BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ ÉS TOLMÁCS SZAK LEVELEZŐ TAGOZAT
RÓLUNK SZÓL, AVAGY MIÉRT ÉRDEKES A GENETIKAI DISZKRIMINÁCIÓ? THE ROLE OF LAW IN THE DEVELOPMENT OF MODERN JAPAN
Készítette: dr. Lantos Melinda
BUDAPEST, 2007 2
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezetés
4
This is About Ourselves: Or, What Makes Genetic Discrimination Interesting
5
Rólunk szól, avagy miért érdekes a genetikai diszkrimináció?
10
A jog szerepe a modern Japán kialakulásában
16
The role of law in the development of modern Japan
19
Értekezés
22
Felhasznált irodalom
24
3
BEVEZETÉS Dolgozatomban az angol forrásnyelvi szöveg a genetikai diszkriminációval foglalkozik. A genetikai diszkrimináció által felvetett probléma tárgylása után az európai és az egyesült államokbeli jogi szabályozást tekinti át nagy vonalakban. Az eredeti szöveg szerzője, Alexander Somek, osztrák származású jogász, aki jelenleg a University of Iowa egyik jogász professzora. Szakterületei az Európai Unió joga, az összehasonlító alkotmányjog, valamint a nemzetközi közjog. A magyar forrásnyelvi szöveg a japán jogrendszer kialakulásának kezdeteit tekinti át, szerzője dr. Tamás Csaba Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi
Karán
megbízott
egyetemi
előadó.
4
This is About Ourselves: Or, What Makes Genetic Discrimination Interesting Alexander Somek Exploring the Obvious The title of my paper is more or less self-explanatory. I think that, from a normative angle, genetic discrimination is interesting because it is about ourselves. It may not be self-explanatory, though, that genetic discrimination and one of its concomitant techniques, genetic testing,1 are "interesting" also as a matter of social fact. Over the past decade, genetic discrimination has attracted a good deal of attention, not just by the general public (see Miller 2000: 232-233; Reilly 1999: 106107), but also by legal experts working in the field of insurance and employment law. The social fact that genetic discrimination is interesting is thus reflected in an abundant and ever growing body of legal literature, which is conspicuous by the repetitiveness ot arguments reflecting the pertinent pros and cons. I shall return to these below. The incessant spin off of legal commentary is, in my opinion, indicative of the very reason that makes genetic discrimination interesting. Genetic discrimination receives so much attention for it appears to be, paradoxically, the most rational and, at the same time, the most invidious form of discrimination. This is not to say that where genetic discrimination is concerned one arrives necessarily at two contradictory legal statements. It is not the case that, within legal systems, genetic testing is at one and the same time permissible and forbidden; rather, legal thought and legal regulations reflect, most often, an uneasiness as to how to respond to new technologies and their promise to underpin the long-standing social practice of taking into account, in the allocation of resources, the physical and mental conditions of persons.2 In what follows, I would like to explore the normative conundrum, which is reflected in this uneasiness. Genetic discrimination is rational behaviour for it is based on knowledge which is widely helieved to disclose what people are really like. 5
Not infrequently, „genes" are referred to as if they were the scripts determining human lile (Lewontin 1993). At the same time, genetic information is perceived to be potentially threatening because these scripts are attributed the power to reveal something about the nature of persons (Pagnattaro 2001: 140; Pickens 1998: 161). lf there is anything special about our genes, from a sociological perspective, then it is the potential to make known, possibly, the naked truth about our present condition and our future destiny (Lewontin 2000: 137). Exposure to this truth and, in particular, to the mere purport of such truth, are regarded as potentially disruptive of the fabric of society and to the meaning of individual lives (Epstein 1994: 10). The dissemination of knowledge revealing our true (or purportedly true) nature is met with deep and widespread indignation. There may he a simple reason for that. As autonomous beings we would be bereft of control to determine what is known, or even falsely believed, about us by others or even ourselves. Our (partial) control about what can be known about ourselves is an essential key to gaining and preserving access to social co-operation (Epstein 1978). It is feared, thus, by some that the unbridled use of genetic testing might result in the social exclusion ot those who are likely to be deemed biologically inferior (Kaufmann 1999: 401-4). More precisely, the major concern expressed in the literature is that genetic discrimination may leave a class of people "virtually unemployable and uninsurable" (Gostin 1991: 142). This prospect is taken to be quite real.
[…]
Legislation Needless to add that these two jurisprudential positions are reflected in legal policy choices. The type of action of taken by legal policy is basically twofold. One is general, the other is context-specific. The general response has left its trace in European soft law, that is, law that need not but may be permissibly treated as binding law. The context-specific response is characteristic, in particular, of the situation in the United States.
6
Europe The most straightforward response, exceeding even the anti-discriminatory zeal of the more pronounced position, can be found in the Convention for the Protection of Human Rights and Dignity of the Human Being With Regard to the Application of Biology and Medicine.6 It was adopted by the Council of Europe in 1997. As an international instrument, the Convention imposes on the signatory states an obligation to bring national laws in line with the principles laid down in the Convention. This obligation extends also to state intervention into private dealings. Article 11 of the Convention, which is relevant to our discussion, prohibits "any form of discrimination against a person on grounds of his or her genetic heritage". Indeed, this prohibition is intended to sweep so broadly as to rule out any kind of genetic discrimination with the exception of the permissible use of test results for health purposes. This exception is laid down in Article 12 of the Convention.7 From both provisions follows, prima facie at any rate, that any discrimination or discrimination with regard to long-term employability is strictly forbidden
(see
the
Explanatory
Report
on
the
Convention,
http://conventions.coe.int/treaty/en/Reports/Html/164.htm: para. 74-77). The Convention aside, European data protection laws and various statutes regulating health care provide for direct or indirect protection from genetic discrimination (Schwartz 1997: 407). Only rarely, the issues raised by modern biotechnology are addressed in one consolidated statute. My home country, Austria, is an exception to this rule. The Austrian "Genetic Technology Law" (Gentechnikgesetz: BGBI. Nr. 510/1994) contains a provision saying that employers and insurers are prohibited from asking for genetic tests. In addition, even the voluntary submission of such tests by individuals is forbidden (section 67 of the Gentechnikgesetz). This rule is intended to preclude that others feel obligated to avail themselves over test information, too - a clear endorsement of "genetic privacy". Other countries adopted different regimes, though. The United Kingdom, for example, makes it permissible for members of certain risk groups to present genetic tests
showing
that
they
are
personally
exempt
from
the
risk
(See
http://www.doh.gov.uk/hgac/papers/ papers_b.htm).
7
United States-in General The regulatory regime of the United States is characterised by a high degree of tentativeness. The laws do not amount to a coherent and systematic response to the challenges posed by genetic discrimination, rather, they are more like erratic inroads made into an unfolding practice (Reilly 1995: 9712; Rothenberg et al. 1997: 1755-7). The regulatory regime is composed of several pieces of federal and state legislation, and of extensions of already established anti-discrimination principles to new situations (Zindorf 2001; Pickens 1998; Taylor 2001). Indeed, wanting a coherent response from the federal level,8 it is not unlikely that more and more states might step in to compensate for what is perceived to be a deficit of regulation (Kaufmann 1999: 436). More often than not, however, the spectacle created through the "taking of action" by legislatures might be more important than the solving of problems. As Reilly observes, since most of the laws enacted by states lack a clear definition of "genetic disorder" it is difficult to make out the type ot problems the laws purport to solve (Reilly 1999: 111). Several states adopted legislation restricting the use of genetic information, mostly by health insurers,9 to varying degrees (Rothenberg 1995; Annas 1995; Reilly 1997: 375-6; 1999: 121). The laws range from a total protection from genetic testing proper (this does not exclude, however, inferring genetic information form medical records or family history; Reilly 1999: 122) to restrictions on the use of test results (Kaufmann 1999: 433-4; Miller 1998: 192-3). Currently half of the states have some form of legislation that in varying degrees prohibits genetic discrimination (Reilly 1999: 123). California Law, for example, prohibits employers from discriminating against individuals based on medical conditions. Under this law, the definition of medical conditions includes genetic characteristics (Zindorf 2001: 716). If Reilly is correct, then the new laws adopted by the states "may be most relevant to a fraction of the population that is unlikely to need them" (1999: 122). Some of the statutes pertain to individually underwritten health insurance, a segment of contracts that is steadily declining mostly because of the high cost of such policies.
8
Under Federal Law, state insurance law supersedes federal insurance laws unless Congress provides otherwise. Currently, the only federal law prohibiting genetic discrimination in health insurance is the Health Insurance Portability and Accountability Act of 1996 ("HIPAA"), which only applies to employer-based and commercially issued group health insurance (sec http:// www.cros.hhs.gov/hipaa). This protection is particularly important considering that most American workers receive their health insurance from their job and need protection from discrimination on genetic grounds as they move from one job to another (Miller 2000: 255-6; Reilly 1999: 125). The Act expressly rules out that in group insurance plans eligibility for, or termination of, coverage is made dependent on "genetic information".
Notes 1
For a definition of genetic testing, see Watson (1999: 92): "The analysis of human DNA, RNA, chromosomes, proteins, and certain metabolites in order to detect heritable disease-related genotypes, mutations, phenotypes, or karyotypes for clinical purposes. Such purposes include predicting disease, identifying carriers, establishing prenatal and clinical diagnosis or prognosis, and monitoring, as well as carrier, prenatal and newborn screening, but they exclude tests conducted purely for research. Tests for metabolites are covered only when they are undertaken with high probability that an excess or deficiency of the metabolite indicates the presence of heritable mutations in single genes." It should be clear, though, írom the outsei thai [here are several ways of gauging genetic information. It can be inferred írom the results of a physical examination or from studying the medial history of a family. 2 If genetic discrimination is deemed unfair, at any rate in principle, it should be noted Ihat this unfairness is already part of our life (Dworkin 2001: 434). For a further elaboration of this point see p. 18. 6 See http://conventions.coe.inUtreaty/en/treaties/htmU164.htm. 7 Article 12 of the Convention reads as follows: "Tests which are predictive of genetic diseases or which serve either to identify-the subject as a camer of a gene responsible for a disease or to detect a genetic predisposition or susceptibility to a disease may be performed only for health purposes or for scientific research linked to health purposes, and subject to appropriate counselling." 8 Piecemeal, and almost exclusively employment-related legislation goes back, in part, to the 1970ies, in which efforts were made to combat the racism implicit in the testing of the pre-condition for sicklecell anaemia. See the National Sickle Cell Anaemia Control Aci, 42 U.S.C. § 300b (1976). The Act was repealed in 1981. It withheld federal funding from states uniess sickle cell testing was deemed voluntarily. See Gridley (2001: 975); on the perceived need for a more coherent response from the federal levet, see Rachinsky (2000). 9 Within the realm of insurance, curreni state laws focus primarily on health insurance. Only twelve states have adopted legislation that protects employees from genetic discrimination in the workplace. See 'Genetic Discrimination in the Workplace Fact Sheet' http://www.aclu.org/issues/worker/gdfactsheet.html (last visited July 2002). For an overview of existing state legislation, sec Reilly (1997).
9
Alexander Somek
Rólunk szól, avagy miért érdekes a genetikai diszkrimináció? A nyilvánvaló felfedezése Tanulmányom címe többé-kevesébé magyarázza önmagát. Véleményem szerint a genetikai diszkrimináció normatív szempontból azért érdekes, mert rólunk szól. Az talán mégsem egyértelmű, hogy a genetikai diszkrimináció és annak egyik velejárója, a genetikai kutatás1 társadalmi szempontból is „érdekes”. Az elmúlt évtizedben a genetikai diszkriminációt élénk figyelem övezte mind a laikusok (ld. Miller 2000: 232-233; Reilly: 1999: 106-107), mind a biztosítási vagy munkajogi területen dolgozó jogi szakértők részéről. A genetikai diszkrimináció, mint társadalmi tény érdekességét tükrözi a bőséges és folyamatosan gyarapodó jogi irodalom is, amelyben feltűnő módon a vonatkozó érveket és ellenérveket övező viták újra és újra ismétlődnek. Ezekre alább még visszatérek. Véleményem szerint az, hogy a probléma szüntelenül megjelenik jogi magyarázatokban arra utal, hogy a genetikai diszkrimináció érdekes. A genetikai diszkrimináció annyi figyelmet kap, hogy - ellentmondásos módon - a legracionálisabb és ugyanakkor a legbosszantóbb diszkriminációs formának tűnik. Ez nem azt jelenti, hogy ha genetikai diszkriminációról van szó, akkor két egymásnak ellentmondó jogi állításhoz jutunk. Azt sem jelenti, hogy egy jogrendszeren belül a genetikai kutatás egyszerre megengedett és tiltott cselekedet is. Inkább azt mondhatnánk, hogy a jogi gondolkodás és a jogi szabályok legtöbbször bizonytalanok, hogy hogyan reagáljanak az új technológiák kihívásaira, valamint azok ígéretére, hogy megerősítik azt a bevált társadalmi gyakorlatot, miszerint figyelembe veszik a személyek testi és mentális állapotát a források elosztásakor2. A következőkben azt a normatív talányt szeretném felfedni, ami miatt ezzel a zavaros szabályozással találkozunk. A genetikai diszkrimináció ésszerű magatartás, mivel olyan tudáson alapul, amelyről széles körben azt tartják, hogy képes felfedni,
10
milyen is az ember valójában. Gyakran azonosítják a géneket az emberi életet meghatározó
forgatókönyvvel
ugyanakkor
potenciális
(Lewontin
fenyegetésként
1993). is
A
genetikai
felfoghatjuk,
mert
információt ennek
a
forgatókönyvnek olyan képességet tulajdonítanak, amely elárulhat valamit az emberek természetéről (Pagnattaro 2001: 140; Pickens 1998: 161). Ha valami miatt génjeink szociológiai szempontból rendkívüliek, az annak lehetősége, hogy jelenlegi állapotunkról és jövőbeli sorsunkról elárulhatják a meztelen igazságot (Lewontin 2000: 137). Ennek az igazságnak - különösen egy ilyen nagy horderejű igazságnak való kiszolgáltatottság potenciálisan romboló hatással van a társadalom szerkezetére és az egyén életének értelmére (Epstein 1994: 10). Igazi (vagy lényegében igazi) természetünket felfedő tudás elterjesztése mély és széleskörű megbotránkozásba ütközött. Ennek oka egyszerű. Autonóm lényekként megfosztanának annak lehetőségétől, hogy eldöntsük, mit tudhatnak, vagy legalábbis tévesen hihetnek rólunk mások, vagy akár mi magunk. Annak (részleges) ellenőrzése, hogy mit tudhatnak meg rólunk, lényeges a társadalmi együttműködés kialakításához és megőrzéséhez (Epstein 1978). Így néhányan attól tartanak, hogy a genetikai vizsgálatok korlátozások nélküli használata azon személyek társadalomból való kizárásához vezethet, akiket feltehetőleg biológiailag alacsonyabbrendűnek vélnek (Kaufmann 1999: 401-4). Pontosabban fogalmazva, a szakirodalomban megjelenő legfőbb gond, hogy a genetikai diszkrimináció egy „látszólag alkalmazhatatlan és biztosíthatatlan” társadalmi osztályt hagy magára (Gostin 1991: 142). Ezt elég valóságosnak vehetjük. […] Jogalkotás Szükségtelen kiemelni, hogy ez a két jogtudományi álláspont (miért jó, illetve, miért rossz a genetikai diszkrimináció - a fordító megjegyzése) a jogpolitikai döntésekben is megjelenik. A jogpolitikai döntés típusa alapvetően kettős. Az egyik típus általános, a másik tartalom-specifikus. Az általános az európai puha jogban hagyott nyomot, amelyet kötelező jogként kezelni nem szükséges, hanem megengedett. A tartalom-specifikus válasz különösen az Egyesült Államok helyzetére jellemző. 11
Európa A legegyértelműbb választ, amely még a sokkal hangsúlyosabb antidiszkriminációs fellépést is meghaladja, az Emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló Egyezményében találhatjuk meg, amelyet az Európa Tanács 1997ben fogadott el6. Mivel a Konvenció nemzetközi eszköz, azt a feladatot szabja a szerződő államoknak, hogy hozzák összhangba nemzeti jogaikat a Konvenció alapelveivel. Ez a kötelezettség azt is lehetővé teszi, hogy az államok beavatkozzanak a magánszféra ügyeibe. Számunkra a Konvenció 11. cikke releváns, amely megtiltja „az egyén örökletes genetikai állománya alapján történő hátrányos megkülönböztetésének minden formáját”. Ezt a tilalmat arra szánták, hogy kizárjon minden lehetséges genetikai megkülönböztetést. Megengedett azonban a teszteredmények egészségügyi célra történő felhasználása, amely kivételt a Konvenció 12. cikke szabályozza7. Mindkét rendelkezésből első ránézésre (prima facie) feltétel nélkül következik, hogy a hátrányos megkülönböztetés minden formája, illetve annak a hosszútávú foglalkoztathatóságra vonatkozó formája szigorúan tilos (ld. a Konvencióhoz csatolt indokolást:
http://conventions.coe.int/treaty/en/Reports/Html/164.htm:
74-77.
bekezdése). A Konvenció mellett az európai adatvédelmi és különböző, az egészségügyre vonatkozó törvények is biztosítanak közvetlen, vagy közvetett védelmet a genetikai diszkriminációval szemben (Schwartz 1997: 407). Ritkán fordul elő, hogy egy külön törvény szabályozza a modern biotechnológia által felvetett problémákat. Szülőföldem, Ausztria, kivétel ez alól. Az osztrák „Géntechnológia törvény” (Gentechnikgesetz: BGBI. Nr. 510/1994) tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint a munkaadók és a biztosítók nem kérhetnek genetikai vizsgálatot. Ezenfelül tilos ennek önkéntes benyújtása is (Gentechnikgesetz 67. bekezdés). Ez a szabály annak megakadályozására is hivatott, hogy mások kötelességüknek érezzék, hogy felhasználják a vizsgálatok eredményét – a szabály ezáltal is biztosítja, hogy a genetikai információ bizalmas marad. Más országok ettől eltérő szabályozást vezettek be. Az Egyesült Királyságban megengedett, hogy bizonyos kockázati csoportba
tartozók
genetikai
vizsgálati
eredményt
mutassanak
be
annak
12
bizonyítására,
hogy
ők
személy
szerint
nem
veszélyeztetettek
(ld.
http://www.doh.gov.uk/hgac/papers/papers_b.htm). Az Egyesült Államok-általában Az Egyesült Államok szabályozási rendszerére nagyfokú bizonytalanság jellemző. A törvények nem adnak összefüggő és szisztematikus választ a genetikai diszkrimináció által felvetett kihívásokra, inkább hasonlítanak egy éppen most kibontakozó gyakorlat elleni kiszámíthatatlan támadáshoz (Reilly 1995: 971-2; Rothenberg et al. 1997: 1755-7). A szabályozási rendszer számos szövetségi és tagállami szintű jogszabályt tartalmaz, valamint már korábban felállított anti-diszkriminációs alapelveket, amelyeket most az új helyzetekre is kiterjesztettek (Zindorf 2001; Pickens 1998; Taylor 2001). Mivel a tagállamok szövetségi szinten8 kívánnak következetes választ kapni, lehetséges, hogy egyre több tagállam vállal majd részt abban, hogy kompenzálja, amit a szabályozás hiányosságának tart (Kaufmann 1999:436). Reilly megfigyelése szerint a legtöbb olyan törvény, amelyet a tagállamok léptettek hatályba, nem tartalmazza „genetikai rendellenesség” pontos definícióját. Ezért nehéz meghatározni azt a problémafajtát, amit a törvények meg akarnak oldani (Reilly 1999: 111). Több tagállam jogalkotásában olyan törvényt fogadott el, amelyben különböző mértékig korlátozza a genetikai információ felhasználásának lehetőségét (Rothenberg 1995; Annas 1995; Reilly 1997: 375-6; 1999: 121). Ez e korlátozás legtöbbször
az
egészségügyi
biztosítókra
vonatkozik9.
A
törvények
a
teszteredmények korlátozott használatától (Kaufmann 1999: 433-4; Miller 1998: 192-3) a szűkebb értelemben vett genetikai vizsgálat abszolút tilalmáig terjednek. (Utóbbi nem zárja ki, hogy orvosi kartonokból, illetve a család kórtörténetéből következtessenek a genetikai információra; Reilly 1999: 122). Jelenleg a tagállamok felében találhatunk a genetikai diszkrimináció különböző mértékű tilalmára vonatkozó szabályozást (Reilly 1999: 123). A kaliforniai jog megtiltja, hogy a munkaadók az orvosi állapotuk alapján hátrányosan különböztessenek meg személyeket. E jog értelmében az orvosi állapot fogalma magában foglalja a genetikai jellemzőket is (Zindorf 2001: 716).
13
Ha Reilly nem téved, akkor a tagállamok által elfogadott törvények „a társadalom csak egy kis részére vonatkoznak, azokra, akiknek valószínűleg nem is lesz rá szüksége” (1999: 122). A törvények közül néhány az egyénileg kötött egészségügyi biztosításra vonatkozik, amely szerződésfajta folyamatosan háttérbe szorul az ilyen kötvények magas díjának köszönhetően. A Szövetségi Jog szerint a tagállam biztosítási joga felülírja a szövetségi biztosítási jogot, kivéve, ha a Kongresszus másként dönt. Jelenleg mindössze egy szövetségi szintű törvény tiltja az egészségügyi biztosítás területén a genetikai diszkriminációt. Ez a törvény az 1996-ban elfogadott Health Insurance Portability and Accountability Act („HIPAA”), amely csak a munkaadó-alapú és kereskedelmi forgalomba
került
csoportos
egészségügyi
biztosításra
vonatkozik
(ld.
http://www.cms.hhs.gov/hipaa). Ez a védelem azért különösen fontos, mert az amerikai munkások nagy része a munkahelyétől kapja az egészségügyi biztosítást, és munkahelyváltás esetén szükségük van a genetikai diszkrimináció elleni védelemre (Miller 2000: 255-6; Reilly 1999: 125). A törvény kifejezetten elutasítja, hogy csoportos biztosítások esetén a fedezetre való alkalmasságot, illetve a biztosítási idő lejáratát a „genetikai információtól” tegyék függővé.
14
Lábjegyzetek 1
A genetikai kutatás definícióját ld. Watson (1999: 92): „Az emberi DNS, RNS, kromoszómák, proteinek és bizonyos metabolitok klinikai célú vizsgálata annak érdekében, hogy kimutassák az öröklődő betegségek genotípusát, mutációit, fenotípusát, kariotípusát. Ilyen célok a betegségek prognosztizálása, a hajlam azonosítása, prenatális, illetve klinikai diagnózis vagy prognózis felállítása, nyomon követése, illetve a hajlam, a prenatális és az újszülött szűrés, de nem tartozik körébe a pusztán kutatási céllal végzett kutatás. A metabolitokra irányuló kutatás csak akkor tartozik a fenti célok körébe, ha azt azért végzik, mert nagyon valószínű, hogy az egyes génekben található öröklődő mutációk jelenlétét a metabolitok túlzott jelenléte vagy hiánya jelzi.” Világosan kell látnunk azonban, hogy a kezdetektől fogva nagyon sok módja van annak, hogy mérjük a genetikai információt. Következtethetünk a fizikai vizsgálatok eredményeiből vagy a család kórtörténetéből. 2 Ha a genetikai diszkriminációt - elvben valamilyen szintig - méltánytalannak tartjuk, emlékeznünk kell rá, hogy ez már életünk része. (Dworkin 2001: 434). További olvasmányként ld. 18. oldal. 6 ld. http://conventions.coe.int/treaty/en/treaties/html/164.htm 7 A Konvenció 12 cikke szerint: „Csak orvosi vagy orvosi kutatási célból, megfelelő genetikai tanácsadás biztosításával lehet olyan vizsgálatokhoz folyamodni, amelyek genetikai betegségek előrejelzésére, vagy az érintett személy betegségre való genetikai hajlamának, vagy fogékonyságának kimutatására, illetve annak megállapítására szolgálnak, hogy hordoz-e betegséget előidéző gént.” 8 Részleges és csaknem kizárólagosan foglalkoztatással kapcsolatos törvényhozás részben az 1970-es évekre nyúlik vissza, amikor arra törekedtek, hogy hallgatólagosan harcoljanak a rasszizmussal szemben a sarlósejtes vérszegénység előfeltételeinek vizsgálata során. Ld. National Sickle Cell Anaemia Control Act, 42 U.S.C. § 300b (1976). A törvényt 1981-ben helyezték hatályon kívül. A törvény visszatartotta a szövetségi tőkét az államokkal szemben, kivéve, ha a sarlósejtes vérszegénység vizsgálata önkéntesnek bizonyult. Ld. Gridley (2001: 975); szövetségi szintű kérdésben összefüggő válaszhoz ld. Rachinsky (2000). 9 A biztosítás területén a jelenlegi tagállami szabályok elsősorban az egészségbiztosításra koncentrálnak. Mindössze tizenkét tagállamban találhatunk olyan szabályozást, amely védelmet biztosít a munkavállaló számára munkahelyi genetikai diszkriminációval szemben. ld. ’Genetic Discrimination in the Workplace Fact Sheet’ http://www.aclu.org./issues/worker/gdfactsheet.html (utoljára 2002 júliusában látogatták). A jelenlegi tagállami szabályozás áttekintését ld. Reilly (1997).
15
A jog szerepe a modern Japán kialakulásában Tamás Csaba Gergely Bevezetés Amikor manapság meghalljuk a „jog" kifejezést szabályözönre, alig vagy nehezen értelmezhető előírásokra, esetleg a jogharmonizáció kulcsszava alatt lezajlott, jogszabályok gyorsított átvételére gondolunk a legtöbben. Sokakból önként fakadhat fel a kiáltás: jogom van beperelnem a szomszédomat, mert az ablakom elé ültette a fenyőfáját, vagy jogom van lekapcsolnom a lépcsőházi szomszéd biztosítékait, mert megint hangosan bőgette a magnóját 22 óra után, de ugyanígy jogom van magzatot elhajtani vagy sztrájkolni. Ez lenne a modern kori joguralom eszméje? A ius-nak nevezett jogot az ókori rómaiak a „jónak és a méltányosnak a müvészeteként" aposztrofálták. Még mielőtt megvizsgálnánk, hogy is van ez Japánban; miként beszélhetünk modern japán jogrendszerről a XIX. század végétől kezdődőenn; annyit még el szeretnék mondani, hogy a jog terminus technicus általánosan eltagadott, s pontos jelentése egyelőre nem létezik. Elégedjünk meg csupán annyival, hogy a tárgyi értelemben a jog olyan szabályokat testesít meg, amelyeket az arra feljogosított szerv, meghatározott eljárás keretében elfogadott, s kihirdetett, s amely kihirdetett szabály megsértéséhez állami kényszer társulhat. Alanyi értelemben viszont a jog egyfajta hatalom, amellyel élve gyakorolhatja minden személy az őt megillető jogosultságokat. Visszatérve Japánra, látnunk kell, hogy helyzete igencsak egyedi, hiszen egyrészt
történelmét,
kultúráját,
társadalmi
berendezkedését
mindvégig
meghatározta a Kínához való közelség. Másrészt a közei három évszázados elzártság (szakoku) időszakát a XIX. század második felében felváltó Meidzsi-korszak (Meidzsi dszidai) kezdete után alig száz esztendővel az egyik gazdasági világhatalommá lépett elő, s „önkéntesen"1 korlátozza az Európai Unióba irányuló
1
Voluntary Export Restraints (VERs). Ld: ABE, A. Japan and the European Union, 1999, 78-85, INOGUCHI, T. Japan's Foreiyn Policy in an Era of G1obal Change, 1993. 78-82.
16
személygépkocsiknak és egyes elektronikai termékeinek az exportját, illetve alappal törekszik az ENSZ Biztonsági Tanácsán belül az állandó tagságra.2 A japán jog vizsgálata szempontjából az idegen jogi hatások három szakaszra bonthatóak. A VI-VII. században a kínai jogot vették át, majd ezt követte az európai jogok recepciója, a főként francia és német jogszabályokra épülő Meidzsijogalkotás 1868 és 1912 között, s végül a második világháborút követően angolamerikai jogintézmények épültek be a japán jogrendszerbe. Jelen keretek között a második és harmadik korszak rövid áttekintésére nyílik lehetőség.3 1. Japán a Meidzsi-korszakban 1. 1. A hagyományos berendezkedés - A Tokugava-korszak öröksége A Tokugava-korszakban (1603-1867) a jog mellett, azaz inkább helyett, az erkölcsi, vallási jellegű szokások számítottak a legfontosabb magatartást szabályozó tényezőknek, amelyeknek közös ideálja a közösségi harmónia fenntartása volt.4 A nyugati értelemben vett jogfogalom akkoriban egyáltalán nem létezett. Jól mutatja ezt a tokugavai politikai mottó: az emberek ne tudjanak semmit, csak engedelmeskedjenek.5 Az emberek jogait nem is tisztelhették, hiszen azok mai értelemben nem is léteztek. Az alanyi jog koncepciója teljesen ismeretlen volt a feudális Japánban, s a mai értelemben vett kötelezettség helyett is inkább az előbb említett engedelmesség alkalmazása tűnik helyesebbnek.
2
A japán külpolitikának ezen célkitűzéséről, ld: TSUTSI, W. Japan and the Security Counsil, in: The Japanese Annual of International law, No. 26. 1893, 18-25. A kormány legújabb álláspontját foglalta össze Nobutaka Machimura külügyminiszter úr az ENSZ Közgyűlés 60. ülésszakán, Id: http://www.mofa.go.jp/policy/un/assembly2005/state_fm3.html 3 A modem korszak jogrendszerét bemutató alapvető szakirodalom: Az eredetileg franciául megjelent NODA, Y. lntroduction au Droit Japonais, 1966, University of Tokyo Press, (angol fordítás:) ANGELO, A. H. httroduction u, Japanese Law, 1992. A Harvardi Egyetemen tartott, az első közös amerikai-japán kutatások eredményét ismertető tanulmánykötet: VON MEHREN, A. T. (szerk.) Law in Japan, The Legal Order in a Changing Society, 1963, Harvard University Press. A német nyelvterületen legkiemelkedőbb: EUBEL, P. (szerk.) Das japanische Rechtssystem, 1979, Alfred Metzner Verlag GmbH. Az újabb általános japán jogi művek közül például: ODA, H. Japanese Law, 1992, Butterworths, TANAKA, H. (szerk.) The Japanese Legal System, 1991, University of Tokyo Press, WILHAUPT, C. J., RAMSEYER, M. J. YOUNG. M. K. Japanese Law in Contest, 2001, Harvard University Press. 4 A történelmi folyamatok megismeréséhez elengedhetetlen munkák: JAMADZSI, M. Japán. Történelem és hagyományok, 1989, Gondolat, BEASLY, W.G. The Meiji Restoration, 1972, Stanford University Press, REISCHAUER, E. O. Japán története, 1995, Maecenas. 5 Ld. NODA 1992, op.cit. 36.
17
A szabályok a társadalom nagy része előtt ismeretlenek voltak, nyilvánosságra azokat soha nem hozták. A szabályok büntető és adminisztratív jellegűek voltak, ezért a szabály szó tulajdonképpen büntetést jelentett, s teljesen eltért az erkölcsi és vallási normáktól. A hétköznapi ember a szabályok ismeretét csak a hatóságok számára tartotta szükségesnek, a kormányzati célok megvalósítása érdekében. Az 1742-ben kibocsátott, 100 írott szabály nevet viselő jogi gyűjtemény (kudzsikata oszadamegaki) is e szellemben készült, azaz a közigazgatási, s eljárásjogi normák csak a közhivatalnokok számára voltak hozzáférhetőek.6 A társadalmi kapcsolatokat, az emberi magatartást így nem jogi, hanem erkölcsi előírások formálták. A giri tulajdonképpen viselkedési szabályok összességét, az on pedig kötelezettségek halmazát jelenti. Ezek célja a harmónia: va.7 Egyes szerzők azonban kiemelik, hogy a jog fogalmának hiánya, nem jelentette azt, hogy az érdekérvényesítés módjai ismeretlenek lettek volna például a katonák vagy a parasztok tulajdonát ért sérelem esetén.8 Azonban a felek közötti viták alacsony száma minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy a kenka rjószeibai elv értelmében viták esetén mindkét vitázó felet meg kellett büntetni, függetlenül attól, melyik fél volt hibás.9
6
HALEY, J. O. The Role af Law in Japan: An Historical Perspective, in: Kobe University Review, No. 18, 1984, 2-4. 7 E tényezők és normák kifejtésére jelent keretek között nem nyílik lehetőség. 8 TANAKA, H. The Role of Law in Japanese Society. Comparisons with the West, in: FUJIKURA, op.cit. 291., HALEY op.cit. 8-9. 9 MACFARLANE, A. Law and custotn in Japan: some corporative reflections, http://www.alanmacfarlanc.com/TEXTS/law&custom.pdf
18
The role of law in the development of modern Japan Tamás Csaba Gergely Introduction Nowadays, if we hear the term „law”, most of us think of the great number of regulations, norms, which we can hardly understand or only with difficulty, or perhaps the accelerated approximation of rules in the course of the legal harmonization. Many of us might spontaneously cry out: I am entitled to sue my next door neighbour because he planted a fir tree in front of my window, or I have the right to switch off fuses of my next door neighbour because he put his radio at full blast after 10 o’clock at night, but I also have the right to procure an abortion or to go on strike. Would this be the conception of the rule of law in the modern age? ’Right’ was called ’ius’ by the ancient Romans and meant the ’art of good and just’. Before studying the Japanese situation - why can it be said that there has been a modern Japanese legal system since the end of the 19th century - I would like to draw your attention to the fact that ’law’ as a terminus technicus is a universally accepted term and it still does not have an exact meaning. Let’s put up with the fact that the term ’law’ means sets of rules which are accepted and then promulgated by an entitled authority in a set process and which might be enforced by the state. The term ’right’ is a kind of power which entitles everyone to practice their rights. Coming back to Japan you can see that its situation is quite unique. Firstly, because its history, culture and social system has always been influenced by its vicinity to China. Secondly, Japan experienced 300 years of isolation (sakoku), which was replaced by the Meiji era (Meiji jidai) in the second half of the 19th century. Not more than 100 years after the Meiji era had begun, Japan became an economic world power, and now it ’voluntarily’10 restraints the exports of cars and certain electronical products to the European Union as well as endeavours to be a permanent member in the Security Council of the United Nations with a good chance11.
10
Voluntary Export Restraints (VERs). See: ABE, A. Japan and the European Union, 1999, 78-85., INOGUCHI, T. Japan’s Foreign Policy in an Era of Global Change, 1993, 78-82. 11 About foreign policy objectives see: TSUTSI, W. Japan and the Security Council, in: The Japanese Annual of International Law, No. 26. 1893, 18-25. The latest standpoint of the Japanese government
19
Three periods can be distinguished when studying the influence of foreign legal systems on the Japanese system. In the 6th and 7th centuries Chinese codes were adopted, then between 1868 and 1912 it was followed by the adoption of European rules, when the Meiji legislation was mainly based on French and German rules. Finally, after the Second World War British and American legal institutions infiltrated into the Japanese legal system. In this study we will briefly overview the second and the third periods12. 1. Japan in the Meiji era 1.1. The traditional system - the heritage of the Tokugawa era In the Tokugawa era (1603-1867) - besides or, better to say, instead of legal rules - moral and religious customs were the most important regulators on behaviour, which common ideal was to sustain harmony in the community13. ’Right’, in the sense of how it was used in the western societies, did not exist at the time. As Tokugawa’s political motto indicates: people should not need to know anything, they should only obey the rules14. People’s rights could not be respected since those rights were not even recognised. The concept of ’being entitled’ was entirely unknown in the feudal Japan and instead of using ’obligation’ as perceived nowadays, it is more appropriate to use the above-mentioned ’obedience’. Rules were unknown to the majority of the society and were never published. Legal rules were completely different from the moral and religious norms as the former were to punish people and for administration, thus the word ’rule’ meant was summarized by the Minister of Foreign Affairs, Nobukata Machimura at the 60th session of the UN General Assembly. See: http://www.mofa.go.jp/policy/un/assembly2005/state_fm3.html 12 Essential literature on the legal system of the modern age: NODA, Y. Introduction au Droit Japonaise (French original), 1966, University of Tokyo Press, (English translation:) ANGELO, A.H. Introduction to Japanese Law, 1992. Volume of essays and studies on the results of the first American-Japanese joint reseach, lectured at Harvard University: VON MEHREN, A. T. (editor) Law in Japan, The Legal Order in a Changing Society, 1963, Harvard University Press. In the Germanspeaking world the most significant work is: EUBEL, P. (editor) Das japanishe Rechtsystem, 1979, Alfred Metzner Verlag GmbH. From the latest works on general Japanese law: ODA, H. Japanese Law, 1992, Butterworths, TANAKA, H. (editor) The Japanese Legal System, 1991, University of Tokyo Press, WILHAUPT, C. J., RAMSEYER, M. J. YOUNG, M. K. Japanese Law in Context, 2001, Harvard University Press. 13 Inevitable works to understand historical processes: JAMADZSI, M. Japán, Történelem és hagyományok, 1989, Gondolat, BEASLY, W.G. The Meiji Restoration, 1972, Stanford University Press, REISCHAUER, E. O. Japán története, 1995, Maecenas 14 See NODA 1992, op. cit. 36.
20
’punishment’. Ordinary people considered the knowledge of the rules important only for authorities so that they could carry out governmental aims. ’100 written regulations’ (kujikata osadamegaki), a compilation of rules published in 1742 had the same spirit, i.e. the administrative and procedure norms were available only for civil servants15. Therefore, social relations and behaviours were not formed by legal but by moral rules. In fact, ’giri’ meant all the rules for behaviour and ’on’ a set of rules for obligation. Their aim is harmony, the ’va’16. However, some authors emphasise that even though the concept of ’right’ was missing, there were certain ways for enforcing the citizens’ interests, if for example, the property of a soldier or a peasant was offended17. However, there were only a few debates, most probably due to the rule ’kenka rioseibai’, which said that both parties had to be punished independent of who was to blame18.
15
HALEY, J. O. The Role of Law in Japan: A Historical Perspective, in: Kobe University Review, NO. 18, 1984, 2-4. 16 Within the frameworks of this study, these factors and norms cannot be explained. 17 TANAKA, H. The Role of Law in the Japanese Society. Comparisons with the West, in: FUJIKURA, op. cit. 291., Haley op. cit. 8-9. 18 MACFARLANE, A. Law and custom in Japan :some corporative reflections, http://www.alanmacfarlane.com/TEXTS/law&custom.pdf
21
ÉRTEKEZÉS
A magyar célnyelvi fordítás esetében a szöveg a genetikai diszkrimináció rövid bemutatása után az európai és az egyesült államokbeli szabályozást tekinti át nagy vonalakban. A forrásnyelvi szövegben számos többszörösen összetett, nagyon hosszú mondat található. Az ilyen mondatokat legtöbbször a jobb érthetőség kedvéért felbontottam (It is not the case that, within legal systems, genetic testing is at the one and the same time permissible and forbidden; rather, legal thoughts… Azt sem jelenti, hogy egy jogrendszeren belül a genetikai kutatás egyszerre megengedett és tiltott cselekedet is. Inkább azt mondhatnánk, hogy…), a rövidebb mondatokat viszont összevontam ( … with the exception of the permissible use of test results for health purposes. This exception is laid down in Article 12… Megengedett azonban a teszteredmények egészségügyi célra történő felhasználása, amely kivételt a Konvenció 12. cikke szabályozza.) A forrásnyelvi szöveg utal az Emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló Egyezményre.
A
pontos
magyar
fordítást
a
http://www.ett.hu/lapok/nemzajanl/ovejbm.htm honlapon találtam. A Konvenció 11. cikkének fordítása a http://www.ett.hu/lapok/jogszabaly/orvkut.htm honlapon olvasható. Az Egyesült Államok egyik jogszabálya a Health Insurance Portability and Accountability Act („HIPAA”) magyar fordítása: Az egészségbiztosítás hordozhatóságáról és elszámoltathatóságáról szóló törvény. A
http://www.novell.com/hungary/news/060427_catholic_healthcare_west_h.html
honlap nyújtott segítséget a fordításban. A legnagyobb kihívás számomra a ’clear endorsement of ’genetic privacy’’ fordulat átváltása volt, melyet csak egy tagmondat betoldásával tudtam lefordítani: a szabály ezáltal is biztosítja, hogy a genetikai információ bizalmas marad.
22
Magyarról angolra fordítás esetén a japán jogrendszer kialakulásának kezdeteiről szóló szöveget választottam. A fordítás során az egyik legnagyobb problémát a magyar és angol jogi szakszókincs közötti különbség okozta. Példa erre a magyar jogban az „alanyi jog” értelemben használt kifejezés, melynek angol megfelelőjeként a „right”, illetve a „tárgyi jog”, melyre a „law” szó alkalmazható. Ez utóbbi külön problémát is felvetett a fordítás során, hiszen mind a tárgyi jogot, mind a jog kifejezést is jelenti. A szöveg nyelvezete, stilisztikája is támasztott akadályokat. A „lépcsőházi szomszéd” fordulatot végül „next door neighbour”-ként fordítottam, a „szabályözön” kifejezést melyre nem találtam angol megfelelőt „great number of regulations” kifejezésre váltottam át (teljes átalakítás). Grammatikai felbontásra került sor a következő mondatokban: Visszatérve Japánra, látnunk kell, hogy helyezte igencsak egyedi, hiszen egyrészt történelmét, kultúráját, társadalmi berendezkedését mindvégig meghatározta a Kínához való közelség. Coming back to Japan you can see that its situation is quite unique. Firstly, because its history, culture and social system has always been influenced by its vicinity to China. A japán nyelvű szavak a forrásnyelvi szövegben a magyar, a célnyelvi szövegben találhatók az angol kiejtés és helyesírás szabályai szerint szerepelnek.
23
FELHASZNÁLT IRODALOM
A fordítás alapjául szolgáló művek: Nico Stehr (editor): Biotechnology; Between Commerce and Civil Society, Transaction Publishers, New Brunswick (USA) and London (UK), 2004; 195-196, illetve 203-205 oldal: Alexander Somek: This is About Ourselves: Or, What Makes Genetic Discrimination Interesting Magyarország japán szemmel, Japán magyar szemmel, ELTE Japán Tanszéki Szakcsoport, Budapest, 2006; 135-136. oldal: Tamás Csaba Gergely: A jog szerepe a modern Japán kialakulásában
A fordításhoz felhasznált szótárak: A S Hornby: Oxford Advanced Learner’s Dictionary 6th edition, OUP, 2000 Magyar-angol-magyar jogi szakszótár, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2003 Országh László: Magyar-Angol szótár, Angol-Magyar szótár, Akadémia Kiadó, Budapest Országh-Magay-Futász-Kövecses: Angol-Magyar Kéziszótár, Akadémiai Kiadó Magay Tamás-Országh László:Magyar-Angol Kéziszótár, Akadémiai Kiadó
A fordításhoz felhasznált internetes oldalak: www.google.com www.wikipedia.com www.biologia.lap.hu www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/lm/et_kat/lst?kat=Bebj www.ett.hu/lapok/jogszabaly/orvkut.htm www.matud.iif.hu/02maj/sandor.html www.japan-guide.com/e/e2130.html www.columbia.edu/~hds2/BIB95/ch22.htm www.pirula.net www.answers.com www.legal-definitions.com
24
