Rosa Argentína Rivas Lacayo

Rosa Argentína Rivas Lacayo

A mű eredeti címe: Saber pensar (Dinámica mentái y calidad de vida, El Método Silva para un Nuevo Siglo) © 2008 by Rosa Argentína Rivas Lacayo ©2010 Agykontroll Kft., Budapest 1389 Budapest, Pf. 115, tel.: 1/488-0118 www.agykontroll.hu Hungárián edition Minden jog fenntartva Fordította: Rédei Katalin Szerkesztette: dr. Dómján László és Sólyom Ildikó Illusztrációk: Synapsis de México, S.A. de C.V. Fényképkompozíciók: APG Estudi Gráfic, S.L. - Sant Antoni Maria Claret, 428 08027 Barcelona

ISBN 978 963 7491 24 5

Borítóterv: B&B Grafikai Stúdió (1/208 5%4) Készült az IMI Print Kft. nyomdájában, Nyíregyházán Felelős vezető: Nagy Imréné

Tartalom Ajánlás............................................................................................9 Köszönetnyilvánítások..............................................................13

E lő s z ó ..........................................................................................19

Bevezetés..................................................................................... 25

1. FEJEZET Mi az agykontroll?................................................................... 35

Egészségünk megőrzése, illetve javítása.......................... .43 Hatékonyabbá tenni a tanulás folyamatát, és elérni céljainkat ............................................................... 46 Intuíciónk és kreativitásunk fejlesztése a problémák megoldása érdekében........................................................... 48

Még TÖBBET ÉSSZEL...!

Felfedezzük az önismeret jelentőségét és egy olyan hatékony módszert, amellyel szolgálhatjuk önmagunkat és szolgálhatunk másokat.............................. ........................ 49

2. FEJEZET Stressz és rela x áció .................................................................. 53 Mi az em ber?...........................................................................53 Mi a stressz?.............................................................................63 A stressz élettana.....................................................................65 A stressz fázisai...................................................................... 67 Akut és krónikus stressz.........................................................68 Eustressz és distressz...............................................................71 FELADAT: A szókészleted kitakarítása R elaxáció.................................................... ............................85 FELADAT: Relaxációs gyakorlat.................................... 88

3. FEJEZET A szorongásos problém ák kezelése........................................ 95 Érzelmeink intelligens irányítása........................................ 98 A szorongás kezelése.......................................................... 102 A düh kezelése.................................................................... 103 A szomorúság kezelése........................................................104 Érzelmi érettség.................................................................... 105 FELADAT: Érzelmi irán y ítás........................................107 Belső irányítás...................................................................... 111 Hypersomnia (túl sok alvás)..............................................112 És az álmok, azok álm o k ?..................................................115

Tartalom

FELADAT: Ébredéskontroll- és álomkontroll-technika.................................................... 122 4. FEJEZET Zseniális ta n u lá s ...................................................................... 125 A tanuló agy.......................................................................... 127 Csodálatos m e m ó rián k ...................................................... 133 A memória ellenségei..........................................................139 A memória szövetségesei.................................................... 141 A képzelet és a vizualizáció fontossága............................145 FELADAT: A memóriafogasok......................................149 FELADAT: A háromujj-technika ................................152 A memória anekdotagyűjteménye....................................155

5. FEJEZET Tehetség a sik erh ez..................................................................159 M otiváció.............................................................................. 162 Képesség................................................................................ 171 O ptim izm us.......................................................................... 178 Belső értékek........................................................................194 FELADAT: Gondolkozás stratégiáinkról....................197 FELADAT: Az elm etükre-technika..............................201

6. FEJEZET A kreativitás lá tó h a tá ra i........................................................205 Belső nevelés........................................................................206 Ökológiai tu d a t....................................................................216


Megtanulni csukott szemmel n é z n i...................................219 Zsenialitásunk....................................................................... 224 A kreativitásban való jártasság ...........................................227 A kreativitás jellem ző i.........................................................229 A kreativitás tulajdonságai...................................................236 FELADAT: Gondolkodás az intuícióról és a kreativitásról.............................................................241

7. FEJEZET Vizualizáció és egészség...........................................................251 Holisztikus egészség.................................................................. 255 Elme és spiritualitás az orvostudományban ........................264 A képzelet az egészségben........................................................ 266 A fájdalom ................................................................................ 269 A kivételes beteg........................................................................ 273 Belső értékek.............................................................................. 275 FELADAT: Gondolkodás az egészségem érdekében.. .278 FELADAT: Egészségem program ozása........................282

8. FEJEZET A tanfolyam ..............................................................................283

9. FEJEZET Isten, élet és elme......................................................................291 Is te n ............................................................................................309 É let.................................. ........................................................... 311 Az e lm e ...................................................... .............................. 314

Tartalom

10. FEJEZET A tehetetlenségtől a teljesítőképességig............................. 319 A változó a g y ........................................................................... 324 Gondolkodásunk megváltoztatja ag y u n k at......................... 327 Elme és értékek.............................. ...........................................330 1. SZ. FÜGGELÉK Dr. Aretoula Fullam: A teremtő vizualizáció művészete: a zsenialitás veled született képessége Dr. Fullam függelékének bibliográfiája................................. 335 2. SZ. FÜGGELÉK Dr. Gérard Guasch: Agykontroll és pszichiátria: egy személyes tapasztalat......................................................351 3. sz. függelék Dr. Camilo Maccise O.C.D.: Az agykontroll a vallás szem szögéből........................................................................... 363 Bibliográfia............................................................................... 373 Hivatkozások

393

19

Előszó Annyi szakmai gyakorlattal és egyetemi oktatással eltöltött év után, amit a pszichológia, a pszichoterápia és a segítségnyújtással kapcsolatban álló tudományok területén végeztem, lehetőségem volt értékelni és természetesen teljes mértékben bizonyítani, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn egy adott személy mentális tevékeny sége, mentális folyamatai és életminősége között. Mára már két ségtelenül kimondhatjuk, hogy mindennapi életünk minőségét gondolataink minősége határozza meg. Nagyon sok könyv foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miként javítható az életminőség tudományos, vallási, pszichológiai, tár sadalmi, spirituális stb. szempontból. Találhatunk továbbá olyan könyveket, amelyek rendkívül szuggesztív címükkel felhívják ugyan magukra a figyelmünket, de olvasásuk közben érdeklődésünk fo lyamatosan csökken. A Még többet ésszel..! állandó érdeklődésre számot tartó témá val foglalkozik, mivel gondolkodásunk olyan eszköz, amit meg M l tanulnunk tudatos módon kezelni, és ahhoz, hogy ez hatél'iiiiy legyen, szükséges tudni, hogyan és miért működik elménk. Megkérdezted-e valaha önmagadtól: vajon miért sikerül egye

20


seknek szinte minden, méghozzá láthatóan mindenféle különö sebb erőfeszítés nélkül; s miért áll mások élete - akik a legkisebb akadályt sem képesek legyőzni - folyamatos nehézségek soroza tából? Elárulom: az első csoport tagjai valószínűleg azzal az ösz tönös vagy tanult képességgel rendelkeznek, hogy kapcsolatba tudnak lépni saját elméjükkel és gondolataikkal, és ennek révén minden eszközt felhasználnak, hogy kreatív módon nézzenek szembe problémáikkal, és azokat megoldják. A második csoport tagjai azonban nem tudják, hogyan használják természetes erő forrásaikat - jóllehet, ők is rendelkeznek velük -, és gyakran még azzal sincsenek tisztában, hogy mire is gondolnak. Az első csoport tagjai - azon kívül, hogy képesek megfelelő en gondolkozni - minden módszerből, stratégiából és eljárásból begyakorolt önfegyelmet alakítottak ki, amellyel fokozhatják szel lemi képességeiket, és a gyakorlással lehetővé válik számukra a je lentős mentális fejlődés. Eközben a második csoport tagjai csupán bámulják, miként repül el felettük az idő és az élet. A Még többet ésszel..! az a várva várt könyv, amely érthetően magyarázza el a gondolkodás rendkívül bonyolult folyamatát és azt, hogy miként tanulhatjuk meg ennek intelligens használa tát. A könyvben felvázoltak kiindulópontja a kognitív tanulás, amely, hasonlóan az ezzel rokon tudományágakhoz, elsősorban a többi személynek nyújtott segítségnyújtást, illetve iránymuta tást helyezi előtérbe. Azért, hogy az olvasók a mindennapi tevé kenységük során önállóan is alkalmazhassák saját pszichológiai erőforrásaikat. A könyv sorra veszi az összes olyan tényezőt, amelyek létfon tosságúak ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gondolkozni. Elismeri a környezeti, a pszichológiai, a társadalmi és a kulturális tényezők hatását is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy e képesség fejlődhes sen. Számol azzal a ténnyel, hogy a kognitív képesség - az önfej

Előszó

21

lesztési folyamaton belül - módszeresen kell, hogy elvezessen a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig. Én egyike voltam annak a sok százezer hitetlennek, akikről a könyv is beszél, mivel kételkedtem az agykontroll hatékonyságá ban és annak hitelességében is, míg végül meghívtak, hogy vegyek részt egy tanfolyamon. Ott saját megtapasztalásom révén kellett szembesülnöm a témával kapcsolatos határtalan tudatlansá gommal, s bebizonyosodott számomra a módszer hatékonysága. Minden kétséget kizáróan megtapasztaltam az agykontroll elsajá tításának rendkívül jótékony hatásait. Immár napról napra egyre jobban és jobban vagyok. Te most egy könyvet kezdtél el olvasni, ami nemcsak egy - új nézőpontú és empirikus bizonyítást nyert alapokkal rendelkező - módszer ismertetője, hanem egy lehetőségeket tartalmazó prog ram is, amelynek hatása lenyűgöző, az élet bármilyen területén is alkalmazzuk azt. A könyv segít megérteni, hogy miként fejleszthetjük agyi és szellemi funkcióinkat, s ezáltal az alkalmazkodó és a gyakorlalias gondolkodásmódot támogatja. Szól azokról a tényezőkről, amelyekkel megállíthatunk negatív, illetve elősegíthetünk pozitív folyamatokat; és hatékonyan tudunk megoldani problémákat. A Még többet ésszel..! című könyv kitölti azt az űrt, ami a jelenleg rendelkezésre álló, önfejlesztéssel és önsegítéssel foglalkozó kiad ványok között tátong. Az olvasó minden fejezet befejeztével egyre jobban és jobban lesz, ahogy végighalad azokon a lépéseken, ame lyek révén képes lesz kezelni gondolatait, ugyanúgy, ahogy azt én is tettem a tanfolyamon. Ettől kezdve nagymértékben megváltoz hatnak hagyományos elképzelései az agyról, az elméről, valamint az agykontroll nevű módszerről. Az első fejezet történelmi áttekintést nyújt a Silva-féle agykont roll kialakulásáról és fejlődéséről.

22


A második fejezet segít, hogy megértsük az energiakezelés fon tosságát. Ettől függ ugyanis, hogy szervezetünk az eustressz („jó stressz”) vagy a distressz („rossz stressz”) állapotába kerül. A harmadik fejezet lehetővé teszi számunkra, hogy megismer kedjünk gondolataink és problémáink, feszültségeink, aggodal maink, érzelmeink, továbbá elképzeléseink és álmaink, valamint a mindennapi jó vagy rossz közérzetünk közötti összefüggésekkel. A negyedik fejezet (Zseniális tanulás) lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük agyunk jellemzőit és csodálatos működését, s eloszlatja az aggyal kapcsolatos gyakori tévhiedelmeket. Ismerteti, hogy mit kell tudnunk, és mit kell tennünk azért, hogy ösztönöz zük agyi folyamatainkat, és javítsuk memóriánkat. Az ötödik fejezet világosan leírja, hogy milyen lépéseket kell megtennünk, hogy elérjük áhított céljainkat. Elmagyarázza, ho gyan fordítsuk le problémáinkat kivetített képekké, hogy szem benézhessünk velük és megoldhassuk őket. Ennek eszköze az »elmetükre-techniká\ amelyben kulcsfontosságú szerepet kap „a szándék ereje”, amit csak az ember képes létrehozni. Hozzám ha sonlóan valószínűleg te is meg fogod kérdezni: „Valóban műkö dik?” Azt javaslom, próbáld ki! Adj esélyt önmagadnak! A következő fejezetek elmagyarázzák, hogy mennyire fontos mindennapi életünkben a képzelet. Felsorolják azokat a tényező ket, amelyek stimulálják és gazdagítják a kreativitást; motiválják környezettudatos gondolkodásunkat; elősegítik, hogy fókuszálni tudjuk mentális folyamatainkat, oly módon, hogy szembenézünk a problémáinkkal, és megoldjuk azokat; ismertetik a vizualizáció fontosságát és alkalmazásának módját; valamint mindazt, ami a világon a legnagyobb kincsünkkel, vagyis az egészségünkkel áll kapcsolatban. Mindezek miatt felbecsülhetetlen értékű, hogy immár egy olyan hasznos könyv áll rendelkezésünkre, amely részletes és gya

Előszó

23

korlatias útmutatást nyújt ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gon dolkozni. A könyv ugyan minden olyan embernek íródott, aki szeretné megismerni az önfejlesztés természetes módját, az egészségügy ben dolgozó szakemberek és a pszichoterapeuták számára azon ban különösen hasznos, mert számos olyan ötletet és szellemes terápiás módszert ismerhetnek meg belőle, amelyeket aztán mun kájukban alkalmazni tudnak. A könyvben mindvégig kiemelt hangsúlyt kap önbecsülésünk védelme. A tartalom meglehetősen bőséges, és egyaránt foglalko zik az egészséges és a rendellenes mentális jelenségekkel. A könyv minden oldala megértést, együttérzést és tiszteletet tükröző hozzáállásról árulkodik, s ez a Még többet ésszel..! sikeré nek a titka. A könyv olvasása közben az olvasónak olyan érzése lesz, mintha személyesen beszélgetne a szerzővel. A mondanivaló kis blokkokban jelenik meg, hogy megkönnyítse a szöveg megértését. Minden könyv sokat elárul szerzőjéről. Ez a könyv sem kivétel, hiszen lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük benne a szerző: • agykontrolloktatóként való fejlődését, • felkészültségét és professzionalizmusát a kognitív folyamat fejlődésében, folyamatosságában és gazdagodásában, • képességét, hogy integrálni tud egy széles horizontú isme retanyagot, • a módszer empirikus és tudományos alátámasztásának fo lyamatos keresését, • elhivatottságát, hogy tevékenységével az emberiséget szolgálja, • emberi teljességét és összetartó erejét.

24


Rivas Lacayo doktornő ilyen vezető, amit azzal is bebizonyít, hogy könyvében világos, érthető nyelvezetet használ. Tudom, hogy ez a mű sokévi munkájának gyümölcse, amit a Silva-féle agykontroll oktatásában és az oktatók kiképzésében eltöltött. E témáról szerintem senki sem képes olyan könyvet írni, amelynek minden állításával valamennyi szakértő egyetértene. Rivas Lacayo doktornőnek azonban sikerült elegendő tudomá nyos bizonyítékot nyújtania ahhoz, hogy a szakértők többségének egyetértését biztosítsa. Ez az új könyv hozzájárul az agykontroll alkalmazására vonat kozó ismeretek bővítéséhez, s kiváló segítség lesz azok számára is, akik munkájukkal embereknek segítenek. Mindezek alapján, kedves olvasó, a könyv végéhez érve szerin tem egyet fogsz velem érteni abban, hogy nem lehetsz másképp, mint „egyre jobban és jobban”. Mi, akik azt keressük a rajtunk kívül lévő világban, hogy hogyan tudjunk hatékonyan gondolkozni, nem sejtettük, hogy bensőnkben minden megvan, ami ehhez kell D r . A rturo H em a n *

*A Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem pszichológusa. A Mexikói Kognitív Viselkedés- és Pszichoterápiás Intézet alapítója és elnöke, a Viselkedésgyógyászat Mexikói Társasága Kognitív Viselkedés Terapeutáinak Mexikói Egyesületének alapító tagja és a Nemzetközi Kognitív Pszichoterápiái Társaság tagja. A Latin amerikai Pszichoterápiái Szövetség Ibér-amerikai Klinikai és Egészségügyi Pszic hológiai Társaságának, valamint a Pszichoterapeuták Világtanácsának mexi kói képviselője. Alapító tagja továbbá a Mexikói Kognitív Viselkedésterápiás Társulatnak és a Mexikói Viselkedésgyógyászati Egyesületnek.

25

Bevezetés „Egészen biztos, hogy minden dolog mögött meg húzódik egy egyszerű alapgondolat, ami olyan szép, annyira egyszerű és sürgető, hogy amikor - egy adott évtizedben, évszázadban vagy évezredben - végül megértjük, azt kérdezzük majd egymástól: Vajon hogyan lehetett volna másképp? Hogy tudtunk ilyen hosszú időn át ennyire vakok lenni?” Jo h n A r c h ib a l d W h e e l e r

Mindannyian néztünk már szembe olyan helyzettel, amelyről adott pillanatban úgy hittük, hogy lehetetlen megoldani. Ahogy az idő halad, és ezzel párhuzamosan új képességekre teszünk szert, és új alternatívákat fedezünk fel, elérkezünk oda, hogy az, ami korábban megoldhatatlannak látszott, leküzdött akadállyá, el ért céllá vált. Az idő távlatából visszatekintve hihetetlennek tűnik, hogy annak idején képtelenek voltunk meglátni azt, ami ma már evidens és egyszerű. Hányszor panaszkodtunk: „Hogyhogy nem vettem észre korábban?”, és hány más alkalommal jelentettük ki: „Annyira nyilvánvaló volt, hogy mit kellett volna tennem!”

26


Mire van szükségünk ahhoz, hogy időben észrevegyük és elhá rítsuk azt a sok bosszúságot és fájdalmat, amelynek oka kizárólag az, hogy figyelmen kívül hagytunk egy ötletet, vagy nem fedeztük fel saját képességünket? Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gon dolkozni. A többi élőlénytől - a többi közt - az önmagunkra reflektá ló képességünk különböztet meg. És mivel rendelkezünk ezzel az adottsággal, természetesnek vesszük azt, hogy tudunk gondolkoz ni. Ám elegendő megnézni az esti tévéhíradót, és máris evidens lesz számunkra, hogy az emberiség gondolkodási képessége bi zony még szerény szintű... A jelek szerint elfelejtettük azt, amit Pascal így fogalmaz meg: „munkánk és méltóságunk a gondolko dás, és kötelességünk, hogy ezt hibátlanul végezzük.” Igen ám, de miként használjuk gondolkodási képességünket, és hogyan fejlesszük azt „hibátlanul”? Ha ez a könyv életed kaotikus időszakában került a kezedbe, amikor a fejedben kérdések keringenek, s úgy érzed, hogy - vala milyen probléma miatt - csapdába estél, illetve kétségek kínoznak a döntéseidet illetően, akkor ez a legjobb időpont arra, hogy felfe dezd képességeidet. Ha épp szilárd léptekkel haladsz utadon, s biz tos vagy magadban, akkor ez a legjobb pillanat arra, hogy elgon dolkozz több olyan képességeden, amelyeket még felfedezhetsz, s amelyek segítséget nyújthatnak életminőséged javításában. Manapság közhely azt mondani, hogy elménknek hatalmas ereje van, s hogy az kitűnő eszköz problémáink megoldásához. Ám, ami ma már elfogadott, az korábban meglehetősen meredek, sőt abszurd állításnak tűnt. A fejlődést olyan emberek produkálták, akik elő merték ter jeszteni új elgondolásaikat, amelyeket mások csak bizonyos idő elteltével fogadtak el egyértelmű tényként. Napjainkban bővelkedünk a legkülönfélébb típusú önsegítő kur

Bevezetés

27

zusokban. Némelyikük valós alapokon nyugszik, másokat pedig „kabátujjból varázsolták elő”. Akadnak olyanok, amelyek oktatói megfelelő képesítéssel rendelkeznek; a másik csoportot felelőtlen opportunisták alkotják, akik a pénzszerzés könnyű útját keresik. Kevés olyan módszertan létezik, amit okos javaslatai és haté kony eredményei következtében maga az idő igazolt, miközben annak elsajátítása bárki számára hozzáférhető. Az egyik dolog, ami mindig csodálatot keltett bennem Jósé Silva iránt, az a fantasztikus egyszerűség, amellyel sikerült létre hoznia egy olyan hatékony módszert, amelynek mélyén rendkívül alapos tudás rejlik. Első kezdeményezéseire bizalmatlanul tekin tettek. Végül is azt állítani, hogy bensőnkben olyan képességek rejtőznek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megváltoz tassuk saját életünket, és jobbá váljunk, olyan szabadságot nyújt az egyéneknek, ami fenyegetően hangzik azok számára, akik szí vesebben tartják embertársaikat az ellenőrzésük alatt. Az idő és a tudományos kutatás igazolta, hogy ami tegnap még csak hipotézis volt, az mára már egyértelmű eredményeket pro dukál. Nem kell ezen csodálkozni, a megismerési folyamat mindig elszántságból és a segítségnyújtás iránti elhivatottságból ered, és mindig is ez volt Jósé ideálja. Jósé Silva a texasi Laredóban született, 1914. augusztus 11én. Apja mexikói volt. Mivel korán félárva lett, gyermekkorától dolgoznia kellett, hogy segítsen édesanyjának és a testvéreinek. Elektronikát tanult levelező szakon, majd a II. világháborúban, a hadseregben, mindenféle berendezéseket üzemeltetett. Többek között az orvosi részleg EEG-készülékeit, tehát az agy elektromos tevékenységét rögzítő berendezéseit. Felkeltette figyelmét a külön böző agyhullám-frekvenciák és az elektromos feszültségek közti kapcsolat, az a tény, hogy az agyi áramok feszültsége az alfának nevezett frekvenciasávban a legnagyobb.

28


A civil életbe való visszatérése és több elektronikai találmányá nak szabadalmaztatása után - autodidakta módon - pszichológiát tanult, és számos kísérletet végzett a gyermekek tanulásával kap csolatban. Felismerve azt a potenciált, amit a tanulás terén tett fel fedezései képviseltek, felnőttekkel is kísérletezni kezdett. Közel 22 évi munka után - miután összegyűjtött egy sor mentális techni kát, amelyek egyértelműen hatékonynak bizonyultak -, 1966-ban megtartotta az első nyilvános tanfolyamát a Texasi Egyetemen, Amarillóban. Az elért, kiváló eredmények lehetővé tették a mód szertan fejlődését az Egyesült Államokban, majd később - 1968tól kezdődően, testvérének, Juan Silvának köszönhetően - a világ többi részén is. Az Egyesült Államok után Mexikó volt az első or szág, ahol elkezdték a módszer oktatását. A Sangreal Alapítvány Jósé Silvának tiszteletbeli doktori címet adományozott, kutatásai ért pedig megkapta a Mind Science Foundation (Elmetudományok Alapítvány) elismerését a texasi San Antonióban, melynek dr. Wilfrid Hahn volt az igazgatója. A Silva-féle agykontroll úttörőként jelent meg az önfejlesztés porondján. Amikor - merő kíváncsiságból - először vettem részt agykontroll-tanfolyamon, az elhangzott gondolatok fantasztiku moknak tűntek. 1971-ben, amikor Jósé személyesen képzett ki a módszer oktatójává, ismertetett nézetei valóban forradalmiaknak tűntek. A legmeglepőbb, hogy az elmúlt 36 év során beigazoló dott, hogy akkori feltételezései és felvetései helytállóak voltak! Ott és akkor Jósé már beszélt a stressz kezelésének fontosságá ról; az olyan, feszültségből eredő problémák relaxációval való meg szüntetéséről, mint például az álmatlanság és a migrén; az álmok tudatos kontrolijáról; olyan tanulási technikákról, amelyek javítják memóriánkat és koncentrálási képességünket; a jobb agyfélteke jelentőségéről; a tudatalatti folyamatok szerepéről a döntéshoza talban; agyunk programozásának és céljaink kivetítésének fogai-

Bevezetés

29

máról; arról a képességünkről, hogy saját akaratunkból megvál toztassuk fájdalomküszöbünket; szokásaink újraprogramozásáról, illetve módosításáról; annak fontosságáról, hogy trenírozzuk kép zeletünket, fejlesszük kreativitásunkat és intuitív képességünket; a vizualizáció használatáról céljaink elérése érdekében, és annak különös jelentőségéről egészségünk megőrzésében, illetve helyreállításában. Olyan témák ezek, amelyek a médiában csak sokkal később kezdtek megjelenni. Megjegyzem, hogy Kanadában a Hans Selye Intézetet a stressz és a relaxáció kutatására csak 1975-ben hozta létre dr. Linus Pauling, dr. Jonas Salk és dr. Alvin Toffler. A Stanfordi Egyetemen Stephen Laberge csak 1985-ben publikálta a tudatos álmokra vo natkozó tanulmányait. 1969-ben, három évvel a Silva-módszer megjelenése után, Paul Dennison az, aki dr. Georgi Lozanov (ő alapította meg 1966-ban a szuggesztopédiát) információit és a nyelvtanulás céljából alkalma zott gyorsított tanulást, a szupertanulásként megismert fogalmat is használja, hogy a Nevelési Kineziológiát megalkossa. Richard Bandler és John Grinder Neuro-lingvisztikus Programozása (NLP) csak a 70-es évek második felében jelenik meg, a különféle gyorsí tott tanulási technikákkal együtt, amelyek valamennyien hangsú lyozzák a relaxáció fontosságát. 1981-ben dr. Róbert Sperry megkapja az orvosi Nobel-díjat az agyféltekékre és a jobb agyfélteke jelentőségére irányuló kutatásá ért. 1985-ben dr. Jonathan Winson pszichiáter publikálja kutatá sát a látens agyi folyamatokról. A 80-as években kezd közismertté válni a vizualizáció fontossága a célok programozásában, és ez az az évtized, amikor megjelennek a fájdalom kezelésére szakosodott klinikák, ahol relaxációs és figyelemelterelési technikákat taníta nak a betegeknek. A 90-es évek a kutatásban az „agy évtizede”. Vállalatirányítási

30


tanfolyamok részévé kezdenek válni olyan gyakorlatok, amelyek célja a kreativitás fejlesztése és az intuíció kialakítása. Ugyanebben az időszakban neves egyetemek kurzusokat indítanak az orvosi karokon, amelyek közül különösen kiemelkedik a képzelet egész ségünk érdekében történő használata. Jósé Silva elsőként állt elő olyan állításokkal, amelyek ma már közismert információnak minősülnek. Úttörőként alkotott meg egy olyan módszertant, amelynek célja mentális képességeink fej lesztése és belső erőnk növelése, és amit a tudomány fejlődésünk jövőjének tart. Jósé munkája sok ember kutatási eredményére és a korábbi idők ismeretanyagára épült, de ahhoz sokat hozzá is tett. Elsőként hozta létre - saját relaxációs módszerével kombinálva - a különféle mentális technikák olyan különleges csokrát, ami a nagyközönség számára is hozzáférhető, és ezért rendkívüli elismerést érdemel. Egy éve, amikor egy agykontroll-tanfolyam ismertető előadá sát tartottam, valaki megkérdezte tőlem: „A Silva-módszer nem egy elavult dolog?” Azt feleltem: értékelje ezt majd saját maga, a tanfolyam végén. A kurzus befejezésekor, két héttel később, én tet tem fel neki ugyanezt a kérdést. így válaszolt: „Lehet-e elavult az, hogy valaki megtanul relaxálni, és meg tudja szüntetni a feszült ségéből származó problémáit? Lehet-e elavult az, hogy valaki fel fedezi saját erejét, javítja emlékezőképességét, eléri céljait, fejleszti kreativitását, és eljut odáig, hogy még az elvesztett egészségét is vissza tudja nyerni?” A Silva-féle agykontroll nemcsak, hogy továbbra is időszerű, hanem ez az a vezető önfejlesztő módszer, amely Mexikóban, Közép-Amerikában és Panamában - az irányításom alatt álló terü leten - az élvonalbeli ismeretanyagot terjeszti, és az anyag bemuta tására a legfejlettebb csúcstechnológiát alkalmazza. Hatékonysága bebizonyosodott a tanítványok sikerei révén. És e sikerek oka nem

Bevezetés

31

holmi „mágia” Az alapvető kiindulási pont a hozzáállás megvál toztatása, ami távol tartja az embert a szorongásos állapotoktól, és erősebb belső kontroll érzését nyújtva lehetővé teszi, hogy prob lémái megoldása során szilárdabban és hatékonyabban tudja ki bontakoztatni képességeit, amint ezt dr. Pilar Usanos Tamayo is bizonyította kutatásával, amit a módszerrel kapcsolatban a madri di Complutense Egyetemen végzett.1 A kognitív pszichológia és annak klinikai tapasztalatai segíte nek, hogy megértsük: Jósé Silva kezdetben miért nevezte mind controllnak, vagyis szó szerinti fordításban elmekontrollnak (Magyarországon az agykontroll elnevezés honosodott meg) a módszert, ami annyit jelent, hogy gondolatainkban tudatosak és éberek ma radunk (ez a szigorú jelentése a kontroll szónak).2 Az, aki képes tudatosan irányítani kognitív folyamatait (gondolkodását, érzéke lését, emlékezetét és képzeletét), képes átalakítani külső viselkedé sét, és ezáltal annak eredményeit is. Az évek múlásával, és mivel az elmekontroll kifejezést sokan kifogásolták, úgy döntöttünk, hogy az én irányításom alatt álló területen a nevet az „elme dinamikája” névre módosítjuk, új je lentést adva ezzel ennek a kifejezésnek. A Silva-módszert több mint 120 országban oktatják, és több mint 30 nyelvre fordították le. Ennek ellenére intézményünk nem nemzetközi abban az értelemben, hogy minden ország vagy tér ség a saját irányvonalát alakítja ki, és az adott környezet szükség leteinek, illetve kultúrájának megfelelően alkalmazza a módszer tant, természetesen mindig tiszteletben tartva a technikák eredeti formáját. Jósé Silva, egy hosszú élet után, amelynek során - jelmondata szellemében - folyamatosan igyekezett „az emberiséget szolgál ni”, 1999. február 7-én, 84 éves korában elhunyt. Három hónapig tartó veseelégtelenség után bevitték a laredói Mercy Kórházba.

32


Pontosan ugyanoda, ahol született, és ahol két nappal kórházba szállítása után leállt a szíve. Hálát adok Istennek azért a kiváltságért, hogy ismerhettem őt, és hogy útja java részét együtt járhattam be vele. Hálás vagyok neki előrelátásáért, amit megosztott velem, és a hosszú, beszélge tésekkel és néha heves vitákkal eltöltött időkért. Ebben a könyvben megosztok veled, kedves olvasó, néhányat a Silva-féle agykontroll technikái közül, amelyeket Jósé Silva alko tott; továbbá néhány olyan gyakorlatot, amelyek a tanfolyamokon tartott előadásaim eredményeként születtek; valamint azon isme reteket és személyes tapasztalatokat, amelyeket a tanfolyamaimon is elmondok. Könyvem megírásával egy olyan egyszerű ember előtt akarok tisztelegni, akit a történelem is megbecsül majd ér tékes módszertanáért, amellyel nagyban hozzájárult az emberi ség fejlődéséhez. Remélem, hogy mindazok - beleértve elismert írókat, értelmiségieket, tudósokat és az emberi fejlődés témájában tevékenykedő oktatókat is -, akik módszerét használták, lesznek annyira alázatosak és hálásak, hogy szintén elismerjék Jósé Silva érdemeit. A Silva-módszer mindenekelőtt egy oktatási metodika, amely mindenfajta hit iránt tiszteletet tanúsít, s amelynek legfőbb célja képességeink és belső értékeink szubjektív nevelése. Amikor neve lésről beszélünk, akkor az „intelligencia és ajellem felkészítéséről”3 van szó. A cél az, hogy felfedezzük a bennünk rejlő teljes belső gazdagságot és azokat a talentumokat, amelyeket azért kaptunk, hogy életünket jobbá tegyük. Belső világunk nevelése - ami elengedhetetlen érzelmi intel ligenciánk kibontakoztatásához - nem az egoista önmagunkba fordulás, hanem a felszínességünkből kivezető út választása ab ból a felszínességből, ami elidegenített bennünket a külvilágtól, és egy szűk, behatárolt valóság korlátai közé kényszerített minket.

Bevezetés

33

Az, hogy belépve saját terünkbe, megtaláljuk önmagunkat, és ha ladjunk előre, az önismeret felé, lehetőséget ad arra, hogy kaput nyithassunk a többi ember és a világ felé is. Az olyan egyszerű gondolat, mint az „ismerd meg önmagad”, egyre idegenebbé válik számunkra. Pedig önmagunkon belül ta lálhatóak meg azok a válaszok, amelyeket oly gyakran keresünk, türelmetlenül, a rajtunk kívül lévő világban. A személyiségfejlődés és az emberi előrehaladás útját komoly elszántsággal kell bejárnunk, emlékezve a nagy magyar teológus, Boros László szavaira: „Ha megelégszünk azzal, amit elérünk, akkor már nem leszünk olyan - végtelen tökéletességre nyitott - emberek, mint amilyennek Isten megteremtett minket.”

35

1 .

Mi az agykontroll? „A felfedezés egyetlen és valódi útja nem az, hogy új tájakat keresünk, hanem új szemet ” N évtelen

sz e r z ő

Több mint 30 éve vallom, hogy ezen a világon csak kétféle ember létezik: az aggodalmaskodók és a gondoskodók. Az első csoport ba tartozók szerint a krízis katasztrófa. A második csoportbeliek felismerik a szerencsétlenségben a lehetőséget. Azok, akik aggo dalmaskodnak a problémák miatt, tehetetlennek érzik magukat. A gondoskodók viszont szembenéznek a problémákkal. Gondjaink megoldására és életminőségünk javítására szolgáló képességünk sokkal nagyobb, mint ahogy azt a legtöbben hiszik. Sokak számára a nagy titok az emberi elme, mert nem lehet azt felboncolni és mikroszkóp alá helyezni. Ennek ellenére mindanynyian elismerjük, hogy az emberi elme az az eszköz, az a hatalmas ajándék, amit Istentől azért kaptunk, hogy általa felülkerekedhes sünk problémáinkon. Felfedezni elménket annyit tesz, mint felfe dezni azt, ami mozgat minket. Elménk megismerésének hiánya

36


pedig pontosan az, ami a problémáink többségét okozza, amelyek oly gyakran megbénítanak bennünket. Mi, emberek, elértük, hogy képesek legyünk a túlélésre, többek között alkalmazkodási képességünknek köszönhetően. Kizárólag amikor „mozgást” idézünk elő, akkor tudunk változást is előidéz ni, és csak a változás teszi lehetővé, hogy alkalmazkodjunk. Az agykontroll növeli ezt a képességet, mert az új alternatívák és meg oldások keresése során aktívvá tesz minket. Elménk fejlesztéséhez, problémáink megoldásához és életminő ségünk javításához meg kell tanulnunk elménket kontrollálni. Mit jelent a kontroll, és miért van rá szükségünk? A bevezetésben olvas tuk, hogy nyelvünkben a kontroll szó arra vonatkozik, hogy tudato sak és éberek vagyunk. A kontroll nem jelent elfojtást, intézkedést vagy befolyásolást. Elménket kontrollálni nem más, mint hogy tud juk irányítani és kezelni gondolatainkat, átalakítva azokat egy olyan dinamikus folyamattá, amely sikerre vezet bennünket, bármilyen feladathoz is fogjunk hozzá. Kontroll nélkül gondolataink a legádá zabb ellenségeinkké válhatnak, megváltoztatva érzelmi reakcióin kat, és alkalmanként megzavarva viselkedésmódunkat. Ezért nélkülözhetetlen az önfegyelem, ami általában kevéssé kedvelt fogalom. Különösen azokban a társadalmakban, ahol az emberi cselekedetek többségének célja az élvezet keresése, kizáró lag magáért az élvezetért, és ahol nem látják be, hogy a legnagyobb örömöt mindig az az eredmény nyújtja, ami az erőfeszítések nyo mán születik meg. Az agykontroll a Silva-féle mentális technikák együttese, ami önfegyelemmel a megfelelő kontrollt biztosítja ahhoz, hogy átala kíthassuk gondolatainkat legfontosabb vállalkozásunk: saját éle tünk mozgatórúgójává. Elménk kontrollja a relaxáció alkalmazá sával lehetővé teszi a stressz kezelését. Ám ennél sokkal többet is: problémáink hatékony megoldását.

Mi az agykontroll?

37

A stressz kezelésétől kezdve az agykontroll eszközöket kínál ahhoz, hogy nyugalmi állapotban tisztábban lássuk a kialakult helyzetet; ösztönözzük magunkat céljaink elérésére és életminő ségünk javítására oly módon, hogy megnöveljük belső erőnket és intelligenciánkat. Azt állítani, hogy gyakorlás révén mindezt ké pesek leszünk elérni, talán elbizakodott állításnak hangozhat, ám léteznek olyan alapos, tudományos vizsgálatok, amelyek ezt az ál lítást alátámasztják.4 Igaz ugyan, hogy a közismert IQ (intelligen ciahányados) nem tükrözi teljesen a mentális képességeinket, ám így is jelentős tény, hogy az IQ felnőttkorban is növelhető. Ezért állíthatom, hogy sohasem késő tanulni és tenni azért, hogy változ zunk, hogy céljainkat elérjük, hogy életminőségünkön javítsunk. Vajon az agy és az elme, ill. tudat ugyanaz lenne? E kérdést még ma is sokan fölteszik. A XX. század utolsó évtizedeiben a mérleg nyelve azonban egyre inkább afelé billen, hogy az agy és az elme/tudat két különböző dolog. Sir John Eccles, orvostudományi Nobel-díjas leszögezte: „Ne próbáljunk úgy tenni, mintha a tudat nem egy rejtély lenne”. A nagy fizikus, Dávid Bohm, még merészebben fogalmazott: „Nem az agy hozza létre a tudatot, hanem a tudat az, ami létrehozza az agyat, az anyagot és mindazt, amit szeretünk valóságnak nevez•» m. A kérdéssel kapcsolatos egyéni véleményemtől függetlenül kétségtelen, hogy gondolataink képesek megváltoztatni agyunk működését. Ez az agy „feltérképezésével” állapítható meg, illetve a közelmúltban felfedezett „neuroplaszticitás” teszi azt lehetővé. A neuroplaszticitás az agy önmagát újjászervező képessége, vagyis az agy képes arra, hogy megváltozott viselkedés és mentális tevé kenység hatására új agysejtközi kapcsolatokat hozzon létre. Annak ellenére, hogy a tudat nem lokalizálható, s hogy sok kitűnő agykutató szerint a tudat az agyi tevékenységek egyszerű

38


mellékterméke, fontos megismerni agyunkat ahhoz, hogy meg érthessük az agykontroll technikáinak miértjét. Az agy számos funkciója közül az egyik legismertebb és legkutatottabb az elektromos tevékenysége. Az agyhullámok EEG-készülékkel mérhetőek, s a vele rögzített agyi elektromos tevékeny séget enkefalogrammnak nevezzük. Az agyhullámokat a múlt század húszas éveiben fedezte fel Hans Berger német pszichiáter, akit az EEG atyjaként tartanak számon. A legalacsonyabb frekvencia, amit az agy produkál, 0 és 4 Hertz között oszcillál és a delta-hullám nevet kapta. A 4 és 8 Hz (cik lus/másodperc) közti frekvenciájú agyhullám théta-hullámként ismert. A 8 és 12 Hz között oszcilláló hullám az, amelyiket alfa hullámként ismerünk. Ez az, amit a nyugalmi állapot hullámának is neveznek, és amelyik kivételes lehetőséget kínál az emberek számára. A 13 és ennél magasabb Hertz-számú frekvencia a béta hullám nevet kapta. A legfrissebb kutatások szerint a 35 Hz-et meghaladó frekvenciákat gamma-hullámoknak nevezik, amelye ket nem könnyű pontosan megmérni. Amikor éber és aktív állapotban vagyunk, akkor agyunkban a béta-hullám dominál. Frekvenciájának átlaga utal a szorongás mértékére. Ugyanis azok, akiknél 21 Hz fölötti átlagfrekvenciát mértek, jelentős mértékű szorongásról számoltak be. Milyen összefüggés van az agyhullámok, a test tevékenysége és a tudatosság szintjei között? A béta-hullám az objektív dimenzióhoz kapcsolódik. Ez a dimenzió az, ahol teljes mértékben aktívak vagyunk, és testi ér zékszerveinken keresztül tartjuk a kapcsolatot az idő és a tér által határolt, bennünket körülvevő környezettel. Az objektív dimenzi óban észleljük a kívülről érkező ingereket, amelyek az információs bázisunkat alkotják arra vonatkozóan, hogy mi történik körülöt

Mi az agykontroll?

39

tünk. Különféle tevékenységekkel teli napjaink során a béta-agyhullám dominál, s elménk ilyenkor a külső tudatosság szintjén jár. Vagyis teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, ami kívül történik, ám szinte folyton gyenge kapcsolatban állunk azzal, ami bensőnkben megy végbe. Ha éber állapotban nagyobb mértékű alfaaktivitás észlelhető, az azt jelenti, hogy a mentális tevékenységünk már nem kizárólag objektív, hanem már részben szubjektív is. Ekkor hasznát vesszük azoknak az idő és a tér által nem behatárolt, belső érzékeknek, mint amilyen a memória, a képzelet, a vizualizáció, az intuíció és a kreativitás. Az alfa-agyhullám olyan belső tudatossági folyamattal áll kapcsolatban, ami - még ha ébren vagyunk is - összekapcsol minket a bensőnkkel. Ez a szint a relaxációhoz, a meditációhoz és a hangtalan imádkozáshoz kapcsolódik. Sokáig azt hitték, hogy az alfa-hullámok a „nem gondolkodó” állapot jellemzői. Ma már tudjuk, hogy ez ugyan tünékeny állapot - ahonnan vagy könnyen az alvás állapotába, vagy az éberség álla potába csusszanunk -, ám létező mezsgye. Ebben a - határt jelen tő - állapotban az alfa-tevékenység a kognitív, gondolkodó tevé kenységgel társul.5Ezt nevezte Jósé Silva belső tudatosságnak. A legfrissebb kutatások igazolták, hogy álláspontja teljes mértékben helytálló volt. Objektív mindaz, amit képes vagyok látni, hallani, szagolni, megízlelni, megérinteni, illetve a méretét és súlyát lemérni. Ahhoz, hogy tovább olvashasd ezt a könyvet, szükséged van a látásodra, ahogy arra is, hogy az „itt és mostban” legyél. A szubjektív szó arra az érzékelésre vonatkozik, amit belső ér zékelésünkön keresztül végzünk. Például a memóriáddal feleleve nítheted valaminek az emlékét, amit korábban olvastál; képzeleIcddel pedig előrevetítheted egy eljövendő történés iránti várako zásod érzését. Ez a mi szubjektivitásunk, ami lehetővé teszi, hogy

40


az „itt és most”-beli lét nélkül felidézzük a múltban megélt, illetve előrevetítsük a jövőbeli események érzéseit. Hányszor történt meg, hogy életed valamilyen régi eseményére visszaemlékezve szomorúságot éreztél; és hányszor járt át lelkese dés olyan dologgal kapcsolatban, ami még nem történt meg, de a képzeleteddel már létrehoztad? Mindebből azt fontos észreven nünk, hogy szubjektivitásunk révén fizikai változásokat idézünk elő a testünkben. Ebből pedig az következik, hogy feltétlenül tud nunk kell irányítani az alfa-agyhullámokat és az elménket, ha tes tileg és lelkileg egészségesek akarunk lenni. A théta-hullámok jellemezte tudatállapot felnőtteknél már általában az alvás szintjeivel áll kapcsolatban. Ennek ellenére - az alfa-hullámhoz hasonlóan - a théta-hullám is kapcsolatban áll szubjektumunkkal, a relaxáció nagyon mély szintjeivel. Ha tudatosan és kontrollált módon idézzük elő, akkor lehetőséget kapunk a testünkben zajló olyan élettani jelenségek befolyáso lására, mint például a fájdalom. Orvosi beavatkozások közben a fájdalom kezelésére a legjobb eszköz a relaxáció és a figyelemel terelés. Célja: képessé tenni a beteget, hogy hozzáférhessen belső tudati szintjeihez, ezáltal a leghatékonyabb módon uralni fájdal mát. A delta-hullámok jellemezte tudatállapot nem áll kapcsolat ban semmiféle a környezettel kapcsolatos cselekvéssel. A delta hullámok a legmélyebb alvás idején jelennek meg, amikor teljesen tudattalanok vagyunk, és amikor nem is álmodunk. Bár sikerült megfigyelni e frekvenciatípust néhány olyan embernél, akik éb ren voltak és nem szenvedtek semmiféle neurológiai betegségben, nem áll rendelkezésre elegendő adat, amiből bármilyen jelentő sebb következtetés levonható lenne. A delta-szint az alvásban és a biológiai pihenésben játszik kiemelkedő szerepet. Ha mélyebben megértjük az agyhullámok, a tevékenységeink

Mi az agykontroll?

41

és az elme tudati szintjei közötti kapcsolatot, még világosabbá válnak azok a fantasztikus előnyök, amiket a Silva-módszer szá munkra nyújthat.

OBJEKTÍV

SZUBJEKTÍV

LÁTÁS HALLÁS SZAGLÁS ÍZLELÉS TAPINTÁS

NINCS SEM IDŐ SEM TÉR

Hl

HATÉKONY ÉRZÉKEL !S! KIVETÍTÉS

'

Hz

DELTA A L V Á S CSELEKVES

T

KÜLSŐ TUDA TOSSÁG SZINTJEI

GONDOLKODÁS ÖNTUDAT LANSÁG

Az agykontroll az alfa-agyhullámokkal kapcsolatos relaxációra épülő „szerszámkészletet” ad bensőnk kezeléséhez. Minél jobban szorongunk, annál kevesebb - nyugalmi állapottal kapcsolatos alfa-agyhullámot generálunk. Ez is jelzi, hogy belső szintünk kezelését megtanulni nem luxus, hanem - a mai életvitel mellett nélkülözhetetlen szükséglet. A nagyobb belső tudatosság teszi lehetővé, hogy javítsunk külső állapotunkon, mert a környezelünkkel fennálló kapcsolatunk minősége mindig bensőnk minő ségének függvénye.


42

Az agykontrolltanfolyamon nagyon világos célokat tűzünk ki, amelyeket a kurzuson tanított technikákkal el is érhetünk. Ezek a célok: • • • •

megőrizni, illetve javítani egészségünket, hatékonyabbá tenni a tanulást, elérni céljainkat, problémáink sikeresebb megoldása érdekében fejleszteni intuíciónkat és kreativitásunkat, • növelni önismeretünket, és elsajátítani olyan hatékony módszereket, amelyekkel önmagunknak és másoknak is tudunk segíteni.

Mi az agykontroll?

43

EGÉSZSÉGÜNK MEGŐRZÉSE, ILLETVE JAVÍTÁSA „A természet hatalmas összhang, amelyben csak fejlődés létezik. Betegség akkor következik be, amikor a test eme harmóniája megbomlik.” Pa r a c e l s u s

Tagadhatatlan, hogy a stressz manapság az egészségünket károsító hatássá vált. Életminőségünk javítása érdekében ezért elengedhe tetlen, hogy megtanuljuk a stresszt kezelni, és ennek egyetlen ter mészetes módja a relaxáció. A stressz valójában túlélési mechanizmus. Neki köszönhetjük, hogy az elmúlt évszázadokban fennmaradtunk, hogy elkerültük mindazt, ami számunkra ártalmas lehet. A stressz figyelmeztetett minket veszélyekre, és ösztönzött cselekvésre, valamint alkalmaz kodásra. Akkor hát vajon miért vált borzasztó ellenségünkké? A múlt század közepéig jobbára nem kellett nagy változások hoz alkalmazkodnunk. Nagyanyáink hozzászoktak a sarki bol tocskához, amelyikben már az ő anyjuk is vásárolt, és a boltossal meghitt barátságban éltek. Az élet különféle tevékenységei jobbá ra a megszokott medrükben folytak. A nagyszüleink számára az iskolában tanultak elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy egy életen át végezzék munkájukat, olyan munkafolyamatokat, amelyek szinte sohasem változtak. A családot és a közvetlen környezetet nem érintő, távoli problémákról - a szűk kommunikációs csatornák miatt - nem vagy csak akkor szereztek tudomást, amikor a/ok már meg is oldódtak. Az emberek gyakorlatilag ugyanott születtek, éltek és haltak

44


meg, néha még ugyanabban a házban is. Az egyik nap szinte telje sen ugyanolyan volt, mint a másik. Az otthoni problémák az ott hon falai, a munkahelyi gondok pedig a munkahely falai között maradtak. Televízió híján vacsora közben a családtagok beszélget tek egymással, megvitatták az őket nyugtalanító történéseket, és ily módon segítettek egymásnak azok megoldásában. Manapság azonban a nagyvárosokban már a lakóhelyről a munkahelyre vezető út is kész „odisszea”. Még be sem értél, már csöng a mobiltelefonod, s megtudod, hogy gond van az iskolában az egyik gyerekeddel; vagy valamilyen egyéb, a magánéleteddel kapcsolatos kellemetlenségről kapsz hírt. Este otthon muszáj be fejezni azt a munkát, amit a munkahelyeden képtelen voltál vég hezvinni. És ha mindez még nem lenne elég, a tévéhíradóból csak úgy zúdulnak rád azok a katasztrófák, amelyek a bolygón aznap történtek. A család már nem az egészséges, enyhülést adó környe zet, a családon belüli kommunikáció elsatnyult, a családtagokra már nem jut idő. A sarki boltocska 20 éve eltűnt. A helyén épült üzlet profilja és tulajdonosa is az óta többször megváltozott. A technológia olyan sebességgel fejlődik, hogy azt érezzük, képtelenek vagyunk vele lépést tartani. Amit az egyetemen megtanultunk, az már az élet ben kevés, és a munkahelyi feladatunk épp akkor változik meg, amikor végre kezdünk belejönni... Ez a gyors változás alakította a stresszt ellenségünkké. Ám a stressz teljes kiiktatására gondolni abszurditás, hiszen túlélési mechanizmusunkról van szó. Arra van szükség, hogy megtanul juk a stresszt kezelni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy tudjunk relaxálni, mert a relaxációnak olyan élettani hatásai vannak, ame lyek ellensúlyozzák a stressz okozta történéseket. Ezek részleteiről a második fejezetben szólok majd. A tartós stressz olyan tipikus problémákat okoz, mint amilyen

Mi az agykontroll?

45

az álmatlanság vagy a migrén. Emiatt érdemes megtanulni az alváskontroll és a fejfájáskontroll elnevezésű mentális technikákat. Ha valaki képes ébresztőóra nélkül, időben ébredni, illetve szükség esetén mindenféle élénkítőszer nélkül is ébren maradni, akkor nagyobb biztonságban érezheti magát. Továbbá: ez az ön kontroll érzését is nyújtja. Mindez „az embernek nagyobb önbi zalmat ad, és erősíti a személyiségét”6 Az imént felsorolt képességeknek sokan talán már most is bir tokában vannak, ami normális és remek. Ám önfegyelmünk hiá nya és a külvilágtól való egyre nagyobb mértékű függésünk miatt a legtöbben fokozatosan elveszítettük ezeket a képességeket. Az ébredéskontroll és az ébrenlétkontroll technikák nem csak azért fontosak, mert segítségükkel nagyobb mértékben irányíthatjuk önmagunkat, hanem azért is, mert növelik saját belső erőforrása inkba vetett hitünket. Egészségünk szempontjából azt is fontos felismernünk, hogy testünk számára az álmok valóságot jelentenek. Mindannyian át éltük már, hogy idegesen vagy sírva, esetleg nevetve, vagy az ordí tás küszöbén ébredtünk fel. Agyunk számára az álomképek való ságosak, ezért reagál rájuk. Reagálása részeként mozgósít minden olyan élettani folyamatot, amelyre a helyzet tényleges megtörtén tekor szükség lenne. Az álomkontroll technika segít megértenünk, hogy miért ébre dünk rosszkedvűen, vagy miért érzünk szomorúságot. Vagy hogy miért érzünk reggel nyugtalanságot, holott tudtunkkal nincs rá okunk. Ha nem ismerjük álmainkat, akkor életünk jelentős része homályban marad.

46


HATÉKONYABBÁ TENNI A TANULÁS FOLYAMATÁT, ÉS ELÉRNI CÉLJAINKAT „Az oktatás fontos része megtanítani az embereket a minőségi gondolkodásra ” J. S e a r l e

Napjainkban számos teóriával és eszközzel rendelkezünk a tanu lási folyamat felgyorsításával kapcsolatban. Elnevezésüktől füg getlenül valamennyi rámutat a relaxáció, illetve a vizualizáció és a képzelet fontosságára. Az agykontrollos technikák az intenzívebb koncentrálási kész séget adják meg, ami nélkülözhetetlen a hatékony tanuláshoz. Memóriafejlesztő gyakorlatot is végzünk, és elsajátítunk egy olyan technikát, ami elősegíti, hogy emlékezzünk az olvasott és hallott információra. Az élet az iskolába már nem járókat is sok szor rákényszeríti a tanulásra, vagyis új információk minél gyor sabb és hatékonyabb rögzítésére. Zseniális tanulási képességünk ről a 4. fejezetben szólok. Céljaink eléréséhez a programozás képessége egyszerűen nél külözhetetlen. Mit jelent a programozás szó? Egyszerű: informáci ót adni az agynak. Valójában - tudatosan vagy tudattalanul - fo lyamatosan programozzuk magunkat. Minden szó vagy mondat, amit gondolatban önmagunknak mondunk, minden „film”, amit elménkben levetítünk, az agyunk számára egy-egy információ, amit az szó szerint értelmez. Érdemes hát tisztázni: „milyen információt adok az agyam nak?” Céljaink elérésével kapcsolatban is kulcsfontosságú ezt tudni, mert az önmagunknak küldött „üzenetek” némelyike meg torpedózhatja erőfeszítéseinket! Még ennél is fontosabb azonban

Mi az agykontroll?

47

tudni, hogy a szubjektív szinten végzett, belső programozás jut tat el minket a leghatékonyabban a célba. Az agykontroll ehhez programozási technikákat tanít. Ezek részben a vizualizációra és a képzeletre épülnek, amikkel tettekre tudjuk magunkat sarkallni. A célelérő agykontrolltechnikákat egyesek arra használják, hogy növeljék üzleti forgalmukat; mások az önbecsülésüket; megint mások a szakmai teljesítményüket. Sokan arra, hogy javítsák egész ségi állapotukat; emberi kapcsolataikat. Akad, aki arra használja, hogy közönség előtt jobban tudjon szerepelni. Az agykontroll olyan technikákat is fölkínál, amelyek meg könnyítik a döntéshozatalt. Ráadásul nemcsak abban segítenek, hogy az adott döntési helyzetben felismerjük a választandó utat, hanem - a jobb agyfélteke intuitív képessége révén - azt is lehe tővé teszik, hogy akkor is megoldást találjunk, amikor látszólag reménytelen a helyzet. Az agykontroll olyan technikát is kínál nekünk, ami lehetővé teszi a testi fájdalom uralását. Erre akkor lehet szükségünk, ha va lamilyen egészségügyi problémánk adódik, vagy baleset ér min ket. Erről bővebben az 5. fejezetben esik majd szó. A „célok programozása” témán belül érinteni fogom a szokáskontroli technikát is, ami a mélyen rögzült szokások megváltozta tását teszi lehetővé. Bár sokan önmagukat szokásaik rabjának érzik, a szokások mégis tőlünk függnek. A tanfolyamon tanított technika ugyan csak a dohányzási és az étkezési szokások megváltoztatását ismerteti, ám a módszer olyan szokások befolyásolására is alkalmas, mint amilyen például a pontatlanság vagy a rendetlenség. Valamennyi szokás csupán egy-egy automatikussá vált válaszreakció egy-egy olyan viselkedésre, amit sokszor megismételtünk. Mivel te magad hozod létre a szokásaidat, meg is tudod őket vál toztatni.

48


INTUÍCIÓNK ÉS KREATIVITÁSUNK FEJLESZTÉSE A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA ÉRDEKÉBEN „Az ember mindennap újrateremtheti önmagát.” J e a n Pa u l S a r t r e

Az agykontroll-tanfolyamnak az intuíció és a kreativitás fejlesz tésével foglalkozó része a Silva-módszert kivételessé és egyedivé teszi. Ez része annak a kalandnak, amelynek során megismerjük önmagunkat, és olyan képességeinket fedezzük fel, amelyekről ál munkban sem gondoltuk volna, hogy léteznek. A tanfolyam során számos képzeletfejlesztő gyakorlatot vég zünk, amelyek hatására a figyelmünket elterelő „ellenségünket” - a képzeletünket - a legjobb szövetségesünkké változtatjuk. Azért, hogy képzeletünk - akaratunk irányításával - kreatív alter natívákat kínáljon problémáink megoldásához. A képzelet olyan képesség, amely az intuícióhoz és a kreativitáshoz egyaránt nél külözhetetlen. Sokan azt hiszik, hogy az intuíció néhány kivételes ember kü lönleges képessége. Hasonlóan gondolnak a kreativitásra is. E szó hallatán olyan híres emberek jutnak eszükbe, akik a tudomány, a technika vagy a művészet terén alkottak eredetit. Intuíció nélkül valójában nem tudnánk fejlődni, hiszen minden haladás kezde ténél egy hipotézis, tehát egy intuitív feltevés áll. A tudósnak és a háziasszonynak egyaránt szüksége van intuícióra, hogy tudja, mit kell tennie olyan helyzetben, amikor nem állnak rendelkezésére eligazító, konkrét adatok. Szomorú, hogy sokan nem tanulják meg hatodik érzékük „nyel vét”, s emiatt nem bíznak meg a belülről érkező, intuitív jelzések ben. A tanfolyam végefelé olyan gyakorlatra kerül sor, amellyel

Mi az agykontroll?

49

kialakítjuk ezt a bizalmat. Annak birtokában pedig már sikerrel folytathatjuk a hatodik érzék lehetőségeinek kiaknázását a min dennapi életünkben. Bármilyen munkát is végezzünk, a kreativitás az a képesség, ami lehetővé teszi, hogy a régi problémákra új megoldásokat találjunk, s hogy felfedezzük az adott kihívások igényelte szükségleteket. A Kisherceg így fogalmazott: „Ott kell virágoznunk, ahol elültettek minket.” A kreativitásunknak tehát mindig egyedi módon kell megmutatkoznia, mindenkinek a saját szükségleteitől függően. A művész számára a kreativitása egy új mű megszületésében mutat kozik meg. A mexikóvárosi taxisofőr kreativitása abban nyilvánul meg, hogy képes olyan útvonalat választani, ahol elkerülheti az aktuális forgalmi dugókat. Egyszerűbben megfogalmazva: a krea tivitás teszi lehetővé számunkra az adódó problémák megoldását.

FELFEDEZZÜK AZ ÖNISMERET JELENTŐSÉGÉT ÉS EGY OLYAN HATÉKONY MÓDSZERT, AMELLYEL SZOLGÁLHATJUK ÖNMAGUNKAT ÉS SZOLGÁLHATUNK MÁSOKAT „Mindenki összetéveszti saját látóterének kereteit a világ határaival.” A rth u r Sch openhauer

Gyakran azt hisszük: „Ha én képtelen vagyok rá, akkor biz tos más is az.” Csak úgy tudjuk korlátainkat távolabbra tolni, ha behunyt szemmel befelé nézünk. Oda, ahol felfedezhetjük azt az elképesztő méretű, ténylegesen a birtokunkban lévő erőt, amely sokkal hatalmasabb, mint képzelnénk.

50


Az agykontroll javasolta befelé tekintés olyan felfedezőútra vezet, amelyen megismerhetjük önmagunkat, kitágíthatjuk tu datunkat, hatékonyan fejleszthetjük önfegyelmünket, és elősegít hetjük annak a belső hajtóerőnek a megjelenését, ami fejlődésre ösztönöz minket. Önmagunk felfedezésének csodálatos élménye kitágítja lehe tőségeinket, és felébreszti bennünk a mások szolgálata iránti elhi vatottságot. Az egészség az első terület, ahol átélhetjük a szolida ritás örömét. Belső képességeinket arra használni, hogy javítsunk saját egészségünkön és akár reménytelennek tűnő kórfolyamatot visszafordítsunk; illetve hogy azokkal egy másik ember gyógyu lásában segítsünk, ez a gondolat az agykontrolloktatás indulása idején még fantazmagóriának hangzott. Az eltelt évek és az orvosi kutatások7 azonban nem csupán bebizonyították, hogy ez lehet séges, hanem az is kiderült: mindenki számára kulcsfontosságú, hogy megtanulja ezeknek a képességeknek a használatát. Az agykontroll képzeletünk teremtő ereje révén teszi lehető vé, hogy segíteni tudjunk magunkon és másokon, hogy javítsuk magunk és mások életminőségét. A XX. század második felének pszichológiája rámutatott, hogy a legaggasztóbb jelenség az eg zisztenciális üresség. Ennek okai: nem vagyunk tudatában azon értékeknek, amelyek segítenek az élet fenntartásában; rendkívüli mértékben hiányzik a személyes motiváció. Holott senki más sem képes „megmozdítani” minket, mint mi, a saját bensőnkből faka dó ösztönzéstől indíttatva. Önmagad felébresztése, önmagad ösztönzési képességének és empátiás készségednek a felfedezése a személyes lehetőségek olyan tárházát nyitja meg előtted, amelyről nem is gyanítottad, hogy a birtokodban van. Gondolkodásunk nagymértékben mó dosítja érzelmeinket, és az hat ránk. Akkor vajon miért gondolko zol gyakran olyan dolgokon, amelyekre nem is akarsz gondolni?

Mi az agykontroll?

51

Gondolkodásod irányítása nem csupán divatos fogalom, hanem szükséglet, amivel sorsod megépítőjévé válhatsz. Mindannyian gondolkozunk, ám a lényeg, hogy tudjunk jól gondolkozni, hiszen ettől függ életünk minősége. Ezért az úgyne vezett szubjektív önnevelés - amiben az agykontroll úttörő szere pet játszik - a képzési formák valószínűleg legfontosabbika. Lehetetlen egy könyvben átadni tanfolyamunk minden részét, ám a következő fejezetek mindegyikében találsz majd néhány olyan mentális eszközt, amelyek lehetővé teszik a gyakorlás meg kezdését és eredmények elérését. Emellett rendelkezésedre áll az a relaxációs alapgyakorlat, amit a könyvhöz mellékelt CD tartal maz, s ami a legfontosabb kiindulópontját képezi saját agykontrollod megalapozásának. Valójában mindnyájan arra áhítozunk, hogy boldogok legyünk. Fontos azonban tudni, hogy - Paul Claudel költővel szólva „A boldogság nem az élet célja, hanem annak eszköze” Halogatjuk a boldogság elérését, anélkül hogy felismernénk annak igazi lénye gét. Ami nem más, mint ahogyan a világot és önmagunkat látjuk, s amit - függetlenül a körülményektől - mi magunk irányíthatunk, saját bensőnkből. E könyv elolvasásával egy olyan úton indulsz el, ami megmu tatja neked az igazi erődet. Rájöhetsz, hogy Isten ellátott téged mindazzal, amire ahhoz van szükséged, hogy problémáidat meg oldd, s hogy átlépj az aggodalmaskodásból a gondoskodásba, a reakcióból a pro-aktivitásba. Felkínálja neked önmagad felfedezé sének lehetőségét, s hogy megtanulj úgy létezni, hogy egyre jobb és egyre jobban legyél.

53

2. Stressz és relaxáció MI AZ EMBER? „Ami mögöttünk van és előttünk áll még, apróság a bennünk rejlő dolgokhoz képest.” R a l p h Wa l d o E m e r s o n

Bár az iskolában számos olyan dolgot tanultunk, amik azt bizo nyítják, hogy az ember sokkal több, mint amennyinek látszik, sokszor mégsem értékeljük valódi dimenziónkat. Biológiai szem pontból hosszú evolúciós folyamat eredményei vagyunk. Nem tagadhatjuk ezt, tudván, hogy a DNS-ünk 90%-osnál is nagyobb arányú egyezést mutat a csimpánz DNS-ével.8 E fejlődési folya mat középpontjában az idegrendszer formálódása áll, amely egyre összetettebbé vált, míg el nem érte bennünk a jelenlegi, rendkívül komplex szerkezetét. Világnézetünktől függetlenül nem tagadhatjuk ezt a hosszú történetet. Hinni, hogy többek vagyunk, mint a biológiai test, s hogy Istentől kaptuk az életet, aki saját képmására és hasonlatossá

54


gára teremtett minket, nem mond ellent az evolúciós fejlődésnek, hiszen spiritualitásunk távol esik a biológiától. Másrészről - kissé viccre fordítva - elegendő reggelente a tükörbe tekintenünk ahhoz, hogy a biológiai rokonainkkal való hasonlóságunkat belássuk... Láthatjuk az embert külső megjelenésében, tökéletes aránya ival, ahogy azt Leonardo da Vinci híres rajzán ábrázolta, és em lékeznünk kell, hogy sokkal többek vagyunk annál, mint amenynyinek szimpla ránézésre tűnünk. Sokkal többek vagyunk annál, mint amit látni, lemérni, tapintani, megszagolni lehet, vagy ami nek a súlyát megmérhetjük. Ha emlékszünk az iskolában tanultakra, tudjuk, hogy testünk sejtek trillióiból áll, amelyek csak mikroszkóp segítségével tehe tők láthatóvá. Az élet alapegysége a sejt, de az nem alapegysége az anyagnak.

FEJLODES

SEJTSZINTÖ MOLEKULÁRIS ATOMI SZINTŰ

Valamennyi sejtünk tovább osztható, sokkal kisebb részekre, molekulákra, amelyeket már csak rendkívül nagy nagyítású mik roszkóppal láthatunk. Testünk nagyrészt vízmolekulákból áll - jóllehet szemünk szá mára azok nem láthatók -, s nélkülük képtelenek lennénk élni. Sejtjeink léte a tökéletes molekuláris működéstől függ.

Stressz és relaxáció

55

A méretskálán lejjebb lépve ott találjuk az atomokat. Démokritosz kijelentette, hogy az anyag alapegysége az atom. A filozófus jól sejtette, de - amint azt a tudomány bebizonyította - az atom is valójában kisebb, és szemünk számára teljesen láthatatlan, szubatomi részecskék kölcsönhatásának az eredménye. Sok tudós alkotott elméletet az atom működéséről, mígnem a XX. század második felében megjelent egy még radikálisabb elmélet: a kvan tumfizika. A kvantumfizika a kvantumot, az energia alapegységét tekinti a fizikai világ valamennyi jelensége alapjának. Ismerjük e láthatatlan világ számos reakcióját és elképesztő ere jét. Ám - ahogy azt már említettem - annak ellenére, hogy mind ezt valószínűleg mindenki tanulta az iskolában, a legtöbb ember sajnos nem óhajt emlékezni arra a tényre, hogy a valóságnak ne vezett valami nagyobbik része a szemünk számára láthatatlan. A kérdés: vajon miért bízunk annyira a látásunkban, amikor az va lójában rendkívül korlátozott? Olyanok vagyunk, mint a Titanic hídján álló őrszem, aki azt hitte, hogy lényegében sikerült elkerülniük a jéghegyet, hiszen a fedélzetben nem esett különösebb kár. Ám ami elsüllyesztette a hatalmas óceánjárót, az nem a kívülről látszódó jég volt, hanem a víz alatti, ami felhasította a hajó oldalát. Hogy nem vagyunk tisztában az említett ténnyel, az nem csu pán rengeteg hiba elkövetését okozta, hanem azt is, hogy magát az életet annak külső megjelenése alapján próbáljuk megítélni. Ahhoz, hogy a birtokunkban lévő mentális eszközöket meg értsük, s hogy jobban tudjuk őket használni, fel kell ismernünk, mily korlátozott is a fizikai érzékelésünk. (Ez persze nem jelenti, hogy figyelmen kívül hagynánk a tényt, hogy külső dimenziónk is részét képezi annak az egységnek, amelyek vagyunk.) Ha megsértjük a külső dimenziót - pl. megütjük magunkat vagy lenyelünk valamilyen mérgező anyagot -, az nem csak a szerveket

56


és a szöveteket károsítja, hanem a sejteket, a molekulákat és az ato mokat is, hátrányosan befolyásolva ez által energiaszintünket. Amikor rosszul érezzük magunkat, a testi probléma befolyá solja lelkiállapotunkat is. Erőtlennek érezzük magunkat, s ilyen kor még a máskor számunkra örömöt jelentő tevékenységekhez sincs hangulatunk. Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy ilyen-olyan testi rosszullétünk elvette a kedvünket attól, hogy meg tegyünk valamit. A kölcsönhatás azonban kétirányú utca! Ha a külső rész káro sodik, akkor az minden szinten hátrányosan befolyásol minket; amikor pedig az egyensúlyhiány belülről jön, akkor ez is kihat az egész egységre. Ha energiaszintünkben változást idézünk elő, ez a hatás be folyásolni fogja atomi, molekuláris és sejtszintünket, míg végül kifejti hatását a testünkben. Amikor a lelkiállapotunkat is befolyásoló helyzetbe kerülünk, az egyensúlyhiány akár betegséget is okozhat. Ugyanígy: a pozitív hozzáállás segíthet visszanyerni az egészségünket. Ezt tanulmá nyozza az orvostudomány pszichoszomatikus kölcsönhatás né ven, és mára már egyértelműen bebizonyosodott: az elme pozitív és negatív irányban is tud hatni a testre. A Világ Egészségügyi Szervezete (WHO) listáján a depresszió és a szorongás az első tíz halálok között áll. Ezek a lelkiállapotbeli zavarok ugyanis közvetlenül befolyásolják az ember testi egészsé gét, sőt, akár halált is okozhatnak. Ahhoz, hogy testünk egészséges legyen, tevékenységre, moz gásra és szellemi munkára van szüksége. Ha az energiaszintünket károsítjuk, akkor azzal szörnyű egyensúlyvesztést okozhatunk a teljes egységben. Tehát tudnunk kell: a külső részben történő, bár milyen módosítás kihat a belső részre, s ugyanígy fordítva. Emlékezzünk csak Cholita unokatestvérünk* esetére (majdnem


57

minden családban akad ilyen)! Aki, miután jegyességének vége sza kadt, olyan szomorú lett, hogy egyre kisebb társadalmi életet élt, egyre kevesebbet dolgozott, míg végül saját elszigeteltségének fog ságába esett, és végül orvosi kezelésre szorult a kialakult, súlyos vas tagbélgyulladása vagy asztmás rohamai miatt. Nyilvánvaló, hogy esetében nem csupán a betegsége aktuális tüneteit, hanem az azokat kiváltó okot, tehát a lelkiállapotát is kell kezelni. Majdnem mindnyájunkat úgy neveltek, hogy ügyeljünk an nak az egységnek a külső részére, amik vagyunk. Mindannyian tudjuk, hogy a táplálkozás, a testmozgás, a pihenés és a higiénia fontosak és segítenek megőrizni az egészséges egyensúlyt azál tal, hogy „kívülről” vigyázunk rá. Ám valószínűleg nem neveltek bennünket arra, hogy ezt az egyensúlyt „belülről” is megőrizzük, holott onnan irányítódik energiánk, és onnan is pusztító hatások érkezhetnek. De vajon mi mozgósítja a legnagyobb hatalommal bíró, belső eszközeinket? Nem a külső események vagy körülmények, hanem az, ami bennünk belül történik. Ahogyan reagálunk a történtekre. A filozófus Epictetus bölcsen fogalmazza ezt meg: „Nem az események hatnak ránk, hanem hozzáállásunk, amivel fogadjuk őket ” Mivel az energia a szubatomi, az atomi, a molekuláris és a sejt szintről ered, testünk és annak funkciói szintén energiatermelők, amelyek létrehoznak egy bennünket körülvevő teret, pontosan e funkciók némelyikének eredményeként.

* Nem konkrét személyről van szó. Mexikóban ezt a rendkívül gyakori női nevet használják, amikor arra céloznak, hogy bárkivel megeshet a dolog. (A fordító megjegyzése.)


58

Ennek az energiamezőnek elegendő az a meleg, amit testünk termel. Ezt a meleget érezhetjük, ha megérintjük a széket, amin addig ültünk. Azért vált a szék meleggé, mert testünk hőt sugár zott ki. Ez a hőenergia az infravörös kisugárzást érzékelő - orvosi diagnosztikában is használt - műszerek felvételein is jól látható.

M IM * * MELEGÍT VILÁGÍT MOLEKULÁRIS SZINTŰ ELEKTROMÁGNESES

Fény is észlelhető a testünk körül, ami egy kis intenzitású, de folyamatos fotonkibocsátás következménye. Ezt a kisugárzást a 70-es évek közepén fedezte fel Fritz Albert Popp, német fizikus, és „biofoton-kisugárzásnak” nevezte el*. Popp, a Nemzetközi Biofizikai Intézet megalapítója Európában, kísérleteinek évei alatt bebizonyította, hogy a biofotonok által kibo csátott apró hullámok alapvetően a DNS-ben raktározódnak, és on nan kerülnek kisugárzásra. E kutatás eredményeiből kiderül, hogy a

^Részletek erről az Energiamező című könyvben olvashatók. (A szerkesztő megjegyzése.)


59

sejtek ily módon is képesek az egymás közötti kommunikációra. A nagy mennyiségű információ közvetítésére alkalmas fotonkisugárzás befolyásolja a sejtek belsejében zajló kémiai reakciókat.9 Ismét megállapíthatjuk: milyen behatárolt is a szemünk, még arra is, hogy saját testünk valamilyen fizikai jelenségét érzékelje! Mindnyájan egyedi szaggal is rendelkezünk. Testünk nemcsak a tüdőn, hanem a bőrön keresztül is lélegzik. A bőrünk olyan fe lület, amin keresztül „be- és kilégződnek” a molekulák, s ez mind nyájunknak más-más illatot kölcsönöz. Betegség esetén némely szag fölerősödik, ami mutatja, hogy a test folyamatainak függvé nyében ez a „molekuláris tér” könnyen változik. Elektromágneses tér is húzódik körülöttünk, ami testünk elektrokémiai funkciójának eredménye. Emlékezzünk csak, hogy idegrendszerünk elektromos impulzusokon és kémiai kölcsönha tásokon keresztül irányítja szervezetünket. Az 1940-es években Sernyon és Valentina Kirlian orosz ku tatók vizsgálták elsőként ezt a test körüli, elektromágneses teret, s azt sikerült le is fényképezniük. Ehhez kifejlesztettek egy nagy frekvenciájú elektromos rendszert. A Kirlian-fotográfia olyan ké pet produkál, ami „elektronok hideg kibocsátásával” készül10, és a jelek szerint nemcsak a személy biológiai állapotát, hanem pszi chés változásait is képes megmutatni. Az 1970-es évektől dr. Thelma Moss a Kaliforniai Egyetemen, valamint a Los Angeles-i Center fór Health Sciences kutatóköz pontban 1997-ig (egészen a haláláig) tanulmányozta ezt a jelensé get. Azt a következtetést vonta le, hogy az embereket körülvevő, fényes energiamező az érzelmi változásokat is visszatükrözi, nem csupán a biológiaiakat. Napjainkban ezt a fajta fényképet elektrográfiának vagy bio fényképezésnek nevezik, és kutatják, hogy miként lehet diagnoszlikai eszközként használni.11

60


H

Változások a fénykoronában, amikor az alany alfaállapotban van, amit EEG-vel figyeltek

Változások a fénykoronában, amikor az alany feszült, vagy fájdalmat érez

Az elektrográfia12 láthatóvá teszi a lelkiállapotunk és a testünk által termelt ezen energiafajta közti kapcsolatot, s azt a hatást, amit gondolataink gyakorolnak erre a mezőre. Az ujjaink körül ily módon megfigyelhető jelenséget „koronának” nevezték el. A mellékelt fotókon jól látható a nyugalmi, illetve a feszült állapot ban rögzített koronák formája és fényereje közti különbség. Most nézzük meg azt a hatást, amit a gondolatunk képes a tes tünkre - és ezzel együtt a testünk által termelt energiára - kifejteni! Valami „könnyű” dologra gondolni, és képzeletben érezni azt, hogy „vékony és törékeny”, a bal oldali képet eredményezte. Valami „robusztusra” gondolni, és képzeletben érezni azt, hogy „vastag és nehéz”, a jobb oldali képet szülte.


61

A gondolat és a korona közti kapcsolat „Vékonyra” gondolni és érezni, hogy „vékony és törékeny”: bal oldali kép „Vastagra” gondolni és érezni, hogy „vastag és nehéz”: jobb oldali kép Amikor vizualizáljuk és érezzük, hogy „vékony és törékeny” összehasonlítva azzal, hogy „vastag és nehéz”, akkor az energiamezőben változás történik

m

Cur*o M afcft. Dinámica M entái

Amikor vizualizáljuk és elképzeljük azt az érzést, hogy „vé kony és sérülékeny”, és összehasonlítjuk ezt azzal az érzéssel, hogy „vastag és nehéz”, akkor változás történik az energiamezőben. I'elmerül annak a lehetősége, hogy a bőrünk által adott válaszok - valamilyen módon - gondolataink következményei. Talán ép pen ez az oka, hogy az allergológusok nagyon sok bőrproblémát pszichoszomatikus eredetű betegségnek tartanak. Mi a jelentősége e kutatásnak a számunkra? Ez az energiamező nem olyan kis kiterjedésű, mint sokan hiszik. A sugara akár a 7,5 métert is elérheti, amiből az következik, hogy kb. 14 méter távol ságból is „megérinthetjük” egymást.13 Ez magyarázhatja meg, hogy miért érzünk számunkra ismé id len embert távolról látva is ellenszenvesnek vagy rokonszen vesnek. Mindnyájunkkal megtörtént már, hogy - érthetetlennek tflnő módon - egy-egy ember vonzott vagy taszított minket, bár nem ismertük. Tudjuk, hogy energiamezőnk a testünk életműködései függvé

62


nyében változik. Ha sógorunk kerti partiján egy kiló roston sült húst megeszünk, az hatni fog az emésztésünkre, s azon keresztül a testünk körül levő energiamezőre is. Ám a legfontosabb azzal tisztában lennünk, hogy energiamezőnk a gondolataink hatására is változik, hiszen azok is befolyásolják testünk funkcióit! Egyszerű példa arra, hogy érzékenységünk miként képes drá mai hatásokat okozni: amikor egy gyerek játék közben elesik, és lehorzsolja a térdét. Az ijedtség, az ütés és a horzsolás ellenére, pusztán attól, hogy az anyja magához öleli - „mágikus” ölelést kap -, úgy játszik tovább, mintha semmi sem történt volna. Ez a példa azt is mutatja, hogy milyen jelentős hatása van az érintésnek. Ha az anya szenvedte volna el azt a sérülést, akkor valószínűleg utána két napig sántikál, vagy felpolcolt lábbal fekszik. Természetes, hiszen ölelés helyett a férje valószínűleg szitkozódna, hogy a neje miért nem tudott magára vigyázni. Szerencsésnek tartom magam, hogy Mexikóban élek, ahol kultúránk része, hogy nemcsak a csa ládtagok, hanem a barátok és a munkatársak is gyakran megölelik egymást. Amint ráébredünk, hogy valójában sokkal többek vagyunk an nál, mint akinek első ránézésre látszunk, kénytelenek vagyunk fel tenni a kérdést: hogyan járulok hozzá lényem egyensúlyához a bel ső szintemről kiindulva? Ugyanis, ami bennünk legbelül történik, épp az határozza meg egyensúlyunkat. Mások hozzáállását vagy viselkedését ugyan nem tudjuk kontrollálni, a sajátunkét azon ban igenis képesek vagyunk. Nem befolyásolhatjuk mások, ilyen olyan eseményekre adott reakcióit, azonban kontrollálhatjuk saját magatartásunkat, mind a bekövetkező eseményekkel, mind pedig a mások reakcióival kapcsolatban, hiszen az teljes mértékben tő lünk függ. És a reakciónk mikéntje hatni fog testünkre. A legszemléletesebb példa arra, hogy miként befolyásoljuk egészségünket belső dimenziónk irányításával: a stressz témaköre.


63

MI A STRESSZ? „A modern embernek meg kell tanulnia kezelni a stresszt, különben kudarcra, betegségre és túl korai halálra lesz ítélve ” S e l y e Já n o s

Napjainkban már közismert szó a „stressz”, amit a szorongás, az érzelmi kontroll hiánya és a betegségek kialakulásának egyik legmeghatározóbb okának szinonimájaként is használunk. Nem tagadhatjuk, hogy egészségügyi problémáink nagy része az élet tani egyensúly hiányának az eredménye, amit viszont a stressz kezeletlensége idézhet elő. A stressz szót az angol nyelvben az ipari forradalomtól kezdő dően kezdték el használni. Azt jelölték vele, amikor egy gép al katrészei elkopnak a használat és a súrlódás miatt. A XX. század első évtizedeiben a híres élettanász, dr. Walter B. Cannon használ ta először a stressz szót, az emberi testben zajló elhasználódásra utalva. Évekkel később kezdte el kutatni dr. Selye János a stressz me chanizmusát és a stressznek az életünkre gyakorolt hatását. Fel fedezte, hogy bármi is okozta a halált - pl. hirtelen szívinfarktus, krónikus veseelégtelenség vagy cukorbetegség szövődménye -, a boncolásnál három elváltozás mindig megfigyelhető volt: 1. 2. 3.

a mellékvese megnagyobbodása, a csecsemőmirigy megkisebbedése és a gyomorfal kifekélyesedése.

A jelenség okát kutatva rájött, hogy minden emberben létezik egy belső, a változásokra - és ez által a feszültséget okozó helyze

64


tekre is - adott védekezési mechanizmus. A stressz nem az ellen ségünk, hiszen minden élőlényben ugyanazt, a túléléshez szüksé ges válaszreakciót váltja ki. Ezt nevezte el Selye János Általános Adaptációs Szindrómának (ÁAS). Magyarul: általános alkalmaz kodási tünetegyüttesnek. Az ÁAS a szervezetünk által adott élettani válaszreakcióra vo natkozik, melynek a célja: megfékezni a szervezet károsodását okozó tünetegyüttest, ami akkor indul be, ha valamilyen válto záshoz kell alkalmazkodnunk. Ennek segítségével áll vissza belső folyamatainkban az egyensúly. Mi, emberek, azóta rendelkezünk ezzel a védekezéssel, amióta csak önálló életformaként megjelentünk ezen a bolygón. A kör nyezetünk által megkövetelt változás iránti igény azonban soha sem volt számunkra annyira terhes, mint a jelenlegi korszakban. Erre az adaptációs igénytelítődésre bőségesen sorolhatok pél dákat: • Még be sem fejeztük ilyen-olyan pénzügyi kötelezettségünk teljesítését, a nemzetközi vagy hazai pénzügyi kondíciók máris megváltoztak. • Még be sem fejeztük az adott számítástechnikai program megtanulását, az máris elavult. • A tömegkommunikációs eszközökön keresztül tudomá sunkra jut az összes konfliktus és tragédia, ami csak a világ ban történik. Állandó adaptációt igénylő életritmusunk miatt a stressz - a túlélés természetes mechanizmusa - az egészségünket érintő leg nagyobb fenyegetéssé alakul át.


65

A STRESSZ ÉLETTANA Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik ez a folyamat a tes tünkben, s hogy - kezeletlenül - miért okozhat annyi kárt, meg kérlek, képzeld el, hogy te vagy a főszerepelője a következő törté netnek! Egy ember kilép hatodik emeleti lakásának az erkélyére, hogy meg csodálja az onnan nyíló panorámát. Ahogy mélyen beszippantja a tiszta levegőt és élvezi a csodálatos kilátást, hirtelen füstszagot érez. Ahogy letekint, rájön, hogy tűz ütött ki a második emele ten, ahonnan máris füstoszlop tör elő. Kirohan a lakásából, hogy lemenjen a lifttel, de azt leállították, és a lépcsőházban is már füst gomolyog. Történetünk szereplője azonnal visszaszalad a lakásába, te lefonon felhívja a központi ügyeletet, hogy küldjenek segítséget a szerencsétlenséghez. A z ügyeletes azonnal intézkedik: kiküldi a tűzoltókat és a mentőket, akiknek azonban - még kiérkezésük előtt - szükségük van a feladatuk ellátásához szükséges néhány dologra. A men tőknek a legfontosabb az oxigén, a tűzoltóknak pedig a víz. Tételezzük fel, hogy a segélyhívást követően 35-40 percnyi munkával a tüzet eloltották, és a füstmérgezés áldozatai ismét normálisan lélegeznek, anélkül, hogy a baleset komolyabb káro kat okozott volna. A hatodik emeleti lakó azonban még mindig retteg, s emiatt - az erkélyéről lekiabálva - kéri a mentősöket és a tűzoltókat, hogy továbbra is adjanak oxigént a sérülteknek, illetve locsolják még az épületet. Normális esetben a vészhelyzet ellátását irányító személy úgy gondolná, hogy a hatodik emeleti lakó elvesztette az önuralmát,

66


és meg kéne őt nyugtatni. Ha azonban a lakó történetesen a mi niszterelnök lenne, akkor nagyon valószínű, hogy az elsősegélynyújtó személyzet folytatná a munkáját, jóllehet arra valójában már nincs szükség. Ha a locsolás és az oxigénadagolás emiatt még hosszan foly na, tragikus helyzet alakulna ki. A szétázott épület meggyen gülne, a túloxigenizált embereknél pedig súlyos élettani állapot alakulna ki. Azt gondolhatnánk, hogy szereplőnk titulusától függetlenül senki sem engedelmeskedne egy ennyire abszurd utasításnak. Csakhogy a saját testedben te vagy a „miniszterelnök”, ezért a te szerveidnek nincs más választásuk, mint vakon engedelmesked ni utasításaidnak. Ahhoz, hogy megértsük, mi e történet és a stressz fiziológiája közti összefüggés, fordítsuk le történetünk fontosabb elemeit or vosi terminusokra. A tűz az inger, ami lehet fizikai vagy mentális jellegű. Nagyon fontos tudnunk, hogy még csak a tűz látványára vagy a füst szagára sincs szükségünk. Elegendő, ha csak arra gondolunk, hogy megtör ténik, s a túlélési mechanizmusunk máris támadásba lendül! A telefon megfelel az érzékszerveinknek, amelyeken ke resztül eljuttatjuk az információt a központi ügyelethez, ami az agy, azon belül különösen a hipotalamusz, amely a túlélési funkciókat kezeli. A hipotalamusz aktiválja a mentőket, ami a vegetatív idegrendszerünknek felel meg, s ez stimulálja az összes szervünket, hogy gyorsítsák munkájukat. Egyúttal riasztja az agyalapi miri gyet, vagyis az idegrendszer központját, aki a tűzoltók főnöke, és amelyik a hormonrendszert felügyeli. Célja: aktiválni a hormont termelő mirigyeinket a váratlan eseménnyel való szembeszállásra.


67

A nagy ellátó központ a mellékvese, ami az „oxigént”, vagyis az adrenalint adagolja az aktivitás fokozásához, és a „vizet”, va gyis a kortizolt a csillapításhoz. Ez magyarázza meg a mellékve se - Selye János által észlelt - kóros megnagyobbodását, ami az adaptáció iránti fokozódott igény miatt következik be. Az a mechanizmus tehát, ami életünk megmentését hivatott elősegíteni, akár el is pusztíthat minket, ha nem tudjuk kezelni!

A STRESSZ FÁZISAI

Adaptációs válaszunk három fázisra bontható: Ezek közül az első a riadó szakaszaként ismert, amikor hirtelen szembe találjuk magunkat egy olyan új, izgalmat okozó dologgal, ami alkalmazkodást igényel tőlünk. Ez az első fázis, ami beindítja szervezetünk úgynevezett adrenerg válaszát, felpörgetve testünk működését, hogy képesek legyünk megfelelően reagálni. Ebben az első fázisban a rendelkezésünkre álló adrenalin el használásával belépünk a második szakaszba, amely az ellenál lás fázisaként ismert. Ennek során - miután a test felhasználta a stresszreakció biztosította erőforrásait - a szervezet visszatér egyensúlyi állapotába. Ha a kiváltó inger továbbra is jelen van, bekövetkezik a harma dik etap, ami a kimerülés fázisaként ismert. Ebben a fázisban már csökkenhet az adrenalintermelés, viszont garantáltan intenzíveb bé válik a kortizoltermelés. E harmadik fázisban - amint azt a neve is jelzi - eljuthatunk a teljes kimerüléshez. A reggeli testedző futás példáján illusztrálom a stressz e há rom fázisát. Ha valaki nem szokott hozzá a reggeli futáshoz, vagy nincs meg a kellő kondíciója, akkor az első nap már 50 vagy 100

68


méter megtétele után úgy érzi, hogy légzési nehézségei támadnak, a szívverése felgyorsul. Ez jelzi számára, hogy szervezete a riadó fázisába lépett. Egy jó edző azt mondaná neki, hogy folytassa, ne hagyja abba a futást. Elérkezik a pillanat - tán 100 vagy 200 méterrel távolabb -, amikor az illető úgy érzi, hogy ismét rendesen tud lélegezni, visszanyerte erejét, és képesnek érzi magát arra, hogy még sokkal többet fusson. Ennek ellenére az edző arra fogja kérni, hogy álljon meg. Futónk az ellenállás fázisába került. Ha azonban figyelmen kívül hagyja edzője tanácsát, és tovább fut, bizonyos idő elteltével belép a kimerülés fázisába, vállalva annak összes kockázatát, ami akár szívroham is lehet. Amint látjuk: testünk rendelkezésünkre bocsátja mindazt, ami re szervezetünknek szüksége van ahhoz, hogy válaszolhasson a változásokra, az erőfeszítésekre vagy a vészhelyzetekre, ám elvárja tőlünk, hogy ne éljünk vissza ezzel a mechanizmussal.

AKUT ÉS KRÓNIKUS STRESSZ Meg kell különböztetnünk azt a két módot, ahogyan a stressz re adott válaszaink megjelenhetnek testünkben. Az egyik az akut stressz, ami intenzív, de csak rövid ideig tart; a másik a krónikus stressz, ami enyhe, de időben elhúzódó. Az akut stressz kapcsolódik leginkább a kardiológiai problé mákhoz, mivel ilyenkor az adrenalintermelés dominál, jelentős mértékben stimulálva ezzel a szervezet kardiovaszkuláris (szív- és ér-) rendszerét. A krónikus stresszel kapcsolatban felfedezték, hogy olyan ba jokhoz vezethet, amelyeknél az immunrendszerünk nem képes


69

megfelelő módon válaszolni. Ez magyarázatot ad arra, hogy mi ért fejlődik vissza ilyenkor az immunvédekezésünkben oly fontos szerepet játszó csecsemőmirigy. Az akut stresszre példa az az ember, aki az úttesten áthaladva hirtelen meglátja, hogy egy autó robog felé. Azonnal érezni fog ja pulzusszámának megugrását és arcának átforrósodását. Ezek a meglódult adrenalintermelés tünetei. Mellékveséjének velőrésze azért áraszt adrenalint a vérébe, hogy felkészítse őt a testi erőkifej tésre, illetve a gyors döntéshozatalra. Ez lehetővé fogja tenni számára, hogy visszaugorjon a járdára, vagy átszaladjon az út túloldalára, és ily módon megmentse az éle tét. Miután az erőkifejtés megtörtént, és elhasználta az adrenalint, a szervezet visszatér egyensúlyi állapotába. Annak ellenére, hogy az akut stressz esetén gyorsan haszná lódnak el azok a hormonok, amiket a testünk az ÁAS által termel, az effajta reakció gyakori ismétlődése esetleg egészségügyi prob lémák kialakulásához és a gyomornedvek egyensúlyának elveszté séhez vezet, ami a gyomor kifekélyesedését okozhatja. Mi történne, ha emberünk, amikor átmegy az úttesten, azt látná, hogy az autó elkezdi őt követni? Akkor már sokkal több energiára lenne szüksége, hogy képes legyen futni, futni és futni. S hányán élnek közülünk úgy mintha egy autó állandóan üldözné őket? Ez a krónikus stressz esete. Ekkora energiaszükséglet esetén a májunk felszabadítja a ben ne elraktározódott glikogént, vagyis azt az anyagot, amivé azok a lermészetes cukrok válnak, amiket elfogyasztunk az élelmiszerek kel, és ami természetesen nem vonatkozik a finomított cukorra, amelynek semmiféle tápértéke sincs. A máj által felszabadított glikogén a glukóz, ami a vérünkben kering, és ami biztosítja szá munkra a szükséges energiát. Egy idő múlva a máj azonban azt az információt fogja küldeni

70


az agynak, hogy a tartalékai kifogytak. Az agy erre azonnal - mint minden kormány - megemeli az adókat, és elküldi behajtóját (a kortizolt) a szervekhez és a szervrendszerekhez, hogy ott az fe hérjét gyűjtsön be, ami a test „gazdasági tartalékának” számít. Ez azonban akár olyan szintű fehérjehiányt is előidézhet, ami már e szervek és szervrendszerek működésének összeomlását okozhat ja. Ha képtelenek vagyunk a stresszre adott választ kezelni, annak rendkívül súlyos következményei lehetnek: testi és lelki egészsé günk egyaránt kárát láthatja. Szomorú, hogy az emberek többsége a stressz kizárásáról be szél, ami teljesen hiábavaló erőfeszítés, mivel a stressz, ahogy azt már elmagyaráztam, a túléléshez elengedhetetlen, alkalmazkodá si mechanizmus. E realitással szembesülve sokan úgy döntenek, hogy inkább nyugtatókon élnek, ami sohasem az optimális meg oldás testünk általános egészsége és még kevésbé agyunk egészsé ge szempontjából. Azt azonban be kell látnunk, hogy képtelenek vagyunk e mo dern kor életritmusát megváltoztatni. Az egyetlen természetes és egészséges kiút tehát: ha megtanulunk relaxálni. A tanulunk szót használtam, ugyanis a stresszreakció automatikus folyamat, a re laxáció élettani folyamatát viszont csak tanulással tudjuk kialakí tani, hogy később aztán bármikor újra előidézhessük azt. Azt is számításba kell vennünk, hogy a stresszre adott reakci ónk elsősorban az elménknek az őt ért hatásokhoz való viszonyu lásától függ.


71

EUSTRESSZ ÉS DISTRESSZ

Azon kívül, hogy a stressz lehet akut vagy krónikus, más szempontból is megkülönböztethetjük őket. Attól függően, hogy alkalmazkodásunk megfelelő vagy nem megfelelő, beszélhetünk eustresszről („jó” stresszről) és distresszről („rossz” stresszről). Eustresszt jelent, amikor örömmel gondolunk valamire, vagy örömmel teszünk valami olyant, aminek az eredménye kellemes vagy számunkra ösztönző hatású lesz. Agyunk nem tesz különbsé get a valódi és az elképzelt dolog között, ezért elég, ha elménkben kivetítjük valamilyen kellemes esemény képét, s testünk máris megérzi annak pozitív hatásait. A nyaralás például számos változtatást és erőfeszítést követel tőlünk. Napirendünk megváltozik, általában többet eszünk a kel leténél, sportolunk, vagy kora hajnalig táncolunk. Mégis, mivel ez egy olyan időszak, amit élvezünk, a nyaralás pozitív hatású. Persze, ha túl sokáig nyaralnánk (olyanformán, ahogy az imént említettem), akkor fizikailag kimerülnénk, ami felborítaná egész ségünk egyensúlyát, komoly károkat okozva ezzel szervezetünk nek. Distresszt, azaz nem megfelelő alkalmazkodást idézünk elő, amikor olyan dologra gondolunk, vagy olyat teszünk, ami boszszúságot, dühöt vagy szorongást okoz. Agyunk ez esetben sem Ibg különbséget tenni a valódi és az elképzelt között. Ha például olyan feladat elvégzésével kell hosszú időt töltenünk, amit nem szeretünk, sőt még túlóráznunk is kell miatta, feszültségünk folya matosan nő. Egészen addig, amíg érzelmi összeomlás következik be, vagy olyan mértékű kimerültség, ami már károsítja egészsé günket. Mivel a stresszreakció természetes adaptációs mechanizmus,

72


azt hihetnénk, hogy az aktuális esemény jellegétől függ, hogy adott esetben eustresszről vagy distresszről beszélhetünk. A valóság azon ban más. A stressz minősítése nem attól függ, hogy mi történik velünk, hanem attól, hogy arra hogyan reagálunk. „Semmi elméden kívüli dolog nem zavarhat meg. A megrázkódtatás az elméd révén, a rajta kívül eső dolgokról alkotott véleményéből ered.” M a r c u s A u r e l iu s

Akadnak olyanok, akik számára a szabadság napjai rendkívül kellemetlen időszakot jelentenek, azt distresszként élik meg, ha csak nem tudják megoldani, hogy a szállodai szobájukat cégük miniirodájává alakítsák át. Rájuk ugyanakkor a munkájukkal kap csolatos erőkifejtés rendkívül ösztönző hatású, mert a munkahelyi tevékenységüket élvezik. Mások számára a szabadság az az időszak, amire egész évben leginkább várnak, és a munkájuk - vagy a munkájukkal kapcsola tos bármilyen pluszteendő - a számukra distresszt jelent. Azt mondhatjuk, hogy a minket érő hatások valójában min dig semlegesek. Kizárólag a velük szemben tanúsított reakciónktól függ, hogy számunkra eustresszként vagy distresszként funkcio nálnak. Reagálásunk mikéntje egy pohár vizet is viharos óceánná ala kíthat át; s ugyanígy; súlyos helyzetből tanulási, illetve gyarapodá si lehetőséget kovácsolhatunk. Reakcióink kulcsfontosságúak! Hányszor fordult elő veled, hogy egy kapcsolatot nem az illető valamilyen tulajdonsága miatt sza kítottál meg, hanem azért, mert a történésekre adott reakcióját hosszú távon elviselhetetlennek érezted? Nagyra értékelhetjük


73

egy ember kvalitásait, miközben be kell vallanunk, hogy reakciói miatt képtelenek lennénk vele együtt élni. Vajon honnan erednek reakcióink? Mitől függ, hogy egy-egy történésre miként reagálunk? Minden reakciónk valójában hoz záállásunk eredménye. S hogy mi az a hozzáállás? A hozzáállás belső viszonyulás, ami meghatározza viselkedésünket. Ha meg akarjuk változtatni reakcióinkat, meg kell változtat nunk az azokat kiváltó hozzáállásunkat, más szóval: attitűdjeinket. Honnan jönnek attitűdjeink? Sokukat a szüléinktől és a tanáraink tól vettük át. Sok gyerek olyan szülők mellett nőtt fel, akik szerették munkájukat, s gyermekükben a tanulással kapcsolatban pozitív el várást alakítottak ki, hogy aztán majd jó, számukra örömöt jelentő munkát végezhessenek. Akadnak azonban olyanok is, akik otthon mindig csak azt hallották, hogy „a munka az emberiség átka, annyi ra szörnyű dolog, hogy még fizetnek is érte”, és hasonlót. Márpedig a körülöttünk élők hozzáállását idővel magunkévá tesszük.

STRESSZ EUSTRESSZ

DISTRESSZ

^

REAKCIÓ ^

ATTITŰD GONDOLAT SZÓ v

__________________________________________________ )

74


A minket befolyásoló dolgok ellenére azonban valódi szabad ságunk abban áll, hogy mindig van választásunk, és a hozzáállá sunkat megváltoztathatjuk. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, tudatá ban kell lennünk, hogy attitűdjeink a gondolataink révén alakul nak ki, s azok tartják fenn őket. Mondd meg, hogyan gondolkozol, s megmondom, hogyan élsz! Gondolataink határozzák meg hozzáállásunkat és reakcióinkat. Ahogy a régi és bölcs közmondás találóan fogalmazza meg: „Az emberek többet gyötrik magukat azokkal a gondolatokkal, amelyeket a problémákból állítanak elő, m int magukkal a problémákkal.” A Silva-féle agykontroll kulcsa - ahogy azt az előző fejezetben elmagyaráztam -, hogy tettet és eredményeket szülő megközelí tést alakítunk ki, ami irányítani és vezetni tudja gondolkodásmó dunkat. Amint azt a kognitív pszichológia klinikai kutatása bebizonyí totta, képesek vagyunk kontrollálni a gondolatainkat, s azon ke resztül érzelmeinket és viselkedésünket is. De hogyan tudjuk megváltoztatni gondolkodásmódunkat, ha egyszer úgy érezzük, hogy az mindig is változatlan volt? Fel kell ismernünk, hogy mire épülnek gondolataink. Részben a használt szavainkra, a beszédmódunkra. Mutasd meg, hogyan beszélsz, s én megmondom, hogyan gondolkozol! Beszédmódunk híven visszatükrözi gondolkodásunkat. Nem


75

létezik olyan pozitív ember, aki negatívan beszél; ahogy olyan ne gatív ember sem akad, aki pozitívan beszélne! Valahányszor azt mondod: „én ezt nem tudom”, „ez lehetetlen”, „sohasem fogom elérni”, azt fejezed ki, amit saját magadról és a körülményeidről gondolsz. Ez az oka, hogy szavaink kulcsszere pet játszanak stresszünk kezelésében. Szavaink formálják gondolkodásunkat, s így befolyásolják agy működésünket, amelynek jelentős része a beszédkészség. Anélkül, hogy észrevennénk: mindaz, amit kimondunk, ala kítja gondolkodásmódunkat, ezáltal hozzáállásunkat, valamint hogy az életben miként reagálunk az ilyen-olyan történésekre. Ráadásul agyunk számára a szavaink utasítások, s ő pedig ké szen áll arra, hogy azokat valósággá alakítsa. Ez az oka annak, hogy a szavaknak valós hatalmuk van felettünk, s hogy szavainkkal jó és rossz irányban egyaránt befolyásolhatjuk életünket. W. Von Humboldt, német nyelvész és politikus a XIX. század ban megállapította: „A nyelv nem a társadalmi, a kulturális vagy a lelki struktúrák visszatükröződése,, hanem azoknak sokkal inkább az oka. A nyelv nem egy korábbi valóságot jelöl, sokkal inkább maga a nyelv az, ami szervezi számunkra a környező világot.” John B. Watson, a behaviourizmus alapítója így fogalmaz: „Amit a pszichológia gondolatnak nevez, az nem más, mint be szélni saját magunkhoz”. Úgy tanuljuk meg a szavakat, hogy a jelentésük szerinti tárgyakhoz társítjuk őket. A szavak gyakori is mételgetése révén elérkezik az a pillanat, amikor már önmagában a szóra is reagálunk, anélkül hogy szükségünk lenne hozzá a tárgy jelenlétére. Ez pedig képessé tesz minket arra, hogy gondoljunk az adott tárgyra. Maga a szó helyettesíti azt a hatást, amit a tárgyak valóságos megjelenése okozhat szervezetünkre. Például: pusztán a kellemetlen élmény elmesélésével felidézzük az összes olyan érzést, amit a tapasztalat során átéltünk.

76


Ludwig Wingenstein, brit filozófus, kiemeli a nyelv fontossá gát, s azt az emberi gondolkodást alapvetően szervező tényezőnek tekinti. Úgy tanulunk az elménkről, hogy megtanuljuk a nyelvet, s ezért nyelvezetünk visszatükrözi a valóságról alkotott érzékelé sünket. Tudatos emlékeinket befolyásolják a szavaink. Ezért nem em lékszünk a 4-5 éves korunk előtti eseményekre, mert beszédkész ségünk csak kb. ekkorra fejlődik ki. Szavaink kétségtelenül a gon dolatainkat tükrözik. Szavaink azért olyan fontosak ahhoz, hogy gondolatainkat irá nyítani, és stresszünket kezelni tudjuk, mert mélyebb szerkezettel rendelkeznek. A szavak valójában olyan szimbólumok, amelyek asszociáció révén válaszreakciókat váltanak ki belőlünk. Nyelvünk nem szimpla kommunikációs eszköz, hanem azt fejezi ki, aho gyan a világot érzékeljük. Amikor beszélünk, valójában kivetítjük a bennünk rejtőző, a saját magunkról és a környezetünkről alko tott képet. Jósé Silva valódi úttörő és látnok volt, amikor már évtizedekkel az NLP (neurolingvisztikus programozás) és Louise Hay könyve inek megjelenése előtt - ami, illetve aki hangsúlyozza a használt szavak szerepét a célok elérésében - alapvető lépésként javasolta „szókészletünk mentális kitakarítását” (gondolat-nagytakarítást) ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gondolkozni. Ha kezelni akarjuk a stresszt, szemügyre kell venni szavainkat, szófordulatainkat. Minden, amit önmagunknak mondunk, belső reakciót vált ki, ami befolyásolni fogja testünket. Iván Pavlov, aki 1904-ben orvosi Nobel-díjat kapott, alapos és jól dokumentált kutatást végzett azokról az élettani hatások ról, amelyeket a szavak váltanak ki14, bebizonyítva, hogy a szavak képesek befolyásolni a pulzusszámot, a légzési ritmust, a vérnyo mást, sőt még a vér összetételét is!


77

Mennyire vagyunk tudatában az általunk használt szavaknak, és hogyan képesek azok feszültséggócokat képezni életünkben? Mi, emberek, folyamatosan és mindent szavakba öntünk. Még amikor csendben, egyedül vagyunk, gondolataink akkor is sza vakból álló, belső párbeszédet alkotnak. Agyunk mindent szó szerint értelmez, és bármit is mondunk magunknak, azt testünknek szóló utasítássá alakítja át! Ez magya rázza: ha kezelni akarjuk stresszünket, azzal kell kezdenünk, hogy átalakítjuk beszédmódunkat. Miből adódik ez az összefüggés? Minden szó egy-egy szimbólum, ami egy tárgyat, egy fogalmat vagy egy gondolatot reprezentál. Agyunk rendkívüli asszociációs képessége révén pedig olyan gondolatláncolatot hoz létre, amely egyúttal hatást gyakorol majd idegrendszerünkre és testünkre is. Ugyanúgy azonban, ahogy a szavak képesek kellemetlen lelkiálla potot létrehozni, korlátozni vagy akár megbetegíteni bennünket, arra is képesek, hogy elősegítsék egészségünk megtartását, illetve gyógyulásunkat, valamint, hogy lényünk és tetteink pozitívabbá váljanak!

78


Egyesek szerint először gondolkozunk, és csak utána beszé lünk. A valóság azonban az, hogy a nyelv elengedhetetlen gon dolataink kialakításához, és nagyon sok nyelvész állítja, hogy ál talában előbb beszélünk, mint gondolkodunk (sokunk bizonyára már átélte e jelenség következményeit...), vagy legalábbis a két cselekmény egyidejűleg, egymást kölcsönösen táplálva megy vég be. Fontos azonban figyelembe vennünk, hogy ezt az ördögi kört könnyebb a szavainkkal megszakítani, mivel a beszédünket hall juk, és tudatosan mindig megválaszthatjuk, hogy mit és hogyan mondjunk. Ha leszokunk néhány, eddig gyakran használt, negatív szófor dulatról, az még nem jelenti, hogy letagadnánk a valóságot, ám felkínálja a lehetőséget, hogy életünket jobbá tegyük. Ami a célod elérését segítő, programozó mondatokat illeti, azokról a következőket érdemes tudnod: • Gyakran kell ismételgetned őket. • Egyértelműen kell megfogalmazni a célodat. • Kimondásukkor azt kell érezned, hogy érzelmileg azono sulsz velük, mert ily módon ösztönöznek téged. • Ki kell alakítanod az elmédben egy képet, ami megfogal mazza a programozó mondat üzenetét. A koncepció rendkívül egyszerű, s ugyanakkor nagyon haté kony is: ha kontrollálni akarod stresszedet és életed minőségét, kezdd azzal, hogy megváltoztatod beszédmódodat!


79

FELADAT:

A SZÓKÉSZLETED KITAKARÍTÁSA írd össze azokat a negatív szavakat és szófordulatokat, amelyeket gyakran használsz!

(íondold át, milyen más szavakat és szófordulatokat tudnál hasz nálni helyettük, amelyekkel nem okozol kárt önmagadnak! A kö vetkező listapáron látsz néhány példát.

A szókészlet kitakarítása -

Bonyolult Ideges Elfelejtettem Képtelen vagyok Lehetetlen

Töröld, töröld!

+ + + + +

Nem olyan könnyű Feszült Nem emlékszem Megpróbálom Valószínűtlen

Egyre jobban és jobban

_________ __ _________ J _________ .

_______

J


80

írj egy listát azokról a kifejezésekről, amelyeket használni szoktál, s amelyek stresszt okozhatnak és károsíthatják egészségedet! A következő listán erre is mutatok néhány példát.

írj egy listát azokról a pozitív mondatokról és kijelentésekről, amelyek - céljaid elérése érdekében - segítenek kialakítani egy pozitívabb és hatékonyabb gondolkodásmódot!

A szókészlet kitakarítása -

X. Y.-t nem bírom elviselni. ...Pattanásig feszíti az idegeimet. Ilyen vagyok... Az ember nem tud átlépni a saját árnyékán. Én olyan vagyok, mint a kutya, akiből bizony nem lesz szalonna. Már a puszta látványától is fejfájást kapok.

+ + + + +

X. Y. lehetne szimpatikusabb is. ...Feszült leszek tőle. Mindig dönthetek úgy, Hogy megváltozom. Nagyobb erőfeszítéseket kell tennem. Képes vagyok arra, hogy változtassak hozzáállásomon, és hogy megszabjam a határokat.

®

Rosa Argentína Rivas Lacayo

Agykontroll-tanfolyam


81

Ha valamit bonyolultnak nevezünk, az arra hajlamosít, hogy amint valamilyen akadályba ütközünk, már meg se kíséreljük a problémát megoldani. Szembenézni egy nem éppen könnyű fel adattal, nem azt jelenti, hogy letagadnánk a valóságot, ám előse gíti, hogy olyankor is kitartóbbak legyünk, amikor történetesen akadályba ütközünk. Vehetjük például az „ideges” szót. Az idegrendszerünknek kö szönhetően mozgunk, beszélünk, élünk... Ám túlingerelni az ide geket - amit valójában teszünk, valahányszor azt mondjuk „ideges vagyok” - károsíthatja az idegrendszeredet. Soha nem fogsz tudni „megszabadulni az idegeidtől”, a feszültségeidtől azonban igen. Másik példa az „elfelejtettem” kifejezés. Ahányszor ezt mon dod, agyad nem tesz további erőfeszítést, hogy emlékezetedbe idézze a keresett adatot. Bölcsebb ezért ilyen esetben azt monda ni: „most nem emlékszem rá, de majd eszembe fog jutni”. Ennek eredményeként rövid időn belül - vagy esetleg néhány óra múlva - az emlék felbukkan. Azt mondani, hogy „képtelen vagyok rá”, teljes abszurditás. Az ókori Görögországban élt Démoszthenész, aki kiváló szónok s/eretett volna lenni, ám dadogott. Bárki egyetértett volna azzal a kijelentésével, hogy számára a szónokká válás „lehetetlen”. Ám a célja iránti vágya olyan izzó volt, hogy hangosan beszélve elkez dett gyakorolni, miközben apró kavicsokat tartott a nyelve alatt. Utóbbi miatt kénytelen volt akadozás nélkül beszélni, nehogy véletlenül lenyeljen egy kavicsot. Démoszthenész az őt gátló té nyező ellenére kitűzte maga elé a célját. Nos, Görögország legjobb szónoka lett, s mind a mai napig őt nevezik a szónoklat atyjának. A legtöbb olyan dolog, amit az emberek évszázadokon keresztül lehetetlennek tartottak, mára megvalósult. Az igazság az, hogy amiről - mai tudásunk alapján - azt mondjuk, hogy lehetetlen, az csupán valószínűtlen. Azok az emberek, akik nagy „bölcsen” azt

82


állítják valamiről, hogy lehetetlen, s kizárólag azon korlátok kö zött maradnak, amelyek számukra lehetségesnek látszanak, pon tosan ők azok, akik sohasem tettek egyetlen jelentős lépést sem a fejlődés irányába. Talán gyerekesnek tűnhet azt hinni, hogy használt szavaink és szófordulataink lecserélésével jelentős mértékben változtathatunk azon, hogy mi történik velünk, illetve, hogy hogyan érezzük ma gunkat, ennek ellenére tagadhatatlan a szó, a gondolat, az érzelem és a test között fennálló kapcsolat. Bölcsen fogalmaz ezzel kapcso latban Seneca, a nagy filozófus: „A szavakban jelenik meg a lélek; általuk látható, hogy az igazság teljes-e, avagy csupán féligazság.” A tapasztalat azt mutatja, hogy ha valaki nem alakítja át pozi tívvá a szókészletét, az nem fogja elérni, hogy gondolkodásmódja megváltozzon. Tudd, hogy az agynak nincs humorérzéke, és szó szerint hajt végre minden utasítást, amit kap! A nyelv szerkezete annyira fontos, hogy amíg egy ember nem beszél valamilyen nyelvet, addig intellektuális képességei megle hetősen korlátozottak. Elképzelhető, hogy önmagadról olyant mondasz, amiket valaki más mondott rólad. Holott valójában az csupán egy másik ember értékelése, aki - adott pillanatban - esetleg éppen dühös volt rád. Mindig te magad döntőd el, hogy milyen szavakat használsz, s hogy mit hiszel el abból, amit mások mondanak rólad. Az agykontroll-tanfolyamon azt javasoljuk, hogy valahányszor negatív szót mondasz ki, magadban rögtön tedd hozzá: „töröld, töröld”. Ez kialakít egy asszociatív kapcsolatot, aminek hatására idővel elérkezik az a pillanat, amikor már amint elkezded kimon dani a nem kívánt szót, a „töröld, töröld” azonnal felbukkan az


83

elmédben. Ez segít, hogy végleg leszokj a negatív szavakról és szó fordulatokról. Az is segít e változásban, ha olyan pozitív, programozó mon datokat ismételgetsz, mint amilyenek például a könyvhöz mellé kelt CD-n is szerepelnek. A CD-n hallható mondatok ahhoz is támpontot adnak, hogy miként alkothatsz magadnak hasonló, az általad áhított változást elősegítő programozó mondatokat. Különösen javasolom egy olyan mondat használatát, amit ere detileg dr. Emilé Coué, francia terapeuta alkotott meg. Ez a mon dat bizonyítottan rendkívül hatékonyan segít egyre pozitívabb motivációt kialakítani, ami ahhoz kell, hogy egyre jobbá váljunk, és egyre jobban tegyük dolgunkat. „Napról napra, minden szempontból, egyre jobban és jobban vagyok.” Ha minden alkalommal, amikor valaki megkérdezi tőled: „hogy vagy?”, te azt válaszolod: „egyre jobban”, akkor ez segíteni fog lelkiállapotod irányításában, és a korábbinál sokkal pozitívabb és egészségesebb attitűdöt alakít ki benned. Biztos akad majd, aki ezt naivitásnak tartja. Érdemes azon ban tudnod: Coué doktornak sikerült bebizonyítania, hogy bete gei jelentős mértékben javultak csupán attól, hogy mindennapos rendszerességgel beiktatták ezt a mondatot életükbe.15 Másrészt a fonológia bebizonyította, hogy az M betű* olyan rezgést kelt az agyban, aminek a legkedvezőbb a hatása.16 Bizonyára olyanok is akadnak, akik szerint annak mondogatása, hogy „egyre jobban vagyok”, egyfajta szökés a valóság elől. +Spanyolul a „jobban” szó jelentése „mejor” (ejtsd: mehor), ezért emeli ki az M betű és az említett mondat összefüggését az írónő. (A fordító megjegyzése.)

84


Valójában azonban a „hogy vagy?” kérdést föltevő ismerőseid leg nagyobb részét egyáltalán nem érdekli az aktuális problémád, és nem fogják azt megoldani. Úgy leélni az életedet, hogy közben folyamatosan panaszkodsz a körülményeidre, nem segít abban, hogy kilábalj ebből a helyzetből. Sőt, ahogy elterjed ennek a híre, a helyzeted egyre rosszabbnak tűnik majd. Arról már nem is be szélve, hogy kinek van kedve találkozni és beszélgetni „Tömény Panasz” bácsival? Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy megvigaszta lódjunk, és ki tudjuk fejezni az érzéseinket, különösen, amikor a szomorúság, a harag vagy az aggodalom elhatalmasodik rajtunk. Ehhez meg kell keresnünk bizalmasunkat, aki meghallgat ben nünket, és az legtöbbször nem olyan ember, akivel napi kapcso latban állnánk. Sokan olyan, minden pozitív attitűdtől mentes környezetben élnek, ahol a „hogy vagy?” kérdésre adott „egyre jobban” válaszuk hallatán a következő történhet. Nagyra kerekedett szemmel azt mondja a kérdező: „Mennyire sajnálom! Nem is tudtam, hogy be teg voltál!” Igen, lesznek olyanok, akik nem tudják felfogni, hogy miként lehet valaki jobban, ha előtte nem volt kifejezetten roszszul. Ha rászokunk az „egyre jobban” válaszra, az egyúttal módot ad arra, hogy másoknak is segíthessünk vidámabbá válni. Mindenütt szükség van olyan emberekre, akik e képesség birtokában vannak, hiszen mindnyájan szívesen beszélgetünk „Jó nap Reménykével”.


85

RELAXÁCIÓ „Mindnyájan a tökéletes szabadságról álmodozunk, a hegyekben vagy a tengernél Micsoda butaság ennyit várni, amikor bármikor kivehetjük ezt a szabadságot önmagunkon belül Sehol máshol nem létezik olyan idilli hely mint a saját elménkben. Vedd ki ezt a szabadságot olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudod, és e módon feltöltődik lelked, hogy utána visszatérhess a munkádhoz, megszabadulva a szorongásoktól, s telve energiával és jókedvvel!” M a r c u s A u r e l iu s

Ahogy szókészletünk kitakarítása segítséget fog nyújtani gondo lataink, hozzáállásunk és a bennünket érő különböző hatásokkal szemben tanúsított reakcióink megváltoztatásában, úgy a bennünket ért stressz kezelésében a legfontosabb, hogy tudjunk relaxálni. Milyen orvosilag és tudományosan bizonyított hatásokat nyújt számunkra a relaxáció gyakorlása?17 A relaxáció jótékony hatásai egészségünkre nézve a következők: 1. Nyugalmi állapotú agyhullámok keletkezése agyunkban, amelyeket alfa-frekvencia néven is ismerünk. Ilyen típusú frekvenciák létrehozása szervezetünk számára egyensúlyt és jóllétet eredményez, ami lehetővé teszi az izomfeszülé sek oldódását, és meggátolja a krónikus stressz okozta dest ruktív hatásokat. Továbbá, ha képesek vagyunk agyunkat erre a nyugalmi szintre levinni, az lehetővé teszi, hogy a bennünket érő hatásokra nyugodtabban tudjunk reagálni, és megelőzzük az akut stressz kitörését.


Elősegíti a sejtek oxigénnel való ellátását. Amikor valaki ella zul, akkor légzése lelassul, a belégzése mélyebbé válik. Ezzel elérjük, hogy a tüdő jobban szellőzzön, s ennek következtében jobb legyen az oxigénellátás. Sejtjeink számára a jó oxigénel látás a jó egészség egyik alapja, és különösen igaz ez idegrend szerünk sejtjeire, amelyeket neuronoknak nevezünk Az erek kitágulása elősegíti a jobb vérkeringést. Ez azt je lenti, hogy véredényeink kitágulnak, és lehetővé teszik a vér bővebb áramlását. Ezért magas vérnyomás esetén a re laxáció mindig hangsúlyozottan javasolt. Javítja a koleszterinszintet. Orvosi kutatásokból kiderült, hogy a mély relaxáció megnöveli a nagy sűrűségű ko leszterin (HDL-koleszterin) szintjét. A HDL elősegíti az artériákban felgyülemlett alacsony sűrűségű koleszterin (LDL-koleszterin) eltávolítását, tehát tisztítja az ütőere ket. Ennek eredményeként keringési rendszerünkben csökken a vérzsírszint. Mindenki jól tudja, hogy a magas vérzsírszintet tartják a kardiovaszkuláris betegségek kiala kulása egyik fő okának. Csökkenti a szorongást. A relaxáció egyik kiemelkedő hatá sa, hogy - minden, napi rendszerességgel relaxáló embernél - csökkenti a szorongás mértékét. Ez annak tulajdonítha tó, hogy relaxáció közben testünkben csökken a tejsavszint, amely közvetlen kapcsolatban áll a szorongás tüneteivel. Kedvező hatása van az immunrendszerre. A napi rendsze rességgel végzett relaxáció olyan hatást fejt ki testünkre, ami elősegíti a fehérvérsejtek termelődését és azok jó álla potban tartását. A fehérvérsejtek alkotják immunrendsze rünk hatalmas „hadseregét”. Növeli az endoríinszintet. A mély relaxáció endorfintermelést indít be testünkben. Az endorfinmolekulák


87

neuropeptidek, tehát olyan kémiai vegyületek, amelyeket az idegrendszer használ tevékenységének szabályozására, s amelyek segítenek megszüntetni a testi fájdalmat. Ezért ma már számos klinikán és kórházban nélkülözhetetlen eszköznek tartják a relaxációt. Nagyon fontos tudni, hogy a felsorolt élettani hatások létre jöttéhez legalább 15 percig kell relaxálni! Ezért mindenkinek - a rohanó életet élőknek pedig különösen - javaslom a napi legalább egyszeri, 15 perces lazítást. Ha egészségügyi gondod van, akkor feltétlenül konzultálj or vosoddal, és naponta háromszor relaxálj! Ez segít visszanyerni belső egyensúlyodat. A relaxáció önmagában ugyan nem szünteti meg a betegségedet, de mindenképpen a betegséggel szembeni re agálásra ösztönzi testedet. Arról is tudj, hogy a mély relaxáció megkönnyíti a koncent rálást, és javítja az ítélőképességet. Ezért javaslom: használd ezt a nyugalmi állapotot arra, hogy beprogramozd céljaidat és szándé kaidat, valamint adj időt magadnak a pihenésre és a mély relaxációra is! Stresszünk kezeléséhez elengedhetetlen, hogy folyamatos men tális takarítást végezzünk szókészletünkben, s hogy naponta leg alább egyszer relaxáljunk. Ez segít megszabadulni a feszültségtől, csökkenti a fizikai kimerültséget, és megelőzi a krónikus stresszt. Ez a két eszköz lehetővé teszi, hogy gondolkodásunkat hatékonyabban kontrolláljuk, mivel - ahogy azt a kognitív pszichológia kutatásai is bebizonyították - ez érzékenységünk kezelésének kulcsa. Ahol a gondolatod, ott a tapasztalatod; az ember az, amit gondol. N év telen

sz e r z ő

88


FELADAT:

RELAXÁCIÓS GYAKORLAT A relaxációs gyakorlat, amit a könyvemhez csatolt CD-lemez tar talmaz, a Silva-féle agykontroll alapgyakorlatának az adaptációja. Rendszeres alkalmazásával megtanulsz mélyen ellazulni. A gyakorlatot kényelmes testhelyzetben végezd, ami lehetővé teszi, hogy az izmokban lévő feszülések oldódhassanak! Azt fogod hallani, hogy hunyd be a szemed, mert ily módon kizárod a fi gyelmedet elterelő dolgok zömét. Azt is hallod majd, hogy sóhajts néhány mélyet, s légy tudatában, ahogy a levegő be- és kiáramlik a testedbe, illetve testedből. Mindnyájan átéltük már, hogy egy mun kát vagy valamilyen - feszültséget okozó - tevékenységet befejez ve ösztönösen felsóhajtottunk. Felsóhajtunk, amikor kijövünk a főnökkel folytatott megbeszélésről; amikor ebéd után az anyósunk távozik; vagy amikor befejezünk egy nagy figyelmet megkövetelő munkát. A sóhajtás az egyik módja, hogy légzésünket és testünket nyugodtabb állapotba állítsuk vissza. Valamennyi meditációs módszer azt kéri, hogy irányítsuk fi gyelmünket légzésünkre, tegyük azt nyugodtabbá és mélyebbé, ami elősegíti az ellazulást. Később azt fogod hallani, hogy mély belégzést követő kilégzés közben ismételd el magadban és jelenítsd meg gondolatban a 3-as számot, háromszor, egymás után, majd lazítsd el egész testedet, tetőtől talpig. Ily módon - gyakorlás hatására - idővel asszociá ció alakul ki a 3-as szám és a test nyugalmi állapota között. A cél az, hogy gyakorlással elérd: ha csak behunyod a szemed, mélyet sóhajtasz, háromszor magad elé képzeled, és gondolatban kimon dod a 3-as számot, ettől tested teljes mértékben ellazuljon. Ezt követően azt hallod majd, hogy irányítsd figyelmedet tes ted különböző részeire. Elhangzik majd, hogy közben esetleg


89

enyhe vibrálást vagy meleget érezhetsz, amelynek oka ereid ki tágulása, ami előnyös, hiszen javítja tested perifériás részeinek a vérellátását. Azért haladunk az izmok ellazításában a fejtől a lábak felé, mert az izmokat működtető, úgy nevezett motoros idegrendszer s is a fej felől halad a testrészekhez, s működtetése teljes mértékben akaratlagos. Utóbbi tény miatt az izomzat ellazítása könnyebbé és gyorsabbá teszi a teljes relaxáció állapotának kialakulását. Ismét azt fogod hallani, hogy sóhajts mélyet, s kilégzéskor is mételd magadban és jelenítsd meg gondolatban a 2-es számot, amelyet a mentális relaxáció állapotával fogunk asszociálni. Utána azt kéri tőled a szöveget felolvasó magyar kollégám, hogy képzeld el az úgynevezett ideális pihenőhelyedet. Bármilyen helyszínt, ami számodra a békét és a szépséget fogalmazza meg. Az ekkor követ kező csend ugyan csupán egyetlen percig fog tartani, mégis egy órányi kikapcsolódással lesz egyenértékű. A 2-es szám és a mentális relaxáció társítása azt eredményezi majd, hogy gyakorlással egyre gyorsabban éred el a mentális nyugalmi szintet. Ismét azt hallod majd, hogy sóhajts mélyet, s kilégzéskor ismé teld magadban és jelenítsd meg gondolatban az 1-es számot, há romszor egymás után, és ezzel elérkezünk egy olyan szintre, ami a fizikai és a mentális relaxáció eredménye, és amit alapszintnek nevezünk. Amikor már teljesen ellazult a tested és a lelked, egy 10-től 1ig tartó visszaszámlálást végzünk, ami segíteni fog a figyelmedet összpontosítani és koncentrálási készségedet javítani. Mélyebb szintet elérni azt jelenti, hogy hozzáférsz a mentális koncentrálás egy tágabb szintjéhez. Az egészségesebb szint kife jezés a test és lélek közti kiegyensúlyozottabb állapotra utal. Ezután számos pozitív kijelentést hallasz majd, amelyek segílenek a pozitívabb szókészleted kialakításában, és ötleteket adnak


90

saját - igényeidhez illeszkedő - programozó mondataid megfor málásához. Ezt követőn egy ideig csend következik, hogy programozhasd ilyen-olyan célod elérését, vagy alkalmazd valamelyik, a későbbi ekben elmagyarázandó Silva-technikát. Befejezésként néhány olyan mondatot hallasz majd, amelyek emlékeztetnek a gyakorlat konstruktív és pozitív céljára. Végezetül azt mondja a felolvasó, hogy az 1-től 5-ig tartó számolás végén kinyitod a szemedet, teljesen éber leszel, remekül érzed magad, sokkal jobban, mint korábban. A Silva-féle relaxáció számos tudományos kutatásban rendkívül hatékonynak bizonyult. Másfajta relaxációs technikákkal történt összehasonlító vizsgálatokban is igazolást nyert a technika haté konysága, továbbá, hogy jól érthető és könnyen elsajátítható.18 Tekintettel arra, hogy a relaxáció élettani változásokat idéz elő - amelyekről már esett szó -, felsorolok néhány olyan érzést, ame lyet a mély relaxáció közben esetleg átélsz majd. 1. 2. 3.

A testünket súlyosnak vagy könnyűnek érezzük. Olyan érzés jelentkezhet, mintha a végtagjaink „elaludtak” volna. Hideg vagy meleg érzés.

Az első kettő a relaxáció által előidézett, csökkent izomtónus nak tulajdonítható, és már egy kis testmozdulattal eltűntethető. A harmadik az erek kitágulása miatti testhőmérséklet-változás kö vetkezménye. Ha már gyakorlatod van valamilyen típusú meditációban - jó gázol vagy szoktál elmélyülten imádkozni -, akkor valószínűleg nem érzel majd semmi szokatlant, mivel tested már hozzászokott a relaxáció előidézte változásokhoz.


91

Fekve relaxálni ugyan nagyon kényelmes, ám abba könnyen belealudhatunk. Ezért azt javaslom, hogy kényelmesen ülve vé gezd a gyakorlatot, úgy, hogy mindkét talpad a földön legyen, és mindkét kezed az öledben pihenjen! Ez azért is előnyös, mert így könnyen fogsz tudni szinte bárhol relaxálni. Azt is javaslom, hogy a kellő gyakorlat megszerzése után már ne hallgasd a hangfelvételt, hiszen, ha egyszer megtanultad a fo lyamatot, akkor képesnek kell lenned külső segítség nélkül is bár mikor és bárhol relaxálni.

A 3-ról 1-re módszer Amikor már legalább 10-szer elvégezted a gyakorlatot, akkor készen állsz rá, hogy sokkal gyorsabban használd a 3-ról 1-re mód szert, anélkül, hogy szükséged lenne a hangfelvételre. Helyezkedj el egy kényelmes pózban, hunyd le a szemed, végy egy mély lélegzetet, és kilégzéskor ismételd el magadban és jele nítsd meg gondolatban a 3-as számot, háromszor egymás után, miközben testedet a fizikai relaxáció állapotába hozod! Vegyél egy újabb mély lélegzetet, kilégzéskor pedig ismételd el magadban és jelenítsd meg gondolatban a 2-es számot, háromszor egymás után, ezzel elmédet a mentális relaxáció állapotába juttatod! Ismét végy egy mély lélegzetet, és kilégzéskor ismételd el magadban és jele nítsd meg gondolatban az 1-es számot, háromszor egymás után, és ezzel az alapszintedre érkezel! Ez utóbbi relaxációs szinten fogod tudni alkalmazni az agykontrolltechnikákat, illetve programozni bármely célod elérését. Kste a relaxációs gyakorlat a természetes alvásba folyhat át.

92


Néhány tanács Stresszünk kezelése vagy kezeletlenül hagyása az egészség és a betegség közti különbséget jelentheti. Selye János - tudományos kutatással töltött számos évtized után - a következő tanácsokat adja egészségünk megőrzéséhez: • Figyeljünk étkezésünkre, és naponta végezzünk valamilyen testmozgást! • Mindennapos rendszerességgel relaxáljunk! • Erősítsük meg önmagunkat saját belső értékeinken keresztül! • Olyan tevékenységet végezzünk, amit lelkesen tudunk tenni! • Nyerjük el embertársaink szeretetét! Napjainkban rengeteg információ olvasható az étkezési szo kások és az egészség kapcsolatáról. Egyre bizonyítottabb, hogy a silány ételek fogyasztása kulcsszerepet játszik a legtöbb súlyos be tegség kialakulásában. A megfelelő táplálkozáshoz leginkább a józan eszünkre van szükségünk, mivel testünk jelez, amikor nem megfelelő az elfo gyasztott étel minősége vagy mennyisége*. Előtérbe kell helyez nünk a gyümölcsöket és a zöldségeket; meg kell bizonyosodnunk arról, hogy megfelelő mennyiségű rostot (pl. teljes kiőrlésű ga bonát) is beviszünk a szervezetünkbe; és megfelelő mennyiséget fogyasztunk fehérjéből, zsiradékból; valamint naponta minimum két liter vizet megiszunk.19

*Mára már kiderült, hogy anyagcseretípustól függően egyénileg valamennyire eltérő a tápanyagigény. Info az anyagcseretípus műszeres meghatározásáról: www.szebbeletert.hu. (A szerkesztő megjegyzése.)


93

Egészséges és kiegyensúlyozott étrenddel testünk megelőzheti a stresszt, ami a szervezet túlzott emésztési megterhelése miatt is kialakulhat, még abban az esetben is, ha közben olyan vitamino kat és ásványi anyagokat is beviszünk, amilyenekre és amennyire testünknek szüksége van. A mindennapi testmozgáshoz nem kell atlétakondíció, sem bonyolult edzőgép. Amire viszont igenis szükség van, hogy min dennap, normális ütemben, gyalogoljunk mintegy 20-30 percet. Az elkényelmesedett életmód kiküszöbölésével, amit testmoz gással érhetünk el, testünk számára lehetőség nyílik arra, hogy az megfelelő módon kezelje a stresszt gerjesztő hormonokat. E könyv és CD segítéségével begyakorolhatod a relaxáció egy szerű változatát, ami bizonyítottan hatásos, és manapság valójában nélkülözhetetlen. A naponta végzett relaxációval megelőzhető a stressz-distressz olyan szintű akkumulálódása, hogy az már kárt okozzon bennünk, és segít elkerülni az életminőségünket károsít ható testi és érzelmi problémákat. Fontos újra felfedezni és megerősíteni a belső értékeidet. Azok olyan belső erőforrást képeznek, aminek birtokában sikerrel tudsz szembenézni életed kihívásaival. Ez teszi lehetővé, hogy fokozato san fejlődjünk, hogy jobbá váljunk. Tanuld meg élvezni tevékenységedet, tanulj meg „együtt ára molni” azzal, amit teszel! Tudatosítsd, hogy tevékenységednek értelme van! Lelkesedj a munkádért, és fedezd fel - bármilyen egyszerű is legyen az a munka - azt a felbecsülhetetlen hozzá járulást, amit a világ számára tevékenységed jelent. Ahogy Selye János mondta: „Bármit is teszel, lelkesen tedd!” Add át magad az életnek és a szolgálat érzésének, mely érzésen mindnyájan oszto zunk! Anélkül, hogy bármit is várnál a változástól, pontosan azt logod megkapni, ami a leginkább biztonságot és támogatást nyújt: a hozzád hasonló emberek szeretetét.

94


Mindennek eléréséhez pozitív hozzáállással kell élnünk, ami a lélekkel végzett munkából és az önismeretünk növelésére tett erő feszítéseinkből fakad, s hogy rendszeresen lehunyjuk szemünket, és önmagunkba, befelé nézzünk. „Az emberiség minden problémája abból fakad, hogy az ember képtelen csendben, egyedül ülni a szobában.” B l a i s e Pa s c a l

95

3 -

A szorongásos problémák kezelése „Mindössze higgadtságra van szükségünk, ami nem elmélet, hanem a felelősségteljes lélek egyik állapota.” D. H . L a w r e n c e

Úgy érezhetjük, hogy nem létezik annyi idő, ami elegendő lenne valamennyi tennivalónk elintézéséhez. Az életünk folyamatos ro hanással telik, ám ezért nagy árat fizetünk. A minket érő stressz kezeletlensége, a ránk zúduló ingerek óri ási mennyisége és a tény, hogy hagytuk belső értékeinket elsekélyesedni, mindez azt eredményezi, hogy szorongunk, ami aztán fokozatosan roncsolja lelkiállapotunkat és egészségünket. A gyo morfekély vagy a szívbetegség kialakulása előtt már megjelennek azok a tünetek, amelyek egyértelműen jelzik: a stressz kikerült ellenőrzésünk alól. A két leggyakoribb szorongásos probléma: az álmatlanság és a fejfájás. A legtöbben sajnos teljesen normálisnak tekintik, hogy alvás zavarban szenvednek. Valójában az a normális, ha természetes módon tudunk aludni; abnormális, ha ehhez tablettát kell beven nünk, akárhány évesek is vagyunk.

96


Nagyon sokan beletörődnek az altatók napi rendszerességű fogyasztásába, amit sokszor orvos ismerősük ír fel. Könnyen szem elől tévesztik, hogy az álmatlanság a pszichés zavarok kö zel 80%-ának az egyik tünete. Tévedés azt hinni, hogy bizonyos életkor után gyógyszereket kell szednünk ahhoz, hogy szervezetünk a szükséges funkcióit el végezze. Ha alvászavarban szenvedünk, annak szorongásunk az oka, és - ha csak nincs valamilyen különleges betegségünk - az altató tabletták fölöslegesek. Becslések szerint a fejfájások 75-80%-ának az oka szintén a szo rongás. Nem kell szakember, hogy ezt belássuk. Elegendő felidéz ni, hogy mikor is szokott megfájdulni a fejünk. A válasz többnyire a következő: amikor sírok; amikor dühösnek vagy tehetetlennek érzem magam; amikor valami hosszan tartó, munkahelyi vagy in tellektuális erőfeszítést kell tennem, és fáradtnak érzem magam; amikor olyan társadalmi eseményen kell részt vennem, amihez nincs kedvem stb. A szorongásos fejfájás könnyen felismerhető, mivel az imént felsorolt helyzetekben jelentkezik. Könnyen elmu lasztható egy fájdalomcsillapító tablettával. Becslések szerint a fejfájások kb. 15%-a migrénes jellegű. Ez általában ciklikusan visszatérő, nagyon intenzív, és egyéb tünetet is okozhat: hányingert, hányást, szédülést, illetve rendkívül erős fény- vagy hangérzékenységet. Ma már ugyan léteznek olyan gyógy szerek, amelyeket ha a migrénes roham jelentkezésekor bevesz a beteg, az megelőzi az állapot kibontakozását, de ha erről lekésik, akkor ki kell várni, amíg a folyamat lezajlik. Ez pedig órákat, sőt néha napokat is jelenthet. Csak az tudja, hogy miről beszélek, aki ezt már átélte. Bár sikerült a migrén genetikai gyökerét beazonosítani, az is kiderült, hogy az állapot elsődleges kiváltó oka a stressz, ezért ke zelésében a relaxáció elengedhetetlenül szükséges.

A szorongásos problémák kezelése

97

Létezik egy harmadik típusú fejfájás is, amit szervi eredetű fej fájásnak nevezünk, és valamilyen betegség kísérő tünete. A magas vérnyomás, a hastífusz, a malária csak néhány példa, ahol a fejfá jás segít felismerni a kórképet. A szorongásos jellegű fejfájástól és a migréntől is végleg meg lehet szabadulni a relaxáció segítségével, mivel - ahogy azt már említettem - azok a stresszel állnak kapcsolatban. Ha napi rendszerességgel végzed a könyvhöz CD-n mellékelt gyakorlatot, és rendszeresen alkalmazod az agykontroll-tanfolyamon oktatott alváskontroll- és fej fáj áskontroll-technikát, akkor meg szabadulhatsz ezektől a problémáktól, és elősegítheted, hogy éle ted szorongástól mentes, és ezáltal egészségesebb legyen. Mik életünkben a stressz leggyakoribb előidézői? Léteznek fi zikai stresszt okozó tényezők, mint például a hirtelen hőmérsék let-változás; a légszennyeződés; vagy a romlott étel. Minden ilyen tényező adaptációt követel meg szervezetünktől, tehát stresszt idéz elő. Léteznek pszichés jellegű stresszokok is, amelyek gondolkodá sunkkal és - a múltunkkal, jelenünkkel vagy jövőnkkel kapcsola tos - érzéseinkkel függnek össze. Sokunk számára az érzelmeink jelentik stresszünk fő forrását, és ezért szorongásos problémáink legfőbb okát is.

98


ÉRZELMEINK INTELLIGENS IRÁNYÍTÁSA „Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják.” PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE 16:21

Érzelmeink olyan túlélési mechanizmusok, amelyek a megfe lelő cselekvésre ösztönöznek minket. Az érzelmek minden hely zetben konstruktív vagy destruktív szerepet játszhatnak, javunkra vagy kárunkra szolgálhatnak. Öt alapvető érzelem létezik: a szere tet, az öröm, a félelem, a düh és a szomorúság. Közülük az utolsó három okozhat szorongásos jellegű problémákat. Indokolt érzelmek azok, amelyek - ahogy nevükből is követke zik -valamilyen adaptációs szükségletre adott válaszok. A félelem segít abban, hogy megvédjük magunkat; a düh, hogy megvédhessük jogainkat; és a szomorúság, hogy időt kapjunk veszteségeink feldolgozására, hogy aztán folytathassuk utunkat. Indokolatlan érzelmek azok, amelyek - eltorzult érzékelésünk következtében - a szükségesnél erősebb válaszreakcióként jelen nek meg. Egy-egy érzelem befolyásolja a gondolatainkat, a testün ket, és cselekvésre késztet; de az érzelem is „feltöltődik” a gondo latainktól és a tetteinktől. Az indokolt érzelmek tevékenységre ösztönöznek, az indokolat lanok, mivel alaptalanok, megbénítanak és akadályoznak minket. A félelem érzéséről a legkönnyebb belátni, hogy az túlélési me chanizmus, hiszen - konstruktív formájában - segít életünk meg védésében, s abban is, hogy elővigyázatosak legyünk. Az összes érzelmünk közül a düh esetén látható legkevésbé an nak konstruktív jellege. Pedig a haragra való képességünk teszi lehetővé, hogy megvédjük magunkat és másokat.


r

99

\

w

r

i

Indokolatlanok

Indokoltak

\

Túlélési mechanizmusok

\

Attitűdök és nézetek

I

1T

CSELEKVÉSRE Ö SZTÖ N Ö ZN EK

M E G B É N ÍT A N A K

J

William Sloane bölcsen fogalmazza ezt meg: „Fontos a haragra való képességünk, mert aki nem haragszik meg, az hozzászokik az elviselhetetlen tolerálásához... és valószínűleg cinikussá válik. Ha elveszítjük az elnyomással szembeni dühünket, az elnyomottak iránti együttérzésünk is csökkenni fog.” A szomorúság rákényszerít, hogy átgondoljuk a helyzetet, s így lehetővé teszi lelki egyensúlyunk helyreállását. Az új tervek pedig elősegítik, hogy konstruktív változásokat vigyünk véghez életünkben. Ha minden érzelemre szükségünk van, és olyan fontos funk ciót töltenek be az életben maradásunkban, akkor miért okoznak

100


mégis annyi problémát? E kérdésre a válasz egyrészt abban a vég letességben rejlik, ahogy az érzelmeink képesek elfajulni; másrészt abban, hogy sokszor indokolatlanok. Ahhoz, hogy szorongásos problémáinkat - köztük az álmat lanságot és a fejfájást - kezelni tudjuk, szükségünk van arra, hogy érzelmeinket határozottabban legyünk képesek irányítani. Félelmeink nagy része abszurd feltételezések következménye, amelyek miatt azt hisszük, hogy pl. szerencsétlenség fog bennün ket érni. Amint úgy döntünk, hogy képzelt és indokolatlan félel meinkkel szembenézünk, eltüntethetjük őket, mivel azok csupán gondolataink és kontrollálatlan képzeletünk szüleményei. Elménk „délibábokat” produkál, és el is hiszi azokat. A trenírozott képze let, elménk kontrollálása, és az, hogy tudunk gondolkozni, elősegí ti, hogy érzelmeinken uralkodni tudjunk. A félelem, a düh és a szomorúság életminőségünkre valós ve szélyt jelenthetnek. Ám kontrollálhatjuk őket, ha tudatában va gyunk, hogy érzelmeink vészjelzésekként vagy attitűdünk, illetve hiedelmeink következményeként jöttek létre. Lehet, hogy az adott esemény hatására jelentkező érzelmi reak ciónk indokolt volt, ám az már értelmetlen, ha a történteket újra és újra elismételgetjük magunknak - mintha egy végtelenített filmbe kerültünk volna -, s az élmény így teljesen körülfon minket.

ATTITŰDÖK

HIEDELMEK o O mmSm

KÉPEK

ÉS

S ZA V A K


101

Hányszor tapasztalhattuk, hogy egy történet folyamatosan bő vül, és egyre tragikusabbá válik, ahogy az érintettje sokadszorra meséli el, s újabb részleteket tesz hozzá. Ahhoz, hogy intelligens módon kezeljük érzelmeinket, meg kell vizsgálnunk, hogy a kognitív dimenzió - memóriánk, képze letünk, gondolataink, attitűdjeink és nézeteink - milyen hatásokat okozhat. Elménk képes olyan konstruktív gondolatokat generálni, ame lyek egészséges érzelmeket váltanak ki; illetve olyan kellemetlen gondolatokat, amelyek indokolatlan érzelmeket okoznak. Egy körültekintő és határozott ember, akinek elméje nem ge nerál szorongást okozó problémákat, megállítja a negatív gondo latokat, és egészséges érzések létrehozására ösztönzi magát. Ily módon elkerüli az olyan hozzáállás kialakulását, ami - az előző fejezetben szó esett már róla - kialakítja a viselkedésünket meg határozó attitűdöket. Szorongásaink irányítása szempontjából a hitrendszerünk is kulcsszerepet játszik. Vannak egészséges hiteink, amelyek segíte nek önmagunk nevelésében, és előmozdítják személyiségünk fej lődését. Léteznek azonban egészségtelen hiedelmeink is, amelyek „délibábokkal” mérgeznek meg bennünket, károsítva életminősé günket és egészségünket. De vajon mik is ezek a hiedelmek? Belső hitrendszerünk határozza meg valóságunkat. E definícióval megállapíthatjuk, hogy a valóságnak hitt vala miből mennyi az, ami nem egyéb, mint az önmagunk által megte remtett, gondolkodási sémánk következménye. Mivel az attitűdje ink és a hiedelmeink egyaránt gondolatainktól függnek, érzelme ink irányítása nagyrészt azon múlik, hogy tudunk-e gondolkozni. Az érzések természete ugyanolyan lesz, mint a gondolatoké.

102


Reakcióink megváltoztatásához módosítanunk kell számos attitűdünkön, és meg kell változtatni néhány - a valóságról al kotott képünket eltorzító - hitünket. Ehhez az szükséges, hogy megváltoztassuk gondolkodásunkat, átszerkesztve és kijavítva az önmagunk számára vetített „filmeket” és az önmagunknak mesélt történeteket.

A SZORONGÁS KEZELÉSE „Ostobaság gondjaink miatt a hajunkat tépni, hisz a kopaszság nem enyhíti aggodalmunkat ” M a r c u s T u l l i u s C ic e r o

Emlékezzünk: szorongást akkor érzünk, ha egy problémával szem be kell néznünk és azt meg kell oldanunk. De szoronghatunk olyan alaptalan aggodalmak vagy félelmek miatt is, amelyeket képzele tünk feltételez, hogy a jövőben esetleg megtörténhetnek. Hadd adjak néhány tanácsot a félelem és a szorongás hatéko nyabb uralásához: • Ne halogasd a teendőidet, mert az csak növeli a feszültsége det! Amit meg kell tenned, azt tedd meg! • Figyelj az önmagaddal folytatott, belső párbeszédedre! Az ag godalmak majdnem mindig az elme „hallásában” fejeződnek ki, azaz a szavakban. • Relaxálj naponta, ez csökkenti a szorongásodat! • Légy kritikus a feltételezéseiddel szemben, amelyek aggodal maidat táplálják! Lehet, hogy azok totálisan irracionálisak.


103

A DÜH KEZELÉSE „Erőszakot tenni önmagunkon nem más, mint mások hibái miatt büntetni magunkat ” L o rd C h e st e r f ie l d

Nagyon sok ember számára a düh a legkevésbé kezelhető ér zelem. Ugyanis igen csábító, mert energetizál. Azonban általában nem a megfelelő módon jelenik meg: megbántunk másokat, s a korábbinál rosszabb helyzeteket és még nagyobb feszültséget te remtünk önmagunk számára. A düh intelligens módon történő irányításához határozott döntést kell hoznod, miszerint nem leszel reakcióid rabszolgája. • Figyeld meg, mi robbantja ki dühödet, és tudatosítsd annak megjelenését! • Olyan gondolatokat hozz létre, amelyek nem táplálj ák tovább a téged magával ragadni akaró hullámot! • Lélegezz mélyen, és emlékezz, hogy az első impulzus idővel mindig enyhül! • Relaxálj rendszeresen, mert azzal megelőzheted, hogy a fe szültségek felhalmozódjanak benned, és „robbanásokat” idézzenek elő!

104


A SZOMORÚSÁG KEZELÉSE „Vajon a velünk történő rossz dolgok miatt vagyunk szomorúak, vagy ezek a rossz dolgok azért történnek velünk, mert szomorúak vagyunk?” W i l l ia m J a m e s

A szomorúság olyan érzelem, aminek érdemes utat adni. Sírni egészséges, viszont könnyeink elfojtása megbetegít minket. Hogy elkerüljük a tartós szomorúságba zuhanást, ami depresszióhoz vezethet, magunk mögött kell hagynunk a múltat - ott, ahova valójában tartozik -, és jobban kell bíznunk saját belső eszköze inkben. • • • •

Kezdj olyan tevékenységekbe, amelyek motiválnak! Becsüld meg kapcsolataidat, és légy hálás azért, amid van! Fogadd meg, hogy teszel személyiséged fejlődéséért! Erősítsd meg saját fontosságod tudatát!

Ha megtanulunk változtatni reakcióinkon, és nem hagyjuk, hogy az első impulzus elsodorjon minket, akkor a szélsőséges ér zelmek fokozatosan elmaradnak. Ily módon változni fog viselke désünk. Ahogy a neurobiológiai kutatások bebizonyították, egyes ér zelmek iránt „függőség” alakul ki bennünk.20 E függőség meg szüntetéséhez - mint bármilyen más addikció esetén is - abba kell hagynunk az azt előidéző anyag „fogyasztását”. Ez annyit jelent, hogy változtatni kell azon a viselkedésen, ami beindítja az adott érzelemhez kapcsolódó neuropeptidek kiáramlását. Ahogy a gondolatainkban és a viselkedésünkben végrehajtott


105

módosítások változást idéznek elő érzelmi reakcióinkban, spiri tuális értékeink megerősítése biztosíthatja számunkra, hogy a legmegfelelőbben és a legokosabban kezelhessük érzelmi állapo tunkat. Fejlesszük azokat az érzéseket, amelyek által érvényesülnek bel ső értékeink! Ezek: • • • •

a nagylelkűség, a megbocsátás, a szánalom és az érzelmi függetlenség.

ÉRZELMI ÉRETTSÉG „Az ember akkor válik éretté, amikor visszaszerzi azt a komolyságot, amivel gyermekkorában játszott.” F r ie d r ic h N ie t z s c h e

Mindannyian szeretnénk elérni az érzelmi érettség állapotát, és azt hisszük, hogy ez csak idő és életkor kérdése. Pedig nem igaz, hogy önmagában a tapasztalattól bölccsé válnánk; a megtapaszta lás csak akkor vezet el a bölcsességhez, ha úgy használjuk, hogy az a bensőnkből fakadjon és a bensőnkben növekedjen. A következő mondás találóan mutat rá a lényegre: „Nem az számít, hogy egy esemény mit tesz velünk, hanem hogy mi mit kezdünk azzal az eseménnyel ”

106


A valódi érettség eléréséhez fejlődnünk kell. Fejlődnünk kell: • mentálisan (gondolataink, attitűdjeink és hiedelmeink ke zelése), • erkölcsileg (döntéseinket és viselkedésünket olyan értékek re alapozva, amelyek támogatják és építik életünket, az együtt élést és mindenki jólétét), • spirituálisán (ápolva azokat az értékeket, amelyek által meg találjuk belső nyugalmunkat). Úgy tudunk lazítani kellemetlen érzéseink és pusztító szenve délyeink bilincsén, ha változtatunk gondolatainkon és viselkedé sünkön. Ez teszi lehetővé, hogy életünkben egészséges érzelmek jöjjenek létre és oldódjanak krónikus, szorongásos gondjaink. Ez segíti fejlődésünket, és lehetővé teszi jobbá válásunkat. Ahogy egyre kevésbé azonosulunk gondolatainkkal és negatív hiedelmeinkkel, azt fogjuk tapasztalni, hogy egyre kevésbé gene rálunk szorongást, dühöt és depressziót kiváltó bizonytalanság- és elégedetlenségérzést. A túláradó érzelmek korában tennünk kell pszichoszomatikus egyensúlyunk fenntartásáért. Tudni relaxálni, helyesen gondol kozni; érzelmeinket kontrollálni ma már nem luxus, hanem olyan szükség, ami kulcsfontosságú egészségünk fenntartásához és a lel ki béke megőrzéséhez. Szent Ágoston így fogalmaz: „Nem az a baj, ha az ember elvész szenvedélye miatt, hanem ha elveszti a szenvedélyét.” Az érzelmek megzavarhatnak és megsemmisíthetnek, de ne mesebbé és emberségesebbé is tehetnek minket.


107

FELADAT:

ÉRZELEMI IRÁNYÍTÁS Mi segíthet felismerni az érzelmileg befolyásoló és töprengésre késztető irracionális gondolataimat? Volt-e olyan tapasztalatom, amikor végül kiderült, hogy az elgon dolásom nem teljesen helytálló?

Ha a legjobb barátom vagy valaki, akit becsülök, ugyanezt gon dolná, mit mondanék neki?

108


Ha a legjobb barátom vagy bárki, aki szeret, megtudná, hogy ilyen gondolataim vannak, mit mondana nekem? Milyen egyértelmű bizonyítékkal szolgálhatna, hogy belássam, gondolataim nem száz százalékban helytállóak?

Amikor más a lelkiállapotom, akkor vajon másképp gondolko zom a helyzetekről? S hogyan?

Amikor érzelmileg zaklatott állapotba kerültem, milyen gondo latok segítettek jobban érezni magamat?


109

Vannak-e olyan jelentéktelennek tűnő apróságok, amelyek ellent mondanak az álláspontomnak, és amelyeket eddig félrelöktem, mert nem tartottam azokat fontosnak?

Melyek azok az attitűdök, amelyek félelmet, dühöt vagy szomorú ságot váltanak ki belőlem?

Mely nézeteim miatt alakult ki bennem eddigi életem során nyug talanság, harag vagy kétségbeesés?

110


Milyen belső értékek segíthetnének, hogy jobban tudjam irányíta ni az érzelmeimet?

Ahhoz, hogy magasabb szintű érzelmi érettséget érjek el, mit kéne tennem mentális, etikus és spirituális téren?


111

BELSŐ IRÁNYÍTÁS „A bölcsek köve, amit az alkimisták kerestek: az akarat.” CONSTANCIO VlGIL

Mindannyian szeretnénk nagy akaraterővel rendelkezni és elérni, hogy elménk hatékonyan működjön. Mégis, ritkán állunk meg és gondolkozunk el azon, hogy ehhez folyamatosan edzeni kell önfe gyelmünket. Akkor is, ha az kezdetben csak apróságokat jelent. Ha ugyanis eredményeket érünk el a kis dolgokban, akkor megnő az önbizalmunk. Egyre inkább képessé válunk az önfegye lemre, és egyre erősebben hisszük, hogy sokkal nagyobb és jelen tősebb eredményeket is el tudunk érni. Ezért tartalmaz az agykontroll olyan technikákat is, amelyek segítenek legyőzni lustaságunkat, ami miatt pl. a kelleténél többet alszunk. Az ébredéskontroll-technika ugyanis lehetővé teszi, hogy ébresztőóra nélkül is pontosan tudjunk kelni, s így megtapasztal juk, hogy hatni tudunk belső folyamatainkra. (A magunktól törté nő, pontos ébredés képességét egyébként nem is kellett volna soha elveszítenünk, hiszen alig száz éve használunk ébresztőórát.) Az ébrenlétkontroll-technika pedig lehetővé teszi, hogy - amikor arra szükségünk van - sokáig ébren tudjunk maradni. Belső irányításunk tudatosságunktól függ, ami azt jelenti, hogy nemcsak azt vesszük észre, ami ébrenlétünk alatt a saját „itt és mostunkban” történik, hanem azt is, ami alvás közben történik velünk. Álmaink életünk részét képezik, és tudatossá tételük rend kívül jelentős szerepet játszhat szorongásunk kezelésében.

112


HYPERSOMNIA (TÚL SOK ALVÁS) „A csoda egyik fajtáját úgy nevezik: fegyelem.” Th o m a s C arlyle

Ugyanúgy, ahogy a feszültség felhalmozódása álmatlanságban és fejfájásban nyilvánulhat meg, sok emberben a túlzott feszültség „megszökés” iránti vágyat szül. Hisz létezik-e jobb dolog annál, mint aludni, aludni és aludni, remélve, hogy amikor felébredünk, a problémáink - valamilyen csoda folyományaként - eltűntek? Noha a hypersomnia a szorongás egyik tünete lehet, illetve szélsőséges esetekben kóros rendellenesség, sokak számára egy szerűen: érzelmi kötődés a párnához, mert szeretnék meghoszszabbítani az alvás élvezetét. A felnőttek 70-80%-ának átlagosan 7,5 óra alvásra van szüksége, és normálisnak tekinthető minden egyéb, 6 és 9 óra közé eső időtartam. Gyermekkorban normális hosszabb ideig aludni. A kor elő rehaladtával az alvásidő aztán egyre rövidebbé válik, amíg el nem érjük a felnőttkori átlagidőtartamot. Tudjuk, hogy a bő séges mennyiségű alvás fontos a növekedéshez, és azt is, hogy gyermekkorban az alvási időtartamok hosszabbak, mint felnőtt korban, amelynek oka az idegrendszer érése21. Idősebb korban - a bölcsülés korában - a szokásos alvási idő le szokott rövidül ni. Sok idős ember panaszkodik, hogy nem tud aludni, ugyan akkor nem veszik figyelembe, hogy alaposan megváltoztatták korábbi, megszokott napirendjüket. Nagyon korán ágyba búj nak, majd 6 órai alvás után - ami egyébként teljesen normális -, hajnalban felébrednek. Ezt követően pedig panaszkodnak, hogy ilyenkor már nem tudnak visszaaludni. Továbbá: napközben jel


113

lemzően el-elszunyókálnak, ami szintén csökkentheti az éjsza kai alvászükségletüket.

A XVII. századig gyakorlatilag nem voltak órák magántulaj donban. A XVIII. században csak a királyok és az arisztokraták gyűjteményeiben szerepeltek. A XIX. században az óra átalakult egy olyan ruhakiegészítővé, ami jelezte nemes tulajdonosa rangját és vagyoni helyzetét. A világ lakosságának jelentős hányada még a XX. században, sőt napjainkban sem használ órát. Mindez azt mutatja, hogy a normális és a természetes mindig is az volt, ha az ember ébresztőóra nélkül is pontosan tudott ébredni. Szervezetünknek számos önszabályozó biológiai ciklusa van.22 A mentális programozás lehetővé teszi számunkra, hogy ezek közül néhányat akaratlagosan irányítsunk. Ha pedig sikerül ezt elérni, az nagyobb önbizalmat ad, és arra ösztönöz, hogy sokkal fontosabb és jelentősebb célok elérésére is kiaknázzuk elménk le hetőségeit. Másik szempont: az altatószerek és a hosszabb ébren maradást lehetővé tevő serkentőszerek használata rendkívüli mértékben el

114


szaporodott. „Az idő pénz” mondják sokan, s hogy tőkésítsék ide jüket, feláldozzák alvásukat. A fiatalok azt akarják, hogy a buli a végtelenségig tartson. Mindkét csoportnál azt látjuk, hogy nyakló nélkül fogyasztják az ébren maradást lehetővé tevő serkentősze reket. Az ébrenlétkontroll olyan mentális technika, ami segít minket, hogy szükség esetén éberek legyünk, anélkül, hogy bármilyen ser kentőszerhez kellene folyamodnunk, vagy hogy megtagadnánk szervezetünktől a biológiailag és pszichésen szükséges alvást. Felsorolok néhány helyzetet, amelyben a technika használata szükségessé válhat: • • • •

ébren maradni tanuláshoz; vizsgára való felkészülés; befejezni egy határidős feladatot; autóvezetés.

A két mentális technika jelentéktelennek tűnhet, ám segít fel ismerni, hogy számos funkciónk irányítása önmagunkból, belül ről történik, nem pedig kívülről. Hogy képesek legyünk kezelni feszültségeinket, érdemes kialakítunk egyfajta belső kontrollra fókuszálást, ami a biztonság érzetével ajándékoz meg bennünket. Segít átvészelni a kellemetlen pillanatokat anélkül, hogy elveszí tenénk önuralmunkat, és lehetővé teszi, hogy megelőzzük valami jelentősebb probléma kialakulását. Nagyobb önbizalom birtokában erősödik önbecsülésed, ennek hatására magabiztosabban teszed a dolgodat, és jobb eredményt produkálsz.


115

ÉS AZ ÁLMOK, AZOK ÁLMOK? „Nem aludtam. Azon a határon bolyongtam, ahol a tárgyak megváltoztatják alakjukat. Valahol az ébrenlét és az alvás közti, titokzatos területen.” G u st a v o A d o l f o B e c q u e r

Csak a XX. század 50-es éveiben fedezte fel a tudomány, hogy az álmodást nem lehet szimplán alvásnak nevezni. Az mondhatjuk, hogy az emberek három különböző állapotban léteznek: ébren vannak, alszanak és álmodnak. Az álmodást a RÉM (rapid eye movement: gyors szemmozgás) időszakának is nevezik. Esténként, amikor aludni térünk, öt alvási és álmodási cikluson haladunk át. Mindegyik szakasz 90 percig tart. Az első részben megjelenik az alvási fázis, ami megoszlik a felületes alvás (amelyben a théta agyhullámok dominálnak) és a mély alvás között, amelyet (a delta agyhullámok túlsúlya miatt) lassú alvásként ismerünk. Ezután következik a REM-szakasz, amelyben álmodunk, és amit „paradox alvás” néven is emleget nek, mert agyhullámaink ekkor a béta-hullámok szintjéig oszcil lálnak, amelyek pedig az ébrenlét állapotához kapcsolódnak, s ez paradoxonnak tűnhet. Ahogy az alvási és álmodási ciklusok tovább váltogatják egy mást, a RÉM- szakaszok egyre hosszabbakká, a lassú alvás idő szakai pedig egyre rövidebbekké válnak. Ezért érezzük kelleme sebbnek és örömtelibbnek a hajnali alvást. A lassú alvás elenged hetetlen a biológiai pihenésünkhöz, a REM-alvás pedig a mentális regenerálódáshoz. Az említett ciklusok megváltozhatnak az altatószerek és egyes

116


antidepresszánsok fogyasztása esetén. Ilyenkor különösen a REMszakaszok megrövidülése figyelhető meg. Emiatt az ilyen szert szedők, bár elég sokat alszanak, kellő mértékben - mentálisan - láthatóan mégsem pihenik ki magukat. Ha pedig valaki azért szed altatót, mert szorong, éjjel ugyan alszik, ám felébredve ismét érezni fogja a szorongást. A REM-szakaszban, tehát álmodáskor, a testünk szinte teljesen lebénult állapotban van, ami az alacsony izomtónusszint követ kezménye. Részben emiatt, részben agyunk retikuláris aktiváló rendszerének ekkori kikapcsoltsága miatt nem hajtjuk végre ál maink cselekményét, megelőzve ezzel mindazt a veszélyt, amit az magával hozna. Álmodás közben a férfiaknál bekövetkezhet erekció, a nőknél pedig hüvelynedvesedés. Álmodás közben szívünk percenként 120-at vagy esetleg még ennél is többet verhet. Úgy tűnhet, mintha valamilyen, a külső tudatosság szintjén végzett cselekvést folytatnánk. És ez igaz is, csak tevékenységünk éppen séggel teljes mértékben belül történik.

AZ ALVÁS ÉS AZ ÁLMODÁS CIKLUSAI

7,5 óra


117

Mindannyian álmodunk - ez éjszakánként átlagosan öt al kalommal történik meg sokan azonban nem emlékeznek rá, és ezért azt hiszik, hogy ők nem álmodnak. Hogy emlékszünke álmainkra vagy nem, az a felébredésünk időpontjától függ. Ha a REM-periódus végén ébredünk fel, biztos, hogy vissza tudunk emlékezni az álmunkra. Ha el is meséljük azt két-három isme rősnek, akkor több napig is emlékezhetünk rá. Ha sokszor elme séljük, eljuthatunk odáig, hogy az adott álom egész életünkre az emlékezetünkben marad. Ha azonban akkor ébredünk fel, amikor a REM-periódus még nem ért véget, akkor pár pillanatig ugyan emlékszünk álmunk ra, de az emlék hamarosan szétfoszlik. A lassú alvás végén, tehát a REM-szakasz kezdete előtti felébredés esetén pedig semmifé le emlékünk sem lesz, mivel olyan alvási fázisban ébredtünk fel, amikor általában nem álmodunk. Álmaink 5-től 45 percig tarthatnak, és agyunk számára nem csupán holmi képzelődést, hanem olyan valóságot jelentenek, amire reagálnia kell. Ezért történik olykor, hogy néha csaknem si kítva; néha könnyek között ébredünk; máskor úgy érezzük, hogy a szívünk majdnem kiugrik a helyéről; és az is előfordul, hogy saját, harsány nevetésünkre ébredünk.

Niéri igen* vagy miért nem?

118


Calderon de la Barca szerint: „az álmok csak álmok”. Pedig agyunk nem tesz különbséget a valóság és az álmokon belüli fan táziák között. S mivel valóságnak tekinti, olyan biológiai láncreak ciót indít be testünkben, amilyet akkor kéne létrehoznia, ha a szó ban forgó helyzettel valóban szembe kellene néznünk. Ha például azt álmodod, hogy köveket cipelsz, akkor izmaid tejsavtartalma meg fog nőni, és izomfájdalommal ébredsz. Ugyanúgy, mintha a valóságban is elvégezted volna ezt az erőkifejtést! Ha félelmetes történetet álmodsz, akkor az adrenalin addig fogja stimulálni a szívedet, amíg hatására fel nem ébredsz. Annak megértésében, hogyan is működik mindez, segítsé günkre lehet, ha az agyat egy nagyvállalattal hasonlítjuk össze. Képzeld el egy pillanatra az agyadat, mint egy nagyvállalatot, amelyben a tulajdonos hozza meg a legfontosabb döntéseket, és határozza meg a követendő útirányt. Ott van a vezérigazgató is, aki megkapja az összes külső és belső információt (fizikai hatások, tehát ami történik velünk; illetve az elmére ható tényezők, vagyis amit gondolunk, vagy ami álmunkban történik). A z ő feladata tájékoztatni a tulajdonost és az összes többi részleget, hogy azok elvégezhessék a munkájukat. Ezek egyike az ellenőrzési osztály, amelyik felelős a szükséges információk kezeléséért, vagyis hogy a különböző részlegek készenlétben álljanak a kö vetkező helyzetre. Egy másik részleg a raktár, ahonnan elküldik azokat a szükséges felszereléseket, amelyekre a többi részlegnek szüksége van munkája elvégzéséhez. A nagyvállalat további sze replője az igazgatósági asszisztens, aki kiadja az elvégzendő feladatokra vonatkozó utasításokat. Amikor álmodunk, a felbukkanó képek olyan információkat je lentenek agyunknak, amelyekre reagálnia kell. A tulajdonos (a hóm-

j

I j

f


119

löki agykéreg) aktív állapotban van. A vezérigazgató (a talamusz) aktiválja az ellenőrzési osztályt (a hipotalamuszt), amely minden től függetlenül aktiválja túlélési mechanizmusunkat, és ahogy azt már az előző fejezetben elmagyaráztam, adrenalintermelést idéz elő. A raktár (az agyalapi mirigy) feladata, hogy felszabadítsa az összes olyan anyagot, amelyek szükségesek a keletkezett igény ki elégítéséhez. Tehát aktiválja a hormontermelő, úgynevezett endok rin rendszert, amelynek hatására hormonok tódulnak a véráram ba. Az igazgatósági asszisztens (a működést elindító retikuláris rendszer) azonban mélyen alszik, s így nem küld rendelkezéseket a munkásoknak, köztük izmainknak. Ez az oka, hogy fizikailag nem hajtjuk végre azt, ami álmainkban történik. Ha azonban az álomké pek már fenyegetik életben maradásunkat, akkor a retikuláris rend szer mégis működésbe lép, s mi tettre készen felébredünk. Az álmok életünk részei. Szorongásaink jelentős része álma ink tartalmára vezethető vissza; olykor ez okozza rossz kedvünket vagy szomorúságunkat, még akkor is, ha - mivel nem emlékszünk rájuk - nem vagyunk ennek tudatában. Ugyanannyira fontos em lékeznünk álmainkra, mint megjegyezni az érzelmeinkre negatív hatást gyakorló, szorongást előidéző gondolatokat. A Talmud böl csen mutat rá erre a tényre: „Egy álom, amelyre nem emlékszünk, ugyanolyan, mint egy levél, amit nem olvastunk el.” A legtöbb pszichológiai és pszichoterápiás iskola nyilatkozik arról, hogy szerinte mik is az álmok. Az egyik teória szerint az elme selejtezésének termékei. A másik szerint: elfojtott traumák vagy megvalósulatlan vágyak. A harmadik szerint: egy „felsőbb tudathoz” való hozzáférés eszközei. Tudományosan annyit tudha tunk bizonyosan, hogy az álmok kapcsolatban állnak idegrendsze

120


rünk fejlődésével; hogy tartalmuknak egészségünk szempontjából jelentősége van; s hogy az alvástól memóriánk javul, és fokozódik a fehérjeszintézis. Az álmok olyan információt is nyújtanak számunkra, ami segít het problémáink megoldásában. A történelem tele van ilyen esetek kel. Johann Mendel, a genetika atyja, egy színes, virágzó, réti lóheré vel teli mezővel álmodott. A virágok meghatározott rendszer szerint csoportosultak, pontosan abban a rendben, ami egyértelművé tette az öröklődés törvényeit. Albert Einstein azt követően fogalmazta meg relativitáselméletét, hogy álmában egy fénysugáron lovagolt az űrben. A nagy zenei mű, a Messiás, részben Friedrich Hándel álmá nak szüleménye. Hosszan folytathatnám a példák sorát. Fontosabb azonban, hogy te használni tudd az álmaidat, hogy azok segítsenek megoldani problémáidat, s így javítani tudd életminőségedet. Rajtad kívül valójában senki sem tudja értelmezni az álmaidat. Léteznek ugyan egyetemes szimbólumok és archetípusok, Carl Jung szerint azonban személyes tapasztalatunk mindig egyedi. Minden jó terapeuta - még a legkonzervatívabb pszichoanalitikus is -, ha elmeséled neki az álmodat, és megkéred, hogy értelmezze azt, kér déseket fog feltenni. Megkérdezi, hogy számodra mit jelentenek ál mod jelképei, hogy te mire asszociálsz velük kapcsolatban. Ne bízz olyan emberben, aki azt mondja: „Ön kígyóval álmodott? Ó! Ez azt jelenti, hogy nagyon kell vigyáznia, mert valaki fondorlatos módon ártani akar önnek!” Nem, kedves barátom. Amit egy kígyó jelent, és amire vele kapcsolatban asszociálunk, az épp annyira különböző lehet, mint amennyire mi magunk is különbözünk egymástól. A Silva-féle agykontroll úttörő szerepet játszott olyan techni kák megtanításában, amelyek segítenek visszaemlékezni álmaink ra, és problémáink megoldása érdekében megtanítanak azokat kreatívan használni. Amint említettem, részben azért érdemes megtanulnunk em


121

lékezni álmainkra, mert kínzó szorongásunk forrásai lehetnek. Ha például állandóan azt álmodod, hogy a párod hűtlen hozzád, és nem emlékszel az álmodra, nem tudod, valójában miért vagy gyakran szomorú vagy dühös.

Niéri érdemes emlékeznünk az álmainkra? • Hogy észrevegyük az esetleges, kialakulófélben levő szorongásunkat. • Hogy információt kapjunk problémáink megoldásához. • Hogy jobban tudatában legyünk annak, ami bennünk belül történik.

I___________________________

J

Mindnyájan találkozunk olyan problémákkal, amelyekről nem tudjuk, hogy miként oldjuk meg. Nem kell híres művésznek vagy tudósnak lenni ahhoz, hogy alkalmazhassuk azt a kincset, amit az álmok tudnak felkínálni. Emlékezni álmainkra azt jelenti, hogy tudatában vagyunk mindannak, ami az agyunk számára valóságos. Ha a nap kb. egyharmadát alvással töltjük, akkor ez azt jelenti, hogy amikorra betöltjük a 60. életévünket, addigra már 20 évet aludtunk. Tévedés a híres tangódal sora: „20 év, az semmi”. Ha nem tudjuk, hogy mit álmodunk, akkor egy olyan tevékenység marad előttünk is meretlen, ami pedig mélyen befolyásolja mindennapi életünket és ezáltal életminőségünket is. A hagyományos pszichológia arra vállalkozott, hogy feltárja, hányfajta lelki zavarban szenvedhetünk. A mai, új pszichológia szerencsére már arra helyezi a hangsúlyt, hogy segítsen bennün-


122

két erősebbé válni és - gondjaink ellenére - lelkileg egészséges nek maradni. Kétségtelen, hogy az egyik leghatékonyabb eszköz, amit lelki erőnk növeléséhez használhatunk, ha egyre tudatosabb emberekké válunk. Nem csak abban a vonatkozásban, ami körü löttünk, kívül történik, hanem abban is, ami önmagunkon belül. Álmaink belső folyamataink fontos részét képezik, s a rájuk való emlékezés olyan jelentős útvonal, amit muszáj bejárni ahhoz, hogy elérjük a legfontosabb tudást, az önismeretet. Friedrich Nietzche így szól erről: „Mindenért felelősek akarunk lenni, csak az álmainkért nem. Micsoda nyomorult gyengeség ez és milyen logikátlanság! Semmi sem annyira a sajátunk, mint az álmaink!”

FELADAT:

ÉBREDÉSKONTROLL- ÉS ÁLOMKONTROLL-TECHNIKA Ahhoz, hogy gyakorolhasd az önkontrollt, ismertetem az ébredéskontroll-technikát és az álomkontroll-technika első lépését. A technikák alkalmazásához kikerülhetetlen feltétel, hogy tudj relaxálni. Meg kell bizonyosodnod arról, hogy megfelelően be gyakoroltad már a könyvhöz mellékelt CD relaxációs gyakorlatát.

Ébredéskontroll Este, amikor már készen állsz az alvásra, belépsz relaxációs alap szintedre, a 3-ról 1-re módszert használva, úgy, ahogy azt már be gyakoroltad. Bizonyosodj meg róla, hogy nem félálomban vagy,


123

mert ha nem vagy teljesen tudatos, akkor a programozás, amit végzel, nem lesz hatékony! Miután relaxációs alapszinteden vagy, magad elé képzelsz egy órát. Képzeletben elmozgatod az óra mutatóit vagy digitális szám jegyeit addig, amíg az óra azt az időpontot nem mutatja, amikor fel akarsz ébredni. Ekkor azt mondod magadban: „Ez az az időpont, amikor fel akarok ébredni, ez az az időpont, amikor fel fogok ébredni.” Ekkor pedig - relaxációs szintedről - aludj el! A beprogramo zott időben fogsz felébredni, teljesen éber leszel, s remekül fogod magad érezni, teljesen kipihenten és tökéletes egészségi állapot ban.

Álomkontroll Első lépés annak gyakorlására, hogy emlékezzünk egy álmunkra. Este, amikor már készen állsz az alvásra, belépsz relaxációs alapszintedre, a 3-ról 1-re módszert használva, úgy, ahogy azt már begyakoroltad. Bizonyosodj meg róla, hogy nem félálomban vagy, mert ha nem vagy teljesen tudatos, akkor a programozás, amit végzel, nem lesz hatékony! Miután relaxációs alapszintedre értél, mondd magadban: „Emlékezni akarok egy álmomra, és emlékezni fogok egy álmomra.” Ekkor pedig - relaxációs szintedről - aludj el! Éjjel vagy reggel

124


egy álom élénk emlékével fogsz felébredni. Legyen a kezed ügyé ben papír és ceruza, hogy feljegyezd! Felébredéskor érdemesebb lerajzolni álmod tartalmát, mint elmesélni azt. Tehát rajzold le a szimbólumokat (tárgyakat vagy személyeket), amelyekkel, illetve akikkel álmodtál! Nem kell mű alkotást produkálnod, és nyugodtan írj a rajzba vagy mellé néhány szót, amik segítenek beazonosítani rajzod részleteit. A szimbólu mok lerajzolása segít asszociálni, és ezáltal könnyebb lesz emlé kezni a teljes álomra.

125

4

.

Zseniális tanulás „A zseniális és a hétköznapi gondolkodásmód között az a különbség, hogy a zseni elméjének nagyobb részét használja, és különleges módon használja azt.” J ó s é S ilv a

Nehéz elhinnünk, hogy megtalálható bennünk a zsenialitás. Pedig mindnyájunkkal megtörtént már, hogy elcsodálkoztunk valami lyen eredményünkön. Talán azt mondtuk ekkor: „Nem tudom, hogy csináltam, nem tudom, hogy jutott eszembe!” Az igazság az, hogy ilyenkor - és szinte észrevétlenül - a szokványostól eltérően, zseniális módon használtuk intelligenciánkat. Mindenki, bármilyen életkorban járjon is, képes ennek elsajá títására. Meg lehet tanulni gyorsabban és hatékonyabban használ ni elménket, mint ahogy azt a hagyományos oktatásban tapasz taltuk. Ehhez azonban először is tisztáznunk kell, hogy agyunk miként dolgozza fel az információt. Mindnyájan tanúi vagyunk annak a hihetetlen mértékű vállozásnak, ami a világban végbement, de sajnos oktatási formánk

126


távol áll attól, hogy kihasználná agyunk teljes kapacitását. A mai iskolák továbbra is merevek és vonalasak, jobban hasonlítanak a XIX. század kis iskoláihoz, mint az informatika kora megkívánta oktatási intézményekhez. Dr. Georgi Lozanov, az orvosi Nobel-díjat kapott dr. Roger Sperry és dr. Róbert Ornstein tanulmányozták agyunk működé sének módját, és kutatásaikkal bizonyították rendkívüli tanulási képességünket.23 E kutatások forradalmasították az oktatásról al kotott elképzeléseket, és alátámasztották Jósé Silva feltételezéseit. Minden tanulási folyamatnak azt kéne szem előtt tartania, hogy ne csak a külső, hanem a belső tudatosságot is működésbe hozza, s hogy teremtse meg az egyensúlyt a racionális és elemző bal agyfélteke, illetve az intuitív és kreatív jobb agyfélteke között. Ezen integráció révén megnő az agysejtközti kapcsolatok szá ma, és javul azok minősége, megnövelve agyunk asszociatív ké pességét. Az eredmény nem csupán nagyobb kapacitású és jobb minőségű tanulás lesz, hanem agyi potenciálunk növekedése is. Végső soron: minél többet használod az agyadat, annál több agyad lesz, amit használhatsz. Ahhoz, hogy ezt elérd, a következőkre van szükség: • • • •

relaxáció (feszültségmentes tanulás); az asszociáció sebességének növelése; vizualizáció, ami magába foglalja az összes érzékünket, asszociatív kódok létrehozása, amelyek elősegítik az emléke zőképességet.

Zseniális tanulás

127

A TANULÓ AGY „Az agy olyan varázslatos szövőszékhez hasonlítható, amelyben milliónyi szikrázó vetélő sző át egy szertefoszló, ám mindig jelentéssel rendelkező struktúrát... Olyan, mintha a tejút valamiféle kozmikus táncba kezdene.” S ir C h a r l e s S h e r r in g t o n

Az különbözteti meg agyunkat minden más élőlényétől, hogy kapcsolatokat hoz létre. Agysejtjeink, a neuronok, már az anya méhben elkezdik „összeszőni” hálóikat, s ez a folyamat halálunkig nem is szűnik meg. Az agysejtközi kapcsolatok száma alapvetően az agyunknak adott információ és inger mennyiségétől függ. Legtöbbünk való színűleg hozzászokott a „korai stimuláláshoz”, amit úgy definiál hatnánk, hogy: azon hatások összessége, amelyek a maximumig fokozzák a gyermek fizikai, mentális és pszicho-szociális képessé geit a kapott ingerek ismétlődése és folytonossága révén. Az ilyen stimuláció hiánya kárt okozhat a fejlődésben és a mentális képes ségek kialakulásában. Létezik azonban - bár ez nem annyira közismert - „az érettkori stimuláció” is, melynek ösztönző hatására minden életkorban szükség van. Különösképpen az idősebb életkor közeledtekor, illetve elérésekor nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy el ménk frissességét megőrizzük. Igaz ugyan, hogy életünk első éve iben az agyunk „képlékenyebb”, mint később, de a tudomány mára már bebizonyította, hogy e plaszticitás folyamatosan fennáll, és csak rajtunk múlik, hogy azt serkentjük-e. Sokáig azt tartották, hogy az agy szerkezete a gyermekkor után

128


már csak az időskorban bekövetkező, leépülési folyamatok hatásá ra változik, s hogy a neuronok teljes mértékű kifejlődését követőn bekövetkezett agysérülés esetén a neuronok már nem pótlódnak. Más szóval: a sérült agy sem strukturálisan, sem funkcionálisan nem képes regenerálódni. A statikus agy elmélete kimondja, hogy aki valamilyen agyi fo gyatékossággal vagy károsodással születik, az egész életében kor látozva lesz. Ő arra ítéltetett, hogy egyfajta neurológiai „vákuum ban” éljen. Holmi „illúzió rabjainak” tekintették azokat, akik hit ték, hogy az agy ingerlésével és mentális gyakorlatok segítségével javítható az ilyen betegek állapota. Dr. Norman Doidge szerint e limitáló felfogás három gyökér ből táplálkozik: azt tapasztalták, hogy az agykárosodottak ritkán jutnak el a teljes felépüléshez; nem tudjuk az élő agyat mikroszkóp alá tenni; a XVIII. században kialakult az a felfogás, ami szerint - lényegét tekintve - az agy gép. A XX. század 70-es éveitől kezdődően a tudósok egy csoportja bebizonyította, hogy az agy minden tevékenysége révén valójá ban megváltoztatja szerkezetét24, ezáltal tökéletesíti pályáit, hogy a feladatait eredményesebben tudja elvégezni. Ha egy agyterület kiesik, akkor más agysejtcsoportok veszik át annak a feladatait. Az agy ezen alapvető képességét nevezték el „neuroplaszticitásnak”. A kitartó kutatások bebizonyították, hogy senkinek sem kell a veleszületett, korlátozott képességeibe „bezárva” élnie. Kiderült, hogy még a sérült agy is képes újjászervezni önmagát, oly módon, hogy más részei átveszik a szükséges funkciókat; s hogy igenis lé tezik agyszöveti regeneráció, és az agysejtközti kapcsolatok száma megsokszorozódhat. Megszűntek azok az okok, amelyek a végletekig fatalista állás ponthoz vezettek. Nap mint nap láthatjuk, hogy agykárosodott gyerekek, akiket más korokban kivetett volna magából a társada

Zseniális tanulás

129

lom, megfosztva őket a munka lehetőségétől, napjaikban a men tális stimuláció és a fizioterápia hatására aktív életet élhetnek, és elégedettek lehetnek önmagukkal. S bár el kell ismernünk, hogy nagyon súlyos agykárosodás esetén a teljes felépülés még nem le hetséges, az e téren megtett utunk azt üzeni, hogy nyitottnak kell lennünk a jövőbeli lehetőségekre. Fejlett technológiánk „lencséjén” keresztül ma már megfigyel hetjük az élő agy működését, s láthatóvá tudjuk tenni az agysejtközi kapcsolatok kialakulását. Bebizonyítottuk, hogy agyunk végtelen szer több bármilyen gépnél, és mivel élő organizmus, rendkívüli mértékben képes változni. A tény, hogy agyunk szerkezete gondolkodás és tett hatására képes változni, forradalmasítja önmagunk megfigyelésének mód ját, és exponenciálisan sokszorozza meg tanulási képességünket. TUDNI tanulni -így, nagybetűvel írva - nemcsak viselkedésünk ben, hanem agyunk szerkezetében és funkciójában is változásokat hoz létre. Elkezdtük felfedezni azt a mérhetetlen képességet, amivel - az összekapcsolódásokkal létrejött „háló”, azaz a neuronjainkból álló „szövet” révén - rendelkezünk. Egyes számítások szerint közel százezermillió idegsejt található agyunkban, ahány csillag a Tejúton. Mivel agysejtjeink nagyon kicsik, nem könnyű felfog nunk, mit is jelent ez a mennyiség. Segítek megérteni: ha egy agy sejtünk (neuronunk) akkora lenne, mint egy rizsszem, akkor 240 db tíztonnás kamion kellene agyunk elszállításához! Szerencsére a valódi agyunk hordozható méretű, és a koponya kőkemény csont ja remekül védi. Bár különféle típusú neuronok léteznek, szerkezetük megérté séhez javaslom, képzelj el egy papírsárkányt!

130


A váz lenne a neuron TESTE, a farkak a DENDRITEK, a hosszú zsinór, amivel megtartod, az pedig az AXON (tengely fonal). Ha a zsinór végén lenne néhány csomó, azok lennének a SZINAPSZISOK. Az egyik neuron kémiai üzenetet vesz a testén lévő receptorai val és a dendritekkel. Ezután, amikor ez a kémiai anyag a belsejé be érkezik, és kibillenti addigi nyugalmi állapotából, a sejt elekt romos impulzust generál, amely végighalad az axonon, kiváltva egyúttal, hogy a szinapszisok kinyíljanak és belsejükből hatalmas mennyiségben neurotranszmitterek (az idegrendszer által hasz nált kémiai üzenetközvetítők) szabaduljanak fel. Ezek áthaladnak a szinaptikus résen (ami az egyik neuront elválasztja a másiktól), hogy elérkezzenek a kapcsolódó neuron receptoraihoz, és ilyen formán láncreakciót idézzenek elő. A neurotranszmitterek lehetnek ingerületet kiváltó - tehát a neuront a nyugalmi állapotából kibillentő - vagy ingerületgátló

Zseniális tanulás

131

hatásúak. Utóbbi megakadályozza az elektromos impulzus lét rejöttét. Mindez megsokszorozza, és még bonyolultabbá teszi a neuronok egymás közti kapcsolatát. A neuronok az általuk lét rehozott elektrokémiai tevékenységen keresztül kommunikálnak egymással, és annak ellenére, hogy kapcsolódásaik révén, együt tesen „gombolyagnak” tűnnek, egymástól sejthártyával elhatárolt, önálló egységek. Minden egyes neuronunk olyan, mint egy kis információs processzor. Számítások szerint mindegyikük 100 000 adatot ké pes kezelni egyidejűleg. Hogy jobban megértsük, olyan ez, mintha egyetlen telefonközpontos egyszerre 10 és 100 ezer közötti számú, egymástól független hívást tudna fogadni és rögzíteni. A kikül dött jelek szempontjából pedig: ugyanez az operátor képes 10 és 100 ezer közötti számú hívást egy időben lebonyolítani, és min den egyes üzenetet érthetően átadni. Képzeld el, ha egy cégnek akár csak egyetlen ilyen képességű telefonos operátora lenne!

132


Ha megszorozzuk egyetlen egy neuron információfeldolgozó képességét az agyunkban lévő neuronok számával, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy az információhalmaz, amit agyunk kezelni képes, elképzelhetetlen méretű. Tehát a memóriánk való jában mérhetetlenül jobb, mint amilyennek hisszük. Dr. Dean Hamer egy példával is szolgál arra az információmennyiségre vonatkozóan, amit agyunk feldolgozni és regisztrál ni képes.25 „Képzeld el, hogy egy utasszállító repülőgépen utazol. A z előtted lévő ülés háttámlájára szerelt, lehajtható asztalkán a számítógé ped zümmög. Dolgozol a komputereden, és közben - a fejhallga tón keresztül - zenét hallgatsz. Rengeteg olyan dolog vesz körül - például a közeledben ülő utasok -, amik, illetve akik mind el terelhetik figyelmedet. A z ablakon keresztül egy távoli település fényeit is látod. Ha ezt a statikus képet digitalizálnánk, az 100 000 bit mennyi ségű információtfoglalna el, és ha ehhez hozzávesszük a hallható jeleket is, akkor ehhez hozzá kellene adni még250 000 bitet. Másodpercenként tíz ilyen eseménykép rögzítésével, ahogy azt az agy teszi, 60 perc alatt, ami a repülés időtartama, össze gyűlne 10 000 000 000 bit, ami egyenlő 10 gigabittel. Hozzáadva ehhez az utazás közben az agyadon átfutó gon dolatokat, az eredmény már 20 000 000 000 bit, vagyis 20 giga bit. Mindez egy óra alatt. Most pedig szorozd meg ezt a mennyiséget életed minden órájával!” Összehasonlítani az agyat egy számítógéppel: az agy számára sértés.

Zseniális tanulás

133

CSODÁLATOS MEMÓRIÁNK „A memóriának csiszolásra van szüksége, ugyanúgy mint a testnek élelemre.” C ic e r ó

Mindannyian kerültünk már a rajzon láthatóhoz hasonló'helyzet be. Lehet, hogy esetünkben a keresett tárgy nem kulcs, hanem va lami más volt, de a bosszúságunk bizonyára nagyon is hasonlóilyen helyzetekben általában saját „rossz” memóriánknak tu lajdonítjuk a problémát, és olyan állításokat mondunk, amelyek valójában csupán mítoszok. Például: • A memória az életkortól függ. „De hiszen az én koromban már mit is várhatnék? Persze, hogy nem találom a dolgai mat, hogy nem emlékszem, mit hova raktam, hiszen ebben az életkorban már pocsék a memória.” • A memória elvész. „Az utóbbi időben kezd romlani a me móriám.” • A memóriát a fontos dolgokra kell használni. „Minek

134


megjegyezni apróságokat, fölösleges jelentéktelen dolgokkal terhelni a memóriát.” • A memória elfárad. „Jaj, miért is erőltetem magam? A vé gén még elfárad az agyam.” A közhiedelem szerint a kor előrehaladtával romlik a memó riánk. Nos, az évek során néhány neuronunk ugyan valóban el vész, de kiderült, hogy ez nem szükségszerű. Manapság híres egyetemekre, pl. a Harvardra is felvesznek idősebb jelentkezőket. Akadnak olyan nyugdíjasok, akik úgy döntenek, hogy elvégzik azt a szakot vagy kitanulják azt a szakmát, amit fiatalkorukban szeret tek volna, de akkor nem adódott rá lehetőségük. Ennek kapcsán bebizonyosodott, hogy a 68-70 éves embereknek ugyanolyan vagy néha akár még jobb memóriájuk is lehet, mint egy 25 éves fiatalnak. Sőt, még az Alzheimer-kór vonatkozásában is az derült ki a kutatásokból, hogy az elme tornáztatása, a memória aktívan tar tása érdekében tett erőfeszítések megelőzhetik e betegség kiala kulását.26 Noha tudjuk, hogy agyunk egyes részei kapcsolatosak az in formáció elérésével és a rövid távú memóriával - amiről később szólok -, mégsem létezik az agyban olyan konkrét hely, ahol magát a memóriát megtalálhatnánk. De ha az emlék minden neuronpályába be van kódolva27, akkor hová is tűnhetne el? Törekedni kell a memória minél gyakoribb használatá ra. A használattól nem kopik. Ha viszont nem használod a hétköznapokban, akkor fontos tények megjegyzése vonatkozá sában is fokozatosan ellustul. Ha nem teszel erőfeszítést, hogy megjegyezd a vásárlandók listáját, akkor miért várod el, hogy emlékezz az anatómiakönyv 500 oldalára? Ahhoz, hogy szuper memóriád legyen, nincs szükséged doktorátusra, arra azonban

Zseniális tanulás

135

igen, hogy megjegyezd a vásárlandók listáját és a naptáradba be jegyzett teendőidet. Jóllehet az agyban nem tudjuk lokalizálni a memóriát, azt azonban tudjuk, hogy az emlékezés az agyi folyamatoktól függ. S mivel agyunk az egyetlen érzéketlen szervünk, ugyanis nincsenek benne fájdalomreceptorok, ezért nem is fárad el. Amikor valaki azt mondja, hogy „szellemileg fáradt vagyok”, az azt jelenti, hogy nagy szellemi erőfeszítést végzett. Például megpróbálta néhány óra alatt megtanulni egy 200 oldalas tankönyv anyagát. Ez pedig vagy fizikai fáradtságot idézett elő benne, vagy - a stressz révén - szorongást. A testünknek pihenésre van szüksége; az elménknek pedig olyan tanulási időtartamokra, amelyek nem túl hosszúak. A tanulás idejét érdemes rendszeresen - legalább rövid időre - meg szakítani. Nem mítosz: a memória olyan, mint az izom, amit edzeni kell. Ha a memóriát tanulással stimuláljuk, akkor - ahogy azt az agykutatás bebizonyította - lehetővé válik az emlékezőképesség magas szinten tartása. Az „edzés” ugyanis megerősíti a neuronok közti kapcsolatokat, s még előrehaladott életkorban is regenerálja az agysejteket.28 Hogy világossá tegyem, mennyire fontos a memória tornáztatása, egy hasonlatot mondok. Képzeld el, hogy egy nap úgy döntesz: többé nem vagy hajlandó járni. Annak ellenére, hogy az egészségi állapotod tökéletes, elhatározod, hogy leülsz, és nem állsz többé talpra. Néhány hónapon belül izmaid elsorvadnak, és Iizioterápiára lesz szükséged ahhoz, hogy ismét j árni tudj. Ugyanez a helyzet mentális adottságainkkal is. Amit nem használunk, az elsorvad. Mindannyian intelligenciára való képességgel születünk, de az tőlünk függ, hogy fejlesztjük-e. A kutatások azt bizonyítják, hogy agysérülés esetén a gyógyulás szempontjából meghatározó jelen

136


tőségű, hogy az illető korábban miként fejlesztette intelligenciáját. A vizsgálatokból ugyanis kiderült, hogy az intelligenciafaktor fon tosabb, mint a sérülés mértéke vagy elhelyezkedése!

Memóriánk valóban csodálatos. Dean Hamer doktor már idé zett példája bemutatta, hogy miként regisztrál az agyunk mindig és mindent. Amikor például könyvet olvasol, aközben agyad a kö rülötted lévők beszélgetését is rögzíti. Jóllehet tudatosan esetleg nem tudsz később visszaemlékezni az elhangzottakra, agyadban azok mégis bizonyítottan rögzültek, s a szavak emléke előhívható. Memóriánk szoros kapcsolatban áll az érzelmeinkkel. Könnyű visszaemlékezni arra, ami intenzív érzelmi állapotunkban rögzült bennünk. Emlékszünk nagyapa fantasztikus történeteire; a szi dásra, amit azért kaptunk a szüléinktől, mert későn értünk haza stb. Akárhány éve is történt, tökéletes részletességgel emlékszünk gyermekünk születésére. Ez az érzelmek és a memória közti szoros kapcsolat azért áll fenn, mert a rögzült információ elérési helye a hippocampus,

Zseniális tanulás

137

agyunk olyan eleme, ami nevét a tengeri csikóhalhoz hasonlatos formájáról kapta. A hippocampus a limbikus rendszer része, ami érzelmi válaszreakcióinkat kezeli. Ha ez az agyi képlet megsérül, akkor elveszítjük az információkhoz való hozzáférési képességün ket. Minden addig történt eseményre emlékezni fogunk, de a sé rülés után történtekre már nem.29 Hogyan működik a memóriánk? Az emlékezésnek mint „rend szernek” három szakasza van: 1. Szenzoros regisztrálás. Ez azokra az információkra vonat kozik, amelyek a testi (fizikai) érzékelésen keresztül (tehát amit látunk, hallunk, megérintünk stb.) vagy a szubjektív érzékelésen keresztül (tehát amit gondolunk, elképzelünk, felfogunk stb.) jutnak be memóriánkba,. 2. Rövid távú memória. Arra a memóriára vonatkozik, amit a friss információ rögzítésére használunk. Ám ugyanezen a memórián keresztül férünk hozzá a hosszú távú memóri ánkhoz is. 3. Hosszú távú memória. Ez az, amelyik lehetővé teszi, hogy hosszabb idő után is emlékezzünk az eseményekre. Jeleket és asszociációkat használ.

Amikor hallunk egy telefonszámot, szenzoros rögzítés tör ténik. Amikor megismételjük a számot, akkor az adat azonnal a rövid távú memóriába jut. Ha utána perceken keresztül memori záljuk a számot, akkor az információ hosszú távon is rögzül.

138


A rövid távú memória

Rövid távú memóriánk teszi lehetővé, hogy emlékezzünk a nem rég történt dolgokra. Hányán kószáltunk már a parkolóban, mert nem emlékeztünk, hogy hol is hagytuk az autónkat, alig 20 perccel korábban?

Hosszú távú memória

Hosszú távú memóriánk teszi lehetővé, hogy emlékezzünk pél dául arra, hogy a maják melyik történelmi korszakához tartozik a nagy Chichén Itza piramis, a modern világ hét csodájának egyike. Sokan tanultuk az iskolában, és a hosszú távú memóriához tar tozik, hiszen egy teljes iskolai éven át többször át kellett ismétel nünk ezt az adatot. A hosszú távú memória teszi lehetővé, hogy emlékezzünk régen történt eseményekre, illetve amit szakmánk megtanulásakor annak idején elsajátítottunk, s most alkalmazni óhajtjuk. A hosszú távú memória révén tudjuk felidézni egy rég látott ismerősünk nevét, amikor újra találkozunk vele.

Zseniális tanulás

139

A rövid és a hosszú távú memória közti kapcsolat megértésé hez hasonlatként a számítógépet használom: A szenzoros regisztrálás annak felel meg, amit a billentyűzeten leírunk, vagyis az adatoknak, amiket tárolni szeretnénk. A rö vid távú memória az a tetszőleges hozzáférésű memória, amit RAM-memóriának nevezünk. Ez teszi lehetővé, hogy több prog rammal egy időben, párhuzamosan tudunk dolgozni. A hosszú távú memória a számítógép merevlemezének felel meg, ahová az összes információtfolyamatosan eltároljuk, de amelynek előt te át kell haladnia a tetszőleges hozzáférésű memórián.

A MEMÓRIA ELLENSÉGEI • Az érdeklődés hiánya Hányszor „lépünk át dolgok fölött”, mert hidegen hagynak min ket; vagy mert „minden mindegy”? Közönyösen éljük le az életün ket, vagy egyszerűen csak nem figyelünk semmire. Memóriánkon mégis számon kérjük azt az adatot, amin „átléptünk”. Magától ér tetődő, hogy memóriánk nem fogja tudni felidézni azt, amit való jában sohasem tárolt el az archívumában.

140


Panaszkodunk, hogy nem emlékszünk valamilyen adatra, ami el hangzott egy konferencián. De valójában érdekelt-e minket az az adat?

• A figyelem hiánya Sokszor olyan dologért hibáztatjuk a memóriánkat, ami valójában csupán a figyelem hiánya. Jó példa erre, amikor egyszerre több embert mutatnak be nekünk. Gyakran megesik, hogy ez esetben már akkor, amikor nyújtjuk a kezünket, a sorban következő sze mély felé nézünk. Ez azt jelenti, hogy amikor egy nevet hallás után próbálok rögzíteni, a látásom egy olyan arcot vesz, ami nem ehhez a névhez tartozik. Panaszkodunk, hogy nem emlékszünk a nevekre. Csoda-e ez, ha a név elhangzásakor máshova nézel?

• A koncentrálás hiánya A koncentrálás hiánya azt jelenti, hogy bár látunk vagy hallunk valamit, az eszünk közben másutt jár. Néha meghallgatunk egy történetet, de a gondolataink közben elkalandoznak, és teljesen elmerülnek valami olyanban, aminek semmi köze sincs az elhang zó szavakhoz, illetve az adott helyzethez. Panaszkodunk, hogy nem emlékszünk arra, amit mondtak ne künk. De vajon az eszünk is azon járt, ami elhangzott?

• Rossz programozás Nem a rossz programozás, hanem a figyelmetlenség miatt tör ténik meg, hogy gyakran nem emlékszünk az információra. Érdeklődésünk, figyelmünk és koncentrálásunk hiánya miatt egy rossz programozást alakítunk ki, ami azt jelenti, hogy az agyunk ban zavaros információkat, rendezetlen adatokat és hibás asszoci ációkat tároltunk el.

Zseniális tanulás

141

Nincs jogunk panaszkodni, hogy nem találunk egy dokumen tumot az archívumban, ha az nem a helyére került vissza. Ahhoz, hogy legyőzzük és kiküszöböljük a memória felsorolt ellenségeit, annak legjobb szövetségeseit kell alkalmaznunk.

A MEMÓRIA SZÖVETSÉGESEI • Az érdeklődés Ha emlékezni akarsz valamire, akkor fel kell ébresztened magad ban a téma iránti érdeklődést. Később elárulom, hogy miként lehet ezt olyankor is megtenni, ha a szóban forgó téma hidegen hagy. Ha nem ébresztjük fel ezt a szövetségest, akkor annak figyel münk és koncentrálásunk fogja kárát látni. Iskoláskorunkban valószínűleg mindnyájan átéltünk olyan esetet, hogy a tanárunk az általa tanított tananyagból olyan érde kességet említett, ami sokkal könnyebbé tette számunkra annak megtanulását és az arra való visszaemlékezést. Ha valami érdekel minket, a figyelmünk ráirányul. Minél több érdeklődést mutatunk valami iránt, annál könnyebben leszünk képesek azt megtanulni; és minél könnyebben tudjuk megtanulni, annál jobban fog az érdekelni bennünket.

• A figyelem Ahhoz, hogy figyelni tudjunk, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy fizikai érzékelésünk teljes mértékben arra irányul, amit te szünk, mivel az információrögzítés két fontos módja közül ez az egyik. Amikor valakivel együtt vagyok, akkor őt nézem, és nem ka

142


landozik el a tekintetem a körülöttünk történő eseményekre. Amikor ő beszél hozzám, akkor az ő történetét hallgatom, s nem a mellettünk ülők beszélgetését, vagy amit a televízió, illetve a rádió közvetít. Figyelmünk határozza meg, hogy mi jut be a rövid távú memóriánkba. Az információ felébreszti motivációnkat, és innen ered koncentrálási képességünk.

• A koncentrálás Koncentrálni azt jelenti, hogy arra gondolunk, amit teszünk, és nem valami olyasmire, ami teljesen idegen attól. Abban a pillanat ban, amikor figyelmünk elterelődik, már el is vesztettük koncent rálásunkat. Beszélgetőpartnerünk például megkérdezi tőlünk: „És neked mi erről a véleményed?” Ha előzőleg nem koncentráltunk a szava ira, akkor képtelenek vagyunk a kérdésére válaszolni. Ha egy témára koncentrálsz, akkor az lehetővé teszi, hogy a nap folyamán többször is gondolj rá, ezáltal pedig spontán módon segíted elő az információ későbbi előhívását. • Az ismétlés Egyesek ugyan megpróbálták leértékelni a tanulás folyamatában az ismétlés jelentőségét, azonban ez a szövetséges valójában kulcsfontosságú memóriánk számára. Jó példa erre a szorzótábla. Ismétlések nélkül nem tudtuk volna megjegyezni azt. Ugyanúgy, ahogy a zenész is pontosan tudja, hogy a partitúrát többször át kell vennie ahhoz, hogy megjegyezze. Az adatok ismétlése lehetővé teszi, hogy a neuronok össze kapcsolódása nagyobb számban jöjjön létre, ami azt jelenti, hogy ugyanazt az adatot sokkal több archívumban tároljuk. Emiatt később sokkal könnyebben találsz rá újra az adatra. Lényegesen

Zseniális tanulás

143

könnyebb emlékezni arra, hogy a Chichén Itza piramis a maják posztklasszikus korszakához tartozik, ha azon túlmenően, hogy ezt elmondta neked a tanárnő az iskolában, olvastál is a maja kul túráról, vagy fölkerested a piramist. Az eddig megemlített szövetségeseken kívül - amelyek fontos sága vitathatatlan - létezik még két olyan tényező, amelyek a me mória szempontjából igen lényegesek, s amelyek nagyrészt saját belső világunkkal kapcsolatosak.

• Az asszociáció Az egyik képesség, ami az emberi agy sajátja, az asszociációs készség. Amint már említettem, a gyorsított tanuláshoz az asszo ciáció lesz az emlékezés egyik fontos eszköze. Könnyebb lesz emlékeznünk valakire, ha személyét társítani tudjuk különféle tevékenységekkel és tapasztalatokkal. Például könnyebb emlékezni olyan ismerősre, akit összekapcsolunk egy baráti társasággal vagy valamilyen érdeklődési körhöz tartozók kal, illetve utazás során megismert emberek csoportjával. Ez a folyamat a memóriánk irányította képzettársításokon ke resztül történik. Látunk valamit, ami emlékeztet minket valamire,

1 44


ami hasonlít valamire, ami jelent nekünk valamit, ami ismerősen hangzik... És a lánc végén az emlék egyszer csak felbukkan! Az ilyen asszociáció révén érzelmi töltést tudunk adni olyan dolgok nak, amelyek általában érzelemmentesek. Például így tehetünk érdekessé magunk számára egy műszaki adatokat tartalmazó könyvet.

• Az érzelem Valószínűleg azért tudunk az érzelmi töltéssel rendelkező in formációra könnyebben visszaemlékezni, mert agyunkban a limbikus rendszer képleteinek elérési útvonala a memóriánkon keresztül vezet. Életed bármilyen eseményére mindig könnyen fogsz vissza emlékezni, bármilyen rövid ideig tartott is az, ha a történés erős érzelmi hatást gyakorolt rád. Sok információról sajnos nem érezzük, hogy bármilyen érzel mi töltése is lenne. Pedig ha érzelmet tudnánk hozzájuk kapcsolni, sokkal könnyebben emlékeznénk rájuk. Hogy fejlesszük asszociációs képességünket, s hogy érzelmi töltést tudjunk adni olyan információknak, amelyekre emlékezni szeretnénk, szükségünk van képzeletünk és vizualizációnk trenírozására. A vizuális (képi), az auditív (hangi) és a kinesztetikus (tapintá si, ízlelési vagy szaglási élménnyel kapcsolatos) jelenetek nagyon könnyen idéznek elő képzettársításokat. Ezért könnyebb vissza emlékeznünk egy regényre, mint egy gépek összeszerelési útmu tatóit tartalmazó könyvre, hiszen olvasása közben a regény képe ket generál bennünk. Hasonló módon: ha képeket hozunk létre, bármelyik könyvet olyan fantasztikus történetté alakíthatjuk át, aminek már van érzelmi töltete.

Zseniális tanulás

145

Persze olyan ember is akad, akiben a műszaki szakkönyv is érzelmi töltettel rendelkező képeket generál. Ez az olvasott téma iránt érzett szenvedélyünktől függ, és ebben az esetben szintén fel töltődünk érzelmekkel.

A KÉPZELET ÉS A VIZUALIZÁCIÓ FONTOSSÁGA Eric Kandel, orvosi Nobel-díjjal kitüntetett, ismert agykutató így fogalmaz: „Az emlékezés az utazás egy olyan formája, ami megszabadít bennünket az idő és a tér korlátaitól.” Szavai a memória és a képek között fennálló szoros kapcsolatra utalnak, amelyek - amint látni fogjuk - az asszociáció és az érze lem szövetségesei. Ugyanazt jelenti-e az elképzelni és a vizualizálni? Folyamatként gyakorlatilag ugyanazt. A halvány különbség kizárólag technikai. Elképzelni azt jelenti, hogy létrehozunk elménkben valami újat, amit fizikai érzékelésünkön keresztül még nem rögzítettünk, és addig még nem is gondoltunk rá. Ha te még nem jártál a Chichén Itza piramisnál, és fényképet sem láttál róla, s én azt kérném tőled, hogy gondolj erre a piramisra, akkor elképzelnéd azt, mert létre hoznál valamit, ami a számodra új. Vizualizálni azt jelenti, hogy képeken keresztül visszaemlékszel valamire, amit testi érzékszerveid vagy gondolataid révén ko rábban már rögzítettél. Ha már jártál a Chichén Itzánál, vagy lát tad annak fényképét, vagy esetleg fantáziáltál arról, hogy elmész

146


oda, akkor arra a kérésre, hogy jelenítsd meg elmédben ennek a piramisnak a képét, azt vizualizálni fogod. E halvány különbség megértéséhez vegyük szemügyre az egy szerű példát, amikor egy házaspár valamilyen utazást tervez. A férfi hallott valamit a Déli-sarkvidékről, és elképzeli, hogy oda utaznak. Az asszony visszaemlékszik, hogy mennyire boldog volt a nászútjukon, vizualizálja a tengerparti strandot, ahol jártak, s azt szeretné, ha oda utaznának. Emlékezzünk azonban arra is, hogy amikor képekről beszé lünk, akkor ezek lehetnek vizuálisak, mint egy fénykép, amit kive títesz az elmédben; auditívak, mint amikor felidézel vagy megal kotsz egy dallamot; illetve kinesztetikusak, amikor nem a látottak vagy hallottak alapján idézel fel valamit. A 2. fejezetben elmagyaráztam, hogy a szavak miként képezik gondolataink két alappillérének egyikét. A másik ilyen alappillért a képek alkotják. Ezért ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gondol kodni, rendkívül fontos a képzelő- és a vizualizálóképességünk, amelyek az emlékezéssel is szorosan összekapcsolódnak, amint azt a híres kutató, dr. Alexander Luria bebizonyította. Ahhoz, hogy mozgásba hozzuk képzelő-vizualizáló készsé günket, gyakorolnunk kell a képek elménkben történő kivetíté sét. Azonban ne tévesszük össze a látást a vizualizációval! Egyesek ugyanis azt várják, hogy amikor lehunyják a szemüket, a képek ugyanolyan tiszták lesznek, mintha egy színes filmet néznének. Kétségtelen, hogy sok gyakorlással el lehet ide is jutni, de mint mindenhez, ehhez is kitartás és sok fáradozás kell. Ahhoz, hogy ebben segítsünk, lássuk, miként lehet megkönynyíteni a folyamatot.

Zseniális tanulás

147

Képzeletbeli képernyő LÁTNI

VIZUALIZÁLNI

Vízszintes sík

Nyitott szem

Csukott szem

V Curso Bémm üwtenkm Mertteí

A képzeletbeli képernyő olyan eszköz, ami megkönnyíti szá munkra a vizualizálást és az elképzelést. A lényege, hogy képe inket mintegy 20°-os szögben a vízszintes sík fölé vetítjük, s ily módon elkerüljük azt a természetes törekvést, hogy úgy „lássunk”, mintha a látásunkat használnánk. Ha valaki arról panaszkodik, hogy amikor behunyt szemmel megpróbál elképzelni vagy vizualizálni valamit, akkor csak folto kat, sárga gömböcskéket, vagy zöld lebegő foszlányokat „lát”, an nak az az oka, hogy akaratlanul is „látni” próbál, holott csukott szemmel ez képtelenség. A látáshoz a tárgyról visszaverődő fényhullámok szükségesek, valamint az, hogy szemünk azokat a fényhullámokat érzékelje. A szemben azok idegi energiává alakulnak át, ami a látóidegen keresztülhaladva érkezik meg agyunk tarkótáji látókérgébe, ami leldolgozza az információt. Miután az információ fogadásra és fel dolgozásra került, visszaérkezik a retinára - a szem ideghártyájára -, ahol a látott kép megjelenik. Noha látásunk a térbe vetíti ki a

148


látott képet, s úgy tűnik, hogy a kép kívül van, valójában az belül, a retinán található. Amikor behunyjuk a szemünket, hogy létrehozzunk egy ké pet, vagy megpróbáljunk visszaemlékezni valamire, amit láttunk, ilyenkor - anélkül, hogy észrevennénk - azt „befelé” vetítjük, oda, ahol látásunkat használva a képek létrejönnek. Azért, hogy ez irányú igyekezetünknek gátat szabjunk, a ké pet kifelé küldjük, 20°-kal a vízszintes sík fölé. Ezzel eltávolodunk a vízszintes síktól, ahol várhatóan arra törekednénk, hogy „lás sunk”. Itt vannak ugyanis az úgynevezett utóképek, vagyis amiket vörös szálacskáknak, fekete foltoknak vagy kék gömböcskéknek érzékelünk. Lesznek, akik azt állítják, hogy könnyebb nyitott szemmel vi zualizálni. Ennek az az oka, hogy mivel a szem nyitva van, a képek automatikusan kifelé vetítődnek, elkerülve így a retinával való in terferenciát. Amikor nyitott szemmel próbálunk emlékezni vala mire, majdnem mindig felfelé irányítjuk a tekintetünket. Ennek ellenére a folyamat lehunyt szemmel való végzése adja meg szá munkra azt a képességet, hogy a relaxációs és nyugalmi hullámok szintjén programozzunk, mivel - amint azt már elmagyaráztam - az eredmények eléréséhez ez a legjobb szint. Segíthet a képek kifelé és ebbe a magasságba történő kivetí tésében, ha szemed becsukását követően kezeddel megpróbálod megérinteni a képet ott, ahová azt vetíted. Ily módon a tapintás ér zését is bevonod a folyamatba, s az segít a képek létrehozásában. Minél többet gyakorlod a képek létrehozását, annál gyorsab ban fog fejlődni vizualizációs és képzelőképességed.

Zseniális tanulás

149

FELADAT:

A MEMÓRIAFOGASOK Bármilyen tanulmányhoz nélkülözhetetlen az emlékezés képes sége. Ha gyakorlod a relaxációt, jobban fogsz tudni figyelni és koncentrálni. Ismertetek egy technikát, ami segít a gyorsabb aszszociálás kialakításában, egy memóriát támogató kódrendszert, az úgynevezett memóriafogas-rendszert. Ha gyakorlod a haszná latát, javulni fog a memóriád.

A M E M Ó R IA F O G A S O K 6

K

Kő

7

M

Miau

8

S

Sí

9

P

aPa

10

TC

uTCa

Az eredetileg dr. Bruno Furst30által megalkotott fogasokat Jósé Silva azért kezdte tanítani, mert nagyon könnyű emlékezni rájuk. Minden számhoz, 1-től 10-ig, hozzárendeltek egy betűt (egy mássalhangzót) és egy olyan szót, amelyben kizárólag az ehhez a számhoz tartozó mássalhangzók szerepelnek. Ha megtanulod az első tíz memóriafogast, akkor már könnyű megalkotni a többit. Például 11-től 19-ig a kulcsszavak mindig T betűvel kezdődnek, az a mássalhangzó felel meg az 1-es számnak.


150

A választott szó második mássalhangzója olyan legyen, ami meg felel a második számnak. Minden 20-assal kezdődő szám D betű vel fog kezdődni, és így tovább. Itt az első 10 memóriafogast ismertetem. Az agykontrolltanfolyamokon százat adunk át.* Ezzel az első tíz memóriafogassal oly módon gyakorolhatod a képek kivetítését a képzeletbeli kép ernyődre, hogy megjegyzendő dolgokkal kapcsolod őket össze. Például a megvásárolnivalókkal vagy a nap során elintézendő ügyeiddel.

.

1

Tea

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Duó Boa Rio Ló Kő Miau Sí aPa

10.

uTCa

Vetítsd képzeletbeli képernyődre egy nagy teáscsésze képét! Vetítsd ki egy zenészpáros képét! Vetítsd ki egy óriáskígyó képét! Vetítsd ki a riói karnevál képet! Vetítsd ki egy nyerítő ló képét! Vetítsd ki egy érdes kő képét! Vetítsd ki egy nyávogó macska képét! Vetítsd ki egy színes síléc képét! Vetítsd ki egy gyermekét karjában tartó férfi képét! Vetítsd ki egy hangulatos utca képét!

A magadnak kialakított memóriafogas-képek lehetőleg min dig ugyanazok legyenek! Ami változni fog: a képileg hozzájuk tár sított, megjegyzendő tárgy vagy dolog. Tegyük fel például, hogy elmész vásárolni, és a következő dol gokat kell venned: tej, kenyér, olívaolaj, seprű, mosópor, parfüm, * A magyar memóriafogasokat Dómján Gábor alkotta meg. (A szerkesztő megjegyzése.)

Zseniális tanulás

151

elem, jegyzetfüzet, sajt és rizs. Elmédben vetítsd ki a következő asszociációkat: vizualizálj egy doboz tejet, ami a Teáscsésze per uién billeg! Képzelj el egy Duót, amelynek tagjai zenélés közben egy vekni kenyérrel fejelnek egymással! Vizualizálj egy olívaolajos üveget, amiből hirtelen óriáskígyó, egy Boa kúszik elő! És így tovább. Amikor megérkezel az üzletbe, csupán a memóriafoga sok képét kell felidézned, s meglátod, emlékezni fogsz az asszo ciációkra. Minél furcsábbak, viccesebbek az asszociációid, annál könnyebben fogsz rájuk visszaemlékezni, ahogy könnyebben emlékszünk valakire, akit Zoilának hívnak, a vezetékneve pedig Vaca*, és Corral** úrhoz ment feleségül, mint valakire, akit María Pereznek hívnak. Többféle, memorizálást segítő asszociációs módszer létezik. )osé Silva azért választotta ezt, mert bebizonyosodott, hogy ez a legegyszerűbben megtanulható, a legkönnyebben változtatható, s mert ez vezet el bennünket a többi képesség fejlődéséhez. Bizonyára akad, aki szerint gyorsabb és egyszerűbb papírra le írni a vásárlandók listáját, mint az emlékezetükben rögzíteni. Ha azonban nem használsz egy képességet a mindennapi tevékenysé gedben, ne várd, hogy eredményeket érsz majd el vele jelentősebb projektekben. A memóriafogasok rendszeres használatának számos fontos előnye van: • Feladatot adunk a memóriánknak. Ahogy azt elmagya ráztam, ez az első és legfontosabb lépés ahhoz, hogy javít suk a memóriát. • Asszociációt hozunk létre. Lehetővé válik, hogy emlékez* Jelentése spanyolul: tehén " Jelentése spanyolul: istálló, karám (A fordító megjegyzései.)

152


zünk például a bevásárolni valók listájára vagy a nap során elvégzendő teendőinkre, ami segíti asszociatív képességünk fejlesztését. • Fejlesztjük a képzeletünket és a vizualizálóképességünket. Ezzel készítjük fel magunkat az intuíció és a kreativitás fej lesztésére is, mely képességek a képzelőerőnk függvényei. A memóriánknak adott feladatok lehetővé teszik, hogy emlé kezőképességünk napról napra izmosodjon; a memóriafogasok használatával pedig gyorsíthatjuk a tanulás folyamatát.

FELADAT:

A HÁROMUJJ-TECHNIKA Az agykontroll-tanfolyamokon a - naponta használandó - me móriafogasok mellett egy olyan technikát is alkalmazunk, ami ki váltó mechanizmusként mélyebb koncentrációs szintre visz min ket, s amelynek segítségével könnyebben tudunk előhívni eltárolt információkat.

A háromujj-technika abból áll, hogy összeérintjük bármelyik kezünk három első ujját, ezt a mozdulatot pedig összekapcsoljuk

Zseniális tanulás

153

egy koncentrációs szinttel, hogy az adatokat jobban tudjuk rögzí teni, és később könnyebben fel tudjuk idézni. A technikát arra használjuk, hogy emlékezzünk arra, amit ol vastunk vagy hallottunk.

Mit tegyünk, hogy emlékezzünk az olvasott információra? Irányítsd figyelmedet arra, amit olvasni fogsz! Cím, szerző és té ma. Amikor eldöntötted, hogy elkezded az olvasást, tedd a követ kezőket: • Csukd be a szemedet, és menj az alapszintedre a 3-ról 1-re módszer segítségével úgy, ahogy azt a második fejezetben elmagyaráztam! Amikor ellazultál, akkor a következőket mondd magadban: „1-től 3-ig fogok számolni, és 3-hoz érve kinyitom a szemem, hogy elolvassam ezt a leckét vagy köny vet”, majd magadban mondd ki a címét, a szerző nevét és a témát! Ezután tedd hozzá: „A zajok nem vonják el a figyel memet, remekül fogok koncentrálni, és az olvasottakat meg érteni.” Ezzel máris használtad a figyelmet, a koncentrálást és az ismétlést. • Lassan számolj: 1, 2, 3, majd nyisd ki a szemed és olvasd el a leckét vagy a könyvet! A 3-as szám a testi ellazulás állapotá val van összekapcsolva, ami ideális a tanuláshoz. • Amikor befejezted a betervezett szövegmennyiség elolvasá sát, csukd be ismét a szemedet, majd menj szintedre a 3-ról 1-re módszerrel, és mondd magadban: „A háromujj-techni ka használatával a jövőben bármikor föl tudom idézni azt, amit most olvastam. (Cím, szerző és téma.)” • 1-től 5-ig számolva kijössz szintedről. Ismét megerősítetted

154


a figyelmedet, a koncentrálásodat és az ismétlést, hozzátéve egy utasítást - mentális programozást -, ami a technika se gítségével lehetővé teszi számodra, hogy könnyebben vissza emlékezz az információra. Ha később szeretnél visszaemlékezni erre az információra, akkor érintsd össze bármelyik kezed első három ujját, lélegezz mélyen, és idézd fel elmédben a könyv képét! Mivel az informá ció erősen rögzült, az asszociációt könnyű lesz megteremteni, és könnyen vissza fogsz rá emlékezni.

Mit tegyünk, hogy emlékezzünk a hallott információra? Mielőtt elkezdenél hallgatni egy előadást, győződj meg róla, hogy rendelkezésedre áll az összes fontos adat, tehát az előadás címe, témája és az előadó neve! Amikor készen állsz, hogy meghallgasd az előadást, de még mielőtt az elkezdődne: • Csukd be a szemed, és menj relaxációs szintedre! • Amikor ellazultál, mondd magadban: „1-től 3-ig fogok szá molni, és amikor a 3-as számhoz érek, kinyitom a szemem, hogy meghallgassam ezt az előadást”, majd ismétld el ma gadban az előadás címét, témáját, az előadó nevét, és tedd hozzá: „A zajok nem vonják el figyelmemet, remekül tudok koncentrálni és a hallottakat megérteni. A háromujj-technika használatával a jövőben bármikor képes leszek visszaem lékezni erre az információra. Az előadás alatt a háromujjtechnikát fogom használni, és a szememet nyitva tartom.” • Miután elvégezted ezt a programozást, számolj: 1,2, 3, majd nyisd ki a szemedet, és hallgasd meg az előadást!

Zseniális tanulás

155

Előadás közben, nyitott szemmel, igyekezz bármelyik kezed első három ujját összeérintve tartani! Ennek az a célja, hogy rendelkezé sedre álljon egy kulcs, amely segít figyelmedet összpontosítani. A technikának ebben az alkalmazási formájában megerősítet tük a figyelmet, a koncentrálást és az ismétlést. A programozást már az elején kiegészítettük azzal, hogy a jövőben emlékezzünk az információra. Ezt azért tettük, hogy az előadás végén már ne kell jen újra ellazulnunk. Azzal ugyanis csak akadályoznánk a többiek teremből történő távozását. Ha aztán később emlékezni szeretnél az előadáson elhangzot takra, érintsd össze bármelyik kezed első három ujját, lélegezz mélyen, és idézd emlékezetedbe az előadás valamelyik képét! Ha az információ erősen rögzült, könnyű lesz létrehozni az asszociá ciót, és könnyedén vissza fogsz tudni emlékezni rá. Amint azt már e fejezet legelején is megemlítettem, a háromujjtechnika egy olyan asszociációs kulcs, ami fontos eszközként szol gál a gyorsított tanuláshoz. Az agykontroll-tanfolyamokon a háromujj-technikának olyan alkalmazását is tanítjuk, amelyet vizsgákon lehet használni. Segít ott jobban emlékezni, s így eredményesen szerepelni. A technika ilyen fajta alkalmazása azonban magasabb szintű képességet és szélesebb körű tájékozottságot igényel, amit a tanfolyamon lehet megszerezni.

A MEMÓRIA ANEKDOTAGYÜJTEMÉNYE Tekintettel arra, hogy az agyunk egy folyamatosan átalakuló szerv, ezért emlékeink nincsenek „kőbe vésve”. Egyéni tapasztalataink mi att az emlékeink eltérhetnek másokétól, még akkor is, ha ugyan azokra az eseményekre vonatkoznak. Gondolkodásunk és visel

156


kedésünk agyunkra gyakorolt hatásai miatt a memóriánkban lévő „emléknyomok” megváltozhattak, ami miatt esetleg olyan dolgokra is emlékezni vélünk, amelyek sohasem történtek meg. Például addig ismételgetünk valamit, amíg agyunk számára az végül „valósággá” változik, és emlékeink részét kezdi képezni. A szakértők „félismeretnek” nevezik, amikor azt hisszük vala miről, hogy tudjuk, de valójában nem tudjuk. Róbert Jay Lifton, a Yale Egyetem pszichiátere, jelentős számú bűnöző tanulmányozá sa után feltette magának kérdést: „vajon hogyan képesek ezek az emberek ennyire kedvezően gondolkodni önmagukról azok után, amit elkövettek? Talán nem emlékeznek mindarra a szörnyűségre, amit tettek?” A „félismeret” az önbecsapásnak egy fajtája, ami a va lóságban megtörténtekről alkotott emlékképet eltorzítja.31 Megrázó események kapcsán is bekövetkezhet. Előítéleteinkkel, elvárásainkkal és korábbi ismereteinkkel töltjük be azokat a lyukakat, amelyek - egyes események után - a memóri ánkban megmaradtak, és az emlék így torzul. Memóriánk pedig holmi „felsőbbrendűségi komplexusban” szenved. Előbb emlékszünk a saját cselekedeteinkre, mint a többiekére; emlékezetünk szerint elsősorban nekünk köszönhető adott ügyben a siker, s csak kis részben a többieknek; ha őszinték aka runk lenni: „nem emlékszünk” arra a mennyiségű időráfordításra és erőfeszítésre, amit a többiek tettek az adott feladat megvalósítása érdekében. Ennek oka, hogy mindaz, amivel mi járultunk hozzá a sikerhez, azok a saját agyunkban feldolgozott információk, és emi att sokkal erősebben rögzültek. Több tanulmány szerint létezik a „motivált felejtés” is, ami azt jelenti, hogy inkább a boldog pillanatokra vágyunk emlékezni, mint a szomorúakra. Ez gyakran igen egészséges lehet, és nem feltétlenül jelenti a valóság beteges letagadását. Bizonyos esetekben azonban veszélyes. Például egy szenvedélybeteg szerencsejátékos esetén, aki

157

csak azokra az esetekre akar emlékezni, amikor nyert, és szinte elfe lejti azokat a napokat, amikor vesztett. Agyunk nagy sebességgel dolgozik, gondolataink pedig még en nél is sebesebbek. Emiatt megtörténhet, hogy - valamit látva vagy hallva - elhamarkodottan vonunk le „gyakorlati következtetést”, s ez a gondolat úgy csapódik le tudatunkban, mintha a valóság része lenne. Például azt hallod: „a karatebajnok rácsapott a betontömb re”. Te talán arra következtetsz ebből, hogy „a karatebajnok eltörte a betontömböt”. E példa kapcsán talán el tudod képzelni, milyen problémákhoz vezethet, ha idézzük valaki szavait, de azokat - téves következtetésünk miatt - eltorzítva adjuk tovább. C. S. Morgan ku tató bölcsen fogalmazta ezt meg: „Töltsük fel emlékeink völgyeit képzeletünk magaslataival!” Ha jobb memóriára vágyunk, akkor meg kell szabadulnunk néhány ezt gátló akadálytól. A stressz gátolja a pontos érzékelést és ezáltal a reális emlék rögzülését. Olyan kísérletekben, ahol bonyo lult és veszélyes instrukciók megtanulásának folyamatát tanulmá nyozták, kiderült, hogy a stressz hatására csökkent az utasításokra való emlékezés mértéke. Oly sok energiát emészt fel a szorongás, hogy emiatt sokkal kevesebb figyelem jut az instrukciókra. Bizonyos vegyületek - például az alkohol vagy a marihuána - gátolják az új információt feldolgozó képességünket. A túlzott mértékű kávéfogyasztás pedig - a stresszt okozó, adrenalinszintet növelő hatásán túlmenően - csökkentheti az agyi vérátáramlást, ami a kialakuló oxigénhiány miatt károsíthatja a neuronokat. Segíthetjük az információ hatékonyabb rögzülését, ha meg felelő fényforrást használunk. Az ekkor létrejövő kémiai hatások ugyanis elősegítik a képek hatásosabb rögzítését. Kísérletek sze rint ebből a szempontból a legjobb a napfény.

158


Egy másik tényező a hőmérséklet. Vizsgálatok szerint a szerve zet számára a 20 °C az ideális hőmérséklet. A túlzott meleg eltereli figyelmünket, a hideg pedig izomfeszülést okozhat. A Tony Buzan által megalkotott „elmetérképes vázlatolás” és a Paul Dennison által kreált „agytornagyakorlatok” olyan tech nikák, amelyek bizonyítottan hatékonyak a tanulásban, és kedve zően hatnak memóriánkra.* Az agykontrolltechnikákkal együtt alkalmazva szuper tanulási képesség elérését teszik lehetővé. A vitaminokkal kapcsolatban tudjuk, hogy a C, a B12, a riboflavin és a folsav kedvezően befolyásolhatja az emlékezést. A Gingko biloba növény kivonata javítja agysejtjeink oxigénellátását, és emiatt - 12 hét elteltével - jobbá teszi a memóriát. Ezt dr. Keith Wesnes bizonyította be Angliában, az Eszak-Umbriai Egyetemen, 2002-ben végzett vizsgálatában. A jó memóriához azonban a legfontosabb az, hogy - tekin tet nélkül az életkorunkra vagy a korábban esetleg elszenvedett egészségügyi problémákra - hajlandóak legyünk azt edzeni! Az élet: folytonos tanulás. És ahhoz, hogy ez hatékony legyen, elen gedhetetlen, hogy tudjunk emlékezni. Mert ahogy azt Bonaparte Napóleon találóan fogalmazta meg: „Az emlékezet nélküli fej olyan, mint az állomáshely nélküli erőd.”

*Ezek magyarul két kiadványból ismerhetők meg: A hatékony tanulás mesterfogásai, illetve Észkapcsoló agytorna/ Észkerékkapcsoló. (www.agykontroll.hu webáruháza)

159

.

5

Tehetség a sikerhez „Ha saját erőfeszítéseidnek köszönhetően győzöl, akkor soha többé nem fogod valakiről azt mondani, hogy csak a szerencséje miatt győzött.” R égi

közm ondás

Hasonlóan a csodálatos virágokhoz, amelyek a mocsár vizének el apadása után is tovább növekednek, mi is élhetünk sikeresen még nehéz körülmények között is. Az első, amire szükségünk van: tud nunk kell, hogy kitűzött céljaink elérése olyan stratégiát igényel, ami tőlünk nagy erőfeszítéseket és erős akaratot követel meg. Mindannyian áhítozunk a sikerre, holott gyakran nem is tud juk, mit is jelent az valójában. Mindenkinek más és más elképze lése van arról, hogy mi számára a siker. Abban azonban bizonyára egyetértünk - tiszteletben tartva a „siker” mindenki által egyé nileg megfogalmazott definícióját -, hogy a következő állítások igazak rá: • Valódi és tartós elégedettséget eredményez. Ez azt jelenti, hogy az elégedettség érzésének oka nem csak látszólagos és

160


nem csupán felszínes. Azt is jelenti, hogy a jelentkező öröm érzést később bármikor fel tudjuk idézni, ha visszaemlékszünk arra, ami az elégedettség érzését bennünk kiváltotta. • A teljesség érzését váltja ki, ami céltudatosságot ad, és ön magunk felértékelését eredményezi. • Úgy véljük, hogy sikerült megvalósítanunk önmagunkat, aminek következtében jobbnak érezzük magunkat, és jobb emberré válunk. • Megerősíti kapcsolatainkat, és növeli az örömöt, hogy si kerünkön másokkal osztozhatunk. Sikerünk révén jobbá tehetjük környezetünket, több támogatást nyújthatunk a kö rülöttünk élőknek. Ennek következtében belső kiteljesedést tapasztalunk meg, mert másokat eredményeink részeseivé tettünk. • A felsoroltak összhangban állnak azzal, amit manapság a pozitív pszichológia ÁRAMLÁSNAK (FLOW-nak) nevez. Ez azon attitűdök egyike, amelyek a kellemetlenségek és vi szontagságok ellenére elvezetnek minket gyarapodásunkhoz és fejlődésünkhöz. Akkor „haladunk az áramlattal”, ha min dennapi teendőink elégedettségérzést, örömteli élményeket és életérzést teremtenek számunkra, s ha teljes mértékben átadjuk magunkat az éppen végzett tevékenységünknek. Sikerünk akkor kezdődik, ha azt tapasztaljuk, hogy tevékeny ségünk megteremti számunkra az „ÁRAMLÁST”. Ahhoz, hogy ezt elérjük, nincs szükségünk profizmusra, ám arra igen, hogy „szakemberek” legyünk. Ez azt jelenti, hogy bármi is legyen a munkánk, törekedjünk abban a tökéletességre. Azzal az alapos sággal és becsületességgel teljesítsünk, amit minden munka mél tósága megkövetel. Ahhoz, hogy az „áramlással haladjunk”, és fokozzuk a sikerre való képességünket, szükség van arra, hogy felismerjük azokat az

Tehetség a sikerhez

161

adottságokat, amiket Isten ingyen adott nekünk, és amelyek lehe tővé teszik, hogy teljesítsük az életünknek teljességet adó, egyedi, személyes küldetésünket. Ahhoz, hogy ezeket az adottságokat fel ismerjük, meg kell figyelnünk: melyek azok a tevékenységek, ame lyek közben az „áramlás” érzése jelentkezik bennünk? A gazdagság - amit oly szorosan társítunk a sikerrel - abból ered, hogy a téged oly egyedivé tevő adottságodat használod, ami elvezet téged a bőséghez, bármilyen módon is definiálod a bőség fogalmát. Ahogy szükségünk van adottságaink felismerésére, ugyanúgy arra is, hogy azokat fejlesszük és gyümölcsöztessük. Ehhez olyan stratégiák szükségesek, amelyek megkönnyítik utunkat. A stratégia: az áhított cél elérése céljából született terv véghezvitelének művészete. A művészet: azon emberi tevékenység, amelynek célja szép dolgok létrehozása. Mindnyájunk feladata, hogy megszépítsük életünket és a köröttünk lévő világot. Ezért sikeresen élni fontos, és azt mindenki elérheti, ha tudatában van annak, hogy az nem a szerencsén múlik, hanem saját döntésünkön és az alkalmazott stratégiák hatékonyságán. A tapasztalat bebizonyította számomra, hogy céljaink elérésé hez négyféle alapvető stratégia létezik:

Stratégiák a s ik e r h e z •M o t i v á c i ó •Kép es s é g •O p t i m i z m u s •Bel s ő é r t é k e k

162


MOTIVÁCIÓ „Sikered nagyobb mértékben függ motivációdtól, mint bármilyen egyéb körülménytől.”

A motiváció szó a latin emovere szóból származik, ami azt jelenti: mozgatni. Ez a stratégia arra ösztönöz minket, hogy kijelöljünk egy utat, majd elkezdjünk cselekedni. Ennek ellentéte - ami a sike res élet szempontjából az egyik legnagyobb veszély - a bénultság. Ez különösen a kedveszegettség periódusaiban veszélyes, amikor pedig még nagyobb szükségünk lenne a mozgásra, mert az teszi lehetővé, hogy a jövő felé forduljunk, és meglássuk a megpróbálta tások mögötti lehetőséget. A motiváció ébreszti fel az akaraterőn ket, hogy neki akarjunk vágni az útnak, bármilyen keservesnek tűnjön is az. Ahogy a motivációnk néha spontán módon születik meg, ugyanúgy akadhatnak olyan pillanatok, amikor arra van szükség, hogy azt generáljuk, tápláljuk, illetve ébren tartsuk. Ez esetben a következő lépéseket ajánlom:

M o tiv á ció •V i l á g o s c é l o k •Gondolkodás •L e l k e s e d é s •Cselekvés •A k o c k á z a t o k e l f o g a d á s a •Állhatatosság


163

Világos célok „Amikor valaki tudja, hogy mit akar; és biztos léptekkel halad, akkor az egész világ megnyílik előtte, hogy szabad utat adjon neki ” N év telen

sz e r z ő

Első feladatunk: meghatározni, hogy valójában mit is akarunk el érni. Ehhez elsőrendű fontosságú, hogy tudjunk dönteni. Nagyon sokszor azért nem érjük el célunkat, mert azt sohasem fogalmaz tuk meg világosan, és menet közben gyakran változtattunk a szán dékunkon. Problémákkal szembesülve adódhatnak olyan pillana tok, amikor nem látjuk tisztán a megoldást, vagy elbizonytalano dunk, hogy a több lehetőség közül melyiket is válasszuk. Pedig ha csak hezitálunk, akkor lemaradunk. Tehát az első lépés: pontosan meg kell határoznunk, hogy mi is az elérendő célunk. Említettem már: a sikerhez vezető úton az egyik legnagyobb akadály az, ha megbénulunk, és úgy határozunk, hogy nem don iunk. A határozatlanság meggátolja, hogy kihasználhassuk a ked vező alkalmat. S ha nem tudjuk kezelni saját bensőnket, képtele nek leszünk reálisan fölmérni az egyik, illetve a másik út választá sával járó következményeket. Egy határozott és jó döntéstől függhet egy új és jobb mun kahely megszerzése; egy - akár egész életünkre kiható - érzelmi kapcsolat létrejötte; illetve az áhított, pozitív eredmények zöme. I lányszor bánkódtunk, hogy határozatlanságunk miatt elszalaszlottunk remek lehetőségeket? Az agykontroll-tanfolyamon tanított egyik technikának épp az a célja, hogy segítsen rátalálni az adott probléma megoldásá

164


ra, amikor tanácstalanok vagyunk, illetve amikor több lehetőség közül kell választanunk. Ez a technika két mentális programozási időpontot igényel: este, elalvás előtt; illetve reggel, ébredés után. A technika alkalmazásával olykor egy álmon keresztül kapunk út mutatást, gyakran napközben jut eszünkbe valami, amikor pedig nem is töprengtünk gondunkon. Albert Einstein gyakran mond ta: „Ha van egy problémám, és már túl sokáig gondolkoztam rajta eredménytelenül, akkor félreteszem az ügyet, és kimegyek a park ba. A fák között sétálva hirtelen - nem is tudom honnan - meg érkezik a megoldás.” A szóban forgó agykontrolltechnika úgy hoz eredményt, hogy egyfajta inkubációs folyamatot teremt bennünk, amiről dr. Jonathan Winson, a Rockefeller Egyetem agykutatója így be szél: „Elménk képes olyan gondolatokat kezelni, amelyek a tuda tos érzékelésünk alatti szinten vannak. Amikor elindítunk önma gunkban egy információkeresést, akkor - annak ellenére, hogy közben más dolgokkal foglalkozunk; és anélkül, hogy észrevennénk ezt a belső, mentális folyamatot - az információ meg fog érkezni, bár lehet, hogy csak órákkal később.”32 Célunk világos meghatározásában segít, ha feltesszük magunk nak a következő kérdéseket: Hová vezet e cél elérése? Kikre lesz hatással az elért eredmé nyem, és miként fogja az őket érinteni? Olyan célt elérni, ami nem kívánt kötelezettségekkel járhat a jövőben, vagy negatívan érintheti legközelebbi kapcsolatainkat, nem jelent igazi sikert. A döntés ijesztő lehet, mert egy út megválasztása azt is jelen ti, hogy a többi útról lemondunk. Ha nem döntünk, az is döntés, méghozzá a legrosszabb. Ha határozott döntést és világos célt tűz tél magad elé, akkor meglesz az erőd, hogy cselekedj álmaidért és céljaidért.


165

Kontrollált gondolkodás „A gondolat nem több, mint egy fuvallat, de ez a fuvallat megmozgatja a világot.” V ic t o r H u g ó

Gondolkodásod szüli nézeteidet, és az lesz utadon az aranyfonal vagy az olló. Amit te önmagadról gondolsz, azt fogja a világ gon dolni rólad. Ahhoz, hogy megfelelően kezeljük gondolkodásunkat, úgy, hogy az a motivációnkat táplálja, a következőkre van szükség: • Vigyázzunk szavainkra! Beszédünk legyen mindig pozi tív és olyan lelkiállapotot generáló, amelytől a valóságban is „mozgásba lendülünk”. Ezt a témát a második fejezetben már körbejártam. • Fejlesszük intuíciónkat és kreativitásunkat! Egyetlen olyan probléma sincs az életedben, amelyre ne létezne valamilyen lehetséges megoldás. A célhoz elvezető valamennyi út aka dályokat rejt. Az intuíció teszi lehetővé, hogy észrevegyük az alternatívákat; a kreativitás pedig abban segít, hogy új erő forrásokra leljünk. A megbízható megérzés a helyes irányba tereli motivációnkat; a kreativitás pedig növeli gondolkodási képességünket, és egyúttal elejét veszi, hogy az akadályok a kedvünket szegjék. Ezzel a témával a 6. fejezetben foglalko zom majd. • Elképzelni/vizualizálni az elérni kívánt eredményeket. A képzelet adja vágyunk motorját, ami arra ösztönöz min ket, hogy erőfeszítéseket tegyünk, és dolgozzunk azért, amit

166


szeretnénk elérni. A képek - a gondolatok kulcsfontosságú építőelemei - csüggedtséget vagy lelkesedést generálnak. Utóbbi nélkül nincs ösztönzöttség. Ha nem tudsz valamit el képzelni, akkor azt nem tudod elgondolni, s ha nem tudod elgondolni, akkor elérni sem fogod. Hamarosan ismertetek majd egy technikát, amit kifejezetten célod elképzelésére fej lesztettek ki. Tán akad, aki azt hiszi, hogy a tettek fontosabbak, mint a gon dolatok, hisz az utóbbiak „látszólag” tünékenyek, átmenetiek. Pe dig gondolkodásunk az, ami felébreszti érzékenységünket, és ösz tönöz a tett megvalósítására.

Természetes érzékenység )yNem az a kunszt, ha el tudjuk rejteni érzelmeinket, hanem ha megfelelő módon tudjuk őket irányítani. ” G. K. C h e s t e r t o n

A természetes érzékenység azt jelenti, hogy nem csak akkor érzünk lelkesedést, ha a célunkra gondolunk, hanem a célhoz vezető utat is lelkesedéssel éljük meg. Az emóció (érzelem) szó ugyanabból a latin szóból ered, mint a motiváció. Mindannyian tudjuk, meny nyire fontos az érzékenységünk ahhoz, hogy az áhított célunk felé haladjunk. Érzelem jár át minket, és minden, ami azt életre kelti bennünk, olyan motorrá válik, ami a céljaink eléréséhez szükséges tettek elvégzésére ösztönöz bennünket. Ha minden egyes, a cél eléréséért megtett lépésünkkel érzel


167

mileg elkötelezzük magunkat, akkor célunk egyre nagyobb erővel vonzó „mágnessé” válik.

Elkezdeni cselekedni „Aki halogatja a cselekvést, az örökké saját szerencsétlensége ellen fog harcolni.” H é s z io d o s z

A spanyol „éxito” (siker) szó a latin „exire” szóból származik. Az utóbbi jelentése: „kijutni”. Nem ragaszkodhatunk keretek közé bezárt, merev elgondolásokhoz, hanem el kell kezdenünk csele kedni, kockázatot vállalni. Úgy, hogy új irányok felé indulunk, s közben ki kell lépnünk kényelmi zónánkból. Hányszor válunk félelmünk foglyává, mert nem merünk új területeket felfedezni, illetve új embereket megismerni? „Kijutni” azt is jelenti, hogy átszakítjuk félelmünk és büszkesé günk korlátait, és szükség esetén segítséget kérünk. Mindenkinek szüksége van támogatásra ahhoz, hogy elérje célját. Senki sem ér célba az őt körülvevők nagylelkű és ingyenes segítsége nélkül. A cselekvés munkát igényel, az pedig olyan kötelezettséget ró ránk, mint például a felelősség, ami nélkül nem létezik haté konyság. Ne higgyük tévesen, hogy a hatékony cselekvéshez hatal mas tettekre van szükség! Már lisieux-i Szent Teréz is rámutatott: „Nem az a fontos, hogy különleges dolgokat vigyünk véghez, ha nem hogy a szokásos teendőinket különlegesen jól végezzük el.” Bármilyen cselekvés eredményességéhez módszer és rend

168


kell. Ez azt jelenti, hogy kijelölöd az utat, és aztán végigmész rajta. Meg kell határozni a módszert, azt a rendezett formát, ami szerint cselekszünk, hogy tetteink eredményt hozzanak. A véletlenszerű cselekvések véletlenszerű eredményeket szülnek. A hatékony cselekvéshez gyakorlatra van szükségünk. Meg kérdőjelezzük azokat a lépéseket, amelyek akadályt gördítenek utunkba, és határozottan ragaszkodunk azokhoz, amelyek haté konynak bizonyulnak. A későbbiekben még szentelek némi teret e témának, mert a rögzült szokásaink szolgálhatják is fejlődésünket, de ugyanúgy tönkre is tehetnek bennünket.

A kockázatok elfogadása „Ha valamit meg tudsz tenni, vagy azt álmodod, hogy meg tudod tenni, akkor kezdj neki! A bátorság mágikus erő.” N év telen

sz er z ő

A céljaink eléréséhez szükséges tettekkel járó kockázatokat is vál lalni kell. Tán hallottad a közmondást: „Aki nem kockáztat, az nem is nyerhet.” Mindenki, aki célt tűzött maga elé és végül elérte azt, annak - az összes kockázat és bizonytalanság ellenére - volt bátorsága elindulni az úton. Teljesen normális, hogy bizonyos mértékű félelmet érzünk, amikor kockázatosnak tűnő helyzetekkel találjuk magunkat szem be. Ám a lehetőségekkel is csak az találkozik, aki mer haladni az úton. Minden sikeres embernek gyakran szembe kell néznie bi


169

zonytalan helyzetekkel. Mire van szükségünk ahhoz, hogy ezeket sikerrel felvállaljuk? Az első, hogy figyeljünk. A kockázat veszéllyé alakul át, ha határozatlanok és figyelmetlenek vagyunk. Ahogy nagyon sok le hetőséget azért szalasztunk el, mert rossz irányba nézünk, s ezért figyelmünk elterelődik; ugyanígy számtalan problémát megelőz hetünk azzal, ha éberen figyelünk. Kockázatok vállalásánál készen kell állnunk arra, hogy ha hiba következik be, akkor is jót hozzunk ki a rosszból. Végül is min den kihívás mögött egy-egy lehetőség húzódik meg, egy-egy hatal mas tapasztalatforrás. A kockázatok bizonytalansága minimalizálható, ha kezelni tudjuk az időnket. Ez a különösen fontos eszköz lehetővé teszi, hogy kockázatos helyzeteken áthaladvakörültekintőeklegyünk. Az idő megfelelő kezelése egyensúlytartást igényel, amit a Bibliában a Prédikátor könyve bölcsen így fogalmaz meg: „Mindennek meg van az órája és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt... ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének... ideje a bontásnak és ideje az építésnek... ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek... ideje az ölelkezésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak... ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak... ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak... ideje a háborúnak és ideje a békének.” A kudarcunk gyakran azért következik be, mert nem enged tünk el egy köteléket, és nem hagytuk, hogy elmenjen az, akinek már nem kell mellettünk lennie. Néha úgy tűnik, hogy fáradtsá gunk miatt az álmaink szertefoszlanak, mivel képtelenek vagyunk pihenőt adni magunknak a kisebb örömök kiélvezésére. Minden úton lesznek harcos, nyugalmas és reményteli időszakok is. A legfontosabb dolog a kockázattal kapcsolatban az, hogy mer jünk. Gondolkozz csak el egy pillanatig: hány lehetőséget szalasz tottál már el? Mennyi mindent halogattál egészen addig, amíg túl

170


késő lett? S mindezt kizárólag a kockázattól való félelmed miatt. A hibákból tanulunk. Ami pang, az megrohad.

Állhatatosság „A nagy eredményeket nem erővel, hanem kitartással lehet elérni.’’ Sá m u el Jo h n so n

Az életben nagyon kevés dolog sikerül „elsőre”, és még kevesebb olyan, ami valóban ér is valamit. Ez a magyarázata, hogy min den sikertörténetben megtalálható: a kitartó ember. A kitartáshoz türelem kell. Azonnali eredményeket remélni legtöbbször irreá lis elvárás. Ahogy a népi bölcsesség rámutat: „kétpercenként fel emelni a tyúkot, hogy megnézzük, kiköltötte-e már a tojást.” Ez csak elhúzza a folyamatot vagy - rosszabb esetben - lehetetlenné teszi azt. Előfordul, hogy rugalmatlanságunk miatt adjuk fel. Érdemes észben tartani: a célhoz vezető út változhat, de ha képtelenek va gyunk az útirányunkat módosítani, akkor merevségünk csak ki merültséget vagy bosszúságot fog okozni. A rugalmasság lehetővé teszi, hogy előre megsejtsük az alter natívákat, s így elkerülhetjük azt a csapdát, hogy amint akadály ba ütközünk, azonnal megrekedünk. Mindig számos lehetőség kínálkozik arra, hogy felülkerekedjünk a kellemetlenségeken, és folytathassuk utunkat. Látókörünk kitágítása lehetővé teszi, hogy észrevegyük a különféle lehetőségeket, továbbá segít fejleszteni kreativitásunkat és hatékonyságunkat.


171

A kitartás tapasztalatot követel tőlünk. A tapasztalatból nyer jük az ismeretet, ami megkönnyíti számunkra a céljaink felé veze tő utat. Ha kitartó vagy, annyiszor fogsz valamit újra és újra meg próbálni, amíg nem sikerül, s közben mindig tanulsz hibáidból. Az állhatatosságot a makacsságtól a tanulási képességünk külön bözteti meg, s hogy képesek vagyunk az utunkat szükség esetén módosítani. Tévedés azt hinni, hogy ha hosszabb ideig tesszük ugyanazt, akkor az eredmény más lesz. Ahhoz, hogy az agykontrolltechnikák segítségével elérjük cé lunkat, kulcsfontosságú, hogy azokat napi rendszerességgel hasz náljuk, mivel a mentális programozás tartja fent bennünk a cse lekvéshez és a kitartáshoz elengedhetetlen motivációt.

KÉPESSÉG „Sikered sokkal inkább függ attól, hogy készen állsz-e képességeidfejlesztésére, mint maguktól a képességeidtől.” Rar

Akad, aki azt állítja magáról, hogy neki nincsenek képességei. Valójában mindenki rendelkezik - más emberekétől eltérő - ta lentumokkal, amelyek szoros kapcsolatban állnak természetes adottságainkkal. Fejlesztésükhöz a következőkre van szükségünk:


172

K épesség •F ó k u s z á l á s •T e r v e z é s •N y i t o t t s á g a v á l t o z á s r a •Önfegyelem

Fókuszálás „A lustaság vagy a figyelmetlenség általában kudarcot okoz: és ez akkor következik be, amikor nem a valódi célunkra irányítjuk a figyelmünket.” E p ic t e t u s

A Delphoi jósdában található a Delphoi kocsihajtó című, híres szo bor. A megformált férfi épp versenyen a kocsit hajtja, s egyértel művé teszi számunkra a fókuszálás fontosságát.

Úgy tudunk összpontosítani, ha az ügyre fókuszálunk, s nem a problémára. A 6-8 ló vontatta kocsit hajtó férfi csak akkor tud győzni, ha tekintetét a verseny teljes időtartama alatt higgadtan,


173

kizárólag a célra irányítja. A gyeplőt lazán fogó keze jelzi, hogy célját kétségtelenül el fogja érni. Gyakran több időt töltünk a problémák miatti aggódással, mint azok megoldásával. Ha a projektre összpontosítunk, olyan tettre kész személlyé válunk, aki képes magához ragadni a kezde ményezést, ami egyúttal az aggódás miatt kialakult szorongást is oldja. Egyszerre csak egy problémát oldj meg! Ha egyszerre több üggyel próbálunk foglalkozni, akkor csak összezavarodunk, és fe szültté válunk, ami képességeink „áramlását” is megakadályozza. Ahogy életed során különféle problémákkal szembesülsz, jelöld ki magadnak azt az időt, amikor - egyesével - átgondolhatod őket! Soha ne keverd őket össze! Ily módon megelőzheted, hogy a szo rongás érzése annyira elhatalmasodjék rajtad, hogy megfosszon az óhatatlanul szükséges higgadtságtól. Tisztázd, hogy a tetted kapcsolatban áll-e céloddal, és kö zelebb visz-e hozzá! Meg kell kérdeznünk önmagunktól, hogy levékenységünk segít-e eljutni az áhított célhoz, vagy attól ép penséggel távolít minket. Képességeink fejlődéséhez és megerő södéséhez rendkívül fontos, hogy tetteink harmonizáljanak a céljainkkal. Ugyanilyen harmóniára van szükség belső, mentális programozásunk, illetve a valóságban végrehajtott cselekedeteink között is. Maradj nyugodt! Nyugalmad elvesztése sehová sem vezet, csak zavarodottságot szül. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a kellemetlenségek miatt kizökkenjünk lelki egyensúlyunk ból. Az hatalmas energiaveszteséget okozna, és elhomályosítaná a célt, amire tekintetünket folyamatosan szegezni kell. A minden napi relaxáció a legjobb szövetségesed ahhoz, hogy megőrizd a nyugalmat, ami szélesíti látókörödet, és egyensúlyban tart.

174


Tervezés

„Az előrelátás varázslámpa, amely a múlt leckéit a jövő képernyőjére vetíti.” G u il l o u x

Minden út esetén számításba kell venni a megtételéhez szüksé ges időt és energiát. A tervezés alapvető fontosságú ahhoz, hogy elérjük céljainkat, mert segít kamatoztatni a múltbeli tapasztala tainkat. Tervezéskor az első dolog, amit figyelembe kell venni: jelen legi helyzetünk. Bármilyen célpont eléréséhez először tudni kell, hogy most hol vagyunk. A jelenlegi helyzet figyelembevétele azt is jelenti, hogy pontosan meghatározzuk a rendelkezésünkre álló fizikai és mentális eszközöket. Készíts gyakorlatias és konkrét terveket, rövid, közép- és hosszú távra, és foglald őket írásba! Projektünkben fontos vilá gosan leszögezni a követendő lépéseket, a szükséges eszközöket és a követelményeket, amelyeknek meg kell felelnünk. Ennek írásba foglalása megkönnyíti a feladat vizualizálását/elképzelését. Rendszeresen értékeld elért eredményeidet! Ha félreértelme zett lelkesedés miatt kihagyjuk ezt a lépést, akkor fundamentum nélkül építkezünk, illetve könnyen letérhetünk a célhoz vezető útról. A rendszeres értékelés lehetőséget ad az újabb útszakaszok kijelöléséhez, illetve az útirány esetlegesen szükséges korrigálásá hoz.


175

Nyitottság a változásra „...Élni azt jelenti: változni. A tökéletesedés pedig azt, hogy nagyon gyakran változunk ” Jo h n H en ry N ew m a n

Szomorkodunk, hogy nem élünk sikeres életet és nem érjük el a céljainkat, ugyanakkor nem vesszük észre, hogy gyakran nem ál lunk készen az élet által megkövetelt változásra. A tegnapi képes ségeink nem feltétlenül lesznek elégségesek ma. Az élet változásra kényszerít minket. Újra és újra döntésre kényszerülünk, és - ahogy azt már említettem - a nem döntés is egyfajta választás, ami következményekkel jár. Majdnem mindig a legkevésbé kedvező következményekkel. Minden változással új területet járunk be. Ne félj sem a kriti kától, sem a hibáktól! Tanulj meg különbséget tenni a romboló kritika (ami nem tesz javaslatokat, és nem eredményez semmiféle javulást) és az építő kritika (amiből általában értékes információ kat nyerhetünk, és ami segít fejlődni) között! Az út során elkövetett minden hiba kifizetendő tanulópénz. Tedd hát őket a tanulásod forrásaivá! Mindenkinek, aki elérte a valódi és tartós sikert, apránként kellett megfizetnie eredményé ért. A győzelmet több vereségen keresztül vívták ki, a célt hibák elkövetésén keresztül érték el. Maurice Maeterlinck így fogalmaz: „Valahányszor elkövetek egy hibát, úgy érzem, hogy felfedez tem egy eddig számomra ismeretlen igazságot ” Ezért a hibáktól nem félnünk kell, hanem belőlük tőkét kovácsolni, A változáshoz meg kell tanulnunk a lemondás, az elengedés

176


képességét. E nélkül zárkózottak, fejlődési lehetőség nélküliek ma radunk. Az élet mindig új alternatívákat kínál. Ahhoz, hogy ki tud juk őket használni, tudnunk kell lemondani, elengedni. Cselekvési képtelenségünk olyan függőséget alakíthat ki személyekkel vagy helyzetekkel kapcsolatban, amelyek gátolják, hogy változni, hogy fejlődni tudjunk. A változástól való félelmünket tovább növeli a bizonytalanság elviselése iránti képtelenségünk. A sikeres élethez tudnunk kell a bizonytalan trapézon egyensúlyozni. Semmi sincs megírva, és semmire sincs garancia. Ha képtelenek vagyunk a bizonytalan pillanatok elviselésére, akkor a célunkhoz vezető úton ez lesz az egyik legádázabb ellenségünk.

Önfegyelem „A siker legfontosabb összetevője a fegyelem.” Trum an C a po te

Az önfegyelem első, nélkülözhetetlen feltétele: az akaraterő ed zése. Mindnyájan vasakarattal szeretnénk rendelkezni, és nem vesszük észre, hogy ennek elérését apróbb erőfeszítésekben kell begyakorolni. A memóriához hasonlóan az akaraterő is m in dennapi edzést igényel ahhoz, hogy aztán nagy dolgokban meg nyilvánuljon. Ha önfegyelmed megerősítése végett például azt tűzöd ki cé lodul, hogy a szokásos időpontnál 5-10 perccel korábban kelj fel, és ezt aztán rendszeresen meg is teszed, máris megtetted az első lépést akaraterőd edzéséhez. Ez tesz képessé, hogy aztán ennél


177

sokkal jelentősebb célokat is elérj. Emlékezz: a sikeres emberek önfegyelemmel rendelkeznek; a középszerűek pedig csak állítják magukról, hogy vannak céljaik, ám valójában semmit sem tesznek azok eléréséért. Aki gyakorolni akarja az önfegyelmet, annak tisztában kell lennie azzal, hogy amit érdemes elérni, az erőfeszítést igényel. Egy-egy jelentős cél elérését mindig erőfeszítés előzi meg. Ami könnyen jön, az könnyen el is vész. Semmilyen erőfeszítés sem haszontalan. Még Sziszifusznak is - akit az istenek arra kárhoztat tak, hogy újra és újra hatalmas követ görgessen fel a hegyoldalon, ami a csúcs közeléből mindig visszagurult - erőfeszítése eredmé nyeként megerősödtek az izmai. Önfegyelmünkhöz elengedhetetlen a kitartás, ami az elérni kívánt céllal összhangban álló, mindennapi munkát jelenti. A ki tartás minden akadályt lerombol. Kevesen vannak, akik kudarcot vallanak, ám nagyon sokan, akik felhagynak az erőfeszítéssel, ép pen akkor, amikor - bár nem tudnak róla - már majdnem meg érkeztek céljukhoz. A kitartás biztosítja számunkra munkálkodá sunk gyümölcsét. A kitartó ember nem ismeri a „lehetetlen” szót. Ahhoz, hogy önfegyelmed ne legyen hiábavaló, vagyis hogy ne egy számodra szükségtelen cél felé vigyen, meg kell kérdezned önmagadtól: Készen állok-e arra, hogy megfizessem a siker által megkövetelt árat? Minden megvalósult cél elérése előzetes áldo zatot követelt. Valamiről való lemondást. Nagyon szomorú lehet azt átélni, hogy a célba érve ráébredsz: mindaz, amit az út során feláldoztál, értékesebb volt, mint amit elértél.

178


O PTIM IZM US „A pesszimisták csupán csak nézők, a világot az optimisták változtatják meg.” F. P. G. G u iz o t

Henry Ford gyakran mondogatta: „ A pesszimizmus a siker gyász indulója és biztos sírja”. Száz évvel később a pozitív pszichológia tudományos vizsgálatokkal33 támasztotta alá ezt az állítást. Ennek ellenére optimistának lenni nem azt jelenti, hogy „szépen gondol kozunk”, vagy hogy ábrándozunk. Az optimizmus belső munkát igényel, és olyan jellemet követel meg, ami teljes személyünket és minden teendőnket áthatja. Feltételei a következők:

O ptim izm us • Erőforrások optim alizálása • A kudarckezelés ismerete • Minőségi kapcsolatok


179

Az erőforrások optimalizálása „Azok az igazán szegények, akik nem tudják használni azt, ami a birtokukban van.” Je n o fo n te

Ahhoz, hogy optimalizálhassuk erőforrásainkat, sorra kell ven nünk mindazt, amivel már rendelkezünk. Rengeteget töpren günk és idegeskedünk azon dolgok miatt, amelyek - megítélésünk szerint - hiányoznak célunk eléréséhez. A sikeres élethez az kell, hogy sorra vegyük mindazt, amivel már rendelkezünk, és onnan fejlődünk tovább. Az optimizmus segít tanulni a tapasztalatainkból, s ezzel lehe tővé teszi, hogy újabb kihívások esetén hatékonyabban használjuk erőforrásainkat. A tapasztalat már önmagában hatalmas „tőke”, de csak akkor, ha tanultunk a kapott, érlelő hatású leckékből.

A kudarckezelés ismerete „Azok a sikeres emberek, akik tudják, hogyan kell felhasználni a kudarcokat.” St ep h en C ran e

Aki fél a kudarctól, az félelmével folyamatosan korlátozza ön magát. Aki optimista, az a vereségben meglátja a lehetőséget, hogy újból nekilásson a feladatnak, de immár nagyobb rálátással és in telligensebben. A kudarcra adott reakciónk mutatja meg valójá ban, hogy optimizmusunk valódi vagy csupán mímelt.

180


A kudarc szinte mindig része a sikeres életútnak. Thomas Alva Edison esete az egyik legszemléletesebb példa az effajta tapasztalat kezelésére. Azt mesélik, hogy amikor egy újságíró arról faggatta, hogy hogyan érezte magát a „4999” sikertelen elektromos izzó lámpa-gyújtási próbálkozása után, így felelt: „Kudarc? Én megta nultam 4999 módot, ahogy nem lehet meggyújtani a lámpát.” Ahhoz, hogy tőkésítsd a tapasztalatodat, soha ne gondolj ál landó tényezőként a kudarcra! Minden helyzet, még ha fájdal masnak vagy ellentmondásosnak tűnik is, valójában csak átme neti. Ha úgy gondolsz rá, mint ami örökre befészkelte magát az életedbe, akkor az menthetetlenül pesszimizmushoz vezet, és bénulttá tesz, holott még számos alternatív lehetőség létezik szá modra célod eléréséhez. Ne engedd, hogy egy kudarc elhatalmasodjon rajtad, és el rontsa életed minden területét! Ha kudarcot vallasz egy munká val, az még nem jelenti, hogy annak hatással kellene lennie családi vagy egyéb kapcsolataidra. Fordítva: azt se hagyd, hogy például a párkapcsolati nehézségeid kihassanak a munkádra! Ha beismered, hogy feladataid egyikét nem sikerült megoldanod, az még nem jelenti, hogy az összes többiben is hibázni fogsz. Az ilyen gondol kodás nyomasztó hatású, és gátolja, hogy újra megpróbáld. Mindannyian követhetünk el hibákat, ezért kudarc esetén emlékezz: nem te vagy az egyetlen, aki téved. Ellenkező esetben csökken az önbecsülésed és az önbizalmad, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ismét nekivágj az útnak, és újból megtedd a szükséges erőfeszítést. Minden kudarc egy számunkra szükséges leckét hor doz. Az akadálymentes utak nem visznek minket valóban előre.


181

Minőségi kapcsolatok „Nem az a fontos, hogy elsőként és egyedül érkezzünk meg hanem hogy együtt érkezzünk és időben ” L e ó n F e l ip e

Nem létezik olyan siker, ami - legalább részben - ne kötődne másokhoz. Minden sikeres élet attól függ, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, a körülöttünk levőkhöz és Istenhez, aki legben sőbb énünk erőközpontja. A célunkhoz vezető úton sokszor alábecsüljük emberi kapcso lataink szerepét, s ezért elhanyagoljuk őket. Önmagunkhoz való viszonyunk néha gőgőssé; a többi emberrel való kapcsolatunk egoistává; Istenhez való viszonyunk pedig semmilyenné válik. Mi biztosíthatja számunkra a minőségi kapcsolatok kialakulását és, fejlődését? Önmagunkkal való kapcsolatban az első: az egészséges önbe csülés. Akkor tudunk szembenézni a problémáinkkal, és tudjuk megoldani őket, ha értékeljük önmagunkat, és bízunk képessége inkben. A körülöttünk élőkkel kapcsolatban érzelmeink intelligens kezelését érdemes gyakorolnunk, ami lehetővé teszi számunkra az értelmes kommunikációt és az empátia fejlődését. Barátság nélkül nem lehet elérni valódi és tartós jólétet; és nem lehet meg őrizni a barátságot, ha nem vagyunk képesek megtenni a baráta inkért azt, amit megteszünk önmagunkért. Az igazi barátság bal zsamként szolgál, amikor a sors mostoha velünk, és arra ösztönöz, hogy tovább folytassuk utunkat. Az Istennel való autentikus és mély kapcsolathoz az imád

182


kozás gyakorlása - mindenki saját hitének megfelelően - elen gedhetetlen tevékenység életünkben. Abszurd azt gondolni, hogy fenn tudunk tartani egy barátságot valaki olyannal, akivel soha sem lépünk kapcsolatba. Keresztes Szent János arra figyelmeztet minket, hogy sorsunk szerint az „Istennel való szövetségre” szántak minket, amelyet Isten óhajt létesíteni velünk ebben az „itt és mostban”. Ezt elérni - amit személy szerint én az ember legjelentősebb és legigazibb céljának tartok - kétségtelenül a legjobb garancia a sikeres élethez, s ahhoz, hogy elérjük az összes cél közül a legfontosabbat. Mielőtt nekikezdenénk a negyedik stratégia, a BELSŐ ÉRTÉ KEK tárgyalásának, fontosnak tartom - az előzőekben taglaltak összetettsége miatt -, hogy a szokásokról és azok megváltoztatásá ról szóljak. Ismertetek egy olyan technikát, ami hatékonyan segít a problémamegoldásban és céljaink sikeres programozásában.

Szokáskontroll „Az ember sikereit a szokásai kovácsolják ” PUBLILIO SlRO

A szokáskontroll nevű agykontrolltechnika abban segít, hogy bár mely szokásunk fölött ellenőrzést gyakorolhassunk. A tanfolya mon megtanuljuk kontrollálni, illetve megszüntetni a számunkra negatív szokásainkat. Bár a technika elsősorban a dohányzási és az evési szokások megváltoztatására helyezi a hangsúlyt, kiderült, hogy az bármely egyéb szokás vonatkozásában is működik. Néhányan megijednek a szokásaiktól. Úgy gondolják, hogy azok erősebbek náluk, s kételkednek abban, hogy meg tudnák


183

őket változtatni. Ez gyakran azért van így, mert nem emlékeznek, hogyan alakult ki az adott szokásuk. Egyetlen szokás sem úgy érkezik az életünkbe, mintha a „ké ményből pottyant volna ránk”. Mindegyik elkezdődött valaho gyan, és munkát is kellett végezned, hogy az a dolog szokásoddá váljon. Hogy jobban megértsük a szokások kialakulását, dr. Clara Cadena kolumbiai agykontrolloktató hasonlatát használom: Egy ember felmászik egy hóval borított hegyoldalon. Hatalmas erőfeszítést tesz, hogy felérjen a csúcsra. Amikor végre felérke zik, leteszi a szánkóját, hogy lecsússzon rajta. A szánkóra ülve azonban azt tapasztalja, hogy az - alig egy méter megtétele után - megreked. A hó ugyanis még nem tapadt össze, és nincs elő készített ródlipálya a lecsúszáshoz. Történetünk szereplője hát leszáll a szánkóról és elkezdi azt lefelé tolni, hogy kiszabadítsa a hóból Ismét felül rá, elkezd csúszni vele, de néhány méter után újból megreked. Mire feleszmél, rájön, hogy szinte az egész úton tolnia kellett a szánkót, a hegy tetejéről egészen annak aljáig. Megizzadva, kissé kifáradva érkezik a hegy lábához. Ismét felmászik a hegyoldalon, és újból megkísérel lecsúszni. Ez alkalommal a szánkó már kevesebbszer akad meg, de még így is, amikor leérkezik, rájön, hogy az útfelét úgy tette meg, hogy tolta a szánkót, s hogy ismét kissé izzad az elvégzett erőfeszítés től Újból felmegy a hegytetőre, elhelyezi a szánkót a saját, elő ző lecsúszásakor kitaposott nyomvonalba. Ez alkalommal már elég egy lökés, és a szánkóval könnyedén lecsúszik a teljes útsza kaszon, egészen a hegy lábáig. Idővel elérkezik az a pillanat, ami kor sietve kell felpattannia a szánkóra, mert az már nélküle is lecsúszik.

184


Ugyanez a helyzet a szokásainkkal is. Amikor első alkalommal csinálunk valamit, az erőfeszítést igényel, és igencsak „izzadtan” fejezzük be. Amikor először gyújtunk rá, elkezdünk köhögni, ám ellenállunk tüdőnk egyértelmű elutasító jelzésének. Tovább „eről tetjük” a dolgot. Bizonyos idő elteltével elérkezik a pillanat, ami korra már annyira automatikussá válik a dohányzás, hogy észre sem vesszük, hogy ég a cigarettánk, és rágyújtunk egy másikra. Még ha nem is emlékszünk rá, minden szokásunknál volt egy „első alkalom”. Ahhoz, hogy csökkentsük a szokást, vagy véget vessünk neki, máshová kell tennünk a szánkót, és erőfeszítésre van szükségünk. Ahányszor ezt megtesszük, úgy válik egyre könnyeb bé a változás, egészen addig, amíg ki nem tapossuk az új utat. Ugyanez történik az olyan szokásokkal, mint a pontatlanság, a tennivalók halogatása vagy a rendetlenség. „Senki sem szüle tik valamilyennek, mindenki valamilyenné válik” Amikor először érkeztünk késve, kényelmetlenül éreztük magunkat. Hasonlóan éreztünk, amikor először kellett szembenéznünk halogatásunk vagy rendetlenségünk kellemetlen következményével. A szokás: ismétlések eredményeként létrejött, automatizálódott viselkedés. Módosítható vagy megszüntethető, ha eldöntjük, hogy változtatni akarunk rajta. Egyetlen szokás sem erősebb ná lunk, hiszen mi hoztuk létre azt. Ha szeretnél változtatni valamelyik szokásodon, vagy teljesen meg akarsz szabadulni tőle, jelentős segítséget nyújthat, ha elkez desz változtatni a mennyiségen vagy a gyakoriságon, mivel ez a két változó az, ami meghatározza ezt a viselkedési mintát. Ez annyit jelent, hogy például csökkented a naponta elszívott cigaretták szá mát, vagy egyre nagyobb időközöket hagysz két rágyújtás között. Bármelyik tényezőt változtatod meg, az a másikat is módosítja. Ahhoz, hogy bármely szokásodat kontrolláld, mindenekelőtt vágyra van szükség. Meg kell bizonyosodnod róla, hogy valóban


185

változást akarsz. A vágy csak tőled függ, hiszen a változás neked fontos. Hozzáállásod szintén fontos szerepet játszik szokásaid keze lésében. Ha önmagadat folyton szapulod, ez szorongást idézhet elő, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy „kényszeresen” folytatod ugyanazt a cselekvést, ráadásul fokozottabb mértékben. A relaxá ció rendkívül fontos, különösen akkor, amikor szorongást érzel az éppen végrehajtott változtatások miatt. Ugyanúgy, ahogy egy szokásodat az ismételgetéssel erősítetted, a változtatásaid mellett is napi következetességgel kell kitartanod. Az elérendő, számodra fontos és pozitív célt a lelki szemeid előtt kell tartani. Ennek tudatában teszed aktuális erőfeszítésedet. Tehát teljesen tisztában vagy azzal, hogy milyen előnyöket fogsz elérni, ha változtatsz a szokásodon. A képzelet meghatározó fontosságú szokásaink kontrolljához, mivel egy kép megfogalmazza és táplál ja vágyunkat, és elvezet bennünket annak kielégítéséig. Szerfölött hasznos lehet a „csak ma” filozófiáját is alkalmaz ni. Bárki képes egy napra abbahagyni a dohányzást, betartani az ét rendi megszorítást, pontosnak lenni, vagy rendbe tenni a hol miját. Ahelyett, hogy összeomlanánk azt latolgatva, hogy mennyi időbe telik majd elérni célunkat, inkább koncentráljunk egynapi erőfeszítésre! S mire észrevesszük, az idő már ugyanúgy eltelt, ahogy mindig eltelik, és közben elértük célunkat. Szokásaink akár életminőségünket is meghatározhatják, ahogy azt a brit író, Charles Reade mondja: „Ültess cselekedeteket, és szokásokat fogsz aratni; ültess szokásokat, és jellemet fogsz aratni; ültess jellemet, és a sorsodat fogod learatni ”

186


Problémamegoldás és célok programozása „Az ember intelligenciája a problémamegoldó képességén keresztül mérhető.” J ó s é S ilv a

A problémák, még ha hasonlítanak is egymásra, sohasem azono sak. Mindannyian megtapasztaljuk, hogy újabb és újabb gondok bukkannak fel életünkben, amelyeket meg kell oldanunk. Egy-egy problémát felfoghatunk katasztrófaként, de a fejlődésünkre lehe tőséget adó kihívásként is. A kérdés: hogyan oldjuk meg őket ha tékonyan?

Az első, amit ennek érdekében meg kell tennünk: elfogadjuk, hogy van egy problémánk. Az elfogadás a megoldásnak már az 50%-át jelenti, hiszen amíg nem fogadjuk el a helyzetet, addig nem


187

is fogunk semmiféle erőfeszítést tenni annak megváltoztatásáért. Körülményeink elfogadása az első lépés, amit meg kell tennünk ahhoz, hogy hatékony megoldást találjunk. Miután felismertük a problémát, a második lépés annak elem zése lesz, ami azt jelenti, hogy elgondolkozom a helyzeten. Életem mely aspektusaival van kapcsolatban? Honnan származik? Kiket érint?... Ez az elemzés segít elkerülni a tévedéseket. Különben ta lán egy olyan problémát próbálunk megoldani, ami valójában tel jesen másmilyen, mint amilyennek hittük; vagy esetleg valójában nem is az, amit meg kell oldanunk. A probléma elemzése a harmadik lépéshez vezet: sorra veszszük az alternatívákat, amelyek rendelkezésünkre állnak a hely zet megfelelő megoldásához. „Makacsul ragaszkodni” egyetlen úthoz; illetve nem elkötelezni magunkat egy határozott stratégia mellett: olyan hibák, amelyek elakadást, idő- és energiavesztesé get okoznak, továbbá azt, hogy a probléma sokáig megoldatlan marad. Miután sikerült döntenünk, és kiválasztani a legjobb alterna tívát, meg kell tennünk a legfontosabb lépést: dolgozni kell azon, hogy eljussunk a megoldásunkhoz. Kulcsfontosságú a cselekvés, valamint az, hogy tiszta képünk legyen arról, amit reményeink szerint el fogunk érni, ahogy arra már rámutattam a motivációs stratégiáról, illetve a célok világos kitűzéséről szóló részben. A teendők világosabb megértéséhez képzeljük el a következőt: Egy ember beleesik egy kútba: van egy problémája. Ahhoz, hogy ezt megoldja, az első, amit tennie kell, hogy tudomásul vegye, hogy egy kút belsejében van. Ezután elemeznie kell, mi lyen típusú az a kút, amiben van. Régi típusú, ásott kútba esett, amelynek a falai földből vannak? Esetleg olyan kútba, amelynek

188


falait betongyűrűk képezik? Milyen mély a kút? Hol a kút? Alig 20 méterre egy lakóháztól vagy teljesen kihalt területen?... Ez az elemzés teszi lehetővé emberünk számára, hogy tisz tázza, képes-e kijönni a kútból azzal, hogy kikapargatja az ol dalfalat, és a mélyedésekbe kapaszkodva fölmászik, vagy ki kell magát húzatnia; hogy megtippelhesse, milyen távolságra van a kút peremétől; hogy elegendő-e csak kiabálnia, hogy segítséget kapjon stb. Tehát végiggondolja mindazt, amiből rájöhet, hogy melyik megoldás lesz számára a legjobb. Miután eldöntötte, hogy melyik megoldást választja, el kell kezdenie dolgozni annak megvalósításáért. Ennek ellenére az objektív (fizikai) munka nem lesz elegendő, lehetséges, hogy jó időbe beletelik, amíg a célját eléri, és ha a fizikai erőfeszítéssel párhuzamosan nem végez szubjektív (mentális) munkát is, ami a motivációját táplálja, akkor könnyen megtörténhet, hogy feladja a küzdelmet. A problémák hatékony megoldása azt igényli, hogy min dent bevessünk, és képességeinket optimális módon használ juk. A problémaelemzéshez és az alternatívák összegyűjtéséhez szükségünk van bal agyféltekénk óriási okfejtő képességére is. Motivációnk fenntartása érdekében pedig az elménkben létreho zott, a célt megjelenítő képpel kihasználjuk jobb agyféltekénk intu itív és kreatív képességét. A céljaink eléréséért végzett tevékenységünket mindig a cse lekvésre épülő erőfeszítésre kell alapozni, amelyet eredményeink pozitív képének megjelenítése táplál. Minden problémának van megoldása. Meg tudjuk oldani gondjainkat, amihez szükségünk lesz: „ekére”, ami a munka; valamint „jó vetőmagra és locsolásra”, ami a jövőképünk. Ahogy Alex Rovira fogalmaz a La Buena Suerte (A jó szerencse) című könyvében: „Sokan akarják, hogy jó szeren


189

cséjük legyen, ám kevesen döntenek úgy, hogy el is mennek érte.” Ahhoz, hogy céljainkat elérjük, nagyon világossá kell tenni el ménk számára, hogy mit is szeretnénk; tudatában kell lennünk, hogy eléréséhez számos tettet kell végrehajtanunk, amelyeket az eredmény vizualizálása kísér, mert ez utóbbi tartja fenn a motivá ciónkat. Ez sarkall, hogy a megfelelő lépéseket megtegyük, és ez helyezi a középpontba szándékunk erejét. Amennyiben Eduviges néni (minden családban akad hozzá hasonló) le szeretne fogyni, akkor felül kell vizsgálnia táplálkozási szokásait, és tornáznia kell, de ugyanennyire fontos, hogy képes legyen vizualizálni/elképzelni az áhított eredményt. Ugyanis ez segít neki - különösen hosszú, időigényes ügy esetén - kitartóan végezni az erőfeszítést. Emlékezz: ha nem tudod elképzelni, ak kor nem tudod elgondolni. Ha nem tudod elgondolni, nem tudod elérni. A gondolataiddal létrehozott eredményt fogod magadhoz vonzani. Egészen más téglákat egymáshoz illesztgetni, mint téglarakosgatás közben elképzelni a felépült házat.

DOLGOZNI Objektíven

Szubjektiven

190


Akadnak olyanok, akik mindennap elhatározzák, hogy tesznek valamit, ám szavaikkal és mentális képeikkel szabotálják saját erő feszítésüket, s emiatt nem érnek célba. A mentális szinten végzett munkádnak szoros kapcsolatban kell állnia azzal az eredménnyel, amire vágysz. A szobrásznak, hogy befejezze a művét, nemcsak a vésővel kell a márványon dolgoznia. A legfontosabb, hogy elméjé ben tisztán meglegyen annak az alaknak a képe, amit a márvány ból ki akar faragni. Mindebből az következik, hogy a problémáinkat projektekké kell alakítanunk. Abba kell hagyni a konfliktus puszta szemlélé sét, és el kell hárítani a motiválatlanságot azzal, hogy tekintetünk előtt állandóan a megoldás képe lebeg. Ez teszi lehetővé, hogy erőfeszítéseinket folytassuk, hogy tovább haladjunk az úton, amíg célba nem érünk. Ne mondogassuk azt, hogy „problémám van”! Ha feladataink vannak, akkor nem fogjuk úgy érezni magunkat, mint aki beleesett a kútba, és csupán áhítozik arra, hogy kijusson onnan. A problémák szorongást okozhatnak, a feladatok lelkese dést és cselekvést generálnak. A történelem számtalan esettel bizonyította, hogy az ember túl tud lépni a kudarcokon, keresztül tud jutni az akadályokon, és el érheti a célját, ha világos, határozott és stabil jövőképe van. Az agykontrollos elmetükre-technika, amit e fejezet végén ismer tetek, rendkívüli eszköz ahhoz, hogy szubjektív munkánk motivál jon arra az erőfeszítésre, amit objektív munkánk végzése jelent. Az egyetlen és igazi motiváló a saját életedben te magad vagy! Az elmetükre-technika segít problémáidat megoldani, és célja idat elérni. Olyan célokat, amelyek számodra fontosak, vagy ame lyek elérésére egész életedben áhítoztál. Az elmetükre-technikát kapcsolataid és attitűdjeid javítására is használhatod, illetve olyan képességek kifejlesztésére, amelyeket szeretnél elérni.


191

Ezzel a technikával számtalan embernek sikerült jobb állást sze rezni, ösztöndíjat elnyerni, jövedelmét jelentős mértékben megnö velni, társat találni, lényegesen több portékát eladni, visszanyerni egészségét stb. Megvan benned a képesség, hogy magadhoz vonz zad mindazt a jót, amit szeretnél! Néhányan épp csak fölfedezték ezt a „titkot”, a sikerek mögött meghúzódó, ezeréves bölcsességet, azt, amit az agykontroll már évtizedek óta tanít. E „titok” nagy része a szándék erejében rejlik. A tudósok szán déknak nevezték el azt a képességünket, hogy gondolatainkat fó kuszáljuk, amely a jelek szerint elegendő energiát tud generálni ahhoz, hogy magát a valóságot is megváltoztassa.34 Szándékunk ereje sokkal nagyobb, mint hinnénk, ahogy ezt több kutatás is bebizonyította. Minden gondolatunknak átalakító ereje van. A gondolat nem csak egy „dolog”, hanem olyan valami, ami mindenre kihat. A valóság nem mozdulatlan, stabil valami. Állandóan változik, áramlik, és ezért nyitva áll bármilyen hatásra. Márpedig ha a valóság változó, és elménk hatást gyakorol rá, ak kor minden jel szerint tudatunk (gondolatunk) áramoltatni tudja a dolgokat, egyik vagy másik irányba. A legközismertebb definíció szerint a „szándék” jelentése: „egy cselekvés végrehajtására irányuló terv, amelynek célja, hogy elér jük a kívánt eredményt.”35 Az elmetükre-technika lehetővé teszi, hogy szándékunkat egy pontra fókuszáljuk, és tevékenységünkkel célunk felé haladjunk. Ezt a technikát céljaink vizualizálására használjuk. Akik úgy döntenek, hogy eredményeikért hajlandóak tenni is, azt tapasztalják majd, hogy ugyan szerencse kell ahhoz, hogy ké pességekkel rendelkezzünk, ám képesség is kell ahhoz, hogy sze rencsénk legyen. Ez a képesség pedig az, hogy: helyesen, szándé kainkat a megfelelő módon irányítva tudjunk gondolkozni. A svédországi Lund Egyetemen dolgozó dr. Lassen, dr. Ingvar

192


és dr. Skinhof már a nyolcvanas évektől kezdődően olyan visel kedésszimulátorként utalnak az agyra, amely a szerint végzi el a szükséges cselekvéseket, hogy milyen képeket vetítünk lelki szemeink elé. Az eredményeinkért vállalt felelősség komoly im pulzust ad ahhoz, hogy kitűzött célunkat elérjük. Marí a Teresa Contreras így fogalmaz: „A siker nem igényel magyarázatot. A győztes ember minden problémára talál választ. A szerencsétlen ember minden válasza: egy-egy probléma.” Bár az elmetükre-technika produkálta eredmények „mágikus nak” tűnhetnek, emlékezz: az egyetlen varázslat az, ami benned, belül van. Az elmetükre-technika azért működik, mert képeiden keresztül te magad lendíted mozgásba motivációd három hatal mas motorját: A VÁGYAT. Ez az az energia, ami hajt bennünket, ami sarkall, hogy elérjünk valamit. Érzelmileg feltölt, és olyan szükségletet te remt, ami célunkat valami olyanná alakítja át, amiért már határo zott léptekkel elindulunk. A HITET. Létrehozza bensőnkben a tervet, ami révén az addig homályosan látott lehetőségek erőt adó energiává alakulnak át. Ez segít, hogy - az akadályok és nehézségek ellenére is - tovább harcoljunk célunkért. Továbbá nyitottságot eredményez, hogy lehetségesnek tartsuk azt, amit mások lehetetlennek. Önbizalmat is generál. Erős meggyőződéssel képesek leszünk elszántsággal és bizalommal dolgozni céljaink eléréséért.


193

AZ ELVÁRÁST. Ez az energia bevonzza és előmozdítja az ered mények eléréséhez szükséges, kedvező körülményeket. Jelzi, hogy készen állunk, nyitottak vagyunk és figyelünk a kínálkozó lehető ségekre. Azt a képességet is jelenti, hogy a kínálkozó lehetőségeket észrevegyük. Türelmet is jelent, ami képessé tesz arra, hogy mind addig kitartsunk, amíg el nem érjük célunkat. Vágyad, hited és elvárásod teremti meg, hogy kialakuljanak azok a szükséges körülmények, amelyek révén álmaidból valóság válik. Ez a három tényező adja meg neked a lökést, az erőt és a reményt, hogy tevékenységedet addig folytasd, amíg áhított célo dat el nem éred. Anthony de Mello e szavakkal emlékeztet minket arra, hogy helytelen leülni és csak várakozni: „És mikor szeretnéd megvalósítani az álmodat? - kérdezte a mester a tanítványát. - Amikor lehetőségem lesz rá - felelte ő. A mester erre így szólt: - A lehetőség sohasem jön el. A lehetőség már itt van.”

194


BELSŐ ÉRTÉKEK „A siker azoké, akik az értelem által megvilágított akarattal a szívük értékeire támaszkodnak.” Rar

Ha a siker fogalmát az e fejezet elején felsorolt kritériumok szerint definiáljuk, az esetben a sikeres élet akkor valóban kielégítő, ha a belső értékekkel is számol. Véleményem szerint hét belső érték szoros kapcsolatban áll azokkal az eredményekkel, amelyek va lódi elégedettséget, a teljesség és az önmegvalósítás, valamint a tehetség érzését és a másokkal megosztható örömöt nyújtják szá munkra.

AZ IGAZSÁG. Kevés dolog tud több bizalmat gerjeszteni sze mélyünk és az „áramlás” érzése iránt, mint az igazság, ami ma gába foglalja a feddhetetlen becsületességet is. Az igazság segít felismerni mindazt, amiért hálát adhatunk.


195

A JÓSÁG. Hitelesen kapcsol össze minket a többi emberrel, meg erősítve érzelmi intelligenciánkat, és elősegíti, hogy olyan hidakat építsünk, amelyeken alkalomadtán majd át kell mennünk. A SZÉPSÉG. Az egyensúly és a kiválóság érzése. Tetteinkkel szép séget teremteni nem csak a megelégedettség érzését nyújtja, ha nem segít létrehozni egy jobb, élhetőbb világot. A FELELŐSSÉG. Arra kötelez minket, hogy a tőlünk telhető legjobb módon végezzük tevékenységünket, vállalva döntéseink következményeit; hogy tudatosan mozdítsuk elő az igazság, vala mint eredményeink környezetünkre gyakorolt hatását. A REMÉNY. Ez a belső érték tartja fenn az optimizmusunkat, ám nem a valóságtól elrugaszkodott módon. Arra ösztönöz, hogy harcoljunk azért, amire vágyunk. A remény elvesztése a közöny és az érzéketlenség felé taszít minket. A SZERETET. Létezhet-e sikeres élet a szeretetlenség vákuumá ban? Ez a belső érték adja meg nekünk a valódi teljességet, és teszi lehetővé, hogy sikerünk akkora területet öleljen fel, ami a többi embert is magába foglalja. A HIT. Ez az a legfontosabb támogatás, ami megvéd minket a ku darcoktól és az út során jelentkező kellemetlenségektől. Ez az a belső érték, ami lehetővé teszi, hogy újrakezdjük, ahányszor csak szükséges. Minden sikeres ember mögött ott volt a hite, ami miatt bízni mert abban, hogy lehetséges az, amit mások lehetetlennek neveztek. A belső értékek stratégiailag nagyon fontosak, mivel a sike-

196


rés élet akkor valódi, ha elválaszthatatlanul magában hordozza a társadalmi gyarapodás, a jólét és a fejlődés szolidáris támogatása iránti vágyakozást. A belső értékek segítenek kapzsiság nélküli bőséget; valódi, tartós és egótlan megelégedettséget; igazságtalanság nélküli jólétet és fejlődést; vidámságot és barátságot létrehozni. Anélkül, hogy arra a könnyű útra tévednénk, ami mindent ígér semmiért cse rébe; vagy amelyik megpróbálja a társainkat „asszisztenseinkké” degradálni, semmibe véve az ő képességeiket és méltóságukat. Friedrich von Schiller szerint: „A hosszú évtizedeken át tartó, valódi siker azoké, akik észreveszik az emberek szükségleteit, és ki is tudják azokat elégíteni.” Ezért azt mondhatjuk, hogy sikeres életről és emberi nagyságról akkor beszélhetünk, ha olyan célo kat érünk el, amelyek a hozzánk hasonlók életében is megtalálha tók, és amellyel jót teszünk embertársainknak, környezetünknek, nemzetünknek és a világnak. Mindannyian elérhetjük a sikert, ha megértjük és magunkévá tesszük a szó valódi jelentését, teljesítve küldetésünket, és értelmet adva életüknek. Joseph Campbell szavait idézem: „Haladj belső boldogságod felé, s az univerzum kapukat nyit számodra ott, ahol korábban csak falak álltak!” Bármilyen is a helyzetünk, megvan bennünk a lehetőség, hogy legyőzzük az akadályokat, és megoldjuk a céljaink elérését nehezí tő problémákat. Ugyanis nem az számít, hogy mi történik velünk, hanem az, hogy mi mit teszünk azzal, ami történik. Azért sze retnénk sikeresen élni, mert boldogságra vágyunk. Olyan boldog ságra, amit mi hozunk létre. Lehetséges lenne ez? Meggyőződésem, hogy Isten mindannyiunk számára boldog-


197

ságot és teljességet akar - a legmerészebb álmainkat is meghaladó boldogságot és teljességet és hogy ebben az életben és ezen a világon Ő már kész azt nekünk megadni. Ennek azonban ára van, s azt meg kell érte fizetnünk. Gyönyörűen fogalmazza meg ezt az árat Cornelius Tacitus, római történetíró: „Szeretet az érzéseidben, igazság a cselekedeteidben, intelligencia a vállalkozásaidban, érintés a kapcsolataidban, szolgálat felebarátaidnak, Isten a lelkedben és vasfegyelem benned. Boldogságod áraként csupán ennyit kér tőled az élet.”

FELADAT:

GONDOLKOZÁS STRATÉGIÁINKRÓL Milyen jellegű munka vagy milyenfajta tevékenység az, amelyik végzése létrehozza számomra az „áramlást”, és miért az?

Mi az, amit valójában el szeretnék érni?

198


Mit eredményez, ha elérem, amit szeretnék?

Kit vagy kiket érint tervem, és hogyan hat az rájuk?

Mi az, amit máris meg kell tennem?

Mely szokásaim akadályozzák, hogy elérjem a céljaimat, és milyen új szokásokat kellene kialakítanom, hogy elérjem azokat?


199

Hol vagyok most a célomhoz képest?

Mit kellene megtennem rövid, közép- és hosszú távon?

Először mikor értékeljem az elért eredményeimet?

Milyen változások szükségesek az életemben ahhoz, hogy elérjem a céljaimat?

202


Céljaink programozásának napi feladattá kell válnia. Terveink naponkénti vizualizálása a megfelelő irányba mozdít el minket, és meghozza a várt eredményt. A napi programozáshoz kizárólag elhatározásodra és megfelelő hozzáállásodra van szükség. Ahogy Epictetus fogalmaz: „Boldogságod három olyan dolgon múlik, ami a te ellenőrzésed alatt áll: az akaratodon, az eseményekről alkotott véleménye den és azon, hogy milyen megvilágítást adsz gondolataidnak.” Fontos, hogy a megoldásodat ábrázoló kép valóban az elért célt fogalmazza meg, és ne az addig megteendő, közbülső lépéseket. Ha Mexikóban élsz és a célod az, hogy eljuss Stockholmba, akkor minek vizualizálod a New York-i repülőteret? A vizualizálásnak fel kell ébresztenie benned azt az érzést, mintha már el is érted vol na célodat, és minden érzékszerveddel át kell azt élnéd! „Látod”, „hallod”, „szagolod”, „érzed” és „átéled”. Sokakban talán most fölmerül a kérdés: Tehát semmit sem kell tennünk, és a dolgok csak úgy maguktól megtörténnek, mintha „a kéményből pottyantak volna le”? A kérdésre a válasz természetesen: nem. De ha a célra fókuszálsz, az azt eredményezi, hogy az összes köztes lépést a megfelelő módon teszed meg. Ha az a célod, hogy valamit eladj, akkor a kész, lezárt ügyletet kell vizualizálnod. Azt, hogy már át is vetted a pénzt; s nem az érdeklődő ügyfeleket. Ha a problémáinkat tervekké, megoldandó feladatokká alakít juk - ahogy ezt ennél a technikánál tesszük -, az teljes mértékben megváltoztathatja a mentalitásunkat. Aki munkahelyi problémá járól beszél, az helyben topog; aki azt mondja, hogy van egy mun kahelyi feladata, az már elindult az úton, hogy megoldja azt. Szakadéknyi a különbség aközött, aki áldozatnak érzi magát, illetve aki vállalja életében a főszerepet, s így a felelősséget is!


203

Hogyan alkalmazzuk a technikát? Juss relaxációs alapszintedre a 3-ról 1-re módszer alkalmazásával (amit már a 2. fejezetben megtanultál használni)! Relaxációs alapszinteden vetítsd ki mentális képernyődre az „elme tükre” sötét keretét. Ebben vizualizáld a probléma képét - legyen az bármilyen dolog vagy esemény majd alaposan ta nulmányozd és elemezd ezt a helyzetet!

Miután tanulmányoztad és elemezted a problémát, töröld ki annak képét, csúsztasd a tükröt balra, és változtasd a tükör kerelének színét fehérre! Ebbe a tükörbe vetítsd ki a már megoldott, vágyott helyzet képét!

204


A vizualizáció időtartama attól függ, hogy mennyi idő alatt tu dod kialakítani a cél elérésének érzését. Amikor ez sikerült, gyere ki a szintedről 1-től 5-ig számolva, ugyanúgy, ahogy be szoktad fejezni a relaxációdat! Ettől kezdve naponta programozd tervedet, illetve célodat; és valahányszor eszedbe jut a helyzet, illetve a célod - még akkor is, ha a szemed éppen nyitva van - mindig az elérendő eredményedet vizualizáld!

205

6. A kreativitás látóhatárai „Nem csupán arra kell törekednünk, hogy megértsünk valamit - ahogy azt Hegel állította -, hanem arra is, hogy el tudjuk azt képzelni.” B o r o s L á sz ló

Sigmund Freud bebizonyította, hogy múltunk befolyásolhatja a jelenünket; a humanista, kognitív és pozitív filozófia megmutatta, miként képes jövőképünk is hatást gyakorolni a jelenünkre. Megállás nélkül zajló létfolyamat szereplői vagyunk. Tekintetünk folyton horizontokkal és sorsokkal van tele. Jövőképünk a képzele tű nk és a kreativitásunk függvénye. Alapvetően e kettőtől függ, hogy miként érezzük ma magunkat. Miguel de Unamuno így fogalmaz: „Nagyobbrészt vagyunk jövőnk szülei, mint múltunk gyermekei.” Tőlünk függ horizontunk szélessége, ami intuitív és kreatív ké pességeink függvényében szűkül, illetve tágul. Mit tegyünk, ha azt

206


érezzük, hogy nincs ilyen képességünk? Az intuíció és a kreativi tás fogalmát általában különleges emberekhez társítjuk: a híres, „zseniális” tudósokhoz és művészekhez. Nem szoktuk meg, hogy önmagunkra intuitív és kreatív emberként gondoljunk. Talán azért, mert neveltetésünk egyik feladatának azt tekintette, hogy elnyomja a képzeletünket, mert azt tanáraink a koncentrációt gát ló figyelmetlenséggel, illetve a „fantazmagórikus” képek világával társították, ami csak szorongást, illetve nosztalgikus érzéseket ge nerálhat. Holott képzelőerőnk valójában az egyik legjelentősebb adottságunk, ami intuíciónk és kreativitásunk alapja! Nem a lábunk, hanem az elménk visz minket előre. Belsőnk nevelése ezért elsőrendű feladat. Képzeletünk irányításának kiala kítása kulcsfontosságú cél, aminek az eléréséért erőfeszítést kell tennünk. Eredménye az lesz, hogy az intuíciót intelligens módon tudjuk majd használni, és kreatívvá válunk.

BELSŐ NEVELÉS „Gondolkozni annyif mint egy fontos benyomással visszahúzódni önmagunkba, majd azt személyes értékítéletként kivetíteni H e n r i F r e d e r i c A m ie l

Bensőnk nevelése kulcsfontosságú ahhoz, hogy tudjunk gondol kozni. Gyakran burkolózunk a bensőnkben született benyomása inkba, s utána ezek alapján írjuk le a valóságot, illetve ítélkezünk emberekről és körülményekről. Hogy ezek a benyomások helye

A kreativitás látóhatárai

207

sek-e vagy nem, az nagymértékben azon múlik, hogy tudással na vigálunk-e köztük, vagy megrekedünk a problémák szintjén. A 2. fejezetben szóltam a kettős valóságról, a külső és a belső dimenzióról. Rámutattam, hogy mennyire korlátozott lehet látá sunk, s hogy a „láthatatlan” világ miként játszik fontos szerepet életünkben. Az agyunk által kapott információkat - amelyek segítségével meghatározhatjuk a felmerülő problémák megoldásához vezető utat - nevezhetjük objektív és szubjektív dimenziónak.

DIMENZIÓK SZUBJEKTÍV

OBJEKTÍV

ÉRZÉKELÉS

LÁTÁS

ÉRZELEM

HALLÁS

EMLÉKEZÉS

SZAGLÁS

KÉPZELET

ÍZLELÉS

ÉRTELMEZÉS

TAPINTÁS

Az objektív szó mindarra vonatkozik, amit agyunk a testi ér zékszerveinken keresztül képes rögzíteni: tehát mindarra, amit látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk és tapintunk. Ez fontos in formáció. Ebből tevődik össze a tapintható és érzékelhető valóság, amit fizikailag észlelünk. A szubjektív szó mindarra vonatkozik, amit agyunk szintén rögzít, de belső érzékelésünkön keresztül:

208


- érzékelésünk, amely függ nézeteinktől és előítéleteinktől; - érzelmeink, amelyekre hatással van lelki állapotunk; - emlékezetünk, ami a múltbeli tapasztalatok alapján informáci ót tehet hozzá vagy vehet el az adott helyzethez, illetve helyzetből; - képzeletünk, ami meglódulhat és feltételezéseket hozhat létre, vagy segíthet megvilágítani mélyebb összefüggéseket; - értelmezésünk, ami az összes, előzőekben elmondottak alap ján, megfelelhet a valóságnak vagy erősen eltérhet tőle. Problémáink megoldásában hatalmas segítség, ha azzal kap csolatban a maximális mennyiségű információval rendelkezünk. Tudatában kell lennünk, hogy testi érzékszerveink nem képesek felfogni minden, számunkra szükséges információt. Még fonto sabbak azok az információk, amelyekhez csak szubjektív érzékelé sünk révén juthatunk hozzá. Például egy új embert megismerve a fizikai külsejénél, ruhája márkájánál és bankszámlája egyenlegénél fontosabb azt tudnunk, hogy vajon becsületes-e, s hogy érzései valódiak-e. Márpedig objektív módon ez az információ sohasem szerezhető meg. Megtudhatjuk azonban a bölcs intuíció révén, ami kifejleszthető. Egy-egy helyzetben a testi érzéseink objektív információt nyúj tanak nekünk, ám a bensőnkből érkező szubjektív érzéseink is információkkal szolgálnak. Valóságunk ilyenkor e két különböző úton nyert információból tevődik össze. A szubjektív információ azonban meghatározóbb szerepet játszik a valóságról alkotott ér tékítéletünkben. Számtalan példát ismerünk életünkből arra, hogy a valóság megítélésében sokkal fontosabb volt szubjektivitásunk, mint az, amit testi érzékszerveinkkel, objektív módon észleltünk. Amikor megkérdezik tőled, hogy ismered-e X. Y.-t, és megkér nek, hogy mondd el, milyen ember, akkor sohasem a fizikai kül sejéről beszélsz hosszan. Még ha meg is említed, hogy pl. jóképű, akkor is főleg arról beszélsz majd, hogy szimpatikusnak, okosnak


209

és kellemesnek tartod-e. A szimpátia, az intelligencia vagy a kelle messég megítélése tőled függ: az illető által benned generált érze lemnek a függvénye; illetve annak eredménye, ahogy emlékezeted valamilyen adattal társította őt; vagy ahogy fantáziád valamilyen elképzelést alakított ki e személlyel kapcsolatban; illetve, ahogy te értelmezted a gesztusait vagy a szavait. Biztosra vehetjük, hogy egy másik ember, aki szintén ott volt, és szintén először találkozott az illetővel, a tiédtől teljesen eltérő leírást fog adni róla. Utazásunkról nem így mesélünk: „A repülőgép 18:50-kor szállt le. A hotel a 35. utca és az Avenida Central sarkán helyezke dett el. Ezt követően négy napot és három éjszakát tartózkodtunk ... városban, ahová 4 óra 25 percig tartó buszozással érkeztünk meg. Az étel minden esetben ismeretlen fűszereket tartalmazott. A múzeumok 10-től 18 óráig tartottak nyitva. Az emberek jobbára átlagos testalkatúak voltak, bőrük színe barnás, testmagasságuk közepes. A hőmérséklet 23 Celsius fok alatt maradt.” Nem, amikor elmesélünk egy utazást, általában így fejezzük ki magunkat: „Fantasztikus volt! A repülőgépen remek ételt szol gáltak fel! A szálloda kitűnő helyen, a város szívében volt. Csak úgy repültek a napok! Utazáskor, az országút mentén gyönyörű, káprázatos tájakat láttunk! Az ételekkel érdekes, új tapasztalatokat szereztünk. A különleges fűszerek egészen egzotikus ízt kölcsö nöztek mindennek! Csodálatos múzeumokat láttunk! Az ott élő emberek kedvesek és szolgálatkészek voltak. Az időjárással ha talmas szerencsénk volt!” Nem kell bizonygatnom, hogy ugyan ennek az utazásnak egy másik résztvevője ettől jelentősen eltérő beszámolót adna. Mintha a két ember két különböző helyen járt volna. Tehát az értékelés, amit a kapott információhoz fűzünk, alap vetően szubjektív érzéseinktől függ. Ezért mondja a régi közmon dás: „Semmi sem igazság, és semmi sem hazugság. Minden csak

210


az üvegtől függ, amin keresztül nézzük.” És ez az üveg a szubjek tivitásunk. A dolgok értelmezési módja súlyos félreértésekhez vagy az empá tia fejlődéséhez vezethet. Utóbbi teszi lehetővé, hogy - közös pontból kiindulva - megegyezéshez, a helyzet megoldásához juthassunk. Gyakran fejezzük ki magunkat szubjektivitást tartalmazó ki fejezésekkel. Például: „Miért nézel rám ilyen csúnyán?” De mit jelent az, hogy valaki „csúnyán” néz? Számos konfliktus épp ilyen jellegű kifejezések miatt alakul ki, amelyek nyomán a valóságtól nagyon távol eső válaszok születhetnek. Bensőnk nevelése tehát nem luxus, hanem olyan teendő, ami vel jelentősen javíthatjuk életminőségünket. Hogy mennyire fontos az objektív és a szubjektív dimenzió közti egyensúly megőrzése, azt egy hasonlaton keresztül mutatom be, melyben az ember egy tengeralattjáró. OBJEKTÍV ÉRZÉKEK

Qn^\

SZUBJEKTÍV ÉRZÉKEK

A tengeralattjáró időnként nyugodt, időnként viharos vizeken hajózik. „Intelligencia úr”, a kapitány vezeti, aki ahhoz, hogy eldöntse, merre és hogyan irányítsa a tengeralattjárót, gyakran kidugja a periszkópot, „a fizikai érzékszervet”, ami megmu tatja neki, hogy vannak-e körülötte hajók, hogy milyen messze a part stb.


211

A kapitány a periszkópot használja az útvonal meghatározásá hoz, ugyanúgy, ahogy döntéseink meghozatalához mi az objektív információkat használjuk. Ám rossz döntéseket hozhatunk, ha kizárólag a fizikai érzékeink vezetnek bennünket, ha egyéb ténye zőket képtelenek vagyunk érzékelni.

Egyik alkalommal, amikor a kapitány elrendeli, hogy dugják ki a periszkópot, vastag köddel találja magát szembe, ami gátolja látását, tehát azt, hogy megkapja a számára szükséges informá ciót. S hány sötét, felhős nappal nézünk szembe mindennap jaink során? Hány olyan nap vagy helyzet adódik, amikor „nem látunk tisztán”? Ha pedig sem tiszta képpel, sem pedig bizonyossággal nem rendelkezünk, akkor sajnos azonnal elszo morodunk, vagy elkezdünk aggódni. Leállítjuk a tengeralattjárót - megbénítjuk önmagunkat -, ami azonban az égvilágon sem mit sem old meg, viszont szorongó vagy depressziós emberré te het minket. Szerencsére „Intelligencia úr”, a kapitány, nagyon okos és tudja, hogy a tengeralattjárón egyéb eszközök is rendelkezésé re állnak az információ megszerzéséhez. A belső felszerelések: a radar és a szonár, azaz a „belső érzékek”. Ám ahhoz, hogy e belső eszközöket használni is tudja, szüksége van egy szakem berre, aki kezelni tudja a radart és a szonárt, s értelmezni képes azok kép- és hangjeleit. A legénység e tagját azonban sajnos nem tanították meg a fegyelemre, és mivel ő egy „rendkívül csábító hölgy”, könnyen elterelheti a személyzet többi tagjának figyel mét. Képességei azonban elengedhetetlenek a navigációhoz. Ha megfelelően végzi a munkáját, akkor a kapitánynak adott infor mációja sokkal megalapozottabb és értékesebb lehet, mint amit a periszkóp nyújt.

212


Ez a csábító hölgy - aki eltereli a legénység figyelmét, ám aki a belső eszközök kezelésének szakértője - a képzelet. Az a képze let, ami - fantáziákat generálva - a mi figyelmünket is eltereli, ám amitől intuíciónk és kreativitásunk függ. Például a képzelet az, amelyik hatására családtagunk késésekor az a gondolatunk támad, hogy biztosan valami szörnyűség történt vele. Ám ugyanez a képzelet segít ösztönösen ráérezni a megfele lő alternatívára és megtalálni a probléma megoldásához elvezető, legkreatívabb megoldást, ha a feltevésünk esetleg mégis igaznak bizonyulna. A kontrollálatlan képzelet, ahogy azt megtapasztalhattuk, siral mas lelkiállapotot okozhat, és az áldozatává tehet minket. Ennek ellenére a képzelet egy olyan értékes mentális képességünk, amit fejlesztenünk kell. Albert Einstein szavait idézem:

„A képzelet fontosabb, mint a tudás.” „Akaratunk” a tengeralattjáró motorja, „intelligenciánk” pe dig a kapitány. Nekik kell irányítaniuk a legénység e fontos tagját, hogy elvégezze a rá kiosztott feladatot. Ebben a metaforában a periszkóp, illetve a radar és a szonár a két agyféltekénk „szakosodása” közti különbséget reprezentálja. A bal agyfélteke az elemző, a logikus, a számoló, a racionális; a jobb agyfélteke a holisztikus, az intuitív, a muzikális, a kreatív. A kérgestest nevű agyi képleten keresztül folyamatosan kommuni kálnak egymással, de a mai világ sajnos a bal agyfélteke haszná latát favorizálja, s emiatt azt intenzívebben fejlesztik, mint a jobb agyféltekét.


213

AGYFÉLTEKÉK

Intelligenciánk * n

O

agyunk integrált és /kiegyensúlyozott

\

-j

^

“

használatától j ' f kkJU W

íügg ^f 'AJHr J Intelligenciánk nem a birtokunkban levő ismeretanyag függ vénye. Vannak olyan magas rangú emberek, akik számos titulusuk ellenére sem tudnak megoldani fontos életproblémákat; mások, mindenféle végzettség nélkül, bátran szembenéznek az élet által eléjük állított, nagy kihívásokkal, és azokat meg is tudják oldani. Az ismeretmennyiség és a kulturáltság szerepet játszanak ugyan az intelligenciánkban, de bölcsességünk szempontjából ezek a té nyezők nem meghatározóak. Az intuíció és a kreativitás azonban igen! Sokaknak sajnos elmegy a kedvük a képzeletük használatától, mert azt hallják, hogy a képzelődés „butaság”, holott a hatékony tanulás és a kreativitás terén a képzelet a legfontosabb szövetsé gesünk! Képzelet nélkül Michelangelo nem festette volna meg a Sixtusi kápolna freskóit; Beethoven nem komponálta volna meg - sike ten - a Kilencedik szimfóniát; egyetlen tudós sem ért volna el eredményeket, hiszen kutatásuk kiindulópontja egy-egy hipotézis volt, ami intuíció révén megsejtett, elképzelt lehetőség. A képzelet

214


produkálta a művészet kimagasló alkotásait, és a képzelet mutatta meg a tudomány nagy felfedezéseihez elvezető utat. A Silva-féle agykontroll-tanfolyam harmadik napján több olyan gyakorlatot végzünk el, amelyek célja képzeletünk izmosítása és megfegyelmezése. A 2. fejezetben beszéltem az emberben levő látható és láthatatlan dimenzióról. A minket körülvevő vi lágban is van egy dimenzió, amely látható, megtapintható és mér hető; valamint van egy másik, amit - bár ő is a valóság részét ké pezi - nem láthatunk, nem érinthetjük, nem mérhetjük meg. Ha nem tudnánk elképzelni, hogy létezhet olyan is, ami a szemünk kel láthatatlan, akkor Hans Janssen és Zacharias Janssen 1590-ben nem találta volna fel a mikroszkópot, s 1650-ben Antony Van Leeuwenhoek nem fejleszthette volna azt tovább. A képzelet szerepének egyetemes lebecsülése számos bölcs lát noknak okozott súlyos szenvedéseket. A XIX. században dr. Semmelweis Ignác arra „vetemedett”, hogy megvádolta az orvosokat, miszerint a gyermekágyi lázat - amelyben a szülés után rengeteg asszony az életét vesztette - maguk az orvosok okozzák. Azt állította, hogy a betegséget ők viszik át a kezükön a boncteremből a szülőszobára. Azt mondta, hogy mindez egyszerűen megszüntethető, ha fertőtlenítőszerrel alaposan kezet mosnak. A gúnyolódás általánossá vált: ugyan mit lehetne átvinni a kezeken, és pláne egy orvos kezein? Annak ellenére, hogy Semmelweis páciensei közt a halálozási arány radikálisan csökkent, konkrétan 18%-ról 1%-ra36, kollégái, - a láthatatlannal szembeni szkepticizmusuk miatt - elutasították javaslatát. 1849-ben - munkatársai reakciója miatt - Semmelweis dok tort eltávolították a Bécsi Kórház I. számú szülészeti részlegének igazgatói székéből, és ettől kezdve nem adódott lehetősége hiva tása gyakorlására. A Bécsi Orvosi Bulletin szerkesztői ezt írták:


215

„Véleményünk szerint ennek az elméletnek, miszerint fertőtle nítővel kellene megmosakodni, semmiféle gyakorlati haszna sincs... Ne csapjuk be magunkat ezzel az elmélettel!” Semmelweis 1865. augusztus 13-án depressziósán és az Alzheimer-kór tünete ivel, magányosan és hitelét vesztve hunyt el*. Két évvel később dr. Joseph Lister bebizonyította a világnak, hogy a nem fertőtlenített kézbőr csírákat tartalmaz, amelyek ha lált okozhatnak a sebészetben és a szülészetben. Végül 1879-ben Louis Pasteur szolgáltatta a Senmmelweis érveléséből hiányzó láncszemet, mert azonosította a Streptococcus nevű baktériumot, ami a gyermekágyi lázat okozza. Az orvosi szakma így végül elfo gadta Semmelweis módszerét, s belátta igazát. Emlékét ápolják, és ma már hősnek tekintik. Jelenleg szülőhelyén, Budapesten, kórházakat, múzeumokat, könyvtárakat, szobrokat és egy jelentős orvostudományi egyete met is róla neveztek el. Bécs, amely város annak idején mélyen megvetette, most büszke arra, hogy dr. Semmelweis Ignác törté nelmük része. E nagy orvossal történtek annyi emberrel és oly sokszor meg ismétlődtek, hogy felmerül a kérdés: mennyi idő kell még ahhoz, hogy kellő alázattal belássuk, hogy testi érzékszerveink rendkívül korlátozottak? Az összes fizikai érzékünknek megvan az ellenpárja a képzele tünkbenképesek vagyunk vizuális, hang-, szag-, tapintási, ízlelési képzetek létrehozására. Ezeknek köszönhetően létezik a festészet,

4 Dr. Czeizel Endre kutatása révén ma m ár tudjuk, hogy a bécsi elmegyógyintézetben - ahova Semmelweis Ignácot szakmai látogatás iirügyén csalták be - valójában gyakorlatilag agyonverték. (A szerkesztő megjegyzése.)

216


a szobrászat, a zene, a parfümök, a szintetikus szövetek világa és a magas szintű konyhaművészet. Minden kreatív folyamat azzal kezdődik, hogy egy ember valamit elképzel. Az agykontroll-tanfolyam harmadik napjának minden egyes gyakorlata tökéletesíti képzeletünket, azért, hogy megfelelő intuí ciót és hatékony kreativitást fejlesszünk ki. Bár úgy tűnhet, hogy a képzelet edzésének semmi értelme, va lójában rendkívül fontos ahhoz, hogy a kitűzött céljainkat elérhes sük. Eredményed a képzeleted edzettségétől függ. Hogyan tanuljunk meg képzelődni? Képzelődve. S mi lehet örömtelibb annál, mint felfedezni a minket körülvevő világ belső valóságát?

ÖKOLÓGIAI TUDAT „...Minden szép, ami a természetben található, mert a szemed, rendíthetetlenül elfogadva minden külső igazságot, onnan olvassa ki, mint egy nyitott könyvből, a teljes belső igazságot.” A u g u s t e R o d in

Manapság súlyos környezetszennyezési problémákkal kell szem benéznünk. Megmérgezték folyóinkat, a belélegzett levegőt, szin te teljes környezetünket. Az általunk okozott klímaváltozás egyre hevesebb természeti következményeket produkál. Elég hatékony eszköznek bizonyul-e ellenük a törvényalkotás? Véleményem szerint, amíg nem következik be bennünk lelkiismereti változás, addig - az aláírt egyezmények és a meghozott rendeletek ellenére - továbbra is azt látjuk majd, hogy mindenki


217

kijátssza az előírásokat. Az egyensúly visszaszerzésében szerintem leginkább az segítene, ha a bensőnkből szemlélnénk a természetet, hogy felfedezzük annak mélyebb lényegét. Ez azt is előmozdítaná, hogy megértsük kapcsolatunkat az ásványok, a növények és az ál latok világával. Az emberek hatnak környezetükre és az anyag különböző szintjeire. Ma már tudjuk, hogy a kutató elvárása befolyásolhatja a kísérlet eredményét. Napjainkban már tudományos kutatások bizonyítják szándékunk hatását, s hogy gondolataink révén magá ra az anyagra is képesek vagyunk hatni. Igaza van hát Heinz Von Foersternek, a híres fizikusnak és kibernetikusnak:

„Az objektivitás az a hatás, amit a megfigyelések a megfigyelőjük nélkül is létrehozhatnak” A Princetoni Egyetem mérnökkarának nyugalmazott dékánja, dr. Róbert Jahn és pszichológus kolléganője, Brenda Durme 30 éve vezetik az egyetem PEAR elnevezésű (Princeton Engineering Anomalies Research) kutatólaboratóriumát. Ez idő alatt bősé ges bizonyítékot gyűjtöttek össze arra, hogy az ember irányított szándéka képes befolyásolni a gépek működését. A több mint 2,5 millió kísérlet során dr. Jahn és dr. Durme egyértelműen bebizo nyították, hogy az emberi szándék konkrét, mérhető hatást fejt ki elektronikus berendezésekre.37Eredményeiket 68, tőlük független kutató is kísérletekkel igazolta. Mindez megmagyarázható lenne azzal a ténnyel, hogy egyetlen szubatomi részecske sem szilárd, illetve stabil. Kizárólag egy jövő beli formája lehetőségeként létezik, amit a fizikában úgy ismernek, mint „szuperpozíció”, vagy „minden valószínűség összege”. A je lek szerint a tudatunk képes ezeket a valószínűségeket befolyásol ni. Az univerzum nem különálló és statikus tárgyak gyűjtőhelye,

218


hanem egy hatalmas, egymással összeköttetésben álló energiame zőkből felépülő organizmus, ami állandóan potenciális létállapot ban van. Ebből következik, hogy a valóság nem egy fix valami, hanem változó, s ily módon nyitott bármilyen hatásra. E téren a legnagyobb kutatócsoportot dr. William Braud, a Mind Science Foundation (Elmetudományi alapítvány) igazgatója állította össze, a texasi San Antonióban. Kollégáival egyértelmű en bebizonyították, hogy gondolataink képesek hatást gyakorol ni a halak úszásirányára, továbbá például az egyiptomi ugróegér (észak-afrikai, patkány méretű, rágcsáló emlős) mozgására és la boratóriumi sejttenyészetekre.38 Cleve Backster elsők közt vetette fel, hogy az emberi akarat ha tást gyakorol a növényekre. Elgondolását akkoriban abszurdnak tartották, pedig azóta sikerült bebizonyítani annak igazságát.39 Minden jel arra mutat, hogy az összes létforma egymással fino man össze van hangolva, egymással információt cserél, és akarat tal befolyásolható. Ahhoz, hogy minden létezővel harmóniába kerülhessünk, hogy szándékainkkal segíthessük környezetünket jobbá tenni, és problémákat megoldani, s hogy mi magunk is jobbá váljunk, első lépésként meg kell tanulnunk alaposan megfigyelni. A megfigyelés ismeretet szül, az ismeret megértést, a megértés tiszteletet, a tisz telet pedig szeretetet. Amint felfedezzük a szeretet igazi jelentését, akkor majd értékelni tudjuk annak valódi hatalmát. Teilhard de Chardin már megpróbálta ezt megértetni velünk:

„Egyszer, ha majd urai leszünk a szeleknek, hullámoknak, árnak és nehézségi erőnek, akkor majd megzabolázzuk a szeretet energiáit. Akkor majd másodszorra fogja az ember fölfedezni a tüzet a történelem folyamán.”


219

„Szeress, és tégy, amit akarsz!” - mondta Szent Ágoston. Az igazság azonban az, hogy nem olyan könnyű szeretni, mint ahogy azt hisszük. Szeretni azt jelenti: harmóniában rezegni mindazzal, ami minket körülvesz. Összetévesztettük a szeretetet az önelégült séggel. Szeretni azt is jelenti, hogy szolgálunk, hogy empatikusán, odaadóan élünk, ami felszabadító hatású, és megnöveli erőnket. A természettel szeretettel és tisztelettel kell bánnunk. A válasza - bőség vagy csapás - hozzáállásunkat fogja visszatükrözni.

MEGTANULNI CSUKOTT SZEMMEL NÉZNI „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan.” A n t o i n e D e S a in t E x u p e r y

Hasonlóan ahhoz, ahogy gyermekkorunkban a szüléink és ta nítóink segítettek, hogy fizikai érzékszerveinken keresztül felfe dezzük a világot - megnevezve a dolgokat, hogy felismerhetőek legyenek számunkra az objektív valóság szemszögéből -, neki kell vágnunk egy fantasztikus utazásnak az anyag belsejébe, ('élünk: olyan viszonyítási pontok kialakítása, amelyek aztán segíteni fognak minket abban, hogy azonosíthassuk az infor mációt a szubjektív valóság szemszögéből; s hogy használhassuk intuíciónkat. Ugyanúgy, ahogy eligazodásunk érdekében nevet adunk az utcáknak, szubjektív viszonyítási pontokat is létre kell hoznunk. Ezek segítenek beazonosítani a módszert, ahogy szubjektív érzé

220


kelésünk az információt felfogja, s ez által kifejlesztik a problémák megoldásához felhasználható intuíció képességét. Ahogy az objektív világban különféle viszonyítási pontokat használunk ahhoz, hogy egy helyre eljussunk - van, aki az ut canév alapján, másvalaki valamilyen műemlékhez vagy feltűnő középülethez viszonyítva tájékozódik -, a szubjektív viszonyítási pontjaink is egyediek lesznek. Érzékelési módunk mindig egyedi, a lényeg, hogy használhatónak bizonyuljon. Mindnyájan átéltük már az intuíció élményét. Általában azon ban nem bízunk meg ebben a belső képben, hangban vagy érzés ben. Egészen addig, amíg - idővel - meg nem győződünk róla, hogy megérzésünk helyes volt. Olykor megtörtént az is, hogy megérzésünk nem bizonyult megalapozottnak. Ezért rendkívül fontos intuitív képzeletünk fejlesztése, hogy képesek legyünk ér telmezni azt a képet, hangot vagy érzést, amit a bensőnk kommu nikál felénk. Az agykontroll-tanfolyam harmadik napján a mentá lis gyakorlatok végzésével ez az egyik legfontosabb cél. Felébresztjük képzeletünket, hogy - mélyebb dimenzióból ki indulva - gyakorlati céllal tanuljuk meg felfedezni és azonosítani környezetünket. A kontrollált képzelődés hatása: izmosodik intuíciónk, és job ban megismerjük a bennünket körülvevő világ külső és belső di menzióját, aminek révén hatékonyabban tudjuk a problémákat megoldani. E tanulási folyamat abban is segít, hogy fejlődjön tudatossá gunk. Ez teszi lehetővé, hogy észrevegyük a bennünk belül történő dolgokat. Mindez olyan önfegyelmező eszközt kínál, amivel ben sőnk megfelelő kontrollját érhetjük el; felébreszti motivációnkat, és segít empátiánk fejlődésében. A felsorolt képességek alapvető en fontosak érzelmi intelligenciánk működéséhez is. A gyakorlatok során képzeletünkkel fémek, növények és álla


221

tok belsejében teszünk utazást. Ez teszi lehetővé, hogy más módon fedezzük fel és figyeljük meg azt a szubjektív valóságot, amelynek mindenre hatása van. Az, hogy intelligens célzattal tudjunk kive títeni, rögzíteni, majd eltávolítani akaratunktól függő gondolati képeket, lehetővé teszi, hogy képzeletünk végül a „tengeralattjáró” legénységének olyan ügyes tagjává váljon, aki már hatékonyan al kalmazza a belső felszereléseket.

PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA 1. A KÉPZELET KONTROLLÁLÁSA 2. AZ INTUÍCIÓ FEJLESZTÉSE 3. A BENNÜNKET KÖRÜLVEVŐ VILÁG JOBB MEGISMERÉSE

Ezek a gyakorlatok elsőre talán holmi fantáziálásnak tűnhet nek. Zongoratanuláskor először megtanuljuk felismerni a violinés a basszuskulcsot; a különbséget az egész, a fél-, a negyed-, a nyolcad- és a tizenhatodhangok között stb. Ennek látszólag semmi értelme egy olyan ember számára, aki szeretne mielőbb teljes dal lamot lezongorázni. Pedig csak ezzel az ismeretanyaggal és gya korlással válik képessé arra, hogy kottából játsszon, s mondhassa el, hogy tud zongorázni. Az igazodik el a partitúrában, aki képes felismerni és összefüggően értelmezni az abban lévő szimbólumo kat. Hasonlóan: képzeletünk használatához is végig kell mennünk a jelképek értelmezéséhez szükséges lépéseken. így értjük meg azt a „nyelvet”, amelyen intuíciónk „beszél” hozzánk. Minél inkább felébresztjük érzékenységünket, annál könnyeb

222


ben tudunk azonosulni munkánkkal. Ez pedig lehetővé teszi szá munkra az „áramlást”, és azt, hogy könnyebben érjük el a sikert. A jó autószerelő imádja az autókat; a sikeres építész szinte azonosul az általa használt anyagokkal; a karizmatikus tanár életre szóló példát nyújt tanítványainak. Egy régi történet szerint Chang asztalosmester egyszer egy gyönyörűen megmunkált, fából faragott komódot vitt a her cegnek. Amikor az udvar tagjai szemügyre vették a bútort, megvádolták a mestert, hogy a komód biztosan valamilyen természetfeletti alkotás eredménye. Amikor a herceg kérdőre vonta Changot, ő így felelt: „Nincs itt semmiféle misztérium, kegyelmes uram. Elmagyarázom, hogy én miként dolgozom. Amikor elkezdtem a feladatomat, az első célom az volt, hogy megőrizzem higgadtságomat, lecsillapítsam gondolataimat, hogy a müvem képére tudjak koncentrálni. Miután hagytam, hogy a hírnévre és a jutalomra vonatkozó gondolatok tovatűn jenek - elhárítva ezzel mindent, ami figyelmemet elterelheti képességemre összpontosítva bementem az erdőbe. A megfelelő fa megjelent előttem, olyan formában, amilyenben szükségem volt rá. Ezt követően elkezdtem a kezemmel létrehozni azt, amit az elmém szemével korábban már láttam. Természetes képességeim harmóniába léptek a fa természetével. Valójában az, amiről úgy hiszik, hogy természetfeletti alkotás, kizárólag az elmondottak eredménye” Ismersz-e olyanokat, akik „kétbalkezesek”, és szinte minden elromlik, amihez csak hozzányúlnak? „Érzéked” van a növények hez? A kezed alatt azok gyönyörűvé válnak és nagyra nőnek? Az ügyetlen vagy ügyes kezeken kívül a hozzáállásunkon is múlik, hogy milyen eredményt produkálunk. Folyamatosan változtatjuk


223

környezetünket. Érdemes ellenőrizni, hogy vajon megfelelően tesszük-e! A megfigyelés hiánya miatt önelégültek lettünk, s egyre jobban eltávolodtunk valódi lényünktől, a mély emberi kapcsolatoktól. Elveszítettük érzékenységünket, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy annak az egésznek a részeként értékelhessük magunkat, ame lyet a természettel együtt alkotunk. Ha megtanuljuk megismerni a minket körülvevő, mélyebb valóságot, akkor olyan viszonyítási pontokhoz jutunk, amelyek segítenek - akár élettelen anyaggal, akár növénnyel vagy állattal kapcsolatos - problémáink megoldá sában. Továbbá: bennünk is megvan e szintek mindegyike, s emi att a világ felfedezése bizonyos értelemben önmagunk felfedezése. Ha csukott szemmel, belülről szemléljük a természetet, az fejleszti érzékenységünket. Ennek hatására harmóniába léphetünk a dol gok mély valóságával, és lehetővé válik, hogy e harmóniából kiin dulva, megfelelő és intelligens módon hassunk rá. Olyan világban merülünk el, ami teljes egészében eleven, és sokkal szorosabban összekapcsolódik az anyag és az élet összes szintjével, mint azt sokan gondolnák. A növények érzékelésével és az állatok elképesztő intelligenciájával kapcsolatos vizsgálatok is azt mutatják, hogy az élővilág érzékenyen reagál gondolatainkra. Emilio Galindo misszionárius, aki több évet töltött Afrikában, így ír: „Járj a világban kitárt lélekkel, nyitottan annak minden cso dájára, s azokat mindig friss nézéssel nézd!... Ne elkalandozó figyelemmel, mintha félálomban lennél! Képzeld, hogy turista vagy! Hatolj be a dolgok misztériumába! Beszélgess el velük testvériesen! Nincs szomorúbb dolog a világon, mint az olyan ember, aki soha nem vonta kérdőre a virágokat, a naplementét, a felkorbácsolt tengert vagy a fűzfák alatt csilingelő patakot.”

224


ZSENIALITÁSUNK „A zsenik azok, akik sokkal előbb mondják ki azt, amit mások is kimondanának, csak sokkal később.” R am ón G óm ez

d e la

Sern a

A zsenialitás fogalmát általában „különleges” emberekhez társít juk, s szinte sohasem önmagunkhoz. De vajon mit jelent a „zseni” szó? Ezt a szót a XVI. században alkották meg, a - zseniálisnak tartott - reneszánsz korában. A milánói herceg, Ludovico Sforza udvarában a nagy művészek - köztük Leonardo da Vinci - mecé násai kreálták ezt a szót. Valódi és eredeti jelentése olyan képes ségre utal, amelynek mindnyájan birtokában vagyunk.

^/z a sze/né/t/, a/ti se/it /töeayfte/tfii/, sem szíi/tfe/ti/ffé/tye/tfő/; a/ti a s a já t ( (jft/tt/o /afaunt és (afi a szta fa la im

fattiasz/to t/i/t

Mindenki - legyen bár művész, taxisofőr, tudós, háztartásbeli, orvos, diák stb. - naponta kénytelen problémákkal szembesülni és keresni azokra a megoldást. Az ehhez szükséges információt nem mindig fogja megtalálni a könyvekben vagy a szaktekintélyek


225

tanácsai közt. Kénytelen lesz saját tapasztalatára támaszkodni, és megbízni saját ötleteiben. Akiket hagyományos értelemben zseninek tartunk, azok olyan emberek, akik ki mertek mondani addig még meg nem fogalma zott állításokat, és sok esetben meg merték kérdőjelezni egy-egy szaktekintély abszolút érvényűnek és megdönthetetlennek tartott álláspontját. Nicolaus Kopernikusz olyant merészelt állítani, ami minden addig megjelent tudományos műnek ellentmondott. Az 1507 és 1532 között írt, Az égi pályák körforgásáról című művében a Nap szerepelt az ismert világegyetem középpontjaként, s nem a Föld. Mivel Kopernikusz egyházi személy volt, valahogy el kellett kerül ni az egyház haragját. Ezért azt mondták, hogy műve csupán egy fikción alapuló regény. 1609-ben Galileo Galilei - aki addigra már kifejlesztette a lát csövet - ezt írta: „Végtelen hálát érzek Isten nagylelkűségéért, hogy engem választott ki eme csodálatos, annyi századon keresztül a sötétben rejtőző dolgok első tanújának.” A Föld valóban mozog. VIII. Orbán pápa mégis elrendelte, hogy 1632-33-ban az inkvizí ció vizsgálja ügyét. A tény, hogy ellenkezni merészelt az aktuális hatalom álláspontjával, kis híján az életébe került. Leonardo da Vinci korában betiltották a holttesteken végzett kutatásokat. Ennek ellenére ő elintézte, hogy időnként felboncol hassa egy-egy nemrég elhunyt ember testét. Megfigyeléseinek kö szönhetően tudta megrajzolni elképesztő anatómiai ábráit. Azt mesélik, hogy egy alkalommal, amikor épp egy embe ri aggyal dolgozott, hazaérkezett mélyen vallásos édesanyja, aki szigorúan ragaszkodott korának fundamentalista szabályaihoz. I,miatt keményen ellenezte, hogy fia tiltott tevékenységet végez zen. Leonardo tisztában volt anyja véleményével, ezért az agyat sebtében egy forró vízzel teli fazékba tette. Amikor anyja meg

226


kérdezte tőle, hogy mit csinál, a kreatív Leonardo azt felelte, hogy éppen ebédet főz. Hamarosan le is ültek elfogyasztani. Többségünk nem rendkívüli fizikus vagy matematikus, és egyi künk sem akkora művész, mint Leonardo da Vinci volt. A lényeg azonban az e történetek hátterében meghúzódó képesség: túllépni tudni azon, amit látunk vagy hallunk. Mi is zseniálisak lehetünk! A nélkül is, hogy új csillagot fedeznénk fel, vagy korszakalkotó mesterművet alkotnánk. Kreativitásra nekünk is szükségünk van ahhoz, hogy megoldjuk az élet által elénk tálalt problémákat. Mindnyájunknak támadtak már zseniális ötletei, de nem sze retjük vállalni a kockázatot, hogy bolondnak nevezzenek, vagy kitartóan arról győzködjenek minket, hogy elképzelésünk „lehe tetlen”. Valahányszor kitalálsz egy új módszert valamilyen feladat elvégzésére, és beigazolódik, hogy megérzésed helyes volt; vagy egy olyan kreatív ötleted támad, ami aztán eredményesnek bizo nyul: zsenialitásodat tapasztalod meg. Thomas Alva Edison szavait idézem: „A zsenialitás abból áll, hogy buzgón nekifogunk. A zsenialitás: 98% perspiráció (izzadás), 2% inspiráció (ihlet).” Valójában mindenkinek támadnak zseni ális ötletei, de munka és erőfeszítés is kell ahhoz, hogy azok való sággá váljanak. Zsenialitásunk teljes kibontakoztatását úgy érjük el, ha mer jük elménket újfajta módon, a megfigyelésekre alapozva és pozitív attitűdjeinkre támaszkodva használni. Továbbá: ha van bátorsá gunk felfedezni intuíciónkat és kreativitásunkat, amelyek sohasem könyvek elolvasásától, hanem saját bensőnkkel való kapcsolatunk minőségétől függenek.


227

A KREATIVITÁSBAN VALÓ JÁRTASSÁG „Mindaz, amit az ember el tud képzelni, valósággá válhat” Ju l e s V e r n e

Mindnyájan rendelkezünk a kreativitás képességével. Fejleszté séhez, életminőségünk javítására való használatához, s a Jóistennel - az élet fenntartása és a fejlődés elősegítése céljából - való együtt működéshez az szükséges, hogy felismerjük, mit jelent valójában „kreatívnak lenni”. Tegyünk azért, hogy tudjunk gondolkozni, s hogy képzeletünket megizmosítsuk! Kreativitásunk mindenekelőtt az a hozzáállás, amellyel a bennünket körülvevő világhoz kapcsolódunk, s amelynek építő kövei a következők:

• Képesség szokatlan kapcsolatok észrevételére. Ez teszi le hetővé, hogy új módon szemléljük a dolgokat; hogy elszakad junk a különbségeket keresés szokásától, s helyette a dolgokat összekapcsoló, egyesítő szempontoknak adjunk elsőbbséget. • Képesség a lefektetett szabályokon való határozott változ tatásra. A szabályok megváltoztatása nem jelenti az intéz mények szétrombolását. A cél: azok jobbá tétele és a fejlődés előmozdítása. • Képesség, hogy új megoldásokat találjunk a problémákra. Életünk során - bár eltérő személyek és körülmények for májában - többször is szembetalálhatjuk magunkat ugyan azzal a problémával. Megoldásainknak az adott helyzethez kell igazodniuk. Jó példa erre a generációk közti szakadék

22 8


problémája. Ez az összes gyerekünkkel kapcsolatban felme rülhet, de - személyiségüktől függően - gyerekenként más más megoldást kíván, jóllehet a probléma tulajdonképpen ugyanaz. • Képesség, hogy az új problémákat pozitív módon szem léljük. Feladataink és fejlődésünk mindig új kihívásokat ge nerál. Csak pozitív hozzáállással juthatunk a megfelelő meg oldáshoz, és előzhetjük meg, hogy problémáink súlya alatt bénultan összeroskadjunk. • Képesség, hogy hozzájáruljunk a társadalmi fejlődéshez. A kreativitás nem csupán saját problémáink megoldásában segít, hanem olyan lehetőségek felismerésében is, amelyek kel hatékonyan tehetünk embertársaink jólétéért. Tudnunk kell, hogy a kreativitás mindenekelőtt hozzáállás, ami pedig mindig tőlünk függ. Nagyon fontos továbbá, hogy ész revegyük a valódi kreativitás és a fejlődés közti összefüggést. A valódi kreativitás arra szolgál, hogy jobbá tegye környezetünket, és erkölcsileg minket is. Nyitott, pozitív és nagylelkű hozzáállást követel meg tőlünk, hogy „mikor távozunk, jobb világot hagyjunk hátra azoknak, akik utánunk jönnek.” Mindnyájan megtehetjük, hogy az élettel kreatív, szabad atti tűddel nézünk szembe, ami lehetővé teszi számunkra a problémák megoldását és a jobb feltételek megteremtését. Mindehhez meg kell tanulnunk a kreativitás jellemzőinek fejlesztését.


229

A KREATIVITÁS JELLEMZŐI Kíváncsiság „A megfigyelés meggyőzött arról, hogy semmi sem lehetetlen, amit el tudunk képzelni.” Id ő s e b b P l in iu s

A gyermekeknél megfigyelhető, csodálatos kreativitás alapvetően a kíváncsiságuk következménye. Nagyon szomorú, hogy felnőtté válva jobbára elveszítjük az elcsodálkozás képességét, s emiatt a kíváncsiságot is. A kíváncsiság megfigyelésre ösztönöz minket, s a megfigye lés alkalmanként hipotézisek létrehozásához, megtapasztaláshoz, felfedezéshez és alkotáshoz vezet el. Sir Arthur Conan Doyle híres regényalakjának, Sherlock Holmes detektívnek a rendkívüli zsenialitása elsősorban megfigyelési kész ségéből származott, ami kimeríthetetlen kíváncsiságából fakadt.

Alkotó gondolkodás „Az elme világában a zsenialitást az különbözteti meg a talentumtól, hogy az előbbi intuitív.” OSCAR WlLDE

Az alkotó gondolkodás az a képesség, hogy a már látottaknál távo labbra lássunk. A kreatív ember mindig megelőzi a többieket. Ha

230


kreatív akarsz lenni, akkor intuícióra van szükséged ahhoz, hogy olyan új ötleteid szülessenek, amelyekkel bele mersz majd vágni a feladatok újfajta megoldásába. Leonardo da Vinci világos példát ad számunkra a „távolabbra látásról” híres aerodinamikai és különböző gépezeteket ábrázoló rajzaival, amelyeket ő megvalósulásuk előtt 500 évvel már meg sejtett.

A gondolatok áramlása „Egy ember tehetségét könnyebb a kérdései, mint a válaszai alapján megítélni.” F r a n c ia

kö zm o ndás

Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a dolgok? A kreatív emberek ben a gondolatok folyamatosan áramlanak. Ez teszi lehetővé, hogy bármiről, amit hallanak, látnak vagy éreznek, új, asszociatív ötle tek jussanak eszükbe. A gondolatok áramlása teszi lehetővé, hogy egyik elgondolás ról egy másikra ugorjunk, még akkor is, ha ezek különféle tudáste rületről származnak. A mérnöki tudomány és az orvostudomány összekapcsolása hozta létre az úgynevezett biomedicinális mérnö ki tudományt. Ki gondolta volna ezt 100 évvel ezelőtt? Oldjunk meg egy egyszerű feladatot, kizárólag azért, hogy fej lesszük e képességünket! Gondolkozz el: miben hasonlít az elefánt a teáskannára?


231

Rugalmasság „Én csak azt tudom, hogy nem tudok semmit.” SZÓKRATÉSZ A képességünk, hogy egyszerre több lehetséges terv mentén ha ladjunk, segít elkerülni a csapdát jelentő tévhitet, miszerint csak egyféleképpen lehet célba érni. A rugalmasság képessé tesz minket arra, hogy szükség esetén változtassunk. A kevéssé kreatív emberek általában merevek, és saját makacsságuk csapdájába szorulnak, ami megakadályozza, hogy észrevegyék a létező, egyéb lehetőségeket. E tulajdonság fontosságára jó példák azok az idősebb emberek, akik koruk ellenére úgy döntöttek, hogy „meg merik próbálni” el sajátítani a számítógép használatát. Emiatt nem vesztették el állá sukat, és hasznukra tudják fordítani az interneten megszerezhető információkat.

Eredetiség „Korunk nyugtalansága nagyrészt abból származik, hogy a ma munkáit tegnapi eszközökkel és gondolkodással próbáljuk elvégezni.” N év telen

sz er z ő

A kreatív embernek eredeti gondolatai és meglepő ötletei szület nek. Az eredeti embernek „szimata” van olyan dolgokhoz, ame lyek mások számára lehetetlennek vagy abszurdnak tűnnek. Az

232


eredetiség hatására teljesen új, a korábbitól eltérő dolgokra gon dolhatunk. Walt Disney kreativitása egy egér karikatúrafiguraként való használatából indult ki. Olyan korban, amikor a legtöbb ember számára teljesen abszurd gondolatnak számított, hogy egy egér bármi módon szórakoztató lehet.

Új meghatározások létrehozására vonatkozó képesség „Az emberi természet mindig sóvárog az újdonságokra.” I f ja b b P l i n i u s

A kreatív ember gyorsan és könnyen reagál, s képes arra, hogy a bevett definíciókon túllépjen. Ebből következően: új nyelvezetet tud létrehozni. Új ötletek kitalálására vonatkozó képessége lehetővé teszi szá mára, hogy tapasztalatainak, illetve a már ismert szituációknak új elnevezéseket adjon, amelyek az új definíció révén új valóságtar talmat kapnak. Egy példa erre a „posta” mai fogalma, ami teljesen eltér attól, amit 10-15 éve jelentett, s amely változás az új technológiák hasz nálatából adódik.


23 3

A problémák iránti érzékenység „Minden ismeretünk az érzésekből fakad.” L eonardo

da

V in c i

A kreatív ember intuíciójával rá tud érezni egy probléma ok-oko zati összefüggéseire, és könnyebben fejleszti empátiás készségét, mint azok, akik nem kreatívak. Ennek eléréséhez olyan érzékeny ségre van szükségünk, ami lehetővé teszi, hogy felismerjük kör nyezetünk valódi szükségleteit, ami az emberek iránt érzett őszin te érdeklődést és tiszta, etikus lelkiismeretességet követel. A rendkívül kreatív Henry Ford azért aratott hatalmas sikert, mert érzékelte az emberek igényét egy új közlekedési eszközre. Kigondolta a gyártósor ötletét, és elérte, hogy meginduljon a Tmodell sorozatgyártása. Ez az autó sokkal olcsóbb volt, mint a vetélytársai.

A bizonytalansággal szembeni tolerancia „A bizonytalanságot minden rossz közül a legrosszabbnak tartjuk, amíg a valóság be nem bizonyítja nekünk az ellenkezőjét.” J e a n B a p t i s t e -A l p h o n s e K a r r

Kz a képesség azt jelenti, hogy problémás és ködös helyzetben is tisztán látva céljainkat kitartóan, a helyzetet uralva, tovább tu dunk dolgozni. A kreatív ember nagyon sokáig kibírja, ha az adott probléma megoldatlan, és nem adja fel. A megoldás sokszor várat

234


lanul érkezik majd meg. Ám addig türelmesen el kell fogadnunk a bizonytalanságot, és folytatnunk kell az erőfeszítéseinket. A villanyizzót feltaláló Thomas Alva Edison esete kiválóan példázza, hogy a bizonytalanság ellenére érdemes kitartani, s lelki szemeinket a célra szegezni, még akkor is, ha útközben kudarcok sorát éljük át.

Rendíthetetlen önbizalom „Az önmagunkba vetett bizalom a nagy eredmény első feltétele.” Sá m u e l Jo h n s o n

A kreatív embernek erős az önbizalma, ugyanakkor kellően ön kritikus is. Utóbbi tulajdonság különösen jellemző rá. Nem ra gaszkodik a véleményéhez, nem megdönthetetlen igazságként védi azt, kész elfogadni más megoldásokat is, amennyiben azok jobbak. Hatalmas önbizalmának köszönhetően Stephen Hawkingnak, akit a XX. század egyik legnagyobb tudósának tartanak - büszke ségre okot nem adóan: kerekes székhez láncolva, s beszélni sem tudva -, sikerült olyan feladatokat megoldania, amilyenekkel an nak idején Isaac Newton foglalkozott a Cambridge-i Egyetemen.


235

Megtapasztalás „Az ember bölcsessége nem a tapasztalatával, hanem a dolgok megtapasztalási képességével arányos.” G e o r g e B e r n a r d S h aw

Kizárólag a tapasztalat vezet el bennünket oda, hogy létező le hetőségeket találjunk valaminek a létrehozására. Kreativitásunk legfőbb célja, hogy segítségével problémákat tudjunk megoldani. Kulcsfontosságú ehhez a megtapasztalás is, hogy bizonyosságot szerezzünk elgondolásunk hatékonyságáról. Kitartás és megtapasztalás híján Marié Curie, a radioaktivitás és a polónium felfedezője - akiről az elemek periódusos táblázata kapcsán is tanultunk, s aki az egyetlen olyan tudós, aki két ízben is megkapta a Nobel-díjat - felhagyott volna erőfeszítéseivel, s nem érte volna el céljait. Most, hogy már ismerjük a kreativitás jellemzőit, fontos arra is emlékeznünk, hogy a kreativitás nem öröklődő tulajdonság. Tanulni és fejleszteni kell, s eléréséhez elengedhetetlen képzeletünk haszná lata. Ezzel kapcsolatban Albert Einstein a következőt mondta: „Az ú) problémák és az új lehetőségek felismeréséhez, valamint a régi problémák új szemszögből történő megvizsgálásához a képzelet erejére van szükség. Ez eredményezi az igazán nagy tudományos előrelépéseket.” A relaxáció gyakorlásával elérheted bensődnek azt a szintjét, ahol edzheted képzeletedet, ami révén fejlesztheted intuíciódat és kreativitásodat.

236


Ha megtanulunk belülről, csukott szemmel „nézni”, akkor az segíteni fog, hogy hatékonyan legyünk kreatívak, és valóban nyi tott szemmel járjunk. Csak aki hallgat a „belső hangjára”, az fedezi fel képességeit, és tudja kijelölni azt az utat, amelyen mások is fel juthatnak a csúcsra.

A KREATIVITÁS TULAJDONSÁGAI „Amikor önmagamat és gondolkodási módszereimet vizsgálom, arra a következtetésre jutok, hogy többre mentem a képzeletemmel, mint az ismereteimmel.” A l b e r t E in s t e i n

Kreativitásunk ösztönzéséhez fejlesztenünk kell azokat az alapve tő tulajdonságokat, amelyekről az előbbiekben szóltam. -----------------------------

A kreativitás tulajtionsÁaai Befelé fordulás K o n ce n trá ció E red etisé g O b je k tiv itá s


237

Befelé fordulás. A kreatív ember képes egyedül is meglenni; ön magán belül keresi a megoldásokat; értékeli a csendet, nem veszi körül magát zajjal; és nem rohangál mások után, hogy az illető oldja meg helyette az ő problémáit, mert tudja, hogy a megoldás mindig önmagában, belül található. A mély testi ellazultság az egyik feltétel, hogy megkönnyítsük magunknak a befelé fordulás gyakorlását. Koncentráció. A kreatív ember képes órákon át koncentrálni, és addig fáradozni, amíg a megoldást meg nem találja. Jelen van. Gondolatai és szándékai teljes mértékben a célra fókuszáltak. A mentális relaxáció segít elkerülni a figyelem elterelődését, és elő segíti koncentrálási képességünk fejlődését. Eredetiség. A kreatív ember képzelete kontrollált, képes fantáziá ját intelligens és célra orientált módon használni, s intuitív módon ráérezni az új lehetőségekre. Azzal, hogy képzeletét megfelelő mó don tudja irányítani, olyan dolgok jutnak eszébe, amik másoknak nem. A vizualizáció edzése is növeli az eredetiségre való képessé günket, és segít figyelmünk összpontosításában. Objektivitás. A kreatív ember képes szabadon engedni képze letét, ám elméleteit a „földön” tartja, hogy azok használhatóak lehessenek, segítsék a problémák gyakorlati megoldását, és konk rét elképzelésekkel szolgáljanak a környezet javítására, valamint a többi ember megsegítésére. Egy mentális agykontrolltechnika ami az önmagunkkal folytatott párbeszéden keresztül segít a vitát lefolytatni, és eredményre jutni - elősegíti a szükséges ob jektivitás fenntartását ahhoz, hogy intuíciónk találó legyen, krea tivitásunk pedig hatékony. A tanfolyam harmadik napján, miután megtanultuk a minket

238


körülvevő világot másképp felfedezni, hogy szubjektív viszonyí tási pontokat alakítsunk ki, újabb technikák kerülnek sorra. A cél: elősegíteni a képzelet kontrollját és az önmagunkkal folytatott párbeszéd képességét, hogy tudjunk kérdezni, s hogy intuíción kat és kreativitásunkat immár a gyakorlati alkalmazás területére vihessük át. A „labortechnika”képzeletbeli eszközökkel segít kontrollálni a képzeletet, hogy azt problémáink megoldására tudjuk használni. A tanácsadók technikája két képzeletbeli alak, egy férfi és egy nő létrehozását jelenti. „Ők” valójában a két agyféltekét reprezen tálják. A férfi tanácsadó a bal agyfélteke, a női tanácsadó a jobb agyfélteke képességeit szimbolizálja. Ez a két alak - akiket min denki maga választ ki - lehet valamelyik családtagunk vagy akár olyan történelmi személy, aki számunkra bizalmat és bölcsességet képvisel, és így megkönnyíti az önmagunkkal folytatott párbeszé det. Sajnos nem mindannyian tudunk beszélgetni önmagunkkal, és ezért nagyon sokszor másokhoz fordulunk, hogy beszélges sünk. Tehát őbennük próbáljuk megtalálni azokat a megoldáso kat, amelyek valójában kizárólag mibennünk lehetnek. Minden jó terapeuta tudja, hogy alapvető feladata az, hogy a terápiás beszélgetések során elérje, hogy a beteg önmaga találja meg saját válaszait. Okkal mondta a híres pszichiáter, dr. Kari Menninger: „Ha az embereknek valódi barátaik lennének, akik meghallgatják őket, nem volna szükség pszichiáterekre.” A párbeszédek közül természetesen az a legfontosabb, amit önmagunkkal folytatunk, mert ez segíti elő az önismeretet. Sajnos azonban könnyebb a válaszokat kívül keresni, mint saját magun kat megkérdezni.


239

A tanácsadókkal kapcsolatban egyesek - az agykontroll-tanfolyam ismerete nélkül - azt hiszik, hogy ez valamiféle spiritiszta szellemidézés. Ugyan minden hitet tiszteletben tartok, de ennél semmi sem áll távolabb az igazságtól. Talán előfordult már veled, hogy egy problémával szembe találkozva ilyen kérdéseket tettél fel magadnak: „Mit tanácsolna most az apám? Mit tenne a főnök, szerinte melyik lenne a legjobb megoldás? Mit mondana erről a lehetséges döntésről a mamám?” Valamennyien átéltünk hasonló vívódást. Ez nem azt jelenti, hogy a szellemekhez fordulnánk. Alkalmasint csak arról van szó, hogy az adott pillanatban nem érjük el a szóban forgó személyt. Az NLP (neuro-lingvisztikus programozás) egy évtizeddel később ugyan ezeket a fogalmakat kezdte el használni. Nevezetesen a „modelle zést” és a „mentorokat”. Spiritizmussal vádolni valakit azért, mert ő e kérdéseken és képzelt alakokon keresztül végzi az önmagával folytatott párbeszédet, ami aztán segít neki problémájára megol dást találni, nem más, mint tudatlanság. Tény, hogy ezek a technikák „fantasztikusnak” tűnhetnek azok számára, akik nem ismerik vagy nem alkalmazzák őket. Akik azonban értékelik a képzelőerőt - a kreatív emberek -, azok ke zében ezek a technikák olyan erővel rendelkező eszközzé válnak, amivel elérhető a problémák megoldása és a kreatív képesség fel fedezése, illetve elmélyítése. A cél, amiért felkínáljuk neked ezeket a technikákat, hogy soha ne kelljen azt mondanod: „De hát még csak elképzelni sem tudom!” mivel az azt jelentené, hogy semmi lyen erőfeszítést sem teszel a helyzet megoldásáért. Bármilyen nagy is legyen a problémád, biztosra veheted, hogy a megoldása megtalálható tebenned. Amint azt a Saber Crecer: Rcsiliencia y Espiritualidad40 (A fejlődés tudománya: rugalmasság és spiritualitás) című könyvemben írtam: „A Jóisten, aki szeret minket, sohasem engedi meg, hogy életünkben bármi olyan tör

240


ténjen, aminek ne lenne önmagunkon belül megoldása, és még amikor nehéznek érezzük is a helyzetünket, az ne ahhoz vezetne, hogy jobbá váljunk.” A megoldást tehát mindig önmagunkon be lül kell keresnünk. A képzelőerő minden intuitív érzékelés és kreatív cselekedet kiindulási pontja. Az összes tudományos felfedezést megfigyelés előzi meg, amelynek nem lenne semmi értelme, ha nem kísérné a képzeletünkkel összefűzött gondolkodás. Minden műalkotás an nak az alkotónak a képzeletében születik meg, aki azt létrehozza, és a legfontosabb műalkotás - amelyért mindnyájan felelősek va gyunk - a saját életünk. Galileo élénk képzeletű elmélkedése és belső nézetei felülmúl tak minden addigi asztronómiai felfedezést; általuk a neve hal hatatlanná vált. Büszke volt ugyan arra, hogy elsőként tudott lát csövet megépíteni, de valódi zsenialitásának azt tekintette, hogy képes megfigyelni a világot és elmélkedni rajta. Érdemei értékelésében az utókor teljes mértékben egyetért Galileivel. Amint arra Albert Einstein rámutatott: „Azok az állítások, amelyekhez egyszerűen, logikus érveléssel jutunk el, teljes mértékben nélkülözik a valóságot. Galilei pontosan azért a modern fizika, sőt a modern tudomány atyja, mert rájött erre, és elérte, hogy ez az utókor számára is ismert legyen.”


241

FELADAT:

GONDOLKODÁS AZ INTUÍCIÓRÓL ÉS A KREATIVITÁSRÓL Te irányítod a képzeletedet, vagy úgy érzed, hogy az irányít téged?

Hányszor történt meg, hogy csak képzelt dolgok miatt szomorkodtál vagy aggódtál, s nem valós tények miatt?

Azok közé tartozol, akik szerint, ha valamit nem látsz és nem érin tesz meg, akkor az nem is létezik? Akár igen erre a válaszod, akár nem, miért az?

242


Tisztában vagy-e azzal, hogy az emberiség fejlődése nem más, mint valósággá változtatni mindazt, amit az elmúlt generációk le hetetlennek tartottak?

Mit lennél hajlandó tenni, hogy nagyobb mértékben felébreszd a természet iránti érzékenységedet?

Eszedbe jutott-e valaha, hogy mit éreznél, ha egy gép, egy növény vagy valamilyen háziállat lennél, s hogy az esetben mit szeretnél, hogyan bánjanak veled?


243

Kétbalkezes vagy ügyes vagy? Mely attitűdjeiden tudnál javítani?

Kérdőre vontál-e valaha egy virágot? Mikor lennél képes ezt meg tenni?

Megtanultad-e azonosítani saját intuitív érzékelési módszeredet?

Milyen zseniális ötleteid születtek, amelyeket mások valósítottak meg?

244


Hány alkalommal hagytad magad félrevezetni egy dologra vonat kozó téves érzékelés miatt?

Hányszor bizonyította be számodra az élet, hogy érdemes lett vol na intuíciód jelzését követned?

Mennyire tartod magadat kreatívnak?


245

Milyen szabadidős művészi vagy tudományos jellegű tevékenység tudna segíteni neked abban, hogy kreativitásod tovább fejlődjön?

A különbségekre figyelsz inkább vagy a hasonlóságokra?

Milyen szabályokon változtatnál szívesen, hogy jobbá tedd a kör nyezetedet?

246


Próbálsz-e rendszeresen valamilyen új megoldást találni a problé mák megoldására vagy ragaszkodsz a már korábban alkalmazott formákhoz?

Egy olyan probléma, amivel életedben először nézel szembe, kihí vást vagy sorscsapást jelent számodra?

Hogyan járulsz hozzá környezeted társadalmi fejlődéséhez?


247

Hogyan tudnál jobb megfigyelővé válni?

Meg tudnál-e tanulni jobban bízni az intuíciódban?

Képesnek érzed-e magad arra, hogy olyan dolgok között hozz lét re gondolati kapcsolatokat, amelyeknek látszólag semmi közük sincs egymáshoz?

248


Merev vagy-e gondolkodásmódodban? Ragaszkodsz-e a vélemé nyedhez? Miként tudnál rugalmasabbá válni?

Amikor eszedbe jut valami „óriási butaság”, meg mered-e próbál ni, hogy utánajárj és elmondd másoknak?

Találj ki három, neked tetsző, új szót - bármivel kapcsolatban!


249

Érted-e már, hogy érzékenységed és empátiás készséged a többi emberrel szembeni hajtóerő lehet a kreativitásodhoz? Miként tud nál még érzékenyebbé válni?

Képes vagy-e a bizonytalanságok ellenére is kitartóan dolgozni, és céljaidat tisztán a lelki szemeid előtt tartani; vagy hajlamos vagy a dolgokat félbehagyni, amikor már nem uralod a helyzetet?

Klveszted-e az önbizalmadat, ha elkövetsz valamilyen hibát, vagy balesetet szenvedsz?

250


Tudsz-e tanulni a kritikákból, vagy teljes mértékben elzárkózol előlük?

Gyermekként még szeretünk kísérletezni. Milyen „kísérletező és szórakoztató” tevékenységet tudnál folytatni jelenlegi életkorod ban?

Úgy gondolod-e, hogy a korod korlátoz abban, hogy kísérletezz, és új dolgokat fedezz fel? Tisztában vagy-e azzal, hogy a jelentős kreatív sikereket általában az 55. életév után szokták elérni?

251

7

.

Vizualizáció és egészség „A csodák nem a természettel ellentmondásban történnek, csak azzal ellentmondásban, amit mi a természetből ismerünk.” H ip p o n i S z e n t Á g o st o n

A történelem újra és újra bebizonyítja, mennyire korlátozottak is a valóságról alkotott ismereteink. Valahányszor azt hittük, hogy lényegében már mindent tudunk, és gúnyolódtunk azokon, akik elveinket vitatni merték, maga az élet bizonyította be, hogy aláza tosabbnak kell lennünk. Megmutatta, hogy amit kinevettünk, az egy újabb, igazságot képviselő ismeret. Amikor Lady Mary Wortley Montagu a XVIII. században sa ját gyermekei életét tette kockára azzal, hogy beoltotta őket fekete himlős bőrhólyagból származó váladékkal, a vallási fanatikusok bizton hitték, hogy az ördög szállta meg. Valójában csak megkí sérelt bevezetni egy, a „hitetlen” muzulmánok általi gyakorlatot. Amikor dr. Werner Forssmann a XX. században úgy gondolta, hogy ha katétert vezet a kari vénán keresztül a szívbe, akkor ily

25 2


módon az belülről vizsgálható, őrültnek tartották. Az idő bebizo nyította, hogy mindkettejüknek igaza volt. Bár a himlő elleni védőoltást Edward Jennernek (1749-1823) tulajdonítják, valójában Lady Mary Wortley Montagu vezette be Európában az oltás fogalmát. Végül e betegség áldozatává vált, és a testvérét is a himlő következtében veszítette el. Bátor tette 1979ben koronázódott meg, amikor az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy az emberemlékezet óta meglévő himlőt sikerült a Földről teljesen száműzni. Tehát emberek milliói köszönhetik saját és szeretteik életét ennek a különleges, felsőfokú végzettség gel nem rendelkező asszonynak, aki kockára merte tenni jó hírét, csakhogy segítsen másokon. 1929-ben Forssmann - minden szabályt áthágva, semmibe véve kórházi osztályvezetője utasítását, asszisztensét pedig a mű tőasztalhoz kötözve, hogy az nehogy közbeléphessen - urológiai katétert vezetett be saját kari vénájába, és szívének jobb pitvarába tolta azt föl. Ezt követően felment a röntgenosztályra, ahol ellen őrző röntgenfelvételt készített önmagáról. „Őrültségét” 1956-ban orvosi Nobel-díjjal jutalmazták. A jelek szerint minden új elgondolástól félünk, és sátántól va lónak vagy őrültségnek tartjuk őket. Amikor 1616-ban felfedezték a vérkeringést, 1844-ben pedig a sebészeti érzéstelenítést, a vallási fundamentalizmus és a hivatalos tudomány mindkettőt „őrültség ■ nek” nevezte. Az önhittség, karöltve a tudatlansággal, a fejlődés szempontjából igen veszélyes párosítás lehet. Az ókortól kezdődően úgy tartották, hogy az egészségünk nem csak szerveink működésétől, hanem a gondolatainktól, az érzel meinktől és a - belső támaszunkat adó - spirituális értékeinktől is függ. Hippokratész - az orvostudomány atyja - i. e. 400-ban kije lentette, hogy az emlőrák összefüggésben áll a „hisztériával”. A

Vizualizáció és egészség

253

hisztéria a pszichiátria egyik diagnózisa volt, amit Sigmund Freud alaposan tanulmányozott. Azt írta róla, hogy e kórképben a beteg hajlamos valamilyen érzelmi problémáját tudattalanul testi egész ségügyi problémává alakítani. Napjainkban a hisztériát konverzi ós neurózisként ismerik.41 A híres görög orvos, Galeno, Kr. után 140-ben megfigyelte és feljegyezte a depresszió és az emlőrák köz ti összefüggést. 1900-ig a rák és a pszichológiai tényezők közti kapcsolat orvo si körökben általánosan elfogadott volt. A XIX. századi könyvek 90%-ában a rákbetegségről szóló fejezetek ugyanazt az alapvető elméletet említik: az érzelmi élet alapvető szerepet játszik a rák betegség kialakulásában és lefolyásában. / ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- \

«

/

ott /ahozó,

fermé'SzetC'S^ t

e/*ő a (eyjoö/f

erűit/i a {jf/óyf/ff/á'S'/ioz. HIPPOKRATÉSZ

A rákbetegség kialakulásában már a XVIII. századtól kezdve kiemelték a szomorúság és a szorongás fontos szerepét. Dr. Walter lloyle Walshe 1846-ban, Angliában publikálta „A természet és a rák kezelése” című értekezését, amely összefoglalta mindazt, amit iikkoriban e témáról tudtak. E műben már szó esik az öröklött hajlamról, ami a hosszan tartó lelki feszültséggel társulva rákot okozhat. Walshe világosan és erőteljesen fejti ki álláspontját:42

254


„Sokat írtak már a rákbetegség témakörében a kétségbeesés, a sorscsapások és a szomorúság hatásáról. Amennyiben hitelt adunk a nagyszámú megfigyelésnek, kétségtelen, hogy ezek a betegséget leginkább kiváltó okok.” 1853-ban Sir James Paget klasszikus, a Sebészeti patológia című művében, a következőket írta: „Olyan gyakoriak azok az esetek, amelyekben mély szorongás, be nem teljesült remény vagy csalódás előzi meg rákos daganat kifejlődését vagy megnagyobbodását, hogy a depresszió kétségtelenül súlyos adalék a többi olyan hatás mellett, amelyek elősegítik a kórkép létrejöttét.” Az Egyesült Államokban dr. Willard Parker (1800-1884), elis mert sebész, a rákkal kapcsolatos, 53 éves tapasztalatát így foglalta össze: „Tény, hogy valamilyen nagy szomorúság speciális összefüggésben áll a betegséggel. Ha a rákbetegeknél azt látnánk, hogy vidámak, és mégis megbetegszenek, akkor a lelki tényező hatásának elméletét nem lehetne alkalmazni. De nem ez a helyzet. A tények a lelki hatás megléte mellett szólnak.” Ha a test és az elme közti szoros kapcsolat az ókortól kezdődő en ennyire nyilvánvaló volt, akkor vajon hogyan veszíthettük el ezt a látásmódot?


255

HOLISZTIKUS EGÉSZSÉG „Elérkeztünk a XXI. századhoz: a külvilágnak szentelve magunkat, amelyben a technológia és a tudomány komoly erőfeszítéseket tett, hogy mindent megmagyarázzon, s megígérte, hogy megoldja a problémáinkat. E váz törékenysége és gyengeségei azonban elég világosan kezdtek megmutatkozni.” Th om as M oore

Mi az egészség? Szomorú, hogy sok ember számára az egészség kizárólag a betegség hiányát jelenti. Pedig elő kellene vennünk az akadémikus medicina és az Egészségügyi Világszervezet egész ségdefinícióját.

A Z EGÉSZSÉG a biológiai, a pszichológiai és a szo ciális tényezők egyensúlyának eredménye. '

________________________________________________________________________________________________________

J

Eszerint egészségesnek lenni azt jelenti, hogy: minden szer vünk és szervrendszerünk jól működik; hogy érzelmeink tökéletcs egyensúlyban vannak; s kapcsolataink pozitívak és tökéletesen harmonikusak. E definíció fényében vajon hányán egészségesek

256


valóban? Ha e szempontok bármelyike vonatkozásában nem fele lünk meg az egyensúly követelményének, máris nem nevezhetjük magunkat egészségesnek. E meghatározás mélyebb vizsgálata nyomán az orvostudomány megbizonyosodott lényünk egy negyedik aspektusáról is, ami a teljességet befolyásolja, és ami gyakran hatással lehet az egészség re. Ez pedig: a spiritualitásunk, magyarul: a lelkiségünk. Mindazzal ellentétben, amit sokan ezzel kapcsolatban hisznek, a spiritualitás fogalma és egészségre gyakorolt hatása egyre elfo gadottabb, és egyre jelentősebb szerepet játszik a jövő orvosainak képzésében. 1992-ben három orvosi karon tartottak kurzusokat a spiritualitásról. 2000-ben már csupán az Amerikai Egyesült Államokban 62 orvostudományi egyetem foglalkozott a képzés keretén belül ezzel a témával. Ezen egyetemek közt szerepel a Vanderbilt, az Emory, a Georgetown, a John Hopkins, a Stanford és a Harvard.43 A spiritualitás szó az összes vallásban meglévő, közös, nagy ér tékekre vonatkozik. Ezek az értékek adják az ember lelkierejét, és teszik lehetővé igazi kibontakozását. Az értékek stabilitást adnak. Olyan iránytűvé válnak, ami segít, hogy a „viharos szelek” idején is megleljük a helyes utat. Amikor a testi egészség elvész, amikor érzelmileg megbillenünk, amikor emberi kapcsolataink zátonyra futnak, akkor értékeink azok, ame lyek segítenek továbbhaladni. Valójában egyetlen megbonthatat lan egységből állunk: test-elme-lélek. Az orvosi tanácsok testünk javára szolgálnak. Érzelmi vilá gunknak szüksége van empátiára és - alkalmasint - szakismeret tel rendelkező terapeuta segítségére is. Lelkiségre azonban mind nyájunknak szükségünk van, mert az azt a támaszt adja meg, amit csak a szeretettől és a reménytől várhatunk el.


257

LÉLEK A „holisztikus” szó a görög „HOLOS”-ból származik, ami anynyit jelent: egész, teljes, átfogó. A holisztikus orvostudomány a test-elme-lélek oszthatatlan egységeként szemléli az embert. A holisztikus orvostudomány nem alternatív orvoslás, hanem az akadémikus orvostudomány, a pszichológia és a spirituális érté kek integrálása. A XX. század kezdetéig az orvosok alaposan ismerték betege iket, tudtak az őket nyugtalanító dolgokról, bánataikról és családi problémáikról. Az orvos gyakran az otthonában látogatta meg be tegét, és így ismerhette a problémáit is. A diagnózis felállítása előtt kérdéseket tett fel, és hosszan elbeszélgetett a pácienssel. Idővel alaposan megváltozott az orvos és betege viszonya. Az otthonunkba ellátogató családi orvos figurája gyakorlatilag eltűnt. Az orvossal való találkozás néhány, a tünetekre vonatkozó kérdés ből áll, amit végeláthatatlan mennyiségű vizsgálatra való beutaló írása követ. Teljes vér- és vizeletvizsgálat, mellkasröntgen, ilyen olyan ultrahangvizsgálat, CT stb. A beteg idegenné változott át, akit hemoglobinértéke vagy fehérvérsejtszáma alapján ismer fel az orvos. A személy részeire esett, s az összkép elveszett. Természetesen nem lebecsülendő az az elképesztő mértékű fejlődés, amit az orvostudomány produkált. Sok orvos szerint a

258


jelenlegi orvostudomány fejlődése három szakaszra osztható. A modern orvostudomány első szakasza három nagy előrelépést hozott magával, amely milliók számára meghatározza az élet és a halál közti különbséget.

AZ ORVOSTUDOMÁNY

A technológia: a diagnózis felállítása előtt orvosunk - részletek ben - már látta a „belsőnket”. A gyógyszerészet: akkora gyógyszerarzenállal rendelkezünk, amit még Aesculapius, a gyógyítás görög istene is megirigyelhe tett volna. A sebészet: ha eltört, összeragasztjuk; ha útban van, kivesszük; ha pedig rosszul működik, akkor átültetjük. E lenyűgöző haladás dacára, mégis úgy tűnik, hogy egyre töb ben ábrándulnak ki az orvosi gyakorlatból. Ennek oka, hogy elve szett a valóságot átfogó kép. Sok orvos számára a beteg nem egyéb, mint „policisztás vesé


259

az 507-es ágyon”, „tüdőrák a 911-esen” vagy „bélelzáródás a 624esen”. De vajon ki a páciens valójában? Milyen a családi-érzelmi helyzete? Milyenek az anyagi körülményei? A betegség sok esetben krónikus stresszünk következménye, bár el kell ismernünk, hogy önmagában betegnek lenni is megle hetősen komoly stresszt okozó tényező. A kórházba kerülés szo rongást, érzelmi egyensúlyvesztést és bizonytalanságérzést válthat ki a jövővel szemben. A kapcsolat egyértelműsége ellenére csak a XX. század köze pén kezdtek el ismét foglalkozni a test és az elme között fennálló, jelentős relációval, és ismerték el, hogy a kórházakban a beteget kezelő csapatban a pszichológusnak is ott a helye. így érkezett el a modern orvostudomány 2. szakasza.

AZ ORVOSTUDOMÁNY 2. SZAKASZA

A második szakasz arra ösztönöz, hogy legyünk tudatában annak a hatásnak, amit elménk és érzelmeink gyakorolnak a tes tünkre. Továbbá: hogy szükségünk van pszichés és érzelmi eszkö zeink használatának ismeretére ahhoz, hogy egyensúlyban tudjuk tartani magunkat.

260


Ebben a korszakban már esetleg a 653-as paranoiásról, a 845ös hipochonderről vagy az 594-es depressziósról beszéltek. De ki a beteg valójában? Mik a nézetei? Mik az életcéljai? Megtalálhatja-e egyáltalán a vele történő dolgok értelmét? Hiszi-e, hogy érdemes harcolnia az életéért? E tartós űrrel szemben láthatóan szükség lett valakire, aki a be teg számára megfelelő társaságot és hatékony segítséget nyújthat, és aki az orvosi vagy a pszichológiai diagnózistól függetlenül, ön segítő eszközökkel támogatja őt, arra ösztönözve, hogy harcoljon életminőségének javításáért. Valakire, aki igenis tudja, hogy ki a beteg valójában. 1971-ben dr. O. Carl Simonion, onkológus szakorvos, miután részt vett a Silva-féle agykontroll-tanfolyamon, elkezdte alkal mazni saját betegein az ott elsajátított relaxációs és vizualizációs technikákat. Az eredmények nem várattak magukra. 1975-ben a Puerto Ricó-i San Jüanban, egy kongresszuson, a következőket mondta, ami később könyvében is megjelent:44 A tanfolyam befejezését követő napon, 1971. április 4-én,, el kezdtem használni a technikákat az első betegemmel ciki 63 éves volt. Megkértem, hogy lazuljon el annyira, amennyire csak ké pes, majd ebben az ellazult állapotban vizualizálja rákját olyan formában, amilyennek ő azt elképzeli. Megkértem, hogy vizű* alizálja azt a kezelést, aminek alávetették, úgy hogy az a vári eredményt hozza,, valamint, hogy vizualizálja fehérvérsejtjeiig amint éppen szokásos feladatukat teljesítik. Tehát ahogy meg semmisítik a ráksejteket, hogy azok kilökődjenek a szervezetből ahogy ez normálisan is történni szokott. Semmi mást nem írtam elő neki, csak azt, hogy az imént említetteket naponta háromszor végezze el. Soha nem láttam az övéhez fogható eredményt! Legyőzte a rákot, aminek az ő eseté


261

ben nagyon kicsi volt a valószínűsége. A kezelés semmiféle kelle metlen mellékhatással sem járt. Korábbi tapasztalataim alapján ennek a betegnek nem volt reális esélye a gyógyulásra. Ezt meg előzően még sohasem láttam beteget, aki úgy győzte volna le a rákot, hogy közben még a kezelés kellemetlen mellékhatásai sem jelentkeznek. Ez teljesen új tapasztalat volt a számomra. Ezt követően rendkívül izgalmas dolgok következtek. Ugyanez a beteg ugyanezzel a módszerrel az ízületi bántalmát és az impo tenciáját is megszüntette! Simonton doktor, aki ma a Simonton Cancer Center-t vezeti a kaliforniai Malibuban, a relaxációt és a vizualizációt alkalmaztatja betegeivel, ahogy azt az agykontroll-tanfolyam negyedik napján tanítjuk. Az onkológia területén végzett innovatív munkájáért Humanitárius Elismerést kapott a Cancer Control Society-től. Simonton munkájából és tapasztalatából merített inspirációt a szintén onkológus szakorvos, dr. Bernie Siegel, aki erről a Lőve, Medicine and Miracles (Szeretet, gyógyítás, csodák) című könyvé ben írt. 1974-ben Norman Shealy idegsebész, aki akkoriban a Wisconsin állambeli LaCrosse városban, a Szent Ferenc Kórház egyik részlegét vezette, és aki szintén részt vett tanfolyamunkon, hihetet len, 80%-os javulást tudott elérni betegeinél az elsajátított techni kák alkalmazásával. Shealy doktort kiemelkedő szaktekintélynek tartják a fájdalom kezelésében, mert ő volt az egyik olyan szakem ber, aki elsőként alkalmazott alternatív módszereket a krónikus fájdalom kezelésére. Ezen orvosok úttörő munkájának hatására kialakult egy moz galom, aminek következtében 1978-ban, a Washington állambeli Kdmonds városban, megalakult a Holisztikus Orvostudomány Amerikai Egyesülete.

262


Az elvégzett kutatások vezettek el ahhoz, amit egy orvoscsoport a 90-es években a medicina harmadik szakaszának nevezett el. Elismerték, hogy az önsegítő technikák, a távgyógyítás és a spiri tualitás tényleges gyógyhatással rendelkeznek. Különböző neveket adtak az ilyenfajta gyakorlatoknak: kreatív vizualizáció; aktív vagy irányított imagináció; az egészségre cél zott képek projiciáltatása; gyógycélú, irányított meditáció; gyógyí tó képzelet; pozitív vizualizáció; önkéntes képzeletterápia stb. A gyökerük azonban kétségtelenül a Silva-féle agykontroll volt. Az agykontroll indította el azt a mozgalmat, hogy kezdjük el használ ni a rendelkezésünkre álló képességünket. A medicina harmadik szakaszában a cél az orvosi és a pszicho lógiai kezelések részeként alkalmazni a személyes programozást! a távgyógyítást, illetve a beteg - saját hitének megfelelő - spiritu alitás erejét.

AZ ORVOSTUDOMÁNY

Mindnyájunknak e szakasz részeseivé kell válnunk! Minden ■ kinek szüksége van érzelmi támogatásra és arra, hogy tudja hasz nálni az elméjét önmaga megsegítésére. Ugyanígy - amint az bizo nyitást nyert - a család, a barátok, vagy egy elkötelezett önkén tel által nyújtott segítség is kulcsszerepet játszhat a gyógyulásban.


263

Aki meglátogat egy beteget a kórházban vagy otthonában; il letve aki képzeletben maga elé vetíti a beteg képét, annak számára e betegnek van neve, környezete és megvalósítandó álma. Ő olyan valaki, akihez - az orvosi vagy pszichológiai diagnózison túlme nően - érzelmileg és emberileg is kötődünk. A harmadik szakasz sok-sok kutatás és kontrollált klinikai vizsgálat eredményeként született meg, amelyeket a XX. század utolsó évtizedeiben és a XXI. század első éveiben végeztek el. Az orvostudomány mély emberi értékei akkor kerülnek ismét a felszínre, ha a betegnek nem csupán a korszerű orvostudomány és a pszichoterápia lehetőségeit kínáljuk fel, hanem a relaxáció és a vizualizáció használatát, valamint - vallásának megfelelő - spi rituális gyakorlatokat is. Mindannyiunk kötelessége felvállalni a felelősséget, hogy saját egészségünk érdekében aktívan tegyünk. Ismerjük a bölcs köz mondást:

„Isten kinyújtja a kezét, de nem építi fel a hidakat Mindnyájunk kötelessége meglátogatni beteg barátunkat a kórházban vagy otthonában, és vihetünk neki pl. virágot vagy csokoládét. Még fontosabb azonban, hogy naponta gondoljunk rá: relaxációs alapszintünkön vizualizáljuk felépülését! Továbbá, hogy - saját hitünknek megfelelő módon - imádkozzunk érte! líhhez az kell, hogy komolyan vegyük humanizmusunkat, és gya koroljuk a szeretetet a szó valódi jelentésének megfelelően.

264


ELME ÉS SPIRITUALITÁS AZ ORVOSTUDOMÁNYBAN

„A kocsi a testünk; akik vezetik; elménk és gondolataink; a lovak az érzelmeink; a gyeplő pedig belső értékrendszerünk.” Is m e r e t l e n

sz er z ő

Ahhoz, hogy visszanyerjük a test-elm e-lélek egységét, el kell ismernünk és tudnunk kell kezelni gondolatainknak az egészsé günkre gyakorolt hatását; értelmesen irányítani kell tudni az ér zelmeinket; és tisztában kell lenni értékeinkkel, illetve azok gya korlásának fontosságával. Ez a koncepció és annak integrált alkalmazása már számos jelentős orvosi centrumban megfigyelhető; egy új valóság, ami folyamatosan növekvő számú bizonyítékokon és klinikai kutatá sokon alapszik. 1997. decemberében történelmi jelentőségű rendezvényt tar tottak a Harvard Egyetemen, amely közismerten a világ legjobb orvosi fakultásával rendelkezik. Összehívtak egy konferenciát, melynek címe a következő volt: „A közbenjáró ima és a távgyó gyítási szándék: laboratóriumi klinikai vizsgálatok”. Több mint 100 kutató gyűlt össze, különböző orvostudományi egyetemekről, hogy megvitassák és kifejtsék tapasztalataikat a távolból végzett vizualizáció és imádkozás hatásáról. Az összes ilyen jellegű vizsgálat azt igyekszik kideríteni, hogy vajon lehet-e segíteni a gyógyításban vizualizációval és spirituális


265

tevékenységgel, a nélkül, hogy a páciensek tudnának a kapott se gítségről. A kutatók különböző nevekkel illetik a módszert, példá ul: távolból végzett imádkozás, távgyógyítási szándék, empatikus érdeklődés... E kutatási terület két legjelentősebb, élő úttörője dr. Lawrence LeShan és Bemard Grad. LeShan, a test-elme kapcsolatának ki emelkedő jelentőségű kutatója, Gradot pedig a montreali McGill Egyetemen végzett kulcsfontosságú vizsgálatokat a szándék hatá sával kapcsolatban.46'47 A távolból történő vizualizáció és imádkozás hatásaira vonat kozó kutatások közül megemlítek néhányat: Szívbetegek az intenzív osztályon. Dr. Randolph Byrd: San Francisco, Kalifornia, General Hospital. Kórházi kezelés alatt álló pszichiátriai betegek. Dr. Bemard (irad: Montreál, Kanada, McGill Egyetem. HIV-fertőzött betegek. Dr. Elizabeth Targ: Californian Pacific Medical Center. Rákbetegek. Dr. Helene S. Smith: G. Brush Cancer Research Institute. Biokémiai reakció a véredények és a béltraktus izom-összeluizódásaiban. Dr. Dávid J. Muehsam, M.S. Markow, Patrícia A. Muehsam és Arthur A. Pilla. Mt. Sinai School of Medicine.48'49'50

266


A KÉPZELET AZ EGÉSZSÉGBEN „Képeinknek, amelyek hitünket, reményeinket és attitűdjeinket ábrázolják, elképesztő hatásuk van életminőségünkre, arra, ahogy kríziseinket kezeljük, s ahogy testünk működik. D e ir d e D a v is B r ig h a m

Régóta tudtuk, hogy képzeletünk hat a testünkre. Ha lépéseket hallunk, és ennek kapcsán elképzelünk valami ijesztő lehetőséget, testünk reagál rá. Említettem már, hogy agyunk nem különbözteti meg a valóságot a fantáziától. Ha pl. egy szenvedélyes találkozást képzelünk el, az ugyanazt a hormonális robbanást fogja előidézni testünkben, mint amit a tényleges esemény okozna. Az élsportolók a legfejlettebb országok szinte mindegyikében mentális képzésben is részesülnek. Megtanulják vizualizálni a versenyen elérendő eredményüket.51 Ha pedig képzeletünk képes befolyásolni a fizikai teljesítményünket, nyilvánvaló, hogy egész ségünkre is hathat. Orvosi kutatások révén már régóta tudjuk, hogy elménken ke resztül képesek vagyunk akaratlagosan befolyásolni szívverésünk tempóját és egyéb vegetatív funkcióinkat.52 Ennek ellenére az orvostudomány szempontjából valódi forradalomnak számított, amikor a tudomány elkezdte feltárni a képzelet gyógyító erejét. Dr. Róbert Ader és munkatársai a New York-i Rochester Orvosi Központban meggyőzően bebizonyították, hogy a szervezet „had seregét” alkotó fehérvérsejtek viselkedése mentális ösztönzéssel j befolyásolható. A pszichoneuro-immunológia - az orvostudomány egyik szak


267

területe - klinikai vizsgálatokkal bizonyította be, hogy gondolata ink és nézeteink alapvetően befolyásolják egészségi állapotunkat. Mivel gondolataink befolyásolják idegrendszerünket, az pedig hat az immunrendszerünkre, ezért képzeletünk egyaránt erősítheti és gyengítheti is egészségünket.53 Stephen Locke és Mady Horning-Rohan publikált egy olyan kiadványt, ami - 1300-nál több orvosi kutatás alapján - bizonyítja az elmének az immunrendszerre és a belső elválasztású mirigyek re gyakorolt hatását. Számos vizsgálat utal arra, hogy kapcsolat áll fenn a pozitív mentális folyamatok és az erős immunválasz között. Több kutató is bebizonyította, hogy néhány neurotranszmitter (ingerületátvi vő anyag), mint pl. az endorfinok csoportja nemcsak a jókedvvel, a fájdalom csökkenésével, illetve megszűnésével áll kapcsolatban, hanem a megfelelő immunválasz kiváltásában is szerepet játszik. Számos vizsgálat mutatta ki például, hogy több endorfin jelenléte kor az immunrendszer úgynevezett T sejtjei - amelyek pusztítják a ráksejteket - felszaporodnak.54 Néhány kutatás kapcsolatot tudott kimutatni a különféle sze mélyiség-profilok és a betegségre adott válaszreakciók között. A szignifikáns hatásúnak bizonyult pszichológiai tényezők között Nzerepelt a személyiség belső kontrollálására való képesség és különösen nagy súllyal - a vizualizáció. A lelki szemeink elé kivetített képek visszatükrözik a betegség hez és a kezeléshez való hozzáállásunkat; erősíthetik vagy gyengít hetik a testünk által adott válaszreakciót. I)r. Jeanne Achterberg írta A szív útjai: a gyógyító vizualizáció története és perspektívái című könyvet. Ebben cáfolhatatlan érvek kel bizonyítja, hogy képzeletünk révén rendkívüli testi hatásokat produkálhatunk. A tanfolyam negyedik, egyben utolsó napján egyszerű vizű-

268


alizációs gyakorlatokban tapasztaljuk meg, hogy miként lehet az intuíciónk elképesztően pontos, és hogyan segíthet nekünk abban, hogy több információt szerezzünk a problémák hatéko nyabb megoldásához. Az intuíciónak számtalan praktikus alkal mazása létezik. Az intuíció nem arra szolgál, hogy mások életé ben vájkálj, hanem hogy problémáid megoldásához meg tudd találni a lehetőségek legjobbikát, illetve segíteni tudj a környe zetedben élőknek. Az intuíciót belső érzékeink tanításán keresztül fejleszthetjük, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy jól navigáljuk életünket - amint arról már szóltam. Életed legfontosabb döntései: milyen szakon tanulj tovább; kivel házasodj össze; milyen munkaajánla tot fogadj el; kivel köss üzletet; melyik barátodban bízhatsz meg.., Hogy jól döntöttél-e ezekben az ügyekben, az azon múlik, hogy intuíciód jól működött-e. A tanfolyamnak ebben az utolsó szakaszában sor kerül olyan vizualizációs gyakorlatokra is, amelyek segítenek felfedezni és ala posabban megismerni testünk anatómiáját és működését. A leg több ember sajnos többet tud a gépkocsija vagy a számítógépe, mint a saját teste működéséről. Az egyensúly vagy az egyensúly hiánya a bensőnkből ered. Nem az orvos gyógyít meg minket. Ő csak útmutatást ad nekünk, és segít testünknek, hogy az a megfelelő módon reagálhasson, és visszanyerje egészségét. Ugyanennyire fontos, hogy tudjuk önma gunkat „kísérni”, mert semmit sem fog érni az az orvosi kezelés, amit „nagy marhaságnak” tartunk. Ez a hozzáállás olyan hatást vált ki, mintha a kezelés meg se történt volna. Ahhoz, hogy felfe dezzük magunkban azt a gyógyító erőt, ami elő tudja segíteni az orvosi kezelés hatékonyságát, meg kell tanulnunk sokkal alapo sabban megismerni saját testünket. A vizualizáció és a képzelet olyan kreatív eszközök, amelyek


269

lehetővé teszik, hogy megőrizzük, illetve javítsuk egészségünket, illetve segítsünk másokon. Sue Heiney doktornő, aki a Dél-Karolina állambeli Columbia város orvostudományi központjában a Pszichoszociális Onkoló giai osztályt vezeti, a vizualizációt használja rákos betegeknél. Segít nekik, hogy ily módon a fájdalmukat kontrollálják, és a stressz-szintjüket csökkentsék. Az ugyan nem állítható, hogy a képzelet hatására eltűnik a rák, azt azonban klinikai bizonyítékok igazolják, hogy azoknál a személyeknél, akik használják a relaxációt és a képzeletet, erősödik a szervezet immunválasza. Arra gondolsz, amit elképzelsz, s a gondolat válaszreakcióra készteti testedet. A képzelet téged motiváló és az egészségedet elő mozdító képekkel táplálja gondolataidat, s bármilyen hihetetlenül hangzik, azt is lehetővé teszi, hogy másokon - távolról - segíts. Ma már sok tudós állítja, hogy azzá válunk, amire gondolunk. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy az egészségünknek a fejünk ben kell kezdődnie.

A FÁJDALOM „A fájdalom sohasem lehet sem elviselhetetlen, sem tartós, hacsak képzeleted erejével fel nem nagyítod.” M a r c u s A u r e l iu s

A fájdalom egy túlélési mechanizmus. A fájdalommal testünk tájékoztatást ad arról, hogy valami történik, s hogy meg kell őt hallgatnunk. Ennek ellenére a fájdalom nagyon gyakran sokkal

270


inkább függ saját szubjektivitásunktól, mint a fizikai valóságtól. Mindnyájan tudjuk, hogy a fájdalomküszöb személyenként el térő, illetve a körülményektől függően is változhat. Másként éljük meg betegségünket, ha egyedül vagyunk, mintha valaki szeretet teljesen mellettünk áll. A testi fájdalmat valamilyen sérülés vagy rendellenesség okozza. Ennek hatására olyan anyagok szabadulnak fel, mint a bradikinin és a prosztaglandinok, amelyek ingerük az idegrendszer fájda lomreceptorait. Az ingerület onnan a gerincvelőn keresztül az agyba érkezik, és ekkor érezzük a fájdalmat, ekkor tudatosul a fájdalom. j Az érzelmi fájdalomnak is létezik „receptora”, ami az esemény átélése. A történteket ezt követően értelmezzük. Az értelmezés fe lel meg a - testi fájdalom esetén említett - gerincvelői, közvetítő funkciónak. A végeredmény itt is a tudatosulás: egy gondolat. A közhiedelem ellenére - s ezt orvosi kutatások igazolják - még a testi fájdalom is jelentős mértékben szubjektív jelenség. Amikor fájdalmat érzünk, ez a következő összetevőkből áll:55 Érzet: testi tünet, ami rossz közérzetet okoz.

Érzelem: hangulati állapot, ami befolyásolja a fájdalomküszöbünket. Értelmezés: amit arról gondolunk, hogy mit is jelenthet ez a kel lemetlenség.

Viselkedés: amitől intenzívebbé válhat vagy enyhülhet rossz köz érzetünk. E négy összetevő közül az utolsó három a belső kontrolitól függ - amivel szubjektumunk rendelkezik -, melynek révén befo lyásolhatjuk a fájdalomérzetünket.


271

Ahogy létezik „vészjelző” fájdalom, ami figyelmeztető funk ciójú; ugyanúgy létezik „betegségfájdalom” is. Utóbbi olyan krónikus fájdalom, ami lehet valamilyen idegrendszeri rendel lenesség vagy valamilyen ördögi kör következménye, amelybe belekerültünk.

A fájdalom emléke. Hozzáadjuk jelenlegi rossz közérzetünk höz a korábbi érzéseink alapján eltárolt félelmünket. Ezen ördögi kör megszakításához tudnunk kell a jelenben élni, „itt és most”, otthagyva a múltat, ahová az tartozik: a múltban. Izom-összehúzódás. A fájdalomérzetet izomfeszüléssel fokoz zuk. Ezen ördögi kör megszakításához elengedhetetlen a fizikai és a mentális relaxáció. A figyelem. Amikor fáj valamink, általában semmi másra sem tudunk gondolni, csak a fájdalmunkra. Ha önmagunkból kilé pünk, hogy figyelmünket más dolgok és emberek felé irányítsuk, az megszünteti ezt a szinte kóros önmagunkra figyelést. Szorongás. A fájdalom a tünet, aminek az a célja, hogy meg kíséreljük megszüntetni a fájdalom kiváltó okát. Ha egyfolytában aggódunk, az kizárólag fokozni fogja rossz érzésünket. A nyuga lom és a „közömbösségre” való képesség - tudomásul venni, hogy „ez is megtörténhet” - a szorongás leghatékonyabb ellenszere. A szomorúság. Ha sajnálkozunk a történteken, az depressziós állapothoz vezethet, ami csak rontja a helyzetünket. Fontos, hogy kifejezzük érzéseinket, de az is, hogy belekapaszkodjunk olyan belső értékeinkbe, mint amilyen a remény és a hit, hogy harcol hassunk eme állapot ellen, ami különben a kétségbeesésbe taszít hatna minket. Az álmatlanság. Ha ébren forgolódunk az ágyban, amikor pedig aludnunk kellene, az csak meghosszabbítja azt az időt, amikor az ör dögi kör felerősödhet. Érdemesebb megpróbálni pihenni, és minél

272


többet aludni. Kiváló gyógyszer lehet ez fájdalmaink enyhítésére. A fizikai inaktivitás. Igaz ugyan, hogy a sérülések korlátozhat nak bizonyos mozgásokat, de ha meg se próbálunk valamilyen tevé kenységet végezni, akkor csupán tovább töprengünk fájdalmunkon. Bármilyen fizikai tevékenység - különösen, ha azzal másnak segí tünk - segíteni fog, hogy az ördögi kör megszakadjon. Bármilyen fájdalom krónikussá válhat, ha nincs, ami a figyel münket elterelné róla, s ráadásul környezetünk reakciója olyan el túlzott mértékű gondoskodás lehet, ami miatt nem vállaljuk saját magunkért a felelősséget. Szókészletünk kitakarítása - amiről a 2. fejezetben szóltam életbevágóan fontos a fájdalom kezelésében! A fájdalommal kap csolatos szavaink ugyanis olyan érzelmet ébresztenek, ami vár hatóan negatív, pesszimista viselkedést generál. Saját levünkben főhetünk így, ahelyett, hogy az adott helyzeten felülemelkednénk. Ahhoz, hogy segítsünk önmagunknak fájdalmunk kezelésé ben, a következőket kell tennünk: • relaxálni, és ezzel ellensúlyozni a fájdalmat; • pozitívan gondolkodni, hogy az érzelmeinket helyes meder be tereljük; • valamilyen pozitív kimenetelt vizualizálni, hogy így egészsé ges értelmezést alkossunk; • szolgálni másokat, amivel elterelhetjük figyelmünket, és meg előzhetjük, hogy fájdalmas viselkedésmintát alakítsunk ki. Érdemes még akkor is emlékezni Victor Hugó szavaira, amikor valamilyen fájdalom miatt reményvesztettnek érezzük magunkat:

„Senkinek sem hiányzik az ereje, viszont sokaknak hiányzik az akaratereje.”


27 3

A KIVÉTELES BETEG „Az életben azt a legnehezebb megtanulni, hogy tudjuk: melyik hídon kell átkelni, és melyiket kell felégetni” D á v id S y n ie R u s s e l l

Az agykontroll-tanfolyamra jelentkezők zöme azért jön, hogy felfedezze saját képességeit, és így jobbá tegye az életét. Egyesek azért jönnek, mert súlyos egészségügyi gonddal kell megbirkózni uk. Bő három évtizedes agykontroll-oktatói tapasztalatom során elképesztő gyógyulásokat láttam. Sok olyan embert megismertem, akiket általában „kivételes betegeknek” neveznek. A kivételes beteg az, aki készen áll arra, hogy harcoljon az egészségéért, és arra törekszik, hogy az életminősége javuljon. Aki önmagán belül keresi a megoldásokat, és célja eléréséért hajlandó jelentős változtatásokra. Aki felégeti a szükségtelen, számára csak akadályt jelentő hidakat, ám azokon a hidakon áthalad, amelyek elvezetik a szükséges változásokhoz. Olyan emberek ők, akik képesek fegyelmezetten, napi rend szerességgel relaxálni és vizualizálni. Hajlandóak újra megterem teni értékeiket, és felfedezni életük értelmét. Tántoríthatatlan hi tet fejlesztenek ki - saját vallásuknak megfelelően elmélyülten imádkoznak, megszabadulnak a bűntudatuktól, és hajlandóak vé gigmenni az életüket megváltoztató folyamaton. Nem fatalisták, s nem adják fel a reményt. Az önmagunkon való segítés azt igényli, hogy minden lehetőléget szemügyre vegyünk, ami célt ad nekünk; hogy arra orientá lódjunk, ami örömöt és valódi elégedettségérzést okoz nekünk.

274


A különleges beteg készen áll arra, hogy ma meghaljon, de mun káját úgy tervezi, mintha örökké élne. Mindennek eredményeként eléri, hogy az orvosi prognózist meghazudtolva éljen, és életét pél damutató, mindent legyőző és szolgálattal teli úttá tegye. A Silva-féle agykontroll sohasem törekedett arra, hogy helyet tesítse az orvost vagy a terapeutát! Olyan módszer, amely azokat a kellékeket kínálja fel az embernek, amelyek kedvezően hatnak az életminőségére, és betegség esetén segítenek fölerősíteni a kapott kezelés hatását. Egészségünk visszanyerését leginkább a konfliktusok és az ér zelmi fájdalom gátolják. Ezek kezelése nagy és elvégzendő feladat. Ennek során meg kell kérdőjeleznünk számos olyan nézetet, ame lyek könnyen a kétségbeeséshez vagy a tehetetlenség érzéséhez vezethetnének minket. Tudnunk kell gondolkozni, kontrollálni kell szavainkat és ké peinket, amelyek gondolatainkat alkotják, hogy képesek legyünk érzékenységünk megfelelő irányítására. A krízisek a lehetőség pil lanatai. A meglévő egyensúlytalanság ellenére - bár nagyon gyak ran mi magunk idézzük elő - senki sem hibáztatható azért, hogy beteg lett, viszont mindnyájunknak felelősséget kell vállalnunk az egészségünkért. Mindenki köteles törekedni a boldogságra. Az a nagy életfel adatunk. Ez az erőfeszítés azonban gyakran köddé válik a veszte ségek, a bánatok, az aggodalmak és a szorongás, valamint a konf liktusok és a düh miatt. Az ilyen helyzetek - amelyek a legfőbb stresszokok - majdnem mindig megelőzik a betegség megjelené sét, mert gyengítik az immunrendszert. A boldog élet azonban nem attól függ, hogy hozzánk jutottak-e a legjobb kártyalapok, hanem attól, hogy tudunk-e játszani a kapott lapokkal.


275

BELSŐ ÉRTÉKEK „A dolgokat érzékeljük, a fogalmakat gondoljuk, ám a belső értékeket átérezni és megélni kell ” Is m e r e t l e n

sz e r z ő

Segíteni egyensúlyunk fenntartásában, ami jó egészséget biztosít számunkra; illetve tenni egészségünk visszanyeréséért, mindez azt is igényli, hogy felismerjük belső értékeink és lelkierőnk fon tosságát. A remény kétségtelenül rendkívül hatásos „gyógyszer” a fel épülésünkhöz, illetve egészségünk megőrzéséhez, ha tudjuk: a va lódi remény sohasem vak. A remény egyrészt abban segít, hogy a valóságról alkotott képünk világos legyen; másrészt azon lehető ségek észrevételében, amelyek - még ha szemünknek láthatatla nok is - a bensőnkben ott rejlenek. Ahhoz, hogy képesek legyünk a negatív kórjóslat ellenére is reménykedni, élénk képzeletre és rendszeres, fegyelmezett gya korlásra van szükségünk. Ez esetben, még ha könnyeink esőfüg gönyként hullanak is, meglátjuk az alagútvégi fényt. A remény örömteli időszakokat nyit meg számunkra, ami - a fájdalom és a szomorúság ellenére - visszatérít minket az élők vi lágába. Ezért a „végleges” és a „lemondani” szavakat törölni kéne az orvostudomány szókincséből, mert minden kórjóslat elhomá lyosulhat a lélek ereje mellett, ami lehetővé teszi, hogy „igent” mondjunk az életre, és haladjunk tovább, előre. A remény mindig lehetséges, még a legnagyobb vihar idején Is. Amire szükség van ilyenkor, hogy higgyünk. Hitünk - mind nyájunk saját hagyományai szerint - az, ami mindig a bizalomra

276


épül. Ez kell ahhoz, hogy küzdjünk, és a sötét éjszakában is célt találjunk. Hitünk lehetővé teszi, hogy felfedezzük az értelmet a velünk történtekben, s hogy tudjuk: Isten sokkal többféle és hatékonyabb képességgel teremtett meg bennünket, mint amennyit gondolnánk, ahogy azt a tudomány fejlődése be is bizonyította. Felelősségünk dolgozni ezek felszínre hozatalán! Szofoklész tragédiái nyomán kijelenthető, hogy a legszebb em beri mű az, ha felebarátod hasznára vagy, amivel Szofoklész a sze retet fontosságára utal. Az érzéketlenség, amivel sokan viseltetünk mások fájdalma iránt, még inkább bebizonyítja, hogy mennyire elbutult a lelkünk. Emlékezzünk a Talmud bölcsességére: „Ha én nem vagyok magamnak, akkor ki lesz nekem? Ha nem vagyok másoknak, akkor kinek vagyok? És, ha nem most, akkor mikor?" A szeretet sokkal több, mint költői szó. Belső érték, ami az élet hez köt minket. Ma már tudjuk, hogy a nagy gondolatok az agyból származnak, de a nagy érzelmek, amelyek hozzájárulnak a jóság hoz és a jóhoz, mindig a szívből jönnek. Egyetlen pillanatig sem halogathatjuk tovább, hogy életünkben méltó szerepet kapjon a szeretet, hogy elismervén önmagunkat Isten, a zseniális teremtő eszközeként, segíthessünk embertársa ink életét fenntartani és gyarapítani. Végeredményben tanulás ból és teremtésből álló utunknak nincs is más célja, mint, hogy TUDJUNK, HOGY SZOLGÁLHASSUNK. Az a feladatunk, hogy megismerjük önmagunkat, s ebbe bele* tartozik tehetségpalettánk felderítése is. Dolgunk, hogy bejárjuk bensőnket, felfedezzük, átadjuk és alkalmazzuk a rendelkezésünk re álló eszközeinket, amelyek segítenek életminőségünk javításá*


277

bán, és abban, hogy mindezt másokkal nagylelkűen megosszuk. Ha valaki valódi látnok a tudományban, az azt is jelenti, hogy nem fél meglepő javaslatokat tenni, és bizonyítani, hogy tudomá nyos paradigmáink közül több is hibás lehet. Kizárólag az teszi számunkra lehetővé, hogy tovább folytassuk a természet titkainak felfedezését, ha folyamatosan nyitottak vagyunk minden lehe tőségre. A valódi tudomány nem tagadja Isten misztériumának létezését, ahogy a valódi hitnek sem szabad tagadnia azt, amit a természet felfedez. A nagy tudós, Wernher Von Braun fizikus, ma tematikus és az űrutazás technológiájának atyja, rendkívül világo san fogalmazta ezt meg: „Ugyanolyan nehéz megértenem a tudóst, aki nem ismeri el az univerzum létezése mögötti felsőbb értelem létezését, mint azt a teológust, aki tagadni merészeli a tudomány fejlődését. Valóban semmiféle tudományos magyarázat sem létezik arra, hogy mai, modern világunkban miért nincs Istennek ugyanakkora jelentősége, mint amekkora még azelőtt volt, hogy elkezdtük volna művét kifürkészni a teleszkópokkal, ciklotronokkal és űrrakétákkal.”

278


FELADAT:

GONDOLKODÁS AZ EGÉSZSÉGEM ÉRDEKÉBEN Javaslom, hogy lazulj el, és a lehető legőszintébben válaszolj ön magadnak a következő kérdésekre! E feladat elvégzése megkönynyíti, hogy észre vedd a változtatásra érdemes dolgokat, és segít javítani életminőségeden és egészségeden. írj le öt olyan dolgot, amik számodra örömöt és az önmegvalósítás érzését jelentik!

Adsz-e magadnak - előre eltervezetten - időt azokra a dolgokra, amelyek számodra örömöt jelentenek?


279

Miként nézel szembe egy egészségügyi problémával? Milyen hoz záállással?

Amikor megbetegszel, folyamatosan úgy érzed-e, hogy a problé ma uralkodik fölötted?

Íírzed-e, hogy uralni tudod a helyzetet, és azt képes vagy-e a be tegségedre vonatkozóan is érezni?

280


Már előre legyőzöttnek érzed magad?

Érzel-e ösztönzést magadban, hogy meglévő képességeddel, min den erőddel harcolj azért, hogy legyőzd a problémát?

Milyen nézeteiden kellene változtatnod?

Mely személyes kapcsolataidat kellene felülvizsgálnod?


281

Munkád mely aspektusainak kellene megváltozniuk?

Ki vagy mi ássa alá reményedet? Hogyan tudnád jobban kezelni ezt a helyzetet vagy kapcsolatot, hogy ezáltal meggátold azt, hogy egészségedre káros hatású legyen?

Szükségünk van arra, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyek célt adnak életünknek. Kérdezd meg magadtól, hogy mi az, ami ér ielmet és fontosságot ad életednek? Amitől életed értelmessé és fontossá válik, annak tőled kell függnie, és nem attól, amit mások mondanak, tesznek, s attól sem, hogy éppen jelen vannak-e.

282


FELADAT

EGÉSZSÉGEM PROGRAMOZÁSA Ha most éppen egészségügyi kihívással kell szembenézned, és sze retnél segíteni magadnak a felépülésben, akkor naponta három szor kell gyakorolnod a relaxációt és vizualizálnod az eredményt, amit el szeretnél érni. A gyakorlat időtartamának minimum 15 percnek kell lennie. Belépsz alapszintedre a 3-ról 1-re módszerrel. Miután testileg és lelkileg is ellazultál: 1. Vizualizáld a problémát! 2. Képzeld el az orvosi kezelést, amit kapsz és annak pozitív hatását testedben! 3. Képzeld el saját védelmi rendszeredet, amint azt teszi, ami a dolga, tehát hogy visszaállítja egészségedet, és fenntartja az egyensúlyt! 4. Képeid el és érezd magadat tökéletes egészségi állapotban! Vallásod tanításának megfelelően - ha te is jónak látod - ja* vasolom, hogy relaxációs szinteden imádkozz is! Adj hálát a Jó istennek! Valahányszor eszedbe jut a problémád, vizualizáld önmagadal tökéletes egészségi állapotban, ahogy relaxációs gyakorlataid NO* rán teszed! Amikor épp az orvosi kezelést kapod, vizualizáld annak po/l tív hatását, amit az a testedben kifejt, és egyúttal önmagad képit tökéletes egészségi állapotban! Nagy elszántságot igényel, hogy az említett teendőket kövei ke zetesen és fegyelmezetten végezd. Ám, ha ennek ellenére megír szed, meg fogsz lepődni az eredményeiden!

28 3

8. A tanfolyam „Minden problémád megoldását önmagadban keresd, még azokét is, amelyeket rajtad kívülállónak és anyaginak ítélsz... Még az érintetlen őserdőben történő ösvény vágásához, vagy egy híd kifeszítéséhez is önmagadban kell keresgélned... És folyamatosan megfogsz bizonyosodni arról, hogy a fényt önmagadban, belül hordod” A m a d o N ervo

Az, hogy tudjunk gondolkodni, a létező legfontosabb feladatunk. I léréséhez ismernünk és tudnunk kell irányítani azokat a belíift folyamatokat, amelyek gondolatainkat alkotják. Ahhoz, hogy ludjuk, a válaszok mindig bennünk rejlenek, és hogy vállaljuk a felelősséget, hogy tegyünk ezek megtalálásáért, el kell indulunk a saját bensőnkbe vezető, transzcendens úton, hogy onnan ösztö nözzük magunkat tettekre. Célunk egyszerű: ismerd meg önmagad, fedezd fel és találd meg magadban azt a képességet, hogy hatékonyabban tudd prob lémáidat megoldani, és ez által javíts életminőségeden!

284


A Silva-féle agykontroll-tanfolyam olyan technikák csokra, ami metodikát kínál és segít, hogy mentális képességeinket meg találjuk és fejlesszük. Mivel a Silva-szervezet oktató jellegű, mindig is tiszteletben tartotta és továbbra is tiszteletben tartja az összes hitet, illetve val lást; hiszen küldetése az élet minden filozófiai irányzatának meg felelő közös, univerzális értékeken nyugszik. A mexikói agykontroll-tanfolyam mintegy kétórás bevezető előadással kezdődik. A tanfolyam négy szakaszra oszlik, amelyek folytatólagosan követik egymást, és mindig a következő sorrendet követik: 101 SZAKASZ: a stressz kezelésével, a mély relaxáció megtanulá sával és a feszültséget okozó problémák kontrolljával foglalkozik. A következő gyakorlati feladatokból áll: • • • • •

Teljes fizikai és mentális relaxáció Alváskontroll Fejfájáskontroll Ébredés- és ébrenlétkontroll Álomkontroll

202 SZAKASZ: a tanulási képesség hatékonyságának növelésé vel, memóriánk és koncentrációs készségünk javításával, a dön téshozatallal, a célok programozásával, a fájdalom kezelésével é» a szokáskontrollal foglalkozik. A következő gyakorlati feladu tokból áll: • Képzeletbeli képernyő és a memóriafogasok • Háromujj-technika • Pohárvíz-technika

A tanfolyam

285

• Elmetükre-technika • Kesztyűérzéstelenítés-technika • Szokáskontroll 303 SZAKASZ: belső érzékelésünk, intuíciónk és kreativitásunk fejlesztésével, képzésével és kezelésével foglalkozik olyan gyakor latokon keresztül, amelyek során képeket vetítünk ki. A következő gyakorlati feladatokból áll: • • • • • •

Lakásunkba történő mentális kivetítés Fémekbe történő mentális kivetítés Növényekbe történő mentális kivetítés Állatokba történő mentális kivetítés A képzeletbeli laboratórium létrehozása A tanácsadók létrehozása

404 SZAKASZ: a képzelet - egészségünkre és intuitív képessé günkre vonatkoztatott - kontrolljával foglalkozik. A következő gyakorlati feladatokból áll: • Az ember anatómiai felépítésébe történő kivetítés • Esettanulmányok A tanfolyam időtartama kb. 40 óra. Befejezésekor a résztvevők oklevelet kapnak, ami igazolja a részvételt, valamint egy fényké pes nemzetközi igazolványt, amelyhez előzetesen a résztvevők két ít'nyképet adnak át, és amellyel igazolhatják magukat, ha részt kí vánnak venni agykontrollos rendezvényeken. Az én felügyeletem alatt álló területen kb. 25 éve gyerekek ré szére is adaptáltuk a tanfolyam anyagát. Ezen a kurzuson a köz ponti téma a hatékony tanulás. További adaptációk is készültek, és

286


létrehoztunk tanfolyamokat serdülőknek és fiataloknak, amelyek iránymutatást adnak a koruknak megfelelő témakörökben. Az, hogy egész korai életkortól kezdve felkínáljuk az emberek számára azokat az eszközöket, amelyekkel felépíthetik egészséges önbecsülésüket, hatékonyabbá tehetik a tanulást, és pozitív életszemléletet alakíthatnak ki, valószínűleg az egyik legjobb kellék ahhoz, hogy életminőségük javuljon és megelőzhessenek jövőbeli problémákat. Amint arra újabb kutatások is rámutatnak, az egészen korai életkortól kezdve fennálló, pozitív érzelmi beállítottság segíthet az élettartam meghosszabbításában, s ráadásul kiváló megelőzési mód az olyan problémákra, mint amilyen pl. az Alzheimer-kór.56 Intézetünk - ahogy azt már a bevezetőben is megemlítettem - nem multinacionális szervezet. Ezért a világon minden ország agykontrollszervezete egyéni módon nyújthatja szolgáltatásait. Ami fontos, hogy ragaszkodjon a tanított mentális technikákhoz. Akadhatnak agykontrolloktatók, akiknek briliáns ötleteik tá madhatnak, és érdekes elméleteket, illetve hipotéziseket dolgoz hatnak ki. Módszertanunk középpontjában azonban mindig ín az az elsőrendű cél állt - és ez így lesz a továbbiakban is hogy segítsünk az embereknek természetes képességeik felfedezésében és mindennapi problémáik megoldásában. Az emberek alapvető problémáinak köre változatlan. Tanfo lyamunk nem óhajt filozófiai disszertáció, metafizikai előadás, és még kevésbé valamiféle szektás ráhatás lenni. Ezért az egyen oktatók feladata nem az, hogy elméleteken vagy hipotéziseken töprengjenek, hanem az, hogy a technikákat közérthetően és tli dományos érvekkel alátámasztva átadják, valamint azok haszná latára ösztönözzék a tanfolyam résztvevőit. Az agykontroll-tanfolyamot elvégzett hallgatók később mi gyón olcsón - egyes országokban ingyen - akárhányszor megl«

í j

1 |

A tanfolyam

287

mételhetik a kurzust, hogy tudásukat felfrissítsék. Ezt a világon mindenhol tiszteletben tartják. Mexikóvárosban ingyenes összejöveteleket tartunk a tanfolya mot végzetteknek, heti rendszerességgel, ahol előadásokat hall gathatnak pszichológiai, személyiségfejlesztési, orvosi, pedagógiai témákban, továbbá a tanfolyam technikáit, illetve azok elmélyíté sét gyakoroljuk. E találkozókkal az a célunk, hogy elősegítsük a motivációt és az elsajátított technikák használatát. Tanfolyamunk valószínűleg az egyik legutánzottabb és legplagizáltabb kurzus. Büszkeséggel tölt el, hogy módszertanunk modellként szolgált és szolgál más tanfolyamok számára. Mégis nagyon fontos meggyőződni arról, hogy olyan oktató agykontroll-tanfolyamára ülsz-e be, aki erre az oktatásra valóban jogosult és felkészült. Ezt a www.silvamethod.com nemzetközi honlapon ellenőrizheted. Intézményünk létrehozta Mexikóban a Holisztikus Orientáció Egyesületét is - egy segítő és jótékonysági alapítványt -, ami két ellátó központtal rendelkezik. A Mexikóvárosban működő központ olyan súlyos egészségügyi problémákkal küzdő emberek számára nyújt szolgáltatásokat, aki ken az orvostudomány már nem tud segíteni. Rendelkezésükre áll egy orvosokból, pszichoterapeutákból és önkéntes, agykontrolllanfolyamot végzettekből álló csoport, akik átfogó iránymutatást adnak a betegeknek, megosztva velük a relaxációs és az egészség vizualizációjára vonatkozó technikákat. Mérida városban, a Yucatán félszigeten található központ ban elsősorban olyan gyermekekkel és fiatalokkal foglalkoznak, akik nagyon rossz anyagi körülmények közt élnek, és agykáro sodásban szenvednek. Számolhatnak továbbá orvosi, pszicholó giai és elkötelezett önkéntesek segítségével is. Ugyanúgy, ahogy Mexikóvárosban, munkatársaim ott is átfogó módon látják el a

288


súlyos egészségügyi problémával küzdő embereket. Mindkét köz pontban - az alapításuk óta eltelt több mint 25 évben - egészen rendkívüli eredmények születtek. Szervezetünk jelentős mennyiségű, különböző országokban publikált tanulmánya és kutatási eredményei mind a módszertan hatékonyságát bizonyítják. E tanulmányok egy részét a Silva Mind Control International57 összeállította, és egy kutatási kézikönyv formájában ki is adta. Intézményünk neve Mexikóban, Közép-Amerikában és Pana mában: Asociación Latinoamericana de Desarrollo Humano. S.C (Latin-amerikai Személyiségfejlesztési Társaság Bt.). Központi irodái Mexikóvárosban találhatók. Intézményünk küldetése, hogy együttműködjön az emberekkel életminőségük javítása ér dekében, megkönnyítve számukra saját eszköztáruk használatát; hogy segítsen felfedezni, illetve megerősíteni mindenkinek saját képességeit és belső értékeit; hogy támogassa a vállalatok és a tár-i sadalmi csoportok fejlődését; és hogy valódi társadalmi munkával szolgálja a közösséget. Munkánkat küldetésünk iránt elkötelezve, a tanfolyamok tar^ talmát rendszeresen korszerűsített, professzionálisan, etikusan, felelősségteljesen, szolidárisán és mindenki hitét tiszteletben tart^ va végezzük. Anna Frank - fiatal kora és rendkívüli szenvedése ellenére - t bölcs szavakat írta naplójába: „Csodálatos tudni, hogy egy pil lanatig sem kell várni arra, hogy elkezdhessük a világot jobbi tenni”. Ez külön-külön mindnyájunktól függ, az iránti elhatá* rozásunktól, hogy jobbá váljunk, és hogy felelősségteljesen dol gozzunk azért, hogy megépítsünk egy mindenki számára jobb világot. Lehet, hogy néhanapján úgy érezzük, hogy amit teszünli az csupán csepp a tengerben. A tenger mégis kevesebb lenne, hfl hiányozna belőle az a csepp!

A tanfolyam

289

Ha emlékszel arra, hogy amit el tudunk képzelni, azt meg is tudjuk valósítani, akkor a tanfolyam a legjobb eszköztárat nyújtja számodra, hogy megértsed és alkalmazd azt a csodálatos, krea tív képességet, amit Isten adott neked. A tudomány ma azt állítja, hogy akár egyetlen gondolatnak is lehet világot megváltoztató ere je. Fontos tehát, hogy a világ alakulására mindannyian hassunk. Tudhatjuk, hogy kik vagyunk, de azt nem, hogy mivé válhatunk. Még ha a legegyszerűbb és legteljesebb módon is próbáltam elmagyarázni, hogy mit nyújthat számodra az agykontroll, azt so hasem lehet kizárólag szavakkal kifejezni. Nagyon helyesen állítja a magyar teológus, Boros László:

„A lényeg mindig megszökik intellektuális erőfeszítéseink és szavaink elől. Kizárólag tapasztalatként jelenik meg. Add meg magadnak a lehetőséget, hogy átéld az agykontrolltanfolyam élményét!

291

9

.

Isten, élet és elme Személyes vélemény „Nem gondolom, hogy köteles lennék elhinni, miszerint ugyanannak az Istennek, aki érzékenységgel gondolkodási készséggel és intelligenciával áldott meg minket, az fenne a szándéka, ftogy lemondjunk ezek használatáról ” G a l il e o G a l il e i

Valóban abszurd lenne, ha képességeink nem azt a célt szol gálnák, hogy a világunkat felfedezzük, hogy adottságainkat fej lesszük, hogy jobbá váljunk, s hogy értelmünkkel megoldjunk problémákat, elősegítve mindezzel a jobb élet megteremtését. E 37 év alatt, amióta a Silva-módszert 20-nál is több - ame rikai, európai és közel-keleti - országban oktatom, s hogy tanúja lehettem az átalakulás, a siker és az egészség területén bekövet kezett rendkívüli változásoknak, mindig szeretetet kaptam azoktól, akik megtiszteltek azzal, hogy szolgálatot tehettem nekik.

292


Mindig megkaptam a pedagógus-, a pszichológus- és az orvostársadalom segítségét is. Ugyanezt sajnos már nem mondhatom el néhány vallási csoportról, akik a világ és az emberek megítélé sében fanatikusak és korlátozottak. A jelek szerint sok fundamentalista számára az elme ereje és annak kutatása napjainkban ugyanazt a „fenyegetést” jelenti, és ugyanazt a bizonytalanságot idézi elő, mint amit Charles Darwin fejlődéselmélete okozott a XIX. században, illetve amit Galilei kijelentése váltott ki, miszerint a Föld nem az univerzum közepe és mozog. Akik korlátoltságuk, előítéletességük és fundamentalista gon dolkodásuk miatt - mit sem tudván a tanfolyamról - nem átall ják az agykontrollt pocskondiázni, sajnos olyan vallásosságról tesz nek ezzel tanúbizonyságot, ami nagyon messzire eltávolodott a valódi hittől. Oktatási intézmény lévén tiszteletben tartjuk mindenki vallását, Minden országban, ahol az agykontrollt oktatják, az oktatók telje sen szabadon gyakorolhatják hitüket, bármilyen legyen is az. Ebben a fejezetben személyes véleményemet fejtem ki. Mivel gyakorló katolikus vagyok, az említett - szektás és fa natikus jellegű - reakció érzékenyen érintett. A tanfolyam elvégzése, majd a tanultak gyakorlása hosz szú éveken keresztül egyre közelebb vitt Istenhez, és hatására a spiritualitásomat egyre mélyebben tudtam felfedezni. Oktatói munkám kapcsán átélhettem és átélhetem azt az élményt, hogy sokaknak segíthetek megkezdeni önmaguk felfedezését és cl indulni saját, belső útjukon. Az indokolatlan kritika a Pünkösdi Közösségekben kezdő ■ dött, még az 1970-es években. E csoportok az összejövetelei ken számos olyan megnyilvánulást kezdeményeztek, amelyek a tevőleges hitvallást és a bizonyságtételt helyezik előtérbe,

Isten, élet és elme

293

Elborzasztó obskurantizmusukkal* „mágiának” titulálták azt a természetes képességet, hogy elleningert alkalmazó techni kákkal - amelyeket az orvostudomány elismer, és napjainkban rendszeresen használ - kontrollálni lehet a fájdalmat. A 90-es években Jósé Silva - néhány magánkiadású művében - kifejtette privát véleményét az intelligencia fejlődéséről és a hit ről. Annak ellenére, hogy Jósé minden művében hangsúlyozta, hogy csupán személyes véleményét írja le, azokba egyesek mégis belekapaszkodtak. Erre hivatkozva próbálták igazolni irracionális hozzáállásukat egy olyan módszerhez, ami felelősségteljes kutatá sokra épül, és ami a világon sok millió embernek segített. Bár sokszor nem értettem egyet Jóséval, mindig tiszteltem lelki emelkedettségéért; szerény egyszerűségéért - soha nem léptette elő magát „mesternek” -; hogy minden munkatársa vallását min dig tiszteletben tartotta; és főleg azért, hogy élete legfontosabb cél kitűzésének embertársai szolgálatát tekintette. Meggyőződéses katolikusként tagadom azt a véleményt, hogy akiknek hite a miénktől eltérő, azok arra ítéltetnek, hogy nélkülöz zék Isten mérhetetlen szeretetét és a belőle áradó fényt. Tagadom továbbá, hogy egy olyan kicsike Istenben hinnék, aki fenyegetve órezné magát teremtményei talentumaitól, amiket Ő maga ado mányozott nekik. Ezért egyetértek Galileinek a fejezet elején idé zett szavaival. A megalapozatlan vallási offenzíva kizárólag azt mutatja meg, hogy mennyire vak tud lenni a gőgösség, és milyen merész a tudatlanság. Nagyon sürgősen szükségünk van arra, hogy újra megéljük az alázatosságot, és gyakoroljuk a toleranciát, amelyek a tanuláshoz és a továbbfejlődéshez elengedhetetlenek. * Szélsőségesen ellenséges magatartás a felvilágosodással és a haladással izemben (Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)

294


E gőgősség és tudatlanság szomorú példája volt az az in ternetre - fanatikus csoportok által - föltett, az ún. New Age-ről szóló néhány dokumentum, ami sok hívővel elhitette, hogy az egyház hivatalos álláspontját olvassák. Némelyikük támadja a kvantumfizika alapvető posztulátumait; Carl Jung spiritualitását; s a transzperszonális pszicholó giát, amit pedig katolikus egyetemeken is tanítanak. Elvetendő NewAge-jelenségként említik a biofeedbacket (tudományos or vosi módszer, amivel az ember megtanítható számos testi funk ciójának szabályozására), a jóga gyakorlását, a hipnózist, sőt még a Gestalt-terápiát is. Mindez csupán még egyértelműbbé teszi azt az abszurd obskurantizmust, amely azokat az önjelölt vezéreket jellemzi, akik úgy bírálnak meg könyörtelenül dolgokat, hogy még csak nem is ismerik azokat. Tiszteletlenségük más vallások alapvető hitét támadja: pél dául a reinkarnáció tanát a buddhistáknál és a hinduknál; vagy a természettel való kapcsolatot a bennszülött népeknél. Elítélnek továbbá bármifajta meditációt, amelynek középpontja nem Krisztus üzenetét hordozza, ami szintén tiszteletlen elvakultságot jelent minden más vallású hívővel szemben. Honnan ered ez a mély félelem? Egyesek szerint a szilárd ala pot nélkülöző hit sérülékenységéből. Ha ez a helyzet, akkor azon kellene dolgoznunk, hogy megerősítsük a hívők hitét, ami rész ben oly módon történik, hogy életünkkel példát mutatunk, s ez sokszor bizony elmarad. A támadások hatására - mivel teljes mértékben meg vagyok győződve az agykontroll hatalmas jótéteményeiről - kértem >t Mexikói Érseki Hivatalt, hogy foglaljanak állást. A helyzet az agy kontroll számára kedvezően tisztázódott: az érsek úr aláírt egy okmányt. (Habár a fundamentalizmus ereje nem tette lehetővé, hogy ez az okmány úgy kerüljön kihirdetésre, ahogy azt az érsek


295

úr óhajtotta.) Hálás vagyok Camilo Maccise O.C.D. atyának, aki Rómában a Sarutlan Karmelita Rend generálisa volt, aki a teoló gia doktora és elismert biblikus szaktekintély, s aki e könyvhöz írt függelékében említést tesz az imént említett okmányról, ami az irodánkban megtekinthető. Mivel hitemet gyakorlom, és egyházamnak aktív tagja vagyok, bátorkodok idézni néhány olyan hivatalos okmányt, amelyek teljesen világos egyházi állásfoglalást tartalmaznak a tudomány és az ember képességeinek felderítésére szolgáló, legitim kuta tások tekintetében. (Sokan ugyan igyekeznek ezeket figyelmen kívül hagyni.) Biztos vagyok abban, hogy ezen okmányok teljes terjedelmükben történő átolvasása segít tisztázni egyházunk va lódi álláspontját.

Populorum progressio*: enciklika a népek fejlődéséről58 A Silva-féle agykontroll célja: a fejlődéshez lehetőséget te remtő, praktikus technikákat felkínálni; és segíteni tökéletesíteni a minden emberben meglévő, természetes képességeket. Ezzel kapcsolatos enciklikarész: „Születése alkalmával mindenki megkapta képességei és te hetségei csíráját, s ezt termővé kell érlelnie. A kibontakozás a környezettől kapott nevelés és az egyéni erőfeszítések gyümöl cse, ami lehetővé teszi, hogy mindenki betájolódjék a teremtője által felkínált cél felé. Az intelligencia és a szabadság birto kában éppen úgy felelős növekedéséért, mint üdvösségéért. A * Az e fejezetben szereplő, VI. Pál pápa Populorum Progressio: rnciklika a népek fejlődéséről című körleveléből származó idézeteket dr. Wöllner Ferenc S.O.Cist. fordította. (A fordító megjegyzése.)

296


nevelők és a környezet olykor segítik, máskor hátráltatják az embert. De bármilyen hatások érik is, sikerét vagy kudarcát elsősorban ki-ki magának köszönheti. És ha csak értelme és akarata erejét veti is latba, megnőhet emberségében, értéke sebb lehet, többé válhatik.” PP. 15

Büszkeséggel tölt el, hogy olyan egyházhoz tartozom, amely a Jóisten, a mi örök szövetségesünk világosságát hirdeti. Emellett azt is hirdeti, hogy az ember rendkívül jelentős szerepet játszik a teremtésben, részben a gondolkodási képessége révén. Ez is segí ti, hogy növekedjünk emberségben. Helyzetünkkel kapcsolatban az egyház így fogalmaz:

„A fejlődés folyamata nem csak számos technikust igényel, ha nem még sokkal több mélyre tekintő bölcset, aki azt kutatja, hogy mi az új humanizmus. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy a modern ember... ismét magára találjon...” PP. 20 A Silva-módszer hangsúlyozza felelősségünk fontosságát és mindnyájunk munkájának jelentőségét, mivel: „Az... embernek együtt kell működnie Teremtőjével a teremtés befejezésén, és rá kell nyomnia a földre annak a szellemnek bélyegét, amit szintén úgy kapott.” PP. 27


297

Talán nem a mi felelősségünk fejleszteni szellemiségünket? A minket alkotó részek közti egyensúly megteremtése erőfeszítése ket igénylő feladat. Nem oszthatjuk fel az embert darabokra, és nem kötelezhetjük a tudományt arra, hogy ismét a karteziánusi dichotómia hibájába essen, ami oly hatalmas mértékben hátrál tatta létünk mélyebb megértését:

„Az ember viszont csak abban a mértékben igazán ember, amenynyiben tettei uraként és értékük bírájaként maga szövi haladása szálait, összhangban azzal a természettel, amit Teremtőjétől ka pott, és amelynek lehetőségeit és igényeit szabadon vállalja.” PP. 34

Vajon az elme és annak - feltárt és még feltáratlan - képessé gei nem részei-e annak az erőnek, amivel Isten ruházott fel min ket? Nem erkölcsi kötelességünk-e felfedeznünk és fejlesztenünk valamennyi olyan képességünket, amelyek hozzájárulnak fejlő désünkhöz?

„Az ember semmi esetre sem az értékek legfőbb zsinórmérté ke, magát csak úgy valósíthatja meg, hogy túllép önmagán, Pascal annyira igaz szavai szerint: »Az ember végtelenül túl szárnyalja az embert.«” PP 42

298


Manapság különösen szükségünk van a testvériességre, a fe lebaráti szeretetre, és mindannak keresésére, ami egy nyitott és a különbségeket tiszteletben tartó egyházon belül - ami felvállalja mindazt, ami valóban egyetemes - egyesíthet minket. Vajon nem épp az-e az egyetemes, ami mindig befogad másokat, még akkor is, ha ők nem abban hisznek, amiben én?

„És ha igaz az, hogy a világ azért beteg, mert hiányzik belőle a gondolat, hívó szavunkat az elmélyedés embereihez intézzük, a bölcsekhez, legyenek katolikusok... minden jóakaratú ember hez szólunk. ... »Keressetek és találtok«, nyissátok meg azokat az utakat, amelyek egymás megsegítéséhez, a szívek kitágításá hoz és a testvéribb élethez vezetnek a valóban egyetemes emberi közösségben.” PP. 85

A II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES* kezdetű lelkipásztori konstitúciója az Egyházról a mai világban59 Ahogy ez a dokumentum leszögezi: Isten számára „nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem talál na szívükben” (GS.l) Valóban „örömöt és reményt” kell adnia - ami a dokumentum spanyol címe is. Ez a katolikusok számára

*A Gaudium et Spes dokum entum ból idézett részlet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján megjelent, eredeti és hivatalos magyar fordítás szövegéből származik (uj.katolikus.hu/ konyvtar.php). (A fordító megjegyzése.)


299

bizonyítja egyházunk nyitottságát azokkal a jelentős változások kal kapcsolatban, amelyeket a tudomány sokszor elénk tár.

„Az ilyen tudományos beállítottság a kultúrát és a gondolkodásmódot másként alakítja.. .A biológiai, pszichológiai és társada lomtudományok fejlődése az embert nem csupán jobb önisme retében segíti, hanem abban is, hogy technikai módszerekkel közvetlenül befolyásolja a társadalmak életét” GS.5

Kik is vagyunk mi - gondolkodásra és kreativitásra képes lények - valójában? Ha hívők vagyunk, hol találkozhatunk Istennel? Talán attól félnek a fundamentalisták, hogy bárki képes megtalálni a benne lakozó Istent? „Az igazság szabaddá tesz” (Jn 8:32), ez pedig mindig veszélyesnek bizonyul azok számára, akik vétkességük és félelmük miatt megkísérelnek akadályokat gör díteni emberek szabadsága elé, és meg akarják határozni a sor sukat. Azon szabadság elé, amit maga Isten is tiszteletben tart; illetve azt a sorsot, ami felől mindenki csak önmaga dönthet.

(Az ember)... „benső valójával ugyanis a dolgok teljességét meghaladja: ebbe a mély, benső világba tér, amikor a szívébe fordul, ahol Isten várja őt, aki a szíveket vizsgálja, s ahol ő maga Isten színe előtt dönt a saját sorsáról.” GS. 14 Milyen nagy szükségünk is van az olyan bölcs értelemre, ami Nejteni engedi számunka a láthatatlant; ami átlép annyi, önma

30 0


gunknak felállított vagy vakon elfogadott - az illetők tekintélye miatt meg nem kérdőjelezett - korláton! (Az ember)... „Értelme ugyanis nem korlátozódik pusztán a jelenségekre, hanem az érthető valóságot igaz bizonyossággal meg tudja ragadni... A z emberi személy értelmes természe tét végül a bölcsesség tökéletesíti..., mely az emberi elmét szelíden vonzza az igaz és a jó keresésére és szeretésére; s ha bölcsesség hatja át az embert, a láthatókon keresztül eljut a láthatatlanokhoz. A mi korunk pedig az elmúlt századoknál jobban rászorul erre a bölcsességre, hogy minél emberibb legyen minden újdonság, amit az ember fölfedez. A világ jövője forog ugyanis veszélyben, ha nem támadnak bölcsebb emberek.” GS. 15

Az igazi hívő Isten ingyenes szeretetéből született világban indul útnak. Abból a teljes szabadságból, amellyel Isten meg teremtett minket. Azokkal a talentumokkal indul útnak, ame lyekkel Isten bőségesen megáldott minket. S az ember a nélkül választja meg sorsát, hogy Isten bármiféle módon kényszerítené őt arra, hogy keresse és szeresse Őt.

„Isten ugyanis az embert a saját döntésére akarta bízni, hogy a maga elhatározásából keresse Teremtőjét, és hozzá ragasz* kodva, szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre. Az ember méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabod választás alapján cselekedjék, tudniillik személyként, belső in dítás és irányítás, ne pedig belső vak ösztön vagy merő kiilsÖ kényszer hatására.” GS. 17


301

Elszomorít a méltatlan fanatizmus, és szégyenkezem miatta. A fanatizmus nem hajlandó párbeszédre, és meddő a valódi fe lebaráti szeretetre. Nem része-e természetünknek az elme? Nem fontos-e tehát felfedeznünk elménk képességeit, s fejlesztenünk azokat? Tarthatatlan, hogy valakit megfenyegetnek, és kétségbe von ják istenhitét pusztán azért, mert gondolkozik és hisz azokban a képességekben, amelyeket maga Isten adott neki. Sokakat „sá tánnak” tituláltak, mert bízni mertek a természet adta lehető ségekben vagy a tudományban, illetve megérzéseikben. Vallási meggyőződése alapján kéne talán a sebészt is megválasztanunk, akinek a kezébe adjuk szerettünk életét? Vagy talán mégis inkább a szakértelme alapján? Fenyegeti-e Istent, ha az ember használja értelmét, elméje és képzelete erejét, hogy segítsen egy beteg em beren?

„Az ember mindig törekedett arra, hogy munkájával és tehetsé gével minél gazdagabban bontakoztassa ki életét; ma azonban uralmát, főként a tudomány és a technika segítségével szinte az egész természetre kiterjesztette, s egyre tovább terjeszti... Mindezek következtében sok olyan dolgot, melyet korábban az ember a természetfölötti erőktől várt, ma saját munkájá val biztosít magának ” GS. 33.

Minden jelentős előrelépés - a tudományban is - egy hipo tézisből, egy intuitív gondolatból származott. Néhány megszü letett elméletet csak évszázadokkal később sikerült bizonyítani. Kopernikusz állította először, hogy nem a Föld a világegyetem

302


középpontja, s Galilei ezt csak 100 évvel később bizonyította be. Talán nem az - intuitív és kreatív - emberi elme szülte-e a tudo mányos haladást, a művészeti alkotásokat, és teremtette meg az egyre jobb életkörülményeket? Olyan Istenben hiszek, aki meg láttatja velünk, hogy környezetünk jobbá válhat, és számunkra hasznossá tehető.

„A hívők bizonyosak abban, hogy az egyéni és közösségi em beri tevékenység, illetve az a hatalmas erőfeszítés, mellyel az emberek a történelem folyamán életük körülményeit javítani akarják, önmagában véve megfelel Isten tervének.” GS. 34

Akik félelmet éreznek a személyiségfejlődés, a befelé fordu lásra való képesség és a Teremtővel való találkozáshoz elveze tő út egyedül történő felfedezésével kapcsolatban, azoknak az Istenképe siralmas. Ők azt hiszik, hogy Isten oly kicsiny, hogy az ember képes megsérteni Őt csupán azzal, hogy sikereket tud el érni, és képes jobbá válni. Szilárd meggyőződésem, hogy mindaz, amit képesek vagyunk vagy valaha is képesek leszünk tenni, az mindig is eltörpül Isten mindenhatósága, mindentudása és min • denhol jelenlévősége mellett, amelyben igenis hiszek. Egyetértek egyházammal, amikor kijelenti, hogy a hívők:

„...nem gondolják azt, hogy az emberek leleményességéből és erejéből született alkotások szemben állnak Isten hátai mával, vagy azt, hogy az eszes teremtmény mintegy vetély*


303

társa a Teremtőnek, épp ellenkezőleg, meggyőződésük, hogy az emberi nem győzelmei Isten nagyságának jelei és az ő ki mondhatatlan tervének gyümölcsei.” GS. 34

Miért próbálják mégis korlátozni az embereket lehetőségeik és képességeik felfedezésében? Miért kell megtagadni azt, ami új tényeket és törvényszerűségeket hoz felszínre? Miért kéne viszszafogni autonómiára való képességeinket?

„Ha a földi valóságok autonómiáján azt értjük, hogy a te remtett dolgoknak, maguknak a közösségeknek is, meg vannak a saját törvényeik és értékeik, melyeket az em bernek lépésről lépésre föl kell ismernie, alkalmaznia és rendeznie kell, akkor az autonómia követelése erkölcsileg teljesen kifogástalan; amit nemcsak korunk emberei igé nyelnek, hanem a Teremtő akaratának is megfelel... Ezért bármelyik szaktudomány módszeres kutatása - ha való ban tudományosan és az erkölcsi norm ák szerint folyik - igazában soha nem kerül ellentétbe a hittel, mert a földi valóságok és a hit valóságai ugyanattól az Istentől ered nek. Sőt, aki alázattal és állhatatosan igyekszik föltárni a természet rejtélyeit, azt, még ha nem is tudja, szinte Isten keze vezérli, aki m indent fönntartván teszi, hogy a dolgok azok legyenek, amik. Ezért csak sajnálni lehet, hogy nem eléggé látva a tudomány törvényes autonómiáját olykor a keresztények között is megnyilvánultak olyan fölfogások, melyekből nézeteltérések és szenvedélyes viták támadtak,

304


és sokakat vittek arra, hogy a hitet és a tudom ányt egy mással szemben állónak gondolják... Egyébként bármely vallás hívei mindig meghallották Isten szavát és megnyi latkozását a teremtmények nyelvén...” GS. 36

Kétségtelenül feladatunk javítani társadalmunkon, és - m un kánk és képességeink révén, minden találékonyságunkat lat ba vetve, nyitott hozzáállással - kreatív alternatívákat keresni a problémák megoldására. Az is feladatunk, hogy párbeszédet folytassunk embertársainkkal, függetlenül attól, hogy a vallásuk a miénkkel megegyező-e vagy sem. „Eltérnek az igazságtól azok (a keresztények), akik tudván, hogy nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keres sük, úgy vélik, ezért elhanyagolhatják a földi kötelességeiket, és nem veszik figyelembe, hogy épp a hit fokozza a kötelezett séget kinek-kinek a hivatása szerint... Kitartó tanulással ké szüljenek föl, hogy részt tudjanak venni a világgal és a legkü lönbözőbb fölfogású emberekkel folytatandó párbeszédben.” GS. 43

Sokan az agykontroll-tanfolyam elvégzése és a tanult technikák gyakorlása révén fedezik fel spiritualitásukat és kötelezettségüket önmagukkal és embertársaikkal szemben. Vitathatatlan, hogy lm valódi erőfeszítéseket teszünk az önismeret irányába, akkor az közelebb visz minket az emberi szellem transzcendens értékei


30 5

hez és a bennünk lakozó Istenhez. Ezt Avilai Nagy Szent Teréz és Hippói Szent Ágoston is megfogalmazta: „Ami az önismeretet illeti, azt sosem szabad elhagyni... Az ön ismeret kenyerével együtt kell minden csemegét elfogyaszta nunk.” Av il a i N a g y S z e n t T e r é z : A z É l e t K ö n y v e

XIII, 15

„Amilyen mértékben ismeri meg önmagát az ember, olyan mértékben fogja önmagában felfedezni és megismerni Istent.” h ip p ó i

S z e n t Á g o s t o n : D e O r d i n e (A R e n d r ő l ) 2 ,1 8 .4 8

A Gaudium et Spes emlékeztet bennünket arra, hogy annál nagyobb mértékben leszünk képesek előmozdítani és kifejezni az emberek közti egység szellemét, minél inkább tudjuk tisztelni a különböző kultúrák sajátosságait. Tehát a toleranciára és a sze retetteljes nyitásra szólít fel minket.

„A kultúra kibontakozásához... mindig szükség van a neki ki járó szabadságra és a saját törvényei szerint való önálló cse lekvés lehetőségére. Méltán követeli meg tehát, hogy megbe csüljék, és joggal örvend bizonyos sérthetetlenségnek, föltéve természetesen, hogy a közjó határain belül ügyel a személy, s a kisebb-nagyobb közösségek jogainak tiszteletben tartására. ...a z Egyház nem tiltja, hogy »a művészetek és a tudományok a maguk határai közt a saját elveiket és módszerüket köves sék«; ezért »ezt a jogos szabadságot elismerve« állítja és helyesli a kultúra, s kiváltképp a tudományok jogos autonómiáját.” GS. 59

306


Ne dőljünk be a fanatikusoknak, akik azt próbálják elhitetni velünk, hogy a fejlődés, az új eszmék, a törvényszerűségek ku tatása - amit a mélyebb valóság felfedezéséért mindenki a saját hagyományrendszerében végez - fenyegetné hitünket! Talán semmit sem tanulhatunk a filozófus Kierkegaardtól vagy Dietrich Bonhoeffer teológiájából, mert nem katolikusok? Meg kell akkor tagadnunk Isaac Newton vagy Albert Einstein elméleteit és felfedezéseit, mert ők nem voltak keresztények?

„Ámbár az Egyház nagyon sokat tett a kultúra fejlődéséért, a tapasztalat azt mutatja, hogy esetleges okok miatt nem min dig könnyű összehangolni a kultúrát és a kereszténységet... E nehézségek nem szükségszerűen károsítják a hitéletet, sőt a hit pontosabb és mélyebb megértésére serkenthetik az elmét. A tu dományok, a történelem és a bölcselet újabb vizsgálódásai és eredményei ugyanis új kérdéseket vetnek föl, melyeknek gya korlati következményei vannak, és a teológusoktól is új kutatá sokat követelnek... A lelkipásztorkodásban nemcsak a teológiai elveket kell kielégítően ismerni és alkalmazni, hanem a világi tudományok, elsősorban a lélektan és a szociológia eredménye it is, hogy a híveket is tisztább és érettebb hitéletre vezessék.” GS. 62

Hogy a teológia és a tudomány nehogy ismét beleessen azok ba a hibákba, amelyek oda vezetnek, hogy az egyik kizárja a má sikat; továbbá, hogy egymás melletti létezésükkel jobban has/, nára lehessenek az emberiségnek:


307

(E feladatukat azonban csak akkor teljesíthetik, ha) „minden hívőnek, klerikusnak és laikusnak biztosítva van a kutatás, a gondolkodás és a szerény, de bátor véleménynyilvánítás jogos szabadsága mindabban, amiben szakértő.” GS. 62 Büszke vagyok, hogy egy olyan egyházhoz tartozom, amelyik Őszentsége II. János Pál pápán keresztül képes volt bocsánatot kérni Galileitől; egy olyan egyházhoz, amelyik „idősebb testvé reinkként” ismeri el a zsidó embereket, és végre mindörökre el töröl mindenféle diszkriminációt. Egy olyan egyházhoz, amelyik „szeretné egyesíteni a kinyilatkoztatás fényét az emberi tudással, hogy megvilágosítsa az utat, melyen csak nemrégiben indult el az emberiség”*60 A jótéteményeket hozó tudomány sokkal gyorsabban fejlőd hetett volna, ha azok, akik többet beszélnek az ördögről, mint Istenről, nem lettek volna alkalmatlanok arra, hogy elismerjék a változást. Néhány fanatikus „áltudományossággal” vádolja az agykont rollt, ami tájékozatlanságukat bizonyítja a legfrissebb kutatások terén - amelyről e könyvben is esik még szó. Másrészt azt jelzi, hogy ők képtelenek elismerni, hogy a tudomány nagy elméletei intuitív felismerések alapján születnek meg, amelyek esetében olykor akár évszázadok is eltelhetnek addig, amíg azok bizonyí tást nyernek. Valószínűleg azért nehéz - az intuitív felismeréseken alapu ló tudománytörténetünk ellenére is - elfogadnunk a tényt, hogy gondolataink rendkívül nagy mértékben hatnak életünk alaku *( iaudium et Spes (GS 33)

308


lására, mert annak idején René Descartes dichotómiához folya modott. Descartes (1596-1650) olyan mozgalom tagja volt, amely forradalmasítani próbálta az emberiséget azzal, hogy a tudományt használta az élet megmagyarázására. E tevékenysé gével azonban konfliktusba keveredett azzal az egyházzal, amely saját álláspontját kizárólagosnak és megkérdőjelezhetetlennek tekintette. Amikor Descartes 1633-ban megtudta, hogy Galileit elítélték, mert támogatta Kopernikusz elméletét, lemondott arról, hogy publikálja saját fényelméletét. A kopernikuszi gondolat ugyanis elengedhetetlen volt a saját elméletét alátámasztó fizikai gondo latmenethez. Descartes egyéni magyarázatokkal rendelkezett az életről, a testről, az agyról és az elméről. Joggal félt, hiszen Galileit inkvizíciós kínzásokkal fenyegették meg, mert a világról alko tott teóriáit és megfigyeléseit nyilvánosságra merte hozni. Ezért Descartes úgy döntött, hogy különválasztja az elmét és a testet, mintha a kettő egymástól független lenne, hogy megelőzze a konf liktusokat. Ő maga így fogalmazott: „Oly módon alakítottam át filozófiámat, hogy azzal ne okozzak felháborodást senkinek, és hogy az mindenki számára elfogadható legyen.” Csak Isten tudná megmondani, hogy mekkora késlekedést okozott az emberiség nek ez a félelem indukálta döntés. Ideje eltávolodnunk e sötét kortól, ami annyi briliáns elmét kötött gúzsba, és okozott hatalmas megosztottságot még a hívők között is.


30 9

ISTEN „ Soha nem fejezzük be önmagunk megismerését, /za nem próbáljuk megismerni Istent ” Av il a i N a g y S z e n t T e r é z

Isten az, akitől az élet származik. Ő lényegünk és sorsunk. Mindenható, mindentudó és mindenhol jelen levő. Mi sem áll tőlem távolabb, minthogy megpróbáljam megmagyarázni Őt. Ugyanakkor Isten sokkal közelebb áll hozzánk, mint sokan hi szik; és sokkal hatalmasabb, mint amit sajnos sokan felfognak belőle, és amekkorára lényét korlátozzák. Isten a szeretet, aki mindig ott van életünk folyásának hori zontján. Ő a fonal, amivel újra és újra összevarrjuk szakadása inkat. Isten a mindig hű szövetséges. Ő a fény, ami megvilágítja gondolatainkat; és az egyetlen olyan szerető társunk, aki szá munkra mindig jelen lesz. Annyi, munkával eltöltött évem alatt sem találkoztam egyetlen olyan emberrel, aki azért vesztette el hitét, mert felfe dezte elméje erejét. Ugyanakkor sok olyan emberrel találkoztam, akik azok miatt a szégyenletes botrányok miatt vesztették el hi tüket, amiket önmagukat hívőknek nevezők okoztak. Különösen olyan fanatikus „hívők”, akik tekintélyükkel visszaéltek a keresz tény emberek jóságával és naivitásával. Micsoda szűk és szegényes Istenképe van annak, aki azt gon dolja, hogy az ember intelligenciája és kreativitása fenyeget heti Istent! Aki azt hiszi, hogy az emberiség eredményei miatt lemondhatnánk Róla! Hiszen minél több választ találunk meg, annál több kérdésünk születik.

310


A Nobel-díjas Max Planck, a kvantumfizika atyja, találóan fogalmaz:

„A hívő számára Isten ott van mindennek a kezdeténél. A tudós számára Isten ott van mindennek a végénél”

Isten létezik. Hol találjuk meg? Ha e kérdésre zavarba jövünk, az azt jelzi, hogy kívül keressük. Pedig Ő - bár jelenlétét műve inek csodálatosságában is megérezhetjük - a bensőnkben szeret lakni. Ez az oka, hogy a saját bensőnkben való keresgélés és ta pasztalatszerzés során - sokszor a nélkül, hogy szándékunkban állna - felfedezzük Őt. Isten az a bensőséges barát, aki szeret bennünket és vár ránk. Úgy képzelem el, mint aki otthonunk egy olyan szobájában vár, ahova sohasem megyünk be, és amelyikről már el is felejtkez tünk. Úgy képzelem el, mint aki mindig megremeg az örömtől, amikor lépéseink az ő szobája felé közelednek. S még ha utunk másfelé is visz, ő továbbra is szeret bennünket és vár. Amíg - sza badon - úgy nem döntünk, hogy megkeressük Őt. Ha érzékeny ségünket felébresztenénk, már észrevennénk azt, amit a Korán így fogalmaz meg: „Ahol befordultok, ott van Isten arca.” Hunyd le a szemed, és kezdd meg az utadat önmagad felé! Ha „szilárd elhatározással” kitartasz, akkor eljutsz oda, hogy felde reng az arca, és tapasztalatod valódiságát az eredményed bizo nyítja majd: az a képességed, hogy úgy szeress másokat, ahogy Isten azt kívánja. Számomra Isten az, akivel kapcsolatban állok; a barát, akivel találkozom; aki kezdeményezte, hogy szeressen engem; aki ki gondolt engem, és az életemet adta.


311

ÉLET „Hogyan tudnak az emberek javítani életükön? Úgy hogy embertársaik jólétéért dolgoznak ” L e v i t i c u s R a b b a h 25

Hívőként hálát adok az adományként kapott életemért, ami lehe tővé teszi számomra megtapasztalni Isten kegyelmét. Isten adja nekünk az életet, mi pedig azzal válaszolunk, hogy feladatként - felelősséggel és képességeink fejlesztése iránti elkötelezettség gel - felvállaljuk azt. Képességeink segítségével - a szereteten és a szolgálaton keresztül - jólétet akarunk teremteni embertársa inknak. Isten intelligensnek teremtett minket, hogy az élet esz közévé váljunk, amit Ő bőségesen ad nekünk. Az idő elrohan, mi pedig el se gondolkozunk azon, hogy tulaj donképpen milyen életet is akarunk élni. Márpedig le kell fékeznünk, és meg kell tanulnunk gondolkozni. Ez csendet és befelé fordulást igényel. A tiszta spiritualitás ösztönöz; gondolkodásra késztet; s a többiekkel megkötendő, pozitív kompromisszumok megkötésére sarkall minket. Teljes mértékben áthatja az életünket. Egy olyan korszakban, amit - ahogy azt Viktor Franki böl csen megjósolta - az egzisztenciális üresség jellemez, semmi sem hasznosabb annál, mint hogy felfedezzük az élet mély értelmét: szeretni és szolgálni. Spiritualitásunk felé elindulni azt jelenti, hogy belépünk a misztériumok világába. A misztériumok szavakkal ugyan elmondhatatlanok, mégis meghatározzák létünket. Az életnek - az összes fájdalom, tévedés és ellentmondás elle nére - célja van. Kierkegaard így fogalmaz:

312


„A létezés nem valami, ami van, hanem valami, ami lesz. Egy feladat.” Ez esetben viszont az a teendőnk, hogy magát az életet alakítsuk át egy mindenféle lehetőségre nyitott úttá, ami hez mély belső élet szükséges, valamint az igazság és a jóság hi teles keresése. Aki nyitottsággal, kellő időt rászánva, fanatizmustól és gő gösségtől mentesen tanulmányozza a Silva-féle agykontrollt, ész reveheti, hogy a tanfolyam valamennyi része felhívás arra, hogy felfedezzük bensőnk gazdagságát. „És maga Jézus Krisztus nem hívott-e fel arra, hogy belülről keressük Isten országát? (Lukács evangéliuma 17,21). Minden tanítása nem egy intés-e, egy buzdítás a saját bensőnk felé for dulásra? A pszichológiai és az erkölcsi tudatot Krisztus egy idejű teljességnek nevezte, ami feltétele annak, hogy az ember pontosan abban a formában kapja meg az igazság és a kegye lem isteni adományait, ahogy az végeredményben megfelelő számára.”61

Próbálhatjuk definiálni az életet, az mindig el fog szökni min den, nem a tapasztalat alapján született meghatározásunk elől. Ezért az életről beszélni ugyanaz, mint arról beszélni, hogy miért is élünk. Az elme az a fontos eszköz, amelyen keresztül gyümölcsö zővé tehetjük, és kreatív módon szabályozhatjuk életünket, el mélyülhetünk a szolgálat iránti elhivatottságban, valamint oly módon fejleszthetjük képességeinket, hogy azok elvezessenek éppen a mások iránti szolgálat és a jobb élet megteremtésé re irányuló küldetés teljesítéséhez. Életünk egyik felelőssége, hogy műveljük elménket, és megtanuljunk mindent, ami előse


313

gíti munkáját, és azt eredményezi, hogy elménk a legnagyobb hatásfokkal működjön. A tanfolyami tapasztalat segített nekem közelebb kerülnöm gyökereimhez és nézeteimhez. Az agykontrollos meditáció meg könnyítette számomra az elmélyült imádkozást, s hogy napon ta felfedezzem azt a Jóistent, aki szeret engem. Aki Szent Teréz találó szavai szerint: „a kastély legbensőségesebb és legmélyebb lakhelyén lakozik, ami a saját lelkünk”. A szolgálat fontosságát saját életfilozófiám határozta meg: TUDNI, HOGY SZOLGÁLHASSUNK. E gondolat áthatja a tan folyam minden szakaszát: mindig legyünk készek arra a segít ségre, amit a többi embernek adhatunk! A képességünk, hogy túl tudunk lépni önmagunk határán - a „te és én” világából a „mi” irányába -, rendkívüli távlatokat és a valódi spirituális ÉLET le hetőségét nyitja meg. E valódi testvériesség és szolidaritás segíthet nekünk abban, hogy mély értelmet adjunk életünknek, és megmutassuk, hogy Istent valóban megtaláltuk önmagunkban. Az egyre abszur dabbnak tűnő világban létezik valami, ami csöppet sem abszurd: amit képesek vagyunk megtenni a többi emberért.

314


AZ ELME „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata PÁL APOSTOL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 1 2 ,2

Ha a világ a szolidaritás hiánya miatt beteg, akkor itt a remek alkalom, hogy önmagunkban olyan új lehetőségeket fedezzünk fel, amelyek révén újra találkozunk másokkal! Nemcsak kívül, hanem bensőnkben is, egyesülve velük, hogy szeretettel szolgál hassuk őket. Előmozdítani a békét, a testvériséget, ami szeretetből és ab ból a vágyból születik, hogy szolgáljuk felebarátainkat, ez: „az Istentől eredő béke képe és hatása.”62 De vajon a haladás, a fejlődés, a szolgálat és a szeretet csak fizikai erőfeszítések nyomán jöhetnek létre? Talán az elme olyan valami lenne, amit nem kell erre használnunk? Pál apostol elég világosan fogalmazott erre vonatkozóan. Sokan ismerik a mon dást: „Imádkozz Istenhez, és kalapácsolj!” De vajon a kalapácsolás szó kizárólag külső erőfeszítésre vo natkozna? Esetleg azért félnek egyesek az elme erejétől, mert so hasem használták azt? Véleményem szerint meg kellene változtatni a mondást. Jelezni kéne, hogy hitünkkel, értelmünkkel és fizikai erőnkkel tesszük el végzendő munkánkat. A mondás tehát szerintem így helyes:


31 5

„Imádkozz Istenhez, programozd elmédet, és kalapácsolj!” Kari Rahner, korunk egyik nagy teológusa így fogalmaz:

„A XXI. század keresztényének misztikusnak kell lennie. Különben nem lesz keresztény.” A nagy misztikusok útja minden esetben az önismeret és a belső csend fontosságára világít rá. Az imádkozás - az Isten megtapasztalásához vezető elengedhetetlen út - azzal indul, hogy lehunyjuk szemünket, és befelé nézünk. Szent Ágoston így fogalmaz:

„Minden hiba legfőbb oka - vonatkozzon az a világi dolgokra vagy Istenre hogy az ember nem ismeri önmagát.” Az egyház atyjaként Szent Ágoston ragaszkodik ahhoz, hogy térjünk vissza önmagunkhoz, mivel saját bensőnkben lakik az igazság, és saját természetünk felfedezése teszi lehetővé, hogy túlléphessünk önmagunkon. Istent valójában nem hanggal, ha nem a szívünkkel hívjuk. Szent Ágoston arra is emlékeztet minket, hogy tudásunkat megosztani a mások iránt érzett szeretet gyümölcse. Továbbá: hogy kötelességünk mindennap tanulni, mivel ez az igazság va lódi keresése. Örvendetes lenne, ha emlékeznének Szent Ágoston szavaira azok a dölyfös emberek, akik rágalmakból álló „máglyára” kül denek sok jó szándékú hívőt, akik - Isten akaratának megfelelő en - elkötelezték magukat egy igazságosabb és boldogabb világ létrehozása mellett:

316


„Sokan vannak, akik látszólag kívül vannak, ám valójában belül léteznek. És sokan, akik látszólag belül vannak, ám valójában kívül léteznek” „Isten óvjon attól, hogy azt higgyük, Ő éppen azt gyűlöli bennünk, amiért a többi élőlény fölé emelt bennünket! Isten nem akarja, hogy a hit meggátoljon bennünket az okok keresésében és azok megtalálásában! Teljes lelkeddel dolgozz azon, hogy ezt megértsd!” Az elme kétségtelenül Isten egyik nagy ajándéka, amely egye dülállóvá tesz bennünket. Ha nem hasznosítjuk, akkor ellökjük azt az eszközt, amelyet valójában azért kaptunk, hogy elindul hassunk az önfejlesztésre szolgáló úton. Azon az úton, amelyen tökéletesíthetjük és testvéreink szolgálatába állíthatjuk istenadta talentumainkat. Önmagunk valódi ismerete alázatossághoz vezet, ahogy azt Szent Teréz bölcsen hirdette. Mivel az önismeret az igazsághoz visz minket közelebb, segítségével felismerhetjük esendőségünket és azt az irgalmat, amit Isten szeretete révén kapunk. Kreativitásunk és intuíciónk fejlődése segít tágítani tudatun kat és szeretetre való képességünket. E képességek nélkül vakok lennénk környezetünk szükségleteire, és - önmagunkat korlá tozva - nem tudnánk azokat kielégíteni. Azt hiszem, azok, akik megpróbálják gátolni, hogy mindenki hozzáférhessen saját bensőjéhez, valójában félnek. Félnek - Szent Ágoston szavaival „a szívhez való visszatéréstől”, mert ott lakik a belső világosság, ami lelkiismeretünket irányítja, „létezésünk feladatának” legmélyéről. Egyesek szívesebben élnek másoktól való függésben, minthogy felvállalják azt a felelősséget, amit a szabadság magával hoz. Talán mindenkinek ugyanúgy kell gondolkodnia és érez


317

nie, mint nekem? Nem. Biztos vagyok benne, hogy néhány agy kontrolloktató sem osztja álláspontomat, de azt is tudom, hogy ennek ellenére ők is tiszteletben fogják tartani azt. (Hangsú lyoztam, hogy csupán személyes véleményemet mondom el e fejezetben!) HáFIstennek intézményünk nem szektás jellegű, és mindig jóakarattal viseltetünk egymás nézetei iránt. Isten egy és Isten mindenkié. Ha ebben a színes világban arra törekednénk, hogy mindenki ugyanazt gondolja, mint mi, ak kor sok-sok embert kizárnánk a szeretetünkből. Keresztényként mindenkit - hitüktől, tradícióiktól vagy kultúrájuktól függetle nül - szeretnünk és szolgálnunk kell. Valóban hívőnek lenni azt jelenti, hogy tanúbizonyságot teszünk hitünkről, reményünkről és szeretetünkről; és nem bánunk inkvizíciós eszközökkel azok kal, akiknek a mienktől eltérő a hite. Hálát adok Istennek a teremtés csodájáért és azért a hihe tetlen erőért, amit nekünk adott. Az Ő bizalma abban, hogy meg fogjuk találni ezt az erőt, majd önként és szabadon hozott döntésünk alapján a szeretet szolgálatába állítjuk, a zsoltár szava ival kelt visszhangot szívemben:

„Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába elé vetettél: minden juhot és barmot, a mezők vadjait, az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!” Z s o l t á r o k K ö n y v e 8, 4 - 10 .

319

10. A tehetetlenségtől a teljesítőképességig „Az emberek nem azon a napon születnek meg végérvényesen, amikor anyjuk világra hozza őket. A z élet arra kényszeríti őket, hogy újra és újra megszülessenek.” Buddha

Ott voltam, ahol te vagy. Olyan embert hallgattam, akinek - úgy tűnt - a birtokában van egy, bármilyen probléma megoldására alkalmas, mágikus képlet. Szkeptikusan tettem fel önmagamnak a kérdést: vajon lehetséges ez? Elsősorban a kíváncsiságom, s nem valamilyen megoldandó problémám ösztönzött a fellelhető lehetőségek felkutatására, arra, hogy kiderítsem: „vajon lehetsé ges ez?” Most itt vagyok, 38 évvel később. Még mindig meglepő döm azon a hatalmas képességen, amit Isten azért adott nekünk, hogy saját „vitorlás hajónkkal” manőverezhessünk. Igen, erőfeszítéseket kell tennünk ahhoz, hogy nap mint nap felfedezzük azt a rengeteg, rendelkezésünkre álló eszközt, amelyek képessé tesznek, hogy minden pillanatban ismét „megszülessünk”,

320


és hogy mindig, újra és újra, reménnyel telten szálljunk szembe az élet kihívásaival. Mindnyájan boldogságra vágyunk, ám sokszor csak addig ju tunk el, hogy kesergünk, hogy nem értük el azt. Talán úgy érez zük, mintha egy teljesen értelmetlen, légüres térbe zuhantunk volna. Pedig a boldogság igenis megtalálható, ha a megfelelő he lyen keressük! Ismerjük a szufi anekdotát: Egy ember meglátta Naszreddint, amint keresgélt valamit a földön. - M it vesztettél el, mester? - kérdezte tőle. - A kulcsomat - felelte Naszreddin. Erre aztán a férfi is letérdelt, hogy segítsen megkeresni a kulcsot. Egy idő múlva a férfi megkérdezte: - Pontosan hol ejtetted el? - Otthon. - Akkor miért itt keresed? - Mert itt világosabb van, mint a házamban. Ugyanígy vagyunk mi is. A könnyen járható utak elkápráztal nak minket. Azt hisszük, hogy boldogságunk - a „kulcs” - kinl található meg. Motivációnk részben ugyan jöhet kívülről, de ahhoz, hogy áhított célunkat elérjük, az ösztönzésnek mindig belülről kell dolgoznia. Ne félj az utad során felmerülő akadályoktól! Ha a/ út a te utad, akkor át tudsz jutni rajtuk! Csak őrizd meg pozitív hozzáállásodat! Nem háríthatjuk el a felelősséget, hogy az életünk során lel merülő problémákkal szembe kell néznünk, és meg kell oldn nunk őket. Minden kihívás egy-egy lehetőség a felfedezésre, ké

A tehetetlenségtől a teljesítőképességig

321

pességeink használatára és arra, hogy bízzunk tehetségünkben. Én olyan Istenben hiszek, aki sohasem ad nehezebb feladatot, mint aminek a megoldására képesek vagyunk. Valóban boldog életet szeretnél? Testvériesebb és igazságo sabb világra vágysz? Javítani akarod egészségedet, el akarod érni a célodat, bőséget óhajtasz az életedben, jobbá tenni vagy meg változtatni akarod a szokásaidat, hatékonnyá kívánod tenni tanulásodat, megbízhatóbbá akarod tenni memóriádat, megerő síteni az önbizalmadat? Szeretnéd gazdagabbá tenni önmagad dal és a többi emberrel meglévő kapcsolatodat; mélyebb szinten felfedezni spiritualitásodat; és javítani életminőségedet? Akkor kezdj el építkezni bensődben, mert csak onnan tudod kiváltani azokat a hatásokat, amelyek valójában megváltoztatják a kinti dolgokat. Amint említettem, először én is feltettem a kérdést: „vajon lehet séges ez?” Sokéves saját megfigyelésem és számtalan olyan ember tapasztalata, akiknek megtaníthattam az agykontrollt, egyértelmű en bebizonyította, hogy valójában azzá válunk, amire gondolunk. Tanuljunk meg hát mindarra a jóra gondolni, ami bennünk van! Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy csak pozitív gondolataink szü lessenek. Meg fogsz lepődni, hogy ez mit eredményez, amint azt a pozitív pszichológia klinikailag is bebizonyította. Szókratész azt mondta: „A bölcsesség az ámulattal kezdő dik” Engem - sokakhoz hasonlóan - továbbra is ámulatba ejt, hogy mi mindenre vagyunk képesek. Teljesen természetes, ha valamennyire kételkedsz. Sőt még hasznos is, mert arra ösztö nöz, hogy megvitasd a kérdést másokkal. Azért szenved a világ a fanatizmustól, mert sokan semmit sem kérdőjeleznek meg. Bárki hármit is mondjon neked, mindig állj meg, és önállóan gondold át a dolgot! Már az ókorban is, a nagy delphoi jósdában, a bölcsesség kul

322


csa ez volt: „Ismerd meg önmagad!” A mai, teljesen a külső ségekre kihegyezett világban a jelek szerint eltávolodtunk ettől az igazságtól, s még önmagunktól is elidegenedtünk. Már nem állunk meg, hogy elgondolkodjunk és felfedezzük önmagunkat. Szent Ágoston ezt írta: „Mi, emberek, csodáljuk a hatalmas folyókat, a hegyek nagyságát, a csillagok fényességét, a patakok mélységét, és közben önmagunkkal szemben semmiféle csodálatot sem tanúsítunk ” Ebben a bonyolult világban, az egyre komolyabb kihívások, egyre nagyobb ellentmondások és folyamatosan zajló viták kö zött sokan egyre tehetetlenebbnek érzik magukat. Mit tegyünk? Hova forduljunk? Keress a bensődben! És ott - legnagyobb ámu latodra - megtalálod a szükséges erőt, hogy az életedet megválósítandó üggyé alakítsd át! Gondolataidból építkezve, érzelmeidet irányítva és belső értékeidre támaszkodva felfedezheted életed teljes értelmét. Legyen bátorságunk „csodálni” saját intelligen ciánkat, és adjunk hálát Istennek, hogy felelőssé tett minket saját szabadságunkért! Ha azt már fölismertük, hogy képesek vagyunk ártani ma gunknak és környezetünknek, akkor miért oly nehéz észreven nünk, hogy jót is előidézhetünk, s hogy ebből a jólétből adakoz* hatunk is? Ahogy cáfolhatatlan tényként tartjuk számon, hogy elménk képes megbetegíteni minket, ismerjük el gyógyító képességét isi Hatoljunk be a belső világba, hogy teljes mértékben feltárjuk legigazibb valóságunkat, és elámuljunk saját titkainkon. Albert Einstein így figyelmeztet:

j


323

„A legszebb, amit megtapasztalhatunk, az a titok. Ez minden valódi művészet és tudomány forrása. Akitől ez az érzés idegen, és már képtelen megállni és álmélkodni, az olyan, mintha már meg is halt volna." Csodálnunk kell a világot, hálát kell éreznünk, és tudatában kell lennünk, annak, hogy érzelmi viharaink nagy része hol meg hozott döntéseink eredménye, hol pedig az élet törékenységének természetes következménye. Hatalmas erő birtokában vagyunk, ami mindig derűlátásra jogosít fel, mert erőnk segít túljutni bár milyen viharon. Amit az agykontroll tanít, az lehetővé teszi e belső természetes erő használatát. A képzelet erejének hatalmáról van szó, amely erőt sokan sajnos sohasem aknáznak ki. Meglehet, hogy ez egye seknek mágikus dolognak tűnhet, az elménkben pergő filmek akkor is megszabják viselkedésünket, és jelentős hatást gyako rolnak testi és lelki reakcióinkra. Képzeletünket folyton használ juk, tudatosan vagy tudattalanul. Egyes kutatók szerint a lelki szemeink elé vetített képeink adják napjaink részletes cselekvési programját. Meg kell tanulnunk átalakítani az életminőségünket károsító képeket olyanokká, amelyek kedveznek egyensúlyunk nak, és ily módon fizikai, pszichés és spirituális egészségünknek. Azt ugyanis ma már bizonyítottan tudjuk, hogy e képek irányít ják agyunkat és azon keresztül testünk minden funkcióját, illetve befolyásolják világszemléletünket.

324


A VÁLTOZÓ AGY

„Az emberi agy tanulmányozása valódi humanizmus: az agy megismerése nagyobb szabadsághoz és önmagunk jobb megismeréséhez vezet." R ó b e r t Ja st r o w

Dr. Michael Merzenich - a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem agykutatója és az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagja - úttörő jellegű kutatásokat végzett a neuroplaszticitással, tehát idegrendszerünk rugalmas alkalmazkodásá val kapcsolatban. Szerinte elménk edzése ugyanannyira hasznos, mint súlyos betegség esetén a korszerű gyógyszer szedése. Azt is állítja, hogy tanulásunk folyamata az anyaméhtől a sírig tart; és hogy kognitív agyi funkcióink - a gondolkodás, a tanulás, az emlékezés - még időskorban is javíthatók. Dr. Álvaro Pascual Leone a Harvard Egyetemről és dr. Helen Mayberg agykutató a Texasi Egyetem Egészségügyi Tudományos Központjából szintén bebizonyították, hogy „a kognitív folya matok hatnak az agykéregre, a gondolkodó agyra, újraalakítva az információfeldolgozás módját és megváltoztatva a gondolkodási mintákat.” Ily módon bizonyítást nyert, hogy a mentális gyakor latok ugyanolyan hatékonyan segíthetnek korrigálni agyi prob lémákat, mint számos gyógyszer.63 Képzeld el ezek után, hogy u te esetedben - aki valószínűleg nem szenvedsz semmilyen agyi betegségben - mekkora életminőség-javulást eredményez, hu megtanulod elmédet irányítani?!


m

A neuroplaszticitás vizsgálata azt jelzi, hogy egy új képesség megfelelő körülmények közötti gyakorlása százmillió vagy akár százezermillió agysejtközi kapcsolódást változtathat meg, fino mítva ezzel az agy információfeldolgozó képességét. Agyunk te hát nemcsak tanul, hanem folyamatosan tanulja, hogy hogyan tanuljon. A neuroplaszticitás felismerése előtt az agyat bonyolult gé pezetnek tekintették, amelynek korlátai - memóriakapacitása, a folyamatok sebessége, az intelligencia mértéke - megmásíthatatlanok. A kutatások igazolták, hogy e feltételezések mindegyike hibás volt. Dr. Wilder Penfield a Montreali Neurológiai Intézetben, a XX. század 30-as éveiben, elkezdte feltérképezni az agyat. Azonosítani akarta, hogy a test és annak tevékenységei miként jelennek meg az agyban. Egyes agyi területek ingerlésével pél dául gyerekkori emlékek idéződtek fel a vizsgálati alanyban, ami azt jelzi, hogy mentális tevékenységünk is valahol rögzítésre ke rül az agyban. Sokan - mivel azt hitték, hogy az agy nem képes változni - úgy gondolták, és azt tanították, hogy ezek az agytér képek fixek, megmásíthatatlanok és gyakorlatilag mindenkiben egyformák, annak ellenére, hogy Penfield ezt sohasem állította. Dr. Merzenich felfedezte, hogy ezek a térképek nem stabilak, nem is univerzálisak, s hogy emberenként eltérőek. Ragyogó kí sérletekkel bebizonyította, hogy agytérképünk felépítése annak függvényében változik, amit életünk folyamán teszünk. Kiderült: agyunknak ösztönzésre van szüksége ahhoz, hogy fejlődjön, hogy egészséges maradjon, és hogy képes legyen optimálisan működni. A neuroplaszticitásból következően az agyi területek kompelitív jelleggel (egymással versengve) működnek. Ha abbahagy juk mentális képességeink trenírozását, az agytérképen az ennek

326


megfelelő terület nyitottá válik arra, amire - anélkül, hogy ezt észrevennénk és akarnánk - éppen gondolunk. Te döntőd el, hogy milyen gondolatokkal és nézetekkel ösztönződ agyadat! Annyi bizonyos, hogy amit választasz, az rendkívüli mértékben tudja befolyásolni ÉLETMINŐSÉGEDET. Manapság sokat hallani a „felejtés” szükségességéről. Ha va lamit túl sokszor ismételgetünk, akkor azzal kialakítunk egy térképet az agyunkban, ami néha merevvé tesz minket. Egy-egy új dolog megtanulásához nyitásra van szükség, valamint haté kony AGYKONTROLLRA, ami lehetővé teszi a magasabb fokú ELLENŐRZÉST a már „feltérképezett” területen, aminek a kö vetkeztében az megváltoztatható lesz. A kilencvenes években a neuroplaszticitásra vonatkozó kuta tások során bebizonyosodott, hogy a híres IQ (intelligenciahá nyados) akár felnőttkorban is növelhető 64, amit Jósé Silva már 30 évvel korábban is állított. Módszerünk hatékonysága a gon dolataink kontrolljában gyökerezik, amit gyakorlás révén érünk el, és amellyel erőnket a problémák megoldására és céljaink el érésére fókuszáljuk.


327

GONDOLKODÁSUNK MEGVÁLTOZTATJA AGYUNKAT

„A gondolkodás minden pillanatban megteremti a világot ” A n d r é M a u r o is

Thomas Hobbes filozófus (1588-1679) feltételezte, hogy képze letünk kapcsolódik érzéseinkhez, s hogy az érzés fizikai változá sokhoz vezet az agyban. Ezt tekinthetjük azon elgondolás előz ményének, ami szerint gondolataink megváltoztathatják agyunk szerkezetét. Hobbes hipotézise a képzelet kulcsszerepéről intuitív megsejtés volt. Gondolatát 350 évvel később a korszerű vizsgá lati eljárások alátámasztották. Bebizonyosodott, hogy a „képzelt képek” ugyanazokban a látóközpontokban jönnek létre, mint amelyekben agyunk a külső stimulusok révén kapott képeket is feldolgozza. Hobbes után 200 évvel, 1873-ban, Alexander Bain filozófus visszatért ehhez az elgondoláshoz. Azt állította, hogy valahány szor egy gondolat, emlék vagy ötlet eszünkbe jut, valamilyenfajta „növekedés” következik be az agysejtek „uniójában”, abban, amit manapság szinapszisnak nevezünk. Később Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja, saját kísérleteire alapozva azzal egészítette ezt ki, hogy a képzelet is változásokat idéz elő a neuronok össze kapcsolódásaiban. 1904-ben Santiago Ramón y Cajal - az orvosi Nobel-díjas, zseniális neuroanatómus - azt találta, hogy nem csak a fizikai, hanem a mentális gyakorlatok is változásokat idéznek elő az agy

328


sejtek belső kapcsolódásaiban. Azt állította, hogy: „A gondolko dás szerve rontható és tökéletesíthető is jól irányított, mentális gyakorlatokkal.” 1966-ban Jósé Silva - két évtizedes kutatás után - első al kalommal kínálta fel a nyilvánosság számára azt a lehetőséget, hogy kezelni TUDJUK képeink elképesztő erejét, és átnyújtotta a hatékony AGYKONTROLL végzéséhez szükséges gyakorlati eszköztárat. Kétségtelenül ő volt az első, aki kiszakította a la boratóriumi, illetve az egyéni és/vagy a csoportos klinikai kö rülmények közül azokat a szükséges technikákat, amelyekkel bárki hozzáférhet saját belsejének erejéhez. Bárcsak azok, akik megkísérelték hiteltelenné tenni felvetéseit, elegendő alázattal rendelkeznének ahhoz, hogy elismerjék rendkívüli előrelátá sát! Az elménkben megjelenő kép ugyanúgy aktiválja agyunk megfelelő motoros (izmokat működtető, mozgást létrehozó) területeit, mint a tényleges cselekvési szándék. Amint azt már többször megemlítettem, agyunk nem tesz különbséget a való ság és a képzelet között, és csak rajtad múlik, hogy milyen ké pekkel/gondolatokkal „táplálod” agyadat. A gondolkozni tudás azt jelenti, hogy megtanulod kezelni azt az eszközt, amivel hatást tudsz gyakorolni magadra és körülményeidre. Élőlények vagyunk, nem pedig gépek. Az agykontroll az első pillanattól kezdve azt hangoztatta, hogy bennünk van az erő a változásra. Manapság a tudomány igazolja, hogy ez milyen rend* kívüli mértékben igaz. Agyunk szerveződését tapasztalataink befolyásolják. Mi döntjük el, hogy mit gondolunk saját életünk ről, és mit kezdünk vele, főleg pedig, hogy milyen képességein két eddzük. Marcus Tullius Cicero, a nagy filozófus, ügyvéd és szónok sze rint: „Gondolkodni azt jelenti: élni”. Cicero bizonyára ismerte


Szophoklész mondását: „Ember számára nem terem nagyobb kincs, mint a gondos, józan értelem.” GONDOLKODNI TUDNI azt jelenti: ÉLNI TUDNI. Ha tudatában vagyunk ennek az igazságnak, akkor természetes át alakulási folyamaton megyünk keresztül. Tökéletesíthetőek va gyunk, amely tény egyrészt a remény hatalmas távlatait nyitja meg számunkra, másrészt azonban felelősséget ró ránk. Az egyik legnagyobb kísértés, amelybe beleeshetünk - ahogy arra a XX. századi nagy katolikus író és trappista szerzetes, Thomas Merton rámutatott -, ha túl kevésre vágyunk és túl keveset várunk saját emberségességünktől. Ez talán annak a következménye, hogy sokak számára a legnagyobb teher saját tehetsége. Többek közt azzal biztosíthatjuk gondolataink minőségét és eredményességét, ha belső értékeinkre építjük őket, mert dön téseinket elsősorban azok alapján hozzuk meg. Olyan korban élünk, amelyben az egoizmus, az erőszak és a gátlástalan törek vés feltűnően rontja életünk minőségét. Ezzel szemben két dol got tehetünk: elménket kontrollálhatjuk, és szívünkből jövő együttérzést adhatunk.

330


ELME ÉS ÉRTÉKEK

„Valahol egyszer megfogod találni önmagadat. És ez,, csakis ez lehet életed legboldogabb vagy legkeserűbb órája.” Pa b l o N e r u d a

A tehetetlenségből a teljesítőképességbe való átlépésünk arra kö telez minket, hogy a legnagyobb belső értékeinkre épülő erkölcsiséget vállaljuk fel. Eközben észben tartjuk azt is, hogy a nehéz időszakokban elménk ereje lesz az, ami majd megment minket. Az agykutatás megmutatta, hogy életminőségünk nagymér tékben a testünkkel való törődés; a gondolataink és pozitív ér zelmeink; valamint spiritualitásunk - a szeretet és a többi ember szolgálata - függvénye.65 Pablo Neruda szavai arra utalnak, hogy kétségtelen tény: mindnyájunknak lesz egy elkerülhetetlen randevúja önmagával. Hogy jó érzéssel tudunk-e majd visszatekinteni a mögöttünk levő évekre, az sokkal inkább függ majd a „szívünk sugallta gon dolatoktól”, amelyek emberséges tettekre sarkalltak minket, mint bármilyen anyagi jólétet vagy átmeneti megelégedettséget ered ményező tettünktől. A hiteles önbecsüléshez a gondolkodás és az akaraterő fejlesz tése, valamint a tetteinkért vállalt felelősség vezet el; küldetésünk legteljesebb megvalósításához pedig: hitünk ereje, a remény és a szeretet. Az intelligens elme segít visszaszerezni a pozitív életszemlé letet, és segít megértenünk, hogy a siker azoké, akik az értelem


331

által megvilágított akarattal szívük belső értékeire támaszkod nak. Kétségtelen, hogy sikerünk sokkal inkább függ majd azon összetevőktől, amelyek lelkesedésünk tárgyát képezték, mint bármilyen egyéb tényezőtől. Jó módszer arra, hogy „éberek” ma radjunk, ha elsajátítjuk azt a szokást, hogy kérdéseket teszünk fel önmagunknak, ahogyan azt Marcus Aurelius, a bölcs filozófus és római császár tette:

“Hogy lehet az, hogy most használom az eszemet?... Hogy lehet az, hogy szavaimat és tetteimet azon értékeken keresztül mérik, amelyeket hirdetek, és azon elvek alapján, amelyek szeretném, ha vezetnének engem?... Vajon kinek része az elmém? Egy csecsemőé, egy gyermeké, egy zsarnoké, egy buta állaté vagy egy bestiális vadállaté?”

Alaposan kell elvégeznünk azt a munkát, ami az önmagunk nak feltett, ilyen kérdésekkel jár. Tudatosság és gyakorlat szük séges ahhoz, hogy észrevegyük, gondolataink hogyan vezetnek el minket körülményeink létrehozásához. Becsületesnek kell lennünk ahhoz, hogy meglássuk: szavaink és tetteink sokszor ellentmondanak annak, ami állításunk szerint belső értékren dünkhöz tartozik. Hányszor fordul elő, hogy egy élethelyzetre adott reakciónk olyan, mint egy szenvedő csecsemőé, egy szeszélyes gyermeké, egy könyörtelen zsarnoké, egy értelem nélküli lényé vagy egy feldühödött vadállaté? Bárhol, ahol az élet lehetséges, van mód helyesen élni. És ez csak annak függvénye, hogy TUDUNK-E GONDOLKODNI, és el tudjuk-e ismerni és át tudjuk-e élni azo kat a belső értékeket, amelyek értelmet adnak életünknek.

332


E könyv és a hozzá mellékelt CD segítségével új kezdet nyílhat számodra. Elkezdheted felfedezni, hogy miként tedd mindennap jaidat teljesebbé. Sokan úgy tesznek, mintha a jövő valami olyas mi lenne, ami elkerülhetetlenül megtörténik, és amibe nem lehet beavatkozni; de szerencsére vannak, akik hisznek abban, hogy a jövőt mi hozzuk létre hozzáállásunkkal és tetteinkkel. Az előbbi ek túlzott mértékben a múlt felé tekintenek, és jelenüket annak függvényében magyarázzák, amik korábban voltak, és nem azzal, amivé válni szeretnének. Utóbbiak a jelent mindig egy jobb jövő megteremtésének lehetőségeként látják, nem pedig a múlt szimpla következményeként. Ne téveszd össze a kellemetlenségeket és a kudarcokat a ke serűséggel és a depresszióval! Kerüld el mindkettőt, bármi áron! Ugyanis azok minden betegség és bensődben dúló háború gyö kerei. Azt hiszed, hogy követtél el hibákat, hogy kihagytál nagy lehetőségeket? Időnként mindnyájan láthatjuk így. A lényeg, hogy ne ragadjunk be az önsajnálat csapdájába, hanem határo zottan induljunk el utunkon, kihasználva azt a csodálatos erőt, amivel rendelkezünk. A tegnap már elment, és azt semmi sem tudja megváltoztatni. Ne bújjunk hát el benne, hogy elmenekül jünk a bennünket érintő, jelen- és jövőbeli felelősség elől! Albert Einstein így fogalmaz: „A képzelet minden. A kép zelet az eljövendő események előzetese.” Meg kell kérdeznünk önmagunktól: Milyen jövőt építek? Milyen emberré kezdek vál ni? S emlékezzünk: mindig azzá válunk, amit gondolunk! Életed minősége gondolataid minőségétől függ, gondolataid minő sége pedig képeid minőségétől. Mondhatjuk, hogy álmunk a cél; a valóság a kiindulási pont; a képzelet pedig a jármű. A fejlődéshez mindig változásra van szükség. Itt a lehetőség, hogy meghatározd, mit szeretnél valójában az élettől, majd neki vágj annak a nagy kalandnak, amelynek során felfedezed, hogy


33 3

ki vagy valójában, és mit tehetsz, hogy elérd céljaidat. A bölcses ség titka, hogy önmagunkon belül keressünk mindent, s ne má soktól próbáljuk megszerezni. A legfontosabb, hogy mindennap elvégezd a mentális gyakor latodat. Ne teljen el egyetlen nap sem anélkül, hogy le ne huny nád a szemed, el ne lazítanád a testedet, ne lenne egy pozitív gondolatod, és ne adnál hálát önmagadnak, másoknak, magának az életnek és Istennek, bármilyennek is képzeled Őt el! Ne teljen el egyetlen nap sem életedben e bensődben töltött, intim időszak nélkül, ami szükséges ahhoz, hogy javíthass életed minőségén! Ne korlátozd tovább életedet és lehetőségeidet azok mi att, akik továbbra is inkább korlátok között szeretnének élni! Mindnyájan abban a világban élünk, amit létrehozunk, és amit képesek vagyunk elképzelni. A történelem bebizonyította, hogy mindaz, amit egy ember el tud képzelni, azt - ő vagy más - meg is tudja valósítani. A Silva-féle agykontroll valóban új utat nyitott. Kulcssze repet játszott annak a személyiségfejlődési mozgalomnak a kirobbanásában, ami ma virágzik. Továbbra is ez az élen járó módszer, ami gondolkodásunk helyes vezetését kínálja fel szá munkra. Ez - ahogy a pszichológia leszögezi - érzelmeink in telligens irányításához, valamint viselkedésünk szabályozásához nyújt eszközöket, elősegítve személyiségünk integrálását és lehe tővé téve, hogy ajtót nyissunk a boldogságnak, amihez csak saját bensőnkből vezet út. Én ott voltam, ahol te most vagy. Talán sok minden, amit megosztottam veled e könyvben, hihetetlennek tűnhet most neked, jóllehet a tudomány és a klinikai tapasztalatok mindezt alátámasztották. A lényeg azonban, hogy ráébredj: te vagy a fele lős az életedért. Az eszköz, amit Isten e felelősség felvállalásához adott neked: az elméd. Istenbe vetett hitem annál erősebbé válik,

334


minél többször megtapasztalom azokat a rendkívüli képessége két, amelyeket az embereknek adott. A nagy költőhöz és az olasz nyelv atyjához, Dante Alighieri hez hasonlóan én is: “Hiszek egy - egyetlen és örök - Istenben. Aki állandó szeretetével és akaratával mozgatja a mennyeket... Aki a kezdet, a szikra, ami élő lánggá terebélyesedik, és aki - mint csillag az égen - ragyog énbennem.”

33 5

1. sz. függelék A TEREMTŐ VIZUALIZÁCIÓ MŰVÉSZETE: A ZSENIALITÁS VELED SZÜLETETT KÉPESSÉGE dr. Aretoula Fullam

Személyiség- és egészségpszichológiára, valamint a testnek az elmén ke resztül történő gyógyítására szakosodott klinikai pszichológus. A New Jersey Egyetem Orvostudományi Intézetének tudományos kutatója a krónikus fogyatékosságok és a sclerosis multiplex betegség területén. A Harvard Egyetem Orvostudományi Intézetének és a bostoni Brigham and Womens H ospital-m k a kutatója. A Rutgens Egyetem Pszichológiai Karának tanára, ahol kurzusaiból néhány a tanterv részévé vált. A gye rek- és felnőttkori elektromos agyi aktivitással kapcsolatban is végzett kutatásokat. Egyik tanulmánya a A Silva-féle agykontroll hatásainak értékelése: a képzelet és a vizualizáció mint hatékony kezelési módszer a sclerosis multiplexben szenvedő betegek tüneteinek enyhítésére és életminő ségük javítására. Ezt a vizsgálatot a New Jersey Egyetem Orvostudományi Intézetében végezték el a Kessler testülettel, az orvosi rehabilitációra és az oktatási célú kutatásra vonatkozóan a New Jerseyben található Holyhome Kórház Sclerosis Multiplex Centrumával együttműködésben. Dr. Aretoula Fullam agykontrolloktató is.

k

336


Vizualizáció az ókorban A vizualizáció nagyon elterjedt gyakorlat volt már a legősibb civilizá cióktól kezdve. A görög mitológia szerint Aszklépiosz, Apolló fia volt a fény, a gyógyítás és a zene istene. Gyógyítási módszereit i. e. 1300tól egészen i. u. 600-ig alkalmazták a mediterrán térségben66, és azok jelentősen befolyásolták az orvoslás módszertanát. A jobbulásra vá gyók felkeresték az ő nevét viselő templomot, és várták, hogy az isten egy álmon vagy látomáson keresztül megszólítsa őket. Ezek az ókori betegek úgy hitték, hogy az ember csak ezen eszközök segítségével kommunikálhat az istenekkel. A hagyomány szerint kétféle gyógyító álom létezett: az első típusnál maga az isten jött el a beteghez az álomban vagy valamilyen félálom szerű állapotban, és meggyógyította őt. A másodiknál Aszklépiosz je lent meg előtte, s előírt valamilyen gyógymódot, amit a betegnek kö vetnie kellett, hogy meggyógyuljon67. Olyan volt, mintha Aszklépiosz belelátna a betegek belsejébe, pusztán azzal, hogy megnézi őket, és így megtalálná mindenki számára a megfelelő gyógymódot. Korunk szóhasználatában ezt intuícióként és teremtő vizualizációként ismerjük. Ókori szövegekben talált tanútételek szerint az álmokon kérész* tül68segítettek azokon az asszonyokon, akik gyermekáldást áhítottak, és olyan betegségek is sokszor meggyógyultak, mint a bénulás, a vak ság, a galandférgesség vagy különféle bőrelváltozások. Szofoklész, Arisztofanész és még Szókratész is alkalomadtán Aszklépioszhoz fordult, hogy meggyógyítsa őket valamilyen beteg ségből. Gyógyítási módja eljutott egészen Hippokratészig - apján én nagyapján keresztül, akik Aszklépiosz templomának papjai voltak valamint Galenóhoz (akit a nyugati orvoslás atyjaként ismerünk), aki Hippokratész utódja volt. Az ókori görögök megérzései szerint a spiritualitásnak, az álmok nak és a vizuális képeknek - ugyanúgy, mint a gondolat és az elme

1. számú függelék

337

hatalmának - hatalmas értéke volt az orvosok, a betegek, sőt még a filozófusok szemében is. A meditáció mint a tudományos kutatás tárgya Több mint 30 éve megnőtt az érdeklődés a meditáció iránt, kü lönösképpen az utóbbi két évtizedben. Ennek oka a relaxáció és a vizualizáció gyógyító tulajdonságai, valamint fiziológiai és pszi chológiai hatásai. Az érdeklődés e jelentős növekedését, különösen az Egyesült Államokban, egyrészt a jógikon és a Zen mestereken végzett megfigyelések váltották ki, másrészt dr. O. Carl Simonton onkológus szakorvos kutatásai, aki az agykontrollos relaxáció és imagináció/vizualizáció hatásait tanulmányozta súlyos egészségügyi problémákban szenvedő betegeknél. Dr. I lerbert Bensőn - a Harvard Egyetemen - szintén kutatásokat végzett, konkrétan a transzcendentális meditáció hatásaira vonatkozóan. Simonton első tanulmányának69 megjelenésekor több kutatás indult el az alternatív kezelések szempontjaira fókuszálva. Ebben a vizsgálatban az egyik rákbetegcsoport tagjai csak hagyományos orvosi kezelést kaptak, a másik tagjai a hagyományos orvosi ke zelés mellett a Silva-féle módszert is gyakorolták, melynek során vizualizáltak és képzelődtek. A vizualizáló/imagináló betegek át lagosan kétszer olyan hosszú ideig maradtak életben, mint a kizá rólag hagyományos orvosi kezelést kapók. Még az elhunyt betegek is másfélszer hosszabb ideig maradtak életben, mint a kontroll csoport tagjai. E rendkívüli különbségek láttán gombamód sza porodtak azok a vizsgálatok, amelyek a gyógyítás, a betegségmeg előzés és a krónikus betegek élteminőség-javításának lehetőségeit kutatták.


Agykontroll, relaxáció, képzelet és stressz Ma már elegendő adat áll rendelkezésre annak kimondására, hogy a pszichoszociális stresszt okozó, illetve az azt kezelő hatások oly mértékben befolyásolják az immunredszert, hogy tényleges egészségállapotbeli változást eredményeznek. A legtöbb közvetlen bi zonyíték erre a fertőző betegségek és a sebgyógyulás vonatkozásá ban született. Az újabb orvosi kutatások kiderítették, hogy számos betegség - pl. szív- és érrendszeri betegség, gyengeség, funkció csökkenés - kialakulását és lefolyását befolyásolják az úgynevezett proinflammatorikus (gyulladást megelőző) citokinek (az immun válaszban szerepet játszó anyagok). Az ilyen citokin termelődése közvetlenül kiváltható negatív érzelemmel és stresszes élménnyel, illetve közvetett módon idült és visszatérő fertőzéssel. Ez arra utal, hogy számos, negatív érzelmekkel kapcsolatos betegség-rizikófak tor hátterében meghúzódó egyik központi mechanizmus a stresszel összefüggő immunrendszeri rendellenesség lehet.70 Mindent egybevetve: a betegségre hajlamosító pszicho-szociális té nyezők és a testnek az elmén keresztül történő gyógyítása - amely magá ba foglalja a meditációt, a relaxációt, az irányított imaginációt, valamint az imádkozást - közti komplex összefüggés egyre nagyobb figyelmet kapott71, és ennek hatására még több erre irányuló kutatást végeztek. Az alternatív gyógymódok a terápiák széles skáláját foglalják magukban, amelyek célja a beteg intenzív és krónikus fájdalmainak mérséklése, valamint a funkciózavarok és a feszültség enyhítése. Az agykontroll szándékosan, folyamatosan szabályozza a figyelmet, ami azzal társul, hogy tudatában vagyunk a jelennek. Mindez jobb lel kiállapottal, nagyobb önbecsüléssel, az élet iránti elégedettséggel és optimizmussal kapcsolódhat össze; ezek az érzelmi egészség jelei.72 Az irányított imagináció olyan terápiás technika, ami lehetővé teszi, hogy a kívánt célok - a fájdalomküszöb emelésenek és a szó


33 9

rongás csökkentésének - elérése érdekében a páciens a saját képzele tét használja ahhoz, hogy összekapcsolja testét elméjével.73A kreatív vizualizáció értékét a kutatók jelenleg is tanulmányozzák.74 Helyszűke miatt csupán néhány olyan vizsgálatot említek, amelyek egyértelműen mutatják a vizuális imagináció és a meditáció erőteljes hatását. Wolso és munkatársai 2004-ben 2055 felnőttet kérdeztek meg. Kiderült, hogy 18,9%-uk az ezt megelőző évben legalább egyszer alkal mazott elmetest-terápiát, amelyek 20,5%-a szakember közreműködé sével történt. Leggyakrabban meditációt és imaginációt alkalmaztak krónikus fájdalom (a krónikus fájdalomtól szenvedők 20%-a használ ta) és alvászavar (az alvászavarban szenvedők 13%-a használta) ellen, tehát olyan ügyekben, amelyek vonatkozásában a kutatók egyértel műen hatékonynak tartják az elmetest-kezeléseket. Ugyancsak 20% alatti volt azok aránya, akik az elmetest-terápiát szívbetegség, fejfájás, hát- és nyakfájás és rákbetegség miatt vették igénybe, mely kórképek vonatkozásában szintén erős kutatási érvek sorakoznak75 Az intenzív kezelés alatt álló betegek erős érzelmi és fizikai fe szültséget tapasztalhatnak, amit gyakran nyomasztónak írnak le, mivel a félelem, a harag, a védtelenség és az elszigeteltség érzését idézheti elő. Az egyik legjobban tanulmányozott kiegészítő kezelés a vezetett imagináció, amit egyre gyakrabban alkalmaznak. Megnőtt a betegek e technika iránti bizalma, mert jelentős lelkierő-forrást és támogatást nyújt számukra, például ahhoz, hogy egy műtétre felké szüljenek, vagy hogy szembenézzenek azzal a stresszel, amit a kór házban eltöltendő időszak számukra okoz76. Collins és Dunn (2005) nyomon követtek egy dermatomyositisben szenvedő beteget, aki kizárólag meditációt végzett, és nem sze dett semmiféle gyógyszert. Naponta ellenőrizték a karizmok erejét, a bőr állapotát és azokat az eseményeket, amelyek nyugtalanságot okoztak, s mindezt egy numerikus skálán rögzítették. A beteg meggyógyult, ami e kórkép esetén hagyományos terá

340


piával nagyon ritkán történik meg. A matematikai analízis kap csolatot keresett a beteg karizmának ereje, a bőrelváltozások és a fájdalom, illetve a mentális terápia között. A statisztikai elemzés jelentős kapcsolatot mutatott ki a meditációra (a p 77-értékek* 0,02 és 0,001 közöttieknek bizonyultak) és az imaginációra vo natkozóan is (a p-értékek 0,02 és 0,002 közöttieknek bizonyul tak). A szorongásnak jelentős hatása volt a bőrelváltozásokra, a kar izomerejére azonban nem. Az eredmények statisztikai lag fontos összefüggést mutattak a mentális terápia és a beteg dermatomyositisből történő felépülése között, ami valószínűleg a humorális immunrendszer hatásának tudható be. A gyógy ulásban alapvető fontosságú tényező volt a stressz gyors csök kenése. A meditáció és az imagináció jótékony hatásai e beteg esetében összhangban állnak azzal a növekvő számú bizonyíték kal, amelyek megerősítik, hogy e technikák hatással vannak az immunrendszer működésére.77 A Silva-féle agykontroll, a vizualizáció és az irányított képzelődés segít az arra irányuló technikák alkalmazásában, amelyekkel hatéko nyan javítható a stressz kezelése, az egészség, az önkorlátozó hiedel mek megváltoztatása (kognitív újrastrukturálás) és a többi emberrel való kapcsolat. Az egyéb, krónikus betegségeknél megfigyelt sikerek alapján78 az agykontroll, a vizualizáció és a képzelődés rendkívül ígé *A p-értek azt jellemzi, hogy egy felállított H0 hipotézis alapján a kapott véld lenszerű eredmény valószínűleg igaz-e vagy sem. A kutató a p értéke alapján döntheti el, hogy elfogadja, hogy a csoportok között nem volt különbség, vagy elveti ezt a hipotézist, és egy másik, H hipotézist állít fel a különbségek vizsgá latára. A H0 hipotézist akkor vetjük el, ha az eredmények alapján számított p értéke egyenlő vagy kisebb a szignifikancia előre meghatározott értékénél, ami általában 0,05 vagy 0,01. A cikkben a szerző ezt 0,02 és 0,001 értékek közöttinck találta az imagináció vonatkozásában, ami azt jelenti, hogy a kontrollal szemben felállított követelményszint a megengedettnél jóval magasabb, vagyis hogy a kapott eredmények közötti különbség nagyon is szignifikánsnak tekinthető.


341

retes beavatkozásnak bizonyult, mind az akut, mind pedig a krónikus betegségek esetében, mint amilyen például a sclerosis multiplex (SM). Az SM egy összetett, progresszív betegség, ami a központi idegrendszer károsodását idézi elő. Jellemzői: kiterjedi agyi és gerincvelői elváltozások, továbbá nagyon sokféle tünet, amelyek magukban fog lalják az alkalmankénti érzéketlenséget, kimerültséget, fajdalmat, a végtagok gyengeségét, izomgörcsöket, a húgyhólyag és a bél működé sének zavarát79. Ezen kívül jelentkeznek még pszichológiai tünetek is, mint: depresszió, feszültég, szorongás, kognitív leépülés és az SM egyéb diszfunkcionális megnyilvánulásai, amelyek gyakran logyatékosságot okoznak.80Az SM oka nem ismeretes, és eddig még nem találták meg gyógyításának módját.81Általánosan elfogadott8’, hogy SM esetén az immunrendszer a központi idegrendszerben megtámadja a neuronok myelinburkolatát. Az SM-ben szenvedő betegek megélhetnek olyan érzéseket, mint a sebezhetőség, a frusztráció és a kontroll elvesztése83, ami miatt emelkedik a stressz-, a depresszió- és szorongásszintjük, és kimerültebbé válhatnak. Jelentős számú tudományos megfigyelés szól amellett, hogy a pszicho-szociális tényezők és a stressz hatást gyakorol nak az egészségre és az immunológiai funkciókra.81 Több mint 100 éve már, hogy az SM kialakulásában és rom lásában kulcstényezőnek tartják a stresszt. Ennek ellenére csak az utóbbi tíz évben végeztek szisztematikus kutatásokat a lehetséges okokra és pathomechanizmusra vonatkozóan85, ami bizonyította a szimpatikus idegrendszer felfokozott tevékenysége, a stressz és az SM súlyosbodása közti kapcsolatot. Az érzelmi stressz gyakoribb az SM-ben szenvedő betegeknél, mint számos egyéb krónikus be tegségnél, és háromszor gyakoribb az SM-ben szenvedőknél86, mint a lakosság többi részénél. Olyan tényezők, mint pl. a bizonytalan gazdasági helyzet, a munkahely megszűnése87 jelentős mértékben rontják a beteg állapotát. Összességében elmondható, hogy érzelmi stressz esetén romlik

342


a betegek állapota. A súlyosabb állapotban lévő betegeknél több ér zelmi zavar állt fenn, és náluk a stresszt előidéző események inten zívebbek voltak88, mint az enyhébb tüneteket mutató betegeknél. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy SM-esek közt a depresszió előfordulási gyakorisága 14-57%, az eufóriáé 63%, s a szorongásos problémáké 19-34%. Azok a betegek, akik rendelkeznek a stressz és a szociális problémák kezelésére szolgáló eszközökkel, képesek befolyásolni azt, hogy a depresszió meddig és milyen fokig juthat el bennük, illetve milyen szintig súlyosbodhat egy-egy stresszt okozó élmény következményeként.89 Újabban az SM-es betegek depresszióját az alvászavarral hoz ták összefüggésbe90, ami az agy motoros (mozgató) területeiben észlelt elváltozásokkal társult. Ennek alapján fölvetődik, hogy az alvászavar a demyelisatio (elvelőtlenedés) és a depresszió közti mediátor (közvetítő). Krónikus betegségben szenvedőknél há rom különösen gyakori stresszelőjel: a fájdalom, az alváshiány és a félelem vagy szorongás91. Tekintettel arra, hogy a gyógyszerezés az SM tüneteinek egyik közös kezelési módja92, továbbá figyelembe véve a betegség komplexitását és a pszicho-szociális tényezők fontosságát, amelyek kölcsönhatásban állnak mind az egészséggel, mind pedig a betegséggel93, kiválasztottam egy biopszichoszociális modellen alapuló kutatási megközelítést, hogy elvégezzem a vizsgálatomat. A pillanatnyi szakirodalom nem tartalmaz semmiféle határo zott bizonyítékot a meditációnak az SM-re gyakorolt hatásaira vo natkozóan. Egy tanulmány azonban, amit Maguire (1996) végzett el, előzetes bizonyítékokra utal a tekintetben, hogy a relaxáció és az imagináció klinikailag szignifikáns mértékben csökkentette az SM-es betegek szorongását és a betegségük miatti zaklatottságukat, Ennek ellenére e tanulmány eredményei nem voltak egyértelműek néhány azt korlátozó tényező miatt:


343

1. Túl kevés volt a vizsgált beteg. 2. Nem tesz utalást sem a kezelés intenzitására, sem annak összetételére, azaz az eljárás gyakoriságára és tartósságára, összesen hat, egyenként egyórás foglalkozás kivételével, amelyeket hangfelvételen rögzítettek. 3. Módszertani probléma lehet, ami befolyásolhatta e tanul mány eredményét, a gyakorlat hiánya vagy egy hangfelvétel megbízhatósága, ahelyett, hogy kiképezték volna az egyé neket a Silva-féle agykontroll alkalmazására, hogy hasz nálhassák a fizikai és a mentális relaxáció!. Az említettek arra ösztönöztek, hogy kutatni kezdjem a Silvamódszer és a vezetett imagináció hatékonyságát az SM-ben szenvedő betegeknél. A vizsgálat célja az agykontroll és a vizualizáció/képzelet hatékonyságának kutatása az SM-ben szenvedő egyéneknél, egy vé letlenszerűen összeállított kontrollcsoport segítségével. Az eredmé nyek azt bizonyították, hogy az agykontroll és a vizualizáció/képze let nagymértékben használt az SM-ben szenvedő betegeknek. Hogy konkrétabb legyek, az eredmények nagy számban pozi tív hatást mutattak, amit a betegek saját beszámolói tanúsítottak, és amelyek közül néhány szerepel a jelen függelékben is. Egy SM-klinika 40, véletlenszerűen kiválasztott járóbetegét kértük fel a vizsgálatban való részvételre. A kontrollcsoportot vá rólistás betegek csoportja képezte. A kezelés után 3 hónapos kö vetési időt alkalmaztam. A vizsgálati csoportban a szorongás szintje szignifikáns mérték ben csökkent (p=0,000). Az időfaktor és a csökkent szorongásszint között is szignifikáns (p=0,002) kölcsönhatást lehetett kimutatni, amely a 3 hónapos követéses időszak végén is fennált. A depresszió is szignifikáns mértékben csökkent, és az idővel való kölcsönhatása p = 0,005 szinten bizonyult szignifikánsnak, illetve p - 0,000 való

344


színűségi szinten a két csoport között. A szorongás és a depresszió mértékének szignifikáns csökkenése az agykontroll (a meditáció) rendkívül fontos eredménye. Az ellenségesség és a paranoia két olyan negatív érzelem, ami gyakran jelenik meg krónikus betegségben szenvedő embernél. Mindkettő a velük történtekkel és a „miért éppen én?” kérdéssel kapcsolatos haragjukat és ellenségességüket tükrözi. A terápiás beavatkozás után 3 hónappal a két csoport közti különbség ellen ségesség vonatkozásában nagyon szignifikáns volt (p = 0,000). Ez arra utal, hogy a kísérleti csoport tagjai képesek voltak ellazulni, csökkenteni tudták szorongásukat, kevésbé érezték magukat dep rimáltnak és áldozatnak. A paranoia is szignifikáns mértékben csökkent a két csoportot összevetve (p = 0,000). Az ellazulva ma radás képessége az irányított imagicáióval párosulva megnövelte interperszonális érzékenységüket, s e vonatkozásban is a két cso port közti különbség nulla valószínűség-szintűnek bizonyult (p = 0,000). Érzékenyebbek lettek más emberek iránt, kevésbé voltak ellenségesek, és üldözöttségérzésük csökkent. Nem csupán az említett lélektani változások bizonyultak szig nifikánsnak. Markáns változásokat tapasztaltam élettani paramé terekben és az alvásképességben is. Az alvászavar szignifikánsan csökkent (p = 0,05), holott körükben az elalvási nehézség rendkí vül szignifikáns mértékben volt jelen (p = 0,000). Az SM-es betegek egyik gyakori tünete a járás nehezítettsége. A mobilitásskálán mért értékek azt mutatják, hogy az alkalmazott kezelés hatására idővel a mobilitás javult (p < 0,005), és a csopor tok közötti különbség szignifikáns volt (p = 0,000). Valójában ez egy rendkívül jelentős hatás, amit alátámaszt a vizsgálati csoport számos tagjától kapott jelzés, miszerint elektromos meghajtású kerekes székről át tudtak térni mankó használatára, illetve a man kó használatát elhagyhatták.


345

Több visszajelzést kaptunk a betegektől. A betegek nevét meg változtattuk, hogy védjük személyiségüket.

Beszámolók 1. Mindent összevetve: a Silva-módszer agykontrolltechnikáinak elsajátítása a lelki béke és nyugalom olyan érzését adta meg, ami re hatalmas szükségem volt az életemben. Hatására pozitívabban néztem a világot, és nagyobb lehetőségeket láttam meg magam ban és másokban. Az élettel kapcsolatban reményt és lelkesedést kaptam tőle. A tanfolyam rendkívüli mértékben megváltoztatta az életemet, s az azóta egyre jobb és jobb. Köszönöm ezt a csodálatos, az életet megváltoztató élményt! ECB, 2005. május 2. Határozottan működik a dolog! Már nem használom az elektro mos meghajtású kerekes székemet. Csak egy mankót, illetve néha a járókeretet. JC, NJ, 2005. május 3. Kedves Fullam doktor! Az agykontroll-tanfolyam valóban se gített, hogy megbirkózzak az SM-emmel. Nem használom már az elektromos kocsimat, kevésbé függök már a járókeretemtől, s egy re gyakrabban használom a mankómat. Az utóbbi 30-40 évben sok rosszabbodást és javulást éltem át az SM-mel kapcsolatban, s állapotom egyre rosszabb és rosszabb lett. A tanfolyam a jelek szerint megfordította ezt a tendenciát, és támadást indított a be tegség hatásainak visszafordítására. Továbbra is jó eredményekkel használom a relaxációs hanganyagot. Köszönöm. JD, 2005. május

346


4. Elképzelem magamat 26 évvel idősebben, ahogy járni és ug rálni fogok, és esküvője napján bevezetem lányomat az oltár elé. Nemrég kontrollvizsgálaton és MRI-teszten jártam. Az a két lézió, ami 6 hónapja még látható volt, most inaktív. És ami még fontosabb, a 6 hónapja még aktív két lézió egyike teljesen eltűnt! Orvosom ugyanúgy felvillanyozódott, mint én. Azt mondta, hogy nem várt ilyen hatalmas eredményt, legfeljebb azt, hogy az elvál tozások inaktívvá válnak. Én ennél egy lépéssel tovább jutottam. Folytassa az emberek informálását arról, hogy mekkora lehető ségek rejlenek bennük! Akár egészséggel kapcsolatos ügyről van szó, akár bármi másról, amire az illető vágyik. Az mind lehetséges. Egyre jobban! ML, 2007. január

DR. FULLAM FÜGGELÉKÉNEK BIBLIOGRÁFIÁJA Ackerman, CJ. & Turkoski, B 2000, Using guided imagery to reduce pain and anxiety, Home Health Nurse, Sep: 18 (8), 525-530. Ackerman, KD., Stover, A., Heyman, R., Anderson, BR, Houck, PR, Frank, E., Rabin, BS., 8c Baum, A., (2003). Relationship of cardiovascular reactivity; stressful life events, and multiple scle rosis disease activity. Brain, behavior and inmunity, 17 (3), 141-1151. Ackerman, KD., Heyman, R., Rabin, B., Anderson, BR, Houck, PR., Frank, E., 8c Baum, A., (2002), Stressful life events precede exacerbation of multiple sclerosis, Psychosomatic Medicine, 64 (6), 916-920. Ackerman, KD., Martino, M., Heyman, R., Moyan, NM & Rabin,


34 7

BS., (1998), Stressor-induced alteration o f cytokine production in m u ltiple sclerosis patients a nd Controls, Psychosomatic Me dicine, 60,484-491. Barrows, KA., 8cJacobs, BP-. (2002), Mind-Body-Medicine: An introduction and review of the literature, Complementary and alternative medicine, 86 (1), 11-31. Clark, CM., Fleming, JA:, Li, D., et. a l, (1992), Sleep disturbance, depression and lesion site in patients with multiple sclerosis. Archives of Neurology, 49,641-643. Collins, MP., 8c Dunn, LF., (2ÖÖ5), The effects ofmeditation and vi~ sual itnagery on an immuné system disorder: dermatomyositis, Journal of Alternative and Complementary Medicine, 11 (2), 275-284. Davenport, L., (1996), Guided imagerygets respect, The Healthca re Fórum Journal, 39 (6), 28-32. Davidson, RJ., Kabar-Zin, J., Schumacher, J., Rosenkranz, M., Muller, D„ Santorelli, S. F., Urbanowski, F., Harrington, A., Bonus, K., 8c Sherida, JF., (2003), Alterations in brain and im muné function produced by mindfulness meditation, Phsychosomatic Medicine, 65, 564-570. DeKeyser, F., (2003), Psychoneuroimmunology in critically ill pa tients, AACN Clin Issues, 14(1), 25-32. Edelstein, EJ., and Edelstein, L., (1945), Asclepius, Vol. I 8c Vol. II, John Hopkins University Press. Eller, LS., (1999), Guided imagery interventions fór symptom management, Annual Rév. Nurs. Res„ 17, 57-84. Foley, FW., Traugott, U., LaRocca, N., Smith, CR., Perlman, KR., Caruso LS., 8c Scheinber, LC., (1992), A prospective study of depression and immuné dysregulation in multiple sclerosis, Archives of Neurology, 49,238-244.

348


Fullam, A., (en preparación), The efficacy of dynamic meditation in multiple sclerosis. Guilick, EE., (2001), Emotional distress and activities of daily living functioning in persons with multiple sclerosis, Nursing Research, 50 (3), 147-154. Herndon, RM., (2003), Developments in multiple sclerosis; research overview, In Róbert M., Herndon (Ed.), Multiple sclerosis: immunology, pathology and pathophysiology, New York: Demos. Kielcolt-Glaser, JK., McGuire L., Robles, TF., & Glaser R., (2002), Psychoneuroimmunology and Psychosomatic Medicine: Back to the Future, Psychosomatic Medicine, Jan-Feb., 64 (1): 15-28. Kroenke, DC., & Denny DR., (1999), Stress and coping in multiple sclerosis: exacerbation, remission and chronic sub-groups, Mul tiple Sclerosis, 5,89-93. LaRocca, NG., (1984), Psychosocial factors in multiple sclerosis and the role of stress, Annals of the New York Academy of Sciences, 435-442. Maguire, BL., (1996) The effects of imagery on attitudes and moods in multiple sclerosis patients, Alternative Therapies, 2 (5), 75-79. Manso, J., (1983), The equitable life assurance society program, Preventive Medicine, 12,658-662. Pelletier, KR„ (2000), The best alternative medicine: What Works? What does nőt?, New York, Simon and Schuster. Pert, CB., Ruff, MR., Weber, RJ 8c Herkenham M., (1985), Neuropeptides and their receptors: A psychosomatic network, Journal of Immunology, 35:2. Pert, C., (1995), Neuropeptites, AIDS and the Science ofmind-body healing, Alternative therapies in healing and medicine, 1 (3), 70-76.


349

Pliskin, NH., Hammer, DP„ Goldstein, DS., Towle, VL., Reder, AT., Noronha, A., 8c Polman, CH., (1994), Improved delayed visual reproduction test performance in multiple sclerosis pa tients receiving interferon Beta.lb, Neurology, 47 (6), 1463-8. Rao, SM., Grafman, J., DiGuilio, D., et a l, (1993), Memory disfunction in multiple sclerosis: its relation to working memory, semantic encoding and implicit learning, Neuropsychology, 7, 364-374. Rodgers, D., Khoo, K., MacEachen, M., Oven, M., 8c Beatty, WW., (1996), Cognitive therapy fór Multiple Sclerosis: A preliminary study, Alternative Therapies, 2 (5), 70-74. Simonton, OC., Mathews-Simonton, S., & Sparks, TE, (1980), Psychological intervention in the treatment of cancer, Psychosomatics, 21,226-233. Smits, RC., Emmen, HH., Bertelsmann, FW., Hűiig, BM, Van Lo* enen AC., & Polman, CH., (1994), The effects of 4-aminopyridiné on cognitive function in patients with multiple sclerosis: a pilotstudy; Neurology, 44,1701-1705. Tick, E., (2001), Altered states of consciousness, New York: John Wiley and Sons Inc. Tóth, M„ Wolsko, PM., Foreman, J., Davis, RB., Delbanco, T., Phi llips, RS., 8c Huddleston, P., (2007), A pilot study of a randa rnized, controlled trial on the effect of guided imagery in hospi talized medical patients. Troesch, LM., Rodehaver, CB., Delaney, EA., 8cYones, B., (1993)» /’/ir* influence of guided imagery on chemotherapy-relatcd ttaustn and vomiting, Oncology Nursing Fórum, 20 (8), 1179-118S. Tűsek, DL., 8c Cwynar, RE., (2000), Strategies fór itnpltttlentin# a guided imagery program to enhance patient experinur , AA( !N Clinic Issues, 11 (1), 68-76.

350


VanderPlate, C., (1984), Psychological aspects of multiple sclerosis and its treatment: toward a biopsychosocial perspective, Health Psychology, 3 (3), 253-272. Warren, S., Warren, KG., & Cockerill R., (1991), Emotional stress and coping in multiple sclerosis exacerbations, Journal of Psy chosomatic Research, 35 (1), 37-47. Wolsko, PM., Eisenberg, DM., Davis, RB., Phillips, RS., (2004), Use of mind-body medical therapies, Journal of General Inter national Medicine, 19(1), 43-50.

351

2. sz. függelék AGYKONTROLL ÉS PSZICHIÁTRIA: EGY SZEMÉLYES TAPASZTALAT Dr. Gérard Guasch

Pszichiáter szakorvos a Párizsi egyetemen, a pszichoszomatikus orvostu domány és az energetikai pszichoterápia specialistája. A Pszichokorporális Terápiák Nemzetközi Tudományos Egyesületének tagja.

A közhiedelemmel ellentétben a pszichiátria nemcsak az őrültek számára létezik. Az orvostudománynak ez az ága ugyan sokáig kizárólag a pszichotikus betegek ellátására korlátozódott - „el mebajnak” hívták akkoriban a betegséget, a pszichiátert pedig „elmegyógyásznak” a pszichiátria területe azonban manapság ennél sokkal tágabb. Amit maga a pszichiátria szó is jelez, hiszen a görög psique szó jelentése lélek vagy elme, az iatros szóé pedig orvos. A pszichiátria tehát mentális orvoslás. Vagyis a pszichiá ter nem „elmebeteg-ápoló”, hanem az elme szakorvosa. A pszichiátriának, mint bármely más szakterületnek, köteles

352


sége preventív intézkedéseket tenni, hogy felelősséget vállaljon a jelenlegi életkörülmények miatt kemény veszélynek kitett mentálhigiéniáért, amely hiánya napi szinten generál túlzott mértékű feszültséget, s egyúttal tömérdek fizikai és mentális zavart. A jobb fizikai és mentális egyensúly fenntartásához rendelke zésre áll egy könnyen használható eszköz, a relaxáció, kiegészítve az agykontroll technikáival. Saját szakmai gyakorlatomban sok sok éve alkalmazom ezeket a technikákat.

Egy kis történelem Az elmebeteg évszázadokon át a szegények szegénye volt. A tár sadalomból kirekesztett „bolond”, elutasítva, komor intézetekbe elzárva, megkötözve, leláncolva, ketrecbe zárva. Ez az állapot egészen a „fények századáig” tartott, amíg az elmegyógyász or vosok, mint a francia Phillippe Pinel (1745-1826) - akit a mo dern pszichiátria alapítójának tartanak - elszakították ezeket a láncokat, és morális kezelést kínáltak fel e betegeknek. Ugyan ebben az évszázadban - a XVIII.-ban - támadt fel a nehezeb ben megérthető pszichés jelenségek iránti erőteljes érdeklődés, mint amilyen például a mentális szuggesztió. Kiemelem itt az osztrák orvos, Franz Anton Mesmer (1734-1815) nevét, aki Marié Antoinette királynő védelme alatt, nem sokkal a forrada lom előtt, hatalmas zűrzavart okozott Franciaországban, és aki a maga módján a modern pszichoterápia és a különféle pozitív szuggesztiós technikák úttörője volt. Mágneses „delejezéses” technikái megnyitották az utat a „hip nózis” felé, amely elnevezés James Braid angol sebésztől szár mazik, 1840-ből. A hipnózis sok éven át az orvosok és pszichi áterek privilegizált kutatási és kezelési eszköze volt. Ramón y


353

Cajal (1852-1934) is - aki az idegsejtek mikroszkopikus meg figyelése okán vált híressé - érdeklődött a hipnózis iránt, de e tekintetben a korszak mestere kétségtelenül Jean Martin Charcot (1825-1893) volt, akinek híre a Párizsban álló, öreg Salpétricre kórház falainál sokkal távolabbra terjedt. Tanítványai között, asszisztensként, ott tevékenykedett a fia tal Sigmund Freud (1856-1939), akit lenyűgözött Charcot m un kája, és ezért további alapos elemzéseket végzett e téren. Ezekből az analízisekből és saját megfigyeléseiből a neurózis okaira vo natkozó, új hipotézisei születtek, továbbá egy kezelési módszer, amit rövidesen „pszichoanalízisnek” nevezett el. A pszichoanalí zis ugyan a hipnózisból született, de attól eltávolodott, hogy saját útján haladjon tovább. Mások, szintén a hipnózisból kiindulva, ettől eltérő fejlődési útvonalon haladtak tovább, köztük egy német orvos, Johannes Heinrich Schultz (1884-1970), aki 1912-től mentális indukció segítségével elkezdte kifejleszteni a „koncentrációs autorelaxáció” módszerét, „az autogén tréninget”, amelynek célja, hogy a beteg ben a pszichés ellazulás eléréséhez csökkentse az izom feszülését. Módszere több más, ehhez hasonló metódusnak volt az előfutá ra, amelyek közül kiemelkedik Alfonso Caicedo, kolumbiai pszi chiáter „szofrológiája” és a Silva-módszer relaxációja. Mindkettő használható oktatási és terápiás célzattal. Számos tudományos tanulmány támasztja alá hatékonyságukat.

Egy ezeréves kutatás E módszerek létrehozása és a „relaxáció” szó bevezetése előtt már sokkal korábban létezett maga a fogalom. Fellelhetők azon régi, nagy múltú szokások között, amelyek azt ajánlják, hogy fordít

354


sunk figyelmet a testtartásunkra és a légzésünkre, hogy ez által megnyugtassuk elménket, és jobban tudjunk így meditálni vagy imádkozni. Az orvostudomány eddigi történelme során végig megtaláljuk azokat a különféle praktikákat, amelyek megteremtik vagy helyreállítják a belső harmóniát: hangokat, énekeket, fohá szokat, mantrákat, kellemes szavakat, monoton hangokat... Már a Bibliában is a fiatal Dávid hárfázik, hogy elűzze Saul király lei kéből a melankóliát. A XIV. században egy arab orvos azt írta elő egy betegnek nyugtatóként, hogy szárított rózsaszirmokat dör zsöljön a kezei között, s az így keltett hangot hallgassa. Ambroise Páré, reneszánszkori sebész azt javasolta, vizet csöpögtessenek egy táblára, hogy ily módon altassák el a sebesültet.

A pszichiátria napjainkban Mintegy fél évszázada a pszichofarmakológiai eszközök - gyógy szerek - jelentős mértékben megszaporodtak. Ily módon a bi ológiainak nevezett pszichiátria lett napjainkra a domináló. A jelenlegi kutatások nem annyira a károsodásokra összpontosíta nak, mint inkább a szinapszisokra, vagyis az idegi kapcsolódá sokra, és az ezekben kulcsszerepet játszó neurotranszmitterekre (ingerületátvivő anyagokra). Az agykutatás bebizonyított egy rendkívül fontos tényt: az agy nagy plaszticitással rendelkezik, és minden új dolog, amit megtanulunk, új neuronok képződéséi és hálózatba kapcsolódását stimulálja. Ezért sajnálhatjuk, hogy nagyon sok pszichiáter - mivel rendelkezésükre állnak hatéko nyabb gyógyszerek a depresszió, a szorongás vagy a delírium kontrollálására - egyre kisebb jelentőséget tulajdonít a kezelés pszichoterápiás részének. Néhányan mintha elfelejtették volna azokat a technikákat, amelyekkel hasznosan lehet kiegészíteni


355

bármilyen gyógyszeres kezelést, köztük a testről való közvetlen gondoskodást (pl. a masszázst és a fizikoterápiát), a relaxáció és az agykontroll technikáit. Ezek nem ütköznek a gyógyszerezés lehetőségével, viszont segítenek a betegnek visszanyerni egyen súlyi állapotát, s javítják közérzetét.

Saját, személyes tapasztalatom A relaxációt Schultz „autogén tréningről” írt kézikönyve révén fedeztem fel. Akkoriban kb. 17 éves voltam. Minden elmével kapcsolatos téma lenyűgözött, és különösen az, ami lehetővé te szi pszicho-fiziológiai kísérletek elvégzését. Ezért nem késleked tem, hogy saját magamon kezdjem el a módszer kipróbálását. Ez az érdeklődésem és a testműködés iránti kíváncsiságom készte tett, hogy orvosnak tanuljak. Egy évvel később, már az orvosi karon, részt vettem egy olyan csoport létrehozásában, ami a pszichoanalízis és a pszi chiátria tanulmányozásával foglalkozott. Ez tette lehetővé szá momra, hogy közelebb kerüljek a párizsi pszichoanalitikusok világának kimagasló személyiségeihez. Ott ismertem meg dr. René Held neuropszichiátert, a Pszichoszomatikus Orvosi Társaság alapítóját, aki a tanárom volt. Held nagyra értékeli a relaxációt, s egyes betegeknél a kezelés hasznos kiegészítőjeként javasolja számukra. Az agyhullámok frekvenciaváltozásának regisztrálásához bo nyolult gépekre van szükség, és mivel az EEG-vizsgálati helyek erősen telítettek, könnyen mérhető élettani paraméterek felhasz nálásával kezdtem szolid kutatásba. A pulzusszámot, a légzés frekvenciáját, a vérnyomást, s a test belső és külső hőmérsékletét mértem.

356


A jól kimutatható élettani változások - az izomzat teljes el lazulása, a vérerek simaizmainak ellazulása, a szív- és a légzés ritmus megváltozása, a hőmérséklet-változások - egyértelmű en mutatják, hogy nem csupán mentális változásról van szó. Néhány esetben a laboratóriumtól lehetőséget kaptam, hogy megvizsgáljak néhány biológiai paramétert is: többek között a pajzsmirigyműködést, a kortizol- és a vércukorszintet, valamint a katekolaminok mennyiségét. Miután meggyőződtem a mód szer testre gyakorolt pozitív hatásairól és azok terápiás jelentősé géről, úgy döntöttem, hogy széles körben fogom alkalmazni.

Az első betegem Amikor megnyitottam rendelőmet Párizsban, az első betegem egy 14 éves fiatalember volt. Ez a fiú szemhéjrángásban (tic) szenvedett, ami miatt a szemhéját meg kellett fognia, hogy lás son. A szülei elvitték már a gyermekorvosához, egy szemorvos hoz és egy neurológushoz, de az előírt kezelések egyike sem javí tott a helyzeten. Magas, vékony, nyugtalan gyerek volt. Amikor megláttam, arra gondoltam, hogy a pszichoanalitikus jellegű te rápia nem sokat segítene rajta, ahogy a még több nyugtató sem. Ezért azt javasoltam neki, hogy feküdjön le a díványra, és meg tanítottam relaxálni. Nagyon elégedetten távozott. Felhívtam a figyelmét, hogy ezt a kellemesen nyugodt állapotot gyógyszer nélkül értük el. Azt javasoltam neki, hogy naponta gyakorolja az alkalmazott relaxációs gyakorlatot. A tic csökkent, míg végül elértük, hogy teljesen meg is szűnt. Tovább folytattuk a terápi át, amíg személyisége más jegyeinek - mint a magas izom- és emocionális feszültség, az idegesség, a félénkség és bizonyos kényszercselekvések - intenzitása is csökkent, és a hétköznapok-


35 7

bán kezelhetőbbé vált. Apja, aki nagyon stresszes életet élt, és gyomorfekélyben szenvedett, annyira el volt ragadtatva az ered ménytől, hogy megkért, kezeljem őt is.

Egy nagy értékű terápiás eszköz Naponkénti rendeléseim során a relaxációt alkalmazva, jelentős számban figyeltem meg javulást a gyermekeknél és a serdülők nél, akikidegrángásban, dadogásban, asztmában, migrénben, fej fájásban, menstruációs fájdalmakban, nem konkretizálható hasi fájdalomban, éjszakai ágybavizelésben, akaratlan székletürítés ben, alvászavarban, éjszakai félelemérzésben, szélsőséges mér tékű félénkségben szenvedtek, vagy iskolai problémáik voltak. A felnőttek esetében is megállapíthattam e gyakorlat hatékony ságát, pl. korai magömlés, vaginizmus (a hüvely záróizmainak görcse), hátfájás esetében, illetve általánosságban a krónikus és az akut fájdalmak uralásában. Egyes kollégák súlyos szervi betegségek esetén is (pl. rák, AIDS) használják a relaxációt, és vannak, akik szülésre vagy se bészeti beavatkozásra való felkészítésként (ahol is bebizonyo sodott, hogy lehetővé teszi az aneszteziológiai premedikáció használatának jelentős mértékű csökkentését). Használják még fibromyalgia esetén, illetve krónikus kimerültségre, és vannak, akik a reumatológiában, illetve a pszicho-kardiológiában való használatára szakosodtak. Mindent felölelő listát készíteni szinte lehetetlen lenne, mivel úgy tűnik, hogy nincs olyan orvosi szak terület, amelyben a relaxáció ne lenne alkalmas legalább mérsé kelt javulás előidézésére.

358


Egyénileg vagy csoportosan Amikor elvállaltam egy olyan klinika orvosigazgatói tisztjét, amelyik a serdülők viselkedészavaraira szakosodott, ismételten a relaxáció vált legfőbb szövetségesemmé. E fiatalok közül sokuknak már voltak különféle terápiás ta pasztalatai, és igencsak elegük volt a pszichológusokból és a pszichológiából. Azt mondták: „Semmi értelme, hogy újra elme séljem az életemet!” Másoknak pedig nehezükre esett beszélni, és az érzéseiket kifejezni. Mindnyájuknak felajánlottam, hogy próbálják ki a relaxációt. Az azonnal megtapasztalt kellemes ér zés felébresztette bizalmukat, hogy „valami talán mégis megvál tozhat”. A terápiás kapcsolat emiatt megerősödött. Miután így el nyertem a bizalmukat, felajánlhattam nekik további lépéseket: masszázst, tudatos légzést, vezetett imaginációt, az úgyneve zett „vegetoterápiát”, meghagyva nekik azt a szabadságot, hogy szavakba öntsék, amit szeretnének. Ezekkel a betegekkel vala milyen addikció (dohányzás, alkohol, drogok) megléte esetén is tudtam használni a relaxációt, néha egyénileg, néha pedig csoportban. Évekkel később, barátnőmmel és kolléganőmmel, AnneMarie Filliozattal együttműködve olyan pozitív vizualizációs techni kákat hoztunk létre (egészségvizualizációk), amelyeket Carl és Stephanie Simonton a Silva-módszerrel szerzett tapasztalatai ihlettek, és amely technikákat a mai napig is használunk és okta tunk párizsi szemináriumainkon.


359

Új találkozások Mexikóban egy találkozás várt rám. Egy konferencia befejez tével bemutatták nekem dr. Rosa Argentína Rivas Lacayot. Gyorsan felfedeztük, hogy sok közös érdeklődési pontunk között akad egy kulcsfontosságú: a relaxáció. Meséltem neki a praxisomról, ő pedig nekem a sajátjáról, és azonnal meghívott, hogy vegyek részt egy agykontroll-tanfolyamon. Ott tanultam meg a Silva-módszert, ami Franciaországban akkoriban még kevéssé volt ismert. Lenyűgözött, ahogy a módszer megalkotó ja hasznát tudta venni a sok-sok személyes és mások által szer zett tapasztalatnak. Ez a módszer nemcsak a relaxálásra tanít meg, hanem olyan mentális technikák használatára is, amelyek lehetővé teszik, hogy alkalmazzuk saját elménk számos eszkö zét: memória-, fájdalom- és álomkontrollt, pozitív programo zást stb. Amint alaposabban megismertem Rosita agykontrollal kap csolatos tanácsait - mivel el kell ismernünk, hogy a Silva-módszer, ahogyan azt ő tanítja, jelentős mértékben gazdagodott az általa személyesen hozzáadott értékekkel -, megváltoztattam mind a saját relaxálásomat, mind pedig a betegeimmel gyako roltatott relaxációs módszert. Ma, 25 évvel az után, hogy megismertem Rositát, sokkal vál tozatosabb módon tudok a betegeimre hatni az adott pillanat és szükséglet függvényében, és azt javaslom nekik, hogy használják az alváskontroll- és a fájdalomkontroll-technikákat; hogy emlé kezzenek álmaikra; vagy vizualizálják önmagukat jó egészségi állapotban. Továbbá gyakran összekapcsolom a verbális irányí tású relaxációt a testet mobilizáló technikákkal és kínai erede tű légzésgyakorlatokkal. Mindez, a ventilláció javulása révén, az agysejtek fokozottabb oxigénellátását eredményezi, amelyek

360


együttesen mélységében hatnak egészségünk őrzőire, a vegetatív idegrendszer funkcióira. Mexikó azt a lehetőséget is felkínálta nekem, hogy internátus bán vagy kiskorúak nevelőintézetében élő serdülőkkel dolgoz zak. Őket is megtanítom relaxálni. Ez segít nekik, hogy jobban elviseljék a fegyelem és a csoportos élet által generált feszültsé geket, és sokuk számára lehetővé teszi, hogy javuljon alvásminő ségük. Neurofiziológus kollégák beszámoltak nekem arról, hogy a módszer hatékonyan növeli az agyban keletkező alfa-hullámok mennyiségét.

A relaxáció és az agykontroll iránti érdeklődés a pszichiátriában A relaxáció olyan eredeti eszköz, ami nemcsak a testi és lelki fe szültségek csökkentését teszi lehetővé, hanem a testi érzéseknek a szavakon keresztül történő megközelítését is, ami vitathatatlan pszichoterápiás értéket kölcsönöz neki. Lehetővé teszi továbbá a test állapotának általános javulását, amit kézzelfogható valóság ként tapasztalunk meg, valamint az egész test érzékenységének integrációját a tudatos szinten, ami bizonyos kórképek esetén rendkívül hasznos. Az elme harmonizációjára és az öngyógyítás belső erőinek dinamizálására is hatással van. Ezért a relaxáció nélkülözhetetlen eszköz a pszichoszomatikus terápiában. A kognitív viselkedésterápiában a relaxációt a „deszenzibilizálásra” használják. Ez azt jelenti, hogy amikor sikerül elérni kielégítő mértékű, a teljes testre kiterjedő relaxációt, akkor meg kérjük a beteget, hogy idézzen fel olyan helyzeteket, amelyek szorongással töltik el. Az ily módon reaktivált szorongás csök kenti a relaxáció szintjét. A terapeuta megvizsgálja és feljegyzi n


361

változásokat, majd megtanítja a betegnek, hogy miként lazuljon el jobban a szorongás legyőzése érdekében. A jól irányított re laxáció lehetővé teszi az alany számára megtapasztalni azt, hogy - kockázatmentesen - lehet elhagyni feszültségeit és szokásos éberségi szintjét, hogy intenzív kellemes érzést éljen át, ami álta lában frissítő élményként szolgál. Nagyon komoly javulásokat figyeltek meg, még a súlyos pszi chiátriai betegeknél is, a megfelelő módon irányított relaxációval. A relaxációs állapot emellett lehetővé teszi az agykontroll-technikák fejlesztését is, ami jelentősen tágítja hatásának területét.

Befejezés A relaxáció és a Silva-módszer technikái révén a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy a testi és a mentális folyamatok egyet len egységet képeznek, és hogy a mentális tréning képes kedvező befolyást gyakorolni a szervezet legfontosabb funkcióira. Arra buzdít bennünket, hogy aktívan vegyünk részt bármilyen keze lésen, és felkínálja öngyógyítási képességünk részleges helyreállítását. Könnyen tanítható módszert kínál, ami lehetővé teszi sokak számára, hogy gyakorlatot szerezzenek annak használa tában, és az egészség elérésének eszközeként szolgál. A relaxáció olyan eszköz, ami mindig rendelkezésünkre áll, és fontos szere pet játszik olyan zavarok megelőzésében, amelyek a stresszel és a szorongással állnak kapcsolatban. Remélem, hogy hamar elérkezik annak az átfogó pszichiátri ának az ideje, amely elismeri e tényeket, és ahelyett, hogy egyet len iskola dogmatikus bástyája mögé zárkózna el, képes lesz öszszekapcsolni az összes terápiás módszer legjobbjait, hogy az a betegek javára váljék.

363

3. sz. függelék AZ AGYKONTROLL A VALLÁS SZEMSZÖGÉBŐL Dr. Camilo Maccise O.C.D.*

Sarutlan karmelita pap; a teológia és a bibliai tudományok doktora; a Latin amerikai Püspöki Tanács Lelkészi Intézetének (CELAM) professzora volt; a Mexikói Legfőbb Elöljáróság Szövetségének (CIRM) elnökhelyettese; a Latin-amerikai Hittudományi Konföderáció Teológusi Csoportjának (CLAR) tagja; a dogmatika, az aszketika és a Szentírás tanára, nemzetkö zileg elismert biblikus; a világon az első mexikói, akit a Karmelita Rend Generálisának választottak meg - 1991-ben majd 1997-ben ismétel ten megválasztották ugyanerre a tisztségre; római tartózkodása alatt a Generálisok Legfőbb Uniójának (USG) elnöke is volt, Rómából való haza térése után, 2004-ben, ismét megválasztották a Mexikói Rend tartomány főnökének; több könyvet írt, és közreműködik a vallási élettel, a spiritualitással és a teológiai témákkal foglalkozó folyóiratok szerkesztésében.

* O.C.D.: Ordo Fratrum/Sororum Carmelitarum Discalceatorum, azaz sarutlan karmeliták (A fordító megjegyzése.)

364


Dr. Rosa Argentína Rivas Lacayo doktornő „Még többet ész szel. ..!”című könyvének olvasása tudatosítja bennem azt a tudo mányos fejlődést, ami az önismereti dinamizmus területén belül, az emberi személyiségfejlődés, a pszichoszomatikus folyamatok, a nem is gyanított emberi lehetőségek és az érzelmek, reakcióik, illetve attitűdök kezelésére való képesség kutatása eredménye ként végbement. Művében megtalálom az emberi értelem által elvégzett azon munka valamennyi gyümölcsét, melynek során keres, kutat, felfedez és fejlődik, hogy ily módon jobb élethez se gítse az embereket.

Reagálások a tudományos fejlődésre Gyors és mélyreható változások világában élünk, azon a fokon, ahol már inkább a változások koráról, mint egy kor változásá ról beszélnek. Átléptünk a valóságról alkotott koncepció statikus voltából egy dinamikus és fejlődő világnézetbe, amely új analí ziseket és új szintéziseket követel meg. A biológiai, pszichológi ai és társadalmi fejlődések lehetővé teszik az embereknek, hogy jobban megismerjék önmagukat, és megváltoztassák a terem tést. Az olyan jelenségek, mint a globalizáció, a szekularizáció, a liberalizmus és az új erkölcsök befolyásolják az életmódot és az életvitelt. A mezőgazdasági és kézműves kultúrából átlép tünk a városiasodásba, az egyházi kultúrából a szekulárisba, ami megsemmisíti a szent - a világitól eltérő, különálló - és a földön jellemzővé lett profán közti különbséget. A fejlődés pre-tudományos és pre-műszakiból műszaki-tudományossá vált. A változások e sorozata mindenféle reakciókat váltott ki az újjal szemben: az újdonságok kritika nélküli elfogadásától kezd ve, azok előítéletek vagy valamilyen, az észérvek és a vallás közti


kapcsolatra vonatkozó hamis eszme miatti elutasításáig. Voltak olyan esetek, amikor hívő személyek a vallás nevében szembe szegültek a tudományos felfedezésekkel. Másrészről azok, akik azt vallják magukról, hogy ők nem hívők, valamilyen irracio nális dolognak tartva azt, megtámadják a vallást. Mindkétféle reakció hibás volt, ahogy azt a tudomány autonómiáját el nem ismerő fundamentalizmus, valamint a tudás relativitását és diffe renciáltságát megerősítő modernség krízise is bebizonyította. Az érvek bukásához vezet, ha valaki azt állítja magáról, hogy birto kában van a teljes valóság ismerete, majd kiderül, hogy képtelen akár az ember lényének legalapvetőbb kérdéseire is válaszolni. A vallás nem ellentétes az értelemmel. Hinni nem azt jelenti, hogy lemondanánk az értelemről. A vallás nem lehet ellentétes a tu dománnyal sem, hiszen az igazság nem mondhat ellent az igaz ságnak. Értékelni kell az értelem erejét, amivel elérhetők azok a célok, amelyek méltóbbá teszik az emberi létet. „A vallás és az értelem olyanok, mint két szárny, amelyekkel az emberi lélek fel emelkedik egészen addig, amíg meg nem látja az igazságot.”

Némely vádaskodások abszurditása Szerettem volna leírni ezeket az elmélkedéseket, mivel 12 évvel ezelőtt a Silva-féle agykontroll olyan támadások célpontja volt, amelyek nem vették figyelembe a vallás és a tudomány közt i kom patibilitást, miközben ez nem függ ideológiáktól. Felcímkr/lrk, mint a New Age egy részét, és úgy mutatták be, mint ami ve szélyt jelent a katolikus hitre. így jelent meg a Mexikói Imek egyik Lelkipásztori útmutatásában, 1996 januárjában, l nnék oka, hogy a módszertan megalkotója, Jósé Silva úr „néhány kttny vében olyan megjegyzéseket tett közzé, amelyek idegenek a

366


mi vallásunktól”. Egy beszélgetés után, amelynek során Rivas Lacayo doktornővel mindez tisztázásra került, maga az érsek, aki jelenleg is a Katolikus Egyház bíborosa, Monsenor Norberto Rivera Carrera, 1997. január 28-i dátummal helyesbítést tett köz zé, amelyben kijelentette, hogy a Silva-féle agykontroll, úgy és ahogy azt Mexikóban és Közép-Amerikában tanítják és gyako rolják, független Jósé Silva úr személyes ideológiai nézeteitől, és a módszertan gyakorlataira összpontosítja a figyelmet. Ugyanezen okból a prelátus közli: „Gyakorlása nem jelent semmiféle kockázatot a hívők hitére nézve. Említett gyakorla tok, amelyek szintén függetlenek bármilyen vallási köteléktől vagy tartalomtól, természetes elveken nyugszanak, és a szemé lyiségfejlődés javulására gyakorolt - mind fizikai, mind pedig lelki - hatásai a modern tudomány által bizonyítottan lehetsé gesek. Ezenkívül leszögezhetjük, hogy a Silva-féle agykontrolltanfolyamokon nem követik azokat a filozófiai irányvonalakat, amelyek az említett Jósé Silva úr személyes hitéből következnek, és ami lelkipásztori levelünk prevenciós célzatú oka volt... Mindezek alapján kijelentjük, hogy az agykontroll-tanfolyamokon, úgy ahogy azt Mexikóban és Közép-Amerikában dr. Rosa Argentína Rivas Lacayo irányítása alatt oktatják, nem jelenik meg semmiféle, a katolikus vallással ellentétes nézőpont, ezért a katolikusok mindenfélelem nélkül, teljes bizalommal és lelkiis mereti nyugalommal részt vehetnek ezeken a rendezvényeken.’' A bíboros levele nyomán Rivas Lacayo doktornő és az oktatói is fellélegeztek, és folytathatták munkájukat, mivel az emberek „a mostani válság és csüggedtség időszakában tanításaik nyo mán állandó, az emberi fejlődést elősegítő motivációban és a természetes lehetőségekbe vetett hitben részesülnek, amit Isten adott nekünk, és minden gyermekének.” E nagyon világos és egyértelmű elismerésen kívül, ami az agykontroll-tanfolyamokat


36 7

ért hamis vádaskodások idejében történt, emberek százai, akik követték és gyakorolták ezt a módszert, kifejezték, hogy milyen jót tett velük abban az értelemben, hogy mint emberek meg erősödjenek, és pszichológiailag éretté váljanak, hogy leküzdjék korlátaikat és szorongásaikat, továbbá hogy visszanyerjék pozití vabb életszemléletüket és a többi emberrel való kapcsolatukat.

A tudomány és a vallás kapcsolatának kérdése Isten az értelem és a hit megteremtője, és ezen oknál fogva nem lehet ellentmondás köztük. Az egyik nyitott a másikra, és mindegyik ren delkezik saját megvalósulásának területével. A tudománynak meg van a saját kutatási tere, a vallás pedig nem ütközik ezzel. Már a II. Vatikáni Zsinat kifejezetten beszélt a földi dolgok jogos autonómi ájáról, és ezzel elébe ment azoknak, akik esetleg attól tartanának, hogy az emberi tevékenység és a vallás közötti szorosabb kapcsolat árt az emberek, a társadalmak és a tudományok autonómiájának. Ahogy dr. Rosa A. Rivas könyve 9. fejezetében idézi: „A II. Vatikáni Zsinat Lelkipásztori Konstitúciója az Egyházról a mai világba” szövege világossá teszi, hogy: „Ha a földi valóságok au tonómiáján azt értjük, hogy a teremtett dolgoknak, maguknak a közösségeknek is, megvannak a saját törvényeik és értékeik, me lyeket az embernek lépésről lépésre föl kell ismernie, alkalmaz nia és rendeznie kell, akkor az autonómia követelése erkölcsileg teljesen kifogástalan; amit nemcsak korunk emberei igényelnek, hanem a Teremtő akaratának is megfelel. Épp a teremtés tényé ből következik ugyanis, hogy minden dolognak megvan a maga állaga, igazsága és jósága, megvannak a saját törvényei, és meg van a saját rendje: ezeket az embernek tisztelnie kell, ismervén a tudományok és művészetek sajátos módszereit. Ezért bármelyik

368


szaktudomány módszeres kutatása - ha valóban tudományosan és az erkölcsi normák szerint folyik - valójában sohasem ke rül ellentétbe a hittel, mert a földi valóságok és a hit valóságai ugyanattól az Istentől erednek... Ezért csak sajnálni lehet, hogy nem eléggé látva a tudomány törvényes autonómiáját, olykor a keresztények között is megnyilvánultak olyan fölfogások, me lyekből nézeteltérések és szenvedélyes viták támadtak, és sokakat vittek arra, hogy a hitet és a tudományt egymással szembenálló nak gondolják.” (Gaudium et Spes, 36) Korunk a tudomány és a technika kora. Ez megváltoztatta a valóságról alkotott gondolkodási, illetve az arra való reagá lási módot. A múltban elfogadták az ősök véleményét anél kül, hogy az átélt tapasztalatok fényében ellenvetéseket tettek volna. Ezzel szemben, a tudomány saját ismereteinek alapjává az empirikus bizonyítás követelményét állította. Ez jogos, de más részről nem szabad elfelejteni, amit Berger mond: „csak egy értelmiségi barbár jelentheti ki, hogy a valóság kizárólag az, amit tudományos módszerekkel képesek vagyunk látni” Vannak olyan egyéb kérdések és dolgok, amikre nem található magyarázat a tudományban, mint amilyen a létezés és az élet értelmének kérdése, amelyekhez szükség van a filozófia és a vallás segítségére. A tudomány területei között, amelyek elképesztő méretű fej lődésen mentek keresztül korunkban, megtalálható az emberi pszichológia is. Előrelépés történt az ember mechanizmusainak, kondicionálásának és lehetőségeinek megismerésében. Ezért egy hívő számára hasznosak lehetnek ezek a segítségek, amelyek azon prevenciós munka eredményei, ami az emberi struktúra titkait hivatott feltárni. Isten az, aki irányítja ezt a kutatást és eze ket a felfedezéseket: „Aki alázattal és állhatatosan igyekszik föl tárni a természet rejtélyeit, azt, még ha nem is tudja, szinte Isten


369

keze vezérli, aki mindent fönntartván teszi, hogy a dolgok azok legyenek, amik” (Gaudium et Spes, 36) Mindezen okok miatt a vallás semmiféle módon nem áll el lentétben a tudomány felfedezéseinek használatával, és még ke vésbé azokkal, amelyek az emberi pszichológiára és annak me chanizmusaira vonatkoznak.

Az agykontroll A pszichológia széles területén belül találkozunk egy olyan is kolával, amely felkutatta az agy funkcióit, és létrehozott egy módszert az elme kontrolljára. A Silva-féle módszerről van szó, ami a gyakorlatok egy olyan együttesét kínálja, amely megfelelő kontrollt ad ahhoz, hogy átalakítsuk a gondolkodást az élet nagy mozgatórugójává, mivel lehetővé teszi a stressz kezelését, és ez által javítja az ítélőképességet és az életminőséget. Figyelembe véve az agy funkcióit, a relaxáció gyakorlásából kiindulva az agykontroll segít megőrizni, megerősíteni vagy ja vítani az egészséget; fokozni tanulási készségünket; elérni célja inkat; fejleszteni intuíciónkat és kreativitásunkat a problémák megoldására; valamint megismerni önmagunkat; és felfedezni egy olyan hatékony formát, amivel önmagunkat szolgálhatjuk, és még jobban szolgálhatunk másokat. Az első cél, ami az egészségünk megőrzése, főleg a stressz ke zelésének elsajátításával érhető el. Annak a stressznek, amely annyira jellemzi a mai életet, különösen a nagyvárosokban. A módszer technikái magasabb fokú koncentrációs készséget ad nak, ez pedig megkönnyíti a tanulást, a tanultak megőrzését, és a döntéshozatalt. Felkínál egy sor olyan gyakorlatot, amelyek segí tenek fejleszteni a képzeletkontrollt; ennek használatával kreatív

370


alternatívákat kereshetünk a problémák megoldásához. Ugyanez a kreatív képzelet nyújtja azt a képességet, hogy segítsünk önma gunkon és mindenki máson, akinek szüksége van a támogatá sunkra.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket (Máté evangéliuma 7,20) Az evangélium álláspontja szerint egy-egy dolog valós értéké nek megítélése folyamatosan elvégzendő cselekedet. Ha nem lennének elegendőek az előzőekben leírtak ahhoz, hogy elosz lassák a hívők kételyeit a Silva-féle módszer használatának le gitimitását illetően, akkor jó tudni, hogy különféle hitvallású emberek százai igazolták már e módszer hasznosságát, amivel hozzájárult személyes életükhöz és embertársaikkal való kap csolataikhoz. Azt hiszem, hogy a tanfolyam résztvevői közül sokak által megtett értékelés lehetővé teszi, hogy rámutassunk annak fő előnyeire. Kizárólag azokra a tanúbizonyságokra szorítkozom, amelyek a vallásos katolikus gyülekezetektől származnak, mivel ezek, a többinél jobban igazolják a vallás és az agykontroll mód szerei között fennálló kompatibilitást. Ezek a tanúbizonyságok beszélnek azokról a legfőbb jótéte ményekről, amiket kaptak azok, akik - elég nagy számban - részt vettek a Silva-féle módszer tanfolyamain. Ők a következőkről számolnak be: • Rendkívüli mértékű támogatás az ember átfogó fejlődésé hez. • Rendkívüli segítséget nyújt az egészség megőrzésében és az ember átfogó harmóniájának elérésében.


371

• Fejlődés minden szempontból: fizikailag, érzelmileg, társa dalmilag, intellektuálisan és szellemileg. • A kreativitás fejlődését és az elvégzett munkák nagyobb ha tékonyságát segíti. • Segítség a stressz kezelésében, jótékony hatással a lelki és a társadalmi potenciálra. • Azon képességek és tehetségek felfedezése, amelyekkel Isten megajándékozta az embert. • Alapvető támogatás az imádságos élethez, mivel segít meg nyugtatni az elmét és a testet, hogy felkészültebb legyen az Úrral való találkozásra, kizárva így a figyelmet elterelő dolgokat. • A stressz jobbfajta kezelése, ami teljesebb, szolgálattal és megadással teli életben nyilvánul meg.

Nincs benne semmi vallásellenes Mindezek figyelembevételével levonhatjuk a következtetést a mexikói érsek, a bíboros úr magyarázó levelében írt szavaival, amelyből a fejezet elején is idéztünk: „Az agykontroll-tanfolyamokon, úgy ahogy azt Mexikóban és Közép-Amerikában dr. Rosa Argentína Rivas Lacayo irányítása alatt oktatják, nem jelenik meg semmiféle, a katolikus vallással ellentétes né zőpont, ezért a katolikusok mindenfélelem nélkül, teljes biza lommal és lelkiismereti nyugalommal részt vehetnek ezeken a rendezvényeken.” A Silva-féle agykontroll a holisztikus egészséget helyezi elő térbe, ami a biológiai, a pszichológiai és a társadalmi egyensúly eredménye. A modern orvostudomány három nagy előrelépést hozott, amely milliók számára mutatta meg a különbséget az élet

37 2


és a halál között: a technológia, a gyógyszerészet és a sebészet. A tudat és a szellemiség közti egység a test-lélek-szellem uniójáról nyújt nekünk olyan víziót, amellyel érzelmeink kiegyensúlyo zottabbá válnak, értékeinket pedig felfedezhetjük és elkezdhet jük használni. A Silva-féle módszer iránymutatást ad a fájdalom kezelésére. Segít megelőzni az úgynevezett „fájdalomviselkedés” kialakulását. A spirituális értékek mélyen hatnak az egészségre és arra, ahogyan szembenézünk a betegséggel és a fájdalommal. Az agykontrollhoz való közeledés a vallás szempontjából be bizonyította számunkra, hogy a jól alkalmazott tudomány meny nyire fontos az emberi élet számára, és nem megakadályozza, ha nem megerősíti a hitet.

3 73

Bibliográfia Úgy döntöttem, hogy a bibliográfia hivatkozásait fejezetenként sorolom fel. Ez megkönnyíti annak a dolgát, aki valamelyik té mának alaposabban utána akar nézni. Akad olyan téma, amelyik több fejezetben is szóba kerül. A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE

Bevezetés

1. Usanos Tamayo, Pilar, Control mentái y personalidad, Ed. Offset Multicolor, México, 1981. 2. Usanos Tamayo, Pilar, Control mentái y desarrollo integrál, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1991. 3. Moliner, María, Diccionario dél uso dél espanol, Ed. Gredos Madrid, 1988.

374


1. fejezet 1. Appelbaum, Stephen A., Out in inner space: A psychoanalys\ explores the new therapies, Anchor Press/Doubleday, Nueva York, 1979. 2. Barber, T., Dicara, L., Kamiya, J., Miller, N., Shapiro, D., Stoyva, J., Biofeedback and self-control, Aldine Atherton, Chicago/Nueva York, 1970. 3. Brown, Barbara B„ New mind, new body, Harper & Row Publishers, Nueva York, 1974. 4. Brown, Barbara y Klug, Jay W., The alpha syllabus, Charles C. Thomas Publisher, Illinois, 1974. 5. Davis, Brigham D., Davis, A., Cameron-Sampey, D., Imagery fór getting well: Clinical applications of behavioral medicine, W.W. Norton, Nueva York, 1994. 6. Doidge, Norman, The brain that changes itself, Penguin Group, Nueva York, 2007. 7. Popper, K.R. y Eccles J.C., El yo y su cerebro, Labor Universitaria, Monografías, Barcelona, 1980. 8. Shaw, John C., The brain's alpha rhythms and the mind,, Elsevier Science, Amsterdam, 2003. 9. Usanos Tamayo, Pilar, Control mentái y personalidad, Ed Offset Multicolor, México, 1981. 10. Vacca, Lilia Alcira, El Método Silva y losfactores psicológicoi dél aprovechamiento académico en la universidad, Universidad Autónoma de Tlaxcala, México, 1986.

Bibliográfia

37 5

2. fejezet 1. Adamenko, Victor G., Memories of Semyon Kirlian> Interna tional Journal of Journal of Paraphysics, Vol. 13, 1979. 2. Ardilla, Alfredo, Psicobiología dél lenguaje, Ed. Trillas, Méxi co, 1983. 3. Barber, T., Dicara, L., Kamiya, J., Millar, N., Shapiro, D., Stoyva, J., Biofeedback and self control, Aldine Atherton, Chicago/Nueva York, 1970. 4. Bautista, Miguel, Inducción no traumática utilizando la relajación dél Método Silva, Hospital de Especialidades, Instituto Mexicano dél Seguro Social, Puebla, México, Manual de Investigación, SMCI, 1986. 5. Bensabat, Soly y Selye H., Stress, grandes especialistas responden> Ediciones Mensajero, Bilbao, 1984. 6. Bensőn, Herbert, The relaxation response, Harper Collins, Nueva York, 2000. 7. Borysenko, Joan, Minding the body, mending the mind, Bantam Books, Nueva York, 1988. 8. Borysenko, Joan, Paz interior pata gente ocupaday Ediciones Urano, Barcelona, 2002. 9. Centassi, R., Grellet, G., Mejor cada dia: Emilé Coué y su mé todo de rehabilitaciónyEd. Diana, México, 1997. 10. Ducrot, Oswald, Todorov, Tzvetan, Diccionario enciclopédico de las ciencias dél lenguaje, Siglo XXI Editores, Méxi co, 1978. 11. Dumitrescu, I., Kenyon, J.N., Electrographic imaging in medi cine & biology, Neville Spearman, Great Britain, 1983. 12. Ellis, Albert, Ser feliz y vencer las preocupaciones, Ediciones Obelisco, Barcelona, 2007.

376


13. Hall, Edward, La dimensión oculta, Siglo XXI Editores, Méxi co, 1985. 14. Hayakawa, Sí., Lenguaje, pensamiento y acción, Grupo Noriega Editores, México, 1993. 15. Kendall, J., Moss, T., Photographing the nonmaterial world, Hawthorn Books, Nueva York, 1975. 16. Lane, Earle, Electrophotography, And/Or Press, San Francis co, 1975. 17. Larousse, Libro de la Dietética y la Nutrición, Ed. Larousse, México, 2001. 18. Lazarus, Richard S., y Folkman, Susan, Estrés y procesos cognitivos, Ediciones Martínez Roca, S. A., Barcelona, 1986. 19. Libermann, Rafael, El Método Silva de Control Mentái y el Nivel de Ansiedad, Departamento de Psicología, Universidad de Haifa, Israel, Manual de Investigación, SMC, 1986. 20. Ling, D., y Moheno de Manrique, C., El maravilloso sonido de la palabra, Ed. Trillas, México, 2005. 21. Lőve, Webb, Neurológia para especialistas dél habla y dél len guaje, Ed. Médica Panamericana, Buenos Aires, 1988. 22. Maultsby, Jr. Maxié C., Rational behavior therapy, Rational Self-Help Aids/'ACT, Appleton, WI, 1990. 23. Moss, Thelma, Las probabilidades de lo imposible, Caralt, Bar celona, 24. Natúré No. 437, Initial sequence of the chimpanzee genome and comparison with the humán genome, Septiembre, 2005. 25. Paulus, Jean, La función simbólica y el lenguaje, Ed. Herder, Barcelona, 1975. 26. Pinker, Steven, The stujfof thought: language as a window intő humán natúré, Penguin Group, Nueva York, 2007.

Bibliográfia

377

27. Platanov, K. I., The word as a physiological and therapeutic factory Foreign Languages Publishing House, Moscú, 1959. 28. Popp, F. A., L.V., Integrative biophysics: Biophotons, Kluwer Academic Publishers, Alemania, 2003. 29. Rodríguez, Socorro, Control mentái Método Silva en el parto psicoprofilácticoy Ministerio de Salud, Gobierno de Costa Rica, Manual de Investigación, SMCI, 1986. 30. Selye, Hans, La tensión en la vida, Buenos Aires, 1964. 31. Selye, Hans, Tensión sin angustia, Ediciones Guadarrama, Madrid, 1975. 32. Watzlawich, Paul, El arte de amargarse la vida, Ed. Herder, Barcelona, 1984.

3.fejezet 1. Beck, Aaron T., Cognitive therapy and the emotional disorders, Penguin Group, Nueva York, 1979. 2. Beck, Judith S., Terapia cognitiva, Ed. Gedisa, Barcelona, 2000 3. Burns, Dávid D., Feeling goody Harper Collins, Nueva York, 1999. 4. Casal, G. B. y Navarro J. F., Avances en la investigación dél sueno y sus trastornos, Siglo XXI de Espana Editores, S. A., Ma drid, 1990. 5. Corsi Cabrera, María, Psicoftsiología dél sueno, Ed. Trillas, México, 1983. 6. Ellis, Albert y Abrahams Eliot, Terapia rációnál emotiva: mejor salud y superación personal afrontando nuestra realidad, Ed. Pax México, México, 1980.

.


378

7. Foster, Russell G., Kreitzman, León, Rhytms oflife: The biological clocks that control the daily lives of every living thing, Profilé Books, Londres, 2004. 8. Goleman, Dániel, La inteligencia emóciónál, Javier Vergara Editor, México, 2004. 9. Kales, A., Kales, J.D., Evaluación y tratamiento dél insomnio, Comunicación y Medios, Barcelona, 1984. 10. Kryger, Mh., Roth T., Dement, WC., Principles and practice of sleep medicine, fourth edition, Elsevier, Philadelphia, PA., 11. 12. 13. 14. 15.

2005 Lazarus, Richard S., y Folkman, Susan, Estrés y procesos cognitivos, Ediciones Martínez Roca, S.A., Barcelona, 1986. Luce, Gay Gaer y Segal, Juliuos, El sueno, Siglo XXI Editores, S.A., México 1975. Maultsby, Jr., Maxié C., Rational behavior therapy, Rational Self-Help Aids/’ ACT, Appleton, WI, 1990. Palmer, John, D., The living clock: The orchestrator ofbiological rhytms, Oxford University Press, Nueva York, 2002. Pert, Candace B., Molecules of emotion, Simon and Schuster,

Nueva York, 1997. 16. Reed, Henry, La ayuda de los suenos: nuevas formás para recordary usar los suenos, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1992. 17. Sagan, Carl, Los dragones dél edén, Ed. Grijalbo, Barcelona, 1984. 18. Ullman, Montague and Zimmerman, Nan, Working with dreams, Hutchinson, Londres, 1983. 19. Valencia M., Salin, R., Pérez R., (eds.), Trastornos dél dormir, Ed. Interamericana Mc. Graw Hill, México, 2000. 20. Ward, Ritchie, R., Los relojes vivientes, Edit. Grijalbo, Barcelo na, 1977.

Bibliográfia

379

21. Watzlawich, Paul, El arte de amargarse la vida, Ed. Herder, Barcelona, 1984. 22. Zimmer, Dieter, E., Dormir y sonar» Salvat Editores, S. A,, Barcelona, 1985.

4. fejezet 1. Buzan, Tony, El libro de los mapas mentales, Ediciones Urano, Barcelona, 1996. 2. Changues, Jean-Pierre, El hombre neuronal, Espasa Calpe, Madrid, 1985. 3. Dennison, Paul E., y Dennison, Gail E., Brain gym aprendizaje de todo el cerebro, Ed. Lectorum, México, 2000. 4. Doidge, Norman, The brain that changes itself, Penguin Group, Nueva York, 2007. 5. Furst, Bruno, Stop forgetting, Garden City Books, Nueva York, 1949. 6. Gordon, Dryden y Vos, Jeannette, La revolución dél aprendizaje, Grupo Editorial Tomo, México, 2002. 7. Hamer, Dean, The God gene, Doubleday, Nueva York, 2004. 8. Kandel, Eric R., In search of memory, W.W. Norton, Nueva York, 2007. 9. Kilgard, M. R, Mersenich, M. M., (1998), Cortical map reorganization enabled by nudeus basalis activity; Science 279: 1714-1718. 10. Koestler, Arthur, The roots of coincidence, Hutchinson 8c Co. Ltd., Great Britain, 1972. 11. Loftus, Elizabeth, Memória, Companía Editorial Continen tal, S.A. de C.V., México, 1985.

380


2. Ornstein, Róbert, Evolution of consciousness: The origins of the way we think, Touchstone, Nueva York, 1991. 3. Ornstein R., y Thompson R. E, The amazing brain, Houghtón Miffiin Company, Boston, MA, 1984. 4. Peat, F., Dávid, Synchronicity: the bridge between mutter and mind, Bantam Books, Nueva York, 1987. 5. Penfield, Wilder, El misterio de la mente: estudio crítico de la conciencia y dél cerebro humano Ediciones Pirámide, S. A., Madrid, 1977. 6. Restak, Richard, The brain has a mind of its own, Crown Publishers, Nueva York, 1991. 7. Schwarts, Jefrey M. and Begley, Sharon, The mind and the brain: Neuroplasticity and the power of mentái force, Regan Books/Harper Collins, Nueva York, 2002. 8. Snowdon, Dávid, Aging with grace, Bantam Books, Nueva York, 2002. 9. Winter, Arthur y Winter, Ruth, El poder de la mentey Javier Vergara Editor, Buenos Aires, 1988.

5. fejezet 1. Beck, Aaron T., Cognitive therapy and the emotional disorders, Penguin Group, Nueva York, 1979. 2. Beck, Judith, S., Terapia cognitiva, Ed. Gedisa, Barcelona, 2000. 3. Ellis, Albert y Abrahms, Eliot, Terapia rációnál emotiva: mejor salud y superación personal afrontando nuestra realidad, Ed. Pax México, México 1980. 4. Koestler, Arthur, The roots of coincidence, Hutchinson & Co. Ltd., Great Britain, 1972.

Bibliográfia

381

5. Lipton, Bruce, The biology ofbelief, Elité Books, Santa Rosa, CA, 2005. 6. Maultsby, Jr. y Macié C., Rational behavior therapy, Rational Self-Help AIDS/fACT, Appleton, WI, 1990. 7. Maxwell, Malts, Psicocibernética: una vida dichosa, Ed. Herrero Hnos. Sucs., S. A., México, 1985. 8. McTaggart, Lynne, The intention experiment, Free Press/Si mon and Schuster, Nueva York, 2007. 9. Mihály, Csikszentmihalyi, Fluir, Ed. Kairós, Barcelona, 1996. 10. Ornstein, Róbert E., The psychology of consciousness, W.H. Freeman and Company, San Francisco, CA, 1972. 11. Peat, F., Dávid, Synchronicity: the bridge between matter and mind,, Bantam Books, Nueva York, 1987. 12. Rovira Celma, Alex y Trías de Bes, Fernando, La buena suertey Ediciones Urano, Barcelona, 2004. 13. Samuels, Mike y Samuels, Nancy, Ver con el ojo de la mente: historiay técnieas y usos de la visualización, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1991. 14. Seligman, Martin E.P., Learned optimism: how to change your mind and your life, Simon 8c Schuster, Nueva York, 1992. 15. The Science of optimism & hope, Research essays in honor of Martin E.P. Seligman, Edited by Jane E. Gilman, Templeton Foundation Press, Philadelphia, 2000. 16. Tiller, William A., Dibble, Walter, Kohaney, Michael, Conscious acts of creation: The emergence of a new physics, Pavior Publishing, Walnut Creek, CA, 2001. 17. Tiller, William A., Science and humán transformation: Subtle energies intentionality and consciousness, Pavior Publishing, Walnut Creek, CA, 1997.

382


18. Winson, Jonathan, Brain and Psyche, Vintage Books, Van couver, 1986.

6. fejezet 1. Braud, W.G., Schlitz, M.J., Consciousness interactions with remote biological systems: anomalous intentionality effects> Subtle energies, 1991; 2 (1): 1-27. 2. Creath, K., Schwarts, G.E., What biophoton images ofplants can teli us about biofields and healing, Journal of Scientific Exploration, 2005; 19 (4): 531-550. 3. Dorsch, Friedrich, Diccionario de psicologíay E. Herder, Bar celona, 1991. 4. Droscher, Vitus, B., Sobrevivir: la gran lección dél reino animaly Editorial Planéta, México, 1980. 5. Droscher, Vitus B., Calor de hogar: Cómo resuelven los animales sus problémás familiares, Ed. Planéta, México, 1983. 6. Droscher, Vitus B., La vida amorosa de los animales, Editorial 7. 8. 9.

10. 11.

Planéta, México, 1984. Fennster, Julié M., Mavericks, miracles and medicine, Barnes 8c Noble Books, Nueva York, 2005. Fezler, William, Creative imagery: how to visualize in all five senses, Simon 8c Schuster, Nueva York, 1989. Frantz, Roger, Two minds: Intuition and analysis in the history of economic thought, Springer Science 8c Business Media, Nueva York, 2005. Garfield, Charles A., Rendimiento máximo, Ediciones Martínez Roca, México, 1993. Jahn, R. G., Correlations of random binary sequences with

Bibliográfia

383

prestated operator intention: a review of a 12 year program, Journal of Scientific Exploration, 1997; 11; 345-367. 12. Lilly, John C., La mente de los delfines: una inteligencia no Hu mana, Ed. Posada, S. A., México, 1985. 13. Maslow, Abraham H., Creatividad, Ed. Kairós, S. A., Barcelo na, 1988. 14. Maslow, Abraham, El hombre autorrealizado: hacia una psicología dél ser, Ed. Kairós, S. A., Barcelona, 1989. 15. Maslow, Abraham, La personalidad creadora, Ed. Kairós, S. A., Barcelona, 1987. 16. Matussek, Paul, La creatividad: desde una perspectiva psicodinámica, Ed. Herder, S. A., Barcelona. 17. McTaggart, Lynne, The intention experimenty Free Press/Si mon and Schuster, Nueva York, 2007. 18. Parker, William R., y St. Johns, La oración en la psicoterapiay Ed. Pax México, México, 1984. 19. Rivas Lacayo, Rosa A., Saber crecer: resiliencia y espiritualidady Ediciones Urano, Barcelona, 2007. 20. Samuels, Mike y Samuels, Nancy, Ver con el ojo de la mente: história, técnicas y usos de la visualizacióny Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1991. 21. Sobel, Dava, La híja de Galileoy Ed. Debate, Madrid, 1999. 22. Targ, Russell y Puthoff, Harold, Mind-Reach: Scientists look at psychic abilityr Delacorte Press/Eleanor Friede, USA, 1977. 23. Tiller, William A., Science and humán transforrnation: Subtle energiesy intentionality and consciousness, Pavior Publishing, Walnut Creek, CA, 1997. 24. Tiller, William A., Dibble, Walter, Kohane, Michael, Conscious acts of creation: The emergence of a new physics, Pavior Publishing, Walnut Creek, CA, 2001.

384


25. Tőben, Bob y Wolf, Fred Alán, Space-Time and beyond, E. f Dutton, New York, 1983. 26. Tompkins, Peter y Bird, Christopher, La vida secreta de la plantas, Ed. Diana, México, 1994.

7. fejezet 1. Achterberg, Jeanne, Por los caminos dél corazón, Los Libro; dél Comienzo, Madrid, 1994. 2. Ader, R., Féltén, Dávid L., Cohen, Nicholas, Psychoneuroinm munology Second Edition, Academic Press, San Diego, CA 1991. 3. Bensabat, Soly, y Selye H., Stress, grandes especialistas respon den, Ediciones Mensajero, Bilbao, 1987. 4. Bensőn, Herbert, Timeless Healing, Simon & Schuster, Lón dres, 1996. 5. Boreau, Francois, Controla tu propio dolor, Ediciones Mensa jero, Espana, 1990. 6. Borysenko, Joan y Borysenko, Miroslav, Tu mente puede cu rarte, EDAF, Madrid, 1995. 7. Brown, Barbara B., Between health & illness, Houghton Miffin Company, Boston, 1984. 8. Brown, Barbara B., Mente nueva cuerpo nuevo, Ed. Diana México 1999. 9. Byrd, Randolph C., Positive therapeutic effects of intercessor) prayer in a coronary care unit population, Southern Medica Journal 81, No. 1,1988: 826-29. 10. Cousins, Norman, Anatomy of an Illness, W.W. Norton 8 Company, Inc., Nueva York, 1979.

Bibliográfia

385

11. Danner D., Snowdon D., Friesen, W., Positive emotions in early life and longevity: Findings from the nun $tudy> Journal of personality and social psychology, 80 (5): 814-814, 2001. 12. Davis, Joel, Endorphins: new waves in brain chemistry, The Diai Press, Nueva York, 1984. 13. Diversos autores, Editores: Sandi, Carmen y Calés, Jósé María, Estrés: Consecuencias psicológicas, fisiológicas y clínicas, Ed. Sanz y Torres, Madrid, 2000. 14. Dossey, Larry, Tiempo, espacio y medicina, Ed. Kairós, Barce lona, 1986. 15. Dossey, Larry, Recovering the sóul; a scientific and spiritual searchy Bantam Books, Nueva York, 1989. 16. Dossey, Larry, Meaning & Medicine, Bantam Books, Nueva York, 1991. 17. Dossey, Larry, Healing words, the power of prayer and the practice of medicine, Harper Collins, San Francisco, 1993. 18. Dossey, Larry, Palabras que curan, coedición Ed. Diana/Cía. Editorial, S. A. México, 1997. 19. Dossey, Larry, Reinventing medicine, Harper Collins, San Francisco, Stanford, CA, 1999. 20. Dossey, Larry, Elpoder curativo de la mente, Ed. Alamah, Mé xico, 2004. 21. DSMÍV. Manual diagnóstico y estadístico de los trastornos mentalesy Masson, S. A., Barcelona, 1996. 22. Epstein, Gerald, Healing visualizations: creating health through imagery, Bantam Books, Nueva York, 1989. 23. Fezler, William, Creative imagery: how to visualize in all five sensesy Simon & Schuster, Nueva York, 1989. 24. Garfield, Charles, Rendimiento máximo, Ediciones Martínez Roca, S. A., México, 1993.


386

25. Glasser, Ronald J., El cuerpo es el héroe, Ed. Diana, México 1983. 26. Goleman, Saniel and Gurin, Joel, Mind body medicine: how ti use your mind fór better health, Consumer Reports Books NuevaYork, 1993. 27. Grad, Bemard, Scientific investigation of subtle energies, Esalen Institute, Big Sur, CA, 1984. 28. Grad, Bemard, Subtle energies and the uncharted realms o mind, Esalen Institute, Big Sur, CA, 1999. 29. Guasch, G., Quand le corps parié... Introduction a l’analyst Reichienne, Editions Sully, Francia, 1998. 30. Guasch, Gerard y Filliozat, Ane-Marie, Aide-toi, tón corp• t’aidera, Albin Michel, Francia, 2006. 31. Hutschnecker, Arnold A., La voluntad de vivir, Los Libros de 32. 33. 34. 35.

Comienzo, Madrid, 1999. Kilgard, M.P. and Merzenich, Cortical map reorganization enabled by nucleus basalis activity, Science, No. 13, March, 1988. Korn, Erről R. and Johnson, Karén, Visualization, Dow Jone; Irwin, Homewood, ILL, 1983. LeShan, Lawrence, Cancer as turning point, A Plume Book NuevaYork, 1994. LeShan, Lawrence, Usted puede luchar por su vida, Los Libros

dél Comienzo, Madrid, 1998. 36. Lipton, Bruce, The biology ofbelief, Elité Books, Santa Rosa CA, 2005. 37. McTaggart, Lynne, The Field, Harper Collins, Nueva York 2002.

38. Norris, Patrícia A. and Porter, Garret, / choose life: the dynamics of visualization and biofeedback, Stillpoint Publisching USA, 1987.

Bibliográfia

387

39. Ornestein, Róbert and Sobel, Dávid, The healing brain, Si mon & Schuster Inc., Nueva York, 1987 40. Parker, William R. y St. Johns, Elaine, La oración en la psicoterapia, Ed. Pax México, México, 1984. 41. Pearsall, Paul, Super immunity: Master your emotions & improve your health, McGraw-Hill Book Company, Nueva York, 1987. 42. Peat, E Dávid, Synchronicity: the bridge between matter and mind, Bantam Books, Nueva York, 1987. 43. Pelletier, Kenneth, R., Mind as healer; mind as slayer, A Delta Book, Nueva York, 1977. 44. Prigogine, Illya, fTan sólo una ilusión? Una exploración dél caos al orden, Tusquets Editores, Barcelona, 1983. 45. Rossman, Martin, Guided imagery fór self healing, Kramer Book, Tiburon, CA, 2000. 46. Samuels, Mike y Samuels, Nancy, Ver con el ojo de la mente. História, técnicas y usos de la visualización, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1991. 47. Sicher, Fred, A randomized double-blind study of the effect of distant healing in a population with advanced AIDS: Reports on a small scale study>Western Journal of Medicine 169, No. 6, 1998:356-363. 48. Siegel, Bemard, Ámor, medicina milagrosa, Ed. Mensajero, Madrid, 1992. 49. Simonton, O. Carl y Henson, Reid, Sanar es un viaje, Edicio nes Urano, Barcelona, 1993. 50. Simonton, M., Stephanie, Simonton, O., Carl, Creighton, Ja mes L., Recuperar la salud, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1988. 51. Simonton, M., Stephanie, Família contra enfermedad, Edito rial Raíces, Madrid, 1988.


388

52. Targ, Russell, Limitless mind, New World Library, Novato CA, 2004.

8. fejezet 1. Consejo Académico Mundial, El Método Silva de Controi Mentái: manual de investigación, Silva Mind, Controi Internacional, Laredo, Texas, 1989. 2. Silva, Jósé, El Método Silva de Controi Mentái Ed. Diana, México, 1978. 3. Silva, Jósé, Reflexiones, Ed. Diana, México, 1980. 4. Snowdon, Dávid, Aging with grace, Bantam Books, Nueva York 2001 5. Usanos Tamayo, Pilar, Controi mentái y personalidad, Ed. Offset Multicolor, México, 1981. 6. Usanos Tamayo, Pilar, Controi mentái y desarrollo Integrál, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1991.

.

9. fejezet 1. Álvarez Tomás, Santa Teresa: Obras completas, Ed. Monté Carmelo, Burgos, 2004. 2. Cinco Grandes Mensajes, Segunda Edición, Biblioteca de Autores Cristianos, Madrid, 1968. 3. Concilio Vaticano II. Documentos, Ediciones Dabar, México, 2000 .

4. Franki, Viktor E., La presencia ignorada de Diós, Ed. Herder, Barcelona, 1986.

Bibliográfia

38 9

5. Goya, Benito, Psicología y vida espiritual, San Pablo, Madrid, 2001 .

6. Gutiérrez, Martínez O.S.A., Efraín, Catecismo agustiniano, México (editado internamente), 2007. 7. Herráiz, Maximiliano, San Juan de la Cruz: Obras completasy Ediciones Sígueme, Salamanca, 1992. 8. Herráiz, Maximiliano, A zaga de tu huella: Estudios sanjuanistas y de espiritualidady Ed. Monté Carmelo, Burgos, 2000. 9. Kung, Hans, El principio de todas las cosas: ciencia y religión, Ed. Trotta, Madrid, 2007. 10. Milano, Juan Jósé P., El corazón de Agustín en Viktor Franki, Ed. Lumen, México, 2007. 11. Pagola, Jósé Antonio, Es bueno creery San Pablo, Madrid, 1996. 12. San Agustín, Confesione$y Aguilar Ediciones, Madrid, 1967. 13. S.S. Pablo, VI, Carta Encíclica Ecclesiam sumay 1,15. Concilio Vaticano II. 14. S.S. Pablo VI, Encíclica Populorum progressio: Sobre la necesidad de promover el desarrollo de los pueblosy BAC, Madrid, 1968. 15. S.S. Pablo VI, Gaudium et Spes. Constitución pastoral sobre la Iglesia en el mundo actualy BAC, Madrid, 1968.

10. fejezet 1. Begley, Sharon, Train your Mind Change your Brainy Ballantine Books, Nueva York, 2007. 2. Cury, Augusto, Nunca renuncies a tus suenos, Ed. Planéta, México, 2007


390

3. Doidge, Norman, The brain that changes itself, Penguin Group, Nueva York, 2007. 4. Ellis, Albert y Harper, Róbert A., Una nueva guía para una vida rációnál Ediciones Obelisco, Barcelona, 2003. 5. Epicteto, Manual y máximas, Marco Aurelio, Soliloquios, Ed. Porrúa, Colección Sepan Cuantos, Núm. 283, México, 2004. 6. Fizzotti, Eugenio, De Freud a Franki: el nacimiento de la logoterapiay Ediciones LAG, México, 2006. 7. Franki, Viktor E., Ante el vacío existencial: hacia una humanización de la psicoterapia, Ed. Herder, Barcelona, 1984. 8. Franki Viktor E., El hombre en busca de sentido, Ed. Herder, Barcelona, 1984. 9. Franki, Viktor, La voluntad de sentidoy Ed. Herder, Espana,

.

2000

10. Machado, Luis Alberto, La revolución de la inteligencia, Ariéi Seix Barral, S. A., Cía. Editorial, México, 1976. 11. Marcus Aurelius, The Emperors Handbook, Scribner, Nueva York, 2002. 12. Marinoff, Lou, Más Platón y menos prozac, Ediciones B, Es 13. 14. 15.

16.

pana 2000. Pribram, K.H., y Ramírez, J., Martin, Cerebro, mente y holograma, Ed. Alambra, S. A., Barcelona, 1980. Rivas Lacayo, Rosa, Saber crecer: resiliencia y espiritualidady Ediciones Urano, Barcelona, 2007. Schwartz, Jefrey M., and Begley, Sharon, The mind and the brain: Neuroplasticity and the power of mentái force, Regan Books/Harper Collins, Nueva York, 2002. Seligman, Martin E.P., La auténtica felicidad, Javier Vergara Editor, Barcelona, 2003.

Bibliográfia

391

17. Seligman, Martin E.P., Learned optimism: how to change , your mind and your life, Simon & Schuster, Nueva York, 1992. 18. Seligman, Martin E.P.; The science of optimism & hope, Templeton Foundation Press, Pennsylvania, 2000. 19. Snowdon, Dávid, Aging with grace, Bantam Books, Nueva York, 2002. 20. Stangroom, Jeremy, Garvey, James, The great philosophers: from Socrates to Foucault, Barnes 8c Noble, Nueva York, 2006. 21. Wilber, Ken, The Holographic Paradigm and other paradoxes, New Science Library, London, 1982.

Dr. Gérard Guasch bibliográfiája 1. Guasch, Gérard, Quand Le Corps Parié... Introduction a L’analyse Reichienne, Editions Sully, Francia, 1988. 2. Guasch, Gérard, y Filliozat, Ane-Marie, Aide-toi tón corps t’aidera, Albin Michel, Francia, 2006.

Dr. Camilo Maccise bibliográfiája 1. Maccise, Camilo, Palabra y comunidad en San Pablo en las comunidades de base de América Latina, Teresianum, Roma, 1988. 2. Maccise, Camilo, Cammini di libertá, Edición OCD Roma, 2003. 3. Maccise, Camilo, Rezar con la Biblia en el contexto de la vida, Ed. Santa Teresa, México, 2006.

392


4. Maccise, Camilo, Perfii orante de los libros biblicos, Ed. Mon té Carmelo, Burgos, 2007. 5. Maccise, Camilo, 100 fichas sobre la vida cortsagrada, Ed Monté Carmelo, Burgos, 2007.

39 3

Hivatkozások 1. Usanos Tamayo, Pilar, Controi Mentái y Personalidad, O. Multicolor, México, 1981. Usanos Tamayo, Pilar, Controi Mentái y Desarrollo In tegrál Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1991 2. Moliner, María, Diccionario dél Uso dél EspanoU Editorial Gredos. Madrid, 1988 3. Moliner, María, Diccionario dél Uso dél EspanoU Editorial Gredos. Madrid, 1988 4. Vacca, Lilia Alcira, El Método Silva y los factores psicológicos dél aprovechamiento académico en la Universidad, Universidad Autónoma de Tlaxcala, México, 1986 5. Shaw, John C„ The Brain 's Alpha Rhythms and the Mindy Elscvicr Science, Amsterdam, 2003 6. Usanos Tamayo, Pilar, Controi Mentái y Personalidad, Editorial ( )IThcI Multicolor, México, 1981 7. Davis Brigham, D., Davis, A., Ca merőn - Sampey. D., Imagery fór #rí ting well: Clinical Applications of Behavioral Medici ne, W. W. Nnt tón, Nueva York, 1994 8. Natúré, No. 437, Initial sequence ofthe chim panzeeynwm e and i imn parison with the humán genomey sept., 2005 9. Popp, E A., Beloussov. L. V., Integrative biophy$U$i Hbphoíom, Kin wer Academic Publishers, Alemania, 2003 10. Adamenko, Victor G., Memories of Semyon hhlhiit Inh m.nm.imI Journal of Paraphysics, Vol. 13,1979 11. Dumitresco, I, Kenyon. J. N., Electronaphét h h í Mftlitlne & Biology, Neville Spearman, Great llrllnin, IMM\

394


12. Lane, Earle, Electrophotography, And/Or Press, San Francisco, 1975 Kendall, J., Moss, T., Photographing the nonmaterial World, Hawt horn Books, Nueva York, 1975 13. Hall, Edward, La dimensión oculta, Ed. Siglo XXI, México, 1985 14. Platonov, K. I., The word as a physiological and therapeutic factor The theory and practice of psychotherapy according to I. P. Pavlov

Foreign Languages Publishing House, Moscú, 1959 15. Centassi, R., y Grellet, G., Mejor cada dia: Emilé Couéy su método d\ rehabilitación. Editorial Diana, México, 1997 16. Ling, D,, y Moheno de Manrique, C., El maravilloso sonido de la pa labra, Editorial Trillas, México, 2005 17. Bensőn, Herbert, The Relaxation Response, Harper Collins, Nueví York, 2000 18. Rodríguez, Socorro, Control Mentái Método Silva en el Parto Psico profilacticoy Ministerio de Salud, Gobierno de Costa Rica, 1982 Bautista, Miguel, Inducción no traumática utilizando la relajaciót dél Método Silva, Hospital de Especialidades, ínstituto Mexicano de Seguro Social, Puebla, México, 1981 Libermann, Rafael, El Método Silva de Control Mentái y el Nivel dt Ansiedady Departamento de Psicología, Universidad de Haifa, Israel 1986 19. LAROUSSE, Libro de la Dietética y la Nutrición, Editorial Larousse México, 2001 20. Pert, Candace, B., Molecules ofEmotion , Simon and Schuster, Nueví York, 1997 21. Sagan, Carl, Los Dragones dél EdényEditorial Crítica, Barcelona, 2006 22. Foster, Russell G., Kreitzman, León, Rhytms of life: The biologica clocks that control the daily lives of every living thing, Profilé Books Londres, 2004 23. Ornstein, Róbert, Evolution of consciousness: The origins of the wa) we thinky Touchstone, Nueva York, 1991 24. Kilgard, M. P., Merzenich, M. M., (1998), Cortical map reorganizatior enabled by nucleus basalis activity, Science No. 279, pp. 1714-1718 25. Hamer, Dean, The God geney Doubleday, Nueva York, 2004 26. Snowdon, Dávid, Aging with graceyBantam Books, Nueva York, 2002 27. Kandel, Eric R., In search of memory, W. W., Norton, Nueva York, 200^ 28. Doidge, Norman, The Brain that changes itself Penguin Group, Nue va York, 2007

H ivatkozások

395

29. Penfield, Wilder, Mystery ofthe mind, Princeton University Press, 1975 30. Furst, Bruno, Usted sí puede recordar, Ed. Estudios de Memória y Concentración, Chicago, ILL. 31. Loftus, Elizabeth, Memória, Companía Editorial Continental, México, 1985 32. Winson, Jonathan, Brain and Psyche, Vintage Books, Vancouver, 1986 33. The Science o f Optimism and Hope, Research essays in honor of Mar tin E. R Seligman, Edited by Jane E. Gillman, Templeton Foundation Press, Philadelphia, 2000 34. Tiller, William A., Dibble Jr. Walter, Kohane, Michael, Conscious acts ofCreation: The Emergence o f a New Physics, Pavior Publishing, Wainut Creek, CA., 2001 35. McTaggart, Lynne, The Intention Experiment, Free Press/Simon and Schuster, Nueva York, 2007 36. Fennster, Julié, M., Mavericks, Miracles and Medicine, Barnes 8c Noble Books, Nueva York, 2005 37. Jahn, R. G., Correlations o f random binary sequences with prestated operator intention: a review o f a 12 year program, Journal of Scientific Exploration, 1997, No. 11: pp. 345-367 38. Braud, W. G., Schlitz, M. J., Consciousness interactions with remote biological systems: anomalous intentionality effects, Subtle energies, 1991,2(1), pp. 1-27 39. Creath, K., Schwartz, G. E., What biophoton images o f plants can teli us about biofields and healing, Journal ofScientific Exploration, 2005, 19 (4), pp. 531-550 40. Rivas Lacayo, Rosa A., Saber Crecer: Resiliencia y Espiritualidad, Edi ciones Urano, Barcelona, 2007. 41. DSM-IV Manual diagnóstico y estadistico de los trastornos mentales, Masson S.A., Barcelona, 1996 42. LeShan. Lawrence,. Cancer as a turning point, A Plume Book, Nueva York, 1994 43. Dossey, Larry, Reinventing Medicine, Harper San Francisco, 1999 44. Simonton, O. Carl, Simonton, Stephanie Matthews, Creighton, James, L., Recuperar la Salud, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1994 45. Siegel, Bernie, Ámor, medicina milagrosa, Editorial Mensajero, Ma drid, 1992 46. Grad, Bemard, «Scientific Investigation o f Subtle Energies», Esalen Institute, 1984

396


47. Grad, Bemard, «Subtle Energies and the Uncharted Realms of Mind» Esalen Institute, 1999 48. Dossey, Larry, Reinventing Medicine, Harper San Francisco, 1999. 49. Sicher, Fred, «A Randomized Double-Blind Study o f the Effect o Distant Healing in a Population with advanced AIDS: Reports on s small scale study», Western Journal of Medicine 169, No. 6, pp., 356 363,1998

50. Byrd, Randolph C, «Positive Therapeutic Effects of Intercessory Pra yer in a Coronary Care Unit Population », Southern Medical Journa No. 81, pp. 826-829,1988 51. Garfield, Charles, Rendimiento Máximo, Editorial Martínez Roca México, 1993 52. Brown, Barbara, Mente Nueva - Cuerpo Nuevo, Editorial Diana, Mé xico 53. Ader, Róbert, Féltén, Dávid L., Cohen, Nicholas, Psychoneuroimmu nology: Second Edition., Academia Press, San Diego, California, 1991 54. Achterberg, Jeanne, Por los caminos dél corazón, Los Libros dél Co mienzo, Madrid, 1994 55. Boreal, Francois, Controla tu propio dolor, Editorial Mensajero, Ma drid, 1990 56. Danner D., Snowdon D, Friesen W., Positive emotions in early and Ion gevity: fmdings from the nun study Journal of Personality and Social Psy chology, No. 80 (5), p. 814,2001 57. Consejo Académico Mundial, El Método Silva de Controi Mentái Manual de lnvestigacióny Silva Mind Controi ínternacional, Laredo Texas, 1989 58. S.S. Pablo VI, Encíclica Populorum Progressio: Sobre la necesidad d< promover el desarrollo de los pueblo, BAC, Madrid, 1968 59. S.S, Pablo VI, Gaudium et Spes. Constitución Pastoral sobre la Iglesii en el mundo actual, BAC, Madrid, 1968 60. Gaudium et Spes, (GS), 33 61. S.S. Pablo VI, «Carta Encíclica Ecclesiam suam», 1,15, Concilio Vatica no II. 62. Gaudium et Spes, (GS) 78 63. Begley, Sharon, Train your Mind Change your Brain, Ballantin< Books, Nueva York, 2007 64. Doidge, Norman, The brain that changes itself Penguin Group, Nue va York, 2007

H ivatkozások

65. 66. 67. 68. 69. 70. 71.

72. 73. 74. 75. 76. 77. 78.

79.

80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93.

397

Snowdon, Dávid, Aging with grace, Bantam Books, Nueva York, 2001. Edelstein 8c Edelstein, 1945 Tick, 2001 Edelstein 8c Edelstein, 1945 Simonion, Mattews-Simonton 8c Sparks, 1980 Kiecott-Glaser, McGuire, Robles 8c Glaser, 2002 Pert, Ruff, Weber 8c Herkenham, 1985; Barrows 8c Jacobs, 2002; Troesch, Rodehaver, Delaney 8c Yanes, 1993; Pert, 1995; Eller, 1995, Pelletier, 2002 Davenport, 1996 Ackerman 8c Turkoski, 2000 Coth, Wolsko, Foreman, et. al., 2007 Wolsko, Eisenberg, Davis 8c Phillips, 2002 Tűsek 8c Cwynar, 2000 Collins y Dunn, 2005 Davidson, Rabat-Sin, Schumacher, et. al, 2003; Manuso 1983 Rodgers, Khoo, MacEachen, et. al, 1996; Ackerman, Stover, Hermán, et. al., 2003; Ackerman, Hermán, Rabin, et. al., 2002; Ackerman, Martino, Hermán, et. al., 1998; Mohr, Goodkin, Nelson, et. al.., 2002; Mohr, Goodkin, Islar, et. al, 2001; Mohr, Goodkin, Bacchetti, et. al., 2000 Rao, Grafman, DiGiulio, et. al, Foley, Traugott, LaRocca, et. al., 1992 Rendon, 2003 Mohr, et. al, 2001 Rendon, 2003 Ackerman, et. al, 2003 Ackerman, et. al, 2003; Mohr, et. al, 2001 Guilick, 2001 Kroencke 8c Deny, 1999; LaRocca, 1984 Warren, Warren 8c Gockerill, 1991 Warren, et. al, 1991; Mohr, 1998; Gilchrist 8c Creed, 1994; Aikens; Fischer, Namey, et. al, 1994, Clark, Fleming, Li, et. al, 1992 DeKeyser, 2003 Pliskin, Hammer, Golstein, et. al, 1996; Smits, Emmen, Berteismann, et. al, 1994 VanderPlate, 1984

Rosa Argentína Rivas Lacayo

Recommend Documents