Reakcióképtelenség az ökológiai krízis peremén 2012. december 10. 09.00–13-00 SZVT Műhelykonferencia Az egyre vészjóslóbb ökológiai és társadalomtudományi előrejelzések ellenére sem bontakozott ki a kríziseket rendszerszemléletben kezelő és azokra adekvátan reagáló globális program. A szociológia a tehetetlenség/bénultság (paralysis) szóval jellemzi a politikai és gazdasági reakcióképtelenséget. Az ipari termelés következtében a nitrogénciklusban kimutatható zavarok, valamint a fajkihalás is már átlépte a földi ökoszisztéma által nyújtott kereteket (Planetary Boundaries, Nature, 2009.) De említhető a vízhiány, az óceánok savasodása, az élelmezési problémák, a szélesedő társadalmi olló és számos más kezeletlen kérdés is. A környezetterhelés mögött az átgondolatlan pénzügyi, gazdasági és termelési mechanizmusok húzódnak meg. A politikai tehetetlenség mögött pedig a rejtett érdektörekvések, a politikai nyilvánosság hiányosságai, a média öntörvényű viselkedése és az intézményrendszerek tehetetlensége és rövidlátása sejlik fel. Ugyanakkor a civil kezdeményezések és áramlatok (e.g. természetvedők, közösségi kertek, helyi pénz, etc.) növekvő számban jelennek meg és képviselik magukat szerte a világon. A környezeti viselkedés (és attidűtök) lélektani vizsgálata során, felmerült a kérdés, hogy vajon hogyan strukturálja a nyugati ember a gondolkodását a környezetvédelmi problémák kapcsán. Ám azt még mélységében nem vizsgálta, hogy a reakcióképtelenség mögött milyen egyéni és társas lélektani változók és mechanizmusok sejlenek fel – ezt kísérli meg a konferencia. Az előadások során a pénzpiaci mechanizmusok, filozófiai áramlatok, elhárító lelki folyamatok, civilizációs betegségek, addiktív társadalom, közömbösség, instrumentális racionalitás – a reakcióképtelenség tükrében – kerül tárgyalásra. Délután a konferencia Buda–Gyulai-vitával zárul. Helyszín: A SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ. Cím: 1126 Budapest, Orbánhegyi út 14. Időpont: 2012.december 10. 09.00–13.00 Regisztráció: A terem befogadóképessége 40 fő, emiatt affiliáció megjelölésével történő regisztrációkat november 30-ig várjuk az alábbi oldalon található e-jelentkezőlapon: https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dFcySVlmN0hGeVdzRy04aHZkTGN2Rnc6MQ
1/6
Délelőtti előadások: 09.00–09.20 Kusza pénzpiaci mechanizmusok – közgazdász „tekintet” Hartay Mihály (SZVT): Megnyitó – Gondolatok az értékek megítélése és a hosszútávú gondolkodás kapcsolatáról a pénz intézményének tükrében Vincent Liegey (Corvinus Egyetem): Growth addiction and the religion of economics - time for reconsideration? (angol nyelven) 09.20–10.00 Univerzális ultima ráció? – filozófiai tradíciók Szummer Csaba (Károli Gáspár Református Egyetem): Ember és természet viszonya a romantikus és a modernista tradícióban Bodnár Kristóf (DE-BTK): A nagy átalakulás(ok) Buda Béla reflexiói és közös megbeszélés Szünet 10.15 - 11.00 A konszumerizmus erős szorítása – lélektani olvasat Frecska Ede (DEOEC): A civilizáció árnyékában Danka Miklós (Ursus Libris Kiadó): Tim Kasser kötete magyar nyelven. Az anyagiasság súlyos ára (könyvbemutató) Buda Béla és Gyulai Iván reflexiói és közös megbeszélés Szünet 11.15–12.00 „Maladaptatív” reakciók Brys Zoltán (LAM): Az egyéni és társadalmi kóros függőség – közös változók? Bokor Petra (Pécsi Tudományegyetem): A spiritualitás buktatói – spirituális nárcizmus, spirituális addikció és spirituális bypass Buda Béla és Gyulai Iván reflexiói – Megbeszélés
2/6
Délutáni vita 12.15–12.45 Buda Béla és Gyulai Iván vitája a reakcióképtelenségről és a reális beavatkozási lehetőségekről (sajtónyilvános) A Buda és Gyulai szemléletében – a hivatásbeli különbség ellenére – fellelhető azonosságok jó alapot nyújtanak a különbségek megvitatására. Buda a lépéskényszerben lévő emberiség számára az értékkonstrukciók biopszichológiai és szociális dinamikájának, illetve az általános emberi mentalitásváltozásnak, valamint a kommunikációs és a kapcsolati élményformáknak megváltoztatását látja szerencsésnek. Gyulai a gazdasági intézményrendszerek (különösen a pénz) gyökeres reformját proponálja, de hangsúlyozza a fogyasztáscsökkentés és az önmérséklet mellett az egyéni érzelmi stabilitás és a belső harmónia szerepét is. Nyitott kérdés, hogy a fogyasztáscsökkentés, vagy a gyulai–geselli modell, vagy a kapcsolati élményformák megváltoztatatása kivitelezhető-e. 12.45–13.00 Konferencia megbeszélése és lezárása Szervezők/támogatók:
Háttéranyagok: 1) Albert József: Környezetszociológia http://igyk.pte.hu/files/tiny_mce/File/ekonyvtar/konyvek/szocialis_munka_a_fenntarthato_fejlodesert.pdf
2) Buda Béla: Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés http://www.elitmed.hu/ilam/fenntarthatosag/tulfogyasztas_es_lelki_kiteljesedes_gyulai_ivan_uj_koteterol_9603/
3) WorldWatch Institute: Transforming Cultures from consumerism to sustainability http://blogs.worldwatch.org/transformingcultures/contents/
4) Gyulai Iván: Fenntartható fejlődés http://www.ecolinst.hu/extra/A_fenntarthato_fejlodes_web.pdf
5) Environmental psychology: Manifold visions, unity of purpose R Gifford - Journal of Environmental Psychology, 2009 http://web.uvic.ca/~esplab/sites/default/files/2009%20Environmental%20Psychology%20Manifold%20Unity.pdf
6) Frecska Ede: Bérrabszolgaság és depresszió http://www.youtube.com/watch?v=GU8q8V7dIHk&feature=related
3/6
Előadások absztraktjai: Szummer Csaba (Károli Gáspár Református Egyetem, 15 p): Ember és természet viszonya a romantikus és a modernista tradícióban A modernitás számára a természet hatalmas gépezet, amelynek törvényeit megtanulva, az ember „urává, birtokosává” válhat. Ezzel szemben a romantika a természetet nem gépezetnek, hanem kvázi-transzcendens szuperorganizmusnak, öntudat nélküli „világélőlénynek” látja, amelynek az ember része csupán, nem pedig potenciális ura, és amely az embert jóindulatú kozmikus áramlásként öleli és járja át. A modernista és a romantikus gondolkodási hagyományból, természet- és emberkoncepcióból a 19. század végére két eltérő mentalitású tudománykoncepció fejlődött ki, és ez a kettősség mind a mai napig velünk van. Míg a modernitás reduktív habitusát kiteljesítő pozitivista-fizikalista tudományfelfogás a tudományok egységes voltát hirdeti, az újkori tudományosság leegyszerűsítő mentalitása ellen lázadó romantikus gyökerű szellemtudományok koncepciója a humán tudományok eltérő metodológiájának szükségességét vallja. Ennek alapján mind a módszerekben, mind az ontológiákban éles szembenállások keletkeztek a múlt század filozófiai iskolái között. Az ökológiai gondolkodás és az instrumentális racionalitás mai konfliktusa a modernista és a romantikus ember- és természetfelfogás szembenállásában gyökerezik. Az előadás ezt a konfliktust helyezi eszmetörténeti kontextusba. Bodnár Kristóf (DE-BTK, 15 p): A nagy átalakulás(ok) A „fenntartható fejlődést” pusztán gazdasági, technikai és tudományos kérdésként tárgyaló diskurzusok gyakran nem vetnek számot azzal a mára közhellyé szervesült belátással, miszerint embertársaink és környezetünk kizsákmányolása és „elnyomása” szinte szétválaszthatatlan kölcsönviszonyban állnak. Egy valóban „fenntartható” életforma eléréséhez nem pusztán a fogyasztás, a termelés és társadalmaink szocioökonómiai mechanizmusainak egyes elemeit kell újra („fenntartható(bb)ra”) cserélnünk, hanem társas (és társadalmi), valamint gazdasági struktúráink egész rendszerét kell „friss rápillantással” (kellő radikalitással) újragondolnunk – szemléletmódunk egészének kell, mintegy az új, de a régiségben gyökerező problémák tengelye mentén „megfordulnia”. Előadásomban egy ilyen narratíva, Polányi Károly „gazdaságantropológiai” elemzése, az „A nagy átalakulás” (1944) rekapitulálására s témánk – a fenntarthatóság és a reakcióképtelenség – szempontjából releváns, tematikus csomópontok mentén történő újraolvasására, az ebben taglalt kérdések naprakészségének és a bennük rejlő potenciális „kiutak” felmutatására teszek kísérletet.
4/6
Bodnár Kristóf (DE-BTK, 15 p): A nagy átalakulás(ok) (folytatás) A modern, „önszabályozó” piacgazdaság, a liberális gazdaságtan nagy elbeszélései (a laissez-faire szuverenitása s elválaszthatósága a modern nemzetállamiságtól, a piaci működésmód mint egyetlen és legfőbb, a societas egészét leíró, magyarázó, a társadalmat vezérlő princípium), fikciói (az ember és a termőföld mint árucikk és a nyereségvágy mint univerzális ultima ráció az emberi cselekedetek és motivációk totalitásának modellezésére, megjóslására) mind-mind kérdésessé válnak Polányi aprólékos, kimerítő történelmi, gazdasági és antropológiai elemzése alatt. Mely elemzés az archaikus civilizációk és a termelés, elosztás, a „piac” viszonyának taglalásakor az előadás végére továbbvezet bennünket egy mélyebb kérdésig: vajon Polányinak kell-e igazat adnunk, s a mezőgazdasági/ipari civilizációkban nem feltétlenül van kódolva környezetünk és embertársaink ilyetén kihasználása s oppressziója, vagy az anarcho-primitivizmus idevágó gondolatait kellene (egy valóban radikális s őszinte reflexió és újragondolás után) mérvadónak tekintenünk, melyek fényében a neolit „forradalom” valamilyen értelemben szükségképpen maga után vonja természet és ember ilyen vagy olyan fokú, de föltétlenül a jelenlegi problémáinkhoz vezető (f)elhasználását és kizsákmányolását – társadalmi, gazdasági és fizikális értelemben egyaránt?
Frecska Ede (DEOEC, 15 p): A civilizáció árnyékában A WHO előrejelzései szerint a mentális zavarok – köztük a depresszió – egyre „előkelőbb” helyet foglalnak el a munkaképtelenséget okozó egészségügyi problémák listáján. Velük együtt törnek élre az úgynevezett civilizációs betegségek. Egyes statisztikák szerint az USA lakosságának közel fele krónikus betegségben szenved és egyötöde pszichotrop szereket szed. Az előadás csokorba szedi azokat a feltételezett civilizációs faktorokat, amelyek egészségi állapotunk romlásához vezetnek. Mindemellett ilyen kérdésekre is választ keres: pozitív jelenség-e az akceleráció (a pubertás generációról generációra való előretolódása), vajon a jó diéta jele ez a jelenség; adaptív lépés volt-e az agyféltekék lateralizációja; megfordult-e az emberré válásban fontos mutatóként szereplő enkefalizációs hányados, és ha igen, vajon miért; mire volt jó a mítosz, van-e szükség rá; mire voltak jók a rítusok; hova lett a szociális tőke stb. Legfontosabb következtetése az, hogy az evolúció nem lineáris, progresszív folyamat és ugyancsak jelentős ára van.
5/6
Bokor Petra (Pécsi Tudományegyetem, 10 p): A spiritualitás buktatói – spirituális nárcizmus, spirituális addikció és spirituális bypass Általánosan elfogadott nézet, hogy a rendszeres spirituális gyakorlás növeli a személyek felelősségérzetét, érzékenységét a környezetükre. Akik valamilyen spirituális tradíciót követnek, vagy vallásos életet élnek – jó esetben – megnyílnak egy olyan én-értelmezés felé, amely túlmutat egyéni érdekeiken, motivációikon és kiterjed az emberiség egészére, vagy akár a teljes élővilágra. A múlt század közepe óta rohamosan terjed a nyugati világban a spiritualitás, szinte trenddé vált társadalmunkban. Mégis, azt tapasztaljuk, hogy a felesleges költekezés, felhalmozás, pazarlás és környezetünk erőforrásainak felelőtlen használata semmit sem javult, sőt. Vajon hogy jön ez a két jelenség össze? Előadásomban azokra a jelenségekre szeretném felhívni a figyelmet, melyek a spiritualitás árnyoldalát képezik: a spirituális nárcizmusra, a spirituális bypassra és a spirituális addikcióra. Közös bennük, hogy e jelenségek mindegyike a spiritualitás köntösébe bújtatott, maladaptatív, az ego érdekeit kiszolgáló, énvédelmi mechanizmus, amelyek előfordulása kifejezetten gyakori. Danka Miklós (könyvbemutató, 10 p): Az anyagiasság súlyos ára Vajon boldoggá teheti-e korunk emberét az anyagias, fogyasztói életszemléletből adódó életvitel? Tim Kasser amerikai pszichológus vizsgálatok alapján ad nemleges választ erre a kérdésre könyvében, és bemutatja, hogy szerinte éppen ellenkezőleg: csak a humánus, emberiességen alapuló értékek jelölhetik ki a tartós megelégedettség útját. Az anyagi jólét túlzott hajszolása mögött nagyon sokszor rejtett személyiségzavarok, például a biztonságérzet hiánya, önértékelési problémák, és az ezekből fakadó neurotikus szeretetéhség, hatalom- és birtoklásvágy állnak, állhatnak. Egyes vizsgálatok tanulsága alapján a külső körülmények megváltozásához – történjék az jó vagy rossz irányba – hamar hozzászoktak az alanyok (hedonikus alkalmazkodás jelensége). Kasser szerint az anyagi gyarapodás nem vezet az élettel való elégedettség tartós növekedéséhez. Brys Zoltán (LAM, 10 p): Az egyéni és társadalmi kóros függőség – közös változók? Számos nyugati gazdasági jelenség „nominálása” a függőség (addiction) fogalmának felhasználásával történt: olajfüggőség, fogyasztásfüggőség, innovációfüggőség, termelésfüggőség, ritkaföldfém-függőség stb. Néhány kutató egyenesen addiktív nyugati társadalomról beszél, amelyben a növekvő számú szenvedélybeteg a spirituális üresség kifejezői. Az előadás kísérletet tesz arra, hogy a függőség egyéni és társadalmi mechanizmusai és rendszerei között kölcsönhatásokat, változókat keressen, majd az addikció „nagy rendszerében” vélt változókat spekulatív összefüggésbe állítsa – a konferencia fókusztémájával – a rövidlátással és bénultsággal.
6/6
