Tanulói munkák ________________________________________________________
121
RÉSZLET EGY ÉRETTSÉGI DOLGOZATBÓL TÉTEL: Egy mű értelmezése Mutassa be, miként alakul át a következő novellában a kocsma játéktérré! Hogyan válik „felnőtt mesévé” a novella? (Lázár Ervin: Csapda) A felnőtt életének talán legnagyobb hibája, hogy elfelejt gyermek lenni. Ezt a hibát azonban még ki lehet javítani, ha az ember kész arra, hogy észrevegye, mi az, ami elveszett belőle, amit pótolnia kell. Lázár Ervin novellájában egy kisgyermek lép be egy füstös kocsmába, ahová legkevésbé sem illik. Az emberek számára ő jelentéktelen, nem foglalkoznak vele. A fiúcskáról azonban a belépés pillanatától tudni lehet, hogy értéket képvisel, hogy valamiben „mesterkedik”. A történet elején még csak édesapja játszik vele, örömet okozva ezzel a kisfiúnak. Ám a játék nemsokára kiterjed az egész kocsmára, a gyermek hatalmába kerít mindenkit. A belépő, jelentéktelen kiskölyökből „Al Capone” lesz, az unott felnőttekből pedig újra gyermek. A kisfiú miatt elkezdett játék már a kocsmabeliek játéka, és felháborodást vált ki, ha valaki nem akar a játék részese lenni. Az egyetlen ellenkező úr meg is bánja, hogy nem vett részt a mulatságban, nem alakult vissza egy pillanatra sem gyermekké. A felhőtlen szórakozás közben eltűnnek a korlátok, talán előtörnek az emlékek, és a kocsma vendégei közösen játszanak, amit felnőttként hosszú évek óta nem tettek. A boldogságot nem az ital, nem a pénz váltotta ki, hanem egy kisfiú, és a gyermeki lélek. A kisfiú és édesapja távozásával a játék véget ér. Az emberek csak ekkor jönnek rá, hogy valami elmúlt, valami eltűnt az életükből, amit a gyermek még vissza tudott csempészni egy pillanatra. Elmegy a fiú, és viszi magával a csapdát is, amivel sikerült egy egész kocsma vendégseregét foglyul ejtenie. A fekete kő, amin a csapda állt, és amit addig senki nem vett észre, örök emlék marad. A kisfiú távozása után visszamaradó üresség legjobban a malaclopós úr szomorú szavaival írható le: „Hát persze hogy cipel. Nem látja, egy csapda van nála?” Ez a szomorúság magában foglalja a vágyat az olyan gyermeki hit után, amely a kisfiúban volt, és a keserű felismerést, amiért ez a fajta gyermeki képzelőerő belőle már kiveszett. (…) A novella narrátora mindentudó, már az első pillanattól fogva érezteti, hogy gyermek fontos, értékes, és a kocsmában lévők számára is jelentőséggel fog bírni. A mű expozíciója mindenről pontosan beszámol, a későbbiekben azonban már kevésbé részletesen mondja el az eseményeket, a sokadik „csapdába esésről” már kevesebbet tudunk. A zárlat ismét részletező, hiszen ez a novella legfontosabb mozzanata. Az „aranyból” és „ezüstből” készült csapda szimbolizálja az értékeket, a gyermekkor értékességét. A kisfiú tehát nem hagyhatja ott a „csapdát”, akár meg is görnyedve alatta, de viszi magával. Azt az értéket, amit a többiek csak akkor ismernek fel, amikor már elvitte. A novellában megjelenő gyermek-felnőtt ellentét a gyermeklét „győzelmével” zárul. (…) Ám a győzelem csak látszólagos, a kisfiú távoztával a gyermekkor csodálatos világa szertefoszlik, és talán soha többé nem fog megjelenni a felnőttek életében. (…) Tóth Mónika 12. B
122
RÉSZLETEK EMBERISMERET ÉS ETIKA ÉRETTSÉGI DOLGOZATOKBÓL Egy bűntény I. „Elég találkozni az igazsággal, hogy tudjuk, nem létezik. Hát, én mostanában elkerültem.” Az Egy bűntény című francia film két ember – egy ügyvéd és egy gyilkos – macska-egér játékáról szól, melynek lényege az igazság feltárása. Frédéric Tourvelt előzetes letartóztatásba helyezik szülei meggyilkolásáért, de Charles Dunand-nak, a nagyszerű sztárügyvédnek köszönhetően – indíték és bizonyítékok híján – felmentik. Mindenki ünnepel a tárgyalóteremben, ám Frédéric bogarat ültet védője fülébe egy egyszerű mondattal: ”Persze, de tévedhetnek is. Ha kihagy a memóriám, nem is tudom, hogy bűnös vagyok-e vagy sem.” Az ügyvédet nem hagyja nyugodni a gondolat, miszerint életében először lehet, hogy cserbenhagyta a megérzése, s beszélgetésre invitálja a fiút azért, hogy megtudja az igazságot. Nem sokkal később Frédéric kerek-perec bevallja tettét, de ügyvédje bizonyítékok s motiváció hiányában képtelen hinni neki. Charles megelégeli a sok hazugságot, és indulni készül, míg nem meghallja a következőt: ”Egy ártatlant felmenteni az banális, de egy bűnöst…Felnézek magára!” Ettől kezdve minden megváltozik; az eddig hazugnak hitt elbeszéléseknek megjelenik az alapkövük, s az ügyvéd Frédéric ártatlanságába vetett hite kezd meginogni. Megpróbálja kiszedni a fiúból a múltat, rekonstruálni, hogy mi történhetett ama híres éjszakán, és persze a legfontosabb dolgot is kikényszeríti belőle: MIÉRT?! A gyilkos végül megtörik, és elmeséli múltját, miszerint Chapelin, akit megölt, nem is vér szerinti apja, hanem csak az anyja férje. Amikor Frédéric 12 éves volt, Chapelin rajtakapta a fiú anyját a szeretőjével, s megölte a férfit. Ezek után egy titkos csapóajtó mögé rejtették a hullát. Frédéric tizenkét évesen véletlenül tanúja volt a jelenetnek. Dunand még mindig nem hisz a fiúnak, s rákérdez, hogy ezért miért kellett megölnie a szüleit. Ekkor hangzik el az ominózus válasz: ”Mert Chapelin megölte apámat, anyám pedig a bűntársa volt benne.” Frédéric kifejti továbbá azt is, hogy döntésében lényeges volt szerelme,Franca is: ”Szégyelltem volna, ha egy gyávát szeret.” Kiderül, hogy barátnőjét, a koronatanút nemcsak kihasználta az ügy miatt (habár rengetegen ezen a véleményen voltak), hanem tényleg szerelmes belé azóta, hogy először meglátta távcsövén keresztül. Dunand nem tudja eldönteni, a fiú igazat mond-e vagy sem. Valahogy túl kuszának találja a csapóajtós történetet, s mivel Frédéric tudja, hogy most már nincs visszaút, elvezeti az ügyvédet apja „sírjához” bizonyításképpen. A rejtett pincét feltárja, s csakugyan ott van a már mumifikálódott holttest, akiről kiderül, hogy nem csupán a fiú apja, hanem az a bizonyos Bouvel, akit 10 éve keres a rendőrség hasztalanul. Dunand megdöbben, alig bírja elhinni, hogy védence valójában egy hidegvérű gyilkos, és lassan kezdi megérteni a fiú elméjét.
123
Frédéric az igazság feltárása után meg akarja ölni ügyvédjét, ám annyira megszerette őt, hogy nem képes rá. Amikor Dunand távozni akar, a fiúból hirtelen kisgyermek lesz, aki kérleli, ne hagyja el őt, ne hagyja ott egyedül. „-Maga nélkül semmi vagyok, megfulladok. -Megosztottad a rémálmodat egy éjszakára, de tiéd marad egy életre. -Most följelent? Akármi lesz, nem bánom meg soha! -Nem ismersz engem. Nem tudod, mi az az ügyvédi etika…” Charles Dunand örökre kivonul Frédéric Tourvel életéből, s hogy találkoznak-e még esetleg a jövőben, az a mi fantáziánkra van bízva. „Nincs elég kedved élni, mint ahhoz, hogy meghalj. Ez a Te drámád.” Fedor Zsuzsanna 11. A
Gyurik Benett 11. A
Egy bűntény II. Egy ügyvéd, aki még soha nem vesztett pert. Egy fiú, akinek élete már gyermekkorában rémálommá vált. Mindez egyetlen filmben, melyben Alain Delon játssza az eddig csalhatatlan sztárügyvédet. A fiú a gyilkos. Már az első perctől tudtam, de miközben néztem a filmet, kételyeim merültek fel. Vajon mi motiválhatta a fiút? – kérdeztem magamtól. És az ügyvéd? Miért ment bele, hogy a fiú játszadozzon, hazugságokkal árassza el őt? Nehéz kérdések, melyekre a válaszokat csak a film legvégén sejtettem meg. De ezeket a válaszokat is mindenki másképp értelmezheti, saját elgondolása szerint. Az én álláspontom a következő: Frédéric, a fiú már nem bírta a lelki terhet, azt, hogy anyja és mostohaapja „mocskos gyilkosok”, ezért elérkezettnek látta az időt, hogy megbosszulja édesapja halálát. Lelkiismerete és összezavarodott, megnyomorított személyisége azonban furcsa kettősséget, feszültséget teremtett a filmben. Több hónapig hazudott Dunand ügyvéd úrnak, majd miután leülte az előzetes börtönbüntetését, és felmentették, a következőt kérdezte az ügyvédtől: „Mi van, ha bűnös vagyok?” Tulajdonképpen erre a kérdésre keresi a választ Dunand ügyvéd. Először szilárdan hisz a fiú ártatlanságában, de a kérdés, melyet Frédéric feltesz neki, kíváncsivá teszi és kissé elbizonytalanítja. Lassanként összeáll az ügyvéd fejében a szerencsétlen, lelkileg
124
megnyomorított fiú életének képe. Azonban sok idő, sok hazugság és sok türelem kellett hozzá, mire megértette Frédéric zavarának, hazugságainak okát. Úgy gondolom, Frédéric nemcsak nem szerette, egyenesen gyűlölte anyját és mostohaapját. Bosszúvágya erősebb volt az alapvetően kedves, józan emberi természeténél. Eltorzult a gondolkodása, amiben az anyai szeretet és az apai törődés hiánya is nagy szerepet játszott. A legfontosabb: a szerelem, a szeretet előtör belőle, amikor Frankát megismeri. Kezdetben nagyon szeretik egymást, de aztán a gyilkosság elront mindent. Franka hazudik az ügyvédnek, hogy védje szerelmét, mert tudja, hogy kedvese a gyilkos. A szerelem tehát hatalmas érzelmeket vált ki Frédéricből, már-már nem tudja, mit cselekszik, mit mond, mit gondol. Aztán a „szülei” iránti gyűlölet mégis felülkerekedik benne, megöli anyját és mostohaapját. Azonban szerintem a szerelme, Franka miatt is lelkiismeret-furdalást érez, mert nem akarta belekeverni az ügybe. Érzi, el kell mondania Dunandnak mindent, mert csak ő tud ítélkezni felette. Dunand nagyon jó emberismerő, kezdetben mégsem tud eligazodni a fiú képzelgései, hazugságai között. Nem érti, hogy az az ember, aki több hónapon keresztül csendesnek és kedvesnek ismert meg, hogy változott meg egyik pillanatról a másikra. A végsőkig kitart amellett, hogy Frédéric ártatlan, de amikor a fiú megmutatja neki a csapóajtót, és megpróbálja megölni, összeomlik benne minden, amiben addig hitt. Végül elengedi a fiút, nem adja fel a rendőrségen, elmegy. Azt hiszem, azért, mert érzi, az a legnagyobb büntetés, ha Frédéric örök életén keresztül szenved lelkiismerete miatt. Az is igaz, hogy tudja, hogy addig mit szenvedett a fiú, ezért hagyja, szabadon engedi. Valóban, iszonyatos lelki kínokat élhetett át Frédéric, de úgy gondolom, a börtönbe kellett volna küldenie Dunand-nak, mert ott, távol a külvilágtól nyugodtan átgondolhatta volna cselekedetét. Talán meg is változhatott volna, de ezek már csak találgatások. A legfőbb, legfontosabb mondanivalója a filmnek, véleményem szerint a következő, a film végén, Dunand ügyvéd szájából elhangzó mondat: „Elég találkozni az igazsággal, hogy tudjuk, nem létezik.” Kesztyűs Orsolya 11. A
Karakas Zita 12. D
125
AZ IRODALOMTÁBORBAN SZÜLETETT ALKOTÁSOKBÓL Szonettjáték Nagy Andrea, Kesztyűs Orsolya rímeire: Szonett Szép Szívem akár a fonott kalács, vagy akár az erdő mélyi gomba lassan úgy ketyeg mint a bomba, Amire régóta vár a tanács. Egyre csak ketyeg, búsan és félve, Mert tüze lassacskán már elenyész... Falait ellepte már a penész. És már csak ketyeg, tisztítást kérve. Kellene neki már egy új elem, Mivel lefagy, ha eljő a telem. Kellene venni elemet, szépet. A szívem tehát elemet óhajt, Ez az, miért évek óta sóhajt. Kell venni elemet... ja és képet. Osváth László József, Tréfás Luca rímeire álom-szonett szikár valóság semmi minden álom alszik bennünk a bú a kín a féltés s egymás felé sodor minket minden lépés s nincs halálod se károd se károm évek óta álmodunk annyi szépet mit is kérdd a tavat sose kertel legyen frigyes vagy vilmos a mester szellemünk mérlegén az álom méret meg bennünket s ezernyi szó-virág s nincs ki szégyenül vagy csak úgy kihág mert itt mindenki mindenkit úgy szeret a dal bennünket egymáshoz láncol s fülünkben megannyi ritmus táncol s szív-dobunk velünk élet-ritmust veret
126
Tréfás Luca, Pólya Beatrix rímeire Szikrázón sziporkázó szonett szívem szavának szólítására Bevezetés: Érik a vessző, hajlik a kémcső Tollamból papírra vetül a tinta, röpül a labda, elsuhan a hinta, Emitt lent, amott fent, ferde lépcső. Szívem hív szavát mérje le mérce? Mikor bennem, bennünk tűz lobog s táncol, Ártatlan bizalmam bárkihez láncol, Kinek szíve nem egy kongó pince. S kinek szíve nem kő, nem sötét s kemény, Az iránt ég bennem ott él a remény. „Jó vagy, és én még jó lehetnék veled!” Mondanám neked, hiába te mégy, Hogy valaki másnak mosoly(a) légy. S körülöttem a világ szerteszéled. Pólya Beatrix, Ottlik Anna rímeire Szonett a humorhoz Az égbolt most lángba borult színpad: Fakul a csillagfény, s a nap feljövet Bíborfüggönyt von fel, melyet az követ Ki abban humort keres, hogy pirkad. Arcra mosolyt csalsz, erről vagy neves Te vagy kitől fog fényesen csillog Bitang az, ki szentségeddel úgy villog, Hogy megrészegítette egy feles. Számomra te vagy az ötödik elem Nem élhetem, ha te nem maradsz velem, Szonettet nincs más ki velem irat. Szívem oly szomorú csak te rád vár ó! Tudtad-e te csalfa, pajkos humorbáró, Hogy oly vagy, mint kopónak a szimat.
127
Ottlik Anna, Gulyás Kornélia rímeire Függőség Bánki tónak tükre dzsessz nélkül száraz, A víz felett nem lehet látni tüzet, S a hideg nem pörköli a füvet, Nem mint most, amikor zenétől mázas Még az ezer csillag is. Részeg lettem. Ezt most súgja meg nekem egy hegyi bagoly. Erre annyit tudtam mondani: „ahoj!”, mert fejemben többen voltak mint ketten a gondolatok. MIND kitörni akart, de szerelemre a mámor álmot vakart. Álmom főhőse a tóból bőn iszik Nyeli az algát, s nyeli a bozót, nem tud betelni hasa formál egy hordót... Az alvót büdös, fehér ágyon viszik. Gulyás Kornélia, Seager-Smith Dániel rímeire Egy vicces távozás Mikor mosolyát látom a tavak tükrén, csiklandozza lelkem mint a fűszál érintése oly puha mint a műszál magához húz a szerelem patak Akadályként nőttek közénk hegyek Kapcsolatunk mégis erős mint tégla de nem olyan édes mint két cékla Ezért volt válaszom, hogy elmegyek Ekkor arca fehér lett és pöttyös Ama a fogasra akasztott köntös Úgy viselkedett mint egy lelőtt medve Szemei elsötétültek furcsán S könnyei tornyozódtak mint hullám Elesett, magányos se én, se kedve
128
Seager-Smith Dániel, Csizmadia Patrícia rímeire Szonett egy halott szerelemről Ha költői tollat szabály nem ereszt s ajkam szavakhoz nem elég nedves, nem dicsérlek díszítelek kedves. Hallgatok mint egy temetői kereszt. Börtönben tollam mint törött véső mi dicsérő szavakra nem lendül. Érzem szívünk egy ritmusra pendül, szerelmünket menteni éjben késő. Tested gyümölcse e napra romlott, szépséged védővára összeomlott. Lábaidnál holt szeretők halma, Fejeden egy angyali glória Játszod magad te álszent fúria. Kezedben fekszik a mérges alma. Csizmadia Patrícia, Eitler Tímea rímeire Úti fantázia Egyszer mit megmutat, máskor eltakar sok suttog, örökzöld, fáradt faág. Az erdőben láthatatlan a madár, és itt a szél is csak játszani akar. Őzek, nyulak és kis vadak szelíd serege táncra kél és elrepül, helyükre az egyedüllét kerül, s csönd a magányból szavakat merít, melyeket útja során a kóbor Lassacskán kifürkészhet a tóból. szíve szép erdei lényekkel szárnyal, Egyikük a bolondos kis Brugor, kinek dús szakálla vattacukor. Szelleme megtölti az erdőt bájjal.
129
Eitler Tímea, Szabó Pap Edit rímeire Tölgynek tolla Nagylombú fán sok színes madár vitáz Az idő magas fű közt lopva kapál Zümmögő szú fatörzsben vakon zabál A kéreg labirintus roppan – vigyázz! Tollfelhő borítja az eget s lenéz Aranyló foltot vetítve a tóra Repül a fénycsík és röpül az óra S a kristály-dunyha alatt álma nehéz. Vad szökell, mögötte állkapcs oly ádáz S bőrét már fejti, mint kincset a bányász Lelkének pillája rebben, de fárad. Felettem ezüstszín köd dereng, hittem Tovatűnik majd, s ének ébred itten S tükör-gyöngy díszíti majd minden ágad. Szabó Pap Edit, Osváth László rímeire Fohász Ó, add, Uram, teremjen nekünk alma S rejtsen minket világ elől sötét S ne leljen ránk gonosz puska, sörét S ne fedje testünk föld kietlen halma. Szerelmünk súgj száz fehér bokor Tündér, manó varázslat ha igéz nincs oly erő, ki minket elfiléz Nem hervad el a kaptam volt csokor. Felnőttünk, már nem kell a kakaó Sem holmi díszes hintó, pata, ó el nem veszejthet dölyfös vén kulák Házunk és kertünk nem lehet poros Szívünk, lelkünk, szerelmünk nem dohos Ezt add, Uram - és még sok szép ruhát Képek: Nagy Judit 12. D
130
Csizmadia Patrícia: (Cím nélkül) Képzelek valami gyönyörűt árnyból és fényből. Egy mesét álmodok, mit leírok neked. Hullócsillagot, felhőt, ködöt a légből, vagy egy egyszerű tiszta, sötét eget.
Napsugárból tüzet ereszteni, halk szellőből vihart kavarni, egy fából erdőt teremteni egy cseppel a világot elnyelni kár? Kesztyűs Orsolya: Szerelmesek hajnala Ébred a hajnal, úszik a tűz. Alszik a vándor, s vele a szűz. Szerelmük lángja, akár lobogó fáklya
Rikk Mónika 9. A
Soha ki nem alszik, még ha a nap le is nyugszik. Seager-Smith Dániel: Smokey Summer Night On a summer night, as in spring we sat alone with the smoking hills. And the whispering touch of the cold water upon our heels. She sat by me upon the shore, we sat and listened in the silky night. As the band played she stood and left and the water turned to ice.
Why I stayed I do not know the smoking hills by then like chimneys sent their white and fragile assassin’s across the green and still water. A lone fish jumped testing his wings Longing to the moon, he fell back and the sickly silence was brocken. I raised my feet to part the fog with speeded step upon the Earth, to run after the fair haired girl. To warm my heart by her fire, To live loved by another. But long had she left, and what she did leave, was covered, by theis white and fragile assassin.
131
Variációk egy témára – Hommage à Weöres Sándor Téma: Bánkon irodalomtábor van, a színpadról dzsesszmuzsika hallatszik. Kacsák úsznak a tóban, a fenyők mögül a gyerekekre kacsint a templomtorony. Pattog a rőzse, a tűz melegében zsíros szalonnák fénylenek. Tréfás Luca és Kesztyűs Orsolya: Bánkon zsírtábor van. A templomból dzsesszmuzsika hallatszik. Gyerekek úsznak a tűz melegében, a fénylő fenyők mögül kacsák kacsintanak. Szalonnák zsírtornya pattog a színpadról. Csizmadia Patrícia: Bánkon a templomból dzsesszmuzsika hallatszik. Kacsák kacsintanak, felhők fénylenek a szalonnaszínpad mögött. Az irodalomtáboros gyerekek zsírban úszkálnak. Tűz van! A rőzsetorony pattog a tóba’. Voloncs Laura: Zsírtábor-variációk A tóban kacsatábor van A szalonnás színpadon gyerekek fénylenek fenyők úszkálnak a tűzben A templom melegében muzsika kacsingat az irodalomra Dzsessz hallatszik a zsíros torony mögül Rőzse pattog Bánkon. A templomból gyerektábor fénylik A tóban zsíros kacsa-muzsika úszkál tüzes dzsessz kacsint a toronyból Bánkon pattog az irodalom melege A rőzse-színpad mögül fenyők hallatszanak Van szalonna.
Somló Eszter 9. B
122
DIÁKHUMOR - TANÁRHUMOR Tejtermékek: túró, tej, tojás. Petőfi Szendrey Júliát vette feleségül, de előtte Bem József udvarolt neki. Az nem kutya, az valami állat! People can travel by busz! - Jó könyv?? - Nem, Kosztolányi! Ő volt az, akit később megmerényeltek! ÍGY ÍRUNK MI (Részletek irodalomdolgozatokból) Szophoklész: Antigoné Antigoné port szórt a halottra, és ezzel megadva a módját elszelelt. Antigoné elszántan magamra hagyott. Szörnyű gyász van a közelben. Büszkén és félelem nélkül fogok meghalni, saját kezem által. Kreón még jobban felhúzza magát, teljesen ki van borulva. Visszaküldtem az őröket, hogy porolják le a holttestet.
Petőfi Sándor költészete Petőfi a népek keveredéséből született. Hihetetlen jó gondolkodással reformokat forszíroznak. A halál után szellem alakban visszatér Petőfi, és fátyollal letörli a könnyeit. Nem szeretne párnával a feje alatt meghalni. Hősi halált halt, tehát bátran állíthatja, hogy magyar.
123
Három különböző halálmotívumot tudunk megkülönböztetni. A szegénység és a feleség is megegyezik a valósággal. A szerelem a halál után is folytatódik, sőt ott bontakozik ki igazán, s ezért is kéri feleségétől, hogy nem menjen férjhez a halála után. Eme két, egyén és közösség kapcsolatai közül megfigyelhető, hogy az elfogadott, néppel együtt álláspontú versek korábban keletkeztek. Népies stílusban írt. Ez azt jelentette (…), hogy az, amit hirdet a verseivel, az mindenkihez eljusson, ne csak a magasabb rétegben élőkhöz. Ezt előtte senki sem próbálta, de persze az is lehet, hogy nem is tudott volna olyan nyelvezetű verset írni, hiszen ő is alacsonyabb társadalmi rétegből származott. De erről nem tudok forrásokat idézni, csak úgy gondolom. Petőfi nemcsak vizet prédikált, bort ivott, amit ő a műveiben megfogalmazott, azt véghez is vitte. Minden költő verseiben felbukkan a halál, de az már emberfüggő, hogy ki hogyan áll hozzá. (Petőfi) a föld alatt elmélkedik a jelenről. Petőfi már gyerekkorától kezdve kicsit más volt, mint a többiek. Petőfit úgymond névről ismerjük. Na meg persze költő volt. A még tudatlan forradalmi népet vezetni kell, képviselni magasabb helyeken, és tudatni velük, hogy mit is akarnak valójában. Hisz nagyon kevesen vannak azok, akik tudják, és ezt el is mondják, a nép megvilágosodik, és a vállukra kapják, ahonnan már igen nehéz leszedni. De nem elég csak tudni, mit akarnak, ezt meg kell fogalmazni, hogy az okosabbakat is meggyőzze. Ha a nép vállára került, akkor is vigyáznia kell, mit mond nekik, mert az bizony már felébredt, és bármikor ledobhatja a vezért vállairól. Ady Endre költészete (Ady) fityiszt mutatott a kor etalonjainak. A vers lázadó fittyet hány a világ dolgaira. Ady érdekesen vélekedik a haza kérdéséről. Talán neki egy külön csoportot is létre lehet hozni. Szinte minden költőnek létre lehetne hozni egy kis rekeszt. A héja nem a szépségéről híres. Őket sohasem a külvilág hozta ellentétbe egymással.
124
Földhöz ragadt társadalom… Ez jó önérzetet biztosít az egyénnek. Egy nemzet, amelyik folyton szenved. Ady akkor sem adta föl az eszméit, amikor ólmot öntöttek a fülébe, és megvakították.
Móricz-napok
125
