ed .hu
MAGYAR SZENT KORONA KRÓNIKÁJA:
INC URAK IGAZ VIII.
eg
Irta: BALOGH LÁSZLÓ
ek
on
yv
tar
.sk
-sz
A korona feltalálásárnak történetét először a t a r t o m á n y i l a p , a X^jJlggöyö^ közli. A tudósítás szerint a K o r m á n a vilá gosi fegyverletétel után a korona nem hagyta el az országot, a nyomozással megbízott Karger T i tusz hadbíró őrnagy pedig azt is: a menekülők a koronát és a jelvényeket Orsovára hozták, majd továbbmentek a mehádiai fürdők felé, és amikor i t t sem találtak rejteknek alkalmas helyet, viszszatértek Ó-Orsovára. Innen éjjel, a Cserna-patakon át tovább utaztak. Ha ennyi mindent tud Karger őrnagy, miért nem találja meg hamarább a koronát? "Mert az aldunai vidéken korán beáll a tél, a tavaszi áradás pedig eltüntette a nyomo kat . . Máshol is keresgélnek. Szászka és Oravica, majd Debrecen és Nagyvárad között, aztán 1853 tavaszán az őrnagy megintcsak visszajön Orsovára. Kiokoskodj a, hogy a menekülők csak az Allion-hegy alá szorulhattak " i t t kutat h á t éjjel-nappal a vizsgáló szem minden göröngyöt, minden földet, minden bokrot, ágat, követ és sást . . ." Aztán egy napon Karger őrnagy ész reveszi, hogy az Allion-liget egy eldugott részén a fatörzseken "szeszélyes jelek" vannak, a bok rok alatt pedig levagdosott gallyak, majd talál egy "elegáns órakulcsot" és egy baltanyelet. Mind ebből a r r a következtet, hogy i t t egy "jobbmódu ember dolgozott baltával". Szeptember 6-án ásat ni kezd husz négyszögöles területen, hét — egy máshoz közeli — párhuzamos árkot. "Szeptember
|#aföL^^ és alatta egy jól lezárt vasláda lett láthatóvá, amely biztonság ba helyeztetvén, feltöretett. A lába belül és kivül egészen el v o l t lepve rozsdával , . ." Hogy milyen állapotban találták a koronát, erről majd később.
u d.h
De kicsodák?
ze
ge
A cikket természetesen átveszik a bécsi, a buda pesti és a külföldi lapok. Szemere, aki ekkor Pa risban él, megdöbbenve olvassa a hirt. Naplója szerint bizonyos abban, hogy az osztrákok nem blöffölnek, valóban megtalálták a koronát. Csak éppen a körülmények nerri stimmelnek. Ingerül ten irja, ők semmiféle szeszélyes jeleket nem kar coltak a fákra, nem vesztettek el sem órakulcsot, sem baltanyelet. Ha pedig ezek a "nyomravezető nyomok" nem voltak, akkor nem is ezek után ta láltak a koronára. Következésképpen: a korona rejtekhelyét elárulták.
k-s
Szem erének a válaszra nem kellett sokáig vár nia. Egy osztrák katonalap, az Oesterreichscher
ek
on y
vta
r.s
Soldatenfreund közji a temesvári lap cikkét — k o m m e n t á r r a l : Karger őrnagy csak eszköze volt egy felsőbb vezetésnek, a korona "Allicn-hegyi sírjához Bécsből kapta a kulcsot". Két nap múlva a Soldatenfreund ujabb cikket közöl: azt írja, a korona rejtekhelyét —.Szemere árulta el az oszt r á k kormány rendőrfőnökének, Kempen altábor nagynak. Mégpedig azért, mert Kossuth 1853 ta vaszán Londonból felbérelt egy ügynököt ( " U j Orsova sziget személyt"), hogy a korojiát, amely nek rejtekhelyéről Kossuth tudott, a kezére játszsza. Ezt az ügynököt Kempen elfogatta. Amikor Szemere értesült az esetről, kijelentette: az elra bolt kincset inkább a hazának, mint ama gyává nak juttatja a kezébe, k i a nemzetet az enyészet örvényébe taszította. (Mármint Kossuth.) Ezek után Kempen altábornagy augusztus 28-án egy papirt kapott Parisból, "amely a koronajelvények kulcsát képezte". í g y találta meg Karger a koro na rejtekhelyét.
u d.h
ek
on
yv ta
r.s
k-s
ze ge
Ezt a cikket is átveszik a magyar és a külföldi lapok, közöttük a Pesti Napló és a Kölnische Zei tung. Szemere e két újságból értesül, hogy — ő a korona árulója. Mindkét lapnak megküldi "fe leletét": méltósággal és hűvös megvetéssel ir az "aljas gyanúról". Naplója viszont azt tanúsítja, képtelen az üggyel nem foglalkozni. "Minden eset re keserves esemény rám nézve . . ." "Ez m á r több volt, mint amitől t a r t é k . . . i l y e n á r m á n y t nem is képzeltem." Megindokolja, miért hozta magával, és miért rejtette el a koronát. Előrelá tásból. "Volt idő, amikor a korona birtokáért a magyar királyok sokai, igen sokat készek valának tenni . . ." Szemere ezért arra gondolt, hogy a korona "egy ujabb alku alapja lehet majd a nemzet és a király k ö z ö t t / ' Ha nem, "egykor, ha győzünk, jó lesz a Nemzeti Múzeum számára." Majd kitör belőle a tehetetlen d ü h : " M i személye met illeti, szomorú dolog, midőn az embernek ma g á t mindig védeni és igazolni kell. Nem fatalitás az, midőn érdemeim látszanak bűnökké válni ? Minden tettnek csak ártalmait érezni, dicsőségét, ó, azt nem, de elismerést sem . . .?" Újra és újra felteszi a k é r d é s t : k i lehetett az áruló? Előbb B a t t h y á n y r a gyanakszik ("amnesztiát kért, aki erre képes, talán egyébre is képes, husz millió n y i vagyon megér egy k o r o n á t " ) , aztán Füleppre, ("aki ugyan nyomorog mióta kint él, de ő képes szerepet évekig j á t s z a n i " ) , majd Duschekra, vé gül mindenkire . . . A Soldatenfreund cikke elé r i a célját: a korona ürügyén egyszerre rágal mazza Kossuthot és Szemerét, viszályt, gyanak vást, vádaskodást keltve a szabadságharc veze tői közt. Az áruló személye soha nem derült k i ; Szemere hét évvel később emberroncsként, elborult elmé vel tér haza . . .
.hu
ek
on yv ta
r.s k
-sz
eg
ed
mikor a koronát Orsován kiemelik a földből, Karger — érdemeiért a Szent István rendet kap ja — nyomban értesiti gróf Coronini szerb vaj dasági és bánsági kormányzót, a kormányzó Kempen rendőrfőnököt, a rendőrfőnök Ferenc Jó zsefet. Az egykorú laptudósitás szerint "gróf Co ronini maga is Orsovára sietvén minden intézke dést megtett az újra feltalált clenodiumok ünne pélyes átvételére. Az Erzherzog Albrecht hadi gőzös távírda által Orsovára rendeltetett. Egy század a román határezredből, egy osztag szerezsánnal együtt kocsin oda szállíttatott." A koro nát és a jelvényeket "ünnepélyes pompával, ágyuk dübörgése és az egész környékről összegyűltek örömkiáltásai között" a hadihajó fedélzetére v i szik, és az "uszó kolossz a császári város felé el indult, a jogszerű uralkodónak jogszerű koroná ját, amely L Ferdinánd óta mindig ősei fején ra gyogott, megvinni". Az Erzherzog Albrecht azon ban még nem a jogszerű uralkodóhoz viszi a jog szerű koronáját. A császár ugy rendelkezik, hogy a hadihajó Budára jöjjön, előbb azonban kössön ki Promontoraál. I t t aztán Albrecht főherceg, "Őfelsége magyarhoni h e l y t a r t ó j a " egy másik gőzösről kíséretével átszáll a hadihajóra, hogy megállapítsák a korona és a koronázási jelvények valódiságát. 3
A jegyzőkönyv szerint "kilenc urakkal, kikről az országban tudva vagyon, hogy a koronát és-a koronázási jelvényeket tökéletesen ismerik", b i zottság alakul. A kilenc urak (Scitovszky János hercegprímás, Esterházy Pál herceg, gróf Pállfy. Fidél, gróf Gábor, gróf Keglevich János, gróf B a t t h á n y János, herceg Pálffy Antal, Ranolder János és Fabry Ignác püspökök) eskü alatt "iga zolják", hogya korona "valósággal a magyar szent korona. Belőle három rubin k i van törve, kettő megtaláltatott, egy nem találtatott meg". Hitelesnek mondják a jelvényeket is. A palás tot: "igen keveset szenvedett, csak bélése van erősen megviselve." A kardot: "igen erősen megrozsdázva, bársonyhüvelye félig elrothadt."
.hu
r.s k
-sz
eg
ed
Az a r a n y a l m á t : "a magyar cimer, mely azon volt, le van törve, de megtaláltatott". A király j o gart: "valósággal a magyar királyi pálca". A prí m á s ezután imát mond, a katonazenekar pedig eljátssza — a Gotterhaltét. A hajó másnap Pest re érkezik, a parton Albrecht főherceg várja a bizottsággal. A vasládát nyolc arisztokrata hoz za le a fedélzetről, és emeli az udvari diszhintóba. Ágyuk dörögnek, harangok zugnak. A korona' három napig a Szent István kápolnában van.' Szeptember 19-én a koronát és a jelvényeket visszarakják a ládába, és egy vasúti szalonkocsi ban elindul Bécsbe. Szeptember 20-án kihozzák az udvari kincstárból, és az "igazoló urak" (a koronát Esterházy Pál, a jogart Pállfy Fidel, a kardot Keglevich József) a Burg szertartási ter mébe viszik. A trónszék mellé helyezett koronát és jelvényeket Albrecht főherceg átadja Ferenc Józsefnek. A császár "bizonyságát adja jóindula t á n a k " , ugy dönt, .hogy a koronát Budán őrizzék. A koronát, a jelvényeket másnap visszahozzák B u d á r a : elhelyezik a királyi palotában. Ugy ahogyan a földből kivették . . .
ek
on yv ta
Ezt azonban nem tudja a közvélemény. Ezt csak gróf Károlyi György és báró N y á r y Antal koro naőr urak tudták, és ők is csak 1867 márciusában amikor kinyitják a ládát, hogy az ékszereket m é g időben — Ferenc József júniusi koronázása előtt — szemügyre vegyék. Jegyzőkönyvük szerint "a szent korona nagyon elhanyagolt állapotban léte zett . . . a koronaőrök jelenlétében Müller Lajos pesti aranyműves által megfoltoztatott". Nem különben rossz állapotban volt Szent István pa lástja ("annak kijavításával Klein divatárusnő, illetőleg himzőnő ötödmagával tizennégy napig m ű k ö d ö t t " ) , a kard bársony tokja ("Szikrai kardmüves által hozatott rendbe"), és az országalma ("Melyről a régi aranyozás m á r tökéletesen le lé vén kopva, újólag valánk kénytelenek Müller aranyműves által bearanyozni"). Kifogástalan viszont a láda zárja. Ezt az oszt r á k kormány szerelteti fel, m é g 1853-ban, köz vetlenül a korona megtalálása után . . .
