. Hazafelé elmondom. Addig te mesélj, hogy telt el a két hónap! –azzal elindultunk a part felé. A kocsi automatikusan lezárt és bekapcsolt a riasztó, amint érzékelte a kulcs távolodását. Kellemesen telt az idő, fürdőzéssel, beszélgetéssel. Délben egy közeli bódénál vettünk halat ebédre, majd pihentünk a szikrázó napfényben, melyet csak egy repülőgép zaja tört meg rövid időre. Augusztus 9. 17:48. Youngs tó
Az este közeledtével összepakoltunk és visszamentünk a Westwindhez. Már a gondolatra is leizzadtam, milyen meleg lesz a kocsiban, mivel az nem az árnyékban állt. Kellemesen csalódtam a tervezőkben, a kocsi automatikusan bekapcsolta a lég kondit és a szélvédő is megváltoztatta fénytörését, így nem forrósodott fel a benti levegő. Jane ezúttal lassabban, nyugodtabban vezetett hazafelé, tovább északra a 405-ösön az elit negyedbe. Útközben a titokzatos vacsoravendégről faggattam: - Tehát, ki ez az ismeretlen? Munkatársad, szeretőd vagy ex-páciens? - Nyugi, szépen sorjában. Először is, szeretném, ha nem ítélnéd el rögtön. Elsősorban gondolj rá úgy, mint mentoromra és barátnőmre. Tudnod kell, hogy más, mint a többi fajtatársa. Egy hónapja találkoztam vele és sokat segített. Támogatott a döntéseimben és jó barátok lettünk –rövid szünetet tartott. –Amiért viszont nem szóltam róla eddig, az azért van, mert ő egy vámpír. –ezzel elhallgatott és hagyta, hogy mérlegeljek. Figyeltem, ahogy ajkait összeszorítja, és apró pillantásokat vet felém arra várva, mikor kezdek veszekedni. - Honnan tudod, hogy nem ver át? Csak a bizalmadba akar férkőzni, kihasználni, hogy elérjék céljukat? - Cordin nem olyan. Megbízok benne. Nem kértem, hogy rögtön testvéredként kezeld, csak ne ess neki. - És ha pont engem akar elkapni? Vagy valamiért megtámad? - Őszintén? Nem lenne esélyünk megakadályozni. Túl erős hozzád, de nem fog! Elszámoltam magamban tízig és mély levegőt vettem. Tényleg megrázó volt, hogy egy vérszívóval barátkozik, mikor tudta, hogy a Falkával már nem egyszer harcoltunk ellenük, általában vérdíjért cserébe. Ezzel abba is maradt a beszélgetés. Megérkeztünk a hatalmas üvegépülethez, melyet öt éve húztak fel a régi társasházak helyén. Az egész blokkot felvásárolták és egy húszemeletes, térpanorámás luxusépületet húztak fel a felső osztály tagjainak. A lakások hatalmasak voltak és mindenkinek volt parkoló része a mélygarázsban. Az épület felülnézetből egy karcsú tojásra hasonlított, a belső udvaron tenisz- és kosárlabda pálya is volt, medence és biztonságos játszótér a gyerekeknek. Az épület körüli futópályát, gondosan, robotok által nevelt bokrok és fák tették idillivé. Az utca felé holografikus kivetítők sugároztak reklámokat. Jane magához vette retiküljét és a kocsi csomagtartójából ismét kezembe adta a hűtőtáskát. A lifttel felmentünk a hetedik emeletre, ahol Jane lakása volt. Az ajtót mágneszár és számkombináció védte, amit Jane gyorsan bepötyögött és az ajtó kitárult. Jane egyenesen a szobájába ment: - Érezd magad otthon. Levettem a cipőmet és a konyhában letettem a hűtőtáskát. A nappaliban lépteimre sorban kapcsolódtak fel a helyiséget megvilágító lámpák amerre csak mentem, a szobában tengeri szél sós illata szállt, a beépített illatosítónak és légkondicionálónak köszönhetően. Az ablakból valamelyik tengerpartot lehetett látni, hihetetlen minőségben és valószínűleg élő adásban. Talán épp San Francisco. A vendégszobába mentem, ahol Zoe aludt az ágyon, kis szőrgolyóba összehúzódva. Letettem a ruhás szatyrot az ágy fejtámlájához, leültem a sárga-vörös csíkos talis macska mellé és végighúztam ujjaimat gerincén. Zoe kinyújtóztatta lábait és a hátára fordult. - Mi van lustaság? Nem is örülsz, hogy itt vagyok? –megvakartam a hasát, majd átfordítottam és megdögönyöztem kicsit, erre legalább felébredt. Hosszú nyávogással és farok csapkodással ellenkezett. Elengedtem és elkezdtem vetkőzni, ruháimat sorban az ágyra tettem a szatyor mellé. Felvettem valódi alakomat és felugrottam az ágyra, ahonnan Zoe lesett. Rókaként háromszor akkora voltam, mint ő, de valahogy jobban kedvelt így –főleg ha játékra került a sor és felvette gepárd alakját, amit főleg este szokott viselni. Most is átváltozott, bár tudtam, ez csak egy maszk varázslat, vigyázni kellett vele, hiszen jócskán megnőtt ereje is. Egymáshoz dörgölőztünk, megfordultam és pofán nyaltam. Kicsit megrángattam a nyakánál lévő bundát, jelezve, hogy kezdődik a fogócska. Leugrottam az ágyról és átrohantam a nappaliba, egyenesen az ablakhoz közeli fotel alá. Hallottam, amint üldözőbe vett és a fotelre ugrott, arra várva, mikor ugrok ki. Pár másodperc után a szobán átlósan átfutottam a dohányzóasztal alá, melynek üveglapján keresztül láthatott Zoe és megpróbált benyúlni egyik mancsával. Gyorsan megcéloztam egy másik fotelt és arról elrugaszkodva a kanapé mögött futottam nővérem hálószobája felé, de nem sikerült elérnem. Üldözőm rám vetette magát és földre terített. Kis birkózás után megadtam magam, majd felvettem humán alakomat. Megsimogattam Zoet és a helyére tettem az elmozdult fotelt, ami az elrugaszkodásomtól elmozdult. Visszaindultam a vendégszobában lévő zuhanyzóba, de Zoe hozzám dörgölőzött és próbált feltartani: - Nem lehet most, Zoe. Készülődnöm kell. –beléptem a fürdőbe, kikészítettem egy törülközőt és beléptem a zuhanykabinba. Zoe az ajtóból figyelt, de mivel utálta a vizet, nem merészkedett a szobába. Beállítottam a zuhanyzó víz hőmérsékletét és gyorsan lefürödtem, hiszen ki tudja, mivel kezelik a tavat? Mindig vegyes érzésekkel töltött el, amikor a nővéremhez jöttem át. Szerettem az egyszerű életet, a modern, luxus berendezések működtetése sem ment minden esetben, nem éreztem igazán otthonosan magam ebben a technikai csodákkal beépített lakásban. Még a szappan is folyékony volt, talán az emberek már arra is lusták,
hogy odadörzsöljék magukhoz? Elzártam a vizet és megtörülköztem, visszatérve az ágy mellé kicsomagoltam és egyenként magamra öltöttem az eldobható ruhákat. Az öltöny remekül illett rám és látszatra, mintha egy Armanté lenne, de hordani olyan, mintha papírból lenne. Utcai ruhám betettem a szatyorba és a fotelbe ülve vártam, míg Jane elkészül. - Indulhatunk? –kérdezte mögülem a szobából kilépve. - Készen állok. Megvan még a lakkcipőm? - A helyén van, jobb oldali beépített szekrény. Tedd a helyére az utcait! - Jó. –belebújtam a fekete lábbelibe, amit két éve vettünk hasonló alkalmakra, de nem vittem haza soha, hiszen kényelmetlen volt állandó viseletre. Lementünk a kocsihoz és elindultunk. - Hová megyünk? –kérdeztem. - Newest Lark étterem, Seattle 12-es sugárút. –ismét úton voltunk, amely röpke negyed óráig tartott. Az étteremmel szembeni parkolóházban álltunk meg és átsétáltunk. Az étterem bejáratánál egy tünde férfi üdvözölte a vendégeket. - Ms White névre foglaltam asztalt. –előzte meg Jane. A tünde egy pillantást vetett az adattáblájára. - Amelie, kísérd kedves vendégeinket a nyolcas asztalhoz! –szólt egy pincérnőnek. - Kövessenek, kérem. –az étterem hátsó részében volt az asztal, a többitől dekoratív bokrokkal elválasztva. Helyet foglaltunk, körülnéztem. Az étteremben szinte teltház volt, bár a vendégek között humánok is voltak, a pincérek mind tündék. Az előbb távozott pincérnő felénk tartott, nyomában egy nő, 180 magas, mint a nővérem és hozzá hasonló, vékony testalkatú, de nem olyan szexis. Bár Jane inkább atlétikus alkat volt, ő izmos. Rövid fekete hajában lila melírcsíkok voltak. A legfeltűnőbb viszont a ruházata volt. Mindenki elegáns ruhában volt, csak őrajta volt fekete póló, farmernadrág és bakancs. A pincérnő kedvesen meghajolt és ismét távozott. Felálltunk köszönteni: - Szia! Ő a kisöcsém, Rozsda. Rozsda, bemutatom Cordint. Cordin nem szólt, csak biccentett. Közelebbről nézve bőre feltűnően sápadt volt, szeme pedig furcsa UV lila –bár ez lehetett volna kontaktlencse vagy kiberszem is. - Örvendek. –kezet fogtunk, végig a szemembe nézett, majd leültünk: Jane középre csúszott, Cordin velem szemben. - Hogyan találkoztatok? - Egy este golyózáporban megsérült lányt hozott a sürgősségire. A vérzés túl erős volt, nem tudtam elállítani és majdnem meghalt. Cordin előttem adott a véréből neki és megmentette. Megegyeztünk, hogy ezután segít fejleszteni az erőimet. - Ideje leadni a rendelést –azzal az asztalon lévő menü gombot megnyomva felhoztam a menüt. Az asztal közepén lévő bonsai fa cserepébe volt építve a konzol. A holografikus menün az ételek neve és ára mellett fényképek is voltak. A húsételekhez ugrottam és rövid tanulmányozás után az igen hangzatos ’Meyer Ranch Coulotte steak velővel és mogyoróhagymával, gombával és kellel’ választottam. A menü átfordult és az italválasztékot mutatta, legfelül az ételhez ajánlott borokkal. Kiválasztottam egy nem túl drágát, majd mikor Cordin is végzett, felé fordultam. - Úgy tudom, a vámpírok nem tudnak véren kívül mást enni, és nem elég a vérkészítmény. - Én más vagyok, mesterséges véren is tudok élni, de szörnyű az íze. Nem teljesen vagyok vámpír. - Különleges példány? Mit tudsz még? –kérdeztem lekezelően. - Többet, mint hinnéd –széles mosoly futott szét az arcán. –De nem akarom magamnak a rivaldafényt, beszéljünk kicsit rólad is. - Alakváltó vagy, Róka követője –bár csak félhangosan mondta ezt, most nagyon csúnyán néztem rá, Janere pillantottam. Vajon mennyit mondott el rólam neki? - Nem ő mondta el. Nagyon jó a szaglásom és a szemem, nem is hinnéd. Azt hitted, hogy ez a kis beszélgetés csak rólam fog szólni, hogy szavakkal megalázhatsz? Megnyugodhatsz, a nővéred biztonságban van, nincs okom ártani neki. Jól jegyezd meg, én őbenne bízom, és ha csak azért gyűlölsz, ami vagyok, akkor nagy hibát vétesz. Asztrális megfigyeléssel kezdtem felmérni erejét. Természetesen első ránézésre egy felébredt aurája látszott, mivel álcázta valódi erejét, akárcsak én. Az étterem mágikus védelme elég jó volt, két biztonsági mágus felügyelt állandóan, elementáljaik akcióra készen és minden asztalnál egy figyelőszellem. Megpróbáltam átlátni védelmén, megvizsgálni őt, amikor hirtelen koromsötét lett az asztráltér. Pislantásommal visszatértem evilági látásomhoz, és eltűnt a sötét hidegség, újra színek sokaságát láttam. Nem változott semmi, csak ziháltam. - Igen, erős vagyok és veszélyes, de van bennünk egy közös: mindkettőnknek fontos Jane. A pincérnő meghozta a rendelést. Cordin ugyanazt rendelte, amit én, Jane másfajta steaket.
- Talán csak rávetted egy bűbájjal, hogy engem elkaphass –Cordin kissé hunyorított, mintha csak azt mondaná: Még mindig nem érted?- csak arra lettem figyelmes, hogy akaratom ellenére levágtam egy szelet húst. Ez nagyon megalázó volt, kedvem lett volna nekiesni, de nem tehettem. A bennem lévő vadállat a nyakának ugrott volna, de nem tehettem. Túl nagy a varázsereje. Előbb ítélnének el engem, amiért alakváltó vagyok, mint bebizonyíthatnám, hogy ő részben vámpír. Visszapillantottam a tányéromra. Pár percre csönd állt be, amíg mindhárman fogyasztottunk. Végre! Igazi hús, nem csak tofu vagy szója és nem csak nemesebb állatból volt, az íze is remek! Éppen a bort kóstoltam, mikor egy kis szelet eltűnt a steakből és a gombából. Balra tőlem ott ült Róka, épp szája szélét nyalta meg: - Fenséges! Többet kéne hasonló helyekre járnod. - Ebben egyet értünk. Nem szoktál beleenni az ételembe. - Csak nem sajnálod tőlem? Miután annyit tettem érted? - Dehogy, csak meglepett. –körülnéztem, de senkinek nem tűnt fel a hiányzó darab. - Minden rendben? –kérdezte Jane. - Persze, csak elkalandoztam egy pillanatra –folytattam az evést. –Bajban vagyok, ez a vámpír nagyon erős. - Talán máshogy kellene hozzáállnod. Miután végeztünk a steakkel, desszertet választottunk. Róka még mindig nem tűnt el, ami nem hagyott nyugodni, hiszen általában egy pillanatra jelenik csak meg és el is tűnik rögtön. - És mondd csak Cordin, mióta élsz Seattleben, hogy megy a beilleszkedés? - Sehogy, nincs szükségem rá. - Mindenkinek szüksége van társakra. - Az elmúlt évszázad alatt kevesen bizonyítottak. Alig egy tucat lény akad, akiben megbízom –sóhajtott. – El sem tudod képzelni, hogy mi vagyok és kit képviselek. Amíg neked öltönyt kell húznod, amiben viszket a bundád, csak azért, hogy elfogadjanak, én azt tehetek, amit csak akarok. Mégis itt vagyok, minden megvetésed ellenére. - Csak a völgy túloldaláról visszapillantva tudhatod milyen mély és széles az. - Tudom, nem illik megkérdezni egy hölgytől, de nem tudom benntartani a kérdést: mégis hány éves vagy? - Nem vagyok az eseted –elmosolyodott- nyolcvanban születtem. Talán azért vagy ellenséges, mert a nővéred túlságosan bízik bennem? Az eszedbe jutott, hogy semmi köze a mágiához, egyszerűen csak magam miatt kedvel? Vagy talán félted a falkádat? - Látod, nem olyan fekete az ördög, amilyennek festik. - Te beszéltél neki a Falkáról? –Cordin nevetett. - Semmit nem mondott rólad, vagy bárki másról. Nagyon jó vagyok abban, amit csinálok és még a legfinomabb sampon se mossa el a nyomát annak, akivel éjjel voltál. - Talán akkor a vérével szerezted meg a tudást. - Nem. Csak szakmai tudást szereztem Janetől, amiben megállapodtunk. - Akkor honnan tudsz a Falkáról? –ismét elmosolyodott. - Aki báránynak adja ki magát, a farkasok áldozata lesz. - Te magad mondtad: mindenkinek szüksége van társakra. És egy magadfajta alakváltó csak a fajtársaiban bízhat. Ők pedig nyomokat hagynak rajtad. - Ne merészelj még csak a közelébe se menni, mert megbánod! - Elég legyen ebből! –vágott közbe Jane. Lehúzta hitelkártyáját az asztal elején lévő leolvasón, ezzel rendezve a számlát. – Cordin, találkozunk holnap –felállt és elindult kifelé, én utána. Visszamentünk a parkolóba, szó nélkül beültünk a kocsiba és Jane hazafelé vette az irányt. - Ha már nem hallgatsz rám, legalább elnézést kérhetnél. - Sajnálom, elszaladt velem a ló –válasz helyett beletaposott a gázba, a következő piros jelzésnél olyan durván fékezett, hogy majd lefejeltem a szélvédőt. Ezután normális sebességgel haladtunk, beleolvadtunk az esti forgalomba. Jane lakásán végre megszabadulhattam a ruhától és az újrahasznosító gépbe dobtam. A gépen lévő óra 22:34-et mutatott, nagyon elszaladt az idő. Jane ismét a fürdőbe ment, hallottam a víz csobogását, ahogy megtölti a jakuzzit. Zoe kijött a szobából, gepárd alakjában. Leült elém és nyávogni kezdett. - Hiányzik a vacsi? Gyere, kapsz valamit. Remélem van konzerv a hűtőben –kivettem egy konzervet, elolvastam a feliratot – Halas ízesítésű jó lesz? - Nyááú. - Akkor jó. –visszapillantottam Zoéra, majd a konzervre. Kivettem még egy konzervet és a táljába kapartam egy kanállal. Zoe jó étvággyal kezdte pusztítani vacsoráját. Visszamentem a vendégszobába és megszabadultam alsóneműmtől. Felvettem róka alakom és alváshoz készülődtem, amikor visszatért Zoe. Odaosont mellém és a
farkamra ugrott, amit aztán magam mögé csaptam, ő megint rávetette magát, rajtam keresztül elterülve. Kihúztam magam alóla és szembefordultam vele, majd megint összegömbölyödtem. A nálam kétszer nagyobb macska most a hátamhoz dörgölőzött és lefeküdt. Gondolkozni kezdtem, mit tehetnék Cordin ellen, vagy a hasonló fenyegetések ellen. A jövő hét mozgalmasnak ígérkezett. Lassan elnyomott az álom. Augusztus 10. A Nap sugarai kiverték az álmot a szememből, megpróbáltam elfordulni, de valamibe beleütközött az orrom. Óvatosan fordultam tovább, lassan kinyitottam szemem. Szokatlan volt két hálótárssal ébredni. Körbeszimatoltam, orromat régi ismerős szaga töltötte be. Jane feküdt előttem, Zoe még mindig mögöttem, immár házimacska alakban. Odahajoltam Janehez és arcon nyaltam, amire felébredt. Nagyot ásított, majd felkelt és Zoe mögé ment. Felkeltem én is és kimentem a konyhába. Utánam jött Jane, szájában Zoet hozta, letette a tálja elé és felvette tünde alakját, az átalakulásának köszönhetően ismét fekete haja volt. Kivett egy konzervet a hűtőből és Zoe táljába öntötte a szaftos húsfalatkákat –ezúttal sertéshús- majd néhány tojást vett elő és az automatába tette. Az automata szakács képes volt különféle ételek elkészítésére, akár igazi alapanyagokból, akár szójaszeletekből és aromákból és két tucat fogást programoztak bele. - Omlett lesz reggelire –közölte Jane, majd a konyhaszekrényből elővette a toast kenyeret és a teafőzéshez szükséges eszközöket. Egy kis üvegedényt megtöltött vízzel és az elektromos főzőlapra tette –Figyeld a vizet! – a fürdőbe ment, én felvettem humán alakomat és nagyot nyújtóztam. Megvártam, amíg az edény vörösre színeződik, ezzel jelezve, hogy a víz elérte a 60 fokos hőmérsékletet, ekkor levettem és a mosdóba engedett hideg vízbe tettem hűlni. Az automata elkészült az omlettel és megpirította a kenyeret is. Tányérokra szedtem az omlettet és a kenyereket és villákat az asztalhoz vittem. A kenyerek két oldalán a ’sis’ és a ’bro’ betűk rajzolódtak ki. Jane visszatért és elkészítette a teát. Egy tálcára rakta két csészével és a hozzá való cukorral, mézzel, tejjel és citrommal az asztal közepére tette. Leültünk reggelizni, kitöltöttük a teát és ízesítettük: én tejjel és cukorral, Jane mézzel és citrommal itta. - A legjobb tea, amit hosszú ideje ittam. –dicsértem az eredeti Earl Greyt, amit a legjobban szerettem és eszembe juttatta az angliai Buckfastleigh városát, ahol felnőttünk. Az utolsó falat előtt elkezdett csöngeni a lakás telekommja, a trideon megjelent a ’Bejövő hívás’ felirat. Jane a kezén lévő kommlink egységgel fogadta a hívást, video jel nélkül. - Halló, Jane? Erik vagyok és Rozsdát keresem –félig hátrafordultam a széken a trideo felé, Jane pedig engedélyezte a video képátvitelt. Erik farkas alakváltó volt, sokszor dolgoztunk együtt, mivel azon kevesek közé tartozott, akiknek elég jó volt a hamis igazolványa és tudott vezetni. Egy zöldségeket szállító cégnél dolgozott hétköznapokon. - Sziasztok. Elnézést, hogy megszakítom a reggelit, de gondoltam jobb, ha most szólok. Holnap délelőtt érkezik egy gép, amiért ki kell mennünk. Ne felejtsd el Zoét hozni. - Értem, akkor otthon találkozunk? –a telekomm nem volt biztonságos csatorna, így nem mondhatta el, hogy egy újabb alakváltót kell fogadnunk, de már nem az első eset volt és kitaláltunk rá egy olyan mesét, amit a repülőtéren és a lone starnál is elhittek. - Így van, és Steve csapata is holnap jön haza. - Köszi –bontotta a vonalat. Megettem az utolsó falatot és ittam még egy csésze teát. Visszamentem a szobába, hogy felöltözzek, de nem találtam a ruháim. - Nem láttad a ruháim? Egy zacskóba voltak téve. - Este betettem a mosógépbe, már biztos megszáradtak. –átmentem a másik szobába és kivettem a gépből a ruháim, Jane pedig tiszta ruhákat vett elő a szekrényéből és felöltöztünk. A bejáratnál lévő beépített szekrényből visszacseréltem a lakkcipőt az utcai cipőmre és kivettem Zoe nyakörvét és pórázát. A nyakörvön kis csörgő volt, azonosító chippel. A csörgő rázásával sikerült magamhoz csalni a macskát: - Cicc! Gyere Zoe, cicc! Jó kislány –felcsatoltam a nyakörvet rá és az ölembe vettem. Hazafelé egy múlt századi rock banda zenéjét hallgattuk a rádión, Zoe a leengedett ablaknál élvezte a száguldást. A ház elé érve Jane lehúzódott, de nem állította le a motort. - Nem jössz be? - Most nem lehet, mennem kell edzeni. - Vigyázz magadra! - Vigyázz te is –megöleltük egymást, majd kiszálltam a kocsiból. Megvártam, amíg Jane befordul, csak utána indultam a házba. A nappaliban a többiek épp reggeliztek. - Jó reggelt! –válaszul bólogatásokat kaptam, csak Manny hagyta abba az evést. Figyelmét lekötötte a macska. Levettem Zoeról a nyakörvet és elengedtem.
- Figyeljetek rá, amíg beszélek Erikkel –a kerten keresztül átmentem a másik házhoz, amiben a farkas alakváltók laktak, a hátsó ajtón nyitottam be. A konyhában Mia, az alfa nőstény volt Rachellel, épp a reggelit készítették. A nappaliban vártak a többiek, kivétel Michael, aki valószínűleg őrségben volt. Erik felállt a kanapéról és együtt Tylor szobájába mentünk, ahol a fejlettebb számítógép és egyéb technikai kütyük voltak mindenfelé, hiszen Tyler imádta ezeket és értett a szerelésükhöz is. A számítógép kijelzőjén egy üzenetet lehetett olvasni. A levelet az általunk megbízhatónak talált, Bábjátékos néven ismert dekás küldte, egy programján keresztül tartotta velünk a kapcsolatot. A program mátrixbeli ikonja a Piroska nevű mesehős volt, szőke kislány piros lovaglóköpenyben. Az általa hozott levél tartalmazta a hétfői gép adatait. A levél szerint új barátunk Shura, egy nőstény tigris alakváltó lesz, aki Vlagyivosztokból a Tacomai Nemzetközi Reptérre érkezik hétfőn 8:40 körül. A levél szerint egy bizonyos Lev nevű törpe fogja kísérni, de róla már csak kevés infót talált, gyanúsan jó a RASZ-a és szinte ingyen vállalta a kiszállítást. - Hát, ez nem sok. Remélem, azóta van új hír –leültem a billentyűzet elé és megkerestem a chates ablakot, amivel a kapcsolatot tartottuk a dekással. Elkezdtem pötyögni: Szia, itt Rozsda. Mi hír van Levről? Alig nyomtam meg az Entert máris jött a válasz: „Üdv, itt Piroska. Legfrissebb híreim szerint egy gazdag családból való fickó, akit kiberverrel pakoltak tele és most kerüli az adósság visszafizetését. Sajnos csak pletyka, de talán elmondja az egész storyt személyesen.” Köszi. Utána tudnál nézni egy bizonyos Cordin nevű vámpírnak? „Persze, majd kereslek, ha van valami hírem.” Várlak akkor, szia – azzal a beszélgető program bezárult, Erikhez fordultam: - Akkor holnap háromnegyed nyolckor jövök és indulhatunk a reptérre. - Rendben, akkor menjünk vissza most enni. Farkaséhes vagyok. - Én már ettem, köszönöm. Viszont megvárom, amíg végeztek. Beszélnem kell a szüleiddel és Égen Járóval. Visszatértünk a nappaliba, a többiek elkezdték a reggelit. Erik is csatlakozott, én egy fotel mellől néztem a reggeli híreket, amíg befejezték. - Brandt, Mia, beszélnünk kell. Kérlek, menjetek Égen Járóhoz, amíg én áthívom a többieket –ez alatt a mágikus kör tagjaira céloztam, legalábbis a vezetőkre. - Csak nincs valami baj? –kérdezte Brandt. - Remélem nem lesz, de a többit odaát. - Grace, Brianna! Mosogassatok el és kezdjetek neki a mosásnak! –szólt Mia. Elindultam a többi házba, hogy összegyűjtsem Carlost, a medvét, Brooke-t és Reecet a leopárdoktól. Átmentünk a déli házba, ahol Égen Járó a párjával, Ashleyvel egyedül lakott immár fél éve, hogy harmadik gyerekük, Alex is elköltözött. Ashley nyitott ajtót és az alagsorba vezetett minket. Az épületek közötti alagsorok egybe voltak nyitva, így a közös udvar alatt elég nagy terem állt rendelkezésünkre, hogy felállítsuk sámáni kunyhónkat és a mágikus kör által használt eszközöket is tároljuk. Itt vártak ránk a többiek, valamint a kunyhóban Michael, épp asztrális őrjáraton volt. Mindannyian beléptünk a kunyhóba és leültünk. Égen Járó szólt elsőként: - Üdvözöllek titeket tisztelt barátaim. Rozsda, mondd el, miért hívattad össze a kört? - Köszönöm, hogy eljöttetek. Az első ok, amiért hívtalak titeket, az ifjú Emmanuel. Tegnap végre bebizonyosodott, hogy sámáni tradíciót követő varázsló, mint ahogyan megjövendöltétek. Sajnos rossz hír, hogy nem rókát, hanem elmondása szerint mosómedvét követi –Égen Járó bólintással nyugtázta, míg Brooke és Mia szemmel láthatóan kissé rémült pillantással néztek rám. - Ez bizony rossz előjel –válaszolt Fehéragyar-Brandt. Igen ritka volt, ha egy alakváltó nem a saját fajtája totemét követi. Az egyetlen hasonló alakváltó Hardy, a tigris volt, aki Krokodilt követte. Hardy vad természete miatt folyton verekedésekbe keveredett, nem csak a kocsmában, de volt, hogy otthon is. Egy kocsmai verekedés vérfürdőbe torkollt és fegyházba került, ahol még jobban feldühítették. A foglyok persze rögtön lecsaptak az új húsra, vesztükre. Az első héten három humánt ölt meg odabenn, ezért ki akarták végezni. A falkában tartott szavazás után úgy ítéltük, hogy rászánjuk a kellő erőforrást, hogy kiszabadítsuk. Mivel nem akart többé ártani a Falkának, inkább elindult keletre a hegyekbe, ahol nem árthat senkinek. Már több éve, hogy elment, azóta nem hallottunk felőle. - A másik ok, hogy a nővérem egy vámpírtól tanul. Cordin segít neki adeptusi képességeinek fejlesztésében, cserébe Jane tanítja a gyógyításra. Azt gondolom, hogy ezt a vérmágiájával teszi, és ez nyugtalanít. - Láttad az auráját? - Nem, sajnos nem tudjuk rituálisan sem megkeresni így. Annyira erős volt, hogy átvette az irányítást a kezeim felett. Megkértem a Bábjátékost, hogy nézzen utána. - Van még valami? –kérdezte Brandt. - Arra gondoltam, hogy a kölykök taníttatása és védelme érdekében meg kéne szavaztatni az alakváltókat kisebbségnek. A Draco Foundation segítene, egy felmérés bebizonyíthatná, hogy nem vagyunk szörnyetegek.
Rengetegen vannak közülünk, akik humánok között dolgoznak és nem jelentenek rájuk fenyegetést. A nővéremnek például három diplomája van és életeket ment. - Hmm, fontolóra vesszük a lehetőséget –mondta Carlos. - Most távozhatsz, Rozsda. Brooke, Reece, ti is mehettek. Mi megvitatjuk, mi legyen a vámpírral –fejezte be Égen Járó. - Köszönöm ismét, hogy eljöttetek és meghallgattatok. További szép vasárnapot mindnyájatoknak! –felálltam, majd harmadmagammal távoztam. Az ajtónál elbúcsúztam a leopárd testvérektől is, majd visszatértem a rókákhoz. A vasárnap eseménytelenül telt el, nővéremről és Cordinról gondolkoztam. Vajon tényleg barátok, vagy ennyire jól manipulál Cordin? Este Zoet bezártam a szobámba, nehogy elkóboroljon. Augusztus 11. Reggeli közben megjött a kedvem a héthez. Új hét és egy új tag a Falkában. Félrevetettem a Cordinnal kapcsolatos kételyeimet, délutánra meg lesz a Bábjátékos jelentése róla és talán estére megoldódik ez a probléma is. Diana indult őrségbe leváltani Lorit, Shira és Caden a városba készültek Mannyval, én pedig ismét pórázra kötöttem Zoet és átmentem Erikért. Felszereltük az utánfutót a mikrobuszra és elindultunk a reptérre, fel az ötösön. A hétfő reggeli forgalomban sikerült háromnegyed kilencre kiérni a reptérre. Erik kirakott a bejáró előtt és elindult a közelben parkolót keresni, amíg én Levért mentem Zoeval. Az információs pultnál érdeklődtem a gép felől, ahonnan a vám felé irányítottak. A vám pultja előtt most csak kisebb sor volt, néhány perc alatt a Karl nevű ellenőrhöz értem. - Jó napot, miben segíthetek? - Jó napot, Mr Lev Andrejevicset keresem, aki a Vlagyivosztoki géppel jött. - Máris nézem… Igen, az úr a kettes váróban van, a csomag ellenőrzése még nem ért véget. A szállítási adatok rendben vannak, de az elszállításhoz engedély kell. - Itt van az igazolványom, én felügyelem az elszállítást. Mr Andrejevics a Paraállatok Képzéséért Liga tagja, célunk a paraállatok viselkedésének tanulmányozása, kiképzése –erre Karl szkeptikusan felhúzta szemöldökét. –Hadd mutassam be –ezzel Zoet a földre engedtem, de félénken mellém húzódott. –Zoe, ülj. Zoe, védj meg! Zoe leült mellém, majd elnyújtott nyávogása bömböléssé vált, amikor felvette gepárd alakját. Fogait vicsorítva próbálta elijeszteni a körülöttünk állókat. - Jól van, Zoe. Nyugi, jó cica. –ezzel visszaváltozott, én pedig visszacsatoltam a nyakörvét és megsimogattam. – Jó kislány, ügyes vagy. Tehát, hol van a ketrec? - B parkoló 17-40-es szám. További szép napot, Mr Longtail –ezzel visszaadta az igazolványt. - Köszönöm, maguknak is. Elindultam a várószobák felé, a második üvegkalitkában várt egy törpe, épp a reptér alaprajzát tanulmányozta egy holo-kivetítőn. Barna haja válláig ért, egybenőtt szakállával, ami 10 centi hosszúra volt vágva. Nagyjából másfél méter magas volt és egy bélelt kabátot viselt a seattlei nyár ellenére. Mikor benyitottam felém fordult és végigmért. - Mr Lev? - Da –bólintott. - Üdvözlöm az UCAS-ban, Bernard vagyok. Kérem kövessen a kocsihoz. A törpével nyomomban visszamentem a bejárathoz, Erik pár perc múlva ért vissza, úgy tűnik nem sikerült helyet találnia és inkább kőrözött a bejárat és a sztráda között. - B parkoló 17-40-es parkolóhelyen van a ketrec. - Ehh, távolabb már nem is lehetne. Hello Lev, az én nevem Erik. - Üdv –válaszolt röviden és beült a hátunk mögötti ülésre. Elindultunk a megadott parkolóhelyre, ahol egy ork munkás várt a ketrec mellett egy targoncával. Kiszálltam a mikrobuszból és üdvözöltem a munkást. - Hello, Bernard Longtail a PKL-től –odaadtam az igazolványom és megvizsgáltam a ketrecet és a rajta lévő szállítási levelet. A papír szerint a szállítás alatt két alkalommal kellett volna megetetni a tigrist, egyszer Szöulban, egyszer leszállás után, de az utóbbi elmaradt. Az ork végzett az átvételi procedúrával és visszaadta az igazolványt. - Na, rakja fel kérem óvatosan az utánfutóra. Szegény kislány biztos ideges az elmaradt reggeli miatt. Visszaültem a buszba és megvártuk, amíg a ketrec végre fenn van, majd visszaindultunk a Falkához. Út közben hátrafordultam a törpéhez: - Remélem minden rendben volt. Szólítson Rozsdának, és tegeződjünk, ha lehet. Megérkezett a fizetésed? - Minden oké volt. Csekkolom a számlám… Nem, még nem jött meg a kredit –válaszolt alig érezhető akcentussal. - Otthon utánanézünk akkor.
Lassan közeledtünk hazafelé, ismét a kihalt városrészen haladtunk át. A pusztulat szélén elhagyatott házak, lepusztult környék nem tartozott a legbiztonságosabb helyek közé, főleg éjszaka. A társadalomból kitaszított metahumánok kénytelenek voltak a romokban élni, mocsokban, különféle rovarok és rágcsálók között. A mikrobusz hirtelen megugrott, amikor a pótkocsi levált a vonóhorogról, a következő pillanatban pedig olyan hirtelen álltunk meg, mintha falba ütköztünk volna. Az út előttünk lévő felére egy fa dőlt keresztbe, így Erik hátramenetbe kapcsolt. Ismét beleütköztünk valamibe, de a tükrökben nem látszott semmi. Kiszálltam a mikrobuszból, Erik is a másik oldalon, utánam Lev, Zoet pedig bezártam. Erik elővette kabátjából a pisztolyát, majd elindultunk hátra megnézni mi történt. A busz hátuljánál tovább nem tudtunk menni, egy korlát varázslat lehetett az, ami feltartott, de nem jutott időm a hatástalanításra, mert Erik oldaláról dulakodást hallottam, valakit a mikrobusz oldalához vágtak. Lehajoltam, a kocsi alatt átnézve láttam, ahogy Erik a földre rogy eszméletlenül. A következő pillanatban valaki oldalba rúgott, a kocsi elejénél lévő fáig gurultam. Mikor végre levegőhöz jutottam és felnéztem, csak Levet láttam. Pontosabban azt, ahogyan egy láthatatlan alak a levegőbe emelte a nyakánál fogva. Összpontosítottam és egy kábító labda varázslattal megcéloztam azt a helyet, ahol a támadónak kellett állnia. Varázslatom sikeresnek tűnt, Lev leesett a földre. Meglepetten álltam, hiszen a támadó nem vált láthatóvá. Talán egy varázsló volt? Körbenéztem, még mindig nem láttam senkit. Az ismeretlen támadó megragadott a pólómnál fogva és megemelt, majd a romos ház felé hajított. A háznak hiányzott a külső fala azon a részen, ahol átrepültem, a hátsó falig nagyjából tíz méter lehetett. A falnak háttal ütköztem, majd röviddel utánam érkezett Lev is, ő viszont falon keresztül. Felálltam és felkészültem egy levitáció varázslatra, kezdtem megelégelni, hogy labdának néznek. Hirtelen megütött a támadóm szaga, amit a pólómon hagyott: Cordin volt az! - Francba… -Egy óra múlva már okosabb lettem volna a Bábjátékostól kapott információkkal. Vajon pont emiatt támadt rám? De miért pont most? Pislantottam és asztrális látással már tisztán láttam auráját. Egyenesen Lev felé ment, ráordítottam: - Megállj! –felém fordult. – Mit akarsz tőlem? - A munkám útjában vagy –mondta, majd feloldotta a láthatatlanság varázslatot. Arcán hűvös mosoly ült. Mindketten Levre néztünk –jobban tennéd, ha nem akadályoznál. Kezdett érdekelni Lev valódi oka, amiért ilyen hirtelen elvállalta az utazást. De ahhoz, hogy ezt megtudjam, élve kell kijuttatnom magunkat ebből a helyzetből. Végre Lev is beszállhatna, ketten valahogy legyőzhetjük. - Mi okod van rá, hogy megöld? Alig egy órája van a városban. –megpróbáltam húzni az időt, ha mindenképp harcolni kell, akkor nem fogok vele kesztyűs kézzel bánni. - Az nem tartozik rád –mielőtt folytathatta volna, rámutattam és egy lézer varázslattal mellkason találtam, aminek hatására hátratántorodott és felszisszent. A varázslat jó szolgálatot tett a vámpírok elleni harcok során. Ekkora erejű varázslattól a gyengébb példányok már porrá váltak volna, az erősebbeknek is komoly sebet jelentett, ami persze azt is jelentette, hogy sok erőt kivett belőlem. Felkészültem egy újabb lézer varázslatra. Cordin a szemembe nézett, ekkor engedtem el újra a varázslatot, de csak a karján találtam el. Gyorsan felém vetette magát és a másik falba verte a fejem. A falhoz szorított, lila szemeitől nem tudtam elnézni, hiába mozgolódtam, nem tudtam kiszabadulni szorításából. - NE szórakozz velem. Nem tudod, hol a határ? Vigyázz, mert ha túlfeszíted a húrt, a nővéred sem ismeri meg a belőled maradt szőrcsomót. –láttam, ahogyan Lev óvatosan mögé lopózik, de már nem tudtam mozogni. Egy varázslattal megbénított és a földre rogytam. Lev kézfejeiből három penge csapódott ki, mikor Cordin felé ütött és ahogy megfordult a hasába mélyednek. Lev bal kézzel is szúrt, de azt elkapta Cordin, majd bal kezével megszorította Lev jobbját és lassan kihúzta a pengéket, majd karjait kifeszítve karjait szemmagasságba emelte a törpét. - A megbízóim szeretnék visszakapni a pénzüket, amibe az életmentő műtétek kerültek, sajnos a családod vagyona nem elég a törlesztésre, úgyhogy megelégednének a kibervereiddel. - Rot vozmi sooka! –Cordin arcára kaján vigyor ült ki. Ezután oroszul beszélgettek, amiből semmit sem értettem. Cordin végül letette Levet miután az visszahúzta a pengéket és a csuklóján lévő kommlinkre bökött. Tagjaimból végre eltűnt a bénító varázslat miatti zsibbadás, végre nem kellett a lélegzésre koncentrálnom. Lassan fel tudtam állni, leporoltam nadrágom és dzsekim, elindultam a mikrobusz felé, Cordin mellett. - Még találkozunk… - Remélem is. Megkerültem a mikrobuszt és felébresztettem Eriket. - Mi történt? - Cordin megkímélte a feles életét, majd később elmondom az egészet, de most dolgunk van –az utánfutó felé biccentettem. Erik eltette a pisztolyt és visszatolatott, hogy ráakaszthassam a pótkocsit a vonóhorogra. Közben
Lev is befejezte mondanivalóját Cordinnal, aki eltakarította a kidöntött fát az úttestről. Beszálltunk a kocsiba és végre hazaérkeztünk. A kocsiból kiszállva egyenesen Tyler szobájába mentünk. Tyler a számítógép előtt ült, láthatóan belemerült abba, amit csinált. Miután bezártam az ajtót, odaléptem Tyler mellé: - Beszélnem kell a Bábjátékossal. - Szerencséd van, nemrég jött meg Piroska is a Cordinról kapott infókkal. - Maradj csak, te gyorsabban gépelsz. Mit tudott meg róla? - Los Angelesben sok hullát hagyott maga mögött, az egész Földön fogad el megbízásokat és mindig teljesíti azokat. A közvetítője az Ezüstszőrű kutya utolérte a Bábjátékost. A beszélgetésük alapján bármit véghezvisz, de nem öl ártatlanokat. Mármint a saját értékrendje szerint. Utánanéz a célpontoknak és fenntartja a jogot, hogy visszautasítsa a munkát, de akire rábólint, az nem menekül. Ismert szövetségesei nincsenek, de látták már egy Tyrus nevű kiberszörnnyel dolgozni. Gyakorlatilag minden vámpír szeretne rajta bosszút állni a fajtársaik miatt. Kemény dió. - Az. Egyelőre nem kell aggódnunk miatta. Mi van Lev fizetésével? - Máris rákérdezek. –Pár perc múlva kaptunk választ. –Az orosz kapcsolat szerint nem kaptak elég kreditet, hogy kifizessék, azt üzenik, rendezze le Shurával. - Remek. Erik, kínáld meg valamivel Levet, amíg én átugrok Nicolehoz. Visszamentem a mikrobuszhoz és kiengedtem Zoet, majd hátramentem a ketrechez. Bepötyögtem a zárnyitó kódot, majd kitártam az ajtó egyik felét. A tigris szemben feküdt, az ajtó nyitására kíváncsian felnézett. Néhány másodpercre kikapcsoltam az auraálcázásom, amire elindult kifele. Az ajtó előtt megállt és megszagolt, hátat fordítottam és elindultam a farkasok házával szomszédos lakásba, amiben a tigris és leopárd alakváltók éltek. Benyitottam a házba és előreengedtem a tigrist. - Helló mindenki, Rozsda vagyok! –a tigrissel egyszerre léptem a nappaliba. Jacken és Edwardon kívül mindenki itthon volt, Ayane és Brooke most jöttek le kölykeikkel, Lolával és Jake-kel. - Bemutatom nektek új lakótársatokat, Shurát –aki épp felvette humán alakját. Felegyenesedve valamivel magasabb volt nálam, teste izmos. Szőke haja kebleire omlott és enyhén eltakarták mellbimbóit. Kék szeme a többiek tekintetéét kereste. Elengedtem Zoet, aki rögtön odarohant a kölykökhöz és elkezdett velük játszani. - Shura, figyelj rám. Itt nem harcolhatsz, a szobád a saját területed lehet, de a ház többi része közös területvégre elszakította tekintetét Ayaneétől és rámnézett. –ők Dylan, Ayane, Lola, Brooke, Jake,Reece, Nicole és Ruby. Jack és Ed dolgoznak most. Nicole, tudnál néhány ruhát kölcsönözni neki? - Persze. - Shura, az orosz barátaid nem fizették ki a futárt. Remélem van még kredited –csak bólintott. - Akkor elrendezem és később beszélünk még. - Köszönöm, um Rozsda –mondta erős orosz akcentussal. - Majd elfelejtettem, üssetek össze valami reggelit, szegény nem kapta meg a reptéri kaját, biztos éhes. - Nem kérek, köszönöm. Indulás előtt alaposan befaltam. A landolás után ettem csak meg a húst, amit Szöulban dobtak be. Sarkon fordultam és visszasétáltam Erikhez és Levhez. - Tyler, utald át Levnek a megállapodás szerinti fizetést. Lev, mit szólnál egy kis városnézéshez? - Jó ötlet. - Erik, elvisszük a Fordot. - Csak töltsétek fel majd. Az ajtó mellett lévő komódról elvettem a kis Ford kulcsát és odaadtam Levnek. - Várj a kocsiban, egy pillanat és jövök. Visszamentem Shuráért Nicoleékhoz. Felmentem az emeletre, ahol Nicole szobájában találtam meg Shurát, amint egy bikinit próbált épp fel. - Sziasztok, arra gondoltam, hogy Shura eljöhetne Levvel várost nézni. Megmutatom a biztonságos helyeket. - Remek ötlet. Egy perc és kész vagyok –gyorsan felhúzott egy fekete farmernadrágot és egy fekete pólót, StripeS felirattal, ahol a két ’S’ feje pont a mellei magasságába esett. - Megteszi –bólintottam és elindultam megkeresni Zoet. A kölykök elég hangosan játszottak, így nem volt nehéz megtalálni őket. Épp Ed, Brooke és fiuk, Jake szobájában ugráltak a gepárd alakban lévő macska körül. Mielőtt kimentünk volna az ajtón, még odafordultam hozzá: - A törpe a kocsiban volt az, aki áthozott. Orosz származású, de még nem tud róla, hogy alakváltók vagyunk. Út közben megpróbálok majd rájönni, mennyit sejt. Beültünk a kocsiba, ahol bemutattam őket egymásnak, majd elindultunk Puyallup felé.
A nap többi részében körbejártuk a várost. Megmutattam nekik, hol tudnak felszereléseket venni, melyik szórakozóhelyeken és kin keresztül tudnak kapcsolatba lépni velem. Ebédre egy utcai árusnál vettünk ördögburgert, amivel olcsón juthat bárki valódi húshoz, ha nem volt túl finnyás vagy nem tudta, hogy miből is készül. Elmondtam nekik melyik városrész biztonságos, hol van erős Lone Star jelenlét és melyik bandának hol a területe és miért veszélyesek. Út közben Lev elmondta, hogy Cordin érte jön este és kettesben megbeszélik a dolgaikat, az orosz tartozását, és amit a kibervereiről tudni akart. Hazafelé Lev és Shura oroszul beszélgettek, néha rövidet nevettek. Röviddel sötétedés előtt értünk haza. - Hiányoztam, fiúk? –alig szálltunk ki a kocsiból, Cordin hangjától kirázott a hideg, megfordultunk. - Nem volt rá elég idő. - A jó dolgokra minek várni? –Nagyot sóhajtottam és legyintve jeleztem, hogy hagyjuk most a civakodást. - Esetleg bemutathatnál a barátaidnak? Egy kávé mellett? - Most nagyon nem alkalmas. Dolgom van. Neked is menned kéne. - Ideje indulnunk Lev, kapaszkodj a karomba! –a törpével együtt a levegőbe emelkedett és elrepültek északkeletre, magasan a házak felett. - Nekem is sietnem kell, napnyugta előtt őrségbe kell állnom. Tehetek érted még valamit? –fordultam Shurához. - Az az igazság, hogy szükségem van orvosi segítségre. Azért jöttem Seattle-be, mert itt nagyobb eséllyel találok valakit, aki segíthet rajtam. - Nekem nem tűnsz betegnek. - Ez nem betegség, ez… hiba –pár pillanatig kereste a szavakat. Közelebb lépett és halkan folytatta: - Álmomban visszaváltozom tigrissé. Nem tudom fenntartani az emberi alakot. - Ez… tényleg furcsa, de miért baj az –megakadt a szavam. Rádöbbentem, milyen nehéz lehet így fenntartani az álcát, vagy kapcsolatot kezdeményezni valakivel. Hacsak nem szintén alakváltó a barátja, nem sokan örülnének neki, ha egy vadállattal ébrednének. - Sajnálom. Próbálkoztál már rendbe hozatni? - Igen, a Yamatetsu egyik laborjában vendégeskedtem két hónapot, de átvertek. Először úgy tűnt, minden jól halad, de aztán már más irányba mentek el a kísérletek, így megszöktem. A gépek egy részét tönkretettem vagy eladtam, úgyhogy nem hiszem, hogy szívesen visszavárnának. - Értem, holnap én vigyázok a kölykökre napközben, megpróbálom kihívni Jane-t, a nővéremet egy vizsgálatra. Talán ő többet tud majd mondani. - Köszönöm. - Nincs mit. Most jobban teszem, ha megyek. Szia! - Jó őrködést! Gyorsan hazamentem, a ház előtt állt a fekete furgon, ami Steve-é volt. A nappaliban épp a munka részleteit mesélte Oliver a többieknek. A történetet csendben hallgatta Manny is, összebújva Natsukoval, akinek szüleit nem láttam. A hűtőben kerestem ennivalót, majd egy szendviccsel a kezemben tértem vissza. - Sziasztok. Hol van Kichiro és Takako? - Odafent vannak, de hagyd őket most. Nem sok idejük volt együtt a két hét alatt –mondta Steve. - Örülök, hogy jól vagytok. Sajnos nem tudok maradni, sietnem kell. Napnyugtakor őrségváltás. Sietve befaltam a szendvicset és búcsúzkodás nélkül átmentem Égen Járó lakásához. Két kopogás után benyitottam és egyenesen az alagsorba mentem, ahol már várt rám Brooke, Brianna, Daniel és Dylan. - Végre itt vagy már –Brooke felkelt és kilépett a nagy körből –alig vártam már az estét. - Elnézést, sokáig tartott a városnézés Shurával. Nagyon elfáradtál? - Mondhatjuk, de alvás előtt még kifárasztom Edet is –kacsintott. - Csak nem kistestvért kap karácsonyra Jake? –erre csak elmosolyodott. - Ki tudja? Neked is ideje lenne végre utódokat nemzeni. - Nem is tudom, talán lassan eljön az ideje. - De most annak van ideje, hogy őrködj! –szólt közbe Brianna. - Így van, jó mulatást! –ezzel Brooke felment. Brianna és én nekiláttunk az őrszellemek megidézésének, míg Daniel, a farkas és Dylan, a tigris egy-egy puskát és lőszereket vettek magukhoz. Mire végeztünk az idézgetéssel, már felfegyverkeztek és elindultak leváltani a kinti őröket. A körbe léptünk Briannával és egymással szemben leültünk. Fizikai testünket hátrahagyva az asztráltérben vigyáztuk a Falka álmát. Augusztus 12. 8 óra Diana ébresztett fel rövid pihenőmből. Az éjszakai őrség után ellátogattam Rókához, amit már sokat halasztgattam. Mindig beszélek vele, ha tervezek valamit és az elmúlt napok történései ismét szükségessé tették, hogy újratervezzem a következő heteket. Ez az asztrális kirándulás nyugalmat adott és visszatérve a szobámba
lefeküdtem az ágyra. Gyorsan elnyomott az álom, de kevés volt a három és fél óra. Lassan felültem az ágyamban, Diana átölelt: - Gyere, vár a reggeli. Mindjárt itt lesznek a kölykökkel a többiek. A fürdőszobába mentem és megmostam az arcom, ami segített a felébredésben, érzékeim máris élesebbek lettek a víz szagára. Lementem a lépcsőn, az asztalon már várt a pirítós és tükörtojás, valamint egy bögre szójakávé. Sietve befaltam a reggelit és hátradőltem a kanapén. Takako jött le és mellém rakta Natsukot és Mannyt, akik próbáltak visszaaludni. - Szia Rozsda! Hallottam te vigyázol ma a kicsikre. - Szia, így van. Jó, hogy végre itthon vagytok. Hosszú két hét volt. - De megérte, ma találkozunk a Johnsonnal, végre pontot tehetünk az ügy végére. - Mi volt a munka? - Scottsbluffban meghalt egy farmer, a telkét elátkozottnak hitték, mert a sheriff nem találta meg a gyilkos fegyvert és szellemekre fogta. A városban nem volt hivatásos mágus, aki megerősítette volna, ezért egy szomszédos gazda szerette volna, ha elhitetjük mindenkivel, hogy tényleg kísértetjárta hely, így olcsón juthat a földhöz, a szellemek elűzése után pedig tovább dolgozhatnak rajta. - És mi volt a halál valódi oka? - Egy bérmágus ölte meg varázslattal, kis erőfeszítéssel sikerült megtalálnunk és kifaggatnunk. A halott asszonya bérelte fel és örömmel vált meg az egész telektől. Utált ott élni, de a férje nem volt hajlandó lemondani az örökségéről. - Miért nem vált el tőle inkább? - A Sziú Nemzetek törvényei nem engedélyezik a válást. Más államba költözve elválhattak volna. Shira és Caden is lejöttek, mögöttük Kichiro. - Ugye nem akartok teljesen egyedül hagyni az összes kölyökkel? - Pont azt terveztük, úgyhogy szedd össze magad. A kis Jake-t pedig ne hagyd, hogy Mannyval összeverekedjen! –mondta Shira, miközben megsimogatta fiát. - Hova megy mindenki? - Vásárolni, mulatni! –Diana csatlakozott a társasághoz, immár világoskék egyrészes szoknyában és magas sarkú szandálban. –Este Awa tánc-fesztivál lesz a japán negyedben, ezért veszünk néhány odaillő ruhát. Ha visszaérünk, a szülők elmennek valamelyik gyereknapi rendezvényre a kicsikkel. Gyerünk, mozgás! Oda akarok érni, mielőtt a legszebb darabokat elviszik! - Menjetek csak, úgy látom Michael épp most érkezett meg a többi kölyökkel. A hátsó ajtót kinyitotta és beözönlöttek a kicsik. Michael Erik öccse volt, Brandt és Mia fia. Kezében legkisebb testvérük, Willy volt. A kölykök rohanásának hangjára Manny és Natsuko is felpattant és sorban köszöntötték, körbeugrálták a többieket: Lola, Jake és Ruby után Lily, végül Vanessa érkezett. - Sietnem kell, fél óra múlva kezdődik az óra. Jó mulatást! –ezzel Michael letette Willyt és futva elindult az iskolába. Az iskola Tacoma szélén volt, egyben óvoda szerepét is betöltötte. A kölykök viszont nem voltak elég szelídek és kezelhetőek, hogy oda járhassanak, de Hannah, a fóka alakváltó ott dolgozott pedagógusként, párja, Joseph pedig úszásoktatóként az iskola testnevelés tanárja volt. Jessica, a medve alakváltó, Vanessa anyja pedig történelemtanár. A tacomai dokkoknál vállalt fuvarozást Erik és Daniel is, róluk tudta a cégük, hogy alakváltók. Steve csapatának visszatértével Lori visszatérhetett munkahelyére, a tacomai Olga Teaszobájába. Olga is tudott róla, hogy Lori alakváltó, de megbízható troll nő volt. A teaház bordélyként is üzemelt és a Vory védelme alatt állt. Olga komoly kedvezményeket adott a Lone Star tagjainak, így nem zargatják, hiszen az ottani lányoktól garantáltan senki nem kapott el betegséget; ha sikerül kedvére tenned akármit megszerez a Voryn keresztül. Csak arra figyeltem fel, hogy Manny visít. Sikerült elkalandoznom, s pár pillanat alatt a kölykök szétszóródva a nappaliban egymással fogócskáztak, szépen játszottak, kivéve Mannyt és Jaket. Manny orra vérzett, Jake a konyha felé futott. - Megállj csak! –felé nyújtottam kezemet és egy távolba hatás varázslattal elkaptam, magamhoz lebegtettem. Mannyt is felkaroltam és a kanapén két oldalamra fektettem őket. - Miért karmoltad meg Mannyt? –fordultam a leopárdkölyökhöz. –Gyerünk, mindketten átváltozni! Néhány másodperc múlva két kisfiú ült mellettem, tíz illetve nyolc év körülinek tűntek. - Megpróbált varázslattal megijeszteni, azért. Apu mondta, hogy így megvédhetem magam. - Szerintem Ed nem úgy értette, hogy egy ártatlan illúzió miatt megverd a kisebbet. Ha tudtad mire készül, elég lett volna a mancsod használni. - De megijedtem –mondta félénken. A többi kölyök eddigre a kanapé köré gyűlt és csöndben várták, milyen büntetést kap a két delikvens. - Manny, mióta próbálod illúziókkal ijesztgetni Jake-t?
- Csak szombaton csináltam. - A többieken nem használtál semmilyen varázslatot? Megrázta a fejét. - Szombaton mit próbáltál meg varázsolni? - Egy hasonmást, de Jake kitalálta melyikünk az igazi és rám ugrott. Akkor anyu büntetésből nem adott neki csak egy sütit. - Manny, az alakváltók kettős természetű lények és mindannyian képesek vagyunk az asztrális térbe látni. Jake egyszerűen megnézte, hogy melyik alak él és melyik csak mágia. Ha varázslatot használsz, emlékezz rá, hogy annak nyoma van az asztrálban és megtalálhatnak a nyoma alapján. És most kérjetek egymástól bocsánatot. - Sajnálom, hogy megkarmoltalak. - Sajnálom, hogy megijesztettelek… és hogy nem kaptál több sütit miattam. - Na, gyerekek játsszatok bújócskát. Csak a házon belül lehet elbújni, Lola lesz a hunyó. Egy percetek van, gyerünk! A két fiú újra valódi alakjában volt és a kis tigrisen kívül, aki az ölembe ugrott és várt, minden kölyök szétszaladt a lakásban. Egy csöndvarázslattal biztosítottam, hogy Lola ne hallhassa, merre futnak és eltakartam az orrát és szemeit. Egy perc után feloldottam a varázslatot és elengedtem a kis vadászt. A telekommhoz léptem és a nővéremet hívtam. - Halló? - Szia Jane, itt Rozsda. Otthon vagy még? - Éppen most indultam volna dolgozni, miért hívtál? Csak nem történt valami Zoeval? –elfelejtkeztem Zoeról, a kérdés olyan váratlanul ért, hogy a meglepettség kiült arcomra. –Ha baja esett, nem úszod meg! - Nyugi, nyugi. Csak odaát felejtettem, Brooke biztos jól bánt vele. Szeretnék szívességet kérni tőled. - Hallgatlak. - Az új tigrist, Shurát kéne megvizsgálni, alaposan. Azt mondja, nem képes fenntartani a humán alakját álmában. - Azt kéred, hogy térítsek el egy DocWagon sürgősségi mentőt, hogy állatklinikának használjam? –pár pillanatig elgondolkozott, majd nagy mosollyal folytatta: -Nem gond. Készítsd fel a csíkost, tízkor a központban? - Nem megy, én vigyázok a kölykökre. Délután vagy este jobb lenne. - Délután edzek, este a japán negyedbe megyek Thaddeussal. Ma van az Awa felvonulás, kihagyhatatlan móka! - Dél körül jó? Addigra visszaér valaki helyettesíteni. - Rendben. Hozd el Zoet is. - Nem felejtem. Szia! - Szia! –lekapcsoltam a telekomm egységet, úgy gondoltam itt az ideje, hogy körbenézzek a kölyköknek. Tizenegy óra után végre visszaérkeztek azok, akik bevásárolni voltak. A lányok kezdték bemutatni az új ruhákat, de így is több doboz maradt kibontatlanul. Lori és Diana egyforma ruhát vettek. A kiskölykök is odasereglettek, hogy megnézzék a két lányt az új ruhában. - Azt hittem ma este már dolgozni fogsz, Lori. - Ahhoz nagyon sokat kéne fizetnie valakinek, hogy ne egy általam választott pasival menjek el szórakozni. - Ismerem a szerencsést? - A fürdőben megtalálod –mondta mosolyogva. Hátranéztem, a fürdő ajtaja félig nyitva volt, nem láttam benn senkit. Bementem körülnézni, de tényleg üres volt. Mikor megfordultam, hogy kimenjek, esett a tekintetem a tükörre. Nem hiszem el, hogy bedőltem neki. Visszatértem hozzájuk: - Köszönöm a meghívást, de nincs ruhám. - Erre is gondoltunk –mondta Diana, a maradék dobozokból egy, az övékhez illő férfiöltözéket vett elő. – Rozsda, elkísérsz minket az Awa táncra? –ez a kérdés kissé furcsán hatott, mintha azt kérdezte volna, hogy feleségül veszem-e őket. Néhány másodperc szünet után a nevetésem visszafogva válaszoltam. - Örömmel. De most elnézéseteket kell kérnem, Jane-el megbeszéltem egy találkozót, megvizsgálja Shurát. - Csak nem beteg? - Komoly baj, de nem fertőző. Valami genetikai rendellenesség miatt nem tudja megőrizni alvás közben a humán alakját. A hátsó kerten keresztül átmentem Shuráért és nem felejtetem el Zoet sem. Elindultunk a központ felé, a Stuffer Shack előtt állt a DocWagon kocsi, mellette Jane. - Szervusz –két puszival köszöntünk egymásnak. –Ő Shura, bemutatom a nővéremet, Janet. - Szia –kinyitotta a kocsi hátulját. –Ugorjatok be, kicsit arrébb állok és bele is vághatunk. - Azt mondta, fel fog vágni? –kérdezte meglepetten Shura.
- Csak szófordulat, de megeshet, hogy szükség lesz rá. Néhány sarokkal távolabb leparkoltunk és Jane hátrajött. A kocsi rendkívüli felszereltséggel bírt, nem csak minden eszköz megtalálható volt, ami egy műtőben, a műszerek a legfejlettebb technológiával álltak az orvosok szolgálatára. Jane megvizsgálta Zoet, de miután nem talált rajta sérülést, megkönnyebbülve az anyósülésre ültette, majd a kézi számítógépével csatlakozott a kocsi rendszerére és elkezdte a vizsgálatot. Hangosan kommentálta, mit csinál és mit állapított meg. Többször is megvágta vagy vért vett tőle, még ezüsttel is vizsgálta a regenerálódási képességét, injekciókat adott neki. Ilyenkor kezeimet fülemre szorítva a padlóra néztem, mivel irtóztam a fecskendőktől. Fél óra alatt számtalan tesztet végzett Shurán, végül leállította a felvételt. - Otthon átnézem az eredményeket és szólok, ha rájöttem valamire. Ideje visszatérni, várnak a sürgős esetek. - Köszönöm. Talán egy fajtársnak sikerülni fog. Tessék, egy kis kredit kezdetnek. –Shura kivett a nadrágzsebéből ezer nujen értékű hitelesített chipet. Jane viszont odaadta nekem. - Reméljük a legjobbakat. Neki nagyobb szüksége van rá. Rozsdán keresztül elérsz. Sziasztok. - Szia! Ezzel kiszálltunk a kocsiból és hazasétáltunk. - Nagyon szép testvéred van. - Köszönöm, anyánktól örökölte szépségét, de a tanuláshoz szükséges elhivatottságot viszont apjától. - Úgy érted, nem ugyanaz volt az apátok? - Igen, de sosem volt belőle gond. Örülök neki, hogy ilyen sokat elért. Kevesen tudnak a Falkából diplomát szerezni. Többek között ezen is szeretnénk változtatni. Veled mi a helyzet? Hogyan nőttél fel? - Apám még a születésem előtt meghalt, levadászták. Három éves koromig nem láttam egyetlen metahumánt sem. Csak utána mentünk anyámmal a városba. A városban megismerkedtem egy velem egykorúnak tűnő fiúval, aki már azon az estén a lakására hívott. Vad éjszakát töltöttünk Leontival együtt, de a reggel mindkettőnk meglepődött. Én ébredtem fel először és megnyaltam az arcát. Fel sem tűnt, hogy tigris vagyok megint. Leonti kiesett az ágyból a rémülettől. Felálltam az ágyban, akkor vettem észre a változást. Visszaváltoztam emberré, akkor már meg mert mozdulni. Próbáltam felé lépni, átölelni, de egyre csak hátrált. Magamra kaptam a ruháimat és elmenekültem. Két nap múlva összeszedtem a bátorságom és megint elmentem oda, ahol találkoztunk. A kocsmában megint megláttam, de ahogy észrevette, hogy közeledek, elfutott. Csak jövőre tértem vissza. Összejöttem másokkal, de ők sem voltak jobbak. Volt, aki rám lőtt, volt akit megöltem ezért. Egy elcsípett beszélgetésből megtudtam, hogy a megapoliszban hol találhatok munkát. Stoppolva eljutottam Vlagyivosztokig. A Vory tagjai sokat fizettek, hogy elkísérjem őket különféle partikra. Később kémkedésért és gyilkosságért is fizettek. Amikor úgy gondoltam, hogy elég pénzem van, felkerestem a Yamatetsut. Mint kiderült, kihasználtak, ezért megszöktem és átjöttem ide. - Nem semmi. Ma este sokan a japán negyedbe megyünk, táncos felvonulás lesz. Szerintem gyere el te is, hátha találsz magadnak egy barátot. Végre itthon, én lefekszem estig, az őrség miatt nem aludtam sokat. - Akkor este találkozunk. Steve és Oliver ebédhez készülődtek, a kölyköket elvitték a szüleik valamelyik gyereknapi rendezvényre. Felmentem a szobámba, felvettem valódi alakomat és a szőnyegen leheveredtem aludni. Trópusi erdőben futok. A sok futástól már lihegek, egy gyökérben megbotlok és elmaradok a csapattól. Mellém ér egy fiatal nő, bőre barna, ruhája madártollakkal díszített. Felsegít és tovább menekülünk. A hátunk mögül üldözőink tűnnek fel és tüzet nyitnak ránk. Az ösvény elkanyarodik és nemsokára egy tisztáshoz ér, ahol már indulásra készen vár a helikopter. A többiek már beszálltak, a gép emelkedni kezd. Felkapaszkodunk a talpakra, a pilóta azonnal felemeli a gépet és hamarosan magunk mögött hagyjuk az azték templomot. Alattunk a dzsungel zöldjét felváltja egy tó vizének kékje. A tó partján lévő őrtornyok felől lőnek ránk. A pilóta manőverezni kezd. Vérzek és elengedem a talpat, zuhanok. A vízbe csapódok és körülvesz a hideg sötétség. Kapálózva ébredtem fel, aztán lefogtak. Körbenéztem: a fürdőkádban voltam, még mindig róka alakban. Lori fogva tartott, míg Diana a tusolóval áztatott el. - Maradj nyugton, ha el akarsz jönni velünk, meg kell fürödnöd és nem elég egy tisztító varázslat! – Eleresztettem izmaimat és tűrtem, hogy megmossanak, mint egy házi kutyát. Láthatóan élvezték a fürdetést, nem úgy, mint én. A sampon után ismét leöblítettek és megtöröltek. Miután végeztek, felvettem humán alakomat. - Nem volt szép húzás tőletek. Rémisztő álmom volt és különben is, mennyi az idő? - Este hét óra van már és ideje indulni. Itt vannak a ruháid. –Lori átadta a csomagot és Diana után ő is kiment. Ilyen sokat aludtam volna? –tűnődtem. Megmostam a fogam és megfésülködtem. Viszonylag ritkán tettem ezt, általában egy egészséges külső varázslattal elintéztem az egészet. Felöltöttem a japán stílusú ruhát és szandált.
A fehér alapon kék minták és fekete írásjelek voltak. A kalap furcsa formájú volt, mintha félbehajtottak volna egy lapos szalmakalapot. Kiléptem a fürdőszobából, a nappaliban már vártak a többiek, hasonló öltözékben. - Készen állok, mehetünk –kabátomból kivettem a hamis azonosítót és kredchipeket. Steve előreállt a mikrobusszal, amibe belefértünk mindannyian a házból. A farkasok és leopárdok már az első körben elmentek, ők már ott vártak minket.
