ed .hu
AMERIKAI SZENT KORONA KRÓNIKÁJA:
MAGYAR
Rejtekhely a füzesben VII.
eg
Irta: BALOGH LÁSZLÓ
J
tar
.sk
-sz
Az első és az utolsóelőtti Habsburg uralkodása közötti háromszázhúszónkét esztendőben a korona többnyire — költözik. Vagy a koronázási szertar t á s r a Bécsből Pozsonyba, Pozsonyból Bécsé, vagy éppen valaki elől . . . Bocskay fejedelem hajdúi elől Zólyomba, Kassára, Kara Musztafa hadsere ge elől Linzbe és Passauba, Napóleon elől Mun kácsra, Egerbe, Gyöngyösre. Van olyan Habs burg, aki tiszteli, vagy legalábbis ugy tesz, mint ha tisztelné ( I I . Mátyás annak köszönheti a ren dek támogatását, és ezzel a trónt, hogy Bécsből visszahozza az országba), és van, aki semmibe veszi. ( I I . József egy tollvonással visszarendeli Bécsbe, hat esztendeig az udvari kincstárban tartja a birodalom többi koronáival.) A szabadságharc alatt kétszer menekül.
ek
on yv
1848. december másodikán családi puccsal le mondatják V. Ferdinándot, a trónon tizennyolc esztendős unokaöccse, Ferenc József követi. A képviselőház december hetedik ülésén Kossuth p á r t j a k i f e j t i : a törvényes koronás király halála esetén az, akit az örökösödés közvetlenül megil let, köteles a nemzettel koronázási oklevelet köt ni, az ország törvényeire és alkotmányára meg esküdni és Szent István koronájával "a nemzet áltar- megkoronáztatni. Miután a törvényes király él, a trónváltozásban a nemzet nem nyilvánítha tott véleményt. Ferenc Józsefet nem tekintik tör vényes királynak. A válasz hatvanezer fős oszt r á k hadsereg, Windischgraetz herceg parancsnok sága alatt, a főváros ellen. A kormány kénytelen a fővárost elhagyva ideiglenesen Debrecenbe köl-
ed .hu
ek
on yv
tar
.sk
-sz
eg
tözni. 1848. december harmincadikán Kossuth, mint a honvédelmi bizottmány elnöke, nyilt ren delettel kinevezi kormánybiztosnak Bonis Ferenc országgyűlési képviselőt, és megbízza, vigye a koronát Debrecenbe. "Az ellenség közeledvén a főváros felé — hangzik szó szerint a rendelet — és a csatáknak kimenetele Isten kezében lévén, a kormány kötelességének tartja a koronát min denesetre biztosítani. Annálfogva a képviselő ur országos biztosul ezennel kirendeltetik, és köte lességévé tétetik. Ürményi Ferenc koronaőr ő excellenciáját azonnal felszólítani, hogy az orszá gos biztos úrral együtt, és egyetértőleg az ország szent koronáját, és egyéb koronázási insigniáit azonnal a koronaőrségből még i t t levő legénység őrizete mellett egyelőre Debrecenbe, azután pedig oda, ahová országos biztos ur tanácsosnak látandja, elszállíttatni. Ha nevezett koronaőr nyomban országos biztos úrral a korona elszállítását nem kisérhetné, ezen esetben kötelessége tétetik orszá gos biztos urnák azt a koronaőr ő excellenciája nélkül is nyomban egyedül is elszállíttatni." Bo nis végrehajtja az egyáltalán nem könnyű felada- . t o t : a súlyos vasládát a koronával és a koronázási jelvényekkel üveges hintójában, a Lánchídon hoz za á t Budáról Pestre. A feladat azért bonyolult, mert a Duna éppen zajlik, a Lánchíd viszont még nem készült el teljesen, a hid végén jókora üreg tátong. Kossuth intézkedésére az üreget betömik, ekkor viszont kiderült, hogy a láda nem fér el a hintóba. Bonis kiszedeti a kocsi ablakait, a ládát keresztbe fekteti az ülésen, és a koronaőrség hu szonnégy gránátosa a láda kilógó végeit fogva a kocsit lépésben, óvatosan átkíséri a hídon. A kor mánybiztos különvonaton viszi a koronát Szolno kig, orinan szekéren Debrecebe, és átadja Kossuth nak. Öt nappal később, hogy a korona elhagyja Budát, bevonul Windischgraetz.
u ed .h
A kormány és a korona öt hónap múlva ismét visszaköltözik a fővárosba, de 1849. júliusában a kormány is, a korona is menekülni kényszerül. Most m á r véglegesen. Ekkor tűnik fel a korona krónikájában egy uj főszereplő: Kossuth minisz terelnöke és belügyminisztere, Szemere Berta lan.
ek
on
yv
tar .sk
-sz eg
Maga irja naplójában, hogy ő teszi fel a kérdést Kossuthnak még Festen: mi történjék a koroná val. A beszélgetésen jelen van Duschek pénzügy miniszter is. Duscheknek az a véleménye, hagy ják i t t , ha a szabadságharc elveszett, a korona úgysem menti meg őket. Kossuth is helyesel. Sze mere azonban hallani sem akar erről, követeli, bíz zák r á a koronát, majd ő elszállítja. Rábízzák. Lovaskocsira zlteti egyik t i t k á r á t , s a ládát min den kiséret nélkül Szegedre viteti. Az a terve, hogy Szegeden házat vesz, a ládát elássa, a szo bában, de a "megbízott" hanyagsága m i a t t " a terv kudarcot vall. A koronát innen — maga is a kormánnyal tartva —- Nagyváradra, majd Arad ra viszi. I t t történik, hogy Szemere gyanakodni kezd: Duschek esetleg becsapta, és tulajdonkép pen üres ládát cipel. A kulcsok nála vannak, laká sán kinyitja a ládát. Illetve, csak szeretné, de nem boldogul a zárral. Lakatost hivat. "Magam ban maradván fenlnylitám a ládát, és benne talál tam mindent, ami az utolsó hivatalos lelet jegyzékszerint a korona jelvényeihez tartott." Egyen ként kiszedeget és megvizsgál minden darabot, majd amikor eszébe j u t , hogy "Ferdinánd alig birta viselni súlya miatt" — fejére teszi a koronát. "Meggyőződtem, hogy e főveg nem emberi fejre való. Hiszek Istenben, hogy a koronák nem sokára kimennek a divatból . . . " Másnap, au gusztus 11-én megérkezik Aradra Bem végzetes, temesvári vereségének hire. Innen is menekülni kell. Szemere, aki ekkor m á r nagyon-nem bánná, ha valaki átvenné tőle a koronát ismét megkér dezi Kossuthot: m i t tegyen vele?" Hagyd i t t az aradi várban." Szemere megint nem hallgat rá. Gróf B a t t h y á n y Kázmér külügyminiszterrel és a ládával Bem táborába, Lúgosra megy, majd to vább Karánsebesre. Ugy tűnik, a ládát sikerül végre elrejteni.
ed .hu
ek
on
yv
tar .sk
-sz eg
Szemere a vidék kormánybiztosával, Fülepp Lipóttal találkozik. Közli Füleppel: a ládában fon tos iratok vannak: el kell rejteni. A kormány biztos magával viszi a ládát, apósa bányavállala t á n a k valamelyik elhagyott tárnájában akarja eltünteteni, m á s n a p azonban visszahozza, a bánya munkások miatt nem meri megkockáztatni. El mondja Szemerének, amikor a kocsival behajtott egy ismerős magyar asszony udvarára, az aszszony ránézett a ládára és megkérdezte: a korona van benne? Szemere kíséretével és a ládával au gusztus 15-én Orsovára érkezik. Innen akar Tö rökországba szökni. Ám, mi legyen a koronával? A koronával, ami naplója szerint mint vámpír faldossa oldalát, kivinni lehetetlen, itthagyni nem akarja, megsemmisíteni sem, elrejteni viszont nem tudja. Batthányhoz fordul tanácsért, a kül ügyminiszter "mintha egy darab kőről volna szó", hidegen azt feleli: "Törd össze, vagy vesd a Du n á b a / ' Szemere belátja, a titok nem maradhat az övé: ha kiveszi a koronát, a jelvényeket, és egyenként elássa, tönkre mennek, a ládával pe dig egyedül nem bir, négy ember alig képes'meg mozdítani. Közli t e h á t kiserétevél, Grimm Vincé vel, " k i republikánus", Házmánn Ferenccel, " k i jellemszilárd ember", Lórodi Edével, " k i becsü-
' - "' ^ - ^ ^ - f ^
(
,
^ -2-2 —
ed .hu
-sz eg
letes magyar", hogy a láda az ország jövőjére nagy befolyással lehet, segítsenek neki elrejteni. Ő nem mondja, mi van a ládában, a három ember pedig nem kérdi. ( " A titkot eszerint a levegőég sem hallotta, nyelvükön sem fordult az meg, csak sziveinek birták.") A határszélen kiválasztanak egy lakatlan h á z a t : a földes szobában elássák a ládát. Hogy az ásás nyomait eltüntessék, fölötte tüzet raknak. Másnap óvatosságból visszamen nek: a szoba földjébe éjszaka valaki leásott . . . 4
ek
on
yv
tar .sk
Kiemelik a ládát, szekérre rakják, és m á s n a p kiválasztják az uj rejtekhelyet: "egy füzesben, a Valachiába menő úttól balra, közel egy elhagyott fahidhoz, két fiatal fa között." I t t ássák el me gint. " A füzes az elrejtésre igen alkalmas volt, körülöttünk mindenféle vadkomló és növény sürü s á t r a t vont." Megfogadják, amig Szemere nem hatalmazza fel őket, hallgatnak a rejtekhelyrőL Grimm a helyszínről egy vázlatot készit, átadja Szemerének. A miniszterelnök másnap bejelen t i B a t t h y á n y külügyminiszternek, török földre szökik. A gróf nem szökik, ellenben — Fülep je lenlétében — felszólítja Szemerét: "a korona elrejtése miatt esetleg veszedelembe kerülünk, hogy áldozatul ne essünk, kérlek, tudasd velem a rejtekhelyet". Szemere pontosan ismerteti a h e l y s z i n t — n é g y év múlva keservesen megbánja —, B a t t h y á n y és Fülepp feljegyzi az adatokat. Szemere pedig még aznap Viddinbe szökik. A korona t i t k á t hatan ismerik. A miniszter elnök, a küdügyminiszter, a republikánus Grimm, a jellemszilárd Házmánn, Lórodi, a becsületes magyar és Fülepp, forradalmi kormánybiztos. A koronát Szemere emlékezete szerint 18ffl- augusz tus 23-án rejtik el. A l i g négy évvel később, 1853. szeptember 11-én, a Pesti Hirlap távirato m a g á n tudósitás alapján (Bécs, szeptember 10. délután 1 óra) közli, hogy "a magyar királyi korona a t ö b bi jelvényekkel és szent István palástjával e g y ü t t Orsovánál elásva megtaláltatott."
