REND:
DIPTERA KÉTSZÁRNYÚAK
Testfelépítés • Imágóiknak 1 pár szárnya van • a 2. pár szárny billérré (haltera) alakult • a dobverő alakú billér egyensúlyérző szerv, alapjánál a chordotonális szerv mellett Hicks-féle szemölcs, valamint nyomást és feszítést érző (kampaniform) receptorok találhatók • a szárnyerezet fontos a családok elkülönítésében • a szárnylemez hátulsó-belső pereme felgyűrődve fülszerű képleteket alkothat: fiókszárny (alula), szárnypikkely (distycalypter), torpikkely (basicalypter) • a csápok 2 fő típusa alapján különíthetők el az alrendek • szájszerv: folyadékfelvételre módosul (szúró-szívó vagy nyaló) vagy csökevényes
Testfelépítés •
• • •
Lábfejük 5 ízből valamint egy 6., karomízből áll, ezen található a páros karom, a tapadópárnák (puvillus) és az empodium postembrionalis fejlődésük holometamorphosis, apod lárvák az eddig leírt fajok száma 120 000 körüli Magyarországon eddig kb. 9500 fajuk ismert
Alrend: Nematocera Fonalascsápúak • Csápjuk 6-nál mindig több ízből áll, gyakran fonalas, a scapust és a pedicellust követő ízek homonom jellegűek • lárva: apod, eucephalikus v. hemicephalikus • báb: pupa obtecta (múmiabáb) • köznyelvi gyűjtőnevük: szúnyogok
Tipulidae - lószúnyogok
imágó: rövid életű, nagy test, lomha mozgás, hosszú, könnyen leváló lábak, szárnyak; elő- és utótor jól elkülönül (ősi bélyeg), megnyúlt, hengeres potroh, üde, bokros, erdős helyeken élnek, Mo.-n kb. 70 faj; lárva: 4 stádium, nagytermetű, fejtok az 1. torszelvénybe behúzható, testvégén 2 nagy tracheatörzs nyílik, körülötte függelékek és mászódudor; vízben és nedves talajban él, elhalt (ritkán élő) növényi anyagot fogyaszt; báb: kissé mozgékony
Tipulidae - lószúnyogok 2.
Ctenophora ornata – sárga fésűsszúnyog hímje a hím csápostorízein hosszú nyúlványok vannak, amitől fésűsnek látszik, élénkszínű, erdőlakó
Sárga fésűsszúnyog - Ctenophora ornata 20-22 (nőstény), 17-18 (hím) mm.
Óriáslószúnyog - Tipula maxima 20-35 mm.
A szájszervei szúrásra alkalmatlanok, velük csak nedveket nyalogatnak. Május-július hónapokban a hegyvidéken, patakvölgyek párás levegőjében repdes. Lárvái hosszúkásak, szájszervei igen erősek, szárazföldben fejlődnek.
Őszi lószúnyog - Tipula subcunctans (T. czizeki) 14-20 mm. Csápízeinek száma 13. A szemek távolsága alulról nézve eléri az 1. csápíz kétszeresét. A nőstény szárnya a potrohánál hosszabb. A csápostor 1. íze sötét. Lárvája a kertészetekben a többi lószúnyog lárvához hasonlóan, a leveleken apró lyukakat rág. Ősszel, szeptember-november között tömegesen repül a lámpára.
Pirosfekete lószúnyog - Tanyptera atrata 13-17 mm. Fekete testén a potrohszelvények, a combok és a lábszárak nagy része barnáspiros. A hátulsó szárnypár helyetti billér sárgásbarna színű. A szárny szegélye mentén, a csúcsa előtt kerek folt sötétlik. Májusban szintén a hegyvidéken él, nem gyakori.
Tipulidae lárva metapneusticus, testvégén 2 nagy tracheatörzs nyílik, ezeken át lélegzik
feji vég
testvég a tracheatörzsek nyílásaival és függelékekkel
„ördögálarc”
hószúnyog - Chionea
Lepkeszúnyogok családja - Psychodidae paptázi légy v. homoklégy – Phlebotomus háromnapos láz, Leshmania, oroya láz, pöceszúnyogok – Psychoda sp.
Cecidomyiidae - gubacsszúnyogok
Mikiola fagi - bükk gubacsszúnyog gubacsai apró, törékeny rovarok (1-5 mm); redukált szárnyerezet; sok faj lárvája növényi részekben fejlődik, azokon jellegzetes torzulást vagy gubacsot okoz, mások talajban, korhadó növényzet között, gombákban élnek; a rágó szúrósertékké módosul; egyesek haszonnövények károsítói; becsült hazai fajszám: 800!
Culicidae – igazi v. csípőszúnyogok közepes termetű, hosszúlábú szúnyogok; a szárny szegélyét és az ereket apró pikkelyek borítják; a hímek csápja tollas; a nőstények szájszerve megnyúlt, peterakás előtt szárazföldi gerincesek vérét szívják, a hímek növényi nedveken élnek; a toron pikkelyek, a potrohon pikkelyek vagy szőrök találhatók; apod, eucephalikus lárvák; hazánkban 43 faj ismert;
Aëdes vexans – gyötrő szúnyog
Az embert csípő legkellemetlenebb fajok: Aëdes vexans - gyötrő szúnyog (kiöntésekben, pocsolyákban fejlődik), Culex modestus - foltos szúnyog (mocsarakban, állóvizekben fejlődik), Mansonia richiardii - mocsári szúnyog (mocsarakban, állóvizekben fejlődik)
Egy csípőszúnyog szúró-szívó szájszerve duzzadt 2. csápíz a Johnston-szervvel antenna
vérszívás során a szúróserték behatolnak a gazda bőrébe: a felső ajak alatti térben szállítódik a vér, a rágók fogazott végei és az állkapcsok (lacinia része) hasítják fel a bőrt, a páratlan hypopharynx vagy nyelv belsejében nyálcsatorna fut
az állkapcsi tapogatók érzékelik a gazda által kibocsájtott CO2-t labrum mandibulák, , maxillák,
palpus maxillaris
hypopharynx labium az alsó ajak szúrás során hátrahajlik, nyugalomban ebben a hüvelyben vannak a szúróserék
Culicinae alcsalád az állkapcsi tapogatók rövidebbek a szájszervnél
test ~ párhuzamosan áll az alzattal
Culex pipiens - dalos szúnyog hím nősténye madarak vérét szívja, nevét a nőstények szárnymozgatásával keltett hang után kapta, ez az ivarok egymásra találását segíti elő; (tágabb értelemben az összes Culex fajt dalos szúnyognak nevezik)
tojásrakás: a Culexek vízfelszínre, az Aëdes fajok inkább nedves talajra, mohapárnára petéznek, előbbiek az embrionális fejlődés után rögtön kikelnek, utóbbiak később, bizonyos ingerek hatására később; a hazai Aëdes spp. zöme peteként telel át
petéző nőstény
Culex sp. egyedfejlődése vízfelszín
tutajszerű petecsomó mozgékony báb páros tori légzőtölcsérrel vízfelszín
metapneusticus lárva testvégén ferde légzőcsővel
Anophelinae alcsalád az állkapcsi tapogatók olyan hosszúak, mint a szájszerv
Anopheles és Mansonia fajok
test az alzattal hegyesszöget zár be
az Anopheles lárvák a vízfelszínnel párhuzamosan helyezkednek el
Anopheles maculipennis - foltosszárnyú maláriaszúnyog az 1950-es évek közepéig ez terjesztette hazánkban a malária Plasmodium vivax kórokozóját
Foltos maláriaszúnyog - Anopheles maculipennis
Dalos szúnyog - Culex pipiens 4-5 mm. Évente sok nemzedéke szaporodik március-november között. Madárvérrel táplálkoznak. A közhiedelemmel szemben az emberből is szívnak vért.
Foltos szúnyog - Culex modestus 4 mm.
Mocsarak, vizek, rizsföldek közelében kellemetlenkedik júniustól októberig. Magyarországon közönséges.
Gyűrűs szúnyog - Culiseta annulata (Theobaldia a.) 6-7 mm.
A lárvái árnyékos, bűzös vízben fejlődnek. Januártól decemberig tevékeny. ősszel házakba vonul, vagy pincékben telel, az embert még télen is zaklatja.
Mocsári szúnyog - Mansonia richiardii 5-6 mm
Lárvája állandó vizekben mocsarakban fejlődik, légzőcsövét a vízinövények gyökerébe fúrva lélegzik. Júniustól augusztusig, különösen alkonytájt az árnyékos helyeken vérszívásával az embert olykor még nappal is gyötri.
Culicidae vektorok Paraziták, ill. kórokozók terjesztése miatt kiemelt jelentőségű Diptera család; maláriát okozó Plasmodium spp.: emberben és más emlősökben élőket az Anopheles fajok terjesztik, a madarakban élő kórokozókat az Aëdes és más genusok fajai; microfilariák terjesztése (pl. a Wuchereria bancrofti Nematoda által okozott elefántkór) több arbovírus terjesztése
Chironomidae - árvaszúnyogok kis v. közepes termet, a hímek csápostora tollas, az imágó szájszerve csökevényes; a lárvák fejtokja kicsi, erősen szklerotizált, de nem húzható vissza; apneusticusak, a test elején és végén állábak találhatók, a hemolimfa egyeseknél hemoglobint tartalmaz, ezek vörös színűek, vízfenéken vagy talajban fejlődnek, kevés kivétellel mikroszervezeteket esznek, egyes fajok lakócsövet készítenek, a tömegesen előforduló lárvák fontos haltáplálékként szolgálnak
Chironomidae imágó hím
Magyarországon a legnagyobb fajszámú Diptera család, nyár elején a hímek füstfelhőszerű rajokban repülnek
Pettyesszárnyú árvaszúnyog - Tanypus punctipennis 3,5-4,5 mm. Teste sárgásfehér, háta azonban sárgásbarna, szárnya és a comb vége barna pettyes. A néhány, hasonlóan pettyes szárnyú rokon fajtól a szárnyerezet sajátságai különböztetik meg. Május-szeptember között a Balaton mellett közönséges. Rokonairól írják, hogy azok lárvája a víz fenekén, az araszoló lepke hernyójához hasonlóan mászkálva ragadoz.
Balatoni árvaszúnyog - Chironomus balatonicus 9-12 mm. A hát közepe halvány zöldessárgás, két oldala szürke, potroha sötétszürke. Fajtársaihoz hasonlóan a feltűnően megnyúlt elülső lábait pihenéskor előre nyújtja. A közönséges árvaszúnyoghoz - Ch. plumosus nagyon hasonló, de az sokkal kisebb 6,5-8 mm. A balatoni árvaszúnyog az utóbbitól csak mikroszkópos nagyítással észlelhető morfológiai sajátságokban, főleg pedig a kromoszóma felépítésében, enzimológiai tekintetben, életmódbeli sajátságokban tér el. Nyár derekán roppant nagy mennyiségben jelenik meg. Kifejlődésekor a vízpart közelében felhőkben rajzik, a vízben pedig a visszamaradt töménytelen bábbőr a vizet zavarossá teszi. Szerepét óriási mennyisége jól bizonyítja. A Balaton fenékiszapjában 2 m-enként 200-1500 lárva él! Évente 4-6 nemzedéke fejlődik. Igen fontos haltáplálék. Ezt az új fajt a Balatonból 1983-ban Dévai György és szerzőtársai írták le.
Simuliidae – púposszúnyogok v. cseszlék nevüket az imágó meggörbülő toráról kapták, zömök, „légyszerű” test, a csápok rövidek, a hímek szeme nagyobb, középen összeér, szúró-szívó szájszerv, erős, viszonylag rövid lábak, széles szárnyak, a nőstények többsége vért szív (ember, más emlősök, madarak), a hímek nektárfogyasztók,
báb
fontos vektorok; a lárvák oxigéndús (áramló) vizekben fejlődnek, ált. a szilárd alzathoz tapadva fejükön sertékből álló szűrőlegyezők vannak (táplálékszerzés) a báb a lárva által készített nyitott zsák alakú házban van, hosszú fonalszerű függelékekkel lélegzik
lárva
Vörösfejű cseszle - Boophthora erythrocephala 2,3-2,8 mm. Feje vörös, tora, potroha szürke. Az imágó tora feltűnően domború. Az elülső lábfejtőíz kiszélesedett. Lárvái a nedves helyeken, zsilipek szivárgó, oxigéndús vizeiben április-július között élnek. Az aljzathoz bunkós testvégével tapad, szelvényes puha teste felágaskodik, miközben a táplálékot erősen kitines fejével és különös sertékből álló szőrkoszorúval sodorja a szájába. A képen a bábhüvelyekből kinyúló, dúsan elágazó légcsövek fehér csíkjai látszanak. A nőstények vérszívók, nappal gyötrik az embert-állatot egyaránt.
kolumbácsi légy – Simulium columbaschense Eu., vérzés, duzzanat állat pusztulása
Simulium damnosum – Afr. „filariasis” S. metallicum – Am.
http://www.jarvany.hu/oek.web?nid=170&pid=1
Bibionidae - bársonylegyek közepes v. nagytermetűek, a csáp rövid, „légyszerű” külső, a hím szeme nagy, középen összeér, a nőstényé kisebb, a hím szárnya áttetsző, a nőstényé füstszínű, a lárvák talajban fejlődnek, főként avarlebontók Bibio hortulanus – kerti bársonylégy hím .... ......és nőstény tavasszal (IV-VI) rajzanak, lomhán repülnek, 3. pár lábukat közben lefelé „lógatják” a kerti bársonylégy lárvája élő növényi anyagot fogyaszt, kártevő lehet
Bibio hortulanus – kerti bársonylégy
Bibio marci – szent Márton legye v. márciusi bársonylégy v. tavaszi bársonylégy hím....
...... és nőstény
kisebb szemek, füstszínű szárny
nagy szemek, áttetsző szárny
Alrend: Brachycera - rövidcsápúak a csáp háromízű, az ostor gyűrűzött, Orthorrapha - egyenes bábrésűek: a báb bőre hosszanti, egyenes vonalban reped fel, a lárvák fejtokja látható, a potrohon állábak lehetnek; a báb pupa libera; az imágó csápján nincs serte, a szájszerv ált. szúró-szívó; gyűrűzött 3. csápíz
arista
csáp 3. íze
Cyclorrapha - kerek bábrésűek, a pupárium kerek vonalban hasad fel, a lárváknak nincs fejtokja (acephalikusak), nyüvek, a potrohon nincsenek állábak; a báb pupa coarctata; az imágó csápján csápserte (arista) van, a szájszerv nyaló- szívó : a labium igen jól fejlett, alsó része két, nagyméretű, kapillárisokkal áttört ajakpárnává alakul (labellum): ezen keresztül nyálat bocsájt a táplálékra annak elfolyósítására, és ezzel szívja fel a táplálékot ;
Egy rövidcsápú kerekbábrésű Diptera szárnya
szárnypikkely
fiókszárny
torpikkely billér
A legyek rendszerezése Orthorrapha had Strationidae Tabanidae Asilidae Bombyliidae
Cyclorrapha had Aschiza - homlokrés nélküliek Syrphidae
Schizophora -homlokrésesek (a bábbőrt a homlokrésen kitüremlő homlokzsákba kerülő hemolimfa repeszti fel)
Acalyptratae - torpikkely nélküli legyek Tephrytidae Drosophilidae
Calyptratae - torpikkelyes legyek Glossinidae Muscidae bagócsok Calliphoridae Sarcophagidae Tachynidae Hippoboscidae
Katonalegyek családja - Stratiomyidae Alakjuk szerint változatos csoport. Van köztük kis, és nagy termetű légy. Potrohuk rendszerint lapos, kerek, máskor hosszúkás. Színe fekete, sárga, vagy csillogó fémeszöld. A csápízek száma sok vagy csak 3. A nőstények szemeit itt is széles homloksáv különíti el. A virágok megporzásával hasznot hajtanak. Íbisz légy: különleges szaporodás Közönséges katonalégy - Stratiomys chamaeleon 14-16 mm. Stratiomys fajok félgömb alakú feje a toránál valamivel szélesebb. Csápjuk térdszerűen megtörik. Szárnyuk a potrohánál is hosszabb. A hátpajzsukon 2 erős tüske nyúlik hátrafelé. Lapos, kerek potrohuk a tornál szélesebb. A közönséges katonalégy csápja fekete. Potroha szokatlanul széles, hátoldalát változatos alakú citromsárga foltok tarkítják. Hasonló sárga foltok a test egyéb részein is vannak. A hátpajzs tövén háromszög alakú fekete folt is lehet. Ernyős és fészkesvirágzatú növényeken június és augusztus között táplálkozik. Gyakori.
Közönséges katonalégy Stratiomys chamaeleon
Tabanidae - böglyök 3500 faj világszerte nagytermetűek, a nőstény sok fajnál vérszívó, a szemek nagyok, jellegzetes pigmentmintázatot mutatnak; a többnyire ragadozó lárvák nedves talajban, vízben fejlődnek, hazánkban közel hatvan fajuk él, mint vektorok, ill. köztesgazdák trópusi és szubtrópusi területeken (humán- és állat-) egészségügyi szempontból fontosak, pl. biz. nematodák microfilariáit, kül. állati Trypanosoma fajokat terjesztenek; Tabanus bovinus - marhabögöly 19-25 mm, a potroh jellegzetes mintázatot és színezetet mutat, napos időben a nőstény patásokat, főleg szarvasmarhát csíp, nagyméretű szájszerve nagy sebet ejt, fájdalmas, egy ideig vérezhet is (alvadásgátló hatása), a genus fajai a legnagyobb testűek a családban, szemükön sávos mintázat van;
A peteéréshez a nőstényeknek vérrel kell táplálkozniuk. Május-szeptember között a réteken, erdőszéleken Magyarországon gyakori. Tőlünk nyugatra számuk csökken. A lovat, szarvasmarhát, sertést, embert egyaránt megtámadja, az állatok tejhozamát, teljesítményét csökkenti, különféle betegségeket terjeszt. Egész Európában, a hegyekben 2 000 méterig, Északnyugat-Afrikában, Törökországban, Észak- és Közép-Ázsiában elterjedt.
Tabanidae - böglyök 2.
Haematopota pluvialis - esőthozó pőcsik szemein kanyargós mintázat látható, a szárnyakat párhuzamosan fekteti hátára, párás időben, eső előtt és gyenge esőben repül, főként a végtagokat csípi
Május-szeptember között fülledt melegben, különösen zivatarok előtt ismételten, kitartóan támad, alig lehet elzavarni. Gyors vérszívásához a szükséges vérbőséget a bőrbe fecskendezett nyálával idézi elő, amely az ember szervezetéből csak több nap elteltével szívódik fel, s addig több cm átmérőjű kemény, viszkető daganatot okoz. Májustól októberig gyötri az embert, állatot egyaránt. Csak a nőstények vérszívók, akkor betegséget terjeszthetnek. A hímek virágokat látogatnak.
Chrysops spp. - aranyszemű pőcsikek szemük kanyargós lefutású ill. foltos aranyszínű mintázatot mutat, a szárnyak erősen széttartva állnak, a nyak és fej tájékán csípnek előszeretettel, szubtrópusi, trópusi területeken fontos vektorok (pl. Loa loa, Nematoda)
Bögölyszemek
Tabanus sp.
Chrysops sp.
Egyfoltos pőcsik - Chrysops pictus 6,5-10 mm. A Chrysops fajokon az 1-2. csápíz egyformán hengeres, hosszúsága csaknem azonos, a csápostor ízeinek száma legfeljebb 5. Az egyfoltos pőcsiket a nőstény potrohán, a 2. sárga hátlemez közepén lévő négyszögletes vagy kerek fekete folt, továbbá a szárny osztatlan fekete csúcsfoltja és a szárny középső széles, szintén fekete harántfoltja a rokon fajoktól jól elkülöníti. A hátulsó lábszárak színe barna. A hím 1-2. hátlemezének fekete foltjai egyformán szélesek, a 2. teljes szélességével eléri a hátlemez hátulsó szélét, s nem kimetszett. A hímek szemei a fejtetőn össze is érhetnek. Magyarországon a nedvesebbszárazabb területeken egyaránt gyakori. A nőstény június-július forró nyári napjain az emlős állatok és az ember vérét egyaránt szívja. Áldozatát igen gyorsan lepi meg, szúrása fájdalmas.
Asilidae - rablólegyek erősen fejlett szuronyszerű szájszerv, a labellum alig fejlett, a család névadói erőteljes felépítésű, hosszú, szőrös, v. tüskézett lábú fajok, jól repülő rovarokra (pl. más legyek, hártyásszárnyúak), ill. más rovarokra vadásznak, előbbieket röptükben kapják el, a lárvák talajban vagy növényeken fejlődnek, ált. nem ragadozók, idősebbek áttérhetnek húsevésre
Barnásszárnyú rablólégy Choerades fuliginosa (b. gyilkoslégy, Laphria f.) 8-15 mm. Testét sárga szőrzet borítja. A szárnyak csúcs felé eső része kiterjedten sötét, az elülső szegélye a tövétől kezdődően csaknem a szárny közepéig sárga. A csáp töve és a fej alsó részén nőtt bajusz között nincsenek felálló világos serteszőrök, legfeljebb a szélén lapos, fekvő szőrök. A lábak feketék, a lábszárak, lábfejízek azonban barna színűek. Az 1. csápíz a 2.-nál 3-4-szer hosszabb. A legkülönbözőbb rovarokra vadászik. Hiába van a háziméhnek, vagy a nagyobb testű szürke poszméhnek is fullánkja, a fürgébb rablólégy mégis zsákmányul ejti, és az első karón vagy a virágon kiszívja testnedveit.
Gyászos rablólégy - Selidopogon diadema (gy. vércselégy, Dasypogon d.) 18-22 mm. Amíg a hím egész teste, szárnya fekete, a nőstény szárnya sárgás, potroha részben vörös. A csáp hátoldalán csak néhány szőr ered. Meglehetősen dús, fekete szőrzetű, hatalmas teste nagy riadalmat kelt, amikor a tarka virágokon békésen lakmározó rovarok fölött hullámvonalban elrepül, menekül ki merre lát. Nyár derekán a bugaci legelőkön is gyakori. Élő rovarokat ragadoz.
Piroslábú héjalégy - Dioctria oelandica 15 mm. Fekete szárnyú és testű légy. A lábakon a combok és a lábszárak részben sötét vörösek. A 2. szárnypár, a billér világos, a potrohvégi és a lábak töve körüli szőrök rozsdavörösek. A nőstények potrohszelvényeinek száma 8, a hímeké 6-8 között változhat.
http://ces.uwyo.edu/PUBS/SM-55.pdf
Bombyliidae - pöszörlegyek gömbölyded, erősen szőrös test, hosszú, előreálló szájszerv, egyhelyben repülve szívják a virágnektárt, a lárvák paraziták (pl. hártyásszárnyúak felhalmozott táplálékkészletén élnek) vagy parazitoidok (más rovarokban fejlődnek), a gyászlegyek pl. méhfajok lárváiban, a hiperparaziták hernyókban élő fürkészlárvákban fejlődnek;
Hemipenthes sp. gyászlégy
Gyászos pöszörlégy - Hemipenthes morio (közönséges gyászlégy) 6,5-14 mm. A Hemipenthes fajok teste, szőrzete túlnyomóan, a szárnyuk több, mint 2/3-ában fekete, részben kékesen csillog. Eltérően a többi pöszörlégyétől, szívókájuk rövid, alig nyúlik előre a szájnyílásból. Lábuk is sötét. Fejük gömbölyű. Lárváik lepkék hernyóiban másodlagos élősködők. A gyászos pöszörlégy szárnycsúcsa széles sávban, még a legfelső sejtet is beleértve, üvegszerűen átlátszó, nincs benne sötét folt. A potroh tövét kétoldalt barnássárga szőrzet élénkíti. Viráglátogatása közben a testére tapadt virágporral a virágok megporzását elősegíti. Nagyobb számban domb- és hegyvidéken fordul elő, erdei utakon, betoncsatornákon sütkérezik. Faliméhek Osmia fajok bölcsőiben elsődleges parazitoid, a fürkészdarazsak élősködő lárváiban másodlagos-, szuperparazitoid.
speciális peteraktár: homok …
Syrphidae - zengőlegyek nevüket a szárnymozgásuk közben keltett zengő hangról kapták, kiváló repülők, egyhelyben képesek repülni, sokak fekete-sárga színezete hártyásszárnyúakra emlékeztet, az imágók nektárnyalók, a lárvák életmódja változatos: v. növények felszínén tartózkodó ragadozók, v. szervesanyagban dús nedves helyeken lebontók, v. parazitoidok, 330-nál több fajuk él hazánkban
szárazföldön élő, növényi tetvekre vadászó zengőlégy lárva
Ékfoltos zengőlégy - Episyrphus balteatus (Epistrophe b.) 10 mm. A darazsakra emlékeztető sárga-fekete foltos-csíkos potroháról, zöldesbarna toráról, amelynek tövén harántosan fekete csíkok húzódnak, felismerhető. Az ékfoltos zengőlégy nektárral táplálkozik, viráglátogatása során hasznos virágmegporzó. Lárvái szintén hasznos levéltetű pusztítók. Április-októberig erdőn, mezőn, kertekben, mindenütt gyakori. Az egyik leggyakoribb zengőlégy.
Öves zengőlégy - Syrphus ribesii 11 mm. Fekete potrohát széles sárga szalagok keresztezik, közülük az 1. hátlemez közepén megszakad, a 2-3. hátlemez közepét sötétbarna vékony csík kettészeli, a sárga szalag hátulsó szegélyének közepét pedig finom bevágás jelzi. A tor kávébarna, oldalán és a hátán nincsenek sárga csíkok. A hátpajzsa sárgásbarna. A légyalkatúakra annyira jellemző s a végén párnaszerűen kiszélesedő nyalószívó szájszerv működés közben jól látható. A potroh széle megvastagodott. A nőstények katicabogarak petéire gyakran petéznek, a kikelő lárvák szintén a levéltetvek hasznos ritkítói. Magyarországon április és szeptember között mindenütt gyakori.
Bundás zengőlégy - Volucella bombylans (b. pihelégy) 13-15 mm. A bundáslegyek, Volucella fajok termete vastag szőrbundás teste a poszméhekre emlékeztet. A hátpajzson sörték nincsenek. Szőrzetének színe a kövi poszméhhez hasonlóan fekete, még a potrohvége is vörös. Lárvája a redősszárnyúdarazsak és a poszméhek fészkében él, azok lárváit falja fel. A bundáslegyek a poszméhekhez hasonló mimikrizáló testük előnyeinek a fészkek sötétjében nem vehetik hasznát, feltehetően a fészek bejárata körüli mozgásakor vagy a fullánkos poszméhek ellenségeinek mégtévesztésekor annál inkább, mert mégis sikerül a darazsak és a poszméhek éberségét peterakásakor kijátszaniok. A bundáslegyek a poszméheket nemcsak színeikkel, alakjukkal, mozgásukkal is utánozzák. Meglepő, hogy még a bundás zengőlégy imbolygó repülése, zümmögő hangja is a poszméhekére emlékeztet.
Eristalis tenax – közönséges herelégy
a háziméh herére emlékeztető, gyakori, nagytermetű légyfaj, fontos pollinátor
imágó
utolsó szelvényekből testhosszt meghaladó, teleszkópszerűen visszahúzható légzőcsöve van, akár trágyalében („pöcegödör”→ elnevezés) is megél, a természetben bomló szervesanyag között nedves helyeken találni lárva, „pocikféreg”
Különféle zengőlegyek
Syrphus sp.
zebracsíkos zengőlégy (Helophilus)
Volucella pellucens – üveghátú pihelégy a pihelegyek hártyásszárnyúak fészkében fejlődnek, az üveghátú pihelégy darazsakéban, az imágót legtöbbször erős illatú virágokon látni;
Tephrytidae – fúrólegyek kistermetűek, a szárnyakon szalagszerű színes mintázat, a nőstények potrohvége erősen kihúzott (kiölthető tojócső), a lárvák élő növényi szövetekben fejlődnek, sok közöttük kártevő (hagymalégy, spárgalégy)
Rhagoletis cerasi európai cseresznyelégy a nőstény az éretlen gyümölcsbe petézik, a lárva a terméshúst eszi („kukacos cseesznye”), talajban bábozódik
Barna fúrólégy - Chaetorellia jaceae 3-7 mm. Szárnyán négy barna, fekete szegélyű sáv húzódik. Közülük az 12., valamint a 3. és 4. csík a szárny felső szegélyén összefügg. A torhát közepén a varrat előtt és után 1-1 pár sörte nőtt. Homloka szélességénél jóval hosszabb. Az áltojócső tőíze szélességénél kétszer hosszabb. A hátcsíkok rozsdasárga színűek. A test alapszíne vörösessárga, a torán 8 fekete pont, a potrohgyűrűk közepén 2, a szélén pedig 1-1 fekete petty látható. Magyarországon mindenütt gyakori.
Drosophilidae - harmatlegyek kisméretű, pirosszemű, rövid szájszervű legyek, a lárva erjedő anyagokon vagy gombákon fejlődik, párzás előtt a hímek jellegzetes násztáncot mutatnak be, fajgazdag család, nálunk közel 70 fajuk ismert; Drosophila melanogaster ecetmuslica a genetika és a fejlődéstan egyik legfontosabb kísérleti alanya (előnyös tulajdonságai: gyors egyedfejlődés, politén kromoszómák a nyálmirigyben), erjedő gyümölcsökön fejlődik;
(Glossinidae – cecelegyek) Afrikában honosak a Szaharától délre, a Muscidae közeli rokonai, a nőstény vérszívó, fontos vektor, az álomkórostorosokat és más Trypanosoma fajokat terjeszt (pl. patások nagana betegségének kórokozója), a lárvák a petevezető tágulatában fejlődnek, bábozódásra éretten jönnek világra tollas csápserte
csáp szájszerv
Méhtetűlegyek családja - Braulidae
A családot méhtetveknek is mondják. Szárnyuk, billérjük nem fejlődött ki, mégis a kétszárnyúakhoz tartoznak. Összetett szemük csökevényes. A hátpajzs sem különült el. Testük hát-hasi irányban lapos. A lábak vaskosak és a végükön karom helyett 1-2 fésűs karom, és 2-2 tapadó szelvény alakult ki. A többi szárnyatlan rokonoktól a mély gödörben ülő 3 ízű csápok, az egymástól aránylag távol ízesülő 2-3 csípők különítik el. A látható potrohszelvények száma 5 mindkét ivaron. A háziméh, főleg a peterakó anya asztaltársa. Imágóéletüket a háziméh szájszerve közelében, vagy torán töltik, ahol a háziméh táplálékmorzsáiból élnek. Lárvái a lépek viaszvázában járatokat rágva mézen és virágporon fejlődnek.
Vaksi méhtetű - Braula coeca (méhtetű), közepes hosszúsága 1,5 mm, szélessége 0,9-1 mm. Feje nem sörtés, csak finoman szőrös. A tor hátoldala gyűrűszerűen rövid. Szeme csökevényes. A nőstény 1-2. haslemezének felülete egyenletesen szőrös. A 7. haslemez 2 önálló, lekerekített, pikkelyszerű félre tagolódik. A Jugoszláviában is élő rokon faj (B. schmitzi) 1-2. haslemezének legnagyobb része csupasz, és a 7. haslemez középen összefügg. Tetűszerű külseje ellenére a fejlődése alapján a legyek közé sorolják. A háziméh dús szőrzetébe kapaszkodik s annak a testére tapad, virágporszemekből és nektárból él.
Muscidae – igazi legyek közepes v. nagytermetű zömöktestű kétszárnyúak, jól fejlett szárnypikkely és torpikkely, a lábak erősen szőrözöttek, fajgazdag család
Musca domestica - házilégy sertéstrágyában fejlődik, kozmopolita, labellumai nagyok, félgömb alakúak, táplálkozás közben begyéből többször visszaöklendez cseppeket→ fertőzések sokféle betegséget terjeszthet (pl. tífusz, amőbás vérhas)
fejlődési alakjai
Stomoxys calcitrans - szuronyos istállólégy
szájszerv vérszívóvá alakul, a labellum igen kicsi, istállókban marhatrágyában fejlődik, háziállatok vérét szívja
bagócsok lárváik emlősök parazitái, az imágó nem táplálkozik, rel. kicsi szemek, csápok Gasterophilidae – Hypodermatidae Oestridae gyomorbagócsok bőrbagócsok orrbagócsok
Gasterophilus intestinalis – közönséges lóbagócs
gyomorbagócs lárvák
Hypoderma bovis – közönséges marhabagócs a bagócsok okozta légylárva betegségeket összefoglalóan myasis-nak nevezik
Oestrus ovis - juhbagócs
lárvák birka fejében
Juhbagócs fejlődése
lárvaszülő a kifejlett rovar az orrnyíláson át távozik
nőstény a tüskézett lárva az orrüregbe hatol, ott fejlődik báb ma is elterjedt hazánkban Varangypusztító légy
Calliphoridae - fémeslegyek közepes, nagy termet, fémesen csillogó test, csápserte erősen tollas, tor és potroh sok fajnál erősen szőrözött, nagyméretű torpikkely a nőstény ovipar, a lárvák ürülékben, dögökben fejlődnek, de olykor különböző élő gerincesekben myasist okoznak, mások gerinctelenek parazitái, imágók nektárszívók, közel 60 hazai faj, a Calliphora fajok repüléskor zúgó hangot hallatnak
Lucilia caesar – fémzöld döglégy dögökön tömegesen látni
Calliphora vomitoria – feketearcú dongólégy
Calliphora vicina – kék dongólégy kozmopolita, emberi ürülékben is fejlődik
Lucilia spp.– döglegyek dögökben fejlődik, lárvája myasist okozhat
Varangypusztító légy – Lucilia bufonivora
Sarcophagidae - húslegyek szürkés, nagytermetű legyek, nagy torpikkellyel, ovoviviparok (lárvaszülők), zömük dögökben fejlődik Sarcophaga carnaria – kockás húslégy gilisztákban fejlődik
Wohlfahrtia magnifica – pettyes húslégy csak élő állatban fejlődik, fontos myasist okozó faj, valamennyi háziállatból, sőt, emberből is ismert
Tachinidae - fürkészlegyek nagytermetűek, a potroh serézett lehet,
oviparok v. ovoviviparok, a lárvák rovarokban (főként: hernyók) parazitoidok, az imágók nektárt nyalogatnak;
peték
Hippoboscidae - kullancslegyek parazita életmódhoz módosult lapos test, hajlott erős kapaszkodólábak, az imágóknál a szárnyatlanság is előfordul, madarakon és emlősökön vérszívók, bábozódásra érett lárvákat hoznak világra („bábtojó legyek”), Hippobosca equina - ló kullancslégy (0 kép): gyakori, lovak és szarvasmarhák élősködője, szárnyas gazdára találva szárnyait ledobja sem szárnya, sem billérje nincs Lipoptena cervi – szarvas-kullancslégy
Melophagus ovinus – juh-kullancslégy
Lókullancslégy Hippobosca equina
