Roma-NeT 3. Hírlevél január. Bologna - Olaszország

Roma-NeT 3. Hírlevél 2012. január

Bologna - Olaszország

Bologna - Olaszország

MUNKACSOPORT TALÁLKOZÓ BOLOGNÁBAN 2011. szeptember 27-29. Az átmeneti munkaerőpiac kiépítése

Kedves Olvasó! 2

Ez a ROMA-NeT URBACT II projekt harmadik hírlevele. A Bolognában megtartott 3. munkacsoport találkozó központi témája ez volt: Átmeneti munkaerőpiac kiépítése – köztes munkaerőpiac megteremtése, támogatása és alkalmazása; a szociális gazdaság/ szociális cégek szerepe; szociális elszámolás. Az a kérdőív, amelyet a partnerek a találkozó előtt kitöltöttek, igen sokszínű képet mutatott: bizonyos városok tudták, hogy mi az az átmeneti vagy közbenső munkaerőpiac, és alkalmazták is; egyes városok még sohasem hallották ezt a kifejezést, de rendelkeztek tapasztalatokkal foglalkoztatási és képzési kezdeményezések megvalósítása terén, ám csak kevesen állították, hogy ezek a kezdeményezések befogadó jellegűek és általuk eredményesen lehet a romákat bevonni a tartós

munkavégzésbe. Ami a szociális elszámolást illeti, mindössze két partner tudta, hogy mi az, és csupán egy város nyilatkozott úgy, hogy a szociális elszámolás a városi szinten kidolgozott programok többségébe beépült. A városok képviselői rengeteg érdekes kérdéssel érkeztek az állami és a magánszektor szerepét és együttműködését, a szociális ösztönzők szerepét, a megszorító intézkedések hatékonyságát illetően, valamint azzal kapcsolatban, hogy miként lehet a romákat a munkavégzésre motiválni, a munkaadókat pedig elfogadóbbakká tenni stb. Hírlevelünkből megtudhatják, hogyan próbáltunk választ találni kérdéseinkre.

A romák tömeges kirekesztése a munkaerőpiacról Ann Morton Hyde, vezető szakértő A roma munkanélküliség igen magas aránya és koncentrált jellege bonyolult tényezők kombinációjának tulajdonítható. Ezek az emberek alacsony iskolázottságúak, semmilyen szakképzettségük nincs; elavult képességekkel rendelkeznek; olyan helyeken laknak, ahol hiányosak a közlekedési vonalak; elszigetelt közösségekben élnek, ahol alig jutnak álláshoz vagy állásokkal kapcsolatos információkhoz. A felsoroltak mindegyike egyenként is a

munkaerőpiacra lépés tényleges korlátját és akadályát jelenti. A munkaképes korú romák nagy részének azonban e gátló tényezők közül egyszerre többel is szembe kell néznie, ami gyakorlatilag foglalkoztathatatlanná, és a hivatalos foglalkoztatási formák bármelyikének megszerzésére képtelenné teszi őket. Ráadásul ott van a közvetlen és közvetett diszkrimináció és a romákról kialakult negatív sztereotípiák további hatása; mindezek miatt a munkanélküliség és a munkaerőpiacról való

kirekesztettség a munkaképes korú romák többsége számára megoldhatatlan probléma. A roma munkanélküliség komplex jelenség, nehéz orvosolni, lévén, hogy az azt alkotó elemek sokrétűek és több generációt érintenek 1, de a városok nem engedhetik meg maguknak, hogy semmibe vegyék a problémát. Hector McNeill fejlesztési közgazdász 2004-ben arról számolt be, hogy ‘a romákhoz köthető munkanélküliség vagy alulfoglalkoztatottság a Cseh Köztársaság, Magyarország és Szlovákia gazdaságában helyi járványszerű gazdasági teljesítmény-lemaradást idézett elő. Azóta a dolgok nem javultak, és romák teljes közösségeit érinti negatívan a tömeges munkanélküliség, a szegénység és a rossz életkörülmények. És mindezeket csak súlyosbítja a folytatódó gazdasági válság, az általános munkanélküliség arányának növekedése, valamint a romákkal szembeni diszkrimináció és kedvezőtlen sajtóvisszhang fokozódása. A szociális szolgáltatásokra, jóléti juttatásokra és foglalkoztatáshoz segítő szakképzésre fordítható költségvetési keretek további megnyirbálása számottevő mértékben növeli annak kockázatát, hogy a romák munka nélkül maradnak, és továbbra is szegénységben élnek.

Fontosabb információk a romák munkaerőpiaci kirekesztettségéről: •

A dolgozó romák – mind a férfiak, mind a nők – túlnyomó többsége a munkaerőpiacnak olyan szegmensében tevékenykedik, amely csekély képzettséget igénylő, rosszul fizetett – alantas – munkát kínál.

•

Hagyományosan a roma férfiak kemény fizikai munkát végeztek az építőiparban és hasonló területeken, de megbízható foglalkoztatási adatok hiányában – eltekintve az utakon látható, mintegy élő bizonyítéknak tekinthető, ásóval dolgozó roma férfiaktól – nem tudhatjuk, hogy ez még mindig így vane.

•

A szakképzett foglalkoztatott romák nem jutnak hozzá az álláslehetőségek ugyanolyan választékához, mint nem roma társaik. Még a magasan iskolázott, jó szakképzettséggel rendelkező romák esetében is a számukra kínálkozó foglalkoztatási lehetőségek többnyire a romákkal kapcsolatos közszolgálati tevékenységek vagy a civil szféra nyújtotta lehetőségek viszonylag szűk területén mozognak.

•

Sok esetben a hivatalos főáramlat szerinti foglalkoztatás a romák számára nem jöhet szóba, diszkriminációnak vannak kitéve, függetlenül attól, hogy mennyire megfelelő a képzettségük egy adott munkakör betöltéséhez.

•

A diszkrimináció kihat a szakképzett romák foglalkoztatási lehetőségeire, közülük sokan foglyai jelenlegi pozíciójuknak, és úgy érzik, hogy nem volna esélyük más munkakörre, legfeljebb egy másik, romákhoz kötődő állásra.

•

Amint szokás volt az ‘üvegplafon’ kifejezést használni azoknak a láthatatlan tényezőknek a leírására, amelyek a nők és az etnikai kisebbségekhez tartozó személyek magasabb beosztásokba jutását korlátozták, úgy tűnik, a romák helyzete még rosszabb. Azok a romák, akik alkalmazásban állnak, azt tapasztalják, hogy felfelé vagy valamilyen más irányba való továbblépési lehetőségeiket merev korlátok határolják be. Mintha csak egy láthatatlan ‘üvegdobozba’ lennének zárva.

•

Az üvegdoboz kizárja a romákat a jövedelmező foglalkoztatásból, megfosztja őket a munkaerőpiac jelentős szegmenseibe való bejutástól, megakadályozza őket abban, hogy jól fizetett munkához jussanak, elszigeteli a romákat a munkahelyeken, és olyan szegregált munkakörökbe szorítja be a őket, ahol kizárólag roma-kérdésekkel foglalkoznak.

Gyakran a romákat hibáztatják saját helyzetük miatt, amint ezt a 2004/2005-ös Közös foglalkoztatási jelentés tervezete 2 megállapítja:

3

“A beilleszkedés felelősségét gyakran az egyénre hárítják, ahelyett, hogy a társadalomban tapasztalható diszkrimináció szélesebb körű témáival foglalkoznának részletesen. A roma népességről és a bevándorlókról gyakran az a vélemény, hogy a munkaerőpiacról való kirekesztettségükért ők maguk felelősek”. E helyzet következménye a romákkal szembeni még rosszabb bánásmód, valamint az országos szintű ösztönző elvek hiánya. A ROMA-NeT partnervárosokban élő romákat súlyosan érinti a munkanélküliség, gyakran a tartós munkanélküliség és a munkaerőpiacról és a munkahelyekről való kirekesztettség. A partnervárosokból olyan gyakorló szakembereket hívtunk meg a ROMA-NeT harmadik munkacsoport 1

Európai Roma Jogok Központja, Az üvegdoboz – A romák kirekesztése a foglalkoztatásból, 2007 http://www.errc.org/db/02/14/m00000214.pdf 2 A Bizottság közleménye a Tanácsnak – a 2004/2005-ös Közös foglalkoztatási jelentés tervezete {SEC(2005)67}

http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2005: 0013:FIN:EN:DOC

találkozójára, akik ezen a területen megosztható tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkeznek, és arra kértük őket, hogy dolgozzanak együtt a szakértőkkel a következő általános témakörben: Átmeneti

munkaerőpiac kiépítése – köztes munkaerőpiac megteremtése, támogatása és alkalmazása; a szociális gazdaság/ szociális cégek szerepe; indokolás szociális elszámolás és ellenőrzés révén.

Bologna adott otthont a ROMANeT harmadik munkacsoport találkozójának (2011. szeptember 27- 29.) A ROMA-NeT az URBACT II program keretében finanszírozott európai projekt. Az a célja, hogy elősegítse a roma népesség integrációjával kapcsolatos elvi politikák, projektkészítési, tervezési módszerek és jó gyakorlati megoldások átadását. A ROMA-NeT-ben való részvétel határozott “kapacitásteremtő” eredményekkel jár a befogadás és integráció területén dolgozó szakemberek számára. A nemzeti kereteken túllépő csereprogramok ismereteket nyújtanak, és abban segítenek a partnervárosoknak, hogy más tagok velük megosztott jó gyakorlati megoldásaiból és fejlesztési tapasztalataiból merítve olyan helyi intézkedéseket dolgozzanak ki, amelyek megfelelnek a helyi igényeknek. Arra is ösztönzi a városokat, hogy közösen helyi cselekvési tervet készítsenek, amely az uniós strukturális alapokra és a megfogalmazott tennivalók megvalósításához igénybe vehető egyéb európai alapokra összpontosít.

4

A ROMA-NeT városok már létrehozták helyi támogató csoportjukat (angol rövidítése LSG), amely azokat a helyi közreműködőket fogja össze, akik már különféle módokon romákkal kapcsolatos ügyekkel foglalkoznak. Az ő feladatuk a helyi cselekvési terv elkészítése, amely összesíti már meglévő tapasztalataikat, és azokra épít. A tervet politikai szinten is el kell fogadni. Összesen tíz európai város vesz részt a ROMA-NeTben, amelyet Budapest Önkormányzata koordinál; Budapesten és Bolognán kívül ide tartozik Karvina (CZ), Kassa (SK), Almeria és Torrent (ES), Udine (IT), Glasgow (UK), Nagykálló (HU) és társult tagként Bobigny (FR). Bologna önkormányzata a Don Paolo Serra Zanetti Szociális és Közösségi Befogadási Intézettel és az Európai Projektirodával társulva vesz részt a programban. A ROMA-NeT a következő három nagy témakörrel foglalkozik mélyrehatóan: a foglalkoztatás, a roma és szinti népesség bevonása a sztereotípiák leküzdéséért vívott küzdelembe, valamint a lakhatási kérdések. A Bolognában tartott három napos találkozón átívelő téma a romák foglalkoztathatósága és a képzést és fejlesztést szolgáló köztes piac fontossága volt.

Miután Amelia Frascaroli, a szociális szolgáltatásokért, önkéntes munkáért, egyesületekért és részvételért felelős tanácsos, valamint Prof. Matilde Callari Galli, a Don Paolo Serra Zanetti Szociális és Közösségi Befogadási Intézet elnöke üdvözölte a résztvevőket, Bologna városa bemutatta azokat a folyamatban lévő projekteket, amelyeknek középpontjában a roma és szinti népesség áll. Intézményi és harmadik szektor szintű beszédek hangzottak el. A bolognai helyzet tanulmányozása után kezdetét vette a romák munkaerőpiacra történő bevonásával foglalkozó, tényleges nemzetközi munka. Rendezvényünk három napját számos prezentáció és kutatási beszámoló töltötte ki. Bologna városa két tanulmányi látogatást szervezett, az egyiket a Savena-övezetben található átmeneti táborba, a másikat a CEFAL képzési központba, hogy a külföldi vendégek közvetlenül ismerkedhessenek meg a város két reprezentatív intézményével. Az egész rendezvény kedvező fogadtatásra talált mind a vendégek, mind a város illetékes munkatársai körében, akik egyaránt megelégedettségüket fejezték ki. Mindazok, akik jelen voltak, együtt dolgozhattak, megoszthatták és összevethették tapasztalataikat az egyik központi téma – a munkanélküliség és a diszkrimináció – kapcsán, amely téma változatlanul kemény kihívást jelent, és továbbra is az egyik legfőbb akadálya a roma népesség eredményes integrációjának és beilleszkedésének számos európai városban. Manuela Marsano és Viviana Verzieri Bologna Önkormányzata és Don Paolo Serra Zanetti Szociális és Közösségi Befogadási Intézet

Bemutatkozik a Don Paolo Serra Zanetti Szociális és Közösségi Befogadási Intézet Számunkra, mint Bologna Önkormányzatának “Don Paolo Serra Zanetti Szociális és Közösségi Befogadási Intézete” számára a ROMA-NeT projektben való részvétel, különösen pedig ebben a hírlevélben való szereplés fontos lehetőséget jelent. Azért fontos, mert nemcsak teljes mértékig összhangban van a projekt intézményi célkitűzéseivel, hanem azt is lehetővé teszi számunkra, hogy teszteljük képességeinket, és azokat nemzetközi szinten fejlesszük, valamint visszaigazolást kapjunk a kommunikáció és a kutatás terén nyújtott teljesítményünkről.

5

Egy olyan projekt, mint a ROMA-NeT, amely nagy súlyt helyez a fiatal romák társadalmi/foglalkoztatási beilleszkedésének folyamataira és a különböző szolgáltatásokhoz való hozzájutásuk megkönnyítésére, teljességgel megfelel intézetünk mandátumának. Arra számítunk, hogy az európai program megvalósításával olyan eredményeket érünk el, amelyek nyomán javulnak a projektben résztvevő kilenc országban jelen lévő roma közösségek létfeltételei, főleg a fiatal felnőttek és családjaik körülményeit illetően, és ezzel együtt javul a roma népesség érdekében tevékenykedő intézmények és egyesületek munkájának hatékonysága.

csoportjai pedig világszerte azt a “területet” alkotják, ahol ezeket a súlyos és olykor feloldhatatlan ellentéteket felismerhetjük. Ezen a területen váratlan, kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatok, a kölcsönösség és a bizalom új összefüggései is tetten érhetők. Számos olyan ember van például, aki egynél több nyelvet beszél, aki egynél több kultúrát ismer behatóan, és aki képes párbeszédet folytatni azokról a különbségekről, amelyekkel élete folyamán szüntelenül szembekerül. Olyan emberek ők, akik úgy tapasztalják meg a különbségeket, hogy azokat folytonosan összefüggésbe hozzák saját identitásukkal. Egy európai kulturális projekt programjai tág teret kell, hogy biztosítsanak az Európa határain belül jelen lévő sokféle kultúra mélyreható és közvetlen megismerésének. Azoknak a kapcsolatoknak, amelyek Európa sorsát az egész bolygó sorsához kötik; az összeolvadásról, a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatokról kell szólniuk minden szinten – a kommunikáció szintjétől a biológia területéig és egészen a szokások és értékek szintjéig.

Arra is számítunk, hogy a feldolgozott tapasztalatok és a számos különféle helyzet kapcsán megkezdett párbeszéd alapján ötleteket és ösztönzést kapunk az intézet általánosabb tevékenységéhez, amelyet a társadalmi befogadásért és a diszkrimináció ellen vívott küzdelem jegyében fejt ki a Bologna területén élő csoportok – külföldiek és olaszok – érdekében.

A ROMA-NeT és az URBACT közötti kapcsolat a garancia arra, hogy a mai Európa szociális színpadát benépesítő sokféle csoport közötti “kölcsönös megértésnek” ez a programja megtalálja a megfelelő eszközöket ahhoz az összehasonlításhoz és párbeszédhez, amelynek alapja a helyi cselekvési terv részét alkotó általános problémákban való tevékeny részvétel.

Egyetlen terület létezik, ahol a mai világ megragadhatja azoknak az átalakulásoknak a dinamikáját, amelyeket az emberi csoportok – szegények és gazdagok, nomádok és letelepedettek egyaránt – megélnek, még ha merőben eltérő módon is. Ez az ellentmondások területe, éspedig nem a “központokat”, hanem a perifériákat illetően, ahol az emberek nap mint nap mérlegre teszik a sokféleséghez való viszonyukat, ahol az elvek és a gyakorlati megoldások változásokra és önmaguk újbóli meghatározására kényszerülnek. Ezek a területek kettős identitást jelenítenek meg, és napjaink kulturális élharcosai azok, akik átjárást teremtenek közöttük, akik váltogatják az állandóságot és a nomád életet. A bevándorlók, a száműzöttek és a menekültek

Véleményem szerint az egyik legnagyobb probléma, amely egy város vezetőinek –ennélfogva a városban működő szolgálatoknak és végső fokon a város polgárainak – gondot okoz, az, hogy mind inkább arra kényszerülnek, hogy helyileg reagáljanak globális problémákra. A globalizáció okozta problémák olyan, globálisan meghatározott folyamatok, amelyek azonban helyi válaszokat is követelnek. A jelenleg zajló gazdasági és pénzügyi válság, a környezetrombolás, a munkanélküliség, és abból következően népes csoportok társadalmi kirekesztettsége mind olyan jelenség, melynek eredete városainktól távol keresendő, mégis városainkon belül okoznak szenvedést, nyugtalanságot és diszkriminációt.

Meggyőződésem, hogy az URBACT program amely szándéka szerint 181 várost kapcsol össze párbeszédre és gondolkodásra késztető témák mentén, igen fontos eszköz lehet ahhoz, hogy megfelelően reagáljunk a ránk váró sokféle kihívásra. Ha belegondolunk, az európai kulturális haladás mindig is sokat merített a kölcsönös cselekvések iránti igény egymást serkentő hatásából. Az az Európa, amelyre ma szükségünk van, a különbségek között közvetíteni és azokat hasznossá tenni képes kultúrát teremt: nem az “egyének” és a “nemzetek” Európája, hanem olyan Európa, amely létrehozta az emberiesség kultúráját, mivel őt magát is áthatja az emberiesség. Napjainkban, amikor az intolerancia oly sok megnyilvánulásával találkozunk, és oly sok elméleti magyarázatot hallunk, amelyek azt kívánják elérni, hogy felejtsük el Európa történelmi fejlődését, Günther Grass szavaival szeretnék búcsút venni e hírlevél olvasóitól: “Heinrich Böll temetésén a koporsóvivőket egy cigányzenekar kísérte. Ez az elhunyt kívánsága volt”.

6

Cselekvő tanulás a Szociális Vállalkozási Akadémiával! A Skóciai Szociális Vállalkozási Akadémiáról Alan Kayt és Jackie Scuttot választották “tematikus szakértőként” a tanulás segítéséhez.

“Úgy egymillió roma és szinti ember él közöttünk. Szükségünk van rájuk. Segíthetnek abban, hogy kissé lazítsunk merev rendünkön. Megtaníthatnak minket arra, hogy mennyire értelmetlenek a határaink: a romák és a szintik, akik rá se hederítenek a határokra, mindenhol otthon vannak Európában. Ők pontosan azok, akik nyilatkozataink szerint mi is lenni kívánunk: Európa polgárai”.

M. Callari Galli a Don Paolo Serra Zanetti Szociális és Közösségi Befogadási Intézet elnöke

megfogalmazva legfontosabb kérdéseiket, felvázolva a saját városukra jellemző képet.

és

Az első két nap folyamán Alan Kay, a szociális elszámolás szakértője, három esettanulmány segítségével szemléltette a modell működését, és serkentette a résztvevőket annak átgondolására, hogy miként lehetne azt helyi szinten alkalmazni a roma népesség esetében. Alan elmagyarázta:

A Szociális Vállalkozási Akadémia, amely 2004-ben kezdte meg működését, olyan szakmai oktatási és fejlesztési programokra specializálódott, amelyeknek középpontjában vezetői, vállalkozói ismeretek és társadalmi hatásokra vonatkozó mérések állnak. Az egyik, zászlóshajónak számító kurzusát, az MSc fokozatot nyújtó szociális vállalkozási tanfolyamot Alan és Jackie vezeti, szervezése a glasgowi Caledonian University-vel közösen zajlik. A tíz résztvevő városból érkezett küldöttségek Bologna központi könyvtára, a Sala Borga nagy előadótermében gyűltek össze, hogy felfedezzék a városaikban élő romák foglalkoztatásának új útjait. A két tematikus szakértő segített nekik mérlegelni a közbenső munkaerőpiacok előnyeit és a szociális vállalkozás szerepét ezen új megoldások megteremtésében. A Szociális Vállalkozási Főiskola csapata elhozta Olaszországba az interaktív társas tanulás sajátos módszerét. A küldötteket arra kérték, hogy a tanulással foglalkozó szemináriumot kezdjék azzal, hogy “kávéházi” stílusban “graffitiket” írnak a falakra,

“A munkaerőpiacról kizárt, kisebbséghez tartozó emberek problémái rendkívül összetettek. Döntő fontosságú, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek bevonják az embereket, és összeegyeztethetők a helyi kultúrával. A közösségi irányítási szemlélet az egyetlen módja, hogy hosszú távon változást érjünk el.”

A küldöttek számára a rendezvény fénypontja a „cselekvő tanuló csoportokba” való bevezetésük volt. Különböző városokat képviselő hat-hat résztvevőből álló csoportok dolgoztak együtt azon, hogy felfedezzék és megosszák egymással azoknak a konkrét kérdéseknek a megoldásait, amelyeket nagyon is élőknek és aktuálisaknak éreztek az általános téma – az Átmeneti munkaerőpiac kiépítése – kapcsán. A cselekvő tanulás módszere azt jelenti, hogy a csoporton belül mindenki felváltva megoszt egy témát a többiekkel, majd meghallgatja az egység többi tagjának meglátásait és az általuk felvetett fontosabb kérdéseket. Úgy lehetne leírni, mint egy strukturált párbeszédet. Elgondolkodtatóbb ez a folyamat, és több visszajelzési lehetőséget ad, mint egy nyílt eszmecsere, így a küldöttek igen lelkesen alkalmazták. Jackie Scutt, aki korábban a Szociális Vállalkozási Főiskola igazgatója volt, ezt mondta: “Komoly kihívásnak bizonyult körbejárni a csoportokat, és lépést tartani a négy vagy öt különböző nyelvre való fordítással, de a nehézségek ellenére jócskán akadtak felvillanyozó pillanatok és fellegekben járó gondolatok is. Ha létezik egyetlen dolog, ami Bolognáról a RomaNet tagoknak eszébe jut, az – a híres tortellini mellett – a társas tanulás ereje.”

A társas tanulás és a gondolatok megosztása formálisan és informálisan azzal folytatódott, hogy a küldöttek, összegyűjtötték és felírták ötleteiket. Mindez a zárószakaszban csúcsosodott ki, amikor megszemlélték a “meglátások falát”, és az ott feltüntetett elképzelések alapján minden város számára egy-egy cselekvési ütemtervet állítottak össze. Az intézkedéseket egy nyomon követő munkacsoport találkozón tekintik át jövő júniusban, Torrentben. Bolognában fordult elő első ízben, hogy az Akadémia az Egyesült Királyságon kívül végzett oktatást, és ez minden valószínűség szerint egy új korszak kezdetét jelenti. Jackie novemberben Fokvárosba utazik, ahol két napos szemináriumot tart afrikai civil szervezetek és a tisztességes kereskedelemért küzdő szervezetek számára. Ezt mondta: “Alig várjuk, hogy újabb terepekre lépjünk, ahol megoszthatjuk másokkal tapasztalatainkat és azt a szenvedélyes igyekezetünket, hogy segítsünk az embereknek a gondolatok és a tapasztalatok megosztása révén tanulni.” A Szociális Vállalkozási Akadémia honlapjának címe: www.theacademy-ssea.org

A városok rengeteget tanultak ezen a találkozón, és új energiákkal tértek haza, még akkor is, ha tudjuk, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet helyben megoldani, mert ahhoz magasabb szintű beavatkozásra, az elvi politika változására van szükség. Úgy gondoljuk és reméljük, hogy a nemzeti roma integrációs stratégiák meghozzák ezt a változást, miközben mi a magunk részéről helyi cselekvési terveinkben az alapoktól kezdünk ezen a kérdésen dolgozni. A találkozón elhangzott prezentációk és esettanulmányok letölthetők honlapunkról: www.urbact.eu/roma-net

7

A roma és a szinti népesség “történelmi” és kontextuális” helyzete Bolognában Az összefüggések elemzése A 47/88. sz. regionális jogszabály Bologna területén három körzetet jelölt ki a helyi (olasz) szinti közösség tartózkodási helyeként. Itt körülbelül 63 család él, mintegy 70 kiskorú gyermekkel. A területek közigazgatásilag azokhoz az övezetekhez tartoznak,

amelyeken belül elhelyezkednek. Ezen területek közül közül az egyik csak lakókocsikból, sátrakból és egyéb mobil otthonokból áll, a másik kettőt mobil szerkezetekkel kiegészített téglaépítmények jellemzik. A 157/2005. sz. regionális határozat alapján projektek indultak a kezdetleges tartózkodási helyek korszerűsítésére; e határozat kimondja: “nem a tartózkodási területek számának növelése a cél, hanem […] az engedély nélküli táborok megszüntetése, […] a struktúrák korszerűsítése és a táborok energiaellátásának összhangba hozatala a szabályokkal”.

Bolognában szinti családok olyan csoportjai is jelen vannak, amelyek szabályszerűen megvásárolt, de engedély nélküli építkezéssel és összetákolt építmények felállításával illegálissá tett mezőgazdasági területeken élnek. Az utóbbi néhány hónap folyamán ellenőrizték az e családokról és tartózkodási helyeikről rendelkezésre álló adatokat, és találkozókat rendeztek az e területeken élő emberekkel, hogy feltárják foglalkoztatási, lakhatási és szociális helyzetüket. Két család kivételével a többiek önellátók, bizonyos szerény gazdasági háttérrel, amelynek elvesztését kockáztatnák kilakoltatás esetén. Úgy tűnik, jelenleg 17 népes családi csoport tartozik ebbe a kategóriába.

8

Azonkívül néhány család már régóta Bolognában tartózkodik, és évek óta sátrakban él. Ezek menekülttáborokból érkeztek, vagy – még régebben – olyan, általuk megvásárolt mezőgazdasági területekről, amelyeket lakásépítés céljára kisajátítottak. A Bolognában élő roma népesség főként romániai bevándorlókból és az egykori Jugoszláviából származó menekültekből áll. Azokat, akiknek az évek folyamán sikerült bejutniuk egy felszereléssel ellátott táborba (a menekültek első befogadó központjába, vagy az ideiglenes szociális lakhelyként ismert átmeneti táborok valamelyikébe), később felvették a szociális beilleszkedési és integrációs programokba, amelyek végül a 2007-2008-ban létrehozott “Rendkívüli cselekvési terv a befogadás körüli szükséghelyzet leküzdésére” elnevezésű programmal zárultak. Az e körből kizártak illegális telepeket hoztak létre a város külterületén, a körgyűrű közelében, a Reno folyó partján, használaton kívüli vidéki területeken. Ezeken a helyeken még ma is számtalan baracchine látható (ahogyan a romák nevezik ezeket a táborokat). A jelek szerint ebbe a kategóriába jelenleg 11 népes családi csoport tartozik. ROI projekt: a Romániában mikrohitel segítségével átépített házak egyike (fotó: Matteo Martino) A folyamatban lévő intézkedések és a lehetséges jövőbeni beavatkozások Előzetes felmérés készült arról, hogy melyek azok a legsürgősebb munkák, amelyeket a három

tartózkodási területen a regionális alapok felhasználásával el kell végezni. Ezeken a területeken akad néhány olyan család, amelyek hajlandóak volnának egy mikroterületen maradni, és az ő esetükben lehetséges volna – egyedi helyzetük értékelése után – valamilyen, fokozott önállóságot nyújtó programot előirányozni. A mikroterület egy nomád tábornál kisebb térséget jelent, ahol egyetlen nagycsalád él. Olyan terület, ahol minden család külön területrésszel és megfelelő szolgáltatásokkal rendelkezik. Nincsenek marginális helyzetben a lakott területhez és annak szolgáltatásaihoz képest. A mikroterületeket nem őrzik, hanem az ott lakók gondjaira bízzák, ahogyan ez bármely más bérelt lakóhely esetében történik. Lehet szerződést kötni a használatára, és külön szerződéseket a kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozóan. Sok szinti számára a mikroterület jelenti a legjobb lakhatási megoldást, mivel általa fokozódik felelősségérzetük (a takarítást, a higiéniát, a szolgáltatások megfizetését stb. illetően), lévén, hogy ott egyetlen család, saját nagycsaládjuk él. Azt is hangsúlyozni kell, hogy egy-egy mikroterület kialakítása az önkormányzat számára kevesebb költséggel jár, mivel azt maga a család működteti, vagyis fizet az elektromos áramért, a vízért, a gázért, fizeti a bérleti díjat, elvégzi a karbantartást stb., ugyanúgy, ahogyan egy társasházban szokás. Alapvető fontosságú, hogy azokat a családokat, amelyek itt fognak élni, már a mikroterület tervezési fázisába be kell vonni: • A mezőgazdasági területeken élő családokat illetően a helyzet kezelésének azt a lehetőségét mérik fel, hogy ezeket a területeket speciális használatra tartsák fenn, ezáltal lehetővé téve a jelenlegi helyzeten alapuló engedély megadását. • A régóta jelen lévő, évek óta táborokban élő családok esetében azt a feltevést mérlegelik, hogy az egyes konkrét szituációk elemzése alapján kiszűrjék azokat, akik számára fejlesztési programokat lehet beindítani.

Következtetések

9

Ha a roma családok lakóhelyének kérdéséről van szó, nincsenek egyszerű válaszok; a lakhatással kapcsolatban Olaszországban szerzett tapasztalatok az évek folyamán azt igazolták, hogy nem létezik olyan megoldás, amely minden esetre alkalmazható. A javaslatok skálája a tartózkodási területtől a középületekig, a mikroterületektől a sokféle szolgáltatást nyújtó központokig terjed, és még sorolhatnánk. A tapasztalatoknak ez a tömege – amelyek közül némelyik sikeresebb, mint a többi – nem járt azzal, hogy kiválaszthattunk volna egyetlen konkrét megoldást. Éppen ellenkezőleg, még inkább kiemelte olyan megoldások szükségességét, amelyek ugyanolyan sokfélék, mint az egyének igényei, akik eltérő helyzetben vannak, más a múltjuk és mások a szükségleteik. Röviden szólva, a lakhatási projektek akkor eredményesek, ha általuk ténylegesen összetalálkoznak az egyéni igények és a szociális hálózat által nyújtható megoldások. Ez elsősorban és mindenekfelett azt jelenti, hogy az ilyenfajta projektek végrehajtása előtt valós igényfelmérést és -elemzést kell végezni – az érintett romák részvételével és bevonásával. Bár szükségleteik egyénenként eltérőek lehetnek, sokdimenziós sajátosságuk mindenképpen közös tényező. A szociális munkatársak feladata, hogy az egyéni történeteknek és szükségleteknek ezt a bonyolult tömegét összefogják, és – a képességeket és a javaslatokat integráló szemlélet alkalmazásával – kiválasszák a lehető legkerekebb megoldást.

A roma családokkal végzett munka Bolognában “La Piccola Carovana” A Roma-Net projekt keretében 2011. szeptember 26. és 29. között Bolognában tartott rendezvény napjaiban az úgynevezett “La Piccola Carovana” szolgált a roma családokkal végzett munka helyszíni illusztrációjául. Ez a szövetkezet Bolognában 2007 óta dolgozik romákkal, és az engedélyezett önkormányzati átmeneti táborok bezárását felügyelte. Bologna úgy határozott, hogy a romák esetében olyan elhelyezési politikát folytat, amely túlmegy az átmeneti megoldásnak tekintett, felszereléssel ellátott táborokon, hogy a magánpiacon bérelt lakások segítségével konszolidált lakhatási feltételeket teremtsen. A 2008-ban megkezdett projekt azt irányozta elő, hogy a családok a felszereléssel ellátott táborokban való tartózkodás után négy évre szóló, csökkentett bérleti díjakat tartalmazó bérleti szerződést köthetnének. A négy év elteltével azt várták

Ha romákkal foglalkozunk, két további vonatkozásról sem feledkezhetünk meg: az egyik szociális hálózataik modellje, a másik pedig identitásépítési folyamataik. A szociálisan hátrányos helyzetű emberek gyakran csak támogató hálózatokkal rendelkeznek, amelyeket pontosan meg kell határozni annak érdekében, hogy helyreállíthatók/pótolhatók legyenek, amikor a lakhatási körülmények megváltoztatásának javaslata felmerül. A szociális munka során figyelembe kell venni az olyan hálózatok kiépítésének szükségességét, amelyek eredményesen helyezik el az egyéneket az új szociális kontextusban. Mérlegelni kell a roma emberek “szomszédsági” kapcsolatok kialakítására való képességét, amelyet mérsékelt kölcsönösség jellemez azokkal az emberekkel, akikkel érintkeznek. Ezt kapcsolataikat illetően életük számos színterén, valamint az iskolában is tudomásul kell venni Az identitásépítésük útjában álló buktató az úgynevezett “stigma”, a társadalom által rájuk vetített negatív imázs. A stigmával szembeni reakció különféle formákat ölthet (önmeghatározás, a gyengébbnek vélt személyekre való áthárítás, a segíteni szándékozó személy önmagával azonosítása), ami végül is igazolja a megbélyegzést. Ezért az integrációs munka feladatai közé tartozik egyrészt olyan új szerepek kialakításának elősegítése a hátrányos helyzetű emberek számára, amelyek erősítik identitásuk sokdimenziós voltát (vagyis hogy ugyanaz az ember egyszersmind állampolgár, lakásbérlő, jogokkal és kötelezettségekkel felruházott személy stb.), másrészt egyéni képességeik növekedést és változást segítő eszközként történő felhasználása.

a roma családoktól, hogy kellő gazdasági és szociális fejlődés révén képesek lesznek lakhatási lehetőséget

találni a magánpiacon. 2008-tól napjainkig sok minden megváltozott mind a munkaerő-, mind a lakáspiacon, valamint a “La Piccola Carovana” és Bologna önkormányzatának gondolkodásmódjában is, hogy megértsék a roma emberek igényeit. Ezért a

magánpiaci konszolidáció mellett a következő munkasegédlettel egészítették ki a projektet: “ROI – Ritorno operativo imprenditoriale [operatív vállalkozói visszatérés]”. Ez egy önkéntes projekt a kedvezményezettek támogatással történő hazatelepítésére és származási országuk munkaerőpiacára való visszavezetésére. A munkaerőpiacra való visszavezetés alatt olyasmi értendő, mint megfelelő lakóterületeken foglalkoztatási lehetőségek felélesztése vagy kis családi vállalkozások fenntartható formáinak beindítása. A szövetkezet eddig nyolc hazatelepítési projektet indított be Románia, azaz a Bologna területén tartózkodó romák többségének származási országa irányában: minden program közös tervezésen és mikrohitelen alapul, és az érintetteket a projekt minden szakaszában végigkísérik. Végezetül a ROMA-NET projekt folyamán a “La Piccola Carovana” egy másik projektet is bemutatott,

Az illegális birtokbavétel ellenőrzése Bolognában 2003 és 2011 között 10

amely az önkormányzati szervek közvetlen aktiválása nélkül vonta be Bologna roma népességét: e projekt elnevezése “La Città Invisibile [A láthatatlan város]”. A program keretében 2010 júniusa és decembere között a szövetkezet és a harmadik szektorhoz tartozó egyéb intézmények bevonásával felmérték a város külső területeinek azokat az övezeteit, ahol Romániából érkezett romák táboroznak, és koldulásból és fekete munkából próbálják fenntartani magukat. A “La Piccola Carovana” a “La Città Invisibile” projektről szólva emlékeztetett arra, hogy egy olyan projektnek, amely a romáknak a beilleszkedési programokba való bevonását tűzi ki célul, teret kell találnia a városban élő valamennyi érintett, vagyis nemcsak a romák, hanem azok számára is, akik illegálisan és mindenfajta jogvédelem nélkül tartózkodnak itt.

csökkenésnek számos oka van. Többen visszatértek hazájukba, a szociális beilleszkedést célzó programok módosították a lakhatási helyzetet, voltak, akik

Bologna önkormányzata körülbelül 2003 óta kíséri figyelemmel folyamatosan a város területén az illegális birtokbavételt. Ezt a tevékenységet elsősorban a Városi Biztonsági Iroda munkatársai végzik abból a célból, hogy állandó információkat gyűjtsenek a marginális lakhatási helyzetben lévő emberek életkörülményeiről. Ezek az információk rendkívül fontosak a többi közigazgatási ágazat munkájához. A tevékenység folyamatos annak érdekében, hogy naprakész adatokkal és közvetlenül készült, “valós” képpel rendelkezzenek az összetákolt kunyhókban, sátrakban, elhagyott épületekben stb. élő emberek helyzetéről. E munka eredményeként megállapították, hogy az utóbbi években az illegális birtokbavételt – legyen szó akár telek, akár lakatlan épület elfoglalásáról – nagyrészt roma etnikumú és román nemzetiségű személyek követik el.

önállóan javítottak életkörülményeiken, és olyanok is akadtak, akik továbbálltak más városokba, nem utolsósorban a bűnüldöző és rendfenntartó erők által az utóbbi években, az illegális birtokbavétel elleni küzdelem jegyében folytatott politika eredményeként.

Ez módot adott a Bolognában található román roma közösség életkörülményeinek részletes elemzésére. Megpróbálták nyomon követni életmódjukat, hogy megértsék azokat a problémákat, amelyekkel mint egyének és mint csoport küzdenek, és megoldják azokat a feszült helyzeteket, amelyek szüntelenül felmerülnek a romák és a lakóhelyük közelében élő polgárok között.

A jelenlegi helyzet alapján megállapíthatjuk, hogy az ilyen körülmények között élők a következő két célcsoporthoz tartoznak: 1) a városban elszórtan lakó, idénymunkákat végző személyek; 2) olyan személyek csoportjai, akiket nem könnyű bevonni a beilleszkedési programokba, még a lakhatás terén sem, alapvetően kultúrájuk sajátos szerkezete miatt, ami azzal a következménnyel jár, hogy kevéssé bíznak meg a segítségnyújtás csatornáiban, és nehezen nyílnak meg ebben az irányban.

Mostanra az ilyen körülmények között élő emberek száma jelentősen csökkent; míg pár évvel ezelőtt körülbelül 700-an laktak ilyen illegális viszonyok között, e kategóriába jelenleg mintegy 150-en tartoznak. A

A találkozón elhangzott prezentációk letölthetők honlapunkról: www.urbact.eu/roma-net/our-outputs/

A bolognai találkozó egy LSGtag szemével Margaret Linton, egyenlőségi és diverzitási koordinátor, Glasgow Works, Glasgowi Városi Tanács A bolognai munkacsoport találkozó nagyon hasznos és érdekes volt – részvételemből rengeteget profitáltam. Mind a találkozó formája (számos prezentáció, jól felépített egyéni/közös, munkacsoportos tanulás és helyszíni látogatások), mind pedig a 10 résztvevő város képviselői közötti kötetlen eszmecserék sokban gazdagították ismereteimet, és lendületet adnak további munkámhoz.

11

A ROMA-NeT városok mindegyike a munkanélküliséget jelölte meg a roma embereket és közösségeket sújtó egyik legfőbb problémaként, és a munkahelyi beilleszkedés és előmenetel akadályai között az iskolázottság, a képzettségi szint, a nyelv, a motiváció kérdését, a megbélyegzést és a diszkriminációt említették. Glasgow hasonló gondokkal küzd, és tudjuk, hogy ezeknek a gátaknak a legyőzése döntő fontosságú, ha az oktatás és a foglalkoztatás terén sikeresen akarjuk támogatni a roma közösséget.

Tapasztalataink megosztása során felfedeztük, hogy különböző szemléletmódok léteznek, amelyek a foglalkoztathatóság jól kialakított modelljeinek különböző változatait alkalmazzák, köztük a következőket: foglalkoztatás előtti beavatkozás; szociális és személyes fejlesztés; képzés és készségfejlesztés; valamint szociális vállalkozások és a közbenső munkaerőpiac (angol rövidítése: ILM) modelljének variációi

Az egyik legfontosabb üzenet, amelyet magammal viszek, az, hogy nem szabad megengedni, hogy a roma közösség elszigetelődjék és valóságos gettót alkosson a városon belül. A budapesti kollégákkal folytatott közös munka során megtudtam, hogy Kelet-Európában, amikor ezekben az országokban kommunista rendszer volt, minden munkaképes korú roma alkalmazásban állt, ugyan alacsony képzettséget igénylő, gyakran kemény fizikai munkát végeztek, de mindannyiuknak dolgozniuk kellett. A kapitalista gazdaságra való áttérés és a nehézipar visszaesése után drámai módon megugrott a munka és állás nélküli romák száma. Mi változott meg? Hogy lehet az, hogy a többségi magyar lakossághoz tartozók továbbra is dolgoztak és átképzéssel új képességeket sajátítottak el, a romák meg nem? A romák kultúrájával összefüggő munkaerkölcs az oka, esetleg a hagyományos, ám elavult munkamódszerekhez való visszatérés, vagy a munkaadók részéről megnyilvánuló diszkrimináció? Valószínűleg mindezek kombinációja – ez azonban mindenképpen olyan téma, amit szeretnék részletesebben megvitatni és jobban megérteni. A ROMA-NeT városok beszámoltak azokról a kihívásokról, amelyekkel a romák munkába álláskor és munkavégzésük folyamán szembesülnek, és mivel a munkaerőpiac tovább szűkül, e kihívások fokozódására kell számítanunk. Számunkra, akik ebben a szakmában dolgozunk, az egyik legfontosabb feladat a munkaadók megnyerése lesz; hogyan segíthetünk a munkaadóknak a tudat alatti előítéleteket tápláló területek felismerésében; hogyan tudjuk megcáfolni és eloszlatni azokat a mítoszokat, amelyek a romákat és a munkához való hozzáállásukat övezik. Az egyik leglényegesebb terület a munkaadók részéről megnyilvánuló diszkrimináció. Budapesti kollégáink tapasztaltak némi előrehaladást a munkahelyi diszkrimináció terén munkaadókkal folytatott együttműködés során, egy úgynevezett deszenzitizáló program alkalmazásával. Ezt a témakört szeretném

Jóllehet a ROMA-NeT városok a foglalkoztatás akadályaiként hasonló tényezőket említettek, feltűnő eltérések is vannak, például a népesség nagyságát, a tartózkodás időtartamát illetően. Észrevettem, hogy egyes országok esetében kulturális örökségről beszélünk, amely évszázadok folyamán alakult ki. Jócskán akadnak tapasztalatok, amelyekből Glasgownak lehetne és kellene merítenie és tanulnia.

alaposabban körüljárni, hogy jobban megértsem, hogy

miként tesz különbséget a munkaadói diszkrimináció az állás nélküli csoportok között. Közvetlen diszkriminációról van szó, vagy tudat alatti előítéletről? Szinte anekdotaszerű, hogy azoktól a partnervárosoktól, amelyekben régóta létező roma közösségek vannak, azt hallottuk, hogy a romák igenis akarnak dolgozni, a támogató szolgálatok azonban még mindig óriási akadályokba ütköznek a roma közösségekkel való kommunikációt és az érintettek hatékony megnyerését illetően – egészségügyi, oktatási és foglalkoztatási kérdések kapcsán. A tanulócsoportok munkája során nyilvánvalóvá vált, hogy még rengeteg a tennivaló a romák közösségeikben való munkába állítása és a foglalkoztathatóság pályája mentén történő támogatása érdekében a korai megnyeréstől a munkába állásig és a foglalkoztatás fenntartásáig.

12

A többi város vitathatatlanul komoly tanulságokat vonhat le a spanyolországi és a magyarországi tapasztalatokból. A magam részéről továbbra is szoros kapcsolatban maradok az ezen országokban dolgozó kollégákkal, hogy tapasztalataik alapján sikeres példákat ismerjek meg a munkaadók megnyerését illetően. Valamint azzal kapcsolatban, hogy miként kell hangsúlyozni a kulturális sokszínűséget és a roma kultúra tiszteletben tartásának fontosságát, miközben a főáramlatba történő integráción fáradozunk.

Három napos találkozónk végére felvázoltuk a roma munkanélküliség térképét – behatároltuk a munkaerőpiacra jutásuk útjában álló akadályokat, feltártuk azokat a kihívásokat, amelyek egyrészt az egyének, másrészt a foglalkoztathatóságuk javításán munkálkodó szolgáltatók előtt állnak, és összevetettük a partnervárosokban tett próbálkozások példáit. Leglényegesebb megállapításként felismertük, hogy szolgáltatásainkat úgy kell alakítanunk, hogy azok megfeleljenek a romák valós igényeinek, és hogy a munkaadók részvétele nélkülözhetetlen, ha igazi munkalehetőségeket akarunk találni, és le akarjuk győzni a negatív sztereotípiákat. Glasgow több évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik a tartós munkanélküliekkel való foglalkozás terén; ezeknek az embereknek nagy része igen összetett igényeket testesít meg, amelyek ugyan nem azonosak a romákéival, de hallatlanul fontosak számunkra most, amikor a roma közösség gondjaival kezdünk foglalkozni. Most az a kérdés, hogy miként tudjuk tapasztalatainkat a legjobban hasznosítani és úgy alkalmazni, hogy ennek az új közösségnek a szükségleteihez igazodjanak. A foglalkoztatás terén kevesebb gyakorlattal rendelkező városoknak pedig érdemes átvenni és eredményesen felhasználni tapasztalatainkat és ismereteinket.

Állások romák számára – a Fundación Secretariado Gitano jó gyakorlata Régi igazság, hogy a puding próbája az evés – a jó hozzávalók nem elegendőek, a sikerhez elhivatottság és lelkesedés is szükséges. A Fundación Secretariado Gitano irányításával működik az ACCEDER program, amely több mint 63 ezer, főként roma kedvezményezettre terjed ki, és mostanáig csaknem 43 ezer munkaszerződés megkötését érte el. Ez egy nonprofit interkulturális társadalmi szervezet, amely a roma közösség fejlesztéséhez nyújt szolgáltatásokat mind Spanyolországban, mind európai méretekben. Küldetésüknek tekintik a roma népesség integrált fejlődését, amelynek első lépése kulturális identitásuk elfogadása. Íme sikerük kulcsfontosságú elemei:

13

•

Integrált szemlélet

•

Egyénre szabott foglalkoztatási tervek (képzés és foglalkoztatás)

•

A romák bevonása és felhatalmazása

•

Hosszú távú tervezés

•

A szociális és a gazdasági kilátások egyensúlya

•

Szakmai és multikulturális munkacsoportok

•

Célirányos, de nem szegregált szolgáltatások

•

Rugalmasság

•

Harc a diszkrimináció ellen

•

Többdimenziós szemlélet

•

Országos méretek

•

Erős partneri kapcsolat: hálózat

Ezeket az összetevőket korábbi munkacsoport találkozóinkról már ismerjük és elismerjük, a Fundación Secretariado Gitano pedig be is bizonyította, hogy jól működik, most már rajtunk, ROMA-NeT partnereken múlik, hogy ezt a bizonyságot arra használjuk fel, hogy mindezeket összekombináljuk, hozzátegyük saját elkötelezettségünket, és megkezdjük a roma közösségeknek szóló sikeres munkaerőpiaci programok kidolgozását és megvalósítását. Köszönetet mondunk Alvaro Gutierreznek, amiért megosztotta velünk ezt a sikertörténetet. A szervezetről és programjáról az alábbi honlapon információkat: találnak bővebb www.gitanos.org/english Itt pedig megtekinthetnek egy videót az Accedder programról: http://www.gitanos.org/iguales/campana/

Avvocato di strada: ROMA-NET projekt közbenjárás – 2011.09.26.

14

Az “Avvocato di strada” [Az utca ügyvédje] egy jogászokból álló egyesület, amelynek az a célja, hogy ingyenes és szakszerű jogsegélyt nyújtson a hajléktalanoknak, akiket gyakran megfosztanak alapvető jogaiktól. Az egyesület tapasztalatairól a ROMA-NET projekt résztvevői előtt maga az alapító ügyvéd, Antonio Mumolo számolt be, aki ismertette a szervezet megszületését, céljait és első sikereit. Az ügyvéd kifejtette – különös tekintettel a hajléktalansággal kapcsolatos újabb és egyre bonyolultabb jogi eljárásokra – a megfelelő jogi védelem fontosságát azok számára, akik hajléktalanok és jogfosztottak, és szeretnék megtalálni a társadalomba visszavezető utat. A 2001-ben Bolognában kezdődött projektnek komoly megerősítést jelentett az a fontos ítélet, amelyet egy hajléktalan, majd egy otthonban elhelyezett személy érdekében sikerült kivívnia. Ez EmiliaRomagna és más tartományok további városaiban is megismétlődött, mígnem 2007-ben létrejött az “Avvocato di Strada Onlus” elnevezésű országos egyesület azzal a céllal, hogy összegyűjtse és koordinálja az Olaszország minden részéből származó tapasztalatokat, és figyelemmel kísérje a jogok és a szegénység kérdéseit. Napjainkban az egyesületben Itália-szerte mintegy hatszáz önkéntes jogász dolgozik; huszonkét városban vannak irodáik, köztük Rómában, Nápolyban, Bariban és Milánóban. Most készülnek irodát nyitni Velencében és Palermóban. Mumolo ügyvéd elmondta, hogyan és miért fordulnak ügyvédhez a hajléktalanok, és hogy működnek a segélyállomások, amelyek egy ügyvédi iroda minden adottságával rendelkeznek, de amelyeket hajléktalanokat ellátó létesítményekben, például hajléktalanszállókon és ételosztó helyeken állítanak fel, ahol ezeket az embereket meghallgatják, tanácsokkal látják el, és szükség esetén a bíróság előtt is

védelmezik. Az egyik ilyen segélyállomáson történt, amint Aurora De Dominicis, az egyesülethez tartozó ügyvéd elmesélte, hogy felkereste őt Mr. M.S. és felesége, D.J. Ennek a roma származású szerb házaspárnak két kiskorú gyermeke volt, és Bologna külterületén, egy nomád táborban laktak. A házaspár rokonlátogatáson volt egy páduai táborban, amikor egy rendőri akció keretében feltartóztatták és igazoltatták, majd – a társadalomra veszélyesnek tartott személyekkel szembeni óvintézkedésre hivatkozva – kötelező paranccsal kiutasították őket a városból. Ez az intézkedés azzal jár, hogy az érintett személynek azonnal vissza kell térnie a lakóhelye szerinti közigazgatási területre, és három évig tilos visszamennie arra a helyre, ahol feltartóztatták. A kérdéses esetben a rendelkezést a közigazgatási eljárásokra a törvényben előírt szabályszerű időbeli garancia nélkül adták ki, mivel a rendőrök szerint “különösen szükség volt a gyors eljárásra, mert bármilyen késlekedés” “a közrendet és közbiztonságot veszélyeztette volna”. A házaspár, amely szabályszerű tartózkodási engedéllyel rendelkezett, és csak a rokonait látogatta meg, elpanaszolta, hogy a kiutasító parancs megakadályozná kereskedelmi tevékenységük folytatását, amelyet nemrég kezdtek meg, és amely Pádua körzetére is kiterjed. De Dominicis ügyvédnő elmesélte, hogy miként sikerült visszavonatnia a parancsot egy beadvány segítségével, amelyben rámutatott a rendőrség rendkívül önkényes eljárására, amikor a házaspárt a társadalomra veszélyesként jellemezte. A szerb házaspár esete, tette hozzá Mumolo ügyvéd, csupán egy abból a több mint kétezer ügyből, amellyel 2010 folyamán az “Avvocato di Strada” jogászai foglalkoztak. Ingyenes jogsegély tevékenységükről éves beszámolót állítanak össze, amelyet az egyesület közzétesz, és amely a vonatkozó törvényekkel, ítéletekkel, újdonságokkal és a hajléktalanok jogait érintő kezdeményezésekkel együtt elolvasható az egyesület honlapján: www.avvocatodistrada.it.

Nagykálló - Magyarország

EGYÉB ÚJDONSÁGOK ÉS A PARTNEREK HÍREI Új Roma-Net partner: Nagykálló URBACT Nyári Egyetem – Krakkó, 2011. augusztus 28-31.

15

"Új fiú a városban" – Nagykálló Bemutatkozás

A legfontosabb tények Nagykállóról

Nagykálló nemrégen lépett a Roma-Net partnerek sorába. Bár Bolognában már bemutattuk városunkat a többi partnernek, úgy gondoltuk, érdemes ezúton is némi tájékoztatással szolgálni.

Kistérségi központunk a megyeszékhely, Nyíregyháza közvetlen szomszédságában található, amelynek 120.000 lakosa van, és a gazdasági és közigazgatási központ szerepét tölti be.

Népesség: 10.151 fő;

Gazdasági életünk jellemző területei a mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és a könnyűipar. A munkanélküliség és az alacsony aktivitási szint súlyos probléma, lévén, hogy a lakosságnak csaknem 2/3 része a gazdaságilag inaktív kategóriába tartozik, az aktív népességnek pedig 1/6 része munkanélküli. A közszolgáltatások színvonala magas, a közösségi infrastruktúra jól fejlett. A város az utóbbi esztendőkben dinamikus fejlődésen ment keresztül, több mint 40 fejlesztési projektet hajtott végre, melyeknek összértéke meghaladja a 15 millió eurót; Kik is vagyunk? Nagykálló kisváros, Magyarország északkeleti csücskében fekszik, nem messze a román és az ukrán határtól.

A roma integráció kihívásai Nagykálló lakosságának körülbelül 13-15 %-a roma, vagyis 1300–1500 fő. Általános életszínvonaluk jóval elmarad a város átlagától. A roma népesség előtt álló legfőbb kihívások az alábbiak:

•

Szegényes életkörülmények

•

Szegregált lakóhelyek

•

Alacsony iskolázottság

•

Nagyon nagy arányú munkanélküliség

Nagyon nagy arányú munkanélküliség – jóval a város átlaga felett. Nagykállóban a romák többségének fő jövedelemforrása a szociális segély és a nem hivatalos munkaerőpiacon vállalt alkalmi munka. Mivel a munkából illetve a szociális segélyből és az alkalmi munkákból származó jövedelem közel azonos (és bizonyos esetekben a munkavégzés akár a juttatások elvesztésével is járhat), aligha ösztönzi őket bármi is a munkára.

Az alacsony iskolázottsági szint az egymást követő generációkban újratermelődik, és a gyermekek olyan családokban nőnek fel, ahol a felnőttek nem dolgoznak. További információkat szeretnének?

Ami azokat a romákat illeti, akik dolgozni akarnak:

16

•

hiányoznak a szükséges ismereteik, képességeik és munkatapasztalataik;

•

közülük többen maradnak ki a munkából, mint a helyi lakosság többi részéhez tartozók közül;

•

komoly diszkrimináció nyilvánul meg velük szemben a potenciális munkaadók részéről

URBACT Nyári Egyetem személyes gondolatok

–

Látogassanak el honlapunkra: http://nagykallo.hu , vagy vegyék fel a kapcsolatot projektasszisztensünkkel, Diósi Mariannával: [email protected]

támogató csoport koordinálására. Magától értetődő, hogy elvállaltam a feladatot, mivel nagyon érdekelt az „URBACT gépezet” belső működése.

A rendszer annyira olajozottan működött, hogy én, aki előzetes egyeztetéseken nem vettem részt, pusztán az előre elküldött tematika és háttéranyagok nyomán is tökéletesen tisztában voltam a játékszabályokkal, a célokkal, a várt eredményekkel. Pályafutásom során már sok hasonló rendezvényen vettem részt, de egyik sem zajlott ennyire zökkenőmentesen, ráadásul 300 résztvevővel, akik folyamatos irányítást igényeltek.

Krakkó az egyik kedvenc kelet-európai városom. 20 évvel ezelőtt jártam itt először, aztán 16 éve. Nem volt könnyű összehasonlítani a régi és az új várost, olyan sokat változott előnyére. És ehhez jött még a remek idő; Krakkót épp elkerülte az egész Európát borító hidegfront. Abban a szerencsében volt részem, hogy az URBACT titkárság részéről felkértek, az egyik szimulált helyi

Budapestről két útitársam volt, mindketten a Roma Net budapesti helyi támogató csoportjának tagjai. Egyiküknek az angolul történő kommunikáció jelentős kihívást jelentett. Problémát azonban végül nem, mert egymást segítve könnyedén vették az akadályt mindketten. Mindkét útitársam megtalálta a számára fontos új tudásokat, és ami nagyon fontosnak bizonyult az azóta elvégzett munkánkban, megértették az URBACT működését, felépítését, rövid-, közép- és hosszú távú céljait. Ahogy egyikük jelezte a visszaúton: már ezért megérte!

A csoport-koordináció során a dolgom végül sokkal könnyebbnek bizonyult, mint amire az előzetes várakozások alapján számítottam. A csoportomba rendkívül tapasztalt „játékosok” kerültek. Az alkalmazott vezetési, koordinációs technika ennek megfelelően inkább követő, orientáló volt. Az eredmény pedig véleményem szerint kiváló. Hogy az esettanulmányunk szerinti város – Rheinstadt jól járt az URBACT-ban való részvétellel, az egészen biztos. A repülő szőnyegről, ami a helyi akciótervünk szimbólumává lett – tekintettel arra, hogy Rheinstadt polgármestere a muszlim migránsok helyzetére keresett megoldást -, nekem innentől kezdve mindig az URBACT krakkói nyári egyeteme fog eszembe jutni.

És hogy mi/ki az, ami még ennél is jobban fog emlékeztetni erre a három napra? Utólag kiderült, Budapestről nem hárman, hanem négyen utaztunk. A legfiatalabb résztvevője az egyetemnek ezáltal biztos, hogy a budapesti delegációval érkezett Krakkóba. Ami egyben azt is jelenti, hogy a baba, aki valamikor 2012 tavasz elején fog megszületni, (nagyjából) egyidős az Urbact nyári egyetemével. Sokáig éljenek mindketten!

Molnár Attila, Budapest

Budapest

17 Nagykálló

Karvina

Udine

Glasgow

Almería

Bobigny

Bologna

Torrent Kosice

Projektünkről további információk: www.urbact.eu/roma-net Feliratkozás a Roma-Net hírlevelére: kérjük, küldjön e-mailt a [email protected] e-mail címre

Az URBACT olyan, tapasztalatcserét és tanulást támogató európai program, amely a fenntartható városfejlesztést segíti. A program képessé teszi a városokat arra, hogy a nagyobb városi kihívásokra közösen dolgozzanak ki megoldásokat, komplexebb

miközben társadalmi

megerősíti változásokkal

az

egyre

szembesülő

városok központi szerepét. Az URBACT segíti a városokat abban, hogy olyan új és fenntartható gyakorlati

megoldásokat

alakítsanak

ki,

amelyek

integrálják a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziót. Az URBACT lehetővé teszi a városok számára, hogy Európa-szerte megosszák a legjobb gyakorlati

példákat

és

tapasztalatokat

minden,

várospolitikában érintett szakemberrel. Az URBACT 300 várost, 29 országot és 5.000 aktív résztvevőt jelent.

www.urbact.eu/project