Őrangyal, aki vigyáz reád! Egyik korábbi alkalommal szóltam már az angyalokról, azokról a lényekről, akik szoros kapcsolatban állnak az emberiséggel és esetenként döntően befolyásolják mind az egyéni, mind a kollektív sorsunkat. Emlékeztetőül és azok kedvéért, akik azt a cikket nem olvasták, mindjárt az elején szeretném világossá tenni, kiket is nevezek angyaloknak. Az angyal elnevezés más nyelveken is hasonló csengésű: angelus, angel, Engel, ángel, ange. Jelentése pedig univerzális, mivel egy olyan ősi tőkultúrából ered, amelyet Atlantisz néven szoktunk emlegetni. Az angyal kifejezés voltaképpen egy összetett szó, ami áll egyszer az „életet” jelentő „ang” szóból, másodszor ehhez kapcsolódik az „el” végződés, amelynek jelentése „Isten fénye”. Így az angyal szó „Élő vagy Életet adó Isteni Fényt” takar. Ezzel tisztán tetten érhető az angyali lények lényege: az Életnek mint intelligens, lélekkel áthatott és irányított folyamatnak a részei, az alkotói. Miként a hangok alkotják a zenét, úgy teremtik az angyalok az Életet, az Élet melodikus szimfóniáját. Gyermekkorunkban sokat hallhattunk angyalokról és különféle szárnyas segítőkről, védőszellemekről, őrzőkről, akik vigyáznak ránk, s akikre minden körülmények között számíthatunk, ha bajba kerülünk. Sokszor szerencsének nevezi az ember, amikor az életében váratlanul egy nehéz helyzetből valamilyen pozitív fordulattal lábal ki. Holott könnyen lehet, – s ha valaki őszintén belegondol, akkor beláthatja –, hogy égi segítség nélkül aligha tudta volna megoldani a gondjait ilyen szerencsésen. Az őrangyalokról mindig az isteni szeretet jut eszünkbe, vagy legalábbis tudatalattinkból intuíció formájában a szeretet és a hozzá kapcsolódó princípiumok törnek elő úgy, mint a megbocsátás, az elengedés, a béke, a fény, a nyugalom és a bölcsesség. Az őrangyalok ilyetén formán olyan fénylények, akik az Úrnak, a Teremtőnek a karjai és az ujjai, magyarán végrehajtói és képviselői itt a Földön, illetve valójában az egész univerzumban. A különféle vallások mélyrehatóan felelősek azért, hogy az emberekben milyen kép alakul ki az angyalokról, különösen a védőangyalokról. Az egyik vallási irányzat szerint őket az Úr rendeli mellénk és feladatul kapják, hogy az embert minden bajtól megóvják és életük végéig istápolják. Egy másik vallási irányzat szerint az ember és Isten között nincsenek létfokozatok, hanem az Úr személyesen avatkozik bele teremtményeinek sorsába és a teremtmények kívánságainak megfelelően dönt és alakítja sorsukat. Mindenki döntse el, mennyit érnek az ő életében az efféle vallási eszmék és hiedelmek. Spirituális szempontból még nagyon sok ember nem gondolhatta végig, hogy kik is az angyalok. Ennek oka elsősorban az, hogy keresztény kultúrkörünk inkább elfordul az ezotéria és a spiritualitás tárgykörétől, mintegy elszeparáltja magát azoktól. Óvatosságra és elővigyázatra inti a híveit mondván, könnyen viheti tévutakra az embert, ha mágiával kezd el foglalkozni. Sőt, a varázslatok és idézések fekete mágiának minősülnek, illetve csak akkor nem sötét (obskúrus) a szertartás, ha papok végzik a templomokban. Más esetekben viszont igen, s éppen ezért elítélendő. Ilyen hozzáállással – pláne, hogyha gyerekkora óta nevelnek valakit így, akkor bevallom –, nincs mit csodálkozni azon, ha elutasítja a spirituális megközelítéseket. Mindazonáltal, ez akkor is dogma és előítélet marad, ha a legfőbb papi méltóságok mondják, hiszen ők is gyarló emberek saját bevallásuk szerint is.
A valódi, tiszta spiritualitás szerint az emberi létmód alatt és felett számtalan birodalom és sík létezik, ahol a teremtmények léteznek, fejlődnek és tapasztalatokkal gazdagítják Teremtőjüket. Közvetlenül az emberi létmód fölött helyezkednek el az angyali kasztok, azok a világok, ahol angyali lényekként fejlődnek tovább a lelkek. Az emberi testet öltött lélek egyszer ilyenné válhat, mert ez hatalmas kozmikus evolúciójának következő állomása. Hogy mikor, az még kérdéseses. Egy világév, vagyis 25920 földi év a jelek szerint nem volt elegendő, de majd meglátjuk. Annyi bizonyos, hogy amíg az ember túlzottan ragaszkodik a földi világ hívságaihoz, amíg nem tud elszakadni gondolatilag és érzelmileg az anyagi javak birtoklásától és a szerzési vágytól, addig biztos, hogy ez a transzformáció (átalakulás) még várat magára. Angyalnak lenni egyenlő a szabadság állapotában léttel és az isteni szeretet egy emberi szavakkal leírhatatlan állapotában létezéssel. Az angyalokat nem kötik a fizikai univerzum szabályai, tudatuk felszabadult és szárnyalni képes. Itt oszlatnék el egy közkeletű tévedést, miszerint az angyalok szárnyas lények. Nos, valójában az angyaloknak nincsenek szárnyaik, ellenben amijük repülni, sőt száguldani képes, az a tudatuk. A tudatuk, amely nem ismer akadályokat, korlátokat és határokat. Ők a végtelenben gondolkodnak és az időtlen szférákban élnek. Az angyalok tehát egy olyan birodalmát alkotják a létezésnek, amely az emberi létforma fölött helyezkedik el. Természetesen az angyali világok után még jó néhány más típusú világegyetemmel is találkozhatunk, de ezeket ezúttal nem mutatnám be. Inkább foglalkozzunk behatóbban az őrangyalok munkásságával. Az őrangyalok is fejlődnek: nekik azt kell megtapasztalniuk, hogy milyen a magasabb rendű lényeknek az alacsonyabb rendű lényeket szolgálni. Kifejezetten karma-tisztelő lények az őrangyalok. Ez azt jelenti, hogy ők hajszálpontosan ismerik annak a léleknek a karmáját, tehát az életútjainak és lehetőségeinek a tárházát, aki mellé rendelik őket. Minden egyes ember mellé egy őrangyalt rendelnek általában. Az őrangyalok komoly jogkörökkel vannak felruházva, így az életünket egyszer s mindenkorra megváltoztathatják. Megóvhatnak egy veszélytől, vagy éppen megteremthetnek egy veszélyesnek tűnő helyzetet aszerint, hogy mi fogja legjobban szolgálni a fejlődésünket. Itt nem szabad nagyot tévedni, mert ez azt is maga után vonja, hogy az ő értékrendjükben az is jónak minősülhet, ami a mi értékrendünkben rossz vagy bizonytalan vagy akár kétségbeejtő. A legfontosabb szempontjaik egyike, hogy a lélek tanuljon, tapasztalatokat gyűjtsön és fejlődjön általuk. Sokszor tűnhet a felsőbb szempont könyörtelennek és kegyetlennek, például egy baleset vagy egy szerencsétlenség bekövetkezése esetén. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy hosszú távon miken kell keresztül mennie az embernek, mire felismeri a természetes dolgok mögött működő isteni szellemet, s szabad akaratból e szerint él és dönt, akkor megállapíthatjuk, hogy mennyi dolguk van a magasabb rendű lényeknek velünk. Ennek ellenére nem szabad abba a hibába esnünk, hogy azt higgyük, hogy az őrangyalunk mindig haptákba vágja magát, amikor nekünk kedvünk vagy szükségünk úgy hozza. Nem, erről szó sincs. Az őrangyalunk tudomásul veszi a mi kívánságainkat, óhajainkat és szükségleteinket, de csak akkor avatkozik bele az életünkbe, ha a mi „igazságunk” összhangban van a fenti igazságokkal. Az őrangyalok azon felül, hogy látják a lelkünk vállalt feladatait, előre is látnak az időben, ennél fogva az események alakulását ők merőben más nézőpontból is látják. Az őrangyalok, mint ahogy a nevük is mutatja, átsegítik az embert az akadályokon, a karmikus élethelyzeteken, a megoldhatatlannak tűnő problémákon, a szakítópróbákon és az elemi nehézségeken. Ezzel mindig legyünk tisztában, mivel őhozzájuk bármikor fordulhatunk, fohászkodhatunk és imádkozhatunk. Amikor erősen és tiszta szívvel gondolsz
az őrangyalodra, azt az őrangyal mindig megérzi és tudatával érzékeli azt, ami a szívedet nyomja. Tehát reménykedni és hinni lehet az őrangyalokban. Ami kissé gyermekies elképzelés az az, hogy az őrangyal mindig ott van és azt teljesíti, amit mi, emberek, kérünk tőle. A sors követeként és végrehajtójaként az őrangyal egy egészen más filmet néz az életünkről, mint amit mi nézünk. Nála az élet olyan, mint egy sakkjátszma, jó néhány lépéssel kell előre látni és alkalmasint komoly áldozatokat kell hozni a siker érdekében. Az őrangyal kellő mennyiségű jóban és kellő mennyiségű rosszban méri a sikeres életet, ő nem viszonyul érzelmileg negatívan egy kellemetlen eseményhez, de nem is kötődik, ragaszkodik egy pozitívhoz. Az őrangyalokat az isteni tudás és bölcsesség vezérli, erői pedig tetten érhetők mindennapi életünk legapróbb mozzanataitól a legjelentősebb történéséig mindenütt. Ha valaki szeretné a kapcsolatot felvenni az őrangyalával, akkor meditálhat rá és egy módosult tudatállapotban összehangolódhat, összetalálkozhat az őrangyalával. Léteznek olyan spirituális szertartások is, amikor az őrangyal megidézhető, s valóban megjelenik, bár ez az eset meglehetősen ritka. Egyetlen tanácsom van ezzel kapcsolatban: mindig tiszta szándékkal viszonyuljunk nem csak a saját, személyes őrangyalunkhoz, hanem a céljainkhoz is. Ne feledjük, nyitott könyvekként olvasnak bennünk az őrangyalok és a szellemvilág bizonyos lakói. Boldog napot! Száraz György
Ördögűzés Az ördöggel cimborál – szoktuk gyakran használni ezt a kifejezést olyankor, amikor valaki rossz útra téved, vagy szerintünk nem a megfelelő módon viselkedik. De feltettük már valaha is magunknak a kérdést: kicsoda valójában az ördög? Miért félünk az ördögtől? Milyen kapcsolat van az ördög és a Sátán között? Spirituális szempontból milyen egy ördögűzés? Többek között ezekre a kérdésekre is választ adok ebben a cikkben. Isten és az ördög kapcsolata Ez elsősorban és mindenekelőtt vallási okokra vezethető vissza. Már a Biblia is beszámol arról, hogy az Úr akarata ellen fellázadt egyik legerősebb angyala, akit Sátánellnek hívtak. Az Úr ezért letaszította őt a mennyekből és a pokolba száműzte őt. Onnantól kezdve a lázadó angyalok serege a Sátán vezetésével minduntalan cselt sző, ármánykodik és időről-időre megkísérli ledönteni az Urat a trónjáról, de próbálkozásai eleve halálra vannak ítélve. Sátán hívei a bukott angyalok, az elveszett lelkek és az ördögök, akiket sokszor démonoknak is neveznek. A sátánizmust (sátánimádást), a pogányság (minden, ami nem keresztény, nem zsidó, nem mohamedán) egyes ágazatit, az ateizmust (istentagadást), de sok helyütt még a materializmust is az ő művének tulajdonítják. A Sátán egyetlen célja az uralomvágy, a hatalom kizárólagos birtoklás. Ilyen és ehhez hasonló nézetekkel találkozhatunk a Bibliát olvasva. Ha megemlítjük egy keresztény embernek a Sátán vagy valamelyik prominens követője – például Lucifer – nevét, azon nyomban hevesen keresztet vet, nehogy megjelenjen és befolyásolja őt. Az egyház a következőképpen állítja be az ördögöt: Krisztus kiűzte az emberekből az ördögöt, ezzel megszabadította, megtisztította az embereket a démoni megszállástól. Ennek megfelelően az egyház igyekezett mindenkoron úgy feltüntetni magát, mint egy várat,
amelyet az ördög minduntalan megpróbál bevenni. Aki bemenekül a várba, az védelmet és megbocsátást nyer, ám aki kint reked vagy a kinti, világias életet választja, az ördögökkel cimborál, a Sátán fivére és az ellenségnek minősül. Eléggé dogmatikus, ugyanakkor közérthető ez a hozzáállás. Ekképpen a felállás a következőképpen alakul: Sátán az ördögökkel és démonokkal karöltve folyamatosan megkísérti az embereket, akik csak Isten és az angyalok segítségével menekülhetnek meg a gonosz természetfeletti hatalmak markából. A harc a teremtés kezdete óta tart és folyamatosan zajlik. Az egyház szerepe ebben az, hogy minden módon érvényt szerezzen az isteni törvényeknek és minden lehetséges módon felvegye a harcot a Gonosz ellen. Az ördögűzés okai A sátán, mint fogalom bevezetése, épp kapóra jött az egyháznak, mert mint Isten riválisa, de azért tegyük hozzá, mindig gyengébb riválisa, jó okot szolgáltatott bizonyos állásfoglalásokra. Minden a jó Istentől ered, viszont minden gonosz és rossz dolog, tulajdonság, esemény és eszme az Ördög műve. Az emberi psziché alapvetően úgy működik, hogy szeret mindent megszemélyesíteni és kivetíteni magából. Ezt használták ki egyes vezetők, amikor az ördögöt megszemélyesítették és festmények, képek, szobrok és példabeszédek tárgyává tették. Az emberek elborzadtak és megrémültek valahányszor a bűnökről, a pokolról, a büntetésekről és az örök kárhozatról hallottak. Másfelől, rendkívül jó ürügyet is szolgáltatott ez a kiközösítésre, a kiátkozásra és az embertelen kínzásokra is, amelyet Isten nevében követtek el egyházi sugalmazásból világi intézmények (kínzókamrák) vagy maguk az egyházi intézmények, például a Szent Inkvizíció („szent kínzókamrák”). Nem minden egyházfi és szent volt ennyire kategorikusan dogmatikus az ördöggel és a mágiával kapcsolatban. Szent Ágoston például azt mondotta az égi jelekről, hogy „nem a természettel ellentétesek, hanem azzal, amit tudunk a természetről”. Szerinte egyes emberek istenadta képessége, hogy belelátnak mások gondolataiba, vagy hogy képesek a testüket elhagyni és utazni más világokban. Tehát Szent Ágoston nem tartotta automatikusan ördögi megszállottnak azokat az embereket, akik – ma úgy mondanánk – pszí-képességekkel rendelkeznek. Nem így az egyház, ami tűzzel-vassal irtotta az ördöginek vélt jelenségeket. Az ördögűzés Gyakori tünetnek bizonyult a megszállottnak nyilvánított embereknél, hogy földöntúli misztikus hang jött ki a torkukon, valóssággal hörögtek és testük vonaglani kezdett. Olyan erőt fejtettek ki, hogy sokszor három-négy ember is kevésnek bizonyult lefogni őket. A hisztéria, a pszichózis (elmebetegség) és a skizofrénia (tudathasadás) jelei mutatkoztak az ördögűzésre ítélt személyeken. Amikor szóltak, olyan dolgokat mondtak, melyek az ember legelfojtottabb és legintimebb vágyaival voltak kapcsolatosak. Nem elképzelhetetlen, hogy az adott személyekben lévő, látens (tikos, lappangó) ki nem élt szexuális vágyakat, az elfojtott gyerekkori sérüléseket, az elnyomott akaratot használták fel a démonok, amikor hatalmukba kerítették az akaratgyenge világi embereket vagy egyháziakat. A succubusokat (sokszor gyönyörű mezítelen nőalakokat) és az incubusokat (többnyire vonzó mezítelen férfialakokat) az ördög „szép”, ám megtévesztő álcájának tartották, melyek a tisztes szerzeteseket és az apácákat is megkísértették. Ezért került sor arra a szertartásra, ami ördögűzés néven vonult be a történelembe. Az ördögűzés során az istenimádók igyekeztek harcolni a sátánimádók ellen. Lényegét tekintve arról szól az ördögűzés, hogy a gonosz szellemeket (közvetve a Sátánt) elűzik egy
megszállt személyből vagy tárgyból vagy helyről. A Római Katolikus Egyház még mindig hisz az ördögűzés rituáléjában és ma is alkalmazza szükség esetén. A „valódi ördögűzés” egy huszonhét oldalas (!) szertartás, melynek során keresztény szimbólumokat, szentelt vizet, imákat, füstölőket, szent tárgyakat, ereklyéket és egyéb kellékeket használnak fel a gonosz kiűzésére. Az ördögűzés tüneteinél láthattuk, hogy a skizofrénia, az epilepszia vagy akár a Touretteszindróma szimptómáit is produkálhatja az illető. A valódi ördögűzésnél nem spontán elektrokémiai zavarra vagy komoly szocializációs frusztrációra vezethető vissza a probléma, hanem arra, hogy a személy aurájára rákapcsolódik egy vagy több rosszindulatú entitás (lény), ami lehet démon, ritkán ördög, programozott szellemi lény (woodoo szellem), rém és egy sor furcsa nevű és besorolású entitás. Ezek az emberi energiarendszeren keresztül az agytörzsre vagy a szív tájékára kapcsolódnak rá és ily módon manipulálják az emberi tudatot és az érzelemvilágot. Negatív belső hangként őrjítő fájdalmakat, káromló és becsmérlő monológokat, depressziót, pánikbetegséget és a szorongások végeláthatatlan áradatát képesek produkálni. Az ilyen ember sokszor jobb szeretne meghalni, mert fizikai fájdalmai, sugallt látomásai és álmai szörnyű kínokat okoznak neki. Az ember persze küzdeni próbál az ördög vagy a megszálló démon ellen, de sokszor ez a kínlódás hasztalan. Ilyenkor ténylegesen csak a pozitív mágia szolgáltathat gyógyírt szerencsétlen embernek. Ha a démonűzés vagy az ördögűzés sikeres, akkor a tünetek megszűnnek, feltéve, hogy nem maradt vissza maradandó károsodás. Nem szabad elfelejteni, hogy a démon az emberi energiát elszívja, mintegy abból táplálkozik, ezért nem csak a psziché, hanem a test is komolyan sérülhet. A fizikai fájdalmak javarésze ebből fakad. Az ördögűzés során a megszálló entitást elengedik vagy kényszerrel elvitetik a szertartást végző személyek. Sokak szemében az ördögűzés mítosz és nincsenek valóságalapjai. Azzal érvelnek, hogy maga a démonűzés egy szemfényvesztés, a dogmatizmus és hittérítés egyik álcája. Sokan végzetes sebeket kapnak a szertartás közben. Erre néhány példa: -
1995-ben pünkösdista lelkészek halálra ütlegeltek egy nőt San Franciscoban ördögűzés közben, 1998-ban egy tinédzser lány megfulladt, mert anyja egy műanyag zacskóval fojtogatva igyekezett kiűzni belőle a démont, Több esetben is emberölésben találtak bűnösnek lelkészeket, mert az ördögűzés halállal végződött.
Mindenki eldöntheti, hogy az ördögűzés mint a gonosz szellemi megszállottságtól megszabadító rituálé, létezik-e vagy sem. A jelenség mindenesetre adott. A múltat eltörölni nem lehet. A jó és a rossz harca pedig tovább folytatódik ezernyi formában a világunkban. Boldog napot! Száraz György
Szeánszok A szeánsz nem más, mint a spiritiszták szellemidéző összejövetele. Manapság divatos dologgá vált legnagyobb sajnálatomra, mert a helyzet az, hogy egy egyáltalán nem veszélytelen mágikus rituáléról szól. De kezdjük az elején.
A segédeszközök A szellemidéző szeánszoknak megvannak a maguk múlhatatlan szent eszközei. Először szükség van egy olyan személyre, aki képes szellemek csatornájává válni egy időre. Ő lesz a médium, vagyis a közvetítő, akin keresztül majd a szellemi lények megnyilvánulhatnak a rituálé során. A segédeszközök között előkelő és hírhedt helyet foglal el a háromlábú szék és az úgynevezett Ouija-tábla (vagy Quija-tábla, ejtsd: vija-tábla). A háromlábú széket nyugodtan helyettesítheti egy szájával lefelé fordított pohár vagy egy planchette (egy többnyire szív alakú mutató eszköz, amelyhez az ujjat érintik) is. A Ouija-tábla készülhet papírlapból vagy fából. Előbbire rajzolni, utóbbiba égetni szokták a szimbólumokat. Lényegében ez a tábla teszi értelmezhetővé a szellemvilág üzeneteit a hallgatók számára. Maga a tábla a következőképpen nézhet ki: - közepén egy yin-yang jel található, lehetőség szerint szabályos ábrázolásban, - a központi kör mellett két másik kör található, egyikben az „igen”, másikban a „nem” felirattal, de lehet további köröket is beiktatni, például „nincs válasz”, „várakozni”, „viszontlátásra” vagy valamilyen konkrét entitás nevét, akivel rendszeresen szokott a szeánszvezető kommunikálni, - egy nagyobb körbe a számokat írják 0-tól 9-ig, - a tábla szélére, a pereme mentén pedig az ábécé betűi szoktak a hagyomány szerint szerepelni, - szokás még két fehér gyertyát is meggyújtani. Ezen felül már csak a sajátos megjelöléseket és szimbólumokat kell feltüntetni, illetve arra kell figyelni, hogy minden az energiaáramlásoknak megfelelő irányba mutasson. Ez utóbbit én nem adom meg, mert nem szeretnék további tippeket adni egy ilyen tábla elkészítéséhez, megmaradnék a Quija-táblával történő szeánsz száraz elemzésénél. A „beszélő tábla” A Ouija-tábla célja és rendeltetése kapcsolatot létesíteni a túlvilággal. Ez persze túlságosan tág fogalom, mert nem könnyű meghatározni, hogy pontosan hová, a szellemi világok telefonhálózatának melyik „mellékére”, akarom mondani régiójába kapcsol ez a mágikus adóvevő. Hogy miért nehéz megállapítani, vagyis lokalizálni a célállomást? Nos, azért roppant bonyolult ez a kérdéskör, mert az emberi akarat és szándék nem mindig tiszta, illetve nem mindig hozza a szeánsz azt az eredményt, amit elvárunk tőle. Mivel maga a médium is egy adott tudatszinttel rendelkezik és pillanatnyi állapota is változó, ez már alapvetően befolyásolja a szeánsz sikerességét. Ami pedig legalább ennyire fontos az az, hogy milyen spirituális, vagyis pszichikai képességekkel rendelkezik az illető és milyen szinten képes működtetni azokat. A különböző kultúrákban a szeánsz eszközei szentnek, a közvetítő személyek pedig beavatottnak számítottak. A nép tudta, hogy amikor a sámán, a táltos, a varázsló vagy a mágus, esetleg a boszorkány megnyitja a táblát, akkor a tábla és az idézést végző személy összeforr, azaz összekapcsolódnak az energetikai szintek. Ilyenkor tulajdonképpen egy spirituális átjáró nyílik, amelyen keresztül kapcsolatba léphetnek: a holtakkal, pontosabban az elhunytak szellemeivel, feltéve, hogy még nem születtek vissza a Földre, szellemi tanítókkal, a nép vagy a nemzet vagy egy kisebb csoport vezérlő szellemeivel, természeti szellemekkel, például egy erdő vagy egy hegység szellemével,
kommunikálhatnak angyalokkal, tündérekkel, elementálokkal és így tovább, köztes létben ragadt szellemekkel, vagyis kísértetekkel, más felsőbbrendű lényekkel, például Mesterekkel vagy a felettük álló Nagyurakkal. A Ouija-táblát az első használat előtt mindig felszentelték és a megfelelő varázsformulák elmondása, illetve a jól megtanult ceremónia elvégzése után egy okkult híd, egyfajta misztikus kapcsolat alakult ki a megidézendő entitás és a médium között. A megidézett lény összekapcsolódott a jelenlévők tudatával és energiamezejével, s kezdetét vette a kommunikáció. Amikor a tábla, a pohár, a gyertyák és a médium között a töltések kiegyenlítődtek, akkor a pohár egyszer csak megmozdult. A médium gyakorlottságától és avatottságától függően a pohár vagy a kis háromlábú székecske a megfelelő betűkre, számokra és jelekre mutatott rá, amit ha összeolvastak, akkor ezek a jelek, jelzések értelmes mondatokká álltak össze a saját nyelvükön. Ekkor szó szerint beszélni kezdett a tábla és a szellemi világ, a láthatatlan birodalom egyszer csak elevenné vált a résztvevők számára. Kik használtak boszorkánytáblát? Meglepő, hogy már mennyien használtak a történelem nagy alakjai közül szellemtáblát vagy angolszász elnevezésben Quija-táblát. Időszámításunk előtt 1200-ban már biztosan használták a szeánsztáblát a kínaiak. Ez a jövendölések korában történt. A Püthagorasz-tétel ión származású alkotója, maga a híres Püthagorasz (i.e. 582 – 496) és hívei, a püthagóreusok előszeretettel rendeztek misztikus szeánszokat. De a bölcs elvi követői volt Krotóni Philolaosz, Empedoklész és Anaxagorász is. Jóval később Cornelius Agrippa, John Dee, Madame Blavatsky vagy éppenséggel Napóleon, s még temérdek császár, király és uralkodó nem csak hobbiból, hanem nagyon is komoly kérdésekben kérték ki a szellemvilág bizonyos küldötteinek a véleményét és tanácsát. A modern korban sokkal jobban dokumentált esetekkel is találkozhatunk, mint például a 19. század folyamán feljegyzésre kerülő esetek arzenálja. Sőt, tudomásom szerint olyan materiális elmék is, mint Einstein, kommunikált felsőbb hatalmakkal és kapott tőlük iránymutatást és segítséget bizonyos tételei kidolgozására. De a totális diktatúrák urai közül például maga Sztálin és Hitler is szoros kapcsolatot tartott fenn a túlvilággal boszorkánytáblák és médiumok segítségével. Hadjáratok és országok leigázásának sorsát, népek jövőjének végzetét befolyásoltál olykor a szeánszok eredményei. Edgar Cayce és megannyi látnok szintén használt boszorkánytáblát és korunk nagy ezoterikusai is teljes természetességgel szoktak nyitni ily módon beszélő táblákat. Az ezotériához fordulók és konyítók egy része igencsak szűklátókörű, mert a saját céljaira akarja felhasználni a szellemvilág segítségét, vagy a ragaszkodásból el nem engedett, elhunyt hozzátartozóikkal akarnak kapcsolatot létesíteni, de olyan esetek is szép számmal elfordulnak, amikor a végső elbúcsúzás szándéka viszi rá az itt élőket, hogy kommunikációt kezdeményezzenek a másképpen élőkkel. Számos szeánszozás arról szól, hogy a hozzá nem értők igyekeznek vallatóra fogni a szellemi lényeket, akik sokszor vissza is élnek a kérdezők jóhiszeműségével és naivitásával. Bizony sokan szeretnének jósoltatni spiritiszták által, akik előszeretettel válaszolnak a kérdésekre. A legtöbb ezoterikus embert előbb-utóbb eléri a lehetőségek szele. Amint megorrontják a lehetőségeket, a kíváncsiságuknak már képtelenek határt szabni, s szinte vadul vetik bele magukat a kérdezősködésbe: ki voltam előző életemben, mivé válhatok jelen életemben, milyenek a jövőképeim, mikor találok rá az igazira stb. Az elcsépelt kérdések száma szinte végtelen és unalomig ismételt. Ritka, aki betartja a mértéket és az ősi szabályt, miszerint a
kérdező egyben megválaszolóvá is válhat, s akkor is úgy érzi, hogy képes elviselni a válasz súlyát és következményeit, akkor valóban érdemes feltennie a szeánszon a kérdését. Cseles szeánszok, tiszta szeánszok A válaszok minőségéből messzemenő következtetéseket lehet levonni a szeánsz hitelességére vonatkozóan. Mivel a szeánszozás az egyik legveszélyesebb, ugyanakkor kétségkívül az egyik legmisztikusabb eszköz a szellemvilággal való kapcsolatfelvételben, ezért sok a fonákság velük kapcsolatban. Hallani olyan banális esetekről, amikor a médium nem is médium, hanem a saját torz gondolataival és agyszüleményeivel ajándékozza meg és használja ki a klienseit. Előfordul, hogy a médium nem teljesen tiszta csatornaként funkcionál, tehát a szellemvilág üzenetei ilyenkor összekeverednek a médium elméjében születő információkkal. Megint más a felállás az olyan alkalmakkor, amikor a médium ugyan hiteles, de a szellemvilágból nem a meghívott entitás jelentkezik be a vonal túlsó végén, csupán annak látszatát próbálja – sokszor sikerrel – megteremteni, hogy ő az, akit keresnek. Ilyenkor egy csapásra csalás és kihasználás áldozatává válhat az ember. De természetesen gyakori eset az is, amikor minden klappol, a szeánsz flottul lezajlik és mindenki azt kapja, ami neki jár. Ilyenkor nincs hiba a szeánsz lefolyásában. Léteznek olyan veszélyforrásai is az asztaltáncoltatásoknak, amelyekről még végezetül szólnom kell. A legtipikusabb hiba az, amikor tudatilag, auratikusan (aura = emberi energiamező) és erkölcsileg felkészületlenül kezdünk bele egy szeánszba. Ilyenkor nagyon is objektív veszélyeknek vagyunk kitéve. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy egy avatott, tapasztalt személy esetében ez nem szokott előfordulni, de annál gyakoribb a kezdők és az avatatlanok körében az efféle baki. Tudniillik, a szeánsz nagyon sok energiát von el az embertől, ilyenkor az aura lemerül és ezért figyelni kell arra, hogy mikor kell abbahagyni. Szintén fontos, említést érdemlő szempont, hogy a megfelelő védelemről is gondoskodni szükséges a spiritisztának, hiszen ha éppen egy arra kóborló, rosszindulatú vagy ártó szándékú entitás jelentkezik be a boszorkánytáblán keresztül, akkor azt a megfelelő akarattal és erővel el kell tudnia küldeni. Ha pedig agresszív és kifejezetten ártó cselekmény történik, akkor nem árt, ha megfelelő szellemi támogatást, illetve segítséget tud hívni, mielőtt a dolgok teljes kicsúsznának az irányítása alól. Tehát a védelem és a segítő lények támogatása mindenkoron elsődleges szempont kell, hogy legyen az asztaltáncoltatóknak. Mindezt csak annak illusztrálásra írtam le, hogy érzékeltessem, mennyire összetett és sok kimenetelű lehet egy szeánsz. A megfelelő szellemi vezetővel történő és a helyesen, felkészülten elvégzett szeánszozás és rituálé azonban mindig hasznos, mert a tanulók és a résztvevők sokat fejlődhetnek általa, illetve spirituális megtapasztalásnak és bizonyosságnak sem utolsó a szeánsznak nevezett szellemi légyott. Boldog napot! Száraz György
Parajelenségek Mi számít parajelenségeknek és mi nem? Miért képtelenek elfogadni a tudomány dogmatikus képviselői olyan laboratóriumi kísérletekkel alátámasztott jelenségeket,
mint a telepátia, az érzékek túli érzékelés, a pszichokinézis (tárgyak szellemi vagy lelki erővel történő mozgatása) vagy éppen az auralátás? Egyáltalán mitől vonzódunk ennyire a parajelenségekhez? Személyes élményeket is beleszőve igyekszem megközelíteni ezeket a kérdéseket. Egyszer olvastam egy Melbourntől 120 kilométerre, Mount Montenegronál található lejtőről, ahol minden a megszokotthoz képest fordítva történik. Ezen a domboldalon nem lefelé, hanem felfelé könnyebb haladni. A lejtő aljában lévő tárgyak szó szerint maguktól felgurulnak a dombra, viszont visszagurítani már nem lehet azokat. Ha nem adjuk fel és tovább próbálkozunk némi erőráhatással, akkor a tárgyak megmozdulnak egy kissé lefele irányba, majd ismét megindulnak felfelé. A lejtő tövében található személygépkocsi például 10 km/h sebességgel halad felfelé, miközben a motorja le van állítva. Rejtély? Titok? Mi lehet ennek a jelenségnek a hátterében? Egyébiránt ez nem az egyetlen ilyen világszenzáció, más helyek is vannak glóbuszunkon, ahol hasonló esetek történnek. Ez egy megmagyarázhatatlan parajelenségnek tűnik. Ehhez a kérdéshez szerintem kétféleképpen viszonyulhatunk: mondhatjuk rá, hogy elhisszük és kételkedhetünk abban, amit látunk vagy hallunk. Akad olyan ember, aki azt állítja, hogy itt nincs semmiféle természetellenes dolog, mert mindenre van tudományos magyarázat. Emberünk kivitt hát egy szintezőt a helyszínre és cinikusan páváskodva bebizonyította, hogy a vízszintmérő is megerősíti, hogy ami felfelé látszik, az valójában lefelé van. Ennyi a részéről a pofon egyszerű magyarázat talányra? Ügy lezárva. A másik, kicsivel nyitottabb és kevésbé szkeptikus ember pedig tovább mért a helyszínen és rátalált a későbbiekben ismertetett megoldásra, ami ténylegesen parajelenség, már amennyiben a szónak az eredeti értelmét használjuk. A parajelenségek ugyanis szokatlan jelenségek, amelyeket természettudományos eljárásokkal, ugyanakkor bölcseleti és spirituális módszerekkel egyaránt vizsgálnak. Tulajdonképpen a parajelenségekkel foglalkozók megkísérlik a lehetetlent: összeegyeztetni és egymáshoz közelíteni a nem szokványos és a megszokott jelenségek lehetséges magyarázatait, az élet ismeretlen és ismert törvényszerűségeit. Előbbi érzékletes példa jól mutatja, hogy a hivatalos tudomány egyes képviselői bigottan elutasítják és elvetik az efféle bűvészkedést, mondván a parapszichológia és általában a parajelenségekkel kapcsolatos kutakodás csak tévútra vezethet. De kérdem én, nem a forradalmian újszerű, meghökkentő és sokszor a konvencionális tudomány képviselőiben megütközést keltő felismerések, eszmék, elgondolások, innovációk és felfedezések vezettek mindig valami új titok feltárásához, valamilyen csoda megtapasztalásához? A példa kedvéért: a Föld nagyjából gömb alakú égitest, a Föld kering a Nap körül, a fénynél is vannak gyorsabb részecskék, az emberi hit erejével lehetséges az öngyógyítás, a vasból vagy nehezebb fémből készült eszközök képesek a vízen úszni (hajó), az atom mégsem oszthatatlan részecske, elektromossággal is világítottak az ókorban, van élet a Földön kívül (baktériumok nyomainak felfedezése a meteoritokban és spiritizmus szeánszainak később visszaigazolt üzenetei előző civilizációk létéről, maradványairól), lefilmezett Mária-jelenések Zeitunban hónapokon át. Ezeket a parajelenségeket is nagy mellénnyel tagadták, azután az arcukra fagyott a mosoly és ma nem győznének elnézést kérni a nagyra becsült, vaskalapos „urak” és „tudorok” azért, hogy tévedtek. A lejtőn visszafelé gurulás titka egyébként egy sima gravitációs anomália, amelyet a bolygókutatók amúgy jól ismernek. A gravitáció helyi (lokális) felerősödése okozza ugyanis a parajelenséget. A megnövekedett gravitációs erő vonzza felfelé a tárgyakat, a lejtő viszont szabvány szerinti lejtő, tehát szó sincs optikai csalódásról. A szintező buborékját pedig szintén a megnövekedett gravitációs erő állította be, minekután a rá hagyatkozó tudóst megtévesztette a saját műszere. Ezért kell szerényebben hozzáállni egy parajelenséghez,
hiszen ki tudja, ami ma még lehetetlen, az talán holnap már lehetséges. Pontosabban, amit ma még nem értünk, arra lehet, hogy holnap találunk értelmes és elfogadható magyarázatot. Igaz, gyakran a régi, anakronisztikus (időszerűtlen, idejétmúlt) nézeteinket felül kell hozzá vizsgálnunk. Szellemmel hatni az anyagra Ritka esetek egyike, amikor személyes történettel traktálom az olvasót. Ám engedtessék meg nekem, hogy egy velem történt parajelenséget közkinccsé tegyek. Egyszer vitatkoztunk barátaimmal arról, hogy az emberi elmének hol húzódnak a határai. Magam arra az álláspontra helyezkedtem, hogy az emberi tudat teremtő erővel bír és hogy még mindig nem ismertük ki igazán a határainkat. Sokan ezzel szemben érveltek és azt hangoztatták, hogy az ember, mint a legintelligensebb állat, nem rendelkezik számottevő pszichikai erővel, vagy magasabb rendű képességekkel. Akkor még nem sejtettem, hogy maga az élet szolgáltat tanúbizonyságot nekem ebben a kérésében. Szellemi vezetőm, Horváth Zoltán, egyszer nekem és egyik tanulótársamnak azt a feladatot adta, hogy rakjunk egy ócska vödörbe némi tűzifát és gyújtóst. Majd másfél méterre a vödörtől ereszkedjünk fél térdre és kezdjünk el arra a mondatra koncentrálni, amit ő előzőleg mondott. Mivel akkoriban eléggé sok időnket fordítottuk parajelenségek kutatására, ezért nem volt meglepő ez a kérése. Azt ígérte, hogy ha kellőképpen elmélyedünk és koncentrálunk, akkor ennek az összpontosított gondolati energiának a hatására a fahasábok lángra fognak kapni. Mi megtettük a tőlünk telhetőt. Koncentráltunk, közben Zoltán bátorított. Lankadatlan türelemmel és kitartással minden erőnket megfeszítve igyekeztünk koncentrálni. Percek teltek el, erőnk lassacskán fogyatkozni kezdett. Újabb buzdítások követték egymást, s mi hittel, lélekkel és az összes létező módon arra a mondatra összpontosítottunk, amit vezetőnk a fülünkbe súgott. Vártuk és reméltük, hogy lángot, de legalábbis füstöt fogunk látni a fárasztó erőfeszítéseink gyümölcseként. Megtörtént a csoda. Egyszer csak megjelent az első lángcsóva, melyet egy újabb és egy még újabb követett. A tűzifarakás lángra kapott. A kísérlet látszólag sikerült és óriási örömmel és büszkeséggel töltött el bennünket a tűzgyújtó művelet. Ekkor jött a nem várt fordulat, ugyanis miután kiünnepeltük magunkat, Zoltán közölte velünk, hogy az a mondat, melyet magunkban kellett ismételgetünk óegyiptomi nyelven, amit ugyebár nem értettünk, a valóságban egy teljesen semleges, hatástalan mondat. Értelemmel ugyan bír, de éppen az ellenkezőjét jelenti annak, mint amit mi szándékoztunk. Mi ugyanis meggyújtani akartuk a rőzsét, ez pedig egy semleges vízzel kapcsolatos utasítás volt. Így volt min törnünk a fejünket. Be kellett látnunk, hogy az emberi psziché ereje, ha úgy tetszik, a hit ereje jóval hatalmasabb, mint az emberi értelem ereje. Olyan, mintha az odaadó hívő a hit gyakorlása közben hozzáférhetne lényének ismeretlen, rejtett, a hétköznapi tudatállapotában alig-alig használt részeihez, s mintha ezzel vinné véghez a paranormális, a szokványostól merőben eltérő tetteit. A kormányok hisznek a parajelenségekben! Ha annyira nem hisznek a tudósok és az akadémikusok az olyan parajelenségekben, mint a gondolat erejével történő tárgymozgatás, a nagy távolságokból – a kontinensek között átívelő – pszichikai úton illegálisan megszerezhető információk begyűjtése (kémkedés), a jövőérzékelés, a tudatbefolyásolás eszközökkel és bizonyos mentálisan extrém módon fejlett személyek által, az agyilag programozott, többszörös személyiséggel rendelkező hírszerzők
dollármilliós kiképzése (ez is működik!), az elveszett civilizációk mágikus tudásának kutatása, akkor felötlik bennem egy kérdés. Miért költenek évente dollár, euró, rubel vagy renminbi (Kína hivatalos pénzneme) milliárdokat ezen területek kutatására a szuperhatalmak mindenkori kormányai párhovatartozástól függetlenül? Ha annyira nem hisznek ezekben, mi végre beleölni ezt a mérhetetlen pénzmennyiséget és felhasználni hatalmas emberi erőforrást egy látszólag bizonytalan, talán meg sem térülő, megkérdőjelezhető és alábecsült jelenségkör kutatásába és fejlesztésébe. Ennyi erővel tiszta vizet biztosíthatnának azoknak a gyermekeknek, akik szennyezett víz fogyasztása miatt halnak meg naponta a harmadik világban, szám szerint 6 ezren naponta. Ennyit a humanitáriusságról és a haszonszerzésről. Mert szerintem úgy áll a helyzet, hogy a kormányok hajszálpontosan tisztában vannak vele, hogy a pszí-képességeké a jövő. Nem az atombomba és a többi pusztító fegyver a legelsöprőbb erejű, hanem az emberi tudat dimenzióinak kihasználásával lehet meghódítani vagy megvédeni a világot. Persze vannak olyan szervezetek, mint az amerikai SICOP, vagyis a Paranormális Állításokat Kivizsgáló Amerikai Társaság. Ennek a szervezetnek egyik vezetőségi tagja, James Randi bűvész indított leleplező hadjáratot például Uri Geller parafenomén ellen. Az illusztris lejárató kampány azonban kétes eredményeket hozott, végül nem sikerült Geller lesöpörni, csupán bebizonyította, hogy mennyire jól tudja utánozni Geller mutatványait. Azóta külön tévés show-műsorokat építettek már a parajelenségekre, s népszerűségük máig töretlen. Boldog napot! Száraz György
Ősi rituálék A természetfeletti jelenségek egyidősek az emberiséggel. Amennyire csak vissza tudunk tekinteni az időben, láthatjuk, hogy minden egyes népcsoport végzett valamilyen rituálét, más szóval szertartást. Miért nem a beszéd alakult ki először, hiszen logikus volna, hogy a jobb kommunikációval sikeresebben értethetik meg magukat az emberek? Miért nem a tudományok kezdetleges, archaikus formái bontakoztak ki az emberi evolúció hajnalán? S legfőképpen, miért van az, hogy korszakok jöttek-mentek, de az ősi rituálék mindvégig megmaradtak? Előző emberiség rituáléi A francia Lascaux, Pech Merle, Chauvet-barlang, dél-afrikai Blombos-barlang, az olasz Fumane-barlang, a német Vogelherd-, Hohlenstein-Stadel-, Geissenklosterle és a sváb Jurahegységben Hohle-Fels-barlangok méltán bizonyítják, hogy az ősi korok embereinek – szándékosan nem ősembereket írok – kapcsolatuk volt a mágiával. A felsorolt barlangfestészeti remekek ékes példái a roppant fejlett és vitathatatlanul vallási jellegű gondolkodásmódnak. Ezek a minden bizonnyal szent helynek minősülő barlangok örökítették meg az egyes törzsek ősi rituáléit és egyszersmind ezek adják a régészeknek a legnagyobb fejtörést. Miért? Mert az az ősi ember, aki ilyen cizelláltan kidolgozott, a sziklák természetes domborulatait kihasználó és csodálatos színekkel pingált műalkotásokra képes, az nem lehet annyira primitív, mint eddig hitték. Különösen, ha meggondoljuk, hogy 35-25 ezer évvel ezelőtt készült barlangfestményekről van. Ezek példázzák, hogy az akkori emberek, az előttünk lévő civilizációk szülöttei mennyire szoros és elválaszthatatlan kapcsolatot ápoltak az égi emberekkel, az istenekkel, a szellemekkel és a földönkívüliekkel. Emlékeiket és
élményeiket – nem csak a vadászatot, mint a történelemkönyvek kiragadott példái mutatják – megörökítették és évezredeken keresztül használták ezeket az amúgy nehezen megközelíthető helyeket. A szimbolikus gondolkodás, amely tehát már képekben, asszociációkban és archetípusokban gondolkodik, ma ismert legrégebbi emléke a dél-afrikai Blombos-barlang. Az itt készült barlangfestmények kora becslések szerint 110-90 ezer év. Megjegyzem a barlangok Délnyugat-Ázsiától a Sziklás-hegységig, Ausztráliától az Andokig, Norvégiától Tűzföldig az alvilág és a szellemvilág bejárataiként funkcionáltak. Nem csak a Föld gyomrába lehetett leereszkedni a barlangokból, hanem onnét lehetett belépni a többi világba és utazni a magasabb dimenziókba. Az indiai guruk, a tibeti lámák épp úgy remeteségben élik le életük egy részét, mint bizonyos amerikai sámánok és varázslók. Azután szent emberekként térnek vissza falujukba, népükhöz és mint csodatevők és kapcsolattartók a szellemi világokkal tanítják, gyógyítják és irányítják az embereket. Antik korok rituáléi Az ókor vallási divatja szerint, ha egy ember gondolatot olvasott vagy szellemeket látott, esetleg látomásai voltak, akkor azonnal kikiáltották a jelenséget természetfelettinek. Csak a korabeli kiválasztották tudták igazán, hogy itt miről is van szó. Tianai Apollón, Jézus kortársa például egy boszorkánymester volt, aki mint minden Adeptus (magas rangú beavatott, beválasztott) alkimista szertartásokat végzett. Plótinosz egyszer megérezte egyik tanítványa öngyilkossági kísérletét. Ő úgy vélekedett, hogy ezek természetes adottságok, melyek életre hívásához az emberi természet rejtett erőit kell felhasználni. Jézus és tanítványai szintén behatóan értettek a varázsláshoz. Tudásuk és szertartásaik nagy részét Egyiptomban és az Esszénus rendben sajátították el. Ők behatóan értettek az alkímiához, mely nem más, mint az atlantiszi civilizáció mágikus tudásának emberekre átültetett változata. Rituáléi a természetben megbúvó rejtett erőket mozgatják meg, így az ásványok, a kristályok, a fémek, a növények, az állati és emberi részek által begyűjtött és felhalmozott energiákat használják fel. Az egyiptomi, a babiloni, de a későbbi korok beavatottjai is képesek voltak például Holdtükrözésre, amely úgy nézett ki, hogy a telihold energiáit egy tál vízbe fogták be és azt használták fel utána gyógyításra vagy egyéb szertartásokhoz. Hétköznapi rituálénak számított, hogy istenszobrokat helyeztek el otthonuk különböző pontjain, illetve házi oltárokat emeltek. Szinte minden ókori ember viselt magán valamilyen istenséghez vagy természetfeletti hatalomhoz kapcsolódó amulettet, mely megvédte tulajdonosát az utazásai során, a munkájában, elhárította a bajokat és az ártó szellemeket. A középkor rituáléi A középkor nem is volt annyira sötét, mint amilyennek beállították. Nagyon komoly spirituális hatások érvényesültek és indultak világkörüli hódító útjukra. A dogmatikus vallási szertartások nem ősi, sokkal inkább emberek alkotta formái voltak az isteni és természetfeletti erők segítségül hívásának. Ellenben a különféle térségekben más és más néven ügyködő boszorkányság híre mindenhol ismert volt. A norvég folklór például ismeri az „Oskorei” elnevezést, mely szó szerint vadászatot jelent és nem kimondottan a boszorkányok megjelölésére használták. Mégis a „vadászat” vezetője mindig egy nő, akit „fényesnek” neveznek. Viharos éjszakákon az Oskorei társaság
végigvonult az égen a nemrégiben elhunytak teste után kutatva. Ha gazdátlan lélekre lelnek, akkor magukkal viszik a testét, s egy égő fáklyát hagynak maguk után azon a helyen, ahol a test eredetileg feküdt. Külön kuriózumként említem a Venefica-t, magyarul a „Mérgezőmestert”. Johannes Trithemius 1555-ban írt Antipalus Maleficorum című könyvében olvashatjuk, hogy különbséget kell tennünk az Ördöggel szövetségben álló boszorkány és az ártalmas főzeteket készítő venefica között. A venefica vagyis a “méregkeverő nő” elnevezése azokból a rituálékból ered, amelyre Trithemius, bencés rendi apát, lett figyelmes. Feltűnt neki, hogy bizonyos asszonyok gyógynövényekből és egyéb szabadon termő növényekből különleges főzeteket tudnak kotyvasztani. Az apát veszedelmesnek ítélte ezeket a löttyöket a keresztény hívőkre nézve. Az egyháziak szakzsargonján és jártasságát mutatja már maga az elnevezés, mely a „veneficum”-ból ered, ami kimondottan egyházi eredetű kifejezés, s megkülönbözteti az egyszerű szerelmi bájitalkeverőket az „ördögi”, illetve alkimista eszközökkel bájolóktól. A „venefica”-ról az a hír járta, hogy gyógyítani és ölni egyaránt tudnak kotyvalékaikkal. Kérdem én, ez ma nem szintúgy igaz egy gyógyszerészre? Miért kell rögvest az ölésre gyanakodni, ha valaki gyógyfüvekhez nyúl és főzeteket készít belőlük? A középkor rituáléi között sok a véres és elrettentő példa. A boszorkány szó olaszul „strega”. Ez úgy alakult ki, hogy még az ókorban a „strix” egy mesebeli lénynek számított, amelyről a rossz előhírnökének számított és a vámpírokhoz hasonlóan emberi véren élt. A szó görög eredetű és baglyot jelent. A strix legendája a középkorban továbbra is fennmaradt, ebből alakult ki a „strega”. A strega így vált egy olyan vérszívó nővé, aki az él leple alatt tevékenykedik és képes rikoltó bagollyá változni. A keresztény egyház ezeket a teremtményeket nem szimplán boszorkányoknak tartotta, hanem olyan démonoknak és ördögi megbízottaknak, akik éjjelente rendszeresen összegyűlnek és erdők titkos rejtekén titkos szertartásokat végeznek. Ezen rituálék legnevesebbike a Sabbat vagy Sabbath. A boszorkány rituálék erejéről legendák keltek szárnyra. Például olyanok, hogy gyermekek vérét szívják, s ha elátkozzák a férfiakat, akkor a férfiak nemi szervei elsorvadnak. Máig ható ősi szertartások Egyik legtipikusabb és legmisztikusabb ősi szertartás, melytől mai napig rettegnek, vagy legalábbis megborzongnak az emberek: a szemmel verés. Egyetlen pillantásával megbájolja az embert a boszorkány, akit ezért a tettéért a „fascinatrix”, vagyis az elbűvölő névvel illettek. A pillantás valóban sok mindenre képes, valósággal megdelejezi az embert, hipnotizálni képes és rontásokat is lehet küldeni általa, hogy a gondolatolvasásról ne is beszéljünk. Szemmel verni annyi, mint átkot helyezni valakire. Itt az a furcsaság áll elő, hogy látszólag semmilyen szertartást vagy rituálét nem végez el a boszorkány, miközben a szemmel verést végzi. Valójában azonban arról szól a történet, hogy a rituálé nem a fizikai síkon megy végbe, hanem a láthatatlan síkok valamelyikén. A bosziknak azt a képességét, amellyel ártani tudnak, vagy komoly károkat tudnak okozni, az egyház maleficum néven ismeri. Ezért is használtak minden korban szem-amuletteket az ártalmas nézésű személyekkel szembeni védelem gyanánt. A szem igazából a lélek tükre, mivel a szemek az egyetlen olyan energiacsatornák, amelyek közvetlenül kötik össze a külvilágot a lélekkel. Így a szemeken bejuttatott információk egészen a lelkünkig hatolnak. Ezért lehet könnyű dolguk a boszorkányoknak, ha valakit szemmel kívántak verni.
Boldog napot! Száraz György
Radiesztézia Földünkön minden kivétel nélkül energiákból és különféle erőkből épül fel. Az energiák mögött egy nagyszerű, ámde ismeretlen Tervező áll. Létére abból következtethetünk, hogy világunkban minden rendezett vagy a rendezettségre törekszik. Ennek belátáshoz elegendő egy levél erezetére, egy hópehely térszerkezetére, a víz molekula lefagyasztott állapotban látható kristályrácsaira, az atomok struktúrájára vagy az emberi test sejtrendszereire gondolnunk. Létezik egy rejtett tervrajz, melyek nyugodtan nevén nevezhetünk, mert pontosan kifejezi a lényeget: szakrális geometria. A szent geometria témaköre azonban meglehetősen terebélyes, ezért ezúttal csak egyetlen szegmensére szorítkoznék, a sugárzásmérés elméleti és gyakorlati módszertanára, idegen kifejezéssel élve a radiesztéziára. Ki találta ki a radiesztéziát? A radiesztézia nem új keletű tudomány, mert a „sugárzás érzékelés” ma ismert legrégebbi nyomai a Kínáig nyúlnak vissza. Yü kínai császár egy agyagtáblán egy kettős vesszővel éppen radiesztéziai mérést, vagyis sugárzásmérést végez. Az ősi Indiában, Mezopotámiában, a maya és az ősi egyiptomi kultúrában, majd a keltáknál és a magyaroknál is újra és újra megjelent – vagy talán el sem tűnt – a föld- és egyéb sugárzások érzékelésének módszere. Minden korszakban a valódi papok, tehát a beavatott papság végezte ezeket a mérési műveleteket. Amikor egy piramist akartak emelni, templomot vagy székesegyházat építeni, palotát vagy fellegvárat, vagy egyszerűen egy jó energetikai adottságokkal rendelkező otthont akartak tető alá hozni, akkor a legjobb radiesztétákhoz fordultak és megkérték őket, hogy fáradjanak a helyszínre és végezzék el a szükséges méréseket. A radiesztéták pedig megállapították, hogy az adott helyszín milyen természetes adottságokkal rendelkezik: felmérték, hogy mennyi az ember számára negatív, azaz káros és mennyi a pozitív sugárzás a térségben. Majd mérési eredményeikből kiindulva tanácsot adtak, hogy hol érdemes felhúzni az épületet és miként érdemes berendezni az egyes helyiségeket: oltár, fekhelyet, dolgozó részt, konyhát stb. kialakítani. A kutak fúrását megelőzően mindig is nagy sikerrel alkalmazták a radiesztéziát. Mielőtt nekiláttak a fúráshoz, feltérképezték a helyet, hogy hol található a föld alatt olyan ér, vagy vízfolyás, amiből érdemes volna kitermelni a vizet. Majd miután a helyet a szakember kijelölte, ott kezdtek el ásni. Ha a radiesztéta értette a dolgát, akkor a fáradozást siker koronázta. Sugárzásmérés típusai Közkeletű félreértés, hogy a radiesztézia csak a földsugárzások beazonosításával és mérésével foglalkozik. A radiesztézia egy olyan érzékelési vagy észlelési mód, mely a modern tudomány által még nem jutott el a „felkent”, hivatalosan elismert státuszig, holott jóval ősibb, mint azok a diszciplínák, melyek feljogosítva érzik magukat, hogy legitimáljanak efféle módszereket. Végül is, a dolog működik és ez a lényeg. A radiesztézia azon az elven alapszik, hogy minden a világegyetemben információból és energiából áll össze. Az ember, mint az univerzum kicsinyített mása érzékszerveivel képes ráhangolódni bizonyos energiákra és az
információkra. Ekképpen egy földsugárzásra vagy épen egy emberi energiamezőre, az aurára, s abból ki tudja olvasni a kérdéseire a választ. Ezek a mérések aztán lehetnek különféle diagnosztizáló és elemző módszerek alapjai. A radiesztézia felhasználási és hasznosítási területei: - Geotronika: a földsugárzásokkal és azok élettani hatásaival foglalkozó sugárzásmérés. Ehhez az utóbbi időben csatlakoztak a technikai sugárzások kutatásai. Például az elektroszmog. - Fitoradiesztézia: a különböző sugárzások növényekre kifejtett hatásaival foglalkozik. - Páramedikus radiesztézia: az állatok diagnosztizálásával foglalkozik. - Orvosi radiesztézia: az emberi energiamező és élettani folyamatok diagnosztikájával foglalkozik. - Teleradiesztézia: ennek segítségével tértől és időtől függetlenül juthatunk információkhoz. Geotronika Földgolyónk a naprendszer része és egy a világmindenségben száguldó, Nap körül és a Tejút középpontja körül keringő futurisztikus űrhajó. Éppen ezért milliónyi csillag- és kozmikus sugárzás kereszttüzében telik életünk minden pillanata. Ezen sugárzások nagy részét sem az átlagember, sem a tudósok nem ismerik. Ezen kívül a Földünk is bocsát ki magából sugárzásokat. Ahogyan a források előtörtnek a föld mélyéből, majd patakokká, később pedig folyamokká nőnek, úgy energiák törnek a felszínre Földünk mélyéből és energiavonalak hálózzák be planétánkat. Ezek a földsugárzások tipizálhatóak: előnyös, hátrányos és semleges kategóriákba sorolhatók be. S most egy döbbenetes statisztikai adat: betegségeink 60-80%-a összefüggésbe hozható a földsugárzásokkal. Betegségeink kialakulását és lefolyását sokszor döntő mértékben befolyásolják a földsugárzások. Ha valaki naponta legalább 4-5 órát számára kedvezőtlen sugárzásban tartózkodik, akkor néhány éven belül komoly szervi panaszok jelentkezhetnek nála, melyek hosszú távon, átlagosan 8-10 év alatt súlyos betegségekké válhatnak. Amennyiben földsugárzások kereszteződési pontjaiban tartózkodunk/élünk, mert példának okáért az íróasztalunk, a konyhánk, a kanapénk vagy a fekhelyünk éppen ilyenre esik, akkor a károsító hatások már néhány hónap leforgása alatt kiütközhetnek. A fő problémát az energiaveszteség okozza. A földsugárzások interakcióba lépnek az ember energiamezejével, az aurával és típusuktól függően vagy erősítik, vagy gyengítik azt. Amennyiben gyengítik, úgy fokozatosan egyre több és több energiát vonnak el energiarendszerünktől, ami eleinte fel sem tűnik az embernek. Kezdetben lehetünk fáradékonyabbak, aluszékonyabbak, majd valamivel később ingerlékenyebbek, végül hajlamaink szerinti viselkedési, pszichés és egészségügyi zavaraink alakulhatnak ki. Az emberi energiamező nem csak táplálja a test minden egyes sejtjét és szervét életenergiával, hanem védelmezi is azokat a külső, korábbiakban említett, gyengítő-károsító kozmikus sugárzásoktól és a negatív földsugárzásoktól. Ha ez a védelmi funkciókat is ellátó energiaburok elvékonyodik és veszít ellenálló képességéből, immunitásából, akkor szerveink és sejtjeink kiszolgáltatottabbakká válnak a sugárzások okozta károsodásokra. Az aura nem egy zárt rendszer: folyamatosan energiákat cserél a környezetével, ad és felvesz erőket. Ha több időt töltünk negatív sugárzások közepette, akkor a negatív energiák túlsúlya ellen nem tud mit tenni az aura, s egy idő után legyengül. Ilyenkor dominó-elv szerint negatív
láncreakciók indulhatnak el az ember egészségi állapotában és az életminőségében. Először idegrendszeri, majd tudati, végül szervi és szervrendszeri problémák alakulhatnak ki. Legismertebb földsugárzások: - Vízérsugárzás: a földalatti erek, vízfolyások, patakok, szivárgások, melyek folyamatosan változhatnak. - Geológiai törésvonalak sugárzása, melyek a természetes földmozgások következményei. - Hartmann-sugárzás: a Föld mágneses terének hálószerűen elrendeződő sugárzása - Curry-háló és Curry-pontok: a Föld poláris mezősávjai és azok keresztezési pontjai - Szent György-háló és Ley-vonalak sugárzása: a Föld mágneses energiahálójának sugárzástípusai Varázsvessző és inga Megfejtetlen talány a materialista tudósok számára, hogy a fából és egyes fémekből készült pálcák segítségével, vagy egy cérnaszálra függesztett rézinga vagy gyöngyinga által hogyan lehet földsugárzásokat mérni. A hagyomány szerint a mogyoró-, az őszibarack- és a fűzfa vesszői és a rézből, illetve bronzból készült fémpálcák alkalmasak arra, hogy a föld mélyén megbújó ásványokat, vizet vagy akár olajat jelezzenek a kutatók számára. Hogyan működik a varázsvessző és az inga mint radiesztéziai eszköz? Nos, a hangsúly az eszközön van. Nem maga az eszköz mér, az csupán elmozdulásával jelzi az igent, a nemet vagy az energiaáramlás irányát – vallják a radiesztéták. Hasonló dolgokra a vaddisznók és az antilopok is képesek szarvaik segítségével. Mindenesetre a sugárzásokat érzékelő szervet az emberben kell keresnünk. Az emberi aura egy elektromagnetikus mező, tehát részben elektromos, részben mágneses. A Föld egy igen komoly mágneses mezővel rendelkezik. Kettejük kapcsolata lehet a rejtély kulcsa. Ugyanis aki képes az átlagosnál egy kicsit jobban odafigyelni a megérzéseire és az észleléseire, melyet az aurája közvetít felé, az könnyebben ráhangolódhat az egyes helyek mágnesen kisugárzására. Azt mindenki elismeri, hogy a Földnek vannak bizonyos neuralgikus pontjai, ahol akár Gauss-mérővel is tetten érhető a megnövekedett mágneses sugárzás. Talán a radiesztéták láthatatlan antennái éppen ezeket érzékeli jobban. Amennyire rossz híre volt kezdetben, annyira megváltoztak a radiesztéziával kapcsolatos előítéletek. Különösen annak tükrében elgondolkodtató a sugárzásmérés hatékonysága, hogy a Kanadában a Földművelésügyi minisztérium éppen úgy állandó radiesztétát alkalmaz, mint ahogy alkalmazott anno a csehszlovák hadsereg. Utóbbi kifejezetten robbanóaknák feltérképezése céljából alkalmazta a sugárzásmérőket. (Lássuk be, ők csak egyszer tévedhettek!) De Uri Geller szintén rendkívüli mágneses anomáliákat érzékelő képességeivel talált olajat bizonyos olajtársaságok számára. Innen nézve nehéz azonosulni a szkeptikusok „ilyen nincs és punktum” álláspontjával. Energiavonalak a nagyvilágban A Glastonbury energiavonal az angliai Butleigh-től indul és keresztülhalad a glastonbury állatövön, majd többek között Westbury-n és Burringtonon is. Ezt a 16 négyzetkilométeres területet állat- és ember formájú kövek veszik körül. Külön említem kiemelt helyen a Glastonbury Tor-t, mert sokan ezt tartják a történelem előtti idők energiaösvényei közül az egyik legjelentősebbnek. A legenda szerint a Tor lábánál rejtette el Arimateai Szent József a Szent Grált és ez Arthur király temetkezési helye is.
Az Old Sarum energiavonal a maga 29,5 kilométerével áthalad Hampshire-en, Stonehengeen és a Salisbury katedrálison. Találunk Csehország területén is szabályosan az erővonalakra épült kastély-katedrális komplexumot. Új-Mexikóban (USA) a navajo indiánok elődei, az „anasazi”-k által épített egyenes utakkal találkozhatunk, melyek szintén erővonalak mentén épültek az ősi időkben. A kínaiak „lung mei”-nek, azaz sárkányösvényeknek nevezik a föld alatt húzódó erővonalakat. Minden palotát, pagodát és szent helyet ilyen sárkányösvényekre emeltek, illetve eme energiösvények legerősebb pontjaira. Valahogy úgy kell elképzelni ezeket a jelenségeket, mint az akupunktúrából jó ismert energiapontokat és meridiánokat (energiavezetékeket) azzal a különbségtétellel, hogy ezek nem az embernek, hanem a Földanyának az energiapontjai és –vezetékei. Ezt az elképzelést erősíti meg és alkalmazza a feng shui, azaz „a szél és a víz tudománya” is. Összefoglalva a sugárzástan spirituális alapjait, abból indulhatunk ki, amiből őseink is, nevezetesen, hogy a Föld egy élő, eleven lény, aki egy sajátos energiarendszerrel rendelkezik. Ez a Földanya aurája, amely részben megegyezik a Föld mágneses mezejével és mágneses anomáliáival, részben több annál. Az olyan helyek, mint az egyiptomi Nagy Piramis, a Bermuda-háromszög és Stonehenge vizsgálatai és az ott történő események egyértelműen rámutatnak arra, hogy véletlenszerűség kizárásával vannak a Földnek okkult, energetikai szempontból kiemelt jelentőségű helyei. Eleink ezeken a helyeken építették fel templomaikat, váraikat és minden olyan épületüket, amelyek számukra kultikus jelentőséggel és spirituális töltettel bírtak. Lehetséges, hogy ma még sokan nem ismerik e helyek rejtélyeit, de meggyőződésem, hogy napról napra többen fogják meglátogatni e helyeket és személyesen megtapasztalni a különleges és szinte kézzelfogható sugárzásukat.
Ezokonyha Igazi felfrissülés! – A GÖRÖGDINNYE Nyári kánikulában, a rekkenő hőség közepette az egyik legüdítőbb dolog egy szelet mézédes, ízletes görögdinnyét elfogyasztani. Ez az isteni gyümölcs azonban nem csak magas élvezeti értéke miatt fogyasztandó, hanem spirituális szempontból is sok előnyt tudhat magáénak, amiért mindenképpen ajánlom a dinnyeszeretők figyelmébe. A görögdinnye (Citrullus lanatus) a kobakosak családjába tartozik. Állítólag Afrika déli részéről származik. David Livingstone, a híres Afrika-kutató, úgy ír a görögdinnyéről, mint a Kalahári-sivatagban szabadon növő gyümölcsféléről, ezért aztán azt feltételezik, hogy innét is származik. A legkorábban dokumentált görögdinnyeszüret a történelem hajnaláról maradt fenn, s az ókori Egyiptomból származik. Külön hieroglifával is megörökítették ezt a növényt. Olyannyira szerették és becsben tartottál az egyiptomiak, hogy a fáraók sírkamrájába is helyeztek belőle élelem gyanánt a túlvilágra. Később Kína vált és a maradt a világ legjelentősebb görögdinnye-termesztője. Európába a 13.században érkezett a mórokkal.
Szinte minden gyermek és felnőtt azonnal felismeri a jellegzetességeit: gömbölyű vagy ovális a formája, héja lehet teljesen sötétzöld vagy világos zöld csíkos, húsa pedig piros vagy sárga színű. Régebben gyógynövénynek számított. A görögdinnye eredetileg a tökfélék családjába tartozó zöldség, de inkább gyümölcspótló zöldségfélének, vagy fogyasztási szokásaink miatt inkább gyümölcsnek nevezhető. Élvezeti értékét fantasztikus íze és cukortartalma szolgáltatja. Élettani szempontból nincs jelentős vitamintartalma. Ellenben víztartalma elérheti a 95%ot is, ennek a veseműködésre van jótékony hatása. Sok benne a kálium, a nátrium, a kalcium, a vas és a foszfor. Táplálkozástani szempontból nagy előnye, hogy könnyen emészthető, serkenti a gyomor- és a bélműködést, továbbá vízhajtó hatása van. Ugyanakkor jelentős a nyersrosttartalma is, mely a vastagbél működését javítja. Spirituális szempontból két elhanyagolhatatlan előnnyel bír. Egyfelől jelentős mennyiségű föld erőt tartalmaz, aminek a gyökér csakra a központja az aurában. A föld erő bevitellel komolyan befolyásolhatjuk életünk szilárdságát, növelhetjük általa a stabilitásunkat, kitartóbbakká és az élettel kapcsolatban bizalmasabbá válhatunk. A görögdinnyében található föld erő növeli a biztonságérzetünket és az önelfogadást. Fiziológiai hatásai most roppant aktuálisak, mivel a júniusi hónapban éppen azok a szerveink működése gyengülhet meg, amelyek ide, a gyökér csakrához tartoznak: a csontozat, az ízületek, a fogazat és az immunrendszer. Aki tudja magáról, hogy ilyen típusú megbetegedésekre van hajlama vagy már tapasztalja az érintett területek gyengülését, erősítheti magát többek között görögdinnyével is. Másfelől a görögdinnye olyan, mint egy akkumulátor, begyűjti és elraktározza magában a naperőt. Aki szeretné a vitalitását (az életerejét) és az életkedvét növelni, aki szeretné tisztítani, méregteleníteni és salaktalanítani magát, s aki szeretné a rezgésszámát emelni a táplálkozás segítségével, annak mindenképpen ajánlatos a görögdinnyét beiktatatni az étrendjébe, mert a naperő erre képes. Márpedig a görögdinnye nagy mennyiségben tartalmazza ezt az energiatípust. Koktélok, saláták és hideg gyümölcslevesek kitűnő alapanyaga. Jó étvágyat! Boldog napot! Száraz György
