regényírók atv KÉPES KIADÁSA MÍKSZÁTH KA L MÁN

regényírók KÉPES KIADÁSA MÍKSZÁTH KA L MÁN

atv

1^^^

MAGYAR REGÉNYÍRÓK KÉPES KIADÁSA Szerkeszti és bevezetésekkel

ellátja

MIKSZÁTH KÁLMÁN

n. KÖTET

A CSEHEK MAGYARORSZÁGBAN Irta

BÁRÓ JÓSIKA MIKLÓS

BUDAPEST FRA N KLl N-TÁRS U LAT magyar

írod. intézet és

19OS

könyvnyomda

A CSEHEK MAGYARORSZÁGBAN KORRAJZ

ELS

MÁTYÁS KIRÁLY IDEJÉBL

IRTA

BÁRÓ JÓSIKA MIKLÓS MÁSODIK KÖTET KIMNACH LÁSZLÓ RAJZAIVAL

<^

:Z

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT magyar

írod. intézet és

1905

könyvnyomda

3n(o köt.

II

Minden jog fentartva.

SEP 25 1967 :;7Y of

^$|

Franklin -Tirtulat nyomdija.

A BORZ-KIRÁLY. ——

harcziuc bár milyen volna, OrlOk,

S tObb

munkákban ragzOttek

v^res hadi

eléggé.

Vere$marty.

Komoróczit utoljára Vadna

falain hagytuk.

hogy fészkét tovább nem

látta,

kén keresztül több rablóval

Mikor

védheti, a vár rejte-

Galgóczra

vonult

s

;

ezen utóbbinak eleste után, melyet Rozgonyi, ki sem levén még egészen építve, szint oly gyorsan lepett

meg

s foglalt

el,

mint Yadnát

Komoróczi

:

s

Walgatha, dühös, de sikernélküli védelem után, az

erdk srségében Néhány

kerestek menedéket.

hét múlva, a vidékben fellázadt pórnép-

tl seregök

kétszáz

eltöröltetett

híján,

Wal-

kik

Csak Komoróczi,

gathával együtt elfogattak.

gyal diák szabadulhatának meg.

Több holdak

s

An-

múlva,

éjenkint bujkálva, jöhettek Uderszkihez Sárosra, ki

egy volt a Giskra védelme,

a neve

s

alatt

romboló

seregek legelszántabb vezérei közül.'

Nemsokára határoztatott

:

a

csehektl

birt

saságával sietett várról-várra,

delemre.

Sárosnak sorsa

is

el-

mert Rozgonyi Sebestyén villám gyor-

Magyar

Balázs

s

gyzedelemrl-gyze-

az egri

püspök Hédervári

László osztoztak dicsségében.

A

Hédervári-osztályban Elemér,

ról sasnak neveztek,

kit

bámulandó ert

s

gyorsaságáelszántságot

fejtett ki a

csehek üldözésében, Elemér idegen

arczát senki

idk

sem

látta

szellemében,

vonásait

:

t

sisakrostélyát

tiltá

h

legfeljebb

volt,

mert szent fogadás, az akkori szolgája s

fölemelni,

néhány meghitt

barátja ismerték.

Az

püspök seregei a Sárosból kiszabadult diákját, Angyalt, Uderszkit, Komoróczit s annak * mindig nyomozva üldözték a brezniczei favárig egri

h

Lengyelország szélén, míg

borzasztó tanya

a

alá

érkeztek.

Tágas völgy mélyedett

majdnem

itt

keletre,

sr

félkört képezett

éjszaki

fenyvekkel borított

bérczekbl. Szemben, menedékes rónán konyulatú

tl

dombok

elválasztva,

erd

túl,

halk

húzódtak, keskeny völgy-keblek-

melyeknek nedvtelt ölébe sugár kris-

emelte zöld homlokát.

nak közepe táján, mint

rengetegbl.

oldala

—

A várszikla, e hegyi áncz-

kkar

nyúlt

ki

a zordon

Hegyfelli részén mély árok

tömve hegyes karókkal, melyek mint egy

sr

volt,

kefe

borzadtak fölfelé; a többi oldala a sziklának mere-

dek

szem

falat

képezett, melynek

sötét faabroncsot látott, s

füstöt kigyózni fölfelé.

De

aljáról

feltekintve,

a

közepébl gomolygó

azon oldalán

is,

melylyel

vakmer helyzet sziklakar a hegyen függött, az árkon túl még majd tíz ölnyi meredekség volt. e

Mászhatlanságát a rablók mesterségesen igyekeztek

még ijesztbbé

tenni

:

élezetét, párkányát, s

mert minden ormát, gerinczét, domborúságát véskkel, s csá-

kányokkal vagdalták le. Legiszonyúbb volt tekintete szemben az egyenes vonalban húzódó halmokkal, hol meredeksége szédített.

;

Hcdcrvári közel a

sziklához

a

sr

tábor déli oldala a

ütötte

sátrait

fel

fcnyvek irányában vo-

nult el.

Néhány óra nap fényesen gerbe,

minden készen

alatt

midn

volt, s

a

vérpirosán ereszkedett a feny-ten-

s

sudarain,

átreszketve

végsugarai szikráztak elé gylt, fejeik

:

melyeknek Icvéltin

a bajt óhajtó sereg

sátrak

a

szédít tethöz voltak emelve,

a

mely nemében az éjszaki fénynek borítva, mint korona nyugodott a kopár ormokon, látszhatólag néptelenül és

némán. Csak olykor hajtá az

esti

folyam a víg kurjantásokat, a zene hangjait

A

tekintet

lem

pompás

mogorva

a

szel-

mely e vadonregényes vidéken boron-

miatt,

hanem azon

gott,

nemcsak

volt

szellalá.

ellentételnél

fogva

melyet a

is,

Hédervári fényes tábora a csehek hordó-alakú sötét fészkével képezett.

Nemsokára vígan égtek

a tüzek alant,

s

kondé-

rokban, bográcsokban recsegett az estebéd.

A

falaival elbbre volt a szemben a völgy tere tisztán maradott a fenyeget várszirtig. A derék püspök fekete mentéjében, melynek ele-

Hédervári sátra veres

többinél feszítve

jérl

a fényes vértet lecsatolta

süvegben

ült

a

mete erteljes

sz

;

sátor eltti

már,

tábori

s

könny

veres

széken. — Ter-

volt, arcza nyers, és jelelt vonásaival,

fürtéivel s szakálával

szellemre mutatott.

vad méltóságra

Többen

a sereg

s

felsségi

fnökei közöl

állottak körüle, részint egész fegyverzetben, részint

r

könnyítve már magokon, nyitott dolmányokban, sü-

vegekben

s

kaipagokban. Ezen utóbbiak közt egy

8

meg

nevezetes alak különbözteté

Hédervárjhoz.

de

egyszer,

fekete

Tagjain tiszta,

magát, igen közel

dolmány

Egész tartásában s nyugodt er

arczát álarcz födte, vasbádogból.

e

szembetn

lovagnak nemesség

Mindazok, kik mellette

voltak kifejezve.

elfödözést,

sajátságos

nadrág,

s

alacsony nyusztkalpag,

fején

lemre sem látszaták méltatni.

— Elemér! —

állottak, a

mint szokott dolgot, figye-

szólalt :neg

Hédervári

— kegyed-

nek álarcza alatt alkalmasint meleget gyjtött a mai csata

;

de mind

szólítom

a mellett

Elemér elbbre mel

egy újabb foglalatosságra

fel.

—E

— szirthez — godtan, bár mászhatlan, itt,

ismerem én tornyot

—

tünk.

folytatá a

A

hs

püspök nyu-

mindenesetre út vezet;

a darázsfészkeket!

nem emelünk

—

ha csak

külrl,

bele

melléje,

kegyed leleményes esze

—

nem férhenem eg)'szer

már ily esetekben halljuk véleményét. Püspök úr mond Elemér, a vas-álarca által Ezek a csehek jó gyomrú tompított hangon.

segített

—

!

!

kissé

—

—

ficzkók! náluk évekre van eleség,

megpörkölik, esetében soká

figyelem-

lépett, s tiszteletteljes

készséggel várta a parancsot.

s

;

táplálattal.

züket

mert

vízzel, serrel lágyítják

a

kenyeret

meg

szükség

a fölött sódarral, sajttal élnek, a mi

;

eláll

s

nem

mind

az ily kelenczeknek lépeik rakva mindig

Gondolom, kiéheztetni ezeket a téli gsem kiforrázni, mint ürgéket; mert

lehet,

odvaikat a sziklatetkbe vájják.

Magam

is

azt vé-

hogy Ha kegyed jóváhagyja, osztályomban szertefektetem ko-

lem

tehát,

egérutaikra szükség találnunk.

!

póimat kat,

:

!

mert így nevezi kegyed e szagláló ficzkfülét, szemét semmi sem kerüli ki.

kiknek éles

Csak egyet lássunk e varjak közöl

a

fészekbe

szállni,

akkor kezünkben a vár

—

Hédervári kissé fontolgatá a mondottakat.

— jegyzé

van,

hogy

lovag,

meg,

gyrbe

—

Jól

de azt tanácslom, nemes

kerítse a vadont,

mert sok

járója van az ily tanyának s ha egyet megleltünk

kiis,

keveset nyertünk.

—

rül,

— szólának néhányan Hédervári kö— Ördögtanya! — várra

így, így

!

jóváhagyó

fej billentéssel.

kiált Elemér a tekintett. fel, de nem kézbekeríthetlen türelemmel s ügyességgel. Az én véleményem még mindig az hogyha

—

:

csak egy bejáróját találjuk

is

meg

e gonosz fészek-

nek, mindent megnyertünk.

— Hogyan — ?

kiált fel

egy agg hs, barna arc^-

czal s szabályos, bár kissé éles vonásokkal, ki

jára támaszkodva,

eddig némán hallgatá

kozást.

—

—

a

kard-

tanács-

—

Egyszer a feloldás felelt Elemér ezek zsákmányosok nem vesztenek fogat, míg kerülhetik minden bizodalmuk váraikban s rókalyukaikban ;

a

:

van.

Ha egybe

férhetünk, s azt szétdúlhatjuk, egy

menedékkel kevesebbjük

lesz, s a síkra kerülnek,

vagyunk az urak. Ez a brezniczi kád, fokon, a legersebb fészkök, a mint mondják.

hol mi

— Hm, —

felelt

az

elbb

szóló

öreges úr

de sátán van a kölykökbcn, mert bödönt egy pár hét alatt összebodnárolnak

tökéletes igaz

;

— Igen — !

szól

közbe Hédervári

—

ott a

— ily

— míg többen

lO

voltak,

tehették

de

;

Walgathát

mióta

galgóczi

a

ostrom után a borsodi pórhadak elfogták, s a jáms Komoróczi, zászlóalj bor a budai börtönben ül ;

maga bódorog egyik helyrl

csak

helyett,

nem

sikra, azóta

a

má-

oly hirtelen emelkednek a várak,

Én Elemér véleményén

vagyok.

— Ez — folytatá

-

— —

derék hadi tett volna kegyed részére, lovag!

— Lesni úr! —

nem szokásom

s

Elemér büszkén

felelt

tudomásom, püspök

—

ha karddal

kell

közéjök verni, ott vagyok helyemen.

— Héder— Én parancsolok, kegyed hidegen. — jegyzé meg az álarczos lovag — Nem nyugodt hangon — szabad lovag vagyok, jogaimat parancs nehezebb részére ismerem — de tesz

szól

!

vári

bérlett,

s

Ha

ajánl-

a

;

—

folytatá Elemér, egy sakopó itt, játságos kinézés ficzkóra mutatva, ki közel a püspöka behöz támaszkodott egy százados fenyhöz,

kozom.

e

—

járást kikutatja,

miként

üregbe vezetem,

s

nem kétlem

ama

fapártára

:

kopjásaimat az

tzöm

— Legyen — mond Hedervári.

zászlómat.

!

Azon ember,

nev

kire Elemér mutatott, egy Dzwela morva származású férfiú volt; kalandor a szó

parancsnoka olykor egy máskor közvitéz, ha a könnyen szerzett zsákmányt elpazarolta néha hirnök s kém. Különös ki nézéseért a seregben, hová nem régiben szegdött, borz-királynak nevezték. A legény mintlegszigorúbb értelmében zászlóaljnak

:

;

;

egy harmincz fejét

év

lehetett, szénfekete,

kereken borította

alakot adott,

nem

el,

s

göndör haja

annak majdnem teke-

hasonlatlant

a

borz fölfelé

álló

szreihez, mely

pisze

állattal

orra,

meglep

apró szemei miatt úgyis

széles

családi

szája s

hasonla-

tossága volt.

ót Elemér kémnek használta olykor, s Dzwela e minden tulajdonait kifejté az ilyfáradhatlan volt, s ritkán jött meg fajú embereknek

díszes hivatalba

;

valami fontos tudósítás nélkül. Történt, hogy olykor a

Giskra seregei

akkoridben kik néha

hetekig

közt

lappangott,

mi

a

összeszedett bérlettek közt,

a hirtelen

egy úrtól a másikhoz szegdtek, könnyeb-

ben megtörténhetett,

s

kevesebb okot adott a gya-

núra, mint jelenben, hol

ily

összeelegyedés aligha

kivihet lenne.

A

mi elfödött lovagunk ezt az embert soha sem

szerette,

mert fleg zsákmányolás alkalmával vad

kegyetlenségét tapasztalta

;

bár azon rátartás neme,

melylyel c portyázó a parancsot elfogadta, ellenére.

Mindenesetre Dzwela

szerfelett

nem

volt

bátor

s

fleg a csehek ellen igen használható. Hallod-e ember? mond Hédervári a kémhez intézve szavait végy magad mellé valakit, vagy eredj egyedül, a hogy akarod ha nekem elszánt volt

s

—

—

—

;

^^SS^''g egyikét a vár bejáróinak fölfedezed, húsz arany lesz jutalmad, s bort adatok, a mennyiben

megfürödhetsz.

—

Dzwela mogorva tekintetet vetett maga körül. Húsz arany, mond hidegen két embert jó nem mintha szükségem volna rajok, választok ki hanem hogy tanúim legyenek, ha mulasztottam-e el valamit a felfödözés el ségéi ésérc? két legnagyobb ellenségemet a seregben.

—

—

!

;

—

la

—

Kétkednél

sikerén

tehát

merényednek

kérdé Elemér.

— Hm

!

mi van bizonyos az életben

—

?

—

—

?

felel a

Isten veletek urak reggel többet. zömök ember. Ezzel minden további beszéd s nyilatkozás nélkül, Dzwela hosszú lépésekkel sietett a tábornak azon vége felé, hol Elemér emberei voltak. A nép vígan fzte estebédet, s minden a táborban élénk !

—

mozgásban

volt, a

tz

recsegett,

a

lovak nyerítet-

tek, a fegyver csörgött. Dzwela egy alacsony sátor

eltt

állott

meg.

— Stér János! — Egy

kiáltott.

száraz férfiú, ingre vetkzve, lépett

torból, arcza barna

volt,

ki a sá-

hosszú fekete szakállal

s

bajúszszal, tekintete vad és hideg.

— Mi

bajod borz-király?

—

kiáltott

rá

az

em-

ber megvetleg.

— Hédervári

uram parancsából követni

rókalyukakat kikémlelni

;

jer,

az utolsó

fogsz, a

táborszem-

nél elvárlak.

Ezzel

Dzwela, szót sem ejtvén, tovább balla-

gott; az utolsó sátor eltt megállt újra.

Ferke!

—

sátor üres volt,

de

— Kanász A

közelébl egy madárváz?

—

te,

ifjú

kiáltott.

a

mellette lobogó

tznek

el. — Mit akarsz — mióta keressz

kopjás lépett

felelt

gúnynyal

föl

borz-király? talán ölre akarsz velem menni, mint

midn

a

minap,

s

kopjámmal vertem széles hátadra? jer! épen jó

Sáros

kedvemben vagyok. Kérd az Istent,

—

alatt

te

zsákmányomhoz

ürgefiú,

—

felelt

nyúltál

Dzwela

'$

sötéten

—

hogy

a

borzzal

most egyébrl van szó

Stér ból

tok

János követni fogtok a Hédervári

;

tudom, jó kopók vagytok,

;

annak a fakarikának

nünk

s

a

!

te

és

parancsá-

nyomra

fellegek

a

ott

Gyorsan

fogjuk nyitját kikutatni.

De

feledtesse tettedet.

vedd fegyveredet

;

rátalál-

sodrában

reggelig végez-

!

kell.

— Hm

Hédervári uram jó társakat rendelt melnehéz-fej mon'a ló felelt a kopjás majd szemmel tartunk, mert ebre bízták a hájat. Nem 6 kegyelme választott, te szarka! hanem cnmagam, hogy lássátok, igazban járok-e, vagy ti!

léd, te

—

—

!

—

nektek van igazatok, kik mindig ellenem ingeriitek

Elemér

—

urat.

t

Ingerli

aligha túl

nem

hanem

ellened a manó, borz-király! jár

eszeden,

s a

bajusz alatt ki

nem

kapta az árulót; örülj, kölyök, ha hallgatok! gon-

nem tudom, hogy Sáros alatt a csata hevében Giskra uramnak egy bérlettjével találkoztál a dolod,

nem

vár árkában, s

bántottátok egymást?

— Nem, oktondi — mert !

hova az enyém,

A ficzkó,

közt van most

átszökött.

— Nem

s

egyenkint

:

láttam a jámbort, el

sem járom

nem

eszed

kivel szólottam,

—

felel

a tábort,

ér oda, a itt

a sereg

a másik

—

de nem hiszek

neked.

AAig ezek így beszélgettek,

Stér János egészen

fölfegyverkezve érkezett közelükbe.

— Minek buzogány

vess le

nem

s

lszer ?

— mond

mindent magadról, egy

csatázni

küldött az úr,

könny

hanem

Dzwela

—

kés elég;

fülelni,

azért

!

—

benneteket!

választottalak

Stér

fegy-

letette

vereit.

— S az úr tégedet, hosszú füleddel, borz-király — I

mond Stér. seregében példás rend

Hédervári Hédervári s

vagy Elemér

úr,

Elemér

volt.

osztálya vak engedelmességhez volt szokva a sas akarja

—

:

ezt

elég volt,

!

a sereg akármelyiké vakon hitt a parancsnak, mert

ellenkez esetben a vezérek nem értették a tréfát. Stér és Kanász Ferke, nem a legjobb kedvvel távoztak a táborból Isten szava

volt,

de

;

a

— mentek

Hédervári parancsa

—

Dzwela elttök haladott, lépteivel a rengeteg míg egy nagy kanyarodást tevén, azon bérczhez ért, melynek oldalából a vár sziklája szélét követte,

nyúlt

ki.

— Ficzkók! — monda

sen hajoljatok

le

kissé

itt

;

Dzwela

— most

csende-

megpihenünk, míg tovább

mennénk. Béke legyen azonban köztünk,

s

ha sike-

kutatásom, a bért megosztom veletek, mint paj-

rül

táshoz

illik,

folytatá

de

magamra gondom.

lesz

— hang

—

Csitt!

se legyen.

— Halljátok — suttogá !

a

borz-király,

—

—

nem

hogy valamelyik járásnak itt Ezek a csehek, azért, hogy mi nem

ok nélkül gyanítom, közel kell lenni. látjuk

ket, szemmel

bujkál itt-ott

kém

tartják táborunkat, s aligha

sátraink körül, s hírt visz

nem

rövid

úton.

Néhány percznyi pihenés vonult társaival az

hez

ért,

ároktól.

után

Dzwela beljebb

— Midn

a

majdnem hasoncsúszva haladtak

rengetega

srben.

'5

újabban

s

újabban intve egymást a csendre

egy erdnyíláshoz A kis tért, mely övedzték

;

a hely

végre

;

értek.

elttök,

terült

itt

magányos

volt, s

ségébe sülyedt, mint katlan vastag fatörzsök látszatott,

;

s

—

sr

fenyvek

hegykebel mély-

közepén egy csonka körüle rég elhamvadt

Az eget fekete fellegek borítüzel pernyéje. ták, úgy hogy csak a sötétséget már megszokott Dzwela szeme a kémlnek vehcté a tárgyakat ki. a csonka

fához közeledett

togva társainak

—

:

— Ti — !

vonuljatok hátrább,

—

mond

—

sut-

sok

itt

ember járt, mert a hely ugarrá van taposva, vizsgálódnom kell ha sípomat halljátok, siessetek felém. !

Stér

és

gyanúsnak bátor

Kanász kissé hátramaradtak

látszott

a hely.

A

nekik

;

is

két ficzkó ismeretes

fegyveres volt, Dzwelában soha sem bíztak

egészen, azért feltevék magokban,

t

tani.

Egy ágbogas feny tás! mond Ferke

alá

—

—

húzódtak.

szemmel

— Stér paj-

ha a borz-király

^

tar-

jelt

ád,

egyenkint menjünk segítségére, nehogy, ha baj leend, egyszerre érjen bennünket.

—J — !

felel

tolyt rejtettem

van

;

Stér

— én mindenesetre

dolmányom

tudsz-e csiholni

alá, s

késem

is

pisz-

kéznél

?

Kanász azonnal kovát

s taplót vett

el,

s csiholni

kezdett kése fokával, melyet aczél helyett használt.

Ég már

— add ide kanóczodat, —

Stér egy srre zsinórt nyújta oda,

mével meggyújtott.

sodrott,

—

suttogá.

szurokporral

hintett

melyet Kanász fúvás segedel-

Alig pislogott vége,

midn

a csonka

fa

melll,

hová Dzwela vonult, sípjának éles hangja hangzott.

Stér megindult. mond fojtott hangon

— Maradj — ha

hátra,

vigyázva közeledett a csonka fához

—

!

a ké-

itt

— Ezzel Stér

sem, én a pisztolyt veszem kezembe.

midn

öcsém

szólítlak: jer!

;

ért

alig

oda,

egyszerre minden oldalról körülfogták.

— —

Vessetek hurkot Dzwelának szava hangzott: E felkiáltásából ne késsünk elre Dzwelának, mivel többes számban szólott, bizonyos, hogy czimboráit elárulta, s a kétes sötétségben azt vélte, hogy Stér és Berke egyszerre jöttek köze-

nyakukba

!

1

I

lébe.

Stér azonban el

iszonyú káromlások közben sütötte

pisztolyát siker

nélkül,

torkon ragadta meg.

s

védte magát

— Ide! —

kiáltott

;

Dzwela

— kössé-

meg, tartsátok a másikat addig ; majd azzal könnyebben boldogulunk. Stért a földre gyúrták le. Többen voltak harmincánál a rablók. Dzwela a rugdalódzó- és hánykolódónak a fejét kézzel szorítá le a földhöz, míg a többiek karjait facsarták hátra s kötözték meg. Készen vagytok-e? kiált újra Dzwela. tek

—

—

—

Stér koma,

ugy-e,

a borz

Ide a másikkal.

A sik?

is

király országában ?

— Hol elnémultál-e? —

fegyveresek körültekintettek.

—

kiáltottak fel

— Kanász

nyal a

Ferke!

a

— —

má-

néhányan.

morva — ürge te!

szól

gúny-

hát nincs szavad? —

hol

maradt éles torkod, zsákmányosztó? Hozzátok ide!

De

Ferkít sehol

sem

volt.

A

jelenet elején a tá-

—H

altod-e

Jósika

:

A

cs«hck Magyarorizigban.

ember?

II.

— mond

Tfédervárí.

II. lap.

«7

madók

számban szólani, hogy az említett kopsötétben nem látván t, mind-

Dzwelát többes

hallván

annál ktvésbbé kételkedtek,

kézre került,

jás

s a

egyik azt hitte, hogy a másik tartja nyakon.

— Ördögöt! — Dzwela — — utána gyorsan meglelitek, messze nem Stér kavozhatott gyújtsatok szövétnekeket földön. — Nemsokára szövétnekeket gyújlócza riadt

lenni

kell

itt

fel

tá-

!

;

;

a

itt

a

tottak, s a

ég

ezen

rengeteg világos ln, mint a nap.

fenyseprkkel kezükben

hasonlítottak.

— Én megyek elre — hozzátok

hírt adni

!

valódi

ördöghöz

— mond

a borz-

ezt a ficzkót utánam.

király

Dzwela egy kötélhágcsón, melyet csak nekek

a szövét-

meggyújtásakor lehetett kivenni, haladott a

míg tetejéhez

széles csonka fának sudarán feljebb,

honnan

ért,

A csehek

a

mélységbe ereszkedett

alá.

Néhányan követték t. Stért, kinek száját betömték, a kötélhágcsón vonszolták fel, míg végre mindnyájan eltntek.

A

fellegek, veres

kdbe

burkolva az

nekektl, nehézkedtek a tér fölött

mindig távolabb vonult, míg sötét

De

;

ég

szövét-

halkal a világ

lett és siket

a vidék.

vessünk egy tekintetet a híres brezniczei favár

belsejébe.

— A csehek építményei

történetünk ko-

rában igen nevezetesek voltak, nemcsak tartósságára vadméltóságú,

hanem azon

szeszélyesen nagyszer idomaiknak,

szinte megfoghatlan gyorsaságára

is

el-

készülésüknek, mely mindenkit bámulásra ragadott, s

a

köznépnél nemére a babonás álhiedelemnek adott

alkalmat. Jó«iVa

:

A

c««h«k Magyaronzigbtn.

II.

3

i8

így emelkedett a vadnai és galgóc^zi vár a Sajó két partján, a borsodi, akkor sokkal terjedtebb és

srbb De

rengetegek közt, szinte varázs-hirtelenséggel.

a

leleményessége e szabad-zsákmányosoknak délpontját érte el

egyszeren zdwu-

a favárak, az általok

:

roknak mondott ersségek voltak, melyeket nem hibásan neveztek az akkori magyar kalózok és portyázok rókalyukaknak. Ezek darázsfészekhez hasonlítanak, számtalan

osztályaikkal

sajátságos

építményeknek

és :

Anyaga muhar

kijárásaikkal.

vas, agyag,

fa,

melyeket csudás türelemmel oly

iszap volt,

e s

sren

tudtak összecsatolni, hogy egyetlen tömeget látszottak képezni. Tömkelegeikben e rejtélyes

vermeknek

önmagok a rablók elvéthették az utat, azon egy-két vezet nélkül, kik annak minden öblözcteit, rejtett folyosóit,

felcsapó

ajtait,

leereszthet kapuit

s

ros-

télyait ismerték.

Többnyire mászhatlan szikladombokra

építtettek,

mihelyt a fészek elkészült, azonnal minden nyomát

s

az útnak, vagy ösvénynek, ritka lötték

;

úgy, hogy

oda hullottnak

béketréssel eltör-

a beléjök szállt

rizet

a

fellegbl

látszatott.

Csak a földalatti utak, sziklákba vájt folyosók és lépcsk vezettek azokba, melyeknek bejárásaik számított leleményes tehetséggel voltak elrejtve.

Az

mív készítésére olykor ezrek sereglettek

ily

össze, s többnyire

A a

bels

néhány nap

alatt

készen

állott.

elosztás kivánt valamivel több idt,

külsleg

—

melyet

biztosított védkészületek paizsa alatt szok-

tak bevégezni.

Ha

egy

a

rabló-csoportok közöl

ily

favárba lopóz-

'9

a vívókat

hatott,

Benn

nevette.

kényelemmel pihente

magát

ki

;

a

szilaj

védett üregben

lakomák

s

dob-

zódás közt töltötte napjait, míg valamelyik vezérnek eszébe jutott e rabló hollókat rejtett odvaikból zsák-

mányra vezetni.

Egy

a legnevezetesb

ersségek közöl

a breznic^ei

favár volt, négy hét alatt Uderszkitl építve, mieltt a

legközelebb helységek létezését g^'aníthatták; mert azon veszélyes sziklafal alá vezetett, mely-

a kit sorsa

nek tetején lál

a

fejére

volt

ketts

fagyr

esküdve,

s

kerítkezett,

az

hírt

annak ha-

odább nem

vitt

soha.

Fekvése

a szirtnek,

melyen mint egy sötét vas-

abroncsos hordó emelkedett a vár, olyanszer

volt,

hogy annak semmi nemével a lszernek

nem

lehetett

;

oldalai

pedig simák, mint

a tükör, s fal-

meredekségek. Itt, e fenyeget üregnek fakérgei Uderszki s Komoróczi menedéket.

A

nappalokat a vár lakói, ha az

nyire a védfal dalolva jártak

gyrjében

nyitott sáttak

id

is

gondos

fölött,

rök

melyei

szövétnekekkel világítottak.

kötélhágcsók nyúltak

tött

találtak

engedé, több-

a falakon

Este felé azonban kerek nyílásokon

8 ott

közt,

töltötték, vígan serezve s

alatt,

körül a földalatti sötét pokol

fényes nappal

ártani

le,

a

át,

melyekbl

verem üregébe távoztak,

hosszú asztalok mellett ültek, vagy szrrel töl-

vánkosokon hevertek beszélgetve, fegyvereiket

tisztogatva,

vagy lakomázva.

így ültek néhányan

a

Hédervári megérkezésének

estéjén egy osztályában e földalatti tanyának.

A

s

terem minteg)' nyolcz ölnyi hosszaság lehetett, gerendák bélelték majd két öl magas. Ralait

sr

körül, teteje hasonló anyagból volt, melyet czélsze-

ren

Mindegyiháromsárga faggyúgyertyával ellátva. Alább

elosztott tizenhat oszlop támogatott.

kébl ezeknek három

szál

vas gyertyatartó rúgott

roppant vasszegeken fegyverek, lótakarók függöttek.

—

s

öltözetek

Oldalait a teremnek szrrel

s itt-ott

tömött

medvebrökkel beavultszín szarvas- és kecskebr ván-

kerevet folyta körül, farkasvonva,

ki,

s

kosok hevertek.

Az

oszlopsorok közt keskeny hosszú asztal

állt,

melynek fels vége beterítve. Ügy látszott, hogy

sisakokkal s pajzsokkal ellepve,

hófehér abroszszal volt az estebéd csak

három majdnem

három vendégre van számítva, mert tálalakú cseréptányér állott rajta,

fonott barna kenyér, mellette a

három durvakészület tölgyszék

födelével, s

tányérok elébe vonva. gától fényesen,

ben három

egy

tágöbl kkorsó ólomvolt a

A gyertyák sokszorozott vilá-

de mogorva színben

derített

terem-

férfiú ült.

—

—

Komoróczit és Angyal diákot Kettt közülük ismerünk már. Mióta velk utoljára találkoztunk, külsejükben kevés változás történt csakhogy Komoró;

czinak vonásaiban hibázott,

azon durva vidorság kifejezése

mely annak oly félelmesen

visszataszító s

tréfás-kegyetlen tekintetet adott ; a harmadik Uderszki volt.

Mind

a

kéményalakú ültek

hárman az nyílással

ablaktalan, csak felül ellátott

az egyik szögletben

magányosan

foglalt a keleti

néhány

teremnek kerevetein

úgy, hogy Uderszki,

ki

végen helyet, ülésével

ai

Komoróczi-

a nyugatin üló

és Angyaléival szögletet

képezett.

Úgy

látszott,

hogy

három konxoly alaknak nem

a

sok kedve van beszélgetni. Végre Komoróczi szólalt

—

Adjatok ennem, czimbora, azután lefekszem ; meg. egy hete már, hogy nem tudják szemeim, mi az álom maitt e farkasveremben, remélem, kipihenhetem

;

gamat. llderszki testes

:

magas

férfiú

volt,

inkább karcsú, mint

kora mintegy harminczöt évre mutatott. Arcza

egy volt a legkellemetlenebbek közöl, apró tztelen kék szemekkel, lapos, nagyöbl

el,

míg négyszeg

apróra volt nyírva,

a

állán a veres szakáll

mindjárt érkezik,

étel

llderszki szárazon — nem sok

suhanczok az ebekkel étetik Alig ejté

ki szavait,

ján, az asztallal

felé vonult, s

igen

mi annak szinte sertealakot

adott.

— Az

pofák-

melyeket bozontos sárga bajusz

kal s pittyedt ajkakkal,

födött

orral, fényes

bajtárs

jó lesz,

fel a javát

midn

a

;

!

—

felel

mert ezek a

de

a mi telik.

teremnek közepe

tá-

szemben, a nehéz pokróczkárpit két-

egy öreg szolga párolgó

tállal jött

be,

s azt az asztalra helyzé.

A

revetrl

helyet az asztal mellett.

s szótlan foglalt

három ül

felkelt a ke-

Angyal diák minden további kínálás nélkül a tálba nyúlt, mely halmozva volt hússal s nemével a kásának vagy apróra reszelt tésztának, fényl zsírban úszva.

Késbb Komoróczi

— Hm — !

s

kiált föl

llderszki

is

az ételhez fogtak.

egyszerre llderszki, mintha

«gy rég odább font gondolatnak most adna csak

hangot,

név

—

Ki lehet az a

annyi

alatt

kárt tett

vakmer

lovag,

már közöttünk

ki

Elemér

?

— Egy nyomorult kalandor — Komoróczi név nélkül mcgvetleg — pénz, kaparkodik mindezt megszerezni magának. — Kegyednek, — mond Angyal hamisan nehúsnak csepegett keményen ftt míg — Mióta — mindig van egy-egy felel

I

hír s

ki hallatlanul

;

diák,

zsírja

a

vetve,

barátja.

ily

ujjairól

Zokolinak utat adtak a Mátyás udvarában, azóta e saskesely, e titkos lovag a tizenkettedik századból, tüze magát élnkbe.

— Istenemre! ha

tollal

férhet-

nék közelébe, nem ijednék meg tle mint halmet hsnek szelleme a múlt századból lom, ki nevét sem tudja aláirni. csak Tollam a kard mond Komoróczi

de ez egy né-

;

—

!

—

—

!

találjam valahol

én egyszer láttam Sáros

óta égek a rostélyt sisakján feltolni

aligha

—

ismermre nem

az-

alatt, s

kardommal, mert

találnék alatta.

— Hogyan — mond Uderszki. ?

E

pillanatban úgy tetszett a beszélknek, mintha

szokatlan zsinatot hallanának, melynek hangjai a sze-

lel kéményeken áthatottak

a terembe.

— Mi ez — mond Angyal ?

diák, kiejtvén a kést

kezébl, míg szájából roppant darab hús tányérba.

—

Zaj,

nem egyéb

kurjong oda fönn italt.

;

!

—

alkalmasint

bre

—

a

nép

szabták az

esti

Uderszki

felel

esett a

Nos, kire gyanít kegyed ama kalandor lovag-

— — Tréfa

ban?

növekv

folytatá hidegen, 1

Komoróczira tekintve.

talán csalódom

zajra figyelmezve

;

—

—

felel ez,

s lehet,

a

mindig

hogy gyanítá-

!

»3

som nem

igaz

;

mindeiicsetre remélem

bizonyost szólhatok. — De micsoda

cn bajt gyanítok veszett az

a gonosz

;

italon s

mentl elbb

— Fel

nép bizonyosan össze-

egymást szabdalja, pedig úgyis

védk száma

naponkint apad a

:

zaj ez ?

e veszett zugolyban,

hol penészt és avat lehel a lég.

Míg Komoróczi

beszélt, az egyik

az asztalnál ülkkel, hirtelen megnyílt, s

pett be, utána

Stér

— Dzwela! — — vagyok! —

szemben Dzwela lé-

ajtó,

Jánost vezették.

kiáltottak fel egyszerre a bennülök.

hoztam közitekbe

;

— vendéget — hadd mozogjon

mond Dzwela

Itt

oldjátok

fel

!

s

a jámbor.

Stérnek azonnal

feloldozták kezeit.

hösen tekintett maga körül, rázta magát.

—

t

Ulj le!

követ

—

két rablóhoz

intve Komoróczinak,

—

Dzwela

szólt

—

—

—

Iszol ?

—

odanyújtván

folytatá

kopjás dü-

ti

—

meg-

folytatá, az

szemével

s

tartsátok szemmel. s kínálás nélkül

helyet

— Ha engeditek, — mond

Stérre tekintve ezen éhes nám; akarsz-e enni pajtás? Stér mogorván hallgatott. s

s

intézve szavait,

Ezzel egy széket vont el, foglalt az asztal mellett.

A

karjait nyújtóztatá, s

ficzkót

is

megkinál-

Dzwela, fölemelve a korsót

a fogolynak.

Stér haragosan

rántotta

ki

a korsót

kezébl,

s

hosszasan ivott belle.

— Egészségedre! —

tréfával vegyült

szólítása történt.

kiált fel

Dzwela, mindig azon

egykedvséggel, melylyel els meg-

—

Halljátok, vezér urak

!

én igé-

!

:

retemet megtartottam,

gem

s

köztetek vagyok

húsz arany, melyet Hédervári

;

igért,

vesztesé-

ha résre

vezetem.

— Potomság! — vág közbe

Komoróczi, egy er-

szényt vetve Dzwela elébe, melyet az azonnal keblébe rejtett.

— Most beszélj —

szólt Uderszki.

Dzwela

táborának minségét, sere-

!

a Hédervári

geinekmennyiségét, szóval mindent elmondott, a mit rablóknak tudni üdvös

Ha Elemér nem

volt.

volna a sereg közt, azt

együnk, igyunk, aludjunk! kell

lennünk

:

Szavait így rekeszté be

— de

mert ez nem az

:

a

—

mondanám

így, férfiak! résen

ajtót

keresi,

hanem

az ablakon mász a házba.

A

két vezér nevetett.

— Tudod-e, — mond Stér mérgesen, Dzwelá— hogy Kanász Ferke hoz — Tudom, — — hogy megvetleg — E közegy óra múlva gördítik lábaink szólva,

elugrott,

s

hírt

vihet ?

a rabló,

felel

elébe.

fejét

ben

a

legnagyobb étvágygyal folytatá evését; végre

fölkelt.

— Akarsz-e még

utoljára enni,

Stér?

— mond —

keresztbe font karokkal állva a megszólított eltt.

— Nem! — kérdett — Emlékezel-e, hányszor meg? — Igen — Hányszor vádoltál be Elemérnek? — Igen — Hányszor akartad becsületemet elveszteni pajfelel a

sötéten.

bántottál

1

tásaim eltt?

'5

— Becsületedet? — mond Stér morult! a mi sohasem

A

felkelve

— nyo-

volt.

két melléje rendelt

r lenyomta t újra ülésébe.

— Hozzatok egy kötelet — — gyetek cngedelmcbl I

folytatá,

!

—

Dzwela keKomoróczihoz s

kiált

Uderszkihez fordulva, kik gúnymosolylyal jártaták

Stércn

szemeiket.

— Vitézek — mond Stér !

— az

nyers hangon

ördög közitekbe hozott, én a Hédervári embere vagyok: Stér János, s ez itt Dzwela, hasonlóul az embere volt! Nektek legény kell a gátra, s nekem

honom

ott,

ennem adnak, ruháznak

hol

s fizetnek.

Stér

Akarjátok-e tudni, melyikünk ér többet? én borz-király? — adjatok

Jankó, vagy a

zembe!

— hadd vonjunk

marad, legyen a

Uderszkinek az

ötlet

ki

kardot kes a ki

meg-

tietek. s

tetszik,

Dzwelára,

ujjat együtt,

Komoróczinak úgy látszott, hogy s egy kérd tekintetet vetettek

homlokát vonta össze

nyodott.

— Hm! — mond Angyal

diák

s kissé

— ez

a

elhalvá-

medve

itt

hogy nekünk csak a kar kell tudod-e ficzkó, Dzwela évek óta már hívünk, s bár köztetek hogy mulatott, mindig a mi részünkön maradt? sohasem azt véli,

I

híve pünkösdi királyotoknak,

volt

lélekkel a

mienk

szegdi

ked,

;

!

ha közünkbe

vagy kevesebb, mit sem kell

!

—

hanem

sz/wcl,

— Mi hasznodat vennénk mi állanál ?

ne-

egy karral több ide

f

az asztalra vetette,

—

nyom

a

latban!

— magára czélozva. — fejezé be Dzwela. — Ezzel

folytatá kevélyen,

— Függjön

!

erszényt kivonta keblébl,

s

az

!

!

l'O

én jutalmat kérek tletek, az

enyém Mit

—

a kar

Dzwela ?

érsz vele,

függni

kötélen látsz

mint egy

itt

pénz,

a

ez az

1

f

magába

;

—

egy kar

I

mond Stér

f

egy

s

Dzwela

legyen

— ha

többet

f,

a

ember

s

én

— Te

híve vagy Hédervárinak,

fiú

ismerlek,

!

ér,

leszek

—

— az els alkalommal visszaszöknél — Függjön — Függjön! — ismétlék mindnyájan.

mond Dzwela s

elárulnál.

Stér egy ragadott

ugrással az asztal mellett termett

— Ha meg — egyitek velem j!

letben várta a megtámadást.

nom!

—

kiált

véve

;

dühösen

sípba

llderszki

vagy öt

lélekjelenlétét el

Mieltt hozzá s

kést

kell

hal-

azonnal a teremnek négy

fújt, s

meg, és Stér körül volt

elrejtett ajtaja nyílt

de

s

ezzel hirtelen hátrább vonult s egy szög-

fel,

nem

vesztette.

férhettek volna, fölemelte a kést,

oly bámulatos szemmértékkel vetette Dzwelára,

elre

tolakodott,

feneklett,

hogy az a borz-királynak arczába

mint czégér állván

önkényteJen sikoltást facsart féltérdre hullott.

ki

abból.

ki

a

A

kém

tolván

t

fel

a

ki

maga

két kézzel esett

s

fejének, iszonyúan zúzván azt a földhöz

tépték

fájdalom

ajkából,

Stér roppant ervel

ell támadóit, ellenségére rohant, oly hirtelen

ki

;

de

szint-

körülállók martalék-

járói.

Dzwela dühösen nézett Uderszkira. közben

maga

kiesett arczából,

után,

zasztó volt.

melybl

A

kés a vívás

tátongó repedést hagyván

a vér özönlött

- Kötelet idei

;

tekintete bor-

hörgött

magán

kívül.

>7

— rek! tok

Czudar

—

nép! pákász kutyák, gazembe-

tolvaj

csak Hédervárj kezébe jussatok! te

ki,

akasztófán rothadsz,

gazkölyök te

vágyok

a hollók vájják ki agyveldet,

s

a kötelet nyakára!

—a

hidegen

t

múl-

Dzwel a!

1

-— Kerítsétek róczi

— egytl-egyig nyárson

Stér

ordítá

függve

ficzkó tüzes,

látni

!

— mond Komo-

engem

mulattat

;

de

ide az egyik gyertyatartóra

felakaszhatjátokl

Négyen igyekeztek fzni,

a kötelet a

kezeit feszíté a kötél

ki

— Kössétek

hátra kezeit!

s

—

Stér nyaka

körül

nyaka közé. folytatá

Komoróczi,

fogait piszkálva.

Nagy ervel jait

tudták a roppant

erej

ficzkónak kar-

hátrafeszíteni.

Stér

szakadatlanul szidta magyarul, tótul, csehül

míg

a rablókat,

Néhány

a kötelet

nyaka körül kerítették.

perez múlva az egyik gyertyatartó alján

függött, zöldre, kékre válva a büszke kopjás s lábai fel

voltak zsugorodva.

— Most adjatok bort ide Dzwela,

kiált fel

Még

—

a

alig volt arcza

tompa zúgás öblözetei

s

köteléket pofámra

félig-meddig bekötve,

hallatszott,

melyet a

földalatti

rekedten visszhangzottak,

s

lövés rekesztett be.

—

Egy

Uderszki van

!

lövés!

a

harangokaí

!

—

Pegyverre

vonjátok

!

!

midn

ersség

melyet egy

—

kiált

fel

ellenség a vár szívében

az

a rostélyokkal

—

folyosón;

keleti

meglepetve ^

— Le

!

függre bámulva.

meg

a lárma-

1

Iszonyú zsinat hangzott, tombolás, fegyverzörgés

iS

vad káromlásokkal vegyülve

néhány perce múlva

;

csattanó zuhanások ismételve.

— Halljátok zuhanást? — rostélyok vannak eresztve — mond llderszki — bátran minden menedék nyitva még — V/vatlan — mond Komoróczi — ne hagyjuk a

a

le

!

I

a keletin kívül.

áll

itt

e jó helyet,

Ezen

ki tudja,

hányan vannak?

meg

pillanatban kondult

a

lármaharang,

s

lövések és kardcsörgés hangzottak.

Dzwela, sebének ellenére, egy kopját ragadott,

— Oltsátok

Utánam

el a

gyertyákat

—

I

kiáltott

Uderszki.

—

I

Borzasztó recsegés hallatszott, mintha deszkák tö-

retnének erszakkal össze

s

terem

a

be-

keleti ajtaja

zuhant.

Elemér a sas lépett be utána nyomban Kanász Ferke s néhány kopjás szövétnekekkel, s többen, míg ;

a

terem megtelt.

— Üres, néma minden! — mond Elemér,-^— bosszúsan — Elugrott róka! — Kanász Ferke — körültekintve. a

kiált

rejtznek valahol. Elre nyomultak mindnyájan,

utána

I

itt

midn

egyszerre a

meg. — Ez Stér János — riadt Kanász, szövétneket kiragadván az egyik kopjás kezébl — még meleg — tapogatva függt; — ekkor kését vonta kötelet met— Vigyétek szabadba — Elemér — utánam

Stér testét

pillanták

itt

folytatá,

I

a

ki s

szette

!

a

fel

a

el.

a

Terembl terembe,

I

kiált

I

folyosóról folyosóra léptek a

felbszült vívók, mindenütt gercndarostélyzatok, ke-

it>

meny

ajtók hátrálták haladásukat, melyeket

bárdok-

kal s fejszékkel kelletett szétzúzni.

Az

osztályok kifogyhatlanoknak látszottak

;

néha

úgy tetszett nekik, mintha többször lettek volna ugyanazon helyen, míg észrevették, hogy siker nélkül bolyonganak e sötét, néma tömkelegben, melyben egy lélekre sem

A

fészek üres volt.

találtak.

:!

!

A LOVAG ESKÜJE. Ismersz-e?

Jtquila.

EliS tanú. Igen!

Te mondod ezt Az egekre, megcsalnak,

^quila. Junta.

praetor

Dumát Sándor.

Giskrának alvezérei, mint a

láttuk,

egyik fészkükbl

másikba szorultak, míg végre búvóhelyeik romokká

porlottak

;

de 6 maga még mindig

Giskra az akkori

idk

szellemében növekedett

nyers, bátor, erteljes lovag volt

igen ismert.

Mikor

hogy bár

az országba

hséggel ramagát sem teszi

ritka

gaszkodott az özvegy királynéhoz

Nagy

föl

de határokat nem

;

t Erzsébet királyné

hozta, azonnal láttatá,

hátra, s

b/zott hatalmában.

:

hatalmát, befolyását félelmesen tudja nevelni. országlási bölcseség létezik

abban

:

az

er

túlhatásának jókor tudni korlátokat vetni. Sok, minek

egy ügyesen alkalmazott lépés helyes irányt ad, válik,

elhanyagolt figyelmes szemmel kisérés után, gyó-

gyíthatlan gonoszszá.

vénynek, egy

alig

Egy

elmulasztott szava a tör-

észrevehet

törvénytelenséggé lesz

;

s

eltérés

végre nyilt

néha a szálat kifeledért

a vastag kötél sodratából a hajót ragadja a vész, s a

horgonyok vesznek oda. Giskra ismerte azon visszaélések borzasztó voltát.

3'

melyekkel 6t

a

védelme

alatt

terjeszked kényurak

inkább gylöletessé, mint félelmessé tevék

azok eltt, kik csak alvezéreirl róla Ítéletet hozni,

Ha

fleg

;

képesek

valának

de személyesen nem ismerték. s egy me-

összehasonlításokat tud vala tenni,

rény ideigleni sikere

t

nem

el

mindazok, kikben bízott,

nem hoztak

a

a

vakítja

megítélésében, melyek arra vezettek

módok

Komoróozi

:

s

Giskra névre annyi átkot

volna.

Sok körülmény összes hatása okozta, hogy

több-

nyire ingerlett állapotban volt. Ellenségesen szem-

közt állva egy részével

magyaroknak

a

:

másikat

a

mint gyámnok pártolá, vedé, segíté.

Menedéke nek

;

s

volt a

számzöttnek,

atyja az üldözött-

karja mindig készen a lecsapásra,

Népétl

legben szunnyadó villám.

s

mint

fel-

azoktól,

kik

legközelebb viszonyban éltek vele, imádtatott.

nem gylölte pártot a honban,

s

a

magyarokat

;

de gylölt egy

ez a Hunyadi-párt volt,

s

vala-

hányszor ezzel volt ügye, szenvedélyes bosszú

lá-

zasztá kedélyét.

László halála után mindjárt össze kezdtek a

Hu-

egyesekbl tömeggé olvadni s bár rejtekben tárták gyléseiket, még sem maradtak azok titokban eltte. Hogy más rendet akarnak behozni. Mátyást a trónra emelni, a magyar s cseh nyadi-ház

baráti

;

kényurak ellen van fegyverök fenve

:

lón eltte.

mellette tartot-

— Giskra készen

tak azok, kik iíjú

elbb

halkal

az Erzsébet királyné,

László pártján voltak

lovagoknak,

állott,

;

s

nagy serege

szerencse-vadászoknak

s

a

világos

késbb a

az

kalandor

magyarok

3«

meg-

közöl mindazok, kik közellét, barátság vagy

gyzdés

Húsz véleményét vették föl. Sötét romokban, néma erdkben tárták ezek által a

tisztel etöket

;

nem

annyira félelembl, mint

isteni

nemébl

mely az akkori korban a vallás gyakorlatával örömest csatlá össze a szent titok képa rejtélyességnek,

zetét sötét

midn

s

;

s életét,

el

;

Istenhez

az

szívét

öblökbe bújt

de kész

emelte, rejtett,

volt azokból kilépni,

vérét vallásáért odaáldozni.

A magyar huszi-

ták egyike volt Giskrának neje, a vele ezernégyszáz-

negyvenben összekelt szép

és élénk

Rozgonyi Anna,'

Rozgonyj Simonnak nvére. A lelkes n, a helyett, hogy férjét azon párthoz édesgetné, mely tet oda áldozta

az

ismeretlen hadfinak,

szenvedélyével csatlakozott az jához

:

az

ers

ifjú

véleményét, vallását tévé sajátjává,

mint bizodalmát bírta férjének.

A

szerelem

férfihoz s párts

szívét,

szerelem sajátja:

azonosítni magát szerelme tárgyával.

Giskra nejét szenvedélylyel határos hévvel szerette, s egyetlen

Ez csatlá,

gyermekét, Serenát, istenelte.

t

azon láncz, mely a magyar nemzethez melynek úgyis szokásait, nyelvét ismerte, st

volt

a legtöbbször öltözetét

Midn

Mátyásnak

bosszúra fakadt, esküt

meggyjti

baját.

is

viselte.

választását meghallotta, tett,

Annyival

dühös

hogy az ifjú nagyobbra növekedett királynak

midn gyors kémei által értésére hogy Rozgonyi Sebestyén ellene s alvezérei bosszúja,

esett,

ellen

van a királytól rendeltetve. Rozgonyi, Giskrának ro-

kona levén, alkalmasint nem örömest tet

vállalá e tisz-

magára, ha közöttök valaha azon szíves rokoni

S5

viszony

bels

korában, ntinden bírt; s a

mely

léteznék,

n\agyarban történetünk

a

viszályok daczára, sok ervel

— de Rozgonyi Anna a

szentirás értelmében

szó teljes erejében, odahagy á atyját, anyját, báty-

úgy szólván idegen lett családjához, melynek tagjai vagy nehezteltek rá, vagy fel nem foghatván, férjétli tartásnak magyaráz-

ját, s

követé

férjét, s

t

ták azt, a mi szerelem s volt

;

Giskrát pedig,

a

ni

csatlakozás

ki

mind hatalmáért, mind

számtalan erszakos tetteiért irigység

gya

s

eredménye bosszú tár-

gylölték.

volt,

Tudnia, vagy legalább teljes valószinséggel, gyanítnia kelletett,

sége,

hogy Rozgonyi engesztelhetlen jókor tévé

azért

s

Vadnát legkevésbbé

készületeit.

féltette,

ellen-

Galgóczot

s

mivel minden alvezérei

közt Komoróczi és Walgatha voltak legelszántabbak s

legügyesebbek.

O

az apródból cseperedett gyer-

mekkirályban sokkal kevesebb ert tott,

hatályt gyaní-

s

mint hogy az teljes ervel tudott volna, vezérei

személyében

is,

oly tapasztalt, hadnak edzett bátrak

ellen sikerrel föllépni, milyenek a cseh szabad-zsák-

mányzók szólt

voltak.

—

meghittéihez,

ók

—

védeni fogják magukat! így s bizonyos vagyok abban,

hogy Rozgonyi nem lesz utolsó, kinek homloka Gals Vadna szirtfalain szétcsattog. Ezeket tehát önmagukra hagyván, több alvezére-

gócz

két serkente védelemre,

regeket gyjtött,

s

s

erfejtésre

szellemében fegyvcrkezteté

Midn szk

itt

vele

völgyben n)últ

JóiJkii

:

A

;

mindenütt se-

azokat egészen a huszita hadak föl.

legelször találkozunk, tanyája el.

Váraiból a szabad ég alá

ct«h«k Migyaronsigban.

II.

«

34 Jépett

csarnoka vászon-

!

A

sátrak s részint

földalatti

jobb partján vonultak

cl,

félig

helyette

egyéb nem vala

A gel

;

volt, s

kúpja a

domb

puszta,

kunyhók

Poprád

a

azon tájon, hol most a pa-

locsai vár emelkedik,

akkor

brbl

s

ködös homloka.

tavaszi lég

új,

félig

ó

de dombnál

falaival,

középmagasságú

látható.

alatt a

folyam söprött

körül a magas bérczeken az

el

nyílsebesség-

erdk

zöld-

fái ifjú

del valának elfödve.

Giskrának inkább egyszer, mint pompás sátora a hegyoldalhoz volt támasztva, közel ehhez deszkákból,

— mint

látszott

— csak

hirtelen összerótt há-

zacska emelkedett, melynek két, a sátor felé nyiló ablaka üveg helyett hártyákkal volt bevonva, s tetejébl magosán emelkedett a kereszt. Ezzel szemközt, de kissé alább a tábor hosszában, nyitott eresz volt fölállítva, melynek közepé-

ben

tz

lobogott, s öblében keskeny, rosszul összeasztalkák, s

illesztett

egy-egy gyalulatlan lócca

lát-

szottak.

Ezen

asztalok egyikénél két kopjás ült a Giskra

seregébl cseh

elttök sörleves párolgott,

;

buchti * állott;

csípire

illesztett

s

egy nehéz

mögöttük a sörárus élete párja bámult a kel napra,

kezekkel

melynek zománcza arany karikákkal hintette el a éleit. A tavaszi lég hidegétl pirosra kent férfiak vígan beszélgettek együtt, egy-egy szerelmes

bérezek

tekintetet

vetve a

hasonlókkal

beszédbe.

kihízott

viszonozá,

sör-Hébére,

néha

ki

beleszólva

azokat a

pár-

35

— Zajácz

!

— mond

valóban haramia

volt, s

az egyik

ül, kinek tekintete

arczában azon durva kegyet-

lenség mutatkozott, mely a huszita hadakban oly sok kielégítésre

s táplálatra

talált.

Fejét kerek,

felhaj-

brsüveg fdé, s testhez szoruló, majdnem pokróczdurvaságú öltönye alatt azon b, veres

tott karimájú

nadrágok egyike lobogott, milyeneket Csehországban az úgynevezett hanákoknál még Procopra

mondom

tetek volna

kihagyni

i'gy

;

Húszra

és szent

!

—

láthatni.

többet tehet-

ti

magatokat az

forráztatni

odúból, mint ürge vermébl, ez gyalázat!

—

Hallgass!

—

felel a másik,

kinek arcza, dur-

vasága mellett, némi tréfaszeszélyre gyaníttatott, öltözete, a volt az

s

hanák bugyogót kivéve, majdnem hasonló

elbb szólóéhoz:

alig voltunk

— mit

négyszázan öt

s

tehettünk többet?

több ezer

ellen, s

addig

nem mozdultunk meg, míg a vár füstölg rommá nem vált! mi kell több? Nos? folytatá az elbb szóló, sörlevesét

— hörpölgetve — Zokolival mi történt tovább? épen hagyád beszédedet, mikor a királyhoz ment. — Mit mondott neki nem tudom — kérdett — hogy kegyét elvesz—

ott

el

? azt

a király

felelt a

;

azt állítják,

de nem akarván t halállal büntetni, kiadta neki az utat: ezt egy cseh kopjástól tudom. tette

;

— Hallottad-e világosabban, miért

nak

bnhdni ?

kellett

talán titokban velünk tartott

mondják, rokona urunk nejének.

—

lígyis van

!

—

folytatá

a másik.

—

Zokoli?

hiszen

Szilágyi

tulajdon leveleit Zokolinak, melyeket Giskrának a

királynak megküldötte:

midn

kisült,

st •*

írt,

azok,

;

kikre a levelek átadása bízva volt, mint tanúk jelen-

tek

meg

eltte,

—S? — Röviden

némelyek a király

s

szemébe mondottak mindent.

tagadta, s

ármánynak nyilatkoztatá

kínzópadot ajánlották elbb, de ebben

a

meg nem

egyezett.

— S elbocsátotta szárnyára — — Ugy ide j, vízbe kot

ha, ha, ha

;

!

a rá-

nincs kétség

fulasztotta.

a

benne nem volna jó dolga, ha nem tenné. Szent Húszra! nincs jobb a magunk szr embereknek, ;

mint az

ily

lágyszív király!

— Csak fejünkre ne njjön, Hanák sógor!

A

mit Zajácz csak félig tudott

s

gyanított,

félig

az valóban úgy történt.

Mátyás egyszer öltözetben, s ismeretlenül, két embere kiséretében érkezett Vadna alá, midn már a vár alatt a csata ki volt víva. Rozgonyi szohív

kott

élénkséggel

ostromra

parancsol á

sereget.

a

Gyanította a király, hogy a háború oly kényurak ellen, kiket a

közhír inkább rablóknak nevezett, mint

vitézeknek, kegyetlen

s

vérengz

leend,

jogszerségtl, mely nemes ellenek

s

ment azon

közt

létezik.

Komoróczi emberei védt, védetlent támadtak meg, s

hadat a hon minden vagyonosa ellen viseltek,

nemcsak

öltek, gyújtogattak

kegyetlenségöket azon gúny tévé borzasztóvá, melynek

melyet csak

ók

hanem

s

pusztítottak

s

kedvtöltés szeszélye

Vadnán

tanúi

bnbeni mindennapiság,

s

;

valánk,

s

rögzöttség

képzelhetvé s megfejthetvé. Rozgonyi Sebestyénben hadban edzett lovagi

tesz

lé-

lek volt, világos képretekkel hadi rényrl, az ellen-

!

^7

ség

s

köztci viszonyokról

de nem

;

volt férfiú hide-

gebb, számítottabb kegyetlenség, mint , ha országos gonosztevk, rendbontók, haramiák ellen vala ügye.

—A

szólott.

semminek sem

diadalt ilykor

dicsséget hozhat

Vad

ily

az elevenig,

lyot

így

nem harczi viszály ket letiporni féregnem magas ellen legyzése. Irtani kell itt ;

s

a ledér növényt le kell a húsig nyesni

Nemcsak mondta, de kegyelem

?

állatok ezek, kiktl szétmarczangoltatni

vadászi eset, pusztítás,

Mi

vette.

hadviselés vitéz férfiúnak

:

—

hitte

a fára vele

vezértl peczérig.

többes számot.

A

—

vitézség

is

Nála nem

ezt.

volt

így üdvözlé az egyes fogKardra hányjátok! így a

!

s

azon hideg elszántság,

mely a cseh szabad-zsákmányosokban annyira mindennapi volt, s mely derék ellenben Rozgonyit bámulatra ragadá, ezen vérszomjas

emberaljban

s

hiénákban, ezen

—

lényszemétben csak felingerié t.

Ki a rablók közöl egyszer nézett a kevély vasfej

Rozgonyi szemébe, akár csatában, akár sátora menynyezete

alatt

:

az

sem

többé. — Tekintete

sem

eget,

földet

nem

látott

a halál volt.

Mátyás vezérét példaadás gének még gonoszok

ellen

s a

is

kegyelem nemessé-

isteni

voltának

meg-

nem erejében megakasztani, hanem büntetéseikor szelidíteni. Ez volt egyik oka Néhány fogoly alant már a fámegjelenésének.

ismertetésével akarta,

—

kon függött

s

ezek közt Bél ián, mint

de még sem még segített, a hol lehetett. Ha az emberiség s szívjóság

tyás késett tehát,

szándéka

teljesíthetésének

láttuk.

— Má-

késett el egészen, s

szép sugallata

reménye Mátyást

s

jó

föl-

38 magasztalták, másrészt egy mély zott

meleg szívében.

A

oldalon volt az megsértve, dúlt,

nemes bizodalom

vérz

s

s

sebet hordo-

legérzékenyebb

legkínosb,

kemény harcz

lelkében

szembetn okoknak

a

Kó-

dolása közt.

sohasem

Szilágyi Zokolit

mert sokszor

szerette,

egy neme az öregnek természetes ellene a érettségnek. Valami

megszégyenítt

lát

a

fiatal

korosság

minden elmebeli felsségben, ha az fiatalban mutatKevés éltes ember van, ki c két eszmét tapasztalás és okosság össze ne zavarná, ó Mátyáskozik.

:

nak barátságában a lelkes ill magafeledést

;

ifjú iránt,

nem

királyhoz

Zokolinak visszavonultságában

s

szerénységében rejtzködést gyanított. Féltette tle Mátyást,

s azt hitte,

hogy Zokoli egész befolyását

használandja, a szerénység külszíne

t,

alatt,

hatalmat keze közé ragadni,

s

nácsteljest, a nagybefolyásút,

árnyékba

hogy

azt hitte,

a tettre

vágyó

vente Mátyást, gondolatlan szélyes

az

s kissé

fiatal

halkal

aggot, állítni.

a

a

ta-

Végre

fellengz

szeszélylyel,

le-

ve-

hadakba, mint éretlen dicsvágya mezejére,

rántja magával.

Azért

várt, és

örvendetes volt eltte,

kolinak Giskrához

írt levelei

midn Zo-

kezéhez jutottak azok-

kikre a levelek átadása bízva volt; de a kik ármányt gyanítván, azokat a hatalmas kormányzóhoz

tól,

vitték.

Mátyásnak elszeretetét ismervén Zokoli iránt, hogy minden kedvezésnek bevágja útját s a kétszín árulónak menekvésére minden ösvényt Szilágyi,

elzárjon

:

nagy nyilvánosságot akart csinálni

a

do-

39 logból. Egyrészt méltó haragból, másrészt

és kárvágybúi

sem rejthet féltékenységtettet

kihirdetteté seregei

mint árulóé,

meg

maga eltt

közt,

s

volt bélyegezve,

a

;

azért a

Zokoli neve,

mieltt a király

tudná s hátrálhatná. alá érkezvén, a mészárlásnak vé-

Mátyás Vadna gett vetett,

s a

Zokoli

által

megkimélt rabokat Bu-

dára parancsolta.^

Nankclreutherné,

ki

ni

kerekedett férjén, diadali

Ábrahám magához

tért

;

fortélya által újra

örömmel

ült

felül-

be jogaiba.

a kedvelt valóság valameny-

nyire kiderítette elméjét, de

neme

az rültségnek

s

búskomolyságnak megmaradott kedélyében. Amintha, ki végre felnyitá szemeit, atyjával s Nankelreuthernéval utazott Budára, biztos kiséret mellett.

Mátyás királyi fönséggel ült a Rozgonyi sátrának mennyezete alatt, mellette a vezér állt, és többen a nap hsei közöl. Zokolit hivatta maga elébe, ki már a Nankelreuther sért szavai által fölingerelve, nemes tartással, de hideg kimértséggel lépett a király elébe.

— Zokoli — mond Mátyás, szemeit azon átható mely bizodalfönséget mutatott egyszerre — ellened mat vános vád van. — Bizodalmunk irántad meg nem csökkent, mi ismerünk. — Te nyilván védcnded 1

tekintettel nyugtatva az ifjú lovagon,

nyil-

s

magadat azok

ellen, kik honárulással vádolnak.

Zokoli hallgatott, gárzott tett

;

tartása

önérzetét

s

nemes

nem

Neki ártatlannak

tekintetében nyugodtság sués szerény volt,

de megsér-

tudá eltitkolni arcz kifejezésében.

kellett lenni,

vagy a rögzöttség leg-

40

—

magasb fokán álló, megszokott gonosztevnek, ha ez kétszínség volt. én Ki vádlóm? uram királyi s mi bnöm? semmi vétekrl nem tudok de hiszem, hogy igazságos királyom védelme alatt elégtételt nyerend ár-

—

—

;

tatlanságom

—

—

Vádlóid

szólt végre.

ellened

bizonyítnak

mieltt

tehát

;

elégtételrl lenne szó: czáfold

meg ketl^—

meg ket

—

a király

^

komolyan, de szelid hangon

ismerni

akarod, helyes

nyítványokat tudnod Ítélhessenek:

—

értéssel vádol a

!

hogy

jegyzé

—

hogy

a vádat s a bizo-

felelhess,

s

biráim

Szilágyi c^imborasággal

s

egyet-

kell,

hon legártóbb, legfélelmesb ellené-

vel, Giskrával.

— Valóban — mond I

rn

Zokoli meglepetve, kese-

—

nem minden gúny nélkül eddig furcsa bizonyítványait adám ragaszkodásomnak Giskrához s

I

Vadna füstölg mutatják,

min

csorba tornyai

falai,

barátja Zokoli

s

Mihály

tátongó rései a rablóknak s

hona ellenségeinek.

Az

ifjú

egészen

ki

szavaiban, volt

azon

minden keserségök

tiszteletet fejezve,

delme iránt nemcsak mutatott, hanem valóban

— Néha —

mellett,

melyet fejeérzett

vág közbe Rozgonyi Sebestyén,

nek hite nem oly ingatlan

volt,

mint a királyé

gonosz czimboraság ellenség álarczát veszi álnok belsjében barátság

s

is.

ki-

—

a

míg

fel,

vonzalom lappangnak.

— Te mondád ezt? — élénken Zokoli. Te, bátyám Rozgonyi Sebestyén — Istenemre ne feledd soha — ezt alávalóságnak mondád — kiált

fel I

te

I

!

Ily

csak képzete sem fér becsületes keblembe,

s

esz-

—

4«

Ha

méjc szétzúzni lelkemet.

gylöl mert

van, kit Giskra inkább

— kimondom, — inkább rettegnek legyek

nálamnál, s kit rabló csapatjai

szólanom

itt

kell

:

— De bizonyítványokat, uram — vannak — mond Mátyás,

bnös!

Itt

ifjú arczára, s eléje

ez

ki Írása

nyilt

I

vetve az

király!

tekintetet

tartván egy levelet

—

?

— Az enyém! — egy futó tekinután — Ne hirtelenkedj után mondd az magadra — jegyzé meg a komolyan. — Ez az én írásom, — ísmétlé kérdett nyu— pecsét godtan, megtekintvén volt a felelet,

a Jevélbe.

tet

!

vizsgálat

ki

király

-

Ítéletet

a

újra a levelet

enyém

nem tagadom. De

a mit írtam,

;

— én egyet — Olvasd — mond E Zokolí — Giskrának? —

sem

hat c levél ?

irtam,

a

s

is

mit bizonyít-

melynek

tar-

talma ellenem szólhatna.

a király.

I

felszólításra

a levelet olvasni

kezdé:

kiált fel hirtelen újra

dítván a levelet,

s pecsétjét, írását

Ezt nem én irtam

—

ez ármány

1

!

megfor-

megvizsgálván.

— De meg

-

kell val-

— hogy ügyes kéz mely hálót sztte. Igen, az én írásom betrlbctre, vonalról-vonalra — Honnan e az vél? — büszkén nyugodtan. lanom,

folytatá

keseren

volt,

a

ez,

került

!

folytatá

A s

körülállók

kérd

meg

le-

és

ifjú

voltak e hidegség által lépetve,

tekintettel meresztették szemeiket rá.

— Honnan e levél? — ísmétlé élénkebben — uram lehet ellenségem —A — mond Mátyás — azoktól király

;

itt

világ kell

;

ki

levél

kikre azt bíztad

?

került,

:

itt

egy másik.

!

4'

Zokoli azt

—

mond temre

ördög keze ügyesebb

ha üdvöm függne tle!

hadd

nem

—S

jöjjön

ha akarhatnék

s

—

1

Hi-

tudnék,

ily alávaló-

e leveleket bíztam, hol van?

az, a kire

hadd nézzek szemei közé,

!

igen

a jókénál.

így ismételni, így utánozni mást,

I

ságot!

— Igen,

keresztül nézte.

is

az

s

tekintetem

nyiltsága sújtsa le az álnok árulót.

A

király intett kezével.

fékezhet bámulattal

mond

—

e vád s

led, így,

miként

els

tekintett

alól

akarom

szeretem

te,

Rozgonyi Sebestyén

alig

Zokolira. — Ha — öcsém — miként

kitisztulsz,

hinni,

—

bocsánatot kérek

nem néz

szemben,

volnál, ki megsértett királyoddal

nyugodtan tekinthetnél körül.

— Megállj

bátyám!

megsértett önérzetnek

sége

;

ne

illess s

— mond Zokoli is

megvan

a

t-

az egekre

ki áruló, s

kevélyen

ily

—

maga féltékeny-

ne kérd a bocsánatot, míg a vád

szennye terhel engemet.

— Ártatlanságom fönségé-

ben a gyanú természetét oly undoknak tartom, hogy

magamat utálom, míg egy árnyéklata borong rajtam nemtelenségnek,

ily

—A

mindegy.

szeren

— valóságban vagy

öltözött férfiú lépett be.

— Kik vagytok! — mond

gel,

mert

képzetben,

sátor szárnyai szétváltak, s két egy-

melyet az ármány

s

a király azon

fönség-

gonoszság annyira retteg,

nyíltság, rénytudat vegyül

benne

s

megvetése

a gonosznak.

— Rrke

Janó nevem

—

felel

az

egyik elhala-

ványodva, de daczos arc2;kifejezéssel, mint

ban

bízik.

— És

te ?

ki

magá-

;

43

— Zágor Pet a nevem, lágyi

kopjás vagyok a Szi-

s

Mihály uram táborában.

— Ismeritek-e

azon

urat,

nektek e leveleket

ki

adá,Giskra vezér számára? Nézzetek körüli sátorban van-e, vagy nincsen, s melyik az?

a

itt

— Ez! — Zokolira muFerke Janó, — kegyelmed, uram, emlékezni fog rám ujjal

felel

tatva

:

a

királyválasztás eltti estén voltam Pesten pajtásom-

mal Petvel kegyelmednél

;

a

szobában György volt kezembe.

a gondvisel, ott adattak a levelek

Zokoli rábámult, a tanú határozott hangja

lre

elnémította.

— Te

lettél

volna nálam,

t egyes

e

má-

— mertek-e erre megesküdni? — én sohasem benneteket. — Tagadhatja-e kegyelmed? — mond Zágor szobájában, Pet — hogy azon este nem

sik itt?

láttalak

volt

György nem írhatom

ben

;

s

volt vele? hiszen az egész

szobát le-

balra ágya van felvetve, s a szoba közepé-

sznyeggel

czifra

terített

asztal

tentatartó, nád-iróeszköz volt rajta

séges, én

s

— Hogy

áll

otthon voltam este,

jó

ember, nem

gyertya-,

rá.

György

s :

;

ha eskü szük-

pajtásom készek vagyunk

ban, és az olyan, miként le'rtad

de téged,

;

a szobá-

nem tagadhatom

láttalak

s

György sem

látott.

— Furcsái — mond

tagadni az igazságot

;

gyelmednek szemébe

A

f^rke Janó hevülve,

jöjjön is

!

György itt

be,

— így

mondja ke-

van.

király inte kezével.

Zokoli

elhallgatott,

a

düh

keblét össze, marka öklözdött

s s

bosszúság facsarta

úgy tetszett neki.

!

44

mintha

rögzöttség szemtelenségével

a

állottak,

tott

nyomorultakat sújtani, kik eltte

le kellene a

ármány hidegségével.

— György — ?

I

dani

volt-e azon este

:

ban,

végre

kiáltott fel

nem hihetem ennyire a nem mehet; hadd jöjjön! s

s a biztosí-

—

is

!

nem,

gonoszság, a hálátlanság

merje szemembe mon-

s

akkor kívüle valaki szobám-

ha ezen embereket ismerem-e, láttam-e va-

s

laha?

— Nyugodtan! — nem

vagy, a mint

inté

kétlem,

király

a

—

ha ártatlan

fog sülni elbb-utóbb.

ki

György, a Zokoli pesti gondviselje, lépett be, izmos, közép idej férfiú, hosszú halvány arczczal, durva vonásokkal, s rövid, göndör, majdnem szászalakú

hajzattal,

s

merész,

hideg tekintetet vetett

urára.

Zokoli eléje lépett, egész nemességével és nyiltsággal

nyugtatá szemeit rajta

nyi szelídség

hogy

volt,

s

gonosz szolga

a

miután

lesütötte,

s

;

e tekintetben any-

oly szívszorító rejtett szemrehányás

arczát

nem

ki

állhatá, s

szégyenülés

a

totta el.

— Jó hogy

lítá

meg

nak,

t

ezen

— ezen

!

—

hogy eltted adtam nekik leveleket

számára; te

tudhatod

állítás, szólj

György

!

hallgatott,

szemeit

a Giskra

min

igaztalan

meg ket nem merte

fölemelni,

legjobban,

szégyenítsd

ajkai össze voltak szorítva, s

fu-

György így szóemberek azzal vádol-

vagy, szolgám

itt

szelíden

szemeit

pirja

belküzdés tükrözé ma-

gát vonásaiban.

—

Felelj

!

—

bátorítá

a

király,

mély

tekintetet

45

becsülete,

—

de igazat! egy ember jövje, mindene forog itt kérdésben szólj igazat!

vetve a habozóra

;

való-e, a mit a tanúk

mondanak?

— Való! — rebegé György. — Való — kesern Zokoli — való — — György Ivondd oh, mi tehát nem való világon ?

kiált fel

!

a

?

szavadat vissza, légy igaz nyira megromolva

te, kit

;

!

nem,

neveltetett, gazdagított, kinek

;

György

embereket

—

!

tekints

rám, ismerem-e én ezen király! vessen

tekintetet e szánandóra

mcgczáfolja

állítását.

György magához

— nehéz st

bántott meg, föllépni,

nálam kényelmes sorsa

Oh, uram

itt?

séged egy

habozva

lehetsz any-

a porból emelt föl,

leghívebb, legigazabb szolgámnak hitte-

volt, s kit

lek

nem

te

atyám

tért.

— Uram

itt,

király!

egy szolgának,

kit

fel-

egész alakja

— mond

ura sohasem

jótéteményekkel halmozott, ellene

mint vádlónak; ez

habozóvá,

tett

s fojtja

—

torkomra vissza a szavakat, de mit tegyek ? akarja, hogy szóljak: a vád igaz, a levelek átadása

elttem

történt, s

ezen erszény

mött zacskót vonva bére.

ki

itt

—

keblébl

Tagadja kegyelmed, a mit

szem közt bánom, én

történt,

kiált

folytatá, tö-

volt a hallgatás

nyolcz

fizetett,

megmondottam. Rozgonyi

—

fel

mi

a

tett,

minek elhallgatásáért

az igazat

— Hah! —

—

mit

nem

szólasz

erre?

— Mit szóljak? — mond

Zokoli

kvé

válva

—

szóljanak tetteim, szóljanak azok, kikkel élek, kikkel

felnövekedtem, kik gondolatimat tudják király

maga

!

és kegyed,

bátyám

!

~ én

;

szóljon a

ártatlan va-

—

Az ármány nyiltan áll elttem ezek itt meg vannak vesztegetve, s írásom utánozva de az él Istenre ki felettünk van, minden szó, mely engem vádol, igaztalan aljegyzé meg Zágor Pet A kínzópad

gyök

I

:

;

!

I

—

—

—

kalmasint megvallatná kegyelmeddel, a mit tett

— h

!

mi ármányt gyanítottunk, mi a királynak

]gaz,

vagyunk,

szolgái

Giskra helyett Szilágyi Mihály

s

vezérhez vittük a leveleket.

— Ha — vagy

bnösnek

a király

van mondva!

úgy az

Ítélet

bennem nem

elvesztheté,

—e

mellett

hisz,

— mond Zokoli —

csak pillanatig annak hihetett,

sötéten

ki

s

valamint

hitét

— de

úgy én az emberekben minden szilárdsága ;

tekintetben,

királyi

megismerem a nagy Hunyadi Mátyást,

mivel bizodalmát

nem

el

—

ban. Kínzópad?

veti,

folytatá

Hiszed-e nyomorult

?

hogy

nem

is

büszkén a mit

ki,

ingadozik ab-

— ám legyen!

nem

tettem, s

nem

tehetnék,

annak vallomását a kínzópad csikarja

bellem?

arra számítottak? jó, jó,

csiny lelkek, eredjetek! inkább

zás minden fokait kínoztatni.

— Elégi —

tézvén szavait.

fog sülni,

ki

birnám én a kin-

bn

homálya

ne

I

—

min

való,

hogy egy

Isten

él

!

— Ta-

ficzkó,

vi-

ha ármányt kohol lelked, hogy magad oda

kerülj egykor,

padra.

föd,

nem rántom! mond a király, Zágor Pethöz inHa igaz e- vád, vagy igaztalan? le

nácsodra szükség nincsen, rossz szív

gyázz

ki

ki-

ha szükség, mint valakit

Ártatlan vagyok! de

míg álarczotokat

ki

állani,

— eredjetek,

hová ezen

— Zokoli Mihály — !

ifjút

szántad, a kínzó-

folytatá

nyugodtan

—

47

te vádoltatol.

az, n\ely]yel

Mi

mert a pokol ármánya nagy, kik él,

székünk elébe

gonosztett, mely királyi

els

az

jött,

ártatlannak hiszünk:

s ellenségeid lehetnek,

meg akarnak buktatni de ha e hit lelkünkben s ám éljen, mert el kellene azt jobb emberekben ;

vesztenünk, azért igazságosnak

a király-

kell lenni

undok gyanú terhe nyomja válladat s közkárhoztatás súlya tipor el, neved nem de ne legyen az út védelemre eltiszta többé; zárva, te ki fogod magadat a vád alól tisztítani. Az, nak. Vádlott vagy,

—

ki

barátunk volt egykor,

s kit

vezhetünk, önbecsül etünkért

mezt

tágabb

Nem

sára. élj

!

is

nem

most annak

ne-

szükség, hogy a leg-

nyerje ártatlanságának bebizonyitá-

börtön odvában, nem! a szabad légben

elmehetsz

!

— A h Zokoli

lelend utat, le a

gét kitntetni, tettek súlyával tiporni

hsé-

vád kaján

—A

htelen! ha volna e fényl nevén ilyen, túlesnék haragunk határin. Én csak becsületszavadat kivánom, hogy els felszólításomra visszaszavait.

térendesz, hiszem, tisztán.

A

jelenlevk közt rosszaló zúgás hallatszott; a

király intésére a tanúk kiléptek.

Mátyás élénken

járt

fel

s alá a

sátorban, végre

megállapodott Rozgonyi Sebestyén eltt.

hitek!

—

tok? férfiú

hogy lott

—

— mond

—

Kis-

mit akarnemes fölhevüléssel hogy az els koholmány, mely egy ismert

ellen

emeli

sárkányfejét,

legyen elég arra,

a ki mindig mint derék honfi s

h polgár

közelünkben, köznapi gonosztevként

jék? Börtön

s

kínzópad csikarja

tolta vallomást a

bnhd-

a fájdalomsaj-

ki

reszket ajkakon?

ál-

s

ha a valló ár-

!

tatlan, a

borzasztó kínokat ingyen viselje

?

Istenemre

h magyarjaim közepette ármányt, árulást megvetek, mert szíveik a pajzs, mely éltemet Zokoli lön.

királyra,

föltekintett a

— Nagy vagy,

uram

nekem vesznem

kell

mert a hon

fog, s

élni

király

is,

A

névnek

Zokoli

— mond, — habár — De leend !

legyen Istené a köszönet!

dics

kegyességed, uram király, alól.

födi.

hangja magasztalt

fel

szz

alattad

nem

!

old kötelességem

becsén gyanú borong,

vedd szent eskümet, hogy e pillanat óta Zokoli Mihály halva van. Nevemet, mindenemet visszavetem a sorsnak!

— ezen

mes királyom Ezzel az

s

ifjú

arc^ot

irt

csak

akkor

látja

ne-

udvara, ha tisztán állhatok eltte. föltette

sisakját, s

nak rostélyát, hirtelen eltávozott.

leeresztvén an-

I

ELEMÉR A Egy ember mi Mint

háta,

SAS.

cstkíly,

mennyit

de ezer tud róla besztíni. élte

tett,

mi hasznú

Goethe.

Hanák

és Zajácz a Giskra tanyáján vígan folytat-

ták beszélgetésüket.

A

tavaszi

ébredett

;

hsen

légfolyam

fszeresen lehelt a magas fák között zaj

vala.

Bajxa forJ.

s a

és

táborban

jártak-keltek, s a nyitott fa-színbe töb-

ben kezdtek gyülekezni. Ki egyet, ki mást hozott el, mint az ily életvidám kalandor nép. A kövér

nnek

s

még kövérebb férjének, ki ásítva s nyújel egy zugolyból, dolguk perczcnkint

tózva bújt

szaporodott.

Egyszerre lódobogás hallatszott s az ivók eltt egy csinos hölgy mutatkozott: lova karcsú volt és deli

készlet, ezüstháló borította derekát,

mes

fn

rangok.

s

a ne-

hasonló anyagból folytak le a csillámló czaf-

A

paripa hollófekete

volt,

mint az

éj,

a

hölgy arcza fehér, mint a derület; öltözete a tavasz

zöldébe szorította gyöngéden emelt,

könny

sza-

bású tagjait; kiséretében hat levente. Tiszteletes tá-

volságban haladtak ezek utána külsejök inkább egy:

szer, mint fényes,

komoly csatára

Az

ivók

emelték Jósika:

le.

s

fegyverzetük vadászatra,

mindnyájan

felugrottak

Volt valami önkénytelen,

A csehek

nem

számított.

Magyarországban.

11.

és

süvegeiket

összhangzó és 4

szokásos

ségtl

s

billente

tisztelkedésben,

e

meglepetéstl ment

meg

alig

fejét,

mi minden feszült-

a

A

vala.

hölgy kevélyen

fordítva kissé arczát a kö-

szöntkre. Szép kék szemei, nemes vonásai, fürtéi a régi

arany

s

cseh tündérekre emlékeztettek.

—

El-

^

haladván, mindnyájan helyet foglaltak újra.

— Hanák — — ez — Az úr leánya, — kopj büszkén vetve — Ugy-e, nem sok terem ilyen — kár kiált

ki volt

fel Zajác
felel a

fel

ajkait.

hogy az tag

?

ás

!

nép számára mint

ily

Ánkák

s

?

csak oly vas-

mi,

Mázsák^ maradnak, mint sörárusnénk

amott.

— S kik azok kíséretében? — — Lenge nép, cseh magyar

folytatá kérdését

Zajácz.

és

szolgáló ebek csaholják körül,

s

mint

leventék:

engedelmeskednek

minden intésére: egy szava, mosolya égbe ragadja ket itt naponkint gylnek, s jó szívvel fogadtatnak, mert mióta Rozgonyi s Hédervári pusztítva közelgetnek, s Komoróczit kiugratták fészkébl, az;

óta kedves

— Hm,

és

kivánatos

okosan

!

a

itt

— de

vendég, bárki legyen.

mondd

jobbján nyargal az úr leányának,

párdúcz-süvegben

hír

jöttél

ama

ki

az ott,

gyanít, ennél llderszki felelj

a Hédervári táborából,

mit tudsz a sasról, hogy néz

ki ?

ki

deli levente,

miként mi nevezzük

lönb legény tettre; azért egyre

nem rég

—

sastoll al?

— medve, viszonzá Hanák. — Hírébl ismerem. — A mindent Talafuz, a

!

itt,

is

nekem:

— küte

— mondd

:

I

5'

— Hogy néz

honnan tudjam én

ki ?

soha-

azt, ki

sem láttam?

A

az ördöggel

van czimboraságban, ennyi igaz. Ná-

lunk,

még

hol

pQspök,

ficzkó

közvitézbl

lett alvezérré, s

vallásnak ereje van,

a

minden vitézsége

Rokizána a

rég megétette

mellett,

volna.

— Az ördöggel czimboráz — mondád. — Nincs különben tulajdon seregében sem tudja ?

;

senki, s

honnan

került, s ki

fia.

Három

héttel a

Galgóoz ostroma után vetdött a táborba, hol

a

megjelenik, lépteit

gyzedelem

Vadna

s azóta,

követi

hír

;

ér róla; ha kopjásaink hófehér ménjét látják,

hírt

azonnal futásnak erednek: nincs gyzedelem, hol az

neve nem hangzik, nincs vívott

els

zászlót

vár,

melyre az

ne tzze.

— Ha — mond,

az

!

csak cséplink közé kapnók a

kalapálnók fejét a

—

Hanák jámbort, majd meg-

asztalra

verve,

vérengz ebnek!

— Hallom,

a

foglyokat mind nyársra vonatja.

—

Ez nem igaz, vad mlatecz 7 a foglyok közöl egyet sem ölet meg, ennek köszönhetem, hogy itt vagyok. !

Míg ezek itt a seres kanták közt beszélgettek, Giskrának leánya gyorsan haladott balra, s nemsokára kiért kíséretével egy tágasb völgybe, hol a vadászat kezddött. tók

már

kiáltani

A

kürtök rivaltak, a kirendelt haj-

kezdettek a bérezek élein,

midn

két lovag száguldott az úton el.

— Megálljatok — bódult — Asszonyom —

hová

ily

kiált

rajok

a szép

hölg;

—

sietséggel ? szóljatok ? felelt az

egyik

— az

Uderszki

;;

5í

seregébl jövünk

Elemér

czét

minden

;

negyvennyolcz óra kell.

— Ezzel

alatt

itt

közel/t,

nekünk

lehet,

be nem várva

a lovasok,

Brezni-

!

Rozgonyi

felgyújtotta;

sas

a

van veszve

el

sietni

a feleletet,

vagy újabb kérdést, tova lovagoltak a Poprád partjai

felé.

— Elemér

a

sas!

Giskra leánya magában. Ki lehet ez red erejével mait követi

van,

bír, s a hol ?

Ers

— mond

mindig csak

s

a

ifjú,

a

egy ez-

gyzedelem nyo-

kegyes

a hadban,

ki

a

csata után,

? — Min— Nem dig e nevet hallom két hold óta már. félelmes Rozgonyi név puszta hang, mióta e szárnyas repül csatákra? — Ellenség , egyszer

és nagy, deli és vitéz

ki

!

lehet

lett-e

üres,

a

királyi

igaz

A

a

de

;

látni

óhajtom

hölgy, kinek

itt

!

legtitkosb gondolatit követtük,

magas érzelmekben növekedett lötté bájló szépségét

;

fel.

mint anyja, de kevély, mint

atyja.

kat látott eddig lábai eltt

;

azokat

szerelem keblében idegen

volt,

mert

atyját s anyját

szellem,

valami

új

mely volt

a sas

s

újsága

télyes

nem

becsülte

de nem a szeretet:

imádta. Lelkét azon regényes

az eltte

:

egy s

férfiú

alakban,

magasodott

min,

fel

különös-

szükségképen hatott kevély ma-

által

gasztalt kedélyére

volt,

Gyáva hódoló-

név körül sugárzott, meglepte

képzetében, oly színben

sége

Atyjától örök-

szenvedélyes csatlakozó

;

úgy

tetszett nekie,

lovag közelednék

azon

büszke lelke egy lényrl fogott

mintha e rej-

képzethez, fel, kit

melyet

a hölgy urá-

nak nevezhetett. Valami titkos er, melyrl fogalma

nem

volt,

hozta azon képzetet, melyet Sasról alaki-

!

:

53

elméjében, egy más, szétfolyó siínezet, hatá-

tott

rozatlan

képpel kapcsolatba, mely

ségének legbens) ében emelte

nem

szeretve,

nem

óhajtva

emlékez

magát

olykor

fel

tehet-

de jelen mégis, vissza-

;

—

ídézhetlenül a bosszankodásig

jelen

Van-e boldogabb idszak? mint amaz életkorány, hol minden eszme egy fejletlen virágkehely, melynek egyenkint látjuk leveleit bontakozni, s szemünk színeiknek pompáját élvezi hol gyémánt a harmat;

csöpp, mely rajtok csillog

mely

gár,

iszsza

illatját

;

ellenséges szörny a bo-

:

egy szende

hol a képzet

mosolyból regényt

tekintetbl, egy égi

jelen egy rejtvény, a múlt

egy perez, a

dicsom, melynek kapuja eltt állunk.

korban volt a leány, kinek

titkát

sz

jöv

;

hol a

a para-

— E boldog

lestük

ki,

kinek

szeszélyes képzet-csapongásait kell ábrándhüvelyök-

bl

kifejtenünk.

nem

játéka képzetének,

volt

egyedül a két alak

összeszövése, mert a kép, mely lelkében

A

tólag látott alakhoz szorult.

soha

nem

élt,

egy fu-

látott

Ele-

mérrel kezdé ezt halkkal összeolvasztani, cgygyé,

A

ugyanazzá tenni. fel

ábrándozásából azon bizonyosság, hogy e két

alak

nem

nek

látszik

egy,

nem

tározatlan kép

meg

;

lehet egy.

egyelre az

szetes, oly élet- s

E és

A

milyen hihetetlen-

elmesovárgás, oly termé-

világszer

els

nem

látott,

az. volt,

A

már említett hamely szemét lepte

els, mely képzeldé-

képeket az eszmék kapcsolata egye-

scz okozá, hogy

öntudatlan

ily

talán az

a másik, a

sére hatott. síté,

s

szép leányt kellemetlenül rázta

a

kevély

akaratlan

férfiút

kicsinyl hölgy

bibeldött két alakkal, a

54 nélkül,

hogy magának számot adna, vagy akarna

adni az

t

minségérl. nekie, nemétl az önkénytelcn

elfoglaló érzet

Néha úgy tetszett önvédelemnek nógatva, hogy Elemért, mint köznapi férfiút, szeretné megtört kevélységgel, kilépve a de volt egy képzelgés dicsövébl, lábainál látni más szózat szívében, mely a gondatlanul kifejtett vágyat megczáfolta, s titkon feddé hiúságát hogy ;

:

kivel

azt,

elméje megszokott társalkodni, megalaakarja látni, vagy csak kép-

csonyítva, köznaposítva zelni

E

is.

talányos

len volt;

el

bels küzdelem

akarta,

el

képe merült

ni

fel

zni

szerette azt

hányszor e közvitézbl

sal

a hölgynek kellemet-

agyában

:

magától.

az önkénytel en bámulás-

önérzete ütközött össze

;

s

bármit gondolt

belsleg, fejét magasbra emelé

s érzette,

szemben

akarna

büszkébb tudna

A

alvezérnek

ellenséges

lett

és

hogy vele

lenni,

mint

valaha.

Míg

az érdekes hölgy gondolatainak országában

merengett, a követek a Giskra sátorához

A

vezér

b

reggeli

mellett

ült,

érkeztek.

több komoly hadi

férfiúval elttük húsnemek, cseh kis lepények tejsrvel, nagy gömböly buchtik, kenyér, bor és ser állottak.

tekintet

;

Giskra fokonkint hírt;

végre

kintett

A

maga

könnyen, vagy

haraggal

hallotta

a

azon hideg komolysággal te-

körül, melyet az

jelenet egész

ták azon

neveked

fölkelt, s

önbizodalom

ad.

hadias volt, s az ottlevk, bár

félig fegyverkezetten, egyikét látat-

aggszer, shadi^s képeknek, melyek min-

:

55

dcn korban megtartják erdeküket. Giskra erteljes magas férfiú volt, egészséges arczszíne, élénkvilágú kék szemei s alig szürkül tömött szke fürtéi tartós erre mutattak, s azon férfias barnaság, mely bár kissé vastag vonásain borongott, a

szabályos,

nap heve

alatt érettet

bélyegzé.

Kezeivel intett a követeknek,

s

azok eltávoztak.

Rövid szünet után megszólalt. — Pérfiak — mond — gyere e szervedélyes kitörését az — mekbitorlónak — mert hitemre! nem !

ifjú

csatát, s

király

egyedül azoknak köszönhetjük, kik mint Walgatha

s

nemes pályájától eltérve, Komoróczi, mint haramiák dúltak a szomszéd megyékben. Fokról fokra emelte ket gyors bizodalmam gazdagok a nyílt hadi élet

vívni

büszkék

és

lettek

nem

;

—

;

de gyávák

buta, vad kopjások

;

tudnak

rabolni

k, nem

vezérek.

Nem

minden

érezték a vihart meg, mint a gondos holló mennyköve a gyermekzsarnoknak készületlen lelte ket, szégyent hoztak a Giskra névre. Váraik romokban hevernek merre Rozgonyi s Elemér dühöng, minden lángban lobog. Ezt nem de kevártam Hittem, hogy cselekesznek veset, vagy semmit sem tettek. Azért tegyünk mi :

—

:

!

—

—

k

;

!

—

a tanácskozás órája elkondult, fegyverhez kell nyúl-

nyunk!

—Talafuz! holnap reggel

dod Rozgonyit sHédervárit; dal.

Még nem

ismerkedtek

a

indulsz, s

megtáma-

cséplket vidd magad-

meg

a

magyar

fk

a cseh

vasfej hadaróva], a kétél karddal, a csatacsillaggal s

a lánczos buzogánynyal.

nem

kell

kodókat

kihagyni jni a

vén Zsiska

— A cséplkkel

*

elre!

a divatból e virgoncz csaps

a két Procop

idejébl.

—

!

56

Mi

várainkba vonulunk vissza.

idre el

rövid

kell

A

védelmi rendszert

vennünk, mert nyomorult

A

vezéreink rosszul gazdálkodtak elttünk.

nek gyorsan

ki

— Hidegvér

kell adni a parancsot.

urak! még elég ersek vagyunk,

s

al-

sereg-

a gyülevész

ma-

gyar hadaknak majd megmutatjuk az utat e völgyek-

bl

ki

A

vezérek, vévén Giskra parancsát, azonnal

széledtek, s

lámzott a táborban valtak,

trombiták harsogtak, kürtök

;

dob pörgött,

a

el-

néhány perc^ múlva élénk mozgás huls

a

ri-

szélnek fejték

zászlók

homlok képezdött azon vad gyalogságokból, kiket a huszita hadak óta cséplknek neveztek. Gömböly sisak födte fejeiket, br-öltönyeik fölött vas sodrony-ingek bo-

szárnyaikat. Giskra sátra eltt hosszú

rultak,

rövid kard lapult száraikhoz,

s

kezeikben a

veszélyhozó csép volt szorítva, melynek hadarója a nyéllel

nehéz brszíjakkal egyesítve, ell vaskarikák-

kal volt ellátva.

A lovas seregnek pisztolyai

nehéz lándzsái voltak

szarvasszaruágygyal

s

aggszer

s

a lovakat vasláncz-

háló s pikkelyezett bival brtakarók födték.

—

Túl már a sátrakat szedték. Midn Giskra nemes hölgye a tábor-utczába vágtatott, telve találta

azokat podgyászoló néppel, tehervonó lovakkal, ne-

héz szekerekkel. Csak egy sátor lan, s nyílásából

a

fején

Giskra lépett

csillogott

s

könny

ki.

állott

még

bontat-

Arany-sisakja már

zászló volt kezében

;

egyik oldalán ennek a kehely, a másikon a Húsz képe. Mellette

él

karddal

b

állott

veres köpenyegben, széles kéta

sereg hóhéra,

s

körüle a szá-

57

mos

cselédek, kik a tomboló c«jfra lovakat vezették

el, minden

oldalról.

Giskra rövid beszédet tartott: emlékeztetvén tézeit régi

vi-

Mindnyájan szenvedélyteijes

tetteikre.

figyelemmel hallgatták szavait.

Egyszerre kürt hangoztak.

rivalt; s

— Néhány

mások mintegy felelve múlva egy ifjú lovag

perez

hófehér ménen jelent meg; leszállott lováról,

s azt

egy kopjásnak átadván, közeledett a vezérhez. Egy-

szer s

fekete

dolmány

fölött sötét-vas ing volt öltve,

oldalán súlyos kard csüngött, rostélyos sisakának

fölébl magas hófehér kócsag nyúlt

fel

minden

:

körülállók tekintete a kevély lovagra volt szegezve.

—

Végre megállott Giskra eltt s megszólalt. légy, vezér! Egy lovag áll itt, mond. ki bizodalommal s nyiltan közelít hozzád, s néhány komoly szót kivan veled váltani.

— Ki vagy? — Sasnak neveznek

felel

könny

—

—

Üdvöz

a

— — egy dan-

Hédervári seregében,

udvariassággal a kérdett

dárnak vagyok parancsnoka. Miként látod, lovagi

bizodalommal kíséret nélkül jelentem

meg

eltted,

nagy vezér! kiben nemes ellenséget becsülök. Nagy érdek hoz ide de csak egyedül neked nyithatom ;

meg

A

szívemet. sas név, mihelyt a deli lovagnak ajkairól elleb-

bent, varázshatalmát gyakori á.

— Valamint

a csaták-

ban rémülés követé azt: úgy itt is ingadozás s hullámzás mutatkozott a durva cséplk sorain s naptól barnult vezéreken.

A

köznép rendkívüli

sikerrel,

történetünk kora-

!

58

ban,

mindig a babona eszméjét köté össze,

lelki

ers

volt

—

férfiúi

A

mi

bátorság természetes eredménye

regényes magasztaltságot leg-

s ihlettséget,

feljebb magasra feszített szenvedélytl nyert: azt a

bvének, vagy épen az ördög befolyásának Ezen álhiedelem s a kor butasága néha magasb lelkekre is hatott. Az elhíresedett sasvarázs

tulajdonították.

nak roppant ereje

hogy neki tehát,

bátorsága elhiteté a köznéppel,

s

ha

s

kétes suttogás hallatszott.

— Min

s

egy

vakmerség! vezére

jelesb arczczal,

magok

—

a

vezérek közt

kiáltott

Giskrának,

melybl kevélység

csuda

megütközés

babonás

megjelenésekor a

morgásban jelentkezett,

egyik

Nem

az ördöggel kell czimborázni.

is

Corabin,

fel

aczélban

talpig

és bátorság sugár-

zott.

— Istenemre! — Jarozláw, egy másik vezér, hasonló hadi kövér Sas — az ördöggel czimborál, többet merhet. — Ide jönni — mond az elbb szóló — bizonyos megfoghatlan — Sas? — kérdé Giskra nyugodtan, önkénytelen meglepetését e kevély önbizadalom hideg — Mi lehetne fejezésévé olvasztván mit al-

felelt

arc^át

készülettel

fordítva

felé

a ki

is

a

!

halálra,

hirtelen

ki-

az,

át.

nekem mondhatnál? Hedervárinak egy alvezére? Nem illett volna-e inkább önmagának megjelennie, vagy illend követséget küldenie?

— —

—

Én nem vagyok küldetve, magam jöttem egyedül, meg nem Magad ? s mi bírhatott ezen

felel

Elemér

—

bízva másoktól oktalan

I

vakmer-

59

ségrc? tudod-e, hogy seregemben fejedre bér van téve?

—

—

—

Tudom viszonzá a lovag de azt is tudom, hogy sehol biztosabban nem lehetek, mint Giskrának közelében, ha magamat nagylelkségére bízom. !

Giskrának leánya közel atyjának sátorához

a

állott

— Arczának kifejezése némi elegyét tudnivágynak szenvedélyes bámulatnak mutatá. —

meg

a lovával.

s

fejét, s a hölgy, egy mcgfoghatTemetésnek önkénytelen engedve, azonnal meg-

Sas feléje forditá lan

fordítá lovának fejét s elszáguldott.

Míg Elemér bámulva, fel.

feleletre várt,

hölgy után

meg elttem

jelenik

mennyire

fel

bér van téve,

mégis

félelmes Sas egyedül

zembe. Egy

;

intés,

itt

s

magában egyehogy seregeim bszülve hogy fejére

tudja,

vannak ellene s

—

— így gondola

Ezen ember

dül

a távozó

Giskrának elméjében egy eszme merült

van

;

Nem

!

csalódás

—

a

önkényesen adta magát kefogoly,

s

vagy halva hever

lábaimnál.

— De hátha megsértetett? hátha Mátyás

úgy bánt

vele,

mint Zokolival

? kit

gyáva gyanúra

számzött ki, ha valóban pártomra akart volna szegdni, rég itt volna. Ig^n, ez az ember nálam menedéket keres s legyen csak egyszer seregeim közt, ez a babonás nép annyira fogja t imádni s ;

—

;

mennyire gylöli és futja most. Ez Giskrának elméjében néhány rövid perez

követni,

megfordult,

s

alatt

kezével távozást intve a körül állóknak,

sátrába visszalépett

;

Elemér, kinek fejével követést

parancsolt, utána.

A

seregek megindultak, merre

ket

a vezér pa-

!

!

6o rancsa idézé.

—

néhány alvczért

s

Nemsokára Giskra segédtisztéit, a szokott röket kivéve, a sátor

elején tágult a látkör.

A

vezér szövethajlékának közepén

eltte Elemér,

láthaták.

Vezér

tisztelettel

teljes

félre voltak vetve, s

szárnyai

!

— mond

az

tartással.

ket

s

A

s

sátor

az az eltt állók

kardját

ifjú, leoldvi.

magától egy tábori székhez támasztván azt legyvertclen vagyok

meg,

állott

s

távol

— én most

egészen hatalmadbsn

;

eresz-

hogy szabadabban szólhassak. Giskra azonnal megvont egy zsinórt, s a sátor be-

szük a nyílás lepleit

záródott.

nem föl

nem

— mond

voltak a hadi tekintet férfiak,

A

vezér Elemérnek kardját vette

— Kösd fegyveredet, udvariasan — mert ha nem követ,

nyújtá neki

lovag!

lalj

Magukban

látva senkitl. s

le,

vissza.

fel

Fogmondd, mit akarsz? az ifjú, kardját nemes köny-

ellenség: úgy barát vagy és vendégem.

e tábori széken helyet

— Vezér! nydséggel

—

szólt

s

felkötve s helyet foglalva

— ismétlem,

magam ingerébl, senkitl mit az elbb mondék Velem nagy méltatlansem küldetve vagyok itt! :

—

ság történt a királyi udvarnál

— Gyermekkirálytól mit várhatnál egyebe

•

—A

királytól, csalatkozol,

ha e király gyermek

mknek szom

nevezni.

:

sz

Dicsség

uram

!

<•,

lovag?

mert lelkemre

aggokat kellene csecsea királynak! ellene

pana-

nincs.

— Hogyan — Halld tovább! nevem, ?

mint a

bnös

szóratott a szélnek, s én ártatlan vagyok!

hamvai,

!

— Hallatlan — Nem tudom

míve volt ez

s ki

!

a csapás

!

resztül vert, mint az

ég köve

nevezem

sz

s

azt

is,

mert

fejét

hiszem, hogy csalatva volt

—A —A

egy

?

fember kezén

váratlan, fejemre

becsülve emberedtem

,

mit királynak tenni a

;

miként a többiek.

király elébe jött a dolog,

szabad vagyok, mint

ke-

nem

!

kell.

mit tett az

s

De

?

azért látod,

szárnyas, melynek nevét vi-

selem.

— S — Nem, vezér

magadat?

kitisztítottad-e

s

tudja-e

azt

a

király ?

sokkal

!

a cselszövénynek, mint

lai

zem megfoghatta,

sokkal

mélyebben hevernek száhogy azoknak végét ke-

srbben

fonódtak sodrai,

mint hogy azokat széttéphette volna.

— Nem —A

értelek.

név,

kellett

A

adni

melyet viselek, önteremtésem

magamnak,

földet kirántotta

égbe röpültem

s

ármány alólam,

az

;

nevet

annak fényt szerezni.

— nevem Sas — Giskra —

—

én

— az

föl

— Istenemre név nem rossz! de király? — E nevet — Meg nem foghatom dolgot, — mond Giskra, szép termet lovagra bámulva — nem üldöz, nem keres senki — ellenségeid ismeretlen maradhattál-e mindeddig — Mondd, vezér, — viszonzá Elemér — ráér-e kiált fel

!

a

a király, a

ismeri

I

a

a

s

élnek, s

!

?

zrzavarok közt azt fürkészni, nemesen megbocsátott, vétséget

a férfias király ennyi

mit

oly sokszor

s árulást

s

személye ellen

:

s

ha

volt, ki

megismert, az

!

él

nem

égre!

vesztettem

el

magyar hség-

hitemet a

ben, engemet egy sem árult

el.

— Mi vezet tehát lovag? mit akarsz — Aligha tehegyanú én tem! — de megboszullak, ha akarod. — Jer sereide, ifjú

tisztítsalak-e

ki

a

itt?

alól ?

geim közé, osztozz diadalaimban. Ha barátod nincs, neved porba dlt itt e baráti kéz s nevet is szerezhetsz magadnak. Fridrik császár hatalmas még! semmi nincs elveszve, mert gyzhetlen állok én is: s

!

:

gyáva vezéreim helyett százakat emelhetek hadnak edzett seregeim közöl s

Elemér

szbe

felállott.

ki

vad,

— Vezér — mond nyugodtan — !

vegyültek fürteid, te nagy férfiú vagy,

s

az

embereket ismered, mert ádáz sors romboló vihar közben nevelt nagygyá tégedet. Ha szent fogadás

nem

tiltaná sisakrostélyomat fölemelni,

hogy arozomban egy vonal

hetnél,

hívtelenséget olvashatnál.

árulást s

geid közt akarok én vívni, szárnyai férfiúvá

a

alatt

érni

ers

meggyzd-

sincs,

—

melybl

Ig^i^*

férfiú

!

sere-

zászlóid

dicsség gazdag aratását aratni mellett de mint híve nagy

;

oldalad

!

királyomnak, kinek hségeért és dicsségeért min-

den ér

feszül

bennem.

— Hogyan — közbe meglepetve vezér. — Mátyást esküdt ellensége eltt? — Király-e ? midn jogon trón mást vagy, midn azon hon, melynek h ?

jöttél-e

a

szól

dicsérni

?

itt,

a

illet,

s

igaz

fia

az ismeretlen és gyakorlatlan kéz alatt hanyatthom1

ok rohan vesztének? Nézz szemem közé: nem az

a Giskra

áll-e eltted, kit Erzsébet királyné szép bizodalommal hívott az országba, kit gazdag, hatal-

!

mas úrrá

tett

azon perez óta lankadatlan, ha

ki

s

;

;

akarod, makacs hséggel volt barátja az rátainak, és ellensége ellenségeinek?

— Mondd, vezér — !

felel

ba-

s fia

— nem ismcr-

Elemér

ted-e martius tizenötödikén, ezeltt egy évvel, Fridrik császárt

— László

magyar királynak

el ?

mert a hatalmasabhonra, mely most azon ban több biztosságot láték az

enyém

— Ne

halála után, igen

is.

meg

csald

szonzá Elemér az agg

1

magadat, nemes

— érettebb

a

férfiú

!

—

lelked, mint

te

Hunyadi fiában félreismernéd

azon

vi-

hogy

királyi

tulajdonokat, melyek oly dúsan, oly fönten mutat-

koznak.

— Hogy gyermekben meglehet végbe, nem . vezérei — S mondhatod ezt? — — Nem az atyja lelke

a

de eddig

felelt

te

hagyták-e fejei ?

István,

A

él,

vitték

tetteit

t

el

bazini grófok

Zápolya

ifjú.

a hon legvagyonosb, leghatalniasb

György

:

Imre

és

és László

István,

;

Báthori

Upor, Lanoz

s

többek.9

— Ezek

visszatértek,

Giskra némi gúnynyal.

—

hallom,

—

Htlenek

!

jcgyzé itt

meg

és ott, a

hová szegdtek

— Igen, vezér! miként fogadá — Miként — ha királynak — — nem azok nem szabad fogadni, Giskra büszkén. — A megtérteket sem — kérdé hevülve Elemér. — Igazad van — Nem a köznapi a királyi

és

férfiú

az árulókat?

árulókat,

szilárd

kell

felelt

s

?

!

hirtelen s

király-

:

64 nak, ki személyes rezzentségbl

gylöl,

méltósá-

s

gát félti a kegyelemben, mely Istentl j. Nem, ki a hon érdekét sohasem birja a magáé elébe tenni

!

de Mátyás úgy fogadta ket, miként

tér bnöst; miként egy terséget

érti

nemes

nyiltsággal birja

—ó

a

királyi fönséggel

midn

el,

meg-

a

ellenségbl barátot varázsolni.

:

megtérteknek kedvetlen tekintetét s

Isten

azon nagy mes-

király, ki

személye

az

s

imádott hon közt van a kérdés.

Giskra megütközött lehet, hogy makacs ragaszkodása egykor adott szavához elfogulttá tévé t; s még soha nyugodtan nem tudott, vagy nem akart :

körülmények

a

az

ifjú

tények lényegébe

s

tárt

ki

mi

itt

mondatott, arra

s

s

értelmét ragadta felelni,

azon

vitat-

kozni lehetett! de a tény ingatlan magasodott

eltte

mit

eltte: igazságával

szembeszök megfoghatóságával

A

A

kézmozdulatok legnemesb kiséretében,

Sas, a

ritka ékesen szólással

meg.

világítani.

fel

nagyságának súlyával elnémította t. Elehatást, melyet szavai az agg

mér észrevette azon

hsnek

kedélyére

tettek,

s

élénk

szenvedélylyel

folytatá

— Tekints magad

kivett

találsz

körül,

nagy vezéri mondd, mi

azon férfiúnak

tettei

közt, ki fellépte

nem kért, nem keresett, nem tartja ers és szilárd lélekkel a

óta a trónra, melyet

remélt, mint Isten

zrzavarok közepette, darabolt országban, egyszerre három kormányt? oldalra

szólj!

lobogtatta

gyermek

volt-e az, ki a

gyzedelmes

szelid,

s

vállán

mint

gyz,

zászlóit,

horda három hadviselés gondjait;

ki

nemes; mint vezet, csüggedetlen

;

mint ki-

T^ösd fel fegyveredet, lovag!

Jv sika

:

A

csehek Magyarországban.

]].

60. lap.

ér

mindenre

éber, és

rály,

tával, vérével a

mint honfi, gondola-

;

honé?

— A Szilágyi sorsáról mit mondasz, — vág menekv hálátközbe Giskra, — nem a vessz ifjú

alól

lan

gyermeknek boszúja

dús

férfiúval

tett,

—

tanácsolta?

agg érdem-

volt-e, a mit az

jóltcvjével, bátyjával, ki

Úgy

t

jóra

hogy ezen ellenvetés

látszott,

alkalmával a vezérnek arcza tartalomban nyerni kez-

mint a

dett,

ki

egy ellenvetés sikerében

Elemér nyugodtan

mond

tekintett a vezérre.

ben

nem tudná azon

fnökség gyeplit ers,

tartja a

mes merényben megakasztatni aggság által?

évvel

kétkedése

ingatlan kéz-

—

feltartóztatni

s

Istenemre! Szilágyit sajnáltam,

sem inkább

;

— de azon

ki

ifjút,

egy értelmi zsarnoknak ezer

mondjuk

ki

egészen

tört volna

kán, melyet

:

miként

tizennyolcz

lánczai

alól

lett

volna

öregnek kényurasága,

cselszövényes

meg azon erdús

a

Ót nagyobb-

nem ismertem! mi

nak, mint c tettkor,

hatalmából, ha e vasfej

az

szelleme

felsségi

féltékeny

s

lélek ereje által kiemelkedik, bámultam.

nem

vezér, ki oly

mit tesz az, minden nagy czélban, minden ne-

:

senki

!

— Giskra, a hatalmas, önálló, gyzhetlen Giskra

tévé ezen ellenvetést?

régen

b/zik.

— Uram —

s

beavatkozása

sziklának homlo-

egy negyedóra eltt gyermeknek ne-

veztél ?

— Oh, mondd, hs Giskra — Elemér magasztaltsággal — ha mesés Krokusz, mondáitok folytatá

!

a

tündérkirálya, a sírból tiszteletes arc^czal,

meivel, Jósika

és :

A

lépne

föl

s

állna

eldbe

a

ezüst szakállal, szívbelátó sze-

mondaná

:

Giskra

c«thck Magyarorszigban.

!

11.

ne küldd cséplidet r

66

azon seregre, melyet azok égnek összezúzni

ama

vívd

!

Bocsásd bérletteidet

és szánts és vess

— Borulj

I

el s

mit

nem

akarsz,

s

fogd az ekét

a kereszt zsámolyához,

végezd életedet szent csuklya

és

ne

melyet hsi reményben már kezeid

várat,

közt tartasz

—

!

alatt

I

—

Tedd,

hagyd, minek sikerét biztos szem-

mértéked inkább tudja, mint

meghagynád-e

hiszi

— Mondd —

!

!

ten-

munkás éltedet a pályatéren, diadal után száguldtában? Szis ím néd-e,

állíttatni

a hatalom,

melyet

mely kezében

érvé

volt,

rokoni viszony,

a

s

tudott tenni.

Giskra mindig mélyebben merült

ban

új

;

!

aggkor felssége,

lágyi így tanácsolt; s oldalánál az

derült

világ

agyában,

gondolatai-

el

azon

s

kiben

ifjú,

gyermeket vetett meg: az napon, az órában, egyszerre mint óriás magasodott

Elemér tépni

;

folytatá

:

ennyi korlát

önerején

—

föl

eltte.

Annyi köteléket kilépni

alól

szét tudni

tizennyolca évvel,

függésbe tenni a függést követelt,

;

s azt,

mástól megszokottat; legyzni azon álszégyent, mely a

jóltevbl zsarnokká nyújtózó

korlátaiba visszaijeszteni!

nem

helyes okért történik

séggé — — De

ott a lelki

mondd

!

leplezni törekedvén tett volt-e

irtózik

midn

ez

erre mu-

a

növeked

az?

volt,

azon kszálat, mely országot

id

óriási lelki

is,

—

— A szükség sürget

tett vállat,

kényurat

Istenemre!

hon java teszi köteleser nagylelkséggé emelkedik. kiált fel Giskra mindenkép

tat; hol az ily cselekvést

nyes

—

— törvéElemér —

illetdését

—

felelt

ment

s

tettek elébe ve-

hiányzott hosszú úton

kérdre

vonni.

!:

Szilágyinak a hatalom kezében volt, a seregek

ségérc esküdve, a hon nagy része pártján

— ót

tenni s hirtelen kellett tenni.

nem

kötni,

De

nem.

akarta

elveszteni

mindene

illleg bántak,

nem

egyre

—

!

hitt

Mátyás meg-

Világoson vele hozzá

;

módja

csak

volt,

ártani

mi e tett-

gondoltál, vezér, a

— kinek annyi Mi volna könnyebb, mint ellensége országosan bnösnek bélyegezni? — ben

is

Mátyásnak nemes

lelkét bizonyítja

;

halld

:

Szilágyit,

lett

volt,

Gondolod, hogy nem Ítéletét

kimondani

rült volna ez

— Mátyásnak egy intésébe ke-

?

tiltá

inkább

;

hálátlanság álvádját,

viselte

mint hogy

kárhoztatás súlyával

lod-e

a

felségsértés, az árulás

de a nagylelk király nem akarta

;

gyöngédsége

hon nagyjai

siettek volna a

szigorú, büszke Szilágyira a

terhelje

!

sz

a felhevülés,

——

Nem

a

köz-

bátyját a

bámu-

t?!

— Valóban derék ügyvédje vagy gonosz uradnak, h szolga — némi gúnyszeszélylyel Gis— — szabaddá névtelen — lappangsz hibás szabad hibátlan számzött? — Az nem vagyok, sem hibátlan törvény eltt kiált

!

fel

Szilágyi

kra.

a

!

te a

mert a külszin ellenem van.

nem is

és te

lett

— De mondd, vezér

használt-e a tanítás az agg fvezérnek

mutana

ezt,

de, az egekre

!

megismerte azon ifjúban

kinek addig parancsolni merészkedett. vaival a

derék esznek

stanc^inápolyban hségét.'**

S

te,

!

a kevi csaták

bizonyítják

!

a

nem

ha

érz

a kevély, méltóságát

férfiú,

királyt,

— Béke ham-

s

halála

Kon-

engedelmességét

és

kevély kényúr! miért daczolsz azon 5*

!

68

fogadna seregei közt ?

királylyal, ki nyilt karokkal

Nem

tudnád-e

te,

hogy

miként többi váraid

:

s a

Mátyás

s

még megmazászlóit?

— Ezt mered nekem, mondani — Giskra. — Merem — viszonzá nemes nyugalommal az — mert vendégednek barátodnak neveztél és

te

fel

koczka forgandó,

a hadi

úgy Zólyom

radtak ormaikra fogadhatják a

—

riad

?

itt

!

ifjú

s

merem

mert nincs hs,

:

tudná nevezni

!

A

király

tesége után ragadta szeretete

meg

magát gyzheti ennek vesztett már s épen vesz-

ki

is

az elpártoltak szívét a

hon

épen akkor irtóztak vissza veséibe nyúlni

;

s röpültek a könnyen engesznemes királyhoz." Úgy hiszem, hogy a mit itt mondék, én a megsértett, s miként nevezel, számzött nemes szándékból volt mondva. Tekints szét az országban, agg vezér! melynek nyel-

a zaklatott

telhet

országnak,

vitéz,

:

vét beszéled, kenyerét eszed, öltözete födi deli tag-

melynek emlin

jaidat,

ndnek

dicsséggel

s

fejlett

ki

azon angyal,

szerelemmel nevezesz

!

Ki

kit

a

— Az-e, nyugkövetelései vért zavart per— vagy hon legdicsbb czenkint király itt?

ki távolról szövi a cselt s

talanító

által

növeli ?

férfiának

nemzet összes szava örömriad ássál, Gondolod-e, hogy magaslelk király nem becsüli benned a hst, a

méltó

fia,

kit

egy hangon a

áraszt s a

a

szavához tetteit s

nem

a

kiáltott fel királynak ?

h

lovagot?

fénytelen ragyog

most az

—

— Alvezéreid emlékezetében. — Vezér, hibázasz

makacsságát kárhoztatja

ideje, letenni a fegyvert

;

!

de a Giskra név

vagy nem letenni,

oldaladon tartani és seregeiddel azon nemes király-

:

6o

hoz közelíteni,

megtért dicsséged a

e s

ki

mint barátot

gyászidkben

!

—

s bajtárst

üdvözlendi

vezér! hadi

Itt állsz,

szerencséd egész fényében

:

meg nem

gyzettetve mindeddig senkitl, rettegett sokaktól, a hatalommal kezedben, teljes erben magadat védni most nagylelkség lenne a lelkes Mátyásnak pártját megragadni,

nem

s

mondani:

Nem

félelem, király! ha-

lelked fönségének megismerése hoz egy agg,

dicsségben szült bajnokot hozzád,

olyat,

kinek

ki siet dicsségedben osztozni, s a békét, rendet kivívni veled azon honban, melynek fia vagy, s mely sorsát adta ritka

egyszer adott szavában bízhatol,

bizodalommal kezedbe.

A KÉNYÚR. FIcctere

ncqueo supcro».

si

Acheronta movebo. nrgil.

E

megelz

történetünket

csikket

kornak

kell

áldoznunk, hogy azon, részint derült szín, részint borzasztó s nagyszer drámán keresztül, melynek nagyobb része legördült elttünk, minden további feltartóztatás nélkül végig haladhassunk.

Ulászló

idejében, czernégyszázharmincz-

király

nyolcz körül, egy hatalmas kényúr lakott

országban, Káldor Elek

gyek közt,

sr

nev. Vára

fenyvesekbe

a szepességi

rejtve,

magas

csúcson fészkelt. Tágas volt az és népes tete

mogorva. Mint vaskorona

tetn,

s

benne élénk

ki ott lakott, s a

zaj

ült

az akkori

a

;

de tekin-

mohos bércz-

szenvedélyes kalandor és vadász

idk

szellemében

Néha

a

he-

szikla-

zsibongott, mert a lovag,

vigalmakat szerette. Negyvenöt

gát várában.

Magyar-

év

volt,

lehetett, s

kis királynak tudta

ma-

nagy Hunyadi seregeiben lobo-

gott zászlója, s hon- s királyért fénylett kardjának a csatákban. Ezt jókedvében tévé, s mivel épen akarta, de parancsot s kényszerítést nem trt: mert szabadon ntt fel si várában, s paran-

aczéla

—

csolni tanult,

nem engedelmeskedni.

:

Els halván

neje Perényi el,

Ónodi

éves korában

volt,

szép

niaradék nélkül

ki

Krisztinát vette

s a

;

Anna

harmincznyolcz

el,

hozzá hajdanszer hség-

s

ntl három gyermeke lett Kálmán, Mária és Anna. Káldor magas termet, de nem kövér férfiú volt,

gel ragaszkodó s

az ikrek

:

:

inkább kerek, mint hosszas képpel, sötét

hajjal, lán-

goló barna szemekkel. Arazának kifejezése nemét a kegyetlen örül, s

vidorságnak mutatá, mely borzalomnak

melynek

baj és veszély

Krisztina szövetségük

—

élvezet.

els éveiben

vaságot valamennyire lejebb hangolá

e kevély dur;

s férje,

újabb

nsülése után, levetkzé egyelre azon rabló-lovagi félelmessé tette a vidékben. szellemet, mely

—

t

De

egészen

utóbb,

fleg

nem

tudta

t

viszontorlási

neje megszelidíteni

csatákban egész kegyetlensége kitört. vesnek, csatlakozónak mutatkozott oly daczczal teljes és

;

s

egyes bajviadalokban és

kemény

A

milyen szí-

fiatal

neje iránt

volt azokhoz, a kik

a

csata viszonyai közt hatalmába kerültek.

Várfeneke az akkori kornak minden borzalmait

magában

foglalá

halált okozott

a

;

:

penészes rejtekeket, hol

egy hét

kaszabörtönöket, melyeknek aljába

belevetett összeaprítva ért le; egy vasszüzet a

vár keleti tornyában,

nek lelt

meg

a boszúra kitzött-

melylyel

kellé ölelkezni, s

mely

keblébe kínosan szorította

éles

t

trökkel bél-

halá'ra.

Pazarul fizetett népének fegyverzete e kegyetlen

szellemre mutatott nyokkal, lánGzon nyilakkal,

hogy

;

mert kétél kardokkal, buzogá-

függ gombbal, a

horgokkal

sebbl bizonyos

halál

végzd veszélye

7» nélkül azokat kivonni ne lehessen

A

lókkal voltak ellátva.

is

ezekhez hason-

csatákba bszülten

nehéz fvel vezette ket. gyelem, a foglyokat

s

;

Nem

s

bortól

ismervén, mi

ke-

a

csak azért kímélte, hogy raj-

tok hidegen zhesse számított boszúját. Várudvarán

számos roppant szelindekeket helt örvökkel

ugatásukkal,

véve abban.

s

tartott,

szögekkel ter-

ezek a rengeteget rázták

;

t,

a csatába követték

— Ilyen

éjjel

fel

irtózatos részt

volt lakköre a kevély Káldor-

Nején s gyermekein kívül egész várában csak egyetlen ember mert nyugodtan s bátran szeme közé nézni Romanini nev olasz zarándok, ki még els neje életében került hozzá, s mondhatlan ügyesnak.

:

séggel

s tapintattal

hatalma

ismerte

ki

emberét,

s

hódoltatá

alá.

év

Romanini ötven

férfiú lehetett,

redékenységig gyöngéd alkotású zéssel teljes s

homlokán,

kisded

s a

tö-

de arcza kifeje-

;

néha tekintete szinte rendít. Magas

tiszta

római nemes arczélében valami rej-

télyes fönség volt

;

igaz,

ertetett,

de meglep,

s

egészen azoknak szellemében, kik titkos tudományok birtokosai, történetünk korában sokkal több szerencsét tettek mint jelenben tehetnének.

— E kalandor,

Káldor Eleknek szenvedélyét megértvén a csillagászatra,

s

kifürkészvén

nagy hajlamát

t

a

babonára,

tudományába szándékozott avatni, jelentette magát nála. Okosan számított s az akkori idkben, fensbb szdlemekkeli viszonyoknak tulajdonított szemfényvesztésekkel, hirtelen mint

meg

csillagász,

ki

;—

tudta a kényurat nyerni. a káldori várban otthon volt,

tle minden

esc-

75 léd félt

maga bizonyos óvakcdással

Krisztina

;

embert nem

salgott vele, s bár az

szívelhette

tár-

nem

:

merte megsérteni.

A

mogorva lovag minden üres

óráját a rejtélyes

olaszszal töltötte a vár fenekében, hol

bol-

rejtett,

tozatos szoba volt titkos munkálataikra szánva. Itt

Az

avatta

be

t

a kalandor

az

alchimia titkaiba.

kövének feltalámindezek Káldornak sok költségébe kerültek, melyeknek nagyobb részét a ravasz De nemcsak idegen meg tudá magának takarni. arany készítésén

lásában dolgoztak

;

s

a bölcseség

s

—

ez volt tanító óráinak tartalma a lélek- s ördögidézet latba hozattak;

titkos orvoslások, s

:

minden képtelenségei gyakor-

mindezt a természetes mágia csudáival

ismeretes csaló a valószínség alakjába tudta burkolni.

zdött

Lassanként a lovag lelkülete különösen képki

;

benne a kalandor lovagi s babona vegyült össze

rejtélyesség

álhiedelmeibe belebeszélte

Neme

az álszégyennek s

makacsságnak azt

is,

tet élt

tiltá

t

s

szeszélylyel, ;

beleálmodt?..

minden babonással közös

valótlannak vallani,

mit siker nélkül évekig kisértett. :

egyet, a rövidebbet, nejével

vel, kiket szeretett,

a

végre magát

s

s

st

hinni,

— Két

éle-

gyermekei-

mint a zajok közt bármi szen-

vedélylyel hánykódó csendes révet, a virányborított partokat, hol néha pihenhet,

s

ert, kedvet gyjthet

újabb merényekre. Másikat várfenekében szeszélyalkotta képzetek közt.

Durva mindenkihez, vendégeit sem kimélé, s azokalkalmatlan felsséggel bánt; de neje

kal sértésig

74

egy kemény szavát nem

hallá, s

gyermekeit órákig

ringatta ölében.

Kis

fia

Kálmán, súlyos kardját a földön vonszolta,

rövid kopjáján lovagolt

kinek atyja

félt

;

s

úr volt a kisded zsarnok,

kedvét szegni.

Krisztina a vár

legvégsbb szobáiba vonult

iker-

;

lánykái keleti kereveten enyelgtek mellette; arczán

szép deli asszonynak gyermekei nyájasságától

a

fel-

öröm ült, de szive vérzett. Olykor az együttlét suttogó óráiban, midn a legvadabb lovag, a nkellem hatalma alatt szelídülve, éledt anyai

engedelmes

lesz és

jámbor: szólott a szelíd

jéhez, s óhajtá a szerelem

édes szavaiban,

körében, házi örömök üdve közt mivel vagyonuk

bven

fér-

t

vár-

mindig;

várukban királyok

s

le-

néha csak odavetve, a csend derült egét

hettek:

magasztalván, árulta ki,

volt, s

látni

n

a kiküzdött

orozá

éjjeleket

el

napnak

féltékenységét Romanini iránt, súlyai után, férjétl a csendes

el.

De

mindez sikerre nem vezetett Káldor a régi s alig telt egy hét, nap, melyben egy beöml gulyát a szomszéd falvakból, vagy nyerít ménest ne hajtottak volna kalózai az udvarba. Nem :

maradott,

mehetett vándor bántatlan a vár

dket

a vad

olykor:

denkitl

lovag a harmadik

mert vára veszélyhíres ;

s jött

tágas termekbe s

alatt

;

s

megyébl

a kereske-

verte

lett és került

föl

min-

gazdag zsákmánynyal terhelten,

a

hányatta a bársony, selyem, arany

ezüst szöveteket szét. Udvarában, nejétl elkezdve

az

utolsó

járt, s

cselédig, mindenki rablott szövetekben idegen kezek termesztményével táplálkozott.

!

:

75 Krisztina sírva öltözködött,

gyök

könyi

gömböly

s

a zajos

elnémultak,

s

köri

karjai

kerített.

lakomák szntek, síp, czimbalom, duda a csendes hold mennyei arczával ké-

meit a magasból a durva vár keblébe folyosók hosszában ninit,

gyön-

a keleti

szelíd tiszta vizével vegyültek, melyeket férje,

havas nyaka

Ha

s

b

látta Krisztina

távol a sötét,

:

Roma-

Káldort és

fekete talárban, sajátságos jegyekkel el-

árasztott övvel s vállszalaggal, lenge mécses világánál

haladni

fenék tömkelegei közt tünedezett

gnómok

Ha

mint

cl,

a vár-

földalatti

árnya.

olykor a jámbor

kincsei közt

emelték

bbájos

ajtó ajtó után nyilt, s a két

;

:

n

magában

örömtelen életet

Káldor részvéttel

élt s

állott

minden

s

ült,

keblét fohászok

meg

eltte,

igye-

s

kezett édes szavakkal kínos elérzeteit lecsillapítani

—

De

mindig

bajfclt

jövendt retteg nnek.

Romanini

elesett

angyalhoz hasonló márványhideg

a

vonásaival állott keresztbefont karokkal egy szöglet-

ben,

s

aromának sátáni kifejezése mondani látszatott

6 az enyém Így teltek a zajos napok, titkos éjjelek. Káldor

naponkint vadabb, csatákra szomjasb siker után a várfenék sötét

az összeszövetkezett s csatái

lett,

mhelyében

:

s

éhesb

mert künn

szomszédok mindig ébrebbekké

kétségesebbekké váltak

;

alant pedig, a

Ro-

manini mhelyében, a munkálatok végtelenre nyúltak;

minden álmodott siker-sugár

az elbbihez,

s

új

fürkészetnek szüle, mely az alchimia jain

reményt fzött

azon szenvedélyteljes éhességét

annyira ismeretes.

s

a

mágia búvár-

76

Ezcrnégyszázharminczkilcnczedikbcn, aug. ötödi-

gyjté

kén, Káldor számos bérletteit

ban kemény rizetet hagyván,

megyékbe, zsákmányt

s

össze, s várá-

szomszéd

a

sietett

kalandot szomjúzva.

— Krisz-

nagy feszültségben volt, s férjétl ily szorongó szívvel még búcsút sohasem vett. De a vad lovag is,

tina

önkénytelen elérzettl elfogódva, a szokottnál sokkal kit

nehezebben vált el kis gyermekeitl s nejétl, azonban nyájas szavakkal igyekezett megnyug-

tatni.

Romaiiini otthon maradt,

lemmel riztette

s a

várnagy élénk figye-

a falakat.

Káldor e közben gyorsan haladott seregével, csataebeinek csaholását mélyen visszhangozták s

merre ment,

lépteit

volt távol várától

a sziklák,

pusztulás követé. Két hétig

végre a trombiták rivaltak a völgy-

;

de kevesed magával, mert kemény ellenkezésre talált, s seregeit véres fkkel verték el a várak és majorok alól. Nyolczvan lovaggal indult, tizenkettvel tért meg, s keblében boszú s gond ült, ben,

s új

s

a lovag jött,

tervek alakultak.

Szemrehányásokat

tett

a

sorsnak

s

gondviselés-

nek: halált esküdt ellenségeinek; mert vára rakva volt kincsekkel, s akkori

idben pénzért

s

annyi bérlettet lehete fogadni, a mennyi

Sötéten haladott Káldor úr hatott,

;

még

a vár

jótartásért kellett.

nem

látsz-

mert a völgynek egy kanyarodása fedte

el

;

szép ebeit sajnálta a dühödt vitéz, melyek a csatá-

ban vesztek még.

el, s

csak a várban hagyottakra számolt

Most meglátom,

mit tudsz, Romanini

?

mond ma-

;

J1

gában

;

hitemre

ktök

s

való-c, vagy

I

ha fegyverem

mese tündérhatalmad

nem

mert

?

többé, frigyet

használ

a pokollal, s szellemeit riasztom

fel.

Éj volt, a lég ívei meghltek, s a tejútnak lángöve, mint szikrázó fátyol borult a völgyön keresztül fel;

lege a csókáknak vonult

fölött, s az

el a vitéz feje

úton három nyúl ugrott keresztül szaladtában.

Mind

rossz jelek, gondola a babonás lovag,

nó-

gatva lovát, míg a völgy kanyarodását meghaladták, s

borzasztó látvány nyilt

nem ebek,

den

;

nem hangzott az

erd

fel

gomolygott

segítve

:

a várnak ablakai

a zaj

:

puszta,

néma

a várszikla körül el volt

ki.

— De nem

közelg szomszéd

;

nép

volt ijedt

nem jóltev

fel

;

;

a

sr nem

;

felleg,

kérését értené, s nedves karjait nyitná

hamvadó romok néma volt a vidék, mint

min-

volt

perzselve

ablakrésekbl nehéz,

falak födetlen állottak, s az füst

elttök

máskor; nem csaholtak az

mint

világítottak,

mely

—

a

ellenségesen és hidegen állottak

lyet

mindenki

az oroszlán

barlangja,

me-

fut és kerül.

Káldort e szemle irtózatos képe szivén ragadta

meg; minden

feledve volt, csak neje és gyermekei

állottak eltte.

— Élnek-e? ezt

dolta ordítani,

s

ordította,

ment, mint a féket vesztett vihar

keskeny sziklaösvényen csörtetett

A

kapu tárva

vagy gon-

volt, sötét

fel,

öblében Káldor úrnak

peczére nyúlt, kopjával a földhöz szegezve, az ebek hevertek

;

;

a

követi utána. s

h

körüle

merre ment, mindenütt vér és

pusztulás.

Leugrott lováról

s a

hágcsón rohant

fel

:

az

el-

csarnok karzatain holtak csüngöttek, az udvaron hol-

'g

tak, és

mindenütt a halál képe irtózatosan

I

—

At

els teremben feküdt Romanini, mellette egy apród Káldor már,

sietett

s léte

elre, mint az rült

átok

lett

nem

tudott sírni,

dühe némává

;

t, nem

tette

gondolni, csak menni

elre, azon

trbe, melynek hegye szívében fészkelt, ban mélyebben fúródott testébe.

A

;

esze távozott

:

s

haladtá-

harmadik szobába ért: a hold a födetlen négy-

szöget kaján világgal ömleszté romlásnak, mely

ágy a

el,

mintegy örülve a

mindenütt terjedett.

itt

A

kárpitos

lezuhanó gerendáktól össze volt zúzva, a

gyermekek bölcsjének egyik vége a romokból.

— Káldort

meresztette,

s

újra

kis

látszott ki csak

a rémlet leszegezte, szemeit

futott,

nem

látva

már semmit.

Egyszerre valamibe ütközik, önkénytelen tekint oda, s

megismeri

nejét, a

volt,

de

teste

maga kimélte

a halál

össze volt törve

buzogánynak

A

szép Krisztinát. Arcza ép

;

az angyali vonásokat

tört nyelével kezében.

lovag a halottakra dlt, míg az

zasztó

csoportozatot képeztek

mindennek! így hevert

—

ordított

—

t követk

körüle.

végel»

—

—

s

bor-

«Vége

elnémult.

hosszasan, míg minden jelenségeivel

az rültségnek vonták vol a

;

mellette a várnagy, vérében, súlyos

hegyek közé

t

vitték

el a

rémít

tanyáról, s tá-

egy rejtek falucskába, hol

hagymázban, több hónapig. Bérlett kíséri, fegyvereit, lovait elorozva magukkal a hátramaradt bérért, htlenül hagyák oda a szebetegen

sínlett irtózatos

gényt, kinek semmije

sem

voltl

— Kifogyott korpája

az ebeknek!

Mikor Káldor

a hosszas, kínos betegség után

ma-

7«»

gához kezdett

térni, s

eszméi világoltak

sorsának iszonyúsága eltte.

gának az egészet

fejteni, s

akkor

:

állott

Könnyen meg tudá ma-

azon pór, kinek kunyhó-

—

jában ápolák, jgazolá gyanítását.

Káldor úr más megyékbe indult

Míg

tudniillik

addig szomszédai,

:

kiket oly sokszor megzaklatott, összeesküdtek ellene,

visszaérkezése eltt

két nappal ták

meg de

gyanítni lehetett,

;

mány

is járult,

mert nem sokáig

minden rommá omlott lakói közfi],

éjjel a

a

várat rohan-

hogy az erhöz

bontó kezek

ár-

a vívás, s

tartott

alatt.

A

vár

miként azt közönségesen hitték a vidék-

— senki se menekedett meg, kivévén egykét álnok piszkos ellenség — Csak azon búsultak vívók, kezére ben,

talán

szolgát,

kik azt

bérért,

a

játszották.

hogy a vár ura megmaradt. De bár minden alkalmasint így távollevk.

tudtak a közel-

s

h

még

szolgája,

került a

rohant

;

rított

az

Onodi-háztól Krisztinával

mogorva várba, az els a szoba közepén találta

szórt hajjal,

tépett

ki

történt, egyet nem Káldomak egy öreg

zajra

asszonyához

azt féltérden, szét-

körüle gyermekeit, kiket a

bölcskbl

ijedtében s a remegés kábultságával szo-

fel

kebléhez.

Az

ablakon a láng csapott be már.

— Vidd ezeket —

monda

vár rejtekébe, én követlek!

—

öreg szolgának

az s a

a

szolga kézen fogta

a kis Kálmánt, a leánykákat ölbe szorította és sietett

egy rejtek-ajtón veté t, mert a

szobába,

A

s

t

a

várfenékbe; de Krisztina

jöv

nem

kö-

perczben a várnagy rohant a

nyomban üldözk

szolga tudta a járást, de

elvesztette, s asszonyáról

követék,

fejét

az

ijedtségben

egészen feledkezve ért

a

:

Á<

várfenékbe.

A sötét földalatti

haladott tovább

szolván

maga

s

folyosókon tapogatózva

a síró fiúcskát

után,

míg

rült sietséggel vonnyi-

távol a vártól a rejtek

lasához ért zordon sziklás vidékbe. tért

Itt

magához

:

szirtfalaknak egyik

a

gyermekeket

a körüle

meredez

üregébe vezette, jobbra azon

el-

födött nyilastól, melyen kilépett, kérvén a kis Kálmánt,

hogy nyugodtan legyen s ne távozzék nvéreitl. A gyermekek sírva bújtak össze és sírva aludtak cl. Künn dühösen zúgott a vész, csendesen pihentek kis fejecskéik körül arany gyrkben borult gyöngéd hajzatuk fölöttük a jó Isten virasztottl

—

k

;

:

Végre a várba sietett a szolga, azon reményben hogy még asszonyát megmenti de többé vissza ;

nem

A

tért.

gyermekek

hideg

A

nedves szögletben hevertek,

a

s a

éjét ott töltötték.

Kálmán ébredett fel legelbb gyenge sugara világított a szirtodúba, s kis

futott ki abból,

a

hajnal

kábultan

rémülten akarván kiáltozni anyját és

az öreg szolgát, de szavát az vesztette volt.

;

éjjeli

rémülésben

— Erködött, de hangja

el-

visszás nyi-

kogás volt; sírva csúszott tovább az ösvény felé, mely a bozót közt kanyarodott, midn egyszerre

egy magas lovag csörtetett kolva

állott

meg

a

ki a

gyermek eltt,

srbl ki

;

lova hor-

eszméletét félig

elvesztve hevert a földön, rémült tekintetét emelve a lovagra.

Az

Nemsokára többen

idegen mintegy ötven

veres szakáll

érkeztek.

év

lehetett; állát

folyá körül, s tekintete vad

szellemet mutatott.

sr

felsségi

;

8i

— Ki vagy? —

szólt, a

gyermekre

tekintve, ne-

mével a részvétnek, mely önkénytelcn emelkedett

de a gyermek

keblébl

;

retébl,

s

szólni

nem

tudott.

— Néma gyermeki — mond egyik

a lovag kísé-

mindnyájan tovább ugrattak.

A

csoport

végén egy öreg fegyveres szolga lovagolt.

— Szegény gyermek — mormogott az magá— hagyjam-e, vagy elvigyem — mit — különbséget; árt? egy evvel több nem foly— én elviszem. Nem pórgyermek, !

ban

?

itt

ej

;

tesz

tatá jó indulattal

vékony ingecskéjébl

látszik

vesztek-e

itt

valahol szülei.

;

de hiszen csak marad számára

E

rövid, inkább gondolt,

ki

s

Nm, is

tudja,

nem

ha

az igaz, nincsen

valami.

mint mondott magán-

beszéd után az öreg kopj ás a gyermeket maga elébe ültette, s

mek

gyorsan igyekezett urát utolérni.

keblére

simult,

szorította

fejét,

s

az éltes

A

gyer-

lovaghoz

azon belösztön következtében, melylyel,

f-

leg gyermekek, megismerik azokat, kik jóakaróik

ket

szeretik. Alakja az

volt ijeszt eltte, mivel látott

atyja

ahhoz hasonlókat.

Jó»ik«

:

A

s

idegennek annál kevésbbé

Mchck Magyarországban.

11.

udvarában többször

ESTI LOVAG. Ah,

nincs oly Isten, Ki sejtené. Ki néma nyelvem Megfejtené.

Kereng a tér, Az ég velem

föld. .

.

.

Bajza.

Azon éknek

befeszftésc után történetünk bolto-

zatába, melyet az

foghatjuk annak

Míg a

leirt

elbbi czikk képez

:

biztosan fel-

fon?.! át.

változatos

zel tehetségünk

eseményeken szárnyalt képháromszor ébredt álmá-

keresztül

:

ból virágkoszorúsan az ifjú tavasz, s az érett férfiú-

nyár sugárövezte homlokával, hullámzó gabnaföldjeivel. lotti

Ugyanannyiszor bségszarujával az

szemfödelévcl a szilárd

tél

:

sz

három év

s

hal-

telt cl.

Már Katarina **

is több hold óta királyi férjénél volt de a beteges, lanyha lelkület a Mátyás magas lelkét be nem tudá tölteni. Nem a szerelem

Budán

n

;

üdvével, mint vidám nyájas hölgy, ki férje gondolatját találja ki, s az élet borulatát a házi

deríti,

— de mint királyné sem

örömek üdvével ma-

vala képes azon

gas képzetnek megfelelni, melyet oly lelkes

férfiú,

mint Mátyás, oly ország királynéjáról, mint hona, fogott

A

fel

elméjében.

király keveset mulatott

termett hol

itt,

hol ott;

Budán, mert váratlan

de mindig, mindenhol bol-

:

83 dogító, Iclkctadó, tettrehcvít jelenet volt 6. Királyi :

lépteit áldás, irthatlan

A

királyné iránt egyenes

fényében, vagy ismeretlenül

emlékezet és siker követé.

nyiltszivséget s nemét a szánakozással vegyült csat-

lakozásnak bizonyítá, mely magyarosan egyenes keblében

nem

tettetett volt,

hanem

Udvara a királynak ragyogó

igaz.

volt, s páratlan

akkor

egész Európában. Milyen történeti igazság ez, oly

egyszersége

való a nagy férfiúnak közt, s otthonos

midn

is,

körben mulatott. Ott

közérdek alkalmakkor

magáéi

fényes

a

s

aranytól s csillogó kövektl

ragyogó, kiséretövedzett nagyszer Mátyásra senki

sem ismerne. Öltözete tiszta volt mindig,

s

meglep

ízlés; de

egyszer, mint minden nagy emberé. Asztala ízes, de nem költséges s a magyar király, az akkori divat ;

bámulatos

szerint, villa nélkül ette ebédét, oly

tasággal,

hogy

Mindenre fiatal,

ráért

:

mert idejét

olykor egyedül, néha egy-két fel

az erdket, vagy

gyakorlatokra

h cselédtl zte

Mint

felosztotta.

a vidor kedvtöltésre s lovagi

kobozta

tisz-

ujja hegyeit alig érte nedv.''

kisértetve, pesti ró-

a tágas

nákon sólymaival a szárnyas vadakat

;

vagy

állt

hotelt

bérczcken medvével, bölénynyel szemközt.

Egy szép

if^ú

vadászt láttak darab

gyarországon számtalan helységekben,

id ki

óta

Ma-

barátságos

kezet nyújtott bíró uramnak, vagy jegyzné asszo-

nyomtól az odanyújtott poharat szivesen elfogadta; ki

közbenjárását igérte a király udvarában igazságos

ügyben

;

Mátyás diáknak, hol ifjú vadásznak, Mátyásnak neveztek. Ígérete készpénz,

kit hol

hol Székely

fi*

;

84

közbenjárása bizonyos sikert igér

t

volt atyja, ki

togták,

volt.

Nem ismerte

nem tudták, honnan jött, ki boldog t emlin felnevelni ? de sut-

senki közelebbrl

;

a király cselédei közt egyik a

hogy

legmcg-

—

mert szava sokat ér a királynál. Vagy, mondák: hogy nagyúrnak fia talán, kinek bizottabbak közöl

tisztelet,

:

bókolás terhére esik

s

ember

örül

a

lenni s

nagyságát feledni néha.

Titkon sok szelíd leányka szíve vert a kedves vadászért. Hol egy ital vizet kért, vagy pihenve fogott helyet a kapu eltti lóazán, vagy virító kertbe lépett

,

be: üdvöz volt

s

A

szegény,

emelte

kisírt

emlékezetét édes, néha kínos

De

szívvágyak kisérték.

t

mindenki szerette.

kunyhója eltt, rongyokkal födve,

ki

szemeit éghez, mely oly kéken, oly

vidormosolygón borul a szép gazdag földre, s a dúsnak rakott csrét, czifra cselédeit, pompás várát látta,

egy eszme merült

szorgalomnak

dobzódni

sínleni, s a

miért kell a fel agyában henyeségnek pazar kéjben :

ha fáradtan, lankadó tagokkal

?

készült

rozskenyerét, egyedüli estebédét elkölteni,

s

gyer-

mekeit tekinté meg, kik olykor szebbek voltak, mint

de melyeknek

a Icevély kényúréi,

s

izmait a szükség

sárga gond eltágították

s

ép, deli

tagúak,

;

kiknek

arczaikra verítékes munkateher éhség és sápadtságot borítottak

akkor titkon óhajtotta, bár jönne az

:

vadász, állna

arczával, szelid

szavaival

ifjú

részvev nemes békéltetné t ki a nagyok

meg kunyhója

eltt,

s

henye boldogságával, kik szánakozni nem tudnak mert, hajh

I

nem

érzik,

Volt oka óhajtani

miként

ezt, mert,

fáj a

szükség.

mint a mesés hajdan-

; :

85

jótev tündér

han, egy 5 a

intésére a tél felvonta lepleit,

havas odúiban a paradicsom tavasza virult

úgy tnt

a szegénység, hol az ifjú vadász azt

el

pillantotta, s hol a

szükség

nem gondatlanság

kezménye, hanem

a végzet

eredménye

a

ifjúnak,

rejtélyes

volt

;

fel

:

meg-

követaranyai

mint a szüzek olajos korsója,

mindig készen csúsztak a szegénység kezébe át sohasem fogytak ki, mert az Isten, ki azokat adta, mindig fontolva tette a jót, segítette az érdemest s a

eresztette. S volt hanem egészen, czélszeren

henye gonoszt sorsának

mert nem

félig,

gyökerén segítn munkált az adomány,

sikere s a baj

a tanács, a tett.

Jelen történetünk után öt, hat év telt

el,

míg hal-

kal annyi jótett, váratlan igazságtétel, annyi rögtöni,

majdnem varázssegítség végre sejdítteték ki az egyszer vadász, a már az ifjúkorból férfiúvá emberedett s még mindig oly gyors a segítségben, oly nyá:

jas szavakban, oly szelid tettekben s áldást terjeszt,

merre

A den

jár és kel.

Mátyás uralkodása bajai,

alatt történt

ez!

—

s

min-

háborúi közt a zaklatott honnak, valami

szelleme a hajdani aranykornak fuvalt völgyein, bérczein s téréin

áthangzott

A

:

szelíd

a

keresztül,

s

Mátyás kora

királyné

visszhangja századokon volt

Budán,

I

!

férje

gondosságából

pompás udvart tartott, semmiben fogyatkozást, hiányt nem ismert, de boldog nem volt. A boldogság a tróntól a kunyhóig az ég ritka adománya, s fleg házassági életben kölcsönös kiméleten, lelki rokon-

ságon, szívnemességen alapul.

A királyné férjét min-

den tekintetben mérhetlen magasságban

látta

maga

86 lelke

felett;

nem

bírt

udvarisággal

lovagi

utána emelkedni.

A

mi

Má-

hozzáig ereszkedett le ritka szelídséggel

tyásból

az csak

:

s

annak házköri valója

nem a nagy, bámult férfiú nem a fénykörzött király; nem Európa egyik legmagasabb hse. Ma-

volt

;

;

radott egy szúró tövis a beteges királyi hölgy szívé-

ben, mely neki

fájdalmat okozott,

önszemrehányás

volt,

nem lehet óhajtaná. Az udvari

s

ez azon titkos

hogy férjéhez nem szabatott oly egészen övé, önöne, mint

lelke,

s

hette,

annak terhel feszét kerülte

fény terhére

volt, s

Ha Mátyást egyszer dolmányában, labb szobájában látta ülni

gabb rült,

nt

volt

maga

ha csak te-

s félte.

egyik távo-

mellett, legboldo-

ilyenkor a gyöngéd király mindent ke-

;

mi az eltte már csak szelídségeért

is

kedves

mélyebb fontosságú tárgyakat mellzvén, vele oly dolgokról beszélt, melyeket a királyné is fel birt fogni, s néha szép öntagamegszégyeníthetné

dással

tanácsát,

De akkor oly

ritkán s rövid

cselekv

férfiú

nem

is

egyszer

telt s

a

véleményét kérte

leg a szclid, nyájas,

lan,

;

elz

ki, s

kirekeszt-

férj volt.

idre

osztozhatott a fáradhat-

nejével ily örömökben, s szíve

meg. Volt egy ür abban, melyet

kevés lelkiemlék

n be nem tölthe-

tett soha.

Hányszor

történik,

hogy

két,

a

maga körében

tiszteletreméltó személyt látunk ily lelki lásban.

meghason-

Választásunkban a szem többnyire az els

mozdító,

s

csak akkor,

jük a lelket fürkészni,

midn már a

szeretünk, kezd-

szerelem elszeretetével

engedékenységével. S ha évek telnek

s a

s

közellét

.87 reményeinket rettünk

!

A

vádoljuk;

cgynaást

czáfolja:

néha minden bajnak oka csak

az,

pedig

hogy nagyon sze-

legtöbb ember szerelmi viszony

nem

zasság közt

tud különbséget tenni.

sétálás a tavasz virányai közt

az utóbbi

;

:

s

há-

Az els

:

egy hosz-

szú út szárazon és vizén, napfény s vihar közt. Biz-

de csak nyájas társalkodót

keresünk,

tos útitársat

választunk többnyire.

A

agg csillagásznak tündér-

királyné olykor az

szépségben növeked hoz,

s

annak ártalmatlan szelíd vigságában hagyá

tükrözni gyermekéveit,

nem

csirát csati á

leányát hivatá magá-

s viruló

t

midn

a betegség

hajtott keblében, s

a szelíd,

nemes gyermekhez. Tizenhat éves

Izabella már, s mint a rét lilioma,

volt

magva még

mondhatlan vonzódás oly karcsú,

oly emelt, s mint a liliomé, arcza oly havas, oly ifjúdon fehér és sugárzó. nál,

vasz rózsái liliom,

piros

A

De

szebb volt

mert rubinok költöztek égtek gyöngéd

nem volt,

leányka

oly szent:

a liliom-

ajkaira, s arczán a ta-

biborban

— oly

;

ha,

mint a

ragyogó, oly vidor-

mint a harmatnyitotta rózsakehely. is

szerette a királynét.

A

—

viszony közte

n

magas helyzet, de ezt örömest nélkülöz közt hasonlított ahhoz, mely s Mátyás közt létezett, mert a király is egészen a gyermekévek szellemében, mint kedves testvérét, szerette t, s ttéfált, s a

enyelgett vele.

Katalinnak Budán mulatása közben darab furcsa hír beszélték,

most

is

szárnyalt a várban

hogy

s

id

óta

környékén. — Azt

a Zugliget egyik keskeny völgyének

kivehet n\agányos

sziklája

közelében egy

88 félig rült, félig józan

öreg tartózkodik,

ki

ördöggel

czimboráz.

Mátyás mint hogy tát át

az ily

volt,

vol-

de lelkületébl megfejthet, hogy mindennek gyökerére menni. A jelen

ne látná

szeretett

felvilágosodottabb ember mende-mondáknak nevetséges

sokkal

;

esetben azt annál szükségesbnek vélte, mivel hozzá hivatalos panaszok érkeztek azon babonás öreg ellen, kit nyiltan

A zett

ördöngösséggel vádoltak.

király a panaszlókat

maga

ket, szokott embersége

a vád

nevetséges voltáról

elé hivatván, igyekes

szelídsége szerint,

meggyzni

;

de a tizen-

ötödik században az ördög beavatkozása

kányság oly megalapított balvélemények voltak,

hogy azokat

boszor-

Az

ily

okon

ördöngös pörök több-

s

végzdtek

nyire keservesen

s

elítéletek

bármi elmefelsségnek

kiirtani

legnehezebb föladatai közé tartozott. kezdett boszorkánytündér-

s

mert a kínpad bor-

:

zasztó mszerei, akaratlan csalván

ki

a

hazug

vallo-

mást, ez ártatlant a máglyára vezették, hol az bor-

zasztó kínok közt halt

meg

a

század szégyenére.

Mátyás gyanítván, hogy törvényes vizsgálat esetében a dolognak ily gyászos kimenetele leend több:

ször megfordult titkon

s

ismeretlenül

a Zugliget-

meggyzdve arról, hogy végre ördög azimborájában egy rültet vagy igen is

ben, teljesen

csalót

fedezend

föl.

kct, titkon tartotta

— De észrevételeit, ha

s

a

is

az

földi

tett ilye-

panaszlókat ideigleni hallga-

tásra birta. Ily lovaglásból

vajdától

nem rég

tért vissza egykor, az oláhországi

nyert

gyönyör

török ménen, mely

89

könny

vidámságával

járásával,

annyira

erejével

s

megtetszett neki, hogy gyakrabban lovaglá roppant

A

ólainak bármelyik lovánál.

érkezvén, lovát a hegyoldal kis Izabellának,

A

a

már,

látott

barna dolmány

csak anyagának finomsága ;

nem

terveit.

fénytelen

nyítá az ifjú ízlést

hogy

fordította,

Bretizláwot magához rendelje,

s

örömest közlötte királyon

felé

holdak óta

kit

egy jóestét mondjon, kivel

mostani Ráczvárosba

fejét

szabása

s deli

volt,

mely

által

bizo-

kisded zöld bársony-kalpag

födte, keskeny nyuszttal prémezve.

Bey, a

ló,

sörénynyel föl,

melyen

s farkkal,

f

míg a nemes

keskeny sallang készülete

;

ült,

volt,

hollószín

a zászló emelkedett

vidoran tekintett szét

rövid

s

aranypej

mely mint

szr

a király oldalán

;

fekete

medvebr-takaró

könny

volt

kard csüngött,

s

ell nyergén keresztül diófa-agyú, fehér csonttal, gyöngyházzal s klárisokkal kirakott rövid lfegyver volt fektetve.

így haladott Bretizláw háza felé. Mintegy kilencz óra lehetett este, s a tavaszi égbolton Pest fell a teli

hold ragyogott. Miként a király a csillagásznak

laka vált.

felé haladott

Az

:

a tekintet perczenkint nyiltabbá

alacsony házikók közöl magas szilfák emel-

kedtek; de a Bretizláw lakának homlokzata tisztán fehérlett

eltte,

varázs-fényével. alant

a

széles

a

hold oldalvást borította azt

cl

Buda emelkedett, s szemben Dunának szke habjai lejtettek, s Balra

Pestnek egy-két tornya, falainak egy része

s

a váczi

kapu valának kivehetk.

Már

a ház közelébe érkezett,

midn

a nappalian

90 világában

tiszta lég

szép mellszobrát

Izabella

kikönyökölni.

az ablakból

—

Természete

a

látta

gyer-

mekkornak, hogy minden hosszasb nemlátás után az

meglept mutat

alak valami

nek, vagy rútulnak dik, szóval rára.

—

a vonások vagy szépül-

domboro-

a termet nyúlik vagy

fejldést látunk vagy sikerére vagy ká-

:

Izabella, így az ablakban könyökölve, arczá-

val,

melyet,

nek

látni,

hold

;

:

már

nem

a király megszokott mindig szebb-

meg t. Azon néhány

kevéssé lepte

melyet Mátyás távol Budától, vagy

alatt,

elfoglalva országos dolgaival, töltött, a

ott,

gyermekbl

szz kezde fejledezni, és azon gyermekdedség, mely még most is követeié jogait a hölgy arczában, vanemes kifejezéssel Mátyás az ablakhoz lovagolt, s

lami szerfelett

jött kapcsolatba.

fordítván

oldalt

szép ménét, oly közel volt Izabellához, mintha egy kereveten ülnének egymás mellett. távolról

megismerte a lovagot,

arczc7,al inté

s

A

gyermek már

vidáman, mosolygó

kezecskéivel üdvözletét.

— Jó — mond lovag. — Ez — gyermek — minden tekintetben a

estét!

felel a

a

jobbak sorában lecnd, mert öt hold óta a legked-

vesebb. Felségedet oly rég

nem

szor, igen sokszor emlegettük

— Te —

szépülsz,

jasan,

s

gyermeki

tiszteltük

I

de sok-

I

— mond Mátyás nyá-

ha igazat olvasok arczodból, javulsz is. kis húgom, s hadd, hogy leg-

Légy üdvöz nekem,

elbb

köszönjem meg neked azon vidító órákat, melyeket a királynénak szereztél, a ki testvér gyais

nánt szeret.

— Ah — 1

kiált fel a

leányka,

—

a jó,

az angyali

királyné

egész estéket valék szerencsés tisztel tár-

;

saságában tölteni,

s

felségedrl

— Szép

I

maga

hatta

A

— mert

— nem

szelíd s

fojta el

bár szenved

mosolytól ki-

kínos

s

atyja

volt alakja

azon szentírási hölgy, mint Gis-

volt

mindent

Prágán,

lát-

A szép

keblében.

nileg gyengéd

Anna

krának nemes neje, a kedves Rozgonyi feledett

a

körül.

arcza szép,

sért

de

;

Mátyást, az apródot, mindennap

egy halk sóhajt

király

Katalin s

midn

dolog királynak lenni

asszony kedvesen emlékezik azon

szelíd, jó felséges

idkre,

oly sokat beszéltünk együtt Prá-

csehekrl, felségedrl, és mindig újra

gáról, a jó

házán

a

s

— Itthon van-e

atyád,

kedvesem?

nem

csehekén

durván-szíves

csüngött.

;

féllélekkel

férjénél, s félszívvel,

— kérdé Má-

akar/án a beszédet vonni oly tárgyakról,

tyás, el

melynek

sok

édét

üröm

nem

nélkül

élvezheté

soha.

—ó—

felel

Izabella vidáman

lagbetivel,

nyában

ül

nem

látcsi

—

az

hagyja tekintet nélkül közt,

vagy az

kán kémei a csendes égbe újjaival fésülte a

-

ily

könyve tárva

res estéket, mikor az ég nagy

fel.

sz

fsze-

áll

csil-

vagy tor-

:

Gellért homlo-

— A hölgy harmat-

nemes ménnek selyemsörényét,

kezeivel veregette homlokát,

oly regényes valami

volt,

s az

kis

egész jeleneten

hogy nem lehete

a két

alakot bámulás s elragadtatás nélkül nézni.

— Atyáddal

közleni valóim vannak, jó

gyermeki

szeretném, ha holnap hét óra tájban hozzám jönne.

—

Örömmel

fogja tenni

I

—

felelt a

leányka

—

pa

nem

A

—

szerencsénk idebenn?

lesz-e

toronyba szaladok,

— Maradj, —

s

folytatá.

ha ott van atyám, lehívom.

szók a

—

király,

beszélgessünk

még egy kissé együtt. Mondd, leányka, szépültél, nttél, mióta nem láttalak?

mit

—

tettél,

ezt látom,

néhány csillaggal többet ismersz talán ? szólj, vidámak-e még az enyémnek sugarai ? s oly közel áll-e Prágában

a tiedhez, mint hajdan

— Oh,

—

fcjbillentéssel,

—

tudta, miért

lében,

A

felelt

?

ábrándos

Izabella

közelebb, mint valaha

ragyognak mindketten, teznek.

—

közel, közel,

leányka

s

s

tisztán

sugaraik néha összekeresz-

maga sem

elgondolkozott,

keb-

egy ismeretlen érzés honolt az

;

gyermekded,

tiszta,

örömteljes

vidító,

;

de

vegyült egy rejtélyes vágygyal, tárgy és czél nélkül.

— Min nemes paripa ez — ?

végig vonván

mélve,

szólt

kezeit a keleti

végre eszhattyú-

állat

nyakán.

— egy gyermek — — És mernél-e — Miért nem, — — Jer — vidáman Mátyás, — tegyünk egy nyeregbe elém. — Ezt mondván ide lszerét — AhI — nevetve — Felséged — Miért, gyermekem? — bátorság! székablakpárkányára, majd én ide emellek; rl gyermeket, Bella! — vígan — Nézd, végig kinek incselkedni felelt a

szelid,

ülhetne hátán

király,

ráülni ?

;

felelt Izabella szeliden.

folytatá

!

kísérletet, ülj

a

hátravetette. kiált

fel

Izabella

s

tréfál

újságától felvidulva.

az

ötlet

1

lépj a

a széles

biztatva a

folytatá,

jer,

látszatott.

a tréfa

eresztem

a

kantárt,

a

ló

szabadon

áll,

mint talán

!

93

egykor a damaszki pusztán

nem

Iám,

;

mocczan,

is

jer, jer

E

közben Bretizláw, kinek

a király jelenlétét al-

kalmasint valamelyik cseléde hírül adta, a toronyból lesietett,

néhány perez óta már

beszédének tanuja

Az öreg

hallatlan jött a

mögé aggnak intésére nem laton

a

szobában

a király

s

volt.

leánya

;

sznyeggel

király

a

borított

észrevette,

az

Az

öreg.

intett,

hogy

árulta el jelenlétét.

Mátyásnak enyelgésévcl egyetértleg

pad-

— de

biztassa Izabellát.

— Ah — mond leány, — de mit mond atyám? — Gyermeki mit mondana? fog bátorságodon. — Megengedem, — közbe gász nevetve. — Hát atyám van — összeráz— ha meg — tévé kódva vidáman hozzá — miért nem? — Várj — ezzel gyermeonnan az ablak párkányára. ket egy székre — Közelebb — mond — mégis — Semmi — közelebb vea

I

örülni

kiált fel kissé

?

itt

és elpirulva,

kell

szól atyja,

!

a csilla-

szól

Bella,

lennie,

felsegítette a

s

a lovat

Izabella

1

kissé

félek.

baj

1

a

felelt

király,

zetve oldalát lovának az ablakhoz, Izabella ott állott

remegve

Mátyás ers

s

ölelte a karcsú derékot.

helyzé az

ifjú

Mátyásnak

nyújtá utána

leányka

gömböly

vállára, fejét hajtá felé s

sr hajfodraira

lintés után a

a király

karjait

A

légkönny

nyaka körül

lapult.

alak a

fzé

s

Egy

s át-

karját

harmatarcza férfias

nyeregben

ült

;

emekarját

arcza a gyermeki kor

;

^4

édes mosolyával emelve.

s

— AhI —

vidámságával volt a lovagra kiáltott

fel

fel-

a helyzet újságától

meglepetve.

A mén

király rövidre vonta a kantárt, megfordította a fejét s vágtatva száguldott a

Zugliget irányában

az úton el.

Hasonlított a deli

lovag,

a

bájos gyermekkel, a

hold ezüstétl kéken folyva körül, egyhez a hajdani

meséskor kalandorai közöl, kiknek des bükkök

alatt

serdkben

ezre-

egy lenge driász olvad keblökre

vagy egy szeret hshöz, szerelme gyöngyét.

ki

tündérvárból rablotta

el

:

LÉLEKIDÉZET. O

cgycdOl, ki nekem seinmivel sem tartozik, maradott. Dflavigne.

h

meg! jelenj meg!

Jelenj

meg!

jelenj

Sbaketpeare.

Néhány

hét röpült

cl újra.

Budán, Pesten minden

kedély nemében a feszültségnek

s

magasztaltságnak

volt. Ujabb gyzedelmi hírek s mozgalmak foglalák az elméket az esetekben gazdag év haladott. A ter-

—

;

mészet kitárta dús keblét, a népet ott, sarlójától,

zöldeltek a

jöv

;

hol

b

aratás

reménye

mely arat, hol nem vetett. A rétek buján a borág kevély levélpompában rejtegeté

termés gyermekfürteit.

A

nép

jó évet várt.

Vidor dalok hangzottak hegyen, völgyön a

vidítá

virágzó kalászai távol estek a had

rekken hség

;

s

ha néha

szépreményt aszálylyal fenyc-

a

geté: a fellegek összevonultak, az ég gazdag csatornái nyiltak fel s önték az áldást a szomjú rétekre. Ily zivatar

sötét,

emelkedett egy napon a Zugliget fell

sr fellegekben,

látszottak

heverni.

A

melyek a csererd lombjain

lég

rekken

volt; lanyha árja

azon nemét az ólomnehezéknek önté a szemhéjakra,

mely nyári napokban honunk vidékein oly ismereEgy hét óta nem volt es, s mindenki fidvözlé

tes.

a

közelg

fellegeket.

A

varjak magasra szálltak

fel

96 a lúdsereg tollázódva s

dlt s a

szke

a

gágogva cmelé hosszú nya-

vidáman sipcgctt.

kát ég felé s

A

szél felriadt: neki

Dunának, felborzogatta a csererdket,

Rákos fell porfellegeket emelt, egész Pestet

sárga palástba burkolva.

Két vándor haladott gyorsan a Zugliget czaik keletien barnák voltak s öltözetük

felé. Aregyszer;

messzirl jöhettek a jámborok: mert saruikat por

fdé

s

évnek látszott,

egy negyvenöt

fdé

födetlen.

ki

:

nagyobb

volt

ajkát,

mint-

hosszú fekete szakáll

egy nemesszem maradtak A mellette gyorsan haladó lény öreg lemár brsüvege alól sz fürtök csigáztak állát rövid, majdnem fehér gyrkbe gör-

arczának

szabású orr

gény

Az els

öltözetük avult kinézés volt.

s

részét,

csak

két élénk, szépvágású

:

dült szakáll borítá.

— Nem lehetünk — Mind

távol már,

— mond az idsb, — —

magányos házhoz. igaz-e, a mit mondanak, Gáspár I? jegyzé meg a másik, mondd nekem, mit tudsz még azon bvös öregrl ? Évek óta tartózkodik itt a Rozgonyiaktól bérfélóra alatt elérkezünk a

—

—

;

egy majorházat, melyet azok pusztulni hagytak volt; néhány cseléddel él, kik mindnyájan mint lett ki

ördögök néznek

ki,

— ha nem azok

A

?

ki

tanácsért

folyamodik a vén varázslóhoz, vigasz nélkül hagyja s

el

t

;

a vidéki

nem

betegek búcsút járnak hozzá,

segít; de, mint mondják, jól megfizetteti magát.

— Engemet egyéb

kell s

hatalom

I

góczi és vadnai

hogy

bánt, szolgám régi

ermmel

;

nekem boszú

birjak, s a gal-

várak helyett másokat emelhessek.

A k}iál^ Jósika

:

A

csehek Magyarorszigban.

rövidre vonla a kantárt.

1]

94

lap-

97

Ha

nem

Isten

kihez imádkozni

segít,

hitemre! a sátánnak kötöm

vagy tanácsoljon. mert én csalót

dagon

:

az segítsen,

le lelkemet,

utat

miért a jutalom? a sátán gaz-

fizet.

— Uram

nagy dolgokat beszél a nép azon csohozzájuthatás bére aligha cselédei

I

A

dás öregrl.

nem ragad

kezére

de

;

hallja

— mondják, — mikor

Esténkint,

kegyelmed tovább. a csillagok ezredei

a magányos mely a Zugligetben egy völgy nemcsak a világló éjeken

felnyilnak az égen s a hold emelkedik szikla tetején

,

áll

De

fenekét képezi.

:

:

ha zápor olvad az égbl, ha villámárban lobog ha

—

— De rá nem szedetem magamat, gyanítok. — Ha pokolra az

mondod:

tudná, mint

nem tudok

sötét,

tz fosztott korom

mint

har játszik szakállával

—

fekete redit.

sem

cseléde

s

ott

:

áll

:

—A

—

az,

vi-

hányja hosszú öltözetének

t

Félelmes

látni

ilyenkor: egy

csak a kik történetesen pillan-

követi,

meg, mondják, hogy kezeit nyújtja ki, s értszavakban az ördöggel s a garabonczás

tották

hetetlen

diákkal beszél akkor.

— Igaz-e,

elbb

hogy

jósolni

menten némi babonás

— Holta

sorsát

dözi

óráját

I

tudom, de

.

— De —

demli.

.

;

meg

de nem

az is

megmondja kegyelmednek, uram:

mondja

így

jcgyzé

nélkül

elfogultságtól.

eladja napról-napra

fel

—

tud?

nem minden gúny

szóló,

a

a rejtett kincseket fö-

;

nép

:

mi igaz ebben,

nem

.

'felel

az

ifjabb

Mit veszthetek

?

—

a kisérletet

megér-

ha annyi a boszorkány az

országban, hogy csak néhány héttel a Mátyás váJósika

:

A

ctchck Magyaroitxigban.

II.

n

o8

lasztása eltt rött,

padon

egyszerre hármat égettek

meg

magukra

a

mindnyájan

kik

miért ne tudna ez

:

Jövmet akarom anyám

I

látni

— tévé egy

hosszú sora

;

Gykinzó-

többet kettnél

is

tudni,

?

atyám

volt

ki

— és

hozzá — mert az évek egészen gyermekkori tudná — Az örmagamnak, — aka-

sóhajjal

nem mosta

vallottak

a

el

képeket elmémbl. Oh, ha

azt

!

dögbe sorsot akarok kivívni fel rom keresni Zokoli Mihályt, ki oly sokszor csapta le a gazdag martalékot kalózaim kezérl ki a Rozgonyi zászlóját els ütötte fel a füstölg Vadna ;

;

rovátkáira. Fel

kell

t

lelnem, ha a pokol odvaiban

trt forgatok meg keblében! az én ördögöm! Mi a boszú, mely t érte? egy csepp haragom tengerében neki izenkint kell elpihegni átkos életét. Ilkámat akarom kézhez keríteni Mindezekben ördög nélkül is segíthet a vén remete, ha embere szerepének de ha tanácsot nem tud adni, Mit tegyek ? úgy is már menyakát tekerem ki kullog;

—

—

;

!

;

!

nedék nincsen

znek

az

;

—

mint a tévedt juhot a farkasok, úgy

oláh király emberei engemet.

vényt vont az ármány körülem, serege mintegy

szk

utczába

Ketts sökémek Minde-

a kullogó

s

szorított.

—

most itt vagyok. vándor haladott, az út keskenyebbé

nütt futottam ellük, s

Miként vált, a

a két

fellegek

fekete

szoros torkolaton.

korma mint

Az ég bgni

iszonyún világítottak.

—

Mintegy

füstár hevert a

kezdett,

villámai

kilencz

óra le-

hetett.

Vándoraink mindig gyorsíták lépteiket. Egyszerre roppant zuhanás hallatszott

;

a

nehéz fellegek bol-

Oq

azok mint szakadó tenger ro-

tozatai összetörtek, s

hantak a völgybe alá

erd

az

;

mint gyönge

óriásit,

kalászokat söprötték le magukkal,

völgyet elbo-

s a

hatalmas folyónként zúgtak, rontva és bontva

rítva,

Hol a felhtömeg ketté repedt

mindent. azúrja

nyilt

rombolást.

mai Pestet

Hulltában üríté

ki

magát

s

a fellegszakadás

ban százados cser

Ókét

lag dobogtak,

a felleg, villá-

magosán a hegy melynek ereje szemben

a veszély,

s

borzasztó pillanatá-

érhette

karjaik

az

de a sziveik hallhatóagg sudarnak kérgébe ;

fogództak.

— A vész iszonyú — mond az jer

;

s

felel

dideregve —

az idsb,

fekszik a hegyoldalban,

—

szenvedett.

Hiszem

gultsággal, szatott.

—

lesz esze a

aztl

itt

brig

s

mely magasan

— mond

a

még

melyet a hirtelen vész

növelni lát-

öreg kavarította? csak

Hátha

a vihart az

maga

lakát megkimélni.

nát,

;

a

Végre

a

;

az ifjabb

rövid felele-

másik pedig minden mesét és babo-

melyet a vidékben az öregrl

Komoróczinak,

által

másik babonás elfo-

bszavú öregnek hosszas mondataira

teket adott

ázott tag-

alkalmasint a vihar

Megindultak, folytatva párbeszédöket a

nem

a gerinczen kikerülhet-

jük a vizet, s a majorházig érhetünk,

nem

itt

elre, vagy hátra.

— Azt hiszem, — rázva

—

ifjabb,

!

jait

ég

alatt állottak, jó

nem

vélek rombolt,

maradhatunk

az

:

világította a

Budát reszkettették meg.

Vándoraink oldalában.

hold a magasról

a

s

fel

kit

hallott, elbeszélt

már nevén nevezhetünk.

völgy kanyarodott

:

a

vidék

itt

zacskó-

;

•

oo

alakú

—

volt.

venni

lenekét a homály

nem cngedé

ki

jobb oldalán középmagasságú béreseken vo-

:

melyen vándoraink haladtak magányos lak tnt szemeikbe, melyrl az elbb Gáspár szólott. Komoróczi az épünult

ösvény,

az

el

szemben

a

letre bámult,

hosszú,

keskeny ablaksora

világítlan

volt: mintegy huszonöt ölnyi hosszaságú lehetett a

majorház.

Tekintete

avult,

kéményei töredezettek,

zsindelyfödele sokszorosan foltozott és

újított. Falai

— de

veres és hamuszín nagy koczkákra kikenve, színek csak állott a

szel s

itt-ott

ház eltt

s

valának épségben.

koronáik gallyai a zöldes, penész-

muharral lepett födelén hevertek.

Komoróczi nemével a e

Néhány

a

tölgy

bvös

vallásos elfogódásnak járata

lakon szemeit, mely az

ég

tiszta

részérl

holdnak fényében úszott, s baljóslatú tekinbabonás lelkében a rablónak, minden meséit balhiedelmeit korának felrázta. Az öreg Gáspár

világító tetével, s

hirtelen megállott a sikamló ösvényen,

melyen ha-

ladtak, lábai földbe látszottak gyökerezni, s szemei,

kidiózva öbleikbl, a magányos sziklára valának sze-

gezve, mely

mohos

ékezeteivel mint csonka torony

emelkedett a völgy világuló fenekébl a bérez tól

aljá-

annak közepéig. Éles csattanás dördült

a

völgyön keresztül

s a vil-

lám a festi sziklacsúcs mögött egy kevély csert repesztett ketté;

kékes-veresen lövelt a láng

fel, s a

fának üszkei szikrákat szórtak.

Az öreg megragadá Komoróczi

karját s a sziklára

mutatott, melyhez igen közel voltak már.

Meglepetve

;

szüntcté lépteit a rabló,

valóban borzasztó

s

volt,

is

a mit látott.

A

szirttetn egy magas alak állott: hosszú setét folyt le tagjairól, s tiszteletes

talár le

övén

alól

f

a félig hajtalan

;

csös bot a feszült jobba

szorítva.

tnt

Miként

erdt fénybe

csernek lángja mögötte az

mint lángszellem

hószakáll

nyúlt

födetlen volt,

az agg férfiú

fel,

a

s

gör-

recseg

borította,

fölötte hol-

lók károgva s csattogva kerengeltek.

— Ott

áll

!

reszketve, —

A bvös ;

mond

az

csitt!

tart a gonoszszal.

férfiú a villámcsapást észre

arcza nyugodt volt,

rültsége

öreg szolga, majdnem

most nem lenne üdvös hozzá

mert párbeszédet

közelíteni,

venni

—

ült.

s

meg t,

Közelítsük

Az aggnak ajkai

ki szavait,

nem

hallhatott.

körül halk vonaglás reszket,

kesern

bús,

látszott

hallgassuk

melyeket a két vándor, távolsága miatt tekintete oly

sem

azon a mély keservnek

hogy

s

a szivet ragadja

egész

meg.

— Szép gyermekeim! az ágy vetve; — rebegte, —

nyugodjatok! nézzétek,

kis

anyátok alszik már.

A kár-

pitos ágynak patyolatfellegei össze vannak vonulva

— Eredjetek! halljátok-e egy — kett — három — négy — öt — hat — hét — midn így e számokat nyolcz — kilencz nem

látni

semmit, semmit!

!

sorolta a

el

:

?

s

hangja minden utóbbinál emelkedett,

dühös szélnek sznperczében

oly élénk ervel ejté

ki,

hogy

s

a nyolcz s a kilenczct

azt vándoraink

hallották.

is

meg-

— Én borzadok, — mond az öreg szolga. — Csendesen! — suttogott Komoróczi, — úgy

tetszik,

nuntha indulna

;

tartsuk szemmel.

még egyszer

Valóban az agg megfordult,

—

«jó éjtszakát!»

intett fejével

felfelé haladott,

nyájasan

susogta, s a sziklán

mint az álomjáró,

lyczé lábait a keskeny ormokra

oly biztosan he-

s

s

sziklaékezctekre,

mint a gím vagy zerge a megszokott szirteken.

Leérvén a hegy oldalához, vévé

útját,

magányos ház

a

felé

némán, öntudatlan.

— Kövessük! — mond Komoróczi, — Nem tudom, lönösségétl

kü-

a jelenet

felizgatva.

t

látnom, ismernem kell

A

.

.

.

z

mi

de

;

jer öreg!

remete, kivel már egykor a Gellért csúcson ta-

lálkoztunk, bevonult lakába, melynek egyik keskeny ajtaja felpattant eltte,

kéztl vagy észre-

látatlan

vétlen nyomástól. Vándoraink néhány perez múlva a sötét ajtó eltt állottak.

Hosszú szünet után, mely alatt maguk közt halkal Komoróczi tre markolatával élénken ko-

suttogtak,

czogtatott.

— Újra szünet

ln

tetszett

úgy

:

mintha egy kongó hosszú folyosón közeled hallanának. Végre megnyilt az ajtó,

sz

egy alacsony

s

meg a küszöbön. Kik vagytok? mond kemény, visszaidéz hangon.

férfiú jelent

— — Vándorok! —

vélységgel

s

felelt

Komoróczi

fleg

fönséggel, mely

eltt hatását ritkán hibázza

el

—

bennünket, menedéket keresünk

es,

nekik,

lépteket

a fellegek

A

szolga

srdnek

—

-

mert

újra;

az

éji

;

szokott

szolgai

lények

a vihar lepett

még

mond

Itt

nyughelyet kérünk.

lehetett

—

minden kóbor számára nem

daczczal.

itt

lanyhádzik az

figyelemmel

szegezte szemeit az átázott vendégekre.

—

ke-

nyílik ajtó,

—

I03

Komoróczi valamit nyomott

—

Hm

—

után,

—

!

a

adomány

azt készen látszott az

folytatá

az

ez,

beszél markába,

ki

átvételére tartani.

elfogadása

ajándék

talán van mégis egy üres szoba a bal szár-

nyon, hol reggelig pihenhetnek kelmétek.

Kcvésbbc

Komoróczi,

bátort, mint

az ily szárazon ajánlott puszta

gadták volna

;

nem

de

nek visszaijeszthettek.

nyedén

A

szólónak rejaligha sokan

s

nyughelyet elfo-

éji

volt az az ember,

—A

— elfogadjuk: de mi

szállást

—

kit elle-

felel

köny-

uraddal

akarunk szó-

nem

üres kézzel.

fontos ügyben jövünk ide, s

lani,

a

óvakodóvá tenné,

télyes megjelenése

szolgának mindinkább derültek marczona vonászelídebben folytatá

sai, s

het, bár

urunk

ily

— Kívánságtok

:

késn nem örömest

llykor olvas és dolgozik

tókat,

;

teljesül-

fogad látoga-

azonban lépjetek

beljebb, a szobában pihenhettek, majd feleletet hozok.

— Ezzel

mindnyájan a lak beljébe tntek

el, s

a sötét ajtó becsapódott.

Egy hosszú óra telhetett el, s vándorainkat újra de nem azon üres szobának falai közt, hová ket a lak öreg szolgája egyelre vezeté, hanem meglátjuk

lep

;

e hosszas négyszögnek

alakú teremben. Falai

sznyegekkel voltak elevenek

s

borítva,

látszók lehettek

;

melyeknek

színei valaha

de az évek súlya

alatt

A

tet

megsötétültek, inkább szenny-, mint füsttl.

barna gerendákból

mestergerenda

állott,

tartott

;

melyeket hosszú, vastag

közepe

tája

ennek a tzzel

beléedzett ezerháromszázharminczhárom évi számot láttatá, két

Három

oldalán kigyóalakú czikornyákkal.

magas,

srn

rostélyozott ablaka volt az

I04

aggszer teremnek, vastag s középök táján majdnem domború zöldes üvegkarikákkal ólom közé szorítva. Elttük a többi készületnél valamivel újabb, durva veres kárpitok függtek, s az igen magas hajlék ezen oldalának majdnem sátoralakot adának. Az ablakok-

sz-

kal szemközti falnak színhagyott s száltmutató

nyegein sorban fekete táblák függöttek aranyos

jel-

mondatokkal, melyeknek nagy része már olvashatlan volt; tovább

egy tág kandalló

a szögletben:

széles

párkánya különös mszerekkel volt megrakva, részint olvasztásra, részint

szrésre

lombikozásra.

s

A

falak aljában ládák,

magas támaszú sárga met-

szett

szrbársony-székek

s

A

fiókos szekrények állottak.

terem közepében két kerek

asztal, szürke,

durva

posztóval födött, melyeknek elseje üres,

míg a máhárom roppant, fehér brbe kötött könyv vala kivehet egyike ezen könyveknek nehéz vaslánczoksikon

;

kal volt terhelve, s rajta

durva készítés lakat csün-

gött; mellette szürkés, repedezett halálf. Négyszeres kanóc^ú mécses zöld téve.

Itt-ott

rézbl

sárkányokkal festett viaszgyertya kéregfosztott vékony

Egy

könyvek mellé egy tört sárga,

volt a

pergamen-tekercsek,

s kissé

mogyoró-vessz

meggörbült,

hevert.

szöglethez illesztett fogasról néhány nehéz

véd- és támadófegyver csüngött; közel

ehhez

csil-

lagfény vasfegyverzet, egész

készülettel, mint: mell-

es hátvas, kar-

sisak,

és

láblapok,

lándzsa, kard

s

melyen három ezüst gyr látszatott veres mezben egy nyílvesszre fzve, az egyik oldalon, s egy tört vaskard, kék mezben, a máegy széles

sikban.

paizs,

:

;

.05

A

benyomás, melyet c rendszeretlen avult mint

tiszta, s a

látszott,

gondos rendben

torozás elidézett, valami

délybe,

s

mégis

tartott

bú-

elfogódást hozott a ke-

az elmének regényes és babonás táplálé-

s

kot nyújtott.

A

teremben csak három sze-

jelen pillanatban a

mély

volt

azon rejtélyes agg,

:

közepette pillantánk meg,

s

kit a sziklán

az elttünk

a vihar

már ismert

két vándor.

Az

öreg ház ura széles karszékben

kandallóhoz vély,

:

sz

feje

ült,

közel a

jobb vállára hanyatlott,

kemény, de szabályos vonásain neme

odaengedésnek borongott. Úgy nézett

ki,

s

ke-

a kábult

mint azon

szerencsétlenek egyike, kiket a nyavalyák legsúlyosbika, s azért jelelten s

nehéznek nevezett, csigázott

el

az ébredés lankadtságával borzadva kezdenek

kik

eszmélni.

Közel hozzá Komoróozi kecskén,

A

s

ült

kerek támaszatlan szé-

háta mögött az öreg Gáspár foglalt helyet.

csoportozat, a mécses halvány sugáritól

sítva, jeles tárgyat'

adott volna

a hely különössége, az alakok sajátsága, a világítás tekintetében

;

világo-

egy festnek, mind

mind végre

mert a halkal lobogó fény

szenvednek redtelt képét egészen kivilámíg a két vándornak arcza árnyban volt.

az öreg gítá,

— S mit

tevéi ?

majdnem mérges

— kérdé

a

lak

ura,

egy

sötét,

tekintetet lövelve a kérdcttre.

ki egy régebben kezdett eladást látodább fzni, nyugodtan folytatá Midn birtokaimat a dühös Rozgonyi feldúlta, Galgócz- s Vadnának csak bordái meredtek kísérte-

Komoróczi,

szatott

—

io6

h társam Walgatha

tien az égbe, s

fogva

akkor seregeim mind szerteszaladtak.

Budán

ült

:

Midn késbb

Patakból, Sárosból, Breczniczébl kiszorultam, Gis-

krához siettem denütt

tr

mindenütt

:

a bérlett, ki

el

utam

volt

állva,

környezett; a szolga,

s árulás

kenyeremen

hízott

;

a

földmível, kinek

alacsony répáit olykor aranynyal mértem

denki

—

!

odahagyott! Isten és ember!

— Éhezve

s

az éjeti

az

nem

tudtak,

a

szemetet takarította,

rugdostam

—

totta; el

nem

ha a munka

fel,

ezen eb

hagyott!

sze-

ki

itt!

ájult

kit

láb-

álomba

foj-

engemet

volt az egyetlen, ki

— Komoróczi Giskra? —

kémé-

ólaim szögleté-

ki

ben vonta magát nedves szalmán pihenni, bal

embe-

szolgáim Icgalacsonyabbika, kire

itt!

egy csataebemet nem mertem volna bízni, s

—

szomjan,

s

— mert

emberek csak rettegni

Ezen egy

nyeimet

min-

napot kellett a számzött Komoróczinak

futni, kit az

retni.

;

boszú vonaglásával zúzott keblem-

ben, kerestem a vadont s a

fel

a rablólovag kínos-dühösen

kiáltott

tört tagokkal, a

reket

min-

kit fizettem,

egy fájdalmas, ön-

váddal teljes tekintetet vetett a szolgára.

— S Giskra,

rázsló, egy, a

szólt

közbe

ségével fölemelkedve ülésébl.

—ó—

!

melyeket nekem 1

—

rabló

felel a

rában nyújtózik ha ha

vén va-

a

gerendás tetrl lecsüng kötél segít-

.

.

s

folytatá,

.

megvetleg

— zólyomi

több vezéreinek köszönhet.

kesern nevetve

kokkal nyargaltak gyors futáraim a

— míg

Istenemre!

Ha

telt zsá-

felsvidéki vá-

rakba, vagy fatornyaiba, vagy táborába,

martalékot vitték:

vá-

kevély kivívott gyzedelmeire,

— nem

a

gazdag

volt

különb

s

!

107

ember akkor, mint Komoróczi

viz

rek tiszta

míg

;

vándor tzsé-

a

keleti gyöngyei égtek szelíd tzzel a :

üdvöz volt

jött,

vagy a gal-

Giskra kevély leányának hattyúnyakán

akkor a vad táborban, góczi a

hozott

várból

dolog

:

ki

a

Vadnáról

Most

hírt.

s

megváltozott

rablóvezért korona várta, a

a szerencsés

legyzöttet szégyen

tem

ki

megvetés

!

— Életemet

vetet-

vén Giskrának oda számtalan csatákban, mint

a fát veti a

lobogó máglya közé; hajhl akkor

uj-

— oda nézzetek, ez Komoróczi — Alacsony, alacsony nyomorult! — az éget, nöreg remete tajtékzó ajkakkal — te! — Giskra, öl, gyermekveszt gonosz ja]

mutatott rám

s

mondotta

:

kiált fel

gyilkos,

tolvaj

Giskra

!

magamat utálom benned

—

;

raboltam én

is,

de

folytatá fölegyenent, gyermeket nem öltem nesedve. Hát a boszút kikerülnéd te zólyomi fészs vad táborodban bnben rögzött vén kedben ? eb, te sem magyar, sem cseh, kiköpve egyik or!

—

!

szágból,

— —

émelygést okozsz

kincsles sárkány! pogány

a

másikban

;

szennyes

— kehelyimádó eretnek! — — mert csép-

ah, ha ide keríthetnélek, ide, ide, ide!

lidet ismertem meg a holtak közt váramban, zed nyomát.

——

Hosszú szünet után

Az öreg

folytatá, a kevély

tézve szavait

:

— Mit akarsz most

rablott rabló

!

nyomorult nyomorító

togató

!

kényúrhoz

zött vad

? !

!

;

inki-

s a

kinek födele a zivataros ég, nyug-

helye a rejtek, hol te

ke-

kifosztott fosz-

kinek egyebe nincsen a vendégfalatnál

boszú ingerénél

kívánsz

s

hátraszédült ülésébe.

t

az

éj

érte be

—

szólj,

tlem? Nézd, szegény vagyok én

is.

mit

—

io8

AhI nekem nagy, háromszoros kincsem volt s egy angyalom! ki azt rzé s nekem kevés volt, mint a nézd! e sötét falak fogadtak korkincs maga; :

—

Mim

hadt ölükbe.

nék

meg

!

van nekem, mit mással oszthat-

?

— Tudományod, tanácsod

ezt jöttem kérni, ezt

!

keresni nálad.

— Tudomány?! — mond az agg kesern ne— Ah az ember mindig keres, remél

vetve.

hisz,

!

és vár, s az élet oly szegény, viharos és puszta.

ember

elhagyja vakhitében

földet

a

s

a

Az

babona

szárnyain mereng a szellemek országán keresztül a lég szellemeivel szól

mokkal,

s

a

tz

;

szalamandráival

szegény! szegény és koldus!

zet

—

fog kezet

tenni, vagy ártani, élvezni vagy álmodni. élet

;

párbeszédet tart sötét gnó-

—

jót

Oh, az

— A sors

a ke-

nyújtónak egy nyomorú batkát vet vigasztalá-

sára, s ki

mondhatja meg, ha a mit buzgó hiedel-

mében álmodik, idéz, teremt el valóság-e nem agya-alkotta lény, igaztalan, mint a csalfa :

mény,

mint az

s szétfolyó,

éji

rém,

szilárd valóság helyetti

— Ah! —

del,

álom

kiált

fel

Komoróczi

öreg! tudományodon? s

valóság között?

s

s

s

az

?

re-

lenge álom

— magad kétke-

magad tétovában vagy

nem tudod: árny-e vagy

igaz, mivel s kivel tartod éji

párbeszédedet?

? te

!

— Mit tud az ember kevély halandó — sötéten az öreg. — Tudod-e, hogy élsz? tudod-e, hogy a létezik? — mi vagy te? egy fe-

lelt

világ

odavetett eszme, egy lobbanó szikra a nagy minden-

ségben, mely

lát,

gondol és képzel

;

s

mindazt, mit

!

;

I09

nem

és hisz,

Iát

,

tudja

minek önmagát

a

—

nyeket alkotó,

— Ha

:

valóság-e vagy

látja?

mit most

a

s

— birok

valóságán

éjféli

:

ám

—

azt,

legyen.

—

kétkedve

is

Szólj, kikkel

rémórákban, míg mások pihennek;

ból susognak

hozzám

fel

;

—

én

—

sírjaik-

a sátánt lásd borza-

hatalma közt, miként nekem jelenik

s

olykor,

lé-

mit egykor való-

magam

párbeszédet régen megholtakkal, kik

dalmai

az-e

hiedelemmel megelégszel tudás helyett

nak hittem,

tarts

?

—

melyek nincsenek

ha veszed úgy, mint adhatom

szólok

álom

vagy egy athom,

meg

tégy kérdést a jövendnek! -- Ember,

s

ember nincs a tudásban boldogság, nyugalom s enyh intelek ne add reményedet s elfödött jövenddet a nyomorult sivatag valóért a sors !

;

I

—

:

visszacsapódtában,

ajtaja,

vizsga

a

fejét

zúzza

össze.

— Legyen — mond Komoróczi sötéten — atyá!

mat

s

anyámat akarom

vmnek vom mit

ki,

látni, s

két testvéremet! jö-

kivánok szeme közé tekinteni, a sorsot híjelenjék

meg elttem

bánom én ? S atyád nincsen

sivár

valóságában,

!

—

az agg elmélyedve —

s

anyád nincsen

— mond

?

s két testvért óhajtasz vissza,

vad gyilkos, éget, rossz rabló te! Hát neked édes az elveszettek szent emlékezete? is

egyedül

állasz

a

világban

mint én, mert ifjabb vagy dett újra, s

némán

!

lépett el

? s

s öt

távolabb a révtl,

— Az

öreg fölemelkeKomoróczi mellett, mi-

ként haladott csendes kisérteti mentében, a

padlón suhogott.

A

is

közül te

b

talárja

teremnek egyik szögletében

!

I

10

egy lecsüng zsineget rántott meg,

csendcsen

s

folytatá útját fel s alá.

Egyik alacsony állványon, mely üléséhez közel esett, s

könyvekkel

fövényóra

állott,

rint,

két,

véggel

zöld

üvegbl

s

cseréptáblákkal volt megrakva,

egészen az akkori kor divata sze-

egymásra

tölcséralakú

fordított

készülve, melyeket ólompántok

s

osz-

lopok szorítanak össze, az egésznek hengeralakot adva. Annyira

nek tanúi

V

ez

állott

fövénye lefolyván

a

a rejtélyes

párbeszéd

alatt,

öregtl, hogy

mely végzeté-

már kétszer megfordította,

alánk,

s

úgy

tévé azt most harmadszor.

— Az óra közéig, — mond

tárva

lesz

legyetek

ban

!

a titok

elttetek

Sokat ne remélj

dítést ád, azt

is

szk

de némák

;

A cses

— Kövessetek

:

a

halandónak csak

ki

azokat

;

ki s

sej-

de fö-

használni

szóló azon asztalhoz közeledett, melyen a égett

húzta

vigyázók

s

kézzel, tudás helyett

vénymagvai drága gyöngyök, tudja.

—

a sors fukar vallomásai-

]

koldus adományaiban

s

az öreg varázsló

mé-

könyvek voltak helyezve. Fiókját abból egy igen vastag, sajátságos jegyeks

a

méKomoróczinak

kel czifrázott sárga viaszgyertyát kivonván, azt a

lobogványánál

cses

meggyújtotta

s

átadá; ezután a lánozczal terhelt könyvnek lakatját nyitá föl le,

s

a

egy

kis kulcscsal,

mely szíjövérl csüngött

könyvet az öreg szolgának nyújtá kezébe.

Végre a gyertyát átvévén

újra,

a

mécses

világait

fújta el egyenkint.

Egy, eddig vándorainktól észre nem melyet, mint a

falakat,

sznyeg

vett ajtót,

borítá, nyitott fel,

s

ezen

által

egy

keskeny folyosóba behala-

sötét,

— Kövessetek — ismétlé

dott.

!

szolga a

perez múlva a mogorva terem

Csendesen ell, óriási tük sötét

Komoróczi ell,

s

lejtettek

gnómhoz

néma

és sötét

bvös

az agg, a

:

ln.

gyertyával

hasonlított; elttük

mögöt-

s

éj terült.

Nemsokára mélybe csigázó hágcsóhoz értek nedv

les fokain a földalatti

avult

a

nehéz könyvvel utána, követék t. Egy

A

penész hatá meg.

:

szé-

csillogott, s szaglásukat

keskeny hágcsó

alján az

út jobbra kanyarodott, s az alacsony boltozat hosz-

szan látszatott a föld gyomrába behatni. Komoróczi-

nak úgy

tetszett,

mintha néhányszor kerülték volna

már meg egy tág folyosó gyrjét de némán ment s elméje kábultan vára mindezeknek eredményét. ;

Számításuk szerint, melyet az unalom

vágy alkalmasint hosszabbítottak haladtak már,

midn

:

fél

s

tudni-

negyedórát

egy, vassal egészen beborított

ajtóhoz értek.

Az agg vezetnek hármas szárnyai kétfelé váltak, rozatlan

kör

mécstl

lobogó gyertyától

kocczantására az ajtó

vándoraink magukat hatáboltban

földalatti

tárgyai, egyetlen

sán

s

s

világítva,

késbben fejledeztek ki. Néhány lépést tettek elre elfújta s így a sötétet csak a

találták,

melynek

az agg kezében hamva-

:

csak egyenkint

s

a varázsló a gyertyát

mécses derítette kétesen.

Lanyha füstfolyam gomolygott vándoraink körül s

szaglásukat nehéz, átható

— Készen

vagy-e,

töménygz

famulus?

—

üté meg.

kérdé

az agg a

terem közepe táján megállva, míg követi különö-

sen meglepetve vártak feleletére a famulusnak, a

dereng

félig

világban

kit

közben észre nem

s füst

vettek.

— Igen — !

egy n\ély szózat,

felelt

közel az öreghez azon ajtajánál

fogadá. Fél térden volt ez

emelt fvel. szoktak,

A

már

Késbb, midn a tárgyak

boltozat,

Komoróczi

t

a lak

a

kérdre

a

sötéthez

s

szemek

a

ki

bontakoztak elttök.

is

melyben

tágas és magas volt,

s

en\berre ismert,

négyen

köralakú,

voltak,

közepénél valamivel mélyeb-

ben négyszög állványon gránitból durván vésett szobor vala kivehet, kemény sonló valamennyire ból

;

az

egyetlen mécsesnek.

fejének tetején kékes kisérteti lángja lobogott

semmi

rajtok rek,

vonásokkal, ha-

jelelt

egy határistenhez a római kor-

ajtó

A

vagy nyilas nem

nehéz faragásokkal

asztalka

állott

sötétek voltak,

falak

jobbra

s avult

a

látszott

;

aranyozással terhelt

szobortól,

rajta

rozsdás

kard volt végig fektetve, mellette két oldalcsont

egy roppant fövényóra, hallható sipegéssel

boltozatok

rsége

s

miatt,

melynek durva

szemzett

az egész

s

egy ke-

lefelé.

A

rejtélyes hely,

s

homokja

nehéz, izmos

épen egysze-

képes volt a legegykedvebb kedélyre

hatni.

Alja

verve

hoz

s

tiszta,

finom fehér

egybefüggése

által

homok

volt,

srn

össze-

majdnem fényl tapasz-

hasonlított.

Kell közepén

e

földalatti

boltnak térdelt a fa-

mulus, kinek kemény, gúnynyal vegyült arczkifejezése jelenben neki vadult gasztalt tekintetnek

s

félig

ada helyet

;

rült,

félig

ma-

közelében néhány

— Jótik*

:

A

Jer, s

csehek Magyarorstigban.

JI.

vedd

ki

kezembl! 119.

la]

kezében szenet

serleg és szelencze

állott s

Körüle

vizsgálat

figyelmesb

lehete kivenni, a

homokba szénnel

ságos betkkel

jegyekkel terhelve.

s

— Felre! — mond

vetjének tatá

—

s

s saját-

körtl jobbra vonul-

— Te

állottak.

is lepj ki,

—

térdciéscbl, kilépett

föl

a körbl, szemeit

kérd

figyelemmel függesztvén hol a körre, hol egy s

foly-

famulus kissé nehezen emelkedve

a

görnyed

rajzolva

az öreg Komoróczinak s kö-

intve, kik azonnal a

tak s csendesen

tartott.

egy tágas kört

után

jóváhagyást követel tekintettel, az öregre.

— Igen — mond az öreg, !

a rozsdás

dot fölvévén az asztalról $ a kör

egyenes kar-

—

jeleit vizsgálva,

ez a szénkör! meghintéd-e szentelt vízzel a szenet?

— Igen, —

szemeivel kisérve a

felelt a famulus,

kard végét.

Az

k

öreg

folytatá, a

Jvezít

Jlz

kör körül jártatva szemeit

pedig megindulván, közöttük

megismerték t!'^ Jól van,

—

folytatá

—

:

—

meg, s

álíoll

a fecs-

kendezés van tehát még hátra.

— Úgy van — — Add !

felelt a famulus.

szentelt

a

mely éjfélkor

farkot,

edényt kezembe, lövetett s

kilenczedik éjen vágatott

A

szolga úgy

s

a

róka-

karácsony után a

le.

tn, miként parancsolva

volt:

s

az

öreg a rókafarkat megnedvesítvén a kezébe adott

edénybl, fölegyenesedett. teljes

volt

vonásaival

alakján, s

s

—

Valami méltósággal

egész megjelenése, aggszer

tág talárjában, a mécses kétes fényétl

alig világítva,

képes volt

a

tömjénfüsttl úgyis kissé

fket babonás félelemmel Jósika A ctehck Magyarországban. 11.

kábult

:

eltölteni.

8

»

:

H4 Csendesen

lépte

a tágas

köríil

vigyázva

kört,

helyezvén lábait a varázsjegyek közt, nehogy azokat megcsonkítsa.

Midn

mindent részletes figyelemmel

megtekintett, közel a szoborhoz megállott,

s

mély,

hangon így kezdé a varázst: ((Úr a magasban ! ki ^rs lábbal taposod a sárkányt,

majdnem s

földalatti

kinek angyala tüzes karddal védi a paradicsom kífpuit

a sátáni

te láttad

és "Lucifert, "Belzebubot és "Leviatánt,

"Elimit és Astorutol,

bt

:

ím

te

vagy

a sárkányt lábaim

— nekünk Jah! Saday — uram

!

!

elébe idézzem. Segíts

—

"Elohe

"Ely

ártson

mint hulló csillagokat leesni az ég-

az, ki ^ hatalmat adtad nekem, hogy

Segíts

Elvégezvén

!

"Elohim

segíts

—

!

segíts

Sebahot

!

!

segíts,

semmi

"Elion !

se

— Jldonay —

Telragammaton.D'^ szavait,

újra

megkerülte

a

kört

s

folytatá rövid szünet után:

((Mennynek fejedelmi! nyissátok a gyémántkapukat fel, s

a dicsség királya

Az öreg net ln.

— A munka

fiai!

fog azokon lépni. egy néma hosszabb szü-

ki

elhallgatott, s

készl

—

kiáltá fel az öreg.

lépjetek a körbe be, és hallgassatok,

— Föld

ha inteni

némán maradjatok: mert aszó melybe a sátán a körmeit akaszthatja; s kit megragad, vége van annak! Itt nem árthat nektek semmi: az sz szirteket, mint könny kérget fogok. Bármit láttok,

a horog,

—

szétmorzsolja a gonosz; de e körnek hatásával

az

nem bír. gyöngyözött-e a homok

—

egész pokol

—

az órában,

az utolsó fövény hullásával

A

Famulus! nézd meg, les éjfél

kezddik

famulus a kis asztalka mellé

van-e?

a felszólítás.

állott, s

Komoróczi

:

»«5

maga

félclmctlenül tekintett

minden

tagja reszketett.

— Kit kivánsz — Atyámat! — — Midn

körül,

—

látni ?

míg szolgájának

kérdé az agg

Komo-

róczihoz fordulva.

a

felel

élénken a kérdett. elvégeztem,

szavait

felszólítás

—

— nevezd háromszor atyád— Nevét? — mond Komoróczi — ha tudnám. — Hogyan? hát nevét sem tudod nem atyád nevét viseled? — Nem! — mond rabló kesern, — mint hét éves vesztettem t. — Mint hét éves? — kérdé nyugtalanul az öreg Komoróczira bámulva. A famulus megszólalt: — A föveny legördült. jegyzé

meg

a varázsló

nak nevét.

azt

te, s

a

el

Mihelyt

a famulus e szókat

arcza lángolni

ejté ki

:

az öregnek

kezdett, s feledve mindent, babonás felnyitá a könyvet,

melyet a Ko-

moróczi szolgájától átvett; hallgatást

intett, s olvasá,

magasztaltsággal

mi következik
'

vagy

k'

a mindenek teremt/e nevében. Jó vagy gonosz

^ földön

vélt atyja,

e férfiúi

kdrbozott

felszólilásomra jelenj

meg !

tebb hangon folytatá Otbeon, Jltbanatos

fiadnak nevezted ! valóságos

—

:

—

vagy dvezüll

—

Jlz

Jssiray

él

—

veltei alakban, nem mini ijeszt;

a mi rémítene engemet

Isten

-^gla

maton szavak erejénél jelenj meg ! követni,

:

barmadik

Kis szünet után emel-

nevében

s

az

— Pentagamszelíd és k^d-

s

és

ne merj semmit ezeket

itt,

8*

kik

el-

a

!

ti6

— JJipba — Omega —

Luciát Tetragammahn

—

Lux

Premoton

—

Mugiens

—

On

Timulalon szavak

és

védelme alatt vagyunli.»'^

Míg

az öreg olvasott,

a

Komoróczi szolgájának

homlokán gyöngyözött a veríték szélye ezer

—

7<5/

/

s ajkai

és felelj !

—

—

folytatá Július

lom

mágus

— min-

adj tudósítást a

!

jövrl! Enga

— ftabdanum — — Obu — Englabis szavak parancso— — -^S^^ — mondom, — Adonay — Adonay Veni — Veni —

Ismeretlen atya! az

godum és

Jlgla

Végre

vonaglottak.

den kérdésére e férfiúnak és nekem múltról, jelenrl és

elébe.

alakot játszott

kisérteti

szemeit hunyta be

fölgerjedt sze-

;

In-

erejénél

és kényszeritelek !

!

!

-^g^f*

^

•

!

!

!

Veni!

Komoróczi nyugodtan Gáspár urának

állott s

karját ragadta

szünet ln.

meg,

s

a terem egyik

szögletére mutatott.

Komoróczi

semmit

szegzé szemét az agg szolgára.

— Pártos

utoljára

lélek !

sem

látott,

varázslóra

gúnymosolylyal s

a

megnémult

— mond az öreg elre lépve — — veni! — meg!

az Jídonay Tetragammaion leghatalmasabb erej

szavakra kényszeritlek! jelenj

Veni!

veni

Ezen

nem

pillanatban

a

boltozat egyik eddig észre

vett ajtaja felpattant s megjelent

AZ ATYA. LipUd

Tuhid f
»

S ama nagyok kfizl

egyikre, kiknek

Yárfödte ormaik szíp völgyeinkre Lenéznek.

—

Byron JKanfreJ. P. Tforvátb

Egy egyét

lovag; sisakrostélya

ifjú

Ux. ford.

emelve,

föl volt

s

azon arczoknak, melyek nem annyira

láttatá

vonásaik szépsége, mint az azokból áradó lélek fön-

sége

által,

emberien túliaknak tetszenek váratlan

lenetekben,

A

az élet nagy

s

nemes föveg ezüst

mok

gördültek

ki

;

je-

elhatározó pillanatiban.

s

pántjai

gazdag hajhullá-

alól

egyszer barna dolmányt ell

az

testhez szoruló vért födte aranyozott ékalakú éllel

közepében s

;

hosszú egyenes kard csüngött oldalán

;

miként a kör eltt megállott, tekintete mondhatlan

méltósággal

s

nemével a szánakozó gúnynak,

szállt

személyrl-személyre.

— Ki vagy? — elvesztvén —A

kiált

az öreg varázsló,

lélekjelenlétét.

kit

nem

szólítál,

jámbor!

—

mond

majdnem

az

ifjú

—

ijeszt alakban, miként óhajtád, atyja ezen fér-

fiúnak

itt

s

mindnyájatoknak,

igazbanjárók,

bennem

az

kik,

atyát

mint

h

akarjátok

fiak

s

megis-

merni.

Komoróczi az els pillanatban a jelenet

nem

szellemi

;

sejdíté már,

hogy annak anyaga

hogy

földi, s

—

!

ii8

ármányt gyanított

,

mint

de oly vakmer, elszánt

;

férfiú,

E

soha sem rettent meg.

a veszélytl

jám-

— mormogott magában — meg kísértenem. — Üdvözlek, atyám — mond, megjelenthez intézve szavát — els kérdésem az hozzád min nevet — Nemcsak atyád, birád vagyok, rabló — — Istenemre! kinek nyugodtan bor lelket

kell

a

!

:

viselsz ?

is

a

felelt

!

kérdett.

kénye oly véresen rombolt ártatlanokon, mint a tiéd, az atyját megtagadta ismerj rám, Komoróczi a ;

király

áll

—A

!

eltted!

király

kiáltanak

!

mindnyájan a legna-

fel

gyobb meglepetéssel.

Az öreg

a

szobor állványáig tántorgott,

párkányára hajtotta fejét; Komoróczinak féltérdre

—

Itt

sisakkal és karddal

kiált

—

gyermeknek egykor,

fel

az

Lászlóé csendült fülembe

karddal zaklatja !

ki

ki

—

egy lovagot

látok,

nem ismerem Mint Erzsébet név, késbb a

a királyt

;

!

mióta e szent nevek el-

— csak

üldöz, ki véres hon legersbjeit sasfészkcik-

hunytak, király nincsen!

bl

szolgája

rogyott; a rabló nyugodtan elre vonta

—

kardját.

annak

s

a

a kevély várakat rontja

le, s

népét palotákba

költözteti

— Igen! —

a

felelt

fészkei széthányattak

tornyaival, mindenütt

;

király hidegen

— a rablók

de a nemes lovag vára, kevély még. Az itélet órája jelen,

áll

add fegyveredet ide s várd a biró szavait! Adni ? mond Komoróczi gúnymosolylyal

—

még nem

—

tekintettem oly férfiúnak szeme közé, kinek

szavára kardomat

adnám oda!

— Én

itt

benned

a

119

királyt

nem ismerem

terczei grófi

kezembl. Mátyás

—

!

mindenemet

vedd

s

ki

azzal a hideg, rögtöni bátorsággal, melyet

atyjától öröklött, ragadta

mellben Komoróczit

fordítással kardját csavarta ki

A

elrablottad, bcsz-

e kard sajátom csak, jer

s

egy

s

két

kezébl.

vad lovag önkénytelcn tántorgott hátra,

eddig láthatlan ajtón betóduló fegyveresek karjai

közé hanyatlott, kik

t

dühös védelem után fogták

körül.

Szótlan állott a rabló zött,

legyzinek

aczélmarkai kö-

oly mondhatlan kifejezésével a boszúnak

vetésnek, hogy

t irtózás

Mátyás csendet nélkül fordulva az

éve már, hogy

itt

nélkül nézni

nem

s

meg-

lehetett.

— Öreg! — mond, harag agg varázslóhoz — ismerlek hét

intett.

:

vagy,

neved Káldor

;

három

éve,

hon kormányán ülök, szólj miért nem folyaTéged Erzsébet idejében kimodtál hozzám?

hogy

a

!

—

kemény csapás három gyermekedet vesztetted

raboltak, rajtad

Az öreg

— Egy

történt

:

te

ndet

s

el.

feje keblére hanyatlott.

fiad volt hét éves s két leánykád,

úgy-e ?

—

folytatá a király.

Komoróczi figyelmezni kezdett. Egy fiad s két leányod mondd, öreg, hová

— — Ah! — rabló — ha ez lehetne! — három gyermeke ezen öregnek egy hét — éves kinek nyakában Mária-kép csüngött, mely ha aranyból nem maradt volna meg oly soká; — öreg, nem úgy él !

lettek ezek!

kiált fel a

volt

itt,

s

fia?

lenne,

szólj

!

az

Istenre,

volt-e.

— Úgyl — — — Tépjétek

Káldor, Komoróczira kiáltott feszülve. kép? szét keblemen a dolmányt, férfiaki mond Komoróczi rült magasztaltsággal, s arczában elegye a felriadt érzés- és örömnek vala kifejezve.

bámulva

s

sóhajtott

— szívemen — —

Itt,

fel

—

a képi s a

Jttl

a jel.

emberek azon öreg ott kiáltott Fiam! I

!

— —

Oda

nézzetek,

— az én atyám

fel

Komoróczira

Káldor,

szegezvén kétked tekintetét,

—

1

halvány arczában az

s

öröm bibora terjedt. Nem, nem lehet! te Komoróczi ? a vérengz rabló, a kevély, hatalmas kényúr, kinek neve a pesti külvárosokig hangzott, reszketteté

— Ha

meg?

t

tornyait

de

nézz ide, egy rabló ez

vérttel szíveden,

fiam! hadd

s

ama fényl

te vagy a király,

keblemre jni

éve már, hogy e szem

sírni

— oh

!

nem

tudott,

király!

—

itt

húsz

könyük

gördülnek!

— Atyám — Komoróczi, az ingerültség hátranyomván megfogóit deihez omolva. — Te vagy az én atyám — tehát e mely közel van világon egy él szívemhez — nem árva többé rabló szól

!

óriási erejével

s atyja térI

létezik

széles

lény,

a levert

?

Mit

akarsz

te,

kegyetlen ember,

rálynak nevezed

?

ki itt

azért adtad-e az

?

magadat

ki-

atyát fiának,

—

a

hogy ket elszakítsd egymástól? Itt vagyok, a sorssal számot vetettem! miként nem tudtam, mi a kegyelem, nem fogadom azt el tled ; de ember vagy! neked is volt atyád, nagyobb náladnál, kit, mint gyermek. Istennek hittem. Engedj egy hetet nekem, hogy lehessek fiú és ember! egy puszta, nyomorú hetet, egyetlent fiát

atyjának,

—

—

—

I

— — —

sz

hogy ezen öreggel szólhassak, hogy mon nyughasson, hogy rizhessem ajkaimi

illethessék

vagyok! egy hetet

A

—

feje válla-

álmát,

s

kezeit

Húsz éve már, hogy árva kérek, s fejemet adom értei

—

rabló dühösségében, mely kínnal

s

nemével a

kábultan fejledez érzékenységnek vegyült, a királyt

meglepte. Vizsgáló tekintetet rázslóra,

arczát vizsgálta,

— rebegett

voltl

t

hittak alig

magába

öreg vas fiának

— Egy fiam Káldor — Kálmánnak

mélyedve.

félrülten

gyermek szke

a

;

vetett az

Komoróczi nyakán függött,

a

ki

volt,

E

lenne huszonhét éves.

ha élne, most

s

férfiú

volna az én

— Ah, mondd negyven év redit hosszú mi adta neked — hová húgai— mert kétes bennem, dat? — minden csak álom? — Ide nézz — élénken kérdett — fiam

?

a

1

szakállt

s a

tetted kis

?

szólj

a hit

I

s talán

újra

az

a

felelt

!

tépem

arczomról,

álszakállt

le-

öröm bódulttá

az

tesz! Ezzel álhaját és szakállát keríté le arczárói, s

egy szép

ifjú állott a király

— Fiaml — — én vagyok

eltt,

kiáltott az öreg,

Igen,

ennek az embernek

szemeimrl laktam

hölgy

s

fia

fiad

— oh, nézzetek ide én — burok lezuhan I

!

vagyok!

a

emlékezem, hogy egykor kevély várban

:

tagjaimat fényes ruhák födék

állott

mellettem,

ezüst fésvel

s

;

egy szelíd

fürtjeimét választá

kétfelé

1

— Anyád — nyögött az öreg. —E maradott meg eszemben, — Komoróczi — a vár fénye néhány roppant ebnek volt!

jelenet

folytatá

s

csahol ása.

;

121

— A csataebeké — jegyzé meg az I

simogatva

fejét

könyvel

s

fürtéire nyugtatva,

— Emlékezem

tzre

zajra,

atya, a rabló

sr

ázott arczát fiának

—

I

folytatá ez, mint-

egy összeszedve emlékezetének elmosódott képeit. Igen, egy öreg szolga

ragadott

két gyermeket

fel

— füleimben egy — E mely száz

engemet az ágyból,

és tás

cseng ez óráig

terített le,

nt nem

halálsikol-

kéz,

I

—

tudott

ölni

:

férfiút

mert ama sikoltás

éltemet, odaadnám I

— Ha anyám nevében kérnétek — A rabló végszavakat majdnem

suttogva mondotta

ki.

csengett fülembei

— Anyád

a

az

sikoltása volt

az öreg, két térdre esve s

világos

A

minden

király

minden

I

fiát

rebegte kinosan

ölelve át

némán

kozást. Volt valami tündérileg

mi a szívet ragadta

—

—

ah

I

—

I

a körülállók

s

I

meg.

kisérteti fényt árasztottak e

A

hallgaták a nyilat-

igéz

e jelenetben,

kisérk szövétnekei

komoly kívekre,

s

az

egésznek hatásteljes tekintetet adtak.

Mátyás mély részvéttel állott a két beszél eltt Komoróczi Isten- s szivében kemény küzdés volt.

—

emberi törvény

s

az örök szent igazság következé-

sében, százszoros halált s

orozva

öj és,

den, a mi

érdemlett.

Rablás, nyiltan

gyújtogatás, rendbontás; szóval

bn

s

országos gonosztett,

t

:

min-

halálra

ót komor végzet sujtá azon körbe, hol rabntt fel sorsa t némileg mentheté ugyan de

Ítélte,

lóvá

;

:

a tettek kiáltottak.

—

Így, atyja eltt állva

s

annak

térdeit körülölelve, a vad rabló a király szivét ér-

deklé,

ki

nem

nézhette szánakodás nélkül,

s

keble-

153

ben hatalmas szózat kelt

föl a fiú

védelmére

a rabló

ellen.

— Komoróczi — mond Mátyás —

teljék kíván-

I

ságod

:

egy hetet engedek

szék eltt állandasz,

de egy hét múlva Ítél-

;

tetteidrl

s

számolni fogsz.

— Egy hétig élekl — mond Komoróozi — akkor — legyen úgy — Kérdezni akarsz meghalok I

I

engemet?

Mit

lopó

számot

a

adjak

vársz te a

tlem

feleletül? mint

melyeket

batkákról,

az

erszénybl kiürítettem a gyrket s karpereczeket soroljam el, melyeket a hókezekrl fejtettem le ? A Komoróczi név széthangzik az országban ;

I

— —

Karddal oldalamon, mint nyilt ellenség vívtam veled

Ítéljen az Isten közöttünk.

I

— Nem az Ítélszék eltt most, — — szelíden e percztl kezdve egy hétig a állasz

felel

a király

fiút

akarom benned

nem

tekinteni,

mást!

Mondd,

mit tudsz sorsodról még, testvéreid élnek-e?

— Hagyj

adtál, oh,

engemet most

ezen öregnek élnem

—

1

mit tudom én, egy hetet

ne csipkedd perozeit

Nem

—

mond Mátyás. de úgy, hogy

Te,

ki

az

Komoróczi

—

esdeklnek a

életért

megi vedd tlem

ártani

azt

I

leszek fukar az idvel,

perczet tagadtad

engedd

vissza,

az

életet:

élj!

ne tudhass.

— Élni — meglepetve szemei kétkedve voltak nemes vonásaira sze— Igen, gezve. — Rövid szünet után vagy — j — én gylölad — Atyám nézd ezen embert kiált fel

I

a rabló,

s

a király

folytatá

kiráJy 1

a rablótól halál

I

1

tem t: mert mint

:

te a

:

a

király

életet

itt,

a szirt állott elttem,

s

fegyve-

:;

U4 rcm éle gerinczeín tompult el gyermeknek hittem, kit ölben

megvetcttein

;

cselszövény

ringat a

péppel édelgett a hizelgés,

s

ez

s

ember

az

leggonoszabb ellenségének életet tud adni

— Oh királyom — 1

mond

dolmányának szárnyait megragadva, miért évvel jobbkor születnem?

—

Téged kábult babonás

méltósággal teljes tartással

I

—

—

Mátyás

kellé húsz

mond

szánlak

szemfényvesztésed bnhödésre érdemes

a

király

de átkos

;

:

—

1

öreg, a

az

mert

:

nem

mivel

boszorkányokat hiszesz, nem, mert azok nincsenek

nem

mivel

s

—

;

babonást,

De

az,

s ha meghivásodra eláll agyad alkotta képe képzeted réme, nem valóság. A gyáva

czolva

t,

el: mert mélyen Üdvezitnk hatalmától lelán-

az ördögöt idézed

pokol odvaiban van

:

—

kit a

rezg

nem magadnak

te

jeszted

;

levél remegtet,

megvetem!

—

te a

babonát ter-

te a gyávákat csábítod s rossz

ember vagy,

ártasz csak

:

pedig az Isten jónak teremtett! Alig hihetem, hogy józan észszel ember ennyire törpülhessen rult

te

!

Az

rült vagy

:

öreg, a babona vakhitében, gúnynyal

lag rázta fejét.

—A

nyomo-

!

király egyik

— Vigyétek ket még az

ros felügyelet legyen rajok.

s

femberéhez

éjjel

tagadófordult

Visegrádra

Ezen

ifjúnak

;

szo-

itt,

míg

jobban megismerkedünk, lánczot tegyetek kezeire, lábaiia: mert

nem üdvös azoknak szabadon

Ki szavát annyiszor megszegte, mint nincs. rait,

s

Ezen aggot

itt,

mindenét, mi

égessétek össze

;

tartsátok jól

t

;

rültségére

,

lenni.

annak hitele

könyveit, búto-

emlékeztetné,

e babonás lakot dúljátok

fel

;

rom-

i«5

hordjátok

jait

üres helyét boríttassátok kövér

cl, s

gyeppel be, hogy nyoma se maradjon. Arát megfizetem én. Irtódjék emlékezete ki, miként akarnám,

hogy a babona

buta álhiedelem veszne

s a

el s ter-

jedne világ mindenhová.

— Szobája e

folytatá

gyermekes vén ábrándozónak, szelídebben

király

a

adjatok ezen ifjúnak

itt

—

dolgot,

—

kórház legyen;

hogy a mit egyik

— némi rész— Ha reményt nyújt egyik, vagy nemémásik ördögbl — mert. Istenemre csak — emberré ben az ördögnek e földön hiszek ha születtek jónak: akkori — de elég! — húsz éven elhenyélt, a másik kárt

tett,

ben pótlódjék.

ily

I

válni,

újra

a

távozzatok

A

I

király parancsa szorosan teljesíttetett:

már Komoróczi, nyába

A

atyjával

másnap

Visegrádon a Salamon tor-

volt zárva.

zugligeti ház szétbontatott.

— A minek értéke —

babonára nem vala használható, azt a király Visegrádra küldette az öreg Káldornak. A lak s volt s

az alatta terül földalatti rejtekek s pinczék üregei a

földdel tétettek egyenlkké.

Három

hét múlva a ga-

raszolt házhelyen harmattól csillogó s

az egész lak, mint

varázsvesszvel

gyep

terjedett,

illetve,

eltnt

örökre.

Gyanítható,

hogy az öreg Káldornak cselédei

közt volt,

ki a király

felfödözte

;

tet várt,

közöljön.

hogy

—

azt hitték.

megbizottainak a lak rejtekeit

vagy talán épen egy lélekidézeti jeleneazt hírül adhatván, tetten

Akkor

tájban

érést

esz-

legalább közönségesen

;

1

16

A

kiséretévcl csende-

király az igazságtétel után

sen haladott a Zugligetbl Galeotti lovagolt

:

olasz

Buda

ki

tudós

Balján

felé.

egyike azon kül-

s

földieknek, kiket egyrészt a tudományokat

kedvel

királynak kedvezései, másrészt titkos cselszövények csaltak közelébe, s kik

néha a magyar nyiltszivsé-

get álnokul használták arra, hogy egy tervet csirá-

jában kikémlelvén, annak sikere ellen gátot emelhessenek.

— Galeotti

dásaitól,

kik

azonban, bár

nem ment

áskáló-

t

Mátyás eltt sokszor törekedtek

gyanúba hozni

dicséretes

:

kivétel

gyanánt fénylett

fleg az özönnel jöv-men Hév ragaszkodás a király személyéhez, s az akkori idben nevezetes jártasság

a lenge külföldi sereg s

olaszok közt. nyiltszivség,

a tudományokban, fleg a csillagászatban, tevék t Mátyásnak leggyakrabban látott s legkedvesebb

emberei egyikének.

A

szk, de festi völgy felett elvonultak, s a lég, áthatva a vihar utáni fszertl, mely a a virágok illatát emelé ki, tiszta volt és ragyogó fák levelein a teli escseppek égni látszottak, s mint háború után a csendes béke, úgy szunnyadott a fellegek a

;

szz

A

éj

a derült, ifjudonzöldel természet keblén.

király

nem

igazságszeretete is

emésztette.

látott,

volt vidám, mint soha

t

—

nem, mikor

büntetni kényszeríté.

ó

Katalinban

De egyéb

senyved

virágot

csak azért virulva, hogy keblén hervadjon

el

nt ifjú heve, sem a királynét magas férj, a lelke nem szerété: föltalálta benne a ncmeslelk férfiú s az ember a tárgyat, a legmélyebb,

s

bár sem a

h

legszínletlenebb részvétre.

—

A

királynén,

darab

•*7

id

veszedelmes jelenségei mutatkoztak a tü-

óta,

Mindazok,

dvésznek.

kiket

részvev

a

neje egészségi állapotáról tudakolt

zonyos kora halálával

hogy egy

férjrl,

csatlakozott,

lommal

nem

töltötte

volt így

s

s

szerette,

—

szívét.

is

ily

hozzá

ki

nagy tervei közepette

el

e

annak bi-

perczenkint enyészni

óránkint,

országos gondjai

t

ki

t

:

— Feltehetjük

ijesztették.

lényt,

ki

Mátyás

látni,

fájda-

Maradékra remény

házasság a jövendre nézve

is

de Mátyás sokkal nemesebben gondolkodott, mint hogy valaha, csak egy tekinfontosságát elvesztette

tettel

is,

elárulná

;

az

iránti

Bár

aggodalmát.

t

hogy Katalin képtelen a magas nevet az anyai, szívhez szóló s boldogító nevezettel egygyé olvasztani. Galeotti gyakrabban volt a királylyal, mint hogy orvosai bizonyossá tették,

királynéi

lelki állapotja

de nem melynek rezgése

eltte titok maradhatna

meg

örömest pendített

Ment

oly húrt,

;

mvelt tudós azon szívetlenek módjától, kik a lelkiképen szenved király eltt fájdalmas.

olykor elválásról

volt a

s

a

hon javára biztosb nsülésrl

ejtenek szót.

A

jelen pillanatban

igyekezett érintene,

t

Mátyást kedvetlennek

felvidítani,

a

nélkül,

látván,

hogy tárgyakat

melyek emlegetése kedvetlenségét öreg-

bíthetné.

— Pelséges uram — mond az udvarias !

nevezetes rejtély

lenne a megfejtésre

:

olasz,

—

mennyire

bnös, következleg büntetésre érdemes azon babonás ördögidéz, kit felséged, megjelenése rázott fogalmából

?

által, ki-

ii8

A

könny

király

után

sóhaj

lélekzetet

rint,

midn

látszék

Szokása sze-

venni, mint ki mellén feszülést érez.

kedves embereivel beszélgetett, utánoz-

—

hatlan nyájassággal s vidáman fordult a szólóhoz,

Lássuk, Galeotti

—

!

mond

lasztani s következtetni

—

mit tudna

itt

min

bölcseséged?

elvá-

erkölcsi

vád terhe alá jöhet egy elfacsart elméj babonás agg, ki jól vélve hisz

el

mindent, a mit a hagyomá-

sok ava sötétség penészeként szivárogtatott a tizenkettedik századból a jelenkorig?

—A

—

király,

lengyel udvarból

gig költözött

felel

Galeotti,

még László

modor

urát

francziás,

szerint szólítván

mélysége

meg,

désébe, szokott elméssége

s

nem belesztte

— Valóban, én

a feleletet,

a

idejében Magyarorszá-

— kér-

szerint,

majd-

azt hiszem,

hogy az öreg Káldor azon nemében van az rültségnek, melyet a király igen éles tapintattal lobbantott

szemére

s

melynek fejtegetésében

a

minap,

midn JanusPannoniusszal sVitézzel vitatkoztunk, felséged velem egy véleményben

— Emlékezem — 1

volt.

a boszorkányokról volt szó,

jegyzé meg vidáman Mátyás — Gara, is

—

Bánfi, Újlaki

jelen voltak s az utóbbi több nevezetes port emlí-

tett,

melyekben a vádlott személyek nem mindig a

kínzópadon, hanem néha önkényt másokat.

— A három

úrral

— viszonzá

is,

tettek vallo-

Galeotti nevetve

valóban nehéz e tárgyról vitatkozni

:

k

az

—

ördög

hatalmában hisznek. Lélektani tekintetbl az emberi elmének ilyen ficzamlásai érdekes vizsgálatokra vezetnek. Tény, hogy ördögcaimboraság miatt vádolt

IS9

st

személyek körOlálJásosan adták el, sítették ismeretségeket a gonoszszal

ket

több afféléket

neme

esküvel

'*

s

a mi egyenesen odamutat, hogy e

:

a kábultságnak érzéki hiba s valóságos beteg-

ség. Talán

azon altató

s

kábító szerek sokszori hasz-

nálásának következése, melyekkel ezen rültek

gukat kenni szokták ily

er-

összejövetelü-

boszorkány-szabathokon

szent-gellértj

a

;

puszta csalás semmiesetre

;

összehangzás tettben

s

ma-

nem

;

vallomásban, egymással oly

helyeken, a csalás eszméjével, fleg buta, ba-

távoli

— össze nem — Megvallom, —

bonás népben

fér.

felel a király

— hogy én ezen

elítéletet annyira bcrögzöttnek hiszem, mikép gyó-

késbbi századtól várhatni csak. Azonban e jóltev fordulatot elsegítni kötelesség. Tudod-e Galeotti, hogy a hol ok s bizonyítványok gyítását alkalmasint

sikernélküliek vagy elmét s érzéki kört haladók, ott a dolgon keresztül nyúl ni s a balitéletnck

utait kell

elzárni ?

— Sok kormány-

s

életbölcseség van annak elmé-

—

—

mond, viszonzá a bölcs, de gyakorlatban, úgy vélem, egy volna a legnehezebb feladatok közöl a kivitel. letében, a mit a király

— Ugy-e? —

Lásd, Galeotti,

munka nehéz

A

—

volta

nevetnél-e,

kopjásaimmal vitézt?

élvezetet a léleknek.

ha egy ütközetben sorban látnál

állani,

— Vag)'

engemet

azt, ki

a

királyt,

A

mint köz-

egy csarnok tervét rendezi,

mint egyszer napszámost, téglát hordani Jó«ik«:

a

terhe emeli a siker becsét.

s

nem ad nemes

mi köznapi,

Nem

—

Mátyás mindig vidámabban. én mindig úgy hittem, hogy

felel

cs«hck MagyaroTszigban.

)).

?

— Neg

;:

'3©

héz?

— hiszen

nok gyávával

vívni

;

nem

s

kétsége?

fejlést a kivitel

A

munka örömei Szeret-e

ez a

baj-

er-

teszi-e kívánttá az

— De térjünk

a tárgyhoz.

vakokkal például a zöld és kék szín közti különb-

nem

séget megértetni

egy

midn

atyafi! várj,

kis

e szilva

míg kékké

érik

feladat volna

I

ha mondanám

például

hasonlítást,

itt

a

s

—

Hallj

valakinek

akkor lázt okoz;

zöld,

harmat hamva borul

rá,

akkor ehetsz belle kár nélkül.

s

— Nos, — mond Galeotti — az alkalmazás? — Útszéli — a

—

király nevetve

felel

;

a hasonlítás találó

fejtsd

meg. Galeotti soká gondolkodott.

— Lásd! —

— az emberi elme mindig messze dolog egyszer — én he-

kiált fel

Mátyás

fonákságai közé tartozik, a feloldást keresni a tárgytól.

A

a

:

hogy csak egy órát vesztenék magyarázatra buta emberekkel vagy vásott lényekkel, ket minden lyett,

elzmény

további

nám

el

azaz

;

az ajtóra

hogy

:

nélkül a kerttl s a szilvától tilta-

a kert körül

kemény

a kerítést áthágok

nem függne egyelre, ha gétl ezreket kellene

— Még mindig

könny hogy

A

;

vonatnék

falat

nem

s

felelek róla,

egyike valamelyik szilvafán az éretlen gyümölcs mér-

megóvnom.

elmélet

szavalatával,

kifejtse.

magas

lakatot tétetnék

itt

áll

a dolgot

elttem

bvebben

s

a király,

szükség,

tilalom gyakorlata épen a nehéz.

— A hogy az ember, — viszonzá Má— Mikor Erzsébet idejében Giskra hatalmával ve&zi

tyás.

vissza kezdett élni s barátból,

gonosz alvezérei

által

'3'

a

az

hon ellenségévé változott: mennyit tanácskoztak Erzsébet udvarában

végre a

A

azon szabadzsákmányos

unta

gyakoriságát.

okoskodott, tervelt

kinek terjed híre

túli

—

t

sértette.

következés? Giskra a fels vidékek ura

majdnem a

meg nem

hívatlan

ellen,

mint minden középszern volt a

aligha

ki

nem egyszer

gróf maga

Cilii

!

vendégnek

hívott

királyi

hatalommal

—

Mi lett,

cseh rablók fnökei

s a

hon keblébe fészkelték magukat. Egy gyorsan sar-

jadzó növény

a

lett

háború, melyet az egyik

másik rész vérrel öntözött

míg

:

a

kétked

s a

kertész,

az éles sarlót tartva kezében, messzirl számlálgatta a

szívf levelein: vágjon-e a gyökér

vagy ne?

alá,

—

így állottak a dolgok, mikor én Budára jöttem. Egy parancs 1 s az akarat ereje s lám több harmincz !

rablóvárnál romjaiban hever

táboraiba szorult tók száraz

tél

!

Giskra Zólyomra

csépli megapadtak, mint az ara-

;

után.

— Valóban, — — felséged

mulva

— Ertesz-e már?

mond

Galeotti,

ott ragadja

meg

királyra

a

rombolt

is

a

Rozgonyi hada

sok gyilkos fészkei körül

:

bá-

a dolgot, hol az

De bármin

üstökön lehet kapni, mint az alkalmat. sikerrel

s fa-

a

zsákmányo-

azon ezerfej sárkányt,

melynek neve bal- s elitélet, babona s vakhit. nemre nincs emberi kéz, mely megfojthassa.

Iste-

I

— Ember! —

gével,

midn

szólt

Mátyás

a lélekre akart hatni

hogy kötelesség e földön törekvés? légióit

ki

az

a

szokott fönsé-

— nem tudod-e,

haladás

a

s

mennyemet nyitnám meg

s

tökélyre

angyalaim

mutatnám az ég azúrjában, emelt lángoló s hogy csak annyit akarok, a mennyit

kardokkal

'3»

—

tennem?

lehet és szabad

mve-e

Pillanat

azon

hosszú kínos út a tökélyre, melynek vezértzoszlopa a természet s

homlokán lobog?

mi haladunk

— Ezredek tntek

hulltunk; s hol

s

most?

állunk

el,

—

Nem századok haladásának gyümölcse-e dolmányomnak e gombocskája, melyen egy római imperátor

— Ig&n

bámult volna egykor ? kát

is

érdem, Galeotti

megkezdeni a munsem gyzzük a sár-

1

le

gyzhetlennek neveztél vagy százameg szíjas életét de orrára ver-

kányt, melyet

dok

ha

1

;

sujtása töri

;

jünk mindenütt, hol veres taréja mutatkozik meit vagdaljuk

mébe

Az

els

hátrálásakor emelt buzogánynyal,

mint a fergeteg, rohanni

szarvas,

meg

t

s

üldözni kifogy-

ne fordulhasson

vissza

a vadász

kit

keresztül

üldöz

hogy

I

kör-

örökös támadó ellen örökös háborút

kell folytatni s

hatlanul

;

lábait nyújtja s sze-

hová annak igéz sugári szédítve

szúrjunk,

lövelnek.

hová hártyás

le,

;

mint a

s

kerget a vadon tömkelegein

végre kiállva a verítékes rohanástól, az

:

lábai

eltt rogyjék össze

s

kés

kése egy

századnak verje agyán keresztül a haláldöfést.

Mátyás a

kevés aggasztó következései voltak

alatt

boszorkánypöröknek

;

de sikerre vezettek

;

mert a

vádlottra s figyelkre inkább szégyenítk, mint ve-

szélyesek voltak. el határozottan

lelki

betegeket

E

nemét az ábrándozóknak a

mint rossz szándékú rablókat vagy s

rülteket tekintette

s

így

büntette a nélkül, hogy máglyán veszszenek

kórházba záratta.

De

üldözte

a

sággal

s

király

gátolta

élénken

s

;

s

el,

vagy

minden szugolyban

babonát, kifogyhatlan

inkább, mint valaha

— vagy

bátran

el

makacs-

lehet

mon-

'33

hogy e folytonos üldözés elkészítette

dani,

azon jóltcY világosságnak, mely

késbb

útját

az ily babo-

nákat, mint nevetség tárgyát tekinteté, s az azzal fog-

talkozókat

mint csalókat vagy tudatlan kábultakat

tanftá megvetni.

AAJntegy két óra lehetett

éjfél után,

midn

a király

mindig beszélgetve Budára érkezett. Reggel a felkeléskor sokan jelentek

s

körül.

ezen

delmi

fenséggel

udvari

meglep

s

szokást

feje-

gyakorlá.

tapintattal

Valóban nevezetes vegyületét lehete látni a

meg személye

tisztelkedési

alkalomkor

ily

nyájas feszültség nélküli beszédeknek, azon

nagyra terjed dolog-

s

tervfelfogásnak

s

azon kel-

lemes társalkodói könnységnek, mely Mátyásnak annyira sajátja volt.'^

I^löltözködvén a király, reggelizett. Ezt 6 többnyire valamelyik ablakának közelében, kis asztalka mellett tévé s

ha

id

:

a reggeli

gyümölcsbl, fleg fügékbl

engedte, dinnyébl

maga elébe

állott.

bocsátotta mindazokat,

követeléseik voltak, vagy kik rövid

meg

Elvégezvén

ezt,

kiknek sürget

idre

látogatták

fényes udvarát.

Jelenben egy lovagot jelentettek a királynak,

ki

az akkori szellemben ismeretlen kivánt maradni, foga-

dás következésében

;

de a királynak fontos tudósí-

tásokat hozott.

.Mátyás elparancsolta a kalandort, s a terem közepében terített sznyegre lépvén, fényes látogatóinak közepette nyugodtan várta a jövt.

Az

udvari tisztek egyike az ajtót nyitotta ki

deli lovag jelent

meg:

lépte udvari

s

egy

könnységhez

s

'34

biztossághoz szokott

;

termete nemes és emelt, fegy-

verzete fénytelen vas, de ízléssel vert

let

volt

leeresztve.

s úri

készU-

állott,

így

sze-

edelemmel hajtván meg magát Mátyás eltt. jelenlevk elegyével a meglepetésnek s tudni-

rény

A

;

sisakrostélya

ill

vágynak

nyugtatták

a

szép

termet

férfiún

sze-

meiket.

A

lovag némán maradott

pergamen -tekercset melynek hátán, az akkori

s/tett

is

s

egy-két pecséttel

nyújtott

át

a

divat szerint, az író neve

olvasható vala.

—

Giskra!

—

kiált fel

er-

királynak,

meglepetve a

király.

; ;

SALAMON TORNYA. ——

non

kerOinek mily sebeket

s halilt.

Ki haJni tud, nincs járom ers nyakin.

Níked teniked

szabadság,

Áldozik a

kifolyt vér.

T{ötct*y Terencx.

Mátyás get

s

felvágta a két pecsét közti színes zsine-

legördítvén a tekercset, annak tartalmát át-

futotta.

Olvasás közben arcza mindinkább sugárzott

végre körültekintett.

— Urak — !

szól igen derült kedvvel

—

nemes

a

ismeretlen lovag nekünk kedves tudósítást hozott az elszakadottak rendre térnek vissza s ellenségink

barátainkká válnak!

— Giskral — kiáltanak néhányan jelenlevk közül — hihetetlen ez határos — Úgy van — Mátyás, ó, Giskra — a

fel

a varázszsal.

I

folytatá

I

;

birtokában a zólyomi várnak, melyet kezei közt hagyánk,*°

s a

fels

bérében

sereggel

vidékek s

néhány

nagy

részének

:

zord

vívatlan faersségével,

melyeket a Rozgonyi emberei, gondolom, igen ismernek

;

szóval

:

teljes

erben

ellentállani

!

s

ím

!

békekezet nyújt, lovagi bizodalommal, nemesen

hozzánk illleg urak, mit írl

s

így elfogadhatólag.

—

is

—

s

Halljátok,

Erre a király Bretizláwnak, a

csilla-

gásznak, a pergamenlapot átnyujtá.

— Téged, öreg, ég az olvasás — — mert nem régiben váratlan örömet biztosa,

folytatá

illet

I

jóslál

!

:

136

számomra bár fényl vándoraid nem egyszer szedtek már rá tévé az öreg Vagy mi nem értettük ket,

a csillagokból

;

I

— hozzá. — A hogy

—

ihletve

az ég

tárt

akarod

könyvébl

igazat szóltak azok

A

csillagász,

czára,

igen

ablakhoz •

jó

;

vagy mi tehát nem tudtunk Most igazat, kedves

:

olvasni.

olvasd

kinek öregsége

s éji vizsgálatai

szemei

közelebb

voltak,

da-

állott

az

s olvasá

Felséges úrl»

— Tetteim oly ismeretesek, mint hségem Erzsésem kiemelni örököse, László bet királyné sem menteni nem akarom. — Midn iránt

s

azokat,

:

a

ezt,

lengyel Magyarországba

ütött, a helyzet

vénynyé, semmit sem mulasztani nevelhetné, mert fejem kán. Seregeim tak, részint

el,

mi hatalmamat

birtokom forgott a kocz-

s

— nem tagadom — sok rosszat okoz-

akaratom

nyos lehessek; mert

ket olyhségökrl bizo-

ellen, részint mivel

kor kényökre kellé hagynom, hogy ily

sereggel valék csak képes

meggyzni

a lengyeleket többször, atyádat kétszer s

a

tévé tör-

bevett tartományokat birni

László élne, híve maradnék

ez óráig. meghalt.

;

—

Téged

Ha az

ég csudás végzete tett a trónra, ifjú király, s arra érdemes vagy mind hatalmad-, mind erd- s szelidségedért.

Én

az emberiség ellen vétenék, ha tovább

engedném Magyarországban

dúlni seregeimet s az

Isten végzése ellen törekedném. a mit tenni akarok.

— lm,

kezet nyújtok neked

s

Illbb

s

igazságosb,

király úri ezennel béke-

valamint atyádban a nemes

!

'37

bátyádban egy bajnok

ellenséget becsültem, László

könnyeztem meg

balsorsát

úgy nyíltan vallom

:

itt

hódolatomat királyi tulajdonaidnak, kora érettséged-

nek

lelkednek

vitézi

s ritka

zúztad azon kényurakat, visszaélve azzal,

honra. tél, ki

nék I

Ínséget

!

hs

Te

kik

ervel szertealatt, de

pártolásom

nyomort árasztottak

s

a

vagyok az egyedüli, kit meg nem gyzszabad vagyok s neked ellent is állhatmég De az is vagyok, ki jövendd dicsségét

Én

—

látom elre

s

alatt a nemes pályán uram király! bár nem Birtokomat átadom ezennel a váro-

égek zászlóid

követni tetteidet. retteglek

!

—

Becsüllek,

:

sokat, várakat, szóval mindent, nélkül.

egyezkedés

föltétel s

Személyemmel pedig parancsolj

I

—

Éljen

a király!*'

— Éljen! — ismétlék mindnyájan. — S derék lovag! — illetdve Mátyás, — intézve az elfödött arczú ifjúhoz szólt

te,

szavait

h/r

meghozója, mondd,

ki

elttem

vagy?

A

ily jó

törvény

lovagi

atyám csapott lovaggá azért nem kényszerítlek szólásra, ha fogadásod ellen van az de örülnék ily hír meghozójának voná-

szent és tiszteletes

—

;

;

sait láthatni.

— Uram! —

felelt

a lovag, a mint látszott, szán-

dékosan változtatott hangon. Ezzel szer

tiszteletteljes

ellen

ugyan,

— Éljen

a királyi

—

meghajtás után, az udvari renda

fejedelmi

intés

eltt,

akkor divatos elsségei következésében az

ily

de az regé-

nyesen rejtélyes lovagoknak, hirtelen eltávozott.

— Ismeritek ezen alakot? — mond a

tekintve.

király körül-

Mindnyájan

hallgattak,

—

Én

A

király a tekercset összegördítette.

A

szólt nyugodt-vidáman. jelenlevk arczán élénk tudnivágy vala kife-

isme-

rem, — jezve

a király mosolygott.

;

Kérdeni

t illetlen lenne,

ajkairól lestek a szót.

Mátyás

hallgatott.

— Deák Imre! — mond végre, a tárgyat röviden megszüntetve. — Te Giskrát ismered feleletemet viended. — néztetek egymás szemébe ;

a csatatéren

te

:

Ezzel a király visszavonult

s

Deák vagy Zápolya

Imre követé t. -K

Az id a

telt.

Magyarországon élénk mozgás volt;

még mindig

korona váltságára, mely

zében

volt,

a császár ke-

egy-egy aranyat határozott az ország

egy nemes személyre, mint önkénytes adományt.

A bosnyák

király, a velenczeiek s

czélra kezet

ozmán hajók

fogtak. alatt

Péter fegyverben

nyögött

raguzaiak az üdvös

a török készült

Túl ;

állottak, s a király,

mindenütt jelen, mindenütt int dal

s

átható tekintettel

;

;

magas

Wlad

vívott,

Duna

ujjal,

lelkével

emelt kard-

Szegedrl Budára, onnan

Tordára repült inkább, mint ment. Radulyt, a kegyetlen

a

Rozgonyi, Bátori, Zokoli

ki ellen

oláhországi vajdává tévé s

Budára küldé fogva. Aly bég e közben százötvenezer törökkel köze-

^)C^ladot

ledett. Zokoli

Péter

állott hirtelen

összegyjtött né-

pével fogadására készen.

így viharzott a látkör Magyarország

fölött,

midn

'39

több holddal

Komoróczi elfogása után egy

a

éjjel

Visegrádban a Salamon tornyának egyik keskeny

A

ablakában a n\écscs világa derengett.

nak fényes

del

sugárokat löveltek néha

erd

bos

terjengett

csendes és néptelen.

s

kevély vár-

csillagvilágba csak szök-

vitorlái az esti

— Egy

sr

mögöttük

;

lom-

Duna sznyege

a tág

alant

volt e szótlan éj

azon

álomra szenderít nyári éjek közöl, melyek honunk-

ban oly ismeretesek.

A várközeli a

erdben minden néma

közelg baglyot

nyughelyökbl

a varjak

éji

csendes

árjai

A

hoz.

volt,

;

nemes folyam

alant a

s

fodorhullámokban loccsantak

Duna

egész vidék egy a legfestibb

gazdag Magyarországnak.

A

tájai

hasonló

s

azon

s

vár sziklacsúcson fész-

alá.

A

túl

Ralai

ki.

s

Salamon tornya

az alsó körfalnak egyik szögletét képezi.

tövében foly

az

s

közöl a szép

mely menedékes hegylánczból rúg

ersségei a Dunáig nyúlnak szikla

partok-

a

oly széles, hogy fleg, ha kissé

itt

áradásban van, terjedt tengertóhoz

kel,

csak néha,

érezve, emelkedtek föl csattogva

A

Duna

a

mérhetlen róna nyúlik

berkekkel falvakkal elhintve.

cl,

Mintegy tizenegy óra kelet fell sötét

eJ,

s

elborítván

lehetett éjfél eltt,

midn

fellegek viharszárnyakon röpültek a

csillagos

fekete palástjokba kerítettek.

ég harangját, mindent

A

lenge sajka evezett Visegrád felé

váczi ;

oldalról

egy

oly keskeny volt

hogy odvában alig fért el két ember de jelenben csak egy evez ült az egyik végén s a töredékeny lélekvesztt annyira lenyomta terhével, hogy annak orra magasan emelkedett föl a folyam tükreaz,

;

140

bi. Halkal közeledett

a várnak

azon részéhez, hol

Salamon tornya áll, melyet, Pestrl indulva a Dunán, balra láthatni mai napig is az óránkint pusztuló nagyszer romok közt. A közelg fellegek nyomása a szelet ébreszté föl, a

mely sípolva

sr

dühösen zúgott a

s

erdben

s

villámgyorsasággal kergeté a toronyvitorlákat s szél-

eveznek nem

kakasokat sarkaikban. Arczát az kivenni

;

embernek

ból kitetszett, koros

perez múlva a parthoz

kellé lennie.

nesen a Salamon tornyának

Kezében

volt

íj

s

Néhány

földbevert czö-

ért, a sajkát

vekhez kötötte, kilépett a szárazra gezte.

lehete

azonban, mennyire kissé görnyedt állásá-

szemeit egye-

s

világított ablakára sze-

öve mellé két nyílvessz

szúrva; ezen kívül hóna alatt csomót

vitt,

melynek

miiétét a sötétben nehéz lett volna megtudni. Rövid

szünet után felkapaszkodott azon sziklára, melyen a

torony gyökerezett

s

;

dl

néha a

szomszéd bérczeken.

—

ban

Itt

s

bátorságban vagyok

ezzel

az ablakra

Így idzött darabig körüle a vihar fák zuhanása dördült meg a

tekinthessen. dúlt

vn, hogy

oly állást

s

!

—

mormogá magá-

a torony aljához ült le

s

a

hóna

alatti

csomót vette el. Ez, közelebb vizsgálva, kötélhágcsónak mutatkozott. s

A

rejtélyes sajkás félretette azt

egy vékony zsinórt vont

ki

pattogtatva kisértvén annak erejét,

végéhez kötözte ki

övébl

Ej

1

s a

;

ekkor az egyik nyílvesszt vonta

zsinórnak másik végét ahhoz hurkolta.

— dörmögött —

vessz

fel

keblébl s ujjával keményen a hágcsó

nem

birja

;

ez

a

zsinór igen nehéz,

csak jobb lesz

egyelre

a

a zsi-

'4'

nórra

is

valami vékonyabbat kötni. Emberünk, kinek

oldalzsebci egész tárházat látszottak képezni, rövid

keresgélés után egy gombolyagfonalat húzott

mánya

alól

néhány

öl fonal hirtelen le

magában

így okoskodott

bogozom

ki

dol-

jobb kezébl azonnal motolla vált

;

— jgy!

ln

—

ker/tve.

ezt a zsinór végéhez

kétségtelenül

a fonalat

s

— Most — felbirja a

nyilvesszó, a fonal a zsinórt, a zsinór a lábtót.

De, hátha Komoróczi uram nincs magában mellette hálnak

?

— hogyan

akkor

— Hm

?

s

rei

!

egy vashegy nyílvessz nem utolsó fegyver bátor kézben. ujjai

—

Teringettét! egy tövis a szilárd

közt szemet szúrhat

valamit számítani

!

—

ki

— Elég,

aztán

!

hogy

kemére

itt

vagyok

hölgy is

s

kell

min-

—

denek fölött, tévé, csattintva ujjával, hozzá hogy az ég elborult s egy jó hágcsóval s leleményesb fvel láthatlan ide juthaték.

Az öregben, suttogó hangjának ellenére, ráismerünk már azon szolgára, ki Komoróczival a Zugligetbe érkezett.

— Midn a király fegyveresei kea h a zavarban, mint

zeiket a rablóra tették, kis

inas

fig^'elm személy, kilopódzott a földalatti rej-

tekbl,

annak

s

midn

nemsokára urát

lépteit követte titkon

tudósítást szerzett

magának,

;

vitték

el

fogva,

késbb Vácion bvebb s

azonnal szabadításról

kezde gondolkozni.

Az

öreg, végre elvégezvén munkáját, nehézkesen

—

—

ülhelyébl. iHuhl mond baha eszembe jut, hogy ama vén ördögborda Káldor itt van közel, összerázkódom I de hiszen uramnak atyja, s így nem árthat neki. emelkedett

fel

bonás félelemmel

—

— —

•4«

Még

késnem

kfssé

mert

kell,

falon.

dühös

szel csavargatja a tölgyeket*.

Csitt

Így telhetett

el

negyedóra,

midn

övébl

nyílvesszt kivonván

sik

a szolga a

azt

s

mint

íjára illesztvén, a világított és

—

magában

1

I

hallok

lépteket

— semmi — mond

—

czél,

a

a

má-

jól-rosszúl

minden

te-

kintetben elég tág ablakra irányozta.

Míg

ez

Salamon tornyán

a

az abban mulatókat

azok, egyik az öreg Káldor,

ki

addig

kívül történt,

megtekinthetjük

ketten voltak

;

végre kinyerte, hogy

fiának lábairól a lánczot levegyék,

másik

a

Komo-

róczi.

A

szoba, mely a Salamon tornyának, a pitvarral,

egész els emeletét foglalá tisztán söprött sötét

letben kandalló

el

:

puszta, meztelen, de

falakat láttatott.

volt,

jelenben

tz

hév nyári napokban szükségtelenné

ben széles fa-lócza vonult szoba szögletét tölte

elbbenivel kékre

festve,

négyszög mécses

Az dor,

s fél

;

nélkül,

vált

;

mely

a

ezzel szem-

melynek egyik vége a

ehhez hasonló

helyezve,

szívlyukakkal

két

volt,

az

fenyszék,

támaszain

;

egy

keresztbe rótt széles deszkalábak-

szoba közepében, rajta egy serleg bor, barna kenyér.

egyik lóczán végignyúlva hevert az agg Kálálla

masztva függött ült

veres

asztal,

kal állott a

ki

átellenben

el,

— Egy szög-

;

a

könyöklnek

szakálla, le.

Szemben

Komoróczi

a

hústalan

kezére volt tá-

kezét félig elfödvén, a lóczáról vele

másikon.

keresztbevetett lábakkal

»43

— Mennyi fiam

Kálmán

?

már, hogy

lehet

ideje

—

itt

vtgyunk,

kérdé az öreg.

— Négy hónapja már, atyám! — Sok id annak, — rabKáldor — ságot meg nem szokta kevés, kinek az életben meg— Fiam nem unod-e minek leginkább öreg atyádat? — Oh at)'áml — Komoróozi — nem tagafelel

ki

a

;

adatott,

örül.

!

szólt

dom,

a király

nagylelksége meglepett,

s

kegyelem-

adásának els pillanatában azt hittem, hogy jótéte-

ménye

felülhaladta várakozásomat.

Most nem úgy

látom.

— Hogyan? — mond

bámulással, mely a

—

gonyi

fél rültségnek

—

Lásd, atyám!

memre? ?

tam-e

komor oda-

köveikezése.

mit vethet

a

sze-

király

— Kegyetlenséget? — kegyes volt-e Roz-

kegyesek-e vezérei

sínlenek-e a budai

az öreg azon

?

kegyes-e

maga ? nem

— miként hallottuk — Wlad és Walgatha

tömlöczben hibásabb

ki

?

azon

oly vétkes, mint én

számtalan

vol-

;

kányuraknál,

kik

rablóváraikban laktak: mint Vág-Beszterozén a Podmaniczkiak, a Pongráczok

goly vagyok legfölebb,

ha

nem

s

— Én hadi

s mások? engemet a

fo-

király kegye,

csalatkozom, örök rabsággal fenyeget.

— S ha úgy — mit remélsz van-e innen szabadulás? — az öreg — rök hever mindenfell végre kegyelmére szorulunk! — Szorulni — Komoróczi büszkén — hah! hogy hinnem hogy én valaha másra szorulhassak! — Szabadulni! ez ?

felel

alattunk, s

szirt

is

!

I

a király

kiált fel

kell

a

hihetetlent,

az,

min fárasztom eszemet holdak óta

;

a

de miként hagy-

;

'44 jalak téged

te az én

öreg,

itt,

boszúló kezek kört? hiszen

a

atyám vagyl

— Rajtam ne aggódjál, vad gyermek, ha szabadulsz mi gondom az életre? — Ha még remény mit olyderülne valahonnan — Tudod-e, kor mondái nekem magányos óráinkban? midn — az órök miként ma — mécses betegen pislogott :

a

fiam,

I

a

a

s

szögletekbe vonultak,

szélkakas csikorgott

s

a

mert a vész

k-

felvonóhíd deszkái a

párkányokhoz vergdve, dübörgöttek egy öreg emberrl

;

a

süvöltött,

egy barlang-

s

két

gyermekrl

bizonyosan nvérid voltak azok.

Ha

k

ról szóltál s

volna, a mi az élethez

élnének

kötne; a viszontlátás

I

pilla-

natai de hiszen álmok ezek!

— Emlékezem, öreg! —

mert tudod

tisztán;

te,

hogy a gyermekévek emlékezete eleven, mint a nap, s az agyba edzi magát irthatatlanul. A fiatal s érett férfiú feled a gyermeknapok üdvét egy pokla a hosszú életküzdésnek ki nem törli az elmébl. ;

A

férfiú,

mint a látó és halló, az élet képei

szonyai közt elágazott életet kére,

egyik

másikat

a

él,

emészti

fel

indulatok,

;

szenvedélyek embere, melyek ragadnak egészen elfoglalják;

—

annak

hullámain,

partokon szárnyal

mek

élve

él

;

;

a tekintet

—

A n,

kell

neki az élet mindene, a

kezddik

;

nem

az élet.

—

folytatá

a

lelket

nem figyelve, de szemei nem nyu-

— neki felednie

esemény nála idszakot képez nála

s

az életre

él,

sajkája a széles folyón lebeg;

gosznak

s vi-

ezer tárgy hat lel-

Komoróczi

a I

nyargaló

— A gyer-

legegyszerbb feledhet, mert

— melynek

si-

'45

Icoltása ki

hangzott fülembe, anyám voltl

— tehát

szívén hordta a vad szabadzsákmányost,

remeg

rizte

gonddal,

ki sírt

volt,

álmát

ki

mo-

egy sóhaján,

s

sarkaiból,

írt lel-

— Öregl e lehetségnek képzete önt kedélyemet rozsdás — Oh, hidd, vannak mely üres

solyára üdvözült

1

fordítja ki

kemre,

pil-

és holt.

melyekben hiszem, talán óhajtom, mit tudom én I bár ott szunnyadnék az anyai szíven, melynek dobogását alig tudom képzelni. Öreg, öregl leírtad te nekem azon angyalt, ki anyám volt, s képe elevenen van összealkotva elmémben, a múltnak éllanataim,

vonala

s jelen

leírásod forrtak

sszel én

t

égben,

megismerném. Testvéreimre emlékezem, mint kis bábokra, talányos arczukkal, melyeknek voTunásaik mint kétes köd keringelnek elttem. pokolban

—

dom, mint egy álom változó jelenetét, hogy sötét barlangból rohantam ki, szólni, kiáltani akarva s nem tudva, s engemet valami ütés vagy szúrás

—

nem tudom

mi

—

levert lábaimról, s

tem, egy agg lovag

állott

elttem

;

midn

ébred-

de hiszen hány-

szor haliad ezt már.

— Oh beszélj! gördítsd múlt képét élmbe, — hajh — fejem gyenge már, dereng élmbe. mit tegnap mondái, — Halld hát: zajos lakba jöttem hol sok ema

az mindig, mert

új

a

I

alig

én,

ber

járt

s

kelt

;

az

udvaron akasztottak függöttek.

Néha fegyverropogás

és

kardcsörgés hangzott.

sötét ólakban, lovak körül jártam;

gosb az emlékezet baikkal.

hogy

Egykor

— durva cselédek

A

már

itt

Én

vilá-

rugdostak lá-

felragadott az egyik s fenyegetett,

a vár rovátkáiról a

Jósika:

—

mélységbe sodor, mert

csehek Magyarora^ágban.

11.

lo

föl

146

nem

költöttem délben

Lábaimnál fölött

I

tartott,

— most

is

az

6 étlen maradott.

ittast, s

az irtózatos, a szédít mélység

— De

borzadok.

halld

:

az ijedt-

ség mint fagyi aló zuhatag rombolt idegeimen keresztül s én, ki

néma voltam

torkomban

fejledezni

addig, érzem a hangot

segélyért ordítottam!

és

—

nyelvem használatát visszanyertemi

— Keveset tudtam — így mondák

szólani,

Szavam

megtaláltak.

mert

cselédek

a

éves,

alig lehettem hét

nekem

hallván, a szolga,

kintett

— A szózat

a

szállt

rám s élni hagyott. serdül kornak vidorsága

zött hévvel

—

hatalmával

keblembe

végeztem szolgálatomat

;

midn

bámulva te-

kett-

;

a vad cselédség

kedvökben jártam, mert — — jobban használhatott. tévé kesern hozzá — S az öreg Komoróczi Péter, figyelmes ln szeretni kezdett, mert

s

úr,

irántam

;

mint tizenöt

év

els csatába oldalamon szívét az

;

vittem súlyos kardját az

vakmerségem megnyerte

öreg úrnak, elválhatlanná levek tle. Oly-

kor hosszú estéken lovagomat, világon

— víg beszélyekkel

ki

n nélkül

derítettem

állott a

föl.

— így loptam magamat szívébe, foga— Mondd, fiam! testvéreidnek semmi nem — Nem, mint oly sokszor mondottam már. ók s

fiának

dott s nevét adá nekem.

hírét

hallottad ?

a

alkalmasint elvesztek, miként én vesztem volna váratlan segítség nélkül.

Az öreg

búsan eresztette

heti fejem gyenge

mindenekbl

s

le

fejét.

— Igazad

feledékeny; de szólj!

kifosztottak,

váraid

el,

le-

midn

romokká dltek,

!

'47

miért

nem

hez te

—

folyamodtál az öreg Komoróczi

Péter-

másik gyámfia, Walgatha?

s a

—

Hm!

felelt Komoróczi különös tekintettel, melyben békétlen önvád s keser gúny vegyültek miért? mert átok van rajtam, atyám, s hálátlan valék. "Walgathával vígan éltük napjainkat s az öreg

—

—

vitézzel keveset gondoltunk.

Ha

a martalékból részt

kért fukarsága, vagy tetteinket korholta agg

sége

:

mi orra

alatt

Galgócz a mienk

paczkáztunk

;

hiszen

keményVadna s

több, ezer bérlettnél

volt, s

füg-

gött intésünktl.

— Hálátlanok! — mormogá öreg magában. — Lehet; — hideg keménységgel Komo— mit tehetek én róla? — mint ebbel bánaz

felelt

róczi

tak velem az emberek,

míg néma s buta voltam s a kegyelem kenyérhéját

hasznomat nem vehették rágtam

;

az ebéd csontjairól fejtettem fogaimmal le

s

— Gylölni tanultam az embe— Az Komonéma gyermeket hagyta rugdostatni csebennem, — midn hasznomat gondolta

a sovány inadékot. reket,

mert haszonvágy vezeti ket.

a

róczi, ki a

lédeivel,

vehetni, csak magát szerette. Higyj

csak anyai keblen a

s

szem eltt

apai

teremtmény keblében

;

az

nekem, atyám szól

az

I

ember

idegen szeméten

csí-

rázó növény dúsan és buján tenyészik, de nemes

gyümölcsöt

—S

te,

nem

—

terem.

szól

az

gondolni tudod, játszád

öreg ki

—

ki

ezt

mondani

szerencsédet kezedbl

s ?

az agg Komoróczi Péter megmentette volna a hálás

gyámfiút

;

a hálátlan

kígyót, kit keblén melengetett,

feledte, s méltán !•.

t4S

—

Most atyám van!

alakját

emelték

öreg!

hálás lenni,

én elemem; vagyok,

nem

rossz

I

—

anya

sikoltó

most tudnék talán szabadság az

a

komor boltozatok

kül hever akaratom,

rázzák!

szavaid a

— talán? — de

c

itt

s

a múlt sötétébl,

ki

alatt

jó

nem

tengek, mert cselekvés nél-

itt

átkaim e falakat

s

Lenne szalma

meg nem

rég leereszkedtem

itt:

volna tekercsein; vagy bármi durva szövet: rég szalagokra téphetem, dítást

neked

1

itt

érnék a szirtig

—

s

szabad volnék

semmi

sincs, a

s

hoznék szaba-

toronyból élve

alá.

—

—

Béketrés mond az öreg mekkorák voltak húgaid ? úgy-e szke ;

löttek fejeikre? s a kis

mint az ég boltja,

oh,

szólj

gyrk

Anna szemei kékek

nem

voltak,

mint a gerle szemei

s szelídek,

1

öm?

Komoróczi elgondolkozott. Atyjának kedvence tárgyára már oly sokszor

A

felelt,

s

mindig újra

felelt.

múltnak járatlan sötétében lába már biztos lép-

teket nyert

;

úgy

tetszett neki

:

a

mit részint emlé-

kezete, részint szeszélye sztt össze,

hogy az mind

úgy volt a valóságban. Néha képzelé, hogy húgainak angyal fejecskéje mosolyog rá, s a durva rabló szívét lágyulni érzé.

Épen letet

készült emlékezetébl egy vigasztaló feleelálmodni öreg atyja számára, midn a torony-

ablaknak üvege megcsördült

külrl a szobába be, zett, a

s

s

egy nyílvessz röpült

miként hulltában ívet képe-

Komoróczi czombjába fúródott.

Dühösen ragadta ki bl a rabló. Hal

azt a

titek el

életet

könny, de vérz seb-

— mond — árulók! így veszazokat, kiknek midn Ígértek? — —

s

; !

'49

dühösen az ablak felé rohanna, a nyílvesszn egy szól Mi ez ? pergamendarabkát vett észre. magában, a mécs közelében állva meg s a szelet atyám segedelem halld, mi van írását olvasva

—

—

:

s

«H

írva:

itt

—

!

I

ebed, Gáspár, segítséget hoz! adj

jelt

egy második nyílvessz a kötélhágcsó zsinegét rö-

píti a

—

toronyba*.

id

nincs veszteni

Itt

várva az öregnek feleletét,

kemény lóczáról magához térni. föl a

Komoróczi

meg

csóválta

ket ne hogy fel.

kábultan

ki

;

a szélvonal

Az el

ifjú

ne

Néhány perez múlva Komoróczi

emelkedett

s

az

ablak eltt

azzal atyjának intett s

vnek, hogy

érhesse.

nem

ifjú,

kezde az els ijedtségbl

s

mécsest ragadta

a

halkal

ketten oly állást

— mond az

!

berepül nyílvessz

a

lámpát

a

oltsa,

s

nyíl

;

fonalat

megtalálta végén.

állítá

félre,

ablakot nyitá

az

sivított

élénken

ablakon

mind-

be a nyitott

felragadta

azt

s

a

Közelebb lépett az ab-

lakhoz.

—

Te vagy-e, vén Gáspár? dühösen rohant az ablakon át

— suttogott a

mécsest eloltaná, ha azt hátrább

le.

A szél

toronyba be,

nem

s

állítják.

a

— Én — hangzott érthetleg. — uram! mert falakon lépteket — Egy kérdést még — beszél Komoróczi gyor— Atyám van megmenthetem-e san — Ha evezni uram, meg! — Gáspár — mert sajkámba, úgy hiszem, csak kett alulról

!

Siess,

le

alig

a

hallok.

?

itt,

:

tudsz,

felelt

fér

én majd itt a bérczeken vesztek vond a fonalat!

utat

;

de gyorsan

;

!

'50

A

rabló azonnal

nemsokára egy

;

végre

vonván,

feljebb

érezni

kezdé

húzni

a

fonalat

fölfelé

jó vastag zsinór végét érte, s azt

nehezét

kezdé

a zsinórt s

néhány

hágcsó

a

megragadta ers kézzel

is

els pálczafoka akadott

perez múlva a kötélhágcsó

kezébe. Azonnal megersítette azt, sokszorosan kerítvén körüle a zsinórt az ablak párkányához, melyet hátrafeszített,

kissé

hogy közén a köteléket átvon-

hassa.

— Atyám — suttogott — — Eredj elre —

az

!

kész

út

;

eredj,

kezd megi én követlek. te

ifjú

vagy

Ezen varának

s

az öreg sötéten

felelt

I

majd engem gyámoííthatsz.

pillanatban lépteket hallanak ajtaja

csikorogva nyilt kiált

a

a

ha

nem tehetném:

segíthetsz rajtam

torony pit-

az agg Káldor

öreg

—

I

el s jer,

san

a

— Fújd

emelkedjél ide az asztalra, hogy

— Komoróczi az — Te követni fogsz — mond gyor-

közelebb légy az ablakhoz. asztalra segítette.

I

elbb

mond Komoróczi nemével

békétlenségnek, a sürget veszélytl zetve.

mécsest

szaladj

mint szabad,

is.

— Te akartad —

a

—

I

felel

I

a

;

fel.

— Siess! — megrémülve már pitvarban poroszlók — Eredj elre, atyám — Nem — makacsul az követlek

—

atyját

— vagy visszatérek!

E

közben már a torony ajtajában csikorgott a rök morgása hallatszott. Komoróczi

—

kuJcs s az

az asztalról az ablakba kapaszkodott

rony

ajtaját csörtetve tolta

be

a

;

s

midn

a to-

küls erszak, már

'5'

6

kfvül a kötélhágcsón volt

vegének teteje

nyában

egy

pillanatra

segítve s vonva

A

t

csak egyik keze és sü-

;

ablak párkányának irá-

az

látszott

kezével

;

maga

az

atyjáét

tattá,

után.

várnagy egyik biztosa több poroszló kíséreté-

ben rohant

— Mi

be.

történik itt?

maga

kintve

—

lámpásaikat emelték

kállát

Még

zése irtózatos volt

azon

:

poroszlók közül

az ablak párkányára kapasz-

a szél

;

hosszú sza-

;

arczának kifeje-

miként a lámpák halvány fénye

s

;

dühösen te-

ez,

egyszer hátratekintett

dühösen kanyargatta

folyt el

a

föl világítva.

Az öreg Káldor már kodott.

ordított

míg ketten

körül,

felkel rémhez hasonlított.

sírból

— Hah tündér ördöngös eb — hová tetted — riadott a biztos — Eltnt Komo— ez boszorkányság !

te

1

I

fiadat? róczi

rá.

I

I

Az

öreg, az els meglepetést használni akarván,

mennyit az

annyi lélekjelenléttel,

alkalmakkori

ily

erfejtés nyújt, emelte egyik lábát az ablakon

— Zúzzuk

asztal felé

sszel

rohanva,

—

ki

kiáltottak

nem

a

ki.

poroszlók,

az

akarván szalasztani a

menekvt kezeikbl. Egyik, hosszú kopjáját emelte

föl s

az öreg nya-

kába döfte oly ervel, hogy a kötélhágcsó fokait lábával

keres Káldor

az

egyik kezével fogódzott, súlyt

veszté

ségbe

aJá.

el

s

ablakpárkányt, elbocsájtván,

melyhez egyen-

az

hanyatthomlok zuhant

a

mély-

;

A CSILLAGÁSZ ÉS GYERMEKE. Tecum

vivere

Menni,

igen,

amem, tecum obeam

libens.

Tforatiut.

menni akarok, is gondolatim mind. Tihptlock-

Újra egy évet haladtunk; az id, merész röptében, fontos történetek tanúja volt, melyekben egyik

fszerepet Mátyás király

vitte.

gényesség bájszínezetében

nem tl,

Mi t,

lejtett

el

bár

foszthatjuk egészen azon történeti

mely nagyszer személyességét

itt

elttünk,

meg

kerítvény-

kiegészíti

dicssugáröv híján

csak félig foghatnók meg,

félig értenk. De nyünk menetelére

a

suk

a re-

;

e

csak

történetek viszonyainak regéis

majdnem közvetlen befolyá-

volt.

Giskra már a király részén

volt,

szintoly elhatá-

rozottan híve adott szava után, mint egykor Erzsé-

betnek."

A

Mahomet

zászlóját

újra

lobogtató

ozmánok

ellen gyors készületek éledtek az egész országban

Velenaze segélyt igért; a péterváradi országgylés

minden kaputól egy aranyat határozott.*^ A seregek gyltek egy része Raguza segedelmére sietett, a :

másikkal

a

hs

király

huszonhét várossal, mányzóvá.*"*

Elemér

s

Boszniát

hódoltatta

meg,

Zápolya-Deák Imrét tévé kora sas, kit a

Rozgonyi

s

Héder-

'53

késbb egy

vári hadai közt láttunk, lett

osztályt

vezér-

Zokoli Péternek, a történetünk elején említett

Zokoli Mihály bátyjának seregében, vívott Futaknál

;

onnan

a

s

Ali

után

diadal

a

bég ellen Pongrácc

hadaival Temesvárnál.*^

A

Sas neve oly rettent

jelenléte

a

királyi

lett

török eltt, hogy

a

seregek közt a diadalt látszott

fvezérek mindenl:cp igyekeztek a királytól a nemes lovagot segédül kinyerni. Az érdek, melyet e bátor, regényes szellem ismeretlen hsnek tettei idéztek el, még nagyobbobiztosítani, s a

dott azon állandóság

melylyel

által,

Csak olykor magában

s

arczát titkolá.

meghitt barátai közt vette

le a rostélyt sisakjáról.

Végre ezernégyszázhatvanháromban, mánál

*^

érte

t

egy

nyíl oldalban,

Jaicza ostro-

midn els

a vár

tzte fel a zászlót oda. A hs királynak s Zápolya Imrének szemeik eltt a falak ormairól

rovátkáin

hozták

t

le a sisakot

—A

nemes

a

czal cserélte föl,

A

dics-

sátrak egyikében vette

frl

könny

s

bársonyálarcz-

melyet otthon szokott

kétes.

— Mátyás

nak engedni kelletett

A

kiket

királyi

viselni.

seb veszélyes volt, az életben maradhatás re-

ménye tani.

az agg vitézek,

le vállaikon

ségre vezetett.

A

látogatás

:

látni

nem

másnapra

akarta

volt

t

;

a parancs-

ürügy azt elhárí-

halasztatott.

kivívott Jaicza falai közt látjuk a sebesültet

nappal késbb, törökösen párnákkal kerített

s

egy gaz-

dag sznyeggel borított szobában. Itt a dagadó kereveten elnyúlva, hsi tz még a szép szemekben de a halál lankad tsága a nemes tago-

—

•54

kon nyugszik

dje fényl

veres tábori vánkos, lepe-

feje alatt

;

tigrisbr

s

könny

takarója

zöld

nyári

köpeny. Feje könyökére volt nyugasztva, szemei az ajtón függöttek,

s

eltte az orvos

fekete szakállal

arczczal,

állott

:

egy

barna

olasz,

ér reds kék derekához fekete kend

s

selyemöltözctben, melyet

bokáig

övedzett.

Az a

megnyilt

ajtó

s a király

szobába lépett egyedül,

még

visszaidézve kisérit, a csata

hevétl lán-

goló arczczal, egyszer barna dolmányában

nyakkend

ros inggallérral, dal oldalán.

— Elemér, —

mond

a király

arcz barátod közelében?

— miért

nem vagyok-e

lehetne más?

—

fod-

ezen

ál-

meghitteid

Te vagy

sorában, kik arczodat födetlen láthatják? ki

s

nélkül, szép keleti kard-

!

—

te

Elemér hirtelen emelte föl, hallgatást kérve, kezeit. Mátyás szokott élénk részvéttel sietett a fekvhöz s ágya fejénél foglalt helyet. Hallgatok, mond szeliden makacs S azután rész-

—

—

—

I

—

—

letes

gondossággal tudakozódott sebérl, szükségei-

rl

kezét tartá kezében.

s

Elemér elfogódott, lyeket ki

— Ne

lyodból

nem

ki

szólj ;

ajkain a szavak lebegtek,

me-

tudott mondani. !

—

folytatá a király

—

homá-

lépj

van-e oly vak seregeim közt,

ki

hsé-

h

geden kételkedhetnék? te magyar ifjú! ki életedet minden csatában odavetetted, mindenütt els, mindenütt hatnál

gyz

!

Ne szólj,

a szó fáraszt

nekem? hiszen én mindent

;

tudok.

mit

mond-

'55

Elemér nemes s

nyíltsággal nézett a királyra

;

szóló

melyet a hálás Mátyásra függesztett,

volt a tekintet,

ez százszorosan

s

érthetbben monda, mint

azt

— kétkedel-e még bennem?! valaha? — kérd — Ha hollétedet nem

szavak mondhatták:

— Tcvém-e

azt

felelt, a

nyilt

tekintetét értve, a király.

késztem

s tiltottam

für-

fürkészni

meg, Budán ismertem rád

bizodalmamat

midn

az

fejti

a Sas nevet eze-

dicsség viszhangja, lelkemben azon vágy ébbár 6 volna és kisért, mint elutas/thatlan rög-

ríté a

redt

s

:

:

!

eszme

Az

!

orvos

nem minden remény

következés több heti helyes számítását

;

nélkül

volt, s

a

szenvedés után bizonyította

a királytól ezer darab aranyat s

gyémántokkal ékesített képét Szilágyi Erzsébetnek elefántagyarból, nyerte ajándékul.*^

A

minden kérése

királynak

hogy

a

sikertelen

lépésre birja.

A

föl-

makacssággal határos szilárd eltöké-

mellzte Elemér az egyenes

léssel

maradott,

regényes kalandort valódi személyében

árulás gyanúja van azon,

— mond

felséged ezen álarcz alatt gyanít

:

feleletet.

fönséggel

— Ha —

kit

minden, a mit ed-

dig tettem, csak azt bizonyíthatja, hogy árulását megbánta, val s

megjavult

s

párvonalban

áll

Garával, Újlaki-

másokkal, kik visszatértök után ragaszkodást,

tettert és hséget bizonyítanak ártatlan

;

de nem

azt

:

hogy

1

— Ki merne ezen kétkedni, ha én mint barátomat üdvözöllek — mond hevülve. — Minden ellensége királyomnak, minden ?

a király

irigye

dicsségemnek.

De

szabad-e lovagnak esküt szegni

?

;

.56

szabad-c arazot mutatni, melyen szenny borong, míg

nem fel

áll

mcgczáfolva

tisztán,

az anathemát

közvélemény oldja

s a

?

— S ha ez sohasem — Él egy bennem — monda — van — mond Eleuram örök igazság! De ellankadva, — én mint ügyvéd mér történik.

hit

az

!

kissé

A

ifjú,

király,

elég,

szólok.

itt

király e lelkület szilárdságot

magasztaltsága mellett

is

kezet nyújta az ifjúnak:

Hiszem, igen

!

nem

—

minden

nem bámulni

tudta

— mond. —

Jól van!

van egy örök igazság

fogsz elttem állani

;

túlsága s

te

s

de bármin néven

:

tisztán

legköze-

lebb szívemhez.

A

lovag arcza elfödve maradott,

között megjelent mint vezér már

Harám bég

pével, oldalán a

sen fogott

el

midn

kardjával, kit személye-

Mátyás a hogy jelenben

császárral.*^

hon körülményeit ismerte s átlátta nagy árú béke is nyereség. Így történt, hogy a császár Mátyás :

fogadta

s

a

királyt fiának

gyermektelen halála esetében a korona a

császárra, vagy

hogy

falain.*

Icgterhesebb feltételek

a

béke köttetett Fridrik

seregei

mellén a király ké-

megsebesülése eltt Jaicza

Hosszú zivatarok után alatt

:

már

fiai

is sír

egyikére

ln

felé hanyatló

szállandó: végre,

Katalin

meghalván,

nsülésrl lemondott.'" A csámiként a következ ezernégyszázhatvannegyedik

a király másodszori szár,

év megbizonyítá,

nem

rosszul számított, mert a sze-

>57

líd

Katalin márczius eleje felé átszenderült azon jobb

életbe,

t

hová

szenvedései közben

testi s lelki

tit-

édesen kínos vágy ragadá.

kos,

A

csillagász

gyermeke, a kedves Izabella, a beágya melll nem moz-

teg királynénak perczeit leste

deli, felvirult

;

végóráinak enyhét a szzien

dult s a szelid Katalin

hölgynek köszönheté,

ki

egészen kifej-

szépségével mindent felülmúlt, mit valaha szem

lett

elragadót, bájost és hódítót látott s természetes sze-

rénysége tulajdonait nemével a dicsnek övedzé.

A

korona már kezében volt Mátyásnak.

A

koro-

názás napja márczius huszonkilenozedikére Székes-

fehérvárba határozva,

midn

a király nejének veszé-

lyes állapotjáról tudósíttatott. Sietve röpült

Fehérvárról

de

nap

a

értesítve,

ki

ünnepélyt

az

;

levén

nem

tzve

h mely az — de

utolsó

örömsugár

nnek

lelkében világolt,

halál követte. tett

A

annyi idegen udvarok róla

s

A

tehet é. volt,

jobb, bár

megjelenése az

férj

angyalian jámbor

a bájfellobbanást

egyszerbb

mint élete

volt,

:

ki eletét.^'

jobbja a király

kezét szorította, baljában a zokogó Izabella keze

Egy hirtelen rándulat nem volt többé. Az

után hunytak

s

az

ájult

el

szemei,

volt.

—

s

utolsó vonaglásban története-

sen két kezét összevonván, királynak

a

sorsra szüle-

hölgy nemes férjének vállán lehelte

Kimúlta szelid

Budára

akarta halasztani, de

el

a

kínosan

Izabellának

elfogódott

kezeik egymásra

estek.

E

veszteséget

szfnletlen

Mátyás ers

érzékenységgel

fényesen temetteté

el a

lélekkel,

viselé.

király

;

a

A nt

de valódi,

kora kimúltat a

szelíd

jó.

'58

indulatú

férj

látogatá

meg

kodó

s

titkon

s

nem

igen igen

magát keblébe, neme

tettszett neki,

valami sejtés fész-

:

a kínos

elérzetnek

A

leányka szivében sok másként

már. Holdak teltek

valamennyire

míg fájdalma enyhült

el,

az életöröm a mosolyt visszaköltöz-

s

teté ajkaira.

De nem

elfogulatlan

volt

az

;

a hajdani vidor,

gyermekien-

valami

magábaszállt

ábránd,

nehézkedett ezen angyali mosolyon

nak derült vidámságából vont nak

úgy

;

mintha önsorsát tükrözné a kora elhunyt-

nak rövid életálma. állott

s?:ána-

keser köny csöppent.

Izabella fájdalmát nehéz leírni kelte

senkitl, sírjánál

látva

annak hideg márványára egy

s

le,

s

a mennyit an-

annyival sokítá an-

báját.

Mióta

Izabella a király keblén mint

gyermek nyu-

A

godott tréfás lovaglásakor, az

id

gai leánykát, ki kis állacskáját

nyugasztá kezében

a

sötét torony

jával, senki

ívei

haladott.

sem ismerte volna meg benne

Akkor

;

a

lebegett

már domborodott

is

nem

leánykor elestéjén a

a

ki

hol dvil ágit otta éjjelen, mint lenge szellem el.

s

alatt vitatkozott s feleselt aty-

vidor serdül hölgyet,

a király lován

prá-

kebel, s a szép termet hullámai

a

bájlók valának

hós a

—

szeme e fakadó igézetre olvadt. Szíve maga sem tudta miért gyorsabban vert, és soká,

király

igen soká látta

—

arczot vidor félelem-

az angyali

mel magához feltekinteni

;

érezte a selyemkarnak

bársonyát nyaka körül, álmaiban lengett körüle a szelíd termet s a kis

kezek

s

keskeny lábacskák.

Izabellának gyermeki szendeségét

mondhatlan nemesség válta

fel

s

odaengedését

arczának kifejezésé-

A

ben.

vonások ugyanazok maradtak, de kétesség nemes alakjaira emlé-

borulatából kilépve, a hajdan

keztettek: a sötét, szépvágású szemek, a keskeny

egyenes orr kerek

vel,

s az

egész

állával, derült

bámulás nélkül tekinteni

gyönyör

arcz, gödröcskéi-

homlokával. Ót

nem

lehete

1

Kedélye, bár nyájas és szel/d, sokkal komolyabb

mint azeltt

volt,

dulat honolt,

adni

s

szívében egy kétes, talányos in-

melyrl magának számot nem tudott

ábránddá tévé ez

;

merte fürkészni

;

úgy

t

olykor, de mélyeit

nem

neki, mintha alant az

tetszett

érzés örvényében feneketlen ür ásítna.

Azon

estén,

midn

nagy változás

rajta

a

Mátyás nyergében

történt.

láttuk,

Eleintén vágyott világ

végéig így ülni, a nagy király keblén nyugvó fvel s szívéhez szorítva tartván azon férfiút, kit annyira

hogy azt tudná s akarná. nemes mén kissé odább a min-

szeretett, imádott, a nélkül,

De

alig haladott a

:

den gyöngédebb lelk hölgygyei s

neme

az

elfogódásnak készté t, a királyt

átalló

visszatérésre kérni.

t

lében

vád-

s

Ezen önkénytelen mozdulat kebs egy bels vitatkozása a

magát meglepte

czáfolatnak hallata titkos szózatát keblében.

Elször életében

volt

kon

tetszett

nia,

;

született ill érzete

— elször

Mátyás több, mint lelki roneki, hogy ill tle elválpirító, hogy ah, de

hogy ölelése

—

nem volt! lepte meg az ifjú, még soha nem

erre eszme, szó, kitétel

Ugyanazon érzés szerelmes királyt,

s

elválásuk a ház kapujánál sokkal

komolyabb, scjtibb szellem

s

szótlanabb volt, mint

í6o

vidám

azt a

tréfa s

kcdvcsapongás megfcjtheté, mely-

kezddött. Valamint Mátyás keblében e regényes helyzetnek s mondhatlan bájú jelenetnek édes emléke sokáig megmaradott s csak országos gondjai közepette kezdett hátravonulni úgy a gyermekleányka sem feledlyel a lovaglás

:

heté

Alig várta, hogy lágy vánkosai közé hever-

azt.

hessen, hogy mécsesét elfújhassa

mosolygó

szelíd

s

az ablakon

be-

holdnak sugarainál ébren álmodja

újra az egész jelenetet keresztül.

Ügy ifjú,

rémlett eltte, mintha sebes száguldtában az

mikor fejecskéje oly közel esett ajkaihoz, egy

könny máskor

történt: mert

meket tekinté ily

;

Mátyás

Izabellát mint gyer-

mégis egy titkos érzet susogá, mintha

csókot mások eltt a szemérem tiltana elfogadni.

Kedves képzeldései közben aludt tiszta éjjel

el.

Nem volt még

keblében az iránt: mit érez, mi lepte meg; az est jelenetei jöttek

el

álmában

újra a király karjai közt. Körüle vész

szorosan

s

mindig szorosabban ölelte

kát s a ló nyargalt

keresztül,

s

dühöngött

át a

alatt,

melyeknek hullámai összevertek s

úgy

s

lovag derea kö-

majd széles folyókon

rettegve haladott félájultan,

ölében a deli ifjúnak

s

ott hevert

majd sötét völgyeken, hogy

vecs szikrát szórt lábai

s

Ez

csókot nyomott volna homlokára. is

tetszett

király ajkai érintenék az övét s

feje fölött;

félkábultan, mindig neki,

mintha a

egy soha nem érzett

minden idegén keresztül s midn hevült képzete mintegy elalélva nyögc fel az édes, ismeretlen gyönyör alatt: fölébredett. A selycmpamlag félig letüremlett, hókeblével a kéjözön futna

;

1

t6i

kel nap els

biborsugári enyelegtek s a lányka ajkai

havas karjába voltak csókra tapadva.

Ezen

óta

éj

gondolkozóbb

a mi igen ritkán s rövid

lett.

Ha

a király

idre történhetett

látta,

csak, ar-

czát láng borította el s önkénytelen alakultak álmainak

tündérképei kellene

lelkében.

Néha

gondolta, hogy futnia

rizkednie önmagától

s

;

csak azon otthonos

nevelés s örökös foglalatosság, mely neki ritkán en-

gede

képzeleteivel bíbeldni, teszi megfoghogy még mindig nem tudott nevet adni

rést

hatóvá,

érzetének. Vonzódását a királyhoz növekedni látta

de annak, mi a szerelem, természetét nem ismerve,

gyermekien engedte oda magát egy indulatnak, mely szívében névtelen párosult azon szenvedélyességgel s

képzetének azon regényes irányzatával, mely

oly sajátságossá, oly érdekessé tévé. Szeretett,

tagadá magától, a királyt

nem

felvillant

elméjében, hogy

ismerte eddig; hogy a minek

egészen más

az

látja,

st néha s

—

!

most

fel

mond magában tudom

a

retnem tiszta

?

— De

— ez az

;

lehet-e

t

— Igen,

elme érettsége,

nagy férfiúnak érdemét

méltánylani tetteit

t

most nagyobbszer, érdekesebb,

mint egykor volt gyermekkori barátja eltte. igen

fogni,

most

nem bámulnom,

sze-

szeretet s szerelem közt a

szzien

még nem tudta a különbséget. Az ifjúidben országos harczokkal volt elfoga szép Izabella gyakran jelent meg az

hölgy

ság akkor lalva s

bár

udvarnál, többnyire csak a beteges királyné

szobáiban mulatott. volt

t

nem

is,

dán megforduló Jósika

Ha néha nagyobb

sokkal kevésbbé ismerték

:

A

ifjak

bels

gyülekezetben

t, mint hogy

a

Bu-

közül valamelyik elhatározot-

cechek Msj^yarortzágban.

II.

1

i6s

t igen

tan vonulna közelébe, bár s

azonban

bán\ulták. Voltak

is

sokan vették észre

t

indulatának

hol

órái,

aggodalomba hozá hol a királyné helyzetét, mint nét, összehasonlítá sorsával hol természete

;

;

eszmék merültek fel agyában, melyeket hirtelen idézett vissza, mintegy elrettenve azon érzés hevétl s természetétl, mely szívében

megvan

sejtés

a lélekben

tóztatja

;

már.

Ez

a titkos

a mi helytelen, annak va-

:

lami jóslói elérzete van,

élt

mely lelkünket

visszatar-

csak az élet viharába kitaszítva, veszti

késbb ezen érzékeny Izabellánál

a

el

rúgósságot.

király viszonya

nejéhez, a nélkül,

hogy

tisztán

zett,

melynek minsége kétes borulatban derengett

tudná

egy néma

miért,

:

tiltást

képe-

eltte.

A

Má-

királyné halála után hat holddal látta csak

bármiként iparkodott az egykori gyermek-

tyást, ki

ded modort elvenni, nem tudta magát abban találni.

A

szépség, az erkölcsi tisztaság

gyakoriak hatalmukat

báj

;

tisztelettel s tartózkodással kit

egykor ölében ringatott

te néven szólított. színletlen

a helyes

De

s

az

azon lényhez,

édes, bizodalmas

egyrészt a királynak akkori

kesersége nejének érzetének

fel-

a hölgyi

a király rejthetetlen

közelített s

s

halálán, másrészt

nem engedé, hogy

neme

Izabellával

sok idt töltsön. El lehet mondani, hogy Mátyásnak

azon kínos órákban,

midn

a szelíd teremtést mint

neje rangyalát látta patyolat-rediben az ágy melletti

zsámolyon térdelni

valami földien

túli

s

Katalinnak sóhajtásait lesni,

hatotta

meg

keblét? szentség-

törésnek tartotta volna, földi kéjt élvezni azon éginek

.6-5

közelében,

legangyalibb foglalatosságában csak

kit

imádnia, csak bámulnia volt szabad.

Az öreg

üd-

szokott nyiltszívséggei

Bretizláv

vözlé a királyt. Megjelenésekor Izabella egy ablak

közelében

ült s

midn jöttét hallá,

telettel teljes

Mátyás padtsága

;

szívig ható tekintetet vetett rá s

szótlan

lott,

arcza lángra gyúlt,

de összeszedte magát s udvariassággal kelt föl székébl.

keblét emelkedni érzé

s a

bámulva a hölgyre,

tisz-

megál-

fájdalom sá-

kit a

mély gyász ezerszerte érdekesebbé

tek, mint valaha volt.

E

legelször életében, hogy szeret, öntudatnak dicsíté szerelmét

gyzdve, hogy sem

tet-

pillanatban érezte a király

;

s

mert

neme a büszke meg volt arról

sem nemesebb tárgyat szíve nem választhatott. Mindez, úgyszólván, rövid perez alatt villant elméjén keresztül a jövben azon hézag mélye ásított fel körüle, mely t a nemes szebb,

;

angyali hölgytl választá

Mióta az

;

Izabella a

királyt

nem

látta,

arcza férfiasabb volt, mint eddig

lyem-gyrkben kezde

;

megbarnult

álla körül se-

borulni ifjú szakálla

s

tekin-

mind szilárdságban, mind nemességben nyert.

tete

A

el.

leány odahalt volna tekintetében, annyira meg-

lepte

t

ezen érdekes küls

mely neki

;

de egy

ritka tapintat,

velt s

mérhogy a régi, gyermekien-bizodalmeghitt modorba esnék vissza, nemes, jól nenagyok társaságához szokott illedelemmel fo-

gadta

s mulattatá

sajátja volt, megtaláltatá vele a helyes

téket s a nélkül,

mas

s

ellen, a lától

nagy vendégét. Mátyás, akaratja

hosszú estét Bretizláwnál töltötte

igen igen nehezen tudott megválni.

s

Izabel-

i6'4

Midn lan

végre eltávozott, a leányka keblét szokat-

nyomás

szett

nem

lehetne,

;

s

az éjét jobb lenne átvirrasztani.

halk reszketegség

—

szeretett

^

:

-

könyekben

ereszkedett,

1

1

körül

ajkai

könykkel

szemei

mutatkozott,

egyedül

volna

szeretett

végre karszékébe

teltek el

mennyei mosolya édes

s

úszott.

Bretizláw hosszú tekintetet vetett leányára zét ragadta meg.

gon,

— Izabellái —

— gyermekem

fiatal

fogható mozdulatai, melyeknek életet, alakot adni.

alakjai

vezér eltt.

mely ;

ifjú

—

nem

A

nedves sörényét

—

A

porel-

észrevétlenek a gya-

virágos

víztornyait

s

Hallgatnom

szeme.

kebelben

de méhében

ellenségnek

az

nem

bir szavak által

partok

hullámgyöngyökben a közelg

loccsanó

talt

rónán

sima

a

alatt

mosódott kétes korlott

nem

indulat,

ke-

— Vannak

által föl

aggkor eltt ismeretes.

az

vihart rejt,

Azon

elme

fellegpont a távolban

ködfoltocska,

s

mond komoly han-

te nyugtalan vagy.

!

az emberi szívnek újdon, a

oszlop

tet-

mintha akkor ébredne, mintha szólnia

Terhelve érzé magát, lenni

Úgy

kínos és édes mégis.

feszfté,

neki,

látja

szélein

vésznek

a hajós tapasz-

lehetne,

kellene,

talán

még; de életem fölött magasb hatalom gyakorolja hatását én sorsodat s az enyémet a csilla:

gokból

olvasom

leányom

I

s

szólnom

nem örömtelen

sóhaj után az

öreg.

kell.

a tiéd,

— Hol

—

Ne

csüggedj,

folytatá

mély

utaidban ellenek tor-

nyosodnak, ott az ég csillogó szemei roszszul szerkezdnek s intenek! ezt megérteni a vizsgáló ha-

: ;

talmában van

mert nem mindig kikcrülhctlent jó-

:

solnak a magas égi testek.

A

hölgy szemeit atyjára mereszté mi az, a mi eltte

lani,

áll ?

Atyja szivesen szorította

mit fog

:

nem tudta. meg leányának

hal-

kezét, ki

hallhatólag érzé szivét dobogni.

— Emeld arczodat hozzám! —

nézz szemeiddel

enyémbe, miként szoktál mindig. Egy komoly szóm van hozzád.

A

mond

az öreg

oly nyíltan, oly bizodalommal

—

— az

Bellai —

Így,

leányka majdnem reszketett.

melybl

Bretizláw oly arczkifejezéssel,

látható volt,

mennyire bizonyos annak valóságában,

a

mit

mon-

dand, nyugtatá néhány perczig tekintetét gyermeszólt végre,

—

hölgy arczát vér borította

el,

— Izabellái —

kén.

A

merült

fel

keblében

könnyebbüléstl követve, mint

különös érzés

neme

neheztelés

:

te szeretsz.

volt az,

némi

eltt egy képet

ki

szándékosan födve tartott fel, melyet melynek tekintetétl fél s mégis ellenállhatlan vágyat érez a leplet szellztetni s ha más teszi azt takarunk

;

minden neheztelés mellett egy

Úgy

sített.

tetszett

gördülne szivén keresztül újra valamivel

mondva,

a rejtély

fejtve, a

kit

ted

szeretsz

szeretek én

t

s

kínos futó

I

is,

sötét

tudott,

— ismétlé a

A

k

nyomás után szó

elzve

;

ki

volt

keblében

benne, a mit a leányka érezni

de megnevezni nem

— Te

mintha nehéz

szabadabban lehelne.

világlott, atyja olvasta

igen,

s

titkos óhajtást telje-

neki,

nem

atyja.

legnemesebb

imád tégedet! igen

—

mert.

— Szereted

férfiút is,

;

azt,

te szere-

Bellai

i66

Szive

nyomva

le volt

keresztül

keségét

egy kéjérzet

a

boldogságát

és

de fájdalmán melynek édét, büsznincs toll, mely leírni hölg)'nek

;

zajlott,

tudná.

— ó szereti —

más emelje

föl

folytatá a csillagász,

övé;

t

de

mindketten egy örvény szélén

ti

rem vel

a

t t és ;

Bella!

— e tudo-

kedélyedet. Érzésed nemes, mint az

szerelem szintúgy meglepte, mint tégedet; szeretni

fog mindig, —

téged ismerlek

ily férfiú

:

mertem

álltok.

Én

épen

azért,

s

s kellett

isme-

mi-

szólanom.

szerelmének birtoka adjon ert ne-

ked róla lemondani.

A

leányka

kis

szünet után, mely

mond lek

!

elfogódott

alatt

gondolatait

— Atyám — hangon, de határozottan, —

rendezé elméjében, atyjához

közelített.

I

érte-

megbocsátom neked, hogy

a mi

álom volt keb-

lemben, azt te a nyilatkozó szónak hatalmával valóvá teremtetted

;

megbocsátom, hogy azon édes nyugal-

mat, mely lelkemben honolt, elzted onnan s egy

örvényt nyitottál elttem, melynek mélyébe szédelegve tekintek.

— — Hadd elvégeznem, Izabella!

vádolj

!

Hidd nekem

volt az, a mi

!

mondani akarok

a mit

s

ne

tudom én most, hogy szerelem

keblemet édes hatalmával vonzá azon

ifjúhoz, kit megismerni, méltánylani, csodálni te taní-

de ezen érzés szivemben ment volt ; több barátságnál

tál

a földi salak

;

volt

az

s

:

szív-,

kérgétl

lélekrokonság

azon szenvedélyes csatlakozás, mely egy

jobb életben létezik lélek és lem, angyal és angyal közt.

lélek,

A

földi

szellem és szel-

fürkész,

talál-

167

gató szónak hatalma rántott

nek dicssége

felé

mennyembl, mely-

le

néha egy merész pillanatot ve-

de fénye szemeimet elvakította, nem én soha abba nem tekinthettem volna. Igaz s te így akartad mert szólottál. Atyám én szeretek Szerettem már régen de épen mivel indulatomnak neve tettem

!

;

—

:

I

;

nem

volt, álltam

bátorságban.

Bretizláw meglepetve bámult leányára, kinek arcza sugárzott.

— Szeretek!

s

nem szeretnem? Te tudod

lehet-e

atyám, hogy zsenge koromtól óta szerettem t.

lahányszor örültem, képe ról,

széprl

atyám

az s tettei

hallok,

nem

I

állott

elttem I

S

mindig

hozzá, mint a vándorcsillag a naphoz?

jövd minden reménye kit

szeretek? mint fogoly

mindig bámultabbi

feledni

I

— mint — AhI

apród

taníts

óriása elébe?

viszonyok

s

kit

jó

volt-e il^úval,

— mint

ily férfiút

köze érzésemnek mindazzal, mit

körülmények

is,

vissza

nem

kapcsolatban azon

király,

Mi

s

Va-

ha nagy-

s

magad

te

beszédedben

tértél-e

;

földi

szerelmem

tolhatnának

gyermekbl, árnyékból teremtél

egyetlen szóval oly nagygyá, oly oszlopszervé, hogy

magamnak remegni kellene tle, ha nem volnék Izabella s nem neveltél volna többnek, mint neked

s

hölgynek.

—

Leányom

I

—

mond komolyan

szavaid végét várom s

a

csillagász,

késem feleletemmel mert, Islenemre! különös szövedéke ez a mélységnek s ábrándozásnak. Mint szemrehányás hangzik az elzmény Jó, én nyugodtan akarom elvárni a beI

fejezést.

;

!

i68

—

lömercd-c Mátyást? Nem, nem ismered t, mert nem remegnél s hagytál volna engem lelkem sugallását követni s ifjú szép Izabella folytatá

:

te

Tlem

álmát fonni odább.

miként

,

sem

mert én,

félhetél,

nem

nemtelen szerelmet

erezhetek. Ar-

czában olvasok, a mióta tudom, hogy szeretek télyes jelek voltak

édes mosolya! lok, az ajkak. is szólj

ket,

nekem

— most — — Ne

tekintetei,

könyv

nyilt

rej-

;

szavai,

hom-

a szem, a

atyám! de ne

rettegj tle,

neki, ne gyújtsd

lelkes

meg keblében

a

miként az enyémben meggyújtottad

szövétne-

Sze-

azt.

relmemnek ura vagyok, ezt esküszöm neked, míg annak szent titka az enyém de ismétlem, rizkedj Mátyással megtudatni, hogy szeretem mert

—

;

!

ha

gyanítná

azt tudná,

az egész terjedt

Bella, ki

?

pedig

I

minket

ki

a

ura,

az lenni, ha

ismeri

—

korona, te el

miként

t, ha én nem

állíthatja,

s

többé,

— nem, nem értettelek

értettelek-e?

szerelmének

megsznnék szerelme

!

:

mindenség nem választana

ha Mátyást ismerem

— Leányom

—

? ;

hogy

Mátyás eltt tudva leend

?

— Meg — !

— Meg

!

s

felel Izabella

kevélyen.

kész volnál mindent feláldozni sze-

relmednek?

— Mindent — Úgy nem vagy kinek — Nem az,

ismertelek,

gyenge leány! úgy nem

hittelek.

ismertél ?

Oh

atyám

!

nem

te

mondoi-

tad-e mindig, hogy az emberek szerelme a

gokba van össze, föl

írva, s

nem

hogy

a földi

oldozhatja?

nem

er, mit

csilla-

Isten kötött

ezt mondottad-e?

—

169

—

s most akarod, hogy tegyem a lehetetlent! Tudom, mit felelhetsz nekem, hogy a csillagokban kétkedtem néha. Igen, a hit a csillagokban kétes de a ;

hit a

nem

szerelemben

sznik, elhalt

soha

csal

a hol a hit

;

meg-

Emlékezzél önszavaidra

a szerelem.

!

dolgokat úgy tekinteni, miként én tekintem? nem volt-e magasztaltság egész életem? s ki tanított a

most tagadjam meg azon eszméket, melyek velem

nttek

véremmé

—

Megbocsáss, ha vannak az életben pillanatok, melyek ihlettsége közben a halandó földiség egész kicsinységében tzi s

magát élnkbe

ki

váltak?

megbocsáss, ha arra emlékeztet-

;

mit a büszke férfiú

lek,

ember elméj ember, ki-

oly sokszor feled

vagy, atyám! halandó, határozott

:

nek lelke azon indulatok ezrei közt, melyek keblünket körülhullámozzák,

egyetlent,

egyetlen-egyet

sem képes egész mivoltában, egész mélységében felfogni, kikapni az

akarod ismerni

;

örök,

— Leányom!

sol

szerelmet

való,

—

és

A

:

végtelen,

mint a mindenség

;

mely

a

csillagaitok közelléíe

az enyim

mi belled

is

szól,

j

Istentl

nem

tud határokat vonni hódolni. Ezt tudni

övedzi kö-

még nem

közel van a

nem

í

jó-

nagy kirá-

természetes, !

zásaid azok, melyek

s

minden, az Isten maga

— felleng magasztaltság az —

lek ereje

a szerelmet

te

az egész természetet folyja,

rül, azt összetartja

lyéhoz.

;

korlátokat akarsz szabni egy in-

? te

dulatnak, mely

gyrje

életbl

s

nem

ábrándo-

ismerik a korlátokat

!

A lé-

kiben ész

s

lelkület van,

indulatinak

s

szokott azoknak

;

a

való

szabadság!

az

mert önal-

kotta kerítvény közt kéjéig annak lehellete,

ki

ere-

;

jét ismeri, s

ers,

a

abban bízik

szabad

;

ki

magáért

felelhet, az az

1

— Szabad mondád atyám — szavakból annyi — de hát nem szabad-e többé, sze— lehet-e nemes kebelben nemtelen szereret? lem? férhet-e nemes szerelemmel szolgaság eszméje össze? — Vesd az égnek szemére, hogy ?

telik ki

a

I

a

I

ki

a

s

tá-

vola kéken mosolyg;

a növényt kárhoztasd,

hogy a nap éltet sugaraitól hegyei bújnak ki, hogy vígan és zölden emelkednek a légbe föl, nyúlnak ágakká, virágoznak, gyümölcseiket a nyár heve aranyozza

—

vesd keblednek szemére, hogy lehel

hogy szeret!

— Ne vádolj

de szívem

engemet;

fellengéssel

érzésem

régi,

a

való.

helyzetemben magadat. Képzeld

a

—

Gondold

nagy

királyt

hozzá, hogy királysága minden fényével vesb, mi szívemhez szól

I

s

— tedd

engemet, az egyszer csillagász gyermekét

lod-e? ha

a

szavaimba önté a magasztaltság ere-

pillanat hatalma jét;

szívnek,

a

a legked-

— megfoghatsz-e

?

bámu-

szerettetni, ily férfiút szeret-

ily férfiútól

— — szerelme — az enyém egy oszthatlan — az enyém egyedül, kirekeszti eg! Erted-e atyám? — hetni üdvözíti túlemel

magamon

1

rültté teszi

Szeretetében az egész honnal osztozom I az

I

I

és

ezt,

hiszen te

mondád

becsülni

óvni

I

— Jó!

ki

I

1

s

védni

e kincset, sajátomat, ne tudjam I

tagadja a szerelem hatalmát; de kor-

szert,

— nem ismer-e a természet maga rendmely határ szabály? — Szeress! Hölgy,

mily

te

látlan-e az ?

de

és

vagy,

csak

az

élettel

sznik

szeretni,

!

::

«7'

— Azzal sem! — sohasem! — vág közbe Iza— De meg nem foghatál, nem engem. — Ha Mátyás megszólal ha megtudja, hogy és

bella.

értettél

te

;

szeretem

;

ha

élmbe

lép azon

—

lelkes

s

kié vagyok,

ifjú,

ki

kezemet ragadja meg, szemeit az enyémekre függesztve kérdi

Istenem, kit bálványozok,

s

Bella, én lelkedben olvastam, szívem hölgye

életem

I

élete! szeretsz-e?

— Te fogsz — Hallgatni — tehát igaztalan — gatást Mátyás tagadólag hallgatni ?

veszi

mondani, ha vallomásnak, azt értetni

azt,

kit

lenni, s

ha a hall-

mindent meg-

azt annak tartja, a mi valóban

—

:

néma

ha annak veszi, pedig úgy fogja mit akkor ? Ha szerelme föllobog

:

s

—

tlem

ha látom, hogy üdvét áll

;

várja

;

lelkem teljességébl

ha hatalmamban boldo-

szeretek,

— hidegen keseren vonjam-e magamat vissza? hallgassak tovább míg eped, míg szót— egy szavam az üdvösség!? lanságom — így ismered szerelmet — csak most — én meg nem foghatlak kezdesz — Most tudom hogy mit éreztem de gítni

I

?

s

is,

a halál

:

te a

szeretni

te

s

I

!

szeretet, a

nem most kezdek én dottam-e, atyám

—

hogy az

I

;

szeretni s ha igen

:

nem mon-

Isten a szeretet, ki

min-

hogy midn az Isten szállt keblembe, én t megismerem, fénye, dicssége felragyog körülem s mennye, angyali karaidentudó

!

val, tárva áll

te

s

bámulsz,

—

elttem?

— Mit akarsz

majdnem elrémít engem tizláw

I

tenni,

leányom?

indulatosan

—

—

kiált fel

Bre-

szenvedélyességed

— !

172

—A

'

atyám

I

mondám már

szerelem birtokom még, ezt

— Ha

Mátyással szólsz

sznik az

:

akarok

1

— Mit tudok

eltted

fel

ha annak betit

nem

—

;

teljesül,

:

lelkével ?

—

tehetek

én

érted, sorain káprázó

szemeid eltévednek? de légy nyugodt

Én távozom

a mit

akartál

;

s

érts

—

meg!

megyek,

mert csak ez tarthat meg indulataim birtokában.

Lemondani róla? nem —

Az

;

leszek.

többet neked mondani

lelkem mélyét tártam arról,

lenni

—

lényem átclvad az övébe, én akkor övé, Szivével érzendek, agyával gondolkozom,

-

nem mondok. Hogy tá-

én soha le

öreg csillagász megölelte leányát.

vozni fogsz, azt vártam tled

;

—

szólt valamennyire

könnyebbedve,

— mindazokra,

hetnék neked

de arra oly pillanatot szántam, mely-

;

ben az els benyomás hevén

miket mondái, felel-

leszesz

túl

s

lelked

nyugodtabb. Akkor aligha magad azoknak, miket állítál,

egy részét

másikon

nem fogod

túlságosnak vallani, a

pirulni.

— — Atyám, — mély hiendem holmit e pillanatban hiszek — Gondolod-e, hogy érzésemben egy árnyéklegyen, melyért pirulnom kellene? — Szerelmem büszkeségem! — Ha szentség! ez dicsségem maga paranha nincsen erm Mátyástól szeretve maradásomat ne kárhoztass — — Igen hölgyszívet ismerni Miért akarod önérzettel,

felel Izabella

és vallok, azt

tig

I

lat

s

elválni,

csolja s kéri

épen

a

az, mit a férfiúi

?

büszke negéd gyöngeségnek

kárhoztat bennünk, az a mi lettünk,

I

:

te

ernk

;

mi szeretni szü-

nekünk nem szeretni annyit

gunkat megtagadni, mint élve

nem

tesz,

mint ma-

akarni lenni

!

—

•73

De

ermbe

ha

—

kétkedel

tedd szerelmemet pró-

:

nemes szerelemnek nemesen mindent áldozni, oh, hidd nem gyenge az bára

!

Ki

!

tud

fel ;

az

ki

elítéleteken elkezdve, azon álszokásokon keresztül,

melyekrl az eszme

s

nézet minden égaljban más,

egészen a valóságig, az életig mindent dozni

I

— ha

ez

gyenge

:

úgy hol az

fel

er ?

tud

—

ál-

ki

az

ers?

— Okoskodni tlem, nem száhasogatni — mond Bretizláw hidegen majdnem gúnynyal; — szíved magvába lelkemre Izabella,

tanultál

lat

s

;

láttam,

nem tudom gyöngéd :

zás,

szerelemdüh vagy

szól ?

lelki

de annyit tudok, hogy nagy ideje távoznod

Készülj

:

még ma

I

érzelg ábrándonemesség, a mi belled

érzet vagy

indulsz

!

I

—

AMINHA. Jlntonio.

———

KUlönSs újságokat mondhatok

melyekrl nem

is

álmodhatál.

Leonato.

Jók-e?

A

kimenetel mutatja

meg

legalább

;

OltOzetOk jó, kairól szépen mutatkoznak

Shakespeare.

Izabella eltávozott

t maga vitte Boroszlóra,

atyja

;

maga pe-

hol egyik rokonának gondviselésére bízta,

dig visszatért Budára.

Minden,

a mi

túlfeszült

s

némileg a természet szokott túlesik, s el

derék

A

csillagász, s

szép

végre leánya jobb

lika, a

hozta.

erbl

tékenységre jó

felsségi

— Férje ;

de

nem

is

:

a

meggyzdéelmultával.

gyaníthatjuk, melyet

el

már

házikörében a hajdani

szellemet

újra

gyakorlatba

kevés hajlamot mutatott a fél-

a fürge

kezdettl függ:

natait

vagy

magában

mint azt a tle semmi esetre

volt alkalmunk tapasztalni s

párosul,

kívül

els heves benyomások

vitatható lelki

szerepet

menetén

kell múlnia. így okoskodott

sére számított az

nem

fellengéssel

n,

tudván, hogy minden

férjével együttlétének

hasznára fordította,

s

els

pilla-

felülkerekedett; azaz

;

'75

hogy férjétl engedné magát a vadnai mulatásért s azon kétes szerepért, melyet ott játszott, a helyett,

tapintattal féltékeny-

asszonyi

kikérdeztetni, valódi

ség álarczát vévé magára,

s

a derék

Nabuchonodo-

2ort szalmaözvegységének minden perczeirl szoros

kérdre talanul

vonta.

Szavaitól

megtagadta

;

s

feleleteitl a hitelt csin-

htlenséggel

kevés szeretettel

s

maga iránt vádolván, annyira sövény közé szorítá a komoly lovagot, hogy az minden elmésségét elvette, e gonosz gyanúpör alól kimenekedhetni. Ilka remekül játszotta szerepét, s lehet, hogy az akkori zivataros

idkben

a hajdani, szénaevésre kár-

hoztatott királynak druszája

h

azon parancshoz,

létét

:

is

mindig maradott

mely a többiek középsjén

épen túlesik. Mihelyt vette észre neje

ben

nem

a

dolognak régi emlék-

azonnal a vitatkozási tárgyak, mint a ten-

ger szélvész után,

ki

kezdenek

sikulni s egyenleni

végre egészen honn találá magát.

Késbb

üres

óráiban némely dolgokon törte, a maga módja szerint, fejét,

még ama

s

azon tárgyakkal bibeldött, melyeket

veszélyhíres várba vett

zbe. Majdnem

hogy az il^ú "Wratizláw, ki már a király választása eltt s közben sokszeren igyekezett kegyét megnyerni, s késbb Vadnán is megjebizonyosnak

hitte,

—

nem más, mint Komoróczi maga. Innen megfejthet bizodalmatlansága "Wratiz-

lent éjjel szobájában

láw

iránt, ki

közelített

mindenesetre igen elfogadható

hozzá

:

a szabadulhatáséval.

tizláwot valóban annak hinné, vezte, oktalanság lett volna

ajánlattal

Mert ha "Wra-

kinek az magát ne-

ajánlatát,

fleg oly

jel-

:

176

lem

nnek, milyen

tapintatú

s

fogadni,

ki

ha sajátságainak

lika

volt,

meglep

nem

el

újságával

gonosz, megrögzött rablóra, Komoróczira

is

a

tudott

úgy szólván, vakmer volt; bizonyosan gondolhatta, hogy a fiatal, édelg

st

hatni,

ezen

cseh lovaggal

öntudatban,

még elbb

mint amazt,

úg)',

De már

a

ércnd,

czélt

s

ezt szint-

szükséges korlátok közt tarthatja.

hogy "Wratizláw nekie megészrevenni, hogy sem a bozon-

jóval azeltt,

kezdé lika sem a szem vaksága Komoróczinál nem

jelent,

tos hajzat,

való

tek

;

s

mert bár mindezen álszerek remekül készülaz akkori

idk

sok eszközlésére

szellemében az

ily

változtatá-

elegend csalékonysággal

bírtak

mégis likának hosszabb együttléte a rablóval, észre-

fleg

véteté vele azon ellentétet, mely

szemet

s

figyelmet ki

nem

kerüli, a

az

éles

ni

durva lovagnak

brének, vonásainak fiatal Ezekhez még egy sajátságos, nem könnyen eltéveszthet ketts anyajegy a bal fülén járult, melyet Budán Wratizláwon vett észre. De volt egy érzés keblében, melyrl nem tudott

bozontos

haja, szakálla, s

gyöngédsége

közt.

számot adni magának. Wratizláw, mint udvarló iránt, láttuk: elhatározott idegenkedést érzett. Meglehet, hogy az édelg lovagnak negélyteljes tisztán

nyájassága neki visszatetszett, vagy azon szenvedélyes csatlakozás, melyet lika,

fleg házassága els

korában, derék férje iránt érzett, okozta, hogy tizláwnak udvarlása nemcsak kellemetlen, általában alkalmatlan

ó

is

"Wira-

hanem egy-

volt neki.

ezen idegenkedését a pirosló cseh leventétl,

mint udvarlótól, igen

is

értette

;

de nem tudá meg-

magának nemét a vonzódásnak c rejtélyes iránt, mely akaratlan meglepé s faggatá.

fejteni

t

személy

Ni

hiúság volt-e

a fenckszín,

itt

vagy önkénytelen

vonzalom, mely a kedélyt néha öntudatlan lepi meg,

nem

választhatá el s

azt állították,

lep

hogy

nem

—

Budán sokan közt megfleg arczélben. Ezt Nanértette.

lika és a cseh lovag

hasonlatosság van,

kelreuthcrné kénytelen volt igaznak elismerni, mert volt az els, ki

talán

A

ezen észrevételt maga

tette.

fleg

arcz-

hasonlatosság neki hízelkedett, mert

éle

Wratizláwnak ritka aggszerséggel

gel birt;

de minden hiúság mellett

ret nnek,

a

hogy nem ez

jól érzette,

nemesség-

s

tetszeni az,

sze-

mi

a

t

Wratizláwhoz vonja.

Még

Vadnán

történt egykor,

hogy Komoróczinak

álszakálla elválván, arcza és szakálla közt lika héza-

got vett észre, a mi

t

az iránt, mit addig csak

—

szinte bizonyossá tette.

vonzalom, mely közte

hitt,

Ugyanakkor azon kétes

s "Wt-atizláv/

közt volt, szin-

tén átlátszott Komoróczira, ha ennek gonosz kedélye s

kegyetlen szíve likát

el

azon rokonérzet nemét iránt viseltetett,

nem is,

meg nem

idegenítnék tle,

melylyel

s

"Wratizláw

tompították volna.

Kiszabadulása után Vadnáról, férje

t Budára

köl-

laknak közelében,

s a mindig éber szemmel rzött budai várban nejét mentnek

töztette, hol a királyi

hitte további veszélytl.

ott likával,

De nem

soká mulathatott

mert a király parancsára Zokoli Péter

seregeihez kellé csatolni magát. Kevéssel elindulása eltt egy napon teit

úti

készüle-

tcvé a lovag. Nankelreuther németes részletes-

Jótika

:

A

csehek Magyarországban.

I).

t

j

178

rendczé

seggel

máiháit

kalandos

apró,

cl

get nejének,

elég szívesen

ki

s

darabot a másik után átadott lencze, szép festett a

;

n

Miként

lika

egy

repedezett rézsze-

:

cserépmázzal bevonva, akadott

keveset vizsgálván azt, egykedvleg

nyujtá férjének.

— Erre

mért

bbeszédsé-

ügyesen segített fér-

jének podgyászait rendbe hozni.

kezébe

életéhez

folytonos lélekzetben tartván

;

nincsen szükség,

—

ther sajátságos mosolylyal

—

mond Nankelreu-

tedd

el

édes Ilkám,

hogy tartalmának egykor hasznát vehessed. S mi lehet az ? kérdé a felébredt tudni-

— — — Nézd meg, —

n

vágygyal.

mosolyogva

felelt

Ilka a

szelenczét felbontotta,

pénzalakú képet

lelt

s

a lovag.

egy sárga réz,

abban, vékony fekete zsinór-

kával.

— Mi

— kérdé nevetve — valami ereklye — tán szerelmi ajándék, úgy-e a régi idkbl Így j az ember nyomára egykori bneidnek. — Most az egyszer — jegyzé meg Nankelreuther — csalatkozol Midolog megfejtést ez?

?

?

;

kivan.

a

kor gyámatyádtól megnyertem kezedet kezés nélkül

gondolt

;

lettél

nmmé

— azonban

:

s te is ellen-

e szelenczével senki

sem

egy öreg szolgálója a háznak,

elmenetelünk eltt néhány órával, kezembe adá

s

hogy bármi csekélységnek látszassék is gondosan zárjam el, mert még valaha hasznát

arra kért: ez,

vehetem.

— De —

kiált fel

Nankelreutherné

— meg nem

foghatom, mi fontossága lehetne e rézbe nyomott

'7«

boldogságos

szz

képének, mely egykor alkalmasint

ájtatos apácza olvasóját diszesítette. ki

midn

e szavakat,

— Alig monda

egyszerre egy gondolat lepte

— Mutasd a képet, — hirtelen figyelemmel nézekezébe vévén az — valóban külö— Különös — geté — nös egészen az — Mi — kérdé a lovag. — Semmi — nekem, a n. — Ugy mintha e képnek mását valahol már láttam volna! — meg

elméjét.

szólt,

emiékjeit.

azt.

kiált fel

I

1

Ilka

1

?

tetszik

felelt

mondd! honnan került ez? A ki kezembe adta, azt

—

függött akkor, ajtaja

eltt

midn

leltek, s

valami

tül hitte,

állítá,

hogy nyakadon

tégedet Budán gyámatyádnak

mint a babonás szolgáló szen-

jóltev tündérnek ajándéka, mely

neked szerencsét hoz. Nankelreutherné mindig inkább mélyedéit

el

gon-

— Miért nem elbb nekem e — mond lizmánról, Nabuchodonozor mosolylyal, — mennyi megrizhevolna e pénzdarab engemet. — Miként így ábrándozva az emlékjelre, majdnem önkény— Te csetelén mozdulattal ajkaihoz dolataiba.

ta-

szóltál

csintalan

?

ki tudja,

bajtól

tett

tekintett

szor/tá

kély, talán tette

a

Szentföldrl hozott olvasóról

nyakamra, légy üdvöz nekem!

tett a fohász,

a

azt.

de egyedüli maradványa egy anyának,

melylyel ez történt,

s

Oh

ki

azt

fejtette le s

édes lehe-

lágy,

gyöngéd

kedves anyai kéz, mely ezt nyakamra kötötte.

Istenemre

!

sohasem válok el többé ezen ereklyétl, j Nankelreutherné angyal volt, mi-

ez anyámtól

dn

I

ezt mondta, s

szemei

.ledvtl

csillogtak.

—

i8o

Igaz

!

a gyermeki szeretetben valami

nemesít

van,

mi minden arczot dics/t.

meg, hogy az önállásra annyira törekv ember oly édesen emlékezik a függés éveire, azon Ki

fejti

gyermekéletszakra, hol, szinte akarat nélkül, min-

dent mástól

mek nál

és

Mi

várt.

szül

tartósabb,

s

kapocsa azon szeretetnek gyer-

mely minden szerelmi viszony-

közt,

legkevésbbé vegyül

A

minden emberi indulat: önzéssel!? gallása ?

—

min

nyelven szól az

—

?

azzal,

A

hogy

s

önállás

teljes

mélyebb

—

folytatása

nem

boldogít.

fürkészet szinte odavezet, hogy éltünk

szülinkéinek,

mivel

természet su-

Ilka hirtelen félbeszakította beszédét, segített újra

férjének,

míg minden rendben

Akkor

volt.

a

mel-

lékszobácskába vonult, egy karszékbe vetette magát, az ablak

párkányára könyökölt

rónákon, a zöld szigeteken

—

habjain úsztatá végig.

s

a

s

szemeit a pesti

szke folyam nemes

—

Istenem!

—

rebegett

meg

e csekély rézpikkely szivemet ragadta

;

min

agyamban igen, ehhez tökéletesen hasonló azon rézkép, melynek egykor merülnek

gondolatok

föl

!

zsinórját észrevettem a Wratizláv/

nyakában

san kivontam, amuletnak vélvén azt,

kezembl, ajkaihoz voná olyan tam volna szeretni szent adta,

—

s

!

monda

keblébe

—

arczozal, rejté.

;

tréfá-

kiragadva

s

melyet tud-

—

neve édesanya

Ezt egy I

—

és

ment. — Igen, igen! most értem magamat: e éreztem e megfoghatlan vonzódást azon ember szerettem. gylölni akartam — — Ó Komoróczi fogva Visegrádon — pilla-

nattól

és

iránt, kit

1

folytatá a

n.

—

igen,

Mi

az

!

faggatja szívemet? miért e

;

jel

i8i

keblen

az én- s az

?

— miért

a hasonlatosság

zöttünk, mely mindenkit meglepett? lika elmélyedett

végre vígan felkiáltott:

;

királyhoz meg^'ek,

s

— Nem

igen! vidított,

kö-

— ó fogva! — — Én

boldoggá

a

kegyelmet kérek számára: igen,

z

tudom, mi

therné fölkelt székérl

;

de e gondolat

én megyek.

tett!

s

—

fel-

Nankclreu-

megállott a szobában. -

Nem, nem, mégis nem lehet! mit mond a világ? nem, nem mit férjem ? S mégis z engemet Mit tegyek? lg«n, ezt tea bels hatalom!

—

szem

!

kiáltott

!

—

fel,

—

mintegy

—

új

ötlet

felvillanásától

ingerülten.

A messé

jöv

—

nyiló ajtón

Leány

pillanatban

—

Szabad! egy

halk

kocczanás tévé figyel-

mond

lika

s

a

csendesen

tünemény mutatkozott. a mint els tekintetre látszott,

ritka

volt az,

s

év. Öltözete annyira különbözött oly eredeti volt, hogy néhány sort

alig tizennyolcz

az likáétól

s

szükségképen

A

szép,

kell leirására

szánnunk.

szabályos ft, melyrl arany-

keletien

fény szke haj ömlött le két gazdag tekercsben, neme födte, minden szalag nélkül, széles abroncsot képezve, mely a gyönyör kerekség fnek párta

hátulsó részét kerítette körül.

egészen elfödték,

Nyakát

sr

és sok-

keleti

gyöngy-sorok majdnem

s a szelid

ábránd-arcznak lángoló,

réten ahhoz szoruló

világoskék szemeivel oly tekintetet adtak, mint azon

aggszer arczoknak kon láthatók

s a

van,

melyek régi görög szobro-

hajdaniság bélyegét viselik.

fels részét sárga, gazdagon aranynyal födte, térdig

ér, ell

nyitva

s

A

test

áttört tunica

az égszín bélést ki-

!

l82

tüntet, mely a legkarcsúbb

mív kövekkel

öltözetnek könyökön

ízlésteljes

fdé, fellegezve

csipke

a havas,

gyrkkel

folyt

alá

sr

A

a

gömböly

ujjait

;

ezen

legfinomabb

alól a

kart

s

terhelt kezecskéknek.

egy részét

A

fels

öl-

nehéz fehér fellegzett selyemszoknya

tözet alatt

hogva.

derékhoz zománc^os

terhelt övvel volt szorítva

festi

redkben

s

a léptek alatt su-

fehér szattyánba szorult gyermeklábak-

nak kissé felhajló orruk c

meglep

alaknak keleti

czal

még jobban kiemelte. érkez felé fordult s a legderültebb arczüdvözlé: Aminha! min rég nem láttalak!

így

kell-e

tekintetét Ilka az

—

szavadnak

igérted-e Vadnán

?

állani ?

szép gyermek,

egy hónapja, hogy

ezt

felém sem

jösz

Aminha

szelid fhajtás után a kézzel kijelölt szé-

—

—

—

mond Asszonyom! az keresked népnek, mint mi izraeliták vagyunk,

ken foglalt helyet. ily

kevés ideje van látogatásokra sehol

nem

sem volnék oly

!

valóban, ha tehetném,

sokszor, mint

itt

;

mert sehol

lehetnék örömestebb.

— Aminha!

te

és sugárzó, mint

szép vagy, mint egy piros körte,

egy karperece

!

— kezdé

lika újra

—

mondd, hogy élsz? mit csinál öreg atyád? jobbul-e? én neked sokat mondhatnék, jó gyermek mióta

ah

!

nem

!

láttalak,

sok történt, a mit

nk

örömest közle-

nek barátnéikkal.

A

kelet leánya a

voná ajkaihoz homlokára nevezetre.

;

beszélnek kezét ragadá meg

de lika hátrahúzta azt

s

s

egy csókkal

válta fel a leány hálakiömlését a barátné

.83

— Nekem Aminha

sok

is

sóhajtva

valóm

közlcni s

—

van,

szól

ha az én kegyes jó asszonyo-

mat

— BarátnématI — — Nem untatom —

igazftá ki lika.

folytatá a másik:

—

rendre

elbeszélem, a mi rajtam utolsó együttlétünk óta történt.

Atyám jobban van

Vadnai szenvedése

I

óta, a

mint azt már többször elbeszéltem, az ábrándkomolyság sohasem távozott tle egészen, akkori ijedtsége ót rültté tette jöttünk után s a

;

— igen

I

az

három holdig

is

;

is

, még

volt

haza-

de gondos felügyelet

kereskedés szükséges elszóródásai

fáradalmai

s

közben ezen inkább lázas rjöngés, mint valódi rültség, búskomolysággá változott

pant veszteségünk zatát

mert

;

át.

Egyrészt rop-

nevelte kedélyének ezen irány-

is

— bár

a jó felséges királynak szilárd

rendelései következtében sok kézhez került

nem

kárunk valóban

csekély.

De

is,

—

néhány szerencsés

bérlet s jól sikerült vásárlások, vidám meglepetéseik által,

a

kereskedi bizodalmat

—

atyámnak,

s

s

reményt visszaadák

most sokkal derültebb. Ideges

idre

állapotjai igen ritkák s csak rövid

lepik

meg;

egyébiránt egy régi óhajtása teljesedéshez közelít, s ez

t

Én

igen boldoggá látszatik tenni.

ara vagyok.

— Ah!

ki

azon

szerencsés,

kinek a legszebb

leányka Budán adja kezét?

— Nephtali — I

s szelid

felel

vidámsággal,

rl olykor

—

Aminha könny ki

Vadnán

is

pirulattal

ott volt s ki-

beszéltünk.

— Választásodat

helybe

kell

hagynom, Aminha;

;

184

bár

—

megbocsátasz barátnédnak

sod sorsosaira irigykedik éretted,

— ha néha

vallá-

szivedet, kezedet

s

egy nemes lovagnak óhajtaná.

— A szegény

leánynak

izraelita

rencsérl még álmodni sem szabad

némi komolysággal.

— Nephtali

magas sze-

ily

—

;

Aminha Atyám azt

felelt

jó ifjú!

mondja, hogy atyja Sámuel, egy a legtehetsebb keresked közöl a honban de az nekem sohasem jutott eszembe. Én t Vadnán kedveltem mig, mi;

kor oly hév részt vett atyám sorsán

magát feledve.

— Ah,

az enyémen,

s

benne azon hajdani hsök egyikét képzelé, milyenekkel tömvék az izraelita nemzetnek történetkönyvei egy Jozuát vagy Machabét; szóval, úgy vélte, hogy nem roszszabb egy nemes lovagnál a szegény megvetett akkor

a hiú leány

;

zsidó.

—

— Utolsó szavaiban

hatlan

fájdalom

a szép teremtésnek mond-

nemével

vegyült,

fönségnek

a

s

büszke keserségnek. Ilka

csendesen hallgatá

t

s

kezecskéit szorítá a

— Boldog vagy-e? megelégedett hát? Aminha! — mondd! A leánykának keblét halk sóhaj dagasztá. — Az vagyok! — rövid szünet után — miért ne magáéi közé.

te-

felelt

lennék az

?

Nephtalit szeretem, lelkem teljességébl,

elször életemben rethetek soha,

s

;

s

tudom, hogy én mást

nem

is

nem

sze-

találnék jelesbet, szorgal-

hozzám oly jó, oly igen jó lenne. Szivembl részt veszek boldogságodban, kedvesem, s szerencsét kivánok neked de örömed még sem egészen tiszta, nem egészen ment az ürömtl

masbat,

—

s ki

;

arczodról olvasom azt

;

szólj

1

mi bánt

?

Jilyámal imádom!

Jósika

:

A

csehek Magyarorszigban.

]].

185. lap.

.85

— Anámat imádom! , nem

a

mink

oh egek! tízszeresen atyrm

ezrcnkint vannak, nem,

—

olyan,

személyem Ábrahámban s Jákobban kép>zelt, azon aggszer patriarchákban, kik atyák, királyok, Isten voltak egy személyben kiknek szavai, mint a jóslat igéi, hatottak a lélekre, s szemök huháznép sátrait szedte fd ; kiknek nyorítására a int szava után kövér nyájak s csengs, terhelt tevék mentek a pusztán s parancsuk a dús legelkben egy országot teremtett, hová sátraikat feszítek ki, melyeknek kúpja az ég volt! Ügy, mint atyám, nem szerethetett engemet senki.

mint

ifjú

;

h

;

—

— Értelek — !

s

mond

lika s

bámulás nemes gyöngye

nehéz elválnod egy födél

szemeiben a részvét

csillogott.

— Atyádtól

maradj mellette, sok jó ember elfér

;

alatt, s

nálatok ez

nem

ritkaság,

ti

a zsi-

natot megszoktátok.

— Igen! —

mellette és övéi az

leányka magasztalva

kiáltott fel a

mellett!

Ábrahám, Jákob

és

—

-

—

híven szelid hitemhez,

Mózes

hitéhez!

— Min szokatlan hevülés emeli

lelkedet,

Aminha!

én így nem láttalak még; szólj barátnédnak, talán valami csetepaté történt?

Különös

ellentételt képezett lika,

tételeivel, a

szép

izraelita

néha pórias

ki-

hölgynek magasztaltságá-

val,

mely szavaiból szintúgy, mint tartásából kitnt.

De

a

fellengés szelleme

keserségnek

s

egy ámyéklatát

ijedelemnek

szültséget árulták

el,

mely

;

valakit

nagy

s

sorsváltozás eltt szokott meglepni.

— Nem

tudom,

láttatá a

vonásai azon kétes fe-

— rebegé

a

leányka

elhatározó

— mi

fog

!

:

ido

velem rítja

s

rajtam történni, de egy kínos elérzet szo-

keblemet össze.

— Oh

néjának nyakába borulva, kebléhez.

nnek

— Életemben

t

—

kiált fel, barát-

szivesen

szorította

elször mertem azon nemes

e bizodalmas nevet adni, ki oly sokszor bá-

torított rá.

e

lika!

ki

Igen

pillanata

korlátimba fogok, a magasztaltság

!

visszalépni

után,

újra

de az életnek

;

vannak szakai, hol egy rokon lénynyel szemben úgy eltávolítunk mindent, hogy a hézag betelik, mely ásít, s az ember az emberrel marad szemközt, s a király a koldussal fog kezet. Ilka mindinkább bámulva tekintett a hölgyre, ki

helyzet és helyzet közt

kínos hevességgel folytatá

— El

— de nem, az nem én vétkezem, ha búsulok nem vagyok vidám, mint eddig. —

akarnak atyámtól ragadni

nagy és jó bízom benne s Isten

—

!

s

s

Ezzel Aminha igyekezett vonásainak újra azon derült kifejezést adni, melylyel érkeztekor birtak.

— Atyádtól! — meglepetve — kik? Nephtali — Nem, nem — nem ! — Nem nyiltani — Ám legyen — mond Aminha. — Szokásom kiált fel lika

talán

értelek, leány, !

estenkint, ha

-

dolgom végeztem,

kiülni s az est

hsét

Néha Nephtali

ül

ott élvezni.

s

itt

ki

elszórakodom.

A világ oly

klóczára szép

I

—

mellettem, néha kedves, jó öreg

atyám; de olykor egyedül

hímezem

a házeltti

is

vagyok.

gyermek-észszel,

s

— Jövmet

elgondolkodom

— Ilyenkor egy hirtelen megszólí-

összerázkódtat. így törtcnt a múlt hetekben; csendesen valék, magányosan, gondolataimba mé-

tás

!

,8;

midón egyszerre egy magas száraz nt láttam magam eltt. Vonásainak keménysége mélyen véste be magát emlékezetembe, én ezer közöl kiismerném. A hideg, durva kezét tévé az enyémre s lyedve,

t

n

azon büszke,

megvet

köznép negélyez

meg

lított

:

a

— Te

tartással,

melyet a keresztény

szegény zsidókkal szemben, szóakarsz menni

férjhez

?

— kérdé

különös hangnyomattal.

— A meglepetés képtelenné — Egy zsidóhoz — a n szembetn gúnynyal megvetéssel, — nem tudjáoh, — — magas tok csarnokaitokban mely úgy — oly igen keser — Mi közöd asszonyi — feleltem tett a feleletre.

folytatá

!

azzal,

s

azt

azzal,

tlem

ti

fáj

I

a

jó

kitelhet szelidséggel. Kihez mehetne a zsidó

leány máshoz, mint izraelitához

—A n

maga

körül

I

tekintett

hirtelen felelt

s

megjegyzésemre oly szigorú arczkifejezéssel, mely Te nem fogsz most is fagyot vegyít vérem közé :

menni

Nephtalihoz leánya

I

—

!

—

te keresztény leány

mert atyádat, Nephtalit

s

—

nem

te

vagy

vagy

magadat

a

Ábrahám Vigyázz,

!

máglyára vezet-

het e házasság!

— Keresztény leány — ?

!

kiált

fel lika,

tapsolva

— Oh, ha ez volnál — mit mondott a n tovább

kezeivel s felugorva helyérl.

kedvesem, ha ez lehetne

— Asszonyom

!

s

?

—

kegyed ennek örülni tud ? reA szava mint begett összerázkódva Aminha. I

a villám csapott le mellettem jutott,

ben

;

;

— n — — eszembe folytatá

mit atyám egykor Vadnán mondott rültségé-

ah igen

!

így hangzottak^szavai

:

«azt mondják.

;

i88

hogy ez nem az én leányom! pedig az enyém. » Különös összehangzás volt atyámnak azon rült szavai

mit

közt,

a

s

magamhoz tértem

meg t,

;

n

ama

kínzóm eltnt,

pillantám

távol

felém volt fordulva

arcza

— Végre

mondott.

keze fenyítve

s

fölemelve.

— — Különös! valóban különös! — mond elgondolszerencse megfoghatlan kozva — azóta nem t? — Szerencse? — leány — én nem érzem ezt! — A nt tegnap gon— ó rült, igen! hiszen lehetetlensédoltam lika

de

a

!

folytatá

láttad-e

s

sóhajtott

feszült

kebellel

a

látni.

get beszélt: rült met,

t

!—

de mégis megkérdezni még egyszer.

bemenni,

nem

^

z

valami enge-

E

házba láttam

nem

csalódom, bizonyosan

;

oh, igen

mélyen fészkelték vonásai magukat emlékezetembe. Egy gazdag polgárnak vittem atyám meghagyásából bársonyszövetet

tértemben

a

nt

kosan kerülni tunk

el,

Nephtali volt velem.

;

vevém észre

Aminha

Nem

midn

látszatott, csak

suhant a házba be, én

— Szólottál-e atyádnak kis

szünet után

szólottam senkinek

keserítsem

s

;

s

Midn vissza-

tekintetemet szándé-

:

nem

messze haladcsalódtam.

Nephtalinak a dologról

felelt lika

kérdésére

— n rült — a

s

:

?

—

miért

zavarjam elméjét a szegény öregnek

s

Nephtalinak?

— S ideláttad tbejni? — kérdé

itt

lika.

— Ki lehet?

van jelenben egy asszony, de csak három nap

ispánném egyik kis birtokomból, Nyitrában Magas, de ez nem az. lika elgondolkozott. mondád, és száraz, ezeltt néhány héttel láttad t

óta

;

—

—

!

;

189

elször? Istenemre! lóban

itt

dolog különös. Ispánom va-

a

ezeltt három héttel nejével, élelem-

volt

szereket szállítván ide, most neje egyedül

jött.

Nem, nem! kódva nem lehet

összeráz-

—

—

—

idsb, homlokát ;

nem

már

itt.

dere fénylik talán nincs

az

sr

Aminha

nyögött 1

redk !

belopódzni láttam,

a kit ide

borítják s fürtéin aggság

— n

rült

a

volt

eddig

s

— Leirásod — élénken — vonaln nem rült, helyes esze van. de — órült, mondom én — Aminha gyor— san oh, ne fürkészszük e talányt! — ne — az felel lika

talál,

ról vonalra

a

;

kiált fel

!

^

!

Isten

,

ne! órült volt

nevére,

azzá lennem

vagy nekem kellé

midn

Hibáztam,

!

t

látni

akartam

vétkes vizsgaság volt az, kisértése a sorsnak, beavat-

kozás a szent Isten végzeteibe

akarom

t látni

I

igen, engedj

az örvényt ásítni felém,

ó

!

— nem,

távoznom

!

én

nem

most látom

rült, ismétlem!

— vagy

mindegy én nem akarom t látni, most, mivel tudom, hogy itt van s mondod, hogy esze helyén. Ah asszonyom taníts féttéfát

zött velem

!

;

;

kezni indulatimat, én

nem tudom,

elmém

mit akarok,

zavart

— Kedvesem! —

mond

lika

n

érzékenyen

—

— ha

félsz-e kereszmondotta, úgy lenne, mint ama mitl tarthatsz ? én szerencsét jóslók tény lenni ?

—

neked. Igen

!

szükség, hogy

t

lásd s vele szólj

;

a

bizonyos rossz, ha rossz lehetne az, mi lelkednek üdvét igér, mégis jobb mint a folytonos remegés,

— Jobb, jobb

cselekedjék

talán

helyettem

— mond

!

!

eszem

Aminha

— tegyen,

rugóságát

elvesz-

I<)0

tettel

— De

Isten

velem van;

s

bármi történjék,

Ábrahám leánya Néhány perez múlva Aminha egy sikoltással dlt lika karjai

én Aminha maradok, az agg lika

a

az

ispánnét hivatá

n belépett — Ismered

:

közé.

val

ezt itt?

mutatva a szép

—

ájultra.

I

fel.

kiáltott a

nre

lika, ujjá-

AZ OROSZLÁNOK. De szcmíbcn a leánynak tz ragyog,

Tiltó

Mely remfoyt

——— —

is bátorságot

megOl. TerOsmarty.

Mieltt Aminhához

visszatérnénk,

ki

ájultában

mely csak pygmadrámánk nagy személyzetének

márvány-szoborhoz hasonlított, Iconi szövétnekre vár,

egy része történeti fontosságú viszonyok közt lép fel. Rshérváron a király koronázásának fényes ünnepét ülték,

melyen a már egész Európában

tánylott

Mátyást számtalan idegen

tisztelt,

mél-

fejedelmek kö-

vetei környezték.^*

A

csillogó urak közt,

pompás

keleti öltözetökben,

egy gyönyör termet lovag tnt

fel

nemes kérgé-

ben egyszer fekete fegyverzetének. Sisak rostélyzata födte arczát; de a merre ment, az sz vitézek, a nép s mindenki rámutatott: amoda nézzetek az Elemér a sasi Kerek pajzsa fényes szíjon csünfekete sas kék mezben látszott azon gött karján I

—

;

ketté tépett koszorú fölött, s körüle e szók

:

ALES

AQUILA.

A

király a koronázás után

retében Giskra

is.

Budára érkezett, kisé-

Szállása ez utóbbinak

Mátyásnak

akkori királyi lakában volt, mely szintén azon helyen

emelkedett, hol a mostani nádor-lak

áll,

büszke hom-

191

lokával száz ablakból tekintve alá a vidoran

nagy-

s

szeren sarjadozó, egykor kisszer Pestre. ^^ Balszárnyában az egyemeletes

épületnek

sötét

melybe a hatalmas pártvezér Giskra szállíttatott, kit nemcsak azon vágy, hogy királyának közelében lehessen, hozott Budára ha-

terjedt azon

osztály,

;

nem

a hosszas viszályok

bályozása s

is

szükségessé vált sza-

által

némely felsvidéki viszonyoknak, várak-

birtokoknak.

Egy azok közöl, kiket Giskra újra kegyelmébe vagy inkább pártolása alá fogadott, s kik iránt közbenjárását ajánlotta: Komoróczi volt és Talafuz, ki régen már Csehországban tartózkodott

szükségben

nagy

s ott

élt.^"*

Komoróczi,

midn

Salamon tornyából

a

a lenge

kötélhágcsón kilépett, nemsokára hallotta a toronyba

rohanók zsibaját

;

kettzött hévvel igyekezett az ingó

hágcsón visszafordulva, atyján segíteni, midn egy kemény ütés hátán, majd a mélységbe sodorta. A váratlan csapást a lezuhanó megsebesített s a

vad kényúrnak életébe kerülhete

;

Káldor okozta,

de

t

egész súlyával

kábító volt,

s

;

meg-

érhette

e körülmény menté meg.

A lökés

csak annyi

veszélyekben megedzett

lélekjelenlétének tulajdonítható,

lepetéstl

atyja

nem

akadván ruhájánál fogva az egyik fokon,

felocsúdva,

vállán

hogy az els meg-

emelte

le atyját, s az

öreg szolgának segítségével a sajkába vonta.

—

s

Halva se birjátok

t!

—

ordított Komoróczi,

ezzel a testet a ladikba végig fektette.

pása,

Nem

volt

nemsokára az evezk egyhangú csamely mindig süketebben szakasztá meg a dü-

veszteni

id

;

Vállán emellé

Jósika

:

A

csehek Magyarországban.

II.

le atyját.

191. lap.

'93

höng

vésznek

zaját, bizonyítá,

hogy

a sajka gyor-

san halad.

Egy-két, a sötétben a szaladókra a torony ablakából az alsó körfalból rosszul irányzott nyíl sivított el

egy kopja fúródott a sajka oldalába. korma födte az élénk evezket, mert az

fejük felett, s

Az

éj

öreg Káldor meredten nyúlván

st

lehetvé,

szükségessé

—

tette,

el a

sajka közepén,

hogy

szolga

a

is

evezt ragadjon. A romboló vész hajtotta a lenge teknt még hajnalra Tolnára érkeztek s ott a szolga urát s annak már útközben élet jeleit adó

h

;

egy régi ismerjénél rejtette el. Komoróczinak nem lehetett soká mulatni.

atyját

gája

t oly

kében

— Szol-

dolgokról értesítette, melyekrl önérde-

állott

személyesen

meggyzdnie.

Atyja Komoróczinak nagy örömére Tolnán magához kezdett jni; sebe vállán nem volt ugyan veszedelmes, de kábultsága közben a vérvesztés elgyengítette, s a

t rövid idre maga haladék nél-

rablólovag kénytelen volt

szolgájának gondviselésére bízni;

kül sietett Bicskére, hol, a mint Gáspártól hallá, védelemre számított udvarházát kedves tiszttartója s imoka. Angyal diák, meg tudák tartani, s Bartos

és Korbei közbirtokosok s akkori hatalmas

segítségével védeni

Épen birái s s

kényurak

is.'^

vigan lakomáztak Angyal diáknál a helység

jegyzje,

midn

Komoróczi, portól

egyszerre az ajtó felpattant verítéktl ellepve,

s

állott

h

emberei közt. Angyal diák Bartos és Korbei uraknak azonnal

hírt adott

;

Komoróczi víg estebéd után

több hold óta elször pihent puha ágyban. Jósika

:

A

csehek Magyarortságban.

1).

i

y

»^4

késbb

Ide hozta 6

sötét

éjeken atyját

kinek

is,

egészsége meglehetsen helyreállott már.

Ezernégyszázötvenhatban, szeptember huszonkiGiskra

lenczedikén,

közbenjárása

nyert, s azzal Nagy-Sarlóra

biztos várta, ki

kemény

védlevelet

által

t

sietett, hol

a királyi

föltételek alatt eg^'ezségre

lépett a kevély kényúrral.^^

Giskra,

ki,

mint láttuk, Budán

hordott keblében.

Azon

minden vonásaiból kitnt társaságát a

Mátyás

nek barátivá

régi

s óhajtotta.

király koronázása eltt, tette

el, kit

lelkének,

s a király

összhangzásban

tani állásával

volt,

mély gyászt

mely

színlelhctlen fájdalom,

s

volt,

kedélyének mostévé közellétét s

legelszántabb ellenségé-

néhány holddal a Lippán imádott nejét veszGiskra,

minden vadsága mellett csatákban aggott ifjú szenvedélylyel s babonás h-

mindig

séggel szeretett.

Leányának nemes vonásai emlékeztették t fleg szemei, melyek egészen azon

ves nre,

szenvedélytelj cs

tüzek

voltak,

hogy tekintetök kevélyebb

A még

s

a

ked-

báj-

önállóbb szellem

leány híven ragaszkodott atyjához,

s

volt.

miként

anyja életében sokszor a tábor zajától sem

tózott,

hogy

atyja

s

mint anyjáé, csak-

közelében lehessen

:

ir-

úgy most,

az imádott anya elhunyta után, elválhatlan maradott az

sz

Giskrától, s

t

Budára

is

elkísérte.

Lelkével e sajátságos lénynek annyira ismeretesek

vagyunk már, hogy benne, valamint szenvedélyeiben

'f5 ritka élénkséget,

úgy lelkületében is kiváló szilárdt a Poprád festi part-

ságot gyaníthatunk. Láttuk jain a lenge,

édelg lovagseregtl

rátartással s

nemével a kicsinylésnek fogadni a meg-

szokott hódolatokat.

— Tanúi

körülkerítve hideg

valánk azon benyo-

másnak, melyet lelkére Elemérnek neve

tett

miként sztte lelke ezen eszményi alakot

nek egy kedves,

feledhetlen

;

tudjuk,

évei-

ifjú

árnyalakjával

össze.

Regényes szellemébl megfejthet, hogy azon ifjúnak, ki ellenségbl atyjának barátjává lett, naponkint dicsbb neve mindinkább hevítette képzetét.

Az

összehasonlítás

által

ezen alakkal,

kit a rejtélyes-

még érdekesbbé tett, szemei eltt minden szer tiszteli természetesen vesztettek. ség

Csak kétszer, a Poprád mellett koronázás ünnepén,

a

látta

kis-

Fehérváron a

s

széptermet lovagot,

akkor e termet, hasonlatossága által egy másikkal, melynek emlékezete szívében élt, a magasztaltságig elragadta, s mindig e ritka levente ragyogó dicsségében állott lelke eltt. 8

t

Egy tott

titkos, kétes

remény, melyet büszkesége

önmagának megvallani,

remélte a lovagot láthatni. dolat lepte

kísérte

De

t

valahányszor e gon-

meg t, mindannyiszor büszkesége

dett föl s

néma önsértésnek

lakivel, ki

t

nem

til-

Budára, hol

találta,

ébre-

foglalkozni va-

keresi.

a királyi csarnokígy gondolatiba merülve, ült ban. Atyja víg lakomában volt Ország Mihálynál,

melyet a király jelenléte

Az

is

díszesített.

estebéd gyaníthatólag éjfélen

dandó, mivel csupa férfiakból

állott.

túl

vala

hala-

— A leány oly .,*

1^6

helyzetében volt lelkének, hogy e lakoma

oko-

által

zott egyedülségnek örült s azt élvezni akarta.

A

szoba, melyben a magas hölgy kerek széken a

nyitott ablak mellett ült, a

Duna

nára

rekesztett négyszegre,

tekintetet adott

a hold fürösztött tágas ró-

virító szigeteire,

a Vízivárosnak

s

nagyszer

részére,

s

végre egy

mely a Buda

beni oldalán terjed kerttl

Pesttel

elválasztva,

fallal

szem-

sima,

csil-

lámló gyeppel volt borítva.37 Egyetlen roppant diófa terjeszté szét hosszú

s

terebély árnyát abban.

Tíz óra felé járt; alant minden néma lehcte egy

itt-ott

házaiban

A

s túl a

kés

mécsest

Dunán

látni

volt,

csak

a Víziváros al-

kapu rtornyában.

a váczi

teleholdnak egy hosszú, fehér sugara hatotta a

melyeknek fodrain

széles folyó hullámait keresztül, a csillagok fénye szökdelt föl.

Lassú suhogó léptek tevék a messé,

kéml

rándozva úsztak keresztül, lehajlottak

honnan

hölgyet figyel-

szemei a nagyszer látványról, melyen áb-

s

a

szk rekeszre,

a nesz hallatszott.

— De

ki írja

le

meglepetését,

midn

egyszerre

az ablaktól balra vonuló oldal falazatnak eddig észre

nem

vett

csendesen

üregébl egy kevély oroszlán :

királyi

feje,

lépett ki

arany sörényével, le volt

eresztve, s bojtos farkát mint fáradt kígyót vonta

maga

után. Kiérvén a

fejét:

a fogak les,

hófehér ékei villámlottak

piros nyelv hosszan

ásitá?a lán,

négyszög közepéig, fölemelve

a sertékkel borított orr alatt tág öböl nyilt s

közben.

Af

míg a szénemes vadnak

alóla,

nyúlt ki a

újra leereszkedett, s az orosz-

macska-fajának ncgédével

csóválta farkát háta

fölött,

mely egy külön állatnak

nyarodásban

;

hatalmas

a

látszott görcsös

lábakat

ka-

szétfeszítette

hosszan nyújtózott több ízben, míg kevélyen

s

s

tel-

erérzetben emelte föl újra fejét csillámló szemeivel. Végre maga körül forogván, méltóságos lassúsággal a gyepre heveredett le, sörényes arczát jes

els

lábaira nyugtatván.

A

jelenet borzasztó és fölséges volt egyszerre; a

hölgy azon félelemmel vegyült gyönyörrel nézte a kevély vadat, melyet veszélyes állattal szemben a biztos helyzet ad, s

délyt

emel

mely mindig neme marad a ke-

élvezetnek.

Alig hevert

itt

midn szökdelt el

aranyszr

az

henye norosz-

állatkirály

kénynyel,

rövid bakugrásokkal karcsú

lán

ugyanazon rekeszbl. Feje sörény-

telen volt, s a macska-fajra

még

nyúlánk és karcsú, szre rövid körül ügette a s

inkább emlékezte-

mint a hímnek sörény-övezte képe

tett,

könny

novad

s

aranyló

a sima

:

;

termete

— kétszer

gyep sznyegét,

rövid bdülést hallatván, a másik eltt állott meg,

annak széles hátára eresztette

fejét

hím gerinczéjeit

le s fogaival a

míg

lábaival néha enyelegve tapintott a domború bordákra. Amaz egykedvüleg látszatott a hízelgést fogadni, csak néha kanyarodott fel a farka, s korbácsolta a g>'epet maga

futotta

végig,

körül.

Néhány perez múlva

a két állat

hallható szuszo-

egymás mellett s a noroszlánnak szép behunyt szemekkel a hím vállán nyugodott. A hölgy csendesen legeltette szemeit az állatpá-

gással hevert feje

ron,

melynek megjelenése alkalmas

volt

t meglepni.

io8

Tudta ugyan, hogy még

évben Castriott György,

a múlt

az albániai parancsnok, két oroszlánt küldött aján-

dékba

a királynak,

t

lyek

lépteit.

melyeket az igen szeretett,

me-

s

annyira ismerték, hogy ebekként követték

Néha

vagy trónjának

a csarnok termeiben,

nem

zsámolya eltt hevertek,

levknek, kik tudták, hogy

kis ijedségére a jelen-

ily

rizet mellett életök

egy hunyorításától függ Mátyásnak mert e két kevély vadnak szemei mindig a királyra voltak füg:

gesztve, mintegy intést várva.'*

De

azt

is

tudta,

hogy

ezek a kertnek másik oldalán, e czélra emelt épület-

ben tartatnak s csak nappal eresztetnek olykor ki. A leány néha felsóhajtott szíve körül fonódott azon ifjúdon édes s«»jtés, melyet semmi valóság nem :

mely az eget varázsolja le s a jövendt néképekkel, melyeknek lelket mindig egy hév képzettel festett alak ad nemcsak az, szebb és pótol

;

pesíti derült

;

jobb, mint a milyet a sivatag való s a

állít

el késbb

;

hölgy soha sem szebb, mint mikor így képzetei-

nek mennyét

keresztül s reményeinek

szárnyalja

zöldében fürdik.

Egyszerre úgy tetszett neki, mintha szemben a föl, melyet néhány

falgerinczén egy pont emelkednék

perez múlva

nem

lehet az áradó hold fényében

annak ismerni, a mi volt

br-süvegtl

födve,

:

barna fürtöktl

s

nem

férfiú-fnek, kerek tigriskörülhullá-

mozva.

Az els

gondolat, mely a hölgyet e váratlan jele-

net alkalmával meglepte, az volt, hogy talán az álla-

tok gondviselje akar a vetni a

vadakra

;

de

fal

volt

tetejérl e

egy tekintetet

mindig inkább-inkább

'99

emelked

alaknak külsjében valami, a mi jobbra

mutatott oroszlánpeczérnél.

A

hölgy szíve gyorsabban kezdett verni.

—A

szemeit.

férfiú

e pillanatban ülni látszatott a

faJon £ feje a hölgy felé vala fordulva

nem

lehete venni, de a

f

kiknek csendes

járókról,

arcíta

nemével a fohászó s

mintegy befolyá-

sától ihletve, tekintctök magasztalt s

gondolat

új

tes alak volna, kit

észre?

s

az

váltotta fel

ezen ember — mond

vonásait ki

;

képzetet ada azon álom-

vágynak van a holdra szegezve,

Egy

— Ki

ember? gondola magában, rámeresztve

lehet ezen

magában

a

meredt.

— Ha — hölgy ama kéelbbenit.

pár nap óta vettem a kert aljában

minap a Salamon temploma eltt, egyszer

zöld köpenybe burkolva, csak félig látható arczczal s

lángoló szemekkel, melyeknek sugarai

terhemre

voltak — Min vakmerség ez szemtelen tolakodás — tévé nemével az erködésnek hozzá, ?

?

I

I

mert akaratlan az Elemér alakja tnt s a fiatalság

elméjében,

fel

gazdag szeszélye ezen emelked alak-

ban annak élvonalait gondola

feltalálni, kivel

elméje

örökösen bíbeldött.

A a

férfiúnak helyzete a falon

olyanszer

volt,

hogy

hölgynek ablakát egészen láthatta; de egyrészt a

közelálló fának lecsüng lombjai, másrészt árnya könnyen elfödhetek szemei ell az oroszlánok tekintetét.

— Min

hölgy, s

s

a

—

ismétlé

magában a

következ perczben

látszató

megvetéssel

szemtelenség 1

kevélységgel arczvonásaiban vonult hátra, hogy az

ablakokat betcvén, azoknak kárpitjait creszsze le

s

a helytelen vizsgálatnak útját elzárja.

úgy

De

ugyanazon pillanatban

látta,

hogy

a férfiú le-

bocsátkozik a falon, kezeivel annak párkányába fogózva. Irtózva tekintett feléje

még

:

a falon csüngött az

;

gyep közt nem sokkal kevésb hézag lehete egy ölnél, s így az ugrás maga nem veszélyes.

lába s a

De

az oroszlánok jelenléte

itt

bizonyos halál

Rémülés, kétség, mit kellessék tennie,

nem idézhet

hátra

alakja nyargaltak

s

az

volt.

— —

Elemér

egy perez

alatt

a hölgy elméjén keresztül.

A

férfiú

pant

s fülét

a Giskra

bátor ugrással e közben a rekeszbe top-

egy éles

sikoltás hatotta

meg.

—

Látta

leányát az ablak mellett összerogyni,

valóban elrémült,

s

ki

az ijedtség megtágítván idegeit,

a székre hanyatlott hátra.

Bármennyire nyugodtan

ki

sértette

állott a

fal

t

az

ifjúnak

mellett,

megjelenése,

mintegy szemre-

hányást tevén magának azon ijedelemért, melyet oko-

—

zott

:

dett

;

a

nemes kedélyében fölülkerekemagához tért, szólni nem mert, nehogy

részvét

a hölgy

hangja az oroszlánokat felköltse, kik közül a lelve emelte fel orrát, durva

míg az

a

ifjú

hím csendesen szunnyadott.

vakmernek

n

fü-

dorombolást hallatván

—

Látta,

;

hogy

aroza az ablak felé van fordulva

s

t

s

azon tájára a rekesznek mutatott, hol az oroszlá-

nok

észreveheti

voltak, s a

;

a leány hirtelen kinyújtotta karját

következ perczben élénken távo-

zásra intett.

Meglepetve, mind az elbb

hallott

dorombolás-

mind

tói,

az

a

Giskra leányának intésétl, tekintett rá

nem tudván

ifjú,

jeleit

megfejteni

közelebb lépett

;

azon terebélyes fához, melynek sudara a rekesz borzasztó lakóit

reit födte

s

el.

új sikoltás hangzott s a férfiú két ölnyire ál-

Egy

lott a királyi vadaktól, kik közelítésére fejeiket

ték

irtózatos kifejezésével a dühnek,

fel

szemeiket szegezték

A

rá.

pillanat borzasztó volt.

—A

kedni

mert erre

;

Az

ifjúnak

;

— a vadak

nem menesem mód, sem id nem volt de

Hideg bátorság kellett

védelemre vagy

lángoló

melyre kapasz-

fa,

kodhatott volna, az oroszlánok közelében ébren.

s

emel-

itt,

;

halálra.

minden fegyvere egy rövid tr volt, s öntudatlan tartott már kezében,

melyet akaratlan

míg szemei

A

hölgy

nyúlt

el,

a

dereng négyszeget körülszárnyalták.

ablaka

alatt

zöldre festett

nekvés jóltev

Mindez,

mve Az

léczezet

melyre a borágnak idegei tapadtak.

Alig vette ezt észre a bátor

ban.

sr

—

s

ifjú

azonnal a me-

:

bátorító eszméje lobbant

a mint gyanítni

lehet,

agyá-

fel

rövid

pillanat

volt.

oroszlánok

még

hevertek, vért fagyi aló

— A felugrás nfhány hogy e vad — melynek tudta az — támadásra fogoly

pillanatot

hallatva.

ifjú,

tatártól hallotta

minden

állat a

a

macskafajból.

Mindez

bgést

kivánt;

s

leírását

elég

készül,

mint

t

hirtelen el-

határozásra bírta. Bámulatra méltó hidegvérrel ugrott jobbra, s rövid kerületet nyargalván

át,

az ablak

alatti

zöld léczezet alá ért.

A

Giskra szép leánya a közeledben azon alakra

gondolt ismerni, mely igen vésve.

rencsétlen

mit tevéi ?

I

— Láttalaki —

—

mélyen

is

Mondhatlan rémüléssel

kiáltott

le

veszned

kell

el

volt szívébe

—

:

Sze-

1

kiált fel az ifjú egy merész lépésemelkedve az els, lábai alatt recseg léczfokra ha kell, meghalok te könnyezni fogsz Azonban, a mitl a hölgy méltán rettegett, meg-

—

sel

I

történt.

—

Ai.

I

oroszlánok az ifjúnak félreugrását

észrevevén, talpon termettek, í^guggoíí^ak, felemelvén

nek

s

rövid elreugrás után

orrukat, s

nemét

a hörgés-

hallatták.

Elemér, lábával az

kit

els

már nevén nevezhetünk, alig ért fel lécére, midn a noroszlán hatalmas

ugrással mellette termett,

s a

hím, mintegy elssé-

get engedve ntársának, guggoló helyzetébl fölegyenesedett

s

méltósággal teljes léptekkel közeledett,

jobbra kanyarodva

s

egy

kis kerületet tevén a lécz-

rostélyzatig.

ki

Azonban Elemér

az ugrás a távolság miatt röviden s

:

a

öJnyj hézag lehetett,

dott

fölfelé,

— Az — A földtl ifjú

két léaz-sor, terhe

recsegve hullott

ütött

noroszlán között mintegy másfél-

alá.

hirtelen alatt

kapaszko-

engedett,

egy ölnyire

állott

most a negyedik vagy ötödik lécz-soron, inkább

borág többszörös venyige fonadékától, mint

a

s

a

gyenge

lécztl tartatva, bár ritka jelenléttel lábát a lécznek

azon végére helyezé, mely az oszlopba volt róva, hol az

közepe

s

következleg nehezebben törhetett el, mint táján. Ezt , az els két lécz-sorozat meg-

haladtakor, az miatt vagy

id

nem

rövidsége

tudta,

vagy

s

helyzete iszonyúsága

nem

ért tenni.

103

Pegyvcrt neme,^ hölgy

-

meg

védtelen ne haljak

;

e

I

—

tr

kiáltott fel

mitsem

— hogy

ér.

— RJebb — rebegé hölgy, szakadozó lenyújtván eszméletlen Felébb! — ismétlé — — Hah — az megvet tekintetet vetve a két vadra, melyek közül hím, a n veszteglését unván, hatalmas ugrással próbálta hst leragadni magasságából — odafenn rangyalomi Ezzel élénk lélek-

a

s akaratlan.

karját,

zettel,

alant a halál!

kiált

!

ifjú,

a

a

áll

l^orsasággal emelkedett felébb a rostélyzaton kezei a félig elalélt, de magát bátorítni

;

végre

törekv hölgy-

A sely emu] jaknak segít Elemérnek minden vérét arczába ker-

nek kezeit ragad ák meg. vonása

fölfelé

gette. Feledve volt helyzete, feledve az oroszlánok

minden

—

!

így ért

A

az ablak párkányáig, melyre hirtelen

fel

kapaszkodott,

mintegy kábultan fordult a szoba

s

hölgy kiszabadítá kezeit az övéibl

nyújtotta

el

;

azokat

s

felé.

védve

arczában részvét, kevélység

;

méltó felindulása a haragnak küzdöttek.

—

Itt

s

—

mond, a lehet hidegséget igyekezvén szavaiba önment kegyed itt maradjon, míg segítséget

teni,

—

;

hívok.

Elemér a kedves teremtésnek kezét ragadta meg Eltem élete mond ne neheztelj

újra.

—

!

—

—

öntsd haragod mennyköveit a bnö.sre, bántotta falakig

Serena

A

meg

;

adj fegyvert

magamnak !

1

;

hogy

I

ki

istennjét

utat vívjak a túlsó

csak tanukat ne hívj ide, magadért,

magadért ne

!

Giskra leánya elnémult, a pillanat hatalma

szótlanná tette.

t

; !

!

i04

Ügy

az

tetszett

magáéban

mintha kezét érezné a

ifjúnak,

Magán

reszketni.

ragadva,

kivül

s

egy

annyi évig szívében lobogó szerelemtl szépítve ke-

imádott hölgynek karcsú dereka

ríté férfiúkarját az

körül.

— Serena — mond az igaz szerelem utánozhatédességével — egy vetek e I

lan

életet

pillanatért

odal lelkem els szerelmét te gyújtottad megi Ah! ráismersz azon ifjúra, ki árnyadat kisérte, mióta lá-

— bocsánat. — Hátra, vakmer — hölgy, magát — ölel karok közül ezen úton Giskra — leányának megnyerni — Ha volna kevélyen — most vesztené — Mutass hogy mehessek fegyvert vagy ezen trrel fúrok ösvényt az oroszlánok csak egyet mondj — megbocsátasz-e — tott

1

kifejtve

felelt a

!

az

az

szívét

véli a

birta

?

azt,

folytatá

utat,

adj

I

I

szívén

keresztül

;

Elemér az ablakon ereszté a

?

!

le lábait, s az

fels léczen keresett lapot.

gyepet túrta

alant s

fel

—A

-

két oroszlán a

nyuladó nyelvvel emelte or-

dítva fejét rá.

—

egyiknek

—

— —

Megálljon, mond Serena megálljon vakmersége engemet is, magát is veszélybe hozott ha atyám itt lelné ? nem egy percéig várjon, elmém zavart, meg akarom menteni, igen, aka-

—

!

—

—

— de puszta emberszeretetbl, mely ellenségnek megbocsát. — Serena! — az lejebb ereszkedve — mondd nem érzesz-e többet — szerelmed

rom,

az

kiált

ifjú,

halál az élet,

—

nélkül

?

I

itt

Nemtelen

!

legalább érted halok >

—

felelt

a hölgy,

meg! nemes

szelid-

105 seggel gát

más

s

s

halálsápadtan.

—

könyörül szívemet kicsikarására,

A

helyzet

akarja használni oly vallo-

melynek

csak

önkényt adva van érdeme. Kegyed tatá

kesern

és

büszkén

iszonyúsá-

ajándékozva férfiú

— nem jobb

I

—

s

foly-

a többinél

I

lépjen e szobába itt, talán lelek utat, megmenteni azt, ki jószív részvétem közepette engemet sérteni akar.

Elemér könny

ugrással a szobában termett.

ÉJ. Egy

tflzes

ifjú,

s

egy, a kegyes ig

adománya Ott az

er

szipUg,

itt

szelíd liny.

»zíp«
crvi.

líszen

Filvc talilkoznak szemeik.

Vöretmarty.

— Arczod

— mond

égi

a viharzó lással

haragodban

kémlelt a cseh

is

szép és fönséges, mint

a lovag s

tekintete

szznek nemes

bámu-

vonásain.

Serena reszketett, de egy azon ártatlanság-

s

ön-

tudat-elidézte tekintetek közül, melyek magaslelk hölgyeknek, oly igen hatalmukban vannak,

Elemért

elnémította; nemével a látói elragadtatásnak állott

— Szüegy távolabb helyezett székre. — Ezután

imádottja eltt net

ln

;

s látszott

a hölgy

az ifjúnak

bocsánatot kérni.

magához

tért,

a

szobának az ablaktól jobbra

s

gyorsan lépett

ki

újra egy, a másikkal

távozott

hidegkcvélyen

es

ajtaját

abból. Nemsokára majdnem szemközt

megnyitá

visszatért s

nyíló balra

el.

Serenának lakása három szobából volt,

intett

melyben

t Elemérrel öl

Egyik az

láttuk; balra, hová utóbb

bement, kisebb háló-szobácska volt keny, alig négy

állott.

;

s

ezentúl kes-

hosszú folyosó, mely világot csak

egy, a pesti oldalra nyiló magasan

ablakocskából nyert.

—

E szk

helyezett kerek

köznek

túlsó végét

»o7 nehéz, vassal borított ajtó védte, mely egy tágasb

$

hosszabb folyosóra vezetett, de mindig zárva tartatott,

hogy annál háboríthatlanabb

Mátyás

az épületnek.

Az elbb

szállftni.

lenne

osztálya

jelesb vendégeit szokta ide

egy te-

bezárt folyosóból

le/rt

rembe lehetett menni, mely az udvar fell három magas ablakból vett világítást. Ebben Serenának nókisérete s egy,

kárpitokkal

csak most elkülnözött

szegletkén két ncseléde volt.

Két kijárása volt tehát e korlátolt szállásnak

melybl Serenát elször

egyik azon ajtó,

tnni jobbra, hölgy

s

ez tágasb szobasorra

;

az

láttuk el-

A

nyilt.

szép

atyjának szállása közt négy szoba és egy

s

hosszú terem nyúlt

ezek közül csak az utolsóban,

;

azaz: a teremben találtatott kijárás tágas elszobába, hol a hatalmas egykori kényúrnak s most királyi ve-

zérnek apródjai a nkíséret

E

helyzetbl

távozhatott az úton,

Els

s

fszolgái tartózkodtak

;

a másik,

teremén keresztül egy oldalhágcsóra. el

melyen

hogy Elemér három úton

láthatni,

Serenától a

:

a két leírt kijáráson s azon

szobába

jött.

pillanatában a meglepetésnek Serena segítsé-

gért akart kiáltani, vagy jobban szólva, a

megmene-

kedettnek utat akart a távozásra nyitni

de hideg

;

fontolgatás ezt lehetetlenné tette.

Elemér

jelenléte nála, bármiként került oda, okot

adhata félreértésre.

Mert ha

a veszélytl szabadulni

akarónak felkapaszkodását a léczezeten is

fejteni, a

rekeszbe

hírének kára nélkül

;

jöttét s

meg

lehete

bizonyosan nem, Serena

így mind a két kijárás a szo-

bából; az ifjúra nézve, használhatlan lón.

5o8

A

hölgy elméjén egy más gondolat

is

— Hátha — mond magában, —

resztül.

vonult ke-

leányok

a

termébe menne, tle magától kisértetve s ott azt mondaná, hogy Giskrával akart szólani az apródok ;

szobáján jött be ezt

sem

e túlsó

s

semmiképen végrehajtani

lehetett

nésre a Serena szobáján

ily

De

fejthet ürügyet adni.

— De

oldalon távozik?

a

késn nem

az átme-

:

meg-

lehete

nszemélyzet

is

ilyenkor

vagy aludt már, vagy vetkezfélben volt s mindnyájokat méltán meglepte volna Elemérnek megjelenése,

nem

kinek

lehet oka az út rövidségeért az illedelmet

megsérteni,

merre

jött.

arra távozhatnék,

s ki

—

Végre

a

st

illik

kapaszkodás

távoznia,

alkalmával a

is szenvedett, mely egyszer s ízletes de nem látogatásra alkalmas, ha általán véve ily

ruházata

látogatásnak

nem

lett

volt,

kés

volna lehetetlen valószínséget

adni.

Mindezek váltakozván elméjében,

arra az egyet-

lenre számított: ha reggel ncselédeit valami ürügy alatt eltávoztathatja

eresztheti.

De

termükhi

azon a lovagot

s

még

egy egész éjtszaka hevert

ki-

e kétes

remény közt. Könnyen megfejthet, hogy aggodalma s azon nyomasztó indulatkeverék,

méltó harag

szánakodás

s

egyelre csak annyi

közt,

mely kedélyében

idt

engedett, hogy a helyzet jelen pillanatára ta-

láljon biztosítást.

tudni,

Ennek következésében

akarta

ha atyja visszatért-e a lakomából

színébl

sietett

bátorságával

rembe

dúlt, neki

s

kikelt arczczal,

elbb

a

onnan még

!

de az ártatlanság

négy szobán keresztül a

meg-

— Azért

Giskrát váró

s

a te-

unalmukat

io9 koc^kákkal

z

apródok szobájába, melynek

megnyitván, azonnal megtudta

:

hogy

ajtaját

még nem

atyja

érkezett meg.

Szokása volt Giskrának^ néha, bármi zett haza, jó éjtszakát

késn

E

pamlagán rövid negyedóráig beszélgetett. tástól

leginkább Serena.

tartott

távozott

el,

Midn

akkor hálószobájának

Ugyanezt akará tenni

érke-

mondani leányának; ilyenkor

a másik

látoga-

másodszor zárta be.

ajtaját

szomszédszoba

ajta-

de két okért nem cselekedhette elször, mivel gyöngédsége erkölcsi lehetetlenséggé tette, hogy magát így minden oldalról elzárja egy férfiúval, jával is;

:

kire méltó oka volt neheztelni

szívéhez, ajtó

nem

ismert

még

;

s kit,

bár közel

állott

— másodszor, mivel ezen

mindig nyitva szokott lenni.

Végre visszaérkezett szobájába, széken ülve

hölgy

!

találta.

— mond

Elemér azonnal

fojtott

hol

a lovagot a

felállt.

— Nemes

hangon, egészen eltávolítván

azon bizodalmas megszólítást, melyet az ingerültség veszélyteljes pillanatai talán kimenthettek,

késbb

az illedelem

vakmer

de mely

sértése lett volna.

—

Megbocsáthat-e azon aggodalomért, melyet a legtiszteletreméltóbb hölgynek szereztem! haragtelt tekintetet

nem trhetem

I

—

Nem,

e

ereszszen sor-

somnak hadd menjek azon az úton, melyen jöttem. Lovag! mond a hölgy mondhatlan fönségnem tagadom, gel, mely szelídséggel párosult, hogy jelenléte kedvetlen elttem; de nem vagyok !

—

—

—

oly kicsinyszív, halálnak áldozni valakit önveszedel-

memért. az ég sugall Jótika

:

A

— de — Se-

Mit fogok tenni, nem tudom nekem egy szerencsés eszmét!

c*chck M«gyaror»ságt>an. IL

14

:

rcna kissé elgondolkozott, egészen részvétlenné crÓtetett

tekintetet

szeretem a lenség

— Kegyednek — én utálom

vetvén a lovagra.

—

bátorsága vakmerség,

folytatá,

azt,

nagyszívséget, — minden,

önmagunk vagy más

iránt,

nem

mi szívte-

a

tetszik

nekem

;

kegyed gondatlansága nem használna semmit önmagának nem, mert ha fegyvert adnék kezébe, s a

miként azt tehetném

két oroszlán

is,

ellen

miként

védhetné magát?

Az ifjúnak szeme nemes tzre gyúlt s Serena hallgatást

szólani akart.

— Nem bátor— csak annak

intett a kezével.

ságán kétkedem kegyednek,

sikerén,

— Mit vélnének végre azon

mond

hidegen.

ról, a

Giskra fegyverével kezében,

ki

halott-

ablakaim

alatt

a léczezetet törte szét?

Elemérnek keblét önkénytelen sóhaj emelé.

— Mit tehetek? — mond. — Vakon némán engedelmeskedni — gyönyör hölgy nemességével fönséggel mind — Lépjen czának kifejezésében, mind kegyed e szobába — hálószobájára s

!

felelt a

ar-

s

tartásában.

mutatott.

1

Ezen

pillanatban lépéseket hallott a terem fell s

ajtónyitást.

egybe

Serena összerázkódott,

s arcza

halvány

lett,

egy szék karját ragadta távozásra

intett.

meg

s a

másikkal hirtelen

Elemér egy perez

veszélyétl elidézett élénkséggel szobájában termett,

ajkait szorította

mint halotté; kezeivel

alatt,

a

a helyzet

Serena háló-

utána tántorogva inkább mint

ki

menve, görcsös sietséggel csavarta a kulcsot az ajtóra s rejtette azt

ajtó

keblébe

;

de nem birhatván

közelében tágas karszékbe hanyatlott.

lábait, az

;

1

A

jöv pcrczbcn

lepett

felizgatva,

— Most

dakoltál

;

a másik ajtó nyílt

vidámabban de kábultság

be,

hallom,

jó

szokottnál

a

meg

s

1

I

Giskra

bortól kissé

s

nélkül.

Serena

!

éjtszakát jövök

—

— hogy

mond,

tu-

mondani, miként van,

hogy még itt talállak? ma késn fekszel le. Serena összeszedte minden erejét, fölkelt a székrl, s atyja

ölelésére

ment

a

;

pamlag eltti

félrébb vonta, ülésre intve

—

asztalt kissé

Giskra azon helyet

s

foglalt.

— Nem

érzem magamat,

a legjobban

leány erltetett hangon,

— az álmatlanságnak nincs azért fenn akarok — Hát atyám miként mu-

jobb gyógyszere a virrasztásnál darabig latta

még

magát?

maradni.

— kérdé, telt

cl

;

nyájasan fogva

kezét.

— Vígan

az

— rebegé a

estebéd,

meg

atyjának

— viszonzá — — Az öreg Káldor ez,

kedvében volt. története jött szóba, melyrl már beszéltem neked s kiszabadulása Visegrádról. A király igen elmésen a király különös jó

eladta az egész ördögidézetet, melyet a ZugligetGaleottiben végighallgatott, félig nyilt ajtó eltt. nak víz volt ez malmára s Garával, Országgal s Csuporral sokat vitatkoztak s enyelegtek az ördög

—

s

czimborája

fölött.

— Komorócziról mit király? — kérdé Serena elszórva. — Nevetett — Higyjétek, — mond, — ha valaszólott

a

I

hol

elfognának, aligha úgy

nem tennék magam

egyébiránt, hogy atyját halva alatt,

azt szeretem.

—

is

sem hagyta Visegrád

Rövid szünet után

felkiál-

•4*

:

-

tott:

Gonosz pára

vár rovátkái közt

nzm

de

1

cséplk

a

elején, vagy a

rossz ijeszt leend a törökök

Komoróc^i.

ellen ez a

— mond Serena, hogy valamit —A — Káldorral Komoróazival — vagy az mondjon, kinek megbocsámár — úgy bánt mint vár — viszonzá Giskra, — nem —A király jó

ifjú

Szilágyival,

elfoglalását.

totta a világosi

rosszul

király,

számít az

engedékenységgel

ily

sokan vagyunk a

;

keménység egyik hibás ellen Ó férfiú, emberbecsül, sértene mindnyájunkat. maga feje után jár de baj is volna ennyi zavar közt minden tanácsadónak véleményérc hajolni De szólj, kedvesem, hány lehet az óra? te nem jól vagy, arázod nagyon halvány; fejed fáj, úgy-e? jó lesz megtértek,

túlzott

s

—

;

!

valóban lefeküdnöd,

— Az óra

alig

eszmélve

zett félül,

meg

zem én

—

s

felelt

Serena

karját az asztalra támasztva igyeke-

félhever helyzetébl fölegyenesedni.

— Maradj

jegyzé

— jegyzé meg Giskra. —

hálószobában van

a

I

te valóban rosszul vagy, kedvesem,

—

— majd megné-

szíves gonddal Giskra,

az órát; vagy jer fölsegítlek.

—

minden erejét jobban érzem magamat; ne fáradjon felköltve, A hölgy fölkedves atyám, elmegyek magam. emelkedett, a szoba közepéig haladott, de érezte,

Köszönöm,

—

hogy kezei megállott

s

Serena,

felel

—

nem azon

ményekben csak

birandják

az

lélekjelenléttel,

tisztaság

s

ajtót

felkulcsolni

melyet

ártatlanság

ily

körül-

adhatnak,

fordítá fejét vissza:

— Most

jut

eszembe, mond, nevetésre ertetvc

>'3

—

ajkait,

hogy

nem

óra

az

jár

ma estétl óta, nem tudom

feledtem-e felhúzni vagy megromlott,

mindig haton

;

áll.

— Van — mond Giskra nem — de feküdjél éjfél

;

mit,

gj'anítva

sem-

le.

Serena, atyjának egykedvséget látván, mindinkább

kezdé lélekjelenetét visszanyerni.

— Ah — mond, !

kissé biztosabban lépve vissza a panilag felé,

leereszkedett

ban

s

atyjának kezét fogva

nem vagyok álmos

azután

s

melyre

meg — való-

— tévé enyelegve

— tudja-e kedves atyám, hogy nekünk höl— én fejecském mellett maradok, — tévé méltóság— hozzá, azon nemes mellettem fogja szépnem — Gyermek — mond, — mintha Giskra szegény anyádat látnám — vad pártvezérnek hozzá,

gyeknek, megvan a magunk szeszélye

ezúttal

?

tiéfás

gal

s

tisztelni

a

lovag, ki

jogait

nevetett.

ül,

1

1

s a

I

szemeibe egy köny lopódzott

me-

s a férfiú-kebelt,

ég villáma meg nem reszkettetett, egy halk sóhaj emelé fel. De te rosszul ülsz, leányom lyet az

—

folytatá

gondosan

!

—

Giskra hirtelen felkelt

szoba

maradj

vánkost hozok, s

néhány lépést

—

tett a háló-

felé.

Serenában

a

indulatosságnak

vér fagygyá vált újra s

jelenléttel

széken

:

—

;

nemével ar

békétlenségnek, melyet a sokszo-

rozott rémület idézett el, kiáltott

Csak

azt

kérem,

fel ritka lélek-

mely,

ott

ama

áll.

Atyja arra nézett, nyal

I

—

s egy veres kordovány aranygazdagon hímzett párnát látott, melyet a jöv

pillanatban Screnának feje alá helyezett.

;;

!

>'4

A

béketrésének minden húrai feszülve de semmit sem tehetett; mert egy elhibázott szó titkát árulhatá el. A pillanat terhe ólomhölgy

voltak,

—

nehézkedett

súlylyal

kodott

fel

magában,

rajta.

—

— Istenem! — fohász-

rövidítsd e kínzó órát,

mely

Azonban kényelmesb helyzetbe

végtelenre nyúlik!

teve magát a pamlagon

s

tréfásan emelte

fel szavát.

—

Atyám! leányát egészen el akarja kényeztetni! elégszer feküdtem én már puszta hevederes tábori ágyon, fejem alá

vagyok

Az

gyrt köpenyen

hiszen én a Giskra leánya

;

I

öreg hizelegve simogatta leányának homlokát mond, nyájasan Jó éjtszakát!

végre fölkelt:

—

—

megcsókolva t. Serena újult; az öreg balra fordult s a

hálószoba felé közeledett.

Screnának minden izma reszketett ót újra a rémület fogta körül, felkelt. Parancsol-e atyám

—

;

—

— kérdé élénken. — Nem, angyalom —

valamit?

felelt Giskra,

!

lédeidet akartam szólítani, mert le kell

—

csak cse-

nyugodnod

az ily virrasztás többet árt, mint használ.

Serena karját ölté az atyjáén keresztül.

—

—

Én

engedelmeskedem, mond, a lehetségig titkolva nyugtalanságát, vidám nyájasságal, lefekszem.

—

—

Ezzel mintegy önkénytelen fordítást adván lépteinek, atyját a túlsó ajtó felé vezeté.

— — holnap, remélem, ffájás zünk, — nimet;

folytatá,

— Majd

jó éjtszakát,

nélkül

elszólítom

kedves atyám együtt

!

—

reggeli-

jó éjtszakát

Mindezt Serena azon feltalálással

tévé,

mely

biztos tapintattal s

a veszély

maga-

peremeiben a höl-

;

2'5

gyek

sajátja

oly természetcsen, hogy atyja, a jó

s

gyanú nélkül távozott.

cjtszakát viszonozván,

Alig haladott

el

az öreg, Serena a kulcsot azonnal

az ajtóra fordította, s mintegy kifáradva azon feszült-

ségnek nyomásától, mely kedélyét e derült színezet,

de borzasztó kétesség jelenetek közben összefzte, a pamlagra rogyott. Arczán boszankodás volt olvas-

— Min

ható, türelmetlen békétlenséggel vegyülve.

helyzet ez duljak-e

okoz?

A

—

I

—

—

magában hogy szabanekem ennyi nyugtalanságot

kiáltott fel

vakmertl, Hevesen

ki

kelt

föl,

járt

s

fel

s

—

alá.

hálószoba ajtajához közel megállapodott, önkény-

telen fülelve,

néma

de semmi nesz nem

minden

hallatszott,

volt körüle.

Míg

Serena

atyjával beszélgetett.

Elemérnek ke-

délye a legkínosabb hánykódásban volt

szenvedélye

min

kétes,

ménybe helyzé azon

érezte

;

st becsületveszélyz

hölgyet,

kit

véletlen összejövetel után, sértett

imádott

s

:

vak

körülkit

e

gyöngédsége köze-

pette oly nemesnek, oly

nileg szentnek

szerelme ezen óra

éveket ntt. Miként szaba-

díthassa

fel

alatt

e szorongató

nyomás

talált,

hogy

alól szíve leányát,

ezt fontolgatá magában.

A

szoba, melyben volt, keskeny boltot képezett,

góth alakú

falívei

ékbe futottak össze, valaha

alkal-

masint levéltárnak használtatott, de a királyválasztás óta, a lakosztályok

fordíttatott. Palai

elrendelésekor vendégszobának

nehéz kék szövettel voltak bevonva;

a párkányzat régi

aranyozást láttatott

;

egy tágas

veres kordovány s színes virágokkal hímzett kerevet

Serenának patyolatfellegzett ágya, hófehér vánkosai-

:

a

i6

val

bársony-paplanával

s

támaszú

s

néhány

;

rézzel ékesített fekete láda kj

fehér

zöld

és

;

egy nehéz, gazdagon

s

két szekrény egészítek

karú tágas szék

aggszer bútorozást. Elemér tág karszékben az

foglalt

egy szót sem vehetett

ki

tréhez

Els

gondolata

hs

dobogó de

s

nyúlt, volt,

;

valahányszor lépteket

s

hallott az ajtó felé közeledni,

telén

relem

helyet

szomszéd szobában történtekre

szívvel fülelt a

mindannyiszor önkény-

de mi czélra? maga sem

A

véget vetni a dolognak.

indulatával s áldozó hevével

tudta.

sze-

akart újra a

rekeszbe lépni. Serenának minden ellenvetéseit mérlegbe tévé fölfedezhetése esetével kezéseivel, tetszett

E

s

halála

a

s

annak követ-

rekeszben kisebb rossznak

mind magára, mind Serenára nézve. zetve voná szét a magas ablak lekárpitait; de ijedtére látta, hogy a bolto-

neki

gondolattól

eresztett

kemény vasbotok keresz-

zatos szobának ablakréseit

tezek

át.

Minden

elmésségét összeszedte egy kifogás, ürügy vagy mentség feltalálásában, ha itt éretnék. A szerelem odaengedésével inkább bárminek kivánt egy perczig

tartatni,

Serena erkölcse

csak

maradjon

gyanútlan. Végre lelke kissé megnyugodott, rejtekét háborítlannak fojtva, ült

látta

s

a

lehelletet

midn

magába

csendesen

Ha minden

balul üt ki,

nem

léphetek-e

föl nyiltan

— igy fzé tovább gon— nem mondhatom-e, hogy leányát szeretem! mióta tudom, hogy — bogy t vágyGiskra eltt az igazsággal

?

dolatit,

él

látni

;

tam: mivel holnap indulni akarok,

s

nem tudtam

magamtól megtagadni c gyönyört. Hiszen nem akarDe hinni fogja-e? s mit mond tam egyebet. s mégis végre is ez marad hátrál Serena? Ezen pillanatban a kulcs halkal fordult s Serena

—

—

Elemér szótlanul követé t a másik szobába, melybe csak most, midn a veszély kissé sznni látszott, tekintett jobban körül. lépett

intett kezével s

be,

az, két ablakkal

Tágas volt jört

be az

bakon

Pest

felé.

Ezek egyikén

Balra ettl kifelé hajló vastag falá-

ifjú.

pamlag vagy hosszú szék nyúlt melynek oldalait S alakú rézhorgok

a

álló

mellett,

fal

tárták

össze, csak ülése volt rózsaszín metszett bársonynyal borítva.

A

pamlag eltt

asztal

állott,

aczél-tükör, zöld, arany s üvcgkerettel jelenet olajba festve a falakon

egy kemencze a szegletben,

pedig

fölötte

néhány hadi

;

almáriomok, székek,

;

s a

függ lámpa

valá-

nak egész készülete.

— Kegyed, — mond Serena — engemet

a

rálynéi fönséggel,

zetbe hozott

;

nyugodtan, de ki-

legtcrhelbb hely-

gondatlanságának akarom vizs-

fiatal

— — Az egész nekem egy álmatlan éjtszakámban kerülend holnap, — Kis szünet remélem, gaságát nevezni,

s

dolog megtörtént.

nem

A

teszek szemrehányást,

reggelt

itt

a

várja be.

;

utat találok eltávoztatására.

után vonásai kevélyebb szellemek sértve folytatá

:

lnek

— Hogy igaztalannak

s

némileg

kellé

lennem

atyámhoz hogy egy titok létezik köztem s kegyed közt, melynek tekervényeibe önkénytelen jöttem s melynek avatottja lenni tévé majdnem megvetleg sem vágyam, sem dicsségem azt meghozzá ;

—

—

gondolni

:

8 az

iránt

önszivében mentséget

találni.

!

3l8

kegyedre bízom

;

ezzel

meg volt mondva

I

— Én szobámba távozom, kegyed

a

itt

köztünk ez életre minden

pamlagon pihenhet; én

— egy

kein

Míg

éjtszaka

nem

virrasztani fogok,

mert

a világi

Serena a büntet beszélyt

hallata Elemérrel,

több ízben akart szólani, de kevély intése a

ez

hölgynek kényszerítc

Serena

t

az egészet végig hallgatni.

Elemér

a hálószoba felé indult.

de

tisztelettel,

a

legmélyebb

merészségével

szenvedély

a

elébe.

— Serena — mond

bnös

vagyok, mint hiszed

midn

ezen órában, túl Itt

!

— Igen

hangon.

fojtott

1

állott

— Megengedj,

én

hogy

éltembl kiköltözve, magamon

—

vagyok ragadva, tegezlek, mint a hiv Istenéti lábaidnál látsz készen meghalni egy intésedre I

vagy

élni éretted s

neked

s

I

az éltet mint tekinteted

ajándékát nézni

Serena kedve

s szinte Itt

a

a

legszorongatóbb küzdésben

távozzék-e vagy maradjon

:

van kegyed, levente, akaratom akaró

Bármin

;

szóljon,

visszaidéz volt az

mert

I

ellen,

mit mondhat aráz, a

bnömet nem

— én

—

is itt,

nekem ?

hang

s

a szó

— Bnös vagyok, bánom. — Te nem

mely mondatott. Elemér folytatá

:

kit én imádok, ha rám neheztelhogy e pillanat boldogságaért egy életet hogy haragodat nem rettegem, én, ki az

azon istenn,

voliiál

nél azért,

adnék

volt, két-

arcza hideg volt

kemény kifcjezés; végre megszólalt:

távozni

Serena

?

1

—

s az ég legszebb, legszentebb angyalát dicsségében színrl színre.

eget láttam, az

A

hang, melylycl az

ifjú

ezt

monda, oly

szelid.

119 annyi mély s igaz tisztehogy Serena nemét az elfogódásnak

oly szenvedélyteljes volt, letet fejezett ki,

de hirtelen ébredt

ábrándozásából

érzé keblén

;

s visszatért

kevélységgel tekintett a beszélre.

Vágyok

tudni,

— mond

föl

— med-

lesújtó hidegséggel,

dig vezet e szemtelenség?

minek leszek még

s

—

kitéve,

a Giskra leánya egy katonával szemben?!

— nem ménemes hölgy — nem szavak rem én szívedbl eredtek azok légy igazságos — szeretlek — bn-e, hogy arczod egébe kívánok — Nem, nem! —

kiált

az

fel

ifjú,

súlyát,

a

I

1

;

tekinteni ?

évek óta hordalak forró keblemben, Serena

tudcd

azt,

képed egy

s

nem cséplinek

vagyok

— Láttalak — szemeid

!

láttalak,

világító

—

1

S

—

nem

Strazniczban, sugárit lestem, ;

sátrait

szám-

— kém nem

de

észrevétlen,

mint a hajós a

mint az ozmán a nap-

els fénygyrjét

miért,

:

sorait följegyezni,

torony ragyogványát

sötétség után

távozott

elmémbl. Sokszor jártam atyád

pillantig

táborában, álruha födte tagjaimat lálni,

nem

mióta láttalak elször,

nem

te

1

a királycsillagnak.

mond Serena

méltósággal,

de

— szabadon? —

önkénytelen szelidebbre olvadt arczkifejezésscl, miért Ki ?

nem

—

tettel,

lépett

én

kegyed

fel

nem ismerem

;

nyiltan és

ha nemes lovag, vagy

vagy születéssel helyzetem magasságán

nek álruha? minek

mindez?

— Zárva

éjjeli

kalandorságok?

tartja-e

—

:

mi-

minek

Giskra leányát? apácza

vagyok-e mohos falak közt? mit higyjek azon férfiúról, ki

retteg nyiltan és szabadon fellépni.

— Szavaid

büntet súlya letiporna, ha ártatlanságom érzetében nyiitan nem emelhetném szemeim

—

;;

!

120 rád,

nemes hölgy,

tehettem volna

—

felel

a

eldbe: fleg

felléphetek

közelében vagy, szép leánya tartanál

te

— Igen,

szeliden Elemér.

mindazt,

szavad

mit

kifejezett

midn

most,

királyom

h bajnokának!

azon életadó szemekkel,

De

mit

melyekbl

a

feddés halál, üdv az engesztelés, ha egy levente,

— bár lényegében tled, ha egy lovag megmásolni? — Nekem ne-

születésére hozzád hasonló, te páratlan!

mérhetlen távolban

képes lenne fogadását

vem

nincsen

Elemér

!

csak

a sasnak

az,

melyet

áll;

magamnak adtam

neveznek a harcz

sötét rostély födi,

fiai

mert szent eskü

;

;

de arczomat

tilt

fölemelni

míg alatta vonások élnek, melyekben egymásra ismerhetne a fondorság, kinek tiszta nevét álnok ármány a porba tiporta. azt a világ eltt,

Serenának vonásai lelkesedtek

egy eszme ébre-

;

dett keblében; tekintetét az ifjúnak hosszas elfödés-

tl szokatlan fehérség képére függesztve egy sugara az cngeszteldésnek derült szép arczán. Kegyed ama ? Elemér hirtelen emelte föl kezét, hallgatást intve:

—

—

Ne

nevezz azon névvel, mely ajkaidon lebeg, nemes hölgy!

Szünet ln, Seiena gondolkozni

látszatott s

keb-

— Levente! — hangon, — nem tagadom,

lében jóltev melegség terjedett,

mond

szép tartással szelid

ha azon névnek birtokosa, mely most lebegett ajkaimon, nem vonhatnám meg kegyedtl bámulásomat s

valamint nemes öntagadása, úgy ezen agglovagi

szava, tartása teljes méltánylásomat érdemli

— Serenal —

folytatá a lovag,

— egy eskü talán

!

kit

az

indulat hevében,

de a világ Icgncmcsb királya

eltt önkényt kimondva, fegyverzett lovagtól, diadal után

nem engedi sem udvarnál

elhatározottan,

s

sem másként, mint födött

föllépésemet,

látogatásomat

arczodat, hol azt a múlt szólni,

hogy

látsz,

a véletlen

napokban megpillantottam:

nem szobád küszöbét

oka;

dicsségében

—

— Hogy

már? Szerelmem éveid-

értesz-e

:

úgy

áll

itt

a szépség teljében s

szerelmem

— állandóságában

!

átlépni.

vonások födetlen mutatkoznak eltted;

a

del ntt, s miként te állasz

jében

arczczal,

engemet!

kárhoztass

akartalak én távozásom eltt s kerestem

csak látni

nem

Ne

atyádnál.

—

egy Isten ere-

egy kszál

— Te

!

taní-

tottál szeretni s árva vagyok bár ! lelkem mondja hogy értékedet fel tudom fogni nem várok tled semmit, csak egyet szeress legyen szíved mélyében ;

!

:

egy hang, egy erecske, mely értem rezzen meg, a feledett Elemérért.

—

— hevével, —

Elemér!

kitör nemre

!

kiáltott

én

Serena az indulat

fel

igazságtalan

c név dics, magasra

száll,

valék!

mint a

sas,

azt kiséri.

Az

ifjú

mondasz?

A

kezét ragadta

meg

a

hölgynek:

Iste-

mely

— Mit

szíved hangja-c ez?

hölgy gyöngéden vonta vissza kezét,

— Serena! —

folytatá az ifjú.

— Haragod

súlyát

éreztem; engedd bizodalmadat tapasztalnom! a ne-

mes léleknek ezen

égi

gyümölcsét! te páratlan!

légy kegyes és szíved tisztaságában

ményt nekem Serena

hallgatott.

hiv

— Kis szünet után

s adj

re-

alig hallha-

!

!

s«« tólag rebcgé

nem

—

:

—

lovagi,

nem nemes,

ám mentse az ifjú nem akarom kegyedet

felelettel rá

nem magamat!

sérteni,

A

kivánat

a

mi sért benne,

a

szenvedély; de

Elemér,

szerelem higgadt kedélyekben valami oly szent,

oly felsbb természet, hogy mindent utál,

mi

eszméjétl irtózik: önkényt

rítés

A

szabadra, bilincseket rakhatna.

rá, a

ez az igaz

érzés jelszava.

idézhetnek hálát

s

—

hajolni,

Id, érdem,

el

vonzódást

:

s kerül,

kénysze-

vagy soha! csatlakozás

szerelem maga-

a

lesz ! hogy soha se sznjék magát teremti Elemér, szenvedélyétl elragadva, a helyzet szo-

rongató voltát akarta segédül hívni sül

s

mintegy frigye-

használni a Serena szivének megnyerésére.

Ez

nemes leánynak. Mivel a szégyenítnek találta, szeretet ébredett keblében, annak önkény tel enségébl valamit leróni; úgy tetszett fájt

és

visszatetszett

a

—

mintha szivével inkább lenne akkor szabad, ha

neki,

ezer ellenkez körülmény gátolná a vallomást, mint most,

midn

azt a sors

maga

látszatik elidézni.

Serenának gyöngéd, czélzással

nemes

korlátiba.

értem

felelete

teljes

s

tartása a felgerjedt lovagot újra visszaidézte

I

nekem

—

—

itt

Nemes

!

ert nem

az ég annyi

ily közel,

hölgy

— mond

e helyzetben szólania adott,

szeliden,

nem

hogy

elhallgathatnám, mit évek óta csak

nak mertem megvallani

;

—

lehet s ah itt

állva,

magam-

büntetést érdemlek, Serena

ne feleljen nekem, de engedje szavait magyaráznom,

búvárkodnom az álhiedclemben, hogy nem idegen tlem. Irigy el né-e a remények egy lenge levélkéjét tlem a menny üdvébl ne megcsalni magamat

s

!

!

!

vigyek egy sugárt,

;

egy ödvszikrát keblemben

?

én

várom az ítéletet ajkairól. Elemér! mond Serena nyugodtan. Én távozom minek c tárgyat fzni tovább ? itt a menekvésrl kell gondolkodni. Jó éjtszakát! én

—

—

—

I

virrasztok

;

—

—

folytatá harag

nélkül,

— ez mindaz,

a mit tehetek

— Serena — mond Elemér, — !

ne virraszszon

engedje hölgyemet riznem, lovagját engedje

küszöbe eltt

állani s álmait

Serena hirtelen eltávozott kulcsot ráfordítá.

ajtaja

védni s

az ajtót bevonván, a

!

MENNY

ÉS FÖLD. Nemcsak kenyérrel

ti

az ember. Biblia.

Nem

fOggvc

————

örökre

csalfa képen,

Nem

sirvin s örülvén

múló álmok miatt. Tiölctey.

Elemér egy karszékbe vetette magát; Serenának minden szavát, minden tekintetét fölidézte lelkébe, reményével

a szenvedély

s

remegésével hol tágulni,

hol szorulni érezvén keblét.

Egyedülségét lovagunk merengve szóljak,

úgy

pontján

magába mélyedett

nem bámulandó, ha

el.

szerelem

fel lengésével

Serenának tetszhetni felékesíteni kell

;

lelki

igyekezett

tzte homlokára,

s

szemei

eltt.

magában érdemet

keresett

h vágyai

mindazzal, mit szeretni,

az eget

sítette föl

;

hogy

egész elbbi léte mint

legördül tekercs bontakozott

A

töltötte,

Eltének e fény-

tárgyát

mit becsülni

bármennyire éke-

képzetében, mint az önremekét bámuló

fest, kétkedve rázta fejét és lelke mélyében hangzott

:

mégsem

az

1

még több

ennél

Elemérben azon sert, azon fiatal hevet, mely minden tettébl kitnt, nem bámulhatjuk. A tizenötödik században azon kimért, csalódásaikból jókor ébredt,

életunt

vannak,

nem

fiatalokat,

milyenek most annyian

igen lehete találni.

Akkor

sem

senki

csalódás után

is,

vélte

feljogosítva

mindenkorinak,

lánosítni,

magát, :

az

a

JegéletöJbb

egyes esetet

álta-

életszernek, elkerülhet-

lennek nevezni, azért, mivel rajta történt.

A

mostani komoly, életunt fiataloknak szemökbe

nevettek volna akkor; mert az életet úgy, mint van, trni nem tudni szintoly gyávaság, min nevetséges

minden ábrándozás, mely hiú képzeteken alapul. Két neme az ifjaknak van a legtöbb csalódásnak kitéve: az egyik, mely önmagát, a másik, mely a vilá-

Mind

kettnek okvetetlen ébredni az, kinek önmagát

got becsüli

túl.

kell valaha,

mert az els nem

teremte képzetében

nem

minek

az,

a

az utóbbinak világa pedig újra

;

hitte.

Kevés ember van,

ki

elég

több nehezéket, több alapot

ers

és bátor, a valóban

találni,

mint képzetei-

minden álom e minden ébredés nyereség. Azért gondolkodni szeret ki nem kerülheti azon meggyzdést, hogy többnyire az életben azok ben,

s ki

álmait ne sajnálná; holott

rövid életben veszteség,

s

csalódnak legtöbbször, kik legtöbb hiú, kevély, másokat kirekeszt, magukat kiváltságos/tó

túlbecsül

s

követeléseket tesznek; kik, ha szemök felnyílik s

töményt nem nyer hiúságuk, feljajdulnak, a világot átkozzák, mely ket megcsalta, mely rózsák helyett ; magukat ritkán, az egészet mindig vádolva, végre visszavonulnak, mint elhaló vihar, a mindenségre dörögvén megcsalott szivöknek

töviseket szórt utaikra

villámait.

A kirl

legkevesb ember teszi magát annak helyzetébe, elitéi.

Jó«ilui

:

A

Ezért csalódik oly gyakran,

csehek Magyarorszigbvi.

II.

s

igazsági

^

m6 st

talan,

kegyetlen ítéleteiben

ezért követel

;

em-

bertl en\bertúlit önkényt, elhatározást, akaratot ott, hol mindezeknek helyök nincsen, s hol az indulat ;

— Azért

önkénytelen.

egy serege azoknak, kik

a

gyengeséget gyávasággal, rossz lélekkel, kajánsággal cserélik fel,

szerelemben, barátságban, tetterben

s

oly követeléseket tesznek, melyeknek

képesek

felelni

nem

maguk meg-

volnának.

Ritkának jut eszébe, ha az élet valamelyik fontosb

viszonyában vizsgálni

magában mely fejti

a

csalódás

valami,

nem

ahhoz

t

az

ennek

következleg oly hiány,

magából e viszony minségébl

— Kárhoztatnunk

hogy az emberi elme némely

kell-e a világot s talán a

tóbb tárgyak körül nincs egészen bátrabb-e

természetét

emberi természetet túlfeszít,

alkalmazott,

csalódást

meg.

éri:

megfontolni, ha nincs-e e viszonyban

s

s

értelmet

azért,

legéletbeha-

tisztában ? s

mutatóbb ama nem

hiú,

nem st

igen valószín remény, hogy mindezek valaha más-

ként leendnek,

nem

s

így

maga

a

valósága a helyesnek

ábrándozás, csak a kerítvényben van olykor

a hiba.

Nem

látunk-e embereket, kik megfoghatlan követ-

kezetlenséggel

álnokká,

nünket szándékosan,

s

kétszínekké tesznek bena

csalódásban

találják

jól

magukat. Örülnek, ha szeretetet színlünk, ha barátságot mutatunk, ertetjük magunkat

közelítésre

—

mely épen azért álközeledés, mivel nem lehet akarat következménye, hanem eszméjénél fogva, a hol van, ott önkénytelen.

Nem

látjuk-e a vetély

nemes ingerét

irigységgel.

117

gyöngédség kíméletét kétszínség

a

udvariság eszméjével fölcserélni

?

—

s

túlfeszített

Nem

találko-

zunk minden lépten emberekkel, kik oly dolgokon bámulnak, melyeknek történniök kelletett? s egy vagy más eredményeket az élettapasztal ású figyel ámyéklatról árnyéklatra megjósolhatá ? nincs-e igen sok emberben

valami

furcsa

elzményt következménynyel, tot szenvedélylyel vegyít

elmefonákság, czélt

össze?

mely

móddal, akara-

— bámulhatunk-e,

ha ennyi eszmezavar közt minden lépten csalódá-

bukkanunk?

sokra

—

Öregek vannak,

tapasztalással fiatal éveiket

kik

óhajtják vissza,

s

jelen ifjak,

kormányát unatkozva tékozolják el, holott évek múlva azt visszaóhajtanák, s annak emlékezetékik az élet

ben boldogoki

Van-e egy ember, vel

meg

korának minden

ki fiatal

volna elégedve

s

nem

tettei-

óhajtaná más elmével

épen ezen óhajtásban van a legnagyobb ellenmondás és következetlenség; mert a fiatal öreg lenne, öreg észszel, tapasztalással azt átélni ? holott

—

nem

ifjú, s

vissza,

talán

hiú csalódásait s

álmait óhajtaná

melyeken megütközni épen azért nevetséges,

mivel mindenki csalódott,

s

az

általánost

nem

tudni

trni, gyermeki rugdalózás.

Elemér ha csalódott: azon keserséget, mely a fiatal kebelben önkénytelen merült fel minden csaigen van a lódás után, visszafojtotta. Van világban való kétségtelen jó így vígasztala ma-

— 1

—

—

!

— Nincs-e honszeretet, könyörül nagylelkigazságérzet? — hiú szavak-e — A történetek évkön^'vei mivel ezek

gát.

et,

ség, igaz szerelem, azért,

ritkák ?

'5*

2l8

annyi gonosz közt gyöngyöket mutatnak, s ha magunkat jobbaknak hiszszük másoknál s feljogosítva nem arra, hogy egy világ ellen panaszt emeljünk :

juthat-e eszünkbe azon ezrek száma,

szintúgy,

kik

mint mi, álmodtak, kik úgy hittek minden nagyban s nemesben, és csalódtak. Sok jó csalódott, tehát sok jó van

:

tehát

és

áll

él

a helyes

van min-

;

den álokoskodáson, minden viszonyon túl önnállólag A nemesen született jó és szent a világban.

—

szívet csalódásai emelik, a gyávát megtörik.

magában

mivel

talál kárpótlást, s

oly hiú azt hinni, hogy a többinél.

a kiváló,

Lelke tágulni fog, bátran nézend

nak szemébe,

életét

s

nem

azt:

találja

egyedül

— Amaz

jobb

s

a való-

érdek övedzendi körül,

új

nem oly varázsszínezet, mint álmai, nem oly reményteremt de minden komolysága mellett tartalmasabb. Az álmodó virágokat szed illatot élvez ;

a

felébredt ritkábban

gyöngyöt

A

lel, s

hogy

pörbe föl

s

száll

azért

ifjút látunk, ki

újra a

A

föl,

s

nagylelk reméhamvaiból

élete

küzdhomokra. Hány életunt

magát minden csalódáson

késbb mint harminca

bibeldik,

hogy az egész

roppant vétségért,

a

merte ébreszteni.

megy

—

ábrándozásaiból, nevetséges köve-

nyeinek romjain magasodik ébred,

:

ízes gyümölcscsel táplálkozik.

t álmaiból,

teléseibl

:

;

de ha igen

kicsinyszív megelégszik azzal,

világ ellen

s

—

ugyan,

melyek néha

éves,

hatvan

új

túl

hiszi,

öncsalódásokkal éves koráig tar-

tanak.

Valami nemesen fenkölt van abban gedni,

hanem küzdeni.

—

:

nem

csüg-

Hiszen az élet küzdés,

s

"O a

küzd, ha

s

neve, szelleme

hátrál

is

—

Elemér sokkal érzbb

nem

törekszik,

bátor.^'

fellengbb

sokkal

szívvel,

hogy sorsának egész súlyát

becsületérzcttel bírt, mint fel

gyzedclcmrc

néha,

a

De

birta volna fogni.

egy pillanatig sem

hevert; élete bozóttal lepett úton vezetett, melynek

sért

ösvényt tört magának.

töviseit letaposta s

Minden

zend

lépte diadal

ellenség

s

—

minden akadály legy-

volt,

melyre törekedett, ingat-

a czél,

A

tömkeleg borulatán keresztül, a czéltl lelkéig egy sugár tört, mely útját jegyzé ki. lanul eltte.

Elveszett álhiedelmek után búsongani

A

fegyvert letenni az

—

els seb

után,

gyávaság.

nem bajnokhoz

ill ; de bajnok kevés van, s a múlt álmokon pityergk száma igen nagyi Van, a ki hiszi, hogy a testi betegséget némán és szolgailag trnünk kell: az élhetetlenség! Találjon az elfogult ert abban, némán trni a világos esz, bátorlelk

—

—

;

halálos ágyában körömszakadtig vív betegségével, s

az utolsó pillanatig a gyógyszer fegyverét veti lokára a halálnak,

Ha

csalódások

helyes, jó lenne

;

s

küzdve huny

nem

volnának, ha minden tökély

elz

mindenütt

kéz,

mények, valósult álmok fogadnának: ah!

min

küzdelemnélküli

akkor a

gyzedelem

nagylelkség nánk-e ily

a

ily

a

lelket

emel ily

s ki a

a

?

Akar-

örökös lakomában,

panaszkodnánk-e, ha

teremajtó szárnyai nyilnának

hatnánk

min gyáva,

— Hol — érzete? hol

szerencsétlenségben

élni ? és sírnánk,

teljesült re-

élnénk!

poréletet

tánczmulatságban,

mámorban

hom-

el.

s

fegyvert ragad-

viharba vinne utunk, s végre annyi

;:

530

habozás után egyszer

hogy

mutathatnók,

vagyunk ? Bocsánat c kitérésért

férfiak

I

s

melyet úgy

az

is

1

melyet korszernek hittünk,

olvasók legtöbbjei

csak

átlc-

veleztek.

Elemér ezen

ehhez hasonló gondolatok közt hosszú éjét át; néha lábhegyen köze-

virrasztotta a

s

ledett az ajtóhoz, mintha vágynék Serenának lehelletét hallani.

mint

tott,

Midn keresztül

— Minden néma

els s

a

lángíveit

voná

szobából

a

arcza halvány volt, de szép,

A

Serena virrasz-

:

ég kúpján biborban fürdött

a hajnal az

Duna zománcza

Serena kilépett

sohasem

volt

.

tegnapi

öltözetében

minnek azt még Elemér

látta.

hölgy rövid üdvözlés után a másik szobába ve-

— Tíz óra közié tervét — mond, — atyám az egyházba megy akkor

zeté Elemért tájban,

s

vele.

itt

;

módot találok apródjait eltávoztatni. Csak az elszobában lehessen kegyed, onnan megszabadul-

talán

nem

hat; ha pedig az kisérletet.

lehetne,

nimmel teendek

De, hogy minden meglepetéstl óva

le-

gyünk, cselédeimet jobbkor beszólítom, felöltözkö-

döm

;

addig legyen

itt

Most még mind-

csendesen.

nyájan alszanak a túlsó oldalon, ha

ködve

s a

szobám rendbehozva

:

fel

leszek öltöz-

akkor kegyed újra

visszamehet.

Elemér azt

a szép

hölgynek kezét voná ajkaihoz,

némi zavarodás után késn huzá

hátra.

ki

^3'

—

jóságommal

Visszaél

—

I

mond Serena ko-

molyan.

Elemér hallgatott, de a csókot, melyet a kedves kézrl orozott, egy évéért életének nem adta volna. Serena a másik szobába ment

s

felnyitván a folyosó felli ajtót,

Rövid óra

alatt ízletes öltözete

levetkzött

ncselédeit

fényl,

végre

;

szólítá.

hajai

rend-

míg cselédei az ágyat megvetették, addig Serena Elemérhez lépett be, a kulcsot az ben voltak

s

;

ajtóra fordítá s ujjával hallgatást intett.

reggel végezte,

s

ez

máskor

ájtatosságát fel

is

nem tnt de kés ;

fekte, s ily szokatlan kora fölkelése

meg nem

talány maradott, melyet fejteni.

a

zárt s

ajtók közt

magányos

le-

ncselédei eltt

tudtak maguknak

Midn késbb minden rendben volt, s Serena

másik szobának félig nyitott ajtajából azt adá ér-

tésökre, lenni

hogy

atyjánál fog reggelizni s egyedül akar

fejket csóválva távoztak

cselédei

:

nyilatkozás következésében

többé tettek

nem ;

léptek,

sem maguk

;

de

a

szobába

sem látogatókat be nem eresz-

maguk közt pedig, hosszas

azt határozták,

el

a

fürkészet után,

hogy asszonyuk valami csinos munká-

val akarja atyját

közelg

születési napjára meglepni.

—

Serena Elemért bevezette újra a hálószobába. Kegyed itt nyugodtan leend, én addig mond

—

—

igyekezni fogok

—

Ily közel s

Serena

a

módot

lelni eltávoztatására.

egyedül

sürget

?

—

kiáltott föl

lovagnak

Elemér.

felkiáltásában

elegyét találta az igaz szerelemnek

s a

oly

gyermekes

békétlenségnek, hogy a helyzet minden kétességc mellett,

melyhez már

kissé

tördni kezdett, önkény-

— »3»

tclen mosoly vonult cl ajkai között.

szonzá —

— Kegyed —

óhajtá; a közei-

a távolban a közellétét

létben beszélgetést, tehát nyugalom

—

vi-

ez vétkes elégedetlenségi

vak engedelmességi

s

— Ah, Serena — Elemér — boldogságom én engetúlözönlik; éltem asszonya parancsol delmeskedhetem — Ezzel némán maradott, Serena felelt

!

és

s

1

kimenvén, a kulcsot ráfordította az

A

hölgy egyedül volt

s

ajtóra.

paml agára vetette magát,

igyekezett lelkében az egyensúlyt helyreállítani.

Helyzete egyetlen volt a maga nemében. Ily közel lennie egy ifjúhoz, ki álmai országában bár ott-

honos rég, eltte, úgy szólván, egészen ismeretlen nála találnák híre, neve örökre Ha volt.

—

t

I

koczkáztatva lenne

s

az ifjúnak élete veszélyben.

Serena ismerte atyját; tudta, hogy a fegyvertelen ifjú, indulata els hevében a büszke öregnek boszúáldozata leend, által

s

ha ezt kikerüli

kivánandja az

rá nézve elveszett.

—

Lám

is

:

atyja

lemosni,

ily sértést

oly

s

önz

csak vér

így

Elemér

a szerelem,

odább fzvén gondolatait, önkénytelen lepte meg magát azon valaha ezen rejlett, hátraidézett, de létez vágyon minden fönsége

mellett,

hogy

a hölgy,

:

ifjút bírhatni.

t

tudta, kit föd az Bár nevét elhallgatá, ismerte s a mit talán s dicssége, Elemér névnek homálya egy szerencsés ünnepelt név iránt nem érzett, az merült föl lelke mélyébl egy férfiúért, ki ritka öntagadással s állhatatossággal vívott új létet ki magának, s tettek nemességében czáfolá meg az ármány

nemtel enségét.

:

;

»33

— Igen — mond fiát,

a király

ki

—

magában

1

csaták

én szeretem ama

eltt önatyám seregei reszkettek;

eltiltott

közelébl

s

kit

mégis atyámat békél-

tette ki vele; ki ellenségeit megszégyenítette s ennyi

dicsséget mégsem hisz elégnek az álhomály födözésére, mely nevén ártatlanul borong.

— Magasztaltság ez?

de nemes

és

nagyszer,

legyen

azért férfiúhoz ill

túlság talán?

I

ifjának,

s

bátorság tért abba vissza

szállt, s

den félelem megsznt rajta s

ám már

ügyvéde szíve

Így volt a szép hölgy

kébe a béke

s

úgy

;

tetszett,

;

I

—

lel-

min-

mintha aggódni

t kiszabadítani nekie öröm és boldogság lenne.

— O szereti

igen

— mond

magában

—

az

a

szerelem, minden stisztaságában, erejében és ne-

mességében, úgy, miként én azt óhajtom a férfiúban. Az oroszlánok jelenése borzadalmaival eltte állott s

nem

tudá eléggé bámulni hideg bátorságát azon

ifjúnak,

kész volt azoknak közepette utat törni

ki

magának, hogy

t

bajtól

megmenthesse.

Serena mondhatlaa vágyat érzett magában,

kitárni

Elemér eltt s birtokába bevezetni t azon gazdag szerelemnek, mely egész valóját elfoglalta de szemérem s hölgyi méltósága tartóztatták t szivét

vissza.

Azonban

a reggelizés órája közelgett, s

san bezárván sietett, kit

ajtaját, a

egészen felöltözködve

talált.

— látom, Serena lenyugodtál-e azonnal — Nem A hölgy kikerülleg — Nos, — mond

vidám vagy

Giskra

?

;

felelt:

szakám

6 gondo-

szobasoron keresztül atyjához

volt,

a

legjobb éj-

atyám; de most már nincs bajom.

'34

— Kedvesem — 1

ma

kevés

idm

—

folytatá atyja

lesz veled mulatni

egymást.

— Ezzel

végett;

a reggeli kész

;

a király sok fon-

többen jnek hoz-

tos dolgot bízóit rám, s déleltt

zám tanácskozás

:

azonban ebédkor

az épen akkor

érkez

látjuk

reggelihez

ültek.

Serena komolylyá vált, bár miként igyekezett magát felderíteni. Remélte, hogy tíz órakor atyja az

egyházba megy, ájtatosságát végezni,

akkor talán

s

Elemér kiszabadulhat de így atyjának honn vén maradni, újra megsemmisült reménye.

kellet-

;

Ha

Giskra annyira

el

nem

volna merülve a

lett

király által rábízott tárgyakban,

alkalmasint észre-

venné azon önkénytelen elkedvetlenedést, mely leá-

nyának mindig inkább hevül vonalaiban olvasható volt.

A

reggeli

után néhányan érkeztek

Budán jelenlev búcsút

országnagyok

Giskrához a

közül,

talanul járt fel s le abban.

s

— Kétszer

alatt eltávolítsa

olyast kitalálni,

a

mivel

egyszerre kimozdíthatna helyébl

nem

;

nyug-

megindult,

de nem tudott

négy, öt személyt ;

nismeri pedig

voltak Budán, kikhez ncselédeket

lehetett volna

mérhez.

—

ajtót s is

hálószobán keresztül ncselédeihez menjen

a

azokat valami ürügy

semmi

Serena

vn.

Szobájába érkezvén, újra bezárta az

hogy

s

küldeni.

—

Végre

illett,

benyitott

—

—

vagy Ele-

engem Lovagi mond Serena komolyan atyám ma itthon marad, csekínos elérzet nyom lédeimet el nem küldhetem, kegyednek még ma itt ;

'35 kell

maradni

;

adja az ég,

hogy e hosszas nyugtalan-

ságnak végét érjük.

—

— Este — mond

Elemér határozott hangon eltávozom. Az Isten velem lesz s bátorságom lehet, hogy az oroszlánok más fekvést vesznek; a fa alig van két ölnyire az ablaktól, míg oda érnek k, addig ágaira kapaszkodom, egyike ezeknek a túlsó falig ér; azon, ha oda férhetek, mentve vagyok. Az eszme kissé megnyugtatá Serenát tudta, hogy hálószobájába senki sem jöhet, s míg ncselédei este ágyát megvetik, addig Elemért a szomszéd szobába rejtheti. Emlékezett arra is, hogy az oroszlánok nem mindig a rekeszben voltak, hanem oda csak késbb ;

;

érkeztek,

s

jelenben

is

a falba mélyedt barlangalakú

gálorban mulattak. Egyébiránt a terepély fának helymint az Ele-

zetét tekintve, oly hideg bátorsággal,

méré, hihetnek vélte a merény sikerét.

Mind

e mellett egy titkos szózat keblében azt

súgta neki, hogy a kivitel perczében sága.

nem

lesz bátor-

Elemér távozásában megegyezni.

— Meglátjuk; mond Serena elmélyedve — de csak úgy engedem

azt történni,

lataiban

életveszélylyel

nem

hozzá majdnem

jár,

ezt

elre mondom;

reszket hangján

— Ah — !

mond Elemér

hogy kedves legyen az azt,

élet

csapástól, mihelyt

megsznik

Serena

hogy

1

akarja-e,

Serena

hevülve,

nekem,

mint anya csecsemjét, csak

s

s

ha

— tévé

komolyságba

a

rosszul burkolt részvétnek.

gom

gondo-

—

engedje,

én rizni foóvni a szell-

enyém

lenni.

—

éljek ?

nyilt s méltósággal teljes tekintetet vetett

!

!

í -íÖ

az ifjúra, egyét azon csak

ni

tekinteteknek, n\elyek

mély hódolatot idézvén el, a legmerészebbet korlátiba térítik,

e

s

szinte, nemes tekintettel

nyilt,

— Akarom, Elemér! hogy kegyed hon dicsségeért — Serena! — Elemér — éretted monda:

éljen a

király

s a

I

kiált föl

mondja, magáért

is

!

E

s

I

oh

perez az üdvösség sugara,

egy gyöngy az élet gondjai között, melyet a keres

meg, melyet az ég ajándékoz. Ne neha röpül pillalevarázslom ha kimondom, hogy natát felfogom s kelljen a jöv e pillanat éltem fényfoka. Serena

sohasem

lel

hezteljen, ha e kincset használom

;

;

!

perczben meghalnom bár! halld*

— én

szeretlek!

minden, a mi szerelem, vonzalom, csatlakozás, olvaszd egy elmévé, a világ szerelmét szorítsd egy szikrába

minden

:

enyém

hallgatott, arc^ában

erfejlést,

boldog volt! arczára

enyém mindenem

több, az

s

!

e

a tiéd

Serena lelki

az

;

—

melybe

azon

olvasni lehetett

a hallgatás került.

a szerelem egész

Oh min I

mennyét

ha a földön üdvezülni lehetne,

lehelte

istenülve

lenne!

Hosszú szünet ln. Elemér némán függeszté tekinNem: a szerelem egy

tetét rá. Várt-e feleletet?

lehelettel felel

olvashatott, s

,

—

eltte a kebel

mégis

nyilt

nem mert betin

mert értelmet kiemelni bellök kik szerettek, tudjátok

:

min

;

elhaladni,

kétkedett.

boldog egy

Végre megszólalt Serena mosolygó a

meg, melyben

ily

nem

—

Ti,

kétked

arc^czal,

hogy

beszédet a fellengés egébl valódi hölgy-tapin-

tattal

az élet anyagiságába költöztesse.

!

»37

— Kegyed éhes úgy-e — ?

egészen azon ked-

s

ves otthonossággal, mely nekie házkörében annyira sajátja volt,

hozott a másik szobának egyik szekré-

nyébl egy

szelet süteményt

tányéron.

—

Ez

tegnapi,

aranyozott

—

szükségbl megjárja.

— Nemcsak

kenyérrel

él

az

meg Elemér bibliai komolysággal

—

de

— — — Serená-

jegyzé ember! s az adomány

—

mondhatatlan szívességgel hozzá,

tévé tól

négyszög

hozzá,

tévé

j

Azonnal hozzá

látott a

neki, mintha étel jobb

Onkénytelen képzelte

reggelihez

úgy

;

tetszett

—

izen nem esett volna soha. a gyönyör teremtést magas

várában, csipkefkötvel a fényl fürtökön, mellette ülni

lovagtermében, vidor vendégek közt, mint a

—

njét sóhaj emelé keblét. Kedves anSerenám mond ha tudná, min álmok emelkednek elttem! Serena hallgatott. Egy eszme lepte meg: mintha Elemér t kileste volna gondolatiban, mintha utol-

szeretett

:

gyali

!

—

—

érné álmaiban

;

ben derült

onkénytelen a házi élet csendes üdve

is

fköt

fel

mert az

lelkében

is

alatt látta fejét s oldalánál

Ki a szerelmet ismeri

ben oly gazdag örömeit

s

tündérszínek;

Elemért.

annak minden kicsinység-

élvezte, az érteni

fogja,

a

helyzetnek minden kétessége mellett, e két lénynek boldogságát.

Néhány óra telt el, perczeknek mondaná az ember. Serena áldotta ismeretlenségét Budán s atyjának gondjait, melyek

t

háborftlan hagyák átélvezni

tének legrövidebb, de legboldogabb

pillanatit.

él-

Ritka

238

ügyességgel tudá Serena a helyes mértéket megtartani

;

Elemér

lotta azt, s

látta,

hogy

de nem halremek teremtéssel,

szerettetik,

mentl tovább

volt e

annál nagyobb, mélyebb tartózkodást érzett iránta, s

szeretete imádassa magasodott.

E

kevés óra a két

zeté be

ifjú

hónába ve-

lényt szíveik

lelkeik nyíltak fel

;

k

;

egymást inkább

merték már, mint sokan, kik évekig vannak együtt.

Ismerk, bizodalmasok, közlk feledték

igen

is

ellen

A

maguk

körül

;

lettek,

s

—

—

csak mikor az óra,

a tizenkettt verte fölkelt,

el,

atyjához

—

a veszélyt

gyorsan haladott a Serena tegnapi

hölgy

is-

mely

állítása

eszméltek.

sietett,

Elemér be-

s

zárva paradicsomában, élvezé elször éltében azon

kedves váró-órákat, melyekben szerelmünk tárgyá-

nak minden

igéje,

minden szívverése, minden lehelel elttünk, s minden

mint tündérrajz vonult

lete,

mozdulatra szemünk az ajtóra fordul, a kebel feszül és tágul váltva

gyönyör I mint egy szeret

de minden élvezet

;

Serena vidám

volt az asztalnál,

és

a

;

Elemér neje álmaiban, kedves, mint Mindenbarátságból szerelemmé olvadó érzet.

nyájas, mint az

kit

sága

—

megvarázsolt szépsége ;

s

felmagasztalt

nyájas-

Giskra vendégei közöl többen hagyák holtra

szerelmesen

el

oly enyelegve szeretett

Ebéd

az asztalt, mert Serena soha oly soká,

nem

szólott

velk.

—

Hm

I

Serena

I

után szobájába sietett vissza

s

a

vendégeket

t

magukra hagyta ; csak egy szolga követé felével egy szép süteménynek, melyet ozsonnára, miként monda, szobájába parancsolt.

!

5^0

Mint Noáh s melléje ült,

hollóját,

szemeibl

várta

Elemér

élte angyalát,

szívta az életet,

keze haván

kémlelt tekintete, s így evett vidáman, otthon vélve

magát

De nem

s

mindent feledve.

rövid ideig mulathatott Serena mellette

volt bizonyos, ha atyjának

látogatja-e s

ült

vett

meg

valaki, s újra

;

mert

vendégei közöl

els szobájába

egyedül, közel az ablakhoz

s

nem

vonult,

hímz munkát

el.

Mintegy

öt óra lehetett délután,

hallott, hirtelen

perez múlva,

fordítá

nem

hátra

a

midn

kulcsot,

lépteket s

néhány

kevés meglepetésére, a király

s

atyja állottak eltte.

Serena hirtelen

rejtette cl hímzését, s tisztelettel

közelített a királyhoz.

Mátyás helyet

—

Nem

foglalt a

akartam

hagyni, míg szép

pamlagon.

— mond ^ öreg barátomat

azon háborításáért, melyet az

Serenának arczát vér tekintetnél egyebet

Valóban

—

nem

éjjel

futotta el

annyira elfogódott, hogy egy

—

el-

vendégemtl bocsánatot nem kérek ;

szenvedett. szólni akart

kérd,

;

viszonozhatott.

folytatá

de

szinte rémült

enyelegve a király

—

kegyednek s általában a szépségnek hatalma nagy mert még a vérengz Nérót is meghatották kcllemei.

— Hogyan? — kérdé Giskra, föl

nem

a beszéd czélzását

foghatva.

Serenának szíve halhatólag dobogott.

— A dolog egyszer —

felelt a király nevetve.

—

A napokban oroszlánaimnak, Nérónak és Poppeának,

7^0

megbomlott rekeszük, ták,

alatti éjjel,

alatt

mivel azt tegnap kiigazítot-

s

r,

kénytelen volt az

közé

kerítés

h

Ma

zárni.

vadaimat ezen ablak

reggel hallom, hogy az

mulatságból, a borág léczezetét épen az ablak

zúzták össze.

Serena könnyebben vén magát, királynak

:

lélekzett, hirtelen összeszed-

nem minden habozás

nélkül

felelt

— Felséged valóban újságot beszél

tem, mert a hatalmas Nérónak haragját

aludnom, bár igen keveset nyugodtam

;

a

elt-

kellett

el

a veszélyes

szomszédság, melyben ezután leszek, csak most nyilatkozik elttem.

— Ezután —

meg

jegyzé

a király

—

minden

csendes leend, mert a rekesz kész levén, ezeltt

egy órával

afrikai

hiveim

régi

lakhelyekbe

köl-

töztek.

A

magában,

szemébe

A

—

hölgy szíve tágult.

tott fel

s

király

s

ó

megszabadult

!

sóhaj-

észrevétlen egy nehéz köny

gylt

csöppent ölébe,

néhány perczig mulatott még, nyájasan

beszélgetve Serenával,

— Giskra — mond

azután elbúcsúzott.

s

— nekünk Giskra hátrább maradott. — Már tudom, — mond megcsipkedve arczát leányának — miért — tévé nevetve otthonül — hímzésedet hozzá. — Ah — mond Serena tréfásan — nem atyám !

a király távozva

beszédünk van még együtt. kissé

levél

ily

láttam,

!

számára készül.

— Jó — mond Giskra,

tudok semmit a dologról.

a tréfát folytatva

— nem

*4'

Mihelyt

a király s Gislora eltávoztak,

bezárta az

ajtót,

Elemérhez.

—

s

Serenajra

szárnyas örömmel

nyitott

—

élénken

Levente!

mond

be

—

mentve van, az oroszlánokat elköltöztették a rekeszbl.

—

—

Elemér komolylyá vált. mond annyira Ah örül-e Serena, hogy tlem megmenekszik? Önz mond Serena nem minden szenve-

— — dély — S ha az vagyok, —

!

nélkül.

Én

soha boldogabb

A

nem

leány

emelkedett

felel

nem

felelt:

Elemér

— csoda-e? —

voltam, mint most.

de szemei égtek

keble

s

azonban szokott tapintatával vissza tudá

;

helyezni a lángoló leventét korlátiba.

Együtt beszélgetve

telt el a

hosszú, de rajok nézve

oly rövid délután. Estebéd közben

gányosan

Végre

visszatért

vándorlott

ágyát

s

Elemér

újra

ma-

volt.

Serena

a szomszéd

a lovag

;

még

egyszer

míg kedvesének

szobába,

háló készületeit rendezték

el

ni

végre

;

minden csendes ln. Az il^ú érezte, hogy mennie kell. A múlt napokban a telehold még ilyenkor egész fényében ragyogott, s csak éjfél után haladt

— Még Serena —

nem engedem

ez

le:

távozni

hold teltében van

a

késleltethetné. kissé,

s

—

mond észrc-

valaki

vehetné.

De

a hold

boríták,

s

nem

világított,

a két szerelmes

künn világos

;

s

mulatott

az

eget

sr

fellegek

biztosan elhitte, és

késett,

míg

az

nyargalt. Jósika:

A

cicitek

Mogyarortsá^ban.

)].

t£

hogy

id

!

Í44

Elemér szcnvcdélylycl nyugtatá szemeit a szép hölgyön Éltem élete kiált fel egy század

—

—

!

— — mondd az

gyönyörét éltem, a pillanat kristálycsöppébe szorítva

;

mint álom repült

egyet, Serena

!

nem

— Nem — — Láthatlak-e

felelt

még

el

nap

a mai

;

neheztelsz-e? szelíden Serena.

engedd hinnem, hogy

újra? oh,

láthatlak

Serena nem

felelt.

— Semmi búcsú órájában? — Levente — mond hölgy nyugodtan — mifelelet a

a

!

kor Elemér a sas fölemeli a király színe eltt sisakrostélyát

:

s a

fényes udvar

akkor megengedem, hogy

ezen órára emlékeztessen.

Elemér magánkívül

nem

volt, szólni

tudott,

Serena

kezét akarta ajkaihoz vonni, a hölgy szelíden húzta vissza

azt.

—

Az

út nyitva

Isten kegyeddel lovag!

bájába

—

— mond

felkelve,

—

Ezzel hirtelen hálószo-

sietett.

Egy

Elemér a sas a Gellért csúcsán Mátyás csarnokára nézett. Eltte egy kép

óra múlva

állott s a

csillámlott tündérszínekben

nok

!

egy kalandor,

s

ki

:

egy szelíd

szívében

n,

els

oroszlá-

szerelmét

hordja.

Az ifjú

ég

boltjai sötétek voltak,

szívében a

menny

nyílt

mint a pokol

meg.

;

de az

GYERMEKSIKKASZTÓ. Kéx, é»

————

——

szemmel halad

lesütött

Ott, hol ar esti sugir gdzfátyolt úsztat J^irfaluJy J^ároíy.

Nankcireuthernétl a legkétesb kimenetel percz-

ben váltunk

el,

akkor,

midn Aminhára

kérdéssel fogadá ispánnéját

A

mutatva, e

— ismered-e

:

ezt

szólított a

lepetése

s

legnagyobb tétovában volt

hogy igen

;

itt ?

A meg-

kérdés felelet nélkül maradott egyelre.

látszott

meg-

ismeri Aminhát, ki ájulva

is

eresztette fejét a karszék támaszára.

Végre megszólalt

nyom

!

—

a

n — :

mond reszket

Egy

kérdést,

—

ajakkal.

hez akar-c e leány zsidóhoz menni

— — Minden kétségen kényszeríteni akarván a nt, — — hogy — Asszonyom — az kívül,

folytatá

!

ki

e

mintegy

házasságtól

ispánné,

mindent felfödözök, csak azt kérem: lítsa el,

férj-

?

felel lika,

valljon.

irtózni látszatott,

asszo-

Valóban

—

én

Aminhát távo-

mert kegyedtl várom, vallomásom után mi

történjék vele.

Ót

a titokba

beavatnom nem

lehet,

mieltt kegyednek jóváhagyását nem nyerem. Látom,

magához

tér,

én távozom, igyekezzék

t

megnyug-

tatni.

Aminha eszmélni könytl nedvesen vete maga körül.

kezdett, szép életteljes szemeit

nyitá föl s egy

elszórt tekintetet

i6*

!

!

244

E

közben

ispánné

az

Nankelreuthernénak ingerelve

alig

s

kilépett

várta,

szobából.

a

nagyon

tudnivágya

fel

volt

hogy ispánnéjával egyedül

lehessen.

— Hol vagyok? — rebegte, — — Aminha igen kegyed, szép asszonyom velem? — En félelmesen szobában szemeit — Oh álmodtam! — nehéz sóhaj hála neked hogy nincs — Kedvesem! — — én befogatok Aminha magához

tért.

körültekintve s mintegy számot vetve magával. s

Itt,

szét.

a

jártatá

után.

folytatá

Isten,

itt.

!

s

szólt lika,

hazavitetlek

szöveteidet

— Nem

mindig

;

;

holnap hozd el de most távozz.

volt

rebeg

itt

— kérdé — Igen,

senki

hangon.

—

szép metszett bársony-

?

itt

Aminha még

volt

azon

n — !

rült úgy-e ? Oh asszonyom ha tudná kegyed, min öldökl elttem azon gondolat, hogy én nem atya, egy idegen az Ábrahám leánya vagyok anya nélkül Óh, mondja kegyed, hogy rült ama !

—

;

n — Ragaszkodásod atyádhoz, — viszonzá de zékenyen, — szívednek becsületére — vagy, akár oly hiv, oly Istenben !

lika ér-

válik;

!

te, ki

rült, akár józan legyen zetekkel magadat.

Én

ama n, ne rémítsd elkép-

barátnéd vagyok, jó gyermek,

els

szerettelek látásod

bízzál

vallásos

pillanata óta

;

légy nyugodt,

—

—

A baj bennem, én mindent megtudok. a legrosszabb esetfolytatá könnyed mosolylyal, ben sem nyaktör én értesíti ek, s azután teheted,

bízzál

—

;

Most Isten veled Aminha tisztelettel szorítá az lika kezét szívéfolytatá majdnem kér hez. Ugy-e asszonyom, mit ész

—

s

okosság javainak.

—

545

hangon,

—

atyámnál

? s

én

megmaradhatok

az Isten

nem

kedves

öreg

jó

kivánandja, hogy

Neph-

repeszszcm meg kezem megtagadásáhogy Istenemet másként tiszteljem, mint mióta

talinak szívét val s

gondolkodni tudok, tiszteltem. Ilka igyekezett

t

megnyugtatni

s a

leány csendes

odabámulással távozott. Nankelreutherné magában

maradott

s a felizgatott

tudni vágy élénkségével hivatá

az ispánnét elé.

s

Ez megjelent, asszonyának intésére helyet foglalt nem minden aggály nélkül így kezdé beszédét :

Ha

szerencsétlennek tudnám

kegyedet

ifjúsága,

vidám kedve

s

ha

;

gazdag vagyona

—

szép

helyett

hervadt évekkel, fájdalomteltCA s szükséget szen-

vedve látnám

nehéz

:

s

szívszorító lenne a vallomás,

— de kegyed boldog! meg— Kegyed kot hallgaték mely rég szívemen — ispánné, némi bennem jóltevjét — kinek mindent hctykeséggel köszönhet, mivel st boldog házasságát — Én — mond — neked — tévé büszmin bizokén hozzá. — Hogyan — vágyok melyet tenni akarok:

s

bocsátja nekem, ha álfélelemtl tartóztatva, egy titfekszik.

el,

folytatá az

látja,

tartásában,

a

s azt,

bir,

is.

lika,

?

?

tudni,

?

nyítványokkal fogod ezt felvilágosítni

Az

?

ispánné egyét azon tekinteteknek veté likára,

melyekben, bármin alárendelt személytl

is

jjenek,

— Hallgasson engemet nyugodtan asszonyom — Még ezernégyszázharminczkilenczedikben — ha emlékezem — érkezett férjem egykor Budára

valami megszégyenít van. ki,

és Ítéljen.

jól

faluról,

hová

t ura, Szelepcsényi Menyhért, élelem-

246

nemkért a

küldötte.

Mária-utc^ába

az

ispáni

Kés

tért

szállásba,

be

este volt, a nehéz,

midn

várban

a

megrakott szekér

mely néhány lépésnyire

esett

balra az emeletes Szelepcsényi-háztól.

Hosszas zörgetés után a kapu megnyílt udvar durva

az

kövezetén

gördült

el

a szekér

s

az

alház

bels nyitott folyosójához, hol már én lámpával kezemben s majdnem egy ingben jöttem férjem elébe.

— Márta — monda , — vendégeket hoztam. — szekérhez közeledvén, két angyalszépség Ezzel — Ne! vidd ket az ágyba kéleánykát emelt !

a

s

le.

szíts

egy

kis tejet

vagy levest számukra

:

szegénykék

éhesek és álmosak.

— S miféle porontyok ezek? — szóltam durczásan tágra nyitva szemeimet. — Nem kérdés ez most — gorombán, — tedd, mit mondok, majd elbeszélem s

felelt

!

a

a

többit.

Különös tekintetet vetettem férjemre

s fejcsóválva

czipeltem a kapálódó gyermekeket a szobába.

— Kendtek — mond férjem szekeresekhez — tanúim lesznek szükség idejében, hogy min módon jutottam ezekhez a gyermekekhez — Istenes úton — az egyik pórember. —

for-

a

!

dulva,

?

!

Na

!

felelt

hiszen jótettért jót várhat, ispán uram

megfizet kegyelmednek, hogy ott

;

az Isten

nem hagyta

veszni

szegényeket.

— Addig pedig hallgassatok — fejezé be . !

Miután

a

szekérrl

holmit lerakatott,

szobába, hol engemet duzzadtan

talált az

bejött

a

ágy mel-

egy tálacska

lett,

tejjel,

melybl

a

szegény gyerme-

keket etettem, kik alig lehettek két évek.

—

Már

most csak megvallod, honnan kerültek

ezek a gyermekek

— mondám kérdleg függesztve

?

szemeimet férjemre. 6.

— Magam sem tudok — Néhány órányira

— viszonzá

sokat rólok,

a sárosi vártól,

haladtam a terhes szekérrel

egy völgyben

hajnal felé volt,

;

egy sziklaüregben sajátságos

hangokat

azonnal oda siettem veszélyt gyanítva, le s

ámulatomat,

midn

—

midn

hallottam, ki írja

s

ott két leánykát találtam sírva

egymást szorosan ölelve egy szögletben.

— Nos

nem

!

riaszték rá,

tlük?

zott

tudtad háborítlan hagyni

— hátha anyjuk csak rövid s

majd kétségbe

— Mindenbl

esik,

ket ?

—

idre távonem találja.

ha

azt kellé gyanítanom,

—

viszonzá

férjem, szánakozó tekintetet vetve a kisdedekre,

—

hogy valami rossz asszony szándékosan hagyta el ket, mert nézd csak, min finom ingecskéjük van:

pórn nem

ilyet

teszi

nélkül.

nem

adhat, úri asszony pedig barlangba

gyermekeit

s

hagyja minden felügyelet

— Kiabáltunk eleget

ben, de senkit sem láttunk

s

vizsgálódtunk a vidék-

s hallottunk.

A

barlang

közelében pedig számos lónyomokat vettünk észre így

nem

tartottuk

— Tudod-e, —

hol

férjemre,

hol

s

üdvösnek tovább mulatni.

mondám a

én,

gyanúsan tekintve

gyermekekre,

—

hogy

ezek

nekem megcsalatott aszgonosz ember s hangosan kezdettem

hasonlítanak hozzád? Jaj

szonynak

!

te

!

sírni.

A

n

itt

félbenszakasztá beszédét

s

néhány perez-

liS nyi szünet után folytatá

:

—

Férjem minden

kitel-

het módon mentegeié magát. Én elhallgattam ugyan, de mostoha körülményeinket tekintve, nem örültem vendégimnek; st a jöv peremekben mindjárt merész tervnek eszméje merült fel agyamban, melyet

els alkalommal végre

— Egy

magamhoz vettem

szándékoztam

is

hajtani.

férjem távollétét használván,

sötét éjjel,

az egyik gyermeket mély aludtá-

ban azon kosárral, melyben feküdt. Kilopództam lakomból s egy tehets úrnak ajtaja eltt tettem le, az

s azzal,

A

éj

ház urát,

igen

homályától födözve, hirtelen távoztam.

ezen ajándékkal szerencséltettem,

kit

ismerem.

jól

— Férjem reggel csak az egyik gyermeket

szorosan

kérdre vont

mieltt elárulná légyen a

tatott

azt,

talált

;

de

midn

látván,

megtudta tettemet,

végire akart járni, miként fogad-

gyermek? Nagy megelégedé-

sére hallotta, hogy a gyermektelen uraság a legna-

gyobb emberiséggel

s

szárnyai alá a kisdedet van.

— Ez

szelídséggel s

lelkiismeretét

pártoló

vette

hogy annak igen megnyugtatá s

dolga

jó

t

hallga-

tásra birta.

— Azonban

a másik

gyermek

lárdul ellenszegült, tartván attól,

tem

s

tanúi

;

:

s

ki

a mi egyszer ;

de szintén

én a gyermekeket ikertestvéreknek néz-

hittem vagy legalább

hogy

nítni,

hogy

másodszor rosszul üthet

sikerült, az

megvallom

eltávolításának szi-

hajlandó

talán férjem egykori

valék

htlenségének

gya-

él

a nyers férfiúnak ellenszegülése gyanúmat

nevelte.

— Azonban férjem

a kis lánykát hetekig annyira

»49

szemmel

hogy

tartotta,

Az elsnek

hatám.

azt

semmiképen

elhelyezése után

ki

nem

lop-

mintegy két

holddal férjemnek kitelvén szolgálati éve, más ura-

sághoz jöttünk, ugyanahhoz, kinél kegyedet

nem

— mert —

titkolom tovább, kegyed volt azon gyermek

tettem

le.

Ilka

haragra lobbanva

hirtelen

ülésébl

s

emelkedett

föl

kezei nyúlni kezdettek.

— Béketrést, asszonyom — n, míg — indulatosan eltte, Nankelreutherné — kegyed tovább Geréb úr bennünket budai folytatá a

!

járt fel s alá

hallja

!

majorjába Itt

szállított ideiglen,

szabadabban mozoghaték,

megengeszteltnek

míg s

gyermek

hitt a

zott az új hely körültekintésére éjét

bevártam

falura

midn :

küldhetné.

férjem, ki

már

iránt, falura távo-

egy holdvilágtalan

megmagam-

a gyermekkel a Vizi-város felé

s

indultam a Dunapartnak hosszában, feltevén

ban, hogy azt, miként a másikat, kosárban s aluva

els tehetsb

az

lakost gyaníttatható ház eltt le-

teszem.

— Már több hasztalan n, — az

tatá

a

ily

körültekint vigyázattal ellenem

esküdt

volna,

kisérletet tettem,

csínnal ;

—

foly-

együtt járni szokott

de mintha e nap minden kosarammal

valahányszor

egyik vagy másik lakhoz közeledtem, mindannyiszor

vagy az utczán kürtjével felém.

járt valaki,

gyermek fölébredt gerülve

:

részint a

vagy az

éji

— Végre a hosszas és sírni kezdett.

r közeledett

hurczolásban a Fel

voltam in-

részint a sok ellenszegül akadályok miatt,

gyermekre magára,

ki iránt,

hezen tudtam tle szabadulni, neme

a

mióta

ily

ne-

gylölségnek

7

50

emelé le

magát lelkemben. Nehezen csillapíthatám

fel

hosszas kézbenringatás

utczácskában

;

által,

szidván, átkozván terhemet,

már lakomtól

egy keskeny, sötét

végre hazafelé indultam, magamban

s

mert igen távol valék

majd az utolsó házak

felé kalan-

doztam.

— Visszatértemben meglehets külsej ház tnt szemembe; körültekinthettem, megvonám magamat egy szögletben — nem láttam senkit gyermeket letettem egy magas eltt, melyhez lépcsk hirtelen elszaladtam. — Azonban gyervezettek s

;

a

ajtó

a

s

mek, az sz: hideg fölébredett újra,

még

lehettem ajtót

s

s

a

letevés hirtelensége

hangosan kezdett

húsz lépésnyire a háztól,

haliam nyikorogni

s

miatt,

Alig

visítani.

midn

az

hatalmas káromkodás hang-

zott fülembe. Ugyanazon pillanatban a túlsó utcza végérl is lépések közeledtek. A legnagyobb rémüléssel vontam magamat egy kirúgó fal mögé, a nélszívem kül, hogy elre vagy hátra mernék lépni ;

dobogott

gyorsan

s

homlokomon hideg

veríték

gylt.

— Az utóbbi,

mintegy harmincz-negyvcn lépésre

tlem, csendesen vonta meg magát a

mindig hangosabb káromkodásra

— Azon

laknak

helyzém, valóban ki

ajtaja,

a

mely elébe

felnyilt, s

egy pohos

hálósüvegben, vállára vetett szrrel

a legízletesb

ingbl állott;

s

fal

mellett, s

fülelt.

a

gyermeket

férfiú ;

lépett

egyébiránt

pongyolában, mely szétnyíló szennyes

ehhez nem hasonlatlanvászonlábravalóbóM*'

—

a mint azt

— Midn

a visító

késbb

láttam.

gyermeket megpillantotta még :

!

!

hatalmasabban kezdett káromkodni, az utc^án,

s

talán

a

fel

s

alá futott

holdvilágtalan éjnek sötétsége,

vagy fellobbant haragjátóli elfogultsága okozá, hogy

engemet észre nem vett. Én e közben gombolyagba vonulva a lehelletet fojtám keblembe s minden idegeim reszkettek, szemde annál hirtelenebben vette t az éji

—

ügyre. — Ki vagy? —

r

rivalt ez rá,

közel állott hozzá, megragadván

megállj akasztófa

!

midn már igen

szrének

mit nyargalsz

itt,

szárnyát,

—

mint a veszett

alá?

állat fel s

— Ej, bocsásson kend Ambrus gazda nem megszólított mérgesen, — mer-e — I

terin-

felelt a

?

is-

ne czibálja úgy szrömet! nem lát-e? én vagyok Majos Mihály a molnár, a budai végrl gettét!

teringettét

!

ereszszen

Majos Mihály

az

dával vívott, nagy

t

!

— hé segítség

keményen

tartó

Ambrus gaz-

erködéssel hányva-vetve magát

oly közel hozzám, hogy a viadal szelét éreztem.

— Én

a félelemtl elnémulva

temben, mindinkább tartván

guggoltam szöglehogy a lármára

attól,

emberek gylvén, tetten érnek. Azonban a vasmarkú felbszült Ambrus Majos Mihály uramnak hangjára kissé megszelídült. mond, mint kend az, Mihály gazda? OhóI mi a maa fülesbagoly kerítvén tágra szemeit,

—

—

— —

—

nót ugrál

itt

fel

s

alá

az

utczán,

mint az ökör a

vágóhíd eltt?

Majos uram kiszabadulván megforgatta

nyakát

s

czibálás által sodrából

a hatalmas

kezek

alól,

megrázkódott, hogy a durva kivett

termetét egyensúlyba

— Kis szünet után káromkodással

hozza.

eladta az

esetet, a hitetlen

lictihez vezetvén,

Ambrust

fszerezve,

a corpus

de-

mint férjem mondja.

— Hm, hml —

—

szól az éji r, most már mit kend Mihály szomszéd? A molnár valóban szomszédja volt a derék kapásnak, kin ez éjjel az

—

tesz

rség

sora volt.

— Mit tudom én? — Mihály keser ha— A Dunába lököm, — teringettét Mit mond nm, ha hazaj Váczról — pedig minden órán várom. — De csak lelném meg semmirekell pokol bajba kevert ízenkint összeaprítanám, mint darát — Nem kend szomszéd — — mond Ambrus, — mikor ide szép ajándékot? már messze — Eddig még mindent hallottam rémülésben voltam, de mocczanni nem mertem. — nekem valami eszembe, szomszéd uram — suttogá Ambrus. — Nos? — mond másik. — Hátha gazdag Ábrahám ablakába tennk? felelt

raggal.

1

bátyjától

?

azt

a

fajzatot,

ily

ki

a

!

látott-e

senkit,

I

?

Ej,

ki tudja,

a

tette

járhat.

s leírhatlan

Jutott

I

fülelve a

a

úgy egy

gyermeke a vén Jebuzeusnak s a minap pénzt kértem tle kölcsön s nem akart adni. Az bizony jó lesz felelt Mihály, minden

sincs

;

kis

—

!

—

pohossága mellett nagyot ugorva,

—

teringettét

I

ezért kendnek egy véka lisztje van nálam.

— Igazán? — — Kezet

Ambrus. most siessünk. Az utolsó párbeszédet már alig hallhatám de láttam, hogy a két férfiú, gondosan körültekintve, a

—

kiált fel

rál igazán.

De

;

»53

veJem szemben

házsorok irányában

álló

kel megindult, ki újra,

egy nyikkanást sem

a

gyermek-

vagy ijedtében vagy aludván,

tett.

— Még mindig nem

st

mozdulhrttam,

helyze-

tem perc^enkint kétesb ln, mivel a férfiak szemben velem állapodtak meg egy igen tiszta csinos kinézés alház eltt, melynek ablakai alatt széles kpárkányok nyúltak cl, ezek egyikére helyezé Majos Mihály a kosarat az abból lecsüng kötelékkel az ;

ablak vaspálczáihoz ersítve azt.

— Ezzel

a két

bnös

hirtelen elillantott.

— Mi-

kor jó messze haladtak már, kissé elre léptem, igen

az

szembetn

házat

s

megjegyezvén ma-

jól

gamnak, hirtelen elsiettem.

— Istenem! —

kiált fel lika,

félbeszakasztá beszédét.

újra

midn

— Tehát

az ispánné

Aminha

az

— önkénytelen Komoróczi — én vaeszébe. — Oh! — szülink? — E történet egész elmémet gyok? — Gaz asszony ezt soká tudtad — Semmirekell ha valamit nem én testvérem volna?

Itt

folytatá,

jutott

s

ki

kik

felzavarta,

!

néznék,

nék

!

úgy összepofoználak, hogy szemed ugra-

ki.

—

—

Asszonyom!

emelve

te

ily

s

elhallgatni ?

föl kezeit s kissé

felel

az

ispánné,

félrevonva

ténetesen igen közel esett az

ily

fejét,

védleg mely tör-

Ígéretek teljesíté-

— Mit használtam — magam sem tudtam egyebet: csak-

sében fölötte gyors kezekhez. volna vele?

hogy két gyermeket

lelt

a

férjem

s

eladását hol

valónak, hol költeménynek tartom.

— Utoljára még

azt hiszed,

hogy

a te

ostoba fa-

'54

Jankó férjednek gyermekei vagyunk I?

—

fel

kiált

Nankelreutherné lángolva.

— viszonzá n, elre költeni — elejénte nem

— Azt

vén

épen nem;

lelkét

hogy ilyesmi Mit mondái

igyekez-

a

— — Semmit — ked kezekre — Tanácslom! —

mondom,

?

emel-

felelt hirtelen a kérdett, az

I

tekintve.

— De ha edAminhának szólanod mi szükség háznál — De az igaz — zavart csinálnod fejezé be lika.

dig hallgattál, s ott

volt

a

nem tudom, mi

?

tartóztat,

1

hogy fkötdet

nem

le

szép készség — tépem fejedrl? — Ihol nemsokára egy budai tzsér don testvérem sógorom! — Ügyefogyott! oktondi terem— tés! — most már elveszítem béketrésemet! a

tulaj-

1

zsidó, s

lesz

bár, ha

már

így

a dolog, fogtad

áll

volna be szádat

és hallgattál volna.

— Ha kegyed csak negyedórányi béketrést kimentem magamat. megfejtek mindent — Hm csak milyen békehiszen

igér,

s

rajta

!

látod,

1

meg

tréssel vagyok, jegyzé fel s alá,

míg arozában

lika,

harag

a

s

indulatosan járva

bosszúság küzdöt-

— lehet-e ember nyugodtabb? — — Na hát mire vársz? én kérjem bocsánatot tled? — mond — Jó! tehát ha meg

kiált fel-

az

tek,

beszélj

csattanva.

talán

!

még

a

kell lenni,

az

is-

pánné, kissé magához térve, -^ én szólok. Kegyedet s Aminhát férjem lelte; én kegyedbl gazdag bir-

tokosnt

csináltam.

annyija, mint

—

Ki

tudja,

Geréb uramnak?

—

volt-e s

atyjának

ha csak maga

'55

lett

volna,

nem Aminha

—

is

miért ne

szólanék?

öreg úr bolondja volt gyámicányának, De minhogy talán meg is aranyoztatta volna. dig attól tartottam, hogy a másik leányka dolga is az

hiszen

kikerül

—

pedig zsidónál

I

hogy

a gyermekkitcvésre

korbácsot rendelt

I

nem

tudja-e kegyed,

budai tanács bitófát

a

s

Férjem megöl, ha merek szólani.

— De most — most —

ezt

Mit mondot-

volt.

tak volna az egyházi urak? s

most

miért fecsegtél ?

1

mondd meg nekem, semmirekell

1

—

riaszt rá

lika.

— Miért — ?

azt hallottam,

hogy

a vén

Ábrahám

leányát zsidóhoz akarja férjhez adni, ez költötte lelkiismeretemet.

A

meg

leány

vessége az Isten kezében

menjen

;

—

de hogy zsidóhoz

meg akartam gátolni. oktondi! mond lika,

férjhez, azt

— Jókor! — — Asszonyom — !

—

folytatá az

—

ispánné,

Aminhát megintettem, de egyebet nem hiba volt-e ez

fel

volt keresztelve, üd-

én

szólottam,

—

?

— A mint látom, mindenbl tudod vágni — Most már magadat, mint férjed a számadás — van gyönyör történet — mondd, mit tegyek? — Hallgassunk az egészrl, asszonyom! — te

ki

alól.

kész,

ki

tálalva

a

!

fér-

jem még magának sem súgja meg a dolgot napokban haza megyek s annyiban marad.

—

tény

Igen, s testvérem zsidóné lesz

lánynak zsidó gyermekei

Istenem

!

!

— holnap

én a

egy keresz-

lesznek!

beh összezavartad fejemet.

színedet se lássam

s

;

Istenem,

— Eredj, hogy

indulj vissza férjed-

— !

!

2SÍ>

hez

s

mondom mert

ne fecsegj, azt

—

pórul jársz,

I

ismersz

n

A

hogy szabadulhatott

igen örült,

hagyta a szobát.

—

Itt

van

gyönyör

la a

egyedül maradván

— Az

zeit. ki

;

történet

oda-

és

— mond

I

lika,

indulatosan dörzsölgetvén ke-

s

egyik testvérem a tömlöc^bl szökött

atyját lelte

meg, az öreg Káldortl tehát én Kál-

— Ez

eddig jó, bár sem testvéremmel, sem az öreg remetével, ki ördöggel czim-

dor

lika

!

nem vágyok

borál,

A

vagyok

másik testvérem angyal, igaz

gyal

!

—

közelebbi viszonyba lépni.

— Mint Aminhát

met hogyan trhessem

—

!

szeretem

de zsidó anmint

;

a zsidók közt ?

testvére

I

lika elgondolkozott s kezét vállára téve járt fel alá a

szobában.

toppantva

kis lábával,

semmi jó Hm, minek való az

szony

!

s

— Nem jutna-e — mond magában, — semmi eszedbe, aszeszme — semmi, épen semmi — lika

?

ha akkor

ész,

nem

segít,

mikor

— Hallgatni? — Ig^n, de Nephtali nem, nem, az nem lehet; de vétek — Oh tudva levén elttem, hogy keresztény — megkopogtatva rossz asszonyi f — semmi okosra nem tudnál homlokát — magát, mormobukkanni pamlagra — Helyes — gott magában, végre — ezt teszem, ennél ha egy évig minnem gondolnék. — Igen — dig törném eszemet természetes — helyes úgy van — neki van legtöbb esze az egész országban! mindenkit maga — velem néha enyelgett — legtöbb szükség van rá! ?

is,

leány.

te

folytatá

!

te

ujjával

vetette

lika a

?

felugrott.

I

kiált

jobbat,

fel,

rajta,

!

I

!

elé

bocsát,

s

is;

igaz,

a

*5f

mint

illik! ki is kérném magamnak másként I Nabuchodonozor jelenlétében. Jól van! ember vagy, lika! Kitálalom az egész dolgot,

—

mindent apróra elbeszélek

meg!

— Én

dok

s

zel vígan

vágta

Jótika:

A

aztán

:

fzze

és

süsse

mindenesetre Nankelreutherné maraaz egész dologról

kiment a szobából

maga

—

—

csak

s

nem

tehetek.

— Ez-

az ajtót hangosan be-

után.

c»ckck Magyarországban.

11.

i^

:

:

DZWELA ÉS

ZSEBRÁKJAI. Ü vsa

Kóborló cseh had Szerte az országban, mint

DOng S

szomorún, mikor

már

érzi

ezek, érezvén

légy

sznek

szelét az enyészetes

szálldogál és hitvány éltét elveszteni

Úgy

orvul

men

a veszni

Mátyás országa

nem

fél

hatalmát,

Bolygának, rövid életöket nem nyújtani, mert az

Nem

vala

már lehet, de

dulással tenni súlyossá

Elnyugodott falukon meg marhás puszta

lakóin.

VBrBtmaríy.

Mátyásnak gyászéve végefelé tek évkönyvei följegyezték

sietett.

tetteit.

Egy

zetesbek közöl az állandó katonaság oly

nagyszer

s

A

történe-

a

legneve-

felállítása volt

korában hallatlan eszme, mely a

hadviselésnek egész rendszerét megváltoztatta.

Ezen évnek köszönheti ugyanis

létét

a

—

gyászszínt

vassodrony-ingein visel gyalogság, sere-

nevén s geinek legbátrabb] aiból összeszedve, a fekete legio név

alatt,

melyet a király maga vezérlett. Alvezérei

közöl abba elsnek Elemért, a sast yálasztá. Jaiczánál elhatározta magát erre a király,

Már

hadainak

ellenszegülésétl vigyázóvá tétetve.

Alig voltak verkezve, új

s

még ennek néhány

midn Mátyás

rablásokat az ország veséiben.

6 menti — A fekete

gához Elemér vezérlete

fölfegy-

osztályai

kedvetlen híreket hallott,

—

Tenni

kellett,

legio két csapatját vette alatt.

A

legények

ma-

alá lova-

kat rendelt; így haladtak siet menetekben, alig en-

gedve pihenést maguknak, oda, hol a mindig hclyöket változtató és cserél rablókat remélték találhatni.

Mióta

a cseh

szabadzsákmányosok

kiirtása

után

öreg Káldorral, Bicskére vokirály engedékenységébl háborítlan mara-

Komoróczi nult, s a

atyjával, az

dott gyámatyjáról rászállt birtokában, darabig csen-

desen

élt

;

Angyal diák volt bicskei

tiszttartója,

ki

ott szintúgy csalta urát, mint Galgóczon és Vadnán, s

a

birtok

jövedelmének nagy részét balesetekre

félre tudta takarni.

Komoróczinak jellemébl gyaníthatni, mikép a vad a vesztegl élet ínye ellen volt. Lelke ellenállhatatlan ervel ragadá vissza régi szenve-

kalóznak

t

had volt eleme

délyeire

;

rendtl

s

fenyítéktl

de a

;

irtózott,

seregben

királyi

a

elhatározta

azért

s

magában, ezen utolsó menedéket csak akkorra hagyni, ha szabad életre s zsákmányolásra minden út el lesz

tle

zárva.

— A mit azeltt mint

hatalmas kényúr, azt most

várakkal birt, nyiltan

s

közvetlen teve

megfosztva mindenétl,

s

egyedül a bicskei részbir-

ki

tokra szorulva, csak közvetve, titokba ször mások

által tehette.

a

s

legtöbb-

Giskrának védelmére csak

tökéletes hódolat esetében számíthatott

mes vezérnek hsége szinte sokfélekép törte fejét:

:

volt.

miként

;

mert a ne-

Magára hagyatva

szerezhetné

visz-

de pénze nem volt embereket gyjteni maga körül, s tetteit mindenfell szemmel

sza régi

hatalmát

tartották.

Ezen aggságában

egy este

;

Dzwela. — O

indulatinak lepte

a brezniczei víváskor

diákkal s Komoróczival együtt megszabadult.

meg

t

Angyal

;

i6o

Elemér üresen

üldözbe

vette.

találván

Néhány

a

faerÓsséget, Uderszkit

órányira a rengeteg leg-

mélyében kerítették az elszánt rablókat körül, s a fennebb említetteken kívül alig szabadult meg néhány ember. Uderszki maga a csatában veszett a megmaradottakkal

Huszonnégyen

Dzwela

el.

egy barlangba rejtzködött.

Az id

lehettek.

s

folytonos ka-

landok annyira elrongyolták e keveset, hogy a nép

ket

a

mely koldust jelent, E kis csapat hsei mint haramíg lassanként útonállók tengették éltöket cseh zsebrák szóról,

zsebrákoknak nevezte.

miák

s

;

szaporodni kezdettek.

Mindazon martaiékiesk,

kiket itt-ott

Hédervári a cseh rabló-lovagoktól

s

ugrattak, hozzájuk gyltek, s Dzwela, ki

küknek

Rozgonyi

s

kényuraktól el-

magát fnö-

tévé, fegyvert s eleséget gyjtött, hol kérés-

sel régi

ismerseinél, hol erszakkal.

Tettei

nemsokára figyelmet gerjesztettek

;

mert

iszonyú kegyetlenség, rablási pusztítás, és gyújto-

E mogorva harambasát a dékben szintúgy, mint önseregében rettegték.

gatás követék azokat."*'

Egyszer tetés

vi-

—

kínzás nélküli fvétel a legcsekélyebb bün-

volt nála

s

midn

serege együtt

volt, a Icg-

szorosb fenyítéket tartá közöttük.

Kémeitl megtudta, hogy Komoróczi Bicskén sok fegyvert rejt

;

mivel a híres kényúr egy volt azok

kzöl, kik ket még

a

ersség

brezniczei

ütközet után rablásra bátorították éjjel

A

:

melletti

álruhában egy

Bicskén termett, miként feljebb említk. fölkeresett kényúr a

henye

életet

megunván,

kapva-kapott az alkalmon, ezen rablóval kezet fogni

aéi

de

a

maga személyében

tartóztatá:

nyíltan

fellépni

t

két ok

elször, némileg szégyeníté a Dzwela

kormánya alatt zni kalandjait másrészt titkon arra várt, míg Dzwelának seregei megszaporodván, azokkal biztosabban foghat kezet, s talán idvel Dzwelát ;

láb alól, a kormányt kezére kerítheti, s a boldog vadnai napok újra el kerülnek. Az egyezség a két vad férfiú közt hamar megln Komoróczi fegyvert igért, Dzwela a zsákmány egy

eltevén

:

de abban egyeztek meg, hogy Komoróczi személyesen semmi csatára ne kényszeríttethessék. Megtörtént azonban, hogy olykor álruhában a hibár szemén hetetlcnségig elváltoztatott arczczal,

részét

;

—

—

némely nagyobb régóta már köteléket nem viselt az egyrésztvett remény merényben személyesen is kor félelmes vezér. Angyal diák nem egyszer mulaott a Dzwela táborában, kinek serege nttön ntt,

míg a sok panasz a fejére zúzni

ezen

királyt új

el határoz á,

hydrának,

ki

személyesen

a cseh szabad-

zsákmányosok korát akará elidézni és seregét rövid

id

alatt

hétezerig szaporította."**

Dzwela, miután Kostolán nev faersségbl kiugratták,*' hosszú csapongások után a galgóczi várnak romjaiba vetette magát.

A

komor falvázak szirtlapon fészkeltek, magas meredek bérczen, s egy szk völgybe néztek alá, melyen a Sajó habzott keresztül falai pusztán állottak, csak egyik boltozatos terem daczolt az id viszontagságával. A saját tekintet hadnak nagyobbrésze a romok közé telepedett; itt akarta Dzwela ;

egy csapatját bevárni, melyet Angyal diák vezérlete

203

már otthonos kezdett lenni seregében, zsákmányra küldött volt, s mely Borsodnak több hely-

alatt, ki

ségeit hamvasztá

A

el.

gonosz vezér a tágas, négyszeg teremben

cseh és morva eredet fnökeivel,

korhadt deszkapadlóra terítve, karikát

Dzwela

:

els

helyet,

zsákon

mögött tizenkét, majdnem fekete arczú

ülve, háta

cseh czigány hóhérai

tágas szürke köpö-

állottak,

nyegben, magas veres süvegekben sal

ült

voltak a

képeztek egy tág

itt

foglalta el az

brök

s

hosszú pallos-

kezökben.

Egy

halálf,

melynek

melyet billikom helyett használt, s mív ezüstbe volt foglalva, he-

durva

alja

vert mellette.

Komoróczi közel a vezérhez a földön feküdt könyökre nyugasztott fvel, a többiek mindnyájan nemével a retteg tiszteletnek tekintettek Dzwelára, volt, de kifejezése

kinek arcza egészen az egykori

még vadabb ggre

mutatott.

Totálakban, vaskondérokban párolgott a durva ele-

ség: rablott marha- és juhhús.

több czigány hangoztatá

egy dudát

A ülk

s

Az ülk

körén

túl

néhány hegedt,

szereit,

tárogatókat.

falak pusztán, az ablakok üvegtelen állottak, az

körül

cselédek,

állig

torkig fölfegyverkezve,

sürögtek, míg az ajtóhézagokban

rök

lejtettek,

rop-

pant szegekkel terhelt buzogányokkal.

Az tépve

egyik szögletben a deszkapadlózat s a

födetlen boltozaton

tz

pislogott,

fel

volt

míg

a

romokban kóválygó vihar a füstöt magasra csavarva tódította az ablakréseken

ki.

a63

A

jelenetnek borzasztó tekintete volt, melyet a

sötétl

durva szóváltás, a vezér olykori vad

est, a

dúdorozása

mítbbé

a hangászok sajátságos zenéje

s

tett.

még ré-

— A visszatér— Dzwela komál An-

Komoróczi egy kulacsot emelt. egészségeért

—

I

kiáltott fel

gyal diák késik, csak baj ne legyen.

— Hányan vagyunk — kérdé Dzwela hidegen. — Kétezren! — Komoróczi. — S ötezret Angyal magával — kérd. — — forraegy morva nagyra szabott vonásokkal, dásos, lángoló szemben Dzwelával — mert mint rály j felénk seregeivel. — ránk nem akad — mond Komoróczi — itt ?

felelt

vitt

Kellett

alvezér,

szólt

is,

folytatá a

?

arczczal s

halljuk, a ki-

a

s

sietve Itt

;

mert a király Angyal diákot üldözendi

;

az pedig túl

jár az eszén.

—S

— mond Dzwela, büszkén te— kintve Komoróczira köztünk marad-e? Azt kegyelmed,

hi-

szem,

hogy

a

múltkori

nem vagyok már

zsákmányból

fegyvereiért

ideje, hogy maga is tegyen minden az én nevem alatt történt. felelt a máA név keveset tesz, Dzwela azt hiszem, a kegyedé elég gonosz hír már, sik hogy lázat kergessen az inakba! De nem bánom, ha megígéri, hogy Patakra megyünk, s ott újra kezünkbe kerítjük a várat. Ez már elég sereg arra, hogy ily férfiak mint mi, hadat viseljünk puszta rab-

adósa

;

valamit, eddig

— —

1

—

—

lás helyett.

Dzwela elvette

a hal ál ft, s egy

kkorsóból bort

i64 töltve belé, fölemelte.

azután tovább

— Patakra tehát

— míg

I

ott állunk, a hol

—

szólt

I

Giskra

s

volt.

— hangzott körben. — Yeszszen néhány zsebrák nyargalt be E — Angyal rembe. — Hírnök jl — diák seregébl. — S miért nem maga — mond Dzwela a királyi

a

pillanatban

a te-

az

kiáltottak

föl-

?

kelve.

Nemsokára már a lókopogás hallatszott, s kis szünet után egy zömök cseh fegyveres lépett a terembe.

— Szólj — hirnöknek rá Dzwela, — Minden oda uram! — rebegte ez vehetve — Minden — rá Dzwela — hazudsz — Angyal diák néhány százan többiek csatatéren halva! — És — vezér. rá — Hírt meghozni jöttem, — ez reszketve, riaszt

I

ki

a

hal ál színére meresztette szemét.

alig

lélekzetet. ?

ordított

I

I

fogva, a

s

a

tel

kiált

a

felelt

s

csak gyors lovam mentett

momban

van

meg

;

a fekete sereg

nyo-

I

— Megmentett? — mond Dzwela — degséggel. — Ha ha ha — végezzétek

fagylaló hi-

I

!

foly-

körüle álló hóhérokhoz intézve szavait. Azonnal ketten a hóhérok közöl lekerítették köpenyöket, a hirnököt nyakon ragadták s kivonszolták magukkal, míg ez rettent ervel igyekezett

tatá, a

markaikból menekedni.

—A

szett 1? kikil

fekete sereg nyomunkban, és ötezer elve-

—

riadt fel Komoróczi.

— Fegyverrel

lóra

164. lap-

:

«65

— Potomság — mond Dzwela — nem igaz — Huszonnegyed félelem zte. gyávát ezt a hír

I

a

1

a

itt

magammal nem ijedtem meg: most kétezren gyunk ?

— Lóra

va-

vezesse kegyed, Komoróczi, a se-

1

reg egy részét a völgybe, a gyalogság foglalja el a szorost a bérez s a Sajó közt, én a többivel itt vé-

dem magamat.

A

fekete seregnek

ujonczokkal tréfa vívni

Többen

érkeztek

;

az

fel, fel

rök

els próbája ez

I

közöl,

kik

mind-

nyájan azt a hírt hozták, hogy a fekete sereg közeledik.

—

Komoróczi fejére vonta sisakját s kirohant. A romok között minden iszonyú mozgásban volt, néhányan lovakat hoztak el, mások fegyverkeztek,

míg többen ijedve szaladtak el s hátra. Komoróczi lovon ült, a tárogatók harsogtak,

s a

sereg egy része mint óriáskígyó kanyarodott a bérez

kering útján lefelé. Mikor a várszikla aljára érkezmár az ellenséges seregnek porfel legeit vették

tek,

észre távúiról.

Rióra múlva

a csapatok

dühös vívásban voltak.

A fekete légió, az Angyal diákon vett gyzedelemtl hevülve, szoros rendben vívott. Mint egy sötét kfal haladott, visszatarthatlanul elre, mindent eltiporva maga eltt a legkisebb közülök majd ölnyi magasságú volt. ;

A

rablók, kik eddig csak rendetlen hadakkal csa-

táztak,

ezen iszonyú phalanxot látván közeledni, nem

tudták,

min

oldalon támadják meg.

Ez

volt az

els

A

tz-

rendes és gyakorlott sereg, melylyel vívtak. fegyverek

nem kerepeltek, egy roppant dördülés volt

a

i66

fekete legió lövése, szerre.

Elre

melytl százan

míg rendes lövése után tzhányó hegynek craterébl a lovasság hézagaiból,

láva,

rémít

— Pánrettegés fogta

a rablók közt.

fegyvereit elvetvén, rohantak a

a szép gya-

szétválván, mint a

logság,

könny

hullottak le egy-

ment

nyújtott kopjákkal

rohant

ki

a

pusztítást tevén

el

a vadcsoportot,

romok közé, Komo-

néhányad magával szaladásban keresett menekvést. Dzwela lövészeit állította a csorba várnak rovátkái

róczi elvágva seregeitl,

közé, s szakadatlan ldöztetett, de a távolság miatt sikertelenül

midn

;

közelebb érkeztek a vívók, egy-

szerre iszonyú zápor zuhant le az égbl, minden lövés kárba ment,

romok közt

s

a mindig sötétebb éjben

csattogtak a fegyverek; hátrább

rább vonultak a rablók,

már s

a

hát-

a fekete sereg vitézei mint

sötét hollók ültek a falakon.

Egy fogva

A

óra múlva Dzwela, seregeinek egy részével

volt.

király a fekete ezred vasingében lépett

kíséretében azon terembe, hol

Dzwela

s

nem

sokkal

Elemér azeltt

Komoróczi lakomáztak; számos szövétne-

kes kisérte t.

— Ki ez? — mond

a király

egy csoportozatnál

megállva, mely erködött egy vad tekintet férfiút a földre nyomni.

— Ismersz-e Dzwela? — a magát bszülten padlóra nyakára — ismered-e Stér Jankót? Dzwela a csak hörögni — Akaszszátok t egy gerendára — mond kiált

védre egy

férfiú, ki lábát

tette, a

szorítva fejét

kíntól

tudott. I

a ki-

167 rály

— hogy a gonosz

ki a

vár romjaiból.

zsivány nnint ojégér

— Jer! — mond Brczniczén mint nem vágatott — rl. Én majd jobban bánok veled a

felakasztott

siker nélkül

látjuk,

ki,

csngjOn

le a

Stér, szeg-

I

Néhány

perez múlva a vár egyik legmagasb tor-

nyának ablakrésébl hosszú gerenda nyúlt

Dzwela

függött.

pekben mosta

le

A

ki,

melyen

zápor a vért verhenyeges csöp-

sebeirl.**

TRÓN

ÉS SZERELEM. Édes tzcTclmed bájsugára Általhat éltem alkonyira,

S bár a

tled messze

sors

Szent kéjre

int

zára,

emléke még.

T^iifatudy J^ároty.

A

nagy király történeti fontosságú csclekvényei

melyekrl a múlt czikkelyekben említést tettudományok elmozdításában fáradozva, hol Budán, hol Pozsonyban mulatott. az agg csillagászt; munkaszüncGyakorta látta

után,

tünk, a

— Míg Izabella

teit ott töltötte.

dognak érezte magát Mátyás zelében,

hogy,

atyjánál volt, bol-

a szelíd hölgynek kö-

ki lelkét fel birta fogni.

megtudván eltávozását az

Nem

bámulhatunk,

atyai

lakból,

ürt

érzett szívében, annál feszítbbet, minél inkább gyaníthatá az élesen látó férfiú a távozás okát.

Mátyásnak jellemével elég alkalmunk ténetek sorában megismerkedni, 6,

s

volt e tör-

gondolhatjuk, hogy

tökéletesen átértvén a mély tudományú

ású öregnek hogy leghívebb embere

ozélzását, rá

tal

t

nem

neheztelt.

e tettével

s

tapasz-

Erezte,

meg nem

sér-

tette.

Szomorúságát

s

kedvetlenségét elfojtva, mely ön-

meg

kedélyében,

látogatta

Bretizláwot egy napon.

A

csillagászt

kedvencz fog-

lalatosságai, számításai,

horoscopjai,

napházai, lát-

kénytelen

emelkedett

lííc)

csövei

jegyzékei közt

s

találta.

Leányának elutazása

els látogatása a királynak öreg barátjánem minden aggály nélkül sietett nagy ven-

óta ez vala nál, ki

dégének fogadására. Maradjunk itt, mond a király nyájasan, egy nekem sok széket vonva a dolgozóasztal közelébe engedi-e idd, egy órát közleni valóm van veled

—

—

—

;

szentelni barátságos beszélgetésre?

Bretizláw mélyen meghajtotta magát ismételt intésére a

a király

s

széken, könyvekkel

s

Írásokkal

terhelt asztala mellett, helyet foglalt.

—

Felségednek nemes körében

öreg udvariasan

—

—

viszonzá az

óráimat a legnyereségesbeknek

tartom.

— Félre

nyiltan

minden szólásmóddal atyám én lelkemet jöttem I

s hízelgéssel

kitárni

tanácsot kérni tled, szívedbl eredettet,

;

—

eltted

nem

s

olyat,

melyet csillagaidból olvassz.

—A

csillagok igazaki

— jegyzé meg

hivi ma-

gasztal tsággal az öreg.

— Ám legyen — Egy helyzetet az égen I

tem

s

megszoktam;

csillagaid hazudtak,

én szívedre számítok, nem

— Hogyan — Nem fejtem

szeret-

vén jósi

—

csillagaidra.

?

ezt

meg neked

;

találd ki, s

most

egyébre térek.

Mátyásnak,

midn

a csillagokat

említé, a

Izabella csillaga jutott eszébe, mely, miként a

egykori gyermek diadali örömmel

állítá,

kedves

vidám

oly közel

fénylett az övéhez.

—

Bretizláw

I

—

folytatá

Mátyás rövid szünet

!

— nm

után

meghalt

hogy nem szeazt is, hogy

te tudod,

I

relem sztte e viszonyt

;

de tudod

;

az átszunyadott szelíd teremtés közel volt szívemhez.

O

nincs többéi

egyedül

A

én gondjaim

s

s

állok, ifjan, forró szívvel

komoly

csillagász

Dicsségével

bajaim közepette

—

és egyedül

tekintetet vetett a szólóra

:

—

imádó nagy ha-

tetteidnek, s a téged

— Istenemre! nem egyedül fénylbb kísérete e földön ma nincsen senkinek. Mátyás kesern mosolygott: — Öreg! közel — De lok honomhoz, mert keblemben hordom nem szagyümölcse, él dicsség késn — századok szrik meg egy nagy névnek benne, mi mi anyagát, míg világos — Ha jövend salak? — A zának közepette,

;

ál-

azt.

érik a

kíthatja

le

;

tiszta volt

lesz:

tetteket

is

a

mint királyt fény köröz,

s

szólj ifjú

!

kinek közelében van a

:

gylöl

szeret vagy

ki

dik, vágyik

ember

bírálja.

kíséretem dicsöyedzett ?

vagy

lenni ? s

irtózik.

midn

;

vonzódik vagy undoro-

— Mondd

?

— Férfiúbarátság

az érzékeny szív után, s

egy órája a

mivel ér

fel ?

fogadjon jön

I

!

;

megszntcm-c s

egyedül

nincs

egészen

!

—

Ha

a

nap fáradalmai

angyalian-vidor arcz, mely

nincs kebel, hová érzésem heve átömöl-

nincsen szem, melynek sugaraiból

— A — az övedzi

szívjam keblembe!

hódolóknak vágyó

áll-

ezt be nem töltheti nkeblen pihen meg a tett súlya szerelem odaengedésének, mondd!

s tanácsolj

után haza térek

I

az egész világ szeret, e társas

életben özvegy maradjon-e lelkem jon

az ember, az

férfiú,

— pusztán

királyt

!

áll

ember

a világban

I

a

mennyet

egy kerítvényc a

—

a

szeretni

*7'

— A hon óhajtását elzé kozásban.

Én

jobb tanácsot

meg felséged e nyilatnem adhatnék, mint azon

eszmét, mely királyomnak szavai alatt rejtzik. Európa

nemes hölgyek vannak örömmel lépne leánya

fejedelmi udvaraiban czia király,

;

például,

legközelebb viszonyba felségeddel."*^

— Feledted-e — mond

a király sötéten

hogyha gyermek nélkül sodik nsülésre nem lépek. Nem feledtem, uram király Fridrik császárt rá lehetne bimi a eskümet

—

dásra.

—

hal

?

—

Hiszed-e azt?

nyomattal

— úgy

te

1

a franáltal a

— béke-

meg nóm, má-

de hiszem, hogy lemon-

feltételrli

kiált fel az ifjú

nem ismered tl

némi hang-

— Az

egész

békealkuban, az egy korona váltságának visszaadását kivévén, nincs feltétel, melynek inkább örült, melyre

—ó nem soha — Most jöv sokat nem, de — Csalatkozol jövend hoz jobbat

többet számított.

attól

talán

a

kell azt

nem adhatok

a nélkül,

A

jem.

a

a dolgot úgy, a mint

vetkezésében

tovább

venni

áll, :

;

:

s

!

S

miként esküm kö-

én a honnak királynét

hogy békeeskümet megszeg-

dolog tehát lehetetlen

de hidd

áll.

változtathat.

ritkán

:

vedd

el

s

szót

sem érdemel

vannak óráim, melyekben örülök,

hogy ezen eskü nem enged htlennek memhez,

— Királyom — Ne szakaszsz

lenni

szerel-

I

trónnak,

hez

1

nt

I

— mondd, mit vétek ho— ha királynét nem adva

félbe

nom, mit esküm ellen?

;

a

— nt Isten színe eltt csatlok szívem-

olyat, kit szeretek, kivel lelkem

rokon,

ki szí-

:

!

4^*

vemet

ma

érti, s

mind eszére

királyné lehetne, mind szépségére,

melyek páratlanok

és szívére,

Bretizláw feszült komolysággal bámult

maga

elébe.

— S ha valaha Fridriknck szándéka változnék — — azon nehéz megsznnék, mit tennél szólt

feltét

akkor?

Nemde

nemzet szólalna

a

annak méltóságára

jára királynét, ki

nak érdekében kívánatos

magyar arc^a

s ki

az,

a legközelebbi, s

—

felel

kívánna trón-

hon-

született, a

eltt kevély, nemes

pirulása nélkül, hajthassa

— Ellenvetésed

mely

fel, s

meg

térdeit.

Mátyás nyugodtan

—

melyet mindenki tehetne ne-

— bár oly

kem. Fontosságát nem tagadom,

állításon

melynek kétességét magad megismered de Ha tenném azt, mit elttem hallgass ki engemet. tettek sokan, s teendnek utánam is számtalanok alapul,

;

—

hogy szeressek

olyat, kit

nem

becsülhetek,

s

kinek

szerelmét az oltár szentsége nélkül élvezhetném, ellenvetésed.

állana

De

—

a hölgy, ki szívemet birja,

hogy ily viszonyra léphetne bárkivel e földön. Én ismerem t, és sokkal mélyebkisebbít gondoben tisztelem, mint hogy valaha ó csak Isten színe lat s vágy juthatna eszembe.

sokkal nemesebb, mint

t

— nm enyém, lehet keze eltt nemes, szó legvalódibb értelmében. — Ha nagy, — mondd azon h nemzet, mely számzött s lelkész

lehet

az

által

jó és

a

a

!

foglyot emelte trónjára azt, kit

szeret?

sam kezemet, érzettel a

el

fogja-e taszítani szívétl

gondolod-e, hogy valakinek adhas-

eltt

meg nem

hajolhatna diadal-

legbüszkébb magyar levente térde?

Az öreg

—

s

ki

I

hihetlenül rázta fejét.

Hátha

—

folytatá

a

király

—

szándékom-

— —

San néni

nélkül, hogy annak tárgyát megncvczhon legelkeli már megegyeztek volna ?

a

a

ha többet bíztak ezek választásomban, mint az esztergomi érsek,

s

az egri

te, s ha püspök maguk aján-

egybekelésre?

lották lelkészi közbejövetelökct az

— Mit

mond

felséged

hogy tudnák nevét annak, tani

:

helyes volt-e az

ily

—

?

kit

hihetlen

a nélkül,

I

kezével akar boldogí-

engedékenység ?

— k megegyez— Úgy van — mert tudták az embertl — Ha felséged megcsalódnék, — ha egy felel a király

I

tek,

a királyt

el

választani.

csel-

szövényes kigyó foglalna királyi kebelén helyet,

abba beincselkedte magát vétkes ármánynyal hon, mely

dicsül királyában,

pirulva

?

ki

ha a

ford/tná cl

fejét nejétl.

— Csak

nevet hallanál, den, a

—

az

il^ú

jámbor öreg. Istenemre! egy melyre tenmagad, miként én és min-

ki ismeri,

kevély lehetnél.

Bretizláw elgondolkozott

;

fogá újra a beszéd fonalát.

neme

— mond

neveznem kellene t,

sugárzó arczczal

a szövetségnek,

hosszú szünet után fel-

—

Igaz,

— mond —

a

melyet felséged szándékozik

esetében nem feloldhatatlan de megbocsát az én legjobb királyom, ha nyíltan kikötni, a csalódás

mondom épen :

azért

;

nem

hiszem, hogy hölgy, ki-

nek becsülete szent, arra léphetne.

— Miként érted ezt? — Mátyás — rulva szavaid sértk; magyarázatot — Ha mindig csak az volna uram rály! — bnt követ Bretizláw sötéten — kiált

fel

adj

a

s

I

vétkes, ki

felel

méltatlan az, ki méltánylatra érdemetlen Jósika

:

A CMhck

MagymrorMágban.

II.

pi-

:

j^

kiel,

akkor

;

»>4

hinném, hogy oly

férfiú,

mint felséged,

egy nemes

s

lelk hölgy közt oldhatlan lenne a házasság, mihelyt ez királyomnak szerelmét

néha az

álszín csal

;

s

tétele valaha sznik, ki

meg

tudta érdemelni

ha annak származása büszkeségét

nnek

erkölcsét,

vagy tervei-

sérti,

távolítja.

— így ismersz

te

föl-

egekre 1 elég ember akad,

az

gyanússá tcendi a legártatlanabb

nek sikerét

de

;

ha Fridrik császár súlyos

engemet, Bretizláw?

—

—

felelt

nemes fönséggel a király gondolod-e, hogy kinek szívemet adom, azt választatlan s megfontolás

magamhoz ?

csatlom

nélkül

—

Gyermekészszel

gyermekszerelemmel ez megtörténhetik

s

de én fér-

;

fiúnak értem, öreg, ismerem, a kit szeretek.

— Ahl de nem változhatik-e legjobb — Nem! — Mátyás — legjobb nem a

is?

vál-

felelt

tozik, mert

A

kit

nem

lenne a legjobb,

ha azt tehetné.

én szeretek, sohasem fog változni

;

kit válasz-

tottam, a fölött nincs ármánynak s cselszövénynek

hatalma.

— Mindezen

magas eré-

feleletek királyomnak

nyét, szép bizodalmát, nemes jellemét bizonyítják

de ha szinte lehetek

:

én e lépést

nem

— Okaid? — Nem tudom, hibásak-e vagy nem

I

javallom.

de én

Ma-

gyarország trónján felséged mellett csak királynét

tudok szeretni

— Van-e

berek

I

s

megszenvedni.

trónról

itt

üres-e trónotok

szó? ?

ti

nem

hideg szívetlen emtöltöm-e azt be

?

mi-

nek kívánnátok ott még egy koronás ft látni, ha az szívemtl idegen lenne ? Oly nehéz-c nekI

—

»75

hogy én

tek elhinni,

De

szólj

csak cn\ber vagyok?

is

röviden nekem

rok, ha azzal a

helytelen-e, mit tenni aka-

:

hon érdekének nem ártok?

— Épen ez — jegyzé meg a makacs öreg — ha e házasság gyümölcsöz leend akkor — Fiaim — király büszkén — mint s

!

?

?

a

felelt

!

Hunyadiak vívjanak

hon

a

csatáiban

;

gondolom,

nagyatyjuk nevével megelégedhetnek. Istenemre, a

— Leányaim boldogítsanak magyar anyáleventéket, neveljenek bajnokiakat Rossz húrt pendítél meg, öreg — kat Mátyás a szenvedély boldogító hevével. — Egy bajnok lenne Oh Bretle hitemre — név ér valamit

I

s

szelid

foly-

1

!

tatá fiú

!

!

a fiú

!

tizláwl boldogságom függ e lépéstl; megtagadhat-

tlem

nád-e

teljesedését?

— Én? — Te! — Mátyás — mert jóváhagyásod nélkül nem akarnám —S kirl hoznom, mieltt nevét hallanám? — A legnemesb hölgy Magyarországban, — — A szerelem szemeiben, — mond szelíden gondolatait olvasá az — A\inden szemben — öreg! engem atyám szent nevére én nt veszek, nem mondom — mert ha békeesküm hölgyet emelni felelt

tenni.

ki az,

a

ítéletet

kell

felel

a király.

a

csillagász, ki

ifjúnak.

I

hallj

jó

I

királynét,

tilt

I

királyi

székem mennyezete

beri törvény, tetni,

mely

alá

:

tilthatná szívem trónjára

— Szólj ha mely szeretne, miként én — engemet tilthatna szeretni

1

em-

nincs isteni s

I

nt

ül-

az, kit

választék,

i8*

nem

! !

%y6

—

ha kezemet önkényt, -— koronámat koronámat? ki akarna lenni, Hukínálva sem fogadná el ? hibáztatnál-e még ? nyadiné, nem egyéb ? mondd

— nm — !

Bretizláw némán tekintett a királyra.

— Atyám — — én megtaláltam t, mert

a király

folytatá

1

vel

tek nincsen; fölkerestem,

,

s

magasztalt hév-

a szerelem eltt rej-

— —

oh boldogság! nagylelken

királyt visszaidézte, elhatározottan,

de Hunyadival kész adta a férfiúnak

életét megosztani,

nem

a királyt

:

—

a

;

szavát

ismeri.

— Uram! — mond az öreg, egy köny gott szemében — szeretetem felséged

csillo-

s

nincs

iránt

gyöngeséggel vegyülve, szívem nem csábíthat

midn

eszemre van szükség; azért engedje

égbl nézzek feleletet. viszonzá Mátyás

ged, hogy az

— Kés — ;

latának

—

nem hinnék már.

E

nemes vonásokból akarom

nem

az

!

csillagaid

ember

a

szeret

ifjút

jós-

öreg

szavait hallani,

—

királyom bol-

dogságáért életemet adnám, s mint ember,

nám

felsé-

tiszteletes homlokról, e

a bölcsét.

— Legyen — mond az

el,

nem tud-

kárhoztatni, ki vágyik szíve höl-

gyének ölében üdvezülni

;

de mint

névvel

baráti

megtisztelt királyomtól, mint aggott férfiú, kitl érett

tanács kéretik, azt

mondanám

ne tedd uram

:

— Ah — mond Mátyás — én rád számítok !

esküm

felold

alól

arra birni,

Fridrik,

te segítni

!

ha

nmet

fogsz

hogy trónomat oszsza meg.

— Soha — rebegte !

meggyzdésem dom, Istenemre

a csillagász

ellenére van, I

elscgítni

s

— soha

ha gátlani

nem fogom

!

a tett

nem

soha

tu-

!

-^77

—

—

Jó, jó!

egyedül

áll

— Oh min

mond Mátyás kesern.

midn

a király,

mindennapiság avából

a

kilépve, valami újat, szokatlant akar tenni! jó!

magamra!

jatok

—

ott az igaz biró

embert

Kés

hagy-

a felelet terhét elbirja vállam, s

eltt

a

felhk

a király ellen

védendem

felett

az

— Hol nyugodtan, — míg végre a bú-

folyt a vitatkozás.

estig

hol kévéset beszélgettek

;

király

csút vett.

Bretizláwnak csendes vonásain komolyság szelíd

mán

nem

szemében köny

volt az,

járt fel s alá

szobájában

;

fölötte.

végre az égre tekin-

—

függesztve, az öreg összetette kezét !

de

melynek fényl népe nyájas derben ragyogott Egy ikercsillagzatra volt a tapasztalt szem

tett,

zel

ült,

csillogott; né-

— mond

:

—

Oly kö-

ihletve.

¥

A majd

gondolkodó volt, asztaláOrszág Mihály, kikkel éte után

király az estebédnél

nál Galeotti ült s

neme

éjfélig beszélgetett: arczán

a

fájérzet-

de valami oly csendest, oly megelégedettet mutatott kifejezése, hogy azon jóság nek vala olvasható

;

bélyege képének, mely

t

annyira kedveltté tévé

mindenki eltt, sohasem volt úgy kijelölve látszható, mint ezen éjjel.

Távozásakor Galeotti megszorítá Ország Mihály-

— Uram — mond — királyon valami szokatlan — Meglehet, — Ország — ma kegyelmenak kezét.

a

!

történt.

felelt

zett

meg

a

vadnál foglyoknak

örömnap Mátyásnál.

;

a

kegyelem napja

;

:

A VACZl EGYHÁZ VILÁGA. A A

hol szilárd

gyöngéd egyesQlnck,

t

ersnek

hol párja szelid az

Ott az összhang igen

jó.

Schiller

Komoróczit, mint láttuk, jó szerencséje látása újra

sereg a

megmentek

hs

mert

:

midn

Orosz Gáspár,

mon

tornya

kit

láttunk már,

alatt

s

a Zugligetben

Angyal diák kézhez került

s

elre

az egész rabló-

Mátyástól összezúzatott,

gája.

s

h

szol-

a

Sala-

s

Bicskére szaladtak

fogva vitetett a budai

börtönökbe.

A

király

kezett.

nemsokára gyzedelme után Budára ér-

— Egy napon

Zokoli Mihálynak,

Zokoli Pétert jelentették

kit

említettünk, bátyja volt.

nyájassággal

fogadta

öcscsének sorsa fell

;

;

történetünk elején többször

A

király megkülönböztetett

több

kérdést

tevén

eltte

?

Tudta-e a király azifjúMihálynak hollétét ? várta-c,

hogy

a rajta

borongó gyanúból országosan

vagy nem? csak gyanítnunk szamég nem akarjuk elhatározni.

tulva, föllépend-e

bad; de azt

itt

—

Zokoli Péter mindenesetre azt

hitte,

öcscsérl szintannyit, vagy többet

maga

;

de nem

kitisz-

szólott, s a

letekkel viszonozta, mint

is

hogy Mátyás tud, mint ön-

kérdéseket kitér fele-

kit

vagy fogadás késztet

579

vagy idelttinek

titoktartásra,

véli

annak fölfede-

zését.

A

derék vezérnek szilárd óvakodását a király nem látszott gáncsolni ; azonban más alkalommal egy este, búcsúzáskor vállára tcvé kezét azon bajtársi szel-

lem

meg

könnyedséggel, mely vitézeinek annyira

tudta lelkét nyerni.

— Öcséd,

—

Péter bátya,

vasfej lovag!

így szólt,

— makacs

aligha némely dolgokban

s

nem

túl

—A önérzetnek nem tulajdona vág azon féltékeny kényeskedés, mely t mindeddig — Minek e makacs névtelenség, mitekben nem bizonyos dn — mond Zokoli Péter, — Bizonyos — de rokonság kiben sok valódi

elégnél.

rej-

tartja.

titok?

s holléte

ártatlansága

lehet valami,

volt öcscsével,

Iclkületi

nem

bebizonyított; ha öcsémet szent eskü kötelezi,

csak tisztán lépni királya elébe,

szenny nem

—

borít,

itt

állhatatosságát makacsságnak ? lovagi szellemet látok,

gyanítom,

nem nem

A

s

ha a

névtelen bár, de

vádolhatom. tehet,

s

Ha

tettei

— a mit esküje

s

vagyok!

mondani ki

most

:

nevezhetné

— Én abban sok snem

fiú

nem itt

igért,

t

hever, mint

ismeretlen elárulták,

úgy

:

arról

híven megtartotta.

— Mondhatom neked, nyájasan, — nagyon óhajtom

király elneveté magát.

bátya!

—

viszonzá

azon perczet, mikor e szükségtelen rejtzködésnek vége Icend ; melyet értek s mind a mellett túlságos-

—

—

De alig tudom, miként lehessen az nak tartok. erkölcsi ily esetekben anyagi lehetségben?

—

bizonyság elég. Ki hségét akkor,

midn

—

bizonyíthatja,

htlenséggel vádoltatik, az

ott

és

ártatlan.

aSo erkölcsi

kem,

— Hallod-c,

hihctségbcn.

öcséddel szólanom

kell, te

— t — Mihályt

érts jól

bajnoki nekem kerítni ne-

I

Péter oly arczkifejezést

Zokoli

t

el fogod

melyen

láttata,

olvashatá a király, hogy e megbízásnak kevés sikerét reméli.

— Te paranhogy meg nem csomra. — St de fog annak — Nem Zokoli — Nos mit mondani Mihály fog jni, úgy-e? — Azt hiszem, — Péter komolyan, — azon esetben elhatározásán nem — meliusi — consilium mutare mosolyogva. mond — Felséges uram! — Mátyást igen bajnok, körén nem hogy ismerte — Ha én tudnék vavágó jelenik

azt hiszed,

repülni

teljesítésére,

akartál

!

?

«

felel

változtatunk. in

Sapientis est a király

felel a

s tudta,

a tisztelet

tréfát szereti.

az állana

jól

;

de

ki

túl

:

nem

kinek bölcseségén Európa

lakit nevezni,

dik

ki

véleményeit

rosszabbra, átalában említett mondással

s

nem

elveit

sem

kétke-

jobbra,

szokja változtatni

néha gúny értelemben

él

;

sem

st

az

I

— Látom, — neheztel — hogy ma semmire sem megyek veled. — Meddig mulatsz — Két napig, uram király! — Látjuk egymást, — fejezé be Mátyás búcsúzó felel

király tréfás

a

es-

sél,

itt?

fhajtással.

A

vezér szállására ment

férfiút talált,

s ajtaja

eltt egy idegen

beszélve cselédeivel.

— Ki ezen

ember

itt?

— kérdé

a hazatér, be-

haladva szobáiba, egyiktl,

ki

közel

állott az ide-

genhez.

— Ezen ember, —

akar titkon szólani

felelt a kérdett,

érdekes a tárgy, melyet fölfedezni

— kegyeddel

igen fontos és

szerint

s állítása

jött.

— De hát — A budai tömlöczrök egyike. — MegfoghatJanl mit keres ez ember nálam? — jó! — bejöhet. ?

ki

Nemsokára belépett az idegen, mintegy negyvenöt év, középtermet, barna kép férfiú.

— Mi kereseted, — mond vezér. — Uram — viszonzá suttogó hangon tömlöczr, legfontosabb fölfedezést tehetem kegyednek, de — egy embernek szaeskü csak a

atyafi ?

a

1

a

alatt

badsága

s

feltételesen

s

:

egy másiknak becsülete függ követségem

sikerétl.

— Halljuk! — mondja vezér tudni— Uram — az r, — szavát adja-e kea

fölingerlett

vágygyal.

I

frlytatá

gyed, hogy ittlétemet

el

nem

árulja senkinek s arról,

most mondandók, ha kérésem foganat nélkül maradna, nem fedez föl semmit? a mit

Zokoli

min

S s

kevély

tekintetet

fejedelem követe tesz nekem

óvakodó

föltételeket a

titkod oly félelmes, miért

—

vetett

a

szólóra.

ily

megszorító

dolog tudása eltt?

mondod

azt

—

— ha

épen nekem?

—

Ígéri kegyed hallgatását vagy nem? ismétlé r, a dolog öcscse ártatlanságát illeti de esküm kötelez hallgatni a kölcsöns hallgatás ígérete

az

híján.

—

;

i8t

— Mit mondasz? — hirtelen öröm— mi birhatott téged ezen esküre? — Kétszáz velenczei arany jutalom esetében. — Értelek! — ha a hallgatás becsületemmel jobbágyi hségemmel összefér, ígérem azt! — A budai börtönben — Elég! — ln a — nemes vezér kegyed, ha van, fogoly egy kiáltott

fel

mel a vezér,

a siker

s

felelet.

ki

1

becsületszavával s esküvel biztosítja kiszabadulását

s

—

eldöntheti en hitel oklevemegkegyel meztetését ^ lekkel kész Zokoli Mihálynak ártatlanságát kivilágosítani.

— S mi neve azon — Nincsen neve! Az öreg hs

fogolynak?

kissé elgondolkozott

— Igen!

magasztaltságnak lelkesíté.

tatá:

— mond — Ember! ha

száz

aranyat

magában

teszi érettem,

az, a mit

még

annyival

s

;

neme a meg-

arczát

király

a

hangosan foly-

Ígérsz,

való: a két-

szaporítom.

—

Meg-

mondhatod azon fogolynak nevemben, hogy: bár ki

,

legyen

badságát látom

s

ha

biztosítani

nekem

akarja

életét,

azon

azoknak sikerén

— Úgy

s

becsületemmel merem

mentve van

a négyszáz

kegyed

t

esetben,

st

nem kétkedhetem. mond a börtönr, !

—

arany zsebemben

!

sza-

okleveleit

—

—

Mikor

látni ?

— Tüstént, ezen órában — mond Zokoli élénken. !

— Jó — !

felel

gyedet hozzá távoztak

el.

a

másik,

kisérni.

—

— én kész

vagyok ke-

Ezzel mindketten sietve

»83

Másnapra e párbeszéd után Budán

a király

varában nevezetes ünneplésre készültek. pás teremek nyitva voltak

Mátyástól

késbb

ben

a régi

volt

:

bár akkor az újabb.

s

épíívények sötét is

s

része Bécsben és Prágában készült

remekei

is

nemzeti

s

volt

ily

s

díszlettek.

s

—A

ké-

ritka szemlét nyúj-

voltak bevonva

korában Budára telepedni

csak terv-

ívei s bibliai

Mindezen szobák többnyire

keleti szövetekkel

;

még

épített királyi lak

pekkel ékesített tetej tereméi tanak.

ud-

— A pom-

legértékesb

néhol a Mátyás

;

kezd

a

a bútorok nagy

számos mvészek mindennek, a mi

király

szokásokra emlékeztetett, nagy barátja

szellem

vala

ünnepély

az

melyre

is,

ritka fénynyel tétettek a készületek.

Reggel számos femberei kíséretében kilovagolt s ily

alkalommal öltözete mindig egyszer volt

s

az

egész kíséret ment azon ünnepélyes fesztl, mely

— Mátyás több-

tréfát s barátságos közlést távolít.

ször megállott az utczán, ismerit

köszöntve abla-

kaikban, vagy

egy pár nyájas

vele találkozókkal

a

szót váltva.

Az öreg Ábrahám házának fkend, vállán a

az izraelita

kapujában

gyapjúszövetbl, széles fekete kozási öltözete le

;

alól

állott,

fején

halottas ing volt, fejér cSilcokkal.*^

Ez imád-

hosszú gyöngyszín talárja folyt

mellette Nephtali, kinek szilárd jellemét

s

nemes

bátorságát Yadnán volt alkalmunk bámulni, de kiben

most aligha azon

fvel magasb

volt,

ifjúra

ismernénk, mert majd

mint akkor

;

szabású, tojásdad arczát, eredetét val,

sötét

szakáll

folyta

köri

fél

szép, egészen keleti

;

bélyegz vonásaiszemeinek

világa

i84

határozottabb volt

st

termete

s

akkori

ízletes s az

férfias

izraeliták

öltözete tiszta,

;

szellemében jóval

közelítbb a keleti fényhez, mint jelenben. Testének fels részét a halotti készület fdé s vonásain, arczszínének minden

komolyság

virító

egészsége mellett, bús-

volt olvasható.

— Jó — mond öreg — jókor? ismerve Ábrahámra, hová — A zsinagógába, — az öreg, mély hajtván meg magát. — Leányodat, — hallom, — férjhez adtad, reggelt,

sáfár

a király, rá-

1

ily

tiszte-

felelt

lettel

vlegény? Ábrahám Nephtalira

mutatott,

ki

ki

a

egyét veté azon

különösen jelent, meglepetéssel elegy bámuló tekinteteknek az

hs királyra,

ifjú

melyek nagy embe-

rek ellenében szinte önkénytel ének.

Mátyás tettl

meg szemeivel Neph-

talpig mérte

— Szeretnélek, vlegény — mond vidáman, — — De béke emberei vagyfekete légiómban hadnak kovácsoljátok: jámborok, csak idegét — szép Szerencsét, forgandó pénzt. a

talit.

!

látni.

tok,

ti

a

s

ifjú,

jó

menyhez Mátyás

I

s te

a

öreg, említs imádságodban.

kecsesei

emel intett süvegén

s

elre vág-

tatott.

— mond — Ez egy — ilyenek lehettek mulva, király!

a

laha

Nephtali, utána bábírák

Izraelben va-

1

Mátyás rövid lovaglás után hazatért, vendégei kérknek s elszéledtek a pompás teremekben s követelknek ada Elszobájában

kihallgatást.

a királynak két apród volt: Sze-

,«5 Icpcsényi Gytiía

s

Csupor

Ádám

;

mindketten csinos

minden szolgálattevk fényes öltözetben, melynek szövete kék bársony volt, gazdag nagyvirágú hímzésekkel s oldalaikon gazdag jobb kardok csüngöttck. Szokás volt mint a király udvarában

ifjak s

:

—

idben

akkori

a

kardokat párosan készíteni

hogy az egyiknek küls jobboldalán volt ritkán

— mai

;

mint az ilyen párkardokat

napig

úgy

— bár

Ezeket eleinknél

láthatni.

is

:

ozifrázata a bal-, másiknak

a

fegyveres szolgák, vagy magasb helyzet férfiaknál

hogy uraik balkézügyben legyenek

az apródok jobb oldalukon viselték,

lovagolván — a kirántásra

ján

eltörésének, vagy

az egyik kard

vesztésének ese-

tében.

Csupor Ádám, öcscse, vidám

a híres vezér

ifjú volt

;

tele apródi

könnyelmség-

melyek azonban

gel s apródi csinokkal, szori

Csupornak unoka-

feddést szereztek neki

—

— bár sok-

nemtelenségig so-

hasem sülyedtek. A leányok Budán, Fejérvárott, Váczon s a hol csak az ifjú Csupor mutatkozott, kifogyhatlanok voltak dicséretében, az öreg polgárok-

nak nagy boszújára, kik

tle

—A

nem

tudták eléggé rizni

hogy valaha igazán szerelmes lett volna az alig tizenhét évi fiú: minden köténynek nyomában volt s mindenüvé be tudta leányaikat.

színleni

magát.

A

nélkül,

történetecskéknek, melyeket róla

beszéltek, nem volt vége, a király maga is sokszor jóizen nevetett rajtuk bár ezt az apród eltt sohasem tévé, igen is hajlandónak látván arra, hogy ;

t

ily

nevetést biztatásnak tekintsen.

Szelepcsényi Gyula sokkal szebb volt az élbbe-

i8á

ninél, bár arczában

azon érdekes valami, a mi szen-

vedély-, vidámság-

nnemet

s

bátorságból

olvad össze

szívén ragadja meg, hibázott.

s a

— Komoly,

fontos s éjjel-nappal helyt álló maga, szeles pajtását

nem

egyszer segítette

bajból.

ki a

Szelepcsényi karszékben

ült,

míg

a másik, ki

épen

akkor érkezett, kalpagját felrázta, hogy prémje annál

lombosabban

álljon és

sr

aczéltükör eltt rendezé

fényl fekete

egy

fürtéit

Ezzel két kezét csíp-

el.

jére tette s bizonyos kedvteléssel hajlongott a tükör

eltt.

— No

!

mit mondasz. Gyula

rek vagyok, úgy-e

?

nézd

!

?

— nem utolsó gyenem úgy

e dolmány

ül-e

csipmön, mintha ráöntötték volna? felel a másik önkénytelen Hallod-e, Adi minden szépsémosoly vonulván el ajkai körül, ged mellett, mely úgy sem a hímje, többet érne egy két órája, kis pontosság benned s pajtási figyelem hogy itt magamban vagyok; s csak az szerencse: hogy a király ma igen hosszas kihallgatásokat tart.

—

!

—

—

1

— Nem tudakolt-e — Maga haza jvén — Bene! — mond az apród. — Mit mondasz, fogni okos ezen övhez, melyet — — Eszednek még viszonzá sem békétlen hangon, — most, Gyula remélem, veszteg ülsz? — Egy kérdést, — mond Csupor, kényelmesen ma helyet foglalván egy karszékben — mikor senki ?

a lovaglásból.

a király,

araszszal át lehet

úr,

arasz

kell

?

;

félig tréfás, félig

;

éjszaka a király Váczról haza,

he?

jött

i%7

— Váczról Tegsem tudtam, hogy — — — késn — — Széchi Dienesnyolcz óra — az érsekkel, egy könny kocsikában kiment — Ugy-e? honnan tudod azt? ott volt.

? azt

nap Csáki és Rozgonyi Imre szolgáltak. tegnap Hml folytatá a másik, a király

lehetett

este

a

sel,

a várból.

s

—

Az nem

a rést,

hogy láttam s gondolván barnámra vetettem magamat s mint a fergekérdés, elég,

teg nyargaltam Váczra Juditkához.

— Azt —A

is

ismered már? nosl

király kocsiját találtam közel

nem

Talán csak rám s

mint tudod

:

ismert

;

Váczhoz.

pedig a lovakhoz

Czinkos a király ajándéka.

— Ej

!

— sejt

egy

dolmány volt rajtam, melyrl a minap Kanizsai Imrének leánya Az a magas komlókaró? Hogy jut eszedbe? a kisebbik, a barna, kivel a múlt télen a lassú lengyelben majd nyakamat törtem. Hosszas történet s mi köze annak a dolmánykis

fekete

— — — nyal? — Azt mondta, hogy abban vagyok legszebb, heh — Te mindig mit mondok, szép-beszéld kalandodat. ségedre; — Béketrés, komal kaland regényes, — páhi a milyenek az enyémek mindig. Ki van a — Csinos menyecske. — Jól Úgy ráérek de ki? — Nankelreutherné — Ha ha ha hát ez mit keres — A manó tudja! ma hosszú 1

a

I

visszatérsz arra, a

a

királynál ?

beszélni, 1

itt ?

1

a

király

hallatlan

— a

88

párbeszédeket

tart

;

elbb

az

Zokoli Péter volt benn

hangos másfél óráig.

— Az tágbeszéd úri — mond gúnynevetve — menyecske rég benn van-e — Közel — Ezért megk/nzom, mihelyt hozzájuk megyek. Úgyis német sógornak nagy van benne, ha ingerkedem. — De dologra. Váczon azona

Csupor,

s a

?

fél órája.

a

tréfája

nejével nal

a

egy ismersömhöz szállottam

lovamat elhelyez-

:

vén, kissé kémletre indultam a biró háza körül tett

rég

tizenegy óra már. a

lehe-

;

— Juditka, — gondoltam,

pelyhek közt van

s

rólam álmodik.

A

mint

kijöttem az utczára, újra láttam a király kocsiját,

egyenesen

a

püspök Vincze udvarába gördült be.

— Ebben eddig semmi regényest nem akárhányszor Váczon Juditka minden — hiszem, Szclepcsényi unatkozva. mond úgy — Ha aludnék — de egynek sem találok a ki:

rály

volt

;

éjjel

s

alszik,

teringettét

1

hiszek többé. Halld csak

:

I

háza körül

a mint a biró

kullogtam, világot veszek észre a Juditka ablakában

;

gondolhatod, hogy azonnal oda lopóztam.

— Lesni — Ej szeretjét meglesheti tettem volnál — Miként ?

I

akárki

a

a sötétes

csémre senkitl sem

kapaszkodom

— Most j —A

a rostélyig,

rossza,

Emlékezel-e lítottak

pot,

láttatva, az

éjbtn, szeren-

mindent kivehettem.

majd mit mondok I tavai,

de bár ne

üres utczában fel-

a java.

még

;

— nem

a java

I

—

mikor a város végére szál-

bennünket, a király Váczon mulatván pár na-

látogatóul a püspöknél,

szomszédunkban

egy

tSo

kis

holdvilágkép, pohos

volt s kit

fiú lakott, kivel

— Igen

gyönyör

tréfák

1

sok tréfám

brébl.

néha majd kiugrattam a

zsinórt vontál az utczán

keresztül s a jámbor a sárba bukott

s úgy nézett ki, makkot eszi. igen, de megfizetett érte a He he hcl pohondi, csak képzeld, barátom ott látom egy

mint amaz

—

állat,

mely

—

a

I

rossz mécses világánál ülni

—

Juditka

mellett, karja a

leányka nyakán volt átöltve, úgy nézett ki, mint egy lcs s a leányka arczát a fiú kövér pofáira nyomta !

szerettem volna egyebet nyomni a másik oldalra,

— —

folytatá, kezével ütésre mutatva.

— — Hm hiszen még úgy ez megtörténik. becsületesb emberen — Nos mit — Leszálltam kakasülmrl, egy csomó Jól esik

I

te

I

is

járhatsz

;

a leg-

is

tettél ?

havat

gyúrtam össze kezemben, lehetett akkora, mint a fejem

ezt betolván

;

a

tág rostélyzat pálczái közt,

felfogtam jobb kézzel, a ballal az ablakot vágtam be,

hogy üvege szerteugrált

s

a

jöv perczben

labdát ugy csaptam a két egybeolvadt

a hó-

arcz közé,

— Azzal, mint a macska — talpon voltam; a berek nád a kert! — Ha ha ha — nevetett Szelepcsényi — nem vett-e zbe ama járó párnazsák? — — gondolom, — legalább azt hogy ördöggel De tovább — ez rossza halld A mint gyors lábon, jobbra-balra ugrálva, — hogy nyomomat a sok közt eltéveszszék — szállásom siettem, az egyházra tekinhogy

a nyavalya beléjök s

állt.

ill

s

I

Ffeledtc,

hiszi,

is

volt baja.

I

a

a javát.

volt,

felé

Jósika

:

A

csehek Magyarországban.

11.

lo

!

*Aö

ték.

Az

ablakokat szelíd világ színezte, az ég sötét

aggszer egyház,

volt s az

tetien bámult az éjbe.

A

világos ablakaival, kisér-

mécses, gondolám, a nagy

mely éjjel-nappal ég azonban úgy tetszett nekem, mintha lassú orgonahang hatná meg füleimet. Bohó vagyok, mint egy éves zerge ; de ha szent éneket hallok, koma szívembe szállok.

oltár eltt,

;

—

—

1

—

Istenemre gondolám, mit jelentMegáll ottam. Tudod, hogy én, ha valaminek végérc het ez? akarok járni, nem vesztegelek egyébiránt a vékony kordovány csizmában s könny felleghajtó köpenyEj, elre, gondolám s halben kissé dideregtem is. Mikor az kal az egyház oldalánál suhantam el. ajtóhoz értem, az zárva volt zörgetni nem mertem

—

I

;

—

—

;

mert a nyitás kísérlete len balra

kanyarodtam

is

s

;

neszt okozott már. Hirte-

megkerülvén az építményt,

a nagyoltár irányában nyúló ablak eltt állottam meg.

De

az ablak magas volt

nyára lehetetlen

s

a felkapaszkodás

párká-

I

— Nem tudtál-e valamelyikre hársak közöl mászni, melyek az egyházat körözik? — — Annyi eszem nekem a

is

volt,

pajtás

s azt

I

hogy közetettem is, lebb nem férhetek az ablakhoz. Helyzetem olyanszer volt, hogy az ablakon át a nagy oltárt s az de csak akkor, mikor láttam,

egyház hajójának egy részét beláthattam.

— Az oltáron tizenkét gyertya égett

s

az ékalakú

boltozatról a nagy ezüst mécses csüngött

le,

ötös

lobogványával, melyet asszonyunk. Szilágyi Erzsébet, ajándékozott a

püspöknek.

— Tovább, tovább

!

101

—

—

Csendesen, czimbora.

valan\i szent ájtatosságra

Az

emel

zgész jeleneten

volt.

Az

oltár eltt

meg; tagjait hószin lenredkben, s vállain arany casula

Széchi Dicncst ismertem ing födte széles

csüngött, gyöngyökkel

pompás S

s

kövekkel kirakva, e fölött

pluviale.

— többi ne öltöztesd ket rendre, nem állhatom részletességedet. — Béketrés öltözetlen eldbe nem vezethetem a

ki

I

!

e komoly urakat

;

halld tehát

kezében az ezüst horgas bot úr, violaszín öltözetben,

:

;

fején a püspöksüveg,

mellette állott Vincze

mely fölébe övig

négyszeg

csipke-ing volt vetve

s

sonysüveg

oltár alsó

állott,

fején

ér

lenge

veres bár-

— Az lépcsjén egy hölgy — mindketten ismerjük t — de szebb ült.

talán

soha sem

volt,

mint ez

igéz

Ugy

helyzetben.

állott,

hogy arczát egészen kivehettem szép sötét szemeiben aligha könny nem csillogott, oly sugárzók, oly :

fényesek voltak azok a kétes

éji

— Nevezd meg hát! — Mindjárt. Öltözete fehér

világítás

volt,

ellenére

I

egészen csip-

kékbl szve, melynek lenge fodrozatát keleti gyöngyök kerítek ; ugyanazok simultak gömböly karjaira, mint pereczek

s

nyakára mint szorítók.

tündökl hajzaton zsenge koszorú zsákból

;

— A szép,

fénylett ezüst ró-

a bájló ara mellett atyja állott.

— Gondolom, már, hogy nevét — Találd — Furcsa kívánság annyi — A legszebb — Gara Mária ideje

hallasd

ki

közöl.

leány, a kit láttál

I

?

'9*

I

!

!

!

!

2<)5

— Szebb — Giskra Screna? — Följebb — Ha keresztény vén Ábrahám zsidó leányát nevezném! — vagy megállj! de szen elküldötte az — Nyomában vagy, csak bátran volna,

a

hi-

azt

atyja

találd

;

a

leg-

szebb leány Magyarországon, Európában, no a világon,

most csak kitalálod

— Izabella? — 0, Istenemre!

a köny, volt,

volt!

?

mely talán szemeiben

mert arazán az ég

mint ara

felékesítve csillogott,

meg

nyílt

s

s

örömköny

ajkán az ihlett-

ség szentsége reszketett

— S vlegény! — Szelepcsényi — Ezt — mond Csupor, — arczban nem a

kiált fel

meg-

lepetve.

láthat-

—

tam helyzeténél fogva háttal állt szemben velem. Egyszer barna dolmány volt rajta s termete deli, ;

nem magas

bár a legény

volt;

kezében zöld bársony

süveget tartott nyusztprémez ettél.

— Mit mondasz — hiszen — Megállj, koma, ne ?

!

az a

— vág hirtelen — mindenesetre

találgasd

a

Szelepcsényi szavába Csupor,

dolog

titok

ismertem.

—

akar

maradni

;

s

!

a

legyen

!

én rá

nem

Néhány perez múlva Széchi Dienes

úr

rövid beszédet tartott, hol a koszorús hölgyhöz, hol a

vlegényhez intézve

szavait;

mely egész, hihet-

leg igen épületes szónoklatnak, boszúmra egy hangocskáját

sem

értettem,

— Ezután

a két szerelmes-

293

nek összetevé kezeiket

s

annak módja

megesketé ket — de — — Nos, mit de? — Koma dolog még sem

s

rendé sze-

rint

!

a

egészen úgy ment,

mint szokott: a menyasszony jobb kezét nyújtotta oda, Széchi Dienes uram pedig a

vlegénynek

bal

kezét helyezé a hölgyébe.

— Különös remélem, másnak nem fecseged — Szón de neked, legrégibb kenyeres nem tásomnak, — Hiba de én hallgatok azonban ha még egynek elmondod, bár megmérkzünk. — Ez nem — hetykén Csuvlegény por; — de ha gondolok: ki

!

kívül

?

paj-

!

el

titkolhatám.

volt, fiú

!

;

kinek,

ijesztene

el

felel

1

az, a kit

a

Iste-

néma maradok, ha kell E pillanatban nyilt meg a király bels szobájának Nankelreuthcrné lépett ki Mátyás nyájasan ajtaja Mindenek fölött hallgatás búcsúzott tle.

nemre

1

érette sírig

I

;

:

—

mond némi

komolysággal.

mély bókolás közben távozott. Mikor a szobák ajtaja bezáródott s a már a másik

Ilka rályi

—

I

ettl jobbra

es

n

—

ajtónál

volt

:

az

ki-

—

apródok, kik

elbbinek megnyilásakor hirtelen felugrottak, mcghajták magukat Csupor ezt ismétlé a távozó az

;

Nankelreutherné

eltt,

tréfagúnynyal, hogy a

merte, ujjaival fenyegette ki.

még pedig

n,

— Nemsokára többen

rejtélyes

pajkos apródot

meg

s

is-

mosolyogva lépett

érkeztek az elszobába

így a déleltt eltelt. Délre nyitott felé

oly

ki a

ebéd

volt s

s

este

azon sajátságos ünnepély kezddött, melynek

rövid leirására a

jöv

czikkelyt szenteljük.

STRENA. Annál marad

1

BSrne.

Szokásban

elkelbb

volt

házaknál

korában

történetünk

— fleg

magyar

a

udvarban

a királyi

január elején nyilvános ajándékokat osztogatni. kás

még

az

els magyaroktól

késbb jézus

vette eredetét;

s

a

—

E szo-

pogány korból

körülmetéltetése ünne-

pével jött kapcsolatba. Strenának nevezték.'*^

E

nemzeti ünnepélyre a királyi csarnok legtágasb

elfogadó terme volt felkészítve, egy hosszas négy-

melynek falairól gazdagon aranynyal hímzett veres bársony-sznyegek folytak le, festi redkbe szög,

szedve

s

mindenütt nehéz aranyzsinórokkal

kal ékesítve.

A

s

rojtok-

boltozatok tetejébl több aranyozott

melyeknek színekkel ünnepély napjának tarkított viaszgyertyái alkonyodtakor gyújtattak meg a királyi apródok által, kik szokott égszín bársony öltözetökben, fehér veszszkre tekert gyújtóikkal oszták a világot. A terem hosszabb falainak közepén szemben két tágas ajtó

réz és ezüst

csillár

függött

le,

csak az

volt

nyitva.

Ezek eltt oroszlán-kaczagányaikkal,

fényl aczélfegyverzetökben

rök

néhányai

gyújtattak

s

;

állottak

nemsokára a gyertyák

a királyi s

minden fényben ragyogott.

test-

lámpák meg-

:

'95

A

terem keskenyebb oldala balra

veres, fehér és

sátrat képezett

nehéz selyem-szövetbl, ell

zöld

tágan szétváló szárnyakkal, melyek égszíniien voltak béllelve s szélesen aranynyal hímezve.

A

sátornak közepében

nyúlt

három lépcss emelvény

e fölött az egyetlen darab ezüstbl öntött,

el s

karnélkli királyi szék vala látható, veres bársonyvánkosával

s földig

félkört képezett

folyó

arany

rojtjaival.

Oldalain

egy magas, több lépcsbl emelt

állvány, a legfinomabb zöld

posztóval bevonva.

Az

ünnepély kezdetén ezen fokokon az ajtókon halkal

begyül ország közepette a

genek.

—

Jobbra mind a két rendbeliek Mátyás udvarában mindig számos idenagyjai foglaltak helyet.

az egyháziak, balra a világiak

— Az

s

állvány eltt párnázott lóczasor vonult

rend nk számára. A baloldalon álló férfiak közt különösen szemünkbe

félkörben, a magasb

tnik egy ölnél magasb német lovag, Holubár nev, hse a német tornáknak s mindeddig gyzhetlennek tartott; kit Mátyás király maga idézett Budára, nemes lovagi csatára.** A lovagon barna brujjas

—

volt,

—

fehér selyem virágokkal

hímzett; alsó része

öltözetének gyapjú szövetbl készült, melyet tágan szétváló festetlen csizmák egészítenek lovagi sarkantyúval

nemes fegyvere

:

oldalán, fekete

ki,

a hosszú

hímzett szíjon,

lógott: egyenes kard, keresztidomú

markolattal.

Közel ehhez az állott

a

sz

Podjebrád

Bolezláw, a százév huszita,

követségébl,

két

kísérjével

együtt, az ifjú Borissal s azon koros lovaggal, kiket

vele

együtt a

rejtélyes

romok közt

láttunk már.

2^6 Kissé távolabb Giskra, Rozgonyi Sebestyén,

másokkal, kiknek tág

szembeszök

aczélsisak

Elemér ült

öltözetökkel

keleti

ellentételt képezett

a trón közelében. ketített

gazdag

s

Magyar

kivehetk, számtalan

Balázs, Zokoli Péter valának

egy karcsú lovag sas; fején

volt az, a

fe-

mint

rostélylyal,

leeresztett

három magas sastoll sugár tagjait fekete bársony-dolmány fdé, míg száraira vasfegyvasing volt verzet borult; dolmányán felül a látható egyik megkülönböztet jele a fekete seregnek; fényl halálfvel mellén, mely alatt az arany mindig, tetején

;

sr

:

buzogányláncz vonult jobb válláról

a balra, oldalán

egyenes kard csüngött.

Az

egyházi férfiakon fekete menték voltak,

nyitva

s

ell

veres virágokkal hímezve, melyek alól ezüst

vagy aranyozott mellvértek csillámlottak

kon görbe kard

kíséretében megérkezett

s

a

midn

gyöngyöktl

a király

többek

nagyszer látványnak

— Egyszer

mintegy gyúlpontját képez é, zete kivételesen, mert máskor s

oldalai-

lógott.

Alig foglaltak ezek helyet,

mával aranytól

s

ily

volt öltö-

ünnepélyek

csillogott.

alkal-

Gazdához ill

nyájassággal foglalt az értékes sella curulison helyet.

Jobbra tle egy kerek,

bársonynyal borított asztal

mellett Galeotti állott, a mindig tréfára s enyelgésre

komoly tárgyak vitatására kész udvarias olasz, fekete talárban s fényl övvel. Nyakáról három aranyi ánoz csüngött le, a Mátyás, a római szintúgy, mint

pápa

s

a

nápolyi király mellképeivel.

roppant, majd teknnagyságú helyhezve, tele ujdon

ezüst

ezüstpénzzcl

Az

asztalra

medencze s

volt

mellette egy

!

— Harmadszor

H Jósika

:

A

ochck Magyarorssigban

II.

kérdelek,

T{áUor \álmán 19S lip.

;

397

gazdagon kövekkel kirakott tál arany pénzhalommal, melybe egy ónix kaná] volt szúrva.

kisebb,

A

mely

látvány,

valóban nagyszer

a király eltt bontakozott,

itt

volt.

Szemben

a sátoralakú

me-

nyezettel a terem túlsó fenekén, egy a király mellett

levhöz

hasonló, de magasabb lépcszet emelkedett,

aranyozott sorompó

által

úgy hogy e hézag maradott

korlátolva,

korlát s a királyi sátor közt tágas

tömve voltak a fokok csinosan öltözött néppel ; a változatos tömegben lehete Ábrahámot, Nephtalit s Aminhát festi öltözeteikben látni, melyek még egészen czimezék az izrael gazdagabbjainak

ekkori

fényzését.

— miután hozzájárulok néhányaival — Galeottihoz fordult vidáman. — Mi — mond, — gazda vagyunk egészen

A

király

a

beszélgetett itt,

a

divat

a régi

s

egyszerségében kivántunk megjelenni, mint

atyáink, kik ezen ajándék vagy Strena-napot sátraik alatt tárták

tanyáikon vagy táboraikban.

— Kezdd-

jék az ünnepély!

A

királylyal

szemben lev aranyozott korlátok

eltt középben hárfások, cziterások és énekesek foglaltak helyet

gászkar

:

;

jobbra

s balra

ezektl az udvari han-

hegedikkel, czimbalmaikkal, hosszú

s

rövid

sípjaikkal, trombitákkal s tárogatókkal.

Tizenkét hölgy fiatal férfiú

Pannonhalmán,

közepében

midn

s

szintannyi

agg kapitányok közt,

fel s

meg

éneklé Árpádot a

széttekintett a

tigrisbr-sátrát vonatta

az

s

fekete selyem-öltözetekben jelent

a terem hézagának

s

fehér patyolatban

gazdag honban

egy szrzsákon ülve

paizsáról,

melyet váltva

398 féltérden

fegyveresei

eltte,

tartottak

osztogatott

görög s római pénzeket s kérte hseit, hogy e napot emlékezetére ünnepelnék. Éneklék:

vitézei közt

miként jöttek rendre a vésznek edzett seregek bát-

medve-

rai

ban

s

s

borz-süvegeikben, vas- és fa-sisakjaik-

fogadák az ajándékot végtelen sorban, egy

egész nap és egy éjtszaka.

Elvégzdvén

az ének, a trombita jelére megindult

az egyik nyitott ajtón

át

szép rendben követelk

hosszú sora, mint tarka, színeiben változó kigyó, a

kanyargó derékkal, míg eleje a királytól És jöttek a pohárnokok balra es ajtón vonult ki.

trónhoz

—

arany billikomokkal

a

s

tálnokok ezüst tálakkal

pinczérek tölcsérrel, a hangászok lovászok keféikkel

A

király,

miként

—

s

hangszereikkel, a

a régi szokás szerint.'*^ széles

jöttek, a

tálból

kinek elre nyújtott eszközébe pénzt

minden-

eresztett

s

valamennyien megelégedve hagyák oda a termet.

Míg

ez így a sátor mennyezete alatt folyt s a kitelj esíté gyári munká-

rály kifogyhatlan nyájassággal ját

:

addig a jelenlevk

tisztes

beszélgetéssel tölték

idejöket, megjegyzéseiket tevén, vagy lovagi illede-

lemmel szállottak le állásaikról s a nk üléseihez A vidám Nankelreutherné egészen elelenni, mig Giskrának tündérszéplátszatott mében

közeledtek.

ség

leánya körül

nk

és férfiak

gyltek.

Túl Aminha kedvetlennek látszatott. Neme a boszúságnak fellegzé szép vonásait, de azoknak kifejezése eltökéltségre mutatott.

— Nephtali! — mond Aminha, —

személyzet ezüst edényeivel

?

az a konyha-

399

— Igen! —

—

felel a kérdett,

egyik trombitás

a

másik

ott,

az

hangszerének tölcsérét tárva

s tartja

az ajándékra.

—

—

Nézd csak Devecserit, az udvari szabót, mond Nankelrcutherné Gara Máriának, egy emelt termet lelkes arczú szke hölgynek, ez nekünk

—

fontos emberünk.

— Vágyom

min

sem t, sem

a

!

—

felel

hölgy nevetve,

a

nekem

fogadja az ajándékot;

olló,

— Ha csak

vetve

látni

eszközzel

sem

ár alkalmasnak

nem

— téve

gyszvel nem?

—

erre

tetszenek.

hozzá ne-

lika.

Devecseri Jordán zömök, piros és vidor arczú, becsületes budavári

szabó

is

:

férfiú és

n-

neje segítségével

az ünnepély szellemében csinosan öltözve,

de kezelése bélyegeként zöld kötvel

s

mellé

e

szúrt hatalmas ollóval övében, léptetett halkal a királyi sátor felé,

— Mi

mond ját

kötje

alatt

lehet annak az

valamit rejtegetvén.

embernek kötje

nép közt egy fiatal szabólegény, ismerte meg a közeledben. a

— Úgy néz — mellette kefeárus, — mint egy korona. felel

ki,

a

alatt?

—

ki

gazdá-

álló

pohos

Devecseri uram, közel érvén a királyhoz, sajátságos mszerét kivoná a feltalálta

magát

köt

s a király

elébe

tartott, körülszurkálva árakkal s

lyek annak valójában távúiról a tál feneke

A

alól.

vidám ollóhs

egy jókora

melyek közt néhány

t

és

me-

korona-alakot adtak;

különbszín arany, ezüst

nal- és szövetdarabkákkal volt

fatálat

hosszú tkkel,

és selyemfo-

vékonyon

gysz

is

kibéllelve,

látszatott.

^oo

A alatt

király elmosolyodott s Galeotti, ki az

vidám

tréfáival s

maga

megjegyzéseivel

jóizen neveté mely, miként tudá, sohasem szokta királyt/"

is

a

ünnepély

mulattatá a

furcsa

czélját

ötletet, a

király

eltt elvéteni.

Valóban Mátyás egy jó marok ezüst pénzt vettálba, nevetve monda: Szabó gazdal te gondoskodtál róla, hogy pénzünk nyakát ne szegje

—

vén a

táladban, oly helyesen ágyaltál alája.

— Felséges úr! — mond

a

vidám megszólítástól,

•

—

a szabó, neki bátorodva

a

magyar tejfölösen sze-

reti a káposztát.

Mátyás azonnal elértvén

a tréfát, az

aranytálból

néhány aranyat hintett a Dcvecseri uram tálába, ki vidáman s büszkén körültekintve haladott tovább az ajándékkal.

A nk

nevettek

fesztelen alakot is

s

az egész ünnepély igen vidor,

vn, melynek

derültségében Elemér

osztozott, Széchi Dienessel s másokkal beszélget-

vén. Giskrának leánya, ritka állhatatossággal egyetlen tekintettel

sem boldogítá

az

elfödött lovagot;

de annak szemei a sisakrostélyzaton keresztül a gyönyör hölgyön csüngöttek, kinek kevély tartása bár kissé

különösnek tetszett a lovagnak, nem tudta eléggé

bámulni azon tapintatot, melylyel a büszke hölgy

mindenkihez

szólott,

a nélkül,

csekélyebb merészségre

is

hogy

bárkit a

bátorítana; míg

leg-

a szinte

bohó Nankelreutherné tízet is felültetett könny társalkodásával s ezer kétértelm beszédre s megjegyzésre adott okot minden ártatlansága mellett. Néha a teremben frissítk hordattak tálakban s

30I

billikomokban

lehetett

;

Csupor Ádámot

talan

sürögve

udvari szolgákat

Az jöttek

éj ;

s

elre

jó

az ezüst

s

leányok közt

még több nemes

s

apródot,

pohárnokokat.

haladott

s

nk

a

látni,

Szelepcsényit

;

ezeknek vivi közt a csin-

arany

a

s

követelk még mindig

tál újra

rály kifogyhatlan vidámsággal

megtöltetett

s

a ki-

osztá ajándékait.

—

Többekkel, kik hol távoztak, hol közeledtek hozzá, nyájasan beszélgetvén

s

tréfálván.

— Hallod-e, Galeotti, — mond, — hát miért nem hozod el szerszámaidat? — én azok nélkül — Uram — vagyok. — Hát könyveidet, melyekkel tárainkat gazdagíte

felel

!

tottad,

Galeotti,

semminek tartod?

Galeotti azonnal fiának, János

könyveit rályi

E

:

De homine

közben

a

megérkezvén

De

és

könyvtárból hozná

Márknak,

inte,

hogy

incognitis vulgo, a ki-

el.^'

nép halkal

ritkulni

kezdett, végre

a könyvek, Galeotti a király tréfás

gatására feltárta azokat

nó-

Mátyás halommal meg-

s

tömte lapjaikat aranynyal.

Ezután egy nem régiben odahozott csinos kagyló aranynyal fel s a

tett

s

jelen

gyöngyházzal ékesített ládácskát nyitott

lev

gyrket

úri

osztata

nk el,

közt a nap emlékére készía király nevével, a

év számával, melyek közöl,

még

itt-ott

nap és

léteznek

s

honunkban jelenben is. a hangászok vidám zenéje véget vetett az ünnepélynek s mindenki haza felé kezdett indulni, midn egyszerre egy adott jelre az ajtók bezárattak.

láthatók

Végre

^04

—

—

Az id, Mátyás elre lépett. mond, szép, kés ugyan, mert jóval hateljes ércz hangon ladta meg az éjfélt,^* nemes vendégeimi s ti budai népem de a jó tettnek nem szabad késni s nekem még ma az ifjú napot nevezetes cselekvés-

—

!

megnyitnom.

sel kell

A

h

—

király újra intett s a sátor mögötti ajtók egyike

megnyilván, egy kis ember lépett be. szürke; zsinórtalan dolmány övvel derekához csatolva

s

—

Öltözete

br-

volt, pikkelyezett

hasonló szín nadrág.

—

Látszott egész lényén azon avatagság, melyet hoszszas raboskodás után lehet észrevenni.

Sajátságos külsje a bejöttnek a jelenlevket lepte

;

meg-

harmincz évre mutató aromával, de hó-

alig

s nagy fejével, melynek szemei a lehetségig kerülték a más szemekkeli találkozást. Mátyás hosszú tekintetet vetett ezen férfiúra, kinek vonásain durva daoz s nyerseség mutatkoztak.

fehér hajával

— Mi

a neved, zsebrák?

— mond

a király

szerre megismertetvén egyét azon elszánt

Dzwela alatt tek maguk körül. Angyal diák

A

!

rablók-

irtózást s rettegést terjesztet-

nak, kik

—

egy-

—

felelt

röviden a kérdett.

király a név hallására gondolkozni kezdett.

Angyal diák?

gében

—

szolgáltál

;

ismétlé,

—

te a

—

Komoróczi sere-

emlékezünk nevedre, melyet több-

ször hallottunk.

— Igen — !

felelt a kis

körül széles arczával,

sága

ember, kevélyen tekintve

melyen

a börtöni lég

ült.

— Hallod-e,

diák!

—

folytatá

Mátyás,

sápadt-

—

sze-

!

5*5

rtncséd, hogy Rozgonyi Sebestyén

mert aligha most

nevedet,

Ezzel a király a jelenlev barátunk

s

tosította életét

egy

szük az teljesített; életérl

s

— Zokoli

—

figyelem-

Péter ve-

— mond, — e fogolynak feltét alatt, melyet, a s

tudta

szólanánkl

s szavait feszült

mel váró vendégekhez fordult.

zérünk

meg nem

együtt

itt

biz-

mint hisz-

így bizonyossá tehetjük mi

is

szabadságáról.

A fogolynak mogorva vonásain egy villáma az örömnek vonult keresztül. Tudva van kegyetek eltt, szép hölgyek bajnokok s budai polgáraink! hogy országiásunk

—

!

h

hajnalán, a vadnai ostrom alkalmával,

egyik leven-

Mihály uram kegyelmére, terhes vád jött élnkbe s annak minden körülménye s következése. Azóta e hívünk visszavonta magát udvarunktól, nevérl mondott le, melyre szenny bo-

ténkre, Zokoli

;

—

rult s esküt

arany, lépni

sohasem

!

tn fel

:

tzön

csak tisztán, mint a

— Ugyanez

id

nemes lovag él látta, de ismeri

óta egy

seregeinkben, kinek arczát senki sem

van jelen.

tetteit

s

király.

Elemérre mutatván, —

A

ki

itt

lovag a király elébe

tatlan

:

Sas lépj

!

folytatá a

közelebb

királya

hogy Zokoli Mihály

I

nyilvánítjuk

itt

h lovagunk ár-

!

Eleméren neme az illetdésnek tnt födve

—

jött.

— Mi Mátyás, magyarok

ünnepélyesen

átfolyt

közelünkben fedetlen arczczal, vagy

volt, feje

fel,

kissé lehajlott s tagjain

bár arcza reszketeg

vonaglás futott végig.

Serenának angyali vonásait láng borította

el,

sze-

!

;

504

mcit lesüté

nem merte

s föl

emelni.

— Elemér

Mihály rég

emeld

!

nem

látott

—

sas!

a

azokat a deli

mond Mátyás,

sisakrostélyodat

föl

s

férfiúra

— Zokoli

mutasd

meg

arczodat nekünk

Elemér födve maradott.

— Te még kétkedsz, lovag? mindnyájan. — Ezen ember Angyal

tehát halljátok

jó!

diák, urának,

itt,

bicskei

Komoróczi Péternek parancsára, Zokoli Mihálynak

hogy akkortájban boldogkeemlékezet öreg bátyánk. Szilágyi Mihály Írását utánozta s tudván,

nem

gyelme,

kedvelte e hívünket

két levelet uta-

:

hozzá, Zokoli Mihálynak Giskrához irott

sított

s

a

irományait. Ártatlanságának bi-

kalózoktól elfogott

más levelet hozott ide, Mihály hívünk irása s azon napról valók s ugyanazon foglalatúak, kettt egészen ellenkez tártai múakat mások Írázonyságául

melyek

jelenben

két

Zokoli

szintúgy

—

sával.

Ezzel vont

a

el

a többi

s

király

dolmánya keblébl négy

jelenlevk kezeibe kerültek.

Mindnyájan, kik diáknak ügyességét,

ban

A

bámulták Angyal

arról Ítélhettek,

Zokoli Mihály irását vo-

ki a

de mennyire megütköztek,

nalról vonalra utánozta;

midn

levelet

átadta Széchi Dienesnek, kitl a levelek

az egyik levélben Zokoli Péternek, a másik-

magának

a királynak

Írására ismertek!

királynak igen szép irása volt,

divatozni

kezd

régi czifrább

s

újabb

alakú

az

akkortájban

egyszerbb betk

gótizlésck közt

a

s

a

középutat tar-

!

305 totta s c sajátság miatt

nehezen valá-

levelei igen

is

nak utánozhatok.

— Mit mondotok urak — — Megfoghatatlan! — erre,

kiált fel

?

Mátyás.

hallatszott sokaktól.

Zokoli Péter

kétked boszankodással, melyen

lami nevetséges rezzentség mutatkozott,

— Istenemre

tulajdon, remekül utánzott Írását. a

veszthelyre vihetne az embert!

—

va-

nézegette ez

!

újra

szólt,

meg

újra forgatván azt.

még

egyszer a kezében tartott irlapot,

— Podjebrád

atyánkat, szomszédunkat kináljuk

meg

koronánkkal.

Nem

állásában a dolog-

— Mi

levelünkben,

barátság

kis

— mond

tlünk

a király, végig futva

jelen

— mit véltek urak? — Hallod-e ember, — Mátyás, — azon cameleoni kezekkel, melyek szabad vagy mint fest úgy mai naptól óta — derék vezérünk szava szent De Hijegyezd meg magadnak — látunk oda temre ha még egy — Mehetsz hová Dzwela nak!

Végre szünet ln.

foly-

a

tatá

ecsetét,

forgatják,

tollat

a

!

írni

jól

elfeledtél

sort, általad írottat,

!

s társai

jutsz,

!

:

I

!

Angyal diák fölemelkedett sarkán, egy fvel magasbnak tetszett vetvén

tet

ajtóig,

A

mely

s kevély,

maga

haladott jobbra az

hagyván a távozásra.

kinyilt, rést

teremben senki sem

hálynak ártatlanságán

kaján kifejezés tekintelassan

körül,

volt, ki

többé Zokoli Mi-

kétkednék,

kinek hségét

s

minden további Elemér név eléggé bizo-

csatlakozását királyához, hónához, felvilágosítások nélkül, az nyította.

— S most, — mond Jósika:

A

a király szíves,

csehek Magyarországban.

ÍJ.

de méltóságlo

!

50Í

— e díszes gyülekezetben, vágyunk bátraink híveink egyikének ne— emeld sisakrostélyodat mes vonásait gal teljes hangon,

tisztán állsz

Itt

s

látni,

Elfödötten

fel

állott

Elemér

I

a sas s tisztelettel köze-

ledett a királyhoz.

— Nem Zokoli Mihály, hanem Elemér — nyugodtan, — felséged eltt,

a sas van

felelt

itt,

seregének egyik vezére, éltét s vérét adni

ki

hónáért

s

fekete

kész minden pillanatban királyáért!

Mindnyájan rábámultak; Serena

ajkait

szorította

össze.

— Min makacsság ez?! — — ha rény eredménye — valami gyermekes van benned, Zokoli Mihály, nem keresMit kivánsz még? — királyod szava e szákiált föl a király;

túlságban

ezt

!

tük.

s

mosak jóváhagyása velek

!

?

nem

s

elég ez

hozzá ezen eldönthetetlen

lyan,

s

hogy csak

komo-

királya

eltt,

hségének fényében nem kárhoztatom t, ha

tisztán s gyanútlan

el s födi fel meg nem jelenik Hogyan?

lép

—

arczát, itt.

—

is

le-

?

— Ha Zokoli Mihály, — mond Elemér — szent fogadást tn Isten

maga

a

is

Mátyás, kétkedvé válván

szólt

e rejtélyes személynek ellenében.

Serena a legkínosabb feszültségben

volt.

— Polgári szellemben, — fekete — hiszem, hogy Zokoli Mihály folytatá a

csülete helyre van állítva tisztasága többet kivan

— S mi lehetne

indulatosan.

legio

ártatlan be-

lovagja,

az?

!

de

—

a lovagi czím szentsége s

kérdé a

király,

szinte

307

— Isten — sötéten Mindnyájan elnémultak. — Add el kívánságodat — komolyan. — Felséged kegyessége nagy, kimél, mint ítélete!

a lovag.

felelt

szól a kii^ály

!

s

a

hiszem, Zokoli Mihály imádni fogja azon királyt,

személyében fáradozik

;

de

hálája,

ki

nemes ön-

alattvalója becsületének helyreállításában

ha valóban lovagi

lélek lakik benne, határtalan leend, ha fölséged utat

nyitand neki, becsületét kardjával kivívni mindazok ellen, kik

abban kétkedni mernének még. Azért min-

den nemes lovag lelkébl szólok, ha nagy királyomat kérem hogy Zokoli Mihálynak helyreállított becsü:

letét s kivilágosodott ártatlanságát a

vánossággal hirdettesse tétellel

:

hogy

a

ki

legnagyobb nyil-

országszerte azon hozzá-

becsületében sértett lovag a

pünkösdi ünnepek harmadik napján, fog jelenni ki

s

itt

kész leend élet-halálra vívni

az

hségében hona s királya iránt kétkednék. Legyen mond a király.

—

!

—

jöv

Budán meg ellen,

A VÉGÓRA KÍNAI ÉS ÖRÖME. ———— Érzem

a halvány ajkak vonaglanak.

a szív halk verésén

Napjaimnak

:

állok határinál.

J^mer.

Elemérnek makacssága

nem tagadhatá

ugyan, de

den túlsága dekét

nem

királynak visszatetszett

slovagi van, minek ér-

mellett, valami

lehet elvitatni.

— így s irigyei

a

magától, hogy abban min-

vélte a király

—

azt hiszi,

lehetnek, kik, a míg élete

gatnának; de halála után, mely

mikép ellenségei talán hall-

tart,

hon sokszori csa-

a

minden pillanat eseménye lehet, azt mondhatnák hogy egy rabnak tanúbizonysága, kit könny maga, volt megvesztegetni, mit sem ér s ennek táiban oly :

;

de

a

kegyes király és Zokoli Péter

tulajdon kezeikkel leveleket

Ezért

— így

fzte tovább gondolatit

gényes lovag kész letének az akkori

—

életét koczkára tenni,

idk

adhatának

is

Elemér megmentésére.

szellemében

volt a re-

hogy becsü-

egész

fényét

visszaadhassa.

De

az oly sokszín s vegyíték

szonyban

élt

Mátyás

emberekkel

lélekvizsgáló volt.

Ó

vi-

Elemér-

nek elhatározását olykor hajlandó volt egész természetességében s valóságában méltánylani. Tudta,

hogy valami elhatározás többnyire

választás

követ-

;

309

kczménye. vagy

Az ember vitatkozik önmagával,

-

elvet,

végre cselekszik

!

elfogad

— Szomorú

s kissé

nem kevésbbé igaz, s a mélyebb fürmeggyzdésére, vezet, hogy miember tett és nem tevés, elhatározás és el-

szégyen/t, de

kcszet arra, mint

kor az

mulasztás közt választ

mindig a könnyebbet

:

választja.

Mindazon hsök, kik éltökct áldozták önkényt hónukért nem választák-e azt, a mi nemes szívöknek könnyebb volt tenni, mint nem tenni ? Bármin :

—

áldozatban az emberi lélek e sajátságát feltaláljuk ki életét s

végzi könnyebb a haJál annak, mint az élet,

e dönthetlen igazság akkor

is áll,

ha életét sajnálja

s halni irtózik.

Elemérnek könnyebb

volt

a födött

minden

arcz

nélkülözését s alkalmatlanságát eltrni,

mint adott

szavát megszegni.

A király, mint látjuk, egész

kületét

eredeti

annak

emberét ismerte,

s

sajátságában

tudta fogni.

fel

lel-

Végre gondola Pünkösd nincs oly igen távol, s a dolognak vége lesz, mert ily világos állásban s ennyiszer bizonyított hség után ki merne, mint vádló, a :

Icghíresb lovag ellen föllépni

?

még pedig

isteníté-

leti harczban, élet élet ellen.

Hogy

ármány megfejtését Zokoli Pé-

a király az

tertl, ez Angyal diáktól, ugyanazon rabtól vette, ki

t

magához kérette

budai

a

börtönr

által,

nem

szükség mondanunk.

Mátyás nézve volt,

nem

tehát

csata

a

tartott,

s

következéseitl

mikép mindent kedvez színben

országszerte ismeretes

barátjára

kedélyének oly hangulatában

s

látott

;

úgyis

legtöbbször bámult engesz-

»

3'o .

tclhetsége szott

s

elérni.

nagylelksége ez évben délpontját

Szemeibl

a

férfiúvá

— Többször,

csendes, óvott boldogság ragyogott.

mint azeltt, látták

t

kitnni csarnokából

;

lát-

királynak

érett

egyszer álruhában

meghittéi

hova ment? senkisem tudta, de

megjöttét többnyire egy

közhasznú

jótett,

terv,

vagy

nemes elhatározás követé. Galeotti olykor kedvtelve Icgelteté szemeit a király

mondhatlan nemes kifejezés vonásain,

magában monda: «A mi riára talált,

er

termett

Numa

s fiának,

mert szemeiben üdv lobog

nttön

n

vagy

Pompiliusunk Eges

agyában

a

!

Mátyás vidor kedvének közepette abban, a mások boldogságát

is

meg

most, mint hitte, új út nyilt

élénk érdeket

közleni

talált

s

neki. Láttuk az

erre

elbbi

csikkben a Nankelrcutherné hosszas mulatását a királynál, s

nem ok

nélkül gyanítjuk,

hogy

t Aminha

sorsa vezette oda.

A

n,

hallott,

hanem

nemcsak

öngyanításait

tizláw azonosságáról,

s

királyt e

történet,

:

hogy Komoróczi meghatotta

követ megismerés

mindent, mi akkor mondatott

A

ln

s

Wra-

testvére.

;

azonban

elméjében a zugligeti remeténél történt

lélekidézetet s az ezt

gos

Komoróczi

egyrészt regényes szelleme,

másrészt különössége miatt, felújítván

a

is

kevéssé mulat-

a mit az ispánnétól

az iránt, mit csak nemével az

undornak tudott gondolni

A

nem

szokott módja szerint,

tatva a királyt, eladta,

eltte.

mint az elttünk

megelz idkbe

is

:

a

— kik

jelenetét s

dolog egészen a jelen

hátratekinthetünk

vilá-

történetet

— világos mái

:

:

:

3" hogy

mágus volt azon három gyermekét láttuk a barhogy ezek Komoróczi, lika és

a zugligeti Július

tudniillik

kirablott lovag, kinek

langban elhagyatva

s

A

akkor,

midn

remete ellen az els panaszok

jöttek,

Aminha ligeti

nyatta

voltak.

a

budai

király

még

városháznál

melyek egyikében olvasható «Káldor Elek kegyelme a Zugligetben átvette

zent vonás

zug-

felhá-

jegyzkönyveket,

a

a

volt ez

Rozgonyiak majorját

a

lakásul

forintot* stb.

a

fizet

:

per annum

ti-

— Ugyanakkor tudta meg

az öreg kény úrnak történetét.

így tehát minden világos volt. tárnokával

gyri püspök kedves

A s

király,

Lrincz

egygyel a legfé-

nyesb urak közöl akkori idben, közölvén titokban

Nankelreuthernétl

abban egyeztek meg, hogy oly lelkes hölgygyei, mint Aminha, némi kivételt tevén, ne rögtön vezessék vissza azon a

hallottakat,

t

anyaszentegyházba, melytl akaratlan szakadott

hanem igyekezzenek

el,

a szelid teremtést szívvel, lélek-

kel újra teremteni s kereszténynyé tenni.

Ábrahámot

a király igazságérzete

kérdre paran-

csolá vonni, s ha a keresztény leánynak

mint szándékos tetni.

Az

Ez

volt

bn

sülne

ki

Lrincz úrnak

eltitkolása

szigorúan megbün-

rá

:

is

akaratja.

egész kényes tárgyat azonban ritka kimélettel

a sír felé hanyatló

öreg

bnös

s

a hitéhez

s

a

v-

legényéhez ragaszkodó nemes hölgy iránt akarta

munkába

Midn

vétetni.

a kiráJy akaratja

Ábrahámnak

nemét az rültségnek érezte Aminhát, nem

szólott,

nem

;

hírül esett

szívéhez

tanácsolt,

nem

szorította volt

képes

3'> azt

tenni.

remegés közben, mely

Folytonos

nyolozvan éves öregnek ritka törni, várta a lelkes

meg

ereje

lelki

alatt a

kezdett

hölgynek határozatát. Nephtali,

mint szent eltt, úgy

Aminhával szemben

állott

t arra

szerelem ékesen szólásával igyekezett

;

a

birni,

hogy ne tegye azon nagy áldozatot egy megvetett zsidóért, melyet a hölgynek nyilt nemes tekintete ígérni s biztosítni látszott.

Aminha hallgatott, nem hallatszott igen, sem tagadó Hév szorgalommal igyekezett az üd-

felelet ajkairól.

vözít hitnek igazságait lelkébe

zdni

A

és

szívni

meggy-

tennie?

arról, mit kellessék

Aminhának képe csendes

tanuló órák után

és nyugodt, mint egy szerafé.

Néha

volt

gondolatiba

ült,

elmélyedve, könyökére nyugasztott fvel, szép égszín

szemeiben

fény sugárzott

ritka

közt hajának arany fürtéi gyürdztek. ki,

mint a halálra

vált,

számot vetett már

solygva nyújtja kezét

s

s a halál

ként a gyermek az

—

a zsidónak

jobbra-balra

tehets polgárok

sikerült

a

szándékos

magáról elhárítani. Ersíté: mi-

eltitkolás gyanúját

midn

olvaszt, s ki

angyalának mo-

mondja: én kész vagyok!

Ábrahámnak valamennyire

tétetett,

ujjai

kinek halvány arczára az élet

múlékony rózsákat

fel lobogása

utolsó lelkével

kisded

s

— Ügy nézett

lakjai

tle

voltak

s

s

—

ajtaja

elébe

közel, keresztény

így természetesen

azt kellé gondolnia, hogy a gyermek izraelita.

Hogy

a dolgot

nem

nyilvánítá,

gyermeket Isten ajándékának solya megnyerte szívét.

Mind

való volt-e ez? s

azért tette,

hitte s

nem

—

mert a

annak els mo-

volt-e a

gyermeken

3'3

benne

valami, a mi

merjük

áll/tani

;

nem

a keresztényt elárulta volna,

de tanúsítja az Ábrahám védelme

azon észt és ert, melylyel az öreg tzsér e vesze-

delmes gyanúból

ritka ügyességgel s bátorsággal ki

tudta magát tisztítani, mit

—

állapotját

—

megfontolva

egyedül Nephtalinak tulajdoníthatunk.

Mennyire el volt ez évben is Mátyás hogy csak rövid idre jöhetett Budára :

tek évkönyveibl láthatni.

A

foglalva, s a történe-

események közEgykor újra csarnokába érkezvén, tudakozódott Aminha fell, feltevén magában, hogy az öreg Káldornak csak akkor adja a dolgot tudtára, midn Aminhát mint keresztény

ben

sokszor

is

el

jelen

kellé távoznia.

hölgyet vezetheti elébe

kegyessége a

félig

s javainak birtokába mert semmit sem tev fejedelemnek ;

annyira ment szándékában, hogy az elhunyt család-

nak

javait is

A

A

felelet

tanító

király

a

a lelkes

kérdésére

kielégít

volt.

hölgynek csendes figyelmét az

órák közben

oktatási talni, s

lehetségig akará kárpótlani.

nem

tudta

magasz-

eléggé

szívben-lélckben megtérését mint bizonyost

állftá.

A

lelkész

kitzte a keresztelés napját

s a királyt

meg keresztatyának s Serénát keresztanyának. Minden már bizonyosnak tartatott, midn egy

hítta

fcggel a

rályhoz

többen

;

gyri püspök kedvetlenül

— épen

az

lépett

be a

felkelt tartott a fejedelem

ország nagyjai

Széchi Dienes, Hédervári

a

ezek sorában

váczi

püspök, jelen

voltak.

A

király

s

s

közöl s

ki-

—

vidáman lépett az érkez elébe

:

— L-

3'4

nekünk?

rínoz atyánk! mi hírt hozasz

nek

— kedvtclen-

látszol.

— Uram

— — emlékezik-e, nyára, Aminhára? — Igen igen — mond király!

felelt a tiszteletreméltó

egy-

Ábrahám

leá-

felséged,

házi férfiú

tunk róla

A

van?

— Igen — mond Lrincz

úr

!

rel,

egyik

minap tudakozód-

gondoljuk, az oktatás

;

kinek

a király,

!

!

apródja épen övét csatlá be.

figyelemmel

alatt

— de min

siker-

gyanítja-e feleséged?

— A legjobbról bizonyossá. — A leány ó mellett akar maradni, alkalmavolna ket tanácsára — nem — Atyja, — mond dologtett a lelkész

hite

sint atyja

;

elválasztani.

jó lett

szól a

a király

hoz, a mint ezt bizonyosan tudjuk, kérte menyasszonyát, hogy róla

— Valóban! —

ritka öntagadás

kiált

s

Nephtali maga

mondjon

egy zsidóban

;

azonban

király

—

elgondolkozott.

—

a leány ke-

resztény; a dolog kérdést sem szenved.

A

le.

Szelepcsényi Dienes

fel

Hitemre!

—

szólt

— Egy leány, agg fény magyar nemes házból, — A dolog nem akar mondani mindezekrl akarjuk t! mindennapi; mi — jegyzé meg mogorván — Ördög csrtákban szült Hédervári. — hithez — Ne ezt mondd! — nyerni nem volna csatlakozó malaszt mit mondottunk; mi káros! — A mellett marad,

végre

— különös

jelenet

ez

kire

!

tisztelet

le

vár,

s

s

!

látni s hallani

a

sugallása,

felel

kell, s ily

a

látni

akarjuk

t!

a király

lelket

a

:

3'5

— Mikor

felséged?

parancsolja,

—

kérdé Ló-

ri ncz úr.

— Minél elébb — Urak !

tagadhatjátok-e,

1

hogy e

hölgynek szilárdságában valami hsies van, a mi bámulatra ragad.

— A hithez malaszt ezt monda, felséged, — jegyzé meg komolyan Hédervári. — Igazad van, öreg úr! ezt kérjétek Istentl — számára ha — a mint óráiban kell

!

s

halljuk

;

a tanítás

mag nem rossz de késbb nemes gyü-

figyelmes volt, úgy hiszszk, hogy a

földbe esett, ha most

mölcsöt fog teremni.

nem

is,

— De egy van

e körülmény-

ben, a mi némileg aggaszt; a térít jámbor lelkész

nem

biztatására

leányaitól

öreg Káldort tovább

akartuk az

megfosztani,

azoknak életben létöket

s

Oly hanyatló korban, mint az övé órákra bizonytalan. Nem tudjuk ha magá-

tudtára adattuk.

az élet,

nál kívánja-e

válaszát

gyermekeit

minden órán

Sokáig vitatkoztak urak, végre a király s a

siet ?

—

teendkn

az

vagy ide

látni ?

várjuk. s

tanakodtak a

harmadnapra tévé

a

határidt,

jelenlevket kérte, hogy addig mulassanak Bu-

dán.

— Mindenesetre — mond —

leánykát hallanunk

s talán sikerül

érdekes lesz a

nektek, bölcs urak,

szemeit megnyitni.

A

király valóban

Íratott

az öreg a tudósítást vette,

fia,

mert csak e nevén nevezték

ben

— nem

közt az ott

volt jelen.

is volt,

ármány nyal

A

Káldomak. Midn a vad Komoróczi

volt

s

—

ismerték

királyi

t

kegyelem

hogy az Ábrahámtól

a vidékfeltételei

elrablott s itt-

letartóztatott javakat kiadja

vagy áru-

3'6

E

kat íérítse meg.

váltság összeszerzésébcn fárado-

zott a vad rabló-lovag.

Lelkületébl gyaníthatjuk, hogy azt nem a legjobb kedvvel tévé ; azonban remélte, hogy így megengesztelvén

ha

s

némileg eláltatván a

nem is oly korlátlan épülend várban

kényuraságnak

azon nemét a független

mely eleme

eléri,

semmi jutalom, semmi

—

de legalább egy

hatalmat,

—

újan

idvel

királyt,

tisztesség

volt

s

nem

fel

melylyel

ért

képze-

tében.

Az öreg

Káldorra a hír

nem egészen kedvezleg

megrohanta

hatott, váratlansága

szívét,

ó

remélte,

hogy holta eltt láthatja még egyszer leánykáit, kik elméjében mindig jelen voltak. A vad, oly ritkán közelében mulató Komoróczi Olykor, bár

szívét.

getben, látták

t

úgy sem töltheté be

nem mindennap,

cselédei

fák közé vonulni, s altató

mint a Zugli-

holdvilágos éjeken

sr

éneket rebegni gyerme-

keinek.

E s

tévedését a szeszélynek kivévén,

az rültségnek

emlékez

csak

semmi nyoma nem

csendes volt

látszhatott rajta,

tehetsége csökkent.

t semmi sem tartózBudára sietett, meghagyván otthon, hogy fiát megérkezvén a történtekrl tudósítsák. Azon napnak estéjén, melyen a király Széchi Hirtelen tévé készületeit,

tathatta,

—

—

Dienessel,

Aminha dára.

Lrinci

s

Hédervári urakkal beszélgetett

sorsáról, érkezett

Leányait akarta

meg

látni,

az agg Káldor

s

jelenlétét

Bu-

tudtokra

adata.

Aminha

sokat mulatott likánál,

feltalált

testvéré-

3'7 nél, s ritka

béketréssel hallgatá tanácsadását, nóga-

tását,

hogy hitérl mondjon

néma

tekintettel

napon

együtt hozzá

likával

Nankelreuther kiséretében,

nem

Ó

mindezekre

Atyja megérkezése értésére esvén, a követ-

felelt.

kez

—

le.

vagy egy kézszorítással

égre,

az

talált

rócziról Ilka

sietett,

semmi

ki

a

visszataszítót

Aminhávali rokonságban, de

az

nem akart s Aminha

derék

Komo-

tudni.

hasonlóul

irtóztak

a

Komoróczi

névtl. Mi, kik e történet minden részleteit áttekint-

nem bámulhatunk

hetjük,

t

akarta

látni,

nem

azon, ha a két hölgy

bár letettek

minden gylölséget

s

megbocsátották az iszonyatosnak mindazt, a mit

el-

Ok

azt

még vétend

lenök vétett és

vala,

ha teheté.

hitték, hogy a testvéri indulat szelídséget inkább

megóvhatják

A

velk ördögien

találta lika s

bánt.

szállásban,

rendelt

királytól

szobában

tle, mintha azon rablónak

így, távol

arczát látandják, ki

Aminha

középnagyságú

az öreg Káldort

;

egy

nyoszolyán feküdt a beteges agg, arczában elegye az

volt

örömnek

tott a halálra

ábrándelszórtságnak

s

válthoz,

ki

;

hasonlí-

a lelkészszel közli utolsó

szavait.

Jókor reggel

volt,

midn

a két

hölgy a szobába

öreg Káldor fölemelkedett valamennyire fekv helyzetébl, s könyökére nyugasztván fejét,

lépett, az

kábult tekintetet vetett az ajtóra; az ablak kárpitjai le voltak eresztve,

az öreg intett s

egyik

cseléde

szétvonta azokat.

A rel

szobának

falai fával

bevont székekbl,

s

voltak borítva, bútorai

br-

rakottmív almáriomokból

s

;

3.8

egyszerbb

asztalokból állottak; a nyoszolya

mint

nem

látszott,

Az öregnek szemeibe könyek jeszté

ki.

— Istenemre, — rék német lovag — ez is,

Ilka s

gyltek, kezeit ter-

Nankelreuther a fekvhöz

meg.

demlett

embernek

közel

állott

magában a de-

ezt gondola

ha poklot ér-

itt,

meg tudnék

e perczben

Aminha

volt, s

a többi bútorokhoz szabott.

bocsátani.

térdeikre omlottak az

agg mellé,

atyjoknak jelent, bár elhaló vonásait vizsgálták; az

öreg emlékezett gyermekeire,

ismerk, emez ismeretlen szava élénk keblükben

;

atyjokra

;

k

mégis a természet

szíveik el voltak fogódva,

atyám! — ez vala mindaz,

Az

k nem

volt, s

—

a mit szólhattak.

öreg két kézzel szorította

meg

fejét likának s

vonta magához és tartotta ajkaihoz szorítva sokáig

— Nankelreuthert nem

azután az Aminháét.

semmit sem

látott,

sokszor altatott

el,

látta,

—

csak kis leánykáit, kiket oly

míg

a vész dühöngött s az álom-

dalt a hollók károgták fölötte.

— Hogy hívnak, kedvesem — mond, hosz— ig^n, az , — nm kedves vo— ezek, Aminhához fordulva. — Hogy hívnak benneteket az én fejem az nehéz, elmém feledékeny! Egyitek barna idsb — igen, vagy az! — de neved nem eszembe — majd rájövök! — Ilkának neveznek, — Nankelreutherné — likát

?

szasan tekintve,

násai

és tieid

folytatá,

is,

? ah,

volt,

s

te

jut

felel

kedves atyám

;

s

e lovag

itt

férjem.

Ilka folytatni akarta.

—A

név

— mond

az öreg

—

ismeretlen elt-

tem; téged Máriának neveztek, gondolom.

— Este!

3'9 szelid angyali orczáddal, igen

vagy az

téid voltak, te

— neked neved

ifjabb, s

arany for-

7

— Aminha — mond rebegve hölgy. — Nem, nem — Káldor — rosszul — Mária és Anna — nultátok meg neveiteket, — hét év óta de hiszen én csalatkozhatom, így a

!

felel

!

ta-

ti

s

!

fejem megnehezedett

míg remeteségemben éltem,

;

többre tudtam emlékezni, mint most

— fiam lármás

csarnokában.

Az öreg a vánkosra

a ;

beszédtl kifáradva eresztette

Mária

Anna

és

!

— ismétlé —

le fejét

hajolja-

tok ide.

A

leányok, mindig térden,

öreghez.

—

Isten

!

—

folytatá

hajták le

—

Káldor

áldd

fejeiket

az

meg ket

a

legjobb áldásoddal — áldd meg az én hozz nyugtot lelkébe — Én kész vaKálmánt, hallhatólag — gyok — Mária, Anna — mond veletek! — Az öreg Káldornak szemei hunyreszkettek végre sápadtsága tak — borult vonásaira. A két hölgynek idegeiben — a szavakat haldokló vér fagygyá te

fiamat,

s

I

s

!

alig

1

Isten

be, ajkai

a

;

halál

a

lestek

vált,

ajkairól

;

a

de némák maradtak azok. Néhány perez

múlva halk vonaglás mutatkozott a kékül ajkak körül

:

a haldokló

Anna

I

Egy

—

s

kényúr susogta

nem

:

— Kálmán

I

Mária

I

volt többé.

hétre e szfvrázó jelenet után Aminhát fényes

szobában

látjuk.

Az

ablakok

a

Dunára

nyíltak,

a

3ao

beköszönt

szokatlan meleggel

tével kezdé színezni a

Duna

tavasz zöld

lehelle-

szigeteinek szálas

f-

dombja bársonynyal borult már, s a a nap tisztán s magasan úszott az aggszer Pest fölött, sugárlövellésc mindent élénk, virító fényben fürösztött. A szobában néhány velenc^ei tükör s képek volzeit; a Gellért

zsenge füvön juhok legeltek

tak,

;

egyébiránt világos zölden borított

bútor

nem

állott

szabadon.

látszott

;

körül

falai

tölgypadlózatán nyolcz karszék

A

király

egyszer

egyikben,

ült

barna dolmányban, melynek nyitott eleje csipkés ingét láttatá

gomi egri

— négyet — Széchi

;

s

a

váczi,

Vitéz János

a

váradi

szemben ezekkel

nyör

keleties

;

öltözetében,

ez, ki

Aminhát

Aminhát

— Kívánságod — nevelatyád

szerint

den

is

—

jelen

el

gyömagas mellette egy

s

keskeny övvel

oktatta. Balra

László az

püspök foglaltak

a hatodikban

férfiút fekete talárban,

Dienes az eszter-

Hédervári

Vincze

érsek,

;

látjuk,

a lelkész volt

Ábrahám állott. mond a király

szelí-

lehet; nyilatkozz sza-

badon, leányom! Több hete elmúlt már, hogy szent s

üdvözít

szép

vallásunk

igazságait

hallgatod,

mondd! találtak-e azok visszhangra szívedben? Aminha fölemelé arczát, oly angyali jósággal s szerénységgel, hogy t részvét nélkül nem lehet teÁbrahámnak tagjain halk reszketegség kinteni.

—

zajlott keresztül, inai intett s az

öreg

meg

izraelita

kezdettek törni.

A

király

leereszkedett székébe.

A

szép hölgy megszólalt, úgy tetszett, mintha egész keresztény vallásnak bátorságát birná.

mond — szép,

—

nemes

A

és isteni

—

tanításai, parancsai.

3H minden

igazságai

hangra találnak! s

tiszta

érzékeny szívben vissz-

s

— Az örök

bölcseséget tisztelve,

imádva véstem mélyen azokat lelkembe

férfiúra, ki nyilvánítá,

kevély vagyok

—

meg

s

az isteni

mint hitem sorsosai egyikére,

I

S mégis

akarsz maradni

izraelita

élénken Vitéz.

— Látni,

?

— jegyzé

helybenhagyni a job-

bat s hiány osbat követni ?

— Tiszteld

az Istent, szeresd felebarátodat

összcsége szelid

ez

mond

a

mért méltósággal.

keresztény

vallásodnak,

hölgy ihletve

:

!

— —

helyzetének fontosságához

s

— Én, miként

ti,

tisztelem az Is-

tent! s szeretlek titeket.

— De nem az Üdvözít rendelése szent — vánítása Széchi Dienes. — Tisztelem! — Aminha, alázatosan hivn emelve éghez szemeit, míg gyönyör kezecskeresztbe helyzé keblére — mint nyil-

s

szerint

felel

folytatá

és

kéit

tisztelem,

Ábrahám, ki kész volt Mózes, kinek hatalom

áldozni parancsára; mint

fiát

adatott a Verestenger hullá-

mai közt száraz lábbal átvezetni hirdetni közötte,

— De

mely Istentl

maga

a törvényt Isten

szelídebbé

önfia

s

vérével

népét

s

törvényt

jött.

változtatá

szentelé

meg,

meg, —

tette

szól

Vinaze nyugodtan.

Aminha

a

különbség?

a tiétek eljött

tok

ti

;

szerint,

— —

;

A

a mit talán

köztünk.

volt, ezt

mondjá-

a mi leend, a mi képzetünk

hiszitek,

s

c»chc«c

a

mi hiszszük, a mi

ti

Az id hézag Jósika:

— Csodálatos emberek! — mi várjuk messiást —

hevülni kezdett.

mi köztünk

hinni

fogunk egykor.

— Ti jövendt

Magyarországban,

il.

—

éltek fogaJ]

I

!

maink

nehezebb ti

?

—

ritka

mi

mit

a

;

— zött

ervel

—

cselekszünk

vagyunk köztetek,

Itt

lelki

— S mi

mi a multat a tiétekben.

szerint,

—

a

vagy a mit

folytatá a szép hölgy,

vadak! a Salamon egy-

háza összedlt! Jeruzsálem

falai

letüreml ettek! s az

Kánahánban vezetett, vándor minlevegt adtok és vizet, ennyi vendégszeretetek adománya minden egyébnek bére véres verejték se vendégbecsül honnépe,

Isten

kit

denhol. Ti befogadtatok,

!

— ban letapodva hever, kiujjongatva, kigúnyolva verejtékfürösztött vendég! — Egy gör nincsen — azon üreget, melyet holta után elle, meg — Az igazság tzbélyege — homlokán Kain-jegy, —S gyen szíve igaz vagy nem, neve zsidó !

a

földje

foglal el,

s

!

testével s életével váltja

fut

!

a csaló

a

!

úton,

melynek

szegény zsidó

ily

!

parázstz, hisz és

alja tövis és ;

le-

;

h Istenéhez

és törvényéhez a

vall a

meg-

vetett hontalan

A rül

!

nek?

nemes önérzemagad könyugalomnak s kényelem-

királynak szíve összeszorult, de

tében szólalt

— mi A

fel

:

— Aminha

híjával voltál a

!

tekints

mi gyámatyádon történt, az

nak gyümölcse,

s

nem

idk

viszályá-

hited sorsosain egyedül, de

Mondd, nem gazdag-e vesznem bársony és selyem födik-e tagjaidat? nem tárja-e karját az anyaszentegyház eldbe ?s kivan szívéhez csatolni? nem megtörténhetik akárkin.

tesége után

is

e tisztes örcgl

birnak-e izraelita jobbágyaink szabadalmakkal váltságokkal ? s volt-e siket

tok ellenében

?

— Te nagy vagy,

király

!

a

—

s ki-

király füle panaszai-

felelt a

hölgy

— ne-

!

!

3*3

ved

mindenha!

jzraclbcn

él

Ábrahám kebelébe igaz

— igaz

!

jutsz,

mert

— Te! jó

nem úgy van

sok

—

oh,

az

te

vagy és igazságos már, mint volt

;

de

mondd, te nagylelk király! lehetnél-e boldog, ha utolsó jobbágyod szabadon gúnyolhatna, ha gonosz nemtelen elitélet születéseddel nyomná a gyanúság, az elkülönözöttség bélyegét homlokodra? azt hiszed-e, hogy ez szemrehányás ? oh uram király ! s

Aminhát. — — csak hitemet Mindent trök, st örülök trhetni, szent atyák

ti

hagyjátok

!

— nem

ismeritek

ti

meg nekem.

— Te keresztény leány vagy! — — Ha béketürését elvesztve.

vári,

a

a látónak

utánad, kötelessége

nyújtja

kiált fel

sátán

Héderkarjait

téged azon

örvény melll felragadni, melynek párkányán szédelegsz.

— Szeretetlen

—

—

Mi ember! szól Aminha. hitemben ? Hogy nem azt eszem, a mit te? hogy imádom Istenemet, miként e jámbor vénnek atyjai, kiket szenteknek neKereszténynek születtem, azt mondtátok vezsz ? kárhozatos

volna

—

—

—

—

A születés véletde izraelitának neveltettem lenség, a nevelés által szívembe csöpögtetett Hol az igazságok az akarat s a szándék mvei.

ti I

!

—

— —

ersb kapocs? mesb

életet

!

—

születni

születni,

eset; a nevelés ad nevéletlen

;

Születünk meztelen és pusztán, ész,

de mivé a nevelés akaratert önt a lélekbe

kül

;

— Az ördög

lenni

—

!

—

elv, akarat nél-

által lettünk,

ékesszólása!

való

az önérzetet,

kiált fel

Hédervári

indulatosan emelkedve székébl. «i *

3^4

— Maradj helyeden, mint c

mond

szz

tiszta

s

légy nyugodt,

s

hitét védi,

Hédervári, vallását

ki

itt,

—

a király.

— Nekem hitem, mindenem — Aminoszlop, melyhez híven ha — éltem vésze közt keresztények ragaszkodtam. — Ti ok-emberek akarjátok tlem ragadni — Bíznátok-e hellenkez meggyzdés eltt telenben, meg nekem — mond, gadja meg? — Hagyjátok — kezeit Legyen jobb összetéve — milyen az enyém szívemhez Ez, tek van forrva — Atyámat láttam én haldokló keze homlokomra Nem kérdezte , mit adta az csak megáldott hiszek — leányát folytatá

!

az

!

!

azt

el

ta-

ki vallását

azt

1

a tié-

fölkelve.

s

a

!

!

1

!

áldást

!

látta

?

Keresztény kéz

tam

azt.

játok, itt

ti

?

én térdeimen fogad-

s

Szerettem a haldokló

hogy atyám

a sír szélén

1

férfiút,

kirl mond-

— Nézzétek ezen öreget az én atyám — mióta gon-

volt

— ez

!

s

meg

áldott

1

1

dolok, mióta a napot ismerem s az Isten szép csillagait,

nngy

világát,

zött népét:

ez volt, ezt nevez-

— Aminha térdre szerettem atyámnak tem, ereszkedett, Ábrahámnak kezeit vonta ajkaihoz — Ezek kezek — forró könnyei — — t? — Hielhagyhatom-e rebegé — ez szegény ember szen én vagyok mindene ezt

!

s

hullottak rajok.

a

tápláltak!

a

!

nélkülem pusztán

áll

a földön

!

Ábrahám

feje

gyermeknek keblére hanyatlott, arczában oly fájdalmas kifejezése lt a búnak s kétségbeesésnek, hogy Aminha, két kezével fogván meg sz fejét,

a szelid

csendesen zokogott.

— Tudod-e — mond ?

Széchi

Dienes megillc-

!

3'5

tdvc, hogy azért szeretheted gyámatyádat heted, mint eddig a hála

jótevink

— Tudod-e

;

:

iránt.

— vág közbe indula— hogy e bnös megrögzöttség az

makacs leány,

tosan Hédervári

igazság szoros

s tisztel-

a keresztény vallásnak parancsa

útján a máglyára vezethet téged

s

ezen ördöngös vén embert, kinek gonosz tanácsa tesz ily

vakmervé.

akartad

mondani,

— A tzpróbán

Aminha.

— Kivel

nem fél, nem ték hségemet

keresztül az

Ábrahám kebelébe,

kegyetlen

te

—

férfiú

—

hite van s az Isten

szólt

az ördögöt

Hitem s e jámbor öreg érlelIstenemhez, honomhoz, királyomhoz

ismer

!

;

ha a máglyára vezettek

meg tudok

s

halni

:

hitem ta-

malátom — — látom t szent sugaraival homlohegytetn látom az ég bokorral szemkán — A tzoszlop lobog a tenger ben, népe marahullámai közt: — velem Jehova! én halálra! dok! — vezessetek — Hát veszsz átok — Megállj, Hédervári — mond— Béke, tartásában. hatlan fönséggel szavaiban szent atyák! vallásunk az engesztelés, türelem szentségét, nem — Nem átkot — Ezen áldás eredetét szelidség — elérzékeaz szentség! igaznak nyülés rezg hangján, Aminhára mutatva — Nemes hölgy ajándéka ne foszszuk meg t vagy és szabad — egy e nap óta védelem

nított arra.

Én Mózest

folytatá látói

!

gasztaltsággal a sínai

!

elején.

izraelita

a

!

és

kiált fel a király

!

s

ti

val-

a

lása

lehel,

!

;

s

isteni

in,

szavai

hirdetik.

folytatá

hite

Isten

attól

!

alatt

!

!

szép elérzet mondja nekem, te megtérendsz egy-

3^5

Hited sorsosai közt szükség van c

kor!

szentségére az érzelemnek

hozzá

— sokakat

;

n\ert

— tévé

tiszta

kesern

közülök a haszonvágy

szennye

— Eredj nyájadba míg malasztjának szent — lága derül lelkedben, Emlékezzél meg imádsánemzeted godban rólam! légy nemes közt hozzád hasonlókat! — Ti pedig, balutakra téveszt.

vissza

Istent szíved szerint,

az

I

tiszteld vi-

és jó, nevelj

lelkiatyák,

égbl e gyermeknek. Ábrahám s Aminha a király lábaihoz borultak. mond Mátyás, szeliden Nephtali hölgye!

kérjetek malasztot

—

— emelve mindkettejét — Ábrahámmal — béke veled. föl

dal

térj vissza

lakodba atyád-

ISTEN-ITÉLET.
——

Végharcx fog

lenni kfizOttfink.

Vriftmarty.

Történetünk vegéhez

közelít.

— Mátyás Zápolya

Imrét Szepesség örökös grófjának nevezte, kinek ott sikerült a rablók

által

okozott rendetlenségeket

egyensúlyba hozni.

Mahomed

Koránra esküdt, hogy addig nem

a

pihen, m/g Európát rály a római

dalmát-

s

védmvek

gerendákat

s

—A

hódoltatja.

a velenczeiekkel

ki-

tudata a

Pétert, Disznósi Lászlót horvát-,

tótországi

Ffejérvárra a

ség

pápával

Zób

készületeket,

meg nem

bánoknak

nevezte.

Nándor-

ersítésére roppant mennyi-

szállíttatott

;

végre pünkösd ünne-

pére az ország nagyjait Budára parancsolta.

Nagy számmal gyltek azok

össze s egy szívvel, hogy mihelyt Mahomed mozdul, azonnal az egész nemesség lóra üljön s ezenkívül minden húsz telektl egy huszárt állítson.^' Pompásan s királyi fénynyel vendégelte meg Má-

lélekkel

tyás az

azt

határozták,

egybegylt rendeket. Buda soha élénkebb

tekintetet

nem

adott,

mint e napokban.

Az

utczák

telvék valának hintókkal, czifrán felkészült lovakkal s cselédekkel.

A

budai várról a Dunáig lenyúló hág-

328

áradozó folyam, nem sznt

csón, mint

A

alájárni.

királyi

a

nép

fel- s

csarnok ujjongó néppel volt körül-

állva, s

ha Mátyás valmelyik ablaknál mutatkozott,

élénk

éljen » -kiáltások harsogtak.

«

Esténkint az udvarban fényes tánczmulatság

A délutánokat hadi

szemlék

volt.

akkor alakuló fekete

s az

legio gyakorlatai töltötték be.

Végre az élénk feszültséggel madnapja feltnt. szellcsapás

nem

— Gyönyör meg

ingatta

várt

pünkösd har-

id

tiszta

volt,

egy

a légíveket, s a nap,

mint gyémántlabda, úszott az ég tágas kúpján, körülsugározva fellegtelen hézagát.

A

Salamon-utcza a legélénkebb képet mutatá.

Egy

—

kell itt képzelnünk, melynek egyik Salamon egyháza magas, sötét tornyával foglalá el az ezzel szembe nyulót pedig építési rendszerökben aggszer, de csinosságukban ujdon-

kis

tért

oldalát a

;

színezet, hófehérre meszelt, vagy koczkára festett épületek falazák; ablakaik rakva voltak bámulókkal.

Hajnalban már az utczának az egyház irányában

nem nagy kiterjedés

terén számos munkást

lehete kivenni, kik a földet

nehéz ütkkel egyen-

nyiló,

gették; másokat, kik arra fényl sárga homokot terítettek.

—

tér ki volt

Öt óra

tájban reggel

egyengetve,

már

a

körüle veres,

s

négyszeg fehér, zöld

sorompók vonattak. Majd szemben az egyházzal a sorompók mögött magas erkély emelkedett piros selyemszövetbl és nagyjai

s

arany

s

nemzeti szín szövetekkel harcz

ezüst rojtozattal a király

számára. Ezzel átellenben

bíráinak

volt

hely

borított

szánva.

A

egy kisebb,

alakult,

hol

a

sorompókkal

;

319 elkölönözött négyszeg és zz

egyház közt az utcza

szabadon maradott.

Az

ablakok körülbcll az ország nagyjai

a

s

nk

számára voltak nagy áron kibérelve, kik azokat jókor foglalták

Már

cselédeikkel.

el

e készületeket

megelz

napokon a Budán és Pesten levket élénk érdek tartá mozgásban.

Meg vívjon?

fog-e Zokoli jelenni

— ezt kérdé

?

s

lesz-e,

egyik a másiktól,

s

ellene

ki

valamint a

Zokoli megjelenésén senki sem kétkedett: úgy mindnyájan megegyeztek abban, hogy vívó

Elemérnek

voltak, kik

nemét

A

nem akad

;

s

Zokolinak e kihívásában

vag^'

a hetykélkedésnck találták.

király, Ígérete

szerint, a Zokoli

koholt ármánynak felfödözését lanságát,

szintazon

jesztette ki

s

Mihály

ellen

a derék lovag ártat-

számított nyilvánossággal

ter-

mint a milyennel a néhai

országszerte,

közhírvé tenni hogy ártatlanságán kétítéletébe ellenkez meg-

Szilágyi igyekezett egykor szégyenét

de senkirl sem

hallatszott,

kednék vagy készülne Isten

gyzdését érvé

Már

A

tenni.

halkal a csatatér elkészüléséhez közelgetett.

város bírája, zöld, hosszú rókatorkos mentében,

ezüst gombokkal,

medvekalpagban, néhány ugyan-

azon szellemben öltözött tanácsosoktól kísértetve, nézte a

tért.

Hosszú ezüstfej pálczájával integetve,

nagy fontosságot jelent arczkifejezéssel a ren-

tette

deléseket a sorompók

Az zett

Sres erkélyek

néz

s a

s a

fövényzés körül.

sorompók hosszában hely-

lóczák eltt több

úri

személy a

királyi

330

udvarból járt-kelt

a csata elrendelése körül közölve

;

egymással vélekedését.

Czobor Imre, egy magas szke ifjú, szabályos s Csáki Tihamér római arczéllel, mely a

vonásokkal

Csákiakban most bizonyíta,

A

jeles levente.

—A

s a

látás

nap nem

is

feltn

ezek közt

volt

királyi

családi

erkélybe léptek

szembe.

Lám

István tegnap azt állította,

föl.

— mond

innen igen szép! süt

hasonlatosságot

minden tekintetben

két,

hogy

— Úgy

van, Imre!

—

felelt

elbb

;

—

a másik oldalra kel!

emelni a királyi erkélyt.

tudod-e, mi történik

Czobor

igazam volt : Perényi

—

Csáki.

a Zokoli

De nem vagy

csatája

Holubáré?

— Azt hiszem, — viszonzá Czobor, — Holu— Miért gondolod ezt? — Elször, mivel mindenesetre királyé az elsúgyis elmarad. ség másodszor, mivel Zokoli — Én véleményeden vagyok Tihamér! — a másik — Zokoli vasfej legény ez a a

báré.

a

csatája

a

;

is

felelt

;

vás valóban elmaradhata.

lomig fürkészni

— Én

s

Minek

kihí-

az ily dolgot una-

vontatni ?

szólottam aziránt Elemérrel

;

elhatáro-

zása mellett marad, a mi igen természetes; hogyan is

vonhatná adott szavát vissza? Meglátjuk, mi lesz

a következése.

— Semmi. — Akarnám! — jegyzé meg Czobor. — De

barátom, tekintsük

meg

a másik oldalt.

Az

jer,

ifjak, ki-

indultak az erkélybl, a csatatéren keresztül léptek.

; :

33'

— A homok ers, — mond Csáki, közdhomokra, — de én féltem. — Tudod-e Csáki, hogy Holubár magában a csak védelmiképen — Tudom de kész hogy mindig a

toppanva lábával

a királyt

feltette

király ellen

:

vívni ?

azt

;

is

híreivel

a

:

Gara megsúgván

felségének a dolgot, Holubárnak

lovagi szavát kellé

esküvel

ersíteni, hogy a vívás-

ban egész tehetségét érvé teendi.^*

— Hm, nagy bátorság Mátyástól bad-e viadalban fejedelemnek — Azonban sok függ jobb nem ismerek. — Holubár er az !

kérdés

s

életét

ily

a lótól

tatni ?

is

;

:

sza-

kocítkáz-

a királynál

lovast

óriás, s a testi

mégis lényeges

;

ily

csatákban

én egyébiránt azt hiszem, mikép

mely az országé, így játékra tenni vétek nemes királyban annyi nagy tulajdon van, hogy némi gyengeségeit eltrhetjük, s a magyar szereti fejedelmét csataménen s véd- s támadó fegyverrel kezében látni. Nem vetted-e észre, hogy a király lóháton szerfölött magasnak látszik ? A mi a csatát illeti bízzunk a Hunyadiak testi erejében is, László a maga idejében hármával megvívott. Többen érkeztek most s rövid beszélgetés után egy

de

életet,

a

—

mindnyájan az udvarba várandók,

A

ki

siettek,

a

király ébredtét

öltözés után az egyházba szándékozott.

vívás nyolcz órára volt határozva.

Mihelyt ezen urak eltávoztak, a sorompókat fegyveres nép fogta körül annyi távolságra, hogy egymást

kopjáikkal

geket

s

színes

elérhették.

kendket

Az

ablakból

terítettek ki

;

sznye-

alant a küzd-

33»

homokot szélcsen

seprkkel egyen-

terjesztett ritkás

gették.

A

város bírája a kisebbik erkélyben

állott

s

a

hozzá közeledknek különös megelégedéssel mutogatta

a

monda

készületeket

:

— pars magna

—

quorum

a

mint büszkén

fit.

A

Salamon egyházának tornyában a harangok megkondultak nemsokára a vár fokain taraczkok ;

A

dörögtek kifogyhatatlanul.

király hófehér selyem-

mente helyett himzett

öltözetben,

vállán,

palásttal

közeledett, mérhetlen sokaságtól körülfolyva, számos kíséretével az egyház felé.

A

nép száma nttön ntt,

s

már kezdenek az

ablakból bámulok a hon szépcinek s nagyjainak helyet adni.

A

hölgyek mögött

állottak,

beszélgetve,

fiatal

lovagok, serdül

ide-oda mutogatva

s

ifjak

mindent

megfejtve a kérdeznek.

Ezen udvarlók közt ráismerünk ban Csupor Ádámra,

az

egyik ablak-

Gara Máriával beszélget élénk kézmozdulatokkal kísérve szavait. O, mint gyanítnunk lehet, az egyházból kilopódzott, míg társai a király kíséretében álltak, székének mennyeki

zete körül.

Ha idnk

volna rendre azon számtalan arczokat

megtekinteni, melyek mint dagadozó tenger terjedtek a Salamon utczájában találnánk ki

nem

itt,

mert

igyekezett a

:

alig volt

alkalmasint sok ismersre

egészséges hölgy

s férfiú,

nagyszer szemlének tanúja

A'lintegy félnyolczra lehetett,

midn

lenni.

a királyi er-

kélyben Ország Mihályné jelent meg, Percnyi Pé-

tcrnévcl zott

:

gyönyör

kfscrctökbcn két

;

Ország Salezia az egyik,

—

a

erény

tiszta

Gara dijadás nemes

hölgyek

tiszte jutott, az annyira keresett s a

ni

Sc-

— közte,

Ezen utóbbinak a sors által Alária és Ország Salezia közt a rena.

mint

alak mutatko-

a másik Giskra

— —

által

szépség jutalma

s

becsült.

A

többi helyek

is

már meg voltak

téren élénk zsinat hangzott,

legelevenebb képet

Mátyás ment, hol

telve.

az egész

s

A

csata-

jelenet a

láttatá.

a szent áldozat után a nádor csarnokába

t Pongrácz János és Ország Mihály fegy-

verkeztetek

A

föl.

király

vidám

volt s kifogyhatlan

a tréfákból e napon.

Végre trombiták harsogtak,

sznni

körül

kezett.

—

Ha

nyes képet körülszárnyalta királyi

a

s a zsinat

a csatatér

szem e változatos

fé-

az egyház közelében a

:

páholyból nézve, szemben, a balra

cs

ház-

nak kiálló erkélyében, egy elragadó szépség hölgyet vehete észre

;

öltözete bágyadt violaszín volt, min-

den hímzés nélkül

könny

fátyol födte

tk

;

teljes,

fényes hajzata

ifjúdon

csigákban foly le havas vállaira

de

el,

a lelkes

;

aromát lenge

képnek vonásai kivehe-

valának.

A

közeledk

által

okozott por megsznvén,

hölgy fátyolát hátravetette. Izabella tündérleánya

;

arcza halvány

némi reszketegség

ült,

s

a

volt, a csillagász

bánatos ajkai körül

mögötte atyja

állott és

Széchi

Dienes, az érsek. Miként arczkifejezésökbl olvasni lehetett, igyekeztek a hölgyet bátorítni s tatni.

megnyug-

334

— mond — Jobb mennél, kedvesem! — Ah! —

atyja szelíden

volna,

-— ha haza

féltelek

—

kiált fel Izabella

s

nem

A

ölne-e

meg

erkélyben többen jelentek

királyi

közt Lrincz, Hédervári

nk

lának a

A

meg

háta mögött helyet.

sony-mente és dolmány volt mellvért tündöklött

ketts

dolmány

fölött ezüst

nyitott ezüst sisak

morgása

alatt az

egy beseregl ettek beszél-

hallatszott.

Egyszerre trombita

—

—

minden szem a korlátokra volt szegezve. sorompó megnyílt s egy sajátságos tekintet lovag

harsogott,

A

Zób

kerettel tetejében.

Szünet ln, mely getési

a

;

fejeiken

ki,

s

Oltözetök fekete bár-

mint harczbírák.

föl,

ezek

s

Perényi, kik állva fogla-

s

kisebb erkélyben Ország Mihály, Gara

léptek

ült,

lehetek-e távol?

a bizonytalanság!

vágtatott

a

közepébe.

csatatérnek

bársony-dolmány

és

nadrág

rojtozattal terhelt, mellén

volt,

Öltözete veres

sr

széles arany-

hátán a hon czímere

és

csüngött ezüst szövetre színes selyemmel hímezve, fején

alacsony kalpag

ült

farkastorokból,

melynek

fels párkánya körül kereken magas, hajlongó fehér tollak voltak

tzve

;

kezében

aranyozott buzogányt helt

a

nyereghez támasztott

tartott, csillámló

kövekkel ter-

gombbal.

Megkerülte a tért aranyhálóval borított fekete ménjével, melynek csillogó czafrang csüngött fejérl s derekáról s rövidre vonván kantárát, a királyi páholy felé fordult.

—A

király

nevében,

—

mond érthet,

teljes

;

335

hangon

—

A

ert er

—

hírnök,

kerülte a tért a

derék lovag Holubár, leven-

felszólítlak,

téi csatára,

ellen!

— Jelenj

mert ez volt

—

meg!

ezzel újra

meg-

kiugratván a sorompók közöl, eltnt

s

szem ell.

Az

egész gyülekezet feszült figyelemmel várta a

felszólítás

sikerét s oly csend

lön,

rköd

hogy az

kopjások lépte hangzott.

Nehéz lónak ügetése hallatszott, zördül csörömpöléssel s a felnyílt sorompó eltt egy fényes lovag állt

meg. Paripája majd tizenhét markos és német

eredet

volt

homlokán

;

nag>'

kosorrú fejét aczél-vért födte,

fordított

vastag derekát

s

tölcséralakú

ér, redkben csüng fehér

A

hegybe

lecsapott farát hosszú,

végzd

majd térdig

és kék takaró borította.

lovag csillámló aozél-fegyverzetbcn

volt,

melynek

síkjában a gyülekezet színvegyületc tükrözé magát;

a sisak rostélyzatát aczél ki,

három

nyilattal.

helyzetében

ván

meg

arczfödél pótlá s

ül

kitetsz magassága, megjelenését ha-

is

tásteljessé tévé.

a fövényre,

E

gömböly

bátornak széles válla

Hosszú dzsidával kezében ugratott

nehézkes csataménét csörtetve forgat-

a tér

körén

;

végre annak közepén

állott, feltaszítá sisakjának arczfödelét,

nagyidomú, de lelkes

mely

férfiarcz tekintett

ki

meg-

alól

egy

hidegen

és büszkén.

A sorompó újra megnyílt s hézagában a bámuló szem egy deli lovagot pillantott meg; fegyverzete fénytelen aczél volt, domború alakokkal elhintve, aranyozott szegélylyel, gombokkal s csatokkal. Bal oldalán ezüst ketts kereszt csillogott s alarta karcsú

—

33^ derekát

aranyzsinórokból

s

gyöngyökbl

öv

font

keríté.

A

hasonlóul

sisak

kes zománczú holló tartott

el

tagjaihoz

dkben

A

ült,

volt

s

tetején

mely orrában arany

ké-

gyrt

rostélya le volt eresztve s a lovag kezébe

;

dzsida szorult. borítá

aranyból

pompás pejmént ezüst-pikkelyzet

s

a

magas kápájú nyereg

alól

könny

re-

folyt le a veres bársony-takaró.

két

roppant

A

egészen, mint kígyóbr, simulva minden

lovag szemben állott; lova,

minden nagysága

késbb

a

mellett,

detét a tagok ritka arányosságával bizonyítá.

majdnem hasonló magasságúaknak utóbbi deli, karcsú volt

s

a

jöttnek

nemes ere-

Hseink

tetszettek, bár az

szemnek kedvesebb tekin-

tetet adott.

Kis szünet után az arany sisak rostélya megnyílt s alóla

az istenített királynak nyílt, férfias aroza vilá-

gított,

vidáman

és szerényen.

Ujabb szünet ln harmadik harsanásra Körül nyargalták a

;

végre a trombita

tért a

lovagok

s

A

fektetek támadásra.

volt s a

nk keble

s

a

különböz vé-

gein foglalván helyet, sisakjaikat födék be kat

rivalt

a csata megkezdetett.

s dzsidái-

nép élénk várakozásban

szorult, halványuló arczokat lehete

míg a férfiú-seregnek élénk harc^vágyat kedvtöltést lehel vonásaiban mer bátorság s er

látni itt-ott, s

volt kifejezve.

Izabella halvány volt,

mint a reggeli hold, keze

görcsösen feszült az ablak párkányára; de király

vonásai

könny

paripájával

föléledtek,

az

vágtatott

ifjúság rózsái

el

midn

a

irányában,

tértek azokra

;

337 vissza s arczának kifejezése szenvedélyt s bizodal-

mat

árult el.

A az

harczbíráknak komoly

sabb volt

azon

s

induljatok!* szavokra

«

els rohanás elkezddött

;

a királynak lova gyor-

elébb haladván a küzdhely közepénél,

jóval

csapott

túl

míg mellét középben ütközött,

dzsidája a királynak szíve oldalába

Mátyás

a

kinek

Holubárral,

össze

bátor lovagnak széles

üdvözlé.

A

csapás irtózatos volt mind a két részrl

határozó. Holubárnak sisakja hátrafordulván az

lökéstl, a földre zuhant

s

a

s el-

ers

nemes német lovagnak

vérpirosra gyúlt arczát, sárga fürtéivel dús hajzatá-

födetlen láttatá. Ugyanazon

nak, test

hátra felé hanyatlott s

perczben a fels

kemény erködés után

nyergében megmaradni, iszonyú csörgéssel zuhant a homokra, oldalvást esvén jobb karjára, mely azonnal kettétört.

A

király

ideje volt

néhány perczig ingatlan

még

ült

nyergében

fölemelni,

sisakrostélyát

halálosan

sápadt aroza meredten bámult maga elébe, de a

szörny ütésnek

kábító ereje a

tévé hatalmát, —

gébl

s fél

s

Mátyás

jöv

pillanatban

ervé

lassan kihanyatlott nyer-

kezével érvén a homokra,

elbb

segített

esésének kevesebb súlyt adni, de lábát kissé megsértette.

Azonnal talpon

német Megtörténvén

volt újra s rendelést

lovagnak elvitelére s

s a csata díját,

Mátyás az erkélyhez közelített egy fényl ezüst sisakot veres, fehér, ékesítve,

fogadá

mondhatlan kellemmel adá

Jósik*

:

A csehek

a

ez.

zöld struoz-tollakkal ki azt

tn

gondos ápolására.

M»£yiror*s:igb«ii.

II.

el

Serenától,

át.

at

A

a király a hozzá sietett Ország Mihálynak kíséretében, az erkélybe lépett föl s annak közepében helyet foglalván, rövid szü-

lovakat félrevezették,

net után vidáman, bár kissé rekedt hangon, beszélgetett a szép hölgyekkel.

Túl Izabella fölkelt helyébl

ben eltávozott

;

s

atyjának kíséreté-

tagjain szokatlan reszketegség volt,

de arcza nemes büszkeségben sugárzott.

— Ez — Él

királyi csata volt

!

— mond

az öreg csilla-

gász, szép leányát vezetve.

gyzött! legyen

s

szólt Izabella s

neve áldott!

Isten

nem

többé az ablaknál

—

láttatott.

Nemsokára cselédek jöttek a csatatérre, gereblyékkel és seprkkel egyengetve ki a homokot s ütkkel veregetvén azt keményre.

Mintegy

midn

fél

els

óra telhetett az

a fentebb leírt hírnök

viadal

után,

ketts czímerével újra

s fenszóval monda: Mihály Isten és becsület nevében felszólít mindenkit, hogy álljon el, ki t királya s hona ellen htlennek meri nevezni hogy Ítéletében s nyílt csatában, életet élet ellen, bizonyítsa be ártat-

megjelent a csatatéren

— Zokoli

;

lanságát

A

!

komoly, ünnepélyes

den szava érthet jel

volt,

melynek mina nagy csendben trombitafelszólítást,

követé.

Az

egész

gyülekezet

némán

tekintett

a

hir-

nökre.

Ekközben

a

nok, sötétzöld, fénytelen

sorompó megnyílt s egyszer bajzsinórtalan dolmányban s nadrágban,

fekete

vérttel

mellén

s

fekete leborított

1

33» sisakkal, tollczifrázat nélkül, lépett a csatatérre, olda-

lán

ers egyenes

A

kard csüngött.

hírnök az idézetet, szint azon komolysággal,

mint elször, ismétlé s újra rivalt a trombita, de a sorompók közelében senki sem mutatkozott. Végre harmadszor emelte föl szavát, harsányul és értheten elmondván a felszólítást. Az egyszer lovag nyugton állott a királyi erkélylyel szemben, a földre szegzett tekintettel.

— Egyszerre

Szünet ln. szott

—

:

Ártatlan

!

ujjongó kiáltás hallat-

Zokoli Mihály

éljen

egész Salamon-téren egy zúgás hangzott:

Elemér, a sas

— Emeld — Fel

1

a rostélyt fel

!

a rostélylyal

fel

!

— mond — zúgott

— az — Éljen

!

s

a király.

1

minden

ol-

dalról.

Zokoli tagadólag rázta

A

zaj

kissé

sznt,

fejét.

midn

a trombita újra

sorompó eltt egy bajnok

meg-

meg, hogy az felnyittassék. Talpig fegyverben volt sisakja tetején az, vérttel, czomb- és karlapokkal egy hegyes tr látszott, veres, mintegy vérbe mártott véggel tigris-kaczagány folyt le a deli termet, rivalt

s

a

jelent

intve,

;

;

bár kissé zömök lovagnak

Az egybegylt

vállairól.

sokaságon megütközés vala észre-

vehet, mely terjed morgásban

A gen

hírnök azonnal távozott s

merészen

A harczbírák verzetét

esküt

s

állott

s

jelentkezett.

a két bajnok hide-

gyalog szemközt.

a térre léptek le, s a

kardjaikat vizsgálták meg.

tnek

:

bajnokok fegy-

A halálra

vívók

hogy semmi amulet- vagy talizmánnak

!

34»

birtokában

hanem

nincsenek,

igazságukban, állnak, mint

Végre

a

bírák újra

bízva

crejökben

s

férfiak, Isten eltt.

helyet

foglaltak

erkélyök-

ben.

Serena, jelent

ki

mindeddig nyugodtnak

látszott, a

meg-

vivónak érkeztekor elhalványult. Egyrészt a

Zokoli veszedelme okozta a rémülést, másrészt valami szégyenít volt ezen, hihetleg számított késés-

nem

ben, mely a megjelenést

reméltté tevén, egy-

szersmind a nép közfelkiáltását

s

Zokoli Mihálynak

ártatlanságát látszatott megczáfolni.

Országné azonnal észrevette a Serena megütkös igyekezett megnyugtatni. Serena minden lelki erejét összeszedte s rebeg hangon szólítá meg

t

zését

a szép Saleziát, ki mellette ült:

— Ki

A

lehet e lovag?

kérdett

nem

egyáltalában

—

Alkalmasint egy azok közöl, tét eszközlötték

A

király

—A

felelt

— — kik vesz-

mond

— a küzdés

tudta kitalálni.

Zokolinak.

Serenához

fordult.

— dicsség! —

bajnokot gyanítjuk,

mindenesetre veszélyes leend mindkét részrl Istené legyen a

Minden rendben

az ártatlan

volt.

A

;

de

gyzend

harczbírák újra erké-

egybegyltek arczkifejezésén látható volt azon komolyság s részvéttel vegyült feszültség, mely az isten-ítéleti csaták fonlyökben foglaltak helyet

s

az

tosságát jelenté.

Végre az egyik harczbírónak

A

csata

ily

esetekben lelket

— Elre! — Isten nevében! kezddött. — Zokoli nyugodtan fogadta

rázó szózata hangzott:

;

34'

bszQlt ellenének

csapásait, deli

eleikbe szabadon

s

könnységgel vetvén

tisztán tartott védleteit.

E

hideg-

ség az ellenséges lovagot majdnem dühössé tévé irtózatos vágást

tn, mely bár

felfogva Zokolitól,

elég ervel bírt sisakjába hatni.

emelésekor Zokolinak

A

sisakját kellé

kardnak újabb

elbb

feltaszítni

homlokáról, míg a második vágást felfoghatta, de

mégis szokatlan gyakorlata azt,

s

s

gyorsasága megelzte

álmélkodására minden jelenlevnek, mindig

vedl rendszerét

folytatá

s

ellenségére egy vágást

nem tn.

A

csata

majd negyedóráig siker nélkül folyt; a

bajnokok hajszálnyira sem távoztak

A

állásaikból.

harczbírák pihenést parancsoltak,

s a

két ellen-

ség földre szegzett kardokkal mérte egymást, dacz-

némán.

czal és

Jel adatott újra s a kardok villogtak.

lovag hirtelen rohanta hátrálni látszatott;

san csapott ellene

meg

Zokolit,

Az ki

idegen

pillanatra

következben oly hatalmafejére, hogy ez kardját leeresztve, de

a

féltérdre zuhant, igyekezvén hirtelen fölemelt kardjával a

támadó rendszert

Zokoli újabb vágást

ennek következésében

a védelmivel felváltani.

tn

a fölemelt karra s

midn

a másik bajnok kardját kiejté

kezébl, Zokoli fölemelte azt

—

s

visszanyújtá neki.

Második szünet ln. Végre az idegen lovag fölemelkedett s minden erejét összeszedvén, hevesen támadta fogadta a

A

meg

sr

vívótársát,

ki

neveked hidegséggel

csapásokat.

körülállók a lehelletet érzék kcbiökben

dozni.

— Most mozdult

Zokoli

;

egy lépést

maratett

az

345

elször hátráló terítette

felé s

egy

—

ellenségét.

végs

A

vágással

maga elébe

zuhanás rögtöni volt;

a

következ perczben Zokoli lábát tette a fölkelni törekvnek mellére s hosszú egyenes kardjával a Icvertnek sisakrostélyát tolta

—

Wratizláw!

—

Komoróc^i, te vagy?

Harsogó

kiált

fel.

Zokoli

— Ismerlek!

meglepetve

—

éljen hangzott.

Zokoli némán tekintett halálos ellenségére.

— — hangzott Zokoli födve maradott. — Végre megszólalt. — Add Istennek meg Fel a rostélylyal

újra.

!

a tisztességet s valld

király s e fényes gyülekezet színe eltt, lan

hogy

itt

a

ártat-

vagyok!

— Nem — hangzott

a Komoróczi hangja, melyben düh és szégyen vegyültek. Zokoli meredten bámult maga elébe, míg újra !

szólott.

— Az Isten

kei

s

becsület nevében szólítlak föl bics-

KomorÓGzi Péter!

— mondj igazat! halálod órá-

ján: ártatlan vagyok-e?

— Nem! — ismétlé

a

mogorva rablónak tompa

hörgése.

Újra szünet ln.

— Harmadszor kérdelek, Káldor Kálmán! — mond — anyád öreg atyád — bár áldott meg, haldokló ágyán nevében, — mint h atya ezen áldás erejére min igazán szent atyád és anyád emlékezete eltted — kényszerítlek, légy igaz végre Zokoli

halálsikoltására,

távol

ki

voltál

s

fiát!

és

vagyok-e ?

szólj

!

ártatlan

343

— Hah! —

kiált

a

fel

enyhül

rabló

szívem kulcsát kezedbe

Igen

állani ?

ez az ember

— Legyen

igaz szóért

!

itt

ki

tanította

el, mely hatalmának

talizmánt vonni

tudok

?

nem

haraggal,

— Ki adta

mintegy önkénytelen varázsnak engedve.

ellen

meg a nem

atyám és anyám nevében,

!

áruló.

Isten neked irgalmas, Komoróczi, ezen

— mond érzékenyen

Zokoli,

fölemel-

vén sisakrostélyát s egy arczot láttatván, mely majd-

nem ni gyöngédségével brének, de kifejezésével

férfias szilárd

vonásainak, az egész gyülekezetet bá-

mulásra ragadta.

— A lovagnak lába még mindig

a

kér-

s

Komoróczi keblén nehézkedett; de tekintete

kérdleg

A

volt a királyhoz emelve.

király intett kezével.

Zokoli elemelte lábát a Komoróczi keblérl.

—

— Vigyétek t Vedd

éltedet,

—

szólt Mátyás. és ápoljátok ! Komoróczi! mely ezután a mienk,

s

hogy örülhessünk annak. Komoróczi durván idézte vissza Nankelreuthert, Életemet eloda sietett s fel akarta segíteni.

igyekezzél,

ki

veheted, király úr,

tod

!

enyém

az az

karjaiból

hideg, komor tekintetet vetett maga sorompóhoz ingadozott, jobb karját tartva

patakzott a vér körül, s a

!

— — mond büszkén — nem adha— Végre fölemelkedett,

;

bal kezében.

Ott topogott lova, melyre az öreg Gáspár segítette.

— A rabló-lovag

csillagos

sarkantyúját

s

a

mén vékonyába

mint

a

zivatar

föl-

ereszté

távozott;

nyergébl vérzsinórok ereszkedtek, nyomaira gyöngyözve, mint sebesült szarvasnak.

A

SPÁHI. Ha

a vég j6, minden jó

—

—

Verina. Schiller.

Kevés mondani valónk van még.

Az

három holddal a király maga kérte meg Giskra Serenát Zokoli Mihály számára, ki a halálcsatát követ estén a királyi csarnokban a istcn-ftélet után

fényes tánczmulatság víg gerjedtsége közben juttatá

Serenának eszébe azon emlékezetes

a piruló

éjét,

mely, minden veszélye mellett, a legboldogabb volt

A

életében. fel ritka

menyegzt Mátyás Visegrádon

tartotta

fény nyel.

Késbb tartani az

Zokoli Mihályné azon érdeket fenn tudá udvarnál

s

házkörében, mely

t

egykor

bámulttá tévé a Giskra táborában.

A

király barátsága

Zokoli Mihály a sas iránt

mert e melléknevet megtartotta

—

holtig állandó

maradott; de kegyencz a nemes lovag sohasem

Néhány

évvel

által

volt.

történetünk után Zokoli Mihály

házának kapuja eltt, Kis-Várdán két

nem éhenhaló

elaszott,

majd-

koldus kéregetett; az Angyal diák

megvesztegetett hamis tanúk voltak ezek.

Serena

—

szállást adott

nekiek

s ápoltatá

ket

—

halálig.

— Jósika

:

A

J^ié

a

csehek Maj;yarorszigban.

11.

f? —

mond az aga.

347 '»P-

345

AminhaNephtalinélns örököse minden vagyonának. Pérjc tokában

a

Aminha

a

gazdag Ábrahám

a királyi bizodalom bir-

legnevezetesebb keresked volt korában.

öreg Káldor vagyonából az

az

t

illet

részt készpénzül s ékszerekben kapta ki.

A

maradékai

Nephtali

Biedermann nevet vettek

József császár

11.

s

föl,

késbb

alatt

egész

az

család a keresztény hitre tért.

Nankelreutherné, mint lelkületébl gyaníthatjuk,

derék férjével vígan, könnyen úszott az

main keresztül.

ki

gazdagon

követte,

élet hullá-

— Vadnai szobaleányát, t Budára kiházasította.

Azzal a képzelettel, hogy a budai tzsér, Neph-

—

tali

sógora, sohasem tudott egészen kibékülni

de Aminhát szerette

t

s becsülte,

;

mint minden, a

— ki

ismerte.

Történetünket követ évben, január negyedikén, a király

több úrral Tolna várában

kiirandó országgylés

A

tanács után

komoly tak,

pontjain

ebédhez ültek

felleg borongott.

midn

;

volt,

a

Budára

tanácskozandó.

de

a király

—

arczán

Épen fölkel-félben

vol-

egy levelet hoztak neki. Végig futotta

azt szemeivel s arcza

— Széchi

I

te

szobáiba vonult.

örömre

gyúlt.

követsz, — mond

a

király s

bels

3+6

— R^lségedct érdemes egyházi

A

király

váratlan

öröm

érte

!

—

mond

az

férfiú.

hallgatott;

egy

mellé leülvén,

asztal

néhány sort írt, mert levelei rövidek voltak mindig. Ezt vigyétek gyorsan Budára, mond. hirtelen

—

—

Elolvashatod

s

nyomd

azután a pecsétet

rá.

— —

— —

Mátyás titkot parancsolva tette ujját ajkára. Ez az örömek egyike, folytatá érzékenyen, melyeket a királyban az ember élvez! Min boldog

—

nap ez

—

! I

Széchi a levélbl olvasta: atyja nevére Jánosnak.

«

Nevezzétek

— Tizenkettedikén

t

nagy-

látlak.

Hunyadi Mátyás.*

^

Angyal diák Bicskére ment, de Komoróczi, azeltti csalásait megtudta, csúfosan s

zte

el

ki

onnan,

végre, miután több életnemében sikertelen próbát

tn, mint öreg köszvényes temetr végezte Sopronban

életét.

^

Komoróczi a megszégyenülés szúval

Bicskére

tért

vissza.

boelbbi

által keserített

Látta,

hogy

életnemét úgy, mint akarná, nem folytathatja, mert két rossz rend volt a honban s éber a király.

—A

közt tehát a kisebbet kellett választania véleménye

A

szerint. jen,

hogy otthon nyugalomban élóvakodva ugyan, meggyógyulván

helyett,

— sebei

—

de nem kevesb szenvedélylyel életét s

neve

többször

j

a

folytatá

Mátyás derék vezéreinek csatáikban

el, mint egyes lovagé.

kénye szerint

kalandos

cserélt helyet és

—ó

kedve

s

vezért; pihent vagy

347 bajt

vívott,

makacsul igen

is

s

így

követé,

azon

nemét

függetlenségnek

mely a Mátyás kormánya alatt közé volt szorítva, s rend

szoros korlátok

—ó

és törvény által féken tartva.

telmében

a

a szó teljes ér-

mert oly országban,

szerencsétlen volt,

hol a rablás s kényuraság helyet rend kezdett ural-

kodni

;

hol a kalózok

el

czfmzetét, s a gonoszt

s

kezdek veszteni a lovagiság rendbontót

minden lépten az igazságos

megvetés érte

király alatt

:

ott a kevély,

rablólovag, színlett megtérése után

szilaj

is

szükség-

képen a kicsinyítésnek s megvetésnek egész mint éles trt horda vad s büszke szivében. holtig

— ót

Komoróc^i Péternek nevezték.

Ezernégyszázhet\'enötben, a

Magyar

százhúszezer török veszett

el,

Balázs ve-

gyzedelemnél, hol

zérlete alatt kivívott elhatározó

s

súlyát,

jelen volt Komoróczi,

a sorok elején vívott a rákoczi tónál. ^^

Este a török seregnek csekély maradványa egy

szk

Az ég fekete volt, a néhány sátor emelkedett, a tábori Egyikébl ezeknek tüzek füstjétl körülfolyva. völgykebelben tanyázott.

föld hóval födött,

egy szilárd tekintet

— Mi

A

baj?

—

sz

— kérdé

aga lépett

ki.

sötéten.

sátor eltt egy karcsú spáhi állott dzsidát tart-

ván kezében, melynek tetején

sápadt, szakállas

f

tátongott.

— Kié a f? — mond az — Ez, a míg — élt,

felelt

aga.

nyugodtan

büszkén a dzsida tetejéhez irányozva Bicskei Komoróczi Péter volt!

s

a

tekintetét

spáhi

—

JEGYZETEK.

—

Tesster Ung. Dec. 111. L. lo; 515. lap. Péczely M. t. 288. 1. G. d. U. V. rész 52. lap. * Uderszki éjtszaka titkon elszaladt egy más ersségbe, mely Lengyelország szélén építtetett, s Brezniczének hivatott Bonfinii R. U. D. 111. 1. 10; 526. 3 Rozgonyi Simon a mindenható szépség szerelem csudahatású fegyverével próbálja a harczban gyzhetlent meggyzni, nül adja neki igen szép fiatal húgát gazdag ajándékkal. Péczely, Magy. t. 182. 1. " Bucht) : cseh tésztanem (Kugbltjupf). ^ Tessler, G. d. U. V. r. 70. lap. ^ Anká (Anna) Mázsa (Mária) csehül, 7 Mlatecz, csépl csehül : egy neme a fegyvereseknek a husziták korából, csépekkel ellátva, melyeknek végeit *

Bonfinii R.

—

—

vaskarikák szoríták. *

Csatacsillag

9

Péczely

G. •**

d.

d.

Péczely,

(líTorgcnstcrn)

290.

t.

U. V.

Péczely,

Cu

"

M.

M.

1.

tOskésgombú buzogány.

A

—

pártos vezér.

298. lap.

t.

t.

— —

Szilágyi

Tettler.

halála.

70. lapon.

294. lap.

Tettler.

G.

d.

rész, 53. lap. '*

Tettler,

rész, 40. lap.

Ung. V.rész

M.

—

Ung.

V.

—

Az

Tettler egybekelés három év múlva megtörtént Gesch. d. Ung. V. rész, 21. lap. Katarinát a csehek

Kunegundának

is

nevezték. Péczely Józtef.

mások. GaUotti Mártii de dictis et

Magyarok

tört. Bonfin, s

'3

' *S

factis

576. lap. Hasonlítsd Collín de Plancy. Satan, Conjuration Pacte.

—

Albertus magnus. Cercle. Hasonl. Collín de Plancy Dict. ration.

Mathiae.

Dict.

17. fejezet,

infcr.

Demon-

Grimoir d'Honorius, inf.

Démon Conju-

349 '^

'7

'^

Boszorkány Sabathoknak (Szombat; Sábesz; Eterle) nevezték a régi babonás idben, több boszorkánynak összejövetelét keresztutakon vagy hegyek ormain.

'9

Mennyire tehetségében

Hason!. Collín de Plancy Dict.

Galeotti sok helyen

***

infcr.

Conjuration.

volt a szónoklat a királynak;

említi,

közt a lengyel

többi

a

követek elfogadásáról szólván. Lásd GaUolti Mártii. de dictis et factis Mathiae 367. 1. Mátyás királynak nyájasságáról lásd a többi közt Galeotti, de dictis et factis Mathiae 370. 1. Giskra, kit Mátyás háborítlan hagyott a zólyomi várnak birtokában. FessUr, Gesch. d. Ung. V. rész, 80.

1.

*'

A

"

U. Dec. 111. Lib. X. 530. lap. FessUr. Gesch. d. Ung. V. rész 89. lap. Péczely József.

»3

Bonfinii.

Giskra

Md.

*-

*S

Ung.

V.

r.

olvashatni:

Dec

JV. Lib.

L 536. FestUr. Gesch.

C

Péczely

118. L

Dec

R. U.

Ung. 93.

»^ Bonfinii,

»8

terjedelmében

65.

József,

M.

Fesster.

Gesch.

t.

I.

Bonfinii.

Ung.

egész

Chr. P. lY.

Turóczi.

d.

*7

299. lap. Rer. U.

t.

300.

levelét

R.

Bottfin.

R V.

111.

X 531.

L.

lap.

).

U. rész

Dec

IV.

Ub.

J.

d

J. 537. FeuJer. Reg. T. XIV.

119. lap. 7Ca/<ma Hist.

666. lap. az itt említett képhez hasonló, de gyémántkerítmény nélkül, b. Jósika Jánosnak birtokában van Erdélyben. Bonfinii. R. U. Dec IV. L. 1. 536. lap. FessUr. G. d.

Egy

U- V. r. 118. »9 30 Bonfinii. R.

lap.

U. D. 111. L. X. 533. lap. FessUr. 10 12 Gesch. d- U. V. r. 108 11 109 13. lap. Péczely József. M. t. 197. lap. 3' 3» Bonfinii. R- U. D. IV. L. X. 536. lap. FessUr, Gesch. d. Ung. V. rész 13. lap. 33 Lásd Ortelius redivivus et continuatus 33a. lap. Vahre Contrefactur der Stadte Ofen und Pest. régi Budának képe a pesti nemzeti múzeumban is látható. 34 Bonfinii, R. U. Dec 111. L. X. 351. lap. FeuUr. Gesch. d. Ung. V. r. 91. lap.

— — — — — 1

1

1

—

1

—

A

1

350 FetsUr Gesch. d. Ung. V.. r, 91. lap. Turóczi Chron. P. IV. C. 65. 37 Lásd Ortelius redivivus ct continuatus 322. ^ Tudva van, hogy Mátyás királynak két jámbor oroszlána volt, melyekrl az a hagyomás, hogy ugyanazon órában szntek élni Budán, melyben Mátyás király Bécsben meghalt. A mottók a legtöbbször a regény ceconomiájához tartoznak ; s néha egy szó elkészít valami jelenetet, vagy függben tartja az olvasót, vagy figyelmét ébreszti. A legjelesebb regényírók c rendszert követték. Kissé unalmas, hogy nálunk még ilyenek fölött kétség van ; de mivel van említeni nem felesleges. A történeti s egyéb jegyzeteket a kötet végihez csatoltam, azért, hogy a regény olvasása közben a figyelmet ne zavarják. Kényelmesb lett volna mindenesetre a jegyzeteket egészen kihagynom de mivel regényem történeti adatokon alapul, senki rossz néven nem veheti, hogy olvasómmal láttatni akarom, hogy az ily munka fáradságba kerül ; s hogy történeti regényt szükségképen történeti adatokkal kell támogatni. Egyébiránt nem vagyok azoknak véleményén, kik az ily jegyzeteket szkségfölöttieknek tartják ; st azt hiszem, hogy néha apróbb körülményeket is, ha történetiek s érdekesek, a regénybe bele tudni szni, érdem Bulwer, a Pompeji végnapjaiban egy marék hamut, egy tört edényt, egy föls hogy tudta : jegyzeteibl írást tudott használni, 3^

35

—

:

—

—

—

;

—— —

látjuk.

Az

olvasó

úgy

is

ezeket,

fleg ha

történeti adatok,

—

a

Ez is oly tárgy, regény átolvasása után futja keresztül. mely felett sehol sem vitatkoznak már ; de nálunk legalább egyszer megpendíteni szükséges volt.

^39

Van egy neme

az embernek, mely azt hiszi, hogy különös nagyszer idszakok kellenek hogy a tettre vágyó élhet oly idkben, melyekben tenni, cselekedni nem lehet, kényelmes mód, restség és sopánkodások mentségére Olykor épen a nyugalom s béke kora hordja méhében a nagy jövend tettre

;

—

I

—

35'

—

Ilyenek az átmenet korai magvait. eszméje már munkásságot tesz fel.

is,

melyeknek

Vegyük

a

két

melyeknek egyikébl a másikba történik az átmenet, mint két villany-vezett, az átmenetet, mint a kett közti hézagot, melyen az egyikbl a má-

kort,

sikba szivárog a villanyfolyam, s mondjuk : lehet-e e között munkásságot, mozgás nélkül képzelnünk ?

—

Tekintsük a világ történeteit s merjük tagadni, hogy nem épen az átmenetek korai voltak-e azon föld,

eszmék sarjai fejlettek, hogy végre annyira ersödtek, hogy egy szilárdabb lég idszak vihamaguk adtak annak nevet, rinak ellenállhatva, ert s fontosságot. Bennök ért a kor s a kifejlés fontos szakát, kevésbbé mint akár mit, mondhatjuk csüggesztnek. hol az

k

;

minden korban, minden idTettre akarat keJl szakban lehet tenni. Az egyenesnek nincs szüksége küls kerítvényre, hogy tegyen s a legtöbb, a mit állithatunk, az : hogy bizonyos korban, bizonyos emberek többet tehetnek, mint máskor. De az egész;

nek

eszméibl

foly

ki,

hogy

tenni mindig lehet.

Egy

van azonban, a mi a tettert korlátolja, s az BuJwer azon balhiedelem : hogy tenni nem lehet. mondja hogy jelenben sok fiatal van, ki életunt gyorsan látjuk ezeknek élvezet eltt s valóban, számát szaporodni. Talán azért mutatkozik e szánandó jelenet korunkban, hogy visszahatást idézzen el, s a jöv kor kifejlett eszméi közé tartozandik

—

:

;

mely most van els leveleiben. Hogy él egy anomáliát, egy néma ellenmondást képez 8 hogy nincs kor, mely valakit feljogosítson ez idszakot arra, hogy gyáván reméljen tett nélkül kívánván magához módosítani, nem magát abba bele vagy azt szeresse várni, mi lehetség s teltalálni jesedhetés határin túl esvén, a hold szarvaira vágyó gyermek szánandó ábrándozásai közé tartozik. *° Lábravaló, van egy neme a gyöngétlcn gyöngédségnek, s ehhez tartozik némely ruhanemk elnevezése olyanokká, mik épen azt juttatják az embernek eszébe, hogy a dolog megnevezése illetlen, holott a valódi néven a figyelem minden további utógontalán az, s

életunt

;

;

3J« nélköl suhanna el. Ilyen a lábravaló angol regényekben használt elnevezése inexpressiblnek. 4* 43 44 Dzwela. Mit a történetekbl regényemben használhattam, vagy nem, c nevezetes rabló tekin-

dolat

•'

tetében

az

olvasható

Bonfinii Rer.

— 140 — 141. — 150 — 151. 305 — 306. leghatalmasabb

J39 Ungarn 149 rok története, ^í Nyugat egyik Lib.

I.

Lajos, a

franczia

leányával

is

lap.

Ung. Dec.

Tesiler,

Gesch.

lap. "Péczely József,

IVl

der

Magya-

lap.

király

megkínálni

a

özvegyen maradt Mátyást

fejedelme pedig XI. tartá kisebbségnek, csak kevés nappal azeltt Péczely József Magyarok

nem

történetei. 301. lap; és mások. Kevesek kedvéért, kik talán nem tudnák, jegyzem itt meg, hogy az izraeliták halotti öltözetben szoktak a synagogába járni. Január elején Krisztus körül metél tctése napján szokásban volt a magyaroknál Strenát adni. Galeotti Mar. de dictis et factis Mathiae Regis Cap. XXIV. 379. lap. Az ünnepély neve szláv eredetnek látszik, de valóságos gyökerére nem akadhattam. •' Budára jött bizonyos Holubár nev derék lovag, erre s testének roppantságára bámulandó. Geíeotti Mar. de dict. et fact. Mathiae R. C. Xlll. 373 1. 49 Galeotti Mar. de dict. et fact. Mathiae Regis Cap.

"^

7

—

XXIV. 379. lap. Mar. de dict. XXIV. 380. lap. Galeotti Mar. de dict XXIV. 380. lap. Galeotti Mar. de dict XXIV. 379. lap.

í° GaleotH í'

í*

^3

et

fact Mathiae

Reg.

Cap.

et

fact

Mathiae Reg. Cap.

et

fact

Mathiae Reg. Cap.

—

Magyarok tört. 306 307. lap stb. Mar. de dictis et factis Mathiae Reg. Cap. XXIV. 373 374 375. lapon olvasható az egész

Péczely József,

S* Galeotti

—

—

Holubárrali csatának leírása. íí Péczely József. Magyarok tört. 311. lap-

TARTALOM. Lap

A CSEHEK MAGYARORSZÁGBAN. Második

ré«r

_

_. — — — _ — .- — — _ — — — — _. _ _ _ _ _ _ — ._ __ — — _. Elemér a sas — __ A kényúr ..-_„___ — .._.______ Esti lovag

A A

borz-király

-

lorag eskQje

-.

.

Lélekidczet

Az

atya

csillagász és

—

_..

— — — — — ~ —

135

-

__.___. .

—

_..

_

Gyermeksikkasztó

Ozwela és zsebrákjai

Trón

A

_.

..

spáhi

Jó*ika

:

—

___

_.

— — _

____________

— — — — _ _ „ „_.._____... — — _ _ _ _ _ _ _ — _ _ — — — — ..

.

Jegyzetek

....

..

_._.____ ..

A cxhck

174 191

124 145

158 i68

178

..__._.______ 194

végóra kínai és öröme

Isten-ítélet

A

___

__

______ ____..___

.„_.._____

—

egyház világa

váczi

Strena

A

és szerelem

_

151

—

._

__

_.

117

.

gyermeke

és fÖld

8»

95

_. Aminha Az oroszlánok

Menny

49 70

_________

_______________

...

Salamon tornya

A

.

5

30

Magyarországban.

iJ.

308 317

344 348

.

KÉPJEGYZÉK. I.

1.

Hftllod-c

ember?

Kösd

fegyveredet, lovag!

— —

Jer, s

3.

4. 5.

8. 9.

A

fel

— — —

—

mond

Héd«rvári._

kiri]y rövidre vonta a kantirt.

vedd

ki

kezembl

ii

60 ._

94 119

!

Atyámat imádom! Villán emelte

6. 7.

Lap

— —

Ha, ha, ha

!

185

le atyját

—

Végezzétek

._

Harmadszor kérdelek. Káldor KáJmán Kié

a

f?

—

mond

az aga

191

164

!

398

!

347

_..

«S'

PH 3176 M3

Magyar regényírók

köt. 11

rj

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY