Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 3
2009/1 ■
Néhány sorban... Az esztendô elsô heteibenhónapjaiban, mi más is lehetett volna a legfôbb beszédtéma, mint a költségvetés: mibôl és hogyan mûködhetünk 2009-ben? Ami a Parlament által még tavaly decemberben elfogadott költségvetési törvényt illeti 2009-re, már is némiképpen, sôt többször is módosult, s az egész világra nyomasztóan nehezedô gazdasági válság hatásaira minden valószínûség szerint még további változtatásokkal is számolhatunk. A tervek szerint 11.3 milliárd forint jut állami forrásból a versenysportra, s a költségvetés szövegében elégedettséggel olvastuk: a sporttudományra és a szakmai fejlesztésre külön figyelmet igyekszik szentelni a kormányzat. A másik kedvezô jel, hogy – igaz, olimpiát követô évben ez igazán logikus megközelítés – különleges, megemelt támogatást élvez majd a versenysport keretei között az utánpótlás-nevelés, a Sport XXI program – egy milliárd forint – benne a Héraklész és a sportiskolai rendszer tovább fejlesztése. A MOB 1.2 milliárd forint állami támogatás felett rendelkezik, ebbôl 950 millió a szakmai felkészülésre, míg 118 millió a téli olimpiára történô elôkészületekre költhetô. Változatlan keretek között mûködik a továbbiakban a Wesselényi alapítvány, amelynek kuratóriuma úgy döntött februárban, hogy a versenyzôknek, edzôknek adható havi Gerevich-ösztöndíj összegének felsô határa változatlan marad - 400 000 forint. Meghatározóan fontos sport társadalmi szervezeteink közül nem egyben tisztújító közgyûlések ideje volt a mögöttünk hagyott negyedév. Az elnök – egyedüli jelölt volt – Schmitt Pál maradt a Magyar Olimpiai Bizottság élén, az elnökségben (lásd az új fôtitkárral, Molnár Zoltánnal készült interjúnk részleteit) ellenben jelentôs személyi változások történtek – elôtérbe kerültek az olimpiai bajnokok: a négy alelnök közül két aranyérmes található (Borkai Zsolt és Gyulai Zsolt), az elnökségben pedig további öt: Hegedûs Csaba, Konrád János, Kovács István, Kulcsár Gyôzô és Magyar Zoltán. A Nemzeti Sportszövetség új elnöke Gémesi György, a Vívó Szövetség korábbi elnöke lett, aki Berényi János helyét vette át. Súlyos veszteségek is érték sporttársadalmunkat. Elhunyt Sákovics József párbajtôr világbajnokunk, a késôbbi remek edzô, szakember, s örökre búcsúzott tôlünk többek között a szombathelyi „Dobó pápa", Németh Pál is. Róluk külön megemlékezünk, s velük együtt - születésének 100 éves évfordulóján - a legendás vízilabda kapitányról, Gallov Rezsô Rajki Béláról is.
MAGYAR EDZŐ
3
Rock koncert a rántott húsért – avagy út a KSI-tôl a MOB-ig BESZÉLGETÉS MOLNÁR ZOLTÁN FÔTITKÁRRAL MÚLTRÓL ÉS JÖVÔRÔL A MOB január 10-i tisztújító közgyûlése után némileg átalakult a vezérkar: a fôtitkári posztot a jövôben Molnár Zoltán látja el, aki már 2001-tôl a szervezet ügyvezetô igazgatója volt. A váltás apropóján eddigi pályafutásának felelevenítésére kértem az „ezer éve" a magyar sportban dolgozó Molnár Zoltánt. – Meséljek a kezdetekrôl? Érdekes, éppen mostanában, amikor a Héraklész-program legjobb utánpótlás-korú sportolóit köszöntöttük egy szép ünnepségen, gondoltam arra, mennyire fontos hogy legyen valaki, aki megfogja a fiatalok kezét, felkarolja ôket. (Lapunk külön cikkben foglalkozik a Héraklész-eseménnyel. A szerk.) Nekem óriási szerencsém volt, mert mindig volt ilyen személy mellettem. A ma a TF-en tanító Keresztesi Katalin volt az elsô testnevelô tanárom, ô vitt el a KSI-be Iharos Sándorhoz, majd pár nap múlva Fôzô Jánoshoz kerültem. János bácsi kiváló pedagógus volt, nemcsak a sporteredményeimre figyelt, hanem arra is, hogy tanuljak. Ô íratott be a Kölcsey Gimnáziumba, majd amikor megtudta, hogy nem nagyon járok oda, az elsô atyai pofont is megkaptam tôle. Muszáj volt a gimibe járnom, késôbb pedig nem nyugodott addig, amíg az összes edzôi iskolát el nem végeztem, az alapoktól a csúcsig. Mindig edzô szerettem volna lenni, de nem volt egyszerû az út. Volt, hogy hiába teljesítettem a maximumot a felvételin, helyhiány miatt nem vettek fel. Késôbb tudtam meg, hogy akkor is volt valaki, aki mellém állt, mégpedig mai fônököm, Schmitt Pál, aki a következô évben kiállt és felszólalt értem, hogy „ez a gyerek népstadionos, ne kelljen újból felvételiznie". Így kaptam meg az esélyt arra, hogy megszerezzem a szakedzôi végzettséget. De visszatérve az elejére… a KSI meghatározó volt az életemben. Nem voltak szüleim, egy barátommal Kôbányán munkásszállón laktunk, és mi tagadás, az utca is nevelhetett volna, de engem Fôzô János bácsi nevelt. Késôbb a Millenárison egy fôzôkonyha lett az otthonom, ami már maga volt a luxus. A Népstadionban dolgoztam, és sportolóként két óra munkaidô-kedvezményt kaptam Németh Imre akkori igazgatótól. Vidéki
gyerekként egy zacskóban volt az összes vagyonom, de én ezt az idôszakot is pozitív élményként éltem meg, mert jó emberek vettek körül. Nyírbátorban, ahol születtem és 14 éves koromig laktam, ott is ôszinte és tiszta emberek élnek, és ha arra járok, ma is felkeresem a régi helyeket, a temetôt. Édesanyám meghalt, amikor 15 éves voltam, de elôtte gondoskodott rólam, és úgy választott nekem iskolát, hogy ott teljes ellátást kapjak. Így kerültem Pestre víz-és gázszerelônek. A Népstadionban 1974 szeptemberében kezdtem dolgozni, és az ott töltött csaknem 30 év alatt végigjártam a ranglétrát a melóstól a fôigazgatói posztig. A munka mellett a sportot sem hanyagoltam, az utánpótlás-bajnokságokon a dobogó közelébe kerültem. A KSI ranglistáján ma is megtalálható a nevem. Amikor 18 évesen kiöregedtem, s el kellett hagynom a KSI-t, a Vasashoz kerültem, mert Németh Imre „bácsi" ott volt szakosztály-igazgató. Rengeteget tanultam tôle is, majd amikor már intézményvezetô-helyettes lettem, Reining István, a Tatai Edzôtábor akkori vezetôje vett pártfogásba, tanítgatott. Intézményvezetôként már komoly feladatot láttam el, például az 1986-os Queen-koncert, amely az elsô rockkoncert volt a vasfüggöny mögött. Aznap Motoros Világtalálkozót is rendeztünk, és ezt a két eseményt egymástól elkülönítve, ám egy idôben kellett lebonyolítanunk a Népstadionban, a BSben, illetve a parkolóban. • A mai fiatalok nem tudhatják, mit jelentett akkoriban a magyarországi Queen-koncert. Nem lehetett egyszerû megrendezni. – Különösen azért volt nehéz, mert azelôtt nem is láttam ilyen koncertet. Úgy oldottuk meg, hogy az egyik kolléga elutazott a Queen bécsi fellépésére, és onnan hozott információkat. Megoldottuk a feladatot! Lehet, hogy
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 4
4 MAGYAR EDZŐ fellengzôsen hangzik, de küldetéstudatunk volt, hogy igenis megcsináljuk, bármit is bíznak ránk. Sosem felejtem el, hogy az 1989-es Egyházi Világtalálkozóra milyen elôítéletekkel érkeztek az amerikai szervezôk, köztük Billy Graham, a híres baptista prédikátor. Szinte semmit sem tudtak az itteni életrôl: kérték, hogy az orosz katonák puskáján ne legyen szurony, pedig már orosz katona sem nagyon volt, és nem tudták, hogy itt is van buborékmentes ásványvíz. Nagyon erôs csapatunk volt, s persze kellett mindehhez hivatástudat, munkafegyelem. Rangot jelentett a Népstadion és Intézményeihez tartozni. Ez alatt az idôszak alatt a MAFC-nál edzôsködtem, és a Közgazdaságtudományi Egyetemen tanultam több mai sportvezetôvel, például Császári Attilával együtt. Nem volt könnyû munka mellett tanulni, de nem akartunk szégyenben maradni. • Akit ennyi év köt a Népstadionhoz, annak bizonyára még jobban fáj látni a mostani állapotát. – Valóban, az életem összeforrt a létesítménnyel, már csak azért is, mert a Toronyépület melletti szolgálati lakásban éltünk, a gyerekek is ott nôttek fel. Szerencsém volt, mert én még tudom, mit jelentett régen a Népstadion, rengeteg eseménynek, élménynek voltam benne a részese. Ott voltam az Atlétikai Nagydíjakon, örültem Steve Cram világcsúcsának, láthattam kettôs focimeccseket, SZÚR-okat (Színész-Újságíró Rangadó – a szerk). A BS-ben szinte minden sportágban rendeztünk Európa- és világbajnokságokat: atlétika, asztalitenisz, öttusa, vívás, mûkorcsolya, kézilabda, és sorolhatnám. A Népstadion szolgáltató intézmény is volt, vittük a szaktudást vidékre is. Vagyis nemcsak a fôvárosban rendeztünk egy-egy nagy eseményt, hanem szakembergárdánk máshol is segített. Megbecsültek minket. Rang volt akkor az intézmény fôigazgatójának lenni. Sajnos szomorú, tragikus események is történtek… amikor a kezem között halt meg egy portás, vagy említhetem a tûzeseteket is. A Hotel Stadion tüzét észrevettük, eloltottuk, a Nemzeti Sportcsarnok mosodájának tüzével is végeztünk tíz perc alatt, a Körcsarnokot is megmentettük két nappal a fedett pályás atlétikai vb elôtt. Sajnos a BS-t nem sikerült… Visszatérve magához a Népstadionhoz: az egykor impozáns stadion állapota jelzi egyben a magyar sport állapotát. 1998-ban az atlétikai Európa-bajnokság idejére még „megrázta magát" a stadion, rendbe tettük, kicsinosítottuk, de az elmúlt 11 év alatt elszaladt mellettünk a világ. Ma
■
már tényleg nem alkalmas nagyszabású események lebonyolítására. Pedig az utolsó Atlétikai Nagydíjon 47 ezer fizetô nézô volt. Ma már hihetetlen, de akkoriban ez volt a valóság. • Nemcsak a sportlétesítmények, csarnokok, hanem az edzôtáborok is Önhöz tartoztak. Egyszer mesélte nekem, hogy még a rántott húsra is oda kellett figyelnie. – Azt a sztorit azóta sokszor el kellett mondanom. Gallov Rezsôtôl, az OTSH egykori elnökétôl tanultam, hogy a legapróbb részletekre is oda kell figyelni. Erre példa ez az eset. Az olimpiai felkészülés idején jelezte valaki, hogy a Dunavarsányi Edzôtáborban van olyan sportoló, aki 7-8 szelet rántott húst is megeszik egyszerre, és ha ez így megy tovább, „bedôl" a költségvetés. Kiszámoltattam, mennyibe kerül a
2009/1
több hús, és körülbelül egymillió forint jött ki éves viszonylatban. No, a legközelebbi rock-koncert árát ennyivel megemeltük, és így mindenki annyit ehetett, amennyit akart. Az olimpiai felkészülés szent ügy volt, de az egész sport fontos volt, és ezért vállalkoztunk. Leegyszerûsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy a rántott húsért vállaltuk más események, koncertek lebonyolítását, még vidéken is. A magyar sport érdekében dolgoztunk, és ezzel az embereknek is megélhetést biztosítottunk, vagyis mindenki jól járt. Szerettek minket, megbecsültek, de ezzel sosem éltünk vissza. És itt megint meg kell említenem egy vezetôt, aki „fogta a kezem": Müllner Jenô egykori igazgató volt az, aki bevezette a vállalkozói szellemet, és bizalmat adott a fiataloknak.
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 5
2009/1 ■ • A Népstadion és Intézményei után 2001-ben elkezdôdött a MOB-os korszak. – Már elnökségi tag voltam a MOBban, amikor Török Ottó nyugdíjba ment, megüresedett a helye. Akkoriban új helyzet alakult ki, szakmai intézmény lett a MOB, mert az állami pénzek szétosztásának a felelôsségét is megkapta. Felkértek Török Ottó helyére, és jóformán gondolkodni sem volt idôm, igent mondtam. Meg kellett birkózni a feladattal: hogyan osszuk fel a pénzt, ami ugyan már akkor is kevés volt. Kidolgoztunk egy szisztémát, amiért a MOB kollektívája kitüntetést kapott (közben mutatja is az irodájában lévô díjat). Ez egy olyan rendszer, amelyben az adott sportág eredményei is benne vannak, és a sportág jellegét, feladatait is figyelembe veszi. A szisztéma azóta is él, az állami jutalmazás alapja lett. Aztán jöttek az olimpiák is, mindent megtervezni, megszervezni: szállás, akkreditáció, ruhák… Tapasztalt munkatársak vezettek be ebbe a világba is, közülük is ki kell emelnem Lochmayer Györgyöt, aki az atlantai olimpián csapatvezetô volt, majd Sydneytôl kezdve én láttam el ezt a posztot. Már a barcelonai olimpián is ott voltam, a csapatirodán dolgoztam, akkor még Babati Lajos munkatársaként, és attól kezdve egyetlen nyári, vagy téli játékról sem hiányoztam. • A január 10-i MOB-közgyûlés az Ön életében is új fejezetet nyitott, ügyvezetô igazgatóból fôtitkár lett. – Két állásból egy lett, a fôtitkári. Ez egy racionális döntés volt, amit anyagi szempontból is meg kellett hozni, és azért is, hogy hatékonyabb legyen a munka, egy kézben legyenek a dolgok, ne legyenek átfedések. Ezentúl rám is több feladat hárul, és értelemszerûen a munkatársakra is. • Igaz, rövid idô, csupán néhány hét telt el a közgyûlés óta, de hallhatnánk valamit az új MOB terveirôl? – Nem lesznek alapvetô változások, de azért mégis más lesz az életünk. Már csak azért is, mert számos fiatal került az új vezetôségbe, nekik feladatot kell adni. Közeleg a téli olimpia, és már a londonira is gondolni kell, szeretnénk bevonni ôket az elôkészületekbe. A stratégiát Schmitt Pál elnök úr szabja meg, aki nagyon komolyan veszi ezt a feladatot is, és bízunk benne, hogy a MOB mielôbb visszakapja a rangját, s a jövôben az állami feladatokra vonatkozó döntést is hozhat. Ezt a jogosítványát, megjegyzem, a 2004es sporttörvény-módosítással vesztette el. Tervezzük a Bay Béla nevét viselô edzôi ösztöndíj létrehozását, amellyel erkölcsileg és anyagilag is
MAGYAR EDZŐ megbecsülnénk, elismernénk szakembereinket. • Örömteli, hogy a mostani közgyûlés mentes volt az utóbbi idôben saj nos gyakori politikai csatározásoktól, összetûzésektôl, amelyek elvonták a figyelmet a szakmai munkáról. Így marad a jövôben is? – Számomra a választásnak az volt az üzenete, hogy a tagság igényli az egységet, többek között ezért is lett nagy szavazatszámmal újra elnök Schmitt Pál. Ez a bizalmat jelzi, és azt is, hogy legyen végre béke. A sebek lassan behegednek, remélhetôen mindenki tanult a történtekbôl, és talán nyugodtabb idôszak jön, amikor a sportra több idô és energia jut majd. A magam részérôl mindenesetre örülök a kihívásnak, élvezem az új feladatokat, persze, ehhez a családom támogatása elengedhetetlen. A feleségem megértô, elfogadta ezt az életformát. Azt azért látja rajtam, hogy mostanában kicsit feszültebb vagyok, hiszen meg akarok felelni az új poszton is, van bennem némi versenydrukk. • Elfoglaltságai mellett jut még ideje a futásra? – Persze, tegnap is lenyomtam tíz kilométert. Nem a teljesítmény miatt futok, hanem azért, mert tapasztaltam, hogy csak így lehet „ledobni" a napi gondokat. Én a Margitszigeten hagyom a stresszt, és futás közben a problémákat is tisztábban látom, néha rájövök a megoldásra is. Hetente négyszer futok, régen ez társas akció volt, ma már egyedül futok. Nyáron a Hármashatárhegy a terepem, azt különösen szeretem. Néha itt fáj, ott fáj, mégis nagyon jó. Aki maga is fut, ismeri ezt az érzést. Persze, igazán akkor élvezet a futás, ha megvan hozzá a megfelelô fizikai állapot, ahhoz pedig rendszeres sportolás kell. Meg valami cél, amiért érdemes hajtani. Évekkel ezelôtt a Bécs-Budapest maratonikra jártunk, most majd kitalálok magamnak valami más hajtóerôt. Talán azt, hogy újból egy jó félmaratonit fussak, 1 óra 35-ös idôvel. • Hogyan vonná meg eddigi pályája mérlegét? – Többet kaptam az élettôl, az emberektôl, mint amit valaha is gondoltam volna. Mindig volt, aki mellettem állt, segített, fogta a kezem, kiállt mellettem, és mindig kaptam feladatokat is. Minden így volt jó, ahogy volt…, illetve valamit azért kitörölnék az életembôl. Az athéni olimpiát. Az ottani doppingügyek váratlanul értek minket, mindenkit sokkoltak, nem voltunk felkészülve rá. Senkinek sem kívánom azokat a napokat. Bízom benne, többet nem ér minket ilyen „mélyütés". Füredi Marianne
5
A MOB tisztségviselôi Elnök: Schmitt Pál Fôtitkár: Molnár Zoltán Alelnökök: Borkai Zsolt, olimpiai bajnok tornász, Gyôr polgármestere Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke Gyulay Zsolt, kétszeres olimpiai bajnok kajakozó Szabó Tamás, a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet igazgatója Elnökségi tagok: Bakonyi Tibor, a Fôvárosi Gázmûvek vezérigazgatója Berkes István, az Országos Sportegészségügyi Intézet fõigazgatófõorvosa Faragó Judit, a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség versenyigazgatója Hegedûs Csaba, olimpiai bajnok birkózó, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke Konrád János, olimpiai bajnok vízilabdázó Kovács István, olimpiai bajnok ökölvívó Kulcsár Gyôzô, négyszeres olimpiai bajnok vívó Magyar Zoltán, kétszeres olimpiai bajnok tornász Regôczy Krisztina, olimpiai ezüstérmes, világbajnok jégtáncos Schulek Ágoston, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség fôtitkára Automatikusan tagok: Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelô Szövetség (IWF) elnöke, a NOB tagja Kamuti Jenô, a Nemzetközi Fair Play bizottság elnöke Felügyelô Bizottság Elnök Dávid Imre, a Magyar Evezôs Szövetség elnöke Tagok Borbély Attila, a Magyar Tornaszövetség alelnöke Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke Kovács Antal, olimpiai bajnok cselgáncsozó Pakucs János, a Magyar Öttusa Szövetség alelnöke
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 6
6 MAGYAR EDZŐ
■
2009/1
Évtizedek egy helyen, az utánpótlás szolgálatában SZABÓ TAMÁS ÚJ SZEREPBEN, A MOB VEZÉRKARÁBAN Mindenki tisztában van azzal, hogy az élet minden területén fontos az utánpótlás-képzés, vagyis hogy legyen, aki továbbadja, illetve továbbvigye egy-egy szakma fortélyait az asztalostól a vízvezeték-szerelôig. Igaz ez a sportra is. Sajnos, mégis többen vannak, akik csak beszélnek a gyerekek rendszeres mozgásának, sportolásának a jelentôségérôl, mint akik tesznek is érte. Utóbbiak egyik élharcosa Szabó Tamás, az UPI (Utánpótlás-nevelési Igazgatóság) igazgatója, a MOB januárban megválasztott egyik alelnöke. • A fiatalok egészségi állapotát tükrözô riasztó felmérések talán végleg rádöbbentik a társadalmat – a szülôktôl a politikusokig – hogy baj van, s még nagyobb baj lehet, ha a gyerek nem mozog, nem sportol rendszeresen, felügyelet mellett, egyesületi keretek között, hanem óraszám a számítógép elôtt ül, csavarog, vagy netán drogozik. Ön viszont már korábban az életét tette erre a nemes feladatra. Ezt 1973ban az Év utánpótlás-edzôje címmel is mertek el, 2006-ban az Év sportveze tôjévé választották, és most az UPI igazgatójaként a MOB-ban is fontos tisztséghez jutott. Menjünk egy kicsit vissza az idôben: hogyan született meg 2001-ben a NUPI? – A magját a KSI-ben kell keresni, ugyanis ôs KSI-s vagyok, 1972 óta ebben az épületben dolgozom, más-más minôségben. 1973-ban szakedzô lettem, s akkor hoztuk létre Szmodis Iván professzorral a tudományos csoportot. Sajnos, ô néhány hete itt hagyott minket… Ô volt a mesterem, akitôl a legjobb iskolát kaptam, idôvel a KSI szakmai tudományos igazgatója lettem, majd amikor 1999-ben megalakult az Ifjúsági és Sportminisztérium, felvetôdött a KSI átalakítása, esetleg megszüntetése. Ennek kapcsán lassan alakult ki konszenzus Dénes Ferenc akkori államtitkárral, és sikerült meggyôzni ôt, hogy a KSI olyan szakmai érték, amit nem megszüntetni, hanem megôrizni, sôt erôsíteni kell. Azt is kifejtettem, hogy a minisztériumban nincs mód az operatív munkára, ezért létre kell hozni egy intézményt. Megegyeztünk, stratégiai döntés született, mert megkaptuk a lehetôséget, és 2002. január elsejétôl mûködik a NUPI. A tervezéskor az volt a lényeg, hogy az értékeket mielôbb össze kell gyûjteni, mert azok vészesen fogynak. A rendszerváltozás után alapvetôen sérültek meg a magyar sportot tápláló tényezôk, szétesett a struktúra. Cél volt az is, hogy fokozatosan újraépítsük a
sportágakat. Akkorra az iskolai testnevelés és a diáksport válságba került, megszûnt a testnevelés-tagozatos rendszer, a gyerekeket, akiket elvitt a TV, a video és a számítógép, vissza kellett csalogatni a sportba. Amikor elkezdtük szervezni az életet, sokat olvastunk a gazdasági folyamatok irányításáról, a szervezetek mûködésérôl. Tudtuk, hogy ezt a példát kell követnünk, világos volt, honnan hova akarunk eljutni. • Elsôként a Héraklész Bajnok-programot indították el, rögtön a megalaku lás évében. – Ez a 14-19 éves korosztály programja, s úgy véltük, itt jelentkezhet a leghamarabb az eredmény. A magyar sportban új filozófiát vezettünk be: az utófinanszírozás elvét, vagyis senki sem kapott elôre az állami pénzekbôl. Az addigi programok, a NAP-program, a foci és a kosárlabda ugyanis keserû tapasztalatokat hozott. Ezekbe hiába áramlottak a milliók, nem lett több sportoló gyerek, nem lettek jobbak a teljesítmények, azaz nem volt kimenet. A szövetségekkel megtaláltuk a hangot, mert nem az íróasztal mögül irányítottunk, hanem folyamatos konzultációban álltunk velük. Vallom, hogy a magyar sportban komoly erô van, de mindig a szellemi befektetésnek kell elsônek lennie. Tehát fogalmazzuk meg a célokat, legyenek programok, aztán lehet pénzt kérni. Olyan fiatalokat, korosztályos bajnokokat akartunk képezni, akik felnôttként is eredményesek lehetnek. Azért lehetett sikeres a program, mert a szövetségek elfogadták a finanszírozási elveket, náluk maradt a szakmai munka és a felelôsség, a mi feladatunk volt az ellenôrzés, a kritika, a korrekció. A szövetségeknek nagy segítséget jelentett, hogy fôfoglalkozású edzôket biztosítottunk a számukra, akiknek a fizetését mi álltuk, és napi információt kaptunk tôlük az elvégzett munkáról. Nagyon erôs csapat alakult ki így, hiszen a szövetsé-
geknek is az volt az érdekük, hogy a legjobb szakembereket adják a programhoz. Jelenleg 21 sportág mintegy 1400 képviselôje tagja a programnak, és ôk jelentik a magyar sport jövôjét. A Héraklész-program három fô területen nyújt támogatást: az edzôkérdésben, az edzôtáborok, hétvégi összetartások terén, illetve tudományos téren. Modern laborunkban végezzük a vizsgálatokat, ugyanis a sikerekhez elengedhetetlen a munka visszaigazolása. • Nagy „húzás" volt a Héraklész Baj nok Programra épülô Csillag Program megalkotása, amely nem engedi elkal lódni az idôsebb tehetségeket. – Az idôk során szembesültünk azzal, hogy sok ügyes gyerek az érettségi után lemorzsolódik, hátat fordít a sportnak, nem egyszer egzisztenciális okok miatt. Itt mintegy 400 gyerek érintett, és ôket már a nemzetközi versenyeztetésbe is bekapcsoljuk. Az idôsebbekkel tehát „egyenesbe jöttünk", de az alapokkal nagy baj volt, ezért hívtuk életre a Sport XXI-et, amely a 6-14 éveseket célozza meg. • Szerintem ez a legfontosabb kor osztály, mert ha egy gyerek kiskorában nem szereti meg a rendszeres mozgást, kamaszként nehezebben, sôt esetenként már nem is csábítható. – Valóban így van. Sajnos a fiatalok képzetlenek, pedig nagyon fontos, hogy a játékos foglalkozásoktól kezdve mindig az életkorának megfelelô képzést kapjon a gyerek. Nagyon nagy szerepük van a testnevelôknek, alsóban a szakképzett testnevelô feladata lenne megszerettetni a mozgást. Be kell látni, a jelenlegi környezetben, a valamennyi iskolára kiterjedô mindennapos testnevelés ábránd, a többi tantárgy ellenállása jelentôs. • Ebben a helyzetben mit lehet ten ni? Az iskolások sportja a Magyar Diáksport szövetség területe… – Elôször is rendbe kellene tenni a diáksportot, tisztázni kell a feladatokat. A mi szerepünk itt más, mert amíg a Héraklésznél a gyerekek felé irányult a támogatás, itt az iskola vagy az egyesület felé, ahol a képzés folyik. Mi a 12-14 éves korosztályt, vagyis a Héraklész „elôszobáját" szeretnénk finanszírozni, és a diáksport szövetségnek a tanórán kívüli testneveléssel is kellene
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 7
2009/1 ■
foglalkoznia, arra ráerôsítenie. Jelenleg ôk nem képeznek, csak versenyeztetnek, és a többféle versenyrendszer, a szövetségi és a diáksporté sokszor ütközik. Ez a legproblémásabb terület, itt kell mihamarabb kialakítani a leghatékonyabb munkamegosztást. A rendszer tehát kész, és fölül, az idôsebb korosztályoknál jól mûködik, csak alul, a kicsiknél zötyög, ott kell rendet tenni. • Ha már szóba került a többféle versenyrendszer: 2010-ben Szingapúr megrendezi az elsô Ifjúsági Olimpiát 14-18 éves sportolóknak. Számos szakember szerint ez merénylet a fiatal versenyzôk ellen, nekik még edzeniük, erôsödniük kellene, nem pedig a teljesítménykényszertôl hajtva versenyezni. Ön szerint…? – Azt mondom, szakmailag még nem láthatjuk az értékét, de nem szabad kiszállni, a kesztyût fel kell venni. Nem tehetjük meg, hogy nem indulunk. Ez egy kísérleti jellegû verseny. Biztos, hogy nem utazik majd nagy magyar csapat Szingapúrba, ahol a versenyeken kívül különbözô programokon is részt kell venniük a fiataloknak.
MAGYAR EDZŐ
• Az ifjúsági olimpia után térjünk át a „nagy" olimpiára, már csak azért is, mert nemrégiben a MOB egyik alelnökévé választották önt. – Munkatársaimmal Pekingben már „londoni szemüveggel" figyeltük a versenyeket. A londoni csapat jelentôs része, mintegy száz fô a mi látókörünkben van, valamelyik programunk résztvevôje. Londonnal kapcsolatban optimista vagyok. Fiatal csapatunk lesz, egyrészt a generációváltás miatt, másrészt pedig az egyes sportágak szabályváltozásai is ezt követelik. Egyik sikersportunk, az öttusa például Pekingben várakozáson alul teljesített, viszont az utánpótlás tagjai soha nem zártak olyan sikeres évet, mint tavaly. Kérdés, hogy az itt bejelentett szabályváltozásokhoz ki hogyan tud alkalmazkodni. A londoni sikerekért több területen is változtatni kell Pekinghez képest. Nem szabad megengedni, hogy olyan bizonytalanság alakuljon ki, mint amit Peking elôtt átéltek a szövetségek. Megvolt ugyan a felkészülésre a pénz, de a cikluson belül hektikusan, sok esetben késve érkezett. Elenged-
7
hetetlen a biztos bázis megteremtése. Azt is világosan látni kell, hogy kikre lehet számítani az olimpián, ugyanis úgy „általában" nem lehet készülni, hanem csak konkrét tervek alapján. Az is meggyôzôdésem, hogy 900 fôs kerettel nem lehet nekivágni egy négyéves útnak, még akkor sem, ha a csökkentés bizonyos érdekeket sért – mert mondjuk egy város, vagy egy egyesület több pénzt kap akkor, ha versenyzôje tagja a bô olimpiai keretnek. A MOBban már tárgyaljuk a rendszer felépítését, amelyhez hozzá kell csatolni az egészségügyet és a tudományt is. Új szemlélet kell, a felelôsök megnevezésével, és alelnökként ezért is fogok dolgozni. • A MOB-alelnöki poszt egyrészt az utánpótlás-nevelés fontosságának, másrészt az ön munkásságának az el ismerése. Ez némileg enyhíti a nemrég kapott „pofont", vagyis azt, hogy 2007 januárjában a NUPI-t beolvasztották a NUSI-ba (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet) – Az alelnökség valóban elismerés. De a beolvasztás nagy csapás volt, nehezen dolgoztuk fel. Számomra megmagyarázhatatlan a történet, bár biztos vannak olyanok, akik tudják az igazi okokat. Engem nem kérdeztek meg, nem is beszéltek velünk a tervekrôl. Épp külföldön voltam, amikor kormányhatározat közölte a változást. Elvesztettük a jogosítványaink egy részét, a lehetô legkisebb önállóságunk maradt. Megpróbáltak legyûrni minket, de mi tudjuk, hogy sokáig nem mûködhet így a rendszer, ez nem lehet koncepció. A NUSI menedzsmentjével egyébként jó kapcsolatunk volt és van, mindenképpen el akartuk kerülni a problémák kivetülését a gyakorlatban dolgozó szakemberekre. Már látjuk az alagút végét. Erôt ad, hogy jó és erôs csapatunk van, az UPI a magyar sport nyugodt szigete, és ez a túlélés egyik titka. Képzett szakemberek dolgoznak nálunk, és emberileg is összetartunk, sok közös programon veszünk részt. Az új tisztségem is ösztönöz, mert sok megoldatlan kérdés van a magyar sportban: a diáksport, a tömegsport, a nem olimpiai sportok helyzete. Ugyanakkor meg kell erôsíteni az egyesületeket, amelyek jelenleg az éhenhalás küszöbén vannak, a közterheket sem tudják már fizetni. Az UPI egy sor feladatot kivált, így segít az egyesületeknek és a szövetségeknek, de további erôsítésre van szükség… Szerencsés vagyok, mert annak idején Szmodis Iván mellett jó iskolám volt. A NUPI is jó iskola, és ha újra kezdeném, ma is ezt az utat választanám. Füredi Marianne
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 8
8 MAGYAR EDZŐ
■
2009/1
JACQUES ROGGE LONDONI BESZÉDE
Coubertinrôl, a NOB-ról, London 2012-es játékairól, s az Olimpiai mozgalomról A Nemzetközi Olimpiai Bizottság belga elnöke, Jacques Rogge követte elôdje, a spanyol Juan Antonio Samaranch kommunikációs stratégiáját, amelynek egyik fontos pillérét a tagországokkal való lehetô legszorosabb élô kapcsolat alkotta. Ennek viszont alapvetô követelménye a szinte állandó utazás. Rogge elnök a pekingi játékokat követôen elsôdleges kötelességének tartotta, hogy ellátogasson – többször is – a következô nyári ötkarikás játékok házigazdáihoz, a britekhez Londonba. A mögöttünk hagyott esztendô végén az angolok, pontosabban az 1753-ban alapított Királyi Kereskedelmi, Kézmûves és Mûvészi Társasága (Royal Society of Arts, Manufactures and Commerce – RSA) meghívásának tett eleget, s a londoni Radisson Hotelben tartott rendkívüli érdeklôdéssel kísért elôadást a Nemzetközi Olimpiai Bizottságról, annak alapító atyjáról, Pierre de Coubertin-rôl, London 2012-es játékairól, illetve a mozgalomról. Az alábbiakban a NOB elnök elôadásának szerkesztett, tömörített formáját bocsátjuk olvasóink rendelkezésére. Elôször is hálásan köszönöm a meghívást, s hogy itt lehetek. A tizennyolcadik század közepén alapított Királyi Társaság, az RSA nagyszerû közösség, a kezdetektôl nagytekintélyû támogatója és népszerûsítôje az új eszméknek, gondolatoknak – az olimpiának is természetszerûen – mindenek elôtt a közoktatásban és általában az ismeretterjesztés térségeiben. Köztudott, Pierre de Coubertin pedagógus volt, nem véletlenül kapott lehetôséget 1904. június 22-én arra, hogy – mint most én – ô szólhasson a társaság meghívott közönsége elôtt az akkor bizony még meglehetôsen újszerû gondolatairól és becsvágyó terveirôl az olimpiai játékok felújítása és fejlesztése ügyében. Mondanom sem szükséges, milyen öröm a számomra, hogy itt most Önöknek megtarthatom beszédemet a hagyományos, évente sorra kerülô „Coubertin-tanulmányok" keretében, s ez, magától értetôdôen, nagy megtiszteltetés is egyben. Mindenekelôtt, mert olyan nagyságról van szó, akit mérhetetlenül tisztelek és csodálok. Nagyszerû sportember, filozófus, a nemes cselekedetek eltökélt embere. Sokat tanulhatunk tôle, s bátorítom is hallgatóimat: bôséggel megtérül az idô, energia, amit arra fordítunk, hogy közelebbrôl megismerkedhessünk vele, eszméivel, filozófiájával, munkáival. Hadd szóljak tehát ma este Coubertin-rôl, a játékok történetérôl, s ezen kívül szeretném megosztani gondolataimat önökkel, az olimpia jövôjével kap-
csolatosan, illetve szólni az új kihívásokról is, amelyekkel szembe kell néznünk. Nyilvánvalóan beszélni óhajtok úgyszintén a London elôtt álló fantasztikus és izgalmas lehetôségrôl. Ezek a 2008-as pekingi játékok óriási sikerére épülhetnek. S ha már itt tartok, Pekinget nem említhetem meg anélkül, hogy ne dicsérjem meg a kiemelkedô teljesítményt elérô brit olimpiai csapatot. Nagy-Britanniában, tudom, az emberek tíz és százezrei követték élô egyenes adások segítségével olyan remek sportemberek küzdelmeit, mint Chris Hoy, Rebecca Adlington (kerékpárosok, és mások, természetesen a nagyszerû evezôsökkel és olyan vitorlázókkal, mint Ben Ainslie. A küldöttségük a megnyert érmek tekintetében az utóbbi száz év legjobb eredményét érte el az összességében 47-re rúgó tekintélyes gyûjteménnyel. Remélem, példájuk lelkesítô ösztönzéssel szolgál azoknak, akik a következô, már nem is teljes négy esztendôben keményen készülnek a londoni játékokra. A britek, tapasztalataim szerint, nem mindennapos szenvedéllyel és lelkesedéssel élték át a pekingi napokat, úgy vélem azért is, mert szinte bemelegítésnek tekintették 2012-re. Emlékszem, néhány évvel ezelôtt részt vettem a Brit Olimpiai Bizottság konferenciáján, amelynek a brit sport helyzete volt a vezetô témája. Dick Palmer, a bizottság akkori bölcs fôtitkára következtetései egyikében egyebek között így fogalmazott: Kiváló sportolóink és képzett vezetôink van-
nak, de mi végtére is „partikra járó" sportnemzet vagyunk. Mi magunk nem rendezünk „partikat", nagy eseményeket. Elérkezett már régen az idô, hogy mi „adjuk a partit", nagy eseményt rendezzünk. Az olimpiai lobogó átvételekor a MALL-on mindannyiunknak úgy tûnhetett, a hangulat és az általános igyekezet fantasztikus benyomást keltett, méltó egy igazi, nagyszabású „partihoz". Nagy várakozással tekintek, mondhatom, a majdani igazi grandiózus rendezvényük, a 2012-es olimpiai játékok elé. Ami azt illeti, London igazán az egyik legalkalmasabb helyszín, ahol az olimpiai játékokról cserélünk eszmét. Nem is olyan sokára egyedülállóan megkülönböztetett helyet foglalhat el az olimpiát rendezô városok sorában: az egyetlen olyan város lesz, amely nem kevesebb, mint három ötkarikás játékoknak adott otthont: 1908-ban, 1948ban és 2012-ben. Nagy-Britannia valójában a modern sport szülôhelye és bölcsôje. S a Fair Play, a becsületes, tiszta, erkölcsös játéké hazája-otthona is. Pierre de Coubertin pedagógus, s a modern olimpiai játékok alapítója volt, akire mélységesen hatott mindaz, amit
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 9
2009/1 ■ az angol, azaz a brit sportéletben látott, tapasztalt, továbbá amit William Penny Brooks és Thomas Arnold eszméibôl, gondolataiból átvett. Húszévesen utazott át ide Angliába elôször, még 1883ban, s utána nem kevesebb, mint további hat alkalommal látogatott el önökhöz, mielôtt 1888-ban megírta egyik legjelentôsebb mûvét, az „Oktatás Angliában" címmel. Az olyan pompásan rendezett, hangulatos események, mint amilyen többek között a Henley Regatta volt, mély benyomást tettek rá, s általában a sportrendezvények és a sportszervezetek is ugyannyira hatottak rá, hogy az ezekhez hasonló szabályok, és elvek szerint építette fel, illetve szervezte meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Coubertint kimeríthetetlen energiák fûtötték, és vállalkozásai véghezvitele során határtalan önbizalom töltötte el. Szüksége is volt mindezekre az erényekre abban az idôben, amikor a RSAban mondhatott beszédeket, hiszen elsô próbálkozásai között sem a párizsi, 1900 évi, sem az azt 1904-ben követô játékok St. Lousiban nem ajándékozhatták meg igazi sikerélménnyel. Számos közismert problémán felül 1904ben jó néhány sportoló sztrichnine-t alkalmazott teljesítménye fokozása céljából, s akadt például a maratoni futásban olyan rendhagyóan botrányos
MAGYAR EDZŐ eset, hogy megvadult kóbor kutyák támadták meg az egyik futót, majd egy mérföldet kellett miattuk kerülnie, s végül még így is negyedik lett. Hosszú út után, bonyodalmas akadályok legyôzése után végtére is teljes elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy a pekingi játékokat sokkal, de sokkal jobban rendezték (hangos derültség). London, Vancouver és Szocsi hamarosan megtanulja, hogy egy olimpiát rendezô város az egy OLIMPIAI VÁROS és az is marad. S hogy az ilyesfajta örökség sokkal többet jelent puszta épületeknél, létesítményeknél, meg a környezet megváltozásánál. A játékok megajándékozzák rendezôiket újabb nem mindennapos jövôbeni alkalmakkal és lehetôségekkel. Példának okáért Peking örökségérôl röviden… Minden korábbinál több nemzet küldöttségét fogadta, 204 ország küldötteit. Hasonlóképpen minden elôzô játékokat felülmúlta a kínai fôváros sportünnepe a nôi részvétel tekintetében. Nyolcvanhét ország osztozott az érmeken, s számos ország itt nyerte elsô érmét, így Afganisztán, Mauritius, Tádzsikisztán és Togo… 132 olimpiai rekord dôlt meg, s 43 új világcsúcs született. S éppen úgy, mint a versenyzôk, a rendezôk is kiemelkedô teljesítményt nyújtottak.
9
A gyakorlati lebonyolítás vonatkozásában valóban csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatunk a rendezôkrôlszervezôkrôl. A magszínvonalú versenyeknek méltó, nagyvonalú és látványos kereteket biztosítottak, amellyel ámulatra késztették az egész világot a csodáktól elragadtatott elektronikus és írott sajtó jóvoltából. Méltán vonzottak a varázslatos játékok mindezeknek következtében minden korábbi nézôszámot magasan felülmúló televíziós érdeklôdést szerte a világon. Becsléseink szerint az egész földkerekség lakosságát véve számba, három emberbôl kettô követte tévén, vagy a világhálón az eseményeket. Micsoda felejthetetlen csúcsteljesítmények, micsoda felemelô pillanatok, örökre emlékezetes momentumok!… Láthattuk, átélhettük, hogyan válik élô legendává az amerikai úszó, Michael Phelps vagy a kenyai csodafutó, Usain Bolt és mellettük még számtalan nagy egyéniség, magával ragadó és felemelô perc! Engem megrendített például Roger Federer reakciója, elérzékenyülése. Amikor ez a sok-sokmillió dollárt összeteniszezett dúsgazdag profi, aki minden elképzelhetô címet megnyert már – nem is egyszer – felhôtlen gyermeki örömmel, meghatódottan és könnyezve vette át az olimpiai bajnoki aranyat… Emlékezetes benyomást
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 10
10 MAGYAR EDZŐ tett azután rám az a rendíthetetlen, sztoikus nyugalom, amely az amerikai sportlövô Matt Emmonsból áradt, miután utolsó lövését elrontotta (kisöbû sportpuska összetett. A szerk.), s így veszítette el a már biztosnak tûnô aranyérmét. Ez pedig annál is inkább elkeseríthette volna, mert kísértetiesen hasonló körülmények között veszítette el ezt a számot már négy évvel korábban Athénban is (fekvôben azonban aranyérmes lett, s Pekingben is ezüstérmet szerzett. A szerk.). Ám tudom, rendületlenül készül, s itt lesz esélyesként Londonban is. Szinte ugyanezt a sztoikus, eltökélt hitet mutatta Alex Partridge is, aki az evezôs nyolcasok küzdelmében az ezüstérmes brit egység tagjaként húzott. Tagja volt Athén elôtt a legendás Mathew Pinsent vezérelte kormányos nélküli négyesnek, amely késôbb – nélküle, mert tüdôgyulladás miatt nem állhatott csatasorba – olimpiai bajnokságot nyert a görög fôvárosban. Ô sem adta fel egy pillanatra sem, négy kemény évet vállalt, s amikor visszatért – most ezüstérem lett a jutalma… Ez a kitartás, eltökéltség és bátorság a játékok lényege, amelynek hatása oly kézzelfogható módon és határtalan mértékben nyilvánult meg Kína, az egész hatalmas birodalom vonatkozásában is. Elegendô, ha csak az infrastruktúra vonatkozásában idézem fel Peking bámulatos új repülôterét, a játékok elôtt átadott metróvonalakat, közlekedési útvonalakat, alul- és felüljáró rendszereket, nem is említve a fantasztikus, minden igényt kielégítô, látványos vadonatúj sportlétesítményeket. Okvetlenül említeném a környezetvédelem tekintetében tapasztalt hatalmas fejlôdést, a levegô tisztaságáért és az élelmiszerek biztonságáért tett lépéseket, amelyek sokmillió ember életminôségét javítják a játékokat követô idôkben. Az Olimpia öröksége mindezekben a gazdasági tényezôkben érzékelhetô haladáson túl is hatalmas jelentôséggel bír, ha csak az emberi szabadságjogok erôsödésére és a demokrácia vívmányainak térhódítására gondolunk, vagy éppenséggel a sajtószabadság tekintetében az olimpia idején kivívott engedményeket említem, amelyek azután érvényben maradtak utána is. Az olimpiai játékok megrendezésének köszönhetôen Kína minden kétséget kizáróan nyitottabb, szabadabb ország lett. Szilárdan hiszem, hogy az olimpiai és paralimpiai mozgalom gyakran képes felgyorsítani kedvezô társadalmi, vagy akár politikai változásokat is. Hadd támasszam ezt alá további tényekkel. A tokiói olimpiai játékok 1964ben nagyban segítettek Japánnak ab-
■
ban, hogy ismét beilleszkedjen a nemzetek közösségébe a második világháború után…. Vagy jó néhány évvel azután 1988-ban Szöul rendezett ötkarikás játékokat. Szintén erôsen közrejátszottak azokban a folyamatokban, amelyeknek eredményeképpen valóságos demokrácia valósult meg az ázsiai országban néhány évvel késôbb… De emlékezhetünk 1992-ben a barcelonai játékokra is. A város igazán meggyôzô példával szolgált a világnak arra, hogy egy hajdan iparilag fejlett, de erejébôl sokat veszített város miként újulhat meg szinte teljességgel a játékok varázslatos hatására. S ha már itt tartunk, elmondhatom, utunk közben maga a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is sokat tanult: arról, hogy miként hagyhassunk körültekintô tevékenységünkkel, intézkedéseinkkel, döntéseinkkel – jótékony közremûködésünkkel – olyan maradandó és pozitív örökséget, mint az említettek. Az olimpiát rendezô városokra eleve azért eshet választás, mert lakosságuk és kormányzatuk szenvedélyes elkötelezettséget mutat arra, hogy pozitív örökséget hagyjanak maguk után az események, s hogy ebbeli igyekezetüket meggyôzôdésük szerint a játékokon keresztül képesek a leghatásosabban kifejezni a legkülönbözôbb kultúrával és háttérrel élô emberek számára az egész világon. Minden rendezô város mérföldkôt épít az olimpiai játékok történetében, mint az olimpiai eszme- és mozgalom ugyan ideiglenesen, de a legfôbb és teljes felelôsségû értékôrzôi. Ebbôl a felismerésünkbôl következik: a NOB minden lehetôt elkövet, hogy a helyszín felkészült legyen, gazdagítsa és finomítsa az olimpiai rendezés tapasztalatait. Gondoskodik egyben arról, hogy az ebbôl a praktikus gyakorlatból származó hagyaték gyümölcsözô hasznot jelentsen a következô játékok rendezése számára is. Megtanultuk, hogy irányítanunk szükséges és állandóan tovább kell fejlesztenünk az eddig felhalmozott tapasztalatokat az olimpiai örökség ôrzésében. Számos olyan eszközt tudunk a rendezô várások rendelkezésére bocsátani, amelyek jelentôs segítséggel szolgálnak az elôkészületekben és a lebonyolításban. Sydney játékai után 2000-ben hoztuk létre az Olimpiai Játékok Rendezési Útmutató Programját. Arra kérjük rendszeresen azóta a játékok szervezô bizottságait, hogy megszerzett tapasztalataikat gyûjtsék össze, rendezzék és adják át szerkesztett anyagukat a következô olimpia rendezôinek. Megtette ezt legutóbb Peking és természetesen éppen így jár majd el Vancouver, Szocsi és nyilván London
2009/1
is. Nem mindennapos felelôsség ez. Amikor a záróünnepélyek keretében az olimpiai lobogót átveszi a következô játékokat rendezô város képviselôje, ezzel a mozzanattal az olimpia történetében már a saját fejezetét kezdi írni. Az örökségrôl szólva: gyakran tesznek fel nekem ezzel kapcsolatban kérdéseket, s gondolom, Lord Coe-nak is éppen elege lehet a hasonló kérdések áradatában, amelyek azt fogalmazzák meg, hogy vajon London milyen örökséget hagyhat maga után 2012-ben? S miként képzelhetô el, hogy a brit fôváros fényben, nagyvonalúságban, pompában túlszárnyalja a bámulatos pekingi játékokat?… A válasz, amelyet mostanában igen gyakran kénytelen vagyok ismételni, nem más, mint ez: Londonnak nem okvetlenül szükséges túlszárnyalni Pekinget, fôként a káprázatos külsôségekben. Nem... London maradjon csak – London!… Ez éppen olyan egyébként, mintha azt kérdeznék tôlem, melyik gyerekemet szeretem a legjobban… Nincs, hogy legjobb, vagy legnagyszerûbb… A játékok egész egyszerûen és természetszerûen különbözôek. Minden egyes játéknak megvan a sajátossága, különlegessége, s nem okvetlenül a rendezésre költött pénz összegétôl függ, hogy mennyire jól sikerül egy-egy olimpia. Sok minden függ attól persze, hogy a házigazda város mennyire különleges, emelkedett, sajátos hangulatot képes teremteni, s nekem nincsenek kételyeim afelôl, hogy London ebben – netán felesleges fényûzés nélkül is – kiemelkedôt nyújt majd. A soron következô játékok lesznek az elsôk, amelyek a gyakorlatban alkalmazzák majd a NOB bizottságának 2003-ban elkészített, Az Olimpiai Játékok Jelentései és Útmutatásai címû kötetét. Ez a tanulmány gyûjtemény számba vesz jó néhány követendô javaslatot és korlátozást a játékok méreteit, költségeit és komplexitását illetôen. A londoni rendezôk alkalmazzák ezt az ,,irodalmat’’ s ennek megfelelôen végzik majd elôkészületeiket, fôként létezô, már meglévô örökségük hasznosítása és a létesítmények fenntarthatósága vonatkozásában. Ennek megfelelôen használ majd fel már meglévô, illetve ideiglenesen létesített versenyhelyszíneket, s használja ki a város már létezô infrastruktúráját. Csak olyan új létesítményeket alkot, amelyek a lakosság állandó, rendszeres használatára állnak majd rendelkezésre a játékokat követô idôkben. Ebben a felfogásban a felújítások prioritást élveznek a szervezôk elképzeléseiben. Mindent egybevetve, London a
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 11
MAGYAR EDZŐ 11
2009/1 ■
rekonstrukciót és a felújítást prioritásként kezeli. Vancouver és Szocsi is megtanulta és tudja, hogy az olimpiai rendezés fontossága és sikere a nemes hagyományokra épülhet, a gondos tervezésben, az elôkészületek pontosságában és a szakszerû lebonyolításban rejlik. London az olimpiák történetében letette már kézjegyét. Az elsôt 1908-ban vállalta, 100 évvel ezelôtt (Rogge ezt a beszédét 2008 decemberében mondta el. A szerk.), és sokat tett azért –, miután a Vezúv tûzhányó kitörése okozta pusztítás következményeként, Róma lemondta a játékok rendezését – hogy a játékok visszakerüljenek a normális kerékvágásba. London azután 1948-ban is a mozgalom és az ötkarikás ünnep megmentésére vállalkozott a második világháborút követôen. Szükséghelyzetben, átmeneti megoldásokat választva és a takarékosság szempontjait figyelembe véve bonyolította le az olimpiát, szinte még a bombatölcsérek között amolyan „csak azért is megcsináljuk" hangulatban. Szükség-játékok vagy sem, London napjai 1948-ban sem maradtak igazán emlékezetes momentumok nélkül. Itt ért fel a csúcsra a nôi atlétika valaha élt legnagyobb egyénisége, a holland
Fanny Blankers-Kohn, a „Repülô háziasszony" – négy aranyat nyerve. Ez volt egyébiránt az elsô olyan olimpia, amelynek az elôkészítésében és fôként a lebonyolításban nagyszámú önkéntes segítette a szervezôbizottságot. A játékok ebben a tekintetben is szép örökséget hagytak a britekre, s az önkéntes tevékenység azóta sem halványuló szép örökségként él tovább a szigetországban. Ezúttal ragadom meg az alkalmat, hogy a negyvennyolcasok közül külön tisztelettel köszöntsem az itt megjelenteket, mert tudom, itt vannak körünkben jó néhányan, számosan jelezték részvételüket. Ebben az évben, 1948-ban, éppen az olimpiai megnyitó ünnepségének napján rendezték a Stoke Mandeville kórházban – talán nem is véletlen az egybeesés – az elsô sportversenyeket a háborús sebesültek, fogyatékkal élôk számára. Ez az esemény mérföldkôt jelentett, mert végsô soron ezzel vette kezdetét a fogyatékosok nemzetközi sportmozgalma, s vele a paralimpiai játékok intézménye, amely már hosszú ideje a világ legnagyobb nemzetközi rendezvénye a mozgássérültek legkiválóbb versenyzôi számára. Ilyen büszkeségre jogosító múlttal a 2012-es játékok a pekingi sikerhez ha-
sonlót ígérnek, s vágnak egybe Couberetin víziójával erre az új századra. London felfogásában számos elem párhuzamba vonható Coubertin elképzeléseivel. London víziója, mint Coubertiné is, a sportot és a versenyzôket helyezi a játékok szíve-közepébe, a fókuszban az ifjúságot a mûvelôdéssel és a kultúrával egyetemben. Lord Coe-t (Sebastian Coe – a képen jobbra –, volt világhírû brit középtávfutó, kétszeres olimpiai bajnok, remek újságíró, volt konzervatív parlamenti képviselô, a Londoni 2012-es Olimpiai Szervezô Bizottság elnöke, aki a pályázati bizottságot is vezette korábban, egészen a 2005-ös Szingapúrban rendezett és az olimpiát Londonnak odaítélô NOB közgyûlésig. A szerk.) hosszú évek óta ismerem. S mondhatom, a szervezô bizottsága, amellyel ôszintén mondom, szerencsénk van együttmûködni, az egyik leginkább erre a munkára elhívatott, szenvedélyes, igazi olimpiai hívôkben gazdag eltökélt testület. Tagjai különleges igyekezettel toborozzák a hazai és a nemzetközi ifjúság soraiból London ’12 lelkes „klubtagjait", igyekeznek kihasználni az Internet minden idevágó lehetôségét, s elérni, hogy a készülô helyszínek, eleve már is London nevezetességei, könnyen elérhetôk és látogathatók legyenek bárki számára. A játékok lógóját is úgy tervezték, hogy vonzó legyen a fiatalok számára… Kedvelem ezt a lógót, bevallom, mert megragadja a figyelmet, egyszerûségében is attraktív. Azzal egyébként, hogy a rendezôk élnek a digitális forradalom vívmányaival, teljesen egybevág a Nemzetközi Olimpiai Mozgalom szándékaival, az is mondható, szinte elôsegíti a mi erôfeszítéseink sikerét is azzal, hogy a kommunikáció fejlett eszközeivel toborozza a lehetô legszélesebb körben az olimpia közönségét. Tudom – hogy mást ne említsek – már eddig mintegy 5000 tanintézet csatlakozott a ,,London 2012 Mûvelôdési Programhoz’’. Ez a ,,mozgalom’’ azzal a kihívással jött létre, hogy felvilágítsa a gyerekeket. Az olimpizmus általában, a londoni pedig különösképpen és specifikusan ösztönzô arra, hogy aktív, játékkal, sporttal gazdag egészséges életet hirdessen. Szeretném nyomatékkal bátorítani ezt és az ehhez hasonló programokat, mert hiszen a NOB rendkívül nagy figyelmet szentel annak, hogy a fiatalság az egész világon lehetôséget kapjon bekapcsolódásra a sportba. Meggyôzôdésem – mint ahogyan Coubertiné is ez volt – hogy az, akit magával ragad a sport varázsa, sokkal jobban birkózik meg az élettel. Azt arra bátorítja, hogy értékelje önmagát és
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 12
12 MAGYAR EDZŐ testi képességeit. Fokozottabban tesz képessé a tanulásra, s javítja képességedet a gondolkodásra, a szellemi munkára és az alkotásra. Ugyanakkor ismeretes, hogy a televízió elterjedésének kezdetei, az ötvenes évektôl kezdôdôen a brit gyerekeknek az a napi idômennyisége, amelyet a képernyôkre függesztett tekintettel töltenek, átlagosan meghaladja az öt óra húsz percet. A fiatalok vészesen emelkedô százalékban tunya, túl kényelmes életvitelt részesítenek elônyben, s egyre kevesebbet mozognak, sportolnak. Ezekben a változásokban mindenek elôtt, sajnos, a fiatalok játsszák a fô szerepet, ám a negatív hatás mindenkit érint. A legmodernebb technológiák mindazonáltal új lehetôségeket is teremtenek a számunkra, segítenek bennünket a pozitív közbeavatkozásban soha elôtte nem is remélt széles körben világszerte. Az Internet esetében az emberek nem csak passzívan üldögélhetnek, s befogadhatják a honlapok tartalmát, hanem a kommunikációs forradalom eme fantasztikus vívmánya révén felvilágosító, ösztönzô, mozgósító erejû meggyôzô tevékenység folytatható a sport, az olimpiai játékok és a mozgalom fejlesztés érdekében. Élô kapcsolatok alakulhatnak ki, nagy tömegek osztozhatnak a sport közös kincseiben. Nem tudunk, nem is lehetne, s nem is akarunk ellenállni azoknak a változásoknak, amelyet a korszerû technológiák idéztek és idéznek elô. Ehelyett amire készek vagyunk: összpontosítani erre a mérhetetlen lehetôségre, élni a kínálkozó remek alkalommal, s minden korábbinál bátrabb gondolkodással és merész vízióval alkalmazni céljaink eléréséért. Az olimpiai játékok továbbra is azon kevés globális események közé tartoznak, amelyek hatalmas érdeklôdést keltenek, és kiemelkedôen, szinte egyedülállóan magas nézettséget szavatolnak. A jövôben is képes egységbe tömöríteni felemelô momentumaival az embereket szerte a világon, magával ragadni, ösztönözni, felejthetetlen és nemes emlékekkel gazdagítani. A kihívás a számunkra tehát az, hogy a kommunikációs forradalom digitális lehetôségével élni tudjunk, s olimpiáról olimpiára képesek legyünk a sport erejét és örömét hatékonyan és sikerrel kommunikálni, felkelteni a fiatalok és felnôttek érdeklôdését a játékok és a sport iránt úgy, hogy ezt nagyon komolyan vesszük, s hallgatunk, odafigyelünk a szavukra, reagálásukra. Miért oly fontos ez? Egyszerû. Mert jól tudjuk, hogy minden anyagi és szellemi tôke, amelyet a sportba fekte-
■
tünk, az segít ez egészségesebb társadalom kialakításában, a túlsúlyosság és restség, valamint a társadalmi elszigeteltség ellen. Huszonkétmillió öt éven aluli gyermek - minden tíz iskoláskorú gyermek közül egy - máris túlsúlyos, elhízott. Mire elérik a felnôtt kort – a világ lakosságát véve alapul – , minden hat emberbôl egy túlsúlyos, azaz összesen egy egész hattized milliárd ember. Négyszázmillió felnôtt pedig kifejezetten kórosan elhízott. Ugyanennek a skálának az ellenkezô végén pedig a másik szélsôség: az úgynevezett fejlôdô országokban a gyermekek huszonnyolc százaléka fejletlen, mintegy nyolcszázötvenmillió ember éhezik. Ez a természetellenes egyenlôtlenség felháborítóan egészségtelen, s globális igazságtalanságot tükröz. Ezért szilárd meggyôzôdésem, hogy az olimpiai mozgalom valójában alkalmasabb, mint bármikor a múltban, sokat tehet mindenek elôtt a fiatalabb nemzedék javára. Tömören: az olimpiai értékek sokat számítanak. Értékeink, elveink talán még soha nem hatottak ennyire az ifjúságra, mint manapság. Az Olimpiai Közszolgálat hirdetési kampányának szlogenjével élve, az említettek „a legjobbat hozzák ki magukból." Amikor Coubertin 1894-ben újra életre keltette az olimpiai játékokat, sokkal többet akart, mint csupán egy korszerû formák között lebonyolított nagyszabású nemzetközi verseny eseményt. Egy olyan nemzetközi mozgalmat óhajtott kialakítani, amelyben az oktatás-mûvelôdés és a sport összekapcsolódik egymással. Ebben a filozófiában a sportot úgy képzelte és helyezte el, mint a harmónia és béke modelljét. A kiválóság, példának okáért nem csak a gyôzelemrôl szól, s nem csupán azzal azonosul. Ebben beleértendô, hogy a tôlünk telhetô legjobban tegyük a dolgunkat – nem csak a küzdôtéren, hanem a magánéletünkben és a hivatásunkban is, s kifejezôdik abban a haladásban is, amelyet egyéni céljaink érdekében igyekszünk elérni. A barátság bátorít bennünket arra, hogy a sportot egymás jobb megértése érdekében hasznosítsuk, s hogy barátok maradhassunk esetleges különbözôségeink ellenére is. A tisztelet a fair play, a tiszta, sportszerû küzdelmekre utal, s a harcra a dopping ellen. Tisztelet önmagáért, tisztelet mások iránt, tiszteletben tartani a szabályokat a sportért, vagy éppenséggel a környezet védelméért.
2009/1
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság keretei között a jövôben is igyekszünk új és hatásos programokat megvalósítani, amelyek vonzó módon tükrözik értékeinket. Egy ilyen példa az Ifjúsági Olimpiai Játékok létrehozása. Az elsôt 2010-ben rendezzük hozzávetôlegesen háromezer kétszáz, tizennégy és tizennyolc év közötti résztvevôvel. Ezek lesznek az elsô, a NOB által megvalósított újabb globális jellegû sportesemények a téli játékok hajnala, 1924 óta. S nagyon remélem, hogy azokkal, akik ott lesznek, késôbb újra találkozhatunk majd a nyári olimpiai játékok alkalmával. S ha mégsem, akkor is bizonyosan remek követei lesznek a sportnak saját hazájuk társadalmában. Az olimpiai mozgalom szempontjából 2009-ben egy fontos eseményt rendezünk Koppenhágában – az Olimpiai Kongresszust. Az esemény nyilvános lesz, egyszóval, ha önök közül bárki véleményt óhajt nyilvánítani az olimpiai értékekrôl, meg kívánja osztani gondolatait, javaslatait, esetleg aggodalmait, kérem, tudassák velünk szándékukat, s küldjenek számunkra üzenetet internetes elérhetôségünk segítségével. Ezen a kongresszuson kollégáim és én magam úgyszintén, igyekszünk megvitatni a mozgalom elôtt álló kihívásokat – azokat, amelyeket itt most, ezen az estén is említettem – s igyekszünk közös megállapodásra jutni. Köszönöm a figyelmüket, s hálás vagyok, hogy meghallgattak. A sport és az olimpizmus az életem. Meggyôzôdésem, hogy a nagyszerû pekingi sikeres játékok után – a gazdasági nehézségek ellenére is – London is méltó helye lesz a játékoknak… Nos, az olimpiák a múltban is túléltek nehéz idôket, éppen azért, mert oly sokat jelentenek az emberiség számára, az egész világnak. Hiszen a játékok éppenséggel azt is bizonyítják, hogy az élet átmeneti nehézségei legyôzhetôk kemény munkával, igyekezettel és eltökéltséggel. A játékok azt is mutatják, hogy a kitûnôség, a barátság és tisztelet nem ismer korlátokat. A háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák, az erôszak megnyilvánulásai nem voltak, s ezután sem lesznek képesek elvenni a kedvét az emberiségnek az olimpizmustól. Mert hiszen, ha mindannyian nem is lehetünk olimpikonok, az egyszerû öröme annak, hogy gyorsabban futunk, hogy magasabbra ugrunk, vagy messzebbre dobunk, egyenlôvé tesz és összehoz bennünket, s mindegyikünknek szilárdan helyet kínál a világban. Köszönöm a figyelmüket. (Fordította Gallov Rezsô)
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 13
MAGYAR EDZŐ 13
2009/1 ■
Két fontos pillér: Héraklész Program, és a Sportiskolai rendszer Tóth József1, Lehmann László2 Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet Utánpótlás-nevelési Igazgatóság, Budapest 1 Héraklész program 2 Sportiskolai program E-mail:
[email protected],
[email protected]
Bevezetô
A Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet Utánpótlásnevelési Igazgatóság munkájának két fontos pillére a legtehetségesebb fiatal sportolókat segítô Héraklész Program, illetve a sportiskolai rendszer. Az elmúlt idôszak kiemelkedô eseménye volt a 2009. januárjában megrendezett Héraklész Gála, a sportiskolai területen pedig aktuálissá vált a 2007-tôl bevezetett sportiskolai kerettanterv és kerettantervet alkalmazó közoktatási típusú sportiskolák mûködésének elemzése.
A legjobbakat idén is a Héraklész Gálán díjazták A Héraklész Programban hagyománnyá vált, hogy az esztendô elején a sportági szövetségek javaslata alapján az elôzô esztendô legeredményesebb utánpótláskorú sportolói, valamint azok edzôi díjazásban részesülnek. A program sportolói 2008-ban a korosztályos és felnôtt világversenyeken – VB, EB és a pekingi olimpia – összesen 307 I-VIII. helyezést szereztek, köztük 55 arany-, 42 ezüst- és 63 bronzérmet. Ezúttal január végén az Uránia Filmszínházban megrendezett Héraklész Gálán a sportágankénti legjobb fiú és leány, továbbá a 20 sportág három kategóriában (egyén, 2-4 fôs csapat és nagycsapat) történô összesítésében gyôztes fiú és leány sportolók, illetve edzôik vehették át kitüntetésüket. A NUSI Utánpótlás-nevelési Igazgatósága – korábban NUPI – által szervezett mûsoros gála a közelmúltban elhunyt, az utánpótlás-nevelés terén is felejthetetlent, maradandót alkotó edzôk, Németh Pál és Gerevich György posztumusz kitüntetéseinek átadásával kezdôdött. Az ünnepségen a díjakat állami sportvezetôk, a szövetségek elnökei, fôtitkárai adták át, többek közt Vass Károly, Török Ottó, Lukács Zsuzsanna, Molnár Zoltán, Dr. Berényi János, Dr. Szabó Tamás és Tóth József.
Az összetett gyôztesnek járó díjat a Vasas kardvívója, Iliasz Nikolasz – edzôje Gerevich György – érdemelte ki. Eredményei: kadett EB-n egyéni 1., csapat 2.; kadett és junior VB-n junior csapat 1., kadett csapat 3. ; junior EBn egyéni 1., csapat 2. Kovács Sarolta az összetett nôi
gyôztes (Alba Volán, edzôje Kulcsár Antal) az ifjúsági, junior és felnôtt világbajnokságokról, Európa-bajnokságokról összesen 9 arany-, 1 ezüst- és 3 bronzéremmel tért haza.
1. táblázat. Héraklész Gála 2009, díjazottak a 2008-as eredmények alapján, sportági legjobbak Sportág Legjobb sportoló Edzô Madarász Dóra Csilla Asztalitenisz Vámossyné Oláh Zsuzsanna Kosiba Dániel Vitsek Iván Ozorai Jenny Atlétika Németh Pál Szabó Dezsô id. Szabó Dezsô Barka Emese Birkózás Kovács Levente Csercsics Richárd Veréb István Szabó Katalin Evezés Rabcsák Károly Galambos Péter Magosi Bálint Jégkorong Vladimir Matejov Joó Abigél Judo Pánczél Gábor Gorjánácz Zsolt Czinege József Kárász Anna Kajak-kenu Hubik András Vass András Léránt Vivien Kézilabda Róth Kálmán Lele Ákos Nagy Károly Késôi Melinda Kosárlabda Debreczeni Eszter Bödör Bence Bödör Ferenc Orsola Norbert Ökölvívás Korpics Miklós Kovács Sarolta Öttusa Kulcsár Antal Demeter Bence Komlódy Zsolt Farkas Anett Röplabda Németh Lajos Herczeg Roland Buzek László Keczeli Bianka Sportlövészet Keczeli Zoltán Boros László Laczik Zsolt Bazsó Bianka Súlyemelés Oláh Imre Gábor Róbert Antalovits Ferenc Babos Timea Tenisz Babos Csaba Zsiga Máté Dr. Zsiga László Tóth Renáta Torna Kisiván István Duka F. Artúr Láng Géza Tóth Zsófia Triatlon Licskó Csaba Király Kristóf Schumacher Ákos Bordás Bea Úszás Berzlánovics Éva Balog Gábor Budavári István Petô Réka Vívás Gerevich György Iliasz Nikolasz Gerevich György Keszthelyi Rita Vízilabda Áts Bertalan Bátori Bence Benczúr Márton
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 14
14 MAGYAR EDZŐ
■
2. táblázat. Héraklész Gála 2009, nôi egyéni összetett Hely Sportág Sportoló Kovács Sarolta 1 Öttusa Csipes Tamara 2 Kajak-kenu Joó Abigél 3 Judo Babos Tímea 3 Tenisz 3. táblázat. Héraklész Gála 2009, férfi egyéni összetett Hely Sportág Sportoló Iliasz Nikolasz 1 Vívás Demeter Bence 2 Öttusa Vass András 3 Kajak-kenu
Edzô Kulcsár Antal CsipesFerenc Pánczél Gábor Babos Csaba
Edzô Gerevich György Komlódy Zsolt Hubik András
4. táblázat. Héraklész Gála 2009, nôi kiscsapat (2-4 fô) Sportág Sportoló Edzô Triatlon Horváth Gréta Verrasztó Gabriella Szalay Szandra Dr. Szakály Zsolt Tóth Zsófia 5. táblázat. Héraklész Gála 2009, férfi kiscsapat (2-4 fô) Sportág Sportoló Gáll Csaba Norbert Vívás Gémesi Bence Iliasz Nikolasz Szilágyi Áron 6. táblázat. Héraklész Gála 2009, nagycsapat Sportág Sportoló Angyal Dániel Vízilabda Barabás Botond Bátori Bence Ernyei Márk Fazekas Tibor Zsolt Fülöp Bence Jansik Dávid Keresztes István Korényi Balázs Laczkovics Krisztián Meixner Marcell Rusz Bertalan Szentesi Ádám
A hazai utánpótlás-nevelés egyik alappillére: a sportiskolai rendszer Elôzmények A Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet 2002. januári létrehozásának stratégiai célja az egységes és átfogó utánpótlás-nevelés rendszerének kidolgozása, mûködtetése és folyamatos fejlesztése volt. Az utánpótlás-nevelés szerves részét képezi a sportiskolai rendszer is, és világossá vált, hogy a sportiskolát, sportiskolai rendszerként – az utánpótlás-nevelés szempontjából – önálló célterületként kell értelmezni. A rendszerváltozást követô társadalmi, gazdasági, kulturális, oktatási, sport stb. változások hatására kártya-
Edzô Bokor Gergely Varga József
Edzô
Derekas Szilárd Szabó Gábor
várként omlott össze a sportiskolák „hálózata" is. A közoktatásról szóló (és többször módosított) 1993. évi LXXIX. törvény a tagozat fogalmát is megváltoztatta, és helyette az emelt szintû oktatást legitimálta. Ezzel a klasszikus – és széles körben is jól mûködô – testnevelés tagozatos iskolarendszer elkezdett sorvadni. Az oktatás ügyét is jellemzô bizonytalanság, és a sport helyzetének kilátástalansága, továbbá egyéb társadalmi (elsôsorban szülôi és fenntartói) nyomásra az iskola-egyesület együttmûködési szervezôdések folyamatosan megszûntek, majd a tartalmi munka elemei is leépültek. Az iskolák jelentôs része profilt váltott, elsôsorban idegen nyelvekkel és informatikával váltották fel a korábbi sportirányultságukat. Az egyesületek száma
2009/1
folyamatosan csökkent, a megmaradtak legtöbbje pedig, szûkítette feladatkörét. E szûkítés áldozata leginkább az utánpótlás-nevelés volt. A NUPI, a sportkormányzat megbízásából, 2002 nyara óta vizsgálja a sportutánpótlás és a közoktatás kapcsolatát, ami felvetette a sportiskola funkciójának kérdését is. A NUPI megállapításai a témával kapcsolatban a következôk voltak: • A régi típusú sportiskola mára már nem mûködôképes, igazából sem jogilag, sem tartalmilag nincs is egységes rendszere, ezért jelenleg – közoktatási értelemben – nem is definiálható. • A sportiskola a jelenleg kialakult sport- és oktatási rendszerben differenciáltabban kezelendô, mint korábban, ezért sportiskola helyett inkább sportiskolai rendszer a helyes megfogalmazás. • A sportiskolai rendszeren belül – a kialakult gyakorlat alapján – megkülönböztethetô az ún. közoktatási típusú sportiskola és az ún. nem közoktatási (egyesületi) típusú sportiskola. Az új típusú sportiskolai rendszer továbbgondolása révén a következô irányt jelölte meg a sportkormányzat egyetértésben az oktatásirányítással: a NUPI koordinálásában célszerû lenne kidolgoztatni a közoktatási típusú sportiskolai kerettantervet, és erre építve a sportiskolai kerettantervi szabályozást megalkotni. A közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv jogilag legitimálná az ún. élsportolói vagy versenysportolói osztályokat indító iskolákat. Terveink szerint, ez a kerettanterv a testnevelést és sportot helyezi a tartalmi fejlesztés középpontjába. Természetesen a Nemzeti alaptanterv által elôírt optimális tartalmakat minden mûveltségterület és minden tantárgy tanítása-tanulása során biztosítania kell az elkészült kerettantervnek. Olyan – a NAT-ra épülô – sportiskolai kerettanterv kidolgoztatását terveztük, amely alapján az egyes közoktatási intézmények elkészíthetik a saját iskolájukra vonatkozó Helyi pedagógiai programjukat (HPP). Ezeknek az elkészített HPP-nek kell tartalmazniuk az adott közoktatási intézmény sajátos és speciális szakmai programját (közismereti és testnevelés-sport tartalmait és követelményeit). A sportiskolai kerettanterv közismereti mûveltségblokkjának kidolgozására – közbeszerzési pályázati eljárás keretében – a Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnázium kapott felhatalmazást a NUPI-tól. A sportági blokk tanterveit a sportági szakszövetségek/szövetségek utánpótlás-neveléssel foglalkozó szakemberei készítették
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 15
MAGYAR EDZŐ 15
2009/1 ■ el a NUPI felkérésére. A sportszakemberek tantervfejlesztô munkáját a NUPI Pedagógiai Munkacsoportjának munkatársai segítették. A sportkormányzat megbízásából és a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet koordinálásában 2006 tavaszára elkészült a közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv. A sportiskolai kerettanterv annak érdekében készült, hogy az élsportolókkal foglalkozó közoktatási intézmények jogilag és tartalmilag szabályozott keretek között – a magyar közoktatás történetében elôször – legitim módon végezhessék sportiskolai munkájukat.
Jelenlegi helyzet
az 1., az 5. és/vagy a 9. évfolyamon. Hét intézmény kérte a 2008-as indulási lehetôséget, egyéb okok miatt. A sportiskolai program szerint induló iskolák átdolgozták a Helyi pedagógiai programjaikat a sportiskolai kerettantervnek megfelelôen, és így megteremtették a jogi és tartalmi feltételeket. A módszertani központok feladatai: • a sportiskolai kerettanterv alkalmazása, • együttmûködés a sportkormányzattal (NUSI UPI), a sportegyesületekkel és a sportági (szak)szövetségekkel, • a „vonzáskörzetükbe" tartozó érdeklôdô iskolák és sportegyesületek szakmai tájékoztatója, esetleges bevonása a rendszerbe, szakmai koordinálása.
A sportiskolai kerettanterv akkreditációs eljárása közel egy évet vett igénybe. Ennek eredményeként az akkreditált közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv a Magyar Közlöny 2007/22. számában került kihirdetésre, a 9/2007. (II. 27) OKM rendeletben, amely a "A kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjérôl, valamint az egyes oktatási jogszabályok módosításáról szóló 17/2004. (V. 20.) OM rendelet, továbbá a nevelési-oktatási intézmények mûködésérôl szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet módosításáról" szól. Ez a rendelet a sportiskolai kerettanterv bevezetésének és alkalmazásának feltételeit szabályozza. Ugyanennek a 22. számú Magyar Közlönynek a II. kötete tartalmazza a sportiskolai kerettanterv teljes szövegét, ami megtalálható a www.nupi.hu honlapon is. A sportiskolai kerettanterv, 2007. február 27-i – Magyar Közlönyben közzé tett – rendeletének eredménye képpen, minden jogi és szakmai (pedagógiai és sporttudományi) akadály elhárult a rendszer 2007. szeptemberi indítása elôl. A közoktatási típusú sportiskolák hálózatának kiépítésére ún. módszertani központokat hoztunk létre. Az akkori Nemzeti Sporthivatal (NSH) és a NUPI közös pályázatot írt ki 2005-ben és 2006-ban, az emelt szintû testnevelést tanító és/vagy élsportolói osztályokat indító iskolák számára. A két pályázati körben összesen 57 közoktatási intézmény került kiválasztásra. Az 57 módszertani központ és fenntartóik örömmel vették a kerettanterv bevezethetôségérôl szóló rendeletet, és már hónapokkal korábban elkezdték a helyi pedagógiai programjaik átdolgozását, a sportiskolai kerettantervnek megfelelôen. 2007 szeptemberében 50 módszertani központ indította el a sportiskolai programot (sportiskolai kerettantervet)
A sportiskolai kerettanterv alapelvei: • tudatos sportolóvá, sportemberré nevelés, • a közoktatás követelményeinek és sportkarrier lehetôségének összeegyeztetése, • a sportágspecifikus fejlesztés önálló „tantárgyként" történô beemelése a közoktatás rendszerébe, • a sportoló tanuló személyiségének kiemelt fejlesztése: önismeret és önértékelés fejlesztése, tanulási képességek fejlesztése, akaratfejlesztés stb. A sportiskolai kerettanterv tartalmazza a közismereti mûveltségterületeket (tantárgyakat), mind a 13 évfolyamra, továbbá a sportági tanterveket. A közismereti blokk különlegessége, hogy a testnevelés és sport mûveltségterület az elsô helyen szerepel, és a testnevelés gyakorlati tananyaga mellett elméleti ismereteket is tartalmaz. A testnevelés és sport elméleti kérdéseivel a következô tantárgyak foglalkoznak: edzéselmélet, sportági ismeretek, sportpszichológia, sporttörténet, sportegészségügy, sport és szervezetei. Az elméleti tárgyak tanításának és tanulásának a célja, hogy a sportoló fiatalok segítséget kapjanak a minél tudatosabb sportolóvá válás, néha igen nehéz, rögös útján. Másik érdekessége a közismereti blokknak a küzdelem és játék, továbbá az ének-zene-ritmus elnevezésû tantárgyak, amik különös hangsúlyt fektetnek a tanulók asszertivitásának fejlesztésére, tudatos asszertív magatartás önfejlesztésére és a ritmusfejlesztésre, hiszen ezek nélkülözhetetlen képességek a sportági elôképzés szempontjából. A sportági modul az egyes sportágak tanterveit tartalmazza. Ezek tartalmi és formai felépítése ugyan olyan szigorú szabályok szerint készült, mint ahogy közismereti tantárgyaké. A sportági blokk, egyelôre 32 sportágat
Sportiskolai kerettanterv
tartalmaz, amelyek a következôk: asztalitenisz, atlétika, birkózás, evezés, fitnesz, gyorskorcsolya, íjászat, jégkorong, judo, kajak-kenu, kerékpár, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, lovaglás-lovastorna, ökölvívás, öttusa, ritmikus gimnasztika, rögbi, röplabda, sakk, sportlövészet, súlyemelés, teke, tenisz, torna férfi, torna nôi, triatlon, úszás, vívás, vízilabda, vitorlázás. A kerettantervi dokumentum közel 3 000 oldal terjedelmû. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv alkalmazása nem csak jogi keretet biztosít a sportiskolák egy körének legitim mûködéséhez, hanem a sportoló gyerekek és fiatalok adekvátabb fejlesztését lehetôvé tevôbb pedagógiai eljárásmódok alkalmazását is támogatja. Erre azért van szükség, mert az iskolarendszerbe járó sportolók egyébként is komoly idôzavarban vannak az intenzív fizikai leterhelés miatt. Az iskolában eltöltött idôt a lehetô leghatékonyabbá kell tenni, mivel az iskolán kívüli és otthoni tanulásra csak korlátozott mértékben van lehetôsége az intenzíven sportoló tanulóknak. Természetesen nem arról van szó, hogy ha valaki sportol, akkor kevesebbet tanuljon. De az iskolai és az iskolán kívüli tanulást hatékonyabbá kell tenni, ami ma sajnos nem mindig van így. A közoktatási intézmények nagy részében még mindig a hagyományos, ismeretközlô eljárásmóddal és frontális munkaformában, módszerekkel tanítják a tanulókat. A NUPI Pedagógiai munkacsoportjának véleménye szerint – amit a tanuláspszichológiai vizsgálatok is egyértelmûen alátámasztanak – ez a leghatástalanabb tanítási-tanulási mód. Ezért a sportiskolai kerettantervet választó iskoláknak nem csak a tartalmi szabályozás alapját jelentô sportiskolai kerettantervet kell alapul venniük a HPP-jük átdolgozása során, hanem célszerû lenne a tevékenykedtetô, képességfejlesztô, kooperatív és differenciálpedagógiai szemlélet- és eljárásmódokat is minél szélesebb körben alkalmazniuk.
A sportiskolai program 2007. évi indítása: a sportiskolai módszertani központok A sportiskolai program indítása elôtti hónapokban a sportiskolai módszertani központok fô feladatai a közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv alapján • a saját Helyi pedagógiai programjuk (HPP) átdolgozása, • majd az átdolgozott HPP legitimációja.
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:29
Page 16
16 MAGYAR EDZŐ
■
A sportkormányzat által támogatott sportiskolai módszertani központok E munka keretében az iskolák tantárgyanként (vagy mûveltségterületenként) és évfolyamonként (vagy korcsoportonként) áttanulmányozták a sportiskolai kerettanterv egyes tantervi elemeinek cél-, tananyag- és követelményrendszerét, és ezen információknak a birtokában kiegészítették, átírták, vagy átszerkesztették a saját pedagógiai programjukat. Ennek a munkának az elvégzéséhez intézményenként kb. 10-20 szakemberre volt szükség, attól függôen, hogy milyen típusú közoktatási intézményrôl volt szó (általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, esetleg többcélú intézmény). A HPP átdolgozása után az iskoláknak legitimáltatniuk kellett a módosított tanterveiket a nevelôtestületükkel, a szülôi szervezetteikkel, a diákönkormányzatukkal és legvégén a fenntartóikkal. A fenntartók a végsô döntés elôtt kikérhették közoktatási szakértôk véleményét is. A jogszabály szerint a fenntartó, az iskolája Helyi Pedagógiai Programjának elfogadását csak akkor tagadhatja meg, ha az átdolgozott dokumentum jogszabályba ütközik, vagy a fenntartó részérôl az átdolgozott HPP végrehajtása többletköltséget igényel.
A közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv alkalmazásának feltételét a rendelet az alábbi fôbb feltételekhez köti: • A közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv alapján át kell dolgoznia a helyi pedagógiai programját az iskolának (a nevelési program és helyi tantervi részt is). • A kerettantervet alkalmazó iskolának megállapodást kell kötnie egy vagy több sportegyesülettel és az érintett sportágak sportági szakszövetségeivel. • Együttmûködést kell kötniük a sportkormányzat utánpótlás-neveléssel foglalkozó háttérintézményével (jelenleg a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet Utánpótlásnevelési Igazgatóságával). • Meg kell teremtenie a választott sportági körhöz szükséges minimális személyi, infrastrukturális és tárgyieszköz-feltételeket. • Biztosítania kell a sportiskolai programban résztvevô tanulók sportegészségügyi alkalmassági és fizikai képesség felmérési vizsgálatát. A sportiskolai program hosszú távú finanszírozása az ún. létszámalapú céltá-
7. táblázat. A programban lévô iskolák illetve a program szerint induló osztályok az egyes iskolatípusok vetületében Iskolatípus Összes adat Általános KözépÁltalános iskola iskola és középiskola Programban 29 21 7 57 lévô iskola A program 49 14 19 82 szerint induló osztály
2009/1
mogatási formában történik. Ennek lényege, hogy a módszertani központok által leadott – és a hivatalos oktatási statisztikai adatokkal megegyezô – létszámadatokat figyelembe véve állapítja meg intézetünk az intézmény támogatását, ami 30.000 forint/tanuló/év. A létszámalapú céltámogatásban csak azok után a gyerekek után igényelhetô meg a támogatás, akik a sportiskolai kerettanterv szerint tanulnak. Mivel a tanév és a költségvetési év nem egyezik meg, ezért a létszámalapú támogatás eljárásrendje némi nehézséget okoz mind a NUSI UPI-nak, mind az iskoláknak, de azért komolyabb probléma nincs ezzel kapcsolatban. A közoktatási típusú sportiskolai módszertani központokkal történô folyamatos kapcsolattartás megvalósult, mind telefonon, mind nyomtatott és elektronikus levél útján, mind személyes találkozások és intézménylátogatások formájában. Az iskolák vezetôi, szakemberei és fenntartóik is bizalommal fordultak hozzánk a program bevezetésének elôkészítésével kapcsolatos kérdések és problémák megoldása érdekében. Régóta húzódó feladat megvalósítására nyílt mód, mivel sikerült forrást szerezni a sportiskolai kerettanterv sportági tanterveinek nyomtatott és digitális módszertani anyagainak elkészítésére. A két éves fejlesztés eredményeként 20 sportágból készült nyomtatott és 10 sportágból digitális módszertani segédanyag. Ezek az anyagok rövidesen elérhetôk lesznek a www.nupi.hu honlapunkon. A sportiskolai program 2007. évi indításával kapcsolatban 7. és a 8. táblázatok a leginformatívabbak: Jelenleg 56, a sportkormányzat által támogatott és nyolc nem támogatott iskolában folyik a nevelô-oktató munka a sportiskolai kerettantervi program szerint. A rendszerben kb. 4 000 tanuló vesz részt.
A sportiskolai rendszer akciókutatás-sorozata A sportiskolai kerettanterv kipróbálását pedagógiai akciókutatás-sorozat keretében valósítjuk meg. Az akcióku8. táblázat. A programmal inuló évfolyamok illetve létszámadatok 2007-ben A programmal A program szerint induló tanuló évfolyamok diákok létszáma 1. 728 5. 684 9. 468 Összesen: 1880
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:30
Page 17
MAGYAR EDZŐ 17
2009/1 ■ tatás fogalma: az akciókutatás a pedagógiai kutatás azon fajtája, amelyet a gyakorlatban dolgozó személy végez annak érdekében, hogy jobban megértse és tökéletesítse saját gyakorlati tevékenységét, alaposabban megismerje a tevékenység keretéül szolgáló szituációt". Az akciókutatás tudományosságát nem az alkalmazott technikák egzaktsága, hanem az értelmezés és a tevékenység logikai koherenciája biztosítja. Az akcióalapú kutatás önreflexiós spirálját és a sportiskolai akciókutatás körsémáját az 1 és 2. ábra mutatja be. A sportiskolai koncepciót több verzióban dolgozta ki a NUPI Pedagógiai Kutatócsoportja 2002-2004. között. Külön részelem volt az alapfokú sportoktatási intézmény (ASI) koncepciójának elkészítése 2003-ban. 2004-ben az átfogó sportiskolai rendszer víziószerû felvázolása is megtörtént. A hazai tradíciók, a sportiskolák mûködési gyakorlata, a téma kutatási eredményei és nem utolsó sorban a jogi szabályozás alapján a sportiskoláknak két nagy csoportja különböztethetô meg: a közoktatási típusú sportiskola és a nem közoktatási (ún. egyesületi) típusú sportiskola. A közoktatási típusú sportiskola jellemzôi: • Az alapvetô közoktatási (alap)szolgáltatás biztosítás (tankötelezettség teljesítésének biztosítása, vizsgáztatás stb.). • Mûködése – elsôsorban – a mindenkori oktatási kormányzat és a helyhatóság oktatási szakigazgatási szervének hatáskörébe tartozik. • A közoktatási típusú sportiskolában, az utánpótlás-nevelést – ami korcsoportos, vagy évfolyamos formában történik – a közoktatási intézmény végzi sportegyesülettel együttmûködve. A nem közoktatási (egyesületi) típusú sportiskola jellemzôi: • Ebben az „intézménytípusban" nem teljesíthetô a tankötelezettség, továbbá érettségi, vagy szakmai képesítô vizsga sem tehetô le. • Létrejötte társadalmi önszervezôdés eredménye, mûködését segítheti a sportkormányzat, a helyhatóság, a tagság és egyéb támogatók. • Az egyesületi (vagy nem közoktatási) típusú sportiskolában az utánpótlás-nevelést korcsoportos formában végzik. A közoktatási típusú sportiskolák csoportja tovább finomítható. A magyar közoktatás vizsgálata alapján a közoktatási típusú sportiskoláknak a következô típusai vannak vagy lehetnek: • sportorientáltságú közoktatási intézmény (már mûködô),
• emelt szintû testnevelési program szerint mûködô iskola (ez a formáció a régi testnevelés tagozatos oktatási forma „jogutódja") (már mûködô), • sportiskolai kerettanterv szerint dolgozó iskola (2007 szeptemberétôl mûködô), • sportszakközép-iskola (részben mûködô), • alapfokú sportoktatási intézmény (tervezett). A sportiskolai rendszer elemzése a következô módon történt: 2005-ben elkészítettünk egy tanulmányt, ami a teljes sportiskolai rendszert górcsô alá vette. A tanulmányban a PEST-elemzés, a SWOT-analízis és a portfolióelemzés módszereit alkalmaztuk. A tanulmány végkövetkeztetéseiben stratégiai célokat és operatív teendôket is megfogalmaztunk a sportkormányzat számára. A tanulmány olvasható a www.nupi.hu honlapon. A közoktatási típusú sportiskolák „menedzselése" egy ún. együttmûködési háló keretében történik. Együttmûködô partnerek az iskola (mint módszertani központ), az iskolafenntartó, a kapcsolódó egyesületek, az érintett sportági (szak)szövetségek és a sportkormányzat utánpótlással foglalkozó szervezete (jelenleg NUSI UPI). A segítségadás formái a módszertani központok részére a NUSI UPI és a Csanádi iskola szakmai együttmûködésének keretében: intézménylátogatások, intézményi „anamnézisek" elkészítése, folyamatos kapcsolattartás, információs adatbank létrehozása, szakmai továbbképzések szervezése, pedagógiai és sportszakmai tanácsadás, esetleg segítségnyújtás, benchmarking-rendszer kiépítése, pedagógiai akciókutatások irányítása, koordinálása. A program nyomon követése a folyamatos mérések a közismereti tudásele-
mek (alapkompetenciák) fejlesztésének kiértékelése, támaszkodva az országos diagnosztikus mérésekre, továbbá a sportspecifikus képességek fejlesztettségének idôszakonkénti mérése és a versenyeredményesség figyelemmel kísérése. Az elsô nagyobb, átfogó összegzésre várhatóan 2011 és 2012 nyarán kerül sor, mivel a teljes rendszer vertikális kiépítése ekkorra fejezôdik be.
1. ábra. Az akcióalapú kutatás körsémája
2. ábra. A sportiskolai akciókutatás menete A sportiskolai program elsô ötéves ciklusának ütemezését – az adatok tükrében – a következô diagrammok mutatják be.
1. diagram. Közoktatási típusú sportiskolák tanulólétszám növekedése tanévenként
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:30
Page 18
18 MAGYAR EDZŐ
■
2009/1
2. diagram. Közoktatási típusú sportiskolák tanulólcsoportszám-növekedése tanévenként és iskolatípusonként
3. diagram. Közoktatási típusú sportiskolák összköltségének növekedése tanévenként
A sportiskolai programmal kapcsolatos 2008. évi feladatok Az elsô tanév tapasztalatairól írásos beszámolót fogunk kérni az intézmények vezetôitôl. 2009-ben elô kívánjuk készíteni a sportiskolai programban tanuló diákok kompetencialapú tantárgyi (olvasás-szövegértés, írás-helyesírás, matematikai alapmûveletek és logikai képességek, szociális képességek stb.) és a sportági mérését. A sportiskolai program hosszú távú fejlesztése során gondolnunk kell a „regionális" lefedettségre is. Egyelôre nem megoldott Tolna megyében a középiskola ügye, illetve, a székesfehérvári középiskolánk visszalépése miatt, ott is problémás lesz a sportoló általános iskolások továbbhaladása a rend-
szerben. További kérdés annak a néhány megyei jogú városnak a kérdése, akik nem kerültek be a rendszerbe (Miskolc, Sopron, Nagykanizsa), de potenciálisan alkalmasak lennének rá. A sportiskolai program sikeres indítását igazolja az is, hogy már az elsô tanév után – 2008 szeptemberétôl – újabb 8 iskola kapcsolódott be a programba. Szerencsére az érdeklôdés folyamatos, tehát számíthatunk arra, hogy a következô tanévtôl újabb intézmények kapcsolódnak be a programba. Fontosnak tartjuk a módszertani központok mellett a program országos elterjedésének segítését is, hiszen minél több közoktatási intézmény választja a programot, annál több a visszajelzési lehetôség, ami hozzásegíthet a program folyamatos javításá-
hoz, fejlesztéséhez. A NUSI UPI Pedagógiai munkacsoportja – lehetôségeihez képest – minden szakmai segítséget felkínál és megad az érdeklôdôk számára.
Összegzés Fontos feladatnak tartjuk a sportiskola rendszer egyes „elemeinek" összekapcsolását, mûködésük összehangolását. A közoktatási típusú sportiskolai módszertani központok hálózata csak egy eleme a sportiskola rendszernek. A 2009. évben az ún. egyesületi típusú sportiskolákat is újra kellene definiálni, és rendszerét is újra kellene gondolni. A sportiskola rendszer két fô típusának meghatározása és viszonyrendszerük tisztázása – igazodva a jelenlegi jogi szabályozáshoz – elkerülhetetlen.
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:30
Page 19
MAGYAR EDZŐ 19
2009/1 ■
Hatszáz gyerek apja BESZÉLGETÉS DÁVID GÉZÁVAL, AKI 60 ÉVE JEGYEZTE EL MAGÁT A KAJAK-KENUVAL Régóta vallom, és még sokáig szeretném hinni, hogy a világot nem a „percemberkék", hanem a hivatásukat, munkájukat rajongva szeretô megszállottak viszik elôre. Különösen igaz ez a magyar sportra, amely a nehéz idôket (volt belôle bôven) rendre túlélte, mert mindig volt néhány versenyzô, edzô, sportvezetô, aki mindent megtett a talpon maradásért. Ilyen megszállott Dávid Géza, a Lágymányosi Spari ügyvezetô elnöke - kajak-kenu szakedzô, mesteredzô -, akit a magyar sportban végzett tevékenységéért 2008. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntettek ki. Bevallom, amikor a beszélgetés helyszínéül az egyesület XI. kerületi vízitelepét választotta Dávid Géza, kicsit megrettentem: tömegközlekedô lévén körülményes lesz odatalálnom. Nem találkozhatnánk könnyebben elérhetô helyen? Az interjú végén pedig már biztos voltam abban, hogy az idén augusztusban „kéthetes" (77.) születésnapját ünneplô sportemberrel nem beszélgethettem volna máshol, mint a csodás környezetben lévô vízibázison, hiszen ez az élete. Azt meg külön köszönöm, hogy megkímélt a „tömegközlekedési kalandtól"… (Ezt a személyes megjegyzést azért írtam le, mert ez a tulajdonság is hozzátartozik Dávid Gézához, és sajnos ugyanúgy kihalóban van, mint a megszállottság…) A bázis falait régi és még régebbi fotók, tablók borítják, és amíg végighaladok a folyosón, elgondolkozom: ezek a híres versenyzôk mind-mind innen indultak? Aztán azt is megtudom, honnan indult Dávid Géza pályafutása. – 1949 szeptemberében ipari tanuló voltam, és jött valaki a hírrel, hogy lehet menni a Mémoszba, ami az Építôk elôdje volt, sportolni. „Menjünk!" mondta az illetô. „Nem érdekel" feleltem, ám az az érv, hogy „ott az Erzsi is, gyere", meggyôzött. Erzsi egy formás fodrászlány volt, ám két hét múlva ô már nem kajakozott, engem viszont máig fogva tart ez a sport. Szabó Ferenc, vagyis Tömpe volt az elsô edzôm, aki arra a mondatomra, hogy „szeretnék kajakozni", ellentmondást nem tûrôen rávágta, hogy „kenuzni fogsz!" • Rögtön meglátta Önben a kenust? – Dehogy. Ô kenuzott, neki az volt a szent. Kezdetben 25-30-an voltunk és öt hajó. Aki elôbb jött, az vitte el a hajót. 1950-ben átköltöztünk a Margitszigetre, majd megalakult a Honvéd, és a Sirály csónakház fele lett a Honvédé, a másik az Építôké. A Margitszigeten éltük az életünket. Többször eszembe
jutott, hogy a Latorca utcában csak akkor volt meleg víz, ha a nap felmelegítette, míg a Honvédban termálvízzel zuhanyoztunk. Sok kiváló versenyzô indult ebbôl a csoportból, Hartmann Cili, Novák Gábor és Hatlaczky Feri már a helsinki olimpiára is eljutott. • Az Ön sorsa hogy alakult? - 1955-ben a késôbbi olimpiai bajnok Parti János már világbajnok volt, Hernek István pedig olimpiai ezüstérmes, és mivel sikerült legyôznöm ôket, bekerültem az olimpiai keretbe. A mai TV épületében orosz nyelvû fôiskola mûködött, tornatermének padlója linóleumos volt, ami nagyon csúszott. No, nekem kicsúszott a lábam, a térdem hat hétig gipszben volt, így tettem le az esküt is a Vígszínházban. A felgyógyulás után elkezdtem edzeni, de nem bírta a lábam… Megnôsültem, és ha már így alakult, dolgozni fogok – gondoltam. Azonban hívtak vissza a Honvédba, vagyis az utódjába, az MHS-be, mert 1956-ban minden edzô disszidált, alig maradt itthon valaki. Nem volt papírom, 1957. április 1-tôl mégis edzô lettem. • Nem akarok sebeket feltépni, de megkérdezem: nem fáj, hogy ilyen rö vidre sikerült a versenyzôi pályafutása? – Persze hogy fáj, van bennem hiányérzet, de tudomásul kellett vennem, hogy hiába próbálkozom, nem bírja a térdem. Azért így is felejthetetlen élményeket adott a sport. A maiak talán megmosolyogják, de nekem az is fantasztikus volt, hogy 1952-ben edzôpartnerként meghívtak Tatára. Az edzôtáborban ettem elôször téliszalámit, ittam kakaót – és ha megettem, megittam, kérhettem még. Vonattal mentünk Tatára, és az állomásról begyalogoltunk a táborba, szóval nem úgy volt, mint mostanában. És akkor mindenki közösen edzett, nem százfelé. A háromhetes ottlét alatt rengeteget hajtottunk, de bírtuk. Csodálatos
idôszak volt! Szóval, 1957-tôl edzôsködtem, és 1958-ban már serdülô bajnok tanítványaim voltak. Novemberben mégis kirúgtak a klubtól, mert rájöttek, hogy egy Olaszországba disszidált edzôvel levelezek. Egy év múlva visszamentem az Építôkbe. Mivel szövetkezeti dolgozó voltam, régi vágyam volt egy szövetkezeti kajak-kenu szakosztály létrehozása lakóhelyemen, Budafokon, mert ott csak foci volt. Az álom 1961-ben valóra vált, amikor a Budai Spartacus befogadott minket, így október 1-jén megalakult a Spari kajak-kenu szakosztálya. Ebben óriási szerepe volt Regôczi Kálmánnak, az OKISZ sportosztály-vezetôjének, aki nagyon szerette a vizet, valamint Nagyvári Jánosnak, a Spartacus fôtitkárának. Emlékszem, vasárnap volt, vagy hatvanan jöttek le evezni. Volt egy tízes kenunk, abban róttuk a köröket. Az 1962-duisburgi versenyen már az én versenyzôim is ott voltak, ám az egyikük disszidált, és én utána hat évig nem kaptam útlevelet. Közben 1967ben megrendezték az elsô ifi Európabajnokságot, és Haraszti Gábor aranyérmes lett. Ez volt az elsô kiemelkedô eredményünk. Bár versenyzôként nem sikerült kijutnom olimpiára, edzôként ott lehettem Münchenben. Az izraeli sportolók velünk szemben laktak, így az ablakból láttuk a lövöldözést, az álarcos terroristákat, a tárgyalást. Nem lehet elmesélni azt a félelmet, bizonytalanságot, ami bennünk volt. A támadás után amerikai katonai busszal vittek minket a pályára edzeni. Állítom, hogy a magyar kajak-kenusok szereplésére nagyban rányomta bélyegét ez a szörnyûség. Amikor 1986-ban Münchenben jártam, elmentünk és megnéztük az olimpiai falut. A telefonfülke ugyanott állt, mint egykor, rajta tábla és koszorúk. 36 év telt el azóta, de felidézni is borzasztó az egészet! Aztán az életem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Elváltam, mert a sport egész embert kíván, és ehhez elengedhetetlen a megértô társ. Bevallom, az italhoz nyúltam, és 1976-ban kirúgtak a Spariból. Nem adtam föl, Ercsiben megcsináltam a Honvéd II-t, vagyis a Honvéd Toldi SE-t, majd két év múlva megismertem a mostani feleségemet, aki remek társ. Nemsokára megkerestek a Spariból, hívtak vissza, és azóta
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:30
Page 20
20 MAGYAR EDZŐ itt vagyok. Azt szoktam mondani, hogy háromszor építettem föl a Sparit: 1961-ben, 1973 után, majd 1980-tól, és ma is létezik. Nézze, itt a 2008-as pontverseny végeredménye, a 70 egyesületbôl az ötödikek vagyunk úgy, hogy nekünk nincs felnôtt versenyzônk, csak gyerekekkel foglalkozunk. Innen indult Kovács Kati, Kolonics Gyuri, nálunk versenyzett a világbajnok Szöllôsi Imre, az ifi világbajnok Takács Tibor, a maratoni világbajnok Pitz Andrea, Cserha István, Hingl László, Kovács Ferenc és sorolhatnám. Minden év október elsején, a megalakulás évfordulóján úgynevezett öregfiú és öreglány napot tartunk, amikor összejövünk és emlékezünk a múltra, a kezdetekre, a közösen átélt élményekre. A tanítványaim azt szokták mondani, hogy hatszáz gyerek apja vagyok. Létrehoztunk egy masters szakosztályt is. Lassan az 50. születésnapunkat ünnepelhetjük, és ez alatt az idô alatt sok eredményt hoztunk a magyar sportnak, olimpiai és világbajnokokat is neveltünk. Sajnos, van, akit már eltemettünk, az elsô érmesünket, Haraszti Gábort nagyon fiatalon, 38 évesen. A versenyzôk mellett 28 edzô került ki a kezem közül, van aki nálunk, van aki máshol oktatja az utódokat. A gyerekek azt mondják, nekem ott kell lennem két
■
év múlva az 50 éves ünnepségen… Az elmúlt évtizedek alatt sokszor kerültünk nehéz helyzetbe, és az is nagy eredmény, hogy mindent túléltünk, nem szüntettek meg bennünket. Elég csak az 1997-es tûzvészre utalnom, amikor Szilveszterkor leégett a hajótároló, 196 hajó, 252 lapát és sok minden más semmisült meg. A nulláról kezdtük újra, sporttársak, egyesületek, magánemberek segítségével. (Emlékezés közben albumot vesz elô, mutatja a régi összejöveteleken készült fotókat, magyarázza, hogy ki kicsoda. „Itt éppen sírok, mert olyat mondtak a gyerekek"). 1999-ben kiváltunk a Budapesti Spartacusból, azóta Lágymányosi Spari néven mûködünk. Egykori versenyzônk, Mészáros Jani, aki grafikus, csinált egy táblát a 45 éves évfordulóra, hogy „Spari volt, van, lesz". Ott van a másik helyiségben, ez is éltet minket. Együtt élek a gyerekekkel, jól érzem magam itt velük. A feleségem nagyon megértô. Ma már Eszter lányom is itt edzô nálunk. Egyébként edzôink, Barócsi Andrea, Belcsik Ferenc, Guj Attila, Pongrácz Kata és Eszter is az egyesület neveltje. Jelenleg 118 versenyzônk és 18 masters versenyzônk, no meg legalább 150 hajónk van, és itt hónap elején mindenki megkapja a fizetését.
Gallov Rezsô: Butykó Mire olvasónk kezébe veszi idei elsô lapszámunkat, már nyomdából várható a Mezô Ferenc Sportközalapítvány kiadásában készülô emlékkönyv a hazai és nemzetközi olimpiai mozgalom egyik legszínesebb, közkedvelt egyéniségérôl, a 2003-ban elhunyt Lemhényi Dezsôrôl, a népszerû Butykóról. Eredményei, egyénisége, munkássága itthon és külföldön – külön-külön és együttesen – megérdemli az emlékkönyv megjelenését, amelyet támogat az ÖM, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Edzôk Társasága, a Magyar Sporttudományi Társaság, a Szerencsejáték ZRT., s nem utolsó sorban a Magyar Vízilabda Szövetség is. A könyv lényegében három pilléren nyugszik. Bemutatja a színes, nem mindennapos egyéniséget, mint olimpiai bajnok vízilabda játékost, azután, mint eredeti módon dolgozó eredményes edzôt. Végül külön foglalkozik a nagytekintélyû mester áldozatos és hatékony tevékenységével, amelyet a magyar és a nemzetközi olimpiai mozgalom népszerûsítéséért végzett, s mindenek elôtt sikeres közéleti szereplésével - mint az Olimpiai Bajnokok Klubjának, egyben a Mezô Ferenc alapítvány alapító elnöke -, amelyet élete utolsó tíz esztendejében fejtett ki olimpikon társai sorsának jobbítása érdekében. A könyv a tiszteletadás és a megemlékezés mellett maga is éppen úgy szolgálja a sport, s ezen túlmenôen elsôsorban az olimpiai mozgalom és a játékok népszerûsítését, mint ahogyan a fôszereplô tette ezt egész életében, amellett, hogy az írás igyekszik szórakoztató és közvetlen módon vonzó példát mutatni a felnövekvô sportoló-nemzedékeknek.
etô
Könyvismert
2009/1
Csak annyit engedek költeni, hogy ne legyen adósságunk, ne kelljen hitelt fölvenni, mert abból nehéz kijönni. Sajnos, hiába mûködünk 23 éve ebben a kerületben, nem kapunk támogatást. Közel 40 iskola van a környéken, vannak, melyekkel nagyon jó a kapcsolatunk, mások viszont egyenesen tiltják ezt a sportot. Versenyzôink zöme XI. kerületi, de a XXII. kerületbôl is járnak hozzánk. A testnevelôk felelôssége lenne, hogy a sport felé tereljék a gyerekeket. Ma már nem vagyok aktív edzô, de szeretem figyelni a többieket, ott vagyok a versenyeken is. Igyekszem átadni a tudásomat és a tapasztalatokat. • Az idén lesz 60 éve, hogy eljegyezte magát ezzel a sporttal versenyzôként, majd edzôként. Mi a hitvallása? – Megszállottság, hit nélkül nem létezik, hogy az ember eredményes legyen. Az edzônek a saját hitét kell átadnia a versenyzônek. Azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy „mindig a második elôtt végezz, a többi nem érdekes". Ma már rengeteg verseny van, aki tehetséges, nem tud nem eredményes lenni. Régen azért másként volt ez is. Most öt serdülô és ifiválogatottunk van, két lány és három kenus. Szeretném, ha az idei ifi Eb-n F. M. és vb-n lenne indulónk.
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:30
Page 21
MAGYAR EDZŐ 21
2009/1 ■
SZERSZÁMKÉSZÍTÔ KISIPAROSBÓL NAGYMESTER
Sir Alex Ferguson mesés útja a Queen’s Parktól a királynô elismeréséig A penicillin Nobel-díjat érdemlô feltalálója, Sir Alexander Fleming, a Sherlock Holmes figuráját megálmodó Sir Arthur Conan Doyle, a költôóriás Robert Burns, valamint I. és II. Károly, továbbá féltucatnyi János király társaságában a leghíresebb skótok között emlegetik. Ez azért is nagy szó, mert a Manchester United menedzsereként Alexander Chapman Ferguson, ismertebb nevén: Sir Alex Ferguson immár 23 esztendeje Angliában halmoz sikert sikerre. Egy oldalban összefoglalni a szakember elmúlt 23 évét, legalább olyan lehetetlen feladatnak tûnik, mint a Bayern München ellen a rendes játékidô háromperces hosszabbításában megfordítani a Bajnokok Ligája döntôjét. De ha a Manchesternek sikerült (1999. május 26. ugyebár), tegyünk mi is egy próbát.
Bemutatkozás - góllal Bevezetô gyanánt azért az 1986 elôtti idôszakról is illik szót ejteni, annál is inkább, mert Sir Alex nemhogy meglett lovag, még 17 éves sem volt, amikor 1958-ban a Queen's Park amatôr játékosaként bemutatkozhatott a „nagyok" között. A premier felemásra sikeredett, csapata ugyan 2:1-re kikapott a világhírûnek jóindulattal sem nevezhetô Stanraertôl, ám az edzések mellett a szerszámkészítés rejtelmeiben elmerülô ifjú támadó mindjárt góllal jelezte, hogy szorult belé tehetség. Igaz, Fergusonban inkább a rossz, mint a jó emlék maradt meg: évek múltán lidércnyomásként emlegette ezt a találkozót. Késôbb – a St. Johnstone és a Dunfermline játékosaként – azért lehettek jó meccsei: 1967-ben már szülôvárosa, Glasgow egyik nagy klubja, a Rangers szerzôdtette – hogy a Skóciában rekordösszegnek számító 67 ezer fontos átigazolási díj meghatotta-e Celtic-drukker édesapját, arról nincsenek információink. Arról viszont igen, hogy az 1969-es kupadöntôt – többek között – Ferguson hibája miatt bukta el a Rangers, az eset után a tartalékok közé számûzött futballista a szemeteskukában találta meg az ezüstérem helyét… A következô állomás, a Falkirk azért érdemel említést, mert itt már játékos-edzôként alkalmazták, az utolsó, az Ayr Unitednél eltöltött év pedig azért, mert 1974-ben ott fejezte be labdarúgó-pályafutását.
Négy év a „szentekkel" Harmincharmadik születésnapját már az East Stirlingshire szakvezetôjeként ünnepelhette az akkor heti 40 fon-
tot keresô Ferguson, akinek elsôként a kapuskérdést kellett megoldania: 1974 nyarán azzal szembesült, hogy kizárólag mezônyjátékosok alkotják a keretet… Késôbb, amikor már könyvet érdemelt a tréner életútja, a Stirlingshire egyik labdarúgója bevallotta: a Loch Ness-i szörnytôl nem félt úgy, mint Sir Alextôl. Áldhatja szerencséjét, hogy a szakember csak hónapokon át „tartotta rettegésben": ’74 októberében már a St. Mirrent irányította Ferguson. A „szentekkel" kötött frigye négy évig tartott, a kapcsolat akkor romlott meg, amikor kitalálta, hogy ideje lenne változtatni a klub fekete-fehér színkombinációján. Erre persze nem bólintottak rá a(z akkor) 101 éves hagyományokat rendkívül módon tisztelô elöljárók, ellenben bôszen csóválták a fejüket, amidôn arról értesültek, hogy az edzô titokban tárgyalásokat folytat az Aberdeennel. Ennek aztán az lett a vége, hogy karrierje során elôször – és 100 fontot rá, hogy utoljára – kirúgták! Nagy meglepetést nem keltett, hogy
nem sokkal késôbb bejelentették: Alex Fergusonnak hívják az Aberdeen új menedzserét. Nem volt rossz húzás: három bajnoki cím, négy hazai kupagyôzelem, valamint egy-egy KEK- és Szuperkupa-diadal a nyolc bô esztendô mérlege. A hozzáértôk annak tulajdonították a sikereket, hogy a játékosok hittek a szakember különös módszereiben. A bizalomnak még az sem ártott, hogy egy ízben Ferguson azért büntette meg egyik futballistáját, mert az a nyílt utcán megelôzte kocsijával, mi több, azt is elnézték neki, hogy valamelyik meccs félidejében az akkor már Furious Fergie, azaz Dühös Fergie bece- vagy inkább gúnynéven ismert tréner akkorát rúgott a teás kancsóba, hogy minden játékosra jutott néhány csepp erdei gyümölcsös Lipton… Londonban mindenesetre jó szemmel nézték Ferguson ténykedését: 1984-ben az Arsenal és a Tottenham is megkereste, nyilván abban a tudatban, hogy a derék skót elsô szóra aláír ide – vagy oda. Nos, a derék skót nem adta be derekát: a kérôket boldogító igen nem hangzott el. Két évvel késôbb viszont már vállalta a költözést a mester: Londonban nagyot koppantak az állak, amikor kiderült, hogy Aberdeenbôl Manchesterbe vezet útja…
A Number One Csatárnak sem volt rossz, na de edzônek! Amióta 1986. november 6-án átvette a hatalmat, a Manchester United kereken 31 trófeát nyert. 2008-ban csak hármat tett hozzá az addigi huszonnyolchoz: a Premier League- és a Bajnokok Ligája-gyôztest, valamint a klubvilágbajnokot megilletô serleg is az Old Trafford múzeumát díszíti immár. Nem meglepô, hogy Sir Alex Fergusont választották az év edzôjének tavaly – hogy hol, azt azért felesleges felsorolni, mert alig akadt olyan voksolás, amely ne a skót szakembert hozta volna ki elsônek. És említsünk meg még egy versengést, ahol Sir Alex lett a befutó: a Times ugyanis januárban tette közzé azt a listáját, amely a brit sportélet legbefolyásosabb személyiségeit rangsorolja. Bármily fura, nem valamelyik dúsgazdag üzletembert, hanem az MU mesterét sorolták az élre. A tekintélyes lap magyarázata persze elfogadható: Ferguson egyrészt több kupát nyert, mint bármelyik brit kollégája, másrészt évtizedek óta jobban formálja a sportéletet Angliában, mint bárki más. Itt jegyezzük meg, az 1999-ben lovaggá ütött trénert a BBC már korábban elismerte: 2001-ben Életmûdíjjal tüntette ki. Akárhogy is nézzük: a 67 esztendôs menedzser a Number One. Még David Beckham szerint is, aki hajdanán, még a Manchester fedezeteként azzal állt a mikrofon elé, hogy „…Alex Ferguson a legjobb menedzser ezen a szinten, akivel együtt dolgoztam, igaz, más menedzserrel még nem dolgoztam ezen a szinten…"
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:30
Page 22
22 MAGYAR EDZŐ
■
2009/1
„Vak lennék, ha nem hallanám…"
Végül az Old Trafford
Azt nem állíthatjuk, hogy a tutiba csöppent: ’86 novemberében utolsó elôtti helyen álló csapatot vett át, ráadásul kénytelen volt megállapítani, hogy nincsenek jó erôállapotban a labdarúgók, aminek elsôsorban az az oka, hogy a labdánál is szorosabb barátságot ápolnak az alkohollal… A bírálatokkal korántsem skót szakember becsületére váljon, hogy gatyába rázta a társaságot: a United végül felkapaszkodott a 11. helyre. Ennél persze volt feljebb is. Igaz, lejjebb is: alig három éve emlegethette munkahelyi címeként az Old Traffordot, amikor kis híján elköszöntek tôle. „Pályafutásom legrosszabb idôszaka volt" – utalt utóbb 1989 novemberére és decemberére maga Ferguson, s szavait a számok is alátámasztják: nyolc mecscsen hat vereséget és két döntetlent jegyzett az MU, a menedzser legfeljebb azt könyvelhette el sikernek, hogy – az ôt egyre hangosabban, illetve keményebben bíráló szurkolókkal és újságírókkal ellentétben – a vezetôk kitartottak mellette. Sir Alex ezt tíz bajnoki arannyal, öt FA-kupadiadallal, két Ligakupa- és nyolc Charity Shield-elsôséggel, valamint két Bajnokok Ligája-, továbbá egy-egy KEK-, Interkontinentális, Szuperkupa- és Klubvilágbajnoki gyôzelemmel hálálta meg nekik. További eredmény: Manchesterben ma már nem találni olyan drukkert vagy zsurnalisztát, aki csak egy fél szóval is kritizálná a mestert. Illetve találni, csak ôk a városi rivális City elkötelezett hívei… A manchesteri érát éppen egy United elleni fiaskóval (Oxford United–Manchester United 2–1) indító, azóta 31 trófeát elhódító szakember 2004. november 23-án sokak elképedésére bevallotta, hogy izgult a meccs elôtt: a „vörös ördögöket" aznap irányította ezredszer!
„Volt bennem drukk a kezdés elôtt, ám azzal nyugtattam magam, nem az ezredik számít, hanem az azt megelôzô kilencszázkilencvenkilenc. Ha azok nem sikerültek volna jól, most nem ülhetnék itt…" – jelent meg végre egy mosoly a Lyon elleni 2–1-es gyôzelmet hozó találkozót követô sajtótájékoztatón Ferguson arcán. Aki ismeri, állítja, ez azon ritka esetek közé tartozott, amikor zavarba lehetett hozni, máskülönben úgy vág az esze, hogy a Legyen ön is milliomost gond nélkül nyerné. Zsebpénznek megtenné az a néhány millió…
Versenylovak és - zongorázás Bevált szokásaihoz persze Manchesterben is hû maradt. David Beckhamet – a teás készlet helyett – stoplis cipôvel „küldte meg" egyszer az öltözôben, szereti magát körülvenni „balhés" játékosokkal (lásd még: Eric Cantona, Roy Keane, Dwight Yorke, Wayne Rooney), illetve ifjú tehetségekkel (úgymint: David Beckham, Paul Scholes, a Neville fivérek, Cristiano Ronaldo, Nani), nem szeret nyilatkozni, utál veszíteni, ellenben imád a futballistákkal üvöltözni. A szigetországban „hajszárító stílusként" emlegetik, amint fél centirôl ordít a kipécézett arcába… A Munkáspárt lelkes híveként szorgalomból is példát mutat: általában már reggel fél nyolckor kimegy a pályára, hogy aztán az egész napját ott töltse. Versenylovak gazdájaként is ismert, de ha már úgy érzi, hogy lóból is megárt a sok, hazamegy, és kikapcsolódás gyanánt órákon keresztül zongorázik. December 31-én lesz 68, jól tartja magát, néhány évet szemrebbenés nélkül letagadhatna. Csak nem az elmúlt huszonháromPietsch Tibor ból.
Alex Fergusont, pardon, Sir Alex Fergusont azért is szeretik, mert oly kor olyan aranyköpések hagyják el a száját, amiket az ilyesmikre mindig vevô angol bulvárlapok elôszeretettel idéznek. Néhányat mi is kiválogattunk a csokorból: – „Vak lennék, ha nem hallanám azt, amit pletykálnak." – „Ha egy olasz azt mondja, hogy pasta, megnézem, mi van alatta. A futballból tudom ugyanis, hogy az itáliaiak ugyanis mesterei a ködösítésnek." – „Hogy mi történne akkor, ha a Chelsea megnyerné a Bajnokok Ligáját. Az a kisfiú, aki a Play Stationön focizik, új játékot kezd a számítógépen…" – „Fogadtam Cristiano Ronaldóval, hogy nem rúg 15 gólt a bajnokságban, de ha így folytatja, akkor változtatnom kell a feltételeken. Én vagyok az edzô, megtehetem! Mostantól 150 gólt kell rúgnia, hogy ô nyerjen…" …és következzék néhány fontosabb s komolyabb mondat! Alábbiakban ugyanis a neves szakember ars poeticáját idézzük: – „Az edzôsködés a labdarúgás iránti alázat foglalkozása." – „Ha el akarsz érni valamit, akkor teljes személyiségeddel át kell adnod magad ennek a feladatnak." – „Légy sikerorientált. Minden körülmények között csak a csúcsra való törekvés jellemezzen." – „Az elsôszámú vezetônek mindig elemeznie kell a helyzetet. A gyôzelem mellett vannak kudarcok, vereségek a pályán. Mind a kettôbôl lehet és kell tanulni." – „A csapat elsô számú vezetôje, menedzsere sose féljen a döntésektôl. Vállalja fel ôket, és töretlenül hajtsa végre. De ennek megfelelôen a munkában is járjon az élen, mutasson példát kollégáknak, beosztottaknak, játékosoknak." – „Aki az én kollégám, az engem képvisel, velem kell, hogy azonosuljon mindenben. De ez nem pusztán kívülrôl jövô parancs, ennek belsô késztetésnek kell lennie." – „A Manchester Unitednél a játékos a legnagyobb érték, éppen ezért követelni is kell tôle!" – „Úgy foglalkozz a játékossal, hogy az csak két dologra figyeljen: hajtsa végre, amit mondasz neki, és tisztelje benned a szakembert."
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:30
Page 23
MAGYAR EDZŐ 23
2009/1 ■
Gyerekekkel kezdte, gyerekekkel folytatja HUSZONÖT ÉVNYI KAPITÁNYKODÁS UTÁN MELIS ZOLTÁN VISSZAVONULT Miután már 2007 végén bejelentette, hogy nyugdíjba vonul, s a 2008-as esztendô lepergését követôen semmiképpen nem végzi tovább szövetségi kapitányi teendôit, Melis Zoltán be is tartotta, amit ígért. Leadta amit kellett, a szövetség elbúcsúztatta, ô pedig huszonöt évnyi kapitánykodás után kivonult az evezôssportból.
– Ez így csak részben igaz - pontosított az exkapitány, aki versenyzôként majd vezetôként 47 esztendôt töltött el a sportágban. - Azt ugyan megmondtam, hogy bármi legyen is Pekingben az eredmény, kapitány már nem akarok tovább lenni, a sportággal azonban - terveim és reményeim szerint - még sokáig kapcsolatban maradok. Egy ideig még bizonyára jólesik majd az édes semmittevés, de ismét megpályázom az elnökségi tagságot, s amint vízre szállnak az evezôsök, alighanem Tóni bátyámnál, a csepeli evezôstelepen elkezdek majd edzôsködni.
Bár mindenkinek szívesen adok tanácsot, de leginkább a kezdôkkel szándékozom foglalkozni. • Tóniról, azaz Melis Antalról van szó, akivel négyen - a két Melis, Csermely József és Sarlós György - ültek abban a bizonyos kormányosnélküli négyesben - 1968-ban, Mexikóvárosban megszerzett ezüstérmükkel mind a mai napig a magyar evezés legjobb olimpiai eredményét tudhatják a magukénak. – Így igaz. Miként az is tény, hogy mindketten tudatosan készültünk az edzôi pályára. Még javában válogatottak voltunk, amikor a hetvenes évek
elején elôbb a kétéves edzôire iratkoztunk be a TF-re, majd 1975 és 1979 között a négyéves, „szakedzôit" is elvégeztük. Dr. Nádori László és dr. Stuller Gyula elôadásaira mind a mai napig szívesen emlékezem... Amikor azután 1980-ban végképp letettük a lapátot, mindketten Csepelen kezdtünk el a fiatalokkal foglalkozni. • Ne haladjunk ilyen gyorsan! Elôbb talán arról is essék szó, hogyan és mi kor fogott elôször lapátot a kezébe? – Az bizony nem tegnapelôtt történt! Egészen pontosan 1961-ben, amikor túlontúl mozgékony fiait édesanyánk valami jobb sportra be akarta „iskoláztatni". Anyai nagybátyánk azt mondta, elvisz bennünket kajakozni. Mivel a Csepeli Papírgyárban dolgozott, a közeli evezôstelepen kötöttünk ki. Neki ugyanis a kajakozás és az evezés egyre ment... • Gondolom, nem bánta meg, hogy kajakos helyett evezôs lett? – Egyáltalán nem! Még abban az évben úttörô bajnokok lettünk egy négypárevezôsben, a következô években viszont - immár serdülôként - elmaradtak a sikerek. Amikor azután felkerültünk az ifik közé, már több bajnoki címet is begyûjtöttünk. Az elsô, komolyabb eredményt 1965-ben értük el: ekkor még ifjúsági korúként elsôk lettünk az Ob-n - a felnôtt kormányosnélküliek versenyszámában. • A történet innen kezdve már ismerôs: harminchárom felnôtt magyar bajnoki cím, a mexikóvárosi olimpiai ezüstérem és mellette számos nemzetközi siker. Ez alkalommal azonban inkább az edzôi pályára koncentráljunk. – Húsz éves versenyzôi pályafutás befejeztével érdekes váltást jelentett, amikor az edzôsködést a legfiatalabbakkal, az úttörôkkel kezdhettem el. Azután 1982-ben - számomra váratlanul - a felnôtt csepeli párevezôsök mellé osztottak be. Még ez év végén történt, hogy új szövetségi kapitányi pályázatot írtak ki. Az akkori fôtitkár, Czakó Csaba bíztatott, hogy én is jelentkezzek! Végül ez meg is történt. Beadványomban azt is kikötöttem, ha engem választanak, úgy a tervezett hármas felállás helyett egyedül szeretném a munkámat végezni. Nem kis meglepetésre én lettem a befutó - az
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:30
Page 24
24 MAGYAR EDZŐ
elsô kapitányi ciklusom egészen 1992ig tartott. • Ekkor miért kellett átmenetileg elhagynia ezt a munkakört? – Mert bár a barcelonai olimpiára kiutazott versenyzôk klubjaikban készültek, a vártnál gyengébb szereplés miatt mégis rajtam verték el a port. Szerencsére Csepelen jó munkalehetôséghez jutottam: a tömegsport versenyeket szervezô sportiroda vezetését bízták rám. • 1994-ben újabb, váratlan fordulatot vett az élete... – Megkerestek Egyiptomból, hogy legyek náluk szövetségi kapitány. Legalább fél évig kérettem magam, amíg végül belevágtam. Abban maradtunk, hogy hat hónap után eldöntjük: hogyan tovább. Az elsô versenyek jól sikerültek, így maradtam. A csúcsot az 1996os, atlantai olimpia jelentette, ahol jókora meglepetésre Ali Ibrahim egypárevezôsben bekerült a nyolcas döntôbe, s végül a nyolcadik helyen kötött ki. Atlantában a magyar vezetôk hívtak, jôjjek haza, ami az egyiptomiak hónapokig tartó hitegetését követôen egy hirtelen elhatározás eredményeként meg is történt. Bár eredetileg nem volt pályázatról szó, végül azonban csak egyedül adtam be a jelentkezésemet, így ismét kapitány lehettem. • Ebben a második kapitányi ciklusban több örömre volt oka, mint 1992-ig bezárólag? - Ezt egyértelmûen állíthatom. Elvégre a 2000-ben volt olimpiai ötödik
■
helyet követôen a Petô Tibor-Haller Ákos kétpárevezôs két, egymást követô évben világbajnok tudott lenni. Lôrinczy Péter junior világbajnoki gyôzelmeit és a Varga Tamás-Hirling Zsolt felnôtt Vb-aranyérmét is beszámítva kapitányságom alatt öt magyar világbajnoki cím került magyar evezôsök birtokába. • Ilyen hosszú idô alatt bizonyára a legkülönfélébb adottságokkal rendelkezô versenyzôk fordultak meg a kezei alatt. Kikre emlékezik a legszívesebben, akikkel tényleg öröm volt együtt dolgozni? – Itthon a Schneider Henrik-Magyar Imre kormányosnélküli kétevezôs egység tagjait emelném ki, akik háromszor is csak tizedmásodpercekkel maradtak le a világbajnoki A-döntôrôl. Ugyancsak kellemes partner volt az egyiptomi Ali is, aki minden edzôi utasításomat zokszó nélkül végrehajtotta. • A közelmúltban a Régi Sipos étte remben is elbúcsúztatták. Dávid Imre szövetségi elnök többek között a kairói, közös evezésükre emlékeztetett, Schmitt Pál, a MOB elnöke régi slágereket is eljátszott zongorán az egykori versenyzôtárs tiszteletére. Ön pedig mind a hat fôtitkárt felemlítette, akikkel együtt dolgozott. – Nem csak hat fôtitkárral, de három elnökkel is együtt kellett tevékenykednem. Miklós bácsi - Breinich Miklós - hagyott dolgozni. Az ôt rövid idôszakra követô Melega Tibor nagy tudású diplomata volt. A legutóbbi, ti-
2009/1
zennégy éves idôszakbeli elnök, Dávid Imre érthetôen a legközelebb állt hozzám, hiszen valamikor egy hajóban is eveztünk. Ô mindig egyengette az utamat. Ami pedig a fôtitkárokat illeti, Czakó Csabától tanultam a legtöbbet, Domonkos Anna nagyon fogta a pénzt, Pál Tiborral jókat veszekedtünk, ettôl még mindmáig barátok vagyunk. A kívülrôl jött Solti Juditra szívesen emlékezem, mert oldotta a csôlátásomat. Szántó Évával még táncoltunk is együtt, de hamar elpályázott egy másik helyre. Ott Zsuzsával annak ellenére jól megértettük egymást, hogy a választásnál nem rá szavaztam, s ezt nem is titkoltam, mivel ismét szívesebben láttam volna egy sportágon kívüli embert a fôtitkári feladatkörben. • Schmitt Pál köszöntôjében vissza és elôre is tekintett. – Megtisztelô volt, hogy negyven év elôtti harcostársként köszöntött. Annak is örülök, hogy pontosan tudja, az evezés a harmadik legnagyobb sportágként ötszázötven versenyzôt indíthat az olimpiákon. A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke bízik abban, hogy az evezés elôbb-utóbb Magyarországon is a helyére kerül, még nagyobb lendületet kap. Ígérete - mely szerint a lehetôségeken belül továbbra is megadják sportágunknak a lehetséges központi támogatást - engem megnyugtatott. A többi már elsôsorban a versenyzôkön múlik. Kép és szöveg: Jocha Károly
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:31
Page 25
MAGYAR EDZŐ 25
2009/1 ■
SZÁZ ÉVE SZÜLETETT RAJKI BÉLA
Akinek az ezüst – kudarc volt Rajki (Reich) Béla igaz atyai sportbarátom volt. Egyebek között, amikor éppen a Magyar Úszó Szövetség fôtitkári posztját töltöttem be a hetvenes évek elején, ô a vízilabda válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett, szorosan együttmûködtünk, úgyannyira, hogy a müncheni olimpián 1972ben én a vízilabda küldöttség csapatvezetôi teendôit láttam el mellette. Ettôl eltekintve is sokat dolgoztunk, utaztunk együtt, megértettük és kedveltük egymás társaságát akkor is, amikor történetesen nem a vízilabda volt a téma, hanem színház, opera, család, irodalom, egyebek. Hosszú idôt töltöttünk együtt a vízilabda szabályok módosításával, a szabálykönyv szövegének korszerûsítésével, majd megfilmesítésével, 1984-ben pedig társszerzôként írtuk meg együtt a Korszerû Vízilabdázás címû szakkönyvünket. Bámulatosan aktív életet élt, a szüntelen alkotásvágy végigkísérte egész hosszú életén át. Emlékszem, nem sokkal váratlan halála elôtt - nem volt beteg - napokkal még javában azt terveztük, hogy miként készítünk a Magyar Televíziónak egy vízilabdát népszerûsítô kis filmet. Kilencvenegy évesen hagyott itt bennünket 2000 júniusában. Az év a magyar úszó- és vízilabda sport számára a nagy veszteségek esztendeje lett, egymást követték a megrendítô, végérvényes búcsúk a temetôkben. Örökre távozott a remek úszóedzô, Bakó Jenô, a Rajki Bélához hasonlóan válogatottunkat 1964-ben az olimpiai dobogó csúcsra vezetô kapitányutód, Laky Károly, játékosuk, az olimpiai- és Európa-bajnok Mayer Mihály, az örökös úszóbajnok Csordás György, a híres író, újságíró, humorista, a vízilabdázás szerelmese, maga is volt játékos, Peterdi Pál többek között. Sportújságíróként is számos alkalmam nyílt arra, hogy a népszerû és nagy tudású szakemberrôl írjak, interjút készítsek vele. Minden, amit most írnék róla megemlékezés gyanánt, csupán ismétlése lenne azoknak a korábbi soroknak, amelyeket papírra vetettem róla. Ezért döntöttem úgy, hogy a tiszteletadásnak egy sajátos formáját választom. A Népsport, illetve utódja, a Nemzeti Sport hasábjain megjelent cikkeim közül kettôt választottam ki. Mindkettô – Rajki Béla nem mindennapos évfordulójáról lévén szó
– némiképpen hasonló módon egyfajta jubileumot jeleznek legalább is a megjelenési dátumukkal. Az itt közöltek közül az elsôt az ô 75 éves születésnapjára írtam, tehát éppen 25 évvel ezelôtt. A másik írásból csak rövidebben idézek. Ez egy évvel halála elôtt jelent meg - a kilencvenedik évét taposta már akkor, 1999-ben kedves öreg barátom - tehát éppen kerek tíz esztendôvel ezelôtt, mégpedig abból az alkalomból, hogy megkapta a Magyar Örökség Díjat. A kis részlet is tanúsítja azokat a kimeríthetetlen energiákat, amelyek utolsó percéig buzogtak benne. Talán némi elfogultsággal állíthatom: nem érzem véletlennek, hogy a nagy kaszás sem mert egyenesen „szembenézni" vele, alattomosan az álmában végzett az ébren nyilván legyôzhetetlennek vélt nagysággal. *
Rajki és a három marsall Tömören kell írni. Örök követelmény az újságírótól. – haszon az olvasónak. Gyakorlatias, szokás, hogy egyegy méltató írás elején – vagy közben – keretbe foglalva, távirati stílusban próbáljuk meg írásunk fôszereplôjének sikereit, eredményeit, kitüntetéseit számba venni. nem szükséges hangulati aláfestés, agyafúrt jelzôk ármádiája, meg dicshimnuszok, beszélnek a kormánykitüntetések, a betöltött hazai és magas nemzetközi sportvezetôi pozíciók, esetleg az alkotások címei önmagukért.
Négy betû Akadnak ellenben kivételes, egyéniségek, akiknél még ez a módszer sem célravezetô. Nagy öregjeink egyike, Rajki Béla, ehhez az egyre gyérülô nemzedékhez tartozik. Ha valamennyi hazai és nemzetközi kitüntetését, díszjelvényét, érdemérmét a mellére tûzné, úgy nézne ki, mintha három hadviselt marsall gyûjteményét aggatta volna magára. Egyetlen pici jelvényt visel csak idôtlen idôk óta: rajta két egymással érintkezô kör – földgolyónk miniatûr térképe – arany kék színekben –, s felette négy csillogó betû: FINA (Nemzetközi Úszó Szövetség), a földkerekség „vizeinek", uszodáinak, úszóinak, vízilabdázóinak örökös híve, hû szolgája. Hetvenöt éves. S ha felsorolnánk, hogy az elszállt, termékeny évtizedek alatt milyen tisztségeket töltött be itthon és a
nemzetközi szövetségekben, bizottságokban, máris ellentmondanánk mindenféle tömörségnek – legalábbis látszatra, terjedelemre – oly hosszú listát kapnánk. Ragaszkodjunk hát a legfontosabb állomásokhoz csupán. A FINA elnökségi tagja 1952-tôl 1960-ig, alelnök 1960-tól 64-ig, s közben Nemzetközi Vízilabda Technikai Bizottság elnöke. 1964-tôl – a tokiói olimpia óta – a FINA örökös tiszteletbeli tagja, 1954-tôl 1958-ig a LEN (Európai Úszó Liga) alelnöke, majd az ezt követô négy évben elnöke. Késôbb is a Bureau tagja marad, s ugyanúgy, mint a nemzetközi szövetségben, 1952-tôl tagja a vízilabda technikai bizottságnak, majd elnöke 1954-ig.
Mr. Water Polo A nagy sikereknek, életpályáknak mind megvan a maguk titka, s persze, nem hiányozhat hozzá a szerencse és az egészség sem. Rajki Béla esetében – akit méltán neveznek így a nemzetközi úszóvilágban: Mr. Water Polo –, teljesen mindegy, hogy teljesítményei, sikerei elemzéséhez életének melyik szakaszát vesszük tüzetesebben is elemzés alá. Azok a jellemzôk ugyanis, amelyeknek példátlan karrierjét köszönhette, éppen úgy megtalálhatók voltak benne tizenhat éves korában, mint ma – hetvenöt évesen, Ha már annyit citáltuk a tömörséget, ennyit ezekrôl: becsvágy, szorgalom, lankadatlanul eleven és sokirányú érdeklô-
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:31
Page 26
26 MAGYAR EDZŐ dés, fogékonyság az elôre vivô gondolatok iránt. És mindezek bizonyítéka – az alkotás. Rajki Bélában mindez párosult, persze más, a sikerhez elengedhetetlen külsô és belsô jeggyel is. Világéletében rendkívül határozott ember volt, megjelenése, fellépése elegáns, imponáló, nyelveket beszél, remek a humorérzéke, maga is nagy tréfacsináló. S még valami: Béla bácsinak jó volt a szeme. Pontosabban látott. És nemcsak a látása, hanem tévedhetetlen meglátásai is segítségére voltak abban, hogy ha többel nem, legalább egyetlen tempóval mindig elôbb csinált meg mindent, mint mások, legyen szó vízilabda-taktikáról, sportdiplomáciai húzásról, vagy az úszók modern edzésmódszereirôl. Míg mások rágódtak, meditáltak, Béla bácsi addig már leírta, ki is adta a dolgokat. Ô dolgozta ki a vízilabda-szabályzat ma is érvényes formáit; írta meg az elsô nagyszerû, képekkel illusztrált, jelentôs nemzetközi sikert aratott vízilabda szakkönyvet; megfilmesítette a FINA számára a játék szabályait; de írt könyvet az úszásoktatásról, készített filmet a mellúszásról, ki tudja már mi mindenrôl.
Olimpiai aranyak Egy hosszú életre dicséretesen elegendô emberi teljesítmény lehet ennyi is. De hát Béla bácsi eddigi életútjának és talán még egy harmadát sem teszi ki. Hol maradnak a hazai sikerek? Az edzôi munkálkodás és egyebek. Rajki mester három olimpián „vezényelte" szövetségi kapitányként a magyar vízilabda-válogatottat. Gyôzelem 1952-ben Helsinkiben, ismétlés 1956ban Melbourne-ben – 100 százalékos sikerrel. Hosszú kihagyás után lépett ismét porondra: ezüst az 1970-es Eb-én Barcelonában, majd a szovjetek mögött ezüst 1972-ben Münchenben is. Ô fedezte fel a világ egyik legjobbját, Faragó Tamást, alig 16 évesen, 1969ben, amikor a fiatal tehetség átigazolt a BVSC-bôl a VASAS-ba, de ki kellett várnia egy évet. Rajki ennek ellenére meghívta a válogatott keretbe, amelynek hamarosan törzstagja lett. Hiába, a szeme, az érzéke… Olimpiai bajnokot nevelt úszásban is, a kiemelkedô versenyzôk egész sorát, hogy csak Temes Juditot, Bánky Zoltánt, Mitró Györgyöt említsük. Az azután már valóban egy kicsit rejtélyes, miként tett szert elképesztô olvasottságára, a komolyzene és az operairodalom szakszerû ismeretére, hogyan tanult meg filmezni, rendezni, vágni. Egész embert követelô sportte-
■
vékenységét ugyanis világéletében „csak" társadalmi munkásként végezte az úszásért, vízilabdázásért, s természetesen a kettôhöz szorosan tartozó mûugrásért. Ifjú vízilabdázóként került a BSzKRt csapatához, ahol egy év után felvették – segédmunkásnak. Ez még 1928-ban történt. Akkor bekerülni a BSzKRt-hez, (a mai BKV elôdje) akár még segédmunkásnak is – nem volt lebecsülendô dolog. Innen kapaszkodott egyre feljebb. Húsz évet töltött a közlekedésieknél, s a klub közben – Rajkinak köszönhetôen – az egyik legismertebb, legerôsebb lett az országban. 1948-ban nevezték ki a Nemzeti Sportuszoda igazgatójának. Huszonhárom éven át szigorú, következetes, nagy tekintélyû vezetôje volt a létesítménynek. Hozzáértését azóta is sokat idézik azok, akik még a keze alatt tanultak meg dolgozni.
Csodálatos A nyugdíjasévek csendet, nyugalmat hoznak. De nem a Rajki családnak! (Béla bácsinak aranyos felesége és két felnôtt, diplomás leánya van.) Mr. Water Polo ugyanis éppen ezután nyugdíjas korában kezdett csak el igazán – minden más gondtól megszabadultan – serénykedni. Ma?… A Testnevelési Fôiskolának a mesteredzôk és szakoktatók számára rendezett továbbképzésében mûködik közre. A napokban adta le. A korszerû vízilabdázás címû könyvhöz társszerzôként írt kéziratát. A múlt héten küldte el Ante Lambasának, a FINA elnökének a vízilabdaszabályok aprólékosan feldolgozott történetét, ügyködik egy négynyelvû sportszótár összeállításán. Cikket ír az International Swimming and Water Polo számára. Nemrégen Az emléktáblát két volt tanítványa, (balról jobbra) Hevesi István és Bolvári Antal leplezte le
2009/1
tért haza Kuvaitból, ahol elôadást tartott. Los Angelesben… Nincs megállás! Csodálatos! Hiába – Rajki egyedülálló! (1984. Népsport) *
Nem csak vízilabda A teljesség igénye nélkül, csupán jellemzésül Rajki Béla szerteágazó érdeklôdésére: kedvenc sportága mellett ô készítette el a súlyemelés, az ökölvívás, sôt a labdarúgás szabályfilmjét is, ráadásként alapanyaggal szolgált számos sikeres televíziós sportsorozathoz. Kilencvenedik esztendejében Béla bácsi éppen olyan aktív ma is, mint fiatalon. Tavaly október óta szerepel a Petôfi Rádió éjszakai mûsorában, ahol nemcsak a sportszakember, hanem a zeneértô, tudós Rajki Béla is beszél, mesél élete nagy opera- és egyéb zenei élményeirôl. Mostanában a vízilabda szabályok magyarázatát készíti el az Internet számára, majd a labdarúgóutánpótlás gondjainak enyhítésére dolgoz ki programot. Természetesen vízilabdaéletünk legapróbb változásait is követi elnökségi tagként. Életmûvét tekintve, talán ez a legkevesebb nála. Méltán a Magyar Örökség kitüntetettje. (1999 Nemzeti Sport) * Emléktábláját kedves ünnepség keretében avatták fel 2009. február 2-án, születésének 100 éves évfordulója alkalmából a Margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszoda elôcsarnokában családtagjai, tisztelôi, barátai, olimpiai bajnok játékosai, úszói, tanítványai, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Vízilabda Szövetség, és a Magyar Úszó Szövetség tisztségviselôinek jelenlétében. Gallov Rezsô
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:31
Page 27
MAGYAR EDZŐ 27
2009/1 ■ DÁVID SÁNDOR:
ÖCSI
A tatai edzôtáborban, a múlt század ötvenes éveinek elsô felében még meglehetôs, katonás rend uralkodott. A tábornak parancsnoka volt (a csodálatos Kocsis Miska bá’), reggelenként pedig, nyolc órakor, hogy azért ne legyen túl korán, zászlófelvonás volt a két (a nagy és a kis) épület közötti „alakuló" téren. Ennek a különben teljesen jelentéktelen „tér"-nek a közepén állt ugyanis, virágágyás közepén a zászlórúd, amelyen a nemzeti lobogó lengett egész nap, jelezvén, hogy a „király", pontosabban a nagy királyok, sôt császárok itthon vannak, és szorgalmasan edzenek. Ami a katonás jelleget illeti, az a vívóknál ebben az idôben teljes mértékben biztosítva volt, lévén a mesterek között igazi ezredesek (például Hatz Szepi bácsi, aki anno a várvédô ezred utolsó parancsnoka volt), de mondhattam volna Somos Bélát, Vass Imrét és másokat, akik, ha akarták volna, igazán jókat alakizgathattunk volna reggelenként. De hát akarta a fene! Illetve Jekkelfalusi-Piller György, olimpiai bajnok és egykori testôr alezredes, szeretett Gyuri bátyánk és zseniális mesterünk, s egyben a válogatott vezetô vívómestere (aki nem tévesztendô össze dr. Bay Bélával, az állami edzôvel, akirôl Gyuri bácsi adott esetben csak úgy per „Bay az edzô" beszélt), kifejezetten élvezte ezeket a reggeli parádékat, és minden alkalommal a legnagyobb örömmel vezényelte le azokat. Ilyenkor végre elemében volt, és teret engedhetett katonás lénye minden szigorának. Mi legalábbis hittük, hogy katonás szigora belülrôl jön, - amíg szinte minden reggel az egész kabaré röhögésbe nem fulladt. Ugyanis. Ugyanis szólt a csengô, elhangzott a vezényszó, hogy sorakozó, erre aki, amilyen „felkészültségi állapotban" volt, Gyuricza Jóska még félálomban és pizsamában, mások már melegítôben, megint mások köpenyben, szóval elég szedett-vedett banda, rohantunk, de azért nagyjából idôre, ott álltunk már a sorban, Gyuri bácsi fennhangon pattogtatta a vezényszavakat, hozzátéve, hogy „már megint van néhány lusta disznó, aki még mindig nincs itt…" …és amikor idáig jutott a mondókájában, akkor jelent meg a kis épület ajtajában, olykor ingben-gatyában, álmosan félárbocra eresztett szempillákkal Sákovics Öcsi, és séta tempóval, bizonytalan léptekkel irányt vett a felsorakozott alakzat felé… „Sákovics !" – üvöltött ilyenkor már Gyuri bátyánk, akit külön ingerelt, hogy Öcsi ekkoriban szintén katona volt, mégpedig tiszti fokozatban), „…Maga megint képtelen…", de Öcsi nem hagyta magát kizökkenteni vele született flegmájából és nyugalmából. Határozott léptekkel odalépdelt Gyuri bácsi elé, összevágta a bokáját, elôírásosan tisztelgett: „Gyuri bátyám! Sákovics József párbajtôr világbajnok tisztelettel jelentkezem!... Én nem voltam itt!... Belátom hibáztam!" – ezzel katonásan sarkon fordult, és „nagy tisztelettel" elvonult – tovább aludni. Ezek után nem csoda, hogy mi, fiatalok (és persze az idôsebbek is) csodáltuk, és bálványoztuk. Nekem, személy szerint ô volt hosszú éveken át nem csak a vívó ideálom, hanem emberi példaképem is, mint – életmûvész. Azt a könnyedséget, azt az eleganciát, amely az ô sajátja volt, természetesen nem lehetett lemásolni, sem utolérni, csak törekedni lehetett rá. Mozgása leginkább a párducéra emlékeztetett, elegáns, puha és villámgyors volt, ha kellett. Civilben a nôk nyilván szívdöglesztônek találták simára fésült sötét haját, Clark Cable, vagy talán Jávor Palis, hajszálvékony bajuszát, fanyar humorát. Ezt az eleganciát azonban
Sákovics József és az olimpiai bajnok feleség, a tôrvívó Dömölky Lídia a vívásában is megôrizte. Kívülrôl, még az ellenfelei felôl is úgy tûnt, hogy flegmán, lazán csak játszadozik, oda sem figyel, de aki bedôlt ennek a látszatnak, annak hamar vége volt. Aki nem, annak is!... A „másik Öcsi", a tôrvívó Tilli Endre (akinek rövid életet adott a sors, 1958-ban repülôbalesetben vesztette életét a világbajnokságra igyekezvén) mondogatta nekünk minduntalan, tôrrel a kezében a pengeütéseket mutatván: „Ennek zenéje. van!... Halljátok?!.." Aki hallotta, szerencsés volt. Sákovicsnak viszont az egész mozgása, vívása muzsikált… Nem lehetett nem hallani. Azt, hogy ki és mikor nevezte el Öcsinek, nem tudom. Kézenfekvô azt gondolni, hogy azok az idôsebb csapattagok valamelyike volt (amennyiben már nem otthonról hozta), akik közül ô, a legfiatalabb emelkedett a világ élére. Az Öcsi. Sákovics Öcsi ugyanis jókor volt jó helyen: az ötvenes évek elején, a magyar párbajtôrcsapatban. A vívóvilág akkoriban még egészen másképpen festett, mint ma. A kardvívásban szinte csak olaszok és magyarok léteztek, s a fiatal lengyelek indultak fölfelé. A szúrófegyvereket viszont az olaszok, franciák, belgák szépen elosztották egymás között. A magyar párbajtôrvívásban azonban már a háború elôtt is születtek szép sikerek, utána pedig egy komoly, bár nem egészen fiatal gárda akart világelsô lenni. Dr. Rerrich Béla volt ennek a társaságnak a szószólója, nagy tehetségû, de a versenyben túl ideges vívó, aki arra igyekezett rábírni az állami edzô Bay Bélát, hogy elôször a párbajtôr felé nyisson, amikor négy fegyvernemessé kívánja tenni a magyar vívósportot. Így is lett. Dr. Duronelly Lászlót a Testnevelési Fôiskola tanárát, Santelli legjobb mestertanítványát bízta meg Bay doktor a párbajtôrvívás újjászervezésével. Elôbb azonban a vívómesterekkel tisztázták, és megállapodtak abban, hogy a majdani magyar párbajtôrvívásnak a francia kéztechnikára, és a magyar kardvívás lábtechnikájára kell épülnie. Rerrich „Póci"-nak egyébként igaza volt abban, hogy a párbajtôrre hívta fel a figyelmet. Ebben a fegyvernemben ugyanis volt már a harmincas években Európa-bajnokunk Dunay Pál személyében, és volt egy Hajdú Jánosunk, aki ugyanakkor kiharcolta, hogy legyen magyar bajnokság ebben a fegyvernemben is, továbbá: párbajtôrben már évtizedek óta volt találatjelzô gép! Ezt a sorsdöntô, és eredményében korszakalkotó elhatározást még az sem tudta megállítani, hogy Duronelly doktor
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:31
Page 28
28 MAGYAR EDZŐ váratlan hirtelenséggel elhunyt, Balogh Béla pedig külföldre távozott. Ekkor Bay Béla Vass Imre mesterre bízta a fôvezérséget, s ami azután történt, annak már az Atya (így becézték Vass Imrét a tanítványai) az Atyja… Duronelly tanítványait hirtelenjében azonban maga Bay vette át, így 1953ban, amikor ennek az induló gárdának a legtehetségesebb tagja, Sákovics József, a magyar párbajtôrvívás történetének elsô egyéni világbajnoki címét nyerte, éppen Bay tanítványa volt. Sákovics gyôzelmének akkori értékét mai szemmel nem is lehet felmérni. Olyan volt ez, mintha (akkor!) a kardvívás egyéni világbajnokságát mondjuk egy francia vívó nyerte volna meg! Ma viszont már bizton állíthatjuk, hogy Sákovics volt a világ elsô „modern" párbajtôrvívója, és gyôzelme új korszakot nyitott a fegyvernem életében! Öcsi természetesen nem volt egyedül. Szokás elfelejteni például, hogy mögötte a második helyen is magyar vívó végzett, mégpedig Berzsenyi „Bizsu" Barnabás. Egy másik csapattag, dr. Balthazár Lajos késôbb olimpiai helyezett volt, a Rerrich, Berzsenyi, Marosi, Nagy Ambrus, Sákovics összetételû csapat pedig az ezüstérmet hozta el Melbourne-bôl! De csapattársai, hozzá képest, mégis, egy letûnôben lévô kor párbajtôrvívását képviselték. Sákovics Öcsi ötvenhármas „világrengetô" gyôzelmét két év múlva, ha szabad így mondanom, a római világbajnokságon újabb „robbanások" követték. A szintén Bay tanítvány Gyuricza József férfi tôr világbajnokságot nyert (villanytôrrel!) a nagy franciák és olaszok elôtt, ugyancsak elsô magyar vívóként, mint Sákovics. És, hogy nôk se maradjanak ki a sorból, a mindössze 19 éves Dömölky Lidia nyerte a felnôtt világbajnokságot ugyanott! Felnôtt világbajnokként már ki sem ment 1956-ban az akkoriban indult ifjúsági világbajnokságra… Lidia nagyon szép lány volt. Sôt több ennél. Intelligens, okos, kedves és vidám. Nem csoda, hogy bomlottak utána a fiúk az edzôtáborban. Persze Öcsi is beleszeretett. És végül ô lett a gyôztes: házasságot kötöttek! Ma már, abból a szomorú ténybôl következôen, amelyért ezek a sorok is íródnak, azt is tudjuk, hogy a két fiatal között akkor kialakult érzelem, szó szerint „sírig tartó" szerelem volt! De még csak a Melbourne-i olimpiánál tartunk. Ahonnan sok vívónk, köztük Sákovicsék is, New-York felé vette az irányt. Jekkelfalusi-Piller ugyanúgy, mint a kardcsapat fiatalabbik fele: Magay, Keresztes, Hámori, és mások. Öcsiéknek mondhatni természetes volt, hogy Amerika felé indultak, mert Lidia családjának, rokonainak egy része ott élt, világos, hogy szerencsét próbáltak. A csoda azonban nem tartott sokáig, rövidesen hazatértek Magyarországra. Ebben gyaníthatóan szerepe volt az akkori sportvezetésnek, nevezetesen Kutas Istvánnak is, akinek, mint kiderült, tervei voltak Sákoviccsal. A háború után gyakorlatilag Kutas mentette meg a magyar vívósportot, ô állította az élére dr. Bay Bélát, akinek szabad kezet adott, és ez a kéz elvezette vívásunkat az aranykorába. Az ötvenhatban kirúgott Kutas azonban, a Népsport fôszerkesztôi székébôl azzal tért vissza a sportvezetésbe, hogy kidolgozta a magyar sport teljes átalakítását, modernizálását. De olyan mélységig és alapossággal, hogy annak lényege a mai napig sem változott! Sok minden egyéb között ekkor jött be a kiegészítô sportok fogalma és gyakorlata, amelyrôl Bay-nak az volt a véleménye, hogy: „Amennyiben a vívóim levívják a napi hat órányi penzumot, akkor annyit futhatnak és bukfencezhetnek amennyit akarnak!...", ami persze nem tetszett Kutasnak. Tehát kirúgta Béla bácsit, és kinevezte helyette kapitánynak a versenyzéstôl visszavonult Sákovics Józsefet!
■
2009/1
Ami a kapitánysághoz kellô tekintélyt illeti, abban nem volt hiány. Sákovics versenyzôi kvalitásait, eredményeit mindenki ismerte és elismerte, sôt tisztelte a válogatottban. De Öcsinek mérhetetlenül nehéz feladata volt. Egy új edzésmódszert kellett bevezetnie, akár a korábbi csapattársai ellenére is! Látszólag persze nem volt ellenkezés, hiszen Gábor Tamásék (Kausz dr. és Bárány még) már akkor is eljárogattak a külön futóedzésekre, amikor még Bay volt az edzô, és illegális, sôt „ellenzéki" dolog volt Kutassal futni. Csakhogy közben belenôtt a csapatba Nemere, Kulcsár és még néhány elnyûhetetlen fiatal versenyzô – akik viszont ragaszkodtak ahhoz, hogy az „öregek" is ugyanannyit kulizzanak, mint ôk!... Nehéz volt, de ennek ellenére futott a szekér: Tokióban, 1964-ben a Sákovics vezette magyar csapat történelmi csúcsot ért el, négy olimpiai aranyérmet nyert ! Olimpián, ekkora sikerünk azóta sem született. De még ennek a nagyszerû eredménynek is volt szépséghibája. Pézsa egyéni aranya ellenére, a kardcsapat nem jutott dobogóra. A következô években pedig, sajnos, nem a siker, hanem inkább a sikertelenség kísérte Öcsit a kapitányságban. Már a következô világbajnokságon, Párizsban katasztrofális állapotok uralkodtak. Az egyetlen aranyérmet Nemere Zoltán szállította, mégpedig lehengerlô, félelmetes formában lépve le ellenfeleit, de azt már inkább titkolni volna jó, hogy csapattársai, amikor kérte ôket a döntô elôtt, nem voltak hajlandók levetkôzni, hogy bemelegítsenek vele… Talán csak Kausz adta be a derekát késôbb, de ebben nem vagyok biztos. Abban viszont igen, hogy tizenöt (!) óvást adott be a magyar csapat, Kovács Pál elnökletével a világbajnokság során, és a tizenötbôl egyet sem nyertünk meg. A és legtöbb, amit elértünk, hogy az utolsónál legalább a pénzünket visszakaptuk (hála a zsûriben ülô Balthazár Lajosnak), de a büdzsénk így is teljesen kimerült. Öcsi már az elsô héten érezte, hogy a csapat nagyobb része ellene dolgozik. És érezte azt is, hogy ezt azért teheti meg, mert a jelenlévô szövetségi és sportvezetôk mintegy erre hergelik a versenyzôket. A már-már megszégyenítô sorozatos óvások benyújtásában nem vett részt, feladatait ugyan ellátta, de a legszörnyûbb pillanatokat velem együtt a Coubertin sportcsarnok egyik raktárában, lehajtott fejjel, a tornaszônyegeken ülve töltötte. Pontosan tudta, el is mondta, hogy szerinte ezzel vége a kapitánykodásnak. Vége, elsôsorban azért, mert nem tudott elég kemény lenni a barátaival. Ôt egész vívó pályafutása a játékosságra, az örömre, a könnyedségre predesztinálta, a kapitányi lét azonban nem ezeket az erényeket követeli meg. És valóban. Vannak (nagyon sokan) „izzadtság szagú" nagy bajnokok, akiknek a teljesítményén meglátszik a munka, és erre még (joggal!) büszkék is. És vannak (nagyon kevesen), olyan istenadta tehetségek, akik teljes fegyverzetben, a maguk tökéletességében pattantak volna ki (mint Pallas Athéné!) anyjuk fejébôl, és sérthetetlenek, mint Akhilleusz. Ôket hívjuk zseniknek. Sákovics Öcsi ilyen zseni volt! Ami nem akadályozta meg barátait, (ugyanazokat, akik anno megválasztották), hogy a szövetség elnökségi ülésén egyhangúlag kirúgják. Nem emlékszem, hogy különösebben megviselte volna a dolog. Ô, belül, önmagában már sokkal elôbb tisztázta ezt az egészet, ráadásul, mint intelligens, okos ember, mindig is tudta milyen a „világ". Idôs napjaiban, ha jól tudom, angolból fordított regényeket, gondolom idônként bridzselt, sôt talán még pókerozott is… Legalább is nagyon remélem. Hiszen az ô élete sokunk számára már ötven évvel ezelôtt is példa volt. Mert tudott élni!
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:31
Page 29
MAGYAR EDZŐ 29
2009/1 ■ SZEKERES ISTVÁN:
Dobópápa, finom ecsettel
Szokatlan, s még mindig felfoghatatlan múlt idôben írni Németh Pálról. Több mint két évtizede beszélgettünk elôször hosszabban, a hagyományos pozsonyi Pravda-versenyen. Aztán gyakoriak lettek a találkozásaink. Sportújságíró-pályafutásom során rengeteg idôt töltöttem vidéken, mert meggyôzôdésem, hogy a magyar sport ott születik. Többféle ok miatt a leggyakrabban Szombathelyen jártam, és olyankor mindig meglátogattam a dobópápát, ha csak egy órára is, máskor meg ránk alkonyodott a pályán. Volt szerencsém találkozni más "pápákkal" is. Ivan Abadzsievvel, a súlyemelés nemzetközi nagymesterével – vagy negyedszázada – Szófiában. Riportúton jártam ott, s a bolgár kollégák részvétteljesen kísértek el hozzá a Diana edzôközpontba, felkészítve állítólagos mogorva és szófukar természetére. Kettôre mentem, végül nyolckor jöttem el, Abadzsiev – kedvesen és derûsen – vázolta fel edzéselmélete lényegét, beiktatva több élettani fejezetet is. (Csak a szituáció életszerûsége érdekében teszem hozzá: kitûnôen beszél oroszul, nekem pedig a civil végzettségem magyar-orosz szakos középiskolai tanár.) Ez a nagyon hosszú és alapos diskurzus kísértetiesen hasonlított arra, amelyiket egy alkalommal a magyar "úszópápával", Széchy Tamással folytattam. Ô is késô estig magyarázta a mikro- és makrociklusok kapcsolatát, és azt, hogyan épül mikró a mikróra, makrók a makrókra a hosszú évek felkészülési folyamatában. Mind a ketten heteken, hónapokon át számoltak, és rajzoltak, hogy egzakttá és áttekinthetôvé tegyék a terhelés és a fejlôdés összefüggéseit. Abadzsiev mindvégig tárgyszerû elôadása egy tanár pedantériáját idézte, közbevetett kérdésem esetén felemelt ujjal jelezte, hogy majd visszatér rá. Széchy szenvedélyesen magyarázott, de el-elkalandozott, és látszólag távoli példákat hozott. Egy ízben leragadt annál az elméleténél, hogy Magyarország és Románia – testvéri együttmûködésben – paradicsomi állapotokat teremthetne magának, hiszen a két ország együttesen a természet minden ajándékával rendelkezik. A találkozásaink Németh Pállal más dimenzióban zajlottak. Úgy üldögéltünk a dobókör mögötti, kis birodalmában, mint falusi tornácokon szokás, és amolyan ráérôsen beszélgettünk. Néha csak dörmögött valamit, legyintett, és témát váltott. A szakmából az atléti-
kai mûhelyek elhalása, a magyar sport egyre romló helyzete izgatta leginkább. A saját módszereirôl nem úgy beszélt, mint aki elôadást tart, csupán fontos részleteket járt körül alaposan, és inkább személytelenül. Nem tolta magát elôtérbe, nem próbálta fényezni magát. Tudvalévô, hogy csak nagy harc végén járult hozzá ahhoz is, hogy Sós Ágnes elkészítse róla a – mint kiderült: remek – Dobópápa címû filmet. A hétköznap érdekelte, azt akarta megfejteni. Bölcsen, s kicsit mindig rezignáltan. Egy nappal azelôtt, hogy némileg váratlanul kórházba került, majd ott – mindenki megdöbbenésére – meghalt, sugárzó arccal vett részt Nagykanizsán a Hevesi iskola galériájában, a festményeibôl összeállított, immár 47. kiállítás megnyitóján. A tárlat ismertetôjében ez olvasható: "Gyémánt kemény egyensúllyal megkomponált alkotásai szépek, tiszták és egyszerûek, melyekbe láthatóan életének minden küzdelme beleforrt. Érezni, hogy képei érzéseibôl fakadnak, és minden ecsetvonásukkal úgy tud azonosulni, mint a tisztességes ember az adott szavával. Többféle technikát alkalmaz, de istenigazából az akvarell szerelmese. Annak a technikának, amely nem tûr mellébeszélést, nem viseli el a színek összevissza locsogását, folyamatos változtatását, a formák odébb rakosgatását, csak a határozott, egyenes, tiszta munkát. Ezt a technikát szereti, mert ez hasonlít legjobban az életéhez, ahol nincs köntörfalazás, fülvakargatás, csak az egyenes, tiszta beszéd. Amit a papírra festünk, az végérvényesen ott marad. Amit kimondunk, azért vállaljuk a felelôsséget." A sportban végigjárt útját is a természetes egyszerûség hatotta át. Sajnálkozott, amiért gyenge az "alapanyag", egyre satnyábbak a gyerekek, ami szöges ellentéte a saját ifjúkorának. Ô Szombathelyen a Dózsában röplabdázott, a Haladásban kosarazott egy idôben, mindkettôben NB I-es játékosként. Amikor 1956-ban külföldre távozott (1958-ban, amnesztiával tért haza), a manchesteri kosárcsapatban játszott. Elvileg túl késôn, huszonnégy évesen kezdett a kalapácsvetésbe. Kivételes testi adottságokkal rendelkezett, de a labdás elôéletében amellé megszerzett minden olyan fizikai képességet, gyorsaságot, ruganyosságot, ügyességet, s persze általános mozgáskultúrát is, amely minden idôveszteséget pótolt.
Kétszer állhatott fel – rendkívül erôs mezônyben – a hazai bajnokság dobogójának a harmadik fokára (a legjobbja 67,68 méter volt). És ô akkor is folytatta, amikor a többiek már abbahagyták. Ha veteránként is, de felért a csúcsra, Rómában vébét, Helsinkiben Eb-t nyert, ô lett a magyar atlétika elsô veterán Európa-bajnoka. Alkalmazta mindazokat a technikai elemeket, amelyeket oly sikeresen tanított. Az országos bajnokságokon 1114 érmet nyertek a versenyzôi: 538 aranyat, 322 ezüstöt és 254 bronzot. A második és a harmadik helyek száma együttesen alig múlja felül a bajnoki címekét. A dobói 230 felnôtt és 377 korosztályos országos csúcsot értek el. Négy olimpián hétszer végeztek versenyzôi a legjobb nyolc között. Horváth Attila diszkoszvetésben (Barcelona – 5.), míg a többiek kalapáccsal (Gécsek Tibor: Barcelona – 4., Szöul – 6., Sydney – 7., illetve Szitás Imre: Szöul – 7. és Pars Krisztián: Athén – 5.); Pars Krisztián Pekingbôl hozta haza – igaz, kerülô úton – a várva várt érmet, az ezüstöt. A legsikeresebb tanítvány Gécsek Tibor volt, aki 1998-ban a budapesti Eb-n 82.87 méteres dobással aranyérmes lett, de nyert Eb-ezüstöt is (1990 Split, 80.14 m), kétszer volt világbajnoki harmadik (meg kétszer negyedik), kétszer nyert Világkupát: 1992-ben Havannában, majd az Eb-siker évében Johannesburgban is. Halmazati elismerésként 1998-ban az Év sportolójának választották meg. A fia, Németh Zsolt, 1999-ben világbajnoki ezüstöt és Universiade-aranyat
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:31
Page 30
30 MAGYAR EDZŐ nyert. Az utánpótlás-világversenyekrôl öt elsô helyet hoztak haza a tanítványai, és szekérderéknyi más érmet, pontszerzô helyezést. Minden eredményét csak terjedelmes mellékletben lehetne lajstromozni az éppen négy és fél évtizedbôl. Szombathelyen ugyanis 1964 óta mûködött dobócsoport (kalapács, diszkosz, súly) Németh Pál irányításával. Az elsô években az SZSE, majd a létszám növekedésével a Haladás VSE színeiben. 1993-ban a dobóatléták jelentôs része az újonnan alakult SZAC '93-ba igazolt. S annak lett a jogutóda 1996-ban a Dobó SE. A legsikeresebb év 1998 volt: Gécsek szárnyalt, az egyesület megnyerte a MASZ összesített bajnokságát, és a klubok rangsorában az elsô helyen végzett. Figyelembe véve, hogy kizárólag dobószámokban szerepeltek, ez különleges teljesítmény volt. Olyan nagyokat elôztek meg, mint a Honvéd, az Újpest, a Debrecen, amelyek szinte minden számban rajthoz álltak. Sydney után mégis törés következett be: távozott Annus Adrián, Faze-
■
kas Róbert és Kiss Szilárd, új edzôjükkel, Vida Józseffel. Szerintük a gyengébb szereplés a klubon belüli feszültségek következménye volt, de Németh nem látta be a kudarc okait. A dobópápa késôbb úgy nyilatkozott, hogy már korábban rendet kellett volna teremtenie, az ellentétek mögött ugyanis üzleti ügyek, tartozások álltak. A szívfájdalma az volt, hogy az olimpián a versenyzôi szurkoltak, s még fogadtak is egymás ellen. Holott Sydney amúgy csúcsot jelentett: három szakágban hatan képviselhették a magyar színeket a Dobó SE-bôl. Csak a várt eredmények maradtak el. Abban az idôben volt tele panasszal: manapság a sportolók egy része már csak odaszalad az edzésre, és aközben is tele van a feje mással. A vállalkozásai után lohol, és folyton a kezében a mobil telefonja. "Az itt a baj – mondta –, hogy lassan az edzô akarja jobban a versenyzô sikerét, mint ô maga." Azt nem tette hozzá, hogy mindezt a saját bôrén is érzi, mert egyetlen konfliktusa kapcsán sem mondott még rossz szót sem a másik félrôl.
2009/1
De a fájdalmas törés után ismét sorozatban jöttek a sikerek. Évente ismétlôdô, hagyományos verseny lett a nemzetközi dobógála. 2001-ben elôször köthettek szerzôdést a sportolókkal, a következô évben elkészült az új pálya, majd a klubház is. A nagy eredményeknek köszönhetôen a Nemzetközi Atlétikai Szövetség nemzetközi dobócentrumot hozott létre a Dobó SE-ben, Németh Pál vezetésével. Áradt felé az elismerés: díjakat, rangos kitüntetéseket kapott. Ezt is jól viselte. Nem döngette a mellét, inkább a kétségeirôl, a vélt kudarcairól beszélt. A filozófiája közhelyszerû igazságra épült: a sportban a csoda nem a versenyen, hanem az edzéseken születik. A recept sem volt bonyolult: az elôírt feladatok végrehajtása, minden pillanatban maximális fegyelemmel és összpontosítással, teljes erôbedobással, a nagy célt szem elôtt tartva. Olyan szépek, tiszták és egyszerûek voltak az elvei, mint az akvarelljei. A finom ecset volt egyéniségének jelképe.
Hetvenöt éves a háromszoros olimpiai zászlóvivô MUNKATÁRSUNK, KULCSÁR GERGELY KÖSZÖNTÉSE A zászlóvivô legkedveltebb hobbija
Háromnegyed-százados életútját és kiemelkedô sportpályafutását nem könnyû – ráadásul dióhéjban – összefoglalni. 1934. március 10én született Nagyhalászon. Ismerkedése a gerelyhajítással 1952 tavaszán kezdôdött, s az elsô évben ifjúsági válogatott lett. 1953-ban vették fel a Magyar Testnevelési Fôiskolára, ahol dr. Koltai Jenô irányításával 1955-ben már felnôtt válogatott, s összesen 56 alkalommal ölthette magára a címeres mezt. Húszéves élversenyzôi pályája során 12 alkalommal nyert országos bajnokságot, tízszer javított országos csúcsot, 1961-ben Universiade-bajnok, s kétszer szerzett bronzérmet Európa Bajnokságon (1958 és 1966). Kiemelkedô sikersorozatot ért el három olimpián: 1960-ban, Rómában bronzérmet, 1964-ben, Tokióban ezüstérmet és 1968-ban, Mexikóban ismét bronzérmet nyert. Sportszeretetét, munkabírását, szerény, rokonszenves viselkedését, következetesen példamutató sportemberi magatartását az olimpiai csapat vezetôi is honorálták: az olimpiai megnyitó ünnepségeken háromszor vitte a nemzeti zászlót a magyar csapat élén. Edzôi pályafutásának csúcsát 1976-ban, Montrealban érte el Németh Miklós edzôjeként, aki 94,58 m-es világcsúccsal nyerte az olimpiai gerelyhajító versenyt. Hét éven keresztül volt a válogatott keret gerelyhajító szakágának vezetôedzôje, számos kiváló gerelyhajító mestere. Nemzetközi szintû, kiemelkedôen sikeres edzôi, oktató-nevelô munkásságának elismeréséül 1977-ben „Mesteredzô" kitüntetésben részesült. Sikeres életútjának hátterében sport- és munkaszeretete, legendás munkabírása, következetes és céltudatos munkája áll. Értékes tapasztalataival és munkájával jelenleg is több területen szolgálja sportéletünket: dr. Koltai Jenô halála óta a Mesteredzô címet adományozó Mesteredzôi Kollégium tagja, szervezési munkatársként a Magyar Edzôk Társasága és a Magyar Sporttudományi Társaság közös titkárságának munkáját is segíti. Mindkét társaság és a Mesteredzôi Kollégium nevében kívánunk Gergônek ezen a helyen is további jó M. A. egészséget és sok boldog születésnapot!
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:32
Page 31
MAGYAR EDZŐ 31
2009/1 ■
BVSC emlékünnepség és táblaavatás Kedves, bensôséges ünnepség játszódott le december 5-én a BVSC Szônyi úti uszodájában. Az ünnepségre az adott alkalmat, hogy a vasutasok világhírû edzôje, a népszerû „Mesti", a két évvel ezelôtt 98 éves korában elhunyt Sárosi Imre mesteredzô születésének százéves évfordulójához érkeztünk. A BVSC
Sárosi Imre (1908-2006)
„Mesti" – az aranyember Sárosi (Schwarcz) Imre 1908 december 5-én született Budapesten, tehát 2008-ban születésének százéves évfordulója alkalmával emlékeznek meg a népszerû és sikeres úszóedzôrôl hívei, tanítványai, tisztelôi. Már kora gyermekkorában elkötelezte magát az úszással, maga is versenyzett 1922 és 1930 között az FTC-ben, majd 1930 és 1941 között az MTE-ben. Úszóedzôi tevékenységét az elôbbi szakosztályában kezdi a harmincas évek második felében, majd 1945-46-ban az UTE, késôbb két évig a Neményi MADISZ-ban dolgozik, 1949-ben veszi át a vasutasok ( Bp. Lokomotív – 1955-56-ban Törekvés –, majd 1957-tôl a BVSC) irányítását, ahol 1963-ig tevékenykedik. Kiemelkedô szakmai munkája elismeréseként magas vasúti tisztviselôi rangot kap, amíg ki nem nevezik a Magyar Úszó Szövetség kapitányának, illetve országos szakfelügyelônek (1963-66), amelynek korlátozása kizárta a további egyesületi tevékenységet. A legfelsô szintû edzôi munkától történt visszavonulása után sem szakad el az uszodától, 1967-ben alakítja meg az ország elsô úszó-óvodáját (Bp. Spartacus), ahol sajátos és újszerû módszerei alkalmazásával1974-ig vezetô-oktató. Kilencvennyolc évesen hunyt el, tartalmas és igen gazdag életmûvet mondhatott a magáénak. Legnagyobb sikerét az 1952 évi olimpiai játékokon érte el. A nôi úszóprogram négy egyé-
figyelmes vezetôsége ezt a kivételes alkalmat ragadata meg, hogy megemlékezzen a vízilabdázó nagyszerû edzôjére, a vasutasok korábbi vezetôjére, Laky Károlyra is. Az ünnepség keretében mindkét kiváló edzô emléktábláját elhelyezték az uszoda elôterében.
ni számából hármat az ô tanítványai nyertek – Szôke Kató (100 m gyors), Székely Éva (200 m mellúszás) és Gyenge Valéria (400 m gyorsúszás), s a 4x100 m gyorsúszó váltóban szerepelt Szôke Kató mellett Littomericzky Mária is. Ennek a sikernek köszönhetôen sikeresen járt közben a MÁV legfelsô vezetô köreinél, s épülhetett meg 1954-ben a Szônyi úti BVSC uszoda, amelyben az úszósport hamisítatlan és eredményes mûhelye alakult ki – Lenkei Ferenc, Túróczy Judit, Gyarmati Andrea és számos további kiválóság úszott itt – s otthont adott a vízilabdázásban szintén bajnokságokat nyerô remek szakosztálynak is. „Mesti" már 1961-ben mesteredzô, 1981-ben beválasztják a Fort Lauderdale-ben székelô International Swimming Hall of Fame-be (Úszóhírességek Nemzetközi Csarnoka). Számos magas kitüntetése mellett 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tisztelték meg, s Óbuda díszpolgára lett. 1988-ban a BVSC örökös tagjának választotta anyaegyesülete. Laky Károly (1912-2000)
Tokió és Lipcse sikerkovácsa Laky (Lackenbacher) Károly 1912ben született Budapesten, s nevezetes évben, 1926-ban kezdett komolyan vízilabdázni a BBTE-ben, miután elvarázsolták az újonnan épült Császár uszodában a nagy reformátor, Komjádi Béla fiai, s pompás játékkal nyerték a sporttörténeti elsô Európa-bajnokságot. Késôbb -–1933-tól 1945-ig a BSE játékosa, majd a második világháborút követôen a Vasasban szerepel, ahol a neves Komjádi tanítvány, az olimpiai bajnok Bozsi Mihály az edzôje, akitôl sokat tanul. Játékos karrierjét 1947ben fejezi be – tiszteletre méltó sikerlistával: országos bajnokságot nyert együttes tagja 1940-ben és 1947-ben, s fôszereplôje az 1935-ben (Budapest) és 1937-ben (Párizs) a fôiskolai világbajnokságon gyôztes válogatottunknak. Már játékos korában elkötelezettséget érez az edzôi hivatás iránt, s 1938-tól 1944-ig a BSE ifjúsági együttesének edzôje.1945-ben már a vasutasoknál serénykedik - 1948-49-ben a klub fôtitkára is -, a BVSC illetve a Bp. Lokomotív nevelôedzôje 1945-52 kö-
zött. Válogatottunk szövetségi kapitánya 1954-56, majd 1960-65 között. Az utóbbi a magyar vízilabdázás jelentôs siker korszaka. Merészen megfiatalított gárdája 1962-ben Lipcsében Európa-bajnokságot nyer, majd hallatlanul izgalmas körülmények között emlékezetes sikert arat, arannyal tér haza a tokiói olimpiai játékokról is. Utána a nagyszerû nevelôedzô 1966-ban szeretett klubcsapatával is a csúcsra jut, megnyerik a bajnokságot. A Szônyi úton sorra neveli fel az egymást követô tehetséges vízilabda nemzedékeket, velük honosítja meg a „hajrávízilabdázás" újszerû, sokmozgásos, dinamikus stilusát. Kivételes edzôi képességére jellemzô, hogy amikor 1967-tôl 1978 között mûködésének színhelyét Kubába teszi át, ott, ahol a vízilabdának még hírét sem hallották korábban, a semmibôl virágzó kultúrát alkot. Fantasztikus teljesítmény ennek ismeretében, hogy a kubaiak 1975ben a Caliban a világbajnokságon a negyedik helyen végeznek, s megnyerik a Pánemerikai bajnokságot az Egyesült Államok és Mexikó együttese elôtt. Hosszas kubai tartózkodás után Laky mester 1978-ban tér végérvényesen haza, nyugdíjazzák, a vízilabdázás hazai és nemzetközi történéseit azonban szorosan követi mindhaláláig, 2000 augusztusáig. Számos kitüntetése mellett emlékezetes ünnepségen kapta meg 85 éves születésnapján az Országos Testnevelési és Sporthivatal egyedi kitüntetését páratlan életmûvéért.
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:32
Page 32
32 MAGYAR EDZŐ
■
2009/1
Helyzetjelentés a dopping frontról Jády György Magyar Speciális Olimpiai Szövetség, Budapest E-mail:
[email protected]
Szenzációként hatott a hír: a CERA használata kimutatható. A Tour de France-on hárman is az új koksszal buktak le, a szert elôállító cég segítségével már ki tudják mutatni a használatot. Az augusztusi pekingi olimpián doppingvizsgálat céljából levett összes mintát újraelemzik – jelentette be a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Az olimpiai játékok elôtt alig múlt el nap anélkül, hogy ne hallottunk volna valamilyen doppinggal kapcsolatos hírt. Sorra derült ki különbözô sportágak különbözô nemzetiségû versenyzôirôl, hogy doppingolnak. Szinte komplett sportági válogatottak „buktak meg". Az olimpián már elenyészô volt a pozitív doppingtesztek száma. Mindazonáltal érdemes a körülményeket kicsit átfogóbban megvizsgálni.
1. Doppinggyanú
Nagy kérdés: elérhetôk doppingolás nélkül a világszínvonalú teljesítmények? A kérdés megválaszolatlan marad. Az biztos, hogy egyes sportolók és sportteljesítmények fantasztikusak és – helyenként – szerfelett „különlegesek". Fantasztikus világcsúcsokat értek el a versenyzôk az olimpiai játékokon, elsôsorban úszásban és atlétikában. Az uszodában 25 világcsúcs született, s voltak olyan sportolók, akik egy-egy világcsúcsot követô produkciójuk után 12 órával már újra rajthoz álltak és ismét kiemelkedô eredményt értek el. A szinte hihetetlen teljesítmények elôzményei már a 2007. évi melbourne-i világbajnokságon megmutatkoztak. „A szemünket dörzsöltük a kollégákkal, amikor a gyôzelmek után még csak nem is lihegtek az amerikaiak, egyáltalán nem volt oxigénhiányuk, még a gyilkos távok sikerei után sem" – nyilatkozta a vb-t követôen Kiss László, a magyar válogatott kapitánya. A 100 méteres gyorsúszás olimpiai bajnoka, a 24 éves, francia Alain Bernard, többször ért el világcsúcsot. A hatalmas izomzatú versenyzô testtömege egy év alatt 7 kg–mal nôtt, fantasztikusan megerôsödött. Szinte hihetetlen az ilyen mérvû izomgyarapodás. A 100 gyors világbajnoka, az olasz Filippo Magnini ki is mondta: „Alain megtalálta a jó vitaminokat." A pekingi olimpián egyetlen úszó sem produkált pozitív doppingtesztet. Atlétikában 100 és 200 méteres síkfutásban is hatalmas világcsúcsok születtek. A rövidebb sprintszámban például úgy, hogy a befutó atléta már a cél elôtt felemelt karokkal ünnepelte magát, tehát nem küzdött végig teljes erôbedobással. Angel Heredia, hírhedt doppingdíler szerint az atlétika, az úszás, a sífutás, a kerékpár menthetetlen, az élmezônyben általánossá vált a kokszolás.
Dick Pound, a doppingellenes ügynökség (WADA) elnöke arra szólította fel a tévétársaságokat, hogy bojkottálják a Tour de France-t. Szerinte a tévétársaságoknak azt kellene mondaniuk, nem adunk kerékpárverseny helyett doppingversenyt. „Hihetetlen teljesítmények tanúi lehetünk, a legjobbak 55-60 kilométer/órás átlagsebességet produkálnak, ami annyit tesz: alkalmanként 80-90-nel száguldanak, s hegynek fölfelé is elérik a 30-as tempót, ráadásul két héten keresztül nap mint nap. Ilyen teljesítményre szimplán az edzésmunkával nem lehet fölkészülni " – jelentette ki a doppingügyek egyik magyar szakértôje. Mind több olimpikon között találhatunk asthmást, de eleinte jellemzôen nem az ellen javallt sportágak képviselôi között. Úgy tûnt, az asthmás gyermekeknek azt tanácsolta a kezelôorvos, hogy sportoljanak, akik megfogadták a tanácsot, és „mellékesen" olimpikonok lettek. Az asthmás olimpikonok arányában meglepô fordulat következett be. Egyre több olimpiára készülô sportoló mutatott asthmás reakciókat. Elgondolkodtató, hogy a Los Angeles-i olimpián résztvevô sportolók 11.2%-a, az atlantai amerikai indulók 16.7 %-a élt át asthmás tüneteket vagy szedett légzésjavító gyógyszereket betegségére. Az asthmások meglehetôsen túlreprezentáltak a csapatban, mivel szakértôk az Egyesült Államokban a népesség 47%-ára becsülik e betegség arányát. Az olasz és az angol olimpiai csapat tagjainak hozzávetôlegesen 20%-a volt asthmás a Sydney-i olimpia idején. Egy orvosi tanulmány szerint az Atlantában résztvevô amerikai asthmás olimpikonok aránya éppen a nagy állóképességet, azaz jelentôs oxigénfelvételt igénylô sportágakban volt a legmagasabb. Így a hegyi kerékpárosok (mo-
untain bike) és a kerékpárosok 50%-a, úszók és mûúszók 29.6 % -a, kajak-kenu, evezés versenyzôinek 25.3 %-a volt asthmás. Érdekes módon a legkisebb az arány pont azokban a sportokban, ahol elméletileg nincs ekkora folyamatos fizikai igénybevétel. (Tollaslabda, röplabda, asztalitenisz sportágak.) Jóllehet az asthma nem ragályos betegség, de elterjedése igen gyors az élsportolók körében, s nem kíméli még a Tour de France kiemelkedô teljesítményt nyújtó szupersztárjait sem. A szuper kerékpárversenyen résztvevô sportolók több, mint 40%-a szed asthma elleni gyógyszert. Pl. a 2006. évi gyôztes Oscar Pereiro Sio, az ugyancsak spanyol nagymenô Galdeano, a leghíresebb német versenyzô, Jan Ullrich és még sokan mások. Az lenne a tisztességes, ha két külön versenyt szerveznének, egyet az asthmásoknak és egyet a nem asthmásoknak – jegyzi meg a US Today újságírója. A sors iróniája, hogy az asthmások sokkal gyorsabbak. Ezen rendhagyó példák hosszú sorát más sportágak bevonásával folytathatnánk…
2. Doppingkockázatok aránytalan megoszlása Sportolók szûk mezsgyén: bálvány vagy patás ördög? A kiemelkedô eredményeket elérô sportolók, ha doppingolnak, nagy kockázatot vállalnak. Amíg eredményesek, bálványai, büszkeségei nemzetüknek. Népszerûségük okán szponzorációs értékük jelentôs, egzisztenciájuk biztosított. Amint elmarasztalják ôket, elôbb-utóbb patás ördögökké válhatnak a köztudatban. Példa erre a két, kiváló eredményeket elért magyar atléta. Fazekas Róbert és Annus Adrián neve sajnálatos módon összefonódott a doppingolással. Nevük negatív elôjellel kerül a magyar sporttörténelembe. Tragikus, hogy nem sportemberi erényeik kapcsán jegyzik meg nevüket. Néhány év elteltével már csak annyi tapad a nevükhöz, fennakadtak a doppingvizsgálaton, mivel tisztátlan eszközökhöz nyúltak, kizárták ôket, s ezáltal a magyar sport jelentôs presztízsveszteséget szenvedett el. Kollektív siker, egyéni felelôsség? Úgy tûnik, a sportolót egy szakértô gárda készíti föl világra szóló eredményei elérésére. Amint azonban doppingoláson érik a versenyzôt, általában a
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:32
Page 33
MAGYAR EDZŐ 33
2009/1 ■
felkészítô csapat bizonyos tagjai háttérben maradnak. Korántsem részesül mindenki felelôsségével arányos büntetésben. Ebben a szakmában pedig a „magányos elkövetô" elmélete világszínvonalú eredmények esetében kizárható. Ahhoz, hogy a dopping elleni harc sikeres legyen, a probléma igazi gyökereit kell megtalálni. Az olimpiai mozgalom az utóbbi évtizedekben a pénzügyi stabilitás érdekében a látványosság irányába lépett. A legkülönbözôbb sportágak szabályai úgy változtak, hogy az adott sportág minél vonzóbb és izgalmasabb legyen a tévénézôk számára. Befogadták a profi sportolókat, megjelentek „az álomcsapatok" az olimpiai játékokon. Példátlan módon, a pekingi olimpián helyi idô szerint reggel rendezték meg az úszás és a torna döntôit, amely élettani szempontból kedvezôtlen. Rendkívül kedvezô viszont a reklámbevételeknek, hiszen a döntôk egyenes adásban élvezhetôk (az idôeltolódás miatt) az esti órákban az amerikai kontinensen. A szenzáció és a nagy bevétel alapja azonban a fantasztikus, lélegzetelállító sportolói teljesítmény. Brissonneau, francia szociológus a kerékpárosokat hozza fel példának jelentésében. Eszerint maguk a szponzorok biztosították a specialistákat, akik új módszerekkel kezdték „kezelni" a sportolókat. A minél jobb eredmények érdekében orvos teamek „segítik" az egyes csapatok felkészülését. Ez a tendencia más sportágakban is megfigyelhetô. A szponzorok elvárják a folyamatos, kimagasló teljesítményt, amint sérülés, vagy nagyobb formaingadozás következik be,
máris erôteljes mértékben csökkentik a támogatásokat. A briliáns eredmények a nemzetközi sportági szövetségek érdekeit is szolgálják. Minél nagyobb a szenzáció, annál nagyobb haszonnal adhatók el a médiának és a szponzoroknak. Ugyanez áll az egyes nemzeti szövetségekre is, hozzátéve, hogy a kiemelkedô sportsikerek után jelentôs állami támogatás is érkezhet. A felelôsség kérdése tehát nem szûkíthetô le a sportolóra és edzôjére. A jelenség behatóbb vizsgálata már vastagon sportpolitikai kérdés.
3. A doppingellenôrzés problémái Megilletik-e az olimpiára készülô sportolókat az emberi szabadságjogok? Korlátozhatók-e a szabadságjogok, mert valaki élsportoló? Idétlennek tûnik a kérdésfelvetés, pedig indokolt. A doppingellenes harc során támasztott követelmények erôs aggályokat vethetnek föl. Az alábbi szemelvények a Magyar Olimpiai Bizottság által kiadott „Amit a doppingeljárásról tudni kell" címû kiadványból valók. Az úgynevezett Holléti program keretében a sportolónak pontosan meg kell adnia, hol tartózkodik. „A sportoló tartózkodási helyére és elérhetôségére vonatkozó adatközlési kötelezettségét mind versenyen kívül, mind verseny alatt doppingellenôrzés céljából… amelyet a sportoló haladéktalanul és hiánytalanul köteles teljesíteni. … a jelentéseket reggel 7 és este 10 óra közötti periódusra kell elkészíteni, az ez elôtti vagy utáni események-
rôl a versenyzô nem köteles számot adni. …a holléti jelentést úgy kell összeállítani, hogy a sportoló minden héten konkrét helyen és idôben elérhetô legyen reggel, napközben és este…" Nem feledkeznek meg a sportolónak szabadidôre vonatkozó igényérôl sem: „maximum két, egymást követô teljes napra adható meg, mint holléti program illetve több alkalommal is, ha csak egy-egy nap egy-egy idôsávjára vonatkozik. Ilyenkor a sportoló nem köteles pontos tartózkodási helyet megjelölni, ellenben reggel 7-tôl este 10-ig az általa megadott idôsávban mobiltelefonon elérhetônek kell lennie." A doppingügynökség szabályzatában ismerik a szabadság fogalmát, azonban ekkor sem tévesztik szem elôl a sportolót: „Szabadságnak számít a két egymást követô napnál hosszabb szabadprogram, ilyenkor a sportoló köteles pontos tartózkodási helyet megjelölni, valamint azt, hogy ezen a helyen mikor található meg legalább minden második napon egy nap három idôsávjából legalább egyszer." Gondoskodnak a váratlanul bekövetkezett események kiváltotta helyzetek szabályozásáról is: „Akadályoztatás, baleset, elôre nem látható, hirtelen bekövetkezett családi esemény vagy hivatalos elfoglaltság esetén a sportoló köteles a sportágvezetôjét értesítenie a történtekrôl, majd az akadályoztatás elhárultával … a lehetô leghamarabbi idôpontban köteles módosítani jelentését." A rendelkezés értelmében „a sportoló bármikor módosíthatja illetve köteles módosítani holléti jelentését, ha az eredeti programban változás áll be…." Érdekes a mintavételi procedúra is. A magyar sportszeretô közvélemény igazán hallotta, hogy ezzel kapcsolatosan adódtak problémáik a sportolóinknak. A szabályzat leszögezi: a „mintaszolgáltatás bármely szakaszának hátráltatása vagy manipulálása vagy ennek kísérlete doppingvétséget megalapozó magatartásnak minôsül, amely minden esetben dokumentálásra kerül és fegyelmi eljárást von maga után." Lássuk a vizeletmintát! „A vizeletminta adása minden esetben egy elkülönített mellékhelyiségben történik, a sportolóval azonos nemû doppingellenôr jelenlétében. A doppingellenôr legfontosabb feladata meggyôzôdni arról, hogy a minta a sportoló testébôl származik. Ennek érdekében felkérheti a sportolót ruházatának részleges, vagy esetlegesen teljes eltávolítására." Ellentmondásként ható, vérszegény megjegyzést biggyesztenek az eljáráshoz: „A doppingellenôr kötelessége minden esetben tiszteletben tartani a sportoló emberi jogait." Miközben a
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:32
Page 34
34 MAGYAR EDZŐ
■
2009/1
sportoló pucéran vizeletmintát szolgáltat, s a doppingellenôr figyelmesen ellenôrzi, valóban a testébôl származike, érkezik-e a minta, nehéz az emberi jogok érvényesülésérôl beszélni. A kiskorúak (- a18. életévüket be nem töltött sportolók -) minimális kedvezményt kapnak: „A kiskorúakra a felnôttektôl némileg eltérô mintavételi és doppingeljárási ügyrend vonatkozik. Számukra biztosítani kell a törvényes képviselô jelenlétét az eljárások alatt. Esetleges doppingvétség esetén a büntetési tételek megegyeznek a nagykorúakéval." A fent ismertetett követelmények vajon összhangban állnak-e az olimpiai eszmével? Összhangban állnak-e a kultúránkban olyannyira védelmezett személyi szabadság eszméjével? Milyen jogon lehet a sportolókat effajta eljárások betartására kötelezni?
4. Hibás döntések, ellentmondásos szankciók Rés a rendszer testén – hibák és kö vetkezetlenségek a doppingellenôr zésben A sportolókat érintô szigorú rendszabályok ellenére a szakértôk szerint a doppingellenôrzés nem elég hatékony, „… általános a vélekedés, a három százalék alatti pozitív minták nem fedik a valóságot… becslés szerint legalább harminc százalékos a doppingfertôzöttség" – írja Frenkl Róbert. Egyes szakértôk a mintákkal kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatok szigorítását javasolják a hatékonyság növelésének érdekében. Nyilván a doppingolás halad elôl a technikában, s az ellenôrzés „ott liheg" a sarkában. „A kevésbé tehetôs országok még a régi szereket szedik, ezért tudjuk elcsípni ôket, ahol viszont meg tudják fizetni a növekedési hormonokat, vagy az IGF-et, ott hiába kutakodunk. Azok a szerek pillanatnyilag kimutathatatlanok, bár komolyak az erôfeszítéseink" – nyilatkozta Aján Tamás. A szakértôk szerint vizeletminta mellett vért is kellene venni a sportolóktól, mert a vörösvérsejtek vizsgálatából lehet igazán következtetni a doppingszer használatára. Épp ezért nehezen indokolható, hogy a – már említett – 2007. évi ausztráliai úszó világbajnokságon miért volt csupán vizeletvizsgálat, miért maradt el a vérvizsgálat. (Pl. a 2006. évi budapesti Eb-én nyolcvan vérmintát vettek). Durva hibák nemcsak a versenyszervezés folyamán, hanem egyes sportolók esetében is bekövetkeztek, ilyen például Tyler Hamilton esete. Az amerikai kerékpáros athéni gyôzelmét követôen három héttel megbukott a spa-
nyol körversenyen doppingolás miatt. Ennél fogva a Nemzetközi Olimpiai Bizottság utólagos vizsgálatot rendelt el. Az olimpia idején levett vért gyanúsnak találták, de negatív jelzéssel látták el. A B-minta vizsgálatát akkor azonban nem végezték el. Az utólagos vizsgálatra nem kerülhetett sor, mert helytelen tárolás miatt a minta tönkrement. Hamilton olimpiai bajnok maradt. Következetlenséget tapasztalhatunk a különbözô nemzetközi sportszövetségek doppingolással kapcsolatos eljárásában is. Idén tavasszal a görög súlyemelô válogatott 11 tagja akadt fenn a doppingvizsgálaton. A görög súlyemelô szövetség a doppingvétség ellenére indíthat – természetesen doppingolásban nem érintett – sportolókat. az olimpián. A görög szövetségnek 50.000 dollár büntetést kell befizetnie a Nemzetközi Súlyemelô Szövetség kasszájába. Sokan úgy interpretálják az eseményt, hogy a tehetôsebb szövetségek „bevásárolhatják magukat az olimpiára." Werner Franke német doppingszakértô szerint a népbutítás kategóriájába tartoznak a pekingi olimpián elvégzett vizsgálatok. „Ez volt a világ legna-
gyobb átverése… . A játékokon csak a nagyon ügyetlen sportolók buknak meg az ellenôrzéseken. Nincs abban semmi meglepô, hogy Pekingben kevés pozitív eredmény született." Véleménye szerint a több ezer dopping-vizsgálatot az olimpia elôtt 4-10 héttel kellett volna minden résztvevôn elvégezni. „És arról még nem is beszéltünk, hogy a kínaiakat hazájukban nem lehet bejelentés nélkül, váratlanul ellenôrizni, mert a doppingellenôröknek is vízumot kell igényelniük a helyi hatóságoktól, így elôre lehet tudni, mikor érkeznek az országba." Összegezve, jól láthatók a minden elôzmény nélküli, gyanúsan kiemelkedô eredmények, a sportolók azonban hatalmas kockázatot vállalnak a doppingolással. A büntetések kiszabásakor – úgy tûnik – indokolatlanul leszûkül a felelôsök köre. A doppingvizsgálati eljárás nem felel meg a korszellemnek. A doppingellenôrzés alaposságában és következetességében is akad javítani való. Jelen gyakorlat tökéletesítése égetôen szükséges, s nem kerülhetôk meg a sportpolitikai, gazdasági, jogi, egészségügyi kérdések.
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:32
Page 35
MAGYAR EDZŐ 35
2009/1 ■
Sportorvoslás a londoni aranyakért Berkes István, Jákó Péter Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest E-mail:
[email protected]
A Pekingi Olimpián szereplô magyar csapat eredményeinek értékelése már a helyszínen is, de a hazai közvélemény körében, a médiában még inkább ellentmondásos volt. Két szélsôséges álláspont ütközött: az egyik szerint az elért eredmény híven tükrözi a magyar sport jelenlegi helyzetét, ennél jobbra a jövôben sem lehet számítani, sôt örüljünk, ha lesz három aranyérem. A másik véglet szerint kisiklásról volt szó, a körülmények szerencsétlen összejátszásáról. Az okok között szerepelt az edzôk hiánya (a jobb anyagi körülmények miatt sokan vándoroltak külföldre), az edzôtermek, edzôhelyek leromlott állapota, de gyakran visszatérô motívum volt a mentális felkészítés hiánya, a sportegészségügyi és sporttudományos támogatás elégtelen volta. Követendô példaként nem egyszer szerepeltek olyan, más nemzetekhez tartozó sportolók, akiket népes csapat segített az eredményhez: orvosok, biomechanikusok, pszichológusok, sportélettanászok, sportsebészek, fizioterapeuták, gyúrók, dietetikusok. Nem lenne helyes, ha a hazai sportegészségügy válaszként hivatkozna arra, milyen anyagi háttérrel rendelkeznek a példákban szereplô nemzetek sportorvosi szolgálatai, s mibôl gazdálkodik a hazai sportegészségügy. Fel kell hívnunk ugyanakkor a figyelmet arra, hogy mindazon sportegészségügyi szakemberek, akik említésre kerültek, a magyar csapat sportolói számára is rendelkezésre álltak. Az is igaz, hogy ezek, a felkészülésben résztvevô szakemberek a kapacitásuk szûkebb volta miatt kevésbé egyénileg, mint inkább csoportos formában tudtak a sportolókkal foglakozni. Ez azt jelenti, hogy például 10-12 pszichológusra is lett volna hirtelenjében igény, azonban az anyagi keretek ennél jóval kevesebb alkalmazását (többnyire mellékfoglalkozásban!) tették lehetôvé. Maradva a példánál a pszichológiai felkészítésre való igény sem az olimpiai ciklus elején jelentkezett, hanem az olimpiát közvetlenül megelôzôen, sôt csak már ott, a helyszínen, Pekingben. Problémának látszik, hogy nem egyértelmû minden edzô számára, milyen formában tud a sportorvos - vagy még szélesebben értelmezve a sportegészségügy - segítséget nyújtani a felkészülés folyamán.
A Nemzetközi Sportorvos Társaság (FIMS) korábbi elnöke, Hollmann professzor az élsport ellátásával kapcsolatos sportorvosi feladatokat az alábbiak szerint foglalta össze: • a teljesítôképesség általános és sportágra specifikus vizsgálata, • az edzés sportélettani alapokon nyugvó kontrollja, ennek alapján tanácsadás az edzôknek az edzésvezetésre vonatkozóan, • biomechanikai és statisztikai elemzése a sportsérülések létrejöttének és • gyakoriságának, • sérülések, betegségek kezelése, • tanácsadás életmódra, táplálkozásra vonatkozóan, • sporteseményekkel kapcsolatos teendôk. Feltétlenül szükséges a Hollmann professzor által felsoroltakat kiegészíteni a sportolók pszichológiai felkészítésének a sportegészségügyi feladatok közé emelésével. A teljesítôképesség vizsgálata az élsport vonatkozásában egyrészt szükségessé tesz szofisztikált mûszerezettségû terhelésdiagnosztikai laboratóriumot, valamint annak a lehetôségét, hogy ún. pályavizsgálatok keretében edzésen, vagy akár versenyek helyszínén történjenek sportélettani vizsgálatok. Másrészt azonban legalább olyan fontos, mint a modern mûszerpark, hogy a sportoló vizsgálati leleteit az edzôk és sportorvosok, akár a versenyzôk bevonásával is közösen ér-
tékeljék, s vonjanak le belôlük következtetéseket a felkészítés módszereire vonatkozóan. További elôrelépést jelent, ha sportorvosok és edzôk közösen dolgoznak ki sportspecifikus, az adott sportágra jellemzô terhelésdiagnosztikai módszereket. A sérülések kialakulásának oka lehet egyszeri erô hatása (akut sérülés), vagy ismétlôdô kisebb traumák (krónikus ártalom). A sérülések megelôzésében mind a mozgás kivitelezésének változtatása (technika), mind a védôfelszerelések segítséget nyújthatnak. Ebben eredménnyel csak team-munka kecsegtethet, amelyben egyaránt részt kell vegyen az edzô, a sportági szakember, biomechanikus, a sérülések diagnosztikájában és kezelésében jártas sportsebész és sportorvos. A sérülések betegségek ellátásában a sportolók mellett mûködô orvosnak ez általában a válogatott keret orvosa feladata annak eldöntése, hogy az elsô ellátást követôen szükséges-e további szakellátás, vagy sem. A gyógyulást követôen szakmailag megalapozott irányelvek alapján dönthetô el, milyen rehabilitáció szükséges és mikor, mitôl függôen, milyen intenzitással, stb. engedélyezhetô ismét edzés, versenyzés. Ebben szoros együttmûködés szükséges a sportoló edzôjével. Az életmód, ezen belül a táplálkozás szerepe sportolók eredményességében - vagy akár eredménytelenségében - régóta ismert és vitathatatlan, mégis a hazai gyakorlatban mindmáig nem kapott súlyának megfelelô szerepet. A sportolók táplálkozásának nem csupán edzôtábori körülmények között, hanem a felkészülés teljes idôtar-
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:32
Page 36
36 MAGYAR EDZŐ tamán belül a korszerû sportdietetikai ismereteken kell alapulnia. Igazán eredményes tanácsadás csak egyénileg, a sportoló étkezési szokásainak, testösszetételének, energiaszükségletének, aktuális edzettségi állapotának, valamint az edzô által készített felkészülési tervnek ismeretében adható. A sporteseményekkel kapcsolatos feladatok az esemény jellegétôl függôen - hazai, vagy külföldi - különbözôek. A külföldön megrendezett versenyeken a feladat elsôsorban az esetleges betegségek, sérülések kezelése, higiénés viszonyok-, táplálkozás ellenôrzése, a hazai versenyeken viszont a teljes egészségügyi biztosítás kidolgozása, szervezése és irányítása a sportorvos feladata. Az élsportban folyó öldöklô küzdelemben, ami az Olimpiai Játékokon csúcsosodik ki, sokszor árnyalatnyi különbségek választják el az aranyérmest a helyezettektôl. A sportpszichológia a maga eszköztárával a felkészülés minden fázisában segítséget képes nyújtani a versenyzônek képességei kibontakoztatásában, az esetleges gátló tényezôktôl való megszabadításában, az optimális szerepléshez szükséges optimális pszichés állapot elérésében. Hangsúlyozandó azonban, hogy mindez csak az edzôkkel való szoros együttmûködés révén érhetô el. A felsorolásból kitûnik, hogy valamennyi, az élsport területén jelentkezô sportegészségügyi feladat csak akkor oldható meg eredményesen, ha az edzôk és a sportorvosok között szoros kooperáció jön létre. Minkét fél - a sportági szakemberek és a sportegészségügy - részérôl történtek már korábban is kísérletek az együttmûködés, egymás jobb megértésének kialakítására, ezek azonban többnyire csak esetlegesek voltak. A Magyar Sportorvos Társaság (MST) és az Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI) elemezve és megtárgyalva az elmúlt olimpiai ciklust és a magyar csapat szereplését számos következtetést vont le a további teendôkre vonatkozóan. Ezek közül az egyik, hogy fokozni kell a sportegészségügyi ismeretekkel
■
kapcsolatos továbbképzések hatékonyságát. Ennek eredménye az a konferencia sorozat, amely 2008. novemberében kezdôdött, Labdajátékok és Sportorvoslás címmel. A konferencia sorozat megrendezését a Magyar Olimpiai Bizottság és az Önkormányzati Minisztérium, valamint a Magyar Labdarúgó Szövetség támogatása tette lehetôvé. A részvételi szám meghaladta a 100 fôt. A konferencia elôadásai az alábbi fôbb témákat érintették: • terhelésélettan, teljesítménydiagnosztikai lehetôségek laboratóriumi és pálya körülmények között; • a sportolók hirtelen szívhalálának okai és a megelôzés lehetôségei; • sportsérülése gyakorisága és ellátása; • sporttáplálkozás; • gyermek- és serdülôkorú labdajátékosok sportegészségügyi problémái; • pszichológiai felkészítés a labdajá tékokban. A konferencia végén a résztvevôk számára tesztírásra, majd a konferencia zárásakor certifikáció átadására került sor. 2009. február 13-án folytatódott a rendezvény sorozat Küzdôsportok és Sportorvoslás címmel, amelyen a részvételi szám már meghaladta a 130-at, s nyolc szakszövetség delegált résztvevôket: Magyar Birkózó, Judo, Ökölvívó, Karate, Kendo, Kick-Box, KungFu és Taekwon-Do Szövetség. Ekkor is programba került a sportolók szívhalálának okaival és a megelôzés lehetôségeivel foglalkozó elôadás, valamint a terhelésélettan és a sportpszichológia, azonban a küzdôsportok igényének megfelelôen, más szem-
2009/1
pontok alapján, mint a labdajátékok esetében történt. További elôadások: • agyrázkódás diagnosztikai és kezelési elvei sportolók esetében; • súlyszabályozás és sporttáplálkozás küzdôsportokban; • küzdôsportokban gyakoribb sportsérülések és megelôzésük; • testösszetétel jelentôség küzdôsportokban. A Magyar Sportorvos Társaság és az Országos Sportegészségügyi Intézet tervei szerint a 2009. év folyamán további három, vagy hat konferenciára kerül sor: májusban és az ôszi hónapokban, majd a londoni olimpiáig folytatódna évente négy vagy nyolc alkalommal. A konferencia témái a továbbiakban részben változatlanul a sportágak sportegészségügyi problémái közül kerülnének ki. Másrészt lehetséges, hogy a késôbbiekben csupán egyegy kérdés alaposabb megtárgyalása (pl. sporttáplálkozás, sportpszichológiai módszerek, sportélettan, környezeti tényezôk hatása a teljesítôképességre, egyes sportsérülések megelôzése és rehabilitációja, stb.). Hangsúlyozandó, hogy a konferenciák szervezôi nyitottak a sportági szakemberek felvetéseivel kapcsolatosan (ez a konferenciák végén kiosztott értékelô lapokon kérdésként szerepel is), sôt segítséget jelent, ha konkrét igény merül fel valamilyen téma kapcsán. A magyar sportegészségügy bízik abban, hogy ezek a konferenciák jó lehetôséget biztosítanak arra, hogy a sportolók felkészítésében elsôsorban érdekelt szakemberek jobban megértsék egymást, serkentve egyúttal az együttgondolkodást, s mindez Londonban majd az aranyérmek számát is gyarapítja. A szervezôk ezúton is köszönetüket szeretnék kifejezni mindazoknak, akik anyagi és erkölcsi támogatásukkal hozzájárultak a konferencia sorozat eddigi sikeres megrendezéséhez: az Önkormányzati Minisztériumnak, a Magyar Olimpiai Bizottságnak, a felsorolt szakszövetségeknek, továbbá azoknak a cégeknek, amelyek kiállítóként, vagy egyéb módon tették lehetôvé rendezvényünket.
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:32
Page 37
MAGYAR EDZŐ 37
2009/1 ■
A zsírellátottság optimálása, zsírhasznosulás Korszerû sporttáplálkozás
Szabó S. András rovata
A sporttáplálkozás egyes speciális kérdéseit elemzô rovatunkban az eddigiek során 22 közleményben a következô témakörökkel foglalkoztunk: • fehérjebevitel, a sportolók fehérjeigénye • folyadékbevitel, a sportoló vízháztartása • testtömeg-csökkentés, testsúlyszabályozás • táplálkozás a mérlegelést követôen súlycsoportokhoz kötött sportágak esetén • a vegetariánus étrend kihatásai a sportoló egészségére • a kreatin-kiegészítés jelentôsége a sportban • a sportolók tápláltsági állapota és jellemzô testfelépítése • a szabad aminosavak alkalmazásának jelentôsége, teljesítménynövelô hatása • az ásványi anyag szükségleten belül a sportoló kalcium- és magnéziumigénye • az ásványi anyag szükségleten belül a sportoló kálium- és nátriumigénye • a nem fémes makroelemekre vonatkozó szükséglet a sportban • a sportolók alkoholfogyasztása és ennek kihatásai • a sportolók esszenciális mikroelemszükséglete • a diétás rostok élettani szerepe, a sportolók rostszükséglete • idôs sportolók táplálkozása • a sportolók zsíroldható vitaminellátottsága, vitaminigénye • nem fémes mikroelemigény sportolóknál • a sportolók vízoldható vitaminigénye • sportágspecifikus energiaigény • káros táplálkozási szokások • helytelen táplálkozási szokások • zsírbevitel a sportolói diétában A Magyar Edzô hasábjain 2002-ben indított táplálkozási rovat – elsôsorban
a szerkesztôk részérôl folyamatosan megnyilvánuló elismerésnek és megtisztelô bizalomnak, valamint több, a folyóiratot rendszeresen olvasó edzô, sportszakember kedvezô véleményének, bátorításának, javaslatának és kérésének köszönhetôen – folytatódik, s terveim szerint más, az eddigiek során nem tárgyalt, de a sporttáplálkozás egyes gyakorlati kérdésköreihez valóban szervesen kapcsolódó téma (pl. a táplálkozás kiegészítôk jelentôsége, biológiailag aktív mikroelemek az étrendben, gyermekkorú sportolók táplálkozása, szénhidrátok jelentôsége a sporttáplálkozásban, speciális diéták alkalmazhatósága a sportolók esetében, táplálékok antinutritív komponensei, toxikus mikroelemek a sportolók táplálékában, a sportoló nô táplálkozása a terhesség alatt, vitaminszerû anyagok a sportolók táplálékában, aromaanyagok a táplálékban, táplálkozás a verseny során) is tárgyalásra kerül. Jelen rész folytatja a legutóbbi témakört – a zsírok élettani szerepe, zsírbevitel és zsírigény a sportolók táplálkozásában – s a zsírellátottság optimálásának s a zsírhasznosulásnak egyes kérdéseit elemzi.
A szervezet zsírigénye Táplálkozásfiziológiai szempontból az tekinthetô optimálisnak, ha az energiaszükséglet mintegy 25-30 %át fedezzük zsírokból. Sportolóknál egyébként ennél valamivel nagyobb zsírarány is megengedhetô illetve javasolható, különösen akkor, ha az igen nagy terhelésû edzésmunka következtében bôséges, nagy energitartalmú táplálékra van a versenyzônek szüksége. Egyébként a magyarországi lakosság – populációs szint – táplálkozásában, hasonlóan az ún. fejlett társadalmakban élô népekhez, igen magas a zsír aránya az energiabevitelben eléri, illetve meghaladja a 40 %ot is. Ha pl. feltételezzük, hogy egy erôsportot ûzô versenyzô (pl. dobóatléta) napi átlagos energiaigénye 20 ezer kJ, s ennek 30 %-át fedezzük zsírból illetve olajból, akkor ez napi 150-160 g zsírfogyasztást jelent, kb. 810-820 g együttes fehérje- és szénhidrátbevitel mellett. Ha viszont az atléta energiaszükségletének 40 %-át fedezi a zsír, akkor a napi 200-210 g zsírbevitel mel-
lett csupán 690-700 g az igényelt fehérje és szénhidrát együttes mennyisége. Így a naponta fogyasztott táplálékban lévô zsír+szénhidrát+fehérje együttes mennyisége, azaz lényegében a felvett élelmiszer vízmentes szárazanyagtartalma (ha eltekintünk a rostoktól s a nagyon kis mennyiségben jelenlévô egyéb anyagoktól, pl. vitaminok) kb. 970 g-ról mintegy 900 gra csökkenthetô. Ez a 70 g szárazanyag különbség a napi táplálékban kb. 100-500 g nativ élelmiszertömeggel ekvivalens a víztartalom függvényében. A sportoló szervezetébe jutó élelmiszer tömege így bizonyos mértékig csökkenthetô, s ez azért is lényeges, mert nagy terhelés mellett olyan nagy lehet a szervezet energiaigénye, ami már problémát okozhat a megfelelô mennyiségû tápanyag felvétele tekintetében. Az elôzôleg említett 20 ezer kJ – azaz mintegy 5 ezer Kcal – egyébként nem is túl nagy energiaigény, hiszen egy nehézsúlyú birkózó, egy ólomsúlyú súlyemelô, a +125 kg-os kategóriában versenyzô erôemelô, vagy akárcsak egy élvonalbeli súlylökô vagy diszkoszvetô (100 kg feletti testtömeggel!) esetében a napi tényleges fiziológiai energiaszükséglet akár 3040 ezer kJ is lehet. Jakovlev adatai szerint pl. egy élvonalbeli súlyemelô esetében a napi energiaigény mintegy 290-320 kJ/testtömeg kg, azaz egy 90 kg testtömegû emelônél ez kb. 26-29 ezer kJ energiafelvételt jelent. Zsírszükségletre vetítve a sportolók zsírigénye kb. 2.0-2.5 g-ra becsülhetô testtömeg kg-onként. Ha tehát egy sportoló táplálkozásában a fehérje: zsír: szénhidrát energia% aránya 17:33:50, akkor az energiaigény mintegy 1/3 részét fedezzük zsírból. Kihangsúlyozandó, hogy adott illetve speciális körülmények – pl. alacsony külsô hômérséklet – esetén a zsírarány ennél több is lehet. Ugyanakkor a napi táplálékban a zsír energiaaránya semmiképp ne haladja meg a 45 %-ot, hiszen a zsírbô étrend erôsen igénybe veszi a májat, s emésztési zavarokat okozhat. A zsír lassan ürül a gyomorból, nehezen emészthetô s így teljesítménycsökkentô tényezôvé válhat. Nagy mennyiségû, állati eredetû zsír tartós fogyasztása egyúttal növeli az érelmeszesedés s a hipertónia elôfordulásának gyakoriságát is.
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:32
Page 38
38 MAGYAR EDZŐ A zsírbevitel optimálása
Állati fehérjében nem szûkös táplálkozást folytató országokban a táplálkozási struktúrát vizsgálva többnyire az a probléma, hogy túl sok az energia és zsírbevitel. A kérdés illetve feladat tehát abban rejlik – s ez érvényes a sportolói diétára vonatkozóan is - hogyan lehetne a zsírbevitel arányát csökkenteni, a táplálékozást optimálni. Nos, van néhány megszívlelendô gyakorlati tanács, ami érdemi segítséget nyújt e probléma megoldását illetôen. A javaslatok a következôk: • alacsony zsírtartalmú tej fogyasztása • sovány sajtok fogyasztása • az ételkészítésre kerülô húsról a látható zsír eltávolítása • a szalonna, töpörtyû, magas zsírtartalmú húsipari termékek fogyasztásának mellôzése • a vaj- és margarinfogyasztás mérséklése • a húsfogyasztáson belül a hal- és baromfihúsfogyasztás arányának növelése • magas cukor- és zsírtartalmú sütemények, cukrászati készítmények fogyasztásának mérséklése illetve mellôzése • a komplex szénhidrátokat tartalmazó ételek (pl. kenyér) fogyasztásának preferálása • fôzelék- és zöldségfélék, gyümölcsök fogyasztásának növelése. Persze az is fontos, hogy a táplálék zsírtartalma ne csökkenjen az optimálisnak tekinthetô 25-30 % alá! A zsírbô étrend ugyanis egyúttal fehérjekímélô is, azaz ha a szervezetbe megfelelô mennyiségû zsír jut, akkor még viszonylag kis fehérjebevitel mellett is fenntartható a nitrogénegyensúly. (Természetesen nem arról van szó, hogy a szervezet képes lenne zsírból fehérjét gyártani, hanem csupán arról, hogy zsír (azaz energia) hiány esetén a bevitt fehérje is energiaforrásként hasznosul, míg bôséges zsírellátottság esetén a szervezetbe jutó fehérjébôl képzôdô aminosavak szerepe döntôen a fehérje bioszintézisben rejlik.) A zsírbevitel azért is szükséges, mert a szervezetben lezajló biokémiai folyamatok lezajlásához zsírban oldódó vitaminok is kellenek. Továbbá tény, hogy a táplálék is ízletesebb lesz a zsíroktól, hiszen az élelmiszerek ízét, illatát adó aromaanyagok jelentôs része zsírban oldódik. S abból adódóan, hogy a zsírszegény étrend egyúttal – igen nagy valószínûséggel – szénhidrátdús is, azaz a fogyasztott élelmiszer nagy térfogatú (voluminosus), s ez gyakran teltségi
■
érzést, felfúvódottságot, nyomásérzékenységet, fáradtságot okoz. Ezért sportolóknál a zsírfogyasztás minimuma 20 energia% körüli érték, ennél – a sportág jellege függvényében – célszerû magasabb zsírarányt biztosítani a rendszeres napi táplálkozás során. Elsôsorban állóképességi jellegû munkát végzô sportolóknál 25 % körüli arány javasolható, míg olyan sportágakban, ahol az erô dominál, a zsírarány meghaladhatja a 30 energia% értéket is. Frenkl egyébként valamennyi sportágnál 20 és 25 % közötti zsírarányt tart optimálisnak, s ez naponta mintegy 4-6 ezer kJ energiabevitelt jelent s 100-160 g zsírbevitelt.
Zsírhasznosulás Korábban már említésre került, hogy a zsírok olyan molekulavegyületek, amelyekben a háromértékû alkoholhoz (glicerin) 3 zsírsav kapcsolódik. Általában azok a zsírok, amelyek molekuláiban a glicerinhez különbözô zsírsavak (kevert trigliceridek) kapcsolódnak, a szervezetben jobban hasznosulnak, mint a csak egyfajta zsírsavat tartalmazó zsírok. A zsírhasznosulást egyébként más tényezôk is befolyásolják, így pl. elegendô Ca jelenlétében a magasabb olvadáspontú zsírok is elég jól hasznosulnak. Fehérjében gazdag táplálkozás esetében pedig a vaj s a keményített zsír (margarin) is jobban hasznosul. A margarinok több telített zsírsavat tartalmaznak, mint a növényi olajok, ezért az állaguk szobahômérsékleten szilárd, illetve kváziszilárd. Viszont az esszenciális zsírsavtartalmuk nagyobb, mint az állati zsiradékoké (pl. disznózsír) s ezért fogyasztásukat elônyösnek tartják. (S nem utolsó sorban a margarinok vitaminozott, különbözô vitaminokkal kiegészített formában kerülnek forgalomba.) A margaringyártás során a kemé-
2009/1
nyítésnél (hidrogénezés) transz zsírsavak is képzôdnek, amelyeknek az élettani hatása – ellentétben a cisz zsírsavakkal – a telítettekhez hasonló. E hátrány kiküszöbölésére ma már keményítéssel és ún. átészterezéssel transz zsírsavaktól mentes margarinokat tudnak elôállítani. A hidrogénezés során az olajokban lévô telítetlen zsírsavak kettôs kötéseinek egy része felszakad, a zsírsavak ezáltal telítettekké válnak, s így az olvadáspont is nô. A technológia folyamat során egyébként a zsírban oldódó vitaminok nagy része elbomlik, ezért (illetve ezért is) a különbözô margarinkészítményeket vitamin-kiegészítéssel forgalmazzák. A tárolás során a zsírok, olajok oxidálódnak, avasodnak, s a keletkezô oxizsírsavak miatt élvezeti értékük csökken, illetve akár élvezhetetlenné is válhatnak. A zsiradékokban lévô antioxidáns hatású vegyületek – pl. A és E vitamin – védenek az avasodás ellen. Egyes olajokban (pl. olivaolaj) azonban nagyon kevés az ilyen típusú vegyületek koncentrációja, ezért ezek könnyen avasodnak. Egyébként a telítetlen zsírsavakban gazdag zsiradékok – a kémiai affinitás-különbség miatt – gyorsabban avasodnak, mint a fôleg telített zsírsavakat tartalmazók. A növényi olajok és állati zsírok organoleptikus tulajdonságait összehasonlítva megállapítható, hogy az élvezeti érték általában az állati eredetû zsíroknál a magasabb. Ha azonban nem érzékszervi minôsítésrôl, hanem a táplálkozásfiziológiai értékrôl van szó, akkor az a döntô, hogy a kérdéses zsírban. illetve olajban kielégítô mennyiségben vannak-e a többszörösen telítetlen zsírsavak s a zsíroldható vitaminok. A cikksorozat folytatódik, a rovat következô része a zsírfogyasztási struktúra s a lipid metabolizmus szabályozásának egyes kérdéseit elemzi.
Új MET tagok Istenes László Bednár László Ipacs Endre Schuth Gábor Csendes Imre Szabó Gábor Köteles Gábor Nagy Sándor Juhász Zsolt Jónás Károly Pavuk Patricia Minor Levente Morvay-Sey Kata
birkózás squash kajak-kenu kézilabda labdarúgás vízilabda labdarúgás labdarúgás atlétika ökölvívás mûkorcsolya labdarúgás judo
Pálháza Szeged Pomáz Mohács Tiszaföldvár Budapest Dunakeszi Gyôrújbarát Budapest Budapest Budapest Nagyatád Pécs
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:32
Page 39
MAGYAR EDZŐ 39
2009/1 ■
Zsíros Tibor: Kosárarany A szerzô személye, s nem különben a tartalom miatt - minden túlzás nélkül állítjuk - különleges könyvrôl van szó. Zsíros Tibor aligha szorul részletes bemutatásra, hiszen kosárlabdázásunk egyik legkiemelkedôbb alakjáról van szó, sajátosan eredeti és rendkívül népszerû egyéniségérôl, akinek hálásak lehetünk, hogy örökkön játékos kedvének köszönhetôen tollat ragadott a közelmúltban és a sportsikerek kereteiben foglalva bemutat egy ugyan már végérvényesen letûnt, ám felejthetetlen és ugyanakkor számos tekintetben a ma számára is tanulságokkal szolgáló korszakot. Szükségtelen mondanunk, a sorok nem kizárólag kosarazásról szólnak, jóllehet ezt a remek, élvezetes labdajátékot használja történetei vezérfonalának a hajdani hórihorgas közönség kedvenc labdamûvész, „Zsizsi". Lebilincselô élményeinek leírása révén betekintést nyerünk a második világháborút követô másfél évtized szovjet befolyástól átitatott idôszakába, a társadalom állapotába, viszonyaiba, elsôsorban is a magyar sport jellegzetes fénykorába, s benne, egyebek között, a labdarúgó aranycsapat, Puskás „Öcsiék" és mellette számos más sportnagyság sorsába, életébe. Miután visszavezet a világot mára meghódító varázslatos kosárlabdázás sporttörténetében egészen az amerikai kezdetekig, áttekintést ad a továbbiakban a magyarországi fejlôdés állomásairól, folyamatáról, s ezen az úton elvezet bennünket addig az örökké emlékezetes sikerig, 1955-ig, amikor – ma elképzelni is nehéz, legfeljebb álomnak tûnhet az ilyen csoda – a magyar válogatott Európa-bajnokságon diadalmaskodott Budapesten, gyakran játszva, s elbûvölve a Népstadion lelátóin szorongva buzdító több mint negyvenezer nézôt. Az egymást követô sztorik olykor mosolyt keltôek, máskor elgondolkodtatóak, sôt félelmetesek, már-már hihetetlenek – de valóságosak egytôl-egyig. Külön említést kíván az olimpiai kosárlabda tornák taglalása. Zsíros Tibor hosszú és sikerekben gazdag pályafutása, rendkívüli tapasztalatai révén szakavatott specialistája ennek a témának, nem is beszélve szakmai felkészültségérôl – már1977-ben mesteredzô - mind a mai napig a Magyar Edzôk Társasága Mesteredzôi Kollégiumának megkülönböztetett tagja. „Zsizsi" játékosként vállalt oroszlán-
etô Könyvismert
részt nem csupán a fentebb említett 1955 évi Eb sikerbôl, de 195-szörös válogatottsága során személyesen vehetett részt az 1948-as, 1952-es, 1960-as, majd (edzôként) az 1964-es olimpiai játékokon, s tagja volt az 1953-ban a moszkvai kontinens bajnokságon ezüstérmes, 1957-ben Szófiában, illetve 1959-ben Isztambulban rendezett Európa-bajnokságon egyaránt negyedik helyen végzett együttesnek is. A szerzô jól érzékelhetôen örömét lelte az írásban, s ebbôl következôen érzôdik az a nemes szándéka is, hogy szeretett sportága iránt a lehetô legszélesebb érdeklôdést keltse fel kicsikben, fiatalokban és nagyokban
egyaránt. Rokonszenvessé tegye tehát, megszerettesse ezt az igazán látványos, szórakoztató sportágat olvasóival, közvetett módon ezzel is hozzájárulva a kosárlabdázás hazai feltámasztásához, reményei szerint ahhoz, hogy ismét számottevô tényezôk és fôszereplôk legyünk Európa és a világ színpadán. Ez azonban egyáltalán nem a szükséges adatok közlésének rovására történik, mert mint ahogyan ez Zsíros Tibor játékára, szakmai munkájára és egész életére oly jellemzô volt – alaposságot tükröznek a kötetben közölt pontos és részletes adatok, statisztikák, nem különben az illusztrációként g.r. használt képek is.
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:32
Page 40
40 MAGYAR EDZŐ
■
2009/1
Babaúszás – Angolna módszertan szerint
etô Könyvismert M. Kecskés Edit az Angolna Víziiskola tulajdonosa, vezetôje valamint az Angolna Úszó- Gyógyúszó Iskola Oktatási és Rehabilitációs Alapítvány elnöke. 22 év tapasztalatából merítve igyekszik az alábbiakban röviden bemutatni az általa kidolgozott „Babaúszás" oktatásának módszerét, a teljesség igénye nélkül. Módszere könyv formájában hamarosan kapható lesz a boltokban, címe: „Szeretet közege, közeg szeretete". Jelenleg felnôtt képzés keretén belül 2008. év februárjától tanítja szakirányú végzettséggel rendelkezô kollégáknak és hallgatóknak a babaúszás oktatási módszerét, ami tartalmazza a csecsemôk élettanát, fogástechnikákat, számos fontos tudnivalót. Az alábbiakban – egy kis ízelítô erejéig - átadjuk a szót az oktatónak. ••• Hosszú évek óta a vízi-iskola fô profilja a személyre szabott foglalkozás, ezen belül az alacsony életkorú gyermekek oktatása 3 hónapos kortól, 3 éves korig. A babaúszás programok kiscsoportban történnek. A foglalkozások kezdete 3 hónapos kortól 1 éves korig, 1 éves kortól 3 éves korig. Vízhez szoktatásnak nevezzük az alacsony életkorban történô foglalkozásokat. Ezt követi, az úszásoktatás alapjainak elsajátítása. Azért választottam a tanítás e formáját, mert bizalmon alapuló személyes kapcsolatot kell kiépíteni a pici gyermekekkel. A gyermek játszik minden-
hol, mindenkivel, ezért játékos formában építjük fel a gyakorlatokat, ezzel motiválva azok kivitelezésére, ami egy csoportos foglalkozásnál kevésbé kivitelezhetô. Babaúszással 15 éve kezdtem el foglalkozni, az indíttatást saját gyermekem betegsége adta. Lányom súlyos tüdôasztmával született, s ekkor a babafoglalkozás nem volt még olyannyira népszerû és ismert az országban, így nem tudtam tanácsot kérni senkitôl, magamra voltam utalva. A gyermekorvosunk javasolta, hogy erôsítsem, a tüdejét. A vízben ráadásul nincsenek allergén anyagok, és számos pozitív élettani hatása ismert. Fontos volt megismerni a csecsemôkor jellemzô élettanát és fejlôdésének szakaszait. Ehhez bôséges szakirodalmat kutattam fel. Lassan kialakult a saját egyéni módszerem, mely a következôket tartalmazza: Az órák három részbôl állnak: bemelegítés – fô rész – levezetés. Ehhez 25 technikai fogás tartozik. Hatékonyság érdekében, beszámítva a csecsemôk éretlenségét, szükség volt az ábrák és a technikai fogások kidolgozására. Az imitált merülések gyakorlásával ugyanazt az eredményt érjük el, bár egy kicsit késôbb, ami elhanyagolható szempont, ha azt vesszük figyelemben, hogy a hirtelen víz alá merítéssel félelmet kelthetünk bennük. A csecsemôkre jellemzô, hogy akaratlagosan összerezzennek, ha erôsebb fény-hanginger éri ôket. Amennyiben víz alá húzzuk ôket, ugyanez megis-
métlôdhet. A félelemnek látható jelei vannak: a baba maga elé húzza a karját, ökölbe szorítja a kezét és felveszi a méhen belüli tartást. Repkedô mozdulatokat tesz, majd hirtelen széttárja és összezárja a karját, de ez nem mind az ijedség jele, mivel a fiatal csecsemôkre ez az ösztönös mozgás a jellemzô, erre a vízi adaptációban tehát figyelni kell. A csecsemôkorban elkezdett és rendszerben felépített mozgásforma és módszer megkönnyíti a késôbbiekben az úszásoktatást. A közeg már ismer lesz számukra. A kisgyermekeknek 3 éves korukig az idegizom koordinációjuk nem kellôen érett, ebben az életszakaszban nagymértékû fejlôdésen mennek keresztül. Ebbôl adódóan feladatmegértésük gyenge, és azok kivitelezése tökéletlen. Ennek kialakulása egy késôbbi érési folyamat eredménye lesz. Mára népszerû szabadidôs tevékenységgé nôtte ki magát a babaúszás, éppen ezért számos szakember és nem szakember foglalkozik babákkal így ennek vannak pozitív és negatív fennhangjai. Sajnos ez a mai napig is lecsapódik az érdeklôdôk kérdéseibôl. Fontos lenne ezt a népszerû „sportot" egy képzési rendszerbe beilleszteni. A megjelenô könyvem által szeretném az érdeklôdôket megismertetni részletesen az általam kidolgozott Angolna módszertannal. Az olvasó betekintést nyerhet részletesen a csecsemôk-kisdedek élettani sajátosságaiba és fejlôdésének menetébe. M. Kecskés Edit
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:32
Page 41
MAGYAR EDZŐ 41
2009/1 ■
Beszámoló a Magyar Edzôk Társasága 2007. évi közhasznú tevékenységérôl és gazdálkodásáról A Magyar Edzôk Társasága, mint önkormányzati elven alapuló közhasznú társadalmi szervezet, mûködését az egyesülési jogról szóló 1989.II. sz. törvény, illetôleg a közhasznú szervezetekrôl szóló 1997. év CLVI. sz. törvény alapján fejti ki. 2007. évi szakmai programjában, összhangban az alapszabályzatában is megfogalmazott fô célkitûzésekkel, fô feladatként továbbra is az edzôk és sportoktatók szaktudásának gyarapítását, munkájuk anyagi-erkölcsi megbecsülésének javítását jelöltük meg. Ennek érdekében, az ÖTM Sport Szakállamtitkárság és a Magyar Olimpiai Bizottság megbízásából négy országos továbbképzô szakmai-módszertani konferenciát rendeztünk: • Április 24. „Irány Peking (I)", Olimpiai létesítmények és aktuális szakmai kérdések • Június 8. „Dopping és drog nélkül A magyar sport tisztaságáért" • Október 17. „Irány Peking (II)" - A legfrissebb helyszíni szakmai tapasztalatok • November 10. „A futás varázsa" – Jeff Galloway-nak (USA), a távfutás nemzetközi hírû szakértôjének a közremûködésével. Társaságunk közremûködött, az ÖTM Sport Szakállamtitkárság által kezdeményezett, nyolc rendezvénybôl álló „Tudomány a sportoló nemzetért" tavaszi konferenciasorozat elôkészítésében, megrendezésében, és a résztvevôk mozgósításában, továbbá edzéstudo mányi szekcióülést szervezett a VI. Országos Sporttudományi Kongresszuson (Eger, 2007. október 28-30.). A konferenciákon elhangzott és írásban leadott anyagokat - más szakmaimódszertani tanulmányok és egyéb információk mellett - a Társaság szakmai folyóiratában, a Magyar Edzôben tettük közzé. A folyóirat 2007-re tervezett négy száma megjelent, s eljutott a tagsághoz és elôfizetôkhöz. A visszajelzések szerint, a MET arculatát leginkább kifejezô kiadvány – színvonalas tartalmával és igényes megjelenésével – az elmúlt évben is tovább növelte társaságunk presztízsét. Az Egerben rendezett VI. Országos Sporttudományi Kongresszus méltó alkalmat teremtett az „Edzôk etikai kódexe" címû, frissen megjelent kiadványunk bemutatásának. A már néhány éve tervezett munka kiadásának eddig anyagi
akadályai voltak, amely az ez évi támogatások révén megoldódott. Weboldalunkat (www.magyaredzo.hu) állami és szponzori támogatás segítségével az elmúlt évben sikeresen továbbfejlesztettük: informatívabb és korszerûbb lett, hatékonyabban járul hozzá a szakemberek ismereteinek gyarapításához. A 2007. évi Mesteredzôi kitüntetések odaítélése szokásos módon, az országos sportági szakszövetségek javaslata és a MET Mesteredzôi Kollégiumának körültekintô döntése alapján történt. A kitüntetô címek és díjak átadására ünnepélyes keretek között július 19-én, a TF-en került sor. A kiemelkedôen eredményes, nemzetközi szintû edzôi tevékenység elismerésében hat kiváló szakember részesült: Fogarasi Sándor (atlétika), Hetényi Antal Gábor (cselgáncs), Kercsó Árpád (jégkorong), Nagy Zsigmond (atlétika, életmûdíj), Pecsics Zsuzsanna (úszás) és Téglás Péter (asztalitenisz). A Társaság éves költségvetés alapján gazdálkodik. 2007. évi gazdálkodásának tényszerû adatait a mellékelt dokumentumok tartalmazzák: • a számviteli törvény szerinti egyéb szervezetek közhasznú egyszerûsített
beszámolójának mérlege és eredménylevezetése, • a pénzügyi beszámoló összesítô táblázata. A MET mûködésének, szakmai tevékenységének, gazdálkodásának bemutatása és megtárgyalása elsô alakalommal 2007-ben került a Nemzeti Sporttanács napirendjére. A hozzászólásokból és az elnöki összefoglalóból a Társaság megtisztelôen pozitív megítélése tükrözôdött. Annak ellenére, hogy a rendszeres és folyamatos edzôtovábbképzés megvalósítása érdekében végzett munkánk eredményével nem vagyunk elégedettek, egész évi tevékenységünk pozitív mérleggel zárult. Mindez elsôsorban a programok megvalósításában közremûködô munkatársainknak, tagtársainknak, elnökségi tagoknak, illetve az ÖTM Sport Szakállamtitkárság, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Szerencsejáték Zrt. és a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásának köszönhetô. Budapest, 2008. december 11. Dr. Ormai László s.k. elnök
Dr. Tamás István s.k. fôtitkár
Magyar Edzô 2009/1
2009/03/16 08:32
42 MAGYAR EDZŐ
Page 42
■
2009/1
