RITZLNÉ KAZIMIR ILDIKÓ* A kísérleti közgazdaságtan két irányzatának összehasonlítása Comparison of the Tendencies of Experimental Economics The study summarizes the most important results of experimental economics. One tendency of experimental economics is the study of the alternative market mechanisms, the decentralized production of public goods and the planning of mechanisms. It is significant representative Vernon L. Smith, who received the Nobel-Prize for Economics in 2002 with Daniel Kahneman. The other tendency of experimental economics is the prospect theory. It is represented by Kahneman and Tversky, who composed this new science. The subject of the research is the rules of non-rational behavior with the means of psychology.
A közgazdaságtan nem egységes tudomány, mindig jellemző volt rá a különböző szellemi irányzatok együttlétezése. A XX. század közgazdaságtana különböző iskolákhoz sorolható, ezek közül egyik a kísérleti közgazdaságtan, amelynek legfontosabb feladata, hogy az elméleti modellek működőképességét vizsgálja. Azonban ennek az iskolának két teljesen eltérő módszertanú és célkitűzésű irányzata van. Az egyiknek DANIEL KAHNEMAN és TVERSKY a legjelentősebb képviselői, akik pszichológusok voltak és a lélektan eszközeivel vizsgálták a bizonytalan gazdasági döntéseket. A kísérleteket az egyik legfontosabb elméleti közgazdaságtani feltevés, a racionalitás vizsgálatára építették fel. A másik irányzat VERNON L. SMITH nevéhez köthető, ő a különböző elméleti modellek gyakorlati működését vizsgálja különböző intézményi feltételek mellett, mechanizmustervezéssel is foglalkozik, és különböző valós piaci problémák megoldhatóságát kutatja kísérleti körülmények között. Ilyenek például a különböző privatizációs helyzetek (mint például az ausztrál, amerikai, vagy újzélandi energiapiac liberalizációja, amelyek közül sajnos az amerikai energiapiac liberalizációja meglehetősen sikertelennek bizonyult), közbeszerzési eljárások modellezése, aukciós modellek gyakorlati felhasználhatósága.1 A kísérleti közgazdaságtan megkönnyíti a választást a különböző elméleti modellek között, hiszen ha egy modell jobb eredményeket hoz kísérleti körülmények között, akkor valószínűleg valóságos folyamatokat is jobban lehet vele ábrázolni. VERNON L. SMITH és DANIEL KAHNEMAN 2002-ben Nobel-díjat kaptak munkásságukért (TVERSKY sajnos 1997-ben meghalt).2
BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar, főiskolai tanársegéd. Ilyen a híres szélcsatorna-modell. 2 Sz. Sz. – Sz. I. M.: Kísérletező kedvű tudósoké az idei közgazdaságtani Nobel-díj (2002. 10. 09. www.fn.hu/cikk - Figyelő net) *
1
106
RITZLNÉ KAZIMIR I.: A KÍSÉRLETI KÖZGAZDASÁGTAN KÉT IRÁNYZATÁNAK...
A kísérleti közgazdaságtan SMITH-féle irányzatának legfontosabb eredményei A kísérleti közgazdaságtannak ez az irányzata jellemzően mikroökonómiai kérdésekkel foglalkozik. A kísérletek tervezésének legfontosabb területei a következők: • a piaci modellek vizsgálata a lehetséges intézményi feltételek között, alternatív piaci mechanizmusok; • a közjavak optimális mennyiségének megtermelése decentralizált mechanizmus segítségével, és a közjószágok költségeinek elosztása; • az összetett jószágok piacának vizsgálata; • a tulajdonjogok szerepének vizsgálata a gazdasági döntésekben.1
Piaci modellek A piaci egyensúlyt, és az egyensúly kialakulásának jellemzőit befolyásolja a szereplők száma, a jószág milyensége és az intézményi környezet.2 A szereplők száma alapján megkülönböztethetjük a jól ismert kompetitív, monopolisztikus és oligopolisztikus piacokat. A jószág lehet ún. egyszerű jószág, amelynek értékesítéséhez nem kell semmilyen különleges hálózat, vagy segédeszköz. A javak másik típusa az ún. öszszetett javak, amelyeket csak valamilyen speciális hálózaton keresztül lehet értékesíteni. Ilyen például a villamos energia, a vezetékes telefon, vagy kőolaj. Az egyensúly kialakulását befolyásolja még, hogy mekkora a szereplők ereje az alkufolyamatban, ill. hogy milyen az információáramlás szabadsága. Szekvenciális kereskedelemnek nevezzük az olyan piacokon lezajló folyamatokat, amelyeknél az árak egyik cserétől a másikig megváltozhatnak. Az információáramlás szabadsága itt is befolyásolja az egyensúly kialakulását. A tőzsdék esetében az árak minden egyes tranzakció után nyilvánosságra kerülnek, de például a használt autók piacán az árak csak akkor köztudottak, ha a szereplők nyilvánosságra hozzák azokat. Előfordulnak olyan piacok is, amelyeken a különböző cserék között nem megengedett az árak változása, vagyis ezekre a piacokra nem jellemző a szekvenciális kereskedelem. Az ilyen piacok esetében általában az árat az eladók határozzák meg, és a vevők csak arról dönthetnek, hogy megvásárolják-e a terméket, vagy sem (ilyen például a kiskereskedelem). Az egyszerű piaci modell olyan piacot ír le, ahol sok eladó és vevő van jelen, azonban a piaci mechanizmus és az információáramlás szabadságának kérdését ez a modell nyitva hagyja. Ezekre S MITH különböző kísérleteket tervezett. SMITH a különböző piaci modellek vizsgálatát az áru- és értéktőzsdék vizsgálatával kezdte.1 A kísérletet osztálytermi környezetben végezte el úgy, hogy a 1 2
The New Palgrave Dictionary of Economics and the Law. Macmillan – 1998 London. The New Palgrave Dictionary of Economics and the Law. Macmillan – 1998 London.
107
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 csoport egyik fele eladó, a másik vevő lett. A kísérletsorozat minden köre egyegy kereskedelmi napot jelent (néhány perces intervallum), amikor a résztvevőknek újraosztották a rezervációs értékeiket. Az eladók rezervációs értéke a határköltség volt, akkor juthattak profithoz, ha az eladási ár magasabb volt, mint ez az érték. A fogyasztók rezervációs árukat kapták meg, akkor érhettek el fogyasztói többletet, ha rezervációs áruknál alacsonyabb áron tudták a jószágot megvásárolni. Mind az eladók, mind a vevők pénzben megkapták az egyes kereskedelmi napok nyereségét. Ajánlatot az eladók és a vevők is tehettek, amit ha a másik fél elfogadott, akkor létrejött a szerződés, feljegyezte a kísérletvezető a tranzakciót, és utána akár a szereplők újabb üzletet is köthettek. A tapasztalatok szerint az egyensúlyi ár nagyon hamar, a 2-4. kereskedelmi napon kialakult. A szereplők pedig realizálták a maximálisan megszerezhető nyereséget. Ez a legegyszerűbb piaci modell, azonban sok valós piac, mint például a kiskereskedelem nem ilyen szabályok szerint működik. Ezt a piactípust SMITH és CH. PLOTT rögzített ajánlati piacnak nevezték el, mert itt az eladók rögzítik az árat, és a csere nem közvetlen alkufolyamat eredményeként jön létre. A kísérletsorozat itt is kereskedelmi napokból áll. Mindegyik kereskedelmi napon megkapják a résztvevők a rezervációs értékeiket, az eladók meghatároznak egy eladási árat, amitől a kereskedelmi nap folyamán nem lehet eltérni. A vevők arról dönthetnek, hogy melyik eladótól vásárolják meg a terméket. Így akár sorban állás is előfordulhat azoknál az eladóknál, akik viszonylag alacsony árat határoztak meg. Az egyes tranzakciók eredményét, és a szereplők többletét ugyanúgy feljegyezték, mint az előző kísérletsorozat esetében. Az eredmények szerint itt is kialakult az egyensúlyi ár, azonban sokkal lassabban, mint az előző esetben. Továbbá a kereslet vagy a kínálat változása esetén az új egyensúlyi érték sokkal lassabban alakult ki, mint az előző modell esetében. Klasszikus monopólium esetében az eladó – a kísérletek eredménye szerint – rendkívül gyorsan rátalált a számára maximális profitot biztosító árra abban az esetben, ha a vevők nem tehettek ellenajánlatot. Ha a vevők ellenajánlatot tehettek, akkor a monopóliumnak általában engednie kellett a maximális profitot biztosító árból. A piaci modellek vizsgálatára tervezett kísérletek a regulációs politika szempontjából rendkívül fontosak, a hetvenes években egy valós piaci problémán is kipróbálták az eredményeket. A vasúti fuvarozók azzal a kéréssel fordultak az Államok közti Kereskedelmi Bizottsághoz (Interstate Commerce Commision, röviden ICC), hogy késztessék arra a folyami fuvarozókat, hogy a Mississippi mentén legalább 15 napra előre rögzítsék áraikat. Az uszályos szállításban ugyanis minden egyes szállítási ár egyedi alkufolyamat eredményeként jött létre. Végrehajtottak egy kísérletsorozatot erre a versenyszabályozási feladatra, amelyben megvizsgálták a telefonos alkufolyamat, és az előre rögzített árakkal Ezt a kísérletet azóta a világ számos országában több ezerszer megismételte, ez vált a kompetitív piac klasszikus illusztrációjává.
1
108
RITZLNÉ KAZIMIR I.: A KÍSÉRLETI KÖZGAZDASÁGTAN KÉT IRÁNYZATÁNAK... működő piac által létrehozott egyensúlyi helyzetet. A kísérletsorozatban szigorúan betartották az eredeti piacon jelen lévő feltételeket, mindegyik szereplő a többiektől függetlenül hozott döntést, az első kísérletsorozatban telefonon keresztül folyt az alku. A szereplők a rezervációs értékeiket is a valós piacra jellemző határköltségek alapján kapták meg. A kísérletsorozat eredményeként az ICC elvetette a vasúti fuvarozók ajánlatát, mert a kísérlet szerint ebben az esetben magasabb lenne a kialakult egyensúlyi ár, mint a kettős alku esetében.1
Közjavak decentralizált megtermelésének vizsgálata A közjavak ellátása a világ legtöbb országában problémát jelent, hiszen az előállításukhoz szükséges nagy tőkeigény és a befektetések lassú megtérülése eleve kizárja, hogy ezeket a javakat kompetitív piacon elő lehessen állítani. Továbbá gondot jelent még, hogy a közjavak fogyasztásából senki sem zárható ki, ezért a fogyasztók célja a hozzájárulás minimalizálása. Ezt nevezzük potyautas magatartásnak. A potyautas magatartás léte indokolja azt a következtetést, hogy a közjavak szuboptimális mennyisége állítható elő önkéntes hozzájárulás segítségével. Ezért a világ legtöbb országában az állam gondoskodik a közjavak előállításáról úgy, hogy valamilyen módszerrel felméri a közjavak kívánatosnak tartott mennyiségét, és ennek költségét valamilyen kötelező hozzájárulás formájában a társadalom tagjaira hárítja. Smith olyan decentralizált mechanizmusokat tervezett a közjavak ellátására vonatkozóan, amelyek a közjavak Pareto-hatékony mennyiségét eredményezik. Több lehetséges mechanizmust is megvizsgál, ezek közül az egyik egy aukciós mechanizmus.2 Az aukciós mechanizmus esetében a szereplőknek különböző diszkrét közjószágmennyiségek közül kell választaniuk. Mindegyik lehetséges közjószág mennyiségre megkapják azt az értéket, amely a vagyonnövekedésüket tartalmazza adott mennyiség megvalósulása esetén. Mindegyik szereplő minden egyes körben ajánlatot tesz, amely két értéket tartalmaz. Egyrészt a szereplők ajánlatot tesznek a közjószág általuk kívánatosnak tartott mennyiségére, másrészt közlik a kísérletvezetővel, hogy mennyivel hajlandóak hozzájárulni a közjószág költségeihez. A kísérlet vezetője meghatározza az ajánlott közjószágmennyiségek átlagát, összeadja a hozzájárulásokat, és megvizsgálja, hogy a hozzájárulások összege fedezi-e az ajánlott közjószágmennyiségek átlagának költségét. A kísérletsorozat akkor ér véget, ha egymást követő három körben ugyanaz marad a csoportkimenet. Ez olyan mechanizmus, amely az önkéntes hozzájárulást ötvözi a tiszta aukciós eljárással, és kis csoportok esetében a közjavak PARETO-hatékony megtermelődését eredményezi. The New Palgrave Dictionary of Economics and the Law. Macmillan – 1998 London. Smith, V. L.: Papers in Experimental Economics – The Principle of Unanimity and Voluntary Consent in Social Choice. Cambridge University Press – Cambridge 1991. 1 2
109
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 Egy másik vizsgált mechanizmuscsalád az ösztönző-kompatíbilis mechanizmusokat teszteli. Ezek közül kettőt szeretnék röviden ismertetni. Az egyik – a GROVES–LEDYARD adószabály – olyan négyzetes adót határoz meg, amelyben a fizetendő adó nagysága függ a szereplő hozzájárulásától, a szereplők számától és a többiek ajánlatától is. A szereplőkkel itt is közlik értékfüggvényük diszkrét közjószág mennyiségekre meghatározott értékeit. A csoport tagja minden egyes körben ajánlatot tesznek az általuk kívánatosnak tartott közjószágmennyiség növekedésére, és ez alapján mindegyik szereplőre külön-külön meghatározzák a fizetendő adó nagyságát. Az adó képletét úgy határozták meg, hogy az adó határértékének összege az összes szereplőre összegezve megegyezik a közjószág állandó egységköltségével. A csoportdöntés, azaz a megvalósuló közjószág mennyiség megegyezik a szereplők ajánlatainak összegével. A szereplők nettó hozama a realizálódott közjószág mennyiséghez tartozó, az értékfüggvény alapján meghatározott bruttó hozamnak és az adónak a különbsége. A kísérletsorozat akkor ér véget, ha a csoportdöntés egymást követő három körön keresztül megegyezik.1 A másik mechanizmus a LINDAHL-árazáson alapul. A csoport tagjai itt is megkapják az értékfüggvényük diszkrét mennyiségekre meghatározott értékeit. Ez az eljárás egy olyan aukciós mechanizmus, amelyben a szereplők minden egyes közjószág mennyiségre ajánlatot tesznek. Az ajánlatra két feltétel érvényes, egyrészt az ajánlatnak kisebbnek kell lennie, mint a szereplő adott menynyiségre vonatkozó határértékelése, másrészt az ajánlat a közjószág szereplőre vonatkozó egységköltségére érvényes, és az egyes mennyiségek szereplőre kiszámított összköltsége nem lehet kisebb, mint a kisebb mennyiségre kiszámított összköltség (a szereplőre kiszámított összköltség megegyezik az ajánlat és az aktuális közjószágmennyiség szorzatával). 2 Az a mennyiség lesz az egyes körökben a csoportválasztás, ahol a szereplők ajánlatának az összege elsőként nem kisebb, mint a közjószág összköltsége az állandó egységköltséggel számítva. A LINDAHL-árazásra kidolgozott mechanizmus esetében is akkor ér véget a kísérletsorozat, ha a csoportválasztás egymás után három körben ugyanaz. A fent említett mechanizmusok működőképességét megvizsgálva ugyanarra a következtetésre jutottam, mint SMITH, miszerint a GROVES-LEDYARD adószabály esetében a PARETO-hatékony választás hamarabb kialakul, mint a LINDAHL-árazásra megtervezett eljárás esetében, ahol az ajánlatok összege lassabban, alulról vezet a hatékony mennyiséghez. Az általam elvégzett kísérletsorozatban a GROVES-LEDYARD adószabály esetében a 7. körben, míg a LINDAHL-árazás esetében a 11. körben alakult ki az egyensúly, ami megegyezett a PARETO-hatékony állapottal. Az eljárásokat részletesebben megvizsgálva úgy tűnik, hogy a csoportmegegyezés, vagyis a PARETO-hatékony közjószág-mennyiség kialakulása az inforSmith, V. L.: Papers in Experimental Economics – Smith, V. L.: Incentive Compatible Processes for Providing Goods. Cambridge University Press – Cambridge 1991. 2 Smith, V. L.: Papers in Experimental Economics – Smith, V. L.: Incentive Compatible Processes for Providing Goods. Cambridge University Press – Cambridge 1991. 1
110
RITZLNÉ KAZIMIR I.: A KÍSÉRLETI KÖZGAZDASÁGTAN KÉT IRÁNYZATÁNAK... mációáramlás szabadságától, és a csoport méretétől függ. Minél nagyobb a csoport, annál lassabban alakul ki a hatékony pont. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a kis helyi csoportok hatékonyan, és decentralizáltan képesek ellátni bizonyos közjószágok kínálatát.
A kilátáselmélet fontosabb eredményei A kísérleti közgazdaságtan másik irányzata, amely K AHNEMAN és TVERSKY nevéhez köthető, a látszólag irracionális döntéseket elemzi, és a pszichológia eszköztárát használja fel. Ezt nevezik kilátáselméletnek. A közgazdászok eleinte kevés lelkesedéssel fogadták a kilátáselmélet eredményeit mindaddig, amíg képviselőinek nem sikerül előre jelezniük bizonyos tőzsdei árfolyamok alakulását. Mára a közgazdaságtan elfogadott iskolájává vált a kilátáselmélet. A pszichológusok szerint a gazdasági szereplők döntéseire nem jellemző a közgazdaságtan legfontosabb axiómája, a racionalitás, vagyis a gazdasági szereplők nem feltétlenül a legnagyobb valószínűséggel bekövetkező eseményeket választják a lehetséges alternatívák közül. Azonban döntéseikben mégis megfigyelhetők bizonyos szabályszerűségek.1 A gazdasági szereplők döntéseikre jellemző legfontosabb hatásokat szeretném ismertetni.2
Keretezési, vagy csomagolási hatás Jelentős mértékben befolyásolja a döntést a probléma megfogalmazása, az hogy az információnak melyik oldalát hangsúlyozzák. Ha a problémát pozitívan fogalmazzák meg, és a szereplőknek két alternatíva közül kell választaniuk, amelyeknek ugyanakkora a várható értékük, akkor az emberek többsége a biztos lehetőséget fogja választani. Negatívan megfogalmazott probléma esetében fordított a helyzet, a kísérlet résztvevői inkább a bizonytalant választják még akkor is, ha ugyanakkora a lehetőségek várható értéke. A KAHNEMAN és TVERSKY által elvégzett kísérletben a szituáció, amire a döntés vonatkozott a következő volt: az Egyesült Államokban egy ismeretlen vírus pusztít, és az áldozatok száma várhatóan 600 fő lesz. A döntéshozóknak A és B alternatíva közül kellett az egyiket kiválasztaniuk (ez a pozitívan megfogalmazott helyzet): • A: 200 embert biztosan megmentenek; • B: annak a valószínűsége, hogy megmentik a 600 embert 1/3. A problémát negatívan megfogalmazva C és D lehetőségek közül választhattak: Kagel, J. H., Roth. A. E.: Handbook of Experimental Exonomics. Princeton University Press, 1995 Princeton. 2 Hámori Balázs: Kísérletek és kilátások. Daniel Kahneman. Közgazdasági Szemle, L. évfolyam, 2003. szeptember. 1
111
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 • C: 400 ember biztosan meghal; • D: annak a valószínűsége, hogy a 600 ember meghal 2/3. A kísérlet résztvevőinek 72%-a választotta A-t B-vel szemben, és 78%-a D-t C-vel szemben, pedig A, B és C, D várható értéke ugyanaz.
Tükrözési hatás Ez a hatás hasonló az előzőhöz, a szereplők pozitív lehetőségek esetén kockázatkerülők, negatív lehetőségek – veszteség – esetén kockázatkedvelők, tehát fordítva megfogalmazott kérdés esetén megfordul a résztvevők preferenciája.
Bizonyossági hatás A gazdasági szereplők általában követik azt a közmondást, miszerint „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”. Akkor is a biztos lehetőséget választják, ha annak egyértelműen alacsonyabb a várható értéke. Ha egy vagyontárgyat régebben valamekkora pénzösszeg ellenében megszereztek, azt most drágábban nem hajlandók eladni, ugyanakkor a magasabb vételárat sem fizetnék ki érte.
Felidézési előítélet A gazdasági szereplőkre sokkal nagyobb hatást gyakorolnak a látványos, figyelemfelkeltő, szokatlan események, ezért ezeknek az előfordulását a valóságosnál sokkal gyakoribbnak gondolják. A kísérletben résztvevőknek el kellett dönteniük, hogy melyek a leggyakoribb halálokok az Egyesült Államokban. A gyilkosság, baleset az elsők közé került, holott a valós adatok alapján nem ezek voltak a lista elején.
Reprezentativitási előítélet A gazdasági szereplők érzéketlenek a statisztikai sokaságok iránt, és egy döntés esetében nem a valószínűségek alapján hoznak döntést. Az egyik kísérlet résztvevőinek arról kellett döntést hozniuk, hogy Péter, aki halálmegvetően bátor, alpinista-e, vagy könyvtáros. A kísérlet résztvevőinek nagy többsége azt válaszolta, hogy alpinista, pedig sokkal valószínűbb, hogy könyvtáros, hiszen sokkal több könyvtáros van, mint alpinista.
Összekapcsolási téveszme A döntéshozók a különböző alternatívákhoz automatikusan lehetséges kimeneteket kapcsolnak anélkül, hogy valószínűségeken elgondolkodnának. Az egyik kísérlet résztvevőinek dönteniük kellett, hogy Lindának, aki tehetséges, a társadalmi problémák iránt érzékeny fiatal nő, vajon mi a foglalkozása. A kísérletben több lehetséges foglalkozás volt felsorolva, amiket a résztvevőknek kellett sorba rendezniük, de a tervezőket csak az érdekelte, a bankpénztáros, a feminista, és a feminista bankpénztáros lehetőségeket milyen sorrendbe rendezik. 112
RITZLNÉ KAZIMIR I.: A KÍSÉRLETI KÖZGAZDASÁGTAN KÉT IRÁNYZATÁNAK... A résztvevők szerint az a legvalószínűbb, hogy Linda feminista bankpénztáros, pedig a felsorolt három lehetőség közül ez határozza meg a legszűkebb halmazt.
A kísérleti folyamat Bár mindkét irányzat a kísérleti közgazdaságtanhoz tartozik, mindkét irányzat esetében gazdasági döntéseket vizsgálnak laboratóriumi körülmények között, mégis a kísérleti folyamat tervezése és lebonyolítása a két irányzat esetében eltérő. SMITH mindig elméleti modelleket tesztel kísérleteiben, amihez elsőként meghatározza a szintetikus gazdasági környezetet. Ami magában foglalja a szereplők számát, a szereplők értékfüggvényét (ami konkáv és nullára normalizált) az intézményi környezetet, ami az ajánlattétel szabályait jelenti, és ez magában foglalja a kísérlet végét jelentő csoportmegegyezés feltételeit is. Általában akkor jön létre a csoportmegegyezés, ha a döntés három körön át ugyanaz marad.1 A szereplők értékfüggvénye kifizetéseket rendel az egyéni vagy csoportdöntésekhez. Az értékfüggvényre jellemző a dominancia elve, vagyis a több jószág magasabb hasznossági szintet jelent. A modellspecifikációt úgy kell a szereplők preferenciáihoz meghatározni, hogy ezek a legnagyobb valószínűséggel a kívánt eredményre vezessenek.2 Meghatározza a kísérlet lefolyását is, ami általában azt jelenti, hogy meghatározzák a kísérlet maximális hosszát, ami egy leállítási szabály, és akkor lép életbe, ha nem jön létre a csoport megegyezés a kijelölt körig. A kísérletsorozat megkezdése előtt a tervező ellenőrzi, hogy a modell elméletben a kívánt egyensúlyt eredményezi-e. A kísérletsorozatban az egyes szereplők értékfüggvényei csak az adott szereplő számára ismertek, azonban az egyes körökben született egyéni döntések és az egyéni kifizetések a körök között nyilvánosságra kerülnek úgy, hogy ezeket a kísérletvezető felvezeti a táblára. Az eredmények a kísérletsorozat végéig láthatók. Az eredményeket a kísérletvezető rögzíti, és a kísérletsorozat végén ezekre hipotéziseket fogalmaz meg, majd a hipotéziseket az ökonometria eszközeivel teszteli. Egy kísérletsorozat általában több részből áll, az első részben elvégzik a kísérletet a rögzített feltételrendszer mellett, majd a kísérletsorozat második részében a feltételek közül egyet, vagy többet megváltoztatnak (például a résztvevők számát, vagy az intézményi feltételek közül valamelyiket) és az új feltételrendszer mellett is elvégzik a kísérletsorozatot. 1 Smith, V. L.: Papers in Experimental Economics – The Principle of Unanimity and Voluntary Consent in Social Choice. Cambridge University Press – Cambridge 1991. 2 Smith, V. L.: Papers in Experimental Economics – The Principle of Unanimity and Voluntary Consent in Social Choice. Cambridge University Press – Cambridge 1991.
113
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 A kísérleti közgazdaságtan másik irányzatának célkitűzése, hogy a gazdasági szereplők látszólag irracionális döntéseiben valamiféle szabályszerűséget fedezzenek fel. Míg az előző irányzat esetében a résztvevők egymás után több döntést hoznak meg azonos feltételrendszer mellett, ennél az irányzatnál azonban minden szereplő csak egyetlen döntést hoz meg általában úgy, hogy több döntési lehetőség közül választ.1 Az előző esetben a kísérlet eredménye a csoport tanulási folyamatának eredménye, itt azonban a sok résztvevő egyes döntéseiből vonnak le a kísérlet tervezői különböző következtetéseket. Az előző esetben a csoportdöntés valamilyen mechanizmus segítségével modellezhető, míg a második irányzat esetében a döntési mechanizmust nem írják le, ráadásul itt nem zárható ki, hogy a kísérletsorozat szereplői valamilyen előítélet alapján hozzák meg döntésüket.
Összefoglalás A kísérleti közgazdaságtan két irányzata látszólag teljesen ellentétes eredményeket ért el. Azonban az eredményekkel szemben számos kritika megfogalmazható. A kísérleti közgazdaságtan SMITH-féle irányzata túl szigorú feltételrendszer mellett végzik el a kísérletsorozatokat, ilyen szigorú feltétel például a konkáv hasznossági függvény. Ezek a feltételek általában a valóságban nem teljesülnek. Jelentős problémát jelent még, hogy a csoport tanulási folyamatára építi az eredményeket, azonban általában az ilyen jellegű gazdasági döntéseket nem lehet egymás után többször megismételni – ugyanolyan feltételrendszer mellett. A kilátáselmélet pedig túl általánosnak tekinthető, hiszen egyedi döntésekből von le következtetéseket. A kísérleti közgazdaságtan mindezen kritikák ellenére gyakorlati és elméleti szempontból is rendkívül érdekes eredményeket mutathat fel, amelyek nemcsak a közgazdasági elméletben, hanem a gyakorlatban is nagyon jól hasznosíthatók.
Irodalomjegyzék BOHM, P.: Estimating Demand for Public Goods: An Experiment. European Economic Review 3: 111-130. 1972. CLARKE, E. H.: Multipart Pricing of Public Goods. Public Choice 11: 17-33. 1971. COASE, R. H.: The Problem of Social Cost. Journal of Law and Economics 3, 144. 1960.
Kagel, J. H., Roth. A. E.: Handbook of Experimental Exonomics. Princeton University Press, 1995 Princeton.
1
114
RITZLNÉ KAZIMIR I.: A KÍSÉRLETI KÖZGAZDASÁGTAN KÉT IRÁNYZATÁNAK... DAVIS, D. D. és HOLT, C. A.: Experimental Exonomics. Princenton University Press, 1993 Princeton. GROVES, T. és LEDYARD, J.: An Incentive Mechanism for Efficient Fesource Allocation in General Equlilbrium with Public Goods. Discussion Paper No. 119, The Center for Mathemathical Studies in Economics and Management Science, Northwestern University 1974. GROVES, T. és LEDYARD, J.: Optimal Allocation of Public Goods: A Solution to the „Free-Rider Problem”. Econometrica 1977. május, 783-809. HÁMORI BALÁZS: Kísérletek és kilátások. Daniel Kahneman. Közgazdasági Szemle L. évfolyam, 2003. szeptember. KAGEL, J. H. és ROTH, A. E.: Handbook of Experimental Exonomics. Princeton University Press, 1995 Princeton. KAZIMIR ILDIKÓ JUDIT: A kísérleti közgazdaságtan és a közösségi javak problémája. Szakdolgozat, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem 2003. MAS-COLELL, A., WHINSTON, M. D., GREEN J. R.: Microeconomic Theory. Oxford University Press, 1995 New York, Oxford. Mikroökonómia. Szerk.: Kopányi Mihály. Műszaki Könyvkiadó, 1997, Budapest. The New Palgrave Dictionary of Economics and the Law. Macmillan, 1998 London. SMITH, V. L.: Incentive Compatible Experimental Processes for the Provision of Public Goods NBER Conference on Decentralization. Research in Experimental Economics, Szerk: V. L. Smith 1976 JAI. SMITH, V. L.: Papers in Experimental Economics – Smith, V. L.: Incentive Compatible Processes for Providing Goods. Cambridge University Press, Cambridge 1991. SMITH, V. L.: Papers in Experimental Economics – The Principle of Unanimity and Voluntary Consent in Social Choice. Cambridge University Press, Cambridge 1991. SZ. SZ. – SZ. I. M.: Kísérletező kedvű tudósoké az idei közgazdaságtani Nobeldíj. 2002. 10. 09. www.fn.hu/cikk - Figyelő net. TIDEMAN, T., és TULLOCK, G.: A New and Superior Process for Making Social Choices. Journal of Political Economics 84, 1976. december.
115
