RÁKÓCZI SZÖVETSÉG. MÁRCIUS 15-i DIÁKUTAZTATÁSI PROGRAM

RÁKÓCZI SZÖVETSÉG

MÁRCIUS 15-i DIÁKUTAZTATÁSI PROGRAM

2012 0

Tartalomjegyzék Vajda Péter Intézmény Gimnáziuma, Szarvas ........................................................................... 3 Deák Ferenc és Széchenyi István Szakközép és Szakiskola, Zalaegerszeg ............................... 4 Nagykanizsai Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium Cserháti Tagintézménye .................... 5 Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma............................................................. 6 Teleki László Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Gyömrő ........................................................................................................................... 7 Asbóth Sándor Térségi Középiskola, Szakiskola és Kollégium, Keszthely .............................. 8 NYME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Szombathely ........................ 9 H.I.SZ.K. Eötvös József Székhelyintézménye, Hódmezővásárhely ........................................ 10 Marosvásárhelyi Református Kollégium ................................................................................. 11 Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Békéscsaba ............................................................... 11 Gárdonyi Géza Általános Iskola, Pásztó .................................................................................. 12 Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola, Miskolc ............................................. 13 Széchenyi István Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Sportiskola, Pécs ......... 15 Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola, Pásztó ................................. 16 Óvárosi Középiskola és Szakiskola Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola, Tatabánya .............................................................................. 17 Kiskunfélegyházi Összevont Általános Iskola ......................................................................... 18 Sághy Mihály Szakképző Iskola, Középiskola és Kollégium, Csongrádi Oktatási Központ Tagintézménye ......................................................................................................................... 19 Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon, Debrecen ................. 19 Református Kollégium Általános Iskolája és Gimnáziuma, Tiszakécske ................................ 20 József Attila Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium, Ózd ............................................. 21 Széchényi Ferenc Kertészeti Szakképző Iskola, Balatonfüred ................................................ 22 Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, Bonyhád ............................................ 23 Gödöllői Református Líceum Gimnázium és Kollégium......................................................... 24 Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakképzőiskola és Kollégium .................... 25 Szent Imre Katolikus Gimnázium, Nyíregyháza ...................................................................... 26 Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium, Szakközép, Szakképző és Általános Iskola, Hajdúnánás 27 Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, Nyíregyháza ............................................................ 28 Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, Miskolc ....................................................... 29 II. Rákóczi Ferenc Szakközép és Szakiskola, Kisvárda ........................................................... 29 Perintparti Szó-Fogadó Szombathelyi Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény .................................................................................... 30 Kossuth Lajos Gimnázium, Cegléd .......................................................................................... 31 Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona ............................................. 32 Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskola ............................ 33 Madách Imre Gimnázium, Budapest ........................................................................................ 35 Petőfi Sándor Gimnázium, Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium, Aszód ........................ 36 Ady Endre Gimnázium, Budapest ............................................................................................ 37 Andrássy Gyula Szakközépiskola, Miskolc ............................................................................. 38 Lámfalussy Sándor Szakközépiskola és Szakiskola, Lenti ...................................................... 39 Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnázium – Magura Néptáncegyüttes Egyesület............. 40 Eventus Üzleti, Művészeti Középiskola, Eger ......................................................................... 41 Szentannai Sámuel Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Karcag............................... 42 1

Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnázium, Pécs ................................................................ 43 Református Általános Iskola és Gimnázium, Kisvárda ........................................................... 44 Deák Ferenc Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola, Győr ....................................... 45 Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola, Miskolc ..................................................................................................................................... 46 Jelky András Szakképző Iskola és Kollégium, Baja ................................................................ 47 Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona ............ 48 Bethlen Gábor Középiskola, Szakképző Iskola és Kollégium, Nyírbátor ............................... 49 Serényi Béla Gimnázium, Mezőgazdasági Szakközépiskola és Kollégium, Putnok ............... 50 Bolyai János Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola, Ócsa ........................................ 51 Fejér Megyei Szabolcs Vezér Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Pusztaszabolcs . 52 Bakfark Bálint Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Oroszlány ......................................... 52 Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium, Budapest ......................................................... 54 Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon, Kecskemét ........................................... 55 Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium, Gödöllő ........................................................... 55 Kaszás Attila Diákkör, Budapest.............................................................................................. 56 Magyar Műhely ÁMK Gimnáziuma Mezőőrs ......................................................................... 57 Fasori Evangélikus Gimnázium, Budapest .............................................................................. 58 Ferences Gimnázium, Szentendre ............................................................................................ 59 Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és ÁMK, Székesfehérvár .................................. 60 Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, Sopron ................................................................ 61 Szilágy Erzsébet Gimnázium, Budapest .................................................................................. 62 Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium, Sárospatak ............................................................... 63 Garay János Gimnázium, Szekszárd ........................................................................................ 65 Ajkai Szakképző Iskola és Kollégium Bánki Donát Tagintézmény ........................................ 66

2

Vajda Péter Intézmény Gimnáziuma, Szarvas A 2012. évi március 15-i diákutaztatási pályázatra idén is ugyanazzal az izgalommal adtuk be pályázatunkat, mint 1999 óta minden évben. A szarvasi Vajda Péter Gimnázium idén ünnepli fennállásának 210. évfordulóját. Az évforduló alkalmából megrendezett iskolatörténeti kiállításon fontos szerepet kapott a dévai testvériskolai kapcsolat. A 33. dévai látogatás, az Erdélyben eltöltött 121 nap fotóiból készült plakát sok nagyszerű élményünket elevenítette fel. Idén 33 diák és 6 felnőtt kísérő indult 2012. március 15-én hajnalban Dévára. A Hunyadmegyei ünnepségek több helyszínen, az egész napot kitöltve kerültek idén megrendezésre. A megszokottak szerint a Téglás Gábor Iskolaközpont iskolai ünnepségén, majd a református temetőben zajló koszorúzáson vettünk részt. A koszorúzáson a rövid műsor előtt több beszéd is elhangzott. Szót kért Winkler Gyula Európa Parlamenti képviselő és Hunyad-megye több vezetője is. A beszédek után a temetőben is a Téglás Gábor Iskolaközpont diákjai adtak rövid műsort, majd az emlékezők elhelyezték koszorúikat. Megtiszteltetés számunkra, hogy a dévai magyarság már felismer minket, s örömmel fognak közre bennünket. Koszorúinkat a honvéd sírnál, és a „dévai hős” sírjánál helyeztük el. A koszorúzás után visszatértünk a Téglás Gábor Iskolaközpont épületébe. Elfoglaltuk szállásunkat és megebédeltünk. Délután városnézésre indultunk. A városközpontból több csoportra válva szétszéledtünk. Az „újoncok” a várból ismerkedhettek a város szerkezetével. Másnap, az előző évek hagyományait követve, reggeli után a Déli-Kárpátok meghódítására indultunk. Petrozsényben vendéglátóink jóvoltából meglátogathattuk a Bányászati Múzeumot. Diákjaink megismerhették a Zsil-völgyi szénbányászat múltját és jelenét. A múzeumi látogatás után mindenki izgatottan készült a Páring-hegységi csúszkálásra. A libegő szikrázó napsütésben vitt fel minket az 1800 m magasságban kiépített síterepre. Késő délutánig mindenki kedvére csúszkálhatott. Az esti vacsora, szabad program után az iskola aulájában a dévai kollégista diákokkal még röplabda meccset is folytattunk. Harmadik nap a reggeli után elköszöntünk vendéglátóinktól. A Torda, Kolozsvár, Királyhágó útvonalon jöttünk haza. A hosszú utazás több nevezetesség megtekintését tette lehetővé. Megálltunk néhány percre Torockón, Erdély talán legszebb településén. Sétáltunk egy nagyot a Tordai-hasadékban, tavaszias melegben, havon, jégen csúszkálva. Utolsó pihenőnk Körösfőn volt, mindenki beszerezhette kisebb-nagyobb emléktárgyait. Csodálatos élményekkel, este nyolc órakor érkeztünk haza Szarvasra. Az utazó csoport minden tagjának nevében köszönöm a Rákóczi Szövetség támogatását!

3

Deák Ferenc és Széchenyi István Szakközép és Szakiskola, Zalaegerszeg Iskolánk, a zalaegerszegi Deák Ferenc és Széchenyi István Szakközép és Szakiskola, Sportiskola az erdélyi, erdővidéki Baróti Szabó Dávid Iskolaközponttal tart fenn testvériskolai kapcsolatot. A kapcsolat keretén belül ez éven már negyedik alkalommal volt lehetőségünk a két iskola tanulóival közösen ünnepelni március 15-ét. 34 diák és 2 vezető tanár indult útnak március 13-án a kirándulás első állomására, Aradra. Itt, a Tűzoltó téren felállított Szabadság szobornál helyeztük el Iskolánk koszorúját, fejet hajtva az Aradi Vértanúk emléke előtt. Rövid belvárosi séta után csoportunk a vesztőhely közelében felállított obeliszknél is fejet hajtott, szalagot kötött. Az éjszakát Csernakeresztúron, egy Déva melletti, magyarok és moldvai csángók leszármazottai lakta községben töltöttük, családoknál elhelyezve. Március 14-én szoros programunk miatt, azonnal tovább indultunk Barótra. Innen tovább utaztunk a Bodvaji kohóhoz, ahol hagyományosan az Erdővidéki közös ünneplésen vettünk részt. Szereplésünkkel igyekeztük emelni az ünnepi programot. Ezután néhány kilométeres gyalogtúra következett a téli erdőben, s a vacsorát követően a két iskola diákjai közös programon vettek részt, korosztályuk sajátosságának megfelelően múlatva az időt. Március 15-én a vendéglátó iskolában kezdtük a napot, megismerkedve az intézménnyel, meg azzal a ténnyel, hogy itt nem munkaszüneti nap a magyarság eme ünnepe. Az iskolából Köpecre indultunk, a református gyülekezet ünnepi istentiszteletére. Út közben ebben az évben is megálltunk, és fejet hajtottunk a köpeci út melletti kopjafánál, amelyik a környéken lezajlott 1849-es csata résztvevőinek állít emléket. Az istentisztelet idén is lélekemelő, emlékeztető, múltunkat s belőle eredő jelenünket, jövőnket összekapcsoló, magyarságunkban elgondolkodtató volt. Idén újra részesei voltak az ünnepi istentiszteletnek a helyi elemi iskola kisdiákjai is. Visszatérve a városba az iskolai ünnepségen bemutattuk műsorunkat. Idén nem az iskola udvarán volt a megemlékezés, hanem a városban, a Baiko Lajos huszárhadnagy emlékoszlopánál. A ünnepségen nem csak a diákok, hanem az utca embere is érdeklődéssel vett részt. A városi Tanulói Klub mazsorett csoportjának, az iskola diákkórusának és tanulóinknak a műsora tette emlékezetessé a programot. Majd néhány száz méterrel arrébb, a város főterén folytatódott az ünnepségek sorozata. Az esemény végén koszorút helyeztünk el, és beszédet mondott küldöttségünk tagjaként Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg MJ Város alpolgármestere. Ezután vacsora következett, majd a vendéglátó iskola diákjaival közös esti programokon vettünk részt. Március 16-án a reggeli program rövid kis megemlékezéssel kezdődött a Nyerges tetőn, a huszártemetőnél, a vendéglátó iskola kopjafájánál. Ezután megtekintettük Kézdivásárhelyet, s Gelence községbe utaztunk, ahol a XIII. századi, a világörökség részeként számon tartott templomot néztük meg. Kovászna városának főterén rácsodálkoztunk a működő iszapvulkánra. A város rövid ismertetésének meghallgatása után ebéd, majd továbbutazás következett. Úti célunk Csomakőrös és Zágon volt. Zágonban, a Mikes házban megnéztük a Mikes Kelemen, a Csutak Vilmos és Kiss Manyi munkásságát, életét bemutató kiállításokat. Nagyborosnyó, Réty útvonalon Sepsiszentgyörgy következett, ahol a belvárosi körút után a híres református erődtemplomot néztük meg. Este Barót, diáktalálkozó, tanártalálkozó következett, s megkezdődött az elköszönés estéje. Március 17-én Vargyas – Székelyudvarhely – Farkaslaka településeket látogattuk meg. Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál tisztelegtünk, majd Torockó község semmivel össze nem hasonlítható látványában gyönyörködtünk. Az estét Tordaszentlászlón töltöttük.

4

Március 19-án, vasárnap, Gyalu – Királyhágó – Nagyvárad megtekintése következett. Nagyváradon rövid belvárosi séta, majd a határátlépés után hazaindultunk Zalaegerszegre, ahova szerencsésen, élményekkel gazdagodva, megérkeztünk. Ebben az évben, március 15e alkalmából, újra sikerült számos tanulónkat eljuttatni Erdélybe, megmutatni - ha csak villanásszerűen is - az ott élők mindennapjait. Lehetőségünk volt ismét több emlékhelyet meglátogatni, a történelmünk helyszíneit bemutatni tanulóinknak. Mindezt a lehetőséget ismételten köszönhetjük a részt vevő diákok szülein kívül szponzorainknak, kiemelten a Rákóczi Szövetségnek és Zalaegerszeg MJ Város Önkormányzatának. Ebben az évben még Hoffman Rózsának és Semjén Zsoltnak is köszönettel tartozunk anyagi támogatásukért. Köszönjük!

Nagykanizsai Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium Cserháti Tagintézménye A Magyar Tannyelvű Középfokú Szakmunkásképző Intézet vendégei voltunk. Az iskola igazgatónőjével, Homoly Évával vettük fel a kapcsolatot, aki számunkra szállást, étkezést biztosított, és az ünnepi műsor programját is elküldte. Bejelentett bennünket az ünnepi koszorúzásra is. Március 15-én reggel 7 órakor indultunk Nagykanizsáról. Útközben felidéztük a Felvidék történelméről tanultakat, megismerkedtünk Dunaszerdahely történelmével is. Mielőtt a városba érkeztünk, megnéztük a bősi vízierőművet is. Meghallgattuk építésének történetét, és megdöbbenve láttuk a mesterséges medret, a magas gátat, ahogy a környező települések fölé magasodik. Amikor megérkeztünk az iskolába, kedvesen fogadtak bennünket. Elfoglaltuk a szállásunkat, megebédeltünk, s megismerkedtünk az iskolával. Végigjártuk a két épületet, benéztünk a gyakorlati és elméleti termekbe, láttuk már az érettségire várakozó diákok izgalmát. A séta után egy barátságos labdarúgó mérkőzésre került sor a vendéglátóink és a mi csapatunk között az iskola udvarán. A mérkőzés után közösen elindultunk a városi ünnepségre. A ceremónia a Városi Művelődési Központban kezdődött az alistáli színjátszócsoport verseszenés műsorával, majd a Vámbéry téri emlékmű előtt folytatódott. A Vox Camerata kórus által megszólaltatott Szózat után Dr. Hájos Zoltán polgármester üdvözölte az egybegyűlteket. Beszédében rámutatott arra, hogy a márciussal érkező tavasz 164 éve mekkora változásokat hozott a magyarságnak. Ezután Szakály Sándor történész a forradalom és szabadságharc máig érvényes üzeneteként a nemzeti egység fontosságát hangsúlyozta. Majd Morován Zsolt magyar konzul felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök levelét, amelyben a 48-asok bátorságát méltatja. Az ünnepség záróakkordjaként a város vezetése, az MKP és a Híd párt helyi és járási szervezetei, a városi intézmények és egyéb szervezetek képviselői elhelyezték

5

koszorúikat az emlékmű talapzatánál. Iskolánk képviselői is fejet hajtottak a 48-as hősök előtt. A napot a kollégistákkal beszélgetve, énekelve zártuk. Másnap, 16-án reggeli után egy rövid sétát tettünk a városközpontban, megcsodáltuk Makovecz Imre építész munkáját, majd elindultunk Pozsonyba. Ott egy idegenvezető várt minket, aki először Dévénybe vitt el bennünket, majd a várost ismerhettük meg segítségével. Nagyon élvezetes volt hallgatni előadását, hiszen megelevenedtek a történelemből tanult események, helyszínek, a vár, a főúri paloták. Az érseki palota és az egész belváros a magyar múltat idézte fel számunkra. Közelebb kerültek hozzánk a száraz tények, megilletődve sétáltunk a sokat megélt épületek között. Egy kis bevásárlás után indultunk haza. Útközben meséltük egymásnak élményeinket, beszélgettünk a szlovákiai magyarság helyzetéről, életéről. Egy kicsit talán irigyeltük is őket magyarságukért, hazafias érzéseikért.

Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma Az erdélyi Kőhalom (Rupea, Brassó megye) magyar Református Szórványkollégiumával gimnáziumunk 2011 tavaszán vette fel a kapcsolatot, akkor ígértük, hogy a következő év március 15-re visszalátogatunk, a diákok műsorát is bemutatva. Kórusunk januártól intenzíven készült erre a fellépésre egy 48-ad népdalcsokorral, Székely himnusszal. Március 14-én reggel történelmi helyszínen, a debreceni Kollégium oratóriumában adtuk elő a 17 kórustag és a karnagy Király Zsolt úr bevonásával a kivetített képekkel is illusztrált, kb. 40 perces műsorunkat a saját iskolánk közönségének. Ezt követően hazai idő szerint 10 után indultunk a buszunkkal a segesvári szállásunk felé. Út közben a körösfői templomot néztük meg, este felsétáltunk a gyönyörűen kivilágított segesvári várba. Másnap megkoszorúztuk az út mellett Fehéregyháza után található Petőfi emlékhelyet, s már a kőhalmi gimnázium konyháján ebédeltünk. Este (ottani idő szerint9 18.30-tól a szórványkolégiummal egy telekre épített református templomban került sort az ökumenikus istentiszteletre és ünnepségre. A 40 szórványkollégista mellett kb. 250 fő (a helyi és a környékbeli magyar közösség jó része) szorongott még a harmadfélszáz ülőhellyel ellátott közösségi központként is szolgáló Isten házában, s a román polgármester mellett a helyi RMDSZ-elnök asszony és a magyar parlamenti képviselő asszony felszólaltak. Vendéglátónknak, Szegedi László esperes lelkésznek egy nemzetiszínű zászló ajándékozásával köszöntük meg a meghívást. A mi ünnepi programunkra a hely általános iskolások, majd a gimnazisták műsora felelt. Végül – itteni szokás szerint – szeretetvendégség zárta a szívet melengető együttétet. Szállásunkat – Kőhalom közelben – egy helyi magyar panziótulajdonod felajánlása biztosította. Útban hazafelé Szásznádason ebédeltünk, majd a bánffyhunyadi református vendégszobában aludtunk szombatra virradóra. Nagyváradon megállva az Ady emlékmúzeumot, a városközpontot és a vár környékét jártuk be. Végig gyönyörű időnk volt, s reméljük cserediák kapcsolat is születik majd ebből a mindkét intézmény diákjai számára maradandó élményeket adó látogatásból. 6

Teleki László Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Gyömrő A gyömrői II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és a Teleki Gimnázium és Informatikai Szakközépiskola ötödik éve közösen szervezi a diákutaztatási program keretében a március 15-i ünnepségeken való részvételt a határon túli magyarlakta településekre. Ebben az évben március 14-én Fazekasvarsándra látogattunk el, amely Aradtól 32 km-re található kistelepülés. A varsándi iskolával körülbelül egy hónapja vettük fel a kapcsolatot a Péteri községben szolgáló evangélikus lelkész segítségével. Megérkezésünkkor az iskola tanulói, nevelői és az evangélikus gyülekezet tagjai az ottani lelkész úrral fogadtak bennünket. A gyerekek a gyülekezeti teremben, a felnőttek az iskolában tartottak egy rövid ismerkedést, majd az ünnepi műsor a templomkertben található Kossuth szobornál zajlott. Mi, vendégek két szavalattal készültünk, a vendéglátóink énekkel, versekkel tették felejthetetlenné az ünnepet. Matekovits Mihály Arad megyei RMPSZ elnök méltatta a hazafias öntudat, a magyarságtudat fontosságát, annak megélését. A vendégdiákok kokárdát tűztek a varsándi diákok ruhájára, ezzel is kifejezve összetartozásunkat. A Kossuth emlékmű lelki vonatkozásának fontosságáról Horváth Csaba evangélikus lelkész beszélt az ünneplő közösségnek. A műsort követően megkoszorúztuk Kossuth szobrát, majd megtekintettük az evangélikus templomot az iskola alsó és felső tagozatát, valamint az óvodát Gyurkócza Magda magyar tanító vezetésével. Vendéglátóink szép példát mutatnak a békés együttélésre, hiszen az iskola román és magyar gyerekeket oktat, ahol az igazgató úr is román anyanyelvű. A megemlékezést követően a vendégek és a vendéglátók népes csapata autóbusszal Aradra utazott, ahol felkeresték, megkoszorúzták a mártírok obeliszkjét, illetve a Szabadság-szobrot, és felkeresték a Csíky Gergely Főgimnáziumot is. Hazautazásunk előtt elköszöntünk vendéglátóinktól, bízva egy őszi találkozás lehetőségében, itt Magyarországon. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek ezt a lehetőséget, mellyel hosszú idők óta segíti az iskolákat a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásban. Fontosnak tartjuk a közös múlt felidézését és ápolását a magyarságtudat erősítését az anyaországi gyerekek ismereteinek bővítését, érzelmi nevelését.

7

Asbóth Sándor Térségi Középiskola, Szakiskola és Kollégium, Keszthely A Rákóczi Szövetség által meghirdetett pályázat elnyerése révén az Asbóth Sándor Térségi Középiskola 5 tanulója és 3 pedagógusa Székelyudvarhelyen ünnepelte március 15-ét. Intézményünk a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskolával, testvériskolánkkal vette fel a kapcsolatot ezen pályázat kapcsán. Az erdélyi intézmény ebben az évben szervezett velünk először közös ünnepi műsort, mely a méltó megemlékezés mellett újabb alkalom volt a két iskola kapcsolatának elmélyítésére. Március 13-án reggel indult a csoport Erdélybe. Útközben a történelem, illetve magyar szakos kollégák folyamatosan utaltak az érintett településekhez kötődő történelmi és irodalmi eseményekre, emlékekre. Késő este érkeztünk Székelyudvarhelyre. A szállás elfoglalása után, mely a Bányai Szakközépiskola kollégiumában volt, még elindultunk egy esti sétára, ismerkedtünk a várossal. Március 14-én délelőtt találkoztunk az erdélyi iskola vezetőségével, pontosítottuk az előttünk álló két nap programját. Délután a Bányai Szakközépiskola igazgatóhelyettese, Gagyi József kalauzolt minket a városban illetve annak környékén. Ellátogattunk Szejke-fürdőre, megnéztük a híres székelykapu-sort és Orbán Balázs, a legnagyobb székely sírját. Róla és családjáról sokat és élményszerűen beszélt, mesélt az igazgatóhelyettes. Székelyudvarhelyen megtekintettük a nevezetesebb épületeket, tereket és szobrokat. A nap folyamán még három magyarországi iskola képviselői érkeztek a városba. Bajáról, Fertődről és Miskolcról is jöttek diákok, hogy közösen ünnepelhessük az 1848/49-es szabadságharc évfordulóját. Március 15-én délelőtt kezdődött az iskolai ünnepi műsor. A négy magyarországi intézmény tanulói emlékeztek meg először a forradalom és szabadságharc eseményeiről, légköréről, majd a házigazda Bányai Szakközépiskola diákjai következtek. A megemlékezések igen változatos képet mutattak: láthattunk néptáncot, Tamási Áron-jelenetet, hallhattunk sok verset, visszaemlékezést és dalt. Ünnepi megemlékezésünket mi elsősorban a szabadságharc keszthelyi-zalai hőseire, eseményeire építettük, kiemelve az Erdélyhez is kötődő momentumokat. A városi, Márton Áron téri központi rendezvény délben kezdődött. Ezen pályázatban érdekelt intézmények mindegyike részt vett. A néha hideg szél ellenére is több ezren gyűltek össze a helyszínen. Az ünnepi hangulatnak megfelelően, a huszárfelvonulást és a koszorúzást követően Kossuth-nóták, szavalatok hangzottak el, majd a történelmi egyházak képviselői, a polgármester és a meghívott vendégek mondtak beszédet. Számunkra a legnagyobb élményt az jelentette, amikor a több ezres tömeg közösen énekelte, „zengte” a magyar, illetve a székely himnuszt. Az ünnepség végén a tanulókkal elhelyeztük az emlékezés koszorúját a városi 48-as emlékműnél, a Vasszékely szobránál. A nap további része városnézéssel telt. Este ellátogattunk a helyi művelődési házba, ahol egy fergeteges néptáncbemutatónak lehettünk részesei. Március 16-án kora reggel indultunk haza. Útközben megálltunk Tamási Áron szülőházánál, 8

Korondon, Körösfőn és Nagyváradon. Nagy sétát tettünk Nagyvárad belvárosában, bejártuk az épp felújítás alatt álló vár területét. Késő este értünk haza elcsigázottan, de annál több és nagyobb élménnyel.

NYME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Szombathely Iskolánk, a szombathelyi Bolyai Gimnázium nagy hangsúlyt fektet diákjaink személyiségközpontú nevelésére, ezen belül a tanulók identitás-tudatának és az empátiájának fejlesztésére. Az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-középiskolával a 2004/2005-ös tanév óta működünk együtt. Azóta több alkalommal sor került a testvériskolák 3-3 napos kölcsönös látogatására. Idén közösen emlékeztünk meg az 1848-49-es szabadságharc hőseiről, valamint Esterházy Jánosról. 2012. március 4-én, kora reggel indultunk útnak. Útközben az autóbuszon a neves felvidéki helyszínek érintésekor felelevenítettük a települések történelmi múltját és jelenét, valamint a felvidéki magyarság viszontagságos sorsát, külön kiemelve Esterházy János életútját. Alsóbodok volt utunk első állomása, ahol már vártak ránk testvériskolánk, a Magyar Tannyelvű Vállalkozói Magán Szakközépiskola tanárai és diákjai. Itt megtekintettük a testvériskolánk volt és jelenlegi diákjainak képzőművészeti alkotásaiból rendezett tárlatot. Ezután Nyitraújlakra indultunk, ahol a 111 éve született Esterházy Jánosról, Zoboralja szülöttjéről, a mártírsorsú felvidéki politikusról emlékeztünk jelképes sírjánál. Az ünnepség kezdetén Egri Dorottya bolyais diák, szavalta el Székely János versét. Emlékező beszédet dr. Balogh Csaba nagykövet úr mondott, kiemelve Esterházy János politikai-emberi nagyságát különösen a nehéz időkben tanúsított bátor helytállását. Végül más szervezetek mellett a testvériskolák diákjai és tanárai is elhelyezték az emlékezés koszorúit a síron. A zsúfolásig telt nyitraújlaki templomban Ďurčo Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye püspöki helynöke celebrálta kétnyelvű szentmisét. Tavaly óta újra magyar szó hangzott fel a szlovákok lakta község templomában! Az emléknap folytatásaként a helyi művelődési házban „Az üldözöttek védelmében” c. dokumentumfilmet tekintettük, mely Esterházy János áldozatos, elsősorban a szlovákiai zsidókat mentő tevékenységét dolgozta fel. A film után a falu szlovák polgármestere elmondta, hogy Esterházy János kultuszának ápolása Zoboralja mindkét nemzetiségű lakosa számára fontos feladat. Visszaérve Alsóbodokra, Hajtman Béla, a zoboraljai intézmény igazgatója csoportunk azon tagjainak, akik először jártak Alsóbodokon, megmutatta iskolájukat, s beszélt tapasztalataikról, terveikről. Mindannyiunk számára különleges élményt jelentett az ünnepnap eseménysorozata. Megtapasztalhattuk a nemzeti azonosságtudat megőrzésének, erősítésének fontosságát, s a szlovákmagyar együttélés, együttműködés

9

pozitív példáját. A bolyais diákokat – beszámolóik alapján – mélyen megérintette az üldözött zsidóságért és kisebbségi magyarokért bátran kiálló, önfeláldozó politikus tevékenysége és mártíromsága, valamint a rehabilitálásáért küzdő felvidéki magyarok erős hite és elszántsága. A nap végén egyeztettünk testvérkapcsolatunk folytatásáról: májusban három napos közös programra alsóbodoki társaikat, majd szeptemberben mi utazunk hozzájuk, hogy együtt ismerkedjünk Zoboralja és a Vág völgyének magyar emlékeivel.

H.I.SZ.K. Eötvös József Székhelyintézménye, Hódmezővásárhely 2012. március 14-18. között a Hódmezővásárhelyi Integrált Szakképző Központ Szakiskola és Szakközépiskola Eötvös József Székhelyintézményének 13 diákja és 2 kísérőtanára ünnepelte a székelykeresztúri Zeyk Domokos Iskolaközpont diákjaival közösen a március 15-ét. Március 14-én indultunk útnak, reggel 7-kor. Utunkat mindössze egyszer szakítottuk meg, félúton, a dévai várnál, s megnéztük a renoválás alatt lévő látogatható részeit. Az esti órákban érkeztünk meg Székelykeresztúrra, a vacsora után sétát tettünk a városban a helyi tanulókkal. Többünk nem először járt itt, mivel testvériskolai kapcsolatot ápolunk a Zeyk Domokos Iskolaközponttal, és minden alkalmat megragadunk a közös programokra. Március 15-én reggel ünnepi műsoron vettünk részt az iskola kertjében. Megkoszorúztuk Zeyk Domokos szobrát, majd a hódmezővásárhelyi diákok mutatták be irodalmi összeállításukat. Ezután a vendéglátó iskola tanulóinak előadása következett, majd egy új faragott kaput avattak fel az udvaron. A délelőtt a városi felvonulással folytatódott. Az Orbán Balázs Gimnázium elől indult a középiskolás diákok felvonulása a Fő tér irányába. A menetet székely ruhába öltözött lovasok és részfúvósok vezeték. Este meghívást kaptunk a Zeyk szalagtűző ünnepségére, valamint az ezt követő bálra. Nagy meglepetésünkre iskolánk tanárai is kaptak szalagot a 11. osztályos szervező diákoktól. Március 16-án délelőtt Székelykeresztúron tartózkodtunk, különféle órákat látogattunk a Zeykben. Délután Segesvárra mentünk kirándulni. Útközben megtekintettük azokat a nevezetes helyeket, amelyek Petőfi Sándor életének utolsó napjaihoz köthetőek. Megálltunk az Ispán-kútnál, ahol őt utoljára látták, valamint látogatást tettünk a fehéregyházi Petőfi Sándor Múzeumban is. Segesváron az óvárosban töltöttünk két órát, megtekintve a történelmi belváros valamennyi nevezetességét. Mint minden erdélyi tartózkodásunk során, most is beiktattunk egy nagy kirándulást, ezúttal – március 17-én – Hargita megyét jártuk végig Csíkszereda irányába, majd tovább mentünk a Szent Anna tóhoz. Első két állomásunk két olyan templom volt, ahol jelentős kultusza van Szent Lászlónak. Bögözre, majd a székelyderzsi erődtemplomba látogattunk el. Utunkat Hargitafürdő irányába folytattuk. Hargitafürdőn körülbelül egy órát sétáltunk a hófödte magashegyvidéki környezetben, majd egy hosszabb utat tettünk meg a Szent Anna tóig. Hazaúton megtekintettük a neves csíkszeredai búcsújáró templomot, majd visszamentünk a szálláshelyünkre. Március 18-án reggel 8 körül hazaindultunk, ám ellátogattunk még Nagyszeben belvárosába, 10

valamint gyalogosan felmentünk a lippai várba. Kulturális értékekkel és természeti látványosságokkal gazdagodva érkeztünk haza, annak reményében, hogy sokszor visszamehetünk még, s sok időt tölthetünk együtt erdélyi barátainkkal.

Marosvásárhelyi Református Kollégium Mi, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Marosvásárhelyi Református Kollégium diákjai március 14-16. között utaztunk Hódmezővásárhelyre, hogy az ottani Rákóczi Szövetség tagjaival együtt emlékeztünk a nemzeti ünnepen. Március 14-én érkeztünk, a hódmezővásárhelyi Németh László középiskolás diákjai fogadtak bennünket. Az érkezésünk után részt vettünk a gimnáziumban szervezett ünnepségen, ahol Farkas Szidónia, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Liceum diákja elszavalta Wass Albert Magyar Cirkusz című versét. Később városnézésre invitáltak bennünket vendéglátóink, s megtekinthettük a Kossuth teret, a Városházát, az Emlék Pont-ot, és emellett láthattuk a hagyományos zászlófelvonást is. Március 15.-én a Petőfi Sándor szobránál majd a Kossuth téren szervezett ünnepségen vettünk részt, ahol versek, beszédek és bíztató szavak hangzottak el a Szózat és a Himnusz mellett. A marosvásárhelyi és a hódmezővásárhelyi Rákóczi Szövetséges szervezetek együtt helyeztek el koszorút Kossuth Lajos szobránál, majd az iskolák képviselői is együttesen koszorúztak. Délután Szeged városába utaztunk, ahol megnéztük a város nevezetességeit. 16-án a szabad program után búcsút vettünk új barátainktól, fogadóinktól, majd hazautaztunk. Mindenki nagyon jól érezte magát. Jó érzés volt részt venni az emlékünnepségen, hisz ilyen méretű és szépséggel rendelkező ünnepségen itthon nem volt még részünk. A szervezett programokat is nagyon élveztük, hisz szép helyeket, emlékműveket, építészeti remekműveket láthattunk.

Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Békéscsaba Az idei március 15-i műsort a mi iskolánk készítette Segesváron. 13-án délben elindultunk és csak este érkeztünk meg a segesvári kollégiumba, ahol már nagyon vártak minket, a még két héttel ezelőtt cserediákként Békéscsabán tartózkodó lányok. Még aznap este körbevezettek minket a városban, Szakács tanár úr vezetésével. Másnap a madarasi Hargitán szerettünk 11

volna egy túrát tenni, ám ez az útviszonyok miatt sajnos nem jött létre, azonban a táj így is lenyűgözött minket. Az ebéd során megkóstoltuk milyen is az igazi erdélyi húsgombóc leves, amely mindenkinek nagyon ízlett. Az este folyamán részt vettünk egy számunkra rendkívül érdekes programon, amely során meglátogattuk kísérő tanárunk Sándor-Kerestély Ferenc szüleit, akik egy jó erdélyi emberhez méltóan, nagy szeretettel és boldogsággal fogadtak minket. A kollégiumba visszaérve, elpróbáltuk még a másnapi műsorunkat, és mindenki nyugovóra tért. Reggel, mikor felébredtünk azonnal nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy ez a nap más, mint a többi. Az utcák csendesek voltak, az emberek ünneplőbe öltöztek, kokárdákkal tisztelegtek március 15. hőseinek. Mi elindultunk a színpadi főpróbára a segesvári művelődési házba, majd délután részt vettünk fehéregyházi koszorúzáson, ahol a nagyon csípős hideg szél miatt kevesen gyűltek össze. A feszültség elkezdett nőni, közeledett az előadás. A koszorúzás végeztével visszamentünk a művelődési házba. A műsor, melyet magyar tanárunk, Dr. Rückné Mező Györgyi tanított be nekünk, a vártnál is jobban sikerült. Talán az ottani mentalitás ragadott el minket magával, és éreztük át, életünkben talán először, hogy mit is jelentett igazából március 15-e. Gyomorszorító érzés volt másnap hazaindulni, de úgy érzem, Segesvárra mostantól úgy látogatunk el, mintha csak haza mennénk.

Gárdonyi Géza Általános Iskola, Pásztó A Gárdonyi Géza Általános Iskola közössége második alkalommal vett részt március 15-én külhoni koszorúzási ünnepségen. Az előző évi révkomáromi kirándulásunkhoz hasonlóan most is a Felvidékre látogattunk, s ez alkalommal Szlovákia fővárosával, az egykori Habsburg-házi magyar királyok koronázó városával, Pozsonnyal ismerkedtünk A település történelme a honfoglalást követően egészen az I. világháború végéig összeforrt az „ezeréves” Magyarország múltjával. A városba érkezőnek az első megragadó élménye a pozsonyi vár látképe, mely koronaként ékeskedik a Duna menti 74 méter magas dombon. Ezt az erődítményt az Árpádok kezdték erős kővárrá kiépíteni, majd több uralkodónk, például Zsigmond király, Hunyadi Mátyás is bővítette, erősítette azt. Pozsony felfedezését buszos városnéző körúttal kezdtük, megtekintettük többek között a Szlovák Köztársaság kormányának székházát, a Grassalkovich-palotát, a szlovák rádió fordított gúla alakú épületét és a Parlamentet. Ezután átmentünk a Slavín II. világháborús emlékműhöz, ahonnan a szép időnek is köszönhetően, teljes panorámát kaptunk a mai szlovák fővárosról. Gyalogos sétánkon, a nemrég felújított pozsonyi vár faláról látható volt a történelmi belváros egyik legfőbb nevezetessége, a gótikus Szent Márton-dóm, melynek 85 méter magas tornyát három mázsa súlyú, aranyozott királyi korona díszíti, annak emlékére, hogy 1563-tól kezdődően 1830-ig hagyományosan ebben a székesegyházban koronázták meg a magyar uralkodókat. A Prímás-palotában számtalan történelmi esemény helyszínét 12

ismerhettük meg. A Prímás téren pedig elénk tárult a város legszebb polgári épülete is, az Anjou-címerrel díszített Óvárosháza. A belváros hangulatos, nyugodt korzóin haladva értünk a Fő utcára, melynek látképét a Mihály-kapu határozza meg. Ebben az utcában található a hajdani, reformkori magyar országgyűlések épülete. A korszakalkotó események színhelyét ma egy szlovák és egy magyar nyelvű emléktábla őrzi. Az ebédelési lehetőséggel összekötött rövid szabadidő után programunk a nemzeti ünneplés jegyében folytatódott. A pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium vezetőjének, Morvay Katalin meghívására ellátogattunk az intézménybe. Népes csoportunkat az igazgatónő az iskola tanári szobájában köszöntötte, s ismertetője által betekintést nyerhettünk egy külhoni magyar iskola működési rendjébe, mi pedig Mikó Norbert - végzett gárdonyis diákunk - előadásában Petőfi Sándor 15-dik március, 1848 című versével köszöntük meg a vendéglátást. Ezt követően az iskola vezetőségével együtt a Medikus Kertbe sétáltunk, ahol az ünnepi megemlékezésen a mi csoportunk is elhelyezte koszorúját a Petőfi-szobornál. Meglepően szép és elgondolkodtató élmény volt számunkra, hogy a műsort követően senki nem sietett, senki nem rohant el a parkból. Épp ellenkezőleg. A már kissé korosabbnak mondható, nemzeti kokárdát viselő magyarok szívélyesen üdvözölték egymást, s hosszasan beszélgettek. Lassan mi is búcsút vettünk Morvay Katalin igazgatónőtől, s indultunk haza. A következő évben is szeretnénk március 15-én határon túlra látogatni, hiszen ezen az ünnepnapon, az elszakadt magyarokkal való találkozás egy életre szóló élményt jelent a diákoknak és felnőtteknek egyaránt. Köszönjük a Rákóczi Szövetség támogatását, a Diákutaztatási Programon való részvétel lehetőségét.

Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola, Miskolc Ebben az esztendőben iskolánk célul tűzte ki, hogy ismét részt vesz a székelyudvarhelyi március 15-i ünnepségeken. Az utazási költségek támogatásához ezúttal is kértük a Rákóczi Szövetség anyagi támogatását. 2012. március 14-én indultunk iskolánkból 35 diák és 10 pedagógus részvételével. A határon túli első megállónk Nagyváradon volt. Nagyváradi belvárosi sétánk során megtekintettük a Szigligeti Színházat, előtte Szigligeti Ede szobrát, az 1902-ben épült EMKE kávéházat, amely falán emléktábla jelöli, hogy itt volt Ady Endre kedvenc tartózkodási helye. Itt alkotott és itt találkozott először Lédával. A színház mögött megtekintettük az Orsolya rendi apácák templomát és leányintézetét. Az épületben ma az Ady Endre Gimnázium működik. Megnéztük emellett az Adorján házakat, a Rimanóczy Szállót, a Szent László templomot, a Városházát és a Királyhágómelléki Református Püspökséget. A következő megálló Királyhágón volt, ahol első külföldi útjukon résztvevő tanulóink gyönyörködhettek a Kárpátok hegyvonulataiban. Bánffyhunyadon megszemléltük az építész szempontból érdekes, kirívó „bádog-palotákat”. Kolozsváron rövid belvárosi séta, majd a Házsongárdi temető megtekintése volt programunk. Itt rövid ünnepi műsor keretében megkoszorúztuk iskolánk névadójának, Kós Károlynak a síremlékét. Szovátán pedig egy rövid séta során megtekintettük az I. világháború előtti híres fürdőhelyet és a sós vizű Medve tavat. Az egy órás időeltolódásra is tekintettel, késő este érkeztünk Székelyudvarhelyre, a Bányai János testvériskolánkba, ahol rövid üdvözlés után elfoglaltuk szálláshelyünket. Másnap, március 15-én a reggeli és a tanári kar baráti üdvözlése után, az iskolai ünnepségen vettünk részt. A Fertődről, Keszthelyről, Bajáról és Miskolcról érkezők ünnepi műsora után a fogadó iskolánk műsorával záródott a megható iskolai ünnepség. Ezt követően 12 órától a város főterén a Márton Áron téren került sor a központi ünnepi műsorra és a „Vas-székely” szobor megkoszorúzására, ahol iskolánk is elhelyezte saját koszorúját a szabadságharc hősi 13

halottainak a tiszteletére. Este a Művelődési Házban a Boróka-, a Gereben- és a Kékiringó néptánccsoportok ünnepi előadását tekintettük meg. Március 16-án a Békás szorosba indultunk kirándulni. A legmagasabban fekvő „magyar” városban, Szentegyházán felkerestük a Ház Sándor vezette Gyermekfilharmóniát, és megtekintettük a Múzeum Szállót. Mádéfalván megkoszorúztuk az 1915-ben állított Siculicidium emlékművet, amelyet az osztrák katonaság által 1764. január 7-én lemészárolt 200 fiatal székely áldozat tiszteletére emeltek. Gyergyószentmiklósi sétánk során megtekintettük a főtér látnivalóit, a gazdag örmény kereskedő családok barokk házait, Szent Miklós szobrát és a várfallal körülvett örmény katolikus templomot. A Békás szoros felejthetetlen élményt nyújtott mindannyiunknak. Az Oltárkő, a Pokol kapuja, a Pokol tornáca, a Pokol torka kiugró szikláival, jégcsapjaival és a rohanó patakkal lenyűgözött mindenkit. Március 17-én Kézdivásárhelyre indulva, megálltunk Csíkszeredán. A belvárosban megtekintettük a 2003-ban felszentelt, Makovecz Imre által tervezett Millenniumi templomot, a Megyeházát, a Művelődési Házat. Megtekintettük a Mikó várat, koszorút helyeztünk el Petőfi Sándor szobránál. Majd továbbutaztunk Csíksomlyóra, itt megtekintettük a kéttornyú barokk kegytemplomot, a híres csodatevő Mária fa szoborral, amely minden év pünkösdkor többszázezer katolikus hívő zarándokhelye. Következő megállóhelyünk a Nyerges-tető volt, ahol elhelyeztük koszorúinkat az 1849. augusztus 9-én Tuzson János honvéd őrnagy által vezetett, többszörös orosz túlerővel szemben hősi halált halt kétszáz huszár emlékére 1897-ben állított emlékműnél. Ezután rövid műsorral emlékeztünk a székely hősökre a szemközti domboldalon 2008-ban iskolánk által állított kopjafánknál. Kézdivásárhelyen megtekintettük a belvárost, a híres udvarterekkel, a Gábor Áron és Túróczy Mózes ágyúöntő műhelyét, ahol a szabadságharc 64 ágyúját öntötték, a Városházát és a barokk minorita rendházat. Visszafelé a Tolvajos hágón és Tusnádfürdőn, a híres üdülőhelyen álltunk meg, ahol sétánk során megtekintettünk egy görög templomot, a Csukás tavat és megcsodáltuk a valamikori pompás, ma nagyrészt lepusztult villákat. Március 18-án reggeli után elindultunk hazafelé. Székelyudvarhelyt elhagyva, Szelykefürdőn megtekintettük a „legnagyobb székely” Orbán Balázs síremlékét és az oda vezető úton elhelyezett székely-kapukat. Megálltunk Farkaslakán, Tamási Áron szülőfalujában, megkoszorúztuk az író 1972-ben felavatott síremlékét. Korondon megállva gyönyörködtünk a fazekas mesterek zöld, kék, barna, fekete, színekben tündöklő cserépedényeiben. Megtekintettük a korszerűen, a turizmus számára felújított tordai sóbányát, amelyben a tanulók csónakázhattak is. Az autóútról még megtekintettük a Tordai hasadékot. Visszafelé ismét sétáltunk Nagyváradon, majd átléptük a jelenlegi magyar határt. Az ötnapos kirándulásról élményekben gazdagon érkeztünk meg Miskolcra. Ezúton is köszönjük a Rákóczi Szövetség támogatását. Örömteli érzés volt, amikor az utunk során több alkalommal is találkozhattunk az ország különböző pontjairól a Rákóczi Szövetség támogatásával Erdélybe, az ünnepségekre érkező hazai csoportokkal. 14

Széchenyi István Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Sportiskola, Pécs A Rákóczi Szövetség március 15-i diákutaztatási programja keretében 74 középiskola pályázott Kárpát-medencei utazási támogatásért, ezek egyike iskolánk, a Széchenyi István Iskola. Meghirdettük diákjaink között a szabadkai megemlékezésre való utazás lehetőségét, amely jelentős érdeklődést váltott ki a diákokból, a túljelentkezéseket a busz befogadóképessége miatt 40 főre korlátoznunk is kellett. Tavaly iskolánkat egy másik középiskolával összevonták, ezért fontos volt számunkra, hogy mind a két telephelyről jelentkezhessenek a tanulók, végül a jelentkezők harmadát új telephelyünk diákjai adták Nagy Márta tanárnőnek köszönhetően. Örültünk, hogy sikeres volt a pályázatunk, mert ez lett az első találkozás iskolánk és vajdasági középiskolások között. Végül 31 tanuló és 3 kísérő vett részt az úton. Fél hétkor indultunk a Szabadkáig tartó közel három órás útra. A szabadkai könyvtár egyik munkatársa, Hircsik Dóra vállalta az egész napos önkéntes idegenvezető szerepét. A program keretén belül először a szecessziós stílusban épült városházát kerestük fel, kitekintettünk a kilátóból a belvárosba, ismerkedtünk a helyiekkel. Déltől az 1848. március 15-ei megemlékezésen vettünk részt, amelyen ORZSÉ-ből érkezett vendégekkel együtt mi „maradék országiak” vállaltunk aktív szerepet. Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium, a Teológiai Katekétai Intézet, a Szabadkai Zsidó Hitközség képviselői voltak jelen. A megemlékezésre a helyi zsidótemetőben felállított 1848-as honvédemlékműnél került sor. Szabadkaiak, pécsiek, budapestiek együtt énekelték a Himnuszt, és hallgattuk a megemlékezést. Beszédet mondott prof. Haraszti György egyetemi tanár. A szabadkai zsidótemetőben levő 1848-as emlékmű az első és az egyetlen épen maradt szabadkai emlékhely. Érdekes volt látni egy olyan magyar nyelvű közösséget, amit elsősorban a zsidó vallás tart össze, mégis az ápolt emlékműből és a hitközségben tapasztaltakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egy öntudatos, magyar identitású közösség él Szabadkán. Az ünnepségen szépen szóltak a Kossuth-nóták. Majd elhelyeztük a megemlékezés koszorúit. Ezt követően megebédeltünk a szabadkai méltán híres piacon, később megtekintettük a helyi zsinagógát Negyela László vezetésével, majd a helyi gimnázium Kosztolányi Dezső emlékére kialakított szobájában koszorút helyeztünk el. Végül a belváros nevezetességeit néztük meg, többek között Csáth Géza emléktábláját. Összességében elmondható, hogy valamennyi diák és tanár jól érezte magát, a tanulóinkat a fegyelmezett viselkedés, pontosság és a helyi nevezetesség iránti érdeklődés jellemezte. A közös megemlékezésen való részvétel pedig kitűnő lehetőség volt a vajdaságiakkal való találkozásra, a kapcsolatfelvételre. Reményeink szerint ez az utazás egy hosszú távú kapcsolat sikeres kezdőlépése volt.

15

Köszönjük az utazás lehetőségét, ezáltal annak a megtapasztalását, hogy Trianon miatt határon túlra rekedt magyarok számára mekkora jelentősége van közös nemzeti ünneplésnek. Jó volt azt átélnünk, hogy örülnek az „óhazából” érkezőknek.

Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola, Pásztó Osztályunk, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium francia két tannyelvű tagozatának első évfolyamos tanulói, valamint a szintén pásztói Muzsla Néptáncegyüttes tagjai, a Rákóczi Szövetség pásztói csoportjának szervezésében, Bottyán Zoltán, iskolánk egykori igazgatója, vezetésével, 2012. március 1416. között egy határokon átívelő kirándulás részese lehetett, a Rákóczi Szövetség március 15-i diákutazási programja támogatásával. Szerda reggel indultunk, majd bő 5 órás buszozás és egy rövid pihenő után, Tornyiszentmiklósnál léptük át a magyar-szlovén határt. Útközben megtekintettük Varasd belvárosát, majd útba ejtettük a 12. századi Erdődy-várat is. Útban szállásunk felé még megálltunk Csáktornyán. Először a Muraközi Múzeum előtt koszorúztuk meg a Zrínyi Péter, Zrínyi Miklós és Frangepán tiszteletére emelt emlékművet, majd a várkapu mellett található emléktáblát is. Majd megérkeztünk az úti célunkhoz, Lendvához. Másnap, szálláshelyünk, Alsólendva és Hosszúfalu bejárása következett. Gyalog sétáltunk be a centrumba, ahol egymás mellett sorakoztak a látnivalók. Elsőként a domb tetején álló, 12. század végén épült Eszterházy-várat néztük meg, majd indultunk le a Fő utca felé. A Templom téren álló barokk Szent Katalin- plébániatemplom mellett fellelhető Szent István király és Anton Martin Slomšek püspökköltő modern szobrát csodáltuk meg, előbbinél egy koszorút is elhelyeztünk. Következő úticélunk a Zala György téren található, Makovecz Imre által 2004-ben tervezett, lélegzetelállítóan szép Művelődési ház, illetve Színház- és Hangversenyterem volt. Délután érkeztünk ünneplőben, szívünk fölött kokárdával, a március 15-ére emlékező városi ünnepélyre. Az első tisztelgés a forradalom és szabadságharc emléke előtt, a Kossuth- és Széchényiemléktábláknál zajlott, Dr. Navracsics Tibor, Magyarország miniszterelnökhelyettese, közigazgatási és igazságügyi minisztere, és Mag. Radovan Žerjan, szlovén miniszterelnök-helyettes részvételével. Az ünnepi műsort itt a muravidéki magyarok és városi képviselők szolgáltatták, Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke mondott beszédet. A megemlékezés kiemelkedő eseménye volt, amikor dr. Navracsics Tibor és szlovén kollégája a több száz résztvevővel zsúfolásig megtelt Lendvai Színház- és Hangversenyteremben arról is beszélt, hogy március 15-én a polgári Magyarország születését is ünnepeljük, és hogy Szlovéniát és Magyarországot ezeréves történelmi

16

kapcsolatok kötik össze, az utóbbi években pedig még inkább törekszünk a jószomszédi kapcsolatokra. Az irodalmi- és zenés műsort egy lenti középiskola tanulói adták. Az utolsó napon, március 16-ának reggelén, miután összepakoltunk bőröndjeinkbe és megreggeliztünk, fájó szívvel vettünk búcsút szállásadóinktól és Lendva városától is. Hazafelé még megálltunk Nagytótlakon és Kercaszomoron, ahol éppen kezdődött a helyi ünnepi műsor, melynek mi magunk is szereplői voltunk. A művelődési ház színpadán a Muzsla Néptáncegyüttes színvonalas előadása előtt, osztálytársaimmal együtt egy rövid, de tartalmas összeállítással tisztelegtünk a ’48-’49 - es forradalom és szabadságharcnak. A „Communitas Fortissima”, azaz a „Legbátrabb falu” polgármestere, Kapornaky Sándor és vezetőnk, Bottyán Zoltán megemlékező beszéde után csoportunknak igazi szívélyes, magyaros vendéglátásban volt része. Kora délután érkezett el a búcsú pillanata, mikor végleg Pásztó felé vettük az irányt. Este fáradtan, de rengeteg élménnyel és jó emlékekkel gazdagodva tértünk haza erről a felejthetetlen osztálykirándulásról. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy pályázatával lehetővé tette ezt az utat.

Óvárosi Középiskola és Szakiskola Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola, Tatabánya 2012. március 11-én egy szép napsütéses reggelen 7 órakor indultunk Diószeg felé. Az autóbuszon jó volt a hangulat, és mindannyian izgatottan vártuk, hogy csatlakozzanak hozzánk a felvidéki diákok és tanárok. Amikor megérkeztünk Diószegre, már láttuk a buszról, hogy ők is várnak minket, és barátságos mosoly jelent meg az arcukon. Leszálltunk a buszról, majd körbe vezettek minket az iskolában. Innen indultunk tovább Dévényre, az utazás jól telt, felvidéki társainkkal beszélgettünk. Az érkezésünk után ellátogattunk a várhoz, ami gyönyörű volt, láttuk a Morva folyót, amint beleömlik a Dunába. A kilátás és a környezet is magávalragadó volt. Amikor a várnál minden érdekes látnivalót megnéztünk, az irányt Pozsony felé vettük. Ott először a várat, a koronázási templomot néztük meg, majd még sok nevezetességet láttunk, és számos utcát, teret jártunk végig. A városnézés után elérkezett az idő, amikor visszaindulnunk Diószegre. Az utazás a műsorunk előkészületeivel és gyakorlásával telt. Miután megérkeztünk, elmentünk egy helyi étterembe, ahol finom ebéddel vártak minket. Ebéd után elmentünk a művelődési házba és előadtuk a műsorunkat. A felvidékiek előadása is szórakoztató és sikeres volt. A többi diák figyelmesen és izgatottan nézte a műsorszámokat. Végül eljött a búcsúzkodás ideje, a diákok és a tanárok szeme egyaránt sírt és nevetett. Sírt, mert véget ért ez a csodálatos kirándulás. Nevetett, mert gyönyörű nap volt számukra. Azt 17

hiszem, az egész csapatunk nevében elmondhatom, hogy reméljük lesz még lehetőségünk effajta kirándulásokra. A 2012. március 11-i nap mindannyiunk számára felejthetetlen élmény volt, és a jövőben mi is sok szeretettel várjuk Felvidéki barátainkat. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek!

Kiskunfélegyházi Összevont Általános Iskola A Kiskunfélegyházi Összevont Általános Iskola 30 tanulója és 17 pedagógusa 2012. március 14-17-ig Tordára utazott, hogy részt vegyen a helyi magyar közösség által szervezett március 15-ei ünnepségen. Ezt a nagyszabású programot 3 hónappal ezelőtt megelőzte az a pár napos tordai látogatás, melyet Mester Ernő Igazgató úr tett avégett, hogy a márciusi közös rendezvényt előkészítse. Ekkor egyeztettük a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum igazgatónőjével, az iskolavezetéssel a március 15-ei rendezvény helyszínét és a 3 napos programtervet. Úgy éreztük, hogy ez a közös ünneplés igazán méltó lesz arra, hogy a partneriskolai kapcsolatot a két magyar iskola között megpecsételjük. A közös ünnepi megemlékezés 2012. március 15-én a Római Katolikus Templomban történt. Felemelő érzés volt számunkra a hely szelleme, varázsa, hiszen ugyanebben a templomban mondták ki – Európában elsőként – 1568-ban a vallásszabadságot. Ünnepi műsorunkra a koronát a Testvériskolai megállapodás aláírása tette – a líceumi és az összevont iskola tanulóinak zárószáma alatt. Az ünnepség az Ótordai Református Parókia udvarán elhelyezett Petőfi szobornál, valamint az emléktáblánál zárult, ahol iskolánk képviseletében Mester Ernő igazgató úr, Feketéné Borbély Zsuzsanna igazgató-helyettes, Terbe Ákosné és Wolnerné Vidéki Szilvia tagintézmény-vezetők helyeztek el koszorút a KÖÁI diákjai, nevelői nevében kifejezve hálánkat, kegyeletünket a szabadságharc költője előtt. A Tordán töltött napok életre szóló élményt nyújtottak diáknak, nevelőnek egyaránt. Vendéglátóink a líceumi diákok családjai voltak. A pár nap alatt szoros kapcsolatok, barátságok alakultak ki. Ám nemcsak Tordán ismertük meg a történelmi nevezetességeket, hanem Kolozsvárott is sikerült egy délután folyamán a történelmi helyszíneket bejárni: Mátyás szülőháza, a Református Líceum, a Szent Mihály Templom, az előtte található felújított monumentális Hunyadi Mátyás-szoborkompozíció, a Házsongárdi temető valamennyiünknek felemelő élményt nyújtott. Különlegesen nagy élmény volt számunkra a tordai Sóbánya. A líceumi diákok – az ünnep alkalmából rendezett – Kányádi-szavalóversenye, a 30 fős alsós diákok által előadott „Szatmári táncok” műsora, a felsőbb évesek Heltai színdarabja mindmind emlékezetesek maradnak számunkra. Összegezve a partneriskolánkkal közösen töltött tordai napokat, élményeket, tapasztalatokat, elmondhatjuk, hogy iskolánk valóban egy igaz, őszinte barátságot alapozott meg 2012. március 15-én, Tordán a Jósika Miklós Elméleti Líceum diákjaival, nevelőivel. 18

Szeretnénk a közeljövőben a tordai diákokat, barátainkat Petőfi városában szeretettel viszontlátni, a cserediák kapcsolatot tovább ápolni.

Sághy Mihály Szakképző Iskola, Középiskola és Kollégium, Csongrádi Oktatási Központ Tagintézménye A Sághy Mihály SZIKK 4 pedagógusa és 4 diákja a dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskolában kétnapos látogatást tettünk, 2012.március 14-15. között. Utazásunk a Rákóczi Szövetség március 15-ei diákutaztatási programja keretében valósult meg, melynek célja, hogy magyarországi középiskolás diákok valamely határon túli településen közösen ünnepelhessenek ott élő diáktársaikkal. 2012. március 14-én reggel indultunk Csongrádról. Az országhatárt Komáromnál léptük át, és délután érkeztünk meg Dunaszerdahelyre, ahol Leboda Gábor fogadott bennünket. Elfoglaltuk szállásunkat az iskola kollégiumában, majd a nap további részében a városban tettünk egy hosszú sétát, és megismerkedtünk a hely szépségeivel. Alkalmunk nyílt bepillantást nyerni a szlovák iskolarendszer működésébe is. Március 15-én reggel újabb sétánk során a FK DAC stadiont tekintettük meg, ahol szemlélői lehettünk egy labdarúgó edzésnek. A Városi Művelődési Központban délután 16 órakor kezdődő ünnepségre Belucz Haris Szilvia és Leboda Gábor kíséretében érkeztünk meg. Az ünnepi előadás után átvonultunk a városközpontban található Szabadság-szoborhoz, ahol részt vettünk a koszorúzáson. Az ünnepség lélekemelően szép volt, nagy hatást gyakorolt ránk. A meghívott előadók közül kiemelten is említést érdemel Dr. Kálmán Attila szívhez szóló megemlékezése. Az ünnepséget követően kötetlen beszélgetést folytattunk az iskola igazgatónőjével Homoly Évával. Dunaszerdahelyről az esti órákban indultunk haza. Köszönetünket fejezzük ki a dunaszerdahelyi iskola minden dolgozójának, hogy ottlétünket igen kellemessé tették. Külön köszönettel tartozunk az intézmény igazgatónőjének Homoly Évának, Belucz Haris Szilviának és Leboda Gábornak, hogy segítségükkel és közreműködésükkel együtt emlékezhettünk meg március 15-éről, és felejthetetlenélménnyé varázsolták ezt a két napot. Bízunk abban, hogy az intézményeink között most kialakult kapcsolat, a jövőben új lehetőségek kapuit nyitja meg mindkét fél számára a jövőben.

Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon, Debrecen Március 15-én reggel nagy izgalommal indultunk Nagyváradra. A román határt átlépve Szabó Ervin atya várt minket, és elkalauzolt a városba. A Római Katolikus Bazilika mellett a Kanonok soron parkoltunk le autóbuszunkkal. Ezután a bazilika gyönyörű parkján keresztül sétáltunk át a Szent László Líceumba, a fogadó pedagógusokhoz és diákokhoz. Megtekintettük az iskola kápolnáját, gyóntató helységét, majd felkészültünk a műsorunkhoz. Váratlanul ért bennünket, hogy a gödöllői premonteri gimnázium diákjai is odaérkeztek, előadásunk után. Először meghallgattuk a nagyváradi diákok műsorát is. Érdekes volt számunkra, hogy március 15-e 19

náluk nem nemzeti ünnep, hanem ugyan olyan tanítási nap mint a többi. A tanulók mégis készültek erre az ünnepre egészen az első osztályosoktól a tizenkettedikesekig. Azt tapasztaltuk, hogy az általános iskolások zöld, a középiskolások pedig fekete mellényt viseltek a zsebén az iskola címerével egyenruha gyanánt. A megemlékezés után megtekinthettük az iskola múzeumát, majd megvendégeltek minket. Ezután a történelem tanár úr és a hittan tanárnő vezetésével városnéző sétára indultunk. Először az Ady Endre Emlék Múzeumot tekintettük meg, majd a Sebes-Kőrös hídján át a Szent László templomba érkeztünk. Itt Ervin atya mesélt a templom történetéről és a látnivalókról. Ezután utunk a Fekete-sas Palotába vezetett, majd a Nemzeti Színházhoz és a Petőfi szoborhoz értünk, itt kegyeletünk jeléül koszorút helyeztünk el talapzatához, miközben elénekeltük a Nemzeti dalt. Városnéző sétánkat a Római Katolikus Bazilika megtekintésével és a Katolikus Püspöki Palota körbejárásával zártuk. A kincstár csodálatos tárgyain elmerengtünk. A vendéglátóinktól és Ervin atyától búcsút vettünk, majd Nagykárolyba utaztunk. A Károlyi kastély szemet gyönyörködtető látványt nyújtott a korabeli bútorokkal, ruhákkal, képekkel és egyéb használati tárgyakkal együtt. Szívet melengető volt, hogy a kastélyban is tartottak március 15-i megemlékezést. Ezután Kaplonyba buszoztunk, ahol a Szent Antal templomot és a Károlyi család kriptáját tekintettük meg. Élmény dúsan, bár kissé elfáradva új tapasztalatokkal és új barátokkal gazdagodva értünk haza. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy egy életre szóló élményhez juttatott minket az utazási lehetőséggel.

Református Kollégium Általános Iskolája és Gimnáziuma, Tiszakécske A Rákóczi Szövetség által meghirdetett pályázat elnyerése révén a tiszakécsei Református Kollégium Általános Iskolája és Gimnáziuma Erdélyben ünnepelhette március 15-ét. Ezen az ünnepségen valóban átérezhettük, hogy mi magyarok bárhol is legyünk, összetartozunk, össze kell fognunk. Az első nap úti célunk Szamosújvár volt. Ellátogattunk az örmény templomba, ahol magyar nyelven adtak számunkra tájékoztatást, és felfedezhettük a lakosok gyökereit. Ezután közvetlenül a református templomba mentünk, majd visszasétáltunk a szállásra. Az este nagyrészt ismerkedéssel telt. A második nap iskolalátogatással kezdtük a napot. Kedves fogadtatásban részesültünk, és betekinthettünk a tanítási órák menetébe, az iskolások mindennapjaiba. A látogatás után a Kallós Múzeumba mentünk. A múzeum hatalmas volt, telis tele népművészeti tárgyakkal. Füzesmiskolára utaztunk a Bánffy kastélyba, majd ezután az ortodox templomba, mely egy hegy tetején volt. A templom mind kívülről, mind belülről káprázatos volt. A látványt csak a kilátás fokozta. A következő állomásunk Szék települése 20

volt, ahol megkóstolhattuk a híres széki csörögefánkot, és egy hagyományokhoz hű erdélyi családhoz látogattunk el. Az este folyamán egy ellátogattunk a március 15-ei megemlékezésre a református templomba. Majd innen átmentünk a művelődési házba, és egy felejthetetlen műsor szemtanúi lehettünk. A harmadik nap a tordai sóbányát és a hasadékot tekintettük meg elsőként. Szavakkal nem lehet leírni a látványt, mely elénk tárult. Ezután végigjártuk a belváros lélegzetelállító utcáit. Az este nagyon jó hangulatban telt el, vidám énekléssel és hosszas beszélgetésekkel együtt. A negyedik nap már indultunk hazafelé, útközben viszont megálltunk még Kolozsvárott, ahol megnézhettük kívülről a Mátyás király templomot. Innen az utunk Kőrösfőre, majd Tiszakécskére vezetett.

József Attila Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium, Ózd A buszunk reggel 7 órakor indult Ózdról, Miskolcon át, a Hernád Völgyén keresztül, míg el nem értük az első úti célunkat Szlovákia második legnagyobb városát, Kassát. A magyarszlovák határt Tornyosnémetinél léptük át. Első állomásunk az Erzsébet Székesegyház volt. Az idegenvezetőnk először az altemplomba, azaz a Rákóczi Kriptába vezetett minket. A nagyságos Fejedelem sírjánál, iskolánk nevében koszorút helyeztünk el megemlékezésünk és tiszteletünk jeléül. Ezután a gótikus stílusban épült plébániatemplom következett, ahol megcsodálhattuk a páratlan pompával, és szépséggel rendelkező Fő oltárt, valamint a mellékoltárokat, a nyugati főbejáratot, az Északi kaput, és a Déli kaput. Kasán második állomásunk a Rodostó- ház volt. Ez egy Rákóczi emlékhely, annak a háznak egy másolata, ahol a fejedelem 1720 és 1735 között száműzetésben kényszerült leélni hátralevő életét. A Rodostó- házat végigjárva ismét buszra szálltunk, és útnak indultunk Rozsnyó felé. Az utazás alatt Dr. Kankulya László tanár úr hívta fel folyton figyelmünket a különböző látványosságokra, mint például a Tornai várromra, a festői Szádelői völgyre, illetve Krasztnahorka várára. Miután megérkeztünk Rozsnyóra, megismerkedhettünk a felvidéki viszonyokkal. Találkoztunk hazafias felvidéki magyarokkal, akik örömmel fogadtak minket, és büszkén hirdették a magyar nyelv fontosságát, a haza szeretetét, ezzel szemben, volt alkalmunk érintkezni helybeli szlovákokkal is. Ezután a megkezdődött a március 15-e alkalmából szervezett megemlékezés a Főtéren. Két helyszínen került sor erre a megindító előadásra. Az első helyszín a Petőfi emléktáblánál volt, ahol az emlékezés koszorúit helyeztük el, majd a Kossuth szoborhoz indultunk. Itt Hrubík Béla úr igazán példás, mélyreható beszédet tartott. Végezetül pedig az ünnepi megemlékezés fénypontjaként, minden település két képviselője letették koszorúikat, így megemlékezve 1848. március 15-e hőseiről. A megemlékezés után buszra szálltunk, és a Sajó völgyében elindultunk hazafelé, s Bánrévénél léptük át a határt.

21

Széchényi Ferenc Kertészeti Szakképző Iskola, Balatonfüred A kassai utazás időpontja március 14-re esett. Kassa városával való megismerkedésünket a belváros történelmi értékeinek megismerésével, mindenekelőtt a Rákóczihoz kötődő emlékhelyek meglátogatásával kezdtük. A teljesség igénye nélkül a következő történelmi emlékeket tekintettük meg: Szent Erzsébet-dóm, Rákóczi-kripta, Szent Mihály- kápolna, Orbán torony, rodostói ház, városi színház, Andrássy-palota, Jakab-palota stb. A városnézést követően az estét az „ipari”, a Szakkay József Szakközépiskola kollégiumában töltöttük. Itt igazán kedves, szívélyes vendéglátásban volt részünk, a felvidéki diákokkal való kötetlen kapcsolatfelvétel diákjaink részéről már itt megtörtént. Március 15-én reggel 9 órakor részt vettünk az ipari által szervezett ünnepi megemlékezésen, melyet a tornacsarnokban tartottak. Mi is bekapcsolódtunk az ünnepi előadások sorába, kollégistánk, Petrik Ábel, egy Wass Albert vers elmondásával tette színesebbé a műsort. Az ünnepi műsor egyébként nagyon közvetlen, őszinte, ugyanakkor megrendítő volt. A könnyűzenei hazafias énekek előadása közben az ipari iskola diákjai körében gyűjtött vélemények hangzottak el. Ezek arról vallottak, hogy mit jelent számukra a magyar nyelv, a magyar kultúrához való tartozás. A mi diákjainkat is megérintette ez a műsor, többek elmondása szerint életük egyik legmaradandóbb március 15-ei műsora volt ez. Az ünnepséget követően Matej Éva igazgatónő körbevezetett minket az iskola épületében és bemutatta a könyvtárat, a szakmai szempontból legjobban felszerelt tantermeket és tanműhelyeket. Az igazgatónővel hosszan beszélgettünk az iskoláink között kiépítendő partneri viszony lehetőségeiről, a diákutaztatásról a Rákóczi Szövetség keretein belül. A kassai ipari már két anyaországi iskolával kiépített ilyen jellegű kapcsolatot, de a balatonfüredi iskolánkkal való együttműködéstől sem zárkózott el. Köszönettel tartozunk, hogy részt vehettünk a Rákóczi Szövetség ezen pályázatán. Úgy érzem, hogy a szövetség által kitűzött célt sikerült elérni: a 17 diáknak és 2 kísérőtanárnak felejthetetlen élményekben volt része a felvidéki anyanyelvi környezetben. Az anyaországi és határon túli diákok közvetlen egymásra találása megmutatta, hogy egy egységes nemzethez, kultúrához tartozunk.

22

Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, Bonyhád 2012. március 3-án reggel 8 órakor nagy lelkesedéssel indultunk Bonyhádról, 32 diák és 2 kísérő tanár. Zenta előtt megszakítottuk utunkat Szabadkán, ahol a szecessziós városközponttal ismerkedtünk meg, illetve a helyi gasztronómiával. Mi, diákok kopottasnak, de szokatlanul élénknek találtuk a várost. Érdekesnek találtuk a két nyelven háromféle felirattal készült táblákat, a magyar utcaneveket. Valószínűleg egy életre megjegyeztem, hogy ennek a városnak a szülötte Kosztolányi Dezső. Kóstoltunk bureket, baklavát, télifagyit, amelyek közül az édességek mindenkinek ízlettek, a burekről viszont megoszlottak a vélemények (nekem a túrós nagyon ízlett). A rövid pihenő után folytattuk utunkat Zentára, ahol a város határában várt már minket Basa György tanár úr, házigazdánk. Fél 2-kor ebéddel vendégeltek meg minket, majd fél háromkor az iskola diákjainak adtuk elő műsorunkat. Ficsor tanár úr bevezetőként beszélt Bonyhádról és a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumról, iskolánkról. Ezt követően mi, diákok köszöntöttük zentai társainkat, majd Szécsi Margit és Illyés Gyula verseiből készült irodalmi összeállítást adtunk elő, megszakítva 1848-as dalcsokorral, az ünnepség végén pedig a zentaiakkal közösen énekeltük el nemzeti Himnuszunkat. Ezután volt alkalmunk a zentai diákokkal bejárni az iskolát, a kollégiumot, beszélgetni, milyen a diákélet a Bolyaiban és milyen délvidéki magyar diáknak lenni. Engem leginkább az fogott meg a beszélgetés során, hogy bár Zentán jelentős magyar többség van, és jól érzik magukat a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban, de szinte egyöntetűen azt fogalmazták meg, hogy egyetemre Magyarországra szeretnének járni. Valószínűleg azért, mert a felsőoktatás már csak szerb többségű településen érhető el, ahol kevésbé éreznék magukat jól. A beszélgetést, ismerkedést követően Basa tanár úr vezetésével és néhány zentai diák kíséretében alaposan bejártuk Zentát, a belvárost, a Tisza-partot, a zentai csata emlékművét emelném ki, mint ami nagyon tetszett. A hivatalos program 17 órakor folytatódott a Városháza épületében, ahol az önkormányzat, a helyi politikai és civil szervezetek, a belgrádi Magyar Nagykövetség, a zentai iskolák és a bonyhádi gimnázium képviselői koszorúzták meg gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar miniszterelnök emléktábláját. Itt ismét volt alkalmunk előadni a Szécsi Margit és Illyés Gyula verseket, amelyek a protokolláris esemény egyhangúságát törték meg. A koszorúzás után az önkormányzat képviseletében egy helytörténet kutató mutatta be nekünk a monumentális Városházát és ismertetett meg minket Zenta múltjával. 18 órakor a kultúrház színháztermében a helyi gyermek néptánccsoport és egy szabadkai színtársulat emlékműsorát élvezhettük végig. Elbűvölők, aranyosak voltak az óvodás és kisiskolás korú néptáncosok és csodálatos hangja volt a színtársulat egyik művésznőjének, amit vastapssal jutalmaztunk a végén. Az ünnepi műsort követően nagyon nagy szeretettel búcsúztunk el zentai házigazdáinktól, igazán szívből jött a „Viszontlátásra”. 23

Gödöllői Református Líceum Gimnázium és Kollégium Egy szép tavaszi reggelen, március 14-én, a gödöllői Művészetek Háza előtt gimnazista diákok várták kísérő tanáraikat, Balikó Csillát és Pintér Zoltánt, hogy végre elindulhassanak Kolozsvárra, ahol a testvériskola, azaz a Kolozsvári Református Kollégium diákjaival együtt készültek megünnepelni március tizenötödikét. Egy páran már ismertük a Kolozsvárra vivő utat, de a többség akkor járt először Erdélyben. Nagyon csodálkoztak, hogy a hegyek még mindig fehér lepelbe burkolóztak, a falvakban a lakosok háziállatokat tartottak, lovas szekérrel járnak az autóutakon… Így telt el az út, nótaszóval, nevetéssel, míg este hét óra körül megérkeztünk célpontunkhoz. Székely Árpád, az igazgató, már az iskola kapujában állt és várt minket. Másnap délelőtt részt vettünk az iskolai ünnepségen, ahol előadtuk műsorunkat, amit Gödöllőn Danku István magyar tanárral együtt állítottunk össze. Többen verseket szavaltunk, az egyik diáktársunk a gitárját is magával hozta, és muzsikával kísérte énekünket. Zenei műsorunkat egy Bach hegedűmű is színesítette, ugyanakkor a népdalénekeseink helyi népdalokkal kedveskedtek a Kolozsváriaknak Házigazdáink a tőlük megszokott nívó előadással válaszoltak műsorunkra, világjárta kórusukkal szabadságharcos dalokat énekeltek. Délben átmentünk a Szent Mihály templomba, ahol a római katolikus esperes, a református, az evangélikus és az unitárius püspök tartott ünnepi, ökumenikus istentiszteletet. Megható volt, hogy mi is részt vehettünk az ünnepségen a templom ódon gótikus falai között, ahol összegyűlt Kolozsvár magyarsága. Az egyházi szertartás után az ünnepi felvonulással elmentünk a városi ünnepség helyszínére, az egykori Biasini-szálló épülete elé, ahol emléktábla hirdeti, hogy 1847-ben Petőfi Sándor ott szállt meg kolozsvári tartózkodása idején. Együtt énekeltük a Himnuszt és a Szózatot a kolozsvári diákokkal és polgárokkal. Az események után kokárdával a mellünkön bejártuk az egész várost. Voltunk a Mátyás szobornál, a Fellegvárban, az egykori Nemzeti Színháznál (ma a Román Állami Opera és Színház épülete), sőt bementünk a román ortodox bazilikába is, ahol elővigyázatosságból levettük a kokárdát. Este, amikor a Kollégiumban beszámoltunk az ottani diákoknak a sétánkról, elcsodálkoztak bátorságunkon, hogy végig a kabátunkon viseltük a kokárdát. Bár senki sem akart megverni bennünket, mint amitől ők tartottak, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy pár román ember „lekezelő” arckifejezéssel „beszólt” Romániát dicsőítve. Szerencsére mi nem értettük őket, és nem is tartottuk fontosnak visszaválaszolni. Az ünnepségsorozat este továbbfolytatódott a Séta téri Magyar Állami Opera épületében, ahol jeles erdélyi magyar személyiségeknek adtak át magyar állami kitüntetéseket a köztársasági elnök nevében. A színházteremben telt ház előtt léptek fel erdélyi hagyományőrző 24

néptáncegyüttesek. Nekünk, gödöllőieknek nagyon tetszett a műsor. A Kollégiumba visszatérve a mozgalmas nap után még órákig beszélgettünk az ottani diákokkal minden percet kihasználva, hogy jobban megismerhessük egymást. Másnap reggel felajánlották, hogy részt vehetünk az első tanítási órán. Mindenki az évfolyamának megfelelő osztályba került. Volt, aki magyar irodalom órára, mások fizikára, és olyan is akadt, aki román órán vett részt. Mielőtt végleg elbúcsúztunk volna Kolozsvártól, a Kollégium lelkészének vezetésével bebarangoltuk a Házsongárdi temetőt, de előtte megnéztük a Farkas utcai református templomot. Elcsodálkoztunk, hogy hány közismert, híres magyar ember nyugszik a temetőben. A visszafele út bár hosszú volt, mégis megálltunk Körösfőn, ahol meglátogattuk a csodálatos kazettás mennyezetű református templomot, majd kitérőt tettünk Magyarvalkóra, ahol megnéztük a települést és felmásztunk a templomhoz, körbejártuk a kalotaszegi templomot és népdalokat énekeltünk a templom mellett a tavaszi napsütésben. Az út hazáig hamar elrepült, este tíz órakor a busz begördült a gödöllői Művészetek Háza elé. A szűk három napos kirándulás életre szóló élményekkel gazdagította a csapatot.

Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakképzőiskola és Kollégium A Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanárai és diákjai nevében szeretném megköszönni a karácsfalvai testvériskolánkkal való találkozásunkhoz nyújtott utazási támogatásukat. Óriási segítség volt ez az amúgy is nagy költségek mellett. Kárpátaljai kapcsolatunk régre nyúlik vissza, s reméljük a jövőben is rendszeresek lehetnek a találkozóink. Diákjainknak maradandó élményt jelentett ez az egy hét. Már most szervezik a nyári kerékpáros túrát Kárpátaljára. Hat felejthetetlen napot töltöttünk kárpátaljai testvériskolánk, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum diákjaival és tanáraival. A sok kaland, játék és kirándulás mellett, barátságok szövődtek. Megtapasztalhattuk, hogy milyen az a régi, legendás magyar vendégszeretet! Kora reggel indultunk. Útközben megálltunk a görög katolikus Máriapócson, s megnéztük a Könnyező Szűz Mária ikont. Tákos paticsfalas, zsindelytetős, XVIII. századi református templomát is megnéztük. Vasárnap este vonattal bementünk Beregszászba, s a színházban közösen megnéztük a "Tekintetes Úr" c. darabot. Különleges és nagyon megható volt együtt ünnepelni Kárpátalján. Roland tanár úr és diákjai által készített műsor felejthetetlen volt. A műsoron pannonhalmi diákjaink is felléptek. Czakó Márk és Martinovic Viktor zongorán, Hakkel Tamás furulyán játszottak, míg Tavaszi Márk és Váradi András versmondással bővítették a programot.

25

Szent Imre Katolikus Gimnázium, Nyíregyháza 2012. március 15-én kora reggel indultunk testvériskolánkba, a munkácsi Szent István Líceumba. A csoportunkat itt Kristofori Olga igazgatónő fogadta, aki bemutatta nekünk az intézményt és a több éve épülő új részt. A programtervet követve, megtekintettük a Munkácsi várat és látogatást tettünk a Munkácsi Rákóczi Múzeumba. Kora délután indultunk Podheringbe (Őrhegyaljára), a Nemzeti ünnep alkalmából szervezett ünnepség helyszínére. A KMKSZ kiemelt rendezvény keretén belül Gajdos Olga, a munkácsi szervezet vezetője nemzetünk legnagyobb ünnepének nevezte március 15-ét. A rendezvényen megjelent vendégek közt volt Viski János, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzula, Lengyel Zoltán, Munkács város polgármestere, Popovics Béla tiszteletbeli cserkész elnök, a Szent István Líceum tanára, Popovis Pál cserkész parancsnok, Lecovics Ladiszláv úr, a ruszin kisebbsélg elnöke, az egyházak képviselőit, a Római Katolikus Egyház részéről Majnek Antal püspök atyát, a Református Egyház képviseletében Taracközi Gerzson tiszteletest, valamint Gulácsi Lajos nyugalmazott püspököt. Az ünnepség nyitásaként közösen elénekeltük a Szózatot, az ünnepség levezető elnökétől Viski János, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzula kapott szót, aki felolvasta Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr az ünnepség résztvevőihez írott levelét. „Tisztelt Honfitársaim! Március 15-én a Kárpát-medence és a nagyvilág minden magyarja főhajtással emlékezik az 18487-49-es forradalom és szabadságharc hőseire. Több mint másfél évszázada ezen a napon újjászületett az egységes magyar nemzet. Azóta minden évben megünnepeljük az egykor élt, és a ma élő magyar emberek erős szövetségét. Felidézzük legjobbjaink cselekedeteit, a forradalom lázas pillanatait, a harc dicsőségét.”

26

A következő beszédek, mint Lengyel Zoltán, Munkács város polgármesterének szavai is az összetartozás ünnepének jelentőségétét igyekeztek kihangsúlyozni. Ebben az évben ez különösen fontos volt, mivel a ruszin közösséggel együtt gyűltünk össze. A ruszinmagyar barátság, a közös történelmi múlt jelentősségéről emlékezett meg Lecovics Ladiszláv úr, a Ruszin Szövetség elnöke is. A KMKSZ elnöke köszönetet mondott a Római Katolikus és a Református Egyházaknak, akik támogatták és éltették a nemzeti hovatartozást annak tagjaiban. Majnek Antal püspök atya a megbékélés fontosságát Szent Pál efezusi levelének és Mindszenty bíboros szavainak idézésével emelte ki. A református lelkész is az egységért, a békéért imádkozott. Az ünnep zárásaként közösen énekeltük el a magyar és a ruszin himnuszt. Délután a Szent István Líceum és partner civilszervezetünk, a NEKKA Alapítvány vezetőivel Szolyvára utaztunk, ahol megemlékeztünk a málenkij robot áldozatairól és koszorút helyeztünk el az emlékparkban. A szervezők nevében tisztelettel megköszönjük a Rákóczi Szövetség támogatását, mely alapján 44 fővel részt tudtunk venni az ünnepségen.

Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium, Szakközép, Szakképző és Általános Iskola, Hajdúnánás Ebben az évben is, mint már évek óta, nagyon vártuk a pályázat megjelenését, melyet meg is találtunk, és nagy bizakodással éltünk is a lehetőséggel. Március 15-én reggel fél nyolc magasságában el is indultunk Fülek napfényes városába. 31-en indultunk útnak, 22 diák és 9 kísérő kolléga társaságában. Kapcsolatunk a füleki gimnáziummal 2004-re nyúlik vissza, amikor is csatlakoztunk a Kultúrák Közötti Kommunikáció a Kárpát-medencében nevű programhoz, mely már több mint 10 éves múltra tekint vissza. A két iskola diákjai e program és a Rákóczi Szövetség diákutaztatási programja segítségével tudnak találkozni. Így ebben az évben is tudtuk folytatni azt a hagyományt, hogy a március 15-ei ünnepen együtt tudunk megemlékezni a 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről a füleki gimnazistákkal és a város lakosaival, valamit megismerkedhettünk a térség történelmével, látványosságaival. 12 óra körül elfoglalhattuk a szállásunkat, a város egyik kollégiumában, majd egy kis pihenő után megnéztük Fülek nagy nevezetességét, a Füleki várat. Ezután következett a város és a gimnázium által közösen szervezett ünnepi megemlékezés, amely most egy régi-új helyen, az ún. városi klubteremben (Városi Művelődési Központ) volt. A műsor, mint ahogy már megszokhattuk rendkívül színvonalasra sikeredett. Felléptek énekesek, táncosok, fiatalok és 27

idősebbek. Neves és ismert vendégek is megemlékeztek az ünnepségen, mint Szvorák Katalin népdalénekes, Szörényi Levente zenész és Kudlik Júlia a Magyar Televízió örökös tagja. A műsort követően pedig a Hősök terén koszorúzást tartottak a 48-as hősök emlékműnél, ahol iskolánk is elhelyezte koszorúját. Másnap reggel kilenc órakor indultunk el szállásunkról. Korábbi terveink között szerepelt, hogy megnézzük „Krasznahorka büszke várát”, de a nemrégiben bekövetkezett sajnálatos tűzvész miatt erről le kellett tegyünk. A gimnázium igazgatója javasolt számunkra egy másik nagyon szép látnivalót, a betléri Andrássy kastélyt. Óriási élménnyel gazdagodtunk mindannyian.

Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, Nyíregyháza A gimnázium 8/11-es osztálya vállalta a székelykeresztúri március 15-i ünnepség előkészítését, és az indulás előtti utolsó napig próbált rá. 2012 március 14-én eljött az indulás pillanata. Az oda felé vezető úton megtekintettük, megálltunk a Király-hágón és este zuhogó esőben és sötétben érkeztünk meg a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium udvarára, ahol a fogadó családok vártak minket. 15-én reggel egy utolsó próbára gyűltünk össze a helyi Unitárius templomban, ahová a gyerekek nagyon vidáman érkeztek és örömmel mesélték, hogy a székely családok milyen szeretettel fogadták őket. Az előadás szenzációsan sikerült, többen sírtak a hely emberek közül. A műsort követően csatlakoztunk a városi felvonuláshoz, ami a főtéren lévő Petőfiszoborhoz tartott. Oda érkezve iskolánk is koszorút helyezett el a szobornál. Délután megtekintettük Petőfi híres körtefáját, majd Korondra utaztunk. Visszafelé Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron sírját, és elénekeltük a Székely himnuszt. Másnap meglátogattuk a Fehéregyházán lévő Petőfi-emlékhelyet, a parajdi sóbányát, megtekintettük a Gyilkos-tavat és a Békás-szorost. Fájó szívvel búcsúztunk a szép Székelyföldtől. A diákokban egy egészen új szemléletmód alakult ki. A haza, a hazaszeretet, család, Nagy Magyarország, Erdély, Székelyföld és a patriotizmus számukra addig üres tartalma megtelt értelemmel. Minden résztvevő szívesen várja vissza a székelykeresztúri fogadó családok gyermekeit, és másoknak is sugárzó arccal mesélik a márciusi élményeiket.

28

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, Miskolc Március 15-én, reggel indultunk. Először a Szádelői völgynél álltunk meg és tettünk egy rövid túrát. Megálltunk Rozsnyón, a bányavárosban, ahol megismertük a felvidéki magyar városok jellegzetes építési módját. Ezután foglaltuk el szállásunkat Rimaszombaton, a Tompa Mihály Református Gimnáziumban. Itt 16 órakor részt vettünk a város ünnepségén a Petőfi szobornál, ahol Petőfi- verseket szavalva, és megzenésítve is hallhattunk. Nagy Ákos esperes ünnepi beszéde után a megemlékezés egyik legszebb része következett. Különböző szervezetek képviselői koszorúkat helyeztek a szoborra, majd huszárok tisztelegtek előtte. Az ünnepély után tettünk egy sétát, megnéztük Rimaszombat legfőbb nevezetességeit. Második nap első dolgunk volt, hogy a gimnázium egyik hátrányos helyzetű diákjának átadjuk a neki szánt adományokat. Korán elindultunk haza, hogy megnézhessünk még egy- két nevezetességet. Lőcsén megtekintettük a Thurzó- házat, a főtéri szégyenketrecet, a Városházát, és a Szent Jakab- templomot. Lőcsei Pál mester alkotásai lenyűgözők, főleg a fából készült nagy szárnyas oltár. Ezután Szepes várát látogattuk meg, ahová sajnos nem tudtunk bemenni, de megérte kívülről is megnézni, mert nagyon szép. Utolsó megállónk a kassai dómnál volt. Szerencsésen lejuthattunk az altemplomba, ahol láthattuk Rákóczi Ferenc sírját. Miután ezt megnéztük, indultunk is haza. Nagyon tetszett a kirándulás, a sok szép hely, amit láthattunk, a sok új élmény, amivel gazdagodtunk. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, de mindenekelőtt Amelita néninek és Attila bácsinak, hogy elvittek bennünket erre a szlovákiai márciusi ünnepségre és ezzel is erősítették magyarság-tudatunkat!

II. Rákóczi Ferenc Szakközép és Szakiskola, Kisvárda 2012. március 20-án reggel gyülekeztünk az iskolánk előtt. A királyhelmeci testvériskolánkba 5 tanár és 40 diák indult el aznap. A minket fogadó iskolánál megemlékeztünk március 15éről, majd megismerhettük az iskolát, a tanműhelyeket is. A vezetőség kellemes fogadtatásban részesített minket, ahol jó hangulatú beszélgetés zajlott. Megtekintettük Királyhelmec nevezetességeit, ahol különösen a város főtere tetszett nekünk. A következőkben Borsiba utaztunk, ahol a Rákóczi-szobor előtt tartottunk egy kis megemlékezést. Itt Kázmér István tartott igen élvezetes beszámolót II. Rákóczi Ferencről és Borsi történetéről. Kassára vezető utunk során a tanulók előadásokat tartottak az autóbuszon II. Rákóczi Ferencről. Nagyon szép Kassa városa és környéke is. Megtekintettük a dómot, annak altemplomával együtt, ahol a fejedelem sírja található. Egy koszorút is elhelyeztünk kegyeletünk jeléül, s itt

29

is tartottunk egy kis megemlékezést, elénekeltük a Himnuszt. A Rodostói-ház megtekintésénél nagy érdeklődést tanúsítottak a tanulók. A szabad időnkben a Kassai Színház szépségében gyönyörködtünk. Sajnos az idő nagyon gyorsan eltelt. A tanulók és a tanárok is egyaránt nagyon hasznosnak, szépnek találták ezt a napot. Ezen túl sokkal elevenebben él bennünk majd II. Rákóczi Ferenc emléke. Szeretnénk megköszönni a Rákóczi Szövetségnek, hogy lehetővé tette iskolánk tanulói számára ezt a kirándulást. Szép élményekkel lettek gazdagabbak gyerekeink.

Perintparti Szó-Fogadó Szombathelyi Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Március 15-én korán indulva egyenesen Zágráb városába tartottunk, ahol az Önök segítségével találtunk rá az Osnova skola Ivana Gundulica horvát-magyar két tannyelvű iskolára. Az úton magyar történelem szakos tanárunk G. Ekler Ágnes megismertette diákjainkat Horvátország történelmével, különös hangsúlyt fektetve a két nép kapcsolataira. Megérkezvén egy rövid tájékozódó sétával kezdtünk, mivel az iskolában még tanítás zajlott. A Jelasics téren a híres-hírhedt szobor tövében Zágráb városának rövid történeti áttekintése következett, ahol a diákok is fel tudták eleveníteni eddigi történelmi tanulmányaikat. A Káptalan dombon a Szent László által alapított katedrális megtekintésével folytattuk és egyéb magyar vonatkozású magyar műemlékeket látogattunk sorra. Kora délután érkeztünk a város központjában fekvő iskolába. A tanárok nagy izgalommal, a diákok pedig rácsodálkozással fogadtak minket. Az iskola ebédlőjében került sor a március 15-i ünnepségükre, ahol az iskola igazgatónője tartott horvát nyelvű szívélyes köszöntőt. Ezt magyar anyanyelvű kolléganője fordította magyarra számunkra. Ezután következett a látogatás legünnepibb pillanata: a horvát himnusz után a magyar himnusz szólalt meg és a teremben helyet foglaló ünnepi közönség, köztük több tucat szombathelyi kamasz diák énekelte azt. A teremben mindenkin erős meghatottság lett úrrá. Ezután alsós magyar diákok 30

pattantak a színpadra és ünnepi műsorral örvendeztettek meg minket. Különleges élményt nyújtott a helyiek archaikusabb kiejtésű beszéde, melyről aztán szót is ejtettünk a diákokkal és a helyi tanárokkal. Az ünnepség után csodálatos uzsonnával vendégeltek meg minket és a kicsi magyar gyerekeknek nagy élmény volt sok-sok magyarul beszélő nagy diák. A szombathelyi fiatalok pedig szinte a bőrükön keresztül élhették át, milyen lehet a kisebbségi lét. Programunk az Ady Kultúrkör kedves munkatársának városbemutató vezetésével folytatódott, aki felvitt minket a polgári negyedbe, anekdotákat mesélt helyi freskók történetéről, megmutatta a csodálatos régi patikát, ahol Dante dédunokája is dolgozott valaha. Ezután érkeztünk az Ady Kultúrkör székházába, ahol vendéglátóink szívélyes fogadtatása közepette megtudhattuk, hogy immáron 80 éve működnek és mi éppen a jubileumi évben érkeztünk, valamin t történetük és programjaik széles palettáját is bemutatták számunkra. Hangulatos hazai ízekre emlékeztető vacsorával kedveskedtek, valamint egy kiadvánnyal: Tóth Tibor Ismét számot adunk művével, mely a zágrábi Ady Endre Magyar Kultúrkör története 19322007-ig. Búcsúzóul mi a Kodály esti dalát énekeltük el. A „mert meguntam a bujdosást, az idegen földön lakást” soroknál minden jelenlévő szeme elfátyolosodott… Másnap egy kis belvárosi séta után a Maximir ligetben töltöttünk el pár órát, melynél feltűnt a hasonlóság a Budapesti Városligethez, még a diákok számára is. Ezután hazafelé indultunk és Varasd városát ejtettük útba, ahol az Erdődy grófok kastélya töltötte el legnagyobb ámulattal a fiatalokat. Örülünk, hogy rátaláltunk erre a pályázati lehetőségre, s amennyiben mód van rá a következő évben is felkeresnénk újabb és újabb diákcsoportjainkkal határon túli, felvidéki, erdélyi magyar nemzetiségű iskolákat.

Kossuth Lajos Gimnázium, Cegléd A Kossuth Lajos Gimnázium egész közössége köszönettel tartozik a Rákóczi Szövetségnek, hogy az idén is hozzájárult a leánykar erdélyi útjának utazási költségeihez, amely támogatás nélkül nem tudtuk volna fenntartani az 1995 óta meglévő együttműködésünket. Az idei út célja kettős volt: egyrészt hagyományosan az európai hírű leánykarunk szerepelt a csíkszeredai hivatalos, március 15-ei ünnepségen, másrészt képzőművészeti kiállítást is vittünk a Nagy István Művészeti Líceumba. Emellett természetesen a legnagyobb eredménye az ott-tartózkodásunknak az, hogy több tucat személyes kapcsolat erősödhetett meg azáltal, hogy több mint 40 diák utazott ki e csodálatos vidékre. 31

Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona Március 14-én, indulásunk napján Nagyszalonta volt utunk első állomása, ahol a közismert Arany János emlékhelyeket nézhettük meg: a Csonkatornyot és Arany szülőházát. Mindannyiunk számára élmény volt a nagyszalontai látogatás, ahol Darvasi Zoltán igazgató úr mutatta be lenyűgözően gazdag információkkal és nagy-nagy szeretettel az Arany János emlékeket. Március 15-ét Aradon töltöttük, ahol a Csiky Gergely Főgimnázium tantestülete és diákközössége volt szíves vendéglátónk, Juhász Béla igazgató és Hadnagy Éva aligazgató, Ilona János, Matekovits Mihály, valamint több tanárkolléga fogadott nagy szeretettel bennünket, s voltak segítségünkre ott tartózkodásunk alatt. Délelőtt Baracsi Levente tiszteletes mutatta be nekünk a református templom épületét, és beszélt az Arad környéki szórványban élő, egyre fogyatkozó számú magyarság sajátos helyzetéről, gondjairól. A templomlátogatás után visszatértünk a Csiky Gergely Főgimnáziumba, ahol az intézmény általános iskolai évfolyamainak ünnepségét láthattuk. Megtekinthettük az iskola egy kivételes rajztehetségű tanulójának a 13 aradi mártírról készült grafikai kiállítását is. Délben a középiskolás korosztályú vendéglátók és vendégek közös ünnepi összeállításával emlékeztünk a forradalom és szabadságharc 164. évfordulójára, majd a debreceni csoport elhelyezte koszorúit a Szabadság-szobornál. Ezt az eseményt az aradi napilap vezércikkben tudatta másnap a város közönségével. A műsorról és a látogatásról riport összeállítást készített és beszámolt a Duna és Echo televízió, valamint az MR1 Kossuth Rádió is. A kora délutáni városnézést követően 17 órától az aradi városi közönség emlékező koszorúzási ünnepségén vettünk részt, mely -példa értékűen, a nehéz sorsot megértSzabadság szobornál zajlott. Ezen az alkalmon magyar és román városi és megyei elöljárók, prefektusok, RMDSZ képviselők vettek részt, levélbeli miniszterelnöki köszöntők hangzottak el általában magyar nyelven, de az események rövid román nyelvű ismertetése is megtörtént. Az este folyamán tanárok és diákok útjai elváltak: a tanárok a magyar nyelvű Aradi Kamaraszínház RMDSZ támogatással készült nagy sikerű ünnepi gálaműsorát láthatták a csodálatos aradi színházban, míg diákjaink az irodalmi színpadi diáktalálkozón vettek részt. Március 16-án reggel még megkoszorúztuk az Aradon kivégzett 13 szabadságharcos főtiszt emlékhelyét, az aradi vértanúk emlékművét. Mindannyian jelképesnek éreztük a „szabadságharc őrvárosát” képviselő küldöttségnek a „magyar Golgotával” való találkozását. Útitervünk szerint Temesváron is a városnak és környékének történelmi emlékhelyeit látogattuk, majd a Bartók Béla Líceum diákjaival találkoztunk, és diákszínpadunk itt is bemutatta a Goldoni-darabot. Jó volt látnunk, hogy a két iskola diákjai egyre felszabadultabban, egyre fesztelenebbül közeledtek egymáshoz. Ezzel az iskolával is további kapcsolatok kialakításán fogunk munkálkodni.

32

A város környékén is koszorúkat helyeztünk el a 1848/49-es emlékhelyeken: Újszentesen, amely a 19. században, szentesi lakosság idetelepítésével keletkezett, jelentős református és katolikus magyar népességű falu, s azzal vált emlékhellyé, hogy Petőfi 1848/49-ben Bem seregében többször megfordult itt. Utunk tovább Szabadfalvára vezetett, ugyancsak „kis” emlékhellyé tette e települést, hogy Bem e helyen nevezte ki Petőfi Sándort őrnaggyá. Temesvár városa szinte elkápráztatja az ide látogatót méreteivel, századfordulós gazdag építészetével, de 18. századi épületei is a gazdagságról, kiemelkedő fontosságról, a városias magyar és német kultúráról tanúskodnak. Sajnos, a mai Magyarországon ilyen méretű és típusú város nem található. Fazakas Csaba esperes úr volt segítségünkre itteni programunk megvalósításában, városnéző sétánkra ő kísért el, s avatott vezetőként mutatta be Temesvár nevezetes épületeit, történelmi emlékhelyeit. Sétánk (ebéd után) a Református Gyülekezeti Központból indult: ez az épület önmaga jelentőségén túl a templom emeleti elhelyezésével is különleges, valamint azzal, hogy kiindulási helye lett az 1989-es romániai forradalomnak. A templom akkori lelkésze, Tőkés László, maga is az események egyik emblematikus alakjává vált. Városnéző utunk során koszorúkat is elhelyeztünk Szabolcska Mihály emléktáblájánál a Református Templomban, ezzel iskolánknak, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának egykori tanárára is emlékeztünk; meglátogattuk és megkoszorúztuk a Klapka György szülőházán elhelyezett emléktáblát, Dózsa György emlékhelyeit. Sajnos, a város korai évszázadainak emlékeit a török hódoltság tönkretette, ezek az emlékek nem maradtak meg. Tervezett utunkat maradék nélkül meg tudtuk valósítani. Hazafelé jövet és a következő napokban szinte mindig ezekről az élményekről beszélgettünk, s iskolánk tanulói is fokozott érdeklődéssel fordultak az aradi-temesvári nemzeti ünnep résztvevői felé.

Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskola „Szeretettel köszöntöm egykori iskolám, a Czuczor Gergely Alapiskola minden kedves tanárát és diákját. Nagy öröm számomra, hogy egyúttal mostani iskolám, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája tanulójaként állhatok itt osztálytársaimmal és osztályfőnökömmel. Szeretnénk ezzel is kifejezni nemzeti 33

összetartozásunkat, erősíteni, bátorítani egymást. Kérem, fogadják, fogadjátok szeretettel ünnepi műsorunkat. „ Ezzel a rövid bevezetővel kezdődött meg ünnepi műsorunk Érsekújváron, ahova a Rákóczi Szövetség támogatásával juthattunk el. Már az elmúlt esztendőben tervbe vettük, hogy harmadikos korunkban valamely határon túli településre, lehetőleg a Felvidékre megyünk el nemzeti ünnepünkön. Lelkesen készültünk már hetekkel korábban a próbákon, előzetesen beszéltek nekünk tanáraink a Trianon utáni eseményekről, a magyarság mostani helyzetéről. Bár természetesen sok mindent tudtunk, tanultunk már erről történelemből, magyarból, hittanból, jó volt feleleveníteni ismereteinket. Tovább fokozta érdeklődésünket, hogy éppen érkezésünk előtti hétvégén zajlottak Szlovákia szerte a választások, amely különösen is befolyással bírhat a felvidéki magyarok sorsára. 15-én hajnali fél 5-kor indultunk Pápáról. Műsorunkban az 1848. március 15-i események megidézése mellett Petőfi Sándor, Ady Endre, Reményik Sándor és Batsányi János versei hangzottak el. Felvidéki népdalokkal, Kossuth-nótákkal is készültünk, amelyeket fuvolán, klarinéton, trombitán és harmonikán kísértek zeneértő osztálytársaink. A legismertebb nótákat a közönség is velünk énekelte. A megemlékezés után az igazgatónő is mondott köszöntőt, majd átadtuk a Pápáról hozott ajándékokat. A gyerekeknek pedig mellükre tűztük a mi kokárdáinkat. Azt hiszem, ez volt a délelőtt egyik legszebb pillanata, a személyes beszélgetések, ismerkedések bizonyára még sokszor idéződnek fel bennünk. A délután folyamán Melecski Ludovít helytörténész mutatta be nekünk Érsekújvár múltját és jelenét. Megdöbbenve hallgattuk a második világháború pusztításáról szóló eseményeket. A bombatámadás következtében a történelmi város nagy része elpusztult, több ezer ember meghalt. Nagy örömünkre találkozhattunk a református templomban Nátek tiszteletes úrral, aki a magyar ajkú református gyülekezet történelmét mesélte el nékünk. Sikerült bejutnunka ferences rendházba is, ahol az egyik szerzetes megmutatta a város alatti katakomba rendszer feltárt részét is. A nap egyik legfontosabb eseménye ezután kezdődött. Részt vettünk a város koszorúzási ünnepélyén a Gzuczor Gergely szobornál, ahol osztálytársunk, Fodor Dániel szavalatával emelte a z ünnep fényét, majd mi is elhelyeztük koszorúnkat. Este a város színháztermében megnéztük az Ifjú szívek Felvidéki Táncszínház Ördögtánc című fergeteges előadását. 16-án reggel elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és Komárom felé vettük utunkat, ahol Sebő Bea idegenvezető mutatta meg nékünk a várost. Minden fontos magyar emlékhelyet végjártunk, megismertük Észak- Komárom történetét. Felkerestük Jókai Mór szobrát, ahol elhelyeztük koszorúnkat. A Jókai múzeumban sok időt töltöttünk, hiszen a híres író iskolánk egykori diákja is volt, ezért illett róla minél többet megtudnunk. Sétát tettünk az Európa-udvarban, a Tiszti kaszinó csodálatos parkjában is. Nagy élmény volt, hogy a Klapka téren találkoztunk kis óvódásokkal, aki nemzeti színű zászlóikat helyezték el a szobor talapzatánál. Két órakor pedig velük együtt énekeltük el az óraütésre megjelenő katona zenéjére a Klapka-indulót. Az autóbuszunk a határ túloldalán várt minket, így gyalog tettük meg a híres Komáromi Hídon az utat hazafelé szívünkben a kedves találkozások, a közös ünnep életre szóló 34

emlékével. Hiszünk abban, hogy ez a két nap erősíti identitásunkat, a nemzeti közös sors iránti elköteleződésünket, múltunk tiszteletét és történelemszemléletünket.

Madách Imre Gimnázium, Budapest 2012. március 14-én 49 madáchos diák és 5 tanár utazott Kolozsvárra, hogy az Apáczai Csere János Elméleti Líceum vendégeként együtt ünnepeljük március 15-ikét. A két iskola öt éve folytat kulturális és művészeti cserekapcsolatot, melynek keretében minden évben kölcsönös látogatásra kerül sor. Az utazások alkalmával a két gimnázium színjátszó csoportja tart bemutatót, a kórusok adnak műsort, és rendszeres a vendégkiállítások rendezése is. Idén – rendhagyó módon – a Madách Gimnázium Thália Stúdiója ünnepi műsort /Dancs István: A szobor című előadását/ mutatta be az Apáczai dísztermében március 15-én két alkalommal is, hogy az iskola minél több diákja láthassa. A műsorban fellépett a Madách kamarakórusa és két apáczais diák is. A program előtt a két intézmény igazgatója – Vörös Alpár és Mészáros Csaba - beszélt. A színházi esemény után együtt vettünk részt vendégeinkkel a kolozsvári hagyományos ökumenikus istentiszteleten és koszorúzáson a Petőfi-emléktáblánál. Együtt vonultunk át a belvároson a Teológiáról, és valamennyiünknek új és meghatározó élmény volt az első közös határon túli ünneplés semmihez sem fogható hangulata. A programok között szerepelt még: A kolozsvári magyar színház Egy ügynök halála című előadásának megtekintése, március 16-án félnapos segesvári buszkirándulás, és 17-én gyalogtúrával egybekötött csapatépítés a Kolozsvár környéki erdőkben. Az utolsó napon a kolozsvári tantestülettel együtt készítettük elő az őszi csereprogram projektjeit: egy természettudományos és egy művészeti programra kerül majd sor.

35

Petőfi Sándor Gimnázium, Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium, Aszód Március 15-én – sokak örömére- az idén is lehetősége adódott iskolánknak megismerkedni a Szlovákiában élő magyarság életkörülményeivel és az ott fennmaradt magyar hagyományokkal. Minden osztályból volt lehetősége jelentkezni a tanulóknak, illetve részt venni a kiránduláson, melyen Erdélyi Sándorné, Kakuk Erzsébet és Veres Erika tanárnő kíséretében utaztunk Rimaszombatra, a többéves kapcsolatban álló Tompa Mihály Református Líceumba. Gyönyörű tavaszi nap köszöntött bennünket március 15-én, mikor reggel indultunk el Aszódról. A következő megállóhely Rimaszombat volt. Ma a város lakóinak 1/3 része még magyar. Két órás kellemes, ámbár rendkívül hosszúnak tűnő buszozás után elértük Gömör megye székhelyét. A koszorúzásig volt még időnk, így városnézésre indultunk az iskola egyik tanárának, Majercsik Mária kíséretében. Először megnéztük azt az épületet, - / ma Múzsák Háza / - ahol Petőfi Sándor rimaszombati útján megszállt. Sétáltunk a város Fő terén, amely állítólag a felvidéki városok egyik legszebb tere. Majd az iskola diákjaival elsétáltunk az ottani Petőfi-szoborhoz, hogy egy koszorút helyezzünk az iskolánk nevében az 1848-as forradalom hősének. Utána a Tompa Mihály Református Gimnázium ünnepi megemlékezését néztük meg a református templomban. Találkozhattunk a gimnáziumban tanító tanárokkal, diáktársainkkal. Többen köszönthettünk régi ismerőseinket. A műsort követően egy kis szabadidő állt rendelkezésünkre, majd továbbindultunk. Utunkat Selmecbánya felé vettük, a dimbes-dombos városba. Az utat erre még a tél hó maradványa szegélyezték. A selmecbányai belváros az UNESCO Világörökségének a része. A központban pestisjárvány emlékére épült Szentháromság-szobrot láthattuk. Nem messze pedig az egykori iskola épületét tekintettük meg, ahol hajdan iskolánk névadója is tanult éppen az aszódi évek után. A városban tett sétánk során miskolci egyetemistákkal találkoztunk, akik mint a selmecbányai Bányatisztképző Akadémia örökösei városismerkedő versenyt rendeztek. Külön fényképet készítettek a csoportunkról. A kis város nagyon szép. De Selmecbánya már régen elvesztette hajdani fényét, amikor a középkorban aranybányájának köszönhetően a Felvidék egyik jelentős városa volt. Sajnos, gyorsan eltelt az idő és indulhattunk hazafelé. Kirándulásunk során lehetőségünk adódott Szlovákia néhány magyar lakta területét megismerni, felfedezni. Mindenki jól érezte magát az utazás és a programok alatt. A résztvevők számos élményekkel gazdagodtak. Az energiánkat tartogattuk még a hazavezető útra is, hisz még a későbbi órákban is kitűnő volt a hangulat. Úgy gondolom, hogy ha lehetőségünk adódik, hasonló kirándulásra ismét mind részt veszünk rajta. A jövőben mindenkinek ajánlom, megéri egy napot eltölteni hazánkon kívül és megismerni szomszédos országokat és az ott élő magyarságot.

36

Ady Endre Gimnázium, Budapest A kiutazásra március 15.-én, a kora reggeli órákban került sor. 12,00 órakor érkeztünk meg Rozsnyóra, ahol már várt ránk a megbeszélt helyen a Safarik Gimnázium három tanulója – Laco úr jóvoltából. A városba érkezés előtt egy rövid időre megálltunk, hogy az úti ruhánkat átcseréljük ünnepire. Nagy örömünkre szolgált, hogy a gyerekek megértették kérésünket, mindenki ünnepi ruhát vett és kitűzte a kokárdát (volt olyan gyermek, aki három napig le se vette!). A találkozó után részt vettünk a CSEMADOK helyi központjában az ifjúság számára rendezett rendhagyó történelem órán, ahol az országos elnök szólt a gyerekekhez. 3 csoport képviseltette magát: a helyi iskolák diákjai, egy miskolci iskola és mi, az Ady Gimnázium diákjai. Kicsit féltünk, hogy fognak viselkedni tanulóink, de legnagyobb örömünkre a legfegyelmezettebb társaság voltunk. A gyerekek megértették miről szól ez az egész és nagy figyelemmel hallgatták az emlékező szavakat. Ezt követően a főtéren levő Petőfi emléktáblához vonultunk át, ahol az ifjúság számára szervezett megemlékezésen vettünk részt. Egy tanulónk verssel is készült, de ennek elmondására végül nem úgy került sor, ahogy eredetileg képzeltük. Ugyanis Laco úr elfoglaltsága miatt (március 15.-én kezdődtek az írásbeli érettségik) nem sikerült a szervezőkkel egyeztetni. Ennek ellenére aktív részesei is lehettünk a megemlékezésnek, ugyanis mi is elhelyeztük az emlékezés koszorúját, rajta iskolánk nevével és egy rövid Petőfiidézettel. Az emlékezést sajnos megzavarta, hogy a főtéren folyó építkezéskor épp akkor öntötték ki a dömperből a köveket, amikor talán a leginkább emelkedett volt a hangulat (nyilván csakis a véletlennek köszönhetően). Csodálatos volt hallgatni a Safarik gimnázium tanulóinak ünnepi műsorát, megható volt a Nemzeti dal eléneklése gitárkísérettel. A műsor után a rozsnyói televízió munkatársa interjúkat készített az ünneplőkkel – többek között velünk is. Itt nyílt lehetőség arra, hogy tanulónk arra a kérdésre, hogy mit jelent neki március 15.-ike, elszavalhatott egy verset. Az interjút készítő hölgy csak annyit mondott a végén: régóta vagyok a pályán, de még érhetnek meglepetések. Csodálatos pillanatok voltak. Ezt követően átsétáltunk a Kossuth szoborhoz, ahol a város ünnepsége zajlott. A CSEMADOK elnöke, Hrubik Béla úr tartotta az ünnepi beszédet. Megható, elgondolkodtató, szomorú volt, hiszen elkeserítő a helyzete a felvidéki magyarságnak. (Bár itt is most egy hivatalos beszámolót kell készítenem, de bevallom, nekem könnyes lett a szemem…). A Safárik Gimnázium tanulói itt is elénekelték a Nemzeti Dalt, öröm volt hallani, hogy gyerekeink közül sokan velük énekelték. Az ünnepség végén itt is elhelyeztük gimnáziumunk megemlékező koszorúját. 37

A nap hátralevő részében egy ismerkedési estre került sor a helyi tanulók és a mi diákjaink részvételével. Nekünk, kísérő tanároknak pedig egy beszélgetős, politizálós estben volt részünk a város volt polgármesterével, Laco Árpád ig. helyettes úrral és Mészáros Alajos európai parlamenti képviselő úr titkárának részvételével. Éjfélig folyt a szó arról, milyen is a helyzete a felvidéki magyarságnak. (Az ismerkedési est pedig annyira jól sikerült, hogy azóta is élénk levelezésben vannak a két iskola diákjai, sőt még szerelem is szövődött…) Március 16.-án korán keltünk, mert egy egész napos gyalogtúrát terveztünk túra szakkörös hagyományainknak megfelelően. Több mint 30 km-t gyalogolva megmásztuk az Ökör-hegyet, mely az első bécsi döntés után Magyarország teteje volt. A csúcson csak annyit mondtak a gyerekek: köszönjük tanár úr, hogy elhozott minket ide. Azt hiszem ennél többre nem vágyik az ember, ha tanár! Kis eltévedéssel végül még a sötétedés előtt leérkeztünk Betlérre, ahol egy pillantást még a kastélyra is vethettünk. Március 17.-én egy kis városnézéssel kezdtük a napot, a főtéren Laco igazgató helyettes úr mesélt nekünk a város múltjáról, jelenéről, jövőjéről, a főbb látnivalókról. Tanulságos, élményszerű előadás volt, ahol visszaköszönt mindaz, amiről történelem órákon is szoktunk beszélni. A városnézés után felkerestük a Safárik Gimnáziumot, ahol egy kicsit beleláthattunk a helyi iskolaügy gondjaiba, örömeibe. Vendéglátóinktól való búcsúzás után Krasznahorka vára felé vettük az irányt. Szomorú képet nyújtva tárult elénk a vár leégett maradványa. Felmenni sajnos nem volt értelme, az országút mellől készítettünk néhány fényképet, elmeséltük a vár történetét. Utunkat a Szádellői völgy felé folytattuk, ahol egy 4 órás túra keretében néztük meg a csodálatos szurdokvölgyet alulról és felülről egyaránt. Gyönyörű volt és tanulóink csak annyit mondtak: mikor lesz legközelebb túra és jöjjünk jövőre is! Örömünkre szolgál, hogy úgy tűnik, kialakulóban van egy cserekapcsolat a két iskola között, szeretnénk ezúttal mi vendégül látni a rozsnyóiakat, és mindkét fél abban maradt, folytatjuk a kialakult kapcsolatot.

Andrássy Gyula Szakközépiskola, Miskolc Iskolánk március 15-én felvidéki kiránduláson vett részt a Rákóczi Szövetség diákutaztatási programjának keretében. Reggel 7 órakor indult el a buszunk az iskola mellől. Az első úti célunk Tőketerebes volt, ahová fél 9-re meg is érkeztünk. A délelőtt folyamán megtekintettük Tőketerebesen az Andrássy kastélyt, melyben múzeum működik, a katolikus templomot, majd a kastélypartban elsétáltunk iskolánk névadójának, Gróf Andrássy Gyulának a mauzóleumához. Vezetőnknek, Ján Chovanecnek köszönhetően alapos idegenvezetést kaptunk és magába a mauzóleumba is be tudtunk menni, s így megtekinthettük Andrássy gróf művészi síremlékét is. A kastély melletti, egykori kiszolgáló épületekben található traktor kiállítást is megtekintettük. Chovanec Úr a múzeum előadójában még a dobóruszkai templom ásatásáról és Dobó István újratemetéséről is tartott egy prezentációval egybekötött előadást. Tőketerebesről Nagykaposra buszoztunk. Ott a partneriskolánkban már vártak minket és nagyon szívélyesen fogadtak. Meleg ebédet kaptunk, majd ismét buszra szálltunk. Előbb Nagykaposon megtekintettük a Magyar Házat, ahol a helyi Rákóczi Szövetség is működik. Itt Gabri Rudolf, a ház vezetője beszámolt nekünk az ott folyó kulturális életről, majd Erdélyi János irodalmi munkásságáról hallhattunk egy előadást.

38

Ezután Nagyszelmenc felé vettük az irányt, a szerencsétlen sorsú kettévágott magyar faluba és kisétáltunk a szlovák-ukrán határhoz. Itt mindannyin elgondolkodtunk azon, hogy a 20. században milyen csapás is érte a Kárpát-medencei magyarságot… Ezután Dobóruszkán álltunk meg. A falu templomában az egri vár hős kapitányának, Dobó Istvánnak a síremlékét tekintettük meg, majd siettünk vissza Nagykaposra, ahol a Művelődési Központban részt vettünk a nagyon színvonalas március 15-i ünnepségen. Az ünnepi szónok Furik Csaba, Kisgéres polgármestere volt. A beszédet a helyi gimnázium kulturális műsora követte. Hazafelé hosszasan beszélgettünk erről a diákjainkkal és egyértelműen kijelenthető: nagyon megérintette a miskolci diákokat az ünnepi megemlékezés légköre, őszinte mondanivalója és üzenete. Az ünneplő tömeg a Szózat eléneklését követően átvonult a nagykaposi városháza előtti térre, ahol a sor került a Millenniumi Turul-emlékmű megkoszorúzására. Itt iskolánk képviseletében Kovács János Igazgató Úr és Molnár Péter általános igazgatóhelyettes elhelyezték a megemlékezés koszorúját. Az ünnepség után elköszöntünk a minket fogadó kollégáktól -akik közül ki kell emelni Magyar Enikőt, akivel a kapcsolatot tartottuk az utazás előtt és segített minket a program összeállításában- majd Miskolc felé vettük az irányt. Összegzésképpen elmondható: A tanulmányút minden tekintetben megfelelt a pályázati célkitűzésnek, a csoport teljesítette az úti tervet. A két iskola tanulói és tanárai között barátságok szövődtek, minden reményünk meg van ahhoz, hogy a kapcsolat folytatódni fog.

Lámfalussy Sándor Szakközépiskola és Szakiskola, Lenti Először is nagyon köszönjük a március 15-i diákutaztatási program támogatását. A felhíváson a lenti Lámfalussy Sándor Szakközépiskola és Szakiskola diákjai vettek részt, az ott működő ifjúsági szervezeti tagokkal együtt. Három kollégánk, Tóth Sándorné magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő készítette fel a tanulókat a műsor bemutatására. Huzián László faipari oktatónk az intarzia műhelymunkát vezette a mi tanulónk segítségével, valamint Lovkóné Kiss Kármen 39

művész tanárnő a kollázs technika elsajátítását mutatta be szintén a tanulók segítségével. A műhelymunkákban a téma által a nemzeti érzés megerősítése volt a fő feladat. A diákjaink zenés műsoráról és a műhelymunkákról nagy elismeréssel szóltak a kinti kollégák. Nagyon megköszönték a 164. évfordulói megemlékezésünket. A lendvai színházteremben, az esti műsorban is egy versmondó tanulónk, Laki József közreműködött a délelőtti (iskolásoknak előadott) és az esti műsorban (városi ünnepség). A két középiskola tanulói a jövőben is szeretnének készülni a közös március 15-e megünneplésére

Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnázium – Magura Néptáncegyüttes Egyesület Csapatunk március 15-én, csütörtökön indult útnak Lukács György tiszteletes úr meghívásának eleget téve Pécsről a Kolozs megyei Visa falujába, hogy az idei nemzeti ünnepet a helyiekkel együtt ünnepelje. Utunk során megálltunk a Kalotaszeg központjának is nevezett Bánffyhunyadon, ahol Kusztos Tibor lelkész úr utóda Kiscserei Zoltán fogadott minket. Nagy örömünkre nem csak a református templomot tudtuk megnézni, hanem az ottani fiatalok ünnepi műsorát is. Visába érkezve a helyiek nagy szeretettel fogadtak minket. Szállásunkat elfoglalva hamar elkezdődött az ismerkedés a falu fiataljainak egy csoportjával, aminek szép kiteljesedése volt az esti nótázás és tánc. Pénteken első utunk Kolozsvárra vezetett, ahol helyi ismerősök vezették körbe a csoportot a belvároson és mutatták meg a főbb nevezetességeket: a Szent Mihály templomot, a Farkas utcai református templomot, Szabók bástyáját, a Házsongárdi temetőt és Mátyás király szülőházát. Petőfi Sándor emléktáblájánál pedig mi is elhelyeztük koszorúnkat. Kolozsvárról utunk Tordára vezetett, ahol megnéztük a főtéren álló gótikus templomot és távolról a Tordaihasadékot. Visára visszaérve személyesen kerestünk fel néhány idősebb táncost és feleségeiket, hogy meghívjuk őket egy beszélgetésre. Szívesen vették felkeresésünket és szinte kivétel nélkül minden családnál leültettek és beszéltettek minket. Estefele a megbeszélt időpontban találkoztunk a falubeliekkel. Érdekes beszélgetés alakult ki a falu tánchagyományáról és az este végére annyira megnyíltak előttünk, hogy fiatalkori élményeikről és fontosabb élettapasztalataikról meséltek nekünk. Szombaton délelőtt a Kallós Zoltán által alapított múzeumot látogattuk meg Válaszúton. Itt egy különleges vezetésben volt részünk, hála visai vendéglátóinknak, akik maguk is sok tárgyat adományoztak a múzeumnak. Visáról Szamosújvárra utaztunk, ahol megnéztük a város központját és az örménykatolikus templomot. Innen Bonchidára mentünk, ahol az egykori Bánffy kastély maradványait csodáltuk meg. Vasárnap délelőtt az istentiszteleten megtartottuk március 15-i megemlékező műsorunkat, amit a falubeliek szeretettel fogadtak. Az istentisztelet után a lelkész úr meginvitált minket a

40

házába. Tőle távozva még felkerestük azokat a személyeket, akikkel jó ismeretség alakult ki a hétvége során és személyesen vettünk tőlük búcsút. Későbbi beszélgetésünk során jó volt hallani, hogy a diákokban a kint tapasztaltak, az ottani emberek elbeszélései, életformája és az a szeretet, amivel minket, mintegy majdnem ismeretleneket fogadtak, milyen gondolatokat ébresztett. Úgy érzem, hogy utunk nem csak annyiban érte el célját, hogy egy erdélyi közösség március 15-i ünneplésébe sikerült bekapcsolódnunk, hanem abban is, hogy a diákokban igen magvas gondolatok fogalmazódtak meg az élettel és magyarságukkal kapcsolatban.

Eventus Üzleti, Művészeti Középiskola, Eger Március 15-én, reggel indult rákóczis csapatunk a Felvidékre. Útitervünkben Bódvalenke, Szádelő és Rimaszombat szerepelt. A Tompa Mihály Református Gimnáziummal fennálló többéves kapcsolatnak köszönhetően immár hagyományként tekinthetünk erre az útra, melynek során minden évben felkeresünk egy-két olyan felvidéki helyet, amit természeti szépsége vagy kulturális érdekessége miatt egyszerűen látni kell. A kora reggeli indulás ellenére az utazás jó hangulatban telt. Első állomásunk Bódvalenke volt. Ez a 300 fős nagyon szegény, roma település a határ melletti lápos területen fekszik. 2009-től kezdve a házak ablaktalan oldalára freskókat festenek cigány művészek, köztük egy spanyol, egy szerb és néhány hazai alkotó is. A helybeli gyerekek maguk is tevékenyen részt vettek az alkotások születésénél, például az egyik kép alapötletéül a kicsik akkor kitalált meséje szolgált. Mára már 20 ilyen kép létezik, és főleg cigány mesék, motívumok, eredetmítoszok adják a képek forrásait. A Református Szeretetszolgálat helyi szervezetének segítségével művészetből próbálnak profitálni a falubeliek, ezzel enyhítve a kistelepülést sujtó, „világvége hangulaton”. A diákok az ünnep alatt nyitva tartó kocsmát nevezték viccesen információs irodának, amíg kísérőinkre vártunk. Tamás nevű idegenvezetőnk előadókészségét lelkesedése erősítette leginkább, amíg ecsetelte a művek egyediségét. Végigsétáltunk a falun a cigánygyerekek vidám kíséretében, a felnőttek elnéző tekintetétől kísérve. A szlovák határ 10 percre sincs Bódvalenkétől és Méhészudvarnoknál keltünk át. A Szádelői szurdok megtekintésére már nem maradt időnk, ugyanis indulnunk kellett utunk végcélja, Tompa Mihály, Ferenczy István és Blaha Lujza szülővárosa, Rimaszombat felé. A szurdokot csak távolról láttuk, de csupasz mészkőfalai még messziről is impozánsak voltak. A szoros időbeosztás miatt választani kellett úti célunk, illetve a séta között. Azért sem mertük az eredeti programot tartani, mert ekkorra némi késést szedtünk össze a korábbi bámészkodás miatt, és nem akartunk esélyt adni egy esetleges útlezárásból fakadó fennakadásnak. A régió jellegzetes várai, a magaslatra épült Torna és Krasznahorka uralják a térséget. A várban a tüzet pár napja oltották el, aminek a nyomai még most is láthatók. Módfelett lehangoló látvány volt! Következő állomásunk Rozsnyó volt, ahol a történelmi belvárostól nem messze parkoltunk le délben. A faborítású, régi torony, a Rathaus és a templomok a több nemzetiségű, bányavárosi múltra emlékeztetnek. A város 1900 körüli épületeivel és szlovák felirataival furcsa elegyet alkot. A helyiek nem nagyon akarnak beszélni magyarul, bár megértjük egymást. Miután nézelődtünk egy kicsit és a diákok megvették ebéd gyanánt a szokásos csoki-csipsz kombót, indultunk tovább Rimaszombatra. Napelemek sorakoztak az út mentén, ami számunkra még

41

szokatlan látványt jelentett. Vezetés közben sofőrünk elmesélte a napelemek elhelyezéséhez kapcsolódó, az olcsó földszerzés lehetőségével kecsegtető pályázatmegvalósítások történetét. A március 15-i emlékünnepség 16.30-kor kezdődött, a Tompa Mihály téren, a Petőfiszobornál, a jelentős számban megjelent szlovákiai és magyarországi ünneplő közönség előtt. Az ünnepség díszes külsőségeit az ózdi hagyományőrző huszárok adták sorfalukkal. Koszorúnkat és piros-fehér-zöld gyertyánkat a 13.a osztályos Veres Adrienn és Veres Dávid helyezték el a Petőfi-szobornál. Az ünnepi beszéd, az 500 fős tömeg, a Szózat éneklése mind arról szóltak, hogy határon túli magyarnak lenni felelősség. Ott magyarnak lenni a hétköznapokban sokkal nehezebb, ahol nem evidencia a magyar állampolgárság.

Szentannai Sámuel Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Karcag Március 15-én reggel fél 6-kor indultunk. A kiránduláson az iskolából 25 tanuló vett részt, és rajtunk kívül még néhány felnőtt. Az út 5 órán át tartott, ez alatt a felnőtt kísérőink meséltek nekünk Romániáról, az ottani kommunizmusról, és a kint élő magyarság helyzetéről. Közben megjelentek erdők, a lankás dombokból hegyek lettek. A falvakról, amelyeken áthaladtunk mindig meséltek nekünk valami érdekeset. Például megtudtuk azt, hogy ha egy háznak zöld a kapuja, akkor ott nagy valószínűséggel magyarok laknak. Láttunk is jó pár zöld kaput. Mikor Zilahra értünk, körbevezettek bennünket a Simion Barnutiu Általános Iskolában, amelynek diákjainál lettünk elszállásolva. A helyi kísérőnk onnantól kezdve mindig velünk tartott, és igyekezett nekünk minél több mindent megmutatni. Ezután felvittek bennünket Meszes kapuján át Porolissumhoz, ami egy ókori római erőd maradványa. A kilátás a hegyekre fantasztikus volt, nem győztünk fényképezni. A túravezetőnk román volt, de az ide is velünk tartó kísérőnk mindent lefordított nekünk. Én úgy gondolom, hogy lenyűgöző volt ott sétálni, ahol kétezer évvel ezelőtt rómaiak járkáltak nap mint nap. Az ottani művelődési házban volt az ünnepi műsor, 18- órai kezdettel. A műsor részeként én is szavaltam, így a színfalak mögül láttam az előadást, és beszélgethettem a fellépőkkel. Voltak néptáncosok, versmondók, énekesek, zenészek, és a legtöbbjük nagyon izgult, ami persze rám is igaz volt. A többiek elmondása szerint, akik mindent a nézőtérről néztek végig, az egész este nagyon színvonalas volt, én is így gondolom. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. A program befejeztével, mindenki a saját vendéglátójával részt vett a fáklyás felvonuláson és csak utána tértünk vissza szállásunkra. Az este mindenkiben pozitív emlékeket hagyott.

42

Másnap reggel az iskola előtt gyülekeztünk, és most a vendéglátóink is velünk kirándultak. Elindultunk várost nézni; megmutatták nekünk a református és a katolikus templomot, valamint azt a gimnáziumot, ahova valaha Ady Endre is járt. Ebéd után buszra szálltunk, miután a helyi diákok is csatlakoztak hozzánk. Elvittek bennünket a zsibói botanikus kertbe, ahol különféle egzotikus növényeket és halakat láthattunk. Bár már szorított az idő, azért még a Sárkányok kertjét is megnéztük. Ez egy természet erői által formált, hegyoldalból kivált sziklákból álló látványosság. Késő délután érkeztünk vissza Zilahra, rövid búcsúzkodás után pedig hazaindultunk. Estére már mindenki nagyon fáradt volt, néhányan még el is aludtak a buszon. Este 11 óra körül értünk haza. Akikkel beszéltem, mindannyian azt mondták, hogy nagyon élvezték a kirándulást, ezzel én is így vagyok.

Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnázium, Pécs Az idei március 15-i a jelenlegi határainkon kívül rekedt honfitársainkkal való közös ünneplés részleteiről, tapasztalatairól szeretnénk beszámolni. Ebben az évben iskolánk - elsősorban néprajz tagozatos diákjai - a délvidéki Adán a helyi Vadvirág Néptáncegyüttes meghívásának tettek eleget. A meghívást Kós Dezső és családja segítette az adaiak részéről, kikkel korábbi barátságot ápolunk. Az Ő segítségükkel megnézhettük a szépséges szabadkai városházát, a szabadkai múzeum három kiállítását és még egy rövid belvárosi sétára is elkalauzoltak minket. Innen egy rövid palizsi kirándulásra, majd zentai városnézésre mentünk. Kora délutánra értünk Adára, ahol megnéztük a helyi katolikus és pravoszláv templomot. A helyi ünnepség 17 órakor kezdődött, ahol először a helyi néptánccsoport adott elő egy a szabadságharc eseményeire megrendezett táncos énekes műsort, majd a magunk kis népzenekara és tánckara következett, legvégül a helyi rézfúvós együttes adott egy meglehetősen vegyes válogatást elő a saját repertoárjából. A koncertet egy vacsorával egybekötött fogadás zárta le, amit táncház követett. Az egyetlen általunk ismert család tagjain kívül itt nyílt alkalom ismerkedésre és barátkozásra. Némi biztatás után a magyarkanizsai népzenészek által szolgáltatott muzsikára a fiúk kölcsönösen megforgatták a másik társaság leányait, - de ahogy ez lenni szokott mikorra már feloldódtak a kezdeti gátlások addigra haza kellett indulnunk. Így is éjjel fél kettőre, de szerencsésen sok-sok élménnyel gazdagodva értünk haza. Szeretnénk még némi kiegészítést tenni a címszavakban leírt élményeinkhez. Évek óta abban a szerencsében és megtisztelő kiváltságban részesülünk, hogy a Szövetség hozzásegít minket egy ilyen a nemzeti összetartozást segítő lehetőséghez. Korábban sokszor Székelyföldre, tavaly Felvidékre, most Délvidékre jutottunk le. A tapasztalatok alapján valódi barátságok akkor alakulnak ki, ha van Valamilyen közös érdeklődési terület, ami a vendéglátókat is a kiutazókat egyaránt jellemzi. Mivel majd mindenhol a helyi hagyomány éltetői tüsténkednek a nemzeti ünnep megszervezésében, így célszerű a hagyományainkkal valamilyen kapcsolatot kereső diákokból verbuválni a résztvevőket. Ők egymással is hamarabb találnak közös pontokat, így az ismerkedés és a barátkozás is gyorsabban lehetséges. Természetesen sok múlik azon, hogy a kiutazást szervezők hogyan készítik elő az 43

ünneplést és a találkozást. Ahhoz, hogy egy diákunk egy a jelenlegi határainkon kívül élő magyar közösség helyzetét megértse, vele azonos ”hullámhosszon” ünnepelni tudjon, sok mindent ismernie kell a távoli és közeli múlt történéseiből. Ezt az utazásokat szervezőknek már az elutazás előtt elő kell készíteni, a diákok válogatásoknál a nyitottságot a hagyományok iránti érdeklődést figyelembe kell vennie. Legkésőbb a többnyire hosszú buszozáson alkalmat kell találnia, hogy a felkeresett népcsoport, város, iskola helyzetéről tájékoztassa a diákságot.

Református Általános Iskola és Gimnázium, Kisvárda 2012. március 22-én, csütörtökön egy 45 fős busszal Kassára indultunk. Először a Borsiba vettük az irányt ahol Kázmér István kíséretében nagyon szórakoztató másfél órát töltöttünk.A várkastély érdekességei után Kassára buszoztunk, ahol megnéztük az egyik leghíresebb építményt, a dómot. A Kassai dóm, teljes nevén a Szent Erzsébet székesegyház a középeurópai gótikus építészet legszebb alkotásai közé tartozik. Itt találkoztunk a régi ismerőseinkkel, a kassai szakközépiskolásokkal. A régi kapcsolatok újra szép fényben tündököltek. Nehéz volt ilyen körülmények között a dómra koncentrálni. Helyén már a 13. században is templom állott, amely azonban 1378-ban leégett. A mai dómot ezután kezdték építeni. Az építkezés több emberöltőn át tartott, Zsigmond király, majd Mátyás idejében is volt egy-egy nagyszabású építészeti korszaka. A dóm legszebb részletei ekkor készültek. Később ismét tűzvész pusztította a templomot, többször módosítottak rajta, míg végül Steindl Imre áttervezte, és 1877-96 között átépítették, öt hajóssá alakították. II. Rákóczi Ferenc földi maradványai 1906 óta pihennek a kassai dóm sírboltjában - az ország ekkor hozatta haza a hamvakat Rodostóból. A kriptában 4 kőkoporsó található. Az egyikben a fejedelem, Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc egyik fia, József nyugszik, a másikban gróf Esterházy Antal, a harmadikban Sibrik Miklós, a negyedikben gróf Bercsényi Miklós és felesége, Csáky Krisztina. A fejedelem sírjára illik virágot vinni. A dóm után Rákócziról még többet akarván megtudni meglátogattuk a Rodostói házat. A Rodostó ház, Kassán található Rákóczi-emlékhely, annak a háznak az utánzata, ahol a fejedelem 1720 és 1735 között száműzetésben élt, és halt meg. A Hóhérbástya udvarán álló két emeletes épület, amelyet 1991-ben nyitottak meg a nagyközönség számára. Az eredeti Rodostóban található ház kivitelezésében a fejedelem saját kezűleg is részt vett. A kirándulásunk alatt rengeteget tanultunk, és csak köszönni tudjuk ezt a csodás napot!

44

Deák Ferenc Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola, Győr 2012. március 15-én ragyogó napsütésben, friss szélben gyülekeztünk. 10 órakor indultunk az iskola épületétől. A város még aludt, így a gyér forgalomban gyorsan haladtunk. Nagymegyeren a városi Kultúrházban volt az iskolai megemlékezés. A Magyar Tannyelvű Gimnázium és Kereskedelmi Akadémia diákjaink kívül a Bartók Alapiskola felsősei is jelen voltak. A színpadi háttér dekorációja egy nagy kokárda volt. A Vox Megele együttes (Nagymegyer régi nevéből) a középiskola jelenlegi és régi diákjaiból, szüleikből szerveződött. Ünnepi megemlékező műsorukban saját énekszámok, feldolgozások, új és ismert dallamok hangzottak el. Szívet, lelket átjáró érzések és gondolatok fűzték egybe a közönséget. Borzongással hallgattuk az aradi vértanúk nevét, melyre a 12 pont mondatai visszhangoztak. A másfél óra szinte észrevétlenül elrepült. A fellelkesült közönség hosszas tapssal köszönte meg a kivételes előadást. Jó volt megtapasztalni az összetartozás szívmelengető érzését. A nap az iskolai látogatással folytatódott. Finom ebédet kaptunk a menzán. Ezután Varga László történelemtanár, helytörténész ismertette meg a magyar diákokkal a szlovákiai iskolarendszert, a helytörténeti emlékeket és eseményeket. Mindezeket a városban tett séta során ismét megfigyelhettük. Jártunk a szépen felújított tájházban is. A tanulók 4 csoportban nagymegyeri diáktársaik kalauzolásával fedezték fel a műemlékeket, amelyekről egy kisebb feladatsort kellett megoldaniuk, majd az iskolában ellenőriztük a helyes válaszokat Sörös Angéla történelemtanár segítségével. A 3 órás séta után készülődtünk a városi koszorúzásra. A nagymegyeri református temetőben a korábbi években Szeghy Zsigmond 1848-as honvéd sírjánál volt az ünnepi megemlékezés. Az idén ugyanabban a temetőben egy másik honvéd sírját újította fel a helyi önkormányzat. Nemes Nagy Rátz József a nemességnek volt több évig hadnagya, később Nagymegyer bírája lett. Ünnepi beszédet mondott Varga László helytörténész és a pozsonyi Magyar Nagykövetség konzulátusának képviselője. A helyi önkormányzat, az egyházak, állami intézmények koszorúi mellett elhelyeztük mi is a Deák-iskola képviseletében a megemlékezés virágait. A Himnusz eléneklésével zárult az ünnepség. A búcsúzás után emelkedett hangulatban, azzal az érzéssel, hogy jó magyarnak lenni, indultunk vissza Magyarországra.

45

Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola, Miskolc Verőfényes reggelre virradtunk. A napsugarak melengetően pásztázták a város poros, kihalt utcáit. Az iskolaépület ajtaja előtt gyülekeztünk, az autóbusz már ott várt ránk. Először számba vettük a gyerekeket, majd a kokárdákat… Fontos nap ez számunkra! A Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola 24 diákjával és igazgatói kísérettel, a Rákóczi Szövetség támogatásával indultunk útnak Szlovákiába - a Felvidékre -, hogy részt vegyünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire való megemlékezésen. A Pavol Jozef Safárik Gimnázium hívott meg minket Rozsnyóra a Petőfi táblánál, majd a Kossuth szobornál tartandó ünnepségre. Első úticélunk Betlér volt. Miskolcról 830- kor indultunk, 1030-kor pedig már a kastély hatalmas parkjában sétáltunk. Itt elkészültek az első csoportképek, hiszen a park ősfái és a kastély felújított épülete kitűnő hátteret biztosítottak a fotók elkészítéséhez. 11 órakor indult az idegenvezetés a kastélyban. Örömmel hallgattuk az ízes, felvidéki magyar nyelven megszólaló tárlatvezető hölgyet, aki részletesen bemutatta az épület és az Andrássy család történetét. A gyönyörű szobák, a festmények, bútorok, használati tárgyak, vadásztrófeák büszkeséggel töltöttek el bennünket, hiszen nagy öröm az, hogy ezek a muzeális tárgyak, melyek egykor egy magyar főnemesi család tulajdonában voltak, túlélték a második világháborút, majd az utána következő korszakot is. Így tanúskodhatnak a magyar történelem szép napjairól. Kirándulásunk következő állomása Rozsnyó volt. Ide nem sokkal 13 óra előtt érkeztünk. Első utunk az evangélikus templomba vezetett, ahol Solarik Vilmos lelkész úr fogadott bennünket. A szépen felújított templomban mesélt nekünk az egyházközség létszámáról, életéről, a lelkészi munkájáról, a felújítási munkálatokról. A templomi találkozó után elsétáltunk a közeli városközpontba, ahol a diákok szabadon nézelődhettek és ismerkedhettek a városka hangulatával. Mi, pedagógusok (Fellegvári Zoltán, Dévai Orsolya, Molnár Tünde, Soltészné Bodzás Judit) addig meglátogattuk a gimnáziumot, Laco Árpád igazgatóhelyettes urat. 15-órakor kezdődött a színvonalas megemlékezés a Petőfi emléktáblánál, melyet a CSEMADOK helyi szervezete szervezett, a műsort a Pavol Jozef Safárik Gimnázium tanulói adták, s iskolánk egyik diákja, Bodor Rajmund 10.d osztályos tanuló is fellépett, elszavalva Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger című versét. Ezután elhelyeztük az emlékezés koszorúit a helyi magyar szervezetekkel együtt. Az ünnepség második részében elsétáltunk a Kossuth szoborhoz, ahol a Krasznahorka környéki falvak nyugdíjas kórusa énekelt, a CSEMADOK tisztségviselője mondott ünnepi beszédet, s mi is felléptünk egy Kossuth nótával. Zárásként közösen elénekeltük nemzeti imádságunkat, majd ismét elhelyeztük a megemlékezés virágait és koszorúit.

46

A koszorúzás után indultunk is haza, szívünkben azzal a felemelő érzéssel, hogy közösen ünnepelhettünk a felvidéki magyarság egy részével. Örömmel tapasztaltuk, hogy valóban megszűntek az országhatárok, úgy mehettünk át Szlovákiába, hogy szinte észre sem vettük, hiszen csak az elhagyott épületek jelezték azt, hogy valamikor komoly ellenőrzés folyt.

Jelky András Szakképző Iskola és Kollégium, Baja

A Jelky András Szakképző Iskola és kollégium tanulói lehetőséget kaptak, hogy újra együtt ünnepeljék meg 1848. március 15-ét testvériskolánk, a Bányai János Műszaki Szakközépiskola diákjaival Székelyudvarhelyen. A fertődi, a keszthelyi, a miskolci és a székelyudvarhelyi iskolák diákjaival, közös műsoron emlékeztünk meg március idusáról. Testvériskolánkkal a kapcsolat ugyan húsz éves, a közös ünneplés azonban újabb lehetőséget adott ennek elmélyítésére. Ezen a napon megbizonyosodhattunk arról, hogy nagy létszám mellett is együtt lehetünk úgy, hogy figyelünk egymásra és ápoljuk a baráti szálakat. Székelyudvarhely, Székelyderzs, Szejkefürdő, Farkaslaka, Parajd, Szováta, Csíkszereda, Csíksomlyó, Gyilkos-tó, Békás-szoros … Indulás előtt még csak a földrajz atlaszból ízlelgettük e különös hangzású neveket, izgalmas kalandokról, végtelen fenyves erdőkről, hatalmas sziklafalakról, sziklás zuhatagokról álmodtunk. Turistaként pedig titkon vágytunk arra, hogy őseink nyomdokain járjunk, egyszer megérinthessük a Kárpátok havát, megnézzük a szaladó patakokat, hogy emlékezzünk Wass Albert szavaira „A víz szalad, a kő marad, a kő marad…” és esténként közösen beszélgessünk a csodálatos tájról. 2012. március 14-én reggel nagy izgalommal vártuk az indulást, a sok bőröndöt elhelyeztük az utánfutóra, majd tizenhárom óra lassú utazás után megérkeztünk Székelyudvarhelyre, ahol már vártak ránk. Este felfedező körútra indultunk, és a város szépségei mellett egy kis vendéglőre találtunk, amelyik minden este közös beszélgetéseink, csocsózásaink színtere lett. Március 15-én délelőtt részt vettünk a közös ünnepi programon, amelyre mind az öt iskola színes műsorral készült. Majd közösen elmehettünk a városi rendezvényre, megnéztük a koszorúzást és a szép megemlékezést. Ebéd után ellátogattunk Székelyderzsre, amelyet a világörökség részévé nyilvánítottak. Este a Művelődési Házban a Boróka-, a Gereben- és a Kékiringó néptánccsoport ünnepi előadását néztük meg. Következő nap a Sóvidékre látogattunk el. Először Farkaslakán Tamási Áron sírjánál tisztelegtünk, vásároltunk emléktárgyakat, majd megcsodáltuk a sósziklákat, és Parajdon lementünk a sóbányába a fantasztikus termeket megnézni. Utunkat Szovátán folytattuk, sétáltunk a kacskaringós utcákon és a Medve-tavat is megkerültük. Visszafelé megálltunk Szejkefürdőn és a székely kapuk sora alatt elzarándokoltunk Orbán Balázs sírjához, akit a „legnagyobb székelynek” neveznek. Szombaton reggel Gagyi József igazgatóhelyettessel, és a fertődi illetve a 47

miskolci iskolák tanulóival közösen elindultunk Csíkszeredába. Útközben megpihentünk Homoródfürdőn és megkóstoltuk a szénsavas borvizet, majd Csíksomlyón megnéztük a kegytemplomot. Ezután a Makovecz Imre által tervezett templom fafaragásait csodáltuk meg. Következő állomásunk a Gyergyószentmiklós feletti hegytető volt, ahol a kilátásban gyönyörködtünl és izgalmas hógolyózásba kezdtünk, amelyet a Gyilkos-tó melletti parton folytattunk, helyi specialitást, „mici”-t ebédeltünk. Legnagyobb élményeink a Békásszorosban a hatalmas sziklafalak között tett gyalogtúra, a megfagyott vízesés melletti séta, a hó alól előbukkanó patak csörgedezése voltak. Este mindenkinek jólesett a megérdemelt estebéd, majd egy kis szórakozás a diszkóban. Vasárnap kissé fáradtan, de élményekkel gazdagabban tértünk haza, hiszen sokfelé kirándultunk a hosszú hétvége folyamán. A kirándulás elérte a célját, mert a közös ünneplés nem csak a hazaszeretetről szólt, hanem az összetartozásról és a barátságról is. Nagyon fontos, hogy a résztvevők örömmel vegyenek részt a programokon és jó élményekkel térjenek haza. Ezúton szeretnénk köszönetet nyilvánítani a Rákóczi Szövetségnek, hogy lehetőséget adtak a székely nép jobb megismerésére.

Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona A gyönyörű verőfényes és kissé szeles, tipikus tavaszi időjárással ránk köszöntő reggel kitűnő hátteret szolgáltatott a buszutazás korai – negyed hetes – megkezdéséhez. A közös kirándulás egyébként is kedélyes és remek hangulatát Szajkó Gábor vidám és informatív történelmiműveltségi vetélkedője emelte az utazó közönség-közösség nagy megelégedésére. A határátlépés zökkenőmentesen ment, és Szatmárnémetit magunk mögött hagyva, hamarosan feltűntek előttünk Máramaros megye hófödte hegycsúcsai a kristálytiszta égboltozat támasztópilléreiként. A megyeszékhelyre érve, rövid útbaigazítás után megtaláltuk utunk fő célállomását: a nagybányai Németh László Elméleti Líceumot. A fogadtatás meghatóan meleg és szívélyes mivolta csak még inkább megerősítette bennünk a határokon átívelő, nemzetegyesítő összetartozás egységét. A déli falatozást követően az iskolai ünnepségen a hivatalos köszöntők következtek. A zempléni szónok, a Református Gimnázium igazgatója, Szatmáriné Tóth-Pál Ildikó üdvözlő szavai után a Líceum történelem tanára egy évszázados analógiára hívta fel a figyelmünket, ami összeköti a két város (Sárospatak – Nagybánya) eszmetörténetét: a kapocs az tulajdonképpen Kopácsi István pataki-nagybányai tanár és tudós személye. A megemlékezés a Református Gimnázium diákjainak múltidéző műsorával folytatódott, Szatmári Emília tanárnő koordinálásával. A nagybányai diákok előadása drámai erővel ragadta meg a hazáért önfeláldozó módon, hősi halállal haló hősök példamutató sorsát. A népzene és a néptánc ütemes ritmusai után, a közösen énekelt Kossuth-nóták alatt dobbantak együtt a magyar szívek. A záróakkordként szintén közösen énekelt magyar Himnusz pedig a nap patetikus szellemi-lelki csúcspontjaként emelte transzcendens magaslatokba a megvalósult együttlétünket, egymásra találásunkat. Biztos vagyok benne, hogy ez a csodálatos pillanat emléke örökké kísérni fogja a zempléni diákokat és teszi őket felelősségteljessé a haza, a magyarság sorskérdései iránt egész hátralévő életükben. A búcsú

48

perceiben további együttműködésre biztattuk egymást, folytatva az immáron megteremtett tradíciót. Nagybányán sétálva később meglátogattuk a református templomot, amelynek tornya megjelenésében hasonlít a „Kálvinista-Róma”, Debrecen híres Nagytemplom tornyaira. A tisztelendő úr röviden bemutatta a templomot és a gyülekezetet, majd ezután elénekeltük a 42. zsoltárt és azt követően a Szózatot Tirpák Gábor és Kolosai Mátyás vezetésével, akik zengő hangon szólaltatták meg a templom orgonáját. Ezután csatlakoztunk a helybéli magyarság ünnepi sorozatához és a Teleki-háznál helyeztük el az emlékezés koszorúit. A városból egyenesen Koltóra utaztunk, ahol értő és érdekfeszítő kalauzolás mellett látogattuk meg Petőfi Sándor és Szendrey Júlia mézesheteinek romantikus helyszínét, a Teleki-kastélyt. A koszorúzás és a Nemzeti Dal együttes eléneklése után körbenéztünk az épületben található múzeumban és megcsodálhattuk a magával ragadó panorámát az ihletet adó északi havas hegycsúcsokra, magunkban mondogatva a kötelező sorokat: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldell a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot, már hó takará el a bérci tetőt…” Koltót elhagyva, egész úton hazafelé merengtünk az átélt élményeinken, átbeszélve, megvitatva még számos felmerülő kérdést. Ám egy dologban biztosan egyetértettünk: néhány órával később lelkiekben gazdagodva, szellemileg felfrissülve érkeztünk haza – hazulról… Köszönjük Rákóczi Szövetség!

Bethlen Gábor Középiskola, Szakképző Iskola és Kollégium, Nyírbátor A Rákóczi Szövetség keretein belül lehetőségünk nyílt Erdélybe kirándulást szervezni. Az úton 33 diák és 9 felnőtt vett részt. A két napos erdélyi látogatás egyik fő célja a március 15-i megemlékezésen való részvétel volt. Ezzel együtt lehetőségünk nyílt arra, hogy a forradalom és szabadságharc egyik legkiemelkedőbb képviselőjét, Petőfi Sándort is közelebbről megismerjük. Ellátogattunk Koltóra, Teleki gróf kastélyába, ahol Petőfi Sándor feleségével a mézesheteit töltötte. Mindenki számára nagyon nagy élményt jelentett a már ismert és tanult költőt még jobban megismerni és járni abban az épületben, ahol ő valaha a legszebb heteit töltötte. Nagy hatással volta gyerekekre a kastély udvarában található Petőfi és Szendrei Júlia szobra, valamint a Petőfi kéziratok, illetve az eljegyzési gyűrű egyaránt. A táj szépsége pedig tovább gazdagította az élményt. Ezt követően Szilágysomlyóra utaztunk, ahol a március 15-i ünnepségen vehettünk részt a művelődési házban, illetve ezt követően a templomi megemlékezésen. Lenyűgözte a gyerekeket az erdélyi emberek hazaszeretete, az összetartozás, az a színvonalas és megható ünnepség, mellyel készültek a diákok és tanárok. Ezt követően fáklyás felvonulásra került sor, 49

s ezzel haladtunk át a templomba, ahol a diákjaink is elhelyezhették tiszteletük jeleként a koszorút. Az ünnepséget követően Sólyomkővárra utaztunk, a szállásra. Nagy szeretettel fogadtak minket, a gyerekek nagyon jól érezték magukat. Sikerült pihenni és kikapcsolódni. A következő nap Zsibóra utaztunk, ahol megtekintettük a Wesselényi kastélyt és a botanikus kertet. Nagyon különleges növényeket és állatokat láthattak a gyerekek. Zsibót követően indultunk haza, Nyírbátorra. Életre szóló élményekkel gazdagodtak a gyerekek a két nap során, melynek egyik bizonyítéka, hogy máris vágynak vissza Erdélybe, és alig várják a következő kirándulást.

Serényi Béla Gimnázium, Mezőgazdasági Szakközépiskola és Kollégium, Putnok Kis csapatunk hosszú utazás előtt állt: március 14-én reggel 7 órakor gyülekeztünk az iskolánk udvarán, s indultunk Székelyföldre. Úticélunk Gyergyószentmiklós volt. Dés gótikus középkori temploma csábított minket a Szilágyság felé, itt szakítottuk meg utazásunkat, hogy megcsodálhassuk a régió legrégibb, ebből a korból fennmaradt építészeti remekművét. Csaknem 12 órás út után érkeztünk meg Székelyföldre, a nagy részben magyarlakta településre. Még a levegő is más volt itt. Mikor másnap, 15-én kinétünk reggel az ablakon csodás látvány fogadott minket: a gyergyói havasok. A levegő tiszta volt a rengeteg fának köszönhetően. Vittünk magunkkal egy csipetnyi tavaszt, így reggel ragyogó napsütés fogadott minket. Átvonultunk az iskola épületébe reggelizni. Ezután az iskola igazgatója, Lakatos Mihály körbevezetett az épületen és megismertette velünk az oktatást. 11 órakor a gimnázium egyik osztályával a helyi temetőbe mentünk, Ferenczy György honvédszázados sírjához, ahol egy rövid műsor után koszorút helyeztünk el a szabadságharc hősére emlékezve. Ezt követően visszatértünk az gimnáziumba, ahol együtt ünnepeltük 1848 forradalmát a gyergyói diákokkal és a budapesti Balassi Bálint középiskola tanulóival és tanáraival. Intézményünk képviseletében Trieber Júlia szavalta el Tompa Mihály Némuljatok meg című versét. Most is szívszorító volt a közös himnuszéneklés és az ünnepi műsor közös előadása. A megemlékezés után a főtérre igyekeztünk, ahol a városi műsort tekinthettük meg. Visszatérve a kollégiumba megebédeltünk, majd egy óra pihenés következett. Ezután nyakunkba vettük a várost: elmentünk a Kossuth-szoborhoz, ahol koszorút helyeztünk el, majd megtekintettük Szent Miklós szobrát és a téren álló kopjafát is. Megérkeztünk az örmény katolikus templomba, ahol részt vettünk az ünnepi megemlékezésen Czetz János tábornok emlékplakettjénél. Búcsút intve Gyergyószentmiklósnak, 7 óra körül elindultunk Marosvásárhelyre. Gyönyörű úton haladtunk végig, míg eljutottunk Székelyföld legnagyobb városába. Elfoglaltuk szállásunkat, majd nyugovóra tértünk. 50

Március 16-án, pénteken az ébredés és reggeli után elindultunk megtekinteni Marosvásárhely magyar érdekeltségű nevezetességeit. Első megállónk a vár volt. Sajnos restaurálás alatt állt a nagy része, ezért csak az udvarában sétálhattunk. Megnéztük a református vártemplomot, ami nagy hatást gyakorolt ránk mind kívülről, mind belülről. A második megállónk a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, majd a Bolyai-Teleki Könyvtár volt, ahol csaknem 70 ezer könyv található. Sajnos ezt az épületet is restaurálták, így nem tekinthettük meg az értékes könyveket. A régi RMDSZszékház előtt a „fekete március” tragikus eseményeit elevenítettük fel. Utolsó állomásunk a Kultúrpalota volt. Utunk végén élményekkel gazdagodva vettük az irányt szűkebb hazánk, Magyarország felé. Fáradtan bár, de felejthetetlen emlékekkel léptük át a határt, magunk mögött hagyván a csodálatos „Tündérországot”.

Bolyai János Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola, Ócsa 2012. március 15-én fél kilenckor indultunk Ócsáról, majd Ózd után, Bánrévénél hagyva el a „határt”, negyed egyre értünk Hanvára. Hanvai István kastélyában (ahol ma a református egyház tart fenn diakóniát) szállásunkat elfoglalva, megismerhettük a helyieket; az ebéd után indultunk Rimaszombatra a városi ünnepségre. Egy „technikai malőr” után pont megérkeztünk, a város Petőfi- (és Tompa-) szobránál már várt minket Nagy Ákos, a megemlékezés szónoka. Megható volt, ahogy a tér megtelelt ünneplőkkel – ózdi „huszárokkal”, diósgyőri motorosokkal, helyi lakosokkal, fiatal és idős cserkészekkel, helyi funkcionáriusokkal - , és mindenki a megzenésített Petőfi- versekre, a gimnazisták szavalataira figyelt (és közben – csendben – politizált a népszámlálás és választások után), hallgatta az ünnepi szónoklatot. Velünk ünnepelt, mellettünk állt a majd’ százéves Tamás Aladárné is, Balogvölgye tanító nénije, a helyi Wass Albert Magyar Nyugdíjas Kör tagja, lányával, Dr. Fehérné Tamás Judittal… A megemlékezés koszorúzással zárult, a Szózat után, iskolánkból Hou Guan Ying és Fichó Fruzsina részvételével. Este, a város megtekintése után, siettünk vissza Hanvára; a vacsora után a lelkész úrhoz és családjához voltunk hivatalosak. Meghallgathattuk 51

„élettörténetét”, hogy miként lett lelkész, ócsaiként hogyan került Szlovákiába, milyen feladatokat lát el esperesként (felesége, Andrea, viszi a helyi gyülekezetet, Nagy Ákos a runyait), és milyen megélni azt, a hogy a nemzet „elveszti” szlovákiai tagjait. Búcsúzásunk a Tompa- kiállítás megtekintésével zárult. Másnap reggel, megköszönve a vendéglátást, utunk először Betlérre vezetett (a krasznahorkai vár megtekintése helyett), majd – többek kívánságára – Kassára utaztunk, hogy újra lerójuk kegyeletünket a Rákóczi- sírnál. Majd egy hosszú séta után négy körül indultunk haza.

Fejér Megyei Szabolcs Vezér Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Pusztaszabolcs

Bakfark Bálint Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Oroszlány Az oroszlányi Rákóczi Szövetség Milleniumi Alapítvány segítségével, a lévai Czeglédi Péter Református

Gimnázium

meghívására,

az

oroszlányi

Bakfark

Bálint

Alapfokú

Művészetoktatási Intézmény vonószenekara, és rézfúvós kamaraegyüttese fennállása óta első alkalommal, határainkon túl ünnepelhette meg 1948-49-es szabadságharc évfordulóját. Mind a zenekarok tagsága, mind az őket kísérő tanárok első alkalommal ünnepelhették szlovákiai magyarok társaságában ezt a nagyszerű ünnepet.

52

Minden utazó számára érdekes kérdés volt, hogy a kinti magyarok miként élik meg ezt a napot, és ünnepet. Elsősorban a tanárok, de a gyermekeikért aggódó szülők is több alkalommal kérték az utazást előkészítő v. Nagy Csaba urat a Rákóczi Szövetség helyi elnökét, hogy nyugtassanak meg minket, miszerint a Szlovákiából érkező, esetenként aggodalomra okot adó hírek, amelyek szerint az, hogy szlovák szélsőségesek megzavarhatják e csodálatos ünnepnapot, alaptalanok. Itt szeretnénk jelezni, hogy az utazás ideje alatt a csoportot, semmilyen atrocitás, vagy fenyegetés nem érte. A késő délelőtti érkezés után részt vettünk

a

lévai

Czeglédi

Péter

Református Gimnázium március 15-ei ünnepségén. Ezen a rendezvényen a helyi iskolásokkal

közösen

összeállított

műsorral emlékeztünk meg, az 1848 március 15-i eseményekről, valamint a Szabadságharc kiemelkedő történéseiről, amely nagy sikert aratott a résztvevők körében. Műsorunkat próbáltuk úgy összeállítani, hogy vendéglátóink képet kapjanak zenekarunk, és kamaracsoportunk tudásáról, de az természetesen igazodjon az alkalomhoz is. Magyaros, történelmi jellegű zenéket játszottunk, melyek illettek a helyi gimnazisták verses, zenés műsorához. A műsor után vendéglátóink egy rövid szabadidőt hagytak nekünk amely alatt először megtekintettük a lévai várban található múzeumot, amely átfogó képet adott Léva és a környék történelméről, majd sétáltunk a város központjában. A szabadidőnk tartalmas kitöltése, és egy rövid pihenő után a koraesti órákban részt vett iskolánk küldöttsége a helyi CSEMADOK által szervezett városi ünnepségen, ahol helyi előadók társaságában aktív részesei lehettünk március 15-e méltó megünneplésének. Ez a városi ünnepség nagyon sok diákban és felnőttben is mély nyomot hagyott, hisz az itt elhangzó beszédek alapján megtapasztalhattuk, hogy a helyiekben milyen érzést kelt a szabadságharc, és milyen érzés számukra magyarnak lenni. Ezen a délutánon különösen büszkén álltunk a színpadra, hiszen nem sok ember számára adatik meg a lehetőség, hogy egy ilyen eseményen képviselhessük városunkat, és egy kicsit, hazánkat is. Minden növendék és tanár megpróbálta a maximumot kihozni magából. Műsorunk nagy sikert aratott.

53

Az ünnepi műsor után vendéglátóink vacsorával kedveskedtek, melynek elfogyasztása után, az eseményekben és élményekben gazdag nap végén, igaz kissé fáradtan, hazaindultunk.

Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium, Budapest 2012. március 14-én, az esti órákban érkezett gimnáziumunk 10 diákja és két kísérőtanár (Molnár Zsolt szervezőtanár és Dr. Balla László ny. iskolaigazgató) autóbusszal Gyergyószentmiklósra, hogy részt vegyenek és közreműködjenek a Salamon Ernő Gimnázium iskolai megemlékezésén. A késői óra ellenére Lakatos Mihály, a gimnázium igazgatója személyesen fogadta csoportunkat, majd a vacsorát követően elfoglaltuk szállásunkat a gimnázium kollégiumában. Másnap, március 15-én délelőtt – az iskolai ünnepséget megelőzően – a gyergyószentmiklósi katolikus temetőben, Ferenczi György honvédszázados sírjánál együtt emlékeztek a helyi diákok Magyarországról érkezett társaikkal. A balassisok nevében Molnár Márk helyezett el koszorút a sírnál. Majd fejet hajtottunk a tavaly elhunyt Szilágyi Ferenc, a gimnázium volt igazgatójának sírja előtt is, akinek a ’90-es években nagy szerepe volt a testvériskolai kapcsolat kialakításában. Az utazáson részt vett diákcsoport tagjai közül öten – Igrici Dániel Áron, Laskovics Tímea, Littai Fanni, Molnár Márk és Szabó Lajos – egy rövid irodalmi összeállítással lépett fel „Az akarat egysége” című iskolai műsorban, a Salamon Ernő Gimnázium dísztermében. (A megemlékezésen rész vett még egy anyaországi középiskola, a putnoki Serényi Béla Gimnázium csoportja is.) Az iskolai rendezvényen ott voltak a helyi Gyergyó TV munkatársai is, akik rövid tudósításban számoltak be a magyarországi diákok részvételével megrendezett műsorról, valamint interjút készítettek Dr. Balla Lászlóval, a Balassi Gimnázium nyugalmazott igazgatójával. Ezt követően csoportunk részt vett a délutáni városi megemlékezéseken is, amelyek Kossuth Lajos és Petőfi Sándor szobrainál zajlottak. Mezei János polgármester beszédét követően a helyi magyar egyházak képviselői áldották meg a jelenlévőket, majd a város elöljárói elhelyezték a szobroknál a megemlékezés koszorúit. Diákcsoportunk tagjai az ünnepség végén egy-egy szál virággal tisztelegtek a Petőfi-szobornál. Az ünnepi rendezvénysorozat az esti órákban végződött a helyi művelődési házban a Figura Stúdió Színház „Földindulás” című előadásával és a Transylmania együttes koncertjével. Másnap egy rövid kirándulást tettünk a környéken, megcsodálva a márciusi, hóval borított gyergyói tájat. 17-én, szombaton a reggeli órákban indultunk haza Budapestre. Útközben egy rövid megállót tettünk Kolozsvár főterén, ahol már teljes szépségében láthattuk a nemrégiben felújított Mátyás-szobrot. Az, hogy milyen hasznos és élményekben gazdag utazás volt, azt 54

legjobban Szabó Lajos, a diákcsoportunk egyik tagja fejezte ki az egyik XVII. kerületi sajtónak tett nyilatkozatában, ahol a következőket mondta: „Sokszor voltam már Erdélyben, de március 15-én még sohasem. Jó érzés volt határon túli diáktársainkkal együtt lenni ezen a szép napon, látni azt, hogy ők milyen másként ünnepelnek, mint mi itthon. Sokkal bensőségesebben élik meg ezt a napot, s ebben nyilván nagy szerepe van annak, hogy kisebbségként élnek a mai román államban. Csodálatosak voltak azok a hatalmas kokárdák, amelyeket az utcákon a villanyoszlopokra tűztek… Egy életre szóló élmény volt ez az út.”

Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon, Kecskemét A program része a két iskola közt kialakult együttműködésnek. Ennek keretében egyrészt tanárok látogattak néhány napra egymás iskolájába, részt vettek tanítási órákon és kötetlen programokon. Emellett minden évben a diákokkal is szervezünk csereprogramot. Ennek a kettősségnek az oka, hogy nem csupán diákutaztatást szeretnénk, bár annak önmagában is van értéke. Azt a célt tűztük ki, hogy a diákok cseréje hosszabb távú szakmai együttműködésre épüljön. A nagykárolyi diákok hagyományosan ősszel jönnek hozzánk. Mi évek óta a Rákóczi Szövetség támogatásával március 15-én teszünk viszontlátogatást Nagykárolyban. Nagy élmény ez a résztvevő diákoknak, ezért időzítettük most is így. Ez az ünnep fejezi ki talán legérezhetőbben a közös történelmünket, közös nemzeti gyökereinket. Ezért fontos program számunkra ez a látogatás ebben az időpontban. Idén nagyon jól sikerült a csereprogram, köszönhetően az osztályfőnökök elkötelezettségének is. A 12 résztvevő diák közül ősz óta senki se morzsolódott le, nagyon lelkesen vettek részt. A diákok a program után nagyon pozitívan értékelték az együttlétet, szívesen maradtak volna még tovább. A nyárra saját látogatást terveznek Nagykárolyba, és örülnének, ha jövőre is mehetnének. A szülők is aktívan vettek részt a programban mindkét oldalon.

Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium, Gödöllő A 2011/2012-es tanévben gimnáziumunk 10. B osztályos tanulói a felvidéki Komáromban ünnepelhették a március 15-ét. Már napokkal az utazás előtt izgatottak voltunk, és türelmetlenül vártuk az indulást. Végre elérkezett hát a nagy nap...

55

A reggeli gyülekezőt követően, elfoglaltuk helyünket a buszon és ezennel kezdetét vette a "kirándulás". Utunkat a komáromi erődítmény felé vettük, és hamarosan oda is értünk. Az építmény olyan nagy volt, hogy csak térkép segítségével sikerült eligazodnunk. Belsejében sétálva igyekeztünk minden apró részletet jól szemügyre venni, és az erődből kiérve korhű ágyúkat, és harci eszközöket is láthattunk. Mindezt követően elindultunk az eredeti úti célunk felé, a komáromi Selye János Gimnáziumba, ahol szeretettel vártak minket. Részt vettünk a gimnázium március 15-ei műsorán, ahol színvonalas műsor végén együtt énekeltük el a himnuszt. Az előadás után Elek József tanár úr körbe kalauzolt bennünket az épületben, és ellátogattunk a könyvtárba is, amely kialakítása, és a meleg faburkolat hatására nyomban a legkedveltebb helyiséggé vált számunkra. Rövid könyvtárbéli időzésünket egy fontos esemény követte. Szemtanúi lehettünk, amint ünnepélyes keretek közt az udvaron felavatták a Kopjafát, a magyarság összetartásának jelképét, amelyet egy erdélyi testvériskola küldött. Itt az ünnepség keretében osztályfőnökünk a kopjafára kötött egy szalagot, amelyen a Premontrei Gimnázium felirat szerepelt. Az ünnepséget követően egy rövidke városnézésre indultunk, amely során a gimnázium diákjai voltak az "idegenvezetőink". Megtekinthettük a belvárost, Klapka György szobrát, amelyhez egy babérkoszorút is hoztunk, és ellátogattunk az Európa Udvarba is, ahol különböző stílusú épületeket csodálhattunk meg. Elérkeztünk hát kirándulásunk végéhez, és elbúcsúztunk a gimnázium diákjaitól és Elek József tanár úrtól, valamint a buszból kitekintve még vethettünk pár röpke pillantást a városra. Nagyon kellemes, tanulságos és élmény teli kirándulás volt ez mindannyiunk számára és jókedvvel gondolunk vissza erre a napra.

Kaszás Attila Diákkör, Budapest A Kaszás Attila Diákkör 15-18-a között Prágába utazott. Az ott tevékenykedő Ady Endre Diákkör évente megrendezi a Márciusi Mulatságok hétvégi programsorozatát, amely a nemzeti ünnepünkre való megemlékezésen túl több napos kulturális programot is biztosít. Ez az a pár nap, amikor a cseh fővárost ellepik a magyar egyetemisták az egész Kárpátmedencéből. Csütörtök reggel 40 fővel indultunk el Budapestről, a 56

komáromi megálló után összesen 48-an érkeztünk a célállomásra. A szállások elfoglalása után a Hrádekben ismerkedtünk össze vendéglátóinkkal. Pénteken önállóan fedeztük fel a várost, ellátogattunk a motoli temetőbe, ahol leróttuk tiszteletünket Esterházy János sírjánál. Este a kollégiumban rendezett Jóvilágvan koncerten még inkább összerázódott a társaság. A szombati napon kb 250 magyar társaságában idegenvezetővel körbejártuk a várost, a vártól egészen a Malostránské námestí-ig, II. Rákóczi Ferenc emléktáblájáig. Itt tartottuk meg a március 15-i megemlékezést az 1848-49-es szabadságharcról. Képviselték magukat többek között a Cseh-és Morvaországi Magyarok Szövetsége, az Együttélés Politikai Mozgalom, a Diákhálózat és annak tagszervezetei, továbbá az ott élő magyar lakosok. A délutáni pihenőt követően elindultunk az esti buli helyszínére, a Hviezda kollégiumhoz. A hajnali órákban indult vissza a buszunk, miután még szórakoztunk egyet a régi/új ismerősökkel, barátokkal. Ezen a kiránduláson alkalmunk nyílt még inkább megismerni egymást, és a határon (akár több határon) túl tanuló magyar egyetemistákat. Ezúttal is köszönjük a támogatást!

Magyar Műhely ÁMK Gimnáziuma Mezőőrs 2012. március 14-én ismételten felkerekedtünk, hogy – a határokat lebontva – közösen emlékezzünk révkomáromi testvériskolánkkal az 1848. március 15-i eseményekre. Iskolánkat a gimnázium növendékei, osztályfőnökeik, valamint a gimnázium igazgatója képviselte. Reggel fél 8 magasságában indultunk, hogy időben odaérjünk Komáromba. Célunk, amely most kivételesen nem az iskola épülete volt, hanem a révkomáromi belvárosban lévő központi plébánia épülete. Itt fogadtak bennünket a Marianum Gimnázium tanárai, diákjai, akik egy nagyon kedves és színvonalas műsorral is készültek számunkra, amely alatt sokan a könnyeiket morzsolgatták a sorainkban. A mi oldalunkról az iskola egyik végzőse, és az ő osztályfőnöke előadásában hangzott el egy-egy 1848-at felidéző vers, amelyekkel kicsit vissza is repültünk abba a korszakba. Ezután egy kis beszélgetés zajlott arról, hogy számunkra mit jelent ma 1848 üzenete, mi az a fontos dolog, amely mindannyiunkat összeköt, túlívelve határokon, országunkat bitorló idegeneken. A kellemes eszmecsere után elindultunk, hogy felfedezzük kicsit a város szépségeit (pedig már nem először jártunk itt). A kellemes kirándulás után már az iskola épületében folytatódott tovább a nap, ahol vendéglátóink nagyon kedves fogadtatásban részesítettek minket, lehetőségünk volt táplálni a testet (köszönjük a finom péksüteményeket és az innivalót), hogy aztán a belénk táplált energiát ledolgozhassuk. Az eddigiektől eltérően nem két, hanem három sportágban mértük össze az erőnket, a fiúk labdarúgásban egy góllal bizonyultak jobbnak a vendéglátóknál (sokat köszönhettünk a kapusunknak is), míg a lányok röplabdában sima 2-0-ás vereséget szenvedtek (de már rendesen gyakorolnak, hogy jövőre visszavághassanak), labdarúgásban viszont elsöprő fölénnyel győzedelmeskedtek a hazaiak felett, így összességében a mezőörsi iskola 2-1-re 57

megnyerte a sportnapot. A fárasztó, de annál vidámabb hangulatú sportolás után jött a kevésbé vidámabb elbúcsúzás kedves magyar testvéreinktől és a hazaút. Ezúton is megköszönjük a kedves vendéglátást a Marianum Gimnázium diákjainak, tanárinak, és a Rákóczi Szövetség támogatását. Az eseményről a Duna Televízióban március 15.-én a délutáni ünnepi műsorban összefoglalót mutattak be. Reméljük, hogy még sokszor lesz arra lehetőségünk, hogy így közösen ünnepeljünk, hiszen az ünnepek adják - többek között – egy nemzet összetartó erejét, és legalább elmondhatjuk azt, hogy ezekben, a vészterhes időkben sem engedünk a negyvennyolcból.

Fasori Evangélikus Gimnázium, Budapest Korán reggel 22 diák és 3 kísérőtanár (Csordás-Lengyel Mónika, Nováky Andrea és Sipiczky Márk) indultunk útnak a Fasor elől, és délre érkeztünk meg Nagykárolyba, ahol már nagyon vártak bennünket. Újból találkozhattunk Mentiu Gabriella Csilla tanárnővel, az ottani kapcsolattartónkkal, és persze a lelkes helyi diákokkal, köztük sok ismerős arccal tavalyról. Rövid kávézás-sütizés után már mentünk is fel a tavaly elkészült díszterembe, ahol egy igazán színvonalas műsort nézhettünk meg, és ahol a mi énekkarunk is megmutathatta tehetségét. A műsor után körbejártuk a szépen felújított Nagykárolyi Elméleti Líceum épületét, majd elmentünk Érmindszentre, ahol megtekintettük Ady Endre szülőházát – ez látható a képen is. Osztatlan sikert aratott ez a kis kirándulás, nagyon érdekes és egyben megható is volt látni azt a falut, azt a kis házat, ahonnan a nemzet eme nagysága útjára indult. Ezek után visszabuszoztunk Nagykárolyba, ahol a helyi diákok elvitték a mi diákjainkat egy pizzázással egybekötött városnézésre, minket, tanárokat pedig meghívtak egy finom délutáni ebédre kedves vendéglátóink. Ezen a kellemes kései ebéden közelebbről is megismerkedhettünk a Líceum barátságos igazgatójával, Zsidó Sándor tanár úrral is. Gyorsan eltelt a délután, s mire észbe kaptunk, már este 6 óra lett. Még feltétlenül meg akartuk nézni az idén felújított, gyönyörűen berendezett Károlyi kastélyt, a város egyik ékességét. Mire odaértünk, már vége volt a lovagteremben tartott ünnepi megemlékezésnek, így hát a kórus pár madrigál és egyéb művek spontán éneklésébe kezdett. Ekkor történt az utunk egyik talán legmeghatóbb pillanata. Miután befejezték a Kossuth Lajos azt üzente című éneket – melyet a látogatók együtt énekeltek kórusunkkal – egy kedves idős bácsi sírva csókolt kezet Nováky tanárnőnek, kifejezve határtalan örömét, hogy ezt a dalt hallhatta. A felemelő, ünnepi hangulat megkoronázásaként végigjártuk a kastély felújított termeit, megcsodáltuk a csodaszép bútorokat, szőnyegeket és falikárpitokat. Nagyon szomorúan, de este búcsút kellett vennünk kedves vendéglátóinktól, és el kellett indulnunk hazafelé. Mindannyian jól éreztük magunkat, volt, aki nem is akart hazajönni, de a júniusi viszontlátás reménye mindenkit örömmel töltött el, a tanév végén ugyanis mi várjuk vissza vendéglátóinkat, ahogyan tavaly is. Őszintén reméljük, hogy ez a testvériskolai kapcsolat gyümölcsöző marad. 58

Ferences Gimnázium, Szentendre A közös megemlékezés az érsekújvári kultúrházban kezdődött. Itt az érsekújvári diákokkal együtt az Ifjú Szívek rendhagyó óráján vettünk részt. bemutatásra került a három magyar táncdialektus. A nap az iskolában folytatódott, a két iskola tanárai és diákjai találkoztak egymással, majd a kötetlen beszélgetés után kezdetét vette az ünnepi megemlékezés. Az ünnepi beszédet Kovalcsik Cirill szentendrei tanár mondta, ezt követte az érsekújvári gimnazisták nagyszerű műsora, melyen felelevenítették a a forradalmi napokat. A kilencedik osztály külön is készült az ünnepségre. A szentendrei diákok nevében Gál Tamás köszöntötte és szavalta el Petőfi Sándor A nemzethez című versét, majd Sergő Sára magyar népdalcsokra zárta az ünneplést. Az ünnepély után a diákok megtekintették az iskolát, majd a város nevezetességeivel ismerkedtek. Jártak a Fő téren, a plébániatemplomban, a városkútnál és a Szentháromság szobránál. Kovalcsik Cirill atya vezetésével felfedezték a ferences kolostor katakombáit és a kriptát is. Ebéd után Szímőt látogattuk meg, ahol Bób János polgármester mutatta meg a falu nagy szülötte, Jedlik Ányos emlékét őrző múzeumi szobát. A városi koszorúzáson a két iskola képviselői közösen helyezték el a megemlékező koszorúkat. Közben pár perc tapasztalatcserére is sor került a tanárok között is, leginkább a további együttműködés tárgyában. Köszönet illeti vendéglátóinkat, Peternai Zsuzsa igazgatónőt és Bopkó László tanár urat, akik nagy szeretettel fogadtak bennünket.

59

Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és ÁMK, Székesfehérvár Három óra után megérkeztünk Felsőszelibe, s a termálfürdő szállodájában illetve faházaiban elfoglaltuk szállásainkat. Ünneplőbe öltözve indultunk Nagyfödémesre, hol az ottani megemlékezés részesei lehettünk. Nagyfödémesen a kultúrházban először megnéztük a helyi iskolások műsorát, melyben énekkel, tánccal, hazafias versek szavalásával idézték meg a márciusi napokat. A kultúrház közönsége megtisztelte figyelmével a helyi diákság műsorát, értékelte szép magyar beszédüket. Ezek után következett a mi műsorunk, hol fiúkórusunk, leánykarunk és vegyeskarunk lépett fel az ünnepet köszöntő műsorával. A Rokolya énekegyüttes osztatlan sikert aratott. Az este befejezéseként a vendéglátók vacsorával vártak minket, s persze a jóízű beszélgetés sem maradt el. Március 17-én szombaton a Felvidék nevezetes helyeivel ismerkedtünk. Először Deákiba utaztunk. A katolikus templom megtekintése kivételes örömöt jelentett. Megcsodáltuk a Szent István kori kápolnát, az 1228-ban épített kolostortemplomot, valamint a 19. században hozzáépítet templomrészt. Ezek után meglátogattuk a peredi csata emlékhelyét. A Görgey vezette magyar seregek 1849. június 20-21-én csaptak itt össze Haynau országunkat támadó seregeivel. A csata sajnos magyar vereséggel végződött, ez pecsételte meg a Vág melletti katonai összpontosítás tervét. A következőkben Zsigárdra érkeztünk, ahol szintúgy csata zajlott, 1849. június 16-án, sajnos itt is a magyar vereségről kellett elgondolkoznunk. Ezután meglátogattuk a Kaszás Attila emlékházat. Egyrészt a tragikusan elhunyt színésznek állít emléket, másrészt gazdag néprajzi gyűjteményt vonultat fel. Délután Galántára érkeztünk. Városnéző sétánk két nevezetes helye az Esterházy kastélyok voltak. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az egyik kastély romosan áll, várja felújítóját, s az új feladatot, melyet betölthet a város életében. Természetesen a galántai vasútállomáson fejet hajtottunk Kodály Zoltán emléktáblája előtt, s általa gyűjtött népdalok éneklésével adóztunk emlékének. Galánta főutcáján megcsodáltuk a római katolikus templomot, melynek oltára a régi lebontott körtemplom oltára. E régi templom néhány padját őrzi a mai templombelső, melynek felújított terében szólalhatott meg Józsa Mónika doktori koncertje. A karnagyot ismerősként üdvözöltük, hisz Józsa Mónika a Fehérváron iskolánk által rendezett kórustalálkozók vendége. Tudjuk, hogy elkötelezett művész, rendkívül igényes, s fellépései nagy visszhangot váltanak ki. Most doktori koncertjén vehettünk részt ezen a szombat estén a katolikus templomban. Az este vacsorával folytatódott Felsőszeliben a Komlós Panzióban, szálláshelyünkön. A jókedvű estében éjszakába nyúlóan beszélgettek diákjaink.

60

A

másnapi,

taksonyi

fellépés is sokunk számára ismerős helyszínen, a templom melletti Hősök szobránál történt. Az ünnepség első részében a helyi iskolások, óvodások léptek fel, ünnepi beszédek hangzottak el az ünnep méltatásául. Itt vegyeskarunk énekelt, valamint a Rokolya énekegyüttes lányai örvendeztették meg a közönséget népdaléneklésükkel. Fáncsik Roland 12. osztályos diák elszavalta a Nemzeti dalt. Majd megkoszorúztuk az 1848-as emlékművet. Következő fellépési helyszínünk a deáki református templom melletti 48-as emlékmű. Itt a helyi asszonykórus mellett a mi kórusaink léptek fel. A templom falán lévő emléktáblát is megkoszorúztuk. A Felsőszeliben elköltött ebéd után Galántára indultunk szerepelni. Itt a temetőben vettünk részt a koszorúzási ünnepségen, kórusaink, valamint szavalataink köszöntötték a hazáért elhunytakat. Kodály számára kedves sírokat is köszöntöttünk. Az egykori Hanók cigányprímás sírjánál elgondolkoztunk azon, hogy Kodály Zoltán milyen elismeréssel szólt a 20. század eleji Galánta és környéki cigányzenészekről. Délután indultunk haza, s már délután 5 óra közeledett, mire Fehérvárra értünk. Mindnyájunkban megfogalmazódott a köszönet az ottani magyarok szíves látásáért, valamint a Csemadok munkatársai iránt, kik e három napban készséges vendéglátóink és vezetőink voltak.

Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, Sopron Utunk március 16-án, pénteken kezdődött reggel 7 órakor. A kis csapat nagyon lelkesen készült a műsorral, így ennek fényében a túrát, illetve kirándulást is várták. Utunk kisebb megállókkal telt, de igyekeznünk kellett, ugyanis még aznap szerepeltünk a műsor egy részével Kispiacon, a helyi megemlékezésen. A kispiaci lakosok lelkesen és nagy szeretettel fogadták iskolásainkat. A Berzsenyis diákok szívesen barátkoztak a helyi diákokkal, ez főként azért sikerült jól, mert iskolánk csapata 5-től 12. évfolyamig terjedt, azaz nagyon vegyes volt. Aznap este még megtekintettük a helyi múzeumot, ahol az egyik kispiaci lakos nemcsak tárlatvezetőként, hanem énekesként is bemutatkozott- így két különböző korosztály, két különböző ország találkozott és olvadt fel egy közös dalolásban a magyar népdalok szárnyán. Este pazar vacsorával, helyi zenészekkel vártak minket. Majd a sok programtól elcsigázottan elfoglaltuk szállásunk egy kellemes esti séta után, miközben megtekintettük az esti fényekkel kivilágított magyarkanizsai épületeket, valamint a Tiszát. 61

Szombat reggel megkóstolhattuk a helyi pék specialitását, a bureket, amely mindenkinek egyaránt ízlett, és megízleltük a törökkávét is, ami viszont nem aratott osztatlan sikert a diákság körében. Ezt követően lovaskocsis túrát szerveztek számunkra a helyi pusztára, ahol megtekintettük a sziksót, a sziki kamillát, a kénes forrást, a lipicai ménest, valamint mangalicákat, kecskéket, lovakat és egyéb olyan állatfajtát, amellyel a Berzsenyis diákok Sopronban már nem találkozhatnak. Az odautazó városi gyerekeknek ezek újdonságként szolgáltak, mint az is, hogy napozhattak az alföldön. A szórakozás után délután következett a „munka”, ugyanis az a megtiszteltetés érte a Berzsenyiseket, hogy előadhattuk műsorunkat a Rákóczi Szövetség által szervezett magyarkanizsai ünnepi műsoron, amely a helyi magyar közösség legnagyobb megemlékezésének számít. Jó érzéssel töltött el minket, hogy amikor szavalatként elhangzott a Szózat, a helyiek lelkes tapssal mondtak köszönetet. Este még részt vettünk a Kultúrházban tartott néptánctalálkozón és népdal esten, majd az állófogadás után – élményekkel telve, de elcsigázottan indultunk haza. Úgy gondolom, hogy a kirándulás elérte célját, ugyanis diákjaink megismerkedhettek egy másféle kultúrával, és szívünkbe zárták a magyarkanizsaiakat, akik vendégszeretete óriási és feledhetetlen.

Szilágy Erzsébet Gimnázium, Budapest A budapesti csoport 26 tanulóval, és öt kísérővel 2012. március 14.-én reggel indult útnak. Első megállónk még Magyarországon volt, Salgó vár romjainál. A vár megmászása után folytattuk utunkat Betlér felé. A kastélyban egyórás vezetés keretében megismerkedhettünk az Andrássy család történetével. Következő tervezett megállónk a krasznahorkai vár lett volna, de sajnos az ismert okok miatt ezt nem tudtuk megtekinteni. A délután közepén érkeztünk Kassára. Szállásunk a Szlovák Középiskolai Kollégiumban volt.Gyors beszállásolás után gyalogosan indultunk el a város történelmi központja felé. Délután öt órakor kezdődött a városi ünnepség a Thália Színházban. A himnusz eléneklése után a premontrei rend apátja mondott ünnepi beszédet. A magyar miniszterelnök üdvözlő levelét és ünnepi gondolatait a kassai konzulátus vezetője olvasta fel. Ezt követően Kretz Fülöp tanuló gitárjátékát hallgattuk meg. Az irodalmi műsort a Thália művészei adták elő. A vacsora után Böszörményi Géza: Gergő és az álomfogók című darabjának nyilvános főpróbáján vettünk részt. Másnap, március 15-én a Márai Gimnázium diákjainak vezetésével megtekintettük Kassa város nevezetességeit. A Szent Erzsébet Székesegyházat, a Rákóczi kriptát, a Rodostói Házat, a Márai szobát, Márai Sándor szobrát és a főtér nevezetes épületeit. A vendéglátó tanulók nagyon alaposan felkészültségről tettek bizonyságot. Rendkívül lelkesen mutatták be a város történetét, és a különböző helyszíneket. A közös programok megszervezésében nagy segítséget kaptunk Hanesz Angelika és Elek Erika tanárnőktől. Látogatásunk során nagyon gyorsan jó kapcsolat alakult ki a budapesti és a kassai diákok között. A kirándulás talán legszebb eredménye az, hogy megkezdődött a két 62

iskola testvériskolai kapcsolatának kiépítése. Előzetes megállapodásunk értelmében szeptember elején a kassai vendéglátóink látogatnak meg bennünket Budapesten. Csapatunk délután tovább folytatta útját Eperjesen, Szepesváralján át Lőcsére. Kirándulásunk további állomásai voltak még: Sztratena, Besztercebánya, Zólyom, Pozsony és Dévény. Kirándulásunk során megismerkedtünk a Felvidék számos kulturális és természeti értékével. Értékes emberi kapcsolatokat építettünk ki a fogadó magyar diákokkal és tanárokkal. Élményekben gazdagon és lelkileg feltöltődve érkeztünk haza.

Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium, Sárospatak

2012. márciusában a Rákóczi Szövetség Diákutaztatási Programjának keretében az Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium 35 tanulója Remeczki Imre tanár úr kíséretében eljuthatott a délvidéki Zentára. A program eredetileg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc közös, határokon átívelő nemzeti közösségekben való megünneplését teszi lehetővé a középiskolás korosztály számára. Mi azonban ennél többre is szerettünk volna felhasználni ezt5 a lehetőséget. Mivel korábban már tervbe vettük, hogy az iskolánk diákjai által a Nemzeti Közösségvállalás Napja alkalmából szervezett és előadott, „Őrizd a lángot!” címet viselő pódiumműsort elvisszük lehetőleg minden határon túli magyar közösséghez, így ezt a lehetőséget felhasználva a tőlünk nagyon távolinak tűnő Délvidéket választottuk. Az előadást a helyi magyar tanítási nyelvű Bolyai Tehetséggondozó Kollégiumban mutatták be a szereplők, melyet a zentai diákokkal közösen tekintettek meg a műsorban nem résztvevő patakiak is. A Bolyaisok nagyon kedvesen fogadtak bennünket, s ők is a rövid, de tartalmas, elsősorban március 15-re emlékező műsort adtak elő. Késő délután elindultunk, hogy megemlékezzünk arról a több, mint 2000 zentai magyar polgárról, akiket 1849-ben a szerb szerb szabadcsapatok kivégeztek, és lefejeztek, az első komoly pogrom idején. A temetőbe mentünk, hogy megkoszorúzzuk a közös sírjukat, ezzel kifejezve részvétünket és tiszteletünket. A temető szomorúságét és csendjét oldotta a sok-sok magyar családnév látványa, ami a nemzetünk sok évszázados itteni múltjának bizonyítéka is egyben. Az este lehetőség nyílt a helyi magyar fiatalokkal való ismerkedésre, kapcsolatépítésre, a helyi jellegű étkek sütögetés s a helyiek szórakozó központjainak megismerése közben. Március 17-én délelőtt városnézésre voltunk invitálva. A város a magyarok számára kiemelkedően fontos, de sokak által elfelejtett emlékhelyei felé vettük a iirányt „idegenvezetőinkkel”, akik a vendéglátó iskola tanárnői voltak. A város a XIX-XX. Század fordulóján élte fénykorát. Több e korban épült nevezetességet is megtekinthettünk, mint például a helyi Tűzoltóállomás vagy a Városháza, illetve az azelőtti park, melynek igazán 63

érdekes története van, elsősorban a helyi magyarság Szent István templomának felgyújtásának a kálváriája okán. Majd újabb szomorú emlékhelyekre vezetett utunk. A Tiszától parton álló omladozó egykori Pest szállodát láthattuk kívülről, melynek megrendítő története nem más, minthogy 1944 novemberében ott kínozták meg brutális körülmények között a helyi magyar lakosság nagy részét gyerekeket, nőket, férfiakat egyaránt. Sokan ott haltak bele a válogatott kínzásokba, és szinte nincs olyan zentai magyar család, aki ne veszített volna el valakit. Az épületben jelenleg rendelőintézet működik… Ezután következett számomra a leginkább feledhetetlen emlékhely. Azokat, akik nem haltak bele a fent említett kínzásba, elhurcolták a Tisza partjára, ahol kivégezték őket, bosszúból az 1942. évi ú. N. „hideg napok” miatt az aránytalan, féktelen bosszú volt a délvidéki vérengzés, mely a Zenta mellett szinte valamennyi magyarlakta települést érintett és az eseménynek még a mai napig is feltáratlanok. Ennek állít emléket egy fából készült emlékmű, melyet az utóbbi időben rongáltak meg, de szerencsére ez nem látszott meg rajta. Megrendítő, de annál inkább a lelkem mélyére hatoló, emlékezetes érzés volt számomra, hogy én helyezhettem el az Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium diákjai nevében koszorúnkat az emlékművön, ezzel is tisztelegve és fejet hajtva az áldozatok előtt. Végül, de nem legutolsó sorban a zentai csata emlékhelyét, illetve az annak emléket állító emlékművel tekintettük meg, mely egy, a sok tragédia után országunk szempontjából pozitív történelmi eseményre emlékeztet, hiszen e csatában a keresztény fél Savoyai Jenő vezetésével győzött a törökkel szemben, kiűzve az oszmán hódítókat a környékről. A városnézés után nem sok időnk maradt. Megebédeltünk, majd pakolni kellett. Kissé szomorúan vettünk búcsút Zenta városától, melyről büszkén elmondhatjuk, hogy bár történelme nem bővelkedik szépséges időkben, magyarságból és bátorságból az egyik legkiemelkedőbb városok közé tartozik.

GYAMK Széchenyi István Általános Iskola, Gyöngyöshalász A nemzeti ünnepünket a Rákóczi Szövetség támogatásával Rozsnyón töltöttük, ahol felemelő ünnepségen vettünk részt. Március 15-én csütörtökön reggel indultunk Gyöngyöshalászról. A 27 fős küldöttség többsége iskolánk diákjai közül került ki, a pedagógusok mellett részt vett az úton Szabó Ferenc, Gyöngyöshalász Község polgármestere, a Rákóczi Szövetség gyöngyösi szervezetének elnöke is. Az immár jelképes határt Bánréve községnél léptük át. Első állomásunk Sajógömör volt, ehhez a településhez fűződik a nemes urakat megkapáltató Mátyás király mondája, mely szerint az igazságosztó uralkodó az itteni domboldal szőlősorai között izzasztotta meg a főurakat. Mátyás király szobránál egyik diákunk felolvasta a mondát, ezt követően koszorút helyeztünk el a talapzatnál. A szobor melletti evangélikus templomot kívülről tekintettük meg. 64

Délelőtt érkeztünk Betlérre, következő állomásunkra. Az Europa Nostra-díjas kastélyt magyar idegenvezetővel tekintettük meg. Az egyedülálló lakáskultúra-kiállítás mindenkinek nagyon tetszett, pedagógiailag még ettől is fontosabb, hogy az Andrássy-család történelmünkben fontos szerepet játszó tagjairól a kiállítás felkeltette az érdeklődést diákjainkban. A kastélymúzeumhoz tartozó parkban is tettünk egy rövid sétát, majd célállomásunkra, Rozsnyóra utaztunk. Először a Fábry Zoltán Alap és Szakközépiskolát kerestük fel, ahol az igazgató asszony már várt bennünket, és teával, kávéval, üdítővel, pogácsával kínálta küldöttségünk tagjait. Az iskolában folyó oktatás bemutatása után közösen vonultunk át a Fő térre, a Petőfi-emléktáblához, a március 15-i ünnepség első állomásához. Diákjaink számára sem volt újdonság, hogy Petőfi 1845-ös felvidéki útja során járt a városban, amelyről az Úti jegyzetek-ben is beszámol. A jeles évszámot az emléktáblára is felvésték. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 164. évfordulójára a rozsnyói ünnepséget a Csemadok helyi csoportja szervezte, diákok bevonásával. A kokárdás helyi és vendég résztvevők elénekelték nemzeti himnuszunkat, a verses műsorban elhangzott többek között a Nemzeti Dal is, Tolcsvay László megzenésítésében. Az ünnepség második helyszíne a rozsnyói Kossuth-szobor előtti tér volt, ahol a Csemadok térségi elnöke tartott erőteljes, bátor kiállású beszédet. Összességében nagyon szép nap volt, kirándulásunk elérte célját, diákjaink a rozsnyói diákokkal közösen ünnepelték március 15-ét, ezzel is megtapasztalva a nemzeti együvé tartozás érzését.

Garay János Gimnázium, Szekszárd A nemzeti ünnepünkre Erdélyben emlékeztünk meg. Érkezésünk után elfoglaltuk a szállásunkat Korondon, majd tovább is mentünk Székelyudvarhelyre. Itt a polgármesteri hivatalban nagyon kedvesen fogadtak minket, és egy helytörténeti előadást hallgattunk meg. Megismerkedtünk a várossal, rengeteg műemléket, és szép, rendezett parkot láttunk. Dél körül kezdetét vette az ünnepi megemlékezés, melyet leginkább 65

a nem mindennapi és a megható jelzővel lehet illetni. Nem mindennapi, hiszen közel három órán keresztül nagyon sokszínű és színvonalas produkciókat láthattunk. Megható, mert rengeteg magyar ember énekelte együtt a Himnuszokat és a Szózatot is. A megemlékezést a darabont őrségváltás megtekintése követte, amely mindannyiunk számára nagy élménynek bizonyult, a ,,katonákkal” készített közös képek is erről tanúskodnak. Március 16.-án, reggeli után elindultunk Segesvárra. Velünk tartott Borbély-Kiss László tanár úr, aki az idegenvezetést tartotta. Itt megnéztük az óratornyot, a régi vásárteret, a belvárost, megmásztuk a gimnáziumhoz vezető fedett lépcsősort, sőt még Dracula gróf „szülőházánál” is jártunk. Majd a szállásunkhoz visszafelé vezető úton megtekintettük Fehéregyházán a Petőfi Sándor múzeumot is. Másnap, elsőként a Gyilkos-tó környékét vettük célba. Az egész tavat vastag hótakaró fedte, lenyűgöző látványt nyújtott. Majd a Békás-szoros következett, nagyot sétáltunk, végig böngésztük az árusok szuvenír kínálatát is. Ezután ismét buszra szálltunk, Gyergyószentmiklós volt a következő állomásunk. Selyem Antónia tanárnő vezetett minket körbe, megismertük a kis települést, és örmény-katolikus templomot is. Később ellátogattunk a helyi gyermekotthonba is, ahol átadtuk azokat az adományokat, amelyeket előzőleg gyűjtöttünk. Másnap reggeli után, kirándulásunk utolsó állomása, Kolozsvár felé vettük az irányt. Megejtettünk egy gyors városnézést, ez magába foglalta a Szent Mihály templom és a Mátyás szobor megtekintését is.

Ajkai Szakképző Iskola és Kollégium Bánki Donát Tagintézmény Az nemzeti ünnepünk reggelén indultunk el Dunaszerdahelyre 20 fővel. A szép napsütéses időben hamar Szlovákiába értünk. Megkerestük a kollégiumot, és mindenki elfoglalta a szobáját. Kipakolás után az étkezőbe vonultunk, ahol már vártak bennünket a fogadó iskola diákjai, tanárai. A hangulat hamar oldottá vált, élénk társalgás alakult ki a diákok és a kísérő tanárok között. Az ismerkedést a közös ebéd alatt is folytatták a diákok. Ebéd után közösen indultunk el a város főterén lévő emlékműhöz, ahol részt vettünk az ünnepségen, és elhelyeztük az általunk hozott koszorút. A nap hátralévő részét kihasználtuk városnézésre, sétára, a belvárost néztük meg alaposabban. A vacsora után szabad program keretében töltöttük az időt. Egy részük a helyi diákokkal focizni ment az iskola sportpályájára. Másnap reggeli után elindultunk utunk következő állomása felé. A következő programunk városnézés volt, Bécsben. Ausztria fővárosában először a Hundertwasser-házat csodáltuk meg. Ezután busszal végigmentünk a Ringstrassen, Bécs történelmi városnegyedén, majd három óra szabadprogram következett. A Hofburgnál tett ki bennünket a sofőr, és indulhatott a séta. Bejártuk a környéket, épületeket, élőszobrokat, templomokat néztünk meg. Gyönyörű volt. Mint a Schönbrunni kastély is, amelynek kertjében tettünk sétát, az épületet kívülről csodáltuk csak. Egy élményekben gazdag kirándulás után este érkeztünk Ajkára. 66

József Attila Gimnázium, Makó Tanulmányi kirándulásunk alatt Székelyudvarhelyre látogattunk el. Reggel indultunk útnak. Jó négy és félórányi út után megérkeztünk Vajdahunyadra, ahol Vajdahunyad várát tekintettük meg közelebbről. Lenyűgöző volt a táj és maga a vár is. Megnéztük a híresebb tornyait és termeit. Felejthetetlen marad számomra az a pillanat, mikor kimentünk a várfalra, hiszen a táj lenyűgöző volt. Március 29-én, csütörtökön érkeztünk meg Székelyudvarhelyre. A több mint tíz órás utat követően kissé kimerültek voltunk, azonban a székely emberek kedvessége és figyelmessége rögtön megmutatkozott. Elfoglaltuk szállásunkat, mely a Márton Áron téren volt. Ezt követően bejártuk a várost a helyi diákokkal, és így alkalmunk adódott jobban megismerkedni velük. Másnap reggel útnak indultunk, és egy idegenvezető segítségével jobban megismerhettük a település nevezetességeit, köztük a városházát, a Székely Támadt várat, az Emlékezés Parkját, a Jézus Szíve-kápolnát, valamint a Tamási Áron Gimnáziumot. Az épület rendkívül hangulatos volt és jól felszerelt. A harmadik napon bebarangoltuk Erdély híres helyeit. Este elcsomagoltunk, mivel másnap hosszú út állt előttünk, majd elbúcsúztunk újonnan szerzett barátainktól. Mindent egybevetve úgy gondolom, hatalmas élménnyel gazdagodtunk a kirándulás és a székely emberek vendégszeretete és kedvessége miatt.

Premontrei Szent Norbert Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Diákotthon, Gödöllő A Szent László Katolikus Gimnáziumban, újdonsült nagyváradi testvériskolánkban, az ünnepi műsort tekintettük meg, amelybe egy vers és egy dal erejéig mi is kivettük a részünket, hiszen Tóth Benedek Ernő 11.A osztályos társunk Petőfi Világosságot című versét szavalata el, míg Kovács Boróka 12.A osztályos tanuló katona dalokat énekelt. Az ünnep méltóságát emelte, hogy nagyváradi, debreceni és gödöllői diákok együtt emlékeztek 1848/49 hőseire. Az ünnepség után a három iskola tanulóival és tanáraival együtt Nagyvárad legszebb nevezetességeivel ismerkedtünk meg. Előbb az Ady múzeumot néztük meg, majd a Szacsvay--szobornál emlékeztünk a hősökre, ahol a Magyar Nemzeti Tanács és az RMDSZ városi ünnepségei is zajlottak. A városnézésünk során megismerkedtünk a Fekete Sas szálloda üvegablakaival, üvegtetőivel, majd a Szent Bonifác ereklyéjét őrző Szent László király templomával. A színház és a főutca jellegzetes épületeinek megtekintése után Petőfi Sándor szobránál helyeztük el koszorúinkat. A látogatásunkat a premontrei templom megtekintésével zártuk. A nagyváradi utazásunk lehetőséget teremtett a határainkon kívül élő magyarsággal ünnepelni, életükbe betekinteni, megtapasztalni Nagyvárad utcáin sétálva, hogy milyen magyar kokárdával a szívünkön, a szívünkben itt magyarnak lenni. 67

H–1027 Budapest, Szász Károly utca 1. IV/1. | Levélcím: H–1255 Budapest, Pf. 23. Telefon: (+36 1) 201 3067, (+36 1) 212 3854 | Fax: (+36 1) 212 8891 www.rakocziszovetseg.org | e-mail: [email protected]

68

www. rakocziszovetseg.org