VARGA RICH[RD Rómainak lenni, görögnek maradni A között-lét és a görög identitás megőrzésének módszerei A történetír{s atyja, Hérodotosz szerint a történelem nem m{s, mint {llandóan ismétlődő események sorozata, vagyis körforg{s. Vele ellentétben a klasszikus kor m{sik nagy történetírója, Thuküdidész egyfajta {llandó fejlődési folyamat részeként értelmezte a korok eseményeit. A tém{ban való komolyabb elmélyülés nélkül, megjegyezhetjük, hogy valószínűleg mindkét félnek igaza volt. A történelem folyamatos fejlődésből és visszafejlődésből {ll, amit az idők sor{n szinte kivétel nélkül azonos vagy legal{bbis nagyon hasonló események idéztek elő. Napjainkig sz{mtalan olyan tanulm{ny és könyv született, amely bizonyította a kevésbé objektív Hérodotosz szemléletének is a létjogosults{g{t és hasznoss{g{t. Guglielmo Ferrero m{r a XX. sz{zad elején összehasonlította az ókori és az újkori birodalmakat, de jelenleg is többen foglalkoznak a XXI. sz{zad nagyhatalmainak, különösen az USA-nak a Római Birodalommal való egybevetésével. A történelem ismétli önmag{t, épp ezért az elmúlt korok eseményeit vizsg{lva a jelen problém{ira is megold{st tal{lhatunk. Napjaink globaliz{lt, multikultur{lis t{rsadalm{ban az egyik legizgalmasabb és legbonyolultabb kérdés az identit{s problémaköréhez köthető. Európa és Észak-Amerika kontinensein különösen, de a vil{g m{s részein is, egy orsz{gon vagy ak{r egy épületen belül is több etnikum élhet. A nyugati civiliz{ció nagyv{rosai a különböző kultúr{k és különböző vall{sok keveredésének színterei lettek. A XX. sz{zad és a közelmúlt eseményei – fekete polg{rjogi mozgalmak az USA-ban, a kínai terjeszkedés, az arab vil{g és
41
a muszlim kérdés, az afrikai bev{ndorlók – mind-mind a legsürgetőbb problém{k közé tartoztak és tartoznak ma is. Az Imperium Romanum ilyen szempontból a mai vil{g majdhogynem tökéletes m{sa volt. Egy birodalom, egy nép fennhatós{ga alatt éltek a gallok, a britek, az egyiptomiak, az arabok és a görögök, a keresztények, a zsidók, a politeizmus vagy ak{r a különböző misztériumvall{sok hívei. Róma az eltérő kultúr{k olvasztótégelye lett és az ebből adódó problém{kat az akkori vezetőknek is orvosolniuk kellett. A klasszikus és a nyugati vil{g kultúr{j{nak alapjait lefektető görögség egy olyan egyensúlyi helyzet megtal{l{s{ra törekedett, amely nem sértette a római vezetők érdekeit, ugyanakkor a saj{t öntudatuknak is megfelelt. Ennek a politik{nak az egyik legfőbb szószólója és tal{n a legtökéletesebb megvalósítója Plutarkhosz volt. Életén és szép sz{mban fennmaradt művein keresztül meglehetősen pontos képet kaphatunk arról, hogyan is gondolkodott egy görög értelmiségi a Római Birodalomról, és hogy milyen úton, milyen form{ban nyilv{nultak meg a görög identit{studat jelei ebben az időszakban. A m{sodik szofisztika egyik legzseni{lisabb gondolkodój{nak ír{sai a jelen sz{m{ra is tanús{gosak lehetnek, hiszen a cél kétezer év elteltével sem lehet m{s, mint a kultúr{k közötti egyensúly megteremtése. Tradíció és megújulás Az Imperium Romanum a történelem leghosszabb ideig fenn{lló birodalma volt. Sikerének és stabilit{s{nak a kulcsa abban a befogadó szellemiségben rejlett, amely könnyebbé tette a meghódított népek sz{m{ra a beilleszkedést, és ami {ltal, ahogy azt az i.sz. IV. sz{zadban élő Aurelius Victor is megjegyezte, Róma rengeteget fejlődött.1 A római történetíró
1
Aurelius Victor: Történelem dióhéjban 11.
42
meg{llapít{sa különösen érvényes volt a görögség és a Birodalom kapcsolat{ra. A görög gyarmatv{rosoknak köszönhetően a rómaiak m{r kor{n megismerkedtek a hellén szellemi és anyagi kultúr{val, de az igazi fordulópontot az i.e. 146. év hozta el. Az achai szövetség felboml{s{val ugyanis Hell{sz római fennhatós{g al{ került. Ezt követően Róma és a görög kultúra között minden kor{bbi akad{ly eltűnt. A hellén eszmék szabadon {ramolhattak be a Birodalomba. Az i.e. II. sz{zad közepére m{r {ltal{noss{ v{lt a görög tanítók, rhétorok és filozófusok jelenléte Róm{ban. Az {ltaluk képviselt szabad szellemiség azonban szöges ellentétben {llt a rómaiak hagyom{nyos, a régi értékek megbecsülésén alapuló felfog{s{val. Az arisztokr{cia két nagy t{borra oszlott. Egy részük nyitottnak mutatkozott a hellén ismeretek befogad{s{ra, ők a római és a görög vil{g fúziój{ban új t{vlatokat, fejlődési lehetőséget l{ttak.2 A t{rsadalom egy m{sik csoportja azonban veszélyben érezte a római erényeket3 és a szabad hellén szellem mellett, annak szabadoss{g{ra prób{lta meg felhívni a figyelmet. Az előbbi {ll{sponton a Scipio-kör tagjai, az utóbbin Marcus Porcius Cato szimpatiz{nsai helyezkedtek el. A konfliktus forr{sa a görög és a római értékrend különbözőségében rejlett.4 Míg a görögök sz{m{ra az ide{lis Alföldy Géza: Római t{rsadalomtörténet. Budapest, Osiris Kiadó, 2002. 68. p. 3 Mész{ros Istv{n – Németh Andr{s – Puk{nszky Béla: Neveléstörténet. Bevezetés a pedagógia és az iskol{ztat{s történetébe. Budapest, Osiris Kiadó, 2003. 33. p. 4 Ahogy m{r Kerényi K{roly is r{mutatott, a görög szellemiség hat{s{ra Róm{ban kialakuló humanitas, nem csup{n egy sor barb{r tulajdons{gnak, hanem az alapvetően római servitas-nak és gravitasnak, azaz a szigorús{gnak és a méltós{gnak is az ellentéte volt. (Kerényi K{roly: Humanizmus és hellénizmus. In.: Kerényi K{roly: 2
43
embert a művelt, tudom{nyokban j{rtas személy testesítette meg,5 addig a rómaiak célja az volt, hogy a fiatalokból vir bonust, b{tor, becsületes, katonai és polg{ri kötelességeit maxim{lisan ell{tó férfit faragjanak. 6 A két fél küzdelmét l{tszólag a Scipo-kör tagjai nyerték, hiszen a görög kultúra rohamléptekkel terjedt az Imperium Romanumban. Az i.e. I. sz{zad végén Horatius, majd nem sokkal később Livius is felvetett egy hipotézist, amely azt feltételezte, hogy tal{n nem is a rómaiak hódított{k meg a görögöket, hanem mindez éppen fordítva történt. 7 Tény, hogy a hellén eszmék új t{ptalajra leltek a római t{rsadalomban, tény, hogy a mag{ra valamit is adó római polg{r megtanult görögül,8 mint ahogy tény az is, hogy a Római Birodalom legjelentősebb alakjai szinte kivétel nélkül Hell{szba utaztak, hogy a kor legnagyobb elméitől tanulhassanak.9 Az idősebb Cato eszméi azonban mindvégig ott lappangtak a rómaiak tudat{ban és olykor kimondottan l{tv{nyosan törtek elő onnan.10 A rómaiak a helléneket egyszerre tartott{k csod{latraméltó embereknek, akiktől a műveltség és a
Halhatatlans{g és Apollón-vall{s. Ókortudom{nyi tanulm{nyok 1918-1943. Budapest, Magvető Kiadó, 1984. 259. p.) 5 Hoffmann Zsuzsanna: Antik nevelés. Veszprém, Iskolakultúra, 2009. 73. p. 6 Hoffmann Zsuzsanna: i.m. 77. p. 7 Horatius: Episztol{k II.1.156., Livius: A római nép története a v{ros alapít{s{tól XXXIV.4. 8 Hoffmann Zsuzsanna: i.m. 89. p. 9 Hoffmann Zsuzsanna: i.m. 90. p. 10 Ahogy Alföldy Géza is megjegyezte, a római t{rsadalom a kezdetektől fogva nyitott volt, de bizonyos régi előjogokat és előítéleteket csak lassan vagy egy{ltal{n nem sikerült leépíteniük. (Alföldy Géza: i.m. 113. p.)
44
tudom{ny sz{rmazik,11 és hencegő sz{jhősöknek,12 akik puh{ny és pompakedvelő életmódra tanított{k a Birodalom polg{rait.13 A görögségnek teh{t egy olyan birodalomban kellett berendezkednie, amelyben kultur{lis tekintetben hódító, politikai értelemben viszont meghódított volt.14 A görög identitás jellegzetességeinek vizsgálata A delphoi szentély bej{rata felett elhelyezett felirat – „Ismerd meg önmagad!” 15 – minden hellén sz{m{ra alapvető fontoss{gú volt. Az egyén önmeghat{roz{sa, a „ki vagyok én?” kérdés megv{laszol{sa minden szempontból az egyik legfontosabb dolog egy ember életében. Ha ez nem történik meg – ak{r belső, ak{r külső okok miatt – az egyén t{rsadalmi viselkedése szétzil{lódik.16 Így van ez napjainkban és így volt az ókorban is. Ifjabb Plinius: Levelek VIII.24. Idősebb Plinius: A természet históri{ja III.26. 13 Valerius Maximus: Emlékezetes tettek és mond{sok II.6.1. A görögellenes megnyilv{nul{sokhoz tov{bb{: Tacitus: Évkönyvek III.60-63., IV.14., Idősebb Plinius: A természet históri{ja II.109., III.5., III.26., V.1., Iuvenalis: III. szatíra 41-44., 60-61., 74-78., VI. szatíra 295297., VIII. szatíra 112-115. 14 Plutarkhosz maga így írt erről az {llapotról: Amikor valamilyen hivatalba lépsz, nem csup{n Periklész megfontol{sait kell figyelembe venned: „Vigy{zz, Periklész, szabad embereken, görögök felett. Athén polg{rain uralkodol”; hanem így is kell szólnod magadban: „Te, aki hivatalt viselsz, magad is alattvaló vagy egy poliszban, amelyet proconsulok, a Caesar helytartói ir{nyítanak”. (In.: Szl{vik G{bor: Nyugat-Kis-[zsia v{rosi szervezete és tartom{nyi igazgat{sa a keresztény közösségek megszil{rdul{sa idején II. http://www.unimiskolc.hu/~egyhtort/cikkek/szlavik2.htm 2011.01.27.) 15 Hegyi Dolores: Polis és vall{s. Bevezetés a görög vall{störténetbe. Budapest, Osiris Kiadó, 2002. 155. p. 16 Pataki Ferenc: Identit{s, személyiség, t{rsadalom. Az identit{selmélet vitatott kérdései. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1987. 19. p. 11 12
45
Az antik görög identit{s vizsg{lata rendkívül bonyolult, mivel nagyon sokban különbözik attól, amit ma ezen fogalom alatt értünk. Az identit{s szó ma szorosan összekapcsolódik a faj, etnikum vagy a nemzet fogalmakkal.17 Az ókori görögök viszont még nem ismerték a „nemzet” fogalm{t, és az sem volt vil{gos, hogy egy{ltal{n ki tartozott etnikailag a görögséghez.18 Maguk a hellének sem tudt{k biztosan megmondani – még az i.e. 1. sz{zadban sem -, hogy kik is azok a hellének,19 mint ahogyan Hell{sz területét sem tudt{k pontosan defini{lni. Az ókori görögök sz{m{ra a haz{t a polisz jelentette. Pindarosz szerint Hell{sz az a küzdőtér volt, ahol ki-ki megmutathatta tud{s{t, r{termettségét, és ez{ltal saj{t haz{j{nak dicsőséget szerezhetett.20 Hell{sz mint „haza” teh{t nem tartozott az identit{s legfontosabb alkotóelemei közé. A görögség önmeghat{roz{s{nak alapja a nyelv volt. Ez adta az összetartoz{s érzését, és a különbözőségét is. 21 A hellének a görög nyelv ismerete {ltal hat{rolt{k el magukat a barb{roktól. Az alapot Homérosz adta meg, amikor a k{rokat „barb{rszavúaknak” (barbarophone) nevezte,22 majd a klasszikus korban Hérodotosz is úgy vélte, hogy a görögöket Goldhill, Simon: Inroduction. Setting an agenda: ’Everything is Greece to the wise’. In: Goldhill, Simon (szerk): i.m. 19. p., tov{bb{: Preston, Rebecca: Roman questions, Greek answers: Plutarch and the construction of identity. In: Goldhill, Simon (szerk): i.m. 87. p. 18 Swain, Simon: Hellenism and Empire. Language, Classicism, and Power in the Greek World, AD 50-250. Oxford, Clarendon Press, 1996.68. p. 19 Vö.: Sztrabón: Geógraphika VIII.6.6. 20 Hegyi Dolores: Médiszmosz. Perzsabar{t ir{nyzat Görögorsz{gban i.e. 508-479. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1974. 71. p., vö.: Sztrabón: Geógraphika IX.5.6. 21 Swain, Simon: i.m. 68. p. 22 Homérosz: Ili{sz II.867. 17
46
„a közös eredet és a közös nyelv” kötötte össze.23 Később m{r egyfajta intellektu{lis mérce lett a görög koiné, hiszen a hellének ezt tartott{k „az oktatottak”, „az elit” nyelvének. 24 Aki nem ismerte a kor lingua franc{j{t, könnyen negatív megítélés al{ eshetett. Hérodotosz – csakúgy, mint később Plutarkhosz25 – a nyelv mellett a közös eredetet emelte ki. Ahogy Whitmarsh is megjegyezte, a görög identit{s hagyom{nyosan a sz{rmaz{sra is épült, sőt nagyon fontos szerepet tulajdonítottak neki.26 A külső megjelenés hasonlóan szerves részét képezte az öndefini{l{snak. Elég csak Dión Khrüszosztomosz XXXVI. beszédére gondolni, ahol annak a véleményének adott hangot, miszerint a hosszú haj és a szak{ll elengedhetetlen egy igazi görög filozófus sz{m{ra, mivel Homérosz is ilyennek festette le hőseit. 27 Ez volt az igazi hellén karakter. Érdekes, hogy még a római sz{rmaz{sú, de magukat ink{bb a görögség körébe soroló írók – mint péld{ul Favorinus – szerint is, görögnek lenni egyenlő volt azzal, mint görögnek l{tszani.28 A görögség meghat{roz{sa teh{t egyfajta életmódot, viselkedési form{t és külső megjelenést is mag{ba foglalt.29 Az életmód alapja a tradicion{lis hellén nevelési forma, a paideia volt. A korai római neveléssel szemben ez különösen nagy hangsúlyt fektetett a tudom{nyok és művészetek elsaj{tít{s{ra is. Plutarkhosz sz{m{ra rendkívül Hérodotosz: A görög-perzsa h{ború VIII.144. Swain, Simon: i.m. 41. p. 25 Plutarkhosz: Az isteni büntetés késlekedéséről 16. 26 Whitmarsh, Tim: „Greece is the World”: exile and identity in the Second Sophistic. In.: Goldhill, Simon (szerk.): i.m. 300. p. (tov{bbiakban: Exile and identity) 27 Dión Khrüszosztomosz: XXXVI.16-17. 28 Whitmarsh, Tim: Exile and identity. 2001. 303. p. 29 Goldhill, Simon: i.m. 6. p. 23 24
47
fontos volt, hogy az egyén részesüljön a paidei{ból, hiszen ezt tartotta a görög-lét egyik legfőbb szimbólum{nak. 30 A P{rhuzamos életrajzok megír{s{nak egyik célja, a paideia bemutat{sa, terjesztése volt.31 A görögök identit{sa teh{t nem etnikai vagy nemzeti, sokkal ink{bb kultur{lis és politikai alapon alakult ki. 32 Ezért is haszn{lj{k a történészek a „cultural identity” kifejezést az ókori görögökkel kapcsolatban. 33 És, hogy ez a fajta öntudat mennyire erős volt, arra a legjobb példa az, hogy míg a Római Birodalom integr{ciós politik{j{nak, vagy m{s néven a romaniz{ciónak következtében a legtöbb meghódított nép teljesen vagy részben rómaiv{ alakult, 34 a görögök mindvégig görögök maradtak.35 A között-lét: A görög identitás átalakulása az Imperium Romanumban I.e. 146. ut{n a görögség egy egészen új helyzettel tal{lta mag{t szemben. Történetük sor{n először kerültek idegen uralom al{, és ez a tény egy a megszokottól merőben eltérő magatart{sform{t követelt meg tőlük. A legjobb stratégi{t végül Polübiosz dolgozta ki.36 Ő volt az, aki közel hozta egym{shoz Róm{t és a görög vil{got,37 és aki megtanította a Preston, Rebecca: Roman questions, Greek answers: Plutarch and the construction of identity. In: Goldhill, Simon (szerk): i.m. 109. p. 31 Preston, Rebecca: i.m. 117. p. 32 Swain, Simon: i.m. 87. p. 33 Swain, Simon: i.m. 68. p., Goldhill, Simon: i.m. 20.p., Whitmarsh, Tim: Exile and identity. 2001. 305. p. 34 Grüll Tibor: Az utolsó birodalom. Az Imperium Romanum természetrajza. Budapest, Typotex Kiadó, 2007. 168. p. 35 Swain, Simon: i.m. 70. p. 36 Henderson, John: From Megapolis to Cosmopolis. Polybius, or there and back again. In.: Goldhill, Simon (szerk): i.m. 49. p. 37 Henderson, John: i.m. 30. p. 30
48
Birodalomban élő helléneket, hogyan őrizzék meg identit{sukat. A „között-lét” {llapot{ban a legfontosabb az egyensúly megteremtése volt. Római polg{rként kellett élni, meg kellett felelni az újfajta t{rsadalmi norm{knak, de közben görögnek kellett maradni. A történelem igazolta Polübioszt. A hellének kifejezetten jól boldogulhattak az Imperiumban, ha kihaszn{lt{k az adódó lehetőségeket és az egyensúly fontoss{g{t szem előtt tartva, jó kapcsolatot építettek ki a rómaiakkal. Tudom{sunk van róla, hogy Sztrabón péld{ul anyai nagyapj{nak köszönhette, hogy anyagi gondoktól mentesen, kiz{rólag a tudom{nyoknak szentelve élhette életét, mivel felmenője jó kapcsolatot épített ki a rómaiakkal.38 De ismerünk olyan nagybirtokosokat, akik szintén a rómaiakkal való összeköttetéseiknek köszönhetően tettek szert óri{si birtokokra. A sp{rtai Eurüklész földjeihez péld{ul Augustus hozz{csatolta Küthéra szigetét, Herodes Atticus pedig Hell{sz nyolc különböző területén, valamint h{rom m{sik tartom{nyban rendelkezett óri{si birtokokkal.39 Plutarkhosz is megemlékezett róla, hogy apja kapcsolatban {llt Achaia proconsulj{val, valamint megemlítette azt is, hogy nagy vacsor{kat szoktak tartani,40 amiből az következik, hogy valószínűleg nem éltek rossz anyagi körülmények között. A rómaiakkal való együttműködés teh{t igaz{n kifizetődő lehetett. Plutarkhosz is sok befoly{sos római bar{ttal rendelkezett. Athénban együtt tanult41 Quintus Sossius
Bal{zs J{nos: Sztrabón élete és munk{ss{ga. In.: Sztrabón: Geógraphika. Budapest, Gondolat Kiadó, 1977. 9.p. 39 Grüll Tibor: i.m. 56. p. 40 Lamberton, Robert: Plutarch. New Haven, Yale University Press, 2001. 8. p. 41 Lamberton, Robert: i.m. 74. p. 38
49
Senecióval,42 akinek a P{rhuzamos életrajzokat dedik{lta, 43 jóban volt Lucius Mestrius Florusszal, akinek a közbenj{r{s{ra megkapta a római polg{rjogot,44 bar{tai voltak tov{bb{ Caius Minicius Fundanus45 és Sextius Sulla,46 akiknek a dialógus{ra építette fel A harag megfékezése című ír{s{t. Persze egy{ltal{n nem lehet azt mondani, hogy ezek érdekkapcsolatok lettek volna. A „között-lét” érzése és az ennek megfelelő magatart{smód valószínűleg m{r természetes része volt a mindennapi életnek. Mondhatni, a hellének így szocializ{lódtak a Római Birodalomban. A dicső görög múlt, a klasszikus kor szellemi és anyagi örökségének tisztelete és tanulm{nyoz{sa, a hagyom{nyok megőrzése, a kultur{lis hatalom érzete mindmind hozz{j{rultak ahhoz, hogy a görög identit{s a lehető legerőteljesebben megmaradjon az egym{st követő gener{ciók tudat{ban. Plutarkhosz egyensúlyteremtő törekvéseiben is nagyon jól megfigyelhetőek a „között-lét” érzésére annyira jellemző momentumok. A P{rhuzamos életrajzokban a görög alakok bemutat{s{n{l görög istenneveket, a rómaiakn{l viszont azok latin megfelelőit haszn{lta, teh{t igyekezett alkalmazkodni mindegyik fél elv{r{saihoz. Azonban ha lefordítjuk ezt a törekvést a sz{mok nyelvére, kitűnik, hogy Plutarkhosz csaknem kétszer olyan gyakran írta le Zeusz Quintus Sossius Senecio Achaia provincia questora volt körülbelül 85 és 88 között, majd consul ordinarius 99-ben és 107-ben. (Swain, Simon: i.m. 144. p.) 43 Plutarkhosz: Thészeusz 1., Démoszthenész 1., Agisz 2., Antonius 34., Dión 1. 44 Swain, Simon: i.m. 145. p. 45 Caius Minicius Fundanus volt a 107. év consul suffectus-a. (Borzs{k Istv{n: Utószó. In.: Plutarkhosz: P{rhuzamos életrajzok. Budapest, Európa Kiadó, 1978. 1076. p.) 46 Plutarkhosz a Romulus életrajzban is megemlítette bar{tja, a karth{gói Sextius Sulla nevét. (Plutarkhosz: Romulus 15.) 42
50
nevét, mint Iuppiterét, és ehhez hasonlóan, nyolcvanegyszer haszn{lta a Héraklész, és mindössze tizenhét alkalommal a Hercules nevet. A görög istennevek minden bizonnyal természetesebbek voltak sz{m{ra, mint a rómaiak, ezért azokat gyakrabban is haszn{lta. Meglepő ezen kívül az is, hogy meglehetősen gyakran feledkezett meg Plutarkhosz a saj{t koncepciój{ról és a római életrajzokban is görög istenneveket haszn{lt.47 Előfordult olyan is, hogy egy életrajzon belül írt egyszer Herculest, egyszer pedig Héraklészt.48 A legmegdöbbentőbb viszont mégiscsak az az eset, amikor A harag megfékezése című ír{s{ban egy római sz{j{ba adta a „Zeuszra!” felki{lt{st.49 Az egyensúlyra való törekvést teh{t megbontotta a v{ratlanul, valószínűleg nem is tudatosan felbukkanó görög identit{s.50 A múlt az identitás eszköze A dicsőséges görög idők ugyan m{r rég elmúltak, a m{sodik szofisztika időszak{ban mégis a múlt jelentette az egyik legerősebb t{masztékot a görög öntudat és büszkeség sz{m{ra. A dicső hellén múlt hangsúlyoz{sa azért volt rendkívül fontos, mert ez kompenz{lta a politikai al{rendeltség érzését. Így, b{r politikai értelemben a rómaiak uralkodtak a görögök felett, a kultur{lis és történelmi fölény érzékeltetésével ők is úgy érezhették, bizonyos szempontból uralmuk al{ hajtott{k a rómaiakat.51 Plutarkhosz: Romulus 2, 9., Fabius Maximus 22., Lucullus 23., Marcellus 21, 26., Marius 12., Sertorius 1, 9., Titus Flaminius 16., Marcus Cato 52., Antonius 36. 48 Plutarkhosz: Fabius Maximus 1, 22. 49 Plutarkhosz: A harag megfékezése 11. 50 A kort{rs Dión Khrüszosztomoszn{l is megfigyelhető ez a tendencia, hiszen a jó princeps péld{j{t éppen egy Héraklész allegóri{n keresztül mutatta be Traianusnak. 51 Preston, Rebecca: i.m. 91. p., Swain, Simon: i.m. 72. p. 47
51
Plutarkhosz, az Alexandrosz életét bemutató ír{s{ban egyértelműen kinyilv{nította, hogy nem történelmi művet, hanem életrajzokat ír.52 A célja nem a csat{k, hanem az erény és a bűnök bemutat{sa volt, amivel péld{kat akart adni az embereknek.53 Ahogy ő maga írta: A történelmet tükörnek tekintem, melynek segítségével a magam életét is lehetőleg tökéletesíteni és az {br{zolt nagyemberek erényéhez hasonlóv{ igyekszem tenni. 54 A görögök teh{t nemcsak azt tartott{k fontosnak, hogy ismerjék55 és terjesszék a történetüket, hanem valóban hasonlítani akartak elődeikre.56 Az úgynevezett imit{ció (mimesis) rendkívül fontos volt sz{mukra. 57 Plutarkhosz is hasonló szeretett volna lenni a régi korok megbecsült alakjaihoz, de az imit{ciót r{vetítette életrajzainak
Plutarkhosz: Alexandrosz 1. Plutarkhosz: Démétriosz 1. „<úgy akarunk elj{rni, mint a thébai Iszméniasz, aki megmutatta tanítv{nyainak a jó és a rossz fuvol{sokat, azt{n így szólt: „Így kell fuvol{zni”, a m{sik esetben pedig: „Így nem kell fuvol{zni.” Így, gondolom, mi is szívesebben ismerkedünk meg a kitűnő emberek életrajz{val, és szívesebben ut{nozzuk őket, ha nem marad ismeretlen előttünk a rossz és megrov{sra méltó emberek élete sem.” 54 Plutarkhosz: Aemilius Paulus 1. 55 Ebben az időszakban a görögök körében nagyon népszerű volt a saj{t, különösen a szülőv{ros történelmének felkutat{sa. (Swain, Simon: i.m. 78. p.) 56 Plutarkhosz úgy gondolta, hogy életrajzaival felb{torítja majd olvasóit és felébreszti bennük az imit{ció ut{ni v{gyat. (Duff, Timothy E.: Plutarch’s lives. Exploring Virtue and Vice. Oxford, Oxford University Press, 2002. 40. p.) 57 Duff, Timothy E.: i.m. 34. p. 52 53
52
főszereplőire is. Thészeusz péld{ul Héraklészt ut{nozta, 58 Publicola Szolónt,59 Ariszteidész Lükurgoszt,60 Pürrhosz Alexandroszt,61 Philopoimén és Timóleon pedig Epameinondaszt.62 Az „ut{nozhatós{g” egyfajta mérce is lett. Az ifjabb Catót péld{ul hi{ba tisztelték katon{i, nem ut{nozt{k, mivel a dicséretet szeretet nélkül osztogatta, ami erénytelenségnek sz{mított Plutarkhosz szemében.63 A kort{rs, Dión Khrüszosztomosz64 olyannyira fontosnak – vagy ink{bb természetesnek – tartotta az imit{ciót, hogy amellett, hogy megfogadta, Róm{ba való visszatérése ut{n65 saj{t maga is
Plutarkhosz: Thészeusz 11, 25. Plutarkhosz: Szolón és Publicola összehasonlít{sa 1. 60 Plutarkhosz: Ariszteidész 2. 61 Plutarkhosz: Pürrhosz 8., Démétriosz 41. Plutarkhosz mindkét helyen megjegyezte, hogy „egyedül Pürrhosz tekinthető Alexandrosz hű m{s{nak”, mivel a többi vezér „a nagy embernek csak a pomp{s külsejét és büszkeségét” ut{nozta. Alexandrosz maga is élt egyébként az imit{cióval, hiszen ő Akhilleuszt prób{lta ut{nozni. (Arrianosz: Anabaszisz I.11., VI.93.) 62 Plutarkhosz: Philopoimén 3., Timóleon 36. 63 Plutarkhosz: Az ifjabb Cato 9. 64 Hogy Dión mennyire fontosnak tartotta a múlt {pol{s{t, arra tökéletes péld{t nyújt a XXXI. beszéd, amelyben Dión felh{borod{s{t fejezte ki a rhodosziak azon szok{sa miatt, hogy a régi nagy emberek szobr{nak talapzat{ról lekapart{k a nevet és egy új jótevőjükét vésték a helyére. A kegyeletsértésről Dión így írt: „A legnemesebb emberek emlékét elfeledni hagyni és megfosztani őket erényük jutalm{tól, erre nem tal{lhatnak elfogadható mentséget, hanem ezt a h{l{tlans{gnak, az irigységnek, a hitv{nys{gnak és a legszégyenletesebb indítéknak kell tulajdonítani.” (XXXI. 25.) 65 Dión, miut{n Domitianus elűzte a filozófusokat Róm{ból, v{ndorló életmódot folytatott, és megemlítette, hogy a v{ndorl{s alatt Odüsszeuszt ut{nozta. (Whitmarsh, Tim: Exile and identity. 2001. 288. p.) 58 59
53
Szókratészt fogja ut{nozni,66 még Traianusnak is javasolta, hogy prób{ljon meg hasonlítani valakire. Ez a valaki persze nem kisebb „személy” volt, mint maga Zeusz. Homérosz, a „görögség nagy nevelője”,67 megkerülhetetlen volt minden hellén és római sz{m{ra. Ő és a művei jelentették azt az alapvető ismeretanyagot, amit mindenkinek birtokolnia kellett. És b{r, ahogy Zeitlin is megemlítette, tény, hogy a görög kultúra sosem épült egyetlen szent könyv köré, bizonyos, hogy Homérosz volt az az ember, aki a legmeghat{rozóbb szereppel rendelkezett a görög identit{s kialakul{s{ban.68 A legtöbb irodalmi műben vagy szónoklatban előkerült egy-két Homérosz sor vagy néh{ny jelenet az Ili{szból, esetleg az Odüsszei{ból. Kharitón Kallirhoé című regényében péld{ul harminckét idézet szerepelt, ebből harmincegy Homérosztól. Érdemes megfigyelni az ebben a korszakban, görög szerzőtől született irodalmi alkot{sok saj{toss{gait is. Az egyik legszembetűnőbb, hogy a történetek kivétel nélkül a klasszikus görög vil{gba, a Róma nélküli korba kalauzolt{k vissza az olvasót.69 Ennek azért volt óri{si jelentősége, mert így b{rki, aki kezébe vett egy görög tollból sz{rmazó regényt, {télhette az egykori szabads{g és hatalom m{morító érzését. 70 Mind az irodalom, mind a retorika terén jellemzővé v{lt az úgynevezett atticizmus, vagyis a klasszikus kor nyelvezetének és stílus{nak rehabilit{l{sa. A hellén öntudattal rendelkező elit nagy hangsúlyt fektetett ennek a Homérosztól nagyj{ból
Swain, Simon: i.m. 212. p., Whitmarsh, Tim: Exile and identity. 2001. 290. p. 67 Hoffmann Zsuzsanna: i.m. 69. p. 68 Zeitlin, Forma I.: Visions and revisions of Homer. In.: Goldhill, Simon (szerk.): i.m. 202. p. 69 Swain, Simon: i.m. 110. p. 70 Swain, Simon: i.m. 113. p. 66
54
Démoszthenészig71 aktív nyelvezetnek a haszn{lat{ra, ezzel is védve saj{t identit{s{t. Ahogy Swain megjegyezte, az attikai görögség, az akkori görög élet tökéletes reproduk{l{sa egy{ltal{n nem volt a céljaik között, ők csup{n egy újabb kapaszkodót kerestek saj{t maguk behat{rol{s{hoz, és ennek a régi nyelv haszn{lata éppen megfelelt.72 A görögök teh{t a dicső múlt védőh{lój{val burkolt{k körbe magukat, hogy megőrizzék és megóvj{k identit{sukat.73 A görögség felemelkedésének záloga: Plutarkhosz Az egyensúly közbeni identit{s-megőrzés módszerének végrehajt{s{ban Plutarkhosz bizonyult Polübiosz legjobb „tanítv{ny{nak”. És ahogy azt a legjobb tanítv{nyok szokt{k, a khairóneiai író-filozófus túl is sz{rnyalta mesterét. Plutarkhosz ugyanis nemcsak {tvette, de tov{bb is fejlesztette Polübiosz taktik{j{t, aminek az lett az eredménye, hogy Hadrianus principatus{nak idején a görögség egyfajta birodalmon belüli fénykor{t élte.74 Polübiosz módszerének megújít{sa Plutarkhosz bölcsességében és személyiségében is rejlett. Magatart{sform{j{nak esszenci{j{t egy anekdot{n keresztül mutatta be, ahol is egy Szimonidész nevű hellén férfi az al{bbit mondta egy tan{cskoz{son ülő hallgatag embernek: Ha bolond vagy, bölcsnek kell l{tszanod, ha bölcs vagy, bolondnak. 75 Ezen a mondaton keresztül érthetővé v{lik Plutarkhosz visszafogottabb ír{smódja. Ő, egy-egy kivételtől eltekintve, sosem hangoztatta olyan erélyesen görög mivolt{t, mint péld{ul Dión Khrüszosztomosz vagy Pauszaniasz. Az ő módszerei
Swain, Simon: i.m. 36. p. Swain, Simon: i.m. 34. p. 73 Swain, Simon: i.m. 79. p. 74 Lamberton, Robert: i.m. 63. p. 75 Plutarkhosz: Moralia 644f. 71 72
55
ink{bb a sejtetés, a szavak mögé-közé rejtés és a finom irónia voltak. Ezekkel az eszközökkel prób{lta elérni célj{t, egy olyan egyensúlyi helyzet kialakít{s{t,76 ahol a görögök teljesen egyenrangú félként szerepelnek a rómaiak t{rsas{g{ban.77 Plutarkhosz tiszt{ban volt azzal a ténnyel, hogy az i.e. II-I. sz{zadot követően az addig vezető szerepet betöltő görögség a központi helyről a periféri{ra szorult és funkciój{t Róma vette {t.78 Ebből a margin{lis létből szerette volna kiszakítani Hell{szt, amihez szerinte Athén jelentőségének hangsúlyoz{s{n {t vezetett az út. A v{ros népszerűsítésének egyik fóruma a P{rhuzamos életrajzok című ír{s volt. Ebben – a 25 római életrajz mellett – 10 athéni, 4 sp{rtai, 2 thébaii, 2 makedón és 5 különböző hellén területről sz{rmazó alak élettörténete szerepelt.79 Athén teh{t jóval hangsúlyosabb szerepet kapott a műben, mint a többi polisz. Szinte a v{ros egész történetét megismerhette az olvasó a P{rhuzamos életrajzokból. R{ad{sul a leír{sok alapj{n kiderülhetett, hogy Athén a görög-perzsa h{borúk ut{n nagyj{ból hasonló szerepet töltött be Hell{szban, mint később Róma az ismert vil{gban.80 Abban az időben politikai, kultur{lis és katonai dominanci{val is rendelkezett Periklész v{rosa. Lamberton szerint ennek a Plutarkhosz {ltal közvetített pozitív Athénképnek köszönhette a v{ros, hogy újból felvir{gzott. Rendkívül okos, ugyanakkor merész húz{sra v{llalkozott Plutarkhosz az Alexandrosz és Iulius Caesar p{ros életrajz{nak megír{sakor. Ezek az ír{sok voltak hivatottak bemutatni, hogy két jelentős hatalom volt a vil{gon, és bizony
Ferenczy Endre – Maróti Egon – Hahn Istv{n: Az ókori Róma története. Budapest, Tankönyvkiadó, 1992. 347. p. 77 Lamberton, Robert: i.m. 69. p. 78 Lamberton, Robert: i.m. 64. p 79 Lamberton, Robert: i.m. 67. p 80 Lamberton, Robert: i.m. 62. p 76
56
nem is múlt el olyan régen az az idő, amikor Róma még a gyengébbik fél szerepét töltötte be.81 Az Alexandrosz életrajzot végigkísérte egy lappangó kérdés: Vajon mi lett volna a végkimenetele egy római – makedón csat{nak? A rómaiak le tudt{k volna győzni Nagy S{ndor verhetetlen seregét? Plutarkhoszra jellemző módon, mivel itt is jobbnak l{tta, ha nem mutatkozik túl bölcsnek, csak sejtette az olvasóval a véleményét, a v{laszt azonban egy m{sik ír{sban adta meg. Az Alexandrosz szerencséjéről című műben a hadvezért „legyőzhetetlen lelkűnek” és „legyőzhetetlen karúnak”82 nevezte, teh{t Liviusszal ellentétben, aki biztosra vette, hogy Róma vereséget mért volna a makedón seregekre,83 Plutarkhosz Alexandrosz győzelme mellett voksolt. Ebben az esetben pedig Róma nem nagyhatalom lett volna, hanem a makedónok {ltal megszerzett tartom{ny. És mivel a makedónok a görögség szemében ekkor m{r helléneknek sz{mítottak, a rómaiak felett a görögök uralkodtak volna. Plutarkhosznak rendkívüli érzéke volt a finom, szinte észrevehetetlen iróni{hoz, ami mégis a dolgok elevenjébe v{gott. A görögség újbóli felemelkedésének z{loga teh{t Plutarkhosz és különösen a P{rhuzamos életrajzok című ír{sa volt. Timothy E. Duff szerint az életrajzokkal az író a görög értékek p{ly{j{ra akarta {llítani a rómaiakat.84 A módszer bev{lt. A görög identitás megőrzésének módszerei Plutarkhosz vagy Plutachus? Az ókori kultúr{kban a név lényegesen többet jelentett, mint napjainkban. Valódi identit{shordozó volt. Mondhatni: Nevében élt az ember. Ezt tekintették az identit{suk ősi Lamberton, Robert: i.m. 97. p Plutarkhosz: Moralia 326c. (In.: Lamberton, Robert: i.m. 98. p.) 83 Livius: A római nép története a v{ros alapít{s{tól IX. 17. 84 Duff, Timothy E.: i.m. 10. p. 81 82
57
jelének.85 A római polg{rjog esetleges megszerzése így rendkívüli dilemma elé {llíthatta a görög polg{rt. Egyrészről ez mindenképpen örömteli eseménynek sz{mított, hiszen a polg{rjoggal lett valaki teljes jogú tagja a római t{rsadalomnak és ez teremtette meg a felemelkedés lehetőségét is, m{srészről a civitas Romana birtokl{sa egyet jelentett az eredeti név módosul{s{val, latinos form{ban történő haszn{lat{val, 86 ami egyes, öntudatos értelmiségiek esetén megegyezhetett a név „elvesztésével”. Az i.sz. II. sz{zadban élt jós és {lomfejtő, Artemidórosz Daldianosz szerint péld{ul az volt a lehető legszörnyűbb eset, amikor egy hellén azt {lmodta, hogy lev{gj{k a fejét, ez ugyanis azt jelentette, hogy görög létére meg fogja kapni a római polg{rjogot.87 Az eredeti név elhagy{s{nak problém{s volt{t t{masztotta al{ Goldhill is, amikor a tüana-i Apollóniosszal kapcsolatban leírta: az ő gondolkod{sukban a név megv{ltoztat{sa törvénytelenné tette az egyént, így az kitagad{st érdemelt.88 Plutarkhosz, római bar{tj{nak, Lucius Mestrius Florusnak a közbenj{r{s{ra kapta meg a polg{rjogot és ezzel együtt a Mestrius Plutarchus nevet, amit azonban ő sem haszn{lt. Hahn Istv{n szerint ezt „a görög identit{s el{rul{s{nak tekintette” volna.89 Hegyi Dolores viszont nem tartja ennyire egyértelműnek a helyzetet. Szerinte az, hogy Plutarkhosz római nemzetségnevét és római polg{rjog{t egyszer sem említette, nem feltétlenül „az öntudatos görög Goldhill, Simon: i.m. 6. p. A civitas Romana-t elnyert személy megkapta a polg{rjogot kieszközlő római praenomen-ét és genticilium-{t, eredeti neve megmaradt cognomen-nek. Péld{ul: Publius Cassius Dio, Lucius Mestrius Plutarchus 87 Hahn Istv{n: [lomfejtés és t{rsadalmi valós{g. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982. 34. p. (tov{bbiakban: [lomfejtés) 88 Goldhill, Simon: i.m. 6. p. 89 Hahn Istv{n: [lomfejtés. 1982. 35. p. 85 86
58
hazafi szégyenérzetének a megnyilv{nul{sa”, sokkal ink{bb egyfajta alkalmazkod{s. Az egyszerű hellén polg{rok ugyanis bajaikért olykor a rómaiakat hib{ztatt{k, ezért azt{n nem lett volna túls{gosan ésszerű, ha az előkelő görögök, akik közül ekkor m{r nagyon sokan rendelkeztek római polg{rjoggal, haszn{lt{k volna latin nevüket. A polg{rjogot – a római bar{tok és a princeps kegyét – visszautasítani pedig illetlenség lett volna, és csakugyan ésszerűtlen dolog.90 Plutarkhosz valóban megtisztelőnek és örömtelinek tartotta ezt az eseményt.91 Szó sincs arról, hogy szégyellte volna római polg{rjog{t vagy nevét. A probléma megold{s{ra a legjobb alapot az a felirat adhatja, amely a delphoi jósda előtt {llt és egy Hadrianusról készült szobor alapzat{n helyezkedett el.92 Ezen Plutarkhosz a latin genticilium{t haszn{lta, valamint feltűntette azt is, hogy ő Apolló papja és a Delphoi Amphiktüonia tagja. Vagyis egyszerre kétféle identit{st adott meg, egy rómait és egy görögöt.93 M{s helyen nem maradt fenn Plutarkhosz latin neve, de tal{n ebből az egy adatból sem oktalans{g arra következtetni, hogy ott, ahol szükséges volt, ezt a v{ltozatot haszn{lta, ahol pedig nem, ott a görögöt. Róm{é a h{ború, Hell{szé a kultúra Plutarkhosz szerint minden népnek megvolt a maga feladata a vil{gban. A görögök arra rendeltettek, hogy hagyjanak fel minden h{borúskod{ssal és rosszal, törődjenek ink{bb a múzs{kkal, s indulataikat a tudom{ny művelésével és a matematika
Hegyi Dolores: Utószó. In.: Plutarkhosz: P{rhuzamos életrajzok. Budapest, Osiris Kiadó, 2005. 969. p. 91 Whitmarsh, Tim: Greek literature and Roman Empire. The politics of imitation. Oxford, Oxford University Press, 2001. 22. p. (tov{bbiakban: Greek litarature and Roman Empire) 92 CIG 1713 93 Preston, Rebecca: i.m. 89. p. 90
59
tanulm{nyoz{s{val csillapíts{k. Teh{t úgy éljenek, hogy ne egym{s k{r{ra, hanem egym{s haszn{ra legyenek. 94 Ezzel szemben a Róm{nak a h{ború volt a lételeme. Camillus életrajz{ban különösebb rosszall{s nélkül jegyezte meg Plutarkhosz, hogy a rómaiak mindig ugyanazt a receptet alkalmazt{k az {llam problém{inak megold{s{ra. 95 A harc volt a rómaiak gyógyszere, hiszen nekik ez rendeltetett; létüket és növekedésüket a h{borúknak köszönhették. 96 Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy kivétel nélkül minden Plutarkhosz műben vissza-visszatérő elemnek sz{mítanak a görögség kultur{lis fölényét hangsúlyozó mondatok és a Róm{t mint erőszakos, katonai hatalmat elmarasztaló megnyilv{nul{sok. Plutarkhosz ugyanis kétségtelenül békep{rti volt. A h{borúkról vallott filozófi{j{t egyetlen mondatban összefoglalta Nikiasz és Crassus életének összehasonlít{s{ban: „A h{ború megszüntetése hellén emberhez a legméltóbb politika.” 97 Plutarkhosz, a sz{m{ra tal{n legkedveltebb és a görögökhöz legink{bb hasonlatosnak tartott római figur{t, Num{t is – nem véletlenül – a békeszeretet idoljaként mutatta be. Az életrajz végén arról kaphatott inform{ciót az olvasó, hogy a békés, görög életmód mennyivel kifizetődőbb, mint az erőszakos, római, hiszen Numa öt utódja közül egyik sem fejezte be életét természetes hal{llal, h{rmat közülük összeesküvők gyilkoltak meg.98
Plutarkhosz: Szókratész daimónja 7. Plutarkhosz: Camillus 9. 96 Plutarkhosz: Numa 5. 97 Plutarkhosz: Nikiasz és Crassus összehasonlít{sa 2. (Plutarkhosz ugyanitt még ellentmond{st nem tűrően hozz{teszi, hogy ilyen szempontból Crassus nem méltó, hogy összehasonlítsuk Nikiasszal, még ha az Indiai-óce{nig vagy a K{spi-tengerig tolta volna ki is a római birodalom hat{r{t.) 98 Plutarkhosz: Numa 22. 94 95
60
A tanult görögök az alapj{n ítélték meg a rómaiakat, hogy miként viszonyultak a görög kultúr{hoz.99 Az is tény, hogy létezett egy görög értelmiségi réteg, akik mélyen hittek a hellén kultúra felsőbbrendűségében100 és minden alkalmat megragadtak, hogy ír{saikban ezt a nézetüket ki is nyilv{níts{k. A Cato életrajz különösen fontos és figyelemreméltó megjegyzéseket, rejtett utal{sokat és „elszól{sokat” tartalmaz. Marcus Porcius Cato az egyik legismertebb alakja és szószólója volt annak a csoportnak, akik tartottak a görög szok{sok, a görög kultúra elterjedésétől és a birodalom polg{raira gyakorolt hat{saitól. Gyaníthatóan nem véletlen teh{t, hogy Plutarkhosz éppen az ő életrajz{ban élt legnyilv{nvalóbban az irónia fegyverével. Hétköznapian fogalmazva: Cato és a görögökről alkotott véleménye kifejezetten szúrós sz{lka volt Plutarkhosz szemében. A hellén kultúra, Cato ak{rhogy is igyekezett volna, megkerülhetetlen volt. Ezt Plutarkhosz pontosan tudta és meg is jegyezte, hogy Cato ír{saiban sok nyom{t lehetett felfedezni a görög nézeteknek és hellén történeteknek.101 Majd, hogy a római szónok érdemeit lefokozza, mondandój{hoz hozz{tette, hogy velős mond{sai és eszméi közül sokat görögből vett {t szó szerint. 102 Ez persze nem lenne akkora hiba, hiszen sokan vették {t a görög filozófusok, szónokok gondolatait, viszont Cato esetében a „velős” vagyis a legjobb mondatok sz{rmaztak m{s kútfőből. Ez m{r majdnem pl{gium! Legal{bbis Plutarkhosz ironikus mondatai ilyesféle gondolatokra engednek következtetni. Hogy igazolja saj{t mag{t, péld{t is adott az olvasónak. Cato egyik híres mond{s{t idézte, miszerint
Swain, Simon: i.m. 143. p. Grüll Tibor: i.m. 175. p. 101 Plutarkhosz: Marcus Cato 2. 102 Plutarkhosz: Marcus Cato 2. 99
100
61
a férfiak uralkodnak az asszonyokon, mi uralkodunk minden emberen, rajtunk pedig az asszonyok uralkodnak.103 Majd hozz{tette: Ez a mond{s különben Themisztoklésztől ered.104 Ha Plutarkhosz nem akarta volna hangsúlyozni, hogy ez egy görög gondolat, hogy erre a hellének m{r előbb r{jöttek, hogy Cato m{s toll{val (görög tollal!) ékeskedett, nem írta volna le ezt a péld{t. De leírta. Barb{r vagy római? A görögség barb{r fogalma jelentős v{ltoz{sokon ment {t az évsz{zadok alatt. Az archaikus korban a barbaros kifejezéssel az érthetetlen nyelven105 beszélő idegent illették, de a barb{rokat ekkor még nem tekintették alacsonyabb rendűeknek saj{t magukn{l.106 A lekicsinylés kezdete az i.e. V. sz{zad végére és az i.e. IV. sz{zad elejére tehető, vagyis érdekes módon ez a fajta magatart{s egybeesett a görög vil{g hanyatl{s{val.107 A vil{got két fajta emberre osztott{k fel: görögre és barb{rra. Ez a tradicion{lis dichotómia azonban az i.e. II. sz{zad közepe ut{n egyre kevésbé volt tartható. A görögök ugyanis meglehetősen érdekes és nem kevésbé bonyolult helyzetben tal{lt{k magukat a római hódít{soknak köszönhetően, hiszen egy, a hagyom{nyos görög felfog{s szerint barb{r nép vette {t az uralmat Hell{sz felett. A
Plutarkhosz: Marcus Cato 8. Plutarkhosz: Marcus Cato 8. 105 A görög nyelv mint a civiliz{lts{g mércéje mindvégig rendkívül fontos maradt a hellének sz{m{ra. (Swain, Simon: i.m. 17, 68. p. 106 Hegyi Dolores: Médiszmosz. 1974. 69. p. 107 Hegyi Dolores: i.m. 69. p. 103 104
62
rómaiak „kategoriz{l{sa” ezut{n komolyan foglalkoztatta mind a görög, mind a római értelmiségieket. Problém{t jelentett az is, hogy a barb{rs{g fogalma m{st jelentett a helléneknek és m{st a rómaiaknak. A görögöknél a nyelv jelentette az örök differenci{t görög és barb{r között,108 míg a rómaiakn{l az erkölcs megléte, avagy hi{nya adta a különbözőség alapj{t. 109 A rómaiakról alkotott kép akkor form{lódott {t a görög fejekben, amikor Róma tal{lkozott a görög kultúr{val, a görög paidei{val és elkezdte azt a mag{év{ tenni. Plutarkhoszn{l is pontosan megfigyelhető ez a jelenség. A Marcellus életrajzban és a 22. Római kérdésben110 még Swain, Simon: i.m. 68. p. A római forr{sokban a barb{r szót a legtöbb esetben valamilyen negatív tulajdons{g vagy magatart{sforma követi, ill. előzi meg. Liviusn{l különösen sok ilyen jellemzés tal{lható: „ingatag erkölcsű barb{rok” (Livius XXII.22.); „<egy barb{rnak, akiről nehéz eldönteni, mi nagyobb benne a pénzv{gy vagy a kegyetlenség.” (Livius XXII.59.); „barb{rhoz illő otromba kérdés” (Livius XXVII.17.); „érzéki természetű, ingatag, megbízhatatlan” (Livius XXIX.23.); „fegyelmezetlen” (Livius XXX.28.) A legtöbb kritika a barb{rokat a hűtlenségük miatt érte római részről. Livius „ingatag hűségűként” defini{lta őket (Livius XXV.33.), majd még egy helyen megjegyezte, hogy „a barb{rok hűsége a külső körülményektől függ” (Livius XXVIII.17.). Tacitus „a barb{rok közt megszokott hűtlenséget” említette (Tacitus: Korunk története III.48.) valamint megjegyezte, hogy az italoss{g és az élvezethajh{sz{s is tipikusan a barb{roknak kedves tulajdons{gok (Tacitus: Évkönyvek XI.16.), de Sallustius véleménye szerint is az egész éjszak{t végigmulatni barb{r szok{s volt (Sallustius Crispus: Jugurtha h{borúja 98.) 110 Plutarkhosz: Római kérdések 22.: „Miért feltételezik, hogy Janus kétarcú volt és miért {br{zolj{k így a képeken és szobrokon? Ez azért van, mert, ahogy mondj{k, Janus egy Perrhaebi{ból sz{rmazó görög volt, aki, amikor {tkelt It{li{ba és a barb{rok közé telepedett, megv{ltoztatta a beszédét és a szok{sait is.” Plutarkhosz itt egyértelműen barb{rként defini{lta az it{liaiakat. In.: Preston, Rebecca: i.m. 98. p. 108 109
63
barb{rokként jellemezte a rómaiakat, 111 viszont amikor a P{rhuzamos életrajzokban Kimón p{rj{t kereste, Lucullust azért is tal{lta többek között megfelelőnek, mert mindketten „fényes hadj{ratokat vezettek a barb{rok ellen.”112 Teh{t a rómaiak trichotómra cserélték az addigi dichotóm rendszert. 113 Ugyanakkor Preston és Swain sem tartj{k ennyire egyszerűnek a kérdés megfejtését. Swain szerint Plutarkhosz folyamatosan érezte a rómaiakban a „barb{r potenci{lt”,114 Preston pedig nem tartotta egyértelműnek, hogy Plutarkhosz hol is helyezte el a rómaiakat. 115 E kérdés tekintetében tov{bb{ feltétlenül megjegyzendő, hogy a Lamprias katalógus116 szerint Plutarkhosz a Görög és Római kérdések mellett írt egy harmadik hasonló művet is, aminek a címe Barb{r kérdések volt,117 vagyis az író h{rom kategóri{t különböztetett meg. Mindezek ellenére tény, hogy ha a helyzet megkív{nta, Plutarkhosz haboz{s nélkül meglibbentette a rómaiak barb{rs{g{nak lehetőségét. Persze ezt sosem direkt módon tette, ink{bb a r{ annyira jellemző burkolt megfogalmaz{ssal, ami {ltal sok esetben a római olvasó sem tudta eldönteni, hogy Plutarkhosz éppen dicsérte vagy lekezelte a rómaiakat. Jó példa erre a Pürrhosz sz{j{ba adott mondat: Ezeknek a barb{roknak a csatarendje igaz{n nem barb{r.118
Preston, Rebecca: i.m. 102. p. Plutarkhosz: Kimón 3. 113 Grüll Tibor: i.m. 33. p.; Swain, Simon: i.m. 68. p. 114 Swain, Simon: i.m. 142. p. 115 Preston, Rebecca: i.m. 118. p. 116 Plutarkhosz műveinek körülbelül a fele maradt r{nk. Elveszett munk{inak a címét az ún. Lamprias-katalógusból ismerjük. (Swain, Simon: i.m. 136. p.) 117 Preston, Rebecca: i.m. 93. p. 118 Plutarkhosz: Pürrhosz 16. (Liviusn{l hasonló mondat hagyta el Philipposz sz{j{t: „
64
Ak{rhogy is, a barb{r kérdés egy örök adu volt a görögök kezében, ha éppen hangsúlyozni kív{nt{k nagys{gukat, tud{sukat, műveltségüket a rómaiakkal szemben. A Róma nevű görög v{ros Az identit{s megóv{s{ra való törekvés fontoss{g{t jelzi, hogy az írók, szónokok adott esetben még a logika szab{lyait is felrúgt{k a cél érdekében. Előfordult ugyanis, hogy kedvezőbb volt a testvériség, a közös múlt hangoztat{sa, vagyis a rómaiak görögként való feltűntetése. A hellén értelmiségiek ilyen esetben sem haboztak: akiket nem is olyan rég, még barb{rnak tartottak, egyszerre a testvérükként kezeltek. Legal{bbis l{tszólag. Hiszen ez is csak taktika volt. Az alapot, mint sok m{s esetben, ismét Homérosz adta. Az Ili{sz története szerint ugyanis néh{nyan el tudtak menekülni Trój{ból, és ezek a menekültek végül It{lia partjain{l telepedtek le. Aeneas legend{ja végül Vergilius jóvolt{ból a rómaiak eredetmítosz{v{ alakult. Plutarkhosz megjegyezte, hogy Hérakleidész egyértelműen kijelentette, hogy Róma egy görög v{ros volt.119 Ezt a gondolatot képviselt még Halikarasszoszi Dionüsziosz is, aki szerint a legnagyobb és legsikeresebb görög polisz volt Róma.120 Plutarkhosztól t{vol {llt, hogy ennyire direkt megfogalmaz{sokba bocs{tkozzon, ő ink{bb Aeneasszal kapcsolatban pedzegette a görög-római rokons{g kérdését. A v{ros elnevezésének történetében is feltűnő Plutarkhosz azon törekvése, hogy hellén eredetűnek mutassa be Róm{t. Érdekes, hogy Cicero, Livius és Eutropius csup{n egyetlen vari{cióval rendelkeztek erre az eseményre t{boroznak.” Livius: A római nép története a v{ros alapít{s{tól XXXI.34.) 119 Plutarkhosz: Camillus 22. 120 Preston, Rebecca: i.m. 100. p.
65
vonatkozóan. Szerintük Róma minden kétséget kiz{róan Romulusról kapta a nevét.121 Plutarkhosz sz{mos lehetőséget felsorolt,122 jellemző módon görög lehetőségeket. Mindig a legjobbnak lenni Az ókori görögök életének természetes részét képezte a versengés. A tisztelet (timé) kivív{s{nak fontoss{ga egyéni és közösségi szinten is megmutatkozott. A csat{kban való hősies magatart{s vagy egy olümpiai győzelem örök dicsőséget adhatott az embernek, de a poliszok között is {llandó harcok dúltak a vezető szerep megszerzéséért.123 A hellén szellemiségre annyira jellemző versengő és maximalista magatart{s gyökerei jóval a klasszikus kor előtti időkre nyúltak vissza. Homérosz Ili{sz{ban az öreg Péleusz intette fi{t, nagy Akhilleuszt, hogy legyen első mindig, a többi fölé kimagasló. 124 Cseppet sem meglepő teh{t, hogy sok sz{z évvel később Kharitón regényében is hasonló mondat hagyta el egy görög vezér sz{j{t, miszerint: Nekünk nem csak sz{rmaz{sban, de vitézségben is felül kell múlnunk mindenkit. 125 Plutarkhosz az egyes életrajzp{rok megír{sa ut{n, össze is hasonlította a szereplőket egym{ssal. Ezek az összehasonlít{sok azonban megdöbbentő adattal szolg{ltak: A görög fél mindig legyőzte a rómait. Megfigyelhető, hogy Plutarkhosz a kompil{ciók sor{n nagyon is törekedett az egyensúly megteremtésére, de mindig eljött egy pont, ahol a „de” vagy a „mégis” kötőszók
Cicero: Az {llam II.7. (12.), Livius I.7., Eutropius: Róma rövid története I.2. 122 Plutarkhosz: Romulus 2. 123 Németh György – Ritoók Zsigmond – Sarkady J{nos – Szil{gyi J{nos György: Görög művelődéstörténet. Budapest, Osiris Kiadó, 2006. 35. p. 124 Homérosz: Ili{sz XI.784. 125 Kharitón: Kallirhoé VII.3. 121
66
valamelyike következett, ezek ut{n pedig a görög fél nagyszerűségének hangsúlyoz{sa. Két olyan életrajzp{r is volt, ami nagy dilemma elé {llította Plutarkhoszt. Az első Kimón és Lucullus p{rosa. Lucullust a khairóneiaiak hősként tisztelték, mivel mellettük tanúskodott egy olyan ügyben, ami könnyen a v{ros végét jelenthette volna.126 Az összehasonlít{sban azt{n, ahogy az v{rható volt, Plutarkhosz Kimón érdemeit emelte magasabbra. Mindkettejüket kiv{ló hadvezérként jellemezte, de Kimón volt az „első a hadvezérek között”.127 Azt{n, mintha Plutarkhosz meggondolta volna mag{t, p{r mondattal később m{r teljesen egyértelmű kijelentést tett arról, hogy „Lucullus sokkal nagyobb hadvezér volt, mint Kimón.”128 Az önellentmond{s óri{si. Az ok viszont egyszerű: Plutarkhosz lok{lpatriotizmusa. A szülőföld, Khairóneia megmentőjét nem lett volna tisztességes dolog Kimón {rnyék{ban hagyni. Ezt a fajta magatart{st Plutarkhosz elkövette Philopoimén és Titus Flaminius életének összehasonlít{sakor is. A szöveg legelső mondat{ban még kinyilv{nította, hogy a görögök ir{nt tanúsított jótétemények tekintetében senki sem volt összehasonlítható Titus Flaminiusszal, még maga Philopoimén sem.129 Végül mégsem írta le Plutarkhosz, hogy Titust kell jobbnak tartanunk, ehelyett – rendkívül diplomatikusan – az olvasóra bízta a döntést.130 Kimón és Lucullus esetében sem foglalt végül {ll{st, de hangoztatta, hogy Lucullus élete végén m{r a múltj{hoz és nevéhez méltatlan módon élt.131 Azonban, hogy az {ltala kedvelt
Plutarkhosz: Kimón 2. Plutarkhosz: Kimón és Lucullus összehasonlít{sa 2. 128 Plutarkhosz: Kimón és Lucullus összehasonlít{sa 3. 129 Plutarkhosz: Philopoimén és Titus Flaminius összehasonlít{sa 1. 130 Plutarkhosz: Philopoimén és Titus Flaminius összehasonlít{sa 3. 131 Plutarkhosz: Kimón és Lucullus összehasonlít{sa 1. 126 127
67
rómait felmentse időskori hib{i alól, kijelentette, hogy mindez annak köszönhető, hogy Lucullus öregségére megbolondult.132 Elmondható teh{t, hogy b{r Plutarkhosz érezhetően törekedett arra, hogy az összehasonlít{sok sor{n egyenrangú félként tűntesse fel a hellén és római oldal hőseit, mégis minden egyes alkalommal, ahol a római szereplő a hellén fölé nőtt volna, az író azonnal közbelépett és a görög hős érdemeit becsülte nagyobbra. A jelenségre Plutarkhosz öntudata adhat magyar{zatot. Az az ősi szellemiség, amely szerint a görögöknek mindig a legjobbnak, „a többi fölé kimagaslónak” kellett lenniük. Összegzés A m{sodik szofisztika egyik legkiemelkedőbb gondolkodója kétségtelenül a khairóneiai születésű Plutarkhosz volt. Műveinek is nagyban köszönhetően Athén és a görögség megbecsülése az i.sz. II. sz{zad elejétől ugr{sszerűen megemelkedett. Hell{sz római meghódít{sa ut{n a görögöknek egy olyan birodalomban kellett berendezkedniük, amelyben kultur{lis értelemben hódítók, politikailag viszont meghódítottak, alattvalók voltak. Ebben az ambivalens helyzetben két fontos dolgot hat{roztak meg a görög értelmiségiek: Rómainak kell lenni, és görögnek kell maradni. A beilleszkedés közbeni identit{s-megőrzés Polübiosz tanít{saival tal{lt j{rható utat mag{nak. Őt tov{bbfejlesztve, Plutarkhosz kidolgozta saj{t módszerét, amely, ahogy azt a történelem bizonyította, rendkívül sikeres lett. A hellén múlt dicsőségét, a görögség szellemi fölényét nem hangzatos megnyilatkoz{sokkal vagy a rómaiakra nézve m{r-m{r sértő hivalkod{ssal hirdette, hanem sejtetéssel, rejtett utal{sokkal, finom modorban, tapintatos iróni{val. Ahogy egyik ír{s{ban
132
Plutarkhosz: Lucullus 43.
68
meg is fogalmazta: Ha bolond vagy, bölcsnek kell l{tszanod, ha bölcs vagy, bolondnak. Plutarkhosz szinte egész életét Khairónei{ban élte le. Csup{n kétszer j{rt Róm{ban, azonban sok befoly{sos római bar{ttal rendelkezett. A civitas Romana-t Lucius Mestrius Florus eszközölte ki sz{m{ra. Plutarkhosz pedig – saj{t bevall{sa szerint is – egyszerre tartotta mag{t görögnek és rómainak. A két fél közötti egyensúly megvalósít{s{ra törekedett, egy olyan {llapotra, ahol görög és római egyenrangúként tekint a m{sikra. Plutarkhosz hellén öntudata azonban némileg módosította ezt az idealista elképzelést. B{r a polg{rjog megszerzésével új, latin nevet is kapott, ezt csak ott haszn{lta, ahol feltétlenül szükséges volt. Ír{saiban sosem felejtette el megemlíteni, hogy a görög nevelés, azaz a paideia, mennyivel kifinomultabb és hasznosabb a rómain{l. Ebből kifolyólag pedig egy{ltal{n nem tartotta meglepőnek, hogy műveltség és a tudom{nyok tekintetében a hellének messze a rómaiak előtt j{rtak, hiszen ők, neveltetésüknek és szok{saiknak is köszönhetően, elsősorban a harchoz értettek. Az ősi görög felfog{snak is köszönhetően, Plutarkhosz barb{rnak tartotta a rómaiakat. Ezen csak az v{ltoztatott, hogy Róma meghódította Hell{szt, így a görög kultúra szabadon {ramolhatott a Birodalomba. A hellén szellemiség {ltal kifinomított rómaiak pedig m{r Plutarkhosz szemében sem voltak barb{rok. Igaz, ha az író éppen szükségét érezte a görög szellemi fölény hangsúlyoz{s{nak, gondolkod{s nélkül utalt a rómaiak barb{r volt{ra. És ugyanezt megtette fordítva is. Ha a helyzet úgy kív{nta, Róma népét Aeneas lesz{rmazottaiként, vagyis görögként {br{zolta Plutarkhosz. A két dologban a hasonlós{g az, hogy mindegyikkel a görögségnek akart kedvezni az író. Plutarkhosz identit{sa, az ősi gyökereknek, a hellén lok{lpatriotizmusnak és Hérodotosz szellemiségének köszönhetően sokkal ink{bb volt görög, mint római.
69
Fogalmazhatn{nk úgy is: az író hellén identit{sa természetes és ösztönös, míg a római egyfajta tanult, kényszerű identit{s volt. A Plutarkhosz {ltal meg{lmodott egyensúlyi helyzetben teh{t a mérleg nyelve kicsit mindig a görögség felé mutatott. Mert a görögöknek a legjobbnak kellett lenniük. Mindig. Irodalom: Primer forr{sok és feliratok: APPIANOSZ: Róma története (ford.: Hahn Istv{n, et al.) ARISZTOTELÉSZ: Politika (ford.: Szabó Miklós) ARRIANOSZ: Anabaszisz (ford.: Zeitlin, Forma I.) AULUS Gellius: Attikai éjszak{k (ford.: Barcza József, Soós József) AURELIUS Victor: Történelem dióhéjban (ford.: Patay-Horv{th Andr{s) CASSIUS Dio: Római történelem (ford.: Veh, Otto) CICERO: Az {llam (ford.: Hamza G{bor) Corpus Inscriptionum Graecarum 1713 Dión KHRÜSZOSZTOMOSZ: A „kir{lys{gról” szóló első beszéd (ford.: Szl{vik G{bor) Dión KHRÜSZOSZTOMOSZ: XXXI. beszéd (ford.: Kertész Istv{n) Dión KHRÜSZOSZTOMOSZ: XXXVI. beszéd (ford.: Swain, Simon) EUTROPIUS: Róma rövid története (ford.: Terav{gimov Péter) FLORUS: Róma h{borúi (ford.: Havas L{szló) HÉRODOTOSZ: A görög-perzsa h{ború (ford.: Muraközi Gyula) HOMÉROSZ: Ili{sz (ford.: Devecseri G{bor) HORATIUS: Episztol{k (ford.: Bede Anna) HORATIUS: Ód{k (ford.: Bede Anna) Iosephus FLAVIUS: A zsidó h{ború (ford.: Révay József) IUVENALIS: Szatír{k (ford.: Muraközy Gyula) KHARITÓN: Kallirhoé (ford.: Orosz [gnes) LIVIUS: A római nép története a v{ros alapít{s{tól (ford.: Kis Ferencné) PAUSZANIASZ: Görögorsz{g leír{sa (ford.: Muraközy Gyula) PLATÓN: Az {llam (ford.: J{nosy Istv{n)
70
PLINIUS, idősebb: A természet históri{ja (ford.: V{czy K{lm{n) PLINIUS, ifjabb: Levelek (ford.: Borzs{k Istv{n, et al.) PLINIUS, ifjabb: Panegyricus (ford.: Hoffmann Zsuzsanna) PLUTARKHOSZ: A gyermeknevelésről (In.: Hoffmann Zsuzsanna: Antik nevelés. Veszprém, Iskolakultúra, 2009.) (ford.: Hoffmann Zsuzsanna) PLUTARKHOSZ: A harag megfékezése (In.: Plutarkhosz: Mor{lfilozófiai értekezések. Budapest, Kossuth , 1998.) (ford.: Lautner Péter) PLUTARKHOSZ: A lélek derűje (In.: Plutarkhosz: Mor{lfilozófiai értekezések. Budapest, Kossuth , 1998.) (ford.: Lautner Péter) PLUTARKHOSZ: Az erkölcsi erény (In.: Plutarkhosz: Mor{lfilozófiai értekezések. Budapest, Kossuth, 1998.) (ford.: Lautner Péter) PLUTARKHOSZ: Az isteni büntetés késlekedéséről (In.: PLUTARKHOSZ: Szókratész daimónja. Budapest, Helikon , 1985.) (ford.: W. Salgó [gnes) PLUTARKHOSZ: Iszisz és Oszirisz (ford.: W. Salgó [gnes) PLUTARKHOSZ: Moralia PLUTARKHOSZ: Szókratész daimónja (In.: Plutarkhosz: Szókratész daimónja. Budapest, Helikon , 1985.) (ford.: W. Salgó [gnes) PLUTARKHOSZ: P{rhuzamos életrajzok (ford.: M{thé Elek) POLÜBIOSZ: Történeti könyvei (ford.: Muraközy Gyula, et al.) QUINTILIANUS: Szónoklattan (ford.: Adamik Tam{s, et al.) Sallustius CRISPUS: Catilina összeesküvése (ford.: Kurcz [gnes) Sallustius CRISPUS: Jugurtha h{borúja (ford.: Kurcz [gnes) SUETONIUS: A caesarok élete (ford.: Kis Ferencné) SZTRABÓN: Geógraphika (ford.: Földy József) TACITUS: Évkönyvek (ford.: Borzs{k Istv{n) TACITUS: Iulius Agricola élete (ford.: Borzs{k Istv{n) TACITUS: Korunk története (ford.: Borzs{k Istv{n) THUKÜDIDÉSZ: A peloponnészoszi h{ború (ford.: Muraközy Gyula) VALERIUS Maximus: Emlékezetes tettek és mond{sok (ford.: Tokodi Péter)
71
VEGETIUS: A hadtudom{ny foglalata. VELLEIUS Paterculus: Róma története (ford.: Hoffmann Zsuzsanna) VERGILIUS: Aeneis (ford.: Kartal Zsuzsa) Kézikönyvek: FERENCZY Endre – MARÓTI Egon – Hahn Istv{n: Az ókori Róma története. Budapest, Tankönyvkiadó , 1992. HAVAS L{szló – HEGYI W. György – Szabó Edit: Római történelem. Budapest, Osiris, 2007. HEGYI Dolores – KERTÉSZ Istv{n – NÉMETH György – SARKADY J{nos: Görög történelem a kezdetektől Kr.e. 30-ig. Budapest, Osiris, 2003. MÉSZ[ROS Istv{n – NÉMETH Andr{s – PUK[NSZKY Béla: Neveléstörténet. Bevezetés a pedagógia és az iskol{ztat{s történetébe. Budapest, Osiris, 2003. NÉMETH György – RITOÓK Zsigmond – SARKADY J{nos – SZIL[GYI J{nos György: Görög művelődéstörténet. Budapest, Osiris, 2006. Szekunder forr{sok: ADAMIK Tam{s: Római irodalom az archaikus korban. Pécs, Seneca, 1993. ALFÖLDI Andr{s: A korai Róma. M{riabesnyő–Gödöllő, Attraktor, 2009. ALFÖLDY Géza: Római t{rsadalomtörténet. Budapest, Osiris, 2002. BENNETT, Julian: Trajan optimus princeps. A life and time. London. Routledge, 1997. DUFF, Timothy E.: Plutarch’s lives. Exploring Virtue and Vice. Oxford, Oxford University Press, 2002. FALUS Róbert: Az antik vil{g irodalma. Budapest, Gondolat, 1976. GRÜLL Tibor: Az utolsó birodalom. Az Imperium Romanum természetrajza. Budapest, Typotex , 2007. HAHN Istv{n: Álomfejtés és t{rsadalmi valós{g. Budapest, Akadémiai , 1982. HAHN Istv{n: Hitvil{g és történelem. Budapest, Kossuth , 1982. HAMILTON, Edith: Görög és római mitológia. Holnap , Budapest, 1995. HEGYI Dolores: Médiszmosz. Perzsabar{t ir{nyzat Görögorsz{gban i.e. 508-479. Budapest, Akadémiai, 1974.
72
HEGYI Dolores: Polis és vall{s. Bevezetés a görög vall{störténetbe. Budapest, Osiris, 2002. HOFFMANN Zsuzsanna: Antik nevelés. Veszprém, Iskolakultúra, 2009. JONAS, Christopher Prestige: Plutarch and Rome. Oxford, Clarendon Press, 1971. JONES, Arnold Hugh Martin: Augustus. Budapest, Gondolat, 1976. KERFERD, George Briscoe: A szofista mozgalom. Budapest, Osiris, 2003. LAMBERTON, Robert: Plutarch. New Haven, Yale University Press, 2001. PATAKI Ferenc: Identit{s, személyiség, t{rsadalom. Az identit{selmélet vitatott kérdései. Budapest, Akadémiai, 1987. SWAIN, Simon: Hellenism and Empire. Language, Classicism, and Power in the Greek World, AD 50-250. Oxford, Clarendon Press, 1996. SZL[VIK G{bor: Dión Chrysostomos. A „kir{lys{gról” szóló első beszéd. Budapest, K{roli G{sp{r Reform{tus Egyetem Bölcsészettudom{nyi Kar, 2004. SZL[VIK G{bor: Traianus útja a hatalomba. Egy antik rendszerv{lt{s története. Budapest, Új Mand{tum, 2006. WHITMARSH, Tim: Greek literature and Roman Empire. The politics of imitation. Oxford, Oxford University Press, 2001. Tanulm{nyok: BAL[ZS J{nos: Sztrabón élete és munk{ss{ga. In.: Sztrabón: Geógraphika. Budapest, Gondolat, 1977. BORZS[K Istv{n: Utószó. In: Plutarkhosz: P{rhuzamos életrajzok. Budapest, Európa, 1978. GOLDHILL, Simon: Inroduction. Setting an agenda: ’Everything is Greece to the wise’. In: Goldhill, Simon (szerk): Being Greek under Rome. Cultural identity, the Second Sophistic and the Development of Empire. Cambridge, Cambridge University Press, 2001. HAHN Istv{n – NÉMETH György: Appianos és Róma. In.: Appianos: Róma története. Budapest, Osiris, 2008.
73
HEGYI Dolores: Utószó. In.: Plutarkhosz: P{rhuzamos életrajzok. Budapest, Osiris, 2005. HENDERSON, John: From Megapolis to Cosmopolis. Polybius, or there and back again. In.: Goldhill, Simon (szerk): Being Greek under Rome. Cultural identity, the Second Sophistic and the Development of Empire. Cambridge, Cambridge University Press, 2001. KERÉNYI K{roly: Humanizmus és hellénizmus. In.: Kerényi K{roly: Halhatatlans{g és Apollón-vall{s. Ókortudom{nyi tanulm{nyok 1918-1943. Budapest, Magvető, 1984. PRESTON, Rebecca: Roman questions, Greek answers: Plutarch and the construction of identity. In: Goldhill, Simon (szerk): Being Greek under Rome. Cultural identity, the Second Sophistic and the Development of Empire. Cambridge, Cambridge University Press, 2001. WHITMARSH, Tim: ’Greece is the World’: exile and identity in the Second Sophistic. In.: Goldhill, Simon (szerk.): Being Greek under Rome. Cultural identity, the Second Sophistic and the Development of Empire. Cambridge, Cambridge University Press, 2001. ZEITLIN, Forma I.: Visions and revisions of Homer. In.: Goldhill, Simon (szerk.): Being Greek under Rome. Cultural identity, the Second Sophistic and the Development of Empire. Cambridge, Cambridge University Press, 2001. Internetes hivatkoz{s: SZL[VIK G{bor: Nyugat-Kis-Ázsia v{rosi szervezete és tartom{nyi igazgat{sa a keresztény közösségek megszil{rdul{sa idején II. URL: http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/szlavik2.htm
74
