Regőczi Gergely Politikus vagyok, ments ki innen! Humoreszk
BUDAPEST 2008.
Regöczi Gergely: Politikus vagyok, ments ki innen!
Regőczi Gergely: Politikus vagyok, ments ki innen! Humoreszk.© A mű adatai: Ötlet: Budapest, 2008. 11. 11. Novella írásának kezdete: Budapest, 2008. 11. 11. Elkészültének időpontja: v1.00 : Budapest, 2008. 11. 12. Szavak száma: 1.686 Karakterek száma szóközök nélkül: 10.723 Karakterek száma szóközökkel: 12.411 Előszó és köszönetnyilvánítás: Nem tudok sokat írni ide. A történetet ténylegesen megálmodtam, utána már csak meg kellett fogalmaznom, le kellett jegyeznem. A téma is megszokott tőlem, az etikátlan politikusok kritikája, a végén egy kis csattanóval fűszerezve.
Kellemes szórakozást kívánok az olvasáshoz! Regőczi Gergely
1
Regöczi Gergely: Politikus vagyok, ments ki innen!
A közeljövőben: Géza úgy viselkedett, mint akinek teljesen elborult az agya. Megszállott módjára viharzott ki lakásából, eközben egy futó pillantás erejéig az előszobafal tükrébe nézett. Egy 30 év körüli izmos testalkatú, bőrszerkós, hosszú barna rockerfrizuás, szakállas, fülbevalós, markáns arcú, fiatalos férfi tükörképét vehette szemügyre benne. De önnön kinézetének alig szentelve figyelmet, máris bevágta maga mögött az ajtót. Kettesével szedve a lépcsőfokokat robogott le a földszintre. A régi, lepukkant bérház kapuja előtt is csak egy pillanatra torpant meg, hogy gyorsan körülkémlelve felmérhesse a terepet. Néhány épülettel arrébb éppen ekkor állt be egy fehér Suzuki Swifttel egy ismeretlen fazon a parkolóba. Géza futásnak eredt. A Suzukisnak még a motort sem volt ideje leállítania, amikor Géza feltépte a kocsi ajtaját, megragadta a meglepetéstől szóhoz jutni is képtelen fickó nyakán az inget, majd a ruhadarabnál fogva kirántotta a kocsiból. Mivel az eső is nemrég állt el, az áldozat egyensúlyát vesztve belehuppant egy jókora sáros tócsába. Mire felugrott, és káromkodva, öklét rázva autója után vetette volna magát, Géza már rég beszállt, és csikorgó kerekekkel kilőtt a parkolóból. Az útonállót az sem zavarta különösebben, hogy a keskeny utcán a szembejövő autó lecsapta a visszapillantó tükröt, mely ezt követően néhány dróton fityegett csupán további útja során. - Picsába! – káromkodott a rocker kinézetű fazon, amikor észrevette a beltéri visszapillantó tükörben, hogy mögéje szegődött néhány szirénázó rendőrjármű. – Az a mocskos állat biztos értesítette a zsarukat. Várhatott volna pár percet… – morogta. Megállni természetesen esze ágában sem volt. Inkább a gázba taposott. Semmivel és senkivel nem törődve száguldott célja felé. Ha a szükség úgy hozta, az előrejutás érdekében átvágott a szembejövők sávjába, vagy felugratott a járdára, félreugráló-sikoltozó gyalogosok között szlalomozva. Ez még a rendőröknek is sok volt. Mivel nem akarták, nem merték kockára tenni a saját életüket és másokét sem, fokozatosan lemaradtak, végül szem elől vesztették üldözöttjüket a budapesti forgatagban. Géza csak erre várt, végre kicsit lazábbra vehette a tempót, már nem 140-el süvített a megengedett 50-60 helyett, csupán 80-al. Nem akart akkora feltűnést kelteni. Egyelőre. Hamarosan megérkezett ugyanis egy belvárosi építkezéshez, ahol egy régi, omladozó ház elbontásán fáradoztak. Ezt egy lánctalpas mobildaru segítségével igyekeztek megvalósítani. A hatalmas monstrum egy óriási lengő vasgolyóval csapott oda-oda az épületnek, mely jóformán kártyavárként omlott össze az iszonyatos erejű ütések sorozatától. Maga a daru teleszkóposan egymásba csúsztatható elemekből állt, legnagyobb magassága akár az 50 métert is elérhette. A bekattant autótolvaj lassítás nélkül törte át az építkezés farostlemezből összetákolt kerítését, és csak a mobildaru mellett fékezett blokkoló kerekekkel. Kipattant a kocsiból, azzal nem törődve, hogy netán leállítsa a motort, vagy becsukja maga mögött az ajtaját. Az építőmunkások még magukhoz sem tértek első döbbenetükből, amikor Géza már a lánctalpas munkagép oldalán függeszkedett, a kezelőfülke irányába nyomult. Feltépte az üvegkalitka ajtaját, kilökte a meglepett munkást, és maga foglalta el annak helyét. Nem sokat teketóriázott, sebességbe rakta a monstrumot, gázt adott. Mivel azonban még kissé bizonytalan volt a jármű vezetésében, lánctalpaival véletlenül maga alá gyűrte a néhai Suzukit. Eközben igyekezett kissé alacsonyabbra visszahúzni a teleszkópos daruszerkezetet, hogy ne billegjen annyira a jármű. A kerítésen is átgázolt, és az V. kerület felé vette az irányt. Azoknak, akik vele szemben közlekedtek, meglehetősen sokkoló látványban volt részük: a 3 forgalmi sávot elfoglaló munkagép vészesen közeledett, ráadásul daruján ide-oda lengedezett egy többtonnás fémkolonc, olykor-olykor betörve néhány útban lévő épület oldalát. Mondani sem kell, az autósok igyekeztek félrehúzódni, akár a járdákat is elfoglalva, vagy ha még így is kevés volt a hely, egyszerűen sikítva ugrottak ki járműveikből, és menekültek a bérházak 2
Regöczi Gergely: Politikus vagyok, ments ki innen!
biztonságosabbnak tűnő kapualjaiba. A lánctalpas persze rendületlenül folytatta útját. Nem egy személyautóból keletkezett ily módon alufólia… Géza hamarosan megérkezett az Országház Rakpart felőli oldalára. A hírekből tudta, hogy aznap ülésnap volt. Itt sem habozott, magasra kitolta a teleszkópos darut, meglengette a vasgolyót, és lendületesen a Parlament üléstermi szektorának irányította. A karvastagságú drótkötélen függő fémtömb úgy vitte át a kőfalat, mintha csak egy papírlapot szakított volna ketté. De a vandál rocker nem elégedett meg ennyivel. Újra és újra lecsapott darujának vasöklével. Nem volt szükség túl sok lendítésre, hogy feltáruljon az épület belseje. A díszes teremben falfehér arccal ordibáltak a pánikba esett képviselők, voltak, akik moccanni sem bírtak a rémülettől, mások fel-alá rohangáltak, menekülési útvonalat keresve. Sokukat persze már rég maga alá temetett a lehulló törmelék, ők immár csak vörös tócsákat eregető fasírthúsként vettek részt az események alakulásában. Géza kéjes vigyorral az arcán lendített egy újabbat vasgolyóján, melyet kicsit lejjebb is eresztett. A hatalmas lengő tömeg úgy roppantotta szét a míves padsorokat, mintha csak törékeny gyufaszálak volnának. Eközben óhatatlanul a fémtömb útjába került néhány honatya és honanya is. Péppé zúzta őket a tökéletesen rugalmatlan ütközés által közvetített mozgási energia… Egyiküket egészen a szemközti falig röpítette a lendület, szépen fel is kenődött rá, véres nyomot hagyva csúszott le, lassan, fokozatosan… Az irdatlan pusztítást véghezvivő férfi azonban nem elégedett meg ennyivel. Egyetlen cél lebegett ugyanis lelki szemei előtt: minél kevesebben hagyják el élve az épületet. Nagy bánatára azonban időközben az életben maradott politikusok kimenekültek az ülésteremből. Viszont ráeszmélt, hogy a miniszterelnököt nem látta a lemészárolt honatyák között. Így új célpontot választott. Mivel korábban sikerült megszereznie az Országház alaprajzát, tudta, hogy hol található a miniszterelnök irodája. Oda irányította lánctalpas monstrumát, nem izgatva magát azon, hogy a rakparton általa okozott dugóban ismét fóliává lapít néhány személyautót. Szerencséjükre gazdáik időben kereket oldottak, gyalogosan. A vasgolyó újra lesújtott. Az emeleti irodasor és az előtte húzódó folyosó egy szakasza a külső faldarabokkal együtt a mélybe zuhant. A miniszterelnök is láthatóvá vált. Éppen futólépésben rohant a lefelé vezető lépcső irányába, de hirtelen eltűnt lába elől a talaj. Megtorpant, karjaival hadonászva próbált egyensúlyozni, nehogy lezuhanjon a fémtömb által felhasított szakadékba. Amint az őt árnyékként követő testőre segedelmével visszanyerte egyensúlyát, azon nyomban sarkon fordult, és a másik lépcsőház felé iramodott. Géza is belement a játékba. Nagy ívben átfordította daruját a másik irányba, a több tonnás vasgolyó nagysebességű becsapódása akkora zajt keltett, mintha bomba robbant volna, a faldarabok is éles repesz-szilánkokként süvítettek szerteszét. A vaskos, masszív drótkötélen lógó fémtömb mélyen behatolt a Parlament emeleti folyosójába, mindent péppé zúzva, ami csak útjába került. A kormányfő ismét megtorpanásra kényszerült, de már hiába kapkodta ide-oda fejét az űzött vadként remegő férfi, más kiút nem létezett. A merénylő viszont kihúzta a falból vastömbjét, és immár pontosan a miniszterelnököt célozta be. Akinek a félelemtől földbe gyökereztek lábai, így moccanni sem bírt. Arcából kifutott a maradék vér is, ágyéka környékén sötét folt tűnt elő. Géza csak azt sajnálta, hogy nem tudta tovább kiélvezni a diadal pillanatait, mivel a golyóbis célt ért, és zsírpapírrá préselve felkente az arrogáns, öntelt, korrupt kormányfőt a folyosó falára, mely beszakadt, majd az éles peremű kődarabok cafatokra cincálták a néhai politikus testét. A merénylő párásodó tekintettel meredt fenséges művére. Kivégezte a teljes magyar politikai elitet, mely csupán az ország kifosztásában, lezüllesztésében, saját zsebre dolgozásban, szócséplésben nyújtott elithez méltó teljesítményt, a nép ügyes-bajos dolgainak intézésében, az általános jólét megteremtésében már korántsem ért el ekkora sikereket. Géza szerint megérdemelték, amit kaptak. A férfi azonban hirtelen magához tért ábrándos merengéséből. Ráébredt, hogy igencsak megszaporodtak a környéken a kéken villogó megkülönböztető jelzésű járművek, hemzsegtek 3
Regöczi Gergely: Politikus vagyok, ments ki innen!
az egyenruhás és a civil hekusok egyaránt, a tetőtől talpig feketébe öltözött kommandósokról nem is beszélve. Szinte már csak méterek hiányoztak, hogy elérjék az oltalmat nyújtó lánctalpas monstrumot, mellyel mindezt a pusztítást véghezvitte. Gyorsan kellett cselekednie. Sebességbe tette a gépet, és a gázba taposott. A hatalmas munkagép imbolyogva lódult meg, a rendőrök is visszakoztak, amint észlelték a feléjük közeledő szörnyeteget. Félreugrottak, és csak amint néhány személyautót laposra préselve elhaladt mellettük a lánctalpas, eredtek a nyomába, nyitottak tüzet rá. De a vastag fémlapokból és -csövekből összeállított mobil daru jól bírta a sarat, ártalmatlanul pattantak le róla a lövedékek. Géza persze behúzódott a műszerfal mögé, a lehető legkisebbre összehúzta magát, hiszen az irányítófülke ablakai nem voltak golyóállóak, így hamarosan szitává is lyuggatták. A terrorista kapott bőven üvegszilánkot a nyakába, de ez zavarta pillanatnyilag legkevésbé. Csak abban reménykedhetett, hogy nem találják el addig, míg valahogy le nem rázza üldözőit. Számítása azonban nem jött be, mert az irányítófülke fémből készült tetején gellert kapott az egyik golyó, röppályája pont úgy módosult, hogy Géza vállába fúródott. A lánctalpas megimbolygott, ahogy a férfi elrántotta kezét a kormányműről, és sziszegve vállához kapott. Nemsokára egy másik lepattanó lövedék is eltalálta, ezúttal a kézfején. A merénylő fájdalmasan felüvöltött, de néhány másodperccel később már összeszorított fogakkal újfent a vezetésre koncentrált. Amennyire csak tudta, felgyorsította a masinát, letarolt számos gépjárművet és épületet, viszont a romokon keresztül a rendőrök és kommandósok sem tudták követni, defektet kaptak járműveik. Szitkozódva szóltak be a központba, erősítést kérve. Amint Géza úgy ítélte meg, hogy látótávolságon belül egyetlen zsernyák sem tartózkodik, kiugrott a mozgásban lévő mobil daruból, és ugyan a több méteres magasságból való földet érés során úgy megütötte magát, hogy csillagokat látott, és azt hitte, hogy eltört a lába, de mégis összeszedte magát, és bevánszorgott az egyik kapualjba, felderítette az udvart, óriási szerencséjére talált hátsó kijáratot is, így óvatosan lopakodva folytatta útját hazafelé. Igaz, nem sérülésektől mentesen, de azért sikeresen meg is érkezett. Elégedetten csukta be maga mögött az ajtót. Levette haladéktalanul megsemmisítendő hosszú parókáját, fülbevalóit, műszakállát. Tudta, hogy így még az esetleges szemtanúk viszonylag pontos személyleírásai alapján sem találnák meg soha… … Géza, a negyvenéves, vézna, szemüveges agglegény biztonság esetére kimentette számítógépén kedvenc játékának állását, digitálisan idealizált önképének főszereplésével, s csak ezután nézte meg a statisztikákat. - Hú, ez rekord! – füttyentett csak úgy magának, majd hangosan felolvasta az eredménylistát. – Kivégzett miniszterelnök: 1 darab, 5000 pont; kivégzett miniszter: 8 darab, 8-szor 500 pont; kivégzett parlamenti képviselő: 124 darab, 124-szer 100 pont; megsemmisített járművek: 58 darab, 58-szor 25 pont. Tiltott célpontok miatti pontlevonás: 14 főnyi országházi takarítószemélyzet, 7 civil, 3 rendfenntartó, 24-szer 250 pont mínusz. Összesen 16850 pont! Ennyire jól még sosem sikerült! – ujjongott. – „Ezt a küldetést folyton újrajátszom, annyira király! Csak az Országház épületét szoktam sajnálni…” – fűzte hozzá gondolatban. Nem véletlenül vált a nagysikerű GTA (Grand Theft Auto) magyar verziójának legnépszerűbb küldetésévé a „GyéPés”, azaz „Gyűlölt Politikusok”. A nyitott világú, tehát feladat- és küldetés-sorrendbeli kötöttségek nélküli, gyönyörű grafikával és hatalmas felderíthető virtuális térséggel bíró játékban szereplő korrupt, önző, nemtörődöm politikusok nagyban emlékeztették az ország játékos kedvű lakóit valódi uraikra, akik csak addig ígérgetnek minden földi jót, míg hatalomra nem kerülnek, utána pedig a szöges ellentétét művelik mindannak, ami a lakosság számára kívánatos volna. 4
Regöczi Gergely: Politikus vagyok, ments ki innen!
Regőczi Gergely v1.00 : Budapest, 2008. 11. 12.
5
